A Bárány Jézus vére A Bárány vére megtisztít A békehírnök lába A béke messze tőled

1. A Bárány Jézus vére mosott meg hófehérre. A bűntől, vádtól megmentett, és mindent újjátett! Újjátett, újjátett; a Bűntől, vádtól megmentett, és mindent újjátett!

2. 1. A Bárány vére megtisztít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz; a Bárány vére megtisztít, és mindent újjá tesz. 2. A Jézus sebe meggyógyít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz; a Jézus sebe meggyógyít, és mindent újjá tesz. 3. A Megváltó megszabadít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz; a Megváltó megszabadít, és mindent újjá tesz. 4. A Bárány vére megtisztít, a Jézus sebe meggyógyít, a Megváltó megszabadít, és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz; a Bárány vére megtisztít, és mindent újjá tesz.

3. 1. A békehírnök lába, óh, mily kedves és mily szép; ki Üdvkirályunk szent szavát hordozza szerteszét! Kar: Halleluja! Urunknak hála, dics, ki a Siont építi mostan is! Urunk, óh, küldj több hírnököt, mert nagy e földi tér; és még Atyánknál sok a hely, melyet Te készítél. 2. Urunk, óh, küldj több hírnököt, mert nagy e földi tér; és még Atyánknál sok a hely melyet Te készítél. 3. Még rombol mindig a gonosz, bűn árja zúg nagyon; ámde egyházad győztesen áll sziklaalapon.

4. 1. A béke messze tőled, szíved örömtelen. A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen! Kar: Óh, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda; többé nem keresnél más életet soha. 2. Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény; megfáradott szíveknek Ő éltető remény. 3. Sok vérező sebéből üdv árad, isteni; Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri. 4. Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör; s bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör. 5. Mi az igaz? – tűnődöl, s a kétkedés epeszt; Jézus az út, igazság s az élet: Őt keresd!

1

5. 1. A Biblia az Úr szava, megharsan, mint az ég, nem nyomja el a föld zaja, sem pokol, sem a vég. Ez ád igaz erőt, a Sátánt leverőt. Élet, halál java a Biblia szava. 2. A Biblia az Úr szava, az örökké igaz, bár ősi sziklák porlanak, nem változik meg az. Mert szelleme örök az elmúlás fölött. Élet, halál java a Biblia szava. 3. A Biblia az Úr szava, ott zeng a magasból, mindenható akarata egész világnak szól. Egy akol és egy a nyáj! Dicsérje szív és száj! Élet, halál java a Biblia szava. 4. A Biblia az Úr szava, megsejti minden szív: ha csábít föld gyönyöre, e könyv Jézushoz hív, mert Ő és senki más az igaz megváltás. Élet, halál java a Biblia szava.

6. 1. {:A csillagok fölé emel:}, ott vár már reám drága jó Atyám, a csillagok fölé emel. 2. {:A fellegek fölé megyünk:}, minden fényes ott, a napnál fényesebb; óh, de jó lesz ott nekünk! 3. {:Jó Nálad lenni, Jézusom:}, óh, Veled mennék, vissza se néznék, hogyha máris elvinnél!

7. 1. Add át a szíved Jézusnak, megtisztítja, meggyógyítja; betölti Szelleme életed, legyőzöd önnön magad! Kar: Mondd, mire vársz; mondd, mire vársz; hogy Jézus szavára meg sem állsz? Lejár a kegyidő oly hamar, óh, lélek, siess haza! 2. Add át a szíved Jézusnak, hisz’ oly múló az élet. Ne szolgálj rabul a bűnödnek, boldoggá csak Ő tehet! 3. Mennyei örömmel boldogan dicsérjük Őt, a Megmentőt! Egykor a győzelem pálmája tiéd az örök honban!

8. 1. Add csak korán szíved s elméd Jézus kezébe át! Lásd, sokan sírnak és mondják: Elmúlt az ifjúság! Kar: Száll az idő, mint röpke gyors madár; Jézust bocsásd be hát! Légy az Övé, hisz vár az öröklét, ha Jézus már Tiéd!

2

2. Vágyol-e boldogság után? Csak Jézusnál találsz! Szíved csak Nála lesz vidám, ha mindig Vele jársz. 3. Nincs már erőd, mit adj talán; elvette bűn, a világ. Új szívet kapsz a Golgotán, s tiszta, fehér ruhát. 4. Ábrándokért ne add el hát ifjú erőd, s időd! Jézusod elmegy, nem vár rád, még ma bocsásd be Őt!

9. 1. Add ide szívedet, ne zárd be hát! Vágyva így szól neked égi Atyád. Bárhová mégy, szava egyre követ: „Bízd magad rám, nekem add a szíved!” Kar: „Add át szíved, add nékem át! ” – Hallod-e szívedben hívó szavát? Búból, homályból a fényre vezet hű szeretet szava: „Add át szíved!” 2. „Add át szíved!” – kiált Üdvözítőd. Hallod-e egyre kiáltani Őt? Nézd, a kereszten ott vérzik a Szent! Add Neki, érted halálba Ő ment! 3. „Add át szíved!” – szól a Szentlélek, halld! „Add ide lényedet, add át magad!” „Bú, baj helyébe kapsz békét, vigaszt; add ide szívedet, add nekem azt!”

10. 1. Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király, leomlanak a kőfalak, amerre népe jár. Kar: Add szíved Néki még ma át! Dicsérd az ég és föld Urát! Az Úr, az Úr erős király! 2. Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király, Szentlelke jár, fehér a táj, az aratásra vár. 3. Ad ébredést az Úr, kegyelme még ma vár; a felhőkkel majd úgy jő el, mint hatalmas Király!

11. 1. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Ez ád vigaszt a gond és baj között. Nincs vész, mely égi szent fényét elfödje, mióta Jézus értünk földre jött. Kar: A Bibliának hadd ragyogjon fénye! A keskeny úton minket ez vezet. Az Úr iránt ragad szent tiszteletre: ígéret, törvény és a szeretet. 2. Adjátok a szent Bibliát kezembe! A fáradt vándort ez enyhíti meg. Valódi ír ez bármilyen sebekre, ez szüntet kínt, ez gyógyít beteget. 3. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Abban találom Jézus életét, ki érettem adá magát keresztre, aki legyőzte lelkem ellenét. 3

4. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Mely megmutatja a legjobb Atyát, ki engem, bűnöst, méltat kegyelemre, és értem adta egyszülött Fiát. 5. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Hadd szívjam annak balzsamdús szavát! Óh, hadd fakasszon ez örömkönnyekre, s hálára az én Istenem iránt!

12. Adj hálát, mert jó az Úr; az Ő szíve mindig értünk ég. Dicsérd Őt, Neki énekelj hát, mert az Ő szentsége fénylő! Bár az ellenség folyton támad, hogy elvegye földünk; ám az Úr, az Isten a győztes, így a csata eldőlt már.

13. 1. Adj, Uram, olajat lámpásomba; szent tüzed gyújtsd meg bennem! Adj, Uram, olajat, hadd égjek én, ajkam tűzzel áldja szent neved! Zengj hozsannát, zengj az Úrnak; zengd az Ő neve dicséretét! Zengj hozsannát, zengj az Úrnak, zengd neve dicséretét!

14. 1. Adj úr erőt, Urunk, óh, nyújtsd ki szent kezed! Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe gyújts tüzet! Kar: Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt! Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk! 2. Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el, mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel! 3. Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg; éhünk, szomjunk is csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet! 4. Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt; hogy megjelentsük szent neved, s legyen Tiéd a föld!

15. 1. A falu szélén van egy kis ház, reá az Úrnak szeme vigyáz. {:Nékem e hajlék kedves tanyám, ott lakik nékem édesanyám.:} 2. Ha sötét éjjel hosszú nagyon, a hajnal késik az ablakon. {:Millió csillag, ragyogjatok, és jó anyámra vigyázzatok!:} 3. Te égen fénylő aranysugár, ha jó anyácskám ablakot tár, {:ragyogd be végig a kis szobát, és csókold százszor a homlokát!:} 4. Pacsirta, kérlek, ha arra jársz, s e kedves háznál kicsit megállsz, {: zörgesd meg lágyan az ablakát, és zengd el szíved legszebb dalát!:} 5. Lassanként rája alkony borul, kihűlt porára sír domborul. {:Üres lesz nékem a kis tanyám, ha nem lesz többé édesanyám.:}

4

16. 1. A fővonal szabad, hívd fel bármikor; a Menny mindig kapcsol, ha imádkozol! A nagy Király beszél akkor teveled; ha bajba jutottál, hívd fel Üdvözítődet! Kar: Óh, mily örömhozó ez a telefon; áldás, erő ömlik a hit-huzalon! Isten készítette gyermekeinek, hogy a bűnös földről Vele beszélhessenek. 2. Díjat nem fizetsz a használatért, Megváltód fizetett érte drága vért. Várnod sem kell soha a fővonalon, telefonálhatsz a Mennybe mindig szabadon. 3. Ha soká elmarad a beszélgetés, nem az Úr dolga a hibakeresés. Benned van a hiba, gyorsan hárítsd el; s így szent Isteneddel mindig beszélgethetel! 4. Ha vonalad erős, jó a hallgatód; mindig beszél hozzád a te Megváltód. Légy tehát figyelmes, éhezd szavait, akkor téged Isten Lelke mindig áthevít!

17. 1. A Gecsemáné kertjéből a Golgotára fel kis ösvény tart, a lelkem ma arról énekel. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis! 2. Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment. Hogy bűnben el ne vesszünk, Ő vérzett ott, a Szent. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis! 3. Óh, égi szeretet mélye! Jól látta, elveszünk; s kihulló drága vére lett üdvünk s életünk. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis! 4. Óh, jöjj a szent keresztfához, te bűnben elesett! Ott békét adnak néked a vérző, mély sebek. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis! 5. És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél. Ott zenged égi karban a Bárány székinél, ki mindent jól elvégzett, ment az úton és vérzett!

18. 1. A Golgotán ott szenvedett, a bűnömért tett eleget. Ott áldozott szent vérivel, éltet adott gyötrelmivel. Kar: Óh, Golgota, gyásznak hegye; hol Jézus értem vérezett! Óh, Golgota, áldás hegye, hol megszerezte üdvömet! 2. Rendül a föld, háborg az ég; lehajtja most áldott fejét. Nyitva az út a Mennybe már, s Atyánk ölén a béke vár. 3. Óh, Jézusom, hogyan lehet, hogy így szeretsz engemet? Fölvetted a keresztedet, hogy értem add az életedet.

19. 1. A gond ha nyomja szívedet, csak bízzál és remélj, mert Jézus szeret tégedet, csak bízzál és remélj!

5

Kar: Még van remény, még van remény a te számodra is! Jézus megváltott engemet, megvált Ő téged is! Jézus megváltott engemet, megvált Ő téged is! 2. Ha beborulna is az ég, csak bízzál és remélj; ha sehonnan sincs segítség, csak bízzál és remélj! 3. Ha minden ügyed elveszett, csak bízzál és remélj! Ő minden rosszat jóvá tesz, csak bízzál és remélj!

20. 1. A húsvéti hangulat szárnyán repülj égbe hálaimám! A feltámadt Krisztusnak láttán dicsérjed mennyei Atyám! Kar: Te drága égi Jóság, Te változatlan szeretet; a bűnöst szánva adtad halálra Egyszülöttödet! 2. A hibátlan húsvéti Bárány vérét adta sok bűnömért, de feltámadt harmadik napra! Dics’ neki és hála ezért! 3. A húsvéti diadal által egykor én is feltámadok, és Jézusom keblére szállva, örökre Vele maradok!

21. 1. {:A Jézus neve kiöntött drága kenet.:} E névben bízom szüntelen, mert Jézus mindenem nekem. A Jézus neve kiöntött drága kenet. 2. {:A Jézus neve hatalom, erő nekem.:} E névben bízom szüntelen, mert Jézus mindenek nekem. A Jézus neve hatalom, erő nekem. 3. {:A Jézus nevét emeljük magasra fel!:} E névben bízom szüntelen, mert Jézus mindenem nekem. A Jézus nevét emeljük magasra fel!

22. 1. Ajtódon valaki kopog, ajtódon valaki kopog. Óh, bűnös, miért nem nyitod ki? Ajtódon valaki kopog. 2. Jézusod áll kinn, ajtódon valaki kopog. Jézusod áll kinn, ajtódon valaki kopog. Óh, bűnös, miért nem nyitod ki? Ajtódon valaki kopog. 3. Bocsásd be szíved ajtaján, bocsásd be szíved ajtaján! Óh, bűnös, bocsásd be Jézust, bocsásd be szíved ajtaján!

23. 1. A kereszt alatt állok én, világ zaja int felém; nincs itt félelem, nincs itt fájdalom, földi bánat nem az enyém. Kar: Nem a szegek tartották a kereszten, nem a mások gonoszságát kereste. Bűnöm átka a keresztre szegezte, önként meghalt érettem a Szeretet! 2. Nézlek, nézlek Téged, Uram; megvonaglasz fájdalmadban; ez az éjszaka a kegyelem napja, bűnömtől megszabadultam.

6

3. Ha e napra rágondolok, kitárt szívvel hálát adok; Ég Egyetlene terhem levette. Jézus, fényed reám ragyog.

24. 1. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, bűnterhemtől szabadulok, hol a Bűntelen szenved. 2. Isten ama Báránya, hogy’ jut a keresztfára? Mért foly’ alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, hálás szívvel hiszem, tudom: lelkem örök üdvére. 3. Én voltam az elveszett, aki halált érdemelt, kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó Pásztor, megváltott a bűn átkától; üdvöm, napom feltámadt. 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, ami eddig földre vont. Csak Rád nézek, én Megváltóm, szerelmedet sírig áldom, óemberem már megholt. 5. Tiéd vagyok, Jézusom, megyek keresztutadon, nyugtot, békét így lelek. A szeretet Hozzád kapcsol, boldog, aki híven harcol, Veled mindig győzhetek!

25. {:Aki a holtakat megeleveníti; és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket.:}{:Jézus, Te vagy minden örömöm forrása, igen, Jézus, Te vagy, Te vagy az élet!:}

26, 1. „Aki akar, jöjjön!” – hangzik a szó. Az élet vizéhez hív a Megváltó. Ki az Úrban bízik, nem lesz szomjazó: aki akar, jöjjön ma! Kar: Éhezel? Hát jöjj! Szomjazol? Hát végy! Jézus hív, óh, bűnös, jövel mielébb! Nyitva áll az ajtó, kész a lakoma. Aki akar, jöjjön ma! 2. Aki akar, jöjjön, míg van idő! Rideg a mi szívünk, mint a kopár mező, de megenyhíti az Üdvözítő: aki akar, jöjjön ma! 3. Aki akar, jöjjön! Jézus szava így szól s aki hallja, hordozza tova! Higgy Neki, ez lelked igaz, szent java: aki akar, jöjjön ma!

27. 1. Aki hozzám fordul, azt ki nem vetem! Így ígérte Jézus néked és nékem. Látod, sok a bűnöd, nem bírod tovább; jöjj az Úrhoz, számít rád! Kar: Megbocsátja minden bűnödet, békességet ad a szívednek. Veled marad mindig, hogyha akarod, félelemre nincs okod.

7

2. Volt-e már barátod, aki így szeret? Meghalt, hogy tenéked adjon életet. Végtelen kegyelmet és üdvöt kínál, Jézus Krisztus téged vár! 3. El ne fordulj Tőle, mert késő lehet! Nem lesz, aki kérje bűnös szívedet. Jöjj csak bátran Hozzá, van még kegyelem; szeretete végtelen!

28. 1. Aki már újjászületett, hőn szereti az Istent. Hiszen Tőle nyert életet, megtesz Őérte mindent. Előtte Isten az első, hogy Neki éljen, az a fő, szent engedelmességben. 2. Aki már újjászületett, szereti a testvérét, kit szintén Isten teremtett s lelkébe véste képét. Ellenséget az nem ismer, de keresi, hol segítsen, szíve nem részrehajló. 3. Aki már újjászületett, elhagyja minden vétkét; nem óhajt semmi egyebe, csak Isten szent beszédét. Az Igéből vesz új erőt, ez mindig boldogítja őt, s így gazdagítja lelkét. 4. Aki már újjászületett, a feddést nem utálja, elfogadja az intelmet, hisz az javát munkálja. Jól tudja, hogy az intő szó – mert szeretetből fakadó -, megtermi jó gyümölcsét.

29, 1. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet; aki megváltja a koporsótól életedet, kegyelemmel koronáz meg téged! 2. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, nem fizet nekünk álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, oly nagy a kegyelme az Őt félők iránt! 3. Amilyen távol van napnyugattól napkelet, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, oly könyörülő az Úr az Őt félők iránt! 4. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja a koporsótól életedet, irgalmassággal koronáz meg téged!

30. 1. Aki nékem megnyíltál, rejts Magadba, Üdvkőszál! Oldalad szent folyója, melyből víz és vér folya; nekem üdvöt szerezzen, bűnigámtól megmentsen. 2. Törvényednek eleget az én művem nem tehet. Buzgóságom égne bár, könnyem folyna, mint az ár; el nem venné bűnömet, egyedül csak a kegyed.

8

3. S mivel mit se hozhatok, keresztedre borulok. Meztelen, hogy felruházz; árván, bízva, hogy megszánsz. Tisztátalanul járulok, moss meg, óh, mert meghalok! 4. Most, míg élek e földön és ha majd halálom jön, ha éj völgyén átszállok, ha Bírám elé állok; aki nékem megnyíltál, rejts Magadba, Üdvkőszál!

31. 1. Alázz meg, óh, Uram, mind mélyebben, hadd ússzam végtelen kegyelmedben! Uram, Előtted a porba hullok, Jézusom keresztjéhez borulok. Kar: Vígy mindig beljebb sebeidbe! Nem kell már világ, félre vele! Lábaidnál, csupán ott jó nekem. Ott ékét, nyugtot talál lelkem. Lábaidnál, csupán ott jó nekem; ott békét, nyugtot talál lelkem. 2. Alázz meg mélyebben, ez kérelmem; minden szenny s bűntől tisztítsd meg lelkem! Nem vagyok méltó és érdemem nincs, de ott van szent Fiad, Őrá tekints! 3. Alázz meg mélyebb, és így, tudom, hogy lelkem megtalált, hű Jézusom. S ha itt gúny, megvetés ér engemet, elkészíted nékem az üdvömet.

32. 1. A legszebb hely a Golgota, hol az Úr éltét áldozta; üdvösségét adá nekünk s bűnünkből megmentett bennünk. Kar: Óh, Golgota! Óh, Golgota; hol az Úr éltét áldozta! Óh, Golgota! Óh, Golgota; békességünknek forrása! 2. Golgotán halt meg Mesterünk, ott hordá nehéz bűn-terhünk. Tovaűzte az éjszakát s felhozá ránk fénylő napját. 3. Hordá a töviskoronát, s tűrte a nép gúnykacaját; szenvedett s meghalt érettünk, hogy mi új életet nyerhessünk. 4. Szívünkből mi hálád adunk Néked, megváltó Királyunk; hogy életünket megváltád s üdvösséged nekünk adád!

33. 1. Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. Fogad-é engemet Mesterem, Jézusom, hogy Vele örökké ott legyek? Kar: Kapok-e csillagos, ragyogó koronát ama szép honba’ fent odaát? Amikor lelkem a Mennybe száll, kapok-e ragyogó, csillagos koronát? 2. Míg itt e földi lét kötve tart engemet, híven kell végeznem dolgomat; lelkeket mentve szolgálni a szent ügyet, hogy aztán elvegyem díjamat. 3. Most tehát munka vár még mindig énreám, amihez Mesterem ad erőt. Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt.

9

34. 1. A megnyitott szent Biblia javítja meg a helyzetet, s eme világban általa mindenki oly boldog lehet. Kar: Urunk szava, te égi fény, világíts minden tájon át; míg üdvhöz jön az összes nép s nap váltja fel az éjszakát! 2. Isten kegyét, szeretetét, s lelkünk Atyját ismerteti; és az eltévedt lelkeket igaz ösvényre vezeti. 3. jézus halálát mondja el, s hogy mily dicsőn feltámadott; a bűn zsoldját lefizeté és nékünk életet adott. 4. E könyv az Úrtól származott, utunknak üdvforrása ez; ha a sír éje közeleg, e könyvből ránk fény ömledez.

35. 1. A Mennyben otthonom, hol nincs már szenvedés, hol gond és fájdalom s halál nem ismerős. Hol béke vár reám s vihar nem ostromol, ahol, szegény szívem, megnyugodhatol. Kar: Óh, szép hazám, dicső hazám, hol öröklét derül reám! Ahol nem lesz sírás, elválás, búcsúzás, csak fény s megújulás, óh, szép hazám! 2. Ott, túl idők ködén, dicsőség fényében, révpartod int felém, ezt látja már hitem; mit életfád terem, mit véred ád nekem, azt csendben, boldogan élvezhetem. 3. Rám is gondolt uram: készített hajlékot, vére hullásiban örök üdvöt adott. Ott, túl a fényben, én szent arcát nézhetem, hol teljes üdve ím, enyém leszen.

36. 1. A Mennynek tiszta fénye tölti el lelkemet, megcsókol, megölelget, felissza könnyemet. Amerre járok, látom, előttem megy s vezet, míg célhoz érek Mennybe, hol Jézus vár s szeret. 2. Szívemet Néki adtam: ragyogja azt tele, s abba Ő gyógyírt öntött, oly édes szent heve! Víg dalt zeng ajkam Néki, imádom Őt, ki él s az égi fénybe vonja azt, aki hisz s remél.

37. 1. A Mennyországról sokszor beszéltek nékem, egy ország, ahol minden csupa fény. És úgy mondták, e hely igen csodálatos, és hogy ott lakhatunk egyszer te és én. Kar: Igen, a Menny csodálatos; igen, csak arra gondolok. Óh, úgy vágyom ott fent lenni már! Igen, csak ott az otthonom, Jézust ott fenn megláthatom,

10

Nála örök élet vár. {:Tudom, hogy Nála örök élet vár; tudom, hogy Nála örök élet vár.:} 2. Egy szép napon a gyöngykapu majd megnyílik, és vállam többé nem nyomja teher. A trón előtt így szólok: Uram, szeretlek! Ő rám tekint, és nyájasan felel.

38. {:A Mester itt van, ma is gyógyít, Jézus gyógyít, szabaddá tesz!:}{:Ne vidd tovább a terhedet, Ő letörli minden könnyedet, gyászod nagy örömre fordul!:}

39. 1. Amikor körülvesz fenséged, áthatol szívemen szentséged; dicsőséged súlyos csendjében megszólítasz engem; szelíden suttogsz hozzám, oly jó vagy! Refr: Vágyom meglátni Téged, szemlélni dicsőséged, Eléd állok, s imádlak én, Istenem! Kezem Feléd emelem, szívem keres szüntelen, szólíts újra engem! 2. Amikor árad Szent Szellemed, meglátom mennyei szépséged, hatalmad, óh, Uram végtelen; megszólítasz engem. Szelíden suttogsz hozzám, oly jó vagy!

40. Amikor megérint engem kegyelmed, amikor betölt jelenléted, amikor melletted elhomályosul minden; amikor eléd állok, s meglátlak, rajtam áthatol tekinteted, amikor hívón nyújtod átszegezett kezed; imádlak, óh, Uram! Imádlak, Istenem! Ezért vagyok és élek örökké! Imádlak, óh, Uram! Imádlak, Istenem! Ezért vagyok és élek örökké!

41. 1. Amikor úgy érzed, hogy minden oly nehéz; sötét gondok nyomasztják a szívedet. Nem gondolod, hogy valaki lát ilyenkor, akkor egy csendes hang ezt suttogja neked… Kar: Hittel magas hegyet mozdítsz el, a pusztaság is zöldell, a nagy tenger hulláma falként félre áll. Hittel a gyenge újra fölkel, a lankadó erőt nyer, a hit hatalma történelmet átformál! 2. Új remény ébred és a felhők oszlanak, legördülnek terheid és felsóhajtasz. Kezed önkéntelenül mozdul az ég felé, ott van Atyád, aki örökkön örökké él! 3. A hit legyőzhetetlen, legnagyobb erő, Jézus a hit fejedelme, aki eljövendő! 11

42. 1. Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hívó szavad; s mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus, jövök! 2. Amint vagyok, nem várva, hogy lelkemnek terhe, szennye fogy; Hozzád, ki megtisztíthatod, Bárány Jézus, jövök! 3. Amint vagyok, bár gyötrelem s kétség rágódik lelkemen; kívül harcok, bent félelem, Bárány Jézus, jövök! 4. Amint vagyok, vak és szegény, hogy kincset leljek Benned én; s derüljön éjszakára fény, Bárány Jézus, jövök! 5. Amint vagyok, nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át?! Reád bízom lelkem javát, Bárány Jézus, jövök! 6. Amint vagyok, hogy a Te szent kegyed megtudjam, mit jelent; már itt s majd egykor odafent, Bárány Jézus, jövök!

43. 1. Ami szép volt, amit szeretek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét. 2. Ami jó volt: tervek sikerek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét. 3. Ami rút volt: bűnös örömek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét. …..4. Uram, add meg Te énnekem ezt, hogy futhassak célegyenest. Nem nézek hátra, hanem Feléd, hiszen minden kár és szemét.

44. 1. Amit adtál, az kegyelem; nem foghatja fel, csak szívem. Meghaltál Jézus egyszer a bűneimért, s mindvégig Tied leszek! Kar: Vezess tovább, vezess a cél felé, hű Mesterem! Vigyél tovább, míg drága célomat elérhetem! Vezess tovább, vezess, s elérem szent országodat! Tudom, hiszem: meglátom arcodat! 2. Békét, mit te adtál nekem, máshol nem lelhetett szívem. Éltem örökre oltárodra leteszem, s harcolok szent ügyedért. 3. Egyszer eltűnnek a fellegek, a harcnak hamar vége lesz. Tudom, Jézus, megállok szent trónod előtt, díjamat ott átveszem.

45. 1. Amit szívünk esdve kér, földi kincsnél többet ér, mily mulandó és üres, amit a világ keres. Kar: Lásd, Urunk, mi Lelkedet kérjük, aki hűn vezet. Föl ne tartsa semmi gát! Hadd jelentse meg magát! Szívünket töltse be mindörökre szent heve!

12

2. Ne a test legye, Urunk, kit követni indulunk. Lelked szóljon csak velünk, mert mi Őrá figyelünk. 3. Tartsd kezedben, hű Urunk, amit mondunk, gondolunk. S míg szemünk csak Rád tekint, hűn igazgasd lépteink! 4. Lelkedtől, mit ránk kitöltsd, érjen majd a jó gyümölcs! Lássa minden, aki él, hogy Te rajtunk mit tevél! 5. Óh, mily áldás, kegyelem: Benned élni szüntelen! Eszközöd gyanánt, Uram, függni Tőled untalan.

46. 1. A nagy mélységből szüntelen Hozzád kiáltok, Istenem: haláltól mentsd meg lelkemet, fogadj be engemet! Kar: Amint vagyok, jövök, amint vagyok, jövök. Fiad érettem onta vért, fogadj be, Jézusért! 2. A bűn sarában élve lenn, a jóra lelkem képtelen. Fogadd be gyenge gyermeked, fogadj be engemet! 3. A bátorságom gyávaság, a bölcsességem kábaság. Más nem segíthet, ha Te nem, fogadj be, Istenem! 4. Az életem üres, szegény, nincs benne fény, de van remény. Hogy akinek kegyelme nagy, vesznem engem se hagy.

47. A nap bíborban áll, az éj messze száll. Ne félj, te kicsiny nyáj, a Pásztor a Király. A jó Pásztor vigyáz rád, az elveszett megkerül; a jó Pásztor vigyáz rád, a gonosz elkerül. Az Atya ül a trónusán, az ország készen áll. Az angyalok… a szeretet himnuszát. Halleluja, halleluja, halleluja! {:Szent, szent az Úr, a dicső! Aki volt, aki van, se eljövendő! Méltó az Úr minden dicséretre; szent, szent az Úr, a dicső!:}

48. A napfelkeltétől, míg leszáll az ég alján; Jézus nevét dicsérem én. (2x) Dicsérd, dicsérd, dicsérd, dicsérd! A nap felkeltétől, míg leszáll az ég alján; Jézus nevét dicsérem én!

49. 1. Angyalok nyelvén beszéljek bár, jóságom folyhat, mint a vízár. Hitem s reményem bármily nagyok, ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. 2. Ismerjek rejtélyt és titkokat, mozdítsak félre hegy s halmokat, jövendőt szólni is tudhatok; ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok.

13

3. Másokra költve kincs-vagyonom, testem a tűzre áldozhatom. Éjjel és nappal tanulhatok; ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. 4. A szeretet oly drága dolog. Kik benne élnek, mind boldogok, Szenvednek, tűrnek, bármi jöhet, szívükben él s el nem múlik a szeretet. 5. Elmúlik minden, mit lát a szem, nem marad abból meg semmi sem. De a hívőknek eltétetett három kincs: a Hit, Remény és a Szeretet!

50. 1. A nyári nap legyen bármily heves, közelg az ősz, a zord, hideg szelek. A falevél hervad és hullni kezd, az elmúlásról mond gyászos éneket. Refr1: De ha ősz és tél elmúlik, tavasz jön és virág nyílik. Ragyog az áldott napsugár, és újra itt lesz a kedves nyár! 2. Az élet is oly gyakran változik, tavaszra nyár, ősz, tél következik. Szívünk remeg, kétely és kín gyötör, és sokszor elhal minden öröm, gyönyör! Refr2: De ha Jézusban van hitünk, soha el nem csüggedhetünk. Hogyha utunkon Ő vezet, bármilyen bajban Ő nyújt kezet! 3. Ha véget és a millió földi lét, az örök élet vár reánk, mennyei fényben ragyog hazánk! Refr3: Azért hát múljék minden el, minden hazánkhoz visz közel. Ott vár el nem múló tavasz, sok szenvedés után örök tavasz!

51. 1. Aranyom, ezüstöm nincs; de amim van, Néked adom. A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj! 2. Járkálva, szökdelve dicsérte Istent! Járkálva, szökdelve ujjongott ő! A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj! 3. Járkálva, szökdelve dicsérem Istent! Járkálva, szökdelve magasztalom! A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj 4. Járkálva, szökdelve dicsérjük Istent! Járkálva, szökdelve magasztaljuk! A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj! 5. Hallelu, hallelu, halleluja! Hallelu, hallelu, halleluja! A názáreti Jézus nevének halleluja!

52. 1. A sír üres, a kő elgördült, elvégeztetett. A halál nem tarthatta fogva, felemeltetett. Feltámadott, dicsőségben él, Jézus él, örökké! 2. Örvendezz, Sion népe, Megváltód szeret. Érted vette fel Magára a súlyos keresztet. Mert kijött a sírból, Jézus él, Jézus él örökké! 3. Halleluja, örüljetek, föld és ti, egek! Üdvösségetek órája elközelgetett! Mert a Király velünk van és él, Jézus él örökké!

14

53. 1. A Szentlelket ne űzzed el, világba, óh, vissza ne térj! Üdvözítődhöz futnod kell, mikor teszed, óh, mért ma nem? Kar: Óh, miért ma nem? Óh, miért ma nem? Mikor teszed, óh, miért ma nem? Óh, miért ma nem? Óh, miért ma nem? Mikor teszed, óh, miért ma nem? 2. Ki tudja, meddig élsz te még? Siess, míg kedvez a jelen, elérni az élet vizét! Mikor teszed, óh, miért ma nem? 3. Mit nyújt tenéked a világ? Játéka semmivé leszen. Lépj a megnyílt üdvajtón át! Mikor teszed, óh, miért ma nem? 4. Megváltónk bűnöst elfogad, Téged is üdvre felviszen. Keskeny útjára von, haladj, kövesd hamar, óh, miért ma nem?

54. 1. A szeretet hatalmát áldom, mely Megváltónkban megjelent; csodás nevét szívből imádom, mert bűn mélyéből fölemelt. Úgy vágyom áldott hű szívéhez, szeretetének tengeréhez. 2. Óh, mennyire szerettél engem, vágyott utánam hű szíved. E nagy szeretet vonja lelkem, hogy járjak mindig csak Veled. A bűnnek éjét általjárta szeretetednek fénysugára. 3. Sok átkos bűnnek rabja voltam, mikor még éltem Nélküled. Terólad tudni nem akartam, de Te kerestél engemet. Ha tudná ezt, ki bűnbe tévedt, akkor mindjárt szeretne Téged. 4. Óh, drága Jézus, égi képed legyen bevésve lelkünkbe! Szent arcodról sugárzó fényed hatoljon mélyen szívünkbe. A szó, az élet áldjon Téged, lássék meg rajtunk dicsőséged!

55. 1. {:A szeretet mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, a szeretet mindenkié! 2. {: A béke mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, a béke mindenkié! 3. {: Az öröm mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, az öröm mindenkié! 4. {: A forrás mindenkié!:} Csak meg kell keresni, hogy honnan ered, a forrás mindenkié! 5. Jöjj hát, megmutatom neked; e forrás honnan ered! A golgotai kereszt alól, hol Jézus értünk szenvedett. 6. A szeretet most már tied; a béke, öröm tied. Ha megtaláltad a forrását, hát kínáld mindenkinek!

15

56. 1. A Te nevedben mi együtt vagyunk! Jézus, nevedben mi együtt vagyunk! Hallgasd meg imánk, mikor Hozzád járulunk; élet vizeddel táplálj, hű Urunk! 2. Úgy mutassátok meg a hitetek, hogy az én szavaimnak engedtek! Hogyha velem és egymással egyek lesztek, minden kérésetekre felelek! 3. A Te nevedben mi együtt vagyunk! Jézus, nevedben mi együtt vagyunk! Tégy eggyé minket szentségedben, ez óhajunk; használj munkádban, drága, hű Urunk!

57. Kar: A Te szavad, a Te szavad lámpás a lábamnak, és fény az ösvényemen. (4x) 1. Amikor attól félek, hogy elvesztettem az utam; Te ott vagy, és mellettem állsz. S amíg Te ott vagy, nincs mitől félnem, kérlek, légy velem mindvégig! 2. Nem fogom elfelejteni szeretetedet, de mégis a szívem örökre kér: Jézus légy a vezetőm, s tarts meg engem melletted; szeretni foglak mindvégig!

58. 1. A Te szerelmed, Jézus, olyan jó nekem. A Te szerelmed, Jézus, él. A Te szerelmed, Jézus, mindig érzem én; ha a szívem megnyitom Feléd. 2. A Te kezeddel, Jézus, fogjad életem. A Te kegyelmed legyen énvelem. A Te szerelmed, Jézus, elárad reám. S az én szívem csak Téged vár. 3. A Te Lelkeddel, Jézus, betöltöd szívem. Olyan jó, mikor érezhetem. A Te erőddel, Jézus, könnyebb életem, s Veled járni nagy kegyelem.

59. 1. A Tied vagyok, hisz szavad mondja: „Megbocsátottam neked!” Mégis úgy vágyom, drága Megváltóm, Hozzád jutni közelebb. Kar: Óh, vonj engem közelb, Jézusom, a keresztnek törzséhez! Óh, vonj engem, vonj engem közelb, Jézusom, a keresztnek törzséhez! 2. Szentelj fel hát ma, Szentlelked által, a kereszt bajnokává. Amim volt neked, Teérted adom, és e kár lesz hasznommá. 3. Óh, mily édes az, ha a szív buzgón kegyelmedben elmerül; s Téged epedve, híven követve, minden vétket elkerül. 4. Mély szeretet az, mit szív meg nem mér, ha nincs még közel Hozzád. Nagy öröm van, amit szem el nem ér, ha nem tekint mindig Rád.

16

60. 1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom; biztonságot csak Tőled kapok. Újjá így teremtesz, sebem ápolod, boldogság, hogy itt van otthonom. Kar: {:Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram; oltalmadban rejtsd el sorsomat!:} 2. Atyám, két kezedben teljes az öröm, ajándékodban gyönyörködöm. Tékozlóként éltem, tárva most karod, hűtlenségem nem hánytorgatod. 3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok, fájdalmaim hordozod, tudom. Ott fönn a kereszten áldó két kezed bűneimmel én szegeztem fel.

61. 1. Atyám, ne fond karod nyakamra, lágy ölelésed fojtogat. Lehervadt régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókokat; mert vétkeztem Teellened, nem vagyok többé gyermeked. 2. Koldus vagyok, rongyos ruhájú, pazarló, léha, sőt vak is. Nem illet engem, csak a vályú; megelégedném azzal is. Hagyd most a régit, fényeset! Leszek legkisebb béresed. 3. Kiadtad már a rám eső rész, nem jár nekem több semmi más; hogy ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás. Eltékozoltam jussomat, mindent, mit név és otthon ad. 4. Ujjamra mégis gyűrűt húzol, díszesre váltod rossz gúnyám. Szíved szerelme most is unszol, sok, bánatjárta év után. Óh, szív, atyai szív, örök; eléd roskadva megtörök. 5. Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint saját keblemben a vád; kivet mindenki szomjan, étlen, Te vagy most egyetlen barát! Magam utálom, más kerül; s Te szeretsz híven, egyedül! 6. Atyám, ölelj hát, csókold orcám; édes, akár bocsánatod. Kit visszavártál bűne harcán, fiad meghalt s feltámadott! Óh, hív a ház, add a sarut! Ki elveszett, most hazajut.

62. Atyám, szeretlek, és minden nap dicsérlek; Rólad énekel az egész föld, áldja szent neved. Nagy dicsőséged, minden ember áldja szent neved.

63. Kar: Az, aki bennünk, a szívünkben él; nagyobb, mint a világ. A gonosz legyőzve, mert Jézus él, nevét térdre hullva áldd! 1. Örvendezve zengjük szerteszét, hogy Lelke bennünk él. Felragyog ott Krisztus nagy napja, és mi kiáltjuk győzelmét. 2. Győzni fog a Mennynek szent serege, a bűnnek vége már. Meghajol majd Néki minden térd, és dicséri a Királyt! 17

64. 1. Az áldott Orvos közeleg, a drága főpap: Jézus. Szava szívünk enyhíti meg, egyetlen üdvünk: Jézus. Kar: Halld, mint zeng az égi kar édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus! 2. Ki minden vétket megbocsát s bűnünk eltörli: Jézus. Megnyitja a Menny kapuját, s vezérel minket Jézus. 3. Te égi Bárány, dics Neked, dicséret Neked, Jézus! Te vagy a legfőbb szeretet, csak érted élek, Jézus!

65. Az egész föld dicsérje énekléssel, az egész föld kiáltson örömmel! (2x) Óh, halleluja, halleluja, halleluja, örömmel!

66. 1. Az ég és földi jelek mind azt hirdetik, hogy Jézus nemsokára jön. Megváltottak serege örvend annak, hogy majd Jézus újra visszajön. Kar: Óh, jöjj mihamar! Várlak, hű Uram, hogy majd a Mennyben, fenn; és egykoron oly dicsőn színről –színre lássalak! 2. Munkára fel serényen, tétlen ne legyünk, mert Jézus nemsokára jön! A lelkek sok ezerit hozzuk az üdvre, míg Jézus újra visszajön! 3. Azért hát fel a fejjel, senki ne csüggedjen, Jézus nemsokára jön! Mindnyájan legyünk ébren, lámpással a kézben; Jézus újra visszajön!

67. 1. Az égi honba vágyom e puszta földről én; hol Jézus a Királyom, a csillagok ölén. Kar: Epeszt a vágy egy öröklét után, itt minden mulandó és hiú fény csupán! Ott messze, túl az arany partokon, ott fog kikötni egykor hithajóm. 2. Nincs béke itt a földön korom felhők alatt, vihar dúl fent a légben, s a szívben itt alant. 3. Itt nyom a bűnnek terhe és súlyos a kereszt, de szenvedésem útja Istenhez felvezet. 4. De van egy kedves ország fényes virányokon, majd oda száll lelkem Jézushoz egykoron.

68. 1. Az égnek fátlya szent tűzben izzik majd, mikor Jézus dicsben megjeleni. A sok jel arra int: jő az óra és Jézus minket a Mennybe von.

18

Kar: Nem lehet kétely, hogy Jézus meglelt, hisz Szentlelkével Ő megkeresztelt! És drága vére az üdvöm bére, mely égi jussra elpecsételt. 2. Fut Isten népe e hírrel szerte: a földnek minden tája, közel s messze hadd tudjon róla, hogy mi a módja, mely úton Jézus a Mennybe von! 3. és népek gyűlnek e földön egybe, a mennyegzői terem csaknem telve! A keresztútra ki gyorsan: újra, hívd, akit Jézus a Mennybe von! 4. A nap itt van már, az óra eljár s a Vőlegénynek szava hangzik fel már: Jöjj, hófehérben, én drága Szépem, mert Vőlegényed most Mennybe von!

69. 1. Az életem rövid nagyon, csak vándorutam van itt; hazámba von az óhajom, látni aranyutcáit. Kar: És egykor a lelkem örül, zeng édes hozsannával a Bárány trónusa körül, az angyalok karával. 2. Vigyázzatok, hogy fényetek ne legyen kialvóban! Legyen készletben veletek olaj a lámpátokban! 3. Habár sötétek útaim, de vidám az én keblem: Isten az élet útjain átvisz a fénybe engem.

70. 1. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentsen engem. Hogy megragadjon áldott kezével, s üdvösség útjára vezessen el. Hogy Őt követve minden lépéssel Neki szolgáljon életem, Őt áldj mindig életem. 2. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentse lelkem. Szívem előtte ímé, kitárom, az Ő békessége hadd töltse be! Legyen örökké az én Királyom, legyen áldott Jézus neve, Örökké áldott szent neve!

71. 1. Az isteni szeretet hosszú, erős kötél; az isteni szeretet téged is elér. Az isteni szeretet nem követel, csak Jézusból ered e nagy szeretet; az isteni szeretet mindenhol utolér. 2. Az isteni szeretet hosszú, erős kötél; az isteni szeretet hozzád is elér. Nincs oly fal, melyen át ne törne, ajtót nyit neked az örökéletre; ez a szeretet a legjobbat adja neked! 3. Jöjj hát, testvér, éljünk e szeretetben; a boldogság, béke innen ered. Jézus Krisztus ennek kútfeje, Hozzá fussunk minden időben; a győzelmünk mindenkor teljes lesz. 4. Engedd, hogy Jézus hassa át szívedet, lényével átlássa lelkedet. Mert erre szomjas az emberi szív, az isteni szeretet nagyon nagy kincs; amely minket a Mennybe bevisz! 19

5. Jöjj hát, testvér, éljünk e szeretetben! A boldogság, béke innen ered. Jézus Krisztus ennek kútfeje, Hozzá fussunk minden időben; a győzelmünk mindenkor teljes lesz!

72. 1. Az Istennek nagy szerelme úgy megfogott, hogy szívemmel menekülni már nem hagyott. Megfogattam, fogoly lette, Jézus foglya; bár enyém az örök élet szabadsága. Kar: Jézus, Jézus, óh, be szeretsz! Dics, hozsanna, halleluja a Királynak, kit Mennyben az üdvözültek mind imádnak! 2. Nyitva van a Sion város szép kapuja, már ott belül téged várnak s hívnak haza. Dobd le terhed, jer utánam, fussunk oda! Nyitva még a Sion város szép kapuja! 3. Angyalkarok, örömkarok harsogjatok; hegedűket, cimbalmokat hangoljatok! Szedjünk elő mindenféle hangszereket, énekeljünk, zengedezzünk új éneket!

73. 1. Az írás széjjeltépve, szabad vagyok, szabad! Tudom, hogy megvettél Te, meggyőztél, ím magad! Kínos halált Te szenvedtél s ártatlan, drága véred áldoztad lelkemért. 2. Álnokság nem volt benne, tiszta, szeplőtelen. Bűnöm mégis viselte, jótállóm lett nekem. Eltörlé bűnöm teljesen, lelkem nem nyomja most már még egy porszemnyi sem. 3. Ha nézek önmagamra, hamar elcsüggedek. Tekintve Jézusomra újult erőt nyerek. Öröm tölti el lelkemet, hogy Jézus vére által igaz s boldog lehet. 4. Isten Báránya, Téged dicsérlek éj s napon, üdvszerző szenvedésed meg nem hálálhatom. Áldott légy, drága Kezesünk, és a Te nagy nevednek zengjen dicséretünk.

74. 1. Azon épül szilárd hitem, amit értem tett Istenem. Egyéb eloszlik, mint a hab, Krisztus örök kőszirt marad. Kar: Aki bizalmat benne vet, fövenyre az nem épített, fövenyre az nem épített. 2. Habár e szent arc elfödött, kegyelme vélem mindenütt. Dúlhat vihar bármi nagyon, e szirt lelkemnek oltalom. 3. A frigykötés, a drága vér megóv, akármi a veszély; és hogyha minden szertehull, e kőszirt áll mozdítatlanul. 4. Ha Jézus majd ítélni jő, ha szól a kürt: föl, föl, elő; igazsága lesz majd nekem díszöltönyöm és ékszerem. 20

75. 1., Azt kérdezed hogy a szemem miért ragyog; boldog én vajon miért is vagyok. Miért ragyog arcomon mennyei fény? Ezt most elmondom én. Kar: A szívem örömtől azért ragyog, mert megváltott vagyok! Örök élet immár az enyém, ezért éneklek én. 2. Megbocsátotta Jézus a bűnömet, bűn nélkül olyan szép az élet! Ővele az utam vígan járom én, ezért éneklek én. 3. Szent vérével minden vétket lemosott, e vérből Ő nékem is adott. Mert szívemben a Szentlélek tüze ég, ezért éneklek én.

76. 1. Az utamon, amerre járok, sok tövis terem. Súlyos keresztem nem teszem le, csak tovább viszem. Rögös az út és meredek, de Jézus Mennybe felvezet. Tudom, hogy éltem végén egykor Ő vár engemet! 2. Az élet gond, mint tengerhullám, úgy veszen körül; lábam Péterként roskadozva már-már elmerül. Uram, segíts, mert elveszek; Megváltóm, nyújtsd ki szent kezedet! De Jézus szól: „Kicsiny hitű, miért kételkedel?” 3. Erőtlenségem gyönge voltát látja Mesterem, kicsiny bárányként szeretettel karjára veszen. Tajtékozhatnak a habok, én Megváltómmal maradok. Vészben-viharban Jézusomnak keblén nyughatom!

77. Az Úr az én erősségem, olyanná teszi a lábamat, mint a szarvasé, mint a szarvasé! És az én magas helyeimen járat Ő engemet, igen, engemet; igen, engemet! És én csak örvendek, Uram a Te szabadító nevednek, és vigadozom Előtted örökké, örökké, mindörökké!

78. 1. Az Úr az én hű pásztorom, szükségem nincs nekem; füves helyen, csendes vizen megújul a hitem. 2. Igazság ösvényén vezet, a gonosz nem riaszt. Halál völgyében bátran megyek, vesszője nyújt vigaszt. 3. Ellenségem előtt nekem asztalt terítesz híven, olajjal megkened fejem, csordultig van szívem. 4. Nagy jóságod és kegyelmed minden nap élvezem, házadban van lakhelyem, örökre énnekem.

79. 1. Az Úrban fakad föl csodálatos forrás, a vize szomjamat oltja el. Ujjongok boldogan, az Úrban béke van; az élet vizét Jézusban nyerem. Oly 21

csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos; mert ez az élet vize, Jézusomnak Szentlelke, az én Jézusom csodálatos. 2. Óh, hatalmas és szent, Úr mindenek felett; Megváltóm, aki oly nagyon szeret. Már nyugodt a szívem, mert Ő fogja kezem, mert Jézus vezet át az életen. Oly csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos; magasztalom, dicsérem, Krisztus az én Mesterem; az én Jézusom csodálatos. 3. A mennyei sereg, a világmindenség, dicséri Jézusunknak szent nevét; oly boldog a lelkem, ha Őt dicsérhetem, és Neki adhatom az életem. Oly csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos. Magasztalom, dicsérem, Ő az én üdvösségem, az én Jézusom csodálatos.

80. 1. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van; tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt. 2. Ne félj, tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul; kegyelmet rejt s belőle majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik; sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik. 3. Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, bár mit sem ígért bimbaja, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád; de a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát.

81. 1. Az Úr Jézus a világosság, nincs Benne sötétség; ha Ő él ott a szívedben, elmúlik az éj; feltűnik életed hajnalán aranyozó napsugár… Kar: {:Így szól az Úr Jézus tehozzád: Legyen világosság!:} 2. Ha bánat gyötri a szívedet, s kétkedés tör reád; nem látod mentőn az életnek világos oldalát; úgy érzed, ebből nincs kiút, elsodor, mint az ár… 3. Ha szomorúság és csüggedés gyötri a szíved, nem látod Uradnak orcáját, valami baj lehet. Vizsgáld meg akkor az életed, ha sötétség borul rád.

82. 1. Az Úrnak öröme minékünk erősség (3x), dicsérjük és áldjuk szent nevét! 2. Az Úr nevére térjen minden dicsőség (3x), halleluja, Jézus ez a név! 3. Óh, Uram, én is dicsőítlek örömmel (3x), dicsőítem a Te szent neved. 4. Óh, Uram Jézus, teljes szívből szeretlek (3x)! Néked zeng a hálaénekem. 5. Az Urat ti is dicsérjétek örömmel (3x)! Nagy örömmel énekeljetek! 6. Az Úrnak neve legyen áldott örökké (3x)! Halleluja, áldott ez anév. 7. Az Úr Igéje mindörökké igazság (3x), fogadjátok el az Ő szavát! 22

8. Óh, halleluja, az Úr napja közel van (3x)! Jöjj el Jézus, várunk boldogan!

83. Az Úr van itt (az Úr van itt), a te Istened (a te Istened)! Ő vár rád (Ő vár rád), Ő vár rád (Ő vár rád). Hogy elmondja, mennyire szeret; a legdrágábbat adta érted! Az Ő Fiát (az Ő Fiát), aki most is él (aki most is él), s uralkodik mindörökké!

84. 1. Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet. S ott, a kereszt aljába’ békességet lelek. A szívem mindenestől az Úr elé viszem; megtisztít minden szennytől a Bárány vériben, a Bárány vériben. 2. Megtörve és üresen adom magam neki, hogy újjá így teremtsen, az űrt Ő töltse ki. Minden gondom, keservem az Úrnak átadom. Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom, eltörli bánatom. 3. Örök Kőszálra állva a lelkem megpihen. Nyugszom Atyám házába’, Jézus kegyelmiben. Az Ő nevét imádom most mindenek felett, Jézus az én Királyom, imámra felelet, imámra felelet. 4. Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni Nála, hol mennyei sereg dicső harmóniába örök imát rebeg, örök imát rebeg.

85. 1. Az út szélén cigány család áll, az apa, az anya és gyerek. De vélük senki nem törődik, bár szél süvölt, eső pereg. 2. Anyám, hol alszunk éjszakára? Így szól a kis cigány gyerek. Az édesanyja lelke félti, mert szél süvölt, eső pereg. 3. Óh, gyermekem – szól az édesanya -, a jó Isten ne hagyjon el. Ő nem veti meg a cigányt sem, bár szél süvölt, eső pereg. 4. Majd útrakelnek mind a hárman, a két szülő s a kisgyerek; bár útjukon más nem kíséri, csak szél süvölt, eső pereg. 5. Ki érzi sorsát a cigánynak, mint megvetett és hontalan; mert barna bőre s rongy ruhája, lenézik őt az emberek. 6. Csak jöjjetek, szetény cigányok, megtisztíthat a drága vér! A Jézus Krisztus nagy kegyében részt nyerhet barna és fehér!

23

86. A vasárnap öröm, a hétfő meg áldás. Keddet is békén töltöm, nincs benne zavargás. Szerdát és csütörtökön isteni gyönyör vár, pénteken már felvirrad a szombati napsugár! {:Óh, dicső, dicső, dicső, dicsőség Jézusnak! Halleluja, és dicsőség a Menny, föld Urának!:}

87. 1. Áldásnak adtad, áldásnak vettük Te szent kezedből, áldott Urunk, hogy fény derítse, boldogság töltse egyszerű földi otthonunk. Kar: Óh, add meg, kérünk, hogy soh’se fogyjon arcán a mosoly, a fénysugár! Mindenki lássa: ajkad áldása a Néked szentelt szívre vár! 2. Az élet útja telve veszéllyel, de benn’ az árny is fényt rejteget. Add, hogy megértse, szívét ne féltse! Áldd meg, Urunk, e gyermeket!

88. 1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog örömmel. Kar: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk; őrizd életünk minden nap! 2. Menjünk csak Tefeléd, tekintsünk Reád. Szentlelked erejét add nékünk tovább! 3. Őrizz, hogy a kezünk legyen tiszta kéz! Szólíts, hogy a szívünk legyen mindig kész! 4. Várunk, drága Király; bizony, jöjj hamar! Várunk, égi Király; bizony, jöjj hamar!

89. 1. Áldásod esőit zúdítsd mireánk a Mennyekből, égi Atyám. Teljen be örömmel szívünk és a szánk; óh, hallgasd meg most az imánk! Kar: Urunk, küldd el, Urunk küldd el Mennyből ránk a Te szent erőd! Szívünk tárva és úgy várja, mint szomjas föld az esőt! 2. És most teljesedjen be az ígéret, mit prófétált Jóel szava, hogy „kiöntöm Lelkemet minden testre majd az utolsó napokban”! 3. Amint régen tetted, úgy tedd ma is ezt, küldd el Te z égi tüzet; hogy gyújtson ma lángra itt minden szívet, küldd el nekünk Szent Lelkedet! 4. Hadd legyen oly pünkösd, milyen régen volt; amelynek száma oly kevés. És támadjon életre a lelki holt, óh, hadd legyen itt ma ébredés! 5. Törjön be itt most a zúgó szél, törje át a sok szép kalászt. S hogy legyen, aki pünkösd nyelvén beszél, óh, áldd meg az eklézsiát!

24

90. 1. Áldásod gazdag folyóit öntsd e világra, Urunk! Jöjjön a békeidő már, áztasd meg szívtalajunk! Kar: Adj áldást bőven, amint ígéri Igéd! Hiszen egy csepp is oly üdvös: küldd Lelked bő özönét! 2. Áldásod gazdag folyói zúgnak a távolba’ már; jöjj le, a bűnös szívekre, jöjj le Te mennyei ár! 3. Áldásod gazdag folyóit küldd le, óh, még ma nekünk! Most, hogy epedve itt kérünk, kész befogadni szívünk!

91. 1. Áldjad az Urat, a dicsőség magas Királyát! Az égi karokkal, óh, lelkem, mondj halleluját! Jöjjetek el! Zsoltár és énekre fel! Halljuk az ének hangzását! 2. Áldjad az Urat, ki mindent legjobban intézett! Aki sasszárnyakon tégedet bizton vezérlett. Ki megmentett, mert ez Neki úgy tetszett, és kegyelmében rád nézett. 3. Áldjad az Urat, ki téged ékesen teremtett! Ki egészséget ad néked s naponként hűn vezet. Sok veszélyben, a kegyelmes jó Isten, szárnyaival befedezett. 4. Áldjad az Urat, ki élted nyilván megáldotta, ki Mennyből szerelme esőjét rád árasztotta. Gondold meg, óh, mit tett a Mindenható: szent Fiát teérted adta! 5. Áldjad az Urat és dicsért szent nevét örömben! Örökké magasztalja Őt minden, mi van Mennyben! Ő a fényed, ne felejtsd ezt el, lélek! Örökké dicsérd Őt! Ámen!

92. 1. Áldjad, lelkem; áldjad szellemem, mindig áldjad az Urat! Hálaének drága illata az, ha szívemből fakad. Kar: Minden reggel, délben, vagy ha jő az est; szálljon hálaáldozat! Áldjad, lelkem, áldjad, szellemem; mindig áldjad az Urat! 2. Krisztus Jézus, Isten szent Fia, elhagyta dicső honát. És mint Bárány, mert úgy szeretett, értünk adta Önmagát. 3. Irgalmas és kegyelmes az Úr, vétkeinkre nem tekint. Nem cselekszik és nem is fizet Ő a bűneink szerint. 4. Ismer minket és emlékezik, tudja, hogy porból vagyunk. Ám Előtte bűnbánó szívvel mindig leborulhatunk.

25

93. 1. Áldjátok az Úr nagy nevét (2x)! Kar: Mert Kőszikla Ő! Mert Kőszikla Ő, Ő a Király! A mindenség kezében van, Ő az Úr! 2. Jézus Krisztus Úr mindenütt (2x)!

94. 1. Áldjuk az Urat mindig, dicsérete ajkunkon marad; áldjuk az Urat mindig, dicsérete ajkunkon marad! Kar: Mondjad, hogy szent, szent, szent az Úr neve mindörökké! (2x) 2. Állj fel és táncolj, tapsolj vélünk; dicsérjük együtt, dicsérjük nevét! Állj fel és táncolj, tapsolj vélünk; dicsérjük együtt, dicsérjük nevét!

95. 1. Áldott a nap, melyet Te szereztél; értem haltál a Golgota keresztjén; mikor megtaláltál és le is hajoltál a régi bűnös életemért. Kar: {:Nem érdemlem, tudom, Jézus szeretetét; hogy értem folyt a drága, szent vér!:} 2. Mikor bűneimet mind eltörölted, megtisztítottad a szívemet; és új ruhát adtál, hófehér ruhát, amit drága véred mosott meg. 3. Azóta minden nap áldom, mert Szent Szellemed betöltötte egész életem. És nem vagyok már szegény, mert gazdaggá tettél, egészen a szívembe költöztél.

96. 1. Áldott kereszt a Golgotán, rólad béke árad rám! Rajtad Megváltóm vérezett, áldott vagy nékem, szent kereszt! Kar: Áldott kereszt, csodás kereszt! Üdvösség, élet szerzője, te! Nyisd meg szemem, hadd lássam Őt, Jézust, az értem szenvedőt! 2. Rajtad törlé el vétkemet, megváltá bűnös éltemet. Emelj Magadhoz, vonj közelb, közelb Uramhoz, mind közelb! 3. Áldott kereszt, óh, hadd legyek méltó ahhoz, kit szeretek! Alázd meg szívem nap, mint nap, légy a világom minden nap!

97. 1. Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt Krisztus által szerelmesen, szilárd ez és örök. 2. Atyánk trónja előtt együtt esengeni örömben, búban közösen, az kedves Őneki. 26

3. A sújtottak terhét megosztjuk szívesen, és folynak részvét könnyeink Urunkhoz közösen. 4. Ha testben válni kell, az mélyen fáj nekünk; de egyesít minket a hit, s mi Menny felé megyünk.

98. {:Áldott legyen a mi Urunk (3x), örökké!:}{:Az Úr neve támasz, erős bástya, az igaz Hozzá fut, és megmenekül!:}

99. 1. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked, hogy tartod életem, köszönöm Neked! Köszönöm a Golgotát, szent Fiadnak halálát! Kar: Köszönöm Neked, köszönöm Neked; légy áldott, Istenem, köszönöm Neked! 2. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked; hogy tartod életem, köszönöm Neked! Köszönöm az éjszakát, a ragyogó holdsugárt! 3. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked; hogy tartod életem, köszönöm Neked! Köszönöm az életet, a mindennapi kenyeret!

100. 1. Áldott légy, jó Atyám; áldott légy, jó Atyám! Mert Benned az én életem olyan boldog már. 2. Áldott légy, jó Atyám; áldott légy, jó Atyám. Mert Jézus Krisztust adtad értem a Golgotán.

101. Áldott légy, mert megváltottál. Áldott légy, mert meggyógyítál! Áldott légy a bocsánatért, gazdagon ömlő új életért!

102. 1. Áldott szavad által, Uram, eltölt a remény; kapu tárul a jövőmre, bennem élsz, Benned én. 2. Áldott szavad által, Uram, békéd száll reám; győzedelmes Jézus Krisztus, Megtartóm, Kősziklám. 3. Áldott szavad által, Uram, eggyé lesz a föld; szeretetben, békességben Téged áld, égi Hőst. 4. Áldott szavad által, Uram, néped már nem fél; kapu tárul, hív a holnap, közel van már a cél!

27

103. 1. Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és öröm felett, Krisztusban beteljesedve látom üdvösségemet. 2. Bánt a sok gond, űz a bánat, tört remény, vagy félelem. Ő nem hagy el, biztatást ad: békesség van énvelem. 3. Békességnek napja süt rám; jóság, fény jár utamon. A keresztfa ragyogásán fényesebb lesz szép napom. 4. Áldássá lesz ott az átok, megbékéltet a kereszt; el nem múló boldogságod, békességed ott keresd! 5. Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve látom üdvösségemet!

104. 1. Áll a szikla mindörökre, melyet Isten épített; fáradt szívek menedéke zúgó hullámok felett. Kar: Óh, én szirtem, sziklaváram, otthonom, mely véd s fedez; menhelyem a pusztaságban, a megváltó Jézus ez! 2. Lábamnál úgy zúg a tenger, zúg a szélvész rémesen; én Krisztusra építem fel szép reményem és hitem

105. Áradj rám, óh, Szent Szellem, áradj rám! (2x) Amint felemelem kezem, hogy imádjalak Téged; áradj rám! Óh, Szent Szellem, áradj rám!

106. 1. Bátran, bátran, keresztények, kézben legyen fegyverünk; mert a Sátán ellenségünk, folyton támad ellenünk. Kar: Hit legyen a mi pajzsunk, üdvösség a sisakunk, békesség lábunk saruja, igazmondás mellvasunk! 2. Azért bátran csak előre, föl, keresztyén, mitse’ félj! Hallgass a Jézus szavára, Benne bízzál, higgy, remélj!

107. 1. Beteg az ember, jaj, nagyon beteg! Aggódva kérdem: ki gyógyítja meg? Ki az, ki nyújtja segítő karját? A betegségen, a betegségen, a betegségen ki segíti át? 2. Amint magamban ezt így kérdezem, meglátlak dicsben, drága Mesterem! Meglátlak Téged ott a Golgotán: mint ontád véred, mint ontád véred, mint ontád véred érettem a fán.

28

3. Mindenkiért ömlött a drága vér, meggyógyul abban, ki bebe remél. Meggyógyul abban mind, ki benne hisz; Megváltóm meghalt, Megváltóm meghalt, Megváltóm meghalt, bűnös, érted is! 4. Ha jársz gyógyítni fájó lelkeket, engedd, hogy én is ott járjak Veled! Engedd szemlélnek, a sem mint enyhül: használj fel engem, használj fel engel engem, használj fel engem mentő eszközül!

108. Béke lehet a szívemben, mert rajtad van büntetésem, Jézusom. Nem kell semmitől se félnem, nappal, vagy sötét éjben, mert őrizőm Jézusom. {:Veszélyben, veszélyben; jóban-rosszban, bánatban, támaszom, vigaszom Jézusom.:} Szívem Reád támaszkodik, mindenkor csak Benned bízik, Jézusom. Tudom, soha el nem hagysz, mindig-mindig velem maradsz; megőrzöd békében a szívem, Jézusom, Krisztusom, Jézusom, Megváltóm! 109. Békéd, mint a folyó; szereteted, mint a hegy; Szentlelked, mint a szél, amely fúj mindenfelé. Örömnek forrása gyógyítja az életet; Isten Szentlelke, töltsd be szívemet! Jöjj, Isten Szentlelke, töltsd be szívemet!

110. 1. Békét, édes békét lelkem hol talál? Örök üdvösségét megleli-e már? Lélek, üdvöt nyerhetsz az Úr Jézusnál, enyhülést ád néked, békességgel vár. 2. Bűnöm bocsánatát kitől várjam én? Bizton ki vezet át az éj sötétjén? – Megbocsátást nyerhetsz az Úr Jézusnál, vezet az üdv útján, kegyelmével vár. 3. Igaz örömforrás nékem hol fakad? Fáradt szívnek áldás, óh, honnan árad? – Ott ered e forrás az Úr Jézusnál, teljes örömöt ad, új erővel vár. 4. Éltet, örök éltet, óh, ki ad nekem? Újult, tiszta szívet ki teremt bennem? – Lélek, mindent nyerhetsz az Úr Jézusnál. A tiszta szívűre örök élet vár.

