8-13 melléklet: Természetvédelmi jó gyakorlatok

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

8-13 melléklet: Természetvédelmi jó gyakorlatok


Tartalom 1 Élőhely-helyreállítás és gyepkezelés a Tapolcai-medencében................................... 2 2 Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem.................................................................. 3 3 Vindornya-láp élőhelyrekonstrukciója ......................................................................... 5 4 Kiskörei hallépcső ....................................................................................................... 6 5 Tájrehabilitáció a Hortobágyi Nemzeti Parkban .......................................................... 9 6 Vizes élőhelyek és fáslegelők megőrzése és fejlesztése az Észak-Alföldön ............ 10 7 Az edelényi L'Hullier-Coburg-kastély parkjának helyreállítása I. ütem, a Kastélysziget körüli Holt-Bódvaág revitalizációja.................................................................. 13 8 Élőhelyrekonstrukciós tevékenységek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén ................................................................................................... 14 9 Élőhelyvédelem és helyreállítás a Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén 16 10 Alcsi-Holt-Tisza belvíz revitalizációja ........................................................................ 17 11 Serházzugi Holtág rehabilitáció ................................................................................ 18

8-13 melléklet

Természetvédelmi jó gyakorlatok

-1-


1

Élőhely-helyreállítás és gyepkezelés a Tapolcaimedencében

(Balatonfelvidéki Nemzeti Parki Igazgatóság, LIFE06 NAT/H/000102) A projekt direkt célja vizes Natura 2000 jelölő élőhelyek - kékperjés láprétek, folyóvölgyek mocsárrétjei, sík- és dombvidéki kaszálórétek - kiterjedésének növekedése. Ennek érdekében a terület vízháztartásának javítására, a talajvízszint emelésére volt szükség, amit a területen átfolyó Kétöles-patakból nyíló csatornákból történő vízkormányzással valósítottak meg. Ez a projekt jó példája annak, hogy a műszaki beavatkozásokat követően milyen sokoldalú tevékenységekre lehet szükség a projekt eredményeinek hosszú távon való fenntartása érdekében:  A területet egy részét borító invazív fajok (pl. aranyvessző) visszaszorítása, cserjésedés megakadályozása.  A terület folyamatos karbantartása, elsősorban gépi kaszálással. A kaszálható területek növelése.  Az elvégzett beavatkozások nyomán bekövetkező változások folyamatos monitorozása a talajvízszint változásának nyomon követése, a kiválasztott állatfajok állományai, és növénytársulások kiterjedése változásának vizsgálata.  A monitoring-információk folyamatos visszacsatolása és ez alapján a megfelelő üzemrend kialakítása  A közvélemény folyamatos tájékoztatása. Az információk és a tapasztalatok átadása a környéken gazdálkodók számára (pl. terepi bejárások, előadások). A hasonló élőhelyeken folytatott gazdálkodás jó gyakorlatának kialakítása.

