5-6. IRODALM l M U VESZETI JARSADALMIF0LY0IRAT I 9 54 JUBILEUMI SZÁM XVIII. EVF. A TARTALOMBÓL

A TARTALOMBÓL K É T É V T IZ E D _ E M L É K E Z Ü N K — IN D U L Á S — H A R C R A M O Z G Ó S ÍT Ó H ÍD _ ÍR Á S O K A R E G I H ÍD -B Ó L (M AY ER, TH U R ZÓ , L Ő R IN C , Ö S Z -S Z A B Ó ÉS M Á SO K ) — G Á L L Á SZ L Ó . Á CS K Á RO LY ÉS FE H É R FEREN C V ERSEI — M A JT É N Y I M IH Á L Y : A K Ü L V Á R O S P A R T ­ JÁ N — N É M E T H IS T V Á N É S M A JO R N Á N ­ DOR E L B E S Z É L É S E — B E K Ö S Z Ö N T Ő — T A ­ N Ú SÁ G — A S Z A B A D K A I ÍR Ó I T A L Á L K O ­ Z Ó R Ó L — S Z ÍN H Á Z — K Ö N Y V S Z E M L E — Ö R T Ü Z F É N Y É N É L — M Ű K E D V E L Ő S Z ÍN ­ PA D

IRODALM l M UVESZETI JARSADALM IF0LY0IRAT

5-6 I 9 54

JUBILEUMI SZÁM

XVIII. EVF.

1954 május-június

T ------- K é t é v tiz e d

XVIII. évf. 5-6. sz.

H Í D

A

—

R

—

T

—*

A

—

—

L

—

—

O —

—

— — — — —

— — — — —

— —

M —■

—

—

—

—

205

— — — — —■ — — — — —

— — — — —

— — — —

— — — — —

227 230 235 237 241

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

EMLÉKEZÜNK L ÉV A Y E N D R E: In d u lá s — — — — — L A T Á K IS T V Á N : A szerv ező é s h a r c r a m ozgósító G Á L L Á S Z L Ö : H íd a fe lsz a b a d u lá s u tá n — —■ M A L U SE V C V ETK O : M in d ig t o v á b b . . . — -— Z S Á K I JÓ Z S E F : A H ÍD — fa lu n — — — L U K Á C S G Y U LA : M a y e r O ttm á r ü z e n e te — — S A F F É R P Á L : E m lék — — — — — — ÍRÁSOK

A

— H ÍD — — — — —

RÉGI

—

244 247

HID-BÓL

K A L M Á R IS T V Á N (M A Y ER O TT M Á R ): Jo b b é s b a l — — R A C IN K O S Z T A — L Ő R IN C P É T E R : V ers — — — — F E K E T E B ÉL A : Ib é r ia i p ro b lé m á k — — — — — — K R L E Z S A M IR O SZ L A V : S tih z rije (vére) — —— — — L É V A Y E N D R E : H a g y m a v á sá r — — — — — — — P A V L E K M IH O V IL -M IS K IN A : T e s tv é r (v ers) — — — — ------- F ia ta l fe stő m ű v é sz e k k iá llítá s á ró l — —■ — — — L A T Á K IS T V Á N : P e tro v o sz e ló i re g g e l (vers) — — —1 — SZ Á N T Ó Á R P Á D (M A Y ER O T T M Á R ): V ilág szem le (részlet) — G Á L L Á S Z L Ó : A ta n a n y a g (vers) — — ------ — — — L Ő R IN C P É T E R : T alló zás — — — — — — — — T H U R Z Ó L A JO S : A p ám h o z (vers) — — — — — — Ő S Z -S Z A B Ó JÁ N O S : P o r tá t a k a r u n k — — — — — —

—

— — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — —

— — — — — — — — — — — —

G Á L L Á S E L Ó : K é t v e rs — — — — — — — — — — M A JT É N Y I M IH Á L Y : A k ü lv á ro s p a r t já n (rész let B. S zabó Gy. ra jz a iv a l) N ÉM ET H IS T V Á N : B o ld o g ék n ál b é k e lesz (elbeszélés) — — — — F E H É R F E R E N C : H á ro m v e rs — — — — — — — — — M A JO R N Á N D O R : K ru m p lilo v a c sk á k (B. S zabó G y örg y ra jz a iv a l) — —• Á C S K Á R O L Y : ö r v é n y (v ers) — — —

—

—

—

249

— — — — — — — — — —

— — — — — — — — — — — —

250 251 253 254 257 258 260 261 262 263 265 266

— — — — — —

— — — — — —

— — — — — —

263 269 277 283 285 288

—

—

—

283

LITERATURA

BEKÖSZÖNTŐ Ú JL A K I F R IG Y E S : A tá lc a

—

— —

—

—

—

—

—

—

TANCSÁG SIN K Ó E R V IN : E gy re g é n y re g é n y e (10. fo ly ta tá s)

—

— —

—

— —

—

—

291

— —

—

— —

—

—

295

297

FIGYELŐ M A JT É N Y I M IH Á L Y : A sz a b a d k a i író i ta lá lk o z ó

—

SZÍNHÁZ LÉV A Y E N D R E: V ita egy b e m u ta tó

u tá n

— —— —

—

— —

—

—

—

—

—

— —

—

—•

301

—

303

KÖNYVSZEMLE SZ. A.: K é t fá k ly a

—

—

—

—

—

ŐRTŰZ ------- K o sz ta R acin és k ö ltész e te

—

—

KÉPEK, Á C S JÓ Z S E F : M ü n c h e n i sörö ző b en H A N G Y A A N D R Á S : D u n a p a rt (olaj) K ifliá ru s o k (pasztell) — P ro le tá r (olaj) — — M u n k á b a in d u lá s (olaj) — S Á FR Á N Y IM R E : S ak k o zó k (tus) B. SZ A B Ó G Y Ö RG Y : R a jzo k — Illu sz trá c ió k — — —

—

—

—

—

—

—1

—

—

—

— — — — — — — —

— — — — — — — —

— — — —; — — 238, —

— — — — — — 239, 271,

—

RAJZOK

(tus) — — — — — — — —— —— ——

•—

FÉNYÉNÉL

— — — —■ — — —

— —— .— — — — — — —

— — — — — — — —

—

■ — 221 a cím lap o n — — 226 — —• 259 — — 267 — — 284 242, 243 265 275, 286 287

19

M

űkedvelő Színpad ,HID " MELLEKLETE

5 4

MÁJUS­ JÚNIUS 5-6. szám

Stúdió-órák A színpadi munka (1.) Legutóbbi stúdió-óránkon néhányszor ki­ hangsúlyoztuk, hogy a szerep tökéletes tudá­ sa nélkül n e m s z a b a d színpadra lép­ nünk. Hisszük, hogy sikerült ennek a sza­ bálynak hasznosságáról meggyőznünk olva­ sóinkat s hogy most valamennyien alapos szerep tudással jöttek el erre a stúdió-órára... Kérem, üljenek ide körém, elkezdjük a színpadi munkát. Természetesen, ne várják azt, hogy már első próbánkon kész színpa­ dunk lesz. A dobogó csupasz. íme, ezeken az első rendelkező-próbákon vesszük majd csak igazán hasznát azoknak a gyakorlatoknak, amelyeket első stúdió-óráinkon felvetettünk! Mert mindaddig, míg a díszletek és a kellé­ kek el nem készülnek, csupán képzelőtehet­ ségünk lehet segítségünkre; mindaddig csak képzeletbeli ajtókon léphetünk be, képzelet­ beli ablakokon nézhetünk ki, stb. De ha azo­ kat az első gyakorlatokat lelkiismeretesen és eredménnyel végeztük, akkor mindez nem képezhet nehézséget számunkra. Kérem a két főszereplőt, lépjen fel a szín­ padra! . . . Ne nevessünk! Igen, egyikük egé­ szen otthonosan érzi magát itt, de a másik azt sem tudja, hova tegye kezét-lábát s egé­ szen elveszettnek érzi magát ezen az egyéb­ ként igen szilárdan épített dobogón. , . Ne csodálkozzunk: — nem tartotta magát előző óráinkon adott utasításainkhoz s most úgy érzi magát, mint aki először van színpadon. Partnerét viszont jólesik látni, milyen könnyedén,, magabiztosan, otthonosan érzi magát ebben a számára immár nem idegen 3 cseppet sem ijesztő térségben! Vannak szí­ nészek, akiket rendkívül zavar az a tény, hogy a színpadnak a valóságban nincs ne­ gyedik fala s hogy e fal helyett sötét űr tá­ tong a színész előtt, amelynek mélyéről né­ hány száz élénken figyelő (és b í r á l ó ! ) szem­ pár villog. Ez a sötét, feneketlennek látszó űr a rossz színész legnagyobb ellensége és szinte delejes hatással van reá. Vagy nem

mer a közelébe menni vagy pedig szüntele­ nül csak a rivalda vonalán mozog. Jegyez­ zük meg egyszer s mindenkorra: ez az „ ű r ” n e m l é t e z i k ! Számunkra a szín­ pad zárt terület s közönség nem létezik. Nyugodtan belemélyedhetünk tekintetünkkel e sötét térségbe — ne féljünk a közönségtől! £ z, amit úgy hívnak, hogy „kapcsolat a közönséggel”, az valami egészen más. Ez nem térbeli fogalom, ez abból a forró és meghitt kontaktusból fakad, ami a jó színészi játék kapcsán alakul ki észrevétlenül és meg-nemfoghatóan a közönség és a színész között. Ez az a villamos, mágneses érintkező-fonál, amit a színész ösztönszerűen megérez, ha sikerült megteremtenie s ami melegíti szívét, még jobb játékra serkenti, a közönség lelkében pedig kitörülhetetlen emlékké formálja az előadást. . . Azzal, hogy odaálltunk a rival­ dához és a közönségnek „szemébe néztünk” , — azzal még nem teremtettük meg közön­ ségünkkel a kapcsolatot! De ha a színpadot sikerül úgy megszoknunk mintha négy fala lenne s nem veszünk tudomást a közönség létezéséről, akkor megszűnik az a bizonyta­ lan, suta érzés, hogy „a szakadék vonz ma­ gafelé” s biztos, könnyed mozdulatokkal já­ runk majd a dobogón. Mégegyszer hangsú­ lyozom, hogy az említett előgyakorlatok óri­ ási segítséget nyújtanak ennek a biztonság­ nak elérésében! Tehát, kezdjük! Kérem a rendezőt, fog­ lalja el helyét. Hol? Természetesen, egyelőre fenn a színpadon. Majd ha a jelenetet már jól begyakorolták, akkor lejöhet ide mel­ lénk, a nézőtérre, hogy innen tegye meg utolsó észrevételeit. Hagyja, kérem, hogy a színészek előszörre önmaguk játsszák el a jelenetet, minden rendezői segítség nélkül. A csiszolást később kezdjük. Ezzel lehetősé­ get nyujtunk a színésznek, hogy ellenőrizze önmagát, mennyire biztos a szövegben s hogy feltárja előttünk saját elképzelését a

49

jelenetről. Azonfelül, az indulásnál roppant fontos, hogy a színész megteremtse önmagá­ ban az előadandó jelenet hangulatát, ami képtelenség volna, ha minduntalan félbesza­ kítanánk. Mikor ez az első, nyers jelenet lepergett, lépjen közbe a rendező és f o k o z a t o s a n vezesse rá a színészt saját elképzelésére. Azt, amit a színész akaratlanul is a szerep tanu­ lása és előkészítése közben kiépített magá­ ban s ami, a rendező szerint téves, azt nem lehet egyetlen frontális törléssel lerombol­ ni. Apránként, szinte észrevétlenül kell a színész alól „kihúzni a talajt” , nehogy — miután lebukott a saját tákolmányáról — teljesen talaj vesztettnek érezze magát. Ha a rendező azzal kezdi, hogy „állj! nem jó az egész!” csodálkozó^ és elveszett pillantásokkal találja majd magát szemben. A rendező tak­ tikája mindig az „ez jó, d e . . .” jelszó le­ gyen. Ezzel növeli a színész biztonságérzetét és fenntartja magának a „de” kapcsán a kor­ rigálás „fájdalommentes” lehetőségét. Mit csinált jól a színész? Természetesen, mindent rosszul csinált. Mert hiszen, csak­ nem bizonyos, hogy az ő elképzelése más. mint a rendezőé. De vigyázzunk! Vannak rendezők, akik csak azért, hogy megőrizzék „rendezői tekintélyüket” , makacsul tartják magukat elképzelésükhöz, mégha gyakran érzik is, hogy az téves. De — sajnos — a szí^ nészek is megérzik ezt. S akkor nemhogy nem őrzi meg tekintélyét a rendező, hanem még azt a keveset is elveszti, amije volt! Egyik stúdió-óránkon kiemeltük már azt a tényt, hogy a színpadi munka kollektív­ munka. Ezért nem szabad, hogy keményfejűen önkényeskedjünk. Akár színészről, akár rendezőről van szó. A közös megbeszélés, a részletek megvitatása csak javára lehet a munkának. A rendezőnek azonban minden­ képpen akarata és elgondolása biztonságának jegyében kell fellépnie. Ezt azonban csak úgy éri el, ha a színpadralépés előtti idő­ szakban valóban mélyrehatóan tanulmányoz­ ta az anyagot és elképzelései, döntései ala­ pos megfontolás eredményei. Ha így lesz, ak­ kor bátran védheti még vitában is álláspont­ ját s a színészek azonnal megérzik ezt a biz­ tonságot. Az önkényeskedést pedig nem sza­ bad összetéveszteni a tanulmányozásból fa­ kadó biztonsággal!. . . A színésznek is joga van, hogy megjegy­ zéseket tegyen a rendező utasításaira. Ezt ne felejtsük el. Igen gyakran előfordul, hogy műkedvelőink egyszerűen fejethajtanak a rendező akarata előtt, jóllehet érzik, hogy nem egészen helyes az, amit tőlük követel. De miután a műkedvelő társulatoknál leg­ nagyobbrészt vagy hivatásos színész illetve rendező vagy idősebb, tapasztaltabb műked­

velő rendez, így a színészek abból indulnak ki, hogy a rendező tekintélyét nem szabad csorbítani, meg aztán „ő úgyis jobban tud­ ja” . . . Ez helytelen felfogás. Ha a színész úgy érzi, hogy ez vagy az nem „fekszik” ne­ ki, vagy hogy ezt vagy azt talán másként és jobban is meg lehetne oldani, észrevételeit o k v e t l e n ü l tegye meg. Ha azonban ma­ ga is meg van győződve arról, hogy a ren­ dező elképzelése helyes, akkor szívvel-lélekkel, fáradtságot és ideget nem kímélve igye­ keznie kell azt valóraváltani. Itt egy kínos és káros jelenségről kell szólnunk. A műkedvelők igen gyakori fe­ gyelmezetlenségéről. Aki vállalkozott erre a cseppet se könnyű munkára, az állja is a sarat! Ha megbeszélünk egy próbát és min­ denki más pontosan el tud jönni, akkor neöl tehetjük meg már csak a magunk társulat­ beli tekintélye és társaink idegei miatt sem azt, hogy mi lihegve és félórás késéssel ro­ bogunk be és lebilincselő mosollyal mente­ getőzünk, hogy nem jöhettünk időben, mert... (és itt következik egy füllentés, amelyről ők is, mi is tudjuk, hogy füllentés). Még ez a jobbik eset, mert előfordul az is, hogy az illető egyáltalán nem jön el a próbára azzal, hogy „eh, meglesznek ők nélkülem is!” .. A próbarendet megbeszélés alapján kell öszszeállítani, de aztán nincs pardon! A fegyelem kérdése a próbákon folyó munkára is kiterjed. Nem lehet úgy dolgoz­ ni, hogy a terem vagy a színpad másik vé­ gében hangosan vagy félhangosan cseve'gnek és vihorásznak azok, akikkel a rendező pillanatnyilag nem foglalkozik. „Tiszteld apádat, anyádat és — műkedvelő társaidat” ... A próbákon fegyelmezett munka-atmoszféra kell, hogy uralkodjon. Aztán, a szünetben vagy a próbák után, lehet pajtáskodni, ne­ vetni, fecsegni! Egyáltalán ki kell irtani a műkedvelők tudatából azt a legyintő és vállvonogató álláspontot, hogy hát „mi műked­ velők vagyunk” , tehát, nekünk mindent sza­ bad! N em lehet kétféleképpen s z í n h á z a t c s i n á l n i , műkedvelő- és nem-műkedvelő-módra! Színházat csak egy­ féleképpen lehet csinálni: komoly odaadással. Máskülönben nem lesz belőle semmi! Még műkedvelés sem. A fegyelem minden mun­ kának alapvető előfeltétele és ezt a kis ki­ rándulást ennek a kérdésnek a mezejére csak azért tettük meg, mert e nélkül nem mehe­ tünk tovább. . . Az első rendelkező-próbán beszéljük meg a jelenet pontos elhelyezését, a mozgások irányát s hogy hol, a színpad melyik részén mi történik. Tovább ne is menjünk. Enged­ jük meg a színésznek, hogy otthon, magá­ ban tovább részletezze ezt a felvázolt képet, hogy megszilárdítsa azt magában. Legköze­

50

lebbi próbánkon már otthonosabban fognak mozogni. Miután ez a nagyjában felvázolt rendelkezés néhányszor lement, ragadjunk ki belőle egy-egy részletet és azt dolgozzuk ki teljesen. Aztán, ha ezek a részletek már jól „ülnek” , kössük őket egyetlen folyama­ tos egészbe. Egy a fontos: n e k a p k o d ­ j u n k ! Ne kezdjük a harmadik felvonást, amíg az első nincs készenf A szerző mf\ga is egy bizonyos rendszer alapján építette fel darabját. Ehhez a rendszerhez tartsuk mi is magunkat. A cselekményt nekünk is alapjá-

tói felfelé kell építettünk, hogy a színész tel­ jesen beleélhesse magát a darabba. Aztán ha már az előző részek legalább hozzávetőleges formában készen vannak, menjünk tovább. Ha így tartjuk magunkat a cselekmény ter­ mészetes logikájához, a színészben is szilár­ dabban alakul ki majd az egészről alkotott elképzelése. Legközelebbi stúdió-óránkon külön-külön foglalkozunk majd a színész és a rendező munkájáról a színpadon. — list —

Műszaki tanácsadó A színpadi fényforrások (Folytatás) A színpadi fényforrásokat négy csoportba oszthatjuk: 1. A játszótér felső részén elhelyezett fényforrások: a) Középlámpa — a színpadtér alapmeg­ világítását szolgálja. b) Szuffita lámpák — a színpad első ré­ szének fehér és színes megvilágítására. c) Elsősor-lámpák — a színpad első har­ madának fehér és színes világítását szolgál­ ják. d) Hátsósor-lámpák — a játszótér máso­ dik harmadának, illetve az itt elhelyezett hátsó díszleteknek nyújtanak fehér vagy szí­ nes fényt. e )Horizont-lámpák — a festett hátteret vagy horizont függönyt világítják meg fe­ hér, vagy színes fénnyel. 2. A játszótér alsó részén elhelyezett fényforrások: a) Rivalda-lámpák — a színpad elejéről szórt alulról felfelé irányított fehér vagy szí­ nes fénnyel tompítják a felső lámpák által előidézett erős árnyékokat. b) Díszlet-lámpák — semlegesítik a dísz­ leteken jelentkező árnyékokat. 3. Vetítő-lámpák (reflektorok) — irányí­ tott fényt sugároznak a játszótérre: a) Rögzített vetítőlámpák — előadás előtt beállítva, állandóan ugyanazon teret világít­ ják meg, több színnel. b) Mozgatható vetítő lámpák — tetszés szerint irányíthatók előadás közben a játszó­ tér bármelyik részére. Egyes mozgó egyének, vagy szólótáncosok fénykörrel való megvilá­ gítására szolgálnak. Ezek a fényszórók vál­ toztatható gyújtóponttal rendelkeznek, vala­ mint színváltó rendszerrel.

4. Különleges fényszórók — színpadi ha­ tásvilágítás előidézésére: a) Árnyékvetítő lámpák — mesterséges árnyékokat vetítenek a játszótérre vágy a horizontra (lombos fa árnyékát, rácsárnyé­ kot, stb.). b) Villámlást utánzó lámpák — égiháború érzékeltetését keltik. c) Csillagos égboltot utánzó, hunyorgatókis lámpák — a horizonton elhelyezve rend­ kívül hatásos esti jelenetek beállítására szol­ gálnak. d) Holdat utánzó lámpa — • kelő hold, holdfogyatkozás érzékeltetésére használandó a horizonton. e) Tüzet utánzó lámpák — piros tűzfényt, parazsat utánoznak. A fentiekhez hozzásorolhatjuk még azo­ kat a fényforrásokat is, amelyek ugyan nem világítják meg a játszóteret, de szintén fon­ tos szolgálatot teljesítenek. Idetartoznak a kulisszák mögötti teret megvilágító lámpák, amelyek kiküszöbölik — az itt közlekedő­ ket akadályozó — sötétséget; a zenekari lám­ pák, melyek szükség esetén a zenekart és a karmesteri állványt világítják meg; valamint a súgókagylóban elhelyezett lámpa is, és az öltözőben elhelyezett, tükröket keretező lám­ pák. A fenti áttekintésből láthatjuk, hogy nem könnyű feladat vár ránk. Folyamatos mun­ kával azonban mindez elérhető. Ezért épít­ sük ki legelőször a legszükségesebb fényberendezést, mely nélkül színelőadás úgyszól­ ván el sem képzelhető, s utána fokozatosan tökéletesítsük felszerelésünket. Elengedhetet­ lenül szükséges fényforrások: a középlámpa, szuffitalámpák, rivaldalámpák és a horizont­ lámpa. Ezek segítségével már a legtöbb szín­ előadás megvilágítása szépen megvalósítható. Most pedig térjünk át a gyakorlati részre.

51

A színpadi középlámpa építése Mint a neve is mutatja, a játszótér felett, középen van elhelyezve. Feladata a színpad erős megvilágítása. Lehetőleg minél erősebb fényességű égőt használjunk erre a célra. 500— 1000 wattos égő felel meg a legjobban. Ezek áramfogyasztása a következő: 110 vol­ tos 500 wattos égő körülbelül 4,6 ampert fo­ gyaszt, 220 voltos 500 wattos égő ennek fe­ lét 2,3 ampert, míg a 110 V. 1000 W. fo­ gyasztású égő 9,2 ampert, a 220 V. 1000 W. égő 4,6 ampert. A fenti fogyasztásokból lát­ hatjuk, hogy egyedül a 110 V. 1000 wattos égő követel meg erősáramkörű kapcsolót (10 amperest), míg a többiek alkalmazásánál megfelel az általában használt 6 A. terhelé­ sű villanykapcsoló. Természetesen a helyi fe­ szültségnek megfelelő égőt vásároljunk. A fenti égők mindegyike úgynevezett „Góliát” foglalatú, ezért felerősítésére is ilyen fogla­ latot használjunk. Az égőtől a kapcsoló táb­ láig futó vezetéket vezessük „Bergmann” csövön keresztül a jelenlegi villanyszerelési előírásoknak megfelelően. Ezt legjobb ha vil­ lanyszerelő készíti el. Vezetéknek két külön­ álló érből készült 1,5 miliméter átmérőjű „GG” kábelt használjunk. Azonnal készítsük el a megfelelő kapcsolótáblát is, melyre majd idővel a többi kapcsoló is felkerül. A kap­ csolótáblát legjobb a falbasüllyesztve elhe­ lyezni, lehetőleg nem nagyon mélyen, hogy kezelése könnyű és hozzáférhető legyen. Ké­ szítsünk rá azonnal lezárható ajtókat is ne­ hogy avatatlan kezek műszaki hibát vagy szerencsétlenséget (tüzet vagy rövidzárlatot) idézzenek elő, esetleg áramütés érje őket. A kapcsolótáblát csak hozzáértő személy kezel­ je, s használat után mindig gondosan zárja le. A kapcsolótábla legkisebb mérete 60X80 centiméter legyen, de jobb ha valamivel na­ gyobbra készítjük, hogy minden kényelme­ sen elférjen rajta. 10—15 mm vastag ke­ ménygumi (ebonit) vagy fiber-lapból vágjuk ki. Négy szélén fúrjuk keresztül és hosszú facsavarokkal erősítsük fel; a tábla és a mö­ götte lévő fal között biztosítsunk teret a kapcsolótáblán szétágazó vezetékeknek oly­ módon, hogy a felerősítő csavarokra húzzunk átfúrt, 30X30 mm átmérőjű kockákat, vagy hasonló szigetelő anyagból készült csövet, melyekre a rajtuk keresztülfutó csavarokkal a táblát erősítjük. A tábla közepére szerel­ jük fel a középlámpa kapcsolóját (6—10 A). A felerősítést 3—4 mm-es anyacsavarokkal végezzük a táblán átfúrt lyukakon keresz­ tül. A kapcsoló burkolata alatt fúrt lyukon vezessük be a lámpához tartozó egyik ve­ zetéket, kössük a kapcsoló egyik ágába, a másik ágba kötött vezetéket kössük a kap­ csoló felett elhelyezett kettős biztosíték egyik agába, a biztosítékot pedig a fővonalra. (A

fővonal lehetőleg 3X30 amperes legyen nullvezetékkel, de lehet 2X30 amperes is. Ilyen villanyórát is szereltessünk fel.) A középlám­ pa másik ágát kössük be a második biztosí­ tékba, onnan pedig a fővonal másik ágába, illetve a null-vezetékbe (iparáramnál). A fenti bekötés sematikus ábrázolását az 1. számú ábránkon közöljük.

A középlámpa felfüggesztését a követke­ ző módon végezzük: Húzzunk át a „Góliát”-foglalat felső ré­ szén elhelyezett gyűrűn keresztül 2—3 mmes vas, vagy rézhuzalt melynek végét a mennyezetre erősített karikába kössük. E huzal mentén vezessük a foglalatba bekötött villamosvezetéket. Semmiesetre sem szabad felfüggesztésre a villamos vezetéket hasz­ nálni, mert a reánehezedő súlytól a bekötés meglazulhat. Helyezzük a középlámpát oly magasra, hogy az első sorban ülők szemébe ne tűzzön. Ezt a követelményt pedig úgy ér­ hetjük el, hogy az előtte függő szufitta alsó szélétől 10—20 cm-rel magasabban helyez­ zük el. Azonkívül szereljünk fel a szuffitára egy 50X60 cm-es kartonlapot mely a ritka vásznon keresztültörő fényátszűrődést telje­ sen kiküszöböli. Sokkal célszerűbb azonban az alábbi megoldást alkalmazni:

Készítsünk ernyőt a középlámpa részére. Az ernyő lehet kör alakú, de jobb ha négy­ zetalakúra készítjük. Anyaga lehet fémlemez

52

(fehérlemez) vagy lezonitlemez. Az ernyő al­ só nyílása 40—50 cm. légyen, magassága 30—35 cm, felső nyílása 20—25 cm. Az er­ nyő felső részét ne fedjük be, hanem kes­ keny összekötő részekkel erősítsük a fogla­ lathoz, hogy az égő által felmelegedett leve­ gő szabadon áramolhasson felfelé. (Zárt ernyőjű égő túlhevülés következtében rövid idő alatt tönkremegy.) Az égő izzószálának magasságát és az ernyő alsó szélének viszo­ nyát kísérleti úton állapítsuk meg. A szabá­ lyozást végezzük az ernyő, felső részének a felfüggesztő huzalon való különböző magas­ ságú felerősítésével. Az ernyő alsó részére készítsünk megfelelő csúzdát, melybe szűk- ség esetén színes üveget vagy karton, illet­ ve lezonitfoglalatba erősített színes celofán­ papírt helyezhetünk. Természetesen az ide­ helyezett celofán vagy üveglap állandóan ugyanazt a színt szolgáltatja, úgyhogy csak olyan esetekben alkalmazható, ha felvonás­ közben állandó egyszínű világítás szükséges. (Piros szín hajnal vagy alkonyát utánzására, kék szín éjszakai jelenetekhez, zöld szín er­ dei jelenetek kihangsúlyozására, sárga szín bágyadt napsütés érzékeltetésére.) A közép­ lámpa nehéz hozzáférhetőségé miatt (rend­ szerint létrán állva érhető el) színváltozást csak becsukott függönynél végezhetünk. A kellő színtónus elérését több réteg egymásra helyezett celofánnal valósíthatjuk meg. Ugyanilyen módon készíthetünk zöld fény­ szűrőt egymásra helyezett sárga és kék ce­ lofánból, lilát pirosból és kékből, barnát zöldből é° sárgából stb. Színszűrőnek alkal­ masabb a celofán kisebb súlya és olcsósága miatt, mint az üveg. (1 m2 celofánlap ára je­ lenleg 160 din. ugyanakkora üvegé pedig 2.000 d.) Színes üveget utánozhatunk fogla­ latba erősített két vékony üveglap közé he­ lyezett celofánpapírral is. Így kettős célt érünk el: kiküszöböljük a celofánpapir meg­ gy ulladását (az üveglapok elvezetik a hőt),

valamint aránylag olcsón készíthetünk meg­ bízható mechanikai szilárdsággal rendelkező színszűrőket. A középlámpa megvilágítási felülete ter­ jedjen ki a színpad első részéig, valamint a háttérig. Ezt a fentebb említett módon ér­ hetjük el, illetve az égő és az ernyő alsó szé­ le viszonyának beállításával, valamint a lám­ pa lejjebb vagy feljebb való emelésével. A háttért ne világítsa meg az égő. A középlám­ pa beállítását és készítését a 2. és 3. sz. áb­ ránkon közöljük.

kézzel vagy tárggyal, mert ilyenkor könnyen szétpattanhat és a forró üvegszilánkok vég­ zetes sebet ejthetnek a szemen vagy arcon. Forró égőt száraz ronggyal fogjunk meg, mert égési sebet okozhat magas hőfoka foly­ tán (500^-600°). Továbbá őrizzük az égőt me­ chanikai ütésektől, rázkódásoktól. Szállításá­ nál mindig burkoljuk be megfelelő puha burkolatba és helyezzük dobozba. Kulisszacseréknél is vigyázzunk nehogy ütés érje a lámpát. A fentieket betartva biztosítani fog­ juk égőnk hosszú élettartamát és nem le­ szünk kénytelenek állandóan új égőket vá­ sárolni, melyek meglehetősen sok pénzbe ke­ rülnek. Bódi László

53

Egy műkedvelő előadás — Svájcban Svájcban a műkedvelő színjátszás nem ná, vagy hogy rámutatna arra, ami ebben az olyan fejlett mint nálunk, s úgy látszik, ha­ életben negatív. Arról van szó, hogy a bíró gyománya is jelentéktelen. A műkedvelők úr állandóan meg akarja akadályozni egye­ egész munkája (itt nem gondolunk a vándor- temista fia házasságát egy „közönséges” társulatoknál dolgozó műkedvelőkre, kik szi­ lánnyal (háztartási alkalmazottal) aki a há­ gorúan véve nem is azok) alkalmi és többé- zukba jár, míg végül ő maga vesz feleségül kevésbbé a véletlen irányítja. Főleg a szak- egy éltes acsarkodó háztartási alkalmazottat. szervezeti és a szakmai egyesületek foglal­ Itt van, természetesen, a postás is, aki lekoznak vele, de nem drámai csoportok vagy küld a torkán mindent, amit csak ér, s úgy közművelődési egyesületek útján, mplyek részegesen elárulja a „szövetségeseket” , a le­ mint olyanok nem is léteznek. Ellenkezőleg, gényt és a leányzót. A íiézők előtt elvonul­ az a szokás, hogy ha valamely egyesület nak a többi kellékek is, levelek, szitkok, csó­ vagy szervezet fontosabb dátumot kíván kok, nénék, ármánykodások, bizonyítgatások, vagy kénytelen megünnepelni vagy jelessé igazolások és így tovább. tenni, tagjai egyszerűen egymásközt meg­ Szemelőtt tartva a tényt, hogy a „Flóra” egyeznek, vagyis szerepet vállalnak abban a minden évben ugyanabban az időben ad egy darabban, melyet le akarnak játszani és be­ ilyen előadást, elvártam, hogy alapos műked­ tanulni. Egy ilyen előadásról közöljük a kö­ velői teljesítményt látok. De a „Flóra” le­ vetkező feljegyzéseket: hetőségei szerényebbeknek bizonyultak az én Estefelé érkeztem vissza a városba a kö­ követelményeimtől. Ami a rendezést illeti, zeli faluból, és szállodai szobám asztalán ha mint olyanról beszélni lehetne, lépést tar­ meghívót találtam a konyhakertészék egye­ tott a szerzővel. Mi több, nem használta ki sületének műkedvelő előadására. A „Flóra” még azokat a lehetőségeket sem, amelyeket az idén először adja M. Mate Esztopejev, a a szöveg nyújtott, hogy szebb, teljesebb és mai népi életből merített kétfelvonásos ko­ érdekesebb teljesítményt nyújtson és hogy médiáját: „A bíró úr újból házasodik. . „Az kellemesebb, közvetlenebb hangulatot te­ előadás 8 órakor kezdődik. Utána tánc” — remtsen. A színészek hiánvos felkészültség­ áll a meghívón. Elhatároztam, hogy „nem gel léptek fel és így természetes, hogy az ál­ mulasztom el a jó alkalmat” és valamivel taluk alakított személyek nem voltak eléggé később elindultam a „La paix” nevezetű szál­ meggyőzőek, szuggesztívek sem, nem érzékel­ lóba, ahol az előadást hirdették. tették az árnyalatokat. Ugyanezek a hiányos­ A helyek nem voltak számozva, mindenki ságok kísérték a beszédet (különösen az into­ oda ült, ahova akart. Mire odaértem, a né­ nációt, ami a francia nyelvben elég sokat je­ zőtér már megtelt. Főleg konyhaker'észek lent), ugyanúgy az arcjátékot, s még r. test jöttek barátaikkal, feleségeikkel és felnőtt mozgását is. Egyszóval, mint műkedvelők, a gyermekeikkel. Dohányozni szabad; a félre­ szereplők képtelenek voltak beleélni magu­ eső asztaloknál, némelyek még iszogattak is. kat az adott helyzetekbe, a rájuk bízott sze­ A vendégek kölcsönösen ismerik egymást, rep tolmácsolása* közben. A díszletek és a beszélgetnek és nevetgélnek, az egész terem kosztümök annyira le voltak egyszerűsítve, morajlik, ami különösképpen meglepett. Ügy hogy némelykor az ízléstelenséggel voltak rémlett mintha a golubinci vagy kupinovói határosak, sőt nélkülözték az előadott anyag­ kultúregyesület előadásán lennék, nem pedig gal való azonosságot és hasonlóságot is. Az Svájcban egy harmincezer lakost számláló a véleményem, hogy vajdasági falvainkban városban. sikeresebb színpadi teljesítményekkel talál­ Amikor a függöny felment, a szereplők koztam. mozgásával párhuzamosan, mondatok, kifeje­ Másrészről, úgy látszik, azok a lányok, zések és gondolatok hangzottak el, melyek kik mellettem ültek s kikkel beszélgetésbe tulajdonképpen arra voltak hivatva, hogy elegyedtem, nem úgy vélekedtek, mint én. nevetségessé tegyék egy öregedő, Jelentékte­ Végtére is az ízléseknek nem kell egyezniök. len falusi bíró makacsságát, meglehetősen ol­ Mert el kell ismerni, hogy a közönséget ez csó,, mindennapi és aprócska viszontagságain a darab kielégítette, egy kicsit azért, mert a keresztül. E komédia művészi értékét nem szereplők jóismerőseik vagy barátaik, jobbá­ lehet összehasonlítani sem a „Két tucat vö­ ra azért, mert ez a közönség nélkülözi a rös rózsával” , vagy pedig mondjuk rá a színházi kultúrát, az ítélőképessége is (mert „Vakarccsal” (Scampoloval). Meséje távol áll a városnak egyáltalában nincs színháza), de attól, hogy alapvető minősége után, a való leginkább azért, mert ennek a könnyű da­ élet bármilyen komolyabb részletét adhat­ rabnak megvan az a jó oldala, hogy a kis­

54

emberhez közel áll és tetszik neki, abban az értelemben, hogy szórakoztató, és így el­ vonja a figyelmet a szürke, üzleties hétköz­ napokról. A nézőközönség az egész előadás tartama alatt zúgott, és kihasználva a ked­ vező jeleneteket, különféle megjegyzéseket

tettek egymásnak, a fiatalabbak pedig tap­ soltak és „bátorították” amazokat a színpa­ don csókolódzási vagy szitkozódási jeleneteik közben. Ez és ilyen légkör uralkodott a te­ remben, melyet az előadás végeztével ha­ marosan elhagytam. Pecinjacski Szréta

Garay Béla

Színpadi maszkírozás IDŐS SZEMÉLYEK ARCFESTÉSE Ha a színjátszó idősebb személyt alakít, a szerep jellem ének követelményei szerint kell maszkíroznia magáit. A z idő múlása folyamán az' emberi arc számtalan élettani változáson m egy át. A pórusok nagyobbak, mélyebbek lesznek, megsokszorozódnak, a szemek sötéteb­ bé válnak, a ihaj megőszül, a fogaik meglazul­ nak, vagy kihullanak éö ezzel az arc kifejezése is megváltozik. Kisér élj ük meg egy ilyen maszknak az el­ készítését. Vonjuk .be az arcot alapszínnel, amelyet a szerep jellem ének megfelelően az alapszíneit keveréséből állítunk össze. Idősebb egyének ar­ cának színe eltérő a fiatal ember arcszínétiől. Idősebb korban az arc elveszti világos, fiatalos színét és sötétebbé válik, sárgás, pergamentszerű lesz. A z idősebb ember maszkjánál fi­ gyelem be kell venni a homlokcsont megválto­ zását, amely idősebb korban beesetté kezd vál­ ni. Ezt ki kell {hangsúlyoznunk. A beesettséget 'sötét színnel, kiemelkedett oldalait világossal (1. számú alapszínnel) vonjuk be. A száj szögle­ tek mélyebbekké válnak és kissé leereszkednek. Ugyancsak lejjebb ereszkedik az arcpárna is. Ezeket sötét színnel hangsúlyozzuk ki, úgy hogy az arcpárnák és az áll közötti vonalat sötétvörös, vagy sötétvörös és kék keverékkel véko­ nyan meghúzzuk és kisujijunkkal lágy ab bakká tesszük a vonalakat. Az állgödrök két oldalát 1. számú alapi estékkel tesszük világosabbakká, a két kiugró rész közötti gödröt, szürkés-vörös színnel kissé bevonjuk. Az idősebb emberek arcát jellem ző ráncokat lehetőleg az eredeti ráncok helyén húzzuk meg, illetőleg azokat hangsúlyozzunk ki vörös-kék, vagy vörös-barna keverékkel. Megerősítjük az t>rr két oldalától a szájszöglet felé vonuló rán­ cokat is, amelyeknek külső, az arcpárna felé eső részeit világos színnel kenjük át, miáltal a ráncok kiugratlak. A fülcimpát ugyanacsak bevonjuk 1. számú alapszínnel, -hogy a fiatalos, rózsaszínű fület Öregebbé tegyük. A z idlo'sebb ember maszkjánál a szemgödör feletti részt 3. számú alapfestékkel, m íg a szem felső részének orr felöli tájékát barna, vagy barna-rezes keverékkel vonjuk be. A könny­ zacskókat 1. vagy 2. számú alapszínnel festjük meg, alatta pedig vörössel húzzuk meg a vona­ lakat, miáltal kiem elkedőbbé válnak. A szemek­ nek a fül felé eső részén apró ráncokat (szar­ kaláb) festünk. Borotválatlan arcot úgy kapunk, ha a b o­ rotválkozás helyét a hegyes retus-pálcával kék

és sötét-vörös pontokkal rajzoljuk tele, amely­ be barna és fehér pontokat (minden színt külön-külön) helyezünk el. Ezt kreppel is csinál­ hatjuk; erről később beszélünk. Foghíjas szájat úgy készíthatünk, hogy elő­ zőleg száraz ronggyal gondosan letörölgetjük a bekenni óhajtott fogat vagy fogakat és ezután masztiksszal vonjuk be őket. Amikor a maszti'ksz megszáradt, rákenjük a fekete festéket a fog felületére. Akkor is ilyen módon járunk el, ha arany, vagy ezüst fogakat akarunk festeni, azzal a 'különbséggel, ‘h ogy a fekete szín helyett arany­ vagy ezüstszínű sztaniol-papirt ragasztunk fel. Idős ember maszkjához tartozik még az.őszes, galambősz, vagy vörös-jaszes krepp használata is, amelyet a szerep jellem ének megfelelő m ó­ don ragasztunk fel. Az .idős női arc maszkírozása .ugyancsak ezen a módon történik, azzal a különbséggel, hogy a vonalakat lágyafoban húzzuk meg. Az idős maszkok bepúderozásához fehér, vagy sárga púdert (rizsport) használunk. A maszkok készítésénél túlzásba menni nem szabad, mert esetleg nem kívánatos hatást 'érünk el vele, s illúziókeltés helyett bosszankodást váltanak ki a nézőből. Csak türelem, jó ­ akarat, a feladat iránti szeretet kell hozzá és a Színjátszó rájön, hogy egy jó maszk sikeres ‘megoldása éppen olyan örömet szerez, mint va­ lamely szerep sikeres lejátszása. KÖVÉR EMBER MASZKJA Először az alapfestéket rakjuk fel. Ezután az arcpárnákat világos színnel vonjuk be (1-es vagy 2-es alap). Ezután parasztpiros színből a világos folt körül kört húzunk, amely a szájszögletből indul k i az arcpárna alsó részén át a fülig, m ajd fel a pofacsonton keresztül az or­ rig és onnan le a szájszögletig, így két köz­ ponti kört kapunk; egy kisebbet (világos szín­ ből) és egy nagyobbat (vörös színből). A kettő közé még egy harmadikat, is helyezhetünk a 3-as alapszínből. Most ujjainkkal eldolgozzuk a körök éles vonalait és megcsináljuk a színek közötti átmenetet, hogy az egyik szín észre­ vétlenül menjen át a másikba. A kövér embe­ rek arca alul szélesebb, illetőleg kövérebb, mint a felső rész, ezért szükséges, hogy az alsó részt világosabban fessük, mint a felsőt. so ván y

em ber

m aszk ja

Az arcot az 1. számú alapfestékkel vonjuk be, amelyet nagyon kevés sárga és világos­ kékkel keverünk. A szemgödröket szürkés-kék

55

színnel erősítjük, á szemszögletet az orrnál fe ­ hér színnel, az alsó szempiUát világoskék szí­ nű vonallal, a felső pillát fekete, vagy sötétkék vonallal húzzuk meg. Az .orr két oldalát szür­ késkék színnel tesszük vékonyabbá és az orr élét 2. számú alapszínnel festjük át. Az arc beesettségét sötét színekkel erősítjük fel, a rán­ cokat szintén sötét színekkel 'húzzuk meg, mí^ széleit a 2. alapszínnel 'határoljuk. A füleket, iha eredeti színük m egfelel az ala­ kítandó személy korának, nem festjük, ha pe­ dig szükséges, az arcnál 'használt alapszínnel vonjuk be*. AZ ARC EGYES RÉSZEINEK FESTÉSE A szemek festésénél első teendőnk, hogy kék, vagy barna festékkel beárnyékoljuk a szemüre­ get, miáltal a szemgolyók erősebb kifejezést nyernek. Ennél a műveletnél nagyon kell ügyel­ nünk a szemüreg erősségére. Ha a. szemüreg már természettől fogva m ély; akkor kevesebb szürkét adunk, míg ha kevésbbé mély, erőseb­ ben árnyékoljuk be. Ha a szem nem eleggé nagy, vagy esetleg szabálytalan form ájú, m egfelelő festéssel na­ gyobbá, illetőleg szabályosabbá tehetjük. Na­ gyobbá úgy tesszük a szemet, ha a szem alsó pillavonala alatti részt körülbelül a közepétől a fül felé haladó irányban a 2. számú alapfes­ ték felhasználásával meghúzott vonallal emel­ jük ki. Ezután sötétkék-barna, vagy fekete vo­ nallal a szem alsó pilla-vonala alatt igen f i ­ gyelmesen vékony, határozott vonalat húzunk a szem belső részétől a külső részéig. A felső pilla vonala mellett fekete festék­ kel a szem belső — orr melletti részétől a külső részig beárnyékoljuk a szemet. A szem mélységét különféleképpen árnyékol­ juk, illetőleg a festék színét attól tesszük füg­ gővé, hogy milyen a paróka színe, a bőr színe, milyen az alakítandó személy külseje. A szempilla alatti vonalak nem feltétlenül szükséges közvetlenül a pilla mellett végighú­ zódnia, a pillák és a vonal között hagyhatunk kb. egy mm szélességű szabad helyet, miáltal a szem nagyobbnak fog látszani. Ellenkező eset­ ben a tekintet bárgj^ vá és félénkké válik. Komikus egyén szemüregét világos színneC vonjuk be és a felső, valamint az alsó pilla v o ­ nala közepén egy-egy iekete pontot helyezünk el, miáltal a szem buta bárgyú és komikus te­ kintetűvé válik. Ferde szemet úgy festünk, hogy a szem bel­ ső részén, az orr tövénél felfelé a szem felső részéig valamint a szem külső részén az. arccsont felé eső részig seb-tapaszt ragasztunk, amelyet megfelelő alapszínnel vonunk be és megrajzol­ juk a kívánt ferde szem vonalait. Ha a színjátszó szemöldökének form ája nem felel meg a szerep jellemének, a szemöldököt a megfelelő alapszínnel vonjuk be. Ha ez a bevonás nem sikerül, szappannal vagy masztikszszal kenjük lát és azután vonjuk be az alap­ színnel. , A szemöldök form ája különféle. Lehet ívelt, félhold-alakú, bozontos, szegletes, pipa alakú. A szerep jellemétől függ, melyik alakot választjuk. A szemöldök rajzolásánál nem sima vonalat használunk, hanem apró kis vonalakkal rajzol­ juk fel, mintha szőrzetet rajzolnánk. Rendes form ájú orr: beárnyékoljuk, az. orr mindkét oldalát, miáltal megfelelő, természetes növésű orr alakját kapjuk. Ha az ábrázolandó személy fiatal, akkor sötét-vörössel, vagy sötétvörös-barna keverékkel árnyékoljuk be. Lapos

orrot úgy kapunk, hogy až orr hegye felé induló részt, valamint az orr hegyét világos alapfes­ tékkel vonjuk be, míg az orr homlok felé induló részét parasztpirossal sötétítjük be. Görbe orr ábrázolásánál az orr élén világos alapszínnel görbe vonalat húzunk, amelynek széleit sötétebb színnel árnyékoljuk. Fitos orr festése úgy történik, hogy az orr alsó, száj feletti részét sötét festékkel vonjuk be (parasztpiros, kék-barna keverék), míg az orr hegyét világosabb színűre festjük. Az orrlyukak felső részét enyhén bevonjuk sötét színnel. A fitos (pisze) orr előállítását még sebtapaszszal is megoldhatjuk olyanformán, hogy a kes­ keny tapasz-szalagot ráragasztjuk az orr hegyé­ re, majd a még keskenyebbre vágott szalagot ismét erre ragasztjuk és amikor már eléggé pi­ szének találjuk az orrot, a megfelő alapfesték­ kel vonjuk be a tapaszt. VONAL MINT KIFEJEZŐ SEGÉDESZKÖZ A vonal, valamint a világos és sötét színek használata a festészetben is kifejező -eszközként szolgálnak. Ezek egymással karöltve segítik a művészt képének elkészítésében. Tehát valamely tárgynak vonalakkal való megrajzolása az ár­ nyékolás segítségével kapja meg dombormű jel­ legét és a különböző színek felrakása által nyeri el színességét. De ezek a segédeszközök magukbanvéve is kifejező erővel bírhatnak. Vannak művészi alkotások, amelyek kizárólag vonalak­ kal, csupán árnyékolással, vagy kizárólag szí­ nekkel érnek el művészi hatást. íg y van ez a színpadi masziurozásnál is. A festészet történeteben a vonal, mint első­ rendű, de egyben a legegyszerűbb kifejezési esz­ köz szerepel. A vonalakkal való kifejezési mód a könnyed kifejezési formák közé tartozik, amelynél a reliefszerűségnek nincs különösebb szerepe. A maszkírozásnál is nagy szerepe van a v o ­ nalnak, amelynek segítségével húzzuk meg ar­ cunk egyes részeinek körvonalait, feltüntetjük az arc kiugró, vagy melyebben fekvő részeit, a ráncok jellegzetességét, a szem és a száj alak­ ját. Tehát a színpadi maszkírozásnál a vonalak tisztán és világosan fejezik ki a megjátszandó alak arcának egyéniségét. A maszkírozás bizo­ nyos mértékben egyenlő a dekoratív arcképfes­ téssel, amelynek rajzát közelebbi, vagy távolabbi helyről nézi a közönség- A nagyobb nézőtérről nézve csak a határozottabban hangsúlyozott maszkírozás válik élvezhetővé, míg a közelebbi helyről, kisebb nézőtérről szemlélt maszknál (mint például a cirkuszi clow nok maszkja) az éles vonalakkal megrajzolt arcfestés érvényesül. JELLEMZŐ VONÁSOK KIEMELÉSE Igen nehéz előre megszabott, kész utasítást adni jellegzetes maszkok elkészítéséhez, de né­ hány általános utasítás mégsem árt néhány je l' lem-maszk elkészítéséhez. Példaképpen megemlítjük: a határozott fel­ lépésű ember külsejében is megmutatkozik a ha­ tározottság. Hogy ezt maszkjában is jelezni tud­ juk, helyes, ha a maszk elkészítésénél az arc­ nak éles vonalakat adunk, arcszínét egészséges­ nek, orrát kifejezőnek (egyenesnek, vagy görö­ gösen kampósnak) festjük. Szemöldökei éles vo*nalúak, tekintete határozott, szemeit élesen alá­ húzzuk és sötétkékkel árnyékoljuk, szája kes­ keny, keményen határolt stb. (Folytatása, következik)

56

XVIII. évfolyam 5-6 szám — 1954 május-június A l a p í t á s i

é v :

1 9 3 4

SZERKESZTI: MAJTÉNYIMIHÁLY

Két évtized H ú s z e s z t e n d ő , k é t é v t i z e d n e m n a g y idő; m é g c s a k n e m is e g y egész e m b e r ­ öltő. T ö r t é n e l m i k o r f o r d u l ó k h a t á r a i n a z o n b a n e g y - k é t évtized is s o r s d ö n t ő c e z ú ­ r a k é n t e r e s z k e d i k a k o r s z a k o k k ö z é . I l y e n k o r a z e s z t e n d ő k is s z á r n y a t k a p n a k és s o k k a l t ö b b e t t á r n a k fel a n é p e k , o r s z á g o k , a t á r s a d a l o m életéből, m i n t k o r á b b a n évtizedek egész sora, sőt egy egész évszázad. A s z á r n y r a k a p o t t e s z t e n d ő k j e g y é b e n h a t á r o z t u k el a z a r á n y l a g r ö v i d i d ő ­ szaknak, a HID eddig megtett húsz évének megünneplését, éppen diadalmas népi f o r r a d a l m u n k 1954-es ü n n e p i e s z t e n d e j é b e n . Fel a k a r j u k j e g y e z n i a H I D t ö r t é n e t é t , mert úgy érezzük, hogy ennek a folyóiratnak élete és szerepe túlnő egy egyszerű, időszaki sajtótermék t ö r t é n e t é n és erősen összeforrt a h a l a d ó gondolat elterjedésé­ vel ezen a tájon m á r a második világháború előtti időszakban. A haladó eszmék el­ terjedésének, a m e l y e k e t a K o m m u n i s t a P á r t u n k emelt magasra, Tito elvtárs k e ­ zében s a m e l y e k diadala szocialista Jugoszláviában megvalósult. Fel a k a r j u k j e ­ gyezni mindezt, hogy erőt merítsünk a további munkára. A H I D k ü l ö n ö s e n az 1936-1941 k ö z ö t t i i d ő s z a k b a n n e m c s a k folyóirat volt, h a n e m m o z g a l m a t is j e l e n t e t t — m o z g a l m a t , a m e l y h a s o n l ó a n h a z á n k m á s t á j a i n i s fellángolt — mozgalmat, a m e l y a m a g a éles antifasiszta irányzatával, a m a r x i - l e ­ n i n i tanításon és az osztályharc eszméjén alapulva, elvégezte a differenciálódást a tömegek egy részében és sokakat tett alkalmassá az ellenállásra, harcra. A H I D g á r d á b ó l is s o k á l d o z a t o s h a r c o s k e r ü l t k i a fasiszta m e g r o h a n á s és n é p i f o r r a d a l o m óráiban. A folyóirat m i n d e n k o r „híd" t u d o t t lenni a szláv és m a g y a r dolgozók, a falu és a város között; híd a szláv és a m a g y a r n é p i k u l t ú r a között, hid a m ú l t b ó l a jövőbe. Mindezt elmondják az itt következő oldalokon a régi H I D - g á r d a é l e t b e n m a ­ r a d t >agjai; feljegyzik a h ő s ö k és m a r t í r o k n e v é t is ebből a g á r d á b ó l , feljegyzik a H I D egész történetét. A szerkesztőség u g y a n a k k o r az ünnepi számban a H I D h á b o ­ rúelőtti szakaszából vett írásokkal illusztrálva, bemutatja a folyóirat akkori a r c u ­ latát. Az ünnepi ó r á k b a n a z o n b a n necsak az emlékezés szólaljom meg. Necsak a r é g m ú l t H I D - a t idézzük — beszéljünk az új HIDnról, m e l y a felszabadult h a z á b a n 1945 ó t a m e g s z a k í t á s n é l k ü l m e g j e l e n i k . A r r ó l a f o l y ó i r a t r ó l , a m e l y e t a d i a d a l m a s f o r r a d a l o m fontos, új ő r h e l y r e állított a szocialista k u l t ú r a megvalósításáért vívott h a r c b a n . Ez a H I D részben irodalmi és művészeti, részben kritikai é s t á r s a d a l o m t u ­ d o m á n y i jellegével m o s t m á r közel egy évtizede m i n t általános szocialista fejlő­ d é s ü n k egyik kulturális s a j t ó o r g á n u m a végez nevelő, felvilágosító és esztetikaigyönyörködtető feladatot a vajdasági m a g y a r dolgozók körében. Ápolja az ittlakó n é p e k kulturális közeledését, otthona a vajdasági m a g y a r íróknak és művészeknek s t á r s a d a l o m t u d o m á n y i s í k o n is kifejezője f e j l ő d é s ü n k n e k és h a l a d á s u n k n a k . A H I D harcos szerepe távolról s e m záródhatott le a diadalmas népi forrada­ l o m m a l : új helyzetben, új k ö r ü l m é n y e k között küzdő folyóirata kell hogy m a r a d j o n

a szocialista d e m o k r á c i a m i n d teljesebb megvalósulásának, a differenciálódást to­ v á b b r a is e l k e l l v é g e z n i e a z o s z t á l y h a r c j e g y é b e n é s f ő l e g h a r c o s s z e r v e k e l l h o g y legyen a ma művészetének. A társadalmi közösség fokozott a n y a g i segítsége támogatja a H I D ilyen esz­ mei célkitűzéseinek m e g v a l ó s í t á s á t és l e h e t ő v é teszi, h o g y a lap ízléses k ö n t ö s b e n , kibővült t a r t a l o m m a l a szocialista k u l t ú r a m a g y a r n y e l v ű o r g á n u m a legyen a V a j ­ daságban. A H I D az igényesebb olvasórétegre támaszkodva részletesen, terjedel­ m e s e n és m é l y r e h a t ó a n kell h o g y feldolgozza, megvilágítsa m a i é l e t ü n k p r o b l é m á i t , tisztázza és h e l y é r e állítsa az úgynevezett k u l t ú r o r ö k s é g kérdését; fontos feladata m a r a d a m ű v é s z i a l k o t á s o k k ö z l é s e is. M i n d e h h e z b i z o n y o s k ö z ö n s é g n e v e l ő m u n k á t is k e l l v é g e z n i e , k i n e v e l n i e a z t a z ú j o l v a s ó r é t e g e t , a m e l y a f o l y ó i r a t o t a j ö v ő b e n fenn kell h o g y t a r t s a . E n n e k m á r m u t a t k o z n a k n é m i biztató jelei, b á r é p p e n ez a f o l y a m a t a l e g l a s s ú b b és az új H I D l e g n e h e z e b b p r o b l é m á j a . A H I D e l m ú l t húsz esztendeje l e g y e n az a nagy erkölcsi erő, maszkodva a folyóirat a m a g a szerepét a jövőben betölti és teljesíti. A HID

HANGYA

ANDRÁS:

amelyre

tá­

szerkesztősége

Kijliárusok

(pasztel)

E

Lévay

M

L

É

K

E

Z

Ü

N

K

Endre

Indulás Ügy született, m i n i e g y mozgalom

gyermeke.

