KORA ÁRPÁD-KORI TELEPRÉSZLET OROSHÁZA TESCO LELŐHELYEN

KORA ÁRPÁD-KORI TELEPRÉSZLET OROSHÁZA – TESCO LELŐHELYEN Lukács Nikoletta1 – Kreiter Attila2 – Lichtenstein László3 – Pánczél Péter4 – Tugya Beáta5 – Rózsa Zoltán6 Koszta József Múzeum, Szentes – 2 Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – 3 Suffolk Archaeology CIC, Suffolk, England – 4 Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest – 5 Thúry György Múzeum, Nagykanizsa – 6 Szántó Kovács János Múzeum, Orosháza 1

Lukács, N. et al.: Früharpadenzeitliche Siedlungsdetails auf dem Fundort Orosháza – Tesco Absztrakt: Orosháza – Tesco lelőhelyen mindössze 30 különböző funkciójú objektum keltezhető a kora Árpád-korra, amelyekből kevés, de változatos kerámiaanyag került elő. A kerámiák különlegességét a ritka edénytípusokon túl az egyes darabok kagyló- és csigaházat tartalmazó alapanyaga jelenti. Tanulmányunkban – több fontos kérdés mellett – vizsgáltuk, hogy a különböző nyersanyagokat honnan szerezték be, illetve köthetőek-e bizonyos kerámiatípusokhoz. Az agyagból készült tárgyak mellett az állatcsontanyag értékelésére is kitértünk. Kulcsszavak: Orosháza, kora Árpád-kor, kerámiapetrográfia, nagyállattartás

Bevezetés Az elmúlt két évtized nagy felületű régészeti megelőző feltárásai Orosháza területét sem kerülték el, ennek köszönhetően több Árpád-kori településen is folytak ásatások. Ezek az egykori falvak, szállások egyrészt közel hasonló korúak, másrészről pedig egymást követő időszakokból származnak, így kiváló összehasonlítási alapot jelentenek, hiszen egymáshoz közel helyezkednek el, és összeköti őket az időszakunkban már nagyrészt feltöltődött, bár időszakos vízfolyásként még mindig jelentős ős-Maros, ami az itt megtelepülő kultúrák szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Jelen dolgozatunkban az ősfolyó egyik meanderének külső partján megtelepült közösség hagyatékát ismertetjük.1 Az Orosháza – Tesco lelőhelyen 2004. őszén folyt feltárás során összesen 116 objektum feltárására és dokumentálására nyílt lehetőség (1. kép).2 A legtöbb közülük a késő szarmata korba sorolható, kisebb részük kora Árpád-kori, míg egy objektum a kelta, egy magányos sír pedig a közép avar korra keltezhető. A feltárás két ütemben zajlott, melyek közül az első célja a lelőhely kiterjedésének lehető legpontosabb lehatárolása volt (X- és Y-szelvény). Ezt követte egy nagyobb terület (Z-szelvény) feltárása, amely a kutatóárkok fedettsége alapján került kijelölésre.3 Mivel szarmata kori települési objektum az Y-szelvényben, illetve attól keletre egyáltalán nem fordult elő, így a feltárási terület keleti sávjában lévő gödröket és árkokat Árpád-korinak határoztuk meg akkor is, ha bennük nem volt keltező értékű leletanyag.4 Utóbbiak ráadásul bele is illettek a Z-szelvény középső részén lévő karám által megrajzolt települési struktúrába, ugyanakkor irányításuk erősen különbözött is a Z-szelvényben előkerült szarmata korra keltezhető hosszanti árkokétól. Ettől a karámtól északra csak egyetlen gödör keltezhető az Árpád-korra. Éppen ezért az itt előkerült gödröket keltező értékű leletanyag hiányában is a szarmata korba soroltuk, ráadásul a késő szarmata település gödrei ezen a részen sűrűsödtek leginkább. Összességében 30 objektumot határoztunk meg Árpád-korinak. Az ide sorolható, laza szerkezetű települési struktúra részét képező régészeti jelenségek a feltárt terület szinte minden részén előkerültek, így a lelőhely majdnem minden irányban túlnyúlik a feltárt terület határain.5 1

2

3

4

5

1998 és 2004 között négy Árpád-kori lelőhelyen végeztünk feltárásokat: Orosháza – Osztott földek, Fasor (KÖH 59751); Orosháza – Gádorosi út, Nyíri-dűlő (KÖH 59775, LUKÁCS 2014); Orosháza – Bónum, Faluhely (KÖH 29828, GYUCHA – RÓZSA 2014, további irodalommal); Orosháza – Községporta, Szűcs-Tanya (továbbiakban Tesco, KÖH 43296). Az ásatásokon részt vettek: Fekete Zoltán, Lichtenstein László, Rózsa Zoltán régészek, Kovács Orsolya, Rózsáné Feldmann Natália és Tugya Beáta technikusok, illetve 15 orosházi ásatási munkás. A régészeti leletanyag az SzKM 2005.3.1–704, 2005.6.1–94; az állatcsontanyag az SzKM 2006.1.1–211. leltári szám alatt található. Az ásatás megyei szinten precedens értékű volt, első esetben fordult elő, hogy a lelőhelynek csak egy (kisebb) részlete kerülhetett feltárásra. A teljes feltárt terület mérete 8200 m². Kelta kori besorolásuk kizárt, hiszen az egyetlen kelta kori objektum az Y-szelvény déli végében került elő, messze ezektől az objektumoktól. 2007 nyarán a Tescóhoz vezető út másik oldalán tervezett beruházás területén próbafeltárás keretén belül egy Árpád-kori objektum került elő (MEDGYESI 2009). A 2004. évi tapasztalatok alapján kalkulált költségek nyomán a beruházás – így a megelőző feltárás – nem valósult meg.

9

Lukács N. – Kreiter A. – Lichtenstein L. – Pánczél P. – Tugya B. – Rózsa Z.: Kora Árpád-kori teleprészlet Orosháza – Tesco lelőhelyen

1. kép A lelőhely és az Árpád-kori objektumok

10


Település

elhelyezkedése

Orosháza környéki ásatási és terepbejárási eredményeink alapján látható, hogy a 10–11. századi települések elsődlegesen az ősfolyóhoz közel, nem egyszer annak medrében is megtalálhatóak. Nem volt ez másként a Tesco lelőhelyen sem. A feltárás tehát megerősítette korábbi tapasztalatainkat a térség kora Árpád-kori településeinek térbeni elhelyezkedését illetően.6 Házak, műhelyek A feltárt földbe mélyített házak, műhelygödrök tanúsága szerint a teleprészlet elemei nem minden esetben egykorúak. Több olyan földbe mélyített ház került elő, melyekből eredeti funkciójuk megszűnte után műhelyeket, ún. kemencebokrokat alakítottak ki. A nem egyszer 10 cm vastagon átégett kemencék tartós működésről árulkodnak, ráadásul helyzetükből adódóan egyszerre nem is lehettek használatban. Mindez az objektumok viszonylag hosszabb életét mutatja, csakúgy mint a feltárás egyetlen korszakon belüli szuperpozíciója is (2. kép 1). Ettől függetlenül a teleprészlet életét viszonylag rövidnek tartjuk, és mint látni fogjuk, az árokrendszer egy hosszabb időszak terméke. 1. ház (50. objektum) Az árokrendszer délkeleti végében lévő karámtól 25–30 m-re keletre, a magasabb térszínen egyetlen földbe mélyített ház került elő (2. kép 2–3). A 360x280 cm méretű objektum padlószintje 30 cm-re mélyedt a sárga altalajba, oldalfala rézsűsnek mutatkozott. Sarkai erősen lekerekítettek voltak. Oszlophely a feltárás során nem került elő, csupán egy trapéz átmetszetű, 100x60 cm méretű gödör mélyedt az épület délnyugati részénél körülbelül 40 cm-rel a padlószint alá. A keleti sarokban egy, a padlószintnél mintegy 10–15 cm-rel mélyebben jelentkező kicsi (55x60 cm), kerekded, homorú sütőfelületű kemence volt. Főként kézi korongolt edények töredékei kerültek elő. A későbbiekben ismertetett kézi korongolt bográcsok minden típusa megtalálható ebben az objektumban, vagyis ezt a házat építhették a legkorábban, és a település pár évtizedes fennállása során végig használatban lehetett. Az egykori házak, műhelyek további nyomaira az Y- és Z-szelvények északi végében bukkantak a munkálatok során. 2. ház/műhely (14. objektum) Az 50. objektumhoz eredendően a 14. objektum (2. kép 5–6) volt a leginkább hasonlatos ezek közül, hiszen ebben is kicsiny, kerek, homorú aljú kemencét találtak, ugyanúgy a keleti sarokban, illetve oszlophely sem került elő. Másodlagosan az egykori ház oldalfalába ástak négy nagyméretű (átmérőjük 130–150 cm) kemencét, mindegyiket az egykori, keményre taposott padló szintje (-30 cm) fölött. A kemencék közül kettő elé az egykori padlóba ásott mélyebb munkagödröt is kiképeztek (-50 cm). Az objektum nagyságának méreteit nem lehet megadni, ugyanis nagy részét vágta a szelvény fala. Kevés kézi korongolt bogrács és edény töredéke került elő. 3. ház/műhely (75. objektum) Az objektum (2. kép 4) négyzetes alapgödre (320x300 cm) 40–50 cm-re mélyedt a sárga altalajba. Az előző objektumhoz hasonlóan eredendően szintén ház lehetett, majd annak megszűnte után műhelytevékenység folyhatott benne. Az egykori verem oldalába, a padlószint fölött összesen öt kemencét (átmérőjük 120–140 cm) ástak, eltérő magasságban. Három ezek közül jól megmaradt, felmenő falának részletével együtt, két kemence nagy része a gépi földmunkának esett áldozatul. Az objektum északi és keleti oldalán nem alakítottak ki sütőfelületet, talán itt lehetett a lejárat. Az objektum aljába 80x100 cm méretű, rombusz formájú munkagödör mélyedt, mintegy 35 cm-re. A padlón egy 15 cm átmérőjű, 15 cm mély lyuk volt, amely erősen vörösre égett, rendeletetését nem lehet megállapítani, mindenesetre a délkeleti oldalon lévő kemencében és a ház padlóján sok vassalak, vastöredék volt, így nem kizárt, hogy valamilyen vasas tevékenységgel függött össze ez a kis gödör, illetve a kemencék egyike-másika. Kevés kézi korongolt edénytöredék volt az objektumban.

