A BIBLIÁT... A Bibliát vedd a kezedbe Mikor a hajnal beköszönt. És találjon reád az este Biblia mellett térdre esve, Fürössze lelked fényözön! Könnyebb lesz kint a nagyvilágban Megérteni Isten szavát, Könnyebb az élet ezer gondja, Mert lelked azt nem maga hordja. Mondd, vajon van-e Bibliád? Vajon mikor lát úgy a hajnal, És mikor talál úgy az est, Mint aki nincsen tele jajjal, De Bibliával, áhítattal Látja, hogy ragyog a kereszt... Látja, hogy övé lett az élet Látja, hogy közel van a Nyár – Ki lassan jár is odaérhet Aki siet, odatéved. De jó lesz megpihenni már! A Bibliát tedd a szívedre! Meglásd szíved örülni tud, Nem nézel sötét fellegekre, S nem is gondolsz arra remegve, Vajon hová vezet majd az út?! Előre hát a keskeny úton Bibliás hittel csendesen... A csendességben és a hitben Ott az Isten, hogy megsegítsen, És benne a ragyogó jelen! (ismeretlen szerző)
Mindenekelőtt szívből kívánunk nektek békés, áldott újesztendőt innen Németországból! Nagy öröm látni a frissített honlapon a gyülekezeti eseményekről készült képeket, hallani az igehirdetéseket. Isten áldását kívánjuk a további munkára és minden szolgálatra, továbbá az újonnan avatott diakónusoknak, valamint a bemerítkezőknek. Adjon nektek bölcsességet, hogy biztosan az Ő útján maradhassatok. Engedjétek meg, hogy megosszunk veletek néhány történést a 2011-es évből, hogy bizonyságul szolgáljanak az Úr dicsőségére. Utolsó levelünkben beszámoltunk arról, hogy 2010 decembere végén a zenekar, amelyben dolgoztunk, megszűnt. De Isten gondoskodott rólunk. István májusban munkát kapott egy zeneiskolában, mint klarinét- és szaxofontanár. Én felépültem a 2010. november végi műtétből, elvégeztem az integrációs kurzust és nyáron sikeres nyelvvizsgát tettem. Ősztől lehetőségem nyílt zenét tanítani, karácsony előtt pedig sikerült elvégeznem az egyik szakdolgozatomhoz szükséges kutatást. Már csak el kell vennem Istentől az „akaraterő-csomagot”, hogy időre készen legyek a szakdolgozatokkal. A koncertezés sem maradt el. Több rendezvényre is hívtak bennünket zenélni, amelyeken sok új ismerősre tettünk szert. Isten a hitéletünkről is gondoskodott. Bár Interneten nézhettünk Istentiszteletet, mégis hiányát éreztük a személyes közösségi életnek. Ezért újult lelkesedéssel – és miután a német nyelvvel közelebbi barátságba kerültünk, nagyobb bátorsággal – keresgéltünk. Találtunk is ősszel egy német nyelvű gyülekezetet pár kilométerre a városunktól. Nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak bennünket. Amikor a gyülekezet egyik vénje, aki a zenei
szolgálat vezetője is egyben, megtudta, hogy István klarinét-szaxofontanár, hálát adott Istennek. Ő ugyanis az egyik helyi gimnázium zenei tanszakvezetője, és tanácstalan volt, hol keressen valakit a megüresedett klarinét-szaxofontanári állásra. Szó mi szó, Istvánnak még több tanítani valója lett. Úgy érezzük helyet találtunk ebben a közösségben. Igazán jó érzés együtt dicsérni az Urat és imádkozni az új testvérekkel. Ez a gyülekezet kb. 40 tagot számlál, és jó néhány évig más gyülekezetektől bérelt termet. Karácsonyi ajándékuk az Úrtól az volt, hogy sikerült egy saját épületet venniük, így Szenteste már ott kerülhetett sor az ünnepi istentiszteletre. Az Úr tartogatott számunkra is nagy karácsonyi meglepetést. 3 éve egy 35 m2es garzonban lakunk, amit azonban már kinőttünk. Sok lakáshirdetést olvastunk, de csak nem akadt nekünk való ajánlat. Karácsony előtt telefonált egy volt kollégánk, és mesélte, hogy mivel ők elköltöznek, megüresedik a lakásuk. Megkérdezte, szeretnénk-e a helyükre költözni. Gondolkodás nélkül igent mondtunk. A lakás ugyanis számunkra tökéletesen megfelelő. Ugyanebben a városban van, 55 m2-es, 2 szobás. 2012. február 1-jén beköltözhetünk. Számunkra ez az év is fantasztikus bizonyság arról, ahogy az Úr gondoskodik rólunk. Bizakodunk abban, hogy ti is észreveszitek Isten építő munkáját és áldásait az életetekben. Végezetül szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik imádkoznak értünk. Szeretettel gondolunk rátok, Beáta és István (Szebegyinszki) Bad Neuenahr-Ahrweiler, Németország, 2012. január 4.
HERJECZKI GÉZA
Az útról Számtalan út kínálja magát, Követőt csalogatva… Tétova léptekkel, Meg-megállva megyünk. Mondani mit tudsz? Szólj, én jó testvérem az útról! Indulj, vissza se nézz! Jézus Krisztus az út! 2
Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, táblával, lábánál kalap, a következő szöveggel: „Vak vagyok. Kérem, segítsenek!” Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: „Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.” Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: „Tavasz van, és én nem láthatom.” Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
Keresztyén élet és tanúságtétel tanfolyam Korunk egyik legnagyobb betegsége, hogy nem tudunk, és nem akarunk várni. Minden azonnal kell: az új lakás, a szuper kocsi, a hétnyelven beszélő plazmatévé, és a nagymama újházi tyúkhúslevese is. Lehetőleg eredeti házi kivitelben, de minimális energia befektetés árán, mert egy modern, sikeres ember ezt így teszi! Legalább is abban a virtuális világban, amit elénk varázsolnak… Ja, hogy ez nem a valóság! Hát persze, elvben tisztában vagyunk vele, de mégis milyen szép lenne, ha igaz lenne! Nevetséges, sőt szánalmas magatartás! S ennek ellenére sokan bedőlnek az ámításnak, s vesznek fel olyan hiteleket, melyből nincs visszaút… Van ennek a most kell, és azonnal kell mentalitásnak egy másik vetülete is, hiszen a párkapcsolatokra is rányomja a bélyegét. Ezen a területen sem tudunk várni. Nem. Ha megkívántam, azonnal akarom azt a másikat. Most, és nem később! S mi az eredménye? Egészen fiatalon kiégett, elfásult emberek tömege, akik már nem tudnak senkiben és semmiben bízni. Zátonyra futott életek, akik ahelyett, hogy megelégültek volna – az Isten által adott keretek között, azaz a házasságban –, helyette teljesen kiüresedtek, összetörtek. Pedig Isten nem sorscsapásnak adta nekünk a nemiséget, hanem áldásnak, csak éppen mi nem akartunk Isten szerint élni vele, s belebetegedtünk. És még nem beszéltem a csonka családban felnövő gyermekekről, akik sokszor senkinek sem kellenek igazán, vagy mindenkinek, s válnak játékszerré, vagy áldozattá, pedig ők aztán igazán nem tehetnek arról, hogy így alakult az életük. Van még egy dolog, amit meg kell említeni ezzel a témával kapcsolatban, hiszen ugyanarról a tőről fakad. Ez pedig a nemi erőszak kérdése. Ennek az erőszakos bűncselekménynek a hátterében is az azonnali vágykielégítés kényszere áll: most tetszik nekem az a másik, most akarom; ha kell erőszakkal is. Ki a bűnös? Az elkövető? Mindenképpen, hiszen mindenki felelős a cselekedeteiért. Ám, azt se hallgathatjuk el, hogy sokszor a szülők, a nevelők is hibáztak, hiszen nem tanították meg arra, idejekorán, hogy nem minden az enyém, amit meglátok, amit megkívánok! Azaz nem tanították meg a várakozásra, az önmegtartóztatásra, arra, hogy bizonyos dolgokért meg kell küzdeni, meg kell harcolni, sőt, ki kell érdemelni! A társadalom felelősségét sem hallgathatjuk el, hiszen mit lát a ma embere egy átlagos tv-műsorban? Minimum flörtölést, de egy-két perc elteltével már ágyjelenetet is, hiszen már legalább egy órája ismerik
egymást a hősök, akkor meg minek várni?! Szánalmas példa, de ezzel együtt hat, hiszen minta értékű. Egy aprócska probléma azért jelentkezik, mégpedig az, hogy a filmekkel ellentétben az élet nem egy-két órából áll, s mindennek következménye is van, de ezeket már nem lehet bemutatni. Igazából véve nem is érdemes, hiszen abban már nincs semmi izgalmas, semmi romantikus… A média döntéshozó helyzetben levő szereplői (egyes szakirodalmak őket kapuőröknek nevezik, mivel ők döntik el, hogy mi, illetve ki halad át azon a képzeletbeli kapun, ami meghatározza, hogy mi kerül a tv-be, rádióba, írott sajtóba), véleményem szerint nem reprezentálják a társadalom egészének álláspontját, hiszen sokan nem tudnak, és nem akarnak azonosulni azzal az értékrenddel, amit a filmek tükröznek. Egy friss példát szeretnék ennek illusztrálására leírni. A szombati gyereknapra készülve terményboltban jártam, búzát, kukoricát vásárolni. Rögtön rákérdezett az elárusító hölgy, hogy miért is kell nekem egy-egy kiló a terményekből, s nem egy-két zsák, mint ahogy ezt a gazdák szokták vásárolni… „Hogy templomnak kell? Akkor ajándék. Én a Jó Istennek pénzért nem adom.” – jött a felelet. Egy-két perce ismertük csak egymást, s ez alatt a „hosszú idő” alatt kiderült, ő is keresztény értékrendet vall. A házasságra, a párkapcsolatra terelődött a szó, és a gyereknevelésre. „Na, én templomba járattam őket” – folytatta, „nem is álltak úgy össze, mint az állatok, hanem rendes emberhez méltóan templomban esküdtek.” Majd korrigálta magát: „Rosszul mondtam az előbb. Az állatok hűségesebbek, mint egyik-másik ember.” Kemény ítélet, de ezzel együtt nem teljesen alaptalan… Alig néhány hétre vagyunk Bálint, vagy ha úgy tetszik Valentin naptól. Mi keresztények a házasság hetét tartottuk, hiszen ez az Isten által adott keret. Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert olyan messzire jutottunk, hogy már kezd elhomályosulni az eredeti forma. S mi az eredmény? A házasságkötések számának drasztikus csökkenése, a válások számának növekedése, a magányosok számának emelkedése, s közben a népesség folyamatos öregedése, és csökkenése. S honnan indultunk? Talán onnan, hogy elfelejtettük komolyan venni azt az isteni figyelmeztetést, hogy „mindennek rendelt ideje van”. Ideje van a nevelésnek is, s ez néha mind a szülőnek, mind a gyereknek fájdalmas, de nem lehet elmulasztani, mert később szinte lehetetlen pótolni. Kulcsár Anikó
A Reménység Fesztivál előkészületeihez tartozik az a tanácsadó képzési program, melynek neve Keresztyén élet és tanúságtétel tanfolyam. Gyülekezetünk képzési központnak számít, ezért számíthatunk arra, hogy nem csupán azok fognak részt venni tanfolyamainkon, akik a gyülekezetünkből szeretnének egy ilyen képzést kapni. A tanfolyam elvégzése nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki tanácsadó is lesz a Reménység Fesztiválon. Erre külön jelentkezni kell a tanfolyam elvégzése után, s a szervezők erről minden egyes esetben személyes döntést hoznak. Aki rendelkezik rendezett gyülekezeti tagsággal és elvégezte a tanfolyamot, s a gyülekezete vezetői javasolják, minden bizonnyal pozitív döntésre számíthat. A gyülekezetünkben az alábbi alkalmakra lehet jelentkezni. Első alkalom: Április 3. kedd, de 10 óra Április 3. kedd este, 19 óra Április 5. csütörtök este, 19 óra Második alkalom: Április 10. kedd, de 10 óra Április 10. kedd este, 19 óra Április 12. csütörtök este, 19 óra Harmadik alkalom: Április 17. kedd, de 10 óra Április 17. kedd este, 19 óra Április 19. csütörtök este, 19 óra Ezek az alkalmak nyilvánosak és szeretettel várunk rá jelentkezéseket máshonnan is. Mivel nem tudjuk a jelentkezők számát, ezért csak a legalább egy héttel korábban beérkező jelentkezéseket fogadjuk el, mivel a jelentkezők számához képest kell beszereznünk az anyagokat. Jelentkezni személyesen, vagy a lelkipásztor saját telefonszámán lehet: Kulcsár Tibor: 20-886-1922.
CSELEKVÉS Megpillantani valamit, ez az első lépés. Meglátni azt, amit megpillantottunk, a második lépés. Megérteni azt, amit láttunk, a harmadik lépés. Tanulni abból, amit megértettünk, egy kicsit több az előzőnél. De cselekedni annak alapján, amit megtanultunk, valóban csak ez számít.
