EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2014.6.13. COM(2014) 354 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tejpiaci helyzet alakulása és a ”tejágazati csomag”rendelkezéseinek alkalmazása {SWD(2014) 187 final}
HU
HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tejpiaci helyzet alakulása és a „tejágazati csomag” rendelkezéseinek alkalmazása 1.
HATÁLY
Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 225. cikkének b) pontja értelmében a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2014. június 30-ig a piaci helyzet alakulásáról a tej- és tejtermékágazatban, és különösen a 148–151. cikknek, a 152. cikk (3) bekezdésének, a 157. cikk (3) bekezdésének az alkalmazásáról, értékelve különösen a hátrányos helyzetű régiók tejtermelőire és tejtermelésére gyakorolt hatásokat a termelés e régiókban való fenntartásának általános célja tekintetében, és kitérve azokra a lehetséges intézkedésekre is, amelyek a mezőgazdasági termelőket közös termelési megállapodások megkötésére ösztönzik, és a jelentést szükség esetén megfelelő módosítási javaslatokkal is kiegészíti. Az „Uniós tejágazat: fejlődés 2015 után” címmel 2013. szeptember 24-én Brüsszelben megtartott konferencia a tejágazat előtt álló új kihívásokat tárta fel, és azt vizsgálta, hogy vane szükség további eszközökre, illetve azok kivitelezhetőek-e, figyelemmel a kvótarendszer 2015. évi megszűnésére. Az EU intézményeiben a konferencia eredményeiről jelenleg tanácskozások folynak. Ez a jelentés további vitapontokat vet fel – és a Bizottság kész folytatni az eszmecserét a Parlamenttel, a tagállamokkal és az érdekelt felekkel – arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a legjobban szabályozni a piacokat, ha a kvóták megszűntek, annak érdekében, hogy szükség esetén további javaslatokat lehessen tenni. 2.
A TEJ- ÉS TEJTERMÉKEK PIACI HELYZETÉNEK ALAKULÁSA
Az EU tejpiaca jelenleg2 viszonylag kedvező helyzetben van. 2014 januárjában az átlagos tejár az EU-ban 40,03 c/kg volt, amely 2013 januárjához viszonyítva 17 %-os növekedést jelent, és a valaha mért legmagasabb januári átlagos tejár (az 1977 óta rendelkezésre álló statisztikák alapján). Ez az emelkedő trend a tejtermékek árában is megfigyelhető, bár a vaj ára 2014 eleje óta nyomás alatt áll. Ez idáig a jelentős globális kereslet stabil árakat biztosított. Az árkorrekció lehetősége azonban nem zárható ki, figyelembe véve a fő exportőröknél tapasztalható tejtermelés-növekedést. A középtávú kilátások a tej és a tejtermékek számára kedvezőek mind a világpiacon, mind pedig a hazai piacokon. A világkereslet továbbra is dinamikus, főleg a feltörekvő gazdaságokban. A gazdasági növekedés lassulása ellenére a tejtermékek a középosztálybeli háztartások magasabb arányának köszönhetően előkelőbb helyet foglalnak el az emberek étrendjében. A kvóták megszüntetése miatt termelésnövekedés várható, főleg azokban a tagállamokban, amelyeket jelenleg a kvóta korlátoz, például Írországban, Németországban, Hollandiában, Dániában, Ausztriában és Lengyelországban, valamint Franciaországban. A 1
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013. december 17-i 1308/2013/EU RENDELETE a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, a 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.). 2
A 2014. március közepéig rendelkezésre álló adatok alapján.
2
termelés a fogyasztás növekedési ütemétől függ mind az EU-ban, mind pedig a világ többi részén, valamint más olyan tényezőktől, mint például a környezeti korlátok. A piaci helyzet alakulásáról részletesebb információ olvasható az e jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban. 3.
A „TEJÁGAZATI CSOMAG” RENDELKEZÉSEINEK ALKALMAZÁSA
Az ún. „tejágazati csomag”3 kihirdetésére 2012 márciusában került sor, 2012. október 3. óta minden rendelkezése hatályos és 2020. június 30-ig kell alkalmazni. A kapcsolódó végrehajtási és felhatalmazáson alapuló rendeletek4 2012 júniusában és szeptemberében kerültek kihirdetésre. A tejágazati csomag rendelkezéseit (ahogyan azokat az 1308/2013/EU rendelet tartalmazza) és alkalmazásukat az alábbiakban ismertetjük. A jelentés a tagállamoknak egy konkrét kérdőívre5 adott válaszai alapján, valamint a végrehajtási szabályok szerinti értesítések alapján készült. 3.1.