6

A lelőhely kiterjedésére vonatkozóan: Huszár Edit jelentése, SzKM Rég. Ad.: 300/2004. Az Y- és Z-szelvény északi végében talált házak és műhelyek kívül estek a terepbejárás által lehatárolt területen; a laza szerkezetű település felszíni nyomait a laposabb, általában legelővel borított felszínen szinte lehetetlen volt észrevenni.

11


2. kép 1: 62. és 15. objektum; 2–3: 50. objektum; 4: 75. objektum; 5–6: 14. objektum 12


4. ház (15. objektum) és a 62. objektum A 14. objektum szomszédságában került elő a 15. ház (2. kép 1). A 350x370 cm nagyságú, szabálytalan négyzet formájú objektum 40–50 cm-re mélyedt a sárga altalajba, benne letaposott padló nyomát nem észlelték. Kicsi (80x40–70 cm), legyező formájú, homorú aljú kemencéjét az északi sarokban alakították ki, a padlószint fölött 10–15 cm-rel. A kemence előtt oszlophelyet (?) bontottak ki, amely helyzete alapján tartó funkciót nem tölthetett be. A verem középső részén egy 30–40 cm mély, tölcséresen szűkülő gödör került elő, betöltésében kecskekoponya volt. A 15. és a 62. objektum szuperpozícióban állt egymással (2. kép 1). A két objektum betöltése nagyon hasonló volt, ráadásul a 62. objektum csak nagyon kevés és jellegtelen leletanyagot tartalmazott, így egymáshoz való viszonyukat nem lehet eldönteni. A négyzetes formájú, 340x360 cm alapterületű veremben sem kemence, sem oszlophely nem került elő, így valamilyen tároló funkciót tölthetett be, esetleg műhelytevékenység számára épült. Több kézi korongolt edény- és különböző típusú kézi korongolt bográcstöredéket találtak a 15. objektumban. A 62. objektum kevés kézi korongolt fazéktöredéket és kerámiasalakot tartalmazott. 5. ház (73. objektum) Az előbbi objektumok szomszédságában volt a 73. objektum. A szabálytalan (360x320 cm) téglalap formájú objektum alja egyenetlen volt, követte a terep változásait, nyugat felé mélyült (-40 cm), oldalfala rézsűsnek mutatkozott. A kemence talán az északnyugati sarokban lehetett, itt ugyanis vékony égésnyomok mutatták az egykori kemence helyét, melyet a munkagépek tehettek tönkre. Mindössze két darab kézi korongolt edénytöredék került elő ebből az objektumból. A kora Árpád-kori falvak földbe mélyített lakóházainak több variációja létezett.7 Az orosházi telepen előkerült házak sokfélesége is ezt a megállapítást igazolja. A 14. és az 50. objektumok legjobb, szintén korai időszakra keltezhető párhuzamát Jankovich B. Dénes publikálta Endrőd – 170. lelőhelyről.8 Az orosházi házak fő vonásaikban megegyeznek a közeli, szintén 11. századra keltezhető Orosháza – Nyíri-dűlő lelőhely 3. periódusának házaival is.9 Gödrök Összesen 12, gödörnek meghatározott települési objektumot tártak föl, melyek kisebb része szabálytalan alakúnak mutatkozott. Ezek a Z-szelvényben található karám belsejében kerültek elő, azzal lehettek kapcsolatban. A többi gödör általában kerek, nagyjából hasonló méretű (130 és 190 cm közötti átmérővel), de eltérő mélységben (15 és 100 cm-re) mélyedt az altalajba. Általában laposak, faluk meredek volt, de néhány esetben méhkasos jellegűeket is dokumentáltak. Ezek az objektumok előfordultak az árkok/karámok mellett csakúgy, mint azoktól távolabb: az 50. ház környezetében több gödör is előkerült viszonylag távol az egykori épülettől, de feltételezhetően azzal egy egységben. A terjedelmi korlátok miatt nem áll módunkban egyesével ismertetni őket. Árkok Az Orosháza – Tesco lelőhelyen az Árpád-korba sorolható objektumok közül 12 volt árok. Az árokszakaszok között találunk meredek falúakat, vízszintes aljúakat, ritkábban V-keresztmetszetűeket, szabálytalanokat. Változatos mélységük és különböző betöltésük ellenére is az árokszakaszokat együtt kezeljük, egy egységben. Az összesítő rajzon jól látható, hogy van egy markáns, több ágra bomló, északkelet-délnyugat irányú vonulat, melyhez derékszögben törő egy, esetenként két ágú árkok kapcsolódnak. Megfigyeléseink szerint az árokrendszer kialakításánál figyelembe vették a földrajzi környezet adta lehetőségeket, hiszen vonala követi a folyómedret kísérő természetes magaslat irányát. Hasonlót dokumentáltak Hódmezővásárhelyen, az Árpád-kori Kingéc falu 11. századra keltezhető területrészén is.10 És „(…) párhuzamos árkok szabdalták nagyjából azonos területi egységekre a ménfőcsanak–szeles-dűlői lelőhely középső harmadát(is), s bizonyítékot szolgáltatnak egyben arra is, hogy egy-egy település ilyen jellegű lehatárolása már az Árpád-kor korai harmadában is előfordulhat.” 11 Kingéci tapasztalatok alapján a több ágú, olykor szigetekkel tagolt árokszakaszok egymás melletti, egymáshoz igazodó karámok sorát jelzik véleményünk szerint.12 Az árkok által ölelt területről ugyanis földbe mélyített lakóházat nem ismerünk, azok a kingéciekhez hasonlatosan az árkok/karámok mellett kerültek elő. Az orosházi telep központi részén 7

TAKÁCS 2010, 5–8. JANKOVICH 2011, 96–101. 9 LUKÁCS 2014, 107–108. 10 CSÁNYI – RÓZSA Megjelenés alatt. 11 TAKÁCS 2010, 16. 12 A több ágú árkok Dobozon is előfordulnak, nem a lelőhely legkorábbi periódusából (KOVALOVSZKI 1975, 209). 8

13


lévő karámok mérete egyes kingéci társaikhoz hasonlatosan 4-500 m2 lehetett. A leletanyag ismertetése A feltárás során előkerült leletanyag kifejezetten szegényesnek mondható, hiszen a 30 vizsgálható objektum csak 214 darab Árpád-kori edénytöredéket tartalmazott, ami átlag alig több, mint hét töredéket jelent. Figyelembe véve, hogy a két, leletekben leggazdagabb objektum (15. és 50.) a leletanyag 56%-át tartalmazta, a fenti arány még rosszabbnak mondható. Pozitívumként kell értékelnünk azonban, hogy mindkettőt a házak közé sorolhatjuk, és viszonylagos leletgazdagságuk a telep horizontjainak megrajzolására is alkalmasnak látszik. Az Árpád-kori objektumokban elvétve találtuk kövek kicsiny darabjait, paticsot, illetve az 50. házban téglatöredéket. Az 57. objektumból egy hólyagosra égett edénytöredék mutatja, hogy a településen edényművesség is folyt, amit a 62. objektumban talált kerámiasalak is megerősít. Ezen felül egyes objektumok több-kevesebb szarmata kori edénytöredéket is tartalmaztak, melyek másodlagosan kerültek az Árpád-kori objektumokba.13 A kerámiaanyag teljes elemzéséhez elengedhetetlen volt a jellegzetes töredékek archeopetrográfiai vizsgálata. Elsőként a vizsgálat eredményeit ismertetjük, amely szükséges a régészeti értékelés megértéséhez. A minták petrográfiai leírása A rendelkezésünkre álló kevés, ám változatos leletanyag között van egy jól körülírható csoport, melynek nyersanyagában lévő meszes vázú töredékek szabad szemmel is jól különválaszthatóak. Ezekből, és a leletanyag többi, makroszkópikusan különbözőnek vélt anyagú darabjaiból összesen 17 mintát választottunk ki, melyeken petrográfiai elemzést is elvégeztünk. Mivel a lelőhelyünk kerámiái szoros tipológiai kapcsolatot mutatnak Orosháza – Nyíri-dűlő lelőhellyel, az ottani legjellegzetesebb bográcsok közül egy minta vékonycsiszolatát szintén megvizsgáltuk annak érdekében, hogy megnézzük mennyire hasonlóak a két lelőhely bográcsainak nyersanyagai. Ez az egy minta természetesen nem tekinthető reprezentatívnak, egy későbbi kutatási potenciál felmérése érdekében vizsgáltuk Nyíri-dűlőről. A vizsgálat célja, hogy a karbonátos váztöredékeket (csiga, kagyló) tartalmazó minták nyersanyagát a többi kerámiával összehasonlítsuk, valamint megállapítsuk, hogy az előbbi kerámiák készülhettek-e helyben, helyi nyersanyagból. A vizsgálat során meghatároztuk a kerámiákra jellemző nyersanyagtípusokat és esetleges soványítási módokat, majd összehasonlítottuk a karbonátos váztöredékeket tartalmazó mintákkal. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a különböző nyersanyagok köthetők-e bizonyos kerámiatípusokhoz (bogrács, tál, fazék, palack), illetve hogy azonos kerámiatípuson belül milyen nyersanyagokat/soványítóanyagokat használtak.14 A vizsgált kerámiákat összetételük alapján öt főcsoportba soroltuk. Az 1. csoportot két alcsoportra osztottuk a kerámiák között megfigyelhető kisebb különbségek miatt.15 Egy szarmata/avar kézzel formált edénytöredék, illetve szintén zárt Árpád-kori objektumokból származó patics és egy tégla töredékét is megvizsgáltuk, mint a helyi ipar, és ezáltal a helyi nyersanyag felhasználásának feltételezett darabjait. 1a csoport Az ebbe a csoportba tartozó bográcsok (1, 3, 5, 11, 16. minta) (3. kép 1–2), egy tál (2. minta) és egy fazék (9. minta) természetes (soványítás előtti) alapanyagára közepes mennyiségű nagyon finom–finom szemcseméret a jellemző. Ezt a nyersanyagot homokkal soványították, amelyre a hiátuszos szemcseméreteloszlás utal. A homokos soványítás men�nyisége közepes–sok, a szemcsék mérete túlnyomórészt közepes. Főként kvarc és földpát alkotja, illetve kisebb men�nyiségben muszkovit is előfordul. Szórványosan turmalin, biotit és piroxén is megjelenik. Egy minta (3. minta) esetében karbonát anyagú héjtöredék is előfordul szórványos mennyiségben, mely összetevők majd az 5. csoport jellegzetességét alkotják. Az ebben a csoportban lévő, Nyíri-dűlőről származó kerámia összetétele (1. minta) és soványítása tökéletesen illeszkedik a Tesco lelőhelyről származó kerámiákhoz.

