A 80 EVES BALOGH ISTVAN TUDOMÁNYOS ES POLITIKAI PÁLYÁJA Rácz István
A tudomány vonzásában
Szekfü Gyula bő félévszázaddal ezelőtt a 80 éves Károlyi Árpád előtt tiszttelegve arról beszélt, hogy a történetíró - a költővel ellentétben nem annak születik, hanem azzá válik. Hosszú évek tanulása mellett, sok tényező összetalálkozása szükséges ahhoz, hogy bárkiből is történetíró legyen . A származás, a családi kapesolvatok milyensége szinte mellékeseknek látsszanak. Mindezekből következik, hogy - Szekfü gondolatainak folytatásakérvt - a történetírói taljesítm~ényakrvek hosszabb kifutasi pályára van szükségük, mint egyes természetstudósaknál vagy művészeknél. A tehetség persze a történetírók kibontkozásának az ütemét is alapvevt ően meghatározza, a tudomá,nyas építkezéshez szüséges anyag bő sége nélkül azonban .a tálemum önmagában véve nem képes szilárd alapokra helyezni az eredményeket . Ehhez pedig időre va:i szükség. Ezek az általános jegyek és ismérvék a most 80 esztendős Balogh István tudomanyos munkásvságára is érvényesek. Ha ennek az alapját három szóval akarnám kifejezni, altikor feltétlenül a tehetség, a szorga lom és az erkölcsi tisz~baság fogalmai kerülnének előtérbe. Nyolc évtized nagy idő egy ember életébeni. Önmagában véve a magas életkar is tiszteletet ébreszt az utódokban. Karunkban, amikor a ridegség ,a tiszta emberségen olyan sok sebet ejt, mintegy ellerxtétpárként, óhatatlanul is felötlik az emlékezetemben az a néprajzi megfigyelés, amelyik ma is számon tart a világban olyan szigetlaikó népeket, a~ktik között ősidők óta a legnagyobb bűninek az öregek irántsi tiszteletlenséget tartják. Jóllehet a a modern ember számára ann;a~k a népszokásnak .a farmája, ahogyan az i~?ősek iránt való megbecsülésüket kifejezik, meghökkentőnek tűnik, mégis feltétlenül igaz, nekünk is szóló erkölcsi Martalma van. Felfogásuk kiinduló pontja : legnagyabb tisztelet az életteremtést illeti, ez pedig az öregekhez kapcsolódik, ezért veszik körül különleges mítosszal nemcsak az életben lévő idős emberékest, hanem azakat is, akik az élők sorából eltávoztak . Mi a XX . század végén, a civilizáció eredményeként, a teremtés fogalmát természetesen kibő vítjük. Az élet fonalárnak a továbbvitele m>?llett, az emberi altimást is idesoroljuk. Meggyőződésünk szerint az írá~tudó ember utódaiban és írásaiban él tovább . Balogh István 1985-ben az ahadémsai doktori vitáján az életmunkáját méltató opponenseknek válaszolva, szemérmesen azzal hárítatta el a dicsérő szavakat, ő maga van legjabbarn tisztában azzal, hogy még milyen
sok lett volna a feladata és milyen keveset végzett el belőle. Mi szakmabeliek azonban akkor is meg valtunik arról győződve, és ma még inkább, hogy a tudományt b ő terméssel ajándékozta meg. Életpályáján visszatekintve, tudományos tevékenysége közelít a 60 éves múlthoz. Az első tanulmánya még 1935-ben jelexvt meg s azóita - egy-két rendkívüli évet kivéve - folyamatosan publikál . Amikor 1982-ben a 70. születésnapján a bibliográfus leltárba vette a közleményeit - az újságcikkek nélkül is - 232 írását számolta össze, de az imponáló irodalomjegyzék azóta iás örvendetesen gazdagodott, a ma mám meghaladja .a 250-et . Egy élet munkájával Debrecennek és környékének a történetéről olyam hatalmas tudásanyagot halmozott fel, amilyermel másvalaki erről a vidékr ől aligha rendelkezik. Ha korábban a híres kolozsvári levéltáros ról, Kelemen Lajosról, a szintén neves soproni levéltáros Házi Jenőről vagy a sá~raspataki Ujszászi Kálmánról méltán terjedt el az a vélemény, hogy az ottaniiak életéről mindent tud, ugyanez Debrecenben Balogh lstvánrál is elmondható. A távolabbi múltam levéltári anyagból ismeri, a közelmúltat és a jelent aaját tapasztalataiból. Méllbatlan lenne azonban a puritánságához, ha ezek után valamiféle polihisztorként tüntetnénk fel. Jól tudjuk, hogy ilyenek régen nincsenek, nem volt .az már a századforduló táján Hermann Ottó sem, akiről pedig utoljára ez a hír járta. Szaktudományának ,azanb~an olyan jeles képv~iselőj~e, aki ugyan vidéken é1, legtöbbalt szülőföldjéről ~ertekezett, mégis ~a nemzdti történetírás megbízható letéteményese. Balogh István komoly erő feszítések árán jutott felkészültségének birtokába. Olyan debreceni családból indult a1 .az életbe, ~amelyn~ek neme voltak litterátus elődei, hanem egyszerű cívisek, akik kisbérlet révén cselédeskedésb ől váltak parasztpolgárrá, s akik ezer szálll;al kötődtek a földhöz. Gyermeil~korát a debreceni határ keleti felében lévő Nagycserén töltötte . 