KÖTELEZŐ SZERZŐDÉSEK (148. CIKK)
A szerződések rögzítik a tejtermék-ellátási lánc szereplőinek felelősségét, elősegítik a piac jelzéseinek figyelembevételét, javítják az ártranszmissziót, a kínálatot a kereslethez igazítják, valamint segítenek egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében. A tejkvótarendszer eltörlése után hasznos eszközként szolgálnak a termelőknek és a feldolgozóknak a termelési volumen megtervezéséhez. A 148. cikk alapján a tagállamok kötelezővé tehetik a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók számára az írásbeli szerződéskötést és arra kötelezhetik a tejfelvásárlókat, hogy a mezőgazdasági termelőknek egy minimális szerződési időtartamot ajánljanak. Ezeket a szerződéseket a szállítás megkezdése előtt kell elkészíteni, és azoknak olyan meghatározott elemeket kell tartalmazniuk, mint például az ár, a mennyiség, az időtartam, a fizetésre vonatkozó részletek, az átvételre vonatkozó rendelkezések és a vis maior esetén alkalmazandó szabályok. A felek a szerződések mindezen elemeiről szabadon tárgyalhatnak, és a mezőgazdasági termelőknek jogukban áll, hogy visszautasítsák a szerződésben a minimális időtartamra vonatkozóan szereplő ajánlatot. A szerződési kötelezettség nem vonatkozik azon mezőgazdasági termelő tagokra, akik a szállítást a szövetkezetük részére végzik, ha e szövetkezet alapszabálya vagy szabályai az előírt szerződéssel azonos hatású rendelkezéseket tartalmaznak. Ez idáig 12 tagállam rendelkezett kötelező szerződésekről, egyesek még a tejágazati csomag hatálybalépése előtt.
3
261/2012/EU rendelet; HL L 94., 2012.3.30., 38. o.
4
A Bizottság 511/2012/EU végrehajtási rendelete, HL L 156., 2012.6.16., 39. o. és a Bizottság 880/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete, HL L 263., 2012.9.28., 8. o.
5
http://ec.europa.eu/agriculture/milk/milk-package/questionnaire-implementation-2013_en.pdf
3
1. táblázat:
Tagállam Lettország Franciaország Olaszország Spanyolország Litvánia Magyarország Szlovákia Horvátország Ciprus Portugália Bulgária Románia
Kötelező szerződések
Nemzeti jogalkotás 2009. szeptember 2011. április 2012. március 2012. október 2012. október 2012. december 2012. december 2013. június 2013. június 2013. június 2013. november 2014. első negyedév
Minimális szerződési időtartam – 5 év 6 hónap 1 év – 6 hónap – 6 hónap 6 hónap 6 hónap 6 hónap 6 hónap
7 tagállam döntött úgy, hogy a felvásárló által a mezőgazdasági termelőnek javasolt szerződés 6 hónapos minimális szerződési időtartamot határozzon meg, míg Spanyolország 1 éves, Franciaország pedig 5 éves szerződések mellett döntött. A tejágazati csomag rendelkezései az Egyesült Királyságban arra ösztönözték a termelőket és a feldolgozókat, hogy önkéntes gyakorlati szabályzatról állapodjanak meg, amely a tejágazati csomagban meghatározott szerződésekhez hasonló szerződéseket ír elő, és amely a nyerstejtermelés több mint 85 %-át lefedi. Belgium szintén helyes gyakorlatra vonatkozó szabályzatot fogadott el, amelyet a feldolgozók 98 %-a és a három legfontosabb gazdaszervezet írt alá. Ez különösen a minőséggel kapcsolatos, a mezőgazdasági termelők és a felvásárlók közötti szerződésre vonatkozó felmondási időre, a fenntarthatóságra vonatkozó megállapodásokat és a termelői szervezetek szerepére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Németországban a termelői szervezeteken keresztül letárgyalt szállítmányokhoz gyakran használnak szerződésmintákat, amelyek a jövőben a minőségen, az árparamétereken és az időtartamon kívül a tej mennyiségére vonatkozóan is több részletet tartalmaznak majd. A szerződéseket különösen azok a tagállamok tették kötelezővé, ahol a tejágazatban a termelők és a feldolgozók közötti szerződéses kapcsolatok kooperatív struktúrája kevésbé hangsúlyos. Az 1. diagram áttekintést ad a tehéntejtermelésről a szerződéses megállapodások típusa szerinti lebontásban, megkülönböztetve a mezőgazdasági termelő tagok által a feldolgozást és begyűjtést végző szövetkezetek, illetve a mezőgazdasági termelők által a magánfeldolgozók részére történő és a más konstrukcióban történő szállításokat. Az utóbbiak döntően a magánbegyűjtők vagy kereskedelmi vállalatok részére történő szállításokat foglalják magukban. Az összes tehéntej kb. 64 %-át a mezőgazdasági termelő tagok a feldolgozást és begyűjtést végző szövetkezetük részére szállítják. Franciaország esetében nem lehet megkülönböztetni a feldolgozást és begyűjtést végző szövetkezetek részére történő szállításokat. Németországban a magánfeldolgozók részére történő szállítások elsősorban a termelői szervezeteken vagy a termelői szervezetek társulásain keresztül zajlanak. A 4
jelentések alapján a szerződéses megállapodások megfelelő típusának részesedése az utóbbi években általában véve viszonylag stabil képet mutat. Ugyanakkor számos tagállam (EE, IT, LV, AT, SK) számolt be a magántejbegyűjtőknek történő szállítások növekedéséről, noha abszolút értelemben véve részesedésük viszonylag alacsony.
