2004 tavaszán, a honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyag újrafeldolgozása során (Kolozsvár-

EME HONFOGLALÁSKORI TEMETÖRÉSZLETEK A KOLOZSVÁRI KALEVALA UTCÁBÓL

105

HONFOGLALÁS KORI TEMETŐRÉSZLETEK A KOLOZSVÁRI KALEVALA UTCÁBÓL1 GERGELY BALÁZS-GÁLL ERWIN

A leletek előkerülésének körülményeiről

2

004 tavaszán, a honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyag újrafeldolgozása során (KolozsvárZápolya utca, -Kalevala utca, Vajdahunyad-Kincseshegy, Várfalva-Jósika Gábor kertje) újabb, mindeddig ismeretlen 10-11. századi leletek kerültek elő a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum raktárából.2 A leltárkönyv tanúsága szerint 1944 decemberében 10. századi sírokra utaló leletek3 kerültek az ENTM-ba a Kalevala utcából. A szűkszavú leltárkönyvi bejegyzésből,4 melyre Vincze Zoltán kolozsvári történész hívta fel a figyelmünket, megtudtunk hogy a leleteket (szablya, kard, csiholóvas, tegez vasmerevítői és más, apróbb vastöredékek) a Kalevala utcai földmunkáknál dolgozó munkásoktól vásárolták. A raktári „ásatás" során sikerült rábukkanni a keresett tárgyakra.5 A csomagolásra használt dobozok felirataiból kiderült, hogy a lelőhelyen legalább három sírral kell számolnunk. Ezt követően a helyszínen próbáltunk adatokat gyűjteni az előkerült leletekhez. Több környékbeli lakos megkérdezése után megtudtuk, hogy a negyvenes években a Kalevala (ma Semenicului) utca Kövespad (ma str. Pietroasa) utcába torkolló végének kialakításakor, a 4. szám alatti ház előtt emberi és lócsontokat, valamint „régi fegyvereket" találtak.6 Ugyancsak a környék lakóinak beszámolói alapján valószínűsíthető, hogy a közvetlen közelben több helyen is kerültek elő csontok különböző régészeti leletek társaságában. Ezek közül a Kalevala utcával párhuzamosan, attól pár méterre húzódó Fluturilor utca egyik telkén talált millefiori gyöngyöt sikerült regisztrálni.7 1949 áprilisában László Gyula vezetésével ásatást végeztek a környéken, de a feltárásról igen kevés adat maradt ránk. A raktárban megtaláltuk azokat a leltározatlan tárgyakat (két bronzgomb, egy hajkarika és egy kerek fémtárgy),8 amelyekről az Istoria Clujului helytörténeti monográfia is említést tesz.9 A Ferenczi István hagyatékában talált feljegyzésekben10, valamint egy 1996-ban megjelent cikkében11 csupán 1

Ma str. Semenicului. Ezúton is köszönjük az ENTM vezetőségének, hogy engedélyt adott a dolgozatunk alapját képező régészeti leletanyag feldolgozására. 3 Az előkerülés helyszíne alapján a továbbiakban Kalevala utca, I. lelőhely. 4 A leltárkönyv szövege: „1944. XII. 12. Megváltva a kolozsvári Kalevala utcai földmunkánál dolgozó munkásoktól. 1. VI. 6157. Honfoglalás kori törött vasszablya (Értéke: 50). Új ltsz.: P. 39918. 2. VI. 6158. a-b. Honfoglalás kori kétélű vaskard vége. Új ltsz.: P. 39919. 3. VI. 6159. Honfoglalás kori törött csiholóvas. Új ltsz.: P. 39920. 4. VI. 6160-61. Honfoglalás kori puzdráról vastagok. Új ltsz.: P. 39921-P. 39922. 5. VI. 6162-70. Honfoglalás kori puzdráról és kardtól töredékek. Új ltsz.: P. 39923-P. 39931." 5 Ekkor derült ki, hogy a kardnak leírt fegyver - formája és méretei alapján - egyértelműen szablyának határozható meg. 6 A kolozsvári lovas temetkezésekkel együtt, az erdélyi lovas temetkezéseket rendszereztük és feldolgoztuk egy nemrég megjelent tanulmányban. írod.: GÁLL 2004-2005, 375-385, Fig. 10, Map. 8-10. 7 A gyöngyhöz nem találtunk pontos párhuzamot. Anna V. Mastikova, a moszkvai Régészeti Intézet munkatársa szerint a millefiori gyöngyök közül a 9-10. századi gyöngyökre emlékeztet. 8 Az előkerülés helyszíne alapján a továbbiakban Kalevala utca, II. lelőhely. 9 PASCU 1974, 61. 10 Ásatást említ a régi MÁV homokbánya területén, ami a majdani Kalevala utca nyugati végét érintette. 2

"FERENCZI 1996, 18.

