542. AZ EMPTIO VENDITIO FOGALMA, TÖRTÉNETE, LÉNYEGI ELEMEI. A LAESIO

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

1/74

542. AZ EMPTIO VENDITIO FOGALMA, TÖRTÉNETE, LÉNYEGI ELEMEI. A LAESIO ENORMIS [MINIMUM

TÉTEL

XLIV.]

I. -

AZ EMPTIO VENDITIO FOGALMA adásvétel (emptio venditio) puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis) áru megszerzése pénzért; létrejön, mihelyt a felek az áruban (merx) és a vételárban (pretium) megegyeznek

II. -

AZ EMPTIO VENDITIO TÖRTÉNETE Paulus töredék: „az adásvétel a cserékből veszi eredetét; hajdan ki-ki az idők és dolgok szüksége szerint cserélte ki azt, ami számára fölösleges volt, arra, ami neki kellett; de mivel nehezen lehetett egyeztetni a hiányt/felesleget, kiválasztottak egy anyagot, amely mennyiségénél fogva alkalmas a használatra és a tulajdonszerzésre, és amely semleges lett – ez jelentette az árat”

-

az adásvétel fejlődési lépései: 1)

az ősi adásvétel k é s z v é t e l : az áru és pénz átadása + a vevő és eladó szolgáltatása időben egybeesik; ez még mindig ősi csereügylet, de a kölcsönösen kicserélt dolgok egyikét a közös értékmérő: a pénz jelenti

2)

a v é t e l á r h i t e l e z é s e (az eladó átadja az árut a szerződés megkötésekor, de csak egy későbbi időpontban kapja majd meg érte a vételárat) lehetővé tette az adásvételi szerződés megkötésének és lebonyolításának elkülönülését

3)

préklasszikus kor: a vételár mellett az á r u s z o l g á l t a t á s a i s e l s z a k a d t a szerződéskötéstől, később történt  az adásvétel dologi ügyletből (készvétel), dologátruházó ügylet (traditio) puszta causa-jából kötelmi ügyletté, önálló szerződéssé (emptio venditio) vált

4)

a fides jelentőségének felismerése  az adásvételi szerződés jogi kötelező erejének alapja és l é n y e g e a c o n s e n s u s , a felek ilyen irányú megegyezése; az emptio venditio a Kr.e. I. században nyert civiljogi recepciót

5)

posztklasszikus kor: zavaros társadalmi/gazdasági viszonyok  k é s z v é t e l előtérbe kerülése; az értékesebb dolgok adásvételénél kötelező lett az í r á s b e l i s é g , így az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál-szerződési jellegét

6)

iustinianus kor: az adásvétel visszanyeri konszenzuális jellegét; a felek k i k ö t h e t i k a z í r á s b e l i s é g e t (az adásvétel csak akkor jön létre, akkor kész (emptio perfecta) ha azt a felek írásba foglalták és az adásvételről szóló okiratot aláírták)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

2/74

III. AZ EMPTIO VENDITIO LÉNYEGI ELEMEI „ha már tisztázott az eladásra kerülő dolog mibenléte, mennyisége, minősége és megvan a vételár is, kész az adásvétel” (Paulus) az adásvétel két lényeges eleme (essentialia negotii): ha a felek A)

az áruban és az árban megállapodtak, létrejött az adásvételi szerződés, a szerződés „kész” (emptio perfecta) az ehhez járuló további kikötések (accidentalia negotii; pl.: teljesítési határidő, fizetési feltételek) nem befolyásolják a szerződés létrejöttét B)

-

A)

ÁRU (MERX)

-

többnyire res corporalis az árunak az eladó általában a tulajdonjogát ruházza át a vevőre dologösszességet (universitas rerum) is el lehetett adni egyetlen szerződéssel

-

AZ ADÁSVÉTEL TÁRGYÁT KÉPEZHETŐ DOLGOK (RES IN COMMERCIO): „mindazon dolgok eladása jogszerűen történik, amelyeket valaki bírhat vagy birtokolhat vagy perrel megszerezhet” (Paulus) az adásvétel tárgya általában egyedileg meghatározott, specifikus dolog

-

adásvétel tárgyát képezhetik:

-

1) -

a testetlen dolgok (res incorporales) eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is de saját dolog megvásárlása semmis

2) -

a más tulajdonában lévő dolgok (res aliena) szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio (így kivétel az örökhaszonbérleti jog eladása) a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák az idegen dolog tulajdonát a vevő csak elbirtoklás útján szerezheti meg, míg vele szemben az eladót jogszavatosság terheli a lopott dolog (res furtiva) eladása (ha a vevő (is) tudott a lopott dolog voltáról) dologi és kötelmi jogi szempontból is egyaránt semmis

3) -

a jövőben létrejövő dolgok ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae) res sperata: létrejötte egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti eseménytől függ a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a vételárat csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni az ilyen adásvétel egy felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, amelynek tárgya a véletlentől függően jön létre ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel sem teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 4) 5) 6) -

3/74

a jövőben elkészítendő dolgok ez az ún. jövőbeli dolog vétele (emptio rei futurae) res futura: létrejötte nem egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti eseménytől függ (mint a res sperata), hanem az emberi munka többékevésbé biztos eredményétől pl.: egy elkészítendő iparcikk ezért az emptio rei futurae nem feltételes adásvétel, hanem inkább a vállalkozási szerződéshez közel álló jogügylet a remény ez az ún. reményvétel (emptio spei) ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a vétel ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak nem feltételes szerződés, mivel a vevő az előre kialkudott vételárért azt veszi meg, ami a „hálóba akad” az adásvétel tárgya egy véletlentől függő eredmény: a vevő nem tudhatja, hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie ez az aleatórikus vagy szerencseszerződés fajta szerinti, generikus vétel ez az ún. zártfajú (szűkebb körű generikus) szolgáltatás megszorítás: ilyenre csak szűkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor, csűrben lévő gabona) kerülhet sor

B)

VÉTELÁR (PRETIUM)

-

adásvétel-csere közötti különbség: az egyik oldalon mindig pénz a „cseretárgy” a vételárnak meghatározott pénzösszegnek (certa pecunia) kell lennie

-

a vételár szabályai: a) -

harmadik személy által meghatározott vételár az összegszerűséget nem kötelező az adásvételkor tisztázni lehetőség: a vételárat a teljesítéskor egy harmadik személy határozza meg ez így felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, mert ha a 3. személy nem határozza meg az árat, az adásvétel meghiúsul

b) -

a vételár nagysága a vételár nagyságának meghatározása a felek megállapodására volt bízva „az adásvételnél megengedett, hogy kölcsönösen rászedjük egymást”

c) -

A FELÉN TÚLI SÉRELEM (LAESIO ENORMIS/LAESIO ULTRA DIMIDIUM)

-

posztklasszikus jog, III. század vége állami beavatkozás: a szegényebb rétegek védelme attól, hogy aránytalanul olcsón kényszerüljenek eladni földjeiket a gazdag nagybirtokosoknak Diocletianus: az ingatlanok adásvételénél előírta az igazságos árat (iustum rei pretium); rendelete: ingatlan adásvételénél a vételárnak el kell érnie az ingatlan értékének legalább a felét

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

4/74

-

ha az eladó még az ingatlan értékének felét sem kapta meg, kérhette az adásvétel felbontását és az ingatlan visszaadását ez az ún. f e l é n t ú l i s é r e l e m ( l a e s i o e n o r m i s ) ha a vevő meg akarta tartani az ingatlant, a vételárnak a telek teljes értékéig való kiegészítésével fenntarthatta a szerződést (őt tehát facultas alternativa illette meg)

d) -

ármaximalizálás Diocletianus ármaximalizáló rendelete bizonyos taxatíve felsorolt áruk vételárát próbálta meg keretek közé szorítani pl.: bérmunkák maximalizálása a rendelet megszegőit halálbüntetéssel sújtotta de még így sem sikerült az inflációt megfékezni

e) -

a bíró hivatali mérsékelése kivételes esetben méltányosság alapján a bíró hivatalból is mérsékelhette a vételárat pl.: amikor valaki jóhiszeműen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki haszonélvezete volt (a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a vételárat)

f) -

a vevő tulajdonszerzése XII táblás törvény: a készvétel az általános; természetes, hogy a vevő nem szerez addig tulajdont, amíg ki nem fizette a vételárat / biztosította az eladó követelését (pl.: kezes, zálog) klasszikus kor előtt: ez a szabály kiment a gyakorlatból Iustinianus: felújította

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

5/74

543. AZ EMPTIO VENDITIO KÜLÖNLEGES ESETEI. MELLÉKEGYEZMÉNYEK AZ EMPTIO VENDITIONÁL. I. -

AZ EMPTIO VENDITIO KÜLÖNLEGES ESETEI különleges esetekben az adásvétel tárgyát képezhetik: 1) -

a testetlen dolgok (res incorporales) eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is

2) -

a más tulajdonában lévő dolgok (res aliena) szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák az idegen dolog tulajdonát a vevő csak elbirtoklás útján szerezheti meg, míg vele szemben az eladót jogszavatosság terheli a tulajdonosnak gondoskodnia kell, hogy elbirtoklás útján a szerző tulajdonos lehessen. (nemo plus iuris elv)

3) 4) 5) 6) -

a jövőben létrejövő dolgok ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae) a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a vételárat csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni az ilyen adásvétel egy felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, amelynek tárgya a véletlentől függően jön létre ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel sem teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat a jövőben elkészítendő dolgok ez az ún. jövőbeli dolog vétele (emptio rei futurae) res futura: létrejötte nem egy bizonytalan természeti eseménytől függ (mint a res sperata), hanem az emberi munka többé-kevésbé biztos eredményétől pl.: egy elkészítendő iparcikk a remény ez az ún. reményvétel (emptio spei) ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a vétel ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak nem feltételes szerződés, mivel a vevő az előre kialkudott vételárért azt veszi meg, ami a „hálóba akad” az adásvétel tárgya egy véletlentől függő eredmény: a vevő nem tudhatja, hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie ez az aleatórikus vagy szerencseszerződés fajta szerinti, generikus vétel ez az ún. zártfajú (szűkebb körű generikus) szolgáltatás megszorítás: ilyenre csak szűkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor, csűrben lévő gabona) kerülhet sor

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) II. -

-

6/74

MELLÉKEGYEZMÉNYEK AZ EMPTIO VENDITIONÁL az adásvételi szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú (szinallagmatikus) bonae fidei kötelem keletkezik a bonae fidei szerződés jellegéből adódik, hogy a felek m e l l é k e g y e z m é n y e k e t is kapcsolhattak hozzá (pacta adiecta) – ezek az emptio venditio mint jogügylet esetleges alkatrészei (accidentalia negotii) a legfontosabb mellékegyezmények: 1) -

MINDKÉT FÉL JAVÁRA SZÓLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

2)

CSAK AZ ELADÓ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

az eladó számára visszavásárlási jogot (pactum de retroemendo), vagy a vevő számára visszaeladási jogot (pactum de retrovendendo) biztosít

a) -

3)

az elállás (visszalépés) kikötése arra az esetre, ha a vevő nem fizetne ilyenkor az eladott árut az eladó visszakapja, de rendszerint a már fizetett részletek megtartása mellett ezt a részben büntető tartalmú kikötést (lex commissoria, jogvesztő záradék) általában felbontó feltételnek (condicio resolutiva) minősítették

b) -

a többet fizető vevő felbontó feltétel formájában megszövegezett kikötés az eladó elállhat a szerződéstől, ha meghatározott időn belül többet fizető vevőre talál (in diem addictio)

c) -

az elővásárlási jog fenntartása esetén az eladó kiköti, hogy ha a vevő a dolgot bármikor el kívánná adni, elsősorban az eladónak köteles azt felajánlani, aki jogosult a dolgot a más által kínált vételáron megvásárolni

CSAK A VEVŐ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

a) b) -

próbára, megtekintésre szóló vétel (pactum displicentiae) a vevő meghatározott időn belül egyoldalúan elállhatott az adásvételtől, ha neki a vétel tárgya nem tetszik (displicet) hasonló eset a borvételnél alkalmazott pactum degustationis: a bor minőségének határidőn belüli ellenőrzését tette lehetővé bánatpénz a vevő kiköthette, hogy ha megbánná a vételt, attól bizonyos időn belül egy meghatározott összeg feláldozásával (bánatpénz - arrha poenitentialis) elállhasson

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

7/74

544. FELELŐSSÉG ÉS VESZÉLYVISELÉS AZ EMPTIO VENDITIONÁL [MINIMUM

I. -

-

b) -

-

XLV.]

A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI, FELELŐSSÉGEI az adásvételi szerződésből egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei kötelem keletkezik a) -

II. -

TÉTEL

ELADÓ (VENDITOR)

kötelezettsége: szolgáltatni az árut > praestare (a felelősségi és szavatossági szabályok miatt) szolgáltatása: a fizikai dolgok birtokának a tulajdonszerzést is lehetővé tevő (pl.: elbirtoklással) átadása, ugyanis az eladónak nem kötelezettsége, hogy a dolog civiljogi tulajdonát is átruházza (szolgáltatása ezért nem dare) felelőssége: mint érdekelt adósé általában culpa, de ha az adásvétel megkötése után az áru még nála van, idegen dolgot őrző érdekelt adós, custodia-kötelezett, így felel a casus minor-okért is az adásvételből folyó jogait actio venditi-vel érvényesítheti a szerződésszerű teljesítés és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítése is követelhető volt ezzel VEVŐ (EMPTOR)

kötelezettsége: kifizetni a vételárat; a bona fides alapján az áru átvételére is köteles volt; ennek alapján kellett megtérítenie adott esetben az átvétel elmaradása folytán az eladót ért kárt szolgáltatása: dare (a fizetés miatt) felelőssége: culpa-ért felel

A VESZÉLYVISELÉS készvételnél fel sem merül a veszély, kockázat (periculum) viselése (az adásvétel megkötésével egyidőben a dolog a vevőhöz kerül, így ő viseli a kárt) ha az adásvétel megkötése és a vásárolt árunak a vevő számára történő átadása nem esik egybe, és az áru a szerződés megkötése és a dolog átvétele között vis maior folytán megrongálódott, vagy elpusztult, koronként más a veszélyviselés mértéke: a) b) -

POSZTKLASSZIKUS JOG

a veszélyviselés elvileg attól függ, hogy kié az eladott dolog a köztes időszakban a római jogban tradicionális tulajdonszerzés érvényesül (a dolog tulajdonát a vevő csak annak traditio-jával szerezheti meg) a köztes időszakban így a dolog még mindig az eladóé KLASSZIKUS JOG

a római jogtudósok rájöttek, hogy az eladó a köztes időszakban csak formailag tulajdonos, és ekkor már idegen dologként tartja magánál az eladott árut így az eladót a köztes időszakban custodia-felelősséggel terhelték meg (így csak a casus minor-okért felel, a vis maior-ért a vevő tartozik felelősséggel) „amint kész a vétel, a vevőre száll a veszély”

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

8/74

-

ha az adásvétel még nem kész (emptio imperfecta), a vevői veszélyviselés szabályai sem érvényesülnek

-

nem kész az adásvétel:  ha azt condicio suspensiva-hoz kötötték (pl.: emptio rei speratae esetén, amikor a szerződés még nem lép hatályba)  a fajta szerint meghatározott áruk vétele esetén a lemérésig, leszámolásig, kiválasztásig  ha pl.: alternatio van kikötve, a választásig

c) -

IUSTINIANUSI JOG

-

a periculum est emptoris ellensúlyozásaként a vevőt illeti meg a dolognak az adásvétel megkötésétől kezdve keletkezett minden növedéke, haszna pl.: fructus, alluvio, stb. Iustinianus: „azé legyen a haszon is, akié a veszély” elv

-

kialakulnak a vevői veszélyviselés szabályai (periculum est emptoris regula) a custodia majdnem teljesen átadta helyét a culpa-ért való felelősségnek a vevő felelőssége a vis maior-on kívül a casus minor-okra is kiterjedt az eladó az eladott dolgot ért kárért csak vétkessége (dolus és culpa) esetén felelt

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

9/74

545. A SZAVATOSSÁG AZ EMPTIO VENDITIONÁL [MINIMUM

TÉTEL

XLVI.]

I. -

AZ ELADÓI SZAVATOSSÁG a hibás teljesítéssel kapcsolatban a törvény által előírt feltétlen helytállás az adós vétkességének kérdése fel sem merül az eladót a felelősségén túl és vétkességétől teljesen függetlenül kétirányú szavatosság is terheli; az eladó szavatol azért, hogy  az áru körül jogilag minden rendben legyen (jogszavatosság)  az áru materiálisan, fizikailag is rendelkezzék azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a törvény illetve a szerződés előír (kellékszavatosság)

II. -

AZ ELADÓ JOGSZAVATOSSÁGA (EVICTIÓS SZAVATOSSÁG) az e l a d ó s z a v a t o l azért, hogy 1) a vevő a dolog tulajdonjogát legalább elbirtoklás útján megszerezhesse (kivéve, ha a szerződésnek eleve nem is volt célja a vevő tulajdonszerzése, pl.: idegen dologbeli jog vagy követelés eladása esetén) 2) az adott dolog élvezetének ne legyen jogi akadálya (pl.: mást megillető haszonélvezet vagy zálogjog, kivéve: ha kifejezetten ilyen joggal terhelten került eladásra)

-

több évszázados fejlődés után csak az elperlésért (evictio) való szavatosságig jutottak el: az eladóval szemben általában csak akkor lehet jogszavatossági igényt érvényesíteni, ha a vevőtől a dolgot 3. személy (általában a valódi tulajdonos) elperelte

-

a jogszavatosság fejlődési folyamata: a) -

b) -

ARCHAIKUS JOG

a mancipatio-s vétel vevőjének, ha tőle 3. személy a megvásárolt dolgot el akarta perelni, joga és kötelessége volt az eladót mint jogelődjét segítségül hívni (nominatio auctoris) a perben ha az eladó nem támogatta a vevőt, vagy segítsége eredménytelen maradt, és így a dolgot tőle egy 3. személy szerezte meg, az eladó egy actio auctoritatis nevű kereset alapján a vételár 2x-ével felelt más vételeknél (pl.: res nec mancipi vételénél, in iure cessio vagy traditio útján történő elidegenítéseknél) az eladónak az elperlésért való szavatosságát (hasonlóan 2x) szerződésileg, stipulatio-val kötötték ki (stipulatio duplae) KLASSZIKUS JOG

az eladó elperlésért való szavatossága ipso iure (stipulatio nélkül) is érvényesült a vevő evictio esetén az adásvételi szerződés alapján indíthatott keresetet az eladó ellen teljes kárának megtérítésére (actio empti) így alakult ki a klasszikus evictiós szavatosság: az eladó akkor tartozik helytállni, ha a vevő az eladott dolgot (vagy annak zavartalan birtoklását) azért veszti el, mert 3. személy a dolgon fennálló tulajdonjogot vagy egyéb jogosultságokat tőle (az eladás előtti időből

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

-

c) -

10/74

származó) korábbi jogcím (tulajdonjog, zálogjog, szolgalom) alapján perrel visszaszerezte ha az eladó csalárdul idegen vagy szolgalommal terhelt dolgot adott el a jóhiszemű vevőnek, be sem kellett várni az elperlést: az eladó dolusára tekintettel a vevő azonnal felléphetett az eladó ellen és kártérítést követelhetett A KÉSŐCSÁSZÁRKOR, A POSZTKLASSZIKUS VULGÁRJOG

Iustinianus az elperlés következményét a vételár 2x-ében állapította meg a mancipatio és az actio auctoritas eltűnt csak a vevő érdeksérelmét megtérítő actio empti, valamint értékesebb dolgok eladása esetében a stipulatio duplae maradt fenn Iustinianus (is) elvetette azt, hogy az eladó kötelessége lenne a zavartalan birtok és a tulajdon átruházása egyben

III. -

AZ ELADÓ KELLÉKSZAVATOSSÁGA (REJTETT HIBÁKÉRT VALÓ SZAVATOSSÁG) kritérium: az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat (pl.: a ház rozoga) a vevőnek a szerződéskötési eljárás során magának kell észlelnie („óvakodjék a vevő”)