111. 1. Bízom Benned, Uram Jézus, Benned bízom egyedül; kit kegyelmed árja hordoz, az bizton üdvözül. Kar: Bízom Benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó; én bízom Benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá. 2. Mint a Pásztor gyenge Bárányt, úgy vezet folyvást kezed. S annak, aki Rád tekint csak, elesni nem lehet. 3. Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet; hogyne bízna szívem abban, ki engem úgy szeret?! 4. Bízom Benned, Uram Jézus, add, hogy mindig így legyen: bízzam Benned, bármi érjen, és bízzam szüntelen! 29

112. 1. Boldog a szívem már, Jézus a sziklavár. {: Őbenne élek, benne remélek; mindenem Jézusom már.:} 2. Szívedbe zárd be Őt, egész a Megmentőt! {: Megérted végre, hogy miért kell élned; sosem leszel egyedül!:} 3. Fogjuk meg a kezünk, Jézusban úgy menjünk! {: Ott vár majd minket Atyánk, ki egykor elküldte Jézust nekünk.:}

113. 1. Boldog ember az, ki bűnt nem ismer; kinek vétke már elfedeztetett. Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít, lelkében csalárdság nincsen. 2. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim, napestig jajgattam, könnyeztem. Éjjel, nappal éreztem kezeidet, szívre, lelkemre nehezedett. 3. Vétkemet bevallottam, bűnöm nem takargattam. S Te elvetted rólam a bűneim terhét; szabad, tiszta szívet adtál nekem. 4. Vétkemet bevallottam, bűnöm nem takargattam. Boldog ember az, kinek szíve bűntelen, lelkében csalárdság nincsen.

114. 1. Boldog napok hamar-hamar jönnek el, mikor Jézus az Övéit hívja fel. Egy szép hajnalon meg fogunk jelenni, Királyunkat koronázni! Kar: Ő lesz a Király, Ő lesz a Király; Ő lesz a Király, mikor jön. Mert eljön Jézus, oly dicsős sok angyalaival, Ő lesz a Király, hogyha jön! 2. Királyoddal találkozni siess fel, Ő úgy kívánja, hogy legyél fent. Akik Néki szolgáltak, ott lesznek mindazok, Királyunkat koronázni. 3. Óh, testvérem, készen vagy-e egészen, hogy Jézus a te Királyod legyen? Elmúlik a föld is, ha meg fog jelenni, mindnyájan meg fogjuk látni!

115. 1. Boldogok, kik újjá lettek, megszületve Lélektől, elhagyták a régi éltet s újat nyertek Istentől. Kar: Halleluja, halleluja, halleluja, ámen! 2. Mily rettentő bűnben élni, melynek zsoldja a halál; ám dicsőség újjá lenni s üdvöt lelni Jézusnál! 3. Egykor én is bűnben éltem, rám is várt a kárhozat; de Jézus megváltott engem, s Ő lett értem áldozat. 4. Mi bűnös volt bennem s régi, Krisztus által már meghalt; de ami új, ami égi, zsendül és zöld lombot hajt.

30

116. 1. Boldog vagyok, mert Jézus szeret, Jézus szeret, Jézus szeret! 2. Óh, boldog vagyok, mert Jézus szeret, Jézus szeret tégedet is; csak kövesd Őt, és Ő segít. 3. Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

117. 1. Búsan járod életutad, nem fénylik a reménycsillag, eltévedtél. Nincs barát, ki kezed fogva elvezetne a jó útra, kétségbe estél! Kar: Testvér, a bűnben élni nem jó, ám az Úrban élni boldogító. Ki megfáradtál, sokszor elbuktál; megbocsát Ő, új erőd ad, jöjj Hozzá! 2. Bealkonyult már feletted, sötét lett a fénylő eged, bűneid miatt. Nincsen kiút, szabadulás, nem is hallod már a szavát hű Megváltódnak! 3. Bár a szíved folyton remeg, hogy elvesztheted üdvödet, nincs bocsánat már sem a földön, sem az égen; nem találhatsz már segítségre, s a kárhozat vár! 4. Óh, te szegény, árva lélek, ne essél még a kétségbe, vagy szabadulás! Halld meg a Lélek szavát, s érted imádkozók szavát, van feloldozás! 5. Bár szégyennel, fájó szívvel, még az egyszer erős hittel nézz Őreá fel! Könnyes szemed, vérző szíved megcsalatott, bűnös lelked nem veti Ő el!

118. 1. Bús, sötét éjből, börtönömből, Jézus, jövök, Jézus, jövök; Nálad szabadság, fény tündököl, Jézus, jövök Hozzád! Szent kezed gyógyít, éltet és áld, koldus élet helyett gazdagot ád; bűn ha jő, megvéd mindenen át. Jézus, jövök Hozzád! 2. Csúf vereségből, száz bukásból; Jézus, jövök, Jézus, jövök! Győzelem árad a Golgotáról, Jézus, jövök Hozzád! Összetört szívem menhelye légy, tomboló vészben, viharban Te védj. Gond ha reám tör, nyújts Te reményt; Jézus, jövök Hozzád! 3. Nyugtalan, gőgös büszkeségből, Jézus, jövök, Jézus, jövök. Így adod békéd fenn az égből, Jézus, jövök Hozzád! Csüggve Terajtad, nem magamon; járhatok egyre a keskeny úton. Részem a bátor, szent bizalom: Jézus, jövök Hozzád! 4. Elhagyok sírt és sok rettegést; Jézus, jövök, Jézus, jövök! Drága hazádban adj pihenést, Jézus, jövök Hozzád! Elhagyom éltem csúf romjait, várnak egedbe Te szent karjaid. Láthatom orcád s angyalaid, Jézus, jövök Hozzád!

31

119. 1. Bűneid ha bántnak téged, ördög, világ küzd veled; félelemmel teljes szíved irgalomért küzdve esd… Kar: Akkor jöjj a Golgotára, hittel nézz az Úrra fel! Várjad Őt és nemsokára érezed, hogy nem hagy el; várjad Őt és nemsokára érezed, hogy nem hagy el. 2. Ha az élet viharában ingadoz hithajócskád, és a zajló hullámokban lelked csak rémképet lát… 3. Ha az emberek elhagynak, barátból lesz ellenség; utaid zord s elhagyottak, szemed már sok könnytől ég… 4. Ha a végső, nehéz óra közelg komoly léptekkel, és nyájas baráti szóra te már nem figyelhetel…

120. 1. Bűn lánca tartott fogva, míg értem jött Jézus; vétkem terhe görnyesztett, szabaddá tett Jézus. Megkönyörült rajtam Ő, az a drága Jézus, feledhetetlen idő: enyém lett a Jézus! Kar: Azért én alázatta jövök Hozzád, Jézus; üdít, áld s megvigasztal minden szavad, Jézus. Teljes béke, nyugalom tölt el engem, Jézus; édes béke karodon, Jézus, drága Jézus! 2. Szegény voltam én nagyon, míg nem hívtam Jézust; rajtam, bénán és vakon csodát művelt Jézus. Bánatos, beteg szívem kicserélte Jézus; édes órákban velem elbeszélget Jézus! 3. Ki akar szelíd lenni, mint az űzött Jézus? Bűnből lelket menteni, amint teszi Jézus? Ki akar meghajolni e név előtt: Jézus? Fényes koronát nyerni, mint Királyunk, Jézus?

121. 1. Bűnnek tengerében voltam elmerülve teljesen, szörnyű helyzetemről nem tudtam én semmit sem. Kar: Óh, de Jézus látott engem s értem Mennyből lejöve. Megkeresett a mélységben, dics és hála Nékie! 2. Kárhozatnak ösvényében forgott lelkem élete, az átok nagy sötétjében el kellet vón’ vesznie. 3. Bűnöm átka a mélységbe rémségesen lesodort; lezuhantam és épsége lelkemnek, ah, oda volt! 4. Jézus írta fel az élet könyvébe a nevemet, Ő nyújt békét, üdvösséget, megtisztítja lelkemet. 5. Drága Jézus, Te vagy nékem szabadítóm s mindenem! Ha szemlélem nagy szerelmed, hálával kell zengenem.

32

122. 1. Bűnömet elvette Jézus, meghalt a Golgotán; hogy üdvöt nyerhessek Nála, s Övé legyek csupán. Kar1: Jövök Hozzád s elmerülök Benned én, boldogító drága Jézus, örökre maradj enyém! 2. Nehéz volt véres tusája, várt reá kín s halál, végig ment tövises útján, tudva, hogy rám talál. 3. Mióta felém kitárta átszegzett két kezét, boldogan zengem az Úrhoz új élet énekét. 4. Hogyha üt a végső órám s mennyei szózat hív, testem majd elpihen némán, kihűl a fáradt szív. Kar2: Jövök Hozzád s elmerülök Benned én, országodban, üdvözítőm, fénylő arcod néz felém.

123. 1. Bűnöm súlya fáj nekem, könnyben ázik bús szemem. Vétkemért nincs semmi bér, csak a bűnt eltörlő vér. 2. Minden vágyam Téged hív, érted lángol, ég e szív. Minden bűnöm bánom már, Jézus jöjj, a szívem vár! 3. Bár a szívem fáj nagyon, újítsd azt meg, Jézusom! Bűnöm éget, mint a tűz, szívem kínja hajtva űz. 4. Nem kívánok semmi mást, mint szívemnek gyógyulást; lásd, e szív oly gyenge már: vedd le rólam bűnigám! 5. Szívem vágyát áldd meg hát, végy Te benne lakozást! Töltsd be árva életem boldogsággal, Mesterem!

124. 1. Bűnös a nevem, ám adsz Te nekem új szívet. Számomra kezed új földet, eget készített. Hívsz és hazavársz, az atyai ház int felém! Áldott az a vér, melyet fizettél üdvömér! 2. Neked köszönöm minden örömöm, Mesterem! Az utam Veled fény és szeretet szüntelen. Szívemből a dal már ki sose hal Tefeléd. Nyújtom kezem, szívem leteszem Teeléd.

125. 1. Bűn útját tapostam egykor én, nem bíztam senkiben; szívemnek legmélyebb rejtekén gyötrődtem végtelen. Hallottam, hogy Jézus megbocsát, eltörli bűnömet; kitártam őszintén Néki én a szívemet. Kar: Megmosott engem teljesen, ujjongva áldom Őt! Nem pótolhatja már senki sem a hű Üdvözítőt.

33

Szerető karja tárva vár, oly édes ott nekem! Örömmel repülök ím, Feléd, én életem! 2. Hallottam, hogy aki bűneit megvallja szív szerint, vidámmá teheti napjait, felé a béke int. A szent vér bűnöket eltöröl; Szentlelke áldva vár, nem emlékezik meg vétkemről a nagy Király. 3. Hallottam, hogy akit megmosott, azt meg is áldja Ő, s lényéből lényembe áradott a csodás szent erő. Nem tudom, mi érte nyelvemet, egészen mást beszél, amikor megérint engemet az égi Szél. 4. Hallottam, amidőn szólított: „Szerető gyermekem!” El nem felejtem e szép napot, mindig emlegetem. Azóta szüntelen szomjazom hallani szent szavát, mily jó is gyakorta hallani Jézust Magát! 5. Úgy hallom, rövid már az idő s közelg a Vőlegény. Mióta kedvesen vont elő, epedve várom én. Addig is készülök, felveszem ragyogó szép ruhám, hogy teljes díszében nézhessem égi Atyám!

126. 1. Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert reánk tör, hogy elnyeljen gonosz ellenségünk! Száz veszéllyel útunk telve, még sincs miért félnünk! Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk! 2. Meg-megújul minden reggel az Ő nagy irgalma, azért, amint napunk felkel, kezdjünk háladalba! Szívünk és szánk szép énekkel Krisztust magasztalja! Meg-megújul minden reggel az Ő nagy irgalma! 3. Az Úr az én örökségem, azért Benne bízom. Mi kell nékem földön s égen, ha ez egy jót bírom? Éljek bármily nagy szükségben, még sincs miért sírnom! Az Úr az én örökségem, azért Benne bízom! 4. Óh, mily jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak! Sebeikre balzsamot küld s imáikhoz szárnyat. Föl, szívünk, a csillagokhoz, félre földi árnyak! Óh, mily jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak!

127. 1. Csak állok szótlanul, a dárda földre hull; itt más erő az úr, itt más erő az úr! Kar: Feltámadt, halleluja; feltámadt, halleluja! Feltámadt, halleluja; feltámadt, halleluja! 2. Az éj az hosszú volt, de eltűnt már a hold; a hajnal felsikolt, a hajnal felsikolt. 3. Elég volt már, elég, fénnyel hinti az ég az új nap reggelét, az új nap reggelét. 4. Virágban áll a rét, virágos úton át Valaki jön feléd, Valaki jön feléd! 5. Virágban áll a rét, virágos úton át Jézus jön feléd, Jézus jön feléd! 34

128. 1. Csak Benned élek! Csak Benned élek! Jézus, áldalak! Boldogan élek! Boldogan élek! Tőled kaptam azt! Kar: Óh, glóri, halleluja! Oly boldog vagyok! Veled, Jézus; elfelejtek minden bánatot! Veled, Jézus; elfelejtek minden bánatot! 2. Repes a szívem, örömmel telve; Jézus, áldalak! Kereszted fénye átjár egészen, dicsőnek mondalak! 3. Tudom, hogy eljössz, meglátlak egyszer, Jézus, áldalak! Boldogan élek, mert megváltottál, Mennybe elragadsz!

129. 1. Csak egy lépés Jézus tőled, közel van, nincsen messze Ő. Mire vársz még, miért nem jössz már? Itt az alkalmas idő! Irgalommal szól intése, szívedig hat a kérés. Siess oda, hű szívére, hisz’ csak egy lépés! 2. Csak egy lépés Jézus tőled, csak egy lépés magadtól. Ki a bűnből, a világból, saját akaratodból. Menekülj a Golgotára, érted halt meg, Reá nézz! Vigyen térdre bűnöd átka, ez az egy lépés! 3. Csak egy lépés Jézus tőled, benne nyugszol majd; kegyelemnek tengerében, megtisztító forrásában. Nem rabolja senki el már üdvödet, mely Benne él; jöjj, fogadd el, hisz’ téged vér, hisz’ csak egy lépés. 4. Ez a kérés Jézusodhoz, át a szűk kapun vezet; rejtve bizton vagy azonnal, ott maradj, ott jó neked! Csüngj a szívén, haladj Ővele, Őt keresd; hogy megértsed, és a Mennynek dicsősége csak egy lépés lesz!

130. 1. Csak jövevény vagyok, ez a föld nem honom; ott van az én hazám az aranypartokon! Itt lenn követ vagyok, királyi megbízott, dolgozni érte lelkesen. Kar: Az üzenet, mit én hozok, ezen angyali szózatok: „Béküljetek ma meg, óh, béküljetek meg a szent Istennel, emberek! 2. Uram parancsa az, hogy mind az emberek e föld egész színén Istenhez térjenek; ki hordja ezt a hírt s a bűnútról letér, annak jutalma nagy s örök. 3. Az én hazám dicső, gazdag és végtelen; az élet ott örök, a lélek szennytelen. Azért míg lent vagyok, amit Uram hagyott, munkáját híven folytatom.

35

131. Csak maradj a vér alatt (3x)! Halleluja, és az ördög nem árthat! Nem árthat, nem árthat; nem árthat, nem árthat. Nem árt, nem árt, nem árt; halleluja, és az ördög semmi sem árt.

132. 1. Csak vándorok vagyunk, fönt a hon; a Menny felé futunk, fönt van a hon. Bár rögös ez az út, de boldog vígaszt nyújt, s vándora égbe jut; fönt van a hon. 2. Bánthat az ellenünk – fönt van a hon. Jézus itt van velünk, fönt van a hon. Bármily vész közeleg, Ő nyújt nekünk kezet, Atyjához fölvezet, fönt van a hon. 3. Ha itt lent szégyen ér, fönt van a hon; ott a kegyelmi bér, fönt van a hon. Itt vívjuk meg csatánk, ott van a koronánk, mely készen vár reánk, fönt van a hon. 4. Látjuk majd mielőtt, fönt van a hon; dicsben imádjuk Őt, fönt van a hon. Óh, mennyi nagy öröm lesz részünk örökkön; vár ott a fényözön, fönt van a hon.

133. 1. Csendben állunk e sírnál, gyászban, könnyek között, a vándortárs poránál, ki most elköltözött. 2. Ő már látja a „hitt”-et, azt bírja és örül; de részem még „csak higgy!”ek, Jézusom vesz körül. 3. Ő már az Úr sajátja, Édenbe vitetett; örvend, jutalmát látva, sír örömkönnyeket. 4. Fején koronát hordva, kezében pálma van, Isten trónjánál állva zeng vígan s boldogan. 5. Mi még, szegények, itt lenn járjuk vándorutunk. De egykor a Mennyben, urunk, ott láthatunk.

134. 1. Csendes este beszélgetek Veled, Istenem; köszönöm, hogy erőd, kezed én is ismerem. Köszönöm, hogy újra egy napeste leszállott; munkáimban a Te kezed ismét megáldott! Kar: Óh, mily nagy kegyelem, boldog a szívem! Köszönöm, hogy Atyám lettél, Istenem! 2. Csendes este imádkozva Hozzád repülök; elmondom, hogy kegyelmednek igen örülök. Elmondom, hogy tudom, értem, erőtlen vagyok; fejem felett összecsapnak sokszor a habok.

36

3. Csendes este ujjon szívem áldott Fiadért; köszönöm, hogy ontott egykor énértem is vért! Köszönöm, hogy észrevettél, szeretett Atyám; készítettél számomra is égi koronát!

135. Csodálatos Jézus szeretete (3x)! Csodás szeretet! Oly magas, nem érek fölé; oly mély, nem érek alá. Oly széles, nem érem körül: csodás szeretet!

136. Csodálom az Ő útjait, mily nagyok gondolatai! Lelkemben világosság gyúlt már fel, és tudom, Ő él bennem! Áldom Őt, a mennyek Urát! Áldom Őt, aki fényességben lakik! Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt, mert Ő a szeretet!

137. 1. Csodálom gyakran, amit tett egykor a mennyei Király: meghalt értem a Golgotán, mert engem nagyon szeretett. Kar: Igen, Ő szeretett, Ő nagyon szeretett; értem vérzett a Golgotán, mert nagyon szeretett. 2. Csak kegyelme, semmi más tett, törlé le lelkemről szennyem; világosság honol bennem, ez mind azért, mert szeretett. 3. Mindig csak nyomdokán vezet, léptemet Ő szabályozza, éjt nappallá változtatja, mert engem örökké szeret.

138. 1. Csodálva, imádva tekintek kegyelmének tengerébe, és hallgatom édes örömmel, mit Róla tanít az Ige. Kar: Szent vére bűnt elfedez, tisztára mossa ruhám. Bizalmamat ebbe vetem, reményem Jézus csupán. 2. Óh, mennyi időt veszítettem, sóhajtva a terhek alatt! De hogy magam Őneki adtam, lelkemről a súly leszakadt. 3. Gyöngéd keze szívemet érte: „Meggyógyítalak, fiam, én!” S megfogva ruhája szegélyét, erő s öröm szálla belém. 4. Most velem a béke királya, vezéreli lépteimet, s oly édes az ajkán e szózat: „Békém adom én teneked!”

37

139. 1. Csöndes este megpihenni térek, elfeledve élet terheit. Óh, mily boldog, édes a nyugalmam, hogyha munkám már végezve itt! S még dicsőbb lesz a nyugalmam ott, hol Atyám ad, hol Atyám ad örök szombatot! 2. Készített az Úr szent nyugodalmat földön küszködő szolgáinak. Keble várja megpihenni őket, majd ha vége élet harcinak. A hűségnek drága díjaként Jézus tárja, Jézus tárja énfelém kezét. 3. Égi otthon, béke szent hazája, hol nincs többé fájdalom, sírás; hol Megváltóm színről-színre látom s vár a béke és megújulás. Harcaim ha véget értenek, Jézusomnál, Jézusomnál megpihentek.

140. 1. Dalolj az Úrnak új éneket, dalolj Megváltódnak öröméneket! Áldjátok az Ő szent nevét, hirdessétek nagy kegyelmét, mondjátok a népek között az ő nagy dicsőségét! {:Hirdessétek nagy kegyelmét és mondjátok el szeretetét, hogy véréban a szabadulás, hogy sebében a gyógyulás!:}{:Igen, hogy sebében a gyógyulás, igen!:} 2. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, hadd zúgjon a tenger és minden, mi benne van! {:Viduljon a mező virága, az Úrnak minden madárkája; örvendezzen az erdő vada és minden lombos fája!:}{:Igen, óh, mert eljön Jézus nemsokára!:}

141. 1. De sokszor nem értem az utat, amelyen Isten vezet; és elfogadni is oly nehéz, amit Ő megengedett! Tudom, hogy nem érhet semmi baj, csak úgymond, véletlenül; először minden, mi engem ér, az Isten elé kerül. Kar: Köszönöm, hogy Rád bízhatom örökre már magam; amint vagyok, úgy jöhetek Tehozzád, hű Uram! Köszönöm azt, hogy csendet adsz, szívem ha háborog; köszönöm azt, hogy minden nap imádkozni tudok! 2. De sokszor nehéz lemondani arról, mi kedves nekem! Nehéz a másiknak engedni a vitás kérdésekben. De sokszor teszem, panaszkodom, hogy semmi nem sikerül; és közben észre sem veszem, hogy mennyi baj elkerül!

142. 1. Dicsérd az Urat, én lelkem, dicsérjed Őt hálatelten, minden helyen és mindenütt az Alkotót s Üdvözítőt. Kar: Dicsérjed reggel, jó korán, napfelkeltén és alkonyán; hajnalban, délben s éjjelen dicsérjed, áldjad szüntelen! 2. Őtőle kaptad lelkedet, Őtőle nyerted éltedet, Ő bírja a te sorsodat, Ő hordja a te gondodat.

38

3. Ő ment ki bármi baj közül, Ő óv meg minden vész elől. A porból karja fölemel, Ő helyez örök üdvre fel.

143. 1. Dicsérd! Dicsérd! Dicsérjed Őt reggel! Dicsérjed Őt este! Dicsérd! Dicsérd! Dicsérjed Őt szüntelen! Oly jó az Úrnak dicséretét énekelni, szeretem az Ő utját! Oly jó Néki zengedezni, örvendezni; ujjongni az Ő útján! Így Jézusomról szólni szívem mindig kész, szívem mindig kész, szívem mindig kész. Így Jézusomról szólni szívem mindig kész! Ő élet, erő, békesség! 2. Jézus! Jézus! Néked zeng az ének, magasztalunk Téged! Jézus! Jézus! Hála Néked, Megváltónk! Méltó a Bárány, Övé legyen minden erő, hatalom és bölcsesség! Áldott Bárány, hódolattan énekelünk, Tied minden tisztesség! Így Jézusom, Terólad zeng az énekem, zeng az énekem, zeng az énekem. Így Jézusom, Terólad zeng az énekem! Óh, üdvösség a Báránynak! 3. Ámen! Ámen! Dicsőség az Úrnak, glóri, halleluja! Ámen! Ámen! Üdvösség a Báránynak! Méltó a Bárány, Övé legyen minden erő, hatalom és bölcsesség! Áldott Bárány, hódolattan énekelünk, Tied minden tisztesség! Így Jézusom, Terólad zeng az énekem, zeng az énekem, zeng az énekem. Így Jézusom, Terólad zeng az énekem. Óh, üdvösség a Báránynak!

144. Dicsérd, dicsérd, dicsérd az Urat! Dicsérd, dicsérd, mert Ő irgalmas. És Ő jó, hódolatra méltó, ha Hozzá fordulsz, nem vet el, erős karja felemel! Halleluja! Dicsérd, dicsérd, dicsérd az Urat! Dicsérd, dicsérd, mert Ő irgalmas!

145. Dicsérd Urad, Istened! Imádd az Ő nevét! Mert Ő a Te Urad! {:Szent az Úr, Jézus, hatalmas Isten!:} Mindörökké, mindörökké!

146. Dicsérem az Úr szent nevét, amíg élek. Dícsérete mindig ajkamon legyen! Szeretete Magához von és nem félek, kijelenti Magát nekem a hegyen. Ő az én Megváltóm, nem küld el Magától; mert szeret Ő nagyon, nagyon szeret.

147. 1. Dicsérem neved, míg csak élek, míg élek; Kősziklám vagy Te, melyen állok, s nem rendülök meg. Magas helyeken járatsz engem, oly jó Veled, mert Te vagy igazságom, hűséges Istenem. 39

2. Ígéretedet elrejtettem a szívembe, parancsolatod megőriztem, és nem felejtem. Rendeléseid szemem előtt vannak szüntelen, nem távozom el utadról sohasem!

148. Kar: Dicsérjük Istent, az Urat! Vallja meg minden nyelv: Jézus! Szeretünk és imádunk, Te vagy a mi Királyunk! 1. Összejöttünk, hogy dicsérjünk megtisztult szívvel; a nevednek trónt emelünk, és Benned örvendezünk. 2. Szentlelkével betölt, Ő vezet minket. Az Ő országa van bennem, mely Istennek ereje.

149. 1. Dicsérjük lelkesen a nagy Üdvözítőt csoportban, örömteljesen, csoportban, örömteljesen; Atyánk trónja előtt, Atyánk trónja előtt! Kar: Sion felé megyünk! Gyönyörű, mennyei Sion! Sionba, a hazánkba, föl, a mennyei városba föl! 2. Te puszta, zord kebel, ki zengni nem akarsz; jöjj és tekints a Mennyre fel, jöjj és tekints a Mennyre fel; és csendben nem maradsz, és csendben nem maradsz! 3. Együtt zarándoklunk, óh, jöjj te is velünk! Még mielőtt oda jutunk, még mielőtt oda jutunk; manna lesz ételünk, manna lesz ételünk. 4. A gonddal el azért s öröménekre föl! Oly szív hamar Sionba ér, oly szív hamar Sionba ér; amely vidám s örül, amely vidám s örül!

150. Dicsérlek, imádlak, életemnek célja csak Te vagy, hogy magasztaljalak, és áldjam szent neved. Óh, Uram, szeretlek Téged, vágyom hallani beszédedet, és Veled járni, mindörökké!

151. 1. Dicső Király az én Megváltóm, segít, akárhová megyek. Csodáiról tudok beszélni, mindenki hadd lássa meg! Kar: Mindenki lássa meg, mindenki lássa meg! Dicső Király az én Megváltóm, mindenki hadd lássa meg! 2. Hű szíve úgy boldogít engem, mióta Vele lehetek; legszebb Ő a kerek világon, bár látná mindenki meg! 3. Segít, ha a Sátánnak tőre megejtni készül engemet; dicsérem megmentő hatalmát, mindenki hadd lássa meg! 4. Övé a szívem és az éltem, csak Őt szolgálom untalan; hisz lelkemet csak Ő menté meg: dicső Királyom, Uram! 40

152. 1. Dicső Király, ki meghaltál a Golgotán, fogadd érette szívből eredő imám! Éjem sötétjét szerelmed ragyogta át, amikor fényben láttam meg a Golgotát. Kar: Óh, én Uram, szerelmed mily nagy! Hű Jézusom, örök Király vagy! Értem hordtál töviskoronát, azért a szívem Néked adtam át. 2. Szeretet vitt a Golgotára Tégedet, szeretet által ontottad szent véredet. Szerelmed látva, bízva jövök Tehozzád, mutasd meg nékem vértől ázott szent orcád! 3. Irgalmas Isten, hála Néked Fiadért! Ujjongva áldlak Téged váltságművedért! Pokolnak lánca elszakadt, szabad vagyok; homlokomon az üdvnek sugára ragyog.

153. Dicsőség, hallelú; nem törődöm azzal, mit a Sátán mond. A hit szava pajzsom, fegyverem, Jézus Ura annak, ahogy érzem magam!

154. 1. Drága Jézus bűvös szerelme úgy hevít, lábaihoz szórom a lelkem kincseit. Éjszakámban fény ragyog, mindig Vele járhatok; így olyan boldog vagyok, mert Ő szeret! Kar: Mert Ő szeret, mert Ő szeret! Szívem zengi, az ajkam mondja, hogy Ő szeret! Hogy Ő szeret, hogy Ő szeret! Jézust vígan áldja dalom, mert Ő szeret! 2. Hogyha csal az élet gyönyöre, Ő megment. Bánat, kétely, könnyek özöne nem rettent. Kísértésben megszentel, hű szívet ad s fölemel. Megtölt dicsőségével, mert Ő szeret. 3. Ahol járok, mindig nyomait kutatom, mindenütt szent keze műveit láthatom. Egykor égi dicsben ott, nem találok szebb napot; bármi fényen átragyog e szeretet.

155. 1. Drága Jézus, vezess engem a Te utadon, minden napon Benned bízom, én édes Uram. Veled járni keskeny úton, ez az én óhajom, minden napon Te légy velem, drága Jézusom! 2. Hogy ha e földi létből majd ha hazamegyek, oda is csak Te vezethetsz, drága Mesterem! Dicső kapu tárul elém utam végével, Teveled ott drága Jézus együtt lehetek! 3. Most hát, kérlek, drága Jézus, hallgasd meg imám; bűneimtől szabadíts meg, mennyei Atyám. Tisztán járni, ez szívemnek legfőbb óhaja, Te mossál le, drága Jézus, hogy legyek szabad!

41

4. Ha mindvégig hű maradok, Te adsz koronát; szent véredben megtisztított, hófehér ruhát. És ott fent, a dicsőségben, mennysereg között, mindörökké dicsérhetjük az Üdvözítőt! 5. Te adj erőt, drága Jézus, mindig énnekem; küzdelmek és próbák között el ne csüggedjek. A Szentlélek legyen mindig vezércsillagom, áldásodat áraszd reám, drága Jézusom! 6. Gyere velem, drága testvér, vár az üdv hona; Jézus minket úgy szeretett, hogy bevisz oda. Nem lesz többé bűn, fájdalom, csak halleluja! Jöjj hát te is, drága Lélek, siessünk oda! 7. Ha megszólal az égi kört és a harsona, te is jöhetsz, fáradt vándor, csak készülj oda. {:Eljön értünk dicsőségben Jézusunk Maga, ezért boldog az én szívem, óh, halleluja!:}

156. 1. Drága megmentőnk az Úr Jézus, mellettünk harcol Ő! Drága megmentőnk az Úr Jézus, bajban is segít Ő! Drága megmentőnk az Úr Jézus, ott áll veled a kísértésben. Időnk, míg lepereg, Jézus harcol teveled: győzöl, ez a jövő! Kar: Hadd mondjam néked, nem lehetsz magad megmentője! Egyedül Jézus tesz szabaddá! Kereszthalála lesz a bűnöd temetője, Ő a szabadító, kiálts Hozzá! 2. Drága Megváltónk az Úr Jézus, minden bűnt megbocsát! Drága Megváltónk az Úr Jézus, ad rád tiszta ruhát! Drága Megváltónk az Úr Jézus, szívből megbocsát! Irgalmából letörli könnyedet, szent örömöt ad neked. Ujjongsz: ez a jövő! 3. Nagy szabadítónk az Úr Jézus, szétzúzza az igát! Nagy szabadítónk az Úr Jézus, nála van szabadság. Nagy szabadítónk az Úr Jézus, szétzúz minden igát karjával! Legyen bán bűnbilincs, hatalmának gátja nincs. Ujjongsz: ez a jövő!

157. Drága véred megtisztít, drága véred éltet ád! Drága véred értem folyt keresztfán, a Golgotán! És megtisztított fehérebbre, mint a hó, mint a hó; óh, Uram, Te drága Megváltó.

158. 1. E földön sok baj vesz körül, s nem tudom, hogy melyik út merre visz. Senki nem segít a sok-sok ember közül, csak egy van, aki így szól: Bennem bízz! Kar: Bennem bízz, ha jő a próba! Bennem bízz, ha bánat éri szívedet! Bennem bízz, ne nézz a bajra! Bennem bízz, s békét nyer az életed! 42

2. Ha látom, mennyit ér az élet és milyen sok a szenvedés, a kin; szívem mélyén mégis nagy örömet érzek, mert egy hang szelíden így szól: - Bennem bízz! Csak Bennem bízz!

159. 1. Egy boldog reménység tölti el szívem, hogy Jézusé lett az életem. Megváltotta, megmentette az életem, dicsérem én Őt szüntelen. Golgota fénye árad énreám, ma is e kegy ömlik énreám. Énérettem, teéretted folyt a drága vér, jöjj, szolgáljuk Őt hát, testvér! 2. Szeret Ő, megment Ő, mert szent erő Ő; hát bízd Reá te is magad! Ha gyenge, törékeny is a te hithajód, Ő fogja a te kormányod. Vezeti hithajóm a tengeren, nem ér a vész a nagy-nagy vizen. Hogy vezeti hithajóm, onnan tudom: átvezet Ő minden bajon. 3. Ha bánat, csüggedés gyötri szíved, melletted van hű Mestered. Megőriz, megtart Ő a sok baj között, hisz eddig is Ő örködött. Emeld fel hangod, meghallja Ő, árad a Mennyből a szent erő! Ha járod az utat a Golgotán, boldog leszel Jézus karján.

160. 1. Egy drága kincsem van nekem: a szép s igaz remény. Hogy nyitva számomra a Menny, s örökre élek én, Megváltóm ingyen adta ezt ajándékul nekem. Ez biztat, buzdít, bátorít keskeny ösvényemen. 2. E kincshez úgy jutottam, hogy a bűnnek meghalék. Most élek újra, de nem az, aki elébb valék. Újjászülettem, s Jézusom adott egy új szívet; s e szívben él a hit, remény s az égi szeretet. 3. A bűnnek nincs hatalma már felettem, jól tudom. Mert Jézus rég legyőzte azt, s ez felvidít nagyon. Igaz, hogy testem földbe száll, de én élek tovább; s a Mennyben Isten ad nekem sokkal dicsőbb ruhát. 4. A Bárány értem szenvedett sok kín között a fán, kiontva vérét bűnömért, meghalt a Golgotán. De harmadnapra, győztesen testben feltámadott; és ezzel engem egy dicső élethez juttatott.

161. Kar: Egyedül csak Te vagy, akinél a szív lecsendesül! Te vagy a Kősziklám, Szabadítóm; veszni, Uram, ne hagyj! 1. Benned hiszek, remélek, szívem nem fél; Te menedékház vagy a viharban. Éltem már csak a Tiéd, őrző kezed véd és kísér. 2. Benne remélj te is, és szíved nem fél, Ő menedékház lesz a viharban. Élted már legyen Övé, őrző keze véd és kísér!

43

162. 1. - Egyetek az élet kenyeréből, tietek e színig telt pohár! - Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus! - Szívetekben benne élek mindörökre már! 2. - Az én testem bizony, bizony étel. Hulló vérem szomjas szívre vár. Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus! – Szívetekben benne élek mindörökre már! 3. - Átölellek, megtört égi Bárány; szikkadt földből sarjadt zsenge szár. Velem maradsz, én hiszem, Jézus! Tied vagyok, Neked élek már!

163. Egyet kérek Tőléd, óh, Uram; ezt keresem életemben. Hogy én ott legyek az Úr házában életem végéig. {:Csodálom az Úr szépségét, keresem az Úr templomát.:}

164. 1. Egyetlen egy kérdésem volt önmagam felé: hogy jutok majd Jézus Krisztus szentsége elé? Úgy gondoltam, hogy életemben minden rendben van, de Jézus Krisztus megmutatta, még sincs igazam. Kar: Halleluja, dicsérem nevét; Jézus Krisztus csodás Szellemét! 2. Jézus Krisztus megmutatta, hogy ha engedek, áldott lesz majd fent az én lelkem! 3. Elmúló bánatom van ettől a világtól, örökségem van a mennyei Atyától! 4. Egyetlen egy utam van, mely az Atyához vezet; Jézus Krisztus, Ő az út, Őhozzá megyek! 5. Ő az enyém, én az Övé, így szabad vagyok; elmúlnak majd a földön így csak a napok!

165. 1. Egyetlen forrása minden kegynek, egyetlen mentsvára a lelkemnek! Jézus, Te Megváltó, üdvöt hozó, moss meg és tégy fehérré, mint a hó! Kar: Miként a hó, tiszta fehér! Óh, moss meg engem s leszek minő a hó: fehér! 2. Soká nem ismertem szerelmedet, hogy bűnöst tisztává Te teheted. Most látom: csak Te vagy az üdvadó, óh, Jézus, tégy fehérré, mint a hó! 3. Fehérré, Uram! A forrás Te vagy, békét és nyugalmat lelkembe adj! Áldásod nem apad, gazdag folyó, óh, moss meg s tégy fehérré, mint a hó!

44

166. 1. Egy fáradt vándort láttam a hegyre menni fel; kimerülve, rongyosan, de arcán derüvel. Nehéz teher a vállán, lehúzza lankadás; de közben így kiált fel: jön a szabadulás! Kar: Győzelmi pálmát, dicskoronát; győzelmi pálmát nyerünk odaát. Győzelmi pálmát, dicskoronát; győzelmi pálmát nyerünk! 2. A nyári nap hevétől megizzadt homloka, a hosszas küszködéstől szakadt ruházata. De íme, életre kelt egy csodás látomás, és közben így kiált fel: jön a szabadulás! 3. Útszéli fákon csattog vidám madársereg, hogy felfigyeljen rájuk, új dalba kezdenek. De Rám vonzó erővel nem bír már e világ, útközben így kiált fel: jő a szabadulás! 4. Mire a nap leszállott és már-már este lett, átlépte a hegy ormát, ott járt a völgyben lent. Feltűnt csodás örök otthona, a tündöklő, csodás; fel-felkiált: hozsánna, jön a szabadulás! 5. Hall ott a parton boldog győzelmi éneket, hogy Jézusunk megváltott, ad örök életet. Ha visszapillant, lát egy bevégezett futást, örömmel így kiált fel: itt a szabadulás!

167. 1. Egy forrás van, mely bűntől megtisztít; hely, hol sötétben napfény világít. Lehull a terhed, látást nyer a vak, mert a golgotai vér csodás erősséget ad. 2. Óh, lélek, rád is vár a Golgota, bűnterhed bátran tedd le hát oda! Jézus, ha látja csüggedt életed, felüdítve új erőt s békességet ad neked.

168. 1. Egy kedves ország vár minket, hol Jézus a Király; angyalsereg tölti be azt, mely ránk szeretve vár. Kar: Azt éneklik: óh, jöjj haza! Azt éneklik: óh, jöjj haza! Az angyalok a Menny dicsfénye közt éneklik: jöjj haza! Jöjj haza, jöjj haza! Az angyalok a Menny dicsfénye közt éneklik: jöjj haza! 2. Oda vonulnak boldogan a hívő emberek, az Úr előtt megállanak; mint csillag, fénylenek. 3. Jézus hív nyájasan: óh, jöjj, Nálam nyugalom vár! Üdvözültek kara fogad, s a mennyei Király.

169. 1. Egy kedves otthon vár reánk, óh, mily üdv; óh, mily üdv! Örök ország lesz a hazánk, óh, mily üdv; óh, mily üdv! Ott nincsen gond, vagy

45

gyötrelem; sem vész, sem bú, sem félelem. De van öröm, s ez végtelen, óh, mily üdv; óh, mily üdv! 2. Ott hangzik a legszebb zene, óh, mily szép; óh, mily szép! S az angyaloknak éneke, óh, mily szép; óh, mily szép! Ott zeng a hárfa, zeng a lant, s egy karban zúg sok égi hang, Istent dicsérőn, mint harang, óh, mily szép; óh, mily szép! 3. A szentek serge tündököl, óh, dicső; óh, dicső! A nagy Királyt veszik körül, óh, dicső; óh, dicső! Őtőle jön a fénysugár s Feléje áldó hála száll: Úr Jézus ez, a nagy Király; óh, dicső; óh, dicső!

170. 1. Egykor a bűnben holt valék, s nem volt bennem remény, de Jézust elfogadtam én, s most élete enyém. Kar: Lehet-e az, hogy Jézusom meghalt énértem is?! Igen, igen, s most már tudom, szeret s a Mennybe visz. Szeret, s a Mennybe visz. 2. Az Isten nagy szerelme ez, mely, mint a tenger, mély; szívednek gyógyulása lesz, csak Benne higgy, remélj! 3. Hálátlan az a szív, amely Jézustól elvonul, s Érette hőn dobogva az szent lángba nem borul. 4. Ím élek, de többé nem én: Krisztus, ki bennem él. Szeret örökké engemet, hisz meghalt bűnömér’.

171. 1. Egykor a bűn sarában voltam veszve, a szennytől, mélyből fényt nem láttam én. A bűnnek mélye tartott fogva engem, de Jézus drága karja nyúlt felém. A bűneimnek szennyét eltakarta, lemosta drága vére bűneim; én álltam szégyen között bűntudattal, Ő letörölte bánatkönnyeim. Kar: Óh, drága Jézus, kedves vagy nekem; fogadd el tőlem gyarló életem! Tartsd azt magadnál, drága őrizőm, legyen a Mennyben még dicsőbb öröm! 2. A Golgotának keresztje mutatta, hogy bűneim felvitte erre mind; hogy adósságom nincs, mert lefizette, nagy tette engem bűnbánatra int. A drága Megváltómnak nagy szerelme tette e nagy irgalmat énvelem, hogy én cserébe adjam át egészen törékeny, gyenge, gyarló életem. 3. Kezén azért lett seb, hogy ölelhessen; hogy oltalmazzon bajon, vészen át. Lábain azért, hogy értem jöhessen, láthassam én a Menny dicső honát. Szent szívén azért, hogy Ő szerethessen, szerelmes szíve boldoggá tegyen. Szenvedett halált, gyalázatot értem; hogy nekem örök életem legyen. 4. A drága jó Atyához nyitott utat, ez út nekem is Golgotán vezet. Biztosan megyek Jézus nyomdokában, mert ez út végén drága cél lebeg. Hogy dicső égi glóriának fénye ragyogja be az örök életem, s az égi Bárány dicső énekével zenghetem örök dicséretemet. 46

172. 1. Egykor én is tévelyegtem, távol az üdv útjától; bolyongtam a bűnvadonban, mit sem tudtam Jézusról. De most örök hála és dics Őneki, mert megtalált; zeng az ajkam nagy örömmel Néki dicshalleluját. Kar: A mulandót megvetem, mert csak Jézust követem; hogyha Ő betölti szívem, mindennél több ez nekem! 2. Óh, mily dicső örömérzet: Jézus most már az enyém! A bűn rémes éjjeléből örök üdvre lépten én. Így e földön mit se félek, velem van mindenütt Ő. Megóv minden bajtól engem a győztes üdvözítő. 3. Áldom Jézust, Megváltómat, aki önként szenvedett; s értem hullott drága vére lelkem üdvössége lett. Itt a földön boldog szívvel, híven járom utamat; s egykor égi szent örömben dicsőítem Uramat.

173. 1. Egy lépést sem teszek Jézus nélkül! Ez lépést sem teszek Jézus nélkül! Tudom, ha Lelke vezet; én soha el nem tévedek, az utam mindig sima, járható lesz. 2. Egy lépést sem teszek Jézus nélkül! Szívem csak Rá hallgasson szüntelenül! Tudom, áldás leszek másoknak, hogyha Rád figyelek, s egy lépést sem teszek Nélküled. 3. Úgy kérlek, drága Lélek, vezess tovább! További utaimban Te vezess csupán! Tudom, ha Te vezetsz, én soha el nem tévedek, s határozott lesz szívem Benned.

174. 1. Egy nap hallám a szent Igét, s e szent Ige szívembe ért, s itt alkotott üdvérzeményt, s oly boldog lettem én. Kar: Hogy Jézus az enyém s az üdvöt megnyerém, ez nyújt nekem üdvérzeményt, hogy Jézus az enyém! 2. Haboztam bár egy ideig, nem értém Isten szavait, de szívemben már él a hit, s oly boldog vagyok itt. 3. Maradj velem, te szent Ige, légy életem szövétneke! Legyen szívem veled tele, hogy boldog legyek én!

175. 1. Egyszer csak Jézus megjelen angyalsereg élén, hogy szentjeit Ő felvigye a nagy menyegzőjére. Kar: Óh, mily más lesz az az ország, ott lakik az igazság! Új élet kezdete lesz az ezer év! 2. Az elragadtatás után az égben fenn leszünk, hogy átvegyük a jutalmat, mit az Atya ád nekünk! 47

3. És megnyílik az ég velünk, és Jézussal jövünk. Országolunk földtekén, míg tart majd az ezerév!

176. 1. Egy szív érettem dobogott, egy szívnek nagy fájdalma volt. Egy szív engem hőn szeretett, egy szív érettem megrepedt. 2. E szívben az irgalom élt, e szív szerette a szegényt. E szívben nem volt semmi folt, e szív Jézusom szíve volt. 3. Ha szívedre búbánat száll, jöjj Jézushoz, mert szíve vár. E szívben van számodra hely, a szíved itt békére lel.

177. 1. Egy új nap, egy új nap mindig áldás és öröm egy új nap. Uram, kérlek, taníts meg, engedelmes hadd legyek. És úgy járjak, ahogy kell, minden nap! 2. Ez a nap, ez a nap, Benned béke és öröm ez a nap. Rád bízom az életem, Rólad zengjen énekem, hálát dicséretet minden nap!

178. 1. Eldőlt a szívemben, követem Jézust (3x); nincs visszaút, nincs visszaút. 2. Mögöttem a világ, előttem a kereszt (3x); nincs visszaút, nincs visszaút. 3. Ha nincs is társam, én követem Jézust (3x); nincs visszaút, nincs visszaút.

179. 1. Elédbe borulok, Jézusom, mindenkor Te légy a vigaszom! Kar: Jövel már, jövel már, lelkem vár! Jézus, légy szívemben a Király! 2. Te kormányzod életemet, vezess Szentlelkeddel engemet! 3. Ha néha tövis közt is járok, segítő kezeidre várok. 4. Kötözd be fájó sebeimet, szent véreddel mosd meg lelkemet! 5. Ha földi életem véget ér, Menny felé, Jézus, légy a vezér!

180. 1. Elég az Ő kegyelme, rég elég, elég. Még akkor, ha szívem úgy lánggal nem ég. Elég a vér, a Golgota, nem lesz nagyobb kincsem soha! Elég az Ő kegyelme, rég elég, elég!

48

2. Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő! Erőtlenségben Ő erő, mentő erő. A Menny szívem szép otthona, keskeny utam elvisz oda. Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő!

181. 1. Elfogadtam Megváltómat, Te is fogadd el (3x), Ő az Út a Menny felé! Kar: Uram, óh, Uram, óh, emlékezzél meg rólam! Uram, óh, Uram, óh emlékezzél meg! Uram, óh, Uram, óh emlékezzél meg! Te vagy az út a Menny felé! 2. Van nekem egy otthonom a dicső hazában (3x), hol az Úr a napsugár. 3. Nincs más út az égi honba, csak Jézus Maga (3x), Ő az út a Menny felé!

182. 1. Elhagytam a bűnnek útját, amelyet soká tapostam, s ha azt kérdezed, hogy kiért? A kedves Üdvözítőmért! Kar: Míg elérem az én hazám, sok küzdelem vár itt reám, de Jézus erőt nyújt nekem, s így győzve hazaérkezem. 2. Sokan mondják, hogy jöjj velem, s hogy én Jézust ne kövessem. Nem hallgatom meg szavukat, követem tovább Uramat! 3. Óh, bűnös, kérd a kegyelmet s keresd az üdvösségedet! Ne várd, míg időd elszalad, mert Jézus boldogságot ad! 4. Óh, bűnös, jer te is velem, kövessük Jézust szívesen! Hallgassunk az Ő szavára, az visz az örök hazába.

183. Elindulunk égő szívvel, és lépésünk imádság lesz. Remény támad, új nap virrad, száll az ének szerteszét. Már olyan régen ragyog a fény a keresztről mindenfelé. Szívünk várja Jézus jöttét, zengje szívünk reménységét! Égj, gyertyaláng, most, sötét szívekben lángolj! Jöjjön már világosság! Örömének zengjen szeretettel szívben, ragyogj hát, gyertyaláng! Az igazért, a bűnösért, szeretetért, szabadságért; Jézus nevében, Ő erejével, fogunk járni Istenem!

184. Eljön az Úr nagyon hamar, várd Őt ébren éjjel, nappal. Minden órán imádkozzál; légy erős, tarts ki még, hogy megállj! Ref: Közel az Úr, már nincsen sok idő; talán ma még Megváltónk visszajő. Közel az Úr, az égi nagy Király; hűgéseg légy, türelemmel, virrasztva várj. Hogy mikor jő, én nem tudom; de életem Reá bízom. Felhők között ha megjelen, Urammal leszek én szüntelen. 49

185. 1. Eljő az Úr, halleluja, de nem szegénységben; országlani, halleluja, örök dicsőségben! Kar: Légy hát kész megállani, Ő szent színét meglátni! Amit ígért, halleluja, be fogja váltani! 2. Eljő az Úr, halleluja, mint Bárány jött elébb; ki üdvünkért, halleluja, odaadta éltét. 3. Eljő az Úr, halleluja, királyi fényben; s mindent, mi él, halleluja, szolgálatába hajt. 4. Eljő az Úr, halleluja, meglátja minden Őt; s fényes neve, halleluja, Mennyet s földet betölt.

186. 1. Eljő, eljő nemsokára Ő, az Úr Jézus, az Üdvözítő. Ígérete mind valóra vál’, melyet népe hisz, remél és vár. Eljő, eljő angyalaival, riadótrombitának nagy hangjaival. Eljő, eljő nemsokára Ő, mennyei fényével az Üdvözítő! 2. Leszállott az Isten ereje, betelt az Úr nagy ígérete. Áldott legyen a mi Istenünk, ki Szentlelkét leküldé nekünk! Betölti a hívő szíveket, isteni, mennyei tűz, a szeretet! Eljő, eljő nemsokára Ő; Pásztorunk, főpapunk, az Üdvözítő. 3. Új nyelveken szólnak a hívők, megújulnak mind a szenvedők. Buzgó ima száll az ég felé, Istenünknek szent trónja elé. Az Övéit elpecsételi, Szentlélek tüzével megkereszteli. Eljő, eljő nemsokára Ő, választott népéért az Üdvözítő.

187. 1. Elnémul egyszer énekem, a húr elpattan, jő az éj. De óh, gyönyör, a Mennybe fenn majd lelkem új életre kél. Kar: S szólok: ezt Jézus tette mind! Ingyen kegyelme üdvözít! S szólok: ezt Jézus tette mind! Ingyen kegyelme üdvözít! 2. Majd szétomol e porhüvely; mikor vagy hol, még nem tudom. De vár a Mennyben már a hely, mert készen tartja Jézusom. 3. Majd tán egy csendes estelen hallom az édes szózatot: „Pihenni térhetsz, gyermekem, és Jézusod megláthatod!” 4. Addig is várok csöndesen, mécsembe öntök új olajt. S ha ajtót nyit az Úr nekem, lelkem ujjongva száll be rajt’.

50

188. 1. Előtted állok, hű Uram én; kitárom szívem, mert oly szegény. Rab, árva, koldus Tenélküled, öntsd ki reám most Szentlelkedet! 2. Születtél egykor csillag alatt, Te áldott csillag, óh, el ne hagyj! Lelkemet mossa hófehérre megsebzett szíved piros vére! 3. Telve a hála, telve a szív; ha munkába a Mester hív. Árad Szentlelke szolgáira, merülj Bethesda gyógytavába! 4. Várva, remélve imába fogj; ha nincs eredmény, egyre zokogj. Megáld az Isten, hidd el szavát, kitölti reánk is teljhatalmát! 5. A munka végén ha alkonyul, az ég falán majd kapu tárul. Ott állunk egykor előtt mind, örök élet vár, a drága kincs!

189. Kar1: El Shaddai, El Shaddai; örök, élő Adonai; eltelnek évezredek, és Te nem változol meg. El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai, Rólad szól a szív és száj, El Shaddai. 1. Te alkottad az eget, napot, földet, vizeket. Ábrahám fiainak Te jelöltél ki utat. Szóltál, feltámadt a szél, ott a Veres-tengernél, s néped száraz lábbal kelt át. 2. A pusztában vezettél, megbékélést üzentél; kenyereddel tápláltál, sasszárnyakon hordoztál. Mi nem érettük szavad, elvétettük az utat; de Te mégis elértél, és tiednek neveztél. Kar2: El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai; eltelnek évezredek, és Te nem változol meg. El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai; életem kezedben már, El Shaddai.

190. 1. Ember szemétől bűneim én eltakarhatom, s behunyva lelki szemeim, magam ámíthatom. Kar: De Isten lát a szívekbe, előtte nincs titok! S ami most rejtve végbemegy, napfényre jönni fog. 2. A földi ajk dicsérhet ám, s nyújthat aranybabért; dicsőség érhet vád helyett sok álnokságomért. 3. Viszont a jámborságomért jöhet rám megvetés, igaz eszmékért gúny, szitok és testi szenvedés.

191. 1. Emlékezzél meg az Úr jóságáról, emlékezzél meg oltalmáról! Mert olyan magas, mint az ég, hűsége és megtartó kegyelme hozzánk, nagy az Ő kegyelme népe iránt.

51

2. Viharokban Ő erős várunk, mikor szélvész dúl, karjába zár. Amilyen távol van napkelet, oly messze veti el tőlünk bűneinket, nem fogy el irgalma népe iránt.

192. 1. Emlékezzünk az első időkre, mikor Isten tüze égett még! Lelki harcokba törtek előre, voltak is ott lelki hősök még! Kar: Az első idők ébredését várjuk, mely közöttünk ma is meglehet; ha egy akarattal ezt kiáltjuk: Mennyből, Urunk, újra küldj tüzet! 2. Telt az idő, lett sok székesegyház; lett sokféle fényes szertartás. Ám kiderült, hogy ez mind „külső más”, nem követte Szentlélek áldás. 3. Ámde voltak falusi kis házak, ahol Mennyből leszállt az erő! Szent nevére halleluják szálltak, s ajkukról a szent tűz tört elő! 4. Jézus ma is ugyanaz, mint régen! Tud Ő ma is gyújtani tüzet! Szívünk hát az égi tűztől égjen, imáinkra most csodát tehet!

193. Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom; mind Övé a kisgyermek, erőt ad a gyengének. Úgy van, Ő szeret, Ő szeret nagyon! Úgy van, Ő szeret, Igéjéből tudom.

194. 1. {:Enyém az öröm az én szívemben minden órán, minden nap.:} Örömöt e világ nem adhat, örömöt e világban nem kaphatsz. Enyém az öröm szívemben minden órán, minden nap. 2. {:Enyém a béke az én szívemben minden órán, minden nap.:} Békét e világban nem adnak, békét e világban nem kaphatsz. Enyém a béke az én szívemben minden órán, minden nap. 3. {:Enyém a Jézus az én szívemben minden órán, minden nap.:} Jézust e világban nem adnak, Jézust e világban nem kaphatsz. Enyém a Jézus az én szívemben minden órán, minden nap. 4. Tiéd a Jézus a te szívedben… 5. Miénk a Jézus a mi szívünkben…

195. 1. Esti csöndben, mikor ember s minden elpihen; kis madárka ajka lágyan csicsereg, hálaérzet tölti szívem, mivel ismerem Őt, kit Mennyben áld dicső angyalsereg. Kar: Hála Néked, drága Jézus; áldott égi Mesterem! Téged áldva járom földi utamat, egykor Mennybe érve, lábaidhoz hullok, Istenem, hálakönnyeimmel mosni lábadat! 52

2. Hajnal csókja, friss pacsirta dala ébresztget, hálaillat árad lelkem pázsitán: a kedélyem húrja szent örömtől átreszket, ajkaimra tolul hál’adó imám. 3. Hegyi úton szikla-csipke tépi lábamat, ott bolyongok bús magányban egyedül; ködbe nézve, vágyó szívvel várom Uramat, majd ha földi sátram egykor összedűl.

196. 1. E világban sok bú, bánat vesz téged körül; menedéket hol találhatsz nyughelyül? 2. Jézushoz jöjj sok terheddel, fáradt, bűnös szív! A keresztnél megpihenhetsz! Jézus hív! 3. A Bárány Magára vette bűneid terhét, érezd meg, hogy szeret téged, s vedd kegyét! 4. A keresztnél bűnbocsánat s vigasz árad rád; örökélet, égi béke odaát.

197. 1. Ez a szó: szeretet minden nyelvben él; legyen nyugat, vagy kelet, észak bár, vagy dél. Ez a szó Istenről szól, mert ez Ő Maga, és hogy így megismerjük, eljött Fia! Kar: A szeretet erős, nem múlik el; nem gerjed haragra, gonoszt nem ró fel. Mindent remél és hisz, mindent elvisel; a szeretet erős, soha nem múlik el. 2. Jézus, a mi Mesterünk, mielőtt eltávozott; ránk, tanítványaira új parancsot hagyott. Azt, hogy ahogy Ő minket, úgy szeressük egymást, s hogy Krisztuséi vagyunk, megtudja így a világ!

198. 1. {:Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett.:} {:Örvendjünk, vígadjunk e napon!:} Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr szerzett. 2. {:Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit szolgálunk.:}{:Szolgáljuk hűséggel szent nevét!:} Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk. 3. {:Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk.:}{:Egy szívvel mondjunk, hogy jöjj vissza már!:} Jövel, Uram, jövel, Uram; jövel, Úr Jézus!

53

199. 1. E zord időben felcsendül egy drága üzenet, irgalomról szól, hű Megváltóról. Már rég kívántál szabadulást a bűn mélyéről, földünkre jött Jézus, a drága Megmentő! Kar: Halld meg a jó hírt: Isten szeret! Ő megbocsátja bűneidet! {:Kitárt karjával Ő haza vár; úgy szeret Jézus, jöjj, siess már!:} 2. Az Ő fényében nincs sötétség, nem vagy egyedül. Add át szívedet, boldog így lehetsz! Nem árthat nekünk bűn s a világ, velünk van az Úr! Boldog már a szívünk, csak Őróla dalol. 3. Nem titok többé, amit tehet; ha mást megáldott, segít neked.

200. 1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! Sion falára őrök álljanak, kik az örömhírt szólni készek, ha éj borul le, vagy ha kél a nap! Hívásuk zengjen messze szerteszét, az Úrhoz gyűjtve népek seregét! 2. Óh, bárha lángod fellobogna s ébredne fel sok nemzet fényinél! Óh, bár sok szolga, sarlót fogva aratna, mígnem elközelg az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz: a munka sok, a munkás oly kevés! 3. Küldd útra hírnökid csapatját, és adj erőt onnan felül nekik; hogy Igédnek készítve útját, Hozzád vezessék földnek népeit! Országod jöjjön el minél elébb, hirdetve szent neved dicséretét!

201. 1. Ébredj, készülj fel, óh, lélek; íme, jő a Vőlegényed! Tartsd kezedben lámpád égve, tündököljön élted fénye. Mert az Úr hivat most téged asztalához vendégének; bár Ő Ura Mennynek, földnek, most tenálad, íme, zörget. 2. Óh, jöjj, mindent félretéve; hű barátod elé lépve, aki szíved ajtajánál békét, üdvösséget kínál. Tárd ki alázattal szíved, vágyva, hittel buzgón kérjed: Drága Jézus, jöjj hát, lépj be szívem titkos szentélyébe! 3. Jézus, Te vagy csak az élet; táplálj engem, kérlek Téged! Asztalod vár, segíts engem Hozzád tisztán közelednem! Térdre hullva, esdve kérlek: hadd legyek méltó vendéged! Engedd élveznem javamra; Jézus légy felmagasztalva!

202. 1. Édes Atyám! Tiéd az ég, és Tiéd a föld, a hold és a nap; ezernyi csillag, megalkotá azt „legyen!” szavad. Kék színű ég, viharzó tenger, szikrázó napfény, ősz és tél; tavasz virága, nyárnak varázsa Téged dicsér! Kar: Mélyen meghajtom térdem Előtted, szent Atyám. Őszinte szívvel mondok hálát; áldásod, nagy kegyelmed gazdagon árad rám; békét és szent örömöt ád. 54

2. Édes Atyám, tiéd a szívem, Tetőled kaptam új életet; azóra érzem minden nap őrző kegyelmedet. Jönnek bajok, ezer veszély, gond, próbáltatás és nehéz napok; nem ártanak, mert Krisztus Jézusban Tiéd vagyok!

203. 1. Ég a honvágy a keblemben: Menny honába vágyom én. Szent öröm él a szívemben, boldogító érzemény. Jézusomnak hő szerelme áthatja a lényemet, ez von engem fel a Mennybe, ez vidámít engemet. 2. E világnak csábja, élve vissza nem tart engemet; mert tudom, hogy Mennybe érve, Jézus várja lelkemet. Ott végtelen örömben Őt átkarolni vágyom én, eljön értem, halleluja, s nyugtot ád a Menny ölén!

204. 1. Égi Atyám, Hozzád vágyik a lelkem; Égi Atyám, Hozzád hogy közeledjem? Tőled elhajoltam, háládatlan voltam; sok jóságodért én sok bút okoztam. 2. Égi Atyám, Isten, mennyei felség; nincsen ember, nincsen, ki ne vétkezék! De ki Hozzád megtér s Tőled kegyelmet kér, elfedezed bűnét Egyetlenedért. 3. Égi Atyám, lásd ím, fáj a lelkemnek; szemem csatornáin könnyek peregnek. Kér szívem s a könny is: bűneimen könnyíts! Engedj közeledbe könnyek között is! 4. Égi Atyám, én itt fogadást teszek; hogy ezután Néked hű szolgád leszek! Úgy szeretlek én, mint megváltotthoz illik; megtérő lélekkel áldalak mindig.

205. Égi Atyánk, szeretünk Téged, fölemeljük most nagy és szent neved! Hozzád szálljon fel a hódolat, dicséret, a Te országod épüljön ma fel! Hatalmas az Úr, Ő az Isten; ki volt, ki van és lesz mindörökké! Hatalmas az Úr, Ő az Isten, uralma végtelen!

206. 1. Égi harsonák ha zengenek; nem lesz idő sem már; mert az Úr lesz ott örökre nap helyett. És ki üdvbe öltözött, az akkor mind előtte áll, Őt dicsérve köztük én is ott leszek. Kar: Ha az Úr nevem kiáltja (3x), hű kegyelme által én is ott leszek. 2. Várva-várt Urunk ha megjelen, feltámad az, ki hitt; és ki Benne volt és Néki engedett, látja érte eljövő Urát, amint az ég kinyílt; Őt dicsérve köztük én is ott leszek.

55

3. Míg a nap ragyog, nem int az est, a munka égjen itt! Hogy szerelme hű, dicsérje szó, s a tett! És időnk, mikor lejár, a munka már betöltve mind, ott leszünk elébe elragadva fenn!

207. 1. Égi trónról szállt a földre a Jézus, Ő a győztes golgotai hős. Szent fején a tövis koronával Sátánnal szemben Ő maradt erős. Kar: Csak Jézust áldd, a nagy Királyt! Halálon győzött, úgy lett üdvösségem. Most Mennyben él, de visszatér miértünk, Övéiért. 2. Győzve támadt fel a gyászos sírból, így most bírja Menny dicső honát. Ámde értünk jön a földre újból, keresztért akkor ad majd koronát. 3. Fáradt lélek, jöjj a Megváltóhoz, megtisztít az áldott, drága vér. Pillants Rá, és Ő megújulást hoz, győzni fogsz és a Mennybe érsz!

208. Kar: Éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám, Uram. Éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám. 1. A nap lemegy nyugaton, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Eltölt teljes nyugalom, angyal szeme vigyáz rám. 2. Lepihenek csendesen, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Atyámra bízom lelkem, angyal szeme vigyáz rám. 3. Velem van szereteted, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Felkölt a hajnal fénye, angyal szeme vigyáz rám.

