A bellyei uradalom. 1) A nagybirtokok okszerü kezelése egyáltalában nem bir csekélyebb nemzetgazdasági jelentıséggel, mintha valamely ország közép- vagy kisbirtokain helyes elvek szerint gazdálkodnak. És ha különösebben hazánkat vesszük figyelembe, melyben aránylag oly sok nagybirtok van, annyival inkább fontos és kivánatos azok helyes irányban való vezetése, minthogy a közép- és nem ritkán, még a kisbirtokosok is a nagybirlokokon látott példa után indulnak. Mily nagyjelentıségü vezérszerep jutott a nagybirtokoknak éppen hazánk mezıgazdasága fejlıdésének történetében, azt a mostani nemzedék is eléggé méltányolni tudja; a megelızı generatió meg éppenséggel csak azt tartotta helyes gazdálkodásnak, mely az uradalmi kezelést utánozta. Az a példa, melyet báró Lilien az ercsi uradalomban a mult század végén felállitott, az akkori tespedés közepette oly hatalmas befolyást gyakorolt mezıgazdaságunkra, hogy nemcsak Fehér megye; - az eddig ismeretlen új rendszernek közvetlen szemtanuja, - hanem az ország minden törekvı gazdája is utána indulni iparkodott. És ha jelenleg nálunk valahol mezıgazdaságilag elıhaladt, a most folyamatban lévı átalakulásra kellıleg elıkészült állapotokat látunk, azok eredetét kutatva, a kiinduló pontot okvetlenül feltaláljuk egy a vidéken jeles kezelésben részesült nagybirtokban. Bátran állítható például, hogy Fehér megye, mely hazánkban egyike a mezıgazdaságilag legelıhaladottabb vidékeknek, a részére Ercsiben felállitott példa utánzásának köszönheti ez idıszerinti magasabb culturális állapotát. Mit jelentenek mezıgazdaságunk történetében a fent említett Ercsin kivül oly nevek, mint Alcsúth és Kis-Jenı, a keszthelyi uradalom az ı Georgiconával, a m.-óvári uradalom az ı gazdasági intézetével, Holics, Ürmény, Tótmegyer, Vacs, Mágocs, Czenk, Nagy-Szt.-Miklós stb. - azt mindenki tudja, ki mezıgazdaságunk fejlıdésének a mult század végén kezdıdı történetét ismeri. Ezen uradalmak legnagyobbrészt régi jó hírnevöket mai napig megtartották; vidékök gazdaságára látható befolyást gyakoroltak s a régibb idıhöz képest, a nagy mértékben megváltozott viszonyokkal számot vetve, most is a haladás élén járnak elıl. Ezek mellé ujabb idıben azonban számos más jeles kezelésü nagybirtok sorakozott és hívta magára a közfigyelmet, melyek közül méltán a legnevesebbek egyike: Albrecht fıherczeg Ö Fensége Baranya megyében fekvı bellyei uradalma. Azért tehát az „Országos magyar gazdasági egyesület” dicséretes feladatai közé sorolván, hogy az utánzandó mintaképül felállítható birtoktestek leirását közrebocsássa, a hazai mezıgazdaság ügyének elismerésreméltó szolgálatot tett; midın ezen uradalmat az 1881. évben egy kebelébıl kiküldött szakbizottság által szemle alá vétette s ennek eredményeül a jelen év elején megjelent 292 lapra terjedı, egy színes térképpel, egy graphikus táblázattal, két fényképpel és 21 fametszetü tervrajzzal ellátott díszes kötettel ajándékozta meg tagjait. Az idézett mő 26 fejezetben tárgyalja azt a gazdag anyagot, mely itt fel van halmozva és tisztelettel tölthet el bennünket azon férfiak iránt, kik a munka elıszavában foglalt nyilatkozat szerint „oly fenséges gazdasági alkotás” létrejöttében közremőködtek, „mely nemcsak hazánknak, de a külföld bármely elırehaladott államának is díszére válnék”. És egész elismeréssel kell hogy adózzunk az uradalom jelenlegi tisztségének, mely alapos, tudományos, párosulva gyakorlati készültséggel és szakmája iránti lelkesedéssel állitotta
1
) Az „Országos magyar gazdasági egyesület” által kiadott „Albrecht fıherczeg İ Fensége bellyei uradalmának leirása” czimü munkának ismertetése. Kapható W. Frick cs. kir. könyvkereskedésében. Bécs, Graben 27. Ára 4 frt.
