9275. számú. törvényjavaslat. egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról. Budapest, március

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA T/9275. számú törvényjavaslat egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról Előadó: Dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszter Budapest, 2004. március

2004. évi … törvény egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról I. Fejezet Szociális tárgyú törvények 1. Rész A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása 1. § (1) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a Magyarországon élő] „b) bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre,” (2) Az Szt. 3. §-ának – a 2001. évi LXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésével megállapított – (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A törvény hatálya kiterjed

a) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott, valamint b) a 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka tekintetében a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.” 2. § Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének a), i) és m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „a) jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló törvényben jövedelemként meghatározott, belföldről vagy külföldről származó vagyoni érték (bevétel) munkavállalói járulékkal, személyi jövedelemadóval, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal, valamint a jövedelemadóról szóló törvényben elismert költségekkel csökkentett része, függetlenül attól, hogy adómentesnek vagy adókötelesnek minősül, ide értve a bármely ország jogszabálya alapján folyósított nyugdíjat. Nem minősül jövedelemnek a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti segély, a lakásfenntartási támogatás, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a nevelőszülők számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány, az anyasági támogatás, a tizenharmadik havi nyugdíj, valamint – a személyes gondoskodásért fizetendő személyi térítési díj megállapítása kivételével – a súlyos mozgáskorlátozott személyek pénzbeli közlekedési kedvezményei, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági támogatás;” „i) rendszeres pénzellátás: a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, az özvegyi járadék, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, az özvegyi nyugdíj - kivéve az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, továbbá a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó személy özvegyi nyugdíját -, a baleseti táppénz, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a hozzátartozói baleseti nyugellátás, az Flt. alapján folyósított pénzbeli ellátás, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék, a bányászok egészségkárosodási járadéka, a rokkantsági járadék, a hadigondozottak és nemzeti gondozottak pénzbeli ellátásai, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a rendszeres szociális segély, az ápolási díj, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, valamint a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra

2

történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet alapján külföldi szerv által folyósított egyéb azonos típusú ellátás;” „m) fenntartó: ma) a közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat és az egyéb állami szerv (a továbbiakban együtt: állami fenntartó), mb) a magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó), mc) a szociális vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személy, md) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, me) az a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező más államban van (az mc)-me) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: nem állami fenntartó), ha az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott feltételek szerint szociális intézményt létesít és működtet. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyházi fenntartóra a nem állami fenntartóra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.” 3. § Az Szt. 10. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki: „(4) Ha a 3. § (3) bekezdése szerinti személy esetében a szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más tagállam, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező más állam illetékes hatóságának igazolása szükséges, akkor közvetítő szervként a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság) jár el. (5) A szociális hatáskört gyakorló szervek megkeresésére a Pest Megyei Igazgatóság 90 napon belül köteles a (4) bekezdés szerinti eljárást lefolytatni.” 4. § Az Szt. 18. §-a a következő i) ponttal egészül ki: [A jegyző a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása, az ellátás biztosítása, fenntartása és megszüntetése céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza]

3

„i) a 3. § (3) bekezdése szerinti személy esetében a Magyarországon tartózkodás jogcímét, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolatot.” 5. § (1) Az Szt. 32/B. §-ának – a 2001. évi LXXIX. törvény 3. §-ának (1) bekezdésével megállapított – (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A települési önkormányzat időskorúak járadékában részesíti a 3. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott személyt, amennyiben az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel.” (2) Az Szt. 32/B. §-ának – a 2001. évi LXXIX. törvény 3. §-a (1) bekezdésével átszámozott és 3. §-ának (2) bekezdésével megállapított – (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell szüntetni, ha a személy] „c) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és tartózkodási engedélyének érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.” 6. § Az Szt. 37/B. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következő ac) alponttal egészül ki: [Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetőleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak a személynek, aki] „ac) a 3. § (3) bekezdése alá tartozik, és tartózkodási engedélyének érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.” 7. § Az Szt. 38. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki: [Az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni] „c) a (3) bekezdés a), e) és f) pontjában foglaltakat, hogy a (2) bekezdés és a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben azonos rendelkezések érvényesüljenek.” 8. § Az Szt. 42. §-a – 2001. évi LXXIX törvény 8. §-a (2) bekezdésével megállapított – (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az ápolási díjra való jogosultságot meg kell szüntetni, ha]

4

„d) az ápolást végző vagy az ápolt személy tartózkodási engedélyének érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve az engedélyt visszavonták.” 9. § Az Szt. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy térítésmentesen jogosult a társadalombiztosítás által támogatott egyes a) gyógyszerekre, b) gyógyászati segédeszközökre, c) protetikai és fogszabályozó eszközökre, ideértve ezek javításának költségeit is, valamint d) a járóbeteg szakellátás keretében gyógyfürdőben nyújtott fizioterápiás kezelésre (az a)-d) pont szerintiek a továbbiakban együtt: gyógyszer).” 10. § Az Szt. 92/J. §-ának második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A névjegyzékbe történő felvétellel és a szakértők tevékenységével kapcsolatos részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg.” 11. § Az Szt. 108. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés jelölése (3)-(5) bekezdésre változik: „(2) A 3. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti személy a bentlakásos szociális intézményben határozott időre, a tartózkodási engedély érvényességének időtartamára helyezhető el. Ha a tartózkodási engedély érvényessége meghosszabbításra kerül, az elhelyezést – amennyiben annak jogszabályi feltételei továbbra is fennállnak – a tartózkodási engedélyben megjelölt időtartamnak megfelelően meg kell hosszabbítani.” 12. § Az Szt. 132. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a bekezdés a következő d), f) és k) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza] „a) az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékkel, valamint a szakértők tevékenységével összefüggő részletes szabályokat;”

5

„d) a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, valamint az eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat;” „f) a szociális szakképesítést szerzett személyek szakvizsgáztatására, valamint a szociális szolgáltatásokat végző személyek továbbképzésére vonatkozó szabályokat, ide nem értve a szakirányú továbbképzési szakokon folyó továbbképzést;” „k) az egyes szociális szolgáltatásokat vizsgakövetelményeire vonatkozó szabályokat;”

végzők

képzésére

és

2. Rész A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítása 13. § A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „2. § E törvény hatálya kiterjed – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén élő a) magyar állampolgárra, b) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre, c) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben, valamint – az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével – a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.” 14. § A Cst. 4. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben adóköteles jövedelemként meghatározott – belföldről vagy külföldről származó – vagyoni érték, bevétel, amelynek havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;” 15. §

6

(1) A Cst. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv a) a Magyar Államkincstárnak az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei Területi Igazgatósága – a fővárosban a Pest Megyei Területi Igazgatóság – és kirendeltségei (a továbbiakban együtt: Igazgatóság), b) a 2. § c) pontjában meghatározott személyi körre vonatkozó ellátás iránti igény tekintetében a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság), c) a családtámogatási kifizetőhely – kivéve a (2) bekezdést –, ha az igénylő munkahelyén van családtámogatási kifizetőhely (a továbbiakban az Igazgatóság és a családtámogatási kifizetőhely együtt: igényelbíráló szerv). (2) A Cst. 35. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra valamely, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező állam területére távozik, az ellátás részére a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerül továbbfolyósításra. Amennyiben a) a jogosult az előbbi körbe nem tartozó államba távozik három hónapot meghaladó időtartamra, távolléte alatt, b) a külszolgálatot vagy külföldi szolgálatot teljesítő személy részére az e törvény alapján ellátásra jogosító gyermekre tekintettel külön jogszabály alapján egyéb ellátást folyósítanak, a folyósítás ideje alatt az ellátás szünetel.” 16. § A Cst. 36. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki: [Alakszerű határozattal akkor kell dönteni, ha] „f) az ellátás iránti igényt a 2. § c) pontjában meghatározott személy nyújtotta be.” 17. § A Cst. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az Igazgatóság intézkedése, határozata ellen a Magyar Államkincstárhoz, a családtámogatási kifizetőhely intézkedése, határozata ellen a területileg illetékes Igazgatósághoz lehet fellebbezni. A Pest Megyei Igazgatóságnak a 2. § c) pontjában

7

meghatározott személy által benyújtott igény elbírálása során hozott határozata ellen a Magyar Államkincstárhoz lehet fellebbezni.” 18. § A Cst. 51. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap] „b) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza ba) a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körét, valamint az erről szóló igazolások kiadásának rendjét, bb) a családtámogatási ellátások igényléséhez szükséges formanyomtatványok tartalmát;” 3. Rész A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása 19. § (1) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 23. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező személy, valamint a magyar hatóság által menekültként elismert személy jogosult, akinek” (2) A Fot. 23. §-ának – a 2001. évi LXX. törvény 39. §-ának (1) bekezdésével megállapított – (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az (1) bekezdésben meghatározott támogatásra jogosult a) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti kör, b) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet jogosulti körébe tartozó, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező állam állampolgára, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel.”

8

(3) A Fot. 23. §-ának – a 2001. évi LXX. törvény 39. §-ának (1) bekezdésével átszámozott – (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra valamely, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, vagy nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező állam területére távozik, az ellátás részére a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerül továbbfolyósításra. Amennyiben a jogosult az előbbi körbe nem tartozó államba távozik három hónapot meghaladó időtartamra, távolléte alatt az ellátás szünetel.” 20. § (1) A Fot. 23/B. §-a (1) bekezdésének második és harmadik mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon a Magyar Államkincstárnak az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság), a fővárosban a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága (a továbbiakban: Pest Megyei Igazgatóság) hatáskörébe tartozik. Az Igazgatóság határozata ellen benyújtott fellebbezést az Magyar Államkincstár bírálja el.” (2) A Fot. 23/B. §-ának – a 2001. évi LXX. törvény 40. §-ával megállapított – (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A 23. § (2) bekezdésében meghatározott személy vonatkozásában a fogyatékossági támogatás megállapítása első fokon a Pest Megyei Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A Pest Megyei Igazgatóság határozata ellen benyújtott fellebbezést a Magyar Államkincstár bírálja el.” 21. § (1) A Fot. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A Tanács tagjai: a) a Tanács elnöke, b) a Program megvalósításával kapcsolatban a Kormány feladatkörében eljáró kormányzati szervek képviselői, összesen 12 fő, c) a mozgássérült, a siket, a vak és gyengénlátó, az értelmi fogyatékos, valamint az autista emberek országos érdek-képviseleti szervezetei által delegált egy-egy fő, d) a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége által delegált egy-egy fő,

9

e) a fogyatékos személyek érdekében működő egyéb nem kormányzati szervezetek által delegált négy fő, f) a védett munkahelyek szervezetei által delegált két fő, g) az önkormányzatok országos érdekképviseleteit tömörítő szövetség által delegált egy fő.” (2) A Fot. 25. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A Tanács elnöke a Kormány által kijelölt személy. A Tanács társelnöke a nem kormányzati oldal által a tagok közül választott személy.”

4. Rész A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása 22. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „4. § (1) A törvény hatálya kiterjed a) a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgárságú, valamint – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóságok által menekültként elismert gyermekre, fiatal felnőttre és szüleire, b) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.” 23. § A Gyvt. 5. §-ának s) és t) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: „s) fenntartó: sa) a közigazgatási szerv, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat és az egyéb állami szerv (a továbbiakban együtt: állami fenntartó), sb) a magyarországi székhelyű egyházi jogi személy (a továbbiakban: egyházi fenntartó),

10

sc) a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személy, sd) a magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, se) az a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező más államban van (az sc)-se) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: nem állami fenntartó), ha az e törvényben és más jogszabályban meghatározott feltételek szerint, működési engedély alapján gondoskodik a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység biztosításához szükséges feltételekről. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyházi fenntartóra a nem állami fenntartóra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.” „t) természetes személyazonosító adat: az érintett személy családi és utóneve(i), születési családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje, anyja születési családi és utóneve(i), állampolgársága, illetőleg bevándorolt, letelepedett vagy menekült jogállása, lakó- és tartózkodási helye (a továbbiakban együtt: személyazonosító adat),” 24. § A Gyvt. 15. §-a (8) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Nem foglalkoztatható az a személy sem, akinek szülői felügyeleti jogát a bíróság jogerős ítéletével megszüntette, valamint – külön jogszabályban meghatározott kivételekkel – az, akinek szülői felügyeleti joga a gyermek átmeneti nevelésbe vétele miatt szünetel.” 25. § (1) A Gyvt. 19. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat rendelete a vagyoni helyzet vizsgálatát akkor írhatja elő, ha az önkormányzat 131. § (4) bekezdése szerinti eljárása nem vezetett eredményre.” (2) A Gyvt. 19. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) Nem állapítható meg rendszeres támogatás, illetőleg a megállapított támogatást meg kell szüntetni ha a gyermek tartózkodási engedélyének érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták.”

11

26. § A Gyvt. 24. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „Nincs helye a megelőlegezés ismételt elrendelésének, amennyiben a (7) bekezdés szerinti adók módjára történő behajtás 3 éven át nem járt eredménnyel.” 27. § (1) A Gyvt. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama lehetőleg a szülő munkarendjéhez igazodik.” (2) A Gyvt. 41. §-a (2) bekezdésének felvezető mondata és a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „A gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermek számára kell biztosítani a) akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, b) akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási díjban részesül,” 28. § (1) A Gyvt. 62. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A gyermekvédelmi szakszolgáltatás feladata a gyermek örökbefogadásának, illetve az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánításának és örökbe adásának szakmai előkészítése, az örökbefogadási eljárások lebonyolítása érdekében] „b) az örökbe fogadni szándékozó személy tájékoztatása az örökbefogadás feltételeiről, így különösen az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról,” (2) A Gyvt. 62. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

12

„(3) A gyermekvédelmi szakszolgáltatás a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett örökbefogadás előtti tanácsadást és örökbefogadói tanfolyamot szervezhet.” 29. § A Gyvt. 98. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltétellel rendelkező bármely, az 5. § s) pontja szerinti természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság folytathat gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet, illetve ennek érdekében intézményt létesíthet, helyettes szülőt foglalkoztathat, illetve helyettes szülői vagy nevelőszülői hálózatot működtethet.” 30. § A Gyvt. 124. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Belföldi bejelentett lakóhely vagy tartózkodási hely hiányában, az eljáró szerv illetékességét az utolsó ismert hazai lakóhely vagy tartózkodási hely határozza meg, ennek hiányában az eljárásra a Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat Jegyzője, illetve a Budapest Főváros V. Kerület Gyámhivatala illetékes.” 31. § A Gyvt. 131. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Ha a helyi önkormányzat hivatalos tudomása vagy környezettanulmány lefolytatása alapján a kérelmező életkörülményeire tekintettel a 129. § (2) bekezdése szerinti jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa lakott lakás, illetve saját és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója tulajdonában álló vagyon fenntartási költségeit igazoló dokumentumok benyújtására. Abban az esetben, ha a fenntartási költségek meghaladják a jövedelemnyilatkozatban szereplő jövedelem 50%-át, a jövedelem a fenntartási költségek figyelembevételével vélelmezhető.” 32. § A Gyvt. 138. §-ának (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi b)-d) pont jelölése c)-e) pontra változik: [A jegyző az ellátásra való jogosultság megállapításához, megváltoztatásához és megszüntetéséhez nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza] „b) a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személy esetében a Magyarországon tartózkodás jogcímét, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolatot,”

13

33. § A Gyvt. 148. §-ának (5) bekezdése a következő negyedik mondattal egészül ki: „Az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek után – a gondozási helytől függetlenül – nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.” 34. § A Gyvt. 162. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza] „g) a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat.”

II. Fejezet Egészségügyi tárgyú törvények 1. Rész A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény módosítása 35. § (1) A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOK tv.) 2. §-ának (1) bekezdése eb) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A MOK egyetértési jogot gyakorol] „eb) az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 110. §-ának (4) bekezdése szerinti orvosi tevékenységre jogosító engedély kiadására irányuló kérelmek ügyében;”

14

(2) A MOK tv. 2. §-ának (1) bekezdése a következő fh) ponttal egészül ki: [A MOK véleményezési jogot gyakorol] „fh) az orvosok működési nyilvántartásába vétel nélkül, az Eütv. 110. §-ának (10) bekezdése szerinti, nem gazdasági célú letelepedés mellett végezni kívánt orvosi tevékenységgel kapcsolatos bejelentések ügyében;” (3) A MOK tv. 2. §-ának (1) bekezdése i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A MOK] „i) ajánlásokat ad az egyes orvosi szolgáltatások díjtételei alsó határaira;” 2. Rész A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény módosítása 36. § (1) A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gyltv.) 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Személyi jog annak a pályázatot benyújtó gyógyszerésznek engedélyezhető, aki a gyógyszerészi diploma megszerzését követően, a pályázat benyújtásakor az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamának, illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államnak (a továbbiakban együtt: EGT tagállam) a területén működő közforgalmú, fiók- vagy intézeti gyógyszertárban a (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivételekkel - legalább ötéves szakmai gyakorlatot szerzett (a továbbiakban: szakmai gyakorlat), feltéve, hogy gyógyszertár vezetésére jogosult, és hozzájárul a 34. § (2) bekezdésben szabályozott esetben hatósági vezető kirendeléséhez akkor is, ha a közforgalmú gyógyszertár saját tulajdonában álló ingatlanban működik. A személyi jog engedélyezésére irányuló eljárás során az EGT tagállam területén kívüli államban szerzett szakmai gyakorlat is figyelembe vehető.” (2) A Gyltv. 17. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) Az (1) bekezdéstől eltérően az ott meghatározott feltételek fennállta esetén sem köteles a Kamara a személyi jog engedélyezése során az EGT tagállamok valamelyikének állampolgárságával rendelkező gyógyszerész részére a személyi jogot engedélyezni, ha a kérelmező a Magyar Köztársaság területén új gyógyszertárat kíván létesíteni, illetve három évnél rövidebb ideje működő közforgalmú gyógyszertárat kíván működtetni.”

15

37. § A Gyltv. 19. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Nem engedélyezhető személyi jog annak a pályázatot benyújtó gyógyszerésznek,] „a) aki bármely állam területén személyi joggal, illetve gyógyszertár működtetésére vonatkozó joggal rendelkezik, kivéve, ha nyilatkozik arról, hogy az új személyi jog elnyerésekor személyi jogáról, illetve gyógyszertár működtetésére vonatkozó jogáról lemond, b) aki közforgalmú gyógyszertár működtetésével összefüggésben a magyar vagy a külföldi jog szerint csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll,” 38. § A Gyltv. a következő 50. §-sal egészül ki: „50. § A jelen törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az alábbi irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a Tanács többször módosított 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről.” 3. Rész Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény módosítása 39. § Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) 3. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „i) adatkezelő: a betegellátó, az intézményvezető, az adatvédelmi felelős, valamint az irányított betegellátás szervezője és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdés e) pontjában

16

meghatározott feladat tekintetében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ);” 40. § Az Eüatv. 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „16. § (1) Amennyiben az érintett újszülött vagy csecsemő a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerinti valamely veleszületett rendellenességben szenved, a 4. § (1) bekezdés b)-c) pontjai és a (2) bekezdés b) pontja szerinti célból a kezelést végző orvos az érintett személyazonosító és egészségügyi adatait, valamint törvényes képviselője nevét és lakcímét továbbítja a külön jogszabály szerint vezetett Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása részére. (2) Amennyiben a magzatnál olyan elváltozást észlelnek, amely veleszületett rendellenességet eredményezhet, az (1) bekezdés szerint kell eljárni azzal, hogy az érintett személyazonosító adatain a várandós nő adatait kell érteni.” 41. § Az Eüatv. 20. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki: „(4) A nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez, az egészségpolitikai döntésekhez, az egészségügyi ellátás tervezéséhez, szervezéséhez, a népegészségügyi mutatók monitorozásához, illetve a minőségi és biztonsági követelmények érvényesülésének ellenőrzéséhez szükséges, az egészségügyi ellátóhálózat által, továbbá az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozási célból gyűjtött és kezelt, személyazonosításra alkalmatlan ágazati, szakmai adatok körét, az adatkezelés és az adattovábbítás rendjét az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter határozza meg. (5) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozási célból gyűjtött adatok személyazonosításra alkalmatlan módon a (4) bekezdés szerinti célból is kezelhetők és az ott meghatározott módon továbbíthatók.” 42. § Az Eüatv. 38. §-ának (2) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki, egyidejűleg az eredeti e) pont jelölése g)-re változik: [Felhatalmazást kap az egészségügyi szociális és családügyi miniszter] „e) a veleszületett rendellenességek, f) a 20. § (4) bekezdés szerinti adatok körének meghatározására, gyűjtésére, feldolgozására és” [bejelentésére vonatkozó részletes szabályok megalkotására,]

17

4. Rész A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása 43. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 8/A. §-ának – a 2001. évi LXX. törvénnyel megállapított – (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) E törvény rendelkezéseit a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet (a továbbiakban: Közösségi rendelet) hatálya alá tartozó személyekre és ellátásokra a Közösségi rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni.” 44. § Az Ebtv. 10. §-ának (4) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki: „A népegészségügyi célú, célzott szűrővizsgálatok esetében az értesítést a szűrővizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató vagy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat küldi ki.” 45. § Az Ebtv. 18. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) A fekvőbeteg-gyógyintézet a biztosítottat – kérésére – az általa igénybevett, az E. Alap terhére elszámolt fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásról és az ezért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében folyósításra kerülő összeg várható mértékéről írásban tájékoztatja.” 46. § Az Ebtv. 21. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek és a következő 21/A. §-sal egészül ki: „21. § (1) A biztosított jogosult a járóbeteg-ellátás keretében gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához, illetőleg a fekvőbeteg gyógyintézeti kezelés alatt számára rendelt végleges gyógyászati segédeszköz árához, továbbá a gyógyászati segédeszköz javítási és kölcsönzési díjához nyújtott támogatásra, amennyiben

