A 21. SZÁZAD ELSŐ GLOBÁLIS GAZDASÁGI VÁLSÁGA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi gazdálkodás SZAK Levelező Tagozat Gazdaságdiplomácia Szakirány

A 21. SZÁZAD ELSŐ GLOBÁLIS GAZDASÁGI VÁLSÁGA

Készítette: Homoki Imre

Budapest, 2012.

1

Tartalom Bevezetés .....................................................................................................................................5 1

A 2008-ban kialakult pénzügyi - és gazdasági világválság előzményei .............................7 1.1

1.1.1

Nemzetközi tulajdonviszonyok aszimmetriái .........................................................9

1.1.2

Aszimmetriák a nemzetközi kereskedelem, szolgáltatások és nemzetközi munkamegosztás viszonyaiban ...............................................................................9

1.1.3

Nemzetközi adós-hitelezői és monetáris interdependenciák aszimmetriái ...........10

1.1.4

Technológiai interdependenciák............................................................................10

1.1.5

Munkaerő-áramlás aszimmetrikus szerkezete .......................................................11

1.2

2

Nemzetközi fejlődési szakadék.................................................................................... 12

1.2.1

Nemzetközi munkamegosztás történelmileg kialakult szerkezete ........................12

1.2.2

Gyengén fejlett országok gazdasági szerkezetének torzulása ...............................12

1.2.3

Nemzetközi gazdasági kapcsolatok viszonylatában tapasztalható piaci tökéletlenségek......................................................................................................13

1.2.4

Állami gazdaságpolitikák nem megfelelő alkalmazása .........................................13

1.3

Globalizáció ................................................................................................................. 14

1.4

Az amerikai ingatlanpiac és az ingatlanpiaci buborék „kipukkadása” ........................ 20

1.4.1

A subrime hitelek ..................................................................................................22

1.4.2

Lehman Brothers csődje, a globális válság előestéje ............................................24

Válságkezelés az USA-ban ...............................................................................................26 2.1

3

Aszimmetrikus interdependenciák: ............................................................................... 8

A FED szerepe a válságkezelésben ............................................................................. 28

2.1.1

Mennyiségi lazítás .................................................................................................28

2.1.2

Operation Twist .....................................................................................................30

2.2

Az USA kormányának fiskális válságkezelő intézkedéséi .......................................... 30

2.3

A gazdasági élénkítő csomagok finanszírozásának kérdése ........................................ 32

A gazdasági válság és Európa ...........................................................................................34 3.1

A válság előtti időszak ................................................................................................. 34

3.2

A válságkezelésre adott Európai Uniós válaszok ........................................................ 35

3.2.1

European Economic Recovery Plan ......................................................................35

3.2.2

Gazdasági kormányzás ..........................................................................................36

3.2.3

Euro Plusz Paktum ................................................................................................37

3.2.4

EFSF és ESM létrehozása .....................................................................................38

3.2.5

Az EFSF és az ESM kritikája:...............................................................................39

3

4

5

3.2.6

Hatos jogszabály-csomag: .....................................................................................40

3.2.7

Fiskális Paktum: ....................................................................................................42

3.3

Az Európai Központi Bank szerepe a válságkezelésben ............................................. 43

3.4

Euro 2020 stratégia ...................................................................................................... 44

3.5

A GMU jövője ............................................................................................................. 45

A válság és Magyarország.................................................................................................47 4.1

A magyar költségvetési politika ciklikussága .............................................................. 49

4.2

A devizahitelezés felfutása .......................................................................................... 49

4.3

A magyar gazdaság szerkezeti problémái .................................................................... 50

4.4

A válság eléri Magyarországot .................................................................................... 51

4.5

A kormányzat válságkezelési intézkedései .................................................................. 52

4.6

A 2010-es választások és gazdaságpolitikai fordulat .................................................. 54

4.7

A magyar gazdaság jövője ........................................................................................... 59

A válság utóélete ...............................................................................................................60 5.1

A válság kezelésének költségei ................................................................................... 60

5.2

Az európai szuverén adósságválság............................................................................. 62

5.3

A neoliberális közgazdaság és gazdaságpolitika bukása? ........................................... 64

5.4

Nemzetek feletti szabályozás ....................................................................................... 65

5.5

Az IMF reformja és szerepének megerősítése ............................................................. 66

5.5.1

Új típusú IMF hitelek ............................................................................................67

5.6

A BRIC-országok növekvő szerepe............................................................................. 69

5.7

A válságot követő új gazdasági rendszer ..................................................................... 70

Következtetések .........................................................................................................................72 Irodalomjegyzék, Hivatkozások.................................................................................................76 Függelékek .................................................................................................................................78

4

Bevezetés Szakdolgozatom témaválasztásában meghatározó szerepet játszott a főiskolai évek alatt hallgatott makrogazdasági tárgyak iránti érdeklődésem. 2006-ban, tanulmányaim megkezdésekor még senki sem gondolta – néhány vészharangot kongató közgazdász és/vagy pénzügyi szakemberen kívül -, hogy az újabb gazdasági válság néhány éven belül beköszönt. : A 2008-at megelőző likviditási bőség és a pozitív befektetői hangulat miatt magas volt a kockázatvállalási hajlandóság. A pénzügyi, később reálgazdasági válság kialakulásában meghatározó szerepet játszott a pénzügyi szektor nem megfelelő szabályozása. Aztán 2008. szeptember 15.-én megtörtén az, amire senki sem számított, azaz a Lehman Brothers a globális pénzpiac egyik maghatározó szereplője csődöt jelentett. A bejelentés olyan folyamatokat generált, amely a nemzetközi pénzpiacokat alapjaiban rázta meg, sőt annak működését is komolyan veszélyeztette. A pénz-és tőkepiacok nagyfokú nemzetközi integrációja nyilvánvalóvá tette, hogy a kiinduló válság hullámai nem fognak megállni a fejlett gazdaságú országok határainál, hanem át fognak terjedni a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok gazdaságaira is. Természetesen, Magyarországot sem kerülhették el ezen folyamatok. A nemzetközi pénzpiacokon korábban tapasztalt likviditásbőség megszűnése oda vezetett, hogy 2008 novemberében IMF hitelt kellett felvennünk azért, hogy elkerüljük az államcsődöt. Természetesen a vészhelyzet kialakulásához szükség volt a korábbi évek felelőtlen költségvetési politikájára valamint a gazdaság szerkezeti problémája is. A hétköznapi emberek a számára legkézzelfoghatóbb jele az volt, hogy a CHF/HUF keresztárfolyama a válság előtti 145-160-as sávból, hirtelen 220-ra ugrott, amely a többnyire svájci frankban eladósodott háztartásokra nagy terhet rakott. Jómagam is ezen népes csoportba tartozom, külön aktualitást adva ezáltal a témaválasztásomnak, hiszen a saját bőrömön érezhettem a válság egyik hatását és szeretném megérteni mi zajlott le a világgazdaságban 2008-ban és az azt megelőző esztendőkben. Kutatásom alapirodalmául Magas István által szerkesztetett Világgazdasági Válság 2008-2009 című könyvét valamint Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban kötetét választottam. Ennek oka, hogy az eddig hasonló témát feldolgozó művek közül ez előbbi rendszerezi és elemzi a legszélesebb körben a válság hatásait a világgazdasági 5

centrumoktól a perifériákig. Szentes Tamás könyve pedig részletesen bemutatja a világgazdaságban tapasztalható egyensúlytalanságokat, amelyek nem csak a válság kialakulásában, hanem azok továbbterjedésben is fontos szerepet játszottak. A magyar helyzet elemzéséhez Bod Péter Ákos egyetemi tanár által írt Gazdaságpolitikai döntések válságos időkben kötetét fogom segítségül hívni, hiszen a könyv a magyar helyzetet elemző fejezetei rendkívül tanulságosak és számos szempontból relevanciával bírnak. A kutatásom során a történelmi áttekintés és elemzés módszerét fogom alkalmazni, azaz a vizsgált időszak statisztikai adatait elemezve megpróbálom bemutatni az eseményeket, majd dolgozatom utolsó részében ezen adatsorok segítségével megkísérlek előrejelzést adni a következő időszak várható világgazdasági eseményeire. Mivel dolgozatom során a makrogazdasági elemzés eszközével élek, ezért szekunder adatokat is felhasználok. Ezen szekunder adatokat nemzetközi intézmények (pl. IMF, OECD, EUROSTAT, Világbank, stb.) honlapjain elérhető publikus adatbázisokból szerzem be, ezzel garantálva az abban szereplő adatok hitelességét/pontosságát. Terjedelmi korlátok miatt, sajnos nem fogom tudni bemutatni a XX. század válságait, holott úgy érzem, hogy érdemes lenne párhuzamot vonni közöttük és megvizsgálni azt, hogy dimenzióiban, mennyiben volt más ez a mostani, mint például azt első olajválság. Arra sem lesz lehetőségem, szintén terjedelmi korlátok miatt, hogy a közgazdasági válságelméletek bemutassam és összevessem a dolgozatom témáját adó világgazdasági válság tényeivel. Továbbá nem tudom érdemben elemezni a negatív gazdasági folyamatok hatását az ázsiai régióban, amely már évtizedek óta a világgazdaság növekedésének motorja volt. Nagy kihívásnak érzem tehát, hogy a fenti témát a szakdolgozatomban kifejtsem, elemezzem a válság kialakulásához vezető okokat, megvizsgáljam a globális gazdaságra kifejtett hatását, továbbá válaszokat keressek válság utáni kihívásokra

6

1

A 2008-ban kialakult pénzügyi - és gazdasági világválság előzményei A 21. század első éveiben a világgazdaság egészére dinamikus bővülés volt jellemző,

amelynek lendületét még az újra felerősödő – immáron globális1 - terrorizmus sem tudta megtörni vagy érdemben lassítani. A „dotcom” válságot

2

illetve az USA elleni

terrortámadást kísérő piaci turbulenciákat sikerült lokalizálni, megakadályozva azok globális kiterjedését. Abban viszonylag egységes a közgazdászok álláspontja, hogy a válságok a piacgazdaságok természetese velejárói. Abban is viszonylag egységes a nézőpont, hogy a 2008-as válság nem mint túltermelési, hanem mint a csomópontválság fog bevonulni a történelembe. Vizsgáljuk meg, hogy mi a különbség a két válság között. A túltermelési válságok konjunktúra idején alakulnak ki, amikor a piaci szereplők optimista várakozásainak köszönhetően, a fokozott termelői kapacitás bővülés során eléri azt a pontot, hogy a kereslet-kínálat egyensúlya felborul, és megjelennek a felesleges kapacitások. Az így jelentkező túlkínálat természetesen negatívan hat az árakra, ami a meglévő kihasználatlan, illetve feleslegessé vált kapacitások leépítésére ösztönöz. Ennek természetes velejárója a munkanélküliség növekedése valamint a csökkenő fogyasztás. A válság hatására aztán a felesleges kapacitások eltűnnek, és újra egyensúlyba kerül a kereslet-kínálat. A csomópontválság ezzel ellentétben egy hosszabb távú folyamat eredménye és tipikusan a kapitalista gazdasági modellhez kötődik. Ennek az elméletnek az alaptézise, hogy a válság során felszínre hozott anomáliák egyértelműen rámutatnak arra, hogy a meglévő modell már nem működőképes és meg kell újítani a rendszer működési módját. Arról, hogy milyen lehetséges kimenetele lehet a vizsgált válságnak dolgozatom utolsó fejezetében fogok részletesebben foglalkozni, ahol a válság utóélet és következményeit vizsgálom.

1998-as tanzániai és kenyai USA nagykövetség elleni robbantásos merénylet, 2001.09.11-es new york-i és washingtoni támadás 1

2

Az NASDAQ index meredek esése 2001-ben, miután a technológiai cégek részvényeit övező eszközbuborék kidurrant

7

Bár a válságok rövidtávon egyértelműen negatív hatással bírnak, közép – és hosszútávon pozitív hatásai is lehetnek. Ideértve a konjunktúra idején jellemző, a túltermelés során keletkezett felesleges termelési kapacitások felszívódásán kívül, a válságra adott piaci szereplők műszaki – vezetési – gazdasági – társadalmi innovációit3 amelyek hozzájárulnak a válságot követő fellendüléshez. Itt elég, ha a II. Olajválságot követő, ugrásszerű információs-kommunikációs fejlődésre gondolunk. A fenti felvetések tekintetében még érdekesebb annak vizsgálata, hogy a 2008-ban kirobbant válságot - egy-egy közgazdász és/vagy pénzügyi szakértőn kívül4 – senki sem látta előre. Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a nagy tekintélynek örvendő Alan Greenspan, aki az amerikai jegybank szerepét betöltő FED elnöke volt 2006-ig, sem aggódott a világgazdaság helyzete miatt. Dolgozatom jelen fejezetében arra keresem tehát a válaszokat, hogy melyek voltak azok az események, amelyek előidézték a 2008-ban kialakult pénzügyi, majd bizalmi és később gazdasági válságot. A válság előzményeinek elemzése nem lehet teljes, a világgazdaságban tapasztalható aszimmetrikus interdependenciák és a nemzetközi fejlődési szakadék rövid összefoglaló bemutatása nélkül. Ezek a világgazdasági egyensúlytalanságok nem csak a válságok kialakulásában, hanem a tovaterjedésükben is fontos szerepet játszanak. A következőkben áttekintem a fenti jelenségeket, Szentes Tamás: „Ki, mi és miért van válságban?” című munkája alapján5.

1.1 Aszimmetrikus interdependenciák: Először is fontosnak tartom tisztázni a fenti kifejezés mögött rejlő tartalmat. Azért szerencsésebb ezt az első látásra misztikusnak tűnő kifejezést használ, mert kifejezi, hogy világgazdasági viszonylatban a függőség nem lehet csak egyoldalú. Kifejezi továbbá, hogy a mai gazdasági viszonyok közepette nem lehet teljesen független országokról beszélni,

3

http://www.vki.hu/kot/ecostat/01-Farkas.pdf

4

Pl. Nouriel Roubini, aki 2006-ban előre jelezte a várható pénzügyi zavarokat, amelyet akkor meglehetősen szkeptikusan fogadtak a gazdasági szakemberek 5

Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban, Napvilág Kiadó, 2009 (111-147 old.)

8

valamint azt az el nem hanyagolható tényt, hogy nem egyenlő partnerek közötti viszonyrendszerről van szó. 1.1.1 Nemzetközi tulajdonviszonyok aszimmetriái A külföldi működő tőke nemzetközi áramlása a tőkét exportáló országok és a tőkét importáló országok között zajlik. Elmondható, hogy a tőkeexportőrök általában a fejlett gazdaságú, míg a tőkeimportőrök inkább a fejetlenebb gazdaságú országok közül kerülnek ki. Természetesen itt is vannak azok a szerencsés helyzetben lévő országok, azok amelyek tőkefelhalmozási képességük magas, élvezhetik a tőkebeáramlás előnyeit azok veszélyei nélkül. De milyen veszéllyel járhat a nagyfokú tőkebeáramlás egy-egy ország gazdaságban? Káros lehet, ha egy tőkeexportőr ország, akkora arányban részesül a fogadó ország tőkeigényének kielégítésében, hogy az domináns gazdasági szereplő lévén, az ország nemzeti szuverenitását is veszélyezteti6. 1.1.2 Aszimmetriák a nemzetközi kereskedelem, szolgáltatások és nemzetközi munkamegosztás viszonyaiban A munkamegosztásba bekapcsolódott valamennyi ország függ a világpiaci helyzettől, azaz annak romlása negatívan hat az országokra a külkereskedelmén keresztül. Nyilvánvaló összefüggés, hogy az exportpiacok beszűkülése kihat a gazdaság összteljesítményére is. Különösen sebezhető egy ország külkereskedelme, ha az exportkoefficiens 7 magas és/vagy a külkereskedelem áruszerkezete erősen koncentrált, valamint az exportszektor termelési szerkezete merev, azaz nem tud megfelelően és a kellő időben reagálni a külkereskedelmi piac változásaira (növekvő/csökkenő kereslet)8

6

Szentes Tamás (2009), 112-114.old

7

Az export forgalom aránya a GDP-ben

8


9

1.1.3 Nemzetközi adós-hitelezői és monetáris interdependenciák aszimmetriái A világgazdaságban tapasztalható egyik legjelentősebb kölcsönös függőségi viszony a finanszírozásban tapasztalható. Ebben a relációban kétféle szereplőről beszélhetünk, a hitelezőkről és az adósokról. Az adósok szempontjából a hitelfelvétel önmagában még nem feltétlenül káros, azonban ha azért kényszerül újabb hitelek felvételére, hogy egy korábbi hitel adósságszolgálatának eleget tudjon tenni 9 , az már kifejezetten káros a gazdaságra nézve. Természetesen itt is igaz, hogy a jelentős tőkét felhalmozni képes (jellemzően fejlett gazdaságú) országok, jóval kedvezőbb feltételekkel tudnak hitelt felvenni, mint a fejletlenebb tőkeszegény országok. Az aszimmetria éppen ebből adódik, amikor a hitelező olyan feltéteket határoz meg a hitelt felvevő részére, hogy az már káros lehet az ország gazdasági folyamataira. A monetáris interdependencia aszimmetriája, a nemzetközi valuták közötti egyenlőtlen viszonyok következménye. A világgazdaságban a valuták között jól definiálható hierarchikus rend létezik, amelynek csúcsán (legfőképpen) a dollár, az angol font valamint az Euro áll. A gyengébb valutával (azaz a hierarchia alsóbb szintjein található) rendelkező országok, nemzetközi fizetési fizetések gyakorlatában egyoldalúan illetve nagyobb értékben szorulnak rá a domináns valuta használatára. Ráadásul saját valutatartalékaikat is ezekben a valutákban kényszerülnek tartani, amely következtében saját monetáris helyzetük erősen függ a devizapiac ingadozásaitól. Ha egy domináns valuta leértékelődik,akkor az közvetlen veszteséget jelent azon országoknak, akik abban a valutában tartják a tartalékaikat. Nem elhanyagolhatóak továbbá, a tranzakciókban szükséges valuták közötti átváltásokból származó költségek sem10. 1.1.4 Technológiai interdependenciák Az egymással gazdasági kapcsolatban álló országok eltérő technológia fejlettségi szinttel rendelkeznek. Ebben az esetben, máris aszimmetriáról beszélhetünk, hiszen a technológiát átadó ország a szabványok, szervizelés, alkatrész utánpótlás, know-how-ok tekintetében függőséget alakít ki a technológiát átvevő országokkal. Előfordulhat, hogy az

9

Ezt hívják, kumulatív eladósodásnak.

