1RODALM l M U VESZETI TARSADALMI FOLYQl RAT

A TA RTALO M BÓ L DEBRECZENI JÓZSEF HÁROM VERSE — GÁL LÁSZLÓ: LEVÉL A H ÍD-HOZ — KOLOZSI TIBOR: LILI ÉS AN YJA — BURÁNY N Á N ­ DOR ÉS REMÉNYI JÓZSEF VERSEI — CSÉPE IMRE ÉS SZIRMAI KÁROLY ELBESZÉLÉSE — RÉSZLET SZT. JAKOVLYEVICS KÉSZÜLŐ REGÉNYÉBŐL — BEKÖSZÖNTŐ — TANÚSÁG — MAJTÉNYI M IHÁLY: O LVASÁS KÖZBEN — ED VÁRD KARDELJ: ESZMEI ÉS KULTÜRKÉRDÉSEK — NÉPRAJZ — SZÍNHÁZ — KÖNYVSZEMLE — LAPSZEMLE — KÉPZŐ­ MŰVÉSZET — BEZERÉDY L. SZOBRAI ÉS ÁCS JÓZSEF RAJZA — MŰKEDVELŐ SZÍN­ PAD

1RODALM l M UVESZETI TARSADALMI FOLYQl RAT

1Q54

Á P R IL IS

XVIII. ÉVF.

X V III. évf. 4. sz.

H Í D

1954 április

T

A

R

T

DEBRECZENI JÓZSEF: Három vers — GÁL LÁSZLÓ: Levél a HÍD-hoz — — KOLOZSI TlBOR: Lili és anyja (részlet) BURÁNY NÁNDOR: Két vers — —

A

— — — —

L

— — — —

O

— — — —

M

— — — —

— — — —

— — — —

— — — —

— — — —

169 172 174 179

CSÉPE IMRE: Könnycseppek a határdombon (elbeszélés) — — — SZIRMAI KÁROLY: A néma zuhatag (elbeszélés) — — — — REMÉNYI JÓZSEF: Négy vers — — — — — — — — SZT. JAKOVLJEVICS: Szökevények (regényrészlet, ford. Boldizsár Lajos)

— — — —

— — — —

180 185 188 190

194

BEKÖSZÖNTŐ

FARKAS LAJOS: Csönd (vers)

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

— —

— —

— —

— —

— —

— 195 — 199

TANÚSÁG

SINKÓ ERVIN: Egy regény regénye (9. folytatás) FEJTŐ FERENC: Emlékezés Németh Andorról — OLVASÁS

KÖZBEN

MAJTÉNYI MIHÁLY: A vasutasokról és a vasútról

—

—

—

—

—

— 202

TÁRSADALOMTUDOMÁNY

EDVARD KARDELJ: Eszmei és kultúrkérdések

—

—

—

—

—

— 205

—

—

—

—

—

— 213

—

—

—

—

—

— 217

—

—

—

—

—

— 219

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

— 224

— — — — —<

— — — — —

a címlapon — — 178 — — 207 — — 211 — — 221

—

—

—

NÉPRAJZ

P. O.: Néprajzi anyag Vojlovicáról —

—

—

—

SZÍNHÁZ

LÉVAY ENDRE: Színházi művészek

—

—

—

KÖNYVSZEMLE

P. B.: Regény Jeszenyinről és a bohémekről —

—

LAPSZEMLE

(L.) lapszemléje

—

—

—

—

—

—

—

222

KÉPZŐMŰVÉSZET

GÁBOR ZOLTÁN: Egy szobrászat margójára KÉPEK,

—

RAJZOK

BEZERÉDY L.: Faszobor terve — — — — — — „Vörös Péter megy a rét re. . (József Attila emlékére) Arató (terrakotta, részlet) — — — — — — Építés (terrakotta, részlet) — — — — — — Tavaszi induló I. (részlet) — — — — — — ÁCS JÓZSEF: Müncheni utcarészlet (tus)

—

—

—

—

— 216

M

űkedvelő Színpad A„H ID " MELLEKLETE

19 5 4 ÁPRILIS 4. szám

A hátjátékról kratikus országok színpadán. És ezzel halálra ítélte a „hát-tilalmat” !

Sok helyen és többször halljuk a műkedvelő rendezők kétségbeesett fölkiáltását: „Ne állj hát­ tal a közönségnek!” Vájjon igaza van-e a rendezőnek? Nincs! Mielőtt rátérek ennek bizonyítására, megkí­ sérlem megkeresni e majdnem kiküszöbölhetetlen beidegződés eredetét. A renaissance nemcsak a görög-latin iroda­ lom szépségeinek újjáéledését, hanem minden művészi ág — így a színművészet is — addig nem tapasztalt föllendülését is jelentette. Az angol és a francia udvar példáját követve, sr többi államok uralkodói, uralkodó hercegei, választó-fejedelmei is színházak alapításával igye­ keztek emelni udvaruk fényét. (Legföljebb szo­ rítottak egyet az adóprésen.) Kettős célt szolgáltak a színházak. Egyrészt szórakoztatták az „isten kegyelméből” való ural­ kodókat; másrészt — mint a kapitalista orszá­ gokban még ma is — könnyen megszerezhető maitressekhez juttatták a királyt és a főurakat. Ezt az elgondolásomat bizonyítja a színházak napjainkban is meglévő elnevezése: K in g B u rg stb. Theater. S máris helyben vagyunk. Az udvari szín­ házak páholyaiban ott pöffeszkedett a király, a királyi ház tagjai és a főnemesség. Az udvari etiquette rendelkezése értelmében, földi halan­ dó semmikor és semmilyen körülmények között sem fordíthat hátat az isten kegyelméből való felségnek. *Legkevésbbé — a legtöbb esetben póri származású theatralista — a színész. A burzsoázia előretörése sem hozott semmi újat. Most már a magánosok is alapítottak szín­ házat. A kettős cél ezeknél is megmaradt. Csak az első lényege lett más. A színház az uralkodók szórakoztatása he­ lyett, most a tulajdonosok tőkéjét duzzasztotta. A másik cél lényegében is megmaradt — kiszé­ lesített üzletkörrel. Bekapcsolódtak a „jószívű maecenások”, a meggazdagodott polgárok. Az uralkodók természetesen ekkor már a „privát” színházakat is látogatták, ha érdemes volt meg­ nézni az előadást. (Értsd alatta például: Schratt Katalint, Gombaszögi Fridát stb.). És mert az etiquette szabályain nem változtattak, éppen ezért a „hát-tilalom” tovább élt. Forradalmaknak kellett eljönniök, hogy megdöntse — többek közt — a színház álrorrantikáját is. Recsegtek a trónok Elsöpörte az uralkodó­ kat és rádöbbentette a népet, az embereket a reális életre. Megszűnt az udvari etiquette s a reális színjátszás elfoglalhatta helyét a demo­

Először az amerikai és francia filmrendezők merészelték háttal állítani a színészt a nézők elé. Lassan-lassan a színházi reiföezők is átvet­ ték az „új stílust”. Fölmerül tehát a kérdés: „Állhat-e vagy ülhet-e színész háttal a közönség előtt és mikor?” A yálósz egyszerű. Igen, ami­ kor ezt a természetes játék — a játék természe­ te megkívánja. •Lehetetlen e helyen felsorolni minden hely­ zeti lehetőséget, amikor a színész hátát mutat­ hatja a közönségnek. Hisz az úgynevezett negye­ dik fal (színpadnyílás) elmélet alkalmazásának ezernél több változatát ismerjük (s az szoros összefüggésben van a hátjátékkal is). A hátjá­ téknak ennél sokkal több változata lehetséges. Egynéhány példát fölsorolok, hogy ezzel is megkönnyítsem műkedvelő rendezőtársaim mun­ káját. Ezek a példák azonban csak akkor lesznek hasznukra, ha a rendezésre kerülő darabot ala­ posan tanulmányozzák és a színjátszók mozgá­ sát, mozgási körét helyesen állapítják meg. Na­ gyon jó szolgálatot tesz ennek lerögzitésére a — makéta. Első példa: A fenékfal meleltt áll az ebéd­ lőszekrény. A szín közepén az asztalnál ül az egyik színjátszó. A másik odamegy a szekrény­ hez, kinyitja fiókját és tányért, asztali kendőt stb. szed elő, Majd az ebédlőszekrény fölső üvegablakos részét nyitja ki s onnan poharakat, italt vesz ki. E ténykedése közben beszélget az asztalnál ülő színjátszóval. A reális, természe­ tes játék , megköveteli, hogy ez idő alatt háttal álljon a közönség felé. Legföljebb egy-egy pil­ lanatra — ha a játék így kívánja — visszafor­ díthatja fejét a társa felé. A beszéd megszakí­ tása, a közönség felé való fordulás, majd viszszafordulás a szekrényhez, állandó egyhelyben forgást idéz elő. Irreálissá tenné a képet meg­ törné a játék ritmusát. Drámai párbeszéd ese­ tében pedig nevetségessé, komikussá tenné a „ventilátor” színjátszót. Második példa: Régi kúria szobája: A fenék­ falnál sublót, fölötte pipatórium. A feleség az asztalt teríti. A férj levesz egy pipát s a do­ hányszitából megtölti jófajta muskotállyal. Ter­ mészetes, hogy háttal áll a közönség felé. Ezt követeli a reális szúr át^ ás. Mert így csinálja ezt a pinás ember a: rtben is. A szita fölé tartva tömi pipáját, i ^gy elszórja a dohányt. Ha nem így tesz, akkor csak „kocapipás”. A közönségnek pedig hamis figurát mutatunk*. Ma­