1912 késő őszén ott született, az ottani tanyasi iskolában kezdte meg 1918-tan a betűvetést, s 1922-től erről a tanyáról járt a Református Kollégiumba, majd 1931-től va Tudományegyetemre. Nem voilt ez olyan rideg és elszigeteDt világ, mint az Illyés Gyula által leárt rácegresi uradalom pusztai majorsága, hiszen az itteni parasztok a magvuk urai voltak vagy legalább is bérlők ~és nem cseslédek. A tanyai életnek azonban itt is kialakultak a saigarú törvényei, s ezek közönt az első helya~e ~a szakadaltlan munka került, amelynek a kötelmei alól is család bárnnelyik tagja csak kivételes esetekben nyerhetett felmenltést. Balogh István sorsot cserélő ember lett, aki az ősi családi hagyományt megszakítva, a barázdát hasogató e~keszarvá~t otthagyta, mielő tt véglegesen hozzákérgesedett volna a tenyea~e, és az í~rá5tudó~k felelősségét vállalta :magára. Szó sezn volt nála a parasztság ellen való lázadásról, hanem a tehetség kereste és falállba meg azt a vékony rést, amelyen utat törhetett magának. A családi fészekben rend~szeri~nt a gazdaságról folyt :a szó, a tudományt az iskolázottakra hagyták . Balogh István azonban hazulról anégsem indult el üres kézzel, mert szellemi útipoggyászába gyerekkori élményvilágának olyan gazdag erkölcsi és ismereti elemeit kapta örölkségül, amelyak később a népélet tudományos feltárásban a hajszálgyökerek semmivel nem pótolható biztonságát nyújtották számára . A valóságtól pea~sze el~térném~k, ha útkeresését kiillönilegesnek és egyedinek tekintenénk. Rajta kívül jónéhány egykorú vagy Ilcözel egykorú
kortársa küzdötte fel magát a parasztság soraiból az alkotó értelmiségbe . Debrecenben hasonló wtat járt be előtte Szabó István, vagy Makán Erdei Ferenc, de utalhatunk ra nyelvtudósok közül ~a nagyhírű Zsirai Miklósra is, aki dunántúli parasztivadék volt . A népi írók egy részéről nem is szólva. Az alkotó tudósokra jellemz ő, hogy a mások munkáját is becsülik és nem tévesztik szem elől, hogy a terean~tés egy nagy folyamat, amiben az egyén láncszemként működik közre. Ezért vallja Balogh István is meg győződéssel, hogy megállapításaiban bennefogla~ltatnak az ;elődök fáradságas eredményei ,ls. A történetírók többsége pályaindításánál, az egyetemi évekhez kapcsolódva, tudós professzorokra szokott hivatkozni. Balogh István életében az egyetem ebből a szempontból nem hagyott mélyebb nyomokat. A történele~rn iránt való vonzalmának a kialakításában sok~alt köszönhet gimnáziumi tudós tanárának, Szabó Mártonnak, aki a híres Eötvcs Kollégiumból került ide, s az önálló munkállkodásra nevelte tatanítványait. Az egyetemen történelem-földrajz szakos hallgatóként végezte tanulmányait . Történelemből Szabó Dezső és Rug~anfalvi-Kuss István professzorok előadásait hallgatta, s Varga Zoltán tanársegéd szemináriumi gya~koxilatain vett részt. Az ő érdeklődési körtik azonban távol állott a Balogh ls~tvánétól. Szabó Dezs ő kutatási területe a Mohács előbb kettős királyválasztásra összpontosult, Rugonfalvi-Kiss István a primogenetura, a lineáris öröklés kérdéseit vizsgálta, Varga Zoltán pedig ekkortáj~t Széchenyi polgári vonásairól értekezett. Visszaemlékezéséből úgy tűnik, hagy egyetemi évei alatt az általános történelmi ismere~te~i sokat gyarapodtak, forrásgyakorlatokra is szert tett, a merre tovább kérdésre azonban még csak kereste a választ. Tudományos felkészülésében az egyetem elvégzése után .különösen két Déri Múzeumban működő kutatótál kapott komoly segívtséget, a történész Zoltai Lajostól és a néprajzos Ecsedi Istvántól. Ma is úgy látja, hogy e két tudás munkájva századunk első harmadában rányomta a bélyegét Debrecen város szelleme életére. Méltán került tehát múzeumi tisztviselőként az ő hatásuk alá. Zoltaitál tanulta meg a levéltári anyag feltárásának a technikáját, Ecsedttól pedig a ~népmajztudományban nélkülözhetetllen terepmunka módszereit. De útmutató elődei 'közé sorolja Szabó Istvánt is, aki ~ta~nulmányaival és beszélgetések során mirutát adott számára a popu.lus, a plebs iratfan törvényeinek feltárásához . Iíasanlóképpen énezhelt ő írásain Erdei Ferenc szociológiai murvkasságának a. hatása is. Közülük Szabó Istvánhoz hosszabb ideig tartó meghitt barátság is fűzte, aki két általa szerkesztett kötetbe is bevette írásait, sőt A parasztság MagyaTOrszágan a kapitalizmus korában című nagyobb vá11allkozása témaköreinek és szerkesztési elveinek a kialakításában együtt is működött vele. Mestereihez való ő szinte ra~g~a~szkodását mutatja, hogy nemcsak kötetenk ismertetésére vállalkozotit, han~n valamennyiükről búcsúztató nekrológot is írt. Szakmai alapozását szolgálták tanulmányútjai i..s . Eaek közül legj~elento"sebt a bécsi Collegsum Hungaricum volt, ahol gsztöndíja5ként három irányban végzett kutatásokat : tanu~lmá~nyoz~ta a bécsi múzeumok közép-európai és ázsiai néprajzát, vendéghallgatóként Haberlandt professzor előadásain vett rést és a Sbaalts- und H~ofihamnmerarc`hivban a Tvszántúlra és Debrecenre vonatkozó de~nografi ;ai a~datoka~t gyűjtött.
