7. Tétel Projekt ütemezése Henry Gantt a XX. század elején publikálta dolgozatát az ütemezési problémákról. Az ő munkája alapján kifejlesztett eszközt Gantt-diagramnak vagy sávos ütemtervnek nevezzük. Az 50-es évekig szinte egyedüli projekttervező eszköz volt, de a hálós tervezési rendszerek kifejlődése óta a hálóterv elkészülte után ajánlott az időtervezéssel foglalkozni. A Ganttdiagramban a tevékenységeket soronként, egymás alatt, a táblázat fejlécében az időtengelyt helyezzük el. A tevékenység mellett feltüntetett sáv azt jelöli, hogy az adott tevékenységet mikor kell elkezdeni, és mikor befejezni. A Gantt-diagram könnyen érthető, egyszerű eszköz. Hátránya, hogy nem mutatja a tevékenységeknek a megelőzőekkel való kapcsolatát (ezt a szolgáltatást a projekttervező szoftverekkel készített Gantt-diagramok már tudják). A feladatok végrehajtásának időbeli tervezésén túl használata tipikusan az elkészült projektterv kommunikálására, ill. a végrehajtás szakaszában a projekt tényleges és tervezett előrehaladásának az összevetésére irányul.
Erőforrás tervezés - Célja: az időtervezés eredményeinek figyelembe vételével adott időtartamokhoz, napokhoz meghatározni az erőforrást, a személyeket. - Az erőforrások között munka és anyag típusúakat különböztetünk meg. Munka típusú erőforrások: - a szakemberek, pl. programozó, mérnök, kőműves, villanyszerelő, - a gépek, szerszámok, berendezések, pl. fúrógép, markoló Az anyag típusú erőforrások raktározhatóak, a projekt előrehaladtával folyamatosan kerülnek felhasználásra, ilyen a beton, csempe, járólap, villanyvezeték. A munka és anyagtípusú erőforrások között az a különbség, hogy a munkatípusúak nem raktározhatóak, ezért meg kell adni a belőlük rendelkezésre álló maximális mennyiséget (pl. a kivitelezésnél max. három villanyszerelő áll rendelkezésre), a rendelkezésre állásukkal kapcsolatban naptárt értelmezhetünk (pl. pihenőnapok, szabadságolás). Az erőforrás-szükséglet ábrázolásánál annyi koordinátarendszerre van szükség, ahány féle erőforrást a tevékenységek igényelnek. Gyakori, hogy az erőforrás-tervezés végeztével azt kell, hogy megállapítsuk, hogy nem rendelkezünk a szükséges számú erőforrással. Azt az esetet, amikor a meglévő erőforráskorlátokat be kell tartani, akkor is, ha a projekt átfutási ideje megnő, erőforrás-korlátos allokálásnak nevezzük. A másik esetet, amikor az átfutási idő nem változhat, tehát a szükséges erőforrásokat egy estleges terhelés-simítás után tűzön-vízen keresztül (akár költségtúllépés árán is) biztosítanunk kell, időkorlátos allokálásnak nevezzük
Hálózati topológiák: -A hálózati topológia a hálózat struktúráját adja meg. Két összetevője: - fizikai topológia (a vezeték vagy az átviteli közeg tényleges elrendezése) - logikai topológia (azt határozza meg, hogy hogyan érik el az állomások az átviteli közeget adatküldés végett) Fizikai topológiák: - Busz: Egyetlen, mindkét végén lezárt gerinckábelt használnak. Minden állomás közvetlenül ehhez a gerinchez kapcsolódik. - Gyűrű: Minden állomás a következőhöz csatlakozik, az utolsó pedig az elsőhöz. Ezzel a kábel fizikailag gyűrűt formál. - Csillag: Minden kábel egy centrális ponthoz csatlakozik. Kibővített csillag: Az egyes csillagok a hubok vagy a kapcsolók összekapcsolásával vannak összekötve. Ezzel a topológiával kiterjeszthető a hálózat hatóköre és a lefedettség mértéke. - Hierarchikus: Hasonlít a kibővített csillagra, ebben azonban nem a hubok vagy a kapcsolók vannak összekötve, hanem a rendszer egy számítógéphez csatlakozik, amely vezérli a topológián belül zajló forgalmat. - Háló: Akkor szokás alkalmazni, ha a lehető