209. 1. Éltem fénye, hő szerelme Jézusom; lelkem drága Vőlegénye Ő. {:Visszavárom, eped szívem, sóhajom azt susogja: nemsokára jön!:} 2. Nemsokára keblén nyugszik majd fejem, nemsokára dicsbe öltözöm. {:Halleluja, Ő törli le majd szemem; halleluja, nem lesz könnyözön!:} 3. Régi elmúlt, új az ég és új a föld; új a város, új a népe is. {:Úr világban minden-minden újat ölt, új dicsőség, új a fény is!:}

210. 1. Én e földről, hol most lakom; egy szebb, dicső hazába utazom. Az útra megvan a jegyem, Golgotán váltotta Jézus meg nekem. Kar: Csillagtengeren túl messze, dicsben ragyog a város, hol Mesteremmel együtt lakom. A gyöngykapuja már kitárva, vár már engem az aranyváros, Jeruzsálem! 2. Mily szép lesz, ha megérkezem, csodálva nézi, ámulva szemem. A fényes város befogad királyi dicsben, a hű Megváltómmal.

56

3. Mennyei város csupa fény, vágyva tekintek már feléje én. Mikor leszek ott, nem tudom; bár gyorsan robog az élet-vonatom.

211. 1. Énekeljünk az Úr szent ajándékiról, szüntelen védelem Ő nekünk! Óh, Atyánk, hő imánk, mint illadáldozat járja át szívünk és érzetünk! Neked, óh, Alkotó, tisztelet és hódolat! Irgalom, oltalom vagy nekünk! Óh, fogadd szent Fiad híveit, gyermekid szívesen, jó Atyánk, Istenünk! 2. Nem tudunk megnyugodni, Uram, Nélküled; hű néped Téged vár szüntelen! Érted ég szívünkben annyi szent érzelem, nem kutat más utat kívüled. Énekeljünk az Úr szent ajándékiról, szüntelen védelem Ő nekünk! Óh, Atyánk, hő imánk mint illatáldozat járja át szívünk és érzetünk!

212. 1. Én fogom a kezed, Jézus; én fogom a kezed, Jézus. Én fogom a kezed, és el nem engedem, Jézus! Nem féle így most már, Jézus; nem félek így most már, Jézus! Nem félek így most már, erőd jár velem, Jézus! Rád bízom életem, Jézus; Rád bízom mindenem, Jézus! Rád bízom életem, őrizd Magadnak, Jézus! Kar: Megőrzöm én legdrágább, féltett kincsemet! Megőrzöm én, mit rám bízott Szent Szellemed! Megőrzöm én, s ha nehéz próba jön felém, féltve őrzöm győztes neved! 2. Én várok Rád, Uram Jézus; én várok Rád, Uram Jézus! Én várok Rád nagyon, nem késel, tudom, Jézus! Én várok Rád, Uram Jézus; én várok Rád, Uram Jézus; én várok Rád nagyon, elviszel, tudom, Jézus!

213. Én hirdetem az élő Úr dicséretét. Értem halt meg, föláldozta az életét. Örökké él az Úr, mint Bárány ül a trónon. Meghajtom térdemet, és Őt magasztalom! 214. 1. Én hűséggel követem Jézust e zarándok utamon. Megőrzöm szívem számára, hogy csak Néki dobogjon. Kar: Érte ég, érte hőn lángol szívem, szereti! Én hűséggel követem Jézust, szívem a bűnt megveti! 2. A lábammal utain járok, kezem is Őt szolgálja. És készséggel, szent reménységgel nyelvem mindig megvallja! 3. A Bibliát, Jézus szent szavát figyelemmel olvasom. És vérében bízom, hogy egykor ereje majd megtartson!

57

215. 1. Én ismerek Egyet: az Atya küldte Őt, aki szívétől hajtva értem nyomorba jött; aki szívétől hajtva értem nyomorba jött. 2. Bár Őt megbántottam oly sokszor és nagyon, de Jézus szeretettel mégis hozzám hajol; de Jézus szeretettel mégis hozzám hajol. 3. Ha látta, hogy bántam a bűnt, amit tettem, Ő mindig megbocsátott s megvigasztalt engem; Ő mindig megbocsátott s megvigasztalt engem. 4. Épp azért éltemet Őneki szentelem, az örök üdvösséget Ő adja meg nekem; az örök üdvösséget ő adja meg nekem. 5. De mondd, kérlek, ki az s mi legyen a neve? Az Úr Jézus Krisztus az, és Ámen a neve; az Úr Jézus Krisztus az, és Ámen a neve.

216. 1. Én jól tudom, Megváltóm él, hajléka készen vár reám; már int felém és koronát ígér a földi harc után. Kar: Bár a világ gúnyol, nevet; eltölti honvágy lelkemet, mert nemsokára hív az Úr: Óh, jer haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: jöjj megpihenni szívemen! 2. Csak Jézusban remélek én, Ő törlé el sok bűnömet; ajkáról hívón zeng felém: óh, jer haza, vár Mestered! 3. Ez nékem oly csodálatos, hogy értem szállt a földre le, miattam annyit szenvedett és bűneimért véreze. 4. Tudom, hogy eljő Mesterem, az óra fut, a nap közel: Elébe állok csakhamar; Megváltó Jézusom, jövel!

217. 1. Én nem tudom, mért szeretett úgy minket, kit hódoló angyalsereg imád? Miért akart Ő bűnös tévelygőket megkeresni, mint pásztor elveszett juhát? Csak azt tudom: lejött közénk a földre, hol jászolágy volt első otthona, s hogy kicsiny Názáret ácsműhelyén át eljött Megváltónk, Isten egyszülött Fia. 2. Hogy lehetett oly végtelen türelme? Mit szenvedett! Azt el nem mondhatom. Hogy törte szívét kínkereszten össze a harminchárom éves néma fájdalom?! Csak azt tudom: megtört szíveket gyógyít és és bátorít, ha félelem fog el; bűn szolgaságát szabadságra váltja, mert itt van Jézus, meg velünk Immánuel! 3. Hogy lesznek mind az Övéi a népek? Hogy veszi át e földön örökét? A bölcsek szomját, a bűnösök szükségét hogy’ teljesíti be, előttem még sötét. Csak azt tudom: dicsőségben meglátja minden szem Őt, ha majd ítélni jő; az égre felragyog tündöklő napja és felismerik szerte a világon Őt.

58

4. Egész világ mint hódol majd előtte, mikor szavára minden vész elül? Óh, mily dicső öröm lesz, hogyha végre szeretettel a szív egész’ beteljesül! Csak azt tudom: az ég is harsonázik és kárba’ zeng a lelkes emberár. Az ég s a föld is ujjongja egymásnak, hogy a világ Üdvözítője a Király!

218. Én Uram, Megváltóm, Te adsz nékem nyugalmat. Csak Tőled van erőm, békességed oltalmaz. Így nem fél már a szívem, Benned pihen, szelíden nyugszik el. És ha elalszom, nem rettenek fel, álmom gyönyörűséges.

219. 1. Én voltam az országútnak vándora, jártam ott, hol ember ritkán jár. Nem volt titka hegynek, völgynek előttem; de nem tudtam, hogy mi a boldogság. 2. Én voltam a széles útnak vándora, és velem járt még sok-sok jó barátom. De elhagytak, mert bajba jutott életem, és rájöttem, hogy ez nem boldogság. 3. Most én vagyok a keskeny út egy vándora, biztos célba jutok szűk ösvényen. Egyetlen hű, igaz, jó barátom van: Jézus Krisztus, aki elkísér. Refr: Őbenne élek, Ő meg énbennem; az énekem messze száll. Őbenne élek, Ő meg énbennem, az énekem oly messze száll (2x). Most már tudom, hogy ez a boldogság.

220. 1. Én zörgetek kegyelmem idején az ajtón, gyermekem; boldog, ki hallja szóm, siet felém s ajtót nyitánd nekem. Ővele együtt vacsorálok, az Igével melléje állok. Előtte feltárulnak az egek: én zörgetek, én zörgetek! 2. Én zörgetek, nézz meg csak engemet, lásd ezt a hű szivet, e töviskoszorút, e sebhelyet; s tiéd leszek, tied. E forró vágy miattad éget, régóta úgy kereslek téged. Ki a keresztfán érted szenvedett, én zörgetek, én zörgetek! 3. Én zörgetek, ne mondd: a szél zörög a száraz ágakon. Megváltód az, Istened, az örök; óh, hallgasd szózatom! Most még jövök lágy suttogással, egykor talán viharzúgással. Hidd, szavaim nem gyermekképzetek; én zörgetek, én zörgetek! 4. Én zörgetek, mint vendéged ma még, ajtódon, gyermekem. Egykor porsátorod omolva szét, te zörgetsz majd nekem. Ki itt hallgat az Úr szavára, a Menny ki lészen néki tárva. Annak, ki megvet, zárvák az egek; én zörgetek, én zörgetek.

59

221. 1. Fáradtan, bűnbe veszve járám az életet, hogy megtalált a Pásztor s nyájához vezetett. Jól látták ezt az angyalok, s nevét dicsérbe zeng dalok. Kar: Kéz, amely kerestél; szív, amely szerettél; vér, mely eltörölted bűnömet: mindörökre áldva legyetek! 2. Míg borral és olajjal kimosta sok sebem, fülembe ezt suttogta: „Enyém vagy gyermekem!” Soh’sem hallék édesb zenét, szívem hálával megtelék. 3. Lábán, kezén mutatta saját sok sebhelyét; s kemény szúrótövissel körített szent fejét. Úgy megragadta lelkemet, hogy értem annyit szenvedett! 4. Azóta Vele járok, szívem csak Néki él; csodás lényét megértem Szentlelke fényinél. Örök éltem se lesz elég zengnem az Ő dicséretét. 5. S szívem bár napról-napra az Úrban megpihen, az órát várva-várom, amelyben megjelen és elvisz felhőkön át, elkészített menyasszonyát.

222. 1. Fekszik sírkő alatt Jézus, Megváltóm. Feltámadási nap, óh, jöjj elő! Kar: El a követ! Jézus él! A halálból ím, az Úr felkél! Jézus él: az éj Őt vissza nem tartá, mert Ő a halál hatalmát megrontá. Jézus él, Jézus él, halleluja, Jézus él! 2. A sírt megpecsétlék, Jézus, Megváltóm, a követ őrízték, Jézus, Uram! 3. Legyőzte a halált Jézus, Megváltóm, megtörte a hatalmát Jézus, Uram. 4. Diadal, diadal, Jézus, Megváltóm! Zengjen háladal, Jézus, Uram!

223. 1. Fel, az árral szemben, testvérem! Küzdjünk ama jobb honba át! Kezeljük erősen evezőnk, áttörve bátran a vízárt! S ha zúgnak is a habok néha, hogy visszaszorítsanak majd, vesd csak szemed bízva az égre s leküzdöd mihamar a bajt! 2. Hallod-e a távoli hangot?! Mily kedves örömének ez! A mennyei városból hangzik, hová a szívünk epedez! Csak fogd erősen eveződet s kezedből azt ki ne bocsásd! Fel, az árral szemben, testvérem! Honunkba érünk majd, meglásd!

224. Felemelt kezekkel áldom szent neved, és mondom: Szeretlek Téged, Uram! És mindenek felett dicsérlek, mindenek felett dicsérlek, mindenek felett dicsérlek én!

60

225. 1. Fel, lelkem, az Urat dicsérni; serkenj fel és ne késlekedj! Teljes erőddel szolgálj Néki, mert Ő az Úr, te Istened! 2. Mind, amit alkotott szavával, szüntelen áldja Őt velem! Énekkel, lanttal, hő imával dicsérjük Őt e szent helyen! 3. Nem látom Őt, de lété érzem annak, aki a kezdet s vég. Őt hirdeti minden kis porszem, Őróla zeng a mindenség. 4. Hirdeti ég s föld ékessége, mily nagy és bölcs az alkotó: mert ami láthatatlan Benne, műveiben meglátható. 5. Lelkem, imádjad nagy voltáért, műveinek értsd meg szavát! Dicsérjed, ajkam, jóságáért; szívem egészen Őt szolgáld!

226. 1. Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban, tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát; sietve jön, ha hívom, leghűbb barát. Kar: Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él! Beszél velem és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem! Kérded, honnan tudom, hogy él: mert él a szívemben! 2. Amerre nézek, látom a gondos, hű kezet. Bár szívem néha gyengül, de mégse csüggedek. Viharban, fergetegben a legdrágább erő, minden veszélyen átvisz, míg visszajő. 3. Ujjongj azért, te szent nép, harsogjon éneked; az Úrnak, Jézusunknak hozsannát zengjetek! Ő mindenek reménye, úgy senki nem szeret; nincs Nála senki jobb, szebb, nincs kedvesebb!

227. 1. Fel, mert az éj fog jönni, ifjú korodban fel! Munkádat jókor kezdjed, mert majd elkésel. Míg süt a nap, működjél, most, idején tedd ezt! Fel, mert az éj fog jönni s minden késő lesz! 2. Fel, mert az éj fog jönni, fel, ha a dél most van! Minden erődet szenteld Jézusnak mostan! Jóban előre törni: célotok legyen ez! Fel, mert az éj fog jönni s minden késő lesz! 3. Fel, mert az éj fog jönni, fel, ha a nap leszáll! Fel, ha az éj int téged s közelg a homály. Fel, fel a haldoklásig, míg üt a végső perc! Fel, mert az éj fog jönni s minden késő lesz!

61

228. Felséges Úr, dicső Király! Te vagy a Mester, hallgatunk Rád! Te vagy az Isten, szálljon Hozzád halleluja, halleluja!

229, 1. Fel, Sion fel, légy fény s világosság! Örömtől tündököljön az orcád! Bátran, buzgón lépj s ne félj! Krisztus Urunk megjelent! Kar: Jézus Krisztus vére üdvöt hozott nekünk, óh, mily boldogok leszünk! Jézus Krisztus vére üdvöt hozott nekünk, óh, mily boldogok leszünk! 2. Ha bánatos vagy, levert, kétkedő; jöjj, lélek, Hozzá, gyorsan segít Ő! Fuss az Ő kezeibe s nyugalmat ád szívedbe! 3. Béke legyen az Úr népe között, szeressük egymást, mert Ő azért jött. Félre harag s ami gőg, mindez nem tiszteli Őt! 4. Mily drága áron váltattunk mi meg: Legyünk hát szívben s akaratban egy! Hogy a Sátán erejét egységünk hadd verje szét!

230. 1. Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban, tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát, sietve jön, ha hívom: leghűbb barát. Kar: Ő él, Ő él, óh! Jézus ma is él! Beszél velem és jár velem a keskeny ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él? Itt él a szívemben! 2. Amerre nézek látom a gondos hű kezet, bár szívem néha gyengül, de mégse csüggedek. Viharban, fergetegben a legdrágább erő. Minden veszélyen átvisz, míg visszajő. 3. Ujjongj azért, te szent nép, harsogjon éneked. Jézusnak, a királynak hozsannát zengjetek! Ő mindenek reménye, úgy senki nem szeret. Nincs Nála senki jobb, szebb, nincs kedvesebb!

231. 1. Fenn, a csillagok felett, halleluja, ámen; boldog lelkek zengenek, halleluja, ámen! Ki itt lenn elfáradott, kire bú, baj áradott, azt nyugalom várja ott, halleluja, ámen! 2. Ott jámbor örvendezők, halleluja, ámen; dicsérik a Teremtőt, halleluja, ámen! Onnan száll a földre le Szentléleknek ereje, hogy szívünket töltse be, halleluja, ámen! 3. Én is éneket zengek, halleluja, ámen; kegyelméért Istennek, halleluja, ámen! Dicsértessék Jézusom! Ezt éneklem s kiáltom itt előtted s egykoron, halleluja, ámen!

62

232. 1. Fenn a Mennyben az Úr minden győztesnek ád, aki Jézussal járt, s Benne hitt; ragyogó koronát, fehér égi ruhát, hárfa húrjait pengethetik. Kar: Igen, ott minden kész; igen, ott minden kész! Minden győztesnek jár örök rész. Boldog, véghetetlen öröm vár odafent, Jézusért én is elnyerhetem. 2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át, halljuk angyalok dicséretét. Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát, aki meghalt a bűneinkért. 3. Élet forrása kínálja élő vizét, tiszta, hűs vizét bőségesen. Fényt az Úr Maga áraszt és hint szerteszét, halál nem lesz ott éjszaka sem. 4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, ha Ő bennünket keblére von. Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom.

233. {:Fenséges vagy, Uram, az egész földön; szent neved minden név fölött való!:}{:Magasztallak, magasztallak, magasztallak, óh, Uram!:}

234. 1. Félre most bánat! Énekre fel! Ünnepi tűzben ég a kebel. Nem holt a Jézus! Nézd, íme él! Énekünk hordja a tavaszi szél! Kar: Krisztus feltámadt! Azóta a bűnös szívbe szerelme árad. Téged is vár! Karjába zár, karjába zár! 2. Isteni jóság, édeni üdv, hirdetni széjjel engem is küldj! Hadd mondja ajkam e drága hírt: Jézus a szívre hoz balzsamírt! 3. Élet, óh, élet, szent a neved! Nem tartott fogva a sírüreg! A követ angyal gördíti el, s Jézus a szívet foglalja el.

235. 1. Fény ragyog a távolból, hajós, ne félj! Halld a viharon átzeng: itt a segély! Válságos, hajótörött állapotod? Itt a mentőcsónak: jövel, nyújtsd ki karod! Kar: Fel, tengerész, partra, nyújtsd a kezed! Itt van Megmentőd, aki partra vezet. Ne bízz magadban többé, Őrá bízd magad! Hagyd a hullámokba veszni a roncsokat! 2. Bízzál a Megmentődben, hisz Urad Ő. A lelkeket mentő és üdvözítő. Hadd zúgjon a vihar, te csak fogd kezét, nézz Reá bizodalommal, partra segít! 3. Nézd, itt a hajnal pírja már feletted! Nap támad a homály és az éj helyett. Megmentett vagy s ím, rád oly szép nap derült! Halleluját zengjen ajkad: a vész elült!

63

236. 1. Fogd a kezem, és vezess egészen; oda fel Jeruzsálem felé! Ott meglátom a Bárányt az égen, hallom angyalok dicséretét. 2. Fehér ruhát ad majd nékem, fehéret, akár a hó; letörli arcomról könnyeim, vár örök békehon!

237. 1. Fogjad kezem, oly gyenge vagyok; érzem, hogy Nálad nélkül járni sem tudok. Fogjad kezem és akkor, jó Megváltóm, a félelemre többé nincsen ok. 2. Fogjad kezem és vonj közelb Magadhoz: hű szíveden én megpihenhetek. Fogjad kezem, különben tévedezvén, az igaz útról is letérhetek. 3. Fogjad kezem, az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod. De így, uram, e Mennyből jövő fénynél, Reád tekintve, bizton indulok.

238. Formáld a szívünket, köss össze bennünket; kérünk, hallgass meg, Jézusunk! Formáld a szívünket, köss össze bennünket, köss össze szeretetben! Egy a mi Istenünk, egy a mi Királyunk; és mi Krisztusban élünk, Néki ím hálát adunk. 239. 1. Föl, barátim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengjen ajkunk: Hozzád esdünk segedelemért! 2. Lám, a Sátán nagy haraggal szembetörni kész! A legbátrabb harcosoknak is szemébe néz. Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengje ajkunk: Hozzád esdünk bátor szívekért! 3. Szóljon a kürt fent lobogjon a győzelmi jel, diadalra Jézusunkkal, Neki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengje ajkunk: Hozzád esdünk lelkünk üdvéért! 4. Harci zajnak közepette mentőnk résen áll! Bátorság, Ő áll segélyül szívünk harcinál! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezért. Zengje ajkunk: Hozzád esdünk győzedelemért.

240. 1. Föl, testvérem, harcra készen, szent csatára, győzelemért! Jézus véled küzd az élen; el ne hagyjad Őt, a vezért. Lengjen zászlaja, zengjen himnusza,

64

szent ima szálljon az égre fel! Jöjj el, jöjj el, édes Jézus, szent országod jöjjön el! 2. Rettentő a bűn hatalma s bennünk nincsen semmi erő; Te vígy minket diadalra, Jézus Krisztus, bűnt leverő! Áraszd szívünkbe, újult éltünkbe Lelkednek tűzfényét és szent hevét, s dajad küzdő híveidnek Igéd éles fegyverét! 3. Jöjj el, Jézus, áldj meg minket; add, hogy Hozzád hűek legyünk! Hős hitharcunk bút, bajt szüntet, hogyha mindig véled megyünk. Zengjen énekünk, szálljon életünk Érette mindenkor síkra, ha kell! Küzdjünk, testvér, hogy a Jézus szent országa jöjjön el!

241. 1. Fönt a Mennyben van az én hazám, oda vágyik lelkem igazán, hol az élet nem lesz zajos már! Óh, fogadj be, én édes hazám! Hadd repüljek határidon át, hol hallhatom Uram szent szavát! Kedves hazám, óh, te drága hon; szívem vágya folyton feléd von! 2. Fönt a Mennyben van az én hazám! Más kiáltná, ha elhallgatnám; mindenfelől jelek mutatják: nemsokára látjuk a hazát! A vihar is ezt zúgja felém: Ne legyen itt semmi az enyém. Csak ez az egy: fönt az én hazám! Oda megyek nemsokára már. 3. Fönt a Mennyben van az én hazám, hol angyalok várnak énreám. Ott életem nem lesz zajos már, helyett ott öröm és üdv vár. Legfőbb vágyam csak ez egy nekem: elmenni a földről, el innen! Fönt a Mennyben, ott az én hazám! Drága Jézus, óh, vígy haza már!

242. 1. Golgotára vágyom én, ott fakadt a forrás! Minden lélek orr remél bűnre megbocsátást. Kar: Szent a vér! Szent a vér! Érdemében járok, míg Atyám s a trón előtt győztesen megállok. 2. Esdve néztem fel Reá bűnöm nagy terhével, szívem Ő meggyógyítá drága szent sebével. 3. Csendben sokszor látom én szenvedő Megváltóm, értem rezg a könny szemén, s értem szól oly fájón. 4. Róla zengem énekem, szent keresztjét félem. Hordom csúcson, völgyeken; koronát ad nékem.

65

243. 1. Gondviselő jó Atyám vagy, óh, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy e világon, csak Te nem! Hozzád vágyom, Benned élek, üdvöt mástól nem remélek. 2. Mint az alélt, bús virágra megújító harmatot, vérző szívem fájdalmára csak Te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, ha imára nyílik ajkam. 3. Rám-rám derül ismeretlen utamon egy kis öröm; azt is a Te véghetetlen jóságodnak köszönöm. Hálakönnyem tündöklése: a Te neved hirdetése. 4. Gyenge vagyok, lankadoznak buzgóságom szárnyai, bármily híven vágyakoznak színed elé szállani: óh, adj erőt, hogy míg élek, egyedül csak Néked éljek! 5. Óh, add, hogy ha majd bevégzem e mulandó életet, lelkem tisztán és egészen legyen eggyé Teveled! El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!

244. 1. Gonosz világ, itt hagylak én téged; múló öröm, hiú ábrándok. Békességet benned nem találtam, bús gyötrődés volt az életem. Fájó könnyem titkon hullott, mert nem voltam boldog én! Megváltómra miért is nem gondoltam én, aki meghalt értem, bűnösért! 2. Kedves nővér, jöjj ma a kereszthez! Kedves fivér, ne habozz te sem! Miért kívánod a bűnt, a világot, amely téged a romlásba visz? Hagyj fel hát a széles úttal, Jézus hív, siess Hozzá! És tudd meg, hogy soha meg nem bánod, ha szíved Neki átadod! 3. Ujjongással örvendek, óh, ma Megváltómnak lettem gyermek! Mert Ő minden bánatom elvette, most boldogan élhetek Vele. Üdvözítőm, hűn követlek, egykor győztes lehetek! Földi éltem itt hogyha letelik, mennyei Atyámhoz mehetek!

245. 1. Gyönyörű ruhában, az örök hazában, a fénylő világban, hol nem lesz éjszaka; gyönyörű korona készül a számomra, Uram, a Te szavad viszen oda. Kar: Gyönyörű ház, gyönyörű kút, gyönyörű tó, gyönyörű út! Minden oly szép, oly ragyogó, nem lesz ott semmisem elmulandó! 2. Gyönyörű kertekben járunk nagy örömben, életfái között gyönyörű gyümölcsöt élvezünk mindnyájan az Úr szent nyájában, Uram, a Te szavad viszen oda! 3. Gyönyörű folyamok, világos kristályok folynak a szent tróntól, iszunk mi mind abból; végtelen örömben, az örök életben, Uram, a Te szavad viszen oda! 66

4. Gyönyörű szép város, hol minden világos, örömet árasztó, minden oly csillogó! Nem ott nap fénye, csak az Úr szent lénye, Uram, a Te szavad viszen oda!

246. 1. Gyönyörű szép a Mennyekben! Szeretnék már ott lenni fenn, hol nyomor, harc után korona vár reám; hol Megváltómat nézhetem. Kar: Óh, mily édes és szép remény, hogy Mennybe felmegyek én! Jézusom ott van, a hely készen van számomra is, biztosan. 2. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol nincsen halálfélelem. Véget ér minden éj, mert ragyog a napfény odafent, a dicsőségben. 3. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol boldogok vannak jelen; kik járnak, szépségben, kristályszép térségen, ahol béke van szüntelen. 4. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol élnek egyértelemben. Tévelygés és harag szentek közt nem akad, Jézus körül forog minden. 5. Gyönyörű szép a Mennyekben! Óh, azért én csak azt kérem: Uram, készíts engem, hogy fehér öltönyben lelkem Sionba bemenjen!

247. 1. Győzelmet vettél, óh, Feltámadott! Örök, nagy dicsőség a diadalod! Fényes égből szállt le angyali követ, hogy elhengerítse a nehéz követ. Kar: Győzelmet vettél, óh, Feltámadott! Örök, nagy dicsőség a diadalod! 2. Lásd, ott a Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé, Ő jelent meg, Ő! Ujjongj, Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé örökre már a győzelem! 3. Miért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem; azért nincs szívemben semmi félelem.

248. 1. Győztes hősként támadt fel a sírból Jézusunk, így Övé lett az embervilág. Atyja áldozta Őt, mind dicső közbenjárót, s elküldte Szellemét reánk. Kar: Ígéretét beváltotta, szívünkbe Szellemét adta. Most küldi el Mennyekből a késői esőt, ujjongva magasztaljuk Őt! 2. Jeruzsálemben, az első pünkösd ünnepén, égi tűz az Úrtól földre szállt. Ezzel jegyezte el Krisztusunk menyasszonyként örökre az eklézsiát! 3. Szent Szellemmel teljes férfiak léptek elő, Jézus vérét felmagasztalták. Bűnös, beteg szívre kiáradt a szent erő, s ki hitt, azt meggyógyították. 4. Ígérete szerint ma is adja Szellemét, mint az első korai esőt. Kérd és várd az Úrtól: töltse be szíved, s elmét; zúgjon a késői eső!

67

5. Küldd el ránk is, Urunk, vigasztaló Szellemed! Törjön át köztünk új, zúgó szél! Ezt könyörgi szívből minden hívő gyermeked, jelekben újra működjél!

249. 1. Ha alkonypír bíborba vonja az esti égnek fellegét, eltűnik már a nap sugára s madárdaloktól zeng a lég; hálával megtelik a szív és minden áhítatra hív. 2. Bár hallgatag a rét világa, de szótlan is imát rebeg; és színpompás kelyhét kitárva fejét szelíden hajtja meg. Az égbe küldi illatát, az Alkotóhoz sóhaját. 3. Oly kedves a hűs esti élet, mikor minden nyugodni tér; óh, ember, int a szép természet, s a csendben elközelgő éj: légy telve hálaérzettel, te is imába mélyedj el!

250. 1. Ha a nap feletted lassan alkonyul, tedd kezed Jézus kezébe! A sötét homály mind jobban rád borul, tedd kezed Jézus kezébe! Kar: Tedd kezed Jézus kezébe (2x), ez a kéz hőn vezet, átölel, mert szeret! Tedd kezd Jézus kezébe! 2. Fáradt vagy az úton, tűz a nap fénye, tedd kezed Jézus kezébe. Útszélén leülni, hidd el, kár lenne; tedd kezed Jézus kezébe! 3. A cél nincs messze már, int a szent város, tedd kezed Jézus kezébe! Erőd, ha fogytán van, óh, fáradt vándor, tedd kezed Jézus kezébe!

251. 1. Ha a szíved búbánat borítja, ne csüggedj el, bárhogyan szorítja! Jó az Isten, bízzál irgalmában, hagyd el a bűnt, térj meg igazában. 2. Rakd le terhed a kereszt tövébe, ott megtisztul lelked hófehérre. Jézus Krisztus, Istennek szent Fia, temiattad feszíttetett fára. 3. Ha leraktad bűneid rút terhét, és érezed Isten nagy szerelmét, légy hálás és halad Jézus nyomán! Sose feledd, mi történt a Golgotán!

252. 1. Ha az élet bajaitól egykor megszabadulunk, és e múló világnak búcsút mondunk, egymást újra megláthatjuk Jézus körül a Mennyben, az Új Jeruzsálemben. Kar: Ott lesz ujjongás és ének, ha a szentek belépnek Jeruzsálembe, Jeruzsálembe! Pálma leng, hozsánna hangzik és Krisztus uralkodik az Új Jeruzsálemben!

68

2. Míg e siralomnak völgye itt bennünket fogva tart, vihar, hullám próbálja a küzdő kart. Amit itt lenn meg nem értünk, azt megértjük odafenn, az Új Jeruzsálemben. 3. Ha ajkunkról az utolsó sóhajtás is elhangzik, szemünkből a könny többé nem patakzik, ott nem lesz gyász, nem lesz sírás. Ott élet lesz mindenben, az Új Jeruzsálemben. 4. Ha a megváltozz sereghez csatlakozik a lelkünk, ott meglátjuk Urunkat, kit szeretünk. Ott örökké énekelünk, vigadozunk szüntelen: az Új Jeruzsálemben.

253. 1. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, éneklek, Dávid.:}{:Éneklek, éneklek, éneklek, miként Dávid.:} 2. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, harcolok, Dávid.:}{:Harcolok, harcolok, harcolok, miként Dávid.:} 3. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, győzök én, Dávid.:}{:Győzök én, győzök én, győzök én, miként Dávid.:} 4. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, ujjongok, Dávid.:}{:Ujjongok, ujjongok, ujjongok, miként Dávid.:} 5. {Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, tapsolok, Dávid.:}{:Tapsolok, tapsolok, tapsolok, miként Dávid.:}

miként miként miként miként miként

254. 1. Ha az Úrnak trombitája megharsan ítéletre, feltűnik az örök élet reggele. Ha a szentek összegyűlnek a Megváltó elébe, hangzik majd a hívás, akkor ott leszek. Kar: Hangzik majd a hívás akkor (3x), hangzik majd a hívás, akkor ott leszek! 2. Kik az Úrban elszunnyadtak, ama napon felkelnek; Jézus trónusánál örvendnek! Ha a szentek ott a Mennyben csillagon túl zengenek, hangzik majd a hívás, akkor ott leszek.

255. 1. Ha az Úrral haladsz, ha Igéje vezet, dicső fény ragyogja be utad. Míg munkáját teszed, erejét érezed, s áldott közelségét élvezed. Kar: Testvér, boldog Jézusban úgy lehetsz, hogyha csak Neki szolgálsz és engedelmeskedsz! 2. Tűnik a sötét árny, felhő is szétfoszlik, Jézus fénye mind elűzi azt. Kételyt és félelmet a szíved mind elvet, ha az Úr megérint tégedet.

69

3. Bűnterhed leraktad, fájdalmad tovatűnt, ha megláttad örök díjadat. Minden kár és személt, csalja mások szemét, de te nézd csak Isten nagy kegyét. 4. Szereted Uradat? Mivel bizonyítod? Azzal, hogy szíved Néki adod! Tűnjön hát félelem, tiéd a kegyelem, szeret téged az Úr végtelen!

256. 1. Ha az Úr szívünk vezére, győzni kell, győzni kell, az Úr bátor harcosának győzni kell, győzni kell! Bár kemény az ütközet s kapunk itt mély sebet, de megállnunk nem lehet, győzni kell, győzni kell! 2. Az Ige éles kardjának győzni kell, győzni kell; a szeretet hatalmának győzni kell, győzni kell. Igazmondás, irgalom, béketűrés, szánalom; áttör minden gátakon, győzni kell, győzni kell!

257. 1. Ha bánatos vagy s fáradt, tekints Jézusra fel! Ő, mint a sebzett bárányt, hű keblére ölel. Ő ad vigaszt és békét, űzi a múlt emlékét. Ha bánatos vagy s fáradt, tekints Jézusra fel! 2. Ha bánt a bűnök terhe, a Golgotára nézz! Ott vérzik átszegezve, a drága mentő kéz. Csak tedd szíved e kézbe: megtisztul hófehérre. Ha bánt a bűnök terhe, a Golgotára nézz! Ott vérzik átszegezve a drága, mentő kéz. Csak tedd szíved e kézbe: megtisztul hófehérre. Ha bánt a bűnök terhe, a Golgotára nézz! 3. Ha gond, betegség támad, Urad segítni kész. Ő győzött mindazokon, ami téged emészt. Csak tárd ügyed elére s oszlik a bajok éje. Ha gond, betegség támad, Urad segítni kész! 4. Szíved ha hálateli, dicsérd Jézus nevét. Az ég s a föld visszhangja ezt súgja tefeléd. Ő a Menny tiszta fénye, s a szívünk szent reménye. Szíved ha hálateli, dicsérd Jézus nevét!

258. 1. Ha botlanak a gyengék, segítsen az erős; hordjuk, emeljük önként, kín gyengesége győz. Tartsuk jól össze hát, tudjunk utolsók lenni; a bajt vállunkra venni e földi élten át! 2. Menjünk vígan, sietve, hisz’ utunk egyre fogy. Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés, ha Ő híven követjük, a láncot mind levetjük, s vár ránk az égi rész! 3. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, és az örök hazában ki hú volt, mind bejut! Ott vár az angyalsereg, ott várnak mind a szentek, s az Atyánál pihentek, megfáradt gyermekek!

70

259. 1. Ha ezen a földön bármi ér, ne csüggedj el! Jézus, aki mindig megsegít a küzdelemben! Bátor, erős harcos légy, ne félj, és ne lankadj el! Tudva, hogy a győzelem tiéd az ellenségen! Kar: Jézus neve, Jézus ereje, Jézus vére, örök a Te győzelmed! 2. Ha ellenség vesz körül és sötétség, ne rémülj meg! Jézus nevét hívjad segítségül, és nem szégyenülsz meg! Bízzál Benne teljes szívedből, és Ő lesz oltalmad; ne támaszkodj az elmédre, mert megtántorodhatsz! 3. Vele mindig győzöl azáltal, aki diadalra vezet; mindenre van erőd a Jézusban, aki megerősít téged! Szívvel hiszel igazságában, és szájjal vallod meg: Krisztus lakik hit által a te szívedben.

260. Kar: Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké, hadd mondjam el azt, hogy Ő a szívemben él! Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké, hadd mondjam el azt, hogy Ő a szívemben él örökké! 1. Az Úr szavára lett a föld, a tenger és az ég. Ezernyi csillag tündökölt, mikor kinyújtotta kezét. Az Úr dicsősége előtt leborulva zengi dicséretét a mindenség! 2. Sötétségből, bús homályból mentett meg szavad, életemben soha még nem voltam boldogabb. Világosságot találtam, fény gyulladt az éjszakában, mely ég örökké!

261. 1. Hadd menjek, hadd menjek! Jézus elé hadd menjek! Mert a lelkem forró vágya, hogy örökre lakjon Nála, s álljon dicső trónjánál, s álljon dicső trónjánál. 2. Égi fény, égi fény, boldogító szép remény; légy vezérem már e földön, s hogyha majd végnapom eljön, Isten elé érjek én, Isten elé érjek én! 3. Drága hon, drága hon, állsz örökké, szent Sion. Ott az üdv, hol angyalokkal zengek majd ujjongó hanggal; Uram folyton láthatom, Uram folyton láthatom. 4. Édenkert, Édenkert! Mily sok titkot, csodát rejt! Úgy szeretnék benned élni, mennylakók nyelvén beszélni. Jézus, add, hogy úgy legyen; Jézus, add, hogy úgy legyen!

262. 1. Ha éj mélyén nézem a csillagóceánt, az ajkamon hála fakad; mert látom, hogy ragyog fel az én Csillagom is, melynek fénye von s megragad. Az én csillagom, óh, egy áldott tudat, hogy Jézus a szívemben él. Lelkem már e földön semmit nem kutat, mert csillagom szebbről beszél. 71

Kar: Mily dicső s szép vagy Te nekem, üdvöt adó, hű Mesterem! Ragyogj tovább áldott éji csillagom! Vezérelj, világíts földi utamon! S ha Mennybe érek, hol már a Nap ragyog, ott is áldom e Csillagot. 2. Az égbolton nem izzik mindig csillagár, felhők köde borítja be. Hiába kutatom apró kis mécseit, reménytelen éltem ege. Villámló, mennydörgő vihar közeleg, gyenge szívem félve dobog. De ujjongva áldom az én Istenét, ha Csillagom újra ragyog. 3. Ha majd éltem végén az Úr szózata hív s emel üdvöm honába át, útközben megnézem a régiókban fent az éj fénylő sok csillagát. Tovább tart, feljebb visz az égi utam, ah, várom a pillanatot, midőn Isten jobbján megláthatom én a legszebb Hajnalcsillagot.

263. 1. Ha fáradt vagy, csüggedett, bízzál csak, testvérem! Ha Jézus van teveled, nem árt semmi sem! Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom, Rád tekintve én megnyugszom, drága Jézusom! 2. Ha mindenki elhagyna, testvérem, tégedet, vesd bizalmad Jézusba, mert Ő nem hagy el. Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom, szent kezed megvéd, jól tudom, drága Jézusom! 3. Jöjj Jézushoz mielőbb, mert Ő vár tégedet! Boldog csak Nála lehetsz, hidd el, testvérem! Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom, szent kezed megvéd, jól tudom, drága Jézusom!

264. 1. Ha Isten békéje lakja szívemet, bár dúlhat vihar ellenem, nagy hittel szívem zengi ez éneket: az Úrban, az Úrban jó nekem! Kar: Az Úrban jó nekem, az Úrban, az Úrban jó nekem! 2. Ha Sátán tör rám és elém hálót vet, e szó ragyog rám fényesen: már Jézus mindent elvégezett, vére megtisztított teljesen! 3. Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány, nem hagyta azt rajt’ lelkemen. Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán, Őt dicséri hát ez énekem.

265. Hajnalfény, te rám találtál, ennyi év után újra vártál. Árnyékként éltem a földön, s bűneimnek súlyos terhe volt. Nem hoztam semmit magammal, s ha meghalok, mindent itt hagyok. Hajnalfény, te rám találtál, a Golgotán énrám is vártál. Hajnalfény, Te rám találtál, ennyi év után énrám is vártál!

72

266. Hajnalodik, a reggel jő, az éj már elmúlik. Az Úr közeledik készüljetek; a szó hangzik: Jézusunk jön hamar! Refr: Zúg, mint a szélvihar, zeng hegyen-völgyön át az Úrnak szent szava! Óh, jöjjetek haza a nagy menyegzőre, Vőlegény elébe, Jézusunk jön hamar!

267. 1. Hajnal pirkad, hívő ifjúság már ébredezz, ébredezz, ébredezz! Tábortüzek gyúlnak hegyen-halmon szerteszét, Jézussal, Jézussal! Refr1: Tábortűznél a kis csapat parancsszóra vár, támadni az ellen hadát mindig készen áll Dobog a szív, indul a sereg, s vezére Jézussal, Jézusért! 2. Minden igaz harcos tudja azt, hogy győzni kell. Fegyvere az Ige szava, ezzel menni kell, menni kell, menni kell! Refr2: Menni kell, míg szívünknek egy dobbanása van! Menni kell, mert sok ifjú a bűnáradatban! Meni kell a fehér lobogon a jelszóval: Jézussal, Jézusért!

268. 1. Ha kísértések sötét éjén fenyeget a vész, s a fergetegnek zúgó árja elnyelésre kész; akkor sem csüggedek: Szabadítóm jöhet, Jézusra pillantva szívem lecsendesül. Kar: Jézusra pillantva szívem lecsendesül, Jézusra pillantva szívem lecsendesül. Ha bánatos szívem sóhajt és kesereg, Jézusra pillantva szívem lecsendesül. 2. Ha barátomtól s rokonoktól ér a megvetés, és a megértő embertársak száma oly kevés; Őhozzá menekszem, így megvan örömem: Jézusra pillantva szívem lecsendesül. 3. Vidáman járok utamon a küzdelmek között, és vágyódom a Kánaánba, hol megláthatom Őt. S ha eljő majd a vég, megfoghatom kezét, Jézusra pillantva szívem lecsendesül.

269. 1. Ha komor felhők lengnek éltünk tengerén, jön néha kétség s félelem felénk; akkor nagy Megmentőnk, szabadítsd meg népedet, tomboló viharban lássunk Tégedet! Jézus, Te nagy megmentőnk, óh, vezess erős kézzel, Krisztus, isteni Mester, vígy a partra fel! 2. Ha viharfelhők fenyegetik hithajónk, már süllyedez is mélyre alattunk; akkor, tenger Ura, nyújts vigaszt és kegyelmet: Mentsünk lelkeket, hogy el ne vesszenek! Jézus, Te nagy irgalmú, adj mentő érzületet! Ezzel Urunk, Megváltónk, szolgáljunk Neked!

73

3. Ha este későn fenn ragyog a csillagfény, hív minket haza égi zengemény, akkor, óh, nagy Mentőnk, Mennyországban adj helyet. Túl a halál révén lehessünk Veled! Jézus, hatalmas Győző, kinek szél s vihar enged, Néked, isteni Mester, örök dicséret!

270. 1. Ha lelkem az Úrba’ nyugodva pihen, bár távol a vész fenyeget; én boldogan egyre csak énekelem: Uram, én szíveden pihenek. Kar: Szíveden pihenek, Uram, én szíveden pihenek. 2. Ha üldöz a Sátán s ijeszteni akar, biztatva az Úr szava kél. Szent vére, tudom, befedez, betakar; menedék, menedék ez a vér. 3. Az Úr Maga hordta az én bűnömet, s a lelkem azóta szabad. Kereszten a vérével érte fizet, óh, dicsérem ezért az Urat! 4. Most Érte, meg Ővele élve csupán, az úton Igéje vezet. Szent béke a részem a bánat után, Uram, én szíveden pihenek.

271. 1. Halld, az ég harangi zengnek messze földön szerteszét, hírül adva mindeneknek Isten üdvüzenetét! Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte szent fiát, Benne higgy, s az élet lelke meggyőz Benned sírt, s halált! Kar: Szent harang, égi hang zendül szerte hangosan. Drága hír: Jézus él! S most kegyelme napja van! 2. Jöjj, az ég harangi hívnak, vár királyi lakoma! Vége itt nyomornak, kínnak; bűnös elfér mind oda. Jöjjetek, ti fáradt lelkek, Jézusunk életkenyér. Higgyetek, s mindenre leltek, Jézus mindennel felér! 3. Halld, az ég harangi intnek: Óh, siess, elkéshetel. Sátán tőre fog megint meg, jöjj, hogy egy se vesszen el! Nézd, az ajtó még kitárva! Szűk, szoros felé az út; hit, remény, szeretet vár ma; kívül lelked vészba jut. 4. Halld, az ég harangi zúgnak, már az ünnepév közel. Örülj, népe égi Úrnak mind az üdvözültekkel! A Király jön nemsokára, légy kitartó, kis sereg! Boldog lesz, ki homlokára a koronát nyerte meg.

272. 1. Halld, Megváltód hív Magához, jöjj, jöjj és lásd! A kegyelmi lakomához, jöjj, jöjj és lásd! Kar: Ezt hirdesse fennen ajkad, hegy és völgy zengje utánad, Istennél van bűnbocsánat, jöjj, jöjj és lásd! 2. Mondd ezt nagynak és kicsinynek: jöjj, jöjj és lásd! Kitaszítva senki nem lesz, jöjj, jöjj és lásd! 3. Jöjj, míg az éj el nem borít, jöjj, jöjj és lásd! Jézus megment és meggyógyít, jöjj, jöjj és lásd! 74

273. Hallelu, hallelu, hallelu, halleluja; Jézust dicsérd! Hallelu, hallelu, hallelu, halleluja; Jézust dicsérd! Dicsérjed Őt! Halleluja! Dicsérjed Őt! Halleluja! Dicsérjed Őt! Halleluja! Jézust dicsérd!

274. Halleluja, dicsérd Istent! Halleluja, dicsérd Istent! Halleluja, dicsérd Istent! Halleluja, dicsérd Istent! A Lélek és a Menyasszony mondja: „Jövel!” És aki hallja, mondja: „Jövel!” És aki szomjúhozik, az jöjjön el, vegye az élet vizét ingyen!

275. {:Halleluja, halleluja, (halleluja!):} Él az én Uram, és áldom Őt szívemből, halleluja!

276. 1. Halleluja, halleluja, halleluja! (3x) Jézus Krisztus nemsokára visszajön! 2. Napról napra tisztítsd meg a fehér ruhád! (3x) Jézus Krisztus nemsokára visszajön! 3. Lámpásodban legyen mindig elég olaj! (3x) Jézus Krisztus nemsokára visszajön! 4. Ébren figyeld, mikor harsan meg a kürt! (3x) Jézus Krisztus nemsokára visszajön!

277. 1. Halleluja, halleluja! (4x) 2. Jézus szeret, Jézus szeret! (4x) 3. Jézus megment, Jézus megment! (4x)

278. Halleluja, Néked szól, Isten Báránya! Halleluja, Néked szól, óh, Uram! Mert csak Te vagy méltó, nincs Hozzád hasonló; halleluja, Néked szól, Uram! 279. 1. Halleluja, örvendjetek, a Szentlélek tüze ég! Készítsétek szíveteket, égi vendég jönni kész. Kar: Halleluja, halleluja, halleluja! Ámen! Halleluja, halleluja, halleluja! Ámen!

75

2. Tüzes Lélek, szállj le hozzánk, itt a szívünk, készen vár; nagy erőddel zúzzad össze azt, mi bennünk bűn és kár! 3. Halleluja! Égi karok, hirdessétek szerteszét: áldott Jézus Szentlelke lett szívemen a szent pecsét!

280. Halleluja, zengve zeng hálaének; halleluja, zengve zeng hálaének, halleluja! Jézus, Te égi Bárány! Benned lettem én is új teremtés, Benned megtaláltam életem célját, Téged dicsér már a szívem és szám!

281. 1. Hallelujával zengem: Jézus az üdvösségem! Győzelem, győzelem! Bűneimet elvette, szabaddá tett örökre. Győzelem, győzelem! Kar: Hallelujával zengem: Jézusban van győzelmem, már Övé az életem! Hála néki s halleluja: Ő az én teljességem! 2. Jézusban van bizalmam, szent szavában nyugalmam. Győzelem, győzelem! Csak Ő adhat győzelmet bűn s örök halál felett. Győzelem, győzelem! 3. Énekeljünk lelkesen, meglátjuk Őt a Mennyben! Győzelem, Győzelem! Zengve Néki hozsannát itt, s örökre odaát, örökkön örökké!

282. 1. Halljátok? Jézus hívogat: „Utánam jöjjetek!” Bár utunkon tövis fakad, de Mennybe felvezet. Óh, emberek, hát jöjjetek s találtok édes nyughelyet, hol örökké örvendenek a boldog seregek! Kar: Mily édes sors, óh, ez! Óh, mily sors; óh, mily sors! Mily édes sors leend Jézus ölében fent! A szentek száma végtelen az Úr menyegzőjén jelen. Éneklik: „bárány, dics Neked, a győzelem Tied!” 2. Halljátok zengeni Siont, ha egy bűnös megtér! Az egész mennysereg ujjong, öröm örömre kél. Jézus vérét dicséri mind, ki oly csodát tett most megint; Isten hatalmát hirdetik, ki bűnöst üdvözít. 3. Majd egykor, ha elhangzanak Megváltónk szavai: „Vegyétek át országtokat, Atyám áldottai!” Ah, végtelen lesz az öröm, a mennysereg felzeng dicsőn: „Halleluja! Jó Istenünk nagyot művelt velünk!”

283, 1. Ha megmentett Jézus téged, dicsérd szüntelen! Áldva legyen az Ő szent neve! Nem hagyott a bűn mélyében, bűnben elveszve, lenyúlt értünk drága szent keze.

76

Kar: Dicsérjük öröménekkel Jézust e csodás munkáért! Ömlött egykor drága vére a bűneinkért. Vezessünk embereket az Ő drága szent keresztjéhez! Boldogan mondhatjuk, hogy Jézus szeret bennünket! 2. Jézus betölt az Ő dicső, drága Lelkével; mert adatik annak, aki kér. Mint pünkösdkor, a tanítványok életében, Jézus ma is az, mint volt régen!

284. 1. Ha Megváltónk, mint Királyunk, egykor megjelen, s Övéivel, hű népével Mennybe felmegyen… Kar: Óh, akkor, mint csillagok, tisztán fénylenek Jézus koronájában, mint drágakövek. 2. Egybegyűjti és ott lesznek egy szent seregben mind, akik megtisztultak a Bárány vérében. 3. S egyszer minden gyermekét majd keblére vonja, ki a szívét mindenestül Jézusnak adta. 4. Azért, nagyok és kicsinyek, Őt kövessétek! Boldoggá tesz, megdicsőít s a Mennyben lesztek.

285. 1. Ha nem volna Üdvözítőm nékem, nem lennék én boldog semmiképpen. Elvesznék én, nyomorulttá válnék, kárhozatba, örök sírba szállnék. 2. Óh, de hála mennyei Atyámnak, ismerem nagy kegyét irgalmának! Ímé, Isten úgy szeretett engem, hogy szent Fiát leküldötte értem! 3. Van nekem egy hatalmas Megváltóm, kiben békém, üdvöm megtalálom. Benne van a mennyországom nyitva, Benne van az üdvöm biztosítva.

286. 1. Ha néha-néha bús vagyok és szívemben ellankadok, holott e földi gondokon kesergni nincs okom; hamar az Úr elé megyek és kérek Tőle új szívet, mert földi bánat és keserv a Mennyből nem ered. 2. A Megváltómra gondolok, ki minket arra oktatott, hogy ne aggódjunk, mert Atyánk gondot visel reánk. S ekkor eszembe jut nekem egy kedves lelki énekem, és éneklem azt csendesen, de mindig édesen. 3. Majd egyre hangosabb lesz ez, míg szívem tűzzel telve lesz, s elmémet fény ragyogja át, elűzve a homályt. Ím, látom Jézust, üdvömet, s a Mennyben örökrészemet. És bú helyett a lelkem most örömtől áradoz!

77

287. 1. Harcold meg hűséggel a hitnek szép harcát, kövesd Urad szavát! Az Úr megjutalmaz az égi hazában, a fénylő otthonban. Kar: Fel, testvérek, ébredjetek! Elmúlt az éjszaka! Miért aludnánk, mikor már közeleg az Úr szép hajnala?! 2. Siessünk, az idő oly gyorsan elmúlik, s a lét tovatűnik! Keressük üdvünket, építsük hitünket s béke vár bennünket! 3. Felséges lesz ott fent, a kristály-tengernél, hol szívünk nem vérzik, szemeink az Üdvözítő szemlélhetik, s dicső arcát nézik.

288. 1. Hatalmas a Jézus munkája, bűnösök, jöjjetek Hozzája! Ő megvált titeket, csak ne kétkedjetek, szent vére megmossa szívetek! 2. Ha a szoros kapunk bemegyünk, könnytől nem ázik többé szemünk. Nem lesz több fájdalom, csak örök vígalom, Jézus megvidámít akkoron. 3. Óh, mily öröm lesz a Menny ölén, megváltó Jézusunk hű keblén! Ha itt megvettettünk, ott kedvesek leszünk, Jézusnál örökké örvendezünk. 4. Aki akar, azért, jöjjön el. Ha nyomja is őt a bűnteher, meg lesz a bocsánat; ha van igaz bánat, Jézusnál kegyelmet találhat.

289. 1. Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete, mert feljebb ér a csillagoknál, s elhat a tenger mélyére! Kar: A mélyre vont a vétekzsold, de Jézus értem holt. A meggyötört és összetört Istentől békét kap! 2. Óh, szeretet, te gazdag forrás, örökre légy áldott! Téged dicsér az angyalkar, az összes megváltott! 3. Ha minden tenger tinta volna, az égnek fátyla pergament, a napsugár egy költő volna, mit ihlet alant földre vesz. 4. Elmúlik egyszer minden itt lent, lehullanak a csillagok; majd mikor Isten egy szavával elmúlnak mind a láthatók!

290. 1. Határtalan szerelem, amit Ő nyújt énnekem; semmiért el nem veszítem! Gondolata az enyém, szívem ott van a szívén, boldogan nyughatom hű keblén. Kar: Menhelyem a kegyelem, soha nem volt jobb helyem! Ha szerelme az enyém, azt a földet megnyerém. 2. Nincsen bennem semmi jó, minden kivetni való; és Ő mégis tartja életem. Kihasználom hát kegyét, mindig áldom szent nevét; dicsérete ajkamon marad. 78

3. Add, hogy hűséges legyek, engedelmes gyermeked; keresztedre tekintsen szemem! Ne mással foglalkozzam, vétkeimet tapossam; adj erőt a jóra, Istenem!

291. 1. Ha tudnád azt, milyen jó Jézussal járni! Ha éreznéd, Benne mily boldog vagyok! {:Ha tudnád azt, milyen jó tisztának lenni, óh, óh, óh; érezni azt: Jézushoz tartozom!:} Kar: Óh, jöjj, Jézus vár nagyon reád! Megtisztítja régi bűnös életed. {:Szent Szelleme boldoggá tesz téged is: óh, jöjj, ne félj! Ő minden másnál többed ad neked!:} 2. Több éven át kietlen utakon jártam, az életem megoldást keresett. {:Nyugalmat sehol, sehol nem találtam, óh, óh, óh; Ő fölemelt, mert nagyon szeretett!:}

292. 1. Ha utam borítja felhőnek árnya, s Uramnak céljait nem érthetem; mit én nem láthatok, Ő azt mind látja. Krisztusnak kegyelme elég nekem! 2. Ha gyakran körülvesz kísértés tőre, s ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem; nem alszik lelkemnek hűséges Őre. Krisztusnak kegyelme elég nekem! 3. Ha vár a feladat, sürget a munka, s testem is lelkem is erőtelen, az Úr én segítőm, amint megmondta. Krisztusnak kegyelme elég nekem! 4. Ha eljő maholnap utolsó órám, s a földi vándorlást bevégezem, az Úrnak orcája ragyog majd énrám. Mindezt a kegyelem adta nekem!

293. 1. Ha valaki látja az arcomat, ha valaki hallja a hangomat; megtudja-e rólam, hogy Jézus él, s boldog az az ember, ki szeretetben él? Kar: Boldogság, öröm az életem; akárhová megyek, kell, hogy vigyem. Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, mindenkié legyen. 2. Ha valaki nézi a két szemem, ha valaki fogja a két kezem; megérzi-e bennem, hogy Jézus vár; s jó, ha az ember az Ő útján jár?

294. 1. Hazám, hazám, te szép hazám; oly gyakran emlegetlek én, amíg zarándokutamat végzem e föld sivár terén. Kar: Óh, szép hazám, mikor leszek kedves határidon belül, hol örökös virányaid köszöntenek minket mindenfelől? 2. Az én Uram, én Jézusom uralkodik ott, mint Király; s a megváltott dicső sereg gyönyörködve előtte áll. 79

3. Tebenned nincsen könnyözön, sem kínhalál, sem fájdalom. De van öröm, van béke, üdv és szent gyönyör dúsgazdagon.

295. 1. Ha zendül az Úr Lelke, Mennyből alájövő; s szétjár éltet lehelve, óh, az dicső idő! Ha bűnösöknek ezre az Úrhoz menekül, akkor a hívek lelke boldogságtól hevül. 2. Ha kél igaz bűnbánat és könny fakad nyomán, sok szívben hő vágy támad a békesség után. Ha néma nyelvek szólnak és látnak a vakok, a büszkék meghajolnak: ezek dicső napok! 3. Istennek szent Igéje hangzik körös-körül: a Krisztus drága vére minden bűnt eltörül. Kit bűne tűzként éget s ki hordoz nagy terhet, találni békességet mind Jézushoz siet. 4. Óh, küldd alá, nagy Isten, Lelked leheletét; hogy Hozzád hadd siessen, ki Tőled távol még! E széles földnek népe hogy Krisztusé legyen, s dicséretét hirdesse itt és a Mennyben fenn!

296. 1. Ha zúg az ár, dúl a vihar, sötétek a fellegek; ha cikázik is a villám, ha tombol a fergeteg; a nagy tenger ha háborog s tajtékzanak a habok; nagy hullámra még nagyobb kél és ha a nap nem ragyog… Kar: Állok ott a nagy viharba, szilárdan, mint a sziklavár. Mert a szikla, melyen állok; mert a szikla, melyen állok, mozdíthatatlanul áll. 2. Jézus Krisztus az a szikla, nem inog, ki rajta áll. Ha rám tör a Sátán hada, Ő megvéd, mert Úr s Király. Akinek a tenger enged, s a nap ismét felragyog; Ő örök, bölcs és hatalmas, irgalmassági nagyok. 3. Szeretet az Ő hatalma, mely végtelen, mint tenger; gyámolítja a gyöngéket, bűnösöket fölemel. Téged is megment, jöjj Hozzá, mert Ő ama sziklavár! Ez a világ bár elmúlik, Krisztus mindörökké áll.

297. 1. Hál’adás, hódolás, hál’adás; szívünk mélyén mindig ott a hál’adás. Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Hál’adás… 2. Győzelem véreden, győzelem; Jézus vére által mindig megterem. Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Győzelem… 3. Bűnteher mind lehull, bűnbilincs összetört; hatalma, átka sincs. Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Bűnteher… 4. Sátán-had megriad, vert sereg; sziklavár nekünk a győzelmes kereszt. Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Sátán-had… 5. Jézus jön, visszajön, Jézus jön! Isten népe tudja, Jézus hamar jön! Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Jézus jön… 80

298. 1. Hála Néked, Jézus, ím, Tied vagyok! Isten Benned nékem életet adott. Ő teremtett engem, Ő meg is mentett, Szentlélekbe, tűzbe ím, bemerített. 2. Hála Néked, Jézus, most szabad vagyok, mivelhogy Tenéked hőn szolgálhatok! Nem így volt ez egykor, mikor még a bűn uralkodott rajtam, s annak éltem hűn! 3. Hála Néked, Jézus, hogy enyém lettél, s kifolyt véred által, ím, megmentettél! Osztályrészem Érted bármilyen lehet, megfogadtam, hogy én vissza nem megyek. 4. Hála Néked, Jézus, szövetségesem, hogy Te az enyém vagy most már teljesen! Ímé, itt a szívem, ajkam és elmém; dicsőítésedre Néked adom én.

299. 1. Hálát adok Neked, én Uram, a népek között; és zengedezek Neked a nemzetek közt; mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged. 2. Magasztaltassál fel az egek felett, óh, Isten; és a földet töltse be dicsőséged! Magasztaltassál fel az egek felett, óh, Isten! Az egész földet, az egész földet töltse be a Te dicsőséged!

300. 1. Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy, s a rét. A napokat Te számolod, Uram, én mindenért hálát adok. 2. Hatalmad, Istenem, mindent fölér. Szavadra engednek tenger és szél. Leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok. 3. Imádom, szent Atyám, dicső neved; Te vagy a végtelen nagy szeretet! Kegyelmed ma ingyen adod, Uram, én mindenért hálát adok.

301. 1. Higgy Istenben a napsugárban, higgy Istenben, ha vész borít; higgy Istenben s eloszlik terhed, minden dolgodban megsegít. 2. Higgy Istenben, óh, tikkadt vándor, utadon tűzoszlop vezet; célodhoz jutsz te, bármi érjen, mert jó Atyád fogja kezed. 3. Bár orcáját elrejti néha s így nem mosolyg a napsugár; bízz Istenben, Ő ismer téged, kitisztul még a láthatár. 4. Mit Ő ígért, az mind jó s édes; engedj szavának: üdvre visz; minden keserv öröm csírája annak, ki jó Atyánkba’ hisz.

81

302. 1. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Gyermeki nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, buzduljon fel Neked gyűjteni lelkeket; hinni taníts! 2. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm Te vagy; észt, erőt, szívet adj; Lelkeddel el ne hagy; hinni taníts! 3. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Gyorsan elszáll a perc, kérni taníts! Lásd gyengeségemet, erősíts engemet, míg diadalt nyerek; hinni taníts! 4. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Jézus, Te visszajössz, várni taníts! Majd ha kegyelmesen nézed az életem, állhassak csendesen; hinni taníts!

303. 1. Hirdessétek hangos szóval, hogy Isten a szeretet; erről szól a föld szépséges, ezt hirdetik az egek. Kar: Halleluja, mily igazság! Elménk alig fogja fel, mégis hangos énekekben hálánk vígan zengjük el! 2. Zengjétek ezt: a világot úgy szerette Istenünk, hogy szent Fiát leküldötte megmentőül minekünk! 3. Boldogító szó, mely mondja, hogy Isten a szeretet. Boldog az, kinek a szívét hit és hűség tölti meg!

304. 1. Hittem Benned s most, íme zengem irgalmad nagy tettit ezért, bűn megoldó, bűnletörlő, Golgotán folyt isteni vért. Zenged Néked, mert halálod mindent jól elvégezett, bűnünk elvett mennyei Bárány, érettünk elvérezett. 2. Hitten Benned s most íme, föllebb, föllebb, mint a Golgotán látlak Téged; győzedelmes, áldozatra ment Bárány. Jó szószóló most az Atyánál minden szívért, aki Tiéd, mert mennybéli fegyvereiddel Sátánt egykor földre veréd. 3. Hittem Benned, vad tövisekkel bűnünkért felékesített! Folyvást fénylő dicskoszorúsan kormányzod most fönn az eget. Ítélkezni majd mikor eljössz élők, holtak dolgairul; Mennyen, földön és a pokolban minden lábaidhoz borul. 4. Hitből zengek s háladalomból szálljon Rád a tisztelet, föld-megváltó, mennye Főpap, Úr minden más úr felett! Isten s ember szent Fia, jöjj el fényárban, s ég angyalival! Felhők szárnyán szállva, lebegve jöjj, Úr Jézus, jöjj mihamar!

305. Hív az Úr, te fáradt lélek; örömöt ad, békességet, hogyha szíved megnyitod. Ne mondd büszkén: nincs szükségem segítségre bajban nékem, majd megoldom én magam! {:Kis bajokban bátor lehetsz, napsütésben bátran 82

mehetsz, elérsz földi dolgokat. De a szíved problémáin, lelki rabság nyomorúságin nem tudsz győzni egymagad! Csak az Úr az, ki segíthet, gyere bátran, nyisd meg szíved, tedd kezébe életed. Ne bolyongj a magad útján, boldog leszel Jézus jobbján, add át Néki szívedet!:}

306. 1. Hívásodra, Uram, színed elé állván üdvöt keresek véredben, mely folyt a Golgotán. Kar: Ím, Tehozzád térek; Uram, fordulj hozzám, és tisztíts meg szent véreddel, mely folyt a Golgotán! 2. Erőtlenségemben Te mindenem leszel, szent véred minden bűnömet és szennyem mossa el! 3. Kegyelmedben tárod karjaidat felém, hogy teljes szívvel, egyedül, csak rajtad csüggjek én. 4. Elvégezted, Uram, a váltság munkáját; légy áldott drága véredért, mely teljes üdvöt ád!

307. 1. Hívtál, Uram, hallottam jól. Hangod keres, szívemhez szólt, Színed elé hogyan vigyem megfáradt életem? Kar: Igen, Uram! – ezt felelem -, Lelked ha hív, megyek! Igen, Uram! –ezt felelem -, és átadom az életem. Szerelmed legyőzte szívemet, ujjongva dicsérem áldott neved. Igen, Uram! – ezt felelem -, és elindulok Veled! 2. Uram, Eléd leroskadok, bűnöm elől Hozzád futok. Olyan nehéz e küzdelem; győzelmet adj nekem! 3. Uram, hitet Te adj nekem! Békéd, erőd enyém legyen! Szívem Benned nyugtot talált, s örökre Téged áld!