A bécsi útját hamarosan még két "kisebb, egy berlini és egy erdélyi .követett . Nem szükséges részletes szövegkritikai vizsgálatokat végeim ahhoz, hogy az olvasó megálla ítsa: Balogh István sokat tanult 'az elődeitől, de egyiket sem wtánozta. ná11ó tudományos módszent és szemléletet alakí tott ki. Mindazokat hasznosította az útmwtatásakbóil, amelyeket felfogásához hozzá tud~obt illeszteni, de egyébkényt önálló útra lépett . Fürkésző tekintettel forgaltba a levéltári farrásanyag~ot, ám nyvtobt szemmel és tudás kíváncsisággal jánt,kelt ~a népélet forgatagában ius. Korai néprajzkutató títj~ain személyesen alkalma volt megfigyelnüe a parasztság tcrténelmileg kialakult három főtípusát . Saját környezetében a polgárparasztokkal ~balálkozatt, a Hajdúságban az egykori szabadparasztolk utódai között tekintett szét, a Nyírségben pedig az egykori jobbágyparasztok utódai életformájának finom eltéréseit figyelhette meg. Voltaképpen úgy járt el, hogy az írásos forrásokat élőforrásokkal egészítette ki, vagyis a történelmi megismerés folyamatát ~a máig meghosszabbította. Ezzel a módszerrel azt is elérte, hogy récens anyag segítségével vissza ns tudott következtetni olyan eseményekre és jelenségelme, amelyekre rbézve a¢ írásos forrásanyag elapadt . Balogh István szakirodalmi munkássága műfaji, éterületi, időbeli ées tartalmi vonatkozásban egyaránt széles skálán terül szét. A műfaji sokrétű~séget mutatja., hagy a könyvism~emetéstől, a forráspublikáción keresztül az elemző tanulmányokig és monográfiákig, mindent magában foglal . Térbelieleg ~a folyton táguló geográfiai gyűrűk vonzáskörzetébe került ; a banya-, a falu- és várastörbénettál kezdve a régión át, szükségszer űen jutott el a Kárpást-medence széles horizontjának a perceméig. Kélt főbb területi pólusa azonban feltétlenül kiemelést érdemel. Mindvégtig meghatározó maradt nála Debrecen történertének kubaetása, amit aztán a Hajdúság és a Nyírség múltja iránt való érdekl ődése követett a sorban . Időben sean állítottt maga elé korlátozó tilalamfálkart : az Árpád-.kortól a XX. századig volt mandanivalój~a különböző történeti kémdésekről. Itt talán a súlypont a XVIII-XIX. századra helyez ődött, de érdeklődésének a hullámai esetenként átcsaptak századunkra is. Tematikai és tudományágazati sokrétűség vonatff~ozásában pedig úgy tűnik, hogy szinte olyan széles mezőbe vLtt a~z útja, amieeddig ma egy alkotó tudós teremető munkával eljuthat. El őtérbe itt az agrártermelés és az agrártársadalom ekérdései kerültek . Szekfü Gyulának abban mindenképpen igaza vont, hogy önmagában véve a származásnak vajmi kever kc.'ze van ahhoz, hogy kiből válik történetíró. Ami a térnnaválasztásokat illeti, már más .a helyzet. Balogh István írásainak a zöme a pax~sztságtörténet témaköréből telt ki. Mégpedig annak minden típusáról és rétegéről írt. A gazdag cívisek, a tanyásak és az erdei váikáncsosok elemzései nála egymást követik a sorban . Balogh István egykor maga is élte a parasztak életét, ezért az élő tanú hitelességével tudott nyomeatékot adni mondanivalójának . De a figyelméből telt életrajzra, a népélet -különböző jelenségeire, a paraszti művelődés álbaláno~s jellemzésére, az épí~tészettönténeti kérdésekre, a m.a élő képzőművészek alkotásainak bemutatásaira és fontos vi déki közgyűjtemények (Deba~eceni Református Kollégium, SzabolcsSzatmár megyei Levéltár) 1e1"társzerű számbavételéré.
