A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN. Gindele Robert

Gindele Robert

A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN 1

A kutatott terület meghatározása.

A mindenkori kutatás elsődleges kiindulópontja a kutatási terület lehetőség szerinti minél pontosabb meghatározása. A román császárkori, barbarikumi és kora népvándorlás kori kutatás a nemzeti területre eső történelmi provinciákat (Erdély, Havasalföld, Moldva) határozta meg kutatási területi egységként, ezek többé-kevésbé megfelelnek bizonyos földrajzi egységeknek is. Ezeknél sokkal bonyolultabb kérdés a nyugat- és északnyugat-romániai kutatási területek meghatározása2. Ha figyelembe vesszük e terület császárkori és kora népvándorlás kori kötődéseit, megállapíthatjuk, hogy a Bánát az Alsó-Tisza vidékkel és a Dunával, a Körösök vidéke a Közép-Tisza vidékével, a Kraszna és Szamos medencéi pedig a Felső-Tisza vidékével állt szorosabb kapcsolatban. Úgy gondoljuk, hogy a fent említett romániai területeket külön kutatási egységként kellene kezeljük és ezek tanulmányozásánál ki kell térnünk a földrajzi egységek határon átnyúló jellegére is, mert a politikai-adminisztrativ határok (Ukraj1. Miután az előző években megjelent Észak-Nyugat Románia császárkorára és kora népvándorlás korára vonatkozó két könyv német nyelven (GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009; GINDELE 2010) úgy gondoltuk, hogy ezek eredményeit összefoglaljuk magyar nyelven is. 2. Dumitraşcu a doktori tézisének publikációja keretében Észak és Észak-Nyugat Románia területét a Körösök-vidékét (Crişana) és Máramarost határozza meg (DUMITRAŞCU 1993, 26). Ugyanaz a koncepció a Románok Története 2001-ben megjelent összefoglaló munkájában. (DUMITRAŞCU 2001, 441, fig. 51.) Harhoiu a romániai kora népvándorláskort összefoglaló munkájában egy földrajzi egységként tárgyalja „Nyugat-Romániát” melynek alegységei a Bánát, Körösök-síksága, Szamossíksága (HARHOIU 1998, 151).

nával, Magyarországgal, Szerbiával) nem feltétlenül jelentenek egyben történelmi-földrajzi határokat is. A legutóbbi romániai tanulmányok Északnyugat-Románia területét, mint földrajzi egységet a Szamos középső és alsó, a Kraszna, a Berettyó felső vízgyűjtő medencéjével és a Máramarosi-medencével határolták be. A terület déli és keleti határai a Berettyó, a Meszes, a Breaza-hegység és a Radnaihavasok. Az így kirajzolódott földrajzi egység gyakorlatilag megfelel a mai Szatmár és Máramaros megyéknek, Bihar megye északi és Szilágy megye északnyugati részének (kivéve az egykori római Dácia provinciát)3. E látszólag jól meghatározható kutatási, földrajzi egységnek azonban van határon átívelő jellege is. A román-magyar politikai-adminisztratív határ a Săcuieni/ Székelyhíd, Şilindru/ Érselénd és Urziceni/ Csanálos települések között nagyjából megfelel az észak-déli homokdűne vonulatok által jól mehatározható Nyírség keleti peremének. E szakaszon a román-magyar politikai határt egy hozzávetőleges földrajzi határként is elképzelhetjük. A határszakasztól északra a hajdani Ecsediláp területét már feltétlenül kutatási területünk részeként kell meghatároznunk. A terület magába foglalja tulajdonképpen a Nyírség dűnesorait és a Tisza közé eső síkság, a Kraszna, a Szamos és a Túr, a mai Magyarország területére is kiterjedő alsó medencéit. E földrajzi régió része még a Túr és Tisza közé eső terület, melynek egy része a mai Ukrajnához tartozik (1. térkép).

3. STANCIU 1995, 139- 140; STANCIU 1997, 167; MATEI–STANCIU 2000, 10.

205

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN A történelmi Máramaros területének kapcsolata Északnyugat-Romániával nem határozható meg pontosan. Ezt a földrajzi egységet inkább tekinthetjük Észak-Romániához tartozónak. Románia északnyugati vidéke egy sokkal nagyobb földrajzi terület, a Felső-Tisza vidék része, amelyik kiterjed Északkelet-Magyarország, KeletSzlovákia és az ukrajnai Kárpátalja területére is. Az időrendi határok. Az európai Barbarikum kutatásában a FelsőTisza vidék különleges helyzetben van. A császárkori anyagi kultúrák kezdetét itt a klasszikus dák anyagi kultúra vége, illetve a dák erődítmények felhagyása jelenti. A romániai kutatásban általánosan elfogadott vélemény szerint a Dácia provincia területén kívül eső dák erődítményeket is meghódították a rómaiak és Decebal királyságának megszüntével eltűnnek az erődített dák hatalmi központok is. Kutatási területünket nézve bizonyosan erre a sorsra jutott a szilágysomlyói (Şimleul Silvaniei) dák erődített központ is4. A Tisza menti dák várak (Mala Kopanya/ Kiskoppány és Solotvino/ Aknaszlatina) végét ugyancsak a II. sz. elejei dák-római háborúkkal hozták összefüggésbe5, azonban léteznek olyan vélemények is, hogy ezek már korábban megszűntek létezni, és nem a rómaiak, hanem az északról beszivárgó germán elemek okozták pusztulásukat6. A Felső-Tisza-vidéki dák várak megszűnésének problematikája nem jelen tanulmányunk tárgya, a kutatás mai állása szerint úgy gondoljuk, hogy a császárkori anyagi kultúráról a Felső-Tisza vidékén a II. sz. elejétől, a dák-római háborúk után beszélhetünk. Ekkor kezdődött el az anyagi kultúrában egy több mint három évszázados fejlődési folyamat, melynek főbb behatásai a római Dácia provincia mellett a Kárpátoktól északra eső germán és a Magyar Alföld szarmata területeiről érkeztek. A fejlődési folyamat végét valahol az V. sz. közepe után kell keresnünk, amikor is a hun hatalom hanyatlása után nagymértékű változások történtek az anyagi kultúrában. 4. POP 2006, 97. 5. KOTIGOROSKO 1991, 107- 108. 6. NEMETH–RUSTOIU–POP 2005, 22.

206

Kutatástörténet. Északnyugat-Románia területén és a kutatási területhez kapcsolódó szomszédos magyarországi és ukrajnai területeken az első császárkori leletek a XIX. sz. végén kerültek elő: kavicsbányászás során fegyverek láttak napvilágot Apa/ Apán7 és Boineşti/ Bujánházán8. A tudományos jellegű, kifejezetten császárkort célzó régészeti kutatások vizsgált területünkön a második világháború után kezdődtek és a megyei múzeumi szervezetek kialakulásával a mentőásatások is egyre nagyobb tért nyertek. A kutatások mentőásatási jellegéből adódóan sokkal jobban ismerjük a településeket, mint a temetőket. A legintenzívebben kutatott hamvasztásos temető a Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–La Leşu9 lelőhely, ahol az 1960-as években 74 sírt tártak fel, melyek a mai napig közöletlenek. Kisebb, 4 síros temetőrészleteket kutattak az 1980-as években Badon/ Bádon–Doaşten10 nevű pontján és temetőt jelezhetnek a Crasna/ Kraszna11 şi Cehăluţ/ Magyarcsaholy12 területen előkerült fegyverek is. Nemrég néhány hamvasztásos sírt tártak fel Zalău/ Zilah–Dealul Lupului/ Farkasdomb lelőhelyen, melyek valószínűleg egy nagyobb temetőhöz tartoznak13. Hamvasztásos halomsírokat Bratovo/ Bátyu– Halottdomb14 (Ukrajna) és Lazuri/ Lázári–Lubi tag15 lelőhelyekről ismerünk. Csontvázas sírokat vagy valószínűleg hozzuk kapcsolódó leleteket az Ér völgyéből és a Nyírség keleti pereméről ismerünk: Cheşereu/ Érkeserű falu széle (Pákay Dezső földje)16, Cherechiu/ Kiskereki17, Săcuieni/ Szélelyhíd–Horo 18, Pişcolt/ Piskolt– 7. VENDE 1909, 411; HAMPEL 1896, 177. 8. VENDE 1909, 411; KOVÁCS 1964- 65. 9. DUMITRAŞCU–BADER 1967a; HOREDT 1973,

91- 98; DUMITRAŞCU 1993, nr. 3. 104- 108; MATEI STANCIU 2000, nr. 89 (159), 64- 65.

10. MATEI–STANCIU 2000, nr.9 (14), 28- 30. 11. MATEI 1986, 802. 12. LAZIN 1992. 13. MATEI–POP–ANDRAŞ–BĂCUEŢ CRIŞAN 2003. 14. KOTIGOROSKO 1988. 15. KOTIGOROSKO 1998. 16. Repertoriu Bihor 1974, nr. 90, 24. 17. DÖRNER 1971, 668; DUMITRAŞCU 1993, 141. 18. DÖRNER 1971, 688; DUMITRAŞCU 1983, 64; DUMITRAŞCU 1993, 110; POPESCU 1967, 531, nr. 73.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN S.M.A. (gépállomás) mellett19 és Lutărie/ Kincsverem20, Pir/ Szilágypér–Cetate/Vár21, Sanislău/ Szaniszló–S.M.A (gépállomás) udvara22, Şilindru/ Érselénd–Püspökhalom23, Şimian/ Érsemlyén– Groapa cu lut (Sárgaföldes gödör)24. Nem teljesen tisztázott a Curtuişeni/ Érkörtvélyes–Ligetdombon előkerült leletek régészeti kontextusa, ahol egy kelta temető feltárása során három pajzsdudort találtak, melyeket később a III.-IV. századra kelteztek és a korai gepidákhoz kötöttek25. A Nyírség és a Nagykárolyi-síkság találkozásánál, Urziceni/ Csanálos– Pichet26 lelőhelyen egy csontváz mellett kis edényke került elő, valamint Nagykároly környékéről is közöltek szarmata sírokhoz köthető leleteket (szarmata csat, fibulák)27 (2. térkép) A települések kutatása (3. térkép) az 1950-es években kezdődött Ciumeşti/ Csomaköz– Malomháton (1962, 1964-65)28, egy elsősorban kelta telepet célzó ásatás során a Bukaresti Régészeti Intézet vezetésével. A Kolozsvári Régészeti Intézet Culciu Mare/ Nagykolcs–Zöldmezőn (1966)29 végzett szondázó jellegű ásatásokat. Kétségkívül a legfontosabb feltárás ebben az időszakban Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Şuculeu lelőhelyen30 folyt (19641970), ahol egy az akkori kutatásokhoz képest nagyméretű felületen több fazekaskemencét tártak fel. Románia 1968-as adminisztratív területi újjászervezése után az általunk kutatott területen létrejött új megyék (Sălaj/ Szilágy, Bihor/ Bihar, Maramureş/ Máramaros, Satu Mare/ Szatmár) 19. NÉMETI 1999, 45. 20. NÉMETI 1983, 140- 141. 21. NÉMETI 1999, nr. 14 , 31. 22. NÉMETI 1999, 47. 23. Repertoriu Bihor 1974, nr. 72, 384. 24. BULZAN–CIORBA2007. 25. ROSKA 1942, 81- 84; BÓNA 1961, 196; DUMITRAŞCU 1972, 198; DUMITRAŞCU 1993, 143. 26. NÉMETI 1983, 144- 145. 27. PÁRDUCZ 1947, 50. 28. ZIRRA 1967, jegyz. 6, 7; LAZIN–NÉMETI 1972, nr. 5., 205; STANCIU 1985- 86; MATEI–STANCIU 2000. nr. 48 (82), 41. 29. BADER–LAZIN 1980, 16; LAZIN 1981- 82a, nr. 1a, 123- 125; BADER 1981- 82, nr. 32, 157; STANCIU 1995, nr. 13/B, 143- 144; MATEI–STANCIU 2000. nr.55 (97), 43- 44. 30. DUMITRAŞCU–BADER 1967a; DUMITRAŞCU– BADER 1967b; BADER 1974 -75, nr. 4, 273.

egyben a megyei múzeumi szervezetek bővülését is jelentették. A helyi szakembereknek köszönhetően (Gheorghe Lazin Szatmárban és Alexandru V. Matei Szilágyban) a települések kutatása új lendületet nyert. Több kisebb felületű feltárás31 mellett megkezdődtek a több évig tartó tervásatások Lazuri/ Lázári–Râtul lui Béla/ Bélarét (1974-77, 1978-81)32 és Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazul 104–106 sz. (1974-1983)33 lelőhelyeken. Az 1980-as években visszalépés következett be a településásatások terén és a kisebb feltárások kerültek előtérbe34. Ezek mellet a Krasznához35 kapcsolódó vízügyi munkálatok és Zalău/ Zilah város36 fejlődése kitűnő alkalmat szolgáltattak a kutatásokra. A kommunizmus éveiben a mentőásatások nem játszottak akkora szerepet, mint manapság, jóllehet ezek során fontos leletek kerültek elő. Pişcolt/ Piskolt–Lutărie/ Kincsverem (1970-1988)37 lelőhelyről Németi J. szinte minden évben felszínre hozott néhány császárkori objektumot és munkássága nagyban hozzájárult más Nagykároly környéki 31. Satu Mare/ Szatmár megye: Săcăşeni/ Érszakácsi–Drumul Cigului (1973), Culciu Mare/ Nagykolcs– Bogilaz (1971), Oraşu Nou/ Avasújváros–Pe şes (1975, 1978), Satu Mare/ SzatmárNÉMETI–Fermele 2-4 (1978, 1979), Satu Mare/ Szatmár Németi–Pădurea Noroieni (1972). Sălaj/ Szilágy megye: Mirşid/ Nyirsid–Pe luncă (1974-75), Badon/ Bádon–La nove/ La pietriş (1975-76), Zalău/ Zilah–Valea Mâţii/Lamiorul (1977), Nuşfalău/ Szilágynagyfalu– Tigoiul lui Benedek (1978), Doh/ Doh–La Izvoare (1979), Panic/ Szilágypanit–Uroikert (1978, 1979). Maramureş/ Máramaros megyéből az általunk vizsgált területre esik: Călineşti/ Felsőkálinfalva–Rogoaze (1971-72, 1978-79), Mesteacăn/ Nyíres–Parhon (1978-79). Bihor/ Bihar megyéből az általunk vizsgált területre esik: Mişca/ Micske– Fântâna Sasului (1977, 1978). 32. BADER–LAZIN 1980, 15; LAZIN 1980, nota 6, 136; LAZIN 1981- 82a, nota 8, 127; LAZIN 1981-82b, nota 1, 2, 137; LAZIN 1995; STANCIU 1995, nr. 17/A, 144-145; MATEI–STANCIU 2000. nr.79 (148), 61. 33. MATEI 1980, nr. 1, 229- 231; MATEI 1993. 34. Sâncraiul Silvaniei/ Szilágyszentkirály–Laz (1984), Bocşa/ Oláhbaksa–Pietriş (1988-89). 35. Acâş/ Ákos–Râtul lui Maitini (1982) és néhány objektumot dokumetáltak Cămin/ Kálmánd helység környékén (J. Németi tájékoztatott). 36. Zalău/ Zilah–I:S.C.I.P.(1984- 85, 1987), Zalău/ Zilah– Valea Mâţii bazinele PECO (1983), Zalău/ Zilah–Str. Republicii nr. 21- 23 (1987). 37. NÉMETI 1983, 142-143; NÉMETI–GINDELE 1997, nr. 55, 624-25/656-57; NÉMETI–GINDELE 1998- 99.

207

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN leletegyüttesek napvilágra kerüléséhez38. A települések megismerését elősegítették a más korszakokat célzó feltárások is, melyek során császárkori objektumokat is megástak39. Az 1989-es politikai változások után a régészeti ásatások struktúrájában is új elemek jelentek meg. Újraindultak az 1980-as években felhagyott kutatások (Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Şuculeu 1995-1997-ben40, Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 104-106 1996, 1997-98-ban41) és új tervásatások kezdődtek Lazuri/ Lázári–Lubi tag (19922000, 2002-2003)42, Lăpuşel/ Lápos–Ciurgău (1992- 1994, 2000)43, Cehei/ Somlyócsehi–Misig (1996, 1998)44, Valcău de Jos/ Magyarvalkó–Pe Şes (1999)45, Berveni/ Börvely–Holmoş II (2001, 2003)46, Supuru de Sus/ Felsőszopor–Dealul Soldubiţa (2005)47 lelőhelyeken. A tervásatások mellett a törvényi keretek megújulásával egyre nagyobb teret nyertek a mentőásatások. Gázvezeték

fektetések48 és az útfelújítások49 lehetőségeket adtak kisebb feltárásokra. Zalău/ Zilah ipari negyedének fejlődése50, a határátkelők modernizálása51, a Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak52 gátépítési munkálatai és az erdélyi autópálya fejlesztése53 során rövid idő alatt nagyobb felületek kerültek feltárásra, mint a korábbi, több évig folyó tervásatások során. A régészeti felügyeletek hozzájárultak számos kisebb befektetés során54, agyagbányákban55 vagy. mint Tăşnad/ Tasnád56 turisztikai fejlesztése kapcsán előkerült leletek megmentéséhez. A román-ukrán határsávban, a Tiszától délre, a Botar folyó melletti vízügyi munkálatok során az 1970-80-as57 években több telepet is megástak. E kutatások azonban a Szovjetunió összeomlása után megszűntek. Ha elemezzük a sírleletek földrajzi elterjedését, azzal együtt, hogy jó részük régészetileg nem megfelelően dokumentált, megállapíthatjuk, hogy a

38. Curtuişeni/ Érkörtvélyes–Vincze tag (1981), Căpleni/ Kaplony–Kozard (1984), Foieni/ Mezőfény–Cărămidărie, Foieni/ Mezőfény–Lutărie, Săcăşeni/ Érszakácsi–Canalul ierului (1981). 39. Satu Mare/ Szatmár megye: Homorodu de Sus/ Felsőhomoród–Lunca (1968), Moftinu Mic/ Kismajtény– La Deal (1968), Unimăt/ Újnémet–Dâlboci (1968), Culciu Mare/ Nagykolcs–Sub grădini (1969, 1971-72), Culciu Mic/ Kiskolcs–La gropile de siloz (1974), Turulung/ Túrterebes–Vii- Sub Dealul Pustiu (1975). Maramureş/ Máramaros megye: Oarţa de Jos/ Alsóvárca–Vâlceaua Rusului (1971, 1977- 79), Oarţa de Sus/ Felsővárca–Oul Făgetului (1977). Oarţa de Sus/ Felsővárca–Măgura (1969, 1970, 1985, 1985). Bihor/ Bihar megye: Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak–Lapiş (1980, 1981). 40. DUMITRAŞCU 1996, DUMITRAŞCU 1997, DUMITRAŞCU 1998. 41. MATEI 1997; MATEI–STANCIU 2000. nr. 153 (287), 86-102. 42. STANCIU 1994; STANCIU 1995 nr. 17B, 149- 150; STANCIU 1996; STANCIU 1998; STANCIU 1999; STANCIU–MARTA–STAMATI–VIZAUER 2002; STANCIU–MARTA–VIZAUER–CURTA–STAMATI 2003. 43. STANCIU 1995, nr. 18, 150-151; MATEI– STANCIU 2000. nr.81 (151), 62- 63; Kacsó–POP–STANCIU 2000. 44. POP 1997, nr. 8/II, 459/ 469; BEJINARIU 1999; MATEI–STANCIU 2000. nr.42 (73), 40. 45. MATEI–STANCIU 2000. nr. 145 (270), 84. 46. GINDELE 2001; GINDELE 2003. 47. MATEI–HÜSSEN–GINDELE 2005.

