3. F E J E Z E T
A
A
¨ TKO ¨ ZET CAJAMARCAI U
´ JKORI TO ¨ RTE ´NELEM LEGNAGYOBB NE ´PESSE ´GCSERE ´JE ´T MINDZ U
´ jvila´g euro ma´ig az U ´pai gyarmatosı´ta´sa, e´s ennek ko ¨vetkezme´nyeke´nt ˝slakossa´g (india´nok) legto az amerikai o ¨bb csoportja´nak leiga´za´sa, megtizedele´se vagy teljes elpusztı´ta´sa jelenti. Amint azt az els˝ o fejezetben la´thattuk, az ´ jvila´g els˝ U o gyarmatosı´to ´i Alaszka, a Bering-szoros e´s Szibe´ria fel˝ ol e´rkeztek. Sokre´t˝ u fo ¨ldm˝ uvel˝ o ta´rsadalmak t˝ untek fel sorra az amerikai kontinensen a fent emlı´tett teru ¨ letekt˝ ol me´lyen de´lre, e´s fejl˝ odtek teljes elszigeteltse´gben ´ vila´g kialakulo ´ zsia fel˝ az O ´ban lev˝ o ta´rsadalmaito ´l. Ezt az A ol e´rkez˝ o gyar´ ´ matosı´ta´st ko ¨vet˝ oen az Ujvila´g e´s Azsia ko ¨zo ¨tti egye´b kapcsolatokra nincsenek hiteles bizonyı´te´kaink, kive´ve a Bering-szoros ke´t oldala´n e´l˝ o vada´szo ´gy˝ ujto ¨get˝ o csoportok kapcsolatait, tova´bba´ egy felte´telezett csendes-o ´cea´ni hajo ´utat, amely sora´n az e´desburgonya De´l-Amerika´bo ´l eljutott Poline´zia´ba. ´ jvila´g ne´peinek e´s Euro Ami az U ´pa´nak a kapcsolata´t illeti, ebb˝ ol a korai id˝ oszakbo ´l kiza´ro ´lag azt a cseke´ly sza´mu ´ vikinget emlı´thetju ¨ k meg, akik 986 ´ m az o ˝ la´togata´saik e´s ko ¨ru ¨ lbelu ¨ l 1500 ko ¨zo ¨tt Gro ¨nlandon jelentek meg. A semmilyen megfigyelhet˝ o hata´st nem tettek az amerikai bennszu ¨ lo ¨tt ta´rsadal´ ´ makra. Ehelyett a fejlett Ovila´g e´s az Ujvila´g ta´rsadalmainak o ¨sszeu ¨ tko ¨ze´se hirtelen, e´s gyakorlatias ce´lokkal kezd˝ odo ¨tt, amikor 1492-ben Kolumbusz ˝slakosok ´altal s˝ „felfedezte” az amerikai o ur˝ un lakott Karib-szigeteket. ˝slakossa´g kapcsolata´nak legdra´Ezt ko ¨vet˝ oen az euro ´paiak e´s az amerikai o maibb eseme´nye Atahualpa inka csa´sza´r e´s Francisco Pizarro spanyol konk65
66
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
viszta´dor els˝ o tala´lkoza´sa volt 1532. november 16-a´n, a perui fennsı´kon ta´ jvila´g legnagyobb e´s legfejlettebb la´lhato ´ Cajamarca va´rosa´na´l. Atahualpa az U ´allama´nak korla´tlan hatalmu ´ ura volt, mı´g Pizarro V. Ka´roly ne´met-ro ´mai csa´sza´rt (ma´s ne´ven I. Ka´roly spanyol kira´lyt), a leghatalmasabb euro ´pai ´allam uralkodo ´ja´t ke´pviselte. Pizarro egy 168 spanyol katona´bo ´l ´allo ´ szedett-vedett csapatot vezetett, ismeretlen fo ¨ldo ¨n ja´rt, e´s mit sem tudott a helyi lakossa´gro ´l. Semmife´le kapcsolata nem volt a legko ¨zelebbi (1500 kilome´ternyire e´szakra, Panama´ban e´l˝ o) spanyolokkal, e´s nem is reme´lhetett id˝ oben e´rkez˝ o er˝ osı´te´st. Atahualpa´t viszont sokmillio ´ alattvalo ´t sza´mla´lo ´ birodalma´nak kell˝ os ko ¨zepe´n nyolcvanezres hadsereg vette ko ¨ru ¨ l, amely e´ppen akkoriban te´rt meg gy˝ oztesen ma´s india´n to ¨rzsekkel folytatott ha´boru ´ ja´bo ´l. Mindezek ellene´re ne´ha´ny perccel azuta´n, hogy a ke´t veze´r megpillantotta egyma´st, Atahualpa Pizarro foglya volt. Pizarro nyolc ho ´napig tartotta fogva Atahualpa´t, amely sora´n a vila´gto ¨rte´nelem legnagyobb va´ltsa´gdı´ja´t pre´selte ki csere´be aze´rt az ´ge ı ´rete´rt, hogy szabadon engedi. Miuta´n a va´ltsa´gdı´jat megkapta – annyi aranyat, ami megto ¨lto ¨tt volna egy hat e´s fe´l me´ter hosszu ´, o ¨t me´ter sze´les e´s ke´t e´s fe´l me´ter magas szoba´t – ´ge ı ´rete´t megszegve kive´geztette Atahualpa´t. Atahualpa elfoga´sa do ¨nt˝ o eseme´ny volt az inka birodalom megho ´dı´ta´sa´ban. Ba´r a spanyolok fejlett fegyverei mindenke´ppen biztosı´totta´k volna a ve´gs˝ o gy˝ ozelmet, az uralkodo ´ foglyul ejte´se sokkal gyorsabba´ e´s hihetetlenu ¨l ko ¨nny˝ uve´ tette a ho ´dı´ta´st. A napistenke´nt tisztelt Atahualpa abszolu ´ t hatalmat gyakorolt alattvalo ´i felett, akik me´g a fogsa´gbo ´l ku ¨ ldo ¨tt parancsainak is engedelmeskedtek. A hala´la el˝ otti ho ´napok ele´g id˝ ot adtak Pizarro ´nak arra, hogy ha´borı´tatlanul ku ¨ ldjo ¨n felderı´t˝ o csapatokat az inka birodalom to ¨bbi re´sze´be, e´s er˝ osı´te´st ke´rjen Panama´bo ´l. Mikor Atahualpa hala´la uta´n valo ´ban megkezd˝ odo ¨tt a harc a spanyolok e´s az inka´k ko ¨zo ¨tt, a spanyol sereg ma´r jo ´val nagyobb me´ret˝ u volt. Atahualpa elfoga´sa ´gy ı ku ¨ lo ¨no ¨sen aze´rt e´rdekes sza´munkra, mert az u ´ jkori ´ ltala´nos jeto ¨rte´nelem legnagyobb o ¨sszecsapa´sa´nak do ¨nt˝ o pillanata´t jelzi. A lent˝ ose´ge sem hanyagolhato ´ el: az Atahualpa elfoga´sa´hoz vezet˝ o te´nyez˝ ok ugyanis megegyeznek azokkal, amelyek meghata´rozta´k a kimenetele´t to ¨bb ˝slakosok ko hasonlo ´o ¨sszecsapa´snak ho ´dı´to ´k e´s o ¨zo ¨tt a modern vila´g ma´s re´szein. Eze´rt Atahualpa elfoga´sa a vila´gto ¨rte´nelemre enged sze´lesebb ra´la´ta´st.