308. 1. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd szemed elé. A bűnöm terhe vállamon, mint átoksúly, nehéz nagyon, s ezt fájlalom, ezt fájlalom. 2. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd szemed elé. Megvallom, hogy Jézus, a Szent, ki érettem halálba ment, bűnből megment, bűnből megment! 3. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd szemed elé. Ha majd Hozzád elérkezem, átvert kezedbe vedd kezem, marad velem, maradj velem!

83

309. {:Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké!:}{:És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!:}

310. 1. Hogyha este fenn az égen ragyognak a csillagok, úgy van, mintha jobb világba hívnának az angyalok. Ekkor szárnyra kél a vágya és a Menny felé repül; az Atyához, ki szememről minden könnyet letöröl. 2. Tündökölj csak milljó csillag, sok szegénynek tündökölj! Angyalok, óh, hívjatok csak szíveket a Mennybe föl!, Hogy reménység szárnyán szállva, Téged megismerjenek; és majd egykor a mennyekben halleluját zengjenek!

311. 1. Hogyha felnézek az égre, láthatom tetteid. Csodás cselekedeteid elértek szívemig. Kar: {:Jézus, Jézus, hódolok Előtted! Jézus, Jézus, kitárom szívemet!:} 2. A hegy, a völgy, a tenger mind hirdeti nagy neved. Már én is a Tied vagyok, óh, hadd hirdesselek! 3. Azért, mit hoztál éltünknek, telve van a szívünk hálával, mert megmentetted bűnünkből életünk.

312. 1. Hogyha félsz, hogy a vad ellenség legyőz, s legsötétebb éjnek árnya hajt s üldöz; tisztítsd meg ablakod, meg ajtód tárva nyisd: süssön napsugár be rád! Kar: Napsugárt bocsáss be hát! Napsugárt bocsáss be hát! Tisztítsd ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád! 2. Hogyha fáradt a hited a harcban már, s égi feleletre tán hiába vár, tisztítsd ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád! 3. Ég felé utazva, ki örömre vágy’, mindig újra rásüt fény és boldogság. Tisztítsd ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád!

313. 1. Hogyha lábam megbotolna, Jézus van velem; és erős kezébe fogja reszkető kezem. Támogat e kéz, támogat e kéz; hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz! 2. Gyöngeségem, bűnös voltom Jézus tudja jól, mégis szíve, áldva folyton énfelém hajol. Énfelém hajol, énfelém hajol! Elfedezve bűnös voltom, énfelém hajol! 84

3. Rajta csüngve, mint a gyermek, aki fél s remek; kell-e több szegény szívemnek, mint hogy Ő szeret?! Jézusom szeret, Jézusom szeret! Kell-e több szegény szívemnek, mint hogy Jézusom szeret?! 4. Szent e vér, mit a kereszten értem áldozál, s én most csak Benned dicsekszem, égi Úr, s Király! Égi Úr, s Király; égi Úr, s Király! Téged dicsér lelkem, testem, égi Úr, s Király.

314. 1. Hogy Jézus juha vagyok, azon igen vigadok. Szívem örvend Pásztorának, lelkem hívó szent szavának, aki ismer és szeret, s néven szólít engemet. 2. Őrizete biztosít, szelíd hangja felvidít; édes legelőn terelget, lelkem szükséget nem szenved. És ha szomjúság epeszt, hűs forráshoz elvezet. 3. Miért ne örvendeznék én boldogságom mezején?! Hisz e földről, ha meghalok, égbe visznek az angyalok, örök öröm helyére: hű Pásztorom ölébe.

315. 1. Hogy Mózes Egyiptomból a néppel kivonult, előtte tenger tombolt, utána had nyomult. A víz megállt és fal lett, a nép csak ment tovább, mert Isten védte Mózest és a nép sorsát! 2. És Góliát óriás karddal, lándzsával jő, és szemben a kis Dávid, ki Istenben hívő. Egy sima kövecskével elvette életét, mert Istenbe vetette Dávid nagy hitét! 3. És Dániel mily hűen szolgálta Istenét, az oroszlánveremben sem veszti el hitét. Mert Isten odaküldte egy erős angyalát, és bezárta az oroszlánok vad száját! 4. Hát fel, testvér, előre! Hisz’ Jézus karja győz, legyen Mózes pálcája, vagy kis kő az eszköz. Góliát és Egyiptom mind-mind csak menekül, megsemmisül, ha Jézus, a Király, a trónra ül! 5. Mert már a nap közel van, és Jézus karja győz, ezt érzi az én szívem, hogy Jézus lesz a hős! És minden ellent megver, szabaddá így tesz Ő, a lelkemnek örökre dicső Megmentő!

316. 1. Hol Jézus megfeszíttetett, Isten nekem ott megjelent. Vérét ontá a Golgotán, üdvömet ott találhatám. Kar: Óh, Golgota, kínok tere, hol Jézusom elvérezett! Óh, Golgota, öröm helye, ahol üdvöm forrása lett! 2. A nap sötét, inog a föld, a kínpohár egész betölt. Ím, minden elvégeztetett, s most már szabad a bemenet.

85

3. Óh, Jézusom, lehet-e mind, hogy érettem tűréd e kínt? Szív, ne feledd élted során, mi történt ott a Golgotán!

317. 1. Hol Jézus úr, az éjszakát napsugaras fény járja át, országlása még megáll, ha minden semmiségbe száll. 2. Minden ország és minden nép zengi csodás szeretetét. A gyermekajk is kiált nevére dicshalleluját. 3. Országa áldással tele, a fogoly is szabad Vele. Nála az örök nyugalom, kegyelme árad gazdagon. 4. Minden teremtmény áldja hát, szívszeretettel, hű Urát! Az angyalok dicséretét hadd zúgja vissza föld és ég!

318. 1. Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom? Hol találjalak meg, kegyes Megváltóm? Szerelmes Jézusom, fordulj hozzám, vigasztald szívemet, jöjj be hozzám! 2. Téged szeret most már megváltott lelkem, mert Terajtad kívül nincsen örömem. Nálad nélkül minden keserűség, de Veled az élet: gyönyörűség. 3. Míg meg nem talállak, keresni foglak; mind éjjel, mind nappal sírva kiáltlak. Óh, siess hát hozzám, ne távozzál; szerető Lelkeddel jöjj s vigasztalj! 4. Bármerre vezérelsz, híven követlek; drága Megváltóm, én szívből szeretlek. Készítsed el lelkem édes honát, s tegyed fejemre a dicskoronát!

319. 1. Hozzád, kegyelmes Istenem, emelem szememet a Mennybe, s elpanaszolom minden szükségemet. 2. Segítségem Tetőled jő, én Istenem, Uram; ki Mennyet és földet alkottál, és mindent, ami van. 3. Elfáradt lábamnak erőt Te adsz, hogy ép legyen. Megőrizesz mindenkoron, s híven minden helyen! 4. Az Izráel hű Pásztora nem szunnyadoz soha; megnyugszik rajtam kegyesen védő pillantása. 5. Az Úr megőriz biztosan, mindig mellettem van. Akárhová vezet utam, Ő pajzsom s oltalmam. 6. Hű oltalmad alatt vagyon a teljes életem, mostantól fogva örökké legfőbb Jóm s Mindenem!

320. 1. Hozzád kiáltok, Istenem, segíts nagy bűnínségemen! Mentő karod nyújtsd ki nekem, fogadj, amint vagyok! 86

Kar: Fogadj, amint vagyok, igen, amint vagyok! Te Üdvözítőm vagy nekem, fogadj, amint vagyok! 2. Ím, elborít engem a bűn és Önmagamtól nincs erőm. Fogadj, Uram, gyermekedül most úgy, amint vagyok! 3. Buzgóságom csekély nagyon, bár néha jó a szándékom. Megtenni azt mégsem bírom, fogadj, amint vagyok! 4. Várlak, Uram, erőtlenül és mégis csüggedetlenül. Lelkem kegyedbe bemerül, fogadj, amint vagyok!

321. 1. Hozzád megyek, Nálad megnyugszik lelkem, Te vagy nekem vigaszom és örömem! A bűneim Te szent kezedbe teszem, legyen Tiéd az egész életem! 2. Hozzád megyek, Te vagy a szívem vágya, az életem öröme s boldogsága! Ha velem vagy, nem árthat semmit nékem, szent véreddel megmostad a szívem. 3. Hozzád megyek, óh, kihez mennék máshoz?! Te vagy az út, mely visz a boldogsághoz! Ki rajta jár, az el nem téved soha, számára kész a dicső korona!

322. Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni! Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem! A Menyből jöttél közénk, hogy út legyél, feláldoztad Magad a bűnömért! A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál, uralkodsz mindörökké!

323. 1. Hozzád, Uram, bűnutamról megtörten visszatérek, ne űzz el, bűnöst, Magadtól, óh, szánj meg, esdve kérlek! Töltsd ki reám Szentlelkedet, ki alkotsz bennem új szívet, hogy mindig Neked éljek! 2. Kifolyt véred hadd mossa meg rút lelkem hótisztára! Bűntől megsebzett szívemnek csak így lesz gyógyulása. Óh, adj kegyelmet, Jézusom, nézd, éltem Hozzád fordítom, állítsd a hit útjára! 3. A Lélek intő, halk szava hadd csengjen bennem folyvást, hogy fölismerjem naponta és kerüljem a romlást; de hogyha mégis vetkezem és botladozik élete, ne szégyelljem a sírást. 4. Szent sebeidben, Jézusom, új erőt nyer a lelkem, add, hogy megálljak utadon és Benned növekedjem! Így lesz éltem gyümölcsöző, a vétket folyton gyűlölő, minderre segíts engem!

87

324. 1. „Hozzám kiálts!” – így szól az Úr tenéked. „Hozzám, ha minden elhagyott! Megmentlek én s te majd neved dicséred; hozzám kiálts, Urad vagyok. Megmentlek én s te majd nevem dicséred, hozzám kiálts, Urad vagyok!” 2. „Hozzám kiálts, előbb, mintsem az ellen tőrbe kerít, tőrbe kerít! Miért küzdenél magad a Sátán ellen?” Hozzá kiálts, Ő megsegít! Miért küzdenél magad a Sátán ellen? Hozzá kiálts, Ő megsegít! 3. Hozzá kiálts, soh’sem teszed hiába; szerelme, lásd, szerelme, lásd: örökséget szánt néked Menny honába’, Hozzá kiálts, Hozzá kiálts! Örökséget szánt néked Menny honába’, Hozzá kiálts, Hozzá kiálts! 4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged bűn lánciból, bűn lánciból! Meggyógyít Ő és megtisztítja élted, Hozzá kiálts, Ő hallja jól! Meggyógyít Ő és megtisztítja élted, Hozzá kiálts, Ő hallja jól! 5. vár rád, hogy Őt keresse szíved, elméd; Őt megtaláld, Őt megtaláld. Megismered dicsőségét, kegyelmét; csak Őt imádd, csak Őt imádd! Megismered dicsőségét, kegyelmét; csak Őt imádd, csak Őt imádd!

325. 1. Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid Fiának! Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid Fiának! Hozzád száll énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi Istenünk! 2. Dicsőség, dicsőség a feltámadott Úrnak! Dicsőség, dicsőség a feltámadott Úrnak! Hozzád száll énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi Istenünk! 3. Jézus, Jézus, Isten Báránya! Jézus, Jézus, Isten Báránya! Hozzád száll énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi Istenünk!

326. 1. Hozsiánnát, dicséretet zengjünk az Úrnak! (3x) Áldjuk dicső nevét! Kar1: Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, érette dobogjon, lángoljon szívünk! Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, áldjuk dicső nevét! 2. Földi éltünk küzdelmében el nem lankadunk, Jézus Krisztus megerősít, Őbenne bízunk. Nehéz a harc, de ne legyen senki, aki fél; Jézus a hű vezér! 3. Add a kezed a kezembe, így zengjen dalunk! Halleluja, megváltottak, szabadok vagyunk! Boldogan zeng dicséretet Sion éneke, áldott az Ő neve! Kar2: Jézusnak, Jézusnka zeng az énekünk, emeljük magasra mind a két kezünk! Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, áldjuk dicső nevét!

88

327. 1. Hű Jézusom kezébe teszem kezem le én, Ő életem vezére, vezet hazám felé. A keskeny úton járok, de Ő közel van ám, magasból vet világot az Ő keresztje rám. 2. Ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván, várok, szemébe nézek; szívem nyugodt, vidám. Mily boldog, édes érzet: Úr Ő éltem fölött, szívem nem ismert kényszert, önként szolgálom Őt. 3. Ha szenvedés, baj érne s az utam is sötét, az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég. S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám, ha majd a Mennybe érvén, belépek ajtaján.

328. 1. Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten; elhat az mélybe, s az egek fölé. Irgalmad nem fogy a múló idővel, ki voltál, az maradsz mindörökké. Kar: Hűséged végtelen, hűséged végtelen; minden nap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, hűséged végtelen, Uram, hozzám. 2. A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz; a nap, a hold s a nagy csillagsereg ezt zengi szüntelen együttes karban: Te vagy az irgalom, a szeretet. 3. Eltörlöd bűnömet, béke leng körül; velem vagy s lényed úgy megvidámít. Erőt adsz mára, a holnapra reményt, áldásod ontja rám bő árjait.

329. 1. Hűséggel járom Uram útját a célig én, hűséggel zengem Néki hála dicsénekét. Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel, ránézek, bízva Jézusban, Ő sosem hagy el! Jézus hű barát, drága jó barát, gyermekeinek hordja bánatát. Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel; ránézek, bízva Jézusban, Ő sosem hagy el!

330. 1. Idegen földről, mint bűnös jöttem én; Téged, Uram, nem ismertelek! Elválasztottál Magadnak, Jézusom; csak bűnös Önmagam adtam Neked. Kar: Jézus, tudom; idegen voltam Neked! Jézus, nem hoztam, csak régi énemet! Jézus, mint pogány jöttem Feléd; légy velem és szolgálok neked! 2. Most már az életem Neked adom, segíts, hogy járhassak Veled! Te tanítasz meg utadra, Jézusom; boldog vagyok, hogy nagyon szeretsz!

331. 1. Ifjú, a bűn téged meg fog rontani, jöjj hát ama rémes éjszakából ki! Hagyd el, hagyd el azt az álnok rémtanyát, oly szép itt a kedves lelki napvilág! 89

Kar: Nézd, nézd, ifjú, Jézus keres tégedet! Adjad néki által ifjú éltedet! Kövesd, ifjú, kövesd az Üdvözítőt, s oly szép, olyan nemes lesz a te jövőd! 2. Miért kedveled a bűnök éjjelét, elveszett lelkeknek tivornya helyét? Hálójában tart a Sátán s hízeleg, de kacag majd egykor romlásod felett. 3. Nézzed, otthon érted sír édesanyád! Kistestvéred imádkozva vár reád! Hagyd el, hagyd el hamis sok barátodat, mentsd meg idejében ifjúságodat!

332. 1. Ifjú szívünk minden dobbanása, Üdvözítőnk, csak Tied legyen! Aki minket drága áldozattal megváltottál, hogy legyünk Tied! Kar: Zengjen hát ma énekünk, Jézus kegyelmet ingyen ad nekünk. Őt szolgálja életünk, ki drága vérén üdvöd ad nekünk! 2. Óh, ha tudnád, hogy van országod sok sebedre, szenvedő világ; nem kutatnál más úton hiába, elfogadnád, amit Isten ád! 3. Ifjú szívünk, ez a legfőbb vágya, Üdvözítőnk, amerre megyünk: engedelmes, tiszta életünkkel e világnak példakép legyünk!

333. 1. Igaz, hogy Jézus értem halt s eltörlé bűnömet? Isten Fia a fán kimúlt s megmenté lelkemet? Kar: A kereszt az a hely, hol feltűnt reggelem. Vak voltam, ott megnyílott a szemem, mert a szívembe Jézust bevevém, halleluja, a béke ím enyém! 2. A Bárány hordta vétkemet a kínos keresztfán, abból valóban láthatom szerelmét énhozzám. 3. Könnyemmel meg nem adhatom nagy tartozásomat, de íme, Jézus, átadom Tenéked magamat!

334. 1. Igaz keresztyénnek lenni nem valami csekélység, ámde Krisztusban maradni, ez a legfőbb nyereség. Ha a testi kívánságok, szenvedélyek mibennünk feltámadnak, küzdjünk bátran, visszafelé nem megyünk! 2. Ha a Sátán csábít minket gyönyör élvezetivel, ellenünk tör sok százezer kísértésével; megtagadjuk önmagunkat, minden erőnkkel küzdünk. Legyünk bár a világ gúnyja, visszafelé nem megyünk! 3. Ha a földi jóbarátok mind elhagynak is minket, ha rokonink, testvéreink megtagadnak bennünket; ha szomszédok, ismerősök mind gúnyt űznek belőlünk: eltűrjük az Úr Jézusért, visszafelé nem megyünk!

90

335. 1. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. Öröm vagy bánat ér, akármi gyász, kezed megáld mosolyt, borút, vagy könnyet; s a lelkem békén, csendben Rád vigyáz. 2. Igen, Atyám, ha hű karod vezérel s közeleg fényivel a messze cél; kísértés, támadás, vihar szelével pokol hatalma is feléd segél. 3. Igen, Atyám, kicsordul bár a könnyem, ha útra, kőre hull a tiszta mag. Igen, Atyám, ha arató örömben aranykalászok rendre hullanak. 4. Igen, Atyám, óh, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön Tetőled száll rám, atyai kezedből; a földön másban nem gyönyörködöm. 5. Igen, Atyám, az évek úgy sietnek, számuk kiméri hűséges kezed, s Te társz kaput megfáradt gyermekednek, a boldog óra ha elérkezett. 6. Megyek, amerre utam kijelölted, úgy hív, vár a szent atyai ház! Igen, Atyám, mert így kedves előtted, s a lelkem békén, csendben Rád vigyáz!

336. 1. „Imádkozzatok és buzgón kérjétek!” – bűnös voltunkért, Uram, óh, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, hallgass meg, Fiad nevében, ha kérünk! 2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” – Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok erőt ne vegyen mirajtunk. Légy nékünk égi utunk, igazságunk, életünk! 3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” – elfáradtunk, uram e világ zaján. Óh, nyisd meg az égi béke szép honát; add, hogy zenghessünk örök halleluját!

337. 1. Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is; imádkozz minden este, imádkozz éjjel is! 2. Meghallgat Ő minden reggel, meghallgat délben is; meghallgat minden este, meghallgat éjjel is! 3. A Vőlegény jöhet reggel, de jöhet délben is; jöhet Ő minden este, de jöhet éjjel is! 4. Várjuk hát Őt reggel, várjuk Őt délben is; várjuk Őt minden este, várjuk hát mindig mi!

338. 1. Imádlak, én Istenem, szívemből szól új énekem. Szereteted megragadott, trónod elé leborulok. Kar: Imádlak szívemből és teljes erőmből, közelséged oly jó nekem, Uram! Imádlak, imádlak.

91

2. Szavam kevés, hogy elmondjam, csodálatos az én Uram. Kend fel ajkam friss kenettel, hogy dicsérjen szent örömmel.

339. 1. Imádom azt a nagy szerelmet, Jézusban mely felém hajolt. Magam rábízva, mint a gyermek, ki engem, férget, felkarolt; belémerülök, mitse kérdve, az Úr szerelme tengerébe. 2. Óh, mennyire szerettél engem! Szívemre vágyik a Tied, s szerelmedtől vonatva, lelkem s egész valóm feléd siet. Úgy von magához tiszta lényed, Te engem vársz s én várlak téged. 3. Tiéd örökre szívem s éltem, megváltóm vagy s legfőbb javam. Te önmagad od’adtad értem, s véredben lelkem üdve van. A mély bukásból megmentőm, Te, Tiéd szívem, Tiéd örökre!

340. 1. Indulj, jöjj velem, Atyám házába; Atyám házába, Atyám házába! Indulj, jöjj velem, Atyám házába, ahol béke vár! 2. Jézus lesz velem Atyám házában; Atyám házában, Atyám házában! Jézus lesz velem Atyám házában, ahol béke van! 3. Nem lesz bánat ott, Atyám házában; Atyám házában, Atyám házában! Nem lesz bánat ott, Atyám házában; csak öröm, öröm!

341. 1. Irgalmas Jézus, halld meg imám! Könyörgöm, szánva tekints reám! Szívembe áraszd Szentlelkedet, hogy megismerhessem Lényedet! 2. A bűnök éje hív s fenyeget, írjad e szívbe szép nevedet; hogy ami bűnös, tisztátalan, hadd legyen tiszta s mocsoktalan! 3. Vérembe véred ömöljön át, s megvívjam győzve azt a csatát. Mely után szent lesz gondolatom, s mindig jó Atyámat áldhatom. 4. Két ember küzd még szívembe’ bent. Az egyik bűnös, a másik szent. Támogasd, Jézus, új emberem, nehogy a régi foglya legyen! 5. Amikor eljő fénylő napod, jutalmad nékem is átadod. Jutalmam, Jézus, csak az legyen, hogy Veled lehessek szüntelen!

342. 1. Irgalmas Jézusunk keble és karja, hű szíve tárva vár, várva vár rég. Miért veszne életed ott a viharba, bár az üdv réve int hívón feléd? Jézus így szólongat: „Jöjj hozzám, jöjj el! Bűnterhelt szívedet add nekem át!” Jól tennéd-e, ha nem hallgatnál arra, ki érted áldozta Önönmagát? 2. Ő békéltette meg mind e világot, életén nyerte meg váltságodat. Szögektől átjárva, függött a fán ott, s lett mindünk bűnéért szent áldozat. 92

Vérével törlé el mind a mi vétkünk, Golgota fáján az ítéletet. Ő, a Bíró, halt meg Önmaga értünk, s immár az üdvösség miénk lehet! 3. Indulj hát, bűnös, és kérd a kegyelmet; téged az irgalom bősége vár! Míg régi Ádámod bűnben veszteglett, ím, az új boldogan, megváltva jár. Miért térne vissza az, aki szabad lett, önként rabéletre szánva magát?! Nem, inkább zengjük mennyei Atyánknak szívből a hála, a hála dalát! 4. Hűséges Úr, lelkem jegyese, Jézus; váltságod, érdemed mind az enyém. És Te sajátodnak ismersz el mindig, ezt hiszem, s boldogan áldalak én. Kárhozat útjáról hívtál el engem, el többé senki sem ítélhet már! Ujjongó lélekkel egyre csak zengem: vége a rabságnak, száll a madár!

343. 1. Ismered-e azt a helyet, hol meghalt az Üdvözítő? Érted-e, hogy mint szenvedett ott a fán, kínok között Ő? Bűnömért s a te bűnödért kellett Néki meghalnia, vétkeinket s bűnterhünket hordta a nagy Isten Fia. Kar: Tiszta hófehér, tiszta hófehér! Hogyha bűnöm bíborpiros, vére engem tisztára mos. 2. Oly keserű volt a halál, és oly szörnyű a szenvedés! Ellensége körülte állt, átok, szitok és gúnyra kész. A szív, melyben a szeretet teljességgel vala jelen, elhagyatva, úgy szenvedett, elöntötte a gyötrelem. 3. Tudod-e, hogy most mi jutott osztályrészül, íme, neked? Örvendel-e, ha azt tudod, ki szerezte meg üdvödet? Jézusnak sebére tekints: az üdv onnét árad reád, nézz a Golgotára s meríts az üdvfolyóból bőven hát!

344. 1. Ismered-e azt az áldott, boldog népet, melyet viharban csendes béke tölt el? Vígan járja a sötét halálvölgyeket, ajka búban, bajban víg dalt énekel. Kar: Halleluja, halleluja, halleluja; szívem öröm hatja át! Jézus enyém s Néki én egykor Mennyben zengek új halleluját!

345. 1. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Tanácsával támogasson, az Ő nyája közt megtartson! Isten áldjon, míg viszontlátunk! Kar: Míg viszontláthatunk, Isten előtt állhatunk, Ő legyen veletek, amíg újra viszontláthatunk! 2. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Szárnyaival betakarjon, életkenyérrel tápláljon, Isten áldjon, míg viszontlátunk! 3. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Hogyha tornyosul vészfelhő, szent karjával védjen meg Ő: Isten áldjon, míg viszontlátunk! 4. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Szerelmével átöleljen, halál árján átvezessen: Isten áldjon, míg viszontlátunk! 93

346. 1. Istenben bízom, mert Ő van velem szárazföldön és zajló tengeren. Jöjjön bármi nap-nap után, mennyei Atyám gondol énreám! Kar: Bízom benne, tudom, Ő gondol rám bármily sötét legyen az éjszakám! Ha veszély jő, megőriz Ő, mennyei Atyám gondol énreám! 2. A virágra is gondja van neki. Légi útján a sast Ő vezeti. Lét tengerén ha ring sajkám, mennyei Atyám gondol énreám! 3. A vadonban is őrzőm nekem, a munkámban, vagy kint a harctéren. Ha vész sújt le, ha baj tör rám, mennyei Atyám gondol énreám. 4. A völgy sötét, mely árnyék takar el, óh, de a Pásztor lát s reám ügyel! Ha botlanék, esnék talán, mennyei Atyám gondol énreám!

347. Istenem, nem értem, hogyan létezhettem Nélküled, nem ismerve a kegyelmed és féltő szereteted. De Te gyermekeddé fogadtál, új életet ajándékoztál, nem kínoz már a félelem, mert mindig itt vagy velem! {:Áldom nagy kegyelmed, Téged ünnepellek, Téged és senki mást, amíg csak élek!:}

348. Istenem, terveid olyan nagyok, betöltik az életem. Én csak egy porszemnyi ember vagyok, Nélküled nem élhetek. Kar: A szívem telve dicséreteddel, én Benned bízom, én Istenem! Te támogatod az én sorsomat, én Benned bízom, én Istenem! (Én Istenem!)

349. 1. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy szeressük mi egymást. (2x) Hogy szeressük mi egymást, hogy szeressük mi egymást. Mert Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy szeressük mi egymást. 2. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy dicsérjük szent nevét. (2x) Hogy dicsérjük szent nevét, hogy dicsérjük szent nevét. Mert Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy dicsérjük szent nevét. 3. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy várjuk vissza Őt. (2x) Hogy várjuk vissza Őt, hogy várjuk vissza Őt. Mert Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy várjuk vissza Őt.

350. 1. {:Isten él a szívemben, Isten él a szívemben!:} Kar: {:Tudom, tudom, hogy Ő él szívemben!:} 2. {:Békét ad Ő, jól tudom, Isten él szívemben!:} 3. {:Igéjéből jól tudom, Isten él szívemben!:} 94

4. {:Velem van Ő, jól tudom; Isten él szívemben!:} 5. Lá, lá, lá…

351. 1. Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj reám! Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám! 2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt! Óh, segíts hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt! 3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent! S Jézusommal legyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent! 4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, s majd a végső harcon át Mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

352. 1. Isten Fia a földre jött és megtalált a bűn között, a vétkemért Ő bűnhődött s szeretve fölemelt. Kar: Az ingoványból engemet szelíd kezével fölemelt! Az éj után jött fénysugár! Zengd ajkam ezt: Ő felemelt! 2. Mielőtt még hallám e szót, nem tudtam, hogy bűnös vagyok; hívó szaba megragadott s kegyesen fölemelt. 3. Most szívem vallja boldogan, hogy Nála éltem üdve van. Nem tudom, mint lehet s hogyan, ily bűnöst fölemelt!

353. 1. Isten házába ha lépsz, vigyázz, vigyázz! Könnyelmű ottan ne légy, vigyázz, vigyázz! Csendben ülj, figyelmesen, Ő rád néz kegyelmesen. Kérjed Őt s ad szívesen, vigyázz, vigyázz! 2. E világba ha kilépsz, vigyázz, vigyázz! Ellenség támadni kész, vigyázz, vigyázz! Tőrt vet lábaid előtt, de te ismerd meg jól őt! Jól használjad fel időd, vigyázz, vigyázz! 3. Mindenütt, minden helyen vigyázz, vigyázz! Hangozzék ez kebledben: vigyázz, vigyázz! Jézus is terád vigyáz, éltét érted adta át. Drága kincse vagy, tehát vigyázz, vigyázz!

354. 1. Isten kegyében nem tudom, részes hogyan levék? Megváltva, óh, miért lettem én, ki oly bűnös valék?

95

Kar: De azt tudom, kiben hiszek jól és nem szakaszt el Tőle semmi sem. Megadja örökrészemet, mikor el fog jönni Ő! 2. Én nem tudom, miként adott Isten nekem hitet, s Igéje lelkem kínjait miként szüntette meg? 3. Én nem tudom, Szentlelke hogy ad oly meggyőződést? Jézust dicséri bennem és nyújt megelégedést. 4. Én nem tudom, mily sok öröm, vagy mennyi fájdalom lesz még osztályrészem nekem e földi utamon. 5. Én nem tudom, mikor jön el az Úr, milyen hamar; halállal hív-e majd haza, vagy angyal ajkival.

355. 1. Isten küldte szent Fiát, Jézust. Szeretni, gyógyítani jött. Ő jött meghalni bűneinkért, egy üres sír bizonyítja, hogy Jézus él! Kar: Mivel Ő él, boldogan élhetek; mivel Ő él, nincs félelmem. Mivel tudom, Övé a jövőm, és életem lehet nekem, mivel Ő él! {:És élni érdemes nekem, mivel Ő él!:} 2. Óh, mily csodás megszületni; örömöt, békét megkapni; de mégis nagyobb biztosan tudni: próbák közt Jézus megtart, mivel Ő él!

356. 1. Isten nagy szerelme, ím, jövök eléd; vonjad, óh, a szívem, vonjad Tefeléd! Idelent csak kín van, könny és siralom; hiúság és ábránd; gond és fájdalom. Hiúság és ábránd, gond és fájdalom. 2. Óh, te gazdag forrás, öröm kútfeje; ömölj a szívembe s töltsed azt tele! Vonjad a bensőmet dicső fénybe fel, minden óhajtásim s érzületivel! 3. Isten szent szerelme, rejts magadban el. Íme, itt a szívem, hass át fényeddel! Óh, adj lelki szárnyat, szálljak Menny felé; ki eme világból, örök üdv felé. Ki eme világból, örök üdv felé!

357. 1. Istennek népe, készen légy, az Úr nagy napja jő feléd! A Vőlegény nincs messze már, fölékesítve várj! Kar: Óh, dicső lesz az a nap, óh, dicső lesz az a nap! Jövel hamar, jövel, Uram, hozd fel szép napodat! 2. Istennek népe ne heverj, a leghasznosb munkára fel; mert Mestered nincs messze már, munkád végezve várj! 3. Istennek népe, ne feledd: mire az Úr hív tégedet, hogy hirtelen jő el a nap, egy pillanat alatt!

96

358. Istennel leszünk mi győztesek, Ő űzi el előlünk ellenségünket. Hát zengd és dicsérd győzelmét, Ő az Úr! Mert Ő megnyerte a csatát, és népe megszabadult; vére legyőzte a gonoszt, a világ tudja meg, hogy Istennel…

359. 1. Isten szerelmének nincs határa, mélyebb a legmélyebb tengernél, csillagokon túl ér magassága, a hosszán nem ér véget a szél. Kar: Engem, bűnöst, megtalált. És adott nékem új ruhát. Most örömeim oly nagyok, mert Isten gyermeke vagyok! 2. Bárhova is szememet fordítom, látom hatalmát és szerelmét. Minden virág és lény Néki hódol, és újból dicsérem szent nevét! 3. Őszi szél vonul lelkemen át, a tavasz oly hamar elmúlik. De lelkem vígan dicséri Urát, a szívembe Krisztus bevonult!

360. Isten szeretet! Mondd hát van-e szebb: zengeni Róla nagy örömmel?! Értem földre szállt, Jézus megtalált bűnöktől elgyötörten. Vére megmosott, bűntől oldozott, mélységből fölvett engem. Isten szeretet, mondd hát van e szebb: zengeni Róla nagy örömmel?!

361. 1. Isten szeretet, váltságot szerzett, Isten szeretet, mert megmentett. Kar: Azért ismételem: Isten szeretet, engem is szeret, mert megmentett! 2. Kötve feküdtem temérdek bűnben, kötve feküdtem reménytelen. 3. Ő küldé Jézust, a hű Megváltót, Ő küldé Jézust, ki megváltott. 4. Jézus, Megváltóm, magad áldozád; Jézus, Megváltóm, vétkem hordád. 5. Téged dicsérlek, örök szeretet; Téged dicsérlek, amíg élek!

362. 1. Isten szíve lágyan szól ma néked: „Rendet vágni nékem ki segít? Bűnben vesznek el a tenger népek, nem is sejtve, mi a tiszta hit!” Kar: Szólj, Uram, szólj, Uram! Szólj, mert nálam kész a felelet! Szólj, Uram, szólj, Uram; szólj, és mondom: „Küldj el engemet!” 2. Látnok ajkát égi tűz illette s tiszta lett az, mint csak lehetett; ekkor Isten szólott: „Kit küldjünk el?” És ő így szólt: „Küldj el engemet!” 3. Testi élvek szennye, átka pusztít, bűnben halnak meg a bús rabok. Lelket mentni jöjj ma te is, testvér! Mondd az Úrnak: „Mester, itt vagyok!” 4. Nemsokára vége lesz a nyárnak, boldog lesz, ki híven aratott; mert a fizetéskor Urad így szól: „Néked fényes jutalmat adok!” 97

363. 1. Istenünk szól, Igéje hív, szívünkben kétséget csendesít. Kegyelme kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már! 2. Istenünk szól, Igéje hív, a jóra bennünket megtanít. Kegyelme kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már! 3. Istenünk szól, Igéje hív, nagy és szebb munkára lelkesít. Kegyelme kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már! 4. Istenünk szól, Igéje hív, mondjon hát hálát a száj s a szív! Kegyelme kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már!

364. 1. Itt a földön olyan sok a szenvedés, bűn uralja az ember lelkét, szívét. Ha ezt látom, nagyon-nagyon fáj nekem; felkiáltok: Jövel Jézus, Mesterem! Kar: Van országunk, ahol nincs már nyomor; hol a béke, szeretet, üdv honol. Boldog, szép és örök az élet ott; kit megváltott Jézus, az élhet ott. 2. Föl, testvérek; föl, munkára, mielőtt! Mentsük gyorsan a sok bűnben szenvedőt! Bármi gyarlók és gyengék vagyunk menteni, óh, de Jézus mindig kész segíteni!

365. 1. Itt a szívem, vegyed, óh, Istenem! Neked adom, fogadd! „E világból vondd ki és add nekem!” – ez hozzám szent szavad. Itt van szerelmem áldozatja, itt van; igaz hűségem adja: itt a szívem, itt a szívem! 2. Itt a szívem, fogadd kegyelmesen, habár ez megtörött! Neked adom, úgy, ahogy tehetem; Te azt el nem űzöd. Gonosz vágyakkal van az telve, vétekkel, bűnnel megterhelve: bűnös szívem, bűnös szívem! 3. Itt a szívem, Jézusban üdve van, a kereszthez vezet, és szól: uram, Te vagy az én javam, halálod éltem lett! Az Üdvözítő sok sebében békét, vigaszt talált a szívem: hívő szívem, hívő szívem!

366. 1. Itt lenni, óh, mily jó nekünk, Tevéled, áldott Mesterünk; a Megdicsőülés hegyén, hol minden csodás, tiszta fény! Itt Mózes áll törvényeden, ott Illés, ki a Hóreben hallotta meg az égen át az Úr halk és szelíd szavát. 2. Itt lenni, óh, mily jó nekünk, Tevéled, áldott Mesterünk. Hol minden földit elfeled a szív és örvendez Neked. Át, messze tűnő tájakon, lelkünk repül sasszárnyakon, hogy Nálad leljen pihenőt, ki Úr vagy mindenek fölött! 3. Itt lenni, óh, mily jó nekünk Tevéled, áldott Mesterünk! Hol fényben láttatod Magad, óh, hadd csodáljuk arcodat! Hebron hegyén, mi égig ér; nincs hó, mi lenne oly fehér. Ha üdvöm megtalálhatom, orcád örökre láthatom. 98

4. Itt lenni, óh, mily jó nekünk; Tevéled, áldott Mesterünk. Az éj homálya átölel, a messze ég most oly közel! Óh, halld az Úrnak szózatát! Azért küldötte el Fiát, hogy meghajolj a Szent előtt, s figyelmes füllel hallgasd Őt!

367. 1. Itt van Isten köztünk. Jertek Őt imádni, hódolattal elé állni! Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre! Az, aki hirdeti és hallja az Igét; adja Neki szívét! 2. Itt van Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal. „Szent, szent, szent az Isten!” – Néki énekelnek a mennyei fényes lelkek. Óh, Urunk, halld szavunk, ha mi, semmiségek áldozunk Tenéked! 3. Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged, hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján, színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem: mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! 4. Általjársz Te mindent: rám ragyogni engedd életadó, drága Lelked! Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, boldogan fényességed látnom s országod munkálnom!

368. Kar: {:Izráel, óh, Izráel, halld meg Istened szavát!:} 1. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, a Felséges tanácsát megveték. Megalázta őket, elhagyottak lettek, elestek és nem volt segítség. 2. Bujdostak a pusztában, forró sivatagban, lelkük nyugtot nem talált. Nyomorúságukban Őhozzá fordultak, kiáltásukat meghallgatá. 3. Akik sötétségben, a halál völgyében megkötözve voltak, s vártak Rá, kihozá a mélyből, a halál völgyéből, köteleiket elszaggatá. 4. Térj vissza Hozzám, elpártolt nemzet; s haragomat nem bocsátom rád! Újra felépítlek, örökké szeretlek; irgalmamat terjesztem ki rád!

369. 1. Ím, egy mátkapárt lát most szemünk, akiket átölel szeretetünk. Vőlegény, menyasszony szent frigyre lép, mert egybefűzé a szent kötelék. Kar: Tetőled van, Urunk, a házasság. Tetőled árad rá a boldogság! Óh, azért trónodhoz száll fel imánk: áldd meg, jó Istenünk, e mátkapárt! 2. Ez a pár most közös útra lép, óh, vezesd így őket folyton Feléd! Egymástól válhatatlan hatoljanak, míg célt elérve majd megállanak. 3. Urunk, adjad nekik, hogy a szív hű legyen, őszinte, s mindvégig hív! Örömben, jóban és próba között ez legyen az elme és érzetük.

99

370. 1. {:Ímé, egybegyűltünk most az Úr nevében hőn imádni Őt.:} Ímé, egybegyűltünk most, hogy buzgó szívvel áldjuk Jézus szent nevét, Jézust áldd, az Urat! 2. {:Most hát felejtsd el magad és figyelj erre, áldd, imádjad Őt!:} Most hát felejtsd el magad és figyelj erre, áldd, imádjad szent nevét, Jézust áldd, az Urat! 3. {:Ímé, tiszta kezeket emelj az Úr felé, imádjad Őt!:} Ímé, tiszta kezeket emelj az Úr felé, imádjad szent nevét; Jézust áldd, az Urat!

371. 1. Ím, nagy Isten, most Előtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol e földi határon. Ha Te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, italom könny s a kenyerem keserű sóhaj. 2. Ha a világ nem is tudná számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet. Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: vedd le rólam, óh, nagy Isten, vedd le ezt a súlyt! 3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt! Óh, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat; szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat! 4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez; Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

372. 1. Jákób buzgóságát add nekem, Uram; hogy a hit tusáját jól megharcoljam! Átkarollak Téged, nem bocsátlak el; áldj meg, kérve-kérlek, imámra felelj! 2. Bár néha úgy érzem, mintha elhagynál; s kételkedő szívem válaszodra vár. Adj türelmet nékem, hogy a hitpróba mindig erősítsen, javam szolgálja! 3. Tőled jő az áldás, bőven, áradón; béke, megbocsátás, szánó irgalom. Állhatatos hittel aki Téged kér, meghallgatod bizton, szíve megbékél.

373. 1. Jámborok útján nincs kényelem, sok azon a göröngy, a tövis! Keskeny az, egyenes, meredek. Ah, de jó, hiszen az üdvre visz! Kar: Mennybe fel egyenest! Óh, azért küzdeni érdemes! Mennybe fel, egyenest! Óh, azért küzdeni érdemes! 2. Rövid e testben az életed, épp’ azért ne legyen hasztalan! Ha igaz útra lépsz, akkoron szívednek csakis egy célja van.

100

3. Most sok a munka és küzdelem, jön elő sokszoros akadály. De ne félj, Jézusod van veled; Ő vezet, csak haladj, meg ne állj!

374. 1. Jegyezd meg, lelkem, jól e szót: ha Jézus int, kövesd! Ha visszatart, megállj legott, ha hív, felé siess! 2. Ha gazdagít, úgy meghajolj! Örülj, ha hőn szeret! Ha ostoroz, szelíden szólj: Formálj csak engemet! 3. Ha látod embertársadat, ki gyógyulást talált; örvendj, imádd az irgalmat, hogy mást is így megáld! 4. Ha munkatársnak hív az Úr, mind Néki add erőd; ha csendre int, várj szótlanul, készen figyelve Őt. 5. A tested, lelked, mindened csak Jézusé legyen! Ha útján vész tör ellened, hű légy, ne hűtelen!

375. 1. Jertek el a menyegzőre, nyitva áll még az út! A vacsora felterítve, ülj le melléje! Kar: Van-e fehér ruha rajtad? Van-e meghívód oda? Hallgattál-e kellemes időben Megváltód parancsára? 2. Aki nem törődik véle, elmehet mellőle. A vacsora azért kész lesz, más ül melléje. 3. Ma még vár a Megváltód rád, de nem sokáig vár. Kevés az üres hely ott benn, csak tereád vár!

376. 1. Jeruzsálem templom drága szép köve lerombolva áll és puszta a helye. Puszta falai közt sötét éjszaka, Sion lánya áll és kesereg rajta. Izráel népe elhagyatva nincs, táplálja őt az a reménység: a jó Isten amit megígért, azt a földet visszaadja még. 2. Elmúlt már a ködös, sötét éjszaka, világosság támadt a pusztaságba. Jeruzsálem templom felépítve van, ne keseregj rajta Sion leánya! Örvendj, most már nincsen semmi baj, az Úr Jézus már közöttünk van. Hallgassunk hát kedves szavára, az visz minket fel Mennyországba! 3. Ez a Jeruzsálem: a Menny-dicsőség, oda siet ismét a megváltott nép. Az odavezető úton mehetünk, nincsen azon semmi sem az ellenünk. Legyőzte azt a mi királyunk, azért nem kell, hogy félve járjunk. Az Úr Jézus ez a nagy Király, zászlaja alá sorakozzál!

101

377. 1. Jézus a szerető Mester, hűsége mély, mint tenger. Jósága mindig megmarad, mert nekem kegyelmet ad. Mikor meg elveszett voltam s bűnre bűnt halmoztam, megtalált, eltéved juhot, s nyájához visszahozott. Kar: Jézus, Jézus, kedvesb vagy mindennél; Jézus, Jézus, kincsem csak Te legyél! Ahová Te csak vezérelsz, követlek mindenütt; és ha éltem vége eljön, Teveled leszek együtt. 2. Jézus a Sáron rózsája, a Mennynek lilioma, üdvösségemnek szerzője, hajnalnak dicső fénye. Ő az én részem örökre, gyógyír a lelkemre. Vele nem unalmas lenni, boldogság Őt szolgálni. 3. Jézus alázattal jött el, szeretetteljes szívvel. Letette életét értem, ezen úgy örül lelkem! Feltámadt a rideg sírból, halál béklyóiból. Eljön majd nagy dicsőségben, az égnek felhőiben.

378. 1. Jézus asztalt terített, hol a hívek étkeznek; ki Hozzá jön, az szükséget nem szenved. Jézus teste a kenyér, bor pedig a drága vér, melyet adott lelkem megmentéséért. Kar: Jöjj ide, a Mester hivat, jöjj ide! Foglaljad el asztalánál a helyet! Élj az Úrnak étkével, az Isten Igéjével; ingyen kapsz itt minden jót majd bőséggel! 2. Eljő az Úr: én várom, nagy kegyelmét csodálom; hogy ily bűnöst, mint én vagyok, megváltott. Lelke által vezérel, kegyelmesen átölel, dicsőítem drága nevét szüntelen. 3. Jézus hív szeretettel: meghívását fogadd el. Siess hozzá töredelmes lélekkel! Hallgassad az Ő szavát, cselekedd akaratát, így kapod meg majd a dicső koronát!

379. 1. Jézus drága szent nevének meghervadni nem lehet! Hadd dicsérje hálaének ez örökszép szent nevet! Ifjú népek, fáradt vének, mily csodás hír, drága frigy; hogy bocsánat s teljes üdv van Jézusnál még mostan is. Kar: Szívemet is lángra gyújtja, Jézus, a Te szent neved! Megtaláltam Benned én is véred által üdvömet. 2. Zúgva zengjen hát e szép név az egész nagy földön át! Benne béke és öröm van, tudja ezt meg a világ! Jézus neve hallatára a sötétség elriad; új reménység, boldog élet hajnala már felvirrad. 3. Vak sötétben, rémes éjben Jézus neve felragyog, aki Tőle várja üdvét, az csalódni soh’se fog. Megvakulhat bár a napfény, de a Jézus neve nem! Üdvözültek serge áldjon mindörökké odafenn!

102

380. 1. Jézus egész világ nekem: az élet, üdv s öröm. Ő nyújt erőt, Ő van velem, hol zúg a bűnözön. Ha gond emészt, hozzá futok, Őnála megnyugodhatok. Ha bú lever, Jézus emel, Ő emel. 2. Jézus egész világ nekem: támasz a baj között. Virág fakad amerre jár és áldás módfölött. Ő ad felhőt és napsugárt, aranyhullámos szép határt; napot, esőt, életerőt, új erőt. 3. Jézus egész világ nekem, az égi honba hív. De addig lelkem nagy csatát e földön érte vív. Míg lepereg a földi lét, s leteszem éltem sok terhét; örök hazám ragyog reám s koronám.

381. 1. Jézus engem megtalált, mindörökre hőn szeret; tenni szent akaratát Lelke hőn tanít, vezet. Óh, mily boldog lettem így, szívem hálát zeng Felé; mindörökre szól e frigy: Ő enyém és én Övé. 2. Amióta ezt tudom, fényesebb a napsugár, zöldellő faágakon szebben zeng a kismadár. Fű, virág, mind úgy ragyog, minden szebb a földtekén, és én oly boldog vagyok: én Övé és Ő enyém! 3. Mitől egykor féltem én, az mind ködbe oszla el. Nyugszom Jézus kebelén, védő karja átölel. Eltűnt gond és félelem, sok teher vált semmivé, Jézusom jár most velem: Ő enyém és én Övé! 4. Mindörökre Ő enyém s én Övé örökre már; mennyi áldás, szent remény, mit az Úr előmbe tár. Múlna el bár föld s az ég, válna éjre bár a fény; akkor is megállna még: én Övé és Ő enyém!

382. 1. Jézus enyém, én az Övé, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus, ámen. 2. Elvezet a friss vizekre, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus, ámen. 3. Szentlelkével betölt engem, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus, ámen. 4. Én szeretlek benneteket, ti is engemet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus, ámen. 5. Jézus enyém, én az Övé, mert Ő a szeretet. Elvezet a friss vizekre, mert Ő a szeretet. Szentlelkével betölt engem, mert Ő a szeretet. Halleluja, Krisztus Jézus, ámen. 6. Szent vagy Uram, Jézus Krisztus! Áldom szent neved (3x). Halleluja, Krisztus Jézus, ámen.

103

383. 1. Jézus enyém, Ő mindenem, az Ő nevét nem szégyenlem! A Menny, a föld dicséri Őt, a Megváltót, Üdvözítőt. Kar: Én Jézust nem szégyenlem; nem, soha; nem; soha! Megvallom és hirdetem: Ő lelkem barátja! 2. Ki szégyenli Jézus nevét, nem ismeri nagy szerelmét. De aki Őt megismeri, vidáman ezt énekeli. 3. Halála oly csodás nekem: hogy értem halt a kereszten. Vérét ontá sok bűnömért, mit adjak Néki mindezért? 4. Neki adom életemet, megromlott, bűnös szívemet. Irgalmasságot tesz velem, mindörökre szeret engem.

384. 1. Jézus: ez a legszebb név, szebb ez minden földi névnél. Üdvöt rejtő csendes rév, sehol nincsen drágább ennél. Nagy voltához semmi név nem hasonlít, bármily szép. 2. Jézus világ üdve lett, a bűnsebre Ő ad gyógyírt. Jézus neve győzi meg lelkünk ádáz támadóit. Hogyha Jézus van velünk, minden harcot megnyerünk! 3. Jézus legfőbb drága kincs itt a földön, s fenn az égben. Vigasztalóbb Nála nincs; nem kell többé sírnom, félnem! Neve minden név felett ékességem, kincsem lett.

385. 1. Jézus él, halleluja! Tudja meg ez a világ, Jézus él dicsőségben, az Atya jobbján. Jézus él, halleluja, ezért boldog az én szívem! Tudom, hogy fenn a Mennyben nekem is készített helyet. {:Remeg a föld és jött az angyal, és elgördült a kő. Sziklavár belsejéből Jézus élve jött elő!:} 2. Jézus él, halleluja, visszajön egy szép napon. Kelet felől a felhők között majd meg is láthatod. Öltött ház fehér ruhába, tisztítsd meg a szívedet. Jobban bízzál az Úrban, hisz Ő nagyon szeret. {:Trombitaszó, ezernyi angyal zengi: glória! Jézus jön, halleluja; jön a mindenség Ura!:}

386. Kar: Jézus él! Jézus él! Minden ember tudja meg, hogy Jézus él! Halleluja! Jézus él! Jézus él! Minden ember tudja meg, hogy Jézus él! 1. Óh, mi is feltámadunk (3x), mint Ő! Halleluja! Testvér, hogyha eljő az idő, egész biztos eljön Ő; és mi is feltámadunk, mint Ő! 2. Ő velünk van minden nap (3x) már most! Halleluja! Testvér, hallja ezt meg mindenki: nem kell egyedül lenni, mert velünk van Jézusunk már most!

104

3. És örömmel segít Ő (3x), neked! Halleluja! Testvér, hogyha nem látsz kiutat, Isten Fiára mutat, mert örömmel segít Ő neked!

387. 1. Jézusért élek egészen, Néki, íme átadom minden vágyam, szóm és tettem, éjjelem és nappalom. Kar: Jézusért élek egészen mindenkor a földön itt. Érte vagyok mindig készen, ez örökre boldogít. 2. Szívvel, kézzel Őt szolgálni, járni Vele óhajtok. Megváltóm híven követni, így örülni akarok. 3. Amióta megtaláltam, Jézusom legszebb nekem! Ott, a kínkereszten láttam, s most mindig látja szemem. 4. Nagy Király Ő fent az égben, s bár kezében szent jogar; eláraszt szeretetével, szárnyaival betakar.

388. Jézus győzelem nékem, vére által van életem; hittel Rá tekintve, megtaláltam örökre! Refr: Érted igen, értem igen, Jézus szenvedett és meghalt ott a kereszten. Érted igen, értem igen, Jézus feltámadt, most trónon ül a Mennyben fent!

389, 1. {:Jézus, Jézus, Jézus!:} Ez a név, amit a szívem szeret, hisz másként nem is lehet; mert erre teremtetett, halleluja, a szívem telve Veled, úgy imádom a neved, Jézus, a Te neved! 2. {:Jézus, Jézus, Jézus!:} Ez a név, amit az ajkam kiált, hogy ismerje meg Urát mind az egész világ. Halleluja, a szívem telve Veled, úgy kiáltom a neved, Jézus, a Te neved!

390. 1. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; legszebb név a földön s égen. Ebből élet fakad nékem, ebből élet fakad nékem. 2. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; térdet hajtunk ím Előtted, s adunk hálát, dicsőséget, hódolatot, tisztességet! Kar: Halleluja! (8x) 3. Hálás szívvel megköszönjük, amit Jézus, tettél értünk; áldott óra, mikor Téged megszerettünk, megismertünk! 4. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; felemeljük neved végig; fel a földről, fel a Mennybe, fel a trónig, fel az égig! Kar: Halleluja! (9x)

105

391. 1. Jézus, Jézus, lelkem drága fénye; maradj nálam, hogyha jő az éj! Vedd fel, kérlek, árva lelkem gondját! Téged vágylak, Téged áldlak én! 2. Hogyha bűnök áspisférge támad; födjön be az általszegzett kéz! Benne biztos védelmemet látom; szívem nyugszik, szemem Rája néz. 3. Kísértésben, testi szenvedésben, Jézus, Jézus, légy Te mindenem; mert ha lelkem Téged elveszt, akkor nem segíthet rajtam senki sem. 4. Ámde Tőled el nem választ semmi, bár testemre kínok árja vár; kínnak, sírnak rajtam nincs hatalma: óh, mily boldog, aki Veled jár!

392. Jézus, Jézus! Szent vagy, Isten felkentje, Jézus! Jézus, Jézus! Feltámadt és felmagasztalt, Jézus! A neved ajkamnak, mint a méz; a Lelked szívemnek forrásvíz. Az Igéd lábam előtt lámpás, szeretlek Téged, Úr Jézus!

393. 1. Jézus jön nemsokára, lélek, készülj elé! Hallgass még ma szavára s indulj Urad felé. Szíved lakója egyedül Jézus akar lenni, úgy vágyik gazdagon betölteni. 2. Elveszti nemsokára fényét a hold s a nap; nem lesz erőd majd másba’, csak amit Jézus ad. Akkor beteljesül, hogy mind lehullnak a csillagok. Mondd, készen várod-e a nagy napot?! 3. Készíts fel Te, Úr Jézus, mert bennem nincs erő! Még oly üres a mécsem és eljár az idő. Óh, kérlek, töltsd Te meg csordultig olajjal mécsemet! Tölts meg Szentlelkeddel Te engemet! 4. Majd ha megharsan egykor az égi trombita, hogy sietek majd Hozzád, lelkem hű Pásztora! Telve olajjal viszem a mécsemet Teeléd, üdvöt hoztál nekem, szívem Tiéd!

394. 1. Jézus karjába bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén. Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti: Jer, hajtsd fejed szívemre, harcod pihenve ki! Kar: Jézus karjába bizton hajtom fejem le én; abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén! 2. Bizton a Jézus karján elszáll a bú, a baj; bizton a Sátán ellen sebe véd, betakar. Enyhül a bánat terhe, a kétely megszűnik; szívedre enyhület száll, s apadnak könnyeid. 3. Jézus, a jó Megváltó énértem szenvedett; lelkem örök kőszálán bizton pihenhetek. Itt csöndesen bevárom míg az éj elhalad; és túl, az aranypartnál fénylőn felkél a nap. 106

395. 1. Jézus keresztjénél nékem jó, onnan folyik dicső kegyfolyó. Vérében van szívem békéje, dics’ szent nevére! Kar: Dics’ szent nevére! Dics’ szent nevére! Vérében van szívem békéje, dics’ szent nevére! 2. Mily csoda: ment vagyok a bűntől, Jézus tette ezt kegyelemből. Megváltott vagyok, jelzi sebe, dics’ szent nevére! 3. Drága forrás, mely bűnöst tisztít; szívemből elmos ez minden kínt. Üdvöt ad nekem Jézus vére, dics’ szent nevére! 4. Jöjj, te lélek, a szent forrásra! Jézus vére bűnöd lemossa! Majd zengheted azt fent a Mennybe’: Dics’ szent nevére!

396. 1. Jézus kopog a szíveden, bocsásd be hát, bocsásd be hát! Üdvösséget hoz neked, bűnöd bocsánatát. Kar: Szíveden én zörgetek, még ma nyiss ajtót nekem! Holnap talán már késő lehet, fogadj be engemet! 2. Még ma vár és hív csendesen, jöjj Őhozzá, jöjj Őhozzá; Jézus téged nagyon szeret, fogadd hívó szavát! 3. Ingyen kegyelme üdvözít a Golgotán, a Golgotán; bűn átkából megszabadít, reád az élet vár!

397. 1. Jézus Krisztusom, mentő oltalom vagy Te életutamon! Előttem Te jársz, mögöttem Te lépsz, a szívemben is Te élsz! Kar: Halleluja, halleluja! (4x) 2. Benned elrejtve élet, Istenben, míg meglátlak színről-színre, ezért éneklem hálás énekem, halld meg édes Istenem!

398. 1. Jézus, lelkem Megváltója, végy kebledre engemet; mert a vizek jönnek zúgva s viharfelhő közeleg. Kar: Jézus, mily jó Benned bízni, Veled lenni mily öröm! Boldogság fönt Téged nézni, s ott maradni örökkön! 2. Rejts el engem a veszélyben, míg bevégzem éltemet; vezess biztos révbe engem, aztán vedd fel lelkemet! 3. Nincsen máshol menedékem, a reményem csak Te vagy! Óh, emelj, s adj erőt nékem, és magamra el ne hagyj! 4. Csak Tebenned van bizalmam, hogy a rossztól ment legyek; szárnyaidnak árnyékában érzek biztos védelmet.

107

5. Te vagy az élet forrása, mely enyhíti szomjamat; óh, légy szívem kútforrása, melyből életvíz fakad!

399. 1. Jézus megtalált és hű ölébe vett, eltörölte bűneimet! Most szabad vagyok, az élet az enyém, Jézusban örökre élek én. Kar: Óh, mily öröm, mily nagy kegyelem; megmosott Jézusom szent vérében! Jézus megtalált és hű ölébe vett, eltörölte bűneimet! 2. Mint egy elveszett, a bűnben éltem én, nem volt bennem semmi remény. Ámde jó Atyám a gyermekévé tett, ajkamra adott új éneket. 3. Zengjen hát az ének, szálljon a Menny felé, Istenünk szent trónja elé; míg fehér ruhában, szent sereg között dicsérjük a nagy Üdvözítőt.

400. 1. Jézus, Messiás; neve minden név fölött való. Ő a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Kar: És aki hallja, az mondja, hogy jövel! Aki szomjas, jöjjön el. És aki akarja, mind vegye el az élet vizét ingyen! 2. Jézus, Messiás, Dávid gyökere ága. Izráel reménysége, ama fényes hajnali csillag.

401. 1. Jézus nagy szeretete talált meg bűnömben, csodás kegyelme által népét megismertem. Irgalmát mihez mérném? Mélyebb a tengernél, és magasabb az égnél, ezt zengem örökké. Kar: Évről-évre édesebb, évről-évre édesebb! Dicső szeretet, Jézus nagy kegyelme évről-évre édesebb! 2. Ő járt egykor közöttünk e bűnös földön itt, s a nép tolongott érte, szomjazva szavait. Fájó szívet gyógyított, vaknak szemet nyitott; szerelmes szíve áldást nékem is juttatott. 3. Csodás szeretet Jézus, érettünk vérezett; zokszót nem ejtett, némán vitte a keresztet. Áldjuk hát örvendezve ez égi szerelmet! S majd egykor Mennyben zengünk dicsőült éneket.

402. 1. Jézusnak adtam az életemet, Tőle kaptam igaz szívemet. Nincs többé bánat és gyötrelem, velem van, velem van a Mesterem! 2. Ő megtanít, hogy jutok tengeren át; Ő megtanít, hogy jutok haza. Jöhetnek viharok, jöhetnek árak; sietek, mert haza várnak! Refr: Jézus, a nevedre hallgat a szél; Jézus, a nevedre hallgat a tenger. Jézus, a nevedre hallgat a szív; Jézus, a nevedre hallgatok én! Omoljatok 108

össze halmok és hegyek, nem álltok többé utamban, nem álltok többén utamban, haza megyek! 3. Jézus úgy szeret, letörli könnyeidet, Bízd Rá az életedet. Jézus nagyon szeret! 403. 1. Jézus, neved oly csodálatos; Jézus, nékem oly kívánatos; Jézus, Néked mondok éneket, Te vagy ékes mindenek felett. 2. Jézus, Sáron legszebb rózsája; Jézus, a völgynek legszebb virága; Jézus, Tiéd minden tisztelet, Te vagy ékes mindenek felett. 3. Jézus, eljövendő nagy Király; Jézus, akit minden szentje vár; Jézus, Tiéd minden tisztelet, Te vagy ékes mindenek felett.

404. Jézus neve fenséges, drága Megváltó, nagy Alkotó! Immánuel, nem hagy Ő el, Igéje áldott, élő szó!

405. Jézus neve hatalom, Jézus neve erő; Jézus neve legyőz minden erődöt, Jézus neve a fény!

406. 1. Jézusom, én most jövök haza, Benned találtam boldogságot. A bűn útjáról már én is letértem, most jövök haza! Kar: Jézusom, én most jövök haza, nem bujdosom többé már soha! Most felveszem kedves ígéretedet, most jövök haza! 2. Soká távol állott szívem Tőled, de most Őhozzá esedezem; Jézus mutatta nekem az utam, most jövök haza! 3. Nyugtalanságot okozott a bűn, fájdalmat és szomorúságot; megtaláltam kedves Megváltómat, most jövök haza. 4. Én hiszek kedves ígéretedben, jóságot magamban nem lelek. Óh, Bárány Jézus, véred megmosott! Most jövök haza! 5. Megtaláltam a keresztet, melyen Jézus meghalt a bűneimért. Azt szemlélve találok nyugalmat, most jövök haza!

407. 1. Jézusomnál lakni vágyom, Vele oly szép, oly dicső! Mind magasbra száll a vágyam, Hozzá, Mennybe föl! Kar: Vele oly vidám lelkem, Vele boldog szívem; halleluja, halleluja! Vele oly vidám lelkem, vele boldog szívem, mert Jézus szeret engem! Óh, 109

mily jó; óh, mily szép! Lelkem vágyva lép Eléd: Jézusom, életem, óh, vonj feléd! 2. Lélek, hagyd el a bűn útját. Óh, ne járj rajta tovább! Jézus téged bűntől megment s békét, nyugtod ád!

408. 1. Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, ott van a teljes üdvöm hű szíve rejtekén. Áldó, szelíd szavával biztatva hirdeti: jer, hajtsd fejed szívemre, harcod pihenve ki! Kar: Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, ott van a teljes üdvöm hű szíve rejtekén. 2. Bizton a Jézus keblén elszáll a bú, a baj; bizton a Sátán ellen sebe véd és takar. Enyhül a bánat terhe, a kétely megszűnik; szívedre száll enyhület, s tűnnek a könnyeid. 3. Mert drága, hű Megváltóm énértem szenvedett, szívén, e sziklavárban bizton pihenhetek. Itt csöndesen bevárom, az éj míg elhalad; míg az aranypartnál már felkél a fénylő nap.

409. 1. Jézusról, csak Róla mondok éneket; Ő, csak Ő hordozta minden vétkemet. Ő, csak Ő hordozta minden vétkemet. 2. Bűn szennyezte lelkem, Ő befogadott, vére árán nyertem bűnbocsánatot. Vére árán nyertem bűnbocsánatot. 3. Bűn, halál bilincsét Jézus törte le; így lettem fogolyból Isten gyermek. Így lettem fogolyból Isten gyermeke. 4. Mint királyi gyermek élek föld porán, szép örökség vár rám, s égi koronám. Szép örökség vár rám s égi koronám. 5. Az örök városban lesz lakóhelyem, örök menyegzőbe vendégeskedem. Örök menyegzőben vendégeskedem.

410. 1. Jézussal az életem, óh, mily szép! Erős kezét megfogva megyek én. Minden utamban csak Őrá nézek, így e világból a Mennybe érek. Kar: Jézusra nézek, csak Neki élek; Jézus enyém s így boldog vagyok én. Jézusra nézek, csak Neki élek; Jézus enyém, így boldog vagyok én! 2. Bár sok gond, baj terhelte életem; de Jézussal én mindent legyőztem. Elég nekem az Ő nagy kegyelme, és az Ő isteni nagy szerelme. 3. Jöjj már te is, drága lélek, Hozzá; ki életét érted feláldozá. Hit által fogadd el a kegyelmet, s tedd magadévá a nagy szerelmet!

