7. Szociálpolitikai korszakok Európában és Magyarországon A szociális gondoskodás, a rászorulók segítése már a legősibb társadalmakban is megjelentek. • Az ókori Görögországban és Rómában is már voltak közfürdők, közösségi szobák, aggok háza, a római háborúkban megrokkantak pénzbeli segélye, közjóléti alapokból, árvák segélyezése • A gyerekek kötelesek voltak eltartani a szüleiket, • A foglalkozás nélküliek, koldussorban tengődő munkátlanok kaptak étolajat, gabonát, gyümölcsöt, ingyenes földhasználatot (császári vagyonból) • A középkori Európai állam a gondoskodást nem tekintette feladatának, a nagycsalád szere pe volt elsődleges • Járványok megjelenése – karantén, majd járványügyi szolgáltatások
Európai szociálpolitika története XVII. sz.- ig a szegénygondozás egyházi feladat – keresztény vallás szellemében, caritas, alamizsna osztás (jótékonyság, közrend védelme) Marginális korszak: az állam megjelenése, a szegénység kezelése igazgatási kérdés • Szegénytörvények (Anglia 1601) szegényadókból a községek feladata: érdemes és érdemtelen szegények • 2 törvény 1834 – dologházak (zárt szegény gondozás- büntető és szociális intézmény) Korrektív korszak – XIX. sz. közepe – állam és a társadalom felelőssége nagyobb Nyílt szegénygondozás: német rendszer Alapelve: elsődleges az egyén, család, csak ezután a közösség, hatóság segítsége, egyéniesítés – legalkalmasabb eszköz keresése az „önsegítés segítéséhez” Állami felelősség: társadalombiztosítás: A társadalombiztosítás kifejlődése és típusai: • Német (Bismarki) rendszer: felosztó-kirovó (járulék) • Angolszász-skandináv: szolidaritás, adókból fizetett, állampolgári jogú juttatások
A bismarcki és a skandináv modell Bismarcki modell
Skandinávangolszász modell
ekvivalencia (azonosság)
szolidaritás
munkavállalók
rászorulók, később mindenki
Forrás
járulék
adó
Elosztás módja
időben
időben és személyek között
befizetésekkel szerzett
állampolgárság
államigazgatástól elkülönített önkormányzat
államigazgatás része
Alapelv Jogosultak köre
Jogalap Szervezet
Jóléti állam Anglia II. világháború után használja Jelentése: az állam a politika és a közigazgatás eszközeivel a piaci erők szerepét mérsékli: • az egyének, családok számára minimális jövedelmet garantál, • átfogó szociális ellátásokat biztosít, • minden rászorulónak rögzített színvonalú ellátást biztosít. A jóléti állam célja: • szegénység felszámolása, általános jólét • általános, teljes foglalkoztatás • univerzális ellátás A jóléti kiadások formái: • hagyományos jóléti kiadások: oktatás, egészségügy, TB ellátások, nyugdíj, táppénz, családi támogatások, foglalkoztatáspolitika, önkormányzati szociális ellátások. • közvetlen támogatások: fogyasztási ártámogatás, lakásügyek támogatása Non-profit szervezetek szerepe
Jóléti állam típusai 1. Liberális jóléti államok (pl. USA, Nagy-Britannia): • Támogatja a piacot, nem ad állami ellátást, hanem azt a piacon kell megvenni, és pénzzel támogatja ezt a piaci ellátást, • jövedelem igazoláshoz kötött segélyezés, a jóléti ellátások nem gátolhatják a munkavállalási hajlamot, • szerény színvonalú univerzális ellátások, szerény TB-rendszer, szigorú szabályozás, 2. Konzervatív, „kereszténydemokrata” jóléti államok (pl. Németország): • A hagyományokra épül, erős egyházi hatásokkal, nem túl nagy a piac szerepe, • A hagyományos hierarchiák megőrzője. A "család-eszmény", a kisközösségek önereje fontos, ennek kimerülésekor lehetséges az állami közbelépés. 3. Skandináv típusú (szociáldemokrata) jóléti államok (pl. Svédország): • univerzalizmus jellemzi, • a szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, a piac szabályozása a középosztályoknak is kedvez • a jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolódásával igyekeznek megteremteni a szolidaritást, • célja a teljes foglalkoztatás, a legmagasabb szinten akar egyenlőséget teremteni, • Az állam az összes állampolgár szociális jogainak az érvényesülését kívánja megteremteni, kiszorítja a piacot, • magas az elvonása, kötelező adók formájában + Az ausztrál radikális modell • Az univerzális ellátásokat nem a szegényekre korlátozták, hanem csak egy szűk, valóban gazdag réteget nem fogadnak be
Magyar szociálpolitika
• Egyház – 17.sz.jótékonysági alapítványok • Megkésett gazdasági és társadalmi fejlődés- az állam később lép be (19. sz.) • Első magyar szegénytörvény: 1871 – illetőségi község feladata – szegényalap, szegénykataszter, ínség akciók. • Az állam törvényeket hozott, de továbbra is az egyház végezte a szociális munkát
Korrektív szociálpolitika • 1927 társadalombiztosítási törvény – ipari munkások betegségi, baleseti, öregségi b. • 2. szegényügyi törvény 1931 –segélyezés a lakóhelyei község feladata • Szegénygondozás – koldulás városi kérdés • „Egri norma” – 1927: Szegénygondozói Hivatal(hatóság), Szegényügyi Bizottság (koordináció), Szegénygondozó Nővérek • 1936. Magyar Norma állami felelősségvállalás