J O´ L
mi zajlott le azon a napon Cajamarca´na´l, mert sok spanyol re´sztvev˝ o lejegyezte. Az eseme´nyek e´rze´keltete´se´re vessu ¨ k egybe hat ISMERT, HOGY
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
67
olyan szemtanu ´ leı´ra´sa´nak to ¨rede´keit, akik Pizarro ta´rsai voltak, ko ¨ztu ¨ k ke´t testve´re, Hernando e´s Pedro emle´keit: „Az a bo ¨lcsesse´g, ´allhatatossa´g, katonai fegyelem e´s er˝ ofeszı´te´s, amelyet a spanyolok – terme´szetes kira´lyunk e´s urunk, a Ro ´mai Katolikus Birodalom legy˝ ozhetetlen csa´sza´ra´nak alattvalo ´i – tanu ´ sı´tottak, e´s azok a vesze´lyekkel teli hajo ´utak e´s csata´k, melyekben re´szu ¨ k volt, o ¨ro ¨mmel fogja elto ¨lteni az igazakat, e´s rettege´ssel a hitetleneket. Ennek oka´n, valamint a mi Urunk ˝ csa´sza´ri fense´ge szolga´lata´ra u dics˝ ose´ge´re e´s o ´ gy tala´lom helyesnek, hogy megı´rjam ezt a besza´molo ´t, e´s elku ¨ ldjem felse´gednek, hogy mindenki tudo˝ szent ma´st szerezhessen arro ´l, ami benne ´all. Dics˝ ose´g ez Istennek, mert az O segı´tse´ge´vel igen nagy sza´mu ´ poga´ny gy˝ ozetett le, e´s te´rı´ttetett a mi szent katolikus hitu ¨ nkre. Bu ¨ szkese´g a mi csa´sza´runknak, mert nagy hatalma e´s jo ´ ¨ ˝ ideje´ben to szerencse´je re´ve´n mindez az o ¨rte´nhetett. Oro ¨m lesz az igazaknak, hogy ilyen csata´kat nyerhettek, ilyen tartoma´nyokat fedezhettek fel e´s ho ´dı´thattak meg, e´s ilyen kincseket hozhattak haza kira´lyuknak e´s maguknak; e´s hogy a poga´nyok ko ¨zo ¨tt ily nagy rettege´s ta´mad, e´s az emberise´gben ekkora csoda´lat” „Mert mikor esett meg, aka´r a mu ´ ltban, aka´r a jelenben, hogy ekkora h˝ ostetteket vitt ve´ghez ily keve´s oly sokkal szemben, hogy annyi fo ¨ldo ¨n e´s tengeren ´at, legy˝ ozve ekkora ta´volsa´got, iga´ba hajtsa a sosem la´tott ismeretlent? Mely nagy tettek hasonlatosak Spanyolorsza´ge´hoz? A mi spanyoljaink, kiknek sza´ma cseke´ly volt, e´s ke´t- vagy ha´romsza´z emberne´l to ¨bben sosem voltak egyu ¨ tt – olykor csak sza´zan, vagy me´g kevesebben – nagyobb teru ¨ letet ho ´dı´tottak meg a mi id˝ onkben, mint amekkora valaha is ismert volt; nagyobbat, mint az o ¨sszes hı´v˝ o e´s poga´ny fejedelem birtoka. Most csak arro ´l kı´va´nok ´rni, ı hogy mi to ¨rte´nt a ho ´dı´ta´s sora´n, e´s – a szo ´sza´tya´rkoda´st elkeru ¨ lend˝ o– nem ´rok ı sokat” „Pizarro korma´nyzo ´ u ´ r hı´reket akart kicsikarni ne´ha´ny india´nbo ´l, akik ˝ket. Azok bevallotta´k, hogy halloCajamarca´bo ´l jo ¨ttek, e´s megkı´noztatta o ma´suk szerint Atahualpa va´rja a korma´nyzo ´t Cajamarca´na´l. A korma´nyzo ´ ekkor megparancsolta, hogy folytassuk utunkat. Ahogy ko ¨zeledtu ¨ nk Cajamarca´hoz, me´rfo ¨ldekr˝ ol la´ttuk Atahualpa ta´bora´t a hegyek oldala´ban. Az india´nok ta´bora csoda´latos va´rosnak t˝ unt. Annyi sa´truk volt, hogy mindannyiunkon nagy fe´lelem lett u ´ rra´. Me´g sosem la´ttunk ehhez foghato ´t e fo ¨ldo ¨n. Rettege´s e´s do ¨bbenet to ¨lto ¨tt el bennu ¨ nket. De nem mutathattuk ki fe´lelmu ¨ nket, e´s nem fordulhattunk vissza, mert ha az india´nok ba´rmife´le gyengese´get e´reztek volna bennu ¨ nk, mego ¨ltek volna, me´g azok az india´nok is, akiket aze´rt hoztunk magunkkal, hogy vezessenek. ´Igy jo ´ kede´lyt mutattunk, e´s miuta´n
68
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
alaposan szemu ¨ gyre vettu ¨ k a va´rost e´s a sa´trakat, leereszkedtu ¨ nk a vo ¨lgybe, e´s bele´ptu ¨ nk Cajamarca´ba” „Sokat besze´ltu ¨ nk egyma´s ko ¨zt arro ´l, hogy mit kellene tennu ¨ nk. Mindannyian nagyon fe´ltu ¨ nk, mert igen kevesen voltunk, e´s olyan me´lyen hatoltunk be az india´nok fo ¨ldje´re, hogy nem is reme´lhettu ¨ k, hogy er˝ osı´te´st kapunk. Mindnya´jan tala´lkoztunk a korma´nyzo ´val, hogy megvitassuk a ma´s˝rt ´alltunk Cajanapi teend˝ oinket. Azon az e´jszaka´n nem sokat aludtunk; o marca tere´n, e´s figyeltu ¨ k az india´n sereg tu ¨ zeit. Re´miszt˝ o la´tva´ny volt. A hegyoldalban e´gett a legto ¨bb ta´bort˝ uz, e´s olyan ko ¨zel voltak egyma´shoz, hogy a hegy fe´nyes csillagokkal teli e´gbolthoz volt hasonlatos. Azon az e´jjelen nem volt ku ¨ lo ¨nbse´g nemes e´s po ´rne´p, gyalog e´s lovas ko ¨zo ¨tt. Mindenki ´allig fegy˝rko verben o ¨do ¨tt. Jo ´o ¨reg korma´nyzo ´nk is ´gy ı tett, e´s emberei ko ¨zt ja´rva biz˝ket. A korma´nyzo tatta o ´ five´re, Hernando Pizarro negyvenezerre becsu ¨ lte az india´nok sza´ma´t, de csak hazudott, hogy ba´torı´tson minket, mert valo ´ja´ban to ¨bb mint nyolcvanezer india´n volt ott” „Ma´snap reggel hı´rno ¨k jo ¨tt Atahualpa´to ´l, e´s a korma´nyzo ´ ´gy ı szo ´lt hozza´: ˝ kı´va´nja, e´s hogy »Mondd meg uradnak, hogy jo ¨jjo ¨n, amikor e´s ahogyan o ˝t. Bı´zom abban, hogy ba´rhogyan jo ¨jjo ¨n is, e´n mint bara´t e´s testve´r fogadom o hamarosan itt lesz, mert la´tni kı´va´nom. Nem esik ba´nto ´da´sa, e´s nem e´ri se´relem!