3
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könnyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! Zsoltár 39:13–14. Ha valakivel beszélni szeretnénk, azt többféleképpen is megtehetjük. Ha azonban módunkban áll, inkább az élőbeszédet választjuk elsősorban. Az élőbeszéd nemcsak hangokat és gondolatokat közöl. Ezek a legfontosabbak ugyan, de ezt megelőzi az egymás szemébe nézés, amely, bár még meg sem nyitottuk a szánkat, nem kezdtük el a beszélgetést, már közvetlen kapcsolatot teremthet két személy között. Ehhez hasonlóan a köszöntés és a kézfogás is megelőzi a beszélgetést. Ezeket a gesztusokat az eszmecsere „előjátékának” tekinthetjük. Az egymásra tekintés lehet mosollyal kísért, a köszöntés és a kéznyújtás is lehet szívélyes, meleg, tehát megengedő. Azonban mindez hűvös, barátságtalan, elutasító is lehet. Tehát módunkban áll jelezni többféleképpen is, hogy a beszélgetést az egyetértés szándékával kezdeményezzük-e, vagy nem. Az élőbeszédben történő érintkezés azért is előnyösebb minden mással szemben, mert azonnal lehet a felmerülő kérdésekre válaszolni. Levél által, telefonon, faxszal, e-mailen és más módon is lehet kapcsolatot tartani egymással. Azonban az élőbeszédet (amely teremtésbeli adottság és kizárólagosan az ember sajátja) igazában nem lehet helyettesíteni. Talán csak a némák sejtik, hogy milyen csodálatos a beszélni tudás ajándéka, amelyet nekik egész életükön át, nélkülözniük kell! Ez a zsoltár, amelyből csak egy kis részt olvastunk fel, olyan embert állít elénk, aki beszélgetést szeretne kezdeményezni Istennel, de ez nehezen sikerül. Ha rajzban akarnánk ábrázolni ezt a sajátos helyzetet, akkor egy palota kapujában várakozó, tépelődő, ruháját igazítgató félszeg embert kellene megrajzolni, aki nem mer sem kopogtatni, sem ajtót nyitni a díszes palotába. Ugyanis félelmének, bizonytalankodásának több oka is van, s ezek miatt nem meri elszánni magát a belépésre. Az egyik zsoltár képletesen felsorolja azokat az ismérveket, nemes emberi tulajdonságokat, amelyek által bárki vendége lehetne az Úr sátrának, így, aki igazat szól, nem rágalmazó; aki tiszteli az istenfélőket, és esküjét sem vonja vissza; aki pénzét nem adja uzsorára, az ártatlant pedig pártfogolja (15. Zsolt). Zsoltárosunk elmondja, hogy nagy izgalmak között készült arra, hogy megjelenhessen az Úr előtti meghallgatáson. – Erősen elhatározta, hogy vigyáz a szavaira. Ezért megzabolázza a száját. Ez fájdalmas lehet, de a cél érdekében kész megsanyargatni magát. Ha gonosz emberrel hozná össze az élet, akkor is megtartóztatja a nyelvét, nehogy bűnt kövessen el. Néma, szótlan marad, összeszorítja a száját. Ezt a fogadalmát azonban nem volt képes megtartani. Míg hallgatott, a fájdalma kiújult, szíve felhevült benne, sóhajtozott a megszorítás kényszere alatt, s a lángra lobbant nyelve megoldódott, s a zablát pedig kivette a szájából. Tehetetlennek érezte magát, indulatai megfékezésére. Megpróbált ismét erőt venni magán, tépelődött, kereste az élet értelmét. Nyugtalanította, hogy az élet törékeny és tünékeny. Csak árnyékkent jár-kel az ember. Vesződségének nem látja a hasznát. Gyűjtögetünk, de hogy ki veszi hasznát, elgondolni sem lehet. Vergődése közben ráébredt arra, a sokaság által elhallgatott igazságra, hogy a bűn nagy átok az emberen, amelytől a legjobb volna minél előbb megszabadulni! A bűn olyan betegség, amely nyugtalanságot, fájdalmat okoz. A legnagyobb baj az, hogy nincs olyan orvos, aki bűnspecialista
4
lenne, aki gyógyszert vagy kezelést írhatna elő a szenvedő embernek. Nincs olyan kórház, amely a bűn gyógyítására szakosodott volna. A patikai készítmények listáján „bűnbalzsam” nem található. Az egyedüllétet, a kiszolgáltatottságot a bűnös ember szenvedi a leginkább, s nincsen, aki együtt érezne vele. Csak kuruzslók, sarlatánok akarnak segítséget nyújtani nekik! A gyógyíthatatlan betegségtől félnek a legjobban a betegek. Az „elfelejtés” gyógymódot sokan ajánlják még önmaguknak is. Az önbecsapásról azonban hamarosan kitudódik, hogy végzetes lehet. A menthetetlenség megállapítása azonban senkit sem nyugtathat meg. Mégis van a kórtünetet igazoló pozitív leletnek jótékony hatása is. A bűnösök esetében ez abban nyilvánul meg, hogy az önáltatást felváltja a bűnösség tudata, és a szabadulás, a gyógyulás viharos kívánása. Ezt a helyzetet a kegyességi nyelvhasználatban felébredésnek nevezzük. Ekkor jut el a bűnei miatt szenvedő ember arra a felismerésre, hogy van, hogy lennie kell valakinek, aki ebben a helyzetből tud és akar segíteni! Erre az ember szinte „magától” is rájön. Ennek pedig az a jele, hogy szeretne, vagy már kezd is imádkozni. Ugyanis a belénk teremtett istenérzet, Isten tudat és a megelevenedő lelkiismeret működésbe lép, és kapcsolatot keres az elfelejtett Istennel! Nincsen más út, más mód a szabadulásra, a gyógyulásra – kedves embertársaim –, mint a kegyelmes Isten segítségül hívása! Zsoltárosunk is „felébred”, elkezd imádkozni, kezd kopogtatni a palota kapuján, de ezt nem ímmel-ámmal teszi, hanem szinte tiszteletlenül, erőszakosan. Aki meg akar gyógyulni, leküzdi a félelmét, és a félelem diktálta finomkodást, megbátorodik és őszinte lesz. Nem takargatja, nem rejtegeti az egyébként szégyellni való bűneit, hanem meg vallja. Ez a töredelmes szív megnyilvánulása, amely az Isten előtt való megállásnak az egyetlen módja, Erről pedig az a kijelentés, hogy Isten szereti azt, aki bátor előtte így megjelenni. Az ilyen emberre jellemző, hogy az imája segélykiáltás. Ebben benne van az a meggyőződés, hogy veszélyben van, és a mentés, a szabadítás nem tűr halasztást. Könnyeivel padig azt kívánja hangsúlyozni, hogy nem tartja magát méltónak a szabadításra, ezért alázatosan csak könyörögni mer. Nem régen, jártamban-keltemben. Egy emeleti lakásból kitörő könyörgés hangja ütötte meg a fülemet. Egy női hang kiáltotta: ne bánts, ne verj meg! Szívfájdító volt ez az esdeklés. Nem tudom, hogy volt-e foganatja. Az emberi szív nem indul meg az ilyen kiáltásokra sem mindig. – A zsoltáros nem érdemeire hivatkozva akarta kérését Isten elé terjeszteni, hanem érdemtelenségét hangsúlyozva. Jövevénynek és zsellérnek érzi és mondja magát. Izraelben a jövevény, a zsellér csak befogadott volt. Örökségre itt nem számíthatott, jogok non védelmezték. Csak kötelességei voltak! Éppen csak élhetett. De ilyenek voltak a szegények is, akik nem feltétlenül rongyos koldusok, és nem együgyűek, nem „lelki szegények”, hanem Isten után kiáltozók, vágyakozók voltak, noha az emberektől csak megvetésben volt részük nekik is. Isten előtt azonban minden ember, a gazdagok is, csak koldusként jelenhetnek meg. Előjoga, születése folytán örökölt rangja, kiváltsága senkinek sincs. A legnagyobb rang az, hogy emberek lehetünk. – Így érthetjük meg azt a fülbe hasító sikolyt, amely zsoltárosunk szájából kitör: Ne nézz rám haraggal! – Csak erre volnánk méltók, semmi másra. Isten azonban nem ember, aki csak büntetni akar, és nem tud kiengesztelődni, hanem valóban Isten, aki kegyelmét felajánlja minden embernek! A kegyelem pedig az, hogy Krisztus értünk meghalt. Őt kell elfogadnunk, követnünk, szolgálnunk, és elnyerjük a legnagyobb ajándékot, Istenünk kegyelmét! Nagy Ferenc (nyugdíjas lelkipásztor)
HÁZASSÁG HETE
A HÁZASSÁG HETE KAPCSÁN BESZÉLGETTEM BENCÉVEL ÉS RÉKÁVAL EGYMÁSRA TALÁLÁSRÓL, HITRŐL, CSALÁDRÓL Tibor: Mióta ismeritek egymást Réka? Réka: Hát, mondjam azt, hogy tíz éve, vagy csak négy? Először 10 éve találkoztunk egy imaházban, aztán pár évre elváltak az útjaink, és négy évvel ezelőtt találkoztunk úgy, hogy be is mutatkoztunk egymásnak, és el is kezdődött a közös utunk. Tibor: Azt mondja Réka, hogy tíz éve találkoztatok egy imaházban. Te is így emlékszel arra a tíz évre? Bence: Hát igazság szerint az ő emlékei erősebbek, mint az enyémek, én nem annyira emlékszem erre az esetre, amikor találkoztunk tíz évvel ezelőtt. Ez egyébként egy angolnyelv-tanfolyam volt, ahová nyáron együtt jártunk angolt tanulni. Igazság szerint – bár a szimpátia megvolt – elég fiatalok voltunk akkor még, és négy évvel ezelőtt találtunk egymásra. Tibor: Elég más háttérből származtok, teljesen másfajta környezet, másfajta családi körülmények, másfajta neveltetés… Réka: Igen, én katolikus háttérből érkeztem ebbe a kapcsolatba, Bence pedig baptista volt. Tizenhat évesen keresztelkedtem meg a saját akaratomból, tehát már szinte felnőttként és sokat jelentett nekem, tehát én ezt szerettem, ezt ismertem. Édesapám íratott be először engem hittanra. Ő járt templomba, ő vitt el oda engem. A gyökereim végül is ide kötöttek. Így találkoztam Bencével, aki baptista háttérből érkezett: a szülei, családja, mindenki baptista. Bence: Ahogy Réka is mondta, gyerekkorom óta baptista neveltetést kaptam, hétről hétre vasárnaponként a baptista gyülekezetbe vittek a szüleim. Ahol jól éreztem magam a barátaim között, de igazság szerint nem éreztem semmilyen elkötelezettséget arra, hogy komolyabban is foglalkozzak a dologgal. Mígnem, tizennégy éves koromban, egy nyári táborban felismertem azt, hogy mi is igazán a lényeg, hogy Jézus engem is megváltott, értem is eljött és nekem is egyszer meg kell állnom Isten ítélőszéke előtt, ez rám is ugyanúgy vonatkozik, mint minden emberre. Tibor: Szóval elindult a kapcsolat, nyilván fölvetődött sok minden, hogy akkor hogyan tovább. Réka: Hát, nehéz volt az elején összeegyeztetnünk a különböző hátterünket. Számomra különösen. Bence mindig mellettem állt, néha eljött misére, én is el-ellátogattam a baptista imaházba, istentiszteletre, de mégis rengeteg kérdés volt. Ez hosszú folyamat volt, hosszú hónapok teltek el. Sok különbözőség volt, s ezek nekem kérdések formájában jelentkeztek. A kérdések hétről hétre, hónapról hónapra mindig megválaszolódni látszottak. Tibor: Hogyan válaszolódtak meg ezek kérdések? A kívül való ember azt gondolhatja, hogy „aha, szépen lassan felőröltétek egymásban az ellenállást”. De szerintem te nem erről beszélsz. Réka: Nem, tulajdonképpen nem. Ez az út nagyon is meg
volt írva, csak rá kellett találnunk. Elsősorban bennem változott, mert az elején zavarként éltem meg az életemben, hogy miért kell nekem vasárnaponként máshova menni, teljesen más dolgokat megismerni, kinyitni a Bibliát, imádkozni hangosan a saját szavaimmal? Azt hogy kell, én ezt nem így tanultam, nem így éltem meg. Aztán elkezdtem nem zavarként megélni ezt a helyzetet, hanem lehetőségként. Egy új útként. Akkor kezdődött az Istennel való igazi kapcsolatom. Mert Istent mindig is szerettem, tudtam Róla, hittem benne, de valahogy kapcsolatom nem igazán volt vele. Igaz, hogy hozzá fordultam, ha bármi problémám volt, imádkoztam hozzá, de nem úgy éltem meg a kapcsolatot, hogy Isten nagyon szeret, és Isten tervet adott személyesen az én életemre vonatkozóan is. Tehát én máshogy éltem meg a hitemet. Mégis az alap ez volt: Istenben hittem, Jézust elfogadtam, tudtam, hogy bűnös ember vagyok, de mégis más kapcsolatban voltam Istennel. Amint elkezdtem lehetőségként és egy új útként felfogni, így változott meg a véleményem és lassan így tisztult ki, hogy mégis hol is tartok és mit is jelent ez a kapcsolat. Tibor: Ha jól értem, akkor most már két kapcsolatról beszélünk. Réka: Igen, hogy mennyire elvált ez a kettő egymástól, az is mutatja, hogy azt az időt úgy tudtam megélni, hogy a legnagyobb lelki folyamatok nem a Bencével való kapcsolatban zajlottak, hanem én és Isten között. Tibor: Ami a számodra elég érdekes lehetett, Bence. Bence: Nekem sem volt könnyű megélni ezt a helyzetet, láttam Rékában ezt a kettősséget, hogy nem tudja eldönteni, melyik utat válassza. Igazság szerint a kapcsolatunk legelején, az első találkozásunkkor volt egy nagyon fontos pont, ami alapján úgy döntöttem, hogy szeretném jobban megismerni Rékát. Miután a szokásos kérdéseken túl voltunk, én mégis kíváncsi voltam arra, hogy ő hogyan is áll Istenhez, milyen a viszonya Istennel és mi az első dolog, amit egy férfiban meglát, vagy mi az, amit elvár? A válasza az volt, hogy számára a legfontosabb, hogy szeresse és keresse Istent. Ez számomra egy megerősítő gondolat volt. Aztán később, ahogy egyre jobban szerettük volna megismerni egymást, elkezdtük megismerni egymás közösségét is. Ahogy mondta Réka, én is elmentem a misékre, és ő is eljött hozzánk istentiszteletre, láttam, hogy benne elindul valami. Tudtam azt, hogy kapcsolata van Jézussal és Istennel, de a mélységekre nem derült fény. Ahogy láttam, a gyülekezetbe inkább azért jött, hogy a közelemben lehessen, és hogy ő is megértse, hogy én miért járok ebbe a közösségbe. Aztán ezek az utak elváltak, és arra lettem figyelmes, hogy Réka egyre jobban ragaszkodik a gyülekezethez, egyre több kérdése van, amelyekre várja a választ. Végül már nem tőlem várta a választ, hanem Istentől. Miután ezeket a válaszokat megkapta, akkor jutott olyan döntésre, hogy ebbe a gyülekezetbe szeretne járni, és ide szeretne tartozni. Ekkor még ugye nem voltunk jegyesek sem, tehát az ő döntése gyakorlatilag az eljegyzésünk előtt volt. Tibor: Tehát eldöntötted, hogy személyesen akarod követni az Úr Jézus Krisztust, akit személyesen ismersz, aki nincs már távol tőled. Megfogalmazódott-e benned az, hogy: „na és akkor most mi lesz ezzel a másik kapcsolattal”? Réka: Kb. egy éve jártam a gyülekezetbe, amikor meghoztam azt a döntést, hogy bemerítkezek. Akkor már Jézus nagyon hívott és nagyon jó volt meghozni ezt a döntést. Decemberben merítkeztem be, Bencével akkor már másfél éve tartott a kapcsolatunk, de még nem voltunk jegyesek. Már nem voltunk különösebben fiatalok, kapcsolatunk
