A Brunszvik Teréz Óvoda nevelési gyakorlata
„Nyitva van az aranykapu” Bevezető Óvodánk 1973-ban nyitotta ki kapuját. Nyitva áll az „aranykapu” itt: -
a gyerekek előtt, bejöhet körülnézni, ismerkedni óvodáskora előtt is, visszavárjuk beszélgetni óvodáskora után is
-
a szülők előtt, hiszen a nap bármely szakában hozhatja, megnézheti, elviheti gyermekét. Megválaszthatja gyermeke csoportösszetételét, óvónőjét. Partnerként kezelik a különböző nevelési feladatok megvalósításakor, szervezési feladatokban. Lehet ötlete, kérdése, véleménye.
-
a pedagógusok előtt, hiszen ez a nyitottság teret ad az új módszerek kipróbálásának.
Lehetőségük van az egyéniségükhöz illő, képességeiknek megfelelő továbbképzésre, önképzésre. A Brunszvik óvoda a város legnagyobb óvodája. Tíz csoportjában húsz képzett óvónő foglalkozik a gyerekekkel. Óvodapedagógusainkat mindig is az egymás munkája iránti tisztelet és érdeklődés jellemezte. A szakmai kérdések adott szituációban történő megbeszélése; új, a gyermekek életkorához és a helyi sajátosságokhoz jobban alkalmazkodó eljárások adaptálása, alakítása;
a
különböző
nevelési
módszerek
hatékonyságának
vizsgálata
ekkora
nevelőtestületben mindig könnyebben megvalósítható. Helyi programunkat magunk készítettük el. Nevelési gyakorlatunk pedagógiai alapja a gyermekközpontúság. Az „Óvodai nevelés országos alapprogramjára” épül, az óvoda (mint nevelési szintér) hagyományosan kialakult funkcióinak, szerepének, nevelési rendszerének hatékonyságát, egyediségét hirdeti. Az óvoda alternatív arculatát a nevelőtestületben tevékenykedő óvónők alakítják ki, hiszen a különböző pedagógiai módszerek között szabadon választhatnak. 2003-tól a VI. számú óvoda megszűnt és két csoportja a mi óvodánkba került. A szülők és pedagógusok kívánsága volt, hogy programjukat tovább folytathassák. Gyermekközpontú szemléletünktől, nevelési gyakorlatunktól és módszereinktől nem áll távol programjuk. Nevelési gyakorlatuk röviden összefoglalása: „A kisgyermeket körülöleli egy családias
légkörű óvoda, ahol elsősorban játszik, és a játékán keresztül jut el a környező világ megismeréséhez, miközben énekel, verset mond, mesét hallgat, számol, tornázik, rajzol, fest, barkácsol, kirándul, süt-főz, tehát indirekt módon tanul. Önmagát bizonyos fokig ellátja, segít a felnőtteknek, így munkát is végez. Mi óvónők pedagógiai, pszichológiai tudatossággal biztosítjuk a gyermek testi és lelki szükségleteinek
kielégítését:
az
egészséges
óvoda
nevelési
életmódot,
érzelmi,
értelmi
nevelést,
bevált,
markáns
elemeit
közös
nevelési
szocializációt.” A
Családi
programfejlesztésként
próbáltuk
gyakorlatának
beépíteni,
integrálni
jól az
immáron
gyakorlatunkba. Brunszvik Óvoda nevelői
A Brunszvik Óvoda nevelési rendszerének ábrája Az egészséges életmód alakítása Tervezés Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása Tevékenységek Az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása Környezet Megvalósítás: az óvónők által választott módszerek, eszközök, az óvoda szervezeti keretei, formái Nevelési feladatai A Brunszvik Óvoda célja A fejlődés várható eredménye óvodáskor végére
1. Helyzetkép A Brunszvik Teréz Óvoda Oroszlány legnagyobb óvodája. Az óvoda épülete a város lakótelepi részén helyezkedik el. Tíz csoportszobával, jól felszerelt tornateremmel, korszerű főzőkonyhával és kiszolgáló helységekkel rendelkezik. Az épületet nagy, sok mozgásra lehetőséget nyújtó óvodakert veszi körül. A csúszdák, babaházak, mászókák, focipályák, hinták a medence és a homokozók változatos mozgási és játék lehetőségeket biztosítanak. Csoportjai vegyes és homogén életszervezésűek. A környezetünkben élő családok átlagos anyagi körülmények között, összkomfortos lakásokban élnek. A szülők iskolázottsága eltérő: az általános iskolától az egyetemi végzettségig mindenféle előfordul. A nagyszülők többsége még aktívan dolgozik, nem érte el a nyugdíjkorhatárt, így kevesebb segítséget tud nyújtani a gyermeknevelésben. Azokban a családokban, ahol mindkét szülő dolgozik, a kisgyerek naponta legalább nyolc órát tölt az óvodában. A gyerekekkel való együttlétre kevesebb idejük jut, de tapasztalataink szerint intenzívebben élik meg azt. A társadalmunkban lezajlott negatív változások városunkba is begyűrűztek, fokozódik a munkanélküliség, megkezdődött a középréteg elszegényedése. Az ilyen családokban nevelkedő kisgyerekeknek a nevelésében az óvodánk hatékony segítséget tud nyújtani a gyermekvédelmi programja segítségével. Nevelőtestületünk 20 óvónőből (akik felsőfokú végzettségűek, 4 fő szakvizsgával egyenértékű képesítést szerzett, további három óvónő folytat ilyen irányú tanulmányokat) áll. Pedagógusaink korai fejlesztésre irányuló szakképzésen, tartásjavító testnevelési tanfolyamon, környezetismereti és védelmi kurzuson, vizuális, ének és pedagógiai módszereket megismertető előadásokon vettek részt. A program beindítása után a szakvizsgáról szóló törvény értelmében hétévenként legalább 120 órás továbbképzésen kell részt vennie minden óvónőnek. Fokozatosan, a továbbképzési programot és a beiskolázási tervet figyelembe véve azt szeretnénk, ha óvodánkból minél többen vállalkoznának a szakvizsga megszerzésére. A szorosan vett szakmai továbbképzések mellett ma már szükséges intézményértékelési, szervezetfejlesztési, minőségbiztosítási, számítástechnikai, uniós ismeretekkel is rendelkezni. Ezen ismeretek elsajátítását is lehetőségeinkhez mérten ösztönözni fogjuk. Nevelőmunkánkat jól képzett dajkák segítik mind a nevelési mind szervezési feladatok megoldásában.
Minél tökéletesebb a gyermeket körülvevő környezet, annál kevesebb óvónői beavatkozásra van szükség. Olyan környezetet igyekszünk teremteni, ahol a gyerekek jól érzik magukat. A térelválasztókkal kialakított kuckókat, babaszobákat örömmel használják a gyerekek. Minden játék, berendezés alapvető ismérvének a gyerekléptékűségnek, biztonságosságnak, használhatóságnak, tisztíthatóságnak, esztétikusságnak, természetes alapanyagúságnak kell lennie. A gyermekek mindennapi tevékenységeihez szükséges eszközöket, játékokat a fenntartó
által
biztosított
költségvetési
keret
felhasználásával,
a
szülők
önkéntes
támogatásával, a Brunszvik Óvodásokért Alapítvány segítségével, és a különböző pályázatokon nyert pénzeszközökkel teremtjük elő. Jelenleg a harmincegy éves épület folyamatos karbantartása az állagmegóvás szintjéig tud eljutni.
2. Nevelésfilozófiánk „Te és én kapcsolatban élünk; ez nekem értékes, és szeretném fenntartani. Mindemellett mindketten külön személyek vagyunk, ki-ki a maga egyéni igényeivel és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. (...) Tisztelem az igényeidet, de tisztelnem kell a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk számára elfogadható. Ha így teszünk, teljesülnek kívánságaid, de teljesülnek az enyémek ugyanígy – senki sem vesztes, mindketten nyerünk. Így pedig igényeid kielégítése révén, fejlődhetsz, növekedhetsz tovább, mint önálló személy, és ugyanúgy én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen kielégítő. Mindketten azzá válhatunk, amire bensőnkből képesek vagyunk, és továbbra is kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.” (Thomas Gordon)
3. Óvodapedagógiai kódexünk -
A csoportban nyugodt, szeretetteljes légkör uralkodjon.
-
Stabil szokásrendszer építésére kell törekedni.
-
Pedagógiai munkáját mindenki a tőle telhető maximális színvonalon végezze.
-
Fő nevelési módszer a pozitív példa kiemelése, a gyermek buzdítása, dicsérete.
-
Az óvodapedagógus nagy türelemmel bír, „kivár”.
-
Arcán tükröződik, hogy együtt érez a gyerekkel, ha siker vagy bánat éri.
-
Tervezése laza, rugalmas, kitöltésre váró keret, amelybe bőven beleférnek a rögtönzések, a váratlan ötletek, gyermeki kívánságok.
-
Mindenre legyen idő.
-
Az óvodapedagógus elsősorban önmagát nevelje, művelje.
-
Nemes önbizalommal végezze a pedagógiai munkát, így lehet megnyerni a szülők bizalmát, segítőkészségét.
-
Kreatív légkör fejlesztése, ahol érték a másság, ha a gyerekért történik.
-
Mindent, amit betervez, az óvónő maga is örömmel végzi, mert a gyerek nemcsak tevékenységet, hanem a tevékenységhez való viszonyt is utánozza.
4. Tartalmi, módszertani és szervezeti jellemzők Nevelőtestületünk azt vallja, hogy a jó óvoda inkább hasonlít egy jól szervezett több gyerekes családi élethez, mint egy szigorúan megtervezett nevelési intézményhez. A 3-7 éves gyermeknek arra az időszakra, amíg távol van a családjától, szülőpótlóra, és a családi légkör pótlására van szüksége. Egyetértünk Vekerdy Tamás pszichológus megfogalmazásával, amikor azt mondja „az óvoda szociális anyaöl”. Nagyon fontos leszögezni, hogy óvodánk nem akarja és nem is tudja átvállalni a család funkcióját, sőt közvetett úton annak erősítésén fáradozik maga is. A család szocializációs hatása nem pótolható, hiszen a családtagok kívánatos szeretetteljes kötődéseit az óvoda nem helyettesítheti!