-

a jogszavatosság fejlődési folyamata: a) -

b) -

c) -

ARCHAIKUS JOG

az áru hibáiért való felelősséget egyetlen esetben ismerte: ha az eladó az eladott telket a mancipatio-hoz fűzött nyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt  a vevő a különbözet 2x-ére menő actio de modo agri-val fordulhatott ellene egyéb esetekben az eladó stipulatio-val garantálhatta az áru hibamentességét (stipulatio simplae) az eladó felelt az árunak a stipulatio-ban megígért tulajdonságaiért és a megjelölt hibák nemlétéért PRAETORI EDICTUM

ez alapján bizonyos esetekben az actio empti-vel lehetett az áru hibáiért való szavatosságot érvényesíteni ez alapján az eladó  formátlan ígéretéért: kifejezetten ígérte (dicta et promissa), hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes, és  dolus-ért: (csalárd módon (dolo malo) elhallgatta az előtte ismert hibákat) is felelt AEDILISI EDICTUMOK

az aedilis curulesek a vásári forgalom biztonsága érdekében megszigorították az eladók szavatosságát, felelőssé téve őket az áruknak (rabszolga, igásállat) bizonyos általuk nem ismert, rejtett hibáiért is „akik igásállatot adnak el, nyíltan és szabályosan mondják meg melyiknek mi a betegsége, hibája; ha ez nem így történik, keresetet fogunk adni 6 hónapon belül a vétel meg nem történtté tétele céljából, vagy 1 éven belül arra, amennyivel e dolgok az eladáskor kevesebbet értek” (Ulpianus)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

az aedilis curulis-ek felsorolták azokat a hibákat, amelyekért az eladók objektív alapon (szubjektív tudomásuktól függetlenül) voltak kötelesek helytállni egyéb hibák vonatkozásában továbbra is a praetori edictum rendelkezései (dolo malo, dicta et promissa) voltak irányadóak az eladónak palam (nyíltan, tartalmilag kendőzetlenül) recte (szabályosan, formailag is megfelelő módon) kell az áru hibáit közölnie rejtett hiba esetén a vevő a következő keresetekkel élhetett: 

 d) -

11/74

ACTIO REDHIBITORIA

6 hónapon belül felbonthatta a szerződést („elállhatott”) és az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a vételárat „az elállással in integrum restitutio következik be” ACTIO QUANTI MINORIS

1 éven belül indíthatta meg perlés vételár-leszállításra (amennyivel a dolog kevesebbet ér neki a rejtett hiba miatt) akkor, ha a vevő kisebb hiba esetén meg akarta tartani az árut

IUSTINIANUSI JOG

az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelősségét (szavatosságát) kiterjesztette minden dologra (nemcsak rabszolga és igásállat) a vevő ezt a jogát actio empti-vel érvényesíthette, amely nem volt a másik 2 kereset rövid határidejéhez kötve

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

12/74

546. A LOCATIO CONDUCTIO ÁLTALÁBAN. A LOCATIO CONDUCTIO OPERARUM ÉS A LOCATIO CONDUCTIO OPERIS EGYBEVETÉSE [MINIMUM

TÉTEL

XLVII.]

I. -

A RÓMAI BÉRLET FOGALMA bérlet (locatio conductio) puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis) rendkívül tág római jogintézmény

-

a locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérő, heterogén tényállást (ezeket majd csak a középkori jog választja szét):  a modern dologbérletet (locatio conductio rei)  a munkaszerződést (locatio conductio operarum)  a vállalkozási szerződést (locatio conductio operis)

-

a bérlet tényállásait ÖSSZEKAPCSOLJA, hogy mindhárom esetben  az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces)  szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre  a szerződéskötés puszta megegyezéssel történik  az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit

-

a 3 alakzat KÜLÖNBÖZIK EGYMÁSTÓL aszerint, hogy a bérbeadó mit ad át a bérlőnek, a bérbeadó ugyanis vagy:  egy dolgot ad át használatra (vagy gyümölcsöztetésre) – dologbérlet  önmagát és szolgálatait bocsátja rendelkezésre – munkaszerződés/munkabérlet  lehetőséget nyújt arra (rendszerint egy dolog átadása révén), hogy az ő részére valaki munkával elérhető eredményt hozzon létre (pl.: előállítson valamit) – vállalkozási szerződés/műbérlet

II.

A RÓMAI BÉRLET ÁLTALÁBAN A)

A BÉRLET EREDETE

-

nincs sok információ erről ez a szerződéstípus csak a pénz megjelenését követően fejlődhetett ki a praetor jogfejlesztő tevékenységeként alakult ki a Kr.e. II. században

B)

A RÓMAI BÉRLET (LOCATIO CONDUCTIO) FOGALOMRENDSZERE

-

az elnevezés a „locare” – elhelyezni, kiállítani és a „conducere” – magával vinni, elvezetni igékből ered a szereplők:

-

dologbérletnél munkabérletnél vállalkozási szerződésnél

LOCATOR (BÉRBEADÓ)

CONDUCTOR (BÉRLŐ)

tulajdonos bérmunkás megrendelő

a dolog használója munkaadó vállalkozó

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

13/74

C)

A BÉRLET LÉNYEGES ELEME A PÉNZFIZETÉS

-

a tényállások leglényegesebb közös eleme (essentiale negotii) az, hogy az egyik oldalon mindig pénz szerepel kivétel: részes haszonbérlet - a bérlő mezőgazdasági ingatlan bérleténél a termények meghatározott részével teljesített

-

az egyik fél szolgáltatása jól meghatározható (pénzfizetés), a másik fél ellenszolgáltatása körülírhatatlanul sokféle lehet emiatt határolható el nehezen néhány esetben egymástól az adásvétel és a bérlet haszonbérlet: ha a dologbérleten belül nemcsak használatról, hanem gyümölcsöztetésről is szó van a római jog különbséget tett közönséges bérlő (conductor), haszonbérlő (colonus) és lakásbérlő (inquilinus) között, de rendszertanilag nem különültek el

D)

MÉLTÁNYTALAN SZABÁLYOK A LOCATIO CONDUCTIO-NÁL

-

a bérlet szinallagmatikus kötelmet eredményez > a két fél elvileg egymás mellé rendelt, jogaik és kötelezettségeik elvileg egyenlő súlyúak mégis számos szabálya hátrányos és méltánytalan:

-

 



a bérlő csak detentor, nem illeti meg a birtokvédelem a bérbeadó a bérlőt bármikor kidobhatja a bérletből, és ilyenkor a bérlőnek csak az actio conducti (kötelmi eszköz) áll rendelkezésére, amellyel csupán kártérítést és nem in integrum restitutio-t követelhetett a bérlő csak a tulajdonos egyetértésével (quasi traditio-val) szerez tulajdont a gyümölcsön; ha a tulajdonos megtiltja a gyümölcsszedést és a bérlő ennek ellenére leszedi a gyümölcsöt, tolvajnak minősül; ilyenkor ismét csak kártérítésre perelhet

LOCATIO CONDUCTIO OPERARUM

jelentése fogalma

a szerződésben részt vevő felek tárgya

a fizetség elnevezése

LOCATIO CONDUCTIO OPERIS

mindkettő munkavégzésre irányuló, szinallagmatikus, bonae fidei, egyenlően kétoldalú jogviszonyt eredményez munkaszerződés vállalkozási szerződés „munkabérlet” „műbérlet” szabad ember munkájának meghatározott mű előállítása, igénybevétele, a munkában töltött idő munkával elérhető eredmény szerint fizetett pénzért, munkabérért produkálása pénzért, vállalkozói díjért („napszámosmunka”) locator (bérbeadó): bérmunkás locator (bérbeadó): megrendelő conductor (bérlő): munkaadó conductor (bérlő): a mű előállítója, a vállalkozó elsősorban fizikai munka (operae); a szerződésben meghatározott bizonyos szellemi tevékenységek eredmény, mű (opus) létrehozása; a végzésére is lehetett szerződni (tanítói, conductor arra vállalkozik, hogy mérnöki), de magasabb szellemi munka munkája révén valamit előállít, (artes liberales) nem lehetett tárgya (pl.: valamilyen eredményt produkál; pl.: az jogtudósoké, filozófusoké) átadott építőanyagból házat épít munkabér (merces); vállalkozói díj

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a létrejövő kötelem a felek kötelezettségei a felek felelősségei

a felek jogai, érdekérvényesítésük

a locator szolgáltatása a conductor szolgáltatása veszélyviselés

megszűnése

gondossági kötelem (teljesítménytől, eredményességtől független) a bérmunkás (locator) köteles a munkaadó utasításainak megfelelően és tisztességesen dolgozni; a bérmunkás (locator) culpa levis-ért felel

14/74

eredménykötelem (teljesítmény és eredményfüggő) a vállalkozó (conductor) köteles gondosan eljárni

a vállalkozó (conductor) culpa levis-ért felel; ha át is vesz valamit a megrendelőtől, az idegen dolgokért custodia-felelősséggel tartozik, és megfelelő hozzáértéssel kell ellátnia a vállalt feladatot a bérmunkás (locator) actio locati-val a vállalkozó (conductor) actio conductikövetelheti a kikötött időbért megfelelő, val követelheti a kikötött vállalkozói gondos munkája alapján díjat az elvégzett munkája alapján a munkaadó (conductor) a munkással a megrendelő (locator) a vállalkozóval szembeni (pl.: kártérítési) igényét a szembeni (pl.: kártérítési) igényét a munkabér visszatartásán túl actio vállalkozói díj visszatartásán túl actio conducti-val érvényesítheti locati-val érvényesítheti a munkavállaló felé gondos a megrendelő felé a pénzösszeg munkavégzés (eredménytől független) kifizetése a munkaadó felé az időbér fizetése a vállalkozó felé egy produktum (eredmény) létrehozása akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli az ebből eredő veszélyt, kárt; a veszélyviselés az érdekszféra-elven alapul pl.: ha a bérmunkás/vállalkozó az időjárás miatt nem tudott dolgozni, jár a munkabére; ha betegség miatt, nem jár a veszély átszállása: a) átalánydíjas vállalkozásnál egy összegért vállalta a vállalkozó a mű produkálását, így a mű átvételével átszáll a megrendelőre b) a „mérték szerinti” vállalkozásnál a megrendelő részletekben veszi át a művet, ilyenkor csak az elkészült és átadott részlet vonatkozásában száll át a veszély a megrendelőre lex Rhodia de iactu mercium: rhodosi tengeri jog az áru kidobásával kapcsolatban; kármegosztási szabály: ha tengeri vihar esetén a hajó könnyítése céljából árukat dobnak ki, az ebből adódó kárt mindazok között meg kell osztani, akiknek a hajó megmentéséhez érdekük fűződött > a locatio conductio konstukcióját alkalmazták a kármegosztási igény érvényesítésére hasonló a dologbérlethez; a felmondás intézményének hiányát valószínűleg kötbér (poena) kikötésével pótolták

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

15/74

547. A LOCATIO CONDUCTIO REI -

dologbérlet (locatio conductio rei) egy dolog használata pénzfizetés ellenében

-

tárgya: nem csak testi dolgok, a római jog megengedte jogosultságok bérbeadását is egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei kötelmet keletkeztet

-

felek:  locator (bérbeadó):  conductor (bérlő):

I.

tulajdonos a dolog használója

A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI A1)

A LOCATOR KÖTELEZETTSÉGEI

-

-

köteles a dolgot a kikötött használatra alkalmas állapotban átadni, és a bérlet tartama alatt ilyen állapotban tartani > jog és kellékszavatosság felelőssége: culpa levis ő viseli a dolgot vis maior folytán ért kárt is: ameddig a bérlő a vis maior folytán nem használhatja a dolgot, a bérbeadót nem illeti meg a bér, a kapott bért pedig erre az időre köteles visszaadni (periculum est locatoris) pl.: ha a bérbe adott lakás a bérleti idő lejárta előtt földrengés folytán elpusztul

A2)

A LOCATOR JOGAI

-

conductor-ának a bérleménybe bevitt dolgain (invecta, illata), továbbá az ott termett és a bérlő által megszerzett gyümölcsökön törvényes zálogjog (hypotheca legalis) illeti meg a bérösszeg biztosítására a bérletet bármikor felmondhatja a bérlővel szembeni igényeit (bér megfizetése, károk megtérítése) actio locati-val érvényesítheti

-

B1)

A CONDUCTOR KÖTELEZETTSÉGEI

-

legfontosabb kötelezettsége: a bér megfizetése ezt a törvény szerint utólag (postnumerando) kell teljesítenie de: a felek megállapodhatnak abban is, hogy a bérlő időszakonként előre fizeti meg a bért (praenumerando) a dolgot rendeltetésszerűen kell használnia a bérlet tartalmának lejártával köteles azt épségben visszaadni felelőssége: custodia-felelősség a nem vis maior-ból eredő károkat általában neki kell viselnie

B2)

A CONDUCTOR JOGAI

-

követelheti a locator-tól a bérbe vett dolog zavartalan élvezetének biztosítását > különösen a birtokháborítással szembeni védelmet (mivel ő csak naturalis possessor, így birtokvédelemre nem jogosult) bizonyos beruházásainak, kárainak megtérítését

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) II.

16/74

haszonbérletnél a gyümölcsökön quasi traditio-val tulajdont szerezhet rendkívüli károk, természeti csapások esetén a mezőgazdasági ingatlan conductor-a (colonus) bérleszállítást (remissio mercedis) kérhet, amit azonban jó esztendőben köteles kipótolni megilleti a további bérbeadás joga (albérlet, sublocatio), amely a nemo plus iuris elve szerint a (fő)bérlethez igazodik jogait actio conducti-val érvényesítheti

A DOLOGBÉRLET MEGSZŰNÉSE A)

A HATÁRNAP BEKÖVETKEZTE

-

a határozott időre kötött bérlet megszűnt az előírt határnap bekövetkeztével (dies ad quem) ismerték a határozott tartamú bérlet hallgatólagos meghosszabbítását (relocatio tacita) – „azzal, hogy hallgattak, megegyezni és megújítani látszanak” ha a conductor nem ment el a kikötött idő lejártával, s a locator őt megtűrte a bérletben, a bérletet határozatlan időre meghosszabbítottnak tekintették

B)

KIDOBÁS/ELHAGYÁS

-

határozatlan idejű bérlet nem ismerték a felmondás és a kötelező felmondási idő intézményét a locator bármikor kidobhatta conductorát a conductor bármikor elhagyhatta a bérleményt (ennek kivédésére szokás volt kötbért (poena) kikötni)

C)

A BÉRBEADÓ ÖNKÉNYES ÉS EGYOLDALÚ MEGSZÜNTETÉSE

-

-

a határozott időre kötött bérletnél is a szerződést felrúgva bármikor kidobhatta a bérlőt, bármikor eladhatta a bérleményt ilyenkor a vevő birtokbalépése automatikusan megszüntette a bérletet ha a locator a bérbe adott ingatlant a bérlet fennmaradását kikötve adta el, a vevő azonban ezt nem tartotta tiszteletben, a locator kártérítésért perelheti a vevőt, és a conductor a locator-t, a vevő által kidobott conductor azonban nem tarthat igényt arra, hogy visszakerüljön a bérleménybe a conductor-t csak in personam actio illeti meg (csak kártérítést követelhet)

D)

A BÉRBEADÓ EGYOLDALÚ, DE SZERZŐDÉST NEM SÉRTŐ MEGSZÜNTETÉSE

-

a bérletet a bérbeadó bizonyos kivételes esetekben törvényi felhatalmazás alapján egyoldalúan, de a bérleti szerződést nem megsértve is megszüntetheti ez kötelmi jogilag is szabályos, azonnali, egyoldalú fellépés („rendkívüli felmondás”) pl.: „ha a bért a bérház tulajdonosának megfizeted, akaratod ellenére nem kergethet el, kivéve, ha bizonyítja, hogy saját használatára lenne szüksége a házra, vagy ha renováltatni akarja a házat, vagy ha te a bérbe adott dolgot nem megfelelően használtad” ilyenkor a tulajdonos azonnali hatállyal és teljesen jogszerűen kidobhatja a bérlőt és perelhet is kártérítésre, aki viszont nem követelhette ugyanezt

-

-

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

III.

E)

A BÉRLŐ MEGSZÜNTETÉSE

-

a bérlő is megszüntetheti azonnali hatállyal és teljesen jogszerűen akkor, ha a dolog használata lehetetlenné vagy veszélyessé válik ilyenkor a bérbeadó nem követelheti az elmaradt bérleti díjat

17/74

A DOLOGBÉRLET KÜLÖNLEGES FAJTÁI A)

részes haszonbérlet (mezőgazdasági ingatlan bérleténél a bérlő (colonus) az ingatlanon termelt termények meghatározott részével teljesít; pl.: feles ~)

B)

locatio perpetua (in personam, majd in rem védelemmel ellátott örökös, személyhez nem kötődő bérlet; fő esete: ager vectigalis, római közföld bérlete)

C)

superficies

D)

jogok bérbeadása (res incorporales; pl.: albérlet)

E)

próbára bérlet (bármelyik fél az első éven belül minden további nélkül visszaléphetett, elállhatott a bérlettől, elállását pedig nem kellett indokolnia, s abból semmilyen kötelezettsége nem keletkezett)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

18/74

548. A LOCATIO CONDUCTIO OPERARUM -

-

munkaszerződés, „munkabérlet” (locatio conductio operarum) szabad ember munkájának igénybevétele a munkában töltött idő szerint fizetett pénzért, munkabérért (merces) valaki kötelezi magát, hogy egy másik személy szolgálatába áll, neki dolgozik, s ennek fejében az őt órára, napra, hétre, stb. fizeti egyenlően kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. -

A SZERZŐDÉS SZEREPLŐI locator (bérbeadó): BÉRMUNKÁS (bérbe adja a munkáját) conductor (bérlő): MUNKAADÓ

II. -

A SZERZŐDÉS TÁRGYA elsősorban f i z i k a i m u n k a (operae) bizonyos s z e l l e m i t e v é k e n y s é g e k (orvosi, tanítói, mérnöki, stb.) is de: az artes liberales-nek minősülő magasabb szellemi munka (pl.: jogtudosóké, filozófusoké, stb.) nem lehetett

III.

A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI

-

IV. V. -

a) -

BÉRMUNKÁS (LOCATOR)

b) -

MUNKAADÓ (CONDUCTOR)

g o n d o s s á g i k ö t e l e m (teljesítménytől független) köteles a munkaadó utasításainak megfelelően és tisztességesen dolgozni felelőssége: culpa levis megfelelő, gondos munkája alapján actio locati-val követelheti a kikötött időbért a munkással szembeni (pl.: kártérítési) igényét a munkabér visszatartásán túlmenően actio conducti-val érvényesíthette

VESZÉLYVISELÉS megoszlik a 2 fél között szabályzása az érdekszféra-elven alapul akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli az ebből eredő veszélyt, kárt „aki a munkáját adta bérbe, annak az egész időre vonatkozó bért meg kell kapnia, ha nem rajta múlott, hogy a szolgálatait nem bocsáthatta rendelkezésre” pl.: ha rossz időjárás miatt nem lehetett dolgozni, a munkásnak ekkor is jár a bére; de ha megbetegedett és ezért nem tudott dolgozni, erre az időre nem illette meg a bér A MUNKASZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE hasonló a dologbérlethez a felmondás intézményének hiányát itt is kötbér (poena) kikötésével pótolták

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

19/74

549. A LOCATIO CONDUCTIO OPERIS -

vállalkozási szerződés, „műbérlet” (locatio conductio operis) valaki egy meghatározott művet állít elő, munkával elérhető eredményt produkál pénzért, vállalkozói díjért egyenlően kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. -

A SZERZŐDÉS SZEREPLŐI locator (bérbeadó): MEGRENDELŐ conductor (bérlő): VÁLLALKOZÓ (a mű előállítója)

II. -

A SZERZŐDÉS TÁRGYA a szerződésben meghatározott eredmény, mű (opus) létrehozása a conductor arra vállalkozik, hogy (általában a locator által rendelkezésére bocsátott anyagból, dologból) munkája révén valamit előállít, valamilyen eredményt produkál pl.: átadott szövetből ruhát készít, építőanyagból házat épít

III.