Történetírásának foanos jellemzője a farrá~stisztelet. Mindig tárgyszer ű, sohasem épílt légvárakat . Ennek pedig ~a forrásfedezet nélkülözhetetlen feltétele. Ez visz~ant csak módszeres ;kutatással biztosítható_ A debreceniségrő l írott nagysikerű tanulmányával Ikapcsalatban ugyanra megpendítette azt a gondolatot is, hogy az ott kifejtett nézetek okmányszer ű igazolását szerencsével találta meg a pozsonyi állami levéltár ferences rendi részlegében, ejt azonban neme szabad szószerin~t értelmeznünk, Lnkább csak szerénységét jelzi . Való igaz, hogy a kutatáshoz némi szerencse is szükséges, de ennek kísértéséhez is módszeresség szükséges . Valamennyien jól tudjuk, hogy hivataltörténeti jártasság, ügykezelési bsmeret, szokásrendben való táj-ékozobtság nélkül a kutatási szerencsét sikerrel senki nem kerülgetheti . Sajátos vonása Balogh István munkásságának, hagy nem zárkózik be egyetlen stúdium mesterségesen megvont határai közé. Közismert, hogy a tudományban a szakszer űségi igény differenciáló hatása szüik ségszerűen jelentkezett. Ennek ikettős eredménye mutatkozott. Nagy előnnyel járt, hogy a kutatók sok új forrást fogtak vallatóra, a módszerfarm repertoár bővült s az alapkybatások addLg teljesen ismeretlen részletekre is fényt derítettek. A fokozott specializálódás ugyanakkor az egységes látásmód széttöredezésének a veszélyélt is felidézte. Jogosan állapította meg a kö~7elmúltban az erdélyi Egyed A~kas, hogy emiatt a különböző társadalomtudományok által részekre szabdalt társadalmi valóság képét nem tudjuk teljességében megrajzolni. A differenciálódással párhuzamosan ezért régóta természetes igényként vetődött fel a szintetizálás gondolata, a rokontudományokkal való szerves kapcsolat helyreállításának és megerósí-télének az igénye. Napjainkban a rokontudományok eredményeinek a hasznosítási elvét valójában senki sem vitatja. A gyakor1a~t azonban korarLtsincs szinkronban az elvi egy~ség~gel. Az egyenetlenség jelei .szakágazatonként, tematikai egységemként és szerzőként mutatkozik . Balogh István tudománytörtémeti érdeme, hagy az elvi deklaráció helyett, több társtudomány művelését is magára vállálta : a klasszikus értelemben vett történelt feldolgozások mellett kit űnő néprajzi tanulmányokat, régészeti elemzéseket é művészerttörténeti értekezéseket adott közre. Sohasem azt kereste, ami ezeket a tudományág-okot egymástól elválasztatta, hanem pontosan az összef űző szálakat szedegette össze. Összekötő kapocskérbt mindig az alapkutatások szintjén rejtőzködő forrásokért, döntően levéltári kútfőkért nyúlt alá. Legtöbbet a töT+ténetírás és a néprajztudomány mószereinek és eredményeinek ~az egybeépítésén fáradozott . Errő l a kérdésről még külön tanulmányt is írt. Amis tehát Wellmann Imre és Ma~ksay Ferenc a törté nészek részéről kereste a néprajzzal valótermékeny együttműködés elméleti alapjait, a néprajzosak oldaláról Balogh István vállalta az elsők között a tudományos hídépítő szerepet . Nemzedékéb ől Tálasi István és Balosa Iván mellett bizonyára ő tett legtöbbet a magyarországi társadalmi néprajz rangjának az elismertetését. A külső szemlélő számára úgy tűnik, hagy nála mints sok értelme azt vitatni, hagy valójában Itörté~netíró-e vagy néprajztudós . b láthatólag nem ismeri a kettő aközötti éles határvonalat, meg a tudo~rnány nagy
egységében gondolkodik. A történetírást a néprajzi elemek felhasználásával műveli, a néprajzi kérdések megoldásakor pedig a történeti látásmódot kamatoztatja. Társadalomtudósról szólva, aligha kerülhető meg az a kérdés, hogy melyek voltak a szemléleti meghatározói s ezek alapján melyiktörténetírói irányzathoz sorolható . Balogh István hosszú életpályája sarán Magyarors:z~ágon két főbb történetíró irányzat váltotta egymást. A két világháború között német hatásra és közvetítéssel a szellemtörténeti irányzat vált uralkodóvá, a másodwk világháború utáni évtizedekben pedig szovjet igénnyel és közvetítéssel .a marxizmus hivartalas egyeduralma következett. A szellemtörténeti irányzat mellett azonban 1945 előtt hazánkban - melléktendenciaként - még más felfogások is helyet kaptak a történetírásban. Különösen kettőt emelhetünk ki közülük, az ún. neopozitivizmust valamint a népiség és településtörténeti vonulatot. Balogh István felfogása kezdett ő l a népiségtörténethez közeledett, de tannak nem az etnikai, hanem a társadalmi jellegzetességei felé fordult a tekintete . Természetesen megismerkedett ő is a szellemtörténet elveivel, különösen Szekfü Gyulát kedvelte, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen széles látóköre, árnyalt elemzési módszere és stíluseleganciája ma is magával ragadja az olvasót . Joó Tibor munkásságától sem idegenkedett teljesen, de úgy ítélte meg, hogy Szekfünél jobban elrugastikodik a valóságtól. Saját életélményéből táplálkozva és a népi írók hatására egyértelműen a parasztság története felé fordult, s :annak minden életmegnyilvánulása érdekelte . A népi írók közül Szabó Pál, S2nka István, Erdei Ferenc, Kovács Imre iránt érdeklődött