Kötetlenség: Amely azt jelenti, hogy a gyermek dönti el, hogy játék folyamatából mikor, meddig kíván egyegy tevékenységbe bekapcsolódni, illetve kiválni. Élettani szükségleteinek időpontját, időtartamát nem a felnőtt határozza meg. Van sok egyéni és közös munkavégzés, amelyet mindig követ, az értékelés számos formája. (Önértékelés, egymás értékelése, óvónő értékel.) Van sok egyéni kezdeményezés és sok „én megint azt szeretném” gyakorlás. Van sok, eszközzel is motivált szabad mozgási lehetőség. A „szabad óvoda” A gyerek attól boldog, hogy az őáltala választott dolgokban vehet részt. A szabadság abban van, hogy választhat. Nem azt hallja gyakran, hogy mit nem szabad, hanem azt, hogy mi mindent csinálhat. A lehetőségek kapuját kitárjuk, a variációs lehetőségeket is. Azt azonban tudniuk kell a gyerekeknek, hogy nem létezik totális korlátlan szabadság. A 3-7 éves gyermeknek elsősorban joga van és nem kötelessége Például joga van: hogy olyannak fogadják el, amilyen, hogy biztonságban érezze magát, hogy környezete esztétikus legyen. Joga van a términimumhoz, a zavartalan játékhoz, az elevenséghez és a nyugalomhoz, a csendhez és a hangoskodáshoz. Hogy türelmesen meghallgassák, hogy „buta kis kérdéseire” igaz, kielégítő választ kapjon. Élet közeliség Amilyen élményt hoz a gyermek, azt az élményt hagyja az óvónő kiteljesedni, ha a gyerek vagy a gyerekek igénylik. Az átélt élmény tapasztalatszerzés. A kiteljesedés: az ismétlés, a megszilárdítás, a gyakorlás tehát a tanulás. Természet közeliség Megszaporodtak az óvodán kívüli élménygyűjtések. Ez az ismeretszerzés – a tanulás – első fázisa. Gyakoriak a „hátizsákos” kirándulások minden évszakban. Ezt követi a látottak, illetve a termények feldolgozása, a valóságos sütés-főzés. A programokhoz kapcsolódik a vizuális nevelés, az ének-zene, a matematika. Direkt módon nincs tanulás, mert ez a korosztály még nem alkalmas rá. Ezért kevés a frontális tevékenység. Ismeret kell a gyermeknek, de nem közvetítés, hanem a felfedezés, tapasztalás, láttatás útján, természetes körülmények között.
5. A Brunszvik Óvoda nevelési céljai és feladatai A Brunszvik Óvoda nevelőtestülete a gyermekközpontú óvodai nevelés megvalósítását tűzte ki céljául. Az óvodás gyermekek életkori sajátosságainak, érésének figyelemben tartásával a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására törekszik. Érdeklődő, minden iránt fogékony, nyitott, boldog gyerekeket kíván nevelni. Mindezt olyan családias légkörű kortárs közösségben élje, ahol sok játékkal, örömmel, vidámsággal tele éveket tölt s majdan felnőtt korában jóleső érzéssel, gondoljon vissza óvodás éveire. Nevelési feladatunk, hogy építsünk a gyermek önállóságára; a csoportokban a bizalom és a biztonság légköre uralkodjon; a felnőttek és a gyerekek között legyen partnerkapcsolat; az együttműködő közösségben építsünk a közösség segítő erejére. Teremtsünk lehetőséget a gyermeknek, hogy a benne rejlő adottságokat kibontakoztathassa; adjunk szabad utat természetes lelkesedésének; támogassuk abban, hogy megtalálja helyét közvetlen környezetében, ha kell annak átalakításával is. Teremtsünk olyan feltételeket, melyeken keresztül a gyermekek egyéni tapasztalatszerzését közvetlen módon befolyásolhatjuk. Óvodánkban folyó nevelőmunka képi megjelenítése:
6. Az egészséges életmód alakítása Az egészséges életmód alakítása kiemelt feladatunk. Az egészséget „egész-ség”-ként értelmezzük, vagyis a testi és lelki szükségletek egységét hirdetjük. A test egészségét a gondozás szolgálja. A gondozás olyan szükségleteket elégít ki, amelyek elősegítik a növekedést, fejlődést, hozzájárulnak a gyermek egészségének megőrzéséhez, a jó közérzetéhez, megteremtik a nevelési hatások kedvező érvényesülésének feltételeit. A gyermekek növekedése, fejlődése – új életfolyamatok megindulása és tökéletesedése. Mindkét folyamat biológiailag meghatározott, a környezeti tényezők azonban segíthetik, vagy lassíthatják az öröklött tulajdonságok kibontakozását. Óvodánkban tudatosan alakítjuk környezetünket úgy, hogy a gyermekek egészségét, biztonságát szolgálják. Céljaink megvalósításához szükséges, hogy jó kapcsolatot tartsunk a családokkal, hiszen a szokások kialakítását ők már elkezdték, s ezeknek összhangban kell lenni napi gyakorlatunkkal. A kialakított készségek, jártasságok az óvodában megerősítést kaphatnak, s így hatékonyabbá teszik a prevenciót. Az új szokások megismertetéséhez nélkülözhetetlen a felnőttek gondoskodó szeretete, az érzelmi biztonság, mely átsegíti a gyereket az önkiszolgálás bonyolult rendszerén. A gondozás különböző területein minden gyerek annyi időt tölthet el amennyire valójában szüksége, van. A napirenden belüli időkeretekhez alkalmazkodva az egyéni szükségleteit akkor elégíti ki – segítséggel, vagy önállóan – amikor és ameddig igényli. Az óvónők és a dajka akkor segítik, amikor a gyermek ezt kéri, vagy ha úgy látjuk, szükség van erre. A segítés mértéke természetesen egyénenként differenciált. Az öltözködést és testápolást kisebb csoportokban is végezhetik, így könnyebb az egyénenkénti szokásalakítás.
6.1. Helyes életritmus Az óvodában a rugalmas napirend szolgálja az egyéni differenciált fejlesztést, a tevékenységek kényszermentességét, az egyéni biológiai ritmus követését, a játék védelmét – hiszen minden a játékban zajlik. Az időkereteket rugalmasan kezeljük. Nyugodt, kiegyensúlyozott lettempóhoz
a folyamatosságban ismétlődő tevékenységek meglétére (étkezések, levegőzés, ihenés stb.) ügyelünk.
6.2. Pihenés, alvás A gyermekek fejlődését segíti, ha életkorának megfelelően elegendő időt tölt alvással, pihenéssel. Óvodánk hajnali öt órakor nyit, a korán érkező gyerekeket lefektetjük. A pihenés alatt az óvónő a gyermekek között tartózkodik. Gyermekeink alvásigényüknek megfelelően kevesebbet vagy többet alszanak. Az alvás előtt a szoros, meleg ruhadarabokat levesszük a gyerekekről szabaddá téve vérkeringésüket. Néhány csoportban, pizsamában alszanak a gyerekek. A délutáni pihenőidő végén felkelhetnek vagy esetleg később, amikor maguktól felébrednek. A hazulról hozott „anyapótló” tárgyak mellett méltányoljuk az egyéni alvási szokásokat (pl. kispárna használatát).
6.3. Táplálkozás, étkezés A gyermekek egyéni ízlését elfogadjuk, de ösztönözzük őket arra, hogy új ételeket is megkóstoljanak, minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt egyenek. Az étkezések és a nap folyamán bármikor, bármennyi folyadékot ihatnak. Ügyelünk az esztétikus terítésre, figyelemmel kísérjük az étkezési szokások elsajátításának egyéni ütemét.
6.4. Öltözködés Az öltözködés a test védelmét szolgálja, de eszköze az ízlésformálásnak is. Csak a megfelelő ruhában érzi jól magát a gyermek. Ebben jó a vérkeringése, szabadon mozoghat benne, könnyen le és felveheti, jó „lenni” benne, mert tetszik neki. Mindezek figyelemben tartásával réteges öltöztetésre, váltóruha használatára kérjük a szülőket.
6.5. Testápolás, tisztálkodás A testápolás során kialakul a gyermek tisztaságigénye. A felnőtt és gyerek közötti partnerkapcsolat
az
önkiszolgáláshoz
szükséges
készségek,
szokások
kialakítását
nagymértékben segíti. Helyes, rendszeres végzésére szoktatás az egészség megőrzése érdekében elengedhetetlen.
6.6. Mozgás A gyermekek mozgásigénye eltérő. Számukra a mozgás a pihenés egyik formája is lehet, s a nap során a különböző nyugalmi állapottal járó elfoglaltságok között kell, hogy legyen módjuk mozgásra is. Célunk mozgásigényüket fejleszteni, kielégíteni.
4.7. Edzés A szabadban is mindig sok fajta, vidám tevékenységet, játékot szervezünk. Ha az időjárás engedi, akkor az uzsonnát, a tevékenységeket is a szabadban oldjuk meg biztosítva ezzel a nap, a levegő edző hatását. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
A gyermek rendszeresen, önállóan tisztálkodjon, használja a WC-t, mosson fogat.
-
A megfelelő sorrendben öltözködjön, vetkőzzön, a ruháját tartsa rendben
-
Köhögéskor, tüsszentéskor használja a zsebkendőjét.
-
Étkezéskor helyesen használja az evőeszközöket. Megfelelő mennyiségű ételt szedjen, kérjen.
-
Tudjon cipőt kötni, ruhát gombolni, kapcsolni.
-
Megfelelően edzett, jó állóképességű legyen. Igénye legyen a mozgásra. Mozgása legyen összerendezett.
7. Az érzelmi nevelés és a szocializáció A gyermekek értelmi, intellektuális fejlődésének legfőbb hatóereje az érzelmi biztonság, ezt kell az óvodában megteremtenünk, hogy pótolni tudjuk a család, az anya szeretetét, közelségét, addig, míg a gyermek otthonától távol van. Az óvodai szocializáció egyik feladata az, hogy kialakítsuk az elemi viselkedési szabályokat, hiszen ezek révén képes a gyermek alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz, szabályaihoz. A gyermek a környezetétől függ, ezért igen lényeges számára, szülei, nevelői, milyennek látják, mi a véleményük róla. Óvónőink humanisztikus gondolkodással, bizalommal, empatikus megértéssel hajolnak a gyerekekhez, s ettől nagyobb biztonságban érzik magukat.
