A bellyei uradalom. II. VII. A bellyei uradalom népesedési viszonyainak feltüntetésére, mint mely a gazdaságra oly jelentékeny befolyást gyakorol, megemlítjük, hogy annak területén - miként az az 1848. évig fennállott - 33 kisebb-nagyobb helység fekszik; ezen helységek összes lakossága a legutóbbi, t. i. az 1880. évi deczemberhó 31-én eszközölt népszámlálás szerint 42.726 lelket tesz, s így □mértföldenként 2260 lakos esik. Minthogye ritka lakosság az uradalom szükségletét munkáskezekben nem képes kiállitani: a megkivántató munkások nagy részét más vidékrıl, nevezetesen a szomszédos Bácskából kell szerzıdtetni. Nemzetiség szerint a fent emlitett lakosság 22%-a magyar, 38%-a német, 29%-a sokácz (katholikus val1ásu délszlávok), 10%-a szerb és l%-a zsidó. A török uralom elıtti idıben e vidéken, kevés szerben kivül, csupán magyarok laktak, kik azonban a gyıztes törökök hóditásai alatt, fıleg pedig a XVI. században, történelmünk e gyászos emlékü korszakában nagyrészt fogságba hurczoltatván, annyira megfogyatkoztak, hogy a népességben ekként támadt hézag betöltésére maguk a törökök is betelepitettek ide Boszniából szerbeket és Macedoniából sokáczokat; a németek pedig szintén betelepités utján, fıleg a mult században, vándoroltak be a Rajna mellékérıl Württembergából és Bajorországból. Egyáltalában ez az egész vidék, a rómaiak idejétıl fogva, igen nevezetes történelmi emlékekkel bıvelkedik, s az elıttünk fekvı munka VII. fejezetében nemcsak ilyenekrıl, hanem az összes helységek keletkezése s történetérıl részletes és érdekes adatokat találunk, melyeket ezennel az érdeklıdık figyelmébe ajánjunk. VIII. Az uradalom birtokosa tíz községben gyakorolja a kegyuri jogokat, s a legtöbb helység plébániái, valamint iskolái bizonyos javadalmakban részesíttetnek. Azonkivül egészen saját költségén az uradalom 340 iskoJaköteles gyermek részére négy iskolát épitett és tart fenn, melyek dús fölszerelésü tanhelyiségeiben az oktatás magyar és német nyelven folyik. IX. Munkásviszonyok. Azon fent emlitett körülményeknél fogva, hogy a vidék lakossága nem szolgáltat kielégitı számu munkáskezet: az uradalom nevezetesen aratáskor messzebb vidékrıl kénytelen munkásait szerzıdtetni. A napszám árairól egy táblázatban azon tájékozást nyerjük, hogyanapszám julius hóban, midın a munkáskéz legdrágább, a férfiaknál maximumképen 1 frt 20 krra emelkedik, a téli hónapokban pedig minimumképen 40 krra száll le. Egyébiránt az uradalom legfıbb törekvése: lehetıleg a 1egtöbb gazdasági munkát szakmányban végeztetni, mi mellett úgy a munkaadó, valamint a munkások , érdekei kétségkivül legjobban megóvatnak. E részben á 83-86. lapon foglalt részletes kimutatások nagyon érdekesek, s az itt nyujtott példa követését a megfelelı viszonyokhoz alkalmazva, gazdáink figyelmébe ajánlani el nem mulaszthatjuk. Még a kovács-, bognár- és szíjgyártómunkák is szakmányban végeztetnek. X. Amily veszélyeket rejtenek magukban az uradalomra nézve a Duna és Dráva kiöntéseik által, úgy viszont mint olcsó közlekedési utak - kivált az elsı - nagy elınyére válnak. Az uradalom területén vagy közelében a dunagızhajózási társaságnak három gızhajóállomása van, név szerint: Mohács, Bezdán és Drávafok. Ezenkivül két vasút vonalszaka érinti az uradalmat, t. i. a mohács-pécsi vasút Villány állomással 25 K/m-, s az alföldi vasút Monostor és Dárda állomásokkal 44⋅8 K/m hosszuságban. A közlekedési eszközöket az uradalmat átszelı úthálózat egészíti ki, melyben a kıutak hossza 97⋅6 K/m, s eszerint egy-egy □mértföldre csak 5⋅16 K/m (0⋅68 mfld) kıút esik, mi fölötte kevés. Csehországban péld. egy □mértföldre 21⋅6 K/m kıút kerül. Az utak csekély számán fölül azok állapota sem megfelelı, úgy hogy e részben nagyon sok kivánni való marad fenn.