N e m tőkés v á l l a l k o z á s s z ü l t e , n e m i s a z i r o d a l o m s z é p l e l k ű é s k ö v é r e r s z é n y ü mecénásai — m e r t ilyenek n á l u n k n e m igen a k a d t a k — , h a n e m e g y m a r o k n y i fiatal, a k i k e t a munka, a s z e g é n y s é g , a t e n n i v á g y á s é s e n n e k b á t o r h a j t á s a : a h a l a d ó s z e l ­ lem h o z o t t e g y f ö d é l a l á . N e m volt e n n e k az ifjúságnak s e m pénze, s e m ideológiailag fölkészült m u n ­ k a k ö z ö s s é g e ahhoz, h o g y lapot i n d í t s o n , m e r t a z é r é s legelején t a r t o t t , amikor e g y egy fölolvasás, fölbukkant, „eltévedt" könyv, színpadi m ű , vers, vagy a k á r e g y meghitt b a r á t i ö s s z e j ö v e t e l e l e g e n d ő v o l t ahhoz, h o g y ú j r a t e r m é k e n y í t s e . A h a r m i n c a s é v e k elején j á r t u n k . É p p e n h ú s z éve. Május volt é s a N é p k ö r m i n t e n n e k a z ifjúsági m o z g a l o m n a k a g y ű j t ő h e l y e ú g y elcsöndesedett, eltikkadt, m i n t a t ű z ő n a p m e l e g é t ő l e z a p a r a s z t i táj. N e h é z k e s s é , m o z d u l a t l a n n á v á l t , m i n i a p o r , a h o m o k , a föld é s a s á r . M i m i n d e n t k e l l e t t i t t a n n a k l e k ü z d e n i e , a k i a z ú t ­ törő szerepére vállalkozott? D e ezt a k k o r m é g az s e m tudta, a k i a z indulók k ö r é ­ b e n volt, m e r t ebből a k i s k e z d e m é n y e z é s b ő l m é g n e m l e h e t e t t l á t n i a t á v l a t o k a t , hogy hova, m e r r e vezet a z ú t e g y vidéki egyesület s z ü r k e falai közül. M e r t e falak között a z e m b e r e k egyszerű polgárok voltak: intellektuelek, iparosok, kisgazdák, a l i g p á r m u n k á s . H a v é g i g f u t o t t Tajtuk a t e k i n t e t : s e h o l e g y k i t ö r ő k o n c e p c i ó . A v i ­ dék egyhangú simaságát tükrözték ő k is, az egysíkúságot n e m zavarta m e g s e m a szellem, s e m a képzelet hullámzása. K ö z t ü k a m u n k á s o k o l y kevesen voltak, hogy az ember félkézen is megszámlálhatta volna. A m u n k á s s á g n a k csak e g y k i s része fordult a N é p k ö r felé; azok, akik a kispolgári környezetben m a g u k r a találtak, és tovább — azok, a k i k fölfigyeltek a z ifjúságra és bíztak a b b a n , hogy a z a p r ó k i s kezdeményezésből, a becsületes szándékú munkából a haladó szellem művesei n ő ­ hetnek ki. A belső soviniszta é r z e l m e k é s a revizionista nemzeti vágyódások mellett volt itt a liberális szellemnek is v a l a m i h a g y o m á n y a . N e m sok, h a kissé elmosódó is, é s messze, másfelé hullámzó, d e h a t ó tényező, a m e l y beszűrődött a z egyesület falai közé és megnyerte, vagy megejtette azokat a fiatalokat, akik a nyomorúságos élei ú t ­ vesztőiből k i u t a t kerestek, é s m é g n e m i s m e r t é k föl a k a p i t a l i z m u s s z ö r n y ű ellent­ mondásait. A z ifjúság h e l y z e t e volt a m o z g a l o m gyökere, é s a z a z e r ő , a m e l y e g y r e t o ­ v á b b vitte a fejlődés útján. A munkanélküliség, a kizsákmányoltság, a lebegés k é t világ között, kilátástalanul és vigasztalanul. K i s e m b e r e k : iparosok, kiskereskedők, munkások é s szegény intellektuelek gyerekei m i m á s b a n is, mint csak a nyelvben é s a d a l b a n l á t t á k ,azt, a m i m a g y a r . H i s z e n k ö l t ő j ü k , A d y , a s z l á v , o l á h é s m a g y a r bánatot e g y bánatnak mondta, e z volt a Dunamedence és a m é galig értett és alig ismert szláv költők is erről a bánatról írtak. J o v á n Popovics, Krlezsa, Racin, A n d rics, és a n n y i a n m á s o k h a s o n l ó f á j d a l m a k r ó l , p a n a s z o k r ó l é s u g y a n a z o n k é s z ü l ő l á z a ­ dásról daloltak. Így találkoztak a z eszmékkel a z irodalomban, a politikában: a z élet­ ben, h a k í v ü l r ő l n é n i is v o l t a k s o k a n szószólói e n n e k a z e g y m á s r a t a l á l á s n a k . N e m volt nehéz találkozniok, hiszen megtanította erre őket m a g a a z élet. Ü g y mondom, ahogy volt: egy-két könyv, folyóirat vagy kőnyomatos íöpirat tépte l e szemükről a hályogot, — vágta föl nyelvüket. Afféle szedelődzködés volt e z ; a z erők gyűjtése é s kipróbálása arra, h o g y h a n g j u k m e s s z e b b r e szóljon. S z e r e t t é k volna m a g u k a t m e g m u t a t n i , h o g y m o z d u ­ lásukra m á s u t t is fölfigyeljenek; hívás, toborzó v a g y a szervezés kezdeményezőinek hangja, amelyben n e m voltak elvont irodalmi törekvések, é s csak irodalomni törek-

vések, m i n t m á s lapokban, h a n e m t á r s a d a l m a t m o z g a t ó t e r v e k a m a g u k kis, vidéki méreteiben. A s z é l e s e b b h o r i z o n t o k r ó l így s z ű k ü l t le az egész e g y kis k é p r e . S z a b a d k á n s o k á i g b e s z é l t e k a r r ó l , h o g y „ n é g y - ö t ifjú ö s s z e h a j o l t . . . " é s e l h a t á r o z t a , h o g y l a ­ pot indít. N e m volt ez k ö n n y ű dolog pénz n é l k ü l , és megfelelő e r ő n é l k ü l ; a m a g á rahagyottak minden fogyatékossága megmutatkozott a kezdeményezésen. Mindössze k é t ív, h a r m i n c k é t o l d a l , ú j s á g p a p í r o n , e g y s z e r ű s z e d é s ; n é h á n y í r á s , v e r s , k a r c o l a t , levél, lapszemle, k ö n y v i s m e r t e t é s , és az á r a c s a k h á r o m dinár. Ez v o l t a H Í D első s z á m a 1932 m á j u s á b a n . K i l e n c s z á z p é l d á n y n e m v o l t n a g y s z á m , é s n e m is v o l t e l é g n a g y s z ó a r r a , h o g y igazi v i s s z h a n g o t k e l t s e n a V a j d a s á g b a n . Nyiszlett kis lap, szürke, s z e r é n y : írói n é v t e l e n e m b e r e k , a k i k e t csak S z a b a d k a i s m e r t és t a l á n S z e n t e l e k y p á r i r o ­ dalmi szárnypróbálgatásból. Ablakot kellett törni a visszhanghoz, hogy jelenvalósá­ g á r a fölfigyeljenek. D e h o g y a n , a m i k o r az e g y e s ü l e t felelős vezetői (legalábbis azok, akik m a g u k a t hivatalból vagy „fölülről" felelőseknek nevezték) mindig úgy beszél­ tek erről az indulásról, m i n t a becskereki m a g y a r fórum ülésén, amikor a szabad­ kai k i k ü l d ö t t beszámolója s o r á n e l ő h ú z t a zsebéből a „ H Í D " első s z á m á t és fölényes mosollyal m u t a t t a a „ m a g y a r dolgok intézőinek": ..Itt v a n .

A

g y e r e k e k

lapja..."

E z e k a „ g y e r e k e k " , h a k i s s é n a i v a n is, d e m i n d j á r t az m o n d t á k , h o g y t o v á b b , t á v o l a b b l á t n a k , m i n t ők. E l m o n d j á k l e s e n a z 1934 m á j u s á b a n m e g j e l e n t b e v e z e t ő s o r o k :

első s z á m b a n m e g ­ ezt őszintén és h i t e ­

„Hidat v e r ü n k a keserű m a és az Ígéretes h o l n a p között tátongó s z a k a d é k fö­ lött, h o g y e l é r j ü k a b o l d o g a b b jövőt. H i d a t v e r ü n k a régi és a z új k u l t ú r a , az i d ő s e b b é s a z ifjú n e m z e d é k f ö l f o g á s a k ö z é , m e r t m e g g y ő z ő d é s ü n k , a z i f j ú ­ s á g n a k n e m az a föladata, h o g y r o m b o l ó c s á k á n n y a l r o h a n j o n mindannak, a m i t a r é g i e k építettek, h a n e m az. h o g y a m u n k á t ésszel és erővel a z eljö­ v e n d ő n e m z e d é k igényei szerint folytassa. H i d a t k í v á n u n k építeni a m a g y a r ós á d é l s z l á v n é p é s k u l t ú r a k ö z é , h o g y a k é t n e m z e t m ű v e l t s é g i k a p c s o l a t a i m é g szorosabbá váljanak. Hidat a k a r u n k építeni a korok, életfölfogások, n e m ­ zetek — h i d a t e m b e r és e m b e r k ö z é . " Ezek a s z a v a k n e m vesztek el n y o m t a l a n u l , hiszen elég s o k a n v o l t a k m á r , akik ilyen szólításra vártak. M a m á r úgy tűnik, — ha visszatekintünk arra az i d ő r e — , h o g y csak az i n d í t á s h i á n y z o t t az i n d u l á s h o z ; v a l a k i v a l a m i l y e n f o r m á b a n megkezdje a m u n k á t , hogy a kezdeményezésből tett k e r e k e d j e n és kiemelkedjen a bácskai mozdulatlanságból. Az első időben, a k e z d ő l é p é s e k n é l a lap az é r t e l m i s é g r e t á m a s z k o d o t t . N e m ­ csak az e g y e t e m i h a l l g a t ó k j e l e n t k e z t e k , jóllehet, az első h ó n a p o k b a n főleg t ő l ü k é r ­ k e z e t t t á m o g a t á s és i g y e k e z t e k á t is v i n n i a k ö z t u d a t b a , h o g y az e g y e t e m i s t a ifjú­ ság m o z g a l m á r ó l v a n szó. A n n a k a s z a v a volt a h a n g o s a b b , a k i k ö z e l e b b állt a n é p ­ h e z , h a a „ n é p e t " p o l i t i k a i s z ó l a m k é n t a z o k is e m l e g e t t é k , a k i k n e k c s a k ü r ü g y v o l t és s z e m é r m e t l e n ü l h a z u g kortesfogás. Természetes, hogy kialakult a „jobb és bal", m e r t a nacionalista, revizionista, fasiszta t ö r e k v é s h a m a r o s a n fölütötte a fejét. A főiskolások mellett n e m s o k á r a jelentkeztek Vajdaság k u l t ú r m u n k á s a i . A falu és a kisváros szellemi „színe-java", aki m á r t e k i n t é l y é n é l és szerepénél fogva s e m m a r a d h a t o t t k i a b b ó l , h o g y a z ú j l a p o t t l e g y e n az a s z t a l á n . E g y i k is, m á s i k is ú g y v é l t e , h o g y ez a z ő é l e t e t ü k r ö z ő j e lesz. A z e g y i k b e c s ü l e t e s s z á n d é k k a l föl a k a r t a tárni a falut, szoba a k a r t a hozni a n é p e l t a k a r t életét, ön tudatosítani, tanitani akart; a másik a kispolgári nemzeti ábrándozásnak, a rejtett revizionista törek­ véseknek akart teremteni jó porondot, ahonnan majd alkalomadtán utat tör m a g á ­ n a k . V a j d a s á g b a n k ü l ö n u t a k é s k ü l ö n t ö r e k v é s e k k e r ü l g e t t é k e g y m á s t , o l y a n o k is, amilyenekkel csak a maradiságában és vaskalaposságában megfeneklett paraszti vi­ dék tudott m e g m u t a t k o z n i . A m í g nyílt színvallásra n e m k e r ü l t a sor, a d d i g a k a d ­ t a k o l y a n k í s é r l e t e k is, h o g y ü g y v é d b o j t á r o k , l a p t u d ó s í t ó k , t a n í t ó k é s fdliszterek é p ­ pen a HID-on keresztül a k a r t á k kiszélesíteni a j á m b o r mezben jelentkező kispol­ gári törekvéseiket. A szereplési vágyon túl, vagy azzal együtt, természetesen m a ­ g u k k a l h o z t á k k i s p o l g á r i i d e o l ó g i á j u k a t is s a h o g y n ő t t a s z á m u k , ú g y e r ő s ö d ö t t a z a szándék, h o g y a lap h a s á b j a i n e g y r e i n k á b b szóhoz jussanak. Céljuk az volt, h o g y előbb semlegesítsék a h a l a d ó szellemet, a z u t á n m e g k a p a r i n t s á k a lapot és teljes

egészében átvigyék a Horthy-fasizmust sóv argók vizeire. Ebben a legnagyobb h a n g ­ a d ó a z á g r á b i e g y e t e m i s t a k ö r volt és az ú j v i d é k i „ R e g g e l i O j s á g " , m a j d a v é r e s uszító N a g y Iván, fasiszta lapja, „A N é p " . A m e n n y i r e ezt h a r c n a k l e h e t e t t nevezni, ez volt a „ H I D " első harca, h o g y k i ­ törjön a polgári keretek közül és megtalálja a munkássághoz vezető utat. A h a d a k o ­ zásban é p p e n azzal erősödött, h o g y a m u n k á s m o z g a l o m harcosai rokonszenvvel k i ­ s é r t é k az e r ő p r ó b á t , m e l l é j e á l l t a k és á t s e g í t e t t é k a l e g n a g y o b b n e h é z s é g e k e n . A , . H I D " e b b e n a z i d ő b e n — 1 9 3 6 - b a n — 1200 p é l d á n y b a n j e l e n t m e g , s a m i ­ lyen a r á n y b a n e m e l k e d e t t a m u n k á s o l v a s ó k száma, olyan a r á n y b a n m a r a d o z t a k le körülötte a fékező erők, hogy kitartson mellette tovább a haladó értelmiség. Volta­ k é p p e n a „ H I D " p r o g r a m j a is e k k o r k e z d e t t v a l ó s á g g á v á l n i , a s z a v a k t a r t a l o m m a l teltek m e g és a h á r o m d í n á r o s „ ú j s á g " így, de sokszor k é z r ő l - k é z r e j á r v a eljutott a legszegényebb olvasóig. Ingyen, v a g y fillérekért. Sárguló lapok. Kevés, nagyon kevés m a r a d t m e g belőlük, m e r t a Horthy-fas i z m u s i d e j é n e l e m é s z t e t t e a t ű z , h o g y n y o m n e m a r a d j o n a v é r e b e k n e k . M a m á r el s e m h i n n é az e m b e r , h a a p á r m e g l e l t s z á m o t lapozza, h o g y e g y s o v á n y , h a r m i n c kétoldalas, újságpapírra n y o m o t t lapba m e n n y i m i n d e n belefér. Fiatal írók, költők, műfordítók, festők, rajzolók, k a r i k a t u r i s t á k , linórnetszők egész népes tábora sereg­ lett köréje. Az ismeretíenségből k i n ő t t e k a n e v e k és a „ H I D " - d a l e g y b e f o r r t a k . Az irodalmi folyóirat, a K a l a n g y a — eleinte — fölülről nézett le rá; a napisajtó szürke, e g y h a n g ú k o m m ü n i k é b e n emlékezett m e g róla, voltak, a k i k n e m a k a r t a k t u d o m á s t v e n n i róla, d e a n n á l i n k á b b a r e n d ő r s é g vizsla szeme, az ügyészség, a cenzúra. E g y egy tanulmány, vers, elbeszélés vagy útleírás megjelenése után n e m egyszer a h a j ­ sza i n d u l t az írók ellen. A g y e n g é b b e k b á t o r s á g o t n y e r t e k , hogy hangosabban szóljanak. Az igazi visszhang e r r e é p p e n ott t á m a d t , a h o n n a n az író t é m á i t m e r í ­ t e t t e , a n é p k ö z ö t t . J l a k í n l ó d v a , b o t o r k á l v a é s v e r e j t é k k e l is, d e é p ü l t a h í d a z új v i l á g o t v á r ó n é p e k , és új é l e t e t é p í t ő e m b e r e k k ö z é . . . H ú s z e s z t e n d e z e , h a o r m ó t l a n u l is, d e l e r a k t á k a z e l s ő p i l l é r t .

Laták István

A szervező és harcra mozgósító „HID" A „HID" a forradalmi elvek tisztázásának éveiben A Vajdasági m a g y a r dolgozó ifjúság a n a g y gazdasági világválság esztendei­ b e n m e g k e z d t e e s z m é l k e d é s é t . S z ö r n y ű e s z t e n d ő k e t s í n y l e t t á t ez az ifjúság az á l l á s ­ t a l a n s á g és k i l á t á s t a l a n s á g k i r á l y i d i k t a t u r á s é v e i b e n . Az egészséges ifjúi ösztön útválasztásra serkentette. Mivel dogmák, szüktávlatú előítéletek nélkül kere­ sésre h a t á r o z t a el m a g á t , a k é t világnézeti f r o n t r a s z a k a d t E u r ó p a szellemi a r c v o n a ­ lainak tisztábbik felén kötött ki, a h a l a d á s arcvonalán, a d e m o k r a t i k u s törekvések arcvonalán. Egy sereg kisebb lélegzetű folyóirat-kísérlet után, szélesebb célkitű­ zésű folyóirat-mozgalom indítására h a t á r o z t a magát. A válságokat erősen érző v a j ­ dasági v á r o s b a n , S z a b a d k á n , m e g a l a p í t o t t a új folyóiratát, a ,,HID"-at. A H I D m á r k e z d e t t ő l f o g v a m o z g a l m i l a p n a k v a l l o t t a m a g á t , s e g y e t l e n p i l l a n a t r a s e m z á r t a el hasábjait az egészen k o m o l y p r o b l é m á k megvitatásától. Ez m i n d j á r t k e z d e t b e n erje­ dést idézett elő a lap köré gyülekező fiatal erők soraiban. S a kezdeti H I D legna­ g y o b b é r d e m e k é n t é p p e n ezt a t é n y t lehet és kell leszögezni, hogy a vajdasági szel­ l e m i é l e t b e n elősegítette a m a g a i d e j é n a z osztódást. A h a l a d á s és a m a r a d i s á g iszo­ n y ú k ü z d e l m é b e n a választóvíz szerepét játszotta: a fasizmushoz szító elemek elve­ t é s é t e r e d m é n y e z t e m i n d j á r t k e z d e t b e n a H I D m u n k á j a , s a h a l a d ó erők' b á t o r s o r s ­ vállalását t ű z t e ki, t u d a t o s föllépését készítette elő. M á r a kezdő hónapok u t á n a betiltott haladószellemű lapok munkatársai ( e g y e l ő r e é s k é s ő b b is f ő k é n t á l n e v e k e n ) m e g k e z d i k c i k k e i k b e k ü l d é s é t a H I D s z e r ­ kesztőségébe. A z egészséges n é z e t ű i n t e l l e k t u e l fiatalok és a m u n k á s í r ó k és m u n k á s ­ újságírók e g y ü t t m ű k ö d é s é b ő l t a r t ó s szövetség lett. A H I D a h a r m a d i k é v f o l y a m á b a n m á r t e l j e s e n a, t u d o m á n y o s s z o c i a l i z m u s t a n í t á s a i t e l f o g a d ó m u n k a t á r s i t á b o r b e f o ­ lyása alá k e r ü l t . L a s s ú átszervezéssel, hosszan t a r t ó megbeszélések és éles e s z m e c s e ­ r é k u t á n , belső p a l o t a f o r r a d a l o m n é l k ü l , é l r e a m a r x i z m u s hívei k e r ü l n e k , akik az egészségesedő jugoszláviai baloldali m o z g a l o m m a g y a r n y e l v ű ideológiai lapjává kez­ dik átalakítani a n é p s z e r ű s é g r e szert tett HID-at. A m i k o r ez a t ö r e k v é s egész n y i l v á n v a l ó v á vált, s az a k k o r i a g y o n c e n z u r á z á s e l l e n é r e is t i s z t u l ó v i l á g n é z e t t é t e l e i k e z d t é k m e g v i l á g í t a n i a v a j d a s á g i m a g y a r d o l gozók ú t j á t , ő r ü l t z e n e b o n a c s a p o t t föl a t o l l á s z k o d ó j o b b o l d a l o n . A h a l a d ó b b a k k a l eddig közös népies vonalon m e n e t e l t , d e j o b b r a h ú z ó (főként főiskolás és e g y é b in­ t e l l e k t u e l ) e l e m e k k é n y t e l e n e k s z í n t v a l l a n i , s e z t m e g is teszik a H Í D e l l e n i v a g d a l kozás kereszttüzében. Mindenféle gáncsoskodó számonkérés, mocskolódás burjánzik föl a j o b b o l d a l i s a j t ó t e r m é k e k b e n a H I D k e z d ő é s k é s ő b b i s z e r k e s z t ő s é g i t a g j a i ellen. D e az egyre tisztultabb világnézetet valló gárda megingás nélkül vonul előre, válaszai méltóságteljesek és higgadtak. H a m a r o s a n a H I D jelenti a tisztességesebb vajdasági m a g y a r sajtó központi szervét. Befolyása kiterjed az üzletiesebb napisajtó e g y r é s z é r e is. A l e g t e k i n t é l y e s e b b é s l e g e l t e r j e d t e b b p o l g á r i lap, a N A P L Ó , a m e l y jóidéig agyonhallgatta a H I D munkáját, lassan megnyitja kapuit a H I D baloldali m u n k a t á r s a i előtt, s a H I D következetes antifasiszta' állásfoglalása n é m i l e g k i h a t a z o n é v e k b e n a N A P L Ó h a s á b j a i r a , a h o g y k i h a t a z Ű J H Í R E K h a s á b j a i r a is. A K A L A N G Y Á - v a l összeköttetést k e r e s és talál a H I D szerkesztősége és e r r e az erősen k o n z e r v a t í v i r o d a l m i l a p r a is fölfrissítően h a t a n é p f r o n t i s z e l l e m m e l v a l ó é r i n t k e ­ zés. A N É P S Z A V A c í m ű m u n k á s h e t i l a p p a l p e d i g (A N É P S Z A V Á - n a k k ü l ö n ö s e n a földmunkásság megmozdítása körül voltak nagy érdemei) erős fegyverbarátságot köt ezidőben a H I D k ö z p o n t i szellemi gárdája és vidéki t e r j e s z t ő - k á d e r e is, A H I D - n a k a második világháború előtti harcok időszakában az volt a legfőbb érdeme, hogy nemcsak legelőretoltabb szellemi bástyája volt m a g y a r u l a vajdasági haladásnak, h a n e m a z e s z m e i t i s z t u l t s á g o l y a n k ö z p o n t i t ű z h e l y e is, m e l y n e k f é n y e a b b a n a s ö ­ tétedő k o r b a n kihatott minden tisztességesebb embercsoportosulásra, munkaközös­ ségre. H a l a d ó l a p volt, a m e l y a vajdasági szl£v n é p e k k e l való testvériséget é p í t e t t e

%

egy pillanatra sem szűnő buzgalommal. S a hitleri téboly pillanatnyi sikerei idején é l e s e n s z e m b e h e l y e z k e d e t t a H I D az a n t i s z e m i t i z m u s v a d á l l a t i t a n á v a l is. Vajdasági m a g y a r író-munkatársai mellett, megszólaltatta a H I D a külföldi h a l a d ó m a g y a r i r o d a l m a t is, d e m i n d e n e k e l ő t t a j u g o s z l á v i a i t e s t v é r n é p e k í r ó i n a k munkáit hozta fordításban hónapról-hónapra. A vajdasági magyarok a HID hasáb­ jairól t a n u l t á k m e g i s m e r n i a s z e r b - h o r v á t i r o d a l o m élharcos íróit, d e m é g a m a k e ­ d ó n n é p i i r o d a l o m a k k o r i jelesei is m e g s z ó l a l t a k m a g y a r f o r d í t á s b a n . A k i v á l ó v a j ­ dasági s z e r b író, P o p o v i c s J o v á n m u n k a t á r s a volt a H I D - n a k . A n a g y h o r v á t író, Krlezsa Miroszláv számos írása a H I D - b a n lelte első m a g y a r közlését. A tragikus­ végű horvát parasztíró, Mihovil Pavlek-Miskina, a makedón munkásíró Koszta Racin stb., stb. e g y a r á n t b e m u t a t á s r a k e r ü l t e k a folyóirat hasábjain. Fordítói t e v é k e n y s é ­ gével, önálló és eredeti m u n k á i mellett, különösen k i t ű n t Lőrinc Péter. Szláv néptestvéreink íróinak nevei, akikkel a népfölszabadító h á b o r ú előtti H I D hasábjain találkozunk, vagy tisztelt vértanúi és hősei a jugoszláviai irodalom­ n a k , v a g y m a is é l e n j á r ó , k i v á l ó é p í t ő i a s z o c i a l i s t a k u l t ú r á n a k . D e n e m c s a k a s z l á v í r ó - m u n k a t á r s a k , h a n e m a s z l á v s z e r v e z ő k is g y a k r a n t e s t v é r i s e g í t s é g e t n y ú j ­ t o t t a k a H I D - n a k . S z e r b t a n á r o k , t a n í t ó k v á l l a l k o z t a k a terjesztésre ott, ahol a r e a k ­ ció m e g a k a s z t o t t a a m a g y a r terjesztők m ű k ö d é s é t . A s z e r b és h o r v á t h a l a d ó s z e l l e m ü lapok szerkesztőségeivel ugyancsak élénk összeköttetése volt a HID-nak. Az eszmék érlelése, a teljes világnézeti tisztulás kora egybeesett a spanyol p o l g á r h á b o r ú legélesebb föllángolásával és a fasizmus m i n d merészebb, t á m a d ó föl­ lépésével szinte, egész E u r ó p á b a n . Szív és ideg k e l l e t t ahhoz, h o g y a m e g k ó t y a g o sodott kispolgárság készülődő rohamcsapatai előtt, a soknemzetiségű Vajdaságban a b e c s ü l e t e s d o l g o z ó k n e v é b e n k i á l l j o n a H I D g á r d á j a és m a g y a r u l is „ n e t o v á b b " - o t kiáltson oda a jobbra tolódó világnak. Az uszításnak, a jobboldali tömegbolondításn a k c s ú n y a h u l l á m a i b a n az „ Á r e l l e n " állt ki a H I D . Egész Jugoszláviában haladó vonalon valami szellemi frissülés következett b e a k k o r i b a n , k ü l ö n ö s e n az 1937. é v t ő l k e z d v e . A H I D s z e r k e s z t ő s é g é b e n is f ö l í o kozott hévvel fejlődött a baloldali folyóirat sokágú tevékenysége. A haladó irodalom c s e n g ő s z a v a a l e g k i s e b b d e m o k r a t i k u s l e h e t ő s é g e k m e l l e t t is m e s s z e h a n g z o t t m á r . Az egész o r s z á g b a n Tito e l v t á r s vezetésével m e g ú j u l t P á r t v e z e t ő s é g veszi át a m u n ­ k á s m o z g a l o m i r á n y í t á s á t és m i n d e n h a l a d ó m e g m o z d u l á s az e d d i g i n é l f i g y e l m e s e b b támogatásra lelt az öntudatos p á r t m u n k á s o k részéről. A világnézetileg érett H I D szerkesztőségi t á b o r a is e r ő s e n k i b ő v ü l . A d e r é k , s z o r g a l m a s S i m o k o v i t s R ó k u s k e ­ zéből a m é g l e n d ü l e t e s e b b szervező és n a g y o b b fölkészültségű h a r c o s é s publicista, M a y e r O t t m á r veszi át a szerkesztést. E g y r e ú j a b b és ú j a b b fölkészült e m b e r e k tolla csatlakozik a vajdasági m a g y a r dolgozók lelkiismeretévé nőtt lapmozgalom­ hoz és vigyázó s z e m e őrzi a h a l a d ó s z e l l e m útját. A H I D e g y i k f ő m u n k a t á r s a e k k o r i b a n P a p p P á l is, a k é s ő b b i n é p h ő s , a k i i l ­ legálisan Szuboticán' tartózkodván, jónéhány irányadó írásában döntő jelentőségű, egész további m ű k ö d é s ü n k r e k i h a t ó m u n k á v a l vitte előre a H I D mozgalmát. P e r s z e á l n e v e k e n írt a l e g t ö b b H I D - c i k k í r ó és m u n k a t á r s , sokszor a szerkesz­ t ő s é g i t a g o k is, m é r t a r e n d ő r s é g t ő l é s c e n z ú r á t ó l k e l l e t t v é d e n i a l a p o t , m á r p e d i g az ismert baloldaliak nevének föltüntetése megnehezítette volna az írások közzété­ telét. Nehéz l e n n e megszámolni, i d ő r e n d i sorolásban e l m o n d a n i a kisebb és n a ­ g y o b b eseményeket, adatokat, tényeket, megnevezni m i n d az írásokat és e m b e r e ­ ket ezekben a cselekvő években. D e b á t r a n állíthatjuk, hogy n e m volt tisztességes demokratikus kultúrember, m a g y a r forradalmi harcos, haladó író vagy m á s becsü­ letes közéleti munkás, aki valamilyen m ó d o n n e került volna kapcsolatba a H I D dal. Az egész akkori t ö r t é n e l e m m i n d e n lépésével a H I D körül döngött és a H I D ban visszhangot kapott, a m e n n y i r e csak a cenzúra engedte. Az új, „átkozott aesop u s - i n y e l v e t " i s ( a h o g y L e n i n n e v e z t e ) e l s a j á t í t o t t u k . H a n e h e z e n is, d e l a s s a c s k á n m e g t a n u l t u n k ú g y írni, h o g y a m i eszmekörünkben élő egyszerű e m b e r e k is m e g ­ értették, miről beszélünk s a cenzor előtt írásunk m é g s e m volt mindig teljesen vö­ rös posztó. M a g a a lap tartalmilag igen változatos és sokoldalú ekkoriban. A rövidebb­ életű N É P S Z A V A betiltása u t á n ugyanis a megszállás előtti utolsó esztendőig egyetlen 'magyar mozgalmi lap a HID. Ezért közleményeiben rövidségre és sokolda­ lúságra kell törekednie. Ez a sokoldalúság abból is következett, h o g y az öntudatos

dolgozók az újfajta pártvezetéssel a legális t e v é k e n y k e d é s n e k ezerféle m ó d j á t lelték meg. A HID serkentően hatott a szakszervezeti kultúrtevékenységre (munkásmüvelődés, szavalókórus, íölolvasások, n é p s z e r ű szemináriumok, munkásvezető-iskolák s t b . ) é s j ó n é h á n y m a g y a r k u l t ú r e g y e s ü l e t r e is. A H I D szerkesztősége mozgó-könyvtárakat indít útjukra. Szerény ládába cso­ magolt kicsiny k ö n y v t á r a k ezek, de a h a l a d ó szellem, a forradalmi gondolat m a g ­ v a i t h i n t i k el. S z é l e s t u d ó s í t ó h á l ó z a t o t f e j l e s z t a s z e r k e s z t ő s é g . T e r j e s z t ő b i z o t t s á g o ­ kat szervez. A terjesztőbizottságok egy-egy haladó kultúraktíva m a g v á t képezték. A terjesztői százalékokból ezek a bizottságok k ö n y v e k e t vásárolnak, sőt a H I D köz­ p o n t i s a j t ó a l a p j á t is g y a k r a n e b b ő l a j u t a l é k b ó l e r ő s í t i k . A terjesztőbizottságok járási értekezleteket tartanak, ahová a H I D kiküldötteket meneszt. Sajtókonferen­ ciák és t e r j e s z t ő é r t e k e z l e t e k n y o m á n m i n d e n ü t t f ö l l e n d ü l a k u l t ú r m u n k a és m e l ­ lette a szocialista eszmék szervezett, t u d a t o s terjesztése. A belgrádi m a g y a r főisko­ lások egyesületében, a „Bolyai F a r k a s " - b a n H a n g y a András festőművész vezetésé­ v e l s z é l e s t e r j e s z t ő h á l ó z a t é p ü l t k i , s m é g a f ő v á r o s i m a g y a r m u n k á s o k k ö z ö t t is t e r j e s z t e t t é k a H I D - a t . H a n g y a A n d r á s k ü l ö n b e n m i n t a l a p í l l u s z t r á l ó j a is g y a k ­ ran közreműködött. De egész sor m a m á r neves képzőművész és illusztrátor vett részt a H I D s z é p í t é s é b e n , m i n t A l m á s i G á b o r , Ács József, K o v á c s S z t r i k ó Zoltán, Boschán Sándor stb. A z á g r á b i m a g y a r f ő i s k o l á s o k e g y c s o p o r t j a is — a z e r ő s e n j o b b o l d a l i m a ­ g y a r diákegyesületről leválva — a H I D eszméihez csatlakozott és haladó r e n d e z m é n y e i b e n ezt k i is f e j e z t e . M e g r á z ó e r e j ű k o r d o k u m e n t u m o k ebből az időből az i p a r i - és f ö l d m u n k á s o k életírásai és beszámolói. A p r o g r a m c i k k e k m i n d a l e l k i i s m e r e t szavát h a n g o z t a t ó k i ­ á l t v á n y o k . A v e r s e k profetikus ü n n e p i b e s z é d e k . S i s z o n y a t o s v á d i r a t o k a f a s i z m u s gaztetteiről való beszámolók. É b r e s z t g e t ő s z ó z a t o k k a l á l l t ki a z í r ó k , k ö l t ő k s z a v á v a l a H I D , é s h a o l y k o r a kortársi szót elfojtotta a cenzúra, a múltból idézett váteszek szavával buzdított g y józanított ítélkező, prófétáshitű szemelvényeivel a HID. Vajdaság őszinte történetét i s m e r t e t i folytatásokban a folyóirat, különös t e ­ k i n t e t t e l a z ittélő n é p e k t e s t v é r i s é g é r e . M e g i s m e r t e t i a v a j d a s á g i földmunkásmoz­ g a l m a k t ö t r é n e t é t is. K ü l ö n f é l e k ö z l e m é n y e k b e n a m a g y a r m u l t r e á l i s f ö l m é r é s é t v é g z i . A f a l u k u t a t á s i c i k k e k b e n é v e k e n á t a g a z d a g V a j d a s á g r ó l .szőtt h a m i s l e g e n d á ­ k a t tépi le. A b ő v e n t e r m ő földek falvai iszonyú elesettségben élő s z e g é n y n é p é n e k sorsáról hoz cáfolhatatlan helyzetképet a falukutatás. A j u g o s z l á v i a i és k ö z e l e b b r ő l a v a j d a s á g i s z é p i r o d a l m i k ö z l e m é n y e k m e l l e t t gyakran találunk a világ távolabbi népeinek haladó irodalmából szemelvényeket. A közgazdasági cikkek és a világpolitikai szemlék pedig a világ m i n d e n , jelentő­ sebb gazdasági, politikai és t á r s a d a l m i változásáról tudósítást hoznak. A „Figyelődrovat a kulturális élet fontosabb mozzanatait ismerteti. Film, színház, k u l t ú r r e n d e z m é n y e k stb. é r t é k e l é s é t dolgozza fel ez a m o z g é k o n y r o v a t . A k ö n y v b í r á l a t s e m ritka ekkor a H I D hasábjain. Persze inkább az eszmei tisztázódás szempontjából fontos k ö n y v e k ismertetése, bírálása a cél. A „ K r ó n i k a " - r o v a t rövid h í r e k b e n (sok­ szor célzatos e g y m á s m e l l é állításban) a társadalmi élet legkülönbözőbb területeiről közöl érdekességeket, m i n d i g a t a n u l s á g o k l e v o n á s á r a a d v a a l k a l m a t . És e s z t e n d ő k ö n keresztül, d e k ü l ö n ö s e n az 1937-38-as évtől k e z d v e egyik fő­ h e l y e t foglalja el a H I D - b a n a Szovjetunió m i n d e n i r á n y ú népszerűsítése. M i n t az egyetlen szocialista állam, a világ munkásosztályának, így a jugoszláviai m u n k á s ­ o s z t á l y n a k is a k k o r é r d e k l ő d é s e h o m l o k t e r é b e n állt a Szovjetunió. K i s e j t e t t e a k ­ k o r m é g a s z ö r n y ű e l t é r é s t a s z o v j e t - p r o p a g a n d a és a szovjet-valóság között? S z t a linék bürokratikus kasztja, a m e l y lassanként a m a g a eszközeivé süllyesztette m i n d az októberi forradalom vívmányait, elképesztő intézkedéseivel n é h a m e g h ö k k e n ­ t e t t e u g y a n a világot (lásd a trockista-pereket, Zinovlyevék, B u c h a r i n é k kivégzését, a S z o v j e t b e m e n e k ü l t e m i g r á n s o k irtását, stb., stb.), d e m i a k k o r a H I D - b a n tiszta h i t ü n k k e l jóra m a g y a r á z t u k a rosszat. H a egy-egy tárgyilagos n y u g a t e u r ó p a i író k ö n y v e t írt, s k ö n y v é b e n a szovjetnagyhatalom életének bizonyos elfajulásáról, egyes szocialistaellenes jelenségekről a d o t t hírt, m i a H I D - b a n a k k o r becsületes és lojális állásfoglalásunkhoz híven, az illető írót megcáfolni igyekeztünk. Az 1939-es esztendőre n a p t á r t a d o t t ki a H I D . A n a p t á r sokféle hasznos és szórakoztató közleménye mellett, politikai, közgazdasági és m á s t u d o m á n y o s k é r d é v a

sek népszerű földolgozásával igen fontos o l v a s m á n y n a k bizonyult és jelentős poli­ t i k a i k ü l d e t é s t v é g z e t t . F e r s z e a c s e n d ő r s é g is h a m a r o s a n é r t e s ü l t e r r ő l é s a n a p t á r falusi terjesztése r o p p a n t a k a d á l y o k b a ütközött. A H I D - n a p t á r k ö z l e m é n y e i n e k egy része a mitrovicai fegyintézetből jött, az ottani k o m m u n i s t a politikai foglyoktól, a k i k t ő l m á r e l ő b b is j ó n é h á n y s z o r h o z o t t a H Í D k i t ű n ő e n m e g í r t t a n u l m á n y o k a t , értékes fordításokat stb. 1939-ben indul m e g a H I D kiskönyvtára. Petőfi, Ady, József Attila i s m e r t e ­ t é s é t é s v e r s e i t h o z z a a k i s k ö n y v t á r . A m a g y a r j o b b á g y s á g k i a l a k u l á s á t d o l g o z z a föl, az új becsületes . t u d o m á n y m e g v i l á g í t á s á b a n . F a z e k a s M i h á l y : „ L u d a s M a t y i " című n é p i e s e p o s z a , a n é p t ö m e g e k n e k ez a m i n d e n k o r k e d v e n c o l v a s m á n y a is e b b e n a s o ­ r o z a t b a n j e l e n i k m e g . „ E r d é l y m ú l t j a és j e l e n e " c í m e n a r o m á n és m a g y a r n é p r é t e ­ gek együttes forradalmi harcait ismerteti a sorozat egyik füzete. A H I D k i s k ö n y v t á ­ r á b a n j ö n n e k m á s o d i k k i a d á s b a n e sorok í r ó j á n a k versei is. É s e s o r o z a t b a n j e l e ­ nik m e g a z „Sz. Sz. Sz. R." c í m ű füzet, m e l y a S z o v j e t u n i ó őszinte i s m e r t e t é s e k í ­ v á n t l e n n i . M i a k k o r m é g , m i n t J u g o s z l á v i a m i n d e n t i s z t e s s é g e s b a l o l d a l i fia, t e l j e s lélekkel kiálltunk a szovjetállam mellé, pedig a királyi rendőrállam erőszakszervei állandóan fenyegettek bennünket és időnként le-lecsaptak sorainkra. A H I D k i s k ö n y v t á r á n a k füzetei óriási érdeklődést keltettek az olvasók k ö r é ­ b e n . N a g y o n o l c s ó á r o n , t ö b b e z r e s p é l d á n y s z á m b a n k e l t e k el e k i a d v á n y o k é s v i l á ­ gos földolgozásban, friss igéikkel, k ö l t é s z e t t e l és t u d o m á n n y a l a v a j d a s á g i m a g y a r dolgozók felvilágosítását szolgálták. Szerkesztőségi k ö z p o n t j á b a n h a r c o l v a a c e n z ú r á v a l és az a n y a g i n e h é z s é g e k ­ kel, vidéken a csendőrség intézkedéseivel és a terjesztés ezernyi m á s nehézségeivel küzdve, a H I D m i n d e n h ó n a p b a n r e n d e s e n o t t volt a z olvasók asztalán. S ő t az 1940-es e s z t e n d ő d e r e k á n m e g p r ó b á l k o z o t t a szerkesztőség a H I D k é t h e t e n k é n t m e g ­ j e l e n t e t é s é v e l is. A z e s e m é n y e k u g y a n i s o l y a n g y o r s a n k ö v e t t é k e g y m á s t , a t ö r t é ­ nelem változásai a megindult és e g y r e szélesülő második világháború éveiben olyan gyors lendületet vettek, hogy a havi folyóirat n e m volt képes elég gyorsan követni a fordulatokat, gyorsan megértetni a történelmi lépések lényegét. A megszigorított cenzúra azonban veszélybe hozta a k é t h e t e n k i n t megjelenő H I D egész létét. A k é i hetes H I D aktuálisabbá vált szövegével veszélyesnek látszott a z uralkodó osztály számára. Ekkor kényszerűségből ismét visszatért a H I D a havonkénti megjelenésre. De alvállalatot létesít a szerkesztőség, egy kéthetenkint megjelenő képeslapot, a , V I L Á G K É P " - e t . Ez a n a g y o b b f o r m á t u m ú képeslap végzi aztán egy ideig a fris e b b h í r s z o l g á l a t o t , m í g a H I D t o v á b b r a is a z a l a p o s a b b a n m e g f o n t o l t , v i l á g n é z e t i ­ leg i r á n y í t ó b b í r á s o k a t közli, j e l e n t ő s s z é p i r o d a l m a t a d és b í r á l ó szóval n y ú l a fontosabb társadalmi, művészeti és irodalmi kérdésekhez. A békéért való következetes harc a HID minden egyes számában megnyilat­ k o z o t t e z e k b e n a v i l á g g y u j t o g a t ó e s z t e n d ő k b e n . A b é k é é r t v a l ó h a r c e g y i k fő c i k k ­ írója, a s z é p i r o d a l m i m u n k á s s á g á v a l is m á r f i g y e l m e t k e l t e t t fiatal m u n k á s í r ó é s költő, Thoirzó Lajos volt. Városunkban nagy érdeklődés kísérte a HID munkáját. De a H I D olvasóinak többsége ezidőben e g y r e i n k á b b a f a l v a k b a n volt. S h a m é g n é m e l y é v b e n a sta­ tisztika s z e r i n t t ö b b p é l d á n y b a n f o g y o t t is a H I D a v á r o s b a n , a z a k k o r t ö b b í z b e n k i ­ bocsátott kérdőívek és lefolytatott körkérdések beérkezett válaszai bizonyították, hogy 15-20-25 olvasó j u t o t t falvakon e g y - e g y H I D - p é l d á n y r a . Ezek szerint a t é n y ­ l e g e s o l v a s ó t á b o r z ö m e f a l u n v o l t é s ez c á f o l h a t a t l a n u l b i z o n y í t j a a z t is, h o g y a H I D nagy befolyású mozgalmi közlöny szerepét vitte ebben az időben. A tömegek lapja volt. 1940. d e c e m b e r é b e n l e t a r t ó z t a t t á k M a y e r O t t m á r t é s a H I D s z e r k e s z t ő b i z o t t ­ ságának egy részét forradalmi munkásságukért. Hónapokig kínozlak őket a börtön­ b e n . S c s a k a z 1941 m á r c i u s 27-i e s e m é n y e k h a t á s á r a k a p t a k f ö l m e n t ő í t é l e t e t a bíróságtól, egy nappal a h á b o r ú kitörése előtt. E m i a t t az 1941. év elején a H I D a k a d á l y o z v a lett volna megjelenésében, m e r t a l a p e n g e d é l y M a y e r O t t m á r n e v é r e szólt. D e volt egy m á s i k l a p e n g e d é l y a „ V I L Á G K É P " kiadására. T e h á t V I L Á G K É P c í m e n jelent m e g a megszállás előtti h á r o m h ó n a p b a n a H I D . M i n d e n rovata, m é g folytatásos k ö z l e m é n y e i is j ö t t e k a l a p n a k . í g y a z olvasók l á t t á k , h o g y a H I D f o l y t a t á s á r ó l v a n szó. A h á b o r ú kitörése a z t á n véget v e t e t t a H I D - n a k , m e r t m á r az első n a p o k b a n betiltották a megszállók. A szerkesztőbizottság a legfontosabb levelezési anyagot, %

a m e l y a megszállóknak legjobban kellett volna, a h á b o r ú kitörésekor m e g s e m m i s í ­ tette, hogy a sokféle összeköttetések szálai a megszállók előtt ismeretessé n e válja­ nak. Mégis h a m a r o s a n letartóztatás, megkínoztatás, börtön, b ü n t e t ő t á b o r és g y a k ­ r a n kivégzés volt a sorsa a H I D b a r á t a i n a k , terjesztőinek és vezetőinek. Akasztófák jelezték a helységeket, ahol a H I D táborának n e m r é g legfontosabb gyülekezőhelyei v o l t a k . A H I D t á b o r á n a k s z é t v e r é s e f o l y t a k ö z p o n t b a n , S z a b a d K á n é s a v i d é k i t,erjesztőgócokban egyaránt. A HID története Vajdaság történetével, Jugoszlávia történetével, a jugoszlá­ viai h a l a d ó m o z g a l m a k történetével esik egybe, és attól elválaszthatatlan. A m e g ­ félemlítés ezerféle alkalmazása volt az eszköze és a m a g y a r t ö m e g e k elszakítása a szlávokkal alkotott egységfronttól volt a legfőbb célja a m a g y a r megszállóknak, hogy a szláv testvérnépek harcától távoltarthassa a vajdasági m a g y a r tömegeket. De ez c s a k r é s z b e n s i k e r ü l t . A H I D - n e v e l t e m a g y a r o k a z i s z o n y ú m e g t i z e d e l é s u t á n is a jugoszláv t ö m e g e k harcai felé igazodtak, ö r ö m m e l üdvözölték a jugoszláv fölszaba­ d u l á s t és a P e t ő f i - b r i g á d b a n k ü z d v e m e g m u t a t t á k a l e g h a l a d ó b b m a g y a r o k h a r c ­ készségét, amit h a kell, b á r m i k o r újra t a n ú s í t a n a k szocializmust építő, d e m o k r a t i k u s hazájukért. Az iszonyú veszteségek a m a g y a r k i r á l y i akasztófákon, b ö r t ö n ö k b e n és büntetőszázadokban, aztán a hősies küzdelem veszteségei a Petőfi-brigádban örökre m e g p e c s é t e l t é k és v é r r e l p e c s é t e l t é k m e g a v a j d a s á g i m a g y a r s á g t e s t v é r i s é g é t a z ittélő többi népekkel. És ez a H I D legküzdelmesebb korszakának a tanulsága. Az élő egykori H I D - m u n k a t á r s a k neveivel m a i szerteágazó sajtónk h a s á b ­ jain g y a k r a n találkozunk. A meggyőződésükért életüket vesztett belső és külső m u n ­ katársak, cikkírók és szervezők nevei, a m e l y e k a h a r c o k e m l é k é t őrzik, i n k á b b csak j u b i l e u m a i n k a l k a l m á v a l k e r ü l n e k elő. E z é r t idejegyezzük őket a H I D húszéves m u n k á s s á g á n a k h a t á r m e s g y é j é n is. A k é t m á r t í r s z e r k e s z t ő n , S i m o k o v i c s R ó k u s o n és M a y e r Ottmáron kívül életét vesztette P a p p Pál, a népfölszabaditó háború néphőse. Különféle haláltáborokban, fegyintézetekben, büntetőszázadokban és akasztófán éle­ t ü k e t vesztett állandó H I D - m u n k a t á r s a k : Szabó Géza, S t e r n Emil, Ösz S z a b ó János, Dr. S i n g e r Adolf, G y ö r g y M á t y á s , A t l a s z J á n o s , S c h w a l b M i k l ó s , C s e h K á r o l y , I s p á novics I m r e , K i s ^ Ernő, W o h l Lola, S c h e e r Kató, Szöllősi Borbála, Bakos Péter, M o l ­ n á r Péter. S ezeken k í v ü l a H I D - n a k m é g sok-sok barátját, segítőjét, terjesztőjét és r o k o n s z e n v e z ő j é t b á n t a l m a z t á k , b e b ö r t ö n ö z t é k , j ó n é h á n y a t h a l á l r a is í t é l t e k , m e r t a H I D tanítása a l a p j á n s z e m b e k e r ü l t a m a g y a r és n é m e t hitlerista reakcióval, m e r t a félrevezetett tömegeknek a népek együttműködését hirdette a szabadság vonalán. És m e r t m e g h a l l g a t t a Jugoszlávia K o m m u n i s t a P á r t j á n a k fölhívását a h a r c r a és el­ lenállásra a fasiszta leigázók ellen.

Gál László

A HID a felszabadulás után 1941 t a v a s z á n e l b ú c s ú z t u n k a H í d - t ó l . E g y k i c s i t e g y m á s t ó l is b ú c s ú z t u n k , e g y k i c s i t a z é l e t t ő l is. M i t u d t u k — v a g y t a l á n c s a k é r e z t ü k i n k á b b — h o g y m i k ö ­ vetkezik ezután . . . N e m sokkal később m é g l á t t a m O t t m á r t a szuboticai 2-es s z á m ú posta előtt. N y u g o d t v o l t , m i n t m i n d i g . . . d e t a l á n n e m is v o l t n y u g o d t . É n a s z ő k e h a j ú e m b e r e k e t n y u g o d t a k n a k hiszem. A fekete Enci, a H i d egyik külpolitikusa, sokkal v é r m e s e b b e m b e r volt, s o k k a l idegesebb. J o b b v o l n a elfelejteni a z o k a t a n a p o k a t . . . d e n e m lehet. N e m lehet és n e m s z a b a d elfelejteni. P e d i g . . . t u d t u k , h o g y n e m h a l t m e g a H í d , é s k é s ő b b a z t is t u d t u k , h o g y azok s e m h a l n a k meg, akik m e g h a l t a k é r t e . É v m ú l o t t é v r e é s 1945 őszén k ö n n y e s s z e m e k k e l é s m é g i s b o l d o g a n l a p o z ­ g a t t u k a z új H i d a t . . . Az én feladatom az volna, hogy erről az új Hídról írjak n é h á n y sort most, amikor a huszadik évfordulón a régi Hídról, a régi barátokról, a Híd-mozgalom hő­ seiről, m á r t í r j a i r ó l és e g y b e n a régi H i d - o l v a s ó k r ó l is m e g e m l é k e z ü n k . N e h é z fel­ adat. É n szeretem, persze ezt az új Hidat, d e a réginek szerelmese voltam, hívője s most m i n h a kilépnének sírjaikból a régi m u n k a t á r s a k és a régi olvasók, a harcosok, a k i k n e k mi csupán g y e n g e és bátortalan t a n í t v á n y a i voltunk s a k i k e m l é k e előtt én m i n d e n új H í d - p é l d á n n y a l m é g m i n d i g felelősnek é r z e m m a g a m és e g y r e k é r d e z e m : m i t s z ó l n á n a k í r á s a i n k h o z O t t m á r , R ó k u s , Miklós, és a t ö b b i e k . . . P e d i g . . . igazán n a g y o n ö r ü l t ü n k a z új Hídnak, a m e l y büszkén és teljesebb f e g y v e r z e t b e n i n d u l t a z új h a r c i f e l a d a t o k elé s a m e l y e t t ö b b é n e m csupázott cenzor és a m e l y n e k n e m voltak t ö b b é a p r ó kis g o n djai, hiszen m ö g ö t t e állt a felszabadult .or­ szág, az új szocialista H a z a m i n d e n t e s t v é r n é p e é s szélesre t á r u l t m i n d e n ú t előtte. Ö r ö m m e l olvastuk megint Malusev Cvetko, Laták István a régi Híd szerkesztői, T h u r z ó Lajos, Z s á k i József, L ő r i n c P é t e r , Steinitz T i b o r és m á s o k n e v é t . T u d t u k , az új feladatok s e m lesznek épen n a g y o n k ö n n y ű e k . Állandó harcot, á l l a n d ó k é s z e n l é t e t j e l e n t a s z o c i a l i s t a é p í t é s ú t j a is, é s m i jól t u d t u k a k k o r , h o g y kevesen vagyunk, hogy most különösen hiányoznak azok, akik m á r n e m lehetnek v e l ü n k s akik többek voltak, m i n t mi, akik a m u n k á t újra kezdtük. Nézegetem ezt a z első s z á m o t és a z j u t e s z e m b e , h o g y a z ó t a i s m é t b ú c s ú z k o d t u n k : T h u r z ó L a ­ jost v e s z í t e t t ü k el, a k i a r é g i é s új jHíd-nak e g y f o r m á n m u n k a t á r s a volt s a k i l o b banás-szerű fejlődésének, költői emelkedésének útján hagyott el bennünket. É s el­ m e n t J o v a n P o p o v i c s is, a r é g i é s új H í d n a k n a g y b a r á t j a . . . K e v e s e n v o R u n k a k k o r és az ú j , építő h a r c k ö r ü l m é n y e i közt m a g u n k is csak t a p o g a t ó z t u n k , ez persze r á ü t i b é l y e g é t a z új H í d első p é l d á n y a i r a é s a l i g h a n e m a k é s ő b b i e k r e is. M ö g ö t t ü n k á l l t a z o n b a n a f e l s z a b a d u l t J u g o s z l á v i a v a l a m e n n y i t e s t ­ v é r n é p e és elsősorban a Párt, a m e l y bölcs szeretettel figyelte tétova első lépésein­ ket, segített és támogatott, u t a t n y i t o t t és u t a t m u t a t o t t s h a kellett, új és új h a r ­ cokba hívott. Nehézkesek voltunk, s a k k o r m é g n e m láttuk világosan a szovjet kultúrpoli­ tika igazi céljait, a m e l y teljes összhangban a szovjetpolitika m á s m e g n y i l v á n u l á s a i ­ val, e g y e d u r a l m a t követelt kulturális és i r o d a l m i t é r e n is. Sokszor j o b b m e g g y ő z ő ­ d é s ü n k e l l e n é r e is, m á s o l n i i g y e k e z t ü n k i d e g e n f o r m á k a t é s i d e g e n h a n g o n i g y e ­ k e z t ü n k e l m e s é l n i a m a g u n k p r o b l é m á i t . A z a k k o r i s z ó l a m i r o d a l o m n a k n e m is a b ­ ban látom a hibáját, hogy szólamirodalom volt — ezt lényegében semilyen mozga­ l o m n e m n é l k ü l ö z h e t i és n e m is n é l k ü l ö z t e a t ö r t é n e l e m f o l y a m á n — , a h i b a a b b a n volt, h o g y i d e g e n s z ó l a m o k a t h a n g o z t a t t u n k , h o g y n e m a m a g u n k h a n g j á n szólal­ tunk meg, hogy Moszkvára néztünk akkor, amikor Kishegyes, vagy Bácska-Topolya problémáival kellett volna foglalkoznunk elsősorban és csak dicsértünk mindent, a m i o n n a n jött, a k k o r is a m i k o r n a g y o n n e h é z volt dicsérni — e m l é k s z e m p é l d á u l a Geraszimov-testvérek képkiállítására, amikor megakadva és megdöbbenve néztük azt a végtelen szürkeséget, azt a problémátlan, gyáva, hízelgő tehetetlenséget és teh e t s é g t e l e n s é g e t — és m é g i s dicsérni p r ó b á l t u k , és — b e v a l l o m — n e m is v o l t u n k

m é g egészen biztosak a b b a n , h o g y mi jól l á t u n k - e , h o g y azt látjuk-e, a m i t l á t u n k s m é g a z t is g o n d o l t u k , h o g y m i n d e n n e k t a l á n í g y k e l l l e n n i e , c s a k a m i s z e m ü n k m é g n e m elég éles hozzá .. . É s k e v e s e n is v o l t u n k . Az új Híd első é v f o l y a m a i t u g y a n a z a n é h á n y e m b e r irta é v e k e n át s b i ­ z o n y ez is s z ü r k é v é t c i t e a m i f o l y ó i r a t u n k a t . A f i a t a l o k a k k o r m é g n e m j e l e n t k e z ­ t e k s a m a g y a r é r t e l m i s é g h a l a d ó b b része f e l k a r o l t a és t á m o g a t t a u g y a n a z új H 1 D at, k i s e b b része a z o n b a n t á r s a d a l m i h e l y z e t é n é l és n e v e l é s é n é l fogva az új viszo­ nyok között passzív m a r a d t a HID-dal szemben. M i n d e n e g y e s új H i d - s z á m m a l s ú l y o s a n é r e z t ü k P a p p P á l , M a y e r O t t m á r és a többiek h i á n y á t . N e k ü n k n e m voltak a l a p o s a n képzett t e o r e t i k u s a i n k s harci t a p a s z t a l a t u n k is k e v é s v o l t . V a j d a s á g m a g y a r s á g á n a k d o l g o z ó r é t e g e m e g t e s z i k ö ­ t e l e s s é g é t a f ö l d e k e n é s a g y á r a k b a n , a z é r t e l m i s é g i k á d e r e k a z o n b a n m é g m a is h i á ­ nyosak. H o r t h y é k , a m i k o r a H í d - g á r d á t pusztították, jól tudták, hogy Vajdaság é l e n j á r ó , h a l a d ó m a g y a r é r t e l m i s é g é t p u s z t í t j á k e l ; e z t is a k a r t á k . . . A rezolúció m e g h ö k k e n t e t t e a H í d m u n k a t á r s a i t , de az igazi, a régi H i d a s o k — n é h á n y kivételtől eltekintve — n e m t o r p a n t a k meg; s az új k ö r ü l m é n y e k között s e m t e t t é k le e g y p i l l a n a t r a s e m a f e g y v e r t és s z e m b e f o r d u l t a k az építő szocializ­ m u s és Jugoszlávia e g y s é g é n e k m i n d e n eilenségével. A P á r t t á m o g a t á s á v a l , a H í d m i n t m i n d i g , a k k o r is t u d t a a h e l y é t é s e r e j é h e z k é p e s t ezt a h e l y e t m e g is l á t t a . A Híd lassan irodalmi folyóirattá, vagy inkább: főként irodalmi folyóirattá a l a k u l t át. Ez az i r o d a l o m m é g n e m n a g y i r o d a l o m . O l y a n , a m i l y e n t a d n i t u d u n k . M i n ­ d e n e s e t r e n é h á n y k o m o l y t e h e t s é g a H í d h a s á b j a i n j e l e n t k e z e t t először és j e l e n t ­ k e z i k a z ó t a is, és m i b ü s z k é k v a g y u n k r á , h o g y v a n m á r F e h é r F e r e n c ü n k , Á c s K á ­ r o l y u n k , N é m e t I s t v á n u n k , S a f f e r P á l u n k , é s h o g y C s é p é I m r e is i g a z á b a n c s a k <* H í d h a s á b j a i n t a l á l t a m e g i g a z i h a n g j á t , é s h o g y m á r e s z t é t á n k is v a n , B . S z a b ó G y ö r g y s z e m é l y é b e n és m é g s o k a n m á s o k , biztató, izmos, fiatal t e h e t s é g e k és a r é ­ giek közül itt v a n n a k m é g H e r c z e g J á n o s és M a j t é n y i Mihály*, a k i k m á r á t t ö r t é k a n y e l v i h a t á r o k a t 4$, é s a n e m V a j d a s á g b a n é l ő e k k ö z ü l a z o r s z á g o s a n i s j e l e n t ő s S i n k ó E r v i n és D e b r e c z e n i József u g y a n c s a k H í d - m u n k a t á r s a k . N e m c é l o m k r i t i k a i i s m e r t e t é s t a d n i az új H í d r ó l , n i n c s is elég e r ő m hozzá. A n n y i t a z o n b a n t a l á n m e g k e l l á l l a p í t a n u n k , h o g y ez az új H í d m é g n e m az, a m i t i g a z á n s z e r e t n é n k , ez az új H í d t a l á n t ú l s á g o s a n is „ i r o d a l m i " , ú g y é r t e m , h o g y „politika-mentesen irodalmi" — holott valamennyien tudjuk, vagy legalábbis tud­ n u n k k e l l e n e , h o g y a p o l i t i k a - m e n t e s s é g is p o l i t i k a , n e m is b a r á t i p o l i t i k a s l e g k e ­ v é s b é szocialista politika. N á l u n k is f e l ü t ö t t e fejét a z „ e l m ú l á s k ö l t é s z e t e " , a s í r k ö ­ veké, az őszé — ez n e m a m i k ö l t é s z e t ü n k , e h h e z n e m sok k ö z ü k v a n J u g o s z l á v i a h a r c o s és ifjú és t a v a s z t é p í t ő n é p e i n e k . E z a h i b a n e m c s a k a H í d h i b á j a , o r s z á g o s , vagy inkább világjelenség. Azonban harcolni kell ellene, m e r t gyáva, m e r t m e g ­ bújó és m e r t é r t e l m e t l e n . A költőnek v a g y í r ó n a k joga v a n sírni, d e ahhoz, h o g y csak sírjon, nincsen joga m é g a k k o r s e m , h a n e m látja az utat, a fejlődést, az e r e d ­ m é n y e k e t . Ez a világ n e m a vakok világa s n e m lehet, hogy a vakok meséljenek színekről a látóknak. A színekről j u t e s z e m b e és azt h i s z e m , erről m é g feltétlenül b e kell s z á m o l ­ n u n k az évfordulón: a régi Híd két m ű v é s z m u n k a t á r s a azóta komoly utat futott be és H a n g y a András, Boschán G y ö r g y m ű v é s z e t e m a m á r közös kincse Jugoszlávia m i n d e n n é p é n e k . B. Szabó G y ö r g y p o m p á s illusztrációi s e m csupán a Híd-at díszí­ t i k . Á l l a n d ó r a j z o l ó j a a „ D n e v n i k " - n e k is. A huszadik ünnepi évfordulón l e m é r j ü k a hibákat, de összegezzük az ered­ m é n y e k e t is. L e g y ü n k b á t r a b b a k , h a r c o s a b b a k , s z o c i a l i s t á b b a k és a k k o r n i n c s m i é r t félni a H í d új h ú s z esztendejétől. J u g o s z l á v i a dolgozó n é p e i f á k l y á t . b í z t a k ránk, hogy világítsunk, hogy utat mutassunk. H a mi ezt a fáklyát n e m hagyjuk kialudni — és n e m h a g y j u k ! — a k k o r jó m u n k á t v é g z ü n k , férfi m u n k á t ! v

Ez a m i feladatunk, a Hídé. N e m k ö n n y ű feladat, d e dicsőséges. * A cikk szerzője itt szerénységből elhallgatja a maga nevét. Gál László a régi HIDgárda tagja s úgyszólván kezdettől munkatársa a folyóiratnak. (A szerkesztősek.)