37

gától értetődik, hogy amikor rágyújt, nagy ko­ mótosan megfordul. Harmadik példa: Társaság ül az asztal körül. Nyolcan-tízen. Ha a rendező csak az asztal há­ rom oldalánál helyezi ef a szereplőket és a ne­ gyedik fal felé eső részt szabadon hagyja (hogy a közönség mindenkit lásson), akkor akarva, nem akarva össze kell zsúfolnia a színjátszókat. A nézők természetellenes képet kapnak (az élet­ ben körülüljük az asztalt). A szereplők mozgási lehetősége pedig — éppen összezsúfoltságuk mi­ att — a minimumra csökken. Ilyen és hasonló

esetben nemhogy szabad, hanem elkerülhetetlen egy-két szereplőt háttal ültetni a közönség felé. íme egynéhány példa a sok közül. Remélem sikerült meggyőznöm a „hátelleneseket”. Ha igen, jó munkát végeztem. Sokban megkönnyítenénk a műkedvelő ren­ dezők munkáját és sokkal előbbre vinnénk a reális színjátszás ügyét, ha mind a hivatásos, mind pedig a műkedvelő színjátszók és rende­ zők hozzászólnának ehhez a kérdéshez. Hirsler Ferenc

Stúdió-órák A szerep tanulmányozása, tanulása és feldolgozása Itt fekszik üottünk a szerepkönyv. Tessék, lapozzuk fel! H&rom felvonás, csaknem száz gé­ pelt oldal. Egy csomó emberi sors »bonyolódott itt össze s köztük az 'az egy élet is, amelyet ne­ künk kell színpadra vinnünk. Ebből a hallga­ tagon előttünk heverő füzetből hús-v^r lények­ nek kell előpattanniok. Ennek a csodanak elin­ dítói mi vagyunk: — a mi lehelletünktőí újra vér kering majd e figurák testében, a mi va­ rázspálcánk kelti majd életre bennük azokat a szenvedélyeket, amelyek vesztüket vagy boldo­ gulásukat okozzák, velük élünk s halunk,^neve­ tünk s szenvedünk majd mi is azon a bűvös két és fél órán keresztül, míg valaki más leszünk. Igen, mert ez a lényeg! Úgy játszani, hogy a játék tartama alatt a néző elfeledje, hogy min­ ket lát, — úgy játszani, hogy a' néző h i g g y e n abban, amit lát. Ezt csak egy módon érhetjük el: ha m a­ g u n k is h i s z ü n k a b b a n , a m i t c s e ­ l e k s z ü n k . Ezt más szóval úgy mondják: be­ leélni magunkat a szerepbe. Ha nem hiszel ma­ gad is abban, ami valójában csakugyan csak já­ ték, másokkal sem tudod majd elhitetni, hogy igaz az, ami a színpadon történik. Ez a csalás, amely az egyetlen törvényesen megengedett fél­ revezetés a világon, a lelke a színháznak. Ha a néző felébred, akárcsak egy pillanatra is ebből a révületből — akkor vége! Megcsapja a díszlétfesték és a masztix szaga és csodálkozva kér­ di majd: mi a fenét ugrándozik és sivalkodik az a sok nép ott a dobogón? Ez a legszörnyűbb pil­ lanat, kedves színésztársaim. .. Mert régi szín­ házi igazság az, hogy nem az a játék vére, ami ott kering fenn a színpadon, hanem az, amely­ nek lehellete átcsap a rivaldán, le a sötét néző­ térre, be az emberek szívébe!... Bizony. Ehhez pedig 'szeretni kell ezt a kínos hivatást, és hinni kell abban, amit a rizspor fed! Hiszen a kis­ gyermek, mikor seprőnyélen nyargal, minden bi­ zonnyal hiszi is, hogy tüzes paripa fickándozik alatta! Vagy mi más a színház, mint játék?! Ha nem hiszünk abban, amit teszünk, az egész elveszti értelmét és még nevetségessé is válik. Ez, — a színész lángoló hite és hivatása iránti szeretete lehel életet a némán heverő sze­ repkönyvbe! Akár hőst, akár gazembert ját­ szunk, — mindegy.

A munka kollektiven kezdődik és így is vég­ ződik. A színészi munka: kollektív munka? Ezt sose tévesszük szem elől. Ezért kell vigyáznunk az együttesben uralkodó jó viszonyra. Irigyke­ dés, intrikák, önzés és egyéni törtetések Jielyett a kölpsönös támogatás szellemét kell belevinni a munkába, a barátság szellemét s az olyan em­ berek egymás iránti szeretetét, akik egy közös; nemes munkán dolgoznak együtt. A rendező, miután alaposan áttanulmányozta az előadandó darabot, az első összejövetelen meg kell, hogy magyarázza a szereplőknek a színmű alapgondolatát és lényegét. Pontosan le kell hogy írja nekik a kort, amelyben a cselek­ mény játszódik s az egyes alakok jellemeit. A szereplők természetesen már jóval előbb maguk is átolvasták a szerepeket s ezen az összejöve­ telen kell hogy megvitassanak minden olyan legapróbb részletet is, amely érdekli őket, vagy amit nem értettek meg egészen. Ha kell, több ilyen vita-értekezletet is tartsunk, mindaddig míg valamennyi kérdés tisztázást nem nyer. Ké­ sőbb annál könnyebb lesz a munka. A szerep „magolása” párhuzamosan kell hogy folyjon az olvasó-próbákkal. A szerepet hango­ san olvasva kell tanulni, hogy .fülünk megszokja a szöveget. (Hányszor halljuk, hogyha színészek azt mondják: „Pedig milyen jól íilént otthon, mikor magamban mondtam a szerepet!” ... Ez téves módszer.) S ami a fő: a s z e r e p e t me g k e l l t a n u l n i ! Nincs szörnyűbb látvány, mint az olyan színész, aki egyik fülével mindig a sú­ gón csüng! Nem beszélve arról, hogy n em is l e h e t j á t s z a n i a szerep tudása nélkül. A szerepét nemtudó színész kénytelen minduntalan meg-megállni, belenézni a szövegkönyvbe, vagy a súgót zaklatni. Hát lehet így hinni neki, hogy igaz az amit csinál a színpadon?! Semmiképpen sem. A szavaknak .úgy kell a színészből előbugyogniok, mintha azok saját szavai lennének, nem pedig betanult szerep. Ez csak a szöveg tökéletes, folyékony tudása alapján érhető el. Ma m ár jegyre több a világon az olyan színház, ahol egyáltalán nem alkalmaznak súgót. Bebi­ zonyosodott, hogy az ilyen módszer, jó szereptudás mellett, nagyobb biztonságot nyújt a szí­ nésznek. Persze, műkedvelő színpadon ezt nehéz megvalósítani. De szörnyen csúf dolog az is, amikor az ember előbb hallja a súgót, mint a színészt aki nem tudja szerepét s így a súgót

38

kell hallgatnunk, amint többször is fennhangon ismételgeti a végszót, hogy felrázza a szeren­ csétlen, tehetetlen színészt!... Tehát, jegyezzük meg: h i b á t l a n s z e r e p t u d á s n é l k ü l e l k é p z e l h e t e t l e n a magabiztos és meg­ győző játék. Ezért tanácsos a szerepet az olvasó­ próbákkal párhuzamosan tanulni, úgyhogy mi­ dőn színpadra lépünk, már az első próbán biz­ tosak legyünk szerepünkben. Ez a rendező mun­ káját is megkönnyíti s könnyebbé, gyorsabbá te­ szi az egész munkát. Az olvasópróbákat nem szabad elsietni. Amíg a szöveg „nem ül” tökéletesen — ne menjünk színpadra vele. A színház a szép szó katedrája. Csúnyán, hadarva, rossz kiejtéssel beszélni — ez a színpad káromlása! A szerzők minden mon­ datukat s e mondatok minden szavát szerető gonddal csiszolgatták — így kell nekünk is el­ járnunk. Csak ha már érezzük, hogy kristályos csengésű, minden nyelvi és kiejtési hibától men­ tes a munkába vett szövegrész, akkor menjünk tovább. Milyen élvezet szépen beszélő színészt hallgatni! S milyen borzalmas hallani, hogyan tipor a rossz színész a költő szép szövegein! De az olvasópróbák célja nem csupán a szöveg tisztaságának elérése, honem annak értelmi fel­ dolgozása is. Az asztali munka folyamán már meg kell tanulnunk ú&y mondani a szerepet, ahogy majd később, a színpadon mondjuk. Az ilyen kész szöveghez könnyű aztán hozzákap­ csolni a mozgást! Hogyan érhető ez el? Egyszerűen. Minden mondatnak meg kell találni az értelmi központ­ ját. Ez az a pont, amelynél fogva — hogy úgy

mondjuk — „felemelhető’* az egész mondat. Tüs­ tént megmagyarázzuk ezt az igen fontos elemet. Tudjuk, hogy minden szónak megvan a maga nyelvtanilag előírt hangsúlya. Ezen a hangsú­ lyon kívül van a mondatnak is egy úgynevezett é r t e l m i hangsúlya. Ez arra a szóra esik, amelyben a mondanivaló lényege csúcspontoso­ dig Egy példa, régi és híres példa. A „Bánk bán”-ból. így hangzik a mondat: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyez én nem ellenzem/’ Szándékosan nem tettünk sehova sem vesszőt, se más jelet. Ke­ ressük meg a mondán éitelmi központját. Mond­ juk így: „A királynőt megölni n em kell félne­ tek, j ó lesz, ha m i n d e n k i beleegyez, én n e m ellenzem.” A kiemelt szavakra tettük hát az ér­ telmi hangsúlyt. De ezt így is lehet: „A király­ nőt megölni n em ke l l , f é l n e t e k jó lesz, ha mindenki beleegyez én nem, — e l l e n z e m ! ” Homlokegyenest más az egésznek az értelme! Ez a kis példa is szemléltetően mutatja mennyire fontos az"ertelmi központ megtalálása egy mondatban, mert a hibás kiemelés folytán gyakran ostobasággal határos értelmetlensége­ ket kaphatunk. De az értelmi hangsúly helyes elhelyezése hihetetlen módon megkönnyíti a szöveg folyékony menetét is. Ezt a gyakorlat minden bizonygatásnál jobban megmutatja majd. Itt meg is állunk ma. Vegyünk elő néhány jó magyarsággal írott szöveget s munkáljuk meg a fenti utasítások alapján. Legközelebb a színpadi munkáról szólunk. — list —

Péró Budák

Hóvihar (befejező rész) ILI JA: A kutyafáját neki, ez aztán tud nótát meg komédiát. AN K A: Ördög vinné el őtet is meg a ko­ médiát is, csak őröl szünet nélkül, mintha nem is férfiember volna. (A konyhából behallatszik) JÓLE: Hej, van-e itthon valaki? (Azután kinyílik az ajtó és benéz Jóle és Manda.) Ejha, hiszen itt fonó van. Nézd a, mennyi lány meg legény! AN K A: Kerüljenek beljebb nászasszony, csak beljebb. Lesz itt hely nektek is. Meg egy pár pohár bor is találkozik. JŐLE: Mi majd csak . kint maradunk itt a konyhában. Csak eljöttünk megnézni, mi van Masával. Jönnek ők nemsokára. Talán csak sikerül nekik megelőzni az esőt. Decem­ ber van és ahelyett hogy fújna, fagyna, esik. Furcsa idő, mintha csak tavasz volna. Csak megérkezzenek idejibe. TOMÓ: Gyorsak Iván lovai, akár a sóly­ mok.

