A biogázok elterjedése előtt álló akadályok és korlátok Magyarországon 2011-ben Dr. Csete Jenő ny. egyetemi docens
Dr. Szunyog István egyetemi adjunktus
Miskolci Egyetem Kőolaj és Földgáz Intézet Előzmények Az új magyar energiapolitika fontos alapdokumentuma a „Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv” (a továbbiakban: Nemzeti Cselekvési Terv, NCsT), amelyet a magyar kormány 2010. december 22-i ülésén megtárgyalta, és jóváhagyta. A Nemzeti Cselekvési Terv a különböző megújuló energiafajtákra 2020-ig a következő előrejelzést adja:
A biogáz, és a közszolgáltatású földgáz energiatartalmával egyenértékűre előkészített („upgraded”) biogáz, azaz a biometán (más névvel bioföldgáz, illetve gyakran használt közös néven: „zöldgáz”) az ábrán látható 7 megújuló energiaforrás között mennyiségileg csak a 6. helyet foglalja el, de jelentősége a vidékfejlesztési és környezetvédelmi járulékos hozadékok miatt ennél lényegesen nagyobb. Jelen publikáció szerzői tanulmányozták az NCsT biogázra vonatkozó részeit, összevetették az NCsT-ben leírtakat szakmai ismereteikkel, és ezek után megkísérelték mélyebben feltárni a teljes biogáz vertikum összefüggéseit, a „biogáz-lánc” pénzügyi és szabályozási vonatkozásait a termeléstől a felhasználásig, meghatározni a különböző biogáz források sajátosságait, karakteresen szétválasztani a biogáz és a biometán problémáját, és végül téziseket fogalmaztak meg a biogáz hazai elterjedésének korlátairól és akadályairól.
1
A cikk az NCsT-ben megfogalmazott célhoz (NCsT 11. oldal) kíván hozzájárulni: „… az NCsT törekszik mind teljesebb képet adni azokról az intézkedésekről, amelyekkel a Kormány a célok elérését ösztönözni, míg a meglévő problémákat, akadályozó tényezőket (pl. bürokratikus akadályok lebontása, jogszabályi anomáliák, finanszírozási nehézségek, stb.) felszámolni szándékozik.” A cikk megírásához sokban hozzájárult a 2009-ben zárult REDUBAR elnevezésű EU projekt (EIE/06/221/SI.442663), melyben a szerzők feladata volt a lehetséges adminisztratív okok feltárása, elemzése. A konzorcium magyar tagjai a Miskolci Egyetem Gázmérnöki Intézeti Tanszéke és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesült voltak. Ezen tapasztalatok kerültek kiegészítésre és felülvizsgálatra a már említett NCsT alapján a 2011. évi állapotra vonatkozóan. 1. A fogalmak tisztázása a biogáz elterjedése előtt álló korlátok és akadályok meghatározásához A biogázzal foglalkozó szakemberek számára nyilvánvaló a különbség a termelt és tisztított, illetve energetikai célból különböző mértékben „feljavított” biogázok között, mégis azt tapasztaljuk, hogy a fogalmak egyértelműsége, vagy a fogalmak nem átgondolt, pontatlan használata (különösen élőbeszédben) sok félreértést, vitára, ellentmondásra késztető helyzetet eredményez. Ezek csökkentése céljából a következőkben megfogalmazunk néhány alaptételt. „Biogáz” kifejezés használatos minden, szerves anyagból különböző eljárásokkal előállított, éghető gázra. Az NCsT 7. sz. táblázata (170. oldal) szerint középtávon (7…15 év) 5,6.106 t/év reálisan begyűjthető, célirányosan termelt energianövénnyel lehet számolni, amely 74,16 PJ/év energiatartalmat képvisel, és ebből 6,18 GWh/év villamos energia állítható elő. A 8. sz. táblázat, amely a 2020-ra becsült biomassza-mixet mutatja be (171. oldal), 1914.103 t/év energianövény-volument prognosztizál, azaz a két táblázat adata különbözik egymástól. Azt is hozzá kell tenni, hogy az energianövények az NCsT-ben a biomassza részét képezik, és nincs szó arról, hogy részben vagy egészben biogáz fejlesztéshez használnák fel a termelvényt. Elgondolkoztató az is, hogy a 169. oldalon olvasható kérdésre (Kérjük, részletezze, hogy mekkora a nem használt szántóföldi terület nagysága.), a válasz így kezdődik: „A kért információ sem az ingatlan nyilvántartás, sem a földhasználati nyilvántartás alapján nem áll rendelkezésre, …” A jelenleg látható tendenciák alapján úgy gondoljuk, hogy 2020-ig, az NCsT időbeni határáig ipari méretű biogáz-alapanyag célú energianövény-termelés nem lesz Magyarországon, az elsődleges mezőgazdasági termékeknek pedig, lesz piaca belföldön és külföldön (még ha esetleg az export termékeink egy részét energetikai célra használják fel határainkon kívül). A biogáz alapanyag szerinti osztályozása mellett, illetve azon túl lényeges különbségek vannak azon folyamatok céljai között, melyek során biogáz képződik, vagy biogázt termelnek. A kommunális szennyvíz, mint biogáz forrás csak lehetőség, a tevékenység fő célja a kommunális szennyvizek megtisztítása, ártalmatlanítása, a természetbe való valamilyen formában történő visszaforgatása. A tevékenység tehát környezetvédelmi célú 2