18

a) külön jogszabályban meghatározott hatóság az adott gyógyszer, valamint különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer árához támogatást rendel, b) azt a finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt orvosa, illetve a MEP-pel e feladatra szerződést kötött orvos rendeli, és c) a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint történik, és d) külön jogszabály az adott gyógyászati segédeszköz árához, javításához, illetve kölcsönzéséhez vagy gyógyászati ellátás árához támogatást rendel, és e) a kiszolgálásra, kölcsönzésre vagy javításra a MEP-pel e feladatra szerződött (a továbbiakban: szerződött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor. (2) A biztosított az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is jogosult fogpótlás és fogszabályozó készülék, illetve hallókészülék és tartozékai árához nyújtott támogatásra, amennyiben ezek kiszolgálására fogorvosi (fogszakorvosi) rendelésen, illetve audiológiai szakrendelésen kerül sor. 21/A. § (1) A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. A kérelem a gyógyszer, valamint a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer (a továbbiakban együtt: gyógyszer) társadalombiztosítási támogatásba való befogadására és a támogatás mértékének megállapítására vagy módosítására irányulhat. (2) Az (1) bekezdés szerinti kérelmet a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyének jogosultja nyújthatja be. (3) A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság a már befogadott gyógyszer támogatása mértékének módosítása céljából a külön jogszabály szerint hivatalból is jogosult eljárni. (4) A 21. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatóság a döntéséről a kérelmezőt értesíti, ezt követően a döntését a külön jogszabály szerint közzéteszi. (5) A (2) bekezdés szerinti ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti az ellenérdekű ügyfél iratbetekintési jogának, valamint az iratokról történő másolat vagy feljegyzés készítésének kizárását, illetve korlátozását üzleti érdeke védelmére hivatkozással. A hatóság a kérelemnek – a körülmények gondos mérlegelése alapján – akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet nem akadályozza jogszabályban foglalt jogai gyakorlásában. Ebben az esetben az ügyfél köteles olyan iratváltozatot készíteni, amely nem tartalmaz üzleti titkot.” 47. § (1) Az Ebtv. 27 §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „27. § (1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultakat - az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban:

19

EGT), illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező állam (a továbbiakban: EGT tagállam) területén kívüli állam (a továbbiakban: harmadik állam) területén átmenetileg tartózkodik munkavállalás, tanulmányok folytatása vagy egyéb jogcímen és a 12-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgősségi betegszállítást azért vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén, mert annak elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, a MEP a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti. (2) Amennyiben a biztosított munkáltatója a Tbj. szerinti biztosítási jogviszony fenntartása mellett egybefüggően három hónapot meghaladó időtartamra a biztosítottat harmadik állam területén foglalkoztatja, és ez idő alatt a biztosított, illetve a vele együtt harmadik állam területén tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke a 12-14. §okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgősségi betegszállítást indokoltan vesz igénybe harmadik állam területén lévő tartózkodási helyén, a MEP a felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben, sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az igénybevételkor érvényes középárfolyamon számított forint összegben megtéríti. (3) Amennyiben a biztosított a Közösségi rendelet hatálya alá tartozik, EGT tagállam területén egészségügyi szolgáltatást a Közösségi rendelet rendelkezései szerint vehet igénybe. (4) A (2) bekezdés szerinti foglalkoztatás esetében a biztosított és a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke nem Magyarországon történő egészségügyi ellátása akkor fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha eleget tettek a külön jogszabályban foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek. (5) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan harmadik államban foglalkoztatott biztosított, a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát az illetékes MEP megtéríti. (6) Amennyiben a biztosított – ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat – EGT tagállam területén a 11. § (1) bekezdésének b) és c) pontjaiban, a 12. § (1) bekezdésében és a 13. § a) és b) pontjaiban meghatározott egészségügyi szolgáltatást nem a Közösségi rendelet alapján

20

vesz igénybe, a MEP a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség, legfeljebb azonban a tényleges költség mértékének megfelelő összegben megtéríti. (7) Az (1)-(2) és (6) bekezdés szerinti belföldi költségek – ideértve az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter által elismert határon átnyúló egészségügyi együttműködés keretében nyújtott szolgáltatások költségeit is – megtérítésének módját és feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg. (8) A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási együttműködések finanszírozásának részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg. A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó együttműködési megállapodásokat az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter tájékoztatóban teszi közzé.” 48. § (1) Az Ebtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „29. § (1) A biztosított a) az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (a továbbiakban: TAJ-szám) igazoló okmány bemutatásával, b) az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető ellátásokra való jogosultságát ba) a gyógyászati ellátások tekintetében a külön jogszabály szerinti orvosi rendelvény és kezelőlap bemutatásával, bb) gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében a külön jogszabály szerinti orvosi rendelvény bemutatásával, c) az utazási költségeihez nyújtott támogatásra való jogosultságát a beutaló orvos által, illetve amennyiben az ellátásra – azonnali ellátás szükségessége miatt – beutaló nélkül került sor, a szolgáltató orvosa által kiállított igazolással igazolja. (2) A Közösségi rendelet hatálya alá tartozó személy – ha TAJ-számmal nem rendelkezik – a Közösségi rendelet szerinti formanyomtatvány, illetve hatósági igazolvány bemutatása esetén jogosult az egészségügyi szolgáltatásra. (3) A Tbj. alapján biztosítási jogviszonyban álló, vagy egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát az „Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról” elnevezésű nyomtatvánnyal igazolja. (4) A 27. § (1) és (2) bekezdése szerinti ellátások költségeinek megtérítése iránti igényt legkésőbb a hazaérkezést követő harminc napon belül, a 27. § (6) bekezdése szerinti ellátások költségeinek megtérítése iránti igényt pedig a

21

hazaérkezést követő tizenöt napon belül kell a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP-nél bejelenteni. (5) Az utazás költségéhez nyújtott pénzbeli támogatás iránti igényt a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP-hez kell benyújtani. (6) A 22. § szerinti utazási költséghez nyújtott támogatás iránti, valamint a 27. § (1) és (2) bekezdéseiben említett ellátások költségeinek megtérítése iránti igény elbírálására a 61. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A 27. § (6) bekezdésében említett ellátások költségeinek megtérítése iránti igény a külföldi gyógykezelés befejezésétől számított harminc napon túl nem érvényesíthető. (7) A nemzetközi egyezmény vagy a Közösségi rendelet hatálya alá tartozó külföldi az egyezményben vagy a Közösségi rendeletben meghatározott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó jogosultságát az egyezményben vagy a Közösségi rendeletben meghatározott módon igazolja.” 49. § Az Ebtv. a következő 33/A. §-sal egészül ki: „33/A. § (1) A gyógyászati ellátás szolgáltatójával kötött szerződésben meg kell határozni a) az ellátás nyújtására és elszámolására vonatkozó rendelkezéseket, valamint b) a 32. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat. (2) A szerződés mellékletét képezi a tevékenység végzésére jogosító – külön jogszabályban foglaltak szerinti – engedély másolata.” 50. § Az Ebtv. 35. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) Ha az OEP a szolgáltató részére járó havi finanszírozási összeg utalványozását önhibájából a külön jogszabályban meghatározott határidőig nem teljesíti, a határidő lejártát követő naptól köteles a szolgáltató részére a Polgári törvénykönyv szabályainak megfelelően késedelmi kamatot fizetni.” 51. § Az Ebtv. a következő 38/A. §-sal egészül ki: „38/A. § Ha a MEP az ellenőrzés során megállapítja, hogy az egészségügyi szolgáltató a) a finanszírozási szerződés szerinti, b) más forrásból megtérülő,

22

c) el nem végzett ellátásért a biztosítottal térítési díjat fizettetett, kötelezi az egészségügyi szolgáltatót a térítési díjnak a biztosított részére történő visszafizetésére.” 52. § Az Ebtv. 44. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Keresőképtelen] „e) az a szülő, nevelőszülő és helyettes szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;” 53. § Az Ebtv. 55. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(8) bekezdések jelölése (5)-(9) bekezdésre módosul: „(4) Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti rokkantsági nyugdíjban, vagy baleseti járadékban részesül.” 54. § Az Ebtv. 65. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) A baleseti járadék iránti igényt az üzemi baleset bekövetkezése napjától számított három éven belül, illetőleg a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő egy éven belül lehet a kérelem benyújtásával érvényesíteni.” 55. § Az Ebtv. 67. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Munkaerő kölcsönzés esetén az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 193/C. §-ának c) pontjában meghatározott kölcsönvevőt is érteni kell.” 56. § (1) Az Ebtv. 83. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg] „a) a támogatott gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,”

23

„c) a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának és a támogatás mértéke megállapításának szempontrendszerét.” (2) Az Ebtv. 83. §-ának (4) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg] „t) a magyar egészségbiztosítási jogszabályok alapján egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyek betegellátásának szabályait.” (3) Az Ebtv. 83. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanács 1978. december 19-i 79/7/EGK irányelvével a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról.”

5. Rész Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása 57. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „a) beteg: az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy;” (2) Az Eütv. 3. §-ának c)-g) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: [E törvény alkalmazásában] „c) egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összessége; d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi

24

szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy; e) egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában végezhető egészségügyi tevékenységek összessége, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is; f) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet; g) egészségügyi intézmény: az f) pontban meghatározott egészségügyi szolgáltatók közül ga) a rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók (a továbbiakban együtt: gyógyintézet), továbbá gb) az Országos Mentőszolgálat, gc) a vérellátó szolgálat állami szervezetei, valamint gd) az egészségügyi hatóság intézetei, amennyiben egészségügyi szolgáltatást is nyújtanak;” (2) Az Eütv. 3. §-a a következő v) és w) pontokkal egészül ki: [E törvény alkalmazásában] „v) egészségügyi szakma: a q) pontban meghatározott egészségügyi szakképesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott szakmai (személyi és tárgyi) minimumfeltételekkel ellátható olyan egészségügyi szolgáltatások összessége, mely szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben; w) fenntartó: wa) költségvetési szerv egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban felügyeleti szervként megjelölt állami szerv, helyi önkormányzat vagy önkormányzati társulás,

25

wb) egyházi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyházi egészségügyi szolgáltató esetén az alapító okiratban fenntartóként megjelölt egyházi jogi személy, wc) alapítványi, közalapítványi egészségügyi szolgáltató esetén az alapítvány, közalapítvány, wd) más szervezet egészségügyi szolgáltató egységeként működő gyógyintézet esetén a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet.” 58. § Az Eütv. 110. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „110. § (1) Egészségügyi tevékenységet folytatásának formájától és módjától függetlenül – a (2) és (4) bekezdésekben foglalt kivétellel – az adott tevékenység folytatására jogosító egészségügyi szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhető felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező és a működési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet. (2) Felsőfokú szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi tevékenységet az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl a) az adott szakképesítéssel rendelkező személy önállóan, továbbá b) az a) pont szerinti személy felügyelete mellett ba) a szakképesítése megszerzéséhez szükséges képzésben részt vevő, valamint bb) a szakképesítéssel rendelkező és a működési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés a), illetve d)-g) pontjaiban foglaltak alapján törölt személy a törlés okának megszűnését követően a működési nyilvántartásba történő visszakerülése érdekében az ahhoz szükséges ideig végezhet. (3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti önállóan végzett tevékenység az arra feljogosító szakképesítésnek a működési nyilvántartásba történő bejegyzésétől kezdhető meg. (4) A működési nyilvántartásban nem szereplő, Magyarországon honosítható vagy elismerhető egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy részére – betegellátási érdekből vagy a kérelmező megfelelő szakmai ismeretének megszerzése érdekében, indokolt esetben – a külön jogszabályban meghatározott hatóság a szakképesítésnek megfelelő tevékenységre, meghatározott időtartamra és helyszínre (munkahelyre) szóló tevékenységre jogosító engedélyt adhat ki, a külön jogszabályban foglalt eljárási rend szerint. A tevékenységre jogosító engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmező hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a korábbi, rendszeresen végzett egészségügyi tevékenységének helye szerinti utolsó, ennek hiányában az állampolgársága szerint illetékes állam jogszabályai alapján nem áll az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó intézkedés, büntetés, illetőleg

26

büntetőjogi intézkedés hatálya alatt, és megfelel a tevékenység végzéséhez külön jogszabály szerint előírt egészségügyi alkalmassági feltételeknek. Az engedélyezett egészségügyi tevékenység végzéséhez a szakképesítést igazoló bizonyítvány vagy oklevél tényleges elismerése, illetve honosítása nem szükséges. (5) Egészségügyi tevékenységben megfelelő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy is közreműködhet az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő személy felügyelete mellett, annak utasítása szerint. A felügyeletet gyakoroló személy utasítási joga csak a szakképesítésének megfelelő körben gyakorolható. (6) Az az (5) bekezdésben meghatározott személy, aki az egészségügyi tevékenységben nem a szakképesítésének megfelelő körben működik közre, tevékenységét csak előzetes és megfelelő oktatását követően kezdheti meg, illetve folytathatja. (7) A (5)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak az egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhető, egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakirányú szakképesítéssel rendelkező személyekre. (8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre figyelemmel egészségügyi tevékenységre egyébként nem jogosult személy is közreműködhet egészségügyi tevékenység végzésével saját maga, illetőleg bármely olyan személy gyógykezelésében, aki ehhez – a 15. §-ra figyelemmel – beleegyezését adta. A közreműködés körét a beavatkozás, illetve a betegség jellege, a közreműködő személy szakképesítése, képességei, valamint a kezelőorvos utasítása határozza meg. (9) A felügyeletet ellátó egészségügyi dolgozó a (8) bekezdés szerinti személy által végzett tevékenységből fakadó egészségkárosodásért nem tartozik felelősséggel, kivéve, ha azt az egészségügyi dolgozó a) nem megfelelő utasítása, b) felügyeleti kötelezettségének elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése, c) a (8) bekezdés szerinti személy megfelelő oktatására vagy felkészítésére vonatkozó kötelezettségének megszegése okozta. (10) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a) Magyarországon honosítható vagy egyenértékűként elismerhető egészségügyi szakképesítéssel rendelkező, az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) valamely tagállamának, valamint az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező állam állampolgára (a továbbiakban együtt: EGT állampolgár), továbbá b) az az EGT állampolgár, akinek egészségügyi szakképesítést igazoló okirata Magyarországon megszerezhető szakképesítéssel egyenértékűként nem ismerhető el,

27

de hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a bejelentést megelőző öt éven belül legalább három éven keresztül rendszeresen végezte a bejelentéssel érintett egészségügyi tevékenységet valamely EGT tagállam, illetve az Európai Közösséggel vagy az EGTvel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező állam (a továbbiakban együtt: EGT tagállam) területén, ha nem gazdasági célú letelepedés mellett kíván e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi tevékenységet végezni, és valamely EGT tagállamban letelepedettként már szolgáltatást nyújt, ezt a szándékát a külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében bejelenti a külön jogszabályban meghatározott hatóság részére. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a nyújtani kívánt szolgáltatás gyógyszerészi szolgáltatás. A bejelentési eljárás során a valamely nem EGT tagállam területén végzett egészségügyi tevékenység figyelembevételének lehetőségét is meg kell vizsgálni. (11) A külön jogszabályban meghatározott hatóság nyilvántartást vezet a) a (4) bekezdés alapján kiadott engedélyekről és b) a (10) bekezdés alapján regisztrált bejelentésekről, továbbá c) az ezekhez kapcsolódó adatokról, illetve d) azon személyek nevéről és azonosításukhoz szükséges adatairól is, akik egy korábbi esetben a tevékenység gyakorlásának megkezdése után tették meg a (10) bekezdés szerinti bejelentést, és a külön jogszabályban meghatározott hatóság a bejelentés alapján megállapította, hogy a szolgáltatás nyújtására a személy nem volt jogosult. (12) A külön jogszabályban meghatározott hatóság elutasítja a nyilvántartásba vételt a (10) bekezdés szerinti eljárásban, ha a külön jogszabályban foglalt feltételeknek a bejelentés nem felel meg. Ha a bejelentés hiánypótlással jogszerűvé tehető, akkor a hiánypótlásig a szolgáltatás nyújtásának jogát határozatban felfüggesztheti. Amennyiben a hiánypótlás nem vezet eredményre, vagy a szolgáltatás nyújtása jogszerűen nem folytatható, úgy annak folytatását a jövőre nézve határozattal tiltja meg. (13) A külön jogszabályban meghatározott hatóság elutasíthatja a (10) bekezdés szerinti eljárásban a nyilvántartásba vételt, ha a bejelentésre a (11) bekezdés d) pontjában meghatározott személy tekintetében kerül sor. A külön jogszabályban meghatározott hatóság a (11) bekezdés d) pontja szerinti esetben a tevékenységet végző személy letelepedésének helye szerinti illetékes hatóságot a jogosulatlan szolgáltatás nyújtásról soron kívül értesíti. (14) A külön jogszabályban meghatározott hatóság a (10) bekezdés szerinti eljárásban a nyilvántartásba vételt elutasítja, ha a bejelentő a működési nyilvántartásba a 113. § (1) bekezdés d), illetve e) pontjai alapján nem lehetne felvehető, vagy a nyilvántartásból törölni kellene.

28

(15) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a felügyeletet ellátó személynek azt a személyt kell tekinteni, aki a felügyelet során a felügyelt személy által önállóan nem végezhető szakmai tevékenységért teljes felelősséggel tartozik. (16) Az illetékes szakmai kamara a külön jogszabályban meghatározott szerv ezirányú megkeresése esetén a működési nyilvántartásban szereplő orvosokra, fogorvosokra, gyógyszerészekre és egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó, a működési nyilvántartásba felvett adatokról, valamint az azokban bekövetkezett változásokról − az egészségügyi tevékenységek végzéséhez szükséges szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, felsőfokú szakképesítések, valamint szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése, illetve honosítási eljárása során, az elismerés illetve a honosítás jogszabályban meghatározott feltételeit képező adatok körében − tájékoztatást nyújt. (17) Amennyiben a Magyarországon gazdasági céllal nem letelepedett, egészségügyi tevékenységet végző EGT állampolgárral kapcsolatban olyan adat jut a külön jogszabályban meghatározott szerv tudomására, amely egyébként a 113. § (1) bekezdésének b)-d) pontja szerint a működési nyilvántartásból való törlést vonná maga után, a külön jogszabályban meghatározott szerv tájékoztatja a letelepedés szerinti EGT tagállamnak, illetve annak az EGT tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek területén az adott személy gazdasági célú letelepedéssel nem járó tevékenységet kíván végezni. (18) Az (1) bekezdés szerinti szakképesítését a szakképesítés szerinti egészségügyi tevékenység végzése során, illetve azzal összefüggésben a tevékenységet végző köteles erre irányuló külön kérelem vagy felhívás nélkül megismerhetővé tenni.” 59. § (1) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy] „g) az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban: ga) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, a gyakorlás képesítési feltételeire, az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyeletére vonatkozó részletes szakmai szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás folytatásához szükséges tárgyi feltételeket, gb) a kizárólag gyógyintézetben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben nyújtható egészségügyi szolgáltatásokat, gc) az egészségügyi szakmai kódjegyzéket és az egészségügyi szolgáltatók, valamint a működési engedélyek nyilvántartásának szabályait,

29

gd) az országos, a regionális, illetőleg a speciális feladatkört jelentő egészségügyi közszolgáltatások körét, illetve regionális feladatkör esetében ezek földrajzi határait, ge) az egészségügyi szolgáltatók szervezetének és működésének egyes kérdéseit, továbbá a gyógyintézetekben a szakmai vezető testület létrehozásának és működésének részletes szabályait, gf) gyógyintézet vezetőjének és vezetőhelyetteseinek képesítési követelményrendszerét, illetőleg állami vagy önkormányzati egészségügyi szolgáltató esetén a vezetői (vezetőhelyettesi) megbízatás betöltésére kiírandó pályázat részletes eljárási szabályait,” [rendeletben állapítsa meg.] (2) Az Eütv. 247. §-a (2) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy] „i) az egészségügyi szakképzésre, felsőfokú szakirányú szakképzésre, valamint az egészségügyi továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, a szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, valamint az eljáró hatóságra, továbbá a felsőfokú szakirányú szakképzésben és továbbképzésben résztvevő képzőhelyek szakképző helyként történő elismerésére vonatkozó részletes szabályokat,” [rendeletben állapítsa meg.] (3) Az Eütv. 247. §- a (2) bekezdése a következő zs) ponttal egészül ki: [Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy] „zs) a közúti járművezetői engedély megszerzéséhez szükséges elsősegélynyújtási ismeretek megszerzésének részletes szabályait” [rendeletben állapítsa meg.] (4) Az Eütv. 247. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az alábbi irányelvekkel: a) a Tanács többször módosított 77/452/EGK irányelve az általános ápolói oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről; b) a Tanács 89/595/EGK irányelvével módosított 77/453/EGK irányelve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, az általános ápolók tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról;

