A Bódva-völgye árvízvédelmi programja 2005

A Bódva-völgye árvízvédelmi programja 2005

Tartalomjegyzék: Előszó ............................................................................................................ 4 Alkalmazott módszertan ...................................................................................... 6

I. rész: Helyzetfeltárás................................................................................. 7 1.

A Bódva völgye településeinek általános elemzése............................................... 8 1.1.

A céltérség lehatárolása ........................................................................... 8

1.2.

A kistérség természeti adottságainak bemutatása ............................................ 9

1.3.

Területhasználat ...................................................................................11

1.4.

Településszerkezet ................................................................................13

1.5.

Közlekedési kapcsolatok ..........................................................................15

1.6.

Demográfiai helyzet és folyamatok .............................................................17

1.7.

Gazdaságföldrajzi leírás ..........................................................................24

1.8.

Gazdasági aktivitás ................................................................................26

1.9.

Települési infrastruktúra .........................................................................27

1.10.

Épített kulturális örökség, idegenforgalom ....................................................29

2.

A Bódva folyó általános jellemzése ................................................................31 2.1.

A Bódva vízgyűjtő területe .......................................................................31

2.2.

Felszín alatti vizek.................................................................................36

2.3.

A Bódva vízhálózata és vízjárása ................................................................41

2.4.

A Bódva vízminősége ..............................................................................42

3.

Bódva-völgy nagyvízi vízjárásának elemzése .....................................................44 3.1.

Vízrajzi vizsgálatok ................................................................................45

3.2.

Az 1999. márciusi Bódva árvíz vizsgálata ......................................................63

II. rész: Árvízvédelmi stratégia......................................................................73 Bevezetés .........................................................................................................74 1.

Fenntartható árvízmegelőzés .......................................................................75 1.1.

Az árvízmentesítés és árvízvédekezés fontosabb szempontjai: ............................75

1.2.

A megfelelő cselekvés előfeltételei a következők:...........................................76

1.3.

Társadalmi tudatosság, felkészültség és részvétel ...........................................77

1.4.

A reális kockázatok felmérése ...................................................................79

2.

Árvízi jelenségek és az ellenük való védekezés a belterületeken .............................80 2.1.

Árvízkockázati térképek ..........................................................................80

III. rész: Árvízvédelmi operatív javaslatok........................................................89 1.

A Bódva-patak rendezettsége .......................................................................90 1.1.

A Bódva magyarországi rendezésének történeti áttekintése................................90

2.

A vízkárelhárítás – árvízvédekezés – jelenlegi helyzete a Bódván .............................94

3.

A Bódva-völgy árvízvédelmi programjának alapelvei ............................................95 3.1.

Térségi szintű és általános fejlesztési javaslatok.............................................95

3.2.

Települési szintű fejlesztési javaslatok ........................................................99

3.3.

Az árvízi biztonság növelése szükségtározókkal............................................. 116

A Bódva völgye árvízvédelmi programja – 2005

2

Mellékletek: .................................................................................................... 118


3

Előszó A „Bódva-völgye árvízvédelmi programja 2005” az Edelényi Kistérség Többcélú Társulása megbízásából és pénzügyi támogatásával készült árvízvédelmi program. A dokumentum célja, a térség jelenlegi árvízvédelmi helyzetének, problémáinak, nehézségeinek és erősségeinek reális felmérésére, ezek ismeretében a legfontosabb fejlesztési irányok definiálása, és az azokat megvalósító projektek kidolgozása. A program kidolgozását a Körics Euroconsulting Üzletviteli Tanácsadó Kft. és az EuroRaptor Pályázati Tanácsadó Iroda végezte, külső szakértők bevonásával. Mindvégig törekedtünk arra, hogy a program a térség lakosságának, civil szervezeteinek és a terület- és településfejlesztésben érdekelt szervezeteinek hozzájárulásával készüljön el. Különösen igaz ez a települések polgármestereire nézve, így növelve a program megvalósítása iránt érzett felelősségüket. Fontosnak tartottuk, hogy az elkészült anyag gyakorlat- és megvalósításorientált legyen, ezért nagy hangsúlyt fektettünk a megvalósításhoz kötődő részek pontos, konkrétumokat tartalmazó kimunkálására. A helyzetfeltárás 2005. májusában kezdődött, és júliusban fejeződött be. Az árvízvédelmi program 2005. augusztus végére készült el. Az árvízvédelmi program elkészült, azonban az igazi munka csak most kezdődik. Reméljük, konzorciumunk nem csak a program kidolgozásában vehetett részt, hanem módunk lesz a megvalósítási folyamatot is elősegíteni, katalizálni, hiszen ez a munka legizgalmasabb szakasza. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a térség valamennyi polgármesterének, jegyzőjének, szakembereinek, akik aktív együttműködésükkel, ötleteikkel, elképzeléseikkel mindvégig segítették, és nagymértékben megkönnyítették munkánkat. Külön köszönet illeti Molnár Oszkárt, az Edelényi Kistérség Többcélú Társulása elnökét, Edelény Város polgármesterét, aki különösen a szervezési munkák során volt nagy segítségünkre, s ötleteivel, értékes gondolataival is előre vitte munkánkat, illetve Nagyné Sándor Edinát, aki a munka valamennyi fázisában részt vett, helyismeretét, valamint értékes tapasztalatait bocsátotta rendelkezésünkre.


4

A program kidolgozását végző csoport bemutatása

Körics Euroconsulting Üzletviteli Tanácsadó Kft. Dr. Kőrösi Koppány

-

ügyvezető igazgató jogász

Dr. Mikes Éva

-

területfejlesztési szakértő jogász

Holop Szilveszter

-

területfejlesztési munkatárs terület- és településfejlesztő geográfus

Ábel Zsófia

-

területfejlesztési munkatárs szociológus

Földes Cecília

-

pályázati tanácsadó nemzetközi kapcsolatok és Európa szakértő

Varga Zsuzsanna

-

pályázati tanácsadó hidrogeológus

EuroRaptor Pályázati Tanácsadó Iroda: Marsalkó Pál

-

ügyvezető igazgató területfejlesztési szakközgazdász

Szuromi Barbara

-

területfejlesztési szakközgazdász

Tóth Sándor

-

agrármérnök

Külső szakértők Hidro Consult Bt. -

Csiszár László - mérnök (folyó és tószabályozás, vízkészletgazdálkodás), tervező (vízkárelhárítás) Vitányi Csabáné – okl. építőmérnök

Szűcs Péter

-

Ph.D., okl. geofizikusmérnök


5

Alkalmazott módszertan A megalapozott helyzetkép összeállításához lehetőség szerint több forrásból gyűjtöttünk információkat, melyekkel szemben alapvető követelmény volt a pontosság, hitelesség, megbízhatóság. A munka során felhasznált adatok forrásai: •

Megyei Vízügyi Igazgatóság adatbázisa

•

KSH T-STAR adatbázisa

•

Megyei Statisztikai Hivatal adatai és kiadványai (2003)

•

a Társuláshoz tartozó települések adatszolgáltatása (2003)

•

Megyei Munkaügyi Központ adatai és kiadványai (2003)

•

egyéb, a térségre vonatkozó anyagok, kiadványok (2000-2004)

•

személyes interjúk, polgármesterekkel, helyi közéleti személyiségekkel (2005)

•

A Cserehát-Hernád-Bódva vidék komplex fejlesztési programja (1996)

•

A Cserehát-Hernád-Bódva vidék határmenti együttműködéseinek programja (1998)

•

Edelény és térsége SAPARD fejlesztési programjai (2001)

•

BAZ Megye Fejlesztési Koncepciója (1999)

•

Észak-Magyarország Regionális SAPARD Programja (2000)

•

Országos Területfejlesztési Koncepció (1996)

•

Országos SAPARD terv (2000)

A több forrásból is rendelkezésre álló adatokat minden esetben ütköztettük egymással az esetleges hibák és pontatlanságok kiszűrése érdekében. Az információk összegyűjtése során a számszerű adatok mellett törekedtünk a vélemények feltérképezésére, az egyes megállapítások lokális értékelésének megismerésére is. A helyzetfeltárás összeállításánál igyekeztünk megteremteni az egyensúlyt a mennyiségi és minőségi mutatók között, ezért a számszerű adatok közül csak a legfontosabbakat helyeztük el szövegközi táblázatokban. Az adatgyűjtés során arra törekedtünk, hogy olyan mutatókat használjunk, amelyek egyértelműen tükrözik a jelenlegi helyzetet, viszonylag könnyen és pontosan meghatározhatók és rendelkezésre állnak különböző időszakokban mind országos, mind regionális szinten egyaránt, hogy segítségükkel a megfelelő időbeni és térbeni összehasonlításokat el lehessen végezni.


6

I. rész: Helyzetfeltárás


7

1. A Bódva völgye településeinek általános elemzése 1.1.

A céltérség lehatárolása

A Bódva-völgye települései az Észak-Magyarország régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi, aprófalvas térségében, az Edelényi kistérségben a magyar-szlovák államhatár mellett fekszenek. A térség települései a Bódva folyó és mellékpatakjai mentén helyezkednek el. A Bódva-völgye árvízvédelmi felülvizsgálata és fejlesztési programja elkészítése során az Edelényi kistérség 46 települése közül – a megrendelő igényeinek megfelelően és az előzetes vizsgálataink alapján -, a Bódva folyó mellett fekvő, az árvízveszélynek leginkább kitett településeket vizsgáltuk meg:

•

Boldva

•

Bódvalenke

•

Bódvarákó

•

Bódvaszilas

•

Borsodszirák

•

Edelény

•

Hidvégardó

•

Komjáti

•

Perkupa

•

Szalonna

•

Szendrő

•

Szendrőlád

•

Tornanádaska

A tizenhárom település által lehatárolt térség területe 277 km2, a kistérség teljes területének 37%-a. A települések átlagos

népsűrűsége

94

2

fő/km , közel kétszerese a kistérség népsűrűségének (48 fő/ km2). A magasabb népsűrűségnek

köszönhetően

a

vizsgált part menti sávban, a kistérség területének 1/3-án a kistérség teljes lakosságának 71%-a, a 2001-es népszámlálási adatok alapján 26.119 fő él.


8

1.2.

A kistérség természeti adottságainak bemutatása1

1.2.1.

Domborzati és földtani adottságok

A Bódva völgye kistérség a tájkataszteri besorolás alapján az Alföldhöz sorolt Boldva kivételével az Észak-magyarországi középhegység nagytájon belül az Aggtelek-Rudabányai-hegyvidék és az ÉszakMagyarországi medencék középtájak területén fekszik. Vizsgált 13 település két kistáj – a Bódvavölgy és a Sajó-völgy - területén helyezkedik el: Bódva-völgy:

Bódvalenke, Bódvaszilas, Bódvarákó, Perkupa, Hídvégardó, Komjáti, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Tornanádaska

Sajó-völgy:

Borsodszirák, Edelény

A Bódva-völgy kistáj a Bódva középső, az országhatártól Szendrőládig terjedő szakaszát foglalja magába, mely két szélesebb tektonikus völgymedencéből és ezekhez csatlakozó szurdok szakaszokból áll. Völgyekkel enyhén szabdalt, de a magasabb teraszokon intenzív eróziós-deráziós folyamatokat és formákat azonosíthatunk. A felszín kb. 60%-a völgytalp, 40%-a pedig tagolt medencedombság domborzattípusba sorolható. A tengerszint feletti magasság 140 és 220 m között változik. A kistáj kőzettani alapját triász kori karbonátos kőzetek adják. Jelenleg a felszín közel 60%-át pleisztocén üledékek (teraszkavicsok, periglaciális vályog) borítják, kb. 30%-án holocén folyóvízi, 10%-án triász mészkő dolomit és agyagpala található. A kistáj jellemző törésiránya az ÉÉK-DDNy. A pliocénben a karbonátos felépítésű sasbércek közén kialakult mélyedésekben lignitképződés is végbement. A Sajó-völgyből a Bódva torkolati része és a Szuhogyig terjedő mintegy 30 km-es szakasza tartozik a térséghez. Ezen a részen a teraszok összefonódnak a Bódva teraszaival. A Sajó-völgy kőzettani alapját nyugatról keletre az oligocén márga, homok, a barnakőszén-telepes miocén lajtamészkő és homokos-homokköves összletek képviselik. A felszín kb. 60%-át folyóvízi homok, kavics, teraszkavics, mintegy 15%-át lösz és löszderivátum, kb. 15%-át glaciális vályog fedi.

1.2.2. Talajadottságok A Bódva-völgy kistájra uralkodóan a nyers öntéstalajok és kb. Szalonnától délre a réti öntések előfordulása jellemző. E két talajtípus együttesen a táj 98%-át borítja. A nyers öntésekre éppúgy, mint a réti öntésekre az agyagos vályog mechanikai összetétel, az ebből adódó gyenge vízvezető, a nagy vízraktározó és erős víztartó képesség a jellemző. Szénsavas meszet nem, vagy csak kis mértékben tartalmaznak. A nyers öntések termékenységi besorolása a VII., a réti öntéseké a VI. termékenységi kategória. Utóbbi talajok kedvezőbb besorolását nagyobb szervesanyag-tartalmuk indokolja. A völgy szegélyein jelentéktelen területi részaránnyal redzinák és agyagbemosódásos barna erdőtalajok is előfordulnak. A Sajó-völgy kistáj talajtakarója változatos. A folyóvölgyeket szegélyező dombok legmagasabb térszínein nyirokszerű agyagon vagy andezit málladékon képződött agyagbemosódásos barna erdőtalajok képződtek. Mechanikai összetételük vályog vagy agyagos vályog. Vízgazdálkodásuk

1

Forrás: Magyarország kistájainak katasztere, MTA Földrajzi Kutatóintézet, 1990.


9

a sekély termőrétegű változatok esetében szélsőséges; a nehéz mechanikai összetételű változatokra a gyenge vízelvezetés és az erős víztartás jellemző. Az enyhe lejtésű, déli kitettségű lejtőkön csernozjom barna erdőtalajok találhatók, az agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal azonos kiterjedésben.

1.2.3. Éghajlat A térség éghajlatát leginkább meghatározó tényező, hogy a mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves, de már a mérsékelten száraz éghajlati típus határán fekszik. A napsütéses órák száma az országos átlaghoz viszonyítva alacsony, átlagos évi összege 1750 és 1850 óra között van. Az északi területeken 64-66%-os az évi átlagos felhőzet, délebben 62-64%. Az évi középhőmérséklet 8,8 °C, a vegetációs időszak 15,5-15,8 °C. A tavasz általában három héttel később érkezik, mint az ország délkeleti alacsonyabb térszínű területeire. A legmagasabb nyári hőmérsékletek sokévi átlaga 32,3-33,0 °C, a téli legerősebb lehűléseké -18,7 és -19,5 °C közötti. A csapadék mennyisége megközelítőleg 650 mm évente, a tenyészidőszakban kevéssel 400 mm fölötti. A csapadékeloszlást a nyári csapadékmaximum jellemzi. A legnagyobb napi csapadékot (65 mm) Bódvarákón mérték. A téli félévben mintegy 50 hótakarós napra számíthatunk, az évente előforduló legvastagabb hótakaró sokévi átlaga 18-20 cm.

1.2.4. Tájtipológiai összegzés A Bódva-völgy kistáj szubkontinentális, mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, ártéri ligeterdő és cseres tölgyes erdőmaradványos, a magasabb völgyrészleteken réti öntéstalajú, az alacsony ártéren fiatal nyers öntéstalajú, a völgyperemeken kis foltokban redzinás és agyagbemosódásos barna erdőtalajú, zömében karbonátos kőzetű hegy- és dombvonulatokkal keresztezett folyóvölgy. Hasznosításában a mezőgazdaságé a túlsúly, de a szántók mellett a különösen a völgytalpon jelentős rétek és a legelők, a peremi lejtőkön pedig az erdők előfordulása is.


10

1.3.

Területhasználat

A vizsgált térség 28 ezer hektárnyi közigazgatási területének közel 50 %-át a három legnagyobb település - Edelény, Szendrő és Boldva – teszi ki. A termőhelyi adottságok alapján csupán a Sajó-völgy, a délnyugat-csereháti területek és részben a Bódva-völgy völgytalpi részei alkalmasak versenyképes piaci szántóföldi mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági területek aránya 57%, és az ennek megfelelő 12.785 ha terület 85%-án szántók és szántóként használt kertek találhatók. A mezőgazdasági területek átlagos aranykorona értéke 17 AK alatt van (15,8), azaz a gyengébb termőterületek közé sorolható. Kivételt jelent ez alól Bódvarákó (22,83), Bódvaszilas (17,05), Borsodszirák (20,15), Edelény (19,17) és Komjáti (17,23). A leggyengébb minőségű termőterületekkel Bódvalenke (10,9) Perkupa (10,76) és Szendrőlád (10,92) települések rendelkeznek.

1. Táblázat: A vizsgált térség településeinek földhasználati mutatói Közigazgatási terület (ha)

Mezőgazdasági terület (ha)

Az összes mezőgazdasági terület átlagos aranykorona értéke

2.834

545

15,59

Bódvalenke

663

65

10,90

Bódvarákó

922

3

22,83

Bódvaszilas

1.922

139

17,05

Borsodszirák

1.101

4.210

20,15

Edelény

5.684

4.167

19,17

Hidvégardó

1.699

304

14,35

Komjáti

1.108

127

17,23

Perkupa

1.940

1.186

10,76

Szalonna

2.008

395

14,50

Szendrő

5.356

1.312

16,24

Szendrőlád

1.770

299

10,92

782

33

15,68

27.789

12.785

15,80

Település

Boldva

Tornanádaska Összesen

Forrás: KSH adatgyűjtés alapján, 2003

A legtöbb szántóval - az összes szántóterület 68%-ával - Borsodszirák (4.084,12 ha), Edelény (3.656,48 ha) és Szendrő (1.007,17 ha) rendelkezik, míg Bódvarákó (0,86 ha), Tornanádaska (18,37 ha) Bódvalenke (36,5 ha) a szántóterületek mindössze 0,4%-ával rendelkezik. A 117,5 hektárnyi szőlőterület 41%-a az Edelény környéki hegyekhez tartozik. A korábban meghatározó szőlőtermesztés hagyományai megőrzésének és a helyi gazdák szorgos, hozzáértő munkájának köszönhetően Edelényt 2000-ben bortermő területté nyilvánították. Edelényen kívül nagyobb szőlőterületek találhatók még Boldva (16,23 ha), Szendrőlád (13,94), Bódvaszilas (11,36 ha), Szendrő (11,02 ha) telepüA Bódva völgye árvízvédelmi programja – 2005

11

léseken. A gyepterületek a mezőgazdasági területek 12%-át teszik ki. Legnagyobb legelőkkel Edelény (407,04 ha), Perkupa (382,41 ha), Szendrő (242,86 ha) és Szalonna (114,5 ha) rendelkezik. 1. ábra: Mezőgazdasági területek hasznosítása 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%

Szántó és szántóként használt kert

Pe rk up a Bó dv as zi la s Ko m já To ti rn an ád as ka Bó dv al en ke Bó dv ar ák ó

va Bo ld

Sz en dr ő Sz en dr ől ád Sz al on na Hi dv ég ar dó

Bo rs o

ds zi rá k Ed el én y

0%

Konyhakert

Szőlő

Gyümölcsös

Gyep



12

1.4.

Településszerkezet

Az Edelényi statisztikai kistérség két városban – Edelényben és Szendrőn – él a kistérség lakosságának 42%-a. A térség társadalmi-gazdasági életében, fejlettségi színvonalában is tetten érhető urbanizáltság foka jelentősen elmarad az országos és megyei átlagtól is. A két város között több mint kétszeres lakosságszámbeli különbség van, a községek lakosságszáma a városokétól messze elmarad. A kistérség központja Edelény. A 11.117 lakossal rendelkező Edelény három község összevonása révén (1950 Borsod, 1963 Finke) keletkezett település, 1986-ban kapott városi rangot. Edelény a kistérség kereskedelmi és szellemi-kulturális központja; a városban nem fellelhető szolgáltatásokat a szomszédos kistérségek központjai, illetve az észak-déli közlekedési tengelynek köszönhetően gyorsan elérhető, 25 km-re fekvő megyeszékhely biztosítják. A város számára egyértelmű helyzeti előnyt jelent, hogy az Aggteleki Nemzeti Park világhírű barlangjaihoz a városon keresztül vezet a főútvonal. Míg Edelény településhálózati központi szerepet tölt be, addig Szendrő kistérségi centrális elhelyezkedése révén a Bódva-völgy településeinek szervező alközpontja. A 4.363 lakosú, gazdag történelmi múlttal rendelkező, 1996-ban újra várossá nyilvánított település a szolgáltatásainak köszönhetően a térség északi településeinek elsőrendű központi települése. Edelény és Szendrő társtelepülésének tekinthető. A Bódva völgye településszerkezetét csakúgy, mint a régió egészében a kistelepülések magas aránya jellemzi. A népesség 18%-a 500 főnél kisebb aprófalvakban él (Bódvalenke, Bódvarákó, Komjáti).

2. Táblázat: Településcsoportok Népesség

- 499 500 - 999 1.000 – 4.999

Községek

Városok

Bódvalenke, Bódvarákó, Komjáti Hídvégardó, Tornanádaska Perkupa Bódvaszilas, Borsodszirák, Boldva, Szalonna, Szendrőlád

Szendrő

5.000 – 9.999 10.000 – 19.999

Edelény


A települések főként halmazos jellegű faluképet mutatnak, a dombvidékre a szalagtelkes aprófalvak a jellemzőek. A hátrányos infrastrukturális körülmények, az ipari területfoglalás és környezetkárosítás hiánya kedvező természeti környezeti adottságokat konzervált. A miskolci központú, erősen károsított környezetre koncentrálódó borsodi iparvidék hatása a térségben mérsékelt. A tradicioná-


13

lis vidéki környezetre jellemző táj átalakul, folyamatosan erodálódik, rengeteg az üresen álló, hagyományos építésű lakóház, jellemző ezek pusztulása; helyüket esetenként tájbontó, és gyakran uniformizált épületek veszik át. A falvak elnéptelenedésével kapcsolatos jelenségként megfigyelhető a lakóépületek elhanyagolása és megüresedése is. Perkupán, Hídvégardón és Bódvalenkén közel 10%-os a használaton kívüli lakások aránya. Arányaiban a leginkább kiüresedő település Bódvarákó, ahol a lakások közel 1/3 nem lakott. További problémát jelent a lakások és lakóépületek állagának romlása, a régebbi építésű, korszerűtlenebb lakóépületek nagyobb aránya. Az apróbb, elnéptelenedő településeken (Bódvarákó, Tornanádaska, Komjáti) az elmúlt évtizedben alig pár lakóház épült. A települések fizikai leromlása leginkább az aprófalvakat, illetve a magas számú és tartós munkanélküliséggel sújtott településeket jellemzi.


14

1.5.

Közlekedési kapcsolatok

A vízgyűjtőterület település- és úthálózata a Bódva és mellékvizeinek irányát követve alakult ki. A völgy jelentőségét adja, hogy a Sajó és a Hernád közötti, mintegy 80 km-es szakaszon egyedül ez a völgy kínálja a legjobb összeköttetést az Alföld és a Szlovák-érchegység déli része között.

2. ábra: A Kelet-Borsod és Abaúj Régió (Kocsis Károly)

A térség legészakibb települése Hídvégardó, a megye Szlovákiával határos részén, Miskolctól 75 kmre található. A legdélibb település a mintegy 2.500 lelket számláló Boldva mely Miskolctól a 26-os számú főúton közelíthető meg. A vizsgált térség észak-déli kiterjedése mintegy 40 km. A települé-


15

sek megközelíthetősége észak és déli irányból is megoldott. Délről Miskolcon keresztül a 27-es főközlekedési úton, Edelényen keresztül léphetjük át a térség határát, illetve szintén Miskolc felől alsóbbrendű úton, Boldván keresztül is elérhetjük a Bódva völgyét. Az északi megközelíthetőség a Hídvégardói határátkelőnél, a nyugati pedig Edelényen keresztül vagy Szendrőn át biztosított. A térségbe keleti irányból Tomor felől léphetünk be, a 3-as útról. A Bódva-völgye vasúton a MiskolcTornanádaska 94. számú vasúti vonalon érhető el. A vizsgált települések közül kilenc településen van vasúti megálló. A kistérség két városi településének közlekedési jelentőségét adja, hogy a legtöbb település innen érhető el a Volán illetve a MÁV járataival. A buszközlekedés gyorsabb és sűrűbb, mint a vonatközlekedés, de a települések közel felét nem lehet közvetlenül Edelényen keresztül elérni, csak átszállással. (Bódvalenke, Bódvarákó, Hidvégardó, Komjáti, Tornanádaska). A közúti közlekedésben a térséget összefűző 27-es főközlekedési út minősége a hazai útviszonyokhoz képest jónak mondható, de több helyen burkolatfelújítást és szélesítést igényel. A 27-es úthoz kapcsolódó mellékutak minősége több helyen a járhatatlan. A turisztikai célok elérését erősítené a 27es út turisztikai panoráma útvonallá alakítása, ehhez kapcsolódóan a kerékpáros és gyalogos túrák kiinduló pontjául is szolgáló pihenő- és kilátó helyek kialakítása, az útvonalakról és látnivalókról tájékoztató táblák és információs pontok kiépítése. A MÁV térképein a Bódva-völgyi vasútvonal már ilyen panoráma útként szerepel és a kerékpárok szállítása is megoldott. A vonatjáratok száma gazdaságossági szempontok miatt sajnos nem növelhető. Az autóbuszjáratok gazdaságos, ugyanakkor az utasok igényeit is kielégítő működtetése érdekében és a kistelepülések és a térség városai közötti gyakoribb összeköttetést lehetővé tévő kisebb buszokból álló járműpark kialakítására lenne szükség. Az aprófalvakban jelentkező igények rugalmas kielégítéséhez a falugondnoki autók működtetése és folyamatos megújítása mellett a közösségi közlekedés más formái, mint az iskolabuszok, az ingázást lehetővé tevő kisbuszok, a mozgáskorlátozottak szállítását vállaló egyesületi speciális járművek működtetésének támogatása is indokolt.


16

1.6.

Demográfiai helyzet és folyamatok

1.6.1.

Természetes szaporodás és fogyás

A vizsgált települések demográfiai jellemzőit nagyban meghatározzák az összességében idősebb korstruktúra, az ebből adódó magasabb halálozási gyakoriság, valamint a számottevő mértékű elvándorlás. A Bódva - völgyében a jelenlegi demográfiai különbségek és érvényben lévő trendek állandósulni látszanak, mintegy két évtizede hasonlóak, így nincs is okunk azt feltételezni, hogy a következő években drasztikus változások következnének be. A stabil trendek azonban magukba foglalják a népességfogyás olyan mértékű felgyorsulását, amely bizonyos települések esetében a teljes elnéptelenedés veszélyét hordozza. Az állandó népesség lélekszámának jelentős pozitív változásáról évtizedes léptékkel csak Edelény város esetében beszélhetünk. Csekély népességnövekedést mutat az 1970-es évekhez képest Bódvaszilas, Boldva, Borsodszirák, Perkupa, Szalonna, Szendrőlád és Tornanádaska. Az alacsony lélekszámú falvak illetve aprófalvak népessége (Bódvalenke, Bódvarákó, Hidvégardó és Komjáti) évtizedes léptékben is csökkenő tendenciát mutatnak. Az 1999 és 2003 között mért népesedési adatok szerint ez a negatív folyamat töretlenül folytatódik. A térség azon falvai, amelyek nem érik el az 1000 fős lélekszámot (kivéve Tornanádaska) a vizsgált időintervallumban átlagosan évi 2,05%-os lélekszám csökkenést produkáltak. Míg 1990 és 1998 között a térségben az évi átlagos népességszám fogyás alapján csökkenő, stagnáló illetve növekvő lélekszámú településosztályok kialakításakor a növekvő lélekszámú osztályba tartozó települések voltak jellemzők, addig az ugyanezen index alapján meghatározott osztályok 1999 és 2003 között fordított arányban alakultak.