5
mindenféleképpen a döntés felé közelített, döntenünk kellett, milyen utat választunk, mit jelölt ki az Úr számunkra. Nagyon jól működött a kapcsolatunk, mert különösebb lelki különbségek nem voltak. Mindenképpen az Úr előtt álltunk, az Úrra akartuk bízni. Nekem nem volt nehéz a döntés, és nagyon örültem, amikor december 31-én Bence feltette a kérdést. Most azonban egy kicsit beszéljen ő… Tibor: Hát igen, mert valami történt veled, december elején, ami a te korodban nem szokványos, és nem pont ezt szokta az ember magának vágyni leánykérés előtt. Bence: Ez így van. Történt velem egy váratlan esemény. Réka eljutott hitben egy döntésre, úgy láttuk, hogy érettek vagyunk már arra, hogy ezt a kapcsolatot tovább, egy szinttel feljebb vigyük. Mégis hiányzott bennem egy hitbeli lépés, egy elszántság, hogy képes legyek azt a döntést meghozni, ami egész életünket befolyásolja. Míg ezen a döntésen rágódtam, november közepe felé éppen a munkahelyemre mentem, amikor erős szúrást éreztem a szívem tájékán, ami kb. két-három percig tarthatott. Nagyon megijedtem, nem kaptam levegőt sem, egyből az orvos irányába vettem az utamat a munkahelyem helyett. Egy hosszas kivizsgálás után, amit egy nap alatt megcsináltak, kórházról kórházra járkálva kiderítették, hogy két kis vérrög elzárja a tüdőmben lévő kis ereket, amit úgy is neveznek, hogy tüdőembólia. Szóval ez a betegség támadta meg a szervezetemet, így bekerültem egy tüdőszanatóriumba, ahol két-három hétig voltam kezelés alatt. Ez a két-három hét pontosan elég volt arra, hogy átgondoljam mindazt, ami az életem folyamán fontos, mi az, ami szükséges és mi az, ami esetleg felesleges az életemben. Volt egy este, amikor nagyon egyedül éreztem magam, de tudtam azt, hogy egyedül Jézus az, aki békességet tud nekem adni. Elkezdtem olvasni a Bibliát, és azt mondta az Ige, hogy az „én békességemet adom nektek”. Ez engem is hihetetlenül megnyugtatott, lecsendesített. Volt időm azon is elgondolkodni, hogy milyen dolgok vannak, amit az életemből el kell hagyni, és milyen dolgok vannak, amelyekben döntésekre kell jussak. Akkor jöttem rá arra Isten Igéje által, hogy Réka az, aki segítőtársam lesz, és ő az, akit Isten mellém helyezett. Ahogy kijöttem a kórházból és felgyógyultam, december végén megkértem a Réka kezét. Tibor: Ami nem lehetett nagyon könnyű. Hiszen ritkán fordul az elő, hogy alig várja a lány, hogy megkérjék a kezét, erre összeszed a vőlegényjelölt, ha szabad így mondanom, valami olyasmit, amiben meg szoktak halni emberek, mégpedig néhány perc alatt. Gondolom nagyon sokkoló volt ez az egész. Réka: Igen, nem volt könnyű, nagyon hirtelen jött, hiszen Bence nagyon fiatal, erős ember volt. Visszaemlékszem, arra, hogy éltem ezt meg, el tudom mondani, óriási békességben. Nem gondoltam volna, hogy ez komolyabb is lehet. Az Úr meg is tartotta őt, pedig utólag megtudtam, hogy nagyon komoly volt. Amikor belépett a kórházba, s megtudta az orvos, hogy mi a baja, egyből azt mondta, hogy ne is mozduljon meg, tegye le a táskáját azonnal, és feküdjön le mozdulatlanul. Talán egy hétig volt kórházban, mikor bennem is felvetődött az a kérdés, hogy miért most történik, miért pont vele történik ez, mi a célja ezzel az Úrnak? De tényleg óriási békességgel éltem meg, és hála az Úrnak, hamar felépült Bence. Azóta néhány gyógyszert kell csak szednie, és teljesen rendben van. Viszont meg tudott hozni egy, sőt kettő komoly döntést az életében, amit az óta is érzek, és el tudok mondani róla. Az egyik a házasságkötésünk volt. Keveset beszéltünk erről, tehát Bence nem tudhatta, hogy én mit fogok mondani, ha ő megkéri a kezemet. Soha nem mutattam, hogy mennyire várom már, és hogy mennyire szeret-
6
ném, ha megtörténne. Nagyon örülök, hogy így hozta meg ezt a döntést, hiszen abszolút nem külső nyomásra, az Úrral tudott dönteni. Mert abban a helyzetben, ott a kórházban teljesen egyedül volt. Az Úr előtt teljesen őszintén vagyunk. Tibor: A ti korotokban levő fiataloknak nagyon nagy százaléka – most nem hívő fiatalokról beszélek természetesen –, ilyenkor úgy dönt, hogy összeköltözünk és kipróbáljuk azt, hogy tudunk együtt élni. Mi adott ahhoz erőt, hogy ez ne így történjen? Látjátok-e az áldását, hogy egy percet sem töltöttetek így? Bence: Igen, azt a tanítást kaptuk a Bibliából, hogy a férfi akkor hagyja el anyját és apját, amikor feleségül vesz valakit. Én ezt nagyon komolyan gondoltam. Igazság szerint nem is szülői nyomás ez, hanem egy döntés, elhatározás, hogy akkor költözünk össze, és akkor kötjük össze az életünket, amikor Isten előtt is hitelesítve van. Igaz, hogy nem könnyű két fiatal embernek megtartóztatni magát, de szerettük volna az életünket akkor összekötni, miután Isten előtt is össze van kötve. Tibor: De hát mégis, vannak az embernek barátai, barátnői… Gondolod, hogy számukra ez üzent valamit? Réka: Hát igen! A nem hívő barátok mindegyike nagyon nagy tisztelettel és csodálkozással fordult e felé. Hogy-hogy nem költözünk össze, vagy miért nem élünk egy kicsit együtt, és majd utána meglátjuk, kipróbáljuk egymást, aztán majd meglátjuk, hogy megy-e? Amikor ezt megkérdezték, akkor mindig úgy válaszoltunk nekik, hogy Isten iránti szeretetből, hiszen az Úr azt mondta, hogy mi nem élhetünk együtt addig, amíg nem vagyunk házasok. Ő csak azt a kapcsolatot ismeri el, amit ő is megszentelt, a házasságot. Az én barátaim nagyon jól fogadták és tisztelettel. Bence: Azt gondolom, azzal, hogy ezt a döntést és ezt az elhatározást meghoztuk, mind a ketten bebiztosítottuk magunkat a másiknak. Igaz, hogy az elején voltak közöttünk súrlódások, hiszen mégiscsak az ember lakva ismeri meg egymást, de tudtuk azt, hogy jöhet bármilyen nehézség, vagy bármilyen próba, az a közös gondolkodás és az a közös út, ami minket összehozott, nehézségeinken is át fog vinni. Az a biztonság, amelyet érezhetünk, hogy egymást szeretjük, mert azt a szeretetet kapjuk mi is, ami odafentről jön, ezáltal megbízunk egymásban, hűségesek vagyunk egymáshoz, hiszen ezért is fogadtunk egymásnak örök hűséget. Nekem is sok ismerősöm van, korombeli fiatalok, akik már második válás után vannak. Keresik az élet értelmét, keresik azt, hogy miért is nem működik a kapcsolatuk. Mi a kapcsolatunkra mindig úgy gondolunk, hogy nem egy pillanatnyi élethelyzet, nem egy pillanatnyi életforma, ami meghatározó, hanem egy olyan örökké való kapcsolat, ami nem csak rólunk szól, és nem csak köztünk van. Isten az, aki megadja nekünk az igazi szoros köteléket. Mégis két különböző személyiség vagyunk… Tibor: Hogy élitek meg azokat a nehézségeket, amiket az élet hoz? Hogyan tapasztaljátok, megéri házasságban élni? Réka: Persze, hát egymásnak óriási támaszai vagyunk, tudunk egymásért imádkozni közösen. Azt hiszem, ez adja a legnagyobb alapot és a legtöbb erőt, hogy közösen tudunk Istenhez menni egy-egy problémával. Bence: Biztos, nem véletlen, hogy Isten kitalálta a házasságnak a szentségét, és az értelmét. A házasság nyújt egyfajta biztonságot, egyfajta közös gondolkozást, szeretetet, és egymás iránt való törődést. Egy olyan fajta kapcsolat, amely nem csak köztünk, nem csak általunk kimondott örök hűség, hanem Isten által is megszentelt kapcsolat, amely szilárd alapokon állhat. Tibor: Ha most jönne egy barátnőd, aki történetesen
azt mondaná, hogy ő két és fél éve él élettársi kapcsolatban, és ugyanazt a lehetőséget rejti. Mit tudnál rá mondani? Réka: Hát, megkérdezném tőle, hogy neki ez elég-e, amit ad egy élettársi kapcsolat? Egyáltalán, hogy érzi magát benne? Ez jó neki, ezt ő választotta tudatosan, vagy csak esetleg az élettársa nem tudja meghozni a döntést? Bence: Azt gondolom, az élettársi kapcsolat pontosan azért nem akar házasságba fordulni, mert megadja a feleknek azt a lehetőséget, hogy bármikor, bármilyen következmények nélkül kilépjenek, vagy ott hagyják, vagy más karjaiba meneküljenek. Mindenképp meggondolandó az, ha valaki házasságra lép, azt mennyire gondolja komolyan. Az a házasság Isten szerint való-e, valamint a felek ezzel is a hűségüket tudják megpecsételni.
Kereskedelemben dolgozva, az édesség osztályon pakolva a finom desszerteket és csokikat, gyakran találok értékes műszaki, vagy irodatechnikai eszközök üres dobozait, melyeknek tartalmát ellopták. Így aztán sokszor dühöngve beszélgetünk a munkatársaimmal, milyen könnyű ezeknek a tolvajoknak. Naponta egyszer-kétszer lopnak, még dolgozniuk sem kell, hiszen megvan a napi bevételük. A másik esemény, amely felborzolja a kedélyeket: a híressé vált bankrabló, aki történetesen nem olyan régen szabadult a börtönből. Kétszázmillió forint körül rabolt, s ebből többször körbe utazta a Földet luxus körülmények között, s olyan híres lett, hogy életútjáról könyvet írnak, filmet készítenek. Hány olyan család van, ahol a szülők becsülettel dolgoznak, de még a Balatonra sem tudnak eljutni gyerekeikkel? Ezek az események csak töredékek, naponta hallani hasonlókat. Választ keresve az Igéből, megdöbbentő, hogy nem csak napjaink élő kérdései, hanem ősrégi kérdések, amelyek a bibliai hithősök elméjét is tornáztatták: Jób könyve 21:4: „Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?” „Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!” Jeremiás 12:1–2. Tudjuk, hogy Jób és Jeremiás nehéz próbák terhe alatt fogalmazták meg ezeket a kérdéseket. Azt olvassuk Malakiás könyvének 3. részében, hogy Mennyei Atyánk meghallotta, s bizonyára ma is hallja ezeket a kérdéseket, de nem veszi jó néven. Malakiás könyve 3:13–15: „Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened? Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent!” Tudva, és hitben elfogadva eljön az a nap, amikor Istenünk megláttatja velünk, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők, és az Őt nem tisztelők között. Malakiás 3:18. „Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.” Zsolt 73:1. Bizony csodálatos Teremtő Istenünk, aki kegyelmet gyakorolt hiábavaló életünk felett: Jézus Krisztus egyszülött fia által megmentett az örök kárhozattól, és nap mint nap megtart szeretetében. Hajtsuk meg hát fejünket, és hálaadással dicsérjük Őt, mert méltó rá! „De én?! Már-már meghanyat-
Tibor: Sok lány van Réka, aki kortársadként egyedül él. Mit tudsz nekik tanácsolni, ha úgy hozza az élet? Mivel tudod őket bíztatni? Réka: Azzal tudnám elsősorban, hogy bízza az Úrra, hiszen az Úr a jó időben a jó dolgokat hozza. Tudja az Úr kezébe tenni. Hiszen sosem véletlen az az állapot, amelyben vagyunk. Egyedül lenni ebben a korban biztosan nem könynyű, de az Úr ehhez is megadja az erőt, és hiszem: megadja a feladatot is, amit abban az állapotban sokkal jobban tud megharcolni, vagy véghezvinni az ember, mintha házas lenne. Tibor: Kedves Bence és Réka, Isten áldjon meg benneteket, köszönöm az időtöket, amit rám szántatok! KuT
lottak lábaim; és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak, mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.” Zsolt 73:2–3. Van számunkra egy másik üzenet is, amely szintén Isten szeretetéből fakad: Ne terhelje az irigység a te szívedet! Ez nem krisztusi indulat. Példabeszédek 24:1: „Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni.” (Zsolt. 37:1.) Kéri, sőt parancsolja az Ige, mert az irigység az érzéki, a test gyümölcse. Az óemberünk akar utat törni az életünkbe, s bizony ez az érzés meggátolja, hogy elveszett, bűneikben hempergő embertársainkért imádkozzunk. Isten szereti az embert – de a bűnös gondolatait, cselekedeteit nem tűri, elutasítja. Bizony önmagunkért kell könyörögnünk, ha felfedeztük magunkban, akár az irigység csíráját is, amely tüskés bozóttá növekedhet. Van egy másik terület is, amit nagyon nehéz megfogalmazni, hiszen gyülekezetünkben nem tapasztaltam meg. Dicsőség legyen érte az Úrnak! Igaz, hogy bűnös emberek életviteléről beszéltünk, de testvéri közösségünkben tapasztalatunk szerint, nem egyformán nyilvánulnak meg Isten áldásai anyagi téren. Vannak gazdag és kevésbé gazdag családok közöttünk. Isten őrizzen meg bennünket az irigység gondolatától! Egy biztos: mindannyian gazdagok vagyunk Jézus Krisztus kegyelmében, aki a menny dicsőségét hagyta ott értünk, hogy megtapasztaljuk azt. Egy testté formált bennünket, hogy éljünk az Ő dicsőségére és egymás épülésére és javára. Nem emelhet gátat az irigység bármilyen megnyilvánulása testvéri kapcsolatainkban. Katkó Lajos
Örömmel adunk hírt Arról, hogy az Emhő családban (Balázs és Dóra) megszületett Emhő Eszter Anna, 3500 g, 56 cm. A képen nővére, Lídia karjaiban látható.
