A délkelet ázsiai pénzügyi válság, és napjaink pénzügyi válságának hatása az ázsiai újonnan iparosodott gazdaságok fejlődésére

Miskolci Egyetem  Gazdaságtudományi Kar  Gazdaságelméleti Intézet            A délkelet‐ázsiai pénzügyi válság, és napjaink pénzügyi  válságának hatása az ázsiai újonnan iparosodott gazdaságok  fejlődésére                Szerző: Kiss Adél  2011 

Bevezetés .......................................................................................................................................................................... 2  I. Az újonnan iparosodott gazdaságok bemutatása ............................................................................................. 5  I.1. A délkelet-ázsiai újonnan iparosodott országok fejlődésének áttekintése ...................................... 5  I.2. A fejlődés belső tényezői ................................................................................................................................ 9  I.3. A válság előtti időszak bemutatása a főbb gazdasági mutatók alapján ......................................... 11  II. Az 1997-es délkelet-ázsiai válság .................................................................................................................... 15  II.1. A válságot kiváltó okok .............................................................................................................................. 15  II.2. A válság kirobbanása és terjedése ........................................................................................................... 18  II.3. Válsághatások a régió egyes országaiban ............................................................................................. 20  II.4. A válság tanulságai ...................................................................................................................................... 25  III. Kilábalás a válságból, politikai reakciók ..................................................................................................... 27  III.1. Stratégiák nemzetközi szinten ................................................................................................................. 27  III.2. Gazdaságpolitikai lépések a fejlődés újbóli beindítása érdekében .............................................. 29  IV. Napjaink pénzügyi válsága .............................................................................................................................. 33  IV.1. Az újonnan iparosodott országok gazdasági helyzete a válság előtt .......................................... 33  IV.2. Reformintézkedések az újabb válság elkerülése érdekében .......................................................... 34  IV.3. Ázsiát és a globális piacot összekötő mechanizmusok ................................................................... 35  IV.4. A 2008-as válság hatásai a térség gazdaságaira ................................................................................ 37  IV.5. Gazdaságpolitikai reakciók ...................................................................................................................... 39  Dél-Korea a válságban .................................................................................................................................... 40  Szingapúr és a válság ....................................................................................................................................... 41  Malajzia, Thaiföld, Indonézia ....................................................................................................................... 41  IV.6. Tanulságok .................................................................................................................................................... 42  V. A válságok összehasonlító vizsgálata, leszűrhető következtetések ...................................................... 44  V.1. Az 1997-es és napjaink pénzügyi válságának hasonlóságai és eltérései ..................................... 44  A GDP változása ............................................................................................................................................... 44  Exportban történt változások ......................................................................................................................... 49  IMF hitelek felhasználása ............................................................................................................................... 53  Tartalékok változása ........................................................................................................................................ 54  V.2. Az újonnan iparosodó országok „modellje” és a válság összefüggései ...................................... 56  V.3. A fejlesztő állam napjainkban .................................................................................................................. 57  Összefoglalás ............................................................................................................................................................... 59  Summary ....................................................................................................................................................................... 62  Irodalomjegyzék: ........................................................................................................................................................ 64  Mellékletjegyzék: ....................................................................................................................................................... 69  1   

BEVEZETÉS Az 1980-as évektől a világban egy új jelenség volt megfigyelhető. Egyes délkelet-ázsiai országok nagy ütemben kezdtek fejlődni, eredményes modernizációs kísérletet tettek, ez által új körülményeket teremtettek a gazdaságban és a társadalomban egyaránt. Az 1980-as évek közepe és az 1990-es évek eleje között mindenekelőtt négy ország – Hongkong, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr – ért el olyan sikereket a gazdasági növekedés területén, hogy akár növekedési modellként is szolgálhatnak a felzárkózásra törekvő többi ország számára. Szűkebb értelemben őket tekinti a szakirodalom az ázsiai újonnan iparosodott gazdaságoknak (Asian Newly Industrialised Economies – ANIEs illetve NIEs). Tágabb értelemben ide sorolhatók a gazdasági növekedés későbbi hullámát képviselő délkelet-ázsiai országok is többek között Malajzia, Thaiföld, Fülöpszigetek és Indonézia. Különféle elnevezésekkel illették őket, például „kistigrisek”, „tigrisek”, „sárkányok”.

1.

ábra: A délkelet-ázsiai országok (Forrás: http://www.aseansec.org/69.htm ) 2 

 

Az első hullám esetén viszonylag egyértelmű a szakirodalmi besorolás: DélKorea (Koreai Köztársaság), Tajvan, Hong Kong és Szingapúr tartozik ide (a Világbank (World Bank, 2004) és a Magyar ENSZ Társaság (Farkas, 2008) meghatározása alapján). Őket nevezik a „négy kistigrisnek” (William J., 2006). A második hullám tagjai: Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Indonézia. A harmadik hullámról csak néhány forrás szól, melyek szerint Vietnám, Indokína (Laosz, Kambodzsa) és Mianmar sorolható ide (Neszmélyi, 1998). Dolgozatomban nyolc délkelet-ázsiai ország elemzésével foglakozom: Hong Kong, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Indonézia és Vietnám. Az adatok hozzáférhetősége, és a dolgozat korlátozott terjedelme miatt az újonnan iparosodott országok többi tagjára (Tajvan, Laosz, Kambodzsa, Mianmar) nem térek ki. Kutatásom során szeretném megvizsgálni az újonnan iparosodott országok által felállított modell követhetőségét. Nem csak annak fizikai megvalósíthatóságát, hanem helyes mivoltát is. Mindezt az 1997-es válság és a napjainkban is érezhető pénzügyi válság hatásainak vizsgálatával szeretném megtenni. A globalizálódott világgazdaságba való mélyebb integráció nem okozott e nagyobb kárt, mint hasznot? A tőkepiac nyitottsága mennyiben járult hozzá a fejlődéshez és mennyiben a bizonytalansághoz és a válsághoz? A kiváltó okok között szerepelnek olyan tényezők, melyek a korábbi gazdasági fellendüléshez köthetők, vagy azzal összefüggnek? A válság kapcsán szeretném megvizsgálni, hogy az érintett kormányok milyen politikai eszközöket, stratégiákat alkalmaztak a válsággal sújtott gazdaságok kilábalásának érdekében, illetve a gazdasági következményeken túl milyen társadalmi hatásai voltak a válságoknak. Kérdés, hogy van e olyan eleme a délkeletázsiai gazdaságpolitikának, amely hasznos tanulságul szolgál a világnak, és segítséget nyújthat a válságokra való felkészülésben, illetve a kilábalásban.

3   

Dolgozatomban megvizsgálom a délkelet-ázsiai fejlődési modell kialakulását segítő tényezőket, és a modell későbbi kihívásait: az 1997-es és napjaink pénzügyi válságát. Bemutatom a krízisek következményeit, és az említett országok gazdaságpolitikai reakcióit. A dolgozatomban külön fejezetet kapott az 1997-es és napjaink pénzügyi válságának összehasonlító elemzése, melyben az újonnan iparosodott országok felkészültségét és ellenálló képességét mutatom be. Célom megvizsgálni a modell fenntarthatóságát illetve adaptálhatóságát a világ többi fejlődő régiói számára. Az elemzéseim során a World Bank illetve a WTO statisztikai adatbázisára támaszkodtam.

4   

I. AZ ÚJONNAN IPAROSODOTT GAZDASÁGOK BEMUTATÁSA I.1. A DÉLKELET-ÁZSIAI ÚJONNAN IPAROSODOTT ORSZÁGOK FEJLŐDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE

A „Repülő vadlibák modell” (Flying Geese Model, FGM) egy Japán és délkelet-ázsiai térség viszonylatában kifejlesztett fejlődési modell, melyet Kaname Akamatsu állított fel. Először az 1930-as években publikálta japánul, angolul csak a második világháború után, 1961-ben és 1962-ben jelent meg. A modell szerint a kevésbé fejlett országok gyors felzárkózására (az ipari termelés révén) van lehetőség, de ebben fontos szerepet kap egy vezető ország (ebben az esetben Japán) fejlődése is. A felzárkózási folyamatban a kereskedelem és a külföldi működő tőke meghatározó szerepet tölt be. (Kiyoshi Kojima, 2000) A küldő ország magasabb technológiát adaptál, és az alacsonyabb technológiájú munkaintenzív termelés delokalizálódik, vagyis a kevésbé fejlett országokban folytatódik tovább. Japán, mint „a vezető vadliba” „V-alakban” húzza maga mögött a délkelet-ázsiai országok második és harmadik csoportját, melyek között, fokozatosan, szintén lezajlik a delokalizáció (pl. Tajvanból, Hongkongból előbb Malajziába, majd Kínába, Vietnámba). (Schott, 2010) Az FGM-ben 5 szakasz különíthető el (Kiyoshi Kojima). 1. A bevezető stádiumban az adott országban bevezetésre kerül egy új termék, mely előbb import révén jelenik meg, majd beindul a hazai termelés is. 2. Az importhelyettesítő szakaszban megjelennek a külföldi befektetések és a hazai termelés kezdi felváltani az importot. 3. Az export szakaszban a beáramló külföldi működő tőke meghatározóvá válik, a hazai termelés, s ezzel együtt az export növekszik. Ebben a szakaszban az adott tevékenység a küldő országban már elveszíti komparatív előnyeit, s kezd átköltözni a követő országokba. 4. Következő az érett szakasz, melyben a növekvő költségek és a később-induló országok versenye miatt a hazai termelés növekedése is lelassul. Az adott 5   

tevékenységet tekintve a kiáramló tőke mennyisége már meghaladja a beáramlót. 5. Végül az ellen-import stádiumban a versenyképesség elvesztése miatt a termelés újra áthelyezésre kerül az ún. „későn jövőkhöz”. Ezeket a folyamatokat egy adott országon belül folyamatos minőségi fejlődés kíséri: az egyszerű termékektől az egyre szofisztikáltabbak felé, a munkaintenzív termeléstől a tőkeintenzív felé történő elmozdulás, struktúraváltás zajlik. A modell kifejezi azt az egymásra utaltságot és függőséget, mely a különböző fejlettségi szinten álló országok között fenn áll. (Kukely, 2008) Az 1930-as években egy japán közgazdász (Kaname Akamatsu) írta le a több részből álló hierarchikus „repülő liba” (flying geese) modellt, melynek segítségével megpróbálta leírni, hogyan terjedt az iparosodás a fejlett országokból a fejlődőkhöz. Ebben a regionális modellben fontos a hierarchia. A benne szereplő csoportok, vagy szintek nem egyenrangúak, mindig szerepel bennük egy domináns fél. Az első hullámba tartozó országok Japán katonai erejének hatására jöttek létre. Abban az időben a szigetország erőszakos terjeszkedő politikát folytatott. A 19. században Japán megkísérelte kiterjeszteni a hatalmát Tajvanra, Koreára, és Mandzsúriára, és kényszerítette őket, hogy elfogadják Japán vezető szerepét, és normáit. Ez volt az első kísérlet az ázsiai integrációra. A Japán vezetése alatt álló első liba csapat 1945-ben szűnt meg létezni, mikor a szigetország megadta magát a szövetséges erőknek. Ez jelentette az első repülő libacsapat szárnyalásának végét. A háború után a japán gazdaság romokban hevert, és évtizedek teltek el, míg helyreállt. Ebben az időben Japán békés politikát folytatott, és a saját gazdasági érdekeire koncentrált. Annak érdekében, hogy utolérje a nyugati országokat, arra tett kísérletet, hogy létrehozza a második repülő libacsapatot a kelet-ázsiai termelési hálózat kiépítésével. Kezdetben Japán iparcikkeket exportált Dél-Koreának, Tajvannak, Hong Kongnak és Szingapúrnak. Később őket nevezik az ázsiai újonnan iparosodott országoknak (NIEs). A következő lépésben az újonnan iparosodott országok 6   

képesek voltak versenyképes termékeket előállítani, majd maguk is iparcikkek exportőreivé váltak. Ezt tekinthetjük a második integrációs kísérletnek. Az export mellett a NIEs követte a japán mintát, hiszen Japán jelentős beruházásokat hajtott végre ezekben az országokban, és támogatta a második hullám iparosítási és modernizációs erőfeszítéseit. Bár Japán formálisan nem deklarálta, hogy vezető pozíciót szeretne délkelet-Ázsiában, de a gazdasági függőség és a termelési hálózat eredményeképp sikeresen létrehozott egy de facto regionális

integrációt

Ázsiában.

Ezt

nem

erősítette

meg

semmiféle

intézményrendszer, vagy kormányközi együttműködés. Az alapja tisztán a „transznacionális logika”. Japán második integrációs kísérlete során inkább a gazdasági erejére támaszkodott. Az Ázsiának nyújtott segélyeket arra használta, hogy fellendítse a gazdaságot és megszilárdítsa a termelési hálózatát kelet-Ázsiában. A japán kormány kerülte a feltűnést a nemzetközi politikai ügyekben és tartózkodott mindenféle politikai kezdeményezéstől. Miután Japán helyreállította a gazdaságát, a merkantilista politikát részesítette előnyben. Célja az volt, hogy vezető szerepet tölthessen be délkeletÁzsiában, és szoros gazdasági kapcsolatot, illetve erős termelési hálózatot építsen ki ezen országokkal. Ez többé-kevésbé sikerült is, ami az ASEAN országok Japántól való nagyfokú gazdasági függőségét eredményezte. „Miközben Japán jó kapcsolatokat épített ki a nyugattal, elsősorban az USA-val, a második és harmadik libacsapat az ázsiai kultúra elsőbbségét hirdette a nyugati felett.”1 Japán fáradhatatlan vezetője volt a második vadliba hullámnak is egészen az 1980-as évek végéig, amikor a gazdasági válságok elkezdődtek. Az 1990-es években fordult a kocka. Ahogy a japán gazdaság egyre mélyebbre csúszott a válságban, úgy vesztette el a japán fejlődési modell a népszerűségét. De amíg a szigetország elvesztette a képességét, hogy vezető szerepet töltsön be a régióban, a modell többi tagja tovább szárnyalt egészen 1997                                                              1 http://www.bangkokpost.com/business/economics/219632/japan‐a‐victim‐of‐its‐own‐success 

Bangkok Post Business ‐ Japan a victim of its own success, megjelenés időpontja: 3/02/2011 

7   

ig, az ázsiai gazdasági válságig. Ez jelentette a „kelet-ázsiai csoda” végét, és a szárnyalás végét a repülő libák második csoportja számára.2 A folyamat viszont az ezredforduló után is nyomon követhető, a 2000-es évet követően új vezető országok emelkedtek ki pl. Korea és Tajvan. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság tette próbára először a Flying Geese modell hatékonyságát. Radelet és Sachs (1997) szerint a válságból egyetlen út vezet ki: ha a fejlett országok modern gyártási és technológiai folyamatokat, módszereket visznek a szegényebbekhez, hogy ezzel elősegítsék a felzárkózásukat. Kojima (2000) megállapítása szerint a délkelet-ázsiai országok a Flying Geese modell hatására voltak képesek helyreállítani a gazdaságukat a ’97-es válságot követően. A 2008-as pénzügyi válság ismét előtérbe helyezte a fejlődés kérdését, és az elemzők vizsgálni kezdték a modell eredményességét. Úgy tűnik, hogy a Flying Geese sikeres volt a regionális kereskedelem élénkítésében, termelési hálózatok kiépítésében, és ez által ellenállóbbá tette a délkelet-ázsiai országokat az újabb válságokkal szemben. Ez az, ami a 2008-as válságot követő útkeresésben vonzóvá tette ezt a mintát. (Kojima, 2000) Kojima szerint a modell néhány eleme kulcstényező a regionális fejlesztésben: • A regionális kapcsolatok erősítésében és a gazdasági integráció elősegítésében fontos szerepe volt annak, hogy a modellben vezető szerepet betöltők növelték az importjukat a régió fejletlenebb országaiból. • A technológiai transzfer sokszor transznacionális vállalatokon keresztül történik, ezért a TNC-k belépésének és kilépésének intézményes korlátait meg kell szűntetni a zavartalan technológia áramlás érdekében. • A délkelet-ázsiai országok fejlődésében nem csak Japánnak volt meghatározó szerepe, hanem az EU-nak és az USA-nak is (mely különösen az FDI-ben mutatkozik meg), ezért elengedhetetlen a                                                               2 http://www.eastasia.at/vol4_1/article01.htm Fumitaka Furuoka: Japan and the 'Flying Geese' 

Pattern of East Asian Integration 

8   

szoros

együttműködés

ezekkel

a

régiókkal,

a

technológiai

transzferektől való túlzott függőség viszont elkerülendő. • Egyes országok gyorsabban fejlődhetnek, mint az várható, és az egykori követő országokból idővel vezetők lehetnek, akik szintén befektethetnek a fejletlenebb területeken. Ezeket a törekvéseket a régió egészének támogatnia kell.