A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI a) -

MEGRENDELŐ (LOCATOR)

b) -

VÁLLALKOZÓ (CONDUCTOR)

IV.

a vállalkozóval szembeni (pl.: kártérítési) igényét a vállalkozói díj visszatartásán túlmenően actio locati-val érvényesíthette e r e d m é n y k ö t e l e m (teljesítményfüggő) ha az ígért művet nem készítette el, általában még költségeinek megtérítésére sem tarthat igényt köteles gondosan eljárni felelőssége: culpa levis, valamint custodia-felelősség a megrendelőtől átvett, nála lévő idegen dolgokért, anyagért felelős azért, hogy megfelelő hozzáértéssel, szakszerűen lássa el a vállalt feladatot („imperitia culpae adnumeratur” – a mesterségbeli járatlanság gondatlanságszámba megy) elvégzett munkája alapján actio conducti-val követelheti a vállalkozói díját

VESZÉLYVISELÉS 1) -

A FELEK VESZÉLYVISELÉSE, A VIS MAIOR ESETE

-

régebbi jog (ius vetus): a dolog/anyag átadásáig a veszélyt a vállalkozó viselte fejlettebb, újabb jog (ius novum): szabályzása az érdekszféra-elven alapul akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli az ebből eredő veszélyt, kárt

alapvető kérdés: köteles-e a megrendelő (locator) kifizetni a vállalkozó díját akkor, ha a mű vis maior következtében megrongálódott vagy elpusztult?

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)  

2)

pl.: a csatorna földcsuszamlás következtében összedőlt; ha a talaj hibájából: a locator (megrendelő) viseli a veszélyt ha a mű hibájából: a conductor-é (vállalkozó) a kár A VESZÉLY ÁTSZÁLLÁSA A VÁLLALKOZÓRÓL A MEGRENDELŐRE

a) -

„ÁTALÁNYDÍJAS” VÁLLALKOZÁS (opus aversione locatum) a vállalkozó egy összegért vállalta a mű produkálását a veszélyviselés a teljesítéskor, a mű kipróbálását követően annak átvételével szállt át a megrendelőre

b) -

„MÉRTÉK SZERINTI” VÁLLALKOZÁS (opus in pedes mensurasve locatum) a megrendelő mérték szerint, részletekben veszi át művet csak az elkészült, átadott részlet vonatkozásában száll át a veszély a megrendelőre

c) -

LEX RHODIA DE IACTU MERCIUM (az áruk kidobásáról szóló rhodosi törv.) kármegosztási szabály ha tengeri vihar esetén a hajó megkönnyítése céljából árukat dobtak ki, az ebből adódó kárt meg kell osztani mindazok között, akiknek a hajó megmentéséhez érdekük fűződött átvétele a locatio conductio konstrukciójának a kármegosztási igény érvényesítésére való alkalmazásával történt tengeri hajózásnál az árutulajdonosok általában locatio conductio operis formájában szerződtek a szállító hajóssal (nauta) a károsult feladók actio locati-val fordultak a hajós ellen a megmenekült áruk és a hajó értékének megfelelő arányú kártérítésért a hajós actio conductio-val perelhette a megmenekült áruk tulajdonosait a megfelelő arányú kárviselésért, a veszteségben való arányos osztozásért a hajós ilyenkor jogosult (köteles) a megmenekült árukat a kárigények rendezéséig visszatartani (retentio) az érdekeltek között valójában egy communio incidens (quasi contractus) jön létre, melyre a locatio conductio szabályait alkalmazzák

V. -

-

20/74

RENDHAGYÓ VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS (LOCATIO CONDUCTIO IRREGULARIS) a vállalkozás különleges esete, a tengeri hajózásnál alakult ki ömlesztve szállítható áruk (pl.: gabona) tengeri szállítása esetén a hajós a rendeltetési kikötőben általában nem ugyanazt a gabonát szolgáltatta ki, hanem a hajórakomány megfelelő részét, vagy akár máshonnan beszerzett, azonos mennyiségű és minőségű gabonát (generikus szolgáltatás) a hajós az ömlesztve átvett gabonán tulajdont szerzett, és így teljes egészében ő viselte a veszélyt

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

21/74

+ A LOCATIO CONDUCTIO REI, A LOCATIO CONDUCTIO OPERARUM ÉS A LOCATIO CONDUCTIO OPERIS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

kötelemkeletkeztetése jelentése fogalma

a szerződésben részt vevő felek tárgya

a fizetség elnevezése a felek

LOCATIO CONDUCTIO

LOCATIO CONDUCTIO

LOCATIO CONDUCTIO

REI

OPERARUM

OPERIS

szinallagmatikus, bonae fidei, egyenlően kétoldalú jogviszonyt eredményez dologbérlet egy dolog használata pénzfizetés ellenében

locator (bérbeadó): tulajdonos conductor (bérlő): a dolog használója - testi dolgok - jogosultságok; pl.: haszonélvezet, bérleti jog (ld.: albérlet)

bér locator tulajdonos

szolgáltatása

praestare használatba adás

felelőssége

culpa levis használható legyen

jogainak érvényesítése

actio locati pl.: rongálás

kötelezettsége

a dolgot használatra alkalmas állapotban átadni

conductor a dolog használója praestare, dare bérfizetés (utólag) custodia épségben maradjon

actio conducti pl.: önkényes felmondás a bért megfizetni

munkaszerződés, „munkabérlet” szabad ember munkájának igénybevétele, a munkában töltött idő szerint fizetett pénzért, munkabérért locator (bérbeadó): bérmunkás conductor (bérlő): munkaadó - fizikai munka (operae) - biz.szellemi tevékenységek (tanítói, mérnöki) - DE: magasabb szellemi munka (artes liberales) nem lehetett tárgya (pl.: jogtudósoké, filozófusoké)

vállalkozási szerződés, „műbérlet” meghatározott mű előállítása, munkával elérhető eredmény produkálása pénzért, vállalkozói díjért locator (bérbeadó): megrendelő conductor (bérlő): a mű előállítója, a vállalkozó - bizonyos munka elvégzése - a szerződésben meghatározott eredmény, mű (opus) létrehozása

munkabér (merces)

vállalkozói díj

locator bérmunkás

conductor munkaadó

locator megrendelő

conductor vállalkozó

facere szolgáltatás

dare időbér fizetése

dare összeg fizetése

facere egy mű létrehozása

culpa levis (érdekelt) custodia: a rábízott dologért actio locati pl.: bért

culpa levis (érdekelt)

culpa levis (érdekelt)

actio conducti pl.: kártérítés

actio locati pl.: kártérítés

a munkabért megfizetni

a vállalkozói díjat megfizetni

culpa levis (érdekelt) custodia: rábízott dologért actio conducti pl.: vállalkozói díj gondosan eljárni

a munkaadó utasításaina k megfelelően, tisztességese n dolgozni

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

22/74

550. A MANDATUM ÉS ALKALMAZÁSI KÖRE I.

A MEGBÍZÁS TÖRTÉNETE 1) -

BARÁTSÁGI ALAPON

2) -

KÖTELESSÉG ALAPJÁN

3) 

eredetileg szívességből, barátságból (ex amicitia) végzett cselekmény volt egyszerű társadalmi ténynek minősült pl.: valaki megkérte barátját, hogy távolléte miatt lássa el ügyeit a megbízott fizetségét a barátság zárta ki mások erkölcsi/jogi kötelesség alapján (ex officio) kényszerültek arra, hogy felkérésük esetén a más dolgát intézzék pl.: a libertus-t patronus-ával szemben ilyen kötelezettség terhelte az ingyenességet a törvény írta elő de: illett honorálni a felkért személyt az ügyünk ingyen intézéséért, fáradozásaiért SZELLEMI MUNKA ALAPJÁN

bizonyos szellemi tevékenységeket nem lehetett pénzért, locatio conductio keretében végezni ha valaki más részére (pl.: ügyvédként) magasrendű szellemi munkát végzett, ez sokáig csak ingyenesen, mandatum alapján volt elképzelhető a megbízás erkölcsi alapú szabályai jogi jelleget öltöttek a praetori edictum az alakszerűtlenül vállalt megbízást is szerződésnek ismerte el jogintézménnyé tette a mandatum-ot („amint szabadságunkban áll a megbízást nem elfogadni, úgy, ha elvállaltuk, kötelesek vagyunk teljesíteni azt”)

II. -

A MEGBÍZÁS FOGALMA ÉS FŐBB ELVEI megbízás (mandatum): más ügyének felkérésre történő, ingyenes ellátása

-

a felek:  megbízó:  megbízott:

mandator mandatarius

a) -

A MEGBÍZÁS TÁRGYA

b) -

A MEGBÍZÁS LÉNYEGES ELEME (ESSENTIALE NEGOTII)

bármilyen megengedett cél megvalósítása lehet akár egyetlen feladat ellátása, akár hosszabb lejáratú, tágabb körű megbízás is szellemi/fizikai munka is lehet (pl.: valaki ingyenesen dolgozik egy boltban) az ingyenesség a rómaiak csak későn jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a szellemi munkáért is pénzt fogadjanak el

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

ha egy feladat ellátásáért ellenértéket kötöttek ki, akkor az ilyen szerződést  pénzfizetés esetén bérletnek (locatio conductio operarum/operis)  egyéb ellenszolgáltatás esetén contractus innominatus-nak tekintették

-

az ingyenesség elvének szigorú betartását a császárkortól kezdve feladták a principátus idején elismerték a megbízottnak azt a jogát, hogy a megbízás teljesítéséért ellenértéket köthessen ki (honorarium), és azt perelhesse is de ezt a honorarium-ot nem az elvégzett munka ellenértékének, hanem csak tiszteletdíjnak tekintették (az ingyenesség elve fennmaradt)

c) -

A MEGBÍZOTT ELJÁRÁSA

a megbízott rendszerint a megbízó kizárólagos érdekében jár el kivételesen eljárhat a megbízás folytán egy 3. személy javára sőt esetleg részben a saját javára is, de kizárólag a maga egyéni hasznára soha ha a megbízás csak a megbízott érdekét szolgálja, az nem megbízás, csak „jótanács”, amelyből nem keletkezik kötelezettség a megbízás csak a megbízó és a megbízott között hoz létre kötelmi jogviszonyt, még akkor is, ha a megbízás nem kizárólag a megbízó érdekében történik

d) -

SZEMÉLYHEZ KÖTÖTTSÉG

-

a mandator korlátozás nélkül visszavonhatja a megbízást, a mandatarius csak a megbízó számára alkalmas időben léphet vissza a megbízás megszűnéséről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell az értesítésig „a megbízó halálával megszűnik ugyan a megbízás, de a kötelem olykor tovább tart” (Iulianus) – a költségek a megbízó örököseit terheli

-

III. -

23/74

a megbízás mindkét oldalon szorosan személyhez kötött:  a kötelem bármelyik fél h a l á l á v a l megszűnik  a kötelem bármelyik fél által e g y o l d a l ú a n m e g s z ü n t e t h e t ő

A FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI a megbízásból egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelem keletkezik egyetlen célja: a megbízott elvégezze a megbízó által meghatározott feladatot a)

A MEGBÍZOTT (mandatarius) FELELŐSSÉGE  dolus (mint ingyenadós)  culpa in concreto (a posztklasszikus-iustinianusi jogban)  culpa levis (honorarium kikötése esetén)

b)

A MEGBÍZÓ (mandator) FELELŐSSÉGE  culpa levis (érdekelt adós)  egyfajta fordított custodia-felelősség (pl.: ha a megbízás alapján vásárolt rabszolga meglopta a megbízottat (casus minor), a megbízó köteles volt a kárt megtéríteni)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) IV. -

24/74

a megbízott köteles feladatát a mandatum keretei között ellátni ha túllépi a megbízás határait (excessus mandati), az ebből eredő kárát, költségeit nem érvényesítheti a megbízóval szemben, akit pedig semmilyen kötelezettség nem terhel ha előnyösebben tudta ellátni a megbízást, a megtakarítást nem tarthatja meg, ezért neki semmi sem jár a megbízott köteles az ügy végeztével a megbízótól kapott értékekkel elszámolni, és 3. személyektől az esetleg hozzá befolyt javakat, pénzt a megbízónak átadni erre őt a megbízó actio mandati diractiva-val szoríthatja (marasztalás = infamia) ha a megbízás teljesítése során a megbízottnak kára, kiadásai merültek fel, ezt a megbízó megtéríteni tartozik, melyet a megbízott actio mandati contraria-val (illetve beszámítással is) érvényesíthetett ugyanezzel kényszeríthette a megbízott megbízóját arra, hogy vállalt kötelezettségeit a megbízó átvegye, ugyanis itt sem volt közvetlen képviselet A MEGBÍZÁS SPECIÁLIS ALKALMAZÁSAI a megbízás alkalmazása egyéb jogi célok megvalósítására:  

mandatumos kezesség (mandatum qualificatum), amely a legfőbb kezességi forma lett a perbeli megbízás (mandatum agendi) analóg alkalmazása az engedélyezés kialakulásában játszott jelentős szerepet

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

25/74

551. A SOCIETAS. A SOCIETAS ÉS A COLLEGIUM EGYBEVETÉSE I. -

A RÓMAI TÁRSASÁG FOGALMA társaság (societas): személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra kiemelt helyet foglal el a puszta megegyezéssel létrejövő szerződések (contractus consensuales) között, és el is tér azoktól: a) a felek magatartása és érdekei egyirányúak, azonosak ↔ a többi szerződésnél ezek egymással ellentétesek b)

a felek tartós egyetértésére (Dauerkonsens) épül: a társaság csak addig áll fenn, amíg a consensus megvan ↔ a többi szerződésnél a megegyezés csak a szerződéskötéskor szükséges, azt követően a felek kötve vannak a szerződéshez, maga a szerződés pedig csak akkor veszti hatályát, ha a kitűzött célt elérték

c)

a communio, a közösség egyik típusa (a condominium, a consortium ercto non cito és a communio incidens mellett);a societas tagjainak is lehet közös tulajdona.

II.

A TÁRSASÁG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA A) ARCHAIKUS JOG testvérörökösi vagyonközösség (consortium ercto non cito) mintájára utánképzett consortium az egész dologról, vagyonról bármelyik társ a többiektől függetlenül rendelkezhetett B) KLASSZIKUS JOG az ősi vagyonközösség a formátlan, puszta consensus-szal alapított societas omnium bonorum-má alakult át praetori jogfejlesztés: fokozatosan kialakult a konszenzuál-szerződéssel létrehozott societas intézménye

III.

A FEJLETT TÁRSASÁG SZABÁLYAI (7)

1) -

A TÁRSASÁG TÍPUSAI VAGYONI CÉLJUK TERJEDELME SZERINT

„a társaságot vagy minden vagyonunkra, vagy csak bizonyos üzletkötésekre, vagy egyetlen ügy lebonyolítására is megköthetjük” a) societas omnium bonorum felöleli a tagok minden jelenlegi és jövőbeli vagyonát, vagyongyarapodását bármilyen címen jut hozzá egy tag valamilyen haszonhoz, az általában in medium a közösbe megy, azt gyarapítja elsősorban közeli rokonok között fordult elő b) societas negotiationis olyan társaság, ahol a tagok egy bizonyos (általában kereskedelmi) tevékenység folytatására szövetkeznek (pl.: rabszolga-, marhakerereskedelem) keretében egyéb gazdasági jellegű (pl.: ipari) tevékenység is folytatható c) societas unius rei a társaság erősen korlátozott mind időben, mind tevékenységi körben egyetlen ügyletet akarnak közösen lebonyolítani pl.: közösen megvesznek egy dolgot © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

2) 3) -

26/74

A SOCIETAS ALAPÍTÁSA

a tagok rendszerint vagyoni hozzájárulással biztosítják a társaság létezését, működését a vagyoni hozzájárulás (ellenkező kikötés híján) egyenlő, DE: a társasági szerződés meghatározhatja az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának egymástól különböző mértékét munkával is helyettesíthettő volt a pénzt A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS ÁLTAL KELETKEZTETETT KÖTELEM

a társaság (societas) szinallagmatikus bonae fidei kötelmet eredményez a bona fides megkívánja, hogy a tagok részesedése a társasági haszonban illetve a veszteségekben a vagyoni hozzájárulásoknak megfelelő, azzal arányos legyen egyenlőtlen mértékű osztozásról szóló megállapodás csak megalapozott lehet societas leonina: kógens tilalma értelmében nem szabad kikötni azt, hogy valamelyik társ csak a veszteségben osztozzék

4) -

A SOCIETAS JOGI TERMÉSZETE

5) -

A TAGOK FELELŐSSÉGE

a társaság sohasem jogalany, nem jogi személy nincs külön vagyona, csak a tagoknak nincsenek jogi kötelezettségei, mivel azok csak az egyes tagokat terhelik (a társasági szerződéstől függően egyenlő/eltérő arányban)

-

a tagok eljárásuk során egymással szemben eredetileg csak dolus-ért, később viszont már culpa in concreto-ért is feleltek a societas alapján egyetemlegesség nem keletkezik: a társaság közösen eljáró tagjai a velük szerződő 3. személyek felé megosztva felelnek az egyedül eljáró társ a vele szerződő 3. személlyel szemben a közvetett képviselet folytán egyedül szerzi meg a jogokat és a kötelezettségeket (ez sem egyetemleges kötelem, mert a társaság többi tagja a 3. személlyel nem kerül kapcsolatba)

6)

A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE A)

B)

ULPIANUS SZERINT: (4) SZEMÉLYI OKOK (EX PERSONIS) MIATT ha valamelyik tag capitis deminutio maxima/media-t szenvedett illetve meghalt „a társ halálával megszűnik a társaság” Iustinianus megengedte, hogy a társasági szerződésben a tagok megállapodhassanak abban, hogy a societas valamely tag halála miatt ne szűnjön meg

-

VAGYONI OKOKBÓL (EX REBUS) ha a társaság közös vagyona illetve valamelyik tag vagyoni helyzete gyökeresen megváltozik pl.: elsősorban, ha csőd következik be

C)

TAGOK AKARATA (EX VOLUNTATE) MIATT

-

a társaságot elvileg bármikor meg lehetett szüntetni a tagok akaratából, mivel az a felek tartós konszenzusán alapult a társasági jogviszonyt a társaság tagjai közös megegyezéssel, a tagok valamelyike pedig egyoldalú felmondással (renuntiatio) szüntetheti meg

-

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) D)

7) -

IV.