5
1. diagram:
3.2.
Szerződéses kapcsolatok
TERMELŐI SZERVEZETEK (152. CIKK (3) BEKEZDÉS)
A tagállamok kötelesek elismerni azokat a tejágazati termelőkből álló termelői szervezeteket (tsz-ek), amelyek a termelők kezdeményezésére jöttek létre és meghatározott célokkal működnek, amelyek az alábbiakra vonatkozhatnak: i. a termelés megtervezésének és a kereslethez való hozzáigazításának biztosítása, különösen a minőség és a mennyiség tekintetében; ii. a kínálati oldal koncentrációja és a tagok által előállított termékek forgalomba hozatala; iii. a termelési költségek optimalizálása és a termelői árak stabilizálása. A tagállamok meghatározhatnak egy minimális taglétszámot és/vagy minimális értékesíthető termelési mennyiséget, amelyet a tsz-eknek az elismerésükhöz el kell érniük (lásd a melléklet 3. táblázatát). Valamennyi elismert tsz – egy kizárólag juhtejjel foglalkozó spanyolországi termelői szervezet kivételével – tehéntejjel foglalkozik. Az EU tejágazatában működő összesen 228 tsz közül több – elsősorban Németországban és Olaszországban – már a tejágazati csomag hatálybalépése előtt is létezett. Ugyanakkor 2013-ban az elismerések száma növekedett (BE +1; CZ + 8; DE + 18; ES + 3, FR + 27). Németországban egy termelői szervezetek alkotta társulás elismerésére került sor 2013-ban, ami összességében kettő elismert társulást eredményezett. Számos tagállamban az elismerésre vonatkozó nemzeti jogszabályok csak nemrég léptek hatályba. A minimális követelmények viszonylag nagy változatossága miatt nehéz összhangba hozni azon törekvést, hogy olyan nagyméretű tsz-ek jöjjenek létre, amelyek képesek erősíteni a 6
termelők tárgyalási pozícióját, illetve annak ösztönzését, hogy a tsz-ek reális küszöbértékek meghatározásával jöjjenek létre. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a második fázisban a tsz-ek termelői szervezetek társulását hozhatják létre, amely ugyanúgy folytathat kollektív tárgyalást, mint egy tsz, de nagyobb léptékben. Arra lehet következtetni, hogy az utóbbi év viszonylag kedvező piaci folyamatai (lásd a 2. pontot) nem ösztönözték a mezőgazdasági termelőket a tsz-ekbe tömörülésre. Az „Elemzés a tejágazat jövőbeni fejlődéséről”6 című jelentésben a szakértők többek között azt javasolták, hogy erősíteni kell a tsz-ek szerepét, elsősorban annak biztosítása révén, hogy kellően nagy méretűek legyenek és ezáltal megfelelő tárgyalási pozícióval rendelkezzenek. A megreformált KAP7 értelmében az elismert tsz-ekre és társulásaikra (valamint szakmaközi szervezetekre) vonatkozó egyes szabályok tagsági viszonnyal nem rendelkezőkre történő kiterjesztésének lehetősége és a tagsági viszonnyal nem rendelkezők által fizetendő kötelező hozzájárulás most a tejágazatban működő szervezetekre is vonatkozik, és remélhetőleg ösztönzőleg hat a képviseleti szervezetek létrehozására. A mezőgazdasági termelőket tsz-ekbe tömörülésre ösztönző további intézkedéseket lásd a 3.8. pontban. 3.3.