alaptevékenység, és az alapanyagból, a szennyvízből keletkező biogáz kihozatal fokozása és energetikai hasznosítása csak másodlagos célja lehet a technológiának. A keletkező biogázokat jellemzően a technológiák energiaigényének csökkentésére használják, értékesíthető energia nincs vagy csak igen csekély. Ugyanígy a szennyvíztisztítás másodlagos hozadéka a kedvező tulajdonságokkal bíró száraziszap, mint értékesíthető termék. Jellemző még, hogy a szennyvíztelepeken termelt biogáz („sewage gas”) alapanyagának utánpótlása folyamatos, egy – egy település szennyvízének mennyisége időben viszonylag szűk tartományban változik. Az alapanyag mennyiségének növelésére, és ezen keresztül a biogáz termelés fokozására normál üzemvitel mellett nincs lehetőség. A kinyerhető biogáz mennyiségének számottevő növelésére csak a szennyvíztelep kapacitásának bővítése esetén kerülhet sor. Meg kell még jegyezni, hogy az alapanyag „minőségére” a biogáz kihozatal szempontjából egy viszonylagos állandóság jellemző. Egy – egy szennyvíztelepnél tehát a telep mérete és a technológia jellemzők meghatározzák a biogáz termelés maximális értékét. Idézet az NCsT-ből (181. oldal): „2006-ban 261 445 tonna (szárazanyag tartalom) szennyvíziszap keletkezett. A szennyvíziszap mennyisége 2015-ben mintegy 499 048 tonna lesz, 2020-ra vonatkozóan reális prognózis nem adható.” Ipari szennyvizek esetében hasonló a helyzet, és az élelmiszeriparból származó szerves hulladékok megsemmisítése vagy semlegesítése szintén az élhető környezet fenntartása érdekében előírt kötelezettsége az élelmiszeripari vállalkozásoknak, azaz a cél szintén a környezet védelme. Az ipari szennyvíz mennyisége – mint biogáz alapanyag – az ipari termelés volumenétől függ, az ipari szennyvíz minősége egy – egy tisztító, hulladékfeldolgozó telepen az alkalmazott technológiával összefüggően viszonylag stabil. Idézet az NCsT-ből (181. oldal):
„… az ipari hulladék biológiailag lebontható részéből előállított biogáz tekintetében nincs információnk.” A szilárd kommunális hulladék mennyisége – szakirodalmi adatok és a tapasztalatok szerint is – időben növekvő tendenciát mutat. A keletkezett hulladék „energiatartalma” a mennyiségen kívül a szilárd hulladék minőségével is természetesen összefügg. A hulladék összetétel egy – egy hulladékgyűjtő területen időben változó, a változás iránya (ezen belül a szilárd hulladék szervesanyag tartalma) nem vagy nehezen becsülhető. Az közismert, hogy a lerakott szilárd hulladékból kinyerhető biogáz mennyisége az első periódusban intenzíven emelkedik, majd az idő függvényében megközelítően egy exponenciális görbe mentén csökken. Intenzív biogáz képződésre a hulladéklerakó telep biogáz termelődési életciklusának kb. 1/3-ad részében lehet számolni. A lassan növekvő mennyiségű, változó minőségű szilárd hulladékból termelt biogáz (gyakran használt kifejezéssel: depóniagáz) mennyisége tehát bizonyos határértékek között meghatározott, legfeljebb a gázkihozatal fokozására lehet új technológiákat kifejleszteni és alkalmazni. A biogázok elterjesztésével kapcsolatban az igazi kérdés itt is az, hogy van-e egyáltalán biogáz gyűjtő rendszer kiépítve a hulladéklerakó telepen, és ha nincs, akkor milyen ráfordítással és milyen eredményességgel lehet installálni a biogáz rendszert egy adott telephelyen. Jelenleg hulladéklerakó telepet csak biogáz gyűjtő rendszer kiépítésével lehet telepíteni Magyarországon. Idézet az NCsT-ből (180. oldal): „A települési szilárd hulladék biológiailag lebontható része 2006-ban 1 827 868 tonna, a hulladéklerakó gáz (metán) mennyisége 140 821 tonna volt. Települési szilárd hulladékot 2006-ban nem importáltunk, nem exportáltunk.