Malusev Cvetkó

Mindig tovább... A haladó gondolat mindenkori vezérmotívuma, hogy tovább akar jutni. N e m véletlen tehát, hogy a Laták István szerkesztésében a harmincas évek ele­ jén megjelenő egyik Hid-előd, a „ . . . t o v á b b " szót választotta címül. Rövid, r e n d ­ ő r s é g - és ü g y é s z s é g s z a b t a t i s z a v i r á g é l e t e a l a t t ez a kis folyóirat a fiatalok t u d a t á b a d o b t a a s o k a t m o n d ó szót: t o v á b b ! A z 1 9 3 6 - b a n h a r m a d i k é v f o l y a m á b a l é p ő „ H í d " is ezt a m o t í v u m o t v á l a s z ­ totta évnyitó cikke vezérgondolatául: „Megyünk tovább". A kezdeti nehézségek le­ k ü z d é s e u t á n n e m a k a r t megállni az alapító ifjúgárda. Ezt m o n d t a : t o v á b b ! „ T o v á b b . . . t o v á b b . . . !" D e h o v a , m e r r e ? H ú s z é v t á v l a t á b ó l l á t j u k , h o g y a z i f j ú s á g e l ő t t a k k o r is, m i n t m i n d i g , n a g y ­ jából k é t út állt nyitva. Az e l m ú l t idő a l a t t m e g t e t t útszakasz azt mutatja, hogy fo­ l y ó i r a t u n k a z o n az ú t o n h a l a d t , a m e l y a z igaz e m b e r i é l e t h e z vezet, n o h a ez az ü t g ö r ö n g y ö s , k a n y a r g ó s é s n é h a k i l á t á s t a l a n n a k m u t a t k o z ó is. É s n a g y á l d o z a t o k a t követel. Alapítói és későbbi m u n k a t á r s a i k e z d e t b e n a nagy adag optimizmuson és fiatalos lendületen kívül mással n e m igen rendelkeztek. L a p j u k k e z d e t b e n híd volt e m b e r és e m b e r között, k é s ő b b a városi és falusi dolgozó között, legvégül pedig m á r n é p é s n é p k ö z ö t t . É s 1940 d e c e m b e r 1 8 - á n , a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú i z z ó h e v é ­ ben, „ S z á n t ó Á r p á d " ( M a y e r O t t m á r ) , letartóztatása előtt n é h á n y n a p p a l ezzel a zárómondattal fejezte be életének a l i g h a n e m utolsó cikkét: „ . . . Így a kisállamok teljesen elvesztik s z a b a d s á g u k a t és n e m z e t i függetlenségüket." E sokatmondó szavak után a HID üres fehér mezővel adta az olvasó tudtára, hogy az okfejtés folytatását a cenzor m e g a k a d á l y o z t a . Ez a fehér mező a z o n b a n b e ­ s z é d e s e b b volt, m i n t h a a c i k k v é g e is m e g j e l e n t v o l n a r a j t a . Egyszerű gondolatmenet vezérelte a harmincas évek derekán azokat, akik a „Híd" köré gyülekeztek: „Magamon csak úgy segíthetek, ha n é p e m e n segítek. N é ­ p e m e n csak úgy, h a n é p e i n k e n segítek. N é p e i n k e n m e g csak ú g y segíthetünk, h a a világ összes dolgozó n é p e i összefognak a k i s n é p e k e t leigázó imperialista h a t a l m a k e l l e n , " N e m d é l i b á b o s i d e á l o k , n e m is p r o l e t á r ^ i d e a l i z m u s f ű t ö t t e ő k e t , h a n e m a dolgok reális i s m e r e t é r e való t ö r e k v é s ü k s o r á n k i a l a k u l t józan szemlélet logikája és ereje. Ez pedig h a t a l m a s a b b n a k bizonyult m i n d e n idealizmusnál. Az 1936-os v e z é r c i k k m é g a r r a p a n a s z k o d i k , h o g y a „ v i s s z h a n g t a l a n s á g é s az egyetemes m u n k á b a való szerves bekapcsolódás h i á n y a . . . keréktörője az egyete­ mes kulturális m u n k a előrehaladásának", de a következő évek megmutatták, hogy a visszhangtalanság leküzdhető jelenség, h a az élet igazi problémáihoz n y ú l u n k . D e az élet igazi p r o b l é m á i t n e h é z kitapogatni a n n a k , aki m é g fiatal, aki elé olyan dolgokat t á l a l n a k igazi é l e t p r o b l é m a k é n t , a m e l y e k a valóságban t i z e d r e n d ű p r o b l é m á k és az é l e t ü n k e t feszítő k é r d é s e k n e k a legjobb esetben csak részletkér­ dései lehetnek. Ilyen tapogatódzás volt a „Híd" életében a falukutatás, a falu-tanulmány, a falu-monográfia felé orientálódás, a falu életének statisztikai és a n k é t s z e r ű vizs­ gálata, „a n é p r e j t e l m e s l e l k é n e k k i k u t a t á s a " és a v i d é k i i n t e l l e k t u e l e k felé k ü l ­ dött szólam, mely abból a naiv hitből táplálkozott, hogy a n é p sorsa ezeknek a j ó i n d u l a t ú e m b e r e k n e k ö n t u d a t i fokától függ, s h a akarják, t u d n a k ezen változ­ tatni. Együgyű népieskedés, de szent szándék! Ugyanilyenértelmű volt a kezdeti tisztán kisebbségi problémakörre szorítkozó o r i e n t á l ó d á s is, h i s z e n t á r s a d a l m u n k b a n a k k o r s e m , m a s e m , a n e m z e t i h o v a t a r t o z á s volt a d ö n t ő kérdés, h a n e m az osztálykeret és az osztályharc. Ezen a fronton p e d i g kezdetben a helyi, utóbb pedig a nagyvilági események kötötték le a Híd szerkesz­ tőinek és olvasóinak f i g y e l m é t o l y a n n y i r a , h o g y az e g y k o r i közömbösség é s vissz­ hangtalanság egycsapásra megszűnt. E z e n a p o n t o n a z t á n m á r n e m c s a k folyóirat volt, h a n e m m o z g a l o m is l e t t a „Híd". Az érdeklődők visszhangját szervezni kellett falun-városon, hogy kellőkép

illeszkedjen a nagy nyitányba, m e l y n e k első akkordjait a történelem m á r billen­ tyűzni kezdte. És a szervezett m u n k a szelleme teret hóditott a Híd szerkesztőségé­ b e n is.

* Mai fogalmakkal nehéz elképzelni ezt a „szerkesztőséget". Ha azt m o n d o m „utcasarok", „postaépület", „strand", „magánlakás", „fűszeresbolt", „park" vagy „fogház" — ezzel bizonyos szilárd f o g a l m a k a t e l e v e n í t e k meg, d e h a a z t m o n d o m , hogy a „szerkesztőség" fogalmához akkor mindez hozzátartozott, nem zavarom m e g a m a g y a r n y e l v logikáját, m e r t „ a l a p " hol itt, hol ott készült, a h o l é p p e n t a ­ l á l k o z t u n k . Az i r o d a h e l y i s é g r ő l a lap k i b ő v í t é s e é r d e k é b e n le k e l l e t t m o n d a n i és a főszerkesztő O t t m á r a cikkek át- m e g átszerkesztését, a kutyanyelvek korrektúrá­ ját, a „ t ü k r ö t " és a „revíziót" ott csinálta, ahol é r t e és a k k o r a m i k o r e r r e ideje volt. De „a l a p " mégiscsak időben kijött, v é g i g v e r e k e d v e m u n k a t á r s i írástudatlanságot, intellektueli berzenkedést a javításokkal szemben, cenzori önkényt, besúgói aljas­ ságot, nyomdász-szeszélyt és könykötői lassúságot. P e d i g milyen szívfagyasztóan s ü r g ő s volt m i n d e n stáció! „ A l a p " m i n d e g y i k e n f e n n a k a d h a t — és a k k o r k e z d ­ heted elölről... Egy fix-pont azért volt: a postafiók! A 88-as s z á m ú rekeszben megfordult a kulcs és e g y e n k é n t e l ő k e r ü l t e k a levelek, levelezőlapok, folyóiratok, újságok, b a n k ­ jelentések, matricák. O t t m á r az izgalmat sohasem bírta ki: rögtön cigarettára g y ú j t o t t és csak e z u t á n bontotta ki a k ü l d e m é n y e k e t . A postán az állóasztalhoz m e n t , m a g a e l é t e t t e a p a k s a m é t á t és b o n t o g a t n i kezdte. Szájaszögletében a ciga­ r e t t a f ü s t ö l t , a f ü s t m a r t a is a s z e m é t , d e n e m v o l t s z a b a d k e z e , h o g y k i v e g y e a cigarettát a szájából. Kissé szórakozottan olvasta az érdekesebbjét, a többit átfu­ totta, figyelmesen m e g n é z t e a b a n k j e l e n t é s t és dolgozni m e n t .

Mayer

Ottmár,

a

HÍD szerkesztője, ben kivégezték

a fasiszták

mi­

E g y g a b o n a k e r e s k e d é s b e n h i v a t a l n o k o s k o d o t t , tje á l l á s á t n e m s z e r e t t e é s r ö ­ videsen felmondott. N é h á n y h ó n a p o t m e g p r ó b á l t édesapjával e g y ü t t dolgozni, de ez s e m é r d e k e l t e . K ö z b e n a „ H í d " k ö r ü l m e g s z a p o r o d o t t a m u n k a és a s z e r k e s z t ő ­ b i z o t t s á g ú g y h a t á r o z o t t , h o g y 900 d i n á r o s fizetéssel á l l a n d ó s z e r k e s z t ő k é n t a l k a l ­ mazza. N a g y s i k e r jele volt ez a döntés. Az e g y k o r fülig eladósodott „ H í d " g a z d a ­ s á g i l a g i m m á r a n n y i r a s z a n á l ó d o t t , h o g y f i z e t e t t s z e r k e s z t ő t i s el t u d o t t t a r t a n i . A szanálás történetét viszont érdemes feljegyezni: úgy csináltuk, hogy n e m a szer­ kesztőség fizetett a m u n k a t á r s a k n a k , h a n e m ezek a szerkesztőségnek. Ki mennyit, de m i n d e n k i , aki szerette a lapot, hozzájárul fenntartásához. Elsősorban a közelebbállók, a z u t á n a távolabbiak, végül pedig m i n d e n k i , aki m a g á é n a k vallotta a l a p e l ­ veit és célkitűzéseit. Hirdetést n e m közöltünk, semilyen kívülálló szervezettől pénzt n e m k a p t u n k , c s a k a l a p b a r á t a i n a k t á m o g a t á s á t é l v e z t ü k é s m é g i s a l e g o l c s ó b b ha-? s o n l ó t e r j e d e l m ü folyóirat v o l t u n k J u g o s z l á v i á b a n és M a g y a r o r s z á g o n . Újabb mérföldkő volt a haladásban, amikor O t t m á r magánlakása helyett m á r r e n d e s i r o d a h e l y i s é g b e n jött össze a szerkesztő-bizottság. E n n e k előtte „a s z e r k e s z ­ t ő s é g " c s a k e g y l a k á s c í m volt: S i m o k o v i c h R ó k u s , S u b o t i c a , P a r c e t i c e v a 39. Pedig n e m volt a jelzett cím alatt egy d a r a b k a papir sem! (Hogyne, hogy a rend­ ő r s é g elvigye!!!) O t t m á r l a k á s a — az I s t v á n - u t c a i u d v a r i s z o b á b a n — az é p p e n m e g ­ alapított kis család t e r h é r e n e m m a r a d h a t t u n k . P e d i g j ó n é h á n y s z á m o t itt szer­ kesztettünk m e g asztalon, ágyon, a b l a k p á r k á n y o n vagy sámlin ülve. Az E r d ő - u t c a i szerkesztőség m á r k o m o l y hivatal volt, t ö b b íróasztallal. Az egyiknél L a t á k dolgozott, a m á s i k n á l én könyveltem, a h a r m a d i k n á l O t t m á r ci­ g a r e t t á z o t t és vitatkozott a m u n k a t á r s a k k a l . B e v e z e t t ü k a j ó s z o k á s t : M i n d e n s z o m b a t o n 1—3-ig s z e r k e s z t ő - b i z o t t s á g i ü l é s , kötelező megjelenéssel és n e m kötelező, de igen kívánatos hozzászólással m i n d e n

Simokovics

Rókus,

a HÍD szerkesztője, ben kivégezték

a fasiszták

Mi­

napirendi ponthoz. Sorbavettük a beérkezett kéziratokat, elolvastuk, megvitattuk, elfogadtuk v a g y elvetettük. A többi m á r O t t m á r gondja volt. E z u t á n k ö v e t k e z t e k az anyagiak. A p é l d á n y s z á m állandó emelkedése, az e g y r e szaporodó a d o m á n y o k és a szorgos, garasos gazdálkozdás lehetővé t e t t e újabb k i a d v á n y o k megindítását. M u n ­ k a k ö r ü n k b ő v ü l t : n a p t á r t a d t u n k ki, n é h á n y füzetet és h e t i k é p e s l a p o t „Világkép'* címen. A bővülő f e l a d a t k ö r és m u n k a t á r s i t á b o r u t a z á s o k a t t e t t szükségessé és l e ­ hetővé. A szabadkai szerkesztőség tagjai vidékre utaztak terjesztő-bizottságok m e g ­ alakítása céljából. Ezek m e g lassan o l y a n komoly tényezői lettek a m o z g a l o m n a k , h o g y j á r á s i k e r e t b e n is összejöttek és h a t á r o z a t i j a v a s l a t o k f o r m á j á b a n i r á n y t s z a b ­ tak a szabadkai szerkesztőség m u n k á j á n a k . Hogy nézett ki egy ilyen értekezlet? Fagyos, h a v a s téli napon, ú g y k a r á c s o n y táján g y e r e k p o s t á n tudomásomra hozzák a b e a v a t o t t a k n a k , h o g y itt v a n egy H í d - s z e r k e s z t ő S z a b a d k á r ó l , j ö j j e n e k el — m o n d j u k — . T a k á c s Miháíyékhoz, ahol megbeszélik vele a m i t kell. A pontos idő­ b e n , d e r e n d s z e r i n t h a m a r á b b , ö s s z e j ö t t e k a z e m b e r e k , a s s z o n y o k , l á n y o k , ifjak. A parasztház falai bizony alig b i r t á k a belülről jövő n y o m á s t , — d e a b ú t o r o k s e m r é ­ szesültek kíméletben. Mindenki oda telepedett, ahol helyet tudott szorítani magá­ nak. Ilyenkor a szóvivő előbbre parancsolta a lámpát, de n e m azért, hogy a vidéki elvtársat nézze m e g mindenki, h a n e m hogy a falraerősített Európa-térképen az elő­ adás m e n e t é t n y o m o n követhesse a n e m épp csekélyszámú hozzáértő. Az előadást vita és k é r d é s t ö m e g k ö v e t t e . A városi alig g y ő z t e szusszal a válaszolgatást. K e z d v e a nehezebben érthető m a g y a r vagy idegen szavak magyarázásától, egészen a chamberlaini esernyő-politika m i n d e n raffinált részletéig világos magyarázatot kellett a d n i . Ez előtt, v a g y ez - u t á n zajlott le a H í d - p r o b l é m á k m e g v i t a t á s a . B e s z á m o l ó a lap anyagi helyzetéről, kilátások, könyvpropaganda pontos elszámolás, inkasszó stb. J e l e n t ő s p o n t volt a l a p k r i t i k a , v é l e m é n y a l k o t á s a t ö b b i m a g y a r - és s z l á v n y e l v ü lapokról, i g é n y b e j e l e n t é s . I g y - ú g y , d e r e n d s z e r i n t éjfél lett, m i r e a t á r s a s á g h a z a i n ­ d u l t , a v e n d é g l á t ó h á z i g a z d a m e g e z u t á n is s o k á i g f a g g a t t a v e n d é g é t .

* A H í d n a k m e g v o l t a m a g a olvasótábora, lelkes g á r d á j a és kellő osztály­ alapja: a városi és falusi dolgozó. Ezért tudott ellenállni a vitorláit tépázó szélvi­ h a r o k n a k . H e l y e t szorított m a g á n a k a dolgozó e m b e r e k é l e t é b e n és szívében. S z e r e t ­ ték, m e r t a z t m o n d t a ki, a m i t ő k g o n d o l t a k . A dolgozó és g o n d o l k o d ó e m b e r e k m i n ­ d e n r é t e g é b e n v o l t a k h í v e i : az e g y k o r c s a k d i á k o k b ó l álló lelkes c s a p a t kiszélese­ dett, m e g t a l á l t a b e n n e az e m b e r a m u n k á s t , a parasztot, az intellektuelt, a kisipa­ rost. A h a l a d ó publicisztika a k k o r i s z í n v o n a l - s k á l á j á n a „ K o r u n k " és a S z a b a d k á n h e t e n k é n t m e g j e l e n ő „ N é p s z a v a " c. m u n k á s l a p k ö z ö t t f o g l a l t h e l y e t . N e m v o l t s e m tisztán tudományos, sem tisztán propagandisztikus folyóirat, h a n e m foglalkozott m i n d e n n e l , ami az e m b e r e k e t é r d e k e l t e . Segítséget n y ú j t o t t a m u n k á s - s z í n p a d o k ­ n a k szavalatokkal, felolvasásra a l k a l m a s t u d o m á n y o s , politikai és szépirodalmi írá­ sokkal, nyomonkövette a t á r s a d a l m u n k b a n végbemenő átalakulásokat és h a n g o t adott a dolgozó n é p mélységeiből feltörő sóhajnak vagy harci jelszónak. Ezért ülhetjük ma h ú s z é v e s jubíleumát.

Zsáki József

A HID — falun Az 1935-36-os é v e k b e n k e z d e t t a H I D olvasott lap l e n n i a falusi dolgozók között. T ö r t é n e l m i idők voltak ezek, a s p a n y o l p o l g á r h á b o r ú végnapjai, a fasizmus e r ő s ö d é s é n e k i d e j e és a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú k e z d e t é n e k e l ő e s t é j e . A b b a n az időben t ö b b a k a d á l y a volt a H I D falusi olvasótábora szélesedésének. Az első ok v o l t a falu b i z a l m a t l a n s á g a , a m e l l y e l m i n d e n f o l y ó i r a t o t ' f o g a d t a k , m i v e l a kiéleződött osztályellentétek forradalmibb állásfoglalást vártak, mint a m i l y e t egy folyóirat a b b a n a z i d ő b e n ki t u d o t t f e j t e n i a f e n n á l l ó s a j t ó t ö r v é n y és a r e a k c i ó brutális reagálása m i a t t a legkisebb h a l a d ó m e g m o z d u l á s ellen is. A másik nehézség volt az a k k o r dúló gazdasági válság, amely különösen a iöldmunkásság életszínvonalát m é l y e n az emberi életszínvonal alá süllyesztette. A n a p s z á m 8—10 d i n á r k ö r ü l m o z g o t t és m é g í g y is k e v é s m u n k a a l k a l o m volt. I l y e n k ö r ü l m é n y e k között nagy áldozat volt h á r o m dinárt a d n i a H I D egy s z á m á é r t vagy öt d i n á r t a kettősszámért. A f ö l d m u n k á s o k akkoriban rendszerint természetben k a p t á k f i z e t é s ü k e t s e g y m á z s a b ú z a á r a 96 d i n á r v o l t , e g y m á z s a k u k o r i c á é p e d i g 42 dinár. Ilyen k ö r ü l m é n y e k között n a g y o n nehéz volt a H I D terjesztése falun, d e a H I D bátor kiállása a fasizmus, a h á b o r ú s uszítók ellen, és a szerkesztőbizottság i r á n y v o n a l a a falusi dolgozók p r o b l é m á i n a k tárgyalása felé, m e g t e r e m t e t t e az ol­ vasótábort a f a l v a k b a n is. Kik voltak a H I D olvasói a b b a n az időben a falun? Az olvasók z ö m e a föld­ m u n k á s o k közül k e r ü l t ki. Volt a z o n b a n p á r iparos és itt-ott egy h a l a d ó b b é r z e l m ű é r t e l m i s é g i is. A l e g a k t í v a b b t e r j e s z t ő i p e d i g a z U R S z s z a k s z e r v e z e t i c s o p o r t o k és a szakszervezet leghaladóbb tagjai, akik n e m a pár para százalékért, h a n e m poli­ tikai meggyőződésből terjesztették. Sokszor megtörtént, hogy a terjesztő a neki járó százalékból ingyen adta a HID-at a m u n k a nélkül m a r a d t elvtársaknak. Ritka szép p é l d á j a volt ez a z o s z t á l y ö n t u d a t n a k , a m i t m o s t a h ú s z é v e s é v f o r d u l ó a l k a l m á v a l meg kell említeni. Sok HID-terjesztő. találkozott 1941-ben a szabadkai „sárga h á z ' - b a n . A m o ravicai terjesztőt, Szabó Dánielt itt k í n o z t á k halálra a..megszállók pribékjei. A fa­ lusi tudósítók és a z olvasók n a g y r é s z e is végigjárta a „sárga h á z borzalmait, a k ö ­ zelebbi m u n k a t á r s a k jórésze a fasizmus áldozata lett. , f

Moravicán 1938-ban az olvasók s z á m a száz körül: mozgott, d e a többi m a ­ g y a r l a k t a f a l u b a n i s m e g n ő t t a z o l v a s ó k s z á m a . E b b e % a z i d ő b e n (a r é g i m a r x i s t a könyvek mellett) a H I D volt az egyedüli sajtótermék ^magyar nyelven, amit érde­ mes volt elolvasni. (Akkor kezdtek a falura érkezni a Csehszlovákiában magyar n y e l v e n kiadott h a l a d ó k ö n y v e k , d e á r u k m i a t t csak k e v e s e n v á s á r o l h a t t á k őket.) Szerettük is a HID-at, m i n d e n betűjét elolvastuk; szerettük b e n n e m é g a z üresen m a r a d t h e l y e k e t is, a m e l y e k a c e n z ú r a m i a t t m a r a d t a k fehéren. O l v a s t u k m i n d e n s o r á t é s a sorok, k ö z ö t t is, k ü l ö n ö s e n a k ü l p o l i t i k á r a v o n a t ­ kozó részt, a m e l y — s z e r i n t e m — n a g y o n helyeseri é r t é k e l t e a világpolitikai h e l y ­ zetet és figyelmeztette a z o l v a s ó k a t a f a s i z m u s e l ő r e t ö r é s é n e k veszélyére és a k é ­ szülőben lévő második világháború ellen foglalt állást. Olvasás után továbbadtuk azoknak, átók n e m tudták megvenni anyagi kö­ rülményeik miatt és — m o n d h a t j u k — többen olvasták, m i n t amennyit a papir ki­ b í r t , m e r t s o k s z o r k e r ü l t v i s s z a r o n g y o s a n , majdnem h a s z n á l h a t a t l a n u l , d e — a z t h i ­ szem — igy teljesítette legjobban küldetését. Téli estéken vagy v a s á r n a p délutáiíonként a vizesfalú, feltámasztott g e r e n ­ da j ú s z a k s z e r v e z e t i h e l y i s é g b e n f e l o l v a s á s o k a t t a r t o t t u n k a H I D - b ó l . E z e k e n a f e l ­ olvasásokon m i n d i g sok volt a h a l l g a t ó és a g y a l u l t f a p a d o k o n ü l v e f i g y e l m e s e n hallgatták a felolvasást s az egyszerű, tanulatlan e m b e r e k megértették a H I D tö­ rekvését és m a g u k é v á tették állásfoglalását. Az itthallott dolgok képezték ezután a b e s z é d t á r g y á t a s z a k s z e r v e z e t é n kfivül, m ü n k a k ö z b e n is. S o k v i g a s z t , r e m é n y t a d ­ t a k a H I D - b a n m e g j e l e n t í r á s o k az; a g y o n s a n y a r g a t o t t f a l u s i d o l g o z ó k n a k . Nekem

k ü l ö n ö s e n e m l é k e z e t e m b e n m a r a d t az első s z á m bevezetője, a f a l u k u t a t ó é v f o r d u ­ l ó j á r a í r t í r á s , G á b o r A n d o r „ R o s s z n a p o k r a * ' c í m ű v e r s e és K a r i O s s i e t z k y h a l á l á ­ val kapcsolatos megemlékezés. A H I D i g y e k e z e t t szoros k a p c s o l a t o t t e r e m t e n i az olvasókkal, és a v é l e ­ ménykutató szelvények megjelentetése nagyban hozzájárult ennek a kapcsolatnak a k i é p í t é s é h e z . E b b e n a z i d ő b e n s z a p o r o d o t t a f a l u s i l e v e l e z ő k s z á m a . É n is a k k o r kezdtem írogatni a H I D - n a k pár rövid jelentést a moravicai földmunkások életéből, és pár verset. A H I D szerkesztősége talán ezért úgy levelezett velem, mint a lap m u n k a t á r s á v a l és további m u n k á r a buzdított. A H I D falusi o l v a s ó i n a k s z a p o r o d á s á t az a k k o r i h a t ó s á g o k s e m n é z t é k t é t l e ­ nül. Megszerezték az előfizetők névsorát. B á r egyelőre s e m m i t s e m tettek ellenük, mégis a feketelistára k e r ü l t e k m i n t politikailag g y a n ú s személyek. Az alábbi eset is n a g y o n s z é p e n m u t a t j a , h o g y a n n é z e t t a h a t ó s á g a H I D - r a . 1940 d e c e m b e r é b e n , a m i k o r a z U R S Z s z a k s z e r v e z e t e t b e t i l t o t t á k , M o r a v i c á n is l e l t á r s z e r i n t á t v e t t é k a s z a k s z e r v e z e t v a g y o n á t és k ö n y v t á r á t . M i k o r a k ö n y v t á r á t v é t e l é r e k e r ü l t a sor, az elkobzást vezető hivatalnok m e g l á t t a a H I D megőrzött példányait, pontosan idézett p á r j e l e n t ő s e b b írást a H I D - b ó l és így s z ó l t : „ N e m e l é g v ö r ö s ez a H I D , m a j d m i v ö r ö s e b b r e csináljuk, h a m e g g y ú j t j u k ! " É s az összes k ö n y v e k közül csak a H I D s z á m a i t vitték el, a t ö b b i k ö n y v e k o t t m a r a d t a k a lepecsételt s z e k r é n y b e n .

Papp

Pál,

néphős, a JKP KB-nak tagja, katársa, 1941-ben esett el

a HÍD

mun­

V o l t a k a H I D - n a k m á s e l l e n s é g e i is, a k i k s z e r e t t é k v o l n a e l t é r í t e n i a m e g ­ k e z d e t t ú t r ó l , és a szocialista u t a t t ö r ő H I D - b ó l a faji k i á l l á s l a p j á t s z e r e t t é k v o l n a megteremteni. Fenyegető leveleket i r k á l t a k a szerkesztőségnek, és az előfizetőket is i g y k e z t e k m e g g y ő z n i , h o g y m o n d j á k l e a z e l ő f i z e t é s t . K ü l ö n ö s e n a f a s i z m u s h ó ­ dítása kezdetén gyalázták a lapot, ahol csak tehették. N e m m o n d h a t j u k , h o g y m i n ­ den e r e d m é n y nélkül, m e r t voltak, akik l e m o n d t á k a lapot, de az olvasók n a g y r é ­ sze k i t a r t o t t a l a p m e l l e t t egészen a n n a k betiltásáig, sőt m é g a n y a g i l a g is t á m o ­ g a t t á k . E r r ő l b e s z é l n e k a régi H I D - a k h á t l a p j á n az 5—10 d i n á r o s adományokat nyugtázó elismervények. Ezeket a dolgozók adták a lap megsegítésére, nehezen megkeresett dinárjaikból. Most, a H I D húsz év a l a t t kiadott s z á m a i b a n lapozgatva, t a l á l u n k o l y a n írá­ sokat, a m e l y e k e t a t ö r t é n e l e m m á s k é p e n igazolt, m i n t a h o g y a k k o r a lap k ö r ü l cso­ p o r t o s u l o k l á t t á k és h i t t é k . S o k o l y a n c i k k e t is t a l á l u n k , a m e l y e k f e j l ő d é s ü n k m a i fokán n e m j e l e n t e n e k h a l a d ó írást, sok illúziót taposott el azóta az idő, a valóság, d e a z é r t ú g y k e l l t e k i n t e n ü n k az a k k o r i H I D - r a is m i n t a m a ú t t ö r ő j é r e , a m e l y h a t á ­ sosan járult hozzá a m a g y a r n y e l v ű dolgozók helyes világnézetének kialakulásához. Zsáki József

Lukács Gyula

Mayer Ottmar üzenete A vénasszonyok n y a r a erősén kacérkodott a haldokló öreg nyárral, s az aranysárga napsugár szemérmesen nyújtózkodott a „sárga ház" nagytermének szutykos padlóján. A padló ü t e m e s e n kongott a poros lépések alatt, s a t e r e m vissz­ hangja furcsa diszharmóniát zsongott. Kínosan kísérték ezt a szokatlan koncertet a szívekből fakadó sóhajok. A fal­ nak fordított arcok millió fintorral reagáltak a hangzavarra, s az agyak, a m e l y e k e l ő r e s z e g e z e t t s z e m e k k e l n e m l á t h a t t a k , s í g y c s a k a k o n g ó l é p é s e k b ő l , a v a g y a so­ h a jos nyögésekből következtethettek a t e r e m eseményeire, teljes ü z e m m e l dolgozták fel a f a n t á z i a s z ü l t e a n y a g o t . Kik lehetnek a hátuk megett? A z ajtó szinte m i n d e n tíz p e r c b e n felnyílt, s m i n d e n e s e t b e n m e g i s m é t l ő d ö t t v a l a m i sejtelmes csoszogás, u t á n a t o m p a puffanás. M i n t h a zsákot d o b t a k volna az érzéketlen p a d l ó r a . . . U g y a n a k k o r új n é v futott végig a szobán. A h a n g , a m e l y b e o l v a s t a a n e v e t t a l á n n e m is volt e m b e r i h a n g . C s a k az é r t e l e m n é l k ü l i ösztön t u d ilyen szenvedély teljesen sírni a kielégülés után: Kornstein . . . ! Balogh . . . ! Mayer Ottmár! . . . M a y e r O t t m á r tehát itt van ebben a vérszagú szobában. M a y e r O t t m á r te­ hát hóhérkézre került. Végigfut a g y a m p á r esztendőt, s találkozok M a y e r O t t m á r szőke mosolyával a „ H I D " szerkesztőségében . . . A „ H í d " agilis fiatal főszerkesztője itt van v e l e m e g y ü t t a „halál p i t v a r á b a n " . A m u n k a b í r á s n a k h a t á r a van, a fizikum t ö r é k e n y fogalom. Elválaszthatatlan tőle a lélek. Egy délután, amikor a szadista szenvedélyek lakodalmukat ülték végigharso­ gott a termen egy hang: „Őrmester úr! A szomszédom f e l v á g t a ütőereit." M a y e r O t t m á r a „Híd" főszerkesztője ölére húzta takaróját, eltörte ivópoha­ r á t és f e l v á g t a ütőerei.l. Tolongás, ordítozás, artikulátlan lárma. A m i k o r kivitték a szobából, fehér volt az arca m i n t a p e r g a m e n t ; K é t n a p m ú l v a ismét feküdt a szalmatöreken. L o v á ­ szi, a n y o m o z á s v e z e t ő j e ú g y s z ó l í t o t t a : „Ottmár fiam!" A n y o m o z ó falka k o m p r o m i t t á l n i a k a r t a a harcost társai előtt. Azt a k a r t á k , hogy a kékrebotozottak ú g y véljék, hogy M a y e r O t t m á r árulóvá vált. H á r o m napig tartott a buta játék. A h a r m a d i k napon O t t m á r n e m a saját iáb á n tért vissza a kihallgatásról: N é g y k é z l á b kúszott vissza a hosszú folyosón a h e ­ lyére. Körmeit feketére taposták, s arca felszedte a padló mocskos p o r á t . . . Akiknek kezeit és lábait megláncolták azok jegygyűrűt váltottak a halállal. Ezek a leendő kriptalakók, m á r dohányozhattak, cseveghettek, kicsoszoghattak a fo­ lyosó végére, n e m számított m á r sugdolódzásuk. A jegyzőkönyvek raffinált szövege­ zői i g e n e l ő v i g y á z a t o s a k v o l t a k . Huszonnégy jegyzőkönyv zárult ezzel a visszavonhatatlan m o n d a t t a l : „ V a l l o m á s o m a t ö n s z á n t a m b ó l t e t t e m , v e l e m s z e m b e n fizikai k é n y s z e r t n e m a l k a l m a z o t t senki sem, s h a a statáriális bíróság előtt ezzel igyekszem beállítottsá­ g o m enyhíteni, azt csakis azzal a szándékkal tehetem, hogy félrevezessem a bírósá­ g o t ! . . ." Heggel volt. O t t m á r és Doba erős láncokban ültek á poros szalmatöreken a t e r e m sarkában. Hozzájuk csoszogtam. É n is l á n c o k b a n voltam.

egyik

N e m szóltam hozzájuk egy szót s e m . L e h a j o l t a m a k u p o r g ó O t t m á r h o z és m e g c s ó k o l t a m a h o m l o k á t . R á m n é z e t t és f e l e m e l t e m e g l á n c o l t kezét, h o g y m e g c i r ó ­ gassa arcomat. Ezzel a csókkal és ezzel a cirógatással i g y e k e z t ü n k e l m o n d a n i m i n d e n t e g y ­ másnak . . . J ó l k i b e s z é l g e t t ü k m a g u n k a t ezzel a csókkal és ezzel a c i r ó g a t á s s a l . . . H a z u d i k a feltételezés, hogy az idő érzéketlen. Az idő igenis érez, m o n d j a m igy együttérez. Ha imádói ünnepelnek ragyog az aranyos napsugár, ha gyászolnak akkor ólomszerű fellegek v o n u l n a k az égboltozatra és h u l l a n a k a keserű esőkönyr.yek. N o v e m b e r tizennyolcadikán g y á s z b a b o r u l t az égbolt. Kiadós korai h ó h u l l o t t a fellegekből, s pihéi latyakos k ö n n y e k k e l húzták be a közönyös szabadkai flasztert. Szolgálatkész „Botond" hozta a bíróság épülete elé a „sárga h á z " foglyait. E z e r s z e m t a p a d t a k o r d o n n a l k ö r ü l z á r t b e j á r a t r a és e z e r fül vitte a l á n c o k m u z s i ­ k á j á t a k í v á n c s i a g y a k felé. „Statáriális eljárás. A vészbíróság m a m o n d ítéletet Szabadka kommunistái felett." A várószobán vágni lehet a kéjesen úszó, s z ü r k e dohányfüstöt. A lelkek b ú ­ csúznak, s a vonagló füst fantasztikus f i g u r á k b a n hozza a búcsúzók elé a z e l é r h e ­ tetlen arcokat. O t t m á r j ó k e d v ű . Viszi e r ő s lelkét a f a a r c ú a k felé: — N a G y u l á m t ö b b é m á r n e m c s a p u n k össze. E z e n t ú l n e m n y i r b á l o m a cik­ keidet . . . — D e h o g y , O t t m á r k o m á m . T e m e g m a r a d s z m i n t főszerkesztő* csak' h o g y é n n e m zaklatlak többet cikkeimmel. N e m h a g y o m m a g a m többé u g r a t n i . . . E s t e v a n m á r , m i k o r i s m é t t a l á l k o z u n k az ötös t a n á c s előtt. M a g a m e k k o r m á r ü l ö k k é t c s e n d ő r r e l a k ü i a l l g a t o t t a k k ö z ö t t és O t t m á r áll s z e m b e n a t a n á c c s a l . Ö az utolsó, akit h u s z o n n é g y ü n k közül a vészbíróság kihallgat. :

T a r d a f ő h a d n a g y , a b i z o n y í t á s t v e z e t ő h a d b í r ó teszi fel a k é r d é s t a h á t r a t e t t k e z e k k e l álló, bottól m e g t ö r t d e r e k ú h a r c o s n a k : — Nézze Ottmár! Ebben a t e r e m b e n m a egyetlen nevet sem említettek a n y nyiszor, m i n t a magáét. M a g a n e m közönséges m u n k á s , m a g a hírlapíró. M a g á n a k tudnia kell, mivel tartozik a h o n v é d b í r ó s á g n a k , fejtse ki tehát, h o g y süllyedhetett annyira, hogy összeesküvést szervezzen a felszabadítók ellen? Mayer Ottmár elmondta a vajdasági munkásság legtermékenyebb magyar­ nyelvű lapjának, a „Híd"-nak történelmét: A „ H í d " a v a j d a s á g i m a g y a r m u n k á s s á g és é r t e l m i s é g , t e h á t a m a g y a r k i ­ sebbség folyóirata volt. A m a g y a r n é p e t szolgálta. Az ügyész, Dominus százados indulatosan a szavába vágott: „Tiltakozom a m a g y a r n é p n e v é b e n ez ellen a z állítás ellen. A m a g y a r n é p n e m tart igényt arra, hogy azonosítsa m a g á t vele!" O t t m á r hidegen felelt: — A „ H í d " m a g y a r n y e l v ű lap volt, a m a g y a r n é p értelmi fejlődését szolgálta a l e g h a l a d ó b b szellemben. Vajdaság m a g y a r dolgozói igenis vásárolták a „Híd"-at, s példányszámaink hónapról-hónapra emelkedtek! — Tehát

maga

magyar

kommunista?

Én csakis a saját osztályomat

szolgálhatom!

O t t m á r n e m tagad, s i m á n és n y u g o d t a n beszél. Beszéde során m a g a s r a e m e l ­ kedik értékben a „Híd". Szabotázsakciók végrehajtásában n e m vett részt Ottmár. Munkája szervező m u n k a . A t a r t o m á n y i b i z o t t s á g g a l C s i r p a n o v k a p c s o l t a össze, az u t c a i h a r c o k b a n elesett noviszádi m u n k á s . A kihallgatás jó órát vesz igénybe. Bepillantást n y e r ü n k a Vajdasági antifa­ siszta mozgalomba. Utolsó m o n d a t á v a l telibetalálja a bírákat. „Majd h a a megszálló csapatok megrendülnek erkölcseikben, megbomlanak majd fegyelmükben i s . . . ! Az ügyész felugrik, m i n t h a vipera m a r t a volna meg. Jól ápolt tenyere indu­ latosan csapott az asztal lapjára:

„ T e h á t m i megszállók v a g y u n k e z e n az e z e r é v e s földön. K ö n n y e l m ű fiatal­ e m b e r . F i z e t n i " fog a r c á t l a n s á g á é r t , . . Húsz perc m ú l v a dörgött a követelés. D o m i n u s százados, a h o r v á t a n y a n y e l v ű D o m i n u s százados gyönyörűen m e g t a n u l t magyarul, hogy felénk mennydöröghesse: „ Á l l j a n a k a z a l á a szégyenfa alá és l e g y e n o c s m á n y s á g u k m é l t ó b ü n t e t é s e a kötélhalál." A különítmény felsorakozott. M e r e v vigyázba feszítve, k i t ö r t csigolyákkal köszöntötte O t t m á r t az e l n é m í ­ tottak sorfala. A bitók glédája előtt ü n n e p é l y e s csendben vonuit el áldozatával a végrehajtó négyszög, s O t t m á r e m e l t fővel lépett a b í r á k elé. ALZ ü n n e p é l y e s c s e n d e t m é g ü n n e p é l y e s e b b é t e t t e a z o k o g ó h a v a s e s ő . T o r d a főhadnagy felolvasta az ítéletet: „Mayer Ottmár polgári egyén, ö n t a Magyar Királyi Honvédvezérkar statáriális bírósága halálra ítélte. Az ítéletet a h o n v é d v e z é r k a r főnöke vitéz Szombat­ h e l y i F e r e n c a l á í r t a és v é g r e h a j t á s á r a u t a s í t á s t a d o t t . Az ítéletet foganatostjuk." Ítéletvégrehaj tó! A következő percben O t t m á r dereka megtörik, a pribékek karikába gyűrik és vonszolják az akasztófa alá. — M á s o d p e r c e k m ú l n a k . . . A bitó alól, m i n t egy ítélet harsog O t t m á r utolsó üzenete: — Éljen a m a g y a r . . . M o n d a t á t n e m tudja befejezni. F e l h a r s a n n a k a kürtök. A h ó h é r m i n d e n r e gondolt. Mire elhallgatnak a kürtök, O t t m á r arca fehér. Szöszke haja csapzottan esik m a g a s h o m l o k á r a . . . Elmúlt tizenhárom esztendő, s húszéves jubileumát O t t m á r „HID"-ja. A távlatok felnyíltak és a vetés beért.

ünnepli a

HID.

Mayer

Safter Pál

Emlék Amikor kivezettek bennünket a börtönfolyosóra, egymásra néztünk. Az ő r ö k s z o k a t l a n u l m o g o r v á k v o l t a k , m i n t h a ő k e t is b á n t o t t a v o l n a v a l a m i . A z őszi d é l e l ő t t n y i r k o s l e h e l l e t e b e á r a d t a v a s r á c s o s f é l a b l a k o n é s b e b ú j t a p á n c é l ­ s z e r ű d a r ó c r u h a a l á , e g é s z e n a b ő r i g . A k a r a t l a n u l is r e m e g t ü n k . Senki s e m szólt. Itt a z á r t falak mögött biztonságban éreztük m a g u n k a t . K i n t ­ ről hihetetlen, riasztó h í r e k szivárogtak b e . — Ti elítéltek vagytok — m o n d t á k az őrök —, a kintieknek s e m m i közük hozzátok. Mi h i t t ü k ezt. Ijedten, görcsösen k a p a s z k o d t u n k a biztatásba. Most mégis mintha valami láthatatlan, óriás polip nyálkás, hideg karja n y ú l t volna be é r t ü n k a m a g a s a n fekvő b ö r t ö n a b l a k o k o n . K i a k a r e m e l n i b e n n ü n k e t a piszkosszínű é g alá, a m e l y n e k n a p - n a p u t á n csak egy darabkáját láttuk. O d a k ü n n pedig nincs semmi. Se kezdet, se vég, se élet, se halál, csak végtelen, s z ü r k e köd, a m e l y b e n jajszó n é l ­ k ü l m e r ü l el a z e m b e r m i n t e g y t e h e t e t l e n , h i d e g r o n g y d a r a b . . . Amikor a szuronyos csendőrök gyűrűje között egymáshoz láncolva elindul­ t u n k a szitáló esőben, m á r világosan éreztük, h o g y az alaktalan, e m b e r t e l e n iszo­ n y a t felé m e g y ü n k . A g y u n k a z o n b a n e m b e r i f o r m á k h o z szokott, és ü g y e t l e n ü l b o t o r ­ kált messze a sejtések borzalma mögött. A lehetőségeket találgatva n e m jutottunk messzebb a perújítás gondolatától, a m e l y mögött a bitófa sötétlett. ö s z volt. S z e r e t t ü n k v o l n a élni és ezért ez m é g félelmetesebb v o l t . . . A t e r e m b e n h a l á l o s c s e n d v a n . N é m a e m b e r e k s o r a ü l t ö r ö k ü l é s b e n a fal felé fordulva. Csak n é h a - n é h a r o p p a n egy elzsibbadt c s u k l ó / v a g y a szalma neszez a földön a m o z d u l a t n y o m á n . A s a r o k b a n valaki fekszik és i d ő n k é n t e l n y ú j t v a h ö ­ rög. K ü n n m i n t h a m é g m i n d i g esne az eső. N e m tudom. N e m látom, csak a falat. Az ajtónál szuronyos csendőr áll, m e r e d t e n m i n t a szobor. H a elunja az á l l ­ dogálást, végigsétál a sorok mögött. M e l l e t t e m valaki ül. N e m látom az arcát, csak é r z e m , h o g y m e g g ö r n y e d , m i n t h a v a l a m i a v á l l á r a n e h e z e d e t t volna. P e d i g n e m is sújtott le a p u s k a t u s . . . N é z e m a kezem. Vörös, nagy, kövér. H a felemelem, reszket. Az u j j a m a t n e m b i r o m hajlítani. F á j . H a n e m mozdulok — furcsa —, m i n t h a n e m is az é n k e z e m lenne. H o l n a p i l y e n lesz a l á b a m is. M e g í g é r t é k . És azután? Azután — semmi. Mindegy . . . S o k k a l g y ö t r ő b b a t u d a t , h o g y n e m v a g y o k s e n k i . ,Hogy e g y s z e r ű e n n e m l é t e ­ zem. Nincs j o g o m se szólni, se kérdezni, se k ö n y ö r ö g n i . N e m t u d o k gyűlölni, acsa­ rogni, bosszúról á l m o d n i . M é g a z is valószínűtlen, h o g y v o l t a m v a l a m i k o r . O d a k ü n n m é g m i n d i g esik a z eső. H a l l o m , h o g y ver, s u h o g . . . A nyáron odahaza fügebokrot ültettem az udvaron. (Mindig vágytam a dél­ s z a k i n ö v é n y e k u t á n . S z e r e t e m ő k e t , m e r t ő k is s z e r e t i k a N a p o t , a m e l e g e t , a k á r ­ c s a k én.) B e k e l l e n e m á r t a k a r n i , h o g y el n e p u s z t u l j o n . N e m s o k á r a j ö n n e k a fa­ gyok . . . Az a p á m sírt, a m i k o r először meglátogatott a börtönben. Azelőtt sohasem láttam sírni. Miért sírt? É n n e m tudok sírni. — Felállni, egy-kettő! Zizeg a szalma, a t e r e m mirítha megelevenedett volna. — Csuklógyakorlat! Térdet mélyen hajlítani! Föl! Le! Föl! Le! Ügyelni kell a rabok egészségére. Valaki felbukott. Az orráról leesett a szemüveg. Fekszik a földön és vaksin turkál a szalmában a szemüveg után. A csendőr közelebb jön.

— Allj fel!

— N e m birok, őrmester úr. Fáj a lábam. T o m p a puffanás hallatszik. Mintha búzászsákra ütött volna valaki. Odapil­ lantok: Laci! Ö fekszik a földön, ö s s z e c s a v a r o d o t t m i n t a gombolyag. L á b á n nincs cipő. N e m bírja felhúzni. L a s s a n f ö l á l l ' . . . — Csuklózni t o v á b b ! Föl, le. Föl, le. Egy, kettő. Egy, k e t t ő . . . — Futólépésben, egyenként, vécére! L á m , k i h i n n é , h o g y e z e k m é g s z a l a d n i is t u d n a k . S z a l a d o k . M i n d e g y . A z ajtó mellett valaki ülve maradt. A csendőr megáll előtte: — No, m i az, Dóci? N e m bírsz e g y e d ü l ? H a n g j a m e l e g , s z i n t e b a r á t i . F u r c s a , h o g y e z e k i l y e n r e is k é p e s e k . A z ü l ő e m ­ b e r hallgat. A csendőr odainti Lacit és egy ismeretlent. — Segítésetek neki! L a c i s z e m é b e n l á t o m m e g v i l l a n n i a z i s z o n y a t o t , ö n m a g á t is a l i g b í r j a . E l ö n t a d ü h : K i ez az i s m e r e t l e n ? M i é r t ? Az e m b e r lehajtja lábáról a takarót. A takaró alatt véres, gennyes hústömeg. A t e r e m b e n undorító szag kezd terjengeni. Valaki hátbavágott. M i n t h a kalapáccsal ütött volna. Előrebuktam: — Ne bámészkodj! A n y i l t v é c é a j t a j á n á l c s e n d ő r áll. N e m szabad e g y e d ü l m a r a d n i . S z á m b a n v a l a m i furcsa sós ízt érzek. K i k ö p ö m . V é r . . . K ü n n m á r beesteledett. A z eső m é g m i n d i g esik. Számolok. Egy, kettő, h á ­ rom, n é g y . . . száz . . . kétszáz . . . h á r o m s z á z . . . ezer. Most visszafelé . . . A n y á m az idén megint ültetett krizantémokat. Hatalmas, fehér japán krizan­ t é m o k a t . O l y a n o k , m i n t e g y - e g y h a t a l m a s h ó l a b d a . N e m s o k á r a h a l o t t a k n a p j a lesz. J ó á r u k van ilyenkor. Kévés pénzt á r u l majd belőlük. — Ágyakat megcsinálni! Zizeg a s z a l m a a s ü r g ő e m b e r e k k e z e alatt. A k e z e m m é g m i n d i g vörös és az éles szalmaszálak a p r ó fehér pontókat h a g y n a k rajta. — Egyenként, futólépésben, vécére! Egyetlen^ a l k a l o m szót váltani valakivel. A környezet stílusában. Félúton Laci jön v e l e m szembe. A csendőr messze van, a szobában m é g mindig zizeg a szal­ ma. Lehet beszélni. — K i volt az, akit délután vittetek? — Singer Dóci. Forróvízbe m á r t o t t á k a lábát, m e r t n e m a k a r t vallani. A m e n n y e z e t e n függő villanyégő világít és Laci szemüvegén megcsillan a fény. V a g y talán csak ú g y tűnik? Mindegy. F u t u n k t o v á b b . . . A v i l l a n y e g é s z é j j e l é g . A f e j ü n k e t n e m s z a b a d l e t a k a r n u n k . A c s e n d ő r fel s alá sétál a teremben. A k r i z a n t é m o k most áznak az esőben. Reggelre még tisztábbak, m é g fehé­ rebbek lesznek. Dóci m e g m o z d u l t az ajtó mellett. T a k a r ó j a a l a t t t a l á n zsíros, k ö v é r c s e p p e k ­ b e n c s u r o g a vér. N a g y o n s z é g y e l l e m m a g a m . M e l l e m b e n v a l a m i szúr, sajog! m i n t ­ h a elölről ütöttek volna meg. A lámpa ég a fejem felett mint egy kimeredt nagy. sárga szem. Érdekes, a krizantémok mintha közelebb jöttek volna. Megnőttek. Milyen hi­ hetetlenül nagyok! Szinte alig látom közöttük a csendőrt. Milyen kicsi most. Milyen nyomorult. A z e s ő m o s t m á r a z a b l a k o n is k o p o g . H o l n a p is e s n i fog. H o l n a p u t á n is. N e m baj. Szégyellem m a g a m . J o b b így. Valami, megváltozott. S z u b o t i c a , 1941 őszén.

Í R Á S O K

A

R É G I

H

i

D

-

B

Ó

L

Jobb és bal Válasz a „Nép"-nek

Az a n y a g i v i l á g és az e m b e r i t u d a t össze­ függésének kérdéséből két ellentétes világ­ s z e m l é l e t a l a k u l t ki. A z i d e a l i z m u s , m e l y s z e r i n t a t u d a t h a t á r o z z a m e g az a n y a g i l é ­ t e t , é s a m a t e r i a l i z m u s , m e l y az e m b e r i t u ­ d a t o t az a n y a g i l é t b ő l m a g y a r á z z a . A r é g i , t e r m é s z e t t u d o m á n y i a l a p o k a t n é l k ü l ö z ő filo­ zófiai r e n d s z e r e k e k é t e l l e n t é t e s p ó l u s a k ö ­ z ö t t m o z o g t a k , és k o n k r é t b i z o n y í t é k o k h i á ­ n y á b a n ez a h a r c e l d ö n t e t l e n m a r a d t . A l e g ­ ú j a b b t e r m é s z e t t u d o m á n y i k u t a t á s o k és fel­ fedezések a m e r e v é s á l l a n d ó a n z s á k u c c á b a futó i d e a l i s t a m ó d s z e r e k k e l fel n e m o l d h a t ó , új,., b o n y o l u l t p r o b l é m a k ö r t n y i t o t t a k m e g n e m csak a szorosan vett, egyes t e r m é s z e t ­ t u d o m á n y i á g a k k ö r é n b e l ü l , h a n e m a filo­ zófia s z á m á r a is. E z e k az új p r o b l é m á k az eddigiekkel szemben más módszereket kíván­ tak. A formális logika statikus, m e c h a n i k u s materializmus, képtelen volt ezekkel m e g ­ birkózni. Szükségképpen meg kellett szület­ nie egy, a kérdésekhez jobban alkalmazkodó filozófiai és t ö r t é n e l e m k u t a t á s i m ó d s z e r n e k , mely m i n t szilárd ideológiai bázis döntő sze­ rephez j u t ' a termelési viszonyok okozta ér­ d e k e l l e n t é t e k ö s s z e ü t k ö z é s é b e n . M a az i d e a ­ l i z m u s é s m a t e r i a l i z m u s h a r c a élő t á r s a d a l m i v a l ó s á g g á v á l t . E k é t fogalom m a t ö b b e t j e ­ l e n t filozófiai r e n d s z e r e k n é l . A k é t v i l á g f e l ­ fogás k ö z ö t t i k ü z d e l e m m á r n e m s p e k u l a t í v j e l l e g ű , m a ez k é t e l l e n t é t e s v i l á g ö s s z e ü t ­ közését, g a z d a s á g i , p o l i t i k a i é s k u l t u r á l i s harcát jelenti.

m á r - m á r látni kezdő szemeiket újra bekösse és ezért m i n d i g készek leszünk síkraszállni az i l y e n i r á n y ú m u n k a ellen. A z i t t e n i m a t e ­ r i a l i s t á k azok, a k i k — h a a „ v á d a k " s z e r i n t le is b e c s ü l i k a s z e l l e m j e l e n t ő s é g é t — a j u ­ goszláviai m a g y a r s z e l l e m i s é g t ő l a l e g t ö b b e t v á r j á k . E l ő s z ö r is e l v á r j á k , h o g y t a n u l j o n ; m e r t a „Nép" cikkírójának kijelentései után m é g j o b b a n i g a z o l t n a k l á t s z i k e l a p á l t a l is képviselt álláspont, hogy a fiatalságot t a r t a ­ l o m n é l k ü l i , s e k é l y e s g o n d o l k o d á s m ó d j á b ó l fel kell r á z n i . A z i n t e l l e k t u á l i s e r ő k e t , m e l y e k m é g itt, v a j d a s á g i v i s z o n y l a t a i n k b a n n e m z e ­ tiségünkért és az emberi k u l t ú r a t o v á b b h a ­ ladásáért kifejtett m u n k á b a n igénybevehe­ tők, a k t i v i z á l n i k e l l . Mi n e m f é l ü n k f e l h a s í ­ tani közömbösségünk és tudatlanságunk b u ­ rokját, mely pedig sokáig olyan biztonságos nyugalmat hazudott nekünk. A magyar dol­ gozó é s s z e l l e m i r é t e g e k az á l t a l á n o s e l s z e ­ gényedés egyre m e r e d e k e b b lejtőjén b u k d á ­ csolnak, a kiutatkeresők száma n a p r ó l - n a p r a emelkedik, tehát nem tűrhetjük a nyárspol­ gári előítéletekkel megspékelt maradiságot.