10


10

átadó ország monopolárat használ, hiszen a technológiához tartozó szabadalom csak és kizárólag őt illeti meg. Másik problémát pedig az okozhatja, hogy a kész technológia átvétele korlátot szab az átvevő ország munkaerő innovációs, fejlesztő-kísérleti képességének fejlődésnek is, ami akár a képzett szakemberek külföldre vándorlását is eredményezhet (brain-drain)11 1.1.5 Munkaerő-áramlás aszimmetrikus szerkezete Bár

a

nemzetközi

munkaerő-áramlás

(egy-két

kivételtől

eltekintve)

szabályozott/korlátozott, mégis kialakultak aszimmetrikus interdependenciák a munkaerő kibocsátó és a munkaerő felvevő országok viszonylatában. A munkaerő kibocsátó országok tekintetében érdemes megkülönböztetni, az alacsony képzettségű, vagy szakképzetlen munkaerőt és a magasan képzett szakembereket. Míg az előbbiek általában vendégmunkásként átmeneti időre jelennek meg egy-egy felvevő ország munkaerő piacán, addig utóbbiak hosszabb távon, akár véglegesen is a felvevő országban telepednek le. Ez a folyamat rendkívül káros a kibocsátó ország gazdaságára, hiszen az ott kiképzett munkaerő nem odahaza hasznosítja a megszerzett szakértelmét.12 A

nemzetközi

munkamegosztással

kapcsolatban

egy

érdekes

jelenség

is

megfigyelhető, az úgynevezett demonstrációs hatás. Ez a fejlett országok fogyasztási színvonalának, szokásaink, a fejletlen országok elitrétegének által történő utánzását jelenti. Ez a jelenség nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag rendkívül káros, hiszen egyrészt improduktív luxus kiadásokra készteti a helyi elitréteget, másrészt a túlfogyasztást is mint követendő példát mutatja be. A demonstrációs hatás által támasztott keresletet nem ritkán importból kell kielégíteni, ami a külkereskedelmi mérleget rontja. A hivalkodó luxustermékekkel szembesülő társadalom szegényebb rétegeiből pedig ellenszenvet, társadalmi feszültséget válthat ki, amely végső esetben fegyveres konfliktusokhoz, polgárháborúkhoz vezethetnek.13

11


12


13


11

1.2 Nemzetközi fejlődési szakadék Legelőször is érdemes bevezetni a fejlődési szakadék fogalmát. Akkor beszélünk egyegy ország vagy ország csoport vonatkozásában fejlődési szakadékról, ha azok fejlettségi viszonyai jelentős különbséget mutatnak. A jelenlegi világrend máig megoldatlan problémája az egyes országok gazdasági fejlettségében tapasztalható jelentős eltérések. Megkülönböztetjük, a fejlett „Nyugatot” valamint a szegény „Dél” országait. Továbbsúlyosbítja az a tény, hogy a világnépesség 80%-a fejletlenebb gazdaságú országokban él, amíg a világban megtermelt összjövedelem mindössze 20%-át kapja. Ezekben az országokban jellemző szociális feszültségek, elnyomó diktatúrák, fegyveres etnikai- és vallási konfliktusok, amelyek kiváló táptalaja a szélsőséges eszmék térhódításának (lásd terrorizmus) Ezen országok lakói az elektronikus média fejlődésének eredményeképpen, láthatják a jóléti államokban uralkodó viszonyokat és ez a menekültek végeláthatatlan hullámait küldik a jobb élet reményében „Nyugatra”. Szentes Tamás az alábbiakban látja a szakadékok továbbmélyülésének okait: 1.2.1 Nemzetközi munkamegosztás történelmileg kialakult szerkezete Az országok közötti fejlődési szakadék elmélyülésében komoly szerepet játszik a nemzetközi munkamegosztás történelmileg kialakult szerkezete. Itt érdemes néhány szóban bemutatni a gyarmati típusú munkamegosztást, amely jól szemlélteti a tartósan nyerstermékek exportjára berendezkedett fejletlenebb gazdaságú országok állandó és növekvő lemaradásának okait. A nyerstermékek termelése olcsó, képzetlen munkaerővel folyt és azok exportra vitele nem gerjesztett input-output kapcsolatot. Értelemszerűen az export így nem tudott érdemben hozzájárulni a gazdaság egészének fejlődéséhez.14 1.2.2 Gyengén fejlett országok gazdasági szerkezetének torzulása Lényeges tényező, a gyengén fejlett gazdaságú országok belső gazdasági szerkezetének vizsgálatából levont következtetések, amelyek rávilágítnak arra, hogy az itt tapasztalt torzulások, hogyan vezetnek ezen országok tartós világgazdasági lemaradásához. Az egyik legjellemzőbb jelenség a gazdasági és társadalmi dezintegráltság, vagyis a belső

14

Szentes Tamás (2009), 140 old.

12

integráltság hiánya. Jellemzően kettős szerkezettel bíró gazdaság, amely egyrészt áll egy az exporthoz köthető tőkés szektorból, valamint az ezt kiszolgáló olcsó, tanulatlan munkaerővel ellátó tradicionális szektorból. Az így kialakult dualista gazdaság és társadalom a gazdaság fejlődését eleve gátolja, valamint a külső tényezőktől való aszimmetrikus függést is konzerválja.15 1.2.3 Nemzetközi gazdasági kapcsolatok viszonylatában tapasztalható piaci tökéletlenségek A szakadékok kialakulásában és elmélyülésében fontos szerepet tölt be a nemzetközi gazdasági

kapcsolatok

viszonylatában

tapasztalható

piaci

tökéletlenségek.

Ez

megnyilvánul egyrészt a fejlett országok által alkalmazott kereskedelempolitikai piactorzító eszközei, például a monopol - és a transzferárak egyoldalú alkalmazása. Másodsorban

a

fejletlen

gazdaságú

országokban

tapasztalható

gazdaság

erők

koncentráltsága, ami legtöbb esetben a monopolár alkalmazásában nyilvánul meg, ami szintén piactorzító hatású.16 1.2.4 Állami gazdaságpolitikák nem megfelelő alkalmazása A nem megfelelően alkalmazott állami gazdaságpolitika kérdésköre is két aspektusban vizsgálható. A fejlett országok, az azokkal együttműködő nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek olyan intézkedéseket követelnek meg a fejletlenebb államoktól, ami nem veszi figyelembe az adott ország gazdasági érdekeit, sőt néhány esetben sérthetik is azokat. Gyakran előfordul azonban, hogy maguk a fejletlenebb országok is elhibázott gazdaságpolitikai döntéseket hoznak, téves fejlesztési törekvéseket fogalmaznak meg, amelyek önmagukban is gátját jelentik a gazdaság fejlődésének.17

15

Szentes Tamás (2009), 141-144.old.

16

Szentes Tamás (2009), 145-146.old.

17

Szentes Tamás (2009), 146 old.

13

1.3 Globalizáció A válság gyors globális terjedésében meghatározó szerepet játszott az eszkalálódó gazdasági - és pénzügyi globalizáció. Ahhoz, hogy a válság kialakulásában játszott szerepüket megvizsgálhassuk, érdemes bevezetni magát a globalizáció fogalmát. Véleményem

szerint

az

egyik

legpontosabb

definíció

Anthony

Giddens

brit

szociológushoz fűződik: „A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező

eseményeket

sok

kilométernyi

távolságban

lejátszódó

folyamatok

befolyásolják, és viszont.” A globalizáció gazdasági viszonylatában meghatározó multinacionális illetve transznacionális vállaltok a munkaerő igényes termelésüket a termelési tényezők optimalizálása során, alacsonyabb jövedelemszintű országokba helyezik át. Ez egy kétségkívül fontos mozzanat, hiszen ez közvetlenül előidézett olyan további világgazdasági eseményeket, amelyek külön-külön hozzájárultak a válsághoz vezető okok láncolatához. Az olcsón megtermelt áruk ugyanis a fejlettebb államok (piacok) felé áramolva, hozzájárultak

az

egyes

világgazdasági

viszonylatban

is

meghatározó

országok

külkereskedelmi mérlegei egyenlőtlenségeinek kialakulásában. A nemzetközi kereskedelem és a külkereskedelmi mérlegek vizsgálatakor érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi évtizedekben a WTO 18 (illetve annak elődje a GATT 19 ) rendkívül hatékonyan harcolt az országok közötti kereskedelmet korlátozó intézkedések folyamatos és nagyarányú lebontásáért. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Az olcsón termelő országok külkereskedelmi mérlege pozitív egyenleget mutat az export tételek miatt, míg a terméket felvevő országok erősen negatív mérleget mutat az import tételek okán.

18

WTO (World Trade Organisation) magyarul Kereskedelmi Világszervezet, vagy Világkereskedelmi Szervezet. 1994. április 16-án Marrakeshben, Marokkóban írták alá az alapító szerződését, amely 1995. január 1-jével váltotta fel a GATT-ot 19

GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény

14

A legmeghatározóbb kölcsönhatás az USA és Kína viszonylatában figyelhető meg. Az USA hagyományosan a világ legnagyobb fogyasztója, ráadásul az itt megtermelt GDP 2/3a belső piacon kerül felhasználásra, ezért a fennmaradó szükségleteket importból kell kielégítenie, amely így közel sincs egyensúlyba az export számlák egyenlegével. Míg Kína GDP-je, nem a belső fogyasztás, hanem az export miatt tudott dinamikusan bővülni az utóbbi évtizedekben. Ennek a sajátos kölcsönhatásnak a következtében aztán az USA külkereskedelmi - és ezzel együtt folyó fizetési mérlege fokozatosan romlott, amely így jelentős és folyamatos finanszírozási igényt generált, amelyre a világgazdaságban betöltött vezető szerepe miatt, könnyen talált forrást a nemzetközi pénzpiacokon. A kibocsátott USA államkötvények legnagyobb vásárlója jelentős többlettel rendelkező Kína lett, amely 2010-re az Egyesült Államok, külfölddel szemben fennálló államadósság 29 % birtokolta. Ami a lenti ábrán is különösen szembetűnő, hogy a 2000-es évek 10 %-os részesedését, 10 év alatt közel 30 %ra növelte Kína. Dolgozatom írásának időpontjában 20 , még nem lehet látni, hogy ez a folyamat – azaz az USA (túl) fogyasztásának, a fejlődő (de különösen Kína) országok által történő finanszírozása mikor fog megváltozni/megszűnni.

20

2011. november 25.

15

Forrás:http://politicalcalculations.blogspot.com/2011/03/rising-and-fading-world-powers.html21

A globalizációs folyamatok erősödése természetesen a tőke, mint termelési tényező szabadabb mozgását is elősegítette az évek során. Ez a gyakorlatban nem csak azt jelentette,

hogy

a

tőkeerős

országok,

szabad

kapacitásuk

lekötésére

vagy

befektetési/spekulációs céllal nemzetközileg áramoltatott tőkéjüket viszonylag egyszerűen célba tudták juttatni, hanem az USA ingatlanpiacának finanszírozáshoz köthető és a későbbiekben fertőzőnek bizonyult értékpapírosított követelésekből is akadálymenetesen vásárolhattak be intézményi befektetők, nagy nemzetközi pénzintézetek. A lenti táblázat alapján megállapítható, hogy a 13 legnagyobb veszteséget elkönyvelő Bank közül mindösszesen 6 volt USA székhelyű pénzintézet. Későbbiekben látni fogjuk, hogy a részben itt elszenvedett veszteségeik következtében, állami segítségnyújtás keretében fel kellett tőkésíteni a legnagyobb Bankokat. A bankok feltőkésítése tovább növelte az egyes államok válságkezelő csomagjainak költségeit.

21

Letöltve:2011-11-25

16

A pénzügyi intézmények veszteségei 2007 elejétől milliárd dollárban Forrás: www.bloomberg.com22

Jelen dolgozatnak nem az a célja, hogy a globalizációt negatív vagy pozitív folyamatként ítélje meg. A világgazdaság globalizálódása és a nemzetközi tőkeforgalom liberalizálása is elősegítette az egyensúlytalanságok kialakulását. Egy másik és korántsem elhanyagolható hozadéka is volt a fentiekben már részletezett nemzetközi kereskedelmet jellemző, olcsón termelő országok exportjának a fejlett gazdaságok piaca felé. Az alacsony költségek mellett termelt áruk, a szállítással járó költségek illetve a kereskedelmi árrések hozzáadása után is viszonylag olcsón jelentek meg a felvevő piacok fogyasztói felé. Ennek egyenes következménye, hogy a növekvő fogyasztás az alacsonyan tartott árak miatt, nem eredményezett inflációs nyomást a fejlett országokban. A viszonylag alacsony inflációs környezet teret adott a jegybankoknak ahhoz, hogy az alapkamatokat alacsonyan tarthassák. Az alacsony jegybanki alapkamatok viszont hozzájárultak a (túl)fogyasztás hitelekből történő finanszírozásához. Ez különösen a világ legnagyobb fogyasztói piacán, az USA-ban öltött ijesztő mértéket. Az olcsó hitelek azt az illúziót adták az amerikai társadalom alsó-középosztály széles rétegeinek, hogy a lehetőségeikhez képest magasabb színvonalon élhetnek. Az alábbi két ábra az amerikai háztartások eladósodásának mértékét szemlélteti. Figyelemre méltó továbbá, hogy a megtakarítási ráta, a vizsgált időszak végére hogyan süllyed közel nulla százalékra, miközben a háztartások eladósodásának mértéke az

22


17

elkölthető jövedelmük 135%-ig emelkedett. Könnyen belátható, hogy nemzetgazdasági szempontból, ez nem fenntartható állapot.

Forrás: http://chartingtheeconomy.com/?cat=2723

A válságot előidéző okok felsorolása nem lehet teljes a laza pénzügyi szabályozás illetve a hitelminősítő intézetek24 működésének vizsgálata nélkül. Már a válságot megelőző évtizedekben is felmerült a kérdés, hogy szükség van-e egy nemzetek felett álló pénzügyi szervezetre. A nemzetközi pénzpiacok egyre szorosabb integrációja magában hordozta azt a veszélyt, hogy egy-egy ország pénzpiaci zavarai könnyen átterjedhetnek más országok

23

Letöltve: 2011-11-26

24

3 nagy hitelminősítő intézet dominálja a piacot, ezek a Standard and Poor’s, Fitch Rating és a Moody’s

18

pénzpiacaira. Amikor a 2006-2007-ben a világ legnagyobb gazdaságának jelzálogpiacáról kiindult pénzügyi zavarok, évekkel később globális pénzügyi és reálgazdasági válsággá fejlődtek, könnyű belátni, hogy azoknak volt igazuk, akik a nemzetközi szabályozás erősítése mellett tették le voksukat. Nem elhanyagolható a FED és a SEC25 szerepének vizsgálata a válság kialakulásában. A 2000-es évek elején a FED 1%-ra csökkentette az irányadó jegybanki alapkamatot, ezzel mintegy célzottan támogatta az amerikai társadalom nagymértékű eladósodását. A SEC felelősségét, Kutasi Gábor: „Az amerikai kamatdöntés hatásai a 2007-2008-as pénzügyi válság kapcsán” című munkájában az alábbiakban látja26: Nem volt képes biztosítani a befektetőket védő, a döntések kockázatát csökkentő átláthatósági szabályok és törvények betartatását Nem érvényesítette a szabályozási és ellenőrzési jogait a számviteli szabályok betartása és a pénzügyi beszámolók valóssága érdekében Teljes kudarcot vallott a hitelminősítő intézetek felügyeletében Nem sikerült megvédenie a kisbefektetőket Abban, hogy a kétes követeléseket tartalmazó pénzügyi termékek ilyen sikeresek lehettek, meghatározó szerepe volt a hitelminősítők által adott pozitív besorolásoknak. Ez azonban felveti az összeférhetetlenség kérdését is. A hitelminősítőktől elvárható ugyanis, hogy egy-egy pénzügyi terméket objektíven értékelve, tájékoztatást adjon a befektetőknek az azt övező esetleges kockázatokról. Ezen pénzügyi termékeket azonban a pénzintézetek a hitelminősítőkkel szorosan együttműködve, folyamatos konzultációk során alakították ki. Ezek után természetes volt, hogy a hitelminősítők a lehető legjobb minősítést adták a terméknek, amit ezek után nem is lehetett objektív döntésnek nevezni.

25

U.S. Securities and Exchange Commission (amerikai Pénzügyi és Tőzsdefelügyelet)

26

in Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008- 2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, 218-219 o 19

1.4 Az amerikai ingatlanpiac és az ingatlanpiaci buborék „kipukkadása” A válsághoz vezető előzmények felsorolását véleményem szerint indokolt külön fejezetben megvizsgálni, kiemelve az amerikai jelzálogpiac helyzetét, továbbá a válság kitörésért felelősnek tartott ún. subprime27 hitelek elemzését. Az amerikai gazdaságban hagyományosan nagy szerepe van az ingatlan illetve a tartós fogyasztási cikkek vásárlásához nyújtott jelzálogfedezet alapú hiteleknek. A jelzálog (mortage) hitelek arányát az amerikai háztartások teljes adósságán belüli bemutatására az alábbi ábra szolgál. Jól látható, hogy a 2008 utolsó negyedévében a teljes adósságállományon belül 77%-ot tett ki a jelzálog alapon felvett hitelek aránya.

Forrás: http://chartingtheeconomy.com/?p=121028

Az amerikai ingatlanpiac felfutása részben annak a kormányzati törekvésnek köszönhető, amelynek kifejezett célja, hogy az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket saját otthonhoz juttassa, ezzel mintegy beintegrálva őket az amerikai középosztályba. Ennek érdekében több kormányzati intézkedést született, amelyek közül Edward M. Gramlich 2007-ben, Booms and Busts: The Case of Subprime Mortgages címmel megjelent tanulmányban29 az alábbiakat emeli ki.

27

A hazai viszonyok között sokat használt, másodlagos jelzálogpiaci hitelezést szándékosan nem fogom használni, hiszen ez a fordítás félrevezető lehet a termék jellegét illetően 28

29

Letöltve: 2011-11-26 http://www.frbkc.org/Publicat/Econrev/PDF/4q07Gramlich.pdf Letöltve: 2011-11-24

20

1. 1977 Community Reinvestment Act, amiben gyakorlatilag bátorították a bankokat, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező, ezáltal rossz adós besorolású ügyfeleknek is nyújtsanak hiteleket 2. 1980 Depository Institutions Deregulatory and Monetary Control Act, ami egyebek mellett engedélyezte az uzsorakamatok használatát a jelzáloghitelezésben. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábban elutasított hitelkérelmezők is kaphattak jelzáloghitelt, természetesen magasabb kockázati felár ellenében (drágább hitel) 3. 1994 Home Ownership Equity Protection Act, amelynek során korlátozták a hitelt nyújtó pénzintézetek lehetőségeit az utólagos szerződésmódosításra, illetve megtiltották a hitel-visszafizetés időben egyenetlen, először alacsony majd később meredeken emelkedő törlesztő részletek alkalmazását Az ingatlanpiaci buborék ennek megfelelően, már az 1990-es évek elején elkezdett kialakulni. Különösen 1994-ben kapott lendületet a subprime hitelezés fellendülésével. A következőkben szeretném röviden bemutatni a subprime hitelek fogalmát, amely elengedhetetlen, amely elengedhetetlen a gazdasági válság jobb megértéséhez. Az amerikai jelzálog-finanszírozási az OAD modell alapján működik. Ennek lényege, hogy a hitelt nyújtó intézet (originator) a jövőbeli követeléseit jelenértéken eladja a befektetőknek, mintegy megosztva (distribute) ezzel a hitelezéssel járó kockázatokat. Ebben a modellben a hitelek koncentrációs kockázata csökken, amíg folyamatos likviditást biztosít a jelzálog-hitelező intézeteknek. (Szanyi Miklós: Válság és etika, 2008 30) A befektetők természetesen nem egy-egy hitelügylethez tartozó követelést vásárolnak meg, hanem sok hasonló jellegű követelésből, az azokat megtestesítő jövőben pénzáramlásokat összesítve, egy összeállított portfolióra vonatkozó értékjegy formájában veszik meg. (Szanyi Miklós: Válság és etika, 2008 31)

30

in Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008- 2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, (164 old.) 31

in Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008- 2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, (164 old.)