Produktív korszak Szemléletváltás: • Alanya a többgyermekes család, nem az egyén • Fő célja az agrárnépesség helyzetének javítása • Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) – közjóléti szövetkezetek – hitelek, lakásépítés, természetbeni támogatások (földbérlet, állattartási kölcsön) • Zöldkereszt mozgalom: falu egészségügy javítása • Az elmaradottság problémája – szerves és szervetlen fejlődés – az ipari munkásság Magyarországon
• A vidéki szegénység: parasztok, agrárproletárok
Jelentősebb személyek Hilscher Rezső (1890- 1957) jogász, szociálpolitikus. A közgazdaságtudományi kar adjunktusaként vezette a Szociálpolitikai Intézet népvédelmi osztályát. 1944-ben miskolci jogak.-i tanár, 1949-től 1955-ig a pécsi egy.-en tanszékvezető docens. – Bevezetés a szociálpolitikába (Bp., 1928); A főiskolai Szociális Telep tevékenysége és a settlement-munka módszere (Szeged, 1929); A néphivatalok szerepe a szociális védelemben (Bp., 1936); Az északi népfőiskola (Bp., 1941). Johan Béla (1889-1983) egészségpolitikus, orvos, patológus, mikrobiológus.1925–1935 között az általa alapított Országos Közegészségügyi intézet első igazgatója, majd 1944-ig a belügyminisztérium közegészségügyi szakfeladatokat ellátó államtitkára volt. Létrehozta a magyarországi közegészségügyi szervezetet, az országos védőnői és tisztiorvosi szolgálatot. Kovrig Béla (1900-1962) szociológus, egyetemi tanár. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Min.-ban dolgozott. A szociálpolitika fogalma: közösség átfogó érdekeiből kikövetkeztetett etikus politika. A mai munkanélküliség oka és orvoslása (Bp., 1924) Szociálpolitika (Bp., 1936); Salkaházi Sára (1899-1944) A Szociális testvérek Társasága nővére, boldoggá avatása 2006.
1945-1989 1945: jótékony alapítványok, mozgalmak 1948: ideológia: „a népi demokrácia gazdaságpolitikája már önmagában is egy szociálpolitikai eredmény” – nincs önálló szociálpolitika, alárendelődött a gazdaságnak 1956 után: egyéni boldogulási technikák (második gazdaság) 1956- 1989: „gondoskodó állam” szociális szerepe: GYES, GYED, családi pótlék, szociális szolgáltatások: házi gondozás
A „szocialista” modell A gazdaság ne öncélúan, ne saját mozgástörvényei szerint, hanem a társadalom egésze érdekében működjék A tőketulajdont teljességében kisajátítva, (társadalmasítva) a piaci elosztási viszonyok helyettesíthetők az állami újraelosztással Szocializmus „mindenkinek a munkája szerint” Kommunizmus: „mindenkinek szükségletei szerint”. – A termelési szükségletek „tudományos” meghatározása (tervutasítás), a fogyasztási szükségletek „súlyozása” (a hatósági árakon át) – A „ … munkája szerint” elv alapján a jogok a munkahelyen át – A szakszervezetek – SZTK; – Bürokrácia, áttekinthetetlen és pazarló rendszer
„Rendszerváltó” jelleg 1990: az állam irányító, finanszírozó és szolgáltató szerepének újra értelmezése 3 álláspont az állam részvételére: • továbbra is központi szerep, • szerepvállalása igazodjon a gazdaság teljesítőképességéhez (finanszírozó) • vegyes rendszer: piac - állam – non-profit szektor – állami vállalás csökken A politikai, a termelési szerkezeti, a piaci, a tulajdoni váltások egymásra tolódó hatásai • a nyílt munkanélküliség és a prompt kezelési módjai • a nyílt szegénység • a második gazdaság tradíciói
A szociális munka típusai A szociális munka a szociálpolitika gyakorlati működési terébe tartozik. • Az individuális szociális munka olyan személyi szolgáltatás, amelyet anyagi, érzelmi vagy jellembeli problémákkal küzdőknek nyújtanak. Kétoldalú kapcsolatra épül kliens és szociális munkás között, az egyéni életutak és körülmények mélyreható feltárására alkalmas. •
A szociális csoportmunka arra hivatott, hogy a kliensek bizonyos csoportjai hasonló problémáinak megoldásában segítsen (pl. alkoholisták csoportja, ahol a cél az, hogy mindenki számára felfedezhető legyen, mi a közös a problémákban, hogy megértsék nemcsak egy-egy ember gondja például a családi környezet kitaszító magatartása). A csoportmunka elsősorban egyén és közösség kapcsolatának kiépítésére és arra alkalmas, hogy az egyén „atomizáltságát”, a problémákkal való magára hagyatottságát enyhítse • A közösségi szociális munkában a hangsúly elsősorban a közösségen mint egészen, és csak másodsorban a közösség tagjain mint egyéneken van. A közösségi munkának nevelési, tájékoztatási, közösség formálási szerepe hangsúlyos. Mindhárom módszer közös vonása, hogy a „kliens” a segítési folyamat aktív részese.
A rendszerváltozás szociálpoltikai törvényei 1991: Foglalkoztatási tv. – Az intézményrendszer felállítása, a regisztráció problémája – A járadék összege, időtartama – A diszkrimináció kérdése 1997. Nyugdíj törvény – A nyugdíjrendszer mint a munkanélküliséget „enyhítő eszköz” – A nyugdíjbiztosítás három „pillére” 1997. Egészségügyi törvény (a magyar lakosság egészségi állapota) Az egészségbiztosítás 3 pillére • Alap és szakellátás • Kötelező társadalom- (egészség-)biztosítás (az ingyenesség problémája) – Az egészségmegőrzés kötelezettségének elve • Az extra szolgáltatások megvásárolhatósága 1993. Szociális törvény 1997. Gyermekvédelmi törvény