össze s bocsátotta rendelkezésére magas értelmiséggel elrendezett adatait a fent emlitett szakbizottságnak, mely a maga részérıl az ilynemü leírások egy valódi mintáját szolgáltatta. E nagybecsü munka, fölötte tanulságos és érdekes tartalmánál fogva, gazdáink kiváló figyelmére érdemes lévén, tanulmányozását melegen ajánljuk, és abban a reményben, hogy e lapok tisztelt olvasóinak érdeklıdését iránta jobban fölkelteni sikerül, mintha az irodalmi rovatban csak röviden megismertetnık, - a közelebbi részleteket illetıleg a könyvre magára utalva, - tartalmát a következıkben kivonatilag közöljük, miáltal egyúttal a munka érdeme és jelentısége fölötti elismerésünknek is kifejezést adni óhajtunk. I. 2) A bellyei uradalom története azzal veszi kezdetét, hogy azt I. Lipót király a törökön vívott gyızelmei elismeréseül a nagyhirü Savoyai Eugen herczegnek adományozta. Nevét Bellye helységtıl nyerte, melyben a herczeg várerıditésekkel ellátott kastélyt építtetett; minthogy azonban Bellye az uradalom déli szélén fekszik, az uradalom igazgatóságának székhelye az 1827. évben annak központjára: Herczeglakra tétetett át, hol az jelenleg is van. Eugen herczeg az 1736. évben, nıtelen létére, örökös nélkül elhalálozván, az uradalom az 1780. évig koronabirtok lett és mint ilyen évi 62.000 frtért bérbe volt adva; utóbb emlitett évben pedig Mária Krisztina fıherczegnı, szásztescheni Albert herczeg neje, örök áron megvásárolta. Ez szintén egyenes örökös nélkül halván el, azt Károly Lajos fıherczegnek hagyományozta, ki az uradalomból az 1822. évben hitbizományt alkotván, 1847-ben bekövetkezett halála után legidısebb fia, Albrecht fıherczeg İ Fensége, a mostani birtokos lépett örökébe. II. Az uradalom kiterjedése 109.062 kat. holdat, vagyis csaknem 11 □mértföldet tesz és e szerint hazánk legnagyobb uradalmának egyike. Ezen területbıl szántóföld 21.463, rét 8824, legelı 13.212 és erdı 33.204 kat. hold. Feltünıen nagy terület esik nádasra (10.381 kat. hold), tavak és folyókra (9500 kat. hold), mi abban leli magyarázatát, hogy az uradalom területének 50%-a, mely a tenger szine fölött csak 83-88 m/-nyi magasságban fekszik, a Duna és Dráva elárasztásainak van alávetve; a többi 50%-ból pedig 28% mesterségesen emelt gátakkal van az elárasztás ellen megvédve és csak 22% van természettıl magasabb fekvés által az elárasztás ellen biztosítva. Mily roppant költségbe került ezen gátak felállitása és kerül jelenleg is azok fentartása, arról a „Vízépitészet” czimü fejezetben nyerünk részletes felvilágositást. III. Az uradalom éghajlati viszonyairól 15 évi pontos följegyzések alapján egy kitünı graphikus rajz és három számtáblázatban kimeritı s nagyérdekü kimutatást nyerünk és megtudjuk nevezetesen, hogy Herczeglakon, a megfigyelés helyén, az évi középhımérséklet 11⋅5o C., a légsúlymérı középállása 751⋅1 m/m, az évi csapadék közepese pedig 748 m/m. A csapadék maximum junius- (86⋅2 m/m és novemberhóra (77⋅3); a minimum február- (35⋅5), márczius- (52⋅2) és szeptemberhóra (54⋅5) esik, A zivatarok normális évi száma 14, és évenként az uradalom valamely részében egy jégverés valószinü. Fagymentes idıre csak májushó 25-tıl szeptemberhó 25-ig, tehát összesen 4 hónapra lehet számitani, bár ugyanazon szélességi fok alatt fekszik az uradalom, mint Milano és Bordeaux. Kora tavaszszal a vetést közönségesen a szárazság, - az aratást, ıszi vetést és a kapásnövények betakaritását pedig a bı esızés szokta gátolni. A tél néha-néha nagyon lanyha, hótalan, nem ritkán azonban fölötte szigoru. E helyen lehetetlen Markovics Károly fıherczegi fımérnök úrnak, a széles körökben elismert jeles meteorolognak tanulságos összeállitásaiért elismerésünkkel külön nem adóznunk, - azon óhajunknak kifejezést adva, bár hazánk egyéb uradalmaiban is hasonló szorgalommal győjtenék és dolgoznák fel a mezıgazdaságra oly fontos meteorologiai adatokat. 2
) A czikkek elejére helyezett római számok a munka fejezet-számaival megegyezık.