XII. és XIII. Az uradalomnak mintegy 50.000 holdnyi oly területe lévén, melyet a Duna és Dráva s azok mellékágai keresztül-kasul szelnek; néhol nagykiterjedésü, mély vízállásokat és állandó tavakat képezvén, melyekben sokféle hal tartózkodik; a halászat jelentékeny jövedelmet szolgáltat. Az elıforduló halak közül a viza, a kecsege, ponty, süllı, csuka, harcsa stb. érdemelnek megemlitést, melyek közül az elsı kettı a folyókban, utóbbiak pedig fıleg a berki vízállásokban s a tavakban tartózkodnak. A halászatot bérbe vagy részért adják ki, s a fogás különbözı halászati eszközökkel, ú. m. háló, rekesz, kosár, horog és szigonnyal történik. A halak legnagyobb részét helyben fogyasztják el, a jobb fajták pedig uszályhajókhoz függesztett haltartókban Budapestre, Újvidékre, szekéren Pécsre, Eszékre stb. szállíttatnak. A száritott és besózott apró halakat Szerbiába és Romániába küldik. A kiszedett belek kifızése által halzsírt is állitanak elı. Legbıvebb a halászat eredménye jégzajlás idején s a nyári hónapokban, mikor a víz a berkekben elapad; ilyenkor sok hal el is pusztul vagy a ragadozóknak esik martalékul, sıt a fiertések is sokat elemésztenek. A hal gazdagságáról híres kopácsi tóból egy húzásra nem egyszer már 800 mázsa halat fogtak ki. A halak ára - a fajta, évszak s a vevık versenye szerint - 100 k/g-ként 1 frt 75 krtól 53 frt 40 krig váltakozik. Legdrágább a viza, kecsege s a sıreg, melyek kilogrammja 1 frt 20 kron is elkél; ellenben a fehér halért néha (100 k/g - ként) nem lehet többet kapni, mint 1 frt 6 krt. Öszszel a kilogrammos és azonfölüli ponty ára 100 k/g-ként 26-32 frt szokott lenni. Minden ırzés daczára nagy károkat okoznak közönségesen az orvhalászok, kivált a ponty ivási idıszakában, amikor egy ember boritó-kosárral rövid idı alatt 1-2 mázsa halat fogdoshat össze. A vizekben elıfordul még a teknısbéka s a rák. Elıbbi nem jı figyelembe, utóbbi pedig, holott azelıtt nagy mennyiségben volt, az 1878. év nyara óta - úgy mint másfelé is - járványos betegségnek esett áldozatu1 s ez idı szerint jóformán egészen kipusztult. Az uradalom területe, nagy változatossága következtében, a legkülönbözıbb vadtenyészetének igen kedvezı lévén s a vad állomány ápolására kellı gond fordíttatván, a vadászat gyakorlására tág tér nyilik. A helyzetbıl kifolyólag nevezetesen a vizi vadászat nagyon jutalmazó. XIV. A bellyei uradalom összes tiszti személyzetének létszáma 1881. évi juliushó 1-jén 43 egyénbıl állott. A központhoz tartozik: a jószágigazgató, a gazdasági felügyelı, fımérnök, jogtanácsos, számtartó, épitészeti intézı, az orvos és a titkár; a külsı gazdaságoknál 8 intézı, 4 ispán, 10 segéd és 4 gyakornok van alkalmazva; az erdıket pedig 2 erdımester és 7 erdész kezeli. 