JŐLE: Hát te, Tomó, mit keresel a fonó­ ban? Nem vagy te már legény. TOMÓ: Hát akkor özvegy vagyok. Majd­ nem egy kutya az. Amit a legények nem hagytak otthon, azt én is magammal hoz­ tam, hihihi .. AN KA: Gyerünk! Tomó ma nem ismer mértéket. Elrontja ezeket a lányokat. (Ki­ megy a konyhába és becsukja maga mögött az ajtót.) TOMÓ: így ni, most egyedül maradtunk mi fiatalok. Most rágyújthatunk egy nótára, elolthatjuk a lámpát, oszt ki merre lát. Lá­ nyok, ha elfújom a lámpát, nézzétek hogy hol vagyok, hogy aztán megtaláljatok a sö­ tétben. (Feláll a székre, mintha csakugyan el akarná oltani a lámpát.) JURE: Te ne! összeszid a nénénk. TOMÓ (lejön): Ejnye, no! Csak tréfáltam. Látni akartam, hogy melyik lány ijed meg a sötéttől, oszt helyettük te jelentkeztél. No,

39

Ángyó, (Leül.)

látod-e

mi

vár

rád?

H i-hi-hi. . .

öreg mindjárt el is készített mindent, kavar­ gatni kezdte, Vráne meg nézi. . . Keveri, az öreg, keveri, oszt csak meg-megrázza a fejit. Aztán számolni kezdett, meg imádkozni, meg lármázni, a végin megfogta a kiskondért, oszt a falhoz vágta. Odafordul Vránehoz, elsorolja neki valahány szent van a ka­ lendáriumban és azt mondja: „Egész életem­ ben nem gondoltam krokodilusra, most meg, amikor aranyat csinálhatnék, sehogyse tu­ dom kiverni ebből a bolond fejemből”, hihi-hi . . . (Mindannyian nevetnek) TOMÓ: Nagy huncut ám az a Vráne.

(Mindannyian nevetnek) MANDA: Hallgass már, inkább mesélj valamit. ILI JA ÉS A TÖBBIEK: Mesélj, mesélj! TOMÓ (fejét vakarja, mintha gondolkoz­ na): Elmondom nektek, hogy mit hallottam tavaly, amikor Zágrábban voltam. . . Ismeri­ tek Babics Vráne egyetemistát. . . Az Ante fiát, aki ott a híd mellett lakik. ILI JA: Ismerjük hát; hogyne ismernénk. TOMÓ: Már mindenféle iskolát kijárt, oszt még az egyetemre jár. Az olyan iskola, ahol mindent tanulnak. A nyáron eljött LíILIJA: Hogy is volt az ott abban a ven­ kába szabadságra. Azt mondja, az apja már déglőben a Jelacsics-téren? alig várja, hogy befejezze az iskolát. . . Nincs TOMÓ: Nem, nem! Elég volt! Most me­ már neki miből fizetni a taníttatást. . . El­ sélj te, Ilija! Te is voltál Zágrábban. adósodott, eladta mindenét amit el lehetett' ILIJA: Voltam (gúnyosan), de nem lát­ adni. „Már megint milyen iskola az, ame­ tam a házaktól a várost, mint ahogy az öreg lyikbe most mész — kérdezi Vránét az apja. — Azt hittem, hogy már készen vagy; hiszen ^ Ivezity Márta mondta. Amerre csak' fordul­ tam, mindenütt házak, méghozzá emeletesek. nyolc évig jártál gimnáziumba.” — Ezt egye­ Van öt-hat emeletes is. Magasabbak, mint a temnek hívják, apám. — Oszt mit tanulsz te mi templomunk tornya. ottan? — kérdezi az apja. — Mindent — TOMÓ: Hej, nehéz lehet Zágrábban házat mondja erre Vráné. Az öreg Ánte megmér­ építeni. Ott van például az a nagy az állo­ gesedett, hogy a fia nem magyarázza meg más mellett az Explinádé. Csupa ablak meg neki egy kicsit jobban a dolgot és ráförmedt. ajtó. Errefelé nálunk meg minden csupa fal. — Tán még azt is tanulod, hogyan kell ara­ Az a kis ablakocska meg akkora, mint az nyat csinálni, mi? — Azt is tanulom, apám, ökör szeme, hi-hi-hi. . . No de most danol— mondja erre az a huncut Vráne. Erre az­ tán felugrott az öreg. — Hát akkor mért nem junk mi férfiemberek is valamit. (Nótába kezd. Ügy énekel, mint a guszlár a népdalo­ csinálod? Nekem itt mindent el kell adogat­ kat egész a hej — haj-ig.) Cvitusa hegy, te ni miattad, ahelyett hogy mindannyiunkon híres hegy, lankáidat fehér nyájak járják segítenél. Nem birok apám — mondja erre Gyere testvér daloljuk el, régen hangzott Vráne — mert mindig a krokodilusra gon­ már a hegyen ének Régen régen — még az dolok. Valahányszor a krokodilusra gondo­ elmúlt évben. Hej — haj — hej! lok, nem tudok aranyat csinálni. Tudjátok-e (A kíséret csak a hej haj hejt ismétli. Ad­ ti, mi az a krokodilus? dig a szólista egyedül énekel.) ILI JA: Nem tudom, de azt hiszem, hogy (Kocsizörgés hallatszik) a többiek sem tudják, mert azok se okosab­ JURE: Itt a bátyám! Majd mesél ő most bak tőlem. amerikai tréfákat. Mindig eszibe jut néhány. MINDANNYIAN: Nem tudjuk! TOMÓ: Na lányok, hadd halljuk most ILI JA: Én voltam katona, de nem tudom, Iván nótáját! hogy mi az. MÁRA (elkezdi): TOMÓ: Jószág. Vadállat, oszt úgy néz ki, mint a gyík, csak öt-hat méter hosszú. Ha Nagylány vagyok, nincs még húsz esztendőm, Amerikát járja a szeretőm . . . kitátja a száját (mutatja a kezével) még az (A második ismétlésnél behallatszik a kony­ embert is elnyeli. Rossz még nézni is. Mu­ hából) tatta Vráne a képit. Lefestették, amint ép­ pen zabái egy négert. M ASA (sír, sikoltozik és kiabál). ILIJA: Nem hallottam még sose ilyen. . . AN KA: Iván! Gyerekem, ne bántsd! Ne hogy is mondtad csak, kroko . . . verjed! Mit vétett neked? ÉNEKESEK (szóközben abbahagyták a TOMÓ: Krokodilus. Szóval Vráne meg­ nótát, állnak megmeredve és hallgatóznak). mutatta az apjának a képet, megmagyarázta IVÁN (a konyhában): Szuka vagy te, nem neki, hogy mi a krokodilus és azt mondta: asszony. (Üti.) »Vegyél egy kiló homokot, egy -kéve sáf­ JÓLE: Megállj, Iván. Idegenek vannak a rányt meg egy véka kecskeganét és keverd házban. egy fél óráig a kiskondérban a tűz felett. IVÁN: Mit törődök én azzal, hogy ki van Közben nem szabad a krokodilusra gondol­ itt. nod. Ha rágondolsz, vége mindennek.” Az

40

ÁN KA: Már hogyne volna az Iváné? Az ég szerelmére emberek. (Keresztet vet.) (Ütések hallatszanak és Masa sírása) IVÁN (kintről): Beszélj, te szuka, kié a gyerek? MANDA (hangosan felsír): Agyonveri a gyermekemet. Jóle, ne engedd. (Felkel és az oMakhoz megy.) JÓLE haragosan): Te hallgass! ö az ura, parancsolója. ÁN KA: Márkó, „zólj neki, hogy engedje el. Gyereket hord a szíve alatt. Még majd elmegy tőle. (Sír.)

MÁRKÓ (kinyitja az ajtót): Mire gyűlte­ tek annyian össze? ÁN K A (a konyhából): Elfelejtettem és nem is szóltam neked. Még egy héttel ezelőtt meghívtam őket. (Be.) Menjetek emberek, ké­ ső van már. (Könnyeit törölgeti és reszkető kézzel megfogja a boroskancsót.) Töltsék még egy pohárral? MINDANNYIAN (felállnak és távoznak). TOMÓ (nyújtja a poharát és halkan meg­ kérdezi): Mi történt? ÁN K A: Eredj! Magam sem tudom, mi történt vele. TOMÓ (el). MÁRKÓ (bejön a szobába): Gyere be, testvér! Ánka, adj ide borospoharakat! JÓLE (komoran bejön és leül). • ÁN KA (szedi össze a poharakat): Mind­ járt hozom, csak kiöblítem őket. (El.)