„A tökéletes ember nem avatkozik bele a lények életébe, nem erőszakolja rájuk saját magát, hanem mindenkit saját szabadságához segít.” Ez a Rogers-i gondolat hatja át nevelésünket. Tiszteletben tartjuk a gyermekből áradó egyediséget, személyiségének értékeit. Nem próbáljuk erőszakkal arra bírni, hogy olyan legyen amilyennek, mi szeretnénk. Az óvónő biztatja, segíti őt a nyugtalanító kérdések megoldásában. A pozitívan megerősített gyerek képes önállóan cselekedni, megítélni mások viselkedését, cselekedeteit. Az elfogadás nálunk nem a konkrétumok szeretete, hanem az óvónő általános magatartásformája – nem azért szeretjük a gyereket, mert szimpatikus, valamit jól csinált, okos, megható vagy szellemes, hanem a puszta létezését tiszteljük. „Szeretlek, mert szeretlek.” Ügyelünk arra, hogy az óvodába lépéstől kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket, fokozatos legyen a szülőtől való elszakadás, az óvoda, az óvónő elfogadása. Megteremtjük a lehetőséget arra, hogy utánzás útján, természetes élethelyzetekben megtanulják az együttélés, együttműködés, szabályait valamint tudják érzelmeiket kifejezni, kezelni. Gyakorolják a toleráns viselkedést, fejlődjék empátiás képességük, és természetességgel elfogadják a másságot is. A szocializáció szempontjából különösen jelentős a közös élményekre épülő, közös tevékenységek gyakorlása. Ezért az óvodai életet úgy szervezzük, hogy segítse a gyermekek erkölcsi tulajdonságainak, intellektuális érzelmeinek és akaratának, szabálytudatának fejlődését. Az óvodai nevelés területén nem különül el az érzelmi nevelés, áthatja az óvodai élet egészét, megjelenik a kötött, illetve a kötetlen tevékenységek közben is. Az óvodai érzelmi nevelés akkor érte el célját, ha a gyermekek az iskolai életet minél zökkenő mentesebben szokják meg, és a követelményeknek személyiségük zavara nélkül képesek eleget tenni. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Legyen képes arra, hogy önállóan kapcsolatot teremtsen; kérjen, köszönjön, válaszoljon.
-
Viselkedjen udvariasan, tisztelettudóan.
-
Legyen feladattudata, a megkezdett munkáit fejezze be.
-
Érdeklődjön társai és az óvónő iránt.
-
Segítsen az óvónőnek, társainak. Legyen együttműködő.
-
Tudja érzelmeit felismerni, uralni.
-
Rendelkezzen társas kapcsolatokkal.
8. Az értelmi nevelés megvalósítása, fejlesztése A kisgyerekkel vele születik az érdeklődés, az önmegvalósítási vágy. Szüntelenül próbálgatja erejét, lehetőségeit. Szubjektívan, személyisége szűrőin át érzékeli, észleli a világot, s ezzel együtt jár az eredményesség és a kudarc is. Ha tevékenységeit siker koronázza, akkor ezt újra és újra át akarja majd élni. Ezért sokoldalú ismeretnyújtásra törekszünk, arra, hogy észrevegyék a kérdésekre, nemcsak egyetlen válasz létezik. A megszerzett ismereteket a gyerek rendszerezi, s ez indítja el nála a tanulás folyamatát. A változatos, ingergazdag, érzelmi biztonságot nyújtó környezet ezt a tanulási folyamatot felgyorsítja, a gyermek értelmi képességeit fejleszti. Az óvónő az óvodába kerüléskor felméri, hogy a gyerek értelmi funkciója milyen fokon áll, mi érdekli. Tapasztalatot szerez a gyerek mozgásfejlettségéről. Ez egyéni fejlesztésének alapja. Az ismeretek tervezésénél figyelembe veszi a csoport és az egyes gyerek értelmi színvonalát. Megfigyeli azt, hogy van-e olyan gyerek, aki kiemelt, vagy éppen semmiféle érdeklődést sem mutat egyes tevékenység iránt, - őt differenciáltan fejleszti. Az értelmi fejlesztés direkt módon talán csak a különböző szabályjátékok formájában érhető tetten a csoportok életében. Az észlelés, a figyelem, a képzelet, az emlékezet, gondolkodás, kreativitás, kommunikációs képességek fejlesztése a napot át meg átszövi. Az óvónő a fejlesztés alapjait (eszköz, élmény, hely, idő) teremti meg, a gyerekek, pedig maguk választhatnak a felkínált lehetőségek közül. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Vegyen részt a különböző tevékenységekben.
-
Rendelkezzen problémafelismerő és megoldó képességgel.
-
Tudja figyelmét rövid ideig ugyanarra összpontosítani.
-
Törekedjen összefüggések felfedezésére.
-
Próbálja kifejezni magát szóban, rajzban.
-
Ismereteit tudja alkalmazni a gyakorlatban is.
9. Az óvodai élet tevékenységformái 9.1. A játék A kisgyermek életének közege a játék, a játékos cselekvés. Sokrétű, összetett, spontán tevékenység ez, szabad cselekvések sorozata. Benne feldolgozhatja tapasztalatait, ismereteit; megszabadulhat
félelmeitől,
gátlásaitól;
gyakorolhatja
a
felnőtt
szerepeket,
magatartásformákat; játékosan tanul, munkát végez. A játék egyben kommunikáció is, hiszen a kisgyerek általában nem közvetlen módon, szavakban megfogalmazva juttatja kifejezésre mondandóját, hanem szimbolikusan a játékban. A játékot komoly tevékenységként éli meg. Úgy alakítja a cselekvéseket, hogy főszereplő, kompetens személy lehessen benne, ezért közben szinte állandó kommunikációs kényszerben van. Ezzel kompenzálja kisebbrendűségi érzését, kiszolgáltatottságát. Elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a játékon kívüli kommunikációban is megjelenjen a játék, mert így kerül bele a csoport közvéleményébe, s a gyermek és a közösség jobban érzi annak fontosságát. Nézetünk szerint a játéknak nem szükséges „helyet” biztosítani, hiszen az egész óvodai csoportszoba, az udvar a játék színtere. „Ideje” a gyerek életében a napirendben meghatározott konkrét feladatoknak (evés, alvás stb.) van, a játéknak nincs. Az mindig elkezdődhet, és abbamaradhat. A játékra nem érvényesek a valóság idő és térbeli korlátai, ennek ellenére térbeli elhatároltság, zártság jellemzi. Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerekek különböző berendezési tárgyakkal körülkerítik játszóhelyüket, ezzel is jelezve elhatárolódásukat a „kinti” világtól. Ezért a csoportszobákat úgy alakítjuk, hogy minél több kuckó, játszósarok, függönyökkel, takarókkal elkülöníthető, leválasztható rész legyen benne. A játékban alakulnak ki és fejlődnek a gyermek társas kapcsolatai, gazdagodnak szociális, érzelmi tapasztalatai, ismeretei. Életkori sajátossága, hogy kisebb csoportokban önmaga által megválasztott társakkal játszik szívesen. Az óvodában a játékeszközök olyan helyen vannak, ahonnan bármikor elvehetik a gyerekek. Játékeszköz lehet minden a környezetükben, ami biztonságosan használható a játék során. Tudjuk azt, hogy a környezeti monotónia csökkenti a játék hőfokát, ezért óvónőink a játékeszközök variálásával új eszközök készítésével, séták, közös programok szervezésével
meghatározó, ösztönző élményeket igyekeznek nyújtani. Ezek az élmények akkor térnek vissza a gyerekek játékában, ha valóban ők is élményként, örömként élték meg azt. Az óvónő feladata, hogy személyével érzelmi biztonságot nyújtson, a gyermeki elképzelésekben észrevegye az ötletszikrákat, támogassa a játékot. Fontos, hogy csak a megfelelő pillanatban avatkozzon bele a játékba, és érezze, hogy mikor léphet ki belőle, meddig van szükség rá. Mindig tudnia kell, hogy ő ki a játékban, és nem eshet ki a szerepéből. A szabad játék során – anélkül, hogy a játékot irányítaná – saját játékával, beszélgetéssel, ösztönző helyzetek kialakításával a gyereket befolyásolhatja, orientálhatja, inspirálhatja, provokálhatja. A gyermek szabadságát azonban nem korlátozhatja, a gyermek mindig maga dönti el, mit akar csinálni, miben vesz részt. Az óvónő maga is szervezhet, kínálhat fel játékot, ekkor kezdeményező, vezető szerepe van (pl. dalos játék). A játék jó szervezése automatikusan biztosítja a gyerekek önkéntes részvételét. Az óvónő megfigyelője is a gyermekek játékának. Érdeklődésüket, érzelmi, értelmi fejlődésüket; képességeik, jártasságaik alakulását tudja benne nyomon követni. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Kapcsolódjon be közös játékba. Legyenek egyéni ötletei, javaslatai de tudja elfogadni másokét is.
-
Vegyen részt az ügyességi játékokban, merje kipróbálni magát.
-
Legyen képes élményei eljátszására.
-
Válasszon az adott tevékenységhez anyagot, eszközt.
-
Legyen képes maga vagy társa által kitalált szabályok betartására, elfogadására.
-
Játéka legyen alkotó, kreatív.
9.2. Anyanyelvi nevelés Az anyanyelvi-kommunikációs nevelés átfogja az óvodai nevelőmunka minden területét, közvetítő elemként jelen van a nevelési folyamat legapróbb mozzanatában is. A mese és a vers része az egész óvodai életet átfogó anyanyelvi nevelésnek. A gyerekekkel való játékos beszédkapcsolat nagy lehetőség a beszéd, a szórakoztatás, a kellemes időtöltés, az együttes élmény biztosításához. Az anyanyelvi nevelés során célunk: az érthető kifejező beszéd készségének kialakítása, a nyelv szépségének, kifejezőerejének megismertetésével, helyes
nyelvhasználattal a biztonságos önkifejezés megalapozása. Helyes mintaadással az anyanyelv fejlesztése, a kommunikáció különböző formáinak alakítása az óvodai nevelőtevékenység egészébe. Az óvónő feladata, hogy olyan szociális közeget biztosításon, ahol a gyermek kifejezheti önmagát, kérdezni tud, véleménye van, válaszolni akar. Az anyanyelv ismertetésén, az irodalmi érdeklődés felkeltésén túl, a változatos tevékenységeken keresztül próbálja megvalósítani a valós élet szerepköreinek elsajátítását játékos formában (vers, mese, bábjáték, dramatizálás, szituációs játék, történetek, helyzetjátékok). A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végére: -
A társas környezet segítségével tanulja meg a hangok észlelését, helyes képzését, majd a szavak megértését.
-
A sokoldalúan biztosított tapasztalatszerzés és ismeretanyag által gyarapodjon a gyermek szókincse, nyíljon lehetősége a választékos beszédre.