21

Könnyű belátni, hogy a fent vázolt rendszer működésének alapfeltétele a bizalom, hiszen a befektető nem láthatja pontosan az általa megvásárolt portfolióban lévő követelések kockázatát. A problémák pontosan 1994-ben születtek, amikor is az OAD modellbe bekerültek subprime követeléseket tartalmazó jelzáloghitelek. De melyek ezek a subprime hitelek? 1.4.1 A subrime hitelek Subprime jelzáloghitel egy olyan lakáshitel, amely nem felel meg az elsődleges (prime) - jelzáloghitelek követelményeinek. A minősítés az adós hitelképességétől, valamint az adósságszolgálat/jövedelem (DTI debt-to-income) és a hitelösszeg/ingatlanfedezet értéke (LTV loan-to-value) mutatóktól függ. Az alacsony hitelképességű ügyfeleknek, az 55% feletti DTI és a 85% feletti LTV mutatóval (ideértve az adósminősítés, jövedelemvizsgálat teljes mellőzésével) nyújtott hitelek subprime-nak (másodlagosnak) minősülnek. Nem meglepő módon, a subprime hitelek meghiúsulási/bedőlési aránya már a kezdetektől is sokszor magasabb volt, mint a prime hiteleknél tapasztalt érték. Pontosan 7% volt, ami tízszeresese a prime hitelek hasonló mutatójának. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a másodrendű hiteleket, azok kockázati felára tovább drágította, ami így extra terhet jelentett a teljesítőképességük határán lévő adósokra. A probléma akkor kezdődött, amikor 2006-ban a FED kamatemelési ciklusba kezdett32, válaszolva az inflációs nyomásra. Az emelkedő jegybanki alapkamat a hitelek drágulását vonta maga után. A hitelkamatok emelkedése a havi törlesztő emelkedésében realizálódott. A megnövekedett terheket, sok alacsony jövedelmű adós már nem bírta törleszteni, így a hitel fedezetéül szolgáló ingatlan árverezésre került. A hirtelen megugrott kínálat, csökkenő ingatlanárakat vont magával. Ez aztán további

32

A FED jegybanki alapkamat, 2001 után közel 1%-ra süllyedt és 2006-ig 1-2%-os sávban mozgott. Emiatt sok kritika érte később a FED-et, amiért a gazdasági fejlődés fenntartásának érdekében alacsony kamatszintet alkalmazott, valamint likviditással öntötte el a piacokat. Az itt megjelent extra likviditás, valamint a Bush-korszak adócsökkentő programja (ami a belső fogyasztás dinamizálását hivatott segíteni) által, a háztartásoknál megjelent extra jövedelem, nagy része a (spekulációs) tőkepiacokon jelent meg.

22

bonyodalmakhoz vezetett, hiszen az hitelezett ingatlanok LTV-je, akár 100% fölé is emelkedhetett, ami miatt a hitelt nyújtó intézetek pótfedezet bevonására kötelezték az adósokat. Természetesen sokan erre már nem voltak képesek, így ők sem kerülhették el az árverezést, ami a kínálat további növekedésén keresztül ismét csak lefelé nyomta az ingatlan árakat. Ezzel együtt a nem teljesítő subprime hitelek aránya 17 %-ra emelkedett és a Case-Schiller index33 is meredek esésnek indult. A válság gyors terjedésében játszott fontos szerepe miatt érdemes a CDO-kal is röviden foglalkozni. A CDO-k a 1990-es éveket jellemző pénzügyi innováció egyik terméke. Ezek tulajdonképpen, értékpapírosított jövőbeli követelések, amelyeket jelenértéken értékesítenek. Azonban ebben az esetben az értékpapírosítás során, nemcsak különböző tulajdonságú (és minőségű) jelzáloghitelek szerepeltek a portfolióban összegyúrva, hanem egyéb hitel és kötvények is. Ezekből bocsátották ki aztán az ún. fedezett adósságkötelezvényeket (CDO, collateralized dept obligasion). A jó konjunktúra miatti alacsony veszteséghányad (kockázat) és a magas hozamok miatt a CDO piac dinamikusan bővülhetett, amit az alábbi grafikon remekül szemléltet:

Forrás: http://www.celent.com/reports/collateralized-debt-obligations-market34

33

A Case–Shiller-index az Egyesült Államok ingatlanpiacának legelismertebb 20 régiójára alkalmazott árindexe 34 Letöltve:2011-11-27

23

Amikor 2006 után a subprime nem teljesítő hitelek kritikus méreteket öltöttek, akkor később a jelzálog követeléseket is felhalmozó CDO piacot is magukkal rántották. 1.4.2 Lehman Brothers csődje, a globális válság előestéje A 2007-es évek első felében, egyre több hír látott napvilágot arról, hogy egyes globális szinten is tevékenykedő pénzintézetek súlyos veszteségeket kénytelenek elszenvedni. A FED illetve az amerikai kormány 2008-ban több nehéz helyzetbe került pénzintézetet (és biztosító társaságot)35 kisegítetett (ún. bailout), miután úgy ítélték meg, hogy amennyiben az alábbi cégek bármelyikét hagynák csődbe menni, az beláthatatlan következményekkel járna a pénzpiacokon. 2011-ben már világos, hogy a Lehman Brothers (LB) csődbemenetével súlyosan elszámolták magukat. Az alábbi táblázatból is kitűnik, hogy a Lehman Brothers „bedőlése” az elmúlt 10 év legnagyobb csődje volt. Ennek alapján nehéz megérteni, miért hagyták az amerikai hatóságok csődbe menni a legnagyobb pénzintézetet?

35

Fannie Mae and Freddie Mac, The Goldman Sachs Group, Morgan Stanley, American International Group, Inc

24

Forrás: http://www.guardian.co.uk/news/datablog/2009/jun/01/generalmotors-automotive-industry36

Amikor 2008.09.15-én a reggeli órákban a Lehman Brothers csődvédelmet kért, valami olyasmi történt, amire senki sem számított. Az azt következő napokban viharos gyorsasággal bekövetkezett bizalmi válság során, a bankközi hitelpiacok leálltak, gyakorlatilag senki sem volt hajlandó hitelezni. A piacról teljesen eltűnt likviditást a jegybankok próbálták biztosítani. Azt, hogy ezt milyen formában tették, illetve az egyes kormányok milyen intézkedéséket hoztak, dolgozatom következő fejezeteiben tárgyalom.

36


25

2

Válságkezelés az USA-ban Mennyiben lehetséges egy válság kitörésének pontos dátumát meghatározni, a

legtöbben minden bizonnyal a Lehman Brothers 200.09.15.-éi csődbemenetelét jelölnék meg. Látni kell azonban, hogy a klasszikus értelemben vett válságkezelés az USA-ban már 2007-ben elkezdődődött. Az USA gazdaságában is megfigyelhetők a ciklikusságok, ahol egy hosszabb konjunktúrát egy rövidebb recesszió követ. A 70-es évek olajválsága után, azonban az USA gazdaságát nem érték olyan mértékű sokkok, amelyekkel a mostani válság során találták szembe magukat a hatóságok. Jelen válságban nem bizonyult elégségesnek a korábban jól bevált recept, a monetáris élénkítés eszközével ösztönözni a gazdaságot. Ebben a modellben az USA jegybankja a FED, a likviditás növelésének szándékával, kamatcsökkentésen keresztül, olcsóbban biztosít forrásokat a kereskedelmi bankoknak és egyéb pénzintézeteknek (pénzügyi közvetítő rendszer). Ezzel ösztönzi a válság idején szigorú hitelfeltételekkel rendelkező bankokat, hogy a gazdaság működése szempontjából kritikus hitelforrásokat továbbra is biztosítsák. Az alacsony kamatok a háztartásokat nem megtakarításra, hanem inkább fogyasztásra ösztönzi. A vizsgált válság részben a pénzügyi közvetítő rendszer válsága is volt, így a monetáris lazítás nem bizonyult elegendőnek. Érdemes kitérni arra megállapításra, hogy, a pénzügyi közvetítő rendszer is válságba került. Mint ismeretes, inflációs nyomásra a FED 2006-ban kamatemelési ciklusba kezdett. A magasabb

jegybanki

alapkamat

megdrágította

a

pénzintézetek

által

nyújtott

jelzáloghiteleket is, amelynek következtében egyre több adós nem tudta tovább törleszteni az

ingatlana

után

felvett

hiteleket.

A

korábban

már

ismertetett

sub-prime

jelzálogkötvények és az ezekre épülő CDO-k 37 értéke csökkeni kezdett. Ezeket az eszközöket felhalmozó pénzintézetek, komoly veszteségleírásra kényszerültek.

37

Értékpapírosított jövőbeli követelések, amelyeket jelenértéken értékesítenek. Azonban ebben az esetben az értékpapírosítás során, nemcsak különböző tulajdonságú (és minőségű) jelzáloghitelek szerepeltek a portfolióban, hanem egyéb hitel és kötvények is. Ezekből bocsátották ki aztán az ún. fedezett adósságkötelezvényeket (CDO, collateralized dept obligasion).

26

A válság első komoly áldozata a nagy múltú Bear Stearns volt, amelynek két alapja is csődbe ment 2007. július végén. Egy hónappal követte őt az American Home Mortage csődje, amelyik a 10. legnagyobb jelzáloghitelező volt az amerikai piacon. Természetes befektetői reagálás volt, hogy a negatív hírek hallatán szabadulni akartak a kérdéses eszközeiktől. Az eladói hullám felerősítve a korábbi folyamatokat további értékvesztést okozott a CDO eszközökben. A növekvő piaci bizonytalanság óvatosságra intette a korábban kockázatvállaló befektetőket és ezáltal a pénzpiacok likviditása folyamatosan csökkeni kezdett. Ez a folyamat egészen odáig vezetett, hogy 2007. augusztus 09-én a piacokon gyakorlatilag megszűnt a likviditás és a FED-nek be kellett avatkoznia, amelynek keretében nagy mennyiségű pénz juttatott a rendszerbe. Ezzel együtt a FED, a 2006-ban megkezdett kamatemelési ciklusát lezárta és intenzív kamatcsökkentésbe kezdett valamint bővítette a bankoktól fedezetként elfogadott értékpapírok körét. Ezzel a két lépessel természetesen a likviditást próbálta növelni. 2008 márciusában a 2007 nyarán már bajba került Bear Stearns befektetési bankot, annak csőd közeli állapotát kihasználva, állami garancianyújtás mellett a JP Morgan Chase felvásárolta. Ugyanezen év augusztusában aztán a két állam közeli38, jelzáloghitelezéssel foglakozó pénzintézete a Fannie Mae és a Fraddie Mac tőkehelyzete is kritikusan meggyengült a sup-prime hitelezésen elszenvedett veszteségeik miatt. Miután 2008 nyarán gyakorlatilag erre a két piaci szereplőre szűkült a jelzáloghiteleket nyújtó pénzintézetek száma, az amerikai kormány a kulcsfontosságúnak ítélte megmentésüket. Mindkét pénzintézet, a pénzügyi segítségnyújtás keretében, közvetlen állami irányítás alá került. Ez azért fontos, mert látni fogjuk, hogy ez mind az USA, mind az európai (köztük magyarországi) bankkonszolidáció során visszatérő, közös elem lesz. A következő, már jól ismert dátum 2008.szeptember 15. Ezen a napon a Merrill Lynch befektetési bankot felvásárolja a Bank of America, majd az amerikai döntéshozók hagyják 38

A Fannie Mae és kisebb szektortársa, a Freddie Mac összesen már mintegy 150 milliárd dollár állami támogatást kapott. Mindkét cég úgynevezett kormány szponzorálta vállalkozás, vagyis magántőkével, magáncégként működik, de törvényben rögzített alapokmánnyal és céllal. A két társaság felvásárolja a jelzálog-követeléseket a hitelező pénzintézetektől, majd ezekre építve származékos termékeket jelzáloghitellel fedezett értékpapírokat - bocsát ki, ily módon biztosítva és növelve az elsődleges jelzáloghitelezés tőkeforrását (http://hvg.hu/gazdasag/20110805_Fannie_mae Letöltve: 2011-11-27)

27

csődbe menni a Lehman Brothers befektetési bankot. Néhány év távlatából jogosnak tűnhet a kérdés, miért nem kapott állami segítséget a Lehman Brothers? A válasz meglehetősen egyszerű, mert elszámolták magukat. Úgy ítélték meg, hogy a pénzintézet csődje, nem lesz kritikus a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából. Érvelésük másik fontos eleme volt, hogy morális kockázatot láttak a Lehman Brothers megmentésében. A morális kockázat lényege, hogy a hitel nyújtotta védőháló miatt indokolatlanul magas kockázatot vállalnának a pénzintézetek és ez végül tényleg csődhöz vezethetne. A következmények már ismertek, a csőd következtében napokon belül bizalmi - és pénzügyi válság alakult ki a nemzetközi pénz - és részvénypiacokon, ami később a reálgazdaságra is kiterjedt.

2.1 A FED szerepe a válságkezelésben A fentiek figyelembe vételével, már érthető, hogy a FED jegybanki alapcsökkentése miért bizonyult korlátozott hatásúnak, ennek ellenére az alapkamat 2008 decembere óta, azaz több mint két év 0-0,25 % sávban maradt. Ha egy jegybank, a 0%-on tartott alapkamat ellenére sem tud elegendő likviditást biztosítani, ún. likviditási csapdába kerül, de még mindig marad klasszikusnak nevezhető válságkezelő eszköze. Ez pedig nem más, mint a kereskedelmi bankok számára meghatározott kötelező tartalékráta39 csökkentése, amelynek következményeként a bankok több hitelt tudnak nyújtani, azaz pénzt juttatni a gazdaságba. Amennyiben ezek a klasszikus eszközök nem bizonyulnak elegendőnek, a jegybankoknak lehetőségük van egyéb módon is a pénzt juttatni a piacokra. 2.1.1 Mennyiségi lazítás40 A FED az ún. „quantitative easing” (QE) keretében 2008 utolsó negyedévétől kezdve, 2010 első negyedéve végéig, 1500 Mrd USD pénzmennyiséget jutatott a pénzpiacokra. Bár

39

Meghatározza, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani.

40

A mennyiségi lazítás (quantitative easing) azt jelenti, hogy a jegybank a saját számlájára eszközöket (jellemzően állampapírokat) vásárol, amivel közvetlenül felhajtja bizonyos eszközök árfolyamait, illetve ezáltal is pénzt ad a befektetők számára

28

ennek sikere erősen megkérdőjelezhető 41 volt, a FED a program folytatásáról döntött (QE2), amelynek keretében újabb 600 Mrd USD pumpál a gazdaságba. De mit is jelent pontosan a QE és mi a hatásmechanizmusa? A FED hosszú lejáratú államkötvényeket vásárol, így ezeknek az értékpapíroknak csökken az értéke (kamata). A referenciaként szolgáló alacsony kamatok egyrészt azt eredményezik, hogy a háztartások könnyebben jutnak hitelhez és így többet költenek, másrészt

az

államkötvényekkel,

mint

lehetőséggel

szemben

felértékelődik

a

részvénybefektetés. Aki teheti, részvénybe fektet, és a részvényárfolyamok emelkednek. Ez pedig ismételten arra ösztönzi a magánszektort, hogy többet fogyasszon, hiszen a befektetéseire is nagyobb hozamvárakozásokkal tekint. Végül az alacsony, hosszú lejáratú hozamok és az alacsonyan tartott alapkamat csökkenti a dollár külkereskedelmi értékét. Ez által az amerikai exportőrök is több profithoz jutnak, hiszen míg költségeik továbbra is dollárban merülnek fel, addig bevételeik - a dollárhoz képest erősebb - külföldi pénznemekben.42 A jegybanknak óvatosan kell mérlegelnie, hogy milyen mértékű inflációs hatásai lehetnek a likviditásnövelő megoldásoknka. Minden jegybank elsődleges feladata az ország árstabilitásának biztosítása viszont paradox módon a gazdaságba juttatott extra pénzmennyiség inflációgerjesztő hatású, azaz a jegybankok elsődleges céljukat veszélyeztethetik saját intézkedéseikkel. Éppen ezért, ezek az intézkedések kizárólag átmeneti jelleggel és válságidőben alkalmazhatók. Nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy a 2008-ban kialakult gazdasági válság, a drasztikusan csökkenő energiaárak és csökkenő belső kereslet miatt deflációs kockázatokat hozott magával.

41

Amerikai közgazdászok és elemzők szerint azonban ez túl szövevényes mechanizmus, és a lényeg - a fogyasztás növelése, a gazdaság működésének élénkítése - nehezen olvasható ki belőle. Elemzők szerint ugyanis önmagában kevés esély van arra, hogy ez a 600 milliárd dollár lakossági hitelekké alakulna át rövid időn belül. A legtöbb kereskedelmi bank ugyanis - gondolva a szűkös időkre - visszahelyezheti az államkötvényekért kapott összeget jegybanki betétekbe 42

http://www.hetek.hu/uzlet/201011/helikopterrol_szorjak_a_penzt_amerikaban (Letöltve 2011-11-27)

29

2.1.2 Operation Twist 2011 szeptemberében újabb gazdaságélénkítő programot jelentett be a FED elnöke Ben Bernanke, Operation Twist néven, ezúttal 400 Mrd USD értékben Az Operation Twist lényege, hogy a jegybank a rövid lejáratú államkötvényeit hosszú lejáratúra alakítja át, vagyis eladja a rövid lejáratú kötvényeit és az így befolyó összeget hosszú lejáratú kötvények vásárlására fordítja. A művelet célja, hogy a hosszú távú kamatok csökkenjek, hiszen ezek hatnak leginkább a lakáshitelezésre és a beruházásokra, így ezeken keresztül lehet leghatékonyabban élénkíteni a gazdaságot. Az Operation Twist vitathatatlan előnye a QE-hez képest, hogy nem növeli a jegybank eszközállományát és így elvileg nem eredményezi az inflációs várakozások és végső soron az infláció emelkedését43 Természetesen, ez a program sem mentes a kockázatoktól. A válság után ugyaniis a bankok forrásaikat (lakossági és vállalati betétek, illetve olcsó jegybanki források) hitelezés helyett egyszerűen magasabb hozamú, hosszabb lejáratú államkötvényekbe fektetik. Ha a hosszú lejáratú államkötvények hozama csökkenni kezd, ezek a bankok veszteségeket szenvedhetnek el.