48. Apa/ Apa–Moşia Brazilor (1998), Mirşid/ Nyirsid– Fântâna Albă (2000), Pericei/ Szilágyperecsen–Darvas (2004), Pericei/ Szilágyperecsen–Polyas–Debre Tag (2004), Zalău/ Zilah–Crecuţa–Fânaţe (2004), Hereclean/ Haraklány–La Toduţ (2004), Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului (2004), Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Togul lui Schweitzer (2003). 49. Mădăras–La păşune (1998), Supuru de Jos/ Alsószopor– Togul lui Cosmi (1999), Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului (1998-99), Aghireş/ Egrespatak–Sub Păşune (2009). 50. Panic/ Szilágypanit–Baza DROMET SA (2000), Zalău/ Zilah–Dealul Lupului (Farkas-domb) (2003), Panic/ Szilágypanit–ISCIP/ proprietatea Itall Bloc (2007), Panic/ Szilágypanit–ISCIP/ proprietatea Saroni (2007), Panic/ Szilágypanit–proprietatea Teodor (2007). 51. Csengersima–Petea/ Pete (1998-99), Urziceni/ Csanálos– Valaj (2003). 52. Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak–Corău ob. 3 (2002), Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak–Corău IV (2002), Porţ/ Porc–Corău (2002, 2003). 53. Margine/ Széltalló–Valea Tăniei (2004, 2006), Margine/ Széltalló–Poini/Sinica (2004) Margine/ Széltalló–Natu (2004). 54. Bocşa/ Oláhbaksa–Pietriş (2006), Pericei/ Szilágyperecsen–Str. Gouţ, nr. 767. 55. Ghenci/ Gencs–Lutărie (1995), Pişcolt/ Piskolt–Lutărie (1990- 2009). 56. Tăşnad/ Tasnád–Sere (2004- 2010). 57. Bratovo/ Bátyu–Patra, Bratovo/ Bátyu–Gadaditag, Petrovo/ Péterfalva–Paptag, Petrovo/ Péterfalva–Laz, Petrovo/ Péterfalva–Téglagyár, Vovcanskoe (1,5 kilométerre délnyugatra a településtől), Vovcanskoe–Cornaja Voda, Zabolotie.

208

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN különböző rítusoknak van bizonyos területi elterjedésük. A leginkább szarmatákhoz kötött csontvázas sírok az Ér völgyére és a Nyírség keleti peremére csoportosulnak, a hamvasztásos halomsírok a Szamos és Túr középső folyása melletti síkságon jelennek meg, míg a hamvasztásos sírok a nagyobb folyók mellett (Túr, Szamos, Kraszna) kerültek elő. A sírleletek nagyrészt közöltek, azonban a kulcsfontosságú Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–La Leşu lelőhelyen feltárt temető még feldolgozásra vár. A településkutatások földrajzi elterjedése jól mutatja, hogy ezek elsősorban a helyi feltételek alapján vagy a leletmentésekhez kapcsolódóan folytak. A kommunizmus éveiben a legfontosabb tervásatások (Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 104106 és Lazuri/ Lázári–Râtul lui Béla/ Bélarét) a megyeszékhelyek közvetlen szomszédságában voltak, a rövid mentőásatások szorosan az elvégzendő faladatra koncentrálódtak. Zalău/ Zilah város fejlődése a kommunizmus idején fontos régészeti adatokat szolgáltatott a Zilah-patak teraszain lévő, a legfőbb barbarikumi útvonal menti településekről. Az 1989es fordulat utáni nagyléptékű mentőásatások során a kutatás számos információval bővült, azonban ezek sem helyettesíthetik a mindmáig hiányzó jól meghatározott tér- és időbeli mikroregionális kutatásokat. Az északnyugat-romániai kutatások nagy része közlésre került különböző leletkataszterek vagy monográfiák formájában58, más régebbi (Pişcolt/ 58. Máramaros: STANCIU 1992; Szamos-síksága: STANCIU 1995; Carei/ Nagykároly környéke: NÉMETI–GINDELE 1997 és NÉMETI 1999; Berettyó völgye: IGNAT– BULZAN 1997, Szilágy megye barbárok által lakott területei: MATEI 1979, MATEI 1980, POP 1997; lelettípusok szerint: DUMITRAŞCU 1993; éremleletek: Săşianu 1980; összefoglalóan: MATEI–STANCIU 2000. Ásatás közlések Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 104-106, Zalău/ Zilah–I.S.C.I.P., Zalău/ Zilah–Valea Mâţii- Laminor–Tăneiul lui Winkler, Bocşa/ Oláhbaksa–La Pietriş, Panic/ Szilágypanit–Uroikert, Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului, Lazuri/ Lázári– Lubi tag, Lăpuşel/ Lápos–Ciurgău MATEI–STANCIU 2000- nál. Ásatás közlések Apa/ Apa–Moşia Brazilor, Berveni/ Börvely–Holmoş II, Blaja/ Balázsháza–La cruce, Culciu Mare/ Nagykolcs–Bogilaz, Lazuri/ Lázári–Râtul lui Bela/ Bélarét, Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Togul lui Schweitzer, Oraşu Nou/ Avasújváros–Pe şes, Urziceni/ Csanálos–Vamă GINDELE 2010-nél. Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Şuculeu monográfia (DUMITRAŞCU– BADER 1967a), Csengersima–Petea/ Pete monográfia (GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009)

Piskolt–Lutărie) vagy újabb ásatások (Zalău/ Zilah ipari negyede, az erdélyi autópálya) még közlésre várnak. Hasonló a helyzet a román-ukrán határsávban, a Botar folyó melletti ásatások eredményeit viszont csak jelentésekből ismerjük. A kutatástörténet alapján megállapíthatjuk, hogy a Szamos középső medencéje és a Zilah-patak völgye a legjobban kutatott mikrorégiók Északnyugat-Románia területén, a Somlyói-medence és a Berettyó középső medencéje leleteinek feldolgozása komoly perspektívát jelent a kutatás számára. Más kisebb-nagyobb földrajzi alegységek, mint az Avasimedence, Láposi-medence, Erdőhát, a Kraszna középső medencéje, az Ér-völgye vagy a Nyírség keleti pereme sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem kutatottak. Egyes határon átívelő mikrorégiók esetében számottevő különbségeket fedezhetünk fel a kutatásban a határ két oldalán. A Túr és Tisza közötti ukrán területen számos kisebb településásatás folyt, míg a határ román oldalán hiányoznak még a terepbejárások is. A megyeközpont közelségének köszönhetően a Szatmárnémeti környéki Szamos-síksági telepeken több ásatás volt, míg a határ magyar oldalán pontosan a messzi megyeközpont jelentett logisztikai akadályt a kutatásban. Mindezek függvényében a császárkori és kora népvándorlás kori anyagi kultúra fejlődésének tanulmányozásában csupán a jobban kutatott kistérségekre támaszkodhatunk. A kevésbé vagy egyáltalán nem ismert mikrorégiók számos olyan adatot szolgáltathatnak a jövőben melyek továb finomíthatják vagy akár meg is változtathatják feltevéseinket. A jelenlegi ismeretek alapján a Szamos középső medencéje és a Zilah-patak római-barbár kontaktzónáját tanulmányozhatjuk behatóbban. A Szamos síkságáról több referenciakutatást ismerünk (Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Şuculeu, Lazuri/ Lázári–Lubi tag és Râtul lui Béla/ Bélarét, Csengersima–Petea/ Pete–Vamă/Határátkelő), a Zilah-patak településeiből a legnagyobb feltárt felület a Zalău/ Zilah–Bd Mihai Viteazu 104-106 sz. alatti lelőhely, melyhez számos kisebb környékbeli telep is hozzáadódik.

209

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN A különböző történelmi események és a leletanyagban bekövetkezett változások alapján Északnyugat-Románia területén öt főbb fejlődési fázist feltételezhetünk a császárkori és kora népvándorlás kori (II. sz- V. sz. első fele) anyagi kultúrában. 1. A Dácia megalapítása és a markomann háborúk közötti időszak. A római hódítás minden bizonnyal a dák hatalmi központok (erődített települések) végét jelentette. Mivel az ásatások elsősorban az erődítményeket célozták, jelen kutatási helyzetben nem rendelkezünk egy, a falu jellegű településekre vonatkozó fejlődési elmélettel. Ennek következtében nehéz megbecsülni, hogy a politikai változások miképpen tükröződnek ezek leletanyagában. A római hódítás és a markomann háborúk közötti időszak leletanyagának meghatározásában elsőrendű a kronológia problematikája. Meghatározó leleteknek tekinthetjük a trapézlábú erősen profilált fibulákat (Acâş/ Ákos–Râtul lui Maitini59 (1. t./ 1.) Lazuri/ Lázári- Lubi tag60 (1. t./ 2.) és az Almgren 84. típusú, gombos végződésű erősen profilált fibulákat, (Csengersima–Petea/ Pete61 (1. t./ 6.) és Lazuri/ Lázári–Lubi tag62 (1. t./ 3.). Ezekhez csatlakozik az Almgren III. 53. típusú fibula Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazul (1. t./ 14.) településről, a 4a lakóházból. A közép-európai barbarikumban az erősen profilált trapézlábú fibulák elterjedése két nagyobb csoportra koncentrálódik: a Pannónia és Dácia közé eső területre, ahol az I. századra–II. sz. elejére keltezték őket, valamint a kvád területre, ahol ugyancsak az I.-II. sz. fordulójára keltezhetőek63. Dáciában e fibula típus használata Hadrianus uralkodásával zárul64. Az Almgren 84 típusú fibulák Dáciában a II. sz. harmadik negyedéig keltezhetőek, ekkor műhely működött Napocán és gyártást feltételeznek Porolissumban is. Használati idejük után a fibulák

még megjelenhetnek, de ezek már relikviáknak tekinthetőek65. Voltak próbálkozások a közép-európai Barbaricum erősen profilált fibuláinak árnyaltabb tipologizálására. A Csengersima–Petea/ Petén és a Lazuri/ Lázári–Lubi tagban talált fibula az A. 84 típus I. variánsa, szárán profilált gombbal. Ilyen típusú fibulát találtak Lengyelországban, Jakuszovicében a korai rétegekben, ezek legkorábban a B2/C1 fázisra keltezhetőek66. Az Almgren III. 53 fibulatípus a Przeworsk kultúra keretén belül jelenik meg a női sírok első csoportjánál és a B2 fázis idejére keltezzük, a II. évszázad első felére67. Kunow egy újabbkeletű tanulmányában az 53-54-es típust Claudius császár idejére keltezi, ritkábban Nero idejére. A Barbaricumban elterjedt volt és valószínűleg a Rajna és a Visztula közé eső vidéken gyártották, más területeken igen ritkán fordult elő. Keltezésére a barbárok lakta vidékeken a B1 fázist javasolják68, más vélemények szerint az Alsó-Visztula környékén jelennek meg a II. században és a III. század első felében69. I. Stanciu véleménye szerint, sokkal valószínűbb, hogy vizsgált területünkön ezek a fibulák már a C1a fázist tükrözzék, esetleg ennek a kezdeti szakaszát70. A fibulák leletkontextusainak aprólékos vizsgálata és ezek összehasonlítása a B2-C1 és C1a fázisba keltezhető kontextusokkal új fénybe helyezheti ezek időrendi problematikáját. A Csengersima–Pete/ Petea telepen előkerült fibula kontextusa egy négyszögű, a rövid oldalain három-három cölöplyukas ház. A kerámialeletek (1. t./ 7-12.) kissé eltérnek a későbbiekre jellemzőektől. A kerámiaanyag jelentős részét (64%) a durva, kézzel formázott, dák és germán jellegű kerámia teszi ki. Ezen kívül 9% arányban jelen volt a finomanyagú, feketés, kézzel formázott kerámia is, míg a fazekaskorongon készült finom, téglavörös 10%-ban, a hamuszürke pedig 17%-ban. Olyan jellegzetes formák

59. MATEI–STANCIU 2000, 517, pl. 336. 1. 60. STANCIU 1995, 208, Pl. XXV, 4. 61. TIMOC–GINDELE 2005, 186, fig.2; GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009, 474, Taff. 216, 2. 62. MATEI–STANCIU 2000, 517, pl. 336. 3. 63. ANDRZEIOWSKI 1992, 113, Fig. 2. 64. COCIŞ 1995, 95.

65. COCIŞ 2004, 66- 67. 66. DABROWSKA 1992, 106. 67. GODLOWSKI 1970. Fig. 8 68. KUNOW 1998, 106-110, Abb. 7. 69. PEŠKAŘ 1972, 73 70. STANCIU– MATEI 2004, 761.

210

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN is előkerültek, amelyek továbbviszik a hagyományos dák anyagi kultúra termékeit (gyümölcsöstálak), ezen kívül előkerült több hombáredény töredék is. A markomann háborúk előtti időszakra való keltezést alátámasztja a Csengersima–Petea/ Pete település horizontális kronológiája is, ahol az erősen profilált fibulával keltezett ház és a környező objektumok különálló csoportot alkotnak. A Barbarikumban előkerült lándzsahegyeket nem szokták kronológiai indikátornak tartani, megjegyezhetjük azonban, hogy a fibula kontextusával szomszédos objektumban71 egy a Dácia Porolissensis katonai táboraiban előforduló A I 5 Gudea 199472 típushoz hasonló lándzsahegy került elő. Ezt a típust a Bologa/ Sebesvár, Bucium/ Vármező és Moigrad/ Mojgrád- Pomet-i táborokban 106-118 közé keltezték. A Csengersima–Petea/ Pete település szomszédságában Lazuri/ Lázáriban a Lubi tagban találtak egy erősen profilált fibulát (1. t./ 3.), mely azonban nem objektumból került elő. Emellett egy Almgren V 10-es sorozatú fibula (1. t./ 4.), típussal igazolhatjuk egy a markomann háborúk előtti lakóhorizont létezését, amelyiket a Przeworsk kultúra közegébe a B2 fázisba keltezhetünk73. Egy nagyszerű analógiát találtak a Przeworsk kultúra krupicei temetőjének 157. sírjában Lengyelország északi részén, ezt a B2b fázisba sorolták74. Az Almgren III.53. típusú fibula leletkontextusában (1. t./ 4, 15-20.) Zalău/ Zilah– Bd. Mihai Viteazul településen a kerámiaanyag szinte teljesen romanizált jelleget mutat, hiányzik a fekete, finom, kézzel készített kerámia, a durva kategória is csupán 5 %. A korongolt kerámia hányada 95 %, a formák hasonlóak a rómaiakéhoz. A különbség ebben az esetben is megfigyelhető a későbbre keltezett kontextusokhoz (B2- C1, C1a) képest. A fibula kontextusához tartozó „Przeworsk típusú” csiholót Stanciu75 Kokowski I.A.2.a. csoportjába sorolta. A típus kronológiai elemzése egy B2 fázisba sorolást

feltételez, de megemlít általánosan a C fázisba76 keltezett példányokat is. A fent említett fibulák leletkörülményeinek elemzése alapján úgy véljük, hogy az általunk vizsgált területen e tárgyak a markomann háborúk előttire keltezhetőek. A római importok Dáciához való közelsége szerintünk egy a provinciában talált példányokéhoz közelebbi keltezést feltételezhet mint a távolabbi, a Kárpátoktól északra előkerült leletek. A keltezhető tárgyak mellett próbálkoztak a rétegelemzés módszerével is. A rétegelemzés kimutatta, hogy a Percicei/ Szilágyperecsen, Gout utca 764 szám alatt két településréteg is létezett, egy 2002ben feltárt profilból tisztán kivehető több objektum rétegződése. Az alsó objektumot a szerző a II. század első felére keltezte a felsőt pedig a II. század utolsó harmadára, esetleg a III. század elejére77. A régebbi objektum betöltéséből előkerült régészeti anyagot, a dák jellegű, kézzel formázott, ujjbenyomkodásos bordadísszel és plasztikus bütykökkel ellátott kerámia jellemzi, valamint a Przeworsk kultúrába tartozó kerámia hiánya. A kerámiaanyag kétharmada fazekaskorongon készült. Ha a markomann háborúk előttire keltezett régészeti kontextusokat összehasonlítjuk jelentős különbségeket vehetünk észre. A Szamos síkságán a La Tène tradíciót követő dák elemek éppúgy megjelennek a kézzel készített kerámia (csészék, szalagdísz, bütykök) mint a korongolt kerámia (gyümölcsöstál) szintjén. Ezek mellett germán elemek fedezhetőek fel a kézzel készített kerámia (finom, fekete kerámia, bikónikus edények) és a lakástípusok (a rövidebb oldalakon három-három cölöplyukas házak) között. A legkorábbi germán elemeket vizsgált területünkön már az I. századtól feltételeztek Moigrad/ Mojgrád–Măgura Moigradului78 dák településen. Úgy tartották, hogy ezek a buri törzshöz, Decebal szövetségeseihez köthetőek79. Északnyugat-Romániához közeli területeken germán elemeket véltek felfedezni Mala Kopanya/ Kiskoppány–Seredny

71. GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009, 482, Taf. 224, 3 72. GUDEA 1994, 81, abb. 2. 73. GODLOWSKI 1970, 16. 74. JASKANIS 2005, 179, Taf. XLIII, 2. 75. STANCIU–MATEI 2004, 761.