110

411. 1. Jézussal élve, mily szép életed! Járod a napsugaras hegyeket, Tőle sohasem távozva el. Boldog, óh, boldog, ki erre ügyel! Kar: Jézussal élve mily szép életed! Járod a napsugaras hegyeket! 2. Jézussal éve, keresztje alatt; halva a bűnnek és csábjainak. Boldog az „Én”-t aki megfeszíti, élve az Úrral és élve Neki. 3. Jézussal járva, utad fénybe’ jár; bűn és a Sátán nem győznek le már. Nála a béke a rád váró rész; szíved, mit Ő akar, azt tenni kész. 4. Jézussal élve, alázatosan, megtelni Lélekkel folytonosan; mint ki a Bárány képét viseli, egyszerű eszköz, mely szolgál Néki. 5. Jézussal élve, szent vére alatt; biztosan rejtve, ha éget a nap. Szívedet Őneki szentelve itt; boldogan várva, míg megjelenik.

412. Jézus, szeretett Uram, Jézus, óh, én nem hagylak el soha. Te alkottál a földnek porából, és Te állítottál a kősziklára. {:Úgy várlak, és áldlak, elmúlik ez a világ és én meglátlak! Megváltóm, szeretlek Téged, imádlak és dicsérlek, amíg csak élek!:}

413. 1. Jézus szíve megbocsát, vére töröl bűnt, hibát; ha megvallod Őelőtte őszintén és igazán. Hiszen érted szenvedett, olyan nagyon szeretett, kéri tőled a te bűnös életed. Kar: Jézus reád olyan régen vár, miért nem nyílik szíveden a zár? Mire vársz? Hisz oly rövid földi életed! Siess, fogadd el a drága kegyelmet! 2. Hogyha Jézust követed, boldog lesz az életed; soha nem bánod meg, hogyha Néki adod szívedet. Velünk együtt vallhatod, boldog szívvel mondhatod: - Isten országának polgára vagyok! 3. Jézus, Hozzád száll imánk; dicsőítünk, nagy Király! Tölts be minden szívet szent tűzzel, hogy lobogjon a láng! Kérünk, Jézus, érintsd meg, vond Magadhoz egészen, aki nem adta át szívét teljesen!

414. 1. Jézus szól: világíts szép ékesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, fényesen! E bűnös világnak sötét éjjelén ki-ki világítson a maga helyén! 2. Jézus szól: világíts, érettem égj! Világosságomnak a visszfénye légy! Tudja Ő: a földnek sötét éjjelén ki világít híven a maga helyén! 3. Jézus szól: világíts magad körül! Lásd, a bűnbe, éjbe mennyi szív merül! Boldog, ki mint lámpa; egy kicsinyke kört, hová Isten tette, fényével betölt! 111

415. 1. Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név, legszentebb itt, alant, e föld ölén: Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, erőd magasztalom, ragyogj felém! 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mit se félj, míg Ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek? Mit árt, ha Ő veled?! Töröld le könnyedet: Jézus szeret! 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el, Mesterem tetszésedet! Alázattal tele hadd merüljön bele, hisz idegenbe’ jár itt gyermeked! 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem! S így éjen, vészen át a lelkem otthonát, világosságodat elérhetem!

416. 1. Jézus, Te vagy az igazság, Emberfia, Isten Fia, dicső Király! Jézus, szent, tiszta Bárány, dicsőségben és fenségben vagy a Mennyben! A Te királyságod eljön, s nem lesz vége Mennyen, földön; mert a Király oly hatalmas, az Ő igazsága örök. Kar: Eljössz felhőkben, nagy fényességben, hatalommal és dicsőséggel, Jézus, várunk, Urunk, jövel! 2. Jézus, Te élő szeretet, a kegyelmet, s igazságot Te hoztad el. Jézus, Te mindörökké szent, dicsőségben és fenségben vagy a Mennyben! A Te királyságod eljön, s éneklés lesz a földön, mert a Király oly csodálatos, hogy betölt mindenkit az öröm!

417. 1. Jézus van vonalban, mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban most. 2. Győzelemre vágyol? Mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban most. 3. Szent Szellemre vágyol? Mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban most!

418. 1. Jézust vágyom útitársul, magam járni nem tudok! Közelléte édes nékem, míg e földön járhatok. Kar: Félni már nincs semmi ok, látszanak a lábnyomok! Panasz nélkül járok rajta s mindig Őrá gondolok. 2. Jézust vágyom küzdőtársul, mert a hitem oly kevés; hangját hallva, vigasz tölt el fényben és az árnyban is.

112

3. Jézust vágyom útitársul, amíg utam ide köt; fergetegben, napsütésben, szükségben, harcok között. 4. Jézust vágyom útitársul, szeme fénye, az vezet; míg a Jordán partján állva, zord habok közt átkelek.

419. 1. Jézus vére győzelem, halleluja! Jézus vére győzelem, dicsőség! Jézus vére győzelem, halleluja! Hála, hála Néked, Jézusunk! Hála, hála, drága Bárány, Néked; hála, hála, köszönet, köszönet! 2. Jézus neve győzelem, halleluja! 3. Jézus sebe gyógyulás, halleluja!

420. 1. Jézus vére oly csodálatos, Jézus vére oly csodálatos. Mert a Bárány legyőzte a Sátán erejét, Jézus vére oly csodálatos! 2. Jézus vére bűntől megtisztít, Jézus vére bűntől megtisztít. Mert a Bárány legyőzte a bűnnek erejét, Jézus vére bűntől megtisztít! 3. Jézus neve oly csodálatos, Jézus neve oly csodálatos! Mert a Bárány nevére meghajlik minden térd, Jézus neve oly csodálatos!

421. 1. Jézus visszajön, mindig készen várjuk Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és készen várjuk Őt! 2. Eljön a Király, minden szem meglátja Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és mind meglátja Őt! 3. Zengjünk háladalt, boldog szívvel áldjuk Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és újra áldjuk Őt!

422. 1. Jézus úgy megvilágítja tanítványai szívét, hogy belőlük e világra ömlik a fény szerteszét. Kar: Úgy világíts a sötétben, hogy sok lélek fényt vegyen, és a békekikötőbe üdvére beevezzen! 2. Oly sötét a bűnök éje és a tenger háborog, a világító toronynak fényét lesik a hajók. 3. A te lámpád szeretetnek olajával töltsd tele, hogy vezess sok tévedt lelket a helyes útra vele.

113

423. 1. Jézus, vezess engemet; akkor el nem tévedek! Veled semmi baj nem ér, bármi legyen a veszély. Kar: Vezess, vezess, vezess Mennybe, óh, Uram! Bármily nehéz itt utam, Tebenned van bizalmam! 2. És ha ellen fenyeget, nem rendít meg engemet. Jézus váram, kősziklám, Benne bízom én csupán. 3. E földről ha távozom, végy kebledre Jézusom! Ott van béke, jól tudom; fáradtaknak nyugalom.

424. Jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni; jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét! Jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét! Zengjük: halleluja! Zengjük: halleluja! Zengjük: halleluja! Mert Jézus az Úr, és Ő a Király! Jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét!

425. Jöjj a szentek szentjébe, jöjj az Ő jelenlétébe! A Bárány Jézus vérén át, imádd Istent a trónjánál! Szent kezeket emelj fel, mert szent az Isten, igen, szent! A Bárány Jézus vérén át, imádd Istent a trónjánál! 426. Jöjj az Úrhoz és vígan énekelj, méltó a dicséretre! Hangosan dalolj és csapd össze kezed! Urunk, mi dicsérjük neved! Méltó, méltó, méltó a dicséretre! Halleluja, Urunk, mi dicsérjük neved! Az én erőm az Úr, szívből dicsérem Őt, Néki zengek egy zsoltárt! Az én erőm az Úr, szívből dicsérem Őt egész életem minden napján! Mert jó az Úr, és fenséges Ő, Jézus neve a mi erőnk! Szövetsége szent és mindig hű, Téged magasztallak teljes szívemből. {:Téged szeretlek, bízom Benned! Téged szeretlek, bízom Benned! Téged szeretlek, bízom Benned, segítségül hívom szent neved!:} 427. 1. Jöjjetek, vígan zengjük el: Isten szeret! Örvendjetek kegyfényében: Isten szeret! Bűnálomból ébredjetek, és az üdvöt keressétek! A reggeli fény közeleg: Isten szeret! Kar: Isten szeret, Isten szeret; jöjjetek, vígan zengjük el: Isten szeret! 2. Hirdessétek ezt mindenütt: Isten szeret! Ő a trónról földre jött: Isten szeret! Lásd, az Üdvözítő itt van, meghalt értünk a Golgotán. Mentve vagyunk, halleluja, Isten szeret!

114

3. Örvendj, ki átadád magad: Isten szeret! Nála megleled nyugalmad: Isten szeret! Ő a mi pajzsunk, oltalmunk és a mi erős mentsvárunk; megmentőnk és szabadítónk: Isten szeret!

428. Jöjj hát, imádd az ég Urát; jöjj hát, imádd az ég Urát! Mert Ő nékünk adta a Fiát, Jézust! Jöjj hát, imádd az ég Urát; jöjj hát, imádd az ég Urát! Mert Ő nékünk adta a Fiát, Jézust! És Ő lett a mi üdvösségünk, harcban Ő a győzelmünk; erős várunk, rejtekünk, életünk! Mert Ő mindennél hatalmasabb, mindenek lába alatt; s jobbjával megtámogat; Ő Úr örökké!

429. 1. Jöjj Megváltódhoz, óh, jöjj, siess; most van időd rá: még ma kövesd! Áldani kész Ő, jöjj, meg ne vesd: nyájasan int, hogy jöjj! Kar: Dicső, dicső lesz majd életünk, ha a bűntől mentve felmegyünk; s a szép Kánaán lesz lakhelyünk, Jézus, óh, néz, jövök! 2. Jöjj csak, gyermekem és halld szavát, add Neki szíved, ne késs tovább! Ő örök, biztos menhelyet ád; kelj fel, óh, kelj fel s jöjj! 3. Csak higgy erősen, elfogad Ő; érezed-e már, hogy íme, jő? Nagy szerelmével átkarol Ő; óh, bűnös, jöjj csak, jöjj!

430. 1. Jövel az élet vizéhez szomjazó és fáradott! Enyhül itt bűneid terhe, megszűnik gond s bánatod. Kar: Jöjj hát ide, ne tétovázz! Itt égi üdvöt és nyugtot találsz! Itt van az élet forrása, gyógyhelyed ez egyedül! 2. Jöjj megújulni e vízhez s hit hatja át szívedet; eltűnik itten a régi s kezdesz egy új életet. 3. Jöjj hát e víz kútfejéhez, nézd, milyen dúsan ömöl! Tiszta lesz ettől az elméd, s zord kebeled felüdül.

431. {:Jövel, Uram; jövel, Uram; felemelt kézzel kiáltunk Hozzád! Jövel, Uram; jövel, Uram, Jézus!:} Amikor az Úr napja eljövend, akkor megpihen Nála minden szent, és tiszta fényű koronát kapnak a győztesek! Dicsérlek, Uram, Jézus szüntelen; Hozzád felemelem most a két kezem, és hangos szóval így kiáltok én…

115

432. 1. Kedves barátom, figyelj most rám! Miért vagy szomorú, és miért nem vidám? Ha életed üres és céltalan, hallgasd meg, hogy mit tanácsol néked ez a dal… Kar: Ne add fel a reményt, hisz van megoldás: Jézusban, ki a Golgotán érted adta Magát! Akármilyen életed volt eddig neked, hidd el azt, hogy Jézus Krisztus akkor is szeret! 2. Sok mindent már megpróbáltál, nem volt benne jó. Nem hallottál sehol sem egy vigasztaló szót. Életedet betölti most a keserűség, talán még azt sem tudod, hogy miért is élsz… 3. Kedves barátom, figyelj most rám! Én is kerestem, és megtaláltam már Jézust, ki eddig is mindig várt rám; és betölti a szívemet a teljes boldogság!

Kegyelemből

léphetünk

433. be szent

jelenlétedbe, nem saját érdemeinkből, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz, óh, Urunk. Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád, Urunk. Jövünk Hozzád, Urunk. {:Minden törvényszegésünket elvetted, a Bárány drága szent vérével mostál meg!:}

434. Kelj fel, lelkem; énekeld Urunk dicséretét! Szólj Őróla, dalra gyúlva magasztald nevét! Üdvösségem, békességem és reménységem! Alkotóm vagy, támaszom, Benned bízik lelkem! Uram, hálát adok Neked; kinyújtottad kezed és megragadtál, és Magadhoz vontál. Mert Te élsz, és boldoggá teszel, betöltesz tüzeddel, hogy Veled éljek; és uralkodjam örökké, és lássam arcod örökké.

435. 1. Kelj útra s hagyd el őshazád, az ősi tűzhelyet! Add szívedet Jézusnak át, Őt lássa csak szemed! Kar: Kelj útra, lélek, s át ma még a szűk kapun ha kelsz. Ah, még ma mindörökre szép, dicső hazára lelsz! 2. Jöjj, hagyd a bűnök városát, Szodomát hagyd oda; s ne pillants vissza s meg ne állj Lót nejeként, soha! 3. Jöjj, hagyd a rút bűnöket el, míg el nem nyelt a hab. Óh, jöjj, a bárka vár, amely békét és üdvöt ad! 4. Jöjj, hagyd a széles út nyomát, nyomort hoz csak reád; hagyd el a bűnök bús honát, s a gúnyolók hadát! 5. Óh, jöjj, kerülj el gondosan mindent, mi visszaránt! Óh, jöjj, hogy egykor boldogan elérd a Kánaánt! 116

436. 1. Kerestem Jézust, találkoztam Ővele; találkoztam Ővele, találkoztam Ővele! Kerestem Jézust, találkoztam Ővele! Mi történt e nagy napon? 2. Vére lemosta bűnömet! Vére lemosta bűnömet! Vére lemosta bűnömet! A Sátántól szabaddá tett! 3. Szabad vagyok, szabad! Szabad vagyok, szabad! Vére lemosta bűnömet, a Sátántól szabaddá tett! 4. Szeretem Őt, szeretem Őt, mert helyettem szenvedett! Szeretem Őt, szeretem Őt, mert érettem vérezett! 5. Olyan, mint Jézus; olyan, mint Jézus; olyan szeretnék lenni, mint Ő! Teljes életben, már itt e földön; olyan szeretnék lenni, mint Ő!

437. 1. Keresztnek népe, fel! A Golgotán a jel. Ott áldozott a Bűntelen. Miért lennél hát hűtelen? Keresztnek népe, fel! 2. Az Úr Igéje hív, miért lenne rest a szív? A Lélek szólít: jer, ne félj! Ragyog a fény, elmúlt az éj! Keresztnek népe, fel!

438. 1. Keskeny útra lépjen mindaz, aki üdv után eped! Keskeny úton megy előre a zarándok kis sereg. Kar: Jöjjetek a keskeny útra, boldogsághoz visz ez út! Ez ösvényen fáradt lelkünk örök otthonába jut! 2. Vannak utak, tágas utak, árnyasak és ékesek; de a kárhozatba visznek, ki rajtuk jár, elveszett. 3. Fáj a szívünk, hogyha látjuk a sok népet gondtalan járni ott a széles úton, hol a bűn országa van. 4. Boldog ember, ki a keskeny úton halad Menny felé; béke, üdv és örök élet tárul ilyen szív elé.

439. 1. Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyg az ég; ott, hol illattal, fénnyel van telve a lég. Ott, hol zeng a madárdal s fény árad szerteszét, ott kérdezte meg Jézus: „Mondd, szeretsz-e még?!” „Uram, tudod jól, szeretlek én! A Tied lettem s Te az enyém. Tied a szívem s az életem! Tudod: szeretlek, hű Mesterem!¸ 2. Jézus megkérdi újra: „Péter, szeretsz-e még? Érted jöttem a földre, mert szeretlek rég. Érted ontottam vérem ott fent a keresztfán. Mondd hát: szeretsz-e engem, mondd meg igazán?!” „Mit mondjak Néked, én Jézusom? Szeretlek Téged szívből, nagyon! Nem vágyom másra, nem, sohase; csak Veled lenni, hű Mesterem!” 117

3. Harmadízben is kérdem: „Péter, szeretsz-e még? Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb? Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt! Nyílik átokra ajkad egy vádló előtt?” „Óh, Uram, kérlek könnyezve én: Bocsásd meg nékem, mit vétkezém! Ismered jól Te az én szívem; tudod, szeretlek, hű Mesterem!”

440. 1. Kész az én szívem, Uram, Néked zeng a dalom! Elő hát, hárfa, lant, hadd keltsem fel a hajnal! Kar: Szent az Úr, jó az Úr, hirdetem a népek között, mert az Ő hűsége felhőkig ér! 2. Igazság, hatalom Igéd minden egyes szava, szívembe rejtem el, soha el nem felejtem!

441. 1. Két irdatlan fa összeróva, nincs rajta semmi, semmi szép. De kétezer esztendő óta szór fényt egész világra szét. Csodás erő árad belőle, mint titkos hang, ha szólna rajt. Hiába próbálsz futni tőle, szíven ragad és fogva tart! Kar: Honnét e fény, mely szétsugárzik, honnét e titkos, e titkos, szent erő? A Golgotán ragyog, világít, Isten szívéből értünk tör elő! 2. Ítélet, szeretet, e kettő, ott a kereszten egyesül. Miérettünk átokká lett Ő, kiben az Írás teljesült. Isten haragja sújt a bűnre, s Reá, ki bűnünk fölvevé. A kereszten hallgatva, tűrve, járult a sújtó kéz elé. 3. A vér, a Jézus drága vére, gyógyító balzsam, szent erő; bűnünket Ő elmossa véle, kegyelmével elénkbe jő. Szeretve szívünk megragadja, szent fénye ég felé mutat. Szól a keresztről hívó hangja; óh, jöjj, s add Néki át magad!

442. 1. Kéz a kézbe! Jézussal jól haladunk, az életben bármivel találkozunk. De nélküle csupa panasz és sóhaj. Kéz a kézbe! Jézussal nincs semmi baj! Kar: Karöltve az Úrral, ott nem érhet baj! Kéz a kézbe! Jézussal biztonságban! 2. Kéz a kézbe! Vele nem vagy egyedül, barátok elhagynak, de Ő marad hű. Hogyha néha a pusztába is vezet, kéz a kézbe! Vele boldog a szíved! 3. Kéz a kézbe! Jézussal van nyugalom, ha szememet a halálba lecsukom. Ha feltámadok, ismét Vele leszek. Kéz a kézbe! Jézussal a Mennybe megyek. 4. Kéz a kézbe! Jézussal, fent a trónon! Nehéz munka után dicső jutalom! Fenséges a fáradalmat pihenni. Kéz a kézben, Jézussal Mennybe’ lenni.

118

443. 1. Kicsiny sereg, ha vész, vihar fenyít; az ellen szórja mérges nyilait; mindenfelől ezer viszály dúl; ne csüggedj el, közelg hozzád az Úr! 2. Kikért az ellen, mint a gabonát, rostálni kész, ki állhat meg tehát? Csak légy erős, ne hagyjon el a hit; van, aki érted hőn imádkozik! 3. Átkarolom drága keresztedet, tisztítsd meg, kérlek, bűnös szívemet! Formáljad át egész életemet, töltsd ki reám drága Szentlelkedet! 4. Küzdj, mint egy hős, hordozd keresztedet; bármint tombol a gonosz ellened. A győzők nyernek szép fehér ruhát, hervadhatatlan fényes koronát.

444. 1. Kicsi vagyok én, mégsem félek én; kicsi vagyok én, mégsem félek én. Semmi baj nem lehet, mert engem Jézus szeret. Kicsi vagyok én, mégsem félek én! Lá-lá… 2. Boldog is vagyok, az is maradok; boldog is vagyok, az is maradok. Rossz kedvem nem lehet, mert engem Jézus szeret. Boldog is vagyok, az is maradok. Lá-lá… 3. Utcán, tereken nem hagy el sosem; utcán, tereken nem hagy el sosem. Mindenkit így szeret, mert Jézus a szeretet. Utcán, tereken nem hagy el sosem. Lá-lá… 4. Erdőn, réteken száll az énekem; erdőn, réteken száll az énekem. Tudja meg a világ, hogy Jézus a boldogság. Erdőn, réteken száll az énekem. Lá-lá…

445. 1. Kik az Úrban bíznak, azok olyanok; mint a Sion hegye, mely meg nem inog. Örökké áll, örökké megáll, örökké megáll, örökké megáll. 2. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr körülveszi az Ő népét; most és örökké, most és örökké, most és örökké, mindörökké.

446. 1. Kik az Úrban bíznak, megerősödnek, a lelki dolgokban előbbre mennek. Isten szavaiban sok az ígéret; miket megragadva csodákat tesznek. Kar: Győzelem, győzelem, fényes dicső győzelem! Győzelem, győzelem a Jézus nevében! Mert Jehova él és vezet az ösvényén, minden napon győzelem van vérében. 2. Kétségbe ne ess a nagy próbák között, nézd a te vezéred, Ő mindig győzött. Ő halad előtted, vigyázz, meg ne állj! Nézd, a mennysereg is vezényszóra vár! 3. A sok próba után bizonyságod lesz, csak előre bátran a győzelemhez! Lelki életedhez csodás erőt nyersz, dicső kegyelemben lelkeket menthetsz!

119

447. 1. Kisfiam, ülj ide mellém, és figyeld, amit most mondok: Kisfiam én csak azt szeretném, hogy mindig jó légy és boldog. 2. Életünk rövid a földön, de lelkünk örökre megmarad. Életünk rövid a földön, és az idő gyorsan elszalad. 3. Kisfiam, még nagyon kicsi vagy, de egyszer te is nagy leszel. Nem érted most még e szavakat, de később sokszor mondd majd el! {:Szent, szent, szent az Isten! Ő a világ Ura és Teremtője, dicsősége betölti földünk, és mindent, mit az ember még nem ismerhet!:}

448. 1. Könnyek közt nézlek Megváltóm, Téged, aki meghaltál Golgotán. Kihullott véred számomra élet, értem véreztél keresztfán. Szenvedtél értem, Tiéd most éltem; ezt adhatom Neked csupán. 2. Tudom, kegyelmed bűnömből felvett; elveszett voltam teljesen. Ám a jó Pásztor szent szava így szólt: hol vagy báránykám, szólj nekem?! Keblemre veszlek, honomba viszlek, örök béke vár, gyermekem! 3. Mikor vihar dúl, s lelkemre éj hull; ne csüggedj szívem, jó az Úr! Felvisz az égbe, hol vár a béke; csendül az ének, zeng a húr. Óh, én Megváltóm, dicső Királyom; szeretlek Téged, égi Úr!

449. 1. Könnyes szemekkel vándoroltam Tehozzád, örök irgalom, s az áldott szent kereszt ahol van, szívem verését hallgatom. Mi vagyok én? Parányi porszem, hálátlan féreg, semmi más! Te vagy a fény, az élet ott fenn, a szeretet, vigasztalás! 2. Itt állok a zúgó viharban, a szenvedések tengerén; a lángoló villám lecsattan s rémes robajjal sújt felém. Körülöttem tajtékzó örvény s ijeszt a bosszuló halál, de távolban a hegy lejtőjén Megváltómnak keresztje áll. 3. Hozzád kiáltok, óh, nagy Isten, kitárva szívem belsejét: óh, nézd az izzó lángot itt lenn! Vakító, mégis oly sötét! Vezess ki e csalfa világból, hol a bűn átkát érezem; az irgalomnak fénye lángol a Golgotán, kereszteden. 4. A szent halomnak csendes ormán leomlok a kereszt előtt; bús fájdalom, pusztító orkán nem éri ott a szenvedőt. Óh, hadd pihenjek e magányban, Te végtelen nagy szeretet! Kegyelmed égi hatalmával áraszd el az én lelkemet!

450. 1. Körülkerítve lehet csak élni, körülkerítve neveddel. Igazi bástya a Te neved, igazi erődítmény énnekem.

120

Kar: {:Nem kell más semmi énnekem, csakhogy Benned élhessek szüntelen. Tudom, teljesen betöltöd szívemet, és Te gyógyítod meg minden sebem!:} 2. Körülkerítve oly jó élni, körülkerítve a neveddel. Sohase látni rajtad mást, rajtad keresztül látni mindent!

451. 1. Köszönöm, hogy teremtettél; köszönöm áldó kezed. Köszönöm, hogy megmentettél, köszönöm az új szívet. Köszönöm a virágnyílást, köszönöm a lombhullást; köszönöm a vidámságot, szívet tépő bús fohászt! 2. Köszönöm mind, amit adtál; köszönöm, ha elvetted. Köszönöm a boldogságot, köszönöm, ha elvetted. Köszönöm óvó kegyelmed, köszönöm a próbákat. Köszönöm hű szerelmedet, azt is, ha borúra ált. 3. Köszönöm a rózsák szirmát, köszönöm a sok tövist. Köszönöm a hazahívást, köszönöm, hogy küzdök itt. 4. Köszönöm a keresztedet, köszönöm Szentlelkedet; köszönöm, hogy eljössz egyszer, országodba bevezetsz!

452. 1. Köszönöm Neked, Istenem, köszönöm szereteted; köszönöm, mit adtál nékem, köszönöm az életet! Köszönöm rövid időm itt, amely oly gyorsan szalad; köszönöm a hervadó őszt, köszönöm a szép tavaszt! 2. Köszönöm a nyíló rózsát, a szúrós töviseket; köszönöm a keskeny utat, rajta a göröngyöket! Köszönöm a bánatfelhőt, ha befedi egemet; köszönöm a titkon hulló, sok-sok fájó könnyeket! 3. Köszönöm a szent Igédet, köszönöm a Bibliát; köszönöm nagy kegyelmedet, köszönöm a Golgotát! Köszönöm a kínkeresztet, köszönöm a hulló vért; köszönöm, hogy szent Fiadat áldoztad az üdvömért! 4. Köszönöm, hogy gondod van rám, köszönöm jóságodat; köszönöm a kedves otthont, köszönöm hajlékodat! Köszönöm, hogy imádhatlak, köszönöm az éneket; köszönöm az örök életet, köszönök mindent Neked!

453. Követve Jézust nap-nap után, semmi nem árthat, ha vezet útján. Napfény, vagy árnyék, bármi legyen; Jézus, Megváltóm nekem mindenem. Kar: Ő mindenem, Ő mindenem nekem! Ő mindenem, az Úr Jézus nekem! Ő apám, anyám, testvér, rokon, Ő mindenem nekem!

121

454. 1. Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád, boldogan ölelem kereszted át. Édes lesz az nekem, hisz Te fogod kezem. Közelebb, közelebb Hozzád, Istenem! 2. Ha vándorutamon a nap leszáll, nyugtot fáradt fejem kövön talál. Álmomban rebegem, Tiéd az én szívem, közelebb… 3. Lépcsőről álmodok, Hozzád vezet; kegyelmed felsegít ott engemet. Angyali szózat hív, repes feléd a szív; mindig csak közelebb. 4. Repdeső szárnyakon, felhőkön át; a csillagok között fel, Tehozzád! Melletted a helyem, Neked adtam szívem. Közelebb… 5. Tudom, hogy arcodat megláthatom; véget ér egykoron sok bánatom. Sóhajom végszava e hő ima legyen: mindig csak közelebb…

455. 1. Kőszirt a pusztán, Te jó oltalom; árnyadba rejtve én megnyughatom! Légy üdvöz, drága, dicső menedék; Kőszirt a pusztán, szívem fut feléd! Kar: A szívem fut feléd! A szívem fut feléd! Kőszirt a pusztán, Kőszirt a pusztán, Kőszirt a pusztán, a szívem fut feléd! 2. Kőszirt a pusztán, vezércsillagom; fényed vezérel a keskeny úton. Értem, az Úr közel, és ez elég; Kőszirt a pusztán, hitem von feléd! 3. Kőszirt a pusztán, mily boldog vagyok; rám az örömnek a napja ragyog! Friss, üdítő vizet úgy keresék, Kőszirt a pusztán, Tenálad lelék! 4. Kőszirt a pusztán, én Üdvözítőm; úgy ki szeret, mint Te, híven és hőn? Árthat-e bárki? Az üdv az enyém; Kőszirt a pusztán, ezt Benned lelém!

456. 1. Krisztus az énekem, Krisztus az életem; mindenem énnekem Ő! Elfogy az énekem, elfogy az életem, megmarad énnekem Ő! 2. Elfogy az életem, ámde az égbe fenn rám örök üdv hona vár; vár oda Jézusom, szívem is arra von, hadd megyek én haza már! 3. Elfogy az énekem, ámde az égbe fenn angyalok kórusa zeng; ott fogom hallani és velük vallani: „Szent vagy, óh, Menny Ura, szent!”

457. 1. Krisztusért, ifjak, előre hát! Szolgáljuk hűn, igazán! Ha Krisztusért élsz, ez boldogít; vidám az arc és a szív. Kar: Akarsz-e élni Krisztusnak hát? Szíved Megváltódnak ma adjad át! Kövessük híven a nyomdokát, Krisztust jöjj követni hát! 2. Krisztust hirdetjük minden népnek, jelszónk legyen: szeretet! Krisztust követni kész vagy-e már? Tőled ma Ő választ vár!

122

3. Krisztusi ifjak, fogjunk kezet, kössünk Vele szent frigyet! Állunk meg hűen, nem árt halál; vár ránk dicső koronánk!

458. 1. Krisztus testének tagja vagy már? Tőled az Isten még többet vár! {:Várja, hogy szolgálj, amíg lehet; ki tudja, meddig tart életed!:} 2. Testvéred, néha úgy látod tán, megbotolik, gyakran más úton jár? {:Várja őt Jézus, vezesd oda, hadd tegye szentté az ég Ura!:} 3. Ifjú, miért mondod: gyenge vagyok? Azt mondja Jézus: erőt adok! {:Ő megy előtted, bízd rá magad; erőt a harcban csak Jézus ad!:} 4. Érezted sokszor, Ő hogy szeret? Ezért ma kéri az életed! {:Szeress és szolgálj, amíg lehet; ki tudja, meddig tart életed!:}

459. 1. Küldd Szentlelked, Uram; küldd hő, buzgó imára. Hogy tanítson, vigasztaljon, és vezessen utadra! Bűnteherrel messze Tőled, sötét éjben bolyongtam; Tűzoszloppal, égi fénnyel vezess, vezess, óh, Uram! 2. Meghallgattál, fényt gyújtottál; minőt soha nem láttam. Bús lelkemmel, tört szívemmel; szent örömre találtam. Óh, én lelkem, hirdesd széjjel; mint jött Isten tefeléd; mint jött Jézus és üdvödért föláldozta életét! 3. Nép milliók, zarándokok Téged, Uram, keresnek. Hallasd szavad, óh, Megváltóm; s küldd vezérül Lelkedet! Hadd leljenek fényt és erőt; zúgjon ének, örömár! Te vagy Jézus, Isten Fia; mindörökké Úr s Király!

460. Lássátok, milyen nagy szeretetet adott az Atya nekünk! Lássátok, milyen nagy szeretetet adott az Atya nekünk! Hogy Isten fiainak neveztetünk, hogy Isten fiainak neveztetünk!

461. 1. Lássék lelkemben Jézusnak békéje, tiszta szíve és mennyei szent lénye! Kar: Óh, szállj, Szentlélek, ránk! Áldd meg szívünk és szánk. S bennünk teljes lesz Jézusnak szépsége. 2. Lássék szívemben Jézus szeretete, hű megbocsátó, segítő készsége! 3. Lássék életemben Jézus kegyelme, tündököljön rám s általam szent fénye!

123

462. 1. Legyen szívünk vidámsággal és hálával folyton telt, hiszen gyermekinek szólít Atyánk ott a Mennybe’ fent! Kar: Csak vidáman, csak vidáman; minden napon fény derül! Szépségekkel teljes lészen éltünk, csak vidáman hát elő! 2. Isten hordoz erős kézzel, megóv minden baj között; nagy kegyelme bőven adja szíveinknek az erőt. 3. Hogyha Tőle elfordulunk, sötét éj veszen körül; örvényünk többé nem biztos, lelkünk többé nem örül. 4. De az igaz virul folyton, s útján mindig fény honol. Szolgáljunk hát Jézusunknak, s lelkünk bűnre nem hajol.

463. 1. Lelkem kíván Téged, óh, kegyelmes Uram! Pajzsom a Te neved, véred boldogságom! Kar: Csak Téged, csakis Téged; Uram, csakis Téged! Csak téged kíván lelkem; Uram, Téged! 2. Lelkem kíván Téged; óh, Jézus, segíts meg; hogy mindhalálomig híven kövesselek! 3. Lelkem kíván Téged örömben, bánatban; Uram, mindörökké Te légy boldogságom! 4. Lelkem kíván Téged, légy Te ma vezérem; várom ígéretedet; óh, töltsd be egészen! 5. Lelkem kíván Téged, Jézus, Isten Fia; Veled osztályrészem élet koronája.

464. 1. Légy egészen Jézus foglya! Bízd magad kezére! Ne maradj bűnben tovább, siess Jézus keblére! Kar: Add magad egészen át, s Jézus teljes üdvöt ád. Szent öröm lakja szíved, ha ezt megteszi veled. 2. Félig megváltozott élet nem jelent üdvösséget. Tiéd is szent ígéret, vedd ma át az egészet! 3. Vajon sikerülhet-é ez? – azt kérdezi most szíved. A te erődből nem telik, de megteszi Mestered. 4. Egészen szabadnak lenni! – ez a vágy töltse szíved! Növekedjék a szent hitben, - erre hívott Istened!

124

465. 1. Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítő; a szenvedésben is maradj sziklaszilárd hitű! 2. Beszéde megmarad, s mint Tőle vetted azt; úgy tartsd meg és próbákon át megtart majd hű Urad! 3. A hős nem lát halált, fönt nyer fehér ruhát; megvallja az Atya előtt Krisztus a hű szolgát. 4. Ki mindvégig híven küzd győzedelmesen, annak, hol életfája áll, örök gyümölcs terem. 5. Arra, ki hűn megáll, elrejtett manna vár; fehér kövecskén új nevet a győzelmes talál. 6. Légy hűséges tehát, őrizd Urad szavát. És átadja a hív Igaz az életkoronát!

466. 1. Lélek, ha a sok fájdalom meggyötörte lelkedet, Jézushoz jöjj; Ő megnyugtat, eltörli bűnödet! Kar: Jézusnál csak boldogság van, Jézusnál van sok öröm! Ki Hozzá jön, elfogadja, lakhat Nála örökkön! 2. Boldogságot ad szívedbe, szeretettel felkarol; csak szilárdan bízzál Benne, Őnála megnyughatol! 3. Vele végezd minden dolgod, Ővele járj utadon, míg majd egykor élted végén átvisz Jordán folyón.

467. 1. Ma itt vagyunk, hol leszünk holnap? Bizonytalan nekünk minden nap. Sem ég, sem föld értünk nem kezes, hogy a halál még ma nem keres. 2. Óh, te bűnnel megvert nemzetség! Az életed csak keserűség. És elragad végül a halál, boldog lesz az, kit készen talál! 3. Mi lesz veled, ha jön végnapod, s készületlen várod e napot?! Nem lesz időd a megtérésre, el kell menned ítéletre. 4. Boldog lesz az, kit készen talál! Isten elé nagy örömmel áll. Örök élet és dicskorona lesz a megtérőknek jutalma.

468. 1. Magára vette szennyes ruhámat, így békíté meg Istent, Atyámat; így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat. 2. Kín, mely Őt érte, nékem volt szánva; de Ő felvitte a Golgotára; de Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára. 3. Szerelmes szíve szakadt meg értem, hogy eltörölje mind, mind a vétkem; hogy eltörölje, hogy eltörölje mind, mind a vétkem. 125

4. Jézus, Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom Elédbe; összetört szívem, összetört szívem hozom Elédbe!

469. 1. Majd ha eltűnnek éjek és árnyak, s földi éltem gondfelhői mind eloszlanak; égi otthonunk fénye árad rám, s elém tárul végre örök mennyei hazám. Kar: Dicső ország az, arany-utcáival, gyönyörködtet életfáival. Nem lesz már ott éj, Jézus lesz a fény, ottan lakom örökké! 2. Bár az égbolton felhő tornyosul, és a lelkem fölé sötét árnyéka vonul. Mégis Jézusban örvend a szívem, aki csodás égi otthont készített nekem. 3. Óh, mily ujjongás tölti meg szívem, ha királyi fényben jön el égi Mesterem! Vele járom most földi utamat, s egykor trónja előtt zengem háladalomat.

470. 1. Majd, ha Jézus vére érdemében mind látjuk eltörölve minden bűneink; majd, ha mind fehér ruhába öltözünk, mily boldogok leszünk! Kar1: Dicsőülve, halleluja (3x)! Örök hazánkba’ fenn! 2. Akkor zengjen vígan szép, dicsérő énekünk dics-halleluját Urunknak, akiben üdvözülünk! Áldott szent nevére térjen hála, tisztelet; ki megváltott minket! 3. Testvér, a szívedben sose csüggedj el! Nézz fel Jézusodra hű tekintettel! Az Ő vére tisztít minden bűntől meg, győzelmében bízhatol! Kar2: Jézusunkkal, halleluja (3x)! Mi mindig győzhetünk!

471. 1. Maradj velem, mert immár alkonyul; s az éjszakának sötét árnya hull. Aki segítne, senki sincs nekem; óh, Uram, szánj meg és maradj velem! Kar: Tárd ki felettem áldó szent kezed, s én megcsókolom rajt’ a sebhelyet. Földi éj múlik, de fény gyúl Mennyben; halál völgyön túl is maradj velem! 2. Amint a napfény eltűnt lassúdan; földi dicsőség, öröm elsuhan. Mert csak mulandó minden idelenn; Te, ki örök vagy, óh, maradj velem! 3. Minden órában vágylak Tégedet, irgalmadat és szent szerelmedet. Ha beszélsz hozzám, gerjedez szívem; Uram, vigasztalóm, maradj velem!

126

472. 1. Ma van a munkanap, miért pihennél most? Halljad, mit mond urad: légy szorgalmatos! Vesd vidáman a magot, s majd gyümölcsöt hoz; föl, föl a szent munkára! Kar: Míg tart a kellemes idő, a szeretetnek szenteld azt! Más javát keressed, üdvöt nyer a lelked! Föl, föl a szent munkára! 2. Ma van a munkanap, jól használ ki azt; buzgón teljesítsd feladatodat! Készen állj segíteni másnak bármikor; föl, föl a szent munkára! 3. Ma van a munkanap, működj lelkesen, s akármi gátakon csak emelkedj fel! Jézusodhoz hű maradj, rendületlenül; föl, föl a szent munkára!

473. 1. Már keresztem vállra vettem, s Érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem; honja vesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény; mégis gazdag úr maradtam: Isten és a Menny enyém. 2. Ember bánthat és zavarhat, szíved áldott menedék; sorsom próbál és sanyargat, édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, míg szerelmed van velem; nincs öröm, mely elragadjon, hogyha nem Benned lelem. 3. Lelkem, teljes üdv a részed, hagyd a bút s a gondot el! Légy vidám, ha meg-megérzed: tenni kell még s tűrni kell! Gondold el: kit Lelke éltet, milyen Atyja mosolya; Megváltód meghalt teérted, mit bánkódnál, Menny fia? 4. Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad; s az örök Menny fénykörébe bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, elszáll vándoréleted; üdvösségé lesz reményed, égi látássá hited.

474. 1. Megbékélt szívvel élek kis kunyhómban; az arany, ezüst, mind értéktelen. Ott van a Mennyben valódi lakásom, élet honában arany minden. Kar: Hazám ott fent van a csillagok felett, a Menny honában nem öregszünk meg. Nincsenek könnyek, tökéletes minden; élet honában nincs többé gond. 2. Nyomorúságban, nehéz kísértésben nyugalmat lelek Megváltóm ölén. Örök lakozás nincs ezen a földön, Lelkem otthona a Mennyben van. 3. Nem tarthat fogva már a nyugtalanság, nem vagyok szegény, kedvetlen, levert. Polgára vagyok az égi hazának, korona vár rám, dicső, örök.

127

475. 1. Meggyógyítod, aki szenved mennyei erővel, a fájdalmas szívűt betöltöd örömmel! Úr Jézus, életünk fölött végy teljes uralmat, hogy szent népedhez méltón várjuk nagy napodat! Kar: Uram, éhezem igazságodat; szomjazom Szent Szellemed vizét! Jézus töltsd tele lámpásomat, hadd világítson, míg visszatérsz. 2. Szent Szellem, erősíts meg, újíts meg, friss kenet; hogy megtegyem akaratod, adj még több kegyelmet! Hogy hűséggel harcoljam meg a hit nemes harcát, s utam végén meglássam az én Uram arcát!

476. 1. Meggyötörve és szegényen kereslek Téged, Jézusom. Vétkesen, nem hófehéren, de elfogadsz Te, jól tudom! Kar: Mert értem hullott drága véred, s karod kitárva jössz felém. Felkarolsz s én újra élek, a szívem nyújtom én feléd! 2. Jézusom, légy sziklaváram, ha kísértő tör ellenem; ha sötétbe tévedt lábam, Igéd legyen szövétnekem! 3. Ha botlom, újra vegyél fel, mint pásztor a fáradt juhot! Kebleden rejtőzöm én el, s így Atyámhoz eljutok.

477. 1. Megkötözve voltam én börtönöm sötét ölén, rabláncok alatt sorvadt az életem. Koldus voltam, elhagyott, reményem is elfogyott; Jézus fényt, szabadságot hozott nekem. Kar: Szabad vagyok, halleluja! Szabad vagyok, halleluja! Halleluja! Jézus Krisztus megváltott! Vérző keze, az áldott; mellyel engem megváltott, széjjeltépett rajtam minden rabláncot! 2. Mióta szabad lettem, testvérem, hidd el nekem; bűnrabláncoktól ment lenni mily dicső! Hogy a rabbilincs lehullt, eltemetve már a múlt, Jézus vére volt ebben a fő erő! 3. Bibliámból olvasom: az én Jézus Krisztusom szeretete csodás mentő oltalom. Éneklem szeretetét, rabláncom Ő törte szét, és örökre hálával magasztalom!

478. 1. Megmozdul a parton a víz; egy néhány perc van még: mily nagy kegyelem, hogy már a szívem csak Őérette ég! 2. Elveszti a lelkem a bűn, de Krisztus mellé áll; ha Néki adom, úgy él szabadon, s nem árt neki halál. 3. Eltölti a szívem a vágy, hogy Őt szolgálja hűn; s hogy tiszta legyen és most letegyen mindent, mi szenny, mi bűn. 128

4. Megvallani kész vagyok ím: az Úr Üdvözítő, mert vére kihullt és mint nyomorult, meghalt érettem Ő. 5. De nincsen a sírban az Úr, mert föltámadt és él! Ezt hinni öröm, ezt megköszönöm! A szívem már nem fél. 6. Óh, Jézus! Egy életen át csak Téged nézlek én! Ez vigaszadó, s mily boldogító lesz majd a Menny ölén!

479. 1. Meg vagy-e tisztulva, újjálettél-e? Ment vagy-e Jézus vére által? Újjászülettél-e, a rabságtól ment, tiszta vagy Jézus vére által? Kar: Meg vagy-e tisztulva Jézus megmentő vére által? Hát ruhád már fehér lett-e, mint a hó? Tiszta vagy Jézus vére által? 2. Megállsz-e hűen s ébren a keresztnél? Tiszta vagy Jézus vére által? Mégy-e hittel folyvást Jézus kezénél? Tiszta vagy Jézus vére által? 3. Ha Vőlegényed jön, kész van-e szíved? Tiszta vagy Jézus vére által? Rajtad van-e már szent ruhád és éked? Tiszta vagy Jézus vére által? 4. Azért vesd le a bűnt és annak kínját, légy tiszta Jézus vére által! Nézd, a forrás folyik, mosd meg magad hát! Légy tiszta Jézus vére által!

480. 1. Megvan szívemnek végső célja már, ne ejts rabul te csalfa, nagy világ. Mert szívem Jézus drága vére megmosta tiszta hófehérre, és egykor Jézus hű karjába zár. 2. Védelmem nincs más, csak Te vagy, Uram; a lelkem Hozzád vágyik untalan. Hisz lelkemért halálba mentél, a zord vadonban felkerestél; szeretlek Téged, drága jó Uram! 3. Ha éj borul a földre hirtelen, kicsiny szobámban várlak, Mesterem. Hű kebled legyen az én párnám, akkor üvölthet künn az orkán; békén pihen fiad és csendesen. 4. Hűséges drága Jézus Krisztusom, Tehozzád szálljon most e kis dalom! Majd egykor fent az égi fényben, ha hárfát adsz az én kezembe, sokkal dicsőbben szól majd a dalom.

481. 1. Megváltóm szól nekem: „Gyermek, kicsiny erőd? Nyugtot találsz bennem, leszek a segítőd!” Kar: Jézus vére hoz nekem enyhet, óh; hogyha bűnöm vérpiros, fehér lesz, mint a hó! 2. Szent véred, Jézusom, lemossa bűnömet; csodás erőd vagyon, meglágyítsz kőszívet.

129

3. Nincs bennem semmi jó, kegyedre érdemes; Te vagy az üdvadó, ki Istenhez vezetsz. 4. Ha érzem végnapom, hogy ím, itt a halál; vígan kiálthatom: Jézus mellettem áll!

482. 1. Megváltva, megmentve a drága véren; mely értem folyt a Golgotán, a kereszten! Zengek halleluját a Báránynak én: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! Zengek halleluját a Báránynak én: halleluja, halleluja, az üdvösség enyém! 2. Ím, itt van a kútfő, hol bűnös lelkem szennyétől tisztulást, üdülést nyerjen; s majd aztán megváltva zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! S majd aztán megváltva zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! 3. Kit Jézus szerelmével megpecsételt s nevét az élet könyvébe írta fel; az szentekkel együtt zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! A szentekkel együtt zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! 4. Óhajtsz-e megváltva lenni, óh, lélek?! Jöjj és ne habozz, mert itt van az élet! Óh, siess Jézushoz és zengj úgy, mint én: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! Óh, siess Jézushoz és zengj úgy, mint én: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém!

483. 1. Megváltva, mily boldogan vallom a Bárány szent vére árán! Megváltva, mily végtelen áldás, hogy gyermeked vagyok immár! Kar: Megváltva, megváltva! Óh, hála Néked, jó Atyám! Kegyelmed oly végtelen gazdag, a szívem csak Téged imád! 2. Megmentve! Most áldom az Urat, és éneklek új éneket. Mert fénye a lelkembe ragyog, megújítja életemet. 3. Megváltóm! Csak Téged imádlak, és hódolva porba hullok. Ím zeng, zeng a hódolat hangja, míg Előtted leborulok.

484. 1. Melyik út visz arra, hol szétoszlik a fény és szétárad a keleti szél? Milyen úton jutsz oda, hol a világosság él? A sötétnek hol van a hona? Refr1: Elmondom neked, nyisd ki a szívedet; tudom, hogy rég választ vársz. Jézus a fény, Jézust várom én, ezért oly boldog a szívem. 2. Melyik úton láthatod meg a teljes igazságot? Tudod-e már, milyen a szeretet? Hol az út, mely arra visz, hol nincs több fájdalom? Ki törli le a könnyeket?

130

Refr2: Elmondom neked, nyisd ki a szívedet; tudom, hogy rég választ vársz. Jézus a szeretet, én Jézus után megyek, mert vele boldog minden ember. 3. Jézus az út, Jézus a fény; ezért oly boldog már a szívem! Jézus a szeretet, én Jézus után megyek, mert Vele boldog minden ember!

485. Menhelyem vagy nekem, szívem betöltöd énekkel; mikor elcsüggedek, Te mindig felemelsz! {:Benned bízom én, Benned bízom én; kiáltsa a gyönge ezt: „Erős vagyok Tebenned!”:} 486. Kar: Menj, Ábrahám, menj; indulj még ma el! Menj, Ábrahám, menj; új otthon vár reád! 1. És Ábrahám azonnal ment, elhagyta otthonát; nem értette, mit Isten mond, de elhitte szavát. 2. Ne mondd, barátom, hogy az már, mert más ma az idő! Isten szava az Övéihez örökérvényű. 3. Mindaddig, míg te kétkedel, Isten távol marad. De ha Vele indulsz ma el, barátod Ő Maga. 4. Az első lépést megteszed, már akkor énekelsz: dicsérlek Téged, Istenem, Ábrahám Istene!

487. {:Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel!:}{:Mert jó az Úr, örökké való kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!:}

488. 1. Mennyben hangzik a dicsének, bűntől váltott lelkeké. Száll magasztalás, dicséret Jézushoz, a trón felé. Kar: Nagy karénak kél majd szárnyra, ha a partra érkezünk. „Szent vagy, szent vagy!” – zeng a hála, „áldott légy, óh, Istenünk!” 2. Éji ködtől nem borítva, szent fényesség árja hull. Tél s halál nem jő a nyárra; ott örök tavasz virul. 3. Mindörökké zengve áldjuk fényes angyalkórussal, halleluja harsog és zúg, meg nem szűnő háladal. 4. Földi bánat s vétek távol, nem lesz kétség, félelem; végtelen szeretet lángol a megváltott lelkekben.

131

489. 1. Mennyben lakó én Istenem, vedd füledbe dicséretem! Téged dicsér egész világ, Néked köszön a kis virág. Erős vihar, kis gyenge szél, tenger, patak Hozzád beszél. Az ég s a föld telve Veled, legyen áldott a Te neved! 2. Mennyben lakó én Istenem, könyörgök, légy mindig velem! Ha kél a fény napkeleten, a Te szemed rajtam legyen! És ha leszáll napnyugaton, Te légy, Atyám, az oltalom! Terjeszd ki rám áldó kezed, legyen áldott a Te neved!

490. 1. Mennyei jó Atyám, Hozzád futok sírva; tékozló fiadként, kebledre borulva. Zárj engem szerető atyai kebledre, tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre! 2. Jövök idegenből, sötét éjszakából; jövök egy romba dőlt, hazug, rossz világból. Tüskék megsebeztek, föld véremet itta; megtérő fiadat, Atyám, fogadd vissza! 3. Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek; fájó sebeimre balzsamot keressek. Csak ez az egy út volt, végigjöttem rajta, gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja! 4. Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak; nem kérem én többé, hogy hívjál fiadnak. Elég lesz egy kis hely az atyai házban, ott is boldog leszek örök szolgaságban.

491. 1. Menny felé járni törekszem, minden nap előbbre viszen. Arra kérlek, Uram, Téged: vezess magasra engemet! Kar: Emelj, Uram, engem feljebb; hit által Hozzád közelebb! Magasabb fokra engemet, Tehozzád, Uram, közelebb! 2. Nem időzhet ott a szívem, hol kétely van és félelem; bár sokan nyugosznak, de én vágyom magasabb hely felé. 3. ha már Nálad, Mennyben élnék; Sátán tőrébe nem esnék. Valóra válna a hitem, s ujjongva zengném énekem. 4. Vágyam: meglátni Tégedet, tündöklő égi fényedet. Arra kérlek, Uram, Téged: emelj fel oda engemet!

492. 1. Mert én vagyok Istened, a jobb kezed fogom, mondom neked: csak légy erős, az én Lelkem veled! Csak légy erős, bátorodjék a szíved, mert én veled leszek!

132

2. Mert én vagyok Istened, a jobb kezed fogom, mondom neked: ne félj, ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, mert én veled leszek!

493. 1. Messze fent, egy hegyen áll egy régi kereszt, jelképe ez a szenvedésnek. E hely nékem kedves, hol a Tiszta és Szent minden bűnösért megöletett. Kar: Szívembe zárom emlékedet, kedvesebb vagy Te minden felett! Míg győzve koronát nem nyerek, átkarollak, te régi kereszt! 2. Ez a kereszt, melyet e világ úgy megvet; csodálatosan vonz engemet! Báránya Istennek elhagyta a Mennyet, s itt a földön értünk szenvedett. 3. Ezen a kereszten, melyen szent vére folyt; a legszebb csodákat láthatom. Hogy üdvöt nyerhessek, azért halt meg Ő ott, e kegyelmet én csodálhatom. 4. E kereszthez végig hála fűz engemet, szégyenét örömmel hordozom. Tudom, ha Uramhoz egykor hazamegyek, a jutalmat Tőle megkapom.

494. 1. Még egyre hangzik folytonost: Jöjj ember, és ne habozz! Jöjj Jézusodhoz, aki kér, hogy a bűn útjáról letérj! 2. Mindig sűrűbb e meghívó, mindig sürgősebb ez a szó: Jöjj Jézusodhoz, jöjj hamar; aki néked csak jót akar! 3. Ím, sírva kérünk tégedet: még most keressed üdvödet! Mi lesz veled, ha jő az éj, ha rád borul a nagy veszély?! 4. Itt vár a Menny, ott a pokol; ha meg nem térsz, elkárhozol! E szó, kemény, de ah!, igaz! Nem ember, az Úr mondja azt!

495. 1. Még ma éjjel beszélgetek Veled, Istenem. Köszönöm, hogy erőd, kegyed én is ismerem. Köszönöm, hogy újra egy nap este leszállott, munkáimban a Te kezed ismét megáldott. Kar: {:Óh, mily nagy kegyelem, boldog a szívem! Köszönöm, hogy Atyám lettél, Istenem!:} 2. Csendes este imádkozva Hozzád repülök; elmondom, hogy kegyelmednek igen örülök. Elmondom, hogy tudom, érzem, erőtlen vagyok; fejem felett összecsapnak sokszor a habok. 3. Csendes este ujjong szívem áldott Fiadért, köszönöm, hogy ontott egykor énértem is vért! Köszönöm, hogy észrevettél, szeretett Atyám! Készítettél számomra is égi koronát.

133

496. 1. Még ma hangzik Jézus szava messze földeken, szolgái még hirdetik sok-sok helyen. Minden ember meghallhatja: Isten úgy szeret, hogy a bűnből Őhozzá egy út vezet. Kar: Jézus Krisztus, Mester és Megváltó jött érted, hív téged, ki még kívül állsz! Hagyd a kétkedést, sok hitetlen kérdést; megvilágít mindent Ő, ha Véle jársz! 2. Még mielőtt megszülettél, Isten ismert jól. Sokszor égett szívedben, hogy Néked szól. Döntsd el most, ha von téged a Hozzá hívó szó; Ő szeret, te miért vagy oly vonakodó? 3. Hogyha téged néven szólít, mondj igent arra! Hagyd a múltat, Ő legyen szíved Ura! A halálos ítélet, mely életedre vár, nem kísér el, Isten új életed ád!

497. Még nem is éltem én, Te már úgy szerettél, hogy esendő emberként eljöttél. Nem vártad meg azt, hogy Hozzád kiáltsak, de megengedted, hogy halljam a hangodat! Zengjen hát a hálám Neked, zengjen hát a hálám a keresztért! Zengjen hát a hálám Neked, mert Te eljöttél, hogy megkeress és megmentsél!

498. 1. Még többet kívánom áldani nevét, még többet kívánom imádni felségét; még többet kívánom magasztalni Őt, szívemből, óh, Uram, még többet! 2. Még jobban kívánom Jézust szeretni, még jobban kívánom Jézust szolgálni. Még jobban kívánok engedelmes lenni, szívemből, óh, Uram, még jobban! 3. Egészen átadom Néki mindenem, egészen kitárom Néki szívemet. Egészen felveszem drága keresztjét, szívemből, óh, Uram, egészen! 4. Szeretnék hűséges tanítvány lenni, kész vagyok Ővele együtt szenvedni; szeretném meglátni dicsőségében, szívemből, óh, Uram, szeretném!

499. {:Méltó, méltó, méltó a Bárány!:} Méltó a Bárány, hogy vegyen erőt, tisztességet, és imádást. Előtte népek hajolnak meg, s országa örökké áll!

500. 1. Mélyen meghajlok, ím, színed előtt; töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd! Mester, Előtted a porba esem, mindenben mindenem légy Te nekem! 134

Kar: Mélyebbre Benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi egyéb! Krisztus, a szívemet tárom Eléd, élet vagy nékem és nyereség! 2. Mélyebben, mélyebben, Jézus, azért; szüntelen öljem erőddel az ént! Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám; ámde tudom, hogy meghallod imám. 3. Mélyebbre szállva följebb visz utam, míg csak Elédbe nem érek, Uram. Hordva keresztem a lábad nyomán, mennyei fény jön a szégyen után.

501. Mi Atyánk, Isten, aki vagy a mennyekben; szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el országod hozzánk a földre, s a Te akaratod legyen meg! Minden napon add meg kenyerünket, és bocsásd meg vétkeinket; mint ahogy mi tesszük ellenségeinkkel, s a gonosztól szabadítsd meg. Mert Tiéd az ország, Tiéd a hatalom, s a dicsőség most és örökké; mert a föld megismer, s teljes lesz neveddel, ahogyan a tenger vizekkel! 502. 1. Mielőtt a világ meglett, Téged Ő már eltervezett, téged Ő már akkor szeretett. Testedet Ő alkotta, lelkedet Ő formálta, azért vagy, mert Ő akarta. Kar: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged Ő. Világítsa meg rajtad arcának fényét, és könyörüljün terajtad Ő. Fordítsa reád az Úr az Ő orcáját, adjon tenéked békességet, és hozza el az Ő országát. 2. Mikor elszakadtál Tőle, Ő utánad jött a fölre, helyetted Ő ment keresztre. A halálból kihozott, sebeivel meggyógyított, vérével tisztára mosott. 3. Megmentette a lelkedet, Tőle kaptál új életet, mert Ő Maga a szeretet. Ő a te édes Atyád, országa a te hazád, s míg odaérsz, Ő vigyáz rád.

503. 1. Mi Hozzád von, óh, add meg azt; s vedd el, mi Tőled elszakaszt! Magamtól vedd el önmagam; add, hogy Tied legye, Uram! 2. Minden, mi jó, csak Tőled jő: hűség, jóság, szépség, erő. Óh, add, hogy én is jó legyek; hű, engedelmes gyermeked! 3. Vezérlő csillagom, a hit; reményből szője szálait. S az áldást osztó szeretet ragyogja végig éltemet!

504. 1. Mikor még én kicsiny valék, oly jól emlékszem ám; pajkosságommal oly sokat búsítám jó anyám. De most, hogy ő a Mennybe’ van, úgy fáj, hogy elhagyott! Óh, Jézus, mondd meg, hogy Tied vagyok!

135

Kar: Imája égbe szállt, meghallgatást talált. Óh, mondd meg néki, hogy Tied vagyok! Majd én is fönt leszek, vele örvendezek; óh, mondd meg Jézus, hogy Tied vagyok! 2. És bár én gyakran gondtalan ejték szívén sebet, türelmesen és híven ő folyvást csak szeretett. S gyermekszívem minden baját kész volt megosztani, siess megmentésem elmondani! 3. Majd, mint a tékozló fiú, a házat elhagyám; sok éven át bú s könny között várt vissza jó anyám. S hogy mégse jöttem, hű szíve a bútól megrepedt; óh, mondd meg, hogy megmentél engemet! 4. És egy napon a hírt kapom, hogy haldoklik szegény; és hogyha látni akarom, hát jól siessek én! Hogy Néked adjam át magam, most is csak arra kért; óh, mondd meg, Jézus, hogy ez megtörtént!

505. 1. Mikor vétkeztem Ellened, szomorú volt a szívem. A mély veremből kiáltottam Hozzád, Istenem. S Te meghallgattál engem, kinyújtottad a kezed, most boldog szívvel áldom örökké élő neved. Kar: {:És újra, újra mondom, hogy Veled járok én; mert Nélküled az élet kietlen, sivár, szegény.:} 2. Most már biztosan érzem ezt, megbocsájtottál nekem. Szent Szellemeddel átvezetsz a nehézségeken. Hogy ne hallgassak erről, elmondjam mindenkinek, Tőled nagy kincset kaptam: örök boldog életet!

506. 1. Mikor vízen mégy át, én veled vagyok; és ha utad állják tajtékzó habok; talán bánat könnye éget, lángja meg nem perzsel téged; hisz tudod jól, hogy én veled vagyok! Kar: Enyém vagy, neveden hívtalak; engedj el, én megváltottalak! Szeretlek, megőrzöm életed, Tőled már soha el nem megyek! 2. Hogyha különféle próbáltatás ér, hited inog, és te kétségbe estél; van megoldás minden bajra, gyere bátran újra meg újra, hisz kegyelmet nyertél a keresztnél!

507. 1. Mily boldog érzemény, Jézusé vagyok én! Tudom, hogy nemsoká’ a Mennybe érek én. 2. Nem vagyok egyedül, hallom Jézus szavát; Ő készített nekem tündöklő szép hazát. 3. Olyat szem nem látott és fül nem hallhatott, mit Jézus ad nekem, mert keblén nyugszom ott.

136

4. Jézusban megváltott testvér, jöjj, nyújtsd kezed; hidd el, hogy Jézusod Téged is hőn szeret! 5. Zengjük együttesen karban az éneket, hogy Jézus, Megváltónk a Mennybe felvezet!

508. 1. Mily boldog érzet tudni azt, hogy Jézus az enyém! Ő engem soha el nem hagy, azért hálálom én. Kar: Üdv ama szent Báránynak, ki éltét értünk adta! Halleluja, halleluja, halleluja, ámen! 2. Megváltóm tett ígéretet az Ő szent szavába’, lehajolt hozzám, bűnöshöz, megváltást kínálva. 3. Mily hálaérzet hatja át a lelkemet azért, mert Jézus, én Üdvözítőm értem adta vérét!

509. 1. Mily csodás változás jött az életembe, mióta szívem Jézusé! Lelkem mennyei világosságát nyerte, mióta szívem Jézusé! Kar: Mióta szívem Jézusé, mióta szívem Jézusé; lelkem az örömtől mint tenger áradoz, mióta szívem Jézusé! 2. Elhagytam vétkeim kárhozatos útját, mióta szívem Jézusé; érezem jó Atyám végtelen irgalmát, mióta szívem Jézusé. 3. Hit, remény, szeretet tölti be szívemet; mióta szívem Jézusé. Kétely és félelem nem gyötri lelkemet, mióta szívem Jézusé.

510. 1. {:Mily dicsőség Jézussal járni!:} Ő átvezet mindenen, sötét völgyön és hegyen; mily dicsőség Jézussal járni! 2. {:Mily dicsőség Jézussal járni!:} Éjjel-nappal Ő vezet, Hozzá hasonló leszek. Mily dicsőség Jézussal járni! 3. Mily dicsőség Jézussal járni! Próbák között szent kezét látni! Sátán támad hadával, győzök Jézus szavával! Mily dicsőség Jézussal járni!

511. 1. Mily drága nekünk ez a jóhír, mily édes örömtelten zeng! Halljátok a nagy szabadítást, mely Jézusban lett a mienk! Kar: Óh, bízd magad e kegyelemre, mely gazdagon árad feléd! Váltságát fogadd el örömmel! Hidd: ez számodra is elég! 2. Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát; hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt.

137

3. Óh, jöjj mi hatalmas Urunkhoz; fáradt, szomorú, jer ide! Érted gyötrődött a kereszten, ház bízva jöhetsz elibe. 4. Csak Jézus az, aki segíthet; üdvöt nem ad más, csakis Ő. Itt áll és türelmesen vár még, mit késel? Nincs már sok idő!

512. {:Milyen nagy szeretet (3x), a szeretet!:} Élek Jézussal, járok Jézussal; elfogadtam Őt, barátom Ő. Milyen nagy szeretet a szeretet! {:Milyen nagy szeretet a szeretet (3x), a szeretet!:}

513. 1. Mily édes a Te neved, Jézus, világ dicső Megváltója! Szegény, elveszett bűnösöknek Te lettél a jótállója. Kar: Óh, nincsen az ég alatt szebb név! Dicsőbbet nem hallott az ég! És majd egykor az égben zengjük még dicsőbben a Bárány, Jézus nevét. 2. Leszálla a mennyei honból, szent vérét is értem adá; hogy bűneimet eltörölje, mentő hatalmát elhozá. 3. Váltságomat elhozta Jézus, kegyelme kiáradt reám. A kész kegyelmet befogadni, az én feladatom csupán.