27/74

-

JOGI CSELEKMÉNY ALAPJÁN (EX ACTIONE) ha az egyik társ által a többiek ellen indított perben (actio pro socio) hozott ítélet vagy a felek közötti stipulatio mondja ki a társaság átalakulását / megszűnését

E)

A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSÉNEK TOVÁBBI ESETEI

-

ha célját elérte, vagy az meghiúsult (causa finita); pl.: közös utazás véget ért ha a társasági szerződés hatályát vesztette egyéb okból; pl.: bontó feltétel (condicio resolutiva) állt be, vagy lejárt a kitűzött határidő (dies ad quem)

A SOCIETAS-SZAL KAPCSOLATOS KERESETEK

a felek a társasági szerződésből folyó jogaikat az actio pro socio nevű (marasztalás = infámia) keresettel érvényesíthették eleinte ez a kereset a társaság megszűnését eredményezte, Iustinianus enyhített ezen a közös vagyon felosztására az actio communi dividundo szolgált a marasztalás mindkét kereset alapján csak „arra irányult, amire a tag képes” (in id, quod facere potest), vagyis a legnélkülözhetetlenebb vagyontárgyak, élelmíszer meghagyásával járt „a társaság bizonyos értelemben a testvériség jogát hordozza magában” pl.: ha a kereskedőtársaság egyik tagját üzleti útja során kirabolták, valamennyi társnak osztoznia kell, mert a kár a társaság érdekében végzett tevékenységgel összefüggésben keletkezett, de az ügyködő társ is köteles megosztani többletbevételét A SOCIETAS ÉS A COLLEGIUM EGYBEVETÉSE

meghatározás jogképesség

önálló, társasági vagyon jogi személy? alapítása

cselekvőképesség képviselet

megszűnése

SOCIETAS (TÁRSASÁG)

COLLEGIUM (EGYESÜLET)

személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra nem rendelkezik jogokkal és kötelezettségekkel nem jogalany nincs; csak a tagoknak van vagyona

jogképességgel felruházott személyegyesülés viszonylag teljes; az emberi léthez tapadó tényezőkön kívül minden van; (az egyesület vagyona független tagjai vagyonától) igen csak megengedett célra; legalább 3 tag + a senatus engedélye szükséges (a taggyűléssel rendelkező egyesületeknél); bejegyzési kötelezettség nincs; a képviselő szervei (actor, syndicus) jártak el helyette eleinte közvetett, majd közvetlen képviselet

nem megengedett vagyoni célra; egyenlő vagyoni hozzájárulással biztosítják a társaság működését nincs; közösen/egyedül eljáró tagok szerződnek, stb. közvetett képviselet (az egyedül eljáró társ a vele szerződő 3. féllel szemben egyedül szerzi meg a jogokat és kötelezettségeket) - senatus/császár feloszlatása - céljának meghiúsulása - tagjainak száma <3 - tagsága a feloszlatást kimondta

- személyi okok (ex personis) - vagyoni okok (ex rebus) - tagok akarata (ex voluntate) - jogi cselekmény (ex actione) - céljának elérése/meghiúsulása (causa finita) - a társasági szerződés egyéb okból hatályát vesztette; pl.: bontó feltétel

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

28/74

552. A PERESÍTHETŐ PACTUMOK -

PACTUM:

formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkező megállapodás a zárt szerződési rendszer miatt a civiljog, praetori jog és a iustinianusi jog sem ismerte el contractus-nak 2 fő része van: A) B) -

PERESÍTHETETLEN PACTUM-OK (PACTA NUDA)

nem keletkeztet obligatio-t „meztelen megállapodások” (puszta, actio-val el nem látott) pl.: pactum de non petendo: a felek közös megegyezése, a köztük fennálló kötelmi viszony felbontásánál a praetor az ilyen pactum-ot sértő módon beperelt alperesnek csak kifogást (exceptio pacti) adott PERESÍTHETŐ PACTUM-OK (PACTA VESTITA)

a praetori jogfejlesztés és a császári törvényhozás önálló keresettel látta el „felöltöztetett megállapodások” (jogi védelemmel ellátott) 3 csoportja van: 1) 

I.

PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

a praetori jog tette peresíthetővé a praetor peresíthetetlen pactum-oknál bizonyos esetekben in factum actio-t adott imperiuma alapján, ha a tényállást méltányosságból jogi védelemre méltónak látta fontosabb, ismétlődő tényállások esetén már külön actio-kat (actio edictalis) hirdetett meg (proponált) az edictum-ban praetori peresíthető pactumok

2) -

CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

3) -

JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

a császári rendeletek (leges) által peresíthetővé vált pactum-ok a klasszikus korban váltak peresíthetővé

PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

A) -

RECEPTUM bizonyos kötelezettségeknek a „recipio” (elfogadom) ige használatával történő elvállalása egyik sem hasonlít a közönséges szerződésekhez; fajtái:

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) -

-

29/74

RECEPTUM ARGENTARII

szereplők:  bankár (argentarius)  ügyfele, utalványozó  kedvezményezett, utalványos, a 3. fél a bankár egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal ígéretet tesz arra, hogy ügyfele helyett egy meghatározott (általában pénzfizetésből álló) szolgáltatást fog teljesíteni egy 3. személy részére

-

alapjogviszony: utalványozó (az ügyfél) és utalványos között áll fenn fedezeti viszony: a bankár és az ügyfele (utalványozó) között áll fenn

-

alapja: a bankár kezeli ügyfele pénztőkéjét, amelynek terhére és az ügyfél utasítására a bankár 3. személynek kifizet egy összeget absztrakt, stricti iuris obligatio keletkezik belőle: utalványos keresetet kapott a praetortól a bankár ellen (actio recepticia); a más helyetti teljesítést vállaló bankár pedig nem hivatkozhatott az alap- és fedezeti viszonyból származó kifogásokra nem megállapodás, hanem egyoldalú, nem címzett nyilatkozat, amelyből olyan személyeknek keletkezik követelése, aki egyébként a bankárral nem is állnak jogviszonyban a bankár nem hivatkozhat az alapjogviszonyból származó kifogásokra Iustinianus ezt méltánytalannak találta  eltörölte a receptum argentarii-t

-

b) c) -

-

-

RECEPTUM ARBITRII

a választott bíró (arbiter ex compromisso) elvállalta a bíráskodást az őt erre felkérő felek jogvitájában nem feltétlenül törvények, hanem általános jogérzete alapján ítélkezik ha a vita eldöntését vállaló személy nem volt hajlandó teljesíteni a feladatát, a praetor rákényszerítette az ítélet kimondására, mégpedig bírságolással (vagyis anélkül, hogy keresetet adott volna ellene) a vitázó felek a választott bírót a célból keresik fel, hogy vitájukat rendes peres eljáráson kívül rendezzék compromissum alapján tekinthetjük megállapodásnak, de be nem tartásának következménye nem in personam actio, hanem közigazgatási szankció, bírság RECEPTUM NAUTARUM CAUPONUM STABULARIORUM

a praetori edictum felelőssé tette a  hajófuvarozókat (nautae) a hajón utazók,  fogadósokat (caupones) a fogadóban megszállók,  béristálló-tulajdonosokat (stabularii) az istállót igénybe vevők káraiért, amennyiben a nauta, caupo és stabularius az utasok, vendégek vagyontárgyainak őrizetét kifejezetten elvállalta [receptum-felelősség: accidentale negotii] később a felelősség megállapításához külön egyezmény nem is volt szükséges, elegendő volt az is, ha a személyek a vagyontárgyakat egyszerűen befogadták [receptum-felelősség: naturale negotii]

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) B) -

II.

30/74

eleinte felelősségük az utast ért mindennemű kárra (vis maior-ra is) kiterjedt (vétkességtől függetlenül) klasszikus kor: enyhült, a vétkes károkozáson túl már csak kisebb balesetekért (casus minor) feleltek (pl.: a poggyászt ellopták)

CONSTITUTUM (TARTOZÁSELISMERÉS) formátlan ígéret az adós terhére pénzben / más helyettesíthető dologban fennálló tartozás későbbi időpontban történő teljesítésére CONSTITUTUM DEBITI ALIENI idegen tartozás elismerése a kezességvállalás egyik formája lett szükségtelenné tette az adós újabb felhívását a határidő eredménytelen letelte után a nem teljesítő adós ellen az alapkövetelésből származó kereset mellett egy alternatív, másfélszeresre menő kereset is a hitelező rendelkezésére állt (actio de pecunia constituta) a hitelező természetesen csak a egyik alapon érvényesíthette igényét szabályai a iustinianusi jogban jelentősen megváltoztak: Iustinianus beolvasztotta a receptum argentarii-t a constitutum debiti alieni-be alkalmazási körét kiszélesítette: kiterjesztette a helyettesíthetetlen dolgokban álló tartozásokra

CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

1) -

COMPROMISSUM a vagyonjogi vitában álló felek egyezménye arra irányult, hogy a felek a vita eldöntése érdekében választott bíró (arbiter ex compromisso) döntésének vessék alá magukat csak Iustinianus tette peresíthetővé mindaddig csupán a 2 fél stipulatio-s ígérete biztosította, hogy a rendes peres eljárás elkerülésével választott bíró döntését ismerjék el ügyükben érvényesnek

2) -

DOTIS POLLICITATIO (ALAKSZERŰTLENÜL TETT HOZOMÁNYÍGÉRET) a posztklasszikus jog tette peresíthetővé korábban ilyen ígéret csak stipulatio-ba foglalás (dotis promissio) vagy dotis dictio esetében volt peresíthető

3) -

DONATIO (AJÁNDÉKOZÁS) formátlan ajándékígéret a iustinianusi kodifikáció tette peresíthetővé

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) -

31/74

(Kr. e. III. század vége) lex Cincia: az ajándékozások egy bizonyos mértéken túl tilosak (kivétel: a megajándékozott az ajándékozónak házastársa / közeli rokona) a törvény lex imperfecta – nincs szankciója  a civiljog szerint az említett mértéken felüli ajándékozások is érvényesek voltak de: a praetor kifogást adott (exceptio legis Cinciae) az ajándékozónak arra az esetre, ha a még nem teljesített ajándékígéret alapján a megajándékozott őt beperelte nem volt érvényesíthető a kifogás:  ha az ajándékozási ígéretet tevő ígéretet teljes egészében beváltotta (nem adott lehetőséget a mértéken felüli ajándék visszakövetelésére)  ha az ajándékozó meghalt az ajándékozás visszavonása nélkül PRÉKLASSZIKUS KOR

b) -

KLASSZIKUS JOG

-

az ajándékozás végbemehetett  tulajdonjog / idegen dologbeli jog átruházásával (dando)  követelési jog engedményezésével (cedendo)  más tartozásának átvállalásával (obligando)  más tartozásának elengedésével (liberando)

-

de: az ajándékozás ennek ellenére még nem volt önálló jogintézmény csak a vagyonátruházás jogcímeként szerepelt

c) -

IUSTINIANUSI JOG elválasztja az ajándékozási ígéretet az ajándékozási aktustól a másik fél által elfogadott formátlan ajándokozási ígéret kötelező

csak a stipulatio-ba foglalt ajándékígéret teremt itt is kötelmet de: ez nem vitte át önmagában az ajándéktárgy tulajdonjogát, hacsak nem kapcsolódott hozzá valamely tulajdonátruházási aktus (mancipatio, in iure cessio, traditio)

PACTUM DONATIONIS (AJÁNDÉKOZÁS):

  

 

az ajándékozó vagyonát csökkentő (aki ingyenesen őriz egy letett tárgyat, őrzési ténykedésével nem ajándékoz) a megajándékozott vagyonát növelő (egy ügy ingyenes ellátása nem ajándékozás, mert effektíve nem növelte a megbízó vagyonát) bőkezűségből (liberalitas) tett (az ajándékozási szándék (animus donandi) miatt; érvényességi feltétel) ingyenes juttatás, amelyet a megajándékozott elfogadott

-

különösen nagy értékű ajándékozásokra bejelentési kötelezettséget (insinuatio) írtak elő (Iustinianus: >500 solidus)

d) -

HÁZASTÁRSAK KÖZÖTTI AJÁNDÉKOZÁS

érvénytelen azért, hogy a könnyelmű házasfél ezzel magát anyagi romlásba ne vigye válással fenyegetve házastársát ne kényszeríthesse ajándékozásra

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) e) -

AJÁNDÉKÍGÉRET

f)

A FELEK FELELŐSSÉGE

32/74

visszavonható volt kivételes esetben a teljesített ajándékozás is (pl.: az ajándékozó megélhetése utóbb veszélybe került) az ajándékozó felelőssége nem azonos az eladóéval ingyenadósként csak dolus-ért és culpa lata-ért felelt az ajándékozót nem terheli  jogszavatosság (evictiós szavatosság)  szavatosság az ajándéktárgy rejtett hibáiért a megajándékozott felelőssége az ajándékozó hitelezőivel szemben helytállással tartozott akkor, ha azok az ajándékozó vagyonából nem tudták követeléseiket kielégíteni (actio Pauliana) jóhiszeműsége esetén felelőssége a meglévő gazdagodására korlátozódott rosszhiszeműsége esetén teljes kártérítéssel tartozott felelt, ha a juttatás valakinek a kötelesrész iránti igényét sértette

III. -

JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

formátlan, főszerződéshez járuló megállapodások pl.: kölcsönszerződés mellett kamat kikötése; zálogszerződés, adásvételi szerződésnél eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha azt a felek stipulatio formájában kötötték meg a civiljog szerint peresíthetetlenek voltak a klasszikus korban szokásjogi úton elismerést nyertek eleinte csak az alperes kapott kifogást (exceptio pacti/doli), ha a felperes a pactum-ot sértő követeléssel lépett fel ellene később felperesként is lehetett jogokat érvényesíteni akkor, ha a főszerződés bonae fidei contractus volt és ha a mellékegyezmény azzal egyidejűleg (pactum in continenti) és nem utólag (pactum ex intervallo) jött létre

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

33/74

553. A NOVATIO ÉS A CONSTITUTUM EGYBEVETÉSE NOVATIO

jelentés meghatározás

hasonlóságok fő jellemzője

a kötelmek

új kötelem jön létre, a régi mindenestől megszűnik, csak az új a hatályos

az új kötelem létrejötte

mindig stipulatio-val; a felek újító szándékának (animus novandi) függvénye (Iustinianus vezett be)

egy esete

novatio necessaria a peres eljárás során szükségképp bekövetkezik; ez valójában nem novatio, csak hasonlít hozzá – nem felel meg fogalmi kritériumainak: a felek akaratától függetlenül jön létre, és a kötelem tárgya is megváltozik a klasszikusok objektív rendszerét változtatta meg: a novatio-t a felek újító szándékától (animus novandi) tette függővé; az előző kötelem ipso iure csak akkor szűnt meg, ha a felek ezt kifejezetten így akarják; a novatio már nemcsak stipulatio útján, hanem bármilyen más formában is létrejöhet (akár pactum is: pactum novatorium)

Iustinianus módosításai

CONSTITUTUM

kötelemújítás tartozáselismerés egy előző kötelemnek egy más formátlan ígéret az adós terhére kötelembe való átöntése és átvitele; pénzben / más helyettesíthető a régi kötelem megszűnik és helyette dologban fennálló tartozás későbbi egy új obligatio keletkezik időpontban történő teljesítésére az alapkötelem mellett új obligatio jön létre mindkettőnél azonos marad a kötelem tárgya az alapkötelembe (régi) valami új az alapkötelemhez biztosíték járul (aliquid novi) kerül ez a novum lehet:  a kötelem személyeinek megváltozása  a kötelem biztosítására kezes vagy zálog adása  a követelés összegének megváltoztatása  feltétel, időhatározás vitele a kötelembe vagy elhagyása az alapkötelem nem szűnik meg, a ~ alapján egy alternatív kereset is a hitelező rendelkezésére áll (másfélszeresre menő actio de pecunia constituta); a constitutum a követelés a követelés számára önálló, új jogcímet létesít; a hitelező csak az egyik alapon érvényesíthette igényét pactum elegendő; automatikusan igénybe vehető a határidő eredménytelen letelte után constitutum debiti alieni idegen tartozás elismerése; a kezességvállalás egyik formája lett

a receptum argentarii-t beolvasztotta a constitutum debiti alieni-be; a constitutum alkalmazási körét szélessé tette: kiterjesztette a helyettesíthetetlen dolgokban álló tartozásokra

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

34/74

554. A DONATIO I. -

II. -

PACTUM formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkező megállapodás 1) -

PERESÍTHETETLEN PACTUM-OK (PACTA NUDA)

2) -

PERESÍTHETŐ PACTUM-OK (PACTA VESTITA)

nem keletkeztet obligatio-t; „meztelen megállapodások” (actio-val el nem látott) „felöltöztetett megállapodások” (jogi védelemmel ellátott) A) -

PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

B) -

CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

C) -

JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

a praetori jog tette peresíthetővé a császári rendeletek (leges) által peresíthetővé vált pactum-ok  compromissum  dotis pollicitatio (ALAKSZERŰTLENÜL TETT HOZOMÁNYÍGÉRET)  DONATIO (AJÁNDÉKOZÁS) a klasszikus korban váltak peresíthetővé

DONATIO formátlan ajándékígéret a iustinianusi kodifikáció tette peresíthetővé a)

-

b) -

(Kr. e. III. század vége) lex Cincia: az ajándékozások egy bizonyos mértéken túl tilosak (kivétel: a megajándékozott az ajándékozónak házastársa / közeli rokona) a törvény lex imperfecta – nincs szankciója  a civiljog szerint az említett mértéken felüli ajándékozások is érvényesek voltak de: a praetor kifogást adott (exceptio legis Cinciae) az ajándékozónak arra az esetre, ha a még nem teljesített ajándékígéret alapján a megajándékozott őt beperelte nem volt érvényesíthető a kifogás:  ha az ajándékozási ígéretet tevő ígéretet teljes egészében beváltotta (nem adott lehetőséget a mértéken felüli ajándék visszakövetelésére)  ha az ajándékozó meghalt az ajándékozás visszavonása nélkül

PRÉKLASSZIKUS KOR

KLASSZIKUS JOG

csak a stipulatio-ba foglalt ajándékígéret teremt itt is kötelmet de: ez nem vitte át önmagában az ajándéktárgy tulajdonjogát, hacsak nem kapcsolódott hozzá valamely tulajdonátruházási aktus (mancipatio, in iure cessio, traditio)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

-

az ajándékozás végbemehetett:  tulajdonjog / idegen dologbeli jog átruházásával (dando)  követelési jog engedményezésével (cedendo)  más tartozásának átvállalásával (obligando)  más tartozásának elengedésével (liberando) de: az ajándékozás ennek ellenére még nem volt önálló jogintézmény csak a vagyonátruházás jogcímeként szerepelt

c) -

IUSTINIANUSI JOG elválasztja az ajándékozási ígéretet az ajándékozási aktustól a másik fél által elfogadott formátlan ajándokozási ígéret kötelező

35/74

PACTUM DONATIONIS (AJÁNDÉKOZÁS):

az ajándékozó vagyonát csökkentő (aki ingyenesen őriz egy letett tárgyat, őrzési ténykedésével nem ajándékoz)  a megajándékozott vagyonát növelő (egy ügy ingyenes ellátása nem ajándékozás, mert effektíve nem növelte a megbízó vagyonát)  bőkezűségből (liberalitas) tett (az ajándékozási szándék (animus donandi) miatt; érvényességi feltétel)  ingyenes juttatás, amelyet  a megajándékozott elfogadott különösen nagy értékű ajándékozásokra bejelentési kötelezettséget (insinuatio) írtak elő (Iustinianus: >500 solidus) 

d) -

HÁZASTÁRSAK KÖZÖTTI AJÁNDÉKOZÁS

e) -

AJÁNDÉKÍGÉRET

f)

A FELEK FELELŐSSÉGE

érvénytelen azért, hogy a könnyelmű házasfél ezzel magát anyagi romlásba ne vigye válással fenyegetve házastársát ne kényszeríthesse ajándékozásra visszavonható volt kivételes esetben a teljesített ajándékozás is (pl.: az ajándékozó megélhetése utóbb veszélybe került) az ajándékozó felelőssége nem azonos az eladóéval ingyenadósként csak dolus-ért és culpa lata-ért felelt az ajándékozót nem terheli  jogszavatosság (evictiós szavatosság)  szavatosság az ajándéktárgy rejtett hibáiért a megajándékozott felelőssége az ajándékozó hitelezőivel szemben helytállással tartozott akkor, ha azok az ajándékozó vagyonából nem tudták követeléseiket kielégíteni (actio Pauliana) jóhiszeműsége esetén felelőssége a meglévő gazdagodására korlátozódott rosszhiszeműsége esetén teljes kártérítéssel tartozott felelt, ha a juttatás valakinek a kötelesrész iránti igényét sértette

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

36/74

555. A BÍRÁSKODÁSSAL KAPCSOLATOS KÖTELMI JOGI INTÉZMÉNYEK 1.

A ZÁLOGJOG (PIGNUS, HYPOTHECA) EGYIK KELETKEZÉSI FORRÁSA A BÍRÓI INTÉZKEDÉS

-

egyes praetori birtokba utalásoknál marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál

2. -

BÍRÓI LETÉT (DEPOSITUM SOLUTIONIS CAUSA)

3. 4. 5. 6. 7.