13

A hosszanti árkok és a szarmata települési objektumok közötti Árpád-kori gödrök alkalmasint több szarmata kori edénytöredéket is tartalmazhatnak. 14 A petrográfiai elemzés során az összetevők térfogatszázalékos arányát, méretkategóriáikat, osztályozottságukat, továbbá kerekítettségüket a Prehistoric Ceramic Research Group iránymutatásai alapján határoztuk meg (PCRG 2010). Térfogatszázalékos arányok: szórványos (< 3%), kevés (3–9%), közepes (10–19%), sok (20–29%), nagyon sok (30–39%), bőséges (> 40%). Méretkategóriák: nagyon finom (< 0,1 mm), finom (0,1–0,25 mm), közepes (0,25–1 mm), durva (1–3 mm), nagyon durva (> 3 mm). Összetevők méretének osztályozottsága: rosszul osztályozott, közepesen osztályozott, jól osztályozott, nagyon jól osztályozott. Összetevők kerekítettsége: szögletes, kissé szögletes, kissé kerekített, kerekített, jól kerekített. 15 Ez a későbbiekben a kerámiatípusok és nyersanyagok/soványítási eljárások közötti lehetséges kapcsolat, azaz a készítők/műhelykörzetek lehatárolását is lehetővé teheti (ld. KREITER et al. Megjelenés alatt.).

14


1. ábra A lelőhelyről vizsgált minták 1b csoport Az ebben a csoportban lévő tál (7. minta), palack (8. minta) és fazék (12. minta) alapnyersanyaga nagyon hasonló az 1a csoporthoz (3. kép 3–4). Eltérés a soványítóanyag mennyiségében figyelhető meg, mert a 7. és 8. mintákban kevés a homokos soványítás, a 12. mintában pedig szórványos. A 8. és 12. minták esetében szórványosan közepes (0,3–0,7 mm) méretű csiga-/kagylóhéjak is előfordulnak, mely összetevők majd az 5. csoport jellegzetességét alkotják. 2. csoport A tál (17. minta) alapanyaga „tiszta”, kevés, nagyon finom–finom szemcseméretű kőzettörmeléket tartalmaz, ezáltal a kerámia alapanyaga máshonnan származik, mint az 1. csoport kerámiáinak a nyersanyaga (3. kép 5–6). Az alapanyagban természetes úton jelenlévő karbonátos csomókat, illetve héjtöredékeket is meg lehet figyelni szórványos mennyiségben, melyek közepes (0,3–0,5 mm) mérettartományba esnek. A héjtöredékek tehát itt is megjelennek, de az 5. csoportban lesznek jellegzetesek. Ez a jelenség arra utal, hogy habár a kerámia alapnyersanyaga különbözik az 1. csoportban tapasztaltaktól, valószínűleg viszonylag közel lehet ahhoz, hiszen az 1. csoportban is megfigyelhetők a héjtöredékek. A tál esetében is feltételezhető a homokos soványítás, de csak szórványos mennyiségben fordulnak elő közepes méretű kvarcszemcsék, ezért az sem kizárt, hogy az eredeti nyersanyag tartalmazott ilyen kevés közepes szemcsét, vagyis az alapnyersanyag természetes úton volt ilyen. 3. csoport A 4. minta eltérő korú, mint a többi, ezért külön tárgyaljuk. Az alapanyagot nagyon finom–finomszemcsés összetétel jellemzi, amelyben az összetevők mennyisége kevés. Ez az alapanyag eltér az eddig tapasztaltaktól, ezért indokolt a külön csoportba sorolása. Ebben a mintában tört kerámiasoványítás figyelhető meg, kevés mennyiségben, méretük durva–nagyon durva (1–4 mm). A kerámia nyersanyaga rosszul előkészített, repedezett.

15


3. kép A petrográfiai csoportok makro és mikro fotói 1–2: 1a csoport (5. minta); 3–4: 1b csoport (8. minta); 5–6: 2. csoport (17. minta); 7–8: 4. csoport (6. minta); 9–10: 5. csoport (10. minta); 11–12: Patics (15. minta) 16


4. csoport Az ebben a csoportban lévő bogrács (6. minta) és a fazék (13. minta) alapanyaga „tiszta”, kevés, nagyon finomszemcsés kőzettörmeléket tartalmaz (3. kép 7–8). A minták alapanyaga leginkább a 2. csoport kerámiájához hasonlít azzal a kitétellel, hogy abban karbonátos csomók is vannak, amelyek itt nincsenek jelen, ezért a nyersanyagnyerőhelyük eltérhet a 2. csoport kerámiájától. A készítők ezt a „tiszta” nyersanyagot soványították főleg középszemcsés homokkal, amely közepes–sok mennyiségben figyelhető meg. Ebben a tekintetben viszont az 1. csoport mintáihoz hasonlítanak. Vagyis az alapanyag más, mint az eddigiek, de a soványítás azonos módon, azonos típusú homokkal történt. A soványítóanyag főként kvarcot, földpátot és muszkovitot tartalmaz. 5. csoport Két bogrács (10. és 18. minta) különleges darabja került ebbe a petrográfiai csoportba (3. kép 9–10). Nyersanyaguk egyedinek tekinthető, mert közepes–sok mennyiségben csigák és kagylók vázai figyelhetők meg bennük. A bográcsok alapnyersanyaga a 2. csoport táljához áll közel, de a bográcsokban több és jelentősen nagyobb méretűek (0,5–6 mm) a héjtöredékek. Mivel a 2. csoportban is meg lehetett figyelni karbonátos váztöredékeket az alapanyagban, lehetséges, hogy ebben az esetben sem soványítási céllal kerültek a kerámiákba, hanem természetes úton vannak jelen. Feltételezhető, hogy egy egykori feltöltődő tavi környezetből származó üledékből készültek ezek a kerámiák, mint a 2. csoport kerámiái, azonban egy olyan üledékrészből, ahol több és nagyobb méretű karbonátos váztöredékek fordultak elő. Tégla

A tégla alapnyersanyagát tekintve leginkább az 1. csoportra hasonlít, mert nagyon finomszemcsés összetételű, a törmelékek mennyisége közepes/sok. Ugyanakkor a téglában nincs homokos soványítás, csak egy vékony „homokos sáv”. A tégla szövetében eltérő színű sávok és foltok láthatók, amelyek feltehetőleg a kevésbé gondos előkészítésre utalnak. Patics

Alapnyersanyagát tekintve a 3. és 4. csoportok mintáinak alapnyersanyagához hasonlít (3. kép 11–12). A paticsban inhomogenitást lehet megfigyelni sávok formájában, illetve törmelékszemcsék csoportosulásának formájában, ezért elképzelhető, hogy kevés finomszemcsés homokkal soványították, vagy egy másik agyagtípussal keverték. A nem megfelelő összedolgozás eredményezte azt, hogy eltérő színű sávok jelennek meg a mintában (a különböző agyagok eredményeképpen), illetve a törmelékek kisebb csoportokban jelennek meg, vagyis nem homogén módon oszlanak szét a mintában. Feltehetőleg a patics „állékonyságához” volt szükség az anyagok keveréséhez/soványításához. Összefoglalva a petrográfiai vizsgálat eredményeit elmondható, hogy a kerámiákat túlnyomó részt különböző mennyiségű homokkal mesterségesen soványították (1a, 1b, 2. és 4. csoportok). Külön csoportot képeznek a csiga-/ kagylóhéjtörmelékkel jellemezhető minták (5. csoport), illetve a „tiszta” nyersanyagú, de homokkal soványított minták (2. és 4. csoportok). A bográcsokat tekintve azok túlnyomó része azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló helyi nyersanyagból készült (1a csoport), azonos módon soványítva. Ugyanakkor vannak olyan bográcsok is, amelyek a többihez hasonlóan homokos soványításúak, azonban alapnyersanyaguk „tiszta”, természetes állapotában alig tartalmaz petrográfiailag megfigyelhető törmelékszemcsét (2. és 4. csoport), vagyis a készítők egy kövérebb agyagot használtak. Ebből a „tiszta” nyersanyagból kétfélét találtunk, az egyikben vannak csiga-/kagylótörmelékek (2. csoport), a másikban nincsenek (4. csoport), ezért nyersanyagukat különbözőnek kell tekintenünk. A bográcsok különleges csoportját alkotják a feltehetőleg természetes úton csiga-/kagylótörmeléket tartalmazó minták (5. csoport). Látható tehát, hogy a bográcsok 3 jól elkülöníthető helyi nyersanyagból készültek. A további kutatás feladata eldönteni azt, hogy tipológiailag hogyan választhatók szét a bográcsok, és vajon az összetételük mutat-e valamilyen összefüggést tipológiai-stilisztikai csoportokkal, amely utalhat idegen eredetükre. A csiga-/kagylótörmeléket tartalmazó minták esetében ugyanis felmerült, hogy esetleg importok, petrográfiailag azonban nem figyelhető meg bennük olyan összetevő, amely erre utalna. A kerámiák összetételcsoportjai alapján látható, hogy többféle kerámiakészítésre alkalmas nyersanyag lehetett a lelőhely környékén, ezért nem kizárható, hogy a csiga-/kagylótörmelékes nyersanyag is helyi. Meg kell említeni, hogy az 1a, 1b és 2. csoportokban is jelen vannak ezek a törmelékek (sokkal kisebb mennyiségben), amely szintén ezen különleges nyersanyag helyi eredetére utalhat. A vizsgált nyersanyagok pontosabb összehasonlítása végett célszerű lenne LA-ICP-AES vizsgálatot végezni. A fazekakat a bográcsokhoz hasonlóan homokkal soványították (1a, 1b csoportok), de egy fazék a bográcsok készítéséhez használt „tiszta” nyersanyagból is készült (4. csoport), melyet szintén homokkal soványítottak. A tálakat a bográcsokhoz hasonlóan szintén homokkal soványították (1a, 1b csoportok), de egy tál „tiszta” nyersanyagból is készült (2. csoport), melyet szintén homokkal soványítottak. Ez a „tiszta” nyersanyag azonban különbözik a bográcsoknál és egy fazéknál megfigyeltektől (4. csoport), mert a 2. csoportban lévő tál csiga-/kagylóhéjtöredékeket is 17