1870 óta a tiszti személyzet állandó fizetései, terményjárandóságai és nyugdíjai osztályokba sorozva, akként vannak rendezve, hogy az állandó fizetésekre s a nyugdijakra tizennyolcz, a terményjárandóságokra öt osztály van megállapítva; mi mellett megjegyzendı, hogy a legtöbb állomásra még két-három külön szolgálati (elıléptetési) osztály is van szervezve, - ezáltal lehetıvé válván, hogy az illetı tiszt - szerzett érdemei alapján és szolgálati évei számához képest - állomásának elhagyása, nélkül magasabb fizetés és nyugdíj élvezetébe léphet. A legalsóbb vagyis I. díj osztályba a segédek, a legfelsıbb vagyis a XVIII. díjosztályba az elsı szolgálati osztálybeli igazgató tartozik. Az öt osztályba sorozott terményjárandóság fejében búza, kétszeres, tengeri, burgonya, hal, bor és fa adatik, továbbá tehéntartás van rendszeresítve; megjegyezve, hogy a hazánkban egyebütt divó szokástól eltérıleg s az elıbbi idıkhöz képest megváltozott viszonyok figyelembevételével a díjazás súlya igen helyesen a terménybeli járandóságok megszoritásával (péld. földhasználat nem adatik) a készpénzbeli fizetésre van fektetve. A nyugdíj teljes élvezete 40 évi szolgálati idı után lép érvénybe s a 15. szolgálati év után a rendszeresitett fizetés fele része jár.
A rendes fizetésen és nyugdíj-igényen kivül a tiszti személyzet részére továbbá osztalék is van megállapítva, de ez csak akkor adatik ki, ha a tisztajövedelem az összes tıkebefektetés 4%-os kamatozását fölülhaladja, s oly megszoritással, hogy egy üzleti év után osztalék alá legfölebb 18.000 frt kerülhet; az ennél esetleg nagyobb osztalékra fordítható jövedelem pedig a következı év javára iratik. A 107. lapon az osztalék elosztásának módozata részletezve van, s ugyanott arról is értesülünk, hogy a jogtanácsos és az orvoson kivül a jószágigazgató sem részesül osztalék élvezetében. Az éppen közlöttekbıl láthatjuk, hogy a tisztség megfelelı ellátásának oly nagyfontosságu ügye a bellyei uradalomban valóban példányszerüen van megoldva, minek üdvös eredménye az egész kezelésben visszatükrözıdik. Bár ezen, hálunk még oly sokfelé rendezetlen ügy szabályozásánál - minek elmulasztása nemcsak a tisztségre, hanem épp oly mértékben a birtokos érdekeire is hátrányos – lehetıleg az itt közölt példa találna követésre! XV. Az uradalom szolgálati személyzetének létszáma 1881. évi juliusbó – l-jén 763 egyénbıl állott. Ezen személyzet részére a fizetés és a terményjárandóság az 1876. évtıl fogva szintén véglegesen szabályozva van, s errıl a részletes kimutatás az elıttünk fekvı munka 109. lapján feltalálható. XVI. és XVII. Az uradalom tıkeértéke s adója. A bellyei uradalom tıkeértékét elıtüntetı táblázatból - itt csak a végeredményeket közölve - megtudjuk, hogy a föld értéke 4,451.731, az épületek értéke pedig 1,550.647 frtot, vagyis e kettı összesen kerekszáinban 6 millió forintot tesz. Egyéb értékek még: az üzem segéd tárgyainak értéke 252.909, az ingatlanok leltári értéke 214.969, az ingók leltári értéke 207.871, az élı leltár értéke 461.445, végül a termény- és anyagkészletek értéke 1,110.107 frt; úgy hogy az egész uradalom az 1881. év elején 8,353.735 frt 88 kr értéket képviselt. Állami adó fejében az uradalom ez idı szerint évenként 66.826 frtot fizet, mi értékének 1⋅13%-át teszi; azonfölül évrıl évre változó, jelentékeny összegü jövedelmi és községi adó is terheli. XVIII. A bellyei uradalom legszebb sikerei közé tartozik azon szép eredmény, melyet ott a gözekemíveléssel elértek. Azon kedvezı tapasztalás, melyet a talaj fogatosan történt