«” „A korma´nyzo ´ a cajamarcai te´r ko ¨ru ¨ l rejtette el csapata´t. Ke´t re´szre osztotta lovassa´ga´t, amelynek egyik fele´t five´re, Hernando Pizarro, a ma´sikat Hernando de Soto parancsnoksa´ga´ra bı´zta. Hasonlo ´ke´ppen osztotta meg a ˝ maga vezette, a ma´sikat five´re, Juan. gyalogsa´got, melynek egyik fele´t o Ugyanakkor megparancsolta Pedro de Candia´nak, hogy ke´t vagy ha´rom ku ¨ rto ¨s gyalogossal e´s egy kisebb ´agyu ´ val helyezkedjen el egy kis er˝ odı´tme´nyben a plaza´n. Amikor valamennyi india´n, e´s velu ¨ k Atahualpa ma´r a te´ren van, a korma´nyzo ´ majd jelt ad Candia´nak e´s embereinek, mire azok tu ¨ zet nyitnak, e´s megfu ´ jja´k a ku ¨ rto ¨ket; a ku ¨ rtjelre pedig majd el˝ ova´gtat a lovassa´g, amely ke´szen rejt˝ ozik egy ta´gas udvarban” „De´lben Atahualpa felsorakoztatta embereit e´s elindult. Az india´nok hamarosan beto ¨lto ¨tte´k az ege´sz sı´ksa´got, e´s id˝ or˝ ol id˝ ore mega´lltak, hogy beva´rja´k, mı´g u ´ jabbak csatlakoznak hozza´juk a mo ¨go ¨ttu ¨ k lev˝ o ta´borbo ´l. Ku ¨ lo ¨n csapatokba fejl˝ odve vonultak fel. A legels˝ o csapatok ma´r a ta´borunk ko ¨zele´ben ja´rtak, de az india´n ta´borbo ´l me´g mindig u ´ jabbak e´s u ´ jabbak bukkantak ˝ket el˝ o. Atahualpa´t ke´tezer india´n el˝ ozte meg, akik az utat so ¨po ¨rte´k el˝ otte; o ko ¨vette´k a harcosok, akiknek egyik fele egyik, ma´sik fele ma´sik oldala´n kı´˝t” se´rte o
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
69
„Az els˝ o csapat india´n ne´gyszo ¨g alakban jo ¨tt, ruha´juk ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o szı´n˝ u aka´r egy sakkta´bla. Ahogy ko ¨zeledtek, me´g a szalmasza´lakat is eltu ¨ ntette´k a fo ¨ldr˝ ol, e´s felso ¨po ¨rte´k az utat. Azuta´n ha´rom u ´ jabb csapat e´rkezett ku ¨lo ¨nbo ¨z˝ oo ¨lto ¨ze´kben, ezek ta´ncoltak e´s e´nekeltek. A ko ¨vetkez˝ o csapat pa´nce´lzatban jo ¨tt, nagy fe´mlemezekkel, arany- e´s ezu ¨ stkorona´kkal. Ba´mulatos volt, ahogy a nap megcsillant a rengeteg aranyon e´s ezu ¨ sto ¨n. Ko ¨zo ¨ttu ¨ k e´rkezett Atahualpa finommı´v˝ u gyaloghinto ´n, melynek ru ´ djait ezu ¨ stborı´ta´s za´rta le. Nyolcvan magasrangu ´ india´n vitte a va´lla´n, mindegyik dı´szes ke´k o ¨lto ¨zetben. Maga Atahualpa pazarul dı´szı´tett ruha´t viselt, feje´n korona, nyaka´t hatalmas smaragdok o ¨vezte´k. Apro ´ zsa´molyon, egy dı´szes nyeregpa´rna´n u ¨ lt. Gyaloghinto ´ja´t ko ¨rben szı´npompa´s papaga´jtollak, arany- e´s ezu ¨ stlapok e´kesı´tette´k” „Atahualpa mo ¨go ¨tt ke´t u ´ jabb gyaloghinto ´ e´s ke´t fu ¨ gg˝ o´agy jo ¨tt, bennu ¨ k magas rangu ´ f˝ ono ¨ko ¨k, majd to ¨bb csapat india´n arany- e´s ezu ¨ stkorona´kkal. Ezek az india´n csapatok nagyszer˝ u dalok kı´se´rete´ben le´ptek be a plaza´ra, e´s csakhamar teljes ege´sze´ben beto ¨lto ¨tte´k. Eko ¨zben mi, spanyolok, mindannyian harcra ke´szen rejt˝ oztu ¨ nk egy udvarban, fe´lelemmel telve. Sokan ko ¨zu ¨ lu ¨ nk bevizeltek a fe´lelemt˝ ol, ane´lku ¨ l, hogy e´szrevette´k volna. A plaza ko ¨zepe´re e´rve Atahualpa fennmaradt hinto ´ja´n, miko ¨zben a ha´ta mo ¨go ¨tt egyre u ´ jabb csapatok jo ¨ttek be” „Pizarro korma´nyzo ´ ekkor elku ¨ ldte Vicente de Valverde atya´t, hogy besze´ljen Atahualpa´val, e´s Isten e´s Spanyolorsza´g kira´lya neve´ben szo ´lı´tsa fel, ˝felse´ge, hogy vesse ala´ maga´t Je´zus Krisztus urunk to ¨rve´nyeinek, e´s ´alljon o Spanyolorsza´g kira´lya´nak szolga´lata´ba. A szerzetes az india´n csapatok ko ¨zo ¨tt egyik keze´ben feszu ¨ lettel, a ma´sikban a Biblia´val ment Atahualpa szı´ne ele´, ´ n Isten papja vagyok, e´s Isten ige´je´t tanı´tom a keresze´s ´gy ı szo ´lt hozza´: »E te´nyeknek; ugyanı´gy jo ¨vo ¨k most hozza´d, hogy tanı´tsalak. Azt tanı´tom, amit Isten mond neku ¨ nk ebben a ko ¨nyvben. Eze´rt Isten e´s a kereszte´nyek neve´ben ke´rlek, fogadd el bara´tsa´gukat, mert ez Isten akarata, e´s ez szolga´lja a javadat!«” „Atahualpa elke´rte a ko ¨nyvet, hogy megne´zze, e´s az atya csukva adta ´at neki. Atahualpa nem tudta, hogy kell kinyitni, e´s ekkor az atya kinyu ´ jtotta a karja´t, hogy segı´tsen neki. Erre Atahualpa me´rge´ben a karja´ra su ´ jtott, mert ˝ maga nyitotta ki, e´s ane´lku nem akarta, hogy a ko ¨nyvet kinyissa´k. Ve´gu ¨l o ¨ l, hogy egya´ltala´n ra´csoda´lkozott volna a papı´rra e´s a bet˝ ukre, vo ¨ro ¨s arccal o ¨tvagy hatle´pe´snyire hajı´totta maga´to ´l” „Az atya Pizarro ´hoz fordult, e´s ´gy ı kia´ltott: »Gyertek el˝ o! Gyertek el˝ o kereszte´nyek! Gyertek ezek ellen a kutya´k ellen, akik visszautası´tja´k Isten ige´-
70
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
je´t! Ez a zsarnok a fo ¨ldre dobta a szent ko ¨nyvet! Nem la´tta´tok, mi to ¨rte´nt? Mire jo ´ az udvariassa´g e´s az ala´zat egy ilyen felfuvalkodott kutya´val szemben, mikor a sı´ksa´g tele van india´nokkal? Induljatok ellene, e´n feloldozlak benneteket!«” „A korma´nyzo ´ megadta a jelet Candia´nak, aki fegyvereib˝ ol tu ¨ zet nyitott. Ezzel egyidej˝ uleg megszo ´laltak a ku ¨ rto ¨k, e´s a spanyol pa´nce´losok el˝ oto ¨rtek rejtekhelyu ¨ kr˝ ol, gyalogosok e´s lovasok egyara´nt, bele egyenesen a te´ren sorakozo ´ fegyvertelen india´nok to ¨mege´be, ajkukon a spanyolok harci kia´lta´sa´val: »Santiago!« Lovainkra cso ¨rg˝ oket szereltu ¨ nk az india´nok megre´miszte´se´re. A fegyverek do ¨rrene´se, a ku ¨ rto ¨k hangja e´s a lovak cso ¨rg˝ oi o ´ria´si riadalmat okoztak az india´nok ko ¨zo ¨tt. A spanyolok lerohanta´k e´s elkezdte´k lekasza˝ket. Azok annyira megre´mu bolni o ¨ ltek, hogy egyma´st letaposva e´s megfojtva pro ´ba´ltak meneku ¨ lni. Mivel fegyvertelenek voltak, a ta´mado ´ kereszte´nyeket semmilyen vesze´ly nem fenyegette. A lovassa´g lega´zolta, megsebesı´tette, vagy mego ¨lte a meneku ¨ l˝ oket. Az e´letben maradtakat a gyalogsa´g olyan sikeresen rohanta le, hogy hamarosan nagy re´szu ¨ k karde´len ve´gezte” „Maga a Korma´nyzo ´ kardot e´s t˝ ort ragadott, ne´ha´ny spanyollal bevetette maga´t az india´nok ko ¨ze´, e´s hatalmas ba´torsa´ggal eljutott Atahualpa gyaloghinto ´ja´ig. Mere´szen elkapta Atahualpa bal karja´t, e´s ´gy ı kia´ltott: »Santiago!