55. évfolyam · 2007. június
Ára 70 dinár
Köszöntő Mit keres egy ló a szobában? Megtudhatjátok Török Sándor Csilicsala csodái című könyvéből, amelyben Öcsit meglátogatja egy kedves varázsló és egy ló. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a könyvet.
*** Hozzánk a Mézesbe is betoppan egy ló. Ismerkedjetek meg vele. És ami a legfontosabb: játszani hív. Játszunk együtt bogármotelt, felhőfigyelőst, tengereset, halászósat és kincskeresőt. Mert játszani jó! Ugye, kedves gyerekek? És a játék végén jöhet a takarítójáték (a szülők örömére!). Kedves szülők! Fogjuk a csörgőórát, és ajánljunk fel egy ellenállhatatlan kihívást, mint pl.: „Na lássuk, el tudod-e rakni az összes autódat, mielőtt csörögne az óra?” A trükk a dologban, hogy apró és végrehajtható feladatokat kell adnunk. Győztes az, aki a kijelölt területet leggyorsabban feltakarítja. A jutalom sem maradhat el! Jó játszást kívánok így nyár előtt mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek! Csilla CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad) 82+79(02.053.2) MÉZESKALÁCS : óvodások és kisiskolások lapja / fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza. – 1. ÉVF., 1. SZ. (1955)–.– Novi Sad : Amicus – Jó Pajtás Kft., 1955–.– Ilustr. : 21 cm Havonta. ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Rajzpályázatok Bizonyára ismerős már nektek a mesék Óperenciás-tengere. De én még lerajzolva sosem láttam. Rajzoljátok (fessétek) meg, milyen lehet ez a híres tenger! *** Dinós rajzokat is várunk, mert a szeptemberi Mézeskalács az őshüllők, a dinoszauruszok csodás világába kalauzol el benneteket. Időutazásra fel, várjuk rajzaitokat, találkozunk szeptemberben!
Nagy Anita óvodás, Óbecse A Mézeskalács megjelenését támogatta:
Szülőföld Alap A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Vajdaság AT oktatásügyi, tájékoztatási, valamint kisebbségi titkársága Magyar Nemzeti Tanács
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (13., 30–31. o.) és Recskó Diana (3., 9., 26–27. o.) MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító és kiadó: Amicus – Jó Pajtás Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató, valamint fő- és felelős szerkesztő Lennert Géza, szerkesztő Tripolszki Csilla, grafikai szerkesztő Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a szerkesztőség n Tördelés: Amicus – Jó Pajtás Kft. n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre (belföldre): 700 dinár n Előfizetés külföldre (Európa országaiba): 1875 dinár vagy 32 euró n n Előfizetés egy évre (Európán kívüli országokba): 3250 dinár vagy 50 US $ n
2
Kisasszony hava Gyermekek ferednek, fickándó menyhalak. Az idő is csupasz: csigaképpen halad... Csillag hull, homálylik, elkullog a horgász. Gomolygó füzesben csak szúnyograj portyáz... Kovács András Ferenc
3
Szamóca király Nagy volt az izgalom Szamócaországban, mert Szamóca királylány feleségül készült Szamóca herceghez. Így volt ez évszázadok óta, így lesz hát most is. Szamóca királynak igencsak kedvére való volt leendő veje, mert annak szamócaföldjei hatalmasak voltak, és garmadával termett rajtuk a nagy szemű, illatos szamóca. Szamóca herceg minden évben gazdag szamócatermést szüretelt, így a királylány számára jobb partit nem is találhatott volna. De vajon mit gondolt erről Szamóca királylány? Mi tagadás, nem tartotta sokra leendő férjét. – Alig ismerem – panaszkodott. – Hogy szerethetném? Ráadásul túl kövér. – Badarság – mondta a király. – Szerencsés vagy, hogy egy ilyen jó embert találtam melléd. Hidd el nekem, amikor majd gyerekeitek lesznek, hálás leszel nekem, hogy hozzá adtalak férjhez. Egy szót sem akarok hallani többet! Ez a végső szavam! – Jaj, szegény fejemnek! – gondolta a királylány. Már apámmal sem beszélhetek őszintén. Lógó orral telepedett le egy hatalmas szamócára, és nagy bánatában csak úgy záporoztak a könnyei. Egyszer csak hallja ám, hogy valaki köhint a háta mögött. Hátrasandított, és
4
legnagyobb meglepetésére egy áfonyafiú állt előtte. – Milyen jóképű fiú – nyugtázta magában, és még a sírást is abbahagyta. – Miért sírtál olyan keservesen? – tudakolta az áfonyafiú. – Hosszú történet – suttogta Szamóca királylány. Aztán elmesélte, hogy az édesapja egy herceghez akarja hozzáadni, akit ő egyáltalán nem is szeret. – Akkor ne menj hozzá! És ha akarsz, gyere velem Áfonyaországba! Én Áfonya herceg vagyok, apám Áfonya király, édesanyám Áfonya királyné. Egy pillanatig habozott a királylány, de annyira tetszett neki a fiú, hogy végül mégis vele ment. Áfonya király és Áfonya királyné nagyon kedvesen fogadták, és természetesen megkóstoltatták vele az összes áfonyát, a fekete áfonyát, a vörös áfo-
nyát, a mocsári áfonyát. A királylánynak mindegyik nagyon ízlett, ugyan az egyiket egy kicsit savanyúnak találta, de egy kis porcukorral az is finom volt. Mikor beesteledett, a királylány elköszönt. Vissza kellett térnie az otthonába, hiszen az édesapja már bizonyára aggódik érte. – Milyen kár! – sóhajtotta Áfonya herceg. – Bár itt maradhatnál örökre, mert én nagyon megkedveltelek. Legyél a feleségem! – Boldogan lennék, de összeházasodhat egy szamóca egy áfonyával? – Miért ne házasodhatna? – De mit szól majd az édesapám? Neki nem fog tetszeni. Szerencsére Áfonya királynénak támadt egy mentő ötlete. Így szólt: – Süss egy nagy szamócatortát, és tegyél bele áfonyatölteléket! A királylány munkához is látott, és sütött egy nagy, tejszínhabos szamócatortát. A tetejét pedig bőven megrakta áfonyával. Pompásan nézett ki, és az illata is ínycsiklandó volt. Bár Szamóca király is gusztusosnak találta, eleinte mégis vonakodott megkóstolni.