tartalmaz, míg a 4. csoport nem. A vizsgált egyetlen palack jól illeszkedik a homokos soványítású kerámiák közé (1b csoport). Az orosházi minták technológiai jellegeit tekintve, a csiga/kagyló törmeléket tartalmazó nyersanyagok felhasználásától eltekintve jól illeszkednek a korábban vizsgált középkori mintákhoz. Az Árpád-kor leggyakoribb soványítóanyaga, a homok itt is dominánsan jelentkezik. A homokos soványításnál komplexebb kérdés, hogy miért használtak olyan nyersanyagot, amelyben karbonát van. Ezen soványítóanyagok vizsgálata azért fontos kérdés, mert köztudott, hogy a kalcium karbonát komoly problémát okozhat kiégetéskor már viszonylag alacsony hőmérsékleten is, ugyanis a kalcium karbonát kalcium oxiddá (égetett mésszé) alakul át. A kalcium oxid vizet vesz fel a környezetből, valamint az agyagból, és kalcium hidroxiddá (oltott mésszé) alakul.16 Ez egy térfogatnövekedéssel járó folyamat, amely az edény belsejében és felületén repedésekhez vezethet, illetve kisebb-nagyobb mélyedéseket eredményezhet azáltal, hogy mészszemcsék robbannak ki az edény falából.17 A hőmérséklet, ahol ez a folyamat elindul, vita tárgya. A különböző mérések különböző eredményekre jutottak, de valahol 600 és 900 °C között található.18 A folyamat nem köthető egy bizonyos hőmérséklethez, hanem inkább egy hőmérséklet-tartományhoz, és függ a kiégetés hőmérsékletén és atmoszféráján kívül a kalcium mennyiségétől, a kiégetés időtartamától, valamint az agyag összetételétől is.19 Általános nézet, hogy a karbonátos nyersanyagokkal járó probléma kiküszöbölhető, ha oxidációs körülmények között a kiégetés hőmérséklete nem nagyon lépi túl a 650 °C-ot, redukciós körülmények között pedig a 750 °C-ot.20 Az orosházi minták esetében nincs arra utaló nyom, hogy a karbonát szemcsék kirobbanása „elindult volna”, a szemcsék, illetve a csiga-/kagylóhéjak intaktaknak tűnnek, jól megfigyelhetők. A meszes anyagok soványítóanyagként való felhasználása által okozott problémák ismertek a fazekasok számára, hiszen még a 20. századi kerámiakészítésben is nagy figyelmet fordítottak a probléma kiküszöbölésére.21 Ettől függetlenül a karbonátos anyagot tartalmazó agyagok soványítóanyagként való alkalmazásáról az a nézet alakult ki, hogy elősegítik a kerámia hőnek való ellenállását, ami olyan edények esetében, amelyek rendszeresen hőnek vannak kitéve (pl. főzőedények), előnyös.22 Használatukat ezért gyakran funkcionális okokra vezették vissza. Ezt az orosházi minták is megerősíthetik, hiszen a nagyobb mennyiségű karbonátos összetevőket tartalmazó minták bográcsok (5. csoport). Ugyanakkor A. Woods rávilágított arra, hogy Angliában a neolitikumtól a középkorig nincs egyértelmű kapcsolat a főzőedények és bizonyos soványítóanyagok – így a karbonátos összetevőket tartalmazó anyagok – között sem, miután számos soványítási eljárás ismert volt.23 A hazai vizsgálatokat tekintve mi sem találtunk korábban összefüggést kerámiatípusok és karbonátos nyersanyagok között, vagyis karbonátos nyersanyagokból a legkülönfélébb kerámiatípusok is készültek. Az orosházi bográcsok tűnnek az első szilárd bizonyítéknak ezen a téren, de a vizsgált anyag kis száma nem teszi lehetővé komolyabb következtetések levonását. Mivel az ilyen soványítású bográcsok egyelőre unikálisnak számítanak, sajnos nem dönthető el, hogy mennyire tudatosan választották ezt a nyersanyagot a leggyakoribb főzőedény (bogrács) készítéséhez, vagy esetleg egy kísérletező fázissal állunk szemben, amikor is lelkes fazekasok javítani próbálják a bográcsok tűzön való viselkedésének képességét. Egy komplexebb, több lelőhelyre kiterjedő vizsgálatsorozat fényt vethet a „csigás/kagylós bográcsok” eredetére. A kerámiaanyag régészeti értékelése A petrográfiai elemzés által kijelölt csoportok és a régészeti tipológia ekkora mintaszám mellett nem feleltethető meg minden esetben egymásnak. Egyedül a csiga-/kagylótörmeléket tartalmazó bográcsok azok (5. csoport), melyek makroszkópikusan is önálló csoportot képviselnek (a teljes leletanyag 13%-a), minden más darabot (1a, 1b, 2. és 4. csoportok) homokos soványításúnak tudtunk leírni, akkor is, ha a homokos soványítás mennyisége és minősége időnként láthatóan nagyon távol áll egymástól, illetve az 1a, 1b és 2. csoportokban még csiga-/kagylótörmelék is megfigyelhető petrográfiailag.24

16 17 18 19 20 21 22 23 24

RYE 1981, 114; RICE 1987, 98; HOARD et al. 1995, 824–825; FEATHERS 2006, 92. SHEPARD 1965, 30; RICE 1987, 98; CSUPOR – CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 19; KREITER 2007, 110 (Fig. 61) RYE 1976, 120: 600 °C; STIMMELL – HEIMANN – HANCOCK 1982, 219: 600 °C; RICE 1987, 98: 870 °C HOARD et al. 1995, 824. RYE 1981, 114; TITE – KILIKOGLOU 2002, 3. WOODS 1986, 168–169. HOARD et al. 1995. WOODS 1986, 163–165. A késő szarmata időszakban létezik egy nagyon finom anyagú, vaskosabb falvastagságú edénytípus, amely az Árpád-kori edénytöredékekhez nagyon hasonlatos (a teljes anyag 6%-a). Ezekből a darabokból csak oldaltöredék ismert, így korszakolásuk gyakorlatilag lehetetlen. Az objektumok, melyekből előkerültek (15, 20, 50, 70, 78. objektum), mindegyike tartalmazott szürke, korongolt szarmata edénytöredékeket is. Ezeket a töredékeket leszámítva a rendelkezésünkre álló leletanyag még egységesebbnek tűnik. További anyagvizsgálatok szükségesek a finomításhoz.

18


Bográcsok A csekély számú kerámiaanyagban nagy mennyiségben különböző alakú bográcsok találhatóak. Takács Miklós legújabb formai csoportosítását25 követve három típus különíthető el. Mindössze egy peremtöredék került elő a 20. számú árokból, amely a fazékszerű bográcsok közé sorolható, habár méretéből adódóan nem lehet a teljes alakjára következtetni (2. tábla 8). Díszítetlen, fekete színű darab, amelynek lekerekített pereme derékszögben kihajlik. A perem felső részén mintha sekély hornyolás futna, azonban ennek szándékossága megkérdőjelezhető. Felülete érdes tapintású, és meszes váztörmelékeket tartalmazó agyagból készítették. Feltételezhető peremátmérője 18 cm. Habár oldalának vonalvezetése a fazekakéhoz hasonló, peremkiképzése a bográcsokéval mutat rokonságot. A fazékszerű bográcsok ritka edénytípusnak számítanak a Kárpát-medencében. Összesen három példány26 keltezhető a kora Árpád-korra, majd a 12–13. században terjednek el és válnak közkedveltebbé. Jellegzetességük, hogy egy átlagos arányú fazék alakját követik. A második típust a 70. számú árokból előkerült nagyobb bográcstöredék képviseli, amelyet a tálszerű cserépüstök közé lehet sorolni (2. tábla 5). Alapanyaga csigák és kagylók vázainak töredékeit tartalmazza (5. petrográfiai csoport). Eredeti színe világos vörösesbarna, azonban külseje utólag bekormozódott. Az egybefüggő perem- és oldaltöredék alapján feltételezhető, hogy a tálszerű bográcsok közé tartozhat, ugyanis peremkialakítása az üstökéhez hasonlóan merőlegesen kihajlik (peremátmérője 33 cm), azonban alakja inkább a tálak formáját követi. Sajnos az edény fülének és fenekének kidolgozására nincs adatunk. Külsején girland dísz található, amelyből függőleges vonalak futnak az edény aljáig. A Kárpát-medencében csekély számban fordul elő ez a bográcstípus. Mindössze három töredék sorolható ide.27 Az orosházi darab peremkiképzése és enyhén ívelt oldala egyik tálszerű bogrács alakjára sem hasonlít, azonban alapanyagának jó hőellenálló képességéből és külsejének kormos felszínéből arra következtethetünk, hogy főzőedényként használták. A tálszerű cserépbográcsok már a 9–10. században megjelentek és a 11. századig használták őket.28 Az orosházi töredék girlandos díszítése alapján a 11. századra keltezhető.29 Habár nem teljesen egyforma, de hasonló mintájú az Esztergom – Kovácsiból származó tálszerű bogrács peremtöredéke, amely szintén ehhez az időszakhoz köthető.30 A többi orosházi bográcslelet az ívelt aljú, fémüstöt utánzó cserépbográcsok csoportjába tartozik, azonban alakjuk alapján több altípusba sorolhatóak. Az első alcsoportnak a kézi korongolt, lekerekített aljú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépbográcsokat tekinthetjük (2. tábla 6, 7, 9; 3. kép 9–10). Alapanyaguk különlegesnek számít, ugyanis közepes–sok mennyiségben csigák és kagylók vázainak töredékei találhatóak bennük, ugyanúgy, mint a tálszerű bogrács esetében (5. petrográfiai csoport). Általában világos vörösesbarnára égtek és a használat során, utólag kormozódott be a felületük. Egész bogrács nem került elő, de több nagyobb perem- és hastöredék alapján megfigyelhető, hogy nem határozott élű a hasi rész, hanem inkább ívesen alakították ki. A peremek keskenyek és merőlegesen kihajolva, levágott, vízszintes síkban végződnek. A függesztőfülek külön-külön határozottan kitüremkednek az edény belseje felé, vagyis jelentős agyaghurkát kellett a perem belső oldalához tapasztani. A fülek lyukai kerek átmetszetűek. A mérhető peremátmérők 30 és 33 cm közé tehetők. A bográcsok díszítése nagyon változatos. A legtöbb esetben csigavonallal vagy vízszintes, szélesebb hornyolt vonalakkal látták el őket. Habár a peremek legjobb analógiájának a Lébény – Bille domb 107. objektumából31 előkerült bogrács tekinthető, addig az edények teljes alakjához inkább a Jászapáti – Nagyállás-úti lelet32 áll közel. A második alcsoportba a kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépbográcsok tartoznak (3. tábla 1, 4, 9–12, 14). Az előző csoporthoz hasonlóan kézi korongon készültek, azonban alapanyagukban teljesen eltérnek. Homokkal soványították őket, de kiinduló alapanyaguk különböző, vagyis legalább két helyi nyersanyagból készülhettek (1a és 4. petrográfiai csoport). Külsejük vörösesbarna színű, míg törésfelületük fekete. Szintén csak töredékekből lehet a bográcsok alakjára következtetni. A mérhető peremátmérők 28 és 30 cm közé tehetők. Peremeik az előző csoporthoz hasonlóan a legtöbb esetben csak merőlegesen kifelé hajlanak, tehát az edény belseje felé nem domborodnak, azonban már sokkal vastagabbak és négyzetes kialakításúak. A függesztőfüleket szintén külön-külön agyaghurkákból alakították ki, de nem annyira határozottan türemkednek az edény belseje felé, mint ahogy az előző csoport bográcsainál. A fülek lyukai kör átmetszetűek. Ehhez a csoporthoz biztosan hastöredéket nem tudunk kötni, ezért az alakjukat pontosan nem lehet meghatározni. A formai eltérések mellett a díszítés is megváltozott az előző csoporthoz képest. A perem alatt vízszintes, sűrű fésűs díszítés látható, azonban az ép bográcsok hiányából adódóan nem lehet tudni, hogy ez a minta a 25 26 27 28 29 30 31 32