a letét különös nemei közé tartozik az adós a tartozását az illetékes bíró által letenni rendelt helyen letétbe helyezte akkor került rá sor, ha  a hitelező a felajánlott szolgáltatást nem fogadta el  ha egyéb, a hitelező személyével kapcsolatos okból (pl.: távollét) az adós nem tud kinek teljesíteni ius offerendi: a záloghitelezők felajánlották az előttük álló hitelezők követeléseinek teljes pénzbeli kielégítését; ezt az előttük álló hitelező köteles volt elfogadni ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető hitelező megszerzi a kielégített hitelező helyét A KÖTBÉR (POENA) EGYIK FUNKCIÓJA A PERES ELJÁRÁS SORÁN A BÍRÓI GARANCIA

a felek kötbér kikötésével biztosítják egymást a bíró előtt, a tárgyaláson való megjelenésről adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a („választott”) bírói ítéletben foglaltak teljesítésére BESZÁMÍTÁS (COMPENSATIO)

a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a kisebb összegű követelés erejéig történő törlése egy perjogi intézmény lehetővé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a felperes követelését csak az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés és az ellenkövetelés egymást fedő részében (a kisebbik követelés erejéig) megszűnik BÍRÓI STIPULATIO (STIPULATIO IUDICIALIS)

a stipulatio (alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés, a hitelező szóbeli kérdésére a jelenlevő adós rögtön szóban megígéri azt, ami felől a hitelező hozzá kérdést intézett) egyik faja a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo) A BÍRÓ HIVATALI VÉTELÁR (PRETIUM)-MÉRSÉKLÉSE

a vételár szabályai közé tartozik kivételes esetben alkalmazza a bíró méltányosság alapján pl.: amikor valaki jóhiszeműen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki haszonélvezete volt a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a vételárat RECEPTUM ARBITRII

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 8. 9. 10. 11. -

37/74

a praetori pactum-ok (pacta praetoria) közé tartozik a választott bíró (arbiter ex compromisso) elvállalta a bíráskodást az őt erre felkérő felek jogvitájában nem feltétlenül törvények, hanem általános jogérzete alapján ítélkezik ha a vita eldöntését vállaló személy nem volt hajlandó teljesíteni a feladatát, a praetor rákényszerítette az ítélet kimondására, mégpedig bírságolással (vagyis anélkül, hogy keresetet adott volna ellene) a vitázó felek a választott bírót a célból keresik fel, hogy vitájukat rendes peres eljáráson kívül rendezzék compromissum alapján tekinthetjük megállapodásnak, de be nem tartásának következménye nem in personam actio, hanem közigazgatási szankció, bírság COMPROMISSUM

a császári pactum-ok (pacta legitima) közé tartozik a vagyonjogi vitában álló felek egyezménye arra irányult, hogy a felek a vita eldöntése érdekében választott bíró (arbiter ex compromisso) döntésének vessék alá magukat csak iustinianus tette peresíthetővé mindaddig csupán a 2 fél stipulatio-s ígérete biztosította, hogy a rendes peres eljárás elkerülésével választott bíró döntését ismerjék el ügyükben érvényesnek A KÖTELESSÉGSZEGŐ BÍRÓ FELELŐSSÉGE

az a bíró, aki az eljárási szabályokat megsértve, kötelességének megszegésével szándékosan / hanyagul / mulasztással kárt okozott a perfélnek, kártérítésre volt kötelezhető; a károsult fél pert indíthatott a posztklasszikus korban nevesítették quasi delictum („mintegy bűncselekmény”; pl.: lakásgazda felelőssége, leeséssel fenyegető tárgy, hajós, istállós, fogadós, kötelességszegő bíró) A BÜNTETŐKERESETEK (ACTIONES POENALES) POENA ÖSSZEGÉNEK BÍRÓI MEGHATÁROZÁSA

a nehezen összegszerűsíthető károknál és az ún. nem vagyoni károknál jellemző a poena becslés (aestimatio) útján való megállapítása ezt a bíró végzi el ACTIO AESTIMATORIA

actio iniuriarum : a praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított kereset ennek keretében a sértett egy általa megfelelőnek tartott összeget követelhetett a tettestől, de a marasztalás mértékét a követelt összeg keretén belül az esküdtbíró állapította meg = actio aestimatoria

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

38/74

556. A QUASI CONTRACTUSOK A SZERZŐDÉSSZERŰ TÉNYEK ÁLTALÁBAN

-

I.

„szerződésszerű tényekből” származó kötelmek (obligationes quasi ex contractu) a kategória a posztklasszikus kor terméke hasonlítanak a szerződésekhez, de nem contractus-ok és nem pactum-ok, mert nem a felek megegyezésén alapulnak  hiányzik belőlük a consensus quasi contractus: „nem mondható hogy szerződésből erednek, de mégis, mivel nem delictumnak köszönhetik létüket, mintegy szerződésből látszanak keletkezni” esetei:  jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)  megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)  gyámság (tutela)  kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)  véletlen közösség (communio incidens) JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS (LOCUPLETATIO INIUSTA)

1) -

KIALAKULÁSA

köztársaság végi jogtudomány ha valaki a más kárára jogalap nélkül gazdagodott, a gazdagodó terhére kötelem keletkezik a formátlan kölcsönnel (mutuum) hozzák összefüggésbe: Gaius mindkettőt az obligationes re contractae körébe sorolja

-

klasszikus jog „a természetjognál fogva méltányos, hogy más kárán és jogtalanul senki se váljék gazdagabbá” a jogalap nélküli gazdagodás tényállásaira külön condictio-t adtak = önállósulás

-

iustinianusi jog még ekkor sem jön létre az általános fogalma, elnevezése csak tényállások szintjén dolgozták ki a jogalap nélküli gazdagodást

-

2) -

FOGALMA

a tényállás megállapításának 2 általános feltétele van a) -

datio az egyik fél részéről fenn kell forognia olyan tulajdonátruházás, amelynek révén a gazdagodó meg is szerzi a dolog tulajdonát nem szükséges, hogy a perindításkor a gazdagodás még meglegyen a jóhiszemű gazdagodó is felelt mindazon vagyoni értékért, amely hozzá került, még akkor is, ha attól utóbb önhibáján kívül elesett a rosszhiszemű gazdagodótól még kártérítést is lehetett követelni

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) b) -

3) 4) -

5) -

6) -

39/74

sine causa retinendi így kell a vagyoni előny megszerzésének történnie a gazdagodónak ne legyen érvényes jogcíme a megszerzett vagyoni érték megtartására okai:  az egyik fél az ügylet megkötésénél más célt tartott szem előtt, mint amely kifejezést nyert  az ügyleti cél már létrejöttekor érvénytelen (eredeti érvénytelenség)  az ügyleti cél utóbb hiúsult meg (utólagos érvénytelenség)

CONDICTIO INDEBITI

kereset a tartozatlan szolgáltatás visszakövetelésére akkor, ha valaki másnak tévedésből anélkül szolgáltat, hogy tartozna neki a tényállást kölcsönnek fogták fel, és ezen az alapon adták meg a condictio-t a tartozatlan szolgáltatásnál mindkét félnek tévedésben kell lennie ha valaki tudatosan tartozatlanul fizetett, az ajándékozásnak minősült, így visszakövetelésnek nem volt helye ha az átvevő az átadó tévedésének tudatában elfogadta az őt meg nem illető teljesítést, lopást követett el CONDICTIO CAUSA DATA CAUSA NON SECUTA

kereset az elmaradt ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás visszakövetelésére akkor, ha valaki bizonyos ellenteljesítés reményében szolgáltatott (pl.: pénzt adott egy rabszolga felszabadítására), de az ellenszolgáltatás nem következett be (a felaszabadítás nem történt meg) CONDICTIO OB TURPEM VEL INIUSTAM CAUSAM

kereset az erkölcstelen vagy jogellenes ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére condictio ob iniustam causam: jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét jogszabályi tilalomba ütköző módon szerez meg valamely vagyoni értéket a jogszabályi tilalom folytán ilyenkor nem történik meg a tulajdon átszállása, a kereset konkurálhat a rei vindicatióval pl.: a tolvaj gazdagodása (önálló kereset: condictio furtiva) condictio ob turpem causam: bizonyos esetekben konkrét jogszabályi tilalom híján is el lehetett vonni a gazdagodást erkölcstelenség címén pl.: valaki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó visszaadni, az e címen történt teljesítés visszakövetelhető, mert a letét ingyenes CONDICTIO SINE CAUSA

kereset a nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére pl.: visszakövetelhető a teljesítmény, ha a teljesítés oka megszűnt (causa finita) valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben lebonyolódott, nem adták vissza

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) II.

MEGBÍZÁS NÉLKÜLI ÜGYVITEL (NEGOTIUM GESTUM)

1) 2) -

3) III. IV. -

40/74

FOGALMA

a más ügyébe való önként beavatkozás (általában azért, hogy az illetőt vmilyen hátránytól megóvja) e tevékenységből kölcsönösen jogok és kötelezettségek származhatnak a praetor edictumában az ilyen tényállásokat kötelemkeletkeztetőknek ismerte el, és keresettel látta el negotiorum gestor: megbízás nélküli ügyvivő ESETEI

negotiorum gestor azt hiszi, hogy megbízták valamivel, holott nincs megbízása a megbízott a mandatum-ban kapott jogkörének határait túllépte (excessus mandati) valaki tudva azt, hogy nincs megbízása, mégis beavatkozik az ügy ura (dominus negotii) dolgába, jóllehet az illető érdekében és többnyire azért, hogy őt valamilyen fenyegető kártól megóvja (pl.: mert távol van) SZABÁLYAI

az ügy ura az ügyvivőhöz került értékekről, az esetleg behajtott összegekről elszámolást és emellett esetleg kártérítést is követelhet (actio negotiorum gestorum directa) az ügyvivő keresetével követelheti az ügyvitel folyamán keletkezett költségeinek, kárának a megtérítését, de csak akkor, ha célirányosan, hasznosan járt el (actio negotiorum gestorum contraria) az ügyvivőt eredetileg csak dolus-ért, majd culpa levis-ért való felelősség terheli nem illeti meg contraria actio az ügyvivőt., ha nem úgy járt el, ahogy „kellett volna” (ut oportuit), vagy az ügy urának kifejezett tilalma ellenére járt el az a körülmény, hogy a negatorium gestor eljárása esetleg nem volt sikeres, nem érinti az ügy urának vele szemben keletkezett megtérítési kötelezettségét

GYÁMSÁG (TUTELA)

bizonyos fokig a megbízáshoz hasonlónak tekintették gyámságból és gondnokságból keletkező kötelmet, amelyből mindkét fél kölcsönösen jogosítva és kötelezve van gyám és gyámoltja között nincs ügylet, mégis olyan a helyzet, mintha a gyámolt megkérte, megbízta volna gyámját, hogy intézze ügyeit a gyámolt a gyámság megszűntekor actio tutelae gestae directa-val követelheti az elszámolást, és a gyámnál lévő értékek átadását a gyám pedig actio tutelae gestae contraria-val kérheti mindazon kiadásai, költségei megtérítését, amelyeket a gyámság során gyámoltja vagyonára fordított + igényt tarthat az őhelyette vállalt kötelezettségek átvételére is a gyámság/gondnokság mindig ingyenesen és gyakran kötelezően ellátandó tisztség a gyám/gondnok felelősségi fokozata ezért dolus, Iustinianus-nál culpa in concreto KÖTELMI HAGYOMÁNY (LEGATUM PER DAMNATIONEM)

az ajándékozás kvázi-kontraktuális megfelelője valaki végrendeletében örökösét arra kötelezi, hogy az a hagyatékából egy 3. személy, hagyományos (legatarius) részére teljesítsen valamilyen juttatást

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) V. -

41/74

ennélfogva az örökhagyó halálát követően egyoldalú kötelmi jogviszony jön létre az örökös (mint adós) és a hagyományos (mint hitelező) között ennek alapján a hagyományos az actio ex testamento (in personam actio) útján követelheti az örököstől a hagyomány kiadását VÉLETLEN KÖZÖSSÉG (COMMUNIO INCIDENS)

olyan tényállás, mikor többen vétetlenül kerülnek bele egy közösségbe pl.: közösen örökölnek valamit, egyszerre találnak kincset őse az archaikus jog örököstársi közössége (consortium ercto non cito) a préklasszikus kortól az örököstársi közösségre dologi jogi szempontból a condominium, kötelmi jogi szempontból a communio incidens előírásait alkalmazzák olyan tulajdonközösség, amely nem társasági szerződéssel keletkezik és amely általában csak rövid ideig (megszüntetéséig) áll fenn a tulajdonostársak között dologi jogi jogviszony keletkezik a közös dologra való ráfordításokból, megrongálásából származó kötelmi jellegű igények érvényesítésére nem alakítottak ki külön keresetet, mivel az actio communi dividundo kötelmi igények érvényesítésére is alkalmas volt

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

42/74

557. DELICTUMOK ÉS CRIMENEK A RÓMAI JOGBAN [MINIMUM

I.

TÉTEL

XLVIII.]

FOGALMI ALAPVETÉS

(DELIKTSHAFTUNG) a polgári jog (magánjog) azon szabályai, melyek a szerződésen kívül, jogellenesen és vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) okozott károknak a károkozó által való megtérítését rendezik d e l i c t u m : ius privatum hatálya alá tartozó magánbűncselekmények pl.: valaki csónakázás közben megrongálja a halász hajóját a PTK-k általános jelleggel kimondják: a károkozó a kárt köteles megtéríteni DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG

-

BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG

-

a büntetőjogi (közjog) jogviszony körében a károkozó mint a bűncselekmény elkövetője a büntetőhatalmat gyakorló állammal áll is szemben áll c r i m e n : ius publicum hatálya alá tartozó közbűncselekmények pl.: a bíróság az okozott kár megtérítése mellett pénzbüntetést is kiszab (a szándékos rongálás bűncselekmény – Btk. 324. §) KONTINUITÁS

-

folyamatos, szerves fejlődés az archaikus római jogtól napjainkig történetileg a római jog delictum-ai és crimen-ei képezik a modern büntetőjog és deliktuális felelősség alapját DISZKONTINUITÁS

-

a hosszú fejlődés során jelentős eltérések is kialakultak a római és a modern jogi konstrukciók között

II.

A DELIKTUÁLIS KÖTELMEK KIALAKULÁSA (OBLIGATIO EX DELICIO) A)

ARCHAIKUS KOR

-

-

magánbosszú: a bűncselekményeknek megfelelő sérelmeket a sértést szenvedett személy maga/családja/rokonai torolták meg szabad belátásuk szerint compositio: az elkövető és a sértett közötti alkuval megállapított vagyoni váltság; az elkövető a bosszútól való menekülés érdekében „váltságdíjat” ajánlott fel, melynek megfizetése megszüntette a sértett magánbosszúra való igényét pl.: csonttörés = 3 ökör

B)

A KIALAKULÓ ÁLLAM

-

a magánbosszú a társadalom biztonságát aláássa, korlátok közé kell szorítani talio-elv bevezetése: „szemet szemért” szabály, a megtorlás mértéke vagyoni váltság tarifális megállapítása; pl.: szabad ember csontjának eltörése = 300 as a talio-nál súlyosabb megtorlás és a compositio-t megfizetni hajlandó elkövetőn való bosszúállás büntetendő cselekmény

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) C)

PERES ELJÁRÁS, OBLIGATIO

-

-

a jogrend nem tette lehetővé a magánbosszút a sértettet arra szorította, hogy peres úton követelje az elkövetőtől a poena (kógens módon előírt compositio legalis, kárpótló büntetés) megfizetését poena: az elkövető által a sértettnek fizetendő pénzösszeg; sokáig csak olyan lehetőségnek tekintették, amellyel az elkövető élhetett azért, hogy megmentse magát a szigorú végrehajtási eljárástól csak évszázadok múltán lett az elkövető kötelezettsége (obligatio)

D)

KÁRTÉRÍTÉS

-

a delictum alapján a sértett kártérítési igénnyel nem léphetett fel, mivel a delictum egyetlen joghatása az obligatio ex delicto és az ez alapján kárpótló büntetésként fizetendő poena ha egyéb jogcímen megillette kártérítés, akkor ezt az igényét a büntetésre menő igénnyel általában halmozva érvényesíthette de ha ilyen jogcímmel nem rendelkezett, meg kellett elégednie a poena-val, amely ilyenkor kártérítési funkciót is betöltött

-

III.

43/74

A DELICTUMOK ÉS A CRIMENEK VISZONYA A)

DELICTUM

-

olyan bűncselekmények, melyek elsősorban az egyén magánérdekeit (utilitas privata) sértették [pl.: furtum, iniuria, damnum iniuria datum] magánjogi szankció

B)

CRIMEN

-

olyan magatartások, melyek nem/nem csak az egyes személyekre vagy családokra, hanem közvetlenül az államra és az egész társadalmi rendre, a közérdekre (utilitas publica) nézve jelentettek veszélyt [pl.: hazaárulás] az állam lépett fel kezdeményezőleg a közérdek védelmében

-

a modern értelemben vett bűncselekményeknek nevezhető magatartásoknak 2 kategóriája alakul ki: MAGÁNJOGI SZANKCIÓVAL JÁRÓ

KÖZÜLDÖZÉS ALÁ ESŐ CRIMINA

DELICTA

archaikus kor préklasszikus kor

klasszikus kor

posztklasszikus kor

iustinianusi jog

hazaárulás, bizonyos szakrális bűncselekmények, emberölés a praetori edictum szaporította állami főszervek megsértése, a delictumok számát: állami tulajdon megkárosítása, fenyegetés, csalárd provinciák elnyomása, megkárosítás, rablás, stb. méregkeverés, pénzhamisítás kriminalizálódás; a korábban delictumnak sem minősülő magatartásokat is crimen-nek nyilvánítottak; pl.: a hagyaték önkényes elfoglalása fellazult a delictumok és crimenek közötti határ; mind több bűncselekménynél tették lehetővé, hogy a sértett választása szerint polgári (civilis) vagy büntető (criminalis) eljárást indíthasson megmaradt a 2 bűncselekményi kategória megkülönböztetése

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

44/74

558. A DELICTUM FOGALMI ELEMEI. AZ ACTIONES POENALES I. -

A DELICTUM FOGALMI ELEMEI bűncselekményt csak pontosan definiált tényállások valósíthatnak meg delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok (törvények, praetori edictumok) annak nyilvánítanak

-

2 tartalmi eleme van a) A MAGATARTÁS JOGELLENESSÉGE (INIURIA) a delictum objektív előfeltétele -

-

A MAGATARTÁS VÉTKESSÉGE

-

a delictum-ok fennforgását a klasszikus jogban már csak az elkövető vétkessége esetén lehetett megállapítani a deliktuális tényállások majdnem mind szándékosak: kivéve a lex Aquilia által szabályozott károkozást, amely gondatlanul is elkövethető volt a véletlen károkozás nem minősült delictum-nak (klasszikus jog) a vétőképtelen személyek (infans, furiosus) jogsértő cselekményei nem delictumok, hanem csak balesetek (casus) fejlett jog: a pubertas-hoz közel álló serdületlenek minősültek vétőképesnek

-

-

negatív kritérium: törvényi tényállás formális megvalósulása esetén sem lehet a delictum elkövetését megállapítani akkor, ha a tényállást megvalósító magatartás az adott helyzetben valamilyen okból jogszerű volt pl.: jogos védelem; éjszakai tolvaj megölése nem emberölés, hanem jogszerű cselekmény (XII táblás törvény) általános érvényű, jogellenességet kizáró okok: önvédelem (vim vi repellere elv; alanyi jog gyakorlása; pl.: valaki saját rabszolgáját megverte)

b) -

-

II. -

pozitív kritérium: delictum jogellenessége = az elkövetett magatartás beleütközik a delictumot büntetni rendelő jogszabály tilalmába megvalósítja azt a tényállást, melyet a büntető jogszabály meghatároz (tényállásszerűség)

a delictum szubjektív előfeltétele (tágabb értelemben vett culpa) a vétkesség 2 formában jelentkezhet:  szándékosság (dolus, erkölcsileg és jogilag is súlyosabb alakzat)  gondatlanság (szűkebb értelemben vett culpa, vagy: neglegentia)