I.2. A FEJLŐDÉS BELSŐ TÉNYEZŐI Délkelet-Ázsia számára fontos versenyelőny a nagy számban rendelkezésre álló olcsó, fegyelmezett, képzett munkaerő. A gazdaságfejlesztési stratégia jól reagált a külső változásokra, és felismerte a tudásintenzív ágazatokra való áttérés szükségességét. Az első hullám országai a szűk belső felvevőpiac miatt már a 60-as években feladták az importhelyettesítő stratégiát, míg a második hullám országai a 80-as évekig folytatták, majd ők is áttértek az export-orientált stratégiára. A NIC országok első hullámának fejlődése arra az időszakra tehető, amikor a nemzetközi körülmények nagyon kedvezőek voltak (pl. alacsony olajár, alacsony hitelkamatok). A második hullám számára már nem álltak fenn ezek a körülmények, viszont nyersanyagban már jóval gazdagabbak, mint az első hullámbeli országok. A fejlődéshez elengedhetetlen volt a magas megtakarítási ráta, ez által tudták finanszírozni a beruházásokat. Megtakarítások nélkül kénytelenek lettek volna hitelt felvenni, mely kiszolgáltatottá tette volna a térség országait. (Neszmélyi, 1998) Az ázsiai értékrend alapvetően más, mint az európai. Míg Európában az individualizmus, az önérdek jellemző, Ázsiában nem alakult ki a vállalkozói szellem, ezért az állam a meghatározó a fejlődésben. A nyugati piacgazdaságokban a demokrácia alapvető, keleten az állam a legfőbb döntéshozó. Az állam célja pedig a gazdasági növekedés és a jólét megteremtése volt, mégpedig úgy, hogy ne legyenek olyan óriási jövedelem különbségek, mint ami a nyugati országokra jellemző.

9   

A gazdaság fejlesztése úgy történt, hogy az állam mindig azon a területen alkalmazott protekcionista intézkedéseket, ahol növekedési lehetőségeket látott. A másik fontos jellemző a gazdasági felzárkózás elsődlegessége volt, ennek érdekében növelték a megtakarításaikat és a beruházásokat. A politika és a gazdaság teljesen összefonódott, a bankok és a nagyvállalatok is a mai napig állami kézben vannak, minden a gazdaságpolitikai céloknak van alárendelve. (Szűcs, 2007) Ez az ún. „fejlesztő állam” modellje. A modell létrejötte a 2. világháborút követően a gyarmatbirodalmak felbomlásához köthető, amikor az országok elmaradottságának csökkentése folytán a posztkeynesiánus intézkedések előtérbe kerültek. Gerschenkron szerint minél később indul meg az iparosodás egy országban, annál nagyobb szerep hárul az államra. A modell értelmében az állam központilag irányítja a gazdasági fejlődést és nem követi, hanem irányítja a piacot. A fejlesztő állam paradigmája az ún. dinamikus piackudarcból származtatható, ahol dinamikus piackudarc alatt azt értjük, hogy a piacon nem találni olyan vállalkozót, aki saját tőkéjét kockáztatva fogna olyan projektbe, amelynek megtérülése akár évtizedeket is igénybe vehet. A fejlődési korlátok leküzdésében, a gazdaság dinamizálásában ezért az állam vállal szerepet. (Csáki, 2010) Az első sikeres fejlesztő állam Japán volt, majd Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr is átvette a mintát. Az iparfejlesztés megtervezett gazdasági célok mentén történt. Az eredmények nem maradtak el, viszont ez a szabadságjogok bizonyos szintű korlátozásával járt. Az ázsiai fejlesztő államok nem tekinthetők demokratikus országoknak. A volt szingapúri miniszterelnök, Kuan Ju Li szerint az „ázsiai csoda” nem is mehetett volna végbe demokratikus keretek között, ugyanis mindig vannak ellenérdekelt csoportok. Szerinte demokratizálni csak akkor lehet, ha a gazdaság erős, a társadalomban számottevő a középosztály aránya, és az élet már nem pusztán a megélhetésről szól.

10   

A gazdaság átalakításának tehát meg kell előznie a politikai liberalizációt. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Ázsiában nem voltak hagyományai a szabadságjogok

tiszteletben

tartásának,

éppen

ezért

alakulhatott

ki

a

munkafegyelem, csapatszellem, mely ezeket az országokat sikerre vitte. (Fikó, 2011/a)

I.3. A VÁLSÁG ELŐTTI IDŐSZAK BEMUTATÁSA A FŐBB GAZDASÁGI MUTATÓK ALAPJÁN

1. diagram: GDP változás (USD) (1981-1990) (Forrás: saját szerkesztés a World Bank - WDI 2007 adatai alapján)

A NIEs országok első hulláma (Hong Kong, Szingapúr, Dél-Korea) már az 1980-as évektől kiemelkedő teljesítményt mutat (1. diagram). Hong Kong és Szingapúr GDP-je már a ’80-as évek elejétől a világ átlag fölött volt, Korea pedig 1989-ben érte el a világ átlagot, majd meg is haladta azt. Ezek az országok azonban már akkor is jelentős kereskedelmi és pénzügyi központok voltak (Fikó, 2011/a). A második illetve harmadik hullámban majd csak később indul el a fellendülés.

11   

2. diagram: Nettó FDI (USD) beáramlás (1981-1990) (Forrás: saját szerkesztés a World Bank - WDI 2007 adatai alapján)

A ’80-as években még a fejlesztő állam klasszikus időszakáról beszélhetünk, amikor az állami befektetések domináltak, a külföldi vállalatok terjeszkedését pedig korlátozták a térségben. A kormányzatok különféle szubvenciókat és szabályozási kedvezményeket adtak a hazai kézben lévő vezető pozíciót betöltő cégek számára. Az export támogatása mellett importkorlátozásokkal is éltek. Az állami gazdaságfejlesztés eredménye egészen a ’80-as évektől észrevehető a növekvő GDP-ben. Az államok a külföldi tőke helyett a saját forrásból finanszírozott gazdaságfejlesztést preferálták. A 2. diagramban látható, hogy az 1980-as években Szingapúrba beáramló külföldi tőke mennyisége messze meghaladja a többi délkelet-ázsiai országét. A dél-koreai és tajvani kormány pedig aktív befektetés szabályozó politikát folytattak, melynek célja az volt, hogy a külföldi tőke befektetői növeljék a helyben hozzáadott értéket, és járuljanak hozzá az exporthoz. Dél-Koreában és Tajvanon is mindössze 1-2% részesedéssel rendelkeztek a külföldi tulajdonú vállalatok. (Ádám, 2006) A Szingapúrba beáramló tőke nagyrészt az amerikai transznacionális vállalatok befektetése. Már a ’60-as évektől kedveltebb célpont lett, mint Hong Kong és Tajvan. A délkelet-ázsiai „kommunista veszély” miatt az USA jobbnak látta ide hozni a tőkét. A ’80-as évektől változás történt, hiszen a TNC-k a délkelet12   

ázsiai régió központjává tették Szingapúrt, és a városállam jelentős tőkeexportőrré vált. (Fikó, 2011/b) A délkelet-ázsiai országokban családi vállalkozások nőtték ki magukat hatalmas, több ágazatban érdekelt óriáscégekké, melyek az államok támogatását élvezték. A 3. diagramban az újonnan iparosodott országok első hullámának exportsikereit láthatjuk. A ’80-as években Hong Kong, Korea és Szingapúr (első hullámbeli újonnan iparosodottak) emelkedett ki.

3. diagram: Termékek és szolgáltatások exportja (USD) (1980-1989) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

A japán minta és a fejlesztő állam jelensége a nyugatitól merőben eltérő jellegű, erősen exportorientált, protekcionista gazdaságokat hozott létre, amely védte és támogatta a vállalatokat. A szigorú vámok - melyek megakadályozták a versenyképes külföldi termékek bejutását – és az exporttámogatások miatt elkényelmesedett hatalmas vállalatok nem voltak felkészülve a globalizáció kihívásaira, így a későbbi recesszió érzékenyen érintette őket. Az ázsiai országok fejődéséhez ugyanakkor hozzájárult a nagy tömegben rendelkezésre álló, olcsó és fegyelmezett munkaerő. Az individuum helyett a csapatszellem volt fontos, mely az egyéni érdekek elé helyezte a közösségi érdekeket. Ma, a globalizáció korszakában a szellemi vagyon, az innovativitás felértékelődik a hagyományos javakkal szemben. (Hoványi, 1995) Az egyén elnyomására épülő rendszerek viszont nem biztos, hogy képesek megfelelni 13   

ezeknek a követelményeknek, és a jövőben képtelenek lesznek versenyelőnyhöz jutni. A jelenlegi globális környezetben egyre inkább a demokrácia válik a növekedés előfeltételévé, mely teret enged a kreativitásnak és a saját innovációs bázis kiépítésének.

14   

II. AZ 1997-ES DÉLKELET-ÁZSIAI VÁLSÁG II.1. A VÁLSÁGOT KIVÁLTÓ OKOK A világ nagy megdöbbenéssel fogadta, mikor 1997-ben az addig csodálatra méltó növekedést produkáló ország csoport, az ázsiai tigrisek növekedési mutatói meredeken zuhanni kezdtek, a valuták pedig sorra leértékelődtek. A válság pénzügyi természete miatt kézenfekvő, hogy az okokat az országok gazdasági mutatóiban keressük. 1. táblázat: A fontosabb gazdasági mutatós átlagértéke országonként a GDP százalékában 1990-1997 között

Dél-Korea

Folyó fizetési mérleg egyenlege -1,7625

GDP növekedési üteme 6,8

Költségvetési deficit változása -1,6

Indonézia

-1,7625

6,9

-0,2

Malajzia

-5,4375

8,4

-0,5

Fülöp-szigetek

-4,15

4,5

-1,2

Szingapúr

12,825

7,8

-6,1

Thaiföld

-6,3375

4,7

-4,1

Tajvan

4,0625

6,3

-1,3

(Forrás: Szűcs Ferenc, 2007)

Az 1. táblázatban látható, hogy jelentősebb folyó fizetési mérleg deficitről csak Malajzia és Thaiföld esetében beszélhetünk. A délkelet-ázsiai országok a mutatóik alapján relatíve jó gazdasági helyzetben voltak, hiszen dinamikus növekedést mutattak, és a költségvetési hiány is elfogadható mértékű volt. Mindezek ellenére 1997-ben mégis kirobbant a válság. Az okokat tehát nem csak a gazdasági mutatókban kell keresnünk, hanem más, strukturális, intézményi tényezőket is meg kell vizsgálnunk. (Szűcs, 2007)

15   

A délkelet-ázsiai válság esetén a legnagyobb problémát a pénzügyi szektor gyors liberalizációja okozta, mely a kamatlábak csökkenő kontrolljához, hitelezési politika lazulásához, és mindezek eredményeként nagyfokú tőkebeáramláshoz vezetett. A tőkebeáramlás persze nem szükségszerűen okoz pénzügyi válságot. A gondot a tőkebeáramlás sebessége jelentette. A délkelet-ázsiai országok esetén megfigyelhető, hogy a válság előtti években átlagosan a GNP 5%-nak megfelelő külföldi tőke áramlott be, melynek legnagyobb része portfólió befektetésekből és bankhitelből származott. (2. táblázat) 2. táblázat: Nettó magántőke-beruházás, 1990-1998 (milliárd USD) 1992

1994

1996

1997

1998

Nettó FDI

6,3

6,5

9,5

12,1

4,9

Nettó portfólió-befektetés

5,3

8,3

20

12,6

-6,5

Banki hitel és egyéb

15

18,4

32,9

-44,5

-44,5

Összes nettó magántőke

26,6

33,2

63,4

-19,7

-46,2

beáramlás (Forrás: Szűcs Ferenc, 2007)

A tőkepiac megnyitását azért is sürgették ennyire az államok, mert verseny alakult ki a „térség legfontosabb pénzügyi központja” címért, melyben a kevésbé fejlett országok (Thaiföld és Malajzia) oly módon próbáltak meg felzárkózni a fejlettebbekhez (Szingapúr, Hong Kong), hogy offshore piacokat nyitottak, és tőzsdei mutatóikban megpróbálták utolérni őket. (Bassa, 2008) Az úgynevezett feltörekvő pénzpiacok közül a 90-es évek elején a délkeletázsiai országok kerültek a befektetők figyelmének középpontjába. Felgyorsult a spekulációs tőke beáramlása, míg a közvetlen beruházások jelentősége csökkent. A részvényárak emelkedése miatt óriási vállalati beruházások, túlberuházások jöttek létre, melyek jövedelmezőség egyre kisebb lett. (FRBSF, 1998)

16   

A gazdasági növekedés gyors üteme és a „beruházási láz” arra késztette a vállalatokat, hogy csökkenő profitráta mellett is jelentős hiteleket vegyenek fel hazai és külföldi forrásokból. Dél-Korea, Indonézia, Malajzia és Thaiföld rövid lejáratú adósságállománya megnőtt, melyet elsősorban magáncégek halmoztak fel. Az államok a folyó fizetési mérleghiány finanszírozása érdekében nem korlátozták a tőkebeáramlást, a tőkebeáramlás pedig a buborékosodás elvének megfelelően (Minsky válságmodell) még több tőkét vonzott. (Bassa, 2008) Ezek mind nagyobb része viszont nem a termelésbe és a szolgáltatásokba áramlott, hanem pénzügyi és ingatlanspekulációkba. A részvényárak emelkedése nyomán a túlberuházások miatt a bankok óriási és olcsó többletlikviditáshoz jutottak. Ezeket mindenáron ki akarták helyezni, így hitelvizsgálat nélkül nyújtottak hitelt vállalatoknak és magánszemélyeknek egyaránt, olyan vállalkozásoknak is, melyeknek a jövedelmezősége már az elején is kétséges volt, illetve a vállalkozások csökkenő profitráta mellett is hitelhez juthattak. Fedezetként pedig ingatlant (lakás, föld) vagy részvényeket kértek (melyek ára abban az időben még felfelé ívelt). A hirtelen megnövekedett tőkekínálatot azonban nem tudta kezelni az állam. A pénzügyi liberalizáció időszakában elhanyagolták a különösen fontos pénzügyi ellenőrző és szabályozó funkciók kiépítését. Nem alakult ki például bankfelügyelet sem. A bankoknak így hamar megnőtt a rosszhitel állománya, mely komoly válságba sodorta a pénzügyi rendszert. Az erősen szabályozott gazdaságokban (Szingapúr, Tajvan, Hongkong) viszont nem okozott a válság akkora károkat. (Szűcs, 2007) Ez a folyamat megfelel a Hyman Minsky, amerikai közgazdász által felállított modellnek. Minsky abban hitt, hogy a pénzpiacok nem működnek racionálisan. Válságmodelljét is azon nézet szerint állította fel, hogy a pénzpiacokban eleve kódolva van az instabilitás, tehát nem is tehetők stabillá. A válságmodell hét szakaszból áll:

17   

1. szakasz: Bekövetkezik egy olyan esemény, amely megváltoztatja az emberek jövőre vonatkozó várakozásait. 2. szakasz: Megindul az árak (részvénypiaci árak) emelkedése az érintett szektorban. 3. szakasz: Kedvező lehetőség nyílik a hitelfelvételre, amelyeket ún. pénzügyi innovációk is támogatnak. 4. szakasz: Túlkereslet támad, a részvényárak már csak azért nőnek, mert az emberek arra számítanak, hogy még mindig lesz olyan, aki be akar fektetni az adott részvénybe. Ez a „balekok pótlólagos kereslete”. 5. szakasz: Az eufória állapotában a tudatlanok is élvezni akarják azt a gazdagságot, amelyet az előttük érkezettek már megszereztek, nem veszik komolyan az intelmeket. Ez tovább fújja az árbuborékot. 6. szakasz: A bennfentesek realizálják nyereségüket. 7. szakasz: A kijózanodás időszaka. Ekkor már késő a beavatkozás, sok piaci szereplő pénze elvész. Minsky tehát a válságokért nem egy külső sokkban keresi, hanem a pénzügyi rendszer saját logikájában látja. (Szabó I., 2008)

II.2. A VÁLSÁG KIROBBANÁSA ÉS TERJEDÉSE A pénzügyi krízis legfontosabb előidézői között meg kell említeni a rögzített és félig rögzített árfolyamokat az olyan országokban, mint Thaiföld, Indonézia és Dél-Korea. A másik ok a hatalmas folyószámla-deficitek felhalmozása, melyek lenyomták ezeknek az országoknak devizaárfolyamait, ami felbátorította a spekulatív támadásokat. A válság harmadik oka a magas belföldi kamatlábak megállapítása, amelyek a társaságokat arra sarkallták, hogy alacsonyabb kamatú, súlyos külföldi kölcsönöket vegyenek föl. A belföldi hitelezés gyenge ellenőrzése és bizonyos esetekben az emelkedő államadósság szintén hozzájárultak a válsághoz, hatásait pedig súlyosabbá tették. (FRBSF, 1998) A válság nem véletlenül robbant ki éppen Thaiföldön: ott volt együtt, egy időben a krízis legtöbb tényezője. A thaiföldi valuta, a baht valutakosárhoz volt 18   

kötve, az árfolyama nem igazodott a reálgazdasági folyamatokhoz, nem volt összhangban a kamatláb-politikával és a pénzügyi liberalizáció egyes lépéseivel sem. A hatalmas folyószámla deficitek lenyomták az ország devizaárfolyamát, ami felbátorította a spekulatív támadásokat. Amint túlságosan drága lett a spekulánsok támadásainak elhárítása, 1997. július elején az árfolyamot lebegtetni kezdték. (Major, 2007) A válság a baht gyors leértékelődésével kezdődött. A leértékelődés hatása gyorsan terjedt, hiszen a fejlett országok és a délkelet-ázsiai országok ismertebb tőzsdéi szoros kapcsolatban voltak egymással, és a befektetők a delkelet-ázsiai országok tőzsdéit egy blokként kezelték, illetve térség országai közötti gazdasági verseny miatt a leértékelődéseket a versenytársak is követték. Ezért mondhatjuk, hogy a válság gyors terjedésének egyik oka a pénzpiaci liberalizáció és az árfolyampolitika. A válságnak voltak olyan okai is, melyek a világgazdasági folyamatokból eredtek. Egyes (jelentős) ázsiai exportcikkek esetén túltermelés alakult ki világszinten. A kivitel látszólag sok iparágban jelentős volt, de a statisztikák vizsgálatával kimutatható, hogy csupán néhány termékcsoportról volt szó (szórakoztató elektronika, személygépkocsi, ruházati cikkek). A probléma gyökere abban volt, hogy az alkalmazott technológia színvonala nem érte el a fejlett országok szintjét, pusztán az alacsony árak miatt voltak versenyképesek. A világpiaci árak esése miatt óriási hiány támadt az exportbevételekben. Ezt a hiányt a folyó fizetési mérleg többi tétele sem tudja ellensúlyozni, hiszen ott is jelentős volt a deficit. Felmerült az igény, hogy a gazdaság fejlesztését ne a mennyiségi, hanem a minőségi javulásra alapozzák az alkalmazott technológia és a humán erőforrás tekintetében is. A technológia helyi fejlesztésével további előnyökben bíztak: az országban

tartanák

a

magasan

képzett,

diplomás

dolgozókat.

Tehát

bebizonyosodott, hogy a pusztán mennyiségi növekedés nem elegendő, a gazdasági fejlődést a technológia és a humán erőforrás fejlődésnek is kísérnie kell. (Szűcs, 2007) 19   

II.3. VÁLSÁGHATÁSOK A RÉGIÓ EGYES ORSZÁGAIBAN Bár a válság mindenhol éreztette hatását, nem mindenkit ért egyformán. Szingapúrban a válság hatását enyhítette az átgondoltabb gazdaságpolitika és a fejlettebb ipar, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Tajvan esetében egyes negatív tényezők hiánya. Vietnamban pedig azért nem volt olyan súlyos a válság, mert a kapitalista rendszer intézményei (például a tőzsdék) még kiépületlenek voltak. A válság Thaiföldet, Indonéziát és Dél-Koreát érintette a legérzékenyebben. (Cégvezetés, 1998) 3. táblázat: A délkelet-ázsiai országok GDP növekedése (%) Ország

1995

1996

1997

1998

1999

Hong Kong

2,3

4,2

5,1

-6

2,6

Indonézia

n.a.

7,6

4,7

-13,1

0,8

Korea

7

4,7

-6,9

9,5

n.a.

Malajzia

n.a.

10

7,3

-7,4

6,1

Fülöp-szigetek

4,7

5,8

5,2

-0,6

3,4

Szingapúr

n.a.

7,8

8,3

-1,4

7,2

Thaiföld

n.a.

5,9

-1,4

-10,5

4,4

Vietnám

n.a.

9,3

3,2

5,8

4,8

(Forrás: saját szerkesztés a World Bank – WDI 2007 adatai alapján)

A válság előtt a délkelet-ázsiai országokra gyors gazdasági növekedés volt jellemző (1. diagram). Szingapúr, Thaiföld, Malajzia, Indonézia, és a Fülöp-szigetek esetében a válság okozta nagy visszaesés elsősorban a feldolgozóipart, az építőipart és természetesen a pénzügyi szektort érintette. (Artner, 2002) Számszerűen a leglátványosabb GDP visszaesést Szingapúr és Korea élte át (5. diagram), de arányaiban Indonézia zuhant a legnagyobbat. 1997-ben még 4,7%os volt a GDP növekedése, 1998-ban pedig 13,1%-os csökkenést könyvelhettek el. A 4. diagramban látható a válság idején mutatkozó export nagysága. A NIEs országok összesített exportja 1997-ről 1998-ra 6%-kal csökkent. 20   

4. diagram: Termékek és szolgáltatások exportja 1990 – 1999 között (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

A válságot követően a délkelet-ázsiai országoknak számos negatív következményekkel kellett szembenézniük pl. megnövekedett infláció, növekvő munkanélküliség, szociális kiadások csökkenése. A valuták leértékelésének hatása pedig nem feltétlenül volt pozitív. Az ázsiai országok termelése többnyire importigényes, és az import a leértékelés eredményeként jelentősen megdrágult. Ez kihatott az exportra (5. diagram). (Chotigeat, T, 2001) A thaiföldi GDP-ben 1996-ban még közel 6%-os volt a növekedés, 1998-ra pedig elérte a -10,5%-os mélypontot. Az óriási csökkenéshez hozzájárult, hogy a világpiac növekedése lassult abban az időben, és ez érzékenyen érintette az exportorientált Thaiföldet. A folyó fizetési mérleg deficitje elérte a GDP 8%-át, ami nagyfokú bizalomvesztést okozott. A rövid lejáratú tőke gyors kiáramlása pedig bankok, vállalatok csődjéhez vezetett. (Bassa, 2008) A válság következményei Indonéziában is súlyosak voltak. A hazai valuta, a rúpia drasztikus leértékelődése jelentős áremelkedésekhez vezetett, a nyersolaj árának csökkenése pedig bevétel kiesést okozott a jelentős olajexportőrként jegyzett országnak. Az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek áremelkedése zavargásokat váltott ki. A lakosság egy része a kínaiak ellen fordult, őket tették felelőssé a gazdasági problémákért. (A lakosság kb. 3 százaléka kínai, de az ország vagyonának több mint kétharmadát mondhatják magukénak). A mind nagyobb tömegeket megmozgató tüntetések nyomán később az elnök lemondásra kényszerült. (Cégvezetés, 1998) 21   

5. diagram: GDP/fő változás (USD) (1991-2000) (Forrás: saját szerkesztés a World Bank WDI 2007 adatai alapján)

Malajzia GDP-jében is óriási visszaesés figyelhető meg: 1996-97-ben még éves szinten 8%-kal nőtt, 1998-ban már 7,5%-kal csökkent. Malajziának viszont kedvezőbb volt a helyzete, hiszen az állam ellenőrizte a külföldi bankoktól való hitelfelvételt, és a spekulációs tőkebeáramlás aránya sem volt magas. Vietnámban nem volt olyan drasztikus a válság hatása, hiszen a vietnámi tőkepiac még fejletlen volt. A részvények árcsökkenése így nem hatott az országra közvetlenül. (Bassa, 2008) Dél-Koreában már 1996-tól feszült volt a helyzet, ugyanis sorra mentek csődbe a nagyvállalatok, miután a hazai és külföldi forrásokból felvett hiteleket olyan beruházásokra fordították, amelyek nem térültek meg. A nagyvállalatok fizetésképtelensége Dél-Koreában a szokásosnál is súlyosabb probléma, mert a gazdaság néhány nagy vállalatcsoportra ún. chaebol-okra épül (pl. Hyundai, Samsung, Daewoo). (Cégvezetés, 1998) A chaebol-ok nagy családi vállalkozások, melyek szoros kapcsolatban állnak a kormányhivatalokkal. A chaebol jelentése: üzleti szövetkezet, társulás. Hasonlít a japán zaibatsu-rendszerhez. A kettő közötti lényeges különbség a tőke forrása. Míg a japán zaibatsu-k bankok köré szerveződtek, a chaebolok számára tiltott volt a bankok tulajdonlása. A bankokat államosították, és központilag szabályozták a gyéren rendelkezésre álló tőke elosztását.

22   

A chaebol-ok különleges helyzetben voltak, az állam támogatását élvezték. Sok esetben nem a profittermelő képességük miatt nőttek nagyra, hanem azért, mert nagy összegű kölcsönöket kaphattak. A 90-es évek elején megpróbálták ezt a koncentrációt csökkenteni, de nem jártak sikerrel. A pénzügyi liberalizáció sértette az eddig gyakorlatilag monopolhelyzetű vállalatcsoportok érdekeit. Amint a nemzetközi helyzet romlott, ezek az eladósodott társaságok bajba kerültek.3 A GDP közel 7%-ot zuhant a válság évében. A dél-koreai gazdasági vezetők szerint a válság gyökerei a magas hazai kamatlábakban, árakban, bérekben rejtőztek, és ezek rontották a versenyképességet. A kormány tartva a nacionalizmus feléledésétől, tervbe vette a kereslet élénkítését (például a külföldi tőke infrastruktúra-fejlesztés felé fordításával), és a munkanélküliek támogatását. (Cégvezetés, 1998) A válságot követően megindult az FDI beáramlás az országba (vállalatok felvásárlása, bankszektor megnyitása a külföldi tőke előtt), ami hozzájárult a gazdaság gyors felépüléséhez (1999-ben már 9,5%-os a növekedés). Mivel a valutaleértékelődés hatása a következő évben az export bővülését vonta maga után, Dél-Korea már 1998-ban jelentős kereskedelmi és (a beáramló működő tőkével megtámogatva) fizetési mérlegtöbblet halmozott fel. A dél-koreai nagyvállalatok, a chaebol-ok térvesztése elmaradt, csupán az történt, hogy az ezek kezében lévő tőke a felvásárlások, vegyesvállalat-alapítások révén elkezdett az európai, az amerikai és a japán nagytőke kezébe vándorolni. A korábban zárt gazdaság kénytelen volt megnyílni a fejlett országok előtt. Szingapúr gazdasága különleges, mert a Világgazdasági Fórum szerint 1998 óta az USA után a világ második legversenyképesebb gazdaságának számít (ma a 3. helyen áll) (World Economic Forum). Hála a nagyarányú tőkebeáramlásnak a 80-as években (2. diagram) és a városállam pénzügyi szolgáltató központ szerepének, az adósságállomány csekélynek mondható, a fizetési mérleg és a költségvetés szufficites, az infláció elhanyagolható, a valutatartalékok szintje magas, a                                                               3 http://www.sjsu.edu/faculty/watkins/chaebol.htm The chaebol of South Korea 

23   

munkanélküliség alacsony, a növekedés pedig egészen 1997-ig 7-8%-os volt (2. táblázat). Ezeknek köszönhetően az 1997-es pénzügyi válság nem érintette olyan nagy mértékben Szingapúrt. 1999-ben a növekedés ismét fellendült, úgy tűnt a válság hatása mulandó, legalábbis a makrogazdasági adatokat tekintve (a GDP ismét 7-8%kal nőtt). A válság egyik hozadéka viszont az, hogy a lakosság leggazdagabb és legszegényebb ötöde közötti jövedelmi arány 15-szörösről 18-szorosra nőtt. (Artner, 2002)

6. diagram: Nettó FDI (USD) beáramlás 1991-2000 között (Forrás: saját szerkesztés a World Bank – WDI 2007 adatai alapján)

Ilyen helyzetben a külföldi beruházók bizalomvesztését várhatnánk, de Ázsiában nem ez történt. A nemzetközi tőke érdeklődése a térség iránt a válság után nemhogy csökkent, de éppen a válság által teremtett kedvező befektetési feltételek miatt még nőtt is. A legnagyobb beruházók bízva a gazdaság újbóli fellendülésében, továbbra is ott maradtak, sőt, a helyi (tönkrement) vállalatok felvásárlásával egyre nagyobb befolyásra tehettek szert. (Chotigeat, T., 2001) Hong Kongra, Szingapúrra, Malajziára és Koreára jellemző, hogy a válságot követően a nemzetközi tőke a korábbiaknál jóval nagyobb mértékben áramlott be (6. diagram). Nem zöldmezős beruházásokról van szó, hanem elsősorban vállalati papírok felvásárlásáról, illetve közös tulajdonú vállalatok kialakításáról. (Artner, 2002)

24   

II.4. A VÁLSÁG TANULSÁGAI Megállapítható, hogy az 1997-es válság áldozatai inkább azok közül kerültek ki, akik a krízis előtt végig folyó fizetési mérleg deficittel rendelkeztek (Dél-Korea, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld), míg pl. Szingapúr kevésbé sérült. Ez arra enged következtetni, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya érzékenyebbé tette az országokat a negatív gazdasági folyamatokra. A pénzügyi liberalizáció óriási kihívást jelent a fejlődő pénzpiacok számára. Előnyös lehet, hiszen segít a kamatlábak csökkentésében, az árfolyam stabilizálásában és a privatizációból származó bevételek növelésében. A tőkebeáramlás segíthet a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozásában és növelheti a devizatartalékokat, ugyanakkor hátrányos is lehet, mert lehetőséget ad a spekulációra, és a külföldi tőke számára kiszolgáltatottá teheti az országot, és a reálgazdaság folyamatait alárendeli a tőzsde szeszélyeinek. (Cégvezetés, 1998) A 90-es évek tanulsága Ázsia számára az, hogy nem elég a monetáris szigor, összhangban kell lennie a fiskális politikával és a pénzügyi liberalizációval. Az intézményrendszer reformja pedig elengedhetetlen, alkalmazkodnia kell a globalizálódó pénzpiacok kihívásaihoz. A pénzügyi liberalizáció bevezetésével ki kell építeni azokat a mechanizmusokat, amelyek a pénz- és tőkepiacokat ellenőrzik, szabályozzák, és esetenként beavatkoznak azok működésébe, továbbá képesek hatékonyan reagálni a pénzmennyiség és árfolyamváltozásokra. A dél-koreai chaebol-ok mintájából is láthatjuk, hogy az 1997-es válságban szerepe volt a kormányzat és az üzleti elit összefonódásával jellemezhető „fejlesztő államnak” is, ugyanis a gazdaságfejlesztésért és az erőforrások elosztásáért felelős kormányzati elitek előnyben részesítették a hazai vállalat-óriásokat, akkor is, ha a befektetések nem térültek meg. A politika és a gazdaság összefonódása pedig lehetőséget nyújtott a korrupcióra, ez által az erőforrások torz felhasználására és adósságállomány felhalmozására. (Ádám, 2006)

25   

A válságot követő években a NIEs országok mindent megtettek annak érdekében, hogy elkerüljék a hasonló kríziseket, és hatalmas méretű tartalékok felhalmozásába kezdtek.