76. KOKOWSKI 1985, 117. 77. POP–PRIPON–CSOK 2004, 689. 78. CRIŞAN 1969, pl. LXXXVI. 6. 79. POP 2006, 74.

211

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Grunok80, Zemplin/ Zemplén (20, 23, 48, 50 sírok) és talán Kvakovce81 temetőkben. Godlowski szerint a legkorábbi Kárpátoktól délre eső Przeworsk leleteket a Malaya Kopanya/ Kiskoppányban feltárt sír alapján a B1 fázisba keltezte és nem tartotta megalapozottnak hasonló leletek zempléni I. századba sorolását82. Valószínűnek tartjuk, hogy a germán elemek beszivárgása e központi hatalom nélkül maradt területre a dák-római háborúk után tovább folytatódott, azonban ennek intenzitását nem hasonlíthatjuk a markomann haborúk korára tehető tömeges betelepüléssel. Legutóbb Stanciu feltételezte a germán buri törzs északnyugat-romániai jelenlétét a II. sz. első felében83.. A Szamos síkságán található markomann háborúk előttire keltezhető leletkontextusok jellemzői a dáciai limes szomszédságában a Zilah-patak völgyében és a Szilágysomlyói-medencében a kutatás jelenlegi állása szerint hiányoznak. A legnagyobb különbség a provinciális jellegű kerámiában mutatható ki, mely dominál Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 4a ház (szemcsés kerámia is) és nagyszámban megtalálható a Pericei/ Szilágyperecsen, Gout utcai (szemcsés kerámia nélkül) leletkontextusokban is. A Pericei/ Szilágyperecsen–Gout utcai kontextusban a kézzel készült kerámia és a szürke korongolt kerámia a La Tène kori dák formákat követi, a germán jellegű kerámia viszont mindkét helyen hiányzik. A kutatás jelenlegi állása alapján egyelőre lehetetlen nagyobb léptékű elméletek kifejtése, an�nyit azonban bizonyosan megállapíthatunk, hogy a limestől kb. 100 km távolságra fekvő Szamos-síkságon, a Zilah-patak völgyében vagy a Szilágysomlyóimedencében talált leletkontextusok közötti különbséget egy a markomann háborúk előtti, limes vonala mellett kifejtett fokozottabb római befolyással magyarázhatjuk. A Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu úti építkezési elemek (téglák, ácsszegek) alapján feltételezhetünk akár római jelenlétet is, azonban ennek katonai vagy gazdasági jellegét nem tudjuk 80. KOT IG OROSKO – PROH N E N KO – C I U BOTĂ – GINDELE–MARTA 2004, 66. 81. OLĘDZKI 1999, 105. 82. GODLOWSKI 1993, 70 83. STANCIU 1995, 172.

212

meghatározni. Biztosabb keltezési elemek nélkül a korábban jelzett Zalău/ Zilah–Dealu Lupului84 lelőhelyen kutatott földtáborok vagy a Supuru de Sus/ Felsőszopor területén a Kraszna völgyét lezáró védmű85 csak logikai alapon kapcsolódhatnak ehhez a jelenséghez. Római építkezési elemeket jeleztek Şimleul Silvaniei/ Szilágysomlyóról is, ahol 1898ban 1-2 m mélységben római padlótéglákat találtak86. 2. A markomann háborúk időszaka. A markomann háborúk kronológiai fázisának (B2/ C1) meghatározása elméletileg a közép-európai Barbaricum anyagi kultúrájában bekövetkező nagy változások feltételezéséből indult ki. Ezt a változást politikai okok idézték elő (de lehetséges, hogy éghajlati tényezők is), ami a gyakorlatban abból állt, hogy az emberek elhagyták lakóhelyeiket és új vidékekre költöztek, ami közvetve egyes területeken a népsűrűség csökkenésével, illetve növekedésével járt, de változások álltak be a társadalmi rétegek helyzetében is, voltak, akik a háborúban vagyont gyűjtöttek vagy elvesztették azt a társadalmi ranggal együtt87. Minden bizonnyal a közép-európai térséghez hasonló változások megtörténtek Románia északnyugati vidékén is. Az írott források88 népmozgásokat jeleznek a porolissumi limes előterében89. A hasding vandálok Rhaos és Rhaptos vezetésével 170-ben anyagi javakért cserébe felajánlották Dácia határai melletti területek pacifikálását. Családjaikat római védelem alatt hagyták és megtámadták a kosztobókuszokat. Egy Dáciát célzó támadás után Sextus Cornelius Clemens segítségül hívta a lakringek törzsét, melyek leverték a vandálokat. Lássuk, melyek azok a régészeti leletek, amelyek kapcsolatba hozhatóak az írott forrásokban jelzett politikai eseményekkel. A Przeworsk kultúrához tartozó népesség masszív bevándorlását elsősorban a 84. MATEI–POP 2004c. 85. MATEI–GINDELE 2006. 86. FETZER 1899; MATEI 1980, nr. 14, 242; POP 1997, nr. 36.1., 464; MATEI–STANCIU 2000, 81. 87. DOMANSKI 1992, 129. 88. RUSCU 2003, 129- 131. 89. GUDEA 1994, 76.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN fegyveres, hamvasztásos sírok jelzik90. ÉszaknyugatRománia területéről ilyeneket ismerünk Apa/ Apa91, Boineşti/ Bujánháza92, Badon/ Bádon–Doaşte93, Cehăluţ/ Magyarcsaholy94, Zalău/ Zilah–Dealul Lupului95 és talán Crasna/ Kraszna96 lelőhelyekről. A Bratovo/ Bátyu97 lelőhelyen talált sírban a Przeworsk kultúrához köthető sírmellékletek voltak, viszont a halomépítés rítusa a Kárpáti Halomsíros kultúrához köthető. A Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–La Leşu98 lelőhelyi temető publikálásáig nem tudhatjuk, hogy esetében csupán a Przeworsk kultúrához tartozó elemekről (fegyverek), vagy az erre a kultúrára jellemző teljes sírokról beszélhetünk. A markomann háborúk időszakában a településeken elkülöníthető egy, a korábbiaktól eltérő kerámia lelethorizont, ahol szinte csak a kézzel készített kerámia jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy egy új népesség érkezhetett vizsgált területünkre, amelyik új kerámiaízlést hozott magával. Az új megtelepedés jellege változó lehet a különböző földrajzi mikrorégiókban. Sajnos pontosabb információink erről az időszakról csak a Szamos síkságáról és a Zilah-patak völgyéből vannak. A Szamos síkságán a Csengersima–Petea/ Pete település 1752-es lakásának betöltéséből előkerült egy térdfibula, rugója kazettába foglalt, alsó vége kihegyezett (2. t./ 10.)99. Hasonló fibulát találtak a markomann háborúk idejére keltezhető izai földből épített castrumnál100. Dáciában hasonló fibulákat a II. század hetvenes éveire és a III. század első két évtizedére kelteznek101. Egy másik Csengersima– Petea/ Pete településen előkerült lelet, amely ös�szefüggésbe hozható a horizonttal, egy aranyozott, 90. GODLOWSKI 1984, 332- 333; GODLOWSKI 1992a, 65- 66; GODLOWSKI 1993, 70- 71. 91. VENDE 1909, 411; HAMPEL 1896, 177. 92. VENDE 1909, 411; KOVÁCS 1964- 65. 93. MATEI–STANCIU 2000, nr. 9 (14), 28- 30. 94. LAZIN 1992. 95. MATEI–POP–ANDRAŞ–BĂCUEŢ CRIŞAN 2003. 96. MATEI 1986, 802. 97. KOTIGOROSKO1988. 98. DUMITRAŞCU–BADER 1967a; HOREDT 1973, 91- 98; DUMITRAŞCU 1993, nr.3. 104-108; MATEI– STANCIU 2000, 65- 67, nr. 89 (162). 99. GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009, 461, Taff. 203, 2. 100. RAJTÁR 1992, abb.15, 2. 101. COCIŞ 2004, 95.

filigrános függő a 294-es objektumból (2. t./ 11.), melyet Istvánovits az észak-európai analógiák alapján a B2-C1 időrendi korszakba keltezett102. Megfigyelhetjük, hogy hasonlóan a markomann háborúk előtti időszakhoz képest a fémleletek nem biztosítanak szorosabb időrendi meghatározást, azonban ehhez segítséget jelenthetnek a leletkontextusok. A települések objektumainak keltezésében fontos szerepet játszhatnak a sírokban előkerülő fegyvertípusok. A Ginalski E típusú sarkantyú103, melyet Zalău/ Zilahon a Mihai Viteazu sugárút 104-106-os számú házának 4-es lakóházánál (2. t./ 2.) találtak104 általában az 1-es horizonthoz tartozó fegyveres sírok leleteiben fordul elő a Przeworsk kultúrában, de szórványosan feltűnik a 2-es horizontban is105, a B2-C1a fázisba keltezték, nagyobb nyomatékkal inkább a B2-es fázisba. A sarkantyú kontextusában a korongolt kerámia dominál, nagyon sok tál pecsételt díszítésű (2. t./ 4-6, 8.), a jellegzetes, Przeworsk kultúrába tartozó kerámia csak kis mennyiségben jelenik meg. Egy másik sarkantyú, ugyanez a típus, kontextus nélküli környezetből származik, Zalău/ Zilahon a Mihai Viteazu sugárúton találták (2. t./ 1.), hasonló a helyzet a Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyesen a Şuculeu lelőhelyen talált sarkantyúval (2. t./ 9.) is106. Ginalski D sarkantyút107. Pericei/ Szilágyperecsenyben a Gouţ utca 767 szám alatt fedeztek fel108, sajnos kontextus nélkül. A markomann háborúk időszakára keltezett kerámia kontextusok között bizonyos különbségeket figyelhetünk meg. A Szamos síkságán, kb. 100 km-re a limestől a Csengersima–Petea/ Pete lelőhelyen talált leletkontextusok egy masszív Przeworsk kultúrához tartozó bevándorlást jeleznek (2. t./ 1218.), a Zilah-patak teraszain, a limes szomszédságában Zalău/ Zilah Bd. Mihai Viteazu 104-106, a 4. ház leletanyagában kevés a germán elem, viszont dominál a provinciális jellegű kerámia. E jelenség a 102. ISTVÁNOVITS 2004, 224, fig.4.1. 103. GINALSKI 1991. 104. MATEI– STANCIU 2000, 525, Pl. 344, 4. 105. GODLOWSKI 1970, pl. XXII. 15. 106. MATEI– STANCIU 2000, 525, Pl. 344, 1-2, 5. 107. GINALSKI 1991. 108. ARDELEANU 2009, 67, fig.2.

213

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Przeworsk kulúra előrenyomulásában Dácia irányában feltételezhető fázisbeli különbséggel magyarázható, mivel a terület benépesítése északnyugat felől délkeleti irányban történt. Részletesebb információt ezzel kapcsolatban a Zalău/ Zilah–Dealul Lupului109 területen feltárt temető feldolgozása szolgáltathat, azonban nem zárhatjuk ki, hogy az új területen az első temetkezések valamivel korábbra keltezhetőek, mint az első lakások felhagyásai. 3. A markomann háborúk utáni és a pecsételt kerámia általános elterjedése közötti időszak A markomann háborúk idején bevándorló népcsoportok és a helyi lakosság anyagi kultúrájának egymásra hatása és a római provinciális befolyás valószínűleg még jó ideig kutatási tárgy marad. Ebben a folyamatban minden bizonnyal a mikrorégiók közötti kisebb-nagyobb különbségeket figyelhetünk majd meg. Kronológiai szempontból a markomann háborúk utáni időszak meghatározásában fontos szerepük van az ún. szarmata típusú fibuláknak, melyek a közép-európai Barbarikumban széles körben elterjedtek voltak a C1a és ritkábban a C1b fázisokban110. Dáciában ezek a fibulák a limes északi és nyugati castrumaiban jelennek meg és a markomann háborúk utáni rétegekből kerülnek elő. Használatuk megszűnik a III. évszázad első felét követően111. Románia északnyugati vidékén a szarmata típusú fibulák változatos formájúak. Egyik változata egyenes törzsű, felső végén nagy gombban végződik (3. t./ 2.), a Csengersima–Petea/ Pete település 1647-es objetumában találták112. Egy másik, hasonló fibula, egyenes törzzsel de gomb nélkül (3. t./ 3.) Bocşa/ Oláhbaksán került elő a La pietriş nevű lelőhelyen113, egy pedig Berea/ Bere falu (3. t./ 4.) határában114. Más típusúak a hajlított ívű fibulák. Az általunk ta109. MATEI–POP–ANDRAŞ–BĂCUEŢ CRIŞAN 2003. 110. MACZYNSKA 1998, 314. 111. COCIŞ 2004, 135. 112. GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009, 470, Taff. 212, 9. 113. STANCIU–MATEI 2004, 773, Pl. V. 11. 114. NÉMETI–GINDELE 1997, 663, pl.1, 3.

214

nulmányozott térségben került elő Doh/ Doh a La Izvoare (3. t./ 1.) és Berveni/ Börvely–Insula Cetăţii / Vársziget (3. t./ 6.) lelőhelyeken ilyen gombos fejű fibula115. Sajnos ezek a leletek nem voltak kerámia mellett, ezért nem tudjuk őket beilleszteni a település-fejlődési fázisokba. A Csengersima–Petea/ Pete telep anyagában a különböző, a kerámiagyártáshoz köthető technológiai csoportok szerint több fejlődési fázist különböztethetünk meg a markomann háborúk és a bepecsételt kerámia széleskörű elterjedése közötti időszakban. Csengersima–Petea/ Pete 2b kerámia fejlődési fázis (4. t./ 1-11.). Jellemzői a markomann háborúk időszakához köthető formák továbbélése és a korongolt kerámia nagyszámú megjelenése. Megjelennek új korongolt formák, csökken a tárolóedények aránya és a bikónikus, korábban kizárólag kézzel készített edényeket elkezdik korongolni. Ezek kivétel nélkül szürkék vagy fekete agyagbevonatosak, utánozzák a kézzel készített előzményeket. Csengersima–Petea/ Pete 2a kerámia fejlődési fázis (4. t./ 12-19.). Jellemzői a 2a fázishoz hasonlító kontextusok, azonban a kézzel formált finom, fekete kerámia csak szórványosan jelenik meg. Csökken a kézzel készített durva kerámia aránya, azonban e technológiai csoportban új, korábban nem ismert formák is megjelennek. Csengersima–Petea/Pete 3 és 4 kerámia fejlődési fázisai (4. t./ 20-28.) tulajdonképpen átmenetet képeznek a pecsételt kerámia általános használata irányába. Ezekben a fejlődési fázisokban a korongolt kerámia domináns a leletkontextusokban. A 4 fázisban elszórtan megjelenik a korongolt, szemcsés kerámia is. A fent említett kerámia-fejlődési fázisok kronológiai behatárolásában segít a Csengersima– Petea/ Pete telep 169-es objektumában talált sarkantyú (3. t./ 5.), mely erősen korrodálódott, de azért le tudjuk írni: szárai rövidek, tűje profilált, feltehetően eredetileg kampója is volt, a Godlowski tipológia VI csoportjába sorolható116. Egy hasonló 115. M ATEI– STANCIU 2000, 518, pl. 337, 7. 116. GODLOWSKI 1970, 9, fig. 2. h.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN sarkantyút találtak Bratovo/ Bátyun117, úgy 30 kmre Csengersima–Petea/Petétől. Ezt is a Godlowski VI-es csoportba sorolták118. Ez a típusú sarkantyú a Przeworsk kultúra harcos sírjainak 2a horizontjába jelenik meg és a II. évszázad végére keltezték119. A sarkantyú mellett megemlíthetjük a 381es objektumban talált aláhajtott lábú fibulát (3. t./ 8.), mely a Ioniţă I. típushoz tartozik, és a Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén a C1b- C2 fázisba kelteződik120. A csengersima-petei 169-es és 381-es objektumok a telep kerámia fejlődésének a 2b fázisához tartoznak, mely kronológiai szempontból a C1a és részben a C1b-C2 fázisokhoz köthető. Véleményünk szerint a Csengersima–Petea/ Pete település 2a- 2b- 3- 4 kerámia fejlődési fázisait nem különíthetjük el teljesen kronológiai szempontból. Valószínű, hogy egyes, különböző fejlődési fázisokhoz tartozó objektumok egyidejűek is lehetnek, azonban megállapíthatjuk, hogy a 2a és 4 fázisok közötti fejlődésnek minden bizonnyal van kronológiai vetülete is. A dák és germán jellegű anyagi kultúra egymásrahatása és keveredése változó lehet a különböző földrajzi mikrozónákban, nagymértében függ a markomann háborúk előtti népsűrűségtől és attól, hogy az újonnan érkezők milyen mértékben szállták meg a területet. A Szamos síkságán, a Csengersima–Petea/ Pete telep esetében az újonnan érkezők a korábbi objektumok közvetlen közelében telepedtek meg, tulajdonképpen ugyanazon helyen alapítva településüket. A markomann háborúk előtt a telepet, egymástól kisebb távolságra levő házak és kapcsolódó melléképületek alkották, de ipari tevékenység is folyt, melyet régészeti szempontból vassalak és kovácsfogó jelez. A markomann háborúk időszakától kezdődően megfigyelhetünk egy bizonyos településstruktúrát is, a házakat egy sorban építették, a régészetileg cölöplyuk sorokként megfigyelhető melléképületek ezek mellett helyezkedtek el. 117. KOTIGOROSKO 1988, 10, fig. 2. 26. 118. KOBALY 1998, 121. 119. GODLOWSKI 1992b, 49. 120. IONIŢĂ 1992, 78.

Az objektumok betöltésében talált vassalak az ipari tevékenység folytatását jelzi. Figyelembe véve az ipari tevékenységet, az objektumok nagy számát és a Szamossal párhuzamos közlekedési útvonal közelségét, megállapíthatjuk, hogy a Csengersima–Petea/ Pete település gazdasági központ szerepet játszhatott egy bizonyos földrajzi mikrorégióban. E gazdasági mikrorégió kiterjedését a markomann háborúk és a bepecsételt kerámia elterjedése közötti időszakban a kutatás jelenlegi állása alapján nem tudjuk megállapítani. A dák és germán jellegű anyagi műveltség egymásrahatásának és keveredésének Szamos síksági kutatásában alapvető a Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes–Şuculeu121 területen történő kerámiagyártás tanulmányozása. A kutatás jelenlegi állása a tároló edények gyártására való szakosodást és a bepecsételt kerámia gyártásának hiányát jelzi. Az eddigi kutatások az 1960-as évek technikai adottságainak megfelelően lettek közölve, azonban így is megfigyelhető a dák jellegű kerámia dominanciája. A markomann háborúk és a bepecsételt kerámia általános elterjedése közötti időszakról további információink a limes szomszédságából a Zilah-patak völgyéből vannak. Egy aláhajtott lábú, Almgren VI. 162 típusú vasfibula segítségével a C1a fázisba keltezték a Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului122 telep egy objektumát. A kerámia kontextusban szinte kizárólagosak a kézzel készített darabok, jellegük pedig megegyezik a Csengersima–Petea/ Pete telep markomann háborús kerámia kontextusaival. A Zilah-patak völgyében egyelőre hiányzik egy nagy felületű településkutatás, mely alapján belső fejlődési fázisokat különböztethetnénk meg. Hiányában csak több egymáshoz közel eső település ásatási anyagát hasonlíthatjuk össze. A Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului telepével szinte megegyező a Panic–Uroikert telep leletanyaga. Ebben az esetben is szinte csak kézzel készített kerámiát találtak, de nagy számban megjelennek a Przeworsk kultúrára jellemző formák is.

121. 122.

DUMITRAŞCU–BADER 1967a. STANCIU–MATEI 2004, 761, 774, pl. VI.24.

