Szakcikk
A biztosító feladatainak változása az átalakuló egészségügyben A kormány a „Biztonság és partnerség: Feladatok az egészségügyben 2010-ig” című egészségpolitikai programjában az egészségügyi rendszer fejlesztésének egyik eszközeként nevezete meg a kötelező egészségbiztosítási rendszer átalakítását azzal, hogy a rendszer továbbra is nemzeti kockázatközösségen és a társadalmi szolidaritáson alapul. Dr. Rendek Vilma
A program végrehajtására kiadott 1033/2008. (V. 22.) Kormányhatározatban a kormány 1. A kötelező egészségbiztosítási rendszer alapvető fejlesztési céljaként határozza meg: A. Az egészségügyi ellátórendszert jellemzőterületi egyenlőtlenségek fokozatos felszámolását. B. Az egészségügyi szolgáltatók felelős és rugalmasabb gazdálkodási feltételeinek kialakítását. 2. Szükségesnek tartja a kötelező egészségbiztosítás biztosítói szerepének megerősítéséhez: A. Az egészségbiztosítási forrásokkal való gazdálkodás és szolgáltatásvásárlás felelősségének és szabadságának kiterjesztését. B. Az egészségügyi szolgáltatók tevékenységének és az Egészségbiztosítási Alapból származó források felhasználásának fokozott ellenőrzését, és az ehhez szükséges informatikai rendszerek megteremtését. C. A területi egyenlőtlenségek fokozatos csökkentését szolgáló, a népegészségügyi prioritásokat figyelembe vevő finanszírozási rendszer kialakítását. D. A szektorsemleges finanszírozás továbbfejlesztését. E. Az egészségügyi szolgáltatások mennyiségi és minőségi mutatóinak nyilvánosságra hozatalát. Az egészségbiztosító fejlesztésének célja tehát – a biztosítói szerep megerősítése, – a finanszírozási rendszer fokozatos átalakítása, – és a fejlesztés során a kötelező egészségbiztosítás szervezeti korszerűsítése, átalakítása. I. A biztosítói szerep megerősítése A biztosítói szerep megerősítése érdekében át kell tekinteni az egészségügyi szolgáltatók egészségbiztosítási rendszerbe történő befogadására, valamint a befogadott egészségügyi szolgáltatók körének felülvizsgálatára vonatkozó jogszabályi feltételeket – figyelembe véve természetesen a biztosítottak egészségügyi
ellátáshoz való jogát és a helyi önkormányzatok ellátási kötelezettségét is. Az egészségügyi szolgáltatások (egészségügyi technológiák, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyászati ellátások) közfinanszírozásba való befogadása során a döntési folyamat (kiválasztás, értékelés) főbb lépéseit és a döntés konkrét szempontjait nyilvánossá kell tenni. A jogviszony-ellenőrzés folyamatos feladata mellett a biztosítottak és jogosultak nyilvántartásának még megbízhatóbbá és teljes körűvé tétele érdekében felül kell vizsgálni a foglalkoztatói bejelentési rendszert. Az ellenőrzés bevezetésével – és a megkezdését megelőzően az egészségbiztosító által kiküldött tájékoztató levelek hatására – 2008. április 1-jétől 2008. október 31-ig mintegy 776 ezer fő jogviszonyát sikerült rendezni, 2008. október végére a jogviszony nyilvántartás 9 773 686 személy adatát tartalmazta. Közülük azok a személyek, akik nem foglalkoztatottként, vagy jogszabály alapján jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, megállapodást kötöttek egészségügyi szolgáltatási járulék (4350 Ft/hó) megfizetésére. A megállapodást kötők száma ugyancsak 2008. április 1-jétől 2008. október végére elérte a 260 811 főt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) folytatja a nyilvántartási rendszer informatikai fejlesztését a jogviszonyadatok és az APEH járulékbevallási adatainak összevethetősége érdekében, az Egészségbiztosítási Alappal való gazdálkodásának felelőssége okán azonban ki kell tűznie célul egy olyan nyilvántartás létrehozásában való közreműködését, amely a jogviszony és járulékbevallási adatokon kívül a járulékbefizetéseket is tartalmazza. Az ellenőrzés ügyviteli korszerűsítésének és hatékonyságnövelésének kulcskérdése, hogy az egészségügyi ellátás mely szintjén legegyszerűbb és legcélszerűbb a jogviszony ellenőrzése. Az egészségügyi szolgáltatók ellenőrzésének hatékonyabbá tételéhez elsősorban a szankciórendszer differenciálásához szükséges jogszabályokat kell elkészíteniük, illetve módosítaniuk a jogszabályalkotóknak, másodsorban az ellenőrzések végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételekhez biztosítani kell a költségvetési forrásokat. (Az egészségbiztosító orvosszakmai ellenőrzési szakterületének teljes, országos létszáma jelenleg 274 EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