«, ´am nem sikeru ¨ lt Atahualpa´t kira´ntania a hinto ´bo ´l, mert azt emberei magasra tartotta´k. Hia´ba o ¨ltu ¨ k meg a hinto ´t tarto ´ india´nokat, helyu ¨ kbe azonnal u ´ jak le´ptek, e´s a magasban tartotta´k, ´gy ı hosszu ´ ideig tartott, mı´g felu ¨ lkereked˝ket. Ve´gu tu ¨ nk rajtuk, e´s leme´sza´roltuk o ¨ l he´t vagy nyolc lovas nekirontott oldalro ´l a gyaloghinto ´nak, e´s nagy er˝ ofeszı´te´sek ´ara´n felborı´totta. ´Igy Atahualpa fogsa´gba esett, e´s a Korma´nyzo ´ maga´val vitte a sza´lla´shelye´re. Atahualpa ˝t maga´ra; mind kı´se´rete e´s a gyaloghinto ´ja´t hordozo ´ india´nok nem hagyta´k o ott pusztultak el ko ¨ru ¨ lo ¨tte” „Azok a ke´tse´gbeesett india´nok, akik me´g a te´ren maradtak, a fegyverek hangja´to ´l e´s a lovakto ´l megre´mu ¨ lve – ilyesmit me´g sohasem la´ttak – megpro ´ba´ltak egy falat ledo ¨ntve kimeneku ¨ lni a sı´ksa´gra. A lovassa´gunk ´atugratott a fe´lig kid˝ olt falon, e´s rohamra indult a puszta´ban, miko ¨zben ´gy ı kia´ltoztak: »Azokat a tarka ruha´sokat kapja´tok el! Egy se meneku ¨ ljo ¨n! La´ndzsa´t nekik!« Az o ¨sszes to ¨bbi india´n, aki Atahualpa´val jo ¨tt, Cajamarca´to ´l egy me´rfo ¨ldre ta´borozott harcra ke´szen, de nem mozdultak, e´s mindeko ¨zben nem akadt egyetlen india´n sem, aki kezet emelt volna a spanyolokra. Mikor a va´rost o ¨vez˝ o sı´ksa´gon maradt india´ncsapatok megla´tta´k u ¨ vo ¨ltve meneku ¨ l˝ o ta´rsaikat, nagy re´szu ¨ k szinte´n pa´nikba esett, e´s meneku ¨ lni kezdett. Do ¨bbenetes la´tva´ny volt, mert az ege´sz 25 vagy 30 kilome´teres vo ¨lgyet india´nok to ¨lto ¨tte´k
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
71
meg. Ma´r az e´jszaka is lesza´llt, e´s a lovassa´gunk me´g mindig az india´nokat kaszabolta a sı´ksa´gon, amikor felhangzott a ku ¨ rtjel, amely gyu ¨ lekez˝ ore szo ´lı´tott bennu ¨ nket a ta´borba” „Ha nem sza´llt volna le az e´jszaka, keve´s maradt volna e´letben a to ¨bb mint 40 000 india´nbo ´l. Hat- vagy he´tezer india´n feku ¨ dt ott holtan, e´s me´g rengetegen leva´gott karral e´s egye´b se´ru ¨ le´sekkel. Maga Atahualpa is elismerte, hogy 7000 embere´t o ¨ltu ¨ k meg a csata´ban. Az egyik gyaloghinto ´ban minisz´ gy t˝ tere, Chincha ura pusztult el, akit nagyon kedvelt. U unik, az Atahualpa hinto ´ja´t hordozo ´k mindannyian magas rangu ´ f˝ ono ¨ko ¨k e´s tana´csado ´k voltak. Mind meghaltak, aka´rcsak azok az india´nok, akik a to ¨bbi hinto ´ban e´s fu ¨ gg˝ o´agyban voltak. Cajamarca ura is elpusztult, e´s me´g sokan ma´sok; ´am az ˝ sza´muk oly hatalmas volt, hogy lehetetlen volt o ˝ket, mivel o ¨sszesza´molni o az Atahualpa ko ¨ru ¨ l szolga´latot teljesı´t˝ ok mind nagy urak voltak. Hihetetlen volt la´tni, hogy egy ilyen hatalmas uralkodo ´ ilyen ro ¨vid id˝ o alatt esik fogsa´gba u ´ gy, hogy ilyen o ´ria´si sereggel e´rkezett. Az igazsa´g az, hogy ez nem a mi er˝ oinknek volt ko ¨szo ¨nhet˝ o, mert oly kevesen voltunk. A hatalmas Isten kegyelme´b˝ ol to ¨rte´nt” „A hinto ´ja´bo ´l kira´ngatott Atahualpa o ¨lto ¨zete´t lete´pte´k a spanyolok. A Korma´nyzo ´ u ´ j ruha´kat hozatott neki, e´s amikor Atahualpa felo ¨lto ¨zo ¨tt, a Korma´nyzo ´ maga melle´ u ¨ ltette, e´s lecsillapı´totta afo ¨lo ¨tti du ¨ he´t e´s felindultsa´ga´t, hogy olyan gyorsan vesztette el magas rangja´t. A Korma´nyzo ´ ´gy ı szo ´lt Atahualpa´hoz: »Ne ba´nko ´dj aze´rt, mert verese´get szenvedte´l, e´s fogsa´gba este´l, mert azokkal a kereszte´nyekkel, akik velem jo ¨ttek, ba´r sza´muk cseke´ly, a tiedne´l nagyobb birodalmakat ho ´dı´tottam ma´r meg, e´s na´lad hatalmasabb uralkodo ´kat gy˝ oztem le, e´s ke´nyszerı´tettem a csa´sza´r uralma ala´, akinek szolga´ja ˝ parancsa´ra jo vagyok, e´s aki Spanyolorsza´g e´s az ege´sz vila´g kira´lya. Az o ¨t˝ tu ¨ nk megho ´dı´tani e fo ¨ldet, hogy mindenki megismerje Istent, e´s az O szent katolikus hite´t; e´s nemes ku ¨ ldete´su ¨ nk oka´n Isten, aki a mennyek e´s a Fo ¨ld, ˝ e´s minden dolgok teremt˝ oje, ezt aze´rt engedte, hogy megismerhesd Ot, e´s magad mo ¨go ¨tt hagyhasd vada´llatias, o ¨rdo ¨gi e´letedet. Ez az oka annak, hogy mi, kevesek legy˝ ozhettu ¨ k a hatalmas sereget. Ha ma´r felismerted a hiba´kat az ˝felse´ge e´letedben, akkor fogod majd mege´rteni, hogy a javadra va´lik, hogy o Spanyolorsza´g kira´lya parancsa´ra fo ¨ldedre le´ptu ¨ nk. A mi Urunk megengedte, hogy bu ¨ szkese´ged leto ¨ressen, e´s hogy india´n kereszte´nynek ne ´arthasson.«”
K O¨ V E S S U¨ K
azoknak az okoknak a la´ncolata´t, amelyek ehhez a nem mindennapi o ¨sszecsapa´shoz vezettek! Kezdju ¨ k a ko ¨zvetlen eseCSAK VISSZA
72
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