3. Táblázat: A települések népességszám-változás szerinti típusai a Bódva-völgye kistérségben (1990-99) Növekvő népességszámú települések

Évi átlagos népességszámváltozás 1990-98 (%)

Stagnáló népességszámú települések


Csökkenő népességszámú települések


Borsodszirák

0,23

Szendrő

-0,15

Bódvarákó

-2,66

Bódvaszilas

0,28

Edelény

-0,01

Komjáti

-2,24

Hídvégardó

0,43

Bódvalenke

Perkupa

0,59

Szalonna

0,81

Szendrőlád

1,93

Boldva

0,38

Tornanádaska

0,36

0,11

Forrás: MTA RKK ÉMO – a KSH Népszámlálás 1990 és a TSTAR 1995, 1999. adatok alapján

A 13 vizsgált település közül már csak Szendrőlád rendelkezik meggyőzően pozitív népesedési indexel (1,56%-os éves átlagos népességnövekedés). Szendrő, Boldva és Tornanádaska az 1999-es népesA Bódva völgye árvízvédelmi programja – 2005

17

ségszámhoz képest pozitív egyenleget mutat a 2003-as évben, de a populáció ingadozása és az utolsó két mért év népességfogyása miatt, valószínűsíthető, hogy a jövőben stagnáló státuszba kerül (Egyik település éves átlagos népességszám változása sem éri el a 0,25%-ot). Bódvalenke és Borsodszirák a 2003-as adatok szerint stagnáló népességszámú településeknek tekinthetőek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy itt is lassú fogyás kezdődött meg. A népességszám változás egyik komponense a természetes szaporodás illetve fogyás. Az alábbi grafikonon látható, hogy az 1970-1979 közötti időszakhoz képest milyen nagymértékben negatív irányba változott ennek a mutatónak az érték. A térség egészét tekintve alacsony természetes szaporulat található minden településen, kivéve Szendrőt és Szendrőládot. Feltűnően alacsony a természetes szaporodás Edelényben, különösen, ha az 1970-1979 közötti értékhez viszonyítjuk az 1990-2001-ben mért adatokat. Boldva és Szendrő arányaiban szintén jelentős visszaesést mutat a természetes szaporodás terén a hetvenes évek állapotához képest. Szendrőlád az egyetlen település, ahol a természetes szaporodás értéke meghaladta mind a hetvenes mind a nyolcvanas évtized értékeit.

3. ábra: Természetes szaporodás illetve fogyás 1970 és 2001 között 1000

800

600

400

200

Bó d

va le n

ke

0

-200

Természetes szaporodás, ill. fogyás (-) 1970-1979



A természetes szaporodás és fogyás mutatóit jelentősen befolyásolja a település roma lakosságának aránya. A térségben a kétgyermekes-kétszülős családszerkezet a legjellemzőbb. Ez alól kivételt képeznek azok a települések, ahol a roma lakosság aránya meghaladja a 30%-ot. Ezekben a falvak-


18

ban (Bódvalenke, Szendrőlád és Tornanádaska) a magas születési sorszámú gyermekek aránya sokkal magasabb, mint a megyei vagy kistérségi átlag.

1.6.2. Migráció A kistérség a vándorlás egyenleg tekintetében - az 1990 – 2002 közötti időszak átlagában - az elvándorlás által leginkább sújtott kistérségek közé tartozik. A fenn jelzett 12 év alatt a kistérség lakosságának 5,9%-a távozott a kistérségből, és ez az érték a megye 15 kistérsége közül csak a Bodrogközi, a Kazincbarcikai, az Ózdi és a Sátoraljaújhelyi kistérségekben magasabb.

4. ábra: A migráció alakulása 1970 -2001 között (KSH 2001) 800

600

400

200

Bó dv

al en ke

0

-200

-400

-600 1.27 Vándorlási különbözet 1970-1979

1.32 Vándorlási különbözet 1980-1989

1.37 Vándorlási különbözet 1990-2001

1970 - 1979 A vizsgált térségben az 1970 és 1979 közötti időszakban Boldva vesztette el legnagyobb számban lakosságát (-242 fő). Arányaiban tekintve azonban a jelentős vándorlási veszteség az 1000 főt meg nem haladó lélekszámú településeken volt jellemző. Hídvégardóról elvándorolt a lakosság 20%-a, Komjátiból a lakosság 24%-a, Bódvarákó elvesztette a lakosság 20%-át, Bódvalenke pedig 23%-át. Vélhetően ezen vándorlások egyik kiemelt célpontja Edelény lehetett, hiszen az akkor még község ennek az időszaknak az egyetlen vándorlási nyertese. Edelény 617 lakossal gazdagodott.


19

1980 - 1989 Az 1980 és 1989 között szintén az elvándorlás volt a jellemző migrációs irány. Számszerűleg Szendrő (-504), Edelény (-426) és Szendrőlád (-179) voltak a vándorlás legnagyobb vesztesei. Arányait tekintve Tornanádaska (- 14%) és Hídvégardó (-19%) lakossága hagyta el leginkább a települést. Ebben az időszakban egyetlen településen sem haladta meg a bevándorlás az elvándorlást. 1990-2001 1990-2001 között a térség összesített vándorlási egyenlege pozitív. Számszerűen Edelény az évtized nyertes települése (+436 fő), arányaiban 4%-al növekszik lakossága. Az elemzett két évtized migrációs vesztesei közül Boldva 1,3%-os,Hidvégardó 8,85%-os, Perkupa pedig 4,1%-os migrációból származó népességnövekedést könyvelhetett el. Szalonna elvándorlási veszteségei már a 70-es években is elhanyagolhatóak voltak, de az 1990 és 2001 közötti időszakban 77 új lakossal lett gazdagabb, ami több mint 7 százalékos népességnövekedést jelent. Szendrőládra (+1,35%) és Bódvaszilasra (+3,5%) is megindult a befelé irányuló migráció. Ezzel megfordítva az előző két évtized negatív tendenciáit. Az 500 fő alatti apófalvak folyamatos negatív vándorlási egyenleget mutatnak. Annak ellenére, hogy mindhárom aprófalu elvándorlási egyenlege – bár súlyosan negatív volt- egy kicsit mérséklődött a nyolcvanas évekbe, csupán Komjáti esetében beszélhetünk a kifelé irányuló migráció jelentős mérséklődéséről (-0,5%). Bódvalenkét a lakosság 14%-a, Bódvarákót pedig a lakosság 18% hagyta el 1990 és 2001 között.


20

1.6.3. Etnikai és nemzetiségi összetétel A település demográfiai jellemzőit erősen meghatározzák az etnikai-sajátosságok. A lakosság 19%-át valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó csoport tagjai teszik ki. A 13 hazai nemzeti és etnikai kisebbség közül négy található meg a térségében (lengyel, német, szlovák, és roma). Az összlakosság 18,6%-át a roma közösségek tagjai teszik ki. A magukat cigányoknak vallók demográfiai jellemzői a magyar nemzetiségűeknél lényegesen kedvezőtlenebbek, ami leginkább a magas haladósági gyakoriságban, az alacsony átlagéletkorban és a gyengébb iskolázottsági színvonalban érhető tetten.

5. ábra: A roma népesség aránya a térség településein 100%

80%

60%

40%

20%

ds zi rá k Hi dv ég ar dó Ko m já ti Pe rk up a Sz al on na Sz en dr ől ád To rn an ád as ka

va

Bo rs o

Bo ld

Ed el én y Sz en dr ő Bó dv al en ke Bó dv as zi la s Bó dv ar ák ó

0%

Roma népesség

Nem roma népesség

Forrás: KSH‐ 2003

Amint a fenti ábra is érzékelteti, a roma népesség térségbeli eloszlása nem egyenletes: a legkisebb a jelenléti arány Bódvarákón (3,3%), a legmagasabb pedig Tornanádaskán (70%). Figyelem kell vennünk azonban, hogy roma lakosság, az előzetesen tapasztalt diszkrimináció és a jövőbeni hátrányok elkerülése miatt nem szívesen vállalja etnikai hovatartozását, így számarányukat csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. Olyan településeken, ahol a roma kisebbség koncentrációja országos tekintetben is kimagaslónak mondható, tisztában kell lenni azzal, hogy ha a népcsoport társadalmi beilleszkedését, iskolázottsági helyzetét, s ezen keresztül szociális, illetve munkaerő-piaci helyzetét nem sikerül a következő évtizedben lényegesen javítani, akkor olyan komoly gazdasági életminőségi erózió alakulhatnak ki, ami egyes térségek további hanyatlását, helyi erőforrásaik teljes leépü-


21

lését okozhatja. A roma lakossággal kapcsolatos gazdasági-egészségügyi és szociokulturális problémák megoldása természetesen alapvetően országos döntések függvénye, a térségnek azonban kiemelt érdekei fűződnek a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatásához, ezért saját fejlesztési tevékenységében is meghatározó prioritásként kell kezelnie a romák helyzetének javítását, társadalmi integrációjuk elősegítését.

1.6.4. Korösszetétel A korstruktúrát a 2001. évi népszámlálási adatok alapján vizsgáltuk, mivel korcsoportos adatok településenként ezen időpontra vonatkozóan állnak rendelkezésünkre. A korösszetétel jelentősebb mértékben csak hosszabb időszakokra vonatkozóan változik, így a megállapítások a korábbi adatok ellenére aktuálisak.

6. ábra: A települések népességének kormegoszlása Tornanádaska Szendrőlád Szalonna Perkupa Komjáti Hidvégardó

0-14 évesek (%) 15-59 évesek (%)

Borsodszirák

60 év felettiek (%)

Boldva Bódvarákó Bódvaszilas Bódvalenke Szendrő Edelény 0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Forrás: KSH‐ Népszámlálás, 2001 adatai alapján saját számítás

Ha a települések korfájának egészét vizsgáljuk, akkor a legnagyobb szórást a 0-14 évesek arányában tapasztaljuk. Általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb népesség aránya a 11 településen az országos átlag fölött (16,62%) van. Ezek közül is kiemelkedik Szendrőlád és Tornanádaska. Hangsúlyoznunk kell, hogy a magas születésszám önmagában semmiképpen sem nevezhető feltétlen előny-


22

nek, sőt – mivel általában a szegényebb térségekre jellemző – gyakran súlyos gazdasági és szociális problémákkal társul. Az időskorúak, és a gyermekkorúak gyakoribb előfordulása a felnőtt korúak alacsonyabb arányával jár. A vizsgált populáció 15-59 éves korosztályának aránya az országos átlaghoz (62,97%) képest is alacsonynak mondható. Így az eltartottak magas aránya, fokozott terheket ró az aktív keresőkre, emellett felértékeli az állami szociálpolitika jelenlétét is. Az eltartottak számát növelik a 60 év felettiek is. Az öregedési index mutatója sok helyen kiugróan magas: ennek megfelelően kifejezetten elöregedő társadalma van Komjáti és Bódvarákó településeknek. A 100 felnőtt korúra jutó gyermek- és időskorúak arány a Bódvalenkén (120), Bódvarákón (89) és Bódvaszilason (82) a legmagasabb, tehát az aktív kérősökre itt nehezedik a legnagyobb teher. Edelény és Borsodszirák aktív és inaktív népességének arány a legkiegyensúlyozottabb a térégben.


23

1.7.

Gazdaságföldrajzi leírás

A Bódva-völgye településeinek gazdaságföldrajzi elemzésekor tekintetbe vettük, hogy a kistérség rendelkezik komplex területfejlesztési dokumentummal. A 2001-ben elkészült Bódva-vidék Komplex Fejlesztési Stratégiája részletesen tartalmazza a kistérség gazdasági helyzetelemzését és stratégiáját. Munkánk fő célja a térség árvízvédelmi stratégiájának kidolgozása, ezért a gazdasági elemzéseket csak a fontosabb és a terület jellemzése szempontjából sajátos adataira végeztük el, így nem tűztük célul az adatok elemzéséből adódó adekvát válaszok keresését sem. A térség gazdaságát évszázadokon át meghatározta az Alföld és a hegyvidék találkozása. A hegyvidéki és alföldi tájak kereskedelmi árui a két táj határán sorakozó vásárvárosokban cseréltek gazdát. A második világháborút követő iparosítás következményeként a megyébe nehézipari üzemek sora települt, s ezek túlsúlya máig jellemzi a térség gazdasági arculatát. A borsodi iparvidék a rendszerváltás előtti évtizedekben a gazdaságpolitika kiemelt támogatását élvezte, amely a gazdasági és foglalkoztatási struktúra elsorvadását és az ingázók munkavállalók arányának megnövekedését eredményezte. Gazdasági szempontból Észak-Magyarország minősíthető a rendszerváltozás legnagyobb vesztesének. A régió fejlettségi pozíció alapjaiban rendültek meg. Az egy lakosra jutó GDP 1975-ben még valamivel az országos átlag felett volt, 2000-ben azonban már 35%-al elmaradt tőle. E folyamatok annak ellenére jellemzik a régiót, hogy számos állami támogatási forrásból kapott segítséget az 1990-es évtizedben, ezek hatása azonban nem tudta kiegyenlíteni a gazdasági alapok öszszeomlását, a fekvési hátrányokat, a kedvezőtlen demográfiai-iskolázottsági és etnikai szerkezetet. Míg az Észak-Magyarországi régió 1995-ben az országos GDP-ből 9,2%-al részesedett, addig 2002-re ez az arány 8,1%-ra csökkent. Hasonló tendencia figyelhető meg Borsod-Abaúj-Zemplén megyére vetítve is. A térség gazdasági teljesítőképessége mind abszolút értékben, mind fajlagosan növekedett, de ez a növekmény nem érte el az országos növekedési szint átlagát.

7. ábra: ÉM régió és BAZ megye bruttó hazai termelésére vonatkozó adatok (KSH 2003) 1995 GDP

2002 GDP

Változás 2002/1995 (eFt/fő/év)

MFt

%

GDP/fő (eFt/fő/év)

MFt

%

GDP/fő (eFT/fő/év)

BAZ megye

311.745

5,6

418

765.754

4.6

1.025

245,2%

ÉM régió

518.604

9,2

400

1.357.298

8.1

1.050

262,5%

Országos

5.606.553

100,0

549

16.740.421

100

1.648

300,2%

A megyét alkotó 15 kistérség tekintetében - a KSH-ban, 2004-ben elvégzett tipizálás alapján - megállapítható, hogy az Edelényi kistérség a jövedelmek szintje és dinamikája, a gazdasági szervezetek


24

sűrűsége, a külföldi tőke vonzása, a munkaerőhelyzet és az infrastrukturális ellátottság alapján felállított komplex mutató tekintetében a lemaradó kategóriába tartozik.

8. ábra: Komplex fejlettségi mutató alapján csoportosított kistérségek (KSH 2004) Dinamikusan fejlődő

Fejlődő

miskolci

Felzárkózó

tiszaújvárosi

Stagnáló

Lemaradó

kazincbarcikai,

edelényi, encsi,

mezőkövesdi,

abaúj-hegyközi,

mezőcsáti, sá-

szikszói, ózdi,

rospataki, sze-

sátoraljaújhelyi,

rencsi, tokaji

bodrogközi

A hozzáadott érték termelésében a kistérségek között jelentős különbségek vannak. A miskolci kistérség adja a megyei érték mintegy 40%-át, a tiszaújvárosi 25-27%-át, a kazincbarcikai 16-17%-át. A sorrendben negyedik ózdi kistérség 3-4%-ot, az edelényi, encsi mintegy 1%-ot, a szikszói nem éri el az 1%-ot sem. Ez is jelzi az ipari (a hagyományos ipari tengelyen elhelyezkedő) és az iparhiányos térségek közötti nagymértékű gazdasági különbséget. Az edelényi kistérségben összesen mintegy 1300 vállalkozás működik, melyekből csupán 190 rendelkezik jogi személyiséggel. Térségi sajátosság, hogy ugyanakkor a non-profit gazdasági szervezetek száma relatíve magas, meghaladja a 200-at. A vállalkozássűrűség megyei és országos szinten is a legalacsonyabbak között szerepel. A kistérségben 2 vállalkozás jut egy km2-re, ami mindössze harmada a megyei és regionális átlagnak. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma még a két kisvárosban sem éri el a megyei átlagot. A településenkénti adatok a csekély vállalkozói sűrűség mellett jelentősen szóródnak. A 600 fő fölötti településeken 10-nél több a vállalkozások száma. 1999 és 2003 között a jogi személyiségű vállalkozások csekély mértékben, viszont a jogi személyiség nélküli vállalkozások 83-al, az egyéni vállalkozások száma pedig 71-el növekedett. A legnagyobb pozitív irányú változás Edelény város esetében figyelhető meg. Radikálisan csökkentek vagy megszűntek a jogi személyiség

nélküli

és

az

egyéni

vállalkozások Bódvarákón, Bódvalenkén,

valamint

Borsodszirákon. Az átlagos vállalkozásméret a mikrovállalkozás, melyeknek döntő része kényszervállalkozásként működik.


25

1.8.

Gazdasági aktivitás

A Bódva-völgye településeinek, csakúgy, mint a kistérség többi településeinek, a legsúlyosabb gondja a munkanélküliség. A munkanélküliségi ráta hivatalos adatai korántsem tükrözik a tényleges helyzetet, a munkanélküliek száma, aránya sokkal magasabb, mint ahogy az a statisztikai adatokból kiolvasható. A regisztrációból fokozatosan kikerülő munkanélküliek sorsa nyomonkövethetetlen. A munkanélküliek között magas az alacsony végzettségűek, a szakképzetlenek aránya. A tartós munkanélküliek többsége nem nyitott a tovább- vagy átképzéseken való részvételre. A munkanélküli populáción már a kezdeti fázisban (első három, aktív munkakereséssel töltött hónap) érezhetőek az anyagi és a szellemi leépülés elsődleges jelei. A munkanélküliek reintegrálása a munkaerőpiacra szinte lehetetlenné válik három és fél év huzamos munkaviszony nélkül töltött időintervallum után. Súlyos gondot jelent a pályakezdő munkanélküliek magas aránya, aminek következményeként minden településen jellemző a fiatalok elvándorlása. Többségük a felsőfokú képzés megszerzése után nem tér vissza településére. Az alábbi táblázatból és a diagramból is szembetűnő, hogy az eltartottak és az inaktív keresők aránya majdnem megegyezik. A munkanélküliek aránya pedig minden településen jóval 10% fölött van. Mint azt a bevezetőben említettük, a munkanélküliek arányát és számát a statisztikai adatok alapján csak becsülni lehet, mivel több tényező is „kedvezően” befolyásolja ezen mutatókat. A települések vezetőivel folytatott személyes interjúk során derült fény arra is, hogy több településen a közmunkaprogram jelenti az egyedüli – átmeneti – elhelyezkedési lehetőséget, ezért ebből a gazdasági aktivitás intenzitására vonatkozóan nem lehet hiteles következtetéseket levonni.

9. ábra: Gazdasági aktivitás (2001. február) 100% 80% 60% 40% 20%

Foglalkoztatottak

Munkanélküliek

nn a Sz en dr ől To ád rn an ád as ka

up a

Sz al o

i

Pe rk

já t

Ko m

Bo ld va Bo rs od sz irá k Hi dv ég ar dó

Ed el én y Sz en dr Bó ő dv al en ke Bó dv as zi la s Bó dv ar ák ó

0%

Inaktív keresők

Eltartottak

Forrás: KSH, 2003


26

A térség településeinek többségében a legnagyobb foglalkozató az önkormányzat. Bódvalenkén és Tornanádaskán a lakosság több mint 90%-a munkanélküli. A fent említett településeken a roma kisebbség aránya 80-90% között van. A települések többségén a legnagyobb arányt a szociális és egyéb alkalmi segélyekből élők teszik ki, ami a feszültségek és olykor atrocitások egyik állandósult forrása. A fenti diagram az összlakosságon belül a munkahellyel, egyéb forrással rendelkezők, az eltartottak és a munkanélküliek arányát szemlélteti.

1.9.

Települési infrastruktúra

A 90-es években a kommunális szolgáltatások köre és kiterjedtsége jelentősen megváltozott. Szinte mindenhol kiépült a vezetékes vízhálózat és – Bódvalenke, Bódvarákó kivételével – a vezetékes gázhálózat is. A közüzemi vízhálózatba bekötött lakások aránya azonban még mindig nem haladta meg térségi szinten az 50%-ot. Ebben Bódvalenke, Bódvarákó, Tornanádaska és Szalonna települések alacsony arányú rákötései játszanak szerepet. A csatornázottság tekintetében még jelentősebb a lemaradás. A 13 település közül mindössze öt településen kezdődött meg a csatornahálózat kiépítése. A szennyvízberuházások 2000 után indultak el. Jelenleg Szendrő gesztorságával térségi csatornázási program van folyamatban, amely keretében - kormányzati finanszírozással - több településen kiépül a szennyvízhálózat. Az infrastrukturális hálózat környezeti gondjaira hívja fel a figyelmet a szélesre tárt közműolló, ezen belül a szennyvízelvezetés és –tisztítás megoldatlansága.

10. ábra: A vezetékes ivóvízre és a szennyvízcsatornára kapcsolt lakások aránya a térség településein 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0

Vezetékes ivóvízhálózat

Sz en dr ől ád To rn an ád as ka

al on na Sz

Pe rk up a

ti Ko m já

dv a Bo rs od sz irá k Hi dv ég ar dó

Bo l

Sz en dr ő Bó dv al en ke Bó dv as zi la s Bó dv ar ák ó

Ed el én y

0,0

Csatornahálózat

Forrás: KSH, 2003


27

A vezetékes gázzal ellátott lakások aránya csak az Alsó-Bódva völgyben éri el az 50%-ot, a többi településeken még ennél is rosszabb a helyzet. A lakossági gázfogyasztás fajlagos értékei pedig Bódvaszilas, Boldva, Borsodszirák, Komjáti, Perkupa, Szalonna, Szendrőlád és Tornanádaska települések esetében mutatnak a többi településen tapasztalt értékektől szélsőségesen eltérő képet. Ezek a kimagaslóan nagy fogyasztások több szempontból is figyelemreméltóak: a közüzemi szolgáltatók gazdaságos működtetése és a környezeti erőforrásokkal való takarékosság szempontjából egyaránt. A telefonellátottság tekintetében jelentős az elmaradás az érintett településeken. Az Alsó-Bódva völgye az egyetlen mikro körzet, ahol 50% feletti a telefonellátottság. 1999 és 2003 között a lakásfővonalak számát tekintve szinte minden településen jelentős csökkenés következett be, ami a családok egyre nehezedő anyagi körülményei miatt lemondott vezetékes telefonok, valamint a mobiltelefonok térhódításának tudható be.


28

1.10. Épített kulturális örökség, idegenforgalom A térség épített kulturális örökségei közé több egyedi jellegű várrom (Borsodi földvár-Edelény, Szendrői vár, Szendrőládi várhegy), kihasználatlan kastély és kúria tartozik (Edelény - L’HuillierCoburg kastély, Tornanádaska - Hadik kastély, Szalonna - Bónis-Gedeon kastély, Szendrő - Csáky kastély, Hídvégardó - Gedeon-kúria, Szendrő – Kékfestőház, Bódvalenke - Lenkey kúria). Ezek mellett a kistérség bővelkedik további, középkori, a XI.-XIII. századból származó műemlékekben, melyek országos szinten is kiemelt értéket képviselnek. A XVII.-XIX. század barokk és klasszicista építészeti stílusát számos templom őrzi. Mindezek közül kiemelkedik az edelényi L’Huillier-Coburg kastély. Ez Magyarország egyik legjelentősebb barokk kastélya, amelyet 1727-30 között építettek. A 106 szobás és 365 ablakos kastélyt barokk falképek díszítik. Jelenleg az épület üresen áll, hasznosításra, befektetőre vár. Itt találjuk a barokk időben épült tornanádaskai Hadik-kastélyt és parkját, illetve a szendrői Csáky-kastélyt és a kékfestőműhelyt. Az Edelényben található Borsodi Tájház a Bódva-völgy építészetét reprezentáló épületegyüttes és kiállítóhely. Az országos jelentőségű kulturális műemlék a boldvai bencés apátsági templom, mivel valószínűsíthető, hogy egyik legrégibb nyelvemlékünk - a Pray-kódexben fennmaradt Halotti beszéd és könyörgés – itt született. A Bódva-völgye településeinek idegenforgalmi értékét leginkább a térség gazdag történelmi múltjának és a viszonylagos elzártságnak köszönhető páratlan természeti táj köszönheti. A közelben található számos olyan nevezetesség, amely növelheti az itt töltött vendégéjszakák számát. A térségből könnyedén elérhető Miskolc, Tapolca, Aggtelek, Lillafüred, Tokaj, a diósgyőri vár, illetve akár a szlovákiai látványosságok is: Kraszna Horka vára vagy a Dobsinai jégbarlang. A térségi adottságok azonban kihasználatlanok. A fogadó infrastruktúra kiépítetlen, nincsenek megfelelő szálláshelyek, pihenőhelyek, étkezési lehetőségek. A túraútvonalak nincsenek kellően kitáblázva, jelzésekkel ellátva, illetve az idelátogató helyi túravezetőket is igen nehézkesen találhat. A térség marketingje viszonylag gyenge, hiányoznak a bemutató prospektusok, hirdetések, ismeretterjesztő kiadványok. A látogatóvonzás eszközeiként nem használják fel sem a médiákat, sem egyéb közvetítőket kellő mértékben. Ritkák a kész nyaralási, szabadidős csomagok. Mindezek mellett a kiegészítő (kereskedelmi) szolgáltatások színvonala is nagyban javítható.

4. Táblázat: A vizsgált településeken található kereskedelmi szálláshelyek Vizsgált év

Szállodák szállás- és férőhelyei

Magánszállások, kempingek, turistaházak, falusi vendégfogadók férőhelyei

Összes kereskedelmi férőhely

2000

43

849

892

2002

83

900

983

Forrás: KHS, TSTAR, 2000, 2002


29

A térségi idegenforgalmi iparának felzárkózását mutatja a kereskedelmi szálláshelyek kapacitásának dinamikus növekedése. A szállodák esetében a férőhelyek száma közel megduplázódott. A szállodák fontosságánál ki kell emelni azonban, hogy 2002-ben a kistérségben eltöltött összes vendégéjszaka (49.841) mindössze 15%-át töltötték a vendégek szállodában (7.623), valamint a kistérségbe érkező külföldiek által itt eltöltött vendégéjszakáknak (20.350) is csupán 9,7%-át (1.977) adják e szálláshelyek. A térség jellegének és turisztikai vonzerejének megfelelő fejlesztések szükségesek az elkövetkező években. Szükséges a számos egyedi elképzelés közös turisztikai csomagokba való építése, amelyek ökoturizmus, falusi turizmus keretein belül várhatják az idelátogatókat. A fejlesztések sikeresebb, egységesebb és hatékonyabb megvalósítása érdekében 2002-ben elkészült a Bódva-vidék Turisztikai Fejlesztési Stratégiája. Ennek megfelelően a térség marketingje, alapvetően az idegenforgalommal kapcsolatos promóciós tevékenység köré épül. A kommunikációs stratégia sokrétűen felépített, pontosan meghatározott vezérgondolatok mellett építi fel a kommunikációt. A térség fontos célkitűzése bekapcsolódni a Nemzeti Üdültetési Rendszerbe, szakmai kiállításokon való részvétel, kiadványok terjesztése. Önálló turisztikai marketingrendszer megalkotásával megteremtődtek a lehetőségei az idelátogatók és érdeklődők megfelelő informálására. Ezt szolgálják a jelzőtáblák, a NATURINFÓ iroda, és az egyéb információs irodák. Fontos megjegyezni, hogy ezen elemek összehangolása a sikeres marketing egyik olyan mozgatórugója lehet, ami egy elégedett, rendszeresen visszalátogató közönséget eredményez.


30

2. A Bódva folyó általános jellemzése 2.1.

A Bódva vízgyűjtő területe

2.1.1.

A vízgyűjtőterület lehatárolása

A Bódva vízgyűjtő területének határait dél-délnyugatról a Bükk-hegység, kelet felől a Zemplénihegység valamint északi irányból a Szlovák-érchegység adja. A vízgyűjtő terület nyugaton a Sajó vízgyűjtőjével határos. A szóban forgó területet a Cserehát északkeleti harmada és az Észak-Borsodi és Szlovák-karszt (Gömör-Tornai karszt) alkotja. A vízgyűjtő terület kiterjedése 1.727 km2, ennek valamivel több mint a fele, 869 km2 Magyarországon terül el (11. és 12. ábra).

11. ábra: A Bódva teljes vízgyűjtő területe (VITUKI 1972)

A Bódva fő forrása a Szlovák-érchegység déli peremterületéről, az 1.187 m magas Nagy Csükerész lábától ered. A magyar oldalon a vízgyűjtő terület legmagasabb pontja az Aggteleki hegységben levő Fertős tető a 604 méteres tengerszint feletti magasságával. A forrásvidéktől a Sajóba ömlésig megtett szakaszon a folyó változatos tájakon halad végig. A tájképi különbségeken kívül beszélhetünk jelentős földtani, talajbeli illetve élővilágbeli különbségekről is.


31

A Bódva-völgy a folyásiránynak megfelelően a földtani felépítés valamint az eltérő völgyfejlődés alapján az alábbi főbb szakaszokra oszthatók: •

Felső Bódva-völgy,

•

Kanyapta-medence,

•

Alsó Bódva-völgy,

•

Edelényi völgykapu.

12. ábra: A Bódva hazai vízgyűjtő területe (VITUKI)

A Felső Bódva-völgyén a keskeny és mély érchegységi völgyszakaszt, medenceszerűen kiszélesedő és ellaposodó völgyszakasz váltja fel, a völgytalp 300-400 méteres magasságról 100-150 méteres tengerszint feletti magasságra csökken. A folyó a Kanyapta-medencében síkvidéki jelleget vesz fel, valamint folyásirányban jelentős változás következik be. A magyarországi szakaszon a fenti csoportosítás szerinti Alsó Bódva-völgybe lép a folyó. Ezt a szakaszt a hazai vízgyűjtőn a Bódva felső völgyének tekinthetjük. Az államhatártól Perkupáig a folyó jobb partján fekvő Tornai Alsó-hegy és a bal partján elhelyezkedő pannóniai üledékekből kiemelkedő mészkőszirtek határolják a völgyet. A völgy folytatásaként Perkupa után Szalonnáig egy keskeny szurdokszerű szakasz következik, ahol a Bódva a Rudabányai- valamint a Szalonnai-hegység között


32

halad el, majd ezt egy tágas medencejellegű rész, a Szendrői-medence váltja fel. A tetőmagasságok itt mindössze 350 méter körüliek. Az Alsó Bódva-völgy lezárásaként az Edelényi völgykapu előtt a Bódva a Szendrőládi szurdokon halad végig, majd Edelény térségében egy kiszélesedő, ellaposodó tájon végigvonulva Boldvánál a Sajóba ömlik, annak 69,3 fkm-énél.