9.3. Vers, mese A mesélés, a verselés az anyanyelvi nevelés legfontosabb területe, módszere. Színesebbé teszi a gyermek lelkivilágát, játékát. Érzelmi, értelmi és etikai fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. Képi és konkrét formában tájékoztatja őt a külvilág és az emberi belső világ kapcsolatáról. Mágikus világképe, csodás világa, közel áll felfogásmódjához. Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. Óvónőink jól tudják, hogy a vers játék a nyelvvel, az érdekesen szépen hangzó beszéddel, s hogy azt mondani kell és nem tanítani. Minden tevékenység közben lehet mondogatni (persze nem szajkózni), s ha a gyermeket megérinti annak tartalma, dallama, ő is megjegyzi, s örömet talál mondogatásában. Óvodáskorban a gyerekek szenvedélyes beszélők, igénylik, hogy meghallgassák őket. Sokszor nem tudják magukat pontosan kifejezni, hiszen az anyanyelvet nem grammatikai módszerekkel, hanem a beszélő szándékát kitapogatva alkotják, gyúrják, tanulják. Anyanyelvük, szókincsük, fejlesztését a kedvesen érthetően beszélő, mesélő óvónőink fontos feladatuknak tekintik.
A mindennapos mesélés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. A folyamatos napirend lehetőséget ad arra, hogy a nap bármely szakában jusson idő mesélésre, verselésre, képeskönyvek nézegetésre. Napi két alkalommal azonban biztosított a mese helye a napirendben, délelőtt valamint a délutáni pihenés megkezdése előtt. A mese az óvodai élet állandóan nyüzsgő, zajos közegében a csend szigete. Szórakozás, mulatság, egymásra hangolódás. Anyanyelven szól, kellemes helyzetekben, egy ismert és kedvelt felnőtt tolmácsolásában. A gyermekkor valóságos lelki és érzelmi színvonalán, képekben, eseményekben jeleníti meg azt, hogy az ember szereti az életet és féli a halált, s számára csak a másik emberrel kialakított boldog kapcsolat lehet megoldás. A mese hallgatásakor kisóvódásunk egyértelműen befogadó, odahallgató; mélyebbre hatol a nyelv birtoklásába, mint amikor ő mesél, a belső képsor a szó erejével elevenedik meg. A
mese
beszédnevelő,
én-erősítő
és
a
személyiséget
összerendező
hatása
felbecsülhetetlen. Olyan varázseszköz, amellyel a legtöbb lelki és szellemi táplálékot nyújthatjuk, a legbiztosabban vértezhetjük fel óvodásainkat a felnőttkorra. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére -
Szívesen mondjon mondókákat, verseket, meséket. Ismerje a hozzájuk tartozó mozgásokat, a játékok szövegeit.
-
Tudja az általa használt, valamint az irodalmi művekben előforduló szavak jelentését, megfelelően használja azokat.
-
Tudjon kiegészíteni szóban ismert meserészletet.
-
Legyen képes a hallottak képi megjelenítésére.
-
Jegyezze meg a mese legfontosabb elemeit, nevezze meg azokat.
-
Tudjon könyvekben képek alapján tájékozódni, szeresse a könyvet, és vigyázzon rá.
-
Vegyen részt dramatikus játékokban.
-
Szívesen, örömmel hallgasson mesét. Legyen igénye a hallott irodalmi művek újra hallgatására.
-
Alkalmazza a kapcsolatteremtés elemi szabályait. Figyelmesen tudja végighallgatni óvónőjét, társait.
-
Képes legyen korának megfelelő színházi előadás cselekményének követésére.
9.4. Ének, zene, énekes játékok A kisgyermek az óvodában szerez először a közösségi játékkal, mozgással kapcsolatos zenei élményeket, itt gyűjti első ösztönös ismereteit a zenéről. Ezért fő célunk a gyermek minél több zenei élményhez juttatása; életkorának megfelelő, művészi értékű dalanyag felhasználásával a zenei hallás és ritmusérzék fejlesztése; játékos mozgások tervszerű fejlesztésével a ritmikus éneklés elősegítése. Előtérbe kerül a tiszta és könnyed éneklés megvalósítása és zenehallgatás fokozatos kiépítésével a gyermekek ízlésének fejlesztése. Törekszünk arra, hogy a zenei nevelés során a gyerekek érzelmeiket az éneklésben, táncban, hangszeres játékban, mimikában is kifejezzék. Minél több lehetőséget kapjon a gyerek ének-, játék-, és táncörömének, mozgásigényének, kielégítésére. Fontosnak tartjuk a népi hagyományok megismertetését, ápolását. Közösségi nevelésre törekszünk a zenével, és arra, hogy a közös zenélésben, énekes játékban mindenki fontosnak érezze magát, és azt, amit csinál. A dal, a zene nemcsak megszépíti, megszínesíti a hétköznapokat, hanem lehetőséget is ad az érzelmek intenzív kielégítésére. Fogékonnyá tesz a szép befogadására, létrehozására. Óvodai életünkben az ének-zenének nincs meghatározott időpontja, és napja. Zenei élményeket szereznek a gyerekek a játék közben spontán, valamint kötött, kötetlen szervezésű foglakozásokon. Naponta annyi időt lehet szánni az éneklésre, amennyit a gyerekek érdeklődése lehetővé tesz. Az óvodában használt zenei anyag részben a néphagyomány, részben költők verseinek megzenésítése (például Kodály 333 olvasógyakorlatára írt Weöres szövegek a gyermek dalirodalom gyöngyszemei). De Gryllus Vilmos dalai is hasonlóan művészi fogantatásúak. Szövegüket és dallamukat tekintve a népi játékdalok, gyermekdalok a népdalkincs sajátos gyermekdalkészletének részei. A népművészetből mindig merítünk, a gyermekek gyönyörködtetésére, az óvodai élet színesebbé, hangulatosabbá, gazdagabbá tétele érdekében. Zenei anyanyelvünk úgy válik teljessé, ha a tiszta forrást bevisszük az óvodába. Kodály Zoltán úgy fogalmazott, hogy a „zenei méreg” ellen csak jó zenével lehet védekezni, ezért arra törekszünk, hogy a gyermeket minél több értékes zenei hatás érje. A fejlesztés tartalma az adott korosztálynak megfelelően: dalanyagból, zenehallgatási anyagból, a magas-mélyhangok megkülönböztetéséből, dallam-ritmus visszaénekléséből, halk-hangos
fogalompár
megértéséből,
egyenletes
lüktetésből,
dallammotívumokból,
ritmusmotívumokból állnak. A különböző zenei képességek fejlesztésével kapcsolatos feladatokat fokozatosan egymásra építjük. A képességfejlesztés fokozataiból történő személyre szóló választást mindig a csoport összetétele és a gyerekek egyéni fejlettségi szintje határozza meg. A csoportszobában állandó, megszokott helye van az ének-zenének, amely megfelelő nagyságú a dalos játékok számára. A gyerekeknek lehetőségük van a spontán zenélésre, éneklésre, táncra, mozgásra, így improvizációs képességük is fejlődik. Fontosnak tartjuk az óvónő hangszerjátékát, mely fokozza a gyermek zene iránti érdeklődését. Lényeges, hogy a zenehallgatás anyaga az óvónő igényességét tükrözze. Az élő előadás, az emberi hang és hangszerjáték közvetlen zenei élménye nyomot hagy a gyermekben. Ha sok ilyen emlékük lesz felnőtt korukra, maguk is különbséget tudnak tenni és a művészi értékeket meg tudják becsülni. A néptánc nem kapcsolódik kötelezően a programhoz. Csak olyan csoportokban érinti meg a tánc a gyereket, ahol az óvónő tiszta szívvel azonosul a tánccal. Egyszerűbb táncmotívumokat, táncos mozgásokat azonban megtaníthatunk a gyerekeknek, amely életkoruknak megfelelő és könnyen begyakorolható. A változatos játékmozdulatok fejlesztik a gyermek ritmusérzékét, mozgását, előkészítik a későbbi komoly néptánc tanulást. A ritmikai készség fejlesztésére kiválóan alkalmasak a tisztán hangolt Orff-hangszerek is. Óvodánkban is lehetőség van az ezekre a hangszerekre alapozott hangszeres képességfejlesztésre. Nagyszerűen alkalmazhatók a halk-hangos, gyors-lassú érzékeltetésére, zenehallgatáshoz, ritmusérzék fejlesztéséhez, hallásfejlesztéshez, dallamfelismeréshez. Az ütőhangszerek megszólaltatása nem kíván nagy előképzettséget és jó teret ad a gyerek megismerni, próbálni akaró természetének. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Tudjon hat hangterjedelmű dalt tisztán énekelni, dúdolni.
-
Tapsoljon vissza ritmusmotívumokat, énekeljen vissza dallamot.
-
Érzékelje a különbséget a magas-mély, gyors-lassú, halk-hangos között, dallamban és ritmusban is különböztesse meg.
-
Tudja mutatni a kezével a térben a dallamot.
-
Képes legyen felelgetős játékot játszani a társaival.
-
Tudjon egyszerű táncos mozgásokat végezni.
-
Ismerje fel a dallamot dúdolásról, hangszerjátékról. Tudjon jelre magában és hangosan énekelni.
-
Ismerje fel a természet, a környezet, és a hangszerek hangjait,
-
Fejezze ki cselekvéssel az egyenletes lüktetést, a dalritmust. Tudja segítség nélkül a tempót tartani.
9.5. Rajzolás, mintázás, kézimunka A vizuális nevelés által olyan önkifejező eszközt juttatunk a gyermek birtokába, amelynek segítségével szabadon megvalósíthatja gondolatait, kifejezheti, alkalmazhatja ismereteit, érzelmeit, felmérheti, kibontakoztathatja és gyakorolhatja képességeit. Az építő-, ábrázoló-, alakító-tevékenységek során számtalan lehetősége nyílik természeti-, társadalmi környezetének megismerésére, de egyúttal önmagát is jobban megismeri, erősödik önbizalma. Az eszközök és anyagok használata során nemcsak a velük való bánást sajátíthatja el, egyben lehetősége nyílik érzékszerveivel „feltérképezni” azokat. Ezáltal pontosodik és kialakul soksok képzetük, fejlődik gondolkodásuk, bővülnek ismereteik a világról. Az óvodáskorú gyermek képes a szép és a rút között különbséget tenni, alapvető esztétikai minőségeket felismerni, befogadni, élvezni. Ezért feladatunk az esztétikai fogékonyság céltudatos fejlesztése. Az esztétikum befogadásának első szakasza a rácsodálkozás. Élményeket nyújtva tanítjuk őket gyönyörködni a környező világban, észrevenni a szépet. Esztétikai élményt szerzünk a gyermekeknek a természetben végzett megfigyelésekkel, az életkoruknak megfelelő művészi alkotások megtekintésével, az ízlésesen dekorált csoporttermekkel, valamint a mindennapi életben szerzett tapasztalatokkal. Életkoruknak megfelelő szinten megismertetjük őket az ábrázolás és a kézimunka elemeivel, technikáival, eszközeivel. A csoportszobákban gyermekek számára hozzáférhető helyen, egy polcon, sokféle rajzeszközt, papírokat tartunk. A gyermekek bármikor szabadon rajzolhatnak, gyurmázhatnak, festhetnek, vághatnak képességüknek és hangulatuknak megfelelően. Alkotókedvüket nem szorítjuk szűk időkeretbe, a tetszésük szerint bármilyen hosszú időtartamban tevékenykedhetnek, csupán arra próbáljuk őket ösztönözni, hogy az elkezdett tevékenységet ne hagyják félbe, hanem próbálják meg befejezni. Személyre szóló segítségadással a gyermekek rajzkészségének alakulását az óvónő nap, mint nap figyelemmel kíséri, fejleszti. Az ábrázolt munkákban megfigyelheti a gyermekek
értelmi képességeinek és a gondolkodási folyamatainak fejlettségét, összehasonlító és általánosító képességüket, valamint érzelmi életük változásait. A fejlesztés várható eredményei óvodáskor végére: -
Az eszközöket megfelelően használja, alakuljon ki a helyes ceruzafogás.