30

c) a Tanács többször módosított 78/686/EGK irányelve a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága eredményes gyakorlását elősegítő intézkedésekről; d) a Tanács többször módosított 78/687/EGK irányelve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról, valamint az azt módosító 2001/19/EK irányelve; e) a Tanács többször módosított 80/154/EGK irányelve a szülésznői oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről; f) a Tanács többször módosított 80/155/EGK irányelve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a szülésznők tevékenységének megkezdésére és folytatására vonatkozó rendelkezések összehangolásáról; g) a Tanács – az Európai Parlament és a Tanács 2001/19/EK irányelvével módosított – 85/432/EGK irányelve a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a gyógyszerészet területén folytatott egyes tevékenységekre vonatkozó rendelkezések összehangolásáról; h) a Tanács többször módosított 85/433/EGK irányelve a gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről; i) a Tanács többször módosított 93/16/EGK irányelve az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről, illetve az orvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, j) a Tanács 1996. május 13-i 96/29/EURATOM irányelve a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról.” 6. Rész Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény módosítása 60. § Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 4. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásában:] „c) galenusi gyógyszer: a Gyógyszerkönyvben vagy a Vényminta Gyűjteményben meghatározott összetételű és minőségű készítmény, amelyet ezen előírások alapján kizárólag gyógyszertárban készítenek, tartanak nyilván és forgalmaznak,”

31

61. § A Gytv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Gyógyszert gyártani – a magisztrális és galenusi gyógyszerek gyógyszertári előállítását kivéve – az Országos Gyógyszerészeti Intézet által a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala szakhatósági hozzájárulásával kiadott, e tevékenység végzésére jogosító engedély birtokában lehet.” 62. § A Gytv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Azt a gyógyszert, amely az Európai Gazdasági Térség (a Továbbiakban: EGT) tagállamában, illetve az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államban nem, de más országban forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik, egyedi esetben gyógyászati célra akkor lehet alkalmazni, ha a felhasználását különös méltánylást érdemlő betegellátási érdek indokolja, és alkalmazását – a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint – az (1) bekezdés szerinti hatóság engedélyezte.” 63. § A Gytv. 7. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a törzskönyvi kérelem benyújtásától számított legfeljebb 210 nap.” 64. § A Gytv. 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) A csak orvos által beadható és kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben alkalmazható gyógyszerek csomagolásán a (3) és (4) bekezdésben meghatározottakat nem kötelező magyar nyelven feltüntetni.” 65. § A Gytv. 17. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A forgalomba hozatali engedély jogosultja, valamint a gyógyszert alkalmazó orvos illetve a kiszolgáltatást végző gyógyszerész köteles az általa észlelt vagy tudomására jutott”

32

[mellékhatásokat a 6. § (1) bekezdése szerinti hatóságnak bejelenteni.] 66. § A Gytv. 25. §-a (8) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép: [A jelen törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek az alább felsorolt irányelveivel és útmutatóival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:] „c) az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszer-készítmények közösségi kódexéről.” 7. Rész A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény módosítása 67. § (1) A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) 1. §-ának n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazásában] „n) veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentése: eljárás, melynek keretében a veszélyes anyagot, illetve veszélyes készítményt Magyarországon gyártó, illetve azt Magyarországon forgalomba hozó megküldi a biztonsági adatlapokat az OKK-OKBI-nek;” (2) A Kbtv. 1. §-ának p)-q) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: [E törvény alkalmazásában] „p) törzskönyveztető: pa) az EU területén gyártott anyagok esetén a törzskönyvezendő anyagot, illetve az anyagot tartalmazó készítményt forgalomba hozó gyártó; pb) az EU területén kívül gyártott anyagok esetén a törzskönyvezendő anyagot, illetőleg az anyagot tartalmazó készítményt az EU területén forgalomba hozó, illetőleg az, akit az anyag gyártója az EU területén történő törzskönyveztetés kezdeményezésére feljogosít; q) értékesítés (piaci forgalmazás): anyagnak, illetve készítménynek harmadik személy számára történő elérhetővé tétele. E törvény alkalmazásában az EU vámterületére érkező importot forgalomba hozatalnak kell tekinteni;” (3) A Kbtv. 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

33

„(2) Ahol e törvény az EU valamely tagállamát vagy annak területét említi, azon az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) valamely tagállamát, valamint az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel megkötött nemzetközi szerződés alapján az EGT tagállamával azonos jogállást élvező államot, illetőleg annak területét is kell érteni.” 68. § (1) A Kbtv. 3. §-ának ae) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve az a készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok bármelyikébe besorolható] „ae) kismértékben tűzveszélyes anyagok és készítmények – olyan folyékony anyagok és készítmények, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek;” (2) A Kbtv. 3. §-ának ba)-bc) alpontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: [E törvény alkalmazása szempontjából veszélyesnek minősül az az anyag, illetve az a készítmény, amely az osztályozás során az alábbi veszélyességi csoportok bármelyikébe besorolható] „ba) nagyon mérgezőek – azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén igen kis mennyiségben halált, vagy heveny illetve idült egészségkárosodást okoznak, bb) mérgezőek – azok az anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén kis mennyiségben halált, vagy heveny illetve idült egészségkárosodást okoznak, bc) ártalmasak – azok az anyagok és készítmények, amelyek a belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált, vagy heveny illetve idült egészségkárosodást okozhatnak, és nem sorolhatóak a ba)-bb) alpont szerinti veszélyességi osztályba,” 69. § A Kbtv. 4. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(4) A közösségi jegyzékben már szereplő, osztályba sorolt veszélyes anyagokat nem kell ismételten megvizsgálni.” 70. § (1) A Kbtv. 5. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki: „A közösségi jegyzékben szereplő, osztályba sorolt veszélyes anyagokat – a 4. § (4) bekezdésére is figyelemmel – a közösségi jegyzéknek megfelelően kell

34

osztályozni. A közösségi jegyzéket, és annak változásait az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter tájékoztatóban az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium hivatalos lapjában rendszeresen közzéteszi.” (2) A Kbtv. 5. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő szövegrész lép: „Az anyagok, illetve a készítmények osztályozását az anyag, illetőleg a készítmény magyarországi bejelentésére, vagy törzskönyveztetésére jogosult végzi.” (3) A Kbtv. 5. §-ának (4) és (5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(4) A veszélyes anyagok magyarországi jegyzékében nem szereplő, új veszélyes anyagnak nem minősülő, valamint az ELINCS-ben feltüntetett veszélyes anyagot a veszélyes anyagok magyarországi jegyzékébe történő felvétel céljából, az osztályba sorolást követően, a magyarországi gyártó vagy – hazai gyártó hiányában – a forgalmazó bejelenti a 6-7. §-okban foglaltak szerint. (5) A veszélyes készítményt a magyarországi gyártó vagy – hazai gyártó hiányában – a forgalmazó bejelenti a 8. §-ban foglaltak szerint.” (4) A Kbtv. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények bejelentői, illetőleg törzskönyveztetői minden szükséges intézkedést kötelesek megtenni a veszélyességre vonatkozó új információk megszerzése érdekében, de – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – állatkísérletek elvégzésére nem kötelezhetőek.” 71. § A Kbtv. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek: „6. § (1) A veszélyes anyagokat és a veszélyes készítményeket – az ELINCSben nem szereplő új veszélyes anyagok, valamint a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a magyarországi gyártó, illetve forgalmazó az azzal kapcsolatos tevékenység megkezdését megelőzően bejelenti, amennyiben a tevékenység során alkalmazott veszélyes anyag a magyarországi jegyzékben, illetve a veszélyes készítmény a termék nyilvántartásban még nem szerepel. A törzskönyvezett új veszélyes anyagok jegyzékbevételét az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárás lefolytatását követően, külön bejelentés nélkül, hivatalból végzi. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell bejelenteni a kizárólag ellenőrzött körülmények között végzett kutatási és fejlesztési célra, kísérleti gyártásra és nem termelőüzemi méretű kipróbálásra gyártott, illetőleg forgalmazott veszélyes

35

anyagokat vagy veszélyes készítményeket. A magyarországi gyártó, illetőleg forgalmazó a rendelkezésre álló, a veszélyesség meghatározása, a tevékenységet végző egészségének biztonsága szempontjából lényeges adatokat és információkat ebben az esetben is köteles a tevékenységet végző rendelkezésére bocsátani. Minden olyan magyarországi gyártónak vagy forgalmazónak, aki (amely) a bejelentés mellőzésével élni kíván, az OKK-OKBI által hozzáférhető írásbeli nyilvántartást kell vezetnie a gyártott, illetőleg forgalomba hozott veszélyes anyagról, vagy veszélyes készítményről, a feliratozási és mennyiségi adatokról. A magyarországi gyártót, illetve forgalmazót a bejelentés mellőzésének lehetősége a gyártástól, illetőleg a forgalomba hozataltól vagy ezek megkezdésétől számított egy évig illeti meg, amely az OKK főigazgatójának engedélyével egy évig meghosszabbítható, ha a magyarországi gyártó, illetve forgalmazó a meghosszabbítás szükségességét indokolja.” 72. § (1) A Kbtv. 9. §-ának (2)-(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) Magyarország területén új anyag önmagában vagy készítmény összetevőjeként akkor hozható kereskedelmi vagy bármely más gazdasági tevékenység céljából forgalomba, ha azt a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezte. Nincs szükség a hazai törzskönyvező hatóság törzskönyvezésére azon új anyagok tekintetében amelyek esetében a magyarországi forgalomba hozatalt végző, az 1. § p) pontja szerinti törzskönyveztető az EU valamely tagállamában a forgalomba hozni szándékozott anyagot már törzskönyveztette. (3) Az ELINCS-ben szereplő, az EU valamely tagállamában már törzskönyvezett új anyag esetében valamennyi új gyártó, illetőleg az új anyagot nem közvetlenül valamely EU tagállamból importáló új forgalmazó köteles az anyag ismételt törzskönyveztetésére. Ismételt törzskönyveztetés esetén a törzskönyveztető az állatkísérletek megismétlésének lehetőség szerinti elkerülése érdekében az első, illetve bármely korábbi törzskönyveztetővel megállapodhat arról, hogy megkapja ezen kísérletek adatait. (4) A 2004. május 1. napját megelőzően Magyarországon törzskönyvezett új anyagokkal kapcsolatos eljárásra az Európai Unió Bizottságának (a továbbiakban: Európai Bizottság) állásfoglalása irányadó. (5) A törzskönyvezéshez szükséges dokumentációt az 1. § p) pontja szerinti törzskönyveztető nyújtja be a törzskönyvezési eljárás lefolytatására.” (2) A Kbtv. 9. §-ának (6) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: „Az EU területén kívül gyártott új anyag esetén – szükség szerint – a gyártó nyilatkozatát is csatolni kell arról, hogy az anyag EU területén történő forgalmazását

36

végzőtől különböző törzskönyveztető a törzskönyvezés iránti kérelem benyújtására jogosult.” 73. § Az Kbtv. 11. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek: „11. § (1) Teljes körű törzskönyvezés esetén az OKK-OKBI a törzskönyvezési eljárást a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül lefolytatja, és a törzskönyvezésről vagy annak elutasításáról határozatot hoz. Amennyiben a törzskönyveztető által benyújtott dokumentáció nem felel meg a követelményeknek, az OKK-OKBI a kérelmezővel írásban közli, hogy a kérelem elbírálásához mely további információk benyújtásra van szükség. A törzskönyvezési eljárást a kért adatkiegészítés benyújtását követő 60 napon belül kell lefolytatni. (2) A 10. § szerinti egyszerűsített (csökkentett) törzskönyvezés esetén az OKKOKBI a törzskönyvezési eljárást a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül lefolytatja, és a törzskönyvezésről vagy annak elutasításáról határozatot hoz. Amennyiben a törzskönyveztető által benyújtott dokumentáció nem felel meg az előírásoknak, az OKK-OKBI a kérelmezővel írásban közli, hogy a kérelem elbírálásához milyen további információk benyújtására van szükség. A törzskönyvezési eljárást a kért adat-kiegészítés benyújtását követő 30 napon belül kell lefolytatni. (3) A polimerek törzskönyvezésére és a törzskönyvezés alóli kivételekre vonatkozó előírásokat külön jogszabály tartalmazza. (4) Az OKK-OKBI a törzskönyvezési kérelem benyújtását követően megküldi az Európai Bizottságnak a) a törzskönyvezési dokumentáció összefoglalóját, b) javaslatát a veszélyes anyag osztályozására és feliratozására, c) a törzskönyvező hatóság által elvégzett vagy elvégeztetett kockázatbecslésre, annak eredményére vonatkozó információkat, d) a kockázatértékelés érdekében szükségesnek tartott, a törzskönyveztető által megadott további információkat, illetőleg a törzskönyveztető által elvégzett vagy elvégeztetett további vizsgálatok eredményét. (5) Az OKK-OKBI a törzskönyveztető által a 12. § szerint bejelentett adatokat, illetve információkat haladéktalanul megküldi az Európai Bizottságnak. (6) Az Európai Bizottság által a tagállamok részére megküldött, a (4) és (5) bekezdések szerinti dokumentumok alapján a tagállamok illetékes hatóságai által az OKK-OKBI-nél kezdeményezett további vizsgálatok elvégzését, a kockázatbecslés módosítását, illetőleg további információk bekérését a törzskönyvező hatóság kizárólag megfelelően indokolt írásbeli döntéssel utasíthatja vissza. Az OKK-OKBI és a megkereső tagállam illetékes hatósága között fennmaradt vitás kérdések tisztázására

37

a törzskönyvező hatóság és a megkereső tagállam illetékes hatósága az Európai Bizottság döntését kezdeményezi. Az OKK-OKBI a tagállamok illetékes hatóságaival történő információcsere kapcsán a tagállamok illetékes hatóságai, valamint az Európai Bizottság számára a törzskönyvezési dokumentumok teljes köréhez való hozzáférést biztosítja.” 74. § A Kbtv. 12. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A törzskönyveztetőnek írásban tájékoztatnia kell az OKK-OKBI-t az általa törzskönyveztetett új anyag a) éves vagy halmozott mennyiségének változásáról; b) emberre, illetve környezetre kifejtett hatásaira vonatkozó ismereteiről; c) új felhasználásairól; d) összetételének változásairól; e) gyártójának, illetőleg az EU területén forgalmazójának az adataiban bekövetkezett változásokról.” 75. § A Kbtv. 13. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek: „13. § (1) A törzskönyvezési továbbá bejelentési eljárások során az OKKOKBI, az OKK főigazgatója, illetőleg az ETTSZ – a törzskönyveztető vagy a bejelentő eltérő nyilatkozata hiányában – a tudomására jutott üzleti titoknak, illetve bizalmasan kezelendő adatnak minősülő információkat nyilvánosságra nem hozhatja. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető üzleti titoknak, illetőleg bizalmasan kezelendő adatnak a) az anyag illetve a készítmény kereskedelmi neve, b) a gyártó és a törzskönyveztető neve, c) a veszélyesség megítélésnek szempontjából jelentős fizikai, kémiai tulajdonság, toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatokból levont következtetés, d) a közösségi jegyzékbe történő felvétel céljából végzett osztályozáshoz, feliratozáshoz szükséges mértékig a 3. § szerint veszélyesként besorolható anyag tisztasági foka, szennyező anyagainak illetve adalékanyagainak azonosítása, továbbá az elvégzett vizsgálatok értelmezése, e) a biztonsági adatlapon lévő tájékoztatás, f) a közösségi jegyzékben szereplő anyagok egészségre és környezetre gyakorolt hatásának meghatározására alkalmas analitikai módszerek, valamint g) az elsősegélynyújtásra, mentésre, óvintézkedésre, dekontaminálásra vonatkozó adat, illetve eljárás.

38

Abban az esetben, ha a törzskönyveztető, a gyártó vagy a forgalmazó a korábban üzleti titoknak vagy bizalmasan kezelendő adatnak nyilvánított információkat maga hozza nyilvánosságra, erről az OKK-OKBI-t tájékoztatja. (3) Az (1) és (2) bekezdésekben foglaltak alapján az OKK-OKBI dönt abban a kérdésben, hogy a törzskönyveztető, illetőleg bejelentő által titkosítani kívánt adat, illetve információ képezheti-e üzleti titok tárgyát, vagy kezelhető-e bizalmasan. (4) Az államtitoknak, illetve szolgálati titoknak minősülő adatokra külön jogszabály rendelkezései irányadóak.” 76. § (1) A Kbtv. 17. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontjai helyébe következő rendelkezések lépnek: [(2) A feliratot (címkét) a tevékenység során alkalmazott valamennyi csomagolási egységen el kell helyezni. A felirat (címke) magyar nyelven, jól olvashatóan és letörölhetetlen módon tartalmazza] „a) a termék nevét, a benne lévő veszélyes anyag megnevezését a közösségi jegyzék, illetve, ha ebben nem szerepel, a magyarországi jegyzék szerinti valamely megnevezésének megfelelően, vagy – jegyzékbevételig – valamely hivatalos nemzetközi elnevezés magyar megfelelőjét; b) a magyarországi bejelentő vagy törzskönyveztető megnevezését és teljes címét, telefonszámát;” (2) A Kbtv. 17. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki: „(10) Nincs szükség a címkézésre abban az esetben, ha a szükséges adatok közvetlenül a csomagoláson jól láthatóan feltüntetésre kerültek.” 77. § A Kbtv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „26. § Amennyiben a 25. § szerinti tárcaközi bizottság bármely tagjának vagy a 32. § (1) bekezdése alapján ellenőrzésre jogosult hatóságok kezdeményezésére a rendelkezésre álló új adatok alapján megállapítja, hogy valamely veszélyes anyag e törvény osztályozási, feliratozási (címkézési) vagy csomagolási előírásainak betartása mellett is veszély jelenthet az emberre, környezetre, a tárcaközi bizottság a veszélyes anyag újraosztályozását javasolhatja, illetve – az újraosztályozás elvégzéséig vagy egyéb módon meghatározott időre – javaslatot tehet a 32. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti hatóság számára a forgalomba hozatalnak az ország területén történő megtiltására vagy külön feltételekhez kötésére. A javaslatról, illetőleg meghozott intézkedéseiről az eljáró hatóság haladéktalanul értesíti az Európai Bizottságot, illetőleg a többi tagállam illetékes hatóságát az intézkedés indoklásával.”

39

78. § A Kbtv. a 26. §-át követően a következő címmel és 26/A. §-sal egészül ki: „Magyarországi általános hatáskörrel rendelkező (kompetens) nemzeti hatóság 26/A. § A kémiai biztonság területén az EU és az Európai Közösség jogi aktusaiból a tagállamok hatáskörrel rendelkező (kompetens) nemzeti hatóságaira háruló feladatokat a – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az OKK-OKBI látja el.” 79. § A Kbtv. 34. §-a (4) bekezdésének a) pontja a következő aj)-ak) alpontokkal egészül ki: [(4) Felhatalmazást kap a) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy] „aj) a magyarországi illetékes (kompetens) nemzeti hatóságnak az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásának rendjét, ak) a Magyarországot fenyegető kémiai terrorcselekmények, katasztrófák megelőzésének, következményei elhárításának, illetve mérséklésének, mérgezettjei ellátásának, valamint az Európai Bizottsággal együttműködő gyors riasztási rendszer működésének szabályait,” [rendeletben meghatározza.] 80. § A Kbtv. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „35. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival és azok módosításaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról, b) a Tanács 88/379/EGK irányelve a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendeletek összehangolásáról, c) a Tanács 76/769/EGK irányelve a tagállamoknak az egyes veszélyes anyagok és készítmények értékesítésével kapcsolatos korlátozásokról szóló jogi és igazgatási előírásainak összehangolásáról, d) a Tanács 93/67/EGK irányelve a 67/548/EGK irányelvvel összhangban törzskönyvezett anyagok emberekre és környezetre való kockázatának megállapítására vonatkozó elvek meghatározásáról,

40

e) a Tanács 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalmazásáról, f) a Tanács 87/18/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alkalmazására vonatkozó törvények, előírások és adminisztratív rendelkezések egyeztetéséről, továbbá azoknak a vegyi anyagokon végzett kísérleti alkalmazásának ellenőrzéséről, g) a Tanács 88/320/EGK irányelve a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) felügyeletéről és ellenőrzéséről, h) a Tanács 98/24/EK irányelve a munkavállalók munkahelyi kémiai kóroki tényezőkkel szembeni védelméről, i) a Tanács 80/1107/EGK irányelve a munkavállalóknak a vegyi, fizikai és biológiai károsító anyagok munkavégzés közbeni veszélye elleni védelméről, j) a Tanács 88/364/EGK irányelve a munkavállalók védelmére, egyes hatóanyagok, illetőleg tevékenységek betiltására.” 8. Rész Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása 81. § Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev. tv.) a 19. §-át követően a következő címmel és 19/A. §-sal egészül ki: „Felelősség a betegnek okozott kárért 19/A. § A beteg, illetve hozzátartozója az egészségügyi szolgáltatás során vagy az azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti, függetlenül attól, hogy az egészségügyi közszolgáltató milyen jogviszonyban foglalkoztatta a kárt okozó egészségügyi dolgozót.” 82. § Az Eütev. tv. 28. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik: „(5) Az első szakorvosi szakképesítés megszerzéséig a felsőfokú szakirányú szakképzés megszerzését megkezdő orvos és fogorvos munkaideje - a 13.§ (2) bekezdésében foglalt kivétellel - a heti 58 órát, 2007. augusztus 1. napjától a heti 56 órát nem haladhatja meg. A heti 48 órát meghaladó munkavégzés elrendelésének részletes feltételeit az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