leginkább. Különösen sokat foglalkoztatta a mentalitás kérdése, s ilyen tekintetben a külföldiek közül Weiner Sombort és Max Weber írásaiból is sokat merített. Még egyetemi hallgató korában felismerte és egyre inkább erősödött benne az a felismerés, hagy a paraszttársadalom és a néprajztudamány válságba került. Szabó Istvánnak A magyar parasztság története cím ű közkézen forgó munkája egyértelműen bizonyította számára, hogy az egységes parasztság fogalma nem létezik, mert a vagyon és a vallás erősen differenciálja . Változtatni szúkséges tehóm a paraszttársadalom rendjén, de frissítésre szorul a néprajztudomány is. Meggy őződésévé vált, hogy nem elegendő a népi kultúrát akkori állapotában regisztrálni. hanem annak történelmi gyökereire is fényt kell deríteni. Egyáltalán a jelent és a mú$tat csakis történeti látásmóddal lehet tudományosan megközelíteni . Amvkar a magyar történetírásban 1945 után a nagy váltás bekövetkezett, s a marxizmus került előtérbe, Balogh István történetírásábaa~ nem jelentkezett törés. Ezekben az évtizedekben talán az figyelhet ő meg nála, hogy egyideig a mentortós vizsgálata háttérbe szorul . Megjegyzendő, hogy a népélet kutatása elvileg neon volit idegen a marxizmustól, az más kérdés, hagy a nép fogalmát a népi íróktól eltérő módon értelmezte. Annyi bizonyos, hogy Balogh István sohasem épített a marxizmus dogmáira, s a paraszti múlt maradt teljes keresztmetszetében tovább is kutatásának a középpor~tjában . Persze ez a következetesség akkor már akadályakta is ütközött. Annak az 1948-ba¢i Szabó István és tanítványai ellen indított nagy támadásnak a szele, amely a debreceni centenárium tiszteletére kladatt gyűjteményes kötet ürügyén vette kezdetét, Balogh 10
Istvánt is megcsapta. Amíg a Századok és a Társadalmi Szemle főként S .aabó Istvánra irányított össztüzet, a rangos parasztságtörténészt ellenforradalmünak, reakciósnak, sát egyenesen monarchistának bélyegezve, Balogh Istvánt a Hajdú-Bihar megyei Néplap Balogh főispán a reakció főispánja címen megjelentetett írása vette célba. Mondanivalójának az volt a lényege, hogy a szerző áltudományosságot művel és szakmai színezetet akar adni lejárt politikai nézerteknek. Később már ilyen jellegű támadások reze érték, az persze igaz ezt ugyan nyíltan sohasem fogalmazták meg az ellenlábasai -, hogy a narodnyikizmus vádját sokáig ott lebegtették a feje fölött . Ennek a meg ítélésnek a terhét azonban mindazoknak a kutatóknak - történetíróknak és néprajzosoknak - viselniük kelleti, akik nem a télteles marxizmus elveit vallották . Ha végül is felelni akarunk arra a kérdésre, hagy Balogh István milyen történetírói irányzatot képviselt, megmaradhatunk a népi megjelölésnél. Art azonban meg kell jegyeznünk, hagy ugyanúgy mint másaknál és más irá~ny~atoknál, nála sem érdemes tiszta képletet keresnünk. A történetíróknál általában az elektükus~ság jegyei ötvöződnek, csak ezek közül emelkednek ki domináns jegyek. A kutatók tudományos munkájának ertékét manapság többféleképpen szakás mérni. Egyre jobban terjed az idézettség számütógépes nyilvántartása. Más eljárás a recenzensek reflexiói alapján tájékozódik a~ értékek felől. De van olyan nézet is, amelyük azt a !szempontot tartja elsődlegesnek, hogy milyen többlettel járult valaki hozzá a szintézisek megalkotásához. Ilyen felméréseket Balogh István munkásságáról még senki sem végzett . Tanulmányainak az idézettségére azonban példatár jelleggel is számaalan esetet tudnánk felhozni. Azt viszorvt már tényszerűen is megállapíthatjuk, hogy rangos monográfiái közül A civilek világáról, A paraszti művelődés a két vülágháború közöttröl és a Tugurium című tanulmányáról a megjelenéssel párhuzamosan vagy azt követ ően egyenként 7-7 egyetértő ismertetés is megjelent. A legfontosabbnak azonban a magam részér ő l azt tartom - minthogy más méréseknél az esetlegesség is jócskán kö~zrejátszha~t -, hagy Balogh István eredményei az új nemzeti szintézisünkbe, a tízkötetes Magyarország történetébe üs beépültek. Ez annak a bizonyítéka, hagy nem perifériális témák iránt vonzódott, hanem a meghatározó erővonalak mentén haladt. Az egységben kereste a soikféleséget. Sokat tett azért, hogy a Debrecenről, és környékér ől kialakított provinciális színezetű történelmi kép helyére a másság jegyeit illessze, s a város és vidéke az ország tudományos vérkeringésében megfelelő helyet foglalhasson el. Ez azonban nála nem azt jelentette, hogy a fejlődés hátterében mélyrehataló közös nemzeti gyökérzetről megfeledkezett volna. Arról ma még nehéz véleményt formálni, hagy melyen eredményei maradnak meg véglegesen vagy hosszabb távon az idő rostáján. Annyi bizonyos, hogy a kortársak a debreceni városi jegyzőkönyvek forrásainak a feltárását, aa 1556. évi szabolcsi dézsmajegyzék és a tugurium forráselemzését, a debreceniség és a cívis fogalmának a meghatározását s a magyar tanyarendszer tipizálását a kiemelkedő teljesítményei között tartják számon. A méltánytalan támadások érveit pedig a szakértelem már régen ocsuként pergette ki.