3
Települési szilárd hulladékot energetikailag a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű hasznosít, 2007-ben az eltüzelt hulladék energia tartalma 3 310 385 GJ volt, az energia hatékonyság 0,63 százalék. Az elégetett hulladék mintegy 38,8 százaléka biológiailag lebontható. A települési szilárd hulladékból 2015-ben mintegy 2100 tonna lesz a biológiailag lebontható rész, ez a mennyiség 2020-ra nagyságrendileg nem változik. Ismereteink szerint a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű teljesítménye az elkövetkező években nem változik, ezen mennyiségben növekedést a cementgyári égetés okozhat.” Az idézet első bekezdésében a települési hulladék biológiailag lebontható részére vonatkozóan 2006-ban 1,8 millió tonna, 2015-ben 2100 tonna szerepel. Mivel a keletkező háztartási hulladékok mennyisége évről évre növekedik (és ez a tendencia nem valószínű, hogy az elkövetkező években megfordul), a szerzők feltételezik, hogy a 2100 tonna elírás, és annak értéke 2,1 millió tonna valójában. A jelenlegi helyzetet az NCsT 181. oldalán leírtak mutatják be: „Magyarországon a 2008-ban képződött hulladék mennyiségének mintegy 30%-a került hasznosításra, amelyből 3,4%-ot képviselt az energetikai hasznosítás, a többi hulladék jó része hulladéklerakón került elhelyezésre.” Alapvetően más a helyzet az „agrár” biogázokkal. Ezen a területen a fő gazdasági cél természetesen a mezőgazdasági és erdészeti termelőtevékenység. A tevékenység folyamán hulladékok keletkeznek, mennyiségük a termelőtevékenység volumenével és intenzitásával arányos. A mezőgazdasági főtermékek hulladéka és az erdészeti főtermékek hulladéka biomasszát képez. A biomassza általában nem minősül környezetszennyező anyagnak, a biomassza megsemmisítése a környezet védelmében nem kötelező. A hulladékokból származó biomassza szervesanyag, idővel természetes bomlás útján átalakul, megsemmisül, visszakerül a természetes körforgásba. A természetes folyamatba való beavatkozás, a biomasszával való foglalkozás, mint a mezőgazdasági és erdészeti fő tevékenységhez kapcsolható melléktevékenység, a „hulladékgazdálkodás” kifejezéssel írható le. A hulladékgazdálkodás egyik lehetséges célja a hulladékok (esetünkben a biomassza) energetikai hasznosítása. A biomassza energetikai hasznosítása esetén a kérdés úgy fogalmazható meg, hogy a biomassza energiatartalmát milyen eljárás során szabadítsák fel, és hasznosítsák? A biogáz elterjesztéséhez a mezőgazdasági és erdészeti hulladékokból származó biomassza minél nagyobb hányadát kell biogáz alapanyagként hasznosítani. Hogy ez a mai felhasználáshoz képest növekedjen, ahhoz valóban korlátokat kell eltávolítani, akadályokat kell csökkenteni, megszüntetni a biomassza hasznosítás területén. Az állattenyésztési tevékenységből származó potenciális biogáz alapanyag – természetes körülmények között - szintén lebomlik, energiatartalma nem hasznosul. A helyileg koncentráltan keletkező állati ürülék a keletkezés helyszínén a környezetet jelentősen terhelő anyag, melynek viszonylag gyors semlegesítése kívánatos. A semlegesítés egyik szinergikus útja a biogáz termelés. A biogáz termeléshez szükséges alapanyag az állattartó telep méretével, az állatok fajtájával és számával meghatározott mennyiség. Az alapanyag mennyiségének növelése az állattartó telep kapacitásának fokozásával lehetséges. Az „agrár” biogázoknak az a karakteres különbözősége a kommunális hulladék alapú biogázokkal szemben, hogy itt az alapanyag mennyisége az eddig tárgyalt „hulladék és melléktermék” kategórián kívül energetikai célra termelt, biogáz alapanyagul szolgáló növényekkel – szinte tetszés szerinti mértékben – növelhető (lenne). A kérdés ez esetben a mezőgazdasági célú és az energetikai célú politikának, fejlesztési koncepcióknak elemzése,
4
összehangolása, megvalósítása.