Ám mikor Szamóca királylány könynyekben tört ki, a király végül vágott egy szeletet magának. Beleharapott, aztán még egyet harapott... Nagyon ízlett neki! Végül Szamóca király felfalta az egész tortát egyedül. A fiatalok összeházasodhattak, hiszen a szamóca illett az áfonyához. Már másnap meg is tartották a menyegzőt. Mindenki nagyon boldog volt és nagyon jól érezte magát, kivéve Szamóca királyt, mert neki rettentően fájt a hasa. Előző nap túlságosan teletömte áfonyás szamócatortával... Christl Vogl meséje és rajzai
5
A folyó
Időtlen idők óta a folyó a kultúrák születési helye. Az emberek folyópartra telepednek, hogy ivóvizük legyen, hogy hajózzanak, hogy eljussanak a tengerekre, és kereskedjenek.
A folyó lakói A folyó csendesen folydogál a virágos partok és a fűzfaágak között. A vízben jól kivehetően tükröződik a derült égbolt, a felhők és a fák. A nyugodt felszín alatt az édesvízi halak gazdag világa található. Minden halnak megvan a maga zuga, ahol elrejtőzhet, megpihenhet, és minden halnak megvannak sajátságos szokásai és a fajra jellemző viselkedése. A pisztrángok a kavargó, gyors folyású vizet szeretik. A lusta pontyok a békés, csendes vizeket kedvelik, ahol hosszú órákat töltenek el teljes mozdulatlanságban. A sötét hátú fejes domolykó pedig minden semmiség miatt a felszínre úszkál. Az ezüstös pikkelyű keszegek hosszú felfedezőutakat tesznek meg együtt. A homokos mederben kis küllők cikáznak. Az álló vizeket kedvelik a csíkos sügérek és az aranyos színű compók is. A nagy vizek legmélyén lakik a harcsa.
pisztráng
A folyó útja ritkán nyílegyenes. Gyakran kanyargós. A folyót hol egy akadály téríti ki az útjából, amelyet meg kell kerülnie, hol a talaj lejtése, a sodrás ereje viszi másfelé. Alig van szebb látvány egy folyó kanyarulatainál. Sajnos ezek a pompás hajlatok el-elmozdulnak a folyó eróziós munkája következtében: a víz kivájja a homorú partot, az ellenkező partoldalon pedig lerakja hordalékait. Olykor el is tűnik egy-egy kanyar, és a helyén csupán egy kifli alakú tó marad, egy „holtág”. Hosszú útja során, forrásától a tengerig, a folyó pompás természetes alkotásokat hoz létre, hegy- és völgytorkokat, amelyeket utóbb az eső és a szél munkál ki.
küllő
sügér ponty
keszeg
compó
harcsa domolykó
Néha olyan nagy mennyiségű hordalékot rak le a folyó, hogy elvágja a kanyart a főágtól, és létrejön a holtág.
6
7
Furcsa halak
A Tisza eredete
A tengerben sok különös lény él. Íme, néhány furcsa hal.
Miért köpköd a lövőhal? A lövőhalnak igen kifinomult a látása. A víz alól észreveszi a leveleken a rovarokat, pókokat. Egy jól irányzott vízsugárral lelövi áldozatát, és amikor az a vízbe hullik, bekapja.
Bújócskázik a kőhal? A képen látható kőhal a rejtőzködés mestere. Tökéletesen beleolvad környezetébe, így könnyedén bekaphatja gyanútlan áldozatát. Az emberre is nagyon veszélyes: ha valaki rálép, hegyes úszósugaraival megszúrja, és mérget fecskendez a sebbe. Mérge még az emberre is halálos lehet.
8
Miről kapta nevét a sünhal? A sünhal egyetlen más halhoz sem hasonlít. Testét tüskék borítják, akárcsak a sünökét. Vészhelyzetben telenyeli magát vízzel, tüskéi felmerednek, és olyan lesz, mint egy tövises golyó. Ijesztő látvány!
Már meg volt teremtve az egész világ, megvoltak a hegyek, völgyek, kisebb és nagyobb folyók, csak még a Tisza állott ottan az Úr zsámolyánál. – Hát teveled mit csináljak, szegény fejeddel? – kérdi az Úristen. – Csak bízd rám, Atyám – mondja Jézus Krisztus –, majd eligazítom én! Azzal Jézus elővett egy aranyos ekét, elébe fogott egy szamarat, s azt mondja a Tiszának, hogy menjen utána mindenütt a barázdában. Azután nekivetette az ekét a földnek, szántotta a folyónak az ágyat, az pedig ment mindenütt a nyomában.
