Létrejöttek (a munkahelyen kívül) a munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szervezetei és közöttük tárgyalások indultak meg annak érdekében, hogy a kollektív szerződésekben szabályozzák együttműködésüket. Attól függően, hogy az adott országban milyen elvek szerint szerveződtek a szakszervezetek, a kollektív alku szakmai vagy ágazati kollektív szerződésekben öltött testet.
5. Az ipari kapcsolatok modellje
1
Kollektív szereplők kialakulása
◦ A XIX. század közepén Európában a munkahelyen kívül megszerveződő szakegyletek országos szervezetekbe tömörültek, s szakmánkét, ágazatonként megalakították a szakszervezeteket. ◦ A kollektív munkáltatói érdekképviseletek kialakulásához a döntő lökést az adta, hogy az egyes munkáltatók belátták, külön-külön képtelenek eredményesen felvenni a harcot az egyre szervezettebb szakszervezetek ellen. Kialakulásukat az állam is ösztönözte. ◦ A szakszervezetek és a tulajdonosok törekvéseit összefogó szövetségesek között tehát tárgyalások kezdődtek és megállapodások jöttek létre. ◦ A szakszervezetek „magán-elismerése” történt meg a munkáltatók által, még azelőtt, hogy legitimitásuk a politikai állam által biztosítottá vált volna.
Az ipari kapcsolatok modellje 2. 2
Az állam szerepvállalása • Az állam elismerte az érdekképviseleteket és szabályozni kezdte kapcsolatukat. • Amikor a munkaadói szövetségek és a szakszervezeti központok közötti tárgyalások rendszeressé váltak, s a felek közötti tárgyalásokon már kollektív szerződések köttetek, az állam egységesíteni, szabályozni, részben korlátozni kezdte a felek jogait. • Kialakított olyan mechanizmust, amellyel fenntarthatónak látszott az ipari béke, vagyis létrehozta az ipari kapcsolatok rendszerét. • Tehát a szakszervezetek, a munkaadói szövetségek és a polgári állam egy intézményes rendszert alkotott: a munkaügyi kapcsolatok rendszerét, amely létrejöttekor a vállalaton, ipari üzemen, a munkaszervezeten kívüli kollektív kapcsolatokat, és a munkaszervezeten belüli individuális kapcsolatokat jelentette. • Az előző modellekhez képest jelentős különbség, hogy kialakult a munkaadók és a munkavállalók között a külső, új kapcsolat, s ezzel létrejött az ipari kapcsolatok modellje. • A felek nem a munkaszervezetekben tárgyaltak, azonban a tárgyalásokon megszülető eredmények az üzemi viszonyokban jelentkeztek.
Az ipari kapcsolatok modellje 3.
3
A munkaügy állami intézményeinek kiépülése ◦ Sorra jöttek létre a munkaügyi kapcsolatok különböző legitim intézményei. ◦ Egyre gyakrabban kötöttek kollektív szerződéseket, jelentékenyebbé vált a munkaügyi törvényhozás, megindult az önálló munkaügyi kormányzati szervek kiépülése. Kialakult a munkaügyi bíráskodás, szabályozták a sztrájkot, a munkáskizárást. ◦ Első munkaügyi kormányzati szerv az 1848-as francia forradalom Munka Bizottsága, majd a Párizsi Kommün hozta létre a magyar Frankel Leó vezetésével, a munkavállalók képviselőinek részvételével. ◦ A munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekkel kezdetben a belügyminisztériumok, majd a kereskedelmi és ipari minisztériumok részlegei foglalkoztak. ◦ 1869. Első Munkaügyi Hivatal (Massachusetts). ◦ 1913. önálló Munkaügyi Minisztérium (USA). ◦ 1918. Magyarországon létrejön a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium.
Az ipari kapcsolatok modellje 4.
4
Munkaadói szövetség
Kollektív tárgyalás szerződés
Szakszervezeti szövetség
szakszervezet
Tulajdonosok
Munkáltató
Szakszervezeti tagság
Munkahelyen belül Munkahelyen kívül
Állam (szabályozó szerep)
Munkavállalók 5
A munkaügyi kapcsolatok ipari kapcsolatok modellje
Felirat: sztrájk esetén, fej-törő. „Vicc, természetesen, de nem áruljuk el a szakszervezetnek.”
6
Az ipari kapcsoltok modellhez képest lényeges változást annyiban mutat, hogy a - munkaszervezeten kívül létező kollektív alku intézményrendszerének változatlan léte, megmaradása mellett – munkaszervezeti szinten kialakult a munkavállalói, munkáltatói együttműködés részvételre, participációra irányuló új, kollektív intézményrendszere. A kollektív alku és a participáció viszonyára azonban még a „kint” és „bent” határvonalai mentén létező egymásmellettiség a jellemző, ebben a modellben tehát a két intézmény között az integratív, egymást kölcsönösen támogató kapcsolat nem épült ki. Fő jellemzője a participáció és a kollektív alku kollektív intézményeinek együttes jelenléte, egymásmellettisége, ugyanakkor közöttük a kölcsönös kapcsolatok hiánya.
6. A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje
7
A participációs intézmények kialakulását ösztönző tényezők
◦ Az I. világháborúban a haditermelés különleges körülményei nagyban hozzájárultak a participáció intézményesített formáinak kialakulásához.
◦ Participáció munkaügyi kapcsolatok fogalma: a munkaügyi kapcsolatok két, ellentétes érdekű szereplőjének a sajátos, intézményes együttműködési viszonya, amikor a tulajdonos, a munkáltató tulajdona feletti jogait részben korlátozza, átengedi a munkavállalóknak, annak érdekében, hogy azok a szervezeti döntéshozatalnak - közvetlenül vagy közvetetten (képviselőik útján) – részesei lehessenek. ◦ Korlátozták az I. világháború idején a kollektív alku, a sztrájk lehetőségét. A haditermelés viszonyai között a munkaszervezetek szintjén egyre több probléma, konfliktus adódott, s a haditermelés 1916-ban szinte minden országban akadályokkal küzdött. A problémák megoldására a munkaszervezet szintű munkáltatói-munkavállalói kapcsolatok intézményesítését látták a kormányok megfelelő eszköznek.
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje 2.
8
A participációs intézmények kialakulásának tényezői: ◦ Léteztek a paternalizmusra épülő hagyományos participációs formák emlékei (amikor a tulajdonosok keresték a munkahelyen a munkavállalókkal történő mindennapi együttműködés lehetőségeit). ◦ A kollektív tárgyalások és szerződések működtetése mindinkább elégtelennek bizonyult. ◦ Az erősödő szakszervezeti mozgalom, munkásmozgalom is a vállalati problémák felé fordult. ◦ A katolikus egyház újrafogalmazta álláspontját a munka világával és szereplőivel kapcsolatban, aminek hatására a XIX. sz. utolsó harmadában a politikai katolicizmus kezdeményező szerepet játszott a munkaadómunkavállaló viszony alakításában. (XIII. Leó pápa 1891ben kiadott Rerum Novarum enciklika is a családként értelmezett üzemben látta megtalálhatónak az együttműködést.) ◦ A munkaadók részéről is felmerült valamiféle munkavállalói képviselet létrehozásának lehetősége, annak kezdeményezése.
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje 3.
9
◦ Legnagyobb szerepe az I. vh eseményei és következményei voltak: a hadviselő államok kormányai kezdeményezték országukban az üzemi szintű munkavállalói-munkáltatói együttműködés intézmények kialakítását, amelynek alapvető célja a hadiipari termelés zökkenőmentes biztosítása volt. ◦ A kollektív alku, „munkaharc” intézménye mellett, megteremtődött az üzemi szintű együttműködés, a „munkabéke” intézménye is, s ezzel kialakult a munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje. ◦ A modell két intézménye a participáció és a kollektív alku közötti viszony inkább az egymásmellettiség, mint a kölcsönösség határozta meg.
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje 4.
10
Munkaadói szövetség
Kollektív tárgyalás szerződés
Szakszervezeti szövetség
szakszervezet
Tulajdonosok
Munkáltató Üzemi megállapodás
Szakszervezeti tagság
Munkahelyen belül Munkahelyen kívül
Állam (szabályozó szerep)
Munkáltató
Munkavállalók 11
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modellje
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modelljének legfontosabb jellemzői
Létrejöttek a munkavállalók munkahelyi kollektív képviseletei, a participáció munkahelyi szereplői. Együttműködés, együttdöntés. A munkáltatói-munkavállalói közvetlen közös céllá vált a termelő szervezet fennmaradásának garantálása. A kollektív alku intézménye és a participáció intézménye is közvetett kapcsolatot teremtett a munkáltatók és a munkavállalók között. Nem alakult ki a kölcsönös együttműködés a munkaharc intézménye és a participáció intézménye között. A szakszervezetek pozícióik várható aláásásának veszélyét látták az üzemi szintű részvételi intézményekben. Az üzemi tanácsok hosszú időn keresztül a szakszervezetektől függetlenül működtek. A munkaadók egyrészt üdvözölték a participációs intézmény létrejöttét (a szervezett munkavállalók elleni eszközt, ellensúlyt látták benne), másrészt ellenezték, mert nem látták szívesen, hogy a munkavállalók belelássanak az üzemi folyamatokba, azok irányításába. Az intézményesült participáció már lényegesen különbözött a korábbi paternalista participációtól. A „felülről való gondoskodás” helyett, a kölcsönös érdekek képviseletére helyeződött át a hangsúly. 12
A gazdálkodó szervezetek önállósult funkciókat ellátó vezető rétegei is üdvözölték a participációs intézményeket, ugyanis ebben saját terheik enyhítésére láttak biztosítékot. A munkavállalók közvetlen üzemi viszonyaikra vonatkozó problémáik orvoslását találták meg a részvételi intézményekben. Az állam biztosítottnak látta, hogy a részvételi formák a társadalom alapviszonyait nem érintik, csupán a tulajdonosok termelés feletti kizárólagos jogának korlátozását jelentik, annak érdekében, hogy a társadalmi béke fennmaradjon.
A munkaügyi kapcsolatok átmeneti modelljének legfontosabb jellemzői 2. 13
14
A II. világháborút követő nyugat-európai fejlődés terméke. A részvétel intézményei kiteljesültek, sokrétűvé váltak. A participáció és a munkahelyen kívüli kollektív alku intézményei között kapcsolatok épültek ki, együttműködési viszonyok jöttek létre. A kölcsönös egymást-feltételezés, egymást-erősítés jellemzi intézményeiket, kapcsolataik nem hierarchikusak, hanem egymást kiegészítők, komplementerek.
7. A munkaügyi kapcsolatok komplementer modellje 15
Munkaadói szövetség
Kollektív tárgyalás Szakszervezeti
szövetség
szerződés
szakszervezet
Munkáltató, igazgatóság Munkaügyi igazgató
Szakszervezeti tagság
Kinevez, ellenőriz
4 fő ÜT tag
Felügyelő bizottság (6 fő munkavállaló 6 fő munkáltató)
Kinevezés 2/3 többséggel
Tulajdonosok
Kinevezésekhez hozzájárul
Munkahelyen kívül Munkahelyen belül
Állam (szabályozó szerep)
Együttműködés, kommunikáció
Üzemi tanács Munkavállalók 16
A munkaügyi kapcsolatok „komplementer” modellje (a német ország modell alapján)
ha a munkahelyen kívül erős kollektív alku intézmények épülnek ki, akkor ezek nem veszélyeztetik a munkahelyen belüli együttműködés formáit a két intézmény – kollektív alku és participáció – mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára kölcsönös előnyökkel járhat a munkahelyen kívül létező szakszervezetek lényeges befolyást gyakorolhatnak a munkaszervezeti viszonyokra a kiteljesedő participáció nem veszélyezteti a munkaharc létét, erejét
A komplementer modell létrejöttét ösztönző tényezők 17
A participáció egyre inkább kiterjed a gazdálkodó szervezet különböző szintjeire. Létrejönnek a „munkafolyamat orientált” formák, melyek alapvetően a közvetlen részvételt jelentik: a munkatevékenység, a munkaszervezet autonómiájának növelését. A „hatalom orientált” formák pedig a munkavállalói képviselőknek a gazdálkodó szervezet ellenőrző, stratégiai döntést hozó intézményeiben történő részvételét, vagyis a képviseleti részvétel intézményét jelentik. A szakszervezetek az üzemi tanácsi választásokon képviselőket indíthattak, jelölhettek. Az üzemi tanács képviselőinek a funkciói kibővültek (pl.: a munkaügyi igazgató kinevezésében egyetértési jogot kaptak), részvételi körük kitágult, mind a gazdasági társaságok ellenőrzésében, mind a stratégiai döntések meghozatalában, mind az üzemi szintű döntésekben szerepet kaptak.
A komplementer modell legfontosabb jellemzői 18
A szakszervezetek közvetlen jelenléte is megvalósult vállalati szinten. A szakszervezeti központok, szövetségek úgy jutottak vállalati döntési pozíciókba, hogy közben nem válhattak munkahelyi szinten közvetlen kollektív alkukötő féllé. A vállalaton kívül, az ágazati-, szakmai- szinten megkötött kollektív szerződés meghatározta azokat a feltételeket, kereteket, amelyek között az üzemi tanácsok feladataikat elláthatták. Így a kollektív szerződés és a participációs intézmények között egy közvetlen befolyásolás, kölcsönösség is kiépült. Az üzemi tanács és a munkáltató között ún. üzemi megállapodások is kötődtek, amelyek tulajdonképpen a kollektív szerződés „végrehajtási utasítását” jelentették. A kollektív szerződés hatóköre kitágult – válaszul a munkaerő piaci helyzet radikális megváltoztatására – előbb ún. szociális terv fejezettel, később ún. foglalkoztatási terv fejezettel.
A komplementer modell legfontosabb jellemzői 2.
19
„A munkaügyi törvény reformját milliók támogatják – sajnos emberek, nem dollárok.”
20
Az ideáltipikus komplementer modell a különböző európai országok munkaügyi kapcsolat modelljében eltérő változatokban, formákban jelent, jelenik meg. A legfontosabb eltérések a következők:
1.
A szakszervezetek munkahelyek szintjén is munkaharc jogosítványokkal rendelkező szervezeteket hozhatnak létre. A munkahelyi szakszervezeti jelenlét a participációs intézményekkel sajátos együttlétet eredményez, illetve megosztást feltételez. A kollektív alku nem korlátozódik makro, vagy ágazati szintre. A participációs intézményeket az országok jelentős részében, nem csupán a törvények, hanem a kollektív megállapodások is, szabályozzák, így a participációs formák sokszínűek, s időben, térben változatosak.
2.
3. 4.
Eltérések az ideáltipikus modelltől
21
- A szakszervezetek segítettek kiépíteni az amerikai középosztályt - Tehát, ha nincs középosztály, mi szükség szakszervezetekre
22