MÁRKÓ: Igazad van, ilyet nem szabad tennie. Még a csendőrökkel is meggyűlhet a baja. (Felkel, kimegy a konyhába, onnan az udvarba. Kívülről hallatszik): Iván. gyere be! Elég volt már ebből. . . Azt mondtam, hogy elég! (Azután elkialtja magát): Elég! (Közvetlen ezután)

JÓLE (rövid szünet után): Mit csinál­ junk?! Megtörténik az sűrűn, hogy az em­ bernek kezet kell emelni a feleségére. Csak nem szabadna, mikor ilyen állapotban van. MÁRKÓ: Én egyáltalán nem szeretem a verekedést. Mindent el lehet intézni szépen. Amerikában ilyet nem csinálnak. Ott a fér­ fiak verekednek. Keményen. Nem egyszer kénytelen voltam valakinek megtámasztani az állát és a földre fektetni, de asszonyt ver­ ni? Olyan nincs. (Csend támad, amelyet megszakít) ÁN KA (behozza a poharakat). MÁRKÓ: A nászasszony mért nem jön be? ÁN KA: Majd behívom. (Kimegy.) MÁRKÓ: Hova a csudába mentek ki most az udvarba. Azt akarják, hogy az egész falu hallja? ÁN KA ÉS MANDA (be kisírt szemmel, de most titkolja. Manda leül, Ánka pedig szedi össze a gyapjút). MÁRKÓ: No, kotord össze egy csomóba azt. Csak teleporoltátok vele a szobát. IVÁN (kintről behallatszik): Masa! Masa! Hol vagy? Jelentkezz, mert összetöröm a csontjaidat. M ASA (nem szól, de hallatszik a sírása éppen az ablak alatt). JÓLE: Valami nagyot vétkezhetett vagy megharagíthatta nagyon. MÁRKÓ: Komoly dolog. Nem is tudom, mi lesz. Nekem mindegy, de az Iván dol­ gába nem avatkozok. Neki magának kell ha­ tározni. JÓLE: Hát miről van szó? MÁRKÓ: Masa viselős. JÓLE: Istennek hála! Ezt tudjuk. MÁRKÓ: A gyerek nem Iváné. ÁN KA: Hogyhogy nem? Hát kié volna? MÁRKÓ: Azt nem tudjuk. Csak azt tud­ juk, hogy nem Iváné.

IVÁN (bejön a szobába, nem néz senkire és leül. Tölt magának a pohárba és egyhajtásra kiissza). JÓLE (hogy zavarát leplezze, kiissza a borát). MÁRKÓ (hangja hallatszik a konyhából): Te ülj le, Masa, .és nyugodj meg. Majd ké­ sőbb hívlak. (Ezzel bejön a szobába és be­ csukja az ajtót. Leül és ujjaival dobolni kezd az asztalon). Most mit hallgatsz? Én beszél­ jek helyetted? Kié az asszony? Az enyém, vagy a tied? IVÁN: Az ördögé az ilyen asszony. (Tölt magának és iszik.) MÁRKÓ (tölt Jóiénak és koccint vele): Gyere, Manda, ülj ide te is, igyál valamit. Bor mellett könnyebben folyik a szó. Gye­ re, no! IVÁN (Ánkához sötéten): Eredj és beszélj vele. Gyóntasd meg akár a pap, mert külön­ ben én adom fel neki az utolsó kenetet. Menj, ha mondom! ÁN KA (kimegy a konyhába). IVÁN (tölt magának és kiissza). MÁRKÓ: Ne igyál annyit. Már az úton megittál két litert. Szükséged lesz most a jó­ zan eszedre. IVÁN: Akkor lett volna rá szükségem, amikor nősültem. Akkor zavarodott meg. Most már késő. (Jóiéra és Mandára néz.) JÓLE ÉS MANDA (ijedten összenéznek, mintha valami gyanú támadt volna bennük).

41

IVÁN: Péter-Pálkor esküdtem meg vele és ha mindjárt az elsőtől van i s . . . akkor se szülhet március vége előtt. A doktor meg azt mondja, hogy januárban fog szülni. MANDA: Lehet, hogy elszámította magát a doktor. IVÁN: Én számítottam el magam, nem a doktor.

csakhogy megmentse Perelj át, megesküdött JÓLE: Megtörténik, hogy a gyermek ko­ Jóiénak, hogy hozzád megy. rábban születik . . . hét hónap után . . . MÁRKÓ: A lány nem hibás. Jóle, erről IVÁN: Hát szülessen nektek. Nekem neked kell számot adni. Te vagy a becstelen, ugyan nem f o g . . . (Tölt magának és kiissza.) nem Masa. Nem ő csalta meg Ivánt, hanem JÓLE (zavarban van): Hát ami azt illeti, te. Es mi van Perelj ával? Még nem kaptam én nem tudom, hogy mi lehet. Nem hiszem. választ. A te anyád ismeri gyerekkora óta. ÁN KA: Elment Szlavóniába munkára és IVÁN: Az én anyám nem őrködött, meg nem jött többet vissza. a gyertyát se tartotta. A gyerek itt van. Ki MÁRKÓ: Miért kényszerítetted Masát, tudja milyen csavargótól. Nektek kellett vol­ hogy Ivánhoz menjen, amikor tudtad, hogy na vigyáznotok a lányotokra. mi történt? MÁRKÓ: Ez bizony mind így van. Most JÓLE (hallgat és a földre néz). már az a kérdés, hogy kié a gyerek és mi MÁRKÓ: Jóle, hosszú esztendők óta is­ lesz Masával. IVÁN: Menjen oda. ahonnan jött és ne merlek. Valamikor ember voltál. Lehet, -hogy kerüljön a szemem elé. A fejembe száll a nem te vagy az oka. . . többé nem vagy em­ vér, oszt még elfeledkezhetek magamról. ber, kapzsi lettél, megkívántad a pénzt! JÓLE: Szégyen volna a falu előtt, hogy JÓLE (Márkot nézi). elvált asszony legyen. Ilyen még nem volt a MÁRKÓ: Ne félj, nem kérem vissza, amit nemzetségemben. adtam, nem. Az adósságodat sem kell vissza­ IVÁN: Szégyen! Te szégyelled magad... fizetned . . . De eredj a házamból és át ne Hát én? Én nem szégyellem, hogy az én lépd többet a küszöbömet. ágyamban fattyú születik? Le kellene lökni JÓLE (hirtelen feláll). fattyával együtt a szakadékba, hogy a sasok MÁRKÓ: Iván, mi lesz Masával? Hallot­ hordják szét a beleit, vagy zsákba kellene tál mindent. Én nem adok neked tanácsot. kötni és vízbe fojtani, mint az első kismacs­ IVÁN: Hagy menjen velük. Én nem tu­ kákat vagy mint a fölös kutyakölyköket. Azt, dom a más gyerekit simogatni. (Felkiált): Menjetek! azt kellene. ÁN KA (be, kisírt szemmel, nyitva hagyja MANDA ÉS JÓLE (zavartan, köszönés az ajtót és kintről behallatszik Masa sírása): nülkül kimennek a konyhába). Nem ő a hibás. Elmondott mindent. Most, JÓLE (Masához): Te szuka! Megfizetsz azt mondja, megkönnyebbült. Ez a titok foj­ nekem ezért a szégyenért. Agyonverlek mint togatta mint a lidércnyomás. Várt rád tisza kutyát. teségesen és hűségesen, ahogy kevés lány MÁRKÓ (gyorsan az ajtóhoz megy): Jóle, vár manapság, hét teljes esztendeig. Megér­ váltóid a kezemben vannak. Ha meghallom, kezésed előtt három hónappal beállított há­ hogy megütötted, vagy csak egy ujjal is hoz­ zukba Perelj a Zdunics. Attól kezdve titok­ záérsz, dobraveretem a házadat meg az egész ban találkoztak. Fiatalság. . . Tudod már, vagyonodat. Erre esküszöm neked, és ne hogy van az. Mesélt neki, meg hízelgett. . . tréfálj! Maga se tudja, hogyan engedhette. . . Nem (A hirtelentámadt csendben ajtónyitás akarta . . . Elvesztette az eszét. hallatszik, Jóle kiment. Kívülről behallatszik az eső.) IVÁN (megiszik még egy pohárral, feláll M ASA (bejön a szobába és Ánkához lép): és részegen nevet): Ha-ha-ha. Itt van a te Isten veled, anyám. hét hónapod. Most majd lesz héthónapos uno­ ÁN KA (megöleli, sírva): Isten veled, lá­ kád, ha-ha-ha . . . Unokád, Jóle, hallod-e? . . . nyom. Őrizzen a jóságos isten. Mikor nálunk voltál Amerikában, sírtál MaM ASA (Márkóhoz megy és kezetcsókol): kicád után . . . emlékszel? . . . Én emlékszek. Isten áldja. Azt is mondtad, hogy a fiamat Makicára ke­ MÁRKÓ megsímogatja a haját): Áldjon reszteljem, ha-ha-ha . . . Most aztán van Maisten, gyerekem! Majd holnap utánad külkicád, viheted magaddal. (Jöm a dolgaidat. JÓLE (fogát csikorgatja): Hagyd békével MASA (Ivánhoz megy, aki a fal felé for­ Makicát, hagy nyugodjon a sírjában. dulva áll): Iván! Bocsáss meg nekem, ha MÁRKÓ: No, no, no. Így nem szokás be­ tudsz. Halálomig bűnösnek érzem magam szélgetni. Hadd szóljak én is egy szót. A do­ előtted és köszönök neked mindent. (Szavai log világos. Csak egyet akarok kérdezni. sírásba fulladnak, letérdel) Bocsáss meg Iván Miért nem ment Masa férjhez ahhoz a Pereés felejts el, mint egy rossz álmot. ljához és hol van ő most? IVÁN (nem fordul vissza, de szelíden): ÁN KA: Jóle nem engedte. Perelja eljött Menjél, Masa! (Masa feláll, Ánka karonfogja érte és meg akart vele esküdni. Jóle meg­ és kivezeti a konyhába. Utánuk kimegy Mártudott mindent, ami közöttük történt és el kó és becsukja maga mögött at ajtót.) akarta vágni Perelja torkát. Akkor Masa