514. 1. Mily édes Jézusban bízni, amint szent szava tanít! Nyugodni ígéretében, követni lábnyomait. Kar: Jézus, Jézus, Benned bízom; sokszor tettem én ezt már! Jézus, Jézus, drága Jézus; tekints kegyelmesen rám! 2. Oly édes Jézusban bízni, az Ő drága vérében! Hittel folyton Őrá nézni s meggyógyulni sebében. 3. Milyen jó Jézusban bízni, magasztalva szent nevét; minden bajban Hozzá futni, s fogni segítő kezét. 4. Úgy örvend a szívem Benned, kedves Jézus, hű barát! Te engem hűséggel vezetsz e földről hazámba át!

515. 1. Mily jó, ha a bűntől szabad, s Krisztus szolgája vagy! A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad. 2. A bűnös ember tévelyeg, s romlásba megy vakon. De Jézus kézen fog, s vezet világos utakon. 3. A bűnben kín van, s gyűlölet: mi mást, más minket öl. Öröm köt egybe s szeretet Krisztus szívén belül.

138

4. Uram, a Te szolgád vagyok, drágán vettél Te meg; szolgálni mást nem akarok, csak Téged szüntelen! 5. Kit azzá tettél, az szabad, bűnét elengeded. Ezért áldom irgalmadat és hű szerelmedet. 6. Imádlak Krisztus, óh, Te nagy s mondom: Tiéd szívem, Magadhoz végy, s ahol Te vagy, szolgád is ott legyen!

516. 1. Mily szép a hegyeken, ha jő a hírhozó; ki jó hírt hoz, jó hírt! Békét hirdet, ujjongva örömhírt kiált, hogy Istenünk uralkodik! Kar: Ő az Úr! (Ő az Úr!) Ő az Úr! (Ő az Úr!) Ő az Úr, Ő az Úr! 2. Ujjongjunk hát és énekeljünk örömmel, mert Istenünk így szól: - Ne féljetek, mert békességet hirdetek, és megváltom népemet!

517. 1. Mily unalmas, bús, üres órák, ha Jézust nem láthatom! Szép madárkák, felhők s virágok ah!, minden csak fájdalom! A nyár messze tűnik ilyenkor, a mező is letarolt; de hogyha Ő velem van, akkor télben is tavasz ragyog. 2. Az Ő neve legdúsabb illat és hangja legszebb zene. Úgy megtelik szívem örömmel, ha rajtam függ két szeme. Óh, bár volna Ő közel mindig, sohasem kívánnék mást! Így nem volna boldogabb senki, s feledném az elmúlást. 3. Oly megnyugvást jelent Őt látni, Ő egész világ nekem! Nincs változás időben, színben, történjék bármi velem. Míg érzem lángját szerelmének, addig csak játék a gond. A börtön is palota lesz, ha Jézussal együtt vagyok. 4. Óh, Uram, ha a Tied vagyok, ha Te vagy napom s dalom; mondd: miért oly hosszú s hideg a tél, miért emészt bú, fájdalom?! Óh, űzd el a felhőt egemről, csillogjon ott a remény; vagy vígy engem Magadhoz fel, fel, hol nem jő tavaszra tél!

518. 1. Mind adjon hálát Istennek, ki csak él idelenn; mint Mennybe angyalseregek, Őt zengik szüntelen. 2. Dicsérjük Istent boldogan, mert Ő a legfőbb jó! Nagy csodaműve számtalan, karja mindenható. 3. Épségben tartott bennünket éltünk kezdetétől, s ha ember már nem segített, ügyünk Ő vette föl. 4. Bár gyakran bűnnel bántottuk, nem fordult tőlünk el. Megbocsát nékünk Krisztusért, s megáld kegyelmével.

139

5. Ő adjon vidám új szívet a régi helyébe, és vessen gondot, félelmet tenger mélységébe! 6. Jóvolta járjon mivelünk, híven öleljen át; és tartsa távol mitőlünk ma is a bajt, a kárt! 7. Óh, legyen, míg tart ez a lét, mi üdvösségünk; és ha itt utunk véget ért, égi örökségünk.

519. 1. Minden éjjel ajtódnál álltam; reméltem, hogy meglátod a fényt. Az éjjel is ajtódnál vártam, de észre sem ettél soha még! Kar: Oly nagyon vágyom rá, hogy felnyissam szemed; de én nem kényszerítelek téged. Csak tőled függ, döntened kell ma még! 2. Úgy kerestem a világot, de neki inkább kell a bűn. Életüket, óh, jaj, ha látom, összetör, úgy fáj ez nekem.

520. 1. Minden időben áldom, dicsérem az Urat; magasztalom az Ő nevét. Hallják ezt a szegények, és együtt örülnek, sietve asztalához ülnek. Kar: Érezd és lásd, hogy jó az Úr! Kegyelme az Őt félőkön megmarad örökkön-örökké. Érezd és lásd, hogy jó az Úr! Kiáltasz, s mert közel van Ő hozzád, válaszol. 2. Megkerestem az Urat, s meghallgatott engem; minden félelmemből kimentett. Aki Őreá néz, annak lelke felvidul, és arca szégyentől el nem pirul. 3. Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, s megszabadítja Isten az Ő népét. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de az Őt keresők bőségben élnek.

521. 1. Minden javadra válik élted folyamán, ki Istent szereted híven, és igazán! Meg van írva, meg van ez, azért ne feledd: bármi baj és bármi vész jóra jő neked. Kar: Óh, örülj! Óh, örülj! Égi Mestered néked jót akar! Óh, örülj! Óh, örülj! Mert javadra válik minden, minden mihamar! Minden javadra válik élted folyamán, ki Istent szereted híven, és igazán! Meg van írva, meg van ez; azért ne feledd: Bármi baj és bármi vész jóra jő neked! 2. Hogyha az Úr veled, lelkem, óh, mit se félj; csakis hasznodra lehet bármilyen veszély. Kik Istent szeretik híven és igazán, minden csak javukra van, minden egyaránt. 3. Miben legyen tehát dús szívem belseje? Töltse be szüntelen Szentlelked ereje; hogy szívből szeresselek, én jó Istenem; mert javamra válik így minden énnekem. 140

522. Kar: Minden, mi él; csak Téged hirdet; minden dicsér, mert mind a műved. Azzal, hogy él, ezt zengi Néked: Dicsérlek én, dicsérlek Téged! 1. Dicsér az ég, nap, hold és csillagok; fény és sötét, nap éj és hajnalok. Dicsér az ég, felhő és hóvihar; a víz, s a tűz megannyi tiszta dallal! 2. Dicsér a föld, dicséri szent neved; mint jó anyánk, táplál s ad eledelt. Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék; tó és folyó, síkság és büszke bérc. 3. A nagy világ létével énekel, szavunkra vár, hogy Hozzád megtérjen. Dicsérjük hát Királyunk nagy nevét, zengjed velünk: nagy Isten, áldott légy!

523. 1. Minden, minden nékem Jézus: oktató és segítő; nagy kegye, s szeretetével, s minden jóval ellát Ő. Kar: Bármi rémít, bármi támad, biztos menhelyem van Nálad; jobbat lelkem nem kívánhat, Te vagy nékem mindenem! 2. Minden, minden nékem Jézus: megmentő és tanító; gyöngéd pásztor, nyájas Mester, vezető és üdvadó. 3. Minden, minden nékem Jézus: mentől inkább nézem Őt, annál jobban kell szeretnem az énértem vérezőt. 4. Minden, minden nékem Jézus: én Övé és Ő enyém. Néki élek, Őt szolgálom szívem hő vágyával én.

524. Minden nap én Rád nézek, hogy légy az életem ereje, ereje. Reményem csak Benned van, hogy légy az életem ereje! Életem ereje, életem ereje, életem ereje Te légy! Életem ereje, életem ereje, életem ereje Te légy!

525. {:Minden nap veled leszek, fogom a kezed; csak őrizd meg mindig tisztán a szíved!:}{:El nem hagylak téged, el nem távozom, kiáltasz hozzám , és én meghallgatom!:}{Hát ne félj, én népem, mert tiéd az örökségem! Ne félj, és ne lankadj el, mert neked győznöd kell!:}

526. 1. Minden órán, minden nap Jézusom, jöjj velem! Minden órán, minden nap, Jézus, légy énvelem. Minden órán, minden nap, vezess engem! 2. Minden órán, minden nap, Jézus, légy velem! Minden órán, minden nap, Isten gondol reám. Minden órán, minden nap, Jézus a mindenem!

141

527. 1. Mindennél fontosabb legyen Jézus, Benne erősödjél meg! Mindennél jobban féltsd az üdvösséged, így nem csalódsz, és mindig boldog leszel. Kar: Mindennél jobban szeresd Őt! Mindennél jobban szeresd Őt! Jézus a szikla, kapaszkodj abba; s Mennybe elragad a drága Megmentő! 2. Nézzed Jézus drága szelídségét, ha Őrá nézel, te is olyan leszel. Emberek előtt Magát megalázta, az Isten Fia érted szenvedett!

528. 1. Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged! Földiek helyébe, hogyha kérem, lelki kincset osztogass Te nékem; mindenről lemondok Érted, Jézusom! 2. Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, lelkem üdvét csak Tebenned látja; még ha szenvedek is Érted, Jézusom! 3. Óh, ha meghalok is Érted, Jézusom, követlek Téged! Jól tudom, hogy itt minden csak álom, életem Tebenned megtalálom; még ha meghalok is Érted, Jézusom!

529. 1. Minden szerinted legyen, Uram; Te vagy a Mester, én az anyag. Formálj és készíts terved szerint, jól esik nékem, ha szavad int! 2. Minden szerinted legyen, Uram! Bűnös élettel szakítottam, És mától kezdve szolgád leszek, szavaidra folyton figyelek. 3. Minden szerinted legyen, Uram! Tiszta kezedre bízom magam. A hónál mossál fehérebbre, kereszten kifolyt szent véredbe’! 4. Minden szerinted legyen, Uram! Tebenned nagy a bizodalmam! Ha Te velem vagy utaimon, akkor én győzök minden bajon 5. Minden szerinted legyen, Uram! Szent Igéd fénye az én utam! Az vezet engem fel a Mennybe, az örök s boldog dicsőségbe.

530. 1. Mindörökké hű az Úr, mindörökké hű az Úr! Mindig áldom én az Ő nevét, mindörökké hű az Úr! 2. Minden jóval áld az Úr, minden jóval áld az Úr! Mindig áldom én az Ő nevét, minden jóval áld az Úr! 3. Kísértésben óv az Úr, kísértésben óv az Úr! Mindig áldom én az Ő nevét, kísértésben óv az Úr! 4. Lelkével betölt az Úr, Lelkével betölt az Úr! Mindig áldom én az Ő nevét, Lelkével betölt az Úr! 142

531. Mint a hó, mint a hó fehérré tett szent véred, vérpiros bűneim megbocsátotta szíved. A vér, mely értem folyt, szeretet, mely felkarolt; hitet, új szívet adott, fehér vagyok, mint a hó.

532. 1. Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra és Hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, szomjúhozik a lelkem, vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten? 2. Könnyhullatásim énnekem kenyerem éjjel, nappal; midőn azt kérdik éntőlem: hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom és házadat óhajtom, hol a hívek seregében örvendek szép éneklésben. 3. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben, nem hágy el, kiben örvendek végre; midőn orcáját nyújtja, szabadítását; s én dicsérem szívből Őtet, áldom az én Megmentőmet.

533. 1. Mint a szép csillagok mind, mind elmúlnak; ha a nap sugara a földre ér, fűszálként az emberek is elmúlnak; egy megmarad: mit Jézusért tettél! Kar: Óh, az megmarad; az el nem hervad! Soh’sem hervad, mit Jézusért tettél! Ha elhagyod a bűnt s szolgálsz az Úrnak, soh’sem hervad, mit Jézusért tettél! 2. Más fogja élvezni kezed munkáját, aratni nem te fogsz, ki vetettél. Itt majd az elfeledés vár csak reád; egy megmarad: mit Jézusért tettél! 3. Hű szolga, te, ki vitézül harcoltál; buzgó munkádban majd’ összeestél. Te megnyugszol, de a Mennyben majd ott vár jó gyümölcsként, mit Jézusrét tettél!

534. Mint az asszony az Ő ruhája szegélyét, megragadjuk az Úr jelenlétét. Mint a vak koldus az út szélén, kiáltunk, s futunk az Úr elé. És hirtelen egy mennyei kéz megáld, Jézus az, aki megsegít. És hirtelen a mennyei erő leszáll, Jézus jön, s meggyógyít!

535. 1. Mint csepp a tenger mély ölében, Uram, oly kicsiny vagyok csupán. Mégis úgy tudom, hogy Jézus énértem halt a Golgotán. 2. A vándorutam nem magamban járom, hű Uram Lelke vezet; végtelen boldog a szívem, hogy Jézus engem így szeret. 143

3. Kitárva előttem a Menny hona, zeng az égi szent sereg; minden vágyam, óhajtásom, hogy egykor én is ott legyek. 4. Az áldott Jézus drága vére árán látom meg a Menny honát, és ha Szentlélek vezérel, én elnyerem a koronát!

536. 1. Mint fáradt vándor a forrásvízhez, vágyik lelkem az Úr elé; ott vár rám mindaz, mit Jézus megszerzett, vére lett szívemben életté. 2. Megváltott életem Néki szánom: égő áldozat hadd legyen! A szívem ott égjen, fenn az oltáron, mindenem kezébe hadd tegyem! 3. Mit bennem elkezdett drága Lelked, vidd azt jó végre, Jézusom! A hálaének, mit véred fakasztott, soha nem haljon el ajkamon!

537. 1. Mint sugárzó hajnalcsillag ösvényemet mutatja, s mint a déli napnak fénye utamat beragyogja; úgy világít Bibliám is naponként, ha dolgozom; s megmutatja, hol az igaz, áldott, boldog égi hon. 2. Mint a forrás a pusztában felüdíti az embert, s mint a parti fény az éjben beragyogja a tengert; épp úgy drága Bibliám is fénysugár az utamon; elvezet a Kánaánba, át a pusztán, viharon. 3. Mint barátom részvétszava, ha szívem fáj, megenyhít; szenvedések borús napján megvidámít s földerít. Úgy hatja át Bibliám is naponként egész valóm; s amit Isten ígért nékem, örvendek az égi jón! 4. Így elmondhatom, mint Dávid: „Uram, Igéd követem! Az vezesse mindig lábam, ragyogjon ösvényemen!” Nappal legyen fénylő napom, éjjel reménycsillagom; harcaimban kard és páncél, míg a Mennyben nyughatom.

538. Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem Rád. Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá. {:Miért csüggedsz el, én lelkem? Hisz’ pajzsod Ő és támaszod. Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s hálával áldozol!:}

539. 1. Mióta a szent Forrásnál Jézus bűnöm elvette, lelkem mélyén érintette Szentlelkének ereje. Kar: Őt dicsérem, Őt dicsérem! Dicsérjétek, üdvözültek! Magasztaljátok, ti népek; mert az Ő szent vére megmentett! 2. A keskeny úton kell járnom földi éltem napjain, bűneimtől szabadulva, járni Jézus nyomain.

144

3. Mióta Isten szerelme lényemet betöltötte, túláradó szívből zendül ajkam öröméneke. 4. Hála dicső Jézusomnak, ki engem befogadott; szívemből a bűnt kiűzte, szent neve legyen áldott!

540. 1. Mióta lelkem szabad lett, e földön érzem a Mennyet. Fájdalom vagy bármi érjen, Jézusommal menny az nékem. Kar: Bűneimtől szabad vagyok, szívem örömei nagyok! Földön vagyok, vagy tengeren; hol Jézusom, ott van a Menny! 2. Egykor a Menny oly messze volt, míg szívem Hozzá nem hajolt; most lelkemben él, mert Vele vagyok itt lenn s ott örökre. 3. Mi baj érhetne e létben: a hegytetőn, vagy mélységben? Gazdagságban, szegénységben? Ahol Jézus, ott van a Menny!

541. 1. Mire vársz még, mondjad, testvérem? Kelj fel és jöjj gyorsan ide! Üdvözítőd hív már oly régen, tárva karja, nyitva szíve! Kar: Jöjj már, Ő vár! Miért nem jössz te ide? Óh, mondd: miért nem kell néked a béke? 2. Nem jó halogatnod, testvérem: a kegyelemidő halad. Nincs más, csak Jézus, ki segítsen; örök életet csak Ő ad. 3. Hallod-e szívedben, testvérem a Szentlélek sugallatát? Engedsz-e a hívásnak, vagy nem? Fogadd el Jézus oltalmát! 4. Ah, mondd: mire vársz még, testvérem? Gyorsan jön a végítélet, nyitva még a kapu; jöjj vélem, Jézus vére most szól érted.

542. 1. Mit Isten ígért, szilárdan állja; ha eget, földet Ő meg is rázza. Támaszunk nincsen? Összedőlt minden? Mit Isten ígért, az áll! Kar: Mit Isten ígért, készen is tartja; ha minden elvész, ez áll dicsőn! S ha csillag fénye kihuny az éjbe’, mit Isten ígért, áll dicsőn! 2. Mit Isten ígért, szilárdan állja; ha szívünk kétség, gyötrelem bántja; ha lehanyatlunk a küzdelemben; mit Isten ígért, az áll! 3. Mit Isten ígért, akkor is állja, ha elszakadt is éltünk fonála. Jézus vezérel áldó kezével, s a Mennybe visz fel utunk. 4. Mit Isten ígért, bizton megadja, ha bűn uralmát szétzúzza karja. S koronát kapnak, kik megmosattak és győztek Jézus által.

145

543. 1. Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a Bárány Jézus vére. Hol gyógyulok meg ebből? Jézusomnak sebeibe’! Kar: Óh, drága ez az ár; itt nem érhet a kár. Itt megnyugszik lelkem, a Bárány Jézus vérében! 2. Mi tesz engem szabaddá? Csak a Bárány Jézus vére. Szeretetben gazdaggá? Csak a Bárány Jézus vére. 3. Istennel mi békít meg? Csak a Bárány Jézus vére. Bajban mi véd engemet? Csak a Bárány Jézus vére. 4. Mi tesz rossz embert jóvá? Csak a Bárány Jézus vére. Isten előtt igazzá? Csak a Bárány Jézus vére. 5. Mi győz bűn s világ felett? Csak a Bárány Jézus vére! Mi szerzett üdvösséget? Csak a Bárány Jézus vére.

544. 1. Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön; mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön. Mi várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, mikor jön! 2. Mi repülünk Eléje, mikor jön; mi repülünk Eléje, mikor jön. Mi repülünk Eléje, repülünk Eléje, repülünk Eléje, mikor jön! 3. Mi térdelünk Eléje, mikor jön; mi térdelünk Eléje, mikor jön. Mi térdelünk Eléje, térdelünk Eléje, térdelünk Eléje, mikor jön! 4. Óh, bűnös mit fogsz tenni, mikor jön? Óh, bűnös, mit fogsz tenni, mikor jön? Óh, bűnös, mit fogsz tenni; bűnös, mit fogsz tenni; bűnös, mit fogsz tenni, mikor jön? 5. Te mondod a hegyeknek, mikor jön; te mondod a hegyeknek, mikor jön; te mondod a hegyeknek, mondod a hegyeknek, mondod a hegyeknek, mikor jön: 6. Ti hegyek, essetek rám, mert Ő jön! Ti hegyek, essetek rám, mert Ő jön! Ti hegyek, essetek rám; hegyek, essetek rám; hegyek, essetek rám, mert Ő jön! 7. Óh, bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő jön! Óh, bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő jön! Óh, bűnös, jöjj Jézushoz; bűnös, jöjj Jézushoz; bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő jön! 8. Mi várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön! Mi várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön! Mi várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön!

545. 1. Míg Jézus bennem él, míg ereje segél; fut tőlem gond és félelem, s örvend kebelem. 2. Jó pásztor Ő, aki juhát hőn őrzi; legeltet pázsiton s itat életfolyón. 146

3. Mikor leszáll a nap s üvölt felém a vad; sötét éjfélkor is tudom: oltalmam Jézusom. 4. Ha lábam gyenge lesz, ha e világ sebez; megyek Jézus szívéhez én s szűnnek gyötrelmeim. 5. Csakis Őt nézem hát, ki nékem üdvöt ád. Szeret Ő engem, s Ő nekem mentsváram s Édenem.

546. 1. Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem; nem leltem segítséget e földön semmiben. De most, hogy megtalált Ő, elmúlt minden bajom; úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom. Kar: Úgy énekel a szívem, ragyog minden napon; boldog vagyok, mert Jézust majd ott fent megláthatom! 2. Mióta megtalált Ő, kétség már nem gyötör; szabaddá lett a lelkem, nem félek semmitől. Az utam sem sötét már, fényes lesz ezután; hisz fölkelt a dicső nap ott fent, a Golgotán. 3. Folyvást előre nézek, ott vár dicső hazám; igazság koronája, fehér ruha reám. Vágyva siet a lelkem a gyöngykapu felé, az üdvözült sereggel Isten trónja elé.

547. 1. Mondjátok, meghalt-e az Úr énértem is a fán? Ontott-e vért oly féregért, mint én, a Golgotán? Kar: Jézus értem halt, Jézus értem halt! Mindenkiért meghalt az Úr, énértem is tehát! 2. Igaz, hogy Jézus szenvedett az én sok bűnömért? Óh, mily csodás nagy irgalom, mely azzal engem ért! 3. Ím, átadom magam, Uram, ahogy vagyok Neked; Te gyógyítsd meg a szívemet, vegyed, Jézus, vegyed!

548. 1. Most már enyém, mit régóta úgy kerestem én: boldog vagyok Jézusban minden nap! Megtalált Ő, most ott nyugszom már az Ő szívén, boldog vagyok Jézusban minden nap! Kar: Most már enyém a kegyelem, s ez elég nekem; boldog vagyok Jézusban minden nap! Ez az áldás bearanyozza az életem, boldog vagyok Jézusban minden nap! 2. Bűneimet Ő mind lemosta szent vérével, boldog vagyok Jézusban minden nap! Óh, mily csodás nagy kegyelem, mely így tett velem; boldog vagyok Jézusban minden nap!

147

3. Óh, irgalomnak nagy csodája: nyitva az ég! Boldog vagyok Jézusban minden nap! Áldom érte az Urat, hiszen ezt vártam rég, boldog vagyok Jézusban minden nap!

549. 1. Most még sötét homályon át látom az Úr ábrázatát, de nemsoká’ a Mennybe’ fenn, Őt szemtől-szembe nézhetem. Kar: Ott látom, tiszta fénybe’ majd, amit itt még homály takart. Zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet. 2. Most még megértni nem tudom, miért visz Atyám nehéz úton. De látom majd, ha fönt leszek: bizalmam Ő nem csalta meg. 3. Most még csak hitből élek én, de biztat a dicső remény; hogy fellegen s homályon át lelkem eléri otthonát.

550. 1. Mutasd meg, hadd lássam, mi vagy nekem: hogy Te vagy, Te maradsz az életem. Ne nézzek semmit, ne lássak mást; csak Téged, megváltóm, semmi mást! 2. Színtelen, fénytelen szürke edény; ne legyek ennél több sohase én. Csak Te légy bennem a tartalom: lényeddel Te tölts meg, Jézusom! 3. Lennék bár eszköz és semmi egyéb; felvegyék, ha kell, vagy félretegyék. Csak Te légy gazdám, én Jézusom, országod szolgálni így tudom. 4. Dicsőség Tenéked, hű Jézusom! Mindennél többet adsz, tudván tudom. Megosztod vélem szent életed, hadd legyek örökre a Tied!

551. 1. Nagy Istenem, ha nézem a világot, melyet teremtett szent „legyen!” szavad. Ha itt e földön millió lényt látok, kiket igazgatsz, táplálsz egymagad… Kar: Szívem Feléd ujjong örömtele: mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! Szívem Feléd ujjong örömtele: mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! 2. Ha nézek föl, az ég dicső boltjára, hol tündököl csodás csillagsereg. Hol pompás két aranyhajóként járva, a nap s a hold az űrben fönt lebeg… 3. Uram, Igédben hogyha megtalállak, ha látom ott kegyelmes tetteid; választott néped amint egyre áldod, türelmesen viselve bűneit… 4. Ha Jézust látom, itt a földön járva; alázatos, türelmes szolgaként; látom, hogy áldást áraszt a világra, s kereszthalálra adja életét…

148

552. Nagy Király, fenséges Úr, Király! Isten Fia, Tied minden magasztalás! Szent sereg Előtted hajt fejet, hozsannát zeng, Te vagy a szent, Téged imád. Nincs más név, Te vagy az üdv, az élet, Jézus! Megtartónk, szabadítónk, csak Te vagy a fény! Nagy Király, imádunk nagy Király, hatalom üdv, áldás, erő, minden Tiéd!

553. 1. Nagyon szeret engem Jézus, oly sokat tett érettem; szenvedett, megváltott Jézus, hát én érte mit tettem? Kar: Teljesen elég, teljesen elég! Elég nékem Jézus vére! Arra vágyik a szívem, hogy szerető Mesterem velem meglegyen elégedve. 2. Velem van a nagy próbákban Jézus, a legjobb barát; Reá mindig számíthatok, számíthat-e Ő is rám? 3. Folyton hallom Jézus hangját, számonkérőn szól hozzám: „Siess, mentsd a bűnös lelket! Várjon-e még mindig rám?!” 4. Munkám végeztével, majd ha a Jordánon átkelek, az a vágyam, hogy Ő mondja: „Munkádat jól végezted!”

554. 1. Nagyszerű dolgot sejttet a Lélek, szívünkben éled várakozás. Üdítő ígéret cseng a fülúnkbe, lesz tavasz, eljön a bő aratás. Kar: Várjuk szent tüzed, pünkösdi Lélek, járjad szívünk át! 2. Megriadt néped szentségre vágyik, hadd legyen újra csak a Tiéd! Oldozza le róla győztes kegyelmed mind, ami szennyezi, gyötri szívét. 3. Felszabadultan szolgálni Néked, csak Veled járni nap-nap után. Odaadott szívvel tükrözni lényed: ez legyen életem célja csupán!

555. 1. Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad; világteremtő a Te szózatod. Mondád: „legyen!” – s a puszta semmiségből világosság s mindenség támadott. A csillagezrek, a nap fényessége, és s föld követte szent parancsszabad. Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja Mindenható, dicső hatalmadat. 2. Nagy vagy Te Isten, nagy a bölcsességed; mindent mi szépen s bölcsen alkotál! A földi embert tetted gyermekeddé, s Lelkedből lelket Őneki adál. Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben dicső kezed nyomát szemlélteted. Szívem kitárva, hódolással áldom csodálatos nagy bölcsességedet! 3. Nagy vagy, uram, és mily nagy a szerelmed; Fiadban mit velem éreztetél. A pislogó kis mécset el nem oltád, s a megtört nádnak megkegyelmezél. Mikor hevertem bűnben megkötözve, felém nyújtád ki 149

irgalmas kezed. Örömkönnyekkel, térde hullva áldom Te üdvözítő nagy szerelmedet!

556. 1. Nagy veszélyben voltam egykor, reménységem sem volt már. De Megváltóm szeretete rám talált, kivont engem bűn tengeréből. Fehér ruhát adott rám, most Menny felé hála-hallelujám száll! Kar: Dicsérem a Megmentőmet, csodás szeretetét; hogy leszállott a mélységbe lelkemért. Kivont engem bűn tengeréből; szabaddá, boldoggá tett; irgalmadért szívem halleluját zeng! 2. Bár az ellen bősz serege folyton támad ellenünk, de hit által a kereszttel győzhetünk. Fentről jön a segedelmünk, fény és béke árad ránk; így Menny felé hála-hallelujánk száll! 3. Jöjj velem, te fáradt vándor, hagyjad el a bűn honát, Megváltódnak mentő karja reád vár. Hű keblén megpihenhetsz, országába felvezet, hol örökké hála-halleluja zeng!

557. 1. Názáreti, názáreti Jézusom; oly csodás szépséged hallanom! Ne hagyj el! Óh, ne hagyj el! Jézusom, Jézusom, ne hagyj el! 2. Emberek, emberek, jöjjetek! Ez a név megválthat bennetek’. Jöjjetek, jöjjetek, jöjjetek, míg jöhettek; a drága jó Jézus vár bennetek’. 3. Jöjjetek, jöjjetek, jöjjetek, ne féljetek; az utolsó napig vár bennetek’. Halleluja, Jézusom; halleluja, Jézusom; halleluja, halleluja, Jézusom.

558. 1. {:Ne félj, csak higgy, remélj!:} Mert minden lehetséges annak, aki hisz! Nézz Jézusodra fel, Ő az, ki felemel; mert minden lehetséges annak, aki hisz! 2. Elveszi bűnödet hittel, ha ráteszed; mert minden lehetséges annak, aki hisz. Boldog, ki Vele jár; békét, üdvöt talál, mert minden lehetséges annak, aki hisz!

559. 1. Ne félj, kicsiny nyáj; keresztfától trónig, halálból életre ment az Övéiért. Minden hatalom itt a földön s ott fent, Néki adatik szeretett nyájáért. Kar1: {:Higgy, óh, csak higgy! Higgy, óh, csak higgy! Minden lehetséges; higgy, óh, csak higgy!:} 2. Ne félj, kicsiny nyáj, Ő jár előtted; Ő választja ki a te ösvényedet. Keserű vizeket édessé tesz neked, megitta poharát Gecsemáné-kertben. Kar2: {:Uram, hiszek! Uram, hiszek! Minden lehetséges, Uram, hiszek!:} 150

3. Ne félj, kicsiny nyáj, bármi áll előtted, zárt ajtók mögött mindig megjelenhet. Soha nem hagy Ő el, nem távozik el; mindig számíthatsz Rá sötét perceidben. Kar3: {:Jézus itt van! Jézus itt van! Minden lehetséges, Jézus itt van!:}

560. 1. Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed; veled van az Úr, a te Istened! Örül majd terajtad nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével! 2. Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed; veled van az Úr, a te Istened! Örül majd terajtad ujjongó örömmel, újjáéleszt szeretetével!

561. 1. Ne kutassad szenvedésem, óh, ne kérdezd, mi bajom! Istenemhez vágyik szívem, Őutána szomjazom. Adhatjátok e világnak minden kincsét énnekem, Isten nélkül nem lesz boldog soha az én életem. Isten nélkül nem lesz boldog soha az én életem! 2. Óh, mikor jön az a boldog, üdvöt nyújtó, drága nap; amikor szemem meglátja Alkotómat, Uramat. S mentve minden gyarlóságtól, Benne élek üdvösen; és magasztos üdvköréből nem ragad el semmi sem. És magasztos üdvköréből nem ragad el semmi sem! 3. Egy a vágyam nemsokára teljesül majd, jól tudom; aki ezt a vágyat adta, enyhet is ad gazdagon. Égi béke váltja majd fel földi létem napjait, s ez a szomjas puszta egykor Édenkertté változik. S ez a szomja puszta egykor Édenkertté változik.

562. 1. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged!:} Mint ma én, mint ma én, mint ma én. 2. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Kik élünk, kik élünk, mi dicsőítjük az Urat!:} Úr Jézusunk, mindannyian dicsérünk! 3. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Kik élünk, kik élünk, mi dicsőítjük az Urat!:}{:Halleluja! Halleluja! Mi dicsőítjük az Urat!:}{:Dicsérünk, dicsérünk, Jézus, Téged dicsérünk!:} Halleluja! Halleluja! Halleluja!

563. 1. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; ajkam mindig csak Róla beszél. Hisz Ő a diadalmas vezér, csodáival dicsekszem én. Kar: Nem én, de Krisztus, ki bennem él; dicső megnyugvás ez nekem! Így szívem folyton új dalt zenél, s mindig szent nevét dicsérem. 151

2. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; csodás irgalmát áldom én. Mert nékem megtérő bűnösnek, helyet készít a Menny ölén. 3. nem én, de Krisztus, ki bennem él; vérével megszentel, megvéd. Szívem még a haláltól sem fél, ha érzem dicső szerelmét. 4. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; lelkemben hordom szép nevét. Örök tavaszba fordult a tél, érzem rügybontó melegét.

564. 1. Nem értem én, hogyan lehet, szívemben úgy miért remeg? Isten kegyét és nagy tervét, óh, miért nem értem én?! Kar: Egykor majd mégis megértjük, majd ha szemben áll Ő velünk. A bűntől szabadok leszünk, akkor majd mindent megértünk. 2. Nem értem én: miért szeret a sok közül épp’ engemet! És törlé el sok bűnömet? Óh, miért nem értem ezt?

565. 1. Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent Igéjét; ez támasza az aggoknak, ifjút az Ige véd. Ez nap, mely fényes sugarát utunkra hinti el; ebből halljuk Jézus szavát, ez ég felé emel. 2. Nem hagyjuk el a Bibliát, ha baj, vagy jó ha ér; e kincstől nem foszt senki meg, ha bármit ád s ígér. Akármit tesz is a világ, ha gúnyol, hogyha bánt; eltűrünk minden zaklatást, Isten vigyáz reánk! 3. Nem hagyjuk el a Bibliát, terjesszük szerteszét; míg Jézus éltető szavát meghallja minden nép. Amíg kegyelme szent hevét nem érzi a világ; fogadjuk, ím, nem hagyjuk el soha a Bibliát!

566. Nem lankad el az Úr buzgó szerelme. Nem múlik el irgalma, s kegyelme! {:Megújul minden reggel, új minden reggel; nagy a Te hűséged, Urunk; nagy a Te hűséged!:}

567. 1. Nem láthat bár e földi szem, Jézus, Tied vagyok. Bár arcod felhő rejti el, mégis felém ragyog. 2. Fülem nem hallja hangodat, mégis beszélsz velem; s boldogságot csupán az ad, ha szódat érthetem. 3. Képed betölti lelkemet, uram bármerre visz; tudom, hogy szent kezed vezet, ha azt nem látom is. 4. Elzengni, hogy mi vagy nekem, óh, nincsen arra szó; most hitből áll csak életem, s mégis mindez való.

152

5. De majd a felhő felszakad, mely most még rejteget; és színről-színre áldalak, hogy Nálad élhetek.

568. 1. Nem látod-e, hogy csónakod örvények közt halad? Ki tudja, érsz-e holnapot, vagy elborít a hab? Könnyelműen, gondtalanul evezned hogy’ lehet? Vaj’ mid marad, ha veszve hull a mélybe életed? 2. Nem látod-e, hogy Jézusod epedve vár terád? Éretted mennyit áldozott e hű, igaz barát! Közömbösen haladnod el mellette hogy’ lehet? Az üdvöt nem fogadnod el, mit Ő kínál neked? 3. Nem látod-e, hogy sürgető sok munka vár terád? A tétlenül töltött idő fejedre néma vád. Míg fenn a nap, restül, tunyán heverned hogy lehet? Urad, majd élted alkonyán, mi bért adhat neked?! 4. Míg össze nem morzsolt a vész, evezz a révbe hát! Amíg Jézus kegyelme kész, halld meg hívó szavát! Amíg napod nem váltja éj, dologra, tettre föl! Az Úr veled, mitől se félj, Ő jár mindig elől!

569. Nem lesz egyedül a szívem többé, glóri, halleluja! Velem az én Uram mindörökké, glóri, halleluja! {:Jézus, Hajnalcsillag, glóri, halleluja!:}

570. 1. Nemsokára jön, újra visszajön; az Úr Jézus újra visszajön. Várod-e Urad? Várod-e urad? Elkészítetted-e már magad? Kar: Óh, én várom az Urat, szemem figyelve kutat! Várom boldog örömmel, lelkem Néki énekel. 2. Van-e már ruhád? Hófehér ruhád? Hadd jöhessen, ne várass tovább! Van –e már hited, tiszta, hű szíved? Siess, ne várj, megáld Mestered! 3. Mécsed fénye ég, olaj van elég? Ha nem lenne olaj, ma még végy! Ébren várod-e, hogy Urad jön-e? Így mehetsz menyegzőre Vele.

571. 1. Nemsokára lesz egy dicső, szent találkozás; az Úr Jézus ha megjelen, szent elváltozás. Dicső ujjongó örömben égi trónra ül, miközben Sátán láncra verve mélybe hull! Kar: Örök, szent öröm, boldogságban élünk; Jézus a Király, óh, mily jó nékünk! 2. Az Úr Jézus ha megjelen angyalsereggel, áttekinti ezt a földet lángszemeivel. Összegyűjti mind, ki Övé, királyi papokká tevé, s uralkodnak véle örökké!

153

3. Mi lesz veled, kedves lélek, hogyha jön az Úr? Minden terved, vágyad, kincsed semmiségbe hull. De ha hallgatsz szent szavára, összegyűjt majd boldogságra, örök béke lesz a jutalom!

572. 1. Nem szeret senki, senki igazán! Nem érzi más azt, ha valami fáj! Kar: Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő! Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő! 2. Nem látja senki, senki, aki néz; mi van szívemben, nekem mi nehéz. 3. Nem ért meg senki, senki, aki él; nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. 4. Dicsérő ének, mély hála jelül; zengjen, hisz méltó Jézus egyedül!

573. 1. Nem tehetsz arról, hogy megszülettél; érzed, erről nem te döntöttél. Nem magadtól jöttél, ugye nem? Elmúltak már a gyermekévek, megtörnek lassan a szenvedések. Nem erről álmodtál, ugye nem? Refr1: Mit kezdjek hát az életemmel? Hol van az én helyem? Ki döntött úgy, hogy megszülessek; mondd, kitől kérdezzem? 2. Kérded anyádat, miért is szült meg; elszorul a szíve, miért is kérded. Válaszolni nem fog, ugye nem? Életed útját muszáj megjárnod, egy napon mégis vár halálod. Menekülni nem tudsz, ugye nem? Refr2: Elhallgat egyszer kacagásod, örökre búcsúzol. Így foszlik széjjel minden álmod, csendben eltávozol. Hát mondd te is, hogy halleluja; Jézus a nagy Király! Életemet csak Ő adta, gondot visel reám!

574. 1. Nem vezérled-e bárányod? Szükségem van Rád, Uram! Oly szép zöldek legelőid, oly jól érzem ott magam! Kar: Kedves Jézus, kedves Jézus; drága véred értem folyt! Kedves Jézus, kedves Jézus! Drága véred értem folyt! 2. A Te szavad kedves nékem, ha Te szólítsz, örülök; és követlek vidám szívvel többi juhaid között. 3. Mikor a mélységbe estem, Te vontál ki engemet. A Te szavad megmentette haláltól a lelkemet.

575. 1. Ne rettegj, bármi sújt téged, Isten gondol terád; szárnya alatt van védelmed, Isten gondol terád. Kar: Isten gondol terád minden napon, minden úton. Ő gondot visel rád, Jézus gondol terád.

154

2. Nehéz kereszted, s fél szíved? Isten gondol terád. Ha nagy veszélyek rád törnek, Isten gondol terád. 3. Ne csüggedj a szegénységben, Isten gondol terád. Ő nyújt segélyt, csak bízz Benne, Isten gondol terád! 4. Ha barátid mind elhagynak, Isten gondol Terád. Fájó szívnek Ő békéd ad, Isten gondol terád.

576. 1. Neve csodálatos, neve csodálatos; neve csodálatos: Jézus, az Úr! Ég, föld Királya, számíthatsz rája; neve csodálatos: Jézus, az Úr! 2. Ő a vezérem fényben, sötétben; hatalma végtelen! Fájdalmak férfia, Golgota bajnoka; neve csodálatos: Jézus, az Úr!

577. 1. Nékem az élet Krisztus-követés, Krisztus az út, a halál nyereség. Örömmel telt szívem nem fél, mert Lelke bennem él. Nékem az élet Krisztuskövetés. 2. Nékem az élet Krisztus-követés, utaimon az Ő hatalma véd. Lelke által felvehetem szellemi fegyverem, nékem az élet Krisztus-követés. 3. Nékem az élet Krisztus-követés, legyőzhetem a Sátán erejét. Előttem drága cél lebeg, mely a Mennybe vezet. Nékem az élet Krisztus-követés. 4. Nékem az élet Krisztus-követés, szerelme elvett minden szenvedést. Azóta boldogan mondom: Te vagy szabadítóm, Nékem az élet Krisztuskövetés.

578. 1. Nézd meg az évszakokat, heteket, hónapokat; üstökösök fényes útjait! Nézd meg a csillagokat, a jó és rossz napokat, az egyik jön, a másik távozik. Kar: Csak egy van, aki soha-soha meg nem változik, aki tegnap és örökké ugyanaz. A világ összedőlhet és az idő elmúlik, de Jézus Krisztus mindig hű marad! 2. Nézd meg az embereket, barátot, ellenséget; valótlant oly könnyen mondanak. Ígérnek új örömet, új célt és új életet, de hamar rájössz, csak üres szavak! 3. Tekints most önmagadba, jelenre és a múltra, mondd: milyennek látod életed? Találsz-e szépet benne, olyat, mi igaz lenne, vagy még mindig megcsal a szíved?

155

579. 1. Nézzed, óh, Jézusod szenvedését: Golgota hegyén áll a kereszt! Lássad csak sebei vérezését: homlokát, melyet tövis övez! Sírva rezgjen szíved húrja: téged Ő ennyire szeretett! Tűnjön el élted szomorú múltja, neked Ő dicsőbbet szerezett! 2. Golgota, Golgota kedves dombja: megnyílt ott nekem a magas ég; Jézusom szenvedő, szelíd arca szégyentől, veréstől lángban ég. Lefizette bűnöm árát, a halált értem kóstolta meg. Hogy’ is háláljam meg nagy irgalmát? Nekem Ő dicső hont készített.

580. 1. Nézzél az égre, ha sok bűnöd bánt, nézzél Jézusra fel! Ő meghalt érted ott a keresztfán, nézzél Jézusra fel! Kar: Nézzél Jézusra fel, nézzél Jézusra fel! Csak Ő egyedül menthet meg téged, nézzél Jézusra fel! 2. A bűnök útja kárhozatba visz, nézzél Jézusra fel! De aki Benne szeretettel hisz, nézzen Jézusra fel! 3. Ha rajtad erőt vett sok szenvedés, nézzél Jézusra fel! Ha Jézusért jön rád a megvetés, nézzél Jézusra fel! 4. Ne félj, ha feléd veszély közelít, nézzél Jézusra fel! Minden bajodban téged megsegít, nézzél Jézusra fel!

581. 1. Nézz fel, lelkem, nézz fel hittel a Golgotára! Nézz fel, lelkem, bizalommal a keresztfára. Hol Megváltónk kínhalállal értünk szenvedett, Jézus vére üdvösségünk megszerzője lett. 2. Megszabadult rablelkünk a bilincseitől, s ímé, most ujjongva beszél Jézus véréről. Ha véget ér egykor itt lenn a vándorpálya, oda siet lelkünk, ahol korona várja. 3. Zengjen ajkunk hálatelten a megváltásért, teljen keblünk hál’adással a szent munkáért! Áldást nyertünk és nyomában édes békesség! Miénk lett a mennyország, az örök dicsőség!

582. 1. Nincsen oly hű barát, mint Jézus! Értem fárad, s hordoz mindenkor. Kínom árja elapad, ha sebemre gyógyírt ad. Mert nincs oly hű barát, mint Jézus! Kar: {: Nincs oly hű barát, mint Jézus!:} Megváltotta lelkemet, bűntől óvja szívemet; óh, nincs oly hű barát, mint Jézus! 2. Úgy ismerem e hű barátot, hogy csak békét, vigaszt ad nekem. Ha erős karja vezet, semmitől se rettegek; mert nincs oly hű barát, mint Jézus! 156

3. Ha a Jordán vizén átkelek, s hideg árja csapkod már körül; nem rettent a zord halál. Jézus majd mellettem áll, mert nincs oly hű barát, mint Jézus! 4. Ha elérem mennyei célom, hol szeretteim serege vár; aranyhárfa húrjain zengem dicshimnuszaim, mert nincs oly hű barát, mint Jézus!

583. 1. Nincsen sehol a világon jobb helyem, Jézus, mint a Te hatalmas kebleden. Nálad ingyen kegyelem van végtelen, nincsen sehol a világon jobb helyem. 2. Nincsen sehol a világon munka szebb, Jézus, mint az, amit Érted végezek. Égi áldást küld le rája szent kezed, nincsen sehol a világon munka szebb! 3. Nincsen sehol olyan drága fájdalom, mint az, amit Érted hordok, Jézusom. Trónust nyerek a keresztért, jól tudom; nincsen sehol olyan drága fájdalom.

584. 1. Nincs énnekem semmire érdemem, hogy mégis élek, az csak kegyelem. Nem dicsekszem, mikor ezt hirdetem, hogy részem is lett a kegyelem. Kar: Részem is lett a kegyelem, bár nincsen rá semmi érdemem. Éneket zengek, mert boldog a szívem, hogy részem is lett a kegyelem! 2. Egykor én a Sátán rabja voltam, kegyelemre nem is számítottam. Megváltóm engemet szabaddá tett, így lett részem is a kegyelem! 3. Nem hulló könnyeim eredménye, hogy Megváltóm bűneim elvette. Ő értem szenvedett a kereszten, nem más ez csupán, csak kegyelem! 4. Most már én is oly boldog vagyok, hogy Atyám nekem kegyelmet adott. Most neked is örömhírt mondok el: van még számodra is kegyelem!

585. 1. Nincs helyed Jézus számára, aki bűnöd viselé? Vár szívednek ajtajánál, nem vonzódol-e felé? Kar: Bűnös, van-e hely szívedben bevenni az üdv Urát? Míg a kegyidő jelen van, nyisd meg szíved ajtaját! 2. Földi örömök számára tárt Tenálad a kebel; de Jézus számára nincsen a szívedben semmi hely? 3. Ami hiú, ami múló, azt készséggel fogadod; de ami üdvödre való, önmagadtól eldobod. 4. Ember, gondolj a jövőre, elfogy erőd, életed. Mit adhat ez élet néked, ha elveszted lelkedet?!

157

5. Fogadd Jézust a szívedbe, aki megment s üdvözít! Örök élet van Őbenne, ez az élet lesz tiéd!

586. 1. Nincs Jézushoz hasonló jó barát, senki más, senki más! Ő orvosolhat meg sok lelki kárt, senki más, senki más! Kar: Jézus legjobban ismer minket, segíthet is mindenkor Ő. Nincs Jézushoz hasonló jó barát, senki más, senki más! 2. Nincsen oly szent, oly hatalmas senki, senki sem, senki sem! Nem jött még oly közel hozzám senki, senki sem, senki sem. 3. Nincs más, aki el nem hagyna, senki, senki sem, senki sem! Nincs, ki úgy szeretni senki, senki sem, senki sem. 4. Elhagyta-e valaha Övéit? Soha sem, soha sem! Elutasított valaha bárkit? Senkit sem, senkit sem!

587. 1. Nincs olyan fájdalom, gond; mit meg nem oldhat. Nincs olyan nagy hegy, mit Ő meg nem mozdíthat. Nincs oly sötét, nagy vihar; mit le nem csendesít. Nem lehet oly bánatod, amin Ő nem segít! Kar: Mert e világnak terheit mind vállain hordta; tudom, testvérem, hogy téged is hordoz majd. 2. Sokszor azt gondolod, hogy tőled oly messze van, hiába kiáltasz, de minden szó hasztalan. Pedig Ő tegnap és ma örökké ugyanaz, ha minden elmúlik is, de Igéje megmarad!

588. 1. Nincs olyan jó, nincs senki olyan szent, nincs senki olyan, mint az én Atyám! Kar: Ha más valaki bánt, Ő hűséggel felemel; óh, Istenem, csak Te ne hagyjál el! 2. Ő fogja a kezem, Ő tart, ha elesem. Ő mindenem, hisz Ő az én Atyám!

589. 1. Nincs szebb pálya, nincs szebb út, mint a keskeny út! Az, aki ez úton jár, boldogsághoz jut. Tágas kapu, széles út: kárhozatba visz. Örök üdvöt az talál, ki Jézusba’ hisz. 2. Nincs több oly dicső király, mint Jézus maga; bár nem díszlik homlokán aranykorona. Csak tövisből fonva van, vérrel díszített; üdvöm mégis Benned van, örök szeretet!

158

3. Nincs szebb ország, szebb haza; mint az üdv hona. Ki a keskeny úton jár, az bejut oda. Nem lesz ottan szenvedés, nem lesz félelem. Nem zavarja örömünk ottan semmi sem.

590. 1. Nincs vége, ez az élet kezdete volt, várnak rád új feladatok. Ne feledd, örökre kaptad hited, s neked kell örökre megőrizned! 2. Nincs vége, várnak áldozatok, ne nézd azt, hogy más mit kapott! Ne félj, a remény sosem hagy el, legyen bár vidám nap, vagy borús éjjel! 3. Nincs vége, tovább, tovább, előre; ha félnél majd, nézz fel az égre! Egy kezet fogsz látni a fejed felett, mely áldást ad rád és örök életet.

591. Nosza, áldjátok az Urat mind, kik szolgáltok az Ő házában! Emeljétek fel kezeiteket, és áldjátok, áldjátok Őt!

592. Nyisd meg a szemem, hogy láthassam Jézust! Hadd érintsem Őt meg, hadd mondjam: - Szeretlek! Nyisd meg a fülem, és taníts figyelnem! Nyisd meg a szívem, és töltse be Jézus!

593. 1. Nyisd meg szemed, lásd meg dicsőségét! Nyisd meg szíved, ismerd meg Teremtőjét! Oly jó az Úr, oly felséges! Ott áll ajtód előtt, és zörget. 2. Ő Alkotód, aki gondot visel rád. Magához von, kegyelmével vigyáz. Oly jó az Úr, oly hűséges, mindörökké áldott az Ő neve!

594. 1. {:Olyan örömöt, mint a forrás; olyan örömöt, mint a forrás; olyan örömöt kaptam Tőled lelkembe!:} 2. {:Olyan békét, mint a folyó; olyan békét, mint a folyó; olyan békét kaptam Tőled lelkembe!:} 3. {:Olyan szeretet, mint a tenger; olyan szeretetet mint a tenger; olyan szeretetet kaptam Tőled lelkembe!:} 4. {:Olyan hitet, mint a szikla; olyan hitet, mint a szikla; olyan hitet kaptam Tőled lelkembe!:}

159

595. 1. Oly csodás, oly csodás: Jézus, Ő az Úr; mily csodás igazság, élet Ő, és út. Oltalmat, békét ad, bűnöktől megment. Oly csodás, hogy Jézusunk ad győzelmet. 2. Oly csodás, oly csodás: Jézus, Ő az Úr; mily csodás Messiás, béke Királyunk! Megvéd Ő, megtart Ő a küzdelemben, neve által miénk már a győzelem.

596. 1. Oly édes a Jézus szerelme, végtelen és mély, mint tenger. Csodálatos, hogy Ő naponként édesebb és édesebb nekem! Kar: Édesebb Ő énnekem, kedvesebb minden napon; Megváltóm, csodás szerelme vezérel minden utaimon. 2. Tudom, hogy Ő mindig velem van; örök életet biztosít. Az Ő irgalma határtalan, amely engem hűségre buzdít. 3. Amerre Ő vezet, követem; kék ég alatt, vagy borúban. A próbák közt is ott jár velem, és megnyugszom akaratában. 4. Én egykor Őt majd megláthatom, óh, mily dicső öröm lesz az! Áldom szerelmét, mely oly kedves: örökké tartó, boldog vigasz.

597. 1. Oly jó Benned bízni, Jézus; oly jó mondani neved! Oly jó Benned bízni, Jézus; együtt járni jó Veled! Kar: Jézus, Jézus, én Megváltóm; oly jó tudni, hogy Te vagy! Én Királyom, és Kőszálam! Téged várlak minden nap! 2. Megmentettél engem, Jézus. Köszönöm, hogy szerettél. Megmentettél engem, Jézus, a porból fölemeltél.

598. 1. Oly soká voltam én a bűn sötét ölén, s úgy vártam, hogy majd boldog leszek talán. Nem volt egy kis remény, amit sóvárogtam én, pedig úgy vágytam a békesség után. Kar: Most éneklek egy csodás szerelemről, mit a Bárányban Isten nekünk adott. Most éneklek egy csodás kegyelemről, mit Jézusban e világ megkapott. 2. Tudom, hogy kegyelem, amit Ő tett énvelem; ezért úgy áldom szüntelen nevét! Csodás a szeretet, ahogy Ő megkeresett; és most is jár a bűnösökért! 3. Nyújtsd ki hát a kezed, mert Isten úgy szeret; ne állj ellent ma még, ne tétovázz! Ne félj, megszabadít, letöri bilincseid; hidd el, hogy Ő ma biztosan megáld! 160

599. 1. Oly szép a Jézus szent neve, nem tudok betelni vele. Csodás örömmel van tele e legdicsőbb név: Jézus. Kar: Jézus, óh, Te drága név! Jézus – hallja minden nép! Jézus – zengjük szent nevét, s dicséretét e földön. 2. Azért is áldom szent nevét, mert hordja bánatom terhét. Elűzi mind a rettegést, nevedet áldom, Jézus! 3. Nevedet mily jó hallani, ez fel tud bátorítani. Könnyet törölnek dallami, Neved dicsérem, Jézus!

600. 1. Onnan a fény és öröm szent honából Jézusunk áldva néz le ránk. Ő tud a földről a Mennybe vezetni, ott lesz a mi igazi hazánk! Kar: Boldog lelkek várnak ránk, vár a mi igazi hazánk. Égi otthon vár reánk, az lesz a mi igazi hazánk! 2. Testvéreink várnak ott nagy örömmel, kikkel itt együtt szállt imánk. Jó volna máris ott ülni körükben, ahol a mi igazi hazánk! 3. Vizsgáljuk meg szívünk minden órában, készen talál-e majd az Úr! Nézzük-e arcát a szent Bibliában, lelkünk Hozzá mennyit hasonlít?

601. 1. Ott, a folyónak túloldalán, óh, minő kedves, szép látomány! Dicsőült lények nagy serege! Szívembe hangzik az éneke. Kar: Siess haza, óh, siess haza! – Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát! 2. A szülők várnak boldogan ott: gyermekük majdan megjönni fog. A viszontlátás oly üdvteli, egymást a Mennyben köszöntheti. 3. Előre mentek testvéreim, most ők a fényből intnek felém. Óh, minő szépek; óh, mily dicsők! Szeretve várnak énreám ők! 4. Vágyom a honba, hol engemet aki csak ott van, mind, mind szeret. Üdvözítőmnél van a helyem, jöjj te is, bűnös, jövel velem!

602. {:Ott akarok lenni, ahol Te vagy, minden nap jelenlétedben! Nem akarlak távolról látni, vonj Magadhoz közel! Ott akarok lenni, ahol Te vagy, vezess ösvényeden engem! Taníts meg a mennyei útra, tölts be Szent Szellemeddel! Mert Nálad lenni oly jó, nincs ahhoz hasonló, asztalod terítve, s átjár dicsőséges fénye! Együtt Veled, ez tesz csak boldoggá engem, erre szomjazom, ezután vágyódom én.:} Óh, Istenem, Te vagy erősségem, s énekem. Mikor megérint Szellemed, új dal fakad szívemben. Ott akarok lenni,

161

ahol Te vagy, minden nap jelenlétedben. Nem akarlak távolról látni, vonja Magadhoz, vonj Magadhoz közel!

603. 1. Ott a messze földön, árván, hontalan; halld meg a kiáltást: Fiam, fiam! Kar: Vár Atyád kegyelme, vár rád vigasza; jöjj a messze tájról, óh, jöjj haza! 2. Rajtad az életnek súlyos terhe van; tested, lelked szenved, fiam, fiam! 3. Búsan, összetörve jársz vigasztalan, megpihenni vágyol, fiam, fiam! 4. Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van, drága csak nekem vagy, fiam, fiam! 5. Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan – jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!

604. 1. Ott fent, a csillagok felett tündököl az én hazám, amely soha el nem múlik, oda vágyom igazán! Ott élek majd végtelenül, megszűnnek gyötrelmeim. Mert Jézusom örömmel vár, Ő veszi le terheim. 2. Már is könnyebb, szebb és dicsőbb vállaimon a kereszt, amióta Jézust láttam, mily örömmel hordá ezt. Énérettem szeretetből vállalta a szenvedést, ne tűrnék-e én is érte szégyent, gúnyt és megvetést?! 3. Miért is szomorítanám meg szerető Mesteremet, ha utána nem hajolva, félni látna engemet? Nem félek én, mert hisz látom, hogy a Mennybe vezet Ő. Bár ellen rám törhet, de látom, hogy szeret Ő.

605. 1. Ott látlak-e a forrásnál, ama dicső országban? Nem szomjazik lelked oda, hol az üdv forrása van? Ott tiszta öröm fog zengni a kristályszép forrásnál. Viszontlátlak-e ott téged, hol a Bárány trónja áll? Kar: Hogyne jönnék e forráshoz, mely az élet forrása?! Lelkem örömtől áradoz ily szép viszontlátásra! 2. Ott látlak-e a forrásnál, hol már sok megszentelt van? Kiket fénytől dicsőülve felismerek majd ottan. Mennyei édes hangokon dicsénekünk fog zengni, ah, nem törekszel-e te is ily látásra ott lenni?! 3. Találkozunk a forrásnál, hol az atyai ház áll? Küszöbének átlépténél vágyva nézlek, jössz-e már? Lelki élet sok szegénynek ömledezve folyik ott, mily jó lesz Jézus ölében, jer hát e nyugalomhoz!

162

606. 1. Óh, add Lelked vezetését, Jézus! Óh, add, hogy sziklán álljunk már! Mikor akarsz, rögtön szólhass hozzánk, hadd szolgáljunk életünk hajnalán! Kar: Szent tüzed, szent tüzed, nagy csodás ígéreted küldd, Uram, küldd, Uram; hisz bárja sok-sok gyermeked! Töltsd ki hát, töltsd ki hát, drága Lelked szent tüzét; óh, Jézus, jöjj, úgy várnak szerteszét! 2. Óh, adj hitet a szívünkbe, Jézus; égjen bennünk szereteted! Tetteidet kívánjuk hirdetni, dicsőítsd meg rajtunk nagy neved!

607. Óh, áldjuk az Urat, mert méltó a dicséretre. Óh, áldjuk az Urat, mert méltó a dicséretre. Hozsánna, áldott Kőszikla, áldott Kőszikla a mi Urunk! Hozsánna, áldott Kőszikla, áldott Kőszikla a mi Urunk!

608. 1. Óh, boldog ház, hol befogadnak téged, Úr Jézus Krisztus, igazi barát! Ahol főhely csupán Téged illet, s tisztelik Benned a hajlék Urát. Ott minden szívben a Te neved dobban, csillog a szem, ha föltekint Reád. Mind Téged kérd: miként tehetne jobban, és kész megtenni szíved óhaját. 2. Óh, boldog ház, hol ketten eggyé válnak, hol békesség és szeretet honol. Az élet útján híven együtt járnak, egy hitben élnek, Rád figyelve jól. Hol Rajtad csüggő szemmel mind a ketten örömben, bajban összetartanak; Tevéled vágynak élni reménységben, ha verőfényes, vagy ha zord a nap. 3. Óh, boldog ház, hol féltő imakézzel a gyermek sorsát szívedre teszik. Gyermekbarát, Te áldva rájuk nézel, Tőled a legjobb tanítást nyerik. Mind boldogan lábad köré leülnek, és hallgatják ajkad szelíd szavát. Már kicsi korban Néked úgy örülnek, és megtanulják neved dallamát.

609. 1. Óh, boldog nap, amelyen én Megváltóm, elfogadtalak! Örvend szívem, mondja zeném: akkor nyertem irgalmadat! Kar: Nagy napom, szép napom; lemosta Jézus bűnömet! Ébren leszek, imádkozom, Benned örvendek, Jézusom. Nagy napom, szép napom: lemosta Jézus bűnömet! 2. Megtörtént a nagy változás: Ő az enyém, én az Övé. Ő megy elől s én követem, megvallom Őt mindenfelé. 3. A hitem összeköt Veled; töltsd ki reám Szentlelkedet! Vezess, vezess; fogván kezem, míg fönt elfoglalom helyem. 4. Nyugodj tehát szívem, s remélj! Soká mellőzted üdvödet! AZ Úrtól többé el ne térj, Vele a jót majd megleled.

163

610. 1. Óh, dicsőség az Úrnak! A gyötrelmem elvette! Tévelyegtem, Jézus meglelt; halott voltam, most élek! Kar: Tévelyegtem, Jézus meglelt; halott voltam, most élek! Óh, dicsőség! Óh, dicsőség az Isten szent Fiának! 2. Bűnöm terhe úgy gyötört, hogy egészen összetört. Jézus látott s megszólított: „Jöjj hozzám, s nyugtot adok!” 3. Visszahozott nyájába, vére bűnöm elmosta; szívemet szent béke tölti, senki el nem veheti. 4. Jézusé a dicsőség! Bűnös voltam, megmentett! Az Ő keblén pihenek most, ki engem így szeretett!

611. Óh, én hiszek Jézusban; hiszem, hogy Ő Isten Fia. Hiszem, hogy meghalt és feltámadt, bűnödért megfizette az árat. Hiszem, hogy Ő most is itt van, itt van közöttünk. Kész rá, hogy meggyógyítsa életed, és megbocsásson neked.

612. 1. Óh, felséges Isten, kegyelmes Urunk; légy a mi világosságunk, hogy majd egykor szent színed eleibe juthassunk a dicsőségbe! 2. Ha majd letesszük földi sátorunkat s itt hagyjuk minden bajunkat, változásba visz a dicső Sionba, mert megnyílt a Menny ajtaja. 3. Hasonlók leszünk a dicső Királyhoz, a királyok Királyához. Fényleni fogunk, mint a nap az égen, melyhez hasonló nem lészen!

613. 1. Óh, fogd kezem, vezérem, s vezess tovább; míg boldog célom érem majd odaát. Mert nem tudok én járni Tenélküled, csak Véled jó haladni, vígy engemet! 2. Takard be nagy kegyeddel gyenge szívem, hogy búban és örömben békém legyen. Hogy lábadnál pihenjek, mint gyermeked; bezárt szívvel követlek hűn Tégedet. 3. S ha nem is érzem éppen mily nagy erőd, célhoz viszel Te engem mentől előbb. Vezess hát, óh, vezérem; fogd karomat, míg örökre elérem üdvcélomat!

164

614. 1. Óh, hála az Úrnak, zengjünk Néki hát, mert úgy szeretett, hogy ideadta Fiát! A kínra, halálra küldötte el Őt, megnyitni a Mennyet a bűnös előtt. Kar: Szívem, áldd a Királyt! Az Övé ez a föld! Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt! Jöjj, bűnös, az Úrhoz; jöjj, Jézus az út! Óh, vedd be szívedbe a drága Fiút! 2. Óh, teljes az üdv, amit ád ez a vér; óh, drága a kincs, amit Isten ígér! Ha, bánva bűnét, jön a leggonoszabb, az Úr Néki még ma bocsánatot ad! 3. Szent az, mit az Úr mond, és szent, amit ad; és szent öröm az, mely az Úrban vígad. De még magasabb lesz az égi öröm, ha Jézus előtt vígadunk odafönn!

615. 1. Óh, hogy szeresselek hűn s igazán, mindjobban Tégedet, halld meg imám! Megváltóm, Tégedet; Megváltóm, Tégedet; mindjobban s hőn szeresselek! 2. Kerestem másfelé az üdvömet, de szívem nem lelé azt, csak Benned. Kell hát, hogy Tégedet, kell hát, hogy Tégedet, mindjobban s hőn szeresselek! 3. Habár gond, fájdalom nyom untalan, mégis mindenkoron ez lesz szavam. Hogy Jézus, Tégedet; hogy Jézus, Tégedet, mindjobban s hőn szeresselek!