TAKÁCS 2012a, 229–269. Két töredék Siófok – Zsidó temető 2. objektumból (TAKÁCS 2012a, 3. ábra 5, 7) és egy darab Székesfehérvár – Móri úti lelőhelyről (TAKÁCS 2012a, 3. ábra 6) származik. Egy bogrács Szanádról (Sanad, Szerbia) (TAKÁCS 2012a, 3. ábra 1), egy töredék Pusztaszerről (VÁLYI 1996, 58 [11. kép]; TAKÁCS 2012a, 3. ábra 2) és egy töredék Esztergom – Kovácsiból (TAKÁCS 2012a, 3. ábra 3) került elő. TAKÁCS 2012a, 232. MERVA 2012, 283. TAKÁCS 2012a, 232. TAKÁCS 2012a, 5. ábra 8. TAKÁCS 2012a, 5. ábra 5.

19


teljes formát mennyire fedi be. Térben és időben legközelebbi párhuzama a 11. századra keltezett, Orosháza – Nyíri-dűlő lelőhely 109. objektumából33 származik. Ebből a csoportból az egyik töredék és a Nyíri-dűlő lelőhelyről származó perem hasonlóságát petrográfiai vizsgálat is bizonyítja, tökéletesen illeszkedik az 1a petrográfiai csoportba. Formai szempontból szintén a kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépbográcsok közé tartoznak azok a bográcstöredékek, amelyeket az apró eltérések miatt mégis érdemes külön, harmadik alcsoportként kezelni (3. tábla 2–3, 5–7, 13, 15–18). Alapanyagukban megegyeznek az előző csoport bográcsaival és szintén homokkal soványították őket (1a és 4. petrográfiai csoport). Felszínük vörösesbarnára égett, de törésfelületük fekete színű. A peremek egyre vastagabbá és szélesebbé válnak és több esetben az edény belseje felé is domborodnak. Függesztőfüleiket jobban lekerekítették, de a lyukak átmetszete kör alakú maradt. Néhány töredék alapján megállapítható, hogy nem ívesen, hanem már enyhén élben alakították ki a hasi részt. Ebben a csoportban egyik bográcstöredék sem díszített. Hasonló töredék került elő Szarvas – Rózsás lelőhely „F” gödréből.34 Tehát az orosházi bográcsok között három típust lehetett elkülöníteni. A fazékszerű, a tálszerű és a gömbölyű aljú, fémüstöt utánzó edényeket. A harmadik típuson belül pedig három csoport határozható meg, vagyis a lekerekített aljú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó, a fésűs díszű, kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó és a díszítetlen, masszívabb, szélesebb peremű kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépbográcsok. A bográcsok alakjának változása mellett fontos megemlíteni az eltérő alapanyagok használatát is, ugyanis az orosházi kerámiaanyag nagy része, habár homokkal soványított, legalább kettő (1. nyersanyagtípus: 1a és 1b petrográfiai csoportok; 2. nyersanyagtípus: 2. és 4. petrográfiai csoportok), vagy esetleg három (1. nyersanyagtípus: 1a és 1b petrográfiai csoportok; 2. nyersanyagtípus: 2. petrográfiai csoport; 3. nyersanyagtípus: 4. petrográfiai csoport) nyersanyagból készültek. Ezzel ellentétben a tálszerű és a lekerekített aljú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó bográcsokat teljesen eltérő anyagból formázták meg (5. petrográfiai csoport). A fazekasok ismerhették a különböző agyagok tulajdonságait, ezért talán tudatosan alkalmaztak csiga- és kagylóvázakat tartalmazó alapanyagot ezeknél a típusoknál. Azonban felmerül a kérdés, hogy a többi bográcstípust miért nem ebből az anyagból készítették, és hogy a közeli lelőhelyeken miért nem fordulnak elő hasonló anyagú kerámiák? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához több lelőhelyre kiterjedő vizsgálatsorozat szükséges. Fazekak A leletanyag nagy részét a kézi korongon készült fazéktöredékek alkotják, amelyek különböző típusú objektumokból kerültek elő. Mindegyikre jellemző, hogy barnás és vörösesbarnás színűre égtek, míg törésfelületük fekete és szürke árnyalatú. A legtöbb példány finom, tiszta alapanyagból készült, azonban szabad szemmel a soványítást tekintve két csoportot lehet elkülöníteni. Az egyikbe az érdes, durva felszínű, homokkal soványított fazekak (1a és 1b petrográfiai csoport) tartoznak, míg a másikba a finomabb felületű darabok (4. petrográfiai csoport), amelyeket szintén homokkal soványítottak. A második csoport példányai a rózsási típusú kerámiák közé sorolhatóak. A különbségekre az anyagvizsgálat eredményei adnak választ, nevezetesen a második csoport fazekai „tiszta” nyersanyagból készültek. Egész edény nem került elő, ezért alakjukra csak következtetni lehet. Falvastagságuk 0,7–0,9 cm között változik. Néhány egybefüggő perem-, váll- és hastöredék alapján feltételezhető, hogy a vállánál kiszélesedő, zömökebb darabok mellett, az archaikus, nyúlánkabb formák35 is megtalálhatóak. A peremek mérete (peremátmérő: 15–25 cm) és kialakítása szintén változatos, ugyanis egyaránt megtalálhatóak az enyhén kihajló, egyenesen levágott (1. tábla 3, 6 és 8) és az erősen kihajló, lekerekített (1. tábla 1–2) példányok is. Az edények fenekeit két csoportba lehet sorolni. Az egyik a kihúzott élben végződő (1. tábla 10 és 13), míg a másik a talpgyűrűs típus (1. tábla 9, 11–12, 14–15). A kevés mérhető töredék átmérője 9 és 11 cm közé tehető. A töredékek jelentős része díszített volt. A legtöbb fazekat hullámvonallal, vízszintes vonallal (1. tábla 1, 4, 8, 10) és kisebb számban hullámvonalköteggel, vízszintes vonalköteggel látták el, amely a 9. századi kerámiák jellegzetes díszítésmódja,36 de a 10–11. században is továbbél.37 Előfordulnak olyan példányok, amelyeken a fésűs vonaldísz együtt található a fésűs hullámvonalmintával. Valószínűleg a település legkorábbi időszakában használták a sűrű, fésűs vonaldísszel ellátott edényeket, míg idővel áttértek a szélesebb, és kevésbé mélyen húzott hornyolt vonaldíszítésre. Két darabnál körömbenyomkodás is látható a vállrészen (1. tábla 1). Hasonló mintázatú edények megtalálhatóak Mezőkeresztes – Cethalmon,38 Tiszaeszlár – Bashalmon,39 Örménykút – 54. lelőhelyen40 és Orosháza – Nyíri-dűlő lelőhely 9. és 11.