2.2 Az USA kormányának fiskális válságkezelő intézkedéséi A USA monetáris válságkezelési programjai után nézzük meg, hogy milyen fiskális lépéseket tettek a válság reálgazdasági hatásainak mérséklése érdekében. A költségvetési szempontból vizsgált intézkedések, követik a keynesi gazdaságpolitika tanait. Azaz válság idején a kiesett piaci keresletet, az állami fogyasztás és beruházás növelésével vagy a háztartások – adócsökkentés révén – megnövelt elkölthető jövedelmével kell ellensúlyozni. Külön érdekessége ennek, hogy a mindvégig neoliberális és deregulációs eszméket hirdető (és a fejlődő országoktól megkövetelő) USA végül a keynesi utat választotta, vagyis elismerte az állami szabályozás létjogosultságát. Az amerikai kormány jóval 2008 szeptembere előtt megkezdte a válságkezelést. Már 2008 februárjában döntöttek, a GDP 1%-nak megfelelő gazdaságélénkítő csomagról. A törvény alapján 116 millió háztartás kapott adó-visszatérítést 2008. májustól. A csomag

43

http://penzcsinalok.transindex.ro/globalis/cikk/13940 (Letöltve 2011-11-27)

30

célja az volt, hogy a háztartásoknak jutatott extra elkölthető jövedelemmel a belső fogyasztást növelje, és ezzel mérsékelni lehessen a gazdaság növekedésének lelassulását. Az évi 75 ezer dollárnál többet nem kereső egyének, valamint a 150 ezer dollárnál nagyobb jövedelemmel nem rendelkező családok kaptak adó-visszatérítést. Egy személy legfeljebb 600 USD, a családok 1200 USD összegű adó-visszatérítésre voltak jogosultak. A gyermekes családok ezen felül gyerekenként 300 dolláros segélyben részesültek, továbbá a munkahelyteremtő befektetéseket végrehajtó vállalkozások adókönnyítéseket kaptak.44 2008 nyarán reagálva a jelzáloghitel-piac zavaraira elfogadták a Housing and Economy Recovery Act valamint a Hope for Homeowners Act törvényeket. Ennek keretében állami garanciát vállaltak sub-prime hitelek kedvezőbb feltételekkel való refinanszírozására mintegy 300 Mrd USD értékben. A törvény létrehozta továbbá a Federal Housing Finance Agencyt, amely szeptemberben átvesszi a Fannie Mae és a Freddi Mac irányítását (Bod, 2011, 159 old.) Ugyanebben

a

hónapban

államosítotják

az

egyik

legnagyobb

amerikai

biztosítótársaságot az American Insurance Group-ot (AIG), miután a FED által nyújtott 85 Mrd USD hitelkeret ellenében az állam 80%-os részesedést szerzett a társaságban. Ezzel egyrészt szerették volna elkerülni egy újabb piaci pánikhullámot, másrészt az AIG hitelbiztosításai számos európai és USA bank tőkemegfelelését garantálták. (Bod, 2011, 153-154 old.) Az Emergency Economy Stabilization Act (TARP) az első klasszikus válságkezelő intézkedés csomag. A 700 Mrd USD értékékű válságkezelési csomag az eredeti elképzelés szerint, felhatalmazta volna az USA pénzügyminisztériumát (Secretary of the Treasury) hogy a kétes követelések felvásárlásával enyhítse a pénzintézetekre nehezedő piaci nyomást. A későbbi és végleges változatban azonban a rendelkezésre álló összeg jelentős hányadát, a pénzügyi vállaltok tőkeemelésére fordították. A 2009 elején hivatalba lépő új amerikai elnök Barack Obama, nem volt könnyű helyzetben. Többek között a katonai szerepvállalás költségeivel terhelt folyamatosan

44

http://mno.hu/migr/bush_alairta_a_gazdasagelenkito_csomagot_-371867

31

növekedő államadósságot, jelentős költségvetési hiányt és recesszióban lévő gazdaságot örökölt elődjétől. A gazdaság újbóli növekedési pályára való állítása érdekében, két éven belül 2,5 millió új munkahelyet kívánt teremteni nagy állami infrastrukturális beruházások beindításával. Így utak építésével, hidak és iskolák felújításával, továbbá a megújuló energiaforrások felhasználásának elterjesztésével, amely intézkedéssorozat kísértetiesen hasonlít a Nagy Gazdasági Világválságot követő „New Deal” gazdaságpolitika eszméire. A 2009-ben bejelentett 800 Mrd USD gazdaságélénkítő csomagot, 2011-ben egy újabb ezúttal 447 Mrd USD értékű csomag követett. Ezek összetételükben nagy hasonlóságot mutatnak egymással. Közös motívum, a háztartások adóterheinek csökkentése a fogyasztás dinamizálásának céljából, valamint a vállalatoknak nyújtott adókedvezmények a munkahelyek megtartása érdekében. Ezen kívül nagymértékű állami infrastrukturális fejlesztéseket irányoz elő, amelyek segítségével - az így támasztott mesterséges keresletnek köszönhetően - munkahelyeket kívánnak teremteni.

2.3 A gazdasági élénkítő csomagok finanszírozásának kérdése A FED monetáris élénkítésének, valamint az amerikai kormány gazdaságösztönző csomagjainak értékeit böngészve, jogosan merülhet fel a kérdés az emberben: honnan van erre forrás? Nos, a válasz egyszerű, az USA költségeinek finanszírozását, ahogyan a válság előtt ezúttal is a kereskedelmi többlettel rendelkező, fejlődő országok fogják biztosítani. A 2011-re a GDP-hez viszonyított több mint 100%-os államadósság valamint a 10%-ot meghaladó költségvetési hiány, a válság során még óvatosabbá váló befektetőket elriaszthatná, azonban ez nem következik be. A helyzet nem is fog érdemben változni, amíg a dollár marad a világ vezető tartalékvalutája. Megállapítható, hogy jelenleg a világgazdaságban nincs más alternatívája az amerikai fizetőeszköznek. A sokáig, a dollár hegemóniáját megtörni prosperáló euró napjainkban válságát éli és egyes forgatókönyvek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy éveken belül felbomlik az euró-övezet. A japán yen sokat veszítetett korábbi presztízséből, miután a gazdaságának az 1990-es évek elején megtört lendületét azóta sem tudta megközelíteni. A feltörekvő kínai juan az erős állami kontrol miatt nem tehet szert ilyen szerepre. A válság alatt jelentősen minden vezető valutával szemben kritikus szintre 32

erősödő svájci frank árfolyamát amelyet a svájci jegybank mesterségesen gyengít versenyképessége fenntarthatósága céljából. Ennek ellenére, egyre erősödő nyomás nehezedik az amerikai pénzügyi – politikai elitre, hogy költségvetését egyensúlyba hozza és államadósságát csökkenő pályára állítsa. Kétségtelen, hogy a válságot követő tartós világgazdaság fellendülés szempontjából kulcsfontosságú, a világ vezető gazdaságának fenntartható növekedési pályára történő állítása. Kérdéses azonban, hogy a jegybanki és költségvetési programok kifutása után, a szükséges költségvetési kiigazítás nem-e fogja a törékeny gazdasági fellendülést megakadályozni.

33

3

A gazdasági válság és Európa

3.1 A válság előtti időszak Az európai vezetők, már jóval a válság évei előtt keresték a szociális -, társadalmi - és gazdasági kihívásokra adandó válaszokat. Ezen intézkedések közül, kétségen kívül a Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint a lisszaboni stratégia voltak a legjelentősebbek, azonban végrehajtásuk nem valósulhatott meg teljese mértékben. Az EU állam- és kormányfői 2000. március végi, lisszaboni tanácskozásukon nagyra törő reformsorozatot indítottak el mind európai, mind nemzetállami szinten. A legfőbb cél az volt, hogy az EU-t 2010-ig „a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává” tegyék. Ennek eszközét a belső piac kiteljesítésében, valamint a kutatásfejlesztésbe és az oktatásba való befektetések szintjének jelentős emelésében látták. A stratégia célkitűzéseinek 2005-ben esedékes felülvizsgálata azonban rávilágított arra, hogy az abban megfogalmazott célok elérése nem volt lehetséges. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a tagállamok nem kötelezték el teljes mértékben a stratégia mellett, valamint a végrehajtáshoz szükséges finanszírozás sem volt biztosított. A Stabilitási és Növekedési Paktum viszont egy olyan keretrendszer, amely a gazdasági és monetáris unión (GMU) belüli tagállamok pénzügyi politikáit hivatott összehangolni.

A

paktum

olyan

szabályokra

alapul,

amelyek

a

tagállamok

államháztartásának hatékonyságát és eredményességét, és ezáltal a GMU megfelelő működését biztosítják. Később 2005-ben, miután a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország is túllépte a maastrichti kritériumok 45, maximum 3 %-os költségvetési

45

1.Az inflációs ráta egy éves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát 2.Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át 3.A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. 4.A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába

34

deficitre vonatkozó rendelkezését, amely lehetővé tette a szabályok rugalmasabb alkalmazását. Ennek megfelelően a stabil és fenntartható gazdasági növekedésnek, a felelős fiskális politikának és a gazdaságpolitikai koordinációnak nem voltak meg a szükséges feltételei vagy egyes tagállamok nem voltak elég elkötelezettek ezen a téren A fenti példák jól szemléltetik azt, hogy az európai integráció mélyítésére történtek ugyan kísérletek, azonban ezek egyike sem hozott igazi áttörést. Az EU országok (de különösen az euro-övezet) gazdaságai világgazdasági összehasonlításban lassabban fejlődtek, de a kedvező konjunktúra miatt nem volt meg a tagállamok elkötelezettsége gazdaságpolitikáik összehangolásához. Ezen a helyzeten aztán a 2008-ban kibontakozott pénzügyi majd reálgazdasági válság tudott csak érdemben változtatni.

3.2 A válságkezelésre adott Európai Uniós válaszok 3.2.1 European Economic Recovery Plan Az európai politikusok sokáig nem hitték el, hogy az amerikai pénzpiacokról kiinduló pénzügyi válság Európát is elérheti. Aztán a 2008. őszi fejlemények, a kialakult pénzügyi válság Európát is megrengette, aminek során az első intézkedés csomag 2008 novemberében került elfogadásra és az European Ecomomic Recovery Plan nevet kapta. Az európai gazdasági fellendülés terve két fő pillérre és egy alapelvre épül: -

A terv első pillére, hogy a kereslet fellendítése és a bizalom erősítése

érdekében jelentősen növelni kell a vásárlóerőt. A Bizottság javasolta, hogy a kereslet fellendítés e céljából a tagállamok és az EU – a stabilitási és növekedési paktum teljes mértékű tiszteletben tartásával – sürgősséggel állapodjanak meg egy 200 milliárd eurós (a GDP 1,5%-át kitevő), azonnali költségvetési ösztönzőről. -

A második pillér célja, hogy a rövid távú fellépéseket az európai

versenyképesség hosszú távú megerősítésére összpontosítsák. A tervben átfogó programot dolgoztak ki az úgynevezett intelligens beruházásokra 46 vonatkozóan. A fellendülés érdekében tervezett tíz fellépés emellett segítséget nyújt a tagállamoknak,

46

Intelligens beruházásnak nevezzük például az oktatásba, a megújuló energiaforrások kiaknázásába történő, valamint hatékonyság növelő és innováció ösztönző beruházásokat

35

hogy a jelenlegi kihívásokra válaszul a megfelelő szociális és gazdasági eszközöket léptessék életbe a következők megvalósítása érdekében: a kkv-k számára új finanszírozási forrásokat kell teremteni, csökkenteni kell az adminisztratív terheket és ösztönözni kell az infrastruktúra modernizálására irányuló beruházásoknak. A fenti intézkedések célja, hogy versenyképes, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra kellően felkészült Európa jöjjön létre. 3.2.2 Gazdasági kormányzás A 2008-2009 folyamán elmélyülő globális pénzügyi és gazdasági válság fiskális hatásai és a görög költségvetési problémák következtében az Európai Unió tagállamai eddig példátlan lépésre szánták el magukat: megállapodtak, hogy gazdaságpolitikájukat a jövőben összehangolják, vagyis megteremtik az Unió „gazdasági kormányzását”, válságkezelő mechanizmusának kialakítását. Az Európai Tanács 2010 közepén létrehozott egy miniszteri szintű ad hoc munkacsoportot (Task Force) azzal a céllal, hogy javaslatokat dolgozzon ki a gazdaságpolitikai koordináció válság következtében elengedhetetlenné vált megerősítésére. Az állandó elnök, Herman Van Rompuy által vezetett csoport elképzeléseit az Európai Bizottság 2010. szeptember 29-én bemutatott jogszabálycsomagja is figyelembe vette. A Bizottság által javasolt hat jogszabály célja, hogy az új gazdaságpolitikai együttműködés – és a hozzá kapcsolódó szankciók – konkrét jogszabályok mentén, automatikusan működjenek. A javaslat megerősíti a meglévő eszközöket, és kiterjeszti a gazdasági koordinációra és költségvetési politikára gyakorolt hatásukat. Az Európai Tanács október 28-29-i ülése ezen kívül elfogadta az ad hoc munkacsoport jelentését és megállapodott

egy

állandó

válságkezelő

mechanizmus

(ESM)

létrehozásának

szükségességéről is. Az új gazdaságpolitikai koordináció hatékony működését segíti az Európai Szemeszter ciklusa is, amely grafikus szemléltetését az alábbi ábra tartalmazza.

36

Forrás: http://www.eu2011.hu/hu/gazdasagi-kormanyzas47

3.2.3 Euro Plusz Paktum A

2011.

március

végén

elfogadott

Euró

Plusz-nak

elnevezett

stabilitási-

versenyképességi paktum célja, hogy olyan gazdálkodási környezet jöjjön létre Európában, amely garantálja az euró-övezet stabilitását és elősegíti a versenyképesség javítását. Ennek érdekében a csatlakozó országok vállalják nemzeti politikájuk összehangolását azokon a területeken,

amelyek

a

versenyképességet

alapvetően

meghatározzák.

A

kezdeményezésben a nem euró-övezeti országok is részt vehetnek. A Stabilitási és Növekedési paktum az eddigiekben is működött. A célja az volt, hogy kezelhető keretek között tartsa a költségvetési hiányt és az államadósság szintjét az egyes tagállamokban. A paktum azonban nem érhette el a kívánt hatást, mivel érdemi szankciókat nem érvényesítettek, ha valamelyik tagállam megszegte az előírásokat. Gyakorlatilag büntetlenül át lehetett lépni az előírt korlátokat. A szankció életbe léptetéséhez a tagállamok többségi döntése kellett. Az új paktummal megváltozott a helyzet: olyan szankciók léphetnek életbe, amelyektől csak a tagállamok minősített többségi döntésével lehet eltekinteni. 47


37

Az Euró Plusz paktum révén a tagországok összehangolják gazdaságpolitikájukat és közös célokat határoznak meg. Az ily módon meghatározott célokat azonban minden ország maga dönti el, milyen intézkedések révén kívánja elérni, a nemzeti tradícióik teljes tiszteletben tartásával. A Paktum alapvetően négy célterületet határoz meg: a versenyképesség növelése, a foglalkoztatás elősegítése, a közkiadások finanszírozásának biztonsága és a pénzügyi stabilitás erősítése.48 A paktum nem változtatja meg a tagállamok hatásköreit, sőt az a célja, hogy az egyeztetések révén a tagállamok a saját, nemzeti döntéseikkel ne hátráltassák, hanem ellenkezőleg: segítsék közös céljaik megvalósulását. A hatásköröket nem érinti, de fokozza a nemzeti intézkedések átláthatóságát, erősíti az ellenőrzéseket és az elszámoltathatóságot. 3.2.4 EFSF és ESM létrehozása Az Unió 2010 májusában, válaszul az egyes euro övezeti országok szuverén adósságválságának

49

kezelésére, egy átmenti válságkezelési mechanizmus (EFSF)

felállításáról döntött. Később, 2010 végén egy állandó stabilitási mechanizmus (ESM) létrehozásáról születetett döntés, amely 2012 júliusában váltaná fel az EFSF-et, amely állandó védőhálót nyújtana az egyes euro övezeti államok pénzügyi zavarai esetére. Szóba került az is, hogy a német-francia tengely szívesen látná egyszerre a két mechanizmus működni, azaz az EFSF nem szűnne meg az ESM létrehozásával. Fontos megemlíteni, hogy a fenti intézkedés gyakorlatilag az úgynevezett „no bailout” klauzula50 hatályon kívül helyezése.

48

http://kitekinto.hu/europa/2011/03/26/mirl_szol_az_euro_plusz_paktum_es_miert_nem_tetszik_magya rorszagnak Letöltve: 2012.04.07 49

Azokban az országokban, ahol már amúgy is magas volt az államadósság, illetve ahol az államadósság növekedése nagyobb arányú volt, problémák jelentkeztek az állampapírpiacon. Ilyen irányú gondjaik miatt Portugáliát, Írországot, Itáliát, Görögországot és Spanyolországot összefoglaló néven, kissé a PIIGS jelzővel illetik. 50

„A Közösség nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat. […] A tagállamok nem felelnek egy másik tagállam központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalják át azokat.” Szerződés, 125.cikk

38

Vizsgáljuk meg röviden, hogy a mi a szerepe és milyen eszközök állnak rendelkezésre? Ahogyan korábban említettük, a Stabilitási Mechanizmus (illetve előde az EFSF) egy 800 Mrd euro eszköz, amely a közös európai fizetőeszközt használó tagállamoknak nyújthat segítséget pénzügyi zavarok estén. Az ehhez szükséges forrásokat a tagállamok pénzügyi hozzájárulása adja, minden egyes tagállam meghatározott arányban kell, hogy biztosítsa a szükséges forrást. A hiteltárgyalásokat minden esetben az IMF bevonásával folytatják, amely így a finanszírozásban és a hitelkondíciók kialakításában is szerepet vállal.

További forrásbevonás nemzetközi befektetők igénybevételével lehetséges,

amelyhez az egyes tagállamok nyújtanak garanciát, szintén előre meghatározott mértékben. 3.2.5 Az EFSF és az ESM kritikája: A legnagyobb kritikája az EFSF-nek (későbbi ESM) a 800 Mrd euros védőháló elegendő nagysága. A görög államnak nyújtott pénzügyi segítség végleges költségét 120 Mrd euro-ra becsülik. Azonban, ha Spanyolországnak vagy Olaszországnak, esetleg Portugáliával kiegészülve - mindkét országnak egyszerre kellene hasonló pénzügyi mentőövet biztosítani, akkor a rendelkezésre álló források nem lennének elegendőek. Ilyen méretű források biztosítására egyedül az EKB lenne lehetősége. Egy másik problémára Paul De Grows világított rá egy 2011-es tanulmányában51. Az EFSF-et (későbbi ESM) azért hozták létre, hogy likviditási és fizetőképesség problémáját egyszerre kezelje. Először is az EFSF/ESM feladata lenne, hogy likviditást biztosítson a likviditási nehézségekkel szembesülő tagállamoknak. Ezt a szerepkörét az Európai Tanács megerősítette azzal a döntésével, hogy engedélyezte államkötvények vásárlását a másodlagos piacon. Másodsorban a hitelfelvétellel járó morális kockázatok52 kezelésére olyan feltételeket szabhat, hogy az önmagában gátolhatja a likviditási válság megoldását. Ez pedig végső soron azt eredményezheti, hogy a likviditási válság fizetőképességi válsággá eszkalálódhat.