26   

III. KILÁBALÁS A VÁLSÁGBÓL, POLITIKAI REAKCIÓK A 2000-es évekre a délkelet-ázsiai országok többsége már kilábalt a válságból, és jelentős GDP növekedést ért el. Köztük Szingapúr és Hong Kong teljesítménye kiemelkedő (8. diagram). A növekedés legfontosabb tényezője az amerikai high-tech ipar fellendülése, mely jelentős exportot jelentett a délkeletázsiai országok számára. (Cégvezetés, 2001) Az export adatokban már jól látszik az újonnan iparosodott országok második hullámának (Malajzia, Thaiföld és Indonézia) feltörekvése a 2000-es évek közepén (7. diagram).

7. diagram: Termékek és szolgáltatások exportja 1997-2008 között (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

III.1. STRATÉGIÁK NEMZETKÖZI SZINTEN A válság szempontjából fontosnak tartom az ASEAN integráció vizsgálatát, hiszen 10 tagja közül 7-et újonnan iparosodott országnak (NIEs) tekintünk. Tagjai: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld, Brunei, Vietnam, Laosz, Mianmar, Kambodzsa. Az ASEAN országok 2007-ben elfogadták az integráció alapokmányát, bár maga az integráció 1967-től létezik. Az alapokmány azért fontos, mert ez ad lehetőséget a közösségi cselekvéshez. 27   

A válság hatására erősödött a regionális együttműködés. Mivel a krízis pénzügyi természetű volt, az együttműködés is ebben az irányban jelentős (pl. közös valuta kialakítása). Már közvetlenül a délkelet-ázsiai pénzügyi válság után felmerült a pénzügyi együttműködés kérdése. Japán és az ASEAN is javasolta közös pénzalap létrehozását (Chiang Mai Initiative Multilateralisation – CMIM). A pénzügyi kapcsolatok erősítésétől azt várták, hogy együtt hatékonyabban képesek megküzdeni a nemzetközi pénzpiaci kockázatokkal. (Artner, 2009) A CMIM pénzalap létrejött, melynek több mint 30 %-át Japán és Kína állja, Dél-Korea 16%-ot ad, míg a maradék 20% megoszlik az ASEAN tagjai között. Erre a rendszerre azért volt szükség, mert a tagok tapasztalatai alapján az IMF segítség kedvezőtlen feltételekkel járt volna, és túl szigorú a felügyelete. (HVG, 2009)

Az együttműködés későbbi előnyei  2009 tavaszán, az alapot 80-ról 120 milliárd dollárra növelték, és határoztak az országok közötti szétosztásról, illetve az igénybevétel feltételeiről. Az alap az országok pénzügyi egyensúlyát fenyegető „vészesetben” használható fel. A régió valutatartalékai 3,6 billió dollárt tesznek ki, és az országok együtt a világ aranytartalékainak több mint felével rendelkeznek. Az ASEAN 2009-es csúcsértekezletén az országok a válság megoldását a megtakarítások mobilizálásában és a beruházások növelésében látták. Döntöttek a protekcionista

politika

leépítéséről,

és

inkább

a

szabadkereskedelmet,

a

kereskedelemkönnyítő intézkedéseket hangsúlyozták a térség fejlődése érdekében. Ugyanakkor belátták, hogy a mentőcsomag stabil pénzügyi rendszer nélkül nem hatékony. Ha ezek a lépések sikeresek lesznek, mintát adhatnak a többi ország vagy ország csoport számára. (Artner, 2009)

28   

III.2. GAZDASÁGPOLITIKAI LÉPÉSEK A FEJLŐDÉS ÚJBÓLI BEINDÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

A

fejlődő

országok

számára

a

neoliberális

közgazdaságtan

által

megfogalmazott felzárkózási „receptek” egyik balsikerét tükrözi az 1997-es ázsiai válság. Torz gazdaságok jöttek létre, melyekben túlzottan jelentkeztek a piaci elégtelenségek. Megkérdőjeleződött az „ázsiai csoda” létezése. A válság nem sokkal az után tört ki, hogy Krugman (1994) felhívta a figyelmet a délkelet-ázsiai növekedés korlátaira. Krugman szerint a növekedés a tényezők bevonásával volt lehetséges, nem a termelékenység növekedésével, tehát pusztán mennyiségi volt, nem minőségi. (Krugman, 1998) A válság kitörésének semmilyen gazdasági előjele nem volt. Az országok magas növekedési rátát mutattak alacsony inflációval. Pénzügyi helyzetük, adósságaik rendben voltak. A válságból való felépülés – Indonézia kivételével - épp olyan meglepő volt, mint a válság kitörése. Az IMF stagnálást, majd nagyon lassú helyreállást jósolt (vitatható, hiszen a válságot sem tudta előre jelezni). Mikor a válság kitört, az ázsiai kormányok különböző pénzügyi intézetekhez, illetve más kormányokhoz fordultak segítségért. Számos IMF „mentő csomagot” és takarékossági terveket állítottak össze számukra. Az első Thaiföld volt, aki 17,2 milliárd dollár kölcsönt kapott 1997 augusztusában. Őt követte Indonézia, 23 milliárd dollárral, és Dél-Korea rekord mennyiségű 57 milliárd dollárral. (Hasan, 2001) Több kritika érte ezért a Valutaalapot. Elsősorban azért, mert az IMF a segélyeket bizonyos reformokhoz kötötte. Az országokat a tőkemozgás teljes liberalizációjának kialakítására kötelezte, tekintet nélkül arra, hogy annak adottak-e a feltételei. (Lámfalussy, 2009) Másrészt pedig Az IMF több tízmilliárdos segélycsomagot bocsátott az ázsiai országok rendelkezésére, melyből főként a fejlett nyugati országok bankjai húztak hasznot, hiszen ebből törlesztették az ázsiai vállalatok adósságait. (Chotigeat, T., 2001)

29   

A délkelet-ázsiai országok először is feltőkésítették a kereskedelmi bankokat, melyet utólag Malajazia és Korea is a kilábalás kritikus pontjaként emlegetett. Valójában az IMF által megfogalmazott „strukturális reform”nem a bankok likviditásának helyreállítását jelentette volna, mert szerintük konzerválják, vagy éppen súlyosbítják az erkölcsi kockázat problémáját. Az

IMF

magas

kamatlábakhoz

ragaszkodott,

melynek

súlyos

következményei lettek volna a vállalatok számára, ugyanis a magas alapkamat különösen olyan országok esetében, ahol magas a rövid lejáratú adósságállomány és magas a devizában való eladósodottság – megdrágítja a hiteltörlesztést, ez által növeli a vállalati csődök számát és a munkanélküliséget. (Matolcsy, 2011) A kormányok viszont a drasztikusan lecsökkentették a kamatlábakat dacolva az IMF előírásaival – hogy elősegítsék a társasági szektor helyreállását. A helyzet megváltozott egy évvel később, mikor a válság kezdett nyugatra terjedni (1998 Wall Street). Ennek hatására nyugaton megváltozott a monetáris politika. A G7 intézkedéseket tett annak érdekében, hogy leszorítsák a kamatlábakat és növeljék a pénzkínálatot. Ez tette lehetővé a kamatcsökkentést. A tőkekontroll bevezetésével 1998-ban a kamatlábak csökkenni kezdtek. Tehát az ázsiai keynesiánusi válságkezelést a nemzetközi környezet tette lehetővé, hiszen féltek egy esetleges pénzügyi összeomlástól (az orosz valutaválság példájára). (Radelet, 1998) 1998-tól az országok egyre nagyobb államháztartási hiányt halmoztak fel. Feltőkésítették

a

pénzügyi

intézményeket,

szociális

biztonsági

hálóról

gondoskodtak, ez mind kiadásokkal járt. A válság előtti időszakra jellemző kiegyensúlyozott

államháztartás

lett volna

szükséges

a

kilábaláshoz,

de

hangsúlyozni kell, hogy ehhez hasonló „keynesiánus” politikák nem szerepeltek az IMF programjában. A deficit viszont érzékennyé tette a gazdaságokat egy esetleges támadásra. Tőkekontroll bevezetésével sikerült a spekulatív tőke káros hatásait megelőzni.

30   

Az IMF a társasági szektor reformját erőltette, illetve a kamatok emeléséhez ragaszkodott. Szerintük a társasági szektorban volt a válság gyökere, ezért elsősorban azt kell átalakítani. Figyelembe kell venni, hogy egy ország vállalati szerkezete hosszú fejlődés eredménye, melyen nyomot hagy az ország kulturális- és gyarmati öröksége is. Számos vállalati struktúra létezik, de egyikre sem mondhatjuk, hogy mindenki számára optimális. Az IMF programok alapvetően nem segítették a vállalati reformokat, sőt, súlyosbították a helyzetet. A kelet-ázsiai országok úgy látták, hogy a kamatcsökkentés és a kormányzati kiadások megfelelő mértékű növelése szükségszerű a reformok véghezviteléhez. (ADB, 2009) Az ázsiai országok nem követtek el hibát, mikor a vállalataik védelmében léptek fel. A vita tárgya az volt, hogy a vállalati reformok aligha lehetnek sikeresek a társasági szektor magas adósságaival és alacsony jövedelmezőségével, viszont óriási költségeket rónak a gazdaságra. Az ázsiai válság alatt a hirtelen valuta leértékelés megnövelte a cégek import költségeit és külföldi tartozásait. A leértékelések következtében, illetve a vésztartalékokhoz való szűkös hozzáférés miatt a vállalatok túlélési esélyei csökkentek. Főként a kis- és középvállalatok váltak fizetésképtelenné. Az egyébként életképes vállalkozások ilyen formájú megszüntetése kapacitáscsökkenést eredményez. A kapacitás növelése viszont elengedhetetlen volt a felzárkózáshoz. Az IMF számításai szerint a külföldi befektetések újbóli megindulása segített volna a bajban lévő országoknak a kilábalásban. Valójában inkább azért tért vissza a külföldi tőke az országokba, mert 1998 során a gazdaságok elkezdtek talpra állni. A helyreállás a keynesiánusi gazdaságpolitikának, és nem a vállalati reformoknak köszönhetik a délkelet-ázsiai gazdaságok. (UNCTAD, 2001) Tőkekontroll nélkül például a kelet-ázsiai országok nem tudták volna helyreállítani a pénzügyi rendszerüket, hiszen ki voltak téve a nemzetközi viszonyoknak. (Az 1997-es válság előtt a klasszikus közgazdaságtan a tőkekontrollt

31   

mindenképpen károsnak tartotta. 2009-ben az izlandi válság kezelésére az IMF egyenesen javasolta a tőkekontroll bevezetését.) (IMF, 2008) A délkelet-ázsiai országok fontos tanulsága: Sokszor igenis kulcsfontosságú az állami beavatkozás, még akkor is, ha ez ellentmond a liberális piacgazdaság elveinek.

32   

IV. NAPJAINK PÉNZÜGYI VÁLSÁGA IV.1. AZ ÚJONNAN IPAROSODOTT ORSZÁGOK GAZDASÁGI HELYZETE A VÁLSÁG ELŐTT

Az 1997-es valutaválság után az ázsiai gazdaságok igyekeztek minél nagyobb valutatartalékokat felépíteni, mellyel a jövőben megvédhetik devizájukat. A „rosszhitel” állomány csökkent a régióban, illetve gazdasági reformokkal biztosították, hogy ne ismétlődhessen meg az 1997-es krízis. A GDP növekedése átlagosan 5,3% volt 1997 és 2007 között (World Bank – WDI 2007). A NIEs országokban 1997 óta szinte folyamatosan fizetési mérleg többlet mutatkozik, és a külső adósságok drasztikusan csökkentek.

8. diagram: GDP/fő változás (USD) 1997-2008 között (Forrás: saját szerkesztés a World Bank – WDI 2007 adatai alapján)

Dél-Korea a krízis által egyik leginkább sújtott állam, 2007-ben viszont az ország financiális szektora az egyik legerősebb volt a térségben, amely a nagyobb nyitottságot jobb szabályozással kombinálta. Indonéziában az egyik legnagyobb pozitív változás az 1997-98-as krízis óta, hogy politikai rendszere sokkal demokratikusabbá vált. Malajziában is stabil volt a növekedés, mely az elektronikai cikkek iránt mutatkozó szilárd külső keresletnek köszönhető. Hongkongnak pedig a Kínával való erős kereskedelmi kapcsolat segített a talpra állásban, ami egyúttal nagyfokú kiszolgáltatottságot is jelentett a kicsi és nyitott hongkongi gazdaságnak. (Major, 2007) 33   

IV.2. REFORMINTÉZKEDÉSEK AZ ÚJABB VÁLSÁG ELKERÜLÉSE ÉRDEKÉBEN Az 1997-es ázsiai válság után az országok ún. „sokk-elnyelőket” építettek ki, és igyekeztek kiszűrni azokat a tényezőket, melyek felerősíthetik ezeket a sokkokat. A céljuk az volt, hogy egy újabb válság esetén tompítani tudják a negatív hatásokat. Az eszközök a következők voltak: 1.

Megerősítették a pénzügyi szektort: 1997-98-ban az ázsiai gazdaságok nem

tompították a sokkot, hanem felerősítették azt. A devizaárfolyam hirtelen csökkenésére gyors rosszhitel-állomány növekedéssel reagáltak, ami felőrölte a nagy bankok devizatartalékait. A legtöbb ország csökkentette a rosszhitel-állományt és lényegesen megerősítette a bankszektort az ázsiai válság után. 2.