IV. A földtani viszonyokra vonatkozólag az olvasót a munka IV. fejezetére utaljuk, hol azokat szakszerüen tárgyalva, részletezve feltalálhatja, - s itt csak annak megemlitésére szorítkozunk, hogy az uradalom területének legnagyobb része síkot képez, melyben az özönvizi lısz-lerakodások túlnyomók. A síkságból két hegyláncz, t, i, a baáni és a villányi emelkedik ki. A baáni hegység fıleg sárga homokból áll, melyben homokkı padok és 2 m/ vastagságu homokkırétegek találtatnak; azonkivül mészkı- és márgalerakodások és több helyen bazaltkitörések is fordulnak elı. Az újkori lerakodások között itt-ott csekély értékü, igen fás barnaszén- (lignit) telepek is elıjönnek; jobb kıszénnek felkutatása azonban alig vezetne sikerre. A baáni hegység halmai csak mintegy 260 m/-nyi magasságra emelkednek a tengerszin fölé. A 28 K/m hosszuságu villányi hegységnek csak keleti nyúlványai tartoznak a bellyei uradalomhoz. Ezen hegység meredek mészkılánczolatot képez és a vidék legmagasabb csúcsát, a 442 m/-nyire a tengerszin fölé emelkedı harsányi mészkıhát képezi; a mészkı szine sötétszürke. A szabari hegységben az uradalomnak értékes kıbányája van. Az itt kifejtett, jól rétegzett, különbözı szinü mészhomokkı építkezés és útkészitésre igen alkalmas. V. A gazdasági viszonyok általános leirásából a következıket tartjuk kiemelendıknek: A gazdasági üzemterv megállapitásánál mindenekelıtt arra kellett tekintettel lenni, hogy az uradalom mintegy felerésze évenként a Duna és Dráva áradásainak van alávetve, mely mélyebb fekvésü terület védgátak által ugyan mentesítve és csatornázva van, mindazáltal a belvizektıl s a föld árjától mégis szenved. Az uradalom e részében, hova a keselyüsi, tapolczai, keskenyerdıi, darázsi és jesseföldi gazdasági kerületek tartoznak, jelentékeny természetes rét- és legelıtérségek fentartása mellett külterjes gazdálkodást őznek. Ellenben a magasabb fekvésü, ármentes birtokrészeken, nevezetesen a laki, sátoristyei, lipoviczi, braidaföldi kerületekben és Jesseföld egy részén a fennálló kedvezı termelési viszonyokból kifolyólag belterjes gazdálkodási irány van elvül kitőzve. A helyi viszonyok alapos megfigyelése után piaczi növényekül termesztetnek elsı sorban: a tengeri, búza s a komló; másodsorban: a zab, rozs, árpa s a kender. Azelıtt a repczét és gomborkát is termesztették, a rovarkárok s a kései fagyok miatt azonban teljesen felhagytak velök. Takarmánynövényekül pedig elsı sorban: a takarmányrépa, lóbabó, füves lóher, luczerna, az ıszi s a tavaszi bükköny; másodsorban: a csalamádé, mohar s a köles vettetnek. A piaczi s a takarmánynövények közötti arány megállapitásánál - a lehetı legnagyobb és tartós tisztajövedelem elérése mellett - a talaj termıképességének nemcsak fentartása, hanem fokozása is elvül kitüzetvén, az állattenyésztés és a növénytermelés közötti egyensúly fentartása képezi a gazdálkodás alapját. A házilag kezelt mívelhetı területbıl a rétek és legelık termését szántóföldi termésekre redukálva fordíttatik: takarmánytermelésre 47, piaczi terményekre 53%. Tekintetbe véve azonban, hogy az uradalom évenként mintegy 12.000 mmázsa korpát, olajpogácsát, stb. vásárol, takarmányul, s