EME

106

GERGELY BALÁZS-GALL ERWIN

néhány sornyi utalást találunk az eredményekről. A nyolc feltárt sírt Ferenczi a 10-11. századi „ínek" (szegények) temetkezéseként határozza meg, és a Zápolya utcai temető részének tekinti. Az ásatás helyszínét nem sikerült pontosan behatárolni, de tudjuk, hogy a homokbánya a későbbi utca nyugati végét érintette. Okkal gondolhatjuk, hogy a szóban forgó, valamint a Kalevala utcai fegyveres sírok egy temető részét képezték. A múzeum raktárában és az új leltárkönyvben ezeket a tárgyakat is sikerült beazonosítani. A Kalevala utcai temetőrészlet topográfiai leírása A lelőhely az alsó Kövespadnak nevezett Szamos-terasz északi peremén húzódik. AII. József-féle I. katonai felmérés térképén is jól kivehető az a völgyecske, mely két részre tagolja a terasz szélét. Ezen a völgyön kaptat fel a Kövespad utca, melyből a terasz felső szélén keleti irányba ágazik a Kalevala utca. A szintvonalas térképen (1. tábla) jól látható, hogy a Zápolya és Kalevala utcai sírok az említett völgy két oldalára, feltehetően egy korabeli út két oldalára kerültek. Ezt az elképzelést az is alátámasztja, hogy a Kövespad ÉNy-i szélén hasonló helyzettel találkozunk. A Györgyfalvi (ma Gheorgheni) út a Potaissa (ma Turda / Torda) irányába tartó római út nyomvonalát követi.12 A Cigánypatak völgyében s a római kortól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal használt út mentén 10-11(?). századi sírokat találunk. Keletre, a Szántó (ma Plugarilor) utcában 1986-ban feltárt 10. századi temetőt, nyugatra a mára megsemmisített Heltai utca ezüstből készült S végű hajkarikával keltezett sírját. Az említett terepviszonyok s a 10. századi lelőhelyek elhelyezkedése alapján megállapítható, hogy a Kövespad stratégiai fontosságát két körülmény határozta meg: 1. A magas terasz biztosította a legjobb lehetőséget a Szamos-völgy ellenőrzéséhez. 2. A teraszt átszelte a Gyulafehérvár irányába tartó római út, melyet minden bizonnyal a 10. században is használtak. A leletek leírása Kalevala utca, I. lelőhely (4. tábla, 5. tábla /1-19) 1. Sima, pödrött végű csiholó. Egyik vége hiányzik. Méretei: Átmérő: 6,1 cm; Magasság: 2,8 cm; Régi ltsz.: VI. 6159; Új Itsz.: P. 39920 (4. tábla / 3) 2. Tegez merevítőinek töredékei (19 db). Funkcionális szempontból két töredék ismerhető fel: egy tegezfül, ill. egy tegezmerevítő hegyesre kovácsolt vége. Egyes darabokon jól kivehető volt a tegez szövetborítása. Régi ltsz.: VI. 6160; Új ltsz.: P. 39921; Régi ltsz.: VI. 6161; Új ltsz.: P. 39922; (4. tábla/4-5; 5. tábla /1-19) 3. Szablya végének töredékei, a hüvely jól konzerválódott famaradványával. Méretek: Hosszúság: össz. 24,2 cm; 2. Szélesség: 3,2 - 1,5 cm; Régi ltsz.: VI. 6158 a-b; Új ltsz.: 39919 (4. tábla / 2) 4. Szablya A töredékesen ugyan, de jó állapotban megmaradt szablya. Pengéje ívelt, kecses, markolata töredékes. Az elmann hiányzik. Méretei: Hosszúság: 54 cm; Markolat hosszúsága: 3 cm; Pengeszélesség: 2,9 - 2,5 cm, a letört végénél 1,7 cm; Régi ltsz.: VL 6157; Új ltsz.: P. 39918; (4. tábla/1) 5. Kerámia töredékei. Szürkésbarna színű, díszítetlen edény csillámos szemcsékkel soványított perem-, nyak- és fenéktöredékei. Méretek: Átm.: 6,4 cm; Fenék vastagsága: 1,0 cm; Falvastagság: 0,4 cm; Leltározatlan. 12

URSUŢ 1999, 234- 235.


107

Kalevala utca IL lelőhely leírása (II. tábla / 20-25) 5. sír Mellékletei: 1. Bronz hajkarika Egyenes (sima) végei egymásra hajlanak. Méretei: Átm.: 1,8 X 1,4 cm; Huzalvastagság: 0,1 cm; Súlya: 0,4 gramm; Leltározatlan. (5. tábla/24) 2. Bronz fiilesgomb. Két részből öntött gomb egyik fele. A kerek fül és a félgömb alakú gombtest egy öntvény részét képezi. A két, azonos öntőmintában készült alkatrész összeforrasztva, gömb formában illeszkedik össze. Leírásunk a további három példányra is érvényes. Méretei: Hossz.: 1,8 cm; Gömb átmérője: 0,9 cm; Súly: 0,8 gramm; Leltározatlan. (5. tábla / 20) 3. Bronz fülesgomb fele. Méretei: Hossz.: 1,8 cm; Gömb átmérője: 0,8 cm; Súly: 0,7 gramm; Leltározatlan. (5. tábla / 21) 4. Bronz fülesgomb fele. Töredékes. Méretei: Hossz.: 1,7 cm; 2. Gömb átmérője: 1,1 cm; Súly: 0,7 gramm; Leltározatlan. (5. tábla / 22) 5. Bronz fülesgomb fele. Töredékes. Méretei: Hossz.: 1,7 cm; Gömb átmérője: 1,1 cm; Súly: 0,7 gramm; Leltározatlan. (5. tábla / 23) 6. Bizonytalan funkciójú és anyagú, vasoxiddal erősen szennyezett kerek fémtárgy (érme?). Az oxidréteg más (talán bronz vagy ezüst) fémből készült tárgyat takart. Méretei: Átm.: 0,9 cm; Súly: 0,3 gramm. Leltározatlan. (5. tábla / 25) Temetkezési szokások vizsgálata a leletanyag alapján I. Kerámia Az ételt és/vagy italt tartalmazó cserépedények a honfoglalás kori sírok jellegzetes mellékletei. Ellentétben például a bolgár temetkezési szokásokkal, amelyek esetében sűrűn fordul elő két agyagedény egy sírban, a honfoglalók sírjaiban többnyire egy edényt találunk.13 A kerámiaedények tartalma legtöbb esetben ismeretlen, az általunk kutatott régiókból csupán két esetben dokumentáltak edényben talált ételmaradványt. A Gyulafehârvâr-Brănduşei utca 15. sírjának edényében főtt tojást, a Kolozsvár-Zápolya u. 3. sírjának kerámiamellékletében pedig disznócsontokat találtak. Mindkét esetben gyermekcsontvázról van szó. Az edénymellékletek a l l . század folyamán megritkulnak, majd a teljesen eltűnnek.14 Eltűnésük, valószínűleg, a kereszténység elterjedésével függ össze. IL Haj karika A Kalevala utca II. lelőhelyéről került elő egy bronzból készített, sima hajkarika (lb típus).15 A sírról és azon belül az ékszer helyzetéről nincs pontos adatunk. A 10. század általánosan elteijedt divatcikke a sima hajkarika amolyan „semleges" jellegű tárgynak tekinthető.16 Sírokból legtöbbször a halánték tájékáról kerülnek elő, többnyire egyesével vagy párosával.17 A legvalószínűbb magyarázat szerint varkocskarikaként viselték őket, de nem zárhatjuk ki fülbevalóként 13