Hanem szerte-széjjel igen sok cötkény volt mindenfelé, a szamár pedig éhes is volt, meg amint tudjuk, nagyon szereti is a cötkényt: egyikhez is hozzákapott, a másikhoz is, s nem haladt egyenesen. Ide-oda rángatta az ekét. Azért olyan girbe-gurba, csivirgős-csavargós a Tisza folyása. Népmonda
Szómagyarázó zsámoly: sámli, kisszék cötkény: bogáncs
9
Barkács
Nemezhalacskák
A szeptemberi Mézeskalácsban a nemezlabda készítését magyaráztuk el, most a halacskák vannak soron. A gyapjút hosszúkás alakban hengergessük össze. A formájára már szárazon is ügyeljünk. A kiindulás hengerforma. Ezután tetszés szerinti formára gyúrjuk, alakítjuk. Kihúzzuk a farkánál és az úszóknál a szálakat. Szappanozzuk be a kezünket, és finoman nemezeljük össze a hal testét. Amikor félig összenemezelődött, fedjük be színes fátylakkal és simogassuk néhány percig. Készítsük el a szemet is. Amikor már nem mozdul el, az egészet alakítsuk, nyomogassuk és dolgozzuk össze! Tekerjük rongyba, majd amikor kimostuk, igazítsuk meg és hagyjuk megszáradni. A színes halakból függődíszt is készíthetünk. Két fapálcát rögzítsünk keresztben egymáshoz, majd függesszük fel rá a halakat damillal.
Széles a Tisza
Dudoló
Egy kötelet fektetünk a kör közepére, mellette áll egy gyermek. „Lám én”-től párt választ, és összefogott kézzel átugorják a kötelet.
Besnyi Botond, 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Gyuga Alisza, 1. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
10
11
Barkács
Mit játszunk a szünidőben?
Vízimalom
Felhőfigyelés Egy szép meleg napon, amikor ragyogóan süt a nap és bodros felhők vannak az égen, feküdjünk le egy füves területre, egy rétre vagy a víz mellé, és már kezdődhet is a felhőfigyelés. Nincsenek szabályok! Mindenki egyszerűen csak beszámol az élményeiről. Ne kérdezzünk ilyeneket, hogy „látod ott azt a kutyát?”, mert lehet, hogy más a mi „kutyafelhőnkben”„békafelhőt” lát.
Kincstérkép
Eső után mindenfelé csordogál a víz. Ha van olyan hely a ház körül, ahol nem sározzuk be a lábunkat, csináljunk vízimalmot! Anyagszükséglet: parafadugó, hurkapálcika, ágak. Elkészítés: Egy nagy parafadugón szúrjunk át egy pálcikát! Ez lesz a malomkerék tengelye. Ezután fogpiszkálóból vagy más ágacskából 6–8 egyforma darabot törünk,
és a végét minden darabnak érme alakú dugódarabbal tűzzük meg! Ezek lesznek a malomkerék lapátjai. Lehetőleg egyforma távolságra tűzdeljük bele egyenként a kerék tengelyébe! Törjünk két Y alakú ágacskát, és szúrjuk be kétfelől oda, ahol a víz folyik. A víz (akár alatta, akár felette folyik a keréknek) a lapátokat érintve megforgatja azokat.
Locska Fürge patak, licsi-locs, merre-hová iramodsz?
12
Malomkereket forgatok, szomjú madárkát itatok,
locsolok tikkadt kerteket, meztelen lurkót fürdetek. Csanádi Imre
Ebben a játékban egy elrejtett térkép darabjait kell megtalálni. Készítsünk térképet házunkról vagy lakásunkról, esetleg egy szobáról. A térképet a gyermek képességeinek megfelelően részletezzük. Jelöljük be rajta a „kincsesláda” helyét. Ez nem más, mint egy doboz vagy boríték, amelyben valamilyen jutalom lesz. Vágjuk a térképet több, szabálytalan formájú darabra. Ezután rejtsük el a térkép darabjait egy szobában. Általános szabály az, hogy a kisebb gyerekeknek könnyű legyen megtalálni őket. A nagyobb gyerekeket hagyjuk, hogy egy kicsit törjék a fejüket. Miután a kisebbek összeszedték a térképdarabokat, felajánlhatjuk, hogy összerakás után segítsünk megfejteni a térképet. A nagyobbak erre képesek egyedül is.
Mágneshorgászat Mi lenne, ha otthon is lehetne horgászni, a kényelmes szobában? Keressünk egy söprűnyelet vagy más „horgászbotot”.
Kössünk rá egy 60–80 cm-es madzagot, a madzag másik végére pedig egy kis patkómágnest. Kartonpapírból készítsünk halakat. Minden egyes hal orrához rögzítsünk ragasztószalaggal egy nagy, fém gemkapcsot. A horgászást érdekessé tehetjük, ha kartondobozból kialakított csónakból horgásznak a gyerkőcök. Ki lehet próbálni behunyt szemmel a pecázást. (Kint is játszható ez a játék: a halakat karton helyett hungarocelltáblából [sztiropor] készítsük, és vízzel teli lavórba helyezzük őket.)