51

http://www.ceps.eu/book/only-more-active-ecb-can-solve-euro-crisis 2012-04-08

52

A védelmi háló következtében, a hitelezett államok hajlamosak lehetnek magasabb kockázatot vállalni és ez így a rendszerkockázat növekedéséhez vezethet

39

3.2.6 Hatos jogszabály-csomag:53 Az Európai Parlament 2011. szeptember 28-i plenáris szavazása után a Tanács 2011. október 4-i ülése is elfogadta az európai gazdasági kormányzást megerősítő, hat jogszabálytervezetből álló csomagot, amelynek túlnyomó részét a soros magyar EUelnökség irányításával sikerült lezárni. 1) A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának54 jogi alapját módosító rendelet: A kedvező időszakokban eddig tanúsított engedékenységgel szakítva az államháztartás felügyelete a jövőben a költségvetési politika megfontolt kialakításának új elvét fogja követni, amely a középtávú célkitűzés felé való konvergálást hivatott biztosítani. A Bizottság figyelmeztetést adhat ki, ha az euro-övezet tagállamai jelentősen eltérnek a kiegyensúlyozott költségvetési politikától. 2) A Stabilitási és Növekedési Paktum korrekciós ágának55 jogi alapját módosító rendelet: A rendelet annyiban módosul, hogy az adósságállomány alakulását az eddiginél szorosabban figyelemmel kísérik. A GDP 60%-át meghaladó adósságállománnyal rendelkező tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük, hogy adósságukat elfogadható ütemben csökkentsék, ami az elmúlt három évben mért 60% fölötti rész huszadrészével való csökkentésnek felel meg. 3) Rendelet az euro övezet költségvetési felügyeletének hathatós érvényre juttatásáról: A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágában bekövetkező változásoknak az euro övezet tagállamaira alkalmazandó új, többlépcsős szankciórendszer ad nyomatékot. A prevenciós ágon a költségvetési politika megfontolt kialakításától való 53

http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1199&format=HTML&aged=1&lang uage=HU&guiLanguage=fr 2012-04-04 54

A prevenciós ág azt hivatott biztosítani, hogy az Európai Unió tagállamai a kedvező időszakokban megfontolt költségvetési politikát folytassanak, s ezáltal megfelelő tartalékot halmozzanak fel a kedvezőtlen időszakokra 55

Paktum korrekciós ága a költségvetési politikák súlyos hibáinak kiküszöbölésére szolgál.

40

jelentős eltérés kamatozó letét elhelyezésének kötelezettségével járna. A korrekciós ágon pedig a GDP 0,2%-ának megfelelő nem kamatozó letét elhelyezésére köteleznék azon országot, amelyre nézve túlzott hiány fennállásáról szóló határozat születik. A letét bírsággá alakulna át, ha az érintett ország nem teljesíti a túlzott hiány kiigazítására irányuló ajánlást. Felmerült, hogy a jog érvényre juttatása érdekében e szankciók kapcsán „fordított szavazás” kerüljön alkalmazásra, vagyis a szankcionálásra irányuló bizottsági javaslat elfogadottnak minősülne, kivéve, ha a Tanács azt minősített többséggel el nem utasítja. A letétekből és bírságokból származó kamatokat az euro övezet azon tagállamai között osztanák fel, amelyek sem túlzott hiánnyal, sem túlzott egyensúlyhiánnyal nem rendelkeznek. 4) Új irányelv a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről: Mivel a költségvetési politika kialakítása decentralizált, a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseinek a nemzeti költségvetési keretekben, vagyis a nemzeti költségvetés kialakításának alapját képező elemekben (könyvelési rendszerek, statisztikák, előrejelzési gyakorlatok, költségvetési szabályok és eljárások, költségvetési kapcsolatok más kormányzati egységekkel, például a helyi és a regionális önkormányzatokkal) kell megmutatkozniuk. Az irányelv rögzíti a tagállamok által betartandó minimális követelményeket. 5) Új rendelet a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és korrekciójáról: A túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás új elem az uniós gazdaságfelügyelet keretén belül. Ennek része az egyensúlyhiányokban rejlő kockázatok rendszeres időközönkénti értékelése egy gazdasági mutatókból álló eredménytábla alapján. A Bizottság erre támaszkodva a kockázatnak kitett tagállamok esetében mélyreható felülvizsgálatot indíthat a háttérben álló problémák feltárására. Azon tagállamok esetében, amelyek egyensúlyhiánya súlyos vagy a GMU működését veszélyezteti, a Tanács ajánlásokat fogadhat el és „túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást” indíthat. Az eljárás alatt álló tagállamnak korrekciós intézkedési tervet kell benyújtania. A Tanács azt megvizsgálja, és egyúttal megszabja a korrekciós intézkedés határidejét. A

41

korrekciós intézkedés megtételének többszöri elmulasztása esetén az euro övezet szóban forgó tagállama szankcióknak teszi ki magát. 6) Rendelet az euro övezetben jelentkező túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára irányuló jogérvényesítési intézkedésekről: Hasonlóan a költségvetés vonatkozásában előírtakhoz, ha valamelyik euro övezeti tagállam több ízben nem tesz eleget a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében kibocsátott tanácsi ajánlásoknak, GDP-je 0,1%-ának megfelelő éves bírságot kell, hogy fizetni. A bírság kivetése csak minősített többségű szavazással állítható le, és a szavazáson csak az euro övezet tagállamai vehetnek részt 3.2.7 Fiskális Paktum56: Az új szerződéses keret, amelyet 2012 márciusában fogadtak el, tulajdonképpen csak két ponton tartalmaz újítást a már meglévő rendelkezésekhez képest. Az egyik annak az aranyszabálynak az alkotmányba foglalása minden aláíró országban, ami bevezeti a költségvetés kiegyensúlyozásának kötelezettségét. Azok az országok, amelyek nem az előírt módon veszik majd át saját jogrendjükbe ezt a szabályt, az Európai Bíróság döntésétől függően akár pénzügyi szankciókkal is szembesülhetnek. A másik újdonság, hogy a szerződés hatályba lépését követően a tagállamok csak minősített többséggel akadályozhatnák meg a deficiteljárás elindítását egy kormánnyal szemben, amennyiben a Bizottság ezt javasolja. A fiskális paktum rendelkezései ugyanakkor csak akkor vonatkoznak majd a valutaövezeten kívüli országokra, amikor ezen országok is csatlakoznak majd az euroövezethez. Más kérdés, hogy a nem euró zóna tagok már előtte is önmagukra nézve kötelezőnek tekinthetik a szabályokat, ha úgy látják jónak. A Paktum előzetes tervezetéhez képest, kikerült belőle az adóharmonizációra, amely több ország részéről (többek között Magyarország részéről is57) a részvétel előfeltétele volt.

56

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20120302-uj-stabilitasi-pillere-van-europanak.html 2012-04-04

57

Ezzel magyar kormány feladta volna az egyik választási ígéretét, az egykulcsos adó alkalmazását, ami reményeik szerint a magyar gazdaság versenyképességét növelné

42

3.3 Az Európai Központi Bank szerepe a válságkezelésben Természetesen az EKB is aktív szerepe vállalt a válság kezelésében. Mint a jegybankoknak általában, az EKB-nak is a legfőbb prioritása az árstabilitás biztosítása, azonban a feladatkörök válság idején kiegészülhetnek. Nem volt ez másképpen az euró övezetben sem, ahol a pénzügyi rendszer stabilitását is biztosítania kellett az EKB-nak. Ennek egy fontos eleme a likviditás biztosítása, amelynek során több részletben58 összesen 1460 Mrd eurót juttatott a bankrendszerbe, az úgynevezett LTRO-művelet (long-term refinancing option) keretében. Ennek keretében, az EKB a bankok által nála elhelyezett betétekből, kedvező kamatozás (1%) mellett biztosított hosszú lejáratú (3év) hiteleket az euro-övezet bankjainak, amelyet azonban nem használhattak fel a bankok tőkeemelésre. Ennek célja egyrészt a forráshiánnyal küszködő pénzintézetek megsegítése, másrészt a vállalati - és magánszektor hitelezésének növelése, az olcsón biztosított források segítségével. Korántsem elhanyagolható az a tény, hogy a szuverén adósságválság kitörésekor, az EKB aktívan vásárolt a spanyol, ír, portugál és görög államkötvényekből, amelyeket a piac már nem volt hajlandó finanszírozni, ez által az egyes államok elkerülhették a fizetésképtelenséget. Ugyanakkor az EKB is élt a kamatpolitika klasszikus monetáris válságkezelési eszközként való felhasználásával, hiszen az irányadó refinanszírozása ráta szintjét végig 1%-on tartotta. Korábban már részletesen kifejtettem, hogy az alacsonyan tartott jegybanki alapkamat, hogyan hat(hat) kedvezően a gazdaság teljesítményére.

58

2009 júniusában 442 Mrd, 2011 decemberében 490 Mrd és 2012 februárjában 530 Mrd euró

43

Forrás: http://www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/ekb-kamat-339938

3.4 Euro 2020 stratégia59 Az Euro 2020 stratégia célja - amelyet az Európai Tanács 2010. június 17-én fogadott el -, hogy segítse Európát kilábalni az 1930-as évek óta eltelt időszak legsúlyosabb gazdasági világválságából Az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedést és foglalkoztatást hivatott biztosítani az elkövetkező évtizedben. Az Európa 2020 stratégia a következők fejlesztését célozza: intelligens növekedés (oktatás, tudás és innováció) fenntartható növekedés (erőforrás-hatékony, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság) inkluzív, azaz minden társadalmi rétegre kiterjedő növekedés (nagy arányú foglalkoztatás, valamint gazdasági, társadalmi és területi kohézió) A XXI. század európai szociális piacgazdaságának jövőképe az Európai Bizottság és a tagállamok közötti partnerségre épül. Míg a tagállamok nemzeti célokat tűznek ki, feltérképezik a növekedés elé gördülő akadályokat, és kidolgozzák az ezek leküzdését

59

http://ec.europa.eu/economy_finance/structural_reforms/europe_2020/index_hu.htm Letöltve: 2012-

04-09

44

célzó szakpolitikákat, a Bizottságnak az a feladata, hogy értékelje az elért előrehaladást, szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg és olyan kezdeményezéseket dolgozzon ki, amelyek uniós szinten ösztönzik a fenntartható növekedést és foglalkoztatást

3.5 A GMU jövője Megállapítható, hogy az előzőkben bemutatott intézkedések mind az európai integráció további

elmélyülésének

irányába

mutatnak.

Pedig

a

GMU

fenntarthatóságával

kapcsolatban korábban sok közgazdász is szkeptikusan nyilatkozott 60 . Például az egyes tagországok eltérő gazdasági fejlettsége alapján nem feleltek meg az optimális valutaövezet, mundelli kritériumainak 61 sem (Pogátsa, 2011 62 ). Az euro-övezet azonban rácáfolt ezen véleményekre. Az EKB hatékonyan működött különösen az árstabilitás megteremtése és biztosítása tekintetében. A probléma éppen abban rejlett, hogy a közös monetáris politikát nem támogatta egységes fiskális politika63. A válság kezdetekor szinte mindegyik tagországban bankmentő és gazdaságélénkítő csomagokat fogadtak el. Félő volt, hogy a pénzügyi és gazdasági válság hatására, az egyes tagállamok kísértést érezzenek arra, hogy egyénileg és nem összehangolva kíséreljék meg válság kezelését, részben hazai vállalatok számára biztosított kedvezményekkel. Ez a „támogatási verseny” súlyos károkat okozhatott volna az egységes belső piacnak (Kengyel, 2011, 216 old.) Sok kritika érte az EU illetékeseit, hogy késlekedtek a válságkezelő intézkedések meghozatalával, és azok döntő esetben nem voltak elégségesek, hiszen ezek egy része likviditási válság kezelésére alkalmasak, miközben fizetési válsággal kellett megküzdeni. Ez természetesen csökkentette a GMU hitelességét, azon felül a késlekedés még emelte a

60

Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke „bátor projekt”-nek nevezte az euróövezetet 61

Robert Mundell, azt vizsgálta, hogy milyen jellemzők tesznek alkalmassá egy bizonyos földrajzi egységet közös pénz használatára 62

Európai Tükör, XVI évfolyam 2.szám

63

Aszimmetrikus integráció

45

válságkezelés költségeit is. Számottevőnek bizonyultak a tagállamok közötti ellentétek a finanszírozás költségeinek megosztása tekintetében is.64 A GMU felbomlása vagy egyes országok kiválásának esélye nagyon csekély. Bár egyes közgazdászok 65 azzal érvelnek, hogy a gyengébben fejlett országok a kiválással visszakapnák monetáris szabadságukat, amely esélyt adna versenyképességük javulásához. A versenyképesség erősítését azonban inkább átfogó és mélyreható szerkezeti reformokon keresztül kellene végrehajtani. Nem elhanyagolható a kiválással járó költségek összege, amely egyes számítások szerint az érintett országok 20-50% GDP-jének megfelelő közvetlen

veszteséget

jelentene.

Tehát

a

GMU-n

belüli

országok

szuverén

adósságválságának kezelésének költségei alacsonyabbak, mint a felbomlás, vagy egyes országok kiválásának költségei.66 Az válság kezelésére hozott intézkedéseket vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy európai politikusok megértették azt, hogy a GMU túlélése a már meglévő közös monetáris politika mellett, ki kell, hogy egészüljön közös fiskális politikával is. Ehhez szükséges tagállamok szorosabb gazdasági koordinációja, valamint a gazdasági kormányzás intézményi – és keretrendszerének megteremtése. Ez pedig nem jelent más, mint az integráció további mélyítése, ami véleményem szerint is az egyetlen alternatíva Európa számára.

64

A kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytató „északi” tagállamok nem szerettek volna költséges mentőcsomagokat finanszírozni, a kevésbé prudens, olykor felelőtlen fiskális politikát folytató „déli” tagállamok részére tagállamok részére 65

Roubini: Greece Should Default, Leave The Euro And Reinstate The Drachma Letöltve: http://www.forbes.com/sites/afontevecchia/2011/09/19/roubini-greece-should-default-leave-the-euro-andreinstate-the-drachma/ 66

Losoncz Miklós: Összeomolhat-e az eurózóna?, Világgazdaság, 44 évf, 20.szám (2012-01-27) 16.old

46

4

A válság és Magyarország A világgazdasági válság a kölcsönös függőségek miatt valamennyi országot,

gazdaságilag fejlett és fejlődő országot is érint, így Magyarországot sem kerülhette el annak pénzügyi, reálgazdasági hatása. Amivel senki sem számolt, hogy a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődje után a nemzetközi pénzpiacokon tapasztalt bizalmi válság véget vet majd a megelőző évek likviditás bőségének és a korábban magas befektetői kockázatvállalási hajlandóság 180 fokos fordulatot vett. Ebben a helyzetben gyakorlatilag heteken belül finanszírozási nehézségek léptek fel Magyarországon. A helyzet annyira drámaira fordult, hogy hazánknak az IMF-EU pénzügyi segítségét kellett igénybe vennie, annak érdekében, hogy elkerülje az államcsődöt. Mindeközben a magyar fizetőeszköz és egyes hazai részvénypapír spekulációs támadásoknak lett kitéve. Természetesen az, hogy Magyarország az elsők között került pénzügyi válsághelyzetbe és a spekulánsok célkeresztjébe nem volt véletlen. A rendszerváltás óta gyakorlatilag minden évben ikerdeficitet 67 felmutató gazdaságnak mindig is hatalmas volt a külső finanszírozási igénye, nem is beszélve a mindenkori kormányok által folyamatosan elhalasztott szerkezeti reformokról. Az EU-hoz történt 2004.május 1-jén történt csatlakozásunk óta, Magyarország minden évben túlzottdefict- eljárás 68 alatt állt. 2006-ban aztán az EU nyomásra 69 Magyarország gazdasági kiigazító (ún. konvergencia) programot hirdetett annak érdekében, hogy a költségvetése egyenlegét javítsa. Ezzel a megszorításokkal járó pénzügyi- és gazdasági kiigazító programmal Magyarország nem tudta teljes mértékben kihasználni a világgazdaságban megnyilvánuló erős konjunktúrát. Míg például Szlovákia és Balti államok két számjegyű gazdasági növekedést produkáltak a válságot megelőző években,

67

az államháztartás és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya

68

Túlzottdeficit-eljárás akkor indul, ha egy Európai Uniós tagország nem teljesíti a maastrichti szerződésben a fenntartható államháztartási helyzetre vonatkozó követelményeket, elsősorban a költségvetési hiánya meghaladja a GDP 3 százalékát, illetve az államadósság a 60 százalékát 69

a források befagyasztását lebegtette meg, a Stabilitási és Növekedési Egyezmény figyelmen kívül hagyása miatt

47

addig itthoni gazdaság mindösszesen néhány százalékkal bővült. A kedvező gazdasági környezetben elért gyenge teljesítményt, jól szemlélteti az alábbi táblázat. Ebben Magyarország és néhány másik ország, valamint gazdasági közösség éves GDP változását láthatjuk. 2007

2008

Austria

3,7

2,2

Czech Republic

6,1

2,5

Estonia

6,9

-5,1

Hungary

0,8

0,8

Poland

6,8

5,1

10,5

5,8

Euro area

2,9

0,4

EU27 total

3

0,5

2,7

0,3

Slovak Republic

OECD total

Forrás: OECD Factbook 2011: Economic, Environmental and Social Statistics - ISBN 978-92-6411150-9 - © OECD 2011

Későbbiekben látni fogjuk, hogy a gyenge gazdasági alapok és a kiigazító program, korlátozta a kormány mozgásterét abban a tekintetben, hogy fiskális eszközökkel a válság reálgazdasági hatásait csillapítani tudja. Elengedhetetlennek tartom, hogy dolgozatom Magyarországgal foglalkozó fejezetében a 2008-2009-es válságot megelőző évek gazdasági és politikai eseményeit és döntéseit röviden összefoglaljam. Ehhez viszont a gazdaság szerkezeti problémáit kell részletesen ismertetnem. Ebben a fejezetben megkísérlem bemutatatni a válságkezelő intézkedéseket. Továbbá megpróbálok válaszokat keresni arra vonatkozóan, hogy mit tartogatnak a következő (remélhetőleg válság utáni70) évek Magyarország számára.

