FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.6
A betegállományban töltött idő hatása a közszolgálati dolgozók munkaerő-piaci helyzetére Tárgyszavak: foglalkozás-egészségügy; betegállomány; munkaerőpiac; foglalkoztatás; közszolgálat; statisztika; elemzés.
Az alábbi tanulmány a betegállományban töltött időt az elbocsátás, a munkanélküliség és a rokkantsági nyugdíj kockázati tényezőjeként vizsgálja ideiglenes és állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozók körében. Az alkalmazott módszer a kiválasztott statisztikai sokaság követéses vizsgálata volt, amelynél a munkaszerződésekre és a betegszabadságon töltött időre vonatkozó adatok az 1996-os évből, az elbocsátásra vonatkozó adatok 1997-ből, a munkanélküliségi állapotra vonatkozó adatok pedig 1997-ből és 2000-ből származtak 19 093 ideiglenes és 41 530 állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozóra a finnországi közszolgálati szektor alkalmazottai köréből. A vizsgálatból arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha a dolgozó nő és ideiglenes munkaszerződéssel foglalkoztatják a közszolgálati szektorban, továbbá sokat van betegállományban, akkor fokozódik az elbocsátás és a munkanélküliség kockázata. Az állandó munkaszerződéssel foglalkoztatottak körében a biztonságos foglalkoztatás védelmet nyújt a munkanélküliség ellen még hosszabb betegállományban töltött idő esetén is.
Az ideiglenes foglalkoztatási formák terjedése A rugalmasabb gazdaság felé elmozdulás egyik következménye, hogy növekszik a nem megszokott foglalkoztatási megoldások használata, amilyen például az ideiglenes és a határozott időre szóló munkaszerződések. Az Európai Unióban 1985-ben összesen 7% volt az ideiglenes szerződés keretében foglalkoztatott dolgozók részaránya, 1996-ban azonban már 12%.
Finnországban 1985-ben 11% volt az ideiglenes munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozók aránya, 1997-ben azonban már 18%. 2001ben az ideiglenes munkaszerződéssel foglalkoztatottak részaránya 13% volt a fizetett alkalmazottak körében Európában és 7% ÉszakAmerikában – ami összesen 32 millió embert jelent. Bizonytalanság és instabilitás kapcsolódik az ideiglenes foglalkoztatáshoz. Akiket a munkaerőpiacnak ebben a szegmensében foglalkoztatnak, azoknál nagyobb a kockázata, hogy veszélyes munkafeltételek közé kerülnek. A kutatás nem talált konzisztens kapcsolatot az ideiglenes foglalkoztatás és az egészségi állapot között sem keresztmetszeti, sem tömeges felméréseknél, jóllehet vannak bizonyos jelek, amelyek arra mutatnak, hogy az ideiglenes foglalkoztatás kapcsolatban van a fokozott mortalitással. Az utóbbi időben felvetették, hogy az ideiglenes foglalkoztatás egészségi hatásait az instabil foglalkoztatási pálya bizonytalanságai idézik elő. Az instabil foglalkoztatási pálya jellemzője, hogy rövid idejű, ideiglenes foglalkoztatási periódusok munkanélküli időszakokkal váltakoznak. Ehhez a folyamathoz hozzájárulhat egyik tényezőként az egészségi állapottal összefüggő kiválasztás. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyenge egészségi állapot kapcsolatban áll a munkanélküliséggel és a gazdasági inaktivitással. Az addigi kutatások ezen a téren nem tettek különbséget a dolgozók között munkaszerződésük típusa szerint. A bemutatott tanulmány megvizsgálja azt is, hogy a betegség okozta távolmaradás folytán az ideiglenes munkaszerződéssel dolgozók körében nagyobb-e a kockázata a munkahely elvesztésének, mint az állandó szerződéssel foglalkoztatottaknál.