A BÜNTETŐKERESETEK (ACTIONES POENALES) a delictum-okból a római jogban deliktuális kötelem (obligatio ex delicto) keletkezett a sértett (mint hitelező) követelhette az elkövetőtől (mint adóstól) az adott delictum-ra a törvény által megállapított kárpótló büntetés megfizetését actiones poenales: pénzbeli fizetésre irányuló magánjogi büntetőkereset © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

45/74

actiones rei persecutoriae: vagyoni megtérítésre irányuló kereset (pl.: lopott dolog visszaadása vagy értékének megtérítése)

A BÜNTETŐKERESETEK CSOPORTOSÍTÁSA:

A) -

tiszta büntetőkeresetek (actiones poenales purae) a sértettnek joga volt arra, hogy a poena mellett halmozva (más jogcímen, pl.: szerződésszegés alapján) vagyoni megtérítést is követeljen (cumulatio)

B) -

vegyes büntetőkeresetek (actiones poenales mixtae) a sértettnek választania kellett, hogy a vagyoni kártérítést is magába foglaló mixta actio-t vagy a rei persecutoria actio-t indítja-e meg (alternatio) pl.: a lopott dolog visszaadására vagy megtérítésére irányuló kereset

-

A BÜNTETŐKERESETEKKEL KÖVETELHETŐ POENA ÖSSZEGE: a) a poena összege a vagyoni sérelem többszöröse duplum, triplum, quadruplum poena pl.: lopásnál b) -

tarifális poena a törvény meghatározza az egyes tényállások elkövetése folytán fizetendő összeget pl.: szabad ember csontjának törése, poena = 300 sestertius

c) -

a poena becslés (aestimatio) útján való megállapítása nehezen összegszerűsíthető károknál az ún. nem vagyoni károknál a bíró végzi el

d) -

vagyoni sérelemnek megfelelő poena pl.: megtévesztés esetén a sértett 1 éven belül 1x-re menő büntetőkeresetet (actio de dolo) indíthatott

A BÜNTETŐKERESETEK JELLEGZETESSÉGEI: 1) PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ a büntetőkeresetek ~ -a szorosan az elkövető személyéhez tapad így a poenalis actio-k csak a tettes ellen voltak indíthatók, annak halálával megszűntek 2) -

AKTÍV LEGITIMÁCIÓ (PERINDÍTÁSI JOG)

a büntetőkereseteket elsősorban a sértett indíthatta meg sértettnek nem mindig maga a delictum-mal ténylegesen érintett személy minősült: hatalomalattiak esetében a perindítás joga a hatalomgyakorlót illette meg a perindítási jog rendszerint átszállott a jogutódokra az aktív legitimáció 2 kivétele:  a sértett halálával megszűntek azok a büntetőkeresetek, melyek célja s z e m é l y e s j e l l e g ű e l é g t é t e l volt (actiones vindictam spirantes, pl.: actio iniuriarum) 

egyes büntetőkereseteket nemcsak a sértett, hanem az ő fellépésének elmaradása esetén b á r m e l y p o l g á r megindíthatott (actiones populares, pl.: sírhely meggyalázója ellen, actio de sepulchro violato)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 3) -

46/74

KIEGYEZÉS

a büntetőkereset megszűnik, ha a tettes és a sértett egymással akár előbb, akár a per folyamán a váltságul fizetendő összegben kiegyeztek ez ipso iure liberatio-t kiváltó ősi pactum

4) -

HALMOZÁS

5) -

INFAMIA

6) -

NOXÁLIS KERESETEK

több tettes esetén az actio poenalis halmozva (cumulatio) volt indítható a jogosult az összes tettestől külön-külön követelhette a poena összegét tekintet nélkül arra, hogy az egyik esetleg már kifizette a pénzbüntetést, vagy a másikkal a fenti módon már kiegyezett a poenalis actio-ban való marasztalás általában infamia-val járt a sértettel való kiegyezés is! kivétel: actio legis Aquiliae, actio quod metus causa ha a delictum-ot hatalomalatti követte el (családtag vagy rabszolga), a poena iránti igényt csak actio noxalis útján lehetett érvényesíteni a) a noxális keresetek eredete, archaikus jog az ősi időkben ha a családfő a sértést elkövető hatalomalattit kiadta a sértettnek, megszabadult a sértett bosszújától az archaikus korban a sértett csak a poena megfizetését követelhette a családfőtől, aki azonban jogosult volt fizetés helyett őt a sértettnek noxa-ba adni, vagyis kártalanítás céljából kiadni (facultas alternativa) a noxa-ába adás (noxae deditio) családtagra nézve mancipium-ba kerülést, rabszolgára nézve tulajdonátszállást eredményezett, végleges jelleggel b) c) -

-

praetori jog ha a családfő/rabszolgatartó is hibás volt a delictum elkövetésében, a praetor nem adta meg neki azt a jogot, hogy büntetésfizetési kötelezettségét a tettes noxa-ba adásával megválthassa ha a családfő bujtotta fel a hatalomalattit, úgy ellene rendes actio poenalis volt indítható a saját delictum-a, és actio noxalis a hatalomalatti delictum-a alapján klasszikus és posztklasszikus jogtudomány noxa caput sequitur-elv: a családfő/rabszolgatartó ellen annak családtagja / rabszolgája által elkövetett delictum miatt folyamatba tett noxalis actio rendes poenalis actio-vá vált, ha a hatalomalatti családtagot e m a n c i p á l t á k vagy a rabszolgát felszabadították ilyenkor a családfő/rabszolgatartó a perből szabadult, és az most már a felszabadult ellen folyt, és vice versa: ha önjogú személy családfői hatalom alá került, vagy szabad ember rabszolga lett, az ellene indított büntetőper a családfő/rabszolgatartó ellen folytatódó noxális perré vált a klasszikus jogban a női családtagok már NEM voltak noxa-ba adhatók és ezt Iustinianus a hatalomalatti fiúkra nézve is kizárta, az intézmény a iustinianusi jogban már egyedül csak a rabszolgákra korlátozódott

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

47/74

559. A FURTUM -

a civiljogi delictum-ok közé tartozik „lopás”, de a római jogban tágabb fogalom (furtum)

I. -

A LOPÁS FOGALMA

-

egy dolog alattomos birtokba vétele haszonszerzés céljából akár magát a dolgot, akár annak használatát vagy birtokát illetően (Paulus) nemcsak egy dolog mástól való alattomos elvételét jelentette, hanem az elkövető kezeire bízott idegen dolog jogellenes használatát, elsajátítását (a sikkasztást, a hűtlen kezelést), a talált idegen dolog birtokba vételét a haszonszerzés célzatával (lucri faciendi gratia), stb. a dolognak mindig ingónak (res mobilis) kell lennie

II.

FELOSZTÁSAI

-

a)

dologlopás (furtum rei)  tetten ért lopás (furtum manifestum) - büntetése szigorúbb volt  tetten nem ért lopás (furtum nec manifestum)

b) -

használatlopás (furtum usus) pl.: ha a letéteményes az őrizetére bízott dolgot használta

c) -

birtoklopás (furtum possessionis) pl.: valaki a kézizálog-hitelezőnél lévő, zálogul lekötött dolgát ellopta

d) -

alakszerűtlen házkutatással felderített lopás (furtum conceptum) a klasszikus kortól kezdve

e)

a lopás látszatának rosszhiszemű keltése idegen dolog becsempészése útján (furtum oblatum) a klasszikus kortól kezdve

III.

A LOPÁS JOGKÖVETKEZMÉNYEI A)

-

-

ARCHAIKUS KOR,

XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK igen széles skála a duplum-ra menő poena-tól a tolvaj megöléséig a tetten ért tolvajt (fur manifestus)  ha a tettenérés éjjel történt vagy az elkövető fegyveresen ellenállt, a károsult magánbosszújának adták át (jogosan megölhette)  ha a tettenérés nappal történt és a tettes fegyverrel nem állott ellen, úgy megkorbácsolták és a sértett rabszolgaságába adták  halállal büntették, ha rabszolga volt  felelősségre vonták, ha vétőképtelen serdületlen gyerek volt a tetten nem ért tolvaj (fur nec manifestus) büntetése a dolog értéke 2x-ének megfizetése a sértett részére (duplum) a házkutatás ősi rituálé szerint folyik „csészével és köténnyel” (lance et licio) © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

48/74

B)

PRÉKLASSZIKUS, PRAETORI JOG

-

actio furti manifesti: tettenérés esetén 4x-re (quadruplum) menő kereset actio furti concepti: ha a lopott dolgot az alakszerűtlen (az ősi rituálé megszűnt) házkutatás során találták meg, a kereset 3x-ra (triplum) ment actio furti nec manifesti: a tetten nem ért tolvajnál viszont a praetor fenntartotta a dolog értékének 2x-ére (duplum) menő keresetet

C)

IUSTINIANUSI JOG

-

már csak a tetten ért tolvaj ellen 4x-re menő keresetet a nem a tetten ért tolvaj ellen 2x-re menő keresetet ismerte

-

az actio furti megindítására általában a dolog tulajdonosa volt jogosult de ha azt a custodia-kötelezett (pl.: ruhatisztító) birtokából lopták el, a lopási kereset aktív legitimációja (a per megindítása) őt illette; feltéve, hogy kész volt a tulajdonos kárát megtéríteni

-

a dolog tulajdonosa h a l m o z v a indíthatta meg  az actio furti mint tiszta büntetőkereset mellett  a tulajdoni keresetet (rei vindicatio), vagy  ehelyett a condictio ex causa furtiva-t, amellyel magát a dolgot követelhette (ha az már nem volt meg, annak a lopás elkövetése óta elért legmagasabb értékét)

-

ha a lopás egyúttal szerződésszegést is megvalósított, a károsult az actio furti mellett halmozva kártérítés iránt is perelhetett a szerződés alapján pl.: ha a letéteményes vagy a haszonkölcsönbe vevő furtum usus-t elkövetve kárt is okozott, az actio furti mellett helye volt az actio depositi directa ill. az actio commodati directa megindításának is

-

-

a lopási kereset mellett rendelkezésre álló rei persecutoria actio-k előnye, hogy azokat nemcsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is meg lehetett indítani

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

49/74

560. AZ INIURIA -

a civiljogi delictum-ok közé tartozik személysértés (iniuria) tágabb értelemben jogellenesség, amely szükségszerűen a tárgyi jog (jogszabály) és emellett egy bizonyos személy alanyi jogának megsértésével járt AZ INIURIA TÉNYÁLLÁSAI:

I. -

II. -

ARCHAIKUS JOG,

XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK az archaikus jogban a pater familias-t (mint a házközösség urát) megillető legfontosabb alanyi magánjogok megsértését jelentette (őt, a hatalma alatt állókat, vagyontárgyaikat) először a XII táblás törvény szabályozta 3 tényállást határoz meg, csökkenő súlyuk sorrendjében: a) -

membrum ruptum (tagcsonkítás) „ha valaki másnak tagját csonkítja, és nem egyezik ki vele, hasonló büntetés érje” az elkövető a sértettnek maradandó testi károsodást okoz pl.: megvakítja, karját megcsonkítja a törvény korlátai között gyakorolható magánbosszú a talio alkalmazható a mózesi elv szerint: „szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért”

b) -

os fractum (csonttörés) „ha valaki kézzel vagy bottal szabad ember csontját törte, 300, ha rabszolgáét, 150 sestertius büntetés alá esik” a tarifális compositio enyhébb szabályát kell alkalmazni

c) -

iniuria (a legszűkebb értelemben véve) „ha mással szemben személysértést követnek el, 25 legyen a büntetés” az egyéb, enyhébb súlyú jogsértéseket szankcionálja viszonylag szerényebb összegű poena megállapításával

PRAETORI EDICTUM

az archaikus szabályok elavultak (a praetor rendelkezései + as elértéktelenedése miatt) megállapította az iniuria á l t a l á n o s t é n y á l l á s á t : az idegen személyiség minden tudatos megsértése actio iniuriarum  a praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított kereset  ennek keretében a sértett egy általa megfelelőnek tartott összeget követelhetett a tettestől, de a marasztalás mértékét a követelt összeg keretén belül az esküdtbíró állapította meg (actio aestimatoria)  mint actio vindictam spirans csak a sértett által volt megindítható, halála esetén örököseire nem szállott át © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) III. -

IV. -

50/74

KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY

kidolgozta részletesen a tényállását nemcsak közvetlenül a sértett önjogú személy ellen, hanem közvetve is elkövethető családtagjain, rabszolgáin, sőt más vagyontárgyain keresztül lényege: a sértett becsülete ellen irányul  nemcsak szándékos, de célzatos bűncselekmény is személysértő célzat (contumelia) hiányában más delictum megállapítása lehetséges (pl.: rongálás) az iniuria Labeo szerint irányulhat:  a sértett testére (corpus)  a sértett méltóságára (dignitas)  a sértett jó hírének (bona fama) rontására  lehet tettleges illetve szóbeli

MODERN JOGOK

az iniuria delictum-ának elsősorban a testi sértés, a rágalmazás, a becsületsértés és egyéb bűncselekmények és szabálysértések felelnek meg személyiségvédő szabályok: a nem vagyoni sérelmek orvoslása érdekében gyakran vagyoni szankciók alkalmazását teszik lehetővé

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

51/74

561. A DAMNUM INIURIA DATUM [MINIMUM

-

TÉTEL

IL.]

a civiljogi delictum-ok közé tartozik szó szerinti fordítás: j o g e l l e n e s k á r o k o z á s (damnum iniuria datum) de: nem azonosítható a modern értelemben vett károkozással (a modern büntetőjogi rongálás tényállása kb. megfelel a ~ tágabb körű tényállásának) értelem szerinti fordítás: r o n g á l á s

I. -

A KÁROKOZÁS SZABÁLYOZÁSA A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYBEN a római jog nem ismerte  az általános kártérítési szabályt (a vétkes károkozó kártérítési kötelezettsége; csak a XVII. századtól)  a modern károkozás fogalmát  a modern kártérítés fogalmát (ez csak szűk körben a bonae fidei contractusok-nál volt jelen)

-

a károkozásnak a dologrongálás delictum-a a kártérítésnek a delictum alapján fizetendő poena felelt meg a XII táblás törvényben még csak eseti szintű, kazuisztikus (eseti) károkozási, rongálási tényállásokat találunk

II. -

A DAMNUM INIURIA DATUM TÉNYÁLLÁSA A LEX AQUILIÁBAN ~Kr. e. 286 a károkozás még eseti, de lényegesen átfogóbb szabályzása; tartalom:

-

FEJEZET

SZABÁLYZÁS

1. (caput) idegen rabszolga és barom (ló (pecudes), marha, szamár, öszvér, juh, kecske, disznó) megölése [baromfi, kutya, vadállat NEM] 2. a hitelezőt megkárosító képviselő (falsus adstipulator) felelőssége 3. idegen rabszolga vagy barom megsebesítése + égetéssel (urere), töréssel (frangere), zúzással, roncsolással (rumpere) elkövetett dologrongálások -

a damnum iniuria datum egyes ELEMEI a l e x A q u i l i a értelmezése szerint: A)

DAMNUM

-

a kár; szűk értelmezés csak a pontosan körülírt tényállásokban meghatározott károk pl.: tényleges sérülés, dologrongálódás

B)

INIURIA

-

a jogellenesség pl.: nem követ el delictum-ot az, aki saját dolgát pusztítja el; aki más dolgát a tulajdonos megbízásából semmisít meg; aki önvédelemből rongál a jogtudomány utóbb belemagyarázta a vétkességet is (culpa Aquiliana)

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

52/74

C)

DATUM

-

a rongálást okozó magatartás közvetlen, fizikai összefüggésben kellett lennie a bekövetkezett rongálódással (causalitas immediata)

III. -

A DAMNUM INIURIA DATUM TÉNYÁLLÁSÁNAK TÁGÍTÁSA a merev szabályok korlátait a praetori jogfejlesztés és a jogtudomány lebontotta

-

GAIUS: a lex Aquilia 3. fejezete minden egyéb rongálásra kiterjed, ha a roncsolás (rumpere) fogalma felöleli a vágással, elszakítással, kiöntéssel stb. okozott károkat is

-

KLASSZIKUS JOG: bizonyos esetekben in factum actio-t adtak közvetlen fizikai okozás és rongálódás hiányában is sokszor a culpa commissiva követelményétől is sokszor eltekintettek pl.: felelőssé tették a tűz őrzésével megbízott személyt az elalvása miatt (mulasztásos gondatlanság (culpa omissiva)) keletkezett tűzkárért is

-

IUSTINIANUS: kiterjesztette az actio legis Aquiliae-t a szabad embernek okozott testi sértésekre is (megtéríttetve a tettessel a gyógyítási költségeket is); eredetileg nem volt alkalmazható

IV. -

KERESET ÉS BÜNTETÉS kereset: actio legis Aquiliae poena címén a tettestől követelni lehetett:  az idegen rabszolga / barom megölése esetén a rabszolga / barom 1 évre visszamenő legnagyobb értékét  a megsebzett rabszolga / barom / egyéb megrongált dolog esetén a 30 napra visszamenő legmagasabb érték megfizetését

-

az alaptalanul védekező alperes ellen duplum-ra megy a klasszikus korban még tiszta büntetőkereset volt ( mellette az actio rei persecutoria is indítható volt) a posztklasszikus kor a halmozást megszűntette, így a kereset actio mixta lett

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

53/74

562. A PRAETORI DELICTUMOK, A QUASI DELICTUMOK ÉS AZ ÚN. VEGYES KÖTELMEK

0.

CIVILJOGI DELICTUMOK (LD. FENT) 1. lopás (furtum) 2. személysértés, jogellenesség (iniuria) 3. rongálás, jogellenes károkozás (damnum iniuria datum)

I.

PRAETORI DELICTUMOK 1. megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus) 2. megfélemlítés (metus) 3. rablás (rapina) 4. sírhely megrongálása (sepulchrum violatum) A)

MEGTÉVESZTÉSSEL OKOZOTT KÁROSÍTÁS (DOLUS MALUS)

-

kereset: a c t i o d e d o l o 1x-re ment (simplum)

-

a civiljog nem büntette lex Laetoria: csak akkor büntette, ha azt minor sérelmére követték el Aquilius Gallus jogtudós (Kr.e. 66.) felvette az edictumba a megtévesztést  praetori delictum lett a dolus malus  büntetőkeresetet adott a megtévesztésre  de: csak akkor, ha más jogsegély (pl.: valamely bonae fidei actio) nem állt rendelkezésére (kisegítő jellegű, szubszidiárius jogsegély)

B)

MEGFÉLEMLÍTÉS (METUS)

-

kereset: a c t i o q u o d m e t u s c a u s a 4x-re ment (quadruplum)

-

megfélemlítéssel szerződés kötésére vagy joglemondásra való kényszerítés Kr.e. I. sz.: praetori büntetőkeresetet vont maga után a rómaiak általában együtt beszéltek erőszakról és megfélemlítésről (vis ac metus); az előbbi később átkerült a crimenek közé

C)

RABLÁS (RAPINA)

-

kereset: a c t i o v i b o n o r u m r a p t o r u m 4x-re ment (quadruplum)

-

ingó dolog elvétele személy elleni erőszak vagy fenyegetés útján a furtum-ból és az iniuria-ból alakult ki a polgárháborúk idején

D)

SÍRHELY MEGRONGÁLÁSA (SEPULCHRUM VIOLATUM)

-

kereset: a c t i o d e s e p u l c h r o v i o l a t o ha rokon indította a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen 100 aranyra ment emiatt az eltemetett rokonai, ha ilyen nem volt: bárki büntetőkeresetet indíthatott

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) II.