8-13 melléklet


- 2-


2

Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem

(Országos Vízügyi Főigazgatóság, KEOP-2.2.1/2F/09-2009-0001) A komplex projekt célja a Balaton vízminőségének javítása a Kis-Balatonon átfolyó, a Balatonba befolyó víz minőségének javításával, természetes vizes élőhelyek megőrzése, ill. létrehozása, valamint árvízvédelmi feladatok megvalósítása a meglévő környezeti értékeink megőrzésének folyamatos és kiemelt figyelembevételével. A Balaton vízminőség-védelme érdekében a tó vízminőségét legjobban veszélyeztető algás eutrofizáció mértékének a csökkentése a cél a tavat terhelő tápanyagok a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben való csapdázásával, valamint a rugalmas üzemrend lehetőségének kialakításával. A rugalmas üzemrend során a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer rövidre zárhatóságának megteremtésével a Zala folyó vize közvetlenül a Balatonba kormányozható. Természetvédelmi és ökológia értékek védelme érdekében a Zalavári belvízöblözet elárasztására került sor, az Ingói-berek terhelésnek csökkentésével és vízszintje természetvédelmi igények szerinti szabályozhatóságának megteremtésével, valamint a Fenéki-tó vízzel még el nem árasztott területeinek a Zala vízjárásának megfelelő elöntésével a hajdan volt Kis-Balaton vízjárásának leutánzásával. Árvízi kockázat csökkentése érdekében nagyobb rendelkezésre álló tározó térfogatot alakítottak ki és megtörtént belvízvédelmi rendszer felújítása. Véleményünk szerint a három fő cél köré felsorakoztatott célok megfelelő választ adnak az ismertetett műszaki/gazdasági/társadalmi, illetve jogszabályi eredetű szükségszerűségekre, amelyek szervesen kapcsolódnak a "Vizeink jó kezelése" prioritási tengely Akciótervéhez, illetve tágabb értelemben a KEOP-ban megfogalmazott célokhoz. A létesítmények a Hídvégi-tó, Ingói-berek és a Fenéki-tó területén találhatók. A Hídvégi-tó létesítményeihez a Zala rövidre-zárás induló szakasza a Hídvégi-tóból történő kilépéstől a Fenéki-tóba történő belépésig, valamint az ezzel összefüggő létesítmények tartoznak. Ezek egyike az a hallépcső, aminek a feladata, hogy a vízi élőlények számára átjárhatóvá tegye a két tározót. A vízminőségvédelmi és ökológiai kockázatok kezelésére a Zalán érkező kis vízhozamokat egy műtárgy vezeti be az eddigi holt Zala-mederbe, majd azon keresztül folyva a víz eléri az alsó mederelzárásban átépített zsilipet és kilép a Fenékitóba. A holt Zala-meder jelenleg a Mekenyei szivattyútelep kiegyenlítő medencéje, befogadja a Hídvégi-tó szivárgó vizeit, és a Kis-Zala belvízöblözet belvizeit. A rövidre zárás kiépítése után a Kis-Zala belvízöblözet belvizeit a Kis-Zala és a Mekenyei szivattyútelep között épülő új csatorna juttatja a szivattyútelephez. Az Ingói-berek létesítménycsoportjának feladata biztosítani a Fenéki-tó rugalmas vízkormányzását az Ingói-berek területén, megvalósítani a Zala belső rövidre zárását és a Zalavári belvízöblözet élőhelyrekonstrukcióját. Rugalmas vízkormányzással szabályozható a víz útja a Fenéki-tóban, ezzel is csökkenthető az Ingói-berek terhelése. A Hídvégi-tóból érkező vízmennyiséget meg kell osztani az Ingói-berek és a Zimányi-berek között.

8-13 melléklet


- 3-


A létesítmények arra szolgálnak, hogy az Ingói-berek a jövőben csak szélsőséges hidrológiai helyzetben vegyen részt a vízelvezetésben. A Hídvégi-tó megkerülésével érkező víz a Zala-meder egy szakaszán, és egy, az Egyesített övcsatornával párhuzamosan épülő új csatornán keresztül vezethető át a Fenéki-tavon. Új létesítmény az a hallépcső, amely a vízi élőlények számára biztosítja az átjárhatóságot a Balaton és a Fenéki-tó között.