A politika sodrában
A tudományos telj~atményn tekintve Balogh István pályája egyirányú és látszólag egyenesvanalú . A tudományos címeinek a listáját nézve, különösen ha az évszámokat mellőzzük, mindent rendjénvalónak tarthatunk körülötte . Már fiatalon 1935-ben bölasészdolktorátust szerzett, 1948-bon magántanárságot nyert, 1962-ben kandidátusi fokozatot kapott s 1985-ben eljútont a vtörténettudamányak doktora címig. Erről az oldalról közelítve a dolgait, a felületes szemlélő +könnyen juthat arra a megállapításra, hogy mindenkor a nyugodt munkának kedvező biztos háttérre számínha'tott . Ama a legfontosabbat, a családi részt illeti, ez feltétlenül így is volt. A történelmi nevezetesség ű erdélyi Kerelőszentpálról ideszármazott feleség mindenben társa és támasza volt. Nemcsak a gyereknevelés és a családszervezés terhét vállalta magára, hanem a férj tudományos munkáságának értő segítője ias. élete végéig ő gépelte Balogh István összes munkáját. A kenyérkeres ő családf ő pályája már korántsem haladt egyenes sínen, s többször vált az útja rázóssá . Már az indulás sem volt könny ű. Az egyetemi tanulmányait 1936-bon fejezte be, olyan időszakban, amikor a diplomások, álláslehetősége igen beszűkült. Öröm volt számára, hogy szerény díjazásért a Déri Múzeumban gyakornokként elhelyezkedhetett . Külön megtiszteltetésként fogadta az 1939. évi béosi ösztöndíjat . Ezn követően már gyakran öltötte magára a katonaruhát . A hadparancsok az erdélyi és a felvidéki bevonulásokra szólvtották s összesen mintegy 26-2Z hónapig szolgált különböző állomáshelyeken . Történetírói érzékenységére jellemz ő, hagy az erdélyi bevonulás Besztercén szerzett tapasztalataira írásban is rögzítetne, amit a Hadtörténeti Múzeumban helyezett letétbe és csak 2020-tól válik lehetővé a kutatása. A sors különös kegye, hogy a háború idején nem került az emberpusztító tűzvonalba. A katonaságtól 1944 ol~tóberében tért vissza Debrecenbe . A front hamar ideért, s itt élte át a feLszabadu~lás kollektív félelmét . A harci zajok_ elcsendesedése után egy új világ építésének a reményei is megcsillantak . 1944 őszén Debrecen az ország fővárosa lett - immáron másodszor a történelemben -, s Balogh István i.s a politika sodrába Ikerült. Neveltetése és korábbi érdeklődése természetesen terelte a parasztpolitika irányába . Magyarországon már 1938-bon megalakult a Paraszt Párt, de aztán hamarosan a hallgatás csendje borult rá. Most eljött az ideje az ébresztésnek . Balogh István 1944 karácsanyá~n a Debrecenbe látogató Erdei Ferenccel együtt megszerkesztette a Paraszt Párt új programját, amiben központi helyre a földreform került. Ezt Erdeikinyomatta s ezzel megindult a Paraszt Párt szervezése a Tiszántúlon, pantosabba~n itt Debrecenben, a debreceni tanyákon és a ,környéken. A debreceni szervezés körül ott bábáskodott Kondor Imre és Tóth Endre is. Az új világ aztán hamarosan politikai posztna állította a fiatal kutatót . A Paraszt Pánt képviseletében előbb Szatmár, majd Hajdú megye f őispánjának nevezték ki. Mintegy három éven keresztül viselte ezt a , nehéz tisztséget . Amvkor unólag szóba került a sons~fordító időkbeli szereplése, arra a kérdésre, hagy miért vállalt a múzeumi tisztvnsel~ő politikai szerepet, egyértelműen azt válaszolta, hogy azért csinálta, mert akkor azt kellett 12
tennie, az volt a történelme feladat. Ami a főispánságot illeti, azt kifejezetten Veres Péter érvelésére vállalta el. De auc+ról is vallott, hogy ő hitt a Paraszt Párt jövőjében, mert az ország többsége m~égisesak paraszt volt . A Paraszt Párt működését a koalíción belül :képzelte e1, hiszen a demokrácia kibontakozásának és mwködésének ez volt az előfeltétele. Arra gondolt, hogy a koalíció tartós lesz és a függetlenségi front komolyan veszi a pártok együttműködését. A kommunistákról nem gondolta, hogy a kabátujjukban egy csomó hamiskártya is van. Egészében véve tehát azt mondhatjuk, hogy Balogh István politikusként nem tört maga számára valami új utat. Valójában azt folytatta a gyakorlatban, amiről már elő z őleg gondolkodott és írt. A tudományos munkája és a mindennapos politikai tevékenysége összetalálkozott. A főispánságról 1948-tati mondott le, s "tisztsége alól Kádár János belügyminiszter mentette fel. Ekkorra belefáradt a politikai 'huzavonákba . A Paraszt Párton belül már 1947 őszén zakadás következett be, Erdei Ferenc és Kovács Imre élesen szembekerült egymással. Veres Pétter sean tudta összebékíteni őket, s Kovács Imre a pártból is kilépett . A főbaj azonban az országos palitLka alakulásában jelentkezett. A Kommunista Párt felrúgta a koalíciót, s Rákosi Mátyás 1948 márciusában Kecskeméten elmondott beszédében már világossá vált az új politikai stratégia. Ez az év valójában véget vetett a fiatal magyar demokrácia rövid történeténel~ is. Tévedett volna Balogh István, ~am~ilkor polvtikusi szerepre vállalkozott, hiszen mindenki tudvta, látta, hogy a demokrácia három évében is vtt állomásoztak a szovjet csapatok, ezért ez a demokrácia nagyon is vi szonylagosnak mondható . A szovjet hatalom tamogatását élvező politikai er ők - ahogyan Pünkösdi Arpád debreceni származású szociográfus megfogalmazta - 1945 után