ezen takarmányvétel a takarmány-productió javára számítható lévén, a takarmány- s a piaczi növények teljes egyensúlya jön létre. A vetésforgók felállitásánál két fıelv követtetik, még pedig elıször: hogy minden termény az elıvetemény s a talajra való tekintettel a lehetı legelınyösebb helyzetbe jusson, és másodszor: hogy két-két gabonanövény ne következzék egymásután, hanem hogy mindig valamely kapás-, takarmány- vagy hüvelyesnövény helyeztessék közéjök, mi mellett még arra is figyelem fordíttatik, hogy elég idı maradjon a talaj elıkészitésére az egyes elvetendı növények alá; az évelı takarmánynövények részére pedig, ha azok a vetésforgóba besoroztatnak, csak oly számu évtartam állapíttatik meg, ameddig megfelelı termést nyujthatnak. Sajnos, hogy a luczernára, mely különben kitünıen díszlik és mely egyébként a
takarmánytermelés alapjául szolgálhatna, egyáltalában támaszkodni nem lehet, mert az idınként fölötte elszaporodó mezei egerek a legszebb luczernásokat a legrövidebb idı alatt teljesen kipusztítják. Az igásállatok számának meghatározásánál a lovakra évenként 280, az ökrökre nézve pedig 250 munkanap vétetvén alapul; a külterjes rendszerben kezelt kerületekben 35, a belterjesen kezelt gazdaságokban ellenben 30 hold szántóföld esik egy kettıs-fogatra. A rétek e tekintetben annyiban szintén számitásba jönnek, amennyiben 8 hold rét 1 hold szántófölddel egyenértékünek vétetik. Sürgıs munkák idején, kivált ıszszel, a fogatok száma ideiglenesen felszaporittatik; az ezután kisorolt igásállatok pedig a tél folyamában felhízlaltatnak. Az igásállatok szükséglete kétötöd részben lovakból, háromötöd része ökörfogatokból áll, és gondoskodva van, hogy megfelelı takarmányozás mellett a vonómarha kellı erıben fentartassék. A haszonmarha tartásának czéljául kitüzetvén, hogy az elıállitott takarmány lehetıleg jó értékesitése mellett a trágyaszükséglet minél olcsóbban elıállíttassék, annak kiválasztására az ez irányban szerzett tapasztalatok számbavételével kiváló gond fordíttatik. Az e részben eszközölt alapos vizsgálat azon meggyızıdést érlelte meg, hogy a fennálló viszonyoknál fogva a juhtartás - az ezen állatnemnél elıforduló s évenként 30-35%-ra rugó halandóság miatt - teljesen kizárandó s a fı súly a szarvasmarhatartásra fektettessék, oly módon, hogy az árterületeken fekvı gazdaságokban magyar fajta tartatik tinóneveléssel egybekapcsolva; az ármentes gazdaságokban pedig angol-német fajtákat tenyésztenek, tejtermelés és növendékmarha nevelése czéljából. És minthogy utóbbi szarvasmarhatartási iránynál fontojóra vétetett, hogy megfelelı kelendıség hiányában a tej, mint ilyen, nem értékesíthetı közvetlenül: mindenekelıtt a tejtermékek elıállitására s azután a hústermelésre van a súly fektetve, mivégbıl a kitünıen tejelı hollandi fajtát a kitünı hízóképességgel biró angol shorthornfajtával keresztezik. A sertéstenyésztésre is kiváló gond fordíttatik; tisztavérü magyar koczák telivér yorkshirei és részben berkshirei kanokkal kereszteztetvén, a félvérállatok 7-8 hónapos korukban eladásra kerülnek. Lótenyésztés saját használatra csak annyiban üzetik, amennyiben az igás-kanczák állami ménekkel