legnagyobb mértékű védelmet kell elérni az esetleges szolgáltatás kimaradással szemben. Például az atomerőművek hálózatos vezérlőrendszerében alkalmazható háló topológia. - Logikai topológiák: -Szórásos: Az állomások minden adatot elküldenek minden, a hálózati közeghez csatlakozó állomásnak. Az állomásoknak semmilyen sorrendet sem kell betartaniuk a hálózat használatában. Így működnek pl. az Ethernet hálózatok. -Vezérjeles: Minden állomás megkap egy elektronikus vezérjelet. Amikor egy állomás megkapja a vezérjelet, megkapja a jogot arra, hogy adatokat küldjön a hálózatban. Ha az állomás nem akar adatokat küldeni, átadja a vezérjelet a következő állomásnak, a folyamat pedig megismétlődik. pl.: Token Ring, FDDI
Ethernet: - Az internet forgalmának túlnyomó része Ethernet végpontokról származik. - Eredetileg arra tervezték, hogy lehetővé tegye két vagy több állomás számára ugyanazon átvitel közeg használatát úgy, hogy a jelek között ne keletkezzen interferencia. - Az Ethernet hálózatok az ütközések feloldására a CSMA/CD-t használják. - Előnyei: - Egyszerűség és könnyű karbantartás
- Új technológiák átvételének képessége - Megbízhatóság - Alacsony telepítési és bővítési költségek - A Gigabit Ethernet megjelenésével az eredeti LAN technológiákkal áthidalható távolságok megnőttek, amivel az Ethernet MAN és WAN szabvánnyá vált.
IEEE Ethernet: - Az Ethernet nem egyetlen hálózati technológia, hanem hálózati technológiák egész családja, amelybe a hagyományos (Legacy), a gyors (Fast) és a gigabites sebességű (Gigabit) Ethernet egyaránt beletartozik. Egy Ethernet hálózat sebessége 10, 100, 1000 vagy 10 000 Mbit/s lehet. - Az Ethernet alapsávú jelzéskezelést használ, vagyis az átviteli közeg teljes sávszélességét igénybe veszi. Az adatjelek átvitele közvetlenül az átviteli közegen történik. - Az Ethernet működése az OSI modell két rétegére terjed ki: - az adatkapcsolati réteg alsó felére - illetve a fizikai rétegre. - Az Ethernet az első rétegben az átviteli közegre, a jelekre, az átviteli közegen áramló bitfolyamra, azokra a hálózati összetevőkre, melyek a jeleket az átviteli közegre helyezik, valamint a különböző topológiákra terjed ki. Az első rétegbeli biteket valamilyen szerkezetbe kell rendezni, ezt a célt szolgálják az OSI modell második rétegében használt keretek. A második réteg MAC alrétege határozza meg a fizikai átviteli közeghez megfelelő kerettípust. - Az egyetlen dolog, ami az Ethernet össze változatánál azonos, az a keretszerkezet – ez teszi lehetővé a különféle változatok együttműködését. - Az Ethernet keretek címmezői második rétegbeli, vagyis MAC-címeket tartalmaznak. - Az adatok keretekbe osztása után a közeghozzáférés-vezérlési (MAC) alréteg feladata annak eldöntése is, hogy megosztott közegű környezetben, vagyis adott ütközési tartományban melyik számítógép jogosult adatok küldésére. A közeghozzáférés-vezérlés kétféle módszerrel folyhat, determinisztikus (körökre osztott) és nem determinisztikus (érkezési sorrend szerinti kiszolgálás) eljárással. - Determinisztikus protokollra példa a Token Ring és az FDDI. - Nem determinisztikus: A hálózati kártya észleli, hogy az átviteli közegen nincs jel, és megkezdi az adást. Ha két vagy több csomópont egyszerre ad, ütközés történik. Ha ütközést észlelnek, a csomópontok véletlenszerűen megválasztott hosszúságú ideig várnak, majd újra próbálkoznak a küldéssel. -A két nem ütköző keret közötti minimális kihagyást kerettérköznek nevezzük. A kerettérközre azért van szükség, mert a csomópontoknak időre van szükségük az előző keret feldolgozására, valamint a felkészülésre a következő keret fogadására.