A kérdésben alapvető Uwe Fiedler műve. Irod.: FIEDLER 1992. Több kerámiamellékletet ismerünk pl. a halimbai 11. század végi sírokból. írod.: TÖRÖK Gy, Die Bewohner von Halimha Cseres nach der Landnahme. Leipzig 1959. 15 GÁLL 2008 (előkészületben). 16 Abban az esetben, ha a Samuel Lucy-féle megoldást vesszük alapul, vagyis a sírok leletanyagát nő-férfi jellegzetességűre osztjuk. Azokat a tárgykategóriákat, amelyek megtalálhatóak nagy százalékarányban mind a két nem temetkezéseiben, „semleges" jelzővel illetjük. írod.: LUCY 1997, 150-168. 17 GÁLL 2008 (előkészületben).

14

108

EME


való használatukat sem. Anyaguk elsősorban bronz, de nagy százalékarányban találunk ezüst példányokat is. Pár esetben arany hajkarikák is ismeretesek. Elsősorban a 10-11. századra vonatkozó magyar szakirodalomban - de ennek eredményeit a legtöbb esetben kritika nélkül átvevő román könyvészetben isáltalánosan elterjedt nézet, hogy Erdélyben a sima, egyszerű hajkarika elsősorban a honfoglalók viseletéhez kötődik. A szakirodalom szerint a Kárpát-medence más területeihez hasonlóan az Erdélyi-medencében, a Partiumban és a Bánságban ez a tárgytípus már a késő avar anyagi kultúrával megjelenik, és használatban marad a 10. század végéig.18 Erre vonatkozóan megjegyezzük, hogy valójában még a l l . század végén is kimutatható, például a Kalevala utcától néhány kilométerre fekvő kolozsmonostori földvár temetőjének 17. számú (gyermek) sírjából. Az ezüstből készített, la típushoz tartozó példány öt darab ezüst S végű hajkarikával, egy ezüstből készült zárt, rovásfeliratos pántgyűrűvel, valamint öt darab, aranycsíkkal díszített üveggyönggyel került elő.19 A kísérőleletek alapján a sírt a 11-12. század fordulójára keltezhetjük. m . Fülesgombok A Kalevala utca II. lelőhely 5. sírjából négy darab (két pár) bronz íülesgomb került a gyűjteménybe. Az előkerülés körülményeiről nincs pontos adatunk. A tárgytípus nem köthető kizárólagosan női vagy férfi viselethez, így az eltemetett nemének meghatározásában a leletek nem nyújtanak támpontot. Rendszerezésük során egy fontos körülményre figyeltünk fel: a gombok többnyire azokból a temetőkből származnak, amelyekből kisebb-nagyobb mennyiségben lovas-fegyveres sírok is előkerültek. Az általunk kutatott területeken (Erdély, Partium, Bánság) kivételt képez a kismajtényi, illetve a l l . századra keltezhető várfalvi és vajdahunyadi temető. Az Erdélyi-medence déli részéhez tartozó Gyulafehârvâr-Brânduşei utcai temetőből is nagyrészt hiányzik ez a tárgytípus. Összehasonlítva a néhány sírt számláló Kolozsvár-Zápolya utcai temetővel (három sírból összesen 9 gomb), a nagyrészt közöletlen szászvárosi temetővel (négy sírból tizenhat gomb) vagy a siklói 12 sírós temetőrésszel (nyolc gomb egyetlen sírból), meglepő, hogy a félig közölt (145 sírt számláló) gyulafehérvári temetőből csupán két sírból került elő összesen három gomb. Ezzel meg is fogalmaztuk feltételezésünket a gombok eredetét, valamint erdélyi, partiumi és bánsági megjelenését illetően: valószínűsíthető, hogy más tárgytípusokkal egyetemben a fülesgombok is a lovasfegyveres kultúrjegyeket viselő honfoglaló magyarsághoz kapcsolódnak (3. tábla). IV. Érme(?) Az 5. sírból előkerült apró kerek fémtárgy funkcióját egyelőre nem tudtuk meghatározni (bár mérete és formája érmére utal), mert sajnos mindmáig restaurálatlan. Dolgozatunkban figyelmen kívül hagyjuk. V. Csiholó A használati eszközök közül a kések után csiholok kerültek elő legnagyobb számban az Erdélyimedence, a Bánság és a Partium 10-11. századi sírjaiból (összesen mintegy 25 példány tizenhárom lelőhelyről).20 Ezekhez még hozzászámítható Radu R Heitel adata, mely szerint negyven darab került elő a Gyulafehérvár-Mentőállomás III. számú temetőjéből.21 Az esetek döntő többségében a medence környékéről kerülnek elő. Valószínű, hogy az övre függesztett tarsoly tartozékai lehettek. Mivel csiholókat nagy arányban ismerünk fegyveres-lovas sírokból (huszonötből tizenkilenc esetben), úgy véljük, hogy e tárgytípus a fegyveres férfi sírok jellegzetes, de korántsem általános mellékletének tekinthető.

18 19 20

21

SZŐKE 1962, 35. IAMBOR MATEI 1979, 602, PL. V I I . m , 1 7 / 1 8 . GÁLL 2 0 0 8 .