2.1.2. A vízgyűjtőterület földtani felépítése A magyarországi közel 60 km-es szakaszt tekintve, a Bódva-völgyet körülvevő nagyobb tájegységek közé tartozik az Aggteleki-karsztvidék, a Rudabányai-hegység valamint a Cserehát. Az egymástól eltérő földtani felépítés is mutatja a terület változatosságát mind domborzati, mind pedig kialakulásának viszonyait tekintve. Az Aggteleki-karszt a gömöri karsztterülethez tartozik. A barlangokban gazdag karsztvidék alapvetően triász időszaki mészkőből épül fel. Ezen kívül azonban megtalálható a területen alsó-triász homokkő illetve agyagpala is. Utóbbiak főként azokon a részeken fordulnak elő, ahol felszíni vízfolyásokkal találkozunk, mint például a Jósva-völgyében. Az Aggteleki-karszt építőanyagaként jelen vannak a teljes triász időszak során képződött kőzetalkotók. A pleisztocén során teraszok alakultak ki a folyó- és patakvölgyekben, ami a térség legjelentősebb vízfolyására a Bódvára is jellemző. A Rudabányai-hegység a Bódva-völgy nyugati oldalán az Aggteleki-karszttól délnyugatra helyezkedik el. A területen az alsó-triász képződmények bírnak nagyobb jelentőséggel, valamint itt vulkanikus kőzetek is megjelennek riolitos összetételű kvarcporfír és diabáz formájában. A vulkanikus tevékenységgel magyarázható az is, hogy a mészkő- és dolomitrétegek törésvonalai mentén a feltörő forró vizes oldatok hatására vasérc keletkezett. Emellett egykori tengervízből bepárlódott sótelepek is kialakultak, leggyakrabban előforduló ásvány az anhidrit, aminek előfordulása elsősorban Perkupán, jellemző. A folyóvölgyekben elhelyezkedő, így a Bódva Rudabányai-hegységhez közeli szakaszára is jellemző ártéri- és teraszüledékek a jelenkorban képződtek. A Cserehát dombvidéke a Bódva és a Hernádfolyó között terül el. Alapvetően jellemző a területre, hogy lepusztuló pannon üledékekből, nagyrészt pleisztocén korú homokból, kavicsból illetve agyagból épül fel. A Hernád felé haladva egyre nagyobb hangsúlyt kap a pleisztocén lösz is. Az így kialakuló homokos-kavicsos törmelékkúpok vastagsága egyre inkább növekszik a Sajó irányában. Az Alsó Bódva-völgyben a Sajó közelében ezek a jó vízadó képességű törmelékkúpok adják az alapját néhány itt található vízbázisnak, illetve üzemelő vízműnek.

2.1.3. Növényvilág, talajviszonyok A területre alapvetően erdőtársulások jellemzők, az alacsonyabban fekvő területeken cserestölgyesek, a magasabbakon gyertyános-tölgyesek helyezkednek el. A meredekebb sziklás hegyoldalakat töredékes megjelenésű sziklaerdő foltok borítják. A több évezredes emberi jelenlét során, a növényzet az emberi beavatkozások jeleit is őrzi. Az emberi tevékenység miatt jelentős kiterjedésű másodlagos társulások jöttek létre, többek között a rétek és a sztyeppszerű gyepek. Ilyen területek közé tartoznak a települések környékén elhelyezkedő egykor művelt szántóföldek, gyümölcsösök is.


33

A vízfolyások mentén mocsárrétek és patakkísérő égerligetek összefüggő állományai találhatóak, ez utóbbiak korábban jóval nagyobb kiterjedésűek voltak, de a termékeny patakvölgyek művelésbe vonása miatt nagyrészük a vízfolyások melletti keskeny sávba szorult. Tájidegen fafajták is képviselve vannak a területen, nevezetesen a fenyőfélék és az akác. Az akác néhol az őshonos fajokkal elegyedik, azonban önálló akácerdők is megtalálhatóak a területen. A hegy- és dombvidék jellegű területeken erőteljesen jelentkezik az erózió talajpusztító hatása, aminek következtében a talaj pH értéke jelentősen csökken. Ilyen helyeken a legrosszabb minőségi kategóriába tartozó, változatos kifejlődésű redzina talajok találhatóak. A talajtakaró nélküli fedetlen karszt területek aránya mintegy 3% körüli. Minőségi szempontból a térség barna erdőtalajainak mintegy harmada a gyengén savanyú, a kétharmada közepesen savanyú talajok közé tartozik. A savanyúság azonban még az utóbb említett esetében sem jelent alapvető gátat a termőképesség szempontjából.

2.1.4. Hidrometeorológiai viszonyok A Bódva vízgyűjtőterületére mérsékelten nedves, illetve mérsékelten száraz éghajlat jellemző. Ez átmenetet képez a hegyvidéki és az alföldi területek között. Kisebb területi egységeket vizsgálva megállapítható, hogy ezeken belül az éghajlati elemek változása jelentős lehet. Az évi középhőmérséklet 8-9ºC körüli. A laposabb, síkság jellegű területek melegebbek és szárazabbak az északabbra elhelyezkedő hegyvidéki területekhez képest, ahol 800 méteres magasság felett a léghőmérséklet átlaga még a 7ºC-ot sem éri el.

13. ábra: A jósvafői és szendrőládi csapadék- (mm) és hőmérsékleti (˚C) diagrammok (1901-1950) 90

25

90

25

80

80

20

20 70

70

60

15

60

15

50

50

10

10 40

40

30

5

30

5

20

20

0

0 10

10

0

-5 I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.


0

-5 I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

34

A Bódva vízgyűjtő területe a domborzati viszonyoknak köszönhetően mind a szlovák, mind pedig a magyar területeken csapadékárnyékban van. A Szlovák Érchegységben az évi csapadék mennyiség 800-900 mm körüli értéket mutat. A magyarországi vízgyűjtőn sokéves átlagot figyelembe véve, az éves csapadékmennyiség, a földrajzi elhelyezkedés és a domborzat függvényében 550-650 mm-re tehető. A lehulló csapadék 60%-a tavaszi illetve a nyári hónapokban jelentkezik, a maximuma júniusban, a minimuma, pedig január, február környékén van. Napsütés szempontjából a terület viszonylag szegénynek mondható, a vízgyűjtőn az évi napfénytartam 1.900 óra. Aszályosság szempontjából nem veszélyeztetett a vizsgált terület.


35

2.2.

Felszín alatti vizek

A vízadó rétegekben lévő statikus és dinamikus vízkészletek összefüggő rendszert alkotnak. A felszín alatti vizeket elhelyezkedésük alapján partiszűrésű-, talaj-, réteg- vagy karsztvizek közé sorolhatjuk. A talaj és a karsztvizek elsősorban a csapadékból táplálkoznak. A parti szűrésű vizek táplálása szempontjából legjelentősebbek a felszíni vizek a felszínre hulló csapadék mellett. A nagyobb mélységben elhelyezkedő rétegvizek esetében nem mutatható ki közvetlen kapcsolat sem a csapadékkal, sem a felszíni vizekkel. A vizsgált terület északi részének legjelentősebb víztartói a Bódva völgy keleti és nyugati oldalán felszínig érő triász mészkövek és dolomitok. E képződményekből jelentős mennyiségű víz áramlik a völgy felé, amely részben forrásokon keresztül, részben pedig a felszín alatt lép ki a karsztból. A Bódva völgyében a törések mentén mélybe szakadt alaphegységre települt, 40-50 méter vastag miocén összlet vízföldtanilag jelentéktelen. Elsősorban a triász és a fiatalabb üledékek vízföldtani elválasztása révén nyer jelentőséget. A miocén feletti nagyon változó vastagságú pannóniai összlet jórészt ugyancsak vízzáró és vízrekesztő rétegekből áll. A pannóniai rétegeket fedő pleisztocén teraszréteg a terület legjelentősebb vízbázisa. Részben saját utánpótlódó készlete van, részben pedig karsztból átvett készlettel is rendelkezik. Elterjedése az egész Bódva völgy területén általános.

2.2.1. Talajvíz A talajvíz az első, általában 20 méteres mélységig terjedő vízadó réteg vize. A talajvízkészlet nagyságát elsősorban a vízzáró réteg kiterjedése határozza meg. A talajvíz szintje a Bódva-völgyben átlagosan 2-3 méteres mélységben helyezkedik el. A dombos területek felé haladva a felszín alatti víznívó egyre mélyebbre kerül. (5. táblázat). A völgy alsóbb szakaszaira jellemző, hogy a nagyobb csapadékmennyiségű évek tavaszi nagyvizei 60-70 cm-re is megközelítik a felszínt. A Bódva és a felszín alatti vizek kapcsolatát illetően megállapíthatjuk, hogy az év nagy részére jellemző közepes vízállások esetében a Bódva megcsapolja a felszín alatti vizeket.

5. Táblázat: Éves átlagos talajvízállások a perem alatt Törzs és üzemi észlelő kutak

Terep magasság (mBf)

Perem magasság (mBf)

E-1 Hídvégardó

166,71

E-2 Hídvégardó

Éves átlagos talajvízállás [cm] 1980

1985

1990

1995

167,27

164

138

218

147

168,11

168,48

286

268

331

261

E-5 Hídvégardó

165,58

166,06

203

192

255

223

E-7 Tornanádaska

160,96

161,46

152

129

177

134

E-9 Bódvalenke

160,88

161,47

216

228

304

262

E-12 Dobódél

152,94

153,46

158

155

198

196

2325 Szalonna

145,95

146,46

180

195

288

301

2041 Edelény

137,13

137,93

478

505

525

525


36

2.2.2. Partiszűrésű vizek Partiszűrésű víz alatt a folyóval párhuzamos azon szélességű sávból kitermelhető vizet értjük, amelynek legalább 50%-a folyóvízből származik. A mennyiségi és minőségi viszonyokat nagyban befolyásolják a tápláló felszíni vízfolyás adottságai, a horizontális szivárgás valamint a víztermelés. A területen különös jelentőséggel bírnak ezek a vizek a fentebb említett kavics teraszoknál.

2.2.3. Rétegvizek Rétegvíznek nevezzük a 20 métertől nagyobb mélységben elhelyezkedő vízvezető rétegek vizét. A Bódva és a szomszédos Sajó-völgyben települt fiatal harmadkori rétegek vize feltételezések szerint kapcsolatban áll az északi részen elhelyezkedő karsztterület vizével, ami biztosítja a pannon homokrétegek jelentős vízkészletét. A mélységi vizeket tartó rétegek mélységi helyzete változó a völgyre merőleges törésvonalak következtében. A vizsgált területen a medencén kívüli és a hátság és hordalékkúp típusú víztestek dominálnak. A 14. ábra a hideg karsztvíz felszín alatti elhelyezkedését mutatja a Bódva hazai vízgyűjtőterületén.

14. ábra: Karsztvizes felszín alatti víztestek (VITUKI 2003).


37

2.2.4. A felszín alatti vizek minősége A vizsgált területre jellemző gyengébb infrastruktúra visszaköszön a hidrogeológiai monitoring hálózat területi lefedettségében is. Megállapíthatjuk, hogy a terület az országos átlaghoz képest kevésbé megkutatott és megfigyelt. A Bódva vízgyűjtő területén a felszín alatti vízminőségi észlelőhálózat összesen 7 mintavételi helyből áll. A Borsodszirák I. vízmű 11. sz. kút kivételével a mintavételi helyek forrásvíz mintavételi helyek. Utóbbi pontokon a karsztvizek minőségének vizsgálatát végzik. Megállapítható, hogy a terület a felszín alatti vizek szempontjából összetett képet mutat. A karsztvíz mellett a Bódva völgyi üledéksorban megtalálható a talajvíz és a rétegvíz is. A vizsgált térség hasznosítható felszín alatti vízkincs kb. 2 m3/s vagy 170.000 m3/nap. A 15. ábra adatai alapján jól látható, hogy a területen jó néhány sérülékeny üzemelő és távlati ivóvízbázis található.

15. ábra: Sérülékeny üzemelő és távlati ivóvízbázisok

A területen fellelhető karsztvizek minőségét tekintve kalcium-magnézium hidrogénkarbonátosak, közepesen kemény, általában emberi fogyasztásra alkalmas vizek. A 6. táblázat a vízgyűjtőn lévő törzshálózati mintavételi helyeken mért, a hazai viszonyok között leggyakrabban vízminőségi problémát okozó vízkémiai összetevőkre vonatkozó adatok sokéves átlagos értékeit mutatja.


38

6. Táblázat: Felszín alatti vízminőségi komponensek sokéves átlagos értékei a törzshálózati mintavételen Megnevezés

Vizsgált időszak

NH4+

NO3-

NO2-

[mg/l]

Aggtelek, Babotkut

1982-1994

0,193

2,83

0,001

Jósvafő, Jósva

1984-1994

0,091

10,5

0,011

Jósvafő, Nagytohonya f.

1984-1994

0,084

4,25

0,007

Tornanádaska, Kastélykerti f.

1985-1994

0,097

4,44

0,007

Szögliget, Csörgő f.

1985-1994

0,095

5,67

0,009

Szalonna, meleg f.

1985-1994

0,109

3,24

0,046

Borsodszirák, I. vízmű 11. sz. kút

1985-1994

0,08

17,58

0,004

A Sajó és Bódva vízgyűjtőre kiterjedően összesen 29 karsztvíz- és 107 talaj- illetve rétegvíz mintavételi hely adatainak feldolgozása alapján elmondható, hogy: •

a nitrát és ammónium tartalom tekintetében a karsztvizekben a nitrát tartalom lényegesen alacsonyabb, mint a talaj- és rétegvizekben, az átlagot tekintve. Az ammónium koncentráció esetén is hasonló a helyzet, a sérülékeny földtani környezetben lévő felszín alatti vizekre megállapított 0,2 mg/l határértéket a karsztvizek jóval kisebb hányada lépi túl a talaj- valamint rétegvizekhez képest;

•

a vas és mangán tartalom tekintetében a vas és mangán koncentráció szintén a karsztvizekben kedvezőbb. Néhány hely kivételével a vastartalom alatta marad a 200 µg/l-es határértéknek. Jobb a helyzet mangán koncentráció vizsgálata esetén, ez utóbbi komponens koncentrációja sehol sem haladja meg az 50 µg/l-es határértéket. A talaj- és rétegvizek vas és mangán tartalma azonban viszonylag sok helyen magasabb, mint a határérték, a mintavételi helyek közel egyharmadánál határérték feletti koncentráció tapasztalható.

A felszín alatti vizek szennyeződésekkel szembeni sérülékenységét fejezhetik ki a különböző érzékenységi térképek. A vizsgált terület általános szennyeződés érzékenyégi besorolás pedig a 16. ábrán látható. A felszín alatti vizek vizsgálata esetében mindig fontos kérdés az ásványvíz és hévíz potenciál. A Bódva vízgyűjtőterületének egy jelentős része hévízfeltárásra alkalmatlan terület. A felszín alatti vizek túlságosan magas vízállások esetében a felszín felé juthatnak, belvizet hozva létre ezzel.


39

16. ábra: A vizsgált terület szennyeződés érzékenységi besorolása (VITUKI 2003)


40

2.3.

A Bódva vízhálózata és vízjárása

A Bódva a Sajó baloldali mellékfolyója. A folyómeder teljes hossza 110,7 km, ebből a magyarországi szakasz mintegy 55,5 km. Hazai szakaszon a meder legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti különbség 46 méter, ami 0,9 m/km-es esést jelent, ezzel a Bódva hazánk legnagyobb átlagos mederesésű folyója. A víz átlagos sebessége 2-4 km/h, szélessége 8-14 m, míg a mélysége 0,1-1 m. A Bódvába torkolló jelentősebb vízfolyások a következők (lásd 17. ábra): Szlovákiában: •

bal parton az Ida, vízgyűjtője 381 km2,

•

jobb parton a Torna, vízgyűjtője 205 km2

17. ábra: A Bódvaköz vízrajzi térképe (Schmidt 1978)

Magyarországon: •

bal parti vízfolyás a Rakaca, vízgyűjtője 236 km2,

•

jobb parti a Jósva, vízgyűjtője 137 km2


41

További magyarországi mellékfolyók délről észak felé: Ördög-patak, Zilizi-patak, Finkei-árok, Damaki- (Sápi-) patak, Balajti-patak, Ládbesenyői-patak, Szendrőládi-patak, Szuhogyi-patak, Abodi-(Csákány-) patak, Verbéna-patak, Telekes-patak, Rétpatak, Vízvölgyi-patak, Jósva-patak, Juhász-patak, Sas-patak A vízgyűjtőn jelentős kiterjedésű, mesterségesen kialakított víztározó is található Meszes mellett, ahol a Rakaca-patak vizét duzzasztják. A Rakacai-tározó területe mintegy 194 ha, hasznos térfogata pedig 5,77 millió m3. A Bódva vízjárását számos tényező kölcsönhatása befolyásolja. Ilyen befolyásoló tényezők közé tartozik az éghajlat, a topográfia, a talajviszonyok és az emberi tényező, nevezetesen, hogy az adott területen milyen művelési ág az uralkodó.

2.4.

A Bódva vízminősége

A Bódva folyó vízminőségi állapotát a magyarországi szennyező forrásokon kívül a Szlovákiából érkező szennyezések egyaránt befolyásolják. Vízminőség-védelmi szempontból szerencsésnek mondható, hogy a térségben ipari termelés gyakorlatilag nem volt, így az ipari jellegű szennyezések mértéke nem meghatározó. A Bódva vizének minősége a változó mennyiségű szennyező anyag terhelés hatására időben széles határok között mozgott, de alapvetően mindig a legtisztább hazai vízfolyások közé tartozott. Terhelést jelentett a tisztítatlan kommunális szennyvizek, valamint az ismeretlen eredetű egyéb szennyezők bevezetése. A szennyezések egy része időben változó jellegű, véletlenszerű esemény. A legjelentősebb, ismert pontszerű szennyező forrás a Bódva alsó szakaszán az Edelény városi szennyvíztisztító telep. A vízgyűjtőn a pontszerű szennyező források kisebb jelentőséggel bírnak, jellemzően diffúz módon jutnak a szennyező anyagok a Bódvába. A bejutó szennyezés mennyiségére konkrét számadatok nem állnak rendelkezésre. Keletkezésükben szerepet játszanak a lefolyási és csapadékviszonyok, továbbá a változó vízhozam következtében a szennyező anyag nem mindig ugyanakkora mennyiségű vízzel keveredik. A mezőgazdasági területekről a szennyezés a növényi tápanyagok és növényvédő szerek bemosódásával jut a talajvízbe, majd a befogadóba. A csatornázatlanság következtében a területről a talajvízbe bemosódó szerves anyagok továbbra is komoly terhelést jelentenek a befogadóra nézve. Súlyos problémát jelenthetnek a vízgyűjtőn kialakított illegális hulladéklerakók. Ezek csurgalékvize részben közvetlenül, részben pedig közvetve a talajvízen keresztül terhelheti a folyót. A folyó kiemelkedő vízminőségi állapotának megőrzése abból a szempontból is fontos, hogy a Bódva a Cserehát jelentős ivóvízbázisa. A térségben üzemel a partiszűrésű vizet termelő borsodsziráki vízmű, valamint Sajóecsegnél közvetlen ivóvíz kivétel történik a folyóból. A kitermelt ivóvíz minőségét nagyban befolyásolja a vízfolyás összetétele. Sajnálatos eseményként kell megemlíteni az edelényi vízmű bezárását, melynek részbeni oka a termelt vízkészlet nitrátosodása volt. A Bódva-folyó vízminőségének hosszabb intervallumra tekintő szükséges adatok két törzshálózati mintavételi helyről származnak. Az egyik mintavételi hely a Hidvégardó melletti határszelvényben (53,7 fkm), a másik a borsodsziráki szelvényben (10,0 fkm) helyezkedik el. Téglási Attila (2005)


42

vizsgálatai során kiderült, hogy a Bódva hazai szakaszának vízminőségét az összes vizsgált komponens tekintetében alapvetően a szlovákiai szakaszra jellemző minőségi állapot határozza meg. A hazai szakaszon a folyó szennyezőanyag koncentrációja inkább csökken, a folyó öntisztuló képességének köszönhetően. Oldott oxigén tartalom alapján a vízfolyás, mindkét mintavételi helyen I. osztályú, biológiai és kémiai oxigénigény tekintetében egyaránt javulás tapasztalható a teljes szakaszon. BOI5 szempontjából I. osztályra javult a vízminőség. Tápanyag tartalmat tekintve szintén javulás állt be a vizsgált időszakban. A nitrit és nitrát tartalom fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. A nitrit tartalom Borsodsziráknál II. osztályúra javult, nitrát tekintetében pedig II. osztályú a folyó vize. Az összes foszfor Borsodszirákon II. osztályú, Hídvégardónál előfordul III. osztályú eredmény is. Az összes lebegő anyag tartalom 50 mg/l körül, viszonylag széles határok közt változott 1985-től, de az utóbbi 5-6 évben mind a két vizsgált szelvény vonatkozásában, az éves átlagokban ingadozás nem tapasztalható. A vízfolyást jelentősebb, koncentrált terhelés Edelény térségében éri, a Városi szennyvíztisztító telep kibocsátása révén. A vízgyűjtőn a diffúz szennyezések dominálnak. Az egyéb szennyezések, illegális szennyvíz bevezetések időben változnak, véletlenszerű események. A Bódva folyamatosan a legjobb vízminőségű folyók közé tartozott és napjainkban is ugyanez elmondható. A vízminőségben bekövetkezett javulás egyértelműen az intenzív mezőgazdasági tevékenység háttérbe szorulásával, illetve a vízgyűjtőn megvalósult csatornázási és szennyvíztisztítási beruházásokkal magyarázható. Az utóbbi időszakban létesült csatornahálózatok révén csökkent a diffúz szennyezők és az illegálisan bevezetett szennyvizek mennyisége, azonban pontszerű terhelések nem jelentek meg azáltal, hogy a vízgyűjtőről kivezetésre került a csatorna közművel újonnan ellátott települések nagy részének szennyvize. A szennyvízelhelyezés megoldása során nem feltétlenül kell törekedni a teljes mértékű csatornázottsági állapot elérésére, annál is inkább, mert az aprófalvas jelleg miatt az nehezen kivitelezhető. A távlati tervekben a Bódva-völgyet illetően jelentős szerepet kell hagyni a szakszerű, egyedi szennyvízelhelyezésnek. Ezen tervek megvalósításával és megfelelő ösztönző rendszerrel minimalizálni lehetne a folyó diffúz szennyező forrásait. Az Edelény városi szennyvíztisztító telep Bódva-folyóra gyakorolt hatása a mintavételi helyek nagy távolsága miatt pontosan nem állapítható meg, azonban az bebizonyosodott, hogy a borsodsziráki adatokkal jellemezhető tisztított szennyvíz bevezetés alatti folyószakasz vízminősége kedvezőbb, mint a határszelvényben tapasztalható vízminőség. A vízminőség, illetve az abban bekövetkező változások pontosabb nyomon követését szolgálná, a törzshálózati mintavételi helyek számának növelése. A szennyvíztisztító telep hatása jobban jellemezhető lenne, ha megtörténne a folyó rendszeres mintázása Edelény térségében a tisztított szennyvíz bevezetése felett. Az elméleti számítások alátámasztják, hogy a Bódva legkevesebb 300-szoros hígító hatása ellenére is érezhető vízminőségromlás állna be a telep alatti szakaszon tisztítás nélküli szennyvízbevezetés esetén, amivel esetlegesen ellehetetlenülne a borsodsziráki talajvíz-dúsításos, illetve sajóecsegi közvetlen ivóvíz kivétel. A terület adottságai, illetve a vizsgált időszakban bekövetkezet vízminőség javulás eredményeként a folyó tisztított szennyvizekkel terhelhető lenne, de tekintettel arra, hogy a Bódva a térség jelentős ivóvíz bázisa, így a vízminőség védelméhez fokozott érdek fűződik, további terhelése nem javasolt.


43

Ez annál is inkább célszerű, mivel a Bódva völgyben ipari létesítmény nincs, tájértékei pedig olyan jelentősek, hogy a vízminőségét minden eszközzel meg kell őrizni.

3. Bódva-völgy nagyvízi vízjárásának elemzése A Bódva magyarországi szakaszának hidrológiai – vízrajzi vizsgálatának elkészítésekor, - különös tekintettel az árvízi időszakok vízjárásának elemzésére - alapadatként a magyar szakasz vízmércéinek vízállási adatsorait vettük figyelembe, kellő kontrollal elemezve, minősítve azok észlelési adatait. A rendelkezésre álló lehetőségek, ismereteink szerint igyekeztünk feltárni a szélsőséges lefolyási értékek kialakulásának, vagy éppen elmaradásának hátterét – meghatározva a tendenciákat. Bár megbízásunk a magyar vízfolyás szakaszra vonatkozott, az objektív értékelés érdekében szükséges volt némi kitekintés a szlovák területre is. Ennek oka, hogy a Bódva vízjárását – így nagy és kisvizeit is - alapvetően a szlovák vízgyűjtő határozza meg, melyet tovább módosítanak – mind pozitív – mind negatív irányban, a magyarországi mellékvízfolyások. Ebből következően a szlovák területen végzett – és tervezett- vízgazdálkodási beavatkozások – töltésezés, mederkotrás, tározóépítés stb. ismerete szükséges lenne a magyarországi területi tervezésekhez – így az árvízvédelmi, vízrendezési, vízhasznosítási tervekhez, valamint az EU Vízkeretirányelv elvárása szerinti vízgyűjtőgazdálkodási tervezéshez is. Mindezekről jelenleg hivatalos szinten sincs információ. Az összes adat, ami a szlovák vízgyűjtőn történt beavatkozásokról rendelkezésre áll a megépített tározók műszaki adata, nincs tudomás azok napi üzemeltetési gyakorlatáról, a medrek töltésezettségének kiépítéséről, vízszállító-képességének állapotáról stb. sem. A Bódva szlovák szakaszáról 2 vízmérce vízállásadata és vízhozam adata érhető el, napi gyakorisággal a www.shmu.sk weboldalról. Vizsgálatunkban a szlovák területen történt beavatkozások magyarországi hatására indirekt módon következtettünk – azaz az itthoni vízrajzi észlelések eredményének és a tározó építési időpontok egybevetésével, és a megelőző időszakhoz történő viszonyításával, vonunk le következtetéseket a változás hatására, tendenciáira. Külön, részletesen elemeztük egy kiemelkedő nagyvíz - a jelenlegi mértékadóhoz közeli – 1999. márciusi árvíz kialakulásának és lefolyásának körülményeit, az árvíz által veszélyeztetett területeket, egyben bemutatva a jelenlegi árvédelmi rendszer gyenge pontjait is. E vizsgálat kapcsán mutatjuk be – a területen egyetlen beavatkozásra lehetőséget adó vízgazdálkodási létesítmény – a Rakacai víztározó tényleges szerepét az árvízi lefolyás alakításában.


44

3.1.

Vízrajzi vizsgálatok

3.1.1

Alapadatok – vízmércék

3.1.1.1

A szlovák Bódva-szakasz vízmércéi

7. Táblázat: A szlovák Bódva szakasz vízmércéinek adatai (2., 6. – www.shmu.sk)

s.sz.

Azonosító

Vízfolyás

f Km

vízgyűjtő [km2]

vízmérce. ʺ0ʺ pont [m.n.m.]

Észlelt komponensek/ észlelés kezdete H

Q

T

1.

8970

Medzev-Nižný Medzev

Bodva

34,80

90,15

310,24

1940

1941

2.

8980

Moldava nad Bodvou

Bodva

18,00

193,60

203,54

1952*

1965

1990

3.

9000

Hýľov

Ida

41,70

34,50

424,53

1965

1965

1969

4.

9005

Bukovec

Ida

35,00

52,10

339,32

1990

1990

1995

5.

9013

Janík

Ida

1,70

378,40

179,60

1994

1994

6.

9020

Turňa nad Bodvou

Bodva

4,70

662,80

171,41

1934*

1941*

7.

9060

Hosťovce

Turňa

1,70

153,78

175,60

1968

1968

8.