csak jáctszadoztali a demokráciával, szembek~tő.sdit -folytatnak, és vagy félrecsúszott a kötés vagy átlátszott. Az igazsághoz tartozik, hogy akkortájt belülr ő l egyikünk sem akarta ezt a történelmi nehezéket .a maga valóságában tudomásul venni, s a háború szörnyű élményei alól felszabadult nép a társadalmi rendszer átalakításával szerette volna a.z ország újjáépítését elvégezni. Nem tudok arról, hogy ,a történetírók közül - Szekfü Gyulát kivéve, ~alki ezt a rendszert már 1945-ben a proletárdiktatúra változatának tartoúta - bárki is kifejezte volna a komoly ké~Gségeit . Az más kérdés, hagy a tudományos etika és a politikai taktika bármilyen korszakban nehezen összeházasítható fogalmak . Balogh István is olyan következtetéseket vont le, hagy keresztény erkölcs alapján nem lehet politizálni. A politikus ~esete!nként hallgatásra is kényszerül . Csak egyet nem tehet : ígérgetni és aztán a.z ígérgeté~se~'.~et megszegni. Meg lehetünk győződve arról, hogy ilyen elvek mellett Balog István a nisztesség talaján maradt politikus korában is. 1948 után rövid ideig állás nélkül maradt, csak 1950-ben nevezték ki a Déri Múzeum élére igazgatónak, s ezt a tisztiségét 1957~ig töltötte be. Ekkortájt teljesen szakntott, a politikával, jóembereivel, Veres Péterrel és Erdeivel is csak jónéhány év múlva találkozott vszemélyesen . Ez utóbbinál esetleg lehetne arra gondolni, hogy nézeteik különbözősége miaut távolodtak el egymástól. Már ekkor szóbeszéd járt arról, hogy Erdei a Kommunivsta Pántnak is a (tagja volt, s valójában a Paraszt Pártban is annak az érdekeit kívánta érvényes~ítenri . Balogh István erről nem tudott, 13
s ma is úgy látja, hagy talán nem úgy történt. Erről Veres Pétertől is érdeklődött, aki viszont már úgy válaszalt, hogy ő Erdeinek egy darabig hitt, de 'a gondolatsarát válaszában nem fejezte be. Balogh Isrtván tehát nem az elvi ikülönbség miatt szakította meg mindennapos kapcsolatait Erdeivel és más parasztpárti poLút kussal, hanem teljesen kilépett a politika porondjáról . Ezek utan sem lenne meglep ő, ha 1956-tan újrá megpróbálta volna a demokrácia újraélesztését. Azt gondolhatná az ember, hagy az évek során valahol bujkált benne a remény a folytatáshoz. Für Lajos a 75. születésnapján vele kéiszítertt riportja sarán fel is tette neki a kérdést : lelked legtitkosabb zugában sem volt semmi, ami .azt súgta volna, hogy téged azért egyszer megszólíthat még az idő ? Balogh István válasza nemleges volt. Azzal érvelt, hagy 1948 wbán olyan idők következtek, amelyek egyáltalán neon kedveztek és nem buzdítottak a pálitizálásra. Emellett személyes baráti körében is olyan közvetett figyelmeztetést kapott, amelyik ezt a nézetét erősítette. Már 1950-ten .két közeli jóbarátját, Borost' Andrást és Módy Györgyöt koncepciós perbe fogták és elítélték. Ma sem tagadja - ez érthető is -, hogy ettől kezdve félelem töltötte el. Amellett bármerre járt hivatalos körökben, mándenütt a gyanakvás szele csapta meg. Mégis - és ez nem véletlen - Balogh István ellen 1956 ürügyén indítottak .eljárást és boasátottáik el a múzeum igazgatói állásából . A hivatalos indoklás az volt, hogy 1956 októberének napjaiban nem tanúsított elegen dő forradalmi és kommunista éberséget . Szedett-vedett ürügy- hátteret már ehhez az elvhez lehetett találni és találtak is a rutinos hatalmi emberek. A~rni érdekes, a valódi okot Balogh Istvánnal sohasem közölték, mavs utólag törött cserepek módjára próbálja összeilleszteni az eseményeik vázát. Úgy látja - és ez aligha volt másképpen - a parasztpárti közéleti múltja játszott elbocsátásában főszerepeit . Korábban az egész országban Szatmár és Hajdú megyében erősödött meg legjobban a Paraszt Párt, a hatalom tehát ennek a szervezőjét kívá~rr~ta mindenképpen talonba helyezni, ~külö2iösen az 56-os nagy zendülés után, nehogy bármikor az újrakezdés zászlaját kibonthassa . Az elbocsátási ítélet súlyosbító pontjaként szerepelt, hagy a városban nem is kaphatott állást, valójában tehát - nagy szavuk nélkül mondhatjuk - száműzetésre ítélték. fgy került Nyíregyházára, másik megye má sik városába . Ott helyezkedett el 1957-1963 között a múzeumban, 19631975-ig, nyugdíjazásáig pedig a levéltárban . Ez utóbbi helyen igazgatói tisztséget töltött be. Az egyik méltatója korábban úgy fogalmazott, hogy Debrecen város történelme folyamán keményen bánt tudós és művész fiaival s ezt a sorsot Balogh István sem kerülte el. Ebben a megállapításban sok az igazság, de Balogh István esetében nem csupán arról volt szó, hogy a város perlekedett vele. Ez az eljárás ekkortájt országszertte a politikai rendszer velejárója volt. Éber őrei nem csak Balogh Istvánnak kötöttek a talpa alá útilaput, hanem Sántha Kálmán orvosprofesszort is Balassagyazanatig futtatták Debrecenibő l. Az más kérdés, hogy Nyíregyháza kulturális élete jól járt Balogh Istvánnal, két kiemelked ő tudományos intézménye ma is viseli szorgalmas és hozzáértő munkájának a nyomát. Balogh Istvánt a ku~l,túrpolitika az egyetemi aktatok sorából mindvégig kiszorította. Ebből a szempontból hasonló sorsra jutott, mint az 14