az
optimális
szcenárióhoz
közeli
alternatívák
kidolgozása
és
Véleményünk szerint a biogáz elterjedése előtt álló korlátok és akadályok számbavételéhez a biogázok fenti, részletezettebb tárgyalása, a problémáknak legalább a biogáz alapanyagok szerinti elkülönítése szükséges. További lényeges kérdésnek tartjuk, hogy fogalmi szinten is különbséget tegyünk a „nyers” biogáz és a biometán között. A „nyers biogáz” alatt bármelyik, korábban tárgyalt alapanyagból keletkezett, illetve termelt kezeletlen biogáz értendő. A nyers biogáz eredeti állapotában gyakorlatilag nem hasznosítható, a legegyszerűbb felhasználási technológiához is a nyers biogázt legalább bizonyos szennyező, káros komponensektől meg kell tisztítani, mint például a vízgőz, vagy a kénhidrogén. A gázelőkészítés energetikai célú eljárás is: a tisztított biogáz inert komponenseinek eltávolításával a biogáz egységnyi térfogatának energiatartalma nagyobb lesz. A feljavított biogáz általában hő- és/vagy áramtermelés célú helyi felhasználásra kerül. Elvi lehetőség van arra, hogy a feljavított minőségű biogázt pontosan meghatározott követelmények mellett földgáz rendszerbe táplálják be, de ez a pont az, ahol a földgáz rendszerek üzemeltetőinek legnagyobb (és érthető) az ellenállása a biogáz injektálással szemben. A keletkezett vagy megtermelt biogáz előkészítésének legmagasabb szintje a biometán (bioföldgáz) előállítása. A biometán minden jellemzőjében azonos valamelyik, közszolgáltatású földgázzal, azaz a földgázzal egyenértékű gázhalmazállapotú energiahordozó. A biometán felhasználásának két potenciális területe: • betáplálás földgázrendszerbe „teljes értékű cseregázként”, • sűrítve, gépjármű üzemanyagként. A biometán földgáz rendszerbe történő betáplálásával szemben vannak, és lehetnek is fenntartások a földgáz rendszer üzemeltetői részéről, azonban ezek a fenntartások és aggályok K+F eredményekkel, kedvező kimenetelű üzemi kísérletekkel és nem utolsó sorban a biogáz betáplálás pontos és korrekt szabályozásával eliminálhatók. A biometán gépjármű üzemanyagként történő felhasználására a hazai politikusok, döntéshozók még nem fordítottak kellő figyelmet, pedig pl. nagyobb városokban a közösségi közlekedés ellátás „zöld üzemanyaggal” még járulékos közéleti – politikai haszonnal is kecsegtet. Meglátásunk szerint a biogáz elterjedése előtti korlátok és akadályok konkretizálásához szükséges, hogy leszögezzük: a tisztított és előkészített biogáz elsősorban helyi hasznosítása célszerű, és a földgáz minőségű biometán az, amelynek a földgáz rendszerbe történő betáplálásával, és/vagy gépjármű üzemanyagként való felhasználásával foglalkozni kell. 2. Tézisek és hipotézisek a biogáz elterjedése előtt álló korlátok és akadályok meghatározásához A biogázok javasolt alapanyagok szerinti és minőség szerinti megkülönböztetése mellett minden fajta biogázra vonatkozóan a következő két tézist fogalmazzuk meg: jelenleg az egységnyi energia ára biogázból előállítva nagyobb, mint fosszilis energiahordozókból nyerhető egységnyi energia ára, versenypiaci körülmények között a magasabb fajlagos költség miatt a gazdaság egy, profitérdekelt szereplője sem foglalkozna a biogázzal.
5
A két állításból levonható következtetés: a biogáz elterjesztéséhez külső beavatkozásra van szükség a versenypiaci folyamatokba pénzügyi, szabályozási és egyéb vonatkozásokban. A versenypiaci folyamatokba való beavatkozás lehet EU szintű, illetve nemzeti – állami szintű. Ugyanez a megközelítés a NCsT-ben is (30. oldal), ahol … „…a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzéseit szolgáló intézkedések négy meghatározó pillér köré csoportosulnak: I. Támogatási intézkedések, programok (hazai finanszírozás, EU-s társfinanszírozás, közvetlen EU-s források stb.) II. Egyéb (piaci, költségvetési) pénzügyi ösztönzők (zöldgazdaság-fejlesztés finanszírozása, kutatás-fejlesztés, zöldáram átvételének átalakítása, bioüzemanyag kedvezmények, tarifák, adókérdések stb.) III. Általános szabályozási, átfogó programalkotási ösztönzők (fenntartható energiagazdálkodási törvény, megújuló energia törvény, engedélyezési eljárások egyszerűsítése, térségi energetikai programok kialakítása, épületenergetikai eljárások felülvizsgálata stb.) IV. Társadalmi intézkedések (foglalkoztatás, országos és regionális képzés, társadalmi tudatformálás, energia szakértői hálózat