33 34 35 36 37 38 39 40

LUKÁCS 2014, 7. tábla 4. JANKOVICH 1994, 6. kép 2. KVASSAY 2013, 507; WOLF 2013, 756. WOLF 1992, 419; WOLF 2003, 96. tábla 2, 3, 7; WOLF 2013, 767. MERVA 2012, 272. SIMONYI 2001, 382 (9. kép), 383 (10. kép) KOVALOVSZKI 1980, 45 (25. rajz) HEROLD 2004, 19–21. tábla

20


századra keltezett horizontjában.41 Különlegesnek számít a csekély számban előforduló hurkos hullámvonal vagy girland dísz, amely a 11. századra jellemző (1. tábla 7).42 Legjobb analógiái Ménfőcsanak – Szeles-dűlő43 és Esztergom – Szentgyörgymező44 lelőhelyen találhatóak. A legtöbb esetben az edények felső harmadát, főként a vállrészt díszítették, ami a kora Árpád-kori kerámiáknál általánosan elterjedt volt.45 Az orosházi kerámiaanyagban egyetlen domború, nagy méretű, egyenlőszárú keresztet ábrázoló fenékbélyeggel ellátott töredék is előkerült (1. tábla 9). A kereszt különböző változatai, mint például a különböző méretű keresztek, az András-kereszt vagy a körrel körülvett keresztek a leggyakoribb fenékbélyegmintának számítanak. Párhuzamai a középkor minden szakaszában megtalálhatóak, de az orosházi leletekhez időben közelálló, a Borsod – Edelény egyik nyúlánk edényén46 és a Tiszaeszlár – Bashalmról47 származó bélyeg. E jelek funkciója még napjainkban sem egyértelmű. A kutatók egy része szimbolikus, óvó-védő szerepet tulajdonít nekik,48 míg mások mesterjegyként tekintenek rájuk.49 Az orosházi fazekak alakjuk és díszítésük alapján is a kora Árpád-kor századai felé mutatnak. Tálak

Árokból, gödörből és házakból kisebb számban tálak töredékei is előkerültek. A peremtöredékek és egy aljtöredék alapján négy példány sorolható ebbe a kerámiatípusba. Ezek a darabok anyagukban, technikájukban a fazekak többségéhez hasonlóak. Mindegyik kézi korongon készült, közepes homokkal soványítottak, azonban az érdes, durva tapintásúak (1a és 1b petrográfiai csoport) mellett egy finomabb felületű példány is megfigyelhető az anyagban (2. petrográfiai csoport). Általában barnára vagy vörösesbarnára égtek, míg törésfelületük szürke vagy fekete színű maradt. A peremátmérők (15–22 cm) eltérő méretéből adódóan változatos nagyságúak lehettek, azonban teljes alakjukra csak következtetni lehet. Mind a négy díszítetlen darab és szájuk tölcséresen kiszélesedik, peremkiképzésük felfelé ívelő lekerekített vagy külső oldala felé kiszélesedő, egyenesen levágott (1. tábla 5; 2. tábla 3). Az egyetlen aljtöredéknek (fenékátmérő: 17 cm) határozott, erőteljes talpkarikája van (2. tábla 4). A lelőhelyen előkerült tálak nagyobbak, mint a korszakra jellemző virágcserép alakú rokonaik. Nagyméretű darabokra párhuzamot nem találtam a Kárpát-medence területén, így feltételezhető, hogy akár ezek a töredékek sem ehhez az edénytípushoz tartoztak. Palackok Mindössze egy palacknak meghatározható apró peremtöredék került elő az 50. számú házból, amelynek teljes méretére és alakjára nem lehet következtetni (2. tábla 1; 3. kép 3–4). A fazekakhoz és a tálakhoz hasonló módon homokkal soványították (1b petrográfiai csoport) és kézi korongolt technikával készült. Felszíne sárgásbarnás színű, míg törésfelülete fekete. Kihajló, enyhén lekerekített kialakítású töredék, amelynek a perem alatti részén egy kiálló borda fut végig. A feltételezhető peremátmérője 6 cm. Egyéb apró töredékek, hasonló finom, simított felszínnel és színnel előfordultak más objektumokban is, azonban egyértelműen nem lehet meghatározni, hogy palackhoz vagy más kerámiatípusokhoz tartoztak-e (2. tábla 2). A kutatás jelenlegi állása szerint a palackok a 8–9. századi avar–szláv kerámiaművesség hagyatékának tekinthetőek.50 Azonban a kora Árpád-korban is csekély számban megtalálhatóak a Kárpát-medence területén. Leginkább a Nyugat- és Közép-Dunántúlon használták őket, de egy-egy darab a Körös-vidéken, a Tiszántúl keleti részén és Dél-Erdélyben szintén megfigyelhető.51 Az Orosházához legközelebb eső palacklelet Szarvas – Rózsás, 132. Főmajor lelőhelyen került elő, azonban ez az egyetlen zöldmázas példány, amely biztosan bizánci vagy bolgár importnak tekinthető,52 és nem mutat párhuzamot az ismertetett töredékkel. Az Orosháza – Bónum faluhelyen megjelenő muszlimok hagyatékában több mint 550 palacktöredék ismert, melyek azonban későbbiek a Tesco lelőhelyen talált darabnál. A bónumi palackok összehasonlító vizsgálatának eredményei szerint azok általában kapcsolatba hozhatóak a helyi késő avar kori edényművességgel. Ebben az ívben a Tesco lelőhelyen előkerült darab egy köztes láncszemet képvisel.

41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52

LUKÁCS 2014, 107. MERVA 2012, 283. MERVA 2012, 4. ábra 2. LÁZÁR 1998, 55. kép 1. WOLF 2013, 767. WOLF 2002, 46 (9. kép) KOVALOVSZKI 1980, 46 (26. rajz 3) WOLF 2013, 768. PARÁDI 1960, 93; SZŐKE 1992, 66–67. WOLF 2013, 759. TAKÁCS 2012b, 422. JANKOVICH 1994, 409–410.

21


A lelőhely kerámiaanyagának összefoglalása A formai tulajdonságok és a díszítések alapján a cserépüstök mindegyik típusa a 11. századra tehető, amit a fazekak és a tálak keltezése is alátámaszt. Azonban a bográcsok apró formai változásai által egy belső kronológiát is fel lehet állítani. Valószínűleg a csiga- és kagylóhéjat tartalmazó alapanyagból készült tálszerű és lekerekített aljú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépüstöket használták a település legkorábbi szakaszában, ugyanis a függesztőfülek határozottan kitüremkednek az edény belseje felé, továbbá a díszítésük is a korai keltezés felé mutat. Újításként jelenhettek meg a sűrű, fésűs vonaldíszes, kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó cserépbográcsok, amelyek már alakjukban és díszítésükben is eltérnek az előző csoporttól. Végül pedig a masszívabb, szélesebb peremű, díszítetlen kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó edényeket használhatták, ugyanis ezek már egyre inkább hasonlítanak az Árpád-kor későbbi századaiban készített bográcsokra. Az időben való formai és díszítéssel kapcsolatos változásokat az egyes objektumok is bizonyítják, ugyanis csiga- és kagylóhéjat tartalmazó alapanyagból készült, lekerekített aljú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó bográcsok nem kerültek együtt elő vízszintes fésűs díszű cserépüstökkel. Mindössze egy objektum van (50. objektum), amelyben a csiga- és kagylóhéjat tartalmazó alapanyagú edények és a masszívabb, szélesebb peremű, díszítetlen kónikus alakú, közepes vagy mély fémüstöt utánzó bográcsok együtt fordulnak elő, ami azzal magyarázható, hogy ez a település néhány évtizedes életében folyamatosan működhetett. Természetesen a bográcsok időbeli változása nem azt jelenti, hogy ezeket az edénytípusokat nem használhatták párhuzamosan egy időben, ugyanis nagyon rövid időintervallumról van szó.53 A település rövid életére utal a leletanyag díszítettségének viszonylagos állandósága is. A 214 edénytöredék közül 71 darab díszített (33%). A településen korábbinak tartott 50. ház esetében ez az arány 37%, míg a későbbinek vélt, szintén leletgazdag 15. ház esetében 33%. A leletanyag és az objektumjelenségek alapján a település a 11. századra tehető. A szuperpozíciók arra utalnak, hogy több periódusa is lehetett a telepnek, azonban a kerámiák hasonló, de mégis apróságokban eltérő jellemzői miatt ezek a horizontok néhány évtizedet jelenthetnek. Az állatcsontanyag értékelése A feltárt kora Árpád-kori településrészlet objektumaiból – 16 objektumból, melyek között házak, gödrök és árkok egyaránt megtalálhatók – mindössze 169 darab állatcsont került elő, közülük 151 darabot lehetett meghatározni, ami 89%-ot jelent. A leleteket általánosan jó állapot jellemzi, mindössze néhány mállott csont található a leletanyagban. Csak háziállatok maradványai kerültek elő, vadászott fajok csontjai hiányoznak a leletanyagból. A lelőhely fajlistája a 2. ábrán látható.

2. ábra A lelőhely fajlistája 53

Itt köszönjük meg Balogh Gábor és Bíró Gyöngyvér technikai segítségét!

22


A leletanyag legnagyobb mennyiségben (64 darab) szarvasmarha csontokat tartalmaz, a lócsontok száma 41, ami megegyezik a kiskérődzők maradványainak együttes mennyiségével. Biztosan juhhoz 20, juhhoz vagy kecskéhez 21 lelet tartozik. Házisertéscsontokból van a legkevesebb, mindössze 5 darab. A feltárt 11. századi objektumok egyikéből sem kerültek elő madarak, háziszárnyasok csontjai. Ez magyarázható a feltárás részlegességével és módszereivel. Nem volt lehetőség az objektumok betöltéseinek szitálására, iszapolására. A legtöbb Árpád-kori lelőhelyen legalább a tyúkok megtalálhatók, még ha csak 1-2 csontjuk kerül is elő.54 Nemcsak baromfik, hanem kutyacsontok sem fordultak elő, pedig az Árpád-kori települések többségén, ha csak néhány csonttal is, de szinte mindig megtalálhatók az ebek maradványai. Kutyákra mindössze néhány rágott csont utal. Vadállatok maradványai sem voltak a feldolgozott anyagban. Az Árpád-kori falvak lakói hússzükségletüket csak minimálisan egészítették ki vadak húsával. Így nem meglepő, ha anyagunkban nincsenek vadállatok csontjainak, agancsainak töredékei. Matolcsi szerint már a kora Árpád-korban sejthető, hogy korlátozták a vadászat jogát.55 A csontok testtájék szerinti megoszlása a 3. ábrán, az anatómiai megoszlás fajonként az 5. ábrán, a csontok méretei a 6–7. ábrán láthatók. A fajok leírása Szarvasmarha – Bos taurus L. A lelőhely kora Árpád-kori részén ehhez a fajhoz tartozott a legtöbb töredék: 64 darab. Minden végtagrégióhoz tartoznak csontleletek, a fejrégió emelkedik ki (3. ábra), de ennek oka a medrükből kilazult és kihullott fogak száma (7 darab). A szarvasmarhákat a feltárt teleprészleten vághatták le. Legalább 4 egyed azonosítható a 64 töredékből. Ezekből egy még juvenilis korú (1,5–2 éves), 2 subadultus, egy pedig felnőtt, kifejlett példány lehetett. Egy ép lábközépcsont alapján becsült marmagasság 112 cm, a csont egy közepes méretű tehéntől származik. Az Árpád-korban éltek 100 cm marmagasság alatti tehenek is, a 120 cm-től nagyobb példányok ritkábbak, 130 cm-től nagyobbak pedig nem igazán fordulnak elő.56 Két szarvcsap is előkerült. A nagyobbik nagyátmérője: 56,4 mm; kisátmérője: 46 mm. A szarvcsap legnagyobb hossza valamivel több, mint 220 mm (4. tábla 1). Ez az állat bika lehetett.57 A másik szarvcsap adatai nem mérhetőek, de kisebb méretű, valószínűleg tehéntől származik. Felületén, a szarvcsaptőhöz közel szélesebb bárdnyom látható, ami a szarv, a szaru eltávolítására utal (4. tábla 2).