41

(6) Az (5) bekezdés 2009. július 31. napjával hatályát veszti.” III. Fejezet Az egészségügyet érintő egyes törvények 1. Rész A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítása 83. § A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv. ) 9. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) A forgalomba hozatali engedély jogosultja gyógyszerismertető tevékenységet kizárólag a részére külön jogszabályban meghatározott hatóság által kibocsátott engedéllyel folytathat.” 84. § A Grtv. 15. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) és (3) bekezdés számozása (3) és (4) bekezdésre változik: „(2) A gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek gyógyszerismertetésére vonatkozó reklámfelügyeleti eljárás lefolytatására a külön jogszabályban meghatározott hatóság is jogosult.” 85. § A Grtv. 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „17. § (1) A főfelügyelőség és a felügyelőség, valamint a 15. § (2) szerinti hatóság eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvény 18-19. §-aiban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.” 86. § A Grtv. 25. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Felhatalmazást kap] „a) az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy a gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény reklámozására, a gyógyszerismertető tevékenységre és a gyógyszerismertetők nyilvántartására

42

vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a reklámfelügyeleti eljárás lefolytatására jogosult és az eljárásban szakhatóságként közreműködő szervek és az általuk végezhető eljárások körét, valamint a 9. § (6) szerinti engedéllyel kapcsolatos szabályokat” [rendeletben szabályozza.] 2. Rész A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény módosítása 87. § (1) A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: MESZK tv.) 2. §-ának (2) bekezdése a következő bi) ponttal egészül ki: [A MESZK az (1) bekezdésben meghatározott feladata körében különösen: véleményezi] „bi) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 110. §-ának (10) bekezdése szerinti, nem gazdasági célú letelepedés mellett végezni kívánt szakdolgozói tevékenységgel kapcsolatos bejelentéseket,” (2) A MESZK tv. 2. §-a (2) bekezdésének cb) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A MESZK az (1) bekezdésben meghatározott feladata körében különösen: egyetértési jogot gyakorol] „cb) a szakdolgozók működési nyilvántartásába történő felvétel nélkül, az Eütv. 110. §-a (4) bekezdése szerinti szakdolgozói tevékenységre jogosító engedély kiadása iránti eljárás során,” 88. § A MESZK tv. 26. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Kamarai tagság nélkül is végezhető az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység, ha azt] „a) olyan személy végzi, aki – külön jogszabályban meghatározottak szerint – ideiglenes működési nyilvántartásba vétellel, vagy tevékenységre jogosító engedély kiadásával jogot szerzett arra, hogy a szakdolgozók működési nyilvántartásába történő felvétele nélkül meghatározott ideig szakdolgozói szakképesítéshez kötött tevékenységet végezzen Magyarországon;”

43

IV. Fejezet Vegyes és átmeneti rendelkezések 89. § (1) Ez a törvény a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (2) E törvény 83. §-a 2004. augusztus 1. napján, 45. és 53. §-a 2005. január 1jén lép hatályba. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: a) az Szt. aa) 38. §-ának (6) bekezdésében a „(3) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a lakásfenntartásra nyújtott támogatás vonatkozásában” szövegrész, ab) 132. §-a (1) bekezdésének g) pontja; b) a Cst. ba) 15. §-a, bb) 27. §-ának (2) bekezdése; c) a Gyvt. ca) 22. §-a (5) bekezdésének e) pontja, cb) 36. §-a (2) bekezdésének második mondatában a „megyei gyámhivatalban működő” szövegrész, cc) 87. §-a (6) bekezdésének második mondatában a „megyei, fővárosi gyámhivatalban működő” szövegrész; d) az Ebtv. da) 44. §-ának d) pontja, db) 83. §-a (2) bekezdésének q) pontja; e) az Eütv. 247. §- a (2) bekezdésének dd) alpontja; f) a Gyltv. 19. §-ának (2) bekezdése; g) a Gytv. ga) 11. §-a (1) bekezdéséből „– a magisztrális és a galenusi gyógyszer kivételével –" szövegrész, gb) 14. § (1) bekezdése, gc) 25. §-a (8) bekezdésének d)-h) pontjai;

44

h) a Kbtv. ha) 9. §-a (13) bekezdésének utolsó mondata, hb) 9. §-ának (14) bekezdése, hc) 17. §-a (2) bekezdésének g) pontja. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a) az Szt. aa) 3. §-ának (2) bekezdésében „a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény” szövegrész helyébe „a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény” szövegrész, ab) 18. §-ának b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész helyébe „bevándorolt, letelepedett” szövegrész, ac) 20. §-ának a) pontjában az „a)-h)” szövegrész helyébe „a)-i)” szövegrész, ad) 42. §-ának (3) bekezdésében a „harmadik hónap első napjával” szövegrész helyébe a „második hónap utolsó napjával” szövegrész, ae) 108. §-ának – e törvény 11. §-ával átszámozott – (5) bekezdésében a „(2)(3)” szövegrész helyébe „(2)-(4)” szövegrész; b) a Cst. ba) 35. §-ának (2) bekezdésében a „TÁH” szövegrész helyébe az „Igazgatóság” szövegrész, bb) 43. §-ának (1) és (4) bekezdésében a „TÁH” szövegrész helyébe az „Igazgatóság” szövegrész, bc) 45. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész helyébe „bevándorolt, letelepedett” szövegrész, bd) 49. §-ában „Az Államháztartási Hivatal” szövegrész helyébe „A Magyar Államkincstár” szövegrész; c) a Fot. ca) 23/B. §-ának – a 2001. évi LXX. törvény 40. §-ával átszámozott – (3) bekezdésében „a TÁH” szövegrész helyébe „az Igazgatóság” szövegrész, a „TÁHnak” szövegrész helyébe „Igazgatóságnak” szövegrész, cb) 23/D. §-ának (3) bekezdésében „a TÁH-ot” szövegrész helyébe „az Igazgatóságot” szövegrész, cc) 23/E. §-ának (1) és (7) bekezdésében „a TÁH” szövegrész helyébe „az Igazgatóság” szövegrész, cd) 23/F. §-ának (1) és (2) bekezdésében „A TÁH” szövegrész helyébe „Az Igazgatóság” szövegrész, ce) 23/F. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „bevándorolt” szövegrész helyébe „bevándorolt, letelepedett” szövegrész; d) a Gyvt.

45

da) 72. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „külföldi állampolgárságú gyermek esetében” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú gyermek esetében – ide nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt –” szövegrész, db) 73. §-a (3) bekezdésének felvezető mondatában és (4) bekezdésében a „külföldi állampolgárságú gyermek” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú gyermek – ide nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt –” szövegrész, dc) 140. §-a (2) bekezdése első mondatában a „külföldi állampolgárságú gyermekekről” szövegrész helyébe a „külföldi állampolgárságú gyermekekről – ide nem értve a 4. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti személyt –” szövegrész; e) az Ebtv. ea) 26. §-ának (2) bekezdésében „a 23. § d) és g) pontjai” szövegrész helyébe „a 23. § d)-g) és j) pontjai” szövegrész, eb) az Ebtv. 55. §-ának e törvény 53. §-ával átszámozott (9) bekezdésében a „(6) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(7) bekezdésben” szövegrész, ec) az Ebtv. 56. §-ának (2) bekezdésében az „55. § (6)-(7) bekezdése” szövegrész helyébe az „55. § (7)-(8) bekezdése” szövegrész; f) az Eütv. fa) 3. §-ának n) és o) pontjában az „egészségügyi szolgáltatás” szövegrész helyébe az „egészségügyi tevékenység” szövegrész, fb) 12. §-ának (1) bekezdésében az „elhagyni” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetet elhagyni” szövegrész, fc) 12. §-ának (3) bekezdésében a „bejelentés nélkül” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetet bejelentés nélkül” szövegrész, az „elhagyásának tényéről” szövegrész helyébe az „a gyógyintézet elhagyásának tényéről” szövegrész, fd) 12. §-ának (4) bekezdésében a „történő elbocsátásáról” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetből történő elbocsátásáról” szövegrész, fe) 24. §-ának (3) bekezdés d) pontjában a „történő elbocsátásakor” szövegrész helyébe az „a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor” szövegrész, ff) 26. §-ának (1) bekezdésében a „jogszabályokat és” szövegrész helyébe a „jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét” szövegrész, fg) 26. §-ának (2) bekezdés f) pontjában a „házirendjét” szövegrész helyébe az „a gyógyintézet házirendjét” szövegrész, fh) 27. §-ának (3) bekezdésében a „szabályozza” szövegrész helyébe az „a szolgáltató működési rendje (gyógyintézet házirendje)” szövegrész, fi) 28. §-ában a "házirendjéről" szövegrész helyébe az "a gyógyintézet házirendjéről" szövegrész, fj) 30. §-ának (2) bekezdés c) pontjában az „egészségügyi” szövegrész helyébe az „egészségügyi szolgáltató” szövegrész, fk) 30. §-ának (2) bekezdés d) pontjában az „a betegjogok érvényesüléséről az” szövegrész helyébe az „a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál” szövegrész, fl) 63. §-ának (2) bekezdésében az „el kell különíteni” szövegrész helyébe a „gyógyintézetben el kell különíteni” szövegrész, a „kell elkülöníteni, illetve

46

gyógykezelni” szövegrész helyébe a „gyógyintézetben kell elkülöníteni, illetve gyógykezelni” szövegrész, fm) 69. §-ának (3) bekezdés e) pontja az „oktatási, szociális intézményben” szövegrész helyébe az „oktatási, szociális intézményben, egészségügyi szolgáltatónál” szövegrész, fn) 74. §-ának (2) bekezdés d) pontjában a „látogatása” szövegrész helyébe a „fekvőbeteg-gyógyintézet látogatása” szövegrész, fo) 97. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az „elbocsátott beteg” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetből elbocsátott beteg” szövegrész, a (2) bekezdés a) pontjában a „nem tudja elhagyni” szövegrész helyébe az „a gyógyintézetet nem tudja elhagyni” szövegrész, fö) 121. §-ának felvezető mondatában a „minden egészségügyi” szövegrész helyébe a „minden egészségügyi szolgáltató” szövegrész, fp) 143. §-ában a „terheli” szövegrész helyébe az „a szolgáltatót fenntartó egyéb állami szerveket terheli” szövegrész, fq) 149. §-ának (1) bekezdés g) pontjában az „egészségügyi” szövegrész helyébe az „egészségügyi szolgáltatót” szövegrész, fr) 154. §-ában a „biztosítani az egészségügyi” szövegrész helyébe a „biztosítani az egészségügyi szolgáltatók” szövegrész, fs) 159. §-ának (6) bekezdése első mondatában az „A kutatási tervet” szövegrész helyébe az „A kutatási tervet a fekvőbeteg-gyógyintézet” szövegrész, második mondatában a „vezetője” szövegrész helyébe az „a gyógyintézet, illetőleg az egészségügyi szolgáltató vezetője” szövegrész, ft) 161. §-ának (4) bekezdésében a „159. § (6) bekezdése szerint” szövegrész helyébe a „159. § (6) bekezdése szerint a fekvőbeteg-gyógyintézet” szövegrész, fu) 164. §-ának (2) bekezdésében az „A kutatást végző” szövegrész helyébe az „A kutatást végző egészségügyi szolgáltatónak” szövegrész, fü) 171. §-ának (3) bekezdésében az „az ivarsejtet tartalmazó anyag” szövegrész helyébe az „a szolgáltatónál az ivarsejtet tartalmazó anyag” szövegrész, fv) 173. §-ának (3) bekezdésében az „a beavatkozást végző” szövegrész helyébe az „a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató” szövegrész, fw) 212. §-ának (2) bekezdésében az „A bizottság tagjai” szövegrész helyébe az „A bizottság tagjai a gyógyintézet” szövegrész, fx) 215. §-ának (1) bekezdésében a „kezdeményezi” szövegrész helyébe a „szolgáltató kezdeményezi” szövegrész, fy) 229. §-ának (3) bekezdésében a „dolgozók kivételével” szövegrész helyébe a „szolgáltatóinál dolgozók kivételével” szövegrész, fz) 232. §-ának (2) bekezdésében az „a felkészülés keretében” szövegrész helyébe a „szolgáltatók a felkészülés keretében” szövegrész, g) a Gytv. ga) 7. §-ának (6) bekezdésében a „6 hónappal” szövegrész helyébe a „3 hónappal” szövegrész, gb) 25. §-a (8) bekezdésének a) pontjában a „88/18/EGK” szövegrész helyébe a „87/18/EGK” szövegrész;

47

h) a Kbtv. ha) 8. §-ának (4) bekezdésében a „gyártó, illetve az importáló” szövegrész helyébe a „bejelentésre e törvény szerint kötelezett” szövegrész, hb) 17. §-ának (3) bekezdésében a „kevésbé tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt,” szövegrész helyébe a „kismértékben tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolt” szövegrész; i) az Eütev. tv. 13.§-a (1) bekezdésében a „(2) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(2) és (9) bekezdésben” szövegrész; j) az Eüatv. 5. §-a (3) bekezdésében az „Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ)” szövegrész helyébe az „ÁNTSZ” szövegrész; k) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 4. §-a (6) bekezdésének f) pontjában a „fertőtlenítőszerek és eszközök” szövegrész helyébe a „külön jogszabály szerinti fertőtlenítőszerek és fertőtlenítő eszközök” szövegrész l) az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény la) 1. §-ának (3) bekezdésében a „Szociális és Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe a „Kormány által külön jogszabályban kijelölt szerv (a továbbiakban: az erre kijelölt szerv)” szövegrész, lb) 1. §-ának (5) bekezdésében, 4. §-ának (4) és (5) bekezdésében, valamint 6. §-ának (2), (3) és (4) bekezdésében a „Szociális és Családügyi Minisztérium” szövegrész helyébe „az erre kijelölt szerv” szövegrész, lc) 1. §-ának (4) bekezdésében a „szociális és családügyi miniszter” szövegrész helyébe „az erre kijelölt szerv vezetője” szövegrész lép. (5) Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A szociális szolgáltató tevékenység egyéni vállalkozás keretében történő folytatását a Kormány, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásának feltételeit külön törvény szabályozza. (3) Az egyéni egészségügyi vállalkozásra e törvény rendelkezéseit külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

48

(6) A Cst. 11. §-a (1) bekezdésének a) felvezető mondata a „pótlék” szövegrészt követően kiegészül a „havi” szövegrésszel, b) c)-f) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül a „gyermekenként” szövegrésszel, c) g) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül a „ ,valamint a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja szerinti intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után” szövegrésszel, d) h) pontja az „esetén” szövegrészt követően kiegészül az „a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek után” szövegrésszel, e) i) pontjában a „g) pont alá” szövegrész helyébe a „g) és h) pontok alá” szövegrész lép, valamint a „gyermek” szövegrészt követően kiegészül a „ , valamint a 8. § (3) bekezdésének b) pontja alá tartozó személy” szövegrésszel. (7) Nem lép hatályba a) az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 7. §-a, 13. §-ának (1) bekezdése, 16-18. §-a és 24. §-a, 31-32. §-a, 38. §a, 39. §-ának (2) bekezdése, továbbá a 42. §-a (5) bekezdésében a „7. §-a, 13. §-ának (1) bekezdése”, „16-18.§-a”, valamint a „-24”szövegrészek; b) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról rendelkező 2001. évi LXXIX. törvény 1. §-ának (3) bekezdése, 2. §-a, 7. §-ának az Szt. 41. §-a (2) bekezdését megállapító rendelkezése; c) a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 71. §-ának (2) bekezdése; d) az egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló 2002. évi LVIII. törvény 49. §-a (8) bekezdésének a) pontja, továbbá e) az Eütev. tv. 13. §-a (3) bekezdésében a „külön jogszabályban meghatározott tartalommal” szövegrész. (8) Felhatalmazást kap az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság, hogy a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 15. §-a (4) bekezdésében foglaltak végrehajtása érdekében az egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi fejezethez tartozó, e törvény 1. számú mellékletében felsorolt kincstári vagyonelemek értékesítése során a várható értékesítési bevételek megelőlegezéseként 2004. június 30-ig a hozzárendelt vagyonából befolyó bevételei terhére 10 milliárd forintot, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium részére fizessen meg.

49

(9) A települési önkormányzat a szociális tárgyú rendeletét a törvény hatályba lépését követő 30 napon belül felülvizsgálja a törvényben foglalt szabályoknak megfelelően. (10) Az Eüatv. 1. számú melléklete helyébe e törvény 2. számú melléklete lép.

INDOKOLÁS

Általános indokolás A jóléti rendszerváltás programja, az egészségügyi reform elképzelések megvalósítása, valamint az Európai Uniós csatlakozásunk a ma működő szociális és egészségügyi rendszer szisztematikus átalakítását igényli. Ezen átalakítás egyik állomását képezi a jelen törvényjavaslat, amely mintegy húsz, az egészségügyi és szociális ágazatot érintő törvényt tartalmaz.

A Javaslat a szociális területhez kapcsolódóan a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza. Az érintett törvényekkel kapcsolatban 2001-ben már történt jogközelítési célú módosítás, az ismételt jogharmonizációs felülvizsgálatot elsősorban a közösségi jogban – ideértve a szintén jogforrást képező bírósági gyakorlatot is – bekövetkezett időközbeni változások indokolják. A módosítás elsősorban az egyes törvények által szabályozott ellátásokra való jogosulti kör – közösségi joggal összhangban lévő – meghatározását célozza. Ezen a téren meghatározásra kerülnek a szociális biztonsági koordinációval érintett – a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71/EGK rendelet) tárgyi hatálya alá tartozó – ellátásokkal kapcsolatos hatásköri és eljárási kérdések, illetve a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1612/68/EGK rendelet) által lefedett, az esetjog által részleteiben körvonalazott ellátási típusokkal kapcsolatos jogosultsági kérdések. Emellett a

50

módosítás – a szűk értelemben vett jogharmonizációs célú intézkedéseken túl – a közösségi jogelveknek való megfeleléshez kapcsolódóan további, pontosító célú rendelkezéseket tartalmaz. Az Alkotmánybíróság a 63/2003. (XII. 15.) AB határozatával – annak közzététele időpontjától – hatályon kívül helyezte az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvényt (a továbbiakban: Eüszt.), amely 2003. július 1. napján hatályba lépett. Az Alkotmánybíróság döntése következményeként egyes egészségügyi tárgyú jogszabályok szövegében koherenciazavar keletkezett. Ennek megszüntetése érdekében szükségessé vált többek között az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény és a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény szövegének pontosítására és a hiányok pótlására irányuló módosítás. I. Szociális tárgyú törvények

A) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosítása

1. Pénzbeli ellátások Az Szt. hatályos rendelkezései szerint a juttatások igénybevételére a Magyarországon élő magyar állampolgárok, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltak, a letelepedési engedéllyel rendelkező, valamint a menekültként elismert személyek jogosultak. A közösségi jog alapján nem elvárás a szociális védelmi rendszerek harmonizációja, e tekintetben a tagállamok szuverenitása biztosított. Ebből következően az egyes ellátások jogosultsági feltételeit a jogharmonizációs kötelezettség nem érinti, a cél a munkaerő szabad mozgásának biztosítása. Az alapszabadság érvényesülését többek között az 1408/71/EGK rendelet által meghatározott szociális biztonsági rendszerek koordinációja is segíti azáltal, hogy olyan eszközöket teremt, amellyel a tagállamok szociális biztonsági rendszerei közötti kapcsolat, átjárhatóság jön létre. Az 1612/68/EGK rendelet szabályozza, hogy milyen jogokat kell biztosítani a más tagállamból érkező munkavállalók részére. A rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a

51

hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez. A szociális előny fogalmát az Európai Bíróság nagyon szélesen értelmezi. Az esetjog alapján előnynek kell minősíteni minden olyan juttatást, kedvezményt, amely a munkavállaló és családja szociális integrációját segíti. A szociális ellátásokra való jog a munkavállaló mellett a vele együttélő, akár harmadik országbeli közeli hozzátartozóit (házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő rokonok) is megilleti. Az Európai Bíróság ítéletei alapján az Szt.ben szabályozott valamennyi szociális ellátás tekintetében indokolt a törvény személyi hatályát kiterjeszteni az 1612/68/EGK rendeletben meghatározott személyi körre. Ez azt jelenti, hogy az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamának munkavállalóként hazánkban tartózkodó polgára és meghatározott hozzátartozója a rászorultságtól függő szociális ellátásokra a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett válik jogosulttá. Az Szt. módosítására irányuló javaslat a személyi hatály előzőek szerinti kiterjesztésén túl rendelkezik mindazon módosításokról, melyek a külföldi állampolgároknak az egyes ellátásokra való jogosultságával függnek össze. Kiegészítésre kerül többek között a jövedelem és a rendszeres pénzellátás fogalma annak érdekében, hogy a nem hazánkban szerzett jövedelmek, juttatások is számításba vehetők legyenek a jogosultság megállapításánál. A törvényjavaslat a jogharmonizációval összefüggő speciális eljárási kérdéseket is szabályozza. Abban az esetben, ha más tagállam illetékes hatóságának bevonása is szükséges valamely szociális ellátásra való jogosultság elbírálásánál, akkor közvetítő szervként a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága lép fel, így az önkormányzati hivatalokra kevesebb speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladat hárul. 2. Személyes gondoskodás Az Szt. személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatásokra vonatkozó része nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, ebből adódóan ezt a témakört a 2001. évi jogharmonizációs módosítás nem érintette. A csatlakozást követően két területen azonban felmerül a szabályozás áttekintésének szükségessége, egyrészt a személyek szabad áramlásával összefüggő rendelkezésekhez kapcsolódóan, másrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben. A törvény személyi hatálya a szolgáltatások tekintetében jelenleg a magyar állampolgárokra, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, valamint a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre terjed ki. Emellett az Szt. 7. §-a az illetékességre és hatáskörre tekintet nélkül étkeztetés, illetve szállás biztosítását teszi kötelezővé a települési önkormányzat esetében, ha ennek hiánya a rászorulónak az életét, testi épségét veszélyezteti. A szolgáltatásnyújtás szabad áramlása tekintetében a szabályozás elsődlegesen a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos korlátok lebontását célozza, illetve a szolgáltatás nyújtásának feltételeként megjelenő diplomák és szakképesítések kölcsönös elismeréséhez kapcsolódik. Ezen a téren a fenntartói fogalom módosítása révén valósul meg a harmonizáció, így a szociális szolgáltatások – hazai honosságú

52

szervezetekre vonatkozó feltételekkel azonos módon történő – nyújtására jogosulttá válnak azon szervezetek, amelyeknek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az EGT-ről szóló megállapodásban részes más tagállamban van.