KOLLEKTÍV TÁRGYALÁSOK (149. CIKK)
A mezőgazdasági termelők a tejtermelők tárgyalási pozíciójának megerősítése érdekében termelői szervezetekbe (tsz) tömörülhetnek, amelyek közösen tárgyalhatnak a szerződéses feltételekről, többek között a nyers tej áráról. A tsz által folytatott tárgyalások által érintett tej mennyiségét egyértelműen meghatározott határértékek korlátozzák (azaz mennyisége nem haladhajta meg az uniós termelés 3,5 %-át, az adott tagállam teljes nemzeti termelésének 33 %-át). A tejágazati csomag keretében folytatott közös tárgyalásoknak nem lehet témája a mezőgazdasági termelő tagok által a feldolgozást végző szövetkezeteik részére végzett szállítás, míg a begyűjtést végző szövetkezetek olyan tsz-eket hozhatnak létre, amelyek kollektív tárgyalásokat folytathatnak a feldolgozókkal. 2013-ban négy tagállam számolt be arról, hogy e rendelkezés értelmében folytatott kollektív tárgyalásokat és kötött szerződést nyers tej szállításáról. 2. táblázat: A tehéntej kollektív tárgyalások keretében egyeztetett és megkötött szerződések alapján leszállított tényleges mennyisége 2013-ban Tagállam
Nyers tehéntej mennyisége 1000
A szállítmányok hozzávetőleges
6
Az Ernst & Young által az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága részére készített külső tanulmány. Lásd: http://ec.europa.eu/agriculture/events/dairy-conference-2013_en.htm
7
Az 1308/2013/EU rendelet 164. és 165. cikke
7
tonnában
részesedése
445
18 %
11 158
33 %
Spanyolország
255
4%
Franciaország
2 689
11 %
Cseh Köztársaság Németország
Németországban két tsz-társulás és 143 tsz fedi le a nem szövetkezeti tag feldolgozóknak történő tejszállítások csaknem egészét. Franciaországban az elismert tsz-ek által évente értékesíthető mennyiség csaknem 90 %-áról kollektív tárgyaláson egyeztettek, míg Spanyolországban az elismert tsz-ek által értékesíthető mennyiség 16 %-a esetében került sor kollektív tárgyalásra. Ezenkívül Spanyolország 2013-ban az 571 000 tonna termeléséhez viszonyítva 68 000 tonna juhtej szállításáról számolt be. Mivel a mezőgazdasági termelő tagok a tejágazati csomag keretében nem folytathatnak tárgyalásokat a feldolgozást végző szövetkezeknek történő szállításokról, további lehetőség van kollektív tárgyalások folytatására, Németország és a feldolgozást végző szövetkezetek magas arányával rendelkező tagállamok kivételével. 3.4.
AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSSEL VAGY OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSSEL ELLÁTOTT SAJTOK KÍNÁLATÁNAK SZABÁLYOZÁSA (150. CIKK)
Tekintettel az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott sajtok jelentőségére – különösen a kiszolgáltatott vidéki régiók esetében –, továbbá a hozzáadott érték biztosítása és a minőség fenntartása érdekében a tagállamok – termelői szervezetek, szakmaközi szervezetek vagy OEM-/OFJ-csoportosulások kérésére – szabályokat alkalmazhatnak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajtok kínálatának szabályozására. Ez idáig két tagállam fogadott el szabályokat a sajt kínálatának szabályozására. Franciaország 2012. április 1-jétől érvényes intézkedéseket fogadott el a „Comté” sajtra vonatkozóan, 2014. február 27-től érvényes intézkedéseket fogadott el a „Beaufort” sajtra vonatkozóan, Olaszország pedig 2014. február 12-től hatályos szabályokat léptetett életbe az „Asiago” márka kínálatának szabályozására. Mindkét tagállamban további kérelmek vizsgálata vagy kidolgozása van folyamatban. 3.5.
SZAKMAKÖZI SZERVEZETEK (157. CIKK, (3) BEKEZDÉS)
A tejágazatban a szakmaközi szervezetekre vonatkozó különleges szabályok lehetővé teszik a tejtermék-ellátási lánc szereplői közötti párbeszédet és számos olyan tevékenység folytatását, amelyek bizonyos feltételek fennállása esetén részben mentesülhetnek a versenyszabályok alkalmazása alól (210. cikk). E közös tevékenységek közé tartozik többek között a termelés és a piac ismeretének és átláthatóságának növelése, a promóció, a kutatás, az innováció, valamint a minőség javítása. A szakmaközi szervezeteknek a nyerstejtermelők képviselőit és az ellátási lánc feldolgozó vagy kereskedelmi szakasza közül (ideértve a forgalmazást is) legalább egynek vagy többnek a képviselőit is magukban kell foglalniuk. A tejágazatban szakmaközi szervezetek elismerésére Spanyolországban (egy tehéntej, egy juhtej és egy kecsketej szakmaközi szervezet), Franciaországban (egy tehéntej, egy kecsketej 8
és kettő juhtej szakmaközi szervezet), Magyarországon (tehéntej szakmaközi szervezet) és Portugáliában került sor. Általában nemzeti szinten működnek, a juhtejjel foglalkozó két franciaországi szakmaközi szervezet kivételével, amelyek regionális szintűek. A szakmaközi szervezetek mindegyike kiterjed a termelésre és a feldolgozásra, míg a kereskedelem egyedül a magyarországi szervezet esetében kap szerepet. Az egyik francia szakmaközi szervezet meghatározott piaci információk és gazdasági mutatók terjesztésére vonatkozó gyakorlatának elfogadására az 1234/2007/EU rendelet 177a cikkével8 összhangban került sor. 3.6.