stb.) A piaci folyamatokba történő pénzügyi beavatkozás célja a megújuló és a fosszilis energia (esetünkben a biometán, illetve a földgáz) egységárának kiegyenlítése a biogáz, biometán versenyképessége érdekében. Az energia egységárának kiegyenlítésének két módja lehetséges: a fosszilis energia piaci árának emelése adókkal és/vagy adójellegű terhekkel, a megújuló energia piaci árának csökkentése pénzügyi támogatásokkal. Világjelenség, hogy az energiaárak tendenciaszerűen emelkednek. Abban viszont jelentős különbség van az egyes országok között, hogy az egységnyi energia világpiaci árára mekkora adóterhet, mekkora különböző típusú járadékokat terhelnek, azaz mekkora lesz a fosszilis energiahordozóból származó energia végfelhasználói ára az energiapiacon. Tovább árnyalja a képet, hogy az egységnyi energia beszerzési árára terhelt adó és járulék mértéke politikai kurzusoktól, a hatalmon lévő kormányok energia- és adópolitikájával összefüggésben választási ciklusonként változik, változhat. Azt megállapíthatjuk, hogy a fosszilis energiahordozókból származó egységnyi energia végfelhasználói ára az adó és egyéb terhekkel együtt is alacsonyabb, mint a megújulókból kinyerhető energia fajlagos ára. Csak elvi lehetőség tehát, hogy a megújuló energiafajták piaci pozíciójának erősítése céljából bármely országban az energia árát további terhekkel emeljék. A biogáz (és egyéb megújuló energiafajták) szélesebb körű elterjedéséhez tehát ma csak a másik út járható: a megújuló energia (így a biogáz) piaci árának versenyképessé tétele érdekében különböző típusú és mértékű pénzügyi támogatásokra van szükség az energetika teljes vertikumában a termeléstől a felhasználásig. A különböző pénzügyi támogatási rendszerek kialakításához a teljes folyamat alapos és korrekt szabályozására feltétlenül szükség van. Ezen a ponton egy kitérőt teszünk. A biogáz és más megújuló energiafajták igénybe vételének növelése a végfelhasználóknál történő szabályozással is elérhető. Minden állam számára elvi és a gyakorlatba átvihető lehetőség, hogy kvótákat írjon elő az energiafelhasználók számára. Tárgyunk szempontjából két szabályozási módot emelünk ki: adott végfelhasználói csoportoknak az energiafelhasználásuk minimálisan előírt hányadát megújulókból kell fedezni, az energiafelhasználással összefüggő kibocsátás, az emisszió progresszív bírságolása adott végfelhasználóknál. 6
Magától értetődő, hogy egy végfelhasználói kvótarendszer bevezetése szintén a versenypiaci folyamatokba történő beavatkozás, amelynek belpolitikai és pénzügyi vetülete komoly probléma lehet. Az NCsT ezekről a kérdésekről így beszél (24. oldal): „A megújuló energiaforrások jelenleg csak korlátozottan versenyképesek a fosszilis energiahordozókkal, elsősorban azért mert utóbbiak árába legtöbbször nem épülnek be azok externális költségei. Ezért a megújuló energiaforrások versenyképességének biztosításához állami ösztönzés, finanszírozás szükséges. A megújuló energiaforrások elterjesztésének állami, illetve piaci alapú finanszírozása a következő elemeket tartalmazza: - közvetlen termelési (piaci) támogatás (zöldáram, zöldhő); - beruházási támogatások; - kamattámogatás, zöld finanszírozás (állami pénzintézetek által nyújtott hitelek, refinanszírozott hitelprogramok, garanciavállalás piaci hitelekhez stb.); - közvetett termelési ösztönzés (kedvezményes tarifák, kötelező bekeverési arányok, adókedvezmények); - (tájékoztatási és promóciós tevékenységekhez nyújtott állami támogatás); - (kutatás-fejlesztéshez, képzéshez nyújtott állami támogatás); - (tanácsadói hálózatok kialakításához nyújtott állami támogatás). Visszatérve a versenypiaci folyamatokba való beavatkozáshoz, vizsgáljuk meg a beavatkozás konkrét lehetőségeit a biogáz területén! A pénzügyi beavatkozás két jól definiálható területe a biogáz létesítmények kivitelezése és azok üzemeltetése. Pénzügyi támogatásra van igény új biogáz létesítmények beruházásához, építéséhez, függetlenül a biogáz alapanyag fajtájától. A „kommunális hulladékok” gyűjtőfogalommal meghatározott területen ma már általános, hogy egy új szennyvíztisztító telep építésekor, meglévő telep kapacitásbővítése vagy rekonstrukciója során biogáz rendszert is telepítenek. A fő tevékenységet képező beruházás környezetvédelmi célú, a beruházáshoz már eleve szükséges központi forrás. Kérdés, hogy az