8-13 melléklet


- 4-


3

Vindornya-láp élőhelyrekonstrukciója

(Vindornyaszőlős Önkormányzata KEOP-3.1.2/2F/09-11-2011-0004) A vindornyaszőlősi láp régen nyílt vízfelület és tőzegláp volt. A tőzeg kitermelése érdekében a lápot lecsapolták, melynek során a lápot tápláló Vindornya-pataknak nyílegyenes medret jelöltek ki. A patakot töltések között átvezették a lápon, és így biztosították a szabad vízelfolyást és egyben gátolták a vizek pótlódását. A tőzeg kitermelése után a patakot nem állították vissza eredeti állapotába, azt szabályozott medrében hagyták. E miatt indult meg az elhagyott bányaterület fokozatos kiszáradása, amely szélsőségesen száraz időszakban a hátrahagyott - kitermelésre nem érdemes - tőzeg gyakori öngyulladásához vezetett. Az exlege védett lápot időközben a természet részben visszahódította, de vízellátása megoldatlan maradt, jelentős területek degradálódtak, mivel a lápterületet a patak nem táplálta. A fejlesztés komplex célkitűzése volt a védett láp, mint értékes vizes élőhely megőrzése, fenntartása, ennek kapcsán az őshonos, védett növény és állatfajok védelme. A legfontosabb eredmények az alábbiak:       

A terület további száradásának megállítása, vízellátásának javítása A nedves élőhelyek területi kiterjedése csökkenésének megállítása Az eredeti életközösségek és a biodiverzitás kiteljesítése, A terület degradálódásának megállítása, az invazív fajok visszaszorítása A terület ökológiai értékének növelése állandó nyílt vízfelületet kialakításával Az öngyulladás veszélyének csökkentése, az oltás feltételeinek kialakítása A tájképi érték megtartása

A függő medrű Vindornya-csatornából a (vízgyűjtőről lefolyó, a vízfolyás által összegyűjtött) vizek „bekormányzása" céljából a fokozottan védett természeti területre vízkivételi és leeresztő műtárgyat építettek, a láp vízellátásának javítására. A vízháztartás javítása elsősorban a talajvíz közvetítésével valósult meg úgy, hogy kisebb természetes hatású és kialakítású tározótavakat is kialakítottak.

8-13 melléklet


- 5-


4

Kiskörei hallépcső

(Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság KEOP-2.2.2./2F-2011-0001) A Komplex Tisza-tó Projekt keretében valósult meg Kiskörei Vízlépcső új hallépcsője. A természet-közeli műszaki megoldásokkal kialakított, 1371 m hosszú, 10,6 méteres vízszintkülönbséget áthidaló vasbeton- és terméskő-labirintus három szakaszra osztható. A felső szakasz a halak Tisza-tóból történő kiléptetését szolgálja, az átlagosan 15 méter széles középső szakasz biztosítja az átjárhatóságot, míg az alsó, torkolati szakasz az alvízi kapcsolatot teremti meg.

1 .

2 .

3 . .

A mesterséges patakként funkcionáló ökológiai folyosó felső szakasza a 180 m hosszúságú tápcsatorna, a téli kikötő és az üzemi út között (1). Az üzemi út alatt az árvizek kizárását és a víz betáplálását szabályozó műtárgy létesült. Itt helyezték el azokat a monitoring berendezéseket, amelyek a hallépcső hatékonyságának ellenőrzését teszik lehetővé, s halbiológiai kutatások terepéül szolgálnak. Egy halablakon át a látogatók is megnézhetik az áthaladó halakat és egy IP-kamera az internetre küldi a halablak képét.

8-13 melléklet


- 6-


A hajókikötő és az üzemi út közötti felvízi szakasz

Az üzemi utat keresztező szakasz

A középső szakaszon bukók és réselt halátjárók szolgálják a szintkülönbség áthidalását. 3 pihentető tó is segíti az áthaladást, ezek számos fajnak élőhelyül is szolgálnak.

Természet-közeli bukók és réselt halátjárók. Utóbbiak mélyküszöbű nyílásai biztosítják alacsonyabb vízjáráskor is a halak számára az átjárhatóságot.

A középső pihenő tóban egy kimélyített mederszakasz, ún. halágy szolgál telelőül. A természetszerűen kialakított hallépcső egyúttal turista célpont. A pihenő tóban kialakított kis sziget a túloldalról egy hídról közelíthető meg. További turisztikai fejlesztéseket is terveznek az üzemeltetők. 8-13 melléklet


- 7-


Az utolsó szakasz a Tiszába vezeti a halcsatorna vizét. Fontos követelmény, hogy az alvíz felől érkező halak megtalálják a hallépcsőt. Ezt a célt a csalivíz csatorna szolgálja, amely erősebb sodrásával a megfelelő irányba tereli a halakat. A csalivíz a hallépcső melletti kibetonozott csatornában fut és a földnyelv végénél ömlik nagy sebességgel a hallépcső vizébe.