215

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN A legnagyobb felületű feltárás a Zilah-patak völgyében a Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 104106 területen folyt, ahol a becsült 2 hektáros településből kb. 1 hektárt tártak fel123. A leletek alapján feltehetően több fejlődési fázissal is számolhatunk a markomann háborúkat követő időszakokban. Tisztán megkülönböztethetünk egy, a bepecsételt kerámia széleskörű felhasználásához és helyi gyártásához köthető fejlődési fázist. A markomann háborúk és a pecsételt díszű kerámia fázisa közé sorolhatjuk a 6-os, 7-es objektumokat és az 1998-ban feltárt épületet. Ezek betöltésében megjelenik a Przeworsk kultúrára jellemző kerámia, de emellett számos korongolt töredék is. A kerámia kontextusok teljesen más képet mutatnak, mint a Hereclean/ Haraklány–Dâmbul Iazului-i vagy a Panic/ Szilágypanit–Uroikertben találtak és nem köthetők az markomann háborúk körül újonnan érkezett népesség szinte kizárólag kézzel készített kerámiát tartalmazó leletkontextusaihoz. A kutatás jelenlegi állapotában még nem tudjuk megállapítani a több fejlődési fázissal is rendelkező Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu és a szomszédos, egyfázisú, kizárólag a Przeworsk kultúra népességének bevándorlását tükröző Hereclean/ Haraklány– Dâmbul Iazului şi Panic/ Szilágypanit–Uroikert telepek kapcsolatát. Figyelembe véve az utóbbiakra jellemző leletkontextusok hiányát a Zalău/ Zilah– Bd. Mihai Viteazu telepen feltételezhetünk egy időszakos település megszűnést. A magyarázatot a limes melletti maromann háborúk miatt kialakult zavaros politikai és valószínűleg demográfiai változásokban kell keresnünk. Megállapíthatjuk, hogy a markomann háborúk utáni időszakban a települések szintjén nagymértékű változások következtek be főleg az anyagi kultúrában (itt elsősorban a kerámiára gondolunk), melyek egyben meghatározzák ezek fejlődési fázisait, de nem felelnek meg a C1a, C1b, C2 időrendi besorolásnak. Valószínű, hogy nagyobb regionális különbségekkel számolhatunk a települések fejlődésében, de általánosan megállapíthatjuk, hogy a markomann háborúk idejére keltezhető leletkontextusok jellemzői részben folytatódnak a 123.

216

MATEI–STANCIU 2000, 86.

C1a kronológiai fázisban is. A dák és germán jellegű anyagi kultúrák egymásra hatása és keveredése részben a C1a és részben a C1b kronológiai fázisokban következett be. Természetesen ez tovább folytatódott a bepecsételt kerámia általános elterjedésének az idején is, azonban ez a barbarikumi kerámia elrómaiasodása miatt már sokkal nehezebben követhető. 4. A bepecsételt kerámia széleskörű elterjedése a Barbarikumban. Északnyugat-Románia területén talán a leglátványosabb császárkori leletkategória a kerámia területén a bepecsételt kerámia. A gyártási technológia Dáciából származik, nagy valószínűséggel Porolissumból. A Barbaricumban tömegesen gyártották és általánosan jelen van a kerámia leletkontextusokban, azonban elterjedésének kronológiájáról és a technológiai átvitel jellegzetességeiről a mai napig keveset tudunk. Csengersima–Petea/ Pete település fejlődésében a bepecsételt kerámia elterjedése és gyártása határozza meg az 5-ik fázist. Ha elemezzük az ehhez a fázishoz tartozó objektumokban vagy a műhelyekben előkerült kerámia leletkörülményeit, megállapíthatjuk, hogy a bepecsételt kerámia csak egy részét képezi a Dácia felől érkező technológiai átvitelnek. Összehasonlítva a formákat és a technológiai jellegzetességeket a korábbi fázisokkal, széleskörű romanizálódást állapíthatunk meg a korongolt kerámia terén. A tálak mellett megváltoznak a korsók és a tárolóedények formái és a szemcsés fazekak szinte teljesen átveszik a kézzel készült durva főzőkerámia szerepét. A római mintára készült tálak (5. t./ 3-14.) mellett észrevehetőek helyi formák is (5. t./ 15-18.), melyeket ugyancsak pecsételéssel díszítettek. Kis mértékben megjelenik a horizontális, simított, sávos díszítés, mely a későbbiekben átveszi majd a pecsételés szerepét. Annak ellenére, hogy nagyon sok bepecsételt kerámia lelőhelyet ismerünk, a barbaricumi gyártás időrendi besorolása még csak kevés jól keltezhető elemre támaszkodhat. A jobban keltezhető leletek alapján megfigyelhetünk egy időbeli különbséget a

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN limes melletti és a távolabbi gyártás között. Egy a B2-C1a fázisra124, keltezett Ginalski E125 típusú sarkantyú Zalău/ Zilah–Bd. Mihai Viteazu 104-106 4 házból126 bepecsételt kerámiás kontextusban, jelezhet egy rövid ideig tartó gyártást a markomann háborúk környékén a limes szomszédságában. A háborús események minden bizonnyal megszakították ezt a tevékenységet. A bepecsételt kerámia széleskörű gyártása a Felső-Tisza vízrajzi medencéjében a C1b-C2 kronológiai fázisokban kezdődött. Egyik legfontosabb keltező elem a Szamos síkságáról, Culciu Mare/ Nagykolcs–Bogilaz telepről (S2B2 lakás) (5. t./ 1.) , bepecsételt kerámiás kontextusból származó ezüstfibula. Luxus jellegét a nemesfém használata és az egyszerűbb példányokétól eltérő nagyobb méret adja, ezekhez sorolhatjuk még a filigrános díszítést, a két tűtartót áttörő csövecskét, valamint a fejet áttörő hármas huzalt. Úgy gondoljuk, hogy ez egy „luxus variánsa” a magasított, keresztcsövekkel áttört tűtartójú fibuláknak. A legszembetűnőbb különbség a la Culciu Mare/ Nagykolcs és a Leuna–Haßleben horizont fibulái között az előbbi ornamentikájának mássága, viszont általánosságban ehhez a horizonthoz sorolható és a C1b- C2 fázis időszakára keltezethető. Északnyugat-Románia területén a bepecsételt kerámia kronológiai besorolásához segítséget jelenthetnek az Almgren VI.158 típusú, egytagú, aláhajtott lábú fibulák, melyeket a Przeworsk kultúra területén a II. sz. és az V. sz. közepe közé kelteztek127. Egy a C1a fázistól a D1 fázisig való keltezést feltételeztek az Északnyugat-Romániával szomszédos Kárpátalja területére 128. Pannóniában a III. századtól volt használatban129. Véleményünk szerint ez a típus az általunk vizsgált területen túlnyomó részben a C1b-C2- C3 fázisokban jelenik meg a településeken, bepecsételt kerámiás kontextusokban, így a Csengersima–Petea/Pete 635-ös objetumában130 (5. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 3.

GODLOWSKI 1970, pl. XXII. 15. GINALSKI 1991. MATEI–STANCIU 2000, 525, Pl. 344, 4. SZYDŁOWSKI 1979, 27.Ł VAKULENKO 1998, 241. VADAY 1988-89, 87. GINDELE–ISTVÁNOVITS 2009, 335, Taff. 77,

t./ 2.), és minden valószínűség szerint a Lazuri/ Lázári–Lubi tag valamint a Satu Mare/ Szatmárnémeti– Fermele 2-4 (farmok) lelőhelyeken. A bepecsételt kerámia gyártásának végét valahol a C3 és D1 fázisok fordulópontjánál kell keresnünk. A D1 fázisba keltezték a Culciu Mare/ Nagykolcs–Zöldmező-i telepet, ahol megjelenik egy csökevényesedett bepecsételt kerámia hasonlóan a máramarosi Mesteacăn/ Kisnyíres vagy Észak-Biharból a Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak–Lapiş I példányokhoz131. Szinte bizonyosan D1 fázist jelző facettált korsókkal egyazon kontextusból ismerünk bepecsételt edényeket az általunk vizsgált területtel szomszédos Beregi síkságról, Luzankáról132. Figyelembe kell vennünk, hogy nem minden földrajzi mikrozónában szűnhetett meg egyidőben a bepecsételt kerámia gyártása és nem kizárható az sem, hogy egyes példányok későbbi, másodlagos helyzetben kerülnek elő, vagy relikviaként jelennek meg. 5. A bepecsételt kerámia gyártását követő időszak. A Szamos-síkságon szinte kizárólag korongolt kerámiát tartalmazó, bepecsételt kerámia nélküli leletkontextusokat Apa/ Apa–Moşia Brazilor (6. t./ 1-10.), Bolda/ Alsóboldád–La spini (6. t./ 24-29.) és Csengersima–Petea/ Pete település 6-ik fejlődési fázisából ismerünk (6. t./ 11-23.). E településekben talált kerámiaformák hasonlóak és fő vonásuk a bepecsételt kerámiát jellemző időszak formáinak folytatása. A bepecsételt díszítést helyettesíti a horizontális, sávos, simított díszítőelem, előtérbe kerül a téglaszínű/ barnás színárnyalat, azonban a formák nagy része nem változik. A tárolóedények és szemcsés fazekak formakincse nem változik, megjelenik néhány új elem a korsók között (kiöntőcső Apa/ Apa–Moşia Brazilor (6. t./ 1.). Csengersima–Pete településen a 6-ik fázis folytatódik ugyanazon a felületen, itt feltételezhető a folytonosság. A Bolda/ Alsóboldád–La spini telep esetében viszont nem vizsgálható e kérdés, mert kis méretű feltárásról van szó és a mikrorégió sem ismert. Apa/ Apa–Moşia 131. 132.

STANCIU 2008, 155. KOTIGOROSKO 1995, 329, fig.120, 1, 2.

217

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Brazilor telep a Szamos régi árterének a teraszán (ma Seinel-patak terasza) alakult ki, ahol több császárkori telepet is ismerünk, azonban ezek még ásatással sem kutatottak, ezért egymáshoz való viszonyuk még nem tisztázható. Figyelembe véve, hogy a fent említett települések anyagából nem ismerünk jól keltezhető leleteket, ezek kronológiai besorolása még kérdéses. A D1 fázist jelezheti egy kiöntőcsöves korsótöredék Apa/ Apa–Moşia Brazilor lelőhelyről (6. t./ 9.) 133. Az anyagi kultúrában fellépő változást a Szamos síkságon a Lazuri/ Lázári–Râtul lui Béla/ Bélarét (7. t./ 1-10.), településen észlelhettük, ahol a formáknak csak kis hányada követi a korábbiakat és teljesen új alakzatok is megjelennek. Egy részük kapcsolatba hozható a Marosszentanna–Csernyahov kultúrával (facetált korsók), mások a Kárpátok irányából jövő északi befolyást tükröznek (behúzott peremű, hullámvonalas tárolóedények, szemcsés tálak, bikónikus tálak). Egy új bevándorlási hullámot a Kárpátoktól északról déli irányba a császárkor végén és a népvándorláskor elején már többször feltételezett K. Pieta134. Az ún. északi csoport keretén belül meghatározóak a Post-Przeworsk Gutentag/ Dobrodzien´típusú és Post- Cerneahov elemek135. Véleményünk szerint a Lazuri/ Lázári–Râtul lui Bela/ Bélarét telep és ezek a folyamatok között kapcsolat feltételezhető és számolhatunk a késői Przeworsk elemek Északnyugat-Románia területét is magába foglaló Erdély északi és északnyugati területeire való kiterjedésével136.

133. 134. 464. 135. 136.

218

VADAY 1994, 106. PIETA 1999, 188; PIETA 2002, 75; PIETA 2008, PIETA 2008, 466. OPREANU 2007, 170- 171.

Egy mindeddig kevésbé tanulmányozott problematika Északnyugat-Románai területén a szarmata jellegű anyagi kultúra. A csontvázas sírok vagy a feltehetően ezekhez köthető leletek az Ér völgyébe és a Nyírség keleti peremére csoportosulnak. (2. térkép) Minden bizonnyal ezek egy része a szarmatákhoz köthető137. A települések közül a Pişcolt/ Piskolt–Lutărie138 kutatását említhetjük. A kerámia leletek alapján (7. t./ 12-18.) úgy tűnik, hogy egyetlen fejlődési fázissal számolhatunk, melyet egy háromszög alakú fogólapos csontfésű (6. t./ 11.) a IV. sz. végére- V. sz. elejére keltez139. Az analógiák alapján a Sanislău/ Szaniszló– Ciumeşti/ Csomaköz–Berea/ Bere környékén talált császárkori leletanyagot a Kárpát medence szarmata anyagi kultúrájához köthetjük. Részletes kutatások hiányában a leletanyag kronológiája még nem meghatározható, azonban megállapíthatjuk, hogy a IV. sz. második felére- V. sz. elejére keltezhető formák uralják. A Pişcolt/ Piskolt–Lutărie településsel140 nagy hasonlóságot mutat a Ciumeşti/ Csomaköz– Malomháta lelőhelyen feltárt lakás, a padlóba ásott tárolóveremmel és a benne talált leletanyaggal.

137. 138. 139. 140.

GINDELE 2009. NÉMETI–GINDELE 1998- 99. MEDGYESI–PINTYE 2006. GINDELE 2008.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IRODALOMJEGYZÉK ANDRZEJOWSKI, Jacek 1992 Strongly Profiled Brooches with Triangular Foot in the Roman Provinces and Barbaricum. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Szerk.: Godłowski, K.-Madyda-Legutko, R. 111-121 ARDELEANU, Marius 2009 Pintenii germanici din Barbaricum (sec. II-III. P. Chr.). Germanische Sporen aus Barbaricum (II.III. Jahrhundert n. Chr.). Crisia XXXIX. 55-73 BADER, Tiberiu 1974– 75 Descoperiri de “terra sigillata” în teritoriile situate la nord- vest de provincia Dacia romană. Zur Verbreitung der sigillaten im Nordwesten Siebenbürgens. Sargetia 11- 12. 269-276 1975 Contribuţii la cunoaşterea oraşului Satu Mare. Descoperiri arheologice. I. Beiträge zur Kenntnis der Geschichte der Stadt Sathmar. I. Studii şi Comunicări 3. 19-45 1978 Epoca bronzului în nord- vestul României. Die Bronzezeit in Nordwestsiebenbürgen. Bucureşti 1981- 82 Săpături arheologice din judeţul Satu Mare (partea I). Die arhäologischen Grabungen im Kreis Satu Mare. Studii şi Comunicări 5- 6. 143-165 BADER, Tiberiu–LAZIN, Gheorghe 1980 Mărturii arheologice din judeţul Satu Mare. Satu Mare BALAGURI, Eduárd–KOTIGOROSKO, Vjacseszlav 1976 Rabotia Zakarpatsoi novostroenoi expedicnii. Arheologiceskie Otkritia. 299-300 BĂCUEŢ, Crişan D.–BĂCUEŢ, Crişan S.–BEJINARIU, Ioan–POP, Horea–MATEI, Alexandru 2009 Cercetări arheologice preventive pe traseul şoselei ocolitoare a municipiului Zalău. Zalău BĂCUEŢ, Crişan S. 2006 Bocşa, com. Bocşa, jud. Sălaj. Punct: Pietriş. Cronica. nr. 35. 76-77 BĂCUEŢ, Crişan D.–MATEI, Alexandru–POP, Horea, BĂCUEŢ, Crişan S.–STANCIU, Ioan 2000 Panic, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: Baza DROMET SA. Cronica. nr. 145. 175-176 BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan–BĂCUEŢ CRIŞAN, Sanda 2007 Panic, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: ISCIP, proprietatea Itall Bloc. Cronica. nr. 117. 215216 BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan–MATEI, Alexandru–ARDELEANU, Marius 2007a Panic, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: ISCIP, proprietatea Saroni. Cronica. nr. 118. 217 BĂCUEŢ, Crişan D.–MATEI, Alexandru–ARDELEANU, Marius 2007b Panic, com. Hereclean, jud. Sălaj, Punct: ISCIP, proprietatea Teodor Cronica. nr. 119. 217-218 BEJINARIU, Ioan–BĂCUEŢ CRIŞAN, Sanda–POP, Horea– BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan–MATEI, Alexandru–ANDRAŞ, Magyari 2003 Porţ, com. Marca, jud. Sălaj. Punct: Corău. Cronica. 245-247. nr. 148 BEJINARIU, Ioan 1999 Cehei-Misig, jud. Sălaj. Cronica. nr. 30. 28 BEM, Cătălin–MOLDOVEANU, Katia–VASILE, Mihai–OANŢĂ–MARGHITU, Sorin–FRONESCU, Irina–FLOREA, Mihai–BĂLĂŞESCU, Alexandru–HAITĂ, Constantin–RADU, Valentin– DUMITRU, Ion 2004 Margine, com. Abram, jud. Bihor Punct: Natu. Cronica. nr.143. 219-224

219

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN BÓNA István 1961 Az újhartyáni germán lovassír. Das germanische Reitergrab von Újhartyán. ArchÉrt 88 2. 192210 BULZAN, Sorin 2010 Date preliminare privind habitatul în aşezarea din epoca romană de la Margine „Valea Tăniei– la Ţarină”, judeţul Bihor. Some Preliminary Data Regarding the Habitation in the Roman Period Settlement from Margine, Valea Tăniei– la Ţarină Iind- IIIrd Century a. d., Bihor County. Crisia XL. 47-80 BULZAN, Sorin–CIORBA, Alexandru 2007 Şimian, com. Şimian, jud. Bihor, Punct: Groapa cu lut (Sárgaföldes gödör). Cronica. nr. 184. 358 CRIŞAN, Ion Horaţiu 1969 Ceramica daco- getică. Cu privare specială la Transilvania. Die dako- getische Keramik mit besonderer Berücksichtigung Siebenbürgens. Bucureşti COCIŞ, Sorin 1995 Strongly Prifiled Brooches with Trapezium Form Foot in the Roman Province of Dacia. EphemNap V. 93-103 2004 Fibulele din Dacia romană. The brooches from roman Dacia. Cluj- Napoca COMŞA, Eugen–KACSÓ, Carol 1973 Rezultatele sondajelor din complexul neolitic de la Oarţa de Sus, jud. Maramureş (1970). Materiale 10. 47-51 CRIŞAN, Ioan–MARTA, Doru–LAKATOS, Attila–ROMÁT, Sándor–SZABÓ, Erika–HÁGÓ, Nándor 2004 Margine, com. Abram, jud. Bihor, Punct: Poini (Sinica. Cronica. Nr. 144. 222-223 DABROWSKA, Teresa 1992 Die späten kräftig profiliierten Fiebeln (Almgren Typ 84 in Polen. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Szerk.: Godłowski, K., Madyda– Legutko, R. 103-111 DOMANSKI, G. 1992 Die Frage des Zeithorizonts der Markomannenkriege in Barbaricum. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Szerk.: Godłowski, K., Madyda– Legutko, R. 129-139 DÖRNER, Egon 1971 Dacii şi sarmaţii din secolele II- III e. n. În vestul României. Daken und Sarmaten in Westen Rumäniens während des 2- 3 Jahrhunderts. Apulum IX. 681- 692 DUMITRAŞCU, Sever 1969 Săpăturile de la Unimăt. Archäologische Ausgrabungen in Unimăt. Studii şi Comunicări 1. 41-47 1972 O locuinţă descoperită în staţiunea arheologică “Şuculeu” de la Medieşu Aurit. In der archäologischen Beobachungstelle „Şuculeu“ bei Medieşu Aurit wurde eine Wohnung entdeckt. Apulum 10. 669-683 1978 Ceramica românească descoperită în Crişana (sec. VIII-XI). Rumanian ceramics discovered in Crişana (VIII- XI cent.). Crisia 8. 51-111 1979 Raport asupra cercetărilor arheologice de la Mişca (jud. Bihor). Materiale 13. 161-166 1983 Podoabe şi piese de îmbrăcăminte din mileniul I. Ornaments, parures et piéces d habits du Ier millénaire n. é. Crisia 13. 33-142