R. R. Heitel jegyzeteit ezúttal is köszönjük Susana Heitelnek.


109

Ellentétben a késekkel, Erdély, Partium és a Bánság területén 11. századi kontextusból nem mutatható ki. Egyetlen kivételként talán a gyulafehérvári Brânduşei utcai temető 128. sírját említhetjük, de ez sem keltezhető minden kétséget kizárólag a l l . századra. VI. Tegez A nyílvesszőket tároló tegez a honfoglalás kori temetkezések egyik klasszikus, megszokott lelete.22 A bőrből, szövettel bevont fából és vasból készített tegez rekonstrukciójára már több mint egy évszázada is történt kísérlet, ennek ellenére mind a mai napig vannak megválaszolatlan kérdések (alakja, zárhatósága stb.). A tegez rekonstrukciójához a kutatástörténet számos képviselője hozzájárult.23 Kidolgozását a keleti példák bevonásával és felhasználásával Zichy Istvánnak köszönhetjük, később ismereteinket sok részletkérdésben jelentősen bővítette Cs. Sebestyén Károly, László Gyula, Dienes István, Révész László és Mesterházy Károly.24 Vn. Szablyák A Kalevala utcai temető vezérleleteinek egyértelműen a szórványként előkerült szablyákat tekinthetjük. Elemzésük során - töredékességük miatt - nem tudtunk minden technikai elemet figyelembe venni. Az 1. sírhoz sorolt szablya hiányos, de jó állapotban került elő: a kecses, töredékes markolatú, 54 cm hosszú szablyatöredék görbülete kb. 14-15 mm-re tehető. Sajnos az elmann hiányzik, ennek ellenére meghatározható az eredeti hossza, amit kb. 70-75 cm-re becsülünk (az elmann kb. egyharmada a penge hosszúságának). A fokéles szablyák végét mindkét oldalon kiköszörülik, így a fegyver kb. az utolsó negyedén kétélű. A könnyűlovasság által használt fegyver esetében nem a csapás erősségén, hanem az irányításon volt a hangsúly. A szablyával a lovas metsz, illetve hasít. Az ívelt, felülről lefelé történő lendítéssel a szablya éle, visszarántásnál a fokéi veszélyeztette az ellenfelet.23 Keltezési szempontból az egyik legvitatottabb fegyverkategória a közelharc legfontosabb eszközeként értékelhető szablya. Használatát elsősorban a 10. század első felére keltezik.26 Ismert kultúrtörténeti tény, hogy a késő avar kor után, a 10. században megjelenő magyarsággal tűnik fel ismét a Kárpát-medencében. Emiatt a fegyver használatára vonatkozó felső időhatár meghatározása volt és marad a kutatás fo feladata. Úgy véljük, hogy a kérdés megválaszolásához régészeti vonatkozásban két dolgot kell vizsgálnunk: 1) kimutatható-e a szablya használata (akár a kétélű kardokkal párhuzamosan) a 10. század végéig, a l l . század elejéig, illetve 2) a kereszténység elterjedésével összefüggő 11. századi változások (elsősorban a temetkezési szokások tekintetében) korlátozzák-e a régészetet a kérdés megválaszolásában? Az első kérdés kapcsán megvizsgáltuk az Erdélyi-medence azon temetőit, melyekből szablyák kerültek elő. A szablyák görbületének meghatározását néhány példányon sikerült elvégezni. Ennek alapján három csoportba sorolhatjuk őket:

22

Pontos összegzés nem készült a 10-11. századi Kárpát-medence vonatkozásában, de körülbelül 1000 körüli nyíltegezes sír kerülhetett elő. 23 Nyáry A, Jósa A, Nagy G.; a fegyverek iránti érdeklődéséről ismert Nagy Géza ismerte fel a tegezt a pilinyi leletek alapján. Jelentős hozzájárulás a kérdéshez: Hampel József, Kada Elek, Kisléghi Nagy Gyula. KADA

24

25 26

1912, 324; JÓSA 1900, 2 1 6 - 2 2 1 ; HAMPEL 1907, 3 9 - 4 3 ; KISLÉGHI NAGY 1904, 4 1 9 - 4 2 0 ; NAGY 1890, 294; NAGY 1893, 3 2 0 - 3 2 2 . C s . SEBESTYÉN 1932, 2 0 6 - 2 2 2 ; DIENES 1965, 144; DIENES 1975, 20. kép; LÁSZLÓ 1940, 5 1 - 5 9 ; MESTERHÁZY 1994b, 3 2 0 - 3 3 4 ; RÉVÉSZ 1985, 3 5 - 5 3 ; ZICHY 1 9 1 7 , 1 5 2 - 1 6 5 . KOVÁCS 1 9 4 1 , 1 2 9 - 1 3 1 ; SZÖLLŐSY2001, 279. KOVÁCS 1990, 3 9 - 4 9 .

EME


110

1. Majdnem egyenes ívű szablyák: Kolozsvár-Zápolya utca 4. sír; Marosgombás 1. sír, valamint feltételesen az aradi szablyatöredék. 2. ívelt pengéjű szablyák: Kolozsvár-Pata utca 25. sír; Zápolya utca 6. és 10. sír. A 6. sírból származó szablya pengéjének íve 12 mm, a 10. temetkezés példányáé pedig 14 mm. 3. Erősen ívelt pengéjű szablya: Maroskarna „B" temető 11. sír (kb. 20 mm). Az itt vázolt penge-tipológia időrendi vonatkozásban a tárgytípus formai fejlődésével áll(hat) összefüggésben. Ennek ellenére az adatok szűkössége miatt bármilyen biztos kronológiai következtetés levonása problematikus. A rendelkezésünkre álló anyag alapján két kulturális, időrendi és földrajzi csoportot különítettünk el: Észak-Erdély temetőinek szablyaleletei Kolozsvár: Kalevala utca I. lelőhely, össz. két sír; Pata utca 4, 22, 25. sír; Zápolya utca 1, 4, 6, 10, 11. sír. Az eddig elfogadott tipokronológia alapján a 10. század első két harmadára keltezhetők. Ugyanitt több tárgy párhuzamát keleti lelőhelyekről ismerjük. 27 Megemlítendő, hogy a kolozsvári temetőkből három