A projekt gyönge pontja, hogy a hallépcső a kikötői öbölből és nem a felvízi mederből nyílik, így megközelítése a halak számára a felvíz felől nehezebb. Erőssége a kiváló természetbe illesztés és az egyidejű turisztikai jellegű hasznosíthatóság. A tényleges hatékonyság a monitoring eredmények tükrében ítélhető meg.

8-13 melléklet


- 8-


5

Tájrehabilitáció a Hortobágyi Nemzeti Parkban

(Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, LIFE 02NAT/H/008634) A belvízelvezető csatornák megszüntetése is hatékony módja a vízmegőrzésnek. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 427 km hosszúságú gát- és csatornarendszert szűntetett meg Angyalháza puszta környékén. Új műtárgyakkal a mocsarak optimális vízszintje biztosítható kizárólag a csapadékvizek megtartásával. A víz felszíni mozgásának teljes helyreállása évtizedek múlva várható, de a szikesedési folyamatok működésének feltételei helyreálltak.

Természetes állapotú padkás szikes puszta Angyalházán (Fotó: dr. Gôri Szilvia)

8-13 melléklet


- 9-


6

Vizes élőhelyek és fáslegelők megőrzése és fejlesztése az Észak-Alföldön

(Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0018) A projekt 3 beruházási eleme:  Andaházi vizes élőhely rekonstrukció  Holtág rehabilitációja a Beregben (Boroszlókerti Holt-Tisza, Gulács)  Fás legelők rehabilitációja a Szatmár-Beregben Az Andaházi vizes élőhely rekonstrukció területe 552 ha. A rekonstrukció keretében csatorna- felújítás, kotrás, fővízkivételi mű javítása, műtárgy-rekonstrukció, átereszjavítás valósult meg. Összesen 70 műtárgyat bontottak el és 18 új műtárgyat építettek. Csatornák megszüntetésére 19 200 fm hosszon került sor. A projekt területen egymástól független részen – a Keleti-főcsatorna (KFCs) jobb és bal partján – két helyen 1- 1 hektáros vizes élőhely intenzív fejlesztésére, rehabilitációjára kerül sor, ahol az amúgy is mély területek szükség szerinti tovább-mélyítésével alakítottak ki állandóan vízzel borított élőhelyeket, melyek vízhiányos időszakban biztos menedéket adnak az ide visszatelepült élőlényeknek. Ezek a vizes élőhelyek megfelelő táplálkozó, fészkelő és pihenőhelyet biztosítanak számos védett és fokozottan védett madárfaj számára.

8-13 melléklet


- 10-


A holtág rehabilitáció célja a vízvisszatartás lehetőségének megteremtése, ami ha lokálisan is, de mérsékli a térségi szárazodási folyamatait és a talajvízszint csökkenésének káros hatásait. A Boroszló-kerti-Holt-Tisza vízvisszatartásával megakadályozható a szukcesszió folyamata, mely által a meder elmocsarasodása, a fajdiverzitás elszegényedése is meggátolható. A projekt keretében a Tisza vizének szabályozott kivezetésével a Boroszlókerti-Holt-Tisza nyári ,,induló” vízszintjének kb. 100 cm-el való emelése érhető el. A beépített földalatti tolózárral a víz szintje tetszőlegesen csökkenthető a küszöbszintig az üzemelési tapasztalatok által meghatározott szintre.