7
A KIÉGÉS VESZÉLYE MINDEN NŐRE IS UGYANÚGY LESELKEDIK Néhány héttel ezelőtt nálunk szolgált a Reimer házaspár. Délután a házasság hete kapcsán Mártát is hallottuk. Személyes beszélgetésünkben azonban egy olyan területről beszélgettünk, amely manapság férfiakat és nőket is gyakran érint, s ez a híres-hírhedt „burn out”, vagyis a kiégés. Márta: A kiégés az egy modern fogalom, ami abból jön, hogy a kiégett ember már nem tud valamit megtenni, amit addig gond nélkül tett. Az én életemben is voltak olyan időszakok, amikor közel álltam a kiégéshez… Mivel Bibliát szerető ember vagyok, és sokat olvasom, ott is találkozom olyan példával, akik kiégtek. Akik esetleg depresszióba kerültek, akiknek pszichés, vagy neurotikus problémái voltak. A kiégés elérhet minden embert, de vannak a segítőszakmákon belül olyanok, amelyek különösen hajlamossá tehetnek erre. Gondolok a pedagógusokra, vagy lelkipásztorokra, de ide tartoznak a gondozónők, ápolónők, pszichiáterek pásztorok. Ezeknél különösen fontos odafigyelni erre. Nagyon fontos tudni arról, hogy a kiégés, mint állapot igenis létezik. A régi időkben talán sokkal kevesebb problémát okoztak a mindennapjaink, a társadalmi változások. Kevesebbet is gondolkoztak az emberek a mindennapok nehézségén. Sok minden egyszerűbb volt, más volt, mostanában azonban nagyon sokat lehet erről hallani, olvasni. Éppen ezért fontos tudni, hogy milyen előjelei vannak, amikor valaki a kiégés felé közeledik. Először is az, ha valaki nem képes elvégezni a munkáit, összeomlanak a nap tervek. Nincsen erő elvégezni a feladatokat, s emellett egy folyamatos fáradtság, leterheltség jelentkezik. Olyan mértékű gondolati összezavarodás léphet fel, hogy már éjszaka sem tud aludni az ember, tehát álmatlanság lép fel. Ebből sokszor nagyon erős önmarcangolás következik – nem szabad elfelejteni, hogy az emberi természettől is függ, valaki hogy tudja feldolgozni azokat a helyzeteket, amit esetleg nem tud megoldani. Anikó: A közvetlen környezetnek, a családnak, vagy a barátoknak van-e felelőssége ilyen helyzetben? Márta: Igen, úgy gondolom, hogy nagyon nagy a fele-
8
lősségük, és ez nagyon fontos kérdés. Ebben a rohanó világban sokszor nem vesszük észre, ha valakinek a közvetlen közelünkben rosszul megy a dolga. Sokszor szülők számolnak be arról, hogy „a fiam mély depresszióba esett és nem vettük észre…”. De olyan esettel is találkoztam, amikor a szülők nem vették észre, hogy egy tizennégy éves fiatal kislány már hetekig, hónapokig nem evett és közel volt a kiéhezéshez. Tehát egy kölcsönös odafigyelés mindenképpen nagyon ajánlott, mert nagyon nagy felelősségünk van egymás iránt. Anikó: Én nem vagyok szakmabeli, de feltételezem, hogy házasságon belül is előfordulhatnak ezek a tünetcsoportok. Mit tudunk segíteni azoknak a pároknak, akiknél a kiégés tünetei jelentkeznek? Márta: A házasságon belül – ez egy külön téma. Ha egy házaspár jelentkezik nálam, és segítséget kérnek, akkor nekik mindig egy hosszabb beszélgetés-sorozatot ajánlok föl, amit orvosilag is meg lehet támogatni. De gyülekezeten beül is meg van a módja egy hosszabb lelkigondozói beszélgetés-sorozatnak, ahol mind a kettő külön elmondhatja, hogyan jutottak abba krízisbe, amiben vannak. Lassan-lassan kibogozzuk a szálakat, fölfedjük, hol vannak a legnagyobb problémák, és miben tudna az adott házaspár tenni valamit. Anikó: Még egy kérdés: országok között véleményed szerint van-e különbség, hiszen te látod a németországi és a magyarországi helyzetet is? Vagy a probléma Európán belül általánosnak mondható? Márta: Mi Németországban élünk most már 26 éve. Amikor oda megérkeztünk, úgy gondolom, akkor volt Németországban ugyanaz a helyzet, ami most Magyarországon van. Akkor éreztem ott ugyanazt a nagyon nagy hajtási, megfelelési vágyat. Ahogy én figyelem az itteni körülményeket, ez a rohanás talán mostanra átszivárgott Magyarországra, tehát van egy húsz-huszonöt éves eltolódás… Az az érzésem, hogy az anyagi jólét és az anyagi előbbre jutás mindenképpen csapda. Egyrészről valóban ajándék, ha jól élhetünk, és mindenünk megvan, de a másik oldalon a megszerzési vágy is egyre nagyobbá válik. Ezért kell nagyon odafigyelni egymásra, beszélni a dolgainkról, mert csak így kerülhető el, hogy a házaspár egyik tagja egyszerre csak kiégett emberré váljon. De ugyanez megtörténhet a gyermekeinkkel, vagy a szüleinkkel is… Hogy Magyarország milyen irányba fog elmozdulni ezen a téren – talán van jogom ezt elmondani – az egyértelműen azon múlik, hogy odafigyelünk-e egymásra, és megtesszük-e azt, amit a belső hang sugall, hogy meg kell tennünk… Nekünk, házastársaknak – és hívő házaspároknak – ezen a területen nagyon nagy feladatunk van. Hiszem, hogy ha megtesszük azt, amit tennünk kell, akkor egyre jobb lesz a helyzet… Kulcsár Anikó
A nők szolgálatáról, helyzetéről beszélgettem Kovács Gézáné Ildikóval, aki a nőbizottságot vezeti immár évek óta. Természetesen nőnap közeledtén úgy éreztem, talán nem csak a nők érdeklődésére tarthat számot mindaz, amit elmondott. Anikó: Mit gondolsz, milyen a nők helyzete úgy általában ma Magyarországon? Ildikó: Nem könnyű! Sok helyen tapasztalom, tehát nem szórványos jelenség, hogy a feleségnek van munkája és a férjnek nincs. Ez félelmetes! Ez a korábbi generációkban nem így volt. Az okát nem tudom. Lehet, hogy a nők alkalmazkodóbbak, beérik kevesebbel – akár a fizetés, akár előmenetel, a beosztás, a megtiszteltetés szempontjából – egyegy munkahelyen. Nem tudom. Mintha a férfiak, férjek egy része nem is tudná kifejezni háláját a feleségnek, hogy szinte átvette tőlük a családfenntartás terhét, felelősségét. Persze, ha a férj is és a feleség is dolgozik, az is éppen elég. Mert valahogy még mindig úgy működünk, hogy a házimunka zöme a nőkre vár. Én nem tudom, hogy ez fog-e változni, de egyelőre még itt tartunk. Persze tisztelet a kivételnek és vannak is ilyen kivételek. De hogy egy nő a legkevésbé ülhet le, amikor hazaérkezik a munkahelyéről, mindenki előtt nagyon ismert jelenség. Tehát ki vannak nagyon használva a nők, lestrapálva, s akkor még legyen jókedvű, még ő teremtsen otthon jó hangulatot... Ha lehet, kerüljön a vázába virág is, és vasárnap sütemény az asztalra… Szóval annyi, de annyi feladat és nagy szükségünk van Istenre, hogy ne önsajnálatban éljünk, ne a jogainkat keressük, hanem higgyük, és éljük meg, hogy mindenre van erőm a Krisztusban. Könyörögjünk
azokért a családfőkért, férfiakért, akikben elhomályosodott a felelősség, hogy megtalálják a helyüket és alázkodjanak meg, ha kell, és vállaljanak egyszerűbb munkát, mint a végzettségük, a képesítésük és a tapasztalatuk, de igenis álljanak oda és vegyék fel az igát, és ők legyenek a családfenntartói és a család vezetői. Anikó: Azt hiszem a férfiaknak sem könnyű megélni azt, hogy a társadalom nem úgy tekint rájuk, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Mit gondolsz: a gyülekezeti életre ennek van hatása? Ildikó: Biztos van, talán jó hatása is. Sok helyen látom, hogy a nők nagyobb teret kapnak a szolgálatban. Persze az Úr őrizzen meg minket, hogy túl nagy teret kapjunk, mert az senkinek nem jó, viszont az is áldás, ha a nőknél elhelyezett ajándékok kivirágozhatnak és nem úgy tekintik a férfiak a missziót, a gyülekezetet, hogy ez az ő privilégiumuk, hanem úgy, mi az ő társaik vagyunk – természetesen meghatározott módon és helyen, bizonyos keretek között – a szolgálatban. De Isten nálunk is elhelyezett bizonyos kincseket, ajándékokat, amelyekre szüksége van a közösségnek és jó, ha ezek érvényre jutnak. Anikó: Vannak speciális, tipikus női szolgálati területek véleményed szerint, vagy Isten ezt is, amazt is bízhat ránk, nőkre is? Ildikó: Gondolom, hogy vannak speciális területek, de úgy látom, mintha az imacsoportokban is inkább nők lennének, a gyermekmunkában is inkább a nők vannak az élen, természetesen a vendéglátásban, épületeink rendben tartásában is a nők jeleskednek – ez magától értetődik. Tehát azt gondolom, hogy vannak olyan területek, ahol miránk többet bízott az Úr. Persze olyanok is, amelyek kivételesek, ahol inkább az az igaz, hogy a kivétel erősíti a szabályt, de az ilyen szolgálati területen álló nő valóban nagyon kivételes és az Isten megbízásával rendelkezik… Kulcsár Anikó
2012. szolgálati beosztás március-április
IMANAP A REMÉNYSÉG FESZTIVÁLÉRT Kedves Testvérünk! Mint tudod, sok imádságra és imádkozóra van szükségünk a Reménység Fesztivál előkészületeiért és mindazokért, akik e szolgálat nyomán fordulhatnak Krisztushoz! A Reménység Fesztivál Imabizottsága szeretne meghívni téged és gyülekezeted tagjait egy különleges imaalkalomra március 10-én: Imanap a Reménység Fesztiválért 2012. március 10. szombat, 10.00 – 13.00 Budapesti Református Skót Misszió épülete 1064 Budapest, Vörösmarty u. 51. Kérjük, hogy ismertesd ezt az imalehetőséget gyülekezeted tagjaival. Mellékeljük az Imanap meghívóját is. Kérjük, fénymásold le és add tovább gyülekezeted tagjainak. Köszönjük, hogy tájékoztatod gyülekezeted erről az imalehetőségről, és együtt könyöröghetünk Mennyei Atyánk segítségéért. Isten áldását kívánjuk életedre! Rácz Lajos, a Reménység Fesztivál Imabizottságának elnöke Papp János, a Fesztivál Bizottság elnöke Wanda Bailey, a Fesztivál Imabizottságáért felelős vezető munkatárs
Dátum
Imára buzdít
Igehirdető
Levezető
március 4. de Kiss Árpád Kulcsár Tibor Kulcsár Tibor du. Kulcsár Tibor március 11. de Molnár Tivadar Kulcsár Tibor Ambrusz Gábor du. férfi-női alkalom, nőknek kiállítás és jótékonysági rendezvény a mamás otthon számára március 18. de Hochbaum Tamás Kulcsár Tibor Nagy Lajos du. családi vasárnap március 24. Szombat Dr. Simon József Kulcsár Tibor (Nagyváradi fúvósok) március 25. de Dr. Gálmiklós Ádám Dr. Simon József Kulcsár Tibor (Nagyváradi fúvósok) du. Kulcsár Tibor Április 1. Virágvasárnap du. Április 6. Nagypéntek Április 8. Húsvét de du. Április 15. du. Április 22. du. Április 29. du.