27

Kolozsvár-Pata utca 4. sír: vasszablya, díszítetlen Komárom típusú öweretek, nagy szíjvég, nyíltegez, nyílcsúcsok; 22. sír: vasszablyán kívül egyéb adatunk nincs; 25. sír: szablyán kívül: íjcsont, nyílcsúcsok, tarsoly fémveretei (a tarsolyzáró veret négyszögű, palmettaábrázolással), szív alakú veret, más ezüst- és bronzveretek, favödör vaspántja (elveszett), 1 darab körte alakú kengyel, vas csikózabla. Kolozsvár-Zápolya utca 1. sír: líra alakú csatok, veretes öv, tipológiailag eddig besorolatlan kengyel, tegezrészek; 4. sír: hajkarikák, ruhaszalag-töredékek, tegezrészek, nyílcsúcsok; 6. sír: hajkarikák, tegezrészek, nyílcsúcsok, körte alakú kengyelek; 10. sír: pitykék, csat, tegez, nyílcsúcsok, tarsolyveret, körte alakú kengyelek, zabla, hevedercsat. Az 1. sír öweretének „nemzetközi" analógiái: hasonló mintaszerkezetű párhuzamok ismertek Szeredről, Kenézlőről, de Bulgáriából és Tatárföldről is (KOVÁCS 1942, 85-118; BEGOVATOV 2001, tábla 5/3; TOCJK 1968, XXV. tábla/6-9; JÓSA 1896). Az időközben elveszett 10. sír íjtegez (?) veretének kitűnő keleti párhuzamait ismerjük Kijev környékéről, Tabaevkából, a svédországi Birka-1125B sírjából is (ezen a kolozsvárihoz hasonló csepp alakú díszítések áttörtek voltak), vagy a V. Yotov által közölt bulgáriai anyagból (I.UNDSTRÖM Hoi.MGVIST OLAUSSSON 2006, 16, Fig. 14; YOTOV 2004, XXVI. tábla, 396). Ezek alapján a tárgy kereskedelmi jellege egyáltalán nem zárható ki. A 11. sír négyszögletes, öntött, aranyozott ezüst lószerszámverete nagyon kopott, pontos párhuzamát nem sikerült fellelnünk a szakirodalomban. A három darab öntött, szív alakú, három mezőre osztott bronz ló szerszám veret nagyon közeli tipológiai párhuzamának tekinthetők a karosi II. temető szórványleletei, valamint ugyancsak szórványtárgyak Naszvadról. A szélesebb és füllel ellátott példány párhuzamai Tiszabezdédről, a hosszabb, vékonyabb példány pedig TiszaeszlárBasahalom-II. temető 13. sírjából ismeretes (PROHÁSZKA-RÉVÉSZ 2004. 137-168; RÉVÉSZ 1996, 138. tábla). Csak Felső-Tisza-vidéki párhuzamai vannak a 11. sír kengyelének (Rakamaz, „A" sír, Beregszász, 2. sír és egy ismeretlen lelőhelyű kengyel a Magyar Nemzeti Múzeumból). A csörgös szügyelő pontos párhuzamait a keleti lelőhelyekről ismerjük, de hasonló funkciójú tárgyak jó néhány Kárpát-medencei lelőhelyen is felbukkantak. A csörgős veretek keleti eredetére utalnak a kijevi Desjatinaja temetőből, Tabaevkából, Csernyigovból, Gaevkából, Szesztoviciból stb. előkerült tárgyak (KARGER 1958, Tab. 14; ORLOV 1984, 2-3, 6. táb., 27; PLETNYOVA 1981, 36. tábla, 16). Ugyanez a tárgytípus kimutatható a szaltovói kultúra területén is. A Kárpát-medencei lelőhelyek összegyűjtését Révész Lászlónak köszönhetjük (RÉVÉSZ 1996, 72, 210. jegyzet, 110. tábla, 19-20). Csak keleti párhuzama ismert a l l . sírból előkerült négy darab szíjvégnek FelsőAleiből, az Altáj északnyugati részén feltárt 1. sz. kurgánból; Mogilnikov, lószerszám részeként, a 8-9. századra keltezte (MOGILNIKOV 2002, 7 kép/II, 8. kép, 9-11). A l i . sírból származó csonthenger díszítése Mesterházy Károly szerint a szamarrai (Irak) kapcsolatokra enged következtetni, de motívumai a szeghalmi és a sárrétudvari zablapálcák díszítéseként is ismertek (DARNAY 1905, 69-70, 5. tábla; MESTERHÁZY 1997, 7. ábra, 1-2). A szórványleletekből rekonstruált, nagyon kopott 8. sír gyöngysor díszítésű csüngőjének Kárpátmedencei párhuzamát nem ismerjük. Véleményünk szerint ezek keletről idekerült tárgyak, valószínűleg a honfoglalók első nemzedéke viselhette őket, bár természetesen vegyültek az új divat elemeivel. Ennek ellenére a keleti kereskedelmi kapcsolatok lehetősége később, a 10. században is felvetődhet. A kolozsvári temetőben előkerült tárgyak a Kárpát-medencében csak kis számarányban jelennek meg, tehát e lelőhely éppen a keleti párhuzamok koncentrációjával hívja fel magára a figyelmet. A legarchaikusabb tárgyak köréhez a Szántó utcai 4. sír Komárom típusú öweretei (SCHULZE 1988, 417, Abb. 44, Liste 21) és a 25. sír díszített tarsolyveretei (párhuzamait lásd Újfehértó-Micskepuszta, Tiszacsoma) tartoznak (HMKK 1996, 139). Nem tűnik lehetetlennek a tárgy korai keltezése (10. század első negyede). A