való fedeztetés után évenként 20-24 drb csikót szolgáltatnak; azonkivül Oldenburgban és Muraközben csikókat vásárolnak fölnevelés végett. A haszonmarhatartás jövedelmezésérıl szolgáltatott adatokból itt csak a következı számokat csoportosítjuk: A takarmánytermelésre felhasznált szántóföld az uradalomban összesen 11.128 hold, mely számban a rétek és legelık szántóföldre vannak redukálva; a fentebb emlitett vásárolt takarmányra nézve kiszámíttatik: mily területü szántóföld volna szükséges annak elıállitására. Az igáslovak száma 400, az igásökröké pedig 614 drb lévén, kitünik, hogy az igásállatok egészévi takarmányszükséglete kitesz 57.655 mmázsa szénaértéket, melynek elıállitására 3203 hold szántóföld kivántatik. Ezen szükséglet a fent kimutatott 11.128 holdból levonatván, a haszonmarha takarmányszükségletének elıállitására 7925 hold szántóföld marad fenn. Az 1880. évi zárszámadás szerint az eladott állatok és állati termékek után jövedelemképen befolyt összesen 265.147 frt 61 kr, mely összegbıl a hízlalásra bekötött ökrök s a kimustrált lovak ára összesen 30.930 frt levonandó lévén, az eladott haszonmarha és állati termékek után a készpénzjövedelem volt 234.217 frt. Ezen eredmény 7925 holdon termelt takarmányanyagok után éretvén el, a haszonmarhatartásból származó nyersjövedelem után esik 1 holdra 29 frt 55 kr, mihez holdanként 9 frt 36 kr trágyaértéknövekedés (a trágya mmázsáját 26 krba fölvéve) hozzászámitandó lévén, e szerint a haszonmarhatartásból elért nyersjövedelem tesz holdanként összesen 38 frt 91 krt.
Végül ezen nyersjövedelembıl az összes kezelési költségek s a haszonmarha-tartással járó kiadások holdanként 20 frt 82 krba felszámítva és levonásba hozatván, a haszonmarhatartás után 1 hold szántóföldre tisztajövedelemképen marad 18 frt 9 kr; mibıl kitünik, hogy a bellyei uradalomban ez idı szerint egy mmázsa szénaértékü takarmány 1 frt 00⋅5 krral értékesíttetett. Ezen végeredményhez az elıttünk fekvı munkában a következı észrevételt olvassuk: „Ha ez az eredmény a haszonmarhatartás nem éppen különösen fényes sikerének tekintethetnék is, mindazáltal bizonyitékául szolgálhat annak, hogy a haszonmarhatartás a gazdasági üzemben nem szükséges rossznak tekintendı, - hanem hogy a tartós és egyenletes tisztajövedelem elérésére lényeges befolyással van és minden gazdasági üzemterv felállitásánál nagyfontosságu hely elfoglalására s kitöltésére van hivatva.” Szabadjon ehhez a magunk részérıl azon megjegyzést csatolnunk, hogy a mondottak helyességét teljes mértékben elismerve, nagyon örvendetesnek találnók, ha hazánk jobban kezelt gazdaságaiban is a takarmányt nagy átlagban csak megközelitıleg oly jól értékesitenék, mint a bellyei uradalomban; mert ez bizonyára hatalmas lendületet adna a marhatenyésztésnek és különösebben a tejgazdaságnak, melynek jelentıségét némelyek már elismerik, de még korántsincs oly általánosan felkarolva, mint az mezıgazdaságunk s a társadalom érdekében állana. VI. Ezek után térjünk át az erdészet általános viszonyainak rövid ecsetelésére. Az uradalomhoz tartozó erdık, melyek területe, mint fentebb ki volt mutatva, 33.204 kat. holdra rúg, részben ármentes