A „ N é p " c i k k í r ó j a t a l á n n e m is t u d t a , milyen mély problémákhoz nyúlt, mikor könnyelműen jobb és balfelé választotta a j u ­ g o s z l á v i a i m a g y a r ifjúságot. N e m t u d t a f e l ­ m é r n i a m a t e r i a l i s t a b a l o l d a l i s á g , é s az e z ­ zel s z e m b e h e l y e z e t t i d e a l i s t a j o b b o l d a l i s á g j e l e n t ő s é g é t . E g y t e r m é s z e t t u d o m á n y i , filozó­ fiai é s t ö r t é n e l m i m e g a l a p o z o t t s á g g a l b i r ó v i ­ lágnézet harcát egyszerűen üres, divatos jelszódobálózásnak minősíteni nemcsak rossz­ akaratot, hanem nagyfokú tudatlanságot á r u l el.

A z i d e a l i z m u s a dolgozó ifjúságot p a s z szívitásba, a fényes m ú l t t a l megelégedett, t e r m é k e t l e n kérőplzésbe t e r e l i . N e m ez k e l l n e k ü n k ! Mi t u d j u k , h o g y e z e r é v e s t ö r t é n e l ­ m ü n k is a m a g y a r r o b o t o s o k f ö l d é r t é s é l e ­ tért folytatott harcát jelenti. Látjuk, érez­ z ü k , h o g y ez a h a r c m a is folyik. É s a m i t a m a g y a r s á g v a l a h a t e r e m t e t t , az e b b ő l a h a r c ­ ból f a k a d t . E n n e k a h a r c n a k l á z a l o b o g o t t a z 1514., 1687—1711. é s 1848-as s z é l e s m a g y a r t ö m e g e k b e n , ez a l á n g t ü z e l t B a c s á n y i b a n , Petőfiben és A d y b a n . Azok voltak igazi n a g y embereink, költőink, akik a nép történelmi törekvéseit megértették, akik lelkesedtek ezért, és akik nemzeti k u l t ú r á n k fejlesztésé­ ben a legjobban megközelítették az e g y e t e ­ mest. Felismerni a népek felszabadulási h a r -

E z e k u t á n m á r p o n t o t is t e h e t n é n k . D e n e m engedhetjük, hogy egy m a g y a r nyelven megjelenő lap kisebbségünket bárgyú, seké­ lyes idealizmusával megfertőzze és továbbra is tehetetlenségének rabságában tartsa, hogy

É p p e n a m a t e r i a l i z m u s és a baloldaliság az, a m i e l s z e g é n y e d ő m a g y a r t ö m e g e i n k s o r ­ sának vállalására kötelez m i n d e n itteni gon­ d o l k o d ó a g y a t . Ez a s o r s v á l l a l á s n e m e n g e d i , hogy idealista könnyedséggel kibújjunk t á r ­ sadalmi- helyzetünk és k o r u n k diktálta k ö ­ t e l e s s é g e k alól, m é g k e v é s b b é , h p g y g a z d a ­ s á g i l a g é s s z e l l e m i l e g m á r a m ú g y is a g y o n ­ n y o m o t t parasztjainkat félrevezessük.

c á n a k közös vonásait, nemzeti sajátságukban ezt az á l t a l á n o s k u l t ú r h a l a d á s b a k a p c s o l n i — ezt a k a r j u k m i . N e m z e t i k u l t ú r á n k l é n y e g é ­ ben fel kell i s m e r n ü n k a z o k a t az é r i n t k e z é s i pontokat, melyek révén a világ kultúrközöss é g é b e k a p c s o l ó d h a t u n k . É s n a g y o n jól t u d ­ j u k , h o g y ezt é p p e n a n e m z e t i k u l t ú r a t ö k é ­ l e t e s fejlesztésével é r h e t j ü k el. A művészetnek n e m c s a k formája, h a n e m t a r t a l m a is v a n . A f o r m a f e l d u z z a s z t á s á v a l és t ú l é r t é k e l é s é v e l az egész m ű v é s z e t szép, d e s e m m i t m o n d ó váz m a r a d csak, mivel elveszti dinamikus társadalmi-történelmi jelentőségét. Az é r t e l m e t l e n f o r m a k u l t u s z t a r t a l m a t l a n s á g ­ hoz, f e l ü l e t e s s é g h e z v e z e t , é s m i n d i g h a m i s művészetszemléletet eredményez. Ne hamis, d e igazi é r t é k e i n k e t t a n u l j u k m e g b e c s ü l n i . H o g y a n t e h e t j ü k ezt m e g h a m i s í t o t t t ö r t é n e ­ lemmel és történelmi-népi viszonyaiból kira­ g a d o t t i r o d a l o m m a l ? N e m l á t j á k az i d e a l i s ­ ták, hogy történelmi vonatkozásaitól, tehát tartalmi valójától megfosztott irodalommal m é g t ö k é l e t e s e b b é teszik a k á o s z t , m e l y felvilágosulatlan ifjúságunk gondolkodásvilágá­ b a n él? V á j j o n m i t a k a r n a k e l é r n i ? ö n t u d a ­ tos t i s z t á n l á t á s t , v a g y m é g z a v a r o s a b b ö n t u ­ d a t l a n s á g b a süllyeszteni a m a g y a r dolgozó r é t e g e k e t ? N e h i g g y é k azt, h o g y m i n d e n é r ­ ték, ami m a g y a r ! A tisztán formai klasszikus

m ű v é s z e t , m e l y az a k k o r i k i v á l t s á g o s o k a t s z o l ­ g á l t a k i , m á r s a j á t k o r á b a n is t a l a j t a l á n v o l t , m e n n y i v e l i n k á b b az m a , m i n d e n t ö r t é n e l e m ­ t á r s a d a l m i összefüggésből k i r a g a d v a ? Ez a mesterkélt és mondvacsinált művészet m a e g y c s ö p p e t s e m viszi k ö z e l e b b k i s e b b s é g ü n ­ ket problémáik megoldásához. Nem a néptől idegen, h a n e m a népből kinőtt művészet ad­ hatja meg, helyes történelmi átértékeléssel, a z o k a t a z igazi i r á n y o k a t , m e l y e k m a i h a r ­ c a i n k b a n is ú t m u t a t á s u l s z o l g á l h a t n a k . A n d ré Gide mondta: „Egy irodalom mindig csak a fundamentból, a talajból, a népből m e r í t ­ het erőt és ú j u l h a t meg". Ehhez m é g hoz­ z á f ű z h e t j ü k , h o g y c s a k a k k o r tesz e l e g e t h i ­ v a t á s á n a k , c s a k a k k o r v á l i k igazi m ű v é s z e t ­ té, h a a n é p b e n t a l á l v i s s z h a n g r a is. A t ö r t é n e l e m v á l t o z á s o k s o r o z a t á b ó l áll. Nem csak gazdasági rendszerek, h a n e m szel­ l e m i f e l ü l é p í t m é n y e k is v á l t o z n a k . É s k o r á ­ nak történelmi szükségleteit híven visszatük­ röző művészet általános értékeit csak ezen változások felismerésével és helyes á t é r t é ­ kelésével a l k a l m a z h a t j u k a m a h a r c á r a és őrizhetjük meg a holnap számára. Kalmár (Mayer

. . . Mélyen a tudat alá ágyazva tépi az agyat a Végleges megoldás Végleges változás Nagy felszámolás hatalmas gondolata. Nézd a füstölgő külvárosokból nem filantróp-dal de gyűlölet lángol fel.

parázslik

CsodatűZ'Szikrák sebzik fel véresen az eget Keletről hasad a hajnal virrad az égő ellentmondások kialvó fészkében útmutatóul áll az óriásra nőtt Ember izomból vasból v i l l á m b ó l

építi Világot KOSZT Fordította:

Lőrinc

(Megjelent

a

„Híd"

Ottmár)

( M e g j e l e n t a „ H í d " 1936 m á j u s i s z á m á b a n )

VERS

az új

István

A

RAC1N

Péter 1938 januári

számában)

Ibériai problémák S z á z ö t v e n é v óta r e n g a föld H i s p á n i á b a n . Az i b é r i a i félsziget d é l ö v i h e g y - v ö l g y e , a b i s c a y a i öböl ö n t ö z t e r o k o n t a l a n , ősi b a s z k föld, a s p a n y o l L e v a n t e , a S i e r r á k v a d g ö r ­ getegei, a grandok kastélyai körül a törté­ nelmi kertek, Castilia, N a v a r r a , Katalonia — m á s f é l s z á z a d óta e g y e t l e n v é r z ő a r é n a . S p a ­ nyolország a jó Cid-vitéznek, a csattanó castagnetteknek, koldusoknak, telivér bikáknak, picadoroknak, dohánygyári, elveszejtő szemű szép C a r m c n e k n e k , hidalgóknak és anarchis­ t á k n a k hirhedt hazája. Múltjából idefénylik a m ó r o k é p i t é s z e t e , C o r d o b a és m e s é s k i n c s ű a r a b k ö n y v t á r a k e m l é k e , t u d ó s zsidó o r v o ­ sok bölcsessége, a f é l k a r ú C e r v a n t e s b ú s k é p ű l o v a g j a , G o y a és El G r e c o színei; t e g n a p j á b ó l i d e f e k e t é l l i k T o r q u e m a d a é s az i s t e n k u t y á i ­ n a k ( d o m i n e canes), a d o m i n i k á n u s o k n a k s ö ­ tét sivatag uralma, Izabella és F e r d i n á n d autódaféinak kormos máglyatüze, a nagy ár­ m á d i a és a P i r e n e u s o k népének, a n y o m o r á l m o d o z ó i n a k egész ú j k o r i t ö r t é n e l m e , 1808tól, az a r a n j u e z i n a p o k t ó l a z e s t r a m a d u r i n a ­ p o k i g , IV. K á r o l y t ó l az e b r ó i á t t ö r é s i g . S z á z ö t v e n év ó t a r e n g a föld az A t l a n t i ­ ó c e á n és a F ö l d k ö z i - t e n g e r k ö z ö t t s z é l e s e n lenyúló híd-országban; hfd ez az o r s z á g E u r ó p a n y u g a t a és Afrika homokja között, híd Párizs fénye és Afrika napja között. H í d ­ főid á t h i d a l h a t a t l a n t á t o n g ó t á r s a d a l m i s z a ­ kadékokkal, osztályerők pokoli ellentéteivel, m e l y e n b e l ü l g o n o s z u l é s k o n o k u l csillogó neveket szitkok és szennyek árja űzött szá­ zadokon át mindhiába, szakadár p á r t o k fe­ gyelmezetlen hadai harcoltak a sötétben ra­ gyogó nemzeti történelem vércsafornáiban, merénylők és holt lelkek kiégett k a t l a n a volt ez a függő h í d b ú s é v s z á z a d o k o n k e r e s z t ü l . É s j ö t t e g y n a p é s ez a föld c s o d á k a t l á ­ tott. N e m k ú t v i z é b e n foszforeszkáló égi t ü n e ­ ményt, pásztorlányka szerelmes mennyei ví­ zióját; itt egy n é p sohanemlátott csodát m ű ­ velt önmagából. S p a n y o l o r s z á g , E u r ó p a r o p p a n t félszige­ t é n e k v é g s ő n y ú l v á n y a , ez a Délfok, k i e s e t t a történelemből; n e m geográfiai adottságai­ n á l fogva, m e r t e tekintetben éppenséggel szerepre hivatott; h a n e m uralkodó osztályai­ n a k , a föld l e g t u n y á b b , l e g o s t o b á b b é s l e g ­ gőgösebb, papi falanxaival körülbástyázott nemessége miatt, amely templomos, máglyás k ö z é p k o r b ó l , az i n k v i z í c i ó n a p j a i t ó l a m a i napig őrizte feudális osztályhelyzetét, az or­ szágot és népét pedig történelmi kuriózum­ k é n t bebalzsamozta e feudális, anakroniszti­ k u s t á v l a t o k b a . A n é p ö k ö r k é n t élt, é s s o k ­ szor, d e h i á b a l á z a d o z o t t , a k á r a z á l l a t . E g é ­

szen a m e s e h i h e t e t l e n s é g é i g é r t i t t a r a g y o ­ g á s és a n y o m o r , t ú l r o m a n t i c i z m u s o n , k é p z e ­ l e t e n felüli m é l y s é g b e n é s m a g a s s á g b a n , el egészen az a n t i s z o c i á l i s á l l a m m e g v a l ó s u l t u t ó p i á j á i g . M a g a a t ú l é l ő k ö z é p k o r , v o l t ez, e l f e l e d e t t o r s z á g , a t ö r t é n e l m i fejlődés e l f e ­ l e j t e t t e ezt a földet é s m á s u t a k o n k e r e s t e E u r ó p a j ö v ő j é t . A n e m e s s é g i t t 1930-ig o l y a n sötét h a t a l o m volt és h a t a l m á v a l úgy állt a látóhatáron, hogy az érlelő n a p legkisebb su­ g a r a s e m h a t o l t l e a földre. N

E g y községi v á l a s z t á s o n , 1931 t a v a s z á n , a nép a köztársaságot választotta államformá­ jául; százötven évig mégsem hiába rengett a föld, v o l t a k l a p p a n g ó e r ő k , a m e l y e k e l j u t ­ t a t t á k a nép vérébe a felvilágosultság m a g ­ vait. A köztársaság kezdett E u r ó p a lenni; dc előbb volt P r i m o de Rivera, börtön, m a r o k ­ kói hadjárat, inkvizíció a szabad gondolat el­ len, börtön és újra börtön; azután a m o n a r hia alatt példátlanul állóan a köztársaság megalakulása; a köztársaságot tudósok, orvo­ sok, ü g y v é d e k , filozófusok k o r m á n y o z t á k ; a köztársaság gyenge volt és a r é m ü l t reakció e l t o l t a h e l y é b ő l a filozófusok k o r m á n y á t ; a n é p v i s s z a h o z t a ő k e t , m e r t földet o s z t o t t a k , betűt terjesztettek, a nép rombolta a t e m p ­ lomokat és üldözte a papokat, akik n e m ta­ nították meg őket a betűvetésre, hogy ne ta­ nulják meg az írott gondolatot, hogy n e lás­ sák E u r ó p a fényeit, eszméit,, demokráciáját. Amikor pedig a köztársaság demokráciája m á r átfogta a n é p törzsét és életes n e d v e i ­ v e l e m e l n i k e z d t e az o r s z á g o t , a k k o r e l k ö ­ v e t k e z e t t 1936 j ú l i u s 18-ika. Ezen a napon indultak meg Marokkóból a h a z a á r u l ó t i s z t e k v e z e t é s é v e l M a d r i d felé a m ó r o k é s k a b i l o k , a k i k a z ó t a is ö l i k a s p a ­ nyol népet, a k ö r m e n e t e k és szentképek r a ­ jongó népét. A spanyol nép milliónyi páriá­ ja, h i g a n y b á n y á k csákányosai, andalúziai p a ­ rasztok, katolikus baszkok, barcelonai m u n ­ kások, C a r m e n e k és Micaélák egyszerre o c s ú d t a k - é b r e d t e k és p e r c e k a l a t t r o b b a n t o t ­ t á k fel a k ö z t á r s a s á g v é d e l m é b e n — ö r ö k i d ő k r e szóló s z i l a j s á g g a l é s s z e n v e d é l l y e l — a rabságot, a spanyol hűbéri állam fenye­ gető kísértetét. P u s z t a kézzel rohamozta m e g a nép mindenütt a torlaszokat, a l a k t a n y á ­ kat, a halált, mert. inkább meghalni voltak készek, m i n t s e m élni a hazaáruló, lotyó „nemzetiek" klerikális-feudális hazátlan bi­ tang országában, a hullaspekulánsok és k a r ­ rierista tábornokok bérgyilkos bandájában; puszta kézzel r o h a n t a k t e h á t és védelmezték életüket, függetlenségüket, szabadságukat, a kivívott szabadságot, emberségüket.

S o h a i l y e n t ü z e t , i l y e n l á n g o l á s t , ilyen harcot n e m látott a vén világ. Századok er­ j e d ő , e l f o j t o t t m u s t j a f o r r t a ki m a g á t a n é p halálmegvető bátorságában, amikor emberi életet ígérő, iskolákat nyitó, agrárreformot hozó, földosztó k ö z t á r s a s á g v é d e l m é r e , i s t e n n e v é b e n é s a n é p felség n e v é b e n p a j z s u l a t u ­ lajdon csupasz mellét szegezte szembe a n é p a fasizmus spanyol csibészeinek fegyvereivel. Olyan korban élünk, amikor őrültek tar­ tanak kényszerzubbonyban népmilliókat. Az ő r ü l e t v o n z ó és v a r á z s l a t o s és m i n t a v a d a k mágusa primitívül és bűvölően transzba m e ­ ríti a h o m á l y b a ű z ö t t a g y a k a t , e l s z a b a d u l t koboldok k á b í t a n a k és földrészünk, e zül­ l ö t t é s b o m l o t t p r o s t i t u á l t , á j u l t k é j j e l dől nászba a tőkésrend hibbant s m á r gyógyítha­ tatlan z ű r z a v a r b a n szenvedő végső védővá­ r á v a l , a f a s i z m u s s a l , az ő r ü l e t t e l , a m e l y b e n nincs rendszer. Ha régebben kevés észszerűség k o r m á n y o z t a a világot, m a a világ nagy r é ­ szét h á b o r o d o t t a g y a k k e r g e t i k , l a v i n a s z e r ű ­ e n , e g y m i n d e n t e l s ö p r ő k a t a k l i z m a felé. A spanyol n é p megálljt parancsolt, m e r t élni akar, hiszen most lépett csak be a nemzet ­ élet előcsarnokába, megállt a v á r t á n és úgy állja a harcot a mocsári lidérccel, századunk e bűzhödt szellemi termékével, a fasizmussal és a n e m z e t i s z o c i a l i z m u s s t r i c i j e i v e l s z e m ­ ben, m i n t s o h ^ senki még! Ezek m i n d m á r ­ tírok, ezek a spanyolok, akik m e g h a l n a k ; é r ­ tünk halnak meg, hogy mi n e legyünk rot­ hadó televénye a fasizmus szolgarendjének. Ezért h á t ismerjétek m e g az igazságot. Egész E u r ó p á b a n Spanyolország vezetett az í r á s t u d a t l a n s á g t e r é n , a n é p n e k t ö b b m i n t fele n e m t u d o t t í r n i - o l v a s n i ; 40.000 p a p és szerzetes gondoskodott róla, hogy a spanyol népnevelés a legelmaradottabb legyen Euró­ pa nemzetei között. A százmillió font v a ­ gyonnal rendelkező egyház — a földbirtokos nemesség és a hadsereg szövetségese — a l e g n a g y o b b i r á n y í t ó h a t a l o m v o l t az o r s z á g közgazdaságát, polgári életét, politikáját ille­ t ő e n is. A z e g y h á z v o l t az á l l a m l e g n a g y o b b k a p i t a l i s t a v á l l a l a t a . T o t á l i s a n u r a l k o d o t t az á l l a m é l e t fölött. A l a k o s s á g e g y s z á z a l é k a t a r t o t t a b i r t o k b a n az egész f ö l d t e r ü l e t n e k f e ­ lét, m í g a n é p e s s é g n e g y v e n s z á z a l é k a t e l j e ­ sen Földnélküli Jánosokból állott. A m e g m ű ­ v e l h e t ő 45 m i l l i ó h e k t á r földből c s u p á n 17 millió h e k t á r t vettek m ű v e l é s alá (ennyire volt szüksége a nemességnek), ebből h é t és fél m i l l i ó v o l t a n a g y b i r t o k o s m a g á n o s o k k e ­ z é n ; 38 b á r ó , m á r k i , gróf é s h e r c e g f é l m i l ­ lió h e k t á r föld fölött v o l t k o r l á t l a n ú r . í g y érthetővé válik, hogy a földkérdés megoldá­ sa volt a köztársasági k o r m á n y m u n k a t e r v é ­ nek egyik sarkalatos pontja. Érthető, hogy A l b a herceg és R o m a n o n e s grófék k é k v é r ű társai a felkelő hadsereg oldalán ágálnak a

f a s i z m u s d i a d a l á é r t , m e r t ez biztosítja t o v á b b is u r a l m u k a t a s p a n y o l földön. A k ö z é p k o r i hűbéri országrendet akarják fenntartani egy dicstelen hadsereg zászlótlan fegyvereinek ol­ talma alatt. S p a n y o l o r s z á g k a t o n a i e r e j e és s z e r v e z e ­ te — hasonlóan a földbirtokrendszerhez — a n a r h i k u s volt. Hétszáz tábornok u n t a a köz­ t á r s a s á g s z a b a d l e v e g ő j é t 1931 u t á n , 21.000 tisztje volt a h a d s e r e g n e k , m i n d e n t i s z t r e h a t közlegény jutott a puccs kitörése idején. A k ö z t á r s a s á g első f e l a d a t a i k ö z é tartozott, hogy a m o n a r h i a eme súlyos, haszontalan, ragyogóan élősködő terhétől megszabadítsa a népet. A nyugdíjazott tisztek természetesen e g y ü t t m e n t e k k é s ő b b a m ó r o k k a l , az i d e ­ g e n l é g i ó s ö p r e d é k é v e l , olasz p i l ó t á k k a l , r á ­ s z e d e t t olasz p a r a s z t g y e r e k e k k e l M a d r i d e l ­ len. A spanyol hadsereg m a j d n e m teljes egé­ s z é b e n zsoldos k a t o n a s á g b ó l á l l o t t , ezek a zsoldosok, a n é p v e r e j t é k é n h í z o t t k a t o n á k , s z ö v e t k e z t e k a fasiszta b é r e n c c k b a n d á j á v a l , hogy kiirtsák apáik testvéreit, gyermekeit a földről és a t o r l a s z o k o n zászlók a l a t t á l l ó m u n k á s l á n y o k m e l l é t s z u r o n n y a l h a s í t s á k fel. Velük m e n t a csendőrség, a civilgárda, a karlisták és a falangisták, és ellenük az egész spanyol nép. A nép ebben a korszerűtlen, korcs, feudá­ lis, c s ö k e v é n y e s é s c s ö k ö n y ö s o r s z á g b a n e u r ó ­ p a i m é r t é k s z e r i n t ázsiai n y o m o r b a n , t u d a t ­ l a n s á g b a n é s r á k é n y s z e r í t e t t l u s t a s á g b a n élt. Imádkozott és átkozódott; f o r r a d a l m a t szított, d e f o r r a d a l m a s z e r t e l e n volt, r e n d s z e r t e l e n , minden megmozdulása földrengésszerű, szen­ v e d é l y e s , m i n t az á m o k f u t ó m e n e k ü l é s e , u t á ­ na tespedésbe merülés és még sötétebb el­ n y o m a t á s , n y o m o r és b ö r t ö n j ö t t . Spanyolországban n e m fejlődött ki a b u r ­ zsoázia, a n a g y p o l g á r s á g , s e m a k ö z é p p o l g á r ­ ság, a m e l y a k a p i t a l i s t a t e r m e l ő r e n d l e g f o n ­ t o s a b b p i l l é r e é s h o r d o z ó j a ; a fejlődés m e ­ n e t é n e k b i z o n y o s t ö r v é n y s z e r ű foka és l e t é ­ t e m é n y e s e egy n a g y korszak művelődésének és a p o l g á r o s o d á s f o l y a m a t á n a k , a t u d o m á ­ n y o k meghatározója és i r á n y a d ó j a a vele azonosult időben. Spanyolországban n e m l é ­ v é n k ö z é p p o l g á r s á g , az e u r ó p a i fejlődés i r á n y v o n a l á t m e g h a t á r o z ó t é n y e z ő , az á l l a m természetszerűen elmaradt a népek ország­ útján. A kapitalizmus hajnalán Spanyolor­ s z á g k e r e s k e d e l m é t és i p a r á t a félsziget a k ­ kori hódító népe, a m o h a m e d á n m ó r o k és az ott letelepült igen m a g a s kultúrájú keleti zsidóság tartotta a kezében. Fejlettség t e k i n ­ t e t é b e n ez a k e r e s k e d e l e m a t ö r t é n e l m i ú j ­ kort megelőző évtizedekben vezetett Európa piacain. A mórok és a zsidók kiűzése u t á n gazdátlanná vált a virágzó kereskedelem, a gazdaságot a spanyol bárkáktól az angol g á ­ l y á k v e t t é k át. S p a n y o l o r s z á g „ ú r i " o r s z á g

volt, a v i l á g l e g h i t v á n y a b b , l e g b o u r b o n o s a b b , legkékvérűbb nemessége élt itt a legmaga­ sabb szférákban, levegőtlenségben, gyökértel e n s é g b e n , h a z á t l a n s á g b a n ; ez a gőgös, b u t a , kényúri arisztokrácia töltötte be a spanyol földet. A z ő k e z é b e n é l t t e t s z h a l á l h o z h a s o n l ó é l e t e t ez az á l l a m , a m e l y a s z á z a d o k f o l y a ­ m á n mind mélyebbre süllyedt, h a r m a d r a n g ú o r s z á g volt, E u r ó p a m a p p á j á n s z í n t e l e n folt. H o l o t t az o r s z á g földjén ó r i á s i t e r ü l e t e k á l l ­ tak megműveletlenül, bányái kihasználatla­ nul, kohói fűtetlenül, hajói üresen, mezőgaz­ dasági tekintetben a leggazdagabb országgá l e h e t e t t v o l n a fejleszteni, s z é n b á n y á i , h i g a ­ n y a , a r z é n és v a s é r c t e l e p e i a l e g n a g y o b b i p a ­ ri állam lehetőségeit rejtik magukban. Ide azonban legfeljebb, h a a k a l m á r k o d ó angol t ő k e k e r ü l t é s n y i t o t t t á r n á k a t a föld b e l ­ s e j e felé, h o g y a s p a n y o l n é p földjén g a z d a ­ g o d j é k . (Az a n g o l é r d e k e l t s é g ű b á n y á k j á t ­ s z á k m a is a f ő s z e r e p e t az a n g o l k o r m á n y spanyol - politikájában és osztályérdekből F r a n c o k o r m á n y á t segíti C h a m b e r l a i n kor­ mánya, tudván hogy a köztársaság nemzeti vagyonként a nép tulajdonába juttatja a spa­ n y o l h e g y e k kincseit.) A spanyol nemesség azonban felelőtlenül é l t és p u s z t u l n i h a g y t a a föld é r t é k e i t ; k é k vérűségének n e m volt szüksége bányára. E földön p a p o k u r a l k o d t a k , d o n o k , m á r k i k . A nép hívőn és bután, szentül és hitetle­ n ü l élt, a n a r c h i s t á k és c s o d a t e v ő b ú c s ú j á r ó h e l y e k k ö z ö t t v e r e j t é k e z e t t é s t o m b o l t az

a r é n á b a n . A z a r é n a — ez a z ö v é volt, n e ­ m e s bikák és n e m e s hölgyek között ü l h e t e t t és ü v ö l t h e t e t t a p o r o n d felé —, ez v o l t a n é ­ pé, m i n t ópium a kínai kulié, hogy eszmélet­ l e n ü l h a j t s a fejét i g á b a s h o g y s z ó r a k o z z é k é s b u j a ö r ö m l e p j e m e g á l m á b a n . O l y a n ez, m i n t a t o t e m a t a s m á n i a i n a k , fétis és n a r k o ­ tikum, bűvölet és kábulat, szurrogátum, amely minden hiányzót helyettesít; primitív ü l h a t , d e h a t é k o n y s oly m ó d s z e r , a m e l y pótolhatatlan s mindig előidézhető alluviális mély ösztönökből, olyan mint a fasizmus m á k o n y a az olasz p a r a s z t s z á m á r a , h o g y a t ű z i ­ játék komédiája elhallgattassa, olyan mint a hülyülésig hevített és politikai eszközül al­ k a l m a z o t t a n t i s z e m i t i z m u s h o m o k j a az e u r ó ­ pai e m b e r szemében, hogy szórakozzék és h a l l g a s s o n , l e l j e ö r ö m é t az a n t i s z e m i t i z m u s ­ ban, ebben a narkózisban és szuggesztióban, mely primitívségében alatta marad a tasmán i a i t o t e m n e k is és m i n t n a r k ó z i s n e m é r i el a s p a n y o l • b i k a v i a d a l t u d o m á n y o s dózisát. Mindez a r r a való, hogy a valóság k ö n y ö r t e ­ len igazáról elhárítsa a figyelmet. Ha a s z e m f e l n y í l i k á v a l ó s á g r a , f ö l d i n ­ dulás jár a nyomában, mint a spanyol nép szabadságharca m u t a t j a p é l d a k é n t és fenye­ g e t ő e n , E u r ó p a é r t é k h a m i s í t ó s i p i s t á i felé. Fekete

( M e g j e l e n t a „ H Í D " 1938 s z e p t e m b e r i s z á ­ mában)

ST1H

ZRIJE

Forr a dalom csupa rímes, csengő-búgó versem zengő-zúgó forradalom. Versem zihál, vad sírás szakad b ö m b ö l mint az s halált szitál.

ki torkán, orkán

Gyilkos

lángja,

a vers

de ahol szállt himnusz hasadó

a dal gyújtó

harsog

üszke,

ott az új világ

büszke

hajnalára. KRLEZSA

MIROSZLÁV

Fordította: Somorja Sándor, megjelent júniusi számában

„HÍD" 1937

Béla

a

Hagymavásár* B á n á t i m e z ő g a z d a s á g i k i s k ö z s é g a Tisza m e n t é n . L e g j o b b a n illik r á a S á r f a l u e l n e ­ vezés. S z é l e s u t c á k , f ö l d s z i n t e s f e h é r r e , s á r ­ gára, zöldre meszelt kis házak, ravasz bolto­ sok, c s e n d e s k i s k o c s m á k . N y á r o n t a l á n j ó i l latú kertek: télen a kietlen némaság. Alvó vidék, szerb-magyar vegyes lakosú lalu. Az ó d o n s á r g a f a l ú k a t o l i k u s t e m p l o m b a n az ura­ s á g j ó v o l i á b ó l s z e p h a n g u h a r a n g szól. Csóka lakossága nagyobbára földnélküli zsellér, t ö r p e - v a g y e s e u e g k i s b i r t o k o s , i p a ­ ros aiig akad. E g y u r a d a l o m v a n , a m e l y b e n úgyszólván m i n a e n elet összpontosul. A sze­ gény n e p napszámmai keresi kenyerét, b ú ­ zát, t e n g e r i t es e g y - k e t s z ü k s é g e s t a k a r m á n y n u v é n y t termelneK. A i o l d h o z r a g a d t p a r a s z t ­ ság n e h a n y evvel ezelőtt az u r a d a l o m p é l d á ­ ját k ö v e t v e h a g y m á v a l v e t e t t e b e p á r n o i d a s í o l d d a r a b j a n a k e g y r é s z é t , abban a r e m é n y ­ ben, h o g y a z o l a s e g a r ú v a l a m e n n y i v e l több p é n z t h o z a h i d e g t ű z h e l y ú k o n y h á r a . .Nin­ csen itt s e m egyesület, s e m munkasszervezet. ü g y el a íoldmunkasság m i n t egy türelmes, v é g i e t e k i g k ü a r t o szelíd n y á j . w e m t u d n a k semmiről, n e m hallanak semmiről, csak dol­ goznak k o r a reggeltol késő estig szakadatla­ nul. A tel b e a n t a v a i a szeles lalusi u t c á k a t bokáig, sót térdig érö s á r borítja, a nyúlós, h i d e g í a t y a k a z egész f a l u t e l b o r í t j a , AZ u t ­ cák olyan üresek, m i n t h a a község l a k a t l a n lenne, a lakosság ioiyton csak dolgozik: n e m t u a m m i t , d e dolgozik. Tél közepe, a vöröshagyma a szérűkben, padlásokon, másutt a górékban vagy a k a m ­ r á k b a n berakva lassan érik. Csírázik: eladás­ ra vár. A kezüket tördelik, töprengenek: — elrohad a d r á g a szép h a g y m a ! Ezt viszont nagyon jól tudják a kereskedők. Azt is tud­ ják, hogy meddig lehet a hagymaszállítást elhúzni. Ennek a kegyetlen időhúzásnak minden napja dermesztően hat. Kétségbeej­ tő. M á r - m á r a z t hiszik, h o g y h i á b a v e t e t t é k , hiába gondozták. H a az idén n e m kell az áru, a „jó hajma", m i t tesznek vele. Sok m i n d e n ­ r e k e l l a z a k i s p é n z , r e n d e s e n elosztva, é s most egyetlen n a p mulasztás keresztülhúzza számításukat. S bárgyú okoskodások közepet­ t e az izgalmas várakozás napokig, sőt h e t e ­ kig is eltart. *) Ezt a cikket a HID-tól átvette é s 1939 feb­ r u á r hó 18-án közzétette a Párizsban megjelenő „Szabad Í r á s " című kommunista lap.

A k i s v á r o s i k e r e s k e d e l m i cég, a m e l y i n ­ k á b b s z á l l í t á s o k k a l é s k ö z v e t í t é s e k k e l foglal­ kozott, évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a bőséges keresetet ígérő hagyma-üzletbe kezd A vöröshagyma abban az időben mind bel­ földön, a p a s s z í v v i d é k e k e n , m i n d k ü l f ö l d ö n k e r e s e t t á r u volt. A z á r a k r e n d k í v ü l a l a c s o ­ nyak, a t e r m é s nagyon jó, a kereslet igen é l é n k , ezek m i n d - m i n d összetevői v o l t a k a n ­ nak a sóvár ígéretnek, amit a fondorlatos gondolkodású kereskedő a g y á b a n szült a sár­ faluban lebonyolított hagymavásár képzele­ te. S i s i t k a D á n i e l , a c é g b e v á s á r l ó j a n e m c s a k k ü l a l a k r a , h a n e m j e l l e m b e n is t e l j e s e n m e g ­ felelt f e l a d a t á n a k . K ö p c ö s , g ő g ö s e m b e r , s z ú ­ rós tekintete keresztülhatol az emberen, k e ­ m é n y , é r c e s , k i c s i t r e k e d t e s h a n g j a fölcsen­ dülésekor megdöbbenti a parasztot. Unintel­ ligens szoknyavadász, a főnökén kívül m i n ­ denkit lenéz és a parasztot gyűlöli. D e r m e s z t ő téli r e g g e l i n d u l t u n k a b á n á t i sárfaluba hagymát vásárolni. Mint gyakor­ nok voltam alkalmazásban a „G. F . " cégnél, a m e l y a kifizetések e l l e n j e g y z é s é r e k ü l d ö t t ki engem Sisitka úrral. Az úton háborús él­ m é n y e i r ő l beszélt, a l ö v é s z á r k o k b o r z a l m a i t kihagyva inkább a szerelmi kalandjait m o n d ­ t a el. A b é c s i s z a p p a n g y á r o s l á n y á t ó l k e z d v e a przemysli gabonakereskedő lányáig min­ den nő az ő daliás alakjába a k a d t bele és a h á b o r ú s idők szabadon lophatott gyümölcsét éjszakáról-éjszakára szürcsölték. Szülőváro­ sáról m á r nincsenek ilyen kedves emlékei. — Itt csak bitang parasztot látok. Sirán­ koznak a munkakerülő nyomorultak. Megérkezve a faluba felkerestük Sztantics G y ó k a g a z d á l k o d ó t , a k i t ö b b e k k ö z ö t t a községházán is tisztséget töltött be. A b a n d a ­ gazdák tulajdonságaival bőségesen m e g á l d o t t e m b e r kereskedelemmel is foglalkozott és ő igazította útba a sártengerben a h a g y m a t e r ­ melő parasztokat és a bevásárlókat. Ezért a kevésbbé fáradságos m u n k á é r t kétszáz dinár közvetítői jutalékot kapott.

3. Az első termelő, akihez beállítottunk, F . N. fölműves. Az ytcán m i n d e n ü t t h a t a l m a s sártenger, alig t u d t u n k átlábolni. H á z a előtt úgyszintén. Rozoga, k i s fehérre meszelt p a ­ r a s z t h á z b a n l a k i k . A z u d v a r o n a kocsi a t e n ­ gelyig merült a latyakban. A lomposszőrű házőrző k u t y á n csörögtek a megszáradt sár­ g u m ó k , a baromfiak és az egyetlen sertés ugyancsak nyúlós sárcsomókat cipeltek l á b u -

k o n . A h o v a l é p , a h o v a n é z az e m b e r , m i n ­ d e n ü l t az i n g o v á n y s z e r ü e n s ü p p e d ő s á r . A g y e r e k e k d i d e r e g v e l é p t e k k i a g a n g alól, rongyos papucsuk vagy repedezett klumpáj u k h a m a r megtelt hideg lével. Ügyetlen k ö szöngetések u t á n a gazdálkodó meghunyász­ kodó alázattal veztett b e n n ü n k e t a szérűhöz, a h o v a n a g y g o n d o s s á g g a l v o l t b e r a k v a az a r a n y s á r g a s z í n ű v ö r ö s h a g y m a , ó r i á s i fejek, szép, s z a b á l y o s a l a k ú e g é s z s é g e s h a g y m á k . A g a z d a a z t m o n d o t t a , h o g y „ l á n y c s e c s ű " fajta. A z egész c s a l á d s z i n t e k ó r u s b a n d i c s é r t e , h o g y m i l y e n j ó íze v a n é s e g y c s e p p e t s e m e r ő s . Sisitka ú r közömbösen hallgatta a termelő család dicséretét. Hidegen, megvető fölény­ nyel tekingetett körül, majd blazirtan meg­ kérdezte: — Hogy adja? A gazda egy ideig gyámoltalanul hallga­ tott, tanácstalanul feleségére emelte t e k i n ­ tetét, majd h a l k a n kibökte: — H a r m i n c ö t p a r a kilója, k é r e m ! A faluban előttünk még n e m járt keres­ kedő, a hagymakeresletről a gazdák semmit s e m t u d t a k . F o g a l m u k s e m v o l t az á r a k r ó l , hogy mit kérjenek. — Húsz para! — ígért találomra Sisit­ ka úr. — De, kereskedő úr, n e m a d h a t o m a n y n y i é r t . V e t é s , szedés, b e h o r d á s , a z m i n d d r á ­ ga m u n k a . Az egész család h e t e k i g dolgozott r a j t a . M e g a föld. É s é n ú g y s z á m í t o t t a m , hogy a h a j m a árából fizetem ki az adót. — Egy párával se többet. Van köztük nedves is. E s h a elhozzák a m á z s á r a megtisz­ títsák n e k e m , m e r t visszaküldöm az egészet. A gazdálkodó megremegett. Tanácstalanul h a l l g a t o t t . M é g a k a r t v a l a m i t szólni, d e S i ­ sitka ú r hideg, szúrós tekintete megakadá­ lyozta ebben. Ismét feleségére nézett, m i n t ­ ha támaszt keresne. — Hát, — m i t csináljak. Legyen. Mikor szedik? — Reggel! Máris mentünk tovább. Egyik termelőtől a másikig, a k á r a végrehajtók. M i n d e n ü t t ez a hideg kíméletlen eljárás. A toprongyos ter­ melők kértek, könyörögtek, hogy egy kicsit jobb árat szabjunk, de Sisitka úr makacsul kitartott a legalacsonyabb ár mellett. Az egyik asszony, a k i m i n d e n n a p gondosan k e ­ zelte, ápolta, törülgette a p á r m é t e r m á z s a hagymát, — szemei könnybelábadtak, amikor meghallotta az árat. 4. Egy nap alatt tizennégy termelőt látogat­ tunk meg. Tizennégy helyen indult meg nagy s e b b e l - l o b b a l a m u n k a . A s s z o n y o k , férfiak, öregek, fiatalok ültek be a szérűkbe vagy m e n t e k fel a p a d l á s r a é s s i e t v e n e k i k e z d t e k

a hagymaszedésnek. Előbb eltakarították a szalmát, amely a h a g y m á t a fagyástól meg­ védte, azután minden hagymafejet kézbevet­ tek. Ó v a t o s a n l e s z e d t é k r ó l a a s á r g á s , m e g ­ barnult, megfeketedett héjakat, a rosszakat, megpuhultakat, rothadtakat félredobálták. A többit szakajtókba, vékákba vagy edényekbe g y ű j t ö t t é k össze. Délután sorbajártuk mindegyiket és fe­ l ü l v i z s g á l t u k , h o g y r e n d e s e n s z e d i k - e az á r u t . A kiválogatott, megtisztított h a g y m á t köl­ csönkért zsákokba töltötték és a telt zsáko­ k a t a h á z v é g é n á c s o r g ó férfiak c e p e l t é k l e a p a d l á s r ó l az u d v a r r a , a h o l g ú l á k b a r a k t á k . A c s a l á d a p r a j a - n a g y j a dolgozott, t ö b b h e l y e n m é g a r o k o n o k a t is b e f o g t á k a m u n k á b a . Hosszú ó r á k nehéz m u n k á j a u t á n örömmel fellélekzettek: — N a ! . . . ez k ö r ü l b e l ü l m o s t e g y m á z s a . Húsz dinár. Sisitka ú r idegesen köszőrülgette torkát. Egy darabig n é m á n nézte a kapkodó m u n ­ kát, de amikor m á r többen nekibátorodtak é s m e g s z ó l a l t a k ; m e g s o k a l t a é s r á s z ó l t az egyik öregasszonyra: — J o b b a n szedje. A l a p o s a b b a n v á l o g a s ­ sa k i . A z a p r a j á t h a j í t s á k el, az a k u t y á n a k sem kell. A h a g y m a s z e d ő k i j e d t e n n é z t e k fel a g ő ­ gösen ágaskodó e m b e r r e , majd n a g y sietség­ gel é s f i g y e l e m m e l i p a r k o d t a k e l e g e t t e n n i a szigorú parancsnak. Csak a tekintetekben húzódott m e g némi lázadás. Hallgattak és a földre néztek. 5. Másnap reggel Sisitka ú r nagyon jókedvű volt. A j ó l s i k e r ü l t ü z l e t ö r ö m é b e n e l ő s z e d ­ t e r é g i j ó l b e v á l t t a p a s z t a l a t a i t és o k o s k o d v a m e g h ú z t a a v o n a l a t a f a l u s i é s a szállási földműves között. A t a n y a i a k a t n e m szereti, a falusiakat megint csak akkor, ha hallga­ t a g o k , t ü r e l m e s e k é s s z ó n é l k ü l l e s z á l l í t j á k az árut. — Szigorúan kell velük bánni, — mo n d t a határozott hangon. — Az á r a k a t a felére lenyomni. Hiszen kell nekik a pénz, mint a cukor. Ilyenkor, télvíz idején, m i n d e n b e belenyugszanak. A f ő u t c á n , a m e g j e l ö l t u d v a r e l ő t t , egész kocsikaraván állott. M á r ó r á k k a l előbb m e g ­ érkeztek, hogy mázsához jussanak és m é g a délelőtt folyamán leszállíthassák a követke­ ző f u v a r t . A z u d v a r o n S z t a n t i c s G y ó k a v á r a ­ kozott és a jól végzett m u n k á é r t a jutalékot emlegette. A raktár ajtajában m á r állt a m é r l e g és az elsőnek érkezett parasztok for­ golódtak körülötte. Sürgés-forgás, kiabálás, m a j d a z első kocsi e l ő á l l o t t . A t e r m e l ő k készségesen segítették egymásnak, hogy a m u n k a gyorsabban menjen. Leszedték a zsá-

k o k a t a kocsiról és r a k t á k a mérlegre, ö t ­ hat zsákot egyszerre. Aztán odaálltak a mér­ leghez és figyeltek. Sztantics készségesen r a k t a fel a s ú l y o k a t , d e S i s i t k a ú r r á k i á l t o t t : — N e m l á t j a , h o g y elég? . . . S o k ! . . . N e m l á t j a ? . . . V e g y e n le! Odanéztem. Összeszámoltam a súlyokat. K é t s z á z n e g y v e n k i l ó volt. — Kétszáznegyven kiló n a g y o n szűken. Sok. N e í r j o n a n n y i t . Kétszázharminchat. írja. — Hogy hívják? — F e h é r N á n d o r . D e k é r e m s z é p e n , ez a h a t z s á k a k é t s z á z ö t v e n k i l ó t is m e g n y o m j a . Tessék rátenni. — A zsákok is n y o m n a k . L á t o m jó vize­ sek — rikácsolt Sisitka. — K ü l ö n b e n m a j d visszamérjük. Kétszázharminchat... öntse k i . . . N a , e l é g szép h a g y m a . E n n e k a z t á n örülni fognak Németországban, m e r t tudják meg, hogy A m e r i k á b a is m e g y a m a g u k hagymájuk. A termelők sehogy sem a k a r t a k belenyu­ g o d n i az i g a z s á g t a l a n m é r é s b e . A t ö b b i e k is szinte féltek a mázsától. Összeverődtek és til­ takoztak. Félhangosan azt erősítgették, hogy h i b a v a n a m é r é s k ö r ü l . O l y a n olcsón a d j á k a d r á g a szép h a j m á t , és m é g s z ű k e n is m é r i k . — N a , m i lesz? — szólt r á j u k S i s i t k a ú r . Megsejtette, hogy m i t a k a r n a k és idejében m e g a k a d á l y o z t a azt, h o g y a g a z d á k e g y m á s ­ közt megállapodjanak. Az elégedetlenkedők s z é t s z é l e d t e k , ú j a b b k o c s i á l l t a r a k t á r elé, a t e r m e l ő fellép a g ó r é l é p c s ő j é r e . — Neve? — Varga Sándor. — Rakja a mázsára! E g y - k é t z s á k , h á r o m , n é g y , öt. M é r i k . K é t s z á z n e g y v e n ö t . V a r g a S á n d o r szólni a k a r t , m e r t tényleg jóval több volt, d e Sisitka éle­ sen közbevágott:

— M i ez? A m i k o r u g y a n i s k i ö n t ö t t é k az első z s á k tartalmát, a szerteguruló hagyma egyrésze k i c s i t v i z e s volt. A v ö r ö s h é j a k o n b a r n a , s á ­ r o s foltok j e l e z t é k , h o g y a n a g y m u n k á v a l t i s z t í t o t t á r u t elfogta a z eső. — M o n d t a m , h o g y s z á r a z tiszta h a g y m á t h o z z a n a k , — szólt d ü h ö s e n S i s i t k a , m a j d szinte tajtékzott, amikor folytatta: — S z e d j é k r ö g t ö n össze. A t ö b b i e k is s e ­ gítsenek. N e m k e l l . . . Vigye h a z a ! . . . Dobja a szemétdombra! Varga S á n d o r előtt összeomlott a világ. A k e r e s k e d ő n e m veszi á t a h a j m á t . N e m lesz pénz, pedic a kis négyéves Pistike m a n d u ­ l á i m á r e g é s z e n m e g d a g a d t a k é s ki k e l l e n e v e t e t n i . M o n d t á k ezt m á r a j a v a s a s s z o n y o k is. M i lesz m o s t , h a n e m v e t e t i ki a P i s t i k e m a n d u l á i t . M á r n a p o k óta lázas, m e g azután a h i d e g is r á z z a . F á s u l t t e k i n t e t t e l n é z e t t k ö ­ rül, m i n t h a v a l a h o n n a n segítséget várna. N e m szólt s e n k i . L e h a j o l t , f e l e m e l t e az e l d o ­ bott vizes zsákot és reszkető kezekkei r a k t a vissza a h a g y m á t . Ü g y e t l e n ü l m a g y a r á z k o ­ dott: — E j n y e , a z é c c a k a e l é r t e e g y kicsit a z eső. D e k á r é r t e . . . A t ö b b i t e r m e l ő n é m á n á l l o t t az a j t ó k ö ­ rül. Baj történt. Érezték a másik paraszt fáj­ d a l m á t , ez az a r c u k o n is l á t s z o t t , d e s e m m i t sem tehettek. — Ezt a V a r g á t kitürülni! Tovább! — ri­ kácsolt Sisitka. Z a v a r t a n n y ú l t a m a zsebembe, előkoto­ rásztam a ceruzát és a noteszban áthúztam Varga Sándor nevét. LÉVAY ENDRE 1

( M e g j e l e n t a „ H í d ' 1938 o k t ó b e r i s z á m á ­ ban)

TESTVÉR Testvér Nyújtsd a kezed, hadd érezzem a feltört sebeket, Tudom, van elég sok, mint nekem is, és fájnak... Hogyisne, ennyi kín után?! Templomot, iskolát, hajókat építettél, ekét, kaszát, ágyút teremtettél, házfalakat, tetőket emeltél, s világ csudájára — tankokot szereltél... Tudom, sokszor komorkedvű vagy és voltál, mikor építés közben a sebeidben más nagy világsebekre riadtál. Kemény és véres minden kis törés. Nem lehet így asszonyt ölelni, és gyermeket becézni sem tudnak e kezek, sem szülőt vagy testvért dédelgetned, ha sírnak... kérges, durva kezeddel nem s ezért még sajgóbban fájnak e sebek. S akiért lettek, nem mondta: köszönöm, a bért megadta, mássál is törődjön? Tudja, hogy kell — ha hív — menned, hisz űz, hajt ez éhed. Miért a köszönés?! Hát nem elég, hogy egy kevés kenyeret adott neked?

lehet,

Azt mondod gyerekeid éhesek, lakbért fizetned sem lehet? Hát ő vessen erről számot? őt kínozza ez a teher?! Őh, ember, ember, kitől tanultad ezt u sirámot?! Testvér, ide a kezed, egyformák vagyunk, fáradtan, mezítelen, kínban, szegényen. Azt hiszed, könnyebb nekem, mert földem van és búzát terem? Te másnak dolgozol, tudom, de lásd: azért ugyanaz a sorsom. Én magam földjét trágyázom, túrom, forgatom, — és verejtékezem; a földet, az életet nyúzzuk én és a gyermekem. Csak dolgozom, vájjon bolondnak látsz-e? minden, mit aratok, minden a másé? hallod-e... másé.../ Ezért testvér, ha fájnak is a sebek, add ide kezembe a kezed, s tudd, nekem is fáj, éppúgy mint neked fáradt kezemen a sebhedt kéreg. De ne számláljuk a töréseket, kié nagyobb?... se a sebeket. Ahová hív az élet, együtt menjünk, hogy elérjünk...! s hogy többé ily bolondok ne legyünk Testvér a kezed!... legyünk emberek. Hallod-e? . . , emberek! (Megjelent

PAVLEK a H í d 1936 nov.—dec.

MIHOVIL számában)

MIS KIN A

Fiatal képzőművészek kiállítása Az O l v a s ó k ö r k i á l l í t á s á v a l k a p c s o ­ latban a rendezőbizottság ankétet ren­ dezett a képzőművészet korszerű kér­ d é s e i r ő l . Az a n k é t r e szép s z á m m a l é r ­ keztek válaszok; ezek közül a legsike­ rültebbeket alant közreadjuk, hogy ol­ vasóink lássák, nemcsak ecsettel t u d ­ n a k b á n n i ifjú m ű v é s z e i n k , d e a s z e l ­ lemi-elméleti fronton is régen túl v a n ­ nak a kovás puska használatán. Gon­ dolkodásuk korszerű, hivatásérzetről t a n ú s k o d ó b á t o r , biztos, e g y e n s ú l y o s , fiatalos, — és ez a s z e r e n c s é j ü k , — talán m e g é r n e k majd egy biztosabb alapokon n y u g v ó szilárd világot, a nyugtalan, zűrös, kába világ helyett. Festők a k a r u n k lenni és nincs p é n z ü n k festékre. Az a k a d é m i á n m e s t e r ü n k azt m o n d ­ ja: Festeni a legdrágább sport. Vigasznak ke­ serű igazság. Mi m é g i s d o l g o z u n k . A nyárspolgár eljön a kiállításra, ajkát l e b i g g y e s z t i é s azt m o n d j a : „ T ú l m o d e r n " . „Futurista". Az i m p r e s s z i o n i s t a m o d o r b a n k é s z ü l t k é p is „ f u t u r i s t a " , „ t ú l m o d e r n " a k i s p o l g á r i k e ­ retekből képtárba kerülő embernek. Nem t u d j a , h o g y az i m p r e s s z i o n i s t a felfogású fest­ m é n y m a m á r n e m „ t ú l m o d e r n " és n e m „fu­ turista". A z ú j i r á n y o k r a azt m o n d j a a j ó s z á n d é k ú k i s p o l g á r , h o g y h ó b o r t , d i v a t . A k i s p o l g á r fél e g y ü t t l é p n i a h a l a d ó v i l á g g a l . Az új i r á n y divat annyiban, amennyiben minden divat, minden é l e t m e g n y i l v á n u l á s egy k o r é l e t ­ szemléletének dokumentuma. A futurizmus, expresszionizmus és a töb­ b i m a élő i z m u s o k m e g a n n y i k í s é r l e t e g y ú j művészet megteremtésére. A születés, a kia­ lakulás, a teremtődés mindig zavarokkal, té­ velygéssel, kisebb-nagyobb anarchiával jár. Ez t e r m é s z e t e s . H o g y a z új m ű v é s z e t i r á n y z a t o s ? A m ű ­ v é s z e t n e k m i n d i g v o l t é s m i n d i g lesz célja é s a festő m i n d i g t ü k r e a k o r n a k és k ö r n y e ­ zetének. Raffael jól k e r e s e t t , sok v o l t a z a r a n y a , a Szent Családot n e m szegényes jászol körül festette, J é z u s környezetében d r á g a r u h á k b a öltözött főpapok j á r n a k - k e l n e k , Mária n e m a szenvedő anya, h a n e m tündöklő szépségű, gondosan öltözött nő. Michelangelo egyéni sorsa m e r ő b e n különbözött szerencsés k o r ­ társáétól, lázadó volt, keserű, kíméletlen, el­ lenszegült kora kegyetlen és lelkiismeretlen szellemének: Jézust és a szenteket szegény

meztelenségükben festette meg; egyik szobra a lázadó rabszolga. N e m c s a k az új m ű v é s z e t n e k v a n célja; célja v a n G o y a , R e m b r a n d t , Miilet, M e u n i e r m ű v é s z e t é n e k is. P é l d á z a t o s a n n a g y n e v e k ezek, a m ű v é s z e t T a r t p o u r P a r t - e l l e n e s m i ­ voltának bizonyítására. Hangya

Bandi

„A materiális élet fejlődésében beálló v á l ­ tozások m e g f e l e l ő f o r m á b a n m e g t a l á l h a t ó k a s z e l l e m i é l e t t ö r t é n e l m é b e n . F i g y e l n ü n k kell t e h á t a n é p e k é l e t k o n c e p c i ó j á n a k fejlődését, h o g y m e g é r t h e s s ü k a festészet k í s é r l e t e i t é s e r e d m é n y e i t . A m a t e r á l i s é l e t fejlődésénél egy f i g y e l e m r e m é l t ó t é n y e z ő v e l t a l á l k o z u n k . Ez a t e m p ó . U g y a n i s a p o l i t i k a i t ö r t é n e l e m fejlődése, e l l e n t é t b e n a k u l t ú r t ö r t é n e t e m f e j ­ lődésével, n e m egyenletes. Bár g y a k r a n hall­ juk, hogy a történelem kerekét n e m lehet m e g á l l í t a n i , n a g y o n jól t u d j u k , h o g y e n n e k a k e r é k n e k a forgása l a s s í t h a t ó . . . A t ö r t é ­ nelem kereke a reakció nyomására gyakran csikorog. A z élő m ű v é s z e t folyása a z o n b a n m e g l a s síthatatlan, akár a rádium kisugárzása. Ha az osztály, a m e l l y e l a m ű v é s z e t egykor e g y ü t t fejlődött, m e g s z ű n i k h a l a d ó l e n n i , a k ­ k o r a m ű v é s z e t e l h a g y j a ezt a z o s z t á l y t . I l y e n e s e t b e n a festészet l e v e t i v é d e l m c z ő o l t a l m a z ó m i v o l t á t és f o r r a d a l m i v á válik. Megtámadja hűtlen bajtársát, a társadalmat. N e m m o n d h a t j u k , h o g y a festészet élő t e s ­ tébe nem próbáltak még balzsamot fecsken­ dezni, hogy meggátolják továbbfejlődését, de ezek a k í s é r l e t e k b a l u l ü t ö t t e k ki é s a m ű ­ v é s z e t b ő l i l y e n k o r g i c c s i p a r l e t t . A re,zsimművészet p a t e t i z m u s . Az élő m ű v é s z e t v á l a s z a a reakcióra a tagadás. Aszerint, hogy melyik k o r b a n t ö r t é n i k , a festők e g y é n i é s ö n t u d a t ­ lan vagy kollektív és ö n t u d a t o s ellenállást tanúsítanak. Befejezésül kíséreljük m e g jellemezni a f e s t é s z e t e t n a p j a i n k b a n . A festészet n e g a t í v m a g a t a r t á s a a s z ü r r e a l i s t á k k a l v é g e t é r t és az ú j é l e t k o n c e p c i ó k i k r i s t á l y o s o d á s á v a l (a n é p ­ tömegek aktív részvétele sorsuk irányításá­ ban) egyidejűleg a forma, ellentétben a d e ­ kadencia bomlottságával, konstruktív és fe­ gyelmezett, míg a téma terén megszűnik a külvilágtól való menekülés és új érdeklődés mutatkozik az e m b e r és a t á r s a d a l o m i r á n t . " Boschán

György

„A viszonylagosan legérettebb morált jel­ képező művészet a legaktuálisabb.