Víz alatti világ
Ha nem utazhatunk el a tengerre, hozzuk el a vízpartot a házunkba! Vegyünk egy nagy lábast (gyerekkádat) és töltsük meg 5 cm magasan vízzel. Alakítsuk ki a tengerfenéket: tegyen bele a gyerek kavicsokat, köveket, kagylókat, növényeket. Szivacsból vágjunk ki halakat, bálnát, polipot, búvárt, hajókat. Kezdődhet a tengerparti nyaralás!
13
Környezetünk horgászbot
A folyóparton Ez itt egy jégmadár. A folyó vizébe bukik le, hogy halat fogjon, ezzel táplálja a családját.
búbos vöcsök mosómedve szárcsák
vadkacsák hódvár Nézd csak meg alaposan ezeket a nagy búvárrécéket, milyen szép zöld tollak borítják a fejüket!
vidra
béka
szitakötők
A mocsári poszáta a nád szára köré szövi a fészkét.
ponty A hódok igen ügyesek. Lakhelyüket gallyakból építik, melyeket hosszú metszőfogaikkal vágnak le. A hódvár alapja a folyó feneke, a hódok pedig kis alagutakon járnak ki-be. Így nem fenyegeti a hódcsaládot a farkasok és medvék támadása.
14
csuka
A tenger vize sós, a folyóé azonban nem, ezért édesvíznek nevezzük. Sokféle hal, valamint algák és növények élnek benne. A nád töve a vízben áll, de hosszú szára a víztükör fölé emelkedik.
15
Élt egyszer egy zsugori paraszt, aki gyakorta ellátogatott a vargához, hogy szemügyre vegye a legújabb lábbeliket. A varga fölöttébb agyafúrt ember hírében állott. Azt mondják, örökké abban sántikált, miként lehetne lóvá tenni a falubelieket. Ártatlan volt az arca, mint a ma született báránynak, a szíve viszont ravasz, akár a rókáé. Így töprenkedett magában: „Szereti a paraszt az új lábravalót, de csak nézegetni. A pénztől megválni? Azt már nem! No várj csak, majd megtanítalak én téged fizetni!” Amikor a paraszt arra járt, kikiáltott neki: – Kerülj beljebb, Lajos! Ha te is akarod, ingyen lábbelit kaphatsz tőlem. Még azt is megengedem, hogy kiválaszd, amelyik leginkább a kedvedre való. Hegyezte, hej, Lajos a fülét! A vargamester minden szava égi muzsika volt a számára. – Jó, jó, de hogy megy ez? Teljesen ingyen? – kérdezte. – Majdnem semmit sem kell tenned érette. Csupán annyit, hogy nyolc napig némának teszed magad. Bármit kérdeznek tőled, te csak annyit felelsz: Jajaj, de csíp, jujuj, de csap – mondta a varga. – Hát ha erről van szó, akkor igazán nem kerül sokba! – mondta Lajos boldogan. Kiválasztotta a legszebb lábravalót, és szaporán hazasietett. A felesége ámulva csapta össze a kezét, amikor meglátta: – Te ember, hát honnét szerezted azt a pompás lábbelit? – kérdezte. – Jajaj, de csíp – felelte Lajos. – És mennyibe került? – tudakolta kíváncsian az asszony. – Jujuj, de csap! – felelte Lajos. Az asszony nyomban látta, hogy itt valami nincs rendjén. Ám bármit kérdezett tőle, bármint rimánkodott, bosszankodott, az ember semmi egyebet nem mondott, egyre csak ezt hajtogatta:
16
Ingyen lábbeli
Lévai Dávid, 2. osztály,
– Jajaj, de csíp! Jujuj, de csap! Gondolt egyet a Lajos felesége, s hívta a szomszédot. Jött is a jó ember, de Lajos száját a „Jajaj, de csíp!”-en meg a „Jujuj, de csap!”on kívül más nem hagyta el. A szomszéd azt tanácsolta, legjobb lesz orvost hívni, hiszen Lajos beteg. Jött az orvos. – Hol fáj, barátocskám? – kérdezte. – Jajaj, de csíp! – mondta Lajos. – Talán megcsípett valami? – Jujuj, de csap! – tette hozzá Lajos.
Az orvos megvizsgálta, de nem talált semmit, s akkor így szólt: – Úgy látom, hogy semmi baja. Hacsak nem az ördög bújt belé. Ha viszont így van, legjobb lesz papot hívatni. Néma Lajos felesége mit tehetett egyebet, szaladt a paphoz. Jött is az tüstént, ám bármit kérdezett, Lajos rendületlenül „Jajaj, de csíp”ezett meg „jujuj, de csap”-ozott. – Úgy látom, a fejébe bújt valami. Önts rá, lányom, egy vödör hideg vizet, s meglásd, meggyógyul őkelme.