| 37
Szakcikk fő – a gyógyító-megelőző ellátásokra kötött finanszírozási szerződések száma viszont meghaladja a 11 ezret.) Az ellenőrzési követelmények megalapozásához – a biztosítói ellenőrzéseket szisztematikus, folyamatba épített monitoring-rendszerre kell alapozni, mert egyrészt így már az elszámolások előtt lehetőség lesz a szabálytalanságok kiszűrésére, másrészt az átlagtól jelentősen eltérő teljesítményeket, a rövid időn belüli jelentős növekményeket mielőbb célzottan lehet és kell a helyszínen ellenőrizni, – egyértelmű közszolgálati szerződések szükségesek, – finanszírozási algoritmusra épülő protokollok kidolgozása szükséges. Az OEP elkészítette a gyógyító-megelőző ellátást nyújtó szolgáltatókkal kötendő szerződések Általános Szerződési Feltételeit (ÁSZF), és rövid időn belül elkészül az ártámogatással szolgáltatást nyújtók szerződéseire vonatkozó ÁSZF is. Ezek a dokumentumok egyértelműen, nyilvánosan hozzáférhető módon (az OEP honlapján) teszik majd közzé, mik a biztosítóval köthető szerződések, továbbá szerződésmódosítások feltételei, milyenek a két szerződő fél közötti adatszolgáltatások, a kapcsolattartás, a biztosító ellenőrzés és a szankciók szabályai – ily módon érvényesülni tud az is, hogy a biztosító a szankcionálást következetesen, előre meghirdetett elvek és egyenlő elbírálás alapján alkalmazza. Amennyiben az Országgyűlés a kapcsolódó jogszabályokat elfogadja, azonnal megkezdődhetnek az egyeztetések a tervezetről a szakmai szervezetekkel és szakmai érdekképviseletekkel. A finanszírozási algoritmusra épülő protokollok kidolgozása már korábban megkezdődött az egészségbiztosítónál. A munkát fel kell gyorsítani, szoros együttműködésben a szakmai irányelvek fejlesztéséért felelős Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézettel (EMKI). A finanszírozási protokolloknak való megfelelőség ellenőrzését az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXX. tv. módosításának tervezete feladatként írja elő a biztosító számára, eltérés esetén szankcionálásként akár a közfinanszírozásból való kizárást rendelve hozzá. A szolgáltatások szerződés szerinti teljesítését, az elvégzett tevékenységek jelentésének gyakorlatát, tartalmát, időszerűségét, a teljesítményjelentések, adatszolgáltatások előírásszerű teljesítését és validitását, mint minőségi kritériumokat az egészségbiztosító folyamatosan – kapacitásától függően – ellenőrzi. Az orvosszakmai ellenőrzés mellett a biztosító felkészül a szolgáltatók pénzügyi szakellenőrzésére is, az Egészségbiztosítási Alap forrásai előírásszerű felhasználásának biztosítása érdekében. A szakellenőrképzés első modulját már októberben elindították saját tematika alapján, saját anyagi és humán erőforrásból, de az egészségbiztosító működési költségvetésének 2009. évi tervezete 40 fő orvosszakmai ellenőr és 40 fő pénzügyi szakellenőr felvételére és képzésére is tartalmaz fedezetet. Az egészségbiztosító munkáját mintegy 90 számítógépes program támogatja. Az informatikai rendszerek szerepének fejlesztése – részben a finanszírozási elszámolások online lehetőségének biztosítására, – részben az elszámolások folyamatba épített ellenőrzési lehetőségének megteremtésére, – részben az elektronikus ügyintézés kiterjesztésére, – valamint a biztosítottak és szolgáltatók tájékoztatását szolgáló eszközök fejlesztésére irányul.
