K on Szenzus A Pécsi Orvostudományi Egyetem információs és vitalapja
A Konszenzus ’97 októberi és decemberi, valamint néhány korábbi számának írásaiból válogattuk a hálózaton megjelen´´ o els´´ o újságunk tartalmát.
A TARTALOMBÓL Univerzitás ’97 A szívsebészet jelene és várható jöv´oje ´ A pacemaker-kezelés 25 éve a POTE-n A Pannon Egyetemi Szövetségr´ol ´ Jótanácsok hallgatóknak Riport az ezredvég radiológiájáról A Berde Botond ösztöndíjról A PhD-ról Kongresszusok, tanfolyamok
KonSzenzus Felel´´ os szerkeszt´´ o: Barthó Loránd Tördel´´ oszerkeszt´´ o: Babarciné Stettner Lenke A Konszenzus szerkeszt´´ o- és terjeszt´´ obizottsága: Antal András, Battyány István, Bánhegyi György, Bátai István, Botz Lajos, Bódis József (Megyei Kórház), Buzogány István, Czéh Gábor, Csala Béla, Csanaky György (Szombathely), Cseke István, Csernus Valér, Horváth Zsolt, Dávid Károly, Ferenci József, Gács Ern´´ o, Gracza Tünde, Juricskay István, Kiss Tamás, Kövér Ferenc, Masszi György, Méhes Gábor, Nemes János, Pakodi Ferenc, Pál Tibor, Peth´´ o Gábor, Rébék-Nagy Gábor, R´´ oth Erzsébet, Somogyi Erika, Sümegi Balázs, Szabó György, Szeberényi József, Tóth Kálmán, Weninger Csaba. Fotó: BL
’97. okt.-dec.
Bellyei Árpád
Univerzitás 1997 Az 1993-as Fels´´ ooktatási Törvény (FT), valamint az 1996-os módosított FT az egyetemeket az alábbiakban definiálja: „Egyetem abban az esetben létesíthet´´ o, ill. m´´uködhet, ha több tudományterületen, és tudományterületenként több tudományágban, valamint több szakon képes és alkalmas egyetemi szint´´u alapképzésre, valamint általános és szakirányú továbbképzésre, tudományos kutatásra, doktori (PhD) képzésre és habilitációs eljárás lefolytatására.” 1998. december 31-ig kell a fenti definíció szerint az egyetemeknek akkreditáltatniuk magukat – tekintettel arra, hogy az akkreditációs folyamat hosszabb id´´ ot vesz igénybe, hisz az alapító okiratot a Magyar Akkreditációs Bizottság, valamint a Fels´´ ooktatási Tudományos Tanács véleményének kikérése után a m´´uvel´´ odési és közoktatási miniszterhez kell felterjeszteni, majd jóváhagyás esetén a kormány az Országgy´´ulés elé terjeszti. Az FT szerint az univerzitásnak (társulásnak) két formája létezik: az egyik a szövetség, amely 2 évvel megalakulása után automatikusan többkarú struktúrába (integrációba) megy át, addig azonban a társuló intézmények önálló jogi személyek maradnak. A másik forma az integráció, amelynél azonnal többkarú struktúra jön létre, és a társulás azonnal egyetlen jogi személlyé alakul. Az FT szerint a szövetségbe társult fels´´ ooktatási intézmények legfeljebb 2 évig m´´uködhetnek szövetségi formában, ezt követ´´ oen alapító okiratuk benyújtásával többkarú fels´´ ooktatási intézménnyé való alakításukra kell javaslatot tenni. A fels´´ ooktatási stratégiai irányelvek szerint a fels´´ ofokú képzés hatékonysága növelésének egyik eszköze a fels´´ ooktatási intézmények jelent´´ os koncentrációja. Ezzel a tömeges fels ofokú ´´ képzés és oktatás mennyiségi és min´´ oségi követelményeit kí-
vánják megteremteni, az FT által ütemezett id´´ orendek alapján. A fels´´ ooktatás koncentrációját a Világbank anyagi eszközökkel is támogatja, és ez a M´´ uvel´´ odési és Közoktatási Minisztérium által vezényelt Fels´´ ooktatási Fejlesztési Alap (FEFA) -programokban jelent meg. A végcél, hogy a század els´´ o negyedében létrehozott nagy egyetemi központok – Budapest, Pécs, Debrecen, Szeged – újra egységes, többkarú egyetemként m´´ uködjenek. További cél, hogy a társadalmi igényeknek megfelel´´ oen még legalább 7-8 regionális fels´´ ooktatási központ is csatlakozzék hozzájuk. E centrumok és a régiójukban m´´uköd´´ o közoktatási és kulturális intézmények, valamint a közgy´´ujtemények bekapcsolódásával egy átfogó nemzeti program rajzolódott ki. A FEFA a társulási szándékukat 1996 szeptemberéig bejelent´´ o intézmények számára 900 millió forintot osztott szét, mely a FEFA-I. pályázat révén vált ismertté. A FEFA-I. pályázat során azonban pécsi intézmények nem szerepeltek, mivel a DélDunántúlon az Egyetemi Szövetség nem jött létre. 1996 folyamán a Janus Pannonius Tudományegyetem, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezet´´ oi sorozatos tárgyalásokat folytattak a közös univerzitás létrehozásának módozatairól. Megegyezni azonban nem tudtak. Ennek okait nem kívánom taglalni, hisz más id´´ oszakban és más vezetés nyilván logikusan érvelt saját elképzelései mellett. Ugyanakkor közismert az a tény, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem vezet´´ osége az integráció formáját kívánta létrehozni, míg a POTE vezet´´ osége csak a szövetségi struktúrát tudta elfogadni. Megegyezés hiányában a régió a FEFA-I. pályázatról lecsúszott, mely öszszességében 2-300 millió forintot jelenthetett volna a régió fels´´ ooktatási fejlesztése
2
Konszenzus céljából. A magam részér´´ ol a legnagyobb problémát nem a FEFA-I. pályázati pénzösz szegének elmaradásában látom, hanem abban, hogy az ezt követ´´ oen elindított FEFA-II. pályázat során a törvény által is szankcionálva, már a FEFA-I. pályázatot elnyert univerzitások eleve nyer´´ o pozícióból indultak. 1996 végén a keszthelyi székhely´´ u Pannon Agrártudományi Egyetem és a POTE megegyezett egymással a szövetség formájában való társulásról, melyhez hamarosan csatlakozott a Janus Pannonius Tudományegyetem, valamint a kaposvári székhely´´ u Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképz´´ o F´´ oiskola és a szekszárdi székhely´´ u Illyés Gyula Pedagógiai F´´ oiskola is. Ezen intézmények Pannon Egyetemi Szövetség (PESZ) néven szövetségi formában való társulási pályázatot nyújtottak be ez év szeptember elsején, a FEFA-II. pályázatának elnyerése céljából. A szeptember elsején benyújtott és többször átdolgozott pályázatot az utolsó pillanatban a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképz´´ o F´´ oiskola tanácsa nem szavazta meg, így nem írta alá. A Pannon Egyetemi Szövetség a pályázatban az alábbi fejlesztéseket célozta meg: – Intézeti fejlesztési terv (IDP) küls´´ o világbanki szakemberek bevonásával való kidolgozása, – Szövetségi informatikai rendszer kiépítése, – Szövetségi könyvtárrendszer kialakítása, – Szövetségi nagy m´´ uszerpark létrehozása. A Pannon Egyetemi Szövetség FEFAII. pályázatát a M´´uvel´´ odési és Közoktatási Minisztérium (MKM) vezet´´ osége nem fogadta el, az alábbi indokok alapján: „A pályázatban részt vev´´ o intézmények közötti földrajzi távolság kizárja a létrehozandó közös szervezet gazdaságos m´´ uködését. A távolság miatt a szövetség a korszer´´u információs rendszerek ellenére sem válik m´´uköd´´ oképessé, vagy legalábbis a kockázatok túl nagyok a várható el´´ onyökhöz képest. A bizottság nem támogatja a szövetség létrehozására tett kezdeményezést. Az intézménycsoporton belül a két pécsi egyetem összekapcsolódása ésszer´´ u és természetes szövetséget jelenthet, a keszthelyi egyetemnek egy más irányú orientációval (pl. Veszprém) jóval hatékonyabb szervezet kialakítására van esélye. A bizottság a pályázó intézményeket
a hosszú távon életképes, természetes szövetségesekkel való kapcsolatok kialakítására ösztönzi. Ha az érintett intézmények új formációk létrehozására kívánnak intézményfejlesztési terveket (IDP-t) készíteni (pl. Pécsett és Kaposváron városi integrált intézmények létesítésére, ill. Pécs-Kaposvár regionális integrációra), a bizottság e célra 20 M Ft-os keretet tartalékol.” Nemhivatalos értesüléseim szerint a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénuma a Pannon Egyetemi Szövetség FEFAII. pályázatát mindössze 2 ellenszavazati többséggel szavazta le, tehát igen közel állt a PESZ az akkreditációs javaslathoz. Mindez azt jelenti, hogy a szövetséget az életképességt´´ ol csak egy hajszál választotta el. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a korábbi döntéshozók és egyetemi vezet´´ ok nem csupán légvárakat építettek a PESZ életképességével kapcsolatban. El´´ obb azonban érdemes áttekinteni a FEFA-II. pályázatra benyújtott társulásokat, továbbá az eltér´´ o min´´ osítéseket. A 16 pályázó intézménycsoport közül 8 már az el´´ oz´´ o pályázati fordulóban elnyerte az integrációs szándék elvi támogatását. A FEFA Bizottság az 1996. október 18-i ülésén hozott határozatával pénzügyi keretet hagyott jóvá számukra az integráció els´´ o szakaszára tervezett feladataik megvalósítására. Az újabb pályázati kiírás (FEFA-II.) lehet´´ ové tette a második szakasz feladataira a támogatási igény bejelentését, melynek feltétele volt a korábbi integrációs szándéknyilatkozat meger´´ osítése. Az integrációs folyamat második szakaszára (FEFA-II.) benyújtott megvalósítási tervek értékelésekor a bizottság alapelvként határozta meg, hogy azon alprogramok megvalósítását támogatja, amelyek a) az integrációs folyamat folytatásához alapvet´´ o fontosságú célokat tartalmaznak, b) valamennyi érintett intézmény közös érdekét szolgálják, c) tematikai és pénzügyi tervük kell´´ o színvonalon kidolgozott. A bizottság álláspontja szerint az építésre, felújításra, épületvásárlásra vonatkozó támogatást a világbanki egyéb kölcsönökb´´ ol kell biztosítani, kivéve azokat az igényeket, amelyek az általános feltételeknek megfelelnek és a pénzügyi keretek biztosítása nélkül a már megkezdett fejlesztés ütemének megszakítása jelent´´ os hátránnyal járna. Az els´´ o csoportba azok az intézmények tartoznak, amelyek a FEFA-I. pályázatot 1996-ban már elnyerték:
1. Kecskeméti F´´ oiskolai Szövetség (Gépipari és Automatizálási M´´uszaki F´´ oiskola, Kecskeméti Tanítóképz´´ o F´´ oiskola, Nemzetközi Kerámiastúdió). A támogatás összege: 18,5 M Ft. 2. Eötvös József F´´ oiskola; az elnyert támogatás összege: 6,1 M Ft. További 6 millió forintot kaptak az IDP kidolgozására. 3. Budapesti M´´ uszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Budapesti M´´uszaki Egyetem, Állatorvostudományi Egyetem). A megítélt támogatás összege: 100 M Ft és további 12 M Ft az IDP kidolgozására. 4. Semmelweis Egyetem (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Magyar Testnevelési Egyetem); 44 M Ft a megítélt támogatás, további 12 M Ft az IDP kidolgozására. 5. Szegedi Fels´´ ooktatási Szövetség (József Attila Tudományegyetem, SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképz´´ o F´´ oiskola, KÉE Szegedi Élelmiszeripari F´´ oiskolai Kara, LFZF Szegedi Konzervatóriuma). A támogatás összege 300 M Ft. 6. Alföld F´´ oiskola (Brunszvik Teréz Óvóképz´´ o F´´ oiskola Szarvas, DATE MVK F´´ oiskolai Kar Szarvas, K´´ orösi Csoma Sándor F´´ oiskola Békéscsaba). A megítélt támogatás 80 M Ft, további 8 M Ft az IDP kidolgozására. 7. Soproni Egyetem (Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai F´´ oiskola). A megítélt támogatás összege: 8 M Ft az IDP kidolgozására. 8. Debreceni Egyetemi Szövetség (Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debreceni Orvostudományi Egyetem, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, LFZF Debreceni Konzervatóriuma, MTA Atommag Kutató Intézet). A megítélt támogatás összege 300 M Ft. A következ´´ o FEFA-II. nyertes intézménycsoportok, új pályázatok, a FEFA-I. során nem szerepeltek: 1. Miskolci Egyetem (Miskolci Egyetem, LFZF Miskolci Tanárképz´´ o Intézete, MTA Bányászati Kémiai Kutatólaboratórium Miskolc). A megítélt támogatás 30 M Ft, továbbá 12 M Ft az IDP kidolgozására. 2. Szolnoki Regionális F´´ oiskolai Szövetség (Kereskedelmi és Gazdasági F´´ oiskola Szolnok, GATE Mez´´ ogazdasági F´´ oiskolai Kar Mez´´ otúr). A megítélt támogatás 18,5 M Ft, plusz 8 M Ft az IDP elkészítésére. 3. Sapientia Szerzetesi Hittudományi F´´ oiskolai Szövetség (Ferences Hittudományi F´´ oiskola Budapest, Piarista Hittu-
Pécsi
Orvostudományi
’97. december dományi és Tanárképz´´ o F´´ oiskola Budapest, Szent Bernát Hittudományi F´´ oiskola Zirc, Szent Gellért Hittudományi F´´ oiskola Pannonhalma). A FEFA bizottság nem javasolta támogatását, ugyanakkor dr. Magyar Bálint m´´uvel´´ odési és közoktatási miniszter további kidolgozásra érdemesnek tartotta, és 6 millió forintot hagyott jóvá az IDP elkészítésére. 4. Budapesti Universitas (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem). Az IDP létrehozására 16 M Ft támogatást kapott. 5. Gödöll´´ oi Egyetemi Szövetség (Gödöll´´ oi Agrártudományi Egyetem, Jászberényi Tanítóképz´´ o F´´ oiskola). Az elnyert támogatás 41 M Ft, további 10 M Ft az IDP kidolgozására. 6. Közép-Dunántúli Egyetem (Veszprémi Egyetem, Miskolci Egyetem Dunaújvárosi F´´ oiskolai Kara). Az IDP kidolgozásához 12 M Ft támogatást kapott. 7. Nyíregyházi F´´ oiskola (Bessenyei György Tanárképz´´ o F´´ oiskola, GATE Mez´´ ogazdasági F´´ oiskolai Kar Nyíregyháza). Az IDP kidolgozására 12 M Ft-ot kaptak azzal a feltétellel, hogy javasolják meggondolni a Debreceni Egyetemi Szövetséghez való csatlakozást. A Pannon Egyetemi Szövetség intézményi vezet´´ oi a FEFA bizottság döntését tudomásul vették, és gyors konzultációkat végeztek a további kibontakozás lehet´´ oségeir´´ ol. Fordulópontot jelentett, hogy a PTE Egyetemi Tanácsa úgy döntött, nem kíván a két nagy múltú pécsi egyetem egymásra találásának útjában állni, és nem kívánja pályázati esélyeiket csökkenteni. Így tagságát a Pannon Egyetemi Szövetségen belül átmenetileg felfüggeszti, ugyanakkor azzal a javaslattal fordult a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez, hogy a Pannon Egyetemi Szövetségen belül már kialakult igen jó és perspektivikus szakmai kapcsolatok ne szakadjanak meg, és azok további folytatását kérte. Ennek alapján november els´´ o hetében a JPTE Egyetemi Tanácsa 1 tartózkodással, a POTE Egyetemi Tanácsa egyhangúlag megszavazta a pécsi városi integráció létrejöttét, két szerepl´´ ovel: a JPTE és a POTE részvételével. A két egyetem rektora közös aláírással, 1997. november 5-én a M´´ uvel´´ odési és Közoktatási Minisztérium fels´´ ooktatási ügyekért felel´´ os államtitkárának, dr. Dinya Lászlónak bejelentette a közös szövetség létrehozásának szándékát, és kérte, hogy 16 M Ft-ot szíveskedjenek biztosítani az IDP kidolgozására. Mindkét egyetemi tanács a rektoroknak felhatalmazást csak a szövetség létrehozására adott, és felhatal-