me´nyekkel; hogyan lehetse´ges, hogy amikor Pizarro e´s Atahualpa tala´lkozott Cajamarca´na´l, Pizarro ejtette foglyul Atahualpa´t, e´s o ¨lte halomra hı´veit, ahelyett, hogy Atahualpa o ´ria´si tu ´ ler˝ oben lev˝ o serege fogta volna el e´s o ¨lte volna meg Pizarro ´t? Ve´gu ¨ lis Pizarro ´nak mindo ¨ssze 62 lovasa e´s 106 gyalogosa volt, mı´g Atahualpa ko ¨ru ¨ lbelu ¨ l nyolcvanezres hadsereget vezetett. Ami pedig az el˝ ozme´nyeket illeti, hogyan keru ¨ lt Atahualpa egya´ltala´n Cajamar˝t, ahelyett, hogy Ataca´ba? Hogyan keru ¨ lt oda Pizarro, hogy foglyul ejtse o hualpa ment volna Spanyolorsza´gba I. Ka´roly elfoga´sa´ra? Mie´rt se´ta´lt bele Atahualpa abba, ami sza´munkra, akik ismerju ¨ k az eseme´nyeket, nyilva´nvalo ´ csapda´nak t˝ unik? Lehetse´ges-e, hogy azok a te´nyez˝ ok, amelyek Pizarro e´s Atahualpa tala´lkoza´sa´ban ko ¨zreja´tszottak, me´g nagyobb szerepet kaptak az ´ vila´g e´s az U ´ jvila´g ne´peinek, valamint egye´b ne´peknek a tala´lkoza´sa´ban? O Mie´rt fogta el Pizarro Atahualpa´t? Pizarro katonai fo ¨le´nye´t a spanyolok ace´lbo ´l ke´szu ¨ lt kardjai e´s egye´b fegyverei, ace´l pa´nce´lzata, l˝ ofegyverei, e´s lovai jelentette´k. Ezekkel a fegyverekkel szemben Atahualpa katona´i, akik nem rendelkeztek harci ´allatokkal, csupa´n k˝ o-, bronz-, vagy fabunko ´kat, buzoga´nyokat, e´s csataba´rdokat tudtak felsorakoztatni, kiege´szı´tve me´g parittya´kkal e´s be´lelt harci o ¨lto ¨ze´kkel. Az ilyen, felszerele´sb˝ ol ado ´do ´ egyenl˝ otlense´gek sza´mtalan ma´s o ¨sszecsapa´sban bizonyultak do ¨nt˝ onek az euro ´paiak e´s az ame˝slakosok, illetve ma´s ne´pek ko rikai o ¨zo ¨tt. Csak azok az india´n to ¨rzsek voltak ke´pesek e´vsza´zadokon ´at ellena´llni az euro ´pai ho ´dı´ta´snak, amelyek a lovak e´s l˝ ofegyverek haszna´lata´nak elsaja´tı´ta´sa´val cso ¨kkenteni tudta´k katonai ha´tra´nyukat. Az ´atlagos fehe´r amerikai szemei el˝ ott az „india´n” szo ´ hallata´n egy lovas india´n t˝ unik fel a pre´rin, keze´ben puska´val – mint azok a sziu ´ harcosok, akik 1876-ban, a hı´res Little Big Horn-i csata´ban megsemmisı´tette´k a George Cluster ta´bornok ´altal vezetett amerikai hadsereget. Ko ¨nnyen megfeledkezu ¨ nk arro ´l, hogy a lovak e´s a puska´k az ˝slakossa´g sza´ma´ra eredetileg ismeretlenek voltak, ezek az euro amerikai o ´paiakkal e´rkeztek Amerika´ba, e´s haszna´latuk lassanke´nt ´atalakı´totta az india´n ´ szak-Amerika sı´kko ¨zo ¨sse´geket. A lovaknak e´s puska´knak ko ¨szo ¨nhet˝ oen az E sa´gain e´l˝ o india´nok, a de´l-chilei Arauka india´nok, e´s az argentin pampa´kon e´l˝ o india´nok ba´rmely ma´s e´szak-amerikai india´n to ¨rzsne´l hosszabb ideig ´alltak ellen a bea´ramlo ´ fehe´reknek, e´s ereju ¨ ket csak a fehe´r korma´nyok ´atfogo ´ katonai hadm˝ uveletei tudta´k megto ¨rni az 1870-es e´s 1880-as e´vekben. Nehe´z manapsa´g felfogni azt a hihetetlen sza´mbeli fo ¨le´nyt, amellyel szemben a spanyolok hadifelszerele´se gy˝ ozelmet hozott. Az ime´nt leı´rt cajamarcai u ¨ tko ¨zetben 168 spanyol katona me´rt megsemmisı´t˝ o csapa´st az o ¨tsza´zszoros ˝slakos seregre, e´s india´nok ezreit o tu ´ ler˝ oben le´v˝ o amerikai o ¨lte´k meg, mı´g
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
73
˝k egyetlen embert sem veszı´tettek. A besza´molo o ´k, amelyek leı´rja´k Pizarro ke´s˝ obbi csata´it az inka´k ellen, Cortes azte´kok elleni ho ´dı´ta´sait, e´s ma´s u ¨ tko ¨˝slakosok csaptak o zeteket, melyekben euro ´paiak e´s amerikai o ¨ssze, u ´ jra e´s u ´ jra olyan eseme´nyekr˝ ol szo ´lnak, amelyekben ne´ha´ny tucat euro ´pai lovas ve´res harcokban india´nok ezreit futamı´totta meg. Mı´g Pizarro Atahualpa hala´la uta´n eljutott az inka´k f˝ ova´rosa´ba, Cuzco ´ba, ne´gy hasonlo ´ csata´ra keru ¨ lt sor: Jauja´na´l, Vilcashuamanna´l, Vilcaconga´na´l e´s Cuzco ´na´l. Az ezekben re´sztvev˝ o spanyol lovasok sza´ma – a fenti va´rosok sorrendje´ben – mindo ¨ssze 80, 30, 110 e´s 40 volt, e´s ezek minden esetben to ¨bb ezer, vagy to ¨bb tı´zezer india´nnal ´alltak szemben. Nem lehet ezeket a spanyol gy˝ ozelmeket egyszer˝ uen a szo ¨vetse´ges ameri˝slakosok segı´tse´ge´nek, a sosem la´tott spanyol fegyverek e´s lovak le´lekkai o tani hata´sa´nak, vagy (ahogy to ¨bben ´allı´tja´k) annak tulajdonı´tani, hogy az inka´k a spanyolokat visszate´r˝ o istenu ¨ knek, Viracocha´nak ve´lte´k. Mind Pizarro, mind Cortes els˝ o sikerei vonzotta´k a bennszu ¨ lo ¨tt szo ¨vetse´geseket. Azonban sokukbo ´l nem lehetett volna szo ¨vetse´ges, hogyha a me´g magukban ´allo ´ spa˝ket arro nyolok kora´bbi pusztı´ta´sainak sikerei nem gy˝ ozik meg o ´l, hogy az ellena´lla´s teljesen hia´bavalo ´ lenne, e´s jobban ja´rnak, ha az ese´lyesebbek oldala´ra ´allnak. Az az u ´ jdonsa´g, amit a lovak, az ace´lfegyverek e´s puska´k jelentettek, ke´tse´gkı´vu ¨ l megbe´nı´totta´k az inka´kat Cajamarca´na´l, ´am a Cajamarca´t ko ¨vet˝ o csata´kat olyan elsza´ntan ku ¨ zd˝ o inka seregek ellen kellett megvı´vni, akik ma´r la´tta´k a spanyolok fegyvereit e´s lovait. Az els˝ o ho ´dı´ta´st ko ¨vet˝ o hat e´ven belu ¨ l az inka´k ke´t elkeseredett, nagyszaba´su ´ e´s jo ´l el˝ oke´szı´tett felkele´st indı´tottak a spanyolok ellen. Kudarcaik oka minden esetben a spanyolok jo ´val fejlettebb fegyverzete volt. Az 1700-as e´vekre a kard helyett a puska´k va´ltak az euro ´pai ho ´dı´to ´k f˝ o er˝ osse´ge´ve´ az amerikai e´s ma´s bennszu ¨ lo ¨tt ne´pek ellen vı´vott harcban. 1808ban pe´lda´ul egy Charlie Savage nev˝ u brit tengere´sz e´rkezett muske´ta´kkal e´s biztos ke´zzel a Fidzsi-szigetekre. A tala´lo ´ nev˝ u Savage (Vadember) elkezdte egymaga felborı´tani Fidzsi hatalmi egyensu ´ lya´t. Sza´mos h˝ ostette´nek egyike alkalma´val kenuja´n egy fidzsi faluhoz evezett, l˝ ota´volsa´gon belu ¨ l mega´llt a falu kerı´te´se el˝ ott, e´s tu ¨ zet nyitott a ve´dtelen lako ´kra. Annyi ´aldozatot szedett, hogy a falu tu ´ le´l˝ oi a felhalmozott holttestek mo ¨go ¨tt kerestek menede´ket, e´s a falu melletti patak ve´rt˝ ol vo ¨ro ¨slo ¨tt. Megsza´mla´lhatatlanul sok olyan pe´lda´t lehetne me´g emlı´teni, amelyben a l˝ ofegyverrel nem rendelkez˝ o bennszu ¨ lo ¨ttek szembesu ¨ ltek a puska ereje´vel. Amikor a spanyolok leiga´zta´k az inka´kat, a l˝ ofegyverek me´g cseke´ly szerepet ja´tszottak. Az akkori puska´kat (az u ´ n. szaka´llas puska´t) nehe´z volt meg-