-
Tisztán, esztétikusan dolgozzon.
-
Ismerje és nevezze meg a színeket, azok sötét és világos árnyalatait.
-
Alkosson képet képzelete, emlékezete, élményei alapján.
-
Ismerje a téri viszonyokat, s műveiben ezt jelenítse is meg.
-
Emberalak ábrázolásában a részformák jelenjenek meg.
-
Tudjon eltérő és több elem figyelembevételével sort alkotni.
-
Tudjon megfigyelés útján mintázni.
-
Rendelkezzen koordinált szem- és kézmozgással
-
Alkalmazzon egyéni, elképzelés utáni díszítőmotívumokat.
-
Legyen véleménye műveiről, önállóan javítsa hibáit.
9.6. Mozgás Az egészséges életmód kialakításakor a mozgást kiemelt feladatként kezeljük. A mozgás az óvodás korú gyermekek lételeme. A testi-lelki mozgásfejlesztés során fejlődik személyiségük, természetes mozgásuk (járás, futás, támasz, függés, egyensúlyozás, ugrás, dobás). Fejleszti testi képességeiket, a kondicionáló és koordináló képességeiket. Fontos a szerepe az egészség megóvásában, hiszen a szabad levegőn végzett mozgásos játékok erősítik a légző- és keringési rendszert, a csont- és izomrendszer teherbíró képességét. A gondozás, és az egészséges életmódra nevelés hatását felerősíti és kiegészíti. A mozgáskultúra fejlesztése mellett előkészíti a vizuális-, a matematikai-, a zenei- és a környezet megismerésére nevelést. Feladatunk, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek a fejlődéshez szükségesek. Figyelembe kell venni, hogy a testnevelés legértékesebb anyaga a játék, mely lehetőséget ad a tapasztalatszerzésre. Minden gyermeknek lehetőséget kell adni az egyéni fejlődésre, korosztálytól függetlenül. A testnevelés kötelező foglalkozás a tanulási rendszerben. Hetente egy foglalkozás tartása kötelező. Az óvónők (módszerüktől függően) naponta mindennapos testnevelést szerveznek, vagy sok eszközzel motivált szabad mozgási lehetőséget biztosítanak.
Tornatermünkben gazdag a választék a tornaszerekben. Az óvónők által készített természetes anyagoktól (pl. gesztenyezsák, babzsák) az Ayres eszközökig sok motiváló tornaszer segíti a gyermekek fejlődését. A gyermekek testi fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérjük. Kiszűrjük az esetleges deformitásokat, majd a mozgásanyagba beépítve a tartásjavító tornát is alkalmazzuk. A mozgások közben a gyerekekben tudatosul testrészeik neve, oldalisága, valamint fokozatosan megismerkednek a szakszavakkal. A játékok közben egészséges versenyszellem alakul ki. A szabályok betartása itt fokozottan érvényes, hiszen elronthatja a játékot, a versenyt, testi épségüket pedig veszélyeztetheti. Jó idő esetén a testnevelés foglakozások a szabadban történnek: a levegő, a napfény, a szabadabb, nagyobb tér, a megfelelő terhelés biztosítják az edző hatást. A fából készült játékok pl.: egyensúlyozó korlátok, csúszdás várak, stb. remekül felhasználhatók a foglalkozásokon is, de a játék közben is sokféle mozgásra inspirálják a gyermekeket. A nyári időszakban az udvaron lévő pancsolót is a lehető legtöbbet használjuk, biztosítva ezzel a korai vízhez szoktatást. Mozgási lehetőségeket kínál környezetünk, óvodánk környéke is. A közeli tóparton az egyenetlen terepen való futást, gurulást, csúszkálást, gyakorolhatjuk. A távolabbi kirándulások jól fejlesztik állóképességüket. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Tudjon ütemtartásos járásban járni.
-
Ugorjon át akadályokat.
-
Mozgás közben tudjon irányt változtatni.
-
Egyensúlyozzon különböző szereken, valamint egy lábon is.
-
Tudjon egyéni, csoportos, és sorversenyt játszani.
-
Értse meg a vezényszavakat.
-
Tudjon labdát dobni, megfogni, gurítani, rúgni.
-
Legyen kitartó a mozgásokban.
9.7. A külső világ tevékeny megismerése A környezet megismerésére nevelés által a gyerekek az őket közvetlenül körülvevő és tágabb természeti és társadalmi környezetéről olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek az életkoruknak megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz nélkülözhetetlenek. „A gyermek még nem felejtette el a közös nyelvet, még vidáman és könnyedén tud beszélgetni fűvel, fával, felhővel, állatokkal.” (Csukás István). Nem közömbös tehát, hogy milyen hatások érik óvodásainkat a környezet megismerése kapcsán. Célunk olyan környezetbarát szokások formálása, amely a nevelő, fejlesztő folyamat része lehet. A külső világ tevékeny megismerésére nevelés az óvodai nevelés egészében érvényesülő folyamat, mely szoros kapcsolatban áll a nevelés más területeivel. Feladatunk, hogy a mindennapok során formáljuk a gyermekek környezeti szokásait, cselekvéseit, szemléletét; ismertessük meg a gyerekeket azzal a természeti környezettel, amelyben élnek és hívjuk fel figyelmüket annak értékeire és szépségeire. Minden alkalmat igyekszünk megragadni, hogy felfedeztessük a környező világot, megláttassuk a természet szépségét, értékeit, kincseit, s ezzel még gazdagabbá tegyük őket. Óvodánk sok lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a gyermekek természetes környezetükben végezhessenek megfigyeléseket és ez által megfelelő ismeretekhez, jussanak. A tapasztalatszerzés a valódi környezetben, a szabad természetben, az óvoda környezetében, illetve udvarán zajlik leginkább, de igyekszünk kihasználni környezetünk adottságait is. Majk, a Vértesi Tájvédelmi Körzet közelsége, valamint az óvodához közeli tó sok-sok séta, kirándulás, tapasztalatszerzés lehetőségét kínálja. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a gyerekeknek. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthatnak a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről. A felfedező, kutató ismeretszerzésnek fokozott jelentősége van, hisz igazodik fejlődési állapotukhoz, belső indítékaikból ered. A környezettel való ismerkedés mindig az érdeklődésen alapul, megfigyeléssel párosul, aktivitást vált ki, és hat az értelmi erők fejlődésére, a szókincs gyarapítására. Városi óvoda lévén a közlekedésről
és
annak
szabályairól
is
közvetlenül
szerezhetjük
tapasztalatainkat,
ismereteinket. Környezetvédelem: a természet és környezetvédelmi nevelés nem szorítkozhat egy nevelési területre. A gyerekek egész napi tevékenysége során valamennyi kínálkozó
lehetőséget kihasználjuk. Tudatosan tervezzük, szervezzük nevelő munkánkat, így mindig találunk alkalmat arra, hogy a természet és környezetvédelmi nevelés feladatait megvalósítsuk.
9.7.1. Alaki, mennyiségi, nagyságbeli és téri viszonyok, matematika A gyermek személyiségének sokoldalú fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges a matematikai összefüggések felfedeztetése, a tapasztalatszerzés, melynek során a világot objektívebben ismerik meg, fejlődik problémafelismerő és gondolkodó képességük. A környezet megismerésénél és változásainak megfigyelésénél alapvető jegyeik közé tartoznak a formai és mennyiségi jellemzőik is. A matematikai tapasztalatszerzés a természetes környezetben a legeredményesebb. A gyermekek megfigyeléseik alkalmával észreveszik, hogy a tárgyak, személyek, halmazok összehasonlíthatók, szétválogathatók, tulajdonságaik szerint illetve szempontok alapján. Végeznek sorba rendezést, megnevezett mennyiségi tulajdonságok, felismert szabályok szerint. (Ez napi feladatként jelentkezik, amikor játék után a csoportszobát mindig azonos szabályok alapján rendbe rakják.) A gyermekek érdeklődésén alapuló életszerű feladatok formájában visszük be a matematikai ismerteket az óvodai tevékenységekbe. Így találkoznak a geometriával, a relációkkal, a tér és síkbeli alkotásokkal. A matematikai nevelés nem választható szét a nevelés többi területétől. A témakörök mindig természetes komplexségükben kínálnak tennivalókat. Mindig a gyermek érdeklődéséhez alkalmazkodunk. A matematikai játék lehetőséget ad a próbálkozó, felfedező tanulás, az „aha” élmény átélésére, érzelmi többlettel párosulva tartósan rögzülnek a felismerések, benyomások. A fejlődés várható eredményei óvodáskor végére: -
Tudja a személyi adatait.
-
Ismerje az óvodai környezetet, az óvodai dolgozók munkáját.
-
A tízes számkörben tudjon számolni, összehasonlítani mennyiségeket.
-
Meg tudja nevezni a téri irányokat, saját testrészeit, érzékszerveit.
-
Ismerje az évszakok nevét, sorrendjét, jellemzőit.
-
Ismerje a színeket
-
Ismerje a növényeket, állatokat. Szerezzen a gondozásukkal, védelmükkel kapcsolatos ismereteket.
-
Nevezze meg a közlekedés eszközeit. Tudja a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat.