111

pár szőlőfürtcsüngős fülbevalót ismerünk, s ezek jelzik, hogy a temetők használata „felmehet" a század 7-8. évtizedéig.28 Elképzelésünk szerint mindhárom temető a 10. század első két harmadára keltezhető A Közép-Erdélyi-medence és a Maros alsó szakaszának szablyaleletei Marosgombás, 1. sír és Maroskarna, , 3 " temető, 11. sír29 A síregyüttesek leletasszociációja alapján mindkét temető(rész)t a század második felére, a maroskarnait inkább a század végére datálhatjuk.30 A gombási szablya nagyon közeli párhuzama a már említett és biztosan a század második felére keltezhető szobi temető - majdnem egyenes markolatú és pengéjű - szablyája. Kurt Horedt rajza alapján hasonló, de inkább későbbi keltezést sejtet a Maroskarnán feltárt, erősen ívelt példány. Ennek párhuzamát a 10-11. századra keltezhető sárbogárdi temetőből ismerjük. A szablyahasználat legalább a század végéig elnyúló keltezését más lelőhelyek mellett a Marosgombáson feltárt szablya és kard együttes jelenléte is alátámasztja.31 Erre utalnak a Bulgáriában előkerült és nemrég közölt szablyaleletek is, habár pontosabb belső időrendet objektív okok miatt V. Yotovnak nem sikerült kidolgoznia. A leleteknek nagy része szórvány, azonban megállapításaiból egyértelműen az derül ki, hogy a bolgárok a „magyar típusú" szablyát a 9-10. században vették át a sztyepp harcosaitól. Összegzésként elmondható, hogy mind a szablyás sírok leletasszociációja, mind pedig a környezetükben feltárt sírok mellékleteinek tipokronológiája a vizsgált tárgytípus használatának tág időkeretéről tanúskodik. Vizsgálatunk eredménye alapján kijelenthető, hogy az Erdélyi-medencében a szablyák használata a 10. század végéig kimutatható. A második kérdés megválaszolásakor figyelembe kell vennünk, hogy a spiritualista és egalitariánus túlvilágképet hirdető keresztény egyház32 a temetkezési szokásokat teljességében átalakította. Ennek következményeként a „pogány" világszemléletet tükröző sírmellékletek (pár apró viseleti tárgyat, a halotti obulusokat, az esetenként megjelenő keresztény státusszimbólumokat leszámítva) megritkulnak majd teljesen eltűnnek a temetkezésekből. Kiemelten érvényes ez a szablyáknál, hiszen ezek nem pusztán az eltemetett gazdagságára, hanem megkülönböztetett társadalmi státuszára is utalnak.3"1 Következésképpen úgy véljük hogy a l l . századi sírokból hiányzó szablyák semmiképpen nem jelenthetnek bizonyítékot a fegyvernem használatának megszűnésére. A régészet eredményei e tekintetben nem tekinthetők mérvadónak, alapjukon a szablyák használatának felső időhatárát nem lehet megállapítani.

kolozsvári Zápolya utcai temetőben egyértelműen a 2-5. sírokból álló csoport a későbbi, az utóbbiból előkerült szőlőfürtcsüngős fülbevalók alapján. A szablyás melléklett 4. sír koponyája alá helyezett kő a morva és a karantán szlávoknál, illetve Bulgáriában ismert. Az eddig előkerült leletek alapján ezek a temetkezések a század közepe környékére, esetleg a század második felére keltezhetők. 28

MESTERHÁZY 1994a, 1 9 3 - 2 4 2 ; ZOLL ADAMQCOWA-DEKOWNA 1999.

29

Marosgombás-Magura 1. sír: nyílcsúcsok; Maroskarna „B" temető 11. sír: hajkarika, gombos és sima huzal karperec, 2 darab nyílcsúcs és a tegez részei. 30 Nagyon egyértelmű a maroskarnai temető esetében. Az 1. sírból fejes gyűrűről, sodrott karperecekről, fülbevalóról tudunk. Az 5. sírból kerek átmetszetű, vaskos huzalkarperecek, hajkarikák, a 12. sírból sodrott fejű gyűrű, 12 darab fehér színű mészkőgyöngy került elő. A 13. sírban huzalkarperecet, a 14. sírban vaskos huzalkarperecet, a 15. sírban pedig nyílcsúcsot, kést és egy huzalkarperecet találtak. E leletekhez sorolhatjuk még a 11. sír leletanyagát is. A tárgyak tipokronológiája egyértelműen arra utal (fejes gyűrű, sodrott karperecek, szőlőfürtcsüngős fülbevalók, súlyos, vaskos, öntött huzalkarperecek), hogy a temetéseket a század második felére végére keltezhetjük. írod.: GALL 2008. 31 Néhány példa: Ágcsernyő-Nagyréti domb (1 szablya, 1 kard); Marosgombás-Magura (1 szablya, 1 kard); Napkor (1 szablya, 2 kard); Nyíregyháza-Pereshalom (1 kard, 1 szablya); Tiszacsoma (1 szablya, 1 szablyamarkolatú kard, 1 kard); Újfehértó-Micskepuszta (1 szablya, 1 kard). 32 A keresztény túlvilágképpel és temetkezéssel kapcsolatban lásd RUSH 1941. 33

REVESZ 1996, 185.