220

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 1993

Dacia apuseană ( Teritoriul dacilor liberi din vestul şi nord-vestul Romăniei din vremea Daciei romane). Oradea 1997a Omnis Barbaria. ActaMP 21. 305-366 1997b Ceramic discovered in the west of Roman Dacia (centuries II- IV. A.D.). Vase ceramice din secolele II-IV p. Chr. Descoperite la vest de provincia Dacia. ActaMP 21. 487-523 1996 Medieşu Aurit, jud. Satu Mare. Cronica. nr. 88. 1995 1997 Medieşu Aurit, jud. Satu Mare. Cronica. 1996 1998 Medieşu Aurit, jud. Satu Mare. Cronica. 1997 2001 Dacia vestică şi nord- vestică (sec. II- IV), Istoria Românilor II. Szerk.: Protase, DumitruSuceaveanu, Al. Bucureşti. 439- 448 DUMITRAŞCU, Sever–BADER. Tiberiu 1967a Aşezarea dacilor liberi de la Medieşu Aurit. Die Siedlung der freien Daker von Medieşul Aurit. Satu Mare 1967b Aşezarea dacică de la Medieşu Aurit. ActaMN 4. 107-126 DUMITRAŞCU, Sever–BULZAN, Sorin 2006 Valea Tăniei- La Ţarină (Autostrada “Transilvania”, Km. 19, 200- 19, 400). Cronica. nr. 116. 224-226 DUMITRAŞCU, Sever–BULZAN, Sorin–GOMAN, Lucian–ARDELEAN, Laura–SFRENGEU, Florin–GOMAN, Mihaela 2004 Margine, com. Abram, jud. Bihor, Punct: Valea Tăniei (Autostrada Borş-Braşov, km. 19+20019+400). Cronica. nr. 145. 223- 224 FILIP, Cristian 2008 Ceramica ştampilată de la Porolissum. Die gestempelte Keramik von Porolissum. Cluj Napoca FETZER, János 1899 Szilágysági leletekről. ArchÉrt 19. 260-269 GABLER, Dénes–VADAY, Andrea 1986 Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dazien. FontesArchHung. Budapest GINALSKI, Jerzy 1991 Ostrogoi kablakowe kultury przeworskiej. Klasyfikacja typologicza/ Bügelsporen der PrzeworskKultur. Eine Typologische Klassifikation. Przeglad Arch 38. 53-84 GINDELE, Robert 2001 Berveni, com. Berveni, jud. Satu Mare, Punct: Holmoş II, Cronica. nr. 32. 59-60 2003 Berveni, com. Berveni, jud. Satu Mare, Punct: Holmoş II, Cronica. nr. 33. 53-55 2004 Săpături arheologice în aşezarea din epoca romană de la Supuru de Sus-Togul lui Cosmi. Archaeological diggins in the roman epoch site from Supru de Sus-Togul lui Cosmi. ActaMP 26. 327-339 2007 Aşezarea din epoca romană de la Tăşnad- Sere. Поселения римськой епохи з Тишнад-Сере Relaţii româno- ucrainiene. Istorie şi contemporaneitate II. Szerk.: Ciubotă, V.-Nicoră, T.Veghes, M.-Horvat L. 43-61 2008a Descoperiri arheologice din epoca romană şi prima epocă a migraţilor din zona Sanislău-CiumeştiBerea. Archaeological finds from the Roman period and the Early migration period in the area of Sanislău- Ciumeşti- Berea. Studii şi Comunicări Seria Arheologie 25/1. 125-140 2008b Pottery from the Sarmatian funerary finds from the West and North-West of Romania. Carpatica 38. 168-184

221

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN 2010

Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens. Satu Mare GINDELE, Robert–ISTVÁNOVITS, Eszter 2009 Die römerzeitliche Siedlung von Csengersima- Petea. Satu Mare GINDELE, Robert–MARTA, Liviu–ASTALOŞ, Ciprian–KADAS, Zoltán 2003 Urziceni, com. Urziceni, jud. Satu Mare. Punct: Vamă. Cronica. nr. 204. 356-358 GODLOWSKI, Kazimierz 1970 The Cronology of the Late Roman and Early Migration Periods in Central Europe. Prace Archeologiczne 11. Krakow 1984 “Superiores Barbari” und die Markomannenkriege im lichte archäologischer Quellen. SlovArch 32 2. 327-350 1992a Germanische Wanderungen im 3. Jh. v. Chr. 6. Jh. n. Chr. und ihre Widerspiegelung in den historischen und archäologischen Quellen. Peregrinatio Gothica III. Oslo. 53-75 1992b Die Chronologie der jüngeren und späten Kaiserzeit in den Gebieten südlich der Sudeten und Karpaten. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Szerk.: Godłowski, K., Madyda- Legutko, R. 23-54 1993 Die Barbaren nördlich der Westkarpaten und Karpatenbecken-Einwanderungen, politische und militarische Kontakte. Specimina Nova. 65-89 GUDEA, Nicolae 1994 Dacia Porolissensis în timpul razboaielor marcomanice. Dacia Porolissensis in der Zeit der Markomannen-Kriege. ActaMP 18. 67-94 HAMPEL János 1896 A Nemzeti Múzeum Régiségtárának gyarapodása. ArchÉrt XVI. 176-195 HARHOIU, Radu 1998 Die frühe Völkerwanderungszeit in Rumänien. ArchRom. Bucureşti HOREDT, Kurt 1973 Archaologische Deutungen. 3. Zur Deutung der Siedlung und des Gräberfeldes von Medieşul Aurit, jud. Satu Mare. Apulum 11. 91-98 IERCOŞAN, Neţa 1992-1993 Săpăturile arheologice din judeţul Satu Mare (1971-1990). Le fouilles archéologiques de département de Satu Mare (1971-1990). Studii şi Comunicări Satu Mare 9-10. 77-90 IERCOŞAN, Neţa–BADER, Tiberiu 1999 Aşezarea eneolitică de la Homorodul de Sus (judeţul Satu Mare). Relaţii româno-ucrainiene, istorie şi contemporaneitate/Romanian-Ukranian Relations, Historz and Present. Szerk.: Ciubota, V.- Marina, V. 2-62 IGNAT, Doinea–BULZAN, Sorin 1997 Roman imperial period discoveries in the middle basin of Barcău river. Descoperiri de epoca romană în bazinul mijlociu al râului Barcău. ActaMP 21. 487-523 IGNAT, Doinea–LAKATOS Attila–FAZECAŞ, Gruia 2002 Suplacu de Barcău, com. Suplacu de Barcău, jud. Bihor. Punct: Corău IV. Cronica. nr. 193. 309310 IONIŢĂ, Ion 1992 Die Fibeln mit umgeshlagenem Fuss in der Sântana de Mureş-Cerneahov Kultur. Peregrinatio Gothica III. Oslo. 77-90

222

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN ISTVÁNOVITS, Eszter 2004 Settlements of the Imperial Age in the Upper Tisza Region. Studijné Zvesti AÚ SAV 36. 219-228 IUGA, Georgeta Maria 1979 Raport preliminar privind cercetarea arheologică de la Mesteacăn (judeţul Maramureş). Materiale 13. 311-317 1980 Raport preliminar privind cercetarea arheologică de la Mesteacăn, (judeţul Maramureş). Materiale 14. 311-314. JASKANIS, Jan 2005 Krupice. Ein Gräberfeld der Przeworsk-und Wielbark-Kultur in Ostpolen. Monumenta Archaeologica Barbarica X. Warszawa KACSÓ, Carol–POP, Dan–STANCIU, Ioan 2000 Lăpuşel, com. Recea, jud. Maramureş. Punct: Ciurgău. Cronica. nr. 104. 130- 131 KOBÁLY, József 1998 A Przeworsk kultúrához tartozó sírleletek a Kárpátalján. Römerzeitliche Waffen bestattungen in der Karpatoukraine und die Barbarenangriffe auf den Limes. NyJAMÉ 39-40. 113-126 KOKOWSKI, Andrzej 1985 Die Feuerstahlwerzeuge der Przeworsk- Kultur. Memoires Archeologiques. Lublin. 109- 128 KOTIGOROSKO, Vjaceslav 1976 Iccledovanie pamiatikov v zakarpatie. Arheologiceskie Otkritia 1976 goda. 311-312 1988 III. századi harcos sirja Bátyu (Bratovo) határában. Grab eines Kriegers aus dem 3. Jhs. der Gemarkung von Bratovo. NyJAMÉ XXI- XXIII. 21-23 1991 Antichităţile dacice din zona Tisei superioare. Thraco- Dacica XII. 114-132 1995 Ţinuturile Tisei Superioare în veacurile III î.e.n.-IV e.n. Bucureşti 1998 Kurgany pozderimskogo vremeni vozle s. Lazur’ Satu- Marskogo nezda Rumynii. Starozitnosti Verhn’ ogo Potissja ta sumiznih regioniv. Carpatica 5. 129-140 KOTIGOROSKO, Vjaceslav–PROHNENKO, Igor–CIUBOTĂ, Viorel–GINDELE, Robert– MARTA, Liviu 2004 Necropola aşezării fortificate de la Malaia Kopania. The Necropolis of Malaia Kopania Fortified Settlement. Studii şi Comunicări 17-21/I. 59-59 KOVÁCS, Sándor 1964-1965 Jegyzetek a Bélavárhegyi leletekről. Aufzeichnungen über die Fundstücke aus Béla- Várhegy. NyJAMÉ 8-9. 25-33 KUNOW, Jürgen 1998 Die Hauptserie der Augenfibeln: Gruppe III, Fig. 45- 54. 100 Jahre Fibelformen nach Oscar Almgren. Internationale Arbeitstagung 25.- 28 mai 1997 Kleinmachnow, Land Brandenburg. Szerk: Kunow, J. Forschungen zur Archäologie im Land Brandenburg 5. Wünsdorf. 93-118 LAKÓ, Eva 1980 Raport preliminar privind săpăturile de salvare executate în anii 1978-79. ActaMP 4. 1980. 3135 LAZAROVICI, Gheorghe–MAXIM, Zoia–ROTEA, Mihai–IGNAT, Doina–VRÂNCEAN, Paul– TATAR, Árpád 2002 Suplacu de Barcău, com. Suplacu de Barcău, jud. Bihor. Punct: Corău ob. 3. Cronica. nr. 192. 305-309

223

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN LAZIN, Gheorghe 1975 Cercetări arheologice în sudul judeţului Satu Mare (zona Tăşnad). I. Des recherses archéologiques au midi du département Satu Mare (zona Tăşnad). Studii şi Comunicări 3. 61-75 1980 Cuptoare dacice de ars ceramică din sec. II-IV e.n. descoperite la Satu Mare. Dakische Keramikbrenneröfen aus dem III- IV. Jahrhundert unserer Zeit, die im Satu Mare entdeckt wurden. Studii şi Comunicări 4. 133-142 1981- 1982 a Ceramica ştampilată din secolele III- IV e. n. descoperită în nord- vestul României. Stempelkeramik aus dem III.- IV. Jahrhundert unserer Zeit in Nord- Westen Rumäniens entdeckt. Studii şi Comunicări 5-6. 123-136 1981- 1982 b Două piese de metal din sec. VIII- IX descoperite în localitatea Lazuri- jud. Satu Mare. Zwei Gegenstände aus Metal, aus dem VII.- IX. Jahrhundert- in der Ortschaft Lauri- Kreis Satu Mareentdeckt. Studii şi Comunicări 5-6. 137-142 1992 Un mormânt din secolul III. e.n. descoperit la Cehăluţ (jud. Satu Mare). Ein in Cehăluţ (Kreis Satu Mare) entdecktes Grab aus dem. 3. Jh. u. Z. ActaMP 16. 339-346 1995 O categorie aparte a ceramicii din sec. III-IV d.H. descoperită în nord-vestul României. Une categorie a part de la ceramique du III-IV siecle ap. Ch. decouvertes au nord-quest de la Roumanie. Revista Bistriţei IX. 145-148 LAZIN, Gheorghe–NÉMETI, János 1972 Descoperiri dacie în sec. II- IV e. n. în zona Careiului. Dakische Funde aus dem II-IV Jahrhundert in der zone von Carei. Crisia 2. 199-213 LAZIN, Gheorghe–CIONCA, Aneta 1986- 1987 Noi descoperiri dacice din judeţul Satu Mare. Nouveles découvertes daces dans le département Satu Mare. Studii şi Comunicări 7- 8. 85- 93 LAZIN, Gheorghe–CIARNĂU, Gheorghe 1992- 1993 Monede antice din judeţul Satu Mare. La monnaie antique au département de Satu Mare. Studii şi Comunicări 9-10. 49-56 LAZIN, Gheorghe–IERCOŞAN, Neţa 1999 Mădăras, com. Ardud. jud. Satu Mare. Cronica 1999. nr. 83. 70. pl. I-II MACZYNSKA, Magdalena 1998 Die sogenannte “sarmatischen“ Fibeln in Mittel- und Osteuropa. Kontakt- Kooperation- Konflikt. Germanen und Sarmaten zwischen dem 1. und dem 4. Jahrhundert nach Christus. Szerk: von Carnap- Bornheim, C. Marburg. 303-333 MARTA, Liviu– GINDELE, Robert 1998- 1999 Săpăturile de salvare de la Apa (jud. Satu Mare ) Moşia Brazilor. Raport preliminar. Rescue Excavations from Apa- (Satu Mare county) Moşia Brazilor. (Preliminary Report). Studii si Comunicări 15-16. 269-276 MATEI, Alexandru 1979 Repertoriul de aşezări şi descoperiri aparţinând secolelor IV- IX e. n. pe teritoriul judeţului Sălaj. Verzeichnis der Siedlungen und Funde aus dem 4.– 9. Jh. im Kreis Sălaj. ActaMP 3. 475-513 1980 Repertoriul aşezărilor aparţinând dacilor liberi (sec. II-IV e. n.) descoperite pe teritoriul judeţului Sălaj. Verzeichnis der in Kreis Sălaj entdeckten Siedlungen der freier Daker (2- 4 Jh.). ActaMP 4. 229-243

224

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 1985

Cuptorul pentru ars ceramică cenuşie ştampilată descoperită în aşezarea dacilor liberi de la Panic (Sălaj). A pottery kiln for gray stamped vessels from the free dacian site of Panic, Sălaj district. ActaMP 9. 247-251 1986 Raport de activitate al Muzeului Judeţean de Istorie şi Artă din Zalău pe anul 1985. ActaMP 10. 801-807 1993 Aşezarea dacilor liberi de la Panic, jud. Sălaj. L̀ habitat des daces libres de Panic, dép. de Sălaj. Materiale 17 2. 325-327 1997 Die Töpferöfen für graue stempelverzierte Keramik aus Zalău. Cuptoarele pentru ars ceramică cenuşie ştampilată descoperite la Zalău. AMP, 21, 367-455. 2004 Zalău, jud. Sălaj. Punct: Crecuţa-Fânaţe. Cronica. nr. 247. 413-415 MATEI, Alexandru–BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan–CÂRSTEA, Anamaria 2004a Hereclean, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: La Toduţ (Zalău - Şimleu Silvaniei Km. 9.100 9.300). Cronica. nr. 115. 176-177 2004b Hereclean, com. Hereclean, jud. Sălaj. Punct: Dâmbul Iazului (Zalău-Şimleu Silvaniei, km: 9.750-9.925). Cronica. nr. 114. 174-175 MATEI, Alexandru–BĂCUEŢ Sanda–STANCIU, Ioan 2000 Mirşid, com. Mirşid, jud. Sălaj. Punct: Fântâna Albă. Cronica. nr. 122. 146-147 MATEI, Alexandru–BEJUNARIU, Ioan–BĂCUEŢ CRIŞAN Sanda–TAMBA, Dan Gheorghe– BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan–SANA, Dan 2002 Porţ, com. Marca, jud. Sălaj. Punct: Corău. Cronica. nr. 154. 246- 250 MATEI, Alexandru–HÜSSEN, Claus Michael–GINDELE, Robert 2005 Supuru de Sus, com. Supur, jud. Satu Mare. Punct: Dealul Soldubiţa. Cronica. 348-352. nr. 188 MATEI, Alexandru–GINDELE, Robert 2006 Sistemul defensiv roman din nord-vestul Daciei descoperit prin cercetările arheologice de la Supurul de Sus (jud. Satu Mare) şi pe baza documentaţiei din izvoarele scrise. Roman defensive system from north- west part of Dacia. Field researches at Supuru de Sus (Satu Mare County) and literature sources. DACIA AVGVSTI PROVINCIA. CREAREA PROVINCIEI. Actele simpozionului desfăşurat în 13-14 octombrie 2006 la Muzeul Naţional de Istorie a României. Szerk: E. S. Teodor, O. Ţentea. Bucureşti MATEI, Alexandru–POP, Horea 2004a Pericei, com. Pericei, jud. Sălaj. Punct: Darvas (2004). Cronica. nr. 167. 263-264. 2004b Pericei, com. Pericei, jud. Sălaj. Punct: Polyas-Debre Tag. Cronica nr. 168. 264-265. 2004c Zalău, jud. Sălaj. Punct: Valea Mâţii - Dealul Lupului. Cronica. nr. 246. 411- 413 MATEI, Alexandru–POP, Horea–ANDRAŞ, Mihaly–BĂCUEŢ CRIŞAN, Dan 2003 Zalău, jud. Sălaj. Punct: Dealul Lupului (Farkas Domb). Cronica. nr. 214. 375-378 MATEI, Alexandru–STANCIU, Ioan 2000 Vestigii din epoca romană (sec. II-IV. p. Chr). în spaţiul nord-vestic al României. Funde der römischen Kaiserzeit (2.-4. Jh. N. Chr.) im Nordwestgebiet Rumäniens. Zalău MEDGYESI, Pál–PINTYE, Gábor 2006 A Békéscsaba-Felvégi legelő lelőhelyről származó késő szarmata kori csontfésű és kapcsolatai. Aus dem Fundort Felvégi-Weide (Weide am oberen Ende) stammender Beinkamm aus der spätsarmatischen Zeit und die Zusammenhänge. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. 61-98