9065

Hosťovce

Bodva

0,80

863,70

167,22

1999

1999

3.1.1.2 •

Állomás

P

1970

A magyar Bódva szakasz vízmércéi:

Állomás =Bódva – Hídvégardó - Vízrajzi azonosító = 001742 Észlelés kezdő éve =1981 Feldolgozás záró éve = 2005 A vízmérce szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület=875 km2 Folyó km = 54,83 A vízmérce „0” pontja= 165,28 m.Bf

•

Állomás =Bódva – Szalonna - Vízrajzi azonosító = 001743 Észlelés kezdő éve =1969 Feldolgozás záró éve = 2005 A vízmérce szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület=1235 km2 Folyó km. = 33,00 fkmA vízmérce „0” pontja= 143.02 m.Bf EOV-koordináták: X=346500.000 m Y=774500.000 m

•

Állomás =Bódva – Szendrő - Vízrajzi azonosító = 001744 Észlelés kezdő éve =1928 Feldolgozás záró éve = 2005 A vízmérce szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület=1496 km2 Folyó km. = 26,56 fkm A vízmérce „0” pontja= 138,10 m.Bf


45

•

Állomás =Bódva – Borsodszirák - Vízrajzi azonosító = 001745 Észlelés kezdő éve =1950 Feldolgozás záró éve = 2005 A vízmérce szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület=1657 km2 Folyó km. = 9,30 fkm Nullapont: 123.36 mBf

Érvényes: 1950-04-19 – tól

Nullapont: 121.26 mBf

Érvényes: 1963-01-01 - től

Nullapont: 121.35 mBf

Érvényes: 1983-06-06 - tól

EOV-koordináták: X =

3.1.2

324100.000 m Y = 776800.000 m

Az adatok felhasználhatóságának vizsgálata

A mércék észlelési időpontjának kezdete meglehetősen nagy szórást mutat, ami már önmagában is korlátozza az egyidejű összehasonlító vizsgálatokat, néhány esetben pedig a rövid adatsorok alkalmatlanok a megbízható elemzésre. Valamennyi magyar vízmércén alapvetően vízállás észlelés folyik, melyből utólag számítással, vízhozamgörbék segítségével képeznek vízhozamadatokat. A vízhozamgörbék megbízhatósága a nagyvízi tartományban meglehetősen pontatlan, ennek oka a nagyvízi kontrolmérések alacsony száma, vagy éppen hiánya. Mindezek egybevetésével a hosszú távú vizsgálatra a Szendrői vízmérce vízállás adatait használtuk fel, mely 1926-tól alkalmas a változások bemutatására, többszöri átépítése során „0” pontját nem változtatták meg, így az adatok direkt módon is összehasonlíthatóak. A vízmérce az árvíz által közvetlenül veszélyeztetett belterületen észlel, vízállásai a rakacai tározó hatását is mutatják. A másik felhasznált vízmérce a jelenlegi árvízvédekezésnél is alapvető Hídvégardói állomás, mely közvetlenül mutatja a külföldi vízgyűjtőről beérkező vízhozamot, sajnálatosan rövid észlelési adatsora azonban csak becslésekre ad lehetőséget. Felhasználtuk még a Szalonnai vízmérce vízállásait is, amely már tartalmazza a hazai vízgyűjtőről eredő Jósva patak vízhozamát is. Mindezek mellett az észlelési időszakban adataik összevethetők a szendrői állomással.


46

3.1.3

Jellemző vízhozamok

A következő grafikonok a kiválasztott vízfolyás szelvényekre jellemző kisvízi (KQ), középvízi (KöQ) valamint nagyvízi (NQ) vízhozamértékeket mutatják: 18. ábra: A Bódva Hidvégardó szelvény jellemző vízhozamértékei (forrás: Csiszár László) 6

60

BÓDVA HIDVÉGARDÓ

5

50

4

40

3

30

2

20

1

10

0 1985

1986 1987

1988 1989

1990 1991

1992

KQ-legkisebb éves vízhozam

1993

1994 1995

1996 1997

KöQ- átlagos éves vízhozam

1998 1999

2000 2001

2002 2003

NQ m3/s

KQ, KöQ m3/s

Éves, szélsőséges kisvízi (KQ) és nagyvízi (NQ) lefolyás valamint az átlagos (KöQ) vízhozamok

0 2004

NQ -legnagyobb éves vízhozam

Már a viszonylag rövid időszakot bemutató 18. ábrából is kitűnik a határon beérkező kisvízi hozamok (KQ) minimális értéke átlagosan 0,5 m3/s, mely esetenként néhány 100 l/s-ra csökken2. Az 1989-es év adatainál is látható az éves nagyvíz/kisvíz (55/0,5 m3/s) aránya közötti 110-szeres különbség, mely arány hosszabb időszak szélsőségeinek vizsgálatában ettől nagyobb értékű is lehet. Hasonlóképpen látható, hogy - a Bódva mai vízjárására jellemzően - az átlagos lefolyás (KöQ) csupán 3-5szöröse a minimális lefolyásnak (KQ). A hosszabb időszakot átfogó 19. ábra már mutatja azt a csökkenő tendenciát is, mely minden vízhozamtartományra kiterjed, de különösen a közép és nagyvízi tartományban drasztikus, és melyet a hazai vízgyűjtő lefolyása sem tud érdemben módosítani. Ez a csökkenő tendencia a nagyvizeknél már a 70-es évek közepétől, a kis és középvizeknél a 80-as évektől jelentkezik.

2

Korábban a szlovák-magyar vízügyi megállapodásokban határszelvényre vonatkozóan minimálisan 0,5 m3/s vízhozam átbocsátása szerepelt, de ezt a jelenlegi megállapodás nem tartalmazza.


47

19. ábra: A Bódva Szendrő szelvény jellemző vízhozamértékei (forrás: Csiszár László)

140

10

BÓDVA SZENDRŐ Éves, szélsőséges kisvízi (KQ) és nagyvízi (NQ) vízhozamok

9

120 8 100

7

80 NQ m3/s

KQ m3/s

6 5

60

4 3

40

2 20 1 0 1967

0 1969

1971

1973

1975

1977

1979

1981

1983

1985

KQ- Éves legkisebb vízhozam

3.1.4

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

2003

NQ - Éves legnagyobb vízhozam

Lefolyást módosító tényezők

A Bódva vízgyűjtőjén 3 olyan víztározó található, mely alkalmas jelentős mértékű lefolyásszabályozásra: Bukovec I. tározó Tápláló vízfolyás: Ida patak Hasznosítási célok: iparivíz-tározás, árhullám-csökkentés Üzemelés kezdete: 1966 Vízgyűjtő terület nagysága: 65,4 km2 Évi átlagos csapadék: 722 mm A tápláló vízfolyás jellemző adatai: •

Minimális lefolyás (Qmin) = 0,03 m3/s

•

Átlagos lefolyás (Qátl) = 0,62 m3/s

•

Árvízi lefolyás (Qátl) = 47 m3/s

Teljes térfogata:

2,19 millió m3

•

Ebből árvízi térfogat

0,31 millió m3

•

Hasznos térfogat:

1,74 millió m3

•

Nem csökkenthető (holt térfogat):

0,14 millió m3


48

Bukovec II. tározó Tápláló vízfolyás: Ida patak Hasznosítási célok: ivóvíz-tározás, árhullám-csökkentés Üzemelés kezdete: 1976 Vízgyűjtő terület nagysága: 47,4 km2 Évi átlagos csapadék: 722 mm A tápláló vízfolyás jellemző adatai: •


•

Átlagos lefolyás (Qátl) = 0,59 m3/s

•

Árvízi lefolyás (Qátl) = 47 m3/s

Teljes térfogata:

23,40 millió m3

•


1,10 millió m3

•

Hasznos térfogat:

21,9 millió m3

•


0,09 millió m3

Rakacai tározó Tápláló vízfolyás: Rakaca patak Hasznosítási célok: komplex vízpótlási célú víztározás, árhullám-csökkentés, jóléti Üzemelés kezdete: 1962 Vízgyűjtő terület nagysága: 233 km2 Évi átlagos csapadék: 650 mm A tápláló vízfolyás jellemző adatai: •


•

Átlagos lefolyás (KöQ) = 0,55 m3/s

•

Árvízi lefolyás (Q2%) = 50 m3/s

Teljes térfogata:

6,4 millió m3

•


0,63 millió m3

•

Hasznos térfogat:

5,77 millió m3

•


0,03 millió m3

Mint a tározók adataiból is kitűnik az Ida patakra települt tározók (különösen a Bukovec II.) méretüknél fogva is alkalmasak a nagyvizek betározására, de az Ida patakban hagyandó minimális menynyiségen kívül a kisvizeket is felfogják. A tározók vizet adnak le a Kassa vízellátását szolgáló bukoveci vízműnek. A Bódva vízgyűjtőjéről ezáltal folyamatosan a Hernád vízgyűjtőjébe kerülő minimális vízmennyiség 400 l/s-ra, maximálisan 700 l/s-ra tehető. A Bódva felső vízgyűjtőjén Medzev térségében is létesült egy felszíni vízkivételi mű vízellátási céllal. Műszaki paramétereit és tényleges vízelvonó hatását nem ismerjük. A Rakacai tározó létesítésének egyik célja a Bódva kisvízi vízhozamainak 1,9 m3/s-ra történő kiegészítése, ezáltal a sajóecsegi ipari vízmű vízpótlásának biztosítása. A tározó 180 napon keresztül 0,55 m3/s vízpótlásra alkalmas, azonban részben a vízigények


49

csökkenése, részben a jóléti hasznosítás vízigényei miatt ezt a lehetőséget az utóbbi évtizedekben nem alkalmazták.

3.1.5

A Bódva folyó árvizei

A következő táblázatban a - leghosszabb észlelési idősorral rendelkező - szendrői vízmérce nagyvízi vízállás adatait mutatjuk be. A táblázat az adott hónapban elért maximális vízállás értéket tartalmazza. A kiemelkedő árvízi értékek alsó határát a szendrői vízmércén észlelt 200 cm-es vízállásban határoztuk meg, az e feletti magassággal lefolyó árvizeket a táblázatban kiemeltük. Az árvízi alsó határ 200 cm-ben történő meghatározásának oka az volt, hogy véleményünk szerint e feletti vízállásértékek különösen veszélyesek az árvíz elleni védekezésben, így további vizsgálatunkban csak az e körüli értéket elért, vagy meghaladó árvizekkel foglalkozunk. Vizsgálatunkban az öszszehasonlíthatóság érdekében ezen árvizek kezdetének azt az időpontot tekintjük, amikor az áradó vízállásai elérték a 150 cm-es-, befejezésének, pedig amikor az apadó ág vízállásai elhagyják a 150 cm-es vízállást a szendrői vízmércén.


50

8. Táblázat: A szendrői vízmérce havi, maximális vízállásai 1929-2005 között (forrás: Csiszár László) Év

Jan

Feb

Mar

Apr

Maj

Jun

Jul

Aug

Sep

Okt

Nov

Dec

1929

77

72

239

148

154

94

65

39

30

52

70

75

1930

80

226

191

247

169

187

49

64

33

105

207

150

1931

133

226

267

198

180

157

56

42

101

136

134

24

1932

75

-13

85

128

54

-2

-22

-20

-34

-23

-36

-37

1933

-33

-34

32

-30

-26

22

8

-28

-40

-26

91

24

1934

-2

0

38

0

-20

-24

-18

-36

-18

-36

8

20

1935

-2

110

164

28

38

29

-26

-28

-34

-38

-36

32

1936

190

250

227

92

234

70

39

8

-15

51

52

46

1937

-10

118

268

232

136

15

0

80

40

-12

240

236

1938

26

-2

246

68

86

44

12

10

76

0

0

-4

1939

42

8

272

223

248

126

-4

0

8

84

56

48

1940

19

18

302

229

84

178

120

120

96

178

180

64

1941

12

250

236

170

206

68

46

110

34

10

26

13

1942

16

27

160

30

118

16

22

26

27

26

29

28

1943

28

22

-10

-10

-4

20

52

-12

-16

-18

9

-4

1944

-8

-2

44

13

88

56

150

62

-2

128

33

162

96

72

6

19

27

24

15

1945 1946

6

-2

42

-6

-8

2

-4

-16

-20

-20

-2

-5

1947

-4

25

238

64

-8

-8

-13

-18

-15

-18

-15

-8

1948

70

28

8

6

8

164

15

-4

-16

-14

-12

-12

1949

18

18

4

-10

-6

-9

10

118

-2

-12

6

62

1950

-2

164

91

42

26

-26

-4

-16

-26

-20

22

232

1951

38

221

219

152

251

170

38

14

74

38

-8

-10

70

246

220

32

-2

-14

-32

-2

68

253

238 -24

1952 1953

276

48

16

8

8

116

20

-10

-20

-28

-24

1954

-10

-12

168

-12

42

193

184

-2

-24

-26

-10

1955

14

210

184

124

30

4

105

134

30

20

-4

16

1956

14

-8

202

90

18

206

116

-20

-26

-27

-24

-22

1957

-30

152

14

-4

45

10

80

4

10

10

-24

48

1958

28

60

44

138

26

203

222

20

10

26

114

186

1959

217

24

96

10

15

47

42

188

-22

-26

-30

4

1960

-16

32

12

16

36

82

244

212

26

15

171

202

1961

136

30

47

-7

-4

14

-14

-28

8

-26

-16

-15

1962

-14

32

108

177

2

-2

-20

-8

-23

-24

52

4

1963

104

0

304

169

30

56

1

53

40

8

-22

-5

1964

-26

-16

212

84

-16

-12

-20

-9

34

26

25

53

1965

30

61

235

108

70

280

156

100

86

17

98

185

1966

85

246

190

41

44

32

62

12

84

14

180

221


51

Év

Jan

Feb

Mar

Apr

Maj

Jun

Jul

Aug

Sep

Okt

Nov

Dec

1967

42

100

228

254

110

12

-7

-10

-14

48

4

-8

1968

-16

155

66

5

3

-8

-22

-16

-16

-20

125

150

1969

8

258

175

88

28

48

91

0

-12

42

-4

0

1970

190

58

226

210

154

141

196

243

52

8

58

120

1971

189

208

100

51

112

28

20

24

-4

50

-20

-2

1972

-12

30

-5

14

140

74

12

8

108

-5

50

-14

1973

62

50

2

12

-5

22

33

0

-36

-40

-50

-38

1974

-44

16

-44

-52

46

52

-11

-20

-41

286

90

50

1975

30

-20

40

150

-6

2

30

5

40

46

16

76

1976

0

-18

-12

-5

104

38

-30

-42

-22

-6

20

190

1977

168

244

117

196

3

-6

115

10

-16

-22

-28

4

1978

35

30

36

68

220

68

152

-2

-20

-6

-26

-14

1979

248

134

114

110

82

-12

-28

0

-36

-30

6

-6

1980

20

-2

52

42

18

30

11

64

20

62

148

32

1981

-6

-36

42

-20

-26

50

97

-50

-42

-35

-36

-12

1982

102

-16

-16

-18

-34

-21

49

-54

-24

-38

-25

110

1983

-17

54

180

73

157

-23

-52

-35

-39

-37

-41

-60

1984

-62

-17

-21

-4

101

30

-3

-30

43

78

3

-10

1985

3

-25

148

61

77

125

90

66

-20

2

0

-28

1986

62

40

45

6

-3

9

-46

-37

-56

-49

-63

-56

1987

-52

-24

-1

92

20

-26

-56

-56

-62

-63

-28

-53

1988

46

22

14

33

-27

-28

-34

-35

-51

-55

-56

-53

1989

-65

2

-26

-7

229

10

65

-28

-48

-41

-43

-54

1990

-65

-22

-40

-28

-42

-51

-37

-69

-72

15

-18

-9

1991

-38

-45

111

-13

10

-26

-39

-36

-52

1

44

-11

1992

-56

-26

-8

-16

-14

-14

-65

-74

-79

-59

-22

-61

1993

-60

-52

-21

-36

-68

-70

-73

-72

-79

-67

-71

-38

1994

-18

-48

-56

77

-19

-29

-60

-58

-63

-21

-53

-64

1995

-60

-16

16

131

66

203

-17

15

3

-52

-56

-28

1996

-42

-48

48

72

46

-37

-17

-27

4

-25

-22

-18

1997

-33

-17

-27

-51

-46

8

101

93

-30

-52

23

7

1998

-32

-52

-50

-24

24

-13

6

-33

-26

147

150

-8

1999

-9

-15

257

158

94

43

112

50

-46

-55

-62

-25

2000

-61

2

66

184

-27

-52

-16

-54

-72

-73

-54

-14

2001

35

17

159

142

44

-47

-18

-38

-22

-51

-48

-47

2002

-52

-61

-57

-60

-54

-29

-32

190

-57

-16

-27

-19

2003

-27

-40

7

-10

-32

-54

-51

-67

-63

-40

-25

-59

2004

-65

72

42

20

-1

26

69

23

-39

-2

-11

-28

2005

-40

54

30

142

222


52

A táblázat jól szemlélteti a Bódva nagyvízi vízjárását, az árvizek levonulásának jellemző időszakait, valamint mutatja azt a radikális változást, amely a 70-es évek második felében következett be a vízjárásban, és tart jelenleg is. E változás legszembetűnőbb jelensége, hogy számottevően megritkultak, nagyrészt elmaradtak a korábban szinte évenként jelentkező télvégi, őszi-téli nagyvizek, illetve „eltűntek” az összefüggő, - kisebb megszakításokkal - több hónapra kiterjedő időtartamú árvizek. Az 1929-1976 közötti 49 évben 47 árvíznél észleltek 200 cm-nél magasabb vízállást a szendrői vízmércén, több esetben havonta két önálló árhullám is kialakult. 1977-2005 között eltelt 28 év alatt összesen 7 alkalommal észleltek 200 cm-nél magasabb vízállást, egy hónapon belül ismétlődő önálló árhullám nem jelentkezett. Számottevően csökkent az árvízi időszak tartóssága, esetenként az árvizek hevessége is. Az alábbi grafikon a vizsgált időszakban előfordult 200 cm vízállást meghaladó árhullámok időbeni eloszlását, lefolyásának időtartamát és a 200 cm feletti vízállásos napok évi összegét mutatja: 20. ábra: A 200 cm vízállást meghaladó árhullámok időbeni eloszlása (forrás: Csiszár László) 140 130

Bódva- Szendrő Kiem elkedő árvizek lefolyási időtartam a é 200 t h l dó

120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10

évi összes árvizes nap

2004

2001

1998

1995

1992

1989

1986

1983

1980

1977

1974

1971

1968

1965

1962

1959

1956

1953

1950

1947

1944

1941

1938

1935

1932

1929

0

200 cm feletti vízállásos napok évi összege

A jelentős árvizek észlelt – előfordulási idejét, a teljes levonulási időtartamot, a magas vízállásos napok szerinti tartósságot3 - évenként összegezve a 9. és 10. táblázatban adjuk meg (H=hóolvadásból, T=Tavaszi-nyári csapadékból, Ő=Őszi-téli csapadékból származó árvíz):

3

A táblázat a szendrői vízmérce észlelése szerint, árhullám-csúcsban 200 cm-t meghaladó árvizek előfordulási idejét tartalmazza, az áradó ágban 150 cm, és apadó ágban 150 cm vízállások között eltelt napok száma szerinti, valamint a 200 cm vízállást meghaladó napok szerinti összegezésben.


53

9. Táblázat: A Bódva jelentős árvizeinek főbb adatai (I.) (forrás: Csiszár László) Az árvíz jellege

Az árvíz tartóssága (nap) Év

Időpont Teljes időtartam

Ebből 200 cm feletti vízállás

H

1929

03.14 – 03.31

18

10

H+T

1930

02.04 – 06.14

131

2+14=16

11.05 – 11.13

8

2

Ő H+T

1931

02.21 – 05.06

74

37

H

1936

01.23 – 03.07

44

3+9=12

05.21 – 05.27

6

3

03.01 – 04.04

35

30

11.12 -11.17

5

3+5=8

T H

1937

Ő H

1938

03.07 – 03.13

6

5

H

1939

03.28 – 04.05

9

4

05.15 – 05.31

16

8

T H

1940

03.25 – 04.28

14

8

H

1941

02.14 – 03.17

31

25

04.27 – 05.26

30

2

T T

1947

03.07 – 03.26

19

14

Ő

1950

12.17 – 12.25

8

4

H

1951

02.26 – 04.02

35

3

05.11 – 05.27

16

7

03.26 – 04.29

34

9

11.09 – 01.16

68

13+9+12=34

T T

1952

Ő T

1954

06.13 – 06.16

4

1

H

1955

02.16 – 02-24

9

4

H

1956

03.05 – 03.08

4

1

06.19 – 06.21

3

1

T T

1958

06.24 – 07.11

18

7

H

1959

01.09 – 01.13

5

1

T

1960

07.24 – 08.03

11

6

12.12 – 12.22

11

3

Ő H

1963

03.11 – 03.24

14

6

H

1964

03.23 – 03.26

4

3

H

1965

03.16 – 03.27

12

5

06.05- 06.22

18

13

02.12 – 03.16

33

15

11.25 – 12.09

15

2

T H

1966

Ő H

1967

03.01 – 04.17

48

5+8=13

H

1969

02.14 – 03.02

17

8


54

10. Táblázat: A Bódva jelentős árvizeinek főbb adatai (II.) (forrás: Csiszár László) Az árvíz jellege

H

Az árvíz tartóssága (nap) Év

1970

T

Időpont Teljes időtartam

Ebből 200 cm feletti vízállás

03.12 - 04.16

33

13+7=20

07.28 - 08.20

24

4

Ő

1974

10.20 - 10.26

7

5

H

1977

02.12 - 02.28

19

13

04.09 - 04.11

3

1

T T

1978

05.07 - 05.13

7

3

H

1979

01.29 - 02.01

4

2

T

1989

05.01 – 05.06

6

4

T

1995

06.13 - 06.16

4

1

H

1999

03.02 - 03.15

14

8

T

2005

05.18 - 05.22

5

2

Mielőtt a vízjárásban észlelt változások hatásával foglalkoznánk, nézzük meg, milyen típusú árvizek jellemezték a Bódvát a múlt század első háromnegyedében. Az 1929-2005 közötti időszakban valamennyi, 200 cm feletti árvízi lefolyást megvizsgáltunk. Az összehasonlíthatósághoz egy-egy vízmércén azonos alapra -„0” pontra - hoztuk az időközben átépített vízmércék észlelési adatait, és az adott időszakra érvényes vízhozamgörbék segítségével számoltuk az árvízi vízhozamokat. Az eredeti Bódva vízjárás legjellemzőbbje a külföldi vízgyűjtőn bekövetkező hóolvadásból keletkező árvíz, mely február-április hónapokban jelentkezett. Jellemzője volt a kettős árhullám, mely néhány nap, esetleg hét eltéréssel követte egymást. Nem volt feladatunk a külföldi vízgyűjtő vizsgálata, sem információnk nincs a szlovák vízmércék észlelési adatairól, így csak feltételezésünket közöljük: A Bódva szlovák vízgyűjtője (864 km2) három fő elkülönülő részből áll, a Bódva (278 km2) a Torna patak (205 km2) és az Ida patak (381 km2) vízgyűjtőjéből. A három ág a határszelvény közelében egyesül. Véleményünk szerint az eredeti kettős árhullám kialakulásának fő oka a különálló, különböző magasságú részvízgyűjtőkön, más-más időpontban jelentkező olvadás, és az eltérő hosszúságú mederbeli lefolyási út volt. Hóolvadásból eredő lefolyásra példaként az 1941. 02.-03., és az 1977. 02. havi árvizet mutatjuk be: (21., 22. ábrák) A szalonnai és szendrői vízhozamok közötti differencia (22. ábra) a hazai vízgyűjtőről származó lefolyás következménye, mely láthatóan tömegében számottevően nem tudta befolyásolni az árvízi hozamot, hatása a rövid idejű árhullámcsúcs növekedésben jelentkezik.


55

21. ábra: Az 1941-es 02.-03. havi árvíz vízállás- és vízhozamgörbéi (forrás: Csiszár László) 275

Bódva - Szendrő

250

1941 02 - 03 havi árvíz vízállás - vízhozam

225

175 150

3

Vizhozam (m /s)-Vízállás (cm)

200

125 100 75 50 25

vízállás

1941.03.23

1941.03.21

1941.03.19

1941.03.17

1941.03.15

1941.03.13

1941.03.11

1941.03.09

1941.03.07

1941.03.05

1941.03.03

1941.03.01

1941.02.27

1941.02.25

1941.02.23

1941.02.21

1941.02.19

1941.02.17

1941.02.15

1941.02.13

1941.02.11

0

vízhozam

22. ábra: A Bódva – Szalonna – Szendrő 1977. 02. havi hóolvadásból származó árhullám vízállás és vízhozamgörbéi (forrás: Csiszár László) 250

Bódva Szalonna -Szendrő 1977 02 havi hóolvadásból származó árhullám

225

Vízállás (cm) Vízhozam (m3/s)

200 175 150 125

a hazai vízgyűjtőről származó lefolyás

100 75 50 25

Szendrő vízállás


Szendrő vízhozam

1977.03.06

1977.03.04

1977.03.02

1977.02.28

1977.02.26

1977.02.24

1977.02.22

1977.02.20

1977.02.18

1977.02.16

1977.02.14

1977.02.12

1977.02.10

0

Szalonna vízhozam

56

23. ábra: A Bódva Szendrő csapadékból származó 1951. 05. havi árhullám vízhozam- és vízállásgörbéi (forrás: Csiszár László) 250

Bódva Szendrő 225

1951 05 havi csapadékból származó árhullám

200

175

150

125

100

75

50

25

0 1951.05.07

1951.05.12

1951.05.17

1951.05.22

vízállás

1951.05.27

1951.06.01

vízhozam

A tavaszi csapadékból eredő árvíz április végén – májusban jelentkezett. Egyedülálló árhullám, mértékét a hazai vízgyűjtő lefolyása is jelentősen módosíthatja. (23. ábra) 24. ábra: A Bódva – Szalonna – Szendrő 1967-es árvizeinek vízhozam- és vízállásgörbéi (forrás: Csiszár László) 250

Bódva- Szalonna -Szendrő 1967. 02. 27-04. 20-i hóolvadásból és csapadékból származó árvízek

225


200 175 150 125 100 75 50 25

Szalonna vízhozam


Szendrő vízhozam

1967.04.26

1967.04.24

1967.04.22

1967.04.20

1967.04.18

1967.04.16

1967.04.14

1967.04.12

1967.04.10

1967.04.08

1967.04.06

1967.04.04

1967.04.02

1967.03.31

1967.03.29

1967.03.27

1967.03.25

1967.03.23

1967.03.21

1967.03.19

1967.03.17

1967.03.15

1967.03.13

1967.03.11

1967.03.09

1967.03.07

1967.03.05

1967.03.03

1967.03.01

1967.02.27

1967.02.25

0

Szendrői vízállás

57

Különösen tartós árhullámokat okozott a hóolvadásból és a tavaszi csapadékból eredő árhullámok találkozása. A 24. ábrán bemutatott árhullám levonulási ideje 48 nap, de a feljegyzett adatok szerint a vízgyűjtőn a leghosszabb összefüggő árvizes időszak 131 nap volt. Szintén jellemző árvíz volt az ősz végén – tél első felében jelentkező árvíz. Tartóssága lehetett rövidebb időszak, de akár több hónap is:

25. ábra: A Bódva - Szendrő 1952. 11. – 1953. 01. havi árvíz vízállás- és vízhozamgörbéi (forrás: Csiszár László) 300

Bódva - Szendrő

275

1952 11-1953 01 havi árvíz vízállásai és vízhozamai

250

vízállás (cm) Vízhozam (m3/s)

225 200 175 150 125 100 75 50 25

vízállás

1953.01.27

1953.01.25

1953.01.23

1953.01.21

1953.01.19

1953.01.17

1953.01.15

1953.01.13

1953.01.11

1953.01.09

1953.01.07

1953.01.05

1953.01.03

1953.01.01

1952.12.30

1952.12.28

1952.12.26

1952.12.24

1952.12.22

1952.12.20

1952.12.18

1952.12.16

1952.12.14

1952.12.12

1952.12.10

1952.12.08

1952.12.06

1952.12.04

1952.12.02

1952.11.30

1952.11.28

1952.11.26

1952.11.24

1952.11.22

1952.11.20

1952.11.18

1952.11.16

1952.11.14

1952.11.12

1952.11.10

1952.11.08

1952.11.06

1952.11.04

0

vízhozam

Őszi csapadékból keletkezett az eddigi legnagyobb lefolyást eredményező, 1974. októberi árvíz. A 26. ábra mutatja a hazai vízgyűjtő lényeges árhullámnövelő hatását is. Mint korábbi táblázatunk mutatja, 1978-tól kezdődően radikális változás következett be a Bódva vízjárásában, ami legszembetűnőbben a nagyvizeknél jelentkezett. Természetesen a változásnak vannak hidrológiai okai is, de ezek önmagukban még nem magyaráznák azt a tényt, hogy szemben a korábbi időszak rendszerességével, az utóbbi 25 évben mindössze háromszor volt hóolvadásból keletkező árvíz, és teljesen eltűntek az őszi – téli árvizek.