Tájékoztató tábla a holtág mellett

Az egyik tolózár a védőcsőben

A holtág tiszai végén épített fenékküszöb a vízpótlást és vízszintszabályozást is segítő két acélcső beépített tolózárakkal

8-13 melléklet


- 11-


8-13 melléklet


- 12-


7

Az edelényi L'Hullier-Coburg-kastély parkjának helyreállítása I. ütem, a Kastély-sziget körüli HoltBódvaág revitalizációja

(Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, KEOP-3.1.3/2F/09-2009-0011) A 20. század második felében végrehajtott folyószabályozás következtében a Bódva egykori főága holtággá vált és csaknem száraz, szemetes árokká változott, mert vize csak csapadékvízből és a Bódva kavicsteraszán átszűrődő vizekből tudott táplálkozni. A projekt keretében a Bódva alsó végén kettős elzárású műtárgy épült, és mederkotrással az eredeti, széles meder újraalakításával, a kanyarulatok hiteles helyreállításával és a megfelelő mennyiségű vízpótlással új élőhely jött létre. A beavatkozás lehetővé tette a rézsűkön és a parton az eredetihez hasonló ligeterdei növényzet regenerálódását és nyílt állóvizekre jellemző élővilág visszatelepedését. (A kisebb mozgóképességű élőlények esetében a közvetlen környezetből várható betelepülés, nagyobb mozgóképességű élőlényeknél elsősorban a Bódva-völgyből, a vonuló madarak számára pedig megállóhely lehet a terület.) A rézsű növényesítése nádkaszálással, humuszterítéssel, erózióvédő geotérrács beépítésével, füvesítéssel történt.

8-13 melléklet


- 13-


8

Élőhelyrekonstrukciós tevékenységek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén

(KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0014) A projekt 3 elemből áll:  A Soltszentimrei szikespuszta élőhely rekonstrukciója I. ütem  A mórahalmi Csipak-semlyék vízviszonyainak rendezése  Szegély- és nyíltvízi élőhelyek kialakítása a Kolon-tavon A Soltszentimrén 16,3 ha kiterjedésű területen szikespuszta élőhely-rekonstrukció történt egykori rizstelephez tartozó határoló árkok és töltések megszüntetésével. A beavatkozás során összesen 17 kmen szűntek meg 0,3-0,7 m mélységű és 6,0-18,0 m közötti szélességük árkok és töltések, rekonstruálva ezzel a túzok számára is ideális természetes morfológiát.

(Fotó: Sápi Tamás) Elegyengették az egykori rizskalitkákhoz tartozó árkokat és töltéseket, és elszállították az otthagyott vasbeton áteresztő csöveket, kerítésnek használt betonoszlopokat, szögesdrótot, valamint a zsilipek maradványait. A beavatkozás eredményeképp a fokozottan védett túzok számára alkalmas, teljesen sík élettér alakult ki, továbbá visszatarthatóvá válik a csatornák által elvezetett víz és helyreáll az egykori pusztai tájkép. A Mórahalmi Csipak-semlyék 91 ha-os területén megtörtént a több évtizedes, funkciójukat vesztett, tájidegen, volt öntözőgödrök és belvízi levezető árkok feltöltése és a Madarásztói csatorna mindkét partján, 1 km-nyi hosszon húzódó, a felszíni vízmozgásokat akadályozó depóniák felszámolása. Ezekből a depóniákból származó anyaggal történt meg a semlyéken szétfutó, jelen körülmények között a vízelvezetést és lefolyást segítő árkok műszakilag és hidrológiailag legmegfelelőbb helyeken történő elzárása, mely által a tervezett területen a vízvisszatartás nagyobb területen valósítható meg. A földmunkák alkalmával a tájidegen cserjéket, bokrokat is el kellett távolítani mintegy 800 m2 kiterjedésű területről. A beavatkozás segítségével egy kiegyenlítettebb, természetesebb vízmozgású, mikrodomborzatával tovább gazdagodó, a felszíni tájsebek hiányában vízkészletét lassabban elvesztő szikes puszta kis darabja állhat helyre az intenzíven művelt kertészeti, agrárkörnyezet közepén. A térség egykor legjelentősebb vizes élőhelye, az Izsáki Kolon-tó területén zárt, összefüggő, nyaranta gyakran teljesen kiszáradó nádas volt, melynek rekonstrukcióját célozta ez a projektelem, melynek keretében mintegy 42 hektárnyi területen nyílt vízfelületi vizes élőhelyrendszer kialakítására került sor a nád zöldvágásos visszaszorításával. A 0,5-1,5 m vízmélységgel mozaikosan kialakított vízfelületek a legkülönbözőbb időjárási körülmények között is változatos élőhelyet biztosítanak. A megvalósítás során elsődleges cél a lápi és 8-13 melléklet