70

2011. novemberében, azaz ezen sorok írásakor, nem lehet kizárni, hogy a gazdaság újra recesszióba kerül. Ennek oka részben a gazdasági fellendülés kifulladása következtében beszűkülő export piacok, részben az Orbán-kormány „nem ortodox” gazdasági programja körül bizonytalansággal magyarázható

48

4.1 A magyar költségvetési politika ciklikussága A magyar költségvetési folyamatok ciklikussága jól követi a 4 éves választási ciklusokat (lásd lenti táblázat). Míg választási években a hatalmon lévő kormányzat a szavazatok maximalizálása érdekében expanzív költségvetési politikát folytat, addig a választásokat követő évek a költségvetés hiány csökkentéséről szólnak. A 2002-es és 2006os választási évek azonban ezen a téren változást hoztak, hiszen a felelőtlen költségvetési politikát nem követte érdemi kiigazítás.

Forrás: http://bf79.tumblr.com/post/328616567

4.2 A devizahitelezés felfutása Fontos további tényező a lakossági hitelezés felfutása, amely a 2000-es évek elején a támogatott forinthitelek, majd később a devizahitelezés formájában valósult meg. Míg a forinthitelek a kamattámogatás révén az állami költségvetést terhelték, addig a devizahitelek tovább gyengítették az ország pénzügyi egyensúlyát (növelte az ország devizakitettségét). Könnyen látható, hogy a devizában történő hitelezés során a számolni kell az adott devizakamat változásával, vagy az árfolyamkockázattal. Ezek fényében jogosnak tűnik a kérdés, miért engedték a hatóságok a devizában történő hitelezés térnyerését? A válasz meglehetősen egyszerű, mert olcsóbb volt. A lakosság számára kínált forint alapú hitelkamatai, a magasan tartott jegybanki alapkamat miatt nem voltak versenyképesek a jóval alacsonyabb (svájci, USA, japán vagy EKB) kamatszint miatt olcsóbban kínált devizahitelekkel szemben.

49

Érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy a MNB miért tartotta ilyen magasan az alapkamatot. Az állam a maga magas finanszírozási igényével (ikerdeficit!) eleve felhajtotta a kamatszintet. Ráadásul a magas deficit miatt, a magyar állampapírok hozama a jelentős kockázati prémiumok miatt európai viszonylatban is kiemelkedőek voltak. Továbbá az MNB - a jegybanki törvényben foglaltaknak megfelelően – az infláció féken tartása miatt a kamatszintet nem is csökkenthette, ezzel viszont a forintot túlságosan is erősítette, ami pedig rontotta exportszektorunk versenyképességét71. A jegybank szerepét vizsgálva érdemes megjegyezni az MNB és a hatalmon lévő kormány nem mindig felhőtlen viszonyát, ami értelemszerűen tovább rontotta az ország befektetői megítélését. Amíg a jegybanki mandátum 6 évre szól, addig a mindenkori kormányoknak megbízatása 4 évre szól. 2002-ben illetve 2010-ben is a hatalmon lévő kormány azzal vádolta a regnáló jegybankelnököket, hogy azok az előző rendszer kiszolgálói72

4.3 A magyar gazdaság szerkezeti problémái Ami a magyar gazdaság szerkezeti problémáit illeti, terjedelmi korlátok miatt csak a legjelentősebbeket emelném ki, hiszen a teljes elemzésére akár egy teljes szakdolgozatban biztosított terjedelem sem lenne elegendő. 1. Alacsony foglalkoztatási ráta Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az aktív/munkaképes korosztály mindössze 55 %-a jelenik meg a munkaerőpiacon. Magyarország e tekintetben EU és OECD összehasonlításban is sereghajtónak számit. Az alacsony foglalkoztatottsági ráta kevesebb adó és járulék bevételt jelent az államnak. 2. Társadalom Biztosítási Nyugdíjbiztosítás alrendszerének fenntarthatatlansága Részben az alacsony foglalkoztatás, részben az egyre öregedő társadalom miatt a felosztó-kirovó rendszer nem lesz képes finanszírozni az egyre magasabb számú

71

Bod Péter Ákos (2011): Gazdaságpolitikai döntések válságos időkben, Századvég Kiadó, Budapest 171. oldal 72

2002-ben Járai Zsigmond – MSZP/SzDSz koalíció, 2010-ben Simor András – Fidesz/KDNP

50

eltartottat. Ráadásul Magyarországon a 20-65 év közötti népesség több mint 12%-a részesül rokkantsági ellátásban. 3. Túlzott exportfüggőség A magyar exportorientált, kis és nyitott gazdaság. Az export aránya a GDPben, közel 70% (2009-ben 69,2%). A külkereskedelmi termékforgalomban a kivitel háromötödét a gépek és szállítóeszközök adják. Az exportra termelő ágazatoknak túl nagy súllyal bírnak a magyar gazdaságban. Ennek megfelelően a magyar gazdaság nagymértékben függ a világgazdasági (de különösen német) konjunktúrától. A belső fogyasztás növelése kulcskérdés a jövőre nézve. 4. Magas állami újraelosztás Magyarországon az állam túl sok adót szed be, hogy kötelezettségeit (pl. szociális háló működtetése) és működésének költségeit fedezni tudja. Ez a magas elvonás a hazai cégek versenyképességét rontja. A fenti elemzésben látható, hogy a magyar gazdaság komoly szerkezeti problémákkal küzdött (és küzd a mai napig). A konvergencia program73 és a GDP 100%-hoz közelítő államadóssági ráta tovább növelte az ország sebezhetőségét.

4.4 A válság eléri Magyarországot A magyar gazdaság rövid helyzetelemzése után, vizsgáljuk meg Bod Péter Ákos összefoglalásában, hogy a pénzpiaci viharok hullámai hogyan érték el hazánkat. A 2008 októberének második hete komoly zuhanás hozott a nemzetközi tőzsdéken. A DOW Jones egy héten belül 22,1%, amíg S&P 500 index 18,2%-ot esett. Október 4-én a brit, olasz, francia és német vezetők nem tudtak megegyezni egy uniós szintű bankmentő csomag részleteiről. Ugyanezen hét végére súlyos bank-és valutaválság alakult ki Izlandon, valamint piaci befektetők Magyarországot kezdték el emlegetni, mint a következő Izlandot. 74

73

Év közbeni ÁFA, SZJA és Vállalati Nyereség Adó emelés, valamint az állami beruházások leállítása

74

Bod Péter Ákos (2011): Gazdaságpolitikai döntések válságos időkben, Századvég Kiadó, Budapest 190-202. oldal

51

Hazánkban megkezdődött a tőkekivonás, majd az állampapír-piac a kereslet hiánya miatt leállt. A devizapiacokon elapadtak a források, emiatt a kereskedelmi bankok egymás után állították le devizahitelezésüket. Természetesen a forint sem kerülhette el sorsát és jelentősen leértékelődött a vezető devizákkal szemben, itt szembesülhetett sok devizában eladósodott honfitársunk a vállalt árfolyam kockázatokról. A kormányzat több intézkedést is hozott, amivel a fokozódó nyomást próbálta enyhíteni. Október 8-án teljes körű betétbiztosítást adott a magyar kereskedelmi bankoknál elhelyezett betétekre. Az MNB, az EKB által nyújtott 5 Mrd EUR hitelkeretből, hiteltenderek kiírásával próbálta meg enyhíteni a magyarországi kereskedelmi bankok forráshiányát. Október 10-én Gyurcsány Ferenc a piacok megnyugtatása végett, új megszorító intézkedéscsomagot jelentett be. 3 nappal később az IMF akkori vezérigazgatója Dominique Strauss-Kahn bejelenti, hogy tárgyalásokat folytatnak a magyar kormánnyal egy esetleges pénzügyi segítség részleteiről. Október 22-én a négynapos ünnepi hétvége előtt az MNB ad hoc ülésén 300 bázispontos alapkamat-emelést hajt végre, hogy megelőzzön egy forint elleni spekulációs támadást. Október 27-én (hivatalosan csak két nappal később jelentik be) megjelenik a hír, hogy Magyarország 20 Mrd EUR (25 Mrd USD) hitelt kap az IMF - Európai Bizottság Világbank75 által alkotott triótól. A megállapodás megnyugtatta a piacokat és Magyarország államcsődjének közvetlen veszélye elhárult.

4.5 A kormányzat válságkezelési intézkedései Az IMF, a 20 Mrd Euro hitel fejében, kemény egyensúlyjavító intézkedéseket várt el a kormánytól.

75

A 20 Mrd EUR a következő megoszlásban lett folyósítva: 15,4 Mrd IMF, 8,4 Mrd EU, 1,3 Mrd Világbank

52

1. Óvatos költségvetési tervezés és hiánycélcsökkentés: A kormány a 2009-es növekedési előrejelzését 1,2 %-ról, - 1 %-ra csökkentette, továbbá korrigálta a deficit célszámot 3,6%-ról, 2,6%-ra. Döntés született a 13. havi nyugdíj és a közszféra fizetéseinek felfüggesztéséről, valamint központ szervek működési költségvetésének csökkentéséről 2. Költségvetési felelősség: Az Országgyűlés 2009. november 17-én elfogadta a felelős költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A törvény kimondta, hogy a hiánycsökkentésnek 2012-ig folytatódnia kell, valamint meghatározta a költségvetés kiadások maximumát 76 , amelyet „plafontörvény”-nek nevezünk. Döntés született a költségvetés-alkotás folyamatát felügyelő Költségvetési Tanács létrehozásáról. A költségvetés hiányszámát a jövőben előre meghatározott szabályok 77 szerint szabják meg. A költségvetés elszámolásainak változásával az állami vállalatok a költségvetés részévé váltak, így ezen vállalatok pénzügyi tevékenységével történő költségvetési egyenleg befolyásolása nem vált lehetségessé. A törvény végezetül létrehozta a Stabilitási és Adóreform Alapot78. 3. Pénzügyi felügyelet és a bankok stabilitásának megerősítése Ennek keretében november 6-án bejelentettek egy 600 Mrd HUF értékű bankmentő csomagot, amelyet aztán módosítások után december 8-án fogadtak el. A különböző amerikai vagy európai banki mentőcsomagokhoz hasonlóan, az állam a segítségnyújtás fejében banki törzsrészvényeket és vállalatirányítási vétójogot szerzett volna. Ezt természetesen egy bank sem fogadta el. 4. Devizaadósok megsegítése

76

A 2009-es megegyezik a 2008-as összeggel, míg 2010-11-ben a maximálisan a GDP növekedés felével emelkedhet 77

t évben úgy kell meghatározni a t+2 év elsődleges (azaz kamatkiadások figyelembe vétele nélküli) egyenlegét, hogy az egyrészt nem mutathat hiányt, másrészt az államadósság reálértéke nem nőhet t+1 és t+2 évek között 78

Amennyiben a költségvetés egyenlege 5 éven keresztül a tervezettnél jobban alakul, akkor kötelező lesz ugyanekkora mértékű adócsökkentést végrehajtani

53

Megállapodás született arról, hogy a devizában eladósodott háztatások díjmenetesen kérhették a hitel futamidejének meghosszabbítását, valamint forinthitelre való átváltását. 5. Út a munkához program parlamenti program elfogadása Ez a program a Munkaerőpiaci Alap a forrásait passzívtól (pl. munkanélküli segély) az aktív munkapiaci eszközök (pl. átképzés) felés csoportosította át. 6. Lépések a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának felé A nyugdíjrendszer fenntarthatósága felé tett lépéseket nem részletezték, konkrét lépések ebben az ügyben a 2010-es kormányalakítás után történtek a nyugdíjvagyon visszaállamosításával. 7. MNB célja továbbra is az árstabilitás marad Ez garanciát jelentett arra, MNB prioritása továbbra az árstabilitás maradjon és ne a mindkori kormányok gazdaságpolitikai céljait79 segítse A jegybank látva a forint árfolyamának stabilizálódását illetve az államkötvény piacok feléledését (csökkenő hozamokkal) gyors egymásután 50-50 bázispontos kamatcsökkentés hajtott végre. 2009-ben a legitimitását és társadalmi támogatottságát elvesztő Gyurcsány-kabinet lemondott, utódja Bajnai Gordon lett. Természetesen a mozgásterét erősen behatárolta a hitelszerződésben vállalt kötelezettségek betartása. Működése gyakorlatilag újabb költségmegtakarításra és a munkahelymegőrzésre irányuló programok kidolgozására korlátozódott.

4.6 A 2010-es választások és gazdaságpolitikai fordulat Ahogyan az várható volt a 2010-es választásokat a Gyurcsány – és Bajnai-kormány tevékenykedését élesen kritizáló FIDESZ-KDNP pártszövetség alakíthatott kormányt, méghozzá demokráciában meglehetősen ritka, 2/3-os többséggel.

79

Az Orbán-kormány keményen kritizálta a jegybankot a magasan tartott alapkamat miatt, ami szerintük gátolja a gazdasági növekedést

54

Az újonnan hivatalba lépő kormány, már a választási retorikájában is jelezte, hogy szeretne szakítani az előző kormányok megszorításokra épülő gazdaságpolitikájával és akár a deficit ideiglenes növekedésének árán, de fenntartható és dinamikus növekedési pályára állítják a gazdaságot. (a „magyar út”) Ez azonban egyrészt az IMF, másrészt az EU rosszallását is váltotta ki. Az IMF-el való szakítás révén az első akadály elhárult, azonban az EU-val már nem volt könnyű dolga az új kormánynak. Látni kell, hogy 2010-ben a legtöbb európai gazdaság már a válságkezelés rendkívüli gazdaságpolitikáját lezárta. Ebben az évben az európai országok gazdasága már növekedést mutatott, így 2010-ben nehezen lett volna igazolható a költségvetési élénkítés szükségessége. Ráadásul a 2010-ben, a közös európai fizetőeszközt használó Görögország pénzügyi zavarai világossá tették az európai vezetők számára, hogy ezentúl a felelős gazdaságpolitika keretében alkalmazott szigorú költségvetési politika betartatása a tagállamokkal kulcsfontosságú lesz. Látva az EU ellenállását, az Orbán-kormány bevételnövelő intézkedésként ún. válságadók kivetéséről döntött. A többek között banki (pénzügyi) - energetikai - és telekommunikáció szektorra kivetett adók, a társadalom részéről kedvező fogadtatásban részesültek. Különösen a bankadó kivetése volt kockázatos, mivel a bankok egyik alapvető feladata, hogy kielégítsék gazdasági szereplők (de különösen a vállalati szektor) hitel igényeit, ezzel mintegy biztosítsák a gazdaság működését és elősegítsék annak fejlődését. Félő volt (és ez részben be is következett), hogy a bankokra kiszabott extra terhek a hitel kihelyezések visszafogása révén, megakadályozzák majd a gazdaság növekedését. A

különadók

kivetésével,

részben

meglett

a

fedezete,

egy

nagyarányú

adócsökkentésnek eleget téve ezzel az egyik választási ígéretének. Az alacsonyabb adóterhekkel a belső fogyasztás felpörgetését, valamint a munkahelyteremtést próbálták ösztönözi, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A belső fogyasztás mértéke gyakorlatilag évek óta stagnál, míg a választáskor elhangzott 1 millió új munkahely létrehozása sem látszik elérhetőnek. Ezt egyébként a cégek által fizetendő továbbra is magas járulékok is akadályozzák.

55

Az elemzésünk során, meg kell említenünk a válság hatása bekövetkezett pozitív változásokat. Az egyik legjelentősebb, a külkereskedelmi mérleg pozitív változása volt, amely a válság előtti években folyamatosan deficitet mutatott, a válság hatására többletet mutatott. Ennek oka, hogy a gyenge belső kereslet kielégítése miatt csökkent az import igény, majd az európai (de különösen német) gazdasági fellendülést az – gyenge hazai fizetőeszközből profitálva – export ágazatok remekül ki tudták használni. A külkereskedelmi mérleg változásának ilyen iránya, csökkenti az állam külső finanszírozási igényét.

Forrás: http://www.mfor.hu/cikkek/89918.html

A válság másik jelentős hatása a lakossági hitelezés lassulása, valamint a devizahitelezés megszűnése. A válság rádöbbentette a háztartásokat arra, hogy a hitelekből finanszírozott (túl)fogyasztás nem volt többé fenntartható, ezzel együtt a megtakarítási ráta is jelentősen növekedett. Ez azért is volt fontos, mert a hazai kereskedelmi bankok hitel/betét aránya a válságot megelőző 170%-ról jelentősen csökkent, a rendszerszintű kockázatot már nem jelentő 100% szint közelébe. Bár a devizahitelezés szigorú feltételek mellett 2010 második felében újraindult, az újonnan folyósított hitelek nagy része forint alapú volt, ami szintén pozitív fejlemény a fennálló kockázatok csökkenése szempontjából.

56

Forrás:

http://www.takarek.net/index.php?option=com_content&view=article&id=606:letnhet-e-a-

devizahitel-korszak-magyarorszagon

Mindezen pozitív változások ellenére, részben az utóbbi 2010-es kormányváltás után meghirdetett „nem orthodox” gazdaságpolitika és a különadókkal terhelt gazdasági környezet a befektetőket továbbra is óvatosságra inti Magyarországgal szemben. Az IMF hitel megállapodás által nyújtott védőháló, a meghirdetett „gazdasági szabadságharc” jegyében megszűnt, így a kibontakozó euró-válság sokkjai a térség legsebezhetőbb gazdaságát (és fizetőeszközét) különösen érzékenyen érintették. A forint árfolyama az euróval és svájci frankkal szemben 2011 második felében történelmi mélységekbe zuhant, ami figyelembe véve, hogy a háztartások többnyire EUR és CHF alapon vannak eladósodva, további kockázatok felé mutat. 2011 novemberében a kormány korábbi retorikáján változtatva egy új IMF megállapodás lehetőségét vázolta fel, valamint a gazdasági működést és növekedést finanszírozni hivatott kereskedelmi bankokkal szemben is békülékenyebb hangnemet ütött meg.

57

Ezzel nem sikerült nyugtatatni a pénzpiacokat és miközben a forint árfolyama tovább zuhant, a magyar állampapír hozamok és a CDS 80 felárak 2008, 2009-es szint közelébe emelkedtek. 2012 január elején 738 ponton tetőzött a CDS felár.

Forrás: http://www.bloomberg.com/quote/CHUN1U5:IND

A Fitch Ratings hitelminősítő intézet november végén, a befektetésre már nem ajánlott kategóriába sorolta vissza Magyarország szuverén állam – és devizaadósságát. Valószínűsíthető, hogy MNB a jegybanki alapkamat emelésére fog kényszerülni a forint árfolyamának

védelme

céljából.

Ez

azonban

a

hozzáadódva

a

magas

állampapírhozamokhoz, nagyban növeli az ország finanszírozási költségeit és a magas jegybanki alapkamat meg fogja akadályozni a gazdasági növekedést.