9.8. Az óvoda munka jellegű tevékenységei A gyermek munkavégzése utánzási vágyából fakad, a felnőtti munkacselekvéseket játékában utánozza. Játéka közben gyakorolja azokat a fogásokat, készségeket, amelyek munkavégzésre alkalmassá teszik. A munkát azonban kiemeli a játékból az, hogy közben a gyermeknek feladattudattal, felelősségérzettel kell rendelkeznie. A konkrét feladatra irányuló tevékenységekben a gyerek bizonyosságot szerez arról mire képes, mit tud. Tapasztalatokat szerez a környezetről, az anyagok, eszközök tulajdonságairól. A munka az óvodában az önkiszolgálást, valamint a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos munkákat jelenti. A gyermekek az óvodába kerülés után egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelően tudják önmagukat ellátni. Az otthon már kialakult önkiszolgálást továbbfejlesztve, szeretnénk eljuttatni őket arra a fejlettségi szintre, ahol már a másokért végzett munka öröme, az óvónő kérésének teljesítése ad olyan belső ösztönzést, mely egy már kialakult szokásrendszer belsővé válását eredményezi. Az önkiszolgálás szintjére a gyermekeink először több majd egyre kevesebb segítséggel jutnak el. Önkiszolgáló munkák óvodánkban: az étkezéseknél – naposi munka vagy egyénileg vállalt feladatok a terítésnél (az óvónő módszerétől függően); az öltözködésnél, testápolásnál. A mindennapi tevékenységek során munka lehet az egyéni megbízatás, a vállalt feladat, a másokért végzett munka is, mely az egymás kiszolgálását, a kisebbeknek adandó segítségnyújtása jelenti. A feladat végzése közben a gyerek a csoport hasznos tagjává válik, a segítségnyújtás igénnyé alakul benne. Csoportjainkban a gyerekek többsége önként és boldogan tevékenykedik ezen feladatok elvégzésében, örömmel tölti el saját ügyessége, önállósága. Rendszeres értékelésükkel próbáljuk elérni, hogy a vállalt feladatokat maradéktalanul lássák el. Arra törekszünk, hogy becsüljék, vegyék észre mások munkáját. A mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos munkák óvodánkban: rendrakás, abroszok hajtogatása, terítés, az edények leszedése, asztalok letörlése, öltöző-mosdó folyamatos rendbetétele, megbízatások teljesítése, szemétszedés az udvaron, virágöntözés, ruhájuk összehajtogatása, a terem átrendezésben nyújtott segítség. A fejlesztés várható eredménye óvodáskor végére -
Legyen igényes környezete rendjére, tisztaságára.
-
Óvja és gondozza a környezetében lévő növényeket, állatokat
-
Önállóan végezzen és önként vállaljon fejlettségének megfelelő feladatokat.
-
Legyen képes felmérni saját képességeinek határát.
-
Legyen képes testi épségét megóvni, és az eszközöket rendeltetésszerűen használni.
-
Munkájára legyen igényes, tevékenységeiben pontos, határozott.
-
Vállaljon szívesen feladatokat.
-
Ügyeljen testi épségére.
9.9. A tanulás A gyermekek a környező világot alapvetően tapasztalat útján ismerik meg. Ezek a tapasztalatok képezik az óvodai tanulás alapját, melyeket a gyerekek közvetlenül vagy közvetve szerezhetnek meg. Óvodánkban a gyerekek tanulásának alapjai azok a különféle tevékenységek, melyekben – mint természetes életterükben – a gyerekek nap, mint nap élnek. Az elsődleges és alapvető élettere, tevékenysége a gyereknek a játék. A tanulás ebben az egész napos, folyamatos játékban integrálódik. A játékba integrálódott tanulási folyamat szorosan kapcsolódik az alapvető tevékenységekhez, növelve ezzel az információszerzés lehetőségeit. A játékos tanulás lehetővé teszi, hogy minden gyermek fejlettségi szintjének megfelelően vegyen részt a tevékenységekben. Az együttes cselekvésmódot ad arra, hogy a már meglévő tudásukat társaiktól szerzett információkkal is bővítsék. Mivel a játék folyamatos és az egész napot átszövi, ezért a tanulási tevékenység is az, ezért: nincs meghatározott helye a napirendünkben. Az óvónőink kihasználnak minden olyan lehetőséget, melyek a gyerekeket tapasztalatszerzésre, képességeik fejlesztésre ösztönzi; problémahelyzetek önálló megoldásához vezeti; beszédértésüket, kifejezőkészségüket javítja. Figyelemmel
kísérjük,
hogy
melyik
gyerek
nem
vesz
részt
az
együttes
tevékenységekben, s számukra külön olyan vonzó játékszituációt teremtünk, melyben jól érzik magukat, így az ő fejlesztésük sem szenved hátrányt. A
gyermekek
tanulási
folyamatának
fejlettségét
a
tanulástípusok,
fokozatok
megfigyelésével lehet mérni. A tanulás lehet spontán vagy szervezett. A szervezett tanuláson az óvónő által kezdeményezett tevékenységet értjük. A spontán tanulás során a gyerekek utánoznak, modellt követnek, megfigyelnek, tapasztalataikat sajátosan dolgozzák föl. A szituatív tanulásban cselekvésbe ágyazott gondolkodásukat fejlesztik, tapasztalataikat a
megfelelő folyamatban, helyzetben gyakorolják. Felismerik a problémát, megoldást keresnek, ezekhez a feladatokat is meg tudják jelölni és másokkal megosztani. Az átlagostól eltérő tanulásban a sajátos nevelési igényű, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek vesznek részt. Fontos, hogy ne érezzék magukat másnak, és a többiek is megértően segítőkészen forduljanak feléjük. A közös tevékenységekben ők is vegyenek részt, de ha kell, biztosítsuk számukra a megfelelő eszközöket, a speciális nevelési eljárásokat. E tanulástípusok, fokozatok megfigyelésével, a differenciálás lehetőségével igyekszünk elősegíteni a gyermekek optimális fejlődését. A fejlesztés várható eredményei óvodáskor végére: -
Tudjon önállóan következtetni, ítéletet alkotni.
-
Legyen feladattudatuk.
-
Legyen aktív különböző problémahelyzetek megoldásában, keresse a megoldásokat.
-
Szándékos figyelme tartson 10-15 percig.
-
Gondolatait mondatokban fejezze ki.
-
Végezzen megfigyeléseket, fedezzen fel összefüggéseket.
10. Az óvónő helye, szerepe a gyermeki tevékenységekben Ahhoz, hogy az óvónők szerepét meghatározzuk a gyermeki tevékenységekben először is fogalmazzuk meg azt a modellt, hogy milyen is legyen a Brunszvik Óvoda óvónője. Elsősorban és mindenekfelett szeretnie kell a gyerekeket. Gyermekközpontú szemlélettel kell rendelkeznie, hogy el tudja fogadni és meg tudja érteni a szárnyai alá vett gyerekek érzéseit, gondolatait. Biztos felkészültséggel kell rendelkeznie a gyerekneveléssel kapcsolatos szaktudományokban, de fontos, hogy legyen igénye a további fejlődésre is. A gyereket egyedi, különálló, önállósággal, sajátos szükségletekkel rendelkező egyénekként kezelje, bizalomra tartsa érdemesnek. Az eltérő képességeket ismerje fel, ha kell ezek korrekcióját irányítsa. Legyen nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám, ötletes; ő maga is szeressen játszani. Rendelkezzen jó szervezőkészséggel. „A pedagógus király lehet a gyerekek birodalmában, ha nemcsak törvényeket talál ki, hanem figyelembe veszi a gyermekek világának törvényeit is.” (Ancsel Éva)
Az óvónő a gyermeki tevékenységekben vezető szerepet tölthet be – ez általában az őáltala felkínált játéktémákra igaz – de lehet csupán megfigyelője is a gyermekek játékának. A gyermekek spontán játékába csak akkor kapcsolódik be, ha azt kérik vagy segítségét igénylik. Munkáját, tevékenységét a tudatosság és tervszerűség jellemzi, de a spontán helyzetekben éppúgy feltalálja magát. Elvárásait igyekszik úgy alakítani, hogy csak annyival kívánjon többet az egyes gyerektől, amennyi feltételezi a fejlődés lehetőségét. Az élmény- és tapasztalatszerzést valamint a tevékenységeket úgy szervezi, hogy a jusson mindenre elegendő idő, hely, eszköz, tér.
11. Differenciálás, tehetséggondozás A gyermekek fejlődési tempója különböző, érésük eltérő ütemben történik. Egyéni különbségek fedezhetők fel közöttük testi, idegrendszeri sajátosságokban, értelmi, érzelmi, nyelvi képességekben. Ez a teljesítménykülönbség természetes jelenség. Az óvónő feladata, hogy felismerje az átlagostól pozitív, illetve negatív irányban eltérő gyerekeket, a lemaradók felzárkóztatását a kiemelkedő képességűek tehetséggondozását megszervezze. A differenciálást csoporton belül, egyéni vagy mikrocsoportos keretek között végzik óvónőink. Játékos formában, természetes módon, sok türelemmel, az ösztönzés, bíztatás módszerét alkalmazva próbálják az egyes részterületeken mutatkozó lemaradásokat behozni. Ha a gyermek képességzavara olyan fokú, hogy speciális gondoskodást igényel és fejlettségi, logopédiai vizsgálatokon kiszűrték - a Pedagógiai Szakszolgálat külön foglalkozásokkal, differenciált fejlesztéssel segíti munkánkat. Munkánkat segítő, speciális segítséget nyújtó szakemberek, szolgálatok: logopédia, pszichológus,
tehetséggondozó,
korai
fejlesztő,
konduktor,
gyermekpszichiátria,
gyermekorvos, szakorvos. Kiemelkedő képességű, tehetséges gyerekek esetében felhívjuk a szülők figyelmét a gyermek képességére, megpróbáljuk biztosítani a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket a tehetsége kibontakoztatásához. A gyermekben tudatosítjuk tehetségét, s bíztatva olyan feladatokat adunk, ami továbbfejleszti, ösztönzi őt. Javasolhatjuk ezen gyermekek különböző külön foglalkozásokon való részvételét is, de csak akkor, ha szívesen csinálja, s nem fárasztja őt az adott tevékenység.
12. Óvodai életünk megszervezése 12.1. Személyi ellátottság Óvodánkban jelenleg húsz óvónő, tíz dajka dolgozik.
12.2. Tárgyi ellátottság Az óvoda eszközökkel jól ellátott. Az eszközbeszerzést az erre biztosított költségvetési keret, óvodánk alapítványa valamint a különböző pályázatokon való eredményes szereplés teszi lehetővé. A testnevelési, ének-zenei területen elegendő mennyiségű, jó minőségű eszköz áll rendelkezésünkre – ezek a területek eszközökkel jól ellátottaknak mondhatók. A többi terület is jól, közepesen ellátott, ám szükségesnek tartanánk az irodalmi terület még jobb ellátását, hiszen megfigyelhető a könyv szerepének visszaszorulása a gyermekek életében, amely nagymértékben csökkenti az anyanyelvi nevelés hatékonyságát.