74
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
to ¨lteni e´s elsu ¨ tni, e´s Pizarronak mindo ¨ssze egy tucatnyi ´allt rendelkeze´se´re ezekb˝ ol. Amikor sor keru ¨ lt haszna´latukra, le´lektani hata´suk valo ´ban nagy volt. Sokkal fontosabbak voltak azonban a spanyolok ace´lbo ´l ke´szu ¨ lt kardjai, la´ndzsa´i e´s t˝ orei, ezek az er˝ os e´s e´les fegyverek, amelyek ko ¨nnyen ´athatoltak az india´nok ve´kony pa´nce´lja´n. Ezzel szemben az india´nok tompa bunko ´i, ba´r alkalmasak voltak arra, hogy a spanyolokat e´s lovaikat megsebesı´tse´k, ritka´n voltak hala´losak. A spanyolok ace´l- vagy sodronypa´nce´lja, de legf˝ oke´ppen ace´lsisakja ´altala´ban hate´kony ve´delmet nyu ´ jtott az u ¨ te´sek ellen, mı´g az indi´anokat be´lelt pa´nce´ljaik nem ve´dte´k meg az ace´lfegyverekkel szemben. A szemtanu ´ k elbesze´le´seib˝ ol kit˝ unik az a hatalmas fo ¨le´ny, amit a spanyo˝ro lok lovai jelentettek. A lovasok ko ¨nny˝ uszerrel lehagyta´k az india´n o ¨ket, miel˝ ott me´g azok figyelmeztetni tudta´k volna a ha´tuk mo ¨go ¨tt lev˝ o india´n csapatokat, e´s hala´lra tudta´k tiporni a gyalogos india´nokat. Egy lovasroham ´altal keltett megdo ¨bbene´s, a lovak mozge´konysa´ga, a ta´mada´s gyorsasa´ga e´s az a ve´dett harci emelve´ny, amit egy lo ´ jelent, nyı´lt terepen szinte tehetetlenne´ teszik a gyalogsa´got. A lovak hate´konysa´ga nemcsak annak a re´mu ¨ letnek tulajdonı´thato ´, amelyet az ellenu ¨ k els˝ o ´zben ı harcolo ´ katona´kban keltenek. Az 1536-os nagy inka felkele´s ideje´re az inka´k ma´r megtanulta´k, hogy hogyan ve´dekezhetnek a lovassa´ggal szemben u ´ gy, hogy a spanyol lovasokat keskeny ´ m az inka´k, csaku szorosokban ta´madja´k e´s semmisı´tik meg. A ´ gy, mint ma´s gyalogos katona´k, sosem voltak ke´pesek nyı´lt terepen legy˝ ozni a lovassa´got. Amikor Quizo Yupanqui, Atahualpa uto ´da´nak, Manco inka csa´sza´rnak legjobb ta´bornoka ostrom ala´ vette a Lima´ban tarto ´zkodo ´ spanyolokat 1536ban, e´s megpro ´ba´lta rohammal bevenni a va´rost, ke´t spanyol lovasosztag a sı´k terepen nekirontott a tu ´ ler˝ oben le´v˝ o india´n seregnek, e´s az els˝ o roham sora´n mego ¨lte´k Quizot o ¨sszes parancsnoka´val egyu ¨ tt, hadserege´t pedig megfutamı´totta´k. Egy hasonlo ´ lovasta´mada´s alkalma´val, amikor az Cuzco ´na´l ostromolta a spanyolokat, maga´nak Manco csa´sza´rnak a legjobb katona´it verte sze´t 26 lovas. A lovaknak ko ¨szo ¨nhet˝ o harcmodorva´lta´s ha´ziası´ta´ssal kezd˝ odo ¨tt i. e. 4000 ko ¨ru ¨ l, a Fekete-tengert˝ ol e´szakra fekv˝ o sztyeppe´ken. A lovak lehet˝ ove´ tette´k tulajdonosaiknak, hogy sokkal nagyobb ta´volsa´gokat ja´rjanak be, mint ami gyalog lehetse´ges, hogy meglepete´sszer˝ uen ta´madjanak, e´s hogy elmeneku ¨ ljenek, miel˝ ott me´g egy na´luk er˝ osebb ve´d˝ osereg o ¨sszegy˝ ulhet. Ezen ´allatoknak Cajamarca´na´l ja´tszott szerepe ´gy ı egy olyan fegyvert pe´lda´z, amely 6000 e´ven ´at, a XX. sza´zad eleje´ig hate´kony maradt, e´s amelyet ve´gu ¨ l minden fo ¨ldre´szen alkalmaztak. A lovassa´g fontos katonai szerepe ege´szen az I. vila´gha´boru ´ ig megmaradt. Ha figyelembe vesszu ¨ k azokat az el˝ onyo ¨ket, amiket a spanyo-
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
75
lok lovai, ace´lfegyverei e´s pa´nce´lzata jelentett a fe´met nem haszna´lo ´ gyalogos katona´kkal szemben, akkor nem is olyan meglep˝ o, hogy a spanyolok sorra megnyerte´k hatalmas tu ´ ler˝ o ellen vı´vott csata´ikat. Hogy keru ¨lt Atahualpa Cajamarca´ba? Atahualpa e´s serege e´ppen akkor nyert meg ne´ha´ny do ¨nt˝ ou ¨ tko ¨zetet egy olyan polga´rha´boru ´ ban, amely az inka´kat megosztotta e´s sebezhet˝ ove´ tette. Pizarro ezt gyorsan felme´rte e´s kihaszna´lta. A polga´rha´boru ´ kito ¨re´se´t az okozta, hogy egy himl˝ oja´rva´ny, amelyet spanyol telepesek hoztak magukkal Panama´ba e´s Kolumbia´ba, gyorsan terjedt a de´l-amerikai india´nok ko ¨zo ¨tt, e´s 1526 ko ¨ru ¨ l mego ¨lte Huyna Capac inka csa´sza´rt udvartarta´sa´nak nagy re´sze´vel egyu ¨ tt, majd nem sokkal ra´ kijelo ¨lt o ¨ro ¨ko ¨se´t, Ninan Cuyuchit is. E hala´lesetek versenge´st robbantottak ki a tro ´ne´rt Atahualpa e´s fe´ltestve´re, Huascar ko ¨zo ¨tt. Ha nem lett volna a ja´rva´ny, a spanyolok egy egyse´ges birodalommal tala´lta´k volna szemben magukat. Atahualpa cajamarcai jelenle´te ´gy ı a vila´gto ¨rte´nelem egyik kulcsfontossa´gu ´ te´nyez˝ oje´t hangsu ´ lyozza: azokat a betegse´geket, amelyekkel meglehet˝ osen nagy immunita´ssal bı´ro ´ ne´pek a ve´dettse´ggel egya´ltala´n nem rendelkez˝ o ne´peket fert˝ oztek meg. Himl˝ o, kanyaro ´, influenza, tı´fusz, bubo ´pestis e´s egye´b Euro ´pa´ban honos fert˝ oz˝ o betegse´gek