80

kormánykötvények nem teljesítővé válásának kockázatára köthető piaci biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS)

58

4.7 A magyar gazdaság jövője Véleményem szerint, a jövőre nézve, egy fenntartható gazdasági növekedési pálya csak és kizárólag kiszámítható gazdaságpolitikán és stabil állami szabályozáson keresztül valósulhat meg. Jómagam nem osztom azon pesszimista nézeteket, hogy az euró-válság a közös fizetőeszköz végét fogja jelenteni, ezért célszerűnek tartanám az euró csatlakozás céldátumát meghatározni. A fenntartható gazdasági növekedés érdekében csökkentenünk kellene exportfüggőségünket, valamint a belső keresletet is növelni kellene. Egy ország exportfüggősége nem szüntethető meg egyik napról a másikra. A belső kereslet növeléséhez pedig hazai termelésre, valamint megfelelő vásárlóerőre lenne szükség. Sajnos hazai tulajdonban lévő termelőegység szinte alig van, a magyar export 80%-át multinacionális és transznacionális társaságok termelik meg. Ehhez viszont erősíteni kellene a KKV szektort, célzott támogatásokkal, a rendelkezésre álló EU források bevonásával. Egy erős KKV szektor jelentősen javítana a kritikus szinten lévő foglalkoztatottsági rátán, ami egyrészt az elkölthető jövedelmen keresztül a belső fogyasztásra hatna pozitívan, másrészt adó - és járulékbevételhez juttatná a központi költségvetést. Ahhoz azonban, hogy a munkahelyteremtés valóban megvalósulhasson az élő munkaerőt terhelő további adó - és járulékcsökkentésre lenne szükség. A költségvetési egyensúly és a versenyképességünk javítása érdekében, az állam apparátus méretének további csökkentésére van szükség. Nemzetközi megítélésünket a maastrichti kritériumok mihamarabbi teljesítése javíthatja és ezzel a csökkenő finanszírozási költségek újabb extra nemzetgazdasági szinten felhasználható kapacitásokat szabadítana fel.

59

5

A válság utóélete Bár ezen sorok írásakor még korántsem biztos, hogy a ténylegesen 2008-ban kirobbant

válságot, immáron ténylegesen lezártnak tekinthetjük-e, az elmúlt esztendők távlata mindenképpen elegendő arra, hogy következtetések vonhassunk le. Nagyon sokáig a közgazdasági szakemberek is csak találgatták, hogy a válság folyamatgörbéje V, vagy W (esetleg U) formájú lesz. Míg az előbbinél, a gazdaságok gyors output csökkenés után hirtelen növekedésbe váltanak, addig az utóbbinál a mélypont után rövid fellendülést meg egy visszaesés követ, és csak ez után éri el az output a válság előtti szintet. Dolgozatom első fejezetében már foglalkoztam a gazdasági válságok pozitív hatásaival is. Ez pedig nem más, mint a túltermelés során feleslegessé vált kapacitások felszívódása. Kérdés azonban, hogy a keynesi válságkezelés során a felesleges kapacitások felszívódása lehetséges-e? Az állam a fogyasztásösztönző intézkedéseivel, a felesleges kapacitások egy részét leköti. De mi a fog történni akkor, ha ezek - az őket alkalmazó államok számára rendkívül költséges – a gazdasági ösztönzők már nem lesznek?

5.1 A válság kezelésének költségei Azon az országok, amelyek élhettek az expanzív költségvetés és monetáris lazítás eszközével a válság kezelése során, jelentősen eladósodtak az utóbbi években. Az alábbi grafikon a G7 országok államadósságának növekedését szemlélteti.

60

Ami a válságot követő erős és tartós konjunktúra szempontjából magas kockázatot jelent, az nem más, mint az USA kormányának kritikus eladósodási szintje, ami 2011-re elérte a GDP- hez viszonyított 100%-ot, amelyhez ráadásul a költségvetés 10%-os hiánya párosul. Amennyiben az USA kormánya nem tudja érdemben csökkenteni az államadósság mértékét81 és a költségvetés hiányát, amire jelenleg kevés hajlandóságot mutat82, akkor ez a tényező meg fogja akadályozni a világgazdaság tartós bővülését. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy amerikai megszorító csomag szintén negatívan hatna a törékeny gazdasági fellendülésre. Konjunktúra idején, az egyes államok finanszírozási igényét viszonylag könnyű volt a nemzetközi

pénzpiacokon

tapasztalható

likviditás

és

a

befektetők

magasabb

kockázatvállaló hajlandósága révén biztosítani. A következő táblázatban néhány gazdaságilag fejlett ország költségvetési hiányát és államadósságát tüntettem fel. Jól látható, hogy a legrosszabb mutatókkal Japánon, az USA-n és az Egyesült Királyságon kívül, Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország rendelkezik (az országok angol elnevezéseiknek kezdőbetűiből áll össze a PIIGS-országok kifejezés).

81

Amely nem csak a válságkezelés miatt, hanem az USA afganisztáni és iraki katonai szerepvállalásának tetemes költsége is növel 82

A 2010 közepén törvényben maximalizált államadósság (14 290 Mrd USD) összegének emeléséről (14 290 Mrd USD), a maximum összeg elérése előtt néhány órával döntöttek, heves politikai csatározások közepette

61

Forrás: http://krugman.blogs.nytimes.com/2011/03/27/the-euro-straitjacket/83

A válságot követő kockázatkerülő (USA, Japán és az Egyesült Királyság vezető gazdasági hatalmak, így állampapírjai kedveltek a befektetők körében) befektetői hangulat, aztán a fenti országokra irányította a nemzetközi pénzpiacok figyelmét. Ezen országok nemcsak magas államadóssággal, hanem jelentős költségvetési hiánnyal is rendelkeztek, ami kérdéseket vetett fel a finanszírozásuk fenntarthatóságával kapcsolatban. Mivel mind az öt érintett ország az eurozóna tagja és ez által védettséget élveznek a valutájuk leértékelődésével vagy a fizetőeszközük ellen indított spekulációs támadásokkal szemben. Éppen ezért az államkötvény piacaikon keresztül kerültek nyomás alá.

5.2 Az európai szuverén adósságválság Kedvező gazdasági környezetben a gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkező tagállamok élvezhették az euroövezeti-tagság áldásos hatását, a közös fizetőeszköz stabilitását, valamit az állampapír-piaci kockázati felárak alacsony szintjét. A válságot megelőzően, azon országok, amelyek lazább költségvetési politikát folytattak, könnyen

83

Letöltve 2011-11-23

62

tudták finanszírozni államadósságukat. Tehették mindezt, hiszen korábban, az SNE prudens költségvetési politikára vonatkozó előírásait fellazították. A válság alatt a befektetők már nem tolerálták tovább a magas államadósságot és a kockázati felárak növekedésével, ezen országok államadósság-finanszírozása oly mértékben megdrágult, hogy a piacokról történő finanszírozás nem volt többé lehetséges. Ezen tagországok kisegítésére azonban, nem volt lehetősége a többi tagállamnak és az EKB-nak sem az ún. „no bail-out” klauzula (Szerződés 125.cikkje) értelmében. Ezt a helyzetet az átmeneti válságkezelési keretrendszer (EFSF) segítségével sikerült kezelni.84

A fenti grafikonon - amely a legmagasabb GDP-hez viszonyított államadósággal rendelkező európai országokat jelöli – piros zászlóval jelölt PIIGS-országok, működéseinek finanszírozására kibocsátott államkötvényeinek hozama az egekbe szöktek, a magas kockázati felár, a befektetők és a pénzpiacok bizalmatlansága és a negatív kilátások miatt. Azaz finanszírozási költségeik drágultak, ami tovább súlyosbította a helyzetüket. Ezért, több válságtanácskozás után, az EU vezetői döntöttek az ezen

84

Európai Tükör XVI évfolyam 2.szám (13-16 old.)

63

államoknak nyújtott segítségnyújtás kereteiről. Legjelentősebb előrelépés az EFSF létrehozása volt, amely mintegy 440 Mrd eurós védőhálót jelentett, a finanszírozási nehézségekkel küzdő országok számára.

5.3 A neoliberális közgazdaság és gazdaságpolitika bukása? A 2008-2009-es válság során több korábban megdönthetetlennek hitt tabu is megdőlt. A válság kitöréséből illetve lefolyásából levont következtetések során kiemelten kell foglalkozni a neoliberális közgazdasági és gazdaságpolitika kudarcával. A többek között Milton Freedman85 nevével fémjelzett neoliberális közgazdászok felállították a Hatékony Piacok Elméletét, amely szerint a piac önszabályozó, ahol mindenki racionális döntést hoz, és egy bölcs láthatatlan kéz egyensúlyt teremt a piacon. Ha vannak is válságok, azokat a piac megoldja, nincs szükség állami beavatkozásra, sőt ez kifejezetten káros, mert megzavarja a piaci önszabályozást. Ezen eszmék aztán a 1980-as évek Ronald Reagan és Margaret Tatcher deregulációs gazdaságpolitikájában, valamint az ún. Washingtonikonszenzusban86 is visszaköszöntek. Ez a szemlétet gyökeres ellentéte a keynesi87 elméletnek, amely az állam folyamatos gazdasági szerepvállalását tartja szükségesnek. Továbbá, válságok idején a hatások tompítását a gazdaság mesterséges élénkítésével, valamint a munkahelyek megőrzését is az állami feladatok közé sorolta, még akkor is, ha ezek az intézkedések egyébként az államháztartási deficit növekedésével járnak. A vizsgált válság egyértelműen azt bizonyította, hogy a piacok nem képesek önszabályozásra döntéseik nem racionálisak, hiszen a profit megszerzése valamint maximalizálása iránti motivációk felülírják a racionalitást.

85

Milton Friedman magyar származású Nobel-díjas (1976) amerikai közgazdász. Kapitalizmus és szabadság (1962) című munkájában az állami beavatkozás és a piaci szabadság bármilyen akadályoztatása ellen tiltakozott. 86

A Washingtoni konszenzus a neoliberalizmus megnyilvánulása. E szabály-együttes tíz pontja azt írja elő, hogy milyen feltételek között kell működnie egy gazdaságnak ahhoz, hogy a nemzetközi pénzügyi gazdaságba minél jobban beilleszkedhessen, és számíthasson a nemzetközi gazdasági intézmények hiteleire. Többek között a piaci korlátozó intézkedéseinek eltörlést, illetve a tőkepiacok megnyitását, liberalizálását írja elő. 87

John Maynard Keynes angol matematikus és közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője. A tőle eredő gazdasági szemléletet keynesianizmusnak nevezzük.

64

Megállapítható, hogy az egyes gazdaságilag meghatározó országok a válságkezelés során a keynesi modellt alkalmazták, azaz a gazdasági válság hatásainak csökkentése érdekében az államok gazdaságba történő beavatkozása révén aktív szerepet játszottak

5.4 Nemzetek feletti szabályozás Válság másik nagy tanulsága, hogy szükség van, egy nemzetek feletti, széles jogkörrel felruházott, szabályozó testületre. Nemzetközi viszonylatban már jóval a válság kitörése előtt is léteztek. Ide sorolható az IMF 88, BIS 89 és a Világbank 90 vagy az FSF 91 (későbbi Financial Stability Board). Miközben mindegyik intézmény hatékonyan működött egymás mellett, egyik sem rendelkezett olyan szintű felhatalmazással, hogy a nemzetközi pénzpiacokon kialakulóban lévő zavarokat hatékonyan kezelni tudják, illetve megelőző intézkedések meghozatalára kötelezzenek egyes állami felügyeleteket. 2008.11.15.-én Washingtonban, a világ vezető gazdasági hatalmai (G20-ak) a válság kitörését követő első megbeszélésükön, a fenti problémát felismerve, az alábbi szakmai programok kialakításának alapelveiről állapodtak meg: 1. Átláthatóság, elszámoltathatóság és transzparencia megerősítése; 2. hatékony szabályozás elősegítése; 3. integritás ösztönzése a pénzügyi piacokon; 4. megerősíteni a nemzetközi pénzügyi együttműködést;

88

1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezet.. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyamstabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleggel kapcsolatos problémákkal küzdő tagországainak 89

Bank for International Settlements (BIS) a világ legrégebbi, jelenleg is működő nemzetközi pénzügyi szervezete. A nemzetközi bankok közötti monetáris együttműködés legfőbb szervezője. A bázeli bankfelügyeleti bizottság működtetője. Székhelye Bázelban található 90

A Világbank (World Bank Group) Washingtonban székelő, öt nemzetközi intézményből álló bankcsoport, amelyek közül a vizsgálatunk szempontjából IBDR (International Bank for Reconstruction and Development)a legfontosabb, hitelezési tevékenysége okán. 91

1999-ben a G7-ek által létrehozott testület, amelyben a tagállamok pénzügyminiszterei és központi bankárjai kaptak helyet. Főbb célja a nemzetközi pénzügyi stabilitás elősegítése.

65

5. megreformálni a nemzetközi pénzügyi intézményeket92 Ezek közül az utóbbival, azaz nemzetközi pénzügyi intézmények megreformálásával kapcsolatos elképzelésekkel szeretnék részletesebben foglalkozni.

5.5 Az IMF reformja és szerepének megerősítése Már a válságot megelőző években is megjelentek a Nemzetközi Valutaalap reformjának szükségességét sürgető vélemények. Csáky György: Világgazdasági válság vagy korszakváltás? című tanulmányában 93 a következők szerint vélekedik a reformok szükségességéről. A viszonylag erős konjunktúrában, értelemszerűen kisebb szerepvállalásra volt szükség a Nemzetközi Valutalap részéről és ez is inkább konzultációs feladatok ellátására korlátozódott. Míg a 2000-es évek elején nyújtott 70 Mrd SDR értékben nyújtott hiteleket, ez 2007-re 10 Mrd SDR-re csökkent. Az intézmény reformjára tett kísérletek sem jártak sikerrel, azaz egyes országok alul- vagy felülreprezentáltságát 94 nem tudták hatékonyan kezelni. Ezen felül, az IMF által nyújtott hitelek nyújtását szigorú feltételekhez kötötte. Ezen feltételek jellemzően adóreformból, hiánycsökkentésből és pénzpiaci liberalizációból álltak, még akkor is, ha az adott ország gazdasága erre nem állt készen. Az IMF ekkoriban alig volt tekintettel a bajba jutott országok tűrőképességére, a hiánycélok betartásához szükséges megszorító csomagok jellemzően a szociális kiadásokból faragtak le elsőként, sokszor egészen drasztikus mértékben. Ez aztán olyan társadalmi elégedetlenségekhez vezetett, amelyek a reformok elindítását is ellehetetlenítették és sokszor tovább mélyítették a válságot95. Többek között döntés született az FSF tagságának kibővítéséről, és a Bretton Woods-i intézményrendszer működésének felülvizsgálatáról, hogy a fejlődő országok nagyobb

92

Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008-2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, 122-124 oldal 93

Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008- 2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, 62-63 oldal 94

Míg Franciaország a szavazati jogok 4,95%-val rendelkezett, addig Kína mindössze 2,94%-kal.

95

Például Argentína, ahol a kiigazítás tizenötmillió ember elszegényedését és a középosztály szinte teljes eltűnését okozta

66

arányban legyenek ezekben a szervezetekben képviselve. A legfontosabbnak azonban mindenképpen az IMF intézményi jogosítványainak kibővítésére tett javaslatokat tartom, amellyel egyértelműen a Nemzetközi Valutaalapot jelölték meg, mint a későbbiekben a nemzetközi pénzpiacokat felügyelő, széles felhatalmazással rendelkező testületet. A Nemzetközi Valutalap forrásainak kibővítése szükségessé vált, hiszen a válságkezelés során a rászoruló országok jelentősen csökkentették az intézmény rendelkezésre álló tartalékalapját. A korábbi 250 Mrd SDR96, megháromszorozták 750 Mrd SDR-re, továbbá az IMF aranytartalékainak részleges értékesítése során további forrásbevonásról döntöttek97. A válság kitörése után közvetlenül, a finanszírozási problémákkal küzdő országok - az eredetileg az 1997-es dél-kelet ázsiai válság kezelésére létrehozott szükségfinanszírozási mechanizmus keretében 98 – gyors segítséget kaptak, ami megfelelő választ adott a Nemzetközi Valutaalap létjogosultságával kapcsolatos kérdésekre. 5.5.1 Új típusú IMF hitelek A válságra adott meglepően gyors reagálva, létrehozta a FCL (Flexible Credit Line) hitelkeretet. Ennek előnye, a hagyományos készenléti hitelkeretekkel szemben (Standby Credit Agreement), hogy ennek lehívása szakaszolás és feltételhez való kötés nélkül történik. Természetesen ennek megfelelően, ehhez csak a szilárd gazdasági mutatókkal rendelkező államok juthatnak hozzá. Az

európai

adósságválságra

válaszul

2011

novemberében

kidolgozott

az

elővigyázatossági és likviditási hitel (PLL - Precautionary and Liquidity Line) konstrukciót, amely a korábbi hasonló eszközt, a PCL-t (Precautionary Credit Line) váltja fel; a megfelelő gazdaságpolitikával bíró országok számára lehetőséget biztosít, hogy hat

96

SDR (Special Drawing Rights), azaz „Különleges Lehívási Jogok” a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap tagjainak, jelenleg 4 valutából álló valutakosár (USD, JPY, EUR, GBP) adja az értékét 97

Erről azonban már csak a 2009.04.02-án, Londonban sorra kerülő megbeszélésen hoztak döntést

98

Ezt a mechanizmust akkor alkalmazzák, ha egy-egy ország olyan súlyos pénzügyi zavarokkal küzd, ami rövid időn belül a működésének, adósságszolgálatának finanszírozását veszélyeztetné

67

hónapig finanszírozási forráshoz jussanak, ezzel védelmet biztosítva a jövőbeli sokkokkal szemben. A PLL előzetes minősítési feltételei ugyanolyanok, mint a PCL-nél, jó gazdasági alapokkal, megfelelő múlttal bíró gazdaságpolitikával rendelkező országok számára biztosíthat keretet. A felhasználási kör bővült, amely például jövőbeni sokkokra való felkészülésként vagy rövid távú likviditási gondok ellen is szolgálhat. Az elérhető finanszírozási összeg az egyes ország kvótájának 500%-ára, de 12 és 24 hónapra vonatkozóan a kvóta 1000%-ára is növekedhet. A válság következményeinek vizsgálatát két szempont alapján szeretném lezárni. Először a válság hatására megváltozott (?) gazdasági erőviszonyokról szeretnék röviden szólni, különös tekintettel BRIC-országok99 szerepének felértékelődésére. Végül 3 lehetséges gazdasági modellt szeretnék felvázolni, amely közül az egyik (talán ezek kombinációja) fel fogja válltani a válságot megelőző időszakra jellemző „kaszinó kapitalizmust100”.