A TEJSZÁLLÍTÁSOKRA VONATKOZÓ KÖTELEZŐ BEJELENTÉSEK (151. CIKK)
A piaci fejleményeknek a tejkvótarendszer eltörlése utáni figyelemmel kísérése és az átláthatóság érdekében ez a rendelkezés biztosítja, hogy megfelelő időben álljon rendelkezésre információ a szállított tej mennyiségéről. 2015. április 1-jétől érvényes. A végrehajtási szabályok kidolgozása folyamatban van. 3.7.
A TEJÁGAZATI CSOMAG HATÁSA A TEJTERMELŐKRE ÉS A TEJTERMELÉSRE A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ RÉGIÓKBAN
Mivel a tejtermeléssel kapcsolatban a „hátrányos helyzetű régióknak” nincs általánosan elfogadott meghatározása, a tagállamokat kérdezték meg arról, hogy ebben az összefüggésben milyen kritériumokat alkalmaznak. A tagállamok leginkább a hegyvidéki területeket értik alattuk, valamint olyan kedvezőtlen helyzetű, egyedi hátrányokkal rendelkező területeket, amelyeket az elnéptelenedés veszélye fenyeget, általánosságban kedvezőtlen adottságú területek (KAT) vagy legkülső régiók (pl. az Azori-szigetek). Egyes tagállamok a hátrányos helyzet különböző fokozatait különböztetik meg, és/vagy további egyedi kritériumokat is alkalmaznak, pl. távoli fekvés, szigetjelleg, töredezett szerkezet, talaj, éghajlat, alacsony tejhozam, magas termelési költségek stb., amelyek leginkább a nemzeti vidékfejlesztési programjaikban vannak meghatározva. Egyes tagállamok arról számolnak be, hogy nem rendelkeznek a problémával kapcsolatban adatokkal (BG, LT, LU, HU, MT, SK). A „hátrányos helyzetű területek” meglehetősen heterogén fogalommeghatározásai alapján a következő adatok és trendek figyelhetők meg: 2. diagram:
8
Tejtermelés a hátrányos helyzetű régiókban
Jelenleg az 1308/2013/EU rendelet 210. cikke
9
A hátrányos helyzetű régiókban folytatott tehéntejtermelés aránya (%)
100% 90% 80% 70%
LV FI MT PT AT DE ES CZ SI
0%
0%
0,4%
3%
12%
14%
15%
1,0%
0%
17%
10%
18%
23%
20%
22%
38%
60%
61%
64%
66%
96%
100%
70%
30%
88%
40%
100%
50%
100%
60%
EL RO UK IT BE FR IE SE PL HR DK EE NL *CY * * : nincs hátrányos helyzetű régió
E hátrányos helyzetű régiókban is megfigyelhető az az összes tagállamra jellemző általános tendencia, miszerint az elmúlt években a tejtermelők száma csökkent, bár Lengyelországban a visszaesés mértéke nagyobb, mint a nem hátrányos helyzetű régiókban. Másrészt Franciaország, Ausztria és Szlovénia hegyvidéki területein a visszaesés kevésbé erőteljes, mint más régiókban, ugyanakkor a tejágazatban a közvetlen kifizetések 2006. évi bevezetése óta Spanyolország a tejtermelők számának lassúbb mértékű csökkenéséről számol be. Észtország, Görögország és Lengyelország hátrányos helyzetű régióiban a tejtermelés volumene csökken, míg Németországban, Írországban, Lettországban és Ausztriában nő. Spanyolország jelentős termelésnövekedésről számolt be, főleg az alacsony népességű régiókban (amelyek az ország teljes volumenének csaknem 40 %-át adják). A hátrányos helyzetű régiókban a szerződéses megállapodásokról, amennyire adatok állnak rendelkezésre, a 3.1. pontban ismertetettekhez többé-kevésbé hasonlók mondhatók el, de Belgiumban, Írországban, Olaszországban, Lengyelországban, Svédországban és Franciaországban magasabb a feldolgozást végző szövetkezetek részére történő szállítások aránya. Kevés adat áll rendelkezésre a hátrányos helyzetű régiókban működő tsz-ekről; egyedül Franciaország számolt be arról, hogy a 36 tsz közül 14 részben ezekben a régiókban is működik, de ezekből a régiókból nem érkeztek értesítések a 149. cikk alapján folytatott kollektív tárgyalásokról. A tagállamok nem számoltak be arról, hogy a tejágazati csomagnak jelentős hatása lett volna az ágazatra a hátrányos helyzetű régiókban, valószínűleg azért, mert a rendelkezések csak mostanában kerültek bevezetésre, és a tényleges alkalmazásuk időtartama meglehetősen rövid volt. Ezen kívül a legtöbb tagállam nem tudott részletes adatot szolgáltatni a kérdéssel kapcsolatban. 10