38 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
Az elektronikus adatszolgáltatási rendszerre való fokozatos áttérés a szolgáltatók számára csökkenti a teljesítményjelentés, elszámolás-készítés, hibajavítás idő- és erőforrás-szükségletét, az egészségbiztosító számára pedig bővíti az elő- és utóellenőrzési lehetőségeket. Az elektronikus egészségbiztosítási kártya két év alatt tervezett bevezetésének célja a biztosítottak, ellátásra jogosultak azonosítása az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor, továbbá elektronikus eljárások kezdeményezésének lehetősége az egészségügyi rendszerben. A regisztrált biztosítottak, ellátottak számára az OEP ügyfélkapu integrált elektronikus szolgáltatásai révén lehetőség van a taj-szám érvényességének ellenőrzésére, 1998. január 31. utáni jogviszonyok bejelentési és kijelentési adatainak, továbbá a betegéletút eseményeinek lekérdezésére. II. A finanszírozási rendszer átalakítása
A finanszírozási rendszer átalakítására két nagy munkát indított az egészségbiztosító: – a tényleges költségeken alapuló finanszírozási díjparaméterek karbantartása, az elismerten szükséges ráfordításokkal arányos finanszírozási díjak meghatározását („ráfordításadatgyűjtés”), – teljesítményvolumen szabályozásának átalakítását. A ráfordítás-adatgyűjtésben több mint 30 egészségügyi intézmény vesz részt, az adatgyűjtést 2008. novemberben végzik. Az adatgyűjtést több ütemben követi biztosítói ellenőrzés és javítás, a munka – biztosító szempontjából – nagyobbik része 2009-ben folytatódik. A teljesítményvolumen szabályozás célja olyan differenciált szabályozás kidolgozása, amely biztosítja az összhangot – a vásárolt teljesítmények mennyisége, – az ellátott lakosság száma, – a progresszivitás szintje, – a sürgősségi ellátásban betöltött szerep, – és a finanszírozott intézmények által ellátott feladatok között. III. A kötelező egészségbiztosítás szervezeti korszerűsítése A „Biztonság és partnerség: Feladatok az egészségügyben 2010ig” című program az egészségbiztosítás fejlesztésének feladatai között határozta meg – a hatékony, ügyfélközpontú működés érdekében – az egészségbiztosító szervezetének decentralizálását, regionális kialakítását. A működés átszervezése az egészségbiztosítás feladatainak részletes felmérésével indult, és napjainkban a feladatok, hatáskörök szervezeti szintek közötti felosztásával folytatódik. 2009. január 1-jétől a regionális szintű szervezetek megkezdik működésüket, és a továbbiakban a megyei szintű kirendeltségek mellett – a 2009. évi működési költségvetés forrásainak, valamint az átszervezés során átcsoportosítható humán erőforrás mértékével arányosan és ütemének megfelelően a megyei kirendeltségekkel azonos ügyfélszolgálati profillal kistérségi ügyfélszolgálati irodák létesítését tervezik. Az ügyfélszolgálati pontokon – lakóhelytől függetlenül – taj-kártyát, Európai Egészségbiztosítási Kártyát kaphat a jogosult, és igényt nyújthat be a biztosító pénzbeli ellátásaira.
A szerző az OEP megbízott főigazgatója.