58

26. ábra: A Bódva – Szalonna – Szendrő 1974. 10.-11. havi árvíz vízállás és vízhozamgörbéi (forrás: Csiszár László) 300 275

Bódva Szalonna - Szendrő 1974 10 -11 havi árvíz Vízállás vízhozam

250


225 200 175 150 125 100 75 50 25 0 1974.10.12

1974.10.14

1974.10.16

1974.10.18

1974.10.20

1974.10.22

1974.10.24

1974.10.26

1974.10.30

1974.11.01

1974.11.03

1974.11.05

Szalonna vízhozam

Szendrő vízhozam


1974.10.28

A 27. ábra, a korábban már bemutatott 20. ábra alsó tartományaink kinagyítása. Az ábrán feltüntettük még a Bukovec II. tározó teljes üzembeállításával befolyásolt időszakot. Az ábra már önmagában is sokatmondó, de külön elemeztünk még néhány 1978-2005 közötti árvizet. 27. ábra: A Bódva – Szendrő kiemelkedő árvizeinek időtartama (forrás: Csiszár László) 60 55

Bódva- Szendrő Kiemelkedő árvizek lefolyási időtartama és a 200 cm-et meghaladó vízállásos napok éves összege

50 45 40 35

Bukovec II tározó által módosított vízjárás

30 25 20 15 10 5

évi összes árvizes nap


2005

2003

2001

1999

1997

1995

1993

1991

1989

1987

1985

1983

1981

1979

1977

1975

1973

1971

1969

1967

1965

1963

1961

1959

1957

1955

1953

1951

1949

1947

1945

1943

1941

1939

1937

1935

1933

1931

1929

0

200 cm feletti vízállásos napok évi összege

59

Érdemes a 28. ábrán található árhullámképet összevetni a korábbi időszak hasonló árvizeivel (21.22. ábrák) mind időbeni tartósság, mind magassági kiterjedésére vonatkozóan. Szembetűnő, hogy eltűnt a kettős árhullám, mintha a korábbi lefolyás időben megfeleződött volna, miközben az árhullámcsúcsok is elmaradtak a korábbiaktól.

28. ábra: A Bódva – Szalonna – Szendrő 1979. 02.-i hóolvadásból származó árvíz vízhozam- és vízállásgörbéi (forrás: Csiszár László) 250

225

Bódva Szalonna -Szendrő 1979 02 havi hóolvadásból származó árvíz

200


175

150

125

100

75

50

25

0 1979.01.27 1979.01.28 1979.01.29 1979.01.30 1979.01.31 1979.02.01 1979.02.02 1979.02.03 1979.02.04 1979.02.05 1979.02.06 1979.02.07 Szendrő vízállás

Szendrő vízhozam

Szalonna vízhozam

Hasonló eredményt kapunk, ha az utóbbi időszak legjelentősebb árvizeként számontartott, 1999. márciusi árhullámot vizsgáljuk (29. ábra). Ez az árhullám szélsőséges körülmények (nagymértékű felhalmozott hómennyiség, hirtelen télvégi felmelegedés, fagyott talajon, csapadékkal kísért hóolvadás stb.) között alakult ki. Bár itt a csúcs már megközelíti a korábbi maximumot, az előzőekhez hasonlóan itt is csak egy fél árhullámot látunk a korábbiakhoz képest. Ezen árhullámot, mint a jelen vízgazdálkodási helyzetben várhatóan előforduló legnagyobb, ezért a védelmi rendszerek kiépítésére mértékadónak is tekinthető árvizet – kialakulásának, lefolyásának körülményeit, a veszélyeztetett belterületeket - a továbbiakban részletesebben is elemezzük. Véleményünk szerint a Bódva vízjárásában bekövetkezett változás előidézője a Bukovec II. tározó üzembeállítása. A Bódva vízgyűjtő mellékágain korábban is épültek tározók. A Rakacai tározó 1962től, a Bukovec I. tározó 1969-től üzemel. E tározók árvízszabályzó hatása, azonban hasznos és árvízi térfogatuknál fogva, elsősorban helyi, illetve a közvetlen alvízi szakaszra kiterjedő jelentőségű.


60

29. ábra: A Bódva – Szendrő 1999. 03. havi hóolvadásból keletkezett árhullám vízállás- és vízhozamgörbéi (forrás: Csiszár László) 275

Bódva - Szendrő 250

1999 03 havi hóolvadásból keletkezett árhullám

225

Vízállás (cm) vízhozam (m3/s)

200 175 150 125 100 75 50 25 0 1999.02.27

1999.03.01

1999.03.03

1999.03.05

1999.03.07

1999.03.09

vízállás

1999.03.11

1999.03.13

1999.03.15

1999.03.17

1999.03.19

vízhozam

Az 1977-ben üzembeállított Bukovec II tározó 21,90 millió m3-es hasznos és 1,10 millió m3 árvízi térfogata már alkalmas a vízgyűjtő vízjárásának érdemi befolyásolására. A tározót úgy méretezték, hogy az Ida patak Q1%-os 44 m3/s-os árvizét 25 m3/s-ra csökkentse. Mint már korábban is leírtuk, szlovák területen a Bódva vízgyűjtő (864 km2) három fő részre tagolódik, ebből a legjelentősebb az Ida patak vízgyűjtője (381 km2). Bár a Bukovec I. és II. tározók vízgyűjtő területe mindössze 65 km2, azonban speciális elhelyezkedésüknél fogva az Ida patak fő ágának vízjárását a két tározó üzemvitele alapvetően meghatározza. Az 1999. márciusi árvíz során a Bukoveci tározó 21,9 millió m3-es hasznos térfogata 99%-ig megtelt, miközben a továbbengedett víz március 10-ig mindössze 1,2 m3/s, ezután 1,7 m3/s volt. Amennyiben ez az üzemvitel nem változik, a szlovák tározók megítélése, és eddigi szerepe a magyarországi Bódva szakaszon árvízvédelmi szempontból pozitívnak mondható. Vízhasznosítási szempontból a tározók vélhetően nem egyértelműen pozitív hatásúak a kisvizek tartósságára, azonban hiányukban a múlt század eleji árvizeket tekintve, lényegesen nagyobb és tartósabb árvizek elleni védelemre kellene felkészülni.


61

Jelenleg várhatóan előforduló másik árvíz típus a májusban, csapadékból keletkező árhullám. Előfordulására továbbra is számítani kell, az ellene való védekezésre fel kell készülni. Nagyságát elsősorban az Ida patak nélküli szlovák Bódva és Torna vízgyűjtőre, valamint a magyar vízgyűjtőre hullott nyári csapadékból származó lefolyás összege határozza meg. Tetőzései várhatóan nem érik el a korábban említett, mértékadónak javasolt árhullám vízállásait.

30. ábra: A Bódva Hídvégardó – Szendrő 1989. 05. havi csapadékból származó árvíz vízhozam és vízállásgörbéi (forrás: Csiszár László) 250

225

Bódva Hídvégardó - Szendrő 1989 05 havi csapadékból származó árvíz


200 175

150

125

100

75

50 25

0 1989.04.29

1989.05.01

1989.05.03

Szendrő vízállás

1989.05.05

Szendrő vízhozam

1989.05.07

1989.05.09

Hídvégardó - vízhozam

Előfordulása – épp a vízjárás mesterséges befolyásoltsága miatt – kiszámíthatatlan, s mint a következőkből is kitűnik még a kiemelkedő csapadékosságú 1998-as évben is csak lényegtelen vízszintemelkedést eredményezett a nyári csapadék.


62

3.2.

Az 1999. márciusi Bódva árvíz vizsgálata

Az előző pontban elemeztük a Bódvai árvizek kialakulásának „természetét”, várható időpontját és mértékét. Mindezek ismeretében a hosszú idejű elemzések alapján, megállapíthatjuk, hogy az 1999. márciusi árvíz, nem tartozik a Bódva legnagyobb árvizei közé. Azonban a jelen vízjárási adatok ismeretében, feltételezve, hogy a szlovák vízgyűjtőn nem következik be az árvízi lefolyást lényegesen módosító beavatkozás, vagy a jelenlegitől eltérő tározóüzemeltetési gyakorlat, a magyar folyószakasz árvízvédelme szempontjából, ez az árvíz tekinthető mértékadónak. Elemzése különösen fontos, mivel egyrészt bemutatja azokat a szélsőséges időjárási körülményeket, melyek figyelmeztetnek hasonló események bekövetkezésére, másrészt bemutatják a jelenlegi védelmi rendszer lehetőségeit és gyenge pontjait, harmadrészt tisztázzák a Rakacai tározó szerepét, és lehetőségeit az árvédekezésben.


63

3.2.1. Előzmények: Az 1999. márciusi árvizet kialakító hidrometeorológiai összetevők jellemzésénél érdemes 1998. tavaszáig visszanyúlni. Ekkor kezdődött ugyanis az a csapadékos periódus, amely a korábbi évek szárazságához képest teljesen szokatlan, de semmiképp sem váratlan időjárási fordulatot jelentett, és főként az északkeleti térségekben az 1998. évet az elmúlt 120 év első 20 legcsapadékosabb éve közé emelte. Az 1998-as év első három hónapjának szárazságát követően, április első napjaitól egyre csapadékosabbá vált a Kárpát-medence időjárása. Szinte minden hónapban a sokéves átlagot meghaladó csapadék hullott, ennek egyenes következményeként nőtt a lefolyás és árhullámok alakultak ki az egyes vízfolyásokon. Következő ábrán bemutatja a Bódva vízgyűjtő 1998. évi csapadékait és viszonyukat a sokéves átlaghoz. Az 1998-ban a Bódva völgyében a sokévi átlag 121%-nak megfelelő mennyiségű csapadék hullott.

31. ábra: Az 1998. évi csapadékeloszlás a sokévi átlag tükrében 160 140 120 100 80 60 40 20 0 I

II

III

IV

V

VI

1998. évi csapadék

VII

VIII

IX

X

XI

XII

Sokévi átlag

Az egész évi csapadékbőséget mintegy megkoronázva, november elején – egy rendkívül intenzív ciklon hatására – szokatlan méretű esőzés volt a Kárpátalján, ami a Felső Tisza addigi legnagyobb árhullámát váltotta ki. Érdemes megtekinteni, hogy e rendkívül csapadékos évben milyen vízállások alakultak ki a Bódván:


64

32. ábra: A Bódva folyó vízállásai 1998-ban (forrás: Csiszár László) 150

Bódva - Szendrő 1998 évi vízállások

100

vízállás (cm)

50

1998.12.11

1998.11.21

1998.11.01

1998.10.12

1998.09.22

1998.09.02

1998.08.13

1998.07.24

1998.07.04

1998.06.14

1998.05.25

1998.05.05

1998.04.15

1998.03.26

1998.03.06

1998.02.14

1998.01.25

1998.01.05

0

-50

-100 vízállás

Mint a 32. ábra is mutatja az év nagy részében a negatív vízállások és minimális vízhozamok domináltak, és még az év végi szokatlan csapadékosság is csak két jelentéktelen, 2-2 nap tartósságú vízállásemelkedést jelentett, a nagyobbik árhullám esetében 2 óra időtartalmú 150 cm-es tetőzéssel. Fentiek is illeszkednek azon korábbi megállapításaink sorába, melyben a Bódva vízjárás változásának egyik fő okaként a szlovák vízelvonások hatását jelöltük meg. Az 1998. december elejétől beköszöntött tél során kiadósabb havazások is voltak, de jelentősebb hóréteg csak az 500 m feletti területeken képződött. Január elejétől enyhébb idő következett, a hó az alsóbb szintekről nagyrészt eltűnt, majd a hónap végétől újabb lehűlés és havazások kezdődtek. A csapadékos és az átlagoshoz közeli hőmérsékletű idő februárban is folytatódott, sőt a csapadékhullás oly mértékben megerősödött, hogy főképp a hegyvidékeken, ill. a Kárpát-medence északkeleti síkvidékein is, ritkán tapasztalható 50-100 cm vastag hótakaró alakult ki. A felhalmozódott hó mennyisége a viszonylag kisebb csapadékkal bíró vízgyűjtőkön is jelentős volt, s mivel a felhalmozódás a tél végéhez igen közel következett be, szinte biztosra vehető volt, hogy az olvadás – akár lassú eső nélküli olvadás is – jelentős vízmennyiségek lefolyását fogja eredményezni. Erősítette ezt az a tény is, hogy az őszi esőzések teljesen telítették a talajok felső rétegeit, ahol ez mégsem történt meg, ott a tél elején lehullott hó, és annak lassú olvadása járt hasonló következményekkel. A várakozások sajnos idő előtt valóra váltak, mivel a hideg tél szinte egy csapásra véget ért - február utolsó napjaiban – s a megkezdődött olvadás viszonylag egyszerre érintette az alsó 200-800 m közötti szinteket. Ráadásul az olvadást csapadéktevékenység kísérte, mely tovább rontotta az amúgy sem jó helyzetet.


65

3.2.2. Az árvízi események Március 2. A Bódva valamennyi hazai mellékága 80-100%-os telítettségű volt, több vízfolyás kilépett a medréből, külterületi elöntéseket okozva. A Rakaca patak Rakaca és Meszes között teljes völgyszélességben kiöntve folyt. Az esti órákban Boldván az erős olvadás hatására az Ördög patak kilépett medréből és elöntötte a környező házakat, udvarokat. Ez az elöntés a Bódván levonuló árhullámtól független helyivízkár, megoldására a Bódvai árvízvédelemtől független önálló megoldás szükséges. Március 4. A Bódván érkező első árhullám március 4-én 6 órakor 210 mm-es vízállással tetőzött Hídvégardón. Beavatkozásra nem került sor. A Bódva völgyben helyi elöntések keletkeztek. Elöntött területek: •

Boldva: 3 ha

•

Edelény: 8 ha

•

Szendrőlád: 15 ha

•

Szendrő: 2 ha

•

Szalonna: 1 ha

•

Rakaca völgy: kb. 250 ha

A Rakacai tározó 770 cm-es vízállással 78%-os telítettségű volt, 5-8 cm-es összefüggő jég borította. A vízszint emelkedése óránként 4-5 cm, a fenékürítőn 5-6 m3/s víz távozott. A tározó mentett oldali rézsüjén január hónapban a koronaélben hosszirányú repedés jelentkezett, mely folyamatosan növekedett. Március 5. A szlovák vízgyűjtőn 3 fokú árvédelmi készültséget rendeltek el, de kevés érdemi információ állt rendelkezésre a konkrét helyzetről (Szepsi feletti külterületi elöntések). A hídvégardói mércén néhány 10 cm-es apadás után intenzív áradás kezdődik. Március 6. A szlovák vízügyi tájékoztatás szerint a szlovák vízgyűjtő területen 15-16 mm csapadék hullott, mely a hegyekben lévő hóolvadással együtt a Bódva patakon és mellékvízfolyásain elöntéseket okozott. A tájékoztatás szerint a Bódván és mellékágain még mindig hóval borított területek vannak, és nagytömegű víz van kinn a völgyfenéki területeken is. A rakacai tározó 8 h-kor 828 cm vízállást ér el. A meszesi szelvényen 27,5 m3/s víz folyik be a tározóba, a teljesen nyitott fenékleürítőn (140-es zsilipnyitás) 6,0 m3/s távozik a Bódva irányába. A tározó gátján észlelt repedések lényegesen növekednek, fennáll a talajtörés- rézsűcsúszás veszélye. 11 h-kor 840 cm vízállásnál a rakacai tározón beindul a kis árapasztó szifon. A meszesi szelvényen 26,4 m3/s víz folyik be a tározóba, a teljesen nyitott fenékleürítőn (140-es zsilipnyitás) 6,0 m3/s, a kis szifonon keresztül 12 m3/s, összesen 18 m3/s


66

távozik a Bódva irányába. A hídvégardói vízállás 12 órakor 281 cm-en beállt, tetőzik. A hazai szakaszon a polgármesterek részvételével helyszíni bejárás történt Szalonna, Bódvalenke, Szendrőlád, Komjáti térségében. Veszélyesnek ítélt pontok: •

Szendrőlád térségében kisebb vízátfolyások jelentkeznek a közúton.

•

Szalonna 40 cm-es vízszint emelkedés esetén beavatkozás szükséges.

Március 7. A Hídvégardói vízállás apad 6 órakor 262 cm, Szendrő 228 cm, 2 óránként 1-2 cm-t árad. A rakacai tározó 7 h-kor 832 cm vízállást ér el. A kis szifon leáll. A meszesi szelvényen 10,9 m3/s víz folyik be a tározóba, a teljesen nyitott fenékleürítőn (140-es zsilipnyitás) 6,0 m3/s távozik a Bódva irányába. A Rakaca patak mederteltsége 85-90 %, a többi kisvízfolyás 40-70%. 11. Táblázat: Elöntött területek a Bódva völgyben (ha) (forrás: EKÖVIZIG 1999) Település

Rét-legelő

Szántó

Vetés

Összesen

Boldva Edelény Szendrőlád Szendrő Szalonna Perkupa Szögliget Bódvaszilas Komjáti Hídvégardó Bódvalenke Tornaszentandrás Meszes

2 14 25 32 3 30 30 18 3 15 30 18

3 6 40 24 8 24 8 120 180 2 30 110 8

5 3 8 2 12 20 6 40 8 2 6 2

5 25 68 64 13 66 28 156 238 13 47 148 28

A Rakaca patak újra árad, a tározó vízállása emelkedik. 20 h-kor 838 cm vízállásnál a rakacai tározón ismét beindul a kis árapasztó szifon. Március 8. 8 h-kor a szendrői vízállás 257 - tetőzik. A Bódva Szendrő területén - Szuhogy felé vezető híd feletti részen (a Pástnál)- átbukott a jobb parti depónián. Homokzsákokkal védekeznek. Szalonnán 11 lakóházat öntött el, vett körbe a víz. 12 órakor a rakacai tározó vízállása 832 cm. A meszesi szelvényen 15,9 m3/s víz folyik be a tározóba, a teljesen nyitott fenékleürítőn (140-es zsilipnyitás) 6,0 m3/s, a kis szifonon keresztül 12 m3/s, összesen 18 m3/s távozik a Bódva irányába. A szendrői védekezés segítésére a tározó leürítésének csökkentését, leállítását kérték. Az érintettek részéről szakmailag nem megalapozott, laikus vélemények, kérések jelentek meg, a tározóval kap-


67

csolatban. Időközben a tározó gát meghibásodása növekedett. A rézsű megcsúszásakor kialakuló csúszólap a gát stabilitását veszélyezteti, mely a telt tározót figyelembe véve, beláthatatlan következményekkel járhat. A kis szifont nem tudták leállítani, mert a károsodás veszélye fennállt. Végül a 14,40 h-kor a fenékleürítő zsilipet zárták le. 15 órakor a rakacai tározó vízállása 832 cm. A meszesi szelvényen 15,3 m3/s víz folyik be a tározóba, a kis szifonon keresztül 12 m3/s távozik a Bódva irányába. Szendrőn mindkét parti depónián védekezés folyik. A TSZ telep alatti területen a depóniát meghágta a víz, a híd felett depóniaszakadás következett be. A lakosság a jobb parti depóniát bevédte, a bal parton az állomás melletti területen 30-40 m-en folyt át a víz. Lakosságot nem kellett kitelepíteni, állatokat mentettek. A Szuhogyi út hídja felett a jobb parton a Szuhogyi út jobb oldalán levő Kasztrai (Nagyállomás úti) lakótelep csapadékvíz-elvezetést szivattyús vízátemeléssel biztosították. Boldva községben az Ördög patakon visszajött a víz, és elöntéseket okozott. Szalonnán 5 lakóházat kitelepítettek, a víz 5 cm-re közelítette meg a 27-es út pályaszintjét.

370 360 350 340 330 320 310 300 290 280 270 260 250 240 230 220 210 200 190 180 170 160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Szendrő

Hídvégardó

Edelény


8

16

0

8

III.12

16

III.11

0

8

16

0

8

III.10

16

0

8

III.9

16

0

8

III.8

16

III.7

0

8

16

0

8

III.6

16

0

8

III.5

16

0

8

III.4

16

0

8

III.3

16

III.2

0

8

16

III.01

0

8

Az 1999 március havi Bódva árvíz észlelt vízállásai

16

vízállás (cm)

33. ábra: 1999. március havi Bódva árvíz észlelt vízállásai (forrás: Csiszár László)

III.13

68

Március 9. A szendrői védelem kérésére megvizsgálták a Bódva depónia átvágásának lehetőségét. Két alternatíva mutatkozott: •

Edelény alatt a Bódva és a holtág között

•

Boldvával átellenben a Bódva és a Sajó összefolyásánál levő mély fekvésű területre

A javaslatokat hosszas vita után elvetették. Szendrőn a munka az előző napi depóniaszakaszok bevédése, valamint a jobbparti depónia homokzsákos magasítása volt. Edelényben a Bódva utcában a mentett oldalon megjelent a víz, oka egy csappantyú meghibásodása volt, melyet búvármunkával zártak le. Március 10. A nap folyamán Szendrőn és Edelényben a depóniák homokzsákos terhelését végezték, valamint szivattyúztak. Boldván az Ördög patak ismét elöntéssel fenyegette a cigánytelepet, a vasút felett kb. 150 m hosszban a bal parton homokzsákos depónia magasítás vált szükségessé. Boldva felett a Ziliz patak torkolata nincs visszatöltésezve, a kiömlő víz lefelé, mezőgazdasági területek felé folyt. Március 11. A nap folyamán Szendrőn, Edelényben és Boldván az átszivárgott vizek visszaszivattyúzását végezték. Március 12. Védekezésre nem volt szükség, az átszivárgott vizek visszavezetését, visszaszivattyúzását végezték.

12. Táblázat: Vízállásértékek 1999. március 9-12. között (forrás: EKÖVIZIG 1999) Vízállás (cm) március 9.

március 10.

március 11.

március 12.

Hídvégardó:

264

231

202

178

Szendrő:

257

253

237

224

Edelény:

345

351

335

n.a.

Március 13. Engedélyezik a rakacai tározó leürítő zsilipjének megnyitását. Az árhullám levonult.


69

3.2.3. A Rakacai tározó szerepe az árvízvédelemben A Rakacai tározó szerepét a konkrét árvíz során a következő szempontok alapján kell értékelni: A Rakaca patakon a Bódva árvízzel egy időben, azzal közel hasonló tartósságú, 26 m3/s fe-

•

letti csúcsvízhozammal tetőző árvíz vonult le. •

Fenti árvíz a megelőző árhullám miatt már 78%-os teltségű, lefagyott tározóra futott rá, így az árvíz betározására összesen 1,96 millió m3 tározótérfogat állt rendelkezésre.

•

A tározógát sérült volt.

34. ábra: A Rakacai tározó üzemeltetése 1999. március 5.-14. között (forrás: Csiszár László) 30

300

A Rakacai tározó üzemeltetése 1999 március 5-14 között 25

250

20

200

15

150

zsilip és kisszifon együttes vízszállítása

zsilip vízszállítása

10

5

100 kisszifon vízszállítása

vízhozam m3/s

fenékleürítő zsilip lezárva

vízállás (cm)


50

III.5

III.6

2

20

8

III.13 III.12 Szendrői vízállás

14

2

20

8

14

III.11 III.8 III.10 III.7 III.9 Rakaca patak érkező vízhozama Meszesnél vízleeresztés a tározóból

2

20

8

14

2

20

8

14

2

20

8

14

2

20

8

14

2

20

8

14

2

20

14

8

2

0 20

0 III.14

A 34. ábra a tározóba érkező és onnan leeresztett vízhozamot mutatja. Mint a közöttük levő differenciából kitűnik a tározó, a Rakaca patakon levonuló árhullám csúcsaitól mentesítette a Bódva völgyet. A kisszifon újraindulása és a fenékleürítő lezárása közötti rövid időszakot kivéve, a tározóból a Bódva árvíz időtartama alatt végig kevesebb víz távozott, mind az oda beömlő vízhozam, így a tározó szerepe az árvízi események során pozitív volt. Mint az ábra is mutatja, a tározó vízleeresztésének csökkentése a szendrői vízállásoknál nem okozott érdemi változást. Természetesen lehetett volna nagyobb kockázatot vállalni – és az árvíz során elhangzott igényeknek megfelelően – a vízleeresztést teljesen megszüntetni. Ekkor azonban a következő események bekövetkezésével kellett volna számolni:


70

•

A kis szifon és a fenékleürítő teljes lezárása után a beérkező vízhozamot figyelembe véve, a tározó vízszintje hamarosan elérte volna a nagyszifon beindulásához szükséges szintet (640 cm- ehhez mindössze 8 cm hiányzott), és ekkor már az addigi 12 m3/s vízleeresztés helyett 28 m3/s víz nehezítette volna, immár leállíthatatlanul a Bódván folyó árvédekezést.

•

A tározó gátja sérült volt. A januárban még csak 20 m hosszú, 20 cm mélységű repedés március 9-re 1,1 m-es függőleges talajtöréssé fejlődött. A rézsün észlelt repedésekből további mozgás volt várható. A rézsün lecsúszott anyag instabil, felpúposodott, várható volt, hogy a fagyott talaj kiengedése, és csapadék esetén a mentett oldali rézsű leszakad, melyre már volt példa ennél a tározónál (1986 tavaszán a megcsúszott rézsű két szakaszon leszakadt).

Gátszakadás esetén 6,2 millió m3 víz ömlött volna rá a Bódva völgyére. A teljes teltségű tározóval ezt a kockázatot nem lehetett vállalni. A gát sérüléseinek későbbi feltárása igazolta a korábbi döntések helyességét.

35. ábra: Csúszásnyomok a töltéskoronán 1999. március 9-én

(Fotó: Csiszár L.)


71

36. ábra: Lecsúszott anyag a mentett oldali rézsűn 1999. március 9.

(Fotó: Csiszár L.)

Konklúzió: A tározó biztonsági berendezései, az árapasztók – esetünkben szifonok – a gátak állékonyságát szolgálják, működésükbe az improvizatív módon történő beavatkozás, beláthatatlan és kezelhetetlen események forrása lehet. A Rakacai tározó szerepét a Bódva völgyi árvízvédekezésben a maga helyén kell kezelni, és nem szabad túlzott elvárásokkal, megalapozatlan követelésekkel az üzemeltetőt olyan helyzetbe hozni, amelynek során a kapkodva hozott döntések és intézkedések a fennálló veszélyhelyzetnél sokkal súlyosabb eseményeket provokálhatnak ki. A tározót a Rakaca patak árvizeinek kezelésére méretezték árvízi térfogata 0,63 millió m3. Ez a térfogat a 620 cm-es téli üzemvízszint beállításával (max. 2,25 millió m3 tárolt víz) további 3,52 millió m3-el növelhető, a hasznos térfogat rovására, így mindösszesen 4,15 millió m3 üres térfogat biztosítható a tavaszi árvizek fogadására. Ez a térfogat elégséges a tervezéskori célok eléréséhez, és ez a térfogat az üzemelési szabályzat betartása esetén rendelkezésre áll. A tározó árvízi visszatartó szerepének növelésére nincs további mód. Természetesen a fent leírt üzemeltetésnek is megvan a kockázata, hiszen túlzott őszi leeresztés és a tavaszi feltöltő árvíz elmaradása esetén a lakosság, üdülők, horgászok stb. panaszai, valamint vízminőségi problémák következnek az alacsony tározóteltségek miatt. Ezek már az üzemeltető kockázatát növelik, míg a sikeres árvízi visszatartás eredményei máshol jelentkeznek.


72

II. rész: Árvízvédelmi stratégia


73

Bevezetés A természeti veszélyek és az árvízi események a természet részei. Mindig léteztek és mindig létezni fognak. Az árvizek többségében olyan természeti jelenségek, amelyeket a földtani, a geomorfológiai, a domborzati, a talaj- és a növényzeti viszonyok befolyásolnak. A meteorológiai és a hidrológiai folyamatok lehetnek lassúak vagy gyorsak, és előidézhetnek heves árhullámokat és jobban előrejelezhető, lassan kifejlődő árhullámokat egyaránt. Bár az árvizek természeti jelenségek, a természeti folyamatokba történő olyan emberi beavatkozások, mint a lefolyás urbanizáció általi megváltoztatása, a mezőgazdaságban követett gyakorlat és az erdőirtás, jelentősen megváltoztatták a helyzetet egész vízgyűjtőkön. Az árvízmentesítés sohasem abszolút mértékű. Szem előtt kell tartanunk a természeti folyamatok előrejelezhetetlenségét. Rendszeresen felmerülő kérdés: milyen biztonság érhető el milyen áron, és hogy a társadalomnak a fennmaradó kockázat milyen mértékét kell elfogadnia? A folyók nem ismernek országhatárokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lokális árvízmentesítés negatív hatással lehet alvízi és felvízi irányban egyaránt, ezért fontos, hogy a védekezésnél az egész vízgyűjtőt tekintetbe vegyék. Határvizeken nemzetközi együttműködésre van szükség. Az árvizek kedvezőtlen hatásai fokozódtak az emberi egészséget és a gazdasági veszteségeket illetően, ezért az árvízmentesítés tervezése többé nem korlátozódhat egyes elszigetelt létesítményeknek a veszélyek bizonyos fajtái elleni védelmére. Az elmúlt évek pusztító árvizei Magyarországon is ráirányították a figyelmet az árvízi biztonság fokozottabb megteremtésének a szükségességére, amit korszerű, megfelelő elveken alapuló tervezéssel lehet elérni.