Sztasák Áron
Kulcsár Tibor Kulcsár Tibor
Kulcsár Tibor
Kulcsár Tibor Kovács Bence
Kulcsár Tibor Kulcsár Tibor Katkó Lajos Kulcsár Tibor családi vasárnap H Kovács Gábor Kulcsár Tibor A fiatalok szolgálata Ecsedi Gábor Szegedi Balázs családi vasárnap
Szegedi Balázs Kovács Bence Kis Sándor H Kovács Gábor Balogh Zoltán
9
Hozz egy barátot! Kedves Lelkész testvérek és fesztiváltámogatók! Miközben levelünket írjuk, alig több mint három hónap választ el bennünket a Reménység Fesztivál első napjáig. Hálát adunk az Úrnak támogatásotokért és azért, hogy osztozni szeretnétek azoknak az örömében, akik Jézus mellett döntenek a Fesztiválon. A „Hozz egy Barátot” program segítséget nyújt abban, hogy új embereket érjetek el, akik később csatlakozni tudnak közösségetekhez. Arra bátorítjuk a keresztényeket, hogy folyamatosan imádkozzanak azokért a barátaikért, ismerőseikért, szomszédjaikért és munkatársaikért („Hozz egy barátot kártya” segítségével), akik személyesen még nem ismerik Jézus Krisztust, majd hívják el őket a június 1–3. között megrendezésre kerülő evangelizációs estékre. Kérünk titeket, legyetek segítségünkre abban, hogy gyülekezeteitek tagjai halljanak erről a programról, s hogy csatlakozni tudjanak hozzá! A Fesztivál „Hozz egy Barátot” bizottsága meghatározott egy ’HOZZ EGY BARÁTOT! hetet’ március 19–25. között, abból a célból, hogy Budapesten és országszerte a hívők értesüljenek erről a lehetőségről. A következőkben számítunk segítségetekre: 1. Mivel nektek sok szolgálatotok van, arra kérünk benneteket, jelöljetek ki egy ’Hozz egy Barátot!-vezetőt’ a gyülekezetben. Ő lesz az, aki segít bátorítani a gyülekezet tagjait, hogy vegyenek részt, a ’Hozz egy Barátot’ programban. 2. Küldjétek el nekünk e-mailben (a
[email protected] címre) a felelős személy nevét és elérhetőségét (e-mail, telefonszámok: vezetékes/mobil, postacím és irányítószám). 3. Tervezzétek úgy, hogy 2012. március 25-én erről a témáról tanítotok a gyülekezetben. Mellékelten küldünk egy vázlatot, amely segítséget nyújthat felkészülésetekben. 4. Győződjetek meg róla, hogy elegendő ’Hozz egy Barátot’ kártyával rendelkeztek arra a vasárnapra. Amennyiben szükségetek van még ilyen nyomtatványokra, nálunk, az irodában bármikor felvehetitek. Ha személyesen nincs lehetőségetek eljönni hozzánk, küldjetek egy e-mailt a
[email protected] címre, és találunk rá megoldást. 5. Összejöveteleiteken (fiatalok, ima- és bármilyen egyéb hét közbeni alkalmon) bátorítsátok a gyülekezetet, hogy imádkozzanak, építsenek kapcsolatokat és hívják meg a Fesztiválra mindazokat, akiknek szükségük van Jézus Krisztusra. Köszönjük, hogy részt vesztek a Reménység Fesztivál előkészületeiben és imádkozunk, hogy ennek eredményeként sok új hívő testvérrel gyarapodjatok, amint a gyülekezeti tagok elhozzák barátaikat, családtagjaikat, szomszédjaikat, és munkatársaikat a Fesztiválra, ahol majd hallhatják az Evangélium örömhírét. További információk olvashatók a www.remenysegfesztival.hu oldalon. A közeljövőben telefonon is felkeresünk, hogy érdeklődjünk, miben lehetünk segítségetekre. Az Ő szolgálatában, Papp János A Fesztivál Bizottság Elnöke Merényi Zoltán A Hozz egy Barátot Bizottság Elnöke
10
Hozz egy Barátot! – Az Üzenet Cél: Ösztönözni a gyülekezetet, hogy a ’Hozz egy Barátot!’ programban való részvéttel ELÉRJEN másokat. Írásrész: János 1:35–42; 6:1–12; 12:20–22. Mi kell ahhoz, hogy az embereket Jézushoz vezessük? András arra összpontosított, hogy embereket vigyen Jézushoz. 1. András jellemvonásai (János 1:40). – András soha nem volt ismert nagy prédikátorként, tanítóként vagy írástudóként. A) Neve: András, ami „ember”-t jelent. Hétköznapi tanítvány volt. Peter Marshall a hétköznapi emberek szentjének nevezte. B) Közismertsége: Leginkább ismeretlen tanítvány volt. Simon Péter testvéreként hivatkoznak rá, de emlékeznünk kell arra, hogy András volt az, aki Pétert Jézushoz vezette. 2. András megtérése (János 1:35-39). – András az ő barátjának, Keresztelő Jánosnak bizonyságtételén keresztül találkozott Jézussal. A) Isten egy megbecsült társulást használt: András elhitte János bizonyságtételét Jézusról, mert János tiszteletreméltó barátja volt. B) Isten egy megváltó példát használt: János olyan példát használt, amely minden zsidó ember számára érthető volt, „Isten bárányára” hivatkozott. A nagy különbséget az jelentette, hogy ez a „Bárány” el is „vette” a bűnt, nemcsak elfedezte. C) Isten használta a kapcsolaton keresztüli megközelítést: János→András→Jézus. Azok, akik egy Fesztiválon döntést hoznak, 80% közülük olyan ember, akit egy barátja hozott el. Isten kapcsolatokat használ arra, hogy embereket a Jézussal való kapcsolatra vezessen. 3. András törődése (János 1:40–42; 6:8; 12:20–22). – Miután András találkozott Jézussal, az lett számára a legfontosabb, hogy másokat is Krisztushoz vezessen. Jézus mondta: „Kövess engem, és emberek halászává teszlek.” (Máté 4:19). Amint Jézust követjük, szeretnénk látni, hogy mások is megismerjék Őt.
Hozz egy Barátot! Mintaterv: Hogyan érjük el azokat, akiknek Krisztusra van szükségük.
Javaslatok a kivitelezéshez A Hozz egy Barátot!, a barátság szolgálata, amely már több mint 55 éve a hatékonyság kulcsa a Billy Graham evangelizációk során. Ez az Andrásról való Bibliai feljegyzés mintájára épül.
„András ezután elment, megkereste testvérét... és Jézushoz vezette őt.” (János 1:40–42.) A Hozz egy Barátot!, egy terv, ami által keresztények imádkoznak általuk ismert személyekért, akikről tudják, hogy szükségük van Krisztusra, barátságot ápolnak velük, és végül meghívják őket a Fesztiválra. A Lelkipásztorokat és gyülekezeti vezetőket bátorítjuk arra, hogy ellenőrizzék, kaptak-e elegendő Hozz egy Barátot! kártyát, azután pedig tervezzenek be egy „Hozz egy Barátot vasárnapot” (az Istentisztelet keretén belül). Az alábbiakat javasoljuk a „Hozz egy Barátot! vasárnap” levezetésére:
C) Néhány görögöt is odavezetett Jézushoz (János 12:20–22). Végkövetkeztetés – Milyen leckéket tanulhatunk Andrástól: Isten hétköznapi embereket különleges módokon használ. Egy barátságban van hatása az Igazságnak. „Valaki barátjának lenni lehetőséget és hitelességet ad arra, hogy megosszuk az Igazságot.” Bárki tud szolgálni, úgy ahogyan András is tette. Magyarázd el a lépéseket, a Hozz egy Barátot! programban.
1. Tervezzetek be, egy Hozz egy Barátot! vasárnapot, 2012. március 25-ére.
a) Kérd meg a gyülekezeted, hogy írjanak neveket, a Hozz egy Barátot! kártyájukra. Legalább öt embert, akikért hajlandóak imádkozni és később elhívni őket a Fesztiválra.
2. Osszátok ki, a Hozz egy Barátot! kártyákat minden felnőttnek és fiatalnak.
b) Bátoríts mindenkit arra, hogy kezdjék el építeni és ápolni baráti kapcsolataikat azokkal, akikért imádkoznak.
3. Hangsúlyozzátok ki az ima fontosságát a keresztény életében, a gyülekezetben és a Fesztivállal kapcsolatban. Magyarázzátok el, a Hozz egy Barátot! egyszerű, gyakorlati és bibliai tervét. Bátorítsatok minden hívőt, hogy vállalja fel a kihívást és már most kötelezze el magát arra, hogy részt vesz a Hozz egy Barátot! tervben. Szánjatok rá időt, hogy imában mindenki végig gondolhassa magában a neveket és elkezdje leírni saját listáját. Mindenki legalább 2 embert nevezzen meg, a saját Hozz egy Barátot! kártyáján.
c) Legyen egy imaidő, ahol kéritek Istent, hogy mozduljon ezeknek az embereknek az életében a következő napokban és hónapokban egészen a Fesztiválig.
Javasoljuk még, hogy emellett a vasárnapi Hozz egy Barátot! kártya-kiosztás mellett, hasonlóképpen buzdítsátok a gyülekezetben lévő többi szolgálat tagjait is, mint például a Vasárnapi Iskolát, házi csoportokat és az ifiket. A Hozz egy Barátot! tervet most kell elkezdeni, reklámozni és támogatni a Fesztivál előkészületei során, azután ez később majd életstílussá válik.
Javaslatok az eredményes utógondozáshoz továbbvezetéshez Lelkipásztorok számára, akik részt vesznek a Fesztivál utáni evangelizációs munkálatokban: Bátorítsd a gyülekezeted, hogy tegyenek bizonyságot istentiszteleteken a Hozz egy Barátot! hatásáról és eredményeiről. Bátorítsd a Hozz egy Barátot! programban való részvételt az otthoni Bibliatanulmányokon, a törekvő/felfedező csoportokban, a pulpitusról történő bejelentésekben, illetve a Vasárnapi Iskolás órákon is! Bátorítsd a hívőket, hogy legyenek ebben elszámoltathatóak egy keresztény barátjuk felé (Préd. 4:9–12). Sokat segít, ha alkalmanként együtt imádkoznak, és az Úr elé viszik az egymás listáján szereplő embereket. Havonta hangsúlyozd ki a példamutató, evangelizáló életstílus következetességét a pulpitusról. Küldj leveleket és/vagy e-maileket amivel bátorítod azoknak az erőfeszítését, akik részt vesznek a Hozz egy Barátot! programban. A) András vezette Simon Pétert Jézushoz (János 1:40–42). 1. Prioritása: „az első dolog amit tett”.
ASSISI SZENT FERENC
Tégy engem békéd eszközévé Uram, tégy a béke eszközévé. hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk – kapunk, amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk – új életre kelünk.
2. Folyamata: találd meg, mondd el, hozd el. B) András odavitte a kisfiút Jézushoz (János 6:8).
11
Mt 14:15–32 A megjelölt igeszakasz az „Ötezer ember megvendégelése” és „Péter a tengeren jár” címmel rögzült a tudatunkban. Úgy tűnik, ezekre a részekre igazán illik a fenti cím: „Sikerevangélium”. Igazán szívesen énekeljük, hogy „Jézusom karjain oly jó nekem, boldogan járhatok zöld réteken.” Örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy naponként megtapasztaljuk gondoskodó szeretetét, egyengeti útjainkat. Már több hónapja nem tudok szabadulni ettől az igeszakasztól. Újból és újból visszajön, és újabb és újabb tanításokat ad belőle az Úr. Az első történet – a kenyérszaporítás története – igazán kedvence minden evangélistának, igehirdetőnek. De jó is arról beszélni (és nem is nehéz!), hogy az Úr ellát bennünket minden jóval, betölti minden szükségünket. A hallgatóság – azt hiszem – az Úr Jézus idejében is azt mondta: „Az ilyen Isten tetszik nekünk. Ilyen Istenre van szükségünk!”. A másik történet vonalvezetése kicsit bonyolultabb, de ezt is úgy szokták megjeleníteni, hogy jól beilleszkedik ebbe a rendszerbe, hiszen: – Jézus ott jár a vízen. (Be kell vallani, ez igazán jó téma, ez természetfeletti.) – Péter is jár a vízen. Ez is belefér még a siker kategóriába. (Igaz, hogy csak két-három lépést tett, de a többi tanítvány még ennyit se’ tudott.) – Jézus felemeli a süllyedő tanítványt. (Újabb jó alaptextus egy szép prédikációhoz!)
PECZNYIK PÁL
Hívogatás Ne csak olykor-olykor Lépj be a templomba, Keresd Isten házát Gyermekségedtől fogva! Halhatatlan lelked Ne koplaltasd éhen! Öröme, ha élhet Mennyei kenyéren. Lásd meg életedben Isten szent szándékát, S fogadd el az üdvöt, Szíve ajándékát!