225

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN NEMETH, Eduard–RUSTOIU, Aurel–POP, Horea 2005 Limes Dacicus Occidentalis. Die Befestigungen im Westen Dakiens vor und nach der römischen Eroberung. Cluj- Napoca NÉMETI, János 1983 Noi descoperiri din epoca migraţilor din zona Carei. Neue Entdeckungen aus der Völkerwanderungszeit aus der Carei- Gegend. SCIVA 34 2. 134-150 1986-1987 Descoperiri arheologice din teritoriul localităţii Moftinu Mic (jud. Satu Mare). Archäologische Entdeckungen auf dem Gebiet des Dorfes Moftinu Mic (Kreis Satu Mare). Studii şi Comunicări 7-8. 101-137 1992- 1993 Repertoriul arheologic al localităţii Ghenci (com. Căuaş, jud. Satu Mare). Das archäologische Repertoire des Dorfes Ghenci (Gemeinde Căuaş, Kreis Satu Mare ). Studii şi Comunicări 9-10. 57-76 1999 Repertoriul arheologic al zonei Carei. The archaeological survay of Carei Region. Nagykároly vidékének régészeti repertóriuma. Bucureşti NÉMETI, János–GINDELE, Robert 1997 Beiträge zur Geschichte des Careigegend im 2.-4. Jahrhundert n. Chr. Contribuţii la istoricul zonei Careiului în secolele II-IV p.Chr. ActaMP 21. 599-703 1998-1999 Aşezarea din epoca romană de la Pişcolt- Lutărie. The Roman Age Settlement from PişcoltLutărie. Studii şi Comunicări 15-16. 75-102 OLĘDZKI, Marek 1999 The Upper Tisza Basin in the Roman period. Remarks on settlement and cultural changes. Das mitteleuropäische Barbaricum und die Krise des römischen Weltreiches im 3. Jahrhundert. Szerk: J. Tejral, Brno. 105-136 OPREANU, Coriolan 2004 Influenţe cultural nordice de factură germanică în Transilvania la începutul epocii migraţiilor (Northern Cultural Influences of Germanic Origin in Transylvania at the Beginning of the Migration Period). EphemNap XIV-XV.167-176 PÁRDUCZ, Mihály 1947 Szarmatakori problémák. Antiquitas Hungarica I. 49-56 PEŠKAR, Ivan 1972 Fibeln aus der römischen Kaiserzeit in Mähren. Praha PIETA, Karol 1999 Anfänge der Völkerwanderungszeit in der Slowakei (Fragestellungen der zeitgenössischen Forschung). L´ Occident Romain et L´Europe Centrale à ľ Époque des Grandes Migrations. Szerk: J. Tejral, C. Pilet, M. Kazanski. Brno. 171-190 2002 Kovácˇstvo v dobe rímskej a v dobe st’ahovania národov na Slovensku. Das Schmiedehandwerk in der römischen zeit und in der Völkerwanderungszeit in der Slowakei. Studijné Zvesti AÚ SAV 35. 61-74 2008 Höhensiedlungen der Völkerwanderungszeit im nördlichen Karpatenbecken. Höhensiedlungen zwischen Antike und Mittelalter - RGA-E Band 58. 457- 480. Berlin- New York POP, Horea 1997 The Repertoire of Discoveries from the Roman Age Beyond the Limes on the Territory of Sălaj County (2 nd-4th Centuries A. D.). Repertoriul descoperirilor de epocă romană din afara limesului pe teritoriul judeþului Sălaj (secolele II-IV. p. Ch.). ActaMP 21. 457-486

226

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 2006

Descoperirile din epoca romană de la Şimleul Silvaniei, Şimleul Silvaniei, Monografie arheologică, I, Istoricul Cercetărilor. Szerk: H. Pop, I. Bejinariu, S. Băcueţ- Crişan, D. BăcueţCrişan, D. Sana, Zs. Csok. Cluj- Napoca. 97-113 2009 Pericei, com. Pericei, jud. Sălaj. Punct: str. Gouţ, nr. 767. Cronica. nr. 64. 169-171 POP, Horea–PRIPON, Emanoil–CSOK, Zsolt 2004 Dacians at the north- western frontier of Dacia 2nd century A. D. Orbis Amtiqvus. Studia in honorem Ioannis Pisonis. Szerk: Ruscu L., Ciongradi C., Ardevan R., Roman C., Găzdac C. Cluj-Napoca. 687-703 POPESCU, Dorin 1967 Săpăturile arheologice din Republica Socialistă România în anul 1966. SCIVA 3. 521- 538 RAJTÁR, Ján 1992 Das Holz-Erde-Lager aus der Zeit der Markomannenkriege in Iža. Probleme der relativen und absoluten Chronologie ab Latènezeit bis zum Frühmittelalter. Szerk: K. Godłowski, R. Madyda- Legutko, Kraków. 149-170 REPERTORIU BIHOR Repertoriul monumentelor din judeţul Bihor, Oradea, 1974. ROSKA, Márton 1942 Újabb kelta leletek Érkörtvélyesről (Szatmár vm.) / Neuere keltische Funde von Érkörtvélyes (Kom. Szatmár ). Közlemények az Erdélyi Nemzeit Múzeum Érem- és Régiségtárából II 2. 227-231 RUSCU, Dan 2003 Provincia Dacia în istoriografia antică. Cluj- Napoca SĂŞIANU, Alexandru 1980 Moneda antică în vestul şi nord- vestul României. Oradea STANCIU, Ioan 1985-1986 Ceramică din secolele II-IV descoperită la Ciumeşti, jud. Satu Mare. La céramique du IIeIVe siécles découverte a Ciumeşti, dép. de Satu Mare. ActaMN 22-23. 553-568 1992 Descoperiri din a doua jumătate a mileniului I î. H. şi mileniul I. d. H. în judeţul Maramureş.Les découvertes provenand de la seconde moitié de 1-er millénaire av. J. C. et du 1-er millénarie ap. J. C. dans le dép. Maramureş. EphemNap 2. 169-191 1993 Sondajele efectuate la Bicaz, jud. Maramureş (1990, 1991). Les sondages entreprises à Bicaz département de Maramureş (1990, 1991). EphNap 3. 261-272 1994 Lazuri, jud. Satu Mare. Cronica. 36. nr. 73 1995 Contibuţii la cunoaşterea epocii romane în bazinul mijlociu şi inferior al răului Someş.Contribution to the Knowlege ofthe Roman Imperial Period in the middle and Lower Basin of the Someş River. EphemNap 5. 139-227 1996 Lazuri, jud. Satu Mare. Cronica. nr. 80/2. 71-72 1997 Date şi observaţii cu privire la epoca migraşiilor în spaţiul nord-vestic al Romăniei. Daten und Bemerkungen bezuglich der Völkerwanderungszeit im nordwesten Rumäniens. EphemNap 7. 167209 1998 Lazuri, jud. Satu Mare. Cronica. nr. 44. 37-40 1999 Lazuri, jud. Satu Mare. Cronica. nr. 75. 3-64 2007 O nouă aşezare în care se producea ceramică în Barbaricum- ul din nord- vestul României (epoca romană imperială târzie). Eine neue Siedlung mit Keramikproduktion im Barbaricum aus Nor-

227

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN dwestrumänien (Die spätrömische Kaiserzeit). Dacia Felix. Studia Michaeli Bărbulescu oblata. Szerk: S. Nemeti. Cluj- Napoca, 314- 329. 2008 Etapa finală a epocii romane imperiale şi începutul epocii migraţiilor în Barbaricum-ul din NordVestul României. The final stage of the Roman Imperial Period and the beginning of the Migration in the barbaricum from north-west Romania. EphemNap 18. 147-169 STANCIU, Ioan–MARTA, Liviu–STAMATI, Iurie– VIZAUER, Victor 2002 Lazuri, com. Lazuri, jud. Satu Mare, Punct: Lubi tag. Cronica. , nr. 110, 185-188. STANCIU, Ioan–MARTA, Liviu–CURTA, Florin–VIZAUER, Victor–STAMATI, Iurie 2003 Lazuri, com. Lazuri, jud. Satu Mare, Punct: Lubi tag. Cronica. nr. 100. 173-176 STANCIU, Ioan–MATEI, Alexandru 2004 Sondajul din aşezarea de la Bocşa-La Pietriş (com. Bocşa, jud. Sălaj). Contribuţii la determinarea etapei de început a epocii romane imperiale târzii în nord-vestul României. The Bocşa- La pietriş excavation (Sălaj County). Contributions to the determination of the first stage of the late roman imperial period in north-western Romania. Orbis Amtiqvus. Studia in honorem Ioannis Pisonis. Szerk: Ruscu L., Ciongradi C., Ardevan R., Roman C., Găzdac C. Cluj- Napoca. 755-778 SZYDŁOWSKI, Jerzy 1979 Die eingliderigen Fibeln mit umgeschlagenem Fuß in Östereich im Rahmen ihres Vorkommens in Mitteleuropa. ArchAustr 63. 21-29 TIMOC, Călin–GINDELE, Robert 2006-2007 Obiecte de factură romană descoperite la Petea (jud. Satu Mare). Römischer Herkunft Gegenstände von Petea (Kreis Satu Mare). Studii şi Comunicări 23-24/1. seria Arheologie. 185187 VADAY, Andrea 1988-89 Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17-18. Budapest 1994 Late sarmatioan Graves and their connections within the Great Hungarian Plain. Neskorosarmatské hroby a ich vzťahy v rámci Veľkej uhorskej nižny. SlovA XLII. 1. 105-126 VAKULENKO, Liana 1998 One- piece fibulae with chord in high position and inverted foot (Almgren 158) and aspects of the chronology of the Roman Age sites in the Transkarpathian Ukraine. 100 Jahre Fibelformen nach Oscar Almgren. Internationale Arbeitstagung 25.-28 mai 1997 Kleinmachnow, Land Brandenburg. Szerk: Kunow. Forschungen zur Archäologie im Land Brandenburg 5 (Wünsdorf ). 241-247 VENDE, Aladár 1909 Szatmár Vármegye őskora. Budapest. 402-411 ZIRRA, Vlad 1967 Un cimitir celtic în nord-vestul României. Ciumeşti (I). Baia Mare.

228

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Lelőhelyek listája. 2. Térkép. Lelőhelyek listája (Landkarte 2. Liste der Fundorten) 1. Apa/ Apa- Kavicsbanya. A XIX.-ik sz. végén talált hamvasztásos sírra utaló fegyverek. Jelzett.Vende 1909, 411; Hampel 1896, 177. 2. Badon/ Bádon- Doaşte. 4 valószínű temetőt jelző hamvasztásos sír. Közölt. Matei – Stanciu 2000, nr. 9 (14), 28- 30. 3. Boineşti/ Bujánháza- Coasta Boineştiului. A XIX.-ik sz. végén talált hamvasztásos sírra utaló fegyverek. Közölt. Vende 1909, 411; Kovács 196465. 4. Bratovo/ Batár- Halottdomb. Hamvasztásos, halomsíros temető. A terepen 4 halom volt látható. Közölt. Kotigorosko 1988. 5. Carei/ Nagykároly„Nagykároly környékén”. Néhány sírra utaló tárgyat jeleztek (orsónehezék, szarmata csat, karika, két térdfibula). Közölt. Párducz 1947, 50. 6. Cehăluţ/ Magyarcsaholy- lelőhely nélkül. Magángyűjteményből a múzeumba került hamvasztásos sírra utaló fegyverek. Közölt. Lazin 1992. 7. Cherechiu/ Kiskereki- lelőhely nélkül. Egy „szarmata leletet” említenek a Székelyhíd-i múzeumban. Jelzett. Dörner 1971, 686; Dumitraşcu 1993, 141. 8. Cheşereu/ Érkeserű- falu széle (Pákay Dezső földje). Jelzett. Repertoiu Bihor 1974, nr. 90, 24. 9. Crasna/ Kraszna- Valea Ratinului. A Ratin kanális kiásásánál talált, hamvasztásos sírokra utaló fegyverek. Jelzett. Matei 1986, 802 10. Curtuişeni/ Érkörtvélyes- Ligetdomb. A két világháború között három pajzsdudort találtak. Keltákhoz kapcsolva közölték őket, majd később IV. sz.- ként értelmezték újra. Közölt. Roska 1942, 81-84; Bóna 1961, 196; Dumitraşcu 1972, 198; Dumitraşcu 1993, 143. 11. Lazuri/ Lázári- Lubi tag. Hamvasztásos, halomsíros temető. A területen 2 halom látszik. Jelenés formájában közölt. Kotigorosko 1997; Kotigorosko 1998.

12. Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes- La Leşu. Hamvasztásos temető. 74 sírt tártak fel. Részlegesen közölt. Dumitraşcu – Bader 1967a, Horedt 1973, 91-98; Dumitraşcu 1993, nr. 3. 104- 108; Matei – Stanciu 2000, nr. 89 (159), 64- 65. 13. Pir/ Szilágypér- Cetate. Egy valószínűleg csontvázas sírt jelző kis korongolr edénykét találtak Jelzett. Németi 1999, nr. 14 , 31. 14. Pişcolt/ Piskolt- S.M.A. mllett. Csontvázas sírok voltak említve. Jelzett. Németi 1999, 45. 15. Pişcolt/ Piskolt- Lutărie. 4 csontvázas sír. Közölt. Németi 1983, 140- 141. 16. Sanislău/ Szaniszló- SMA udvara. Csatornaásás közben egy korongolt edénykét találtak, mely csontvázas sírt jelezhet. Jelzett. Németi 1999, 47. 17. Săcuieni/ Székelyhíd- Horo. 2 csontvázas sír. Jelzett. Dörner 1971, 688; Dumitraşcu 1983, 64; Dumitraşcu 1993, 110; Popescu 1967, 531, nr. 73; Matei – Stanciu 2000, 77, nr. 119 (227). 18. Şilindru/ Érselind- Püspökhalom. Szarmata leletet amlítenek. Jelzett. Repertoriu Bihor 1974, nr. 72, 384. 19. Şimian/ Érsemlyén- Groapa cu lut (Sárgaföldes gödör). Két csontvázas sír, szarmatákra jellemző melléklettel (gyöngysorok) jelez egy temetőt. Jelzett. Bulzan – Ciorba 2007. 20. Urziceni/ Csanálos- Pichet. Építkezés közben előkerölt csontvázas sírból egy korongolt edénykét sikerült megmenteni. Közölt. Németi 1983, 144- 145 21. Zalău/ Zilah- Dealul Lupului/ Farkasdomb. Hamvasztásos temető. Jelzett. Matei – Pop – Andraş – Băcueţ Crişan 2003. 3. Térkép. Lelőhelyek listája (Landkarte 3. Liste der Fundorten) 1. Acâş/ Ákos - Râtul lui Maitini. Szondázó ásatások 1982-ben, jelentés formájában közölt. Lazin – Cionca 1986- 1987, 85; Iercoşan 19921993, 85, Bader – Lazin 1980, 13; Németi – Gindele 1997, nr. 1, 612/ 643; Matei – Stanciu 2000, cat. 1, 27.

229

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN 2. Aghireş/ Egrespatak- Sub Păşune. Ásatások 2009-ben, közölt. Băcueţ Crişan – Băcueţ Crişan – Bejinariu – Pop – Matei 2009, 53- 55, pl. 166-168. 3. Apa/ Apa- Moşia Brazilor. Ásatások 1998ban, közölt. Marta – Gindele 1998- 1999; Matei – Stanciu 2000, nr. 6 (8), 27-28; Gindele 2010, 211- 218. 4. Badon/ Bádon- La nove/ La pietriş. Szondázó ásatások 1975-76-ban, közölt. Matei 1979, nr. 1, 475; Matei 1980, 234; Pop 1997, nr. 1, 457/467; Matei – Stanciu 2000, nr. 9 (13), 28. 5. Berveni/ Börvely- Holmoş II. Kis felületű feltárások 2001, 2003-ban, közölt. Gindele 2001; Gindele 2003; Gindele 2010, 218- 233. 6. Bicaz/ Bikácfalva- Corbuţu. Szondázó ásatások 1990- 1992-ben, jelentés formájában közölt. Stanciu 1992, nr. 5/B, 173. Stanciu 1993, nr. 3, 267- 270; Stanciu 1995, nr. 7, 141. 7. Blaja/ Balázsháza- La Cruce. Szondázó ásatások 2001-ben, közölt. Gindele 2010, 233- 234. 8. Bolda/ Alsóboldád- La Spini. Szondázó ásatások 1967-ben, részlegesen közölt. Matei – Stanciu 2000, nr. 26 (43), 36; Stanciu 2007. 9. Bocşa/ Oláhbaksa- Pietriş. Kis felületű ásatások 1988- 89, 2006- ban, részlegesen közölt. Pop 1997, nr. 5, 458/ 468; Matei – Stanciu 2000, nr. 23 (39), 34-35; Băcueţ Crişan 2006. 10. Căpleni/ Kaplony- Kozard. Szondázó ásatások 1984-ben, közölt. Németi – Gindele 1997, nr. 26. 617, 649; Matei – Stanciu 2000, nr. 37 (66), 39- 40. 11. Cehei/ Somlyócsehi- Misig. Szondázó ásatások 1996, 1998- ban, jelentés formájában közölt. Pop 1997, nr. 8/II, 459/ 469; Bejinariu 1999; Matei – Stanciu 2000, nr.42 (73), 40. 12. Ciumeşti/ Csomaköz- Malomháta. Ásatások 1962, 1964- 65-ben, részlegesen közölt. Zirra 1967, 6, 7; Lazin – Németi 1972, nr. 5., 205; Stanciu 1985- 86; Matei – Stanciu 2000. nr. 48 (82), 41. 13. Csengersima- Petea/ Pete- Vamă. Nagy felületű feltárások 1997-98-ban, részlegesen közölt. Istvánovits 2004; Gindele – Istvánovits 2009. 14. Culciu Mare/ Nagykolcs- Boghilaz. Kis felületű ásatások 1971, közölt. Bader – Lazin 1980,