Az elemzés azt mutatja, hogy a tejágazat helyzete és fejlődése a hátrányos helyzetű régiókban és a tagállamok egymás közötti viszonylatában eléggé heterogén, és célzott megközelítést igényelne. Hasonló következtetésekre jutott az Európai Parlament a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és legkülső régiókban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló 2013. december 11-i állásfoglalásában9. A megreformált KAP meglévő és új intézkedései célzott megközelítést biztosítanak. A tagállamok vidékfejlesztési programjaik10 keretében stratégiai megközelítést alkalmazhatnak a tejágazat konkrét igényeinek megoldására, és testre szabott tematikus alprogramokat dolgozhatnak ki, pl. a tejtermelés szerkezetátalakítására, ha a szektor a vidéki térség vagy a hegyvidéki terület fejlődésére jelentős hatást gyakorol. Ezenkívül a természeti és egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek támogatása ellentételezést biztosít a többletköltségek és az elmaradt bevétel tekintetében azokon a területeken, ahol a mezőgazdasági termelés természeti hátrányokkal küzd. Erre természetesen a tejtermelők is jogosultak lehetnek, ha hátrányos régióban működnek. Ezek a kifizetések különösen fontosak a mezőgazdasági területek elnéptelenedésének megakadályozása érdekében. Az új vidékfejlesztési rendelet magasabb felső értékhatárt szab meg a hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek számára juttatott kifizetések terén, amelyek összege a hegyvidéki területek esetében hektáronként 250–450 EUR, más területeken hektáronként 150–250 EUR között változik. Például a közvetlen kifizetésekről szóló rendelet értelmében11 a tagállamok termeléstől függő önkéntes támogatást nyújthatnak a tejtermelőknek nemzeti keretösszegük meghatározott mértékéig és amennyiben a jelenlegi termelési szint fenntartásához ösztönző létrehozására van szükség. A támogatás olyan ágazatokra és régiókra irányul, ahol egyes gazdaságtípusok vagy agrárágazatok, amelyek gazdasági, társadalmi vagy környezeti okokból különösen fontosak, nehézségekkel küzdenek. Ezenkívül a tagállamok a természeti hátrányokkal rendelkező területek részére legfeljebb a nemzeti keretösszeg 5 %-a erejéig kifizetést nyújthatnak. Az EU legkülső régióinak szóló POSEI12 („Programme d'Options Spécifiques à l'Éloignement et l’Insularité”, azaz a távoli fekvéssel és a szigetjelleggel összefüggő támogatási program) úgy került kialakításra, hogy figyelembe vegye e régiók földrajzi és gazdasági hátrányait, mint például a távoli fekvést, a szigetjelleget, a kis méretet, a kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyokat és a néhány terméktől való gazdasági függést. Érdemes megemlíteni, hogy 2010 és 2013 között 14 tagállam nyújtott a tejágazatnak egyedi támogatást a 73/2009/EK rendelet 68. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, összesen kb. 1 milliárd EUR összegben. 9
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-20130577+0+DOC+XML+V0//EN&language=EN 10
1305/2013/EU rendelet; HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
11
1307/2013/EU rendelet; HL L 347., 2013.12.20., 608. o.
12
228/2013/EU rendelet; HL L 78., 2013.3.20., 23. o.
11
3.8.
A
TERMELŐKET KÖZÖS TERMELÉSI MEGÁLLAPODÁSOK MEGKÖTÉSÉRE ÖSZTÖNZŐ LEHETSÉGES INTÉZKEDÉSEK
A kérdőívre válaszolva (lásd a 3. pontot) számos tagállam javasol pénzügyi támogatást elsősorban a termelői szervezeteknek (példakánt említve a zöldség- és gyümölcságazatot), amely megfelelő ösztönzőt jelenthet a mezőgazdasági termelőknek arra, hogy közös termelési megállapodásokat kössenek. Más javaslatok szerint növelni kellene a tsz-ek lehetőségét arra, hogy a nyerstejszállítással kapcsolatos kollektív tárgyalásokon kívül más szerepet is kapjanak, pl. a piaci szabályozás vagy a takarmánybeszállítókkal vagy szarvasmarha-hizlalókkal folytatott közös tárgyalások során. Ezenkívül a tsz-tagság előnyeit ismertető információs kampányokra és a sikeres példák bemutatására vonatkozó javaslatok is születtek. Más tagállamok a tejágazat jól működő szövetkezeti struktúrájára utalva nem látták szükségét az ilyen ösztönzők bevezetésének. Ebben az összefüggésben a megreformált vidékfejlesztési politika elsősorban az alábbi lehetőségeket kínálja:
4.