általában szűkös központi forrásokból a fő tevékenységhez csak kapcsolódó, bár később közvetlen hasznot hozó biogáz rendszer kiépítésére jut-e pénz? Ez esetben a biogáz nem energiapiaci ügy, a biogáz létesítmény sorsa a központi források felett rendelkező döntéshozóktól függ. Kommunális szilárd hulladéklerakó telepeknél van egy minimális kapacitás, amely alatt foglalkozni sem érdemes a biogáz összegyűjtésével és hasznosításával. A hulladéklerakó telepek ügye (beleértve a járulékos biogáz rendszert) sem piaci ügy, a biogáz elterjedése ezen a területen szintén a központi források nagyságától (és persze a döntéshozók érdekétől és álláspontjától) függ. Egyértelmű, hogy az agrár alapanyagokra épülő biogáz rendszerek létesítése sem nélkülözheti a pénzügyi támogatást, - függetlenül attól, hogy a biogáz alapanyaga mezőgazdasági hulladék, állattenyésztési tevékenységből származik vagy e célra termelt növény. A biogáz beruházások további fontos problémája, hogy a termelő, tisztító és gyűjtő (esetleg a helyi hasznosító) berendezéseken kívül milyen minőségjavító gáz-előkészítési technológiát alkalmaznak. A különböző biogáz előkészítési technológiák beruházási költségigénye széles sávban szóródik. Egy biogáz projekt befektetési költségelemei a következők: a megvalósíthatósági tanulmány költségei, az üzleti terv és a cash-flow terv elkészítési költségei, támogatási forrásokra történő pályázatok költségei, 7
a banki hitel igénylésének költségei, a kiviteli terv elkészítésének költségei, a hatósági engedélyeztetési eljárás költségei, az építés – kivitelezés (beleértve a műszaki ellenőrzést) költségei, a tervezéssel és létesítéssel kapcsolatos biztosítási költségek, a biogáz alapanyag határidős lekötésének költségei, reklám- és kommunikációs költségek.
Ugyancsak pénzügyi támogatásra van szükség a kiépített biogáz rendszer folyamatos üzemeltetéséhez. Itt is különbségeket kell tennünk a biogáz alapanyagok szerint és a biogáz minőségjavításának szintje szerint, mert minden esetben mások és mások a biogáz elterjedése előtt álló korlátok és akadályok. Közös jellemzőnek tartjuk, hogy a pénzügyi beavatkozással lehet és kell biztossá tenni a befektetés megtérülését, a létesítmény folyamatos üzemeltetését és amortizációját, valamint biztosítani kell az elvárható hasznot hozó garantált átvételi árat a létesítmény teljes megtérülési időtartamára. Kommunális hulladékokra épült biogáz létesítményeknél a termeléshez nem kell külön támogatás, a biogáz a folyamatosan zajló főtevékenység velejárója mind a szilárd, mind a folyékony hulladékok esetén. Ismét más a helyzet az agrár tevékenységekhez kapcsolódó biogáz üzemeknél. A biogáz alapanyag időben nem folyamatosan és közel egyenletes mennyiségben áll rendelkezésre, ezért gondoskodni kell bizonyos alapanyagok tárolásáról (esetleg előkészítéséről is). Az alapanyag tárolás költsége a rendszer üzemeltetési költségének része. Nem állnak rendelkezésünkre tényadatok, de biztos, hogy az üzemeltetési költségekben számottevő különbség van a biogáz minőségének javítása, a gázelőkészítés szintje és módjai között. Az is bizonyos, hogy a biogáz feljavításának mértéke szoros korrelációban van az üzemeltetési költségekkel valamennyi előkészítési technológiánál. A biometán előállítása a legköltségesebb gáz-előkészítési mód. Egy biogáz létesítmény üzemeltetési költségelemei a következők: munkabér és járulékai, igazgatási költségek, a folyamatos biogáz alapanyag-ellátás költségei, a biogáz-termelés, -tisztítás, - kezelés, -tárolás energia- és anyagköltségei, a létesítmények karbantartási költségei, a létesítmények amortizációja, a banki hiteltörlesztés és kamatköltségek, adók és adójellegű költségek, reklám- és kommunikációs költségek. Külön ki kell emelni, hogy további üzemeltetési költségek merülnek fel, ha a biometánt földgáz rendszerbe táplálják be. A földgáz rendszerek különböző nyomásfokozatú hálózatokból állnak, és a betápláláshoz a biometán nyomását a földgáz rendszer üzemnyomásnak szintjére kell emelni. A biometán általában közel atmoszférikus nyomáson (illetve a gáz-előkészítési technológiától függően néhány bar nyomáson) áll rendelkezésre, a kompresszorozási költség a nyomáslépcsővel és a komprimált gázmennyiséggel lesz arányos. Földgáz rendszerbe történő betáplálás esetén járulékos költség még a biometán minőségének és mennyiségének folyamatos mérése, regisztrálása és dokumentálása. Nehezen konkretizálható, de biztosan van költségvonzata annak a követelménynek, hogy a magyar földgáz rendszer bemeneti és kimeneti pontjaira napi nominálást, napi igény előrejelzést kell végezni. 8