EME

112


Néhány óvatos következtetés A Kolozsváron előkerült honfoglalás kori leletanyag egyértelműen arra utal, hogy a 10. században a mai Kolozsvár területén egy „állig felfegyverzett katonai réteg" telepedett le, amely nem gazdagságával hívja fel magára a figyelmet. E közösségnek - talán nem túlzás, ha kijelentjük - státuszszimbóluma a szablya A sírszám és az előkerült szablyák számának százalékarányos összevetéséből olyan eredményt nyerünk, mint a Kárpátmedencében sehol. Az eddig feltárt kb. negyven sírból tíz esetben került elő szablya (Kalevala utca: 2 szablya; Szántó utca: 3 szablya; Zápolya utca: 5 szablya), ami 25%-ot jelent. Összehasonlításként érdemes számba venni a Felső-Tisza-vidéki temetők erre vonatkozó adatait3 : Karos három temetőjének 105 sírjából összesen tizenegy szablya ismert (10,47%); Kenézlő két temetőjének 50 sírjából öt szablya került elő (10%); Tiszabezdéden 17 sírból 3 szablyát (17,64%), Tiszaeszlár-II. temetőjének tizenhárom sírjából három szablyát ismerünk (23,07%). A többi temetőből átlagban egy-két szablya került elő. A szóban forgó fegyver ilyen mértékű koncentrációja csakis jelentős katonai elem jelenlétével magyarázható. Mindemellett a temetők - miként arra a topográfiai ismertetőben már utaltunk - igen fontos, stratégiai jelentőségű pontokon helyezkednek el. Nem túlzás azt feltételeznünk, hogy az ide temetkező katonai közösség jelenléte szorosan összekapcsolható a terasz alatt, illetve a rajta áthúzódó kereskedelmi (só)utak (ellen)őrzéséveL Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a kolozsvári temetőkben jelentős mennyiségben felbukkanó szőlőfurtcsüngős fülbevalók a keleti kereskedelem talán utolsó termékeiként ismertek. Másfelől, a Szántó és Zápolya utcai temetők leleteinek legközelebbi párhuzamait túlnyomórészt a Felső-Tisza vidékén találjuk. Az anyagi kultúra területén észlelhető hasonlóság egyértelműen a két különálló régió szoros kapcsolatára utal. Ilyen katonai központok egykorú és későbbi időszakból is nagy számban ismertek: pl. kereskedelmi utak mentén jöttek létre katonai centrumok a vikingek által ellenőrzött területeken (pl. Birka), illetve a földrajzilag közel, időrendben távolabb álló havasalföldi román kenézségekben is. A Kalevala utcai temető - a többi kolozsvári lelőhelyhez hasonlóan - tökéletesen illeszkedik az említett kategóriába: a nemesfémekből készült ékszerek csekély mennyisége s ugyanakkor a fegyverek nagy aránya pontosan kirajzolja a több évtizeden át ide temetkező közösség35 katonai jellegét. Az általunk felvázolt keltezési lehetőségek alapján nem zárható ki, hogy a kövespadi honfoglaló temetők használata kinyúlik a 10. század végéig, időben összeérve a kolozsmonostori földvár felépülésével. Ebben az esetben a honfoglalók katonai bázisát okkal tekinthetjük a „kincses" Kolozsvár szerves előzményének.

IRODALOM DARNAYK.

1905

Szeghalmi ásatásokról. ArchÉrt. 25. 66-70.

1965

A honfoglaló magyarok. In: Orosháza története és néprajza I. Szerk.: Nagy Gy. Orosháza. A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik. (Die landnahmezeitlichen Ungarn und ihr Urglaube). In: Uráli népek. Szerk.: Hajdú P. Budapest. 77-108.

DLENES I.

1975

34

Ide vonatkozóan az utolsó listát e sorok szerzői próbálták összeállítani, megjelenésre váró dolgozatukban: GÁLI--GERGELY 2 0 0 7 . T o v á b b i irodalom: RÉVÉSZ 1996, 180; KOVÁCS 1990, 3 9 - 4 9 ; KOVÁCS 1 9 9 4 - 9 5 , 153-189.

,5

Miként ezt egy másik tanulmányunkban (GÁLL-GERGELY 2007) részleteztük, a kolozsvári leletanyag datálását az eddigi ismereteink alapján a 10. század első negyedétől a század végéig tartjuk elképzelhetőnek.


113

GALLE.

2004-2005 2007

Analysis and comparison of burial customs in the 10-11th century in the Transylvanian basin, Crişana and Banat. Dacia N. S. 48-49. 334-454. Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság honfoglalás és kora Árpád kori temetőinek és szórványleleteinek elemzése. Budapest. Doktori disszertáció 2008 (előkészületben).

GÁLL E.-GERGELY B.

2007

X-Xn. századi Kolozsvár környéki temetők elemzése. Kolozsvár (előkészületben).

1907

Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest.

HAMPELJ. IAMBOR P.-MATEI ŞT.

1979

Incinta fortificată de la Cluj-Mănăştur (sec. IX-XIV). ActaMN 16. 599-620.

JÓSA A.

1896 A bezdédi honfoglalás kori temető. ArchÉrt. 16. 385-412. 1900 Emlékek a honfoglalás korából. ArchÉrt. 20. 214-224 KADAE.

1912

Kecskemét vidékéről való leletek a honfoglalási korból. ArchÉrt. 32. 323-329.

KARGER M . K.

1958

Drevnij Kiev I-n. Moszkva-Leningrád.

KISLÉGHINAGY GY.

1904

Lovas halomsírokról Torontál megyében. ArchÉrt. 24. 417-421.

1941

Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát? (Ein Beitrag zur benützung des Ungarischem Säbels der Landnahmezeit). Közi. 1. 129-131. A kolozsvári Zápolya utcai magyar honfoglalás kori temető (Der landnahmezeitliche Friedhof von Kolozsvár - Zápolya Gasse). Közi. 2. 85-118.

KOVÁCS I.

1942 KOVÁCS L.

1990 1994-95

Szablya-kard fegyverváltás. A kétélű kardos sírok 10-11. századi magyar sírok keltezéséhez. ArchÉrt. 117. 39-49. A Kárpát-medence kétélű kardjai a X. század 2. feléből (Adattár). CommArchHung. 153-189.

LÁSZLÓ GY.

1940

Adatok a kunok tegezéről. NéprÉrt. 51-59.

LUCY S.

1997 Housewives, Warriors and Slaves? Sex and Gender in Anglo-Saxon Burials. In Moore, J. - Scott, E. (Ed.): Invisible People and Processes Writing Gender and Childhood into European Archaeology. Leicester. 150-168. LUNDSTRÖM FR.-HOLMGVIST OLAUSSON L.

2006

Det vikingatida bâgskyttet i Birka-ett exemple pá en framstâende stridskonst med främmande inslag. Stockholm.

MESTERHÁZY K.

1994a Az úgynevezett tokaji kincs revíziója. FA. 43.193-242. 1994b Tegez és taktika a honfoglaló magyaroknál. Századok. 128. 320-324. 1997 Die Kunst der landnehmenden Ungarn und die abbasidisch-irakische Kunst. Acta Arch. Hung. 49. 385-419. MOGILNIKOV V. A.