mély megmívelése körül tettek, arra inditották az uradalom igazgatóságát, hogy 1870-ben egy kettıs-rendszerü Fowler-féle gızeke-készletet szerezzen be. Az ezzel tett, figyelmesen keresztülvitt kisérletek azt eredményezték, hogy a tetemes költség daczára (egy kettıs-készlet ára 40.000 frt) az 1872. évben ismét egyet, az 1874. évben még kettıt, 1877/78-ban megint egyet-egyet vásároltak, úgy hogy jelenleg az uradarom öt kerületében - t. i. a laki, sátoristyei, lipoviczai, jesseföldi és keselyüsi kerületben - egy-egy 20 lóerejü, továbbá a braidaföldi kerületben egy 14 lóerejü gızekekészlet van mőködésben. A gızekék munkanapjai száma - a munkaképesség, a napi s a holdankénti költségekre vonatkozólag - az ismertetett munka 115-134. lapjain foglalt részletes kimutatásokra utalva, melyek az 1872. évtıl fogva az 1882. évig kerületenként kitüntetvék, itt csak annak felsorolására szorítkozunk, hogy az 1880. évben a gızekék együtt 575 munkanapon 5726 holdat mélyen szántottak fel, egy napra tehát átlag 9⋅95 hold esett; sekélyen szántottak 218 munkanapon 2406 holdat, 11⋅03 hold napi átlaggal; túrtak 24 munkanapon 474 holdat, 19⋅75 napi átlaggal és boronáltak öt munkanapon 130 holdat, 26 hold napi átlaggal; vagyis összesen megmíveltek 8637 holdnyi területet. Ezen megmívelés költségei összesen 60⋅505 frt 41 krra rúgtak, mely költségbıl holdanként átlag a mélyszántásra 7 frt 54 kr, a sekélyszántásra 6 frt 34 kr, a túrásra 3 frt 64 kr és a boronálásra 2 frt 38 krra esett. A gızekemívelés elsı éveiben a munka költségei nem jelentéktelenül nagyobbak voltak, mi fıleg annak tulajdonítható, hogy a munkások még nem birtak a kellı gyakorlattal; mióta azonban ezen nehézség le van küzdve s a munkások buzditására a munkatöbbletért osztalék
engedélyeztetett, azóta észrevehetı haladás tapasztalható. Megjegyzendı, hogy csak az elsı gépkisérlethez hozattak Angolországból két gépvezetıt, azontúl azonban a gépek körül az összes munkákat és teendıket az uradalom saját rendes munkásai végzik, kik azokba csakhamar beletanultak. Az eddig szerzett tapasztalások szerint a gızekemívelés fıleg a következı elınyöket mutatja: 1. A mélyen mívelt talaj úgy a tartós szárazság, valamint tulságos nedvesség káros hatása ellen óvja meg a növényzetet; e szerint a terméseredményt, egyéb elemi csapásoktól eltekintve, állandóan biztosítja. 2. A gyomnövények feltünıen megkevesbednek. 3. Utána mindennemü lilás talajmívelés lényegesen, könnyebbé s így olcsóbbá válik. Magától értetıdik, hogy a mélymívelés nyomában okvetlenül megfelelı erıs trágyázásnak kell járnia. Érdekes a 140. lapon közölt táblázat, melybıl végeredményképen kitünik, hogy a gızeke behozatala elıtti kilencz év terméseredményét a gızeke behozatala utáni kilencz év eredményeivel összehasonlítva, a termések évi átlagban holdanként a búzánál 3⋅7, az árpánál 6⋅9), a zabnál 0⋅4 s a tengerinél (csöves en) 7⋅9 mérıvel, a répánál pedig 92⋅1 mázsával növekedtek. Végül megemlitendı, hogy azon gazdasági kerületekben, melyekben gızeke mőködésben van, az igáserınek 12-15 párral való leszállítása vált lehetıvé. Hogy a bellyei uradalom által nyujtott példa daczára a gızekemívelés hazánkban eddig még tért nem foglalt, azt az általános gazdasági viszonyok fejletlenségén kivül leginkább azon körülménynek kell tulajdonítnunk, hogya gızeke beszerzése oly tetemes tıkét vesz igénybe. XIX. Növénytermelés. A gabonanemüek közül termesztenek az uradalomban évenként: ıszi búzát 3000-3400, ıszi rozsot 500, árpát 500 és zabot 2500 holdon. A búza leginkább tiszta- vagy zöldugarba kerül s az egész vetımagmennyiséget az üszög ellen a legjobb eredménynyel rendszeresen becsávázzák; a vetés sorvetıgépekkel s a cséplés szalmaelevatorokkal ellátott gızcséplıgépekkel történik. Rozs és árpa azért vettetik aránylag oly kevés, mert mindkettı termése nem kielégitı. A helyi viszonyokból kifolyólag - mint elsırendü fontosságu terményt - legnagyobb területen mívelik a tengerit, t. i. 4000-4400, holdon i leginkább ıszire következik vagy erdıirtásba jön, rendesen frisen trágyázott földbe. Öszsze 30 c/m mélyen szántanak alája s a vetés jelzés után kézzel történik. A kikelt tengeri megboronáltatván, az elsı kapálás szükség esetén kézzel, azontúl a mívelés fogatosan eszközöltetik; a törés után a hajazást mindjárt a mezın, a morzsolást pedig kizárólag gız morzsológépek végzik. Az uradalomnak Albertfalván kendergyára lévén, évenként mintegy 400 hold kendert termesztenek, mely tavaszi után kerül sorra. Az ıszszel mélyen megmívelt földbe a magot, holdanként 61 litert számítva, áprilishó derekán túl 14 c/m távolságra sorvetıgéppel vetik. A nyüvést augusztushó második felében szakmányban eszközlik, minek megtörténte után a kender gúlába rakva megszáradván, a gyárnak adatik át, hol feldolgozásáig kazlakban marad. Különösen érdekes példáját találjuk a bellyei uradalomban a nálunk oly kevéssé elterjedt komlótermelésnek, mely az 1865. évben megkezdetvén, ez idı szerint 79 holdnyi területen üzetik. A 148-159. lapon olvasható szakszerü részletes leirásból a következıket emeljük ki: Komlótelepet mindenkor csak védett helyen létesitenek s a komlótövek megelızı 45 c/m mély mívelés és erıs trágyázás után 1⋅5 m/ négyzetben ültettetnek el. Ámbár jobbnak van elismerve, ha minden egyes komlótı külön póznát kap, - azok drágasága miatt mégis nagyrészt a jóval jutányosabb sodronymívelés van gyakorlatban; sodronytartó póznáknak az akáczfa kitünıen használható. A nagyfontosságu metszéshez gyakorlott szılımunkások alkalmaztatnak, kik ezt, valamint a többi munkálatokat is lehetıleg szakmányban végzik, - így a szedést is, melyet három hét alatt okvetlenül be kell fejezni s melyhez holdanként 60-70 munkásra van szükség; a gondosan leszedett komlótobozok külön e czélra épült száritópajtákban száríttatnak. A négy kerületben (Lakon 28, Sátoristyén 30, Braidaföldön, 10 és Jesseföldön 11 hold) lévı 79 hold komlótelep összesen 4740-5530 napszámot igényel.
A 156. lapon közölt részletes költségszámitásból megtudjuk, hogy új komlóültetvények költségei holdanként 455 frt 64 krra rúgnak; az évenként elıforduló mívelési költségek pedig, 148 napszámszükséglet mellett, holdanként 140 frt 60 krt; tesznek, mely utóbbi tétellel szemben az 1881. évrıl holdanként 294⋅7 k/g. Balás Árpád. -