területet foglalnak el, és fekvésöknél fogva fensíki erdıknek, részben pedig a szabad ártérben s a védgátak védelmében fekszenek, miért is berki erdıknek neveztetnek. A fensíki erdıkben, melyek talaja túlnyomólag síkot képez, uralkodó s eredetileg honos fanemek: a kocsányos (mocsár-) tölgy-, cser-, szi1-, gyertyánfa s a fodros jávor; alárendelten elıfordulnak: a hárs-, vadcseresznye-, ezüstlevelü nyár-, éger- s a kırisfa.; mesterséges úton megtelepitettek: a lúcz-, az erdei, a fekete-, a tengeri s a vörösfenyı, a közönséges és az amerikai diófa, az amerikai tölgy-, a gleditschia-, a bükk- s az akáczfa. Az öregebb erdık, melyek záródása általában véve jó, fıleg a gyertyán-, szil- s a tölgyfa elegyébıl állnak. Minthogy a fensíki erdık legnagyobbrészt mezıgazdaságilag elınyösen használható s áradásoktól állandóan mentes, termıképes talajt foglalnak el, ennélfogva azok fokozatos kiirtása, ellenben a kevésbé jó talajrészletek beerdısitése van tervül kitüzve, minek megfelelıleg az utóbbi tíz évben egyrészt jelentékeny irtások, másrészt terjedelmes erdısitések eszközöltettek. A szabad ártérben fekvı berki erdıkben az emelkedettebb helyeken uralkodó fanemek: a kocsányos tölgy-, a kıris- és a szilfa; alantasabb helyeken: a fekete- s az ezüstIevelü nyár- s az égerfa; a mélyebben fekvı laposokon pedig a főzfa-félék. Megfelelı helyzetekben ültetés utján megtelepitettek: az akácz-, a platán-, a gleditschia- s a kanadai nyárfa, melyek közül csak az utolsó bir erdészeti jelentıséggel. Egyéb fanemekkel történt kisérletek nem vezettek sikerre. A szabad ártérben fekvı erdıknek különös jelleget ad azon körülmény, hogy a medrébıl kicsapongó víz gyakran megváltoztatván folyását, a jégzajlással szövetkezve némelykor egész erdıterületeket elsodor, és viszont, hogy az önkényt keletkezı iszaplerakodásokon és zátonyokon, idıvel önkényt erdık létesülnek. A berki erdık általában nem alkotnak összefüggı területet, és hol a víz nagyobb áradások alkalmával medret vagy mélyedéseket vájt magának, ott a nyár folyamában nádasok, kákós és sásos helyek keletkeznek, melyek sajátságos módon végzetesekké válnak az erdıkre nézve. Áradások idején az ár ugyanis a nádat s a gazt egyes helyekre némelykor több százezer mmázsányi tömegekbe összesodorván, azáltal, hogy a halászok vagy pásztorok ezen nádtömegeket a szárazabb idıszakokban meggyujtják; annyival inkább iszonyú pusztitás történik némelykor az erdıkben, minthogy a tüzet ily vadonokban korlátozni nem sikerül.
Hogy itt ily viszonyok között a legjobb akarattal sem lehet rendszeres erdıgazdaságot folytatni, az könnyen megérthetı, miért is ezen erdık kevéssé rendezett képet nyujtanak, s az erdıhasználat is csak a körülményekhez alkalmazkodik. A védgátak által védett berki erdıkben a helyzet általában véve ugyan kedvezıbb; minthogy azonban a védgátak felállitásának czélja elsı sorban az volt, hogy az ármentesitett területek mezıgazdaságilag értékesíthetık legyenek, annálfogva az erdık a magasabban fekvı helyeken fokozatosan kiirtatnak és csak a mélyebb fekvésekben hagyatnak meg. E helyeken az árvizektıl ugyan nincs mit tartani, mindazáltal nád és gaz itt is sok van, s ennek