Szakcikk
Kórházi ágyszámok összehasonlítása nemzetközi viszonylatban A legtöbb országban az egészségügyi reformként nevesített intézkedéssorozat kedvenc kiindulópontja a „kórházi ágylábak számbavétele”, vagyis a kórházi ágyszámcsökkentés. Magyarországon is ez történt 2007. április 1-jei hatállyal. Dolgozatunkban a kórházi ágyak számának elemzését mutatjuk be nemzetközi összehasonlításban. Dr. Vas Gábor1, dr. Kóti Csaba2, Imhoff Gábor3, dr. Ágoston István4, dr. Vas Bálint5, dr. Boncz Imre6
1. Bevezetés, célkitűzés Az egészségügyi reformok egyik kulcskérdése a kapacitások szabályozása, ezen belül is szakmai jelentőségük és költségigényességük miatt a kórházi ágyszámok meghatározása. Az 1990-es rendszerváltozás előtt az akkori kelet-európai szocialista országok az ellátás minőségében mutatkozó hiányos-
1. ábra. Összes kórházi ágyak száma 100 000 lakosra
ságokat a mennyiségi mutatók (pl. kórházi ágyszám, orvosok száma) fokozásával igyekeztek kompenzálni. (1) A rendszerváltozást követően ezen országok többsége a szovjet típusú egészségügyi rendszerből visszatért a Bismarckféle társadalombiztosítási hagyományokhoz. (2) Közel két évtizeddel a rendszerváltozás után ugyanolyan hangsúlyos kérdés az egészségügyi kapacitások kérdése.
WHO HFA: 5050 Hospital beds per 100 000
1000
ÖSSZES ágy / 100.000 lakos
900
800
700
600
500 MAGYARO.
EU-27
EU-15
EU-12
400 1980.
1982.
1984.
1986.
1988.
1990.
1992.
1994.
1996.
1998.
2000.
2002.
2004.
2006.
2008.
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
| 39
Szakcikk 2. ábra. Aktív kórházi ágyak száma 100 000 lakosra
WHO HFA: 5060 Acute care hospital beds per 100 000
800 700
AKTÍV ágy / 100.000 lakos
600 500 400 300 200 MAGYARO.
EU-27
EU-15
EU-12
100 0 1980.
1982.
1984.
1986.
1988.
1990.
1992.
Az egészségügyi reformoknak szintén kiemelt területét jelenti a kórházi kapacitások (újra)szabályozása. (3,4,5) Bár az egészségügyi kapacitásoknak, a kórházi ágyszámok meghatározásának kiterjedt szakirodalma van, a Magyarországon 2007. április 1-jei hatállyal végrehajtott „ágyszámreform” külön aktualitást ad a kérdésnek. (6–20.) Az egyes országok, illetve a különböző egészségügyi rendszerek összehasonlításának egy sajátos módja lehet az, mikor az adott területeken működő kórházi ágyak számát, illetve az aktív és krónikus kórházi ágyszámokat hasonlítjuk össze. Dolgozatunk célkitűzése annak elemzése, hogy a kórházi ágyszámok hogyan változtak nemzetközi összehasonlításban, különös tekintettel Magyarország, illetve a kelet-európai országok és a nyugat-európai országok közötti különbségekre. 2. Adatok és módszerek A kórházi ágyak számának vizsgálatakor a WHO adatait (www. who.dk) használtuk fel, a 2008. júliusi állapot szerint. (21) Az ágyszámok elemzése során az összes kórházi ágyszám (WHO HFA: 5050 Hospital beds per 100 000), az aktív kórházi ágyak száma (WHO HFA: 5060 Acute care hospital beds per 100 000) mutatókat használtuk a WHO-adatbázisából. Az elemzés során hosszú távú időbeni (1980–2007) összehasonlítást és az utolsó elérhető évből származó adatokkal keresztmetszeti elemzést is végeztünk. A WHO-adatbázis a legtöbb ország vonatkozásában 2006-ig tartalmaz adatokat. Magyarország tekintetében a 2007-es adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint használtuk és egészítettük ki a meglévő WHO-adatsorokat. A vizsgálandó csoportok kialakításakor igyekeztünk olyan csoportokat kialakítani, amelyek között fellelhetőek hasonlóságok. Ezért esett a választás az alábbi három csoportra: az Európai Unió jelenlegi tagállamai (27), az Európai Unió tagállamai a 2004. május 1-jei bővítés előtt (EU-15: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország,
40 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
1994.