2002

Kurgani c coprovoditelnimi zahoronenijami csucsel konec v cevero-zapadni predgoija Altaia (Barrows accompanied by stuffed horses' burials in North-Western Altai piedmont). RA. 1. 122-136.

1890 1893

A magyar középkori fegyverzetről. ArchÉrt. 10. 289-301,403-416. A régi kunok temetkezése. ArchÉrt. 13.313-323.

NAGYG.

ORLOV, R. S.

1984

Sreedneprovskaja tradicija hudozestvennoj metaloobrabotki v X-XI. w . In: Kultura i iskusstvo srednevekovogo goroda. Moszkva. 32-52.

EME


114

PASCU ŞT.

1974

Istoria Clujului. Cluj-Napoca.

PLEINYOVA S. A.

1981

Saltovo-majakskaja kultura. In: Stepi Evrazii v epohu srednevekov'ja. Szerk.: Pletnyova S. A. Moszkva. 62-75. 1989 Na szlavjanu-kazakskom pogranicse. Moszkva. PROHÁSZKA P.—RÉVÉSZ L.

2004

A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében. JAME XLVI. 137-168.

1985 1996

Adatok a honfoglaláskori tegez szerkezetéhez. AASzeg. V. 35-47. A karosi honfoglaláskori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza vidék X. századi történetéhez. Miskolc.

1941

Death and Burial in Christian Antiquity. Washington.

RÉVÉSZ L.

RUSH A . C s . SEBESTYÉN K .

1932

„A sagittis Hungarorum". A magyarok íja és nyila. DolgSzeg. 8. 167-255.

1962

A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmáyok 1. Budapest.

SZŐKE B.

SZŐLLŐSYG.

2001

Mi célt szolgált a szablya fokéle? Kísérleti megközelítések. HÚXII. 275-280.

1968

Altinagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. A. SI., Cat. 3.

1999

Consideraţii privind drumurile de acces în oraşul Napoca. In: Napoca 1880 de ani. ClujNapoca. 234-238.

2004

Vbopbazsenieto i sznarjazsenieto. Ot bîlgarszkoto szrednovekovie (V1I-XI vek). II. n.

1917

A honfoglalás kori tegez és keleti kapcsolatai. Túrán. 152-165.

TOCDCA. URSUŢD.

YOTOVV. ZICHY I. ZOLL ADAMIKOWA H.-DEKOWNA E.

1999

The hoards of the Zawada Lanckoronská. Warsawa.

T H E CEMETERIES FROM THE AGE OF THE HUNGARIAN CONQUEST ON THE KOLOZSVÁR-KALEVALA STREET (ABSTRACT)

I. About the circumstances of the research: In spring 2004 some more new finds from 10-11th centuries were found in the stocks/collection of the Historical Museum in Kolozsvár. According to the inventory book from 10th of October, 1944 the finds referring to the 10th century were brought to the Museum from the Kalevala Street. In April, 1949, Gyula László led an excavation in the neighbourhood, but only a few data have remained about it. The 5th grave stocks weren't included in the inventory. II. The topographical description of necropolis part in the Kalevela Street The site is situated in on the Northern edge of the Szamos terrace, called Kövespad. The small valley is easy to notice on the Military map dividing the edge into two. The Kövespad Street leads through this valley. On the upper edge of the terrace, the Kalevala street forks to East. The graves in the Zápolya and Kalevela Street were positioned on both sides of the valley (formerly presumably a road), situation which can be well seen from map nr. 1. III. Conclusions: The finds from the age of the Hungarian Conquest found in Kolozsvár unambiguously show that in 10th century on the territory of present-day Kolozsvár a settled down a


115

not specially rich "armed to the teeth" military rank. The status symbol of the community was the sable. Comparing the number of the graves with the number of the sables the results are unique in the Carpathian Basin. In about 40 graves excavated till now in ten were found sables, (Kalevala Street - 2 sables, Plugarilor Street - 3 sables, Zápolya Street - 5 sables) which mean 25%. As for comparison, there are the cemeteries in Upper-Tisza region: in 3 cemeteries in Karos from 167 graves only 11 sables are known (6,58%), in 50 graves of 2 cemeteries in Kenézlő only 5 sables were found (10%), in Tiszabezdéd in 17 graves 3 sables (17,64 %) and in 13 graves in Tiszaeszlár II. 3 sables are known. (23,07%). From other cemeteries one or two sables are known in average. This high occurrence of the above mentioned weapon can only be explained with the presence of a regular military social strata.. Besides, the cemeteries - as we have shown in the topographical description - are situated on strategically important places. One may suppose that the presence of the military group was connected with the control of the commercial (salt) roads leading through and under the terrace. These kind of military centres are well known from that age and later. For example, military centres were created in the vicinity of commercial roads on territories controlled by the Vikings (e. g. Birka) or in Muntenia, Romanian cnezates. On the basis of dating possibilities it cannot be excluded that the Kövespad cemeteries from the age of the Hungarian Conquest were in use till the end of 10th century - begin of 11th century when the Kolozsmonostor fortress was built.

EME

EME

1. t á b l a

A mai város térképe és a 10. századi lelőhelyek

EME

2. t á b l a

Kolozsvár honfoglalás kori lelőhelyeinek topográfiai helyzete 1. Farkas-utca; 2. Heltai-utca (felszámolt); 3. Plugarilor-utca; 4. Zápolya-utca (Külső Farkas-utca); 5. Kalevala I-II?

EME

3. t á b l a

A gombok kultúrkörnyezete

EME

4. t á b l a

Kalevala I. lelőhely. 1. Sírmelléklet 1. sír; 2-5. Sírmelléklet 3. sír

EME

5. t á b l a

1-19. Kalevala I., 3. sír; 20-25. Kalevala II., 5.sír

EME

2004 tavaszán, a honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyag újrafeldolgozása során (Kolozsvár-

Recommend Documents