•
2014–2020 között a termelői csoportok létrehozására nyújtott támogatást kiterjesztik a termelői szervezetekre.
•
Az együttműködéssel kapcsolatos új intézkedés (amely a termelői csoportok, szövetkezetek és szakmaközi szervezetek számára áll rendelkezésre) lehetőséget ad pl. az új termékek és gyakorlatok, rövid ellátási láncok és helyi piacok kifejlesztésének támogatására, valamint a kis gazdasági szereplők által a közös munkafolyamatok megszervezése, illetve az eszközök és a források megosztása terén folytatott együttműködés előmozdítására. A kollektív beruházások a beruházási intézkedések keretében nyújtott támogatással együtt magasabb támogatási mértékben részesülhetnek (a lehetséges növekedés mértéke 20 százalékpont).
•
A mezőgazdasági termelők csoportjai ezenkívül egy sor vidékfejlesztési intézkedés előnyeit élvezhetik, ilyen például a beruházási támogatás, a minőségrendszerekhez való csatlakozás, a tájékoztatási és promóciós tevékenységek, az agrárkörnyezetvédelmi és az éghajlattal kapcsolatos intézkedések stb. VÉGSŐ MEGJEGYZÉSEK
Jelenleg az EU tejpiaci helyzete kedvező, a középtávú kilátások jók, bár szélsőséges áringadozásra valószínűleg többször kerül majd sor. A tejágazati csomag rendelkezései átültetésre kerültek a nemzeti jogszabályokba. 12 tagállam írt elő a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók közötti kötelező szerződéseket. Két másik tagállamban a tejágazati csomag hatására a mezőgazdasági termelők és a feldolgozó szervezetek a helyes gyakorlatra vonatkozó szabályzatokat fogadtak el. Csaknem az összes tagállam nemzeti kritériumokat határozott meg a termelői szervezetek (tsz-ek) elismerésére vonatkozóan, noha egyes tagállamok ezt csak nemrégiben tették meg. 6 tagállamban összesen 228 tsz részesült elismerésben 2013 végére, ezek közül sok létezett már a tejágazati csomag hatálybalépése előtt. Az (új) tsz-ek létrehozásához időre és természetesen maguktól a mezőgazdasági termelőktől eredő kezdeményezőkészségre van szükség. Az 12
utóbbi évek kedvező piaci folyamatai és kilátásai valószínűleg nem ösztönözték a mezőgazdasági termelők tsz-ekbe tömörülését. Ezzel összefüggésben a megreformált vidékfejlesztési politika a termelőket közös termelési megállapodások megkötésére ösztönző intézkedéseket fogalmazott meg (támogatás a tsz-ek létrehozására, újabb együttműködéssel kapcsolatos intézkedések és a mezőgazdasági termelők csoportjainak egy sor vidékfejlesztési intézkedésre való jogosultsága). Ezenkívül a tsz-ekre vonatkozó egyes szabályok tagsági viszonnyal nem rendelkezőkre történő kiterjesztésének lehetősége és a tagsági viszonnyal nem rendelkezők által fizetendő kötelező hozzájárulás ösztönzőleg hathat a nagyméretű tsz-ek létrehozására. Elismert tsz-ek négy tagállamban folytattak a tejágazati csomag keretében kollektív tárgyalásokat. E tárgyalások eredményeképpen az adott tagállamban végzett összes szállítás 4–33 %-át kitevő tényleges szállítások történtek 2013-ban. Ez idáig két tagállam vezetett be eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott sajt kínálatára vonatkozó szabályokat három sajt esetében. Ezenkívül további kezdeményezések bejelentésére került sor. A szabályok kiterjesztésére és a pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó, fent említett lehetőségek a szakmaközi szervezetekre is érvényesek, és ösztönözhetik ezek létrehozását. Ez idáig négy tagállamban ismertek el szakmaközi szervezeteket. Még túl korai lenne azt állítani, hogy a tejágazati csomag jelentős hatással lett volna a tejágazatra a hátrányos helyzetű régiókban. A rendelkezésre álló adatok és a tagállamok által a „hátrányos helyzetű régiók” azonosítására használt sokféle kritérium alapján megállapítható, hogy a tejtermelés trendje e régiókban jelentősen eltérő az egyes tagállamokban, illetve ugyanazon tagállam régióiban is. Ugyanakkor számos tagállam arról számolt be, hogy a hátrányos helyzetű régiókban a feldolgozást végző szövetkezeteknek történő szállítások részesedése más régiókhoz viszonyítva magasabb. A hátrányos helyzetű régiókban működő tsz-ek tevékenységéről nem sikerült konkrét adatokat kapni. Az „Uniós tejágazat: fejlődés 2015 után” címmel 2013. szeptember 24-én Brüsszelben megtartott konferencián megszületett az Európai Tejpiaci Megfigyelőközpont (European