1996.
1998.
2000.
2002.
2004.
2006.
2008.
Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság), az Európai Unió új tagállamai a 2004. május 1-jei bővítés után (EU-12: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Románia, Szlovákia, Szlovénia), valamint értelemszerűen Magyarország adatai. Ugyan nem célja a dolgozatnak a szükségletek elemzése, mégis fontosnak láttuk a születéskor várható átlagos élettartam (1010 Life expectancy at birth, in years) és a háziorvosok számának (5290 General practitioners /PP/ per 100 000) elemzését. Ez utóbbi mutatókat szintén az utolsó elérhető év adatai alapján vettük figyelembe. A kórházi kapacitásszabályozásnak ugyanis – legalábbis elviekben – szükségleteket kellene alapulnia. (22) A magyar egészségügyi rendszerfinanszírozás jellemzői más helyütt részletesen leírásra kerültek, így ezeket itt külön nem tárgyaljuk. (23–29.) 3. Eredmények Az 1. számú ábra a négy csoport (az Európai Unió jelenlegi tagállamai: EU-27, az Európai Unió tagállamai a 2004. május 1-jei bővítés előtt: EU-15, az Európai Unió új tagállamai a 2004. május 1-jei bővítés után: EU-12, valamint Magyarország) kórházi ágyainak számát hasonlítja össze 1990 és 2007 között. Első ránézésre is szembeötlő, hogy Magyarország rendelkezik a legmagasabb ágyszámokkal. Megállapíthatjuk, hogy az 1980-as évek elején az EU-12 tagállam, benne a központilag irányított szocialista típusú egészségügyi rendszert működtető országokkal, nem volt érdemi különbség az EU-15 és az EU-12 tagállam mutatói között. További érdekes megfigyelés az is, hogy míg az EU-12 államok az ott végbement rendszerváltás után az EU-15 átlagnak megfelelően folyamatosan csökkentek az ágyszámok, addig idehaza ez a csökkenés nemcsak kevésbé dinamikus, hanem néhány periódusban növekedést tapasztalhatunk meg.
Szakcikk Az aktív kórházi ágyak vizsgálata során (2. ábra) hasonló eredményre jutottunk azzal az eltéréssel, hogy Magyarország és az EU-12 tagállamok átlagértékei jóval közelebb vannak egymáshoz, mint az összes ágyszám esetében. Az 1980-as évek elején itt is jóval kisebb eltérés volt az EU-15 és az EU-12 tagállamok között. A magyarországi 2007. április 1-jei „ágyszámreform” jelentős mértékben csökkentette az aktív kórházi ágyak számát, közelítve ez által mind az EU-27, mind az EU-15 átlaghoz, továbbá jelentősen az EU-12 átlagszint alá jutva. Amennyiben nem országcsoportokat, hanem az egyes országokat vizsgáljuk (3. ábra), az összes kórházi ágyszám vonatkozásában az látjuk, hogy míg a 2006-os magyar ágyszámok a 27 ország közül a 4. legmagasabb értéket jelentették, addig a 2007-es „reform” hatásaként a 9. helyre esett vissza az ágyszámérték. Fontos hangsúlyozni, hogy bár az EU-15 és EU-12 tagállamok értékei között jelentős eltérés van, az EU-15 és EU-12 tagállamok átlagos ágyszáma közötti eltérés statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak (p=0,065). A 4. ábrán szemléltetjük a születéskor várható átlagos élettartamot az utolsó elérhető évből származó adatok alapján. A 27 ország