Egyetem
3 mazta mindkét egyetem vezet´´ oségét a közös szövetség vezet´´ oi struktúrájának kidolgozására. Fenti felsorolásból kit´´unik, hogy a FEFA-I. és FEFA-II. pályázatok nagy vesztese egyedül a dél-dunántúli régió és a Pannon Egyetemi Szövetség tagjai. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak a heves ellenállásnak, amely egy csaknem egész Dunántúlra kiterjed´´ o egyetemi szövetség létrehozását megakadályozta. Ehhez érdemes röviden áttekinteni a pécsi egyetemek történetét, és azt a sajátos helyzetet, amelyben a dunántúli szakegyetemek (orvosi és agrár) az 1996-os FEFA-I. pályázat idejében találtattak. A pécsi egyetemek története térségi tekintetben 1367-re, szellemiségében 1912-re nyúlik vissza. Három egyetemalapító királyunk volt. Nagy Lajos király 1367-ben alapította meg hazánk els´´ o egyetemét Pécs városában, csaknem egyid´´ oben a máig is fennmaradt híres közép-európai egyetemekkel (Prága, Krakkó, Bécs). Az els´´ o pécsi egyetem azonban alig harmad évszázadnyit tevékenykedett, a történelem vihara elsodorta, mint ahogy rövid élet´´u volt a Mátyás király által 1467-ben, a Pécsi Egyetem létrehozásának 100 éves évfordulóján alapított Pozsonyi Egyetem is. Harmadik egyetem-alapító királyunk I. Ferenc József volt, aki Pozsonyban 1912-ben hozta létre a feleségér´´ ol elnevezett Erzsébet Tudományegyetemet. A jogi és bölcsészeti oktatás 1914-ben, az orvosképzés 1918-ban indult. Hat éves fennállás után, a háborús események ezt az egyetemet is elsodorták, majd 1923 oszén ´´ új helyen – Pécsen – újraindult az Erzsébet Tudományegyetem. 1948 elején törölték egyetemünk elnevezéséb´´ ol az Erzsébet nevet, és két karral Pécsi Tudományegyetem lett. 1951-ben pedig az orvosi és jogi kar önálló egyetemmé alakult. A Janus Pannonius Tudományegyetem elnevezést 1982. január 1-jén vette fel az egyetem. Az akkor kétkarú egyetem harmadik karral b´´ ovült és csatlakozott az egyetemhez a Pécsi Tanárképz´´ o F´´ oiskola. A 80-as évek végén a f´´ oiskola bázisán létrejött a Természettudományi és Bölcsészettudományi Kar. 1996-ban a Pollack Mihály M´´uszaki F´´ oiskola csatlakozásával az egyetem 5 karúvá vált, majd 1996-ban megalakult az egyetem hatodik kara, a M´´uvészeti Kar. Tehát az Erzsébet Tudományegyetem és annak utódegyetemei az elmúlt 85 évben igen viharos és változó strukturális átalakuláson mentek át. A hazai egyetemi központok kialaku-
lása mellett egy másik tendencia is megjelent a tudományos és technikai fejl´´ odés eredményeképpen: az önálló szakegyetemek fejl´´ odése és önállósulása. El´´ oször az agrártudományi fels´´ ooktatási intézmények specializálódtak, mint szakegyetemek. Kés´´ obb a m´´uszaki egyetemek, végül pedig a század közepén az orvostudományi egyetemek szakadtak ki a hagyományos tudományegyetemi formából. 1996-ban – a Világbank kelet-európai térséget meghatározó fels´´ ooktatási stratégiai terveinek kidolgozásakor – a szakegyetemek közül a dunántúli orvosi és agrártudományi egyetemek igen speciális helyzetben voltak. A dunántúli fels´´ ofokú agrárképzés egyetlen egyetemi centrumba tömörült, 3 karral: Mosonmagyaróvár, Keszthely és Kaposvár. A földrajzi távolság kb. 200 km, és az agrárvezetésnek eltökélt szándéka volt a dunántúli fels´´ ofokú agrárképzés egységes összetartása. Ugyanígy speciális helyzet alakult ki a dunántúli egészségügyi fels´´ ooktatás terén, mely egyetlen centrum, a POTE körül tömörült, nagy térségben elhelyezkedve. A POTE körül közel 40 éve kialakult az oktató kórházak rendszere (Szombathely, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szekszárd és a pécsi egyéb kórházak részvételével). Erre épült az 1989-ben elinduló egészségügyi f´´ oiskolai képzés, mely 1996-ban a POTE második karává vált. Négy telephelyen, 4 tagozattal m´´uködik (Kaposvár, Pécs, Szombathely, Zalaegerszeg), és mind a négy tagozaton 3 szak alakult ki. A földrajzi távolságok itt is 200 km-re tehet´´ ok. Mindezen intézmények életképességüket, gazdaságosságukat és a dél-dunántúli térséget átfogó egységes intézményrendszerüket igazolták, de szembetalálták magukat azzal a világbanki kívánalommal, mely a magyar fels´´ ooktatás rendszerét a Dunántúlon is több centrumba és régióba kívánta leszabályozni. Mindez a két nagy múltú szakegyetem, a JPTE és a POTE tradícióját és kiépült intézményrendszerét veszélyeztette. Hozzá kell tenni azt is, hogy az 1996-os Fels´´ ooktatási Törvény nyomán kialakult integrációs nyomás a JPTE és a POTE vezet´´ oségét nemcsak érdekképviseleti szinten sodorta egymás mellé, hanem a társadalmi kívánalmaknak megfelel´´ oen indítandó új egészségtudományi szakok és orvosbiológiai kutatások terén igen gyümölcsöz´´ o, kölcsönös együttm´´uködésre nyújtottak lehet´´ oséget. Tehát egy szerves integrációt indítottak el, már életképesnek bizonyult földrajzi távolságok közepette. Ugyanakkor senki sem kérd´´ ojelezte meg azt, hogy a POTE számára a JPTE legalább olyan természetes
4
Konszenzus partner – s´´ ot a földrajzi közelség miatt és a természettudományi karok érintkezése terén még talán szervesebb, mint a már létrejött kapcsolata a PATE-val. Ennek megfelel´´ oen csatlakozott a Pannon Egyetemi Szövetséghez a JPTE, majd a két dél-dunántúli tanárképz´´ o f´´ oiskola. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Fels´´ ooktatási Törvény értelmében az egyetemi szövetségek kialakulása önkéntes, akkor biztonsággal elmondhatjuk, hogy a korábbi vezet´´ oségek egyrészt próbáltak megfelelni a kormányzati integrációs követelményeknek, másrészt tekintettel kellett lenniük az egységes szakegyetemi fels´´ ooktatás egybentartására. Sajnos, a pályázati rendszerben ez a logikailag és m´´uköd´´ oképesség szempontjából is indokolható szövetség nem kapta meg a megfelel´´ o támogatást, és a két pécsi egyetem – felmérve a térségi leszakadás lehet´´ oségét is – elfogadta a realitásokat. A Fels´´ ooktatási Törvény kidolgozói átérezve a szakegyetemek speciális problémáit (pl. orvosegyetemeken a gyógyítás), külön fejezetben rendelkeznek a már kialakult gyógyító-ellátó és egészségügyi fels´´ ooktatás gazdasági önállóságáról és a szövetségen belüli autonómiájáról. „A jelenlegi több karú és több szakon képzést folytató orvos- és egészségtudományi, ill. agrártudományi egyetemek úgy is részévé válhatnak más egyetemnek, hogy szakmai autonómiájukat megtartva, a karaik az egyetemen belül egészségtudományi, ill. agrártudományi centrumokat alkotnak. Autonómiájuk a kompetenciájukba tartozó képzés tartalmi részének meghatározására és a kiegészít´´ o tevékenységekre is kiterjed.” „Az egészségügyi fels´´ ooktatás intézményei az egészségbiztosítási alap kezel´´ ojével kötött finanszírozási szerz´´ odésekben foglaltak szerint: a) egészségügyi szolgáltatást nyújtanak az ellátási területükhöz tartozó biztosítottak számára; b) ellátják a jogszabályokból és a progresszív betegellátásból rájuk háruló feladatokat. Az említett feladatokra biztosított fedezet más célra nem használható.” Örvendetes dolog, hogy a világbanki és kormányzati szándékokkal nagy mértékben azonosult a két pécsi egyetem (JPTE és POTE) közvéleménye és vezet´´ osége, hisz átüt´´ o szavazási többséggel és egymás felé forduló bizalommal, igen er´´ os legitimációval indította útjára a Pécs városi Univerzitást.
A szívsebészet jelene és várható jöv´oje ´ Katasztrófa vagy felemelkedési lehet´oség? ´
Konszenzus ’97. július A drámai alcím nem véletlenül került a f´´ ocím alá. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen a jelenleg m´´uköd´´ o szívsebészet kialakulása óriási feszültségeket okozott az elmúlt években. Valós és mesterségesen gerjesztett problémák, indulatok, gyakran a valós tények személyi indulatoktól sem mentes, hamis interpretációja jelent meg egymás közötti beszélgetésekben, az egyetemi, a helyi és az országos sajtóban. Kötelességemnek érzem, hogy az egyetem polgárait az indulatoktól letisztulva, a kialakulni látszó konszenzus id´´ oszakában a múlt és jelen történéseir´´ ol korrektül tájékoztassam, az el´´ ottünk álló drámaian nehéz helyzetben az egyetem minden polgárának segítségét kérjem. A múlttal csak annyiban kívánok foglalkozni, amennyiben tapasztalataiban a jöv´´ ot szolgálja. Az új Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum létrehozása nemcsak a szakembereknek, hanem az egyetem vezet´´ oinek is egyik legnagyobb feladata az elkövetkezend´´ o években. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete, morális állapota, a fogyatkozó népesség, nagymérték´´u id´´ o el´´ otti halálozásában szerepet játszó, az aktív (középkorú) férfiak és n´´ ok körében háborús méreteket ölt´´ o kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozások szinte megoldhatatlan problémák elé állítják az egészségügyben dolgozókat. Minden kritikus helyzet valamiképpen orvosolható, ha az érintettek minden személyes torzsalkodást, egyéni érdeket alárendelnek a megvalósítandó ügynek. Dönteni csak akkor tudnak felel´´ os személyek, ha információ birtokában vannak és tudják, hogy mir´´ ol kell dönteni. A demokratikus testületek (mint amilyenek az egyetem döntéshozó testületei) csak akkor tudják betölteni hivatott szerepüket, ha nemcsak múltban és jelenben, hanem a jöv´´ oben is tudnak gondolkodni. A szívsebészet és kardiológia egyetemünkön csecsem´´ okorát éli, egyel´´ ore az egész egyetemnek gondoskodási kényszert és terhet jelent, de ma mindenkinek tudnia kell, hogy a XX. század végén orvosegyetem nem létezhet, európai szint´´u akkreditációt el nem érhet, leend´´ o
orvosgenerációt nem nevelhet a fenti diszciplinák nélkül. Ily módon kapcsolódik össze az egyetemi oktatás és kutatás kialakításának, és a jelenkori „Morbus Hungaricus” gyógyításának feladata. A politikai hatalom ha nem tudja megoldani feladatát – a történelem minden id´´ oszakában –, a „divide et impera” elvét alkalmazta és alkalmazza. Ma Magyarországon a szívsebészet finanszírozása megoldatlan. 1997 májusi kimutatás szerint a szívsebészeti adósságállomány országos szinten megközelítette az 1,2 milliárd forintot, egyetemünkön a 100 millió forintot. Fölösleges gazdaságosságról beszélni a jelen helyzetben, amikor minden egyes nyitott szívm´´utét kb. 450 000 forint hiányt termel egyetemünknek. Azonos nehézség´´u szívm´´utét költségtérítése nem éri el az Országos Kardiológiai Intézet költségtérítésének felét. Belátható, hogy ha az Országos Kardiológiai Intézetben nem fedezi a valós költségeket a társadalombiztosítási rendszer, akkor reményünk sincs arra, hogy problémáinkat egyetemi szinten megoldjuk. Valós gazdasági kimutatások szerint a szívsebészet – megindulásától napjainkig – folyamatosan „hiányt” termel. Az ilyenfajta megközelítés bár igaz, de félrevezet´´ o lehet, mert a puszta számok messze nem azt mutatják, hogy ki milyen hatásfokkal dolgozik, de alkalmat ad arra, hogy az egyetem egyes intézményeit egymás ellen hangolja, megossza. A b´´unöst nem a szívsebészetben kell keresni, a közös ellenség nem a szívsebészet, hanem az a hatalom, amely ezt a helyzetet el´´ oidézi. Az egyetem szakmai és gazdasági vezetése az egész egyetemért felel´´ os. A kérdés az, hogy a felel´´ osség milyen szintig, milyen összeghatárig vállalható fel egyetemi szinten? A kérdés az, hogy egyetemi szinten kezelhet´´ o-e ez a probléma? A kérdés az, hogy szabad-e az egyetemi vezet´´ oségnek konfrontálódni a hatalommal akkor, amikor jelent´´ os állami támogatásból egy új kardiológiai-szívsebészeti centrum kialakítása van folyamatban? A feltett kérdésre az egyszer´´u válasz:
Pécsi
Orvostudományi
’97. december NEM! Nem konfrontálódni kell, hanem minden szívsebészeti tevékenységet folytató intézmény vezet´´ ojének – nagyon pontos számítások alapján – össze kell fogni, és közös fellépéssel el kell érni, hogy ez a finanszírozási anomália megsz´´unjék. A probléma az, hogy a szívsebészeti szakmai vezet´´ ok eddig nem adtak kell´´ o segítséget az egyetemek vezet´´ oinek. Ennek helyi példája az, hogy 1996. december 4-én Korompai professzor távozását követ´´ o napokban a Kormányzati Ellen´´ orzési Bizottság megjelent egyetemünkön, és számos jogos hiányosságot tárt fel, kritikai észrevételt tett a tervezett Szívsebészeti és Kardiológiai Centrum szakmai programjáról. Els´´ o feladatom az volt, hogy a feltett kérdésekre korrekt számítások alapján válaszoljak, a kardiológia vonatkozásában Tóth Kálmán docens úrtól kaptam segítséget. Jelen számban gyakorlatilag változatlan formában közöljük a kérdésekre adott válaszaimat (válaszainkat). A válaszok elfogadása volt feltétele annak, hogy 1997 januárjában a centrum építése megkezd´´ odött. A következ´´ o – várhatóan szeptemberi – lapszámban fogunk beszámolni az 1997-ben elért eredményekr´´ ol (eredménytelenségekr´´ ol). Tekintettel arra, hogy egész egyetemünket érint´´ o problémáról van szó, mely a teljes egyetemi vezetés segítségét igényli, és mivel nem csak az egyetemet érinti a probléma megoldása, ezért úgy tartom tisztességesnek, hogy egyeztetett javaslatainkat jelentessük meg a szeptemberi számban.