616. 1. Óh, hogy volt idő, mikor még éltem csak magamnak én. Hallám, amint hívsz szelíden, ámde így szólt büszke szívem: {:Semmit Te, mindent csak én!:} 2. Ám megleltél s megpihentem vérbe ázott fád tövén. Látám nagyszerű szerelmed, s büszke szívem lassan enged: {:Van, mit Te; de van, mit én!:} 3. Ámde Szentlelked varázsát mind forróbban érezém. Én kisebb levék, Te nőttél; és szívemben forró vágy kél: {:Többet Te, kevesbet én!:} 4. Óh, de a hegyek magasak; tenger zúgó árja mély. Ámde még nagyobb szerelmed, üle teljes győzedelmet: {:Mindent csak Te, semmit én!:}

617. 1. Óh, Jézus, kedvesb vagy nekem, mint minden földi élv; mióta Te barátom vagy, szívembe béke tért! Kar: Felét sem mondták meg nekem, mily kegy ért engemet; hogy véred, drága Jézusom, lemossa bűnömet.

165

2. Szerettem én barátimat, de úgy soha, soha; mint most szeretlek Tégedet Jézus, Isten Fia. 3. Szerettem én barátimat, de úgy soha, soha; mint most szeretlek Tégedet Jézus, Isten Fia. 4. Óh, Jézus, Nálad lenni jó s már szebb nem is lehet! Hát még mily nagy gyönyör lesz ott a Mennyben, Teveled!

618. 1. Óh, Jézus, Te csodálatos, győzelmes hős egykor és most; és mindig nagy, dicső, nemes, Tebenned bízni érdemes. Kar: Mondjatok, mondjatok, mondjatok dicséretet az Úrnak! Mondjatok, mondjatok, mondjatok mind, zengve hangosan! 2. Isteni arc, óh, jöjj hozzánk. Világosságod áraszd ránk! Űzd el a bűnnek éjjelét, szenteld meg e világ terét! 3. Kinek szívét elfoglalod, Igéd fényével áthatod; abból kihal ez a világ, és a szeretet járja át. 4. El nem múlik e szeretet, mert Lelkeddel Te éleszted. Nem fogy soha, de gyarapul; folyton nagyobb lángokra gyúl.

619. 1. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Így szól imám most feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még! Kar: Szívembe jöjj, szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Óh, jöjj ma még! Lakója légy! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! 2. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Segíts, a bűn terhe nyom! Hogy bátran álljak majd Elődbe amaz utolsó napon!

620. 1. Óh, lenne bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten elzenghetném dicsénekem; dicsénekre dicséneket arról, mit Isten velem tett! 2. Bár zengne ajkam oly serényen, hogy feltörne a napig! Buzogna hálától a vérem, amíg csak eremben folyik, hogy lenne egy-egy dicszengés énbennem minden érverés! 3. Miért hallgattok szívem erői? Munkára fel hát szorgosan! Szolgálni Istent, Őt dicsérni, imádni buzgón, hangosan! Óh, lelkem, testem, ne pihenj: magasztald Istent szüntelen! 4. Jóságod vágyom énekelni, amíg csak ép lesz a nyelvem; hálámnak áldozatát tenni, míg élet van a szívemben. S ha nem lesz erő ajkamon, dicsérni fog majd sóhajom.

166

5. Óh, fogadd hálás éneklésem kegyelmesen, jó Istenem! Add, hogy ez ének még szebb légyen Tenálad ott a Mennybe’ fenn; amikor majd sok ezrekkel dicsérlek örök énekkel!

621. 1. Óh, lenne bár oltár szívem, rajt’ illatfüst imám; s a Báránynak dicséretem hálával hozhatnám, hálával hozhatnám! 2. Ha nem tudnék e Bárányról, bizton elkárhoznék; s mikor ítélő szája szól, baloldalt állanék, baloldalt állanék. 3. De, hála Néki, Ő enyém! Megváltott engem is, és Benne bemerítkezvén fölvett s a Mennybe visz, fölvett s a Mennybe visz. 4. Lemosta éltem bűneit vérével teljesen, s tudom, hogy Isten nem tekint azokból egyre sem, azokból egyre sem. 5. Szívem örvend s halleluját vidáman zengedez; s ha kérded az öröm okát: a Bárány vére ez, a Bárány vére ez!

622. 1. Óh, megsebzett Krisztus-fő, Te kíntól meggyötört! Rút tövisek közt vérző, megcsúfolt s összetört! A legszebb arc Te voltál, csodásan tiszta, szent. Ki most Reád néz, megszán: szívből köszöntelek! 2. Óh, tündöklő tekintet a nagy világ felett! Ég s föld hódol Előtted, nincs Nálad fényesebb. Most égő pillantásod megtört, halványra vált. Sok bűnöm meggyalázott és átkot szórt Reád. 3. Mily sok kínt tűrtél értem és mennyi szenvedést! Én halált érdemeltem, s Te haltál bűnömért. Itt állok most, ne vess meg; mint nyomorult, szegény. Irgalmadért esengek: Óh, áldón nézz felém! 4. Mély fájdalommal állok a keresztfa alatt, és nézem kínhalálod, míg szívem megszakad. Ha életed ellobban, s lehanyatlik fejed; hull könnyem bánatomban, megváltó szeretet. 5. Óh, Jézus, Téged áldlak sok-sok gyötrelmedért. Leborulva imádlak kínszenvedésedért. Add, hogy szolgálva híven, ne térjek Tőled el; s ha végsőt dobban szívem, Benned pihenjek el.

623. 1. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus szeret engem!:} 2. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus meghalt értem!:} 3. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus eljön értem!:} 4. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus elvisz Mennybe!:}

167

624. 1. Óh, mily hű barátunk Jézus, aki mindenkor segít! Mily jó eléje imában vinni éltünk ügyeit! Gyakran szívünk felzavarjuk, nyugtunk teljesen kihal. Mert az Úr elé nem hoztuk imában ügyünk hamar. 2. Jön a bű és kísértések? Nincsen örömcsillagod? Ne csüggedj el ily órákban: az Úr elé lépj legott! Ha legnagyobb a szükséged, közelben van a segély! Hozd az Úr elé imában, ami kínoz, s higgy, remélj! 3. Fáradt vagy és megterhelve? Jól esnék az enyhülés? Fáradtak ereje Jézus, Hozzá jönni, óh, ne késs! Egyedül állsz, elhagyatva? Tanulj Benne bízni csak. És hozd mindenkor vidáman az Úr elé dolgidat!

625. 1. Óh, mily kedves név ez: Jézus! Óh, mint gyógyít minden kínt! Édes nyugtot, öröm s békét a hívő szívekbe hint. Kar: Óh, milyen szépen cseng, ha egy szív Jézusról zeng! Óh, milyen szépen cseng, ha egy szív Jézusról zeng! 2. Vonuljunk Jézus nevében! Fegyverünk Ő, ment és véd. Általa le fogjuk győzni ellenségünk seregét. 3. Mily hűséges név ez: Jézus; boldogít és üdvöt ád. Az Ő bűntől váltott népe zeng feléje hozsannát. 4. Zengjétek Jézus nevében, dicsérve mily nagy és szent, míg az üdvsereghez érünk, meg megkoronázva zeng!

626. 1. Óh, mily kedves; óh, mily szép a testvéri szent egység! Jézust áldjuk lelkesen és testvéri egységben! 2. Fű, fa , virág megújul, mikor reá harmat hull. Így üdít fel bennünket a testvéri szeretet. 3. Oszlik harag, irigység, minden szeretetlenség; hogyha néped egybegyűl, nagy Király, trónod körül. 4. Testvér, fogjunk össze hát! Áldjuk mind az ég Urát! Szívünk, lelkünk egy legyen szándékunkban, tettünkben! 5. Hálatelten hódolunk, míg csak élünk, hű Urunk. Legyen áldva szent neved mindig és minden felett!

627. 1. Óh, mily szép Istennek hajléka, hol egyesül a szentelt nép! Ott élünk igaz rokonságban, ha lábunk e hajlékba lép. Kar: Óh, mily szép lesz ott még, ha lábunk e hajlékba lép! Óh, mily szép lesz ott még, ha lábunk e hajlékba lép!

168

2. Dicsérjük Sion ékességét, aranyát, a fala fénykövét; halljuk örömzengeményét, ha lábunk e hajlékba lép. 3. Dicsérjük a béke hazáját, lelkünk szép fehér öltönyét; a győzők dicső koronáját, ha lábunk e hajlékba lép.

628. 1. „Óh, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok!” – ím, e szó utamra csillagként ragyog. Felhők közt mint napfény, úgy tör át szabad: „Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.” Kar: {:Nem, soha magam; nem, soha magam. Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.:} 2. Liliom elhervadhat és a rózsaszál, napfény elborulhat, ám egy bizton áll: Jézus éltem üdve, én napsugaram, el nem fordul tőlem, soha nem leszek magam. 3. És utam sötét bár, s környez sok veszély, hangját egyre hallom: „Gyermekem, ne félj!” S ha majd fönn a Mennyben meglátom Uram, ujjongva kiáltom: - Nem, Ő nem hagyott magam!

629. 1. Óh, ne menj előlem Jézus! Halld, kiált szívem! Hol másnak mutatsz kegyelmet, előle se menj! Kar: Jézus, Jézus! Halld, kiált szívem! Hol másnak mutatsz kegyelmet, előlem se menj! 2. Kegytrónodon adj nyugalmat kínomtól nekem! Lásd, itt állok bűnbánólag; vigasztald szívem! 3. Csak Benned van bizodalmam, Te örök Szikla; mint szegény, Nálad megnyugszom, most és mindenha. 4. Te vagy a vigasz forrása, bűnösök üdve. Légy szívemnek nyugodalma, és legjobb része!

630. 1. Óh, nézd, ajtódnál állok itt; óh, halld kérésem hangjait! Figyeld meg ajkam halk szavát: Bocsáss be hát, bocsáss be hát! Kar: Óh, nézd, ajtódnál állok itt, kérő szavam még egyre int. Óh, lásd szíved bűnét, baját! Bocsáss be hát, bocsáss be hát! 2. Van rá jogom, hogy kérjelek: tudod, mily jót tettem veled; hogy érted szenvedtem halált, bocsáss be hát, bocsáss be hát! 3. Fejem tövistől vérezett, általszegezték kezemet. Érted fizettem ily nagy árt, bocsáss be hát, bocsáss be hát! 4. Óh, nézd, most mit hozok neked: üdvöt, békét és örömet! Érzed szívedben a hiányt? Bocsáss be hát, bocsáss be hát! 169

631. 1. Óh, Sion, ébredj; töltsd be küldetésed; mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, senkit sem éjben, bűnben veszni el. Kar: Légy örömmondó, békekövet; hirdesd, a Szabadító elközelgetett! 2. Lásd, millióknak lelke megkötözve, rabláncként hordoz sötét bűnöket. Nincs, kitől hallja, Megváltónk keresztje mily gazdag élet kútja lett neked. 3. Mondd minden népnek, elveszett juháért mit tett a Pásztor, csodás szeretet! Földig hajolt a kárhozott világért, s meghalt alant, hogy élhess odafent. 4. Küldj fiaidból, akik nem hiába élvezik kincsed: hirdessék szavad! Öntsd lelked értük győzelmes imába; mindent, mit adtál, Krisztus visszaad!

632. 1. Óh, szeretet, te égi fény; szívemnek napja vagy. Ha fényed éltem járja át, nem érzek kínokat. Múlik az éj, nincs már homály. Ha látom fényedet, öröm, béke árad felém, ha érzem szent heved. Kar: Óh, szeretet, tökéletes; értem ömöl, értem ömöl, ismerős rég szívemnek ez; és oda von a Mennybe föl. 2. Amint a kínkeresztről rám áradt a szeretet, az égi fény szívembe ért s bűnből felébresztett. Mióta tudom, hogy ki az, aki szeret nagyon, s érettem adta életét, csak Őt magasztalom. 3. Az élet fényes napja, ím, világít énnekem. Jézus Uram, Immánuel, Ő van folyton velem. Őneki zeng az ajkam itt, e kín völgyében lent. Szemem meglátja egykor Őt, a dicső Mennyben fent.

633. 1. Óh, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad. És csitíts el szívemben bút, örömöt, vágyat! Légy mindenem, légy fényem: sötéten jő az éj. Nagy irgalmadból élnem szüntelen Te segélj! 2. Óh, mosson meg egészen az értem kifolyt vér! Új lélekért könyörgök, újult akaratért. Kicsik, nagyok mind kérünk: őrködj vigyázva ránk! Békességedbe térünk: Te áldd meg éjszakánk!

634. 1. Óh, Te drága Lélek, Te pünkösdi erő; sebes szélzúgással törj elő! Nézd, akik itt állunk, mindnyájan azt várjuk, hogy szívünk töltse be a szent erő! Kar: Adj erőt, Istenünk, pünkösdi szent erőt; újítsd meg szívünkben az elsőt! Nézd, akik itt állunk, mind-mind arra várunk, hogy szívünk töltse be a szent erő! 170

2. Az úton haladva Tefeléd köveken, fáradtság vett erőd népeden. Lábaink roskadnak, kezeink fáradnak, Hozzád felemelni nincs már erőnk. 3. Szívünkben szent tüzed lángja csak pislogás, ne hagyd, hogy kihűljön a parázs! Öntsd reá olajad, hadd kapjon lángokat; hadd lobogjon a szent tűz, az erő! 4. Óh, Te drága Lélek, ki egykor eljöttél; Jeruzsálemben megjelentél. Add Magad minekünk, Téged vár a szívünk, hogy betöltse szent tűzzel az erő!

635. Kar: {:Óh, Uram, a Te Igéd lámpás, utamon a fényforrás!:} 1. Amikor kísért szorongás, szorongás, csüggedés, ott vagy, így nem félek. És erőt veszek, Veled tovább megyek, még az úr véget ér. 2. Nem felejtem el, hogy Te itt vagy közel, Jézus van mellettem! Nincs olyan veszély, amit ne ismernél, Te vagy, aki örökké élsz! 636. 1. Óh, Uram, Te jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e világ nem tett. 2. Te megmentetted lelkemet, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e világ nem tett. 3. Te betöltöttél Lelkeddel, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e világ nem tett. 4. Te meggyógyítottál engem, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e világ nem tett.

637. Óh, Uram, Te vagy az élet, Te vagy a feltámadás! Óh, Uram, én szeretlek Téged, Te vagy és nincs senki más! Óh, Uram, a szívemhez szóltál, megérintett lágy szavad; óh, Uram, én nem akarom már elhagyni házadat! Te vagy az élet, és te vagy az út; te vagy az ösvény, mely a Mennybe fut. Te vagy a váram, kősziklám; fordítsd az orcád mindig reám! 638. 1. Óh, vezess a hűs forráshoz, hol az élet vize foly; Golgotára, hol megenyhűl s megszűnik a lelki szomj. Kar: Vezess a forráshoz! Vígy dicső hullámihoz! Jézusomnak vére engem hófehérre mos! 2. Óh, vezess a hűs forráshoz, hol a bűn terhe lehull, s mindenféle köteléktől lelkem ott megszabadul. 3. Óh, vezess a hűs forráshoz, ahol én megtisztulok, és e víznek hullámiban teljesen megújulok.

171

639. 1. Óh, végtelen nagy kegyelem! Megmentett engem is! Én elvesztem reménytelen, ha Jézus nem segít. 2. Óh, mily csodás e kegyelem; szívem többé már nem fél! Értelmet nyert már az életem, mert Jézus bennem él. 3. Óh, mennyi sok veszélyen át jöttem Hozzád, Uram! De lelkem most már Rád talált, többé nem nyugtalan. 4. A Mennynek békessége vár, ha elfogy életem! Megosztja majd hű Jézusom szent otthonát velem.

640. 1. Óh, vérező szívem siess hamar az Úr elé, ha a bűn átka mar! Remegve kérdem: tán már el se jő a gyászos múlt után a szebb jövő?! 2. De Jézusom szelíd s feddőn felel: „Kicsinyhitű, miért kételkedel? Én Úr vagyok szél és vihar felett, hozzám siess, hamar megmentelek!” 3. Siess Hozzá, hamar megment az Úr! Meglásd, a réginél jobb lesz az új. Csak önző, bűnös, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd!

641. 1. {:Óh, vigyázz, kicsi szem, mit figyelsz!:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát, kicsi szem, mit figyelsz! 2. {:Óh, vigyázz, kicsi fül, mit fülelsz!:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi fül, mit fülelsz! 3. {:Óh, vigyázz, kicsi száj, mit beszélsz!:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi száj, mit beszélsz! 4. {:Óh, vigyázz, kicsi kéz, mit teszel!:} isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi kéz, mit teszel! 5. {:Óh, vigyázz, kicsi láb, hová mégy!:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi láb, hová mégy! 6. {:Óh, vigyázz, kicsi szív, hiszel-e?:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi szív, hiszel-e! 7. {:Óh, vigyázz, kicsi én, nagy ne légy!:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd, jól vigyázz egyre hát; te nagy én, kicsi légy!

642. 1. Örömben, búban is Veled, Uram; ujjongó percekben és borúban. Jelenleg messze vagy, messze, mint az ég; de imám repül Feléd. 2. Messze vagy, Istenem, mégis közel; Lelkedet küldted a szívembe el. Ég és föld elmúlik majd egy napon, de Benned én élek, tudom. 3. Hallelu, hallelu, halleluja! Úr Jézus, Te vagy a szívem Ura. Terólad boldogan énekelek, örömmel áldom neved. 172

643. 1. Örömben osztozik a lelkünk, ünnepi fény derül, mert két ifjú vágya, reménye e percben teljesül. S kiket egy harcos életútra egybeszerkeszt az Úr, most színe előtt állnak Őt kérni támaszul. 2. Két élet kapcsolódik egybe: két szív egymásra lelt. Az édeni ígéret, íme újra valóság lett. S hogy áldó szeretettel nézzen e két szívre az Úr, szárnyaljon imánk Hozzá, a csillagokon túl!

644. 1. Örömének hangzik szívemben, Jézus súgja édesen: ne félj, hanem légy békességben! Bizalmad bennem legyen! Kar: Jézus, Jézus, Jézus! Kedves név nekem! Betölti szívemet, énekkel dicsőítem! 2. Életemet sok bűn terhelte, és gyötörte szívemet; bűneimet Jézus elvette s elfogadott engemet. 3. Élek a gazdag kegyelmében, megnyugszom szeretetében. Ha mosolygó arcát nézhetem, mindenért Őt dicsérem. 4. Mély vizeken vezet engemet, próbák környékezik lelkem; nyomdokán elérem üdvömet, így örömmel követem. 5. Nemsokára eljő érettem, hogy elvigyen a Mennybe. Ott zengem majd hálaénekem s Vele leszek örökre.

645. Örömmel énekelek, vidáman zengedezek, mert Jézusé vagyok. A bajok jönnek-mennek, Jézus által mind eltűnnek, mert fényében járok. Ő mindenem, Ő mindenem nekem; Ő mindenem, az Úr Jézus nekem. Ő apám, anyám, testvér, rokon; Ő mindenem nekem!

646. 1. Örömmel hordozom igám, szívem mindig derűs, vidám. Jézus tartja gyenge kezem, Reá bízom az életem. Kar: Fent a napfényes hegycsúcson Jézust dicséri a dalom; a mélységtől se félek én, mert sorsom ott van, szent kezén. 2. Nem bánt az élet gondja sem, a lelkem Nála megpihen. Szelíd szemével néz le rám, segíti vinni az igám.

647. 1. Öröm van a Mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett. Fut eléje Atyja, kinyújtva karját, megcsókolja elveszett fiát. Öröm, öröm zeng

173

az égi hang, szól a hárfa, szól az égi lant. Öröm van a Mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett. 2. Öröm van a Mennyben, mert az éjből egy vándor a napfényre érkezett! Kit a Sátán annyit kínozott, az itt, Jézus előtt most imádkozik. Öröm, öröm van a Mennyben fent, angyalének hangzik, hárfa zeng. Öröm van a Mennyben, mert az éjből egy vándor a napfényre érkezett! 3. Öröm van a Mennyben, gyorsan lakomát! Vidámság pezsgjen a termen át! Hirdessétek vígan e hírt szerteszét: egy bűnös az Úrhoz visszatért! Öröm, öröm van a Mennyben fent, angyalének hangzik, hárfa zeng. Öröm van a Mennyben, gyorsan lakomát! Vidámság pezsgjen a termen át!

648. {:Örülj, örülj, az Úr veled van; Ő Izráelnek Istene! Ő él, Ő él, nem változott meg, nem lankad féltő szerelme; Jézus él! Jézus él!:} Hatalma erejével mellettünk áll, s harcol értünk. Ő pártfogónk, Ő segítőnk! Szolgájának hívott el, nálunk lakik, bennünk marad; teljesség teszi az életünk!

649. 1. {:Örülni, Jézus, igen; Tebenned, Jézus, örülni óhajtok én.:} Tisztítsd meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincs már senki nálam boldogabb! Örülni, Jézus, igen; Tebenned, Jézus, örülni óhajtok én. 2. {:Szeretni, Jézus, igen; mindenkit, Jézus, szeretni akarok én.:} Tisztítsd meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincsen már senki nálam boldogabb! Szeretni, Jézus, igen; mindenkit, Jézus, szeretni akarok én! 3. {:Áldani, Jézus, igen; mindenkor, Jézus, áldani kívánok én.:} Tisztítsd meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincsen már senki nálam boldogabb! Áldani, Jézus, igen; mindenkor, Jézus, áldani kívánok én! 4. {:Dicsérlek, Jézus, igen; dicsérlek, Jézus, hallelu, halleluja!:} A szívem hálatelt; imádlak, Istenem! Mert drága áron megváltottál a Bárány vérével! Dicsérlek, Jézus, igen; dicsérlek, Jézus, hallelu, halleluja!

650. Kar: {:Örvendezek, énekelek; örvendezek és énekelek! Örvendezek, mert az én Uram szeret, megváltotta az életemet.:} 1. Jézus elvette bűnömet (4x)! Óh, halleluja! 2. Jézus minden nap velem van (4x)! Óh, halleluja! 3. Jézus tegnap, s ma ugyanaz (3x), Ő mindörökké ugyanaz! Óh, halleluja!

174

651. 1. Örvendezve élni jó, tiszta lenni, mint a hó. Óh, mily jó; óh, mily jó! Bűneim bocsánatát, Jézus, Tőled venni át. Óh, de jó; de jó, mily jó! Kar: Keskeny úton járni bátran, szabadon élni; bízni Benned, hinni Neked! Nevedet félni, áldani Téged, ez a jó, óh, mily jó énnekem! 2. Nincsen nálam boldogabb, mert az Úr így elfogad. Óh, mily jó; óh, mily jó! Nem sorolja bűneim, elfedezte vétkeim. Óh, de jó, de jó, mily jó! 3. Öröm, hála víg dalára lépked a lábam, szódat várva, Téged áldva hihetek bátran. Célba érve, boldog érzet tölti be szívem. Óh, de jó, de jó, mily jó!

652. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek. Ujjongjatok a Jákób Istenének, dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát, citerával együtt! 653. 1. Ő az Úr, Ő az Úr! Meghalt értünk a kereszten, Ő az Úr Kar: Minden térd meghajoljon, minden nyelv csak Róla szóljon, mert Jézus Krisztus Úr! 2. Ő az Úr, Ő az Úr! A halálból föltámadva Ő az Úr!

654. 1. Ő az Út, és Ő az Élet, Ő Jézus, a nagy Ígéret! Ő királyok nagy Királya, Ő a világnak Világossága! Kar: Jézus, óh, Jézus, én úgy szeretlek Téged. Jézus, óh, Jézus, dicsérlek, amíg élek! Mert Te, Uram vagy felséges Isten az egész földön; Te, Uram, felmagasztaltattál a földön, nincsen senki Hozzád hasonló. 2. Ő az Első, és Utolsó, igaz Király, Szabadító; Ő a Kezdő és Bevégző, örök életet ígérő! 3. Fent a Mennyben Atyjának jobbján Ő a Fiú és Ő a Bárány, én Istenem, én Királyom, teljes szívemből kiáltom…

655. Kar: Ő eljön, Ő eljön, Ő értem eljön. Én tudom, Jézus eljön, és a Mennybe visz! 1. Ő sebzett szívet gyógyít, foglyot szabaddá tesz; a vakok szemét megnyitja, és gyógyít beteget. 2. Hűséggel Őt szolgálni erőd adott nekünk, Szentlelke által lett szívünkben teljes örömünk! 175

3. Óh, lélek, jöjj Jézushoz; jöjj, siess hamar. Mert nemsokára eljön értünk, s Mennybe felragad!

656. 1. Ő hív, jövel, feléd ragyog a fény! Van hely a Bárány nagy menyegzőjén. Kar: Van hely, van hely, óh, lépj be hát ma még! 2. Fut az idő, a nap leáldozik, a kegyidő majd egyszer elmúlik. 3. Mily ünnepi a tágas, szép terem; óh, jöjj be már, a Vőlegény üzen. 4. Már nemsoká egészen telve lesz; lásd, most még van hely, óh, azért siess!

657. Kar: Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni; Ő meg tudja tenni, mi most oly nehéz. Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni; hisz Néki semmi sem nehéz! 1. Ne nézz magadra, tovább magadra; mert lassan-lassan elsüllyedsz. Csak Őreá nézz, csak Őreá nézz, s a vízen járva mész. 2. A hit csak Rá épít, a hit csak Rá számít; a hit Reá támaszkodik. A hit Benne bízik, szavára épít, mert Isten mondja ezt. 3. Ezt te kell, hogy harcold, rá kell állnod, ellenállnod neked kell. Újra-újra néki dőlve, soha-soha ne adjad fel! 4. Az Úrra nézz csak, ne Góliátra, s a győzelem már a tiéd! Nem csak te harcolsz, Ő is ott harcol az életed harcmezején.

658. 1. Ő trombitaszóval jön a felhők közt, Jézus jön, Jézus jön! Ő trombitaszóval jön a felhők közt, és hazavisz minket. Jézus, Jézus jön, Jézus visszajön! Ő trombitaszóval jön a felhők közt, és hazavisz minket! 2. A menyegzői ruha legyen hótiszta, mert Jézus jön vissza! A menyegzői ruha legyen hótiszta, hogy elvihessen Ő! Jézus, Jézus jön, Jézus visszajön! A menyegzői ruha legyen hótiszta, hogy elvihessen Ő!

659. 1. Pásztor keresi a juhát, átjár szava bércet, pusztát. Eltévedt egy juh a nyájtól, el a hű égi Atyától. Kar: Keressük mi is őt! Hozzuk haza a tévelygőt! Még sokan bolyongnak, jó pásztorról mit sem tudnak. 2. Pásztor, ím, kér: „Segítsetek keresni az elveszetteket! Hozzátok vissza a nyájhoz, haza: az égi Atyához!” 3. Halljátok-e mint bégetnek, összezúzódva hevernek? A Pásztor kér s ezt mondja Ő: „Keressétek, míg nem késő!” 176

660. 1. Pásztorunk a Jézus, Hozzá tartozunk, hű ölébe rejtve félni nincs okunk. Bárhová vezessen, csak kövessük Őt; járva pusztaságot, harmatos mezőt! 2. Pásztorunk a Jézus, mi ráismerünk; hogyha tiszta hangja hívón szól nekünk. Megpirongat néha: édes a szidás; Ő vezessen minket, Ő és senki más! 3. Pásztorunk a Jézus: meghalt nyájáért; mindenik juhára hullat drága vért. Rajta van pecsétje minden gyermekén; „Lelkem adtam néki” – szól -, „és így enyém!” 4. Pásztorunk a Jézus, karja fegyverünk. Jönne bár a farkas, mit sem árt nekünk. A halál völgyében szívünk nem remeg; tudjuk, a halált is Jézus győzte meg!

661. 1. Porból kiáltok, a magasban halld meg kérésemet! Óh, szállj le hozzám, hogy magamban megérezhesselek! 2. Óh, nem futó árnyad kívánom, nem tűnő képedet: kegyelmed lényegét sóvárgom: Szentlelked, tégedet! 3. Ah, ez elég! Reménynek, vágynak elég tartalmat ád! Beszélni Véled, hallani vágylak! Illetni, nézni Rád! 4. Legyek, ki ég, de Tőled lángol; fényt szór, de lényedet! Ki lelkesül, de Lelked által, s szerelmeddel szeret! 5. Óh, ez minden vágyam, reményem; Királyom, add meg, add! Ne éljek én, csak élted éljen, s csak Érted s általad!

662. 1. Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat Rád bízom. Rád bízom, Rád bízom a nehéz napokat is. Sorsom legyen a Te kezedben, biztos helye van a féltő szívedben. Ezért hát Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat én. 2. Nem félek, nem félek; ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem félek, de kérem az erődet. Támaszt keresek az erődben, vigaszt a szomorú nehéz időkben, ha leszek; nem félek, nem félek, ha volna mitől is én. 3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség. Fény lesz ott, ahol ma sötétség, élet ott, ahol ma reménytelenség. Ezért hát reménység, reménység, a holnap felől is már. 4. Dicsérünk! Dicsérünk! Mi Téged, Jézusunk, dicsérünk! Dicsérünk, dicsérünk, és áldunk, halleluja! Jézus, T vagy a mi Királyunk, Téged leborulva, szívből imádunk! Örökké dicsérünk, dicsérünk, mi Téged, Királyunk! 177

663. 1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem a Golgotán: halld könyörgésemet és vedd el vétkemet! Mostantól hadd legyek Tied csupán! 2. Szívemet töltse be kegyelmed ereje buzgósággal! Meghaltál érettem, adjad, hogy életem Teérted éghessen forró lánggal! 3. Ha elfog utamon félelem s fájdalom: fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, szárítsd fel könnyemet! Tévelygésben ne hagyd a lelkemet! 4. Ha időm itt lejár és a sötét halál jön már felém: Megváltóm, ments Te meg kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet meglássam én!

664. 1. Rád bízom, Uram, magam; óh, fogadj el engemet! Vágyaim s minden utam hadd adjam át Teneked! Kar: Kőszikla váram légy Te nekem! Szívem erős, ha Te fogod a kezem. Szívem erős Benned és nem fél, Kőszikla váram Te legyél! 2. Kezedre bízom magam, Teveled szégyen nem ér. Csalódás nem éri azt, aki Tebenned remél.

665. 1. {:Reám vár egy szép ország (3x), ahová megyek!:} 2. {:Nincs ott többé könnyezés (3x), ahová megyek!:} 3. {:Jézus Krisztus vár ott rám (3x), ahová megyek!:} 4. {:Isten szép országa ez (3x), ahová megyek!:} 5. {:Add át Néki életed (2x), akkor te is ez országba bemehetsz!:}

666. 1. Rohan könyörtelen az idő, vele századok, ezredek. Hervad a szép ifjúság s erő; a népek, törzsek, nemzetek. S a múló, rövid földi évek eltűnnek éjbe nyomtalan; repül szelek szárnyán az élet, s mi is vele megyünk gyorsan. 2. És minden élv, gyönyör elmúlik: a munka, gond, sok küzdelem. A rang, dicsőség porba hullik, nem kell belőle semmi sem. Óh, ember; mondd, miért születtél? Miért kell szenvedni itt neked? Mit tett e földön szomjas elméd? Testedre várnak a férgek! 3. E földnek csábja, múló élve elmúlik, s mégy a sír felé! És elfelejted, te por s féreg, hogy összeomlasz te földdé! De van élet a síron túl is: örök, lelkünknek élete! Ítélet elé fogunk állni, óh, erre gondoltál-e te?

667. Róla beszél fű, virág, verebek és pacsirták, rügyező és lombos fák, a simogató szél. Énekel a tarka rét, patak, folyó, vízesés, napsütéses kéklő ég, Ő 178

a békesség! Érzem én is jóságát, szeretete illatát! Béke legyen mindenkivel, Nála öröm vár. Béke legyen mindenkivel, Jézus Úr, Király!

668. 1. Rögös, földi vándorutam amikor majd véget ér, megpihen majd fáradt lelkem, midőn szép honába ér! Kar: Míg e földön járok én, nem vagyok, csak jövevény. Megváltóm csillagok felett készített nekem helyet! 2. Ne csábíts engemet, világ, örömid nem kell nekem. Millió élved gyönyörével nem kötöd be a szemem! 3. Sokszor a bűn sötét éje befödi az utamat, de Uram bocsájt a Mennyből verőfényes sugarat!

669. 1. Rögös, meredek vándorutunk, mely visz honunkba fel; de ott, Jézusnak drága keblén lelkünk megpihen. Kar: Ha itt lenn nem lesz küzdelem, a Mennyben pálma nem terem. Itt lenn mi csak vándorok vagyunk, míg honunkba jutunk. 2. A drága Bárány értünk vérzett, önként adta Magát; önként kövessük most mi is Őt, megtartván a szavát. 3. Nem érted-e, óh, küzdőtársam, miért van annyi baj? Miért kezd folyton erősbödni a lelki harci zaj? 4. Azt kérdezed, hogy miért gyűlölnek s miért vet meg a világ; miért ád az Isten nagy kegyelme ilyen sorsot reád? 5. Akarod tudni, mint lesz vége földi vándorútnak? Siess, törekedj oda, hova csak a győzők jutnak!

670. 1. Samáriának leánya nem sejtve még mit sem tud, hogy a kútnál Jézus várja, aki mindent tud. Hogy a bűnéből őt megmentse, reá türelmesen vár; megkínálja életvízzel Jákób kútjánál. Kar: Halld, óh, lélek; e csodás hírt: Üdvözítőd téged vár! Életvizet kínál néked Jákób kútjánál. 2. Ott, a pálmák árnyékában megmondá Jézus néki, mint folytak le itt a földön múló évei. Fut hát gyorsan a városba, s elhirdeté mindenütt; hogy Messiás, Isten Fia mihozzánk eljött. 3. Most az élet kristályvize Jézus által csörgedez, Isten kegye s nagy irgalma felénk ömledez. Üdv és béke él szívünkben, ha követjük szent szavát; ha megleltük Jézusunknál üdvünk forrását.

179

671. 1. Siess, ember, időd lejár! A kegyelem régóta vár! Ma még lehet, ma még szabad: borulj le a kereszt alatt! 2. Elszáll a perc, az életed; ma még üdvöd elérheted. Ne késs tovább, ne várj tovább! Ma kérd Atyád bocsánatát! 3. Ha elkésel, mi lesz veled? Hogy’ mented meg a lelkedet? Lezárul az egyetlen út, s lelked örök halálba jut. 4. Jöjj Jézushoz, ne várj tovább! Halld meg szelíd, hívó szavát! Így szól hozzád: jöjj, elveszett; megmentem én a lelkedet! 5. Jöjj Jézushoz, te megfáradt! Ő tenéked nyugalmat ad! Terhe könnyű, irgalma nagy; ki Benne hisz, mind boldog az!

672. 1. Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár. {:Ma még lehet, ma még szabad: borulj le a kereszt alatt!:} 2. Ha elkésel, mi lesz vele? Hogy mented meg a lelkedet? {:Bezárul a kegyelmi út, lelked örök halálba jut!:} 3. Elszáll a perc, az életed; ma még ha jössz, elérheted! {:Ne késs tovább, ne várj tovább; ma kérd Atyád bocsánatát!:} 673. 1. Sietve megy a Menny felé egy hatalmas sereg, megmosva Bárány vérében, de van még hely nem egy. Kar: Óh, bűnös, jöjj mivelünk, jöjj öröm honába át! Jézussal ott együtt lehetsz, s kapsz csillagkoronát. 2. Van hely annak, ki béna, vak, van hely mindenkinek; mindezt nekünk a Golgotán Urunk szerezte meg. 3. Részt kaphat a megtért bűnös égi boldogságból, ha még ma Jézushoz siet a bűnből, halálból. 4. Helyet kap a küzdő lélek, ki életet keres; mert pokoltól nem válthat meg más, csakis a kereszt. 674. Kar: Soha nem fél már a szívem, soha nem fél már a szívem, soha nem fél már a szívem; mert velem van az Úr! 1. Nem volt Nélküle boldogságom, ám most életem Véle járom, kézen fogva vezet Megváltóm; ezért Róla zeng dalom! 2. Jöjj, hát add a kezed, testvérem, járjunk mind a kereszt fényében; éljünk boldogan, békességben, hisz odaát vár a Menny!

180

675. 1. Soha, soha nem hagy el; soha, soha nem hagy el! Támaszkodj rá, testvérem; Ő soha, soha nem hagy el! 2. Szeretete sem fogy el, szeretete sem fogy el! Újítson meg téged is a Jézus drága szeretete! 3. Hála, halleluja! Hála, halleluja! A Mennyországhoz tartozunk, és itt csak vándorok vagyunk!

676. 1. Sokan vannak, akik azért énekelnek, mert csupán csak világi nótát kedvelnek. Én azért énekelek szüntelen, mert Megváltómat szeretem! Kar: Szívembe csen az Úr Jézusnak szent neve, Ő az enyém, én az Övé, halleluja! Nem hallgathatok, szívem zengedez Róla, halleluja, halleluja! 2. Oly bánatos volt az én szívem, nem találtam igaz örömöt semmiben. De mióta megtalált Jézusom, eltűnt szívemből bánatom. 3. Ha földi gondok körülvesznek is engem, szívemben soha meg nem szűnik énekem. Kinek gondja van a kismadárra, énreám is, bárányára! 4. Óh, bűnnel terhelt lélek, jöjj Hozzá még ma! Fogadd Jézust szívedbe és hajlékodba. Boldogságod csak Benne lelheted, ki minden bűntől megmenthet!

677. 1. Sokáig tévelyegtem a bűnnek éjjelén, gyötörte kín a lelkem, szívem a rettegés. De megtalálta lelkem Jézust, s örvendhetek; mert elengedte vétkem s mindent jóvá tett. Kar: Már jó minden, most jó minden! Megtaláltam azt, aki mindent jóvá tett. 2. Óh, mint örvendek most már, hogy Jézusom szeret! S járva az élet útját, amely Hozzá vezet, követem én Őt hívem és lábnyomán megyek, mert megszenvedett értem s törlé bűnömet. 3. Jézus velem, Ő vezet zarándokutamon. Karja erős, befedez és véd minden napon. Erőtlenségim vannak? Szívem, ne csüggedezz; helyezz Benne bizalmat s minden jóvá lesz!

678. 1. Súlyos napokban csak Jézusra nézz! Mondd el Neki bátran, ami nehéz! Mondd meg, hogy rábízol mindent híven. „Hisz te az enyém vagy!” – szól szelíden. 2. Tekints fel Jézusra, teher ha nyom. Hatalmas Király Ő, gazdag nagyon! Ránézz, ha gyötörnek búbánatok! Szelíden így szól majd: „Veled vagyok!” 3. Tekints fel Jézusra, ha mély sebek kínozzák, égetik szívedet. Tud Ő vigasztalni, mint senki más; „Szeretlek!” – hangzik majd a biztatás. 181

4. Tekints Jézusra, Ő segítni kész; emberre, magadra soha ne nézz! Jézusra tekintve fel szüntelen, szelíden így szól Ő: „Számolj velem!” 5. Tekints fel Jézusra s légy csendesen, amint Ő akarja, úgy jól leszen. Harcod és fájdalmad ha elpihent, öröm és üdvösség vár odafent.

679. 1. Süllyedeztem egykoron a bűnnek tengerén, lelkem nagy veszélyben volt, s nem élt bennem remény. De a mindenség Ura meghallgatott engem, pusztulástól megmentett, s szabad lettem. Kar: Jézus megment, Ő felemel! Más senki nem segít, csak Benne higgy! A Golgotán Ő vérezett, Jézus az egyedül, ki megmenthet! 2. Neki adom szívemet és egész életem, igazságban élek én, béke van szívemben. Szeretete oly igaz, felüdít engemet; hitem csak Jézusban van, mert Ő vezet. 3. Lélek, ha veszélyben van, Ő téged megmenthet; irgalmas karja kiment a bűnből tégedet. Ő a mindenség Ura, neki minden enged: Megváltód akar lenni, nyújtsd a kezed!

680. 1. Szavadra, óh, Uram; íme, jövök Eléd. S üdvöm véredben keresem, mely folyt sok bűnömért. Kar: Mostan jövök Hozzád, Uram, tekints reám! Moss meg, hintsd rám szent véredet, mely folyt a Golgotán! 2. Mert oly szegény vagyok, légy mindenem Te most! Véred bűnömtől engemet egész tisztára mos. 3. Ígéreted szerint a teljes üdv enyém, szívemben édes béke van, élő hit és remény. 4. Kegyelmi művedet bennem véghezviszed, s én rajtad csüngök boldogan, ki most Benned hiszek.

681. Szárnyaid alá rejtőzöm, Te otthont adsz és megőrzöl, én Istenem, oltalmam, segítőm! Szárnyaid alá rejtőzöm, Te pajzsom vagy, védelmezőm, Te mentesz meg az ellenség kezéből! Te vagy az én erősségem, óh, Uram, Hozzád futok, segíts meg engem! A szikládra állok, erős jobbod felemel, és hangos szólva dicsérem neved!

682. 1. Száz juhocskám mind együtt legelt, egy közülük vajon hová lett? Ott bolyong a zord vadonban bent; a jó útról, jaj; de messze ment!

182

2. Megyek, megyek, felkeresem őt; felkutatok hegyet és erdőt. Legyen az út bármilyen kemény, juhocskámat visszahozom én! 3. Itt hozom a vállaimon őt, a megfáradt, vérző szenvedőt! Sebeire balzsamot teszek: mindent meggyógyít a szeretet! 4. Angyalok kara vigadozik, ott, ahol bánat nem lakozik. Ott a béke, ott a nyugalom, szerető kebleden, Jézusom! 5. Előtted a boldog sokaság, a kezükben lengő pálmaág; soha többé már nem éheznek, mert őket Magad legelteted. 6. Az élet vizéből itatod, országod előttük megnyitod. Öröm, öröm, óh; öröm hona, Te vagy lelkünk édes otthona!

683. 1. Szelíd szemed, Úr Jézus, jól látja minden vétkemet; személyemet ne vesse meg szelíd szemed, Úr Jézus! 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, tekintsem rám, ha roskadok. Adjon békét, bocsánatot szelíd szemed, Úr Jézus! 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, tudom, hogy vádat is emel. Vétkeztem én, ítéljen el szelíd szemed, Úr Jézus! 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, elítél bár; lásd én megint csak várom, hogy majd rám tekint szelíd szemed, Úr Jézus!

684. Szent az Isten, szent, szent; felséges Isten Ő! Dicséretre méltó Alkotó, Teremtő! Az égen földön Ő az Úr, előtte minden porba hull, hatalma mindörökké áll, s mi hirdetjük, hogy Ő az Úr, Király! Halleluja, halleluja! Az égen, földön Ő az Úr…

685. 1. Szent érzelem tölti keblem, Hozzád vágyom, Istenem. Oltalmadban nyugszik lelkem, Te vagy nekem mindenem! 2. Sújtson bár a vész a porba, nem rendíti meg szívem. Elveszthetek mindent sorba, ha Te megmaradsz nekem. 3. Ha házadban imádkozom, lelkem békén megpihen; kegyes szemed rám néz, tudom, nyugszom azért csendesen. 4. Boldogságom Tenálad van, vezesd hát úgy lábamat; hogy egykor szent országodban színről-színre lássalak!

686. 1. Szent, győzedelmes élet, melyből erő fakad; ez légyen osztályrészed e földön már alant! A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett; a harc ki van már küzdve: győztes lett a kereszt. 183

2. De hogy’ lehetsz te győztes, kit bűn tart foglyául? Csak úgy, hogy ha legyőzhet győzedelmes Úr! Hát engedd összetörni kemény, bűnös szíved; az Úr igáját felvedd, s a győzelem tied! 3. S majd dalra buzdul szíved, dicső egy dal lesz ez; mely von sok bűnös lelket az Úr keresztjihez; amelynek zengésétől az ellen megriad, mert abból ég felé tör győzelmes öntudat. 4. A harc hevesb lesz egyre, közelg a nagy Király, óh, boldog, kit készülten, ébren s talpon talál! Légy kész elébe menni, álld bátran meg helyed! Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!

687. 1. Szent Igéd szerint vágyom élni, óh, Jézus Krisztus, Megváltó! Törvényed a szívembe vésni, hisz nékem ez a legfőbb jó! El nem mondhatom gyenge szómmal, mit tettél velem, Jézusom. Megtisztítottál véred által, s újjászültél, óh, irgalom! 2. Szent Igéd szerint vágyom élni, erre bizton építhetek. Nem veszhet kárba abból semmi, amit ígérsz, mind megteszed. E világon elmúlik minden, az ég s föld egykor összedűl, de mit megírtál szent Igédben, nem marad betöltetlenül. 3. Szent Igéd szerint vágyom élni, minden szava érték nekem. Nem képes ember ezt megmérni, egy szó több, mint a végtelen. Csak egyet szóltál, s előállott a teremtmények serege, és most is, hogyha szólal hangod, olvad a szív kemény jege. 4. Szent Igéd szerint vágyom élni; gyermekhittel, ragaszkodón. Bár minden bűnöm megítéli, Reá bízom egész valóm. Óh, Uram, segíts, hogy hűséggel mindenkor csüngjek szavadon, míg beteljesült reménységgel az örök Igét láthatom.

688. 1. Szent lángban lobog szívünk e napon, Jézus táborában itt; oly régen vártuk már e napot, mikor Isten felüdít! Kar: Jertek, jertek! Éljünk szeretetben, testvérek! Oly szent a bér: a drága vér! Kössön össze minket veletek ez az égi szeretet! 2. Lám, lelkünk ellensége készen áll: szórja mérges nyilait; de minket Jézus szeretetre hív, amely boldogít s hevít. 3. Ha szíved szeretete elhagyott, hullj le Mestered előtt; és kérjed Őt, hogy ismét adja meg: szeress úgy, mint azelőtt!

184

689. 1. {:Szent nevedre, Jézus:} sima lesz az út! {:Szent nevedre, Jézus:} még a Sátán is fut, halleluja! Isten hatalmas és szeret, szíved Szentlelke hát töltse meg! Szent nevedre, Jézus, Jézus, sima lesz az út! 2. {:Szent nevedre térjen:} minden dicsőség! {:Szent nevedre térjen:} hála és köszönet, halleluja! Jézus az Úr, a nagy Király! Szolgáljuk Őt, az ég Urát! Jézus Krisztus szent nevére térjen dicsőség! 3. {:Alfa és Omega:} kezdet, és a vég. {:Első és utolsó:}, Tied a mindenség! Halleluja! Jézus az Úr, a nagy Király; szolgáljuk Őt, az ég Urát! Jézus Krisztus mindörökké áldandó Isten!

690. Szent öröm van a Mennyben, Isten terve teljesül. Szent öröm van a földön, Isten népe egyesül. Áldjátok, dicsérjétek Isten Bárányát, mert az Atya az emberért adta Egyszülött Fiát! Áldunk, drága Bárány, itt van a Te néped! Jöjj ma közénk, imádunk mi téged! {:Menekül a Sátán, örül a Te néped, győzedelmes Jézus Krisztus, szeretünk mi Téged! Mert a földön és a Mennyben most az öröm egyesült, mert az Isten megváltott népe a Bárányával örül!:}

691. 1. Szentségben élhetünk, Uram, Veled; s fölfelé nézhetünk; Istenünk szerelme kitöltetett, Benne eléghetünk. {:Az utolsó óra oly közel, nem is gondoljátok! Az embernek Fia úgy jön el, mikor nem várjátok!:} 2. Úgy várunk, Uram, óh, jössz-e már? Csak Néked szolgálunk, boldog szolga, kit így talál! Igen, mi így várunk! {:Dicsérjük együtt szent nevét, amíg itt lent járunk, és zengjük a Bárány énekét, örömmel szolgáljunk!:}

692. {:Szent, szent az Úr!:} Igazság és irgalom! Ítélet és kegyelem! Hűség és hatalom! {:Szent, szent az Úr!:}

693. 1. Szent, szent, szent, nagy a mi Istenünk! Zengjetek népek az Ő nevének! Zúgj, óh, tenger; szökjetek, hegyek. És ti halmok, mondjatok áment! Jó és hatalmas, bölcs és irgalmas, Nagy a Jehova, ég és föld Ura! Kar: Szent, szent, szent, nagy a mi Istenünk! Hegyek, halmok, mondjatok áment!

185

2. Imádjátok dicsőítve Őt! Szív és az elme hálával telve hódoljon meg Néki teljesen! Magasztaljad, óh, Sion, zengve! Dicsőítsétek angyali lénye, ezrek és ezrek, nagy seregek! 3. Szent, szent, szent, nagy és örök az Úr! Ő a Jehova, uraknak Ura. Az Ő karja mindeneken győz, egy szavával sújt, emel s alkot. Egykoron Mennybe’ majd szemtől-szembe szemlélhetjük Őt, a szent s dicsőt.

694. 1. Szent tűz lobog, pünkösd lángja, fel a dicső, szent csatára! Szent tűz fellobban, a szívünk megdobban, a Krisztusért harcra kész. Kar: Fel a bűn ellen, fel a harcra; zengve, a Krisztust magasztalva! Ifjúi hévvel, imádságos szívvel; a győzelem a miénk! 2. Nyughat-e ifjúi szíved? A bűn minden jót feléget. Szerte a földön a rossz testet öltsön, te tétlenül nézed még? 3. Félre minden akadállyal! Kézbe a szent Bibliával! Pajzsunk az nékünk, mellyel bizton győzünk, ha Krisztus a Fővezér.

695. 1. Szeresd az árvát, óh, szeresd, vedd gondjaidba őt. Ne zárd el soha szívedet a nyomorult előtt! Kar: Hisz az árvák, özvegyek Atyja fent a mennyekben szívedet látja; nagy Nála a te jutalmad, s gazdagon megadja azt! 2. Fogadd az árvát mindenkor házadba kedvesen; vegyed az éhező szegényt magadhoz szívesen! 3. Ne vessed el az özvegyet, segítsd és nyújts vigaszt! A bús ajakról halld meg, óh, a könnyel telt panaszt. 4. Szeresd a jövevényt, szeresd, s magadtól el ne űzd! Találjon édes nyughelyet a házad népe közt!

696. 1. Szeretet az én oltalmam, szabadítóm, őrizőm; szeretet, ki lejött értem, szeretet a megmentőm. Ha csüggedt voltam, vagy beteg, ha mindenki lehagyott; Ő eljött hozzám s vígasztalt, erőt és hitet adott. 2. Azért az az óhajtásom, legfőbb vágyam az nekem: szeretet, jöjj a szívembe, s maradj örökké velem! Ha szeretet van szívemben, erényeim mind nagyok; ha szeretet nincsen bennem, semminél semmibb vagyok! 3. És most itt van, itt van újra, dúljon bár a fergeteg. Szelíden, lágyan szól hozzám: „Én mindig veled leszek! Veled élek itt a földön, küzdök, szenvedek, ha kell; s ha már mindent itt kell hagynom, elkísérsz a Mennybe fel.”

186

697. Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk; szeretet töltse be szívünk, add ezt nekünk, Urunk! Hadd legyünk testvéri szívvel mindnyájan egyek Benned; lobbantsa lángra szívünket szereteted!

698. 1. Szeretlek Jézusom, tudom, enyém vagy; e világ örömöt nékem már nem ad. Soh’sem becsültem örömig oly nagyon, ha egykor szerettelek, az most vagyon. 2. Szeretlek, mert előbb szerettél engem, kereszthalállal megváltottad lelkem. Töviskorona volt a homlokodon, ha egykor szerettelek, az most vagyon. 3. Szeretlek Téged éltem s halálomban, dicsérlek Téged öröm s bánatomban. A legvégső percben ezt kiálthatom: ha egykor szerettelek, az most vagyon. 4. Ha Isten trónjánál leszek majd ott fenn, az elhagyott nyomort mind elfelejtem. Ott a koronám tartva, majd mondhatom: ha egykor szerettelek, az most vagyon!

699. 1. Szeretlek téged, ha nem is hiszed el; így szól az Úr. Vigyázok rád, ha nem is hiszed el; azt mondja az Úr! Kar: Sokszor úgy néz ki a helyzeted, hogy elhagytalak én. De ne higgy a gonosz erőknek, mert veled vagyok Én! 2. A próbák között meg kell állni, így szól az Úr! Nehéz a harc, de mégis kitartás kell, hogy a mennyet elnyerjed!

700. 1. Szeretnék énekelni Néked! Uram, te nyisd meg ajkamat, hogy szent legyen mindig az ének, amely szívemből fölfakad. Kar: Hadd zengjem el, hogy százszor áldott, keresztednél aki megpihen! Hadd zengjem el, hogy megtalált ott, s békére lelt az én szívem! 2. Szeretném énekelni másnak, hogy Néked énekelni jó. Hogy életünk bús lázadás csak, míg el nem éri égi szó! 3. Szeretnék énekelni Néked folyton, ameddig itt leszek! Szeretnék hangot adni, szépet; mikor szívemhez ér kezel!

701. Kar: Szerettem volna nagyra törni, megfejteni a titkokat; a gondolatnak fecskeszárnyán bejárni kéklő ormokat. De lassan-lassan már 187

belátom: merőben más az én utam, a hétköznapok dzsungelében parancsolt vissza jó Uram. 1. Ormok helyett a földön járni, apró csatákat vívni meg. A sorsom ez, nem zúgolódom, ti se szánjatok, emberek! 2. Apró csavarnak is kell lenni, hogy jól menjen a gépezet. Parányi jel, mégis szükséges, némely betűn az ékezet.

702. 1. Széles úton jártam egykor a bűnben, és egyre jobban hívott a világ. A szemem káprázott sok csalóka fényben, és nem hittem, hogy vége a halál. Bár szólt egy hang, hogy rossz lesz ennek a vége, és álljak meg, és nem menjek tovább; de nem hittem a figyelmeztetésnek, és nem hallgattam meg Isten szavát! Kar1: Mert csak a bűnre nézett két szemem, a bűn fogta a két kezem az úton. Azt hittem, boldog én csak így leszek, és nem számít, ha távol vagyok az Úrtól! 2. De egyszer megnyílt mind a két szemem és megláttam, hogy vár rám a halál. És megláttam a Golgotán Megváltóm ott, Krisztust, Őt, a véres keresztfán. Kar2: Ekkor én Néki adtam életem, Ő elvette a bűnömet az úton. Most már az Úrra nézek szüntelen, hisz Ő fogja a két kezem a keskeny úton! És bár ha csábít néha a világ, és azt hiszi, hogy elszakít az Úrtól; de én az Úrra nézek szüntelen, hisz Ő fogja a kezem a keskeny úton!

703. 1. Szép az élet Tenálad, Jézusom! Benned találtam meg a vígaszom; itt az élet hajnala, hívő szívek vígasza. Hol a fényed, égi Lényed van jelen. Kar: Jézusom, szép az élet Nálad itt. Boldogok, kik ezt élhetik! Jézus hív, óh, menni kell; ami jó, azt tenni kell. Így kövessük híven lába nyomdokit! 2. Csodálatos a Te szereteted, amellyel a bűnöst megmentetted! E szeretet nem fogy el, hívő szívem nem hagy el. Üdvöt készít, szívet békít édesen. 3. Gyönyörű a hívő nép élete, akinek az Úr Jézus mindene. Nincs is abban gyűlölet, semmi bűn, csak szeretet. Szíve éke: égi béke s fénysugár.

704. 1. {:Sziklavár, sziklavár, sziklavár a mi Urunk! Erős Ő! Megtart Ő! Bízd rá hát te is magad!:} 2. Betölti szívem az öröm, Jézusom, ezt megköszönöm. Óh, hála, óh, hála; Jézus a szívek Királya! 3. Betölti szívem szeretet, Jézusom, Tőled kaptam ezt! Óh, hála, óh, hála; Jézus a szívem Királya! 188

4. Betölti szívem a remény, ez a legnagyobb nyeremény! Óh, hála, óh, hála; Jézus a szívem Királya!

705. 1. Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben, az én szívemben, az én szívem – szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben: vérét dicsérem! Kar: {:Boldog a szívem, velem van a Menny, az Ő kegyelme oly boldogító!:} 2. Szívemben hála, hála, hála, hála az én szívemben, az én szívemben, az én szívem – szívemben hála , hála, hála, hála az én szívemben: vérét dicsérem! 3. Szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben, az én szívemben, az én szívem – szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben: vérét dicsérem! 4. Szívemben nyugalom van, nyugalom van az én szívemben, az én szívemben, az én szívem – szívemben nyugalom van, nyugalom van az én szívemben: vérét dicsérem! 5. Szívemben béke, hála, öröm dalol az én szívemben, az én szívemben, az én szívem – szívemben béke, hála, öröm dalol az én szívemben: vérét dicsérem!

706. 1. Szívem, lelkem meg volt kötve a bűnnek láncaitól. De a nagy Felszabadító szabaddá tett béklyómtól. Kar: Glóri, glóri, halleluja! Áldott legyen szent neve! Ő a Nagy Felszabadító, ez a szentek éneke. 2. Mint elveszett bárány voltam, segély nélkül, egyedül. De a Jó Pásztor megtalált, visszavitt kegyelemből.

707. 1. {:Szívem örömmel van tele!:} Mert Jézus a legjobb barát; jöjj, zengjünk Néki dicshalleluját! 2. {:Szívem hálával van tele!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj, zengjünk Néki dicshalleluját! 3. {:Jöjj, testvér, adjad a kezed!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj, zengjünk Néki dicshalleluját! 4. {:Áldjuk Jézus, ki így szeret!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj, zengjünk Néki dicshalleluját!

189

708. 1. Szívemről lehullt bűnkötelékem, mellyel a Sátán megkötött engem. Elszaggatta örökre Jézusom, azért én Neki magamat odaadom. Kar: Szeretem, szeretem, mert Ő szeret engem! Azért én Néki általadtam a szívem! 2. A bűneimben mélyre süllyedtem, rabláncra fűzte Sátán a lelkem. Nem volt reményem, hitem Istenben; de Jézus vére megszabadított engem! 3. Vak is voltam én egykor lélekben, de Jézus megnyitotta a szemem. Halott is voltam és tehetetlen, de Őáltala én már újjászülettem.

709. 1. Szívet találtam végre: hűt, tisztát, mint arany; szent szeretettől égve csak rám vár untalan. Mindennél becsesebb, százszorta kedvesebb Jézus szíve, Jézus szíve, Jézus szíve! 2. E szív előtt kitárva áll lelkem teljesen, ah, nem vagyok már árva, hisz Jézus jegyesem! A bú már nem gyötör, az Veled csak gyönyör; Jézus szíve, Jézus szíve, Jézus szíve! 3. E szívtől elszakadva nem tudnék élni sem; legyek, míg élek, rabja, míg verni tud szívem. Tiéd legyen szívem, amíg tart életem; Jézus szíve, Jézus szíve, Jézus szíve!

710. 1. Szívvel hisszük, szájjal valljuk meg, hogy az Úr gyermekei vagyunk! Vérével megváltott, s megtisztított; hogy éljünk és meg ne haljunk, sőt feltámadjunk! Kar: Az Úr megváltott, befogadott, saját kezével alkotott! Szent néppé tett, felültetett mennyei székébe, hogy éljünk Vele! 2. Fiúság szellemét adta nekünk, hogy ne legyünk idegenek! És minket, kik egykor még távol voltunk, az Övéinek nevez, soha nem bánja meg!

711. Szolgállak, mert szeretlek Téged, Tőled kaptam életem. Semmi voltam, de megtaláltál, Tőled kaptam életem. Kar: Fájó szív, megtört emberek; értük haltál meg a Golgotán. Érints meg, csak erre vágyom! Tőled kaptam életem.

712. 1. Szolgálni akarok, Megváltóm, Teneked; fogadj el eszközül engemet. Tudom jól, Nélküled semmit sem tehetek, csak Veled nyerhetek győzelmet! 190

Kar: Mesterem, formáld át teljesen éltemet, hogy legyek képmásod Teneked. Vegyed el magamtól magamat, úgy leszek alkalmas eszközöd, óh, Uram! 2. Küzdeni akarok, Királyom, Érted; Érted lángol szívem és eped. Küldd le rám Lelkednek tisztító tüzét, semmisüljön meg bennem az én! 3. Itt vagyok, Királyom; dolgozni Éretted, országod építeni adj erőt! Terjedjen országod az egész földre le, hadd legyen béke és szeretet! 4. Fogadást teszek Tenéked, Jézusom; hogy magamat teljesen Rád bízom. Hogyha őrző szemed vigyáz majd énreám, boldog lesz nappalom-éjszakám!

713. 1. Szomorkodva jártam, reménység nélkül, csüggedten; míg meg nem talált engem Istenem. Azon a nagy napon, amikor megismertem Őt, szívembe békesség költözött! Kar: Él az Úr! Él az Úr! Tudom már örökké él az Úr! 2. Azóta minden más, nem vagyok többé egyedül; az Úr igája édes és könnyű! Mert a viharos tengeren velem hajózik Mesterem, szavára szélvész, zúgó ár elpihen! 3. Hálával nyugszom el és dicsőítve ébredek, az Úr Szent Szelleme szabaddá tesz! És egyre várom a pillanatot, mikor visszajön és meglátom Őt, és ott leszek mindörökre szíve előtt!

714. Szóljon az ének, áldás, dicséret Néked, örökkévaló! Nemzetek, népek, ifjak és vének imádjanak, Mindenható! {:Hirdessék neved szentségét Mennyen és földön! Énekeljék, hogy szent az Úr örökké! Zengjék egy szívvel hatalmát, mert jó és kegyelmes vagy Nagy Istenünk, óh, Mindenható!:} Királyságok megáll örökké, trónszéked nem mozdul el! A nép, amelyet teremtettél, magasztalja nagy nevedet!

715. 1. Taníts, Uram, meghajlani; mint szélben az aranykalász! Hajoljak meg, ha Lelked így reám fuvall s porig aláz! 2. Dacos szívem ha ellenáll, midőn a Lélek rálehel; jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg Lelked tűzében égjen el! 3. Mint parthoz érve megtörik a hab, melyet paskol a szél; úgy törjön össze szívem is, amint Tebenned partot ér!

191

716. 1. Találkozni jöttem Veled, Istenem. Te jól ismersz engem, s én kitárom a szívem. Kar: Itt vagyok, Istenem; vizsgálj meg engem; itt vagyok, Istenem, leteszem életem! Itt vagyok, Istenem; hogy halljam hangodat; itt vagyok, Istenem, hogy tegyem akaratodat! 2. Vágylak megismerni Téged, Istenem; Szentlelkedben járni és élni szüntelen.

717. 1. Tarts közel keresztednél, Jézus, drága Kútfő; honnan gyógyír foly alá Kálvária hegyről. Kar: Kereszted, kereszted nyújt vigaszt csak nékem; míg a túlsó oldalon nyugtot talál lelkem. 2. Kereszted közelében lelek csak nyugalmat, csak ott ragyog felém a fényes hajnalcsillag. 3. Kereszted közelében reménykedve várok, míg végre elérem a túlsó aranypartot.

718. 1. Tarts meg, Uram Jézus, engemet! Tarts meg, Uram Jézus, engemet! Pályámat kell futnom, győzelmet aratnom; adj erőt, hogy végig hű legyek! 2. Tarts meg, Uram, vészben, viharban! Te kormányzod gyenge hithajóm! Ha zúgnak a vizek, nyújtsd ki mentő kezed: Te védj meg engemet, Jézusom!

719. Tavasz suhan a fák között, köröttem csend egészen. Szívem is csendbe öltözött, a csillagokat nézem. Sok százezer fényéveken szalad le fényük végig. Egy pillanat, a tekintetem felemelem az égig. Ezernyi égi láng mindmind az egy hírt hozza: nem vakon fut a világ, biztos kéz kormányozza. És látnom kell, hisz ott ragyog a fényes csillagokban: milyen parányi por vagyok, milyen nagy Istenem van!

720. 1. Távozzál a bűntől messze, messze el; mert megöl a mérge, hogyha vétkezel! Légy ébren és harcolj Urad oldalán, nézz fel Megváltódra, s haladj lábnyomán! Kar: Vidd elé imában élted ügyeit, higgyed és meglátod: Jézus megsegít! 2. Kerüld a világnak álbarátait, soha ne feledd el Isten szavait! Neki élj mindenben híven s igazán; nézz fel Megváltódra, s haladj lábnyomán! 192

3. Aki hű lesz végig, az nyer koronát; melyet ama napon az Úr néki ád. Örvendj ház és bízzál, csüngj Urad szaván; nézz fel Megváltódra, s haladj lábnyomán!