A m ű v é s z e t t ü k ö r k é p e az a n y a g i j a v a k m e g o s z l á s á n a l a p u l ó ideológiai á r a m l a t o k n a k . T o v á b b á d o k u m e n t u m a a művész erkölcsi á l l á s f o g l a l á s á n a k az a n y a g i j a v a k m e g o s z l á ­ s á v a l és az ezen a l a p u l ó i d e o l ó g i á v a l s z e m ­ b e n . Ma ez az á l l á s f o g l a l á s e l l e n z é k i t e r m é ­ szetű. T e h á t a m ű v é s z e t e k n e k , v a g y i s ezek h o r ­ dozóinak mindig aktuális problémája: fej­ l e s z t e n i a m o r á l t é s az e n n e k m e g f e l e l ő for­ m á t . Az új e m b e r t í p u s é r z i az a n y a g i j a v a k é s z s z e r ű t l e n e l o s z t á s á t és a t e r m e l é s a n a r c h i á ­ j á t . Ez az i m p r e s s z i o n i s t a é l e t é r z é s . Ez t o ­ v á b b m ó d o s u l , a m i k o r e b b e n az é l e t é r z é s b e n

HANGYA

ANDRÁS

az e r k ö l c s é r z é s i m p e r a t i v v á g y a t k e l t fel. S z i ­ l á r d s á g o t , b i z t o n s á g o t és r e n d e t k í v á n az új embertípus. M á r n e m s i k e r ü l az o r o s z l á n n a k s z é t t é p n i a v a d k a n t (Delacroix) m i n t a m u l t s z á z a d k ö ­ zepén győzedelmeskedő reakciónak a m u n ­ kásságot. Az új m o r á l r a se s z ű k se bő, h a n e m cif­ raság nélküli, a tényleges szükségleteknek s z a b o t t r u h á t kell a d n i . E z l e g a k t u á l i s a b b p r o b l é m á j a a f e s t é s z e t n e k is. Ács József ( M e g j e l e n t a „ H Í D " 1938 o k t ó b e r i s z á m á ­ ban)

A

proletár

(olaj)

Peírovoszelói

reggel

A folyó hullámzik lent, zajog, csörög, Halászcsónakban öreg halász és kis kölyök. A kicsinyke ház fala mögött Virágba, kalászba nyílnak a rögök. Pipiskedik a kis ház a töltés fölött. A nap vereslik, meleg és örök! Épp, hogy kibújtam a tiszta falusi ágyból És a vízbe, a hajnalba könyökölök. Ó, tárt ablak és víz és füzesek az ablak alatt! Dühöng a szél, paskolja a folyót, Medréből tán rögtön kicsap És töltést, házat, mindent összenyom!... Varsák lesik a vízben a halat. Hogy táncol a csónak a habokon! Tegnap a falut jártuk s a szeles vízparti erdőt. Este együtt ültem lelkes dolgozókkal, Szalonnát, főtt krumplit sseltek a kések. Tisza szőke vizétől, a testvéri örömtől És tiszta szemek fényétől v o l t a m részeg. Milyen drágák a kis gyerekarcok, Ragyog a szeme a marokverő lánynak! Eső volt tegnap s hideg sárban az öregek A szigeten krumplit kapáltak. hadikon jöttek a krumpliföldről És késő órákig járta a szó. Vidám füst szállt a szabadkéményben, Munkások ülténk, körbe, szépen: Halász, borbély, diák és arató. Most reggel ablakot tártam a napnak — Fehér lepedőn hül gyűrött helyem, — A ragyogó, vizes, szeles hajnalba Kidugom gyorsan borzas fejem, Most tudom és hiszem és látom Ha lassan is készül, készül e tájon Készül az örök virágos holnap N a g y csapat legény a folyóhoz tart, Velük a sztrájkoló lányok, és dalolnak. Legények kalászos kalapban dobognák. Az utcákon cséplő-sztrájkolók dalolnak, Lányok és legények hangja összenőtt Ö, kedvesek nékem e partok lakói! Azt súgom forrón: szülőföld... LATÁK (Megjelent

a

„HÍD"

193S júniusi

ISTVÁN

számában)

Világszemle Amikor a hivatalos magyarok tapsoltak Irun lerombolóinak, amikor éljent kiáltottak Madrid bombázóinak, amikor győzelemittasan kurjongattak a n é m e t frigyre — erről a helyről szóltunk m i n d e n igaz m a g y a r h o z : m i C s o k o n a i , Petőfi, A d y n é p e v a g y u n k , e z e r é v e a n é p e k s z a b a d s á g á t ő r i z z ü k itt, a D u n a ­ medencében és ezért véreztünk Európa min­ den csataterén; vigyázzatok, kampósra gör­ bítették kurucvilágunk harci szimbólumát, történelmünket náciszínekkel mázolták be! A mi helyünk a nép oldalán van, a szabad­ s á g á t féltő, s z a b a d s á g á é r t k ü z d ő n é p o l d a l á n ! Kétségbevonták magyarságunkat akkor, ami­ kor keserű kuruckiáltással figyelmeztettünk: ne higyj m a g y a r a németnek, München csal­ étek, tőrvetés Szlovenszkó. És most, a m i k o r a Völkischer Beobachter nyíltan követeli Kassa, Munkács, U n g v á r visszaadását, a m i ­ kor propaganda-térképeken Magyarország n é m e t g y a r m a t k é n t szerepel, a m i k o r a náci­ pénzen felfegyverzett terroristák modern h a r c i g é p e k k e l r o m b o l j á k az ú j o n n a n v i s s z a ­ szerzett városokat, most úgy látszik m i n d ­ ezért elégtételt vehetnénk m a g u n k n a k . De nem. N e k ü n k n e m kell ilyen szomorú elég­ tétel. N e m azért harcoltunk, h a n e m azért, h o g y ezt k i k e r ü l h e s s é k . N e m ö n i g a z o l á s t k e ­ resünk, hanem a nép javát akarjuk. É s a m i k o r az o r s z á g s o r s a i l y e n d ö n t ő fordulóponthoz ért, a m a g y a r k o r m á n y m é g mindig folytatja felemás és egyben tragikus politikáját. Imrédy „nemzeti mozgalma" sze­ r e n c s é t l e n k e v e r é k e a f a j g y ű l ö l e t e t szító, m i n d e n t a tőke érdekében cselekvő jobbol­ daliságnak és egy adag baloldalról kölcsön­ z ö t t f r á z i s h a l m a z n a k . A m i k o r az o r s z á g n a k egységesen, erősen kellene állania a m á r

n y í l t a n föllépő k ü l e l l e n n e l s z e m b e n , m e g i n t a „ t ö r t é n e l m i ^ o s z t á l y " az, a m e l y é k e t v e r m a g y a r é s m a g y a r közé. Z s i d ó t ö r v é n y t a l k o t , első é s m á s o d r e n d ű á l l a m p o l g á r o k s z e r i n t osztályozza az évszázadokkal ezelőtt összeve­ r ő d ö t t é s a z ó t a e g y m á s m e l l e t t élő e m b e r e k e t é s a k o m o l y szociális t ö r e k v é s e k e t e g y á l f ö l d r e f o r m m a l csúfolja m e g . N e m , a f e u d á l i s „történelmi osztállyal" „nemzeti megújho­ dást" n e m lehet csinálni. Eddig egyetlen m a ­ g y a r f ő ú r a d t a o d a a földjét ö n k é n t é s a „történelmi osztály" éppen ezért bélyegezte „hazaárulónak". Nemzeti megújhodás csak akkor lehetséges, ha a nemzet testének leg­ fájóbb s e b é t e l t á v o l í t j á k , h a a h á r o m m i l l i ó k o l d u s t b i z t o s k e n y é r r e l l á t j á k el, h a a h i t ­ bizományokat eltörlik, h a a százezer láncos b i r t o k o k a t s z é t d a r a b o l j á k , h a a földet a n n a k adják, aki megműveli, ha a kisbirtokosokat olcsó h i t e l l e l é s k e l l ő fölszereléssel l á t j á k el. Nem pedig bérleti rendszerrel, amely belát­ hatatlan időn belül a nagybirtokokat kisbér­ l e t e k k é v á l t o z t a t j a m a j d á t , a m i h a v a l a h a is m e g v a l ó s u l h a t , c s a k a z t j e l e n t i , h o g y az e d ­ digi k o l d u s o k , a k i k m é g i s c s a k s z a b a d o k v o l ­ tak annyiban, hogy hatósági segítség nélkül s z a b a d v o l t é h e n h a l n i o k , m o s t ezzel a s e g í t ­ séggel b a n k r a b s z o l g á k k á v á l n a k . N e m a „ k a ­ tonai szellem emelésével", a „tekintély-tisz­ t e l e t t e l " é s „ t e n g e l y p o l i t i k á v a l " é r j ü k el a nemzeti megújhodást, hanem demokratikus jogok megadásával: szabad és titkos válasz­ t á s o k k a l , szólás-, g y ü l e k e z é s - é s s a j t ó s z a b a d ­ sággal. Szántó Árpád (Mayer Ottmár) ( M e g j e l e n t a „ H í d " 1938 d e c e m b e r i szá­ mában)

A tananyag Szeyfert

— Édes

fiacskám,

Ottó,

vajh

ez a mi óránk,

az

Gondolkoztál-e

a nagy

és a nagy

irodalomtörténet-tanár ajánlom

mi szép

is

ez,

irodalom.

költőn,

hazajin,

Sándoron?

Tanár úr, én készültem, nagyon, tanár úr, én nagyon sokat tudok... Én úgy magoltam, tanár úr, kérem: szilveszterkor született, télen, csavargott, éhes volt, lázadó lett.

Elég! Édes fiam, te nem Petőfi a zengő magyar és a legédesebb magyar Petőfi Sándor írta.

Tanár

úr! És az

— Nem többet nem

Apostol?!

tananyag, tanul

tud

Az ifjúság

fiam.

a

semmit.

volt,

tudsz semmit: pacsirta sorokat

Aki

tananyagnál, Ki volt

tanár

Ady?

úr, rs- a

láz;

Ady Endre a lelkiismeret! Édes fiam, te Ady Endrét, akár Petőfit, nem ismered. Tanár úr, én készültem... — Ugyan. mit tudsz a kuruc költészetről? Oh, én mind olvastam, beh keserű gyűlölködő, dacos, hites és magyar volt.

— Fiam, maga túlsókat olvas, tanulja inkább meg az anyagot. Most megbukott, jegyezze jól meg: a költők néha kócosak, vadak, — de mindig szép simára fésült és mindig szelíd a tananyag!

az

anyag, GÁL

(Megjelent a HlD

1939

évfolyamában)

LÁSZLÓ

úrnak

Tallózás A M a g y a r É l e t 3—4. s z á m á b a n V e t ő G y ö r g y n a g y ideológiai c i k k é t közli. M i u t á n Vető megállapította a magyarokról, hogy „ . . . nemzeti egyéniségének alacsonyabbrend ű s é g é t t e r v s z e r ű e n b i z o n y g a t t á k . . . Az é l e t azonban a ferdítő túlzásokat sohasem igazol­ j a . . . " és m i u t á n ezt a h e l y e s m e g á l l a p í t á s t n e m alkalmazta a M a g y a r Életre, amely szin­ tén „tervszerűen bizonygatja" más „nemze­ tek egyéniségének alacsonyabbrendűségét", h a b á r „az é l e t e f e r d í t ő t ú l z á s o k a t s o h a s e m i g a z o l j a " — így f o l y t a t j a a t ő k é s r e n d s z e r ­ r ő l : „ . . . az e g y é n e r k ö l c s i s z e m é l y i s é g é n e k lerombolása a t u d o m á n y o s és technikai h a l a ­ d á s ö v e (örve?!?) a l a t t m e g f o s z t o t t a a z e m b e ­ riség zömét nemcsak a megélhetés legelemibb feltételeitől, h a n e m a z o n m é g t ú l m e n ő e n e m ­ b e r i s z e m é l y i s é g é b e n is m e g a l á z t a . . . A g a z ­ dasági liberalizmus a m u n k á t közönséges á r u v á s ü l l y e s z t e t t e s ezzel a m u n k á s t ö m e g e ­ ket elválasztotta a nemzeti társadalmakkal való szerves együttmunkálkodástól, a m a r x ­ i z m u s f o r r a d a l m i t ö r t é n e l m i é t l e n s é g e (?) v i s z o n t az e m b e r t m i n t e g y m e c h a n i z m u s k i ­ j e l ö l t h e l y ű s e j t j é t t e k i n t i és m e g f o s z t j a a z t a g o n d o l a t o t (?) é s l e l k i i s m e r e t s z a b a d s á g : a z egyéni létezés legkisebb lehetőségétől i s . . . " V e t ő G y ö r g y n a g y i g a z s á g o k a t m o n d o t t ki és Vető György n a g y tévedésekbe esett, ot­ r o m b a h i b á k a t ejtett. E l ő s z ö r i s : t e g y ü k fel, h o g y V e t ő G y ö r g y szemrehányásait jó h e l y r e címezte volna, vagyis, hogy a liberalizmus és a m a r x i z m u s helyett a tőkés rendszert tette volna meg c í m z e t t n e k , a k k o r ez l e t t v o l n a v o n a l v e z e t é ­ sének lényege. A címzett nyomorba döntötte a z e m b e r t . S ő t m é g e z e n is t ú l m e n t . M e g ­ alázta emberi mivoltában, megfosztotta e m ­ beri méltóságától, áruvá tette, tárggyá, amely a d á s - v é t e l t á r g y á t k é p e z i é s ezzel a z e m b e r elvesztette egyéniségét, személyiségét, gon­ d o l a t - é s l e l k i i s m e r e t s z a b a d s á g á t . É s ezzel Vető György igazat mondott volna, olyan igazságot, a m e l y e t m i is, b á r m i k o r a l á í r n á n k . Igaz, h o g y ezzel V e t ő G y ö r g y n e m m o n ­ d o t t v o l n a új i g a z s á g o t . E z t az i g a z s á g o t e l ő t ­ te m á r sokszor megállapították. Legplaszti­ kusabban, leghelytállóbban talán ilyen for­ m á b a n : „ . . . a birtokososztály és a proleta­ r i á t u s u g y a n a z t az e m b e r i e l t á r g y i a s o d á s t t ü k r ö z i . D e m í g az első jól é r z i m a g á t e b b e n az e l t á r g y i a s o d á s b a n , a m á s i k m e g s e m m i s ü ­ lésnek érzi a z t . . . éppen azért e m b e r i t e r m é ­ s z e t é n e k é s az é l e t b e n e l f o g l a l t h e l y é n e k é s h e l y z e t é n e k ez e l l e n t é t e s s é g e l á z a d á s b a k e r ­ g e t i . . . (a t ő k e m a g á n t u l a j d o n a ) m e g t e r e m t i a proletariátust, a szellemi és testi n y o m o r á ­

n a k t u d a t á b a n l e v ő n y o m o r t , a z el t á r g y i as a d á s n a k ( E n t m e n s c h u n g ) t u d a t á b a n l e v ő és éppen ezért önmagát megszüntető eltárgyia­ sodást." Ezek p e r s z e csak k i r a g a d o t t i d é z e t e k a „ S z e n t c s a l á d b ó l " . D e az egész „ S z e n t c s a ­ l á d " , é p p e n ú g y , m i n t a „ K ö z g a z d a s á g és fi­ lozófia" és m i n t a s z o c i a l i z m u s a l a p í t ó j á n a k m i n d e n m á s "írása éppen az e m b e r elembert e l e n e d é s é t é s újból e m b e r r é - 1 e v é s é t t á r g y a l ­ ja. Az i d é z e t t m o n d a t o k p e d i g é p p e n 97 e s z ­ t e n d e j e h a n g z o t t a k el először (1844). V a l a ­ m i v e l V e t ő m i n t a k é p e i e l ő t t is. P e r s z e i t t n e m e l s ő b b s é g i v e r s e n g é s r ő l v a n szó. E g y á l ­ t a l á n n e m . A z e g y k o r i i g a z s á g m a is i g a z s á g és az i g a z s á g m e g m o n d á s a m i n d e n k i n e k k ö ­ t e l e s s é g e , a k i i s m e r i az i g a z s á g o t , 97 é v v e l e z e l ő t t c s a k ú g y , m i n t m a . A h i b a n e m is i t t van. Másutt v a n a hiba. A hiba ott van, hogy V e t ő , n e m a t ő k é r ő l , n e m a t e r m e l ő eszközök magántulajdonáról, de a liberalizmusról, a marxizmusról és a tudományról, technikáról és h a l a d á s r ó l beszél. E z e k e t teszi felelőssé. Mi a jelentősége e n n e k a másfelé-bcszé5esnek? Az, h o g y m i t j e l e n t a z i m p e r i a l i z m u s k o r s z a k a , a m e l y újból a n t i l i b e r á l i s . A k i k t e ­ h á t a l i b e r a l i z m u s t v o n j á k f e l e l ő s s é g r e az e l tárgyiasodásért, arra m á r rámutattunk a de­ cemberi számban. Itt csak röviden u t a l u n k a decemberi „Tallózásra": a tőkésrendszer e l ő t t is v o l t — h a b á r k i s e b b m é r e t ü — e l d o l o g i a s í t á s a az e m b e r n e k — é s a t ő k é s r e n d s z e r maga nem azonosítható a liberalizmussal. A l i b e r a l i z m u s c s a k az i p a r i t ő k e m e g j e l e n é s i formája. De m á r volt előtte a — n e m libe­ rális — kereskedelmi tőke korszaka és u t á ­ n a — m a — a f i n á n c t ő k e , a m o n o p o l t ő k e : az imperializmus korszaka, amely újból antili­ berális. Aki tehát a rendszert a liberalizmus­ sal a z o n o s í t j a — az m e n t e n i p r ó b á l j a a r e n d ­ s z e r m a i m e g j e l e n é s i f o r m á j á t ! É s ezzel é p ­ pen a legrettenetesebb elembertelenítést! De Vető a haladást, a tudományt, a tech­ n i k á t is o k o l j a a z e l e m b e r t e l e n í t é s é r t : „ . . . D e a gyakorlatban annál inkább beavatkozott a t e r m é s z e t t u d o m á n y az i p a r o n á t az e m b e r i é l e t b e , m e g v á l t o z t a t t a a z t é s e l ő k é s z í t e t t e az e m b e r felszabadítását, b á r m e n n y i r e is k é n y ­ t e l e n v o l t k ö z v e t l e n ü l t ö k é l e t e s í t e n i az e l ­ e m b e r t e l e n í t é s t . " ( K ö z g a z d a s á g é s filozófia, 1844.) A t u d o m á n y o s szocializmus megalapítója; a m i n t l á t j u k , egész m á s k é n t v é l e k e d i k á t u ­ domány, technika, haladás és e m b e r viszo­ n y á r ó l . T a l á n azt is m o n d h a t n á n k n é m e l y e k , hogy mi szélmalomharcot folytatunk, mert h i s z e n V e t ő s e h o l s e m o k o l t a a h a l a d á s t az

e l e m b e r t e l e n e d é s é r t . K i f e j e z e t t e n ezt t e r m é ­ szetesen n e m tette. D e tette a sorok között, tette cikke szellemében, különösen amikor azt m o n d o t t a , h o g y a l i b e r a l i z m u s „a t u d o ­ m á n y o s é s t e c h n i k a i h a l a d á s ö v e (?) a l a t t m e g f o s z t o t t a . . . " s t b . M e r t ezzel a z t is m o n ­ dotta, hogy a tőkés rendszer s a liberaliz­ m u s — n e m volt haladás, n e m volt előrevivő e r ő , h o g y c s a k r o m b o l t , d e n e m é p í t e t t is e g y ú t t a l . M á r p e d i g ez t e l j e s e n t é v e s á l l í t á s . A tőkés rendszer igenis hatalmas előrevivő e r ő t j e l e n t e t t m i n d a d d i g , a m í g felfelé í v e l ő vonalán haladt, mindaddig, m í g belső ellent­ mondásai nem kényszerítették arra, hogy a h a l a d á s e l l e n foglaljon á l l á s t : m e r t a k k o r m á r a h a l a d á s t az á l t a l a n e m z e t t ú j e r ő k k é p v i s e l t é k . H a l a d á s t j e l e n t e t t ez a r e n d s z e r mind technikai, m i n d tudományos és társa­ d a l m i t e k i n t e t b e n is, m í g m a m á r n e m c s a k társadalmilag reakciós, de reakciós a tudo­ m á n y é s t e c h n i k a t e r é n is (pl. t a l á l m á n y o k m e g v á s á r l á s a a célból, h o g y s o h a m e g n e v a ­ l ó s u l h a s s a n a k , stb.). A l i b e r a l i z m u s b i z o n y még haladást képviselt a megelőző rendszer­ rel szemben, míg a monopoltőke kora n e m ­ c s a k az ő t f ö l v á l t ó r e n d s z e r r e l s z e m b e n , d e sok t e k i n t e t b e n m é g a liberalizmussal szem­ ben is haladás helyett reakciót képvisel. A technika: a természettudomány gyer­ m e k e , az i p a r , a g é p e k f e l t é t l e n ü l h a l a d á s t j e l e n t e n e k s h a l a d á s e i l e n e s az, a k i a g é p e k e l l e n szólal fel. „ A z i p a r e l ő k é s z í t e t t e az e m ­ ber felszabadítását" — mondja a „Közgazda­ s á g é s filozófia" í r ó j a , a g é p e k l e h e t ő v é t e ­ szik, h o g y a z e m b e r e m b e r r é v á l j o n , ú j b ó l s hatalmas eddig n e m látott kultúrát teremt­ sen. I g a z v i s z o n t , h o g y u g y a n e z az i p a r , „ k é n y t e l e n v o l t k ö z v e t l e n ü l t ö k é l e t e s í t e n i az e l e m b e r t e l e n í t é s t " . D e ez n e m a t e c h n i k a , n e m a g é p e k h i b á j a . M i n d e n a t t ó l függ, k i é a g é p é s m i r e h a s z n á l j a fel a g é p e t . A t e c h ­ nika lehet eltárgyiasító erő, de lehet egyúttal v i s s z a - e m b e r í t ő e r ő is. A m i n t m a m á r v a n példa a technikának e másik, szimpatikusabb s z e r e p é r e is é s n e m v é l e t l e n , h o g y a z ú j k e ­ retek között élő e m b e r a n n y i r a fontosnak tartja a t u d o m á n y és t e c h n i k a fejlesztését. Ezzel a z o n b a n e g y á l t a l á n n e m t a g a d t a m e g örökségét, apját: a tőkésrendszert, sőt ellen­ kezőleg á t v e t t e tőle mindazt, a m i é r t é k volt benne és a m u l t méltó örököse lett a h a l a d á s továbbívelő vonalán. Mert ő a mult haladá­ sának, k u l t ú r á j á n a k örököse és t o v á b b f e j ­ lesztője. Míg a m a r e n d s z e r e — és sajnos úgylátszik Vető G y ö r g y is — megtagadja sa­ j á t m ú l t j á t é s n e m c s a k b ö l c s ő j e p l . 1789 é s 1793 e l l e n k e l k i , d e l e g s z í v e s e b b e n a t e c h ­ n i k á t é s k u l t ú r á t i s — az e g y k o r s a j á t m a g a teremtette kultúrát — megsemmisítené.

Ha a k u l t ú r á t csak a sorok között, a m a r x ­ i z m u s t a n n á l n y i l t a b b a n teszi V e t ő G y ö r g y felelőssé az e m b e r e l t á r g y i a s o d á s á é r t , h o l o t t i m m á r 97 é v e k ü z d é p p e n ez a z i r á n y az e l t á r g y i a s o d á s e l l e n . H a V e t ő azt hiszi, h o g y a dialektika a történelmi materializmus me­ c h a n i z m u s s á teszi az e m b e r t , a z a z — t a l á n h e ­ l y e s e b b e n f o g a l m a z v a ezt a m e g á l l a p í t á s t — e g y m e c h a n i z m u s r é s z é n e k t e k i n t i őt —, ú g y n a g y t é v e d é s b e n v a n . E g y ú t t a l p e r s z e igaza is v a n . A n n a k t e k i n t i — a m i ! A z a z m a m é g egy m e c h a n i z m u s részének, gépalkatrésznek. M e r t az e m b e r m a t é n y l e g az, é s ezt V e t ő is megállapította. H a z u d n a a dialektika és ez­ á l t a l t u d o m á n y e l l e n e s s é v á l n a , h a ezt l e t a ­ gadná, elkendőzné. De a jövőre nézve nem tekinti a dialektika gépalkatrésznek az em­ b e r t — sőt a r r a t ö r e k s z i k , h o g y igazi e m b e r ­ r é tegye! Még tovább is m e h e t ü n k : m á r a m a i e m b e r r ő l is m e g á l l a p í t j a , h o g y g é p is — d e e m b e r is és azt is, h o g y ö n m a g a — m i n t ember s n e m mint gép — alakítja történel­ m é t . A d i a l e k t i k a az e g y é n t , a s z e m é l y i s é ­ get éppen olyan fontosnak tartja, m i n t a t á r ­ s a d a l o m e g é s z é t és össze is t u d j a e g y e z t e t n i a k e t t ő t . A k i e n n e k e l l e n k e z ő j é t á l l í t j a — az nem ismeri a dialektikát, nem ismeri sem a S z e n t c s a l á d o t , se a T ő k é t , a z A n t i d ü h r i n g e t , a F e u e r b a c h o t és e g y á l t a l á n a d i a l e k t i k a h a ­ t a l m a s irodalmát. N e tévesszük sohasem öszsze a d i a l e k t i k á t a v u l g á r i s m a t e r i a l i z m u s s a l . H i s z e n az i t t i d é z e t t p á r s o r i s ezt b i z o n y í t ­ j a . I s m é t e l j ü k m e g p l . a k ö v e t k e z ő t : „ . . . az eltárgyiasodásnak t u d a t á b a n levő és éppen ezért önmagát megszüntető eltárgyiasodást". C i k k e v é g é n V e t ő kifejezi a b b e l i ó h a j á t , h o g y az ú j e m b e r é r e z z e a k ö z ö s s é g h e z v a l ó t a r t o z á s á t is, d e e g y ú t t a l e g y é n i s é g é t is f e j ­ lessze k i . Ü g y v a n . E b b e n m e g e g y e z ü n k . D e V e t ő n e m m u t a t o t t r á az ú t r a , a m e l y e n h a ­ l a d v a ezt a célt e l é r h e t j ü k . A z „új e u r ó p a i s z e l l e m " k i s s é h o m á l y o s kifejezés. L e h e t a z t többfélekép érteni. Lehet visszatérésként ér­ t e l m e z n i , a m i n t a z t az egész c i k k v o n a l v e z e ­ téséből lehetne következtetni, de lehet a h a ­ l a d á s , m a i h a l a d á s v o n a l á n a k is m a g y a r á z n i . B i z t o s az, h o g y s z a v a k k a l i l y c é l t n e m l e ­ h e t elérni.. F i l o z ó f i á v a l s e m . Ü g y é r t v e , h o g y c s a k filozófiával. „ . . . az a n y a g i e l t á r g y i a s o ­ dást n e m lehet tisztára belső, lelki t é n y k e ­ d é s s e l m e g s z ü n t e t n i . H o g y ö n m a g u n k a t fel­ emeljük, ehhez n e m elégséges ö n m a g u n k gondolatban való f e l e m e l é s e . . . H a az e m ­ bert a körülmények formálják, úgy a körül­ m é n y e k e t k e l l e m b e r i v é f o r m á l n i " . (A s z e n t c s a l á d 1844.) Lőrinc Péter (Megjelent számában)

a

„Világkép"

1941

márciusi

Apámhoz Apám, úgy jajnak az emlékek, amelyek téged idéznék, mikor ziháló melled eszeveszett taktusban vergődött s lázban, verejtékben gyöngyözött szenvedő arcod. Apám, fülemben még most is tébolyítón csengnek a vérrel jelbuggyant pokoli hörgések. És mikor az éltető kenyeret izzadtad a munka emésztő tüzében, hányszor, de hányszor szorult ökölbe bosszúvágytól remegő, gyermeki kezem, mert fájtak, fájtak gondgyilkolta, apró életörömeid be nem teljesülései, fájtak a kicsinyes, álnok mosolyok, melyek takarták benső sorstragédiád: fájtak az átviharzott, vészes éjszakák s mikor kiszívott hüvelyedben utolsókat dobbant a megkínzott élet, kísértő lidércek a lelkemre ültek . . . S két könnycseppet úgy szerettem volna megtartani, csókolni, csókolni, a nagyok szeme elé vinni, mint m e g r a b o l t milliók robotra kárhozott élettükrét... Apám, úgy fájnák az emlékek, amelyek téged idéznek, amikor ziháló melled eszeveszett taktusban vergődött s lázban, verejtékben gyöngyözött szenvedő arcod. THURZŐ (Megjelent:

A HÍD 1936 júniusi

számában)

LAJOS

Portát akarunk — Gyüa, te! — kiabált s a kezével h a d o ­ nászott a sáros ember. Az ostora nagyokat csattant, a lovak gőzölögve feszültek a h á m ­ n a k , c s a k a z é r t , h o g y tíz lépéssel o d é b b n a ­ gyot szusszanva megálljanak. Az oldalbordá­ j u k z ö t t y e n v e u g r á l t l e é s föl. O r r l i k a i k a k ­ k o r á r a t á g u l t a k , m i n t a kocsis s á r o s ö k l e . G y ű a , t e ! — o r d í t o t t a el m a g á t ú j r a a kocsis. O s t o r á v a l v é g i g s z á n t o t t a a l o v a k h á t á t . A l o v a k n e k i d ü l t e k , a kocsi m e g m o z ­ dult, s agyig ült bele a sárba. — No, az i s t e n n y i l a c s a p j o n e b b e a p e m p ő b e ! I d e se g y ü v ö k b e t ö b b e t ! — m é r g e l ő ­ dött a kocsis n a g y t e n y e r é v e l a s a r a t m a j zolva le az a r c á r ó l . S á r o s , e l n y ű t t r u h á j ú e m ­ b e r e k á l l t á k k ö r ü l a kocsit s h ü m m ö g t e k , b ó ­ longattak. — Ide n e m lehet több téglát behozni, — v a k a r ó d z o t t K i s J ó s k a . L e r a k o d t a k és ő a z ­ tán talicskával tolta oda a házhoz. H á r o m ­ száz t é g l á t k a p o t t a v á r o s t ó l , m e g h á r o m s z á ­ zat a Közművelődési Egyesülettől, és egy kőmívest. Oszlopokat r a k n a k a ház alá, az t a ­ lán majd megtartja, h a megtarthatja. L a t y a k m e g víz «11 m i n d e n f e l é . A s z o b á ­ b a n is víz v a n . A z á g y l á b a , a h o g y m o z o g n a k r a j t a , b e l e s ü p p e d a földbe. A szoba s a r k á b a n K i s J ó s k a e g y g ö d r ö t á s o t t , o d a folyik össze a víz, o n n a n a z t á n k i h o r d j á k v ö d ö r r e l . H á ­ roméves fiacskája v a n Kis J ó s k á n a k . Csupa m a s z a t . M á r n e m a k a r az á g y o n m a r a d n i , m o z o g n i s z e r e t n e , s z a l a d g á l n i , le-föl a s z o b á ­ b a n v a g y az u d v a r o n , d e a l á b a b e l e r a g a d a sárba, orra bukik, kis kezével szétcsapja a sarat .Néha sivalkodik, n é h a meg szótlanul fölkel, k e z é r ő l a k a b á t r a d ö r g ö l i a s a r a t , k i s bocskorában tovább pancsog. Az anyja, h a ezt látja, ráver, hogy miért n e m m a r a d n y u g t o n az á g y o n , m é g ő is c s a k több dolgot ad ebben a kétségbeejtő helyzet­ ben. S o k a t m é r g e l ő d i k K i s J ó s k á n é . L e h ú z z a a s á r b a m e r ü l t l á b b e l i k e t és a g y e r e k e t az á g y r a hajítja. K i s n é i s m e g y t é g l á t h o r d a n i . T í z e t tesz e g y z s á k b a s a h á t á r a veszi, k i c s i t tör, d e h á t muszáj hordani. B a c s ó , a s z o m s z é d j u k , áll n e k i t ö r l e s z k e d ­ ve a udvaron. Káromkodik. — L e d ő l ez a fal, h i á b a t á m a s z t o t t u k meg! — Idegesen toporog, a sár latyakká v á ­ lik a b o c s k o r a a l a t t . — K i k ö l l e n e p a k o l n i ! — Tétovázik, h ü m m ö g , hüvelykujjával a fa­ l a t t a p o g a t j a . H i á b a , s á r r á v á l t és m á r r e ­ p e d is. Bacsóné jött ki mezítláb.

— M i t n é z ö l ? T á n lesed, h o g y m i k o r dől a fejedre? Miért n e m gyüssz pakolni? G y e ­ re, majd elpakolunk a sógorékhoz! Egy a s z t a l t v e t t a f e j é r e és m e g i n d u l t v e ­ le a t é r d i g é r ő p o c s o l y á b a n . — Megfázik kee, Borcsa néni! F e b r u á r ­ ban, mezítláb! — kiabált neki az átalsó szom­ széd. B a c s ó n é k i k ö p ö t t . — H a m e g f á z o k , h á t m e g f á z o k ! N e m az u r a k g o n d j a . A b é l e l t cipősök b i z t o s a n n e m fáznak. Én m e g m á r úgyis megfáztam. Még e g y k i s f á z á s , se ide, se o d a . P a p u c s b a n n e m lehet a térdigérő sárban menni. Más meg nincs. Dörmögve csapta a sarat. B a c s ó n e m k a p o t t t é g l á t . V a n m á s is a k i nem kapott. Sokan n e m kaptak. Van, aki k é t - h á r o m s z á z a t kapott. Ezeknek csak oszlo­ p o k a t r a k n a k alá, d e m i t é r az? A J o v á k é az o s z l o p o k r ó l is l e d ő l t m á r . A t ö b b i is l e ­ dől, h a n e m r a k j á k e g é s z e n k ö r ü l , d e n e m a d n a k elég téglát. A N y á r i Tecának, a n n a k a vacaknak, annak a mindenki rongyának ad­ tak ezerhatszázat, hogy körülrakhassa. Még k ő m ű v e s t is a d t a k n e k i t ö b b n a p r a . M á s e m ­ b e r n e k egy n a p r a adnak, aztán kínlódjon, rakja tovább maga, ahogy tudja. Biztosan megállt a m é r n ö k n e k . Bacsó kiköpött. Az ilyeneknek v a n tégla. No, meg a Körösinek adtak legtöbbet: négyezret. Annak meg va­ lami rokona van a háznéző bizottságban. H a v a n protekció, a k k o r v a n tégla, — dörmögött Bacsó m a g á b a n . Egy zsák krumplival csúsz­ k á l t föl az o r s z á g ú t r a , v i t t e a z öccséhez. A z öccséék o t t l a k n a k a z o r s z á g ú t m e l l e t t . A z ő h á z u k is vizes, d e b í r j a m é g v a l a h o g y . A s z o ­ b a o t t is s á r o s . A sár m á r m i n d e n ü t t itt van. A sár, ami r á r a k ó d i k a r u h á r a , az e m b e r e k r e s az ide­ gekre megy. Nyúlósan körülveszi a düledező házakat, bemászik a szobákba, egyberagaszt­ j a az e m b e r i l é p t e k e t , összefonja a z u t a k a t , i n g o v á n y o s s á teszi a t a l a j t , i n g a d o z ó v á teszi az e m b e r e k e t . . . M i n e k a t é g l a , m á r n e m s e ­ gít. M o s t d ő l t l e a m á s i k u t c á b a n Kocsis J á ­ nos háza, az alá pedig ezer téglát r a k t a k . Nem lehet megállítani a falakat, belesüpped­ nek a sárba. Máshova kellene építeni a h á ­ z a k a t , m a g a s a b b t a l a j r a , a h o v á n e m j ö n föl a talajvíz, ahol n e m lesznek derékig vizesek a falak, a h o l n e m s ü p p e d b e l e az á g y l á b a a szoba földjébe. P o r t a k ö l l e n e , o t t az o r s z á g ú t o n t ú l n a n , ott jó lenne. Ha kérnénk, követelnénk, tán m e g is k a p n á n k — m o n d j a B e r t a P a l i , c s a k

h a e g y s é g e s e n , összefogva n é z n é n k u t á n a m i n d a n n y i a n . Igen, azt k e l l e n e m e g s z e r e z n i , b ó l o n g a t m é g K i s J ó s k a is. A fejek ö s s z é b b h a j o l n a k . A s z ü r k e égből e s ő c s e p p e k h u l l d o ­ gálnak. Szomorú nóta taktusát verik a dü­ ledező házak tetején. B a c s ó s z e m e az é g r e m e r e d . M é g az i s t e n is v e r b e n n ü n k e t . V a g y t u d j a , h o g y c s a k a k ­ kor tanulunk, ha vernek bennünket. Akkor n y í l i k c s a k ki a s z e m ü n k , h a m á r s z u r k á l j á k . — B a c s ó a r c a p i r o s r a d a g a d t az i n d u l a t t ó l . — M é g t á n az i s t e n is a z t a k a r j a , h o g y ide.

HANGYA

ANDRÁS

a h u n a r é g i összedűl, ú j a t n e é p í t s ü n k . . . Űj portát akarunk, m a g a s a b b talajon és szára­ zat! . . . Téglahordó talicskák állapodnak meg a j á r d á n , s z e m e k m e r e d n e k össze, e m b e r e k t o ­ tyognak a latyakban, a latyakban, melyben l a s s a n t o v a ú s z o t t a szó: p o r t á t a k a r u n k . . . ( Z e n t a , 1941 m á r c i u s ) Ösz Szabó János földmunkás ( M e g j e l e n t a „ V i l á g k é p " 1941 m á r c i u s i számában)

Munkábaindulás

(ólai)

R

A

T

Vers a fáról Felnőtt király felnézek felnézek

a fa sátrat bontott, koronája; én az árnyékból, a fára.

Tudja-e, hogy mint bennem magam is csak nem mennék,

olyan erős, az árnyék; fa volnék, ha ha állnék.

Magam is csak fa volnék, a gyökerem kötne; belenőnék téphetetlen a földbe Örökre.

ha

Átcsillan az arany napfény, mintha csak nevetne, két favágó ballag bölcsen, vállukon a fejsze.

Vers a szigetről nem is sziget az a sziget, gyalog járok rajta; mégis sziget az a sziget, álom terem rajta. szemben sápad a kisváros, túl a világ tőle; Robinson én, Péntek nélkül, menekülök tőle. egy csónakom, egy evezőm, igy már csak megállom; eldobom az evezőt is, hajtson csak az álom. ez a hársfa, ez a nyárfa, ez a föld alatta; a zöld meg a világ szépe, ami csillog rajta. ez a sziget a szigetem, a lelkem a másik; hull az eső a szememből, szomjas sziget ázik. szomjas a föld, nagyon szomjas, két sarkán már ég is; borospohár van előttem, szomjan halók én is. GÁL

LÁSZLÓ

Majtényi Mihály

A külváros partján — Részlet — Most itt l a k u n k a T u r g e n y e v u t c á b a n — költő n e v é t viseli az utca, a s z á m m e g : 13. M a g a s a b b s z á m a m á r n e m

l e h e t n e , m e r t ez a szélső h á z a

ház­

külváros

felé, b á r m a g a a t i z e n h á r m a s m é g b e l t e l e k n e k számít. Szóval itt v a g y u n k é p p e n a határon, mindössze egy utca van közöttünk. N á l u n k m é g k e r a m i t o s az úttest, aszfa ltos a gyalogjáró járda, a s a r k o n túl m á r

t é g l a j á r d a és p o r t e n g e r b e m e r ü l ő kocsiút

hirdeti az élet n a g y igazságtalanságát. Tudniillik azt, hogy d e n e h é z is b e n n e m e g ­ teremteni a külváros meg a belváros egy formaságát. törekedne rá a királyi

(Nem mintha

olyan

nagyon

kormány.)

Az a kis szoba csak ú g y a miénk, hogy benne lakunk. Miénk a por m e l y a külvárosi szomszédság felől b e l e n g g á b a n áll. M i é n k b e n n e a z azsúros fehér

benne,

— mert azt törölgetni feleségemnek jo­

terítő, két váza, a szekrények

belső

t a l m a . T e t e j ü k ü r e s e n m e r e d r á m , m i n d ö s s z e n é h á n y dunsztossal. S ez az

tar­

üresség

m i n d i g fájón e s z e m b e idézi összesen h e t v e n h á r o m k ö n y v e m e t , m e l y e k ott m a r a d t a k Károlyházán s visszapörölni, ú g y érzem, nincs jogom őket, m e r t n a g y o b b

kincset

h o z t a m el onnan: a feleségemet. Miénk t o v á b b á egy vizesvödör a sarokban — a kis p a d k a , a m e l y e n á l l , a z n e m — s e z a t á r g y a m ú g y is e r ő s v i t a t á r g y á t k é p e z i . A l a kés felett

némi

víz el fogja

felügyeletet

gyakorló főbérlőasszonyság szerint ugyanis a lecsurgó

rohasztani. háztartásunkban.

Nem

u g y a n azok a z a p r ó kis h á z t a r t á s i duzzog ások és k i b é k ü l é s e k , h a n e m o t t az

Általában a vita jelentős nagy szerepet

ajtón­

kon túl Csernák

játszik

kis

Ferencnével.

— M á r pedig azt n e mondja, C s e r m á k n é n i — r á n t j a k i olykor- az ajtót

Éva

f e l e s é g e m — , m i é r t r o h a d n a el a z a s á m l i ? H á t h a a p a d l ó n á l l n a a v ö d ö r , a p a d l ó n e m r o h a d k i . A z is c s a k f a . Én m e g csitítom: hagyjad m á r ugyan. Kivágom legfeljebb a sámlit! — De az n e m úgy van! a sámli m á r

itt volt a m i k o r idejöttünk. Azt hogy

ülök rajta vagy a lábomat teszem rá, v a g y vizesvödröt,

neki

mindegy

lehet!

én In­

k á b b a tetőt csináltatná meg. Igen, a tető az m á r újabb gyújtóanyag! A m i k o r éjszaka megbök a hitvesem: te Józsi, n e a l u d j , én ú g y félek, v a l a m i

úgy kopog itt!

Kopog, kopog — fordulok m e g á l m o m b a n —, eső az, szívem. Veri az ablakot. — D e idebent kopog. — Talán a szívedben, kis bolond, az kopog — J u j , n e m o n d j ilyet, Józsi, m e r t szobában bent. Fülelek és igazsága van.

hangosan.

megharagszom. Itt kopog valami éppen a

Világot gyújtok, hát beázott a mennyezet. És szé­

pecskén csurog a vizecske a padlóra, m é g csak pataknyi, de folyóvá

dagadhat.

K i a z á g y b ó l h a m a r és l a v ó r t alája. Igen á m , d e h a e d d i g csak kopogott a víz a padlón, m o s t az üres lavórban szinte dörömböl.

Hangosan

és m é l y e n

visszhan­

gozva a boltozatos m é l y e d é n y b e n . Ez a kezdet. K é s ő b b kássé megszelídül —

ta­

l á n e l h a l l g a t ? E j , f e n é t ! M o s t j ö n c s a k a j a v a , m o s t m á r v a n víz, v a l a m e n n y i a v i ­ zet felfogó

mosdóedényben,

most olyan hangot ad, hogy klaty, klaty.

Leírhatatla-

nul ellenszenves hangot, mely kiválóan

alkalmas

arra,

hogy

hitvesem

álmát

el­

rontsa. Hát a tiédet? É n

nem hallottam, mert elaludtam

ő elbeszéléséből é r t e s ü l t e m az izgalmas éjszaka további Általában

izgalmasak az éjszakák

erre

a

mindjárt;

csak reggel

az

fejleményeiről.

külváros

határán.

Amarról,

irányból n e m c s a k por száll be a b l a k u n k o n , h a n e m távoli nótaszó, sokszor

déli

kurjon-

gatással keveredve. N é h a elnyújtott vad sikoly, vagy k á r o m k o d á s erős hangja csat­ t a n fel s m i r i a d t a n n é z z ü k a z a b l a k o t : e l é g e r ő s - e , m e r t h á t h a t ö r t é n i k m a j d lami? De s e m m i sem történik az éjszakában,

csak

léptek h a l a d n a k el az a b l a k alatt, n y u g a l m u k b a n

később

mintegy

je­ ro­

tudjuk

néha

m e g ki volt. N é h a g y e r e k e k k u r j o n g a t n a k

len, v a g y csupán

évődő dolgokat. Vagy

az ablakot

egy

kéz, d e

sosem

be, kiáltoznak szemtelen,

huhognak

t a m fülönfogni egy-két zsiványt, de annál

méltóságukban

va­

kopogó

lezve, hogy s e m m i közük az iménti e s e m é n y e k h e z . N é h a topogó lábak v a d zaja b o g e l a z a s z f a l t j á r d á n — m e g is v e r i o l y k o r

és

egyenletesen

egyet-kettőt.

rosszabb.

Ezt

Éva

Már

illet­

megpróbál­

hitvesem

biztatására

tettem, m e r t őbenne élnek m é g ilyen fogalmak, hogy az utca csöndje, m e g a mekek

illendő viselkedése. M a g a m

gyer­

m é g k u n c o g o k is i l y e n k o r : n é z d a z s i v á n y , m o r ­

m o l o k e l é g e d e t t e n , l á t v a h o g y s z e d i a l á b á t é s h u h o g m é g t á v o l r ó l is. E z m á r B i g e ­ érzés, m e r t én olyan fertályokból

jöttem

m o m r a is c s o d á l a t o s v o n z e r ő v o l t e g y k o r a szépfüggönyű

jóval

a határvonalon

túl. S az én

a sok n a g y o b b h á z o t t az aszfaltos

ablakok, az ablakokból k i s z ű r ő d ő

villanyfény

—

szá­ úton,

csodálatos

és

n y u g t a l a n í t ó v o l t m i n d e z az é n s z á m o m r a is. S kicsit dobog a szívem, h a m e g i n d u l o k öltönyömben

csupán,

játszva

a kútra

lengetem a kannát —

estefelé.

mert

Rosszabbik

mégiscsak

van

d e n g e l e g i - b i g e m e g o s z t á s s a k ú t r a én j á r o k —, v i s z e m a k a n n á t és

házi­ nálunk

csodálkozom,

m i l y e n k ö n n y ű , p e d i g v a l a m i k o r m i l y e n n e h é z volt. Kicsit b ü s z k é n , hogy most n e m l ö k n e k vissza a s u h a n c o k és tisztelik az e m b e r e k a j o g o m a t a sorra. A világ

vál­

tozott v o l n a m e g ? C s o d á k a t , te lettél e m b e r r é , B i g e Józsi, azaz m á r József,

min­

d e n k é p p e n és mindenkinek. Csak régi osztálytársaimnak vagyok — ha ilyen u t a m ­ b a k e r ü l : t e v a g y az Józsi? M e g a b a r á t o m n a k , József n é v v e l

feleségemnek

— a

többi világ

az

illet.

C s a v a r o m a k ú t k e r e k é t — m e r t d u g a t t y ú r a j á r ó — s az a l á c s u g r ó víz b e l e zsuborog a kannába. Kisebb gyereknek meg — ahogy a nagyoktól láttam —: n a add ide a kannát öcsém! Menyecskéknek meg sem értené a mi ártatlan külvárosi A z t á n vissza. Nincsen

évődve — juj

egykoron

h a ezt látná

Éva,

összenevetésünket.

csak h ú s z - h a r m i n c lépés a z egész és é n

visszatértem

a z a s z f a l t r a . I g a z h o g y a h a t á r á r a é p p e n , d e e z is p o n t o s a n j e l z i m e g t e t t

életuta-

mat. S nagyobb selymaságokra

most

m á r n e m is leszel k a p h a t ó — k é r d e d .

Most

m á r csak így felülről, mindig okosan? K i s m é l a b ú v a l a h a n g o d b a n a világi dolgok iránt? Azt soha, m e r t e n g e m csalánban fürdettek s az én s z e m e m olyan, mindig ki­ tapogatja a n e v e t é s rögét és a z t loccsantja szét az o r r o d előtt. Dobálódzok a rögökkel, amíg a kezem bírja — az a másik

rög, a m i t

ezekkel

az e m b e r r e hajítanak,

utolsó az úgy porlad szét az emberek, hogy sírás jár a n y o m á b a n . Én csak láttam eleget korábbi

Virágról-virágra

az

tudom:

szakmámban.

száll a

méhecske, úgy gyűjtöget. Még inkább az

óraköny­

velő. F é l l á b a m é g itt, d e ő m á r o d a g o n d o l a m á s o d i k , h a r m a d i k , tizedik h e l y é r e .

Reggel, alighogy csókkal ébreszt a feleségem, m á r i s rohanok. A csésze még lehajtom, fcélni,

d e a melléjevaló z s e m l é t m á r ú g y kell n e k i a k a b á t o m b a

m e g e n n é m , de h á t ráérek? V á r r á m a F e h é r Hajó szálloda és

légypiszkos

és szomorú

irodája

fizető, h o g y e l s z á m o l j u k a

—

kávét

gyömösz-

vendéglőüzem

c o m p t o i r , ez v a n r á í r v a — , v á r r á m az é j s z a k a i

lózungot.

A F e h é r Hajó úgynevezett éjszakai forgalma főleg a herdálás tételeiből lálkozik. H a a Gyuszi nagyságos úr, vagy

másvalaki mélyebben nyúlt a

táp­

tárcájába,

p e z s g ő t h o z a t m é g a k u c s é b e r n e k is, h a v i d á m a n v a d u l a z é j s z a k a g ő z é b e n s o k m u ­ lató pajtás, az n á l a m p u s z t á n bevételi s z a p o r u l a t . S m i a l a t t a fizető e g y s z u s z r a el­ m o n d j a : — p o h a r a t is e t t e k fogadásból,

k é p z e l j e B i g e ú r —, ez a b o l o n d h í r t fél­

kézzel elűzöm. — A nagybőgőt N e m hagyja sajnos az

is

m a g á t Lajos, tartogatja,

órakönyvelés

lődést. O l y a n

meggyújtották.

vagyok

lendülete

szorongatja,

adagolja

híreit.

Belőlem

régen kiölte a különböző szakmák iránti

mostani szakmáimmal, mint

aki

művirágot

szagol.

érdek­ Kivéve

az é j s z a k a i t é t e l e k e l s z á m o l á s á n a k esetét: e n n e k o l y a n e r ő s e n p e n e t r á n s íze v a n , az éjszakai

bevételnek,

határozottan

ez a szag i n k á b b Lajosból — Gyerünk

—

törköllyel vegyült sligovica szaga. Á m lehet, hogy

árad.

mondom

t ü r e l m e t l e n ü l m é g i t t a s z á l l o d a i l ó z u n g is, f e l d o l ­

gozatlanul. A

szállodai b e v é t e l az m á r

tiszteségesebb. Á m b á r . . . de hagyjuk ezt talán.

Neizer úr, kegyes jó pártfogóm, aki n e k e m

ezt a

éberen őrködik az erkölcsök felett itt a szomszéd

felírói-könyvelői

állást szerezte,

fülkében.

Másolom a tételeket gömbölyű betűkkel. É T T E R E M : tatrozik, P I N C E : köve­ tel. K i n e k is t a r t o z i k az é t t e r e m ? A z ö l d s é g s z á m l á n a k , Órakönyvelést végzek

persze.

igen- s z e r é n y díjazásért, g y e r ü n k , g y e r ü n k , k i l e n c óra

m i n d j á r t s h o l az ecetgyár, a v á r o s v é g é n

egészen

s tízre oda

kell

érnem.

Máma

ott k e m é n y h a r c o m lesz a fináncokkal. S j a j , m á m a k e d d van, A n d r e s z bácsi napja, ö

s u b a s a p k á t készít, m e g g y e r m e k s a p k á t

s i l y e n k o r ősszel növekszik n á l a a

lom, sok iskolás fejére k e r ü l a fejfödő. ( N ő j ö n

is a

kis

kobakokban

a

forga­

tudomány,

hasznára a világnak.) Én vagyok a számadója m i n d e z e k n e k a dolgoknak, beosztott órák szerint, de egyéni rendszerel mindenütt. Andresz bácsi,

amikor

felfogadott, s m e g k é r d e z t e m m i l y e n k ö n y v e l é s t Andresz bácsi világosan

sántalábú

íróasztala

akar, egyszerűét

vagy

mellett

kettőset

—

megmondotta.

— Egyszerűét, édes öcsém. Olyan egyszerűét, melyből a legbutább adótiszt­ viselő is a z e l s ő p i l l a n t á s r a m e g é r t i , h o g y

ráfiizetek.

M i l y e n m á s ezzel s z e m b e n a F e h é r Hajó könyvelési rendszere. P o l e n k a nos miatt. Az ü z e m tulajdonosa külön

Já­

félrehívott.

— Nézze, Bige úr, én őszinte e m b e r

vagyok — ajaj,

Józsi, gondoltam,

mi

lesz ebből, h a v a l a k i őszinte egy v a d i d e g e n e m b e r h e z , a k i t e g y e d ü l a N e i z e r p á r t ­ fogol — n a , szóval, é n őszinte e m b e r v a g y o k Polenkának

és m e g m o n d o m :

nem

m i n d e n t látni. Jó, j ó h o g y ő is társ, t á r s a m n é k e m . . .

kell a n n a k Azt kell

a

min­

dig k i m u t a t n i tudja, h o g y az ü z e m igen jó. M i n t a h o g y j ó is, é n m o n d o m magáinak, sőt

lekopogom...

Persze annyira

mégsem

jó, hogy

ne

kellene

néha

befektetni.

T e h á t a n n y i r a jó, hogy a P o l e n k a pénzt adjon, a n n y i r a azonban m é g s e m jó, hogy én túlsók hasznot adjak neki. Érti? S akit az ág húz, az m i t n e m ért? Még a F e h é r Hajó könyvelési a z t is.

rendszerét,

Ezt a kiváló rendszert bizonyos Vavrik

fektette

le, k ö n y v e l ő

a

takarékból.

Azóta a z o n b a n előrelendüli; állásában r ü h e l l e t t e a korai felkelést. É n viszont n e m , és így j u t o t t a m a comptoárba. A V a v r i k által e l r ú g o t t k ö n y v e l é s i r e n d s z e r

nékem

elég volt a l a k b é r r e és az igen n a g y szó! E b b e n a rendszerben a pince folyton

kö­

vetelt, az é t t e r e m folyton tartozott, a szállodai rész hol így, hol úgy, m é g i s ú g y , h a P o l e n k a J á n o s belenézett a k ö n y v e k b e , ijedten hőkölt vissza a s z á m á r a tetlen

emészthe­

zűrzavartól. Ez a különös vállalat, az a Fehér Hajó — kívülről közepes kinézésű, egyszerű

szállodaipari ü z e m a m a g a aktív és passzív önálló osztályaival, egymáshoz

tartozó

vagy egymástól független, egymásnak tartozó és egymástól követelő pindéjével, termével, söntésével, szállodájával, kávéházával télyes szövevénye a gát sohasem

társasviszonynak,

ét­

valamint cukrászatával olyan

rej­

a m e l y b e n P o l e n k a J á n o s ú g y s e m fogja

ma­

kiismerni.

D e n e m is a k a r j a ú g y l á t s z i k , ő s e s a z i g a z i c é g f ő n ö k neki, igazi főnökömnek, n e m a — Mérleget

kellene

már

sem.

Ha

mondtam

társnak: csinálni.

— Na ja, m o n d o t t a a főnök. D e m i n e k ? — Hát hogy tisztán lássunk kérem. — Hogy tisztán, lássunk? Nézze, h a m a g a n e k e m túlnagy hasznot m u t a t ki és a P o l e n k a ezért l á r m á z i k — k é n y t e l e n leszek k i d o b n i m a g á t . H a viszont v e s z t e ­ séget m u t a t ki és P o l e n k a ismét csak l á r m á z i k ? — M e g i n t csak k i d o b o m m a g á t . Azért nincs nekünk

soha m é r l e g ü n k . Szóból ért az e m b e r , n a n e m igaz?