Politikai stabilitás: Egyes ázsiai országok politikai kihívásokkal küszködnek,

mégis jelentős a haladás a politikai legitimitás területén. Ezzel elkerülhető a politikai instabilitás, ami például 1997-ben felerősítette az indonéziai válságot. 3.

Szabályozási politikák fejlődtek: Különösen a banki felügyelet és a társasági

szektor felügyelete fejlődött számottevően. 4.

A kereslet diverzitásának növekedése sok ázsiai országnak segített: Számos

ASEAN ország ma már a hazai keresletre is támaszkodik. A hazai kereslet aránya a GDP-ben 2000-2008 között jelentősen megnőtt. 5.

A

központi

bank

hitelképességének

növekedése

hozzájárult

a

rugalmassághoz: A központi bankok sokkal inkább képesek az inflációt kordában tartani. Ez részben az inflációs célkitűzéseknek köszönhető, melyet a régió központi bankjai alkalmaznak. A kamatlábak csökkentek, ami kihat a tágabb gazdaságra. Az erőfeszítések ellenére be kell látni, hogy Ázsia nem tudja magát elválasztani a nyugati hatásoktól. Túl sok mechanizmus köti Ázsiát a globális piachoz például a kereskedelmi mechanizmusok, pénzáramlások, az árfolyam változások hatásai, árváltozások. Ez azt jelenti, hogy az ázsiai gazdaságok sorsát az is befolyásolja, hogy mi történik a fejlett országokban. (ADB, 2010)

34   

IV.3. ÁZSIÁT ÉS A GLOBÁLIS PIACOT ÖSSZEKÖTŐ MECHANIZMUSOK Az összekötő mechanizmusok lehetnek azonnali hatásúak, illetve késleltetett vagy indirekt hatásúak. Azonnali hatásúak lehetnek a pénzáramlások (pl. portfólió tőkeáramlás,

a

kockázatvállalási

hajlandóság

megváltozása,

hitelnyújtás,

kereskedelem-finanszírozás), illetve a mennyiségi és árváltozások az exportban. (Például a lecsökkent fogyasztásra válaszul az amerikai, európai, japán cégek visszafogják a rendeléseiket és lecsökkentik a készletállományukat, illetve a megemelkedett olaj áraknak is széles körű gazdasági hatása van, hiszen az olajárak kihatnak az energiaárakra, közlekedésre, szállításra.) A késleltetett vagy indirekt mechanizmusok közé tartoznak a tartós küldő hatások, melyek lehetnek pénzügyi nyomások: minősítő intézetek leminősítik Ázsia osztályzatát (például hazai politikai és fiskális megszorítások miatt), vagy lehet a kereskedelmi szektor hatása: ha a válság elnyújtott, az exportőrök profitja csökkenni fog, hiszen árengedményeket kell tenniük, ha fenn akarják tartani a keresletet. Tartós hatások közé tartoznak az átutalások- jövedelmi transzferek külföldön dolgozóktól vissza Ázsiába, a turizmus (recesszió alatt az emberek inkább a lakóhelyükhöz közelebb mennek nyaralni, és kevesebbet is költenek ott, és az árcsökkentések miatt a turizmussal kapcsolatban álló cégek profit termelő képessége csökkent, így dolgozókat kénytelenek elbocsátani). Az FDI-ben bekövetkező

változások

is

tartósan

hatnak

(a

kockázatbeli,

keresletbeli

bizonytalanságok csökkenő befektetéseket eredményeznek), hasonlóan hatnak az árfolyamváltozások (egy globális recesszió során a valuták árfolyamváltozása befolyással

bír

az

ázsiai

árfolyamokra,

dollár,

jen,

euro

árfolyama

kiszámíthatatlanná válik). Végül ide tartoznak még a protekcionista eszközök, melyeket egyre több ázsiai ország alkalmaz a gazdasága védelmében. Késleltetett hatásúak továbbá a külső hatásra beindult hazai folyamatok, melyek között megemlíthetjük az ingatlanpiaci dinamikát (a lassú növekedés, a csökkenő bizalom, szűkebb hitellehetőségek stb. ingatlanpiaci árzuhanáshoz vezetnek, az ingatlanpiaci árzuhanás pedig vagyoncsökkenéshez, és a lakossági 35   

fogyasztás csökkenéséhez vezet), a fiskális dinamizmust (az állami bevételek hiánya és a fiskális gazdaságélénkítés miatti növekvő költségek veszélyeztetik a pénzügyi pozíciót). A hazai pénzügyi nyomások is veszélyt jelentenek, hiszen azoknak a cégeknek, melyeknek hatalmas tőkekötelezettségük volt a válság előtt (pl. nagy tengerentúli felvásárlások, vagy nagy hazai befektetések), megnehezül a további finanszírozás. Ha az ázsiai termelő és szolgáltató szektor gyengül, és a fizetések csökkennek, a migránsok kevesebbet tudnak haza utalni a falusi (rurális) területekre. A deflációs folyamat pedig azért problémás, mert a deflációt a GDP csökkenés, a likviditás romlása, vagyoneszközök árának csökkenése, nyomás alatt lévő bérek, és a leszorított input árak segítik elő. (ADB, 2010) 4. táblázat: Ázsia és a globális piac közötti mechanizmusok összefoglaló táblázata Mechanizmusok I. Azonnali hatású II. Késleltetett vagy indirekt hatású I.A. Pénzáramlások I.B. Mennyiségi és II.A. Tartós külső II.B. Külső hatásra árváltozások az hatás beindult hazai exportpiacokon folyamatok portfólió export és import pénzügyi nyomás ingatlanpiaci tőkeáramlás dinamika hitelnyújtás olaj/gáz árak kereskedelmi szektor fiskális dinamizmus hatása kereskedelem árnövekedés jövedelmi hazai pénzügyi finanszírozás transzferek nyomások turizmus átutalások a városi területekről falusi területekre FDI változások a társasági szektor reakciói árfolyamváltozások protekcionizmus (Forrás: saját szerkesztés)

36   

IV.4. A 2008-AS VÁLSÁG HATÁSAI A TÉRSÉG GAZDASÁGAIRA A globális pénzügyi válság váratlan sebességgel és erővel sújtotta az ázsiai gazdaságokat. A válság világított rá az Ázsia és a világ között fennálló fontos gazdasági kapcsolatokra, és megkérdőjelezte a nézetet, mely szerint Ázsiának sikerült elkülönülnie a világgazdaságtól. A krízis mind kereskedelmi, mind pénzügyi csatornákon keresztül hatott az ázsiai gazdaságokra, amelyek tükrözik a régió mély világgazdasági integrációját. A feltörekvő ázsiai országok részvényárai több mint 60%-kal csökkentek, és az árfolyamok is nyomás alá kerültek a régió számos országában. Az ázsiai gazdaságok átlagosan mintegy 6,2 százalékponttal zsugorodtak a csúcstól a mélypontig a jelenlegi gazdasági visszaesés során. Ez nincs messze az 1997-es pénzügyi válság okozta 8,3 százalékpontos csökkenéstől. (FRBSF, 2010) Míg az ázsiai termelés és export erősen visszaesett, a pénzügyi rendszer rugalmas volt. A fejlett országokból érkező pénzügyi sokk persze érezhető volt Ázsiában is, a kereskedelmi hitelek és határokon átnyúló tőkeáramlások csökkenése, illetve a túlzott kockázatkerülés miatt, ezeken túlmenően viszont a kamatlábak és árfolyamok stabilak voltak a legtöbb országban. Ázsia ellenállt a pénzügyi sokkoknak, mert a belülről fakadó sebezhetősége viszonylag kicsi volt. Ez a kedvező helyzet az 1997-es ázsiai válságot követő reform intézkedések következménye (a külföldi hitelektől való függőség csökkentése, hivatalos tartalékok növekedése, a pénzügyi szektor felügyelete, bankok feltőkésítése, rosszhitelek csökkentése). (FRBSF, 2010)

A GDP változása A NIEs országok átlagos növekedése 2007-ben 6,6% volt. 2009-ben már csak 0,8%-kal bővültek összességében a gazdaságok. Szembeállítva az Európai Unióval, vagy a világ átlagos teljesítményével viszonylag jó ellenálló képességet enged feltételezni. 37   

5. táblázat: Az újonnan iparosodott országok, az Európai Unió és a világ GDP-jének %-os változása 2007 és 2009 között 2007

2008

2009

Hong Kong SAR, China

6,38

2,37

n.a.

Indonesia

6,35

6,01

4,55

Korea, Rep.

5,11

2,30

0,20

Malaysia

6,48

4,71

-1,71

Philippines

7,05

3,73

1,06

Singapore

8,54

1,78

-1,28

Thailand

4,93

2,46

-2,25

Vietnam

8,46

6,31

5,32

European Union

2,93

0,62

-4,25

World

3,93

1,55

-1,95

(forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

Exportban történt változások 2009-ben az export visszaesése 15%-os volt, ami meghaladja az 1998-as krízis idején tapasztalt 6%-os visszaesést (WTO). 1998-ban a visszaesést az okozta, hogy a gazdaságok túlságosan függővé váltak a külföldi tőkétől, miközben a helyzet most is hasonló, csak jelen esetben a függőség az exporton keresztül jelentkezik. A 2008-as válság az 1997-es ázsiai krízistől eltérően már globális jellegű, így nem lehet szó arról, hogy az exportra támaszkodva ismét kihúzzák magukat a bajból a NIEs országok. Szükség lenne a belső kereslet növelésére, de annak visszatartása szándékos kormányzati lépés volt. Bizonyos szociális reformok hiánya gyenge, elszegényedett középréteget eredményezett, így a kormányzat nem tud rájuk támaszkodni a hazai fogyasztás tekintetében. (Klein, 2009)

38   

9. diagram: Az újonnan iparosodott országok exportjának változása 2000-2009 között (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

Az  export  visszaesése  viszont  csak  a  problémák  egy  részét  jelenti,  hiszen az import adatokat megvizsgálva  azt  láthatjuk,  hogy  az  import  még  az  exportnál  is  nagyobb  mértékben  esett  vissza (‐21%) (10. diagram), ami azt az  üzenetet  hordozza,  hogy  a  belső  fogyasztás  gyengeségei  is  nagy  részt  képviselnek a gazdasági visszaesésben.  10. diagram: Az újonnan iparosodott országok kereskedelme 2008-ban és 2009-ben (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

IV.5. GAZDASÁGPOLITIKAI REAKCIÓK Az export egységesen csökkent Ázsiában, de a GDP-re gyakorolt hatása országonként eltérő volt, függ például a gazdaság nagyságától, a nyitottságtól, az anti-ciklikus gazdaságpolitika kapacitásától. A nagyobb ázsiai gazdaságok (pl. 39   

Kína, India, Indonézia) el tudták kerülni a recessziót a hazai kereslet rugalmasságának köszönhetően, az ASEAN és a NIEs sokkal nyitottabb gazdaságait rosszabbul érintette a válság. A legfőbb tényező, amely a jelenlegi helyreállást támogatta a megfelelő fiskális és monetáris ösztönző intézkedések. A kormány 700 md USD-t helyezett ki, szemben az ázsiai válság idején alkalmazott restriktív fiskális politikával. A monetáris politika gyorsan reagált, az ázsiai központi bankok csökkentették a kamatlábakat. A határozott makroökonómiai intézkedések segítettek a bizalom helyreállításában, támogatták a hazai keresletet és segítettek elkerülni a masszív elbocsátásokat a munkaerőpiacon. (FRBSF, 2009)

DÉL-KOREA A VÁLSÁGBAN Koreában a problémát a nagyfokú liberalizáltság okozta. 2008-ban a külföldi befektetők kivonták a részvényekbe fektetett pénzüket az országból, és az olajár emelkedéssel együtt folyó fizetési mérleg deficitet okozott. A won gyengülésének megállítása érdekében a kormány beavatkozott, így a valutatartalékok lecsökkentek, az ország adósságállománya pedig rohamosan nőtt. A bankok számára pedig tőkeinjekciót juttattak abból a célból, hogy a kis- és közepes vállalatok likviditását biztosítsák, és az export ne essen vissza. A növekedés üteme 2008-ra a felére csökkent (5. táblázat), melyben szerepet játszott a külső kereslet és a belső fogyasztás visszaesése, illetve a beruházások gyengülése. Korea erősen export-orientált gazdaság. A fő export cikkei viszont érzékenyek a válság-hatásokra, például autók, elektronikai cikkek. A behozatal az olajár emelkedése, és a belső kereslet gyengülése miatt esett vissza. (ADB, 2008) A kormány a gazdaság élénkítése érdekében expanzív monetáris és fiskális politikát folytatott, melynek keretein belül csökkentette a kamatlábat, az adókat, és meghatározott költségvetési kiadásokat helyezett kilátásba a jólétet, infrastruktúrafejlesztést, és munkahelyteremtést megcélozva. A programok eredményeként 40   

stabilizálódott a valutapiac, a tőzsde megélénkült, és a kamatláb csökkentése miatt a hitelezés is kedvezően alakul. A recesszió okozta kereslet-csökkenést viszont nem tudja kivédeni a kormány. (Szigetvári, 2009)

SZINGAPÚR ÉS A VÁLSÁG A szigetország a globális folyamatoknak való kitettségét erős gazdasági nyitottságának köszönheti. Nagy a kereskedelmi függősége, illetve a legnagyobb működőtőke befogadó délkelet-ázsiai ország. A kormány szintén gazdaságélénkítő intézkedéseket vezetett be, melyet az előző évek többleteiből finanszírozott, továbbá bankgaranciákkal segítette a pénzintézeteket. Ez különösen fontos, hiszen az ország nemzetközi bankcentrum szerepet is betölt. A bankcentrum szerep mellett Szingapúr fontos kereskedelmi központ is. Itt is meghatározóak az elektronikai termékek, melyek érzékenyek a válságra, illetve jelentős a szolgáltató ipar (szállítmányozás, raktározás, logisztika) amelyre ugyanúgy hatott a válság, de legfőképpen a 2008-ban jelentkező olajár emelkedés. 2009-re a GDP 1,3%-kal csökkent. A kormány által bevezetett fiskális ösztönző csomagok viszont csak enyhíteni képesek a sokk-hatást. Belső kereslet növeléssel lehetetlen ellensúlyozni az export csökkenést, hiszen az ország lakossága viszonylag kicsi. (Thangavelu, 2009)

MALAJZIA, THAIFÖLD, INDONÉZIA A három országot növekedési háromszögnek (Growth Triangle) is nevezik.4 Gazdaságuk nagyban függ a külföld dinamikájától. Jellemző célpiacuk az USA, EU és az ASEAN országok. Az 1997-es válság óta jelentős tartalékokat halmoztak fel, így sokkal jobb helyzetben voltak a jelen válság kitörésekor, mint 1997-ben. 2008-ban a válság kitörésekor megkezdődött a tőkekivonás a térségből. A valuták leértékelődtek, a kamatlábak pedig a magasba szöktek. Az államok                                                               4 http://www.adb.org/IMT‐GT/about.asp  Indonesia‐Malaysia‐Thailand Growth Triangle (IMT‐GT) 

41   

monetáris lazítással, állami garanciavállalással, tőkeinjekciókkal és valutapiaci intervenciókkal reagáltak. Az infláció enyhülésével pedig a kamatláb csökkentése mellett döntöttek a hitelezés megkönnyítése érdekében. A többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan ebben a három országban is drasztikus hatása volt a fejlett országok kereslet-visszaesésének. Malajzia és Thaiföld feldolgozóiparát érzékenyen érintette a recesszió. Az export visszaesése főként az elektronikai termékek területén jelentkezett, Thaiföldön ezen belül a hightech szektor volt a szenvedő alany. A két ország növekedési üteme 1,7 illetve 2,25 %-os csökkenést mutatott a válság mélypontján. Az import nagymértékű visszaesése egyrészt az export importfüggőségét mutatja, másrészt pedig a gyengülő lakossági fogyasztást. Indonézia függősége annyira nem erős, mint az említett két országé, hiszen fő exportterméke a kőolaj és a földgáz (bár az utóbbi időben kőolajból nettó importőrré vált). Ez az ország növekedési ütemében is látható, hiszen alig történt visszaesés. (Szigetvári, 2009) 2009 folyamán a tőkekiáramlás mérséklődött mindhárom országban, Indonéziában pedig a kőolaj- és földgázkitermelő illetve a telekommunikációs szektorban jelentős beruházásokat hajtottak végre.