KIEGÉSZÍTÉS A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum létesítéséhez készült SZAKMAI TERVEZÉSI PROGRAMHOZ
I. Az eredeti szakmai tervezési program helyzetleírásának kiegészítése a dél-dunántúli régióra vonatkoztatva Statisztikai adatokat nem lehet szolgáltatni, mert a magyar statisztikai évkönyvben fellelhet´´ o adatok nem tartalmaznak valós morbiditási, mortalitási és epidemio-lógiai értékeket. Semmiféle információt nem jelent az, hogy jelenleg számszer´´uleg hány beteg vár kardiológiai vizsgálatra, illetve szívsebészeti beavatkozásra az adott régióban, mert ez csak az a puszta szám, mely azt demonstrálja, hogy a jelenlegi, adott magyarországi viszonyok között, az alacsony szívse-
Egyetem
5 bészeti output (a szívsebészet kis teljesít´´ oképessége) okán hányan maradnak ellátás nélkül. Bármely ilyen jelleg´´u adatfelsorolás csak hibás következtetésekhez vezethet. Tekintettel arra, hogy az EU-hoz való csatlakozás, illetve integráció jelenlegi kormányprogram, plauzibilisnek látszik, hogy az európai normatíA Hármashegy és a Zeng´´ o vákat, illetve a WHO ajánlásait vegyük kiindulópontnak. Ez természetesen nincs oi aktivitás tekintettel arra, hogy a magyarországi ködése esetén napi 7,3 óra m´´ut´´ lenne szükséges. epidemiológiai adatok sajnálatos módon rosszabb képet mutatnak az európai átlagnál a kardiovaszkuláris megbetegedé- I/2. Diagnosztikus egységek kapacisek tekintetében, még a jelenlegi, összes- tás-adatai ségében sz´´ukös kardiológiai aktivitás és A diagnosztikus szívkatéterezés beteg-, valamint betegség felderítési „kell” értéke 6.400 lenne a régióban a arány mellett is. WHO ajánlás szerint. A fenti logisztikai sort követve, két katéteres labor m´´uködéI/1. A m´´ ut´´ oblokk kapacitásadatai sét feltételezve, egyenként napi 14 vizsAz 1 millió lakosra vonatkozó WHO gálatot kellene elvégezni. Egy komplett oigénye minimum 1 ajánlás szerint diagnosztikus szívkatéte- szívkatéterezés id´´ óra. A terápiás katéterezés (PTCA) „kell” rezés: 4.000, nyitott szívm´´utét: 1.000, teértéke a régióra vetítve 2.400. Ez a haerápiás szívkatéterezés (PTCA): 1.500 elmodinamikai laboratóriumok tehertételét végzése ajánlott. A tervezett dél-dunántúli régió (Baranya, Somogy, Tolna, rész- egyenként további 5 beavatkozással nöoigényben Vas megye) lakosságának száma: veli, beavatkozásonként 1,5 óra id´´ nyel, összességében további 7,5 órai m´´u1.600.000. A WHO ajánlás szerint a réködést igényelve. Fentiek alapján – a gió-ra kivetített „kell” érték az el´´ obbi szükséges takarítási fázist is beszámítva sorrendben 6.400, 1.600, illetve 2.400. Három m´´ut´´ oasztalon elvégezhet´´ o nyitott –, két katéteres laboratórium 24 órás fom´´utéti szám napi két m´´utétet számolva lyamatos munkája lenne szükséges ahegy m´´uszakban (12 órás nyújtott m´´u- hoz, hogy a WHO ajánlások szerint a szak), a szombat, vasárnap és ünnepna- régió lakosságát ellássuk. Összefoglalva: A WHO ajánlásokat pokat, valamint a minden második hét alapul véve a régió m´´utéti számát három utolsó munkanapján m´´ut´´ oi sterilizálást, m´´ ut´´ oben napi 21,8 órás m´´ut´´ o aktivitással karbantartást figyelembevéve a követkelehet teljesíteni, 12 órás nyújtott m´´uszakz´´ oképpen adódik: kal 1.362 m´´ utét végezhet´´ o el, napi 8 órá104 szombat és vasárnap, 9 ünnepban pedig 817 m´´ utétet lehet kivitelezni. nap, 26 nem-m´´utétes nap (péntek), öszMegjegyzés: Az egy m´´utétre fordított szesen 139 m´´utétmentes nap. Levonva 6 órai m´´utéti id´´ oben benne foglaltatik az ezt az év 365 napjából 227 m´´utéti napot el´´ okészítés, a m´´ utétek közötti, valamint kapunk. Napi hat m´´utétet figyelembevéutáni m´´ ut´´ oi takarítás, valamint a tanulási ve 1.362 tervezett szívm´´utét végezhet´´ o folyamat óhatatlan id´´ oigényessége. Köel. Megállapítható tehát, hogy a WHO rülbelül öt év eltelte után 1 órával csökajánlástól csúcsüzemben is, 12 órás m´´ukenthet´´ o az egy m´´ utétre fordított órat´´ oi aktivitást feltételezve 238-cal elmarad szám. A haemodinamikai laboratóriuma centrum által elvégezhet´´ o m´´utéti szám. Más összefüggésben, a társadalombiz- ban 12 órás nyújtott m´´uszakban elvégezo katéterezési esetszám (diagnosztikus tosítás által 1997-re elfogadott m´´utéti szám het´´ + terápiás) a WHO ajánlásban foglalt eset5.200 szívm´´utét országosan, ami azt jelenszám fele, 8 órás m´´uszakban egyharmada tené, hogy a régióban a már 1997-ben elvégezhet´´ o el. végzend´´ o m´´utéti szám 832 lenne. Ennek elvégzéséhez három m´´ut´´ o folyamatos m´´u- I/3. A kardiológiai osztály kapacitásadatai
6
Konszenzus Az új intézetben a várható átlagos ápolási id´´ o 6-8 nap, ami megfelel a nemzetközi elvárásoknak, és már jelenleg is ilyen mutatóval üzemel az I. sz. Belklinika Kardiológiai Osztálya. Az elmúlt év utolsó négy hónapjára (17 hét) vetítve 16,4 beteg/ágy volt a forgalom. Így a kialakítandó struktúra biztosítaná az intézet maximális kihasználtságát, melyben a csúcsintézetet 80 % körüli ágykihasználtsági mutatóval célszer´´u üzemeltetni. Ez a centrumban évi 2000 körüli kardiológiai fekv´´ obeteg forgalmat jelentene. Szükséges megemlíteni, hogy az új intézetben lév´´ o 18+6 kardiológiai ágy mellé célszer´´u biztosítani a városon belül jelenleg akkreditált belgyógyászati ágyak struktúráján belül kb. 150 ággyal rendelkez´´ o kardiológiai ágyhátteret (beleértve a rehabilitációt is). Fenti ágyháttér biztosítása külön beruházást nem igényel. I/4. A sebészeti osztály kapacitásadatai Az I/1. pontban levezetett m´´utéti számhoz az új intézményben biztosított 26+10 ágy elegend´´ o oly mértékben, hogy ezeken az ágyakon az átlagos ápolási id´´ o 5 nap. Ismételten szükséges megemlíteni, hogy a belgyógyászati kardiológiai ágyháttér biztosításával elegend´´ o a tervezett ágyszám. I/5. Szakambulanciák teljesítményadatai Kardiológiai laboratóriumok: (a kalkulált adatok 8 órás munkaid´´ ot feltételeznek) Ergometria (2 munkahelyes): 2.2002.500 vizsgálat/év; Holter monitorozás: 2.200-2.500 vizsgálat/év; impedancia cardiographia: 3.000 vizsgálat/év. A fenti három laboratóriumban folyó munka felügyelete és a leletezés 2 kardiológus szakorvos teljes napi munkaidejét igényli. A szükséges asszisztensi létszám 4 f´´ o. Echocardiographia (2 labor): 5.000 vizsgálat/év. A laborok folyamatos üzemeltetéséhez, figyelembe véve a speciális vizsgálatokat (TEE, stress echo) 3 kardiológus szakorvos szükséges. A szükséges asszisztensi létszám 3 f´´ o. Terheléses szívizom perfusios scintigraphia (KRIL): 500 vizsgálat/év. Mind orvosi, mind asszisztensi munkára 1/2 - 1/2 státusz kalkulálható. Haemorheologia:4.000 vizsgálat/év. A folyamatos munkához 1/2 orvosi és 1 és 1/2 asszisztensi státusz szükséges. Electrophysiologia: 100 vizsgálat/év (fokozatosan növelend´´ o).
Kardiológiai és szívsebészeti szakrendelés: 10.000 beteg/év. (Az évek el´´ orehaladtával növekszik az invazív kardiológiai és szívsebészeti beavatkozásokon átesett betegek és így a megjelen´´ ok száma.) Átlagosan napi 2 kardiológiai szakrendelés, 2-2 f´´ o kardiológus szakorvost, illetve asszisztenst igényel. Ezen el´´ ozetes kalkulációk szerint az intézetben átlagosan heti 320-350 speciális non-invazív diagnosztikus (ezek dönt´´ o többsége ambuláns vizsgálat) és 50-60 invazív diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásra kerülhetne sor. * A haemodinamikai részleg kapacitás-adatai. A Kormányzati Ellen´´ orzési Hivatalnak adott jelentésben nem a fenti ágystruktúra szerepel. A szívsebészeti akkreditáció feltétele minimum 25 hotelágy + 10 szívsebészeti intenzív ágy, ezért az ágyszámot az akkreditációs szinttel összhangba kell hozni. Ezen kívül a Baranya megyén kívüli betegeknek 5-5 haemodinamikai ágy kialakítását kellett programba venni. II. Az egészségügyi ellátáson túli klinikai oktatási és kutatási munka a szívsebészet és kardiológia tekintetében II/1. Oktatási munka A szívsebészet egyrészt elválaszthatatlan a kardiológiai oktatástól, mely a jelenlegi struktúrában, oktatási szisztémában a III.-IV. évfolyamon kell hogy történjék, másrészt elválaszthatatlan a sebészet oktatástól, mely jelenleg zömmel az V. évben történik. Szakmai szempontból mindenképpen kívánatos továbbá, hogy a szívsebészet az oxyológia és a traumatológia oktatási programjában is szerepeljen, ha redukált terjedelemben is. A graduális képzésen kívül a posztgraduális képzésben (szakorvosképzés, szakorvos továbbképzés), a fent felsorolt alapszakmák keretein belül, a szívsebészeti oktatás elkerülhetetlen. Várhatóan a jöv´´ oben a graduális képzésben 180, a posztgraduális képzésben (kardiológia, sebészet, traumatológia, szívsebészet) 80 hallgató oktatását kell biztosítani évente. A nyugat-európai és amerikai oktatási struktúrát figyelembevéve (EU csatlakozás!), a kardiológiai és szívsebészeti képzés számára a curriculumban a következ´´ o oktatási id´´ ot kell biztosítani: • elméleti, tantermi évfolyam-oktatás: 40 óra (30 óra kardiológia, 10 óra szívsebészet); • kiscsoportos (létszám max. 6 f´´ o) foglalkozások: 60 óra (50 óra kar-
diológia, 10 óra szívsebészet). Ez tehát azt jelenti, hogy a gyakorlati, kiscsoportos képzési óraszám 60 x 30, tehát 1.800 óra. Ebb´´ ol kardiológia 1.500, szívsebészet 300 óra. A sebészeti, traumatológiai, oxyologiai oktatás keretein belüli elméleti óraszámok: • oxyologia 2 óra • traumatológia 4 óra • sebészet 8 óra. A szívsebészeti gyakorlati óraszám így mindösszesen 14 x 30, azaz 420 óra. Mindezek alapján a graduális képzésben a szívsebészet vonatkozásában 720 óra gyakorlati (kis csoportos) oktatási igény jelentkezik évente. Posztgraduális képzésben a teljes oktatási id´´ oigény a szívsebészet vonatkozásában évente 5 oxyologiában, 15 traumatológiában, 20 sebészetben, 40 hallgató számára. Az elobb ´´ említett szakmák posztgraduális képzési formájában a szívsebészet gyakorlati oktatási része 5,5, illetve 10 %. • Szívsebészet: 227 munkanap x 8 óra x 5 rezidens = 9.080 óra/év, • Oxyológia: 227 munkanap x 8 óra x 5% x 15 hallgató = 1.362 óra/év, • Traumatológia: 227 munkanap x 8 óra x 5% x 20 hallgató = 1.816 óra/év, • Sebészet: 227 munkanap x 8 óra x 10% x 40 hallgató = 7.264 óra/év. Ez összesen: 19.522 óra posztgraduális gyakorlati képzés. Összesen a graduális és posztgraduális képzésben 20.242 óra szívsebészeti gyakorlati oktatási id´´ o. Kardiológiai posztgrad. képzés:20 hallgató 227 munkanap x 8 óra x 20 rezidens: 37.820 óra/év. Megjegyzés: Természetesen mind a graduális, mind a posztgraduális kiscsoportos oktatás részben (nagyrészben) a klinikai gyógyító munkához kapcsolódik, de feltétlenül érzékeltetni kívántuk tisztított adatokban az igényelt oktatási óraszámot. II/2. Kutatási munka A mai internacionális kapcsolatokat feltételezve – ami egyben külföldi tanulmányutat is feltételez – kívánatos, hogy mind a kardiológia, mind a szívsebészet vonatkozásában az oktatók közül évente 2-3 f´´ o külföldi tapasztalatszerzésére kerülhessen sor. Az egyetemen belüli kutatás kapcsolódási pontjai: fiziológia, biokémia, kísérletes orvostan, biofizika mindkét szakág m´´uvel´´ oi számára. Ezen kutatói tevékenység óraszáma csak részben számítható ki, a külföldi tanul-
Pécsi
Orvostudományi
’97. december
7
mányúton lév´´ ok (2,5-2,5 f´´ o) távolléte alapján (egész éves távollétet feltételezve) 4.540 órának adódik. A további óraszám a kutatásra nem kalkulálható, mert ez a mindenkori intézeti létszám függvénye. A szívsebészeti tevékenység során egy szívm´´utét elvégzéséhez 3 orvos egyidej´´u jelenléte szükséges. Visszautalva a korábbiakban leírt 8 órás m´´uszakban elvégzend´´ o 817 m´´utétre, az orvosi m´´ut´´ oi óraszám 14.706 órának felel meg. Fenti számok a m´´ut´´ oben eltöltött munkaid´´ ore vonatkoznak, ehhez még az osztályos tevékenységet is hozzá kell számítani, mely a m´´ut´´ oi elfoglaltság kb. egynegyed részére tehet´´ o. Nyolcórás m´´uszakban ez további 3.676 óra munkával eltöltött id´´ ot jelent. Összesen 18.382 óra/év. Aneszteziológia és intenzív terápia: 3 m´´ut´´ oben, 8 órában, 1 orvost feltételezve 227 munkanapon 5.448 munkaóra adódik. Továbbá a 24 órás intenzív osztályon 2 szolgálatot teljesít´´ o orvos munka-ideje évi 3.632 óra (ügyeletek nélkül). Ez összesen 9.080 óra. Az összklinikai tevékenység szükséges óraszáma (szívsebészet és aneszteziológia-intenzív terápia) : 27.462 óra/év. A fix kutatói (külföldi tartózkodás) óraszám : 4.540 óra. A számított gyakorlati oktatási óraszám 20.242 óra/év. Mivel ez részben a klinikai munkát átfedi, ezért ennek egynegyedét vesszük alapul, ez durván 5.500 óra/év. Fentiek alapján az összes szívsebészeti feladat teljesítéséhez szükséges évi óraszám (az egyetemen belüli kutatási feladatok nélkül) 37.500. Egy f´´ oállású dolgozó évi munkaóráinak száma 227 munkanap, szabadság, táppénz, átlagosan 200 munkában töltött nap x 8 óra, azaz 1.600 munkaóra. 37.500 évi szükséges munkaóra / 1600 átlagos egy f´´ ore es´´ o évi munkaóra alapján 23,4 f´´ oállású orvosra van szükség a szívsebészeti feladatok csaknem teljes ellátásához (az egyetemen belüli kutatási feladatokat nem is kalkuláltuk). Ezt is figyelembe véve, durva közelítést alkalmazva, az igényt 26 orvosra tehetjük. A kalkulált óraszámok alapján 17 szívsebészre és 9 aneszteziológus-intenzív terápiás szakemberre van szükség. A kialakítandó és a feladatoknak megfelelni akaró Szívsebészeti Centrum orvoslétszáma ett´´ ol nem maradhat el. Dr. Papp Lajos egyetemi tanár
