A békéscsabai „Szabadság“ Rádió története
Békéscsaba 1992
Előzmények Az 1956-os forradalmi események előkészitésében jelentős szerep jutott a Petőfi körökben zajló vitáknak. Békéscsabán 1956. október 17-én a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulatban alakult meg a Petőfi kör Iványi Gergely TIT vezető, Erdős Zoltán, Fekete Pál tanárok közreműködésével. Mindig tele volt a TIT társalgója, ahol sok szó esett a város kulturális életéről. Ez a hely volt Békéscsabán a gondolkodó és tenniakaró értelmiségi emberek találkozó helye; itt formálódtak egy új magyar reneszánsz lehetőségei. Másik erjesztő műhely a Jókai Színház klubja volt, ahol a későbbiekben Kaskötő István dramaturg vezetésével alakult meg a békéscsabai Forradalmi Tanács magja. Az október 23-i budapesti tüntetésről, majd a fegyveres harcok híreiről a békéscsabaiak néhány hazatérő emberen kívül elsősorban a Kossuth Rádió útján értesültek. A Viharsarok Népe csak ellenforradalmi bandák támadásairól írt, mert mindvégig a Rákosiszellemű pártbizottság szócsöve volt. Az első napok várakozásteljes csendben teltek el. Október 26-án a vasútnál, nyomdában, tatarozó vállalatnál, téglagyárban és a textilüzemekben megalakultak a munkástanácsok. A színház klubjában jöttek össze a változást sürgetők, ahol elhangzik Kaskötő István felhívása: Polgártársaim! Budapest ifjúsága fegyvert fogott. Békéscsaba alszik. Nem várhatunk, hazafias kötelességünk, hogy tüntetésünkkel mi is hangot adjunk követeléseinknek. Apor Gábor kollégámmal tizennégy pontból álló követelést állítottunk össze, melyet ma este a Kossuth szobornál felolvasunk. Ezt a hírt a munkástanácsok képviselői viszik széjjel és az esti tüntetésen mintegy 800an vesznek részt, ahol a Pesten tanuló Hrabovszki László számol be a fővárosban látottakról. A tüntetés résztvevői eltávolítják a vörös csillagot a vasútállomás épuletéről, a Kossuth szobornál Kiss Menyhért: Talizmán c. versét és Petőfi nemzeti dalát Füzessy Ottó szavalja el. Itt ismertetik a Debreceni Munkástanács felhívását és a békéscsabai 14 pontból álló követelést. Ezt követőn a tüntetők a Szabadság téren lévő megyei pártbizottság elé vonultak és 15-ik pontként követelték a ledöntött 101-es obeliszk visszaállítását. Az üzemek munkásküldötteiből október 27-én alakult meg a Forradalmi Tanács, mely az utcai hangszórókon át délre nagygyűlést hírdetett. Itt jelentették be - többek között - az ÁVO helyi egységének leszerelését, a hadsereg és a rendőrség csatlakozását. Ez utóbbiak súyuknak megfelelő szerepet kaptak a délutánra kialakult Forradalmi Tanács 16 tagú elnökségében, amely a következő személyekből állt: Biczó Gyula alezredes, Erdős Zoltán gimnáziumi tanár, Éger László törzsőrmester, Fekete Pál tanár, Flender János téglagyári munkás, Huzsvai Gyula rendőr alezredes, Kaskötő István szinházi dramaturg, Komjáthy Ferenc sütőipari munkás, Köcze Lajos vasutas,
Dr. Rucz László orvos, Soós István rendőrszázados, Szabó Jenő százados, Szabó Kálmán tizedes, Tóth István alezredes, Viczián Mihály földműves, Wurfer Gyula vasutas. „Békét, rendet, függetlenséget akarunk!“ – deklarálta a Forrradalmi Tanács nyilatkozatát a megszűntetett Viharsarok Népe október 28-i első száma. Ezen a vasárnapon vetődött fel az a gondolat, hogy a lakosság gyors, hiteles tájékoztatását egy helyi, békéscsabai rádió szolgálná a legjobban. A helyi rádió ötletét a korábban is működő debreceni, győri, miskolci, pécsi és szolnoki adók mellett eddigre már több vidéki városban megvalósították. Október 26-án este Nyíregyháza jelentkezett hírrel, október 27-étől a székesfehérvári és szombathelyi rádiók szolgáltak hírműsorral, október 30-án Balatonszabadiból sugároztak adást, de a gyenge teljesítményű, házilagos adót az erősebb szombathelyi elnyomta. Békéscsaba után létesült november 1-én az egri, 2-án a kaposvári, 3-án a dunapenteli Nemzeti Bizottság Szabad Rádiója. Mindezekről részletes tájékoztatást nyújt „A magyar forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében“ c. New Yorkban (1957) megjelent könyv, amelynek második kiadása itthon a Századvég Füzetek 3. számaként „ A forradalom hangja“ címmel 1989-ben vált hozzáférhetővé. A könyvet Varga László szerkesztette a műsorvevőkről folyamatosan leírt és a Münchenből kapott szövegekből. Sajnos, a békéscsabai rádió ebből az összeállításból kimaradt, noha értesülhettek róla, mert a könyvben többször is említett Új Magyarország és más budapesti lapok hírt adtak róla és teljes egészében vagy kivonatosan közölték Féja Géza rádiószózatát, megnevezve, hogy azt az új Békés megyei Szabadság Rádió sugározta. Így szerény összeállitásunk egyben hézagpótló munka, és talán rádiótörténetileg sem érdektelen.