3. ábra A csontok testtájék szerinti megoszlása (KRETZOI 1967 alapján) Ló – Equus caballus L. A 41 darab lócsont testtájék szerinti megoszlása közel egyenletes – a törzsrégióhoz tartozó csontok mennyisége a legkevesebb. A húst nem tartalmazó ujjpercek miatt mondható, hogy az állatokat a feltárt részen vághatták le, vagy legalábbis a teljes vázat oda szállították. Az Árpád-korban a közhiedelemmel ellentétben fogyasztottak lóhúst, erre számos lelőhely darabolt lócsontjai is utalnak. Csak a pogány áldozati szertartás keretében tilos e faj húsának fogyasztása.58 A legkisebb egyedszám 4, a legfiatalabb legfeljebb 1 éves volt, egy-egy példány subadultus (közel kifejlett), adultus (kifejlett) és maturus (idősebb) korú volt. 54 55 56 57 58

MATOLCSI 1982, 239. MATOLCSI 1982, 242. VÖRÖS 2000, 85–86. VÖRÖS 2000, 82–87. VÖRÖS 2000, 96.

23


Egy ép kézközépcsontból (4. tábla 3) becsült marmagasság 136,7 cm, ami kisközepes, közepes méretet jelent; ez az Árpád-kori átlagnak megfelel. Egy másik állat, szintén kézközépcsont alapján megállapított marmagassága 140,9 cm, ami közepes méretet jelent.59

A háziállatok aránya kora Árpád-kori lelőhelyeken 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65% 60% 55% 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%

Házimacska Ló Szarvasmarha

Baromfik Házisertés

Kutya Kiskérődzők

4. ábra Juh – Ovis aries L., juh/kecske – Caprinae G. 20 töredék tartozik biztosan juhhoz, 21 pedig juhhoz vagy kecskéhez. A 20 juhcsonttöredékből 19 alapján egy maturus korú kos egyed képe rajzolódik ki. A 15. objektumból (ház) egy juh koponyája (több darabban, összetörve) és állkapcsai kerültek elő (4. tábla 4–6), valamint mindkét oldali kézés lábközépcsontok és 4 darab I. ujjperc. A koponyán mindkét vaskos szarvcsap megmaradt, bár teljes hosszuk nem mérhető. A szarvcsapok egymástól távol állnak, az orbitához közel eső oldaluk lapos, a homlokcsont felé néző enyhén domború, a falcsont felőli oldalon a tövénél kissé homorú. Csavarodásnak nyoma nincs. A homlokcsontból 20–25°os szögben indulnak ki. A koponyán a varratok már teljesen összecsontosodtak, néhol nem is látszanak. A koponya vastag falú. A fejét tekintve kisebb ez a juh, mint az átlag, azonban szarvcsapjai nagyobbak, erősebbek. A kéz- és lábközépcsontok méretei alapján a 62,5–63,5 cm átlagú marmagassága60 minimálisan, de meghaladta a kor átlagát (62,3 cm). 59 60

VITT 1952. TEICHERT 1975.

24


A juh/kecske csonttöredékek alapján egy fiatal, egy közel kifejlett és egy kifejlett egyed különíthető el. A bőrben maradó lábvégek kivételével néhány csonttal mindegyik testrégió képviselve van, itt elképzelhető, hogy a levágás/nyúzás nem a feltárt településrészen történt. Sertés – Sus domesticus Erxl. Mindössze 5 sertéscsonttöredék került elő, ezek közül 3 tartozik a fejrégióhoz, 2 pedig a húsos-végtagrégióhoz. A legkisebb egyedszám 1, fiatal (juvenilis) korú példány azonosítható.

5. ábra A csontok anatómiai megoszlása fajonként

25


Értékelés A legeltetett állatok közül a csontok mennyisége alapján a szarvasmarha emelkedik ki, azonban az egyedek legkisebb számát is figyelembe véve arányosabb képet kapunk: a szarvasmarha mellett jelentős a ló és a kiskérődző tartása is. Nagyobb kiterjedésű legelők övezhették a lelőhelyet. Orosháza két másik kora Árpád-kori lelőhelyén (Orosháza – Fasor és Orosháza – Nyíri-dűlő, 2-3. periódus) is hasonló arányokat látunk, azaz mindenütt a legeltetett állatok nagyobb aránya figyelhető meg (4. ábra). Mindenütt a szarvasmarha és a ló a leggyakoribb, a kiskérődzők aránya olykor megközelíti, eléri a lócsontok számát. A házisertések mennyisége mindenütt elenyésző. Kutya a legtöbb helyen előfordul. Jóllehet az orosházi Tesco lelőhelyén nem voltak kutyacsontok, azonban néhány rágott csont utal a faj jelenlétére. A legtöbb településen csak néhány baromficsont kerül elő. Többnyire tyúk, ritkábban lúd.

6. ábra Hosszúcsont méretek mm-ben (GL: teljes hosszúság; Bp: proximális szélesség; Dp: proximális mélység; SB: diafízis legkisebb szélessége; SD: diaphysis legkisebb mélysége; Bd: disztális szélesség; Dd: disztális mélység; H: hosszúság; Glm: mediális hosszúság; GB: legnagyobb szélesség)

26


Hódmezővásárhely – Kingéc szintén kora Árpád-kori lelőhelyen is a legeltetett állatok voltak a leggyakoribbak, a lócsontok mennyisége majdnem eléri a szarvasmarháét.61 A jelen tanulmányban vizsgált kora Árpád-kori lelőhelyeken a legeltető állattartás, azon belül is elsősorban a nagyállattartás figyelhető meg. Orosháza és Hódmezővásárhely azon részein, ahol a lelőhelyek találhatók, ma is legelők, nyílt, füves térszínek vannak.

7. ábra Juh koponya- és állkapocsméretei

61

TUGYA Megjelenés alatt.

27


Rövidítések SzKM = Szántó Kovács János Múzeum SzKM Rég. Ad. = Szántó Kovács János Múzeum Régészeti Adattár Irodalom CSÁNYI Viktor – RÓZSA Zoltán Árpád-kori teleprészlet Kingécen. Az Árpád-kori Kingéc falu az újabb régészeti kutatások tükrében. Múzeumi Műhely 8. Megjelenés alatt. CSUPOR István – CSUPORNÉ ANGYAL Zsuzsa 1998 Fazekaskönyv. Mezőgazda Kiadó – Planétás Kiadó, Budapest. FEATHERS, J. K. 2006 Explaining shell-tempered pottery in prehistoric eastern North America. Journal of Archaeological Method and Theory 13.2, 89–133. GYUCHA Attila – RÓZSA Zoltán 2014 „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészben” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen. In: Rosta Szabolcs – V. Székely György (szerk.): „Carmen Miserabile” A Tatárjárás magyarországi emlékei. Tanulmányok Pálóczi Horváth-András 70. születésnapja tiszteletére. Kecskeméti Katona József Múzeum, Kecskemét. 57–68. HEROLD Hajnalka 2004 Die frühmittelalteriche Siedlung von Örménykút 54. (Varia Archaeologica Hungarica 14.) Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Budapest. HOARD, R. J. – O’BRIEN, M. J. – KHORASGANY, M. G. – GOPALARATNAM, V. S. 1995 A material-science approach tounder standing limes tonetempered pottery from the Midwestern United States. Journal of Archaeological Science 22, 823–832. JANKOVICH B. Dénes 1994 Szondázó ásatás Szarvas-Rózsáson./Sondierungen in Szarvas-Rózsás. In: Lőrinczy Gábor (szerk.): A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára./Von der Steinzeit bis zum Mittelalter. Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szeged. 405–420. 2011 Archaeological Investigations at Endrőd (Site No. End0170). Settlement details from the Avar Period and the Árpád Period. In: H. Vaday Andrea – Jankovich B. Dénes – Kovács László (szerk.): Archeological Investigations in County Békés 1986-1992. (Varia Archaeologica Hungarica 25.) Archaeolingua, Budapest. 73–157. KOVALOVSZKI Júlia 1975 Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori faluásatásról./Vorbericht über die Augsgrabung des Árpádenzeitlichen Dorfes Doboz. 1962–1974. Archaeologiai Értesítő 102, 204–223. 1980 Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon./Siedlungs ausgrabungen in Tiszaeszlár-Bashalom. (Fontes Archaeologici Hungariae 11.) Akadémiai Kiadó, Budapest. KREITER Attila 2007 Technological choices and material meanings in Early and Middle Bronze Age Hungary: understanding the active role of material culture through ceramic analysis. (BAR International Series 1604.) Archaeopress, Oxford. KREITER et al. KREITER Attila – SKRIBA Péter – BAJNÓCZI Bernadett – TÓTH Mária – VIKTORIK Orsolya – PÁNCZÉL Péter A dunaszentgyörgyi avar temető kerámiái az archeometria tükrében./The ceramic assemblage of the Avar cemetery of Dunaszentgyörgy in the light of archaeometry. In: Türk Attila (szerk.): „Hadak útján” A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom 2014. november 4–6. Megjelenés alatt. 28