rangsorában Magyarország adatai a legrosszabbak között szerepelnek, a 23. helyet foglaljuk el. Amennyiben a születéskor várható átlagos élettartamot a szükségletek (egyik lehetséges) indikátoraként fogjuk fel, akkor az EU-27 tagállamok közül a szükségletek hazánkban az egyik legnagyobbak. Az 5. ábra mutatja a háziorvosok számát 100 000 lakosra vetítve a legutolsó elérhető évben (WHO HFA: 5290 General practitioners /PP/ per 100 000). Magyarország értékei itt is a rangsor hátsó felében találhatók, az EU-27 tagország közül a 16. legalacsonyabb értékkel (Ciprusról és Lengyelországról nincs adat a WHO HFA-adatbázisban). A háziorvosok száma mint alternatív ellátási forma merül fel, de hazánk vonatkozá-
sában az alacsony számok miatt érdemi alternatívaként nem tekinthetünk a háziorvosi ellátásra. 4. Megbeszélés, következtetések A nemzetközi adatbázisok alkalmazása minden, így az egészségügyi rendszerre vonatkozó összehasonlításnál is nagy körültekintést érdemel, hiszen az eltérő egészségügyi rendszerek, az adatgyűjtési módszerek, a definíciók mind torzíthatják az elemzéseket. (30) A WHO adatbázisa az elmúlt évtizedben végbement fejlesztések eredményeként ma már viszonylag jól használhatók ilyen típusú elemzésekre. A kórházi ágyszámok vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy míg az 1980-as évek elején Magyarország és az EU-15, illetve EU-27 tagország közötti különbség mérsékelt volt, addig ez az 1990-es évek elejére, illetve egészen 2007-ig jelentős mértékben emelkedtek. Az EU-12 átlag és a magyar értékek az aktív kórházi ágyak vonatkozásában közelebb vannak egymáshoz, mint az összes kórházi ágyszám esetében. A 2007. április 1-jei „ágyszámreform” hatására a magyar ágyszámellátottsági mutató a 4. legmagasabb helyről a 9. helyre esett vissza. Ezt önmagában akár úgy is lehetne értelmezni, hogy még mindig komoly tartalékok vannak a magyar kórházi rendszer ágyszámkapacitásainak tekintetében. A szükségleti oldal demonstrálására kiválasztott mutatószám, a születéskor várható átlagos élettartam azonban egyértelműen azt mutatja, hogy a legrosszabb mutatószámmal (23/27. hely) rendelkező országok között helyezkedik el Magyarország. Az alternatív ellátási formát jelentő háziorvosok esetén (háziorvosok száma 100 000 lakosra) Magyarország értékei szintén az alacsonyabbak között található (16/27. hely), ami azt jelenti, hogy az alapellátási kapacitások sem jelenthetnek reális alternatívát a kórházi ellátási formákkal szemben.
3. ábra. Összes kórházi ágyak száma 100 000 lakosra a legutolsó elérhető évben
(WHO HFA: 5050 Hospital beds per 100 000) [Az EU-15 és EU-12 tagállamok átlagos ágyszáma közötti eltérés statisztikailag nem szignifikáns (p=0,065; NS)]
900 800 P = 0,065 (NS)
600 500 400 300 200 100 SPANYOLO.
PORTUGÁLIA
CIPRUS
DÁNIA
EGYESÜLT KIR.
OLASZO.
GÖRÖGO.
SZLOVÉNIA
SVÉDO.
HOLLANDIA
LENGYELO.
ÍRO.
BELGIUM
EU-15
ÉSZTO.
EU ÁTLAG
BULGÁRIA
LUXEMBURG
EU-12
ROMÁNIA
SZLOVÁKIA
FINNO.
MAGYARO.-2007
FRANCIAO.
LÉTTO.
MÁLTA
AUSZTRIA
MAGYARO-2006
LITVÁNIA
CSEHO.