általa nagyrabecsült Ecsedi István, akit megítélése szerint tudása és felkészültsége alapján ugyancsak megillette volna a katedra. A debreceni egyetemen ugyan magántanárságot szerzett, s ennek jogán 1948 őszén egy félévben elo""adást is tartott. Magam ebkor találkoztam elő ször Balogh Istvánnal. Azt kellett azonban tapasztalnia, hogy itt ikülönös tekintetű szemek is fürkészik résvau, ezért ezzel tovább nem is kísérletezett. Később nyíregyházi korszaka során, megbecsültebb körülmények között, a főiskolan külső előadóként tartott ismét óráikat. Ő sohasem emlegette, hogy neki az egyetemen lenne a helye. A szakmai közvélemény azonban a magasszint ű tudósok közé sorolta. Mellőzése annál szembetűnőbb volt, mert az egyetemi kinevezéseknél sokszor vaz árnyékmegoldások kerültek előtérbe. Ennek igazolásaleént a korrigáló jelenkor címzetes főiskolai és egyetemi tanári ranggal ruházta fel, de ezeknek ~a címeknek bizony már - az igazat megvallva - őszi hangulatuk volt. A mellőzés és a gyanakvás lélektani terhe nem maradhatott nyom nélkül . Régen felismert törvényszerűség: ahol az élet terméscetes rendjét felbolydítják, eredetiségében soha ne2n állítható helyre. A tisztességes szándék kétségtelenül pótolhat valamit a rendbetételnél, a megtörtént dolgokat azonban - ezt különösen a historikusak tanúsíthatják - nem lehet meg nem töméntneik teleinteni . Balogh István ma Debrecenben él, hála istennek jó egészségben és alkotó erőben. Nyolc évtized során hozzánőtt Debrecen szellemi arculatához és a mindennapi valósághoz. Sokan ismerik és becsülik . Magam ha találkozom vele - örömömre ez gyakran megesik - a jellegzetes napbarnított mongolos arcára, a vékony résen el ő bwlbleanó nyílt tek n~betére vetődik .a szemeun é+s még ízes debreceni nyelven köszönt is, mándig eszembe ötlik, hogy ezt az embert az idő ugyan alaposan megforgatta, mégis szilárdan maradt a talpán . Olyan m~élygydkerű, egyenes fiamású, mint az életfára emlékeztető Bocskai kerti nagy diófája, amelyik dús lombozata alatt nem tűr meg maga alatt tolakodó aljnövényzetet . Mens sa~na is corpore sano (ép testben ép lélek) . FORR~4S
Az összegezésben Balogh István tudományos munkásságára és polibikai tevékenységére helyettem a hangsúlyt. Múzeumi és levéltárosi munkájának a számbavételére nem érestem magamat illetékesnek, ezért azokra csak utalok . írásomban négy forráscsoportra támaszkodtam 1 . Alapul szolgált Balogh István szakirodavmi munkássága . Ennek 1980-ig terjedő bibliográfiáját összeállította és kiadta Sándor Lászlóné . Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I-II . Nyíregyháza, 1979 . (Szerk . : Gyarmathy Zsigmond) 381-421 . 1 . 2. Poli~ti:ka, tudomány, debreceniség . (Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos) Alföld, 1988 . 1 . sz. 37-58. 1 3. Beszélgetés Balogh Istvánnal. (Beszélgeltőtárs Barta János) Videofelvétel. KLTE Történelmi Intézet Könyvtára. 4. A fentieket kiegészítette e sorok szerzője saját bapaszbala~taival és a Balogh Istvánnal folytatott beszélgetéseinek ismeretanyagával . Hasznos szempanto~t nyertem az akadémiai dolktari vitáján elhangzoltt opponensi és szerzői megnyila~tkozásakból is, ahol Szabad György és Balassa Iván mellett inogom is opponens voltain. 15
EIGHTY-YEAR-OLD ISTVAN BALOGH'S SCIENTIFIC AND POLITICAL CAREER István Rácz
István Balogh is considered to be one of the great old men in Debrecen. His life and activities had a major impact on the history of the town in two fields . Above all, his scientific accomplishment needs to be mentioned . He directly continued and elaborated the scientific research etablished by Lajos Zoltai and István Ecsedi . The largest part of his research deals with the past of Debrecen . He has published about 250 books and scientific papers on the history of the town sheding light on a good number of unknown detalis of economic, social and cultural history. But his research covered the regions of Szabolcs and Szatmár as well as the history of the "broader" Eastern region of the country. In his monographs, he also treated problems of nation-wide importance. All his studies are characterized by coupling of traditionally historical methods with those of ethnography . As a proof of the durability of his scientific achievements, his findings were incorporated in the large synthetic works on both history and ethnography . A leading political figure for a short while, he become a long-term victim of the communist era. In the áftermath of WorldWar II, he was nominated Lord Lieutenant (főispán) of Szatmár then Hajdú counties as a representative of the Peasant Party. He -held this trying position for about 3 years . At that time, he truly beblieved that a democratic transformation was possible in Hungary. But the changes in the political climate pushed the country towards a totalitarian regime. In the following decades his life was an ordeal inflicted upon him by the political authorities of the age . In 1957 he was dismissed from his Debrecen job and had to go Nyíregyháza to make a living until he retired. He has now become a well-honored citizen although he still bears imprints of the hard times. We are glad that in spite of all his sufferings he still continues to add to the treasury of science.