Tízkor m á r ott lépkedek k e m é n y e n kon túl. Mindenfajta

az e c e t g y á r felé, jóval a v a s ú t i s o r o m p ó ­

gyárüzem közül a legbüdösebb, amelyet

ismerek

s

minden­

f a j t a k e n y é r a d ó m k ö z ü l H o j d e k D á v i d é s fia a l e g k u k a c o s a b b . M é g a fia c s a k v a l a h o g y . . . A z is ö t v e n b e n j á r ó , s z a k á l l a z ö l d e s d é r — l e s k e ­ lődve jár mindig az eceteshordók körül, mintha álmukat vigyázná — mert alszik a z o k b a n az ecet, ecetágyon tudniillik. S a r o k b a n

desztilláló készülék

ágyon zsubo-

rog, hosszú csövein és emeletes hordóin keresztül zsuborog az életadó nedű. g ü n k jelszava, hogy a Hojdek-féle

ecet legjobban

savanyít,

reklámnál is

Cé­

jobban

megtestesül idősebb Hojdek Dávid személyében. M á r a tanácsai, amelyeket időről­ időre ad, a j é g n é l is j o b b a n l e h ű t e n e k : e p é b e m á r t o t t ecetesrongyok. „Akassza magát" — hördül olykor papa —

fel

e m b e r t á r s a i f e l é , j o b b n e m ás k é r d e z n i t ő l e s e m m i t . D e

mondja ilyenkor a zöldszakállú, akiben

mégis vannak

némi nyomai

igaz minimálisak — az e m b e r i érintkezésnek. D á v i d azonban, a k i akasztófákkal fulladáshalállal v e g y e s jókívánságiaát fröcsköli k ö r ü l n e m i g e n z a v a r t a t j a

— és

magát.

— Mit papa, m i t befolyásolsz t e e n g e m ? A k i kötélrevaló, az odavaló, n a ! Belterjes mélységes zavartalanságban

űzte savanyú

mesterségét, az

ecetal­

tatást emberemlékezet óta a két Hojdek. E g y két segédaltató-napszámoson és h o r ­ dóemelő mindenesen kívül, soha más alkalmazott b e n e m tette lábát. S akkor jött a végzetes ecetadó korszaka. Fináncok nyomultak időről-időre a telepre, g o l t a k a főzőüstökbe, m é r i c s k é l t é k a k i c s u r g ó lét, e l ő í r t á k k ü l ö n b ö z ő

belesza­

raktárköny­

vek vezetését, különböző ecetszabályok pontos ismeretét Hojdek Dávid, akinek

az

v o l t az e l v e , h o g y h a b e c s ü l e t e s k e r e s k e d ő n e k k e d v e v a n d i n a m i t o t g y á r t a n i —

ám

tegye a saját számlájára és veszélyére —

m o s t m e g d ö b b e n v e állt az új

jelenségek

e l ő t t . H ö r ö g v e és á t k o z ó d v a j á r t f e l - a l á a p ó h é l ó s p i n c e s a r o k b a n , s z a k á l l a s f i a ú g y f o g t a l e k é t k a r j á t , n e h o g y n e k i r o n t s o n a s z a g l á s z ó és

méricskélő állami

szervek­

nek. E g y m á s t érték a zajos botrányok, sőt egy főszemlész olyan p e r t akasztott H o j -

dek

kifejezései m á r a hatóságsértést súrolták.

Ak­

kor határozták

nyakába,

el, h o s s z a s b e l s ő és k ü l s ő t u s a k o d á s u t á n a cég főnökei, h o g y

em­

bert fogadnak,

aki a raktárkönyvet

szik a

amelynek

inkriminált

ó r a b é r é r t r e n d b e n t a r t j a és m a r a k s z i k , veszek­

fináncokkal. Személyemre

azért esett a választásuk, m e r t életrajzi adataimból

kihalász­

t á k , h o g y v o l t f i n á n c c a l á l l n a k s z e m b e n . S h a m á r k ö z v e t l e n ü l n e m is . s é r t e g e t h e t ­ ték a testület jelenlegi tagjait, ördögi elégtétel dani

alfelvigyázóját

megszekírozni,

volt s z á m u k r a a testület egy

haj­

h o g y ezzel is h a r c i a s a b b á t e g y e n e k a volt s z a k ­

társaim elleni k ü z d e l e m b e n . Ilyenkor az öreg Hojdek

mint a lapuló árnyék,

még inkább m i n t a sarokban hálóját szövögető pók keringett —

vagy

mindenesetre

jó

messze a szócsata színhelyétől s legalább a szavak és indulatok, színéből igyekezett kiolvasni, hol t a r t u n k e g y m á s t c s e p ü l ő és s é r t e g e t ő Ez h o z t a a fűszerszámlát,

küzdelmünkben.

ez a z á l l á s o m . S t e t e j é b e m é g h a v o n t a

lepecsételt ecetet. S m e r t abból — az ecetből —

háztartásunkban

egy

igen

üveg

kevés

gyott, ott álltak sorban a ledugaszolt üvegek — egy pohárka ecetet n á l a m

fo­

vendég

a k á r m i k o r k a p h a t o t t , h a csak k e d v e t á m a d t rá. D e n e m e m l é k s z e m , h o g y e g y e t l e n ­ e g y is k é r t v o l n a v a l a h a is. I n k á b b p á l i n k a u t á n s z i m a t o l t a k . H a l e n n e k é t s z a b a d órám, szívesen vállalnék órabéres könyvelést

valami

rőseim k ö r é b e n egy ilyen állás sokkal n é p s z e r ű b b é Ha magam bácsi

pálinkakereskedésben;

lenne i d ő m persze! D e nincs. Alighogy déli h a r a n g s z ó r a

Hojdekék

számlájára

a

isme­

tenne. kiveszekedtem

f i n á n c o k k a l , m á r i n t e g e t e t t a z ú j a b b cél,

Andresz

sapkásboltja. Amikor elsején apró kupacokban a különböző zsebekből

zsold, s z é t r a k t u k s z é p e n a f e l e s é g e m m e l — Ez a c s á m p á s tízes itt, látod, a

és

előkerült

a

havi

soha

sincs

gyönyörködtünk.

Hojdekéktól

ered.

Azoknak

szívük egy ropogós friss pénzt az e m b e r elé tenni, m i n d i g kiválogatják a úgy adják a

salátáját,

fizetést.

— T e m o s t n e a z o n filozofálj, Józsi, h o g y ki a d o t t g y ű r ö t t v a g y pénzt, h a n e m azon hogy elég lesz-e, a m i t

Hitvesem józan szavai visszarángattak megint a fűszeres részét, m e g a lakbért,

gyűretlen

hoztál. a jelenbe.

meg

Megszámoltuk

a pékszámlát,

meg

a

újból

és

piacpénzt,

és

m i n d e n mérlegek mérlege folyton azt m u t a t t a ki, hogy egyetlen órakönyvelő

nem

elég. L e g a l á b b k e t t ő kellene ide. H a k e t t e n

set­

lennénk, hej, ha

a nyomomban

t e n k e d ő á r n y é k o m i s t o l l a t r a g a d n a é s ő is ó r a k ö n y v e l n e n a p e s t i g —

beleszámítva

a m u n k a h e l y e k felkeresésére kalkulált időt — vagy ha legalább ő mászkálna addig, amíg

én könyvelek,

raktárt

e g y e n g e t e k és

szakai dáridók alakulásáról — a k k o r talán Valahol az asztalra kellene csapni,

meghallgatom

Lajos jelentését az é j ­

futná.

éreztem.

Azért h a azt hiszitek hogy gyászünnep

volt az ilyen

fizetésnap...

ej, de­

hogy volt az! A szegényember, annak ú g y sem jut soha mindenre s h a m á r jut, örül a n n a k a kevésnek, amire Felragadtam

hát

az

egyik

nem

jut. p é n z r u d a c s k á t — a' F e h é r H a j ó b e g ö n g y ö l t

di-

nárkákkal, a p r ó kis kolbászokhoz hasonlópénzcsövekkel fizetett — s kibontva szórni kezdtem az asztallapon bolondul. É v a m e g szegény

valami

elvette hirtelen

az

sikítva

vetette magát

rám,

azt

eszemet. Holott én csak azt jeleztem:

hitte

kutyáé

ez a százas, ez a száz a p r ó pici lábból összeálló összeg, e z t eldorbézoljuk. S így fog elfogyni k e z e i m között, a h o g y m o s t az a s z t a l l a p r a csúsztattam. A k á r h o g y csóválod a fejed, így volt. T e m é g t á n n e m tettél bolondot, nek a böjtjét nyögted aztán? S Évácska m á r

öltözött

is v i l l á m g y o r s a n ,

ami­

megértve

hogy ezt a k ö n n y e l m ű pillanatot ki kell használni, mielőtt m é g megbánnánk. P é n z

a zsebben, költésre szánva, a b b a n mindig van egy kis ó p i u m varázs. U g y a n az úton folyton e m l e g e t t e azt a h a t vizespoharat, a m e l y e t most terv szerint szépen hetnénk — de ott egye a nehézség, majd A Tölgyfában, habos sör mellett —

iszunk

bögréből, mint

nem á m mint a szomorú szemükből

ton b á m u l ó gyászos öreglegények, a s z e r e l e m lázárai — tetem, h a n e m pajkosan

megve­

eddig.

n e m úgy villant a

és c i n k o s á n az a s s z o n n y a l . A z t az e m l é k e t

foly­ tekin­

idézgettük

vetgélve, a m i k o r m i itt l a k o d a l m o z t u n k s Rozi bácsi — á r t a t l a n u l b á r —

ne­

lepihenni

k ü l d ö t t b e n n ü n k e t . A sok „ e m l é k s z e l " k ö z ö t t p a j k o s a n és v i d á m a n k e l t k i a s z e r e l ­ m ü n k , i m m á r n e m a s z ö k e v é n y e k b ű n t u d a t á v a l — ej d e h o g y , m o n d o m m e g i n t hanem

hogy

megmásíthatatlanul

így lett

E l s z ó r t u k a p é n z ü n k e t és b o l d o g a n

és n e m is l e h e t e t t ez lépkedtünk

haza.

Éva

egy-egy

utcasar­

kon m é g utánozta azt a valcertáncost, különös fejtartását, aki egész este úgy g e t t h i v a t a l o s k o m o l y s á g g a l m i n t a c ö v e k és folyton a ő volt a garabonciás, aki felszabadult és fittyethány a k o m o l y ö r e g ú r m e l l e t t e , fejcsóválva. Az az éjszaka határán, ahová hazatértünk, ahol semmit sem mást, azt

kerin­

manzsettáit rángatta:

a szürkeségnek és én n a g y o n szép volt a

mondhatunk

—,

másként.

magunkénak,

most

voltam külváros de

egy­

igen.

A nyári szabadságolások miatt következő számunk augusztusban Jelenik meg.

Németh István

Boldogéknál béke lesz Csonttá fagyott a világ, k o p o g n a k a göröngyök, m i n t s z a k a j t ó b a n a dió. Itt a tél. A l i g d e c e m b e r , h ó m é g e g y s z e m se, d e ez m á r v a l ó s á g o s k e m é n y , h i d e g tél. Sietett, h o g y el n e késsen, k o r á n b e k ö s z ö n t ö t t , m i n t a t ü r e l m e t l e n v e n d é g . A n a p p a l e g y ü t t f ö l k e l n e k a z e m b e r e k is é s l á t j á k a m e g f a g y o t t v i l á g o t . B o l d o g M i h á l y n é n e m látja, m e r t m é g m e g h a l n i sincs i d e j e ú g y el v a n k e ­ v e r e d v e a g y e r e k e k k e l : M i s i v e l é s T e r i v e l ; i l l e t v e n e m is a g y e r e k e k k e l , h a n e m a sz^Jrúgott dunnával. Valamelyikük az éjjel beleakasztotta a k ö r m é t biztosan. D e még rájuk parancsolt, hogy n e úgy aludjanak mint a lovak, m e r t a d u n n á n nincs huzat, lemosta, s m í g megszárad, v á r n i k e l l . . . az a vörös ciha pedig, az a d u n n a ­ belső, m e l y e t most öltöget össze n a g y m é r g e l ő d é s közepette, o l y a n lenge m i n t a pókháló, m e g y szét m i n t a . . . a j a j . . . A szoba pehellyel, B o l d o g n é m é r e g g e l és k e ­ serűséggel van tele. T e r k a öregapja priccsén gubbaszkodik, á b r á n d o s n a g y szemei á r u l k o d n a k csak, hogy valakol n a g y o n messze j á r gondolatban. Tercsi a tavaszon betölti a tizennégyet, k é t kis melle szemmelláthatóan domborodik, mint mikor ta­ vaszi szél csapja m e g a b ú j ó r ü g y e t . Az öccse, a t i z e n k é t é v e s Misi o l y a n r i d e g és h a l l g a t a g , m i n t a z a p j a , é s z ö l d é s f a n y a r m é g . m i n t a v a d a l m a , j ó l l e h e t n e m is ő rúgta szét a dunnát, b á r nagyon szeretné Terka rákenni — a két testvér együtt al­ szik — s aki b ű n ö s n e k érzi m a g á t , az tiltakozik legjobban. M i k o r B o l d o g n é kese­ r ű e n k i - k i k e l , T e r k a m á r siet is a l e g k ö n n y e b b érveléssel: — A Misi, a M i s i ! . . . A z o n b a n Misi t ü r e l m e se végtelen s kinyújtja hosszú v é k o n y n y a k á t n ő v é r e felé és tüzes s z e m e k k e l m o n d j a : — Hallgass, fene a kis szád, aszhiszed, én n e m t u d o m ki rúgta szét? N e m te ölelgetsz mindég? . . . h a mégegyszer hozzámérsz, kidoblak az ágyból. Boldognét m i n t h a m e g s z ú r t á k volna, ú g y felszisszen, s kérdőleg, szigorú a r c ­ cal m e r e d l á n y á r a . T e r k a vörös, m i n t a láng, z a v a r á b a n csak a n n y i t t u d m o n d a n i : — Nédd, a kis béka . . . Beee . . . — T e r k a ! . . . Csitt elég! J ó k v a g y t o k m i n d a k e t t e n . . . S ú l y o s csend l e t t a s z o b á b a n . D e M i s i t ez e g y á l t a l á n n e m izgatja, é s z r e se v e ­ szi, h a n e m ö s s z e z s u g o r o d o t t b a l k e z é b e e m e l i a vízzel t e l t k a n n á t és m e g i n d u l v e l e körbe-körbe az asztal k ö r ü l . . . Futballoztak s a könyökére esett és izomzsugorodást kapott; most az orvos tanácsára s ú l y t kell hordania, hogy valahogy újból h e l y r e j ö j ­ jön a keze. Mikor m á r vagy ötvenszer körül vitte a vizeskannát, lihegett s homloka g y ö n g y ö z ö t t az izzadságtól, T e r k a b é k ü l é k e n y e n szólt rá: — N e m fáradtál m é g ki? — N e m a z ö r e g i s t e n — t e t t e l e a k a n n á t Misi s m a g a is l e ü l t . — Hogy beszélsz, t e gyerek? — f ö r m e d t rá az anyja. — A n y a — k o m o l y o d o t t el s ö t é t e n Misi — , é n t á n a g y o n ü t ö m a kis V a d á s z B é l á t , h a j o b b a n l e s z e k . O g á n c s o l t el. — Majd agyonütlek én m á r téged. H u n tanultad ezeket a cudarságokat? — Biztos n e m az iskolában. — Hát akkor hun? — kiáltott rá az édesanyja. Misi n e m ijedt meg. S z e m r e b b e n é s n é l k ü l m o n d t a : — Éppen itthon. B o l d o g n é n e m t u d o t t m i t szólni. M é g c s a k m e g se ü t h e t t e a fiát. N e m volt ereje hozzá. A lelkének n e m volt hozzá ereje. Magaelé motyogva mondta: — K u k a c o s leszel t e is, m i n t az a p á d . . . T e r k a örült, hogy róla v é g k é p elterelődött a beszéd. Az öreg Boldog kint a kemencét fűtötte s a szártövekkel m e g a piszkafával nagyokat koppantott a kemence oldalán. — A z a v é n d ö g is m é g b e s z a k í c c s a a k e m e n c é t — m o n d t a B o l d o g n é i d e g e s e n . — Látja, é d e s a n y á m , h o g y b e s z é l m a g a is — k a p o t t az a l k a l m o n h i r t e l e n Misi —, m é r dög öregapja?

— Te gyerek! • - kiáltott az a n y j a felháborodottan — befogd a széthasítalak. Te akarsz engem oktatni? Meg ne halljam mégegyszer, selsz. O t t a tied a t á s k á b a n : t a n u l j ! Mintha mind a h á r m a n bűnösnek éreznék magukat, elhallgattak. elnémítja az embert. Csak Misiben feszengett valami s úgy szikrázott a éjjel a szentjánosbogár.

szád, hogy

mert fele­

A bűntudat szeme, mint

Az öreg Boldog b e n y i t o t t a szobába. K i h e g y e z e t t vedlett telisapka volt a fe­ jén, a k u r t a télikabát s a l l a n g o k b a n lógott le róla, d e r e k á n m a n i l l a m a d z a g fogta ö s s z e , b i r k a b ő r n a d r á g j á t f é l l á b s z á r i g g y a p j ú s z o k a t a k a r t a . Totyogott k e t t ő t h á r m a t az a j t ó b a n , m a r k á b a fújt, a z t á n r o s s z a l ó n m e g i n g a t t a a fejét. — N e m t u d o m , Etel, az a m a l a c m á m e n n e m evett. Kise g y ü t t az a k o l b a . — B á n n y a is a f e n e — v e t e t t e o d a E t e l , föl s e n é z v e a p ó s á r a . — B á n n y a is a f e n e ? — m e r e s z t e t t n a g y s z e m e k e t a z ö r e g . — N e m ú g y v a n az é p p e n . H í n á orvost m e g n é z e t n i , oszt h a n i n c s m á s m é n e s i g , levágni. Ü g y p u s z t u l ­ j o n el? M i t szól a M i h á l , h a h a z a j ö n ? — Azt tudom, hogy ke legjobb szeretné m á n l e v á g n i . . . — S z e r e t n é a n y a v a l y a , n é z d csak. — . . . azt a b é k a malacot, d e se zsírja, se szalonnája, oszt m i r e kitavaszodik, néz­ heti a z e g e t . . . Ü g y e l m e n e k ü l ö k m á n ettől a háztól, oszt csináljanak, a m i t a k a r n a k . Az öreget m i n t h a l é g n y o m á s érte volna, elállt a szava, összetöpörödött e g y ­ szerre s s z e m é b e n az alázat é s a félelem b u j k á l t . T u d t a m á r m i k ö v e t k e z i k a z u t á n , ha a m e n y e itthagy ássál fenyegetőzik. I l y e n k o r l e g i n k á b b rajta tölti ki a m é r g é t , rajta, a k i n e k h a l l g a t n i muszáj é s m i n d e n t lenyelni, m e r t k e g y e l e m k e n y é r e n él e b ­ b e n a h á z b a n . Ö é r z i s z e g é n y , é s t u d j a i s , h o g y ő, i d ő s B o l d o g M i h á l y a c s a l á d i b é k e megrontója. Kezdet óta n e m volt vele kibékülve a m e n y e . Mindig valami hibát ta­ lált b e n n e . E l ő b b az volt a b a j , h o g y a s z o b á b a n füstölt. Jól van, h a m á r duzzog v a ­ laki, m é g a p i p a f ü s t se esik jól, k i m e n t h á t az öreg, h a rá a k a r t g y ú j t a n i . K é s ő b b m á r a z is b a j volt, h £ b e j ö t t m e g m e l e g d n i , m e r t o l y a n b a g ó s z a g a volt, h o g y a z t e m b e r n e m állja k i . K i t e t t e a m e n y e a v a c k á t a k i s k o n y h á b a . A k k o r a fia v i s s z a v i t e t t e feleségével a priccset. Ez jólesett az öregnek s ha ezután erősen ráripakodott a m e ­ n y e , p a n a s z k o d n i m e r t a f i á n a k . A fia, a p j á n k e r e s z t ü l , e l l e n s é g e l e t t a f e l e s é g é ­ nek, m o r d lett és hallgatag, h o g y n e m m a r a d t egy k e d v e s szava hozzá, d e egy g y ö n ­ g é d s í m o g a t á s a se. Ez a z a s s z o n y n a k fájt. D a c o s t e r m é s z e t volt, m e g n e m a l á z k o ­ dott volna az senki előtt, s h o g y megbosszulja magát, az asszonyok ösztöni, de leg­ h a t á s o s a b b f e g y v e r é h e z n y ú l t : a k a c é r s á g h o z . C s a k ez a f e g y v e r sokszor visszafelé sült el, m i n t E t e l e s e t é b e n is: r á f o g t á k , h o g y k i k a p ó s , férje m e l l e t t m á s e m b e r e k n e k áldoz. D e ez n e m volt igaz, b á r látszólag m i n d e n jel a r r a m u t a t o t t . K ü l ö n ö s e n a k ­ k o r v e t t e g y a n ú b a a férje, m i k o r e r ő n e k e r e j é v e l a szövetkezetbe a k a r t m e n n i — a m i n ő k n é l ritkább j e l e n s é g , m i n t f é r f i a k n á l — , c s a k a z é r t , f é r j e s z e r i n t , m e r t a .szövetkezetben ott van J ó Dániel, aki n a g y riválisa Boldog Mihálynak. Értsd ezt úgy, hogy Jó Dániel Boldognét k a k a s m ó d r a környékezi, környékezi, de csak k ö r n y é ­ kezi. Itt a s z ö v e t k e z e t b e m e n é s n é l é p p e n csak h o g y kétfelé n e m v á g t á k a k e n y e r e t , s h a B o l d o g M i h á l y n a k föl n e m a j á n l j á k a r a k t á r o s i á l l á s t , b i z o n y n e m l é p e t t v o l n a be. Í g y aztán Etel virulva járt ki a kertészetbe, ahol J ó Dániel brigadéroskodott, m e g s z e m l é l t e a g y ö n y ö r ű , rózsaszínű a s s z o n y l á b a k a t , a m i n t az asszonyok m é l y e n n e k i h a j o l v a p a l á n t á l t á k a p a p r i k á t . Etellel az e b é d u t á n i s z ü n e t b e n a k u n y h ó pricsc s é n m é g h a n c ú r o z o t t is J ó D á n i e l , d e e g y é b n e m t ö r t é n t o t t s o h a , a k i k l á t t á k a z o k t u d j á k , c s a k a v é n a s s z o n y o k h á b o r o d t a k föl s a z t i s e l p l e t y k á l t á k , a m i e s e t l e g J ó D á n i e l n e k is c s a k a k é p z e l e t é b e n s z ü l e t e t t m e g . D e e z e k a s z ó b e s z é d e k v é g z e t e s s é tették Boldogék családi életét. M i n d e n n a p n a p i r e n d e n voltak a válakozások, míg v é g r e a b b a is b e l e u n t a k s n y ö g t é k e g y m á s m e l l e t t a z é l e t n e h é z s é g e i t , h o l s z ó t l a n u l , hol erősen összetűzve, d e m i n d é g keserűséggel a szívükben. Szóval beköszöntött a tél s h a v a n a b b a n valami, hogy tavasszal nemcsak a virágok, d e az e m b e r s z i v e k is n y i l a d o z n a k , a k k o r most, télen z ú z m a r a lepi b e m é g az e m b e r e k s z í v é t is, h a n e m is m i n d e n k i é t , d e l e g a l á b b B o l d o g é k é t . É p p e n a z é r t n a g y o n f o n t o s m e g e m l í t e n i , h o g y t é l v a n , k é t s z e r is s h a k e l l h á r o m s z o r is. A szegény e m b e r disznaja télen kezd zsírosodni, nyáron, m i k o r csak korpát, vizet k a p — igaz, teleszívja m a g á t s ú g y néz ki, m i n t egy kis csobolyó —, s z a l o n n á t

n e m s z e d h e t m a g á r a . S h a v a l a m i baj e l ő a d ó d i k m á r tél elején, az e g y egész esz­ t e n d ő n át s ú l y o s c s a p á s a c s a l á d r a . J a j , h a n e m eszik a disznó s i d ő n a p e l ő t t le kell vágni! Az idősb Boldog ö r e g e m b e r m á r s át t u d j a érezni, m i az, éretlen disznót vágni. A m e n y e p e d i g azt hiszi, h o g y ő z a b á l t a t t a b e a malacot, h o g y m i n é l e l ő b b v á g j a n a k és l e g y e n m i t zsderálni n e k i . No, h a t á r o z t a el m a g á t k e s e r ű e n — az ö r e g ­ e m b e r m á r é p p e n o l y a n m i n t a k i s g y e r e k — , é n m á r n e m is e s z e k t ö b b e t a t e d i s z ­ nódból, n e m nézed te többé ki az é n számból a falatot; véget vetek e n n e k a k o m é ­ d i á n a k ! . . . F á j t az ö r e g n e k n a g y o n , h o g y m i n d e n b a j é r t , a m i e b b e n a h á z b a n t ö r ­ ténik, öt okolja a m e n y e s most, h a a disznó e l p u s z t u l n a , n e m m a r a d n a n y u g o v á s a egész esztendőben, m i n d é g azt k e l l e n e hallani, h o g y ő t e t t e t ö k n r e az egész évi élel­ m ü k e t , ő, a k i n e k ú g y i s c s a k a k a l á c s v é g e k e t v e t i k o d a . Ne legyen ö láb alatt senkinek se! Elég volt. O g y a h o g y volt, h e g y e s t é l i s a p k á b a n , rossz n a g y l a j b i j á b a n , n a g y f a k l u m p á i ban b e m e n t az istállóba, egy istrángot á t v e t e t t a g e r e n d á n , jól megszorította, aztán o d a t e t t egy rossz ládát, fölállt rá, a kötél alsó v é g é r e csinált egy h u r k o t , n y a k á b a a k a s z t o t t a , k ö r ü l n é z e t t m é g e g y s z e r s k i r ú g t a m a g a alól a l á d á t és kész. M á r m e g is m e r e v e d e t t , m á r ki is h ü l t : v o l t — n i n c s . T é l v a n t e h á t , o l y a n , h o g y r ö p t é b e n m e g f a g y a m a d á r , s M i h á l y , ifjú B o l d o g M i h á l y , a k i v a l a h o l M u s i c a l a t t t e l e f o n p ó z n á k á t á l l í t g a t le, v a g y á l l í t g a t n a le, d e m i ­ vel s z i k r á t v e t a c s á k á n y a fagyos földben, igy h á t jön a p a r a n c s , h o g y h a g y j á k a b b a a munkát. K o r o m s ö t é t este é r t h a z a . T á n s z e r d a volt. Etel kicsit csodálkozott, m e r t csak szombatra várta, mivelhogy hetente egyszer szokott hazajárni. Mord pofával lépett b e M i h á l y , m i n t a h o g y m o r d pofával j á r - k é l a z u t ó b b i é v e k b e n , m é g a j ó e s t é t is ottfelejtette valahol Music alatt. Válláról leengedte a kenyereszsákot, ledobta n a g y k a b á t j á t , és a s z t a l h o z ült. A füles, téli orosz k a t o n a s a p k á t feltolta h o m l o k á r a s e g y d a r a b i g m e r e v e n ült. M i n t h a a szeme m e g ü v e g e s e d e t t volna. Etel z a v a r t a l a n u l tett­ vett a szobában, a két gyerek a leckét mormolta, mintha semmi sem történt volna a v v a l , h o g y az a p j u k h a z a é r t , a n n y i r a m e g s z o k t á k m á r ezt a h ű v ö s családi modort. — Hozz valamit enni! — szólalt m e g Mihály; érdes hangja váratlanul hasí­ t o t t a fel a c s e n d e t . — A zsákban nincs? — m u t a t o t t Etel az ajtó mögé, a kenyereszsákra. — Azt edd m e g te! — M a j d m e g e n n é d m é g t e is . . . A m a l a c d ö g r o v á s o n ! . . . — A malac? — A p á d bezabálta tta : . . — Apám? — Igen, az a jó apád! * — Hallgass! Csináld, amit m o n d t a m . — T á n aszhiszed, h o g y i t t h o n k e n y é r - s z a l o n n á n k í v ü l m é g t u d o m is én, m i v a n ? ! — i d e g e s e d e t t fel Etel. — N e m főztél s e m m i t ? — N e m főztem! F ő z t e m délre oszt m e g e t t ü k . A fene tudta, h o g y t e m é g m á m a hazataslogsz. Etel kiment, h o g y ennivalót hozzon. Mihály a füles orosz sapkát ledobta fe­ jéről, fehér homlokáról elsimította g y é r haját, nyögött egyet. — Ez a ti a n y á t o k — m o n d t a s s z e m ü g y r e v e t t e k é t g y e r m e k é t . A z o k l e h a j ­ tott fővel hallgattak. — Tanulhattok tőle — kezdte, d e tovább n e m folytathatta, m e r t Etel vissza­ jött egy pléhtányérrai a kezében, melyen n é h á n y darab avas szalonnaszél volt, h ó n a a l a t t pedig egy j ó k o r a cipó. Letette az asztalra, kicsit a r r é b b lökte, oda áz u r a elé. — Itt van. Ez különb, m i n t a m i a zsákban van? Mihály s z e m r e h á n y ó a n villantotta feleségére a szemét, s látszott, hogy fekete indulatokat g y ú r le magában. Lassan, étvágytalanul evett. A késhegyével állandóan piszkálta é s forgatta a t á n y é r b a n a s z a l o n n a d a r a b o k a t , a m i E t e l t a végsőkig fel t u d t a b o s s z a n t a n i ; m á r a n y e l v e h e g y é n is v o l t a szó, m i k o r M i h á l y h i r t e l e n m e g s z ó l a l t :

— Öregapátok h u n van? Etel m e g r e t t e n t . Misi és T e r k a összenéztek s n é m á n k é r d e z t é k szemeikkel, h o g y h o l is l e h e t ö r e g a p j u k , a z t á n m i n d k e t t e n a n y j u k r a e m e l t é k t e k i n t e t ü k e t , a k i ­ n e k a s z e m é b e n r é m ü l e t ült. M o s t j u t o t t csak eszébe, h o g y m á r délben, e b é d r e s e m jött elő. Hisz ö r ö k k é a h á z k ö r ü l szeledál, az u d v a r b ó l soha ki n e m m o z d u l s m o s t reggel óta szőre-szála veszett. Úristen tán csak n e m csinált valami bolondságot az a vén ügyetlen? Az arca sápadt lett mint a viaszgyertya, leroskadt a székre, kezét az ölébe e j t e t t e s m e r e v e n nézett. A kérdés ottmaradt a levegőben. Mihály t o v á b b falatozott, n a g y o n lassan, n a g y o n rosszkedvűen, rosszat sejtve. M i k o r úgygondolta, eleget evett, eltolta m a g a elől a t á n y é r t s kitette a tóznit az asztalra. Mielőtt fölnyitotta volna, jól m e g n é z t e feleségét és két g y e r m e k é t . Azok n é ­ m á n és m e r e v e n ü l t e k e b b e n a n y u g t a l a n í t ó c s e n d b e n , ö a z é r t t e m p ó s a n r á g y ú j t o t t . Szívta, szívta a cigarettát. Tízóra felé újból megszólalt M i h á l y : — Tik vagytok itthon, mégse tudjátok, h u n az öreg? K ö z b e n elszívott m é g egy cigarettát s félóra m ú l v a fölállt. — Hozzátok csak u t á n a m ezt a l á m p á t ! Nézték a k o n y h á b a n , t á n ott húzódott meg, mivel Etel m á r megint kiölte a szobából. De nincs. Belekiáltottak az éjszakába: n e m válaszolt. Hívták: n e m jött; k e ­ resték: n e m találták. Csak n e m az istállóban vackolt meg? Ott m á r megtalálták: mozdulatlanul lógott a kötélen. Temetés u t á n Mihály elkergette a feleségét; n a g y l á r m á v a l zavarta k i a h á z ­ ból, s e m m i t s e m e n g e d e t t , h o g y m a g á v a l v i g y e n ; se b ú t o r t , s e g y e r e k e t , s e m m i t . A temetőből visszajövet valamelyik k o c s m á b a n cefetül bepálinkázott s teljesen elvesz­ t e t t é a fejét. A g y e r e k e k h i á b a s í r t a k és k ö n y ö r ö g t e k : a z o k a t a s a r o k b a v á g t a , f e l e ­ ségét pedig kituszkolta, folyton azt ordítva, hogy e n g e m n e m juttatsz kötélre, mint az apámat. Mihály olyan volt éppen, m i n t egy fékeveszett vadállat: n e m lehetett előtte megállni. Etel összefogta mellén a n a g y k e n d ő t és sírva futott végig a sötét falun. Előbb azt gondolta, h o g y t a l á n ő is elemészti m a g á t , m e r t ő ezt n e m t u d j a túlélni, d e a z ­ tán ismét felülkerekedett b e n n e — m i n t mindig — dacos természete, és beállított az a n y j á é k h o z . Mihály pedig otthon bedrótozta a kapukat, hogy oda senki be ne jöjjön, de ki se m e n j e n ; a z ajtót m a g á r a zárta, feje alá t e t t e a kulcsot, a g y e r e k e k r e m e g r á p a ­ rancsolt, hogy Jia szökni próbálnak szíjat hasít a hátukból; aztán ledőlt az ágyra, m e r t m á r n e m volt t ö b b ereje se állni, se beszélni, d e m é g nézni sem. Későn ébredt fel másnap. M á r a g y e r e k e k ráncigálták a lábát. — No, m i az? u g r o t t fel h i r t e l e n , m i n t a k i t á l o m b ó l ijesztenek. — A g g y á a kulcsot, v a g y hozzon b e vizet; m e g f u l l a d u n k szomjan. — H á t a n y á t o k . . . h u n v a n ? — b á m u l t a k ó c o s g y e r e k e k r e s f e j e is z ú g o t t mint egy gép, tagjai pedig nehezek voltak m i n t a sár. — M a g a z a v a r t a el, n e m tudja? — m o n d t a Misi s z e m r e h á n y ó a n . — Én az utcára se m e r e k kimenni eztán — tette hozzá Teri. — Én? . . . Anyátokat? . . . — mereszttete ki szemét s olyan arcot vágott, mint aki megzavarodott. - r - B i z o n y . . . m e g m é g a z t is m o n d t a , h o g y ide t ö b b é b e n e t e g y e a l á b á t — villogott T e r k a szeme. — N e m m o n d t a m én — mondta olyan bizonytalan hangon, mgit aki előtt lassan kezd derengeni a tegnapesti történet. Kilépett az ágyból, de h a m a r belekapaszkodott az asztalba, mert gyönge szé­ dülést érzett. Ü g y érezte, a k k o r a a feje, m i n t e g y rosta. Végignézett m a g á n : az ü n ­ neplő fekete r u h á j á b a n a l u d t . Lassan eszmélni kezdett; h i r t e l e n az eszébe vágódott: nincsen apja többé, tegnap temették el. ö temetés u t á n b e m e n t a kocsmába... igen, m o s t m á r tudja. K ö r ü l n é z e t t a szobában: szanaszét minden, n a g y rendetlenség és nagyon hideg van; megborzongott. Ü g y érezte, n a g y o n viszi a feje. Visszaült az á g y r a . A v á n k o s a l á n y ú l t , k i ­ vette a kulcsot:

— N e t e k , h o z z a t o k e g y k i s v i z e t , é n is s z o m j a s v a g y o k . D é l u t á n é b r e d t fel i s m é t . M o s t m á r t e l j e s e n k i j ó z a n o d o t t . Látja, hogy a két gyerek tépi egymást. T e r k a úgy sivalkodik, m i n t akit n y á r s r a h ú z n a k . Misi belecsimpaszkodott a hajába é s húzta, cibálta; T e r k a véresre karmolászta Misi arcát. M i k o r a p j u k r á j u k kiáltott, gonosz, vad, elszánt s z e m e k k e l meredtek egymásra. — M a r a d t o k m i n g y á ! Mit csináltok? — szólt r á j u k az a p a . Terka lihegve mondta: — Misi aszonta, hogy édesanya megérdemelte, hogy édesapa elzavarta, én m e g azt m o n d t a m , h o g y n e m é r d e m e l t e m e g , b á r t é g e d z a v a r t v o l n a el é d e s a p a , aki örökké annyi mérget etetsz é d e s a n y á v a l . . . Misi a d ü h t ő l és a fájdalomtól m e g se t u d o t t szólalni. Ez a T e r a m i n d i g h a ­ z u d i k , ö j o b b a n s z e r e t i é d e s a n y j á t , m i n t a v i l á g o t , m é g V i r á g E s z t e r t ő l is j o b b a n szereti, pedig Virág Esztert szereti tán legjobban a világon. — H a z u g . . . — s z a k a d t föl M i s i b ő l , e z t á n e g y s z e r r e e l v ö r ö s ö d ö t t é s ú g y s í r t , úgy folytak a könnyei mint a tavaszi zápor. Mihályba beleütött valami tompa fájdalom, amit talán ő maga s e m értett, csak m i n t h a ölelni szeretett volna: g y e r m e k e i t , feleségét, csak n e érezze ezt a r o p ­ pant sivárságot, a m i most körülveszi a szivét. Fölkelt és átöltözött. — Tegyétek r e n d b e a szobát, é n m e g majd befutok, biztos g y ü n m á n a n y á ­ tok, n e lássa itt ezt a n a g y fölfordulást. A két g y e r e k boldogan fogott a munkához. A n n y i r a boldogok voltak, hogy könny lopakodott a szemükbe. Várják haza édesanyát! Lehet-e ettől n a g y o b b öröm? . . . O g y összebékült a két testvér, mint m é g soha. A szobában m á r r e n d volt, a k e m e n c e barátságos m e l e g e t árasztott, a l á m p a égett az asztal k ö z e p é n s c s ö n d b e n v á r a k o z t a k . S z í v ü k n a g y o t d o b b a n t , m i k o r az a b l a k a l a t t l é p t e k e t h a l l o t t a k k ö z e l e d n i . D e a k i s k a p u t s e n k i se n y i t o t a m e g . A gyerekeket m á r elnyomta az álom, Mihály egyedül virrasztott. Tizenegy elmúlt. O g y gondolta, éjfélig égeti a l á m p á t , h a a d d i g n e m jön Etel, a k k o r m á r n e m is jön. C s e n d volt é s n y u g o d t a n g o n d o l k o z h a t o t t . N a g y o n m e g b á n t a , a m i t t e t t . R á j ö t t , h o g y az a s s z o n y t s z e r e t n i k e l l , a k k o r n e m c s a v a r o g el. D e t a l á n E t e l n e m is t e t t olyat; hallott m á r e g y e t - m á s t , a z o n b a n igazán sose hitte. Csak m é g e g y s z e r viszszajöjjön, m i n d e n m á s k é p l e s z ! . . . Egész éjjel n e m t u d t a l e h u n y n i a szemét. Etel m á s n a p se jött. Mihály n e m birta ki tovább. Mikor beesteledett, m e g ­ fogta a k é t g y e r m e k kezét és elindultak. I t t - o t t r a g y o g o t t e g y - k é t csillag az égen, csak a l e g n a g y o b b és l e g f é n y e s e b b csillagok. H i d e g volt. O l y a n é l e s északi szél fújt, h o g y m e g f a g y o t t a z e m b e r a r c a . — A p á m , h o v á m e g y ü n k ? — k é r d e z t e Misi, m i k o r m á r m a j d belefagyott a lélek. — M e g y ü n k , fiam, m e g k e r e s s ü k a n y á t o k a t ! Több szó sem esett a hosszú úton. Nagyon soká mentek, vagy m e r t nagyon h i d e g volt, t ű n t hosszúnak a z út. M i h á l y n a g y o k a t lépett, b a k a n c s a i a l a t t k e m é ­ n y e n r o p o g o t t a m e g f a g y o t t föld. T e r i és Misi v a c o g v a k o c o r á s z t a k m e l l e t t e . M i k o r b e f o r d u l t a k a z utolsó u t c á b a , a g y e r e k e k is t u d t á k , h o g y ö r e g a n y j u k ­ hoz m e n n e k , tehát az a n y j u k ott van. y A kapunál megálltak. — Menj b e lányom, nézd meg, itt v a n - e anyád. Terka ijedten nézett az apjára. — T á n félsz b e m e n n i ? — Menjen a M i s i . . . — Eriggy be te, fiam! M i s i s z ó n é l k ü l b e m e n t . K e v e s e t v á r t a k s m á r j ö t t is vissza. — Nincs. Á t m e n t a J ó Danyiékhoz. Bandázni. Mihállyal nagyot fordult a világ. M i n t h a főbe kólintották volna. Tehát mégis!... — J ő Danyiékhoz? — kérdezte sziszegve. — Azt mondta öreganya... — Gyertek!

Átal a kocsiúton világított J ó Dánielek ablaka. Az ablak alatt megálltak, hall­ gatóztak. B e n t n a g y l á r m a volt, víg t e r e i é r e . E g y s z e r élesen, tisztán k i v e h e t ő e n Etel kacagása hallatszott ki. T e r i és Misi h i r t e l e n m e g r a g a d t á k a p j u k karját, m e g r á z t á k és önfeledt lelke­ s e d é s s e l k i á l t o t t a k fel: — É d e s a n y á m ! . . . hallotta? ö n e v e t e t t . . . — Azám, a kutya istenit!..'. Mihály szívében mintha kést forgattak volna m e g . . . R ö h ö g . . . m é g röhög. Ez kellett n e k i : J ó Dániel! Ü g y é r e z t e r á ö m l i k a csillagos ég. N e m t u d t a : b e l e v á g ­ j o n - e az a b l a k b a , e l o r d í t s a - e m a g á t , v a g y p e d i g b e m e n j e n s h a j á n á l fogva r á n c i ­ gálja ki ezt a b ü d ö s szajhát, az ő d r á g a feleségét, a k i n e k m é g k e d v e v a n r ö h ö g n i . M é l y h ö r g é s s z e r ű n y ö g é s s z a k a d t föl b e l ő l e . Boldog Mihály n e m tudott tovább józan maradni. Futott befelé mint egy eszement s ú g y állt m e g az ajtóban, m i n t akiből borzalmasan n a g y vihar v a n k é ­ szülőben kitörni. A bandázó nép, aki ezt látta, elnémult és m e g m e r e v e d e t t a féle­ lemtől és csodálkozástól. De Boldog Mihály csodálkozott legnagyobbat, m e r t Etelt sehol s e m látta a s z o b á b a n . A m e g z a v a r o d á s h o z állt közel. Ez ú g y l e h e r v a s z t o t t a erejét és indulatát, hogy szinte felére zsugorodott a n a g y m e l á k e m b e r s mindjárt oly picinek, s á p a d t ­ n a k é s e r ő t l e n n e k t ű n t , h o g y m i n d e n d r á m a i m e g h a t o t t s á g e l l e n é r e is v o l t b e n n e v a l a m i n e v e t é s r e i n g e r l ő , m e l y e t V a j J o l á n , e z a k ü l ö n b e n is r ö t y ö g ő s t e r m é s z e t ű szomszédasszony azonnal észrevett, és élesen felkacagott. K a c a g á s a é p p e n o l y a n volt. m i n t Boldog M i h á l y n é é . M i h á l y k i c s i t m e g is i j e d t , d e m e g is v i g a s z t a l ó d o t t . D e e l i s r ö s t e l t e m a g á t e g y kicsit. M i é r t k e l l e t t ú g y b e l ö k n i e a z ajtót és köszönés n é l k ü l b e v á g ó d n i a , m i n t a k i n e k a n y j á t - a p j á t megölték. S lám, n i n c s is i t t Etel! A z o n b a n egy perccel előbb az életét m e r t e volna letenni, h o g y E t e l n e v e t e t t b e n t . O l y a n józan Jett egyszerre, m i n t a k i n y u g o d t álomból frissen ébred. — N e m látták a feleségem, az Etelt? — kérdezte m a j d n e m aggodalommal a hangjában. — De! S z e h a z a m e n t . Ugye? N i n c s m é g t á n félórája se, h o g y e l m e n t . Aszonta ő hazamén, ott üsd agyon, de őneki a családjában a helye. Ügy r í t t . . . Sze tik el­ k e r ü l t é t e k e g y m á s t az úton. N e m láttátok? Csudálatos. J ó l l e h e t b e n é z e t t a z a n y j á h o z — sietett J ó D á n i e l n é az információval, m i n t h a csak érezte volna, h o g y ezzel v a ­ l a m i j ó szolgálatot tesz. — N e m . N i n c s o t t s e . N é z t ü k o t t is, m a a M i s i . . . S z ó v a l h a z a m e n t . A k k o r g y e r ü n k , m e r a kulcs itt v a n a zsebbe. N e ácsorogjon ott a k i s k a p u b a n , o l y a n hideg van emberek, hogy ... Szelíden mosolygott a bandázó nép. Egy e m b e r kacarázva szólt Mihály után, aki m á r a kilincsre tette a kezét. — F e n e a zsírodba, mikor elzavartad n e m volt hideg? — N e m ő z a v a r t a el, h a n e m a p á l i n k a , u g y e M i h á l y ? — m o s o l y g o t t feléje egy asszony. Boldog Mihály bólintott. — A p á l i n k a is, m e g v a n a n n y i c u d a r s á g az e m b e r b e n , h o g y n e a d j i s t e n ! N o , jóéccakát!.. . B o l d o g a n k o c o r á s z t a k hazafelé. E r ő s e n fújt ez a m é r g e s téli szél, b e r e t v á l t , d e B o l d o g é k s z í v e m é g e r ő s e b b e n m e l e g í t e t t . N e m is f á z n a k a b o l d o g e m b e r e k ! M i k o r a h á z u k k ö z e l é b e értek, l á t t á k , h o g y v a l a m i f e k e t e o t t áll a k i s k a p u ­ ban. Misi és Tercsi e g y s z e r r e kiszakították k e z ü k e t a p j u k n a g y m e l e g t e n y e r é b ő l és futni kezdtek a kiskapu felé. Szó n e m jött ki a torkukon, csak belecsimpaszkodtak édesanyjukba s úgy szorították, ölelgették mint az elveszett s újra meglelt legdrá­ gább kincset. M i h á l y is k o c o g ó r a v e t t e lépteit, h o g y m i n é l e l ő b b a j t ó t n y i s s o n . K ö z b e n senki sem látta, hogy két tétova könnycsepp gurult végig az arcán.

Helyzetkép Be fútt utak. Téléji, mély borongás. Nem jár se szán, se szél, se lélek. Itt-ott hósapkás tanyák — fehér gombaK, Kelései az alvó télnek.

Horpadt eb hullája az útkereszten. Lábát kirúgta, az égre konyít. Mennék, s csak állok fölötte meredten. Szerelmes, hű lelkem vele vonít.

Beledőlök az ólmos éjszakába. Szívemben nincs vágy s nincsen harag . .. Fagyott tó, s páncélja alatt hiába Rínak szikrázó, rab halak — a szavak. 1954 január

SÁFRÁNY

IMRE

Sakkozók

(tus)

Első tavaszi felhők Mint szelíd leányok jönnek át ábrándos, szép égi táján az életemnek. Gyöngyeik kioldják, s az ablakján fölperegnek mint koporsó falán a hulló könnyek 1954

március

Vers a tóhoz Tavalyi háló szárad a parton. Kis hullámnyelvek nyalják a betont. Palics... Térképen apró, szürke pont. — Szeretlek, szép bácskai Balaton.

így, mikor a szél fodrozza arcod. Még alszik mélyeden a lágy homok, szellő-sóhajjal áldón átfonod parasztfiúddal együtt e partot,

mert nekem nem az vagy, ami másnak, nem a b ő borok, nem a Vigadó. A szárnyaló ábránd vagy, tiszta tó, tengere a szegény kiskanásznak —

nem buja Adria! — nem tündéri szépe, de elérhető szelíd, szép, szerény szőke Fent majd a bárban gyűrűs,

pénzesek szerető vén kezek

fizetnek pezsgőt, asszonyt, éneket, s az a halk fiú, ki nyári estén melléd hull, fejét öledbe rejtvén, — Bácska borán a bú — az én teszek! 1954

április FEHÉR

FERENC

Major Nándor

Krumplilova cskák Az é n n a g y a p á m d e r é k , d é l c e g e m b e r volt, m i n t a j e g e n y e és s o k a t s z á n t o t t ; h a jól összeadnánk, fölszántotta volna m á r ezt az egész o r s z á g o t . . . Az én n a g y a p á m é r t e t t a m a d a r a k n y e l v é n is: n é k i d a l o l t a kis p a c s i r t a , ő t vigasztalta, h a a r a t á s k o r e b é d h e l y e t t csak vizet i v o t t . . . É s ősszel, a m i k o r szél sziszegett a r ó n á n , ő csak szórta, h i n t e t t e az áldott k e n y é r m a g o t , a v a r j a k m e g á l l t a k a feje felett s így j a j v e ­ székeltek: — Kár, kár . . . kár . . . É n olyan csöppnyi gyermek voltam, hogy ki sem látszottam a barázdából megkérdeztem nagyapám: — Mit mondanak zám

a varjak,

s

nagyapja?

Ő megállt. A szél m e g l i b e g t e t t e k a b á t j á t , kiforgatta ü r e s zsebeit. A z t á n h o z ­ fordult:

rem a

— Azt mondják, kisfiam, hogy k á r . . . búza...

Kár kínlódnunk, úgysem nekünk

te­

S m á r m e g is f o r d u l t , h a t a l m a s b a r n a m a r k á b ó l h i n t e t t e a m a g v a k a t , e g y r e h i n t e t t e . Ó, o l y a n balga, o k t o n d i kis g y e r e k v o l t a m , n e m t u d t a m én, h o g y a b é r e s ­ e m b e r m á s n a k szánt, m á s n a k vet, m á s n a k arat. És azt s e m értettem, m i é r t e t t ü n k tél u t o l j á n m i n d i g csak c i b e r é t é s sült t ö k ö t . . . Ezt csak a k k o r é r t e t t e m m e g , egy hideg téli estén. A z n a p d é l u t á n a n y u l a k nagyokat fickándoztak a napsütötte, szikrázó magas hóban, én meg a szomszéd ta­ n y á n j á t s z a d o z t a m F e r k é v e l . Az a p j a n e m e n g e d t e ki, n e h o g y megfázzon, h a b á r b á ­ r á n y b ő r b u n d á j a volt, m e g jó m e l e g k u c s m á j a . A szobában j á t s z o t t u n k . F e r k é n e k voltak géptankjaá, ó l o m k a t o n á i . . . Azután az apja hozott be egy kosár krumplit, hogy farag n e k ü n k mindenféle játékot. Nagy k r u m p l i k voltak, majd akkorák, m i n t az én fejem. Lovakat, teheneket, csizmás b á b u k a t faragott az apja, m i m e g játszot­ tunk végtelen örömmel. Én olyan boldog voltam, amikor Ferkééknél játszhattam, m e r t n é k i o l y a n sok j á t é k a volt, n é k e m m e g soha s e m m i . G y ö n y ö r ű d é l u t á n volt s estefelé csak futottam, futottam hajadonfővel haza, bukdácsolva a havon, s a t y a k o m a t kis m e l l e m h e z szorítva. S m i k o r h a z a é r t e m k i p i r u l t a r c c a l k a p a s z k o d t a m fel öregapám mellé a heverőágyra s elébe öntöttem a sok-sok krumplit satyakomból: — ö r e g a p j a , játékok, ni, a F e r k e

adta...

N a g y a p á m fölkönyökölt s bámulta a krumplit, egyre bámulta. És nyelt egy nagyot, talán akkorát, hogy egy tehén egészben leszaladt volna a torkán. — Ugye, szép játékok, öregapja? —

kérdeztem ragyogó arccal.

Ö csak nézte, n é z t e jó ideig, a z t á n megcsóválta a fejét. — N e m szépek, kisfiam, n e m szépek — mondta. — Majd csinálok én j á t é ­ kot neked, teheneket, ö k r ö k e t . . . Azok lesznek szépek . . . És kiballagott, j ö t t vissza k é t s z á r d a r a b b a l . Csörgő k u k o r i c s z á r volt ez a n a g y a p á m k i n y i t o t t a bicskáját s faragott. Mesélt n e k e m , m o n d t a , m i l y e n s z é p e k is ezek a szár-lovacskák, m i l y e n fényes a h á t u k , a szőrük, m i n t az igazi p a r á d é s l o ­ v a k é . . . Nézzem csak, nézzem, milyen szép állásúak, milyen szép a fülük. N a g y o n szép lovacskák, m e g a z ö k r ö k is, n e m is o l y a n r a g a d ó s a k , vizesek, m i n t a F e r k é é k krumplija. Én csak egyre figyeltem n a g y a p á m s úgy tűnt, mintha valamitől n a ­ gyon csillogna a szeme. N e m é r t e t t e m én sehogysem, miért dicséri ezeket az idét­ len szárlovakat, hisz o l y a n b a l o g u l n é z n e k ki, m é g f a r k u k sincs... D e ő c s a k dicsérte, s m i k o r r a az egész szálból lovakat, ökröket faragott, a bicskáját m e g becsattintotta, n e m is m e r t r á m n é z n i . Csak b á m u l t m a g a elé, az ölébe, s a k r u m p l i l o v a k felé intett, nagyanyámnak mondva: — Főzzél egy kis

krumplilevest...

D e én a b á b u k h o z u g r o t t a m félve, s v é d e l m e z ő é n t á r t a m föléjük kicsi k e z e m . N a g y a p á m r á m n é z e t t bánatos, n a g y szemével, fölnyalábolt és fölzokogotthogy r e n g e t t b e l é az az icipici szoba.

— G y e r e k e m . . . Józsikám . . . mert mi olyan szegények v a g y u n k ! . . . É s z o k o g t a m é n is, m a j d m e g f ú l t a m , m e r t s í r n i l á t t a m n a g y a p á m a t . S í r t a s z ú is a z a s z t a l l a p b a n , é s a f a l o n a l á n c o s ó r a is, s z i n t e n y e k e r g e t t . A p á r n á b a d u g ­ t a m a f e j e m és h á n y k o l ó d t a m , s z o r í t o t t a m n a g y a p á m erős, á l d o t t j ó kezét, a s z á r l o ­ vak m e g — p o t y o g t a k le az á g y r ó l . . . Igen, a k k o r é r t e t t e m meg, ki a szegény béresember, a m i k o r szótlan n a g y ­ a n y á m a tűzhely előtt állt, a l á b a s b a n p e d i g ott sercegtek a k r u m p l i l o v a k és t e h e ­ nek, n a g y a n y á m m e g könnyeivel sózta ő k e t . . .

Örvény . . . És múlt a hosszú, lusta folyam-élet, ringatott hályogos félig-álom, nem siettem. Várták a partok, homokban elhevertetni fáradt egymagam, végül. A koránhült vágyak iszapja: vérem már-már megállt eremben. Zátony. De akkor hirtelen mélység nyílt meg ámult alattam. Boldog hullám-sodrás ragad tova, és csókol. Jó tudni: örvényen túlnan fenékig tükör víz vár. Üszőm s kacag a folyam-élet szerelme s karjaim közt: örvényforma tested

...

1953

KÁROLY

ÁCS

B

E

K

Ö

S

Z

Ö

N

T

Ő

Újlaki Frigyes

A tálca A t ű z h e l y e n kis p i r o s l á b a s b a n z ü m m ö g ö t t a víz. P e p i b á c s i a p o h á r s z é k m é l y é b ő l e l ő ­ kotorta a teásdobozt, majd lassan piszmogva e l k é s z í t e t t e az i t a l t . A m i k o r a t e a e l ő t t e g ő ­ z ö l g ö t t az a s z t a l o n , e l h ú z t a s z á j á t é s u t á l a t t a l mondta: — Lőre! Szürcsölve ivott n é h á n y kortyot, aztán el­ tolta a csészét. H i á b a a p á l i n k á t n e m l e h e t hársfateával pótolni. Különösen most, a m i ­ kor ilyen komoly n á t h á t szerzett. P á l i n k a kel­ lene ilyenkor, jó erős szilvapálinka. Farzsebéből előhúzott egy lapos üveget, k i h ú z t a a d u g ó j á t , b e l e s z a g o l t és az a b l a k f e ­ lé tartotta. — E g y c s e p p se, — á l l a p í t o t t a m e g szo­ m o r ú a n . K i s z í v t a b e l ő l e m é g a szuszt i s . . . De azért még lengedezik benne egy kis pá­ linkaillat. P á r pillanatig töprengett, aztán fogta a csészét és b e l é t ö l t ö t t e a t e á t az ü v e g ­ be és addig rázta míg a sárgás lé habzani nem kezdett. Ekkor kabátja ujjával megtö­ r ö l t e az ü v e g s z á j á t és n a g y o t h ú z o t t belőle. — Szilvapálinka — mondta határozottan, m i n t h a önmagát a k a r n á meggyőzni. — Igenis szilvapálinka! O j b ó l f e l e m e l t e az ü v e g e t , d e a k k o r a t a r k a címkére esett a tekintete. Egy szem­ pillantás alatt elolvasta a pirosbetüs felira­ tot: RUM. P e p i b á c s i a r c á r ó l l e o l v a d t az á h í t a t . A z asztalra könyökölt és fitymálva rázta, lötyögtette sajátkészitményű rűmjat. — R u m — mondta gúnyosan. — Rum! A közelében álló v ö d ö r b e öntötte a teát, és hogy minden csepp kiszivárogjon a pa­ lackból, szájával lefelé állította az asztalra. E l k e s e r e d v e nézte a lecsurgó cseppeket és az a b r o s z o n m i n d j o b b a n n ö v e k v ő foltot. K é t s é g ­ beejtő állapot, gondolta m a g á b a n . A felesége e l u t a z o t t -és e l v i t t e a p é n z t . C s a k h o l n a p u t á n jön haza. Addig pénz és cigaretta nélkül l e s z . . . Reggel talált m é g egy fityókára v a ­ lót, a z t m e g i t t a . T a l á n j o b b l e t t v o l n a c i g a ­ r e t t á t v e n n i . A z e l ő b b s z í v t a el az u t o l s ó t . A z is m i l y e n n y o m o r u l t v o l t ! G y ű r ö t t , félig ü r e s . A zsebéből összekapart dohánytörmelékkel töltötte meg. Felugrott és izgatottan sétálni kezdett a konyhában.