A technikai feltételekről. A rádióadó műszaki megoldását nagyban elősegitette az a körülmény, hogy a Magyar Szabadságharcos Szövetség (MSzHSz) keretében már működött a Békés megyei rádióklub, amelynek vezetője Komoróczky János volt és Vörös Bálint közg. technikumi tanárral már 1955-ben foglalkozott az amatőr rádióadás lehetőségeivel. Kettőjük irányításával 5-6 diákkal együtt a 40 m. 7 megaherzes amatőrsávon kisebb, énekszámokból, szavalatokból álló műsorokat adtak mintegy félórányi időben. Ezt a kísérletezést Budapestről letiltották, de az amatőr-rádiózást kedvelők között a kapcsolat megmaradt. Fekete Pál írja visszaemlékezésében: „A rádió létrehozásáról a Forradalmi Bizottság két ízben tárgyalt. Magam részéről azért szorgalmaztam, hogy esténként az egész város lakosságával találkozhassunk és beszámolhassak az aznapi eseményekről. Lelkem mélyén azt akartam elérni, hogy a lakosság első kézből értesüljön az eseményekről, a döntésekről, hogy ne kerüljenek az emberek szélsőséges felelőtlen egyének befolyása alá s ezáltal veszedelembe döntsék a várost. Elképzelésemről először Erdős Zoltán tanár úrral beszéltem.“ Lődy András a RÁVELL (később: GELKA) vezetője jó viszonyban volt a színházi klubban összejövő Forradalmi Tanács tagjaival, így közvetlenül értesült a rádióadó megépítésének szükségességéről. A munkához azonnali segítséget nyújtott az MSzHSz rádiósklubja Komoróczky János és Miklós Lajos közreműködésével, ez utóbbi az ottani munkástanács vezetője volt. Az adókészüléket a Katona u. 2. az. alatti műhelyben állították össze és négy fegyveres lokátoros katona kísérte a főtéren lévő megyei tanács épületéhez. Itt az említettek és Hidvégi Tibor mezőberényi fizika-tanár segítségével együtt szerelték fel. Maga az adókészülék 2 db. OS51-es rádióadócső volt, kb. 200 Watt teljesitménnyel, párhuzamosan összekapcsolva és kristályvezérelt oszcillátor állította elő a nagyfrekvenciás jeleket, ami meghajtotta a két OS51-es rádiócsőt. Az egész berendezés 1000 Volt feszültséggel működött és az adás 30-50 km-es körzetben volt hallható, amelyet az ún. néprádiókon lehetett fogni. Érkeztek hírek, hogy távolabb is, így Kisújszálláson, Hódmezővásárhelyen is fogták az adást. Az antennákat póstások segítségével a volt rendőrségi épület tetején állították fel s a vezetékek egészen a csatorna partáig nyúltak. Meg kell említenünk Zsilinszki Pál nevét, aki elismert rádiós szakemberként volt az áramszolgáltató vállalat forradalmi munkástanácsának vezetője. Aktívan részt vett a technikai ügyek megoldásában s ha valami nem működött a rádiónál, őt hívták szerelni.
Lődy Andrásnak nem csupán az adóállomás szerelésében volt szerepe, de közreműködött az első adás magnetofon-felvételeinél is. A műsor szerkesztése a színházi klubban történt, ahol dr. Ferdinandy Kond kórházi belgyógyász segédorvos szinte otthonos volt, mert mellékállásként a színháznál oboázott és zongorázott. Naponta beszélgetett Féja Gézával, akit kapcsolatai szintén a színházhoz kötöttek. Október 29-én Ferdinandy doktor kérte meg Féját, hogy a rádió az ő szavaival kezdje meg első adását. Féja Géza igen meghatódott és sugárzó örömmel fogadta a felkérést, szélsebesen papírra vetette szózatát, amelyet dr. Weinhardt Mihály szülész-nőgyógyász alorvos kórházi lakásán, némi javítás után, élőszóban magnetofonszalagra mondott. Az eseményt dr. Weinhardt a következőkben rögzítette: „Október 22-én a forradalom kitörése előtti délután vásároltam egy zenegépet, az akkori idők legkorszerűbbjét, amit nálunk kapni lehetett, s így én jöttem szóba a felvétel elkészítésére. Tudták, hogy a forradalom első percétől kezdve voltak felvételeim a rádióból, így még ma is meg van a rádió ostromakor géppisztoly sorozatokkal tüzdelt Beethoven Eroica szimfóniája, amit a rádió ismételten is közvetített.