0 NÉMETO.
Kórházi ágy / 100.000 lakos
700
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
| 41
Szakcikk 4. ábra. Születéskor várható átlagos élettartam mindkét nemre a legutolsó elérhető évben
WHO HFA: 1010 Life expectancy at birth, in years
82
Születéskor várható életttartam
80 78 76 74 72 70 68
Az ágyszámcsökkentésnek tehát Magyarország gazdasági konvergencia-programjában megfogalmazott célkitűzés lehet az egyik legfontosabb motivációja: „A kormány célja az, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásai 2006 és 2009 között a GDP arányában 0,9 százalékponttal csökkenjenek”. (31) A magyar Egészségbiztosítási Alap jelentős hiánya a 2003– 2005 közötti években valóban erős kényszerítő szempont volt a kórházi struktúra átalakítására. (32) Az ágyszámcsökkentés tehát – az egyéb kormányzati intézkedésekkel, pl. teljesítményvolumen-korlát (TVK) összhangban (33) – vélhetően fiskális jellegű célok megvalósítását szolgálta. Irodalomjegyzék 1. Israeli A., Penchas S.: Quantity in health care is not always a substitute for quality. International Journal of Health Care Quality Assurance. 1997;10:27–30. 2. Deppe H. U., Oreskovic S.: Back to Europe: Back to Bismarck? Int. J. Health Serv. 1996;26(4):777–802. 3. Healy J., McKee M.: Implementing hospital reform in central and eastern Europe. Health Policy. 2002;61(1):1–19. 4. M. McKee and J. Healy, Editors: Hospitals in a changing Europe, Open University Press, Buckingham, Philadelphia (2002) 5. Orosz E., Holló I.: Hospitals in Hungary: the story of stalled reforms. EuroHealth. 2001;7(3):22–25. 6. Pilyavsky A., Staat M.: Health care in the CIS countries : the case of hospitals in Ukraine. Eur J Health Econ. 2006;7(3):189–195. 7. Land T.: Hungary to close 9000 hospital beds to bring it closer to EU average. BMJ. 2006;333(7579):1140. 8. Krosnar K.: Czech government to be sued over caged-bed death. Lancet. 2006;367(9526):1889. 9. Lobanov G. P., Tregubov V. N.: Efficient use of the hospital bed capacity. Voen Med Zh. 2003;324(6):16–20,112.
42 | EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
LETTO.
LITVÁNIA
BULGÁRIA
ÉSZTO.
MAGYARO.
ROMÁNIA
EU-12
SZLOVÁKIA
LENGYELO.
DÁNIA
CSEHO.
BELGIUM
SZLOVÉNIA
PORTUGÁLIA
EU
MÁLTA
EGYESÜLT KIR.
FINNO.
GÖRÖGO.
LUXEMBURG
ÍRO.
EU-15
NÉMETO.
HOLLANDIA
OLASZO.
AUSZTRIA
SPANYOLO.
CIPRUS
FRANCIAO.
SVÉDO.
66
10. Kuntz L., Scholtes S., Vera A.: Incorporating efficiency in hospital-capacity planning in Germany. Eur J Health Econ. 2007;8(3):213–223. 11. Kirby A., Kjesbo A.: Tapping into hidden hospital bed capacity. Healthc Financ Manage. 2003;57(11):38–41. 12. Green L. V., Nguyen V.: Strategies for cutting hospital beds: the impact on patient service. Health Serv Res. 2001;36(2):421–442. 13. Green L. V.: How many hospital beds? Inquiry. 2002-2003;39(4):400–412. 14. DeLia D.: Annual bed statistics give a misleading picture of hospital surge capacity. Ann Emerg Med. 2006;48(4):384–388,388.e1-2. 15. Healy J., McKee M.: Implementing hospital reform in central and eastern Europe. Health Policy. 2002;61(1):1–19. 16. Kapronczay K.: A hazai kórházi ágyszám panorámaváltozásai. Orv Hetil. 1995;136(46):2516–2518. 17. Medik V. A.: Meeting the demands in hospital care in Novgorod region. Sov Zdravookhr. 1991;(2):24–29. 18. Orosz E.: The Hungarian country profile: inequalities in health and health care in Hungary. Soc Sci Med. 1990;31(8):847–857. 19. Chuchkova M., Toshkov S., Uzunov V.: Determination of the economic effect of optimizing the hospital environment. Probl Khig. 1987;12:44–48. 20. Zarin A. A.: Increasing the efficiency of the hospital bed supply. Sov Zdravookhr. 1984;(12):23–28. 21. European health for all database (HFA-DB). www.who.dk. Accessed: 2008. május 15. 22. Potter C., Brough R.: Systemic capacity building: a hierarchy of needs. Health Policy and Planning. 2004;19(5):336–345.