230

16, fig. 50; Lazin 1981- 1982a, nr.1/b, 125-126; Stanciu 1995, nr. 13/A, 142- 143; Matei – Stanciu 2000. nr. 55 (95), 43; Gindele 2010, 234- 238. 15. Culciu Mare/ Nagykolcs- Zöldmező. Kis felületű ásatások 1966-ban, részlegesen közölt. Bader – Lazin 1980, 16; Lazin 1981-1982a, nr. 1a, 123- 125; Bader 1981- 1982, nr. 32, 157; Stanciu 1995, nr. 13/B, 143- 144; Matei – Stanciu 2000. nr.55 (97), 43-44. 16. Culciu Mare/ Nagykolcs- Sub grădini. Ásatosak 1969, 1971-72- ben, részlegesen közölt. Lazin – Ciarnău 1992-1993, nr. 2, 49; Stanciu 1995, nr. 13/C, 144; Matei – Stanciu 2000. nr.55 (96), 43. 17. Culciu Mic/ Kiskolcs- La gropile de siloz. Kis felületű ásatások 1974- ben, részlegesen közölt. Bader 1974-75, nr. 3, 272; Gabler – Vaday 1986, nr. 21, 13-14; Matei – Stanciu 2000. nr.56 (98), 44. 18. Curtuiuşeni/ Érkörtvélyes- Vincze tag. Szondázó ásatások 1981-ben, közölt. Németi – Gindele 1997, nr. 31, 618- 619/ 650- 651; Matei – Stanciu 2000, nr. 57 (100), 44. 19. Doh/ Doh- La Izvoare. Kis felületű ásatások 1979- ben, közölt. Matei 1980, 237- 238; Lakó 1980, nr. II, 32- 34; Pop 1997, nr. 17, 461/ 470; Matei – Stanciu 2000, nr.60. (109). 20. Foieni/ Mezőfény – Cărămidărie. Szondázó ásatások 1980- ban, közölt. Lazin – Németi 1972, nr. 6, 205; Németi – Gindele 1997, nr. 41. 620- 621; Matei – Stanciu 2000, nr.63 (115), 46. 21. Foieni/ Mezőfény- Lutărie. Szondázó ásatások 1980- ban, közölt. Németi – Gindele 1997, nr. 40. 620; Matei – Stanciu 2000, nr. 63 (117), 75. 22. Ghenci/ Gencs- Lutărie. Szondázó ásatások 1980- 1990- ben, közölt. Németi 1992- 1993; Németi – Gindele 1997, nr. 44, 621- 622/653- 654; Matei – Stanciu 2000, nr. 65 (125), 47. 23. Hereclean/ Haraklány- Dâmbul Iazului. Ásatások 1998- 99, 2004- ben, részlegesen közölt. Matei – Stanciu 2000, nr. 72 (133), 48- 51; Matei – Băcueţ Crişan – Cârstea 2004b.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 24. Hereclean/ Haraklány- La Toduţ. Szondázó ásatások 2004- ben, jelentés formájában közölt. Matei – Băcueţ Crişan – Cârstea 2004a. 25. Homorodu de Sus/ Felsőhomoród- Lunca. Kis felületű ásatások 1968- ban, részlegesen közölt. Iercoşan - Bader 1999 26. Lazuri/ Lázári- Lubi tag. Ásatások 1978, 1992- 2000, 2002- 2003-ban, részlegesen közölt. Stanciu 1994; Stanciu 1995 nr. 17B, 149- 150; Stanciu 1996; Stanciu 1998; Stanciu 1999, Stanciu - Marta - Stamati - Vizauer 2002, Stanciu - Marta Vizauer - Curta - Stamati 2003. 27. Lazuri/ Lázári- Râtul lui Bela/ Bélarét. Ásatások 1974- 77, 1978- 81- ben, közölt. Bader – Lazin 1980, 15; Lazin 1980, 6. jegyz, 136; Lazin 1981- 1982a, 8. jegyz., 127; Lazin 1981- 1982b, 1, 2. jegyz., 137; Lazin 1995; Stanciu 1995, nr. 17/A, 144- 145; Matei – Stanciu 2000. nr.79 (148), 61; Gindele 2010, 238- 266. 28. Lăpuşel/ Lápos- Ciurgău. Ásatások 19921994, 2000- ben, részlegesen közölt. Stanciu 1995, nr. 18, 150- 151; Matei – Stanciu 2000, nr.81 (151), 62-63; Kacsó – Pop – Stanciu 2000. 29. Margine/ Széltalló- Valea Tăniei. Ásatások 2004, 2006- ban, részlegesen közölt. Dumitraşcu – Bulzan – Goman – Ardelean – Sfrengeu – Goman 2004; Dumitraşcu – Bulzan 2006; Bulzan 2010. 30. Margine/ Széltalló- Poini/Sinica. Ásatások 2004-ben, jelentés formájában közölt. Crişan – Marta – Lakatos – Romát – Szabó – Hágó 2004. 31. Margine/ Széltalló- Natu. Ásatások 2004ban, jelentés formájában közölt. Bem et ali. 2004. 32. Mădăras- La păşune. Szondázó ásatások 1998- ban, jelentés formájában közölt. Lazin – Iercoşan 1999; Matei – Stanciu 2000, nr. 88 (158), 63- 64. 33. Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes- La Oşanu. Kis felületű ásatások 1969, 1971- ben, részlegesen közölt. Dumitraşcu 1972; Dumitraşcu 1993, nr. 13, 103- 104; Dumitraşcu 1997a, 358. 34. Medieşu Aurit/ AranyosmeggyesŞuculeu. Ásatások 1964- 1970, 1995-1997- ben, részlegesen közölt. Dumitrascu – Bader 1967a; Dumitrascu – Bader 1967b; Bader 1974-75, nr. 4, 273;

Dumitraşcu 1996; Dumitraşcu 1997, Dumitraşcu 1998. 35. Medieşu Aurit/ Aranyosmeggyes- Togul lui Schweitzer. Kis felületű ásatások 2003- ban, közölt. Gindele 2010, 266- 267. 36. Mesteacăn/ Nyíres- Parhon. Ásatások 1978- 79- ben, részlegesen közölt. Iuga 1979; Iuga 1980; Stanciu 1995 nr. 20/A , 153. 37. Mirşid/ Nyirsid- Pe luncă. Szondázó ásatások 1974-75- ben, részlegesen közölt. Matei 1980, 234; Pop 1997, nr. 25, 472; Matei – Stanciu 2000, nr. 92. (165), 67. 38. Mirşid/ Nyirsid- Fântâna Albă. Kis felületű ásatások 2000- ben, jelentés formájában közölt. Matei – Băcuieţ – Stanciu 2000. 39. Mişca/ Micske- Fântâna Sasului. Kis felületű ásatások 1977- 78- ban, részlegesen közölt. Dumitraşcu 1979; Dumitraşcu 1997b, pl.1; Ignat Bulzan 1997, nr. 8/I, 489/501. 40. Moftinu Mic/ Kismajtény- La Deal. Kis felületű ásatások 1968- ban, részlegesen közölt. Lazin – Németi 1972, nr. 7, 205, 209; Németi 19861987, 111, fig. 18- 21; Németi – Gindele 1997, nr. 54, 623-624; Matei – Stanciu 2000. nr.94(170), 68. 41. Nuşfalău/ Szilágynagyfalu- Tigoiul lui Benedek. Szondázó ásatások 1978- ban, részlegesen közölt. Matei 1980, 238; Pop 1997, nr. 26, 462/472; Matei – Stanciu 2000, nr. 95 (173), 68. 42. Oarţa de Sus/ Felsővárca- Măgura. Kis felületű ásatások 1969, 1970, 1985, 1985- ben, jelentés formájában közölt. Comşa – Kacso 1973; Iuga 1987; Stanciu 1992, nr. 19/A, B, 177-178; Matei – Stanciu 2000, nr.97 (177), 69. 43. Oarţa de Sus/ Felsővárca- Oul Făgetului. Kis felületű ásatások 1977- ben, jelentés formájában közölt. Stanciu 1992, pl. IV/3; Stanciu 1995, nr. 22/B, 154. 44. Oarţa de Jos/ Alsóvárca- Vâlceaua Rusului. Kis felületű ásatások 1971, 1977-79- ben, jelentés formájában közölt. Stanciu 1992, nr. 18, 176177; Stanciu 1995, nr. 21, 153. 45. Oraşu Nou/ Avasújváros- Pe şes. Szondázó ásatások 1975, 1978- ban, közölt. Matei – Stanciu 2000. nr. 98 (178) 69; Gindele 2010, 267- 271.

231

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN 46. Panic/ Szilágypanit- Uroikert. Kis felületű ásatások 1978, 1979, 1996- ban, közölt. Matei – Stanciu 2000. nr. 100 (182), 69- 71. 47. Panic/ Szilágypanit- Baza DROMET SA. Kis felületű ásatások 2000- ben, jelentés formájában közölt. Băcueţ Crişan – Matei – Pop- Băcueţ Crişan – Stanciu 2000. 48. Panic/ Szilágypanit- ISCIP/ proprietatea Itall Bloc. Kis felületű ásatások 2007- ben, jelentés formájában közölt. Băcueţ Crişan – Băcueţ Crişan 2007. 49. Panic/ Szilágypanit- ISCIP/ proprietatea Saroni. Kis felületű ásatások 2007- ben, jelentés formájában közölt. Băcueţ Crişan – Matei – Ardeleanu 2007a. 50. Panic/ Szilágypanit- proprietatea Teodor. Kis felületű ásatások 2007-ben, jelentés formájában közölt. Băcueţ Crişan – Matei – Ardeleanu 2007b. 51. Pericei/ Szilágyperecsen- Darvas. Kis felületű ásatások 2004- ben, jelentés formájában közölt. Matei – Pop 2004a. 52. Pericei/ Szilágyperecsen- Polyas-Debre Tag. Szondázó ásatások 2004- ben, jelentés formájában közölt. Matei – Pop 2004b. 53. Pericei/ Szilágyperecsen- Str. Gouţ, nr. 767. Kis felületű ásatások 2004, 2008- ban, részlegesen közölt. Pop – Pripon – Csok 2004; Pop 2009; Ardeleanu 2009, 56- 57. 54. Pişcolt/ Piskolt- Lutărie. Ásatások 19702009 között, részlegesen közölt. Németi 1983, 142143; Németi – Gindele 1997, nr. 55, 624- 25/65657; Németi – Gindele 1998- 1999. 55. Porţ/ Porc- Corău. Ásatások 2002, 2003ban, jelentés formájában közölt. Matei – Bejinariu – Băcueţ Crişan – Tamba – Băcueţ Crişan - Sana 2002; Bejinariu – Băcueţ Crişan – Pop – Băcueţ Crişan – Matei - Andraş 2003. 56. Satu Mare/ Szatmárnémeti- Fermele 2-4. Kis felületű ásatások 1978, 1979- ben, részlegesen közölt. Lazin 1980; Lazin 1981- 1982a, nr.7, 128; Matei - Stanciu 2000, nr.117 (215), 75. 57. Satu Mare/ Szatmárémeti- Pădurea Noroieni. Kis felületű ásatások 1972- ben, részlegesen

232

közölt. Bader 1975, 36- 44; Matei – Stanciu 2000, nr. 117 (216), 75. 58. Săcăşeni/ Érszakácsi- Canalul ierului. Szondázó ásatások 1981- ben, közölt. Németi – Gindele 1997, nr. 64, 626 653; Matei – Stanciu 2000. nr.118 (224), 76- 77. 59. Săcăşeni/ Éeszakácsi- Drumul Cigului. Szondázó ásatások 1973- ban, részlegesen közölt. Lazin 1975, 61- 67; Németi – Gindele 1997, nr. 63, 626/ 653; Matei – Stanciu 2000, nr.118 (223), 76. 60. Sâncraiul Silvaniei/ SzilágyszentkirályLaz. Szondázó ásatások 1984- ben, közölt. Matei 1980, 236; Pop 1997, nr. 35, 463/473; Matei – Stanciu 2000, nr. 124 (232), 78. 61. Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak- Lapiş. Kis felületű ásatások 1980, 1981- ben, részlegesen közölt. Ignat – Bulzan 1997, nr. 17, 49192/503-04; Matei – Stanciu 2000, nr.130(243), 80. 62. Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak- Corău ob. 3. Ásatások 2002- ben, jelentés formájában közölt. Lazarovici – Maxim – Rotea – Ignat – Vrâncean- Tatar 2002. 63. Suplacu de Barcău/ Berettyószéplak- Corău IV. Ásatások 2002- ben, jelentés formájában közölt. Ignat – Lakatos – Fazecaş 2002. 64. Supuru de Jos/ Alsószopor- Togul lui Cosmi. Kis felületű ásatások 1999- ben, publicate. Gindele 2004. 65. Supuru de Sus/ Felsőszopor- Dealul Soldubiţa. Ásatások 2005- ben, jelentés formájában közölt. Matei – Hüssen - Gindele 2005. 66. Tăşnad/ Tasnád- Sere. Săpături în 2004, 2010, publicate parţial. Gindele 2007; Gindele 2010, 271- 272. 67. Turulung/ Túrterebes- Vii- Sub Dealul Pustiu. Szondázó ásatások 1975- ben, jelentés formájában közölt. Bader 1978, nr. 96, 130; Dumitraşcu 1978, nr. 22, 66. 68. Unimăt/ Újnémet- Dâlboci. Szondázó ásatások 1968- ban, jelentés formájában közölt. Dumitraşcu 1969, 45; Matei – Stanciu 2000. nr. 142 (265), 85.

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 69. Urziceni/ Csanálos- Vamă. Săpături în 2003, közölt. Gindele – Marta – Astaloş - Kadas 2003; Gindele 2010, 272. 70. Valcău de Jos/ Magyarvalkó- Pe Şes. Kis felületű ásatások 1999- ben, közölt. Matei – Stanciu 2000, nr. 145 (270), 84. 71. Zalău/ Zilah- Dealul Lupului (Farkas Domb). Ásatások 2003- ban, jelentés formájában közölt. Matei – Pop – Andraş – Băcueţ Crişan 2003. 72. Zalău/ Zilah- I:S.C.I.P. Kis felületű ásatások 1984- 85, 1987- ben, publicate. Matei – Stanciu 2000, nr. 153 (290), 103-104. 73. Zalău/ Zilah- Crecuţa- Fânaţe. Kis felületű ásatások 2004- ben, jelentés formájában közölt. Matei 2004. 74. Zalău/ Zilah- Str. Republicii nr. 21- 23. Kis felületű ásatások 1987- ben, jelentés formájában közölt. Pop 1997, nr. 39/IV, 465/475; Matei – Stanciu 2000, nr. 153 (294), 106. 75. Zalău/ Zilah - Valea Mâţii/Lamiorul. Kis felületű ásatások 1977- ben, közölt. Matei 1979, nr. 11, 486-87; Matei 1980, 232-233; Matei – Stanciu 2000, 153(291), 104-106. 76. Zalău/ Zilah - Bd. Mihai Viteazul nr.104 – 106. Ásatások 1974- 1983, 1996, 1997-98- ban, közölt. Matei 1980, nr. 1, 229- 231; Matei 1985; Matei 1993; Matei 1997; Matei – Stanciu 2000. nr. 153 (287), 86-102. 77. Zalău/ Zilah- Valea Mâţii bazinele PECO. Kis felületű ásatások 1983- ban, közölt. Matei 1997, 367- 369; Matei – Stanciu 2000, nr. 153 (292), 106.

78. Bratovo/ Batár- Patra. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Kotigorosko 1976. 79. Bratovo/ Batár- Gadaditag. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Kotigorosko 1976. 80. Petrovo/ Péterfalva- Paptag. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Balaguri – Kotigorosko 1976. 81. Petrovo/ Péterfalva- Laz. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Balaguri – Kotigorosko 1976. 82. Petrovo/ Péterfalva- Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. 83. Vovcanskoe/ Farkasfalva- településtől 1,5 km dél- nyugatra. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. 84. Vovcanskoe/ Farkasfalva - Cornaja Voda. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Kotigorosko 1995, 290-291. fig.71-72 85. Zabolotie/ Fertősalmás. Kis felületű ásatások, jelentés formájában közölt. Kotigorosko 1995, 282. fig.60 Szondázó ásatások - 100 m2-ig. Kis felületű ásatások- 1000 m2-ig Ásatások- 10 000 m2-ig Nagy felületű ásatások- nagyobbak mint 10 000 m2

233

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Aspectele evoluţiei culturii materiale din spaţiul nord-vest al României în epoca romană şi începutul epocii migraţiilor (Rezumat) În lucrările româneşti de specialitate recente spaţiul nord- vestic al României a fost delimitat pe văile mijlocii şi inferioare a râului Someş, valea Crasnei, Depresiunea Maramureşului, cu limita sudică pe râul Barcău, continuând spre est cu Munţii Meseş, Culmii Brezei, Munţii Rodnei şi a Maramureşului. Această delimitare corespunde practic teritoriului judeţului Satu Mare şi a Maramureşului, nordul judeţului Bihor şi mare parte a judeţului Sălaj (exceptând teritoriul provinciei Dacia). Acest spaţiu de lucru este foarte bine definit, însă fără îndoială are şi o dimensiune transfrontalieră. Graniţa de stat româno- ungar din zona localităţilor Săcuieni- Şilindru până la localitatea Urziceni se află aproximativ pe limita estică a zonei geografice Nyírség, o zonă întinsă din nordul Câmpiei Maghiare, marcată de şiruri de dune nisipoase orientate nord- sud. Pe acest segment graniţa politică poate fi considerată şi o delimitare geografică aproximativă. La nord de Urziceni în zona fostei Mlaştini Ecedea trebuie să adăugăm spaţiului de lucru câmpia aflată între dunele de nisip din Nyirség şi cursul Tisei, practic cursurile inferioară ale râurilor Crasna, Someş, Tur, aparţinând azi Ungariei. În acest spaţiu se include un mic teritoriu din Ucraina, câmpia între Tur şi Tisa (Harta 1.). Nord- vestul României şi teritoriile limitrofe din Ungaria şi Ucraina, care pot fi incluse în spaţiul de lucru aparţin unui spaţiului geografic unitar, Bazinului Tisei Superioare, care se întinde în prezent pe teritoriul a patru state (nord- vestul României, Transcarpatia, estul Slovaciei şi nord-estul Ucrainei). În stadiul actual al cercetărilor putem considera că epoca romană în Barbaricum-ul din Bazinul Tisei Superioare începe din momentul războaielor daco-romane de la începutul secolului II. În urma acestor schimbări a început o dezvoltare de trei secole al culturii materiale cu multiple influenţe venite atât din partea civilizaţiei romane cât şi din nordul Carpaţilor, din arealul culturilor germanice sau dinspre Câmpia Maghară, din arealul culturii materiale sarmatice. Sfârşitul acestei perioade de dezvoltare este undeva la mijlocul sau a doua jumătate a secolului V, când după declinul imperiului hunic s-au produs schimbări majore în evoluţia culturii materiale în acest spaţiu. Pe baza unor evenimente istorice şi a unor schimbări în cultura materială putem să definim cinci perioade majore de evoluţie al culturii materiale din spaţiul nord- vestic al României în epoca romană şi începutul epocii migraţiilor (sec. II- prima jum. sec. V) 1. Perioada între fondarea Daciei şi războaiele marcomanice. Deşi stadiul cercetărilor nu ne permite elaborarea unor concluzii tranşante, totuşi considerăm, că diferenţa semnificativă între contextele din Câmpia Someşului, la cca. 100 km de limesul de pe Meseş şi cele din valea Zalăului sau Depresiunea Şimleului poate fi explicată printr-o influenţă romană mai sporită înainte de războaiele marcomanice în vecinătatea limesului. 2. Perioada războaielor marcomanice. Este caracterizat prin pătrunderea masivă al culturii Pryeworsk. Putem observa o diferenţă între contextele ceramice din Câmpia Someşului (Csengersima- Petea) şi valea Zalăului (Zalău Bd. Mihai Viteazu 104-106). Acest fenomen se poate explica prin probabilitatea unei uşoare defazări ai pătrunderii culturii Przeworsk către provincia Dacia 3. Perioada ulterioară războaielor marcomanice şi anterioară răspândirii pe scară largă a ceramicii ştampilate. Fenomenul de întrepătrundere ale culturilor materiale dacice şi germanice este condiţionat de la o microzonă la alta de densitatea locuirii anterioare războaielor marcomanice precum şi de intensitatea