kapcsolatában a fentebb emlitett tőzveszély szintén fennáll; de a legnagyobb bajt mégis a felszivárgó föld árja okozza, mely miatt az erdık rendszeres felujitása s egyébkénti okszerü kezelése rendkivüli nagy nehézségekbe ütközik. A tőz nagyobbmérvü teljeszkedése ellen minden lehetı intézkedés megtétetik; nevezetesen a tőzveszély valószinüsége idején az erdık szoros ırizet alá helyeztetnek és kellı számu nyiladék vágatik, mely utóbbiak a tőz terjeszkedésének határt szabni vannak hivatva. A fanemek itt ugyanazok, mint a szabad ártérben. Több helyen mesterséges erdısitések is eszközöltettek, s az e módon létesitett tölgyesek és fenyıtelepek, mely utóbbiakra a választás azért esett, hogy épületi fát szolgáltassanak: igen szép fejlıdésnek indultak; az 1876. évben bekövetkezett nagymérvü vízáradás azonban gátszakadást idézvén elı, az ekként elárasztott területen nemcsak jól fölszerelt majorok, hanem az ültetvények is áldozatul estek, s azóta a mélyebb fekvésü helyek csak nagy ritkán száradtak ki, úgy hogy nemesebb fanemek elterjesztését abba kellett hagyni, mert a tartós nedvességet még a kanadai nyárfa sem állja ki; és most csak arra kénytelenek szorítkozni, hogy a természettıl elıforduló fanemeket lehetıleg okszerü kezelésben részesítsék. Az erdıhasználatot illetıleg kiemeljük, hogy az uradalmi költségen levágatott fa a fennálló árszabály alapján mint faragott és faragatlan épületi fa, fürészrönkı, kádár- és vasúti talpfa, de fıképen mint tüzifa értékesíttetik. Eladatik azonban árverés utján fennálló fa is, és pedig egész vágásokban, melyek értéke a fatömeg felmérése, próbaterek vagy próbafák, - és hol másként nem lehet, szembecslés alapján határoztatik meg. Az uradalom erdészete, a fenyı-épületfa kivételével, az összes épület-, szerszám- és tüzifaszükségletet fedezi. Az erdészetnek az uradalom többi üzletágaitól elkülönitett számadásai kitüntetik, hogy péld. az 1880. évben az erdıhivatal a mezıgazdaság részére 24.159 frt 57 kr értékü erdei terményeket szállitott. Legtöbb jövedelmet hoznak azon erdık, melyek a Duna és Dráva közelében fekszenek, mert ezekbıl a fa könnyen kiszállitható. Megemlitésre méltónak tartjuk, hogy a szépnövésü, vastagabb puhafát az apatini fapapucskészitık jó áron megveszik, kik készítményeikkel nem megvetendı kereskedést őznek. Erdei mellékhasználatokul szerepelnek: a halászat, a nádlás, a legeltetés, a makkoltatás és gubacsszedés stb. A halászat, melyrıl utóbb bıvebben lesz szó, jelentékeny jövedelmet szolgáltat. A nádlás, mely a berki erdıkben a nagyterjedelmü nádasok miatt nagyjelentıségü, közönségesen a legelıvel együttesen vagy lábán parceliánként, avagy részben felibeharmadába adatik bérbe; egy 30-33 c/m vastagságu nádkéve ára 3-10 kr között váltakozik. A nád ára utóbbi években - minthogy a vidéken a házakat mindinkább cserépzsindelylyel fedik feltünıen leszállott. Érdekes e helyen arról értesülnünk, hogy a nádat, mely állitólag papirgyártásra kitünıen használható, angol gyárosok hajlandóknak nyilatkoztak bármely tömegben megvenni; minthogy azonban a nádtermés nagyon bizonytalan, az uradalom egy meghatározott mennyiségü nád szállitására nem vállalkozhatott.