Szakcikk 5. ábra.200 Háziorvosok száma 100 000 lakosra vetítve a legutolsó elérhető évben
WHO HFA: 5290 General practitioners /PP/ per 100 000
180
Háziorvos per 100.000
160 140 120 100 80 60 40 20
23. Gulacsi L., David T., Dozsa Cs.: Pricing and reimbursement of drugs and medical devices in Hungary. Eur J Health Econ. 2002;3:271–278. 24. Dózsa Cs.: „Agresszív” HBCS-politika Magyarországon: kérdések és válaszok a HBCS-rendszer mûködésével és jövôjével kapcsolatban. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2004;3(4):14–20. 25. Gulácsi L.: Hungarian health care in transition: studies on the improvement of the effectiveness of health care in Hungary by implementing quality assurance. Amsterdam: University of Amsterdam; 2001. 26. Öesterle A., Gulácsi L.: Das Gesundheitssystem in Ungarn: Entwicklungen, Heraus-forderungen und Reformen. Soziale Sicherheit. 2007;8:418–429. 27. Akkazieva B., Gulacsi L., Brandtmuller A., Pentek M., Bridges J. F.: Patients’ preferences for healthcare system reforms in hungary: a conjoint analysis. Appl Health Econ Health Policy. 2006;5(3):189–198. 28. Kárpáti K., Brandtmüller Á., Májer I., Gulácsi L.: Rangsorolás az egészségügyben; gyógyszertámogatási prioritások Magyarországon 2004-ben. Acta Pharmaceutica Hungarica. 2006;76:4:191–199. 29. Brodszky V., Gulácsi L.: Egységesedô technológiaelemzési gyakorlat Európában: az Egészségügyi Technológiaelemzés Európai Hálózata (EUnetHTA). Informatika és Menedzsment az Egészségügyben. 2008;7(4):30–34. 30. Boncz I.: Adatbázisok használata és hasznossága az ápolásban. SOTE WHO Collaborating Centre, Budapest, 1999. április 16.
LENGYELO.
CIPRUS
SZLOVÉNIA
SZLOVÁKIA
ÍRO.
SVÉDO.
HOLLANDIA
LETTO.
ÉSZTO.
PORTUGÁLIA
MAGYARO.
EU-12
BULGÁRIA
EGYESÜLT KIR.
ROMÁNIA
CSEHO.
SPANYOLO.
LITVÁNIA
DÁNIA
MÁLTA
LUXEMBURG
EU
OLASZO.
NÉMETO.
EU-15
GÖRÖGO.
AUSZTRIA
FINNO.
FRANCIAO.
BELGIUM
0
31. Government of the Republic of Hungary. Convergence programme of Hungary. September 2006. 32. Boncz I., Sebestyen A.: Financial deficits in the health services of the UK and Hungary. Lancet. 2006;368(9539):917–918. 33. Boncz I., Sebestyén A., Betlehem J., Brodszky V., Kárpáti K., Ágoston I., Kriszbacher I., Gulácsi L.: The effect of the performance volume limit (PVL) on the DRG financing of the Hungarian hospitals. Value Health. 2008;11(3):A48.
1.
2. 3. 4.
5. 6.
7.
Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalu Pécsi Tudományegyetem, Gazdasági Főigazgatóság Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Ápolás és Betegellátás Intézet Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék Budapesti Corvinus Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Egészség-gazdaságtani és Technológiaelemzési Kutatóközpont
EGÉSZSÉGÜGYI GAZDASÁGI SZEMLE 2008/6.
| 43