A személyi hatály tekintetében a szociális szolgáltatás igénybevétele a közösségi munkavállalókra vonatkozó szabályokkal összhangban „szociális előnyként” jelenik meg. Így az Szt. szerinti személyes gondoskodásra jogosulttá válnak a hazánkban munkavállalás céljából letelepedő EGT-állampolgárok szűk értelemben vett azon közeli hozzátartozói is, akiket a munkavállaló tart el (házastárs, gyermek, felmenők). B) A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) módosítása A tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját megvalósító és a nemzeti jogrendszer részévé váló 1408/71/EGK rendelet, valamint a végrehajtási szabályokat rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendelet alapján az univerzális családi ellátásokat (családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást) nyújtani kell minden olyan EGT állampolgárnak, akire a közösségi jog személyi hatálya kiterjed (munkavállaló, egyéni vállalkozó, diák, hontalan, menekült, stb. és családtagjai) és aki a Cst.-ben előírt feltételeknek megfelel. A családi ellátásokra vonatkozó jelenleg hatályos nemzeti szabályozás – a korábbi jogharmonizációs célú módosítás eredményeként – a fő szabályokat illetően már megfelel a migráns munkavállalókkal, önálló vállalkozókkal és családtagjaikkal kapcsolatos egyenlő bánásmód követelményének, továbbá rögzítésre kerültek az ellátások transzferére vonatkozó törvényi szabályok is. A hazai jogszabályi környezet időközi változása, valamint a Magyar Államkincstár elnevezésében és szervezetében történt változás azonban a Cst. ismételt módosítását teszi szükségessé. A Cst. személyi hatálya két ponton módosul. A megváltozott idegenrendészeti szabályozás a jogszerű Magyarországon tartózkodás jogcímei között új fogalomként kezeli a letelepedési engedélyt, amit a menekült státus és a bevándorlási engedély mellett a családok támogatásáról szóló törvényben is nevesíteni szükséges. A személyi hatályt érintő érdemi változás továbbá, hogy a módosítás szerint a Cst.-ben foglalt anyasági támogatás tekintetében az 1612/68/EGK rendeletben foglalt munkavállaló lehet jogalany, a Cst.-ben foglalt összes többi ellátás esetében pedig az 1408/71/EGK rendeletben meghatározott személyi kör az irányadó. Ez a jogalkalmazási gyakorlatban azt jelenti, hogy anyasági támogatásra csak a Magyarországon tartózkodó munkavállaló, és meghatározott körben az ő családtagja jogosult. Ha a munkavállaló vagy családtagja valamelyik tagországban vagy harmadik országban tartózkodik, az anyasági támogatást nem kell exportálni. Ezzel szemben a Cst. szerinti többi ellátás tekintetében – amellett, hogy a jogosultak személyi köre is bővebb – az ellátásokat a koordinációs rendeletek szabályai értelmében szükség szerint exportálni kell. 53

A családi pótlékról, gyermekgondozási segélyről és gyermeknevelési támogatásról a koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyi kör esetében első fokon a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága dönt, a másodfokú eljárásra a Javaslat a Magyar Államkincstárnak ad jogosítványt. A jogbiztonság érdekében a nem magyar állampolgárok családi ellátásokra irányuló ügyeiben minden esetben egységesen alakszerű határozatban kell dönteni. A Javaslatban foglalt módosító rendelkezések a magyar társadalomra előre láthatóan számottevő hatást nem fognak kifejteni, mivel az EU-hoz való csatlakozást követően az első egy-két évben az ellátásokra való igény tömeges megjelenésére nem lehet számítani. Az igénylők létszáma várhatóan az ország integrációjának fejlődésével párhuzamosan növekszik majd, így a közösségi állampolgárok családtámogatási ellátásainak a csatlakozás évében számottevő költségvetési hatása nem lesz.

C) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) módosítása A Fot. jogharmonizációs célú módosítása elsősorban a fogyatékossági támogatást érinti. A támogatásra a Fot. hatályos rendelkezései szerint a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élő magyar állampolgárok, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert személyek jogosultak. A Fot.-nak az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvénnyel kihirdetett módosításával az 1408/71/EGK rendelet tárgyi hatálya alá tartozó ellátások tekintetében már történtek jogharmonizációs intézkedések. Ezzel a csatlakozást követően a fogyatékossági támogatás személyi hatálya az EGT államok jogszerűen a Magyar Köztársaság területén tartózkodó polgáraira is kiterjed. A szociális biztonsági koordináció szabályait rögzítő rendelet mellett az 1612/68/EGK rendelet rendelkezik arról, hogy milyen jogokat élveznek a más tagállamból érkező munkavállalók. Eszerint valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára részére a hazai munkavállalókkal azonos kedvezményeket kell biztosítani. Az Európai Közösségek Bíróságának jogfejlesztő tevékenysége a szociális előny fogalmát kiterjeszti minden olyan kedvezményre, amely a munkavállaló mellett családjának szociális integrációját is szolgálja. Ez a munkavállaló mellett a vele együttélő fogyatékos családtagot (házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő hozzátartozó) is megilleti. Így a munkavállalóként hazánkban tartózkodó valamely tagállam polgára és meghatározott

54

hozzátartozója fogyatékossági támogatásra a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett válik jogosulttá. A Fot. módosítása a jogharmonizációval összefüggő egyéb, a fogyatékossági támogatás igénylésére, elbírálására és folyósítására vonatkozó eljárási kérdéseket is szabályoz. A fentiek szerint kibővíteni javasolt személyi kör esetében a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatóságát az ellátásra való jogosultság elbírálása során a törvény kizárólagos illetékességgel ruházná fel annak érdekében, hogy a speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladatokat centralizáltan, nagyobb hatékonysággal lehessen végrehajtani. A Fot. módosítására vonatkozó szabályok között megfogalmazásra kerülnek az Országos Fogyatékosügyi Tanács összetételével kapcsolatos javaslatok is. A Tanács javaslatot tett arra, hogy a kormányzati oldal képviselői a jövőben – a kormányzati struktúraváltás miatt szükséges törvénymódosítások elkerülése végett – ne törvényi szinten nevesített módon kerüljenek meghatározásra, hanem időről-időre, az Országos Fogyatékosügyi Programban meghatározott feladatok eloszlását is figyelembe véve a végrehajtási jogszabályban legyenek kijelölve. A javaslatot elfogadva a módosítással a kormányzati oldal résztvevőinek csak az együttes száma lesz meghatározva. A civil oldalon magukat képviseltető szervezetek közé egyúttal – az egyensúly megtartása érdekében, az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslata alapján – a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége kerül felvételre.

D) A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) módosítása Az 1612/68/EGK rendelet értelmében valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez. Ennek a közösségi elvnek a megvalósítása érdekében szükségessé vált a Gyvt. személyi hatályát a fent jelzett közösségi rendeletben meghatározott személyi körre is kiterjeszteni. A szolgáltatásnyújtás szabad áramlásának, mint a közösségi alapszabadságok egyikének megvalósítását szolgálja a Gyvt. értelmező rendelkezései között a fenntartó fogalmának módosítása, illetőleg ehhez kapcsolódóan a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végzők működésének engedélyezésére vonatkozó szabály pontosítása. Szintén a szolgáltatásnyújtás szabad áramlását és a szolgáltatásnyújtásban részt venni kívánó személyek korlátozásoktól mentes munkavállalását segíti elő a diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése. Az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája prioritásként kezeli a család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások fejlesztését. Ebből kifolyólag

55

a Gyvt.-ben nevesített napközbeni ellátásoknál is hangsúlyozni kell ezeket a szempontokat. Így a módosítás arról rendelkezik, hogy a napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartamának a szülő munkarendjéhez kell igazodnia.

A gyermekvédelmi törvény módosítása a jogharmonizációs célú rendelkezésen túlmenően pontosító, a jogalkalmazást segítő szabályokat tartalmaz az értelmező rendelkezésekkel, a gyermekvédelmi rendszerben való foglalkoztathatósággal, a gyermektartásdíj megelőlegezésével, az örökbefogadás előtti tanácsadással, illetve a gyermekétkeztetés normatív térítési kedvezményeivel kapcsolatban.

II. Egészségügyi tárgyú törvények A) A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOK tv.) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: MESZK tv.) módosítása Az egészségügyi szakképesítések elismerési illetve honosítási eljárásával kapcsolatban szükségessé vált az eljárásban részt vevő (egyetértési joggal rendelkező, véleményező illetve adatszolgáltató) szakmai kamarákra vonatkozó törvények módosítása. B) A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gyltv.) módosítása A Gyltv. – már megalkotása során is – tekintettel volt az európai országokban kialakított rendszerek megoldásaira és rendelkezései megfelelnek a Tanács által 1985ben elfogadott, gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló 85/433/EGK irányelvnek. Azonban az Európai Bíróság újabb döntései nyomán szükségessé vált a Gyltv. korrekciója. A módosítás a személyi jog engedélyezése során lehetővé teszi az EGK területén kívül szerzett szakmai gyakorlat elismerését is. C) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Eüatv.) módosítása

56

A módosítás a veleszületett rendellenességekre vonatkozó adatok gyűjtését – a hatályos szöveggel szemben – nemcsak az újszülöttek, hanem a csecsemők, illetve a magzatok vonatkozásában is lehetővé teszi, továbbá az adatvédelmi biztos jelzését figyelembe véve, a népegészségügyi program keretében az ÁNTSZ által szervezett szűrővizsgálatok esetében az ÁNTSZ törvényi felhatalmazást kap az adatkezelésre. D) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) módosítása Az Ebtv. módosítása elsősorban jogharmonizációs célt szolgál. A 2001. évi LXX. törvény már tartalmazza azokat a rendelkezéseket, melyek az Ebtv.-nek a külföldön történő gyógykezelésre és az azokkal kapcsolatos igények érvényesítésére vonatkozó szabályait jogharmonizációs céllal módosítják. Ezek a szabályok a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépnének hatályba, de nem terjednek ki az egészségügyi szolgáltatást nem az 1408/71/EGK rendelet alapján igénybevevő biztosítottnak járó, az Európai Bíróság joggyakorlatával összhangban lévő költségtérítésre. Az 1408/71/EGK rendelet legutóbbi módosítása következtében nem pontosak az EU szabályokra utaló bekezdések az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével és a szolgáltatásokra való jogosultság igazolásával összefüggésben sem. Mindezekre és az Európai Közösség Bíróságának döntéseire tekintettel az Ebtv. érintett szakaszai átfogó jellegű, újragondolt módosítást igényelnek, aminek a törvényjavaslat a 2001. évi LXX. törvény megfelelő rendelkezéseinek egyidejű hatályon kívül helyezésével tesz eleget. Jogharmonizációs célt szolgál az új 21/A. §, amely a Tanácsnak az emberi használatra szánt gyógyászati termékek árainak megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek hatálya alá vonását szabályozó intézkedések átláthatóságára vonatkozó 89/105/EGK irányelv átvételének keretszabályait tartalmazza. Jogharmonizációs célt szolgál továbbá a táppénz igénybevételének feltételei között meghatározott keresőképtelenség jogcímeit érintő módosítás is, amely a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi szabályok érvényesülését hivatott biztosítani. A jogharmonizációs jellegűeken túl a törvényjavaslat az Ebtv. vonatkozásában a hálapénz elleni küzdelem részét képező, az ellátások nyújtásának párhuzamosságát kizáró valamint olyan jellegű módosításokat tartalmaz, melyek a törvény szövegének pontosítására és helyesbítésére irányulnak. E) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) módosítása Az Eütv. módosítása hazánk jogharmonizációs kötelezettségeinek maradéktalan érvényre juttatása, elsősorban a személyek és szolgáltatások szabad áramlása megvalósítása érdekében vált szükségessé. A törvény számos pontosító és az eljárási rendet javító rendelkezést is tartalmaz, továbbá – elsősorban a megfelelő jogalkotási felhatalmazások

57

biztosításával – megteremti azon törvényi kereteket, amelyek között az uniós csatlakozás még hátralévő alacsonyabb szintű jogalkotási feladatai elvégezhetők. A törvény megteremti az egészségügyi tevékenységek végzéséhez szükséges szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, valamint szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerési, illetve honosítási eljárásához szükséges feltételeket, valamint ezzel kapcsolatosan garanciális rendelkezéseket is tartalmaz. A törvénybe került ezen túlmenően néhány olyan pontosító rendelkezés, amely a tartalmilag már harmonizált, az európai uniós csatlakozástól hatályba lépő rendelkezéseken technikai jellegű módosítást eszközöl. F) Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) módosítása A Gytv. a szabályozás kialakításánál figyelembe vette a Közösségi követelményrendszert és a hazai társadalmi-gazdasági viszonyokkal összhangban teremtette meg a biztonságos gyógyszerellátás alapvető követelményrendszerét. A törvény a gyógyszerek gyártására, forgalmazására és felhasználására vonatkozó szabályok megalkotásakor az Európai Közösségek irányelveiben megerősített ún. Helyes Gyógyszergyártási, Laboratóriumi, és Klinikai Gyakorlat alapvető rendelkezéseit vette alapul. Fogalomrendszerében, a gyógyszerek gyártására, forgalmazására vonatkozó szabályaiban a közösségi szabályokkal azonos tartalommal bír. A jelen módosítási javaslat célja a már harmonizált uniós jogszabályi változások követése, melynek eredményeként garantált a gyógyszerek magyarországi engedélyezése és forgalmazása területén az EU előírásokkal való egyezőség.

A szabályozás tervezete az Európai Parlament és a Tanács, az emberi felhasználásra szánt gyógyszer-készítmények közösségi kódexéről szóló 2001/83/EGK irányelvének teljes harmonizációját célozza. G) A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbtv.) módosítása Annak ellenére, hogy a Kbtv. már elfogadásakor teljesítette a vonatkozó EU joganyag teljes jogharmonizációját, a teljes jogú tagállami státuszunk időpontjától néhány új feladat is megoldandó, alkalmazni kell azokat az előírásokat, amelyek csak tagállamokra vonatkoztathatók, így a jelenleg hatályos jogszabályokból hiányoznak. Így például részt kell venni az Európai Bizottság által irányított, koordinált feladatok előkészítésében és megoldásában, kapcsolatot kell létesíteni a tagállamok illetékes hatóságaival, be kell kapcsolódni a tagállamok közötti információcserébe.

58

H) Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása A rezidensek heti munkaidejét és túlmunkájuk idejét a hatályos rendelkezések az általános szabályok szerint heti maximum 48 órában határozzák meg és nem élnek a munkaidő direktíva azon lehetőségével, hogy 2009-ig két szakaszban fokozatosan az irányelv szerinti heti 58, illetve 56 órás munkaidőt lehessen megállapítani.

I) A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) módosítása

A gyógyszerekkel kapcsolatos reklámtevékenység szabályait Grtv. és az annak végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet állapítja meg [64/2003. (X. 31.) ESZCSM rendelet]. A Grtv.-ben foglalt szabályok megfelelnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények közösségi kódexéről szóló 2001/83. EK irányelv 86-100. cikkében foglaltaknak. A hazai viszonyok vizsgálata során felmerült azonban a reklámtörvény promócióra vonatkozó előírásai felülvizsgálatának szükségessége annak érdekében, hogy a gyógyszer ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok megsértőivel szemben hatékony szankciók kerüljenek alkalmazásra. Részletes indokolás Az 1. §-hoz A rendelkezés az Szt. személyi hatályának a közösségi joggal teljes összhangban levő meghatározását célozza. Az Szt. szerinti ellátások a közösségi jog szerint két típusba sorolhatók, egyrészt az ún. szociális biztonsági koordináció alá tartozó ellátások körébe, amelyeket az 1408/71/EGK rendelet szabályozza, másrészt – mindazon ellátások vonatkozásában, amelyek az előbbi rendelet tárgyi hatálya alól kimaradnak – az 1612/68/EGK rendelet által meghatározott szociális támogatások körébe. Az Szt. által meghatározott ellátások közül az előbbi körbe tartozik az időskorúak járadéka, amelyre a csatlakozást követően az EGT államok különböző, a rendeletben meghatározott jogcímeken jogszerűen hazánkban tartózkodó polgárai és családtagjai – egyéb feltételek fennállása esetén – jogosulttá válnak. Az egyéb ellátások tekintetében – ide értve mind a pénzbeli és természetbeni, mind a személyes gondoskodás körébe tartozó ellátásokat – a jogosulti kör kizárólag a hazánkban munkát vállaló EGT-állampolgárt, illetve a vele együttélő, általa eltartott közeli 59

hozzátartozóit (házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő rokonok) tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott közösségi jogforrások rendeletek, így közvetlenül hatályosulnak a csatlakozást követően Magyarországon is és így a hazai jogrendszer magyar jogszabályokkal azonos módon, közvetlenül alkalmazandó részévé válnak, a konkrét, előbbiekben ismertetett személyi kör normatív meghatározása a közösségi jogszabályokra történő utalással megoldott. A 2. §-hoz A módosítás az Szt. értelmező rendelkezéseinek közösségi joggal való összhangját célozza. Kiegészítésre kerül a jövedelem és a rendszeres pénzellátás fogalma, olyan szempontból, hogy az egyes ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálata esetében figyelembe vehetővé váljanak a külföldről származó jövedelmek, illetve a más tagállam által a hazánkban tartózkodó EGT-állampolgár részére folyósított pénzbeli ellátások is. A fenntartó fogalmának módosítását a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve indokolja, mely szerint azonos feltételeket kell biztosítani EGT-ről szóló megállapodásban részes tagállamban honos szervezetek, illetve személyek részére a szociális szolgáltatások megszervezése és hazánkban történő nyújtásának terén. A 3. §-hoz A módosítás a szociális biztonsági koordinációban résztvevő közvetítő szerv kijelölését célozza. Így amennyiben a más tagállamban működő szervekkel való kapcsolattartás szükségessége merül fel (általában a jövedelemnyilatkozattal, illetve a személyes adatokkal kapcsolatban szükséges adatigénylés illetve adatigazolás okán) közvetítő szervként a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága jár el. A közvetítő szerv kijelölése az Szt. hatálya alá tartozó ellátások esetében biztosítja azt, hogy a külföldi szervekkel való kapcsolattartáshoz szükséges szakértelem és nyelvtudás rendelkezésre álljon, így az ellátásokat megállapító és folyósító önkormányzatok mentesítve legyenek a határokon túlnyúló ügyintézés alól. A törvényi rendelkezés egyben – a másik oldalról – azt a célt is szolgálja, hogy az EGT tagállamok hasonló funkciót ellátó hatóságai számára egyértelmű eligazítást adjon arról, hogy a magyar állampolgárok külföldön igényelt ellátásaival kapcsolatban mely szervhez fordulhatnak adatszolgáltatás iránt. A 4. §-hoz A rendelkezés a személyi hatály közösségi jognak megfelelő bővítése okán szükségessé váló nyilvántartási felhatalmazást adja meg azon adatok tekintetében, amelyeknek ismerete az EGT-állampolgár esetében az ellátásra való jogosultság elbírálása szempontjából indokolt. Az 5. §-hoz 60

A módosítás a szociális biztonsági ellátásnak minősülő időskorúak járadéka tekintetében rögzíti a személyi hatály körében meghatározott EGT-állampolgár ellátásra való jogosultságát. Egyúttal – tekintettel arra, hogy az ellátás nem exportálandó – meghatározza a magyarországi tartózkodás megszűnésével összefüggő megszüntetési esetet. A 6. §-hoz A módosítás a rendszeres szociális segély vonatkozásában zárja ki az exportálhatóságot. Erre azért van kimondottan szükség, mert a rendszeres szociális segély nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, és míg a szociális biztonsági ellátások esetében az 1408/71/EGK rendelet II/a. mellékletében való feltüntetéssel tehető egyértelművé, hogy a tagállam az ellátást nem folyósítja külföldre, a szociális támogatások esetében – melyek nem exportálandóak – a tagállami jogban kell megteremteni az ellátás megszüntetésének jogcímét külföldre távozás esetében. A 7. §-hoz A módosítás a lakásfenntartási támogatással kapcsolatos önkormányzati hatáskörbe tartozó szabályozási kérdésekre vonatkozón tartalmaz pontosítást. Ezen rendelkezés biztosítja, hogy az Szt. 38. §-ának (2) bekezdésében (a törvényben meghatározott jövedelmi és egyéb feltételek teljesítése esetén járó), illetve (4) bekezdésében meghatározott (az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek teljesítése esetén járó) támogatási formák egyes, értelemszerűen mindkét változatra vonatkozó szabályai között ne legyen eltérés. A 8. §-hoz A módosítás az ápolási díj vonatkozásában zárja ki az exportálhatóságot. Erre azért van kimondottan szükség, mert az ápolási díj nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, és míg a szociális biztonsági ellátások esetében az 1408/71/EGK rendelet II/a. mellékletében való feltüntetéssel tehető egyértelművé, hogy a tagállam az ellátást nem folyósítja külföldre, a szociális támogatások esetében – melyek nem exportálandóak – a tagállami jogban kell megteremteni az ellátás megszüntetésének jogcímét külföldre távozás esetében. A 9. §-hoz A rendelkezés a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy által térítésmentesen igénybe vehető gyógyszerek körét rendszerezi. A módosítás nem