Egyetem
A pacemaker-kezelés 25 éve a Pécsi Orvostudományi Egyetemen A Pécsi Orvostudományi Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetében (POTE AITI) 1971-t´´ ol ültetnek be szívingerl´´ o készülékeket. 1979-t´´ ol pitvari, 1980-tól kétüreg´´u, 1988-tól frekvencia válaszos, 1992-t´´ ol kétüreg´´u frekvencia válaszos, 1993-tól egyelektródás kétüreg´´u beültetések történnek. Az Intézet 1986-tól rendelkezik önálló m´´ut´´ ovel, mely a 400 ágyas Klinika „A” szárny földszintjén található. Az elmúlt 25 év alatt 4222 pacemaker beültetést és generátorcserét végeztünk, ennek 38%-a (1578 m´´utét) az utolsó öt évben történt. Pacemaker implantációk 1992-1996-ig Év
Beültetés 1992
302
1993
304
1994
330
1995
332
1996
310
Összesen:
1578 Az implantációra került betegek régiónk felvev´´ o területér´´ ol (Baranya, Somogy, Tolna megyék és a Bajai Kórház körzete), illetve speciális pacemaker igény esetén egyéb kórházakból (Székesfehérvár, Veszprém, Tatabánya) jutnak intézetünkbe. Ezen terület lélekszámát figyelembe véve az 1 millió lakosra jutó beültetések száma közel 300. Tekintettel arra, hogy a pacemaker implantációját ma már namcsak az Adams-Stokes syndroma képezi, hanem hemodinamikai megfontolások (cardiomyopathiák, pitvar-kamrai vezetés kritikus megnyúlása) is szerepet játszanak benne, betegeink kivizsgálásában, a számukra megfelel´´ o pacemaker megválasztásában a noninvazív és invazív vizsgálómódszerek széles skáláját alkalmazzuk (echocardiographia, terheléses vizsgálat, impedancia cardiographia, Holter EKG, ideiglenes pacemaker kezelés, electrophysiologiai vizsgálatok), a küld´´ o kórházak, klinikák kardiológusainak aktív közrem´´uködésével. A szívingerl´´ o készülékkel él´´ o betegek rendszeres gondozása, ellen´´ orzése 1976-ban kezd´´ odött ambuláns rendelés formájában. 1980-tól szakrendelésként, 1990-t´´ ol szakambulanciaként végezzük ezen tevékenységet az Ergometriai labora-
tóriummal és a Pacemaker m´´ut´´ ovel szoros egységben. A Pacemaker szakambulancia az alábbi feladatokat látja el: 1. a pacemaker implantáció indikációjának felállítása és a beültetend´´ o pacemaker típusának meghatározása; 2. pacemaker ellen´´ orzés és gondozás: a beültetett készülékek beállítása (kívülr´´ ol való programozása), a betegek felvilágosítása a pacemakerrel kapcsolatban, életmódi tanácsok, a betegek pacemaker azonosító kártyával való ellátása, a gyógyszeres kezelés beállítása, mely az els´´ o ellen´´ orzés kapcsán, a m´´utét után egy hónappal történik. A további ellen´´ orzést a készülék típusától, annak várható élettartamától függ´´ oen 3-6-12 havonta végezzük el; 3. speciális pacemakerek ellen´´ orzése és egyénre szabott beállítása az intézet Ergometriai Laboratóriumában terheléses vizsgálatok során történik; 4. ideiglenes pacemaker-kezelés szükségességének elbírálása, az elektród felvezetése, eltávolítása; 5. electrophysiologiai vizsgálat szükségességének megállapítása, elvégzése; 6. ritmuszavar és pacemaker dysfunctio analízis Holter EKG alapján, EKG-val nehezen felderíthet´´ o ritmus- és pacemaker m´´uködészavarok esetén, melynek célja azok lehet´´ oség szerint m´´utét nélkül való megszüntetése; 7. pacemakerrel él´´ o betegek akut ellátása (más centrumban operált, külföldi beteg); 8. oktatás: aktív részvétel az orvostanhallgatók, rezidensek, családorvosok és szakasszisztensek képzésében, TDK munkában. A Pacemaker szakambulancia és Ergometriai Laboratórium betegforgalma 1992-1996 Év
Betegek
Megjelenés
1992
1384
3411
1993
1328
2926
1994
1322
2761
1995
1586
3070
1996 1472 3039 A fenti adatokkal szeretném bemutatni a Pacemaker M´´ut´´ o és Szakambulancia tevékenységét, mely nemcsak az akut, hanem a krónikus kardiológiai ellátás területén is végezte és jelenleg is végzi, koordinálja a dél-dunántúli régióban a pacemaker kezeléssel összefügg´´ o feladatokat. dr. Melczer László , AITI
8
Konszenzus
Tények „Amit a Pannon Egyetemi Szövetségr´ol ´ tudni kell” cím´u, ´ a Konszenzus 1997. októberi számában megjelent íráshoz „A magyar fels´´ ooktatás els´´ o önálló törvényi szabályozásának alapját az alkotmányos emberi jogok, az európai egyetemek Magna Chartája, valamint a társadalmi és a nemzeti lét jobb feltételeinek megteremtése iránti igény alkotja. Ennek érdekében szabályozza e törvény a fels´´ ooktatási intézmények rendszerét, m´´ uködését, autonómiáját, az állam szerepvállalását; rendelkezéseivel biztosítva a tanítás, a tanulás, a tudomány és a m´´ uvészet szabadságát!” Az 1993. évi LXXX. Törvény a Fels´´ ooktatásról Preambuluma. Már az ókori görögökt´´ ol, vagyis a kezdetekt´´ ol az egyetemek, az ifjak szellemi kim´´uvel´´ o m´´uhelyei autonómiát, társadalmilag biztosított szabadságot élveztek és élveznek minden szabad országban. Ugyanis kizárólag a szabad kutatás fellegváraiban, az igazi autonóm egyetemeken tevékenyked´´ o autonóm, szabad tanár személyiségek képesek az ifjakból alkotókat, igazi kim´´uvelt emberf´´ oket formálni! Ez megingathatatlan, örök érvény´´u tény! Századunk pusztító diktatúráinak célja és érdeke volt az egyetemek autonómiájának szétzúzása. Azért volt célja, mert a diktatúra fennmaradásához el kellett érni, hogy a hazugságot, a diktatúrát, a zsarnokságot tagadó szabad alkotó személyiségek helyett a diktatúrát megváltoztathatatlan realitásnak elfogadó, retteg´´ o, mindenre rászedhet´´ o diplomás eltartottak hada termel´´ odjön. Nálunk a rövidebb barna fasiszta diktatúra és egy átmeneti reménykedés után, a hosszabb vörös fasiszta diktatúra könyörtelenül szétzúzta az egyetemi autonómiát. Kutató bázisaitól megfosztott, szétdarabolt, direkt politikai befolyás alá rendelt tanodákká degradálták összes egyetemünket. A szovjet mintát követ´´ o hatalom viszont nem tudta hirtelen eltávolítani az autonóm, a megfélemlíthetetlen, nagyformátumú tanár személyiségeket! Így a tanodákká degradált egyeteme-
inken még évtizedekig fennmaradt az ifjak igazi alkotó személyiségekké formálásának gyakorlata. Csak lassan, a nagyformátumú professzorok kihalásával és párhuzamosan a félelem, a hazugság, a korrupció terebélyesedésével kezdett egyre inkább megvalósulni a hatalom h´´ on áhított célja, a mindenre rászedhet´´ o, fél´´ o, diplomás eltartottak, az „ideális” értelmiség „gyártása”. (Ha nem így lenne, most lennének nemzetvéd´´ o, a zsarnokság átmentésére nemet mondó, hiteles vezéregyéniségeink.) Nyilvánvaló, hogy az önálló tulajdon (törzsvagyon és kincstári vagyon), a vagyont orz´´ ´´ o önálló kuratórium, az Országgy´´ ulés által közvetlenül biztosított m´´ uködési költség, és alapkutatási finanszírozás nélkül egyetemi autonómiáról beszélni hamisság, hazugság! Ezért egyértelm´´uen meg kell állapítani, hogy az egész fels´´ ooktatás tekintetében ma Magyarországon alkotmánysértés, törvénysértés és az európai egyetemek Magna Chartájának megsértése áll fenn! Legújabban a közbeszerzés, ill. központi beszerzés hatályának kiterjesztése az egyetemeknek nevezett fels´´ ooktatási tanodákra az autonómia nyílt, közvetlen megcsúfolása! Külön kérdéskör, hogy 1997-re az egész világon a társadalmi szükségszer´´uség kényszerítette ki, hogy a tudományegyetemekt´´ ol függetlenül a m´´uszaki egyetemek, az agráregyetemek és az orvostudományi-egészségtudományi egyetemek önálló tulajdonnal, önálló gazdálkodással rendelkez´´ o fels´´ ooktatási intézményekként m´´uködjenek. Itt hangsúlyozottan az önálló tulajdonra és a célszer´´u m´´uködésre vigyázó önálló kuratóriumot és a saját gazdálkodást kell biztosítani. Mindezek teljesülése után a legkülönböz´´ obb funkcionális integráció kimunkálása nagyon is kívánatos! A dr. Bauer Miklós rektor által szorgalmazott Pannon Egyetemi Szövetség óriási jelent´´ oség´´u tett volt! Éppen azért,
mert biztosan össze nem vonható intézmények közt köttetett. Azaz dr. Bauer Miklós rektor érvényt szerzett a közmondásnak: „Aki id´´ ot nyer, életet nyer”. Id´´ ot nyerni az alkotmánysértés és a törvénysértés társadalmi szint´´u leleplezéséig, felfüggesztéséig. A tényekkel szembe kell nézni! Sem a rektoroknak, sem az egyetemi tanároknak, sem az egyetem egyéb polgárainak nincs, mert nem is lehet semmiféle tulajdonosi viszonya ahhoz a tulajdonhoz, amelynek összevonásáról a politikai hatalom most oket ´´ nyilatkoztatni akarja. Miféle színjátszás ez? Polgári demokratikus társadalmi rendben az általános nemzeti érdekeket szolgáló, ún. közszolgálati intézményeknél is kötelez´´ oen ki kell helyezni a tulajdont a m´´uködés helyére, s a tulajdon orzését ´´ szabályozott módon rábízni egy független kuratóriumra! (Az elmúlt években szemünk el´´ ott játszódott le mindez pl. a Magyar Tudományos Akadémia, a közszolgálati Magyar Televízió és Magyar Rádió esetében – hogy csak néhányat említsünk.) Vajon mi lehet az oka, hogy éppen a legfontosabb közszolgálati intézmény, a magyar egyetemek esetében nem akarják mindezt megtenni? Demokratikus társadalmi rendben politikai testületek, mint pl. a minisztériumok nem tölthetnek be tulajdonosi szerepet a közszolgálati intézmények és így természetesen az egyetemek felett. Ez tény. Az a politikai hatalom, amely demokráciát színlel, de közben megcsúfolja az egyetemi autonómiát, alkotmányt, törvényt és Magna Chartát sért! Nem tekinthet´´ o másnak, mint a zsarnokság átment´´ ojének. Annak a zsarnokságnak, amelyr´´ ol Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” cím´´u versében így ír: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van…” és máshol így: „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban”
Pécsi
Orvostudományi
’97. december
9 ák az azonnali cselekvés programját. Ha nem követeljük ezeket együtt, hanem helyette a tanodák összevonásáról szavazgatunk, leplez´´ oi, s´´ ot cinkosai leszünk az egyetemek feletti zsarnokság túléltetésének. Nem a kevés pénz, nem a szegénység a bajok okozója, hanem a hazugsággal leplezett zsarnokság, mert „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” és „hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban”. Hát ne legyünk! Dr. Kellermayer Miklós
Hetvehely (kápolna) Tisztelt tanártársak, tisztelt egyetemi polgárok, ha a félelemben, a hazugságban, a túlélés kényszerében el is vesztettük autonómiánkat, vegyük már észre, hogy ma Magyarországon nem az a kérdés, hogy íróasztal mellett, hatalmi szóval hogyan vonjuk össze a tanodákká degradált egyetemeinket, hanem az, hogy a szabad demokratikus országok kritériuma szerint ma Magyarországon egyetlen egyetem sincs! Így ami a nemzet legfontosabb közszolgálati intézményrendszerének, az egyetemeknek autonómiáját, szabadságát, azaz életét illeti, kijelenthetjük, nem volt rendszerváltás, fennmaradt a zsarnokság! A zsarnokságban az írástudókat mindig árulásra kényszerítik. Ez az árulás akkor is árulás, ha nem tudatos. Akkor is, ha közömbösségb´´ ol fakad, de akkor is, ha csupán a „realitás” elfogadása. Ma minden egyetemi polgárnak, de minden magyar állampolgárnak is a teljeskör´´u, igazi egyetemi autonómiáért kell/kellene harcolnia. Az igazi egyetemi autonómia kiharcolása mindennél fontosabb! Ugyanis Magyarországon, hasonlóan sok más országhoz, nincs más értékteremt´´ o nyersanyag, mint a gyermekek eredend´´ o tehetsége! Sajnos ez a nyersanyagunk a magzat- és gyermekellenes vétkeink miatt egyre fogy, de a megállapítás megingathatatlanul, s´´ ot fokozottan igaz. Mivel, ahogy már tényként leszögeztük, az alkotó személyiségformálás, az egyetlen értékteremt´´ o nyersanyagunk hatékony kim´´uvelése csak igazi autonómiát élvez´´ o kutató egyetemeken lehet, a tulajdon, a tulajdont felügyel´´ o önálló kuratórium, az Országgy´´ulést´´ ol közvetlenül biztosított fenntartási költség, amelyben feladatarányos kutatási célú alaptámogatás is szerepel, valamint a közbeszerzés, ill. központi beszerzés hatálya alóli kivonás ad-
Egyetem
j
Konszenzus ’97 január
Kedves hallgatóink, kedves leend´o´ kollégák!