É r t h e t e t l e n e k az a s s z o n y o k , i t t h a g y j á k az e m b e r t p é n z n é l k ü l , f e l p a k k o l n a k és h á j de! Te m e g élj, ahogy tudsz! Még egy p á r á t sem hagyott. Mintha nála n e m lenne jó h e l y e n . . . L e g a l á b b a n n y i t h a g y o t t v o l n a , h o g y e g y fél­ d e c i t m e g i h a s s o n , m e g d o h á n y r a . . . Ö szerzi a p é n z t é s az a s s z o n y kezeli. D e m á r e g y s z e r m e g m o n d t a n e k i ! C s a k e r e d j ! E r e d j ! Vidd el a p é n z t , d e é n m o n d o m n e k e d , h a elfogy a t ü r e l m e m , f o g o m ezt az a s z t a l t , v a g y az á g y ­ n e m ű t , v a g y a z t a f a l o n c s ü n g ő t á l c á t és e l ­ adom, aztán úgy berúgok, hogy négykézláb sem mászok haza. A szobáranyíló ajtó mellett egy tégla­ a l a k ú tálca lógott, m e l y n e k politúrja fény­ l e t t az ü v e g l a p a l a t t . P e p i b á c s i l e a k a s z t o t t a a falról és megcsillogtatta a lámpafényben. J ó m u n k a . Még a k k o r v e t t e feleségének, a m i k o r f i a t a l h á z a s o k v o l t a k . C s o d á l t á k a fi­ nom faragást, a fába vésett csillagokat meg v i r á g o k a t . . . Később azonban m á r nem n é ­ zegette annyit. Az asztalkáról a szekrény te­ t e j é r e k e r ü l t ,ott p o r o s o d o t t v a g y e g y évig, m í g az a s s z o n y o d a n e m a k a s z t o t t a a z a j t ó mellé. Azt mondta h a d d lássák a vendégek, h o g y n e k i k i l y e n is v a n , m é g h o z z á n e m i s o l y a n m e g t i s z t e l ő és f e l t ű n ő h e l y e n , c s a k a z ajtó mellett. P e p i bácsi h e l y é r e a k a r t a akasztani a tál­ c á t , d e a k k o r k o p o g t a k az a b l a k o n . O d a m e n t és k i b á m u l t s e t é t e d ő u d v a r r a . A h á z t u l a j d o nosnő jólismert arca jelent meg az ablak egyik négyszögében. Valamit mondott, d e P e p i bácsi n e m értette, csak a vállát v o n o ­ g a t t a és a fülére mutatott. Az asszony boszszúsan legyintett és eltűnt, de nemsokára f e l h a l l a t s z o t t a k l é p t e i a folyósón. — N a m é g c s a k ez k e l l e t t ! — d ö r r r t ö g t e P e p i bácsi az asztalra t é v e a tálcát. Az ajtó kinyílt és egy idősebb szúróssze­ m ű asszony jelent meg. — Azt akartam kérdezni — kezdte tá­ m a d ó h a n g b n —, h o g y m i k o r fizetik a l a k ­ bért. — M i t t u d o m én!? A f e l e s é g e m e l v i t t e a pénzt.., — S e m m i k ö z ö m hozzá, h o g y a felesége e l v i t t e a p é n z t — f o r t y a n t fel a z a s s z o n y . — É n c s a k a z t t u d o m , h o g y n e m fizettek, s o ­ sem fizetnek idejében.

— Azt hittem, hogy m á r ki v a n . . . — Ki hát! A multhónapi. P e p i bácsi v á l a s z o l n i a k a r t , d e az a s s z o n y megelőzte: — H a h á r o m n a p o n b e l ü l n e m fizetnek, kirepülnek! Az ajtó becsapódott, P e p i bácsi m e g r ö ­ könyödve topogott és zavartan b á m u l t a a kis k é z i t ü k r ö t , a m e l y az a j t ó n l ó g o t t e g y k a m ­ pósszögön és most, a nagy rázkódástól i d e oda kalimpált. Közelebb lépett és megvizs­ g á l t a , n e m t ö r ö t t - e el. — Szerencséd te bestia, hogy s e m m i baja, különben olyant m o n d t a m v o l n a . . . hogy! P e p i bácsi d ü h ö s e n f e l - a l á s é t á l t é s h a ­ donászva dörmögött magában. Ilyen utálatos dög! N a g y o n jól tudja, h o g y n i n c s e g y k r a j c á r j a se, d e k ö n n y e b b a lelkének, ha valakit macerálhat. Űgy pereg a n y e l v e , h o g y a z e m b e r szóhoz s e m j u t . D e legközelebb megjárja. Ahogy beteszi a lá­ bát, megfogja és úgy kipenderíti, hogy legu­ r u l a z o n a p i s z k o s l é p c s ő n . . . N é z z e m e g az ember! N e m egy háztulajdonost ismer, de ilyent m é g életében n e m látott. Teli v a n a s z a l m a z s á k j a , d e alig h o g y m e g j ö n a p o s t á s a nyugdíjával, m á r itt v a n és karatyol. A z a s z t a l h o z l é p e t t , f e l v e t t e a t á l c á t , szó­ rakozottan nézegette, aztán újból letette. A z é r t f u r c s a a f e l e s é g e is. M i a f e n é n e k tartogatja azt a párszáz d i n á r t ? Adja oda ennek a hárpiának és k é s z . . . De n e m bír­ ja, még az utolsó pillanatban isvsímogatja a bankókat, mintha a gyerekétől búcsúzna . . . Fellobbanó d ü h é b e n belerúgott a s?ékbe, d e a z t á n m e g n y u g o d o t t , s ó h a j t v a l e ü l t é s az asztalra könyökölve b á m u l t a a falnak azt a részét, ahol a tálca lógott. Ott fehérebb volt a meszelés, látszott hogy a tálca m á r régen lóg e z e n a h e l y e n . A z a j t ó i g h á t r á l t é s f é l r e ­ b i l l e n t e t t fejjel v i z s g á l g a t t a a f e h é r n é g y ­ szöget. Amikor vette, még n e m hiányzott onnan az a j t ó m e l l ő l , d e m o s t a z a z ü r e s s é g o t t , i d e ­ g e n n é teszi a z egész k o n y h á t . M e g s z o k á s b ó l a z s e b e felé l e n d ü l t a k e z e , de n e m n y ú l t bele. Minek keresgéljen, a m i ­ k o r n a g y o n jól t u d j a , h o g y n i n c s c i g a r e t t á j a . Bosszúsan a tűzhelyhez lépett és vizet töl­ tött a kis lábasba, közben szüntelenül d ü n y nyögött magában. A fél f i z e t é s e r á m e n t a r r a a v a c a k r a . K á r volt megvenni. Mi haszna belőle? Az e m b e r l e g y e n p r a k t i k u s , n e t a r t s o n felesleges dol­ gokat . . . A r r a jó, hogy felesége letörli róla

a p o r t . L e g o k o s a b b l e n n e e l a d n i és v a l a m i h a s z n o s a t v e n n i az á r á b ó l . P é l d á u l m e n n y i ­ re fontos lenne most egy kis pálinka! Ilyen i d ő s k o r b a n a l e g á r t a t l a n a b b n á t h a is é l e t ­ v e s z é l y e s lehet. N a g y o n jól e m l é k s z i k a fűtő esetére. Nyílt pályán javították a pályát zu­ hogó esőben. Bőrig áztak, ő a legelső állo­ m á s o n b e v á g o t t n é h á n y decit, d e M á r t o n s o ­ h a é l e t é b e n n e m ivott, a k k o r s e m a k a r t , h i á ­ ba k í n á l g a t t a , c s a k azt h a j t o g a t t a , h o g y m a j d o t t h o n iszik t e á t . A z t m o n d t a a h á r s f a t e a m a j d r e n d b e h o z z a . H á t r e n d b e is h o z t a . T ü ­ dőgyulladást kapott. P e p i b á c s i a l á b a s fölé h a j o l t é s f e l e m e l t e a födőt. A víz m é g m o z d u l a t l a n volt. Hársfateával mit ér? Elrontja a gyomrát. A feleségének l e h e t n e a n n y i belátása és h a g y h a t o t t v o l n a e g y százast, i l y e n r e n d k í ­ vüli esetre. Elgondolkozva forgatta a tálcát, lekapar­ t a az ü v e g r e s z á r a d t p i s z k o t é s k a b á t j a u j j á ­ val dörzsölgette, fényesítette. A szomszédban lakó szabó ötszáz dinárt k í n á l t é r t e . T ö b b e t ér, d e e l a d j a e n n y i é r t is. C s a k a z é r t i s ! H a d d j a j g a s s o n az a s s z o n y , a f e n e e g y e m e g ! Elviszi a n y u g d í j á t , ő m e g nézze, hogy lábol ki a náthából. És ha láza lesz é j s z a k a , h a t ü d ő g y u l l a d á s t k a p , h a n e m tud majd felkelni és ha n e m hallják meg s e g é l y k i á l t á s a i t ? A k k o r m i lesz? P e p i bácsi h i r t e l e n f e l k a p t a a fejét. Az udvarról behallatszott a háziasszony hang­ ja. Az a b l a k k ö z e l é b e n á l l h a t o t t v a l a k i v e l . E g é s z e n biztos, h o g y r ó l a p l e t y k á z i k . M i n ­ d e n f é l e h ü l y e s é g e t t a l á l k i az ő s z á m l á j á r a . T a l á n azt, h o g y a s s z o n y i k o m a n d ó a l a t t v a n . D u r v á n az a s z t a l r a d o b t a a t á l c á t és a t ű z h e l y h e z m e n t . L e l ö k t e a födőt a l á b a s r ó l . A víz m é g m o z d u l a t l a n volt. M é g n e m is p á ­ r o l g o t t . G y a n a k o d v a a l á b a s fölé t a r t o t t a a tenyerét. Nem érzett meleget. Belenyomta u j j á t a v í z b e . H i d e g volt. T ü r e l m e t l e n ü l f e l ­ r á n t o t t a a kis ajtót és belenézett a fekete lyukba. Csak egy diónagyságú parázs pislá­ kolt a h a m u között. K á r o m k o d v a u g r o t t fel. — V e r j e n t e b e l é d i s az a m e n n y d ö r g ő s . . . — kiáltotta és belerúgott a szemetesvödörbe. P á r p i l l a n a t i g i n d u l a t t ó l r e m e g v e á l l t az a s z t a l előtt, a z t á n f e l k a p t a a t á l c á t és k i r o ­ hant a konyhából. Az ajtó csattanva csukódott be. A szegen lógó t ü k ö r n é h á n y a t kalimpált, aztán le­ esett . . . és eltört.

T

A

N

Ú

S

Á

G

Sinkó Ervin

Egy regény regénye (Moszkvai naplójegyzetek 1935 — 1937) (10. folytatás) Felfedezések, melyekkel nem tudok mit kez­ deni: a szófogadás mint forradalmi kvalitás és a katedrák, amik megett emberek ülnek, akik­ től minden aktuális kérdésre megkapod a min­ den egyéni fejtörést és egyéni véleményalkotást feleslegessé tévő kész f e l e l e t e t . . . (Néhány nappal később, július 5-én kivágtam az aznapi „Izvesztijából" és e feljegyzéshez ra­ gasztottam egv fényképet. Az izvesztijabeli fény­ kép két egymással szembenülő férfit és kettőjük között egy nőt ábrázol, amint alacsony asztal körül keresztbetett lábakkal foglalnak helyet egy maguk alá terített szőnyegen. Az asztalon terítő, szamovár, három csésze s az egyik férfi kezében valami hangszer. A kép alatt a követ­ kező szöveg: „Karagandában befejeződött a munkáslakások tisztasági versenye. A képen: Kuzimbaeva elvtársnő, akit varrógéppel jutal­ maztak meg azért, mert a lakását példásan tisz­ tán tartja. Jobbra a férje, Kuzimba elvtárs, a karagandai szénbánya legjobb brigádjának a brigadérosa".) A gyerekeknek csak az a doleuk, hogy jók legyenek, megkérdezzék a tanítót, mit kell min­ denről gondolniok s a legjobbak mint Kuzim­ baeva elvtársnő még „jutalmat" is kapnak azok­ tól, akik a jó gyerekekről atyailag gondoskod­ n a k . . . Meg kell azonban érteni: amin Parisban nevetnének, az Karagandában nem tréfa. Karagandáról van szó — és Moszkva közepén is nem egyszer még mindig Karaganda az, amivel meg kell birkózni. Az első éjszaka a Trubnjaja utcabeli szo­ bánkban. Házigazdánk külföldet járt, idősebb tanult ember, mérnök, de mikor reggel közöltem vele, hogy egész éjjel a poloskák ellen folytat­ tam éppoly elkeseredett, mint reménytelen küz­ delmet — ő a legnagyobb nyugalommal felelte: — Igen, csakugyan reménytelen a küzdelem, tele van poloskával az egész ház, az egész utca. így a szó teljes jelentésében, a magam bő­ rén tapasztalom, hogy milyen hasznos az, amit Karagandában kezdeményeztek. Csak épp le kel­ lene szokni arról, hogy ilyen elsőrangúan fon­ tos, d e mégis csak kezdetleges civilizatorikus munkát és a kezdetleges módszereit szocializ­ mussal és a szocializmus szellemével mérjünk vagy éppen azonosítsunk. Moszkva, 1935. június 23. M. a rákintézeten kívül a „sarikopocsipnik" — a golyóscsapágy-gyár — poliklinikáján is vál­ lalt pár órai rőntgenológiai munkát. Itt általá­ ban több üzemben vállalnak munkát az orvosok ugyanabból az okból, amiért M. is: egy fizetés­ ből nem lehetne megélni. Ez az üzem messze

kint a periférián tizennégyezer munkást foglal­ koztató valóságos új város, parkosított, ragyo­ góan tiszta utcával, könyvtárral, klubbal és „sztolovájá"-val (menza) — s ha az ember még azt is tudja, amit Steincrtől hallottunk, hogy ez a gyár a legeslegújabb gépekkel van felszerel­ ve — mindez valóban impozáns, a nagy tervről és az építés munkájának kivételes nagyszabású voltáról beszél. De van, ami ugyanitt ennek a példátlan erőfeszítésnek a hátteréről, a példát­ lan árról is beszél, amit ezért a tervmegvalósí­ tásért szenvedni kell: a barakkok. A gyár mun­ kásainak túlnyomó része barakkokban lakik s hozzá még olyanokban, melyekhez képest a mi grinzingi emigrációs barakkjaink burzsuj-lakások voltak, mert míg ott még magánosok is el­ különített szobákban laktak, itt egy-egy barakk­ helyiségben harmincával, néha még többen zsú­ folódnak. Az ember azt hinné, hogy elég nyitott szem­ mel járni és figyelni az utcán, a villamoson, ká­ véházban, indiszkréten lülelni beszélgetésekre s valahogy csak képet alkothat magának arról, milyen körülmények között él egy város népe. Az igazság azonban az, hogy nem lehet egy lukszushotelben, bőséges étlap szerint kiválasz­ tott ételekkel frakkos pincérektől kiszolgálva élni anélkül, hogy az ember ne éljen — a vá­ ros valóságos életéhez viszonyítva — exterritoriálisan, egy úgyszólván irreális világban. Hogy a Voks jóvoltából hirtelen végeszakadt ennek az előkelő turista álruhában való vendégszerep­ lésünknek, előttünk csak most válik igazán lát­ hatóvá, hogy milyen súlyos fáradsággal jár itt még ma is a legelemibb életszükségletek kielé­ gítése. Míg a Lux. hotel szomszédságában lévő pompás 1. számú Gastronom-ban — a cári idők Jeliszejev-féle csemegekereskedésében — ma, is a fácántól a friss vajig, a kaviártól a hófehér kenyérig nagyobb várakozás nélkül a legelöziékenyebb kiszolgálás mellett. minden jót, ehetőt és ihatót meg lehet vásárolni — már annak, akinek lehet — egyéb éielmiszerelosztóhelyeken még most is majd mindig sorba kell állni s a számtalan tisztátlan boltokban, melyeknek kira­ katait kizárólag Sztálin-kepékkel és cifra vignettás üvegekkel rakják tele, a legnagyobb k e ­ lendősége az olcsó füstölt halnak van meg a k e ­ nyérnek, mely olyan fekete, hogy hasonlót még sehol másutt eddig nem láttam. A Trubnjaja, az utca ahol lakunk, a forrada­ lom előtt tolvajok, orgazdák és prostituáltak, a moszkvai alvilág rosszhírű fészke volt; ma, ti­ zennyolc évvel a forradalom után, a genius loci eklatáns bizonyítékaként még mindig megőrizte ez az utca a tisztátlanság és gondozatlan, túl­ zsúfolt házaival, a sok, a nap minden órájában látható részeg és rongyos emberrel — megőrizte lumpen-proletár karakterét.

Nem kétséges, hogy „fent" óriási és állandó az erőfeszítés ennek a múltnak a likvidálása ér­ dekében, de túl intézményeken és rendeleteken, amikben ez az erőfeszítés megnyilvánul, nem ér­ dektelen megfigyelni, hogy egyes emberekben, egyes emberek napi életében és gondolatvilágá­ ban mikép jut kifejezésre a szándék, hogy sza­ baduljanak ebből a százados piszokból és nyo­ morból, ebből az életből, mely nem emberi. A lakás, ahol mi vettünk ki egy szobát, összesen három szobából áll. Ott lakik a másik kettőben a mérnök, a sokkal fiatalabb felesége és három gyerek. Ellentétben Kurella teóriájával a szov­ jetunióbeli nőről, aki íme véglegesen bekap­ csolódott a termelőmunkába és ezáltal élvezi szabadságát, felszabadultságát, házigazdánk fe­ leségének ragy álma, legdédelgetettebb vágya, hogy egyszer majd a férje annyi fizetést kap­ jon, hogy ne kelljen neki is munkába járnia, hanem otthon maradhasson, tisztán tarthassa la­ kását, főzhessen és foglalkozhassak a gyerekei­ vel. Akire most a lakás tisztántartását és többékevésbbé a gyerekeket is bízták, az a lakás nyolcadik lakója: Tonja, a „frizerka", aki vol­ takép nem a lakásban, hanem a bejárati ajtót a szobáktól elválasztó kicsi és keskeny folyo­ són lakik, illetve nem lakik, hanem csak egy ott elhelyezett alkalmatosságon alszik s ennek fejében többé-kevésbbé — sajnos igen kevésbbé — foglalkozik a lakás rendbentartásával. Ton­ ja tizennyolc éves, nagy darab lány, aki ház­ tartási alkalmazottként itt fekvőhelyhez jutott s közben fodrászmesterséget tanul. Mint háztar­ tási alkalmazott és tanonc összesen száznegyven rubelt keres meg havonta. Vacsorára nap nap után fekete kenyeret eszik és szenvedéllyel lop­ kod tőlünk, amit csak lehet, kezdve a kocka­ cukron rejtélyes módon egész a szájvízig. A szappan sajnos nem érdekli, beéri azzal, hogy mint a villamoskalauznők is, vöf&sre festi a körmeit. És meggyőződése, hogy rendkívül ügye­ sen rendezte be az életét, mert a faluhoz ké­ pest, ahonnan jött, Moszkvában az élet „ocsiny haraso" és minden reménye megvan, ez az, ami számára a legfontosabb, hogy itt maradhat, idő­ vel munkásként — frizerkaként — Moszkvában. Ezúttal Steiner az, aki figyelmeztet, hogy a nép mai életkörülményeinek értékelésénél nem szabad európai mértéket alkalmazni. Az itteni emberek életkörülményeit csak az ő múltbeli életkörülményeikkel szabad összehasonlítani. És még valamit szemeiőtt kell tartani: az átlagos szovjetmunkás, tegnapi paraszt, munkateljesít­ ménye minden nagyszerű gép ellenére is még mindig oly messze elmarad az átlagos európai munkás produkciójától, hogy még az itteni rend­ kívüli alacsony bérek mellett is a szovjetállam drágábban termel, mint bármely európai kapi­ talista vállalat És még valami: épp a kvalifi­ kált munkások hiánya miatt a nagy áldozatok árán importált érzékeny drága gépek hihetetlen gyorsasággal használódnak el. A gigantikus m é ­ retű befektetéseken kívül mindez magában is eléegé megmagyarázná, hogy mért njem emel­ kedik gyorsabb tempóban a tömegek életnívója. De ehhez még hozzá kell adni — Steiner .ta­ pasztalatból beszél — a hihetetlen méretű ad­ minisztratív apparátus nehézkességét, hozzánemértését — és amibe az emberek kerülnek, akik ezt az apparátust alkotják. — Ne felejtsék el — mondja Steiner —, ez az apparátus mindent, de mindent olyan ha­ bozva, akadozva bonyolít le, mint amilyen las­ súságot most maguk az „Optimisták" kiadása körül tapasztalnak. De ez még eddig itteni mér­

tékkel egyáltalán nem lassúság. Ez az appa­ rátus! Minden vonalon mindig mindenki ki akar bújni a felelősség vállalása alól. Aki pedig bá­ tor és vállalkozó szellemű, az ami a hozzáértést és általában a szellemi horizontot illeti, legtöbb­ ször a Matejka-féle színvonalon mozog s ezért legtöbbször jobb volna az ilyeneknél kevesebb lelkesség és kisebb bátorság. Tegnap Vágó Bélával a Moszkva-kávéházban. Az egykori belügyi népbiztos, aki arról beszél, hogy már kinyomozták, ki milyen néven sze­ repel az „Optimisták" regényében. Hosszú be­ szélgetés a régi időkről. Ami itt Moszkvában minden magyar emigránsnál, de különösen azoknál, akik nem a közvetlen termelési mun­ kában találták meg a helyüket, mindig újra megdöbbent, az nem is a nosztalgia, hanem va­ lami kesernyésen szomorú fáradtság. Az ember néha kísértésben van, hogy kiábrándultságnak nevezze azt az alaphangulatot, amely mindun­ talan egy-egy gesztusban s nem egyszer szóban is nyíltan kiütközik. Vágó közvetlenül Hitler hatalomra jutása után tíz hónapig Berlinben végzett illegális munkát, szerkesztette és ter­ jesztette a „Rote Fahne"-t. Megvallja, hogy köz­ vetlenül Hitler hatalomra jutása előtt ő is azt hitte, mint a vezető német elvtársak, hogy nem a fasizmus, hanem a német proletárforradalom győzelme előtt állnak. Aztán megint az „Opti­ m i s t á k é r a terelődik a szó. A kézirat, meséli, kézről kézre jár a magyarok közt, persze először azok kapják, akik „fent" vannak, ö tehát még nem kapta meg. Így adja értésemre, hogy ő, aki egykor a magyar CK legszámottevőbb tagjai közül való volt, „lecsúszott". A csúnya szót kesernyésen ő maga mondja ki: — No igen, lecsúsztam. S ezzel kapcsolatban, csak úgy ál­ talánosságban, intrikákról beszél és törtetőkről mintha egy forradalmi párt vezérkarában az ilyen fogalmak magától értetődők volnának. Vájjon amögött is valami intrika van-e — ve­ tem fel a kérdést — hogy ellenforradalminak minősítették az „Optimistákat"? Ki az a Matejka? — Tiszta ember — mondja Vágó az ő ked­ ves kecskeméti dialektusával ejtve ki az ember szót. Jól ismeri Ma tej kát. Erdélyi s Romániá­ ban halálra ítélték. Tizedmagával ki is vitték egy mezőre, hogy ott az ítéletet végrehajtsák. A sortűz után azonban Matejka súlyos sebesülten magához tért és sikerült négykézláb elvánszo­ rognia valami közeli parasztházba, ott derék e m ­ berekre talált és később aztán, még mindig be­ tegen sikerült neki emberfeletti erőfeszítéssel átszöknie szovjet földre. Ez az ember csak azért írta a jelentésében, hogy az „Optimisták" ellen­ forradalmi könyv, mert szent meggyőződése, hogy csakugyan az. Most telefonált Kurella: Romáin Rolland út­ ban van Moszkva felé, holnap érkezik! Június 26. Naphosszat a szobában, akárcsak PrigrevicaSzveti-Ivánon vagy Parisban, önkéntelenül csú­ szott ki a tollam alól a vagy szó a sváb fészek és Paris neve között. Önkéntelenül és teljesen megokoltan. Prigrevica-Szveti-Ivánon még gon­ dolhattam, hogy ha egyszer sikerülne a sváb fé­ szekből kijutnom s hozzá még Parisba, a csodá­ latos Parisban még velem is csoda történhetne — mikor azonban ott voltam, a prigervicaiszveti-iváni és párisi életem közt csak az volt a különbség, hogy már nem remélve a csodát, nem Prigrevica-Szveti-Ivánon, hanem Parisban

ültem tovább alkalmi íróasztal mellett, rosszabb szobában, mint Pr. Szv. Ivánon. S most — s e m per eadem — Moszkvában ülök alkalmi íróasztal mellett egy a párisinál is rosszabb szobában. Vájjon nemsokára Moszkvában is azok nélkül a remények nélkül kell majd ülnöm, amiket Pa­ risban fűztem Moszkvához? Egyelőre a látható különbség a pr.-szv-iváni, párisi és moszkvai életem között csak annyi, hogy egész eddigi immár harminchét éve tartó életem folyamán nem telefonáltam annyit, mint amennyit itt. Telefonálok, telefonálok és telefo­ nálok — és telefonhívásra várok — és újra tele­ fonálok, mert az „Optimisták ' kiadása még rész­ letekben sem akar a megvalósuláshoz közelebb kerülni. S a pénztelenség — a „koldússág-Nilus", melyről Ady beszél s mely engem mindenüvé követ az iszapjával — a koldússág-Nilus egy és ugyanaz az évtizedes régi ismerős. Az azonban mégis több a soknál, hogy szennyes árja itt hömpölyög a sarkamban, bőt térdemig ér még itt Moszkvában is. S a mániám, hogy mégis írok, illetve ha. mint most is, deprimáltságom miatt nem tudom leküzdeni ernyedségemet s nem dol­ gozom — csak valósággal katatónikdsan töltök félórát az ablaknál s bámulok le az udvarba két telefonhívás között —, akkor azért, mert nem dolgozom, még külön, még nyomasztbób lesz a rosszkedvem. Valósággal lelkiismeretfurdalás amiatt, hogy nem szaporítom a magaméval is a világ felesleges kéziratkészletét. Koldús-Nilus: 1) miután a „Za rubezsom szerkesztőségét számtalanszor felhívtam, sike­ rült végre eljutnom ahhoz, aki illetékes s az az illetékes megígérte s újabb telefonhívások után meg is tette, hogy az „Optimistákéból közlendő szemelvényre kiutalt százötven rubel előleget. De ugyanakkor az illető illetékes, hogy lássam, mi­ lyen szívességet tett az előleg kiutalásával, k ö ­ zölte velem, hogy „nem tudhatja", mikor kerül sor a szemelvény közlésére, mert egyelőre még „illetékes fórumok" jóváhagyása kell ahhoz, hogy a kéziratot nyomdába adják. Igen, értesült Kun véleményéről, de sajnos Kun ezt a vélemé­ nyét telefonon közölte és hiába, így mondta a képzett férfiú, ő a latin bölcseséggel tart: Verba volánt, seripta manent. Ami magyarul, illetve oroszul azt jelenti — megértettem —: bumaska kell. Ez a kénytelen kunyorálás előlegért s hozzá hallgatni az ilyen „illetékes fórumokról való közléshez, persze nem hat exeitánsként a jóked­ vemre. 2) „Littérature Internationale". Ott személye­ sen jártam. Ugyancsak előlegért. Végeredmény­ ben az „Optimisták "-ból nyolcvan gépelt oldalt fogadtak el közlésre. Apletin az én jelenlétemben hívta fel Jonovot, hogy személyesen hallja meg személyesen Jonovtól, hogy mit mondott Kun az „Optimistákéról Jonovnak lehetőleg pontosan. Apletin arca a telefonbeszélgetés ideje alatt mind biztatóbb és kedvesebb lett, szinte rám kacsin­ tott, de a telefonbeszélgetés után közölte velem, hogy ő egyedül nem illetékes, neki m é g előbb egy Diditrevszkj nevű még nálánál is főbb, f ő ­ szerkesztővel kell tanácskoznia s legjobb lesz, ha újra esetleg már másnap felhívom. S másnap és ma telefonálok és végre meghallom, hogy Aple­ tin elvtársnak a Dimítrevszki elvtárssal való megbeszélése eredményekép a jövő héten felve­ hetek már újabb kétszáz rubel előleget, de ugyanakkor közölte Apletin elvtárs azt is, hogy a Dimítrevszki elvtárssal való megbeszélése eredményeképen úgy határoztak, hogy a regény­ fejezetet előbb még a szerkesztősége egyik lek­ torának adják ki véleményezésre és majd csak 4

-

-

azután döntenek arról, hogy az az általam kisze­ melt fejezet jelenik-e majd meg és hogy mikor fog megjelenni. 3) Telefonálgatok a Gihl-nek é s az Idegennyelvű Munkások Kiadóvállalatának — képtelen vagyok Jonovot és képtelen vagyok Borkot tele­ fonhoz kapni. Mintha összebeszéltek volna. Mind a kettő értekezleten van, hívjam őket félóra múlva s amikor félóra múlva hívom őket — ép most mentek el. M. egész nap munkában, délelőtt a rákinté­ zetben, délután a „Sarikopodcsipnik poliklinikáján s én egy ketrecbe zárva a telefonnal, ál­ lok az ablaknál s nézek le az udvarba. Innen az ablakból nemcsak ennek a háznak, hanem a kör­ nyékbelieknek is belátok az udvarába. A „vyhodni d e n j , a szabad nap hangulata, mely sza­ kasztott mása a gyerekkorombeli kisvárosi v a ­ sárnapdélutánoknak. Csak az udvarok sokkal sivárabbak és piszkosabbak, mint voltak mondjuk Szabadkán — ahol lázongva gyűlöltem ezt az ásító vasárnapi atmoszférát, míg most, végül is öregedve, csak melankolikussá tesz, érezteti v e ­ lem a szegénység és üresség, a tartalmatlan h a ­ mis idill makacs hatalmát. Ez a hatalom itt is hatalom: lent az udvarban és udvarokban: pa­ pucsban vagy elviselt szandálban, legtöbben azonban fehér vászoncipőben asszonyok, ruhákat foltozgatva hangos beszélgetésben egymás közt és egy-egy emeleti ablakban ülő s magát napozó nő felülről vesz részt a mélységben ülők társal­ gásában. Foltozgatnak é s stoppolgatnak az aszszonyok és félszemmel közben a játszadozó gye­ rekekre ügyelnek, a férfiak pedig — mint gyer­ mekkoromban Apatinban a sváb parasztok feke­ tében és kifényesített csizmában a templom előtt lézengtek és köpködtek — itt rubaskában é s f e ­ hér vászoncipőben ugyanúgy lézengnek és k ö p ­ ködnek a moszkvai udvarokban. Eszembejut, amit Kurellától még az első napokban hallottam, mikor az egyik pompásan felszerelt munkásklub­ ban tett látogatásomról számoltam be neki. — A klubokat ma már unalmasnak találják. Az embereknek nincs kedvük klubba járni. És minthogy a kávéház nagyon drága, ma nagyon komoly s egyelőre megoldatlan probléma, hogy mit kezdjenek az emberek a szabad idejükkel. Ezt mondta Kurella, de én azóta látom: ez a probléma a férfiak problémája. Sajnos csak az övéké. A nők még eddig az előkelő problémáig se jutottak el — az ő számukra ez a probléma valóban az előkelők, t. i. a férfiak kiváltsága. A házigazdám feleségénél sincs jelen ez a prob­ léma, pedig ő a háromszobás lakásával itt való­ ságos arisztokrata. Az ő számára „a szabad nap a mosás, takarítás és foltozás nehéz munkanapja. Ahogy a polgári és emberi emancipáció k ö ­ zötti különbséget és általában az emancipáció fogalmát Marx az ifjú hegeliánusokkal való v i tájában tisztázta, ideje volna ma már a polgári és a proletár társadalom tapasztalatai alapján megállapítani, hogy mi minden n e m a nő emancipációja, noha a mult századbeli feminista irodalom, meg a szociáldemokrata é s mai szov­ jet propaganda (inkluzive Fannina Halle) annak vélte, illetve véli vagy hirdeti. Nem, semmikép se lelkesít engem, ha látom a földalatti vasút női munkásait vagy a bányákban dolgozó, csákány­ nyal a kezükben mosolygó lányok é s asszonyok fényképeit. Ez csak a szegénység, a nyomorúság és n e m az emancipáció jele. Mintha a n ő eman­ cipációját illetően valahol a szovjet fejlődés, maga a szocialista forradalom elakadt volna. A kormányban és a pártban vezető helyen m i n ­ denütt kizárólag férfiak, férfi-rezsim. (Lenin öz­ vegyének Krupszkajának inkább csak a n a g y ^ u

-

41

ember özvegye méltatlan, meg nem érdemelten tisztára dekoratív szerepét juttatják; szomorú szerepet.) Ha mint itt is, ott is elvtársak bizal­ masan mondják, magyarázgatják, hogy az abortust tiltó és a házasság presztízsének restaurá­ lását célzó rendelkezéseket a nő védelme tette szükségessé, ez annak a bevallása, hogy ebben a pillanatban a szovjet rendszer lemond a nő emancipációja, vagyis a ierfi nőhöz való viszo­ nya egy emberibb nívóra való felemelésének fel­ adatáról, kitér a bonyolult, nehéz harc elől — beéri azzal, hogy „védi a nőt. Lehet, hogy semmiben sincs igazam. Egyben azonban biztos igazam van, t. i. a kérdésben, hozy mért nincs se sajtóban, se irodalomban nyoma se a felnőtt, gondolkodó emberhez illő fcsmoly beszédnek ezekről az életbevágó problé­ mákról? Komoly beszéd helyett mért lát az em­ ber csak tömegfelvételeket elégedett vigyorgó arcokkal és olvas az újságokban csak szólamokat, melyek liturgikus egyhangúsággal ismétlődnek? Ellcnérv-e ezzel a kérdéssel szemben vagy pedig érv-e a kérdés jogosultsága mellett, nem tudom, de mindenesetre vele kapcsolatban jut eszembe Barta Sándor. Pár nap előtt találkoz­ tam vele a „Za rubezsom" szerkesztőségének egyik szobájában. Pesten 1917-ben s 1918-ban együtt indultunk Révai, Komját és én a Kassák L?jos szerkesztette „Tett majd „Ma* című futuirsta-expressionista-dadaista-szürrealista, de ami a legfontosabb és egyedül pozitív volt a vál­ lakózásban: végsőkig antimilitarista és anti-burzsoá folyóiratban. Bécsben, az emigrációban, a húszas években, mikor én ennek a fajta művé­ szetnek érdekességét már csak a szociális szán­ dékai tisztaságában láttam, Barta Sándor a fer­ dén és a keresztbe nyomtatott szavak halmozásá­ val folytatta ott, ahol Pesten annakidején együtt kezdtük. Bécsben ő a jellemző módon%vAkasztott ember" címen megjelenő folyóiratnak lett a kia­ dója, szerkesztője és körülbelül egyedüli munka­ társa. Ez az „Akasztott ember" azonban nem volt csak kuriózum; a művészetről való éretlen elmé­ letei ellenére, annak ellenére, hogy az irodalmi folyóirat credo-ja a minden művészeti és min­ den irodalmi érték szenvedélyes tagadása volt, Barta Sándor ezt olyan intenzitással és pazar invencióval, annyi autheníikus forradalmi kese­ rűséggel s oly összetéveszthetetlenül egyéni han­ gon fejezte ki, hogy az ő kivételes költői ereje s különösképen vizionárius szuggesztivitása mind­ untalan átütött s diadalmasan ütött át az ő h a ­ mis „ars anti-poetica"-jának elméletein. u

4

Bécsben, ennek az ő „Akasztott ember "-ének a virágkorában láttuk egymást utoljára. Most mcíTvárt, míg én is elintézem az egyelőre elin­ tő zh etet len ügyemet a „Za rubezsom* szerkesz­ tőségében s aztán együtt mentünk el. ö is hal­ lott, persze, az „Optimisták" -rói s mint mondta, itt ritkán hall az ember egy könyvről olyan homlokegyenest ellentétes véleményeket, mint ő hallott az „Optimistákéról. Engem azonban ez­ úttal, minthogy ő maga az „Optimistákat" még nem olvasta, ennél is jobban érdekelt, hogy megtudjam, mi lett belőle, mikért fejlődött ő to­ vább itt Moszkvában, mert mindig szerettem és mindig azoknak helyeseltem, akik annakidején őt az új forradalmi magyar írónemzedék egyik legegyénibb, eruptív tehetségének tekintették. Most tehát örömmel fogadtam el ajánlatát, hogy menjek fel hozzá. Útközben pár szó a nagy bé­ csi koplalásokról, mint távoli múltról. — Itt az író — mondja Barta — több mint kiváltságos helyzetben van, tenyerükön hordják, dédelgetik.

Itteni viszonyokhoz képest igen jó lakása van. (A berendezés: a számomra már ismerős új szov­ jet bútorok. Asztal és ágy azokkal a kicifrázott lábakkal, illetve támlákkal, párnázott támlájú, keskeny divány, mely inkább csúnya dísztárgy, mint kényelmet biztositó oútordarab. A múltbeli kispolgári ízlés másutt már nem is gyártott ter­ mekei. Különös módon ma itt csak ilyen bútoro­ kat készítenek azzal a megokolással — így mondta nekem legalább ;s egy szakember — a munkás s a paraszt most olyan bútort akar, mint amilyet annakidején mint számára elérhe­ tetlent a földesúr, a kereskedő meg a gyáros szobájában látott — ás irigyelt.) Kérdezem Bartát, mit dolgozott az utolsó tíz évben, min dolgozik most. Sajnos — mondja — ő is azok közül a magyarok közül való, akik sose fognak úgy megtanulni oroszul, hogy írni tudná­ nak oroszul. De egy-egy különösen sikerült ver­ sét — alig ír mást, mint verset — lefordítják s kinyomatják oroszul is. S mutatja a legújabb kéziratát, a magyar párt moszkvai folyiratában. a „Sarló és kalapácsában akarja megjelentetni. Olvasom a verset. Hat hatsoros strófa s mind­ egyik strófa* végén a refrain a három szóban cseng ki: „Sztálin jó apánk". A refrain strófaról-stróíára annyiban változik, hogy a „Sztálin jó apánk" előtt egyszer az áll: „küzdve buzdí­ tasz", majd „fegyvert kovácsolsz", majd „új földet teremtesz" s aztán már csak a hatodik strófa utolsó sorára emlékszem: „őrzőn virrasz­ tasz Sztálin jó apánk". Nem tudtam hova nézzek. — Sokkal jobban szerettem az „Akasztott ember" korabeli verseit — szóltam némi szünet után. S Barta Sándor barátságosan, de leplezetlen fölénnyel mosolygott s a hamisíthatatlan meg­ győződés hangján válaszolt: Az dekadencia volt, kispolgári anarchikus nyelvöltögetés, betegség. Itt az ember kigyógyul. Magából még a régi ember beszél. Nem csoda, hisz nemrég jött. Még nem tud szabadulni a régi mértékektől — és félreértve arckifejezésem, jó­ indulatúan biztatott: — Idő kell hozzá. Az em­ ber nem olyan könnyen szabadul meg. Maga még nem tud szabad lenni. Még nem tud hinni. Én hiszek Sztálinban. Hogy az egész beszélgetést szószer int jegyzem-e fel, nem tudom biztosan, de az utolsó mondatot szóról szóra így mondta, mint itt ír­ tam. „Én hiszek Sztálinban". Jelen volt a fele­ sége is, Kassák Lajos húga, aki a „Tett" és a „Ma" idejében Újvári Erzsi néven szintén íro­ gatott. Szintén rokonszenves, meleg lény s most ő is, mint a férje elnézően mosolygott azon a vallomáson, hogy nekem a Barta „Akasztott ember" idejéből való költészete jobban tetszett, mint ez a verse, mely a „Sztálin jó apánk" címet viselte. S nem beszélgettünk többet irodalomról, hanem a felesége betegségéről. — Gyógyíthatatlan, sclerosis multiplex — súgta Barta, mikor kikísért. Ars poetica, melynek sarktétele: „Én hiszek Sztálinban"! Ha én Barta Sándor mai szemével próbálom magamat nézni és látni, valósággal gyanússá válok. Én nem vagyok képes még k í ­ vánni se, hogy Barta biztatása valóra váljon, hogy „kigyógyuljak". Gyógyíthatatlan volnék én is? Holnap fél tizenegykor randevú Kunnal a Kominternben. ó , csak már elfelejthetném ezt a regényügyet! (Folyt, köv.)

F

I

G

Y

E

L

Ő

A szabadkai írói találkozó T a l á n az é r t e k e z l e t c í m e , h o g y „ i r o d a l ­ m u n k i d ő s z e r ű k é r d é s e i " s z e r é n y e n is h a t o t t : n e m c s a k a r r ó l e s e t t i t t szó, h o g y m i az, a m i ­ vel e b b e n a p i l l a n a t b a n f o g l a l k o z n u n k k e l l . K i c s i t á t k e l l e t t l é p n i a R u b i c o n t , először m a g á t az I r o d a l m i T á r s a s á g o t f e l r á z n i á l m á ­ ból é s a m e g f e l e l ő h e l y é r e t e n n i — v i t a f ó ­ r u m m á irodalmi kérdésekben — anélkül, h o g y e r r e t ú l s ó k időt v e s z t e g e t t ü n k v o l n a . Aztán beszélni olyan kérdésekről, a m e l y e k régen időszerűek m á r és időszerűek lesznek s o k á i g . S főleg a r r a ö s z t ö n ö z n i az e m b e r e ­ ket, írókat, hogy megszólaljanak: hogy sa­ ját hangjukon szólaljanak meg: mit ismer­ t e k fel é s m e n n y i t s a j á t h e l y z e t ü k b ő l , m e ­ lyek azok a tanulságok amelyeit további al­ k o t ó m u n k á j u k r a k i h a t n a k , h o g y a n l á t j á k ők az í r ó t m a , h o g y a n l á t j á k az o l v a s ó k ö z ö n s é ­ get . . . csupa probléma, a m e l y e k r e aztán a v i t a s o r á n *és a v i t a n y o m á n k i a l a k u l t e g y bizonyos nézőpont. Nem m o n d o m hogy egy­ ségesen, m i n d e n b e n teljesen egységesen, d e alapvető vonásokban mégis azonosan. Tény, hogy irodalmi életünkben soha ennyi őszin­ t e s é g n e m h a n g z o t t el. S ez n e m v o l t az a virágos szavak mögé bújó deklaratív pará­ dé, sem öncélú esztétikai vita, amely a rész­ letek tengerébe fullasztotta a meggyőződést; i n k á b b kicsit v á l a s z t ó v í z v o l t a m e l y n e k n y o ­ m á n a vajdasági m a g y a r író kezd feleszmél­ ni s kilépni egy kábulatból. S rátalálni a m a ­ g a igazi h e l y é r e . I g e n , a m a i í r ó igazi h e l y é n e k é s s z e r e ­ pének kérdése — ami a mi helyzetünkben sokszor feleslegesen hangzott két epiteton k í ­ séretében nevezetesen hogy „vajdasági" és hogy „ m a g y a r " — erősen megtisztult, tisztá­ z ó d o t t . V a l a h o g y k i b u g g y a n t az e m b e r e k b ő l : nem élhetünk anakronisztikus fogalmak k ö ­ z e p e t t e t o v á b b r a is, a m i k o r a v a l ó s á g a z u t ­ c á k o n h ö m p ö l y ö g és ez a v a l ó s á g — a s z o ­ cializmusé. Ebben a valóságban, ahol a g y á ­ r a t és m ű h e l y t a munkaközösség irányítja, a h o l a föld j ó r é s z é t közösségi i g a z g a t á s m ű ­ veli, n e m á l l h a t u n k o d a r é g e n h i t e l é t v e s z t e t t formákat hangoztatva, mondjuk a két hábo­ r ú közötti genfi úgynevezett kisebbségvéde­ l e m jelszavaival, de m é g az sem lehet a t e ­ teje ad infinitum mindennek, hogy számokat kiáltunk a világba: ennyi egyesület, ennyi l a p , a n n y i iskola, i l y e n é s i l y e n p o n t o s n e m ­ zetiségi a r á n y . . . s különösen n e m lehet á l ­

l a n d ó n é z ő s z e m p o n t az u t c a s a r k i b ú s m a g y a r ­ k o d á s . V a l a h o g y az é l e t r é g e n t ú l l é p e t t e z e ­ ken a dolgokon. Az erő belül van: a dolgo­ zók k e z é b e n v a n — a s z o c i a l i z m u s b a n v a l ó ö s s z e f o r r o t t s á g b a n — e b b ő l n e m l e h e t ezt vagy azt a népet, egyedet kiemelni s m á s ­ fajta c s o p o r t o s u l á s r a k é n y s z e r í t e n i — ez a h a l a d á s ú t j a é s ez lesz l a s s a n a v a l ó s á g t á ­ j a i n k o n . S az í r ó a s z a b a d k a i ö s s z e j ö v e t e l e n már ennek a valóságnak jegyében tárgyalta az i r o d a l o m p r o b l é m á i t is. Eszében sincs senkinek a műveltségünket, nyelvünket támadni. Iskoláink és lapjaink m e l l é — az ö n i g a z g a t á s k e r e t é b e n m e g n y i l ­ v á n u l ó egységes, belső 'erőkisugárzás m e l l e t t — s z á z k i l o v a t t o s r á d i ó á l l o m á s u n k szocialista műsort ad jórészt a kisebbségek nyelvén — m i c s o d a p o m p á s h a n g s z e r az í r ó k s z á m á r a ! — M i n d e z e k o l y a n t é n y e k , a m e l y e k az í r ó k gyűlésén erős valóságukkal egészen más i r á n y t a d t a k a v i t á n a k é s p e d i g . . . először a d t a k ő s z i n t é n szocialista i r á n y t , e l s ö p ö r v e az e l v é t v e j e l e n t k e z ő a n a k r o n i z m u s t . V i s z o n t először j e l e n t k e z e t t k e m é n y é s ő s z i n t e o s z ­ t á l y b í r á l a t ( R e h á k László) i r o d a l m i k é r d é ­ s e k b e n ; k e m é n y és ő s z i n t e a n a l í z i s s az e z t k ö v e t ő felszólalások m i n d m é g i n k á b b e g y r e h e l y é r e t e t t é k az ő s z i n t e írói m o n d a n i v a l ó ­ k a t , a m e l y e k e g y r é s z e m á r ezt m e g e l ő z ő e n is — m e g s e j t v e a d o l g o k i g a z s á g á t — sehol sem siklott mellékútra. S csak elvétve r e velláltak n é m i anakronizmust, azt sem a cél­ b a n , i n k á b b az e s z k ö z ö k b e n . í r ó i n k f ó r u m a szocialista m u n k á r a é s e g y ü t t m u n k á l k o d á s r a vallott szint. P e r s z e ez m é g t á v o l r ó l s e m j e l e n t i , h o g y ez a z ú j i r o d a l m u n k m o s t m á r k é s z e n i s k i ­ kerekítve nekilendül a maga közösnég-hódító útjára; attól még messze vagyunk. M a r a d t elég tisztázatlan fogalom és az sem biztos, hogy, m i n d e n k i i l y e n t i s z t á n l á t j a v a g y a k a r ­ j a l á t n i a c é l o k a t . A z s e m b i z t o s , h o g y az í r ó i t o l l a k a t k é p e s lesz e g y e t l e n i l y e n é r t e ­ kezlet egészen rozsdamentesen — s m e n n y i rozsda a múltból, de mennyi! — megmozdí­ tani. Sokszor fogunk m é g részletkérdések fö­ l ö t t is e l k e s e r e d v e c s a t á z n i . E l v á l a s z t h a t a t l a n r é s z e i v a g y u n k a z o n b a n — s ez a l a p j á b a n a legnagyobb pozitívum — a n n a k a szocialis­ ta közösségnek, amely gazdaságiakban és szellemiekben most keresi helyes útját élete é s k u l t ú r á j a k i é p í t é s é n e k . D e m i n t „vajda-

sági" és mint „magyar" írók leszámoltunk sok tévedéssel, h e l y z e t ü n k k e l kapcsolatos „álromantikával" — v a l a h o g y tiszta vizet öntöt­ tünk a pohárba. Lesznek n e h é z v í v ó d á s a i n k — de ezek n e m a cél é s a célkitűzés körül­ n e m ! — h a n e m az eszközökben s m é g i n ­ kább: az alkotás n a g y felelősségének s ú l y a alatt. írói, m ű v é s z i vívódások lesznek a k i ­ fejezésért, a tartalom jobb m e g v á l o g a t á s á é r t és párhuzamosan ezzel a tartalom é s forma jobb egybeolvasztásáért, egységéért. Lesz m é g e l é g műfaji harcunk is az olvasóért és

a nézőért — n e m lesz rózsás az utunk és a legfájóbb ponton, a „népszerűség" frontján kapunk m é l y é s s ú l y o s s e b e k e t . . . És m é g i s ki kellett mondani m á r egyszer a szót, össze kellett ülni é s szembenézni a valósággal. S ú g y érzem, ha többször ülnénk össze, ha többször mondanánk e g y m á s s z e m é b e i l y e n igazságokat, sokkal előbb e s z m é l n e rá a mi írónk is a maga igazi szerepére é s ta­ lálná m e g a maga h e l y é t az új társadalom­ ban. Majtényi Mihály

édeútfük azokat az előfizetőinket, akik előfizetésüket a meghatározott időre rendezték, hogy az ajándékkönyvek a „Testvériség-Egység" kiadóvállalatnál sajtó alatt vannak. Mihelyt elkészülnek, szétküldjük őket. Egyben felkérjük azokat, akik az Ady-kötetet választották, hogy a különbözet címén mutatkozó 300 dinárt küldjék be, mert különben részükre is Kaffka Margit „Színek és é v e k " című. regényét szerezzük be.

S

Z

Í

N

H

Á

Z

Vita egy bemutató után AZ ÉLETBŐL, helyesebben, a mindenna­ pi dolgok zajlásából m e r í t e t t t é m a mindig közel áll a k ö z ö n s é g h e z . M i n é l i n k á b b m e g ­ közelíti a v a l ó s á g o t és k í m é l e t l e n ü l r á t a p i n t a legelevenebbjére, annál inkább megtalálja a visszhangot, n e m maradhat, a legvégső e s e t b e n s e m m a r a d h a t p u s z t á b a k i á l t ó szó. J ó porond a színpad, vagy ha kell pódium; min­ dig akad, aki körülállja álmélkodva, tapsolva v a g y a k á r sziszegve, t o p o r z é k o l v a , d e m é g i s nézi, h a l l g a t j a , m e r t t u d j a , v a g y ú g y érzi, h o g y a m i t o t t f ö n n m o n d a n a k , a? n e ­ k i szól, v a g y r ó l a szól. V a l ó s z í n ű é s v a l ó s z í ­ nűtlen történetek váltogatják egymást — at­ tól függően persze, hogy milyen a m ű s o r ­ p o l i t i k a —, é s e z e k b e n a m ű v é s z e t , a d r á m a ­ írás nagy célkitűzései, nagy elgondolásai és vállalkozásai sokszor szembekerülnek a szín­ p a d i i p a r r a l . Az e g y i k m e g a l k u v á s n é l k ü l a minőségre törekszik, a másik a r r a tart, hogy t e t s z e t ő s , olcsó á r u v a l k i s z o l g á l j a a k ö z ö n s é ­ get. Igaz, v a n n a k n a g y é r t é k ű m ü v e k , a m e ­ lyek — legalábbis, ha t ű n ő idővel m é r j ü k — lehanyatlanak, vagy eltűnnek a szemünk elől s m i a z t h i s s z ü k , h o g y l e h a n y a t l o t t a k . H á t az a m á s i k , a s z í n p a d i i p a r t e r m é k e , t a ­ lán jobban jár, mert „keresettebb portéka"? A színpadtörténetből könnyen kiolvashatjuk é l e t t a r t a m á t . R ö v i d idő í l a t t v i s e l t e s s é v á ­ lik, e l s z ü r k ü l , k i k o p i k a h a s z n á l a t b ó l , m e r t a h i t v á n y v á z a k b a n n e m c s a k m a , d e soha n e m volt művészi érték. Mi h á t a színpadi siker titka, ha ezt n e m tudja biztosítani ö n m a g á b a n a művészi ér­ t é k ? A s z í n h á z i k ö z ö n s é g o l y a n furcsa, e z e r ­ a r c ú és ezerigényü szörnyeteg — szokták volt m o n d a n i —, hogy k é n y e - k e d v é t soha n e m l e ­ het kiismerni. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel küzd n á l u n k a s z í n p a d i s z e r z ő , a n n á l is i n k á b b , m e r t látja, hogy a színházi életnek renaissance-a van. A színpadi m ű keresett áru, a szó n e m e s é r t e l m é b e n , é r d e m e s v e l e f o g l a l ­ k o z n i ; h a c s a k r é s z b e n is i s m e r i a d r á m a í r á s ezernyi törvényét, m u n k á j a n e m az asztal­ f i ó k n a k szól é s n e m m a r a d v i s s z h a n g t a l a n . A z a szerző, a k i n e k v a n m o n d a n i v a l ó j a , é s nem a színpadi kereslet, h a n e m a mondani­ v a l ó i n d í t o t t a m e g , n e m h i á b a veszi k e z é b e a tollat; előtte a m á b a n gazdag lehetőségek állnak. G y o r s a b b és eredményesebb, m i n t az irodalom bármely m á s vonalán, m e r t úgy tű­

nik, hogy a színházi életnek n a p - n a p u t á n n a g y o b b lesz a fölvevő k é p e s s é g e , m i n t az o l ­ vasóközönségé, amely sokkal szívesebben ol­ vas klasszikus művet, minthogy klasszikus m ű v e t nézzen a színpadon. M e g s z ü l e t e t t h á t ez a m ű f a j is, — a k a d t müvelője. A z idei az első é v a d , m e l y n e k s o r á n k é t e r e d e t i m ű is k e r ü l t a k ö z ö n s é g elé. M e g k e l l mondanunk, többet hoztak, mint amennyit v á r t u n k , d e — a m é r t é k az m i n d i g k e g y e t ­ len — k e v e s e b b e t , m i n t a m e n n y i t a d r á m a i mű megkövetel. R i c h t e r J á n o s színműve volt a leg­ utóbbi úgynevezett ősbemutató. Érdeklődés előzte m e g és talán m é g zajosabb v i t k ö ­ vette, mint Kvazimodó István drámáját, mert t é m á j a h á l á s ; a z o r v o s m i n d i g e g y kicsit t e á t r á l i s a n v o n z ó a s z í n p a d o n is. A z A B m ű ­ t é t m i n d i g j ó d r á m a i m a g , n e m is viszi, h a ­ n e m avatott kezekben sodorja m a g á v a l m i n ­ den mozzanatát. Zwig „Ámok"-ja feledhetet­ l e n m ű v é s z i m ű s f e l e d h e t e t l e n b e n n e az o r ­ v o s a l a k j a is. R i c h t e r az „ Á l a r c n é l k ü l " c í ­ m ű s z í n m ű v é b e n í g y jól v á l a s z t o t t a d r á m a i m a g n a k a magzatelhajtást, hogy ezen keresz­ tül megvilágítsa vagy leleplezze az orvosi és e m b e r i m o r á l t . Első s z í n m ű v e ez és n e m i s c s o d a h á t , h o g y az a n y a g g a l n e m t u d b i z t o s k e z e k k e l b á n n i . A z első f ö l v o n á s az e x p o ­ z í c i ó b a n é s a k é p e k b e n is e g é s z e n m á s s z e r ­ k e z e t ű , m i n t a h o g y a m á s o d i k b a n és a t ö b ­ b i b e n t o v á b b folyik a d r á m a i j á t é k . A r e n ­ dező m é g egy r ö p k e n é m a j á t é k o t is állított e p r o l ó g u s n a k t e k i n t h e t ő első f ö l v o n á s elé s ezzel m é g j o b b a n m e g h o s s z a b b í t o t t a a z t . í g y ez is e l l e n t é t b e n áll a d r á m a e g y i k l e g f ő b b követelményével, hogy tömören, kevés szó­ val sokat tudjon mondani. n

A központi cselekmény ennél jóval több v i t á r a adott alkalmat. N e m c s a k az orvostár­ s a d a l m a t , h a n e m a z egész s z í n h á z l á t o g a t ó k ö ­ zönséget szólásra késztette. A fehérköpönye­ ges e m b e r e k t á r s a d a l m a az egyszerű e m b e ­ rek szemében egy kicsit m é g m a is a m a g a s r é g i ó k b a n él. A z „ é l e t é s h a l á l u r a i " , a k i k „ é l e t ü n k é r t h a r c o l n a k " é s m é g e g y egész s o r ilyen szép szókép — sokak előtt szentek és sérthetetlenek. N e m l á t j á k b e n n ü k az e m ­ bert, az esendőt, h a n e m egészségük vigyázó­ j á t , a k i t r o s s z szó n e m i l l e t h e t ; l e g a l á b b i s nyilvánosan, egy pódiumon n e m való vagy

„ n e m s z a b a d n a " őt d e g l o r i f i k á l n i . É s m é g l e g a l á b b tízszer e n n y i é r v e l l e n é r e is a szer­ ző g á t l á s n é l k ü l k i m o n d j a : v a n n a k h a s z o n l e ­ ső, é r v é n y e s ü l n i v á g y ó , az é l e t e t m i n d e n é r ­ z é k s z e r v ü k k e l d u p l á n élni a k a r ó o r v o s o k , a k i k n e k „ m i n d i g , m i n d e n ü k csak a p é n z " . É s ú g y féltik, ú g y v é d i k és t á m o g a t j á k e g y m á s t , m i n t h a csak egy szerzet lennének, akiknek belső d o l g a i t n e m kell a h a l a n d ó e m b e r e k elé k i t e r e g e t n i . R i c h t e r a k k o r v é t e t t e v o l n a el, é p p n k k o r á l l í t o t t a v o l n a b e h e l y t e l e n ü l az o r v o s o k alakját, ha klisészerűen, még idealisztikusabban, fehér-fekete figurákra bontotta vol­ n a őket. Á m ezek j ó k u l , g o n o s z o k u l e g y a r á n t küszködők és vergődők; akad, akit köztük k i e m e l az e m b e r s é g e , és a k a d , a k i t m e g r o n t az e m b e r t e l e n s é g e . Ez a l e g f ő b b e r é n y e a d a ­ r a b n a k , é s főhőse v o l t a k é p p e n a c s e i é d é v e s dr. Szabó, a népből jött fiatal orvos, aki szo­ morú diákemlékeivel, eminens bizonyítvá­ n y a i v a l és n a i v é l e t s z e m l é l e t é v e l b e l e p o t t y a n e b b e az ú r i v i l á g b a é s ú g y v e r g ő d i k b e n n e m i n t az éjjeli l e p k e a l á m p a f é n y b e n . A z é l e t ­ r e , a s z e r e l e m r e is a l k a l m a s a b b az a férfi, aki n e m együgyű, n e m darabos, h a n e m sima, finom, k e l l e m e s és m i n d e n k ö r ü l m é n y e k k ö ­ zött r e m e k ü l föltalálja magát, — m i n t a m á ­ sik c s e l é d é v e s , dr. K i l i n y i , a k i n e k n e m is o l y a n n e h é z dolog az e r r e f e l é h a j l ó , k i c s i t vénlányszámba m e n ő intellektuel ápolónő fe­ jét elcsavarni. Mária nővér tragédiáját vol­ t a k é p p e n az o k o z t a , h o g y n e m t a l á l t a m e g m a g á n a k a megfelelő utat. Ebben a világ­ b a n a sikk, a talpraesettség, a „ r e m e k " t á r ­ s a d a l m i m o d o r m é g m i n d i g v o n z ó b b , m i n t az egyszerű ember egyszerű melegsége; a se­ g é d á p o l ó n ő k n e k is feléje f o r d u l a f e j ü k és a k ó r h á z n e m is o l y a n d z s u n g e l , a h o l a d o l g o ­ k a t é s az e m b e r i c s e l e k e d e t e k e t e l n y e l n é az események sűrűsége. Fölmerül a kérdés: hát valóban ilyen egy kórház élete? E z t az é l e t e t R i c h t e r a b b ó l a k ö r n y e z e t ­ b ő l n é z t e , a m e l y b e n v o l t a k é p p e n él. £'s o n ­ n a n i l y e n n e k fest, főleg a z o k n a k , a k i k n e k életstílusához szorosan hozzátartozik a pol­ gári szentimentalizmus. Vannak ebben a da­ r a b b a n i d e a l i z á l t f i g u r á k is, m i n t a m i l y e n a kórházi portás vagy a különös lelkialkattal m e g r a j z o l t M á r i a n ő v é r , m é g i s k ö z e l j á r f> v a ­ lósághoz, ha a cselekménybe állított k ü z d e l ­ m e k r e és emberi szándékokra gondolunk. T á r s a d a l o m b í r á l a t ? A z is, s t a l á n é p p e z é r t vannak sokan, akik tagadják, vitatják való­ szerűségét; sértőnektalálják annyiban, a m e n n y i b e n a szó h a l l a t á r a , v a g y a c s e l e ­ k e d é t l á t t á r a b e n n ü k b e l ü l v a l a m i Tezdül é s n e m így szeretnék m a g u k a t megmutatni, m e r t „ á l a r c c a l " m á s k é p p fest az élet. D e é p p e n az a b á n t ó , h o g y a s z e r z ő U e t é p t e az „ á l a r c o t " .