61

tartalmi, hanem jogtechnikai jellegű, a hatályos szabály által egy bekezdésben meghatározott, különböző jellegű gógyszereket, segédeszközöket és szolgáltatásokat rendezi önálló pontokba, annak érdekében, hogy a végrehajtási jogszabály számára egyszerűbb utalási módot tegyen lehetővé. A 10. §-hoz A rendelkezés a szociálpolitikai szakértői névjegyzékről szóló végrehajtási szabályok mozgásterét bővíti ki a névjegyzékbe való felvétel eljárási kérdésein túl a szakértők tevékenységével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásához szükséges mértékig, megteremtve ezzel az összhangot az e témában adott felhatalmazó rendelkezéssel. A 11. §-hoz A módosítás a külföldi állampolgárok bentlakásos szociális intézményben való elhelyezésével kapcsolatban tartalmaz garanciális jellegű szabályt. A személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások az 1612/68/EGK rendelet értelmében szociális előnynek minősülnek, így a csatlakozást követően a hazánkban munkavállalás céljából letelepedő EGT-állampolgár eltartott közeli hozzátartozói is igényelhetnek intézményi elhelyezést. A nem bentlakásos szolgáltatási formák esetében nem jelent problémát az, ha az ellátásban részesülő tartózkodási jogcíme megszűnik, mivel ezen ellátások egyszerűen és érdeksérelem nélkül megszüntethetőek. A bentlakásos intézmények esetében azonban – tekintettel az ellátási forma sajátosságaira – határozott idejű elhelyezést indokolt biztosítani, annak érdekében, hogy mind az intézmény, mind az ellátott számolhasson annak lehetőségével, hogy a tartózkodási jogcím megszűnésével – amely származékos jellegű, az eltartó EGT-állampolgár munkavállalói státuszának meglétéhez kapcsolódik – az ellátásra való jogosultság is megszűnik. Az intézményben elhelyezettek jogait védi az a szabály is, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítása esetén az elhelyezés időtartamát is mérlegelés nélkül meg kell hosszabbítani, tehát a határozott időtartam leteltének okán az ellátás – amennyiben a törvényi feltételek továbbra is fennállnak – nem szüntethető meg. A 12. §-hoz A módosítás az Szt. felhatalmazó rendelkezéseit érinti. Ebben a körben módosul az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékkel kapcsolatos felhatalmazás olyan irányban, hogy az a névjegyzékkel kapcsolatos eljárási kérdéseken túl a szakértői tevékenység egyes elemeire is kiterjed. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben, a szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesítése érdekében vált szükségessé új felhatalmazó rendelkezés beépítése, mely szerint az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az eljáró hatóságra vonatkozó részletes

62

szabályokat. Az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzésére és vizsgakövetelményeire vonatkozó szabályok megalkotására irányuló általános felhatalmazást a személyes gondoskodás terén működő személyek képzési és vizsgáztatási szabályainak egyértelmű, jogszabályi szintű rendezésének szükségessége indokolja. A 13. §-hoz A módosítás a Cst. személyi hatályának közösségi joggal összhangban levő meghatározását célozza. Az 1408/71/EGK rendelet, valamint a végrehajtási szabályokat rögzítő 574/72/EGK tanácsi rendelet alapján az univerzális családi ellátásokat (családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást) nyújtani kell minden olyan EGT állampolgárnak, akire a közösségi jog személyi hatálya kiterjed (munkavállaló, egyéni vállalkozó, diák, hontalan, menekült, stb. és családtagjai) és aki a törvényben előírt feltételeknek megfelel. Emellett a Cst.-ben meghatározott további ellátást, az anyasági támogatást is folyósítani kell – mint szociális támogatást – az 1612/68/EGK rendeletben foglalt munkavállaló, illetve házastársa részére. A 14. §-hoz A módosítás a Cst. értelmező rendelkezéseit érinti, ebben a körben a jövedelemfogalmat egészíti ki olyan irányban, hogy az ellátásokra való egyes jogosultsági feltételek vizsgálatánál a külföldről származó jövedelem is figyelembe vehető legyen.

A 15. §-hoz A rendelkezés a családi ellátásokkal kapcsolatban az EGT-állampolgárok ügyében eljáró szerveket jelöli meg. A családi pótlékkal, a gyermekgondozási segéllyel és a gyermeknevelési támogatással kapcsolatos ügyekben a koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyi kör esetében a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága jár el. A módosítás a külföldre folyósítás (exportálás) szabályait is meghatározza, ilyen esetben a folyósítást a Pest Megyei Területi Igazgatóság végzi, míg azokban az esetekben, amikor a külföldre folyósítás nem indokolt, az ellátás szünetel. A 16. §-hoz A módosítás szerint az EGT-állampolgárok családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos ügyében minden esetben alakszerű határozattal kell dönteni. A rendelkezés megfogalmazását az teszi szükségessé, hogy a Cst. általános szabálya

63

szerint az ellátásra vonatkozó igényről – ha azt teljesítik – nem kell alakszerű határozatot hozni. A külföldi állampolgárok ügyében való eljárás azonban egy olyan új típusú feladatot jelent a csatlakozást követően a magyar hatóságoknak, amely nem tekinthető a szokásos ügymenet körébe tartozónak, így indokolt, hogy minden esetben, a kérelemnek való helyt adás esetén is dokumentáltan, a formális szempontok szem előtt tartásával szülessen döntés. A 17. §-hoz A módosítás az EGT-állampolgárok ügyében másodfokon eljáró szervet jelöli meg. Tekintettel arra, hogy a családi pótlékról, gyermekgondozási segélyről és gyermeknevelési támogatásról a Magyar Államkincstár Pest Megyei Területi Igazgatósága dönt, a határozat ellen a Magyar Államkincstárhoz lehet fellebbezni. A 18. §-hoz A módosítás a családtámogatási ellátások igényléséhez szükséges formanyomtatványok miniszteri rendeleti szintű szabályozásához adja meg a szükséges felhatalmazást. A családtámogatási ellátások igénylésével kapcsolatos végrehajtási szabályok kormányrendeleti szintre tartoznak jelenleg, azonban a rendelet mellékleteként szereplő adatlapok esetében indokolt a miniszteri rendeletben való meghatározás, tekintettel arra, hogy az adatlapok normatív szabályokat értelemszerűen nem tartalmaznak, viszont gyakran szorulnak módosításra önállóan is, az egyéb, nem szociális tárgyú jogszabályok változásainak követése céljából. A 19. §-hoz A módosítás a fogyatékossági támogatásra jogosultak személyi körének közösségi joggal összhangban lévő meghatározását célozza. A fogyatékossági támogatás mint ellátás a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját megvalósító és a nemzeti jogrendszer részévé váló 1408/71/EGK rendelet tárgyi hatálya alá tartozik, így a csatlakozással jogosulttá válnak a rendelet személyi hatálya alá tartozó, a törvényben foglalt egyéb feltételeknek megfelelő súlyos fogyatékos EGT-állampolgárok. Az 1612/68/EGK rendelet alapján – az előbbi személyi körön túlmenően – származékos jogon válnak jogosulttá a fogyatékossági támogatásra a hazánkban munkavállalás céljából letelepedő EGT-állampolgár eltartott, súlyos fogyatékos közeli hozzátartozói is, amennyiben az egyéb törvényi feltételeknek megfelelnek. A 20. §-hoz

64

A rendelkezés az EGT-állampolgárok fogyatékossági támogatás megállapítása iránti ügyében eljáró szerveket határozza meg. Az első fokú eljárás az említett személyi körre vonatkozóan – a speciális szakértelmet igénylő igazgatási feladatok centralizált végrehajtása érdekében – a Pest Megyei Területi Igazgatóság hatáskörébe tartozik, az Igazgatóság határozata ellen benyújtott fellebbezést a Magyar Államkincstár bírálja el. A 21. §-hoz A módosítás az Országos Fogyatékosügyi Tanács összetételét határozza meg. A Tanács javaslatának elfogadásaként került a Javaslatba az a rendelkezés, mely szerint a kormányzati oldal képviselői, továbbá a Tanács elnöke a jövőben – a kormányzati struktúraváltás miatt szükséges gyakori módosítások elkerülése végett – ne törvényi szinten nevesített módon kerüljenek meghatározásra. A módosítás révén a kormányzati oldal résztvevőinek csak az együttes száma lesz meghatározva, míg az elnök és a tagok időről-időre, az Országos Fogyatékosügyi Programban meghatározott feladatok eloszlását is figyelembe véve a végrehajtási jogszabályban kerülnek kijelölésre. A civil oldalon magukat képviseltető szervezetek közé egyúttal – az egyensúly megtartása érdekében, az Országos Fogyatékosügyi Tanács javaslata alapján – a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége kerül felvételre. A 22. §-hoz A módosítás a Gyvt. személyi hatályának a közösségi joggal, valamint a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvénnyel összhangban levő meghatározását célozza. Az 1612/68/EGK rendelet értelmében valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez. Ennek a közösségi elvnek a megvalósítása érdekében szükségessé vált a Gyvt. személyi hatályát a fenti közösségi rendeletben meghatározott személyi körre is kiterjeszteni. Mivel a csatlakozást követően a 1612/68/EGK rendelet közvetlenül hatályossá és alkalmazandóvá válik Magyarországon, a személyi kör meghatározásánál elegendő a közösségi jogszabályra utalni. A 2002. január elsején hatályba lépett új idegenrendészeti törvény megváltozott fogalomrendszerét átvéve a módosítás révén a Gyvt. személyi hatálya a Magyar Köztársaság területén tartózkodó magyar állampolgárságú, valamint bevándorolt, illetve a magyar hatóságok által menekültként elismert gyermekek, fiatal felnőttek és szüleik mellett a letelepedési engedéllyel rendelkező gyermekre, fiatal felnőttre és szüleire is kiterjed. A 23. §-hoz

65

A módosítás a Gyvt. értelmező rendelkezéseit érinti. A fenntartó fogalmának módosítását a közösségi joggal való összhang megteremtése, a szolgáltatásnyújtás szabad áramlásának, mint a közösségi alapszabadságok egyikének megvalósítása indokolja. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások szervezése és Magyarországon történő nyújtása terén az EGT-ről szóló megállapodásban részes tagállamban honos szervezeteknek, személyeknek ugyanolyan feltételeket kell biztosítani, mint a hazai szervezeteknek, személyeknek. A természetes személyazonosító adat fogalmának pontosítása az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. 2002. évi XLV. törvénnyel történő módosítása miatt vált szükségessé. A „leánykori családi és utónév” kifejezés helyébe a „születési családi és utónév” lép. A 24. §-hoz A módosítás arra irányul, hogy kivételesen indokolt esetben az a személy is foglalkoztatható legyen a gyermekvédelmi rendszerben, akinek szülői felügyeleti joga a gyermek átmeneti nevelésbe vétele miatt szünetel. A gyermekek mindenek felett álló érdeke megköveteli, hogy a gyermekvédelmi rendszerben az arra alkalmas személyek biztosítsák a megfelelő gondozást, nevelést. Ezért szigorú feltételek megalkotására került sor, így többek között kizáró oknak számít az érintett szülői felügyeleti jogának szünetelése és megszűnése is. A gyakorlatban azonban számos – a gondozott gyermek, illetve a foglalkoztatott személy szempontjából is – kezelhetetlen helyzet alakult ki akkor, amikor egy nevelő vagy nevelőszülő került olyan helyzetbe, hogy gyermekét (örökbefogadott gyermekét) önhibáján kívül álló okok miatt kellett átmeneti nevelésbe venni. Ez a hatályos rendelkezés alapján a munkakör elvesztésével jár. A módosítás – a gyermek és az érintett személy érdekeire tekintettel – rugalmasabb szabályozást tesz lehetővé. A kivételesen indokolt esetek meghatározására a Gyvt. végrehajtási rendeletében kerül sor. A 25. §-hoz A jövedelemnyilatkozat valódiságának ellenőrzéséhez kapcsolódó új rendelkezés (31. §) indokolja, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás esetén is egyfajta fokozatosság valósuljon meg. A helyi önkormányzat a jövedelemnyilatkozatban szereplő adatok valódiságának megkérdőjelezése esetén először felhívja a kérelmezőt az általa lakott lakás, egyéb vagyon fenntartási költségeinek igazolására, és csupán ezt követően írja elő a vagyoni helyzet vizsgálatát. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra vonatkozó rendelkezések módosításának másik eleme arra irányul, hogy jogcímet teremtsen az ellátás megszüntetésére abban az esetben, ha a jogosult tartózkodási engedélyének érvényességi ideje meghosszabbítás nélkül lejárt, illetve engedélyét visszavonták. E rendelkezésre azért van szükség, mert a rendszeres gyermekvédelmi támogatás nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, így nem exportálandó. Ebből kifolyólag külföldre távozás esetén a tagállam jogában kell megteremteni az ellátás megszüntetésének jogcímét.

66

A 26. §-hoz A módosítás azt célozza, hogy egyértelművé váljon, nem lehet ismételten elrendelni a gyermektartásdíj megelőlegezését, amennyiben a kötelezettel szembeni, adók módjára történő behajtás a megelőző 3 évben nem vezetett eredményre. A gyermektartásdíj megelőlegezésének már alapesetben is feltétele a tartásdíj átmeneti behajthatatlansága [Gyvt. 22. § (1) bek. b) pont]. 3 év sikertelen behajtás esetén már nem átmeneti állapotról van szó, ezért a megelőlegezés ismételt elrendelésének sincs helye. A 27. §-hoz A gyermekjóléti alapellátások körében a gyermekek napközbeni ellátására vonatkozó általános szabályok módosítása többirányú. Egyrészt kifejezésre juttatja, hogy napközbeni ellátást az olyan családban élő gyermek számára is indokolt megszervezni, akinek szülei munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük miatt nem tudnak a gyermek napközbeni ellátásáról gondoskodni. Az ellátás biztosításának különös indokoltsága akkor is fennáll, ha a szülő gyermekgondozási segélyben vagy ápolási díjban részesül. A vonatkozó jogszabályok értelmében ugyanis mind a gyermekgondozási segélyben, mind az ápolási díjban részesülő személy végezhet napi 4 órában keresőtevékenységet. Másrészt megjeleníti az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája által prioritásként kezelt, a család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások fejlesztésére irányuló törekvést. A módosítás arról rendelkezik, hogy a napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartamának lehetőség szerint a szülő munkarendjéhez kell igazodnia. A 28. §-hoz A módosítás a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnak az örökbe fogadni szándékozók felkészítésével kapcsolatos feladatainak pontosítását célozza. A szakszolgálat feladatkörébe tartozik az ezirányú tájékoztatás, tanácsadás, az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságának megállapítása és a felkészítésük. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénynek, a 2003. január elsején hatályba lépett módosítása értelmében az örökbefogadás előtti tanácsadáson és tanfolyamon való részvétel az örökbefogadás feltételévé vált. Az örökbefogadás előtti tanácsadás és tanfolyam szervezésének feltételeit a helyettes szülők, a nevelőszülők, a családi napközit működtetők képzésének szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint az örökbefogadás előtti tanácsadásról és felkészítő tanfolyamról szóló 29/2003. (V. 20.) ESzCsM rendelet határozza meg. A 29. §-hoz

67

A módosítás a szolgáltatásnyújtás szabadsága, mint közösségi alapszabadság érvényre juttatására irányul, annak kimondásával, hogy az EGT-ről szóló megállapodásban részes tagállamban honos szervezetek, személyek is folytathatnak gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet, ennek érdekében létesíthetnek intézményt, helyettes szülőt foglalkoztathatnak, helyettes szülői és nevelőszülői hálózatot működtethetnek, amennyiben a jogszabályokban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeznek. A 30. §-hoz A Gyvt. illetékességi szabályának módosításával egyértelművé válik, hogy amennyiben az illetékességet az utolsó ismert hazai lakóhely, illetve tartózkodási hely alapján nem lehet megállapítani, az eljárásra Budapest Főváros V. kerület Önkormányzat Jegyzője, illetve Gyámhivatala illetékes. A gyámhatóságok feladat- és hatásköre változatlan marad. A 31. §-hoz A pénzbeli ellátások célzottabbá tétele indokolja, hogy a jövedelemnyilatkozatok valódiságának ellenőrzése terén a helyi önkormányzatok – az Szt.-ben foglaltakkal megegyező – jogosítványokkal rendelkezzenek. Ennek megfelelően, amennyiben az önkormányzat a jövedelemnyilatkozatban foglaltakat vitatja, felhívhatja a kérelmezőt az általa lakott lakás, egyéb vagyon fenntartási költségeinek igazolására. Ha a fenntartási költségek meghaladják a jövedelemnyilatkozatban szereplő jövedelem 50%-át, a jövedelem ezen költségek figyelembevételével vélelmezhető.

A 32. §-hoz A jegyző által az ellátásra való jogosultság megállapítása, megváltoztatása és megszüntetése céljából vezetett nyilvántartás tartalmát – a Gyvt. személyi hatályának a közösségi jognak megfelelő kiterjesztése miatt – bővíteni szükséges a Magyarországon tartózkodás jogcímével, hozzátartozó esetén a rokoni kapcsolat meghatározásával. A 33. §-hoz A módosítás a gyermekétkeztetés normatív térítési kedvezményének a szakellátásban nevelkedő gyermekek utáni igénybevehetőségére vonatkozó szabályt pontosítja. A Gyvt. normatív étkezési kedvezményre vonatkozó rendelkezése a családban elő gyermekek szociális biztonságát szolgálja. A gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek – a napi étkezést is magában foglaló – teljes körű ellátást kapnak, így ők nem jogosultak ezen kedvezmény igénybevételére, függetlenül

68

attól, hogy gyermekotthonban, nevelőszülőnél, vagy más, a Gyvt.-ben nevesített gondozási helyen vannak. A 34. §-hoz A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése a szolgáltatásnyújtás szabad áramlását segíti elő. Így az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben vált szükségessé a Gyvt.-be egy új felhatalmazó rendelkezés beépítése, mely szerint az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat. A 35. §-hoz Az orvosok működési nyilvántartásában nem szereplő, harmadik országokból érkező, egészségügyi tevékenységet folytatni kívánó személyek esetén a tevékenységre jogosító engedélyek kiadása iránt lefolytatott eljárásban a kamara egyetértési jogot gyakorol, melynek korábbi megfogalmazását a törvény technikailag pontosítja. A magyarországival egyenértékű szakképesítéssel, illetve EGT tagállami gyakorlattal rendelkező EGT állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján nem kell honosítási, illetve elismerési eljárásnak alávetni. Amennyiben az ilyen szakképesítéssel rendelkező, az EGT valamely tagállamában letelepedettként egészségügyi szolgáltatást nyújtó személyek gazdasági célú letelepedés nélkül (ideiglenesen, illetve eseti jelleggel) kívánnak egészségügyi tevékenységet folytatni Magyarországon, ezt kötelesek az eljáró magyar hatóságnak bejelenteni. Az ilyen bejelentésekkel kapcsolatban a kamara véleményezési jogot gyakorol. I. A 36-38. §-hoz A gyógyszerész oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről és az egyes gyógyszerész tevékenységekre vonatkozóan a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló 85/433/EGK irányelv magyar jogszabályokba történő átültetése a 2. cikk (2) bekezdés kivételével már korábban megtörtént. Ez a rendelkezés lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy új gyógyszertár létesítése céljából történő elismerés esetén a kérelmet az illetékes hatóság elutasíthassa. Ebből a szempontból újnak kell tekinteni a 3 évnél nem régebben alapított gyógyszertárat is. A Bíróságnak a Hocsman-ügyben – 2000. szeptember 14-én – hozott ítélete alapján az EK szerződés 52. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amennyiben – az oklevelek kölcsönös elismerésére vonatkozó irányelv által nem szabályozott esetben – egy közösségi állampolgár kérvényezi egy olyan szakma gyakorlásának engedélyezését, amely a nemzeti szabályok szerint oklevél vagy szakképesítés

69

birtoklásától vagy szakmai gyakorlati időtartamtól függ, a tagállam illetékes hatóságainak figyelembe kell venniük az érintett személy összes oklevelét, bizonyítványát és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványait, továbbá releváns tapasztalatait úgy, hogy összehasonlítják az így tanúsított szakismereteket és képességeket, valamint a tapasztalatot a nemzeti szabályok által megkívánt ismeretekkel és képesítésekkel. A Hocsman-ügy kapcsán szükségessé vált tehát, hogy a személyi jog engedélyezése során figyelembe vegyük a EGK területén kívül szerzett szakmai gyakorlat elismerését is, erre irányul a Gyltv. módosítása. A 39-42. §-hoz Az Eüatv. 16. §-a módosításának célja, hogy a törvény a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően tegye kötelezővé – az újszülötteken észlelt veleszületett rendellenességeken kívül – a terhesség alatt és csecsemőkorban felismert rendellenességek bejelentését is a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása részére. Szakmailag meghaladott a jelenleg hatályos szabályozás, amely kizárólag újszülöttek esetében írja elő a bejelentési kötelezettséget veleszületett rendellenesség észlelése esetén, mivel a magzati, az újszülöttkori illetve a csecsemőkori veleszületett rendellenességek közötti különbség csupán annyi, hogy a kóros állapot melyik életszakaszban kerül felismerésre. A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása 2003 óta tagja az európai regiszterek szövetségének, az EUROCAT-nak. Ennek megfelelően európai elvárás a magyar regiszterrel szemben, a partnerregiszterek gyakorlatának átvétele. Az EUROCAT–tagok a magzati és csecsemőkorban felismert rendellenességeket is regisztrálják. A bejelentési kötelezettség kiterjesztésével jobban felismerhetővé válik egyes veleszületett rendellenességek esetleges térbeli és időbeli halmozódása, és epidemiológiai elemzéseket követően a kiváltó ok megszüntetésével megelőzhető további veleszületett ártalmak kialakulása. 2004. januárjától kikerültek az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) adatgyűjtési rendszeréből azok az egészségügyi adatgyűjtések, amelyek nem kizárólag statisztikai célokat szolgáltak, hanem az egészségügyi ágazat számára a szakmai döntés-előkészítéshez, az egészségpolitikai monitorozáshoz-ellenőrzéshez nyújtottak információkat. Ezen adatgyűjtések személyazonosításra alkalmatlan módon tartalmazzák az adott szakmára vonatkozó legfontosabb működési, betegforgalmi és ellátottsági adatokat. Az OSAP-ból kikerült adatgyűjtésekre az ágazatnak a továbbiakban is szüksége van.