12.3. Az óvoda csoportszerkezete A beiratkozottak létszáma, kora, az óvónők beállítottsága, a szülők igényei alapján dönt nevelőtestületünk arról, hogy hány vegyes, hány homogén csoport induljon. A döntés legalább három évre szól, a gyermekek érdekeit figyelembe véve arra már nincs lehetőség, hogy a csoportszervezést közben megváltoztassuk. A beiratkozásnál a szülőnek lehetősége van arra, hogy jelezze milyen csoportba, szeretné járatni gyermekét. A lehetőségeinkhez mérten igyekszünk helyet adni a kéréseknek. A testvérpárok így szülői kérésre egy vagy egymás melletti csoportba kerülhetnek. Az óvodai nevelésben az életkori szakaszolást, vagy a vegyes életkori csoportosítást nem tekintjük sem előnyösnek, sem hátrányosnak. A fontos az, hogy a csoport óvónői higgyenek az általuk választott osztott, vagy osztatlan csoport előnyeiben, mert munkájuk csak így lesz eredményes. Az osztatlanság egyik nagy értéke, hogy az életkor és fejlettség szerinti különbözőség a szocializáció szempontjából sokkal eredményesebb. A gyermekek eltérő szintű, de gazdag és sokszínű kapcsolatrendszere sokféle magatartásmodell utánzását teszi lehetővé. Életszerűbb, családiasabb ez az összetétel, a nagyobbaktól sok dolgot megtanulnak a kicsik: ismereteket, beszédfordulatokat, stb.. A beszoktatási idő lerövidül, hiszen egy kialakult szokásrendszerbe
kapcsolódnak be az új gyerekek, a nagyok mintáját követve hamarabb sajátítják el az óvodai élet szokásrendszerét. A témák feldolgozásánál megteremtjük a gyermekek számára a különböző szintek közötti szabad választás játékos feldolgozásának lehetőségét. Az osztatlan csoportokban megszűnik a csoportismétlés miatti csoportcsere. Az óvónővel szembeni elvárások a vegyes életkorú csoportban az eredményes munka érdekében: -
a gyermeket a szociális nevelés folyamatában társnak tekinti
-
a csoportnak szánt információkat, megpróbálja minden egyes gyerek számára érthetővé
-
érzelmileg elfogadhatóbbá tenni
-
ismeri a csoportban lévő gyerekek képességeit, és annak megfelelően válassza meg a saját, a gyermekenként differenciált teendőit. Nem korosztályokra differenciáljuk a kitűzött feladatokat, hanem az adott feladatot készítjük úgy elő, hogy a gyerek maga differenciálhasson ismerete, képessége, érzelmei szerint; koncentrikusan bővülő anyagot dolgozunk fel minden tevékenységi ágban. Nem az a lényeg, hogy a gyerek testileg legyen ott egy-egy kezdeményezésen hanem, hogy érzelmileg érintse meg, figyeljen
fel
rá.
A
fejlettségbeli
sokféleség
a
gyerekektől
összetettebb
viselkedéskultúrát kíván meg; minden gyerek önmaga lehetőségeihez viszonyítva fejlődjék Az osztott csoportokban a gyermekek többsége szociális, testi, értelmi szempontból is közel azonos szinten van. Mélyebb barátságok játszócsoportok alakulhatnak ki, hiszen három évig együtt vannak. Egy azonos életkorú csoportban a gyermek szintén tanul társaitól, s fejlettségében olyan közel áll hozzá, hogy mintakövetése még sikeresebb is lehet. A szülők, a gyerekek jobban eligazodnak az életkori sajátosságokban, könnyebben mérhető számukra a teljesítmény.
12.4. Pedagógiai szempontok, alapelvek, a napirend, hetirend szervezéséhez A családias légkör megteremtésének feltételei a folyamatosság, a kötetlenség, a gyermeki szabadság és jogok tiszteletben tartása. Óvodapedagógiánk alapgondolata: a gyerekek fejlesztését leghatékonyabban a játék szolgálja és ennek elsősorban az óvoda napirendjében, kell tükröződnie. A folyamatosság úgy érvényesül, hogy a feladatok nem válnak szét, ezzel a játékra fordítható összefüggő időkeret
zavartalanná válik. Az egésznapi folyamatossággal lehetővé válik a gyerekek egyéni életritmusát követő életmód kialakítása. Nyugalmat teremt a szükségleteik önálló és időtartamától független kielégítéséhez.
12.5. Az óvoda általános napirendje
Időszak
Tevékenységek
05.00
Nyitás
05.00-07.00
A gyermekek fogadása, beszélgetés a szülőkkel, a korán érkező gyerekek lefektetése
07.00-10.00
Játék, kötelező vagy szabadon választott tevékenységek, egyéni foglalkozások, rendrakás, névsorolvasás, beszélgetés, mese, öltözködés
közben
Reggelizés, tisztálkodás
10.10-11.30
Udvari játék, séta
11.30
Készülődés az ebédhez, tisztálkodás, terítés
11.45-12.30
Ebéd, tisztálkodás, vetkőzés, készülődés az alváshoz
12.30-12.45
Mese, altatódal
12.45-14.45
Alvás, pihenés
14.45-15.00
Ébredés, öltözködés, tisztálkodás
15.00-től
Uzsonna, játék, a szülők fogadása, öltözködés, távozás
17.00
Zárás
12.6. Az óvoda általános hetirendje:
Kötelező tevékenységek Tevékenység ideje
Tevékenység
Szabadon választható tevékenységek Tevékenység ideje
Tevékenység
megnevezése meghatározott napon,
testnevelés
megnevezése a hét mindennapján
korcsoporttól
Játék; rajzolás-festés-
függően heti egyszer
kézimunka; munka jellegű tevékenységek
mindennap délelőtt és altatás előtt
mesélés
az óvónő
ének-zene;
kezdeményezésére,
a külső világ
vagy a gyerekek
tevékeny
érdeklődése alapján
megismerése; a környezet alaki, mennyiségi, formai viszonyai
13. Ünnepek a Brunszvik Óvodában Az idő múlása, az évszakok változásai, a természet ritmusa hatással van az emberi élet szokásaira. A hétköznapok egyhangúságát az ünnepek szakítják meg, aranyozzák be. Az ünnepek megformálását a hagyományápolás, tradíciók segítik. A helyi hagyományok helyett a néphagyományok tiszta forrásából merítünk (településünk fiatal város). Fontosnak tartjuk, hogy az ünnep külsőségeiben és belső tartalmában is kiemelkedjen a hétköznapok sorából. Az ünnepeinket várakozás, örömteli tevékeny készülődés előzi meg. Aztán következik az ünnep, majd az élmények „lecsengését”, felidézését éljük át, s visszatérünk hétköznapjainkhoz. Az ünnepek belső tartalmát nem mindig érti meg a gyerek, de az óvónő feladata éppen az, hogy azt a gyerekek által is érthető, átélhető formába öntse.
A szülők is aktív részesei az előkészületeknek és ünnepeinknek. Jó jelnek tartjuk, hogy egyre többször jelennek meg otthonaikban a készülődés óvodában látott elemei. A közös programok során fokozottabb az egymásra figyelés, könnyebb a kapcsolatteremtés. Ünnepeink: -
természeti változásokon alapuló ünnepek: Advent-Mikulás-Karácsony, Farsang, Húsvét
-
nemzeti ünnep: Március 15.
-
az emberi élet változásainak személyes ünnepei: Anyák napja, Gyermeknap, évzáró, a gyermekek születésnapja
-
egyéb közös rendezvények, programok: az óvoda kirándulásai, sportprogramok
14. A család és az óvoda nevelőpartneri programja „ A szülőnek minden segítséget meg kell kapnia tőlünk, pedagógusoktól, ahhoz, hogy a gyerekét lehetőségeihez képest a legjobb fizikai és pszichikai környezetben nevelhesse.” (Hétköznapi varázslatok, nevelési program) Célunk, hogy a szülők és az óvodapedagógusok, váljanak egymást segítő, megbecsülő nevelőpartnerekké, annak érdekében, hogy a gyerekek személyiségfejlődése kiegyensúlyozott legyen. A célkitűzés megvalósítását segítő feladatok: -
a partneri kapcsolat kialakításában leggyakrabban mi óvodapedagógusok vagyunk a kezdeményezők
-
az óvodánk egészen nyitott, hogy a szülők is sajátjuknak érezzék. A nyitottság nemcsak azt jelenti, hogy a szülők bármikor bejöhetnek az óvodai csoportokba, hanem azt is, hogy óvodánk képes fogadni a szülők, nagyszülők által közvetített ismereteket
-
a jó partneri kapcsolatunk azt eredményezi mind a családban, mind az óvodában hogy megközelítőleg azonos követelményeket, állítunk a gyermek elé szükséges, hogy a szülők ismerjék a 3-7 éves korú gyermek sajátosságait. Például értékeljék pozitívan
gyermekük másságát, nagyfokú érdeklődését, erős akaratát, ne tartsák rossznak a gyermeket túlzott mozgékonyságáért -
példát mutatunk abban, hogy tanulják meg tisztelni a gyermeket, érezzék meg a nevelésben a távlat jelentőségét, a nevelés váljon egyre tudatosabbá
-
legyen értékes a szülők szemében is az olyan tulajdonság mint a szerénység, kedvesség, udvariasság, segítőkészség, stb.
-
folyamatosan törekedünk arra, hogy a szülők ismerjék meg az óvodai életet, az óvodai dolgozók és óvodapedagógusok lelkiismeretes, munkáját
-
lássanak sok jó példát a konfliktushelyzetek megoldására, az egyéni bánásmódra, a differenciált foglalkoztatásra, a gyermeki játék tiszteletben tartására.
Évek óta óvodai életünket úgy szervezzük, hogy család közelben éljük. Ez azt jelenti, hogy a szülők többsége nem csak kívülről szemléli, hanem közvetve vagy közvetlenül megéli, aktív részese is az óvodai eseményeknek. Például közös kirándulások, termény betakarítások, sport programok, tréfás vetélkedők, ünnepélyek alkalmával. A családdal való folyamatos kapcsolat, „egyéni bánásmód”, a csoportban dolgozó óvodapedagógusok legfontosabb feladatai között szerepel. Több évi pedagógiai tapasztalatunk alapján meggyőződésünk, hogy a szülők nagyon jó partnerek, csak oda kell figyelni rájuk. Az óvodai évek megkezdése előtt lehetőséget biztosítunk a felvétel után a családdal, a gyermekkel való találkozásra. Kiemelt szerepet szánunk az első családlátogatásnak, amely mindenképpen az óvodai évek megkezdése előtt történik. Sokévi tapasztalat, hogy a szülők otthonukban nyitottabbak, őszintébbek a megnyilvánulásaik. Van idő és lehetőség a közvetlen kapcsolat kialakítására. Amikor a kisgyermek elengedi szülei kezét, és először átlépi az óvoda küszöbét, a találkozást áthatja, hogy „mi már ismerjük egymást”, van kölcsönös bizalom gyermekkel, szülővel szemben egyaránt. Ha a szülő kéri, van beszoktatás olyan formában és annyi ideig, ameddig a kisgyermek igényli, illetve a szülő kéri. Mindent megteszünk azért, hogy érezze, hogy gyermekét szeretik az óvodában. Tapasztalnia kell, hogy a gyermeke szeret óvodába járni, szereti az ott dolgozó felnőtteket és gyermekeket Eredményes partnerkapcsolatunk nagymértékben azon múlik, hogyan tudjuk megosztani szakmai tapasztalatainkat, pedagógiai ismereteinket, hogyan tudunk felkészülni az esetleges
konfliktusok kezelésére. A legnagyobb segítséget azonban akkor adhatjuk, ha az óvoda minden területen pozitív minta a szülők előtt.