54/74

QUASI DELICTUMOK 1. a lakás gazdájának delictumszerű felelőssége 2. felelősség a nyilvános helyen elhelyezett és leeséssel fenyegető tárgyakért 3. hajósok és fogadósok delictumszerű felelőssége 4. a kötelességszegő bíró felelőssége A)

A LAKÁS GAZDÁJÁNAK DELICTUMSZERŰ FELELŐSSÉGE

-

kereset: a c t i o d e e f f u s i s e t d e i e c t i s büntetés: 2x-re ment (duplum) a lakás gazdája teljes vétlenség esetén is (qui ibi habitaverit) felelős a lakásából közútra kidobásért vagy kiöntésért, ha ez a ténykedés kárt okozott Iustinianus: modern kártérítési szabályozás, 3 féle poena kiszabási mód  megállapítható összegű vagyoni kár esetén 2x (duplum)  nehezebben meghatározható kár esetén bírói mérlegelés alapján történő becslés (aestimatio)  halál esetén tarifális poena-t állapít meg

B)

FELELŐSSÉG A NYILVÁNOS HELYEN ELHELYEZETT ÉS LEESÉSSEL FENYEGETŐ TÁRGYAKÉRT

-

kereset: a c t i o d e p o s i t i o e t s u s p e n s o büntetés: 10 aranyra ment (tekintet nélkül a kár bekövetkeztére); felperes kapta bárki keresetet indíthatott azon háztulajdonos (lakó) ellen, akinek a házán (lakásán) a közút felé eső részen leeséssel fenyegető tárgy volt kifüggesztve kár bekövetkezte esetén a kifüggesztő ellen actio legis Aquiliae is megindítható

C)

HAJÓSOK ÉS FOGADÓSOK DELICTUMSZERŰ FELELŐSSÉGE

-

kereset: a c t i o a d v e r s u s n a u t a s c a u p o n e s s t a b u l a r i o s büntetés: 2x-re menő (duplum) poenalis actio a hajósgazda (nauta) és a fogadós (caupo, stabularius) felelős az utasok / vendégek őrzésre át nem vett dolgaiért (őrzési receptum nem jött létre) azok eltűnése, megrongálódása esetén ha a lopást/rongálást az alkalmazottak vagy állandó vendégek követték el

D)

A KÖTELESSÉGSZEGŐ BÍRÓ FELELŐSSÉGE

-

az eljárási szabályokat megsértően eljáró és valamelyik félnek kárt okozó (iudex qui litem suam fecit) állami hivatalnokbíró ellen a károsult fél pert indíthatott akár szándékosan sértette meg a bíró a szabályokat, akár hanyagságával, mulasztásával okozott kárt a peres félnek

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

55/74

III. -

VEGYES KÖTELMEK olyan kötelmek, amelyek sem a contractusok, sem a delictumok, sem a quasi contractusok és quasi delictumok közé nem sorolhatóak

-

ide tartoznak: 1. állatkárokból eredő kötelmek 2. tartási kötelmek 3. felmutatási kötelmek A)

ÁLLATKÁROKBÓL EREDŐ KÖTELMEK

-

nincs általános szabály az állattartók felelősségére vonatkozóan a civiljog keresetei állatkárok esetére:  actio de pauperie a négylábú háziállat károkozása esetére (később csak akkor, ha az állat természetes vadsága okozta a kárt (pl.: lórugás))  actio de pastu pecoris a tilosba belegelő állat gazdája ellen sajátos módon noxalis actio-k voltak, így az állat tulajdonosa kártérítés helyett teljesíthetett a „károkozó” állat noxa-ba adásával is (tulajdonátszállást jelentett)

-

ha egy közút/köztér környékén tartott veszélyes állat (kutya, vadállat) a járókelőket megsebesítette, az aediles curules (Róma rendőrparancsnokai) a tulajdonos ellen keresetet adtak csak sebesülés esetén bírói mérlegeléssel megállapított összegű kártérítésre ment halál esetén tarifális bírságra ment (posztklasszikus kor: 200 solidus) összegszerűen meghatározható károk esetén duplum-ra irányult

B)

TARTÁSI KÖTELMEK

-

kölcsönös tartási kötelezettség (alimentatio) terhelte  a patronus-t és a libertinus-t régtől fogva  a felmenőket (ascendentes) és a lemenőket (descendentes) a császárkortól kezdve a feleség eltartása a férjet terhelte, még akkor is, ha a nő önjogú volt és különvagyonnal rendelkezett

C)

FELMUTATÁSI KÖTELMEK

-

ha valaki egy dolgot a birtokában (bírlalatában) tartott, kötelességévé tette a tényleges hatalmat gyakorlónak, hogy a dolgot mindazoknak felmutassa, akiknek ehhez jogos érdeke fűződik a dolgot felmutatását annak birtokosától in personam jellegű interdictum-mal (actio ad exhibendum) vagy in personam actio-val lehetett követelni

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

56/74

563. A KÖZTÁRSASÁGI KOR CRIMENEI -

közüldözés alá eső bűncselekmények (crimina) azok, amelyek a római állam és társadalmi rend stabilitását leginkább veszélyeztették szabályzásuk szorosan kapcsolódik az államformák változásaihoz (4 korszak)

I. -

AZ ARCHAIKUS KOR BÜNTETŐJOGA (A KORAI KÖZTÁRSASÁG) a delictum és a crimen fogalma ismeretlen volt (a klasszikus korig) nehéz a bűncselekményeket „közüldözés” és „magánüldözés” szerint csoportosítani akkoriban a bűncselekmények tipikus szankciója a m a g á n b o s s z ú volt a közüldözés csak annyit jelentett, hogy az elkövetőt bárki jogosan megölhette

-

jellemző az ősi s z a k r á l i s n o r m á k nagy fontossága bűncselekmények: istenek megsértése hiedelem: a megsértett istenek haragja az egész közösséget fenyegeti istenek jóindulatának visszanyerése: elkövetőt homo sacer-nek nyilvánították („kiátkozott”, törvényen kívül helyezett) és rituális módon kivégezték

-

a büntetési rendszer „véresen” egyhangú majdnem minden bűncselekmény szankciója halálbüntetés a talio sajátos formákban jelenik meg pl.: a tűzvész okozójának megégetése; a tanúskodás megtagadójának intestabilitas-a

-

a XII táblás törvény a crimen-eket 4 csoportba sorolja a bűncselekmény által sértett jogi tárgy szerint: a) az állam biztonságát és a közrendet veszélyeztető bűncselekmények b) a gyengébbek (feleség, cliens) sérelmére elkövetett bűncselekmények c) vagyon elleni bűncselekmények d) kifejezetten szakrális bűncselekmények 1)

ÁLLAMBIZTONSÁGOT ÉS KÖZRENDET VESZÉLYEZTETŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) -

HAZAÁRULÁS

(perduellio) a legsúlyosabb bűncselekmény törvények és szakrális szabályok súlyos megsértése szankció: minősített halálbüntetés

b) -

SZAKRÁLIS SZABÁLYOKBA NEM ÜTKÖZŐ HAZAÁRULÁS

c) -

TITKOS ÉJSZAKAI ÖSSZEJÖVETELEK TARTÁSA

(proditio) pl.: katonai szolgálatban tanúsított engedetlenség szankció: megvesszőzés és/vagy bárddal való lefejezés (coetus nocturnus) államellenes bűncselekményként tiltotta a XII táblás törvény szankció: ismeretlen

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) d) -

2)

3)

57/74

(dolo sciens) ELKÖVETETT EMBERÖLÉS (parricidium) ha az elkövetőt nem érték tetten / tettét nem ismerte be / gondatlanságra, véletlenre (imprudens) hivatkozott: a quaestores parricidii nyomozást folytattak le ha ez bebizonyosodott (gondatlanság/véletlen): a halál okozójának egy kost (aries) kellett az elhunyt agnát rokonai részére felajánlania engesztelésül; kos leölése a rokonok által = bosszúállás szankció: halálbüntetés, minden egyéb esetben SZÁNDÉKOSAN

e) -

NÉPTRIBUNUS MEGSÉRTÉSE

f) -

MEGVESZTEGETÉSI PÉNZT ELFOGADÓ BÍRÓ

g) -

HAMIS ESKÜ, HAMIS TANÚZÁS

h) -

TANÚSKODÁS MEGTAGADÁSA

szankció: az elkövetőt sacer-nek nyilvánították („kiátkozott”, törvényen kívüli) szankció: halálbüntetés szankció: tarpei szikláról való levetés szankció: tanúképtelenség (intestabilitas)

A GYENGÉBBEK (FELESÉG, CLIENS) SÉRELMÉRE ELKÖVETETT BŰNCSELEKMÉNYEK

a) -

A FELESÉG JOGOS OK NÉLKÜLI ELTASZÍTÁSA A FÉRJ ÁLTAL (repudium) szankció: teljes vagyonvesztés a vagyon egyik felét Ceres istennőnek kell áldozni, másik fele a feleség rokonaira száll

b) -

A FELESÉG ELADÁSA A FÉRJ ÁLTAL szankció: súlyosabb esetben őt magát lehetett Ceres istennőnek feláldozni

c) -

A CLIENS BECSAPÁSA PATRONUSA ÁLTAL szankció: a patronus sacer-ré válik

d) -

A HŰTLEN GYÁM

(tutor suspectus) szankció: a hűtlen kezeléssel okozott kár 2x-ének megfizetése

VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

a) -

IDEGEN TERMÉS ÉJSZAKAI LEVÁGÁSA ÉS LELEGELTETÉSE

b) -

SZÁNDÉKOS TŰZVÉSZOKOZÁS

szankció: halálbüntetés, akasztás Ceres istennő kiengesztelése céljából még az emberölésnél is súlyosabb bűncselekménynek tekintették szankció: máglyahalál gondatlanság esetén csak kárpótló büntetés fizetése (noxiam sarcire)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) c) 4)

II. -

-

58/74

(terminus) KIMOZDÍTÁSA SZÁNTÁS KÖZBEN szankció: az ökreivel együtt Terminus istennek kellett feláldozni az embert a mezei telkek határát jelölő követ szentnek tartották HATÁRKŐ

KIFEJEZETTEN SZAKRÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK

a)

RES SACRA ELLOPÁSA

-

(sacrilegium) szankció: halál általában

b)

GONOSZ VARÁZSÉNEK RÁOLVASÁSA

-

(malum carmen incantare) szankció: halálbüntetés

c)

MÁS TERMÉSÉNEK ÁRTÓ VARÁZSÉNEKKEL VALÓ MEGRONTÁSA

-

(fruges excantare) szankció: halál

d) -

VESTA-SZŰZ (virgo Vestalis) SZÜZESSÉGI FOGADALMÁNAK MEGSZEGÉSE szankció: élve eltemetés, bűntársának kivégzése

A PRÉKLASSZIKUS „BÜNTETŐJOG” (A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG) Kr. e. II. század: új büntetőbíróságok (quaestiones perpetuae) alakulnak ki a közüldözés alá eső bűncselekmények körét bővítették és részben átalakították a provinciák rendszerének kiépítése, a köztársasági vezető réteg korrupciója, a gyilkosságok rafináltabb módszerei tükröződnek a crimen-ekben A büntetési rendszer jellemzői: a halálbüntetés túlsúlya a poena capitalis végrehajtása elől az elítéltnek módja volt a száműzetést (exilium) választani: ekkor kimondták rá az aqua et igni interdictio-t mellékbüntetésként megjelenik a vagyonelkobzás (publicatio bonorum) a pénzbüntetés nagyobb jelentőségre tesz szert ez részben az államot, részben a vádat képviselő polgárt, kivételesen kártérítésként a sértettet illeti meg (crimen repetundarum esetén) fő kategóriái: 1)

KÖZÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) -

ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK

b) -

ÁLLAMI TISZTVISELŐK KORRUPCIÓS BŰNCSELEKMÉNYEI

-

(crimina maiestatis) a legjelentősebb quaestio (Sulla állította fel, Kr.e. 81) foglalkozott vele minden olyan cselekmény, amely az államot sértette vagy veszélyeztette szankció: általában halálbüntetés a provinciai lakosságnak a helytartó általi kizsákmányolás (crimen repetundarum) sok esetben zsarolással kikényszerített ajándékok elfogadásában álltak © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

2)

59/74

-

1. állandó quaestio-k éppen e bűncselekmény üldözése végett jöttek létre szankció: az okozott kár megtérítése

c) -

ÁLLAMI PÉNZEK HŰTLEN KEZELÉSE

d) -

VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK

e) -

HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA

(peculatus) saját quaestio ítélkezett felette pl.: ingó állami javak elsikkasztása szankció: okozott kár 4x (quadruplum) (ambitus) Kr. e. II. század: külön quaestio szankció: pénzbüntetés (crimina falsi) a lex Cornelia de falsis bűncselekménynek minősítette szankció: száműzetés

MAGÁNÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) -

EMBERÖLÉS

(parricidium) már nem a szándékos emberölés átfogó kategóriája megkülönböztettek:  közönséges emberölést (homicidium)  orgyilkosságot és egyéb veszélyes bűncselekményeket (crimen inter sicarios)  méregkeverést (veneficium)

b) -

KÖZBŰNCSELEKMÉNY

(crimen iniuriae) az alábbi személysértések váltak közbűncselekménnyé a lex Cornelia de iniuriis alapján:  megverés (verberatio)  ütlegelés (pulsatio)  erőszakos magánlaksértés (domum vi introire)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

60/74

564. A CSÁSZÁRKOR CRIMENEI I. -

A KLASSZIKUS KOR „BÜNTETŐJOGA” (PRINCIPATUS) a quaestio-k jelentősége háttérbe szorult a cognitio extra ordinem mellett (a korszak elején még újak is létesültek, egységes szabályzást kaptak) ez a büntetőjog dogmatikájának jelentős fejlődését és igazságosabb ítélkezést eredményezett a korban alakultak ki a modern büntetőjog egyes alapfogalmai (pl.: szándékon túli cselekmény - halált okozó testi sértés, erős felindulásból illetve előre megfontolt szándékkal elkövetett cselekmény, bűnrészesség, kísérlet, visszaesés) 1)

A KOR BÜNTETÉSI RENDSZERE

a)

   

b)

SZÁMŰZETÉS

  

c)

kitiltás (interdictio) egyszerű száműzetés (relegatio) capitis deminutio-val járó száműzetés (deportatio)

ÚJ BÜNTETÉSI NEMEK

  

 2)

(a száműzetésbe menekülés joga megszűnik) lefejezés (capitis amputatio) keresztre feszítés (crucifixio) vadállatok elé vettetés (damnatio ad bestias) élve elégettetés (vivi crematio)

HALÁLBÜNTETÉS

bizonyos crimen-ek elkövetőit bányamunkára (ad metalla) vagy közmunkára (ad opera publica) ítélnek lehetséges részleges vagyonelkobzás is (a teljes mellett) esethez igazodó pénzbüntetések kiszabása

A KORÁBBAN IS LÉTEZŐ CRIMENEK VÁLTOZÁSAI

a) -

ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK (crimina maiestatis) már nem a populus Romanus biztonsága elleni bűncselekményeket jelenti egyre inkább az államot megtestesítő császár személye ellen irányuló felségsértés volt pl.: a császár előtti eskütétel megtagadása, régi államellenes bűncselekmények

b) -

VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK (ambitus) ekkor már elsősorban a büntetőbírák megvesztegetését jelentette

c) -

HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA (crimina falsi) a végrendelet, pénz, súly- és hosszmértékek meghamisításán túl magában foglalta a hamis percselekményeket, a jogosulatlan név- és címhasználatot

d) -

HAMIS VÁD (crimen calumniae) kiterjesztették az ártó szándék nélkül megalapozatlanul vádat emelőkre

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 3)

61/74

FONTOSABB ÚJ CRIMENEK, CRIMENNÉ NYILVÁNÍTOTT CSELEKMÉNYEK a) A LEX IULIA DE ADULTERIIS COERCENDIS (Kr.e. 18.) büntette  a házasságtörést (adulterium)  a házasságban nem élő ingenua nővel folytatott nemi viszonyt (stuprum)  a vérfertőzést (incestum)  az adulterium és a stuprum elősegítését; prostitúció (lenocinium) b) -

KÜLÖNFÉLE ERŐSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEK valószínűleg Augustus idején nyilvánították crimenné vis publica és vis privata elnevezéssel

c) -

LOPÁS BIZONYOS VESZÉLYES ESETEI pl.: más barmának elhajtása, elkötése (abigeatus)

d) -

HAGYATÉKI JAVAK ÖNKÉNYES ELVÉTELE (crimen expilatae hereditatis) Marcus Aurelius korától számított közbűncselekménynek

e) -

STELLIONATUS

fogalma alá tartozott minden olyan csalárd cselekmény, amely nem volt más bűncselekmények alá vonható

II. -

A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR „BÜNTETŐJOGA” (DOMINATUS) a cognitio-s eljárás kizárólagossága, csökken a bíróságok mérlegelési szabadsága kereszténység   új bűncselekményi tényállások jöttek létre (pl.: eretnekség)  bizonyos büntetési nemek eltűntek (pl.:keresztre feszítés)

-

a gazdasági, társadalmi válság, romló közbiztonság, fokozódó bűnözés miatt a büntetések szigorodnak (általában halálbüntetés vagy kényszermunka), kevés sikerrel Iustinianus a dominátus szigorán enyhít

-

1)

KORÁBBI IDŐK BŰNCSELEKMÉNYEI a) A SACRILEGIUM VÁLTOZOTT most már a kereszténység és a sacerként tisztelt uralkodó elleni cselekmény b) -

2)

SZIGORÚBB BÜNTETÉSEK pl.: a peculatus szankciója halálbüntetés

ÚJ BŰNCSELEKMÉNYI TÉNYÁLLÁSOK  eretnekség (haeresis)  keresztény hitről más vallásra való áttérés (apostasia)  nőrablás (raptus)  prostitúció (lenocinium) bizonyos súlyosabb esetei

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

62/74

565. A DOLUS SZÓ KÜLÖNBÖZŐ JELENTÉSEI ÉS ELŐFORDULÁSI HELYEI

I.

II.

A DOLUS JELENTÉSEI a) DOLUS „csalás, csalárdság, rosszhiszemű eljárás, szándékosság” (szótár) szándékos kötelemsértő magatartás, csalárdság, valaki akarattal részben vagy egészben meghiúsítja a szerződés célját, teljesülését ez a magatartás lehet  aktív, tevőleges (pl.: valaki azért nem tudja visszaadni a használatra kapott dolgot, mert azt eladta)  passzív, nemtevésben megnyilvánuló = elhallgatás (reticentia) (pl.: bérbeadó tudva nem figyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adott hordók szivárognak) b) -

DOLUS BONUS

c) -

DOLUS DIRECTUS

d) -

DOLUS EVENTUALIS

e) -

DOLUS MALUS

„pozitív csalárdság” (nem biztos, én találtam ki) a dolus malus ellentéte pl.: ellenség vagy a rabló becsapása „egyenes szándék” a modern büntetőjogtudomány által kidolgozott szándékossági kategória az elkövető kifejezetten kívánja magatartása eredményének bekövetkeztét „eshetőleges szándék” a modern büntetőjogtudomány által kidolgozott szándékossági kategória az elkövető belenyugszik cselekedetének lehetséges következményébe „megtévesztés” a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél) szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő

A DOLUS ELŐFORDULÁSI HELYEI 1. FELELŐSSÉGI FOKOZAT klasszikus jog, bonae fidei contractusok, adósi felelősség 3 magatartás/tényállás jöhet figyelembe: dolus, culpa, custodia a dolus-ért való felelősség a legenyhébb felelősségi fokozat dolus-ért mindenki felel az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat ez az „adott szó kötelez” erkölcsi normából következik: ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a szerződésellenes magatartás a dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály), legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

63/74

-

az ingyenadós (pl.: megbízott, letéteményes ld. lent) felelőssége itt meg is áll, mivel ő csak a dolusért felel

2.