Módszertan A vizsgált populáció Az adatokat a finnországi közszolgálat szektorból vették, azon belül az önkormányzati és a kórházi alkalmazottak köréből. A vizsgálathoz megkapták a Finn Foglalkozás-egészségügyi Intézet etikai bizottságának jóváhagyását. A munkaadók nyilvántartásából kiválasztottak 60 623 alkalmazottat a 16–54 éves korosztályból (45 108 nőt és 15 515 férfit), akiket 1996ban legalább 30 napig foglalkoztattak ideiglenes vagy állandó munkaszerződés alapján. A finn munkaügyi szabályok szerint a betegállományra vonatkozó társadalombiztosítás ugyanannál a munkáltatónál történő
egy hónapos foglalkoztatás után hasonló jellegű az ideiglenes és az állandó szerződéssel foglalkoztatott dolgozók esetében. A vizsgált populációban olyan dolgozók szerepeltek, akik a követési periódus megkezdésekor még nem voltak 55 évesek. Az idősebb dolgozók azért lettek kizárva, mert ebben az életkorban Finnországban már jogosultak rokkantsági nyugdíjtól különböző más nyugdíjakra is. A vizsgálat tárgyává tett statisztikai sokaságban szereplő minden ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott dolgozót közvetlenül alkalmazott és vett fel nyilvántartásába a munkáltatójuk. Az adatok forrásai és csoportosításuk Minden vizsgált személy minden egyes foglalkoztatási periódusára beszerezték a munkaszerződés típusát, a kezdési időpontot, valamint – ahol volt ilyen – a munkaszerződés befejezési időpontját az 1996. január 1. és 1996. december 31. közötti időszakra. Minden résztvevő 1996. január 1. és 1996. december 31. közötti betegállományi adatait a munkaadó nyilvántartásából szerezték be. Az érvényes jogszabályokkal összhangban minden betegállományi igazolást – tekintet nélkül a kibocsátás helyére – ezekhez a nyilvántartásokhoz kell továbbítani, dokumentálva és felsorolva a kezdési és befejezési időpontokat. A szülési/anyasági szabadság és a beteg gyermek ápolásának céljára kiadott szabadságidőt nem számították bele a betegszabadság időtartamába. Az egymást átfedő, illetve duplán nyilvántartott szabadságidők miatt szükségessé váló korrekciókat elvégezték. A személyazonosító számra (miden finn állampolgárnak van egy kizárólag őrá jellemző számadata) az életkorra, a nemre, a foglalkozás megnevezésére és a munkaadóra vonatkozó információkat a munkaadói nyilvántartásból vették. A foglalkozások megnevezését – amelyet a Finn Statisztikai Hivatal egy öt számjegyű kóddal fejez ki – használták arra, hogy kapcsolatot teremtsenek a jövedelemre vonatkozó információk és az előbb említett adatcsoport között. A foglalkozási szintet (fizikai, alacsonyabb szintű szellemi, illetve magasabb szintű szellemi) a foglalkozás megnevezése alapján határozták meg. Az átlagos havi jövedelemre vonatkozó adatokat, amelyet külön-külön számítanak ki férfiakra és nőkre az egyes foglalkozások szerint, a Finn Statisztikai Hivataltól szerezték be. Annak a helynek az urbanizációs szintjét, ahol a foglalkoztató szervezetek találhatók, a következőképpen definiálták: városi település (40 ezer lakos felett), vidéki település (legfeljebb 40 ezer lakos).
A személyazonosító számot arra használták, hogy a Finn Statisztikai Hivataltól származó, az 1997. decemberi, valamint a 2000. decemberi foglalkoztatási státusra vonatkozó csoportszintű információt összekapcsolják azokkal a személyekkel, akiknek állása 1997-ben megszűnt (16 csoportot képeztek ily módon a nem, az életkori csoport, a munkaszerződésnek a megszűnést megelőző típusa, valamint a betegállományban töltött idő nagysága szerint). A foglalkoztatási státus a következő hat kategóriát foglalja magában: alkalmazásban lévő, munkanélküli (egyúttal munkát kereső), állandó betegsége alapján járadékban (rokkantsági nyugdíjban) részesülő, gazdaságilag inaktív (háztartásbeli, diák, sorkatonai szolgálatot teljesítő, továbbá mindenki más, aki nem keres munkát), halott és eltűnt (emigrált, illetve adatai nem hozzáférhetők). A hiányzó adattal rendelkező résztvevők száma 63 volt 1997-ben és 101 volt 2000-ben. Mivel a vizsgálat fókuszpontja a munkanélküliségre és a rokkantsági nyugdíjra esett, a 4. táblázatban csak az ezekre a kimenetelekre vonatkozó adatok szerepelnek. Statisztikai elemzés Logaritmikus statisztikai regressziós modelleket használtak a munkaszerződés éven belüli megszűnési kockázatának vizsgálatára. A résztvevők négy csoportját definiálták foglalkoztatási szerződésük és egészségügyi státusuk szerint: 1. ideiglenes, kevés hiányzás; 2. ideiglenes, sok hiányzás; 3. állandó, kevés hiányzás; 4. állandó, sok hiányzás. Mivel szignifikáns (p < 0,001) interakciót találtak a 40 év alatti, illetve feletti korcsoportok, a foglalkoztatási szerződés típusa, a betegállományban töltött idő nagysága, valamint munkaszerződés megszűnése között, az elemzést külön-külön végezték el ezekre a korcsoportokra. Az interakciós tételeket beépítették a modellekbe annak megállapítása céljából, hogy a betegállományban töltött idő és a munkaszerződés megszűnése közötti kapcsolat függ-e a foglalkoztatási szerződés típusától. Varianciaanalízist használtak a betegszabadságon töltött napok átlagos különbségének tesztelésére a foglakoztatási típus szerint azokra a dolgozókra, akik 1997-ben vesztették el állásukat. A foglalkoztatási státus eloszlását 1997-re és 2000-re a Finn Statisztikai Hivatal számította ki, külön-külön a foglalkoztatási szerződés tí-
pusa, a betegségállományban töltött idő, a korcsoport és a nemek szerint. Egzakt konfidenciaintervallumokat számítottak ki a binomiális eloszlásnak megfelelően a munkanélküliekre és a foglalkozásuk alapján rokkantsági nyugdíjban részesülőkre ezeken a kategóriákon belül. Mivel csak csoportszintű adatokat szereztek be a munkaszerződés megszűnését követő foglalkoztatási státusra, nem volt lehetőség többváltozós statisztikai modellezést végezni a vizsgálatnak ebben a részében.
Eredmények Az 1. táblázat bemutatja a vizsgálatban szereplő változók eloszlását a foglalkoztatási szerződés típusa szerint. A 60 623 személy 31%-ának volt ideiglenes foglalkoztatási szerződése, 69%-uknak pedig állandó szerződése. Az ideiglenes foglalkoztatás általánosabb a fiatalabb dolgozók és a nők körében. Azoknak a dolgozóknak a száma, akik betegség miatt évi 15 napnál hosszabb ideig voltak távol a munkától, alacsonyabb volt az ideiglenesen foglalkoztatottak körében. Ezt a különbséget tesztelték az 1. táblázatban szereplő összes jellemző kiigazításával, és 0,69 értékű arányszámot találtak az ideiglenes szerződés alapján foglalkoztatott dolgozók betegnapjaira (95%-os megbízhatóság, konfidenciaintervallum (CI) 0,66–0,73) az állandó alkalmazottakhoz képest. A jövedelem és a munkáltató (önkormányzat, illetve közkórház) szerinti különbség az ideiglenes és az állandó alkalmazottak között csekély volt. Az állásvesztést előre jelző tényezők (prediktorok) vizsgálata 1997-re az ideiglenes alkalmazottak közül 3536-an (19%), az állandó alkalmazottak közül 989-en (2%) vesztették el vagy hagyták ott állásukat. A 2. táblázat bemutatja a munkaszerződés megszűnésének prediktorait. A várakozásoknak megfelelően a legerősebb tényező az ideiglenes foglalkoztatási szerződés, amelyhez a szerződés megszűnésének 7,7-szeres valószínűsége kapcsolódik. A munkaszerződés megszűnése a sokat betegeskedő alkalmazottak körében 1,6-szor volt magasabb, mint a kevesebbet betegeskedő alkalmazottaknál. A 16–30 éves életkorhoz a munkaszerződés megszűnésének 2,5-szörös kockázata kapcsolódik; ha pedig a dolgozó férfi, vagy ha önkormányzati munkáltatója van, akkor 1,3-szoros a kockázat. A jövedelem és a munkaszerződés megszűnése közötti kapcsolatot nemlineárisnak találták.
A vizsgálat résztvevőinek jellemzői
*
1. táblázat
Ideiglenesen foglalkoztatottak (%)
Állandó foglalkoztatottak (%)
8 550 (45) 5 786 (30) 3 969 (21) 788 ( 4)
3 303 ( 8) 13 240 (32) 18 701 (45) 6 286 (15)
14 990 (79) 4 103 (22)
30 118 (73) 11 412 (28)
Jövedelem (kvartilisek)+ Legalsó Második Harmadik Legfelső
4 758 (26) 3 888 (21) 5 622 (30) 4 253 (23)
9 541 (23) 11 399 (28) 10 778 (26) 9 298 (23)
Foglalkozási szint Fizikai Alacsonyabb szintű szellemi Magasabb szintű szellemi
3 268 (17) 8 694 (46) 6 782 (36)
10 291 (25) 19 210 (47) 11 849 (29)
Munkáltató Közkórház Önkormányzat
3 028 (16) 16 062 (84)
4 970 (12) 36 551 (88)
Urbanizációs szint Városi település Vidéki település
16 981 (89) 2 109 (11)
36 115 (87) 5 406 (13)
Betegállományban töltött idő/emberév 0–15 nap 15 napnál több
15 770 (83) 3 323 (17)
31 146 (75) 10 384 (25)
Életkor (év) 16–30 31–40 41–50 51–54 Nem Nő Férfi
*p < 0,001, minden változóra (χ2-teszt) +A kvartilisek levágási pontjai: 1397 euró, 1507 euró és 1845 euró nőkre; 1539 euró, 1829 euró és 2181 euró férfiakra.
A munkaszerződés megszűnésének legnagyobb valószínűségét a legalacsonyabb jövedelmi csoporthoz tartozó alkalmazottaknál találták, de a legmagasabb jövedelmi csoportban szintén nagyobb volt ez a valószínűség. A fizikai dolgozóknál 1,3-szoros volt a munkaszerződés megszűnésének kockázata a magasabb szintű szellemi munkát végző alkalmazottak csoportjához viszonyítva.
2. táblázat A demográfiai adatok, a foglalkoztatási szerződés típusa és a betegség miatti távolmaradás mértékének kapcsolata az 1997-ben bekövetkező állásvesztéssel, esélyarányokban (OR = odds ratio) és azok 95%-os konfidenciaintervallumaival (CI) kifejezve Életkor (év) 51–54 41–50 31–40 16–30 Nem Nők Férfiak Jövedelem (kvartilisek)+ Legfelső Második Harmadik Legalsó Foglalkozási szint Magasabb szintű szellemi Alacsonyabb szintű szellemi Fizikai Munkáltató Közkórház Önkormányzat Urbanizációs szint Városi település Vidéki település Foglalkoztatási szerződés típusa Állandó Ideiglenes Betegállományban töltött idő / emberév 0–15 nap 15 napnál több
OR*
(95% CI)
1,00 1,06 1,51 2,46
(0,91–1,24) (1,29–1,75) (2,11–2,87)
1,00 1,25
(1,15–1,35)
1,00 0,79 0,69 1,08
(0,71–0,88) (0,61–0,79) (0,95–1,23)
1,00 1,08 1,30
(0,97–1,19) (1,15–1,47)
1,00 1,30
(1,17–1,44)
1,00 1,03
(0,92–1,14)
1,00 7,68
(7,08–8,33)
1,00 1,62
(1,50–1,75)
*Teljeskörűen kiigazított modell +A kvartilisek levágási pontjai: 1397 euró, 1507 euró és 1845 euró nőkre; 1539 euró, 1829 euró és 2181 euró férfiakra.
A 3. táblázat mutatja a betegállományban töltött idő középértékeit és a munkaszerződés megszűnésének esélyarányait ideiglenes és állandó alkalmazottakra nemek és korcsoportok szerint a keveset és a sokat betegeskedő csoportokban. A sokat betegeskedő csoportokon belül az ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott dolgozók kisebb be-
tegállományi aránnyal fordulnak elő, mint az állandó szerződéssel alkalmazottaknál (az eltérésre: p <= 0,01), kivéve az idősebb dolgozókat (p = 0,157). 3. táblázat A foglalkoztatás típusa és a betegállományban töltött idő mint az állásvesztés prediktorai, esélyarányokban és azok 95%-os konfidenciaintervallumaival kifejezve
16–40 éves korúak Nők Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ p-érték az interakciókra° Férfiak Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ p-érték az interakciókra° 41–54 éves korúak Nők Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ p-érték az interakciókra° Férfiak Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ p-érték az interakciókra°
Ideiglenes/ állandó dolgozók száma
Betegállományban töltött napok átlagos száma/emberév (ideiglenes / állandó típusú foglalkoztatásnál)
8750/9034 2069/3062
Ideiglenes
Állandó
OR*
(95% CI)
OR*
(95% CI)
3,0/3,9 45,1/51,8
1,00 1,53 0,001
(1,36–1,71)
1,00 1,08
(0,85–1,36)
2673/3317 322/933
1,83/13,3 39,4/47,1
1,00 1,26 0,437
(0,97–1,64)
1,00 1,41
(0,93–2,15)
3123/13124 766/4816
2,7/3,4 47,9/56,4
1,00 1,70 0,001
(1,36–2,12)
1,00 3,19
(2,52–4,03)
702/5281 109/1440
1,7/2,7 53,2/62,4
1,00 1,20 0,002
(0,74–1,96)
1,00 3,82
(2,73–5,33)
*Kiigazítva életkorra, jövedelemre, foglalkozási szintre, urbanizációs szintre és munkáltatóra +Kevés hiányzás (0–15 nap) emberévenként 1996-ban ++Sok hiányzás (15 napnál több) emberévenként 1996-ban °p-értékek a foglalkoztatási típus és a betegségi távolmaradás állásvesztésre gyakorolt hatásának tesztelésére.
Mivel három szignifikáns interakciós hatást találtak a betegállományban töltött idő és a munkaszerződés típusa között az állás megszűnésével összefüggésben, az elemzést külön-külön végezték el az ideiglenes és az állandó szerződéssel foglalkoztatott dolgozókra. A hosszabb betegségállományban töltött idő fokozta a munkaszerződés megszűnésének valószínűségét az ideiglenesen foglalkoztatott nők kö-
rében, a férfiaknál azonban nem, életkorra való tekintet nélkül. A mindkét nemhez tartozó idősebb dolgozók között a hosszabb betegállományban töltött idő nagyobb kockázati tényezőt jelentett a munkaszerződés megszűnésére azoknál, akiknek állandó szerződésük volt. Annak megállapítása érdekében, hogy van-e interakció a foglalkoztatási szerződés típusa, a betegállományban töltött idő és a munkáltató földrajzi helye (város vagy vidék) között, minden kétoldalú interakciót, továbbá a „foglalkoztatási típus x betegségállományban töltött idő x város nagysága” interakciós változót is beépítették a módosított modellbe, ám interakciót nem találtak. A követéses vizsgálat eredményei a hosszabb távú hatásokról A 4. táblázat mutatja az 1996-os betegállományban töltött időre, valamint az 1997-es és a 2000-es munkanélküliségre vonatkozó csoportszintű információkat azokra a dolgozókra, akiknek munkaszerződése 1997-ben megszűnt. Mindkét nemnél és az összes korcsoportban a munkaszerződés megszűnése előtt betegszabadságon töltött napok száma a sokat betegeskedő csoportban nagyobb volt azon dolgozók körében, akik állandó álláshelyet veszítettek el vagy hagytak ott. Összességében az ideiglenes alkalmazottak 18,5%-a, továbbá az állandó alkalmazottak 8,6%-a azok között, akiknek 1997-ben megszűnt a munkaszerződésük, 1997-ben munkanélküliek maradtak. Az ideiglenesen alkalmazott fiatalabb nők és férfiak körében a munkanélküliek aránya lényegesen nagyobb a betegség miatt sokat távolmaradók csoportjában, mint a betegség miatt kevesebbet hiányzók csoportjában. Ez igaz volt a 2000-es év esetében is, jóllehet az általános munkanélküliségi ráta csökkent. A munkanélkülivé lett egykori állandó alkalmazottak körében a százalékos különbség a betegség miatt keveset, illetve sokat távolmaradók között nem volt statisztikailag szignifikáns. A rokkantsági nyugdíj nem volt általános a fiatalabb korcsoportban, tekintet nélkül korábbi munkaszerződésük típusára. Ami a fiatalabb dolgozókat illeti, a munkanélküliségi ráta az idősebb résztvevők körében magasabb volt a korábban ideiglenesen foglalkoztatottaknál, mint az egykori állandó foglalkoztatottaknál (4. táblázat). A betegség miatti távolmaradás és a munkanélküliség közötti kapcsolat nem volt statisztikailag szignifikáns. Az állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott és betegség miatt sokat távolmaradó 41–54 éves nők 35%-a és a
4. táblázat A betegállományban töltött idő mint kiindulópont és a foglalkoztatási státus 1997-ben és 2000-ben azon ideiglenes, illetve állandó munkaszerződés keretében foglalkoztatott dolgozók körében, akiknek állása 1997-ben megszűnt (n = 4525)*
16–40 éves korúak Nők Ideiglenes Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Állandó Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Férfiak Ideiglenes Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Állandó Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ 41–54 éves korúak Nők Ideiglenes Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Állandó Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Férfiak Ideiglenes Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++ Állandó Kevés hiányzás+ Sok hiányzás++
1997/2000, n
Betegállományban töltött napok átlagos száma/ emberév, 1996
Foglalkoztatási státus, 1997 Munka- Rokkantsági nyugdíj nélküli n % n %
Foglalkoztatási státus, 2000 Munka- Rokkantsági nyugdíj nélküli n % n %
1617/1595 544/539
2,3 60,1
222 122
14 22
0 4
0 126 1 73
284/284 102/101
1,9 92,1
14 9
5 9
1 5
0 5
624/622 98/98
1,5 52,7
95 28
15 29
3 3
99/99 33/33
2,0 100,7
6 7
6 21
319/319 131/128
2,2 78,4
74 41
143/140 156/154
3,0 189,7
125/124 31/31 79/79 77/77
8 14
0 7
0 1
10 9
4 9
2 3
1 3
0 3
37 21
6 21
3 3
0 3
2 4
2 12
3 6
3 18
2 5
2 15
23 31
5 7
2 5
56 31
18 24
5 13
2 10
11 17
8 11
5 54
3 35
6 14
4 9
6 56
4 36
1,9 73,8
48 17
38 55
2 3
2 10
27 6
22 19
3 4
2 13
1,3 210,2
10 10
13 13
8 37
10 48
5 8
6 10
9 36
11 47
A statisztikailag szignifikáns eltérések a betegségi távolmaradási kategóriák között p <0,05 szinten vastagbetűs szedéssel jelezve! *Csoportértékek az „egyéb” kategóriára (újra alkalmazásba kerülők, háztartásbeliek, diákok és halottak) nem szerepelnek a táblázatban. Hiányzó adatok (n = 63 az 1997-es évre; n = 101 a 2000-es évre) +Kevés hiányzás (0–15 betegnap emberévenként 1996-ban) ++Sok hiányzás (15-nél több betegnap emberévenként 1996-ban)
hasonló korú férfiak 48%-a, akiknek állása 1997-ben megszűnt, rokkantsági nyugdíjban részesült már 1997-től. (Statisztikailag szignifikáns különbség mutatkozott a kevés és a sok időt betegállományban töltött csoportok között.) A fiatalabb dolgozók és az ideiglenesen foglalkoztatott idősebb dolgozók körében a rokkantsági nyugdíj megadása ritka, jóllehet az ideiglenesen foglalkoztatott idősebb nők nagyobb arányban voltak rokkantsági nyugdíjban a második követési periódusra. További megállapítások Azt is megvizsgálták, hogy van-e különbség az állásukat elvesztő sokat betegeskedő ideiglenes foglalkoztatottak és a sokat betegeskedő állandó foglalkoztatottak között annak a városnak a nagysága szerint, ahol munkáltatójuk székhelye van, továbbá foglalkozási szintjük szerint. Az elvégzett χ2-tesztek azonban nem mutattak ki kapcsolatot ebben a vonatkozásban a fiatalabb nők, a fiatalabb férfiak, az idősebb nők és az idősebb férfiak körében sem. Azt is megvizsgálták, hogy van-e különbség az átlagjövedelem tekintetében a sokat betegeskedő ideiglenes, illetve állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott állásvesztők között. A fiatalabb nőknél nem találtak jövedelmi különbséget a sokat betegeskedő ideiglenes, illetve a sokat betegeskedő állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott állásvesztők között. Az állásvesztő fiatalabb férfiak, az idősebb nők és az idősebb férfiak megfelelő csoportjában azonban azoknak, akik ideiglenes foglalkoztatásból kerültek ki, alacsonyabb jövedelmük volt, mint azoknak, akiknek állandó foglalkoztatásuk szűnt meg.
Az eredmények elemzése A munkaszerződés megszűnése A vizsgált időszakban a finn közszolgálati szektor még mindig a gazdasági visszaesés terheit nyögte, amit létszámcsökkentés és megnövekedett munkanélküliségi ráta (1996-ban 15%) kísért. Az önkéntes alapon való ideiglenes foglalkoztatás ritka volt: a férfiak 80%-a és a nők 92%-a arról számolt be, hogy azért dolgozik ideiglenes munkaszerződéssel, mert kevés állandó álláshely áll rendelkezésre. Korábbi kutatások a betegség miatti távolmaradást ritkábbnak találták az ideiglenes munkaszerződéssel foglalkoztatottak körében. Ennek
egyik lehetséges magyarázata, hogy az állás elvesztésének fenyegetése alatt betegen is inkább megjelennek munkahelyükön. S valóban, ez a vizsgálat is megmutatta, hogy a hosszabb betegállományban töltött idő előrejelzi a munkaszerződés megszűnését az ideiglenesen foglalkoztatott nők körében. Ez tehát egy potenciális indikátora az egészségi állapottal összefüggő kiszorulásnak a munkaerőpiacról, ami nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan feltételek között, amikor a munkaerő-kínálat meghaladja a munkaerő-keresletet, így például recesszió idején. Ezen túlmenően a munkaszerződés megszűnése általánosabb volt az önkormányzati alkalmazásban állóknál, mint a kórházi dolgozóknál, mivel az önkormányzatoknál szigorúbb gazdasági megszorításokat léptettek életbe. A vizsgálat során úgy találták, hogy a hosszabb betegállományban töltött idő korukra tekintet nélkül diszkriminálhatja az ideiglenes munkaszerződés keretében foglalkoztatott nőket. A munkaszerződésekre vonatkozó finnországi törvény értelmében a munkaadó számára a következő elfogadható okok jönnek szóba a munkaszerződés megszüntetésére: 1. a munkavállaló súlyos mulasztása vagy kötelességszegése, 2. a munkavállaló munkavégzési képességének komoly megromlása, továbbá 3. a rendelkezésre álló munka nagyarányú és állandó jellegű csökkenése. A felmondási időnek ideiglenes munkaszerződés esetében nincs jelentősége, mivel itt a munkaszerződés végső időpontja előzetesen meg van határozva. A dolgozó egészségi állapota lehet tehát az ideiglenes munkaszerződés potenciális megújításával összefüggő egyik tényező. Az ideiglenesen foglalkoztatott férfiaknál a hosszabb betegállományban töltött idő nincs szignifikáns kapcsolatban az állás megszűnésével. A munkaszerződések megszűnése azonban általában gyakrabban fordul elő férfiaknál, mint nőknél. A leggyakoribb foglalkozások az önkormányzati szektorban például az orvos, a tanár és a különböző szakmunkások. Ezeknek a foglalkozásoknak a karrierkilátásai az önkormányzati szektoron kívül jobbak, mint számos, nők által uralt önkormányzati foglalkozásban (nővérek, óvónők stb.). A kapcsolat talán azért hiányozhat a betegségállományban töltött idő és az állás elvesztése között az ideiglenesen foglalkoztatott férfiak körében, mivel az aránylag nagymértékű önkéntes munkahely-változtatás az egészséges férfiaknál elfedi ezt az összefüggést.
Az állás megszűnése ritka volt az állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozóknál, amiben az a finn közszolgálati szektorban követett politika tükröződik, amely folyamatos foglalkoztatást garantál egészen a munkában töltött életszakasz végéig, még az egészség megromlása esetén is. Ennek egyik jelét lehet tapasztalni abban is, hogy életkorra tekintet nélkül hosszabb a betegségállományban töltött idő az állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozók körében. Az idősebb dolgozóknál a gyakoribb betegeskedés erősen előrejelzi a munkaszerződés megszűnését azoknál, akiket állandó munkaszerződéssel foglalkoztatnak. Az állandó munkaszerződés alapján foglalkoztatott idősebb dolgozóknál azonban valószínűbb, hogy rokkantsági nyugdíjazással kerülnek ki az aktív munkaerő-állományból. Foglalkoztatási státus a munkahely elvesztése után Az 1996-os ideiglenes foglalkoztatás kapcsolatban állt az 1997-es és a 2000-es munkanélküliséggel. A betegség miatt a munkából többet távolmaradó ideiglenesen foglalkoztatott fiatalabb nőknél és férfiaknál fokozottabb a kockázata a későbbi munkanélküliségnek és az ismételt munkanélküliségnek. Az idősebb ideiglenesen foglalkoztatottaknál gyengébb volt a kapcsolat a hosszabb betegállományban töltött idő és a munkanélküliség között, és ez statisztikailag nem szignifikáns maradt. A korábbi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a kiszorulás a munkaerőpiacról az egészégi állapot alapján határozottabban megfigyelhető a fiatalabb dolgozóknál, és ez a foglalkoztatás korai éveiben fejti ki a legerősebb hatást. Lehetséges az is, hogy a betegség miatti távolmaradás mögött álló tipikus diagnózisok különböznek a fiatalabb és az idősebb korcsoportokban (például a pszichiátriai rendellenességek sűrűbben fordulnak elő a fiatalabb dolgozóknál), ami eltérő következményekhez vezet a munkaerőpiacon. Az ideiglenes foglalkoztatás a munkanélküliség jelentősen megnövekedett kockázatával jár. A nagymértékű betegség miatti távolmaradás az ideiglenesen foglalkoztatott fiatal nők körében olyan hatást fejt ki, hogy még nagyobb a kockázata állásuk elvesztésének és későbbi munkanélküliségüknek. A tanulmányban csak a foglalkoztatási szerződés típusának és a betegség miatti távolmaradásnak a hatását vizsgálták a későbbi foglalkoztatási státusra. Korábbi vizsgálatok alapján azonban valószínűnek tűnik, hogy az ideiglenes foglalkoztatás negatív hatást gyakorol az egészségre is.
Más kutatások azt mutatták, hogy azoknál a dolgozóknál, akik kedvezőtlen munkaerő-piaci pozícióba kerülnek, például munkanélkülivé válnak, nagyobb valószínűséggel gyülemlenek fel egészségi kockázatok és más anyagi és pszichoszociális rendellenességek aktív életpályájuk során. Azok az emberek, akik korábban tapasztalnak meg különféle hátrányos helyzeteket, alighanem nagyobb valószínűséggel kerülnek roszszabb egészségi állapotba, és minden bizonnyal sebezhetőbbé válnak a hátrányok felgyülemlésével szemben életpályájuk folyamán, ami egészségi állapotuk leromlásához és fokozott morbiditáshoz vezet. Tehát az ideiglenes és más nem szokványos munkaszerződési formák a kockázatok összegezését eredményezhetik azoknál az embereknél, akiknek aktív életpályáját munkában és munka nélkül töltött időszakok váltakozása jellemzi. Az idősebb korcsoportban az állandó munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozók azok, akik egészségi alapon fokozatosan kiszorulnak a munkaerőpiacról. Nekik azonban szignifikánsan magasabb betegségi távolmaradási arányuk volt, mint az ideiglenesen foglalkoztatottaknak ugyanebben a kategóriában. A rokkantsági nyugdíj férfiaknál általánosabban fordul elő, mint nőknél. A finn közszolgálati szektorban a férfiak nagyobb valószínűséggel végzik aktív pályájukat rokkantnyugdíjasként, mint a nők. A nagyobb mértékű és súlyosabb morbiditás krónikus betegségektől – például szívkoszorúér-megbetegedés – a munkaképes korú férfiak körében magyarázhatja ezt a különbséget. A foglalkoztatás biztonsága az aktív életpálya kezdetén, valamint a rokkantsági nyugdíj, amelyet akkor adnak meg, amikor a munkaképtelenség meghalad egy bizonyos mértéket, hatásosan védi az állandó munkaszerződés keretében foglalkoztatott dolgozókat a munkanélküliségtől. Ezzel szemben a hosszabb betegállományban töltött időket produkáló ideiglenesen foglalkoztatottaknál már aktív életpályájuk kezdetén is nagyobb a kockázata az állásvesztésnek és a munkanélkülivé válásnak.
Következtetések A finn közszolgálati szektor alkalmazottai körében a hosszabb betegállományban töltött idő jelentősen növeli a munkaszerződés megszűnésének és a későbbi munkanélküliségnek a kockázatát, különösen az
ideiglenesen foglalkoztatott nőknél, ami arra mutat, hogy a tartós munkanélkülivé válás egészségi alapon történhet. Az állandó munkaszerződés keretében foglalkoztatott sokat betegeskedő dolgozókat a munkahelybiztonság és a rokkantsági nyugdíj a jelek szerint megvédi az állásvesztéstől és a munkanélküliségtől. A politikára nézve ebből az a következmény származik, hogy a szociális rendszernek figyelembe kell vennie az ideiglenesen foglalkoztatottak körében jellemző gyakoribb egészségi problémák munkaerő-piaci következményeit, hogy elejét vegyék a szociális egyenlőtlenségek fokozódásának a munkaképes korú lakosság között. Összeállította: Dr. Molnár László Gábor Virtanen, M.; Kivimäki, M. stb.: Sickness absence as a risk factor for job termination, unemployment, and disability pension among temporary and permanent employees. = Occupational and Environmental Medicine; 63. k. 3. sz. 2006. márc. p. 212–217. Virtanen, M.; Kivimäki, M. stb.: Temporary employment and health: a review. = International Journal of Epidemiology, 34. k. 2005. p. 610–622. Virtanen, P.; Vahtera, J. stb.: Health inequalities int he workface: the labour market core-periphery structure. = International Journal of Epidemiology, 32. k. 2003. p. 1015–1021. http://www.tilastokeskus.fi/index_en.html
BME OMIKK
INNOVÁCIÓK – TRENDEK – PROGNÓZISOK Havonta a műszaki–gazdasági világ újdonságairól, aktualitásairól, jövőjéről
[email protected] ● 061/457-5322