Ám a pap tévedett. Most már széltében-hosszában sutyorogtak a faluban, hogy Lajos beteg, de senki sem tudja miért, meg hogy senki sem tudja orvosolni a baját. A varga gúnyosan mosolygott magában, s úgy vélte, itt az ideje ellátogatni hozzájuk. Lajos bent ült a házban, felesége a kapuban álldogált nagy búsan. – Adj’ Isten, jó napot! – köszönt a vargamester. – Száz frankot nyomj ide a markomba, s tüstént meggyógyítom az uradat. – Ó, ha ez igaz lenne... – sóhajtotta szegény asszony. És szaporán lepengette a vargának a kért összeget. – Hagyj minket öt percig magunkra, és meglásd, úgy fog beszélni, mint annak előtte – mondta a varga, s azzal bement a paraszthoz. – No, hogy s mint megy sorod? – kérdezte. – Jajaj, de csíp! – felelte Lajos. – Úgy látom, becsülettel betartod az egyezséget – mondta a varga. – Jujuj, de csap! – felelte erre Lajos. – Jól van, no, most már elég. Bár még nem telt le a nyolc nap, ezennel föloldozlak adott szavad alól: most már beszélhetsz. És a lábbeli a tied, megérdemled! – mondta a vargamester, s azzal elment. Lajos kiment a feleségéhez. Boldog volt, elégedett. – Látod, fiacskám, milyen olcsón szereztem ezt a pompás lábbelit? Csupán annyiba került, hogy egy ideig nem beszéltem. – És mindent elmesélt az asszonynak a vargával kötött egyezségről. – Mit beszélsz? – kiáltotta mérgesen az asszony. – Nincs még egy ekkora zsivány mifelénk, mint ez a varga, azt mondhatom. Száz frankot fizettem neki, hogy meggyógyítson! Flamand népmese
17
Svarc Emília, 4. osztály, Lukácsfalva
Palotás Tifani, 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
a c ar
Csillag Edvin, 1. osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya Csáki Dianna, 1. osztály, November 11. iskola, Zenta
A Molnár Mónika, 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Zabos Péter, 5 éves óvodás, Zenta
18
p a N
Remete Lolita, 3. osztály, Magyarkanizsa
Kovács Kinga, 2. osztály, Doroszló
Káposzta Mirella, 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Bodor Oszkár, 5 éves óvodás, Lukácsfalva
19
Napról napra a természetben
Csalimese
Emlékező mese Volt nekem egy kedvenc kiskutyám. Göndör szőrű, barna szemű. Nekem tetszett. Nem tudtam, hogy milyen nevet is adjak neki. Egy este néztem egy állatos filmet, és a tévében hallottam ezt a nevet: Linda. Énnekem ez a név nagyon tetszett, ezért az én kutyám neve Linda lett. Apukámnak mondtam, hogy csináljon neki szép házat. Nagyon szeretett szabadon lenni, sétálni. De egyszer anyukám meglátta, hogy a baromfit zavarássza, és a cipőt viszi. Ezt mondta: ezt a kutyát meg kell kötni! Akkor én is beleegyeztem, hogy legyen a házánál. Kovács Kinga, 2. osztály Doroszló
20
Vörös Kata, 6 és fél éves óvodás, Zenta
Az én nagyapám kétszáz éves. Minden tegnap elmegyek hozzá, és megetetem az elefántorrú malacot és az aranytojást tojó halat. A tüzet okádó farkast pedig becsukom a kemencébe. Ezért a kilencvenéves nagyapám meglep egy tányér süt aranytojással és egy kosár aranyhallal. Palatinus Norbert, 2. osztály Padé
Tripolszki Ádám, 5 és fél éves óvodás, Zenta
Te melyik gyümölcsöt választanád egy képzeletbeli, gyümölccsel megrakott kosárból? A bársonyos őszibarackot, egy mézédes szilvát vagy egy érett sárgabarackot? A nyár a meleg és a ragyogó színek évszaka. A pillangó boldogan röpköd, teljesen szabadon, a gyík napozik. Nyáron egyre hosszabbak a nappalok, mert a nap minden reggel hamarabb kel fel: mivel már reggel hétkor világítani kezd, először csak egy távoli fény csillan fel a látóhatáron, de oly gyengén, hogy azt hihetnénk, még tart az éjszaka. Aztán alig észrevehetően a nap egyre világosabbá és fényesebbé válik. A tetőkön felébrednek a galambok és turbolékolással üdvözlik az új napot. Balanyi Réka, 3. osztály, Lukácsfalva
Varga Erik, 7 éves óvodás, Zenta
• Hegyen-völgyön táncot jár, hazaviszik, szegen áll! • Búza között pirulok, piros színben virulok. • Jóllakottan megy a mezőre, és üresen jön vissza. • Ide leng, oda leng, egyszer fent van, máskor lent.
(hinta)
Nagy Blanka, 6 és fél éves óvodás, Zenta
Találós kérdések
(tarisznya)
Nyáron érnek a gyümölcsök: a friss ribizli, az édes málna, az illatos dinnye. Milyen öröm leszedni őket! Milyen jóízűek!
(pipacs)
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, valahol a világ másik oldalán, volt egyszer egy öreganyó. Annak volt egy házőrző kutyája és egy macskája. A macska kergette az egeret, a macskát kergette a kutya. Kifáradtak, pihentek és kezdték újra. A macska kergette az egeret, a macskát kergette a kutya. Kifáradtak, pihentek és kezdték újra... Szabó Márta, 2. osztály, Padé
(kasza)
Az egér, a macska és a kutya
Mondóka – kiszámoló Angyal-kangyal, mikula, Nyolc domb meg egy pikula, irgum-burgum parafin, ince-pince, te vagy kint. Bogármotel Gyermekünk segítséggel bármilyen dobozkából készíthet bogármotelt. Befőttesgumival erősítsünk egy szúnyoghálót a tetejére, amely egyaránt szolgál ajtó és ablak gyanánt. A vendégek számára feltétlenül tegyünk be leveleket, aztán induljunk el a gyermekkel bogárvadászatra. A vendégek egy-két napig maradjanak, utána vissza kell engedni őket a természetes lakhelyükre. Ha a gyermekünkből bogármotel-tulajdonos válik, akkor talán jobban odafigyel az őt körülvevő világ apró teremtményeire.