42

IVÁN (kinyitja az ablakot, melyen át becsak a szél meg az eső. Bámul kifelé a sötét­ be): Isten veled, Masa! Függöny. NEGYEDIK FELVONÁS (A szín ugyanaz, mint az első felvonás­ ban. Az idő január. Künn esik a hó és akik kintről jönnek, hópelyheket hoznak a ruhá­ jukon.) MÁRTA ÉS VRÁNYKA (amikor a füg­ göny felmegy, vászonrongyokat szabnak, amelyekbe majd bepólyázzák a gyereket). VRÁNYKA: Elhozza őtet a Tómó, ha mindjárt a hátán cipeli is ide! MÁRTA: Eltéveszti az utat ebben az is­ tentelen időben. Méghozzá sötét is van. VRÁNYKA: Sebaj, sebaj, csak ne kezdjen baj ölni, amíg meg nem érkeznek. MÁRTA: Az isten hallgassa meg a szavad. JURE (bekecsben be. Csupa hó): Jó estét! MÁRTA: Hát te minek jöttél? JURE: Van-e valami újság? MÁRTA: Még nincs semmi. Minek jöttél ebben az ítéletidőben? JURE: Hát csak úgy, eljöttem megnéz­ n i . . . Sajnálom azt a szerencsétlen Masát. . . Igaz, hogy nem engedi be a házba, hanem ott kell neki szülni az istállóban, mint uram bocsáss, valami tehénnek . . . MÁRTA: Nem engedi az a haramia. Kér­ leltük, körülzúgtuk mint a legyek, de ránk se hederített. „Ide be nem jön a házba — mondja — amíg én élek.” JURE: Na nézd! Pedig ő az oka minden­ nek, nem Masa. MÁRTA: ö az úr a házban. így határo­ zott és itt nincs m i t. . . megvan gabajodva! Mit csinálhatsz vele? JURE (leül): Éppen kíváncsi vagyok, hogy kislány lesz-e, vagy fiú. VRÁNYKA: Mindegy az. Az a fontos, hogy egészségesen szülessen és mindene a maga helyin legyen. JURE: Hát nem mondom, igazad van, de a fiúgyerek mégis csak könnyebben vergő­ dik át az életen. Nem könnyű itt nálunk ezek között a kövek között. A nép szapora, a föld meg kevés. Még a legjobb esztendőben is, amikor minden vetemény jól fizet, még ak­ kor sincs annyi, hogy mindenkinek elegendő legyen. MÁRTA: Én úgy vélem, mivelhogy in­ kább a csípőjében hordja mint elől, aligha­ nem fiú lesz. Bizonyosan. No, de menjünk Vrányka, nézzük meg, hogy van. VRÁNYKA: Mindjárt megyek utánad, csak elkészítem a vacsorát. Hoztam hazulról egy darab tölteléket, azt majd megfőzöm ká­ posztával.

MÁRTA (el). VRÁNYKA: Nézd meg, Jure, van-e a csö­ börben víz. Ha nincs, hozzál egy kevés havat. JURE (feláll és odamegy az edényhez): Van még. Félig van a csöbör. VRÁNYKA: Add csak ide. Meg azt a ko­ sarat is, főzök néhány krumplit is. JURE (odaviszi a csöbröt meg a krump­ lit): És miért nem hozzátok be Jóle akarata ellenére? Mégsem lehet azt az asszonyt kint hagyni az istállóban, hogy ott szüljön. . . Hol az a Jóle? Hadd beszéljek vele. VRÁNYKA: Mit ér bolond embernek a beszéd. Itt morgott, vicsorgott egész nap, mint a kutya. . . Még trágárkodott, isten bo­ csásson meg. Teleszívta magát pálinkával, aztán csak kiabált, hogy mindennek a hóvi­ har az oka, és hogy még ma szerencsétlen­ ség lesz; azért, mert hóvihar van. Uram bo­ csáss, mintha megbolondult volna . . . JURE: Mikor hóvihar van, akkor mindig ilyen, összeroppannak az idegei. Tudom én azt. VRÁNYKA: Ördögöt az idegei. Elveszti az eszét attól a rengeteg pálinkától. Ez a baj, nem az idegek. Ilyesmit azelőtt sose hallot­ tam. Most meg mihelyt valakinek megfájdul valamije, elmegy a doktorhoz, az meg mind­ járt azt mondja, hogy „az idegek”. A régi időkben nem voltak idegek, oszt az emberek mégis megéltek nélkülük is. JURE: Lehet, hogy voltak akkoriban is, csak nem látszottak, mert akkor még nem volt röggeny. Most meg azt mondják, hogy amikor a goszpityi doktor a röggenyre teszi az embert, hát lát benne mindent, mint ami­ kor levágom a bárányt és fölmetszem a ha­ sát. VRÁNYKA: Meglehet. Mindent kitalál­ nak már. (Közben Vrányka térítőt vett elő a táskából, szétnyitotta és kivett belőle egy da­ rab tölteléket, majd beletette a tűz fölött ló­ gó kis bográcsba. Megmosta a krumplit, fa­ zékba rakta és a tűzre állította.) MÁRTA (be): Hol vagy te? Menj váltsd fel egy kicsit Mandát. Masának megint fáj­ dalmai vannak . . . Nagyon erősek. VRÁNYKA: Éppen kész vagyok. (El.) MÁRTA: Mért nem mész haza, Jure? Be­ temet a hó. JURE: Megvárom, még megszüli. MÁRTA: Eltarthat az reggelig. JURE: Sebaj, ráérek. Tél van. Nem kell most se szántani, se kaszálni. Nem kell ko­ rán felkelni. . . Télen ráér a paraszt. Hanem, talán segíthetnék valamit? MÁRTA: Ha már annyira dolgozhatnékod van, hát fogd a lámpást és hozzál fát a paj­ tából. Az éjjel szükség lesz rá. Hosszú az éj­ szaka. Meg hányd el egy kicsit az ajtóból a havat, mindjárt itt lesz a bábaasszony.

43

MANDA: Az én Masám az istállóban van. Oda kell majd mennünk hozzá. BÁBAASSZONY? Megbolondult az öreg? Micsoda istálló? Azonnal hozzátok ide! TÓMÓ: Jóiéval nem jó tréfálni. Ha ő nem engedi, akkor kész. BÁBAASSZONY: Ez az ő öröksége is. Nemcsak Jóleé. Nem Jóle szerezte ezt a há­ zat. MANDA: Gyerünk oda. Ne hozzunk még nagyobb bajt a házra. Ott már elkészítettünk mindent. BÁBAASSZONY (beszéd közben levetkő­ zött): Jól van, gyerünk. (Elmennek mindannyian, csak Tómó marad) TÓMÓ (előveszi a pipát meg a dohányzacskót. Megtömi a pipát és rágyújt). JURE (bejön és egy köteg fát hoz. Utána Dáné). DÁNÉ: Édesapám, hol alszik a bá^aaszszony? Hajnal előtt én nem megyek vissza a városba. Reggel nem tudom, hogyan me­ gyünk. A lovaknak hasig ér a hó’ TÓMÓ: Nálunk is aludhat, ha akar. Mi ketten megalszunk a pajtában, a szalmán. DÁNÉ: Itt úgy se tud hol aludni. VRÁNYKA (bejön): Egy kis vizet kell vinnem a bábaasszonynak, hogy megmossa a kézit. TÓMÓ: Hát Jóle hol van? VRÁNYKA: Elvitte az ördög valahova ki még sötétedés előtt. TÓMÓ: Ebbe a viharba? Oh, emberek, hát hol mászkálhat? VRÁNYKA: Jobb, ha nincs itt. Csak istentelenkedne. (Vizet vesz és elmegy.) JURE: Mi nem történik ezen a világon! TÓMÓ: Hát bizony történik minden csu­ da, hát te mikor mész a világba, Amerikába? JURE: Nem adnak passzust, amég le nem szolgálom a katonaságot. Tavaszra bevesznek katonának, aztán amint leszolgáltam, megyek Kaliforniába. Írja a nagybátyám, hogy lesz ott nekem munka. TÓMÓ: Hát bizony volna ott annyi mun­ ka, hogy mindannyian elmehetnénk.

JURE (rőzsével meggyújtja a tűzhelynél a lámpást és kimegy). MÁRTA: Elfelejtettem a köldökkötő zsi­ nórt. (Kutat a táskában.) De itt van. (Kinyílik az ajtó és beszéd hallatszik) MANDA: Nem kellett volna, Jure. Bírom én magam is. JURE: Van neked e nélkül is éppen elég dolgod. MANDA (be): Nincs hideg. Belehelték a birkák az istállót és meleg van ott is, akár­ csak itt a tűz mellett. MÁRTA: Te csak ülj le és melegedjél! Reggel óta talpon vagy. MANDA: Nem baj az, csak legyen ér­ telme. MÁRTÁ: Lesz, lesz! Ne félj semmit. Elin­ tézünk mi a bábaasszony nélkül is mindent. No, talán bizony egy gyerek született .nálunk bábaasszony nélküL Én a Simémet a Grébárban szültem, mikor gallyért mentem. Magam előtt hoztam haza a kötőmben, a hátamon meg egy kis gallyat. Mostanában valahogy gyengébbek az asszonyok és nehezebben szülnek. MANDA: Mit csináljunk. Nem kell ezen csodálkozni. Kevesen szenvedtek annyit, mint ő. Még az a szerencse, hogy nem emelt kezet magára. (Kintről szánhúzó lovak csengői hallatszanak) MANDA: Jól hallok én? Vagy talán csak a fülem cseng? (Feláll.) MÁRTA: Jól hallasz, bizony. Megjöttek. (Gyorsan az ajtóhoz megy, kinyitja és ki­ kiált): Jure! Világíts már ide nekik. (Kívülről zaj hallatszik, megáll a szánkó) JURE (kiabál): Erre, hé! TÓMÓ: Megérkeztünk, épen, egészségbe’. JURE: Gyertek be. BÁBAASSZONY (kendőbe csavarva be­ jön). TÓMÓ (köpenyegben és bekecsben. Künn lerázták magukról a havat, de itt-ott még maradt rajtuk): Ehol-e meghoztam a bába­ asszonyt. Megfagyott volna nélkülem. Sze­ gény úgy hozzám bújt, akár a macska a ke­ mencében. Szintúgy dorombolt a kényelem­ től meg az élvezettől, hihihi. . . BÁBAASSZONY: Tréfás ember vagy te, Tómó. Örülök, hogy épségben megérkeztünk. Csak az ördög utazik így a pokolban. Se lát­ ni, se hallani a hótól meg a széltől. Dánénak százszor is le kellett szállni a szánkóról, hogy megnézze hol járunk. M ANDA: És éppen ma van ilyen ítéletidő. BÁBAASSZONY: Igazi hóvihar. Az em­ ber még a kutyát se zavarná ki a házból. Nem mozdultam volna én ki ma otthonról semmi pénzért. Csak Masa kedvéért tettem meg. Nem ám! Ha az ördög el vinne min­ dent, még akkor se!