do ¨nt˝ o szerepet ja´tszottak az euro ´pai ho ´dı´ta´sokban azzal, hogy megtizedelte´k ma´s fo ¨ldre´szek lako ´it. Pe´lda´ul a spanyolok els˝ o, sikertelen ta´mada´sa uta´n egy himl˝ oja´rva´ny so ¨po ¨rt ve´gig az azte´kokon is, e´s mego ¨lte Cuitla´huac azte´k csa´sza´rt, aki csupa´n ro ¨vid id˝ ore ko ¨vette a tro ´non Montezuma´t. Az euro ´paiak ´altal behurcolt kanyaro ´ Amerika-szerte to ¨rzsr˝ ol to ¨rzsre terjedt, magukat az euro ´paiakat is megel˝ ozve, e´s becsle´sek ˝slakos popula´cio szerint a Kolumbusz el˝ otti amerikai o ´ 95%-a´t elpusztı´totta. ´Igy t˝ untek el a legne´pesebb e´s legjobban szervezett e´szak-amerikai bennszu ¨lo ¨tt ta´rsadalmak is, a Mississippi-ko ¨rnye´ki to ¨rzsek, me´g miel˝ ott az euro ´paiak le´trehozta´k volna els˝ o telepu ¨ le´seiket a Mississippi mente´n. Egy 1713-as himl˝ oja´rva´ny volt a legnagyobb le´pe´s abban a pusztı´ta´sban, amelyet az euro ´pai telepesek a de´l-afrikai bennszu ¨ lo ¨tt san ne´p ko ¨re´ben ve´ghezvittek. Nem sokkal azuta´n, hogy 1778-ban a britek letelepedtek Sydneyben, kito ¨rt az els˝ o olyan ja´rva´ny, amely megtizedelte az ausztra´l bennszu ¨ lo ¨tteket. Jo ´l ismert pe´lda a csendes-o ´cea´ni szigetekr˝ ol az a ja´rva´ny, amely 1806-ban Fidzsin so ¨po ¨rt ve´gig, e´s amelyet az a ne´ha´ny euro ´pai tengere´sz vitt maga´val, akik a hajo ´to ¨re´st szenvedett Argo roncsa´ro ´l verg˝ odtek partra. Hasonlo ´ ja´rva´nyok kı´se´rte´k Tonga, Hawaii e´s ma´s csendes-o ´cea´ni szigetek to ¨rte´nelme´t is. Mindezzel azonban nem azt akarom sugallni, hogy a betegse´gek szerepe a to ¨rte´nelemben kiza´ro ´lag az volt, hogy utat nyissanak az euro ´pai terjeszke´ zsia e´s de´s el˝ ott. A mala´ria, a sa´rgala´z e´s a tro ´pusi Afrika, India, De´lkelet-A
76
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
´ j-Guinea ma´s betegse´gei jelentette´k a legnagyobb akada´lyt az euro U ´pai gyarmatosı´ta´s sza´ma´ra ezeken a teru ¨ leteken. Hogy keru ¨lt Pizarro Cajamarca´ba? Mie´rt nem pro ´ba´lta inka´bb Atahualpa megho ´dı´tani Spanyolorsza´got? Pizarro annak a technolo ´gia´nak ko ¨szo ¨nhet˝ oen keru ¨ lt Cajamarca´ba, amely lehet˝ ove´ tette azoknak a hajo ´knak a mege´pı´te´se´t, amelyekkel az Atlanti-o ´cea´non ´at Spanyolorsza´gbo ´l Panama´ba vitorla´zott, majd a Csendes-o ´cea´non Panama´bo ´l Peruba. Ilyen technolo ´gia hia´nya´ban Atahualpa nem terjeszkedhetett De´l-Amerika´bo ´l a tengerentu ´ lra. Magukon a hajo ´kon kı´vu ¨ l Pizarro jelenle´te azon a ko ¨zpontosı´tott politikai szervezeten is mu ´ lott, amelynek segı´tse´ge´vel Spanyolorsza´g finanszı´rozni tudta a hajo ´k e´pı´te´se´t, lege´nyse´ge´t e´s felszerele´se´t. Az inka birodalomnak is megvolt a maga ko ¨zpontosı´tott politikai szervezete, ´am ez ve´gs˝ o soron ha´tra´nya´ra va´lt, mert Pizarro Atahualpa elfoga´sa´val se´rtetlenu ¨ l vette keze´be az inka parancsnoksa´got. Mivel az inka´k hatalmi rendszeru ¨ ket nagyon er˝ osen az istenhez hasonlo ´ egyeduralkodo ´jukkal azonosı´totta´k, Atahualpa hala´la´val a rendszer sze´tesett. A hajo ´e´pı´te´s technolo ´gia´ja politikai szervezettse´ggel pa´rosı´tva hasonlo ´an fontos szerepet ja´tszott az euro ´paiak terjeszkede´se´ben ma´s fo ¨ldre´szeken is, aka´rcsak sok ma´s ne´p terjeszkede´se´ben. Az ´ra ı ´s is azok ko ¨ze´ a te´nyez˝ ok ko ¨ze´ sorolhato ´, amelyek a spanyolokat Peruba vitte. Spanyolorsza´g rendelkezett vele, az inka birodalom azonban nem. Az informa´cio ´ sokkal messzebbre, pontosabban e´s re´szletesebben juthat el ´ra ı ´s u ´ tja´n. A Kolumbusz u ´ tjairo ´l e´s Cortes mexiko ´i ho ´dı´ta´sairo ´l szo ´lo ´ ´rott ı ´ jvila´gba. Levelek e´s informa´cio ´ hata´sa´ra kezdtek a spanyolok beo ¨zo ¨nleni az U pamfletek adta´k a motiva´cio ´t e´s a hajo ´sok sza´ma´ra szu ¨ kse´ges re´szletes u ´ tbaigazı´ta´st. A Pizarro tetteir˝ ol szo ´lo ´ els˝ o nyilva´nossa´gra hozott jelente´st, amelyet ta´rsa, Cristobal de Mena kapita´ny ´rt, ı 1534 ´aprilisa´ban nyomtatta´k Sevilla´ban, mindo ¨ssze kilenc ho ´nappal Atahualpa kive´gze´se uta´n. Az ´ra ı ´s nagy siker lett, amelyet hamarosan lefordı´tottak to ¨bb euro ´pai nyelvre, e´s amely u ´ jabb spanyol gyarmatosı´to ´k ´aradata´t indı´totta u ´ tnak Peruba, hogy segı´tsenek Pizarro ´nak me´g jobban megszorongatni az orsza´got. Mie´rt se´ta´lt be Atahualpa a csapda´ba? Az eseme´nyek ismerete´ben do ¨bbenetesnek tala´ljuk, hogy Atahualpa csak u ´ gy beması´rozott Pizarro ´atla´tszo ´ csapda´ja´ba Cajamarca´na´l. Maguk a spanyolok is meglep˝ odtek saja´t sikeru ¨ko ¨n. A magyara´zatban kiemelked˝ o szerepet kapott az ´ra ı ´sbelise´g. A ko ¨zvetlen magyara´zat az, hogy Atahualpa´nak nagyon keve´s ismerete volt a spanyolokro ´l, katonai ereju ¨ kr˝ ol e´s sza´nde´kaikro ´l. Azt a keveset, amit tudott, szo ´besze´d u ´ tja´n tudta meg, f˝ oke´nt atto ´l a ko ¨vett˝ ol, aki ke´tnapos la´togata´st tett Pizarro serege´ne´l, mikor azok a tengerpartro ´l u ´ tban voltak az orsza´g
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
77