KRETZOI Miklós 1967 Étude paléontologique. In: Gábori Miklós – Csánk Vera (szerk.): La station du paléolithiquemoyen d’Érd, Hongrie. Akadémiai Kiadó, Budapest. 59–104. KVASSAY Judit 2013 Kerámia 10-11. századi sírokban. Régi leletek, új lehetőségek. In: Révész László – Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. (Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 3.) Szegedi Tudományegyetem, Szeged. 499–510. LÁZÁR Sarolta 1998 Kora Árpád-kori település Esztergom-Szentgyörgymezőn./Frühárpádenzeitliche Siedlungsgrabung Szentgyörgymező. (Opuscula Hungarica I.) Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

in

Esztergom-

LUKÁCS Nikoletta 2014 Kora középkori településrészlet Orosháza határában./Early Medieval Settlement Fragment at the Borders of Orosháza. In: Rácz Tibor Ákos (szerk.): A múltnak kútja. Fiatal középkoros régészek V. konferenciájának tanulmánykötete./The Fountain of the Past. Study Volume of the Fifth Annual Conference of Young Medieval Archaeologists. Ferenczy Múzeum, Szentendre. 99–111, 376–384. MATOLCSI János 1982 Állattartás őseink korában. Gondolat Kiadó, Budapest. MEDGYESI Pál 2009 Orosháza-Községporta, Szűcs-tanya. In: Kisfaludi Júlia (szerk.): Régészeti Kutatások Magyarországon 2008. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest. 257. MERVA Szabina 2012 A 10-11. századi kerámia keltezésének problematikája egy kisalföldi esettanulmány tükrében./The difficulties in dating the tenth-eleventh century ceramics in the light of a case study from the Kisalföld region in Hungary. In: Petkes Zsolt (szerk.): Hadak útján XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének Konferenciakötete./ Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest. 271–286. PARÁDI Nándor 1960 Árpád-kori perembélyeges edénytöredék Pécsről./Gefässbruchstückaus der Arpadenzeit von Pécs. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1959, 91–97. PCRG 2010 The study of later prehistoric pottery: general policies and guidelines for analysis and publication. Prehistoric Ceramic Research Group: Occasional Papers Nos 1 and 2. 3rd edition revised. RICE, P. M. 1987 Pottery analysis: a sourcebook. University of Chicago Press, Chicago. RYE, O. S. 1976 Keeping your temper under control: materials and the manufacture of Papuan pottery. Archaeology and Physical Anthropology in Oceania 11, 106–137. 1981 Pottery Technology: Principles and Reconstruction. (Manuals on Archaeology 4.)Taraxacum, Washington. SHEPARD, A. O. 1965 Ceramics for the archaeologist. Carnegie Institution of Washington, Washington. SIMONYI Erika 2001 Kora Árpád-kori település részlet Mezőkeresztes-Cethalomról. (Újabb adatok az Északkelet-magyarországi Árpád-kori kerámia keltezéséhez és az ún. fabéléses lakóházakról). Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 23, 359–390.

29


STIMMELL, C. – HEIMANN, R. B. – HANCOCK, R. G. V.: 1982 Indian pottery from the Mississippi valley: coping with badraw materials. In: Olin, J. S. – Franklin (eds.): Archaeological ceramics. Smithsonian Institution Press, A. D. Washington. 219–228. SZŐKE Béla Miklós 1992 Die Karolingzeitliche Gräberfelder I–II. von Garabonc-Ófalu. Anteus 21, 41–271. TAKÁCS Miklós 2010 Árpád-kori falusias települések kutatása Magyarországon 1990 és 2005 között./The research of Árpádianera(eleventh–thirteenth-century) village-like settlements in Hungary between 1990 and 2005. In: Benkő Elek – Kovács Gyöngyi (szerk.): A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon./Archaeology of the middleages and the early modern periodin Hungary. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Budapest. 1–67. 2012a A korongolt, kora Árpád-kori cserépbográcsok formai sajátosságairól./About the formal characteristics of the Árpádian age wheel-thrown claycauldrons. In: Petkes Zsolt (szerk.): Hadak útján XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. összejövetelének konferenciakötete./Assembly of Young Scholars on the Migration Period XX. Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest. 229–269. 2012b A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyinek térképészeti vonatkozásairól – Másodszor./Über die Kartografischen Aspekten der Keramikfunde des 10-11. Jahrhunderts im Karpatenbecken. Zumzwiten Mal. In: Liska András – Szatmári Imre (szerk.): Sötét idők rejtélyei. 6–11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén. (Tempora Obscura 3.) Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba. 405–489. TEICHERT, M. 1975 Osteologische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In: Clason, A. T. (ed.): Archaeozoological studies. North Holland and American Elsevier, Amsterdam – New York. 51–69. TITE, M. S. – KILIKOGLOU, V. 2002 Do we understand cooking pots and is there an ideal cooking pot? In: Kilikoglou, V. – Hein, A. – Maniatis, Y. (eds.): Modern Trends in Scientific Studies on Ancient Ceramics. Oxford: BAR-IS 1011. 1–7. TUGYA Beáta Állatcsont leletek Hódmezővásárhely-Kingécről. Múzeumi Műhely 8. Megjelenés alatt. VÁLYI Katalin 1996 Bolgár és késő avar kori elemek a pusztaszeri település kerámiájában. In: Pálfy György – Farkas L. Gyula – Molnár Erika (szerk.): Honfoglaló magyarság, Árpád-kori magyarság: antropológia – régészet – történelem. József Attila Tudományegyetem Embertani Tanszék, Szeged. 43–58. VITT, O. V. 1952 Losadi pazirykskih kurganov. Szovjetszkaja Arheologija 16, 51–69. VÖRÖS István 2000 Adatok az Árpád-kori állattartás történetéhez. In: Bende Lívia – Lőrinczy Gábor (szerk.): A középkori magyar agrárium. Tudományos ülésszak Ópusztaszeren. Nemzeti Történelmi Emlékpark, Ópusztaszer. 71–119. WOLF Mária 1992 Előzetes jelentés a borsodi földvár ásatásáról (1987–1990)./Vorläufiger Berichtüberdie Ausgrabung der Erdburg von Borsod (1987–1990). Jósa András Múzeum Évkönyve 30–32, 393–442. 2002 10. századi kerámialeletek Borsodon./Keramikfunde aus dem 10. Jahrhundertin Borsod. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41, 39–60. 2003 Adatok a 10. századi edényművességünkhöz. A borsodi leletek tanúságai./Informationen zu unsere Töpferkunst des 10. Jahrhunderts. Des Lehre der Fundein Borsod. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42, 85–108. 2013 Kerámiavizsgálatok eredményeinek felhasználása a 10-13. századi településeink kutatásában I. (Borsod) In: Révész László – Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. (Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 3.) Szegedi Tudományegyetem, Szeged. 755–797.

30


WOODS, A. 1986 Form, fabric and function: some observations on the cooking potinantiquity. In: Kingery, W. D. (eds): Technology and style. Ceramics and civilization 2. The American Ceramic Society Inc., Colombus. 157–172.

31


Früharpadenzeitliche Siedlungsdetails auf dem Fundort Orosháza – Tesco Nikoletta Lukács et al. Im Herbst 2004 wurden auf dem Fundort Orosháza – Tesco insgesamt 116 Objekte aufgedeckt und dokumentiert. Wir konnten insgesamt 30 Objekte aus der Arpadenzeit bestimmen. Unter diesen Objekten gab es 12 weiter verzweigte Gräben. Diese haben Inseln ausgebildet, die manchmal eine Reihe von zueinander ausgerichteten Koppeln zeigten. Die wenigen, aber abwechslungsreich mit Wohnfunktion ausgestatteten Objekte zeigen, dass die einzelnen Siedlungsteile nicht gleichen Alters sind. Es traten mehrere in die Erde eingelassene Halbgrubenhäuser zu Tage, die, nachdem sie ursprünglich als Wohnhäuser fungierten, später zu Werkstätten, sogenannte Backofen-Büsche, umgestaltet wurden. Es wurden insgesamt 12, als Gruben bestimmte Siedlungsobjekte freigelegt, von denen der kleinere Teil unregelmäßige Formen aufwies. Der Fundanfall war ausgesprochen bescheiden, weil die 30 analysierbaren Objekte insgesamt nur 214 Stück Scherben aus der Arpadenzeit enthielten. Wir haben unter den wenigen, aber abwechslungsreichen Keramiken insgesamt 17 Muster ausgewählt, die wir auch petrografisch analysiert haben. Das Ziel der Untersuchung war, den Rohstoff der Karbonatskelettfragmente (Schnecken, Muscheln) enthaltenden Exemplare, mit dem der anderen Keramiken zu vergleichen um festzustellen, ob die vorher erwähnten Keramiken lokal, aus einheimischem Rohstoff hergestellt wurden, weiterhin, ob die verschiedenen Rohstoffe mit bestimmten Keramiktypen in Verbindung gebracht werden können (Keramikkessel, Schüssel, Topf, Flasche), bzw., welche Rohmaterialien/Magerungsmittel bei vergleichbaren Keramiktypen verwendet wurden. Die untersuchten Keramiken haben wir nach ihrer Zusammensetzung in 5 Hauptgruppen zugeordnet. Wir haben die Keramiken auch nach Gefäßtypen unterteilt, so können wir die Kessel in drei Typen trennen: topfartige, schüsselartige und gewölbte Metallkessel nachempfundene Gefäße. Außer den Keramikkesseln konnten Töpfer-, Schüssel- und Flaschenfragmente unter den Fundstücken gefunden werden. Aus dem freigelegten árpádenzeitlichen Siedlungsabschnitt sind aus 16 Objekten nur 169 Tierknochen zum Vorschein gekommen, von denen wir 151 Stück bestimmen konnten, was 89 Prozent bedeutet. Es wurden nur Überreste von Haustieren gefunden, Knochen von gejagten Tieren fehlen im Fundgut. Knochen von Vögeln, Hausgeflügel und Hunden konnten wir in keinem Objekt finden, aber in der Mehrheit der árpádenzeitlichen Siedlungen können fast immer Überreste von Hunden gefunden werden, auch wenn es nur einige wenige Knochen sind. Auf Hunde deuten nur einige angebissene Knochen hin.

32


1. tábla

33


2. tábla

34


3. tábla

35


4. tábla

36

KORA ÁRPÁD-KORI TELEPRÉSZLET OROSHÁZA TESCO LELŐHELYEN

Recommend Documents