Eszközök -A hálózati készülékek szállítási lehetőséget biztosítanak a végfelhasználói készülékek között továbbítandó adatoknak. Hálózati készülékek szolgálnak a kábeles összeköttetés meghosszabbítására, az összeköttetések összefogására, az adatformátumok átalakítására és az adatátvitel kezelésére. Ilyen funkciókat végrehajtó készülék például az ismétlő, a hub, a híd, a kapcsoló és a forgalomirányító. Az ismétlő (repeater) a jelek újragenerálására használt hálózati készülék. Az ismétlő újragenerálja az átvitel közbeni csillapítás miatt eltorzult analóg vagy digitális jeleket. Az ismétlő – a forgalomirányítótól eltérően – nem végez intelligens forgalomirányítást. A hub összefogja a hálózati kapcsolatokat. Másképpen szólva a hub a készülékek egy csoportját egyetlen készülékként láttatja a hálózat számára. Ez passzívan megy végbe, anélkül, hogy bármilyen hatással volna az adatátvitelre. Az aktív hubok az állomások összefogásán kívül a jeleket is újragenerálják. A híd (bridge) átalakítja a hálózati adatformátumokat, és alapszintű adatátvitel-kezelést végeznek. A híd a LAN-ok között teremt kapcsolatot. Ellenőrzi is az adatokat, hogy megállapítsa, át kell-e haladniuk a hídon. Így hatékonyabbá válnak a hálózat különböző részei. A forgalomirányító (router) minden eddig felsorolt képességgel rendelkezik. Újra tudja generálni a jeleket, összefog több kapcsolatot, átalakítja az adatátviteli formátumokat és kezeli az adatátvitelt. Ezenkívül WAN-hoz tud kapcsolódni, aminek köszönhetően egymástól nagy távolságra lévő LANok összekapcsolására is alkalmas. Ezt a fajta kapcsolatot egyetlen másik készülék sem képes biztosítani. Switch Az adatátviteli kapcsoló vagy switch (ejtsd: szvics) egy aktív számítógépes hálózati eszköz, amely a rá csatlakoztatott eszközök között adatáramlást valósít meg. Többnyire az OSImodell adatkapcsolati rétegében (2. réteg, esetleg magasabb rétegekben) dolgozik. Magyar jelentése: vált, kapcsol. A fizikai rétegbeli feladatokat ellátó hubokkal szemben az Ethernet switchek adatkapcsolati rétegben megvalósított funkciókra is támaszkodnak. A MAC címek vizsgálatával képesek közvetlenül a célnak megfelelő portra továbbítani az adott keretet; tekinthetők gyors működésű, többportos hálózati hídnak is. Portok között tehát nem fordul elő ütközés (mindegyikük külön ütközési tartományt alkot), ebből adódóan azok saját sávszélességgel gazdálkodhatnak, nem kell megosztaniuk azt a többiekkel. A broadcast és multicast kereteket természetesen a switchek is floodolják az összes többi portjukra. Egy switch képes full-duplex működésre is, míg egy hub csak half-duplex kapcsolatokat tud kezelni. Különbség még, hogy a switchek egy ASIC (Application-Specific Integrated Circuit) nevű hardver elem segítségével jelentős sebességeket érhetnek el, míg a HUB nem más mint
jelmásoló, ismétlő. A fontos funkciók közé tartozik még a hálózati hurkok elkerülésének megoldása (lásd STP), illetve a VLAN-ok kezelése. Ethernet switcheken kívül léteznek még például ATM, Frame Relay és Fibre Channel kapcsolók is. Fibre Channel kapcsolók SAN hálózatokban használatosak, általában optikai kábelezéssel. Feladata:
csomagokban található MAC címek megállapítása MAC címek és portok összerendelése (kapcsoló-tábla felépítése) a kapcsoló-tábla alapján a címzésnek megfelelő port-port összekapcsolása adatok ütközésének elkerülése, adatok ideiglenes tárolása
Részei:
portok: itt lehet rácsatlakoztatni a hálózat további eszközeit
dedikált-port(ok): kiemelt interface, amelyen további switchek összekapcsolására van lehetőség, többnyire nagyobb sávszélességű, mint az „általános” portok. állapotjelző LED-ek
Kiegészítő szolgáltatások:
adott portok ki- és bekapcsolása
port sebességének korlátozása
port prioritásának beállítása MAC címek szűrése - biztonsági okokból adott MAC címmel rendelkező eszközök kizárása bizonyos port(ok)ról SNMP rendszeren keresztüli eszköz- és portfigyelés portok tükrözése (adott port másolása további port(ok)ra) virtuális hálózatok kezelése
Ergonómia - Az ergonómia az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása. - Legfontosabb feladata, hogy megmondja, milyen legyen az a gép, vagy berendezés, ami a legjobban illeszkedik az emberi fizikai és szellemi adottságaihoz, képességeihez. Nagyon fontos, hogy az eszköz ne károsítsa semmilyen formában az embert. Se szellemi, se fizikai tekintetben. Szempontok számítógépes munkahely kialakításához: - a szem és a képernyő közötti távolság 40-60 cm - a látószög a vízszinteshez képest 10-20 fok - a billentyűzet dőlésszöge 0-25 fok - a szék magassága a padlótól 40-48 cm - az asztal magassága a padlótól 58-71 cm - a láb természetes mozgástere a vizsgálatok szerint 70x70 cm. - A képernyő, a munkavégzéshez használt iratok és a billentyűzet elhelyezésénél fontos szempont, hogy a hát tartósan ne legyen kényszertesttartásban. - A széket és az asztalfelületet úgy kell beállítani, hogy a billentyűzet használatánál a felkar függőleges, az alkar és a csukló, amennyire csak lehetséges, vízszintes legyen. A képernyőt pedig úgy kell elhelyezni, hogy a látásvonal 10-20 fokos szöget zárjon be a vízszintessel. Nagyobb szög a nyakat és a hát felső részét megerőlteti. - A képernyőt úgy kell elhelyezni, hogy a felhasználó tekintete merőleges legyen a képernyő közepére. Ennek alapfeltétele állítható dőlésszögű képernyő. - Fontos, hogy a képernyőn megjelenő legfelső sor ne kerüljön szemmagasság fölé. - A képernyőt csak hátrafelé szabad dönteni. - A leolvasás szempontjából figyelembe kell venni, hogy a szem és a megjelenített kép közötti távolság egyenesen ülve 400 és 600 mm között legyen. - A képernyőt minden irányban könnyen lehessen mozgatni, beállítani (forgatni, dönteni, magasságát állítani). - Ahhoz, hogy a munkaeszközöket optimális módon be tudjuk állítani, elengedhetetlen, hogy a billentyűzetet a képernyőtől függetlenül lehessen mozgatni. Fontos, hogy a billentyűzet ne csúszkáljon. Ezért alsó felületét vagy lábait tapadó anyaggal (gumival) kell bevonni. - A statikus izomterhelés úgy a legkisebb, ha a munka során a kinyújtott ujjak hegye, lazán tartott felkar mellett a középső billentyűsoron van. - A terhelés csökkentése érdekében célszerű csuklótámaszt helyezni a billentyűzet, illetve az egér elé. - A billentyűzet előtt 50-100 mm mélységű szabad felületet kell hagyni a kéz megtámasztásához.