belseje fele´. A ko ¨vet akkor la´tta a csapatot, amikor legkeve´sbe´ szervezettnek mutatkozott; elmondta Atahualpa´nak, hogy a ko ¨zelg˝ o csapat nem harcosok´ rthet˝ bo ´l ´all, e´s hogy 200 india´nnal ko ¨nnyen u ´ tjukat ´allhatja. E o mo ´don Atahualpa´nak esze´be sem jutott, hogy a spanyolok ereje fe´lelmetes, e´s hogy azok ˝t. minden ok ne´lku ¨ l megta´madhatja´k o ´ jvila´gban egy sz˝ Az ´ra ı ´s tudoma´nya az U uk elit kiva´ltsa´ga volt a modern Mexiko ´ e´s ne´ha´ny szomsze´dos teru ¨ let ne´pei ko ¨re´ben, az inka birodalomto ´l messze e´szakra. Ba´r a spanyolok az inka´k e´szaki hata´ra´to ´l mindo ¨ssze 1000 kilome´terre fekv˝ o Panama megho ´dı´ta´sa´t ma´r 1510-ben megkezdte´k, u ´ gy t˝ unik, az inka´k me´g csak a spanyolok le´teze´se´r˝ ol sem tudtak 1527-ig, amikor Pizarro el˝ oszo ¨r partra sza´llt Peruban. Atahualpa´nak fogalma sem volt arro ´l, hogy a spanyolok ma´r leiga´zta´k a leghatalmasabb e´s legne´pesebb ko ¨ze´pamerikai india´n ta´rsadalmakat. Sza´munkra ma nemcsak Atahualpa´nak az elfoga´sa´hoz vezet˝ o magatarta´sa meglep˝ o, hanem a foglyul ejte´se´t ko ¨vet˝ o viselkede´se is. Hı´res va´ltsa´gdı´ja´t abban a naiv hitben aja´nlotta fel, hogy ha kifizette a spanyolokat, azok majd ˝t e´s ta´voznak. Nem fogta fel, hogy Pizarro csapata egy szabadon engedik o ˝rse volt, amely tarto olyan hatalom el˝ oo ´s ho ´dı´ta´sra to ¨rekedett, e´s nem egyszeri rajtau ¨ te´sre. Atahualpa nem ´allt egyedu ¨ l ve´gzetes te´vede´se´vel. Me´g Atahualpa elfoga´sa uta´n is sikeru ¨ lt Francisco Pizarro five´re´nek, Hernando Pizarro ´nak Atahualpa legf˝ obb veze´re´t, a hatalmas sereg e´le´n ´allo ´ Chalcuchima´t csellel foglyul ejtenie. Chalcuchima balle´pe´se fordulo ´pontot jelentett az inka ellena´lla´s o ¨sszeomla´sa´ban, egy olyan momentumot, amelynek fontossa´ga maga´nak Atahualpa´nak az elfogata´sa´val vetekszik. Montezuma azte´k csa´sza´r me´g su ´ lyosabb ˝t te´vede´st ko ¨vetett el, amikor Cortest visszate´r˝ o istennek ve´lte, e´s beengedte o apro ´ serege´vel az azte´k f˝ ova´rosba, Tenochtitla´nba. Ennek az lett a ko ¨vetkezme´nye, hogy Cortes foglyul ejtette Montezuma´t, majd nekikezdett Tenochtitla´n e´s az azte´k birodalom megho ´dı´ta´sa´nak. Leegyszer˝ usı´tve, Atahualpa, Chalcuchima, Montezuma e´s sza´mtalan ma´s, euro ´paiak ´altal ra´szedett amerikai bennszu ¨ lo ¨ttf˝ ono ¨k baklo ¨ve´se annak tud´ jvila´gbo ´ vila´ghato ´ be, hogy az U ´l egyetlen le´lek sem ja´rt me´g kora´bban az O ban, e´s ´gy ı terme´szetesen semmife´le konkre´t informa´cio ´juk nem lehetett a ´ m me´g ´gy spanyolokro ´l. A ı is nehe´z elkeru ¨ lni azt a ko ¨vetkeztete´st, hogy Atahualpa gyanakvo ´bb kellett volna legyen, ha ta´rsadalma az emberi magatarta´snak ma´r sze´lesebb ska´la´ja´val tala´lkozott volna. Amikor Pizarro Cajamarca´ba e´rkezett, neki sem volt egye´b ismerete az inka´kro ´l, mint amit az 1527 e´s 1531 ko ¨zo ¨tt kivallatott inka alattvalo ´kto ´l megtudott. Azonban, ba´r maga Pizarro
78
´ BORU ´ K, JA ´ RVA ´ NYOK, TECHNIKA ´K HA
to ¨rte´netesen analfabe´ta volt, olyan ta´rsadalombo ´l e´rkezett, amelyben hagyoma´nya volt az ´ra ı ´sbelise´gnek. A spanyolok Euro ´pa to ¨bb ezer e´vre visszamen˝ o to ¨rte´nelme´n kı´vu ¨ l sok Euro ´pa´to ´l ta´voli korta´rs civiliza´cio ´t ismertek ko ¨nyvekb˝ ol. Pizarro Atahualpa´nak ´allı´tott csapda´ja´t nyı´ltan Cortes sikeres strate´gia´ja´ra alapozta. Ro ¨viden, az ´ra ı ´sbelise´g hatalmas tuda´sanyagot biztosı´tott a spanyolok sza´ma´ra az emberi magatarta´sro ´l e´s to ¨rte´nelemr˝ ol. Ezzel szemben Atahualpa´nak nemcsak hogy fogalma sem volt magukro ´l a spanyolokro ´l, e´s nem rendelkezett semmife´le tapasztalattal ba´rmife´le tengerentu ´ li ho ´dı´to ´kkal kapcsolatban, de me´g csak nem is hallott (vagy olvasott) arro ´l, hogy ba´rki ma´s, ba´rhol a vila´gon valamikor is hasonlo ´ vesze´lynek lett volna kite´ve a to ¨rte´nelem folyama´n. A tapasztalatok e ku ¨ lo ¨nbse´ge ke´sztette Pizzarro ´t arra, hogy csapda´ja´t fela´llı´tsa, e´s Atahualpa´t arra, hogy belese´ta´ljon.
ATAHUALPA
azoknak a ko ¨zvetlen te´nyez˝ oknek a sora´t ´ jvila´illusztra´lja, amelyek eredme´nyeke´pp az euro ´paiak ho ´dı´totta´k meg az U got, e´s nem az amerikai bennszu ¨ lo ¨ttek Euro ´pa´t. Pizarro sikere´nek ko ¨zvetlen okai ko ¨ze´ sorolhatjuk a l˝ ofegyverekre, ace´lfegyverekre e´s lovakra e´pu ¨ l˝ o ha˝shonos fert˝ ditechnika´t, az Eura´zsia´ban o oz˝ o betegse´geket, valamint az ´ra ı ´st. Jo ´val azel˝ ott, hogy a l˝ ofegyverek e´s az ace´l gya´rta´sa megkezd˝ odo ¨tt volna, az emlı´tett te´nyez˝ ok ne´melyike ma´r el˝ osegı´tette ne´ha´ny nem euro ´pai ne´p terjeszkede´se´t, ahogy azt a ke´s˝ obbi fejezetek sora´n la´tni fogjuk, e´s ma´r ne´mileg va´zoltuk. ´ SA TEHA ´T ELFOGA
¨ TKO ¨ ZET A CAJAMARCAI U
79
Me´g mindig va´laszra va´r azonban az az alapvet˝ o ke´rde´s, hogy mie´rt Euro ´pa jutott mindezeknek a ko ¨zvetlen el˝ onyo ¨knek a birtoka´ba, e´s mie´rt nem ´ jvila´g. Mie´rt nem az inka´k voltak azok, akik feltala´lta´k a l˝ az U ofegyvert e´s az ace´lkardot, u ¨ ltek olyan fe´lelmetes ´allatok ha´ta´n, mint a lovak, hordoztak olyan betegse´geket, amelyekkel szemben az euro ´paiak ve´dtelenek voltak; ˝k e´pı´tettek o mie´rt nem o ´cea´nja´ro ´ hajo ´kat, hoztak le´tre fejlett politikai szervezetet, vagy tudta´k saja´t javukra fordı´tani to ¨bb ezer e´v ´rott ı to ¨rte´nelme´t? Ezek ma´r nem azokra a ko ¨zvetlen okokra vonatkozo ´ ke´rde´sek, amelyeket e fejezetben ta´rgyaltunk, hanem azoknak az eredend˝ o okoknak a ke´rde´sei, amelyekkel a ko ¨nyv ko ¨vetkez˝ o ke´t re´sze foglalkozik.