Milk Market Observatory) ötlete, és a Bizottság szolgálatai jelenleg annak megvalósításán dolgoznak. A Megfigyelőközpont olyan eszközt jelent az Európai Bizottságon belül, amely a termelők, a feldolgozók, a kereskedelem és a kiskereskedelem, valamint független szakértők bevonásával felel a piaci adatok terjesztéséért és a rövid távú tejpiaci elemzés elkészítéséért, és arra törekszik, hogy részletes és időszerű információk révén megoldást találjon az átláthatóság iránti egyre növekvő igényre. Az érdekelt felek szakértelmük és piaci ismereteik révén az adatgyűjtés és piacelemzés kvantitatív módszerét kvalitatív megközelítéssel gazdagítják. A végső cél az, hogy a gazdasági szereplők kezébe kvantitatív és kvalitatív eszköz kerüljön piacismeretük növelése és üzleti döntéseik támogatása érdekében. A Megfigyelőközpont arra is képes lesz, hogy ha a piaci helyzet úgy kívánja, korai előrejelzést küldjön a bizottsági szolgálatok számára. Az új (2014–2020-as) KAP keretében a tejágazat olyan biztonsági hálóval (intervenció keretében történő felvásárlás a vaj és a sovány tejpor esetében, magántárolási támogatás a vajra, a sovány tejporra és az OEM/OFJ sajtokra), valamint a Bizottság számára biztosított 13
olyan szabályozási kerettel rendelkezik, amely rendkívüli körülmények esetén lehetővé teszi a reakciót (pl. az intervenciós felvásárlásra rendelkezésre álló idő kiterjesztése, magántárolási támogatás más tejtermékekre, export-visszatérítések, a versenyszabályoktól való időszakos eltérés engedélyezése az elismert szervezetek bizonyos intézkedések meghozatalára vonatkozó megállapodásai és döntései tekintetében, kivételes esetben anticiklikus kifizetések). Ezenkívül a tejtermelők a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési programok előnyeit is élvezik, amelyek keretében a tagállamoknak tág mozgásterük van arra, hogy kifejezetten a tejágazatot megcélzó intézkedéseket hozzanak. Jelenleg a világ tejpiacain a kilátások továbbra is jórészt kedvezőek. Ugyanakkor még nem sikerült minden kételyt eloszlatni azzal kapcsolatban, hogy az EU szabályozási kerete képes lesz-e megbirkózni a szélsőséges piaci ingadozásokkal vagy a kvótarendszer eltörlése utáni válsághelyzettel, különös tekintettel a tejtermelés kiegyensúlyozott fejlődésének Unió-szerte történő biztosítására és a legjelentősebb termelőterületeken esetlegesen bekövetkező túlzott mértékű koncentráció elkerülésére. A Tejpiaci Megfigyelőközpont létrehozása hozzájárul ahhoz, hogy a Bizottság nyomon tudja követni a piaci fejleményeket és proaktív módon „biztonsági hálóként” szolgáló intézkedéseket hozhasson. Számos javaslat született arra nézve, hogy hogyan lehetne továbbhaladni és a meglévő eszköztárat megerősíteni. Ötletek merültek fel többek között arra vonatkozóan, hogy miként lehetne az EU-t ellátni azokkal az eszközökkel, amelyek biztosítják, hogy válsághelyzetekben is életképes maradjon a tejtermelés, hogy jobban lehessen kezelni a tejtermelésre gyakorolt káros hatásokat a hátrányos helyzetű régiókban, és ki lehessen küszöbölni a termelés olyan mértékű felfutását, amely jelentősen befolyásolhatja a hosszú távú piaci stabilitást. Ugyanakkor kérdések merültek fel a tekintetben is, hogy hogyan lehetne a piaci szereplőket felelőssé tenni azon döntéseikért, amelyek a fejlesztési lehetőségek kiaknázására és a válságmegoldásra irányulnak. A Bizottság folytatja az eszmecseréket annak érdekében, hogy megoldást lehessen találni a felmerült kérdésekre. Törekedni fog különösen a válsághelyzetek megbízhatóbb előrejelzését lehetővé tevő, valamint a válsághelyzetek és piaci ingadozások eredményesebb kezelésére szolgáló további eszközök szükségességének és alkalmazási körének feltárására. Emellett további elemzések segítségével hatékonyabb módokat kell találni a tejágazat támogatására, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a harminc éven át fennálló tejkvótarendszer megszüntetését követően Unió-szerte javuljon a tejkínálat versenyképessége és fenntarthatósága. A már hatályban lévő jogi aktusokkal kapcsolatos és az újabbak szükségességéről szóló vitára haladéktalanul sor kerül, még azt megelőzően, hogy a Bizottság elkészítené a tejágazati csomag alkalmazásáról és a piaci fejleményekről szóló következő, 2018-ban esedékes jelentését.
14