DÁNÉ: Én már csak jobb szeretnék ide­ haza dolgozni a földön. JURE: Könnyű neked, te egyetlen gyerek vagy, oszt van min dolgoznod . . . Mi hatan vagyunk testvérek. Nem maradhatunk mind­ annyian itthon ezen a kis földön. . . Márkó a katonaság után bent maradt csendőrnek. . . Lúka finánc l e t t .. , Jószó meg most megy a községhez pandúrnak. Még mindig hároman maradtunk. Túlsokan arra a kis földre. Ne­ kem is el kell menni Amerikába. DÁNÉ: Visszajössz te onnan . . . JURE: Hát vissza is akarok. TÓMÓ: Furcsák ezek a mi embereink. El­ mennek, de nem tudnak kint megnyugodni.

44

JURE: Különösen, amikor bor van a fe­ jedben. JÓLE: Ne feleselj és takarodj a házam­ ból! Azonnal! Értetted? TÓMÓ: Ne úgy, Jóle. Ha kijózanodsz, majd nem így beszélsz. JÓLE: Menjetek! Te is, nem kell nekem senki. (Dánéhoz): Hallod-e? Mit bóbiskolsz itt? Eredj! TÓMÓ: Várjál, jó ember. Dolgunk van nekünk itten. Ne idétlenkedj már. JÓLE (ordítani kezd és az ajtóhoz megy, hogy kinyissa): Kifelé mind! Takarodjatok! (Amint kinyitja az ajtót, a szél végig fü­ tyül a konyhán és a láng felcsap, mintha villámlott volna. Az ajtóban pedig hóval bo­ rítva megjelenik Perelja.)

Mintha valami féreg rágná őket, hogy viszszajöjjenek ide a kövek közé, ebbe a sze­ génységbe. Hogy visszajöjjenek ehhez a föld­ höz és kapálják, túrják, akárcsak az őseik. JURE: Nem jönnek mind vissza. TÓMŐ: Csak azok nem jönnek vissza, akik nem bírnak. Némelyike megnősült ott, gyereke is van, itt meg várja az asszony, még talán a gyerek is. Hova gyünne vissza. De mind küldi a verítékét, a keresetét. Ez is olyan valami hazatérés-féle, valami össze­ fonódás a hazai röggel. . . Hej, nem lehet a szülőföldet elfelejteni. Kérdezd csak meg, gyermekem, akármelyik amerikánust, hogy „mért jöttél vissza, mikor ott jó dolgod volt”. Kérdezd csak meg, majd meghallod, mit vá­ laszol, JURE: No, hadd hallom. TÓMÓ: Azt fogja mondani — hiányzott ez a levegő, a hideg forrásvíz, a tűzhelyről felszálló füst illata., a birkák bégetése és a tehénbőgés. Hiányzottak ezek a kövek, sza­ kadékok és völgyek, a zöld lankák, amelye­ ket fehér kő vesz körül, hiányzottak a tölgy­ fák, a kis berkek és mindaz, amiért érdemes élni itt, az öreg Velebit alatt. . . Bizony ezt fogja mondani. JURE: Hej, nincs a világon szebb föld, mint ez a mi Líkánk. (Kinyílik az ajtó és részegen bejön) JÓLE: No, kész már a komédia, vagy még csavarognom kellett volna? TÓMÓ: Miről beszélsz te, Jóle, milyen ko­ médiáról? JÓLE: Hát a Masáról, meg a fattyáról. TÓMÓ: Ember az mind, aki ember képé­ re születik. JÓLE: Ohó, na nézd csak! Talán mái; te is az ügyvédje lettél? Mindenki összeeskü­ dött ellenem. JURE: Az ember még a birkát is bevezeti a házba, hogy itt elljen meg, mikor hideg van. Te meg a lányodat így hagyod. JÓLE: Hej, legény, taknyos vagy te még hozzám képest. Még ki sem nyílt rendesen a csípád és te akarsz nekem tanácsot adni? Eredj már, eredj! Töröld meg előbb az orro­ dat és mosakodjál meg, hogy ne legyen olyan tejszagod. JURE: Ha fiatal vagyok is, bátyám, azért nem vagyok vak, hogy ne lássam mi jó, mi nem jó. JÓLE: Fogd be a szád! JURE: Hát én hallgathatok, de a falu nem fog hallgatni. JÓLE: Mit a falu? Mi? Mit a falu? Nem élek én a falutól. Nekem ugyan senki sem­ mit se tehet. Összetörök mindenkit, aki csak egy szót is ugat ellenem. Nem félek én sen­ kitől.

JÓLE (megrökönyödve nézi és dörzsöli a szemét, mintha nem jól látná. Szakadatlanul bámul, lassan hátrálni kezd). (A nyitott ajtónál behallatszik a szél süvítése és a távolban valahol üvöltenek a far­ kasok.) v PERELJA: Semmit se változtál. Mást nem is tudsz, csak kiabálni, verekedni és az embereket kidobálni a házadból. A házak az embereknek valók. A rendes ember még a jószágot is beengedi a házba, hogy megvédel­ mezze. JÓLE: Mit akarsz? PERELJA: Ma jöttem meg a munkáról Szlavóniából. Nem is tudtam, hogy mi min­ den történt itt. Mikor hazajöttem, az anyám elmondott mindent. Ideszaladtam mint az őrült a hóviharon át hozzád . . . a vér a fe­ jembe szállt és sötétség borult a szememre. Most nem látok mást, csak a te vigyorgó po­ fádat. Nem vagy többet az apja, mert ha az volnál, akkor nem engednéd, hogy az istál­ lóban szüljön. Nem vagy az apja többet és most gyere nekem, te veszett kutya, gyere hadd tépem szét a csontjaidat, hadd dobjam oda a farkasoknák, hogy lerágják az éjszaka. JÓLE (kijózanodik): Mit akarsz tőlem? PERELJA: Tőled semmit, te gyáva fé­ reg. Csak azt, hogyha ember vagy, hát üs­ sél, hogy százszorosán visszaüthessek. — Ma­ sát meg hozzátok ide, hogy itt a^ házban, a melegben szüljön. (Tómóhoz és Jurehoz): Menjetek, ha mondom! TÓMÓ ÉS JURE (elindulnak, de az ajtó­ ban szembetalálkoznak Vranykával). VRÁNYKA: Vizet! Melég vizet! Kisfiú lett! PERELJA (megmozdul, mintha megtántorodna): Kisfiú? VRÁNYKA: Jóle! Unokád született. (Sírvafakad.) JÓLE (elindul a szoba felé, megáll, az aj­ tóhoz támaszkodik, a szívéhez kap, leeresz­

45

lió cseppé zúzódnak egymáson, egy pillanat múlva meg két békés patak csobog a zöld mezőn. Most már Jóle az életét adná az uno­ kájáért. MANDA (behozza a rongyokba bugyolált gyereket): Jóle! Jóle! Nézd csak milyen ked­ ves! Fekete a haja meg a szeme. Akárcsak a megboldogult Makica. (Észreveszi, hogy Jóle nincs a szobában, Jure kinyitja a szoba ajta­ ját): Jóle, gyere nézd meg. Itt van, melen­ getem a tűzhely mellett. Itt, ahol téged me­ lengettek, ahol Makicát melengettem. JÓLE (meghunyászkodva, lassan jön és Mandához érve átveszi tőle a kicsit). MANDA: Látod, nekünk is lett örömünk, öreg napjainkra. JÓLE (büszkén kiegyenesedik): Nagy nap ez! (Az ajtóban először Vrányka jelenik meg, aki tartja az ajtót, hogy Per elja bejöhessen. Perelja lehajol és bejön, a karjaiban Masá­ val, aki átölelte. Amikor beér, megáll és né­ zi Jólet, amint mellére szorítva tartja a ki­ csit. A szél süvölt és hallatszik a farkasok dala.) PERELJA: Látod, öreg, hogy mégiscsak hoz valakinek a hóvihar is boldogságot. (A szél mégegyszer felsüvít és lehull a

kedik és leül a szoba küszöbére. Sírni kezd és sírás közben hallatszik): Kisfiú, kisfiú! VRÁNYKA (a meghatottságtól állva marád és sír, miközben Jólet nézi. Hirtelen ma­ gához tér): Vizet! Vizet! (Felkapja a tűz mel­ lől* a fazekat és kirohan.) (A csendet csak Jóle zokogása és a szél üvöltése szakítja meg.) MANDA (beszalad és nem látja Perelját): Jóle, Jóle! Kisfiú! Fiú született! Masa azt mondja, hogy Makicára kereszteli. (Letérdel Jóle mellé és sír.) Űgy-e behozhatjuk, hogy megmelegdjen? Hideg van az istállóban. JÓLE (feláll, beleegyezése jeléül bélint egyet és bemegy a szobába). MANDA: Masám! Gyermekem! (Szalad kifelé és Pereljába ütközik. Meglepődve megáll): Nohát! PEREL JA: Anyám! Minden jó lesz. Majd én behozom. (Elmennek.) TÓMÓ (rövid hallgatás után): Na itt van, milyen az ember. Farkasbőrt húz magára, alatta meg olyan a szíve, akár a viasz. JURE: Kire mondod ezt? Perelj ára vagy Jóiéra? TÓMÓ: Mind a kettőre. Mind a kettő ezekből a sziklákból sarjadt. Kemények, mint a kova. Vadak, akár a farkasok. . . Az előbb még azt hitte volna az ember, hogy össze­ csapnak, mint két vízár a hegyekben és mil­

függöny) (Ford. Saffér Pál)