12
– Jézus beszáll a süllyedő hajóba, a félelemtől reszkető tanítványok közé. (Ez is OK.) Jézus közösséget vállal velünk. Együtt hajózik velünk esendő, gyenge tanítványokkal. Nincs már semmi okunk a félelemre! (Ez be fog jönni a hallgatóságnál.) – Amikor Jézus beszállt a hajóba, elállt a szél. (Innentől kezdve megszűnnek a problémák. Nem fúj már szembe a szél, nincs áremelkedés, nem borítanak el a kifizetetlen sárga csekkek, nem süllyedezik a hajó, ill. a családi költségvetés. Nem rémít már a munkanélküliség veszélye. Jézus beszállt a hajónkba, mostantól kezdve minden jól megy. Halleluja!) „Fogadd be Jézust az életedbe, s attól kezdve minden jó lesz. Minden megváltozik. A győzelem útját fogod járni.” Gyönyörű! Ez igaz is, de: **** Ebben a történetben még sok minden van. Ráadásul sok olyasmi is, amiről már nem szívesen beszélünk. (Vagy nem szívesen hallgatunk prédikációt.) Bajban van az az igehirdető, vagy bizonyságtevő, akinek a Szent Szellem ezt az igét tette a szívére, erre kényszeríti a „csontjaiba rekesztett tűz.” Igazán bajban van! (Most én is ilyen helyzetben vagyok.) Ebben a történetben ugyanis több olyan kifejezés is van, amiről nem szívesen beszélünk. (Főleg nagy nyilvánosság előtt.) Ki az az igehirdető, aki szívesen beszélne arról, hogy az Úr Jézus „kényszeríti” a tanítványait valami életveszélyes vállalkozásba? Pedig a 22. versben ezt olvassuk: „És mindjárt kényszeríté az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra”. Azt gondolom, ezt a hajózási ötletet Jézus nem „csak úgy” odadobta a tanítványoknak. Valószínűleg érveltek is a tanítványok: „Ne haragudj Mester, de mi ehhez jobban értünk. Mi tudjuk, hogy éjszaka veszélyes a hajózás. Különben is látható, hogy vihar lesz. Ilyenkor eszünk ágában sincs vízre szállni. Meg kell várnunk a pirkadatot. Ezért kellett Jézusnak „kényszerítenie” őket. Tudták, többnyire jó dolog szokott kijönni abból, ha Jézusnak engedelmeskednek, de most valószínűleg nagyon mellé fogott. Amikor pedig már az „éjszaka negyedik szakában” – a pirkadat előtti legnehezebb helyzetben – voltak, amikor a tomboló viharban még „a szél is szembe fújt”, valószínűleg több tanítványban megfogalmazódott, hogy: – ha a többiek előtt talán nem is merte kimondani – „mégiscsak jobb lett volna, ha Jézus hallgat az okos szóra, és nem köti olyan makacsul magát az elképzeléseihez. Ami igaz, az igaz. Szellemi dolgokban Ő felülmúlhatatlan, de itt, most nem jól döntött. Még jó, ha nem veszünk oda valamennyien!” Pedig Jézus az ő irántuk való szeretetéből rendezte meg ezt az egész vihar történetet. Jézus akarta, hogy a tanítványai szorult helyzetbe, sőt, nagyon szorult helyzetbe kerüljenek. Jézus azt akarta, hogy a tanítványoknak már semmi más remény-lehetőségük ne legyen. Ne tudjanak már bízni a maguk szakismertében, tapasztalatában, fizikai erejében. Jézus azt akarta, hogy legyenek teljesen ráutalva az Ő szabadítására. Az „éjszaka negyedik szakában”, csak a teljesen, kilátástalan sötétségben ragyoghatott fel Jézus Krisztus isteni fensége, amint a vízen közeledik hozzájuk. Jézusnak fontos volt, hogy a tanítványok meggazdagodjanak egy velejükig ható „szabadítás élménnyel”, ami oly
mélyen vésődik a szívükbe, amit életük végéig nem fognak elfelejteni. *** Szívesen elmélkedünk azokon a bibliai igéken, amelyekben arról van szó: hogy „legyen meg a Te akaratod úgy a mennyben, mint a földön is”. Vagyis, ha a mennyben nincs betegség, akkor itt a földön sincs joga a betegségnek hozzánk. Ha a mennyben nincs szegénység, munkanélküliség, nincs „a sárga csekkek halmaza”, akkor itt sem jogos, hogy legyen. Vagy amikor azt olvassuk: „próbáljatok meg engem, nem árasztom-e ki reátok az én áldásaimat?” Kell jönni az áldásnak. Kell! Jogosan elvárom, mert benne van a Bibliában! „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, hogy mit esztek, vagy miben ruházkodtok, mert Néki gondja van reátok.” Tehát teljes bizonyossággal Reá hagyatkozhatunk! De jó ezeket az igéket hallani. Olyan megnyugtató. Aztán egyszer csak kezd „szembefújni a szél.” Megpróbálom az „ellenségre” fogni a betegséget, a nehézségeket, s kiderül, hogy Jézus „kényszerített” bele ebbe a helyzetbe. Ő akarta, hogy ebbe a nyomorúságos helyzetbe kerüljek! Ez egyáltalán nem illik bele az én „Jézus képembe”. Tőle nem jöhet semmi rossz! Most pedig már süllyedezik a hitem hajója. A „Jó Isten” nem tehet velem ilyet! Hogyan jöhet az életembe ez a sok nehézség? Nehezen veszem észre, hogy Isten már egy magasabb osztályba írt be, ahol már nem csak a „tejnek eledelével” akar táplálni. Ő azt akarja, hogy meglássam az Ő ragyogó dicsőségét akkor is, amikor „szembe fúj a szél”, amikor körülöttem már teljes a sötétség, és kilátástalanság. Azt akarja, hogy személyes megtapasztalást nyerjek arról, hogy Ő minden nehéz helyzet, minden sötétség, minden vihar, minden hullámverés felett is rendíthetetlen ÚR! *** Néha csak kapkodom a fejem, annyira záporoznak az ellenség nyilai. Méltatlanul érnek a károk. Nem várt fizetési kötelezettségek. Az Úr meg azt mondja a Malakiás 3-ban: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba… és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.” Hát Uram! Beviszem a tizedet. Még többet is. Aztán jön a tízezres csekk egy szabálytalan parkolás miatt. Jön egy újabb 15 200-as, mert eltévesztettem az „autópálya matrica” dátumát. Pedig a Jóel 2:25-ben is ígérted, hogy: „Kipótolom néktek az esztendőket, amelyeket tönkretett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó, meg a sáska.” Hát, tényleg elég sokat tönkretett. Jól jönne már egy kis „kipótolás.” Aztán azt látom, hogy újabb és újabb károk érnek! *** Miért is „kényszerítette bele” az Úr Jézus a tanítványokat ebbe a kritikus helyzetbe? Biztosan nem azért, hogy lerángassa tanítványait a fellegekből az „öt kenyér és két hal” csodája után. Ebben is az Ő szeretetét nyilvánította meg. Ezzel készítette elő őket
arra, hogy egy újabb csodálatos megtapasztalásban részesülhessenek. Ha nagyon keményen meg kell tapasztalnom kicsinységemet, és ráutaltságomat, jobban meg tudom látni az Ő nagyságát és hatalmát. Péter nem szerezhetett volna csodálatos megtapasztalást a Jézussal való „tengeren járásról”, ha az Úr – az Ő kedves előrelátó, gondoskodó szeretetével – nem készíti elő ezt a kritikus helyzetet. Meg tudtam látni – talán Te is észreveszed a saját körülményeid között – hogy lehetnek helyzetek, amikor az Ő kedvességéből ered, hogy a „szél szembe fúj”, hogy az „éjszaka negyedik szakában” nagyon sötét van, és nagyon reménytelen a helyzet, meg hideg is van. Mégis, az egészet azért rendezte így, mert Ő azt akarja, hogy merj Vele kilépni a hajóból. Mert Ő annyira szeret téged, hogy meg akar tanítani a tengeren járni. Anyagi veszteség ért? Összetört a baráti kapcsolatod, tönkrement a házasságod? Elvesztetted szeretett társadat, kemóra kell járnod, s műtétre vársz, vagy a Munkanélküli Hivatal folyosóján töltöd a délelőttöd? Talán éppen az Úr szolgálatában érnek a legkeményebb támadások? Ez mind csak az a „szembe szél” amiről tud Jézus. Adj hálát az Úrnak. Mindez azért lehetséges, mert már be van írva bizonyítványodba, hogy: „Felsőbb osztályba léphet.” Ebben az osztályban pedig már nem „tejnek italával” táplálkozunk, hanem „kemény eledellel”. Itt már nehezebb vizsgatételek vannak. Számíthatsz rá, hogy ebben a vizsgaidőszakban az egyik nehéz tétel éppen a vízen járás, meg az „Uram! Tarts meg engem!” következik. Az Úr Jézus lehetőséget kínál – olyan helyzetbe hoz –, hogy kiléphess a hajóból, és járj Vele a vízen. És ez kegyelem! Nagy Rezső
SZÉNÁSI SÁNDOR
Reggel Megköszönöm hálás szívvel, Uram, ezt az új napot. Munkáimra szent Igéddel Fölkészítve indulok. E nap szürke lehet-e, Ha Igéd ragyogja be? Add, hogy fényét sugározzam, Bárkivel is találkozzam! Ne engedd, hogy vakon járjam Az utamat, botorul. Inkább tedd azt, hogy meglássam, Ki az, aki rászorul. Szent nyomodba lépve én Lehessek jótétemény! Végzett munka, öröm, béke Legyen napom eredménye!
13
KITEKINTŐ
Néha különös találkozásai vannak az embernek, egyik ezek közül az, amikor valakivel húsz év után találkozik az ember személyesen, bár néha-néha láttuk egymást különböző rendezvényeken, de ha jól emlékszem húsz évvel ezelőtt jártam az otthonotokban, Tibor. Olvasóim kedvéért had mondjam el, hogy beszélgetőtársam Nagy Tibor, aki jelenleg Szerbiában él. 20 évvel ezelőtt, amikor ott jártam, akkor az volt az újság, amit elmondtak nekem a testvérek, hogy van itt egy házaspár, aki most adta át az életét az Úrnak. Hogy is volt ez Nagy Tibornéknál annak idején húsz évvel ezelőtt? Nagy Tibor: Igen, jól emlékszel, pontosan most lesz húsz esztendeje, hogy Isten annyira érzékeltette velünk a szeretetét, hogy nem tudtunk ennek a szeretnek ellenállni. Most húsz év után visszatekintve látjuk, hogy előtte Isten többször is próbálkozott közel férkőzni hozzánk, megszólítani minket, de valahogy az élet sodrása, meg a különböző más elfoglaltságaink elterelték a figyelmünket attól, hogy meghalljuk, észrevegyük ezt a közeledést Isten részéről. Aztán 92-ben, pont, amikor a balkán háborúk dúltak, nem csak azért, mert akkor jobban el voltunk keseredve, akkor volt az az idő, amikor Isten meg tudott szólítani bennünket, egy munkatársamon keresztül. Akit, nagyon jól ismertem, nagyon jó szakembernek tartottam, és nagyon közel volt hozzám, mint ember, de nem tudtam róla, hogy hívő ember. Mégis egyszer meghívott egy keresztény alkalomra. Mivel már Isten próbált előzőleg megszólítani bennünket, ahogy már említettem, más embereken keresztül, akkor ez mind előjött bennem. Persze erre a meghívásra nemet nem mondtunk, de mégsem mentünk el. De ez a fiatalember nagyon kitartó volt, amiért nagyon hálás vagyok a mai napig, mert nem adta fel. Felvette hangfelvételre az ott elhangzottakat, azt átadta, és sokat imádkoztak értünk, ezt tudjuk. Végül is eljutottunk a gyülekezetbe Szabadkára. Persze, ha most megkérdeznéd, hogy miről is volt szó, vagy ki szolgált, azt sem tudnám megmondani. De hazafelé menet a feleségemmel arról beszélgettünk, hogy vagy jövünk jövő vasárnap is, vagy egyszerűen mindent elfelejtünk, és éljük a magunk mindennapi eddigi megszokott életét. Aztán nem is volt róla szó a családban kettőnk között, hogy hogyan tovább, nem volt szó Istenről, Bibliáról, de jött a vasárnap, amikor megfogalmazhatatlanul valamilyen erő vonzott bennünket. Egyszerűen mind a ketten tudtuk, hogy mennünk kell. Úgy keltünk fel, hogy egymástól függetlenül, de készültünk. Nem beszéltük meg, ott voltunk a következő vasárnap a következő vasárnap és onnantól kezdve mentünk, amikor csak tehettük. Rengeteg kérdés volt bennünk, amit szerettünk volna megérteni, választ kapni rájuk. Isten lépésről-lépésre kijelentette önmagát, megválaszolta a kérdéseinket, nagyon sok ember, testvér vett körül bennünket, támogatott. Sok-sok könyvet kaptunk és faltam ezeket azokban az időkben. Éreztem, hogy Isten rajtuk keresztül szól hozzánk, és azt is éreztük, hogy ez nem csak egy személyes dolog, nem csak nekünk, éreztem, hogy Isten rajtunk keresztül akar másokat is elérni. Így rövid időn belül ott, ahol éltünk Csantavéren sokan meghallották a jó hírt általunk, mert nem tudtuk magunkban tartani, mondtuk
14
rokonoknak, ismerősöknek. Közel két év alatt 16 megtért újjá született keresztény ember járt már velünk együtt a szabadkai gyülekezetbe. Közben, ahogy mondtam, érdekelt az Isten Igéje, érdekelt a szolgálat. Ezt észrevették a szabadkai testvérek, és bekapcsolódtak az ottani szolgálatba, imaóra, később igehirdetés keretében. Aztán Isten lehetőségeket adott különböző helyeken, hogy képezzem magam. 1995 végére úgy döntöttünk közös megegyezéssel – bár ez sem ment mindig gördülékenyen – de úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk Csantavéren a gyülekezetet. Hol alakult Csantavéren a gyülekezet, hiszen az egy kicsi falu? Ha jól emlékszem – remélem, nem bántom meg nagyon –, de Szabadkához képest, ott nem olyan egyszerű találni egy megfelelő helyet. Nagy Tibor: Végül is, hogy kicsi, nagy, ez relatív dolog. Abban az időben 7500-8000 lakosa volt Csantavérnek, teljesen magyar közösség. Egy sziget Szerbiában, ahol a legnagyobb számban vannak. Nem volt addig semmilyen evangélikus közösség, az egész község katolikusnak vallja magát, de nagyon kevés közöttük a valóban gyakorló hívő. Talán most az utóbbi időben ezen a téren is elmozdulás van. Nem volt imaház, nem volt máshol sem. Saját otthonunkat nyitottuk meg az első időkben, hogy ott jöjjünk össze. Szabadkáról jöttek eleinte testvérek, akik segítettek bibliaórát tartani. Aztán mi magunk is bekapcsolódtunk. Közben Isten kialakította a gyülekezet alapfeltételeit. Míg Szabadkára jártunk, voltak, akik elvégeztek különböző tanfolyamokat, vasárnapi iskolai tanítóknak készültek fel. Voltak, akik zenét tanultak, ha később megalakul a közösség, akkor ezt tudják Isten dicsőségére kamatoztatni. 1995 végére úgy döntött a csoport, akik akkor 16-an voltak, jártak Szabadkára, a szabadkai gyülekezet biztattak bennünket: mivel ott élünk, ott tudjuk a legjobban képviselni Jézus Krisztust, alakítsuk meg a helyi gyülekezetet. Nem volt épületünk, házi csoportként alakultunk meg, ebben a formában éltük tulajdonképpen 5 éven keresztül a közösségi életünket. Van itt egy fiatal házaspár, ennek a fiatal házaspárnak több gyermeke van. Egyszer csak elindulnak Krisztus felé. Majd szépleptiben úgy találják magukat, hogy most már nem csak megváltozott minden, ahogy élnek, hanem gyakorlatilag templommá vált az otthonuk. Ti hogy éltétek meg? Nagy Tibor: Amikor megindult a közösség két kicsi gyermekünk volt, akik az Úrnak az ajándékai. Dávid már úgy született, hogy Istent elfogadtuk, és az Ő útján jártunk. Debórát Istentől kértük tulajdonképpen és később született meg. Nyúl Zoltán és Viktória, valamint Nagy Tibor és Mária