14.1. A kapcsolattartás formái: Ahhoz, hogy a szülő folyamatosan tájékozott legyen gyermekével történt eseményekről, fejlődéséről, valamint az óvónő is a családban történt fontosabb eseményekről, napi kapcsolattartásra van szükség. 14.1.1. Beszoktatás Időtartama alatt az anya vagy az apa megismerheti az óvodai életet, szokásokat. Megfigyelheti az óvónő, dajka és a gyermeke kapcsolatát. Megnyugodva tapasztalhatja, hogy gyermeke jó helyen van. 14.1.2. Családlátogatás A csoportban dolgozó óvónők együtt látogatják meg a családot, hogy megismerjék a gyermeket közvetlen környezetében, felmérjék helyét a családban, tájékozódjanak a család nevelési elveiről, szokásairól. 14.1.3. Szülői értekezletek, Fogadó órák Az óvodát, a csoportot, a gyermeket, a szülőket érintő legfontosabb témákat, feladatokat, programokat, problémákat beszéljük meg. A szülők véleményét meghallgatjuk, javaslataikat figyelembe vesszük, terveinkbe beépítjük. 14.1.4. Közös programok Lehetőséget teremtenek a család és óvoda közötti kapcsolat elmélyítésére, egymás szokásainak, értékrendjének még jobb megismerésére, nevelési elveink közelítésére. A közös programok nemcsak az ünnepeket tartalmazzák, hanem a szülőkkel együtt megszervezett sportprogramokat, kulturális eseményeket, kirándulásokat, az ezekre való felkészülést is. Tudatosan keressük ezeket a tevékenységformákat, amelyekben a szülők partnerek lehetnek a megvalósításban, mert ez által tulajdonjogot nyernek. Magukénak érzik az óvodát. S igazán kötődni csak ahhoz lehet, amiről élményeink vannak.
15. A Brunszvik Óvoda kapcsolatrendszere 15.1. Óvodai telephelyek közötti kapcsolat Az eredményes munka érdekében fontosnak tartjuk, hogy a különböző telephelyeken lévő óvodák pedagógusaival, gyermekeivel tartsuk a kapcsolatot. Évenként egyszer minden telephely az „eseménynaptár” szerinti városi programot szervez, melyen óvodai csoportok vesznek részt minden telephelyről. A munkaközösségek munkájában minden óvoda képviselteti magát, majd közvetítik tovább szakmai tapasztalataikat. Vezetői értekezleteken (havonta) a telephelyvezetők és az óvodavezető átadják a legfontosabb szakmai és egyéb aktuális információt egymásnak.
15.2. Bölcsőde Óvodába lépés előtt, szeptember első hetében a bölcsődés gyerekek látogatást tesznek az óvodánkba, megismerkednek leendő csoportjukkal, óvó nénijükkel. A gondozónőkkel lehetőségünk van egy-egy gyerek személyiségéről beszélgetni, feljegyzéseikbe bepillantani. A bölcsőde, mint az óvodába lépés előtti intézményes nevelés színtere, sok információt adhat a gyermek fejlődéséről.
15.3. Iskola Az óvodából iskolába történő átmenet megkönnyítése érdekében az iskolával együttműködve iskolalátogatások szervezésével tesszük zökkenőmentesebbé a beilleszkedést. Az iskolákat bemutató szórólapokat eljuttatjuk a szülők felé, segítünk a jelentkezési lapok továbbításában, valamint a nyílt napokon történő bemutatók megtekintésének szervezésében. Iskolás gyerekeinkkel nyílt napokon újra találkozhatunk.
15.4. Pedagógiai Szakszolgálat A szolgálat pszichológusai, gyógypedagógusai, logopédusai a különböző részképesség zavarokkal
küzdő,
beszédhibás,
magatartászavaros
gyermekek
nevelését
speciális
szakismereteikkel segítik. Logopédiai, fejlettségi szűrést végeznek a nagycsoportosok
körében. A csoportokban dolgozó óvónők a fejlődésükben megrekedt vagy elmaradt gyerekeket fejlesztő foglalkozásaikra küldik. Az iskolaérettségi vizsgálatokat a szülők és az óvónők együttes kérése és javaslata alapján végzik el azoknál a gyerekeknél, akiknek iskolaválasztása, iskolaérettsége bizonytalan.
15.5. Önkormányzat Az Önkormányzattal és annak Humánszolgáltatások osztályával a napi kapcsolatot a vezető tartja. Az óvodákat, érintő ügyeket kéthetente a Művelődési Bizottság tárgyalja. Nyilvános ülésein bárkinek lehetősége van részt venni, véleményt nyilvánítani.
15.6. Gyermekvédő szervezetek, Egészségügyi szakszolgálatok A Gyámhivatallal, családvédőkkel, Gyermekvédelmi szolgálattal gyermekvédelmi felelősünk személyén keresztül tartjuk a kapcsolatot. Az egészségügyi szervezetekkel a védőnők, óvodaorvos, fogorvos révén kerülünk kapcsolatba. A kapcsolattartásunk bár többnyire az adott feladatra koncentrálódik rendszeresnek és jónak mondható.
15.7. Művelődési Központ Rendezvényeit a gyermekek érdeklődésére alapozva, az óvónők tanácsát kikérve tartja. Színházi előadásain, kiállításain, koncertjein rendszeresen részt veszünk nagy élményt nyújtva ezzel óvodásainknak. Szórólapokon, plakátokon előre tájékoztat bennünket és a szülőket programjairól.
16. Gyermekvédelem az óvodában Egyre több családfő veszíti el munkalehetőségét. Nagyon sok gond forrása a rossz anyagi körülmény, aminek következtében kapcsolati, életvezetési gondok jelentkeznek. A munkanélkülivé vált szülők közül sokan szem elől tévesztik értelmes céljaikat, nincs sikerélményük sem a munkában sem a családban, felszabadult idejüket legkevésbé fordítják gyermeknevelésre, fokozatosan elvesztik felelősségérzetüket. Gyermekeikkel türelmetlenek, vagy túl sok mindent megengednek, ráhagynak, rosszul szeretik őket. Ebben a légkörben
nevelkedett
gyermek
fejlődésében
törvényszerűen
jelentkeznek
személyiségzavarok,
megtorpanások, kudarcok. A gyermekvédelmi programunk célja, hogy a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű, nevelési problémákkal küzdő gyermekeket kiszűrjük, segítsük a család és a gyermek életkörülményeinek javítását, csökkentsük a társadalmi különbségek gyermekek fejlődésére gyakorolt negatív hatását. Feladatunk, hogy felhívjuk a szülők figyelmét a törvényi rendelkezésekre,
amelyek
segíthetik
szociális
gondjuk
megoldását
(rendszeres
gyermekvédelmi támogatás, étkezési hozzájárulás, stb.), hatékonyan működtessük a prevenciót (életvezetési tanácsadás, közös programok, stb.). Az óvoda, az óvónő fő feladatai, közé tartozik az óvó-védő funkció. Az óvónő a legtöbb esetben napi kapcsolatban old meg gyermekvédelmi feladatokat, a gyermekvédelmi felelősre mégis szükség van: egyedi esetekben és olyan feladatok megoldásánál, mely esetleg több szervezet összefogását igényli; valamint a folyamatos kapcsolattartásban, hogy naprakész legyen törvények, helyi szabályzók alkalmazásakor. Az óvónő felelőssége, hogy a gyerek testi, vagy szellemi fejlődésében bekövetkező negatív változás esetén felhívja a gyermekvédelmi felelős figyelmét is az esetleges családi problémákra. A gyermeknél történő változás ugyanis sokszor a családi háttérben történő változás tünete. A felelős az óvónővel vagy a területi védőnővel a családot meglátogatja, felméri – majd mérlegelés után dönt a probléma megoldásáról. A szülőnek éreznie kell, hogy nem bírája, társa szeretnénk lenni problémája megoldásában, gyermeke nevelésében. Az új Gyermekvédelmi törvény előírásai szerint felállított Gyámhivatal és a Szociális Szolgálat
(gyermekjóléti
szolgálat,
családsegítő
szolgálat)
a
súlyosabb
problémák
megoldásában segít.
17. Nevelőmunkánk tervezése 17.1. Az óvoda munkaterve A vezető óvónő készíti el, és terjeszti a nevelőtestület elé. A munkaterv a csoportokra szabott tervekből tevődik össze ezért a nevelőtestület javaslatai alapján kiegészíthető, átdolgozható.
A munkaterv az adott időszak feladatait, eseményeit rögzíti. A vezető óvónő pedagógia munkatervének a program és az óvónők munkaterve közötti hídnak kell lennie.
17.2. Az óvónők által készített tervek Az óvónő a nevelési, fejlesztési folyamatokat tervszerűen és tudatosan gondolja át. Ez munkájának alapja. Először éves tervet készít, mely választott módszerére épülő útmutató; tartalmazza a kiemelt feladatokat, a feldolgozandó témaköröket, ünnepeket, szervezési feladatokat, szokás és szabályrendszereket. Ezt az általános, keret jellegű tervet lebontja egykéthetes periódusokra, témakörökre – ez a heti terve. A heti terv lehetőséget ad arra, hogy beépíthesse a gyerek élményeit, tapasztalatait, spontán ötleteit a tervezett tevékenységekbe. A heti ütemterv megírása egyben a napi feladatokat is megadja az óvónőnek, hiszen ezek a tevékenységek nem előre meghatározott napon valósulnak meg (a testnevelés kivételével). A napi terv az óvónő által felajánlott tevékenységeket tartalmazza. A heti, napi terveket a csoportnaplóban dokumentálja. A nyári tervezést egy időegységként kezeljük, figyelembe véve a csoportösszevonásokat.