Zemkó Kornélia, 2. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
21
kantár
Állatvilág
csillagos homlokú pej
A ló
Lovas
kantárszár
Patkó koppan, paripa lépked, útkő dobban: – Gyí, paci! Patkó csattog, nézik a népek, szikrákat vernek lépés-koppok. kengyel
hóka
A magyar embernek már ősidők óta vadászatban, harcban, munkában, vándorlásban segítője, villámgyors, okos és hű társa volt a ló. A legszebb és legnemesebb háziállat. 70 kilométeres sebességgel vágtat, kitűnő a hallása. Csodamód megérzi a veszélyt, s megmenti gazdája életét. Simogattad már sörényét? Belenéztél meleg, barna szemébe? Hersegve harapja a füvet, a szénát, de akkor lesz tüzes, ha szemes gabonát – abrakot – kap. Az apaló a mén
vagy csődör, az anya a kanca, a szopós kicsi a csikó. Ha már füvet legelész, másodfű majd harmadfű csikónak hívják. Póni, arab, telivér, lipicai vagy kesely, hóka, pej, fakó, sárga, deres, almásszürke – a lovak neve más-más fajtájuk, színük szerint. A mesebeli gebe a parázstól megtáltosodik. Az igazi ló akkor röpíti leggyorsabban gazdáját, ha zabbal abrakolják. (A Szivárvány nyomán)
Paripa táncol, lovasa délceg. Gyí-gyí-gyí! Paripa érti: nyihaha! Patkó koppan, útkő dobban, egyre jobban nyihaha harsog, s gyí, paci! Kiss Dénes
felnyergelt deres paripa
Hogyan patkol a kovács? Láttad, hogyan patkol a kovács? Ne félj, nem fáj a lónak. Azért kap patkót, hogy ne kopjon el a patája. Az igáslovat szekér elé fogják, a hátaslovon lovagolnak. A legnemesebbekből és legügyesebbekből versenylovat nevelnek.
Ilyen lehetett a mondabeli fehér ló
Tripolszki Péter 7 éves óvodás, Zenta
22
Szarapka Szebasztián 2. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Pósa Emma, 5 éves óvodás, Magyarkanizsa
23
Kicsi Egy éjszaka elvonultak a hadak Rácpácegresről, s a kongóan üres istállóban ott találtuk a kis orosz hegyi lovat, akit később Kicsinek szólítottunk. Hátsó lábait maga alá húzta, a két elsővel támaszkodott a földre. – Na – mondta neki szelíden apám, mert ezzel a szóval szoktuk fölkelteni a fekvő állatokat. De a kis ló meg sem mozdult. Mi, gyerekek azt gondoltuk, hogy talán azért nem kel föl, mert nem tud magyarul. – Miért, a lovak tudnak beszélni? – Nem tudnak, de a gazdájuk egy-két szavát megértik: amivel elindítják, biztatják, megállítják őket. – Hogy kell őket megállítani? – A magyarok azt mondják, hogy hő vagy hőhe. – És a nem magyarok? – A németek is meg az oroszok is berregtek a lovaiknak, ha azt akarták, hogy megálljanak. Valahogy így, hogy prr, brr vagy trr. – És a magyar lovak ezt nem értették? – Nem bizony, berreghettél nekik, amenynyit akartál.
Barkács
Csutkaló
Kis Gabriella, 2. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Persze apám rögtön látta, hogy nem a ló nyelvtudása hézagos, a lábával van valami baj. – Megbénult a két hátsó lába – mondta. Hoztunk neki vizet, nem kellett neki; ennivalót, azt sem fogadta el. – Nem lesz ebből soha ló – mondta valaki. – És képzeld, egy szép napon elfogadta a vizet. Ivott. Estére már evett is. Még heteken keresztül pátyolgatta, etetgette, itatgatta nagypapa. De egy reggel lábra állt. Apám óvatosan vezetgette az udvaron, cirógatta, beszélt neki. – Beszélt a lónak? – Persze. Te is beszélgetsz a Pajtás kutyának, nem? Akik szeretik az állatokat, azok beszélnek nekik. Nagypapa biztosan ilyesféléket mondott, hogy „Ne félj, Kicsi, vágtázol te még, akár egy versenyló. Olyan peckesen fogsz járni, hogy utánad fordulnak az emberek!” Beszélni kell az állatoknak... Lázár Ervin Emán Beáta, 3. osztály, Muzslya
24
Anyagszükséglet: 7 db kukoricacsutka, 6 db 5 cm hosszúságú, mindkét végén kihegyezett hurkapálca. Elkészítés: Az összeállítást a testnél kezdjük. Kiválasztjuk a legvastagabb csutkát, és a lábakat felerősítjük rá. A kihegyezett pálcák egyik végét a lábnak szánt csutkába szúrjuk, a másik végét pedig kicsit ferdén a ló testébe. Jó erősen összenyomjuk a csutkákat, hogy a pálcák teljesen belefúródjanak. Ezek után ugyanezzel a módszerrel a testet a nyakkal, a nyakat a fejjel összeillesztjük. Végül kis lyukat fúrunk pálcika segítségével a ló nyak- és farokrészénél, amelybe beledugjuk a kukorica bajuszából készült, és kicsit összesodort farkat és sörényt.