Mindezek előfeltétele azonban, hogy a zöldáramhoz hasonlóan a zöldgáz kötelező átvételéről is jelenjen meg jogszabály, - a földgázpiaci viszonyokhoz alkalmazkodó zöldgáz átvételi árral együtt. A NCsT a rögzített tarifáról a következőket tartalmazza (141. oldal): „Mennyi ideig garantált a rögzített tarifa? A túlzott támogatás elkerülése érdekében a garantált tarifát a megtérülési ideig indokolt nyújtani, ennek során figyelembe véve a beruházási támogatásokat is. A Hivatal a megújuló alapú villamos energia kötelezően átveendő mennyiségét és időtartamát a benyújtott üzleti terv alapján számított megtérülés figyelembevételével egyedi határozatban, projektenként állapítja meg. A Hivatal a kötelező átvétel időtartamát legfeljebb a beruházás megtérüléséig biztosíthatja, csökkentő tényezőként figyelembe véve az esetleges egyéb támogatásokat. Az erőmű számára garantált átvétel a határozatban megállapított összmennyiség felhasználásáig, illetve legfeljebb a kötelező átvétel – szintén határozatban rögzített – időtartamának végéig szól. A KÁT rendszer átalakítása során a jövőben az átveendő mennyiség és az időtartam jogszabályban kerül rögzítésre, mely módosítás révén a rendszer kiszámíthatóbbá válik és megszűnik a folyamatos befektetői bizonytalanság.” A fenti idézet csak zöldáramra vonatkozik, az NCsT-ben a zöldgáz kötelező átvétele fel sem merül! A gazdasági társaságok által használt eredmény-kimutatás egy biogáz vállalkozásra vonatkoztatva adja a tevékenység éves gazdasági mérlegét a következő tételekkel: a biogáz üzemi tevékenység eredménye (kiadások és bevételek); a kapcsolódó pénzügyi (banki) tevékenység eredménye; az üzemi és pénzügyi eredmény együtt, az adózás előtti eredmény; a társasági adó; a vállalkozás nyeresége. Összetettebb a probléma, ha a biogáz üzem működtetését, nyereségességét nem elkülönítve, hanem a főtevékenység (szennyvíztisztítás, állattenyésztés, stb.) részeként kezelik. A biogázzal kapcsolatos költségek és bevételek elkülönítésére csak jól működő, átlátható számviteli rendszer esetén van esély. Végezetül megismételjük, hogy véleményünk szerint egy biogáz vállalkozás csak pénzügyi beavatkozás (beruházási támogatás, kötelező biogáz átvétel, adókedvezmények, stb.) segítségével lehet nyereséges. A biogáz elterjedése előtt álló pénzügyi – gazdasági korlátok egymástól való elkülönítése nem célszerű (pl. a biogáz termelés pénzügyi támogatása vagy a földgáz rendszerbe történő biogáz betáplálás pénzügyi támogatása), a biogáz-lánc elemei szorosan összefüggenek egymással, ezért a biogáz részarányának növeléséhez összetett, sokoldalú anyagi támogatási rendszer kidolgozására és tartós működtetésére van szükség. És most ismét idézzük az NCsT-t (25. oldal): „A támogatási, finanszírozási eszközök által nyújtható pénzügyi ösztönzők kerete korlátozott. A pénzügyi kereteken belül külön korlátot jelentenek a fogyasztók által finanszírozott ösztönzési keretek, mivel ennek összege jelentősen nem növelhető. Ezért döntést kell hozni, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló források milyen mértékben kerüljenek felosztásra az egyes megújuló energiaforrás típusok között. A 9
felosztás (allokáció) meghatározása során több szempont figyelembe vehető, annak függvényében, hogy az egységnyi támogatási összegre eső: - energiamennyiség; - CO2 kibocsátás csökkentés; - hulladékok energetikai hasznosítása; - GDP növekmény; - munkahely-teremtés; - egyéb környezeti-társadalmi előny kerüljön maximalizálásra.” A piaci folyamatokba történő pénzügyi beavatkozással párhuzamosan a gazdasági és pénzügyi folyamatok szabályozására is szükség van. A szabályozás szintén a piaci folyamatokba történő beavatkozás a biogáz elterjedése érdekében. Egy biogáz projekthez (legalább) a következő szabályozási területek, kérdések tartoznak: a) Energiapolitika, energiastratégia: EU irányelvek, • energetikai irányelvek, • környezetvédelmi irányelvek, nemzeti szintű törvényalkotás, • energiapolitika, • a természeti és épített környezet védelme, kormányrendelet a biogáz támogatási rendszerről, pénzügyi alapokról, miniszteri rendelet