A történet az ábra bal oldalán lenn kezd´´ odik, ahol John (bármely névvel helyettesíthet´´ o) zordan gubbaszt egy lépcs´´ o alján. Hétf´´ o reggel van, fel kellett kelnie és mondjuk belgyógyászati propedeutika gyakorlatra kell elmennie. Nem akarok felkelni, elmenni, tanulni stb. – mondja. Különben is, nem is tudok még kopogtatni, nem hallom a szívhangokat stb., és ezt az egészet lehetetlen megtanulni – morfondírozik a lépcs´´ o következ´´ o fokán. Egyszercsak felpattan a harmadik fokra és csíp´´ ore vágja a kezét. Én sem vagyok tehetetlenebb, butább… stb. a többinél, és azok is megtanulták valahogy. Én is meg fogom próbálni – ugrik egy nagyot, boldogan, hogy túljutott a holtponton. Szobatársát elkapva lelkesen kopogtatni kezd, és csoda történik. Hallja a tüd´´ ok felett a teljes éles, nem dobos hangot, mely annyira különbözik a gyomorléghólyag felett hallgató dobos hangtól. Jé, képed el, ez az egész?! Tudom!! hallom!! értem!! gy´´ oztem!! Hát valahogy így kellene minden reggel, délben és este minden feladatnak nekiugrani, nem feladva, újra és újra, gy´´ ozelmet aratva a saját restségen, a körülményeken, és kezdetben kis akadályokat átugorva eljutni a „lépcs´´ o” tetejére. Mindehhez sok sikert és kitartást kívánok. Dr. Nagy Judit
10
Konszenzus
Konszenzus ’97 május
„Beszélgetés az ezredvég radiológiájáról” Riport Vadon Gábor professzorral, a Pécsi Diagnosztikai Központ vezet´ojével ´ Vadon Gábor professzor 1938-ban született. Egyetemi tanulmányait a pécsi egyetemen folytatta, 1962-ben végzett. Ezt követ´´ oen orvosi, radiológus pályáját Kaposváron kezdte 1962-64 között, majd egyetemünk radiológiai klinikáján dolgozott (1964-68). Ez id´´ o alatt szakvizsgázott (1966). Következ´´ o munkahelye a budapesti radiológiai klinika volt (196886), majd a Szegedi Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján tevékenykedett. 1992 óta a Pécsi Diagnosztik ai Központ szak mai ve ze t oj ´´ e, orvos-igazgatója. 1991 és 1996 között volt a Magyar Radiológusok Társaságának elnöke, a legutolsó radiológus kongresszus óta Past President. – Az egészségügyi intézmények életét számos törvény, rendelkezés szabályozza. Jelenleg pénzügyi, közgazdasági érvek er´´ osebbnek t´´ unnek az orvos szakmaiaknál. Lehetséges változtatni ezen? – Világos, egyértelm´´u és er´´ os szakmai lobbyra van szükség, hosszútávú koncepcióra ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen. Csak így képes az orvosi szakma érdekeit érvényesíteni. – Képes lesz szakmánk az összefogásra? – Gondolom, igen. Ha nem lennék optimista, nem lennék itt, nem tenném azt, amit. Az életben maradáshoz, egészségügyi struktúra fejlesztéséhez megalapozott, a helyi igényeket kielégíteni tudó kapcsolat-rendszernek kell kialakulnia. – A jelenlegi törvények, szabályok, gazdasági környezet kedvez a magánkezdeményezéseknek, a vállalkozásoknak? – A rendszerváltozást követ´´ oen valami mellett szavaztak az emberek, és a változásoknak a része volt a privatizáció is. A privatizáció pozitív hatásainak megjelenéséhez nyugalomra, biztonságra van szükség. A jó értelemben vett tulajdonosnak, megfelel´´ o feltételeken alapuló körülmények között kell gazdasági teljesítményt nyújtani, egészségügyi vállalkozás esetében a beteg érdekének maximális figyelembe vételével a résztvev´´ ok gazdasági el´´ omenetelét is biztosítva. A szabályoknak ehhez kell megfelel´´ o kere-
tet szolgáltatni. – Az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában (pl. finanszírozás problémái) ismét belekezdene-e magán egészségügyi vállakozásba? – Természetesen. Úgy gondolom, ez a jöv´´ o útja. Van azonban egy nagyon fontos probléma, hogy nincsen elismerve: ez az amortizáció kérdése, ezen mindenképpen változtatni kell. – Közismert szlogen a „felzárkózás Európához”. Ami a radiológiát illeti, mekkora a technikai-m´´ uszaki, illetve a szakmai, tudományos lemaradás, könnyen behozható-e ez? – Valóban van technikai, m´´uszaki jelleg´´u lemaradás. A hazai képalkodó diagnosztikára jellemz´´ o a két véglet, az egyik oldalon a régi, hagyományos röntgen berendezések vannak, ezzel szemben korszer´´u CT, MR berendezések is m´´uködnek kórházainkban. A fontosabb azonban a tudásbeli, a szemléletbeli lemaradás. Megfelel´´ o szemlélet, szellemi kapacitás kikényszeríti a technikai lemaradás behozását, lehetséges igen korszer´´u készülékekkel, rossz tudással gyenge teljesítményt nyújtani. A betegellátás szintje meghatározza a technikai fejlesztést. Meggy´´ oz´´ odésem, hogy másodlagos a technikai, m´´uszaki háttér, els´´ odleges a tudás, a képzettség. Nagyon fontos lenne egy egységesített, azonos koncepción, modern elveken nyugvó egyetemi képzés, illetve posztgraduális képzés. – Jelenleg a magyar egyetemeken egy félévben oktatják a radiológiát. Elegend´´ o ez? – Nem. Meg´´ orz´´ odött egy korábbi oktatási struktúra, miközben a radiológia igen jelent´´ osen változott. – A Diagnosztikai Központ megjelenésével rendelkezésre áll városunkban is az MR diagnosztika, addig CT vizsgálat volt elérhet´´ o. Nem „bírna-e el” még egy MR berendezést vagy folyamatos munkát a város, a régió orvosai által küldött sok beteg? – Valóban sok MR vizsgálatot végzünk. Én úgy gondolom, sokat változott az MR diagnosztika. Magyarországon azonban csak statikus vizsgálatokat végzünk, teljesen hiányoznak a funkcionális
vizsgálatok. Példának okáért megemlíthet´´ ok a cardiovascularis jelleg´´uek. – Egy orvos-igazgató menedzseri munkát végez. Hiányzik a szakmai feladatok végzése? – Igen. Valóban kevés orvosi munkát végzek. – Márciusban Bécsben volt az európai radiológus kongresszus. Számomra az volt szembet´´ un´´ o, hogy dominált a digitalizált, számítógépesített radiológia, sokszor szerepelt pl. MR, CT angiográfia. Ezen utóbbi módszerek képesek kiszorítani a sokkal invazívabb hagyományos módszereket? – Az MR angiográfia tulajdonképpen gyakran, minden nap végzett vizsgálat, nem idegen a klinikusok számára. Kétségtelen azonban, hogy e módszerek további fejl´´ odése mellett generáció váltásra van szükség. Az orvosok többsége számára idegen a keresztmetszeti képalkotás, megszokták a hagyományos felvételeket, vizsgáló módszereket. Ez is a jó képzés, továbbképzés jelent´´ oségére utal. Ami pedig a digitális radiológiát illeti, tudjuk, kiépül´´ oben van az egyetem különböz´´ o intézetei között kábel rendszer, ami technikai feltétele pl. digitális felvételek eljuttatásának. Tudomásul kell venni, a digitális radiológia megkerülhetetlen. El kell tehát döntenünk, fel kívánunk-e szállni „erre a vonatra”, vagy lemaradunk arról. Ha van akarat, a technikai feltételek megvalósulhatnak, megvalósulnak, mert meg kell valósulniuk! – Tudom, az utolsó kérdésemre nem könny´´ u választ adni, mégis megkérdezem: volt-e valami rendkívüli oka annak, hogy a radiológiát választotta ki az orvosi szakágak közül? – Én 1962-ben végeztem, ekkor nem feltétlenül tudatos döntés eredményeként választottunk szakmát, „irányítottak” minket, így kerültem és Kaposvárra, radiológusnak. Meg kell azonban mondanom, az id´´ ok folyamán megszerettem a radiológiát. Ebben igen nagy szerepe van budapesti f´´ onökömnek, Zseb´´ ok professzornak, aki számos hosszabb külföldi utat tett lehet´´ ové számomra, és ezek az élmények, tapasztalatok meghatározóak lettek számomra. –r C–
Pécsi
Orvostudományi
’97. december
11
Beszámoló a
„Tachykinins in Health and Disease” cím´u´ nemzetközi konferenciáról 1997 szeptemberében Cairns-ben, Ausztrália trópusi városában rendezték meg a tachykininekkel foglalkozó kutatók kongresszusát. A témakör szakemberei 1960 óta 2-3 évenként szerveznek nemzetközi konferenciákat. A tachykininek f´´ o képvisel´´ oi a Panyag, valamint a neurokinin A és B. Ezen neuropeptidek els´´ osorban a nociceptív szenzoros idegsejtekben, az enterikus neuronokban és a központi idegrendszerben töltenek be transzmitter szerepet. Mivel az ereken dilatációt és permeabilitás-fokozódást okoznak, bizonyos gyulladásos betegségek pathomechanizmusában, asthma bronchiale, arthritis, migrén, valamint a fájdalom közvetítésében kulcsszerepet töltenek be. A konferencia els´´ osorban a tachykininek farmakológiájával foglalkozott, receptoraik molekuláris biológiáját és a különböz´´ o specifikus agonisták illetve antagonisták hatásait tárgyalta. Az egyes szekciókban a következ´´ o témák köré csoportosították a tachykinin-mediálta folyamatokat: gasztrointesztinális zavarok, kardiovaszkuláris farmakológia, központi idegrendszeri elváltozások, stressz és immunrendszer, fájdalom és gyulladás. A 120 résztvev´´ o többsége Japánból, az Egyesült Államokból és Ausztráliából érkezett, Európát els´´ osorban olaszok és franciák képviselték. Magyarok mindöszsze hárman voltunk, mindannyian a POTE Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének Neurofarmakológiai Munkacsoportjából. Szolcsányi János profeszszor a tudományos szervez´´ obizottság tagjaként meghívott el´´ oadással szerepelt, mi pedig két poszteren számoltunk be legújabb kutatási eredményeinkr´´ ol („Systemic anti-inflammatory effect evoked by antidromic stimulation of the sensory fibres of the sciatic nerve” és „Effect of nociceptin on the release of inflammatory neuropeptides in vivo and in vitro”). Tapasztalataink alapján egy ilyen sz´´ukebb témájú, speciális információkat szolgáltató találkozó szakmailag több el´´ onnyel jár, mint egy nagy létszá-
Egyetem
mú, sok szakterületet felölel´´ o konferencia. Lehet´´ oségünk nyílt arra, hogy találkozzunk eddig általunk csak az irodalomból ismert neves kutatókkal, akik nagy érdekl´´ odést mutattak posztereink iránt, így megvitathattuk velük kísérleti eredményeinket. Három kutatóhellyel konkrét együttm´´uködési tervekr´´ ol is tárgyaltunk. A tachykinin receptorok internalizá-
cióján alapuló szelektív neurotoxicitásról els´´ o ízben itt hallhattunk, a szerz´´ ok Science közleménye csak ezután jelent meg. Hasznosak voltak a „workshop”-ok is, különösen a gyulladás témakörében, valamint az ún. „knock-out”, tachykinin receptor génhiányos egereken végzett kísérletek kritikai hatáselemzései. A konferencián való részvétel szakmai jelent´´ osége mellett felejthetetlen turisztikai élményeket is nyújtott. Cairns a trópusi North Queensland egyik legnépszer´´ubb üdül´´ ohelye a Nagy Korallzátony és az es´´ oerd´´ ok közvetlen közelében. Szervezett hajókirádulás keretében, üvegfalú tengeralattjáróból vagy búvárfelszerelés segítségével betekinthettünk a Korall-tenger csodálatos él´´ ovilágába. Pintér Erika Helyes Zsuzsanna
Kongresszusi beszámoló
A
z idei évben Marburg város adott otthont az Európai Neuropeptid Klub (ENC) VII., évenként megrendezésre kerül´´ o kongresszusának. A szimpózium házigazdája Eberhard Weihe professzor volt, az egyetemalapító Fülöp tartományi grófról elnevezett egyetem Anatómiai és Sejtbiológiai Intézetének igazgatója. Marburg gazdag történelmi múlttal rendelkez´´ o egyetemi város, melynek történetében egy magyar hercegn´´ o is jelent´´ os szerepet játszott. Árpádházi Erzsébet (II. Endre és Gertrúd lánya) került férjhez a tartományba, aki férje halálát követ´´ oen a betegek ápolásának szentelte további életét. 1235-ben szentté avatták, majd ezt követ´´ oen a Német Lovagrend egy hatalmas gótikus templomot építtetett a tiszteletére (Elisabethkirche), amely ma a város egyik nevezetessége. Szent Erzsébet egyik kés´´ obbi leszármazottja, Fülöp gróf a reformáció után már áttért a protestáns hitre és 1527-ben alapította meg Németország els´´ o protestáns egyetemét. A történelmi egyetemi épületek, a kastély, valamint a város favázas m´´uemlék épületei sajátos környezetet biztosítottak a nagygy´´ulés hátteréhez. A szimpózium témája magába foglalta a neuropeptidek farmakológiájának napjainkban kutatott területeit, így külön szekcióülések foglalkoztak az opioid peptidekkel, receptoraikkal és a fájda-
lommal; a neuropeptidekkel, receptoraikkal és regulációs szerepükkel; a neurokinin (NK1, NK2, NK3) receptorok legújabb kutatási eredményeivel; a nociceptin, NO és szomatosztatin nociceptív funkcióival. Intézetünket, a POTE Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetét Szolcsányi János professzor úr vezetésével három f´´ o képviselte Marburgban (rajta kívül Peth´´ o Gábor egyetemi adjunktus és Németh József tudományos f´´ omunkatárs) és el´´ oadás tartással, valamint poszter bemutatással járultunk hozzá a szimpózium tudományos munkájához. A nagygy´´ulés nagy sikerrel zárult a részünkre, ugyanis a Németh J., Helyes Zs., Pintér E., Szolcsányi J.: Inhibitory effect of nociceptin on SP, CGRP and somatostatin release from sensory nerve endings in vitro cím´´u poszterünk száz poszter között a szekció els´´ o díját érdemelte ki egy USA-beli és egy helybéli német kutatócsoport munkája el´´ ott, amelyet oklevéllel, 400 DM pénzjutalommal és „Gala Dinner” meghívással jutalmaztak a szervez´´ ok. kongresszus mind témáját, mind rendezését tekintve egyöntet´´u elismerést kapott a résztvev´´ okt´´ ol, és döntés született arról, hogy a következ´´ o nagygy´´ulés 1998-ban a belgiumi Gent városában kerül megrendezésre.