25
Az igásló meg a paripa Volt egyszer két ló. Az egyik egy gazdag úré, a másik egy szegény paraszté. Egy napon a gazdag ember paripája nagyon megbántotta a szegény ember igáslovát: – Engem hintó elé fognak, te meg szekeret húzol. Te sokszor csak szalmát eszel, én bezzeg tiszta árpát. Nézd a lábamat, milyen szép és karcsú, hibátlan a patám, a tied persze csupa piszok. Te búsan lógatod a nyakad, bezzeg az enyém olyan szépen ívelt, mint a hattyúé. A szőröm csillog-villog, mint a selyem, a tied csatakos, csapzott. Nem is szólva a szép hóka homlokomról, hiszen a te homlokodon nincs is jel. Öröm nézni, milyen szépen futok. Patáim alatt csak úgy repül a föld. Te egy csigát sem tudnál megelőzni. – Egy csigát nem, de téged talán még lehagynálak. Hej, de nagy haragra gerjedt a paripa! Kapált a patáival, vadul felhorkantott: – Jól van, majd meglátjuk, melyikünk győz! Abban állapodtak meg, hogy addig futnak körbe, amíg valamelyik ki nem merül, és fel nem adja a versenyt. A paripa, uccu neki, hátravetette a sörényét, és vágtatni kezdett.
26
A harmadik körben a paripa csúfolódva nyerítette: – Nem vagy még fáradt? Nem akarsz pihenni? – Ne aggódj, én bírom – így az igásló. Az ötödik körben az igásló megkérdezte: – Mi van veled, komám, nagyon fújtatsz? – Nem fújtattam, csak sziszegtem, mert megbotlottam egy gyökérben – válaszolt a paripa. A nyolcadik körben az igásló azt kérdezte, amikor elügetett a paripa mellett:
– Tán fáradt vagy, komám, hogy így lemaradsz? – Dehogy, dehogy. Csak eszembe jutott valami, azon töröm a fejem. A kilencedik körben a paripa a fűre hemperedett. – Csak egy bögöly van rajtam, az szurkál. Rögtön elhajtom, és futok tovább – füllentette. A tizedik körben a paripa nem bírta tovább. – Te győztél – dünnyögte. – Most már pihenhetsz.
– Minek pihenjek? – felelte az igásló. – Csak most jövök bele. Futok még vagy tíz kört, a többit majd meglátjuk. Attól fogva a paripa nem hordta olyan magasan az orrát. Az igásló móresre tanította. Észt népmese
Szólásmondás – Éhes csikó abrakkal álmodik. (Mindenki arról álmodik, amire vágyik.)
27
Minden kukac mellé ugyanolyat rajzolj, és színezd ki!
28
Annyi rajzot színezz a sorban, amennyit a számdominó mutat!
29
1. A vásárban csuda jó, hiszen van itt szinte minden. Csak éppen a kedvenc mézeskalács nincs meg.
Mézes Maci kalandjai Írta és rajzolta: Belec S. Anikó
4. Persze, nem úgy, ahogyan ők várták... Az árus bácsi haragját is látták. 5. Az ijedtségre a mézes süti gyógyítólag hatott. A kutyus gazdája kárpótlásul nekik ajándékot adott.
2. Egy „jól nevelt” kutyusnak a csokifagyi megtetszett, ezért nyomban utánuk is eredt. – Uccu neki, meneküljünk! A fagyit nem osztjuk meg veled!
30
3. Így Méziék a vásárt gyorsan körbejárták, és a keresett finom mézeskalácsot is megtalálták.
6. Gitárral, síppal és dobbal lett gazdagabb a kis csapat. Majd a körhinta lovacskáin pihenték a fáradalmakat.
31
Folytasd a megkezdett pikkelymintát, és színezd ki ezeket a halacskákat!
32 33
Rajzold meg a minták tükörképét!
Vezesd a fiút a biciklijéhez! A ceruzáddal mutasd neki a helyes utat!
KISKÉPTÁR
Mese a tavaszébresztő cinegéről Papp Szimonetta, 6 és fél éves óvodás, Zenta
Cili macskám Nagy Anett, 5 éves óvodás, Magyarkanizsa
Tavasz van Parigrósz Krisztina, 5 és fél éves óvodás, Zenta
34
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások meséi, rajzai érkeztek a Mézeskalács címére:
Anyukám Varga Gitta, 1. osztály, Doroszló
Magyarkanizsa (óvónő Juhász Piroska): Szivák Lujza, Bálint Réka, Kósa Emma, Szecsei Viktor, Nagy Anett; 1. d (tanítónő Bozsó Mária): Valter Ignác, Pintér Zsófi, Masa Osszián, Pósa Viktória, Berényi Ákos, Gy. Nacsa Botond, Fábián Bálint, Rekecki Dóra, Orosz Tamás, Puskás Rebeka, Sőregi Tamás, Gojkov Sára, Kálmán Hajnalka, Vuković Barbi, Varga Nagy Szilárd, Horváth Bálint, Baksa Nikoletta, Graca Sóti Szofi, Bicskei Zoltán, Tót Zsolt; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Sívó Erika): Géber Endre, Pece Krisztina, Kisúri Nikoletta, Fercsik Henrietta, Tőke Anasztázia, Harci Izabella, Balassa Kornélia, Takács Hunor, Kalocsai Irisz; (óvónő: Mihalecz Éva): Szabó B. Anett, Mihalecz Dóra, Seres Dénes, Tóth Anabella, Seres Szandra, Sári Anetta, Pergel Kata, Urán Boglárka, Péter Gyöngyi; Varga Viktória; Magyarittabé, 2.2 osztály (tanítónő Kazi Mária): Péter Ádám, Rédai Katarina, Csordás Krisztina, Kocsobán Attila, Rédai Róbert, Tóth Kornélia, Heni, Barbara; Martonos, 2. osztály (tanítónő Obu Anikó): Dencs Gábor, Körmöci Dávid, Bagi Valentina, Turuc Katarina, Fejős Nelli, Prenkpalaj Katarina, Ágoston Annabella, Túrú Beáta; Lukácsfalva, 1. és 3. osztály (tanítónő Csordás Hajnalka): Csonti Áron, Gombár Zoltán, Juhász Valentina, Molnár Endre; Mészáros Arnold, Ispánovics Emese, Balanyi Réka, Palatinus Martin, Kelemen Zoltán, Nikolić Roland, Huszta Martina, Gregus Dávid, Molnár Igor; (óvónő Petrović Éva): Svarc Ervin, Bodor Oszkár, Jelić Luka, Hlavcsa Mateja; Temerin, Kókai Imre iskola, 2. c (tanítónő Sz. Zsúnyi Erika): Szabó Dóra, Illés Mar-
A tavasz Katicabogarak a fűben Szivák Lujza, 5 éves óvodás, Magyarkanizsa
Nyarvi cica vadászni indul Kovács Adrianna, 6 éves óvodás, Szabadka
A tél búcsúzik, a tavasz érkezik. Szétszórja ajándékát nekem is, neked is. A madarak énekétől hangos a táj. Virágok nyílnak, mert eljött az idő már. Tavasz, a kis ravasz, hol esőt hoz, majd süt a nap. Mindenki szereti kebelén dédelgeti. Marasztalja kicsi és nagy, de ő egy szép napon elbúcsúzik majd! Szremkó Bettina, 4. osztály, Kúla
git, Ádám Krisztina, Lukács Kata, Varga Dávid; 1. a (tanítónő Hornyik Mária): Csordás Krisztián, Tóth Emília, Fehér Csongor, Bankó Denisz, Csépe Dominik, Szántai Tamás, Nagyidai Tamara, Petro Éva, Gyuga Alisza, Katona Kinga, Horák László, Pap Imre, Pálinkás Elizabett, Bujdosó Enikő, Jankovics Bocskovics Éva, Szűcs Dávid, Kothai Nikolett; Petar Kočić iskola, 2. d (tanítónő Kurcinák Gizella): Nagy Laura, Tóth Adrián, Sípos Krisztofer, Varga Borbála, Marić Tamara, Puskás Renáta, Klinec Nikoletta, Jánosi Ricsárd, Kálmán Attila, Varga László; Szabadka, Majsai Úti iskola, 2. d (tanító Gálfi Csaba): Márki Marianna, Agatity Dániel, Mészáros Melita, Cseh Kinga, Krmpotity Dominika, Kiss Adriánó, Ágó Andrea, Kókai Dávid, Szilágyi Mucsi Dávid, Mekity Karla, Fa Dávid, Tót Bagi Ákos, Nógrádi Dániel, Hajdu Csongor; Óbecse, Labud Pejović óvoda (óvónő Papp Mária): Horti László, Kiss Kornélia, Bukovics Klementina, Fazekas Krisztián, Nagy Anita, Károlyi Áron, Rajsli Dániel; Újvidék, József Attila iskola, 1. b (tanítónő Baksa Beáta): Palatinus Evelin, Juhász Róbert, Csórák Blanka, Molnár Róbert, Tót Andrea, Pásztor Zoltán, Gál Szilárd, Ökrész Albert, Perlaki Andrea, Lahos Melody, Galkó Róbert, Gombár Andrej; Doroszló, 1. osztály (tanítónő Turkál Marianna): Varga Gitta, Novák Konrád; Balla Réka óvodás; Bácskertes, 1. osztály: Guzsvány Szilvia, Varga Patrik; Zámbó Illés, óvodás; Ada, 2. osztály: Nagypál Renáta. A nyáron át is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Tavasz Elszökött már a tél őre, visszajött a tavasz királynője. Varázsolja már a tájat, sorba állítja a fákat. A virágok táncot járnak, csárdást, polkát szaporábban. A tücsök keringőzik, a katica elidőzik. A tulipánok mosolyognak, a madarak okoskodnak. A virágok azt kiáltják: – A tavasz tündére végre erre jár! Vers és rajz: Balla Karina, 4. osztály, Piros
35
Gyenge Patrícia 6 éves óvodás, Szabadka
Menyhárt Adél 7 éves óvodás, Zenta
A Nap arca
Fejős Nelli 2. osztály, Martonos
Lalić Diana 6 és fél éves óvodás, Zenta
Szikora Petra 6 és fél éves óvodás, Szabadka
Szobonya Tamara 2. osztály Széchenyi István iskola, Szabadka