a biogáz-ellátási láncról, műszaki keretszabályozás, műszaki előírások, normatívák a biogáz-ellátási lánc elemeire. b) További szabályozási területek: a biogáz alapanyagok termelésének helye az agrárpolitikában, a megújuló energiafajták, ezen belül a biogáz helye a vidékfejlesztésben, a foglalkoztatáspolitika és a biogáz-ellátás összefüggése, a megújuló energiafajták, ezen belül a biogáz helye a környezetterhelés csökkentésében, egyszerű és gyors hatósági – engedélyezési eljárások a biogáz projektek tekintetében. Fontos, hogy a szabályozás időt álló és hiteles legyen, és kiterjedjen egy – egy biogáz projekt teljes élettartamára (pl. a biogáz kötelező átvétele biztosított legyen a biogáz beruházás teljes megtérülési periódusában.) A biogáz elterjesztéséhez kapcsolódó koncepciók, törekvések akkor realizálhatók hatékonyan, ha a pénzügyi támogatások és szabályozási vonatkozások egységes, koherens rendszert alkotnak. Más szóval: a különböző alapanyagú és különböző minőségű biogázok hasznosításának fokozásához összehangolt és kellően differenciált pénzügyi és szabályozási beavatkozásra van szükség a piaci folyamatokba. A pénzügyi és szabályozási kérdésekhez képest kisebb súlyú, de nem elhanyagolható kérdéseket az „egyéb vonatkozások” címszó alá gyűjtöttük össze. A biogáz elterjesztésének egyéb, elsősorban nem gazdasági vonatkozásai a következők: környezettudatos oktatás és nevelés az iskolákban és azokon kívül is, a „zöld gondolkodás és világszemlélet” elterjesztése társadalmi szinten, a média szerepének és felelősségének meghatározása a fenntarthatóság kérdésében.
10
A három kérdéskör szorosan összefügg egymással. Ma a médiának meghatározó súlya van a társadalom informálásában vagy dezinformálásában, és a magyar tapasztalatok azt mutatják, a biogáz és a többi megújuló energiafajta kérdésében gyakori a felületes, féligazságokat hordozó, esetleg jó szándékú, de felkészületlen, amatőr megnyilvánulás a médiában. Érzékelhető viszont, hogy az utóbbi évek folyamán a társadalom különböző rétegeiben eltérő mértékben, de erősödik az igény a tisztánlátásra jövőre vonatkozó globális kérdésekben. Ezzel egyidejűleg az „ismeretolló” tovább nyílik: növekszik a környezetéről gondoskodó, azért felelőséget vállalók száma, és közben erősödik a társadalom leszakadó rétegeinek negatív hatása a mindenkit érintő közös kérdésekben. A biogáz elterjedésével foglalkozó elemzésünk végén a következő összefoglaló megállapításokat tesszük: a) A biogáz elterjesztése összetett, sokoldalú probléma. b) A probléma alkotóelemei szorosan összefüggnek egymással. c) Az egyes elemek vizsgálata önmagában nem elegendő. d) A biogáz elterjedését akadályozó korlátok szintén szerves rendszert alkotnak. e) Az egyes korlátok alig választhatók le a többi korláttól. f) Az egyes korlátok önálló megszüntetésének lehetősége kicsi. g) Egy korlát megszüntetésének hatása a biogáz-ellátásra nem számszerűsíthető. h) A biogáz-ellátás fejlesztéséhez komplex, állami finanszírozású pénzügyi – szabályozási programok szükségesek. i) A biogáz elterjesztéséhez alapvetően szükséges a biogáz kötelező átvételének jogszabályi garantálása. j) A jogszabályi garancia hatályának legalább egyenlő hosszúságúnak kell lenni a biogáz létesítmény amortizációval számított élettartamával. k) A biogáz átvételi árának azonosnak vagy kisebbnek kell lenni a liberalizált piac határáránál a teljes időtartam alatt. l) A biogáz elterjesztésének a pénzügyi – szabályozási vonatkozásain kívül fontos a kérdés pontos és hiteles megismertetése társadalmi szinten, összekapcsolva a fenntarthatóságot szolgáló környezettudatos neveléssel és oktatással. A biogáz 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó kilátásaira jellemző, hogy a Nemzeti Cselekvési Terv a biogázt (biometánt) összesen csak kb. 5 oldalon, míg a zöld alapú villamos energiát kb. 30 oldalon keresztül tárgyalja. Végül még egy idézet a NCsT-ből (174. oldal): „A d) pontban már felvázolt intézkedéseken túl, a jövőben tervezzük, hogy a biogáz vonatkozásában külön akcióterv kerül kialakításra, amely célja az egész szektor áttekintése, annak minden szegmensére kiterjedő ösztönző intézkedések meghozatala egy integrált, un. Biogáz Akcióterv keretében.” Érdeklődéssel várjuk! Köszönetnyilvánítás Jelen szakmai cikk a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulhatott meg.
11