Fodor László színdarabja

„Csók a tükör előtt" Előadta a verbászi „József Attila” kultúregyesület március 27-én

Az író a két világháború közti, aránylag nyu­ godt évekbe vezet bennünket vissza. Bécsbe, az egykori császárvárosba. Mindez azonban nem fontos. A darab színhelye ugyanúgy lehetett vol­ na Budapest is. Főszereplői sem kimondottan bé­ csiek. Német nevük ellenére sem. Egyedül dr. Frey ügyvédkisasszony jelzi az osztrák fővárost. A darabnak kétségtelenül előnye, hogy Fodor Bécset választotta színhelyéül. Kellett ez az ide­ gen, távolesőbb környezet. Bizonyos zártságot biztosított. Lehetővé tette, hogy a megvilágítás magára a drámára központosul jón. Bécsből csak annyit kaptunk, amennyi feltétlenül szükséges. Egy halavány, diszkrét keretet. Fodor a darab szereplőit a polgári osztály szellemi elitjéből vette. Egyetemi tanár, hírne­ ves védőügyvéd, felesége s egy főügyész a moz­ gatói az eseményeknek. Noha a darabot elindító asszonyi hűtlenség megbosszulása örök emberi téma, a történet magában s tükörszerű vetületében mégis egy gondtalan, jómódú polgári élet függvénye. Olyan életé, ahol a semmittevő, ápolt, gyermektelen asszony szórakozással tölti

idejét, s alkalomadtán megcsalja az urát. Vi­ gyázva, minden asszonyi furfangot felhasználva, hogy erre rá ne jöjjön. Mert gondtalan életét a férj biztosítja. Szocialista államunkban bajosan képzelhető el a színdarabhoz hasonló hátterű tragédia. Még kevésbbé az önigazságszolgáltatás ilyetén érvényesítése. Megtörténhetik, de nem valószínű. A szerelemnek életre-halálra szóló jellege — akár a házasságé — már nem játszik oly fontos szerepet. Ezzel szemben kétségtele­ nül megsokasodtak az apróbb s rövidebb lejá­ ratú emberi tragédiák. Ennek gyökerét nemcsak a változott viszonyokban s a nő felszabadulásá­ ban kell keresnünk. Elindítója az a gondtalan polgárasszonyi élet, mely háttere Fodor László s előtte annyi más író darabjának, majd hét év­ tizedre visszamenőleg. A színdarab címe frappánsan választott. Nemcsak a feleséggyilkos tanár tragédiáját vi­ lágítja át, hanem visszadobott tükörképével a védelmet vállaló ügyvéd-barátét is. így válik a . tükör leleplezőjévé — a helyzet és körülmények . hasonlóságával — egyszerre két házasságtörés­ nek. Ez a kettősség a darab sarkalatos pontja. S ez adja meg teljes újszerűségét más, hasonló problémájú darabbal szemben. Dr. Pettenhoff

46

azért öli meg feleségét, mert a tükör árulójává válik igazi érzéseinek. Dr. Heldet is majdnem ez teszi feleséggyilkossá. A tükörjelenet szinte kísértéties erővel ismétlődik meg mindkét em­ ber életében. A darab előzményeit tulajdonképpen az ügy­ véd-barátja előtt kitáruló dr. Pettenhoff egye­ temi tanár zilált, szaggatott, önkívületszerű elő­ adásából tudjuk meg. Pettenhoff annyi vággyal gondol szép feleségére, hogy délutáni előadását nem tartja meg, s váratlanul hazamegy. Az aszszony nem veszi mindjárt észre, ott áll kombinében a tükör előtt, s hibátlan teste szépségé­ ben gyönyörködve, szokatlan gonddal kozmeti­ kázza magát, miközben egy divatos tangót dú­ dol. A gyanútlanul kibontott szépség annyira megigézi a tanárt, hogy odamegy feleségéhez s hátulról csókolni kezdi a nyakát, a vállát, s ahol csak éri. A találkára készülő asszony azonban felháborodással válaszol a szerelem e váratlan megnyilvánulására. Ura történetesen abban a pillanatban néz á tükörbe, s meglátja benne fe­ lesége igazi arcát. Ez az arc idegen, elutasító, gyűlölettel, ellenszenvvel telt. Láttára Pettenhoff rádöbben a valóságra, hogy felesége eddig csak áltatta. De hová készülődik akkor annyi gondos kendőzéssel s öntetszelgő gyönyörködéssel? — támad fel benne hirtelenül a kérdés. Mindjárt rá is vágja: — A szeretőjéhez !— S mikor az afeszony vadonatúj kosztümjében elindul hazul­ ról a találkára, észvesztő féltékenységtől haj­ szolva, utánarohan. Taxiját taxival követi, utá­ namegy a villába, véletlenül kihallgatja beszél­ getését s csókolődzását a szeretőjével, belopa­ kodik a nyitott ablakon s látja, mint veti le a szomszéd helyiségben egyenként ruhadarabjait, hogy a vágytól sürgetve, odaadja magát. Ezt azonban már nem a vádlott mondja el, sőt el­ mondását — szörnyű lelkiállapotára hivatkozva — a legélesebben megtagadja. Mindarról, ami az első tükörjelenet után történik, a néző az első képből értesül. Ugyanúgy dr. Pettenhoffnak arról a tettéről is, amikor hirtelen előránt­ ja pisztolyát, vetkőző feleségére lő háromszor, utána feltárcsázza a rendőrkapitányságot, s be­ jelentve az elkövetett gyilkosságot, kéri letar­ tóztatását. Dr. Held, a hírneves védőügyvéd mindezt a vádlottól sohasem tudja meg, noha szüksége volna barátja őszinte vallomására, hogy megmenthesse. Mert az előre megfontolt szán­ dékkal elkövetett gyilkosság vádját hangoztató főügyésszel szemben azt akarja bebizonyítani, hogy a vádlott tettét hirtelen felindulásban kö­ vette el. Ezen az alapon az esküdtszék ugyanis ' ipár máskor is hozott felmentő ítéletet. Felesége tükörelőtti készülődését kellett meglátnia dr. Heldnek, hogy a helyzet kísérteties hasonlósá­ gára rádöbbenve, akaratlanul megszerezze a bi­ zonyítás megkoronázásához még szükséges ada­ tokat. Ezzel az életboldogságát leromboló tudat­ gazdagodással állított be egyik éjszaka a vádlott cellájába. S mikor az még mindig nem akarja a befejező vallomást megtenni, ő mondja el he­ lyette, hogyan követte el, hogyan rohant fele­ sége után, autóját autóval üldözve, egészen a Práterig, ahol szeme láttára eltűnt egy ajtó mö­ gött. S utána sorra a többit. Midőn vádlott ba­ rátja — azon csodálkozva, hogy mindezt honnan tudja — mindent helybenhagy, csak akkor árul­ ja el, hogy saját feleségét követte a találkára, de nem volt nála pisztoly, különben ugyanúgy végzett volna vele. S most már csak az ítéletet várja, hogy megtegye. Az ítélet barátja felmen­ tését hozza meg. Nemesek a színészi hatásosság­ gal felépített védbeszéd jóvoltából, hanem mert

Pettenhoff — szembeszállva dr. Held tilalmával — önmagát vádoló hangon, elítéltetését köve­ teli. A már-már ingadozó esküdtszéket ez vég­ kép feléje hajlítja. Dr. Held, az ítélet elhangzása után, a pár pil­ lanattal előbb még életéért rimánkodó feleségé­ nek megkegyelmez, de tudtára adja, hogy többé nem él vele. Gondolatban százszor meggyilkolta — veti lábához. Mint aki már kiélte magát a sokszor elképzelt gyilkosságban. A színdarab legizgalmasabb része a védbeszéd elmondása előtti férj-feleség jelenet, a védbeszéd £ a záró dialógus, mikor dr. Held ismét összekerül feleségével, s arra kényszeríti, hogy bevárja az ítélet kihirdetését, mert akkor törté­ nik döntés az ő sorsa felől is. Fodor mindkét páros jelenetben kitűnően fej­ leszti a lelki szituációt. A kétségek közt hány­ kolódó, férje változottságát rettegve figyelő, s a sorsa elől menekülni igyekvő Heldné maradan­ dóan vésődik a néző emlékezetébe. Az asszonyi furfang mennyi fogásával él, szép Szóval, rábe­ széléssel, könyörgéssel, megindítással, csakhogy eltérítse urát szándékától. De az nem hallgat rá, sőt egyenesen ráparancsol, hogy jelen legyen védőbeszéde elmondásakor. Ott azután a poklok poklának tüzében égeti- mikor a meggyilkolt házasságtörő asszony vétkeit sorra feléje dörgi. Ennyit a mű tartalmáról. Fodor, a színpadi teknika tökéletes ismereté­ vel illeszti össze képeit, s a hatásosság szem­ pontjából kiválóan alkalmas témát nagyszerű­ en kiaknázza. A darabban egymást kiegészítő jellemeket vonultat fel s a közönség felcsigá­ zott várakozását a záróképben végsőkig fokozza. Az érzékibb jelenetek diszkrétek, finoman ár­ nyaltak, ahol szükséges, a levegő átfül, átforró­ sodik, a párbeszédek jellemhűek, kifogásoljuk azonban néhol a szükségtelenül patetikus hangot s a feleséggyilkos egyetemi tanár egyéniségé­ hez nem mindenhol illő dikciót. Itt-ottjmegnyilvánuló ideges kitörései már-már a nőies hisz­ téria határát súrolják. Nagyon érdekes dr. Schürz ügyvédjelölt alak­ ja, ki a polgári társadalomban annak lelkiisme­ retét képviselné. Sajnos, hogy félkegyelműnek érzett szerepében ezt csak bocsánatkérések kö­ zött játszhatja meg. A verbászi „József Attila” kultúregyesület nehéz feladatra vállalkozott, mikor Fodor László darabját műsorra tűzte. Sem helyisége, sem for­ gószínpadja, sem maszkírozója nincs. A szereplőknek, sok egyéb elfoglaltságukon kívül, még idejük is alig volt a betanulásra. Mindennek ellenére a magyar nyolcosztályos ta­ gozat tanári kara — mert a szereplők többnyire onnan kerültek ki — derekas, dícséretreméltó munkát végzett. Első komolyabb szereplésében megállta helyét, s ha szabadkai mértékkel ta­ lán nem is, de helyi viszonyainkhoz képest szín­ vonalas játékot produkált. (Habár a szereplők­ nek az egyes képek közt kulisszákat kellett to­ logatnia, kopácsolnia. összeügyeskeclnie.) Legne­ hezebb szerepe Tornán Lászlónak volt, ki a fe­ leséggyilkos egyetemi tanár szerepét alakította. Ez a szerep többször olyan lelki régiókba kény­ szerítette, melyek nem igen illenek egy egye­ temi tanárhoz. Tornán, mély átéléssel, mégis si­ keresen oldotta meg feladatát. Ki kell emelnünk St. Kovalszky Ilonát, ki véges-végig tartott egyenletességgel, Mária, a feleség szerepét ját­ szotta. Meglepő biztonsággal érzékeltette egy ál­ arcos női lélek sokféle színskáláját. Méltó ki­