A
Dr. Németh József
12
Egyetemünk Berde Botond ösztöndíjáról Dr. Berde Botond professzort egyetemünk tanácsa 1993-ban „Honoris Causa” (h. c.) doktorrá fogadta. Új h. c. doktorunk ennek során jelezte, hogy feleségével, Gwerder Mária-Antoinettel a Pécsi Orvostudományi Egyetem fiatal oktatói részére továbbképz´´ o ösztöndíjat alapítanak. Így szeretnének szerényen hozzájárulni ahhoz, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyorsan és sikeresen felzárkózzon a nyugat-európai kutató orvostudományhoz. Miel´´ ott az ösztöndíj részleteit ismertetném, röviden az alapító életútjáról: A Berdék t´´ osgyökeres erdélyiek. Felmen´´ oik közt volt a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem els´´ o rektora, a polihisztor Berde Áron is. 1872-ben, a napjainkban is aktuális jelmondattal nyitotta meg az egyetemet: „Az egyetemet nem néma fala, hanem tanárainak szellemi ereje alapítja meg.” Nagynénje volt Berde Mária, a neves erdélyi író. Édesapja pedig 1931-t´´ ol 1940-ig, kolozsvári áthelyezéséig, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem B´´ orklinikájának az igazgatója. Berde Botond a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos gimnáziumában érettségizett. Orvosi tanulmányait Pécsett kezdte, majd a család Kolozsvárra költözésével ott folytatta és doktorált. 1944-1946 közt Pécsett, a Mansfeld professzor vezette Gyógyszertani Intézetben asszisztens. Mansfeld professzort 1947-ben Budapestre követi az Élettani Intézetbe. 1948-ban professzorával Svájcba megy, és a baseli Gyógyszertani Intézetben helyezkedik el. 1949-ben a Sandoz cég Farmakológiai Intézetébe kerül; a vállalatnál nyugdíjazásáig dolgozik. 1965-ben a Kísérletes Orvostudományi Laboratórium vezet´´ oje, 1969-ben Head of the Biological and Medical Research Division, 1973-ban Head of Research and Development Pharma of the Sandoz Group, 1980-ban Member of the Executive Committee of the Board. A bonni egyetem h. c. doktora, számos nemzetközi társaság tagja, ezek közt is a legrangosabb a British Pharmacological Society tiszteleti tagsága. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkásságának elismeréseként küls´´ o tagjává választotta.
Konszenzus Berde professzor közleményeib´´ ol kit´´unik, hogy munkássága jól ötvözi az alap- és alkalmazott kutatást. Sokat foglalkozott tudománypolitikai és szervezési kérdésekkel: a gyógyszeripari laboratóriumok szerepével az alapkutatásokban. Berde professzor a hazai tudományos életet mindvégig figyelemmel kísérte és segítette. Az ösztöndíj alapítására vonatkozó els´´ o verziót 1994-ben kapta meg a POTE. Több rektorunk foglalkozott Berde Botond professzor ösztöndíj javaslatával, melynek végleges formája 1997 nyarára készült el.
dókészséget igazoló levél. 5) A szükséges nyelvtudás igazolása. A pályázatokat a Berde Botond professzor úr által kijelölt öttagú kuratórium bírálja el.”
Tagjai a mindenkori rektor, két-két min´´ osített elméleti és klinikus kolléga. A tagság 4 évre szól és egy második 4 éves periódusra meghosszabbítható. Az elnököt a tagok maguk közül választják. A kuratórium tagjai ellenszolgáltatásban nem részesülnek. Az alapító meghatározta a kuratórium itt nem részletezett feladatait, valamint javaslatot tett az alábbi tagokra. Bellyei Árpád rektor, Méhes Károly, Schmidt Pál,
Abaliget Ezt követ´´ oen került közlésre a POTE Hivatalos lapjában az alábbi szöveggel: „A pályázat feltételei: – a pályázó a pályázat benyújtásának id´´ opontjában még nem töltötte be a 37. életévét. – A pályázó az alábbi országok valamelyikében kíván kutatómunkát folytatni: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország. Az ösztöndíj elnyerésének feltétele a sikeres, nemzetközi összehasonlítást kiálló és a jöv´´ ore nézve ígéretes tudományos munkásság, amelynek legalább egy része nyugati (nyugat-európai, Egyesült Államok-beli vagy kanadai) folyóiratokban és/vagy könyvekben publikáltatott. A pályázó írásban vázolja munkatervét (kísérleti terv, metodika elsajátítása stb.). A sikeres pályázó hazatérte után tevékenységér´´ ol írásban számol be. Kongresszuson vagy szimpoziumon való részvételre nem lehet pályázni. Az ösztöndíj összege 5.000 svájci frank. Évente egy ösztöndíj adható ki. A díjnyertes a nevére szóló, beváltható csekket külföldi munkahelyén kapja meg. Pályázatok benyújthatók a POTE Rektori Hivatalába 1997. szeptember 25-ig. A pályázat a következ´´ oket tartalmazza: 1) Pályázati kérelem, megjelölve az országot, az intézmény címét és a fogadó fél nevét. 2) Curriculum Vitae. 3) Munkaterv. 4) Foga-
Jobst Kázmér és Barthó Loránd tagok. Rektor úr 1997. október 20-ra hívta össze els´´ o alkalommal a kuratóriumot. Itt választották meg e sorok íróját elnöknek, majd a referensek el´´ oterjesztése alapján értékelték a két beérkezett pályázatot. Mind Jandó Gábor, mind Masszi György pályázata a kiírás feltételeinek megfelelt, így a díjat, az 5000 SFr-t megosztva ítélte oda a kuratórium. Rektor úr az ösztöndíjakat az október 22-i Egyetemi Napokon adta át. Tisztelt Dr. h. c. Berde Professzor Úr: köszönjük. dr. Jobst Kázmér Utóirat. Fenti sorok kapcsán átgondoltam, hogy egyetemünk milyen érdemek alapján adományozott Dr. h. c. címet. Kisebb számban kaptak egyetemi? politikai meggondolásból. A dönt´´ o többségnél esetenként, vagy éveken át, rendszeresen fiatal diplomások dolgoztak. Ezt méltányolta utóbb az egyetem. Berde Botond a Dr. h. c. címet tudományos eredményeiért kapta és ezt követ´´ oen alapította fiatal kutatók támogatására az ösztöndíjat. J. K.
Pécsi
Orvostudományi
’97. december
13
R´oth ´ Erzsébet
Laparoszkópos tanfolyamok a Kísérletes Sebészeti Intézetben Egyetemünkön a posztgraduális képzés korszer´´u rendszerének megteremtése napjaink egyik fontos feladata, mely nyilván meghatározó szerepet fog játszani az elkövetkezend´´ o években a különböz´´ o profillal rendelkez´´ o klinikai osztályok, intézetek kvalitásának objektív megítélésében. Úgy gondolom, eddig is nagyon sok kiváló szakember kollégám végezte ezt a típusú oktatást minden különösebb erkölcsi és anyagi elismerés nélkül, melyet azonban nagyon fontos nevesíteni, hisz a társegyetemekkel való összehasonlításban, az egyetemi akkreditáció megszerzésében elengedhetetlenül fontos paraméter lesz. Ebb´´ ol a megfontolásból kiindulva szeretnék azokról az er´´ ofeszítéseinkr´´ ol beszámolni, melyeket évek óta a Kísérletes Sebészeti Intézetben folytatunk azért, hogy a sebészeti gyakorlatba „berobbanó” új technikák megtanulásához segítséget tudjunk nyújtani. A minimálisan invazív sebészeti eljárások, a laparoszkóppal végezhet´´ o m´´utétek a betegek számára lényegesen kisebb megterhelést, gyorsabb gyógyulást és kozmetikailag szinte tökéletes végeredményt biztosítanak, s így a hagyományos sebészeti beavatkozások egyre maghatározóbb alternatívájává válnak. Ez a speciális technika a sebészekt´´ ol egy egészen jellegzetes térbeli látásmódot, másfajta manualitást, a monitorra vetített, lényegesen nagyított képleteken történ´´ o manipulálás megtanulását igényli. Európaszerte több olyan centrumot hoztak létre (Strassbourg, Extramadurai Egyetem, Tübingen), ahol a laparoszkóppal végezhet´´ o m´´utétek állatokon, els´´ osorban sertéseken történ´´ o begyakorlását el´´ ore meghatározott és didaktikusan jól felépített tematika szerint oktatják. A tanfolyamok nagyon színvonalasak, a tanfolyam magas részvételi díja azonban sokak számára megfizethetetlen. A pécsi Kísérletes Sebészeti Intézetet tágas kísérleti m´´ut´´ oje, a m´´ut´´ o felszereltsége, a jól képzett asszisztencia és az állatházi háttér objektíve alkalmassá teszi arra, hogy nagy állatokon (kutya, sertés) a graduális oktatás mellett komoly szerepet vállaljon a posztgraduális oktatásban. Szervezett formában 1995 júniusában bonyolítottuk le az els´´ o laparosz-
Egyetem
kópos kurzusokat, melyen 25, az ország különböz´´ o klinikáiról és kórházaiból érkez´´ o sebész szakorvos vett részt. Az oktatás magas színvonalának megteremtésében nagy szerepet játszott az, hogy Szabó Zoltán professzor, a San Francisco-i M. O. E. T. (Microsurgery & Operative Endoscopy Training) Institute igazgatója vállalta a kurzusok vezetését. Még azon sebészkollégák számára is, akik a laparoszkópos cholecystectomiát már rutinszer´´uen végezték, az intracorporalis varrástechnika megtanulása nem volt könny´´u feladat. Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy az els´´ o továbbképz´´ o kurzusok megszervezése számunkra is rendkívül megterhel´´ o és egyben felel´´ osségteljes volt, hiszen párhuzamosan 4 m´´ut´´ oasztalon, 4 altatott sertésen, 4 laparoszkópos torony egyidej´´u m´´uködésével történtek a beavatkozások. Mindenki vizsgázott, és a vizsga eredményessége nemcsak a tanfolyam sikeres elvégzésére utalt, hanem arra is, hogy alkalmasak voltunk a nemzetközi standardot is alapul véve megfelel´´ o továbbképzés lebonyolítására. A sikert, úgy gondolom, legjobban az mutatja, hogy 1996-ban már 5 alkalommal történt laparoszkópos továbbképzés intézetünkben. 1997 júniusában és szeptemberében 2-2 hetes periódusokban sebész és szülész kollégáknak rendeztünk tanfolyamokat a laparoszkópos varrástechnika oktatására, kib´´ ovítve olyan speciális témákkal, mint a minimálisan invazív érsebészet, a sérvm´´utétek, epevezeték kövesség, komplikált epem´´utétek laparoszkópos megoldása. Összességében az 199597-es id´´ oszakban a POTE Kísérletes Sebészeti Intézete 180 sebész szakorvos részére biztosította a laparoszkópos sebészet gyakorlását az alapoktól a mai klinikai gyakorlatban alkalmazott bonyolult beavatkozásokig. Feltétlenül szólni szeretnék azokról a lelkes és kiváló sebész kollégákról, akik id´´ ot és fáradságot nem kímélve vettek részt a tanfolyamok megszervezésében, az anyagi és technikai háttér megteremtésében. A teljesség igénye nélkül itt szeretnék ezért köszönetet mondani els´´ osorban dr. Csáky Gergely és dr. Gál István sebész f´´ oorvosoknak, valamint dr. Wé-
ber György docens úrnak. Ugyancsak elismeréssel és köszönettel tartozom Szabó Zoltán professzor úrnak, aki veleszületett, kiváló pedagógiai érzékkel vezette a kurzusok nagy részét, s emellett a STORZ cég teljeskör´´u támogatását biztosította a legújabb laparoszkópos technika felvonultatásával. Köszönet illeti Horváth Örs professzor urat, aki szakmai tekintélyével a kurzusok megrendezését és lebonyolítását minden esetben támogatta, meggy´´ ozve a résztvev´´ oket a laparoszkópos módszerek megtanulásának fontosságáról. Ugyancsak köszönet jár mindazon kollégáknak, akik speciális tudásuk átadásával segítettek a kurzusok lebonyolításában, az eredményes oktatásban. Végül, de nem utolsó sorban a POTE Kísérletes Sebészeti Intézet valamennyi dolgozójának, diplomásoknak, asszisztenseknek, állatgondozóknak egyaránt kijár a köszönet és az elismerés, hisz a tanfolyamok idején 10-12 órát is zokszó nélkül dolgoztak, biztosítva ezzel a gördülékeny munka valamennyi feltételét, s emellett még vendégszeretetb´´ ol, udvariasságból is kit´´un´´ ore vizsgáztak. Úgy gondolom, hogy megszerzett tapasztalataink az egyetemen jelenleg elinduló szervezett posztgraduális képzés felé olyan komoly lépést jelentettek, melylyel könnyebben tudunk kapcsolódni a manuális szakmákban is átalakuló szakorvosképzés követelményrendszeréhez, illetve biztosítani tudjuk a rohamosan fejl´´ od´´ o új és új sebészeti technikák, eszközök megismerését és az ezekkel történ´´ o m´´utétek begyakorlását.