Nagyon kicsik voltak, amikor a mi otthonunkban volt. Megszokták ezt a sürgést-forgást, és szerintem élvezték is, hogy mindig történt valami az otthonunkban. De amint a mi otthonunk kicsi lett, egy testvér megtért családjával, nekik sokkal nagyobb volt a házuk. Ők mindig közösségi életre vágytak, két nagyszobát egybe nyitottak, azzal a céllal tették ezt, hogy majd a barátaik jönnek hozzájuk és a szoba közepén egy biliárdasztal lesz, amit majd át lehet alakítani ebédlő asztallá. Aztán Isten közbeszólt ebbe az elképzelésükbe. Az ő szobájukban sokan megfordultak, mert ott volt igazából az alapja a gyülekezetnek. Néhány éven keresztül vasárnapról vasárnapra odajártunk. Valóban úgy volt, ahogy említetted, vasárnap reggel fölkeltek, elpakolták az ágyat, öszszerámoltak. Behozták kívülről a padokat, a székeket úgy rendezték, hogy mindenki helyet tudjon foglalni. A nagy asztal helyett, egy kisebb asztal lett szószékké. Aztán amikor vége lett az alkalomnak elpakoltak, és ment minden a normális kerékvágásban. Ez a testvér elmondta, hogy ennek sok előnye is van meg hátránya is. Legfőképpen, hogy nem lehet elkésni az alkalomról. Csantavér egy kis sziget. 7500 ember ahhoz nem kevés, hogy egyszerre leüljön velük az ember egy asztalhoz, de 7500 emberen belül mégis általában a legtöbben tudják, hogy ki vagy, ismernek, ismerik a családi kapcsolataidat. Az embereknek nagyon hamar érkezik valami új hit. Hogy reagáltak az emberek? Nagy Tibor: Amikor megjelentünk, pontosan azt a jelzőt használtad te is, volt ilyen megjegyzés, hogy az újhitűek, akik megpróbáltak valami mást hozni. Azt el kell mondani, hogy különösen akkor, amikor még házi csoportban jöttünk össze, voltak negatív megjegyzések polgártársaink részéről, amikor rólunk beszéltek. De aztán Isten ezt a gondolkodásmódot átalakította, amikor voltak a háborúk, a délszláv háború. Egyre több nyomorral találkoztunk, egyre több embernek volt testi szüksége. Isten kegyelméből volt rá lehetőségünk különböző szeretetszolgálatokon keresztül – akik minket használtak fel – hogy eljuttassuk a segélyeket a rászorulóknak. Ahogy munkálkodtunk, megváltozott az emberek véleménye. Látták az életünket, ott éltünk közöttük. Látták azt, ahogy élünk, és ahogy beszélünk, összhangban van. Ez vonzóvá lett számukra. 2000-ben Isten csodát tett. 1999-ben volt Szerbia bombázása. Ahogy befejeződött, nem telt el fél év, Isten kirendelt egy hatalmas épületet, egy patinás helyen. Nagyon
EGY KIS RÉGÉSZET: Sába királynőjének aranybányáját találhatták meg Sába királynőjének aranybányáját találhatták meg brit régészek Etiópia északi hegyvidékén. Az expedíciót, amely Louise Schofieldnek, a British Museum volt kurátorának vezetésével Tigré-tartományban, a Geralta-fennsíkon végez ásatásokat, egy csaknem hét méter magas sztélé vezette nyomra, amelyre a Napot és a Hold sarlóját vésték – olvasható Guardian online kiadásában. A régészek a közelben Szabá legfőbb
közel a központhoz, amit megint neki szántunk. Itt újabb lehetőségek nyíltak meg a szolgálatra. Volt olyan, hogy 180200 gyerek is részt vett a gyermekheteken, amiket szervezünk. A szülők ezt szeretik, sőt várják, már sokszor májusban kérdezik, hogy idén is lesz? Mikor lesz? Egész nyáron nincs más lehetősége az ottani gyerekeknek. Ez egy jelentős alkalom, amire szívesen küldi mindenféle felekezetű szülő a gyermekét, mert tudják, hogy sok jót és áldást tapasztalnak. Ha most összegezni kellene az elmúlt húsz évet, mi a legnagyobb változás a Nagy család életében? Nagy Tibor: Nehéz összefoglalni, próbáltunk néha eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem történik meg húsz évvel ezelőtt a változás, vajon együtt lennénk-e. A statisztikák nagyon szomorúak, lesújtóak. Mi azt tapasztaljuk, hogy sok áldásban, örömben volt részünk ebben a húsz évben. Sok nehézség, sok próba mellett, de mégis sok örömet éltünk át feleségemmel együtt. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, ahogy az idő múlik, még közelebb kerülünk. Sok áldást éltünk át együtt a gyülekezetben. Nem döntenék másképpen, ha újra kellene döntenem. Sőt, mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy Krisztus mellett döntsenek, ez a legnagyobb döntés, amit meghozhatunk az életünkben. Mi a legnagyobb változás Csantavér életében a miatt, hogy Ti ott vagytok? Nagy Tibor: Most van körülbelül húsz fő, akik tagjai a gyülekezetnek, emellett vannak barátkozók, akik jönnek. Vannak, akik rendszeresen, vannak, akik kevésbé rendszeresen vannak ott. Hogy a falunak változás-e, ezen most nem gondolkodtam, mindenféleképpen egy lehetőség. Lehetőség az ottani embereknek, akik megkeresnek azért, hogy elmondják a problémáikat. Talán fél éve egy fiatalember keresett meg, aki már akkor is alkohol hatása alatt volt. Azt mondja, nem is tudja másképpen élni az életét, nyugtatók és alkohol nélkül. Részt vett a koszovói háborúban. Teljesen zavart a tekintete, a beszéde is szétszórt. Több ember életét oltotta ki, volt valaki, akinek ezt el tudta mondani. Azt mondta, jön még. Nem jött, de várom, hisszük azt, hogy még meg fog jelenni. Úgy gondolom nagyon fontos, hogy jelen legyen az evangéliumi kereszténység, ahol tudunk, próbálunk segíteni és hisszük, hogy ez hosszú távon változást fog hozni, ahogy Jeremiásnak is mondta Isten, hogy imádkozzatok annak a városnak a jólétéért, legyetek áldássá ott, ahol vagytok, mert annak a jólététől függ majd a ti jólétetek is. KuT
istenségének, a Holdnak szentelt templom oszloptöredékeit fedezték fel, a szentélyt egy ősi csatában aratott győzelem tiszteletére emelték. A közelben az expedíció megtalálta az ősi csatateret is. Szabá ókori keleti állam, Dél-Arábia időszámításunk előtti 1. évezredben virágzó tömjén királyságok egyike. Gazdagsága forrása a Dél-Arábiát a Földközi-tenger medencéjével összekötő karavánutak ellenőrzése mellett, az illatos mézgák, tömjén és mirha termesztése és exportja volt, ezekből drága balzsamok, füstölők, illatszerek és kozmetikumok készültek. Sába mitikus királynőjéről, látogatásáról Salamon királyhoz a Biblia mellett a Korán is említést tesz. MTI
15
ÁLDÁS ÁLDÁS „Az Úr ezt mondta Abrámnak: menj el földedről, rokonságod közül, és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem neved, és áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” 1Móz 12:1–3. Az áldás a Mindenható Istennek szabad tette. Nem lehet kikényszeríteni, sőt kiérdemelni sem. Időpontja, kibontakozása, tartalma, mentes minden szabályszerűségtől és törvényszerűségtől. Isten váratlanul is adhatja, de igazolásul is, vagy éppen megelőlegezve. A Bibliában mindegyikre találunk példát. Az Isten áldása nem áll meg egy generációnál, hanem magában foglal valamit a jövőből is, örökkévaló tervének kibontakozásából. Amit sok esetben a tőle megáldott ember meg sem ér, meg sem lát, csak hitben fogad el. Az áldás nem a megáldott emberről szól, hanem Isten tervéről és annak végkifejletéről. Vajon az áldás csak anyagiakkal mérhető? Azzal, hogy az embernek nincs különösebb nehézsége az életben, egészséges, gazdag és sikeres? Boldog emberek veszik körül, és maga is jól érzi magát a bőrében. Elégedett sorsával és helyzetével, vidám és gondtalan. A Szentírás tanítása és példái szerint az áldás célja nem egyszerűen az ember jóléte, gazdagsága, egészsége, noha ezt is magába foglalhatja, de nem feltétlenül. Az áldás magasabb célt foglal magába: Isten és az ember kapcsolatának helyreállítását, az ember üdvözítését. Az áldás formája az ősatyák történetében és Izráel történelme során többször változott. Isten akarata döntötte el, hogy kinek és milyen módon és mit ad áldásként. Ábrahám történetében elsősorban a fiúgyermeket látjuk. Mindene megvolt már, csak az örökös hiányzott, aki nemcsak a nagycsaládot és annak gazdagságát örökli, hanem az Istentől kapott küldetést is továbbviszi. Az áldás abban fog megnyilvánulni, ha majd Isten beteljesíti ígéretét, és megszületik Izsák, és ha majd utódai végül nagy néppé válnak. Jákob és Jób történetében a jószág szaporulata mutatja Isten áldását. József történetében Egyiptomban a hét bő esztendő termését és annak bölcs felhasználását látjuk Isten áldásaként. De áldás volt a hét szűk esztendő is, mert ez is Isten tervébe illeszkedett. Ilyen módon került Jákob és családja Egyiptomba, ahol nagy néppé szaporodtak. Józsefet ez a helyzet emelte ki nehéz sorsából, és tette Egyiptom, valamint saját népe megtartójává. A honfoglalásra készülő Izráelnek megígérte Isten, hogy ha engedelmességük által megszentelik az országot, akkor nem fogy ki a sütőteknőjükből a kenyér, nem csökken a nyáj szaporulata, a föld megadja gyümölcsét idejében, és nem kell rettegniük ellenségeiktől sem. Munkájuk nem lesz meddő, és biztonságban lakhatnak. Sőt becsülni fogják őket a nemzetek (lásd: 5Móz 28. fejezetét). Az áldás viszont nem jelent minden esetben törvényszerűen anyagiakkal való bővölködést. A vagyonából kiforgatott szegény is élvezheti Isten áldását, mert hozzá kiált, és tőle vár segítséget. Ebben a helyzetben az áldás egyenlő a szorongatott helyzetből való szabadítással. Lásd a Zsoltárok könyvének imádságait és bizonyságtételeit. Míg a szegényt kihasználó és a szegény vagyonából meggazdagodó nem áldást, hanem fenyegető ítéletet von magára. Vagyona nem lesz tar-
16
tósan az övé és örököseié, sőt az országot is elveszíti, lásd az 5Móz 28. fejezetének áldás ígéretét követő büntetést kilátásba helyező szakaszát. Áldást tartalmaz viszont például a boldog mondások sora is, bár csak tiszta szívről, irgalmas lelkületről és lelki szegénységről szól, és semmit nem mond az egészségről, a gazdagságról (Mt 5:3–12). Mint mondtuk: Isten áldását nem lehet kikényszeríteni, sem kultikus cselekedetekkel, sem eszes ravaszsággal, de kegyes érdemszerzéssel sem. Jákobnak, Absolonnak, de Simon mágusnak (ApCs 8:17–23) sem sikerült. Jákob végül is akkor nyerte el Isten áldását, amikor mindent elveszített, amit korábban kiügyeskedett. Absolon belebukott abba, hogy ki akarta kényszeríteni az atyai (és általa Isten) áldását. Ügyesen maga felé fordította az emberek szívét annak érdekében, hogy ő lépjen apja örökébe, övé legyen a vezető szerep Izráelben. Kiharcolta ezt, és csúful belebukott. A pillanat őt igazolta, a sorsa ellenben örök figyelmeztetés: az ember sikeressége, amihez Istennek semmi köze, egyben a bukása is. Mije volt Pál apostolnak? Ingatlana Jeruzsálemben, sok pénze, amellyel megsegíthette volna a szegényeket, hatalma, amellyel támogathatta volna őket? Népszerű volt a prédikációja, tömegek gyűltek össze, ha valahol megjelent? Akkor tehát nem is volt „áldott”? Emberi gondolkodásunk szerint az áldás és a siker nagyon közel kerülhetnek egymáshoz. Néha úgy tűnik, mintha a siker egyben áldás volna. Pedig egy világ választja el a kettőt. Az áldást Isten adja, a sikert maga építi fel, vagy csikarja ki az ember. Éppen ezért, hogy egy ember áldott-e vagy sem, az teljesen független vagyoni helyzetétől, egészségi állapotától. Az Úr Jézus, sőt az apostolok – bár nem rendelkeztek a mindennapi élet szükségletein túl semmiféle vagyontárgygyal – mégis áldottak voltak. Az Úrnak – ami említésre méltó – csak egy varratlan köntöse volt. Az emberi mérték szerinti sikerességnek, népszerűségnek, ünnepeltségnek is híjával voltak. A bebörtönzés vagy a megkövezés akkor is megaláztatásnak és nem „áldásnak” számított (ApCs 5:17kk, 14:5, 14:19-20 stb.). Mégis az ő életük és munkájuk a Mindenható Isten áldását hordozta magán, oly gazdagon, hogy akikkel kapcsolatba kerültek, azok az emberek is részesedtek belőle. Megtértek, meggyógyultak, megtisztultak bűneiktől, rendbe jött az életük, kinyílt előttük a menny, tehát áldottá váltak. Hogy egy ember élete áldott-e vagy sem, nem lehet abból kikövetkeztetni, hogy vagyonos-e, sikeres-e, egészséges-e, még csak abból sem, hogy boldog-e? Isten képes minden élethelyzetben megáldani azt, akit akar: fiatalságát, egészségét, hivatását, munkáját, családját, de betegségét, szenvedését, „sikertelenségét”, öreg korát, sőt halálát is. Ugyanakkor pedig lehet az embernek kárára a vagyon, az egészség, a karrier, a megszerzett pozíció, az éleselméjűség vagy a tehetség, de bármi más is. Nem élvezi Isten védelmét és támogatását az, ami áldatlan. Figyelmen kívül hagyja, amikor terveit készíti, nem számol vele a jövőben sem. Hány vagyonos vagy hatalommal rendelkező ember esik kívül Isten áldásán, sőt egyenesen az átok hordozója. Gondoljunk a történelem „nagyjaira”: Nérótól Hitlerig, Lámektől Sztálinig. Abból, amit Isten megáld, örökkévaló jó származik. Ábrahám hite, Istennel kötött szövetsége meghatározta az ő egész életét, de ennek Ábrahám személyén túlmutató következményei is lettek. Kortársai számára is áldást jelentett, hiszen felismerték, hogy vele van az Úr. Utódai számára is, annyian lettek, mint a tenger partján a fövény. Ez nemcsak a magtalan Ábrahám családjának fennmaradását és szapo-