99

Brazilia, Oroszorág, India és Kína

100

A „kaszinókapitalizmus” kifejezés közel negyedszázados. Susan Strange ezzel a címmel írt könyvet, mely 1986-ban jelent meg. A szerző így nevezte a finánckapitalizmus legújabb kori változatát, melyben részvények, illetve a töke a nemzetközi pénzpiacokon önálló életre kel, teljesen elszakad mindenféle produktív befektetéstől, termelő kapacitástól

68

5.6 A BRIC-országok növekvő szerepe A BRIC-országok növekvő világgazdasági – és ezzel együtt világpolitikai – szerepük bármilyen válság bekövetkezése nélkül is jelentős lett volna, az utóbbi évek pénzügyi – és gazdasági nehézségei kétségkívül felgyorsították ezt a folyamatot.

Forrás: http://www.social-europe.eu/2011/10/world-bank-imf-meetings-2011-how-the-mighty-have-fallen/

A fenti ábrán látható, hogy a 2008-ban kiteljesedett válság nem fordította negatív tartományba a világ összesített GDP-jének bővülését, a válság évei alatt is 8-10%-os bővülést felmutató kínai és indiai gazdaságnak volt köszönhető. Itt érdemes megjegyezni, hogy a BRIC-országok között számon tartott Oroszország, amelynek gazdasági növekedése az energia exportjától nagymértékben függ, különösen nagy gazdasági visszaesést volt kénytelen elviselni, a válság hatására csökkentő energiaárak101 miatt. Az alábbiakban álljon néhány számadat, amely alátámasztja, hogy az említett ország csoport világviszonylatban is miért jelentős tényező.

101

A Brent olaj jegyzése a 2008. júliusi 145 USD közeléből 40 USD alá zuhant 2009 januárjára

69

A 2000-2008 közötti időszakban a BRIC országok gazdasági output-jának részesedése a teljes világgazdasági teljesítményen belül 16%-ról, 22%-ra nőtt. Ez a négy ország az adott időszakban mért teljes világgazdasági output növekedésének 30%-át adta. Külön ki kell emelni Kínát, amely ezen ország csoporton belül is kiemelkedő gazdasági mutatókkal rendelkezik. Kína egyedül adja a BRIC országok gazdasági teljesítményének 50% százalékát és az adott időszak világgazdasági bővülésének 15%-át. A Föld két legnépesebb országai Kína és India, amelyek gazdaságai, – vásárlóerő paritáson mérve egyelőre még meg sem közelíti a fejlett országok hasonló mutatóját – rövid időn belül világviszonylatban meg fogják előzni a teljes európai gazdasági térséget és felzárkóznak az USA mögé. Bár fejlődésükben mindkét óriás más-más utat jár be. Amíg Kína az ipari termelésben, addig India a szolgáltatásokban jár az élen. Megjegyzendő, hogy Kína birtokolja a legnagyobb devizakészletet a világon és ezzel végérvényesen is megkerülhetetlen világgazdasági tényezővé vált a 21. század első évtizedében.

5.7 A válságot követő új gazdasági rendszer Amennyiben maradunk annál a korábban tett megállapításunknál, hogy a 2008-2009es gazdasági világválság a globális kapitalizmus csomópontválsága, akkor a válság-elmélet szerint a működő gazdasági rendszer alapjaiban meg kell, hogy változzon. Nézzük meg, hogy Farkas Péter A jelenlegi világgazdasági válság jellegéről 102címmel írt tanulmányában milyen lehetséges új gazdasági rendszert tart elképzelhetőnek a válság után: 1. módosított neoliberális modell; 2. keynesiánizmusba hajló modell; 3. szociális (szocialista) modell; Az első modell azzal számol, hogy a jelenlegi válság nem mélyül tovább, mert az egyes országok (különösen a rendszer haszonélvező) megmentik ettől. A nemzetközi

102

Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008- 2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest, 144-145 o

70

pénzmozgások erősebb felügyelet mellett, de viszonylag változatlanul folytatódnak majd. A

fejlett

gazdaságokban

némileg

erősödik

az

állam

szerepe,

különösen

a

gazdaságszabályozás és a gazdaságösztönzés tekintetében, míg ugyanezen államok 103 a fejlődő gazdaságokra továbbra is ráerőltetik a neoliberális modell alkalmazását. A második modell a válság elmélyülését és teljes gazdasági összeomlást feltételez. Ebben a verzióban a nemzetközi pénzügyi buborékok kialakulásának megakadályozása és megelőzése prioritást élvezne. A fejlődő államok államadósságai széles körben leírásra kerülnének, erősödne a globális gazdaságpolitikai koordináció. Ez a modell már egy multipoláris világrendben működne hatékonyan. A harmadik modellben az egyéni felelősséggel szemben előtérbe kerül az általános foglalkoztatás, az egyéni és kollektív társadalmi és gazdasági jogok általánossá tétele és a környezetvédelem (fenntarthatóság). A gazdasági létbiztonság adta demokrácia mindenki által gyakorolható valamint megvalósulna a globális demokrácia, azaz nem egy-egy ország diktálná a feltételeket, hanem a többség akarat számítana. Véleményem szerint a fentiekben felvázolt modellek közül az utolsó kettő meglehetősen utópisztikus. A legvalószínűbb forgatókönyvet mindenképpen az első modellben látom, hiszen 2011 végén már látható, hogy az egyes vezető gazdasági hatalmak intézkedéseinek köszönhetően a kapitalista rendszer túléli a válságot, és bár puhított formában, de fennmarad a meglévő rendszer.

103

Különösen az USA

71

Következtetések Szakdolgozatomban részletesen bemutattam a 2008-ban kibontakozott válságot, amely hihetetlen gyorsasággal terjedt el ez egész világon és napjainkban korántsem biztos egyértelműen kijelenteni, hogy túl vagyunk rajta. Az első fejezetben részletesen megvizsgáltam a gazdasági válsághoz vezető események láncolatát. A globális gazdasági válságot elemző szakirodalom a jelenlegi eseményeket kiváltó okok közül a globalizációt, valamint a pénzügyi piacok szabályozatlanságát jelöli meg. Nem véletlen ez a leegyszerűsítő szemlélet, hiszen a legtöbb közgazdasági tankönyvből is hiányoznak a világgazdasági egyensúlytalanságokkal foglalkozó fejezetek. Éppen ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy a válság előzményeit vizsgáló fejezetben kiemelten foglalkozzak a világgazdaságban jelen lévő egyensúlytalanságok problematikájával. Egyrészt; az aszimmetrikus interdependenciák, azaz a nem egyenrangú partnerek közötti függőségi viszonyok kérdéskörével. További problémát jelent a világ országai és régiói között tapasztalható úgynevezett fejlődési szakadék, azaz a partner országok viszonylatában fennálló jelentős fejlettségi különbségek. Riasztó és egyben későbbi konfliktusok csíráját veti el, hogy a világ teljes népességének több mint 80%-a fejletlen gazdaságú országokban él, míg a megtermelt javak mindössze 20%-a felett rendelkezik. Megállapítható, hogy a világgazdaságban jelen lévő súlyos egyensúlytalanságok nem csak a válságok kialakulásában, hanem azok továbbterjedésében is jelentős szerepet játszottak.

Természetesen

nem

kerülhetem

meg

a

globalizáció

meglehetősen

ellentmondásos szerepének, valamint a nemzetközi pénzpiacok szabályozatlanságának bemutatását, amely végül is felelőssé tehető pénzügyi válság kirobbanásáért. Később láttuk, hogyan eszkalálódott a pénzügyi válság, egy globális reálgazdasági válsággá. Dolgozatom második és harmadik fejezetében két világgazdaságilag meghatározó szereplő, az USA-nak és az EU-nak a válságkezelő intézkedéseit és annak makrogazdaságra gyakorolt hatásait mutattam be. Bemutattam a válságkezelés monetáris és fiskális eszköztárát. Fontos megjegyezni, hogy a válság korai szakaszában nem volt összehangolt európai fiskális program, hanem a válságkezelés az egyes országok szintjén történt. Az európai integráció ezen a fokán, egyedül a közös monetáris politika volt az, ami 72

nemzeti szinteken átívelő együttműködést tett lehetővé. Később azonban európai politikusok belátták, hogy az integráció tovább mélyítése, a gazdaságpolitikai döntések összehangolása és a tagországok költségvetési fegyelemének szigorú betartatása, az EU fennmaradásának és versenyképességének fő biztosítéka. A gazdaság stabilizálásának, ösztönzésének költségei a vizsgált országok tekintetében szinte minden esetben az államadósság, valamint a költségvetési hiány növekedésében nyilvánult meg. Ez utóbbi egyébként aggodalomra adhat okot a válságot követő gazdasági fellendülés fenntarthatóságával kapcsolatban. Az elkövetkező évek kulcsfontosságú kérdése, hogy a gazdaságélénkítő programok kifutása, valamint a várható monetáris szigorítás, milyen mértékben fogja megakadályozni a már eddig is törékenynek bizonyuló világgazdasági válságból való kilábalást. A negyedik Magyarországgal foglakozó fejezetben megállapítottam, hogy a hazai gazdaságot jellemző szerkezeti problémák, valamint a megelőző évek felelőtlen költségvetési politikája következtében vállalt konvergencia program, milyen mértékben korlátozta a döntéshozók mozgásterét. Magyarország az IMF hitelért cserében további megszorításokat vállalt. Ebben a helyzetben a költséges gazdaságélénkítő intézkedések, az adócsökkentés, valamint a monetáris lazítás nem jöhetett szóba, így a válság reálgazdaságunkra gyakorolt negatív hatásainak enyhítésére sem volt lehetőség. A 2010-es kormányváltás után, a 2/3-os többség birtokában, az Orbán-kormány sem kezdett bele kívánatos szerkezeti átalakításokba, továbbá az „unorthodox” gazdaságpolitika sem nyerte el a külföldi befektetők tetszését. Az ország finanszírozhatásának fenntartása érdekében, a magyar kormány ismét tárgyalásokat kezdett a Nemzetközi Valutalap képviselőivel, ám a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy cserében további reformokat várnak el, ami vélhetően nem fogja növelni a gazdasági növekedés potenciálját. Ebben a fejezetben konkrét javaslatokat fogalmaztam meg a magyar gazdaság jövőjére vonatkozóan, többek között egy erős KKV szektor létrehozásában, kiszámítható gazdaságpolitikában, valamint az euró-övezethez való mihamarabbi csatlakozásban láttam a fenntartható gazdasági növekedés zálogát. Az utolsó fejezetben a válságból levont tanulságokat összegeztem. Legfontosabb kérdések a nemzetközi pénz- és tőkepiacok szorosabb felügyelete, az új gazdasági modell, valamint az európai szuverén adósság-válság kezelése. A szorosabb pénzügyi felügyelet szerepét, mindenképpen az IMF-re kellene bízni, de ahhoz, hogy ezen feladatát el tudja 73

látni, szükséges lenne a jogköreinek bővítése. Láttuk, hogy a válság valószínűsíthetően a neoliberális gazdaságpolitika ciklusának végét jelenti, ami az 1980-90-es esztendőkre jellemző volt. Elmondható, hogy a válság felszínre hozta az európai gazdasági - és monetáris unió gyengeségeit. Ebben az aszimmetrikus integráció formában ugyanis, egymástól erősen eltérő gazdasági fejlettségű és különböző költségvetési - valamint államadóssági mutatókkal rendelkező országok kötötték össze monetáris politikájukat. A válság következményeként, az euró-övezet gyengébb láncszemeinek (PIIGS-országok) államadósság-finanszírozása megdrágult, egyes országok esetében pedig ellehetetlenült. Az események ezen láncolata vezetett végül ahhoz a döntéshez, hogy a gazdasági kormányzás megteremtésével, a költségvetési politikák szigorú felügyeletével, az európai integráció szorosabbá válhatott. Végezetül szeretném röviden kifejteni, hogy a miért is jutottam arra a következtetésre, hogy a válságra adott válaszok nem voltak elegendőek, megfelelőek. Nem látom ugyanis, hogy a válságkezelés során elegendő hangsúlyt kapott volna, magát a válságot kiváltó okok kezelése vagy megszüntetése. A világgazdaságban fennálló egyensúlytalanságok, az aszimmetrikus interdependenciák továbbra is jelen vannak, valamint a nemzetközi fejlődési szakadékok csökkentése sem része a válságkezelésnek. Sőt ez utóbbi tovább mélyült a válság hatásaként. Ez pedig tovább fogja élezni a meglévő feszültséget a világ fejlett és fejletlen országai között, kedvezve ezzel a globális terrorizmus és radikalizmus elterjedésének. Ezek mellett, az USA központú világrend továbbra sincs kihívások elé állítva, dominanciája a nemzetközi szervezetek működésében továbbra is biztosított, ezáltal csorbulhatnak más fejlett és fejletlen országok érdekei. Továbbra is hatalmas különbségek figyelhetők meg a fejlett és fejletlen országok fogyasztási szokásaiban és egyáltalán az alapvető termékekhez való hozzáférés tekintetében. A fenti tényeket figyelembe véve, véleményem szerint, csak idő kérdése, hogy egy újabb válság bontakozzon ki, amelynek kezelését már korántsem biztos, hogy a tárgyalóasztalok mellől fogják irányítani. Valószínűbbnek tartom, hogy az újabb válságokat már fegyveres konfliktusok fogják kísérni. De akkor hogyan előzhetnék meg az újabb válságok kialakulását? Meg kellene teremteni a globális gazdasági kormányzás alapjait, ehhez azonban államok szoros együttműködésére lenne szükség. A gazdasági kormányzást, egy a nemzetek felett álló független nemzetközi szervezetnek kellene felügyelni, amely kellően kibővített jogkörrel 74

lenne felruházva ahhoz, hogy határozatainak érvényt tudjon szerezni, valamint a világgazdaságban keletkező zavarokat időben kezelni tudja.

75

Irodalomjegyzék, Hivatkozások Bod Péter Ákos (2011): Gazdaságpolitikai döntések válságos időkben, Századvég Kiadó, Budapest Magas István (2009): Világgazdasági válság 2008-2009 diagnózisok és kezelések, Aula Kiadó, Budapest Szentes Tamás (2009): Ki, mi és miért van válságban? Napvilág Kiadó, Budapest Kengyel Ákos (2010): EU közösségi politikái, Akadémiai Kiadó, Budapest Losoncz Miklós: Összeomolhat-e az eurózóna? Világgazdaság, 44.évfolyam, 20.szám (2012.01.27) 16.old. Szanyi Miklós: A globális válság eredete, fő dimenzió és egyéb jellemzői Letöltve: http://www.vki.hu/kot/ecostat/01-Farkas.pdf (7.oldal) 2011-11-24 Paul De Grauwe: Only a more active ECB can solve the euro crisis: Letöltve:http://www.ceps.eu/book/only-more-active-ecb-can-solve-euro-crisis 2012-04-08 Nouriel Roubini: Greece Should Default, Leave The Euro And Reinstate The Drachma Letöltve: http://www.forbes.com/sites/afontevecchia/2011/09/19/roubini-greece-shoulddefault-leave-the-euro-and-reinstate-the-drachma/ 2012-04-16 M. Gramlich: Booms and Busts: The Case of Subprime Mortgages Letöltve: http://www.frbkc.org/Publicat/Econrev/PDF/4q07Gramlich.pdf Letöltve: 2011-11-24 Európai Tükör, XVI évfolyam 2.szám (12-16 old., 78-79.old.) http://hvg.hu/gazdasag/20110805_Fannie_mae Letöltve: 2011-11-27 http://www.hetek.hu/uzlet/201011/helikopterrol_szorjak_a_penzt_amerikaban Letöltve: 2011-11-27 http://penzcsinalok.transindex.ro/globalis/cikk/13940 Letöltve: 2011-11-27 http://www.eu2011.hu/hu/gazdasagi-kormanyzas Letöltve: 2012-04-05 http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1199&format=HTML&ag ed=1&language=HU&guiLanguage=fr Letöltve: 2012-04-04

76

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20120302-uj-stabilitasi-pillere-van-europanak.html Letöltve: 2012-04-04 http://ec.europa.eu/economy_finance/structural_reforms/europe_2020/index_hu.htm Letöltve: 2012-04-09

77

Függelékek 1. táblázat: A legfontosabb gazdaságok GDP változása az előző évekhez képest (százalékban)

Country Australia Brazil Canada China France Germany Italy Japan UK USA

2006 2.682 3.955 2.823 12.677 2.658 3.889 2.199 1.693 2.607 2.658

2007 4.676 6.095 2.200 14.162 2.234 3.394 1.683 2.192 3.466 1.913

2008 2.500 5.169 0.689 9.635 -0.196 0.809 -1.156 -1.042 -1.103 -0.337

2009 1.373 -0.328 -2.770 9.214 -2.631 -5.078 -5.494 -5.527 -4.373 -3.486

2010 2.544 7.534 3.215 10.447 1.382 3.562 1.804 4.435 2.092 3.030

2011 2.035 2.733 2.460 9.237 1.715 3.056 0.431 -0.748 0.655 1.735

2012 3.034 3.026 2.057 8.233 0.476 0.615 -1.907 2.039 0.818 2.108

Forrás: International Monetary Fund, World Economic Outlook Database, April 2012

2. táblázat: A legfontosabb gazdaságok államadósságának alakulása az ország GDPhez viszonyítva (százalékban) Country 2006 Australia 10.006 Brazil 66.678 Canada 70.255 China 16.187 France 63.900 Germany 67.923 Italy 106.099 Japan 185.997 UK 43.118 USA 66.625

2007 9.709 65.191 66.518 19.591 64.198 65.200 103.083 183.012 43.910 67.161

2008 11.777 63.544 71.082 16.963 68.270 66.699 105.809 191.812 52.472 76.137

2009 16.867 66.921 83.592 17.670 78.993 74.416 116.055 210.247 68.373 89.879

2010 20.413 65.154 85.061 33.538 82.386 83.212 118.652 215.297 75.118 98.523

2011 22.861 66.181 84.953 25.843 86.262 81.506 120.106 229.773 82.495 102.937

2012 24.015 65.099 84.678 22.033 89.023 78.868 123.357 235.825 88.374 106.599


78

3. táblázat: A legfontosabb gazdaságok munkanélküliségi mutatóinak változása (százalékban) Country Australia Brazil Canada China France Germany Italy Japan UK USA

2006 4.800 9.968 6.300 4.100 9.242 10.192 6.775 4.128 5.406 4.608

2007 4.367 9.289 6.058 4.000 8.367 8.783 6.117 3.849 5.400 4.617

2008 4.267 7.900 6.150 4.200 7.808 7.600 6.792 3.987 5.558 5.800

2009 5.592 8.083 8.292 4.300 9.500 7.742 7.792 5.073 7.458 9.275

2010 5.225 6.742 7.983 4.100 9.802 7.058 8.383 5.060 7.858 9.625

2011 5.100 5.970 7.467 4.000 9.675 5.983 8.367 4.549 8.006 8.950

2012 5.188 6.000 7.364 4.000 9.929 5.580 9.500 4.503 8.264 8.156


4. táblázat: A PIIGS országok CDS felárainak alakulása

Forrás: Bloomberg

79

5.táblázat: a Brent olaj világpiaci árának alakulása

Forrás: Bloomberg

80

A 21. SZÁZAD ELSŐ GLOBÁLIS GAZDASÁGI VÁLSÁGA

Recommend Documents