234

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN colonizării teritoriului de populaţiile nou venite. Putem observa, că după perioada războaielor marcomanice schimbărilor majore din cadrul evoluţiei descoperirilor (în primul rând de ceramică) din aşezări care definesc fazele de evoluţie ale acestora, nu corespund neapărat fazelor cronologice C1a, C1b, C2. Foarte probabil că există diferenţe regionale semnificative în evoluţia descoperirilor din aşezări, dar în general putem constata tendinţa de continuare a contextelor ceramice caracteristice perioadei războaielor marcomanice în faza cronologică C1a. Fenomenul de întrepătrundere ale culturilor materiale de tradiţie dacică şi germanică se petrece parţial în faza C1a şi parţial în faza C1b. Bineînţeles acest fenomen se continuă şi în contextul răspândirii ceramicii ştampilate alături de alte forme romane, însă este mult mai greu observabil datorită romanizării culturii materiale la nivelul ceramicii. 4. Perioada răspândirii pe scară largă a ceramicii ştampilate în Barbaricum. Poate cea mai spectaculoasă categorie de descoperiri la nivelul ceramicii din epoca romană în spaţiul nord- vestic al României este ceramica ştampilată. Tehnica de producţie al acestui artefact a fost preluat din provincia Dacia, cel mai probabil de la Porolissum. Ceramica ştampilată a fost produsă intens şi a devenit o componentă nelipsită din eşantioanele ceramice din spaţiul studiat de noi, însă limitele cronologice ale producţiei şi caracteristicile acestui transfer tehnologic au fost încă foarte puţin studiate. În cadrul aşezării de la Csengersima- Petea pe baza prezenţei ceramicii ştampilate a fost definită faza de evoluţie 5. Dacă analizăm toată ceramica descoperită în umplutura atelierelor de ars ceramică sau în contextele cu ceramică ştampilată putem observa că aceasta reprezintă doar o parte din transferul tehnologic dinspre provincia Dacia. Comparând formele şi caracteristicile tehnologice cu fazele anterioare de evoluţie putem să constatăm o romanizare pe scară largă a ceramicii modelate la roată. Îneputul producţiei pe scară largă a ceramicii ştampilate în Bazinul Tisei Superiore începe pe parcusrsul fazei C1b, poate în unele microzone în C2, sfârşitul producţiei ceramicii ştampilate trebuie căutat la limita fazelor cronologice C3 şi D1. 5. Perioada de după producţia pe scară largă a ceramicii ştampilate. În Câmpia Someşului contexte fără ceramică ştampilată, însă aproape exlusiv cu ceramică modelată la roată, sunt cunoscute de la Apa- Moşia Brazilor, Bolda- La spini şi Csengersima- Petea faza 6 de evoluţie. Descoperirile ceramice din aceste contexte sunt asemănătoare, şi sunt caracterizate prin continuarea formelor din faza de evoluţie cu ceramică ştampilată. Ornamentica ştampilată pe străchini se înlocuieşte cu ornamentica lustruită în dungi orizontale, culoarea cărămizie sau brună câştigă teren, însă majoritate formelor rămân neschimbate. Schimbări în cultura materială la nivelul ceramicii în valea Someşului putem să sezisăm la LazuriRâtul lui Bela, unde doar o parte a formelor le continuă pe cele anterioare şi apar o serie de forme noi. O parte dintre acestea pot fi puse în legătură cu influenţa culturii Sântana de Mureş-Cerneahov (ulcioare faţetate), altele reflectă o influenţă nordică, din zona Carpaţilor şi sudul Poloniei (chiupuri cu buză trasă spre interior, cu benzi de linii în val, străchini zgrunţuroase, străchini biconice). Un val nou de imigrare la sfârşitul epocii romane şi la începutul epocii migraţiilor din nordul Carpaţilor către acest lanţ muntos a fost susţinut în repetate rânduri de K. Pieta.. În cadrul grupului Nordcarpatic au fost identificate atât „elemente Post-Przeworsk de tip Typ Gutentag/ Dobrodzien´” cât şi elemente din arealul „Post- Cerneahov”. Foarte probabil că între aceste fenomene şi producţia ceramică de la Lazuri- Râtul lui Bela există o legătură şi aşezarea din nord- vestul României probabil că face parte din acest mediu cultural mai larg, caracteristic culturii Przeworsk târzii. Influenţele acestui mediu cultural se extind către nordul şi nord-vestul Transilvaniei intracarpatice.

235

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Probleme betreffend die Entwicklung der Sachkultur in den 2 - 5. Jh. im Nordwesten Rumäniens (Zusammenfassung) In den gegenwärtigen rumänischen Facharbeiten wurde das nordwestliche Gebiet Rumäniens folgendermaßen begrenzt: Mittleres und Niederes Tal des Someş- Flusses (Samosch), das Crasna-Tal, das Maramuresch- Becken, südlich vom Barcău- Fluss begrenzt, kontinuierlich nach Osten mit dem MeseşGebirge, Brezei-Gipfel, Rodnei-Gebirge und Maramureşului-Gebirge. Diese Begrenzung entspricht praktisch dem Gebiet der Landkreise Satu Mare (Sathmar) und Maramureş (Maramuresch), dem nördlichen Teil des Landkreises Bihor und einem ziemlich großen Teil des Landkreises Sălaj (ausschließlich das Gebiet der Provinz Dacia). Diese Arbeitsfläche ist gut definiert, ohne Zweifel aber, hat diese auch eine grenzüberschreitende Dimension. Die Staatsgrenze zwischen Rumänien und Ungarn in der Umgebung von Ortschaften Săcuieni – Şilindru bis der Ortschaft Urziceni liegt etwa an der östlichen Grenze des geografischen Raums Nyírség, ein flaches Gebiet, was sich von der Ungarischen Tiefebene ausbreitet, gekennzeichnet von nach Nordsüden gerichteten Sandhügeln. An diesem Grenzteil kann die politische Grenze annähernd als eine geografische Begrenzung betrachtet werden. Nördlich von Urziceni, in der Nähe des ehemaligen Ecedea- Sumpfes soll man zur Arbeitsfläche auch die zwischen den Sandhügeln von Nyírség und den Theiß-Betten gelegene Ebene – eigentlich die Unterläufe der Flüsse Crasna, Someş, Tur, welche derzeit in Ungarn liegen – hinzufügen. Zu diesem Gebiet gehört ein kleines Territorium der Ukraine, die Ebene zwischen den Tur und Theiß. Nordwesten Rumäniens und die angrenzenden ungarischen und ukrainischen Gebiete, die zu der Arbeitsfläche hinzugefügt werden können, gehören zu einem einheitlichen geografischen Raum, nämlich zum oberen Theiß-Becken, was sich derzeit auf dem Territorium von vier Staaten befindet (Nordwesten Rumäniens, Transcarpatia, Osten der Slowakei und Nordosten der Ukraine). Nach heutigem Stand der Forschung kann man vermuten, dass die Römerzeit sich im Barbaricum im oberen Theiß-Becken vom Zeitpunkt der dako-römischen Kriege (Anfang der 2. Jahrhundert) beginnt. Als Folge dieser Veränderungen findet eine dreijahrhundertlange Entwicklung der Sachkultur mit vielfachen Einflüssen statt. Diese Einflüsse stammen von den Römern, Germanen (von Norden der Karpaten) oder Sarmaten (von der Ungarischen Tiefebene her). Das Ende dieser Entwicklungsperiode ist ungefähr in der Hälfte oder in der 2. Hälfte des 5. Jahrhunderts, nach dem Untergang des hunnischen Reichs. Aufgrund einiger geschichtlichen Ereignisse und einiger Veränderungen der Sachkultur unterscheidet man fünf wichtige Entwicklungsperioden der Sachkultur im Nordwesten Rumänien in der Römerzeit und Anfang des Zeitalters der Völkerwanderung (2. Jahrhundert – die 1. Hälfte des 5. Jahrhunderts). 1. Der Zeitraum zwischen der Gründung Dakiens und den Markomannenkriegen. Obwohl, aufgrund der Forschungen es noch unmöglich scheint, einige entschlossene Konklusionen auszuarbeiten, sind wird der Meinung, dass der wesentliche Unterschied zwischen den Kontexten in Someşului-Ebene, in einer Entfernung von etwa 100 km von dem Limes im Meseş-Gebirge und den Kontexten im Zalăului-Tal oder Şimleului-Becken durch einen vermehrten römischen Einfluss vor den Markomannenkriegen in der Nachbarschaft vom Limes verdeutlicht werden kann. 2. Der Zeitraum der Markomannenkriege. Diese Periode ist durch massiven Einbruch der Przeworsk-Kultur charakterisiert. Man kann einen Unterschied zwischen den Keramikkontexten in Someşului-Ebene (Csengersima–Petea) und den Keramikkontexten im Zalăului-Tal (Zalău Bd. Mihai Viteazu 104-106) beobachten. Dieses Phänomen kann durch die Möglichkeit einer kleinen Entphasierung des Einbruchs bzw. der Ausbreitung der

236

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Przeworks-Kultur nach der Provinz Dacia erklärt werden. 3. Der Zeitraum nach den Markomannenkriegen und vor der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik. Das Phänomen der gegenseitigen Durchdringung der dakischen und germanischen Sachkulturen ist je nach Mikrozonen von der Bevölkerungsdichte vor den Markomannenkriegen, bzw. von der Besiedlungsintensität des Territoriums von anderen, neuen Völkern bedingt. Man kann bemerken, dass die wichtigsten Veränderungen im Rahmen der Entwicklung der Funde (in erster Reihe: der Keramikfunde) aus den Siedlungen, die diese Entwicklungsphasen definieren, nach dem Zeitraum der Markomannenkriege den chronologischen Phasen C1a, C1b, C2 eigentlich in manchen Fällen nicht entsprechen. Sehr wahrscheinlich, kann einige sehr wichtige Unterschiede in der Entwicklung der Funde aus den Siedlungen beobachtet werden, aber im Allgemeinen kann man eine kontinuierliche Tendenz der für die Periode der Markomannenkriege charakteristischen Keramikkontexte in der chronologischen Phase C1a feststellen. Das Phänomen der gegenseitigen Durchdringung der Sachkulturen dakischer und germanischer Art findet teilweise in der Phase C1a und teilweise in der Phase C1b statt. Natürlich setzt sich dieses Phänomen auch im Kontext der Verbreitung der gestempelten Keramik neben den anderen römischen Formen weiter fort, aber ist es infolge der Romanisierung der Sachkultur auf dem Niveau der Keramik etwas schwerer bemerkbar. 4. Der Zeitraum der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik im Barbaricum. Wahrscheinlich ist die gestempelte Keramik die auffallendste Befundkategorie auf dem Niveau der Keramik aus Römerzeit im Nordwesten Rumänien. Die Produktionstechnik dieses Artefakts wurde aus der Provinz Dacia übernommen, sehr wahrscheinlich aus Porolissum. Die Herstellung der gestempelten Keramik war sehr intensiv und ist sie (mit Verlauf der Zeit) ein unerlässlicher Bestandteil der von uns untersuchten Befundstellen geworden, aber die chronologischen Grenzen der Produktion und die charakteristischen Merkmale dieses Technologietransfers wurden bisher nur teilweise untersucht. In der Siedlung von Csengersima–Petea wurde aufgrund des Auftritts der gestempelten Keramik die Entwicklungsphase 5 bestimmt. Nach einer Analyse der in der Verfüllung der Keramikwerkstätten oder in den Kontexten mit gestempelter Keramik gefundenen Keramik, kann man bemerken, dass diese nur ein Teil des Technologietransfers, von der Provinz Dacia her, darstellt. Vergleichend die Formen und die technischen Charakteristiken mit den vorherigen Entwicklungsphasen, kann man eine Romanisierung auf breiter Skala der scheibengedrehten Keramik feststellen. Die Anfänge der Produktion von gestempelter Keramik im Oberen Theiß-Becken erfolgt während der Phase C1b, in einiger Mikrozone vielleicht, in der Phase C2. Ende der Produktion von gestempelter Keramik erfolgt irgendwann, an der Grenze zwischen den Phasen C3 und D1. 5. Der Zeitraum nach der Produktion auf breiter Skala der gestempelten Keramik. In der Someşului-Ebene sind es Kontexte ohne gestempelte Keramik, aber fast ausschließlich mit scheibengedrehter Keramik in Apa- Moşia Brazilor, Bolda- La spini und Csengersima- PeteaEntwicklungsphase 6 bekannt. Die Keramikfunde aus diesen Kontexten sind gleichartig: Diese können durch die Fortsetzung der Formen aus der Entwicklungsphase mit gestempelter Keramik charakterisiert werden. Die Stempelverzierung an Schlüsseln wird durch eingeglätette waagerechte Linienverzierung ersetzt, die ziegelrote oder braune Farbe greift immer mehr um sich, aber die meisten Formen bleiben unverändert. Man kann Änderungen in der Sachkultur auf dem Niveau der Keramik im Someşului-Tal in LazuriRâtul lui Bela beobachten, wo teilweise etliche Formen die vorigen Formen fortsetzen, und erscheint eine Reihe neuer Formen. Ein Teil von diesen Formen kann mit dem Einfluss der Sântana de Mureş-

237

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN Cerneahov-Kultur (facettierte Krüge) im Zusammenhang gezogen werden, die anderen spiegeln nördliche Einflüsse, aus der Zone der Karpaten und aus Südpolen wieder (Krausengefäße mit nach innen gezogenem Rand und mit Wellenlinienverzierung, rauhe Schüsseln, bikonische Schüsseln). Eine neue Emigrationswelle am Ende der Römerzeit und am Anfang der Zeit der Völkerwanderung von Nordkarpaten her nach dieser Bergkette wurde von K. Pieta mehrmals behauptet. In der Nordkarpatischen Gruppe wurden sowohl „Post-Przeworsk–Elemente Typ Gutentag/Dobrodzien´”, als auch Elemente aus dem „Post- Cerneahov-Areal. Sehr wahrscheinlich gibt es einen Zusammenhang zwischen diesen Phänomenen und der Keramikproduktion von Lazuri- Râtul lui Bela, und die Siedlung im Nordwesten Rumäniens gehört zu diesem breiten Kulturumfeld, charakteristisch für die spätere Przeworsk-Kultur. Die Einflüsse dieses Kulturumfelds verbreiten sich nach Nord- und Nordwesten innenkarpatischen Siebenbürgens.

238

1. térkép. Észak- nyugat Románia és a hozzá kapcsolódó magyarországi és ukrajnai területek mikrorégiós felosztása (Landkarte 1. Die Aufteilung des nordwestlichen Gebiet Rumäniens und die angenzende Zone aus der Ukraine und Ungarn)

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

239

2. térkép. Sírleletek Észak- nyugat Romániában és a hozzá kapcsolódó magyarországi és ukrajnai területeken (Landkarte 3. Grabfunde im Nordwesten Rumäniens und in den angenzenden Zonen aus der Ukraine und Ungarn)

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN

240

3. térkép. Település ásatások Észak- nyugat Romániában és a hozzá kapcsolódó magyarországi és ukrajnai területeken (Landkarte 3. Siedlungsgrabungen im Nordwesten Rumäniens und in den angenzenden Zonen aus der Ukraine und Ungarn)

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

241

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN

1. tábla. A Dácia megalapítása és a markomann háborúk közötti időszak jellegzetes leletei (Charakteristische Funde von dem Zeitraum zwischen der Gründung Dakiens und den Markomannenkriegen). 1: Ákos/Acâş–Râtul lui Maitini, 2-5: Lázári/Lazuri–Lubi tag (MATEI-STANCIU 2000 után), 6-13: Csengersima–Pete/Petea–Vám/Vamă, S14/ C3 (ISTVÁNOVITS-GINDELE 2009 után), 14-20: Zilah/Zalău–Bd. Mihai Viteazu nr. 104-106 4a lakóház (Haus 4a) (MATEI-STANCIU 2000 után)

242

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

2. tábla. A markomann háborúk időszakának jellegzetes leletei (Charakteristische Funde von dem Zeitraum der Markomannenkriege). 1, 2, 4- 8: Zilah/Zalău–Bd. Mihai Viteazu nr. 104-106, (2, 4-8: 4. lakóház/ Haus)(MATEI-STANCIU 2000 után), 3: Szilágyperecsen/Pericei–Str. Gouţ (ARDELEANU 2009 után), 9: Aranyosmeggyes/Medieşu Aurit–Şuculeu, 10-18: Csengersima–Pete/Petea–Vám/Vamă (10, 12, 13: 1752. objektum/Befund ; 11: 294. objektum/Befund; 14- 18: 294-95-96. objektum/Befund ) (10-17: ISTVÁNOVITS-GINDELE 2009 után)

243

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN

3. tábla. A markomann háborúk utáni és a pecsételt kerámia általános elterjedése közötti időszak jellegzetes leletei (Charakteristische Funde von dem Zeitraum nach den Markomannenkriegen und vor der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik). 1: Doh/Doh–La izvoare; 3: Oláhbaksa/Bocşa–La pietriş; 4: Bere/Berea–lelőhely nélkül, 2, 5, 8-15: Csengersima–Pete/Petea–Vám/Vamă (2: 1647. objektum/Befund, 5: 169. objektum/Befund, 8-15: 381 objektum/Befund), 6: Börvely/Berveni–Vársziget, 7: Haraklány/Hereclean–Dâmbul Iazului, 4. objektum/ Befund, 1, 3, 4, 7: MATEI-STANCIU 2000 után, 2, 5, 8-15: ISTVÁNOVITS-GINDELE 2009 után.

244

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

4. tábla. A markomann háborúk utáni és a pecsételt kerámia általános elterjedése közötti időszak jellegzetes leletei (Charakteristische Funde von dem Zeitraum nach den Markomannenkriegen und vor der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik). Csengersima–Pete/Petea–Vám/Vamă (az objektumok számai a rajzok mellett/die Ordinzahl der Befunde neben den Zeichnungen). 1-11: 2a fejlődési fázisra jellemző kerámia (Entwicklungsphase 2a), 12-19: 2b fejlődési fázisra jellemző kerámia (Entwicklungsphase 2b), 20-23: 3 fejlődési fázisra jellemző kerámia (Entwicklungsphase 3), 24-28: 4 fejlődési fázisra jellemző kerámia (Entwicklungsphase 4) (GINDELE-ISTVÁNOVITS 2009 után)

245

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN

5. tábla. Jellegzetes leletek a bepecsételt kerámia széleskörű barbarikumi elterjedésének időszakából (Charakteristische Funde von dem Zeitraum der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik im Barbaricum). 1: Nagykolcs/Culciu Mare–Boghilaz, 2-18: Csengersima–Pete/Petea–Vám/Vamă (az objektumok számai a rajzok mellett/die Ordinzahl der Befunde neben den Zeichnungen) (GINDELE-ISTVÁNOVITS 2009 után)

246

ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN

6. tábla. Jellegzetes leletek a bepecsételt kerámia széleskörű barbarikumi elterjedésének időszakából (Charakteristische Funde von dem Zeitraum der Verbreitung auf breiter Skala der gestempelten Keramik im Barbaricum). 1-10: Apa/ Apa–Moşia Brazilor, 11-23: Csengersima–Pete/Petea 6 fejlődési fázis (Entwicklungsphase 6), 24- 29: Alsóboldád/Bolda–La spini (az objektumok számai a rajzok mellett/die Ordinzahl der Befunde neben den Zeichnungen)

247

Gindele Robert A CSÁSZÁRKORI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ANYAGI KULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ASPEKTUSAI ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIA TERÜLETÉN

7. tábla. Kora népvándorlás korra jellemző leletek (Charakteristische Funde von früher Völkerwanderungszeit). 1-10: Lázári/Lazuri–Râtul lui Bela, 11-18: Piskolt/Pişcolt–Lutărie

248