74

1. Fenntartható árvízmegelőzés 1.1. •

Az árvízmentesítés és árvízvédekezés fontosabb szempontjai: Az árvízi események a természeti folyamatok részét képezik, ezért amennyire lehetséges, a természeti folyamatokra gyakorolt emberi ráhatást meg kell fordítani, ki kell egyenlíteni, a jövőben pedig meg kell előzni. Szükség van a vízügyi politika, a területhasználati, továbbá a környezet- és természetvédelmi gyakorlat megváltoztatására és harmonizálására, hogy javuljon az árvízkezelés az integrált vízgyűjtőgazdálkodás keretében;

•

Az árvízi stratégiának lehetőség szerint az egész vízgyűjtőre ki kell terjednie, és elő kell mozdítania a vízzel, a földterülettel és az ezekhez kapcsolódó erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységek koordinált fejlesztését, kezelését és megőrzését. Egy ilyen holisztikus közelítésmód a sokoldalú, sőt multinacionális együttműködésen alapul, ide értve az egész vízgyűjtőre kiterjedő multidiszciplináris tervezést is;

•

Tekintetbe véve a fejlődést és a trendeket, a természeti kockázatok megközelítése paradigmaváltást tesz szükségessé. A veszély elleni defenzív tevékenységről át kell térni a kockázatkezelésre és az árvizekkel történő együttélésre szem előtt tartva, hogy az árvizek megelőzése nem korlátozódhat csak a gyakran előforduló árvízi eseményekre. A vízkárelhárításnak a ritka eseményekre is ki kell terjednie.

•

Tovább kell fejleszteni a határokon átnyúló erőfeszítéseket a folyókat kísérő árterületek helyreállításakor, azért, hogy a természetes vizes területek és árterek ismét alkalmassá váljanak a víz visszatartására és az árvízi hatások csökkentésére.

•

Az árterületek hasznosításakor alkalmazkodni kell a fennálló veszélyekhez. Megfelelő eszközöket és intézkedéseket kell kifejleszteni minden, az árvízzel kapcsolatos probléma kezeléséhez, beleértve az elöntést, a megemelkedő talajvízszinteket, a szennyvízrendszerek megzavarását, az eróziót, a hordalék-lerakódást, a földcsuszamlásokat, a jégzajlásokat és a szennyeződéseket.

•

Az árvízvédekezés és a nem-szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszabb távon fenntartható megoldásává válhatnak, és azokat elő kell mozdítani különösen az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak sérülékenységének csökkentése érdekében.

•

A szerkezeti jellegű intézkedések (védművek) fontos elemek maradnak és azoknak elsődlegesen az emberi egészség és biztonság, továbbá az értékes javak és tulajdonok védelmét kell szolgálniuk. Szem előtt kell tartanunk, hogy az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű, és hamis biztonságérzetet kelthet. Figyelembe kell ezért venni a megmaradó kockázat fogalmát, beleértve a lehetséges meghibásodást és tönkremenetelt.

•

A népesség és a javak jelentős része nagy, városias területeken helyezkedik el, ezért az árvízi problémák elkerülését szolgáló erőfeszítéseknek ezekre a városiasodott területekre kell összpontosítaniuk. Nem mindig a folyók mederből való kilépése okozza a városi árvizeket; okozhatják azokat a város fölötti nagy csapadékintenzitások is, a nem megfelelő csatornarendszerekkel párosulva. Különös figyelmet kell fordítani a jelenlegi csapadékvíz-elvezetési feltételekre, például a városok csatornarendszereinek kapacitására;


75

•

Az árvízi előrejelzés és a figyelmeztetés az árvízkárok sikeres csökkentésének egyik előfeltétele. Hatékonysága a felkészültség mértékétől és a megfelelő beavatkozástól függ. Ennek érdekében a felelős hatóságok kellő időben, megbízható árvízi figyelmeztetéseket, előrejelzéseket és tájékoztatást kell kiadjanak.

•

A riasztáshoz, a kimenekítéshez és a biztonsági intézkedésekhez szükséges sajátos felkészültséget minden szinten, ide értve a közvéleményt is, meg kell tervezni, és ki kell alakítani a rendszeres és alapvető tájékoztatás, valamint folyamatos képzés fenntartásával. Megfelelő és időben adott tájékoztatással el kell érni, hogy az, aki elszenvedheti az árvízi események következményeit – ha lehetséges – alkalmassá váljon saját óvintézkedései megtételére az árvízkárok jelentős csökkentése érdekében.

•

Lényeges a szolidaritás: nem szabad a vízgazdálkodási problémákat egyik régióból a másikba áthelyezni. Az árvizek megelőzésének az elővigyázatosság elvén kell alapulnia.

•

Kártalanítási rendszert kell kidolgozni, amely segíti az árvízkatasztrófák áldozatait gazdasági alapjaik és életfeltételeik megfelelő időben történő helyreállításában. Tovább kell fejleszteni a magán- vagy társadalmi biztosítási rendszereket, illetve a szolidaritást erősítő állami támogatásokat.

•

Az elöntésnek kitett területeken megelőző óvintézkedéseket kell tenni az elöntéseknek a víziés szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt olyan kedvezőtlen hatásainak csökkentésére, mint amilyen a víz- és a talajszennyezés. Különbséget kell tenni az elöntések különböző fajtái és a problémákhoz járuló környezeti körülmények között. Így például jelentős különbségek vannak egyrészt a hegy- és dombvidéki területek hirtelen elöntései között, ahol a kockázat csökkentése az innovatív, kisléptékű megoldásokkal érhető el, másrészt pedig a síkvidéki elöntések között, ahol mind a riasztási periódus, mind az árvízi események tartóssága hosszabb, és ahol nagyléptékű intézkedéseket kell tenni.

1.2. •

A megfelelő cselekvés előfeltételei a következők: Szükség van a potenciális veszélyek ismeretére. Az árvízmegelőzés nem korlátozódhat a gyakran előforduló árvízi eseményekre; a ritka eseményekre is ki kell terjednie, mivel az emberi biztonságot leginkább azok veszélyeztetik.

•

Szükség van a megbízható információkra, hogy a kellő óvintézkedések megtehetők legyenek.

•

A kockázatkezelés minden fázisára kiterjedően szükség van az interdiszciplináris együttműködésre is: a kockázatértékelésre, az árvízvédekezési tervezésre és az intézkedések végrehajtására egyaránt.

•

Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „Az árvízmentesítés milyen szintjét fogadhatjuk el” feltételezi, hogy megvizsgálták, mi következhet be, vagyis, hogy megfelelően értékelték-e a kockázatot.


76

1.3.

Társadalmi tudatosság, felkészültség és részvétel

1.3.1.

Tudatosság

•

Lényeges, hogy az emberek az elöntéseket környezetük részeként ismerjék el. A közösségeknek tudatában kell lenniük azzal, hogy kockázatnak vannak kitéve. Egy kockázat tudatában lenni azt jelenti, hogy felismerik azt, tudnak róla, nem felejtik el, vagy nem nyomják el ezt a tudatot és, hogy cselekvéskor megfelelően figyelembe veszik. Ha nincs meg a veszélyérzet, az ösztönzők sem segítenek. Ha az érdekelt személyek még nem tapasztaltak meg elöntést, akkor a kockázat tudatát el kell juttatni hozzájuk elöntésveszélyességi térképekkel, más információkkal és oktatással.

•

Előfeltétel, hogy tudjanak a veszélyről, beleértve minden fontos paramétert, úgy, mint az elöntés típusa (statikus, dinamikus), valószínűsége, intenzitása (az elöntés mélysége, áramlási sebesség) és hatásának mértéke. Ezeket az ismereteket meggyőző módon tudatára kell hozni minden szereplőnek.

1.3.2. Felkészültség •

A felkészültség a tudatosság egy eredménye és azokon a szükséges információkon alapul, amelyek képessé teszik az egyént cselekvési lehetőségeinek felismerésére. Magában foglalja az egyéni tervezést és felkészülést minden olyan cselekvésre, amely egy árvíz esetén csökkenti a károkat.

•

A lehetséges cselekvések megtervezésének alkalmazkodnia kell a riasztási időelőnyhöz és a cselekvésben részt vevő erőkhöz. Ajánlatos felkészülni a legrosszabb esetre is. A gyakorlás az árvíz idején való helyes viselkedés előfeltétele.

•

A jól strukturált védekezési szervezet megléte rendkívül fontos, hogy meg lehessen küzdeni az árvízi szükséghelyzetekkel. A kimenekítő- és a mentőszolgálatok megelőzik az emberi áldozatok bekövetkezését. Az árvizek ellen ideiglenes létesítményekkel történő védekezés csökkenti a károsodás valószínűségét. A kockázat megelőzésének ez a fajtája nagyon fontos az olyan területeken, ahol nagy az elöntés mélysége.

1.3.3. A UN/ECE irányelvei: •

A károk lehetőségének csökkentése érdekében az érintett népesség és a hatóságok szoros együttműködésére van szükség. A korrekt árvízi figyelmeztetések és előrejelzések fontos elemei annak, hogy a népesség megfelelően viselkedjen az árvízi események idején. A hatóságok és a lakosság elkötelezettségének biztosításához a hatóságoknak olyan tájékoztatási politikát kell kialakítani, ami kiterjed a kockázat közlésére és megkönnyíti a nyilvánosság részvételét a döntéshozatalban.

•

A közvéleménynek tájékoztatást kell kapnia az illetékes hatóságtól és/vagy intézménytől, hogy az árvizek a vízfolyások vízjárásának természetes összetevői. Ezen a módon a közvéleményben tudatosítani kell, hogy a használatokat – például az ipari-, a mezőgazdasági-, turisztikai- vagy magáncélúakat - korlátozni kell az elöntésveszélyes területeken a károk lehetőségének csökken-


77

tése érdekében. Az árterületeken érvényes építési korlátozásokról szóló információkat könnyen hozzáférhetővé kell tenni. A kockázatértékelésre vonatkozó információknak könnyen érthetőknek kell lenniük, így például világos elöntési térképeket - és ahol lehetséges – földrajzi információrendszeren alapuló tájékoztatásokat kell terjeszteni. •

A népességet serkenteni kell, hogy tegyék meg saját megelőző intézkedéseiket és, hogy tájékozottak legyenek arról, hogyan járjanak el árvízi események idején. Ez szükségessé teszi egyebek között azt, hogy az előrejelzések és a vonatkozó információk könnyen hozzáférhetők legyenek és biztosított legyen a valós idejű médiával történő lefedettség.

•

Minden, az árvízmegelőzéssel és árvízmentesítéssel kapcsolatban előirányzott intézkedést átfogó cselekvési tervben kell összefoglalni. Az ilyen tervek több évet fedhetnek le, néha akár 15 évet is. A legtöbb intézkedés jelentős környezeti hatással jár. E tervek sikeres teljesítésének egyik sarokköve a lakosság tartós elkötelezettsége.

•

A hatóságoknak biztosítani kell, hogy az árvízmegelőzés és árvízmentesítés tervei átláthatók és a társadalom számára könnyen hozzáférhetők legyenek. Az információkat idejekorán és aktív módon kell közreadni, nem csak kérésre. Mindezt a társadalmi részvétel előirányzott módszereivel együtt, azok keretében kell megtenni.

1.3.4. Részvétel •

Szükséges a nyilvánosság részvétele az árvízmegelőzésre és az árvízmentesítésre irányuló döntéshozatalban. Egyrészt azért, hogy javuljon a döntések minősége és végrehajtása, másrészt pedig azért, hogy a nyilvánosság alkalmat kapjon érdekeltségének kifejezésére, a hatóságok pedig képessé váljanak az ilyen érdekeltségek megfelelő figyelembevételére.

•

Minden, a nyilvánosság tájékoztatásához és a tudatosság növeléséhez kapcsolódó intézkedés akkor a leghatékonyabb, ha minden szinten magában foglalja a részvételt: a helyi közösségtől a nemzeti kormányzaton át a regionális és a nemzetközi szintig.

•

Az Aarhus-ban 1998. júniusában aláírt „Egyezmény az információhoz való hozzájutásról, a döntéshozatalban való társadalmi részvételről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről környezetvédelmi ügyekben” kiterjedt kereteket ad, amibe a nyilvánosság részvételével kapcsolatos fenti ajánlások beleillenek. Később ez a konvenció rendelkezik egyebek között a felől, hogy a környezeti információkat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, hogy a nyilvánosság részt vegyen a tervek és programok kialakításában.


78

1.4.

A reális kockázatok felmérése

Az árvízvédelmi tervezés egyik legfontosabb feladata a reális kockázatok felmérése, különös tekintettel a megmaradó vagy visszamaradó (reziduális) kockázatokra. A reziduális kockázat egy adott árvízvédelmi rendszer kiépítettség szintjén annak a tönkremeneteli valószínűségnek és várható kárnak a szorzata, ami éppen fennáll. Egy magasabb szintű kiépítés esetén a kockázat kisebb lesz, mert csökken a tönkremeneteli valószínűség. A reziduális kockázatnak kisebbnek kell lennie egy előre meghatározott úgynevezett elviselhető vagy tolerálható kockázati értéknél. Az elviselhető kockázat értékét a külföldi gyakorlatban a parlament hagyja jóvá. Az árvízvédekezés legjobb gyakorlata szerint annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az árvízmentesítés milyen szintjét fogadhatjuk el, feltételezi a következmények vizsgálatát és azt, hogy megfelelően értékelték-e a kockázatot. Vagyis a 100 év vagy más visszatérési időre történő tervezés csak akkor elfogadható és megalapozott, ha bizonyítva van ennek elégségessége, megfelelősége.” A megfelelő módszer a kockázatkezelés, az elviselhető kockázatra történő tervezés. Ennek hazai bevezetése előtt elvileg és gyakorlatilag semmilyen akadály nem áll. (Magyarországon a vízgazdálkodásban a kockázatelemzéssel kapcsolatos kutatások 1994-ben kezdődtek. 1997 és 2000 között kutatási projekt szerveződött a feladatra. A vízügyi területen a kockázatelemzés kutatásokkal alátámasztott - csaknem 50 kutatási jelentés -, bár minden részlete nem kidolgozott.) A kellően hosszú vízállás adatsorok a magyar gyakorlatban lehetővé tették a különböző valószínűségű árvízszintek meghatározását. A hatvanas évek végén elrendelt részletes vizsgálat eredményei szerint a 80, 100 és 150 éves visszatérési időkhöz tartozó vízszintek különbsége nem volt szignifikáns, ezért országosan a 100 éves átlagos visszatérési időt vették alapul. Ez az álláspont szakít azzal a dogmával, hogy minden terület ugyanabban a biztonságban részesül és gazdasági értékek, vagy a várható kár meghatározása nélkül jelöli ki azokat a területeket, ahol magasabb visszatérési idő értéket kell a mértékadó vízállásnál figyelembe venni. A differenciált védelmi szintek, az azonos kockázat megfogalmazása tehát alapjaiban megvan Magyarországon az árvízvédelmi biztonság megfogalmazásban, annak ellenére is, hogy a mértékadó árvízszintek megváltoztatását – az erre irányuló vizsgálatok alapján – a vízügyi ágazat még nem tartja kellően indokoltnak, amit még kockázatelemzéssel nem támasztott alá. Ennek eszköze lehetne döntéstámogató eszközökkel párosuló árvízi kockázatbecslés és térképezés kifejlesztése és elterjesztése a költséghaszon és a várható helyzetek elemzéséhez. Hangsúlyozza, hogy ez alapvető fontosságú eszköz az érintett területeken a megfelelő politikák és intézkedések kialakításában, úgymint a földhasználat és területi tervezés, az építésügyi szabályzat fejlesztése, szolgáltatási színvonal meghatározása, árvíz-mentesítési projektek tervezése, értékelése és a prioritások megállapítása, hatékony biztosítási mechanizmusok előkészítése.


79

2. Árvízi jelenségek és az ellenük való védekezés a belterületeken 2.1.

Árvízkockázati térképek

Az árvízkockázati térképek megmutatják a kockázat alatt álló területeket és a kockázat területi eloszlását. A kockázati térképek szükségesek a területrendezési, a lokalizációs és a veszélyhelyzeti tervezéshez. Az árvízkockázati térképeket a kárpotenciál csökkentésére lehet használni, hasznosítva a bennük rejlő információkat a területrendezési és a kárelhárítási tervezésnél. Veszélytérképek készítése segíthet a veszély csökkentésére tett beavatkozás módjának és eredményességének értékelésében. A veszélytérképeink az 1999-es árvízi eseményeket dolgozzák fel, amelyekből következtetni lehet a jövőben várható veszélyekre és azok súlyosságára. A veszélytérképek segítenek kijelölni azokat a helyeket, ahol a veszélyek csökkentésére beavatkozások szükségesek.

Jelmagyarázat: Depónia magasítás homokzsákkal: Depónia szakadás: Depónia meghágás: Elöntött területek: Szalonna

37. ábra: Bódva jobbpart, Szalonna Homokzsákos védekezés a Kossuth utcában. (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)


80

38. ábra: Szalonna, elöntött új építésű házsor (1999. 03. 10. Foto: ÉKÖVIZIG)

Szendrő

39. ábra: Szendrő Észak- árvízi elöntések (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)

Depónia meghágás - homokzsákos töltésmagasítás, bordás megtámasztás a baloldali depónián. Homokzsákos töltésmagasítás a jobboldali depónián.


81

40. ábra: Szendrő Tsz major alatti depónia (1999. 03. 09. Foto: ÉKÖVIZIG)

41. ábra: Szendrő bal part, Tsz major alatti depónia (1999. 03. 14. Foto: ÉKÖVIZIG)


82

42. ábra: Szendrő jobb part, magaspartba bekötő depónia megtámasztás, magasítás (1999. 03. 14. Foto: ÉKÖVIZIG)

43. ábra: Szendrő felső híd (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)

Depónia szakadás bevédése a bal parton a felső híd felett. Homokzsákos töltésmagasítás a jobboldali depónián.


83

44. ábra: Depónia szakadás bevédése a bal parton a felső híd felett (1999. 03. 09. Foto: ÉKÖVIZIG)

45. ábra: Ugyanott öt nappal később (1999. 03. 14. Foto: ÉKÖVIZIG)


84

46. ábra: Szendrő bal part, depónia megtámasztás és ellennyomó medence (1999. 03. 14. Foto: ÉKÖVIZIG)

47. ábra: Felső területről érkező,a híd feletti depónia szakadásból, töltésmeghágásból, szivárgásból eredő elöntések a bal parti mentett oldalon (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)


85

48. ábra: Szendrő bal part, Malom árok zsilipje felett, elöntött mentett oldal (1999. 03. 09. Foto: ÉKÖVIZIG)

49. ábra: Lefolyástalan terület csapadékvizének elöntései és homokzsákos töltésmagasítás a jobb parton (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)


86

50. ábra: Szendrő jobb part, alsó közúti híd –Szuhogyi út (1999. 03. 14. Foto: ÉKÖVIZIG)

Edelény:

51. ábra: Depóniamagasítás és zsilipzárás a jobb parton (a szerkesztés alapjául szolgáló adatok forrása: ÉKÖVIZIG)


87

52. ábra: Bódva, Edelény, közúti híd alvízi oldal (1999. 03. 10. Foto: ÉKÖVIZIG)


88

III. rész: Árvízvédelmi operatív javaslatok


89

1. A Bódva-patak rendezettsége A Bódva Észak-magyarország legjelentősebb kisvízfolyása. A nagy folyókhoz (Tisza, Bodrog, Hernád, Sajó) képest vízjárása heves, sokkal kevésbé kiegyenlített. A kisvízi (LKQ 80 l/s) és nagyvízi (Q1% 120 m3/s) vízhozamai közötti arány 1500, ezért – bár gyakran említik „folyó”-ként –, szakmai besorolása szerint kisvízfolyás; patak. A Bódva, valamint legjelentősebb magyarországi mellékága, a Rakacapatak kezelője az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉKÖVIZIG), tulajdonosa a magyar állam.

1.1.

A Bódva magyarországi rendezésének történeti áttekintése

A Bódva rendezésének szükségességét első alkalommal 1819-ben Torna vármegye vetette fel. A vármegye „a Bódva vize folyásának megvizsgálására” közgyűlési határozatot hozott, bizottságot alapított, eredménye azonban nem lett, mert az 1840. évi X. törvénycikknek (az első magyar vízjogi törvénynek) hatására 1846-ban – ismét Torna vármegye kezdeményezésére – a kirendelt megyei mérnök által készített „a Bódva kiáradásának okáról és a védekezés módjairól” szóló jelentés szerint az állapot nem változott. „A Bódva mentén elterülő tágas völgy termékeny rónái a gyakori vízáradás által elterméketleníttetnek,…az eliszapolt, rossz takarmányon” tartott állatok között „gyakran dúlni szokott a marhadög veszedelem”. A kiöntések fő okozója a „folyó csekély esése, számos kanyarulata, elfajult medre, a sok célszerűtlenül épült malomgát”, ezért javasolta az esés megnagyobbítását, jelentékeny hosszban átvágásokat, némely malom megszüntetését illetve átalakítását. A javaslat végrehajtása elmaradt, a torkolattól Hídvégardóig terjedő szakaszon lévő 12 malomból azonban 3 megszűnt. 1896-ban – a községek ismételt panaszló kérvénye folytán – a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal elkészítette „Hídvégardótól a borsodi határig (Szendrőládig) a Bódva folyó általános mederrendezési tervét”. Ebben Hídvégardó és Perkupa között valóban jelentős hosszban tervezetek átvágásokat, Bódvarákó mellett pedig malomcsatorna építését javasolták, részben öntözési céllal. A meder méretezését a 4 napig tartó, összesen 60 mm csapadékból számított 38,4 m3/s vízhozamra méretezték (ez a Q30%-os valószínűségű, kb. 3-4 évente előforduló nagyvíznek felel meg). A szelvénybővítésből kikerülő földet – 2 m-es padkát hagyva – depóniába rendezve tervezték, helyenként megfelelő mélységben átvágva, hogy „a levezetendő vizeknél esetleg lefutó magasabb vizek a nyílásokon át szabadon elterülhessenek.” Ezáltal a méretezésnél alapul vett vizeknél nagyobb víz a völgyben szétterülve be tud tározódni, az árhullám levonulása után pedig a depóniába vágott mélyedéseken keresztül visszafolyik a mederbe. A széles völgyfenék mélyedéseiben visszamaradó pangó vizek levezetésére lecsapoló csatornákat terveztek. /Megjegyzésre érdemes a terv azon kitétele, mely szerint „a Bódva felső folyásánál a meglévő erdők megtartassanak” a vízlefolyás lassítása érdekében./ Perkupa alatt a meder – a szalonnai, szendrői kisebb kiszélesedéseket kivéve – keskeny völgyben folyik, nem terül szét annyira, itt a mederszelvény kismértékű bővítését tervezték.


90

„Habár a befektetési költségek jelentékeny összegre rúgnak, – ezen évszázados kérdés megoldása elől elzárkózni nem lehet”, állapította meg a kultúrmérnöki hivatal, ennek ellenére a tényleges mederrendezés csak az 1920-as évek végén kezdődött el, a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal 1928-as „Bódva Szendrőlád–Országhatár közötti jókarba helyezési terve” alapján, amely a Kassai Hivatal terveit vette alapul. Kivitelezése a 30-as évek elejére készült el. Az átvágássokkal a patak csaknem 10 km-t rövidült, malmokat szüntettek meg, átépítésre került 3 db híd. Az elvégzett mederrendezés tehát elsősorban a meder jókarba helyezésére szorítkozott – nem ármentesítő jellegű volt –, összefüggő depónia, töltés nem épült. Általában – ahol szüksége felmerült – a mederrézsűk biztosítására rőzsefonatos védőműveket alkalmaztak, amelyek megeredve rendszeres visszavágást igényeltek, ezért szerepel a tervben a rendszeres medertisztítás szükségessége, akár „vízrendőri úton a hatóság által” elrendelve. A Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal 1929-ben elkészítette a Bódva borsodi (torkolattól Szendrőládig terjedő) szakaszának rendezési tervét is, azonban az érdekeltek az érdekeltségi hozzájárulás elől elzárkóztak, így az nem valósulhatott meg. Az alsó, 4 km-es szakasz rendezésére csak 1958-60-ban került sor (az ÉVIZIG tervei alapján), ekkor épült ki Boldva mellett a töltés Q1%+1 m biztonsággal a 100 éves gyakoriságú, 1% valószínűségű vízhozam vezetésére, a község feletti kanyargós részt kiegyenesítették. A mederszelvény kialakítása úgy történt, hogy az anyamederben terepszint alatt folyjék le a Q20%=30 m3/s (4 éves gyakoriságú) vízhozam, az árvízi vízhozam (Q1%=120 m3/s) pedig a 4,0 m-es padkával kialakított töltések között. Külterületen a meder vízemésztő képessége Q20%=30 m3/s (4 éves gyakoriság). A 4 km-es szelvénytől Szendrőládig terjedő szakasz rendezése az 1960-as években kezdődött (a VIZITERV 1960-as terve alapján). Edelény térségében a belterületi kanyargós meder helyett a Bódvát a Coburg kastély kertjén keresztül, a malomág nyomvonalán vezetve, a medret Q1%+0,5 m biztonsággal kiépítve mentesítették a települést az árvizektől. Megszüntették az edelényi és a borsodi malom mederszelvényt szűkítő duzzasztóit. Az Edelény alatti szakasz is végig töltéseket kapott, elsősorban a Borsodsziráki Vízmű, valamint a művelt, mezőgazdasági területek védelmére. Az egész szakaszon több kisebb átvágás készült. A mederszelvény kialakítása az alsó szakasz alapelveinek megfelelően (Q20% terep alatt, Q1% töltések között) történt. A mellékágak árkok becsatlakozásánál, mélyvonulatokban csappantyús beeresztő műtárgyakat építettek, ill. ahol lehetőség volt, a patakokat visszatöltésezték. 1965-ben a rendezés a malomág becsatlakozásáig készült el, 1967-re jutott fel az edelényi kastély melletti közúti hídig, 1972-ben készült el a teljes szakasz Szendrőládig. A Szendrőlád feletti szakasz ármentesítő jellegű rendezését megelőzően az 1960-as évek második felében Komjáti és Hídvégardó védelmére épült töltés (körtöltés) az ÉVIZIG 1966. évi tervei alapján. Szintén 1966-ban készült el az országhatár alatti 1,8 km-es szakasz kiépítése Q1%+1,0 m-es biztonsággal 2 oldali töltéssel, padkás szelvénnyel – a szlovák vízügyi szervezet által 1965-ben kiépített mederhez ill. töltésekhez csatlakozva.


91

A Szendrőlád és az országhatár közötti szakasz árvízi kiépítése 1972-ben kezdődött – a MÉLYÉPTERV 1968-as tanulmánytervének figyelembevételével készült 1972-73-74. évi KEVITERV-es kiviteli tervek alapján. A rendezés alapelve: a belterület mentesítése Q1%+0,5 m-es biztonsággal (Q20% terep alatt, Q1% töltések között, padkás szelvény), külterületen a Q10%-os, 10 éves gyakoriságú vizek levezetése, lehetőleg terepszint alatt. Az ennél nagyobb vizek a völgyfenéken szétterülve lassítják a lefolyást. Néhány kisebb, elfajul kanyarulat átvágása eredményeként a meder kb. 1 km-rel rövidült. Ahol a mederbővítésből kikerülő föld magasabb depóniát eredményezett, azt átművelhetően alakították ki, és megszakítva lehetővé tették a Q10%-nál nagyobb vizek ki-, ill. visszaáramlását. (Később ez az elv nem mindig érvényesült, pl. Bódvaszilas és Komjáti térségében a Tsz. a mezőgazdasági területek védelmében magasította ill. összefüggővé tette a depóniákat.) A mélyvonulatokban, ill. árkok, vízfolyások betorkollásánál csappantyús beeresztő műtárgyak épültek. Elbontottak több, kis szelvényű dűlőúti hidat, a még meglévő malomduzzasztókat, megmaradt azonban „tűrt állapotkén” 6 db íves vasbeton híd, amelyek ugyan 30-40 cm-es duzzasztást okoznak a mederben, de átépítésükre anyagi lehetőség nem volt. Valamennyi terv mértékadónak a Magyar-Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság által megállapított, az országhatáron belépő Q1%= 120 m3/s (1 százalékos előfordulási valószínűségű, 100 évente előforduló) árvízhozamot tekintette, amelyet csapadék és vízállás adatsorok felhasználásával végzett számítások alapján határoztak meg. A Bódva Q1%-os számított vízhozamához tartozó elméleti elöntéshatárokat a 4. sz. mellékleten ábrázoltuk. (Az elméleti elöntéshatárok a töltések, depóniák nélkül kialakuló állapotot ábrázolják, csak a kiemelt utakat és vasúti töltéseket figyelembe véve. Meg kell említeni, hogy az út és vasút alatti átereszek miatt ezek lokalizáló jellegét sem lehet mindenütt figyelembe venni.) A mederrendezésekhez talajmechanikai vizsgálatok is készültek. Ezek megállapították, hogy mederfenék mindenhol kavics, amely könnyen kimosódik, míg a mederrézsűk anyaga agyagrétegekből áll, a duzzadásra hajlamos, kevésbé állékony réteg alul található. A mederrézsűt állandóan fenyegeti az áradás utáni rézsűomlás, részben mert nyomás alá kerül a mederoldal, részben a fenék kimosódása miatt. Ezért a rendezések során igyekeztek a medret minél kevésbé lemélyíteni a kavicsrétegbe, a keresztszelvény kialakításánál 1:2 illetve ennél laposabb rézsűket, vagy csésze szelvényt alkalmaztak; és ahol szükséges volt rőzsehengerből ill. kőből készült partvédelmet, lábazati leterhelést készítettek. (A sekélyen fekvő kavicsréteg a magyarázata az árvíz idején a töltések mentett oldalán sok helyen megjelenő fakadó víznek.) A Bódva torkolattól az országhatárig terjedő 55,5 km-es, teljes magyarországi szakaszának átfogó rendezése 1975-ben fejeződött be. Árvízi tapasztalatok alapján később csak néhány esetben történt töltéserősítés, töltésmagasítás (Borsodszirák 1977, Szendrő 1981, 1982, 1999).