IV.6. TANULSÁGOK Az ázsiai országok a jelenlegi válságból megtanulhatták azt, hogy a fiskális és monetáris intézkedések szükséges, de nem elégséges feltételei a válságból való kilábalásnak. A gazdasági reformok segítették ugyan a mélyebb recesszió elkerülését,

de

ezeket

nem

követték

megfelelő

mértékű

szociális

reformintézkedések. A szociális biztonság hiánya következtében a háztartások a jövedelmük kb. 30%-át takarítják meg, ahelyett hogy a hazai fogyasztást bővítenék. Ez a források nem megfelelő elosztására utal. A kormányzat inkább ingatlanokba fektet, mintsem

42   

a hazai kereslet bővítésébe. Ezzel elősegíti a buborékosodás folyamatát az ingatlanpiacon, miközben az emberek jóléte nem növekszik (növekvő GDP mellett). A megtakarítások növekedése pedig számos szociális intézkedés hiányából fakad, melyeket az állam a szociális kiadások növelésével tudna orvosolni. Például a diákhitel-programok kiterjesztése enyhítené a szegényebb családok pénzügyi terheit, a szülők csökkenthetnék a gyermekek tanítására félretett tartalékokat, ez által növekedhetne a fogyasztás. Gondot okoz a minimálbérek nagyon alacsony szintje, illetve az, hogy a legtöbb állásszerződés informális, vagyis nem hivatalos. A lakossági tartalékképzés másik oka a bérek bizonytalansága. Továbbá a kis és közepes vállalkozások nehezen jutnak hitelhez, mert a bankok a kormány által támogatott nagyobb projekteket részesítik előnyben, melyek kevésbé kockázatosak és kedvezőbb megtérüléssel kecsegtetnek. Ez különösen nagy probléma, ha azt nézzük, hogy a kisebb vállalatok sokkal hatékonyabban használják fel a tőkét, és az általános jólét növekedéséhez sokkal inkább hozzájárulnak, mint a nagyvállalatok. A hong kong-i, malajziai, dél-koreai családi kis és közepes vállalatok a GDP 70%-át adják, míg a forrásoknak mindössze 20%-ból részesülnek. A tőke magas fokú koncentráltsága miatt a középosztály nem fejlődött megfelelő mértékben, hiányzik az erős középréteg, akire a kormányzat a hazai fogyasztás tekintetében számíthat. (Klein, 2009) Ami a gazdasági növekedést illeti, az Asian Development Bank elemzése azt sugallja, hogy a helyes politikai reakcióval (azaz a kereslet támogatásával a kereskedelmi mechanizmus gyengülése esetén) az ázsiai gazdasági növekedés elég rugalmas lehet. Jelenleg a növekedési ráta nem éri el a heves 2004-2007-es szintet, de Ázsia képes egy elfogadhatóan gyors gazdasági növekedésre a hátráltató globális környezet ellenére is. (ADB, 2009)

43   

V. A VÁLSÁGOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA, LESZŰRHETŐ KÖVETKEZTETÉSEK V.1. AZ 1997-ES ÉS NAPJAINK PÉNZÜGYI VÁLSÁGÁNAK HASONLÓSÁGAI ÉS ELTÉRÉSEI

A válságok hatásának elemzésére a következő indikátorokat használom: GDP/fő értékének változása, a GDP évenkénti százalékos változása, IMF hitelek felhasználása, export a GDP százalékában és az országok tartalékainak változása. Az elemzés során az újonnan iparosodott országok esetén használt NIEs (Newly Industrialized Countries) rövidítés az általam vizsgált nyolc országot takarja (Hong Kong, Dél-Korea, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Fülöp-szigetek, Thaiföld, és Vietnám). Az elemzéshez a World Development Indicators (2007) adatait használom. A vizsgálatom során két bázis időpontot jelöltem ki: • az 1997-es évet, mely az ázsiai válság időpontja, és • a 2008-as évet, mely a napjaink pénzügyi válságának kiteljesedése. A vizsgálatom célja a válságok délkelet-Ázsiára gyakorolt hatásainak bemutatatása, különös tekintettel arra, hogy az 1997-es ázsiai válságot követően tett intézkedések nyomán az újonnan iparosodott országok ellen tudtak e állni a napjainkban jelentkező pénzügyi sokkhatásnak. A következőkben szembe állítom a válságok után a fent említett gazdasági mutatókban jelentkező tendenciákat. Az 1997-es válság esetén már egészen hosszú távú tendenciák is megfigyelhetőek, míg a napjaink válságát illetően csak a rövid távú hatást van lehetőségem megvizsgálni.

1. A GDP VÁLTOZÁSA 1.1. Az 1997-es ázsiai válság hatása Az 11. diagramban látható, hogy az újonnan iparosodott országok egy főre jutó GDP-je a világ átlagánál nagyobb volt 1997-től 2007-ig. Az 1997-es válságot a 44   

NIEs GDP-jének 3,8%-os csökkenése követte, míg a világban átlagosan 2,4%-os növekedés volt (12. diagram). Ebből is látszik az 1997-es válság regionális jellege. Az 1997-től 2007-ig tartó időszakban az újonnan iparosodott országok átlagos GDP növekedése a válság okozta törés ellenére felülmúlta a világátlagot.

11. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ átlagos GDP/fő értékének változása 1997-től 2007-ig (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

12. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ átlagos GDP-jének %-os változása 1997-ben, 1998-ban, és 1997-2007 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

Az újonnan iparosodott országok GDP/ fő tekintetében ugyan nem érték utol a magas jövedelemmel rendelkező országokat (1. sz. melléklet), de az átlagos növekedést tekintve az 1997-et követő időszakban a NIE-s országok kimagasló 5,3%-os növekedést produkáltak, míg a magas jövedelemmel rendelkező országok 2,7%-ot (13. diagram). Igazán figyelemre méltó, hogy a délkelet-ázsiai országok az 1998-ban tapasztalt 3,8%-os csökkenést követően 1999-ben már 5,5%-os átlagos 45   

növekedést könyveltek el, míg a világ más pontjain – különösen a fejlődő térségekben - nem volt jellemző ilyen erős visszaállás. (World Bank -WDI 2007).

13. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a magas jövedelemmel rendelkezők GDPjének %-os változása 1997-ben, 1998-ban és 1997-2007 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

A világ más fejlődő területeihez hasonlítva azonban a NIEs egészen előkelő helyet foglal el. A GDP/fő értéke kimagasló (2. sz. melléklet). Az 1997-es válság nyomán főleg az ázsiai térségekben mutatható ki GDP csökkenés, a többi régióban a GDP csökkenő mértékű növekedését figyelhetjük meg. A NIEs országok 1997-2007 közötti átlagos növekedése a legnagyobb a fejlődő területek között, bár az európaiközép ázsiai fejlődő térség megközelíti azt.

14. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP-jének %-os változása 1997-ben, 1998-ban és 1997-2007 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 46   

1.2.

Napjaink pénzügyi válságának hatása A 2008-as válság nyomán megfigyelhetjük, hogy amíg a világon

összességében 3,9%-os növekedés fordult át majdnem 2%-os csökkenéssé, az újonnan iparosodott országok esetében mindössze lassuló növekedésről beszélhetünk. Számszerűen 6,6%-ról 0,8%-ra csökkent a GDP növekedési üteme a régióban, de a növekedés fennmaradt (15. diagram).

15. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ átlagos GDP-jének %-os változása 2007-2009 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

Ha ugyanígy összehasonlítjuk a délkelet-ázsiai országok GDP növekedését a magas jövedelemmel rendelkező országokkal, akkor hasonló eredményt kapunk, ugyanis a délkelet-ázsiai országok csökkenő mértékű növekedésével szemben a magas jövedelemmel rendelkező országok erőteljes, 3,3%-os csökkenése áll. (17. diagram). A többi fejlődő térséghez viszonyítva az egy főre jutó GDP-ben egészen nagymértékű volt a NIEs országok visszaesése a többi fejlődő térséghez képest (3. sz. melléklet). A GDP %-os növekedését tekintve 2007-ben az újonnan iparosodott országokat csak az európai és közép-ázsiai fejlődő térség előzet meg, viszont a 2009-ben a NIEs még mindig pozitív előjelű növekedéssel számolhatott, szemben Latin-Amerikával, vagy az európai és közép-ázsiai térséggel, ahol 5,8%-os volt a csökkenés (16. diagram). A közép-keleti országokat sokkal kisebb mértékben viselte meg a válság, de ezt kivételes helyzetüknek köszönhetik. Az országok gazdasági teljesítménye mögött a magas olaj árak húzódnak.

47   

16. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP-jének %-os változása 2007-2009 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

Az 1997-es válság középpontja Ázsia volt, ezért nem meglepő az óriási GDP csökkenés 1997-et követően. A korábbi 5,5%-os növekedés 3,8%-os csökkenéssé fordult át 1998-ra. A jelenlegi válság idején sokkal kisebb visszaesés mutatkozott (6,6%-ról 0,8%-ra). Mind a fejlődő, mind a fejlett országok adataiból látható, hogy az 1997-es ázsiai válság a világ más területeire is kiterjedt, de közel sem jelentkezett olyan erőteljesen, mint Ázsiában. Ezt bizonyítja, hogy 1997-ben a világ átlagos GDP növekedése 3,7%-ról 2,4%-ra csökkent, tehát a növekedés pozitív előjelű maradt. A helyreállás mégis Ázsiában, a válság centrumában volt a legerősebb. A globális pénzügyi válság a világ többi részéhez viszonyítva sokkal erősebben jelentkezett, mint Ázsiában. A világ GDP növekedését tekintve 2007-ben a 3,9%-os növekedésből 2009-re 1,9%-os csökkenés lett, míg a NIEs országokban pozitív maradt a mutató (0,8%). Még a magas jövedelmű országokban is erőteljes volt a zsugorodás, mintegy 3,3%. Az Európai Unió GDP-je 2009-re összességében 4,2% csökkenést mutatott, a fejlődő európai térség pedig 5,8%-kal zsugorodott. Mondhatjuk tehát, hogy a délkelet-ázsiai újonnan iparosodott országok GDP-jét tekintve rugalmasabban reagáltak napjaink válságára, mint ami a világ átlagra jellemző, beleértve a fejlett térségeket is. 48   

17. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a magas jövedelemmel rendelkezők GDPjének %-os változása 2007-2009 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

A fejlődő térségek viszonylatában az ázsiai válságot követő rendkívüli GDP csökkenés után az újonnan iparosodott országok visszaszerezték vezető pozíciójukat, 1997-2007-ig terjedő átlagos növekedési ütemben elérték a válság előtti szintet, és meghaladták a fejlődő régiók növekedési ütemét. Napjaink pénzügyi válságának idején a NIEs a többi fejlődő térséghez viszonyítva jól reagált, a növekedés végig pozitív előjelű maradt, szemben a közép-európai és a latinamerikai fejlődő térséggel, ahol -5,8% és -1,8%-os volt a növekedés (2009-ben).

2. EXPORTBAN TÖRTÉNT VÁLTOZÁSOK 2.1. Az 1997-es ázsiai válság hatása A NIEs összesített exportja 1997 és 2007 között 2,3-szeresére nőtt. Ez hasonló képet mutat, mint a világ összes exportjának változása, mely 2,5-szeresére bővült az említett időintervallum alatt (4. sz. melléklet). Az 1997-es válságot követően 1998-ra az újonnan iparosodott országok exportja 6%-kal csökkent (a világ exportja az 1998-ra az azt megelőző évhez képest 2%-ot zsugorodott), majd 1999-re megközelítőleg elérte a válság előtti szintet. Ennek a hátterében a válságot követő valutaleértékelés áll, mely az export bővülését vonta maga után. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy az ASEAN országok termelése import igényes, és a behozatal pedig a valutaleértékelés hatására drágult. (Cégvezetés, 1998)

49   

Ez a nagymértékű leértékelés viszont ösztönzőleg hatott a keresletre. A délkelet-ázsiai országok export árai egymással versengve csökkentek, ez különösen éreztette hatását az elektronikai szektorban. Végső soron a növekvő export pozitívan hatott a termelésre és a foglalkoztatottságra, ami megalapozta az export és az egész gazdaság helyreállását. (ADB, 1999) A fellendülést nagyban segítette a fejlett országok importigénye, különösen az amerikai high-tech ipar.

18. diagram: Az újonnan iparosodott országok, a magas jövedelemmel rendelkező országok, és a világ átlagos áru- és szolgáltatás exportjának GDP-ben kifejezett százalékos változása 1997-2007 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

A délkelet-ázsiai országok GDP %-ban kifejezett exportja mind a világátlaghoz, mind a magas jövedelmű országokhoz viszonyítva sokkal dinamikusabban nőtt az 1997-et követő időszakban. A világ fejlődő térségei között is kiemelkedő az export növekedése (19. diagram).

19. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a többi fejlődő térség átlagos áru- és szolgáltatás exportjának GDP-ben kifejezett százalékos változása 1997-2007 között (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 50   

2.2.

Napjaink pénzügyi válságának hatása

Az export a vizsgált országok esetében 2008-tól kezdett zuhanni. A 2008-ban

mért

adatokhoz

képest

2009-re a délkelet-ázsiai országok exportja 15,4%-kal esett vissza, míg a világ

összes

exportja

22,5%-kal

(WTO). A GDP %-ban mért export a NIEs országok esetében a 2006-2008 között megfigyelhető 100% körüli csúcsról 2009-re az 1997-es 50% körüli szintre tért vissza. 20. diagram: Az újonnan iparosodott országok és a világ összesített exportjának változása 2008-ban és 2009-ben (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

Ha megvizsgáljuk a két válság okozta törést a NIEs országok exportjában (21. diagram), akkor azt láthatjuk, hogy a csúcstól a mélypontig az 1997-es válságban 6%-kal zsugorodott az export, 2008 folyamán pedig 15%-kal (WTO). 1997-ben a délkelet-ázsiai országok kereskedelmi partnereit nem érintette olyan nagy mértékben a pénzügyi válság, hiszen az főként regionális kiterjedésű volt, ezért az export növelése megfelelő stratégia volt a kilábaláshoz. Napjainkban viszont főként Ázsia kereskedelmi partnerei kerültek komoly gondba, élén az USA-val. A „válság exportálása” ma már nem lehetséges. Ez az újonnan iparosodott országok szempontjából fontos külső tényező rávilágít az országok függő helyzetére, hiszen a növekedésüket pusztán az exportra igyekeztek alapozni.