- 14-


mocsári élőhelyekkel határolt különböző mélységű nyíltvízfelületek kialakítása volt. További cél a vizes élőhelyek, valamint a borókás nyaras homokpuszta gyepek megőrzése érdekében végzett özönnövény irtás. A 113 ha-on elvégzett özönnövény (bálványfa, ezüstfa, selyemkóró, aranyvessző, stb.) irtás biztosítja a természetes vegetáció megóvását, továbbá megszünteti a fertőzési gócpontokat, mellyel megakadályozzuk újabb területek fertőződését.

8-13 melléklet


- 15-


9

Élőhelyvédelem és helyreállítás a Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén

(KEOP-3.1.2/2F/09-2009-0013) A projekt 6 egymástól elkülönült területen valósított meg élőhelyrehabilitációt. A Kis-Sárréten történt beavatkozások elemei: a víz mozgását gátló árkok, utak megszüntetése, gyeprekonstrukciók, túzok dürgőhely rehabilitációja, facsoportok kialakítása, két mesterséges tó rekonstrukciója, vízellátás biztosítása.

8-13 melléklet


- 16-


10

Alcsi-Holt-Tisza belvíz revitalizációja

(Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, ÉAOP-5.1.2/D1-11-2011-0002) A projekt célja a holtág mindhárom vízpótló vonalának működésbe hozása. Kettő a holtág két végén, a harmadik vízpótlási lehetőség a Nagykunsági főcsatornán keresztüli friss víz betáplálás. A beruházás keretében megvalósult a holtág töltő és leürítő rendszerének felújítása, a Kengyeli-főcsatorna kotrása, valamint a holtág és az élő folyó közötti fedett csatorna teljes átépítése, partbiztosítás és partrendezés.

8-13 melléklet


- 17-


11

Serházzugi Holtág rehabilitáció

(Csongrád Város Önkormányzata, DAOP-5.2.1/B-2008-0005) A projekt célja az erősen feliszapolódott, élővíztől elzárt holtág felélesztése, szennyezésének megállítása volt. A holtág vizébe évtizedek óta tisztítatlanul ömlött a városból szennyezetten érkező csapadékvíz. A projekt megvalósítása során több mint 100 ezer m3 iszapot kotortak ki a serházzugi böge medréből, 10 hektár területen vágták ki az elburjánzott nádast és további 15 hektáron termelték ki gyökerestől a nádat úszókotrókkal. Elkészült a vízkivételi mű, egy zagyfogó gát, 5 iszap- és olajfogó műtárgy, melynek rendkívüli jelentősége van a holtág jó minőségű vizének biztosításában. Érdekesség, hogy a kotrás által felszínre kerültek a nád gyöktörzs maradványai, melyekből spontán módon úszószigetek keletkeztek, mivel a kotrási iszap tárolására kialakított keresztgát mögött elkezdett pangani a víz, lelassult annak mozgása. Az úszószigetek az úszóláp kialakulásának feltételei. A kirakott iszapon megtelepedett a tőzegpáfrány, amely később a kotrástól távolabb az un. Piroska-átjáró és a nádas terület között is megjelent.

8-13 melléklet


- 18-

8-13 melléklet: Természetvédelmi jó gyakorlatok

Recommend Documents