A bellyei uradalom. III. A takarmánynövények közül legnagyobb mérvben és kitünı eredménynyel vetik a füves luczernát zabos bükkönynyel védnövényül, és mindkettı zölden vagy felszárítva értékesíttetik; a füves luczernával bevetett táblák a forgóból kivétetnek és 4-5 éven át forgón kivül kezeltetnek. A luczerna tisztán ugyan nagyon jó termést adna, minthogy azonban az egerek menthetlenül elpusztítják, nem igen termelhetı. A takarmányrépát, mely a szarvasmarhatartásnál elsırendü téli takarmányul használtatik, évenként mintegy 530 holdon akként termesztik, hogy az összes mívelési és betakaritási munkálatok holdanként 20 frtért szakmányban végeztetnek. Ujabban kitünı eredményt értek el az uradalomban az ıszi bükkönynyel, mely szeptemberhó folyamában ıszi rozszsal elvettetvén, már áprilishó vége felé vagy májushó elején igen dús takarmányt ad és juniushó vége felé újból kaszálható. Az ıszi bükköny termése nagyobb, mint a tavaszi bükkönyé; de durvább voltánál fogva inkább zöldtakarmányul, mint felszáritásra ajánlható. A tavaszi bükkönyt az ıszi gabona elıveteményeképen „zöld ugarban” évenként átlag 600 holdon termelik, és kaszálása, győjtése s boglyábarakásáért holdanként szakmányban 4 frtot fizetnek. A fent nevezett takarmánynemüeken kivül vetnek még: muhart 500, csalamádét 230 és kölest 100 holdon. Szılımívelés és borászat. Szılıterület van az uradalomban: a jesseföldi gazdaságban 19 s a villányi kerületben 44; összesen 63 hold. Ezen területbıl a jesseföldi gazdaságban be van ültetve kerekszámokban: rieslinggel 6⋅2, burgundival 3⋅7, traminival 0⋅8 és kevert fajokkal 6⋅3 hold; Villányban pedig: portugizival (oporto) 9, kadarkával 17 és rieslinggel 18 hold. A tıkék, melyek egyenként karóval ellátvák, 3'-nyi sorokban ültetvék, s a sorokban a távolság a kadarkánál 24, a többi fajoknál 30˝. A kadarkát rövid fejmetszésben 2 szemre, a portugizit hosszu, csapos fejmetszésben 3 szemre, a rieslinget pedig csapmetszésben 3 szemre és szálvesszıre metszik. A trágyázás, holdanként 350 mmázsa jól érett trágyát számítva, hétéves forgóban történik; s a trágyát a Villányban évenként hízlalásra beállitott 64 drb ökör szolgáltatja. A fedést és nyitást beleszámítva, a szılı 4-5-szöri megmunkálását, valamint egyéb teendıket, a szükséges napszámosok segélyével állandó szegıdményes vinczellérek végzik. A szüretet októberhó derekán a portugizi szedésével kezdik, mely után a kadarka következik; a rieslinget ellenben csak a nemes rothadás beálltával szüretelik. A fehér fajtákat szılımalomban szétzúzzák s a must 24 óráig csutkán és héjon marad; a kisajtolás után pedig szivattyú segélyével a pinczébe vezettetvén, zárt erjedésen megy keresztül. A fekete fajok szılırostákon lemorzsoltatván és szılımalomban szétzuzatván, a must 80 H/1-nyi erjesztıkádakba töltetik, és pedig 70 H/1 a morzsoltból és 10 H/1 csutkás törkölyösen, s az erjesztés itt nyiltan történik; a törköly az erjedés befejezéseig, azaz 3-4 hétig marad a kádakban. A villányi pincze 360 m/ hosszu, 16 m/ széles, 6 m/ magas és 300 drb 50 akós hordó fér bele, úgy hogy 15.000 akó (mintegy 8500 H/1) bor kezelhetı benne; hımérséke télen 10 és nyáron 12-13o R. A vörösborokat az elsı s a második évben kétszer, a harmadikban is kétszer, - a fehérborokat pedig az elsı évben háromszor, a második s a harmadikban kétszer s a negyedikben egyszer fejtik le. Az érett borokat - a fennálló árjegyzék szerint - részint palaczkok, részint hordókban adják el.
A villányi fıherczegi pinczébıl kikerült elismert kitünı minıségü borok a kiilföldön is jó hirnevet szereztek a magyar boroknak. XX. Állattenyésztés. A bellyei uradalomban nyugati és magyarfaju szarvasmarhát, lovakat és sertéseket tenyésztenek; ellenben a juhtenyésztés – minthogy a viszonyok a juhoknak egyáltalában nem kedvezık - teljesen mellızve van. A nyugati szarvasmarhafajta tenyésztése. A korábban nagyobb mértékben őzött juhtenyésztes felhagyásával, mely az uradalom birtoktesteinek új összecsoportositásával s a belterjes gazdálkodási irány tervbevételével összeesik: a tenyésztendı állatfajták megállapitása alkalmával a választás természetszerüleg a szarvasmarha tenyésztésére esett. És a fennálló viszonyok mérlegelése után – tekintetbe véve, hogy a tej közvetlen értékesitése csak korlátolt mértékben lehetı, a tejtermékek elıállitása pedig nem elég jövedelmezı - oly fajta tenyésztésére kellett törekedni, mely gyors és korai fejlıdés kapcsolatában jó hústermelı s nagy hízóképességgel bir. A kivánt tulajdonságokat az Angolországban honos shorthorn- (rövidszarvu) fajtában találták fel, mely fajtából az 1864. évben a m.-óvári uradalomból, hova azt legelıször importálták, két bikát hoztak át, s a kisérlet sikerülvén, az 1866. évben az ugyanott volt 1 bika és 8 tehénbıl álló eredeti nyájat helyezték át az uradalomba. Minthogy azonban a shorthornfajta tisztán tenyésztése több okból nem mutatkozott czélirányosnak, a keresztezésre a bı tejelésérıl ismeretes és ezen tulajdonságot ivadékaiban jól átöröklı kelet-fries (hollandi) fajtát szemelték-ki, mert ezen fajta állandósága a keresztezés után származó ivadék bizonyos egyformaságára nyujtott reményt; mert továbbá kisérletek alapján jó honosodása biztosra vehetı volt, és mert nagyobb számban való sürgıs beszerzése, aránylag csekély költség mellett, nehézségekbe nem ütközött; és végül, mert a gyenge tejelésü shorthorn-fajta keresztezése a jeles tejelıképességgel biró kelet-fries fajtával oly ivadékok létrejöttére engedett következtetést vonni, melyekben az ellentétek kiegyenlítve lesznek, - s ez a remény tényleg meg is valósult, amennyiben a keresztezés utján keletkezett állatok, nagy hízóképesség mellett, legalább közepes tejelıképességet mutatnak fel. Az elızetesen kisebb mértékben eszközölt kisérletek biztatók lévén, a bellyei uradalomban azelıtt tenyésztett jóminıségli és bıven tejet adó allgaui fajtát az 1870. évben a m.-óvári uradalommal az ott tartott s oda az 1862. évben behozott kelet-fries fajtáért cserélték ki. Utóbbi fajtából eddig 700 drb részint hasas üszıt, részint egyéves-borjut szereztek be s az erdıfii kerületben részben tisztavérü állatokat nevelnek belıle. A shorthornfajta szaporitása czéljából, a fent emlitetteken kivül, 1868-ban Nathusius hírneves hundisburgi tenyészdéjébıl 1 bikát, 1869-ben közvetlenül Angolországból 2 bikát és 10 üszıt, 1878-ban pedig 8 bikát importáltak. A marhatartás módját illetıleg megemlítjük, hogy a fejıstehenek istállózva vannak, a növendékmarhát azonban legeltetik is. A tisztavérü kelet-fries állatokkal azon kisérletet fogják tenni, hogy a teheneket olyformán, mint az Hollandiában szokásban van, egész nyáron át csupán csak legeltetik. Kiváló gondot forditanak a borjuk fölnevelésére, azokat ¾ éves korukig a lehetı legmegfelelıbb tápláltatásban részesítvén. A borjuk, fejlıdésük korához képest, a tejen kivül leforrázott lóbabódarát; zabdara és korpából álló keveréket kapnak; az elválasztást a kilenczedik hétben kezdik meg és 4 hónapos korukban végképen elválasztatnak, mely idı után betöltött 9 hónapos korukig istállójukban szabadon mozognak vagy nyáron árnyas legelıre hajtatnak. Az üszık 1½-2 éves korban bocsáttatnak bika alá s a tehenek 5 évig használtatnak tenyésztésre, a bikák pedig 1¼-1½, éves korukban kezdik a fedezést. A tenyésztésre nem alkalmas állatokat télire hízlalóba állítják és 3-6 havi lekötés után 600-800 k/g testsúlyt érnek el; kimustrált bikáknál 1100 k/g sem ritka; 100 k/g élı hússúly 28-34 frt, kivételesen 36 frt szokott lenni. A hízásnál az állatok súlyszaporodása naponként és
darabonként 0⋅8-l⋅2 k/g, s az 1881. évben a bécsi hízómarhakiállitásra küldött 30 drb 3 éven aluli ökör, 922 napi átlagos kor mellett, 676 k/g élı súlyt ért el. Utóbbi években a tehenek tejhozama naponként és darabonként 5⋅81 liter volt. A tej Pécs, Eszékre és Mohácsra szállítva, részint közvetlenül adatik el; literje, a vasúti állomásra szállítva, nyáron 6, télen 8 krjával részint groyi és limburgi sajt készítésére fordíttatik. A groyi sajthoz 1 k/g sajt elıállítására 11⋅5, a limburgihoz 9 liter tejet számitanak. A groyi sajt 6 havi érlelés után 100 k/g-ként 54-64 frtnyi áron, 15-20 k/g nagyságu kenyerekben, - a limburgi sajt, a csomagolással együtt, darabonként 40 krnyi áron, ½ k/g nagyságu darabokban jut kereskedésbe, és mindkettı fıleg Bécs, Trieszt, Horvát-Slavonország, Boszniában s az Alföldön kél el; sajtkészités utján a tej literje 4 ½-5 krral értékesül. A savóból vajat állitanak elı s a lefölözöttet a sertéseknek adják. Az 1880. évben a tejhozam 1,583.456 liter volt. A 175. és következı lapokon a takarmányozási rendrıl mondottakat egész terjedelmökben a szíves olvasó figyelmébe ajánljuk. A magyar szarvasmarhafajta tenyésztése. A hazai fajta tenyésztését a Duna árterében fekvı keselyüsi, tapolczai és jesseföldi kerületekben azért őzik, hogy egyrészt a mívelésre nem alkalmas területeket lehetıleg jól értékesítsék; másrészt, hogy az uradalom igásökörszükségletét fölneveljék. A tenyésztés kezdete az 1845. évre vezethetı vissza, mely évben a Bánságból 25 tehén és 1 bikából álló gulyát szereztek be. 1858-ban Török-Szt.-Miklósról a gróf Csáky-féle törzsnyájból 12 tehenet és 1 bikát, - 1862-ben Keszthelyrıl Festetics gróf fenéki gulyájából 14 tehenet és 1 bikát, - és 1863-ban Eszterházy herczeg ozorai nyájából 30 drb tehenet szereztek. Vérfelfrisités ézéljából közelebb Schönborn gróf munkácsi tenyésztésébıl is hozattak bikát. Az 1878. évben 50 drb magyar tehén és mürzvölgyi bikák között keresztezési kisérletet tettek azon czélból, hogy erıteljes testformák alakitása mellett az utódokban a fejlıdés gyorsíttassék; de bár a keresztezésbıl származott ivadékok, melyek száma 55 drb, a várakozásnak megfelelni látszanak: az eredményre nézve ez idı szerint a végleges következtetés még nem vonható le biztosan. A hazai faj törzsnyája a keselyüsi kerületben van, és három csoportra osztva a létszám jelenleg: 5 drb bika, 143 drb tehén; 90 drb 1-3 éves üszı és 172 drb 1-4 éves tinó. A bikák folytonosan a tehéncsordával járnak s a megfolyatott tehenek átlag 97%-a borjazott le. Az egész állatlétszám legelıre jár, és ugyan fedett, de félig nyilt állásokban elhelyezve, csak télen kapnak naponként és darabonként 5-8 k/g szénát és szükség szerint tavaszi szalmát. A teheneket nem fejik; az igába szánt bikaborjuk még szopós korukban kiheréltetvén, 4 ½ éves korukban kerülnek járomba, az üszık pedig 3 ½ éves korban bocsáttatnak bika alá. Míg a nyugati szarvasmarhafajták több betegségnek és nevezetesen a léptályognak vannak alávetve, addig a hazai fajtát jóformán, semmiféle betegség nem éri, s csak az 1873. évben fordult elı, hogy egyéves állatokbol a léptályoghoz hasonló kórban 23 drb hullott el. Lótenyésztés. A régebben a sátoristyei kerületben fennállott ménés az 1868. évben jövedelmezıtlensége miatt feloszlattatván, most a lótenyésztés csak arra szorítkozik, hogy az Oldenburg, Hannovera és Muraközbıl származó igásanyakanczák csikai fölneveltetnek. A fedeztetésre állami mének használtatnak, melyek az angol-normann fajtához tartoznak; a korábban Clydesdale fajtabeli ménekkel megkisérlett keresztezések nem feleltek meg a várakozásnak. A csikók az erdıfii gazdaságban neveltetnek föl és 3 ½ éves korukban befogatnak. Sertéstenyésztés. A magyar fajtáju sertéseket az 1860-1870. években mintegy 2000 drb koczaállománynyal - minthogy akkoriban még nagykiterjedésü alkalmas legelık állottak rendelkezésre - a tapolczai és keselyüsi kerületekben, tenyésztették. A törzsnyájat az 1857. évben Pankotáról hozták és vérfelfrisités czéljából kanokat idırıl idıre Kisjenırıl szereztek.
Tekintetbe véve azonban, hogy az amerikai zsír versenye mindinkább érezhetıbbé vált; továbbá, hogy az uradalomban termelt tengerit Olaszországba elınyösen lehet eladni, s hogy a magasabb fekvésü területek mindinkább eke alá kerültek: a sertéstenyésztes jövedelmezısége egyrészt leszállt, másrészt a beállott legelıhiány miatt azt szőkebb térre kellett szoritani. Ezzel kapcsolatban az uradalom elhatározta, hogy a lassúbb fejlıdésü hazai zsírsertés továbbtenyésztésével felhagy s a gyorsabb fejlıdéssel biró hússertés tenyésztésére megy át, mivégbı1 a magyar faju koczákat berkshirei és yorkshirei kanokkal keresztezték. A berkshirei keresztszés nem vált be, ellenben a nagy yorkshirei fajtabeli kanokkal eszközölt keresztezés annál jobb eredményt mutatott fel, és legjobbnak bizonyult a félvérü ivadék nevelése; míg az angol vérben magasabban álló állatoknak az éghajlati viszonyok nem kedvezık. Egyúttal az eddig szokásban volt egyszeri malaczoztatástól eltérve, a kétszeri, t. i. január és julius hóra ejtett malaczoztatásra mentek át, mi mellett egy 9 hetes malacz fölnevelési költsége, mely azelıtt 5 frt 35 krt tett, a félvérüeknél 4 frt 53 krra szállt le. A kanok csak 14 napon át hagyatnak a koczák között, hogy a malaczozás lehetıleg rövid idı alatt végbemenjen. A tenyészkoczákat 18 hónapos korukban bocsátják kan alá s egy-egy koczánál 5 malaczot hagynak meg. A malaczok 3 hetes koruktól fogva 9 hetes korukig amikor t. i, elválasztatnak - szemes árpát, azontúl 2/5 árpadara, 2/5 tengeridara és 1/5 korpából álló keveréket kapnak, mely leforrázva, vízzel föleresztett savóval lesz felhigítva; a savónak különösen jó hatását tapasztalják. A tenyészkoczák az ugar- és tarlóföldeken való legeltetésen felül korpát és tengeridarát, szoptatás idején pedig savót kapnak. A süldımalaczokat 9 hónapos korukban, mely idıig átlag 100 k/g súlyt érnek el, élısúly szerint helyben kilogrammonként 48-50 krjával árusítják el. A betegségek közül fıleg a vörheny okoz nagy károkat, mely többnyire a féléves malaczokat támadja meg. XXI. és. XXII. Az egyes gazdasági és erdıgazdasági testek részletes leirása. E fejezetek alatt a szóban forgó munkában a 183. laptól a 223. lapig az egyes gazdasági s erdıgazdasági testekre vonatkozó adatok felsorolása foglaltatik, mely adatok az uradalom szervezetére s a fennálló arányokra fölötte érdekes világot vetnek. Ezen fıleg számcsoportositások, táblázatok és eddig elért eredményeken alapuló kimutatásokból álló rész tanulságos voltára a tisztelt olvasó figyelmét felhiva, itt csak azt említjük fel, hogy az egyes gazdasági testek leirásában feltalálhatja: a személyzet, a marhaállomány, az ipar és gépek, a terület, a vetésforgók, a termények arányának s a terméseredmények, a takarmánynemüek, a trágyatermelés, a tıkeérték s a tisztajövedelmi számitás kimutatásait. A részletek felsorolása jelen munkálat keretébe nem lévén beilleszthetı, mint mellızhetlent itt csak az alkalmazásban lévı vetésforgókról akarunk némelyeket kiemelni. Az uradalom egyes kerületeiben, a fennálló termelési s egyéb viszonyokhoz alkalmazkodva, különbözı vetésforgók vannak gyakorlatban; találunk nevezetesen két-, három-, négy-, hat- és tíznyomásu forgókra példákat. Túlnyomóan kezelik azonban a szántóföldet - a kimutatott 19 dülı között t. i. 10 esetben s a vetésforgók alá beosztott földterület 58%-án vagyis 9826 holdon - a négynyomásu forgóban, és pedig ily formában: elsı évben zöld ugar (takarmánynövények, lóbabó vagy kender), néhol tiszta ugart is tartanak; második évben ıszi búza, részben ıszi rozs; harmadik évben kapásnövények trágyázva, nevezetesen tengeri és répa; negyedik évben tavaszi gabona, és pedig fıleg zab; ezt a vetésforgót tehát, mely nem egyéb, mint a módositott norfolki forgó: a bellyei uradalomra jellemzınek mondhatjuk. De a háromnyomásu rendszerben is kezelnek 4 dülıben 2847 holdat, vagyis a vetésforgók alá beosztott terület 16%-át, és pedig kétféle formában, t. i. a tiszta s az úgynevezett javitott háromnyomásu rendszerben, melynek forgója az elsı esetben: elsı évben tiszta (fekete) ugar,
második évben ıszi búza, harmadik évben zab, - vagy a második esetben: elsı évben tiszta vagy részben zöld ugar, második évben ıszi búza, harmadik évben kapásnövények trágyázva. Valamivel nagyobb terület, t. i. 3316 hold van hatnyomásu forgó alatt ily sorrenddel: elsı évben takarmánynövények, második évben búza, harmadik évben kapásnövények trágyázva, negyedik évben lóbabó, ötödik évben búza, hatodik évben tengeri, mely forgó tulajdonképen kettıs javitott háromnyomásu forgó. A sátoristyei kerületben Vizslakon 407 holdon kétnyomásu forgó is van alkalmázásban, és pedig: elsı évben tengeri, a tábla fele megtrágyázva; második évben zab. Végül a teljesség okáért közöljük a lipoviczai kerületben Szt.-Mártonban 482 holdon alkalmazásban lévı tíznyomásu forgót, mely következı: elsı évben takarmánykeverék trágyázva, második évben búza, harmadik évben tengeri féltrágyával, negyedik évben tavaszi gabona lóherrel, ötödik és hatodik évben lóher, hetedik évben lóherfeltörés, nyolczadik évben búza, kilenczedik évben kapásnövények, tizedik évben zab. Mint már más helyen kiemelni alkalmat vettünk, a bellyei uradalomban folytatott gazdálkodásnak kiváló jelleget kölcsönöz a kapásnövények és nevezetesen a tengeri oly nagymérvü termelése, mi az ott követett termelési rendszer belterjes volta mellett leginkább tanuskodik. Az erdıgazdasági testek leirása a személyzet számáról, az erdı- s egyéb odatartozó területek határairól, a fanemek arányairól, az ültetvényekrıl, a talaj, épületek, leltárak értékérıl stb. nyujt számadatokkal kapcsolatos felvilágositást. XXIII. A Herczeglakon az 1866. évben felállitott gépészeti mőhely rendeltetése egyrészt az uradalom számos gépei s eszközeinek kellı karban fentartása s bizonyos gépek és eszközök elıállitása; másrészt ugyanott az épületekhez szükségelt összes asztalos-, lakatos-, mázoló-, üvegesmunkákat is készítik. A mőhely kapcsolatában továbbá egy keretfürész, ırlımalom s a központi anyagraktár is van. A mindennemü gépek javitására szükségelt segédgépekkel, péld. vasesztergapad, vasgyaluszék furókészülékkel stb. ellátott kis gyártelep, melyet a munkások részére berendezett lakházak egészitenek ki: 1 igazgató és 1 segéd - ki egyúttal könyvelı is közvetlen vezetése alatt áll. A mőhely személyzete: 1 gépész-mővezetı, továbbá 1-1 asztalos, lakatos-, kovács-, bognár- és nyergesmester vezérlete mellett megfelelı számu segédek és tanonczokból áll, úgy hogy az összes személyzet száma mintegy 50 fıbıl áll. 1880-ban a mőhelytelep tıkeértéke épületekben (61.278 frt), gépek és eszközökben, továbbá anyagokban összesen 167.219 frtra rugott, s ugyanezen évben a bevételek 94.831, a kiadások pedig 86.087 frtot tettek ki. Hogy az uradalomban alkalmazott gépekrıl tájékozást szerezzünk, fölemlítjük: miszerint a gızgépek jelenleg 610 lóerıt - mely számból 228 lóerı gızekegépekre és 172 lóerı mozgonyra esik - képviselnek; 13 drb gızcséplıgép 12 szalma-kazalozóval, 4 gıztengerimorzsoló, 8 szecskavágó, 34 sorvetıgép, 43 kaszálógép, 13 malomjárat s egyéb nagyszámu földmívelı és más mindennemü gép és eszköz mőködik. XXIV. Kendergyár. Azon nagy siker, melylyel a közelben fekvı Apatin helység lakosai mintegy évszázadon keresztül a kendertermelést őzték, arra inditották a bellyei uradalmat, hogy az 1868. évben Albertfalva mellett egy kendergyárt építsen fel. A kender feldolgozásához szükségeltetı helyiségeken kivül négyjáratu ırlımalom, 1 körfürész, és 1 zsindelykészitıgép egészíti ki a kis gyártelepet, s a hajtóerıt egy 60 lóerıvel biró kettıs gızgép képezi. Áztató-medencze (2 m/ mélységgel,. 13 m/ hosszuságban és 5⋅7 m/ szélességben, 70-80 mmázsa szálkendert befogadva) 7 van; ezekben a nyers kender odavezetett gızzel eszközölt mesterséges melegitéssel, 30o C. hımérséklet mellett, 48 óra alatt az erjedés oly fokára jut, hogy a rostok a kenderszálaktól kellıleg leválnak.
Az áztatóból a kender a száritóba s onnét a törıcsarnokba jut, hol 3 törı-, tiloló- s egyéb gép van mőködésben. A gyár elsı berendezése alkalmával felállitott törıgépek tökéletlensége sokféle kisérletet tettek szükségessé, s minthogy az áztatási eljárást a tömeges gyártásnál túldrágának találták, ujabban azt a rendszert követik, hogy a kendert megelızı áztatas nélkül törik, mely czélra két Narbut-féle s egy az uradalmi fımérnök által tervezett törıszerkezet van használatban és bizonyult legjobbnak, mely utóbbi kivált vastag szálkender feldolgozására alkalmas. A gyárban, mely egy uradalmi tiszt vezetése alatt áll, naponként mintegy 70 munkás dolgozik. Az áztatott kender után, mely szerint 10-11, a nyers szálak után 13-14 % rost nyerhetı, s 50 k/g áztatott kender elıállitásánál az anyag 7 frt 60 krba, a feldolgozás 4 frt 19 krba, összesen tehát 11 frt 79 krba kerül; szemben az áztatlan kenderrel, melynél 50 k/g elıállitása mellett az anyag 6 frt 33 krba, a feldolgozás 2 frt 67 krba, összesen tehát csak 9 frtba, vagyis 2 frt 79 krral kevesebbe kerül; de itt viszont figyelembe veendı, hogy a kidolgozott áztatott kender 50 k/g-ja 12 frt 80 krral, az áztatlan ellenben csak 10 frt 84 krral volt az 1880. évben értékesíthetı. A hosszuszálu kendert Belgium, Anglia, Németország és Svájczba szállítják, a csepü pedig belföldön kél el; sajnos azonban, hogy a nagy szállitási költség, mely a bezdáni gızhajóállomástól Londonba 50 k/g után nem kevesebb mint 4 frt 9 krra rúg: a kivitelt nagyon sujtja, miáltal a verseny a kenderterrnelı Oroszországgal lehetetlenné válik; továbbá, hogy ujabban, kivált a délégöv alatt termı juta-, a manilla-kender s egyéb fonalas növények a kendert - bár kitünı tulajdonságai azokat használati érték dolgában jóval fölülmulják - mind jobban kiszorítják és versenyképtelenné teszik, úgy hogy mint kivitelre alkalmas kereskedelmi czikk sokat veszt jelentıségébıl. A kendergyár értéke az 1880. év elején, mindennemü értéket beleszámítva, 236:640 frt volt. Balás Árpád.