47

egészítő partnere volt dr. Held szerepében Zsigmond Gyula, fölényes játékával. Szűcs Mihály, dr. Schürz szerepében, többször humoros hatást váltott, ki, noha lelki bfcálUtottságával erre nem szolgált rá. Jól játszott a főügyész szerepében

Pivarcsik Imre, ugyanúgy Gehl György, mint esküdtszéki elnök. Egyáltalában mindenki igye­ kezett a legjobbat adni. Kár, hogy a színészek túlnyomóan maszkírozás nélkül játszottak. Sz. K.

G arey Béla

Színpadi maszkírozás (V. folytatás) ELŐKÉSZÜLET

a

festésh ez

Különösen kezdd színészek, valamint műkedveUok körében az a tévhit uralkodik, (hogy az arcra felrakott színházi festékek ártalmasak. Ez csak abban az esetben fordulhat elő, 'ha az arafestésnél nem tartjuk be a szükséges egész­ ségügyi óvintézkedéseket. »Mindenekelőtt feltét­ lenül mossuk le arcunkat a festés előtt és ke­ zünket is tartsuk tisztán. A festéshez szükséges kellékeket is a legnagyobb tisztasággal kell ke­ zelnünk, különösen áll ez a festékekre, melye­ ket mindenkor jól zárt dobozban kell tartanunk és időnként megtisztítani a rájuk rakodó portól. Ha a por már régebben lerakodott, éles késsel vékonyan lekaparjuk, hogy arcunkra ne 'kerüljön tisztátalan festék. A keféket, retuspálcákat és minden más} a maszkírozásához Szükséges eszközöket, használat után vékonyan bekenjük vazelinnal és vattával, vagy ronggyal letöröljük. Ha arcunkon pattanás, esetleg borotválko­ zástól eredő vágás, vagy karmölás van, arra a részre angol tapaszt ragasztunk, vagy, ha még igy is veszélyesnek tartjuk a festék használatált, leghelyesebb, ha ezt a helyet nem kenjük be 'festékkel. ’ Arcunkat vékonyan bevonjuk zsiradékkal, hogy a zsiradék a festék behatolása elől elzárja ía bőr pórusait. FIATAL SZEMÉLY ARCFESTÉSE:

Mielőtt részletesen rátérnénk az arcfestés gyakorlati részére, meg kell állapítanunk, hogy 'minden világosabb szín arcunk megfelelő ré­ szeit kiemeli, míg a sötétebb színek a mélyí­ tésre szolgálnak. A fiatal személy arcfestése lényegében a műkedvelő, vagy a színész arcának szebbé téte­ lére szolgál. Az arcra ellőiször a 2. számú alapfestéket kenjük fel vékonyan, mutató és középső újjtfunk- kai gondosan eldolgozva. A pirosítót a követke­ ző módon használjuk: arccsontunkra szalonpi'rosból néhány -pontot teszünk fel, ezeket uj­

junkkal arányosan eldolgozzuk, mindaddig, míg krounk alsó, valamint a fül felé eső részén is ‘észrevétlen átmenettel eltűnik az alapszín és a friros festék hatávonala és a pirosító egybeol­ vad az alapszínnel. Ha szabályos orrt akarunk nyerni, akkor az orr nyergét -fehérrel vonjuk be, oldalait szintén eldolgozzuk és az orr két oldalát barnával árnyékoljuk, úgy hogy az orr vonala szépen kiemelkedjék: Ha véletlenül többet kentünk fel az alapfestékből, vagy a párosítóból, a kéznél levő festékes ruhával letöröljük a felesleges mennyi­ séget, nehogy arcunk a sok festék felrakása ‘miatt merevvé váljék. Mielőtt a szempilla vonalának felerősítését ^megkezdenénk, a szemgödör szürkével való. bekenését végezzük el, ezáltal mélyenülő szeme­ ket, valamint éles, fiatalos tekintetet nyerünk. A szempilla vonalát finoman kihegyezett pu­ hafa-pálcikával, barna színű festékkel, vagy barna és- parasztpiros keverékkel húzzuk meg. ^Nyugodt kézzel és nyugodt tekintettel végezzük ezt a műveletet, hogy a vonalak vékonyak le­ gyenek, mert vastagon meghúzott vonalakkal 'inkább csontkeretes szemüveghez fog a sze­ dnünk hasonlítani, mint szem-maszkirozáshoz, ez pedig öregíti az arcot. Ezután puha retus­ tálcával a szempilla alatti részt sötétkék, vagy 'fekete színnel vonjuk be halványan. Ez attól íügg, milyen színű a színjátszó szeme, valamint hajának és parókájának színe. Ha a szempilla vonalával, illetőleg a szem {festésével végeztünk, meghúzzuk a szemöldök vonalát. Ha nagyon sűrű és bozontos a színját­ szó szemöldöke, előzőleg bekenjük az alapszín­ nel. Ha nem fogja az alapfesték, legjobb elő­ zőleg bekenni szapannal és arra kenni az alapfestéket. Ezután szépen ívelt szemöldököt raj­ zolunk, amely az orr felé eső részen keskeny, a szem felett vastagodik, majd a fül felé vonu­ ló részén arányosan vékonyodva szépen ível. A szemöldök színe is a haj, vagy paróka Színével legyen összhangban. Végül pedig a szemgödör sarkába szalonpi­ rossal pontot teszünk. Ez élénk, fiatalos ragyo­ gást kölcsönöz a szemnek. Ha mindezzel készen vagyunk, vékonyan és arányosan bepűderezzük a festett részeket. (Folytatjuk)

48

D

XVIII. évfolyam 4. szám - 1954 április

SZERKESZTI :

MAJTÉNYI

Krónikás ének Muranóról, az

MIHÁLY

üvegvárosról

Amott a Város ring a fényben: óriás pille, Idelátszanak mind a mesepaloták; Tündér Velence, fürdőző felség! A kővévált költő: a Campanille Márványtestedre vési gőgös versét. Ott Tizianról álmodik az árkád A parton úri népség ácsorog Azúr nyoszolyán láz rázza a bárkát És aranytrónon ülnek házsorok .. C s u p a oiomfő, kőcsipke, erkély, Szobrok, szerelmek, kofák, kalandorok; Lebzselők közt kövér galamb sepertél, Egy fontánából napsugár csorog .. A Város ring a fényben s most itt vagyok, hol Más íz a víz, az ég meg csupa ón; Ez itt Mura.no: Velence fattya Tiz percnyi út a l á r m á s , kis hajón .. Odaát még a Márkus-teret látom S ez már az üvegváros, ez már az üvegváros Hol üvegbogyó fanyaly a fákon; Ott pufók, rubensi éden, itten üvegpokol Az ott dalol, emez itt fuldokol! Itt fény sincs már, csak finom por pereg Ez más világ. Ez proletártelep; A laguna itt harsogva bűzlik, Vánnyadt anyák és szennyázta pólyák Lidérces láp fölé némán kitűzik Az inség fekete kalózlobogóját!... Ez itt Muranó. Messzihírű hely, Itt készül sok kristályremek, Szikrázó váza, kedves nyakára ék, Üveghűj: piros, sárga, kék . . . Pezsgőnek csillogó kehely. S itt élnek, kiken nem segít mise S nem andalíthat már a művész, Ezer t e m p l o m jámbor freskói se. Üvegből lesz itt kenyér s tüdővész, Ez itt a gettó: páriák kasztja; Üvegport szív a kisded, mert az emlőt is Jaj, százszor is! — üvcgpor' apasztja ..,

—

Büdös víz sziszeg, sárgán lobog a föld Tekergő füst köpdös szemen eget; Gép és gyerek oly egyvzerre üvölt, Mintha jajduló hangok taglója Összezúzhatná a sok gaz üveget... Egy kislányt láttam. Öklömnyi poronty Gajdolt és koldult. Csupa, csupa rongy; Szines batyu, koszos kacathalom; Már üvegarc. Meghal majd fiatalor. Kicsike féreg. Barika, bárány . .. Ő hagynék fenébe asszonáncot és rímkötelmtket Lebukó fővel, elmondanám neked Olvasó, kortárs, lelkes lény, barát: Hogy meg lehetne menieni, érted? Talán egy lakosztály heti árán A fényes hotelban odaát!... (Olaszország)

Nyárforduló Öreg legénynél Szaiwlni kezd Vasárnapit ölt. Libben a lenge Az ablakon a Egy régi nyár

bolond a naptár. a szám a lapján: Vad piros papiros, szél beszól, is közbeszól...

Falról leszól a régi kép: Emlékszel, hogyan volt, mikép? Felhő jut át a régi arcon, Felsír egy kedves könyv a polcon... A ven legény ilyenkor nyugtalan, Az életén az ablak vyitva van; Csupa sóvárgás, csupa láz, Fiókokat nyit, kotorász ... Kopott zsineg göcsei bogozza, Turkál egy tépett, rossz dobozba; ő meg a nyár: a fuvalom: Lapok, levelek: csupa lom