92

Jelenleg a Bódva rendezett vízfolyásnak tekinthető. Továbbra is gondot jelent azonban a rézsűállékonyság, a rézsűomlásokat, különösen felső szakaszon lábazati kőrakattal kellene megfogni. Árvízi biztonság szempontjából helyi védelmet erősítő fejlesztésekre szükség van (különösen az új beépítések esetén, illetve a községi körtöltéseknél). Szükséges továbbá a Bódva-patak rendszeres karbantartása, a medrének tisztán tartása – erre az állami forrás biztosítása –, mert a benőtt medrek a kiépítésnél tervezett vízhozam levezetését nem biztosítják.


93

2. A vízkárelhárítás – árvízvédekezés – jelenlegi helyzete a Bódván A vízkárelhárítás – árvíz elleni védekezés – két fontos részből tevődik össze: •

a megelőzésből – a veszélyeztetett települések, létesítmények különböző védművekkel (töltésekkel) való ellátásával, a medrek megfelelő emésztőszelvényű kiépítésével – ezt részben a megelőző (1. pont), részben a fejlesztési javaslatokat tartalmazó részben tárgyaljuk (3.pont), valamint

•

árvíz idején a tényleges védekezési tevékenységből.

A Bódva állami tulajdonú vízfolyás, a meder és a védművek karbantartása állami feladat. Ezt az állami költségvetésből biztosított forrás mértékéig a kezelő ÉKÖVIZIG végzi. Az árvízvédekezés tekintetében azonban lényeges szempont, hogy a mértékadó, 100 éves gyakoriságú (Q1%) árvízi vízhozamra különböző mértékű biztonsággal kiépített töltések illetve víztartó depóniák nem első rendű védvonalak. Mivel nagy tartósságú (több hetes) árvizek elleni védekezésre a Bódván nem kell számítani, a töltések nem épültek ki olyan tömörséggel, keresztszelvénnyel, amely az első rendű árvízvédelmi töltéseknél előírás. Magassági biztonságuk változó, lehetnek magassághiányos szakaszok. Az árvízvédekezési feladatok megosztását a vízgazdálkodási törvény, illetve a védekezésről szóló jogszabályok szabályozzák. Ennek megfelelően belterületen (a nem elsőrendű védvonalakon) a vízkárok elleni védekezés a helyi önkormányzat feladata – a helyi katasztrófavédelem bevonásával –, külterületen pedig az érdekelteké (területtulajdonosoké ill. területhasználóké). Szakmai, műszaki segítséget – szükség esetén, felkérésre – a vízügyi igazgatóság köteles nyújtani. A Bódva-völgyön az ÉKÖVIZIG-nek 3 mederőre (Boldván, Szendrőben és Hídvégardóban) és 1 mederfelügyelője van (Edelényben). A szakmai, műszaki segítségnyújtás így közvetlenül is, illetve a vízügyi igazgatóság központján (Miskolc) keresztül történhet. A védekezéshez a területileg illetékes vízgazdálkodási társulatok (Felső-Bódva-völgyi illetve AlsóBódva-völgyi Vízgazdálkodási Társulat) szakmai, műszaki segítségét is igénybe lehet venni. A védekezéshez elengedhetetlen, hogy a vízkárelhárítási terv minden településre vonatkozóan helyben rendelkezésre álljon, az tartalmazza az irányítási rendszer megszervezését, (szervezeti beosztást), az igénybe vehető védelmi eszközöket, szállító- és munkagépeket, a helyi munkaerő számbavételét, megszervezését, a műszaki tervrészek alapján a védekezési feladatok meghatározását.


94

3. A Bódva-völgy árvízvédelmi programjának alapelvei 3.1.

Térségi szintű és általános fejlesztési javaslatok

A Bódva-völgyi vízrendezések célja mindenkor a vizek kártételei és az árvizek elleni védekezés volt. Alapelve elsődlegesen a lakott területek megvédése, a belterületi mederszakaszok minél nagyobb biztonsággal történő kiépítése, külterületen viszont a medret csak olyan mértékben építették ki, amely lehetővé tette, hogy a Bódva kisebb (3-5-10 évente előforduló) árhullámai a mederben maradjanak. Az ennél nagyobb vizek a völgyfenéken szétterülve az árvízi lefolyást lassítják, ezzel az alsó szakaszok, belterületek árvízi biztonságát növelik. Fejlesztési javaslatunk ezt az alapelvet követi. A belterületek, lakott területek árvízmentesítése nem megkérdőjelezhető társadalmi igény, a medreket a 100 éves gyakoriságú, 1%-os valószínűségű vízhozamra (Q1%) kell kiépíteni. Ugyanakkor külterületen lehetőség szerint a vizek visszatartása a cél, vagyis a 10 éves gyakoriságú (Q10%-os) nagyvizeket a völgyfenékre kiengedve az árvízi lefolyást lelassítani, a víz visszatartásával az alsó szakaszokon az árvízi vízszinteket csökkenteni. Ez az elv több szempontból is kedvező. Egyrészt a 10 éves gyakoriságú, néhány napig tartó elöntés – a kifolyt vizek árvíz utáni megfelelő visszavezetése esetén – a völgyfenék szántóföldi, illetve rétlegelő gazdálkodású mezőgazdasági területein különösebb kárt nem okoz, a természetes állapothoz közeli körülményeket teremt. Ugyanakkor a Bódva teljes betöltésezése az árvizek levonulását olyan mértékben meggyorsítaná, hogy az nemcsak a Bódva alsó szakaszán lévő településeket, de a befogadó Sajó menti településeket is – egészen Miskolcig – veszélyeztetné, és a mostaninál magasabb töltések kiépítését tenné szükségessé. Nagyon fontos azonban, hogy a völgyfenéken szétterülő vizeket ne engedjük rá a lakott területekre, ezért a települések felett terelőtöltésekkel kell a völgyfenék vizeit a mederbe visszaterelni a belterületi töltések felső végéhez csatlakozva. Ahol a lakott területek a Bódva széles árterében vannak – a Perkupa fölötti szakaszon –, a fenti alapelveknek megfelelően nem a Bódvát javasoljuk töltésezni, hanem a veszélyeztetett településrészeket körtöltéssel ellátni.

Megvizsgáltuk a Bódva árvízi szempontból lényeges szerepet betöltő műtárgyait. A Bódva felső szakaszán lévő régi, 10-12 m nyílású, íves vasbeton hidak 30-40 cm-rel visszaduzzasztják a mértékadó vizeket. A hidak szerkezeti alsó éle viszonylag magas, a mértékadó vízszint feletti 50 cm biztonság megvan, ezért a rendezések során tűrt állapotként a hidak megmaradása mellett döntöttek, végleges megoldást azonban a hidak átépítése jelentené. Bár a Bódván csak az egész vízgyűjtőre kiterjedő, több napos esőzés vagy a hirtelen hóolvadás okoz árvizet, a kis területre kiterjedő, rövid időtartamú felhőszakadás, zápor nem indít a Bódván árhullámot, az ezekből a mellékágakon kialakuló árhullámok jelentős vízkárokat, elöntéseket okozhat-


95

nak. A mellékvízfolyások problémáját csak a belterületi, torkolati szakaszokra korlátozva vizsgáltuk, foglalkoztunk ugyanakkor a heves vízjárású, meredek domboldalak közül érkező, belterületen keresztülfolyó patakok árvizeinek mérséklésével, a záportározási lehetőségek feltárásával. Az úgynevezett „zöld tározók” megépítése esetén a tározótöltés műtárgya csak annyi vizet enged tovább, amely a településre nem jelent veszélyt, az árhullám víztömegét néhány órán, esetleg egy-két napon keresztül visszatartja. Kisvíz idején a patak lefolyását a záportározó nem befolyásolja. A legjelentősebb mellékágon, a Rakaca-patakon épült víztározó alapvetően nem árvízi célokat szolgál, bár van 0,63 millió m3 árvízi térfogata, ami a Rakaca-patak árhullámát kis mértékben (a MÉLYÉPTERV tanulmánya szerint 10 %-kal) csökkenti. A Rakaca Q1%-os 65 m3/s nagyvízi vízhozamát tekintve ez 6,5 m3/s-ot jelent a Bódva 120 m3/s-ával szemben. Nagyvíz idején a tározó Bódva főágra való hatása elsősorban közvetlenül a betorkollás alatt, Szendrőben érezhető. A helyi vízkárokat tekintve a települések belterületén legközvetlenebb hatása a belterületi vízrendezés megoldott, vagy rendezetlen voltának van. Ez minden településre érvényes; fontos feladat a vízelvezető árokrendszer kiépítése illetve a meglévők felülvizsgálata vízelvezető képesség (megfelelő szelvényméret) illetve esésviszonyok tekintetében. Az árkokat minden esetben el kell vezetni a befogadó patakokig vagy a Bódváig (lásd például Boldva külterületi vízelvezető árkainak problémáját). A vízelvezető árkok karbantartását, tisztítását minden évben el kell végezni, ellenkező esetben a hirtelen érkező csapadékot nem tudja befogadni, levezetni. Ez a kérdés helyben megoldandó feladat, ezért a belterületi vízrendezés problémájával a települések árvízvédelmi fejlesztési javaslatai között nem foglalkozunk. A belvízveszély a területen – a hegy-, dombvidéki jellegre való tekintettel – nem jellemző, a kiszélesedő völgytalpak mikrodomborzatában alakulhatnak ki vízfoltok, pangó vizek. A mederrendezések során ezeken a helyeken lecsapoló csatornák épültek, melyeket a mélypontokon vezettek be a Bódvába, a töltésezett szakaszokon torkolati beeresztő műtárggyal. A területhasználók igényei szerint – meliorációs tervek alapján – a lecsapoló csatornákba egyéb vízlevezető árkok is bevezethetők.


96

A fentiek alapján fejlesztési javaslataink a következő pontokban foglalhatók össze: •

A Boldvától Edelényig tartó alsó – már töltésekkel ellátott – szakaszon a töltések magassági felülvizsgálata, szükség esetén a magassági hiányok pótlása, betöltése,

•

A középső ill. felső szakaszon Szendrőben, Komjátiban és Hídvégardóban van kiépített töltés, ezeknek, ill. a terelőtöltéseknek szükség szerinti erősítése, magasítása,

•

A töltésezett szakaszok beeresztő műtárgyainak (zsilipek, csappantyús csőátereszek) ellenőrzése, szükség esetén javítása. A töltésekkel ellátott szakaszokon ugyanis az elöntések leggyakoribb oka a beeresztő műtárgyakon keresztül kiáramló víz.

•

Töltések, elsősorban terelő ill. körtöltések építése a lakott területek védelmére,

•

A Felső-Bódván a kis szelvényű, jelentős visszaduzzasztást okozó, íves vasbeton hidak lehetőség szerinti átépítése, valamint Bódvaszilas–Bódvarákó között a régi duzzasztó zsilip maradvá-

•

nyainak eltávolítása, Szükségtározók létesítése a mértékadóhoz közeli, 10 év gyakoriságúnál (Q10%) nagyobb árvizek árhullám-tömegének visszatartására a Perkupa fölötti kiszélesedő völgyben: -

A víz visszatartása az alsóbb szakaszokon lévő településeket mentesíti, késlelteti az árhullám levonulását, alacsonyabb árvízi vízszinteket eredményez.

-

3 db szükségtározó-építési lehetőséget vizsgáltunk, részletesen az 5. pontban ismertetjük.

•

Záportározók építése a Bódva nagy esésű mellékágain: -

5 db záportározó építését javasoljuk Boldván, Edelényben, Szendrőládon, Bódvaszilason és Hídvégardóban, ezeket a településeknél (4. pont) ismertetjük.

-

Kiemelten fontosnak tartjuk ezek közül a boldvai megépítését, az elmúlt időszakban rendszeresen előforduló elöntések megelőzése érdekében.

•

A Rakacai tározó árvízi üzemének felülvizsgálata, esetleg alacsonyabb téli üzemvízszint beállításával a tavaszi árvizek nagyobb mértékű visszatartása érdekében,

•

Településenként vízkárelhárítási terv készítése (meglétét jogszabály is kötelezően előírja), amely a szervezeti beosztáson, védelmi eszközökön, stb. kívül műszaki tervrészt is tartalmaz, amelyre a konkrét védekezési feladatok meghatározásánál támaszkodni lehet. Ezen belül szükséges: -

a védművek (depóniák, töltések) geodéziai bemérése (hossz-szelvény), a magassághiányos helyek megjelölésével,

-

a védekezés szempontjából lényeges műtárgyak (zsilipek, csappantyús beeresztő műtárgyak, közúti, vasúti átereszek) magassági adatainak feltüntetése,

-

a betorkolló vízfolyások műszaki adatai,

-

völgyszelvények (az elöntési határok pontos megállapításához),

-

a vízkárelhárítási tervet egyeztetni kell a Bódva kezelőjével, és évente felül kell vizsgálni, aktualizálni kell.


97

•

A tényleges árvízvédekezésre való megfelelő előkészülés érdekében fontos az előrejelzési rendszer összehangoltabbá tétele. Különösen fontos a szlovákiai adatok ismerete árvizes időszakban.

•

Fentieken túl a Bódva-meder vízszállító képességének megőrzése, rendszeres karbantartása, a benőttségének csökkentése.

Mindezek alapján a Bódva-völgyön fejlesztési javaslatként tervezett árvízvédelmi műveket 1:100 000 méretarányú áttekintő térképen a 4. sz. mellékleten ábrázoltuk.


98

3.2.

Települési szintű fejlesztési javaslatok

A településeket a Bódva folyását követve – a torkolattól indulva az országhatárig – vesszük sorra. A Bódva-völgyi településeken bekövetkezett vízkáresemények kivonatos közlését az 1. sz. melléklet (esettanulmány) tartalmazza. Településenként a meglévő védműveket és a javasolt árvízvédelmi fejlesztéseket az 5. sz. mellékletben (5.1. – 5.13.) – a települések 1:10 000 méretarányú szintvonalas térképén ábrázoltuk.

3.2.1. Boldva Helyzetelemzés A település a Bódva és a Sajó összefolyásánál fekszik, a Bódva bal partján. A Dusnokpuszta felé vezető földút hídjától („Lakatos-híd”) fölfelé a Bódva mindkét partján töltésezett, a Q1%-os, 100 éves nagyvízhozam levezetésére kiépített, a mértékadó vízszint felett 1,0 m-es biztonsággal. A Sajó árvizeinek visszaduzzasztó hatása miatt tulajdonképpen a Sajó mértékadó árvízszintje érvényes a településre. Jobb parton a töltés folyamatos, a bal parti (a község felőli) töltés 500 m szakasza után beköt a magas-partba, majd kb. 300 m-es töltésszakasz után a község É-i részén az Ördög-patak depóniájához csatlakozik. Az Ördög-pataktól a töltés a Ziliz-patakig folyamatos. A „Lakatos-híd” alatti szakaszon a bal parton épült töltés a vízmű kerítése mellett, amely a Kis-Sajó bal partján haladva beköt a Sajóecseg–Borsodszirák közút töltésébe. A híd alatt a jobb parton a Sajó nyílt ártere található. Műtárgyak Az Ady E. utca végében, a híd felett lévő 0,8 m-es csappantyús beeresztő műtárgy, amely a belterületi vizek levezetését szolgálná. Meghibásodása esetén Az Ady E. utca egy része elöntés alá kerül (amit az elöntési határ is mutat). A sorozatos meghibásodások (csapóajtó kitámasztás, eltűnés) miatt az ÉKÖVIZIG a csappantyút lehegesztette, jelenleg működésképtelen, a belterületi csapadékvíz a töltés melletti mélyebb területen elszivárog. A Monostor tér mögötti töltésszakaszon lévő áteresz állapota sem megfelelő. A „Lakatos-híd” műszaki állapota rossz, a mértékadó vizeket kb. 30 cm-rel duzzasztja vissza, de a belterületi töltésezett szakaszt nem veszélyezteti. A település déli határán van az ÉKÖVIZIG mederőr-telepe, a mederőr a vízkárok elleni védekezéshez műszaki segítséget tud adni. A település belterületét az 1970-es években történt szabályozás, töltésépítés óta a Bódva kevéssé fenyegeti. Vízkárai a belterületre hullott csapadékból, esetenként a csappantyús műtárgy meghibásodásából és főként az Ördög-patak áradásaiból származnak (1985, 1999, 2005). Az Ördög-patak vízkárainak kezelése sürgető feladat. A patak rendkívül heves vízjárású, depóniája kisebb-nagyobb mértékben többször megemelésre került, de a meder feltöltődése (sokszor hulladékkal) folyamatos.


99

Probléma, hogy a patakon vezet a településrészt a vasútállomással és a település központi részével összekötő földút, de nincs megfelelő híd a patakon. Vízkárveszélyt jelentenek a településtől északra, a Boldva–Edelény közút melletti dombok völgyeiből lefutó időszakos vízfolyások, melyek helyi záporok idején jelentős mennyiségű vizet hoznak le a vasútvonal melletti szántóterületre. Mivel a víz átvezetése a vasút alatt, ill. elvezetése a Bódváig nem biztosított, a völgyön lefelé folyva Boldva északi részét árasztja el.

Javasolt fejlesztések •

A Bódva töltéseinek ellenőrző magasságmérése, esetleges magassági hiányok betöltése,

•

A Bódva bal parti töltésében lévő csappantyú ill. áteresz felülvizsgálata, szükség esetén zsilipes műtárggyá átépítése,

•

Az Ördög-patak bal parti depóniájának kiépítése (részben erősítése) a torkolattól a vasúti töltésig 650 fm hosszban.

•

Az Ördög-patak vasút alatti átereszétől kezdődően kb. 500 fm hosszú bal parti depónia építés. A közúttól indulva, arra merőlegesen az É-i településrészt védő terelőtöltés építése a településhatárral párhuzamosan (250 fm), visszafordítva az Ördög-patak jobb parti depóniájába (250 fm). Ezáltal a település a külvizektől teljesen védetté válik, az Ördög-patak nagyvizei pedig lényegesen nagyobb biztonsággal folynak le a belterületen. (Megjegyezzük, hogy az É-i részen a völgyekből érkező időszakos vízfolyások medrének rendezése, befogadóba vezetése – pl. a vasút mellett az Ördög-patakba – jelentené a probléma teljes körű megoldását.)

•

Záportározó („zöldtározó”) építése az Ördög-patakon a belterületi határ felett. A záportározó a patak Q10%-os víztömegének visszatartását teszi lehetővé, kiküszöbölve a rendkívül heves vízjárású-patak árvizeinek belterületi kártételeit.

•

Max. vízszint:

142,0 m B.f.

Max. vízmélység:

5,0 m

Vízfelület nagysága:

7,0 ha

Térfogat:

161.000 m3,

Megfelelő szelvényméretű gyaloghíd építése az Ördög-patakon az Akác u. végén.


100

3.2.2. Borsodszirák Helyzetelemzés A település 1,5 km-re fekszik a Bódvától, az elméleti elöntési határ is csak a szélét érinti. A külterületen folyó Bódva töltésezett, a mértékadó Q1%-os vízre 0,5 m biztonsággal van kiépítve. Legjelentősebb vízkároknak korábban a szántóföldi elöntések számítottak, a töltés megépítése óta csak kisebb elöntések származtak esetleges magassághiányból, vagy a csappantyús beeresztő műtárgyak nem megfelelő zárásából, esetenként illetéktelen kitámasztásából. A Bódva töltései a rajuk való közlekedés miatt rongálódnak, pl. a Borsodsziráki híd alatt 30-40 cm magassághiányt okoztak az átközlekedő mezőgazdasági járművek. Belterületen a mélyebb részek (vasút mellett) vízelvezetése jelent gondot, ennek problémáját az ide vonatkozó vízrendezési terv alapján, árkok, átereszek kiépítésével lehet megoldani. Műtárgyak: 4 db 0,8 m átmérőjű csappantyús beeresztő műtárgy a külterületen, és a Borsodsziráki vízmű feletti közúti híd, amely megfelelő szelvényméretű.


A Bódva töltéseinek ellenőrző magasságmérése, a magassági hiányok betöltése,

•

A Bódva töltéseiben lévő csappantyúk vízzáróságának felülvizsgálata, szükség esetén javítása.


101

3.2.3. Edelény Helyzetelemzés A város területén a Bódva a mértékadó Q1%-os vízhozamra kiépített. A 27. úti (Coburg kastély melletti) közúti hídtól lefelé mindkét oldalon töltés épült 0,5 m magassági biztonsággal. A Damakipatak (Sápi-patak) visszatöltésezésével a Finkei városrész is védett a Bódva elöntései ellen. A kastély melletti hídtól fölfelé mindkét parton épült töltés a gyaloghídig, innen fölfelé magas-part van, illetve bal parton a Tsz. területét védték be mintegy 1,0 km hosszú töltésszakasszal a 27. sz. főút külterületi hídja alatti szakaszon. Szintén bal parton a Balajti-patak torkolata fölött van egy kb. 900 fm-es töltésszakasz. Műtárgyak: A kastély melletti híd alatti szakaszon 2 db csappantyús beeresztő műtárgy van, melyből a bal parti jól működik, a jobb parton a Bódva-holtág leeresztő zsilipje nem működőképes, elzárása az elmúlt évek vízkárainál gondot jelentett. A híd mellett a jobb parton a holtág feltöltését szolgáló zsilip működőképes. A híd felett a Bódva utcában 0,6 m nyílású zsilip épült a korábbi csappantyú helyett a jobb vízzárás érdekében. A város két közúti hídja és a gyaloghíd megfelelő méretű, de a kastély melletti közúti híd a mértékadó nagyvizet kis mértékben (10 cm) duzzasztja. A kastélykerti illetve a város alatti szakaszon a kastélykerti híd alatt kiágazó Bódva holtágnak árvízvédelmi szerepe nincs. Érdemes lenne ugyanakkor a holtág hasznosítását felülvizsgálni. A holtág a Bódva régi medre, amely a kastélykerten keresztül – a Sportpálya alatt – össze van kötve az új mederrel. Ennek a holtág-résznek a hasznosítására korábban több próbálkozás történt (pl. szivattyús feltöltés), a holtág feltöltését szolgáló zsilip 1983-ban épült. Jelenleg a meder feliszapolódott, a zsilip ugyan működőképes, de a kis szintkülönbségek miatt a holtág feltöltésére csak kis mértékben, ill. alacsony vízszinten alkalmas. (A kis- ill. középvizek duzzasztása a meder szűk keresztszelvénye miatt csak ideiglenes elzárással lehetséges, ez azonban az üzemeltetés bizonytalansága miatt nem szerencsés, a vízkárveszélyt jelentősen növeli.) A régi Bóva-meder további része fel van töltve kb. az István király útja végéig, ettől lefelé a Császtipatak táplálja. Külterületen a vízmű alatti 1,2 km-es szakaszt az ÉVIZIG az 1960-as évek közepén rendezte, itt a meder töltések között, nyílt bevezetéssel csatlakozik az élő Bódvába. A Bódva rendezése, a töltések kiépítése óta vízkárok a belterületen csak a műtárgyak meghibásodásából adódtak. 1989-ben a Bódva utcai csappantyú elzárására kellett ellennyomó medencét építeni, ezért épült zárható zsilip, 1999-ben a kastélykerti Holt-Bódva leeresztő műtárgyánál kellett búvárt alkalmazni az elzáráshoz. Egyéb vízkárt a töltések melletti fakadó vizek jelentettek a kavicsos altalaj miatt.


102

Komolyabb elöntések a Balajt felé vezető út (Borsvezér u.) környékén fordulnak elő. Ennek oka az, hogy a Balajti-patak (régi malomárok) vasúti hídja alatt a Bódva vize visszaduzzaszt, és a Balajtipatak vizével együtt a Markovics tanya irányában lefolyva az út alatti átereszen átjutnak, a vasút alatti átereszen pedig a Borsodi városrészt is veszélyeztethetik, illetve lehúzódhatnak egészen a Damaki útig (ld. 3.sz. melléklet: 1999.évi elöntések). A Markovics tanya magas-ponton épült, de az 1999. évi árvíznél is körbe kellett homokzsákolni. Edelény Ny-i részén folyik keresztül a Császti-patak, illetve bal parti mellékága a Zúgó-patak. A meredek völgyből lezúduló víz okozott 2005-ben elöntést. A település északi határán van az ÉKÖVIZIG mederfelügyelősége, a felügyelő a vízkárok elleni védekezéshez műszaki segítséget tud nyújtani.



•

A Damaki-patak (Sápi-patak) depóniájának magassági ellenőrzése, szükség esetén a depónia erősítése,

•

A Bódva töltéseiben lévő csappantyúk és zsilip vízzáróságának felülvizsgálata, szükség esetén javításuk,

•

A Kastélykerti csappantyú átépítése - a későbbi hasznosításnak megfelelően,

•

A Balajti-patak bal parti depóniájának kiépítése (terelőtöltés) a vasúti hídtól a Balajt felé vezető útig 750 fm hosszban: Ezáltal a Balajti-patak fölötti széles völgyön érkező vizek a vasúti híd alatt visszajutnak a Bódvába, nem veszélyeztetik a Markovics tanyát és az alatta lévő területeket.

•

A Borsvezér u. és a vasút keresztezése fölött lévő rossz állapotú vasúti áteresz átépítése zárható műtárggyá (zsilip vagy csappantyú),

•

Ezáltal a Bódva nagyvizei nem juthatnak át a Markovics tanyához és a környező terülere.

•

Záportározó építése a Zúgó-patakon 159,0 m B.f. max. duzzasztási szinttel; a heves árullám csúcsának csökkentése érdekében,

•

A Császti-patak terelőtöltésének, kistározójának felülvizsgálata, lehetőség szerint felhasználása a víz visszatartásra,

•

A Bódva-holtágak (kastélykerti, ill. a vízmű melletti ág) vízpótlásához kapcsolódóan meggondolandó nagyvíz idején az árhullám megcsapolása. Ezzel az árvízi vízszintek csökkentése mellett a Holtág átöblítését is el lehet érni. Ehhez szükséges a Holtág (teljes, mintegy 4,0 km hosszú) szakaszának a geodéziai felmérése, szükség esetén tisztítása, kotrása. (Az alsó 1,2 km-es szakaszt az ÉVIZIG az 1960-as évek közepén rendezte.)


103

Elsősorban a kastélykerti holtág-rész fokozottabb hasznosítása érdekében a holtág vízzel való feltöltésének biztonságosabb megoldását jelentené, ha a Bódvából való vízkivételt a jelenleginél feljebb, kb. a gyaloghíd környékére lehetne tenni (új műtárgy építése szükséges). Itt a mederduzzasztás megoldására is van lehetőség, így az árvizektől függetlenül, a kis- és középvizekből is kb. 1,0 m-rel magasabb vízszint érhető el a holtágban. Ebben az esetben a töltővezetéket a Bódva utca nyomvonalán kell megépíteni. A holtmederben a víz visszatartását vízszintszabályozó műtárgyakkal kell megoldani, és vizsgálni kell, hogy a Bódva szabad vízkészletéből mennyi szükséges a betározott víz frissítéséhez. Az alsó holtág hasznosítása esetén a két ág kapcsolódási pontjánál vízszétosztó műtárgyat kell építeni, a feltöltött medret ki kell tisztítani, igény szerint gondoskodni kell a víz betározásáról. Biztosítani kell ugyanakkor a Császti-patakon érkező csapadékvizek továbbvezetését a vízmű irányában az élő Bódva felé.