721. 1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk hajlékunknak! Még mikor semmi hegyek nem voltanak, hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva; Te voltál és Te vagy erős Isten, és Te megmaradsz minden időben. 2. Az ember fiait meghagyod halni, és ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő Előtted annyi, mint a tegnapnak ő elmúlása, és egy éjnek rövid vigyázása.

722. Te csak az Istennek országát keresd, és az Ő nagy igazságát. Minden egyéb megadatik majd neked, békéje, áldása száll rád. Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

723. 1. Teérted szenvedtem én ott fent, a Golgotán; Teérted véreztem el a kínos keresztfán. Kar: A te bűnödért szegeztek át, oldalamba döftek dárdát; mindezt teérted szenvedtem én, hogy szíved legyen enyém! 2. Teérted vertek arcul, teérted köpdöstek; bűnödért ostoroztak, bűnödért megvertek. 3. Add át nekem szívedet, hogy legyen az enyém; hogy megmentsem lelkedet, s örökké légy enyém!

724. 1. Teérted véremet adtam, s testem sebes; hogy mely alatt valál, átoktól ment lehess. Vérem érted folyt, s mit téssz te értem, szólj! 2. Szegyén, kicsiny valék e földön járva lenn, hogy boldog s nagy lehess te majd a Mennybe fenn. Tied volt életem, s te élsz-e énnekem?! 3. Elhagytam otthonom, a Mennyben trónomat; ínségben jártam itt gyalázat s kín alatt. Ezt tettem lelkedért, de mondd, te mit tettél? 4. Üdvöt hoztam neked és örök életet, Sátán béklyóiból, ím, kimentettelek. Legyőztem a halált s te értem mit adtál? 5. Óh, adjad mindened Jézusnak szívesen; szolgáljad Őt híven, mindig készségesen! Élj neki lelkesen, kövessed teljesen!

193

725. 1. Te fáradt szív, ott vár reád küzdés után a pihenés. Oly édes lesz a nyugalom ott, hol nincs többé szenvedés. Kar: Azért csendben várj és légy nyugodt, azért csendben várj és légy nyugodt! Azért, azért várj csak és légy nyugodt! 2. Utad kemény, lábad sebes? Kereszted megsúlyosbodott? Nézz fel, a Menny vár ott reád! Azért várj csendben, s légy nyugodt! 3. Légy csendben, hisz múlik az éj; ím, virrad már dicső napod! A távolból már tündököl, várj csendben hát és légy nyugodt!

726. Tegnap, ma és mindörökre Jézus ugyanaz! Minden változik, de Jézus ugyanaz marad! Hála, Glória! Hála, Glória! Méltón áldjuk, dicsérjük Őt! Hála, Glória! 727. Tehozzád kiáltok, óh, Uram, fogadd; óh, Uram, fogadd énekem! Ím hozom magam, a szívem repes, a szívem kitárom Neked. Zengek halleluját, zengek halleluját, zengek halleluját Tehozzád. 728. 1. Tekints az égre felhőkön át, sok ezer csillag, mint sok virág; óh, mily édesen ragyognak ott, felékesítik az égboltot! Kar: Ott van az én hazám, ott vár élet reám; oda száll a vágyam csillagokon át, távol a gondoktól és a fájdalmaktól, a Bárány trónjától jön a vigasztalás! 2. Akarod látni és megtudni, általa tudsz áttekinteni; a dicsőségben ott lakozni, szeretetében örvendezni! 3. Ott majd a szenteket angyalseregekkel, a megváltottak mind örvendnek Jézussal. Ott mi is azokkal és az Úr Jézussal ott fogunk lakozni, hol mindig öröm van!

729. 1. Te légy velem, Tehozzád vágyom én utamon itt, e siralom völgyén. Mikor vihar dühöng az utamon, olyankor is Te légy vigasztalóm! Kar: Minden napon Te légy velem, Tenélküled nincs életem; mindvégig énmellettem állj, míg e földön idő lejár. 2. Utaimon Te adj mindig irány, hogy hű legyek mindig a jó iránt. Tenélküled egy nap sem élhetek; imáimat, Uram, óh, halljad meg! 194

3. Hozzám hajolj, kegyelmesen, Uram; és elmúlik keservem, fájdalmam. Nem bánkódom és nem panaszkodom; íme, Uram, hálával áldozom!

730. {:Teremts bennem tiszta szívet, óh, Uram! Az erős lelket újítsd meg bennem!:} {:Ne vess el engem a Te orcád elől, Szentlelkedet ne vond meg tőlem! Támogass az engedelmesség lelkével, szabadításod örömét add nekem!:}

731. 1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj; e földi pusztaságban megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt a Menny felé sietni, nem állva megpihenni a boldog cél előtt! 2. A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az! Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hű s igaz! Mint egykor ő tevé, most Vele s Benne bízva, arcát ki-ki fordítsa a szent város felé! 3. Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom. Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton. A láthatót ne bántsd, csak rázd le, mi kötözne. Hadd törjön éned össze, megvéd halálon át! 4. Zarándok módra járva legyen kezünk üres, csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, mitől el se kérjük, kevéssel is beérjük, bennünket gond se bánt! 5. Az út el van hagyatva, borítja sok tövis; nehéz emelni rajta még keresztet is! De egy út van csupán, így hát előre bátran: keresztül minden gáton, hű Mesterünk után! 6. Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek. Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, víg énekünket hallja; szent reménység sugallja, mit ajkunk énekel!

732. 1. Testvérem, jöjj velem, ne várj tovább! Szívedet adjad már Jézusnak át! A keserv szűnik, semmi se fáj; Isten hajléka lesz a hazánk. Kar: Örömmel vár az égi hon; Megváltómat megláthatom. Nem lesz ott elválás soha, soha; drága Jézus, vezess engem is oda! 2. Testvérem, jöjj velem, fogd a kezem! A hely már készen vár téged s engem. Félre, csüggedés; előre hát! Hitszemünk látja égi hazánk. 3. Testvérem, jöjj velem, ne tétovázz! Várnak az angyalok már odaát. Üdvözült lelkek nagy tábora pálmát lengetve megy be oda!

195

733. 1. Testvérem, ki megválttattál, jól figyelj ide! Zengj az Úrnak halleluját, ha szól az Ige! Mikor hallod szent szavát, Mennyből, ha kenyeret ád; lélekből és szívből áldd, zengj halleluját! Kar: Zengj halleluját! Dicsérjétek az Urak Urát! Dicsérd nevét örömmel, zsoltárokkal, énekkel! Zengj Néki halleluját! 2. Ne némuljon el ajkadról a halleluja! Ma is az, mint régen volt, a pünkösdi csoda. Hálával szóljon imád, ha áldólag tölti rád Szentléleknek olaját, zengj halleluját! 3. Zengj halleluját akkor is, hogyha bánat ér! A titkon hullott könnyekért! Hogyha próba tör reád, ártatlanul ér a vád, elhagy testvér, jó barát, zengj halleluját!

734. 1. Testvér, ha Jézusé az életed, boldogan örvendhetel! Úr Jézus legyőzte a bűnt, halált, oda’dta Önnönmagát. Kar: Az Úr Jézusnak drága vére szent erő, ingyen adja, hogyha kéred Őt. Testvér, az életed legyen Övé, egész az Úr Jézusé! 2. Testvér, az Úr Jézus eljön hamar, Magához vonni akar. Királyi trón körül imádjuk Őt, a dicső Üdvözítőt. 3. Győzelmi pálmával szentek között örömmel dicsérjük Őt! Fehér ruhás boldog mennysereg örök dicséretet zeng. 4. Szent tróntól folyik az élet-folyó, pálmafák gyümölcse jó. Levele gyógyír a pogányoknak, dicsőség Jézusunknak!

735. 1. Testvér, várjunk itt a parton hittel, bízva, csendesen; míg a révész eljön értünk és a célhoz elviszen! Kar: Örök napnak sugarában fénylik Isten városa! Minden szív örvend gyönyörrel, hogy ott van polgárjoga. 2. Sokan már előre mentek, elhagyván e föld honát, kiket majd a Kánaánban dicsben látunk odaát. 3. Bár a mélyben még sötét van, s egyre zúg a vad viha, de a Mennyből hívó hangon zeng felénk az égi kar. 4. Majd ha Jézus kezét fogva haladunk a völgyön át, túlnan látjuk meg a fényben, üdvünk égi városát.

736. 1. Testvér, vedd fel a keresztet, kövessük a drága Mestert! Megtagadván önmagunkat, járjuk ezt a keskeny utat!

196

2. Öljük meg a testi vágyat, amely üdvünk ellen támad! Testi élvek, hiúságok; nem teremnek boldogságot. 3. Ne gyűjts dőrén földi kincset, ne kérj múló dicsőséget. Mert ezek csak lelki férgek, miktől megromol a lélek. 4. Menny felé kell törekednünk, ott majd le lesz véve terhünk; hol Jézus vár, emígy szólván: „Jöjj pihenni, édes szolgám!” 5. Te is hordjad, el ne lankadj; vedd fel a gúnyt, a szidalmat. A gonoszért fizess jóval, szeretettel, irgalommal! 6. Testvér, vedd fel a keresztet; kövessük a drága Mestert! A cél olyan üdvösséges, legyen Jézus terhe édes!

737. 1. Testvér, világíts, életed legyen; melyben ragyogjon égi kegyelem! Mutasd a bűnösöknek az utat, hogy megtalálják Megváltójukat! Kar: Testvér, előre, Jézus velünk! Zengjen örömmel az énekünk! Hol legsötétebb ez a földi lét, Jézus dicsfényét hintsük szerteszét! 2. Testvér, ne állj meg, ránk az élet vár! Bús éjszakában annyi lélek jár! Hirdesd a hajnalt, áldott szép napot; mely golgotáról most reánk ragyog! 3. Az Úr kezére bízzad életed; ragyogtasd tiszta, hívő fényedet! Lássák tebenned dicső Uradat, s előtte ők is meghódoljanak.

738. 1. Te vagy az, akiből élet árad; Te vagy csak igaz szó a számban, szívem kincse, lélegzetem, mindenem. Te vagy az, akire mindig vártam, hajnalcsillag vagy az éjszakában, olyan egyedül érzem magam Nélküled. Kar: De Te velem vagy, Jézus, minden nap, Te vagy a fény, ha éjjel van; Te vagy a tűz a szívemben, ami ég, Tudom, velem vagy, Jézus, minden nap; igaz barát, ki el nem hagy. Minden óra, minden nap a Tiéd. 2. Erős szikla vagy Te, amire állok, Te vagy az, aki a boldogságot elhoztad az égből az én szívembe. Én nem ismertelek, de Te ismertél, életedet adtad, úgy szerettél, hogyan köszönjem meg Néked az egész életem?

739. Te vagy az Isten, te vagy az Úr; te vagy az első, az utolsó. Te vagy a kezdet, te vagy a bég, te vagy az élet, úgy imádlak én! Mert a hegyek leomlanak, de a Te hűséged, Jézus, mindörökké megmarad! Mert a sziklák leomlanak, de a Te hűséged, Jézus, megmarad!

197

740. Te vagy az út, az igazság, Te vagy az élet. Hozzád megyek, áldom neved, általad élek. Megszabadítottál, kenyeret s bort adtál, tested és véred éltet, hűséged táplál. Halleluja! Megszabadítottál, kenyeret s bort adtál, tested és véred éltet, hűséged táplál.

741. 1. Te vagy napvilágom, Te vagy énekem; Téged várlak, Jézus, kínos éjeken. Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot; ragyogjon fel rajtam szép, fényes napod! 2. Égő várakozás él minden szívben, bárha nem is tudja, Téged vár minden. Titkon epedőknek jelenjél meg nyilván, találj meg mindenkit, ki élni kíván! 3. Találj meg mindenkit, aki elveszett, s vigye dicsőségre hatalmas kezed; hogy amikor eljössz az ég felhőiben, örömmel lásson meg minden földi szem.

742. 1. Téged nézlek, úgy követlek, Jézus Krisztus, égi hős! Kísértésben, félelmemben lelkem Véled már erős! 2. Merre járok, dicső zászlód kereszt-jele int felém! Tiéd lettem, Néked tettem örök fogadalmat én. 3. Öltöztess fel jó fegyverrel, bátorítsad szívemet; Igéd kardja, hitnek pajzsa óvja, védje lelkemet! 4. Küzdelmemben állj mellettem, harchoz erőt adj nekem! Hitben járok s bizton állok, nem hátrálok sohasem.

743. 1. Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ, hogy eljöttél! Tégy eggyé, Urunk! 2. Óh, mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni! Az Úr áldása bőven árad ránk, mint túlcsorduló olaj!

744. 1. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Nyisd meg szemem világát, hogy lásson Téged, Te hű; s ne lásson Tenálad szebbet, és legyen utált a bűn! 2. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram! Mutasd meg ösvényedet, hogy ne tévelyedjem el; és ezer veszély által Tehozzád juthassak el!

198

3. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek; tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek! A Sátán karmaiból erőddel szabadíts meg! Az én lelkemet a bűntől hit által Te tisztítsd meg!

745. 1. Tégy foglyoddá, Uram; akkor szabad leszek; késztess megadnom önmagam, győzelmet úgy veszek. Ha küzdve küszködöm, a földre roskadok; de ha karod lesz börtönöm, akkor erős vagyok. 2. Szívem gyáván remeg, úgy hajlik, mint a nád; amíg Benned nem lelte meg parancsoló Urát. Míg láncra nem vered, boldogtalan, sivár; de hogyha szolgád lesz Neked, akkor üdvöt talált. 3. Lelkem mindjárt alél, nem tölti tűz, se hit; míg benne égi tűz nem kél s szolgálni nem tanít. Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet, zászlóm fennem csak úgy lobog, ha fúj leheleted. 4. Majd úgy uralkodik s nyer lelkem égi trónt, ha Néked hódol a porig, ha mindenről lemond. Vész és vihar között úgy áll végig híven, ha Nálad békén kikötött s mindvégig ott pihen.

746. {:Tied a dicsőség, és imádás, felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent neved!:} {:Óh, hatalmas kezed nagy csodákat tesz, Veled senki nem ér fel, Veled semmi nem ér fel!:}

747. 1. Tied vagyok, Uram, csak a Tied; szívembe van írva drága neved. Ki ne tépje az idők vihara, Te vagy lelkem legdrágább horgonya. 2. Aki Tied, mindig is Veled lehet; az bizton győzhet az ellen felett. Akinek az Úr a kormányosa, biztos célba halad hithajója! 3. Adjál, Uram, imádkozó szívet, amelyben él az égis szeretet! Mellyel tudjam szent neved dicsérni, taníts, Uram, másokért is élni! 4. Drága Uram, adjál nékem hárfát, hárfa mellé győzedelmi pálmát. Pengessem az arany hárfa húrját, dicsérhessem a Seregek Urát! 5. Küldd el, Uram, drága Szentlelkedet, éjjel-nappal oktasson engemet. Ne szunnyadjon a hitnek szép világa, fényben ragyogjon hitem lámpája! 6. Öltöztesd lelkem hófehérbe, készítsed el a nagy menyegzőre; ahol többé nem patakzik a könny, felváltja majd az örökös öröm!

748. 1. Tiéd vagyok, Uram, csakis Tiéd! Halom Igédet, követlek Téged. Nem tarthat vissza e bűnterhes lét; Tiéd vagyok, Tiéd!

199

Kar: Mily szép vagy énnekem, hű Jézusom! Dicsérlek, imádlak, hirdetlek, szolgállak, erőd magasztalom! Dicsérlek, imádlak, hirdetlek, szolgállak, erőd magasztalom! 2. Még ha megbüntetsz is, Tiéd vagyok. Úgy van, mint kértem, Tiéd az éltem. Nem vonom vissza, sőt mindent adok, csak Nálad maradok! 3. Aki Tiéd, mindig Veled lehet; itt a bús földön, s Mennyben örökkön. Hódíts meg, uram, óh, minden szívet: Tied legyen, Tied!

749. {:Több erőt, több szeretetet, többet Tőled minden nap!:}{:És teljes szívemből imádom neved, az elmém meghajol, és hódol Neked! Teljes lényem Tiéd, rendelkezz velem! Mert Te vagy az Úr, Te vagy az Úr!:}

750. 1. Többet kívánok én Jézusból, többet akarok én az Ő erejéből! Minden nap betelni az Úr örömével, győztes lenni mindig és szabad maradni! Kar: Halleluja, halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja, Jézus él! Halleluja, halleluja, halleluja! Halleluja, maranatha, Jézus él! 2. Többet akar adni Magából, többet fogsz átélni az Ő hatalmából! Mindig Néki szolgálj, dicsérjed nevét, fejed fölött tartja átszegzett kezét! 3. Halleluja, Jézus nem hagy el! Szeretetével Ő mindig fölemel! Naponként erőt ad a nehéz harcokhoz, jöjj hát te is velünk az Ő forrásához!

751. 1. Több szeretet, több szív; Krisztus, Neked azoktól, kik ejtik szent nevedet! Vágyam más nem lehet: több szeretet, több szív, Krisztus; Neked, több szeretet, több szeretet! 2. Vágyam célja volt rég: földi javak; most: hogy mennél jobban szolgáljalak. Imám más nem lehet: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet, több szeretet! 3. Hadd művelje dolgát a fájdalom, boldog híveid közt szárnyal dalom. Zengem ez éneket: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet, több szeretet. 4. Neved lesz utolsó leheletem, ez lesz búcsúigém, Uram, nekem. Zengem ez éneket: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet, több szeretet!

752. 1. Tudjátok, hogy nyertem én nagy boldogságomat? Által adtam teljesen Jézusnak magamat. Azóta vidám vagyok, miért is szomorkodnám? Hiszen Jézus megváltott engem a keresztfán.

200

Kar: Így vígan hirdetem: Jézus az életem! A szívem úgy örül, mert fénye vesz körül. Így vígan hirdetem: Jézus az életem! Zengjen a halleluja Őneki szüntelen! 2. Tudjátok, hogy nyertem én nagy örömeimet? Betöltötte szívemet az égi szeretet! Szentlélek olajával a lámpásom tele, melyet én azért kaptam, hogy fényt hintsek vele. 3. Közeleg már az idő: Jézusom megjelen; azért, míg élek áldom, buzgón és szüntelen. Jer te is, bűnös, hamar; Megváltód áldani, s ha megjelen, örömmel tudj elé állani!

753. 1. Tudod-e, mi a szenvedés, a gyötrő fájdalom? Amikor nincs semmi remény, sehol sincs szánalom. Úgy véled, nincs szabadulás, nincs, aki segítsen; közömbös hozzád mindenki, nagyon könyörtelen. 2. Tudod-e, mi a szeretet? Segítettél-e már zokogó, síró könnyeit letörölted-e már? Vagy talán elmégy mellettük, mint kit nem érdekel? A bajban szenvedőnek mondod, segítsen más, ha kell? 3. Segíts a bajban szenvedőn, ne menj mellette el. Ne várd, hogy más segítsen, óh, ne légy könyörtelen! Kenyeret az éhezőnek, szomjasnak adj vizet, szárítni síró könnyeit, az Úr majd megfizet! 4. Tudod-e, mi az irgalom? Ott segíts, ahol kell. Te légy a szamaritánus, szenvedőt ne hagyj el! Az Úr majd kárpótol neked mindent, mit másnak adsz; és Mennyben ezért majd örök, dicső nyugalmat kapsz!

754. 1. Tudod, szeretlek szívemből Téged, Úr Jézus, dicső Király! Szivárvány hídként kegyelmességed az égből a földig áll! Kar: Forrón dicsér imám, szálljon erőd reám! Emelj a Mennybe, szíven elébe, Új Jézus, dicső Király! 2. Nincs bennem érdem, alig hogy értem, tervedben miért vagyok? Körötted Mennyben dicsérnek szebben szolgáló szent angyalok. 3. Frigyed van vélem, szent Vőlegényem! Úr Jézus, várok Reád! Jöhetsz már nappal, jöhetsz már éjjel, zálogod szívemben már. 4. Hangod már értem, amely Igédben hozzám is szólni akar! Meglátlak egykor, kit most a fátyol előlem még eltakar.

755. 1. Tudom, az én Megváltóm él. Hajléka készen vár reám, már int felém és gyermekének koronát ád a harc után.

201

Kar: Bár a világ gúnyol, nevet; honvágy fogja el lelkemet. És nemsokára hív az Úr: jöjj, vár hazád, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: pihenj, nyugodj a keblemen! 2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet. Jézus ajkáról hallom én: Óh, jöjj haza, vár Mestered! 3. Előttem, óh, az oly csodás, hogy Jézus értem földre szállt. Hogy érettem is szenvedett, és vállalt bűnömért halált! 4. Tudom, hamar jő Mesterem, az óra fut, a nap közel. Előtte állok csakhamar, édes Jézus, jöjj értem el!

756. 1. Tudom, az Úrnak terve van velem. Tudom, az Úrnak terve van velem. Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úrnak terve van velem 2. Tudom, az Úrnak gondja van reám. Tudom, az Úrnak gondja van reám. Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úrnak gondja van reám. 3. Tudom, az Úr megőriz mindenkor. Tudom, az Úr megőriz mindenkor. Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úr megőriz mindenkor!

757. 1. {:Tudom, a vér volt az:}, tudom a vér volt az értem! Mikor én elvesztem, Ő meghalt érettem! Tudom a vér volt az értem! 2. {:Tudom, eljön hamar:}, tudom eljön hamar értem! Mikor én elvesztem, Ő meghalt érettem! Tudom, eljön hamar értem!

758. 1. Tudom, Jézus eltörölte bűnömet, mely éj s nappal gyötörte szívemet. Meghallotta fohászom, látta könnyhullatásom. S akkor Ő elvette a bűnömet. Kar: Elvette, elvette! Örvendek, hogy Jézus bűnöm elvette! Elvette, elvette! Boldog vagyok, hogy bűneim elvette! 2. Tudom, Jézus eltörölte bűnömet: addig büszke gőg lakta szívemet. Jézus figyelmeztetett: így örökre elveszek, de akkor elvette a bűnömet. 3. Tudom, Jézus elvette a bűnömet. És oly könnyűvé tette szívemet, mikor Megváltóm ott állt a kegyelem trónjánál, s akkor Ő elvette a bűnömet! 4. Énekelek, mert elvette bűnömet; lelkem, nyelvem hálát zeng Istennek! Éled, de többé nem én; Jézus, aki bennem él; halleluja, elvette bűnömet!

202

759. 1. Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben; lángja lobogjon elevenebben. Ami vagyok, és mind, ami az enyém; tartsd a kezedben, igazi helyén! Kar: Életem kútja, örök örömem! Fény a sötétben csak Te vagy nekem! Hallod imám, és bármi fenyeget; nem hagy el engem tart a Te kezed. 2. Szorongat a Sátán, de Te velem vagy; hű Szabadítóm, aki el nem hagy. Ennek a világnak fekete egén lényed a csillag, sugarad a fény. 3. Jön az örök nap már, közeledik Ő; mennyei honba hazavinni jő. Röpke pillanat, míg tart a keserű; Krisztus elénk jön, örök a derű.

760. Uram, gyönyörködöm, ha nézem arcodat! A Te szemed nyugszik rajtam, érzem, nagyon szeretsz! Uram, adj új tüzet, fénye hadd ragyogjon! Hadd újuljon meg most bennem az első szeretet! Igéid hordozom, hogy lásson a világ; Uram, szeretném, ha bennem élnél! És győzelmeimben a dicsőség mindig a Tiéd, nem az enyém, és ezért hálám szálljon Feléd! 761. 1. Uram, itt vagyok, változtasd meg szívemet, mert Tőled árad rám a kegyelem! Uram, beismerem, hogy gyengeség van még bennem, de van szabadító: féltő szereteted! Kar: Jöjj közel, tarts jelenlétedben, áraszd rám szent kenetedet! S ahogy várlak, felkelek, mint sasmadár, és szárnyalok Veled, a te Szellemed vezet a Mennyhez közelebb! 2. Nyisd meg értelmem, adj új látást nekem; tudjam meg, hogy szeretsz és bennem élsz! Uram, taníts, vezess, jóságodra emlékeztess! Erős jobbod legyen minden nap velem!

762. 1. Uram, jó nekünk itt lennünk a Te szent hajlékodban! Veled egyesülhet lelkünk itt, az Ige titkában. Értünk dobog itt szent szíved, mely bennünket úgy szeret. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol csalódni nem lehet! 2. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol kegyelmed várva-vár. Hová mindig visszatérünk: szíved nékünk nyitva áll. Bármily messze tévelyedtünk, nagy irgalmad ránk talál. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol szívünk nyugtot talál! 3. Uram, jó nekünk itt lennünk, érdemünk bár semmi nincs. Itt könnyebb lesz életterhünk, s gyarapszik az égi kincs. Szívünket ha megérinti szent kegyelmed balzsama; Uram, jó nekünk itt lennünk, nem hagyunk el már soha!

203

763. Uram, megvizsgáltál engem, ismered minden léptemet. Elöl és hátul körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet. Még a számon sincs a szó, immár egészen érted azt, hová menjek Szellemedtől, és a Te orcád elöl hová fussak? Ha a Mennybe szállok fel, Te ott vagy. Ha a Seolban vetek ágyat, jelen vagy. Hajnal szárnyaira kelnék, a tenger túlsó szélére szállnék; a Te kezed vezérelne engem, a Te jobb kezed fogna engem!

764. Uram, mind jobban szeretlek, (Uram, mind jobban szeretlek,) ahogy a napok telnek, (ahogy a napok telnek,) szereteted áthatol (szereteted áthatol), és a bensőm lángra gyúl. Csendesen jössz mindig hozzám, és szelíden átölelsz. Halk szavaddal bátorítasz, hogy sose csüggedjek el. Nem taszítasz el Magadtól; tudom, nem , Te nem hagysz el; hűséged tart, mint a páncél, és élek.

765. 1. Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. Kegyelmedre mindig rászorulok. Életem reménye, hogy szeretsz nagyon, és eljössz majd egy szép napon. 2. Uram, köszönök mindent, amit értem tettél! A Golgota keresztjén értem szenvedtél! Kifolyt drága véred, a magas ár, hogy királyságod rám is vár. 3. Szelíd hangod, Jézus, hallani olyan jó. Minden egyes szavad örökkévaló. Uram, szólj egy szót, és meggyógyul szívem, s boldogan áldom szent neved! 4. Uram, ne menj el tőlem, bár bűnös ember vagyok. Kegyelmedre mindig rászorulok. Életem reménye, hogy szeretsz nagyon, és eljössz majd egy szép napon!

766. 1. Uram, nem kérek kincset, aranyat, ezüstöt; csak azt, hogy a szép Mennyben legyek nyájad között. Az élet nagy könyvében, szép, hófehér lapján; Úr Jézus, mondd meg nékem: nevem bent van-e már? Kar: Az élet könyvében nevem bent van-e már? Az élet szép könyvében nevem bent van-e már? 2. Uram, a bűnöm oly sok, mint tenger homokja; de véred, óh, Jézusom, elég, hogy lemossa! Szívembe van bevésve a Te ígéreted, bár bűneim pirosak, hófehérré teszed. 3. Óh, a gyönyörű város, remek lakásokkal; megdicsőült szentekkel, fehér ruhásokkal! Oda gonosz nem férhet, ott örök a béke; ott örök a dicsőség, örök a nap fénye! 204

767. 1. Uram, óh, add; ha vándorutam majd véget ért itt, a borúban; elérjek Hozzád s Te fényes orcád hadd lássam én! 2. Óh, lásd, Uram, a szívem, lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten; s a gyötrelemtől fájón kiperdül a könnyem is! 3. El nem bocsátlak, én Istenem! Semmi más vágyam nincsen nekem: csak áldj meg engem, csak elepednem ne hagyj, Uram! 4. Minden elhágy e földön engem, Te vagy csupán az üdvösségem. Sebem Te látod, könnyem szivárog, s Te számolod. 5. Utamon gyámolíts erőddel! Tengernyi bűnöm, Uram, vedd el! Óh, végy föl engem s emeld a lelkem az ég felé! 6. Ott álljak üdvbe öltözötten s kiket szerettem, mint köröttem! Uram, Tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!

768. 1. Uram, óh, küldd el drága Lelkedet! Töltsed be vele árva szívemet! Epedve várom, küldd el most reám a szent erődet, Mennyei Atyám! 2. Tisztítsd meg lelkem, hogy legyen fehér! Mossa meg tisztára a drága vér! Ne érjen hozzá bűn és szenny soha, hadd legyen lelkem Lelked temploma! 3. Könnyes szemekkel kérlek, Istenem! Pünkösdi szívedet, azt add énnekem! Pünkösdi szívvel áldj meg engemet, mellyel dicsérem drága szent neved! 4. Úgy vágyom bírni Lelked erejét, amelyet ajkad egykor megígért. Küldd el reám is, esdve kér szívem, pünkösdnek lelkét, édes Istenem! 5. Ne vesd meg az én könnyes nagy tusám! Ha kezeimet Hozzád emelem, legyen előtted kedves sóhajom. Lelkedet várom, küldd el, Jézusom!

769. 1. Uram, te drága, egyetlen menedék; Tiéd a föld és ég, Tiéd a mindenség. Tenálad rejtve nem ér az ellenség, legyőzted azt már rég! Örökre Te lettél a vezérem, tetteidet dicsérem földön és a Mennyben odaát. Üdvömet csak Tebenned találom, dicső égi Királyom, szívemben ég orcád. 2. Úgy látom, bűnöm igen nagy hatalom, hiába akarom, a jót már nem tudom. De jöttél, Jézus, legyőzted tudatom, Tiéd a hatalom! Örökre kivettél a kezéből, Sátán bűvös köréből, véred volt a drága, magas ár. És eljössz értem földre a Mennyből, hogy Magadhoz emelj föl, dicsőült nagy Király!

205

770. Uram, Tehozzád futok, élő vízre szomjazom, közelséged, óh, mily jó énnekem! Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem, úgy kívánlak Téged, Istenem! Én pedig szüntelen remélek, egyre jobban dicsérlek, ajkam beszéli a Te igazságodat! Hadd legyen most a dalom jó illat oltárodon, nagyon szeretlek Téged, Jézusom!

771. 1. Uram, te jól ismersz engem, mindent jól lát a szemed. Valamit gondol a szívem, Te mindjárt észreveszed. Kar: Hála tölti be szívemet, szeret az Úr, nagyon szeret! 2. Uram, Te könyörülsz rajtam, mert a Te irgalmad nagy; ha szóra sem nyílik ajkam, megértesz, mert Atyám vagy. 3. Uram, Te felemelsz engem, amikor gyenge vagyok. Hitem is megújul bennem, olykor ha meglankadok. 4. Uram, megváltottál engem, értem is ömlött a vér. Jézus ott fenn a kereszten meghalt a bűneimért. 5. Magam Rád bízom egészen, hű Uram, én Istenem. Örömben, bánatban, vészben Te légy nekem mindenem!

771. Kar: Urunk, küldd el, Urunk, küldd el Mennyből ránk a Te szent erőd! Szívünk tárva, és úgy várja, mint a szomjas föld az esőt. 1. Áldásod esőjét zúdítsd most reánk a mennyekből, égi Atyánk. Teljen be örömmel szívünk és a szánk, óh, hallgasd meg most az imánk! 2. Most teljesedjen be a szent ígéret, mit prófétált Jóel szava, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre majd az utolsó napokban! 3. Óh, Illésnek szent Ura, tedd ma is ezt; óh, küldd le az égi tüzet, hogy gyújtson ma lángra itt minden szívet! Óh, küldd el ma Szentlelkedet! 4. Ma törjön be közénk a pünkösdi szél, és sok szív falát törje át. Legyen sok szív, ki pünkösd nyelvén beszél, óh, áldd meg az Eklézsiát!

772. 1. Utunk Atyánkhoz érkezik, ki tudja, tán már holnap. A fájdalom is megszűnik és vége bűnnek, gondnak! Kar: Az út véget ér, ki tudja, tán már holnap; testvér, Jézus kér: légy kész, ha Mennyből szólnak! 2. Te fáradt szív, készülj velünk, ott vár reád a béke. Már gyógyul is minden sebünk a Mennynek énekével! 3. Szomorkodom, bár nincs okom; tudom, elrejt Ő engem. Az égi hon lesz otthonom, Atyám már holnap inthet! 206

773. Úgy szeretlek, Uram Jézus; csodálatos, mindenható Királyom! Te eljöttél, értem szenvedtél, Atyád házába életre vezettél! {:Hozsánna (hozsánna), hozsánna (hozsánna), hozsánna, él az Úr!:} Az Úr hűséges és igaz, kegyelme mindig megmarad! Hát áldjuk Őt, imádjuk Őt, emeljük fel nevét! Mert Ő Király minden fölött, hatalmas örökké!

774. 1. Úgy szeretnék én szent lenni! Add, Atyám, hogy az legyek! Moss meg Jézusnak vérében, és én hófehér leszek. Kar: Tégy szentté Te engemet! Tisztítsd meg a szívemet! Jézusom, átadom: tisztítsd meg a szívemet! 2. Halljad lelkem sóhajtását, vedd el bűnösségemet! Teljesítsd meg szívem vágyát, váltsd nappallá éjemet! 3. Nincsen semmi jóság bennem, a saját erőm kevés; tégy, Atyám, tégy szentté engem, kérlek Jézus véréért!

775. 1. Új szívet adj, Uram énnekem; új szívet adj, én Istenem. Amely csupán csak Teérted ég, s Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen. 2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet; mely, Jézusom, Te lakhelyed. Hol egyedül a Te hangod szól, mely Véled van tele, csak Véled van tele. 3. Jézus, a Te gyógyító kezed megfogta már a szívemet; s én is tudom, bűntelen leszek majd Nálad odafenn, a Mennyben odafenn.

776. 1. Új szív kellene már énnekem; a régi nem jó, romlott teljesen. Nincsen benne jó, semmi bíztató. Új szív kellene már énnekem! Kar: Óh, új szívet csak Te tudsz adni, kérlek, Istenem! Emlékezz meg rólam, kegyelmed végtelen! Óh, új szívet; óh, új szívet; óh, kérlek, adj nekem! 2. Régi szívvel hinni nem lehet, a bűnöm ellen én nem küzdhetek. A gonosz fogja azt, nincs benne igaz; régi szívvel nem szolgálhatok! 3. Uram, Igéd így szól énfelém: „A kőszív helyett újat adok én”. Óh, kérlek, add nekem! Uram, elhiszem, az új szívemet még ma megnyerem!

777. 1. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; hogy trónod elhagyva, megszülettél! Bölcsődnél angyalok zengtek szent szózatot, mégis a bűnös nép közé mentél. 207

2. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; hogy szíved irgalom, neved csodás! Amerre lábad járt, bánat a mélybe szállt; jóságod hirdette sok gyógyulás. 3. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; szenvedtél, meghaltál a Golgotán! Míg tűrted a halált, ég és föld gyászban állt; megrendül szívem is e nagy csodán! 4. Hát még hogy’ csodállak, szeretlek, imádlak; ha Veled fent leszek a Menny ölén! Megváltott nép között, fehérbe öltözött győztesként örökre imádlak én!

778. Úr Jézus, Megváltóm, nincs senki olyan, mint Te! Minden napon magasztalom a Te szereteted nagy voltát. Vigaszom, oltalmam, menedékem, váram; ami vagyok, egész valóm Téged szomjaz, Téged áld! Kiálts az Úrnak, te föld, énekelj! Adj dicsőséget a Felségesnek! Hegyek, hódoljatok, zúgj, tenger a mi Urunk nagy nevének! Éneklem hűséged, és kegyelmed, örökké szeretlek, én Istenem, semmi sem ér fel a Te jelenléteddel!

779. 1. Úr Jézus, nézz le rám! Jöjj, most le bűnömet! Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet! 2. Úr Jézus, nézz le rám! Gond és bú látogat; mint szolgád: ízleljem ígért szent nyugodalmadat! 3. Úr Jézus, nézz le rám; ne tévedhessek el; a Menny felé, sötéten át Te légy az úti jel! 4. Úr Jézus, nézz le rám! Ha né a félelem, ár zúg és ellenség szorít; légy, Megváltóm, velem! 5. Úr Jézus, nézz le rám! Ha elvonult az ár, te szent derűd derítsen és az örök napsugár!

780. 1. Úr Jézus, Úr Jézus! Boldog a szívem, hirdeti híven: Nálad az irgalom, Úr Jézus! 2. Úr Jézus, Úr Jézus! Égi erővel töltsd be Te bőven szívemet, éltemet, Úr Jézus! 3. Úr Jézus, Úr Jézus! Bűnös áll itten, gyenge a hitben; rejtsd el az életem, Úr Jézus! 4. Úr Jézus, Úr Jézus! Vágyik a szívem Hozzád, el innen! Gyermekedért jövel, Úr Jézus!

208

781. 1. Úton vagyok, úton a Menny felé, hol hű Uram szerelme vár; s bármily küzdelmes itten az utam; vezet az égi fénysugár. Ellenségem is jön velem, sok rosszat tervez ellenem. De áldott, hű Uram Szentlelke ad győzelmet mindig énnekem. 2. És bár a lelkem néha elfárad, hallom az égi biztatást; hogy Jézusban mindig megnyughatom, Szentlelke ad vigasztalást. Fáradtságom is elrepül, ha lelkem Benne felüdül. S az utamat folytatom örömmel, Jézust dicsérve szüntelen. 3. Mikor vándorutam véget ér és szól az égi harsona, kik a küzdelemben elfáradtak, sietve fussanak oda. Porsátram akkor levetem, életkoronám átveszem. És szüntelen való örvendezéssel Jézust dicsben szemlélhetem. 4. Betöltve az Ő dicsőségével örökké ott a Menny ölén, a megdicsőültek seregében, ott hol nincs többé szenvedés: zengem győzelmi énekem, ujjong a Menny is énvelem. És ott, örökkétartó örömben élet az örökéletem!

782. 1. Üdvözítőm, Jézusom; végy kebledre engemet! Tajtékoznak a habok és üvölt a fergeteg. Rejts el engem, óh, Uram; míg e nagy vihar szűnik! Adj nyugalmat kebleden, vedd le lelkem terheit! 2. Másutt nincsen menhelyem: végy kebledre engemet! Önmagamra, óh, ne hagyj: támogasd a lelkemet! Bízom Benned, Jézusom, Tőled jő csak a segély, szárnyaiddal födj be és nem ér engem a veszély. 3. Mindenem Te vagy nekem, nincs hiányom kebleden. Az esendőt felveszed, s könyörülsz a betegen. Szent s igaz a Te neved, az enyémre szenny tapad. Én sok bűnnel, Te pedig kegyelemmel teljes vagy. 4. Nagy kegyelmed eltörli bűneimet teljesen. Meggyógyítod lelkemet s megtisztítod véredben. Örökélet Kútfeje, Benned felüdülni hagyj! Add szívembe üdvödet és a Mennybe elragadj!

783. 1. Üdvteli érzet: Jézus enyém! Ezen felette örvendek én. A dicső Mennynek örököse, s az üdvösségnek egy részese. Kar: Örökre zengem ez éneket: Jézusban bírom az üdvömet! Örvendve zengem: Jézus enyém! Jézust dicsérem örökre én. 2. Örömmel teljes odaadás, Üdvözítőmbe beolvadás! Isteni béke lakja szívem: az Ő törvénye én örömem. 3. Üdvteli béke, szent nyugalom! Jézus ölében megnyughatom. Ezt tudni oly jó, ezt tudom én: Jézus életem, Jézus enyém!

209

784. 1. Üres kézzel menjek-é el, s úgy álljak az Úr előtt? Egy lelket se hozhassak el s gyümölcstelen nézzem Őt? Kar: Üres kézzel menjek-é el, s úgy álljak az Úr előtt? Egy lelket se hozhassak el, s gyümölcstelen nézzem Őt? 2. Jézusom megváltott engem, nem rettegem a halált; de üresen megjelenni? Fájlalom e lelki kárt! 3. Jönnének bár újra vissza kárba veszett érveim! Jézusomnak hűn szolgálni törekedném híven én. 4. Fel munkára, Isten népe, hűséggel működjetek; s mielőtt a nap lemenne, sok bűnöst megmentsetek!

785. 1. Vajon áldás-e életed másnak? Szétárad-e szereteted már? Megváltást hirdetsz-e a bűnösnek, aki a tévelygés útján jár? Kar: Uram, tedd áldássá az életem! Másokért élni taníts meg engem! Fogadd: átadom a teljes valóm, Uram, tedd áldássá az életem! 2. Vajon áldás-e életed másnak? Megkönnyíted-e mások terhét? Van-e balzsamod vérző szívekre? Megfogod-e a gyengék kezét? 3. Vajon áldás-e életed másnak? Kész vagy szolgálni mindenkoron? Szolgálsz-e a szegénynek, kicsinynek? Áldás van-e szolgálatodon? 4. Mi csak úgy leszünk már áldására, ha nem uralg rajtunk már a bűn. Add át teljesen magad az Úrnak, és Ő felhasznál tégedet hűn.

786. 1. Valaki téged is várva-vár; aggódva figyel, hogy jössz-e már? Eltévedt fiú, aki oly messze jár, valaki téged is vár. Kar: Téged is vár, téged is vár! Kevés a munkás és aratunk már! Valaki téged, óh, téged is vár; valaki téged, óh, téged is vár! 2. Szánandó, üres az életed; fáradtan vonszolod lelkedet; céltalan bolyongsz, amíg felismered: valaki téged is vár! 3. Nyújtja a kezét egy Jób arát, óh, mennyi jósággal néz le rád! Ott van Ő mindig, ahol szenvedőt lát, valaki téged is vár. 4. Szelíden megérint téged is, senki nem kedvelt még téged így. Ne szégyelld bűnbánón hulló könnyeid: valaki téged is vár!

787. 1. Van egy dolog, amit még az én Megváltóm ígért az élő vizeknek folyamáról, Szentlelkének erejét. 2. Az Ő szolgálatában megerősödni vágyom, küldd le, Uram, a Te Szentlelkedet, ez az én kívánságom! 210

3. Pecsételj el, óh, Uram, ama napra engemet, amely napon e világ megismer, néped Veled hazamegy. 4. Isten arkangyalának trombitája megszólal, és akkor majd drága Úr Jézusom, betelék szívem vágya!

788. 1. Van egy jó hely, odamegyek; lerakom ott a terheket. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha fáradt vagy, odajöhetsz. 2. Emberekért ömlött a vér, kegyelmet kap az, aki kér. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha bűnös vagy, bátran jöhetsz. 3. Keresni jött, mi elveszett, megtört szívű embereket. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha elhagytad, visszajöhetsz. 4. Csodálatos ez a titok, Szellemével megragadott. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, várnak ott rád, mindig jöhetsz. 5. Azóta tart a kapcsolat, Ő vigyáz rá, el nem szakad. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, Isten szívén megpihenhetsz. 789. 1. Van egy kegyelem, mely oly bőven árad; ez szüntet bút-bajt, kínt, minden fájdalmat. Nyilvánvalóvá lett a nagy kegyelem, a Báránynak vérében ingyenesen. Számomra is, számodra is vér által van kegyelem még mostan is! 2. Van igazi béke a mi számunkra, mely nyugalmat ad harcaimban. Miként a balzsam, így hat a szívünkre, Jézus által lett békénk mindörökre. Számomra is, számodra is, hála által van békéd neked is! 3. Van egy csodás erő, mely megvédni kész; így nem félünk, ha majd tör is a vész! E csodás erő gyengéket visz célba, Megváltónk kegyelme elég neked is. Énnékem is, tenéked is, Jézus nagy kegyelme elég néked is!

790. 1. Van egy könyv, halleluja; e könyv: a szent Biblia. Visszaemlékeztet anyám szavára, Ő tanított meg arra, hogy ez Isten szent szava; általa jutunk el az igazságra. Kar: Áldott könyv, drága könyv; szava értékesebb, mint a drágagyöngy. Napról-napra gazdagabb, amint közeleg a nap; mikor Jézus Önmagához felragad.

211

2. Beszél sok hívő hősről, az Isten követőkről: József, Dávid, Dániel életéről. Ők az Istenben bíztak, a gonosszal megvívtak. Életükkel nekünk példát mutattak. 3. Jézusról beszél nekem, aki szeretett engem; s érettem is meghalt ott, a kereszten. Új testben feltámadott, Mennybe felragadtatott, Szentlelkébe engem is beavatott. 4. Fut az idő felettem, de én el nem feledtem, miről beszélt jó anyám egykor nekem. Most is hallom szavát: „Becsüld meg a Bibliát! Mennybe vezet, ha követed tanácsát!”

791. 1. Van egy megújulás a földön, így szól az Isten Igéje: az utolsó napokban kitöltöm a Lelkem minden hívő lélekre! 2. Én is megújultam, ez csodás! Oly boldog már az életem, mert Istennek Szentlelke betöltötte szívem, s megújult az életem!

792. 1. Van még számomra is bocsánat, van Jézusom, Ő az enyém. Nem mardos a bűn, sem a bánat; mint a fecske, dalt zengek én. Halálban hevertem, de Ő felemelt; az életem nagy áron megvétetett! A bűnömet mind eltörölte Jézus, nem vádol többé már engemet. 2. Ha kísértés hulláma tör rám, szembe velem Jézusom jő. Roskasztó, nehéz keresztfámat hű vállára átveszi Ő. Hazám felé ha utamat nem tudom, előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom. A véred, óh, Jézus, én magasztalom! Felhőként vezetsz az utamon! 3. Fürkészem a keleti égen: hajnalcsillag felkelt-e már? Vigyázok és hallgatom ébren: hárfák hangja zendül-e már? Egykor én is elkezdem új énekem, ujjongó új hangon zeng dicséretem; mikor az Úr Jézus, az én Mesterem eljön, hogy engemet elvigyen.

793. 1. Van úgy, hogy fáradt és nehéz a szívem, magammal sem kezdhetek. Idegen vagyok magamnak, és olykor jó, hogy Hozzád mehetek! Kar1: Ne félj! Ne félj! Én veled vagyok! Segítek rajtad! Én harcolok! Ne félj! Ne félj! Csak nézz reám! Szerettelek már ott a Golgotán! 2. Van úgy, hogy rám tör és kínoz a Sátán, erőm pedig oly kevés. Nem tudok harcolni ellene bátran, bástyámon oly nagy a rés! 3. Van úgy, hogy minden csak a rosszra fordul, érzem, hogy elönt az ár. Nem látok, nem hallok, nem érzek akkor, csak a szavad menthet már! Kar2: Ne félj! Ne félj! Én veled vagyok! Segítek rajtad! Én harcolok! Ne félj! Ne félj! Csak nézz reám! Nézz akkor is, ha elmúlik az ár! 212

794. 1. Vágyol-e elhagyni bűneidet? Jézus vérében van nagy erő! Vágyol-e győzni a Sátán felett? E vérben csodás az erő! Kar: Van erő, van, csodás erő van Jézusunk vérében; van erő, van, csodás erő van Jézus drága szent vérében! 2. Óh, ha a büszkeség rabja vagy tán? Jézus vérében van nagy erő! Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán! E vérben csodás az erő! 3. Érted-e, hogy szíved oly salakos? Jézus vérében van nagy erő. Tisztátalan szívet tisztára mos. E vérben csodás az erő! 4. Jézusnak szolgálni vágyol talán? Jézus vérében van nagy erő. Csak Neki zengeni nap-nap után? E vérben csodás az erő!

795. 1. Vágyom Jézus közelébe, érzem vonzó erejét. Ő vesz, tudom, szent kezébe; szívembe írja nevét. Kar: Jöjj csak Hozzá, jó testvérem, vére bűntől megtisztít! Elpecsétel Szellemével, tálentummal gazdagít. 2. Fénye bűnömre világít, mégsem lehetek Övé. Rám, bűnösre, nem is számít, béke nem a bűnösé. 3. Távozz tőlem, nagy kísértő! Távozz tőlem, kétkedés! Jézus itt áll, a nagy védő; Véle erőm nem kevés. 4. Távozz tőlem, nagy kísértő! Jézusé vagyok csupán! Még ma tűzbe merít Ő, boldog leszek igazán. 5. Ám a visszaút mily szégyen, bűnök zsoldja zord halál. Érzem én, hogy árva szívem békét Golgotán talál.

796. 1. Vágyom melletted élni, Jézus; csendben Veled beszélni, Jézus. Békét, üdvöt remélni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen! 2. Vágyom utadon járni, Jézus; Érted csatába szállni, Jézus. Gyáván meg nem hátrálni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen! 3. Vágyom jobbodon állni, Jézus; fénylő orcádat látni, Jézus. Téged örökké áldni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen!

797. Kar1: Válasszatok addig, míg tart a ma; ki legyen a ti szíveteknek Ura! Nem szolgálhat két úrnak senki sem, egyiket gyűlölni, vagy szeretni kell! 1. Világi kívánság és a pénz, idegen istenek, bálványok, szenvedély vakítja a szemet. 2. Azért hát féljétek az Urat, Néki szolgáljatok! Hagyjátok el a bűnt, az Úr előtt járjatok! 213

Kar2: Válasszatok addig, míg tart a ma; ki legyen a ti szíveteknek ura! Én azonban, és az én otthonom az Urat szolgáljuk minden napon!

798. 1. Változhatatlanul megáll Isten ígérete, Jézus szent vére rajta, mint az Úr pecsétje. Kar: Eltűnhet ég, föld s tenger; s bár hegyek süllyednek el; de aki hisz, meglátja Isten ígéretét. 2. Tégy úgy, mint Ábrahám tette, tekints az égre fel: míg a sok csillagot nézed, nő reményed s hited. 3. Higgy, ha sötét is az utad, a nap még nem múlt el; tán néhány óra van hátra, s hajnalod csillan fel. 4. Higgy, mikor bánt ez a világ: Jézusod veled van. Oltja a próba vad lángját a tüzes katlanban. 5. Higgy, mikor hűtlenül elhagy régi barátod mind, még egy van: Jézusod! Ő az, ki hozzád mindig hív. 5. Bármi is hát a te próbád, hidd: hamar otthon léssz, s ott szemtő-szembe meglátod, mit most hitben remélsz.

799. 1. Vándorutam Jézusommal járom, boldogan csak Véle jár szívem. Utam, célom másban nem találom, {:szívbe, házba üdvöt Ő viszen.:} 2. Völgyön, halmon, zöld mezőn s a réten, vígan járok Jézusom kezén. Hogyha nem Ő volna hű vezérem, {:nem találnék jobb hazámba én.:} 3. Ő vigyáz rám, ha szemem lehunyom, Ő áll mellém, hogyha fölkelek. Jó tanácsod Ő ad válaszúton, {:Ő vigasztal, hogyha szenvedek.:} 4. Hű Uramhoz járulok én egyre, csillapítni szomjam s éhemet; s hogy énbennem úr legyen kegyelme, {:Reá bízom testem s lelkemet.:} 5. Míg az este rámborul egészen, föl, az égbe Jézus hívogat; szent örökség vár a Mennybe’ készen, {: s tiszta béke hona befogad.:}

800. 1. Vándorutam könnyek között járom, lelkemen borong a fájdalom. Éjszakán is elkerül az álom, akkor is a szívem fájlalom. Kar: Szánj meg, óh, bár bűnöm, mint a tenger! Néha majdnem összeroskadok. Ím, Előtted áll egy bűnös ember, szánj meg, óh, bár méltó nem vagyok! 2. Ködbe tűnt a szívem szép reménye, bánatom az égig tornyosul. Zord magányom kínos éjsötétje szívet tépő módon rám borul. 3. Bűnbocsánat biztató Igéjét szólja Jézus Mennyből most hozzád. Kínos éjed minden fájdalmáért hozta Ő szent, nagy áldozatát. 214

4. Itt hozom az éltem rontott útját; íme, Jézus, mostan átadom. Fogadd szívem teljes hódolatát kegyelmedért, drága Jézusom. 5. Köszönöm, hogy szeretsz engem, Jézus! Nagy kegyelmed végtelen hozzám. Minden bűnöm Néked odaadtam, szabad lettem teljesen most már.

801. 1. Veled járok, Jézusom, szívem Téged kíván. Érettem is véreztél ott fent a Golgotán! Kar: Göröngyös úton ha vezetsz, Te fogjad a kezemet. Hű maradok én Hozzád egész életemen át! 2. Szent véredben, Jézusom, mosd meg lelki ruhám; megláthassam egykor a mennyei Kánaánt! 3. Ahol Te vagy, Jézusom, ott van az én hazám. Vár rám az angyalsereg, meg az édes Atyám! 4. Boldogságom csak Te vagy, drága Úr Jézusom, ragyogó szeretettel Hozzád ragaszkodom! 5. Boldog örömmel várom visszajöveteled; erre, drága Jézusom, készíts el engemet!

802. 1. Velem vándorol utamon Jézus: gond és félelem el nem ér. Karja elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér; Ő a győzelmes, hű vezér! 2. Velem vándorol Utamon Jézus: ott az oltalom hű szívén! Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény; Ő az éltető, tiszta fény. 3. Velem vándorol utamon Jézus, bár az út néha oly sötét. Soha sincs okom félni a bajtól, amíg irgalmas karja véd, amíg irgalmas karja véd. 4. Velem vándorol utamon Jézus, ez a vígaszom, baj ha jő. Bármily súlyosak rajtam a terhek, segít hordani nékem Ő, segít hordani nékem Ő. 5. Velem vándorol utamon Jézus, túl a sír sötét éjjelén, s fönt a mennyei, angyali karban nevét szüntelen áldom én, nevét szüntelen áldom én.

803. Kar: Velünk az Úr, halleluja (3x)! Oly boldog vagyok én. 1. Magához hívott, Magához ölelt, szívem a szívén megnyugvásra lelt. 2. Földön és égen nincs hatalmasabb, mint ez a szeretet, mely velünk itt marad. 3. Krisztus velem, nincs ellenfelem, semmi gonosz nem árthat énnekem. 4. Most egész életem Néki szentelem, munkám gyümölcsét Hozzá elviszem.

215

804. 1. Vezess, Jézusunk; s Véled indulunk! Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne Téged! Fogjad a kezünk, míg megérkezünk! 2. Adj erős szívet, hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. 3. Sebzett szívünk majd mikor felsóhajt, vagy ha másért bánat éget; adj türelmet, békességet! Reménnyel teli Rád tekinteni! 4. Kísérd lépteink éltünk végéig! És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találjunk; míg elfogy az út, s Mennybe nyitsz kaput!

805. 1. Vezess minket, óh, Nagy Isten, földi vándorutunkon! Gyengék vagyunk, Te hatalmas; hordozz erős karodon! Égi manna, égi manna, tápláld bágyadt népedet! 2. Nyisd meg az örök kőszálat, melyből élet vize folyt! Oltalmazz tűzoszlopoddal, ha az ellen ránk hatolt! Nagy Megmentő, nagy Megmentő; légy Te pajzsunk s fegyverünk! 3. Ha a Jordán partján állunk, csinálj utat a folyón; hadd mehessen Kánaánba fáradt néped át azon! Hálaének, hálaének száll majd Hozzád akkoron!

806. 1. Végig megálld a nagy tusát! Erőt Urad, a Krisztus ád. Nyerd el, mit félretett neked: a koronát, az életet! 2. A célba fuss, hogy Mennybe juss! Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, ki vele jár, a Mennybe jut. 3. Ne csüggedezz, Ő befedez! Ő enned ád s ölébe vesz. Ha gondodat mind Rá veted, Krisztus lesz a te életed. 4. Bízzál, ne félj, a Krisztus él! Ő megsegít, csak Benne élj! Csak higgy s Urad és Mestered lesz mindenekben mindened.

807. 1. Vérrel teljes forrás Jézus sebeiből, megtisztul mindaz szennyétől, aki belémerül, aki belémerül. 2. E forrásnak örvendhetett keresztfán a lator: mint én, oly bűnös ment lehet itt lelke foltitól, itt lelke foltitól. 3. Mióta hitben nézhetem e sebből jött folyót, a Golgotán időz szívem s Jézust dicsérem ott, Jézust dicsérem ott. 4. Meghalt Bárány, véred marad erős minden felett, míg összes megváltottidat tisztára mossa meg, tisztára mossa meg.

216

5. Egykor hangzik szebb énekem a felsőbb szent helye, ha majd a testem ott pihen a sírban csendesen, a sírban csendesen.

808. 1. Vidd magaddal Jézus nevét! Jaj és bánat gyermeke! Vigaszt, örömet lelsz benne, vidd hát el mindenfele! Kar: Drága név, édes név! Földnek szent reménysége! Drága név, édes név! Mennynek öröme, fénye! 2. Mindig vidd el Jézus nevét, pajzsként minden veszélytől! Kísértő ha indul feléd, meghátrál majd e névtől! 3. Óh, mily kedves név ez: Jézus! Lelkünk örömforrása. Mikor karjába zár minket, zengünk öröméneket! 4. Meghajlik Jézus nevére lábához a mindenség, koronánkat adjuk Néki, ha majd utunk véget ér!

809. Vonj Magadhoz, óh, Uram! Vonj Magadhoz, óh, Uram! Közelebb Hozzád, közelebb Hozzád, érinteni Téged! Nyisd ki szívem, óh, Uram! Nyisd ki szívem, óh, Uram! Szeretném látni, szeretném látni, érinteni Lényed! Uralmad, fenséged! Jóságod, kegyelmed! Dicsfényed, szépséged! A szereteted, óh, igen!

810. 1. Vonj öröm és búbánaton át, Jézusom, mindközelebb Tehozzád! Hű kegyelemből sátradba végy; óh, világ Üdvözítője, Te védj! Óh, világ Üdvözítője, Te védj! 2. Mind közelebb, semmit sem hozok, nem tudok adni, ah, áldozatot. Bűnteli szívem mind, ami van, tiszta fehérre azt mosd meg, Uram; tiszta fehérre azt mosd meg, Uram! 3. Mind közelebb, míg összetörött mind, ami gát a Te Lelked előtt! Föld gyönyörit már nem követem, kész örömest a halálba vetem, kész örömest a halálba vetem. 4. Mind közelebb tisztán, szabadon; míg az „én” harca feledve vagyon. S életem élted tükre csupán; mindenem Jézusom lesz ezután; mindenem Jézusom lesz ezután!

811. 1. Vonj, Uram, vonj engemet, vonj Magadhoz folyton közelebb! Szent szavadnak ereje vonja szívem fel, a Mennybe be! Kar: Óh, vezess; óh, emelj mindinkább Magadhoz fel! Közelebb és közelebb, vonj Magadhoz, Jézus, engemet! 217

2. E zarándok utamon tarts Te mindig védő karodon! Véled engem baj nem ér, s igaz útról lábam le nem tér. 3. Annak adom szívemet, aki engem folyton szeretett. Hallgatom az Ő szavát, így követem folyton lábnyomát.

812. 1. Zákeus egy fővámszedő ember, rengeteg a pénze, mint a tenger. Háza van Jerikó főterén, mégsem boldog szívében szegény. 2. Meghallja, hogy Jézus elmegy arra, szólni Véle, ez a szíve vágya. Ám de bűnös hogy jut Őelé, Jézus Krisztus szentsége elé? 3. Aztán ő egy kis alacsony ember, Jézus elé odaállni nem mer. Ott mászik az eperfügefán, lombok közül látni fogja tán. 4. Jön is már az örvendező sereg, elöl Jézus, ki mindenki szeret. Jézus szeme lát a lombon át, és látja is már Zákeus baját. 5. Zákeus a fáról gyorsan lejön, örül, mert a Mester hozzá bejön. Nála tölt egy imaéjszakát, halleluja, boldog a család! 6. Dicsőség az Úr Jézusnak, ámen; minekünk is helyet készít a mennyben. {:Vére által mindent megbocsát, Ő megbocsájt. Halleluja, megyünk Mennybe át!:}

813. 1. Záporként hull majd az áldás, így szól a Mindenható. Gazdag, üdítő időket ígér az isteni szó. Kar: Várjuk a záport, várjuk a záport, Atyánk; csöppekben hull csak az áldás, küldj áldás-záport reánk! 2. Záporként hull majd az áldás, Jézusé lesz ez a föld; szent neve győztes erővel, halmot és völgyet betölt. 3. Záporként hull majd az áldás, e szó, Atyánk a Tied. Küldd az üdítő időket, váltsd be ígéretedet! 4. Záporként hull majd az áldás, nyisd meg az ár kapuját. Most, hogy magunk megalázva a szívünk vágya kiált!

814. 1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ; Őt angyalok áldjátok! Fölékesítve homlokát, királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 2. Ti vértanúi Istennek, kik Mennyben szolgáljátok a Bárányt, ki megöletett; királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 3. Ti választottak, szent hívők, ti mind, kiket megváltott; szent irgalmát dicsérjétek s királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 4. Ti bűnösök, mert Ő hordott tiértetek kínt s átkot; és szent vérével áldozott, királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 218

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol az Ő szavát halljátok, nagy jóvoltáért hálából királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! 6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn, dicstrónja előtt állok és mindörökké zenghetem: királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

815. Kar: Zengd velünk, hogy halleluja; énekeld, hogy köszönöm! Hál’adásra nyissad ajkad, hálával dicsérjük Őt! 1. Az én testvéreimért, Isten szeretetéért, amely ránk is napról-napra árad. 2. Jézus meghalt érettem ott a kínos kereszten, ezzel győzött mindörökre Jézus.

816. 1. Zengjen a szívünk halleluját (3x), dicső Királyunknak! Kar: Zengjünk halleluját! Zengjünk halleluját! Zengjen a szívünk halleluját dicső Királyunknak! 2. Szívből kiálts halleluját (3x), dicső Királyunknak! 3. Tánccal, tapssal dicsérjük Őt (3x), dicső Királyunkat! 4. Jézus Krisztus jöjj vissza már, Jézus Krisztus jöjj vissza már! Olyan régen várunk Rád! Jövel, Uram Jézus!

817. 1. Zengj halleluját az Úrnak! Zengj halleluját az Úrnak! Halleluja, halleluja; zengj halleluját az Úrnak! 2. Dicsőség legyen az Úrnak! Dicsőség legyen az Úrnak! Halleluja, halleluja; dicsőség legyen az Úrnak! 3. Áldjad, én lelkem, az Urat! Áldjad, én lelkem, az Urat! Halleluja, halleluja; áldjad én lelkem az Urat! 4. Halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja; halleluja, halleluja!

818. 1. Zúg még a távolban a mennyei ár; Úr Jézus, küldjed felénk, halld meg imánk! Vágy éget, szomjunk kerget, szándd meg eltikkadt néped; helyezd ma áldó kezed mireánk. Kar: Zúg az égi ár! Küldd felénk is már dicső szerelmed árját, hozd el üdvünk országát, lásd, szívünk folyton áldásodra vár! 2. Itt kérnek ernyedtlelkű bajnokaid, szívünkben már alig van szikrányi hit. Megfáradtak, kidőltek, útszélre heveredte; nem cselekszik Urunk parancsait.

219

3. Azért vagyunk Előtted e szép napon, Szentlelkedet küldd szívünkbe ma gazdagon! Zuhogjon ránk az égből, isteni dicsőségből felüdítő szent zápor gazdagon!

819. 1. Zúgó vihar ellenében evez kis hajóm; jövel, segíts a küzdésben, drága Megváltóm! Mert a habok úgy csapdosnak a fejünk felett, nem tudok én már küzdeni, Jézus, csak Teveled! 2. Feltekintek a magasba, Atyám trónjára. Rá gondolok, a mi lelkünk Megváltójára. Úgy szeretett Jézus minket, meghalt érettünk, hogy e nehéz életúton boldogok legyünk! 3. Hozzád jövök, drága Jézus, hallgasd meg imánk; bűneinkért ne vessél meg, mennyei Atyánk! Szóljál, kérünk, s viharok megcsendesednek, mi boldogan élvezhetjük jelenlétedet!

220