70

Az Egészségügyi Világszervezet, az Európai Unió Statisztikai Hivatala (az EUROSTAT), illetve az Unió különböző orvosszakmai szervezetei rendszeresen kérnek kizárólag statisztikai célú adatokat, amelyeket az eddigi OSAPadatgyűjtésekből teljesíthetőek voltak. Az uniós adatgyűjtések köre folyamatosan változik, így az egészségügyi ágazat vonatkozásában elengedhetetlen egy olyan adatgyűjtési rendszer, amely nem önkéntes alapon, hanem az egész ellátórendszert lefedve, kötelező adatszolgáltatáson alapulva biztosít folyamatos és összehasonlítható adatokat. A hatályos törvény 1. számú melléklete több olyan fertőző betegséget nem tartalmaz, amelyekre a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – súlyosságuk és járványos elterjedésük veszélye okán – adatszolgáltatási- illetve adatgyűjtési kötelezettséget szükséges előírni. Az Európai Unión belül 1998 óta működik a fertőző betegségek egységes felügyelete és kontrollja céljából az úgynevezett Közösségi Epidemiológiai Hálózat. A felügyelet hatáskörébe tartozó fertőző betegségek listáját a 2000/96/EK határozatban tették közzé, melyet 2003-ban módosítottak. A listában szereplő betegségek vonatkozásában a csatlakozást követően Magyarország számára is kötelező lesz a rendszeres adatszolgáltatás. A 21/1998/EK határozatból kitűnik, hogy minden tagállamban jól működő nemzeti nosocomialis surveillance-t szükséges működtetni. Ezért szükséges felvenni a jelentendő fertőző betegségek listájára a nosocomiális fertőzések közül a nosocomialis véráram fertőzéseket (szepszis) és a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzéseket. Az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió is szükségesnek tartja a jelentendő fertőző betegségek körének kiterjesztését a súlyos akut légúti tünetegyüttesre (SARS). A fenti módosítások mellett indokolt néhány kisebb, szakmailag megalapozott pontosítás is. Ilyen például, hogy a dysenteria szindróma helyett a shigellosis és az amoebiasis önálló betegségként kerül a jövőben bejelentésre. A Javaslat elősegíti a járványos betegségek megelőzését illetve hatékonyabb leküzdését – adott esetben az európai hálózat segítségével. A Javaslat a fentieknek megfelelő felhatalmazást tartalmaz az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter részére, hogy rendeletben részletesen szabályozhassa a veleszületett rendellenességekkel kapcsolatos adatgyűjtés, feldolgozás és hasznosítás rendszerét. A 43. §-hoz Az Ebtv. – 2001. évi LXX. törvénnyel megállapított – 8/A. §-a (1) bekezdésének a hatálybalépésével egyidejű módosítása azért szükséges, mert az eredeti szöveg csak az EGT tagállamai vonatkozásában írta elő, hogy az Ebtv. rendelkezéseit az 1408/71/EGK rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni. Léteznek azonban olyan államok, amelyek sem az Európai Közösségnek, sem az EGTnek nem tagjai, de ha a személyek vagy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó

71

megállapodást kötnek az Európai Közösséggel vagy az EGT-vel, akkor az 1408/71/EGK rendeletet is alkalmazniuk kell. A szociális biztonsági rendszerek koordinációját meghatározó közösségi rendelet neve és száma az eddiginél pontosabban kerül meghatározásra. A 44. §-hoz A biztosított a betegségek megelőzését és korai felismerését célzó szolgáltatásokat a biztosított kezdeményezésére vagy egészségügyi ellátása során, illetve a háziorvos vagy a kezelőorvos beutalása, továbbá a szűrővizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató értesítése alapján veheti igénybe. A törvény jelenlegi megfogalmazása nem ismeri a népegészségügyi szűrővizsgálat fogalmát, melynek legfőbb jellegzetessége a lakosság személyre szóló megszólítása a vizsgálat igénybe vétele céljából. A népegészségügyi szűrővizsgálatokat az ÁNTSZ szervezi, ennek megfelelően felelős a meghívólevelek elküldéséért. A szűrés szervezett formáját biztosító jogszabályi feltételek megteremtése érdekében van szükség az Ebtv. 10. §-a (4) bekezdésének módosítására.

A 45. §-hoz Az Ebtv. 18. §-ának módosítása a biztosítottak védelmét szolgálja azáltal, hogy a beiktatott új bekezdés a fekvőbeteg-gyógyintézet kötelezettségévé teszi, hogy a biztosítottat kérelmére írásban tájékoztassa az általa igénybe vett és az Egészségbiztosítási Alap terhére elszámolt fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásról és az ezért az egészségbiztosítási finanszírozás keretében folyósításra kerülő összeg várható mértékéről. A kórházi finanszírozási előkalkuláció célja a biztosított tájékoztatása arról, hogy kezelését mennyivel támogatta a biztosító. Ezen kötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése miatt indokolt, hogy a 45. § 2005. január 1-jén lépjen hatályba.

A 46. §-hoz Az Ebtv. 21. §-ának módosítása a Tanácsnak az emberi használatra szánt gyógyászati termékek árainak megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek hatálya alá vonását szabályozó intézkedések átláthatóságára vonatkozó 89/105/EGK irányelv harmonizációja céljából szükséges. A direktíva átvételéhez szükséges alapvető keretet a 2001. évi LXX. törvény 16. és 23. §-ai tartalmazzák. A 16. § értelmében a biztosított a járóbeteg-ellátás keretében jogosult a gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásra, amennyiben külön jogszabályban meghatározott hatóság az adott gyógyszer árához támogatást rendel. A 23. § kimondja,

72

hogy a gyógyszerek árához nyújtott társadalombiztosítási támogatás megállapítása tárgyában született határozatokkal szemben bírósági felülvizsgálatnak helye nincs. Ezek a szabályok azonban kiegészítésre szorulnak, mivel a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának jelenleg normatív döntéshozatali rendszerét egyedi döntésekké kell átalakítani. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) minden egyes gyógyszerkészítmény TB támogatásba való befogadása vonatkozásában államigazgatási határozatot fog hozni. Az így meghozott határozat tekintetében mindenki ügyfélnek fog minősülni, tekintettel arra, hogy az a jogát, jogos érdekét érinti és így megilleti a fellebbezés joga is. Problémásnak tarjuk az iratokba való betekintés jelenlegi szabályozását, ugyanis az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 41. §-a szerint az eljárás során keletkezett iratokba az ügyfél és képviselője betekinthet, és azokról másolatot készíthet, továbbá a közigazgatási szerv az ügyfélen és képviselőjén kívül más személynek (szerv képviselőjének) is megengedi az iratokba való betekintést vagy másolat készítését, ha igazolja, hogy az iratok tartalmának ismerete jogának érvényesítése vagy feladatának teljesítése céljából szükséges. Ennek alapján jelen esetben mindenki, aki ügyfélnek minősül betekintést nyerhet a gyógyszergyártók által – a gyógyszer támogatásba való befogadása iránt beadott – a kérelemhez csatolt valamennyi iratba, melyek tartalmazzák a gyógyszerek kifejlesztésével, klinikai vizsgálatával kapcsolatos valamennyi információt, a technológia-elemzési tanulmányt, amik üzleti titoknak minősülő információkat tartalmaznak. Erre tekintettel elengedhetetlen olyan – az Áe-től eltérő – szabályok alkotása, amely alkalmasak arra, hogy a gyártók üzleti titkai ne legyenek hozzáférhetőek bárki számára. Jelen módosítás felhatalmazást biztosít a miniszternek a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontrendszerének – pénzügyminiszteri egyetértéssel történő – meghatározására, ugyanis ezt az irányelv kötelezően előírja. A 47. §-hoz Az 1408/71/EGK rendelet módosítása, az Európai Bíróság jelentős, precedens értékű ítéletei és a 43. § indokolásában már jelzett nemzetközi jogi helyzet miatt ismételten szükségessé vált az Ebtv. 27. és 29. §-ainak átfogó jellegű módosítása, ezért azt a 2001. évi LXX. törvénynek az Ebtv. 27. és 29. §-ait érintő szakaszai helyett – amelyek a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján léptek volna hatályba – jelen törvény rendelkezései teszik meg. Az Ebtv. 27. §-ának (1) bekezdésében az EGT tagállam és a harmadik állam fogalma generálisan kerül meghatározásra. A módosítás szerint a harmadik állam kategóriából egyaránt kiesnek az EGT tagállamai és azon államok is, amelyek ugyan

73

nem tagjai az Európai Uniónak és az EGT-nek sem, de – az Indokolásnak az Ebtv. 43. §-ához kapcsolódó részében leírtak szerint – az 1408/71/EGK rendelet alkalmazása tekintetében az EGT tagállamokéval azonos jogállást élveznek. A harmadik állam területén igénybevett ellátás esetében továbbra is fenntartani javasolt az eredeti finanszírozási szabályt (a felmerült és igazolt költségeknek a belföldi költség mértékéig terjedő, sürgősségi betegszállítás esetén pedig a számla szerinti összeg megtérítése). Ennek oka az Egészségbiztosítási Alap teherbíró képességén túl az, hogy az Európai Uniós tagság egy más minőségű kapcsolatot feltételez a tagállamok között, mint Magyarország és bármely harmadik állam között. Az Ebtv. 27. §-a (2) bekezdésének módosítását az (1) bekezdéssel való összhang megteremtése indokolja, azaz a harmadik állam fogalmának átvezetés a (2) bekezdés szövegén. Az új (3) bekezdés értelmében az a személy, aki az 1408/71/EGK rendelet hatálya alá tartozik, EGT tagállam területén egészségügyi szolgáltatást a rendelet rendelkezései szerint vehet igénybe. Ennek megfelelően az EGT tagállamban igénybevett orvosilag szükséges ellátás esetében az illetékes teherviselő (azaz a magyar teherviselő) nevében a tartózkodás helye szerint illetékes intézmény (EGT tagállam intézménye) nyújtja az ellátást, az illetékes (azaz a magyar) teherviselő terhére. Az ellátás költsége ebben az esetben az EGT tagállamban érvényes szabályok szerint meghatározott és finanszírozott költség. Ezt a költséget a magyar teherviselő fogja megtéríteni az EGT tagállambeli teherviselőnek. A kiküldetés esetében – az Ebtv. 27. §-ának (2) bekezdése – a biztosított és a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke nem Magyarországon történő egészségügyi ellátása az Ebtv. 27. §-ának (4) bekezdése értelmében akkor fogadható el indokoltan igénybe vettnek, ha azok eleget tettek a külön jogszabályban foglaltak szerint a nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettségüknek, amelyről miniszteri rendelet rendelkezik. A korábbi alacsonyabb szintű szabály – az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet – helyett törvényi rendelkezés bevezetésére van szükség, tekintettel arra, hogy az EGT tagállamba való kiküldetés esetén a költségtérítés már nem csak belföldi mértékű. Az Ebtv. 27. §-ának korábbi (3), a törvényjavaslat szerint (5) bekezdésének módosítása azt a célt szolgálja, hogy az összhangban álljon a 27. § (1) bekezdésében bevezetett új fogalmakkal. Ennek megfelelően, míg a hatályos szabály alapján a tartósan külföldön, addig a törvényjavaslat szövege szerint a tartósan harmadik államban foglalkoztatott közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló biztosított, valamint a vele együtt ott tartózkodó eltartott házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát téríti meg az illetékes MEP. Az Európai Bíróság precedens értékű ítéletei következtében van szükség egy új bekezdés [27. § (6) bek.] beiktatására. A Kohll, Decker, Smits, Peerbooms,

74

Vanbraekel, Müller -Fauré és van Riet ügyekben hozott határozatok esetén az Európai Bíróság következetesen ragaszkodik azon elvhez, amely szerint az Európai Közösség Alapító Szerződésének (Római Szerződés) alkalmazásában a természetbeni egészségügyi ellátásokat szolgáltatásnak kell tekinteni és ennek következtében a tagállamok jogszabályai nem képezhetnek akadályt az egészségügyi szolgáltatások szabad áramlásával szemben. Ez a bekezdés a nem az 1408/71/EGK rendelet alapján igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítésére vonatkozik. Ha az EGT tagállam területén tartózkodó személy egészségügyi szolgáltatást (háziorvosi ellátást, fogászati ellátást, valamint járóbeteg-szakellátást) úgy vesz igénybe, hogy az orvosilag nem szükséges, akkor a MEP a felmerült és megfelelő módon igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költségnek megfelelő összegben téríti meg. Amennyiben a tényleges költség kevesebb, mint az adott ellátás tekintetében érvényes belföldi költség mértéke, akkor a tényleges költség megtérítésére kerül sor. Az Európai Unióban erősödő törekvés a tagállamok határvidékein a racionális és gyors ellátás érdekében a határon átnyúló egészségügyi együttműködések kiemelt támogatása. Az Ebtv. 27. §-ának (7) értelmében a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatói és szolgáltatási együttműködések keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatások költségei megtérítésének módja, feltételei és az együttműködések finanszírozási szabályai is kormányrendeletben kerülnek meghatározásra. Tekintettel arra, hogy az együttműködéseket magyar oldalról az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter koordinálja, az Ebtv. 27. §-ának (8) bekezdése alapján a miniszter tájékoztatóban teszi közzé az egyes együttműködési megállapodásokat. A 48. §-hoz Szükségessé vált az egészségügyi ellátás igénybevételére jogosító igazolási rend áttekintése. Az Ebtv. 29. §-a (1) bekezdésének hatályos szövege szerint az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátásnak minősülő gyógyfürdőellátásra való jogosultság igazolásához elegendő a Társadalombiztosítási Azonosító Jelet igazoló okmány bemutatása, míg a gyakorlat és a gyógyfürdőkre vonatkozó miniszteri rendelt szerint ehhez a gyógyszerek rendelésére használttal megegyező orvosi rendelvény és kezelőlap szükséges. A szabályozás egységének megteremtése érdekében indokolt az Ebtv. 29. §-a (1) bekezdését a törvényjavaslatban foglaltak szerint módosítani. Az Ebtv. 29. §-a kiegészül egy új (2) bekezdéssel, amely értelmében az egészségügyi szolgáltató a rendelet hatálya alá tartozó személyeket formanyomtatvány, illetve – az 1408/71/EGK rendelet módosítása következtében 2004. június 1-től – az Európai Egészségbiztosítási Kártya (hatósági igazolvány) bemutatása esetén köteles ellátni. Az igazolások alapján az EGK rendelet szabályai szerint a biztosítók elszámolnak egymással.

75

A (2) bekezdés beiktatásával egyidejűleg átszámozott (3) bekezdés módosítása azért szükséges, mivel a hatályos megfogalmazás nem foglalja magában a biztosítottnak nem minősülő, de egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldiek körét (pl.: megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi, a biztosított vagy az egészségügyi szolgáltatásra jogosult magyar állampolgár által eltartott külföldi állampolgárságú közeli hozzátartozó). Az Ebtv. 27. §-ának megfelelően a 29. § (4) és (6) bekezdéseiben is különbséget kell tenni a harmadik államban, valamint az EGT tagállam területén igénybe vett egészségügyi szolgáltatások között. Az EGT tagállamban nem az 1408/71/EGK rendelet alapján igénybevett egészségügyi szolgáltatások költségeinek megtérítése iránti igény [27. § (6)] szigorúbb határidőn belül lesz érvényesíthető. Az Egészségbiztosítási Alap előirányzatainak tervezhetősége és az előirányzatok betarthatósága érdekében van szükség a nem orvosi szükség által indokolt vagy előzetes biztosítói engedély nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szigorúbb előírásokra. Az Ebtv. 29. §-ának a korábbi (4), a törvényjavaslat szerinti (5) bekezdésének szövege nem változik. Az Ebtv. 29. §-a kiegészül egy új, (7) bekezdéssel, amely generális jelleggel rendelkezik arról, hogy nemzetközi egyezmény vagy az 1408/71/EGK rendelet hatálya alá tartozó személy miként igazolhatja az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. Ennek köszönhetően egy új egyezmény megkötése vagy az 1408/71/EGK rendelet módosítása következtében az eddigiektől eltérő igényérvényesítési mód esetén sem kell a törvényt módosítani. A 49-51. §-hoz A gyógyfürdőkkel kötendő finanszírozási szerződések tartalmának szabályozása jelenleg hiányzik a törvényből. Ezt a hiányt pótolja a 33/A. § beiktatása.

Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiből [például az 59/1991. (XI. 19.) AB határozat és a 33/1993. (V. 28.) AB határozat] következően a szerződéses viszonyokban az állam sem élvezhet egyoldalú előnyöket. Ennek megfelelően, amennyiben az OEP nem teljesíti határidőre a szerződésben vállalt finanszírozási kötelezettségét, késedelmi kamatot köteles fizetni. A 35. § új, (7) bekezdése írja elő ezt a kamatfizetési kötelezettséget. A biztosítottak védelmét hivatott szolgálni az Ebtv. új 38/A. §-a, mely szerint a biztosított részére vissza kell fizetni azt a térítési díjat, amelyet az egészségügyi

76

szolgáltató az OEP által finanszírozott, más forrásból megtérülő, vagy el nem végzett ellátásért fizettetett ki a biztosítottal. Az 52. §-hoz Az Európai Unió Tanácsának a 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról rendelkezik. Az irányelvben foglalt szabályok maradéktalan érvényesítése indokolja az Ebtv. 44. §-ának módosítását, amely jogosulttá teszi az apát is táppénzre, ha egy évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja. A korábbi szabályozás ugyanezt csak abban az esetben tette lehetővé, ha az apa egyedülálló volt, vagy gyermeke már elmúlt egyéves, de tizenkettő még nem. Az 53. §-hoz A többi együttfolyósítási szabállyal való összhang megteremtése érdekében (az Ebtv. 47. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár táppénz a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára) indokolt a baleseti táppénz, valamint baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve a baleseti járadék együttfolyósítását kizárni. A baleseti rokkantsági nyugdíj jogosultságát szabályozó, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény korlátozza a nyugdíj melletti munkavégzést, teljes mértékben azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő biztosított ismételt munkába állása esetén baleseti táppénzre legyen jogosult. Az azonos biztosítási eseményből származó párhuzamos ellátás kizárása érdekében az 55. §-t egy új, (4) bekezdéssel kell kiegészíteni. Tekintettel azonban ezen rendelkezés megszorító jellegére, az csak 2005. január 1-jén lép hatályba. Az 54. §-hoz Az egészségre ártalmas munkakörülmények között történő foglalkoztatás következtében kialakuló, baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási megbetegedés sokszor a foglalkoztatás megszűnését követően csak évek múlva mutatható ki. Ezért indokolt a foglalkoztatás megszűnésétől számított öt éves jogvesztő határidő eltörlése, így a hatályos rendelkezésekkel szemben nem a foglalkoztatás megszűnését követő, hanem a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő egy éven belül lehet az ellátásra való jogosultságot megállapítani. Az 55-56. §-hoz Az Ebtv. 67. §-ának (1) bekezdése szabályozza az üzemi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások költségeinek – a foglalkoztatót terhelő – megtérítési kötelezettségét. A törvény hatályos szövege azonban nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a 67. § (1) bekezdésének alkalmazása során ki számít foglalkoztatónak, ha munkaerő kölcsönzésről van szó. Az Ebtv. 67. §-a (2) 77

bekezdésének módosítása a 67. § értelmezése során felmerülő bizonytalanság megszüntetését célozza. Az Ebtv. két új, a további jogalkotáshoz szükséges felhatalmazó rendelkezéssel egészül ki és egy korábbi módosítása indokolttá vált. Az 57. §-hoz A szakasz fogalom-meghatározásokat tartalmaz, részint jogharmonizációs céllal, pontosító jelleggel; a közösségi jogi fogalom használattal összhangban az egészségügyi tevékenység illetve szolgáltatás kifejezések megfelelő átvezetésével, részint pedig azért, mert az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvényt (Eüszt.) az Alkotmánybíróság 63/2003. (XII. 15.) AB határozatával megsemmisítette. Így az Eüszt. által módosított Eütv.-beli szakaszok is „kiestek” a törvényből, ugyanakkor a módosítás előtti rendelkezések nem léptek újra hatályba. A hiányzó rendelkezéseket tehát az Eütv.-ben pótolni kell. II.