104

3.2.4. Szendrőlád Helyzetelemzés A település szűk völgyben helyezkedik el, a Bódva ártere is összeszűkül. A vasúti hídtól fölfelé a közúttal párhuzamosan folyik a patak, majd északnak fordul – a községi árok betorkollásánál – és kb. 700 m-es szakasz után éri el a Dózsa Gy. u. folytatásában lévő dűlőúti hidat. Ezen a szakaszon a Bódvának a bal parton depóniája van a dűlőúti híd és a közút mellett lefolyó árok betorkollása között. Műtárgyak: A község alatti két híd (közúti és vasúti) megfelelő emésztőszelvénnyel rendelkezik. A dűlőúti íves vasbeton híd azonban nagyon szűk szelvényű, duzzasztása az 1974-es árvíz idején 1,0 m-nél magasabb volt. A 10 éves gyakoriságúnál nagyobb vizek a hídduzzasztás miatt rendszeresen kilépnek bal parton a mederből, és a híd melletti alacsonyabb részen végigfolyva (a depóniát megkerülve) a község melletti művelt területen, majd a községi árkon keresztül jutnak vissza a mederbe. Az íves vasbeton híd fölött a Malom mezőn a víz szétterül, a település északnyugati részén nyitott új utca (Akác u.) lakóházait veszélyeztetve. Ez az utca az 1982-ben készült 1:10 000 méretarányú térképen még nem szerepel, az 5.4.sz. mellékleten külön ábrázoltuk. A térképen felrajzoltuk a hídduzzasztás nélküli elméleti Q1%-os elöntési határt, valamint a jelenlegi állapotban a híd által visszaduzzasztott árvíz elöntési határát (az 1974-es árvíznyomok alapján). Jól látható, hogy a híd nélküli vízszint az új házakat nem éri el, míg a hídduzzasztással az Akác u. elöntés alá kerül.


Elsősorban a dűlőúti híd lebontását, ill. ha szükség van rá, átépítését javasoljuk. Amennyiben a közeljövőben erre nem kerülhet sor, alternatívaként javasoljuk a meglévő bal parti depónia megerősítését (700 fm), valamint a hídtól fölfelé a bal parton a malomtanya fölötti magaspartig töltés építését (750 m).

•

A belterület vízkárveszélyességének csökkentése a községen keresztülfolyó Szendrőládi-patak nagyvizeinek visszatartásával. A belterület fölötti meredek lejtőjű völgyben építhető meg a záportározó („zöldtározó). Adatai: Max. vízszint:

185,0 m B.f.

Max. vízmélység:

18,0 m


1,6 ha

Térfogat:

129.000 m3.


105

3.2.5. Szendrő Helyzetelemzés A település belterületét töltések védik, helyenként körtöltésszerűen. A rudabányai úti hídtól lefelé a jobb parton van töltés kb. 500 m hosszon, a bal parti részen az épületek távolabb, a magas-parton helyezkednek el. A közúti hídtól fölfelé a jobb parton épült töltés, amely 500 m-en követi a Bódva vonalát, majd egy külterületről érkező vízfolyás jobb parti visszatöltésezéseként terelőtöltésszerűen köt be a magas-partba. Feljebb a Kovács úti hídig a jobb parton nincs töltés, részben magas-part, részben nincs védendő épület. Bal parton a két híd között végig víztartó depónia húzódik, helyenként magas-parttal megszakítva. A Kovács úti hídtól felfelé a bal parton a város feletti Tsz. telepig töltésezett a Bódva, a telep előtt köt be a magas-partba. Jobb parton a híd felett mély fekvésű terület van, itt kb. 300 m-en nincs töltés, innen indulva a Bódva töltése a külterületi határon betorkolló időszakos vízfolyás jobb parti visszatöltésezéséhez csatlakozik, amely a Bódva jobb parti terelőtöltéseként működik. Műtárgyak: A Bódva töltéseiben belterületen összesen 4 db 0,8 m átmérőjű csappantyús beeresztő műtárgy, 2 db 0,8 m-es zsilip és egy ikerzsilip van az 5.5.sz. mellékleten ábrázolt helyeken. A Bódvát keresztező két közúti híd mérete, emésztőszelvénye megfelelő. A település védtöltéseinek magasságát az árvizek tapasztalatai alapján mind a jobb, mind a bal parton fokozatosan emelték (1980, 1981, 1999). Az elöntésekben jelentős szerepet játszottak a magassághiányos szakaszok, valamint az 1999-es töltésszakadás helyén valószínűleg a töltés nem megfelelő anyagminősége, tömörsége. 1999-ben a bal parton a város felett a töltésen átbukó víz a régi malomárok ágainak nyomvonalán illetve a kiszélesedő völgy mélyebb részein vonult le – a városi strand területén keresztül –, jelentős elöntést okozva. Ezt fokozta a töltésszakadáson kiömlő víz, amely a magasabban fekvő Petőfi tér környékét megkerülve szintén ide folyt le. A töltés mögött összegyülekező vizet az árhullám levonulása után a malomárok ikerzsilipjén keresztül lehetett viszszaengedni a Bódvába. A jobb parton is gondot okozott a töltés magassághiánya, de a legkritikusabb helyzet a város feletti, kellő állékonysággal nem rendelkező terelőtöltésnél volt. A legutóbbi 1999. évi töltésmagasítás a Kovács úti híd felett történt mindkét parton, egyúttal a terelőtöltést is megmagasították, megerősítették. A jobb parti töltés koronaszintje 15-20 cm-rel magasabb, mint a bal parti. Jelenleg a mértékadó vízszint fölött 1,0 m illetve afölötti a biztonság, de meg kell, jegyezni, hogy a szendrői szakaszon az 1999-es árvíz 35-40 cm-rel meghaladta a mértékadó Q1% -os vízszintet. A Bódva-töltések altalajviszonyai miatt megjelennek a szivárgó vizek a mentett oldalon, valamint a belterületi vízlevezető árkok vizei az árvíz idején lezárt illetve lezáródó zsilipeken, csappantyúkon nem jutnak a Bódvába, elöntést okoznak. Különösen gondot jelent ez a rudabányai híd fölött a jobb parton a Borovszky Samu u. végén lévő zsilipnél.


106

A rudabányai út mellett van az ÉKÖVIZIG mederőr-telepe, a mederőr a vízkárok elleni védekezéshez műszaki segítséget tud adni.



•

Töltéserősítés: -

A rudabányai úti hídtól lefelé a jobb parton (500 fm),

-

A rudabányai úti híd fölött a bal parton a Petőfi tér környéki magas-partig mintegy 1100 m hosszon (ez a szakasz védi a strand környéki mély fekvésű területet alulról),

-

A rudabányai úti híd fölött a jobb parti töltés terelőtöltésén (250 fm),

-

A Kovács úti híd fölött a bal parton a Tsz. telep előtti magas-partba bekötve 1100 fm hosszon, megakadályozva, hogy a nagyvizek a töltést megkerülve É-ról támadják a város közepén lévő mély területeket (malomárkok környéke, strand),

-

A település É-i határán a jobb parti terelőtöltés magasítása a vasúti hídig terjedő szakaszon a mértékadó vízszint + 1,0 m szintre (350 fm),

•

Töltésépítés a Kovács úti híd fölött a jobb parton 300 fm hosszban, kapcsolódva a meglévő töltéshez. Ez a töltésszakasz a Lenkei utcai ingatlanok mélyebb fekvésű kertjeit ill. melléképületeit védené az elöntéstől. Mivel a védendő érték és a megépítendő töltés bekerülési költsége nem arányos, az építés megfontolandó.

•

A Bódva töltéseiben lévő csappantyúk és zsilipek vízzáróságának felülvizsgálata, szükség esetén javításuk,

•

Szivattyúállás építése a Borovszky Samu u. végén a zsilipnél, a belterületi vizek árvíz idején történő átemelésére.


107

3.2.6. Szalonna Helyzetelemzés A község eredetileg magas-partra települt, védmű, töltés nem épült. Műtárgy: A szalonnai közúti hídmegfelelő szelvényméretű, egyéb műtárgy belterületen nincs. A település 1982-ben készült térképére (5.6.sz. melléklet) felrajzolt elméleti elöntéshatár a település régi építésű házait nem érinti, az újonnan, 1980. után épült házak azonban mind elöntés alá kerülhetnek (mint 1999-ben). Alapvetően az árvízveszélyes terület beépítését nem kellett volna engedélyezni, de a terület töltésépítéssel bevédhető. Külterületen, a község alatt, a Rakaca-torkolat környékén a depónia a mederszabályozásból származik, a meder elvileg a 10 évente előforduló vizekre van kiépítve. Ahol a mederszabályozásból több föld került ki, a depóniát megszaggatták a környező területek vízlevezetése érdekében. A Rakacapatakon épült tározó a településre árvízi szempontból nincs hatással. A Rakaca-patak tározó alatti szakasza depóniával ellátott, de a nagyvizek a mederből kilépve a völgyfenéken szétterülve jutnak a vasúti hídon át a Bódvába. Az Q1%-os víz elméleti elöntési határait és az 1974-es árvizet (LNV) összehasonlítva (2. ill. 4.sz. melléklet) látható, hogy a Rakaca-patak menti elöntések a 0+800 szelvénytől kezdődően az elméleti elöntéshatár felett vannak, nem származhatnak a Bódvából. Amennyiben a völgytalp elöntéseitől a területet mentesíteni szeretnék, a Rakaca mederrendezését vagy visszatöltésezését kell megoldani. A terület rét-legelő jellegére való tekintettel azonban az árvízi biztonság szempontjából kedvezőbb, ha a nagyvizek egy része külterületen a völgyfenéken betározódik.


Töltésépítés a közúti hídtól felfelé a jobb parton kb. 650 fm, amelyet az itt becsatlakozó időszakos vízfolyás jobb partján továbbvezetve (400 fm) be kell kötni a vasúti töltésbe, mint magas-partba,

•

A Rakaca-patak közúti híd feletti szakaszán a meglévő depónia magasítása (ha a völgytalpi részt hasznosítani szeretnék).


108

3.2.7. Perkupa Helyzetelemzés A település magas-partra települt, ezen kívül a vasúti töltés is védi a Bódva árvizeitől. Az eddig mért legnagyobb víz sem éri el a belterületi határt. Védmű, töltés ennek megfelelően nem épült. Műtárgy: A Dobódéli út közúti hídjának mérete, vízemésztő képessége megfelelő. Külterületének D-i részén, a két vasút alatti műtárgy alatt (híd és áteresz) a mértékadó Q1%-os nagyvíz visszaduzzadhat, árvizes időszakban – szükség esetén – a két műtárgy ideiglenes elzárásával lehet megoldani a víz betörését a vasút nyugati oldalára. A belterületi patakok nyílt bevezetésűek a Bódvába, de a Bódva nagyvizei nem duzzasztanak vissza. Dobódél településrész fölött javasolunk egy szükségtározási lehetőséget (Bódvarákói szükségtározó), a magas-parti elhelyezkedés miatt a településrészt a szükségtározó igénybevétele esetén max. 1,0 m-rel megemelkedő árvízi vízszint nem fenyegeti.


A vasút alatti átereszek elzárási lehetőségének vizsgálata a vasúttól Ny-ra eső terület tulajdonosainak igénye alapján,

•

A belterület védelmének megoldása a Ny-i domboldalakról, völgyekből érkező vizektől (övárkok, hordalékfogók, stb.).


109

3.2.8. Bódvarákó Helyzetelemzés Bódvarákó magas-parton helyezkedik el, a Bódva árvizei csak az északi részen, a Szabadság u. Bódva felé eső utolsó házait fenyegetik. Műtárgyak: A Bódva közúti hídja fölött 900 m-rel ágazik ki a Bódvából a régi malomárok, alatta kb. 50 m-rel fellelhetők a duzzasztó zsilip maradványai, a megrongálódott beton szárnyfalak, alaplemez. (A zsilippel a vizet felduzzasztották, így jutott a malomárokba a Bódva vize. Jelenleg a malomárok felső része időszakos, csak a saját vízgyűjtőjéről, a csapadékból származó vizek táplálják, alsó szakaszába (Potranyik-patak) érkeznek az Esztramos-hegy karsztvizei, valamint a Bódva és volt malomárok által közbezárt rész lecsapoló árkainak vize.) A zsilipmaradványok a Bódva mederszelvényét leszűkítik, a 10 éves gyakoriságú vizek sem férnek el a mederben, – elbontását javasoljuk. A Bódvarákói íves közúti vasbeton híd és a dűlőúti íves vasbeton híd (a Potranyik-patak (malomárok) betorkollása felett 1,5 km-rel) jelentősen visszaduzzasztják a mértékadó vizeket (a 100 évente előforduló nagyvizet 37 illetve 38 cm-rel, de a 10 évente előforduló vizeket is 32 illetve 24 cm-rel). A hidak szerkezeti alsó éle viszonylag magas, a mértékadó vízszint feletti 50 cm biztonság biztosított, ezért tűrt állapotként megmaradhatnak. Átépítésük esetén lényegesen nagyobb szelvénnyel új hidakat kell építeni. A Bódvarákótól D-re javasolt Bódvarákói szükségtározó beüzemelése esetén a település alsó (déli) szélén a mértékadó árvízi vízszint 20-30 cm-rel magasabban alakul ki, az elöntési határ a belterületet nem közelíti meg. Az északi településszélen a visszaduzzasztó hatás már nem érvényesül.


Körtöltés építése a település északi részén: a Potranyik-patak (régi malomárok) közúti hídja alatt 150 fm, felette 50 fm töltés építés a bal parton, az alsó töltésszakaszt délkeletnek fordítva be kell kötni a magas-partba (kb. 200 fm),

•

A régi duzzasztónál a mederszűkület megszüntetése, a duzzasztó zsilip maradványainak eltávolítása,

•

A közúti és a dűlőúti híd átépítése,

•

Szükségtározó létesítése (lásd a 5.1. pont alatt).


110

3.2.9. Bódvaszilas Helyzetelemzés A község magas-parton települt, a belterületet a Bódva árvizei nem érik el. A külterületi, mezőgazdasági területeket védi a Vecsem-patak torkolata alatt a kétoldali víztartó depónia. Műtárgyak: A község területérő lefolyó patakok, időszakos vízfolyások a jobb parti víztartó depóniában épült 4 db csappantyús beeresztő műtárgyon (3 db 0,8 m átmérőjű, a Vecsem-patak műtárgya 1,0 m átmérőjű) keresztül torkollanak a Bódvába. A bal parti depóniában lévő 1 db 0,8 m-es csappantyús csőáteresz a Tornaszentandrás felől érkező vízfolyás beeresztő műtárgya. A község területén van a régi iparvasút használaton kívüli vasúti hídja, valamint a bódvaszilasi dűlőúti íves vasbeton híd. A dűlőúti híd jelentősen duzzasztja a mértékadó nagyvizeket (34 cm), szerkezeti alsó éle megfelelő magassága miatt tűrt állapotként megmaradhat. Átépítése nagyobb szelvénynyel javasolt. A vasúti híd duzzasztása 7 cm, a megengedhető határon belül van, szelvénymérete megfelelő. A településtől K-re, a Bódva bal partján lévő „Szilasi-rét” lehetőséget nyújt árvíz idején az árhullám-tömeg egy részének visszatartására. A javasolt szükségtározó Bódvaszilas árvízi biztonságát nem veszélyezteti.


A Bódva töltéseiben lévő csappantyúk vízzáróságának felülvizsgálata, szükség esetén javításuk,

•

A Bódva depóniáinak ellenőrző magasságmérése, esetleges magassági hiányok betöltése,

•

A belterület vízkárveszélyességének csökkentése a községen keresztülfolyó Szilas-patak nagyvizeinek visszatartásával. A belterület fölötti meredek lejtőjű völgyben építhető a záportározó („zöldtározó”) az alábbi adatokkal:

•

Max. vízszint:

201,0 m B.f.

•

Max. vízmélység:

8,0 m

•


1,2 ha

•

Térfogat:

52.000 m3

•

A dűlőúti híd átépítése,

•

Szükségtározó létesítése (ld. 5.2. pont alatt).


111

3.2.10. Komjáti Helyzetelemzés A Bódva jobb partján fekszik, csaknem a teljes belterület a Q1%-os mértékadó vízszint alatt van. A települést a Bódva jobb parti töltése védi, mely a régi malomárok ill. a Pasnyag-patak jobb partján vezetve beköt a 27. sz. főútba (Komjáti községi körtöltés). A Bódva-töltést többször magasították, a mértékadó Q1%-os árvízszint fölötti biztonsága 0,5 m. A bal parton épült víztartó depónia a külterületi, mezőgazdasági területeket védi. Műtárgyak: A jobb parton a Vecsem-patak torkolatánál van a töltés alatt 1,0 m átmérőjű csappantyús beeresztő műtárgy, bal parton a 2 db 0,8 m átmérőjű csappantyús beeresztő műtárgy a széles völgyfenék vizeit levezető árkok vizét juttatja a Bódvába. A Bódván két db íves vasbeton híd van – egy dűlőúti híd és a Komjáti–Bódvalenke közúti híd –, mindkettő jelentősen visszaduzzasztja a mértékadó vizeket (a 100 évente előforduló nagyvizet 34 cmrel, de a 10 évente előforduló vizeket is 20 cm-rel). A hidak szerkezeti alsó éle viszonylag magas, a mértékadó vízszint feletti 50 cm biztonság megvan, ezért tűrt állapotként a hidak megmaradhatnak. Átépítésük esetén lényegesen nagyobb szelvénnyel új hidakat kell építeni.

A településtől délre, a Bódva bal partján a „Szilasi-rét”-en lehetőség van árvíz idején az árhullámtömeg egy részének visszatartására. A javasolt szükségtározó visszaduzzasztó hatása a Vecsempatak torkolatáig érvényesül, Komjáti árvízi biztonságát nem veszélyezteti. A bal parti depónia erősítése azonban szükséges, hogy az árvízi vízhozam megcsapolása szabályozottan történhessen.


A jobb parti Bódva töltés felülvizsgálata, szükség esetén magasítása a nagyobb biztonság érdekében,

•

A malomárok és a Pasnyag-patak jobb parti visszatöltésezés megerősítése, kiépítése a Bódva töltéssel azonos szintre és megfelelő szelvényűre,

•

A Bódva töltéseiben lévő csappantyúk vízzáróságának felülvizsgálata, szükség esetén javítása,

•



112

3.2.11. Bódvalenke Helyzetelemzés A településen áthaladó közút völgy felőli oldalán fekvő ingatlanok veszélyeztetettek, ezeknek is elsősorban a hátsó, kerti része kerülhet elöntés alá. A Bódva a községtől északra folyik, csak a Saspatak torkolata alatt van a mezőgazdasági területek védelmét szolgáló depóniája. A település mellett a Bódvába torkolló Sas patak árvizei Bódvalenkét közvetlenebbül érintik. A Sas-patak alsó 3 kmes szakasza rendezett, helyenként depóniával rendelkezik, de csak a 10 éves gyakoriságú nagyvízre van méretezve. Műtárgyak: A Sas-patak torkolata alatt a mezőgazdasági területek vízlevezető árka egy –korábban a Tsz. által épített – zsilipes műtárgyon keresztül torkollik a Bódvába. A műtárgy jelenleg nem működik, le van zárva. A lezárás a Bódva árvizeivel szembeni árvízi biztonságot inkább növeli, de a terület vizeinek levezetése nem biztosított. Árvíz idején a település megközelítése körülményes, ugyanis a Komjáti–Bódvalenke közút völgyfenéki szakaszát a nagyvizek elöntik. A településtől északra, a Bódva bal partján, a Sas-torkolat alatt terelőtöltés építésével van lehetőség árvíz idején vízvisszatartásra, az árhullám megcsapolására. A javasolt szükségtározó visszaduzzasztó hatása kb. 1 km-en érvényesül, Bódvalenke térségében ez a jelenlegi árvízi vízszint 10-20 cm-es emelkedését jelenti.


Körtöltés építése É-ról és K-ről a magaspartba (közútba) bekötve kb. 800 fm hosszban,

•

Szükségtározó létesítése (ld. 5.3. pont alatt),

•

A Sas-patak torkolata alatti működésképtelen zsilip helyreállítása.


113

3.2.12. Tornanádaska Helyzetelemzés Tornanádaska a Bódva jobb partján fekszik, a község 27. sz. főúttól D-re fekvő része kerül elöntésre a Bódva árvizeinél. Az É-i településrész részben magas-partra települt, részben a közút ill. a vasút védi. A Bódva kiépítése a 10 éves gyakoriságú árvízre történt, töltései ezen a szakaszon nincsenek. Műtárgyak: A Bódván nincs műtárgy, árvíz idején a településtől Ny-ra eső, közút és vasút alatti átereszekre kell figyelni, szükség esetén lezárásukról gondoskodni, ezeken keresztül ugyanis a mértékadó árvíz a közúttól (ill. vasúttól) É-ra eső területekre is visszaduzzaszt. (A két áteresz helyét az 5.12. sz. mellékleten jelöltük.) A településtől délre, a Bódva bal partján, a Sas-torkolat alatt terelőtöltés építésével van lehetőség árvíz idején vízvisszatartásra, az árhullám megcsapolására. A javasolt szükségtározó a jobb parti részt nem érinti, a jobb parti depónia kiépítése azért szükséges, hogy az árvízi vízhozam megcsapolása szabályozottan történhessen.


Körtöltés építése a közúttól D-re eső terület (Petőfi u.) bevédésére kb. 700 fm hosszban, mindkét végén a 27. sz. főútba bekötve. Zsilip építése szükséges a töltésbe a település Ny-i szélén lévő forrásér (Kastélykerti-patak) átvezetésére,

•



114

3.2.13. Hídvégardó Helyzetelemzés A település a Bódva bal partján helyezkedik el, az árvizektől Bódva mintegy 1200 fm bal parti töltése védi, amely a határszelvényben csatlakozik a szlovák szakaszon kiépített töltéshez. A töltés LNV+50 cm biztonsággal épült ki, de a község alatt véget ér, ezért a mértékadó árvíz levonulása esetén a települést alulról, a töltés mellett visszafolyva veszélyezteti az elöntés. (Az így kialakuló elöntési határt az 5.13. sz. mellékleten a „Q1%-os víz jelenlegi elöntési határa” megnevezéssel ábrázoltuk.) Jobb parton a határszelvénytől lefelé 600 fm töltés épült, ez megakadályozza, hogy árvíz idején a külterületen kiömlő vizek Szlovákia felé visszaáramoljanak. A két töltés közötti kiszélesedő terület a Bódva ártere – a régi malomárok nyomvonala mélyvonulatként fellelhető –, kis mértékű vízvisszatartó hatása van. Műtárgyak: A bal parti töltésben a belterület felől érkező patak kőből rakott U szelvényű átvezetése, hornyos betétgerendás elzárási lehetőséggel. A határszelvényben lévő közúti fahíd szelvénymérete megfelelő. A határszelvénytől mintegy 200 mre található az ÉKÖVIZIG mederőrtelepe, a mederőr a vízkárok elleni védekezéshez műszaki segítséget tud adni.


A bal parti töltés erősítése, magasítása a nagyobb biztonság érdekében,

•

Töltés építése a meglévőhöz csatlakozva a község Ny-i határán a magaspartig kb. 1000 fm hosszban (körtöltés kialakítása),

•

A betétgerendás elzárás hornyainak kijavítása, a műtárgy felújítása,

•

A belterület vízkárveszélyességének csökkentése a községen keresztülfolyó patak nagyvizeinek visszatartásával, záportározó építésével (terve elkészült, vízjogi engedéllyel rendelkezik). Adatai: Max. vízszint:

188,5 m B.f.

Max. vízmélység:

5,0 m


1,4 ha

Térfogat:

16.250 m3.


115

3.3.

Az árvízi biztonság növelése szükségtározókkal

A szükségtározók kijelölésével a mértékadóhoz közeli, 10 év gyakoriságúnál (Q10%) nagyobb árvizek árhullám-tömegét lehet visszatartani olyan kiszélesedő völgyekben, ahol a rövid idejű vízborítás a legkevesebb kárt okozza. A víz visszatartása az alsóbb szakaszokon lévő településeket mentesíti, késlelteti az árhullám levonulását, alacsonyabb árvízi vízszinteket eredményez. A völgytalpon lefolyó vizeket kereszttöltés fogja fel, melynek magassága a duzzasztott vízszint + 0,5 m. A töltések magassága a terepszint fölött átlagosan 2,0 m, célszerű lapos rézsűvel, átjárhatóan, átművelhetően kialakítani. Az árhullám megcsapolása szabályozottan (zsilippel) történik a Q10%-os vízszint elérése után – csak szükség esetén. A zsilippel a vízkieresztés szabályozható, de a zsilipek helyét úgy választottuk meg, hogy a mértékadó árvízszint azonos a vésztározó maximális duzzasztási szintjével, így túltöltődés nem állhat elő. A vésztározók leeresztése szintén szabályozottan, zsilipes leeresztő műtárggyal történhet az árhullám levonulásának függvényében. A szükségtározók területéről az árvízi elöntés néhány nappal később húzódik vissza. A Bódva esetében az árvízi víztömegek visszatartására a Perkupa fölötti kiszélesedő völgyben van lehetőség, ezen belül három vízvisszatartásra alkalmas terület van. Mindhárom terület már a 10 éves gyakoriságú vizek levonulásánál rendszeresen víz alá kerül, a vízvisszatartás a vízborítás idejét növeli meg néhány nappal. A duzzasztási vízszintet mindhárom esetben a kereszttöltés szelvényében a mértékadó árvízszint (Q1%) + 1,0 m magasságban határoztuk meg. A Bódva árhullámai max. 36 óra alatt tetőznek. A Bódva Q1%-os 36 órás 16 millió m3-es árhullámtömegéből a tervezett vésztározókkal visszatartott összesen kb. 6,5 millió m3 a Bódva mértékadó 120 m3/s-os vízhozamát 50 m3/s-mal képes csökkenteni. A szükségtározók területén ex lege védett lápok találhatók, melyeket a térképlapokon feltüntettünk. A lápterületek vízellátottsága a szükségtározók kialakításával nem változik, 10 évnél ritkább esetben nő meg a vízborítottság átlagosan 1,0 m-rel, néhány nap időtartamig.

3.3.1. Bódvarákói szükségtározó Dobódél – Bódvarákó térségében, a Potranyik-patak torkolatánál alakítható ki. A keresztöltés a patakkal párhuzamosan 850 fm hosszan építendő, utolsó 200 méterén a bányatóhoz vezető út töltésének felhasználásával. A Bódvát mindkét parton mintegy 1,5 km hosszon Q1% +0,5 m szintű depóniával kell ellátni, bal parton a kereszttöltés szintjéről indulva. Max. duzzasztási szint:

153,7 m B.f.

Kereszttöltés szintje:

154,2 m B.f.

Időszakosan elöntött terület:

1,36 km2

Visszatartott víztérfogat:

1,5 millió m3


116

3.3.2. Bódvaszilasi szükségtározó Bódvaszilastól keletre alakítható ki a Juhász-patak torkolata fölött, a volt iparvasút töltésének felhasználásával. A kereszttöltés 600 fm hosszon követi a vasúti töltést, majd keletnek fordulva köt be a magaspartba. A vasúti töltést kis mértékben magasítani szükséges. A Bódva meglévő depóniáit mindkét parton szükség szerint magasítani kell: a jobb parton Q1% +0,5 m szintre 1,5 km hosszon (a Komjáti körtöltéshez kapcsolódóan), a bal parton a kereszttöltés szintjéről indulva kb. 2,5 km-en. A víz kieresztése a meglévő csappantyús beeresztő műtárgy helyén zsilipes műtárgy beépítésével lehetséges. Max. duzzasztási szint:

158,4 m B.f.


158,9 m B.f.


2,22 km2


2,5 millió m3

3.3.3. Bódvalenke Tornanádaskai szükségtározó Bódvalenke és Komjáti között, a Sas-patak torkolatánál alakítható ki. A 900 fm hosszú kereszttöltés a Komjáti–Bódvalenke közútba köthető be. A Bódva mindkét partján depónia építendő kb. 2 km hosszban Q1% +0,5 m szintre, a bal parton a kereszttöltés szintjéről indulva. Max. duzzasztási szint:

163,1 m B.f.


163,6 m B.f.


2,16 km2


2,5 millió m3


117

Mellékletek: 1. Vízkáresemények a Bódva-völgyön 1972-től (Esettanulmány) 2. A Bódva-patak elöntései – 1974. október

M 1:100 000

3. A Bódva-patak elöntései – 1999. március

M 1:100 000

4. A Bódva-patak Q1%-os számított vízhozamához tartozó elméleti elöntéshatárok a tervezett védművekkel M 1:100 000 5. A Bódva-völgyi települések meglévő és tervezett védművei 5.1. Boldva

M 1:10 000

5.2. Borsodszirák

M 1:10 000

5.3. Edelény 5.3.1. Edelény (felső)

M 1:10 000

5.3.2. Edelény (alsó)

M 1:10 000

5.4. Szendrőlád

M 1:10 000

5.5. Szendrő

M 1:10 000

5.6. Szalonna

M 1:10 000

5.7. Perkupa

M 1:10 000

5.8. Bódvarákó

M 1:10 000

5.9. Bódvaszilas

M 1:10 000

5.10. Komjáti

M 1:10 000

5.11. Bódvalenke

M 1:10 000

5.12. Tornanádaska

M 1:10 000

5.13. Hídvégardó

M 1:10 000

6. Szükségtározási lehetőségek 6.14. Bódvarákói szükségtározó

M 1:10 000

6.15. Bódvaszilasi szükségtározó

M 1:10 000

6.16. Bódvalenke-Tornanádaskai szükségtározó

M 1:10 000


118

A Bódva-völgye árvízvédelmi programja 2005

Recommend Documents