Féja Gézával történt egyeztetés után Ferdinandy doktorral együtt átjött hozzám. Akkor már ott volt Stefanik Irén a csabai színház művésznője és Lődy András, mint szakember. A felvételhez megkíséreltünk visszhangmentes körülményt teremteni a szobában, kinek-kinek párnát vagy takarót kellett tartani a kezében, a telefont pedig a felvétel idejére kikapcsoltuk. Elindulhatott volna a felvétel, ha a kezdéskor ki nem derül, hogy az addig használt jó minőségű Agfa műanyag szalag elfogyott. Így hát egy szürke, magyar Ozafon papírszalagra rögzítettük Féja Géza szózatát.“ Polgártársaim! Magyarok! Tudatom Békés megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt: nemzet született! Hálát adok az egyetlen és igazságot osztó Istennek, hogy megérhettem ezt a napot. Századok óta viaskodik a magyar költő a nemzethalál rémével, a „nagy sírral, hol nemzet süjjed el …”, századok óta vártuk a Küldöttet, a nemzet megváltóját, aki visszarántja a magyart a sír párkányáról és világosságra vezérli. Hiába vártuk, kétségbeesésünkben önmagunkat és nemzetünket marcangoltuk. A mellem verem! Kishitűek voltunk, mert íme a várt történelmi hős helyett egy ifjú, nagy nemzet jelent meg az utcán, a barrikádokon, a magyar sors, a magyar történelem véres mezején. Régi forradalmaink Dózsa, Rákóczi, Kossuth nevéhez fűződnek, a most folyó forradalomnak a főhőse azonban nem egy lánglélek,
hanem maga a lánglelkű nép. A mellem verem! Magyar szalmatűzről beszéltünk és nézzétek: tüzünk bevilágítja a földet. A magyar név szerte a világon a legmagasabb emberi rangot jelenti. Soha a történelem folyamán nem volt még ennyire egy test, egy lélek ez a nemzet. Ott a barrikádokon, a pesti utcán véres nemzeti zászlók alatt tudta meg mindenki, hogy mi a feladata, nem kellett parancsszó, nem kellett biztatás, ha valaki elesett, öten nyomultak helyébe. Ugyanúgy összeforrva egy testként, egy lélekként kell őriznünk a forradalom vívmányait és egy csipetnyit sem szabad elalkudnunk a magyar forradalom igazából. Vérben és kínszenvedésben született a megújhodott magyar nemzet, amint vérben és kínszenvedésben születik a kisded. Igazát magyar életek tízezreinek vére pecsételte meg. Testvéreim! Halott hősök lelke figyel minket. Legyünk hűek hozzájuk, örökségünkhöz, végső sóhajtásukhoz, különben nem vagyunk méltók a magyar és az ember nevére. A fegyverek végre elhallgattak, most a béke harca következik. A béke harca semmivel sem kisebb, semmivel sem könnyebb, mint a fegyvereké volt. Dózsa György óta vagy vérbe folytották, vagy elsikkasztották az igazi magyar forradalmat. Polgártársaim! Most éljük sorsunk legnagyobb próbáját: Ennek a forradalomnak győznie kell, mert akik hősök és igazak voltak a harcban, hősök és igazak lesznek a békében is.