A DOLUS-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG AZ EGYES KÖTELMEKBEN

a) b) -

haszonkölcsön (commodatum) a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) csak dolus-ért felel akkor, ha a haszonkölcsönbe adás elsősorban a haszonkölcsönbe adó (commodans) érdekében történik pl.: ha a vőlegény a saját esküvője fényének emelése végett bizonyos ékszereket ad át a menyasszonyának letét (depositum) a letéteményes (depositarius) adós, mint ingyenadós csak dolus-ért felel ha a dolgot ellopják tőle, nem felelős ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, mint késedelmes adós felel a vis maior-ért is ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megőriz egy dolgot, az ugyan idegen dolgot tart az őrizetében, mégis mert ingyen vállalkozott az őrzésre, csak dolus-ért felel, így tehát ha a letétbe tett dolgot ellopják tőle, nem felel, ha viszont a dolog visszaadását tudatosan ő hiúsítja meg (pl.: eladja a dolgot), már felelős

c) -

szívességi használat (precarium) a szívességi használó (precarista), bár érdekelt adós, de kivételesen csak dolus-ért felel

e) -

adásvétel (emptio venditio) evictio-s szavatosság: ha az eladó csalárdul (tudva) idegen vagy szolgalommal terhelt dolgot adott el a jóhiszemű vevőnek, be sem kellett várni az elperlést: az eladó dolus-ára tekintettel a vevő már azonnal felléphetett az eladó ellen és kártérítést követelhetett

f) -

megbízás (mandatum) a megbízott (mandatarius) mint ingyenadós csak dolus miatt tartozott felelősséggel

g) -

társaság (societas) felelősség tekintetében a tagok eljárásuk során egymással szemben eredetileg csak dolus-ért feleltek (később már culpa in concreto-ért)

h) -

ajándékozás (donatio) az ajándékozó felelőssége mint ingyenadós csak dolus (és culpa lata)

i) -

megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum) az ügyvivő (negotiorum gestor) eredetileg csak dolus-ért felelt (később culpa levis-ért)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 3. -

DOLUS MALUS

megtévesztés az akarathibákhoz tartozik a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél) szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő fajtái: a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS) a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, megtévesztés) valósul meg Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik fél kijátszása, becsapása, rászedése céljából alkalmaznak” b) -

4. 5. -

64/74

PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt elhallgat, nem közöl a másik féllel

CLAUSULA DOLI

dolus-ra utaló záradék a stricti iuris contractusok-nál az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétől „a csalárdság (az adós részéről) távol van (most, a szerződés megkötésénél) és távol lesz (a jövőben, a szerződés teljesítésénél)” a praetor szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot azoknál a stricti iuris contractusok-nál, amelyekbe a felek felvették a dolus-ra utaló záradékot a kártérítési igényt is megalapozta az a stricti iuris contractus, amely stipulatiojába a felek felvették a clausula doli-t ekkor a hitelező a stipulatio alapján kártérítést követelhetett EXCEPTIO DOLI

a csalárdság kifogása a megtévesztett (dolus malus) féllel szemben a megtévesztő a (dolus-szal létrejött szerződési) kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt pert indított  a praetor megadta az alperesnek a csalárdság kifogását ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés alapján marasztalták

-

ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást, az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmazhatta a praetor

6. -

ACTIO DE DOLO

-

a delictum fogalmi elemeinél van jelen a megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus) keresete 1x-re ment (simplum), 1 éven belül állt rendelkezésre szubszidiárius actio: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette igénybe a praetor a szerződést formailag, civiljogilag (ius strictum szerint) betartó, de valójában mégis csalárd adós ellen büntetőkeresetet adott Aquilius Gallus jogtudós (Kr.e. 66.) felvette az edictumba a megtévesztést  praetori delictum lett a dolus malus  büntetőkeresetet adott a megtévesztésre  de: csak akkor, ha más jogsegély (pl.: valamely bonae fidei actio) nem állt rendelkezésére (kisegítő jellegű, szubszidiárius jogsegély)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 7.

FELRÓHATÓSÁG, KÉSEDELEM

a) b) 8. -

65/74

adósi késedelem a késedelem megállapításának egyik feltétele, hogy a teljesítés elmaradása az adósnak felróható legyen: rajta múljék, hogy a teljesítés elmarad ha az adós nem úgy járt el, amint azt az adott esetben a törvény/szerződés előírja (pl.: dolus-t követett el), akkor magatartása felróhatóvá válik hitelezői késedelem (mora creditoris) az adós felelőssége a minimumra: dolus-ra száll le az adós kötelezettsége megszűnik, ha az a dolog, amellyel az adós teljesíteni akart, nem az adós dolusa folytán semmisült meg

ÖRÖKLÉSI JOG

megtévesztés (dolus malus) esetén a végrendelet érvénytelen az arra alapított kereseti igényt a praetor elutasította (denegatio actionis), ha az institutio indítóokát, motívumát a megtévesztéssel előidézett tévedés képezte ha a megtévesztő személyt az örökhagyó egyébként is örökössé nevezte volna, a végrendelet érvényes

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

66/74

566. A CAUSA (TITULUS) SZÓ KÜLÖNBÖZŐ JELENTÉSEI ÉS ELŐFORDULÁSI HELYEI [MINIMUM

I.

TÉTEL

L.]

A CAUSA (TITULUS) JELENTÉSEI a) CAUSA (TITULUS) jogcím / jogalap: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek, valamilyen jogügylet létrejön keresetalapító tényállás eljárásjog: egy követelés formális, civiljogi jogalapja fajtái:  tartalmi értelemben vett jogalap (causa)  valóságos, ügyleti causa (pl.: kölcsön) b) -

CAUSA ACQUIRENDAE HEREDITATIS

c) -

CIVILIS CAUSA

d) e) -

az örökség megszerzésének jogcíme lehet:  törvényes öröklés (successio legitima)  végrendeleti öröklés (successio testamentaria)  végrendelet ellenére való öröklés (successio contra tabulas) az a többlet, amely a felek megállapodásán túl a puszta pactum-ot jogi kötőerővel bíró szerződéssé emeli (pactum: civilis causa-val nem rendelkező peresíthetetlen megállapodás) ez teszi kikényszeríthetővé, peresíthetővé a megállapodást a kötelmet eredményező contractus létrejöttéhez szükséges a konszenzuál-szerződéseknél maga a megegyezés képezi a ~-t CAUSA FINITA

a teljesítés okának megszűnése (ekkor visszakövetelhető a teljesítmény) pl.: valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben lebonyolódott, nem adták vissza a társaság megszűnési esete: ha célját elérte, vagy az meghiúsult pl.: a közös utazás véget ért, vagy a közösen vett ló elpusztult CAUSA INVALIDITATIS

érvénytelenségi ok a jogügylet hibája 1. causa invaliditatis extrinseca utólagos érvénytelenség külső természetű ok miatt pl.: megdőlt, utólagosan érvénytelen végrendelet (testamentum ruptum; az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 2. f) -

II.

causa invaliditatis intrinseca eredeti érvénytelenség a nyilatkozat, vagy joghatáshoz kapcsolódás valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a joghatások kiváltásának képességét pl.: eredetileg érvénytelen végrendelet (testamentum irritum)

/ TITULUS IUSTUS megfelelő jogcím, jogalap objektív elem a jogrend állapítja meg 1. iusta causa traditionis a traditio megfelelő jogcíme, jogalapja csak tulajdonátruházó ügylet lehet IUSTA CAUSA

2. g) -

67/74

iusta causa usucapionis az elbirtoklás jogcíme, jogalapja (causa-ja) nemcsak tulajdonátruházó ügylet lehet, hanem bármely egyéb tulajdonátháramlási jogcím

PIA CAUSA

jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat jogképességgel felruházott vagyontömeg (universitas bonorum) „kegyes cél”-ra rendelt vagyon, önigazgatással rendelkező vagyontömeg modern jogok alapítványa, magánjogi jogképesség (ügylet és vétőképesség nincs)

A CAUSA ELŐFORDULÁSI HELYEI 1) A JOGÜGYLETEK CSOPORTOSÍTÁSA a) konkrét/kauzális jogügylet (negotium causale) a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél (causa), amelynek megvalósítása érdekében az adott jogügylet létrejön pl.: adásvételi szerződés, munkaszerződés b) 2)

absztrakt/kauzálatlan jogügylet (negotium abstractum) a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél háttérbe szorult pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio (nem kell megjelölni az ügyleti causa-t, nem kell utalni a jogügylet causa-jára)

A TULAJDONSZERZÉS EGYIK MÓDJA A SZERZÉSI CÍMHEZ VALÓ VISZONY ALAPJÁN

  

-

causa-nak kell fennforognia: elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio) ius gentium szerinti szerzésmódok kauzálatlan, absztrakt jogügyletek (a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont, mancipatio, in iure cessio) valamilyen szerződéstípus, amelynek alapján a törvény szerint lehetséges a tulajdon átruházása (transzlatív szerződés)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) -

b) -

3) -

68/74

iusta causa traditionis megfelelő jogcím, jogalap a traditio létrejöttéhez objektív elem, a jogrend állapítja meg csak tulajdonátruházó ügylet lehet iusta causa szükséges ahhoz, hogy a res nec mancipi átadása tulajdont eredményezzen az átvevőnél nem megfelelő jogcím: a használatba, letétbe adás (csak birtok keletkezik) megfelelő jogcímek  adásvétel (emptio venditio)  kölcsön (mutuum)  ajándékozás (donatio)  csere (permutatio)  hozomány (dos) iusta causa usucapionis az elbirtoklás jogcíme, jogalapja (causa-ja) az elbirtoklás feltétele, objektív eleme a megfelelő jogcím nemcsak tulajdonátruházó ügylet lehet, hanem bármely egyéb tulajdonátháramlási jogcím a causa lehetett:  tulajdonátruházó szerződés (pl.: adásvétel)  ajándékozás (pro donato)  hozományba adás (pro dote)  litis aestimatio megfizetése (pro soluto)  elvesztett, elhagyott dolog elfoglalása (pro derelicto)  örökösi minőség (pro herede)  némely praetori birtokbautalás

AZ ENGEDMÉNYEZÉS, SZAVATOSSÁG (CESSIO)

engedményezés: a régi és az új hitelező kötelemátruházó megegyezése (pl.: a követelés eladása) folytán kapja meg az új hitelező a régi hitelező keresetét a szavatosság mértéke az engedményezés causa-jától függ  ha a hitelező fizetésként engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért és behajthatóságáért (az eredményes végrehajtásért)  ha a hitelező ajándékozási szándékkal, ingyenes engedményezett, vagy úgy adta el a követelését, ahogy az van, akkor az engedményezett követelésnek csak a fennállásáért felel, a behajthatóságáért nem

4) -

INGYENES JOGCÍMEK TALÁLKOZÁSA

5) -

A HITELEZŐI KÉSEDELEM EGYIK MEGNYILVÁNULÁSA

két ingyenes jogcím találkozása megszünteti a kötelmet h valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték, és hagyományként (legatum) is rendelték, miután a dolgot az egyik címen megkapta, a másik jogcímen alapuló igénye elenyészik a kellően felajánlott teljesítésnek megfelelő jogalap (iusta causa) nélküli el nem fogadása, vagy határidőn túli halasztása hitelezői késedelemnek számít

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 6)

69/74

A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS (LOCUPLETATIO INIUSTA) ESETEI a) condictio causa data causa non secuta kereset az elmaradt ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás visszakövetelésére akkor, ha valaki bizonyos ellenteljesítés reményében szolgáltatott (pl.: pénzt adott egy rabszolga felszabadítására), de az ellenszolgáltatás nem következett be (a felaszabadítás nem történt meg) b) c) -

d) -

condictio ob iniustam causam kereset a jogellenes ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét jogszabályi tilalomba ütköző módon szerez meg valamely vagyoni értéket a jogszabályi tilalom folytán ilyenkor nem történik meg a tulajdon átszállása, a kereset konkurálhat a rei vindicatióval pl.: a tolvaj gazdagodása (önálló kereset: condictio furtiva) condictio ob turpem causam kereset az erkölcstelen ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére bizonyos esetekben konkrét jogszabályi tilalom híján is el lehetett vonni a gazdagodást erkölcstelenség címén pl.: valaki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó visszaadni, az e címen történt teljesítés visszakövetelhető, mert a letét ingyenes condictio sine causa kereset a nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére pl.: visszakövetelhető a teljesítmény, ha a teljesítés oka megszűnt (causa finita) valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben lebonyolódott, nem adták vissza

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

70/74

567. A RÓMAI KÖTELMI JOG TOVÁBBÉLÉSE -

I. -

a római magánjogból a kötelmi jog a legmaradandóbb: a későbbi korok a római kötelmi jog túlnyomó részét átvették a római kötelmi jog aktualitását magyarázza:  a kereskedelmi-áruforgalmi viszonyok területén a klasszikus antikvitás óta nem történt alapvető változás  a kötelmi jog a római jog legpontosabban és legprecízebben kidolgozott része, mely a későbbi korok igényeit is kielégítette A KÖTELEMI JOG FOGALMA ÉS ÖNÁLLÓ RENDSZERE a továbbélés folyamán fokozatos fejlődés eredményeként megszülettek a rómaiak által ki nem alakított részek: a) GLOSSZÁTOROK, KOMMENTÁTOROK KORA glosszátoroknál indult irányzat: a kötelmi jog (ius obligationis) szabályainak szembeállítása és elkülönítése a dologi joggal (ius reale) a 2 területet a kommentátorok élesebben elkülönítették egymástól ez a perjogi in rem és az in personam actio-k szembeállításán alapult ez az elkülönülés a mai napig így áll fenn -

JOHANN APEL (wittenbergi jogtanár, XVI. század) dologi jog (ius ad rem) és kötelmi jog (ius in re) modern elhatárolásának alapjai VINNIUS (holland), HEINRICH HAHN (német jogtudós, XVII. század) dologi és kötelmi jogi jogosultságok mint abszolút és relatív szerkezetű jogok elvi éllel történő szembeállítása

b) -

ÚJKORI JOGTUDOMÁNY

c) -

A KÖTELMI JOG EGYES TERÜLETEINEK ÖNÁLLÓSODÁSA

kialakította a kötelmi jogon belül az általános részt tartalma: kötelmi jogviszonyok általános szabályai (alanyai, tárgya, biztosítékai) ezzel szembeállították a különös részt (különféle kötelmi alakzatok) észak-itáliai kereskedővárosok, XII. század: kialakultak a kereskedőkre vonatkozó különleges szabályok (ius mercatorum, lex mercatoria)

-

JOHANN MARQUARD (lübecki jogász, XVII. század) 1662, Frankfurt: műve megvetette az önálló kereskedelmi jog önálló alapjait

-

JACQUES SAVARY (francia jogtudós, XVII. század) 1673: létrehozta az 1. kereskedelmi törvénykönyvet (Ordonnance du commerce)

-

a kereskedelmi jog legfontosabb részterületei:  tengeri jog  értékpapírjog (különösen a váltójog)  társasági jog (kereskedelmi társaságok joga)  munkajog (XIX. század végén önállósult) © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) d) II.

-

IV.

A MODERN JOGI DOGMATIKA LATIN TERMINOLÓGIÁJA

a középkori és a koraújkori jogtudomány fogalomalkotó és rendszerező munkája alakította ki a római jogi források ismeretében és felhasználásával ma is széles körben él tovább

A SZERZŐDÉSI TÍPUS- ÉS FORMASZABADSÁG KIALAKULÁSA A) KÖZÉPKOR az elméleti alapok kidolgozása révén megindult a folyamat: a puszta megállapodások (pactum) kötelező erejének elismerése tényezői:  glosszátorok: kidolgozták a contractus, a nudum pactum és a pactum vestitum fogalmát, és így előkészítették a contractus és a pactum későbbi teljes egyesítését  középkori kereskedelmi jog: kötelező erejűnek ismerte el a kereskedők közötti alakszerűtlen megállapodásokat  kánonjog: az evangéliumi tanítás alapján fokozatosan érvényre juttatta „a megállapodásokat be kell tartani” elvet (pacta sunt servanda) B)

KORAÚJKOR

-

a természetjogászok (GROTIUS) egyértelműen kimondták a megállapodások kötelező erejét, függetlenül azok formájától a pacta sunt servanda elv az egész modern jogtudomány alapelvévé vált

C)

ÚJKOR

-

szerződésfogalma elszakadt a rómi jog zárt típusrendszerétől alapjául egyedüli elemként a megegyezést (consensus) fogadta el a pandektisztika rögzítette, hogy a szerződést a megegyezés hozza létre, így a felek nincsenek kötve törvénykönyvekben szabályozott szerződési típusokhoz és formákhoz, jogi céljaikat szabadon valósíthatják meg a szerződési típus- és formaszabadság általánosságban és alapvetően érvényesül

III. -

71/74

A SZERZŐDÉSI RENDSZER VÁLTOZÁSAI a középkori jogtudósok nevéhez fűződik a szerződési rendszer világos, egyértelmű kidolgozása új, önálló szerződéstípusok egész sora jött létre (elsősorban a kereskedelmi jogon belül), amelyek a római jogban nem, vagy még csak kezdetleges formában léteztek a római jog intézményeit a középkori/újkori jogtudomány részletesen kidolgozta és továbbfejlesztette (a tengeri jogi lex Rhodia de iactu mercium máig is, a tengeri kölcsön pedig a múlt századig tovább él) A MODERN DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG ÉS ÖNÁLLÓ BÜNTETŐJOG KIALAKULÁSA A)

KÖZÉPKOR

-

a legjelentősebb változások a delictumok körében történtek a középkorban létrejött a delicta privata és a delicta publica (crimina) szembeállítása (egységes büntetőjogi szemlélet) lassan megindult a polgári jogi és büntetőjogi felelősség szétválása

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

72/74

B)

ÚJKOR

-

-

természetjogászok (CHRISTIAN THOMASIUS): a jogtudomány elszakadt a római jogi deliktuális szemlélettől, és önállósította a kártérítési kötelmet kidolgozták a polgári jogi felelősséget a „polgári jogi delictum” (delictum civile) minden jogellenes és vétkes károkozást magában foglal a károkozó a kárnak megfelelő összegű kártérítést köteles fizetni

C)

MODERN BÜNTETŐJOG (IUS CRIMINALE)

-

a modern deliktuális felelősség kialakulása ez a magándelictumok régi rendszerének megszűnését jelentette hozzájárult a modern büntetőjog kialakulásához (magánjogtól teljesen különvált)

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

73/74

568. A JOGÜGYLETI TAN [MINIMUM

-

TÉTEL

LI.]

a jogügyleti tan részletes kidolgozása a pandektisták érdeme a XIX. században a pandektisztika a római jogi alapokra támaszkodva, de zseniális újszerűséggel alkotta meg az ÜGYLETI TANT:

JOGI TÉNYEK (azok a történések, tények, amelyek joghatásokat váltanak ki): I.

EMBERI MAGATARTÁSOK, CSELEKMÉNYEK 1)

2)

MEGENGEDETT, JOGSZERŰ MAGATARTÁSOK

a) -

REÁLAKTUS

b) -

JOGÜGYLETEK

joghatást kiváltó tény, melyben nem a szándék váltja ki a joghatást

α)

akaratelhatározás, a tulajdonképpeni belső akarat

β)

akaratnyilatkozat, az akaratelhatározás kijelentése, külső megnyilvánulás  egyoldaló (végrendelet, meghatalmazás)  kétoldalú (szerződések)

TILTOTT, JOGELLENES MAGATARTÁSOK

a)

BŰNCSELEKMÉNY

  b) II.

(NEGOTIA)

egy meghatározott joghatás létrehozására irányulnak lényege: a joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés, akaratnyilatkozat

crimen (közjogba ütközik, az állam lép fel) delictum (magánjogba ütközik, magánjogi per)

EGYÉB TILOS CSELEKMÉNYEK

EGYÉB TÖRTÉNÉSEK, JOGI TÉNYEK 1)

EMBERREL KAPCSOLATOS BIZONYOS TÖRTÉNÉSEK

    2)

BALESETEK

  3)

születés halál betegség cselekvőképtelenség, stb. casus minor (kisebbek) vis maior (nagyobbak)

IDŐMÚLÁS

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

74/74

ÜGYLETI AKARAT VS. ÜGYLETI NYILATKOZAT A)

B)

-

akarati elmélet (Willenstheorie) a jogügyleteknél az ügyleti akaratot a nyilatkozatinál lényegesebbnek tartó elmélet a nyilatkozatot csak mint annak hordozóját tekintette a pandektisták többsége pl.: SAVIGNY nyilatkozati elmélet (Erklärungstheorie) az ügyleti nyilatkozat előtérbe helyezése a forgalmi élet követelményeinek figyelembe vételével akkor is, ha ettől az ügyleti akarat eltér, vagy esetleg teljesen hiányzik pl.: JHERING, DERNBURG

© Feco ’2003