Zeng´´ ovárkony
14
Konszenzus
Czéh Gábor
Egy régi vita új fordulata Habár a POTE keretében a PhD képzés ügyében szervezett legf´´ obb fóruma titkári tisztségét´´ ol meg kellett válnom, továbbra is fontosnak tartom a doktoranduszok érdekeinek képviseletét. Különös érdekl´´ odéssel olvastam ezért a POTE INFO képerny´´ ojén egy levelet, melyet egy éppen külföldön tartózkodó, a védési eljáráson nemrég sikeresen átesett doktorandusz (dr. Pórszász Róbert) ajánlott terjesztésre. Érdekes módon a levél nem indított vitát, vagy ha igen, az nem túl széles körben hozzáférhet´´ o fórumon folyik. A levél másolatát eljuttattam a DT jelenlegi elnökének, Fischer Emil egyetemi tanárnak, aki nagy érdekl´´ odéssel tanulmányozza. Magam azonban – immár kívülállóként – szeretnék néhány megjegyzést el´´ orebocsátani, és a levelet csupán minimális változtatással (vagyis az ékezetekkel együtt, melyek az eredeti email szövegben hiányoznak) közzétenni. ■ Az ösztöndíjas doktoranduszok bevonása a graduális képzés oktatási feladatainak ellátásába kezdett´´ ol fogva a PhD képzés egyik kényes problémája. Egyetértek a DOSZ levelével abban, hogy mindig lesznek, akik a PhD fokozatra azért törekednek, hogy karrierjüket az egyetem azon tanszékén teljesíthessék ki, ahol képzésüket megkezdték – számukra evidens el´´ onyökkel jár, ha oktatási tapasztalatot is szereznek. Nem értem azonban, hogy ezért az el´´ onyért vállalt plusz feladat ellátásáért miért ne kaphatnának óradíjat. Az oktatómunkát ugyanis akár érdekb´´ ol, akár nem, de elvégzik – valaki más helyett, olyan feladatként, mely számukra a jelenleg érvényes szabályok szerint nem kötelez´´ o. Természetesen tudom, milyen egyszer´´u lenne ezt ”kötelez´´ ové” tenni számukra, de akkor még tovább torzulna, romlana az a nemes elképzelés, amely az egész PhD ösztöndíjrendszert létrehozta és sokunkban máig élteti. De az is tény, hogy mindig számosan lesznek olyanok is, akik nem a képzésre választott intézetben kívánnak karriert csinálni, hanem például f´´ oállású kutatók szeretnének valahol lenni. Emiatt minden energiájukat a kutatómunkára való felkészülésre kívánják koncentrálni, és aránylag szabadabb idejüket pl. a könytárban búvárkodásra,
nem pedig a másnapi gyakorlatra való felkészülésre szeretnék fordítani, illetve szívesebben kezdenének egy hosszabb akut kísérletet – ha nem kellene 10-12 és/vagy 12-14 óra között gyakorlatot tartaniuk. Talán ne kezdjünk medd´´ o vitát arról, hogy bizonyos tantárgyak – nos nem egészen az 1990-es évek kutatási érdekl´´ odése el´´ oterében álló – penzumainak a diákok fejébe töltögetése mennyiben élesíti mondjuk az e feladattal küszköd´´ o oktató molekuláris biológiai gondolkodásmódját, amire támaszkodnia kell a jöv´´ o 20-30 év kihívásaira reagálva. Természetesen hallottam már azt az érvet is, hogy az oktatás-versus-kutatás döntést túl könnyen megfordíthatja az óradíj, és ez a megjegyzés „logikusan folytatódott” a szokásos fordulattal, miszerint a fiatalokat csak a pénz érdekli, a tudomány és kutatómunka már egyáltalán nem, vagy csak másodsorban. Bezzeg…. nos, ezt is felesleges folytatnom, elég ha azt mondom: nem hiszem, hogy err´´ ol sommásan dönteni lehetne, a fiatal doktoranduszok éppen olyan kevéssé egyformák, mint kissé korosabb pálya (és verseny)-társaik. Talán kevésbé köztudott, de vannak olyan doktoranduszaink is, akik a PhD képzés mellett ügyeletet vállalnak a majdan választandó szakma klinikáján, vagy másutt – és nem azért, mert unatkoznak, hanem mert komolyan készülnek a jöv´´ ojükre. Akárhogyan is nézzük, az esetek többségében biztos, hogy aki PhD ösztöndíjat vállal és hajlandó tisztességesen dolgozni a laboratóriumban, az már döntött, és ne soroljuk be ot ´´ azok közé, akik szintén döntöttek és mondjuk gyógyszerügynökként tevékenykednek. Gyakori szokás a nyugati példára hivatkozva el´´ osorolni, hogy bezzeg odaát nyugaton nem jár óradíj a doktorandusznak. Kérem, szabadjon arra a 10 évre hivatkoznom, amit volt szerencsém különféle nyugati laboratóriumokban munkával eltölteni. Láttam és tapasztaltam egyet s mást. Els´´ osorban azt, hogy a viszonyok különfélék, felesleges kiragadott példákkal borzolni a kedélyeket. Van ugyanis több nyugati egyetem, ahol a PhD doktorandusz nem is hallott arról, hogy ot ´´ netán oktatógépként is lehetne hasznosítani – már másnap elmenne abba a laborba, ahol ez szóba
sem kerül. Továbbá van több egyetem, ahol a PhD ösztöndíj elegend´´ o arra, hogy abból házasember, s´´ ot egy-két gyerekkel már rendelkez´´ o fiatal család különösebb gond nélkül megéljen. Felesleges izgatnom a kedélyeket azzal, hogy mennyi hiányzik a mostani magyar állami ösztöndíjból egy 4 f´´ os család megélhetésére szükségesnek vélt összeghez képest – a magyarázatok közismertek, és egyetértek azokkal, akik azt mondják, jobb ha ennyi jut ösztöndíjra, mintha még ennyi sem lenne. Ezt azonban ne fordítsuk meg, mondván, hogy a fiatalok már így is túl jó helyzetben vannak, bezzeg a mi id´´ onkben… (amikor még a kenyér, meg a lakás, meg a benzin ugyebár annyiba került, amennyibe..). Kell´´ o indulatokat kelt a tandíjkérdés is, érdekes megfigyelni, ki mire emlékszik a pro és kontra érvekb´´ ol. A DOSZ elnöksége nem véletlenül írja azt, ami alább olvasható. Magam is jelen voltam egy országos fórumon, ahol nem akárki szólt a törvény és a doktoranduszok érdekében egyszerre, mondván: ”Kérem, természetesen be kell tartani a törvényt, és az ösztöndíjasoknak is tandíjat kell fizetni. Hogy mennyit? Nos 1, azaz egy forintot évenként, hiszen nincsen alsó határ a doktoranduszok számára, ennyivel tehát eleget tesznek törvényes kötelezettségüknek.” Mivel a POTE akkor más megoldást talált – tudtommal a doktoranduszok megelégedésére – nem kellett ezt a szellemes megoldást alkalmazni. Még sor kerülhet rá… ■ Azt hiszem ennyi is elegend´´ o, hogy kell´´ oen felhangoljam mindazokat, akiket az efféle téma legalább annyira érdekel, mint engem. Így az alább következ´´ o levélváltást pontosan a nekik megfelel´´ o adrenalinszinten olvashatják. Kérem azonban, hogy józanul mérlegeljék a sorok mögött megbúvó érdekeket – és ne ítéljenek elhamarkodottan. Ez a probléma odafigyelést érdemel, és könny´´u elrontani a megoldást! Ez az írás pár héttel ezel´´ ott született, de a Sajtóiroda költözése miatt megjelenése késik. Id´´ oközben a POTE DT egy olyan megoldást mérlegel, mely a tandíj kérdésre korrekt és tisztességes megoldást kínál. Err´´ ol a DT elnöke volt szíves el´´ ozetesen tájékoztatni – és egyben biz-
Pécsi
Orvostudományi
’97. december tosítani, hogy a dolog nem fog „elaludni”. Talán a doktoranduszok többi problémája is el´´ obb-utóbb rendez´´ odik. Eddig tartott Czéh Gábor távolról sem elfogulatlan kommentárja, lássuk végre a levelet:
„Tisztelt kollégák, az Országos Doktori és Habilitációs Tanács 1997. október 3-i ülésén került kiosztásra dr. Kenesei Istvánnak, a JATE rektorhelyettesének javaslata a fels´´ooktatási törvény módosítására. Az alábbiakban olvasható maga a javaslat, és az arra született válasz. A hivatkozott jogszabályok szövege megtalálható a DOSZ honlapján, a http://www.net.hu/dosz/ címen. Kerey Péter Törvénymódosítási javaslat a Fels´´ ooktatási Törvényhez A 35/a paragrafusból javasolom törölni az utolsó tagmondatot: „továbbá oktatói munkájáért kormányrendeletben meghatározott külön díjazásban részesül” Indoklás: A doktoranduszok óradíja számos súlyos nehézséget vetett fel. El´´ oször: az óradíjaknak nincsen fedezetük sem általában, sem azon a tanszéken, ahol a doktorandusz oktat, hiszen az alapképzésben résztvev´´ o oktatókat az e célra rendelkezésre álló bérkeretb´´ ol kell(ene) fizetni, bérmaradványok pedig a szükségszer´´uen központosított bérgazdálkodás következtében nincsenek. Másodszor: a doktori képzésben személyi kifizetésekre rendelkezésre álló keret nem a doktorandusznak, hanem az oket ´´ oktató meghívott oktatóknak az óradíját kell hogy fedezze. Ha mégis ebb´´ ol fizetik a doktoranduszt, akkor az adott tanszéken, ahol a doktorandusz oktat „ingyen”, más forrás (egy esetleg t´´ ole független doktori program) költségére kap munkaer´´ ot. Harmadszor: az a rendszer, amelyben a doktorandusz – viszonylag magas – állami ösztöndíjat kap csupán azért, hogy tanuljon, és külön fizetséget a sokszor számára is hasznos oktatásért, igazságtalan azokkal a f´´ oállású oktatókkal szemben, akiknek a fizetése nem éri el a doktoranduszi ösztöndíjat sem. Negyedszer: a nemzetközi gyakorlat a ma érvényes rendszernek szöges ellentéte. Máshol a doktorandusznak esetleg mérsékelik (egyébként rendkívül magas) tandíját, és csak akkor, ha tanít, vagy egyéb módon segíti az oktatók munkáját, kaphat ösztöndíjat. Ötödször és végül: tudomásunk szerint maguk a doktoranduszok is elégedet-
Egyetem
15 lenek a fennálló rendszerrel, amely megnövekedett adóterhekkel jár számukra, s ezáltal el´´ onytelenebb, mint a korábbi, amelynek megváltoztatásáért oly eredményesen küzdöttek. Tehát javasoljuk, hogy lépjen újra életbe az eredeti rendszer, amelyben a doktoranduszt óraadással (vagy egyéb szakmai tevékenységgel) lehetett megbízni – tandíjcsökkentés fejében. ■ A DOSZ nyílt levele a doktoranduszokat megillet´´ o egyes vagyoni juttatásokról és a doktori képzés finanszírozásáról (válasz Dr. Kenesei Istvánnak, a JATE egyetemi tanárának a fels´´ ooktatási törvényhez írott módosító javaslatára) A fels´´ ooktatásról szóló 1993. évi LXXX törvény (Ftv.) 1996. szeptember 1-jével hatályba lépett módosításai óta a doktori képzést folytató intézmények számos vezet´´ oje fejtette ki azt az álláspontot, hogy a doktoranduszok oktatási tevékenységének jogszabályban garantált díjazása nem pusztán azzal a felfogással ellentétes, hogy a doktorandusz képzésnek feltétlenül része az oktatási tevékenység, mert ez mindenki számára hasznos, hanem a tandíjmentesség megsz´´unése miatt magukra az oktatásban résztvev´´ o doktoranduszokra nézve is hátrányos, hiszen ezáltal a doktorandusz személyi jövedelemadó alapja növekszik. Tisztelt Olvasó, engedje meg, hogy a fenti okfejtéssel kapcsolatban, amely eddig legnyíltabban Dr. Kenesei István professzor úr 1997. szeptember 10-i törvénymódosító javaslatában öltött testet, a DOSZ mint a díjazási kötelezettséget annak idején javasoló, és a doktoranduszok érdekeit a fels´´ ooktatás egészének fejlesztésével összhangban védeni képes szervezet vázlatosan, a teljesség igénye mellett kifejtse álláspontját. A DOSZ szándéka jelen nyílt levéllel nem titkoltan az, hogy a fels´´ ooktatási intézményekben szinte kivétel nélkül kialakult jogszabályellenes, önmagában is ellentmondásos gyakorlatot megszüntesse, és egy mindenki számára áttekinthet´´ o finanszírozási rendszert építsen ki az intézményvezet´´ okkel együtt, vagyis érvényesüljön a jogalkotó akarata. 1. Az oktatási tevékenység díjazásának a fedezete: Az Ftv. 35/A paragrafusában megfogalmazott külön díjazás fedezete a 14/1997 (I.30.) Korm. rendelet 14. paragrafus (3) bekezdése alapján egyértelm´´uen a fels´´ ooktatási törvény 9/B paragrafusában írt képzési normatíva (különös tekintettel annak negyedik bekezdésére), értelemszer´´uen feltéve, hogy a doktoran-
dusz oktatási tevékenységét graduális hallgatók képzése keretében fejti ki. Az az aggály, hogy ezáltal a képzési normatíva f´´ oállású oktatók díjazására szánható bérkerete csökken, annyiban megalapozatlan, hogy magától értet´´ od´´ oen ugyanennyivel csökken ezen oktatói kör oktatási terhe is. A DOSZ ehelyütt is kinyilvánítja, hogy a fels´´ ooktatási normatívák reálértékének meg´´ orzéséért mindenkor és bárkivel szemben kész együttm´´uködni és harcolni, akár közösen más fels´´ ooktatási szervezetekkel. 2. A doktori normatíva A doktori képzésre biztosított költségvetési normatív támogatás semmiképpen nem használható fel a doktoranduszok oktatási tevékenységének díjazására. Ennek kapcsán rá kívánunk mutatni arra, hogy el kell érni egyrészt a jelenlegi két kategóriában történ´´ o normatív finanszírozás további árnyalását, kategorizálását, másrészt gazdálkodási szempontból a nappali és a levelez´´ o képzés forrásainak számviteli elkülönítését, természetesen anélkül, hogy ezáltal a képzési formák között indokolatlan elhatárolódás keletkezzen, harmadrészt költségvetési eszközökkel, pl. adókedvezmény és másfajta ösztönzéssel lehet´´ ové kell tenni, hogy a jelenleginél nagyobb arányban vegyenek részt a doktori képzés finanszírozásában a központi költségvetésen kívüli szervezetek, kivált a gazdálkodói tevékenységet folytatók. 3. A doktori ösztöndíj Szintén széles körben hallható az a nézet, hogy a doktori képzésben résztvev´´ ok a fels´´ ooktatás „aranyifjai”, hiszen az értékálló és magas összeg´´u ösztöndíjuk mellett oktatási tevékenységükb´´ ol is származik (származna) bevételük, amely „igazságtalan azokkal a f´´ oállású oktatókkal szemben, akiknek a fizetése nem éri el a doktoranduszi ösztöndíjat sem”. Tény, hogy ma Magyarországon a fels´´ ooktatási oktatók javadalmazása olyan mértékben alacsony, hogy az már a hagyományosan min´´ oségi magyar fels´´ ooktatás magas színvonalát veszélyezteti, különös tekintettel a társadalom által elvárt tömegképzés megvalósítására. Látni kell, hogy a fejl´´ odés majd minden esetben differenciálódással jár. Álláspontunk szerint ugyancsak egyértelm´´u, hogy a magyar fels´´ ooktatás megújítását annak érdekében, hogy az maradéktalanul megfeleljen az átalakult magyar társadalom és az átalakult Európa, a külvilág elvárásainak, a fiatal tehetségek rendszerben tartásával lehet elérni, ez pedig a legalább az alapegzisztenciát biztosító anyagi megbecsülés nélkül (és
16 itt szó sem esik e korosztály által is igényelt tartalékképzésr´´ ol, családalapításról stb.) elképzelhetetlen. A fentiek alapján egy olyan álláspont vallása, s´´ ot hangoztatása, hogy a doktoranduszok jövedelmét a jelenleg még meg nem becsült oktatói rétegekhez javasolja viszonyítani, leszállítani, és nem veszi figyelembe a magyar társadalom és gazdaság reális értékviszonyait, nemcsak értelmetlen, de kifejezetten fels´´ ooktatásfejl´´ odésellenes (csak összehasonlításként jegyezzük meg, hogy a McDonald’s gyorsétterem-láncban a végzettséghez nem kötött kiszolgáló kezd´´ o óradíja magasabb, mint a doktorandusz napi 8 órai aktivitást feltételez´´ o óradíja). 4. Doktoranduszok tandíja és költségtérítése Elfogadhatatlan számunkra az a gyakorlat, hogy a fels´´ ooktatási intézmények arra hivatkozva kívánják emelni a nappali tagozatos doktoranduszok tandíját, illetve sz´´ukíteni a tandíjmentesség eseteit, hogy ezzel kompenzálják az egyébként ténylegesen ki nem fizetett oktatási díjazásukat. A DOSZ álláspontja kezdett´´ ol fogva az volt, hogy ésszer´´utlen és méltánytalan a nappali tagozatos doktoranduszok számára szociális helyzett´´ ol és tanulmányi, kutatási eredményt´´ ol függetlenül azonos összegben biztosított, a felvételi sz´´ur´´ o által egyfajta állami jutalomként elnyert ösztöndíjból ugyanazon állam által, ugyanazon jogcímen tandíj levonása. E körben álláspontunk szerint a doktorandusz ösztöndíját indokolt a köztársasági ösztöndíjjal „rokonítani”. Utalni kívánunk továbbá arra, hogy a jogalkotó ugyan az Ftv-ben (31. paragrafus /1/) el´´ oírta az általános tandíjfizetési kötelezettséget az összes hallgatóra, és így a doktoranduszokra vonatkozólag is, ugyanakkor a 14/1997 (I. 30.) kormányrendelet 15. paragrafus (1) bekezdésében nem véletlenül nem került meghatározásra olyan költségvetési bevételt garantáló alsó küszöb, mint a graduális hallgatók esetében a 144/1996. (IX.17.) Korm. rendelet 10. paragrafusának (3) bekezdése. A fentiek alapján a DOSZ továbbra is indokoltnak tartja a nappali tagozatos doktoranduszok tandíjmentességi jogcímeinek lehet´´ o legszélesebb kör´´u meghatározását, illet´´ oleg a tandíj összegének lehet´´ o legkisebb mértékét, valamint a levelez´´ o doktoranduszok költségtérítésének indokolt és differenciált meghatározását. Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy a doktoranduszok által fizetett tandíjat és költségtérítést maradéktalanul a doktori képzés költségeire (ez természetesen lehet intézményi m´´uködési költség is) fordítsák.
Konszenzus A doktoranduszok által fizetend´´ o tandíjjal és költségtérítéssel kapcsolatban a magyar fels´´ ooktatás fejlesztésében érdekelt szervezetek összefogását kezdeményezzük azért, hogy a társasági és a személyi jövedelemadóról szóló törvények módosuljanak úgy, hogy az összevont adóalap adóját csökkent´´ o tandíjkedvezményre jogosultak köréb´´ ol ne zárassanak ki a doktori képzésben résztvev´´ o hallgatók, valamint, hogy ilyen adóalap-csökkentésre legyen módjuk a doktorandusz ösztöndíját biztosító és társasági adót fizet´´ o adóalanyoknak is, különös tekintettel arra, hogy az Országgy´´ulés több ízben kinyilvánította már, hogy költségvetésen kívüli forrásokat kell bevonni a fels´´ ooktatás finanszírozásába. E tárgyban a mai napon törvénymódosítási javaslatot juttatott el a DOSZ a Magyar Országgy´´ulés Oktatási Bizottságának tagjaihoz. 5. Rendszeres elszámolás a normatív, a tandíj-, és költségtérítési bevételek felhasználásáról. A doktori képzés hangulatának javítása és a finanszírozásának továbbfejlesztése érdekében is hasznos, s´´ ot nélkülözhetetlen, hogy a fels´´ ooktatási intézmények pénzügyi osztályai lehet´´ ové tegyék, hogy a doktori képzésben résztvev´´ ok (doktoranduszok és oktatók egyaránt) félévente elszámolást kapjanak arról, hogy mire használták fel a költségvetési normatívájukat és befizetéseiket. Ezt különösen egyszer´´u lenne megoldani, tekintettel arra, hogy a doktori képzésre szánt forrásokat a jogszabály elkülöníti és nevesíti. Természetesen ez esetben is megvan annak az esélye, hogy nyilvánvalóvá válik: egy doktorandusz az intézménynek többe kerül, mint amennyit utána kap a költségvetésb´´ ol és más befizet´´ okt´´ ol, és ezt a hiányt a professzori kar eddigi gyakorlatának megfelel´´ oen más források bevonásával kell kipótolni. Azonban ez az esetleg fennálló „er´´ oösszpontosító” gazdálkodás álláspontunk szerint nem titkolni való „visszaélés”, hanem a különböz´´ o források indokolt együttes felhasználása, ilyen szempontból a doktorandusz normatíva pusztán hozzájárulás az egyetem kutatási tevékenységéhez és az utánpótlás neveléséhez. 6. A képzés után és a fokozat el´´ ott Pénzügyi és jogi státusz szempontjából jelenleg megoldatlan a doktori képzést befejez´´ o azon doktoranduszok helyzete, akiknek kutatásaikat doktori témájukban feltétlenül folytatniuk kellene, vagy úgy kerülnek a doktori eljárás alá, hogy az egzisztenciájukat és tudományos aktivitásukat biztosító anyagi fedezettel
nem rendelkeznek. Álláspontunk szerint minden, a doktori képzésben érintett szervezetnek kötelessége ennek a finanszírozási és szabályozási urnek ´´ a betöltését kezdeményezni annak érdekében, hogy a legjobb végzett doktoranduszok számára a töretlen továbblépésnek legyen meg az anyagi alapja. 7. Az oktatásról általában Nyomatékkal utalni kívánunk arra, hogy sem a DOSZ, sem más általunk ismert doktorandusz érdekképviselet soha semmilyen körülmények között nem állította, hogy az oktatói tevékenység nem válhat a doktorandusz el´´ onyére. Ugyanakkor a doktori képzés célja a doktori fokozat megszerzésére történ´´ o felkészítés, amelynek nem eleme az oktatói képesség és gyakorlat, ez utóbbi esetben indokoltabb lenne „habilitációs képzést” statuálni. Ezzel párhuzamosan hangsúlyozzuk, hogy meg kell orizni ´´ a társadalmi és gazdasági elvárásokkal összhangban a doktori képzésnek azt a sokszín´´uségét, hogy az abban résztvev´´ o hallgatók eltér´´ o karrier-elképzeléssel rendelkeznek, és mást-mást várnak el a doktori képzést´´ ol. Tehát vitathatatlanul csak egy részük, de ezen részük valóban azzal a szándékkal van jelen a doktori képzésben, hogy o´´ is részese legyen az egyetem oktatói utánpótlásának, de a szabályozásnak nem csak oket ´´ kell figyelembe vennie. Szintén felvet´´ odött „nehézség”, hogy olyan doktori képzések esetében, ahol szükséges a pedagógiai gyakorlat, a díjazási kötelezettség miatt nem lehet megvalósítani a képzés ezen elemét. Álláspontunk szerint ez esetben a doktorandusz képzési elem hangsúlyosabb az oktatói tevékenységnél, tehát értelemszer´´uen ez esetben nem kell a képzés részeként oktatói gyakorlatot végz´´ o doktorandusznak díjazást fizetni. Tisztelt Olvasó! Köszönjük, hogy megtisztelte figyelmével nyílt levelünket, és reméljük, hogy a leírtak alapján segítségünkre lesz abban, hogy a doktori képzés finanszírozási rendszere mind hatékonyságában, mind nyilvánosságában mintaérték´´u legyen az egész fels´´ ooktatási rendszer számára. ´´ Oszintén bízunk abban, hogy azok az indulatok, amelyek a fels´´ ooktatási polgárság egyes rétegei közötti különbségek alapján kialakultak, olyan irányba fordíthatók, hogy az egész rendszer helyzetének jobbítását szolgálják. Tisztelettel, Budapest, 1997. október 7. a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöksége”
Pécsi
Orvostudományi
’97. december
Dr. Fisher Emil kommentárja A levélben említett és a Dr. Czéh Gábor által sarkítva összefoglalt problémákat ismerem, ezek hivatalos és nem hivatalos fórumokon különböz´´ o formában ismételten elhangzanak. Alapvet´´ o gondnak azt tartom, hogy az általános szabályozás nem tesz különbséget az egyes tudományágakban dolgozó doktoranduszokat, illetve az általuk kidolgozandó tudományos témák feltételeit illet´´ oen, pedig azok lényegesen eltérnek egymástól. Hasonló általános probléma, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források viszonylag alacsonyak és nem fedezik azokat a költségeket, amelyek az akkreditált programok eredményes megvalósításával összefüggésben felmerülnek. A POTE Doktori Tanácsa folyamatosan foglalkozik a levélben felvetett és a saját képzési gyakorlatunk során észlelt problémákkal és keresi azok optimális megoldását a megadott keretek között. Ennek szellemében történt a PhD képzés Szervezeti és M´´uködési Szabályzatának (SzMSz) módosítása, amelynek az elfogadása az Egyetemi Tanács által folyamatban van. Nem szeretném azonban megkerülni a véleménynyilvánítást a két kiemelt kérdéskörr´´ ol, a doktoranduszok oktató tevékenységér´´ ol és a tandíjfizetésr´´ ol, ezért röviden az alábbiakban foglalom össze a jelenlegi, illetve a tervezett álláspontunkat ezzel összefüggésben. Az SzMSz-ünkben foglaltak szerint az állami ösztöndíjas hallgató oktatási feladatokat vállalhat, azaz erre nem kötelezhet´´ o. Az általa végzett oktató munka a doktorandusz, a témavezet´´ o, a programvezet´´ o és az illetékes intézetvezet´´ o megbeszélése alapján és egyetértésükkel valósulhat meg írásban rögzített feltételekkel. Ennek díjazására sajnos sem központi, sem külön egyetemi keret nem áll jelenleg rendelkezésre, az illetékes kormányrendelet meghatározza az oktatómunka óradíjának összegét, de külön pénzügyi fedezetet nem biztosít erre. A POTE jelenlegi gyakorlata szerint az oktatásban résztvev´´ o doktoranduszok vagy
Egyetem
17 ingyen végzik ezt a tevékenységet, vagy az oktatással kapcsolatban érintettek (témavezet´´ o, programvezet´´ o, intézetvezet´´ o) más forrásból honorálják a doktorandusz oktatómunkáját. A POTE Doktori Tanácsa arra törekszik, hogy egységes és mindenki számára elfogadható, méltányos megoldás szülessen, erre a tervezett pénzügyi és elszámolási módosítások talán nyújtanak lehet´´ oséget. A vonatkozó kormányrendelet szerint a doktoranduszoknak tandíjat kell fizetni. A rendelet csak fels´´ o határt állapít meg ezzel kapcsolatban, alsót nem. Az eddigi gyakorlat szerint a POTE-n a doktoranduszok havi 2000 Ft-ot fizettek tandíjként , amelyet azonban a PhD program központi keretéb´´ ol visszakaptak. A jöv´´ o évt´´ ol az ösztöndíj mértéke emelkedi fog
(várhatóan havi 34.000 Ft-ra), erre a körülményre, valamint a levélb´´ ol is kicsendül´´ o különböz´´ o megjegyzések kivédésére a magam részér´´ ol azt tartanám korrekt megoldásnak, ha a doktoranduszok az ösztöndíjukból fizetnék be a tandíjat. A levélben és a kommentárban is felvetett szempontok jogosságát elismerve azonban egy méltányos és mindenki számára elfogadható összeget, havi 1000 Ft tandíjként való befizetését javasolnám. Az ezzel kapcsolatos megbeszélések most vannak folyamatban, a végs´´ o szót az egyetem rektora jogosult kimondani. Pécs, 1997. nov. 20. Dr. Fischer Emil egyetemi tanár a POTE Doktori Tanácsának elnöke