Az 58. §-hoz

Az Eütv. 110. §-ának rendelkezései hazánk jogharmonizációs kötelezettsége, valamint a diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozó elv maradéktalan érvényesülésének biztosítása érdekében váltak szükségessé. A jogbiztonság és a könnyebb áttekinthetőség érdekében az Eütv. 110. §-ának szövegét a korábbi többszöri módosításaira tekintettel, azokkal egységes szerkezetben közli a javaslat. A 110. § (1)-(9) bekezdéseit érintően csak technikai jellegű módosítások szükségesek, egyébként a jogszabály korábban már hatályba lépett rendelkezései kerülnek megismétlésre. Az ezen bekezdéseket érintő technikai jellegű módosítás abban áll, hogy az „egészségügyi szolgáltatás” kifejezés helyett a §-ban az „egészségügyi tevékenység” kifejezés szerepel a közösségi jognak megfelelően, a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről 2001. évi C. törvénnyel egységes szóhasználat érdekében. Az Eütv. 110. §-ának rendelkezései alapvetően arra irányulnak, hogy a tevékenység jellegétől függetlenül, kizárólag szakképesítés birtokában, önállóan is végezhető legyen szakirányú szakképesítéshez nem kötött egészségügyi tevékenység. A törvény egyértelműen különválasztja az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel, illetőleg anélkül is végezhető egészségügyi tevékenységeket. Egyértelművé teszi, hogy szakirányú szakképesítés bármely formában és módon végzett egészségügyi tevékenység esetén a tevékenység végzésének csak abban az esetben feltétele, ha azt jogszabály vagy szakmai szabály szükségessé teszi. A törvény a működési nyilvántartásban nem szereplő természetes személy részére, ha az Magyarországon honosítható vagy elismerhető egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, meghatározott időtartamra és helyszínre (munkahelyre) szóló tevékenységre jogosító engedély kiadását teszi lehetővé ellátás szervezése, illetve

78

szakmai gyakorlat szerzése érdekében. Az ideiglenes jellegű engedély kiadásának feltétele, hogy a kérelmező ne álljon az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró vagy korlátozó intézkedés, büntetés, illetőleg büntetőjogi intézkedés hatálya alatt. A kérelmezőnek meg kell felelnie a tevékenység végzéséhez külön jogszabályban meghatározott egészségügyi alkalmassági követelményeknek is. A Magyarországon egészségügyi tevékenység végzésének kizárólagos feltételeként meghatározott bejelentési, illetve nyilvántartásba vételi rendszert alkalmazni csak arra a gazdasági célú letelepedés nélkül tevékenységet végzőre kell és lehet az EU szabályok szerint, aki valamely EGT tagállamban letelepedettként már szolgáltatást nyújt. A Magyar Köztársaság kötelezettsége ezen a területen csak az Unió által előírt liberalizáció bevezetése, annál nem indokolt továbbmenni. Az EGT tagállamok, illetve az EGT állampolgárok törvényi definíciója pontosításra szorult. A szakirányú szakképesítés birtokában végezhető tevékenységek esetében a törvény előírása szerint kivételesen (éppen a szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakmai gyakorlat miatt) ilyen képesítéssel rendelkező személy felügyelete mellett szakirányú szakképesítés nélkül is végezhető tevékenység. A törvény felelősségtelepítő szabály meghatározásával a felügyeletet ellátó személy szakmai felelősségét deklarálja. Az Európai Unió elvárásainak megfelelően, az államigazgatási feladatok decentralizálása érdekében – a kormányprogramban rögzített célokra tekintettel – már létrejött az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (a továbbiakban: EKH), amely a külföldi szakképesítések elismerési és honosítási eljárását fogja lefolytatni. Az eljárás lefolytatásához a vonatkozó közösségi irányelvek által megkövetelt adatok egy részével az illetékes szakmai kamarák rendelkeznek. (A MOK tv. 2. § (1) bekezdésének j) pontja szerint a MOK nyilvántartást vezet a tagjairól, és vezeti az orvosok működési nyilvántartását, amely személyes adatokat is tartalmaz.) A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint személyes adat csak akkor kezelhető (az érintett hozzájárulásának esetét nem tekintve), ha azt törvény vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet rendeli el. A módosítások e körben megteremtik annak a törvényi feltételeit, hogy a kamara által kezelt adatokat az eljáró hatóság (az EKH) által lefolytatott elismerési illetve honosítási eljáráshoz rendelkezésre lehessen bocsátani. Fontos garanciális szabályként tartalmazza a törvény, hogy a gazdasági céllal nem letelepedett egészségügyi tevékenységet végző EGT állampolgárral kapcsolatban felmerült olyan terhelő adat felmerülése esetén, amely a működési nyilvántartásból való törlést vonná maga után, az eljáró szerv tájékoztatja a letelepedés szerinti EGT 79

tagállam, illetve azon EGT tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát, amelynek területén az adott személy egészségügyi tevékenységet kíván végezni. A közösségi jog szerint hasonló esetben természetesen a külföldi EGT tagállamok hatóságai is értesítik a magyar szerveket. Szintén az uniós csatlakozással, és egyidejűleg a beteg megfelelő tájékoztatásával összefüggő szabály, hogy a szakképesítéssel végezhető egészségügyi tevékenység során, illetve azzal összefüggésben a tevékenység végzésére bármilyen jogcímen jogosultak mindenkor kötelesek a szakképesítésüket (annak megnevezését) erre irányuló külön kérelem vagy felhívás nélkül megismerhetővé tenni. Az 59. §-hoz A jogbiztonságot erősítő rendelkezések, amelyek kiegészítik és pontosítják az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter felhatalmazását a végrehajtási rendeletek kiadására, egyértelművé teszik, hogy milyen ügyekben van helye az állami szabályozó szerep érvényesítésének. A rendelkezések elsősorban az egészségügyi szolgáltatásokkal, valamint a képesítések elismerésével kapcsolatban szükségessé vált szabályozást érintik. Az egészségügyi szakterület szabályozott szakmáira vonatkozó olyan összefogó szabályozás megteremtése szükséges, amely 2004. május 1-jétől a vonatkozó irányelvekben lefektetett előírásoknak megfelelően megteremti az összhangot a közösségi és a magyar jogszabályok között. Ezen szabályozás részét képezi az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenységek végzéséhez szükséges szakképesítések, szakképzettségek, felsőfokú szakirányú szakképesítések, felsőfokú szakképesítések, valamint szakirányú továbbképzések megszerzését igazoló oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése illetve honosítása során eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályok megalkotása, amelyhez a szabályozott életviszony meghatározó társadalmi jelentőségére való tekintettel törvényi felhatalmazás szükséges. A 60-66. §-hoz

A galenusi gyógyszer ma még hatályos definíciója nem EU konform, ezért szükséges a javasolt módosítás. A gyógyszergyártói engedéllyel rendelkező galenusi gyártók által előállított galenikumokat egyszerűsített, nemzeti törzskönyvezés után lehet majd a jövőben forgalmazni. Az üzemi körülmények között gyártott gyógyszereknek a törzskönyvezett gyógyszerekkel egy tekintet alá vétele szükséges annak érdekében, hogy a gyógyszergyártás egységessége biztosított legyen. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv a 17. cikk (1) bekezdésében a gyógyszerek törzskönyvezési

80

határidejét - a hiánytalanul és szabályosan elkészített - kérelem benyújtását követően 210 napban állapítja meg. A Gytv. 11. §-a módosításának oka, hogy az Európai Uniós szabályozás az orvosok által közvetlenül felhasznált gyógyszerek, mint az injekciós készítmények esetében nem ír elő nemzeti nyelvű csomagolást. Egyes - kis hasznot hozó szerek forgalmazása terén - a magyar nyelvű címkeszöveg és tájékoztató készítési költségei miatt a forgalmazás beszüntetésének veszélye állhat fenn. Ezért felesleges és indokolatlan a szigorúbb nemzeti szabályozás. A szabályozás módosítása a gyógyszerként törzskönyvezett termékek forgalomba hozatalának időtartamát rövidíti, tehát az orvos és a beteg részére lehetővé teszi azok mielőbbi felhasználását. Ki kell emelni a centralizált törzskönyvezési eljárást, - amelyre vonatkozó szabályok a Tanácsnak az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség létrehozásáról szóló 2309/93/EGK rendeletében vannak lefektetve - amely a termékeknek az EU tagországaiban való egyidejű megjelenítését jelenti. A szabályozás módosítása a forgalmazók számára az eljárási idő csökkentését és az egységes értelmezést jelenti. A magyar orvosok a terápiás gyakorlatban jól bevált hatásuk és kedvező áruk miatt eddig is szívesen írták fel a galenikumokat. A módosítást követően a magyar lakosság a korábban galenusi laboratóriumban gyártott gyógyszereket a nagyiparilag előállított készítményekkel megegyező szakmai színvonalú, külső megjelenésben, és az indikációra, felhasználásra vonatkozó tájékoztatókkal ellátva kapja meg. A Gytv. 14. § (1) bekezdése - amely tartalmazza, hogy közvetlen lakossági gyógyszerellátás keretében gyógyszert csak gyógyszertár szolgáltathat ki – a javaslat szerint hatályát veszti, tekintettel arra, hogy a Gyltv. 12. § (1) bekezdése is meghatározza a gyógyszerek kiszolgálására vonatkozó főszabályt és a két törvény nem mutat összhangot egymással. A kollízió elkerülése érdekében kerül sor a Gytv. 14. § (1) bekezdésének hatályon kívül helyezésére. A 67-80. §-hoz A 2001. január 1. napján hatályba lépett 2000. évi XXV. törvény – a világon az elsők között, Magyarországon először – átfogóan szabályozta a kémiai biztonságot. Előírja az ún. létező, illetőleg új anyagok azonosításának, illetőleg fizikai-kémiai, toxikológiai, valamint ökotoxikológiai tulajdonságai szerinti értékelésének szabályait. A Kbtv. már elfogadásakor teljesítette a vonatkozó EU joganyag teljes jogharmonizációját. Ezt az Európai Bizottság több alkalommal elismerte és a különböző időben készült országjelentések ugyancsak ezt tanúsítják. A Magyar Köztársaság teljes jogú tagállami státuszának időpontjától, azaz 2004. május elsejétől, néhány új feladatot is meg kell oldani. Ez többek között azt

81

jelenti, hogy alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket is, amelyek csak tagállamokra vonatkoztathatók, így a jelenleg hatályos jogszabályokból hiányoznak. Alkalmazásuk ugyanakkor a csatlakozás időpontjától kötelezővé válik. A teljes jogú tagság az Európai Bizottsággal és az összes tagállammal való kapcsolattartás új fejezetét jelenti. A kémiai biztonság és a vegyi anyag politika szempontjából ez azt igényli, hogy − részt kell venni az Európai Bizottság által irányított, koordinált feladatok előkészítésében és megoldásában; − kapcsolatot kell létesíteni a tagállamok illetékes hatóságaival, be kell kapcsolódni a tagállamok közötti információcserébe; − a szabályozásban a korábban csak Magyarországra előírt rendelkezéseket úgy kell módosítani, hogy azok az Európai Unióba való illeszkedésünkre is vonatkozzanak (pl. piaci forgalmazás, áruk szabad áramlása a Közösségen belül, a veszélyes anyagok jegyzéke, ún. közösségi jegyzék); végül, de nem utolsósorban − biztosítani kell, hogy a magyar szabályozás követni tudja az Európai Unió jogtárgyainak gyors változásait, illetve −

formai változtatásokat is eszközölni kell.

Fentiek értelmében a csatlakozás időpontjaiban a Kbtv. módosítása és kiegészítése elengedhetetlen. A törvényben a 67/548/EGK irányelvnek megfelelően az alábbi módosítások végrehajtását kell megvalósítani: a.) Art. 17-18.: A nálunk notifikált (törzskönyvezett) anyagok dossziéját el kell küldeni a Bizottsághoz, amely azt a többi tagállam felé terjeszti. A jogharmonizációt a Kbtv. 9. § (2) – (5) és 11. § teljesíti majd; b.) Art. 20.: Az összefoglaló dossziék cseréje tagállamok illetékes hatóságai között. A jogharmonizációt a Kbtv. 12. § (1) és 34. § (4) aj) alpontja teljesíti majd; c.) Art. 31.: A piacon már szabadon áramló vegyi anyag forgalmát is korlátozhatja egy tagállam, ha erre egészségi vagy környezeti veszély okot ad. Intézkedését azonban meg kell tudni indokolni a Bizottságnál. A jogharmonizációt a Kbtv. 26. § teljesíti majd. A teljes jogharmonizáció megvalósítása érdekében még néhány kisebb, illetőleg az utóbbi évek során felmerült közegészségügyi megfontolású elvárások miatti módosítás is szükséges, így: a.) Kbtv. 1. § n), p) és q) pontjaiban szereplő fogalom meghatározások módosítása/kiigazítása; b.) Kbtv. 3. § ae.) egy veszélyesség szerinti csoport megnevezésének módosítása; 82

c.) Kbtv. 6. § (3) bekezdés törlése. Ha a régi szöveg hatályban marad, akkor a magyar hatóság és az ETTSZ nem fogja megkapni 2004. május 1. után a biztonsági adatlapokat (ez az EU-ban kötelező rendelkezés); d.) Kbtv. 11. § helyett új 11. § (1) és (2) bekezdések. A kompetens hatósággal kapcsolatos jelenlegi szöveg nem felel meg a jogharmonizációs követelményeknek; e.) A Kbtv. 34. § (2) bekezdésének ak) pontja felhatalmazza az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, hogy az országot fenyegető kémiai terrorakciók, katasztrófák megelőzésének, restrikciójának, mérgezettjei ellátásának, valamint az Európai Bizottsággal együttműködő gyors-riasztási rendszerének szabályait dolgozza ki. Ez a szabályozás közegészségügyijárványügyi biztonságunk szempontjából alapvető követelmény. A szabályozás EU ajánlás (elvárás) és a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság egyhangú támogatását bírja. A Kbtv. módosítása nem jelent változást a vegyi anyagok szabályozásának rendszerében, viszont az eszközölt módosítások szükségesek ahhoz, hogy Magyarország kémiai biztonsága (szabályozásai és intézményrendszere) az Unió rendszerébe illeszkedjen, annak részeként is hatékonyan működhessen (az áruk közösségen belüli szabad áramlásának biztosítása, információcsere az EU tagállamaival, kapcsolattartás a brüsszeli központokkal, stb.). A 81-82. §-hoz Jelenleg hatályos szabályozásunk szerint az egészségügyben elrendelhető túlmunkára a Munka Törvénykönyvétől eltérő rendelkezések vonatkoznak. Ez a szabályozás összhangban áll az Európai Uniónak a munkaidő szabályozását tartalmazó új irányelvével, amely a tárgykört korábban szabályozó két irányelvet némiképpen kiegészítve és egységes szerkezetbe foglalva fogalmazta meg – valamennyi ágazatra kiterjedően – a munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket az elmúlt év decemberében. Az Európai Unió Bíróságának a Jäger-ügyben hozott ítélete azonban olyan eltérő értelmezést adott az irányelvben deklaráltaknak, amely miatt a tagállamok és Magyarország is revideálni kényszerül korábbi szabályait. E szerint az ügyelet idejében pihenéssel töltött időszakot is a munkaidő részének kell tekinteni, ezért csökken az egy személy által teljesíthető munkahelyen töltött órák száma, ami munkaerőhiányhoz vezethet. Várhatóan 2005 első félévében az egészségügyet érintő új direktíva elfogadására kerül sor, amelynek harmonizációjáig szükséges a folyamatos betegellátást biztosító munkabeosztás lehetőségét megteremteni. Az uniós szabályozás továbbra is fenntartja az általában szigorú munkaidő korlátokat. A direktíva azonban lehetővé teszi, hogy a tagállamok legfeljebb 5 éves átmeneti időszakot jelentsenek be a szakorvos jelölteket érintően úgy, hogy azok az 5 év első három évében heti átlagban 58, a második két évben 56 óra átlagos heti munkavégzésre legyenek kötelezhetőek. Erre az irányelv 2004. augusztus 1-jétől ad lehetőséget, ezért a 82. § augusztus 1-jén lép hatályba. 83

A szakorvosjelöltek közül az első szakvizsgájukra készülőkre vonatkozik a többlet túlmunka elrendelésének lehetősége. Tekintettel arra, hogy nem általában több munka végzését kívánjuk bevezetni, hanem a sürgősségi kórképek és felvételes ügyeletek orvosi létszámát szeretnénk garantálni, ezért nem általánosan elrendelhető a többlet munkavégzés, hanem csak ezen meghatározott szakmai célok érdekében, amelyeket részletesen szakmai rendelet határoz meg. A miniszter rendeletében kerül tételes meghatározásra, hogy milyen típusú ügyeleti feladatokat végezhetnek ezen többlet munkaidőkeret terhére a jelöltek, milyen szervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy ez számukra elrendelhető legyen, ennek jogszerűségét és szakszerűségét hogyan ellenőrizzék az egészségügyi és egyéb hatóságok. A javasolt megoldás nem teremt rosszabb helyzetet, mint a jelenlegi, hiszen gyakorlatilag feltételek nélkül kötelezhetők ennél jelentősebb túlmunkára az orvosok, és az ügyelet típusától függően csak az ott töltött idő töredéke számít a munkaidő alapba. A megoldás a 2003. évi LXXXIV. törvény szabályaihoz képest sem jelent rosszabb helyzetet a tekintetben, hogy az abban foglalt önkéntes túlmunka beszámításával abszolút értelemben maximált heti átlagos 60 óra munkaidő kereten belül marad a munkavégzés, csak ennek kötelező és önkéntes megoszlásában történik változás. A Javaslat rögzíti a beteggel szembeni felelősség szabályait. A beteggel szemben közreműködő igénybe vétele esetén is a beteggel közvetlenül jogviszonyban álló egészségügyi szolgáltató felel. Ezt a szabályt eddig generális jelleggel csak alacsonyabb szintű jogszabály tartalmazta. A betegek fokozott védelme érdekében szükséges a rendelkezés törvényi szintre emelése. A 83-86. §-hoz A gyógyszer ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok megsértőivel szemben hatékony szankciók alkalmazása szükséges, mely mind a gyógyszerismertetői tevékenységet végzők, mind a gyógyszerismertetőt alkalmazó gyógyszergyártókra alkalmazható. Erre tekintettel a Grtv. 9. §-a kiegészítésre került azzal, hogy a gyógyszer forgalomba hozatali engedély jogosultja a gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek gyógyszerismertetését kizárólag a részére a külön jogszabályban meghatározott hatóság által kibocsátott engedéllyel folytathatja. A Grtv. alapján jelenleg a reklámfelügyeleti eljárás lefolytatása a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség hatásköre. A szankciók és a bírságfizetési kötelezettség megfelelő érvényesítése érdekében a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség mellett indokolt az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is felruházni az eljárás lefolytatásának jogával. Ennek érdekében került módosításra a Grtv. 15. §-a. A 87-88. §-hoz

84

A működési nyilvántartásban nem szereplő, harmadik országokból érkező egészségügyi szakdolgozói tevékenységet folytatni kívánó személyek esetén a tevékenységre jogosító engedélyek kiadása iránt lefolytatott eljárásban a törvény a kamara egyetértési jogát rögzíti. A magyarországival egyenértékű szakképesítéssel, illetve EGT tagállami gyakorlattal rendelkező EGT állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján nem kell honosítási illetve elismerési eljárásnak alávetni. Amennyiben az ilyen szakképesítéssel rendelkező, az EGT valamely tagállamában letelepedettként egészségügyi szolgáltatást nyújtó személyek gazdasági célú letelepedés nélkül (ideiglenesen illetve eseti jelleggel) kívánnak egészségügyi szakdolgozói tevékenységet folytatni Magyarországon, ezt kötelesek az eljáró magyar hatóságnak bejelenteni. Az ilyen bejelentésekkel kapcsolatban a kamara véleményezési jogot gyakorol. A törvény a MESZK-re vonatkozó szabályozást összhangba hozza a MOK tv. rendelkezéseivel. Aki tevékenységre jogosító engedély kiadásával vagy ideiglenes működési nyilvántartásba vétellel jogot szerzett arra, hogy a szakdolgozók működési nyilvántartásába történő felvétele nélkül, ideiglenesen illetve eseti jelleggel, gazdasági célú letelepedés nélkül végezzen szakképesítéshez kötött szakdolgozói tevékenységet Magyarországon, e tevékenységét kamarai tagság nélkül is végezheti.

A 89. §-hoz A vegyes és átmeneti rendelkezések cím alatt a törvényjavaslat szinte minden módosított törvény tekintetében további rendelkezéseket tartalmaz. A hatályba léptető rendelkezések igazodnak a törvényben foglalt egyes rendelkezéseknek a csatlakozási folyamattal való összefüggéseihez. A hatályba léptető rendelkezéseken túl a törvény a jogrendszerrel való koherencia megteremtése érdekében a jogszabályok szövegének pontosítására irányuló, a terminológia egységesítésére szolgáló módosító, valamint hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Mindezek mellett – az Eüszt.-nek az Alkotmánybíróság általi megsemmisítése miatt a jogrendszerben keletkezett koherenciazavarok elhárítása érdekében – e szakaszban egyes anyagi jogi rendelkezések tartalmi módosítására is sor került. A záró rendelkezések között az ágazat pénzügyi helyzetének javítását szolgáló rendelkezések is megfogalmazásra kerültek.

85