rodását jelentette, hanem Isten munkájának kiterjedését is az egész világra. Az áldás mindig magában rejt valamit Isten jövőre vonatkozó tervéből is. Ami áldott, az rendelkezik egy titokzatos erővel, ami Isten ügyét előre viszi. Valamit hordoz csíraként, ami majd csak távlatosan bontakozik ki. Hogyan lehet egyáltalán áldott az átok fája, a Golgota keresztje (Gal 3:13)? Úgy, hogy igazán és véglegesen ott teljesedett ki Isten megváltó munkája minden ember bűnének bocsánatára. Isten áldása fölülmúlhatatlan mértékben a Golgota keresztjén áradt és árad ki erre a világra. A legnagyobb jó, ami az emberiséggel történt, az a Golgotán szenvedő és önmagát halálba adó Úr Jézus Krisztus által történt. Így lettünk mi is Ábrahám utódaivá, áldásának örököseivé, méghozzá e világon minden Istenben hívő az óta mind a mai napig. Mégpedig egy olyan világban, amelyben a legnagyobb hiány az áldás. Pénz van (ha nem is mindenkinek), hatalom van (ha olykor szenvedünk is tőle), tudás van (ha nem is mindig a jóra használjuk), de van-e rajta áldás? Egyáltalán ki vágyik ma erre? A kereszt fölvételéről még a keresztyének körében is, éppen az áldás bűvöletétől megbabonázva a siker-teológia következtében egyre kevesebb szó
esik. Pedig Isten áldását ez hozná meg nekünk is. Régen a hívők egymást az áldás szavával köszöntötték: Áldás, békesség! Az Úr áldjon meg! Áldás, vagy siker? A kettő ugyanis nem ugyanaz. Isten az áldását adja azoknak, akiknek akarja. Akkor, amikor annak eljön az ideje. A sikert magának kovácsolja, vagy építi föl az ember. Isten embereinek áldott volt a fiatalsága, az öreg kora, az egészsége, életük telje, tevékenységük, de áldott volt az öreg kora, leépülése, betegsége, sőt halála is. Akiket Isten megáld, azoktól ezt nem lehet elvitatni vagy elvenni. Isten szándéka ma is az, hogy meg akarja áldani az embert. Hát hozzuk magunkat megáldható állapotba! És ne akarjuk kierőszakolni az áldást, vagy manipulálni vele! Mert az kegyes módon is pogány varázslás, amit a Biblia tilt (5Móz 18:10, Gal 5:20). Éljünk Istennek tetsző, engedelmes módon, és ne kételkedjünk abban, hogy ennek áldott következménye lesz mind magunknak, mind környezetünknek. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk. Hegyi András
Királyi kertek A kutatókat már régóta foglalkoztatják a Jeruzsálem és Betlehem között félúton lévő fennsík, Ramat Rahel (Ráhel magaslatának) titkai, ahol a bibliai Júdea korából ismert egyetlen királyi palota magasodott. A régészeti ásatások azt is felfedték, hogy a palotát egy csodálatos kert övezte, amelynek növényzetét egyedülálló vízellátási rendszer táplálta. Helyben vízforrás ugyan nem volt, így az esővizet gyűjtötték és osztották szét igen hatékony módon, a kertben több medence is volt, a növényzetet pedig öntözőcsatornák táplálták – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon. A Ramat Rahel-i helyszínen évek óta folytatnak feltárásokat a Tel-avivi Egyetem régészei, akiknek a pollenmaradványok alapján sikerült azonosítaniuk, hogy milyen növények illatoztak az ókori kertben. A korábbi próbálkozások, hogy a talajból nyerjenek pollenmaradványokat, sikertelennek bizonyultak. Az egyetem szakemberei Oded Lipsic irányításával viszont felfigyeltek arra, hogy az öntözőcsatornákat és medencéket többször is javították az idők folyamán, így a száradó gipszréteg „csapdába” ejthette a polleneket. A tudósok feltételezése beigazolódott, s a gipszrétegeknek köszönhetően koronként azonosítani tudták a kert növényzetét. Bizonyos korokban csak helyi növények – fügefák, szőlő nőtt a kertben, a Kr. e. 5–4. században, a perzsa uralom alatt viszont messzi földről hozott fák és virágok kerültek túlsúlyba. „Egyedülálló pollenegyüttest fedeztünk fel” – hangsúlyozta Dafna Langutt pollenszakértő. Nőtt a kertben nyárfa és fűzfa, amelyeknek rengeteg víz kellett, de telepítettek fügefákat,
olajfákat, szőlőt, a virágok közül pedig mindenekelőtt a vízililiom pollenmaradványait fedezték fel. A perzsa uralom alatt jelent meg Izraelben elsőként a királyi kertben az Indiából importált cédrátcitrom (Citrus medica), valamint a dió (Juglans regia), a libanoni cédrus, valamint a nyírfa. A kutatók feltételezése szerint a perzsák hatalmukat fitogtatva hozatták az egzotikus növényeket a birodalom távoli szegleteiből. „Ez az első alkalom, hogy egy ókori királyi kert növényzetét sikerült pontosan feltérképezni” – mutattak rá a Tel-avivi Egyetem kutatói. Az általuk összegyűjtött botanikai és régészeti adatok alapján rekonstruálják a kertet, amelynek pompájában hamarosan gyönyörködhetnek Ramat Rahel látogatói. MTI
17
SZÍNEZD KI! Egyetemre került egy fiú, és szobájának falára ezt a feliratot tűzte: „Kész vagyok a harmadik helyet elfoglalni!” Már csaknem vége volt a tanítási évnek, amikor szobatársa megkérdezte: „Gyuri, kíváncsi voltam rá egész éven át, hogy mit jelent az asztalod fölötti mottó. Talán jövőre nem jövök vissza, mondd meg hát, hogy mit jelent.” A fiú ezt válaszolta: „Édesanyám adta a feliratot. Azt mondta, hogy ha hasznos életet akarok élni, akkor Istent kell az első helyre, az embereket a második helyre tennem, és nekem kell vállalnom a harmadik helyet.” Alexander Clark skót misszionárius mondta el egyik afrikai élményét. Az egyik afrikait annyira megmarta egy oroszlán, hogy csaknem meghalt. Clark talált rá az erdőben és gondjaiba vette. Fölgyógyulása után hazaengedte. Három hónap múlva a meggyógyult afrikai visszatért Clarkhoz és ezt mondta: „Tudod, az afrikai őserdő törvénye az, hogy a megváltott ember a megváltójához tartozik. Én halott voltam, de most élek. A tied vagyok. Itt van hat feleségem és a gyermekeim, itt vannak a teheneim, tégy velünk, amit akarsz.” Sokszor nem akarjuk elismerni, hogy a megváltott ember a Megváltójához tartozik mindenestől. David Brainard, az észak-amerikai indiánok misszionáriusa elmondta, hogy egy vasárnap éjjel miként ajánlotta fel magát Istennek, hogy csak az ő dicsőségére kíván élni: „Esett az eső, és az utak sárosak voltak. De olyan erős vágyat éreztem, hogy Istennek kell adnom magam, hogy megállítottam a lovamat, letérdeltem az útszélre, és elmondtam ezt Istennek. Megmondtam neki, hogy kezemnek érte kell fáradnia, nyelvemnek érte kell szólnia, ha engem eszközként felhasznál. Ekkor az éjszaka megvilágosodott, és tudtam, Isten válaszolt imádságomra. Éreztem, hogy befogadott akaratának belső körébe.” Mendelssohn egyszer elment a fridbourgi katedrálisba. Fölment az orgonához, és megkérdezte, hogy játszhatna-e a híres hangszeren. Az idős orgonista féltékeny volt a hangszerére, és először nem akarta megengedni a játékot. Később azonban engedett, hogy az idegen kipróbálhassa a katedrális fenséges „mennydörgését”. Néhány percig elbűvölten hallgatta a muzsikát, majd rátette kezét a vendég orgonista vállára és felkiáltott: „Kicsoda ön. Mi a neve?” Az orgonajátékos
18
ezt felelte: „Mendelssohn.” „Hogy lehet, hogy mégsem akartam megengedni, hogy Mendelssohn hozzányúljon az orgonához?!” – korholta magát az orgonista. Az ember hasonlót cselekszik, amikor nem engedi meg, hogy Krisztus kézbe vegye az életét, és ő hozza ki belőle az összhangot és melódiát. Egy keresztyén nagy szegénységben élt, és csak egy pár cipője volt, aminek a talpa kilyukadt és már a keresztyén lábujjai is kilátszottak belőle. Elkeseredetten ment végig az
utcán és így panaszkodott magában: „Akár mezítláb is mehetnék, mintsem hogy ezeket a szerencsétlen, kényelmetlen cipőket viseljem.” Amint egyre jobban elkeseredett, találkozott egy emberrel, aki a járdán ült és koldult. A szegény embernek nem volt lába. Egy pillanat múlva a keresztyén rájött, hogy az ócska cipőnél sokkal rosszabb, amikor még lába sincs az embernek, amire fölhúzza a cipőt. Panaszkodsz? Gondolj arra, hogy mennyivel rosszabb is lehetne a helyzeted!
A VEZETŐSÉG TAGJAI EGY CSENDESNAP KERETÉBEN SOK DOLGOT ÁTBESZÉLTEK. LEÍRNI MINDENT NEM LEHET, DE ÍME TŐMONDATOKBAN A VEZETŐSÉG TAGJAIT FOGLALKOZTATÓ TÉMÁK! EZ A TÉMA FOGLALKOZTAT A LEGJOBBAN
– Hogyan lehetne képezni a gyermekmunkásokat, mi az a képzés, amit elfogadnának? – Mi lesz gyermekeinkkel, megtaláljáke itt lelki közösségüket, életre szóló kötődésüket? – A gyülekezet jövője az ifjúság, támogatni, segíteni, biztatni kell őket! Ebben látom a legnagyobb problémát. Imádkozom. – Az ifjúság harmonikus együttélése, elfogadása. – Az ifjúság testi-lelki tisztasága, fejlődése!!! – Látva a társadalomban és a gyülekezetekben a fiatalok életét: Milyen lesz a jövőben gyülekezetünk? – Az ifjúság lendületének „kihasználása”. – Gyerekeink jövője a gyülekezetben, vagyis az ifjúság helyes tanítása. – Gyülekezetünk ifjúságának jövője. – Hogyan érintik a tagokat azok a változások, amik a társadalomban vannak, a generációk eltérő terhei.
SAJÁT HELYEM A GYÜLEKEZETBEN
– Hogyan tudjuk megvalósítani, hogy mindenki Isten Igéjét tegye élete mértékévé. (Ne csak vallásos máz!) – A napi hívő életre felkészítés hatékonyságának növelése. – Hogyan segíthetjük egymást hatékonyabban? Hogyan lehetne egyre többeket bevonni a szolgálatba? – Konfliktuskezelés. – Ha megélnénk azt, amit elméletben tudunk. – Nagyon szeretem a gyülekezetemet. Hálás vagyok, és örömmel veszek részt a „programokon”, és örömmel végzem szolgálataimat. Folyamatos kihívás viszont a munka, család, háztartás mellett az idővel, erővel megfelelően gazdálkodni. – A szeretet gátjait letörni. – A gyülekezet pásztorlása. – Misszió, lelkigondozás, lelkigyógyulás, kegyelmi ajándékok működése, működtetése, tanítványozás, fiatalok mentorálása. – Teljes őszinte nyitottság minden területen, felmerülő problémák szeretetben való rendezése. – Szeretnék nyitottabbá válni, és ezt
más testvértől is elvárva, komolyabb, mélyebb testvéri kapcsolatot, barátságot alkotni. – Zenei szolgálat megújulása az istentiszteleteken. – A vezetőség többet foglalkozzon a lelki területekkel. – A vezetőség által megtárgyalt dolgok mélysége, sekélyessége.
– Szeretnék egy missziós gyülekezetet látni. Szükségünk van megújulásra! – Olyan, amelyik nem csak a saját, hanem környezete terheit is hordja. – Krisztus központú, élő gyülekezet, közösség. Só, világosság, menedék. – Növekvő, élő! Tanítványokkal tele. Szent Szellem által vezetett. Ajándékok szerint működő. Sok világból megtért legyen! Lokálisan ismertté váljék a lakóközösség számára. – Belső konfliktusait kezelni tudó, kifelé forduló (evangelizáló). Szaporodó, a fiatalokra is nagy figyelmet fordító, egymást bátorító közösség.
MILYEN LEHET GYÜLEKEZETÜNK A JÖVŐ KÉRDÉSE – Többeket tudjunk aktívan bevonni a gyülekezeti szolgálatba. – Több lehetőséget adni a fiataloknak a szolgálatban vasárnap délelőttönként. – Egy olyan új generáció „nevelése”, amelyik biztos lelki alapokkal, tiszta igei látással rendelkezik. – Feladatmegosztás. – Fiatalok – alkalmas ifi vezetők. Saját helyem – személyes elkötelezettség. Kapcsolatok – ne csak várjak, hanem adjak is. Vezetés – odaszánt vezetők. – Isten vezetése a személyes életemben, ezt összhangba hozni a vezetők látásával. – A „kisebb” szolgálatok egyenrangúsága, elfogadása, tisztelet. – Az ifjúság és a gyülekezet kapcsolata erősödjön, több segítséget, bátorítást adni nekik, mert ők lesznek a jövő vezetői köztünk. – Imatámogatás. Tanácsadás. Fizikai megsegítés. Együttörülés. Hálaadás. – A különböző tevékenységek, szolgálatok, munka, időszükségletének respektálása. – A gyülekezet életében jelentkező feladatok leosztása a lelki ajándékok szerint. – A tanítás ajándékát többen gyakorolják, és tegyék azok, akiknek van erre ajándékuk. A lehetőséget megadni nekik. – Megtanulni helyesen rendezni a gyülekezeti konfliktusokat. – A hiteles hívőélet megélése, példamutatás. – Több tanítás a házasság megerősítéséről. – Közösségépítés, vezetőképzés már fiatalon. Együtt töltött idők. – A nagyobb szeretet és megértés ajándéka. – Több türelmet testvéreimhez. – Fiatalos, hitben élő, tanítványságra épülő. – Lendületes, fiatalos, missziós gyülekezet.
ÖT ÉV MÚLVA
– Idősek aránya magasabb, ezért gondoskodási igény. Idősebb vezetők félreállnak. Ezért utánpótlás. A „liturgia” átalakul, változik, fiatalodik. A hitéleti gyakorlat (sajnos) a „szolgáltatás” felé megy. – Szeretném, ha a mostani fiatalok jelentős része vezetőként lenne köztünk! – Több generáció lesz jelen, félek, hogy erősödik az önzés, ez ellen most kell tenni, közösséget építve, egymást szolgálva. Társadalmi trendeket kellene „megfordítani” a gyülekezetben. – Ne a felszínesség irányába haladjunk. – Minél többeknek legyen valós tapasztalata az istennel járásról. – Olyan gyülekezetet szeretnék, ahol Istentől vezetve szolgálhatok példát adva a következő generációnak, magam is erőt merítve az idősebb testvérek által megélt hitéletből. – Vagy megtartja a generációk közötti egyensúlyt és együttműködést a hitre építve, vagy széthull… – Erős imádkozó közösség, szeretet centrikus. – A jelenlegi állapothoz képest növekvő lesz, minden feltétel adott hozzá! A BUDAFOKI BAPTISTA GYÜLEKEZET LAPJA Felelős: Kulcsár Tibor lelkipásztor Tördelés: Hödl Mária. Borító: Molnár Tünde e-mail:
[email protected] www.istenhaza.hu Készült: Maximumprint Bt. Nyomda Felelős vezető: Sztasák Árpád. Tel.: 06-70-312-6633
Imaházunk megközelíthető az 56-os villamossal, vagy a 33-as, 233E, 214-es, 114-es, 58-as, 250-es,141-es, 213-as autóbusszal a Savoyai Jenő térig, onnan 5 perc séta.
ALKALMAINK Kedd: du. 17, 18 óra, barátkozók órája. Csütörtök: de. 10 óra, bibliaóra. Péntek: du. 18 óra, bibliaóra. Szombat: du. 18 óra ifjúsági alkalom. Vasárnap: IMAÓRA, de. 9 ÓRA, ISTENTISZTELET, de. 1/2 10 óra, ISTENTISZTELET, du. 5 óra.
19