51   

21. diagram: Az újonnan iparosodott országok exportjában történt változások összefoglaló táblázata (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

A probléma gyökere abban rejlik, hogy a válságok idején az export visszaesése még nagyobb import visszaeséssel párosult. 1998-ra az export 6%-kal esett vissza, az import pedig 23%-kal. 2009-ben az export 15%-ot, az import 21%ot zuhant. Ez tükrözi, hogy a gazdaság nem csak a külföldi piacra, de a hazai piacra sem támaszkodhat. Az ázsiai központi bank viszont továbbra is folytatja politikáját: külföldi valuta felvásárlásával gyengíti a hazai valutát az export ösztönzése érdekében. Több mint valószínű, hogy az újonnan iparosodott országok nem lesznek képesek ugyanazt az exportvezérelt stratégiát fenntartani, ami az 1997-es ázsiai válság után segített. A NIEs országok egyelőre az USA gazdaságára vannak utalva a sokrétű kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataik révén. Az export-függőségük még mindig olyan nagy mértékű, hogy az amerikai import visszaesése 2007-2008-ban komoly gondot jelentett a NIEs országok számára. A délkelet-ázsiai országok növekedése csak akkor lesz fenntartható, ha az export mellett a hazai keresletre is építenek. (Kiss, 2011)

52   

3. IMF HITELEK FELHASZNÁLÁSA 3.1. Az 1997-es ázsiai válság Az ázsiai válságot követő időszakban megfigyelhetjük a NIEs országok hiteleinek emelkedését, de a 2000-es évi csúcs után fokozatosan csökkentek, az országok tartalékainak és exportjának növekedésével együtt. A fejlődő Európa és Latin-Amerika hitelállománya kétszer is tetőzött az 1997-2007 közötti időszakban. A kisebb csúcs az ázsiai válságot követte, majd egy nagyobb csúcs 2002-2003-ban következett be (22. diagram). Ez az argentínai és a brazíliai hitelfelvételnek köszönhető 2003-ban, melyet a gazdaságok stabilizálásának érdekében nyújtott az IMF az országoknak.5 Napjaink

pénzügyi

válságát

követően

a

délkelet-ázsiai

országok

hitelfelvétele elenyésző volt, különösen az európai és közép-ázsiai fejlődő régióhoz képest (6. sz. melléklet). Ennek hátterében az áll, hogy a délkelet-ázsiai országok az elmúlt évtizedben jelentős fizetési mérleg többletet halmoztak fel, így hitelfelvételre nem szorultak a válság idején. Sőt, az USA masszív fizetési mérleg hiányát is az ázsiai bankok finanszírozták (ami a globális egyensúlytalansági problémák egyik eleme).

                                                              5 http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20031213ujabb.html Újabb 14 milliárd dolláros IMF‐hitel 

Brazíliának, MTI 2003. 12. 13. 

53   

22. diagram: A fejlődő országok IMF hitel-felhasználása 1997-2007 között (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

4. TARTALÉKOK VÁLTOZÁSA 4.1. Az 1997-es ázsiai válságot követő változások A délkelet-ázsiai országok egyvalamit biztosan megtanultak az 1997-es válságot követően: meg kell védeni a gazdaságukat az esetleges külső sokkoktól, ezért céljuk a tartalékképzés volt, hogy minél ellenállóbbak legyenek. Az újonnan iparosodott országok több árut adtak el, mint amit elfogyasztottak, így a válságot követően Délkelet-Ázsia hatalmas többletet halmozott fel. Ehhez hozzájárult a nagy mennyiségű tőke beáramlása a térség országaiba. Az export nyomán keletkező többletet a világ többi részén fektették be, ami hatalmas külföldi valutatartalékokat jelent a régió központi bankjai számára. 2008 szeptemberében 3 délkelet-ázsiai fejlődő ország szerepelt a világ 10 legnagyobb valutatartalékaival rendelkező országai között: Hong Kong, Korea, Szingapúr, de Indonézia, Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnám is óriási tartalékokat tudhat magáénak. (ADB, 2009)

23. diagram: Az újonnan iparosodott országok tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

A 24. diagram jól mutatja az délkelet-ázsiai országok növekvő tartalékait Észak-Amerikához és az Európai Unióhoz képest. Az Asian Development Bank szerint ez a nagyfokú tartalékképzés már nem indokolt. Az optimálisnál nagyobb 54   

mértékű valutatartalékok inkább hátrányosak, mint előnyösek, hiszen számos járulékos költséget terhelnek a gazdaságokra. Minél nagyobb a fölös tartalék, annál nagyobb veszteséget okoz a nemzeti jövedelemben (ADB, 2009). A világ többi fejlődő térségéhez képest is jelenős a különbség a tartalékokban a NIEs országok javára (8. sz. melléklet).

24. diagram: Az újonnan iparosodott országok, az Európai Unió és Észak-Amerika tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

4.2.

Napjaink pénzügyi válságának hatása

2008-ban a délkelet-ázsiai országok tartalékaiban erős csökkenést lehetett látni (összesen 36 milliárd USD), ugyanis a befektetők menekülni kezdtek a régióból a kockázattól félve. A központi bankok a tartalékaikat használták, hogy helyreállítsák a bizalmat és a valuták értékét. A NIEs országok még mindig ki vannak téve a befektetők szeszélyeinek. A tartalékaik segítségével tudják tompítani az esést, de nem tudják kivédeni az esetleges összeomlást, ha a piac úgy dönt. Szerencsére a tartalékaik puszta mérete alapján is elmondható, hogy az 1997-es válság megismétlődése nem valószínű. (Raja D., 2008) Az 1997-98-as válságtól eltérően ez a válság az egész világra kiterjedt, ami azt jelenti, hogy az export növelésével nem lehet kilábalni a válságból, mint ahogy azt Ázsia korábban tette. Napjainkban elmondhatjuk, hogy az ázsiai tartalékok 55   

csökkentése rendkívül fontos tényező. A lakosság megtakarítási törekvéseit erősebb szociális háló kiépítésével lehet csökkenteni, pl. oktatás reformja, diákhitel rendszerének kiszélesítése, bérek emelése, melyek enyhítik a bizonytalanságot, ez által beindíthatják a jelenbeli fogyasztást. A fogyasztás növekedése pedig hozzájárulhat a globális gazdasági növekedéshez, stabilitáshoz. (Klein, 2009)

V.2. AZ ÚJONNAN IPAROSODÓ ORSZÁGOK „MODELLJE” ÉS A VÁLSÁG ÖSSZEFÜGGÉSEI

A Flying Geese fejlődési modell sikerességével egy új minta jött létre a világgazdaság színterén. Japán és az újonnan iparosodott délkelet-ázsiai országok az exportorientált stratégiájuk segítségével alapozták meg a gazdasági növekedésüket. Az exportból származó többletbevételekből figyelemre méltó valutatartalékokat halmoztak fel abból a célból, hogy megvédjék magukat a spekulatív támadásoktól. Ezeket a tartalékokat amerikai dollár formájában halmozták fel, amit az USA a saját fogyasztásának finanszírozására használt. Évek alatt az USA óriási mértékű kereskedelmi és költségvetési deficitet halmozott fel. 2008-ban a válság kitörésekor ez a kettős deficit nagyon súlyosan jelentkezett. A válságra a lakosság a háztartási költségvetés helyreigazításával reagált, vagyis lecsökkentették a fogyasztásukat. Ez azt eredményezte, hogy az ázsiai export drámaian lecsökkent, hiszen Ázsia legfőbb piaca az USA volt. A nyugati fogyasztási boom pedig nem valószínű, hogy hamar visszatér. Ázsiának ezért számolnia kell a fölöslegessé váló ipari kapacitással, a vállalkozások nehézségeivel, és a növekvő munkanélküliséggel. Két dolgot fontos kiemelni: az amerikai fogyasztás csökken, és kapacitás fölöslegek jelennek meg. Mindebből következik, hogy a Flying Geese modell a jelen formájában nem fenntartható, hacsak nem bukkan fel hirtelen valahonnan egy hatalmas piac, mely felvásárolja a többletet. Mit jelent ez azok számára, akik modernizálni szeretnék a gazdaságukat? Hogy tud délkelet-Ázsia megbirkózni az új szituációval? Ezek a kérdések merültek fel a 2008-as válság kapcsán. 56   

A válság hatására a kormányok pénzt pumpáltak a gazdaságba, mely megterhelte a költségvetést. A költségvetési deficit gyengítheti a NIEs országokat, és vonzóvá teszi a térséget a spekulatív támadásokra. Éppen ezért fontos lenne a szabad tőkeáramlás korlátozása ezekben az országokban, ami egyúttal fölöslegessé tenné a hatalmas valutatartalékokat (amit az országok a spekulációval szembeni védelem miatt halmoztak fel). Ezeket a pénzeket sokkal hasznosabb módon is be lehetne fektetni. Az ázsiai országok jellemző hiányossága, hogy keveset fordítanak oktatásra és egészségügyre. A globalizáció korszakában viszont nagy jelentősége van a hasonló keynesiánusi kormányzati kiadásoknak. A szociális kiadások mellett például a tőke egy részét nyugati csúcstechnológiák vásárlására lehetne költeni. Nem csak azért, mert a válság hatására ezek sokkal olcsóbbak lettek, hanem ez által csökkenthető

lenne

az

amerikai

kereskedelmi

deficit,

és

enyhülne

az

egyensúlytalanság az ázsiai országok és az USA között. (Siam-Heng, 2010) Mindezek mellett a délkelet-ázsiai országoknak szélesíteni, mélyíteni kell a gazdasági kapcsolataikat. Ezt meg is fogadták az ASEAN országok az 1997-es ázsiai válságot követően, és erősítették az integrációt, közös pénzalapot hoztak létre. Az ázsiai fenntartható fejlődés mindenkinek érdeke. Ha nem történnek meg a szükséges reformok, annak súlyos következményei lesznek. Igaz, hogy még most erősek az ázsiai országok, de egy fenntarthatóbb modellt kell találniuk. Amennyiben ez a probléma nem oldódik meg, Ázsia problémája az egész világ problémája lesz. (Klein, 2009)

V.3. A FEJLESZTŐ ÁLLAM NAPJAINKBAN A globalizált világgazdaság és a WTO által kidolgozott szabályozások (melyeket délkelet-Ázsia is elfogadott) erősen korlátozzák az állami beavatkozást. A liberalizáció és a nemzetközi szabályrendszerek egyre inkább leszűkítik a használható állami eszközöket. Éppen ezért kérdéses, hogy mennyiben tekinthető a 57   

fejlesztő állam ma reális alternatívának. Klasszikus formájában valószínűleg egyáltalán nem. Mit jelent ez a fejlesztő állam jövőjére nézve? Megállapíthatjuk, hogy az állami gazdaságirányítás a fejlődés kezdeti szakaszában jó szolgálatot tehet. A gazdaságilag sikeres országok túlnyomó többsége államilag vezérelt növekedési pályán indult el, igaz ez akár NagyBritanniára vagy az USA-ra is; az állami beavatkozás korlátozása pedig csak a fejlett térségekre jellemző. Nem szabad azt gondolni, hogy a globalizáció világában nincs helye az állami gazdaságirányításnak, sőt, ha a felzárkózást célnak tekintjük, akkor a jövőben is építeni kell rá. A kérdés pusztán annyi, hogy a jövőben mit értünk állam alatt, milyen funkciókat lát majd el és milyen eszközökkel. Felmerülhet a kérdés, hogy a fejlesztő állam mennyiben játszott szerepet az ázsiai válságban. Valójában az 1997-es válságot nem az állami gazdaságfejlesztés okozta, hanem a gazdaságkoordináció színvonalának romlása. Ez külső és belső tényezőkre vezethető vissza. Külső tényező a nagyfokú liberalizációs kényszer, amit a ’70-es évek olajárrobbanását követő neoliberális gondolkodásmód (főleg az USAban) eredményezett. Ennek nyomán megjelentek a nemzetközi szervezetek: Világbank, Valutaalap, WTO, melyek a gazdaságok liberalizálását sürgették. Belső tényező a gazdaság és politika összefonódása. Nem a fejlesztő állam modelljében keresendő a hiba. Tehát a fejlesztő állam igenis szükséges még a 21. században is, de létrehozásához erős intézményi alapokra, erőteljes bürokratikus kapacitásokra van szükség. Ez Ázsiában rendelkezésre állt, a lemaradó országok nagy részében viszont hiányzik. Nem biztos, hogy az intervencionista gazdaságpolitikát érdemes bevezetni olyan országokban, ahol sem a külső sem a belső feltételek nem adottak. Ami a legfontosabb – gyakran figyelmen kívül hagyott – tényező, hogy a gazdasági fejlesztés eszközeit mindig az adott ország fejlettségi szintjéhez kell igazítani. (Ádám, 2006)

58   

ÖSSZEFOGLALÁS Az 1930-as évektől délkelet-Ázsiában egy sajátos fejlődési modell alakult ki, melyet „Flying Geese Model” (FGM) néven illettek. Az FGM csoportokat hozott létre a NIEs országokon belül, melyek fejlődése időben eltolódva, egymást elősegítve történt. A modell tipikusan exportorientált gazdaságokat hozott létre, melyek kiemelkedő gazdasági teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet. Ez a növekedés államilag irányított módon ment végbe. A központi gazdaságirányítás, vagyis a délkelet-ázsiai országokra jellemző „fejlesztő állam” koncepciója előtérbe került a gazdasági növekedés tényezőinek vizsgálata során. Kérdés, hogy ez a minta adaptálható e a világ többi része számára. A modellt két jelentős esemény tette próbára: Az 1997-es, regionális kiterjedésű ázsiai válság, és a 2008-as globális pénzügyi válság. Az 1997-es válságban a pénzügyi szabályozás elégtelenségének következményeivel kellett szembenézniük az államoknak. A gyors liberalizáció, a spekulációs tőke természete és a kiépületlen pénzügyi szabályzó funkciók hatására gyorsan söpört végig a leértékelődési hullám a térségben. A krízis ott éreztette leginkább a hatását, ahol a nagyfokú gazdasági nyitottság a leggyengébb felügyelettel párosult (pl. Thaiföld, Indonézia, Dél-Korea). A térség országai az exportra támaszkodva képesek voltak kilábalni az óriási visszaesésből. Az amerikai high-tech ipar fellendülése és import-igénye nagymértékben segítette a helyreállást. Tanulva hibájukból, a kilábalást követő időszakban a NIEs országok a pénzpiacuk megreformálására és valutatartalékok felhalmozására fektették a hangsúlyt. 2008-ban a stabil, gyorsan növekvő, óriási valutatartalékokkal rendelkező délkelet-Ázsiát is elérte a globális pénzügyi válság. A kiépített „sokk-elnyelők” 59   

ellenére is rengeteg olyan Ázsiát és a globális piacot összekötő kapocs létezett, melyeken keresztül a válság begyűrűzött a régióba, de elmondható, hogy a gazdasági visszaesés itt csekélyebb volt, mint a világ más térségein tapasztalt csökkenés (beleértve a fejlett térségeket is). A rugalmasság köszönhető a tartalékok felhalmozásának, és az 1997-es válságot követő reformintézkedéseknek. Az intézkedések kiterjedtek a bankszektor megerősítésére,

politikai

stabilitás

megteremtésére,

szabályozások,

bankfelügyeletek kialakítására. Tehát még a globalizáció nyomán fellépő nagyfokú liberalizációs kényszer időszakában is fontos az állam felügyelete, ellenőrzése a pénzpiacokon, és fontosak a tartalékok, melyek stabilitást jelenthetnek az országok számra. A jelenlegi válságot követően az a kérdés, hogy most vajon képesek lesznek e felépülni a délkelet-Ázsiai országok, illetve milyen módon lesznek képesek. Míg 1997 után volt lehetőség az exportra alapozni a növekedést, a jelenlegi válság globális természete azt jelenti a NIEs országok számára, hogy az exportorientált stratégia nem lesz alkalmazható a továbbiakban. Ennek az az oka, hogy a NIEs országok főbb kereskedelmi partnereit érte a legnagyobb mértékben a recesszió (pl. USA). A másik probléma a hazai kereslet gyengesége, mely a szociális biztonsági háló kiépületlenségének következménye. Ez rávilágít a délkelet-ázsiai országok függő helyzetére. Az 1997-es válság idején a külföldi tőkétől, 2008-ban pedig az exporttól való függőség okozott problémát. A fejlesztő állam sajátossága, hogy a gazdaságfejlesztés mindenek elé helyezi. A megtakarítások és beruházások növelése fontosabb, mint a lakosság jóléte, szabadságjogai és szociális biztonsága. Egyes nézetek szerint demokratikus keretek között nem is lehet ilyen mértékű gazdaságfejlesztést véghezvinni. A fejlesztő állam koncepciójának következménye a lakosság szegénysége, akik a bérek bizonytalansága és a megélhetés szűkössége miatt tartalékolnak. A tartalékolás előnyös volt a 2008-as válságot megelőzően, viszont ma már a fejlődés gátját jelentheti, hiszen a tartalékképzéssel a hazai fogyasztás csökken, így a

60   

termelésben megjelent fölösleget sem a külföldi piac, sem hazai a lakosság nem lesz képes felvenni. Továbbá az egyén elnyomása többé már nem eredményezhet versenyképes gazdaságokat. A termelés mennyiségi növelésének korszakában megfelelő alternatíva volt, ma viszont csak azok a gazdaságok lehetnek versenyképesek, amelyek teret engednek az innovációnak, és az egyén szabadságára, az innovatív gondolkodásmód elősegítésére nagy hangsúlyt fektetnek. Ez azt jelenti, hogy már nincs szükség fejlesztő államokra? Valószínűleg nem erről van szó. A fejlődés kezdeti szakaszában lévő államok számára hasznos lehet ez a modell, bár hozzá kell tenni, hogy erős intézményi alapokra és megfelelő bürokratikus kapacitásokra van szükség, hogy az erős állami irányítás valóban kivitelezhető legyen. A politika és a gazdaság összefonódását pedig a lehető legteljesebb módon meg kell akadályozni a korrupció és a politikai érdekek miatt kialakuló piactorzulások elkerülése érdekében. Addig nem érdemes ezt a modellt bevezetni, amíg nem adottak a feltételek. Tehát a fejlesztő állam továbbra is fennmarad, csak az a kérdés, hogy a jövőben milyen funkciókat fog ellátni, mit értünk majd „állam” alatt.

61   

SUMMARY In the 1930s, a new development model has emerged in Southeast Asia, called Flying Geese Model (FGM). The FGM generated export-oriented economies, that drew the world’s attention with their outstanding performance. It has been widely accepted, that the economic progress of Asia is one of the remarkable developments of the 20th century. A question has arisen: Can this model be adopted for the rest of the world? The model were tested by the Asian crisis in 1997 and the global financial crisis in 2008. In 1997 the countries had to face the consequences of inadequate monetary supervision, that lead to a fast depreciation through the region. With export-lead growth the economies could recover from the great recession, and aimed to build up huge currency reserves in order to protect themselves. Still, the growing Asian countries could not avoid the impacts of the 2008 global financial crisis due to the multiple mechanisms, that links Asia to global markets. But we have to notice, that the NIEs were much more resilient than other regions by the shock absorbers they built (for example stronger financial sector, political stability and regulatory policies). Will the NIEs be able to cope with the challenges of the global financial crisis? While in the 1990’s the Asian economies could lean on their exports getting out of the crisis, now they must face the descending demand of their most important trading partners (like USA or the European Union). In addition they can hardly rely on their domestic demand as a result of the state-governed economic development model. In the state-governed development model the economy seemed to be more important than the social safety net, and welfare. Due to the uncertainty, people tend to save money instead of consumption, and surpluses will appear in the production.

62   

Furthermore, competitiveness now can be only reached by innovation, and innovative minds, so freedom of people is inevitable. Can we say, that there is no need for state-governed development any more? Of course not. At the early phase of development, countries make use of this model, but they must consider the challenges of globalization and the changed global environment.                                             63   

 

IRODALOMJEGYZÉK: 1. Ádám Zoltán: Fejlődésértelmezések: a latin-amerikai és kelet-ázsiai fejlődés államközpontú értelmezése, 2006 www.econ.unideb.hu/userfiles/.../comp_konyvek_501_adam_zoltan.pdf 2. Are Developing Asia’s Foreign Exchange Reserves Excessive?, Asian Development Bank, August 2009 www.adb.org/Documents/WorkingPapers/.../Economics-WP170.pdf 3. Artner Annamária: A globális válság, hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009, 5. kötet p.16-17. http://www.vki.hu/kot/ecostat/05-Artner.pdf 4. Artner Annamária: Délkelet-Ázsia: Válság után, alatt, előtt? Magyar Tudomány 2002/7 856.o http://www.matud.iif.hu/02jul/artner2.html 5. Asia and the Global Financial Crisis: Conference Summary, FRBSF Economic Letter, March 15, 2010 http://www.frbsf.org/publications/economics/letter/2010/el2010-08.html 6. Ázsiai pénzügyi alapot hoznak létre, HVG, 2009. május 03. http://hvg.hu/gazdasag/20090503_azsiai_fejlesztesi_bank_penzugyi_alap 7. Bassa Zoltán: A Távol-Kelet fejlődő országai, 2008 http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/ensz_akademia_2008/ensz_akademia_2 004_2005/a_tavol_kelet_fejlodo_orszagai 8. Ben Schott: The flying geese model, The New York Times, megjelenés időpontja: 25/08/2010 http://schott.blogs.nytimes.com/2010/08/25/theflying-geese-model/ 9. Beyond the Crisis: Financial Regulatory Reform in Emerging Asia, Asian Development Bank, September 2009 www.adb.org/documents/papers/.../WP34-Financial-Regulatory-Reform.pdf 10. Brian P. Klein and Kenneth Neil Cukier: Tamed Tigers, Distressed Dragon, Foreign Affairs, July/August 2009 64   

www.cukier.com/.../TamedTigersDistressedDragon-ForeignAffairsJulyAug09.pdf 11. Chotigeat, T, Lin, J Barry: Coping with the 1997 financial crisis: Policy issues in Southeast-Asia, 2001 http://findarticles.com/p/articles/mi_qa3674/is_200110/ai_n8995842/ 12. Csáki György: A fejlesztő állam http://www.polhist.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37 &Itemid=42 13. Datas, The World Bank, WDI 2007 http://data.worldbank.org/products/databooks/WDI-2007 14. Economic Growth Rates, World Bank, 2004 http://www.worldbank.org/depweb/english/beyond/global/chapter4.html#fig 4_4 15. Farkas Péter: A fejlődő országok főbb térségei és ezek sajátosságai..., ENSZ Akadémia, 2008 http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/ensz_akademia_2008/ensz_akademia_2 004_2005/a_fejlodo_orszagok_fobb_tersegei_es_ezek_sajatossagai 16. Federal Reserve Bank of San Fransisco - What Caused East Asia's Financial Crisis? August 7, 1998 http://www.frbsf.org/econrsrch/wklyltr/wklyltr98/el98-24.html 17. Fikó László: „A harmadik világból az elsőbe” - Szingapúr gazdasági fellendülésének bemutatása, 2011/a www.doktori.econ.unideb.hu/download/pdf/.../2011jan/FikoLaszloKF.pdf 18. Fikó László: A fejlesztő állam átalakulása a globalizálódó világgazdaságban, Debrecen, 2011/b www.doktori.econ.unideb.hu/download/pdf/.../Fiko_Laszlo.pdf 19. Fumitaka Furuoka: Japan and the 'Flying Geese' Pattern of East Asian Integration http://www.eastasia.at/vol4_1/article01.htm 20. Growth After the Asian Crisis, UNCTAD, 2001 www.unctad.org/templates/Download.asp?docid=1242&lang

65   

21. Heng Siam-Heng, Mchael: The 2008 Financial Crisis and the Flying Geese Model, 2010 www.eai.nus.edu.sg/EWP156.pdf 22. Hoványi Gábor: A vállalat és környezete az ezredfordulón - a menedzser szemével, Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 10. sz. (955-970. o.) http://epa.oszk.hu/00000/00017/00009/1004.html 23. Iceland Gets Help to Recover From Historic Crisis, IMF Survey December 2, 2008 http://www.imf.org/external/pubs/ft/survey/so/2008/int111908a.htm 24. Implications of the financial crisis for Asian Export, ADB, 1999 www.adb.org/Documents/EDRC/Briefing_Notes/BN008.pdf 25. Indonesia-Malaysia-Thailand Growth Triangle (IMT-GT) http://www.adb.org/IMT-GT/about.asp 26. Japan a victim of its own success, Bangkok Post Business, megjelenés időpontja: 3/02/2011 http://www.bangkokpost.com/business/economics/219632/japan-a-victim-ofits-own-success 27. John Samuel Raja D, Siddharth Zarabi: Forex reserves of 8 Asian countries down by $36 bn -, September 30, 2008 http://www.businessstandard.com/india/storypage.php?autono=335920 28. Kiss Judit: A világkereskedelem tendenciái, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2011 http://www.vki.hu/kiss_-_vita1.shtml 29. Kiyoshi Kojima, Christian Schroeppel, Mariko Nakajima: Flying Geese Model, GRIPS Development Forum http://www.grips.ac.jp/module/prsp/FGeese.htm 30. Kiyoshi Kojima: The “flying geese” model of Asian economic development: origin, theoretical extensions, and regional policy implications, Journal of Asian Economics, 11/ 2000 p.385 31. Kojima, Kiyoshi: The 'flying geese' model of Asian economic development: origin, theoretical extensions, and regional policy implications. In Journal of Asian Economics 2000/11 http://econpapers.repec.org/article/eeeasieco/v_3a11_3ay_3a2000_3ai_3a4_ 3ap_3a375-401.htm 66   

32. Kukely György: A külföldi működőtőke beruházások hatása az ipar területi folyamataira Magyarországon, különös tekintettel a delokalizációra Doktori értekezés, Budapest, 2008 p.24 33. Lámfalussy Sándor: Pénzügyi válságok a fejlődő országokban (könyvismertetés) Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. június (p. 572– 578) 34. Major András: Tíz év alatt talpra álltak az ázsiai kistigrisek, 2007. 07. 07. http://www.origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20070706-tiz-eve-volt-azazsiai-penzugyi-valsag.html 35. Matolcsy György: Stiglitz tanácsai, 2011.04.22 http://hetivalasz.hu/kitekinto/stiglitz-tanacsai-28159/ 36. Neszmélyi György: A délkelet-ázsiai országok makrogazdasági folyamatainak vizsgálata, 1998 http://phd.okm.gov.hu/disszertaciok/tezisek/1998/tz_eredeti69.htm 37. Overcoming Japan's "China Syndrome" - The flying geese model of Asian economic development, Research Institute of Economy, Trade &Indusrty, IAA http://www.rieti.go.jp/en/china/02021901.html 38. Paul Krugman: What happened to Asia, January, 1998 http://web.mit.edu/krugman/www/DISINTER.html 39. Republic of Korea, Asian Development Outlook 2008 http://www.adb.org/documents/books/ado/2008/KOR.asp 40. Rumy Hasan: East Asia since the 1997 crisis, International Socialism Journal, Published Autumn 2001 http://pubs.socialistreviewindex.org.uk/isj92/hasan.htm 41. Shandre Thangavelu: Riding the global economic crisis in Singapore, January 5th, 2009 http://www.eastasiaforum.org/2009/01/05/riding-theglobal-economic-crisis-in-singapore/ 42. Steven Radelet, Jeffrey Sachs: The East Asian Financial Crisis: Diagnosis, Remedies, Prospects, Harvard Institute for International Development, 1998 www.cid.harvard.edu/archive/hiid/papers/bpeasia.pdf

67   

43. Szabó Imre Gergely: Permanens válság? Könyvkritika Hyman Minsky: Stabilizing an Unstable Economy c. könyvéről, 2008 p.29-31 http://fordulat.net/pdf/4/szaboimre.pdf 44. Szigetvári Tamás: A globális válság: Hatások, Gazdaságpolitikai Válaszok és Kilátások, 2009, 8. kötet, MTA Világgazdasági Kutatóintézet www.vki.hu/kot/ecostat/08-Szigetvari-Tamas.pdf 45. Szűcs Ferenc: A délkelet-ázsiai válság és az intézmények kapcsolata p. 68-73 http://elib.kkf.hu/ewp_07/2007_1_04.pdf 46. The chaebol of South Korea http://www.sjsu.edu/faculty/watkins/chaebol.htm 47. The Global Financial Crisis: Impact on Asia and Policy Challenges Ahead, FRBSF, 2009 www.frbsf.org/economics/conferences/aepc/2009/Panel_Heng.pdf 48. The Global Financial Crisis: Impact on Developing Asia and Intermediate Policy Implications, Asian Development Bank, 2010 www.adb.org/Documents/events/2010/Global...Crisis/report-1.pdf 49. Újabb 14 milliárd dolláros IMF-hitel Brazíliának, MTI 2003. 12. 13. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20031213ujabb.html 50. Válság Ázsiában (1998/7 - Határesetek), Cégvezetés, VI. évfolyam 7. szám http://cegvezetes.cegnet.hu/1998/7/valsag-azsiaban 51. Világkereskedelem az ezredfordulón Cégvezetés Magazin (2001/7 Határesetek) http://cegvezetes.cegnet.hu/2001/7/vilagkereskedelem-azezredfordulon 52. William J. Duiker,Jackson J. Spielvogel: World History: From 1500 Cengage Learning 2006, p.879 53. WTO Statistics Database http://stat.wto.org/Home/WSDBHome.aspx?Language

68   

MELLÉKLETJEGYZÉK: 1. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a magas jövedelemmel rendelkezők átlagos GDP/fő értékének változása 1997-től 2007-ig (forrás: WDI 2007) 2. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP/fő értékeinek változása 1997-től 2007-ig (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 3. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP/fő értékeinek változása 2007-2009 között (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 4. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ összesített exportjának változása 1997-2007 között (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján) 5. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok, a magas jövedelemmel rendelkező országok, és a világ átlagos áru- és szolgáltatás exportjának GDPben kifejezett részarányának változása 2008-ban és 2009-ben (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 6. sz. melléklet: A fejlődő országok IMF hitel-felhasználása 2008-ban és 2009ben (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 7. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján) 8. sz. melléklet: A fejlődő térségek tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

69   

1. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a magas jövedelemmel rendelkezők átlagos GDP/fő értékének változása 1997-től 2007-ig (forrás: WDI 2007)

2. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP/fő értékeinek változása 1997-től 2007-ig (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

70   

3. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ más fejlődő térségei GDP/fő értékeinek változása 2007-2009 között (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

4. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ összesített exportjának változása 1997-2007 között (millió USD) (Forrás: saját szerkesztés a WTO adatai alapján)

71   

5. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok, a magas jövedelemmel rendelkező országok, és a világ átlagos áru- és szolgáltatás exportjának GDP-ben kifejezett részarányának változása 2008-ban és 2009-ben (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

6. sz. melléklet: A fejlődő országok IMF hitel-felhasználása 2008-ban és 2009-ben (USD) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

72   

7. sz. melléklet: Az újonnan iparosodott országok és a világ tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

8. sz. melléklet: A fejlődő térségek tartalékainak változása 1997 és 2009 között (tartalmazza a dollár és aranytartalékokat) (Forrás: saját szerkesztés a WDI 2007 adatai alapján)

73