Polgártársaim! Ti ismeritek életemet. A ti szenvedésetek, elnyomottságotok, megalázottságotok tett engemet íróvá. Tizenegy esztendeje pedig nem a kevés kiváltságosok sorsát éltem, hanem egy voltam a megtaposott milliókkal nyomorúságban, szorongatottságban, kitagadottságban. Mégsem érzek személyes bosszút senki iránt. Az én egyéni fájdalmaim azonnal elmúlnak, sebeim rögtön behegednek, mihelyst népem és nemzetem sorsát biztonságban tudom. Sohasem törekedtem rangra, hivatalra, méltóságra, most sem törekszem. Gyarló és esendő ember vagyok, az én szenvedéseim eltörpülnek a magyar forradalmárok emberfeletti nagysága mellett. Az én életemnek már csak egyetlen célja van, az, hogy holtig tartó alázattal és hűséggel szolgáljam ennek a hősi népnek, ennek a nagy nemzetnek ügyét. Arra kérem régi bajtársaimat és Békés megye egész népét, hogy őrizze, védje a forradalom vívmányait. Ne térjünk le a forradalom útjáról se jobbra, se balra. Mi nem akarjuk visszaálítani az úri Magyarországot, de a Rákosi és Gerő rémuralmát sem. Testvéreim! A mi
kezünket nem szennyezheti be igaz vér. A mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cselekedet. A mi jóhírünket nem szeplősítheti személyi bosszú aljas indulata. Békés megye népe! Maradjunk mindvégig igaz emberek! A hősi harc egységét vigyük át a békébe! Mutassuk meg, hogy az igazsággal áthatott, az igazságra épülő rend hívei és katonái vagyunk. Hallgassunk a forradalmi bizottságra, mely forradalmi szívvel és a legteljesebb forradalmi felelősséggel irányít minket ezekben a sorsdöntő napokban. A nemzeti egység most lett élő valóság. Szélesre tárt karral várunk minden jóakaratú, tisztaszivű és megtisztuló magyart, aki vállalja a forradalom ügyét és fegyelmét. Hallgassatok ránk! Álljatok egyenrangú polgártársként, testvérként mellénk. Ide magyarok! *** Az adásra október 31-én este került sor. „A rádió szignálját a magyar függetlenségi harcok szellemét felidéző ‚Rajta kuruc, rajta, győz a magyar fajta‘ – közismert dallam adta. A bizottság meghallgatta Tóth Bacsó Lajos tárogatójátékát és azt alkalmasnak tartotta arra, hogy a Szabadság rádió ezzel a jelzéssel kezdje adásait” – írja Fekete Pál. Első bemondója Stefanik Irén volt: „Itt a Békés megyei Szabadság adó, a 372-es és a 387-es középhullámon …” Féja beszéde után Stefanik Irén elszavalta Ady Endre: Felszállott a páva c. versét, végezetül Kaskötő István számolt be budapesti útjáról, majd zeneszámokat játszottak magnó felvételről. November 1-én a Kossuth Népe, november 2-án a budapesti Új Magyarország teljes terjedelmében közölte Féja Géza rádiószózatát. A békéscsabai adó naponta háromszor jelentkezett, déli 12 órakor, délután 16 órakor és este 19.30-kor 80-100 perces műsorral. Szerkesztésében Örsi Tóth László, Kiss Béla újságírók és Ballabás László, aki az MTI híreket szállította, amíg lehetett, mert később a géptávíró elnémult. A műsorban sok zene, indulók, magyarnóták, Csárdáskirálynő-részletek, cigányzene volt. A hírek zömét helyi aktualitások, a sztrájk, munkástanács-felhívások tették ki. Beszámoltak a Budapestre küldött élelmiszeres autókról s a hírek végén az Szabad Európa Rádió adásaiból átvett információkat ismertették. Fekete Pál kétszer beszélt a rádióban, Az első beszéde „Éljen a magyar forradalom“ címmel nyomtatásban is megmaradt, olvasható a Független Újság november 3-i számában. A második beszéde a szovjet katonai parancsnoksággal folytatott tárgyalásairól adott összefoglalót. Az utolsó adás november 3-án este volt, másnap már nem szólalhatott meg, mert „1956. november 4-én hajnalban ágyúlövedék szakította be ennek a helyiségnek falát. A rádió egyike volt azoknak a célpontoknak, amelyeket Majoros megyei párttitkár és néhány más funkcionárius a szovjet parancsnokságnál levő várostérképre felrajzoltatott és annak megsemmisítését követelte“ - írja visszaemlékezésében Fekete Pál. A stúdió helyiségét orosz katonák szállták meg és az adót leszerelték. A hangszalagokat egy halomban kidobálták, majd átadták az akkori Ezermester-boltnak kiárusításra. A műanyag szalagokat potom áron megvásárolták, de a Féja-beszédet tartalmazó papírszalag nem kellett senkinek. Így maradt meg az 1956-os dokumentum, amelyet Bohus Pál a bolt nyugdíjas vezetője bocsájtott rendelkezésünkre. Másolat készült belőle a Megyei Könyvtár, a Munkácsy Mihály Múzeum, dr. Ferdinandy Kond és az író fia; Féja Endre részére. Noha a november 4-ét követő megtorlás idején a rádióadót pár hétre ismét üzembe helyezték, de ez már nem tartozik dolgozatunk témájához. Harminchat év telt el. Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala az egykori rádióadónak helytadó, mai OTP épületén 50x80 cm-es álló fehér márványtáblát helyzett el a következő szöveggel:
„Féja Géza szózatával 1956. október 31-én ebben az épületben kezdte meg adásait a Békés Megyei Szabadság Rádió 1956 - 1992.“ Az emléktáblát Molnár György alpolgármester 1992. október 22-én avatta fel.
Összeállította: Balogh Ferentz
Komoróczky János a Katona utcai műhelyben, ahol a rádióadó készült
Komoróczky János a mikrofon előtt