Most az a k é r d é s , jól t é p t e - e le, v a g y f ö n n m a r a d t az á l a r c n a k egy k i s d a i a b j a , a m i t m á r n e m volt s z í v e l e t é p n i , h i s z e n ő m a g a is azok közé t a r t o z i k , a k i k „ é l e t ü n k é r t harcolnak". M i n d j á r t m e g is k a p j u k a v á l a s z t . Szembetűnő, hogy a darabkörüli vilában Mária tragédiája a központi kérdés. Kétség­ telen, hogy mind d r a m a t u r g i l a g , mind lélek­ t a n i l a g v i t a t h a t ó ez a „ v á r a t l a n " t r a g i k u s ö s s z e o m l á s . E g y r é s z t azzal, h o g y n e m t e l j e s a j e l l e m r a j z a , m e r t a m á i kissé i d u s és é r e t t á p o l ó n ő e l k é s e t t s z e r e l e m r e l o b b a n á s a és e l sodródása n e m egy szenvedélyes csókon m ú ­ lik, m á s r é s z t azzal, h o g y „ e g y i l y e n e r v o s i elvetés után, amikor voltaképpen mégis éle­ tet a k a r n a k menteni, n e m j á r halál". Ne fe­ ledjük azonban, hogy a polgári szentimen­ t a l i z m u s sok i l y e n n y i t o t t k é r d é s t h a g y o t t m a g a mögött, m e r t belső életének ellentmon­ d á s a i ezt l é p t e n - n y o m o n t e r e m t é k . ( E l v é g r e a szerző sehol n e m m o n d j a azt, h o g y a d a ­ rab a m á b a n játszódik s hogy nem kötötte időhöz, m é g h a t á r o z o t t a b b a n a régi életkeret bomlására m u t a t annak tévelygő hordozói­ ban.) M i é r t n e m t e l j e s e l ő t t ü n k M á r i a , t r a g é ­ d i á j a ? A m i őt e l i n d í t o t t a a h u l l á s felé, az c s a k a k ö v e t k e z m é n y e k b ő l o l v a s h a t ó ki, j ó l ­ lehet, drámailag indokoltabb lenne, ha a hosszúra méretezett dialógusok helyett előt­ t ü n k z a j l a n a le. I g a z , a k i m o n d o t t s z ó n a k r o p p a n t ereje van, a k á r Mária, dr. Szabó, Srott vagy a kórházi portás szájából halljuk, d e n é h a sok, t ú l s ó k , n é h a p e d i g k e v é s . A d r á m a í r ó n a k ezt k e l l m e s t e r i kézzel e i t a l á l ni: a r r a nincsen séma, hogy meddig vigye v a g y m e d d i g m e n j e n v e l e . R i c h t e r egy k i c s i t bőbeszédű; többet mond, mint amennyit kel­ lene, abban leljük meg leginkább a fogya­ tékosságokat. E z ú t t a l is. A főhős, m o n d o m , d r . S z a b ó , a f i a t a l o r v o s g y a k o r n o k , a k i m e g m u t a t j a az e m b e r t , és a f i n á l é b a n az e s z m é n y i o r v o s t is. Mária nővér vergődése csak ürügy ahhoz, hogy a két úi e m b e r a kórházban m e g m u t a t ­ k o z z é k és a k é t e m b e r t í p u s k ö z ö t t villogó fényből valami, ami megvilágít, rávetődjék az o r v o s i k a r r a iis. T ö m ö r e b b f é n y c s ó v a k e l ­ lene ide; akkor sokkal élesebben rajzolódná­ n a k k i a k ö r v o n a l a k . V a n n a k a d a r a b b a n fö­ l ö s l e g e s j e l e n e t e k is, m i n t a k ó r h á z i k ö n y v ­ t á r b ő v í t é s e ( n e m d r á m a i c s e l e k m é n y b e illő közhely), t o v á b b : a francia képeslapot sila­ bizáló ápolónő vagy a szeleskedő lányok egé­ szen m á s h a n g u l a t o t h o z n a k a s z í n r e . É s b á n tóak a patetikus szóvirágok: a „vulkán n y o ­ m á b a n halál" vagy „pusztulás", nagy szavak, valószínűtlenül hangzanak kis ember szájá­ b ó l , a k i az ö s s z e o m l á s p i l l a n a t á b a n a g o n i z á l és a gomolygó események között éppen erőt­ l e n s é g é n é l fogva m a j d n e m jelentéktelenné

törpül. Ha ezektől megszabadítanák, érzel­ m e s s é g e is c s ö k k e n n e és h i t e l e s e b b é v á l n a benne a mondanivaló lényege: a csattanó, a meggyőző erő. M i l y e n v o l t a k é p p e n ez a m ű , a m e l y r ő l a komoly elismerő hangtól kezdve egészen a „giccsnek** m i n ő s í t ő k i f a k a d á s i g a s k á l a m i n ­ den hangja megszólalt? Mindenesetre nem le­ het jelentéktelen darab, amelyről ennyi i be­ s z é l n e k é s é r t h e t ő is, h o g y e n n y i t b e s z é i n e k , mert hiszen a társadalom érdeklődésének kö­ z é p p o n t j á b a n álló s z a k m a i k a r r ó l v a n szó. P e r s z e így is l e h e t v i s s z h a n g o t t e r e m l e n i é s e n n e k g y ű r ü z é s e m e s s z i r e elvisz. A z „ Á l a r c nélkül" erényeivel és fogyatékosságaival színpadi mű, amely mellett n e m h a l a d t u n k el k ö z ö m b ö s e n . T é m á j a n e m i d e g e n , n e m m e s t e r k é l t és n e m t á v o l e s ő , m e r é s z is, s e n ­ nek elismerése a mi új, színpadi termesünk­ b e n — ahol m é g n i n c s e n sok v e r s e n y t á r s — a kiadott pályadíjjal méltó helyre állította. EGY ILYEN MÜ rendezői elmélyülést igényel. Olyan m u n k á t , a m i k o r a színpad s z a k a v a t o t t m e s t e r e e l m é l y ü l az a n y a g b a , é s i g y e k s z i k o n n a n m i n d e n finom k i s é r t é k e t fölszínre h o z n i . P a t a k i L á s z l ó s z í n p a d i k u l t ú r á j á t ó l ezt v á r t u k j o g g a l és i z g a l o m m a l , hogy most elmondhatja mondanivalóit mind. P a t a k i v á l l a l k o z ó szellem, d e m e g k e l l m o n ­ d a n u n k , h o g y e b b e n a m u n k á j á b a n az ö t l e t ­ s z e r ű s é g j o b b a n é r v é n y e s ü l t , m i n t az e l m é ­ lyülés. Fölösleges képekkel bővítette az a m ú g y is hosszú s z í n p a d i j á t é k o t , a f i l m s z e ­ r ű e n p e r g ő k é p e k j o b b a n l e k ö t ö t t é k a fi­ gyelmet, mint a nagy drámai dialógusok részletes kidolgozása. Az alakrajzok n e m tel­ jesek, sem. Mária nővéré, sem dr. Szabóé — a k e v é s b b é j e l e n t ő s a l a k o k r ó l , m i n t az i g a z ­ gató, a férj, a m u n k á s alakjáról n e m beszé­ lek i t t —, d e ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n u l e g y s é ­ gesebb lett volna a kép, ha a színpadon olyan figurákkal és olyan érett játékstílussal kidol­ g o z o t t a l a k í t á s o k k a l t a l á l k o z u n k , t ö b b e l is, m i n t a m i l y e n S z i l á e y i é , S z a b ó I s t v á n é és a nagy jeleneteiben Szabó M á r i á é és P r t a k i é volt. Még mindig n e m fordítunk elég gondot a színpadi beszéd kultúrájára. Hogy m e n n y i m i n d e n t el l e h e t j á t s z a n i e z e n a h a n g s z e r e n , a z t p á r szóval el s e m l e h e t h i r t e l e n m o n d a ­ ni. A m e g e n g e d e t t p á t o s z , az í r o t t n y e l v b e n is d i s s z o n á n s h a n g , d e i b e s z é l t n y e i v b e n m é g i n k á b b . M i é r t n e m f a r a g t a le e z t P a ­ taki, hiszen érezte, hogy megbontja a játék e g y s é g é t ? M e r t a m i t a színész n e m é r e z m e g , azt meg kell éreznie a rendezőnek. T ö b b ­ ször a szó é r z e l m e s s é g é n , m i n t s e m a j e l e n t é ­ sén és a súlyán volt a hangsúly. A hangszín és a d i n a m i k a h e l y e t t n é h a a r i t m u s és a m e l ó d i a j e l e n t k e z e t t : a színész e l é n e k e l t e

v a g y e l s z a v a l t a azt, a m i t t g y s z e r ü e m b e r i é r ­ zéssel k e l l e t t v o l n a e l m o n d a n i a . E z a z t á n t e r ­ mészetesen kihatott a képre; szentimentális h u l l á m ö n t ö t t e el o l y a n n y i r a , h o g y a néző, aki a reális cselekménybe beleélte magát, le­ sütötte, a szemét vagy a portál szürke vona­ lait nézte. Igazságtalanság lenne elhallgatni azokat a szépségeket, amelyek P a t a k i keze n y o m á n a színpadon életrekeltek. A dialógusok köz­ vetlenségére gondolok és a r r a a helyenként mértékkel elért szövegkezti játékra, amely n é m a c s ö n d e t v i t t a n é z ő t é r r e . V o l t a k fi­ n o m z á r ó j e l e h e t e i , k é p v á l t á s a i s ezek i g a z o l ­ ják, hogy valószerűbb lett volna a d a r a b zá­ r ó j e l e n e t e is, h a a fiatal o r v o s o r v o s i ö n t u ­ d a t r a ébredését kevesebb érzelmességgel old­ ja meg. A SZÍNÉSZ akkor ragadja magával a kö­ zönséget, h a egészen beleéli m a g á t a szerep­ b e é s az ú j a l a k o t , a j á t s z o t t a l a k o t k e l t i é l e t ­ r e . N e m is kell, h o g y m á s célja l e g y e n s e m e l l e t t a k k o r m a r a d me% m i n d v é g i g , h a e g y p i l l a n a t r a s e m esik k i a s z e r e p b ő l , h a n e m m é g a k u l i s s z á k m ö g ö t t is m a g á v a l h o r d j a . S z i l á g y i László m i n d e n porcikájában é l t e é s é r e z t e azt, a m i t m o n d a n i a k a r t . F i a ­ tal s z í n é s z n é l n e m i g e n s z o k t á k h a s z n á l n i a mesteri m ű megjelölését; m e r t nagy színpa­ d i g y a k o r l a t g y ü m ö l c s e k é n t é r i k azző, d e v a n n a k a művészi pályán olyan ívelések — m i n t m o s t S z i l á g y i é n —, a m i k o r v o l t a k é p p e n m é g az i n d u l á s k o r á b a n f ö l d e r e n g e n e k . Ö megmutatta, hogy mit lehet egy szerepből kihozni és mit kell kihozni. Megtisztult d i k ­ ciója é s l e e g y s z e r ű s ö d ö t i m i m i k á j a s t i í u s s á forrt; cselédéves orvosa egy emberi élet a r ­ cát adja kertelés nélkül olyannak, amilyen. Fölényes, törtető, ellágyuló, sznob, alkalmaz­ kodó, élvhajhászó és szerelmes; m i n d e n k i n e k m e g v a n a m a g a árnyalata és Szilágyi alakí­ t á s á b a n az v o l t a n a g y , h o g y e z e k e t az á r ­ n y a l a t o k a t f i n o m a n k ü l ö n v á l a s z t o t t a , a Kár h a e g y g e s z t u s v a g y e g y szó is v o l t a z á t ­ menet. (Szabó M á r i a a színfalak mögötti b e ­ szélgetés során azt mondta, hogy a szerelmi v a l l o m á s j e l e n e t é b e n úgy m a g á h o z s z o r í t o t ­ ta, hogy majd eltörte a derekát.) Szilágyi n a g y s z e r ű e n m e g t u d t a é r e z n i a szó, a l e f o j ­ tott hang, a mély magánhangzók monoton d o b o g á s á n a k kifejező e r e j é t ; t u d j a (most i g e n i s t u d t a ) , h o g y m i v e l m e d d i g m e h e t és h o l k e l l m e g á l l n i a . Ez a s z e r e p v a l ó b a n a giccs é s a m ű v é s z e t h a t a r á t s ú r o l j a , v e s z é ­ lyes meredek, m e r t zuhanni könnyen lehet s h a z u h a n , a k k o r viszi m a g á v a l a z egész d a ­ r a b o t . S z i l á g y i a m ű v é s z e t felé v i t t e é s a h a r m a d i k fölvonásban volt a legnagyobb. F e j e s György, aki — mint fennebb em­ l í t e t t e m — v o l t a k é p p e n a d a r a b főszereplője volt, v é g i g k ü z d ö t t e m a g á t a s z e r e p é n . T e s t -

h e z á l l ó n a k a n n y i b a n m o n d h a t ó , h o g y egy népből jött intellektuel gátlásokkal, kisebb­ r e n d ű s é g i é r z e t t e l , k u d a r c o k k a l teli é l e t é t k e l l e t t s z í n p a d r a v i n n i e . K ü l ö n ö s k ö t é s ű az ilyen ember, nyilt, d e egyben zárt lelkületű is, a k i t szavaiból., b á r m e n n y i r e ő s z i n t é k , é s tetteiből, b á r m e n n y i r e nyíltak, n e m lehet egykönnyen megismerni. Túlsókat mondó ön­ v a l l o m á s a (a d r á m a í r ó r e m m o n d k i m i n ­ d e n t , h a érzi, h o g y a f e s z ü l t s é g fojtó, a b b a ­ hagyja a szaggatott vallomást s utána, — e g y e t l e n szó is elég) ' é p p e n o l y a n leleplezés, m i t a m i l y e n leleplező e r ő v e l h a t M á r i a t r a ­ gédiája Kilinyire. Fejes dr. Szabó fiatal or­ vos alakját tépelődőbbnek, vergődőbbnek és e g y b i z o n y o s fokig e s e t l e n e b b n e k m u t a t t a b e , m i n t a m i l y e n , ö t is m a g á v a l r a g a d t a a p á t o s z , a h e l y e t t , h o g y az e g y s z e r ű b b e s z k ö ­ zökhöz folyamodott volna. A pátoszban a k a r ­ va n e m a k a r v a szavalt és eltávolodott t ő ­ l ü n k , m e r t n e m k ö z v e t l e n ü l h o z z á n k beszélt, h a n e m valami képzelt pódium magaslatáról, h o g y m i n d e n k i h e z szóljon. M á r i á v a l v a l ó n a g y jelenetében a cselekmény egy részét j á ­ tékában visszhangtalanul hagyta, mintha ön­ magának vagy önmagában játszott volna, holott Mária előtt teljes egészében m e g n y i ­ latkozott. Máskor meg túljátszottá magát, különösen a zárójelenetben, amikor a nagy összeomlás után a v é r t h á n y ó kisgyermekhez hívják. Ilyen nagy fináléban a főszereplő­ n e k , a k i n az e m b e r i és o r v o s i ö n t u d a t v é g ü l is g y ő z e d e l m e s k e d i k , m á s k é p p k e l l l e l é p n i a s z í n r ő l . F e j e s m é g a k k o r is s z e n v e l g e t t , a m i ­ kor m á r a szenvelgésnek semmi helye nem v o l t , m e r t á t v e t t e a szót a v i l á g o s a b b é s é r ­ t e l m e s e b b h é t k ö z n a p i élet, és m e g y t o v á b b , m e r t a „ c o m m e d i a f i n i t a est". S z a b ó Mária játékában van mélység és m i n d i g elgondolkoztató. Érdekesen összetett a l a k o t h o z o t t k i e b b ő l a s z e r e p b ő l s a n n y i fi­ nomsággal, hogy egyes jeleneteire, mint je­ lentős színházi eseményre, szívesen gondo­ l u n k vissza. Ú g y g o n d o l o m , h o g y a p á t o s z t , a m i fölösleges, z a v a r ó é s o l y k o r b á n t ó is. m e r t egészen kivetkőztette igazi alakjából, csak részben ő vitte bele a szerepbe, rész­ b e n p e d i g a szövegtől, a s z ó v i r á g o k t ó l Kapta é s m á s k é p p n e m c s e l e k e d h e t e t t , ő az a szí­ n é s z n ő , a k i n e m v e t k ő z i k ki a s z e r e p é b ő l a h a l l g a t á s i d e j é n s e m , él t o v á b b m i n d e n m o z ­ z a n a t b a n , d e ez a s z e r e p o l y a n e r ő f e s z í t é s t i g é n y e l t , h o g y n e m is csoda, h o g y b e l e f á r a d t . E s s z e r e n c s e , h o g y ez a f á r a d t s á g , v i s z s z a h a n y a t l á s a c s e l e k m é n y n e k is a f e j l e m é ­ n y e , m e r t az u t o l s ó f e l v o n á s m á r a g ó n i a . Egyszerűbbnek és kevésbbé kicicomázottnak keÚett volna lennie. A smink ragyogása n e m i d e v a l ó , m e r t c s a k z a v a r é s fölöslegesen c s i ­ nál a gondokkal küzdő emberi arcból baba­

arcot. Kevesebb volna.

festék

többet

jelenthetett

S z a b ó István portása jóságos, csupasziv e m b e r , a k i v e l a néző szívesen e g y ü t t é r e z . A z t is é r z i p e r s z e , h o g y ez az a l a k ideaHzált, s z c e n í r o z o t t a n áll a d a r a b b a n és ú g y j e l e n i k meg, akinek a régi, színpadi szabályok sze­ r i n t a v é g s z ó r a m e g kell j e l e n n i e , v a g y h a e l k ö v e t k e z e t t az idő, l e k e l l l é p n i e . S z a b ó István a legjobb ebben a szerepkörben. A r o k o n s z e n v e s n é p i figura- z a m a t o s n y e l v e z e ­ tével és kedélyes gesztusaival hozza, olyan, m i n t a k i r e azt s z o k t á k m o n d a n i a régi n é ­ nikék, hogy „tudja, m i n d e n szava a r a n y a t é r " . P e r s z e , h o g y ezzel a?, ő s z i n t e e m b e r s é g ­ gel m e g t e r e m t i m a g á n a k a t e k i n t é l y t , n e m ­ c s a k az á p o l ó k és a b e t e g e k , h a n e m az o r v o ­ sok k ö z ö t t is. E n n y i r e m i n d e n k i s z e r e t i a n é ­ p e t é s a n é p i e m l é k e k e t is, — é s S z a b ó I s t ­ v á n t u d j a , h a kell, m é g j o b b a n m e g s z e r e t ­ tetni. Van a d a r a b b a n egy érdekes orvosi alak; n e m f o r r a d a l m á r , és n e m is. v a l a m i n a g y o n harcos lény, h a n e m k e m é n y e n erkölcsös, h a ­ l a d ó e m b e r , a k i b e n a z e m b e r i é s az o r v o s i e r é n y e k s z é p e n e g y e s ü l n e k . Dr. S r o t t , az e g y i k o s z t á l y főorvosa. M é g t i s z t á b b é s m é g eredetibb figura lett volna, h a egyes jele­ n e t e i b e n n e m s z ó l a m o k b a n beszél. P a t a k i L á s z l ó e g y egész h a n g u l a t o t hoz m a g á v a l a s z í n p a d r a , h a n g u l a t o t t e r e m t , d e el is t u d j a altatni, ha majdnem mechanikusan k k a p csolódik a j á t é k b ó l . É l v e z t ü k a n a g y j e l e n e ­ teit, a szép, v á l a s z t é k o s , p o é t i k u s s z ö v e g m o n ­ d á s t s a z t v á r t u k , h o g y ezt v é g i g is viszi. N é h a kicsit h á n y a v e t i volt, f l e g m a t i k u s a b b a k e l l e t é n é l , és m e c h a n i k u s a b b a n n á l , mint amennyire egy ember m e c h a n i k u s lehet. M é g e g y n é h á n y a l a k í t á s színészi m u n k a volt. M i n d e n e k e l ő t t C z e h e G u s z t á v n ó , a k i a j e l l e m s z í n é s z e k első v o n a l á b a é r t . O r v o s figuráját valóban művészi igénnyel dolgozta k i é s ú g y j á t s z o t t , h o g y az e m b e r a m ű é l ­ vezetével belefeledkezett. Szabó János i g a z g a t ó - f ő o r v o s a m a s z k b a n és j á t é k b a n n a ­ g y o n t a l á l ó volt, d e d i k c i ó j a n é h a a m e g n e m engedett hangot fogta; i n k á b b hangszín­ ben, m i n t d i n a m i k á b a n k e l l e t t v o l n a a d r á ­ mai feszültségeket érvényesítenie. Gödé­ n y i Zoltán sebészorvosa m i m i k á b a n kissé t ú l z o t t volt, e n n é l j ó v a l t a l á l ó b b K u n y i M i h á l y főorvosa a m a g a s l e n d r i á n s á g á v a l ; B a l á z s I s t v á n j ó s á g o s o^vosbácsija t e t s z e t t , V u j k o v G é z a s e b é s z - f ő o r v o s a is j ó l m e g f o r ­ m á l t a l a k volt. A t ö b b i r ő l c s a k r é s z b e n l e ­ het ugyanezt elmondani, hacsak Remete Károly alakításáról n e m szólunk még, b á r e b b e n a s z e r e p b e n t ö b b e t is l e h e t e t t v o l n a nyújtania. Lévay Endre

K

Ö

N

Y

V

S

Z

E

M

L

E

Két fáklya „ . . . a vallás bírálata bírálat előfeltétele."

pedig

minden (Marx)

A z e l m a r a d o t t s á g s á n c a i e l l e n folyó n a g y harci felvonulás közepette felvetődik a k é r ­ dés, v á j j o n e r ő i n k f e l s o r a k o z t a t á s á b a n é s fel­ osztásában milyen mértékben érvényesül a fenti i d é z e t b e n k i f e j t e t t elv? P o l i t i k a i - e s z m e i erőfeszítéseink ökonómiájában milyen helyet foglal el a v a l l á s o s lelki s z e d i m e n t u m o k e l ­ takarításának ügye. N e m h i s z e m , h o g y elég r é s z l e t e s é s öszszefoglaló a d a t t a l r e n d e l k e z ü n k a h h o z , h o g y válaszolhassunk a kérdésre. A p r o p a g a n d a (a kifejezés l e g n e m e s e b b és legtágabb értelmezésében, tehát a m e g ­ tisztult, humanizálódott, előretekintő szelle­ m i s é g é r t folyó harc!) c s a t a t e r é n n y i l v á n n e m ez az e g y e t l e n s z a k a s z , a m e l y megvilágításra é s f r o n t á t t ö r é s r e v á r . A civilizáció v a g y t ö b b e g y b e f o l y ó é s fonódó civilizáció h a g y o ­ m á n y a i é s „üledéke'*, b e l e é r t v e a k u l t ú r r o s tokba beleszövődött atavisztikus terheltsége­ k e t is, g o n d o s a b b e l e m z é s t é r d e m e l n e k , m i n t amennyivel eddig adóztunk nekik. Lélektani szempontból igen sok oldala v a n a kérdésnek, társadalmi jelentőségét il­ l e t ő l e g p e d i g , azt h i s z e m , k é t i l y e n t e r m é s z e ­ tű felépítmény játssza á legnagyobb szeiepet, és érdemli a legnagyobb figyelmet. Az egyik a nemzeti hagyomány, a másik a vallási ősk u l t ú r k é p z ő d m é n y e k anyaga. Az elsőt bo­ n y o l u l t t á teszi az, h o g y t ö r t é n e l m i é s p o l i t i ­ k a i j e l e n t ő s é g e a m ú l t b a n és a j e l e n b e n v á l ­ tozik, m e r t s z o r o s a n összefügg az á l t a l á n o s társadalmi és történelmi konstellációval, a m á s i k a t p e d i g az teszi s ú l y o s p r o b l é m á v á , h o g y szoros „ r o k o n i k a p c s o l a t o k " fűzik v a l a ­ m e n n y i tudományellenes, idealisztikus szel­ lemi megnyilatkozáshoz s azokkal együtt te­ nyésztik a tudatlanság, kilátástalanság és er­ kölcsi r o m l á s t e l e v é n y é n , o l y k o r a n n y i r a összebogozva, hogy a fölkészületlen kéz j o b b h a n e m n y ú l hozzá. Gyakorlatilag nagy előnnyel kecsegtet a vallás problematikája, m e r t ezen a téren a m a r x i z m u s k l a s s z i k u s a i s o k k a l t ö b b , m a is időszerű és közvetlenül alkalmazható tételt és okfejtést h a g y t a k r á n k , m i n t a nemzeti kérdés terén. Talán ennek a szilárd és bizo­ nyos egészet képező a l a p n a k t u d h a t ó be az

is, h o g y M a r x és E n g e l s u t á n , m a j d L e n i n u t á n is a m a r x i s t á k és m a t e r i a l i s t a g o n d o l ­ k o z ó k á l t a l á b a n s o k k a l t ö b b ú j és t u d o m á ­ n y o s a n m e g i n d o k o l t g o n d o l a t o t fűztek e h h e z a kérdéshez, mint a nemzetihez. Sztálin ta­ nulmánya a nemzeti kérdésről, pragmatikus t é t e l e i v e l n e m állja m e g a h e l y é t e g y k o ­ m o l y szocialista b í r á l a t t a l s z e m b e n . E d v a r d K a r d é l j 1938-as t a n u l m á n y a m e g b í z h a t ó a l a ­ pot nyújt a kérdés további tanulmányozásá­ hoz. E g y e l ő r e a z o n b a n e z e n a t é r e n i g e n k e ­ vés elméleti erőfeszítés történik. Remélhető, hogy marxistáinknak előbb-utóbb jut majd ideje ehhez m u n k á h o z is. •

A vallás m i n t történelmi és lélektani j e ­ lenség sokkal alaposabb megvilágítást nyer, és h a , m o n d j u k , n á l u n k V a j d a s á g b a n , k ü l ö ­ nösen m a g y a r vonalon n e m sok történt*) a b ­ b a n az i r á n y b a n , h o g y a dolog e l m é l e t i m e g ­ világítása révén tisztább képet nyerjünk, el­ sősorban a vallásellenes p r o p a g a n d a legcél­ r a v e z e t ő b b v o n a l á r ó l — az a n n á l i n k á b b v é t ­ kes mulasztás, mert például szerb-horvát n y e l v e n i g e n szép a d a l é k o k j e l e n t e k m e g a vallás kérdéséhez. A szerbül megjelent köny­ vek b e h a t ó b b ismertetése pedig ajinak a vi­ t á n a k az i s m e r t e t é s e , a m i t p é l d á u l V é l y k ó Ribár könyve váltott ki országszerte, hogy csak a szarajevói Pregled hozzászólását e m ­ lítsük Ribárnak a kereszténység eredetéről é s t ö r t é n e l m i s z e r e p é r ő l szóló könyvéhez. Nem kevésbbé jelentős Fiamengo tanulmá­ nya a vallás eredetéről.

Vélykó Ribár könyve rövidesen megjelenik m a g y a r fordításban is az újvidéki „Testvéri­ ség-Egység" kiadásában, míg Fiamengo kia­ dására az állami szubvenció h i á n y á b a n n e m k e r ü l h e t s o r az i d é n . A k ö n y v k i a d á s i t e v é ­ kenység politikai szakaszán eléggé lassú a termelés üteme, de legalább helyénvaló (többé-kevésbbé) a sorrend, amelyben a dolgok megjelennek. Elsőnek a klasszikusok váloga­ tott írásai láttak napvilágot „A marxizmus­ leninizmus könyvei" jólismert pirosfedelü s o r o z a t á b a n . A füzet c í m e : „ M a r x - E n g e l s Lenin: A vallásról". *) Jánosi Gábor figyelemreméltó cikkén kívül, amely a Népoktatás egyik száláéban jelent meg 1952ben, másról nincs tudomásunk.

A k ö n y v a n y a g a az a l a p v e t ő k é r d é s e k s z e r i n t v a n b e o s z t v a . A z első rész a v a l l á s e r e d e t é t é s fejlődését t á r g y a l j a . I t t M a r x , majd Engels magyarázzák a vallás lélektani gyökerét és történelmi kialakulását. Lehet-e tömörebben, de u g y a n a k k o r lélektanilag és történelmileg jobban jellemezni egy ilyen óriási horderejű jelenséget, mint ahogy M a r x teszi, a m i k o r azt m o n d j a , h o g y : „a v a l l á s a l e i g á z o t t l é n y sóhaja, a s z í v t e l e n v i l á g l e l ­ ke, a szellemnélküli kor szelleme". A m i k o r az e m b e r a k l a s s z i k u s o k a t o l v a s ­ sa, d e k ü l ö n ö s e n M a r x o t , o l y k o r felbőszül a gondolatra, milyen pusztító m u n k á t végez­ t e k a „ m a r x i s t a " u t ó r á g c s á l ó k , a m i k o r az élettől duzzadó marxista politikai prózát, amely a klasszikusoknál, és általában a na­ g y o k n á l , t e l e v a n s z e l l e m e s s é g g e l , költői k é ­ p e k k e l és á l t a l á b a n m ű v é s z i , t e h á t m e g r á z ó elemekkel — sokszor száraz szecskává cse­ pülték, elriasztva a meglévő és potenciális érdeklődők ezreit a komoly politikai iiodalomtól. Mert például ilyen részeket találunk M a r x n á l : „ A b í r á l a t nem azért tépte le a l á n c r ó l (a t á r s a d a l m i l e i g á z á s l á n c á r ó l v a n szó az előző s z ö v e g b e n — Sz. A. m e g j e g y z é ­ se) a virágot (a v a l l á s t — Sz. A.), hogy az ember prózaion, vigasztalanul viselje a lán­ cot, hanem azért, hogy eldobja azt és élö vi­ rágot szedjen". Vagy Engelsnél: „A t u d o m á ­ nyok történelme nem egyéb, mint a hülye­ ség fokozatos kiküszöbölésének, illetve pót­ lásának a története új, de mindig kevesbbé képtelen hülyeséggel". A z első f e j e z e t b e n L e n i n e g y G o r k i j h o z intézett levelében ismerteti és kiértékeli a li­ berális intellektuelek egyháztagadó, „demo­ k r a t i k u s " „istenépítését", panteizmusát. A m á s o d i k rész a k e r e s z t é n y s é g t ö r t é n e l ­ m i fejlődését és s z e r e p é t t á r g y a l j a k é t h o s z szu vitairatban. Itt Engels megvilágítja a k e ­ r e s z t é n y s é g e g y e s fejlődési s z a k a s z a i t é s azok egymásközti viszonyát, az őskeresztény ségtöl, a R e f o r m á c i ó n k e r e s z t ü l e g é s z a b u r z s o á társadalom hanyatlásáig, a .„polgári isten­ imádó demagógiáig". Külön figyelmet érdemel a harmadik rész, a m e l y b e n a v a l l á s é s a s z o c i a l i z m u s v i ­ s z o n y a , i l l e t v e az a p r o b l é m a v a n m e g v i l á ­ gítva, hogy milyen legyen a munkáspárt, ál­ talában a forradalmi mozgalom magatartása a v a l l á s s a l s z e m b e n . L e n i n i t t kifejti a h a r ­ cos m a t e r i a l i z m u s elvi a l a p j a i t , a m e n n y i b e n megállapítja, „hogy a forradalmárok csak m i n t a z é l e t k é p e s és h a l a d ó o s z t á l y é l c s a p a ­ t a j á t s z h a t n a k s z e r e p e t " . M a j d így f o l y t a t j a : „A k o m m u n i s t á k és n e m k o m m u n i s t á k szö­ vetsége nélkül a tevékenység legkülönbözőbb

t e r ü l e t e i n s i k e r e s k o m m u n i s t a é p í t é s r ő l szó s e m l e h e t " . Ez c s a k l á t s z ó l a g n e m v o n a t k o ­ zik k ö z v e t l e n ü l a v a l l á s , i l l e t v e a v a l l á s e l l e ­ nes propaganda ügyére, m e r t Lenin hozzá­ fűzi, h o g y „áll ez a m a t e r i a l i z m u s é s m a r x i z ­ m u s v é d e l m e k ö r ü l i m u n k á r a i s " , m e r t „a nem kommunisták táborában mindenesetre m é g igen sok a m a t e r i a l i s t a — é s k é t s é g t e ­ l e n ü l lesz is m é g s o k á i g — és n e k ü n k f e l t é t ­ len kötelességünk, hogy a következetes és harcos materializmus minden hívét bevon­ j u k a filozófiai r e a k c i ó . . . e l l e n i h a r c KÖZÖS munkájába". •

„ . . . A l e g n a g y o b b és l e g d u r v á b b h i b a v o l n a , a m i t c s a k m a r x i s t a e l k ö v e t h e t , h a azt hinnők, hogy a nép sokmilliós (különösen a parasztok és kézművesek) tömege, amelyet a m a i t á r s a d a l o m s ö t é t s é g g e l , t u d a t l a n s á g g a l és e l ő í t é l e t e k k e l sujt, m e g s z a b a d u l h a t e s ö t é t ­ ségtől p u s z t á n a t i s z t a m a r x i s t a f e l v i l á g o s í ­ tás vonalán. Ezeknek a tömegeknek a val­ lásellenes propaganda köréből a lehető leg­ k ü l ö n b ö z ő b b a n y a g o t k e l l n y ú j t a n i , m e g kell i s m e r t e t n i ő k e t az élet l e g k ü l ö n b ö z ő b b t e r ü ­ leteinek tényeivel, közelednünk kell hozzá­ j u k é s ily m ó d o n k e l t e n i é r d e k l ő d é s t b e n n ü k , felébreszteni őket a vallási álomból, felrázni őket a legkülönbözőbb oldalakról és legkü­ lönbözőbb eszközökkel, stb." E n n e k a Lenin által megfogalmazóit fel­ a d a t n a k a s z o l g á l a t á b a n áll Vászó P e l a g i c s k ö n y v e , „ A j ó z a n ész e l m é l k e d é s e " , a m e l y m o s t i d e s t o v a n y o l c v a n é v v e l első m e g j e l e ­ n é s e u t á n m é g m i n d i g elég f r i s s e n é s ő s z i n ­ t e s é g e r é v é n elég m e g g y ő z ő e n h a t . A szocialista m o z g a l o m e g y i k é l h a r c o s a h a z á n k b a n a X I X . s z á z a d v é g é n , Vászó P e ­ lagics, k l a s t r o m f ő n ö k é s p a p n e v e l d e - i g a z g a ­ tó, m a g y a r n y e l v e n m o s t m e g j e l e n ő k ö n y v e a n a g y tömegek nyelvezetének és észjárásá­ nak medrében, de dokumentáris meggyőző erővel világít r á a vallás és egyház visszás­ ságaira és erkölcsellenes, társadalomromboló, antihumánus szerepére. Könyörtelenül kipel­ lengérezi a tudatlanság, a tömegek e .mara­ d o t t s á g á n a k k u f á r j a i t , n a p v i l á g r a hozza c s ú ­ n y a életmódjukat és logikai ellentmondásai­ b a n v i l á g í t j a m e g a p a p o k n a k és k u r u z s l ó k n a k a józan észjárással homlokegyenest el­ lenkező „elméleteit".

* Az itt említett két k ö n y v n e k n e m azonos u g y a n az o l v a s ó t á b o r a , d e u g y a n a z t a m a ­ g a s z t o s t c é l t szolgálja m i n d a k e t t ő égő f á k ­ lyaként, ugyanazt a forradalmi fegyvertárat gyarapítja. Sz. A.

Ő

R

T

Ű

Z

F

É

N

Y

É

N

É

L

Koszta Racin és költészete K ó c s ó A p o s z t o l o v S z o l e v - R a c i n 190Ü o k ­ t ó b e r 26-án s z ü l e t e t t egy n a g y o n s z e g é n y v e leszi c s a l á d b a n . A p j a g ö l ö n c s é r volt. S z e ­ génysége miatt a második gimnázium után k é n y t e l e n volt fiát k i v e n n i az i s k o l á b ó l és maga mellé venni gölönosér-inasnak. Racin mint g y e r m e k hallgatag, visszavo­ n u l t volt, d e n a g y o n fejlett m e g f i g y e l ö k é pességgel r e n d e l k e z e t t . M á r f e l n ő t t és é r e t t k ö l t ö k o r á b a n , 1938-ban i s m e r k e d t e m meg v e l e B e l g r á d b a n . E k k o r is c s e n d e s , s z e r é n y , m a g á b a vonult, de mindig éber és élénkszel l e m ü volt. Ifjú l e g é n y k o r á b a n b e l e s z e r e t e t t egy R a h i l k a (Ráca) n e v ű veleszi l e á n y b a s így a s z e r e t e t t l e á n y k ö l c s ö n k é r t n e v é v e l — Racin néven — került be a macedón és a j u ­ goszláv irodalomba. R a c i n 1933-ban m i n t a „ V a r d a r " n a p i l a p k o r r e k t o r a Szkóplyéban tengette életét. Egy alkalommal, mikor a rendőrség ismét kom­ m u n i s t a k o n s p i r á c i ó t f e d e z e t t fel, R a c i n t is négyévi fegyházra ítélték. Fegyházbüntetését Szremszka Mitrovicán töltötte. 1938-ban k i t i l t o t t á k B e l g r á d b ó l . 1939-ben így Z á g r á b b a n a d t a k i első é s e g y e t l e n v e r s ­ g y ű j t e m é n y é t „Béli m u g r i " (Hajnalpír) cí­ m e n . R a c i n ezt a g y ű j t e m é n y é t e l k ü l d t e n e ­ kem Dojránba. A gyűjtemény a legmélyebb b e n y o m á s t g y a k o r o l t a r e á m szép m a c e d ó n n y e l v é v e l , a m e l y R a c i n n á l e l é r t e az i r o d a l m i n y e l v m a g a s s á g á t , d e m é g i n k á b b költői k é ­ peinek gazdagságával, a tartalom eszmei t e ­ lítettségével és eredeti zenei fordulataival és ritmikájával. A k k o r i b a n n e m szívesen olvas­ t a m verseket, m e r t a legtöbb versből hiány­ z o t t az igazi k ö l t é s z e t . R a c i n k ö l t é s z e t e ú j ­ nak, közvetlennek, igaznak, melegnek és — ami ennek a költészetnek a legnagyobb ér­ téke — mélyen emberinek t ű n t előttem. S u ­ g á r z o t t b e l ő l e az e m b e r s z e r e t e t é s a z e m b e r ­ b e v e t e t t hit. Ez a z első b e n y o m á s á l l a n d ó és v á l t o z a t l a n m a r a d t , b á r m i k o r is v e t t e m i d ő n k é n t k é z b e R a c i n „Béli m u g r i " c í m ű k ö ­ tetét. R a c i n p r ó z á v a l is k í s é r l e t e z e t t . I s m e r e ­ tes, h o g y n é h á n y r ö v i d e b b n o v e l l á j a m e l l e t t a h á b o r ú előtt megírta „ Ó p i u m " című regé­ n y é t is, d e k é z i r a t á t a r e n d ő r s é g e l é g e t t e . A z t is m e g á l l a p í t o t t á k , h o g y R a c i n 1942-ben e l k é s z í t e t t e m á s o d i k v e r s g y ű j t e m é n y é t is. Ezt a kéziratot ohridi gazdasszonya égette el, m e r t m e g i j e d t , a m i k o r a b o l g á r r e n d ő r ­ ség Racin u t á n kezdett nyomozni.

Racint nagyon érdekelte a macedón nép t ö r t é n e l m e s e b b e n az i r á n y b a n t u d o m á n y o s k u t a t á s o k a t v é g z e t t . K ü l ö n ö s e n az első m a ­ cedón állam Szamujló alatti megalakulásá­ n a k történelmi szakasza keltett benne érdek­ l ő d é s t s ezzel k a p c s o l a t b a n a m a c e d ó n b o g u mil-mozgalom. Ebből a tárgykörből fennma­ r a d t egy t ö r t é n e l m i í r á s a , a m e l y e t a h á b o r ú után „Makedonszki bogumili" (Macedón bog u m i l o k ) c í m a l a t t ki is a d t a k . E b b ő l l á t ­ ható, hogy Racin érdeklődése sokoldalú volt és c s u p á n t ú i k o r a i v é g z e t e s h a l á l a (1943 j ú ­ n i u s 13) a k a d á l y o z t a m e g , h o g y ez az e r e ­ d e t i t e h e t s é g t e l j e s e n kifejlődjék é s m e g ­ érjen. A „Béli m u g r i " n e m v a l a m i terjedelmes g y ű j t e m é n y . M i n d ö s s z e 12 v e r s e t t a r t a l m a z , m e l y e k n e k e r ő s e n k i f e j e z e t t szociális t e m a ­ t i k á j u k és l í r a i h a n g s ú l y u k v a n . A h á b o r ú ­ utáni kiadásokban (Drzsavno Knigoizdatels z t v o M a k e d o n i j e — S z k o p j e , 1946, és Z n á n y e — B e l g r á d , 1952) a g y ű j t e m é n y h e z h o z ­ záadták még a „Vátromet", „Jednom rádnik u " és a „ J á n e Szándánszki" költeményeket is. Ez u t ó b b i b e f e j e z e t l e n . A „Béli m u g r i " m o t í v u m a i , v e r s e l é s e s e n n e k a k ö l t é s z e t n e k egész kifejezése a z t m u t a t j á k , h o g y R a c i n b á t o r szocialista k ö l t ő , igazi f o r r a d a l m á r , a m a c e d ó n n a p s z á m o s o k , a munkásosztály költője. Maga a proletár R a c i n is h a r c o s é l e t e v é g é i g szoros k a p c s o l a t ­ b a n áll a h a l a d ó m u n k á s m o z g a l o m m a l , a m e l y s e g í t s é g é r e volt, h o g y ez a k ö z ö n s é g e s g ö l ö n ­ c s é r - m u n k á s á l t a l á n o s m ű v e l t s é g é t fokozva, g a z d a g k i f e j e z ő k é p e s s é g é v e l az e g y i k l e g ­ eredetibb mai jugoszláv proletár-költővé vál­ jék. Racin a népköltészetre támaszkodva m é l y é r z é s e i v e l új m e t r i k á t t e r e m t . R i t m u ­ sa v a l ó b a n ú j és v a l ó b a n e r e d e t i . Költészetének alapvető témája a — vá­ rosi és falusi — s z e g é n y m a c e d ó n o k é l e t é b ő l m e r í t e t t k é p e k . A n y o m o r g ó falusi m a c e d ó n napszámosok, d o h á n y m u n k á s o k és a szülő­ földtől e l s z a k a d t p e c s a l b á r o k é l e t é t foglalja k é p e k b e . Ezzel a m o t í v u m m a l a d b e v e z e t é s t v e r s g y ű j t e m é n y é h e z is. R a c i n e z e k n e k az e m ­ bereknek a napjait („Dám" című versében) összehasonlítja egy „hideg sziklákból készült nyaklánccal", a m e l y e t ezeknek az e m b e r e k ­ nek a n y a k á b a akasztottak és amelyek s ú ­ l y u k n á l fogva t ö n k r e n y o m o r í t j á k ez e m b e r e k é l e t é t . Ó, m i c s o d a n a p o k e z e k ! A n a p s z á m o ­ sok végtelen kínjait jelentik! É s így m e g y ez

napról-napra, „felkelsz minél korábban, igyekszel minél későbben lefeküdni. Reggel ö r ö m e t viszel m a g a d d a l , e s t e p e d i g a szo­ m o r ú s á g o t h o z o d " . H o g y n e l á t t a v o l n a ez a költő, h o g y az i l y e n é l e t k u t y á n a k v a l ó ! „ E m b e r n e k születsz — hogy rabszolgává válj". R a c i n n é p é n e k é l e t k é p e i t , a dolgok i l y e n rendjét felsorakoztatva, tulajdonképpen láza­ d á s r a k é s z í t i elő az o l v a s ó t . Ez t u l a j d o n k é p ­ p e n R a c i n költői m ó d s z e r e , a f o r r a d a l m á r költő módszere. Minden versében olyan m ű ­ vészi k é p e k e t s o r a k o z t a t fel, a m e l y e k t e l ­ jes zordságában tükrözik a való életet. Mind­ ezzel b i z o n y o s h a n g u l a t o t a k a r t e r e m t e n i az o l v a s ó b a n , fel a k a r j a fokozni é r z é s e i t az oszt á l y g y ü l ö l e t f o k á r a , r á a k a r j a k é s z t e t n i az olvasót, h o g y u n d o r o d j é k az i l y e n á l l a p o t o k ­ tól é s az i l y e n v i s z o n y o k t ó l , h o g y a z u t á n b e ­ ledobhassa forradalmi szikráját, amely kirob­ b a n t j a az o l v a s ó b ó l a l á z a d á s t , v a g y p e d i g s z i l á r d h i t e t k e l t b e n n e , h o g y eljön a p r o l e ­ t á r f o r r a d a l o m ideje, a m e l y m a j d m e g o l d m i n d e n megoldatlan kérdést és a m e l y m i n ­ den munkásnak, tehát a macedón napszá­ m o s n a k is ö r ö m t e l i életet, n a p s ü t é s e s n a p o ­ kat, a napok napját, a forradalom ünnepét hozza. Ez K o s z t a R a c i n m u n k á s k ö l t ő Költé­ s z e t é n e k a m o t t ó j a , ez a h i s z e k e g y e . Ez az é r z é s k ü l ö n ö s e n k é t n a g y o n j e l l e g ­ zetes és nagyon eredeti költeményében sű­ r ű s ö d ö t t össze. E z e k : „ N a S z t r ú g a d u t y a n d a i m a m " é s „ K o p á c s i " . E b b e n az u t ó b b i k ö l ­ t e m é n y é b e n b e n n e v a n az egész R a c i n . E b ­ b e n az e x a l t á c i ó b a n , e b b e n a r e a l i s t a és t ö r ­ t é n e l m i l e g teljesen i n d o k o l t v í z i ó b a n c s e n d ü l fel R a c i n igazi i n t o n á c i ó j a , a m e l y e t e l e v e n , f o r r ó k ö l t ő i k é p e k e n á t és m é g e l e v e n e b b d i ­ n a m i k u s r i t m u s b a n ad, m i n t a m i l y e n t összes e l ő b b i k ö l t e m é n y e i b e n t a p a s z t a l u n k . Ez a r i t ­ m u s t e l j e s e n r a c i n i ; ez az ú j é l e t r i t m u s a , magának a dinamikus valóságnak a tükrö­ zése, a m e l y e t R a c i n l e g i n k á b b h a z á j á n a k , Macedóniának forradalmi érverésén át érzé­

k e l t . R a c i n n a l a k é p n e k és a r i t m u s n a k ez az ö s s z e k a p c s o l á s a t e r m é s z e t e s é s l o g i k u s fo­ kozatokban történik. Ezek a képek és r i t m u ­ sok n e m d e k l a r a t í v t e r m é s z e t ű e k , m i n t e g e ­ n e r á c i ó sok k ö l t ő j é n é l , a k i k t ú l n y o m ó r é s z t Majakovszki költői formáit másolták, m i n t a h o g y első k ö l t e m é n y é b e n , a „ V a t r o m e t " - b e n ő is t e t t e . D e m á r e z e k az első v e r s e i is f e l ­ m u t a t j á k a kifejezés k ö l t ő i m a g v a s s á g á t , t o ­ v á b b á a költői képek és a r i t m u s fokozódá­ sát, a m e l y e k a n n y i r a s a j á t s á g o s a k é s a n n y i ­ r a j e l l e g z e t e s e k az é r e t t R a c i n r a . R e n g e t e g f e k e t e s z í n n e l és t ó n u s s a l festi a macedón napszámos keserves életét, de Ra­ cin m é g s e m és s o h a s e m e n g e d i á t m a g á t h o l ­ mi reménytelen, borúlátó hangulatnak. El­ lenkezőleg, költészetének egy m é l y e b b elem­ zése — amely a mai jugoszláv irodalmi k r i ­ tika részéről m e g é r d e m e l n é a mélyebbreható kritikai visszapillantást — megmutatja majd h o g y R a c i n e z e k e t a f e k e t e s z í n e k e t és s ö ­ tét intonációkat szándékosan és tervszerűen h a n g s ú l y o z z a , m e r t így a k a r h a n g u l a t o t k e l ­ teni azoknál, akiknek ezt a költészetet szán­ t a a n e m z e t i és f o r r a d a l m i f e l h á b o r o d á s h o z és így a k a r j a az e l n y o m o t t és k i z s á k m á n y o l t munkástömegek osztályöntudatát emelni. E t ö m e g e k s z á m á r a R a c i n n a k k ü l ö n kifejezése v a n : „ N a t r u d o t c r n n á r o d " (A f e k e t e m u n ­ k á s o k n é p e ) . R a c i n é p p e n ezzel a k ö l t ő i m ó d ­ s z e r é v e l — h o g y m ű v é s z i k é p e k , a szöveg muzsikája és r i t m u s a segítségével költői m ó ­ d o n vázolja az őt k ö r ü l v e v ő k o r s z e r ű v a l ó ­ s á g o t é s így t ü k r ö z i az egész é l e t e t így v á l i k e r e d e t i v é s ez az e r e d e t i s é g teszi ő t a szó igazi é r t e l m é b e n igazi é s n a g y p r o l e t á r ­ költővé. Jelentőségét és kifejezéseinek gazdagsá­ g á t c s a k e z u t á n f o g j u k felfedezni é s m e g á l ­ lapítani nemcsak macedón, hanem általános j u g o s z l á v v i s z o n y l a t b a n is. E z t R a c i n m i n t k ö l t ő é s m i n t f o r r a d a l m á r t e l j e s e n m e g is é r ­ demli.

Kiadja a Vajdasági Magyar Kultúrtanács, Noviszád — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Noviszád, A. Rankovicsa u. 19/1. — Postafiók: 160. — Telefon: 20-63. — Postatakarékszámla: 300—T—275. — Előfizetési díj: Egy évre 500 din, fél évre 260 din., egyes szám 50 din. — Lap­ zárta minden hó 10-én. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készült a noviszádi „Zmáj" nyomdában.

MÁR BEIRATKOZOTT 3 0 0 0 K.ONYVBARÁT I

©

U

f

I

I

?

Érthető, mert a

M®I¥flllÍT®M MÍ>]RIE a jó könyvek mellett a következő kedvezményeket nyújtja: 2 0 % -os engedményt a könyvek bolti árából; részletfizetéses könyvbeszerzést; ingyenes illetménykötetet á l l a n d ó áruhitelt; minden könyvvásárlásnál elsőbbségi jogot. Azonkívül minden könyvbarát díjtalanul megkapja a TestvériségEgység könyvkíadóvállalat új könyvjegyzékét, illetve A KÖNYV­ BARÁT című értesítőjét, amely egyben irodalmi tájékoztatóul is szolgál.

A kiadónál a következő irodalmi müvek kerültek sajtó a l á : Gárdonyi Géza: Egri csillagok, regény Német István: Parasztkirályság, elbeszélések Ady összes versei Kaffka Margit: Színek és évek Török Gyula: A porban Majtényi Mihály: Bige Jóska házassága Herceg János: Anna búcsúja

Megrendelhető: Testvériség-Egység kiadóvállalatnál, Novíszád, A. Teodorovics 11 Telefon: 2 6 -3 3 és 2 3 -0 2 - Postatakarékszámla 300-T -251

*#

#•

SqmxwzííU fo UÖH^/kiadásuhk

uíat& édéUeit! Jugoszláviai magyar irodalom Din. 150.— 72.—

MAJTÉNYI MIHÁLY: Élő víz, regény . , . . . „ „ Garabonciás, humoros regény . „ „ Forró föld, elbeszélések

100 . —

SINKÓ ERVIN: Tizennégy nap, lélektani regény „ „ Optimisták, I. rész, regény . „ „ Elítéltek, dráma . . . .

81.— 300.— 200 . —

HERCEG JÁNOS: Változó világban, művészi riport . . . . „ „ Három halász meg egy molnár, elbeszélések . „ „ Papírhajó, tanulmányok, jegyzetek „ .. Bors és fahéj, n o v e llá k ............................................

KOMÁROMI JÓZSEF SÁNDOR: Választmányi ülés

30.120 . 1 0 0 .-

85.-

85.—

.

98.— 35.—

LŐRINC PÉTER: Hétköznapok, regény . „ ,, Nagy póri pör, tanulmány . „ „ Görbe-utca 23, elbeszélések

100 .—

SAFFER PÁL: Utolsó vallomás, k isregén y..................................................80.— ÁCS KÁROLY: Kéz a kilincsen, v e r s e k ..................................................140.— CSÉPE IMRE: Májusi mezőkön, v e r s e k ..................................................90.— DEBRECZENI JÓZSEF: Vacsoracsillag, v e r s e k ....................................90.— FEHÉR FERENC: Jobbágyok unokái, v e r s e k ...........................................140.— LATÁK ISTVÁN: Nyugtalan álmok, v e r s e k ...........................................95.— KÖNYVBARÁTOKNAK 20°/o ENGEDMÉNY Ezeken kívül még száz és száz értékes könyv közül válogathat, a haladó gondolat könyveiből, a jugoszláv népek irodalmából, a magyar irodalom kin­ csestárából, a világirodalomból, kézi könyvekből, ifjúsági irodalomból, gyer­ mekirodalomból stb. KÉRJE DÍJTALAN ÁRJEGYZÉKÜNKET! M e g re n d e lh e tő : T e stv é risé g -E g y sé g k ia d ó v á lla la tn á l, N oviszád, A rsze T eo d o ro v ic sa 11 T elefo n : 26-33 és 23-02 — P o sta ta k a ré k sz á m i a 300-T-251

Posta rína plaéena u gotovom

Á R A £0.— D IN Á R