A gyékényt takarók és szınyegekre való feldolgozás czéljára nagyon keresték, utóbbi években azonban kereslete jelentékenyen csökkent. Legelı az erdıkben, kivált szárazabb években, nagyon sok és kitünı van, de a métely miatt a juhoknak használhatlan; a szarvasmarhatenyésztés pedig a földmívelı népnél, mely a legelıket bérbe vehetué, az állandó legelık felosztása miatt nagyon hanyatlott, tehát kevésbé keresik. Száraz években az ártérben nagy-mennyiségü szénát szoktak elıállitani. A makkoltatás és gubacsszedés nem jelentékeny; utóbbi azért, mert - eltekintve attól, hogy ritkán üt be jó gubacsesztendı - a berki erdıkben a gubacs összeszedése a nagy fü miatt költséges és a nedves földön gyors romlásnak indul. Méhesek felállitására az uradalom a jogot bérbe szokta adni; kora tavaszszal, a füzfák virágzása idején, az erdık igen jó méhlegelıt szolgáltatnak. Kosárfonásra és sövénykészitésre a terjedelmes füzesek bıven nyujtanak anyagot. Ujabban kosárfonásra az arra alkalmas füzfajokat mesterségesen mívelik. Az erdımívelésre vonatkozólag a következı adatokat találjuk: A fensíki erdıkben kiválólag a kocsányos tölgyet mívelik, mely ott kitünıen díszlik. A makkot leginkább ıszszel, 2 m/ távolságu sorokban, zsinór után vetik s a sorközökben 4-5 évig kapásnövényeket termesztenek. Ültetni a tölgyet csak kivételesen szokták, és fıleg a vetések tatarozásánál jön alkalmazásba. Ezenkivül akáczfát és fenyınemüeket ültetnek, utóbbiakat csoportosan vagy sorosan a tölgy közé. A védgátak mögötti területen szintén fıleg a kocsányos tölgyet, és pedig leginkább ültetés utján mívelik; csakhogy itt a sorok távolsága 2-4 m/ között váltakozik, a sorok közé pedig egykét sor füzfadugványt szurdalnak. Mélyebb helyeken, hol a talajvíz miatt a sorközökbe nem lehet mezıgazdasági növényeket bevetni, a nagy fü némi elnyomása czéljából vastagabb füzdugványokat tüzdelnek le. A terület emelkedettebb részein, melyek a föld árja ellen biztosítva vannak, főzzel elegyesen akáczot ültetnek és kanadai nyárfát dugványoznak el. Ily partos helyeken az akáczfa kitünıen díszlik s oly tisztán, ágtalanul növekszik, hogy egy-egy fából két darab 8½ m /. hosszuságu komlópózna kerül ki, és némely törzsnek használható része 17 m/ hosszu. E vidéken az akáczfából, mely épület-, szerszám- és tüzifának egyaránt kitünı, kisebbszerü boroshordókat is készitenek, s ezek használhatóság tekintetében a tölgyfából készülteket fölülmulják. A szabad ártérben mesterséges míveléssel keveset lehet tenni, s itt mindössze arra szorítkoznak, hogy az önmaguktól felújuló vágások hézagait, a szükséghez képest, főz- és nyárfacsemetékkel vagy dugványokkal kifoltozzák. Az erdei károk közül elsı sorban a már fentebb érintett gyakori tüzek emlitendık fel, melyek a vigyázatlanság vagy rosszakaratból felgyujtott nádasokból kiindulva, sokszor egész erdırészeket megsemmisitenek. Az emlısök közül a vizi cziczkány, mely a facsemetéket közvetlenül a tı fölött körülrágja és nem ritkán, jelentékeny terjedelmü ültetvényeket pusztít el; továbbá a mocsári egerek tesznek nevezetes károkat. Mindkét, nehezen üldözhetö állat szerfölött elszaporodik, de sokszor - eddig ki nem puhatolt rejtélyes módon - el is tünnek. A rovarok közül, mint kártevık, fıleg a sövénymoly s a különbözı gyaponcz lépnek föl. A mezıgazdasági területek beszegélyezésére fasorokban többféle fanemeket alkalmaznak. A jegenyenyárfa-sorok régibb keletüek; minthogy azonban e fanem messzeterjedı árnyékot vet, a fák a gyaponcz kedvelt tanyái, honnét a gyümölcsösök s a tölgyekre elterjed, a faanyag pedig silány; annálfogva ezen fanem szaporitásával teljesen felhagynak. Nedvesebb helyeken leginkább a kanadai nyár- és főzfát, magasabb fekvésekben az akáczfát ültetik fasoroknak. Juhar-, szil- és kırisfával kisérleteket tettek, de a viszonyok ezeknek nem kedvezık. Kitünıen díszlik a diófa, mely gyümölcse, valamint becses fája miatt mindinkább terjesztetik. A szederfát is, selyeíntenyésztésnek szándékolt felkarolása miatt, megfelelı helyzetekben szintén ültetik.
Ujabban nemcsak a gızekeszántás iránti tekintetbıl, melynek a faültetések akadályul szolgálnak, - hanem azért is, mert ezáltal a fák árnyéka nem éri annyira a szomszédos földeket, nem az utak széleit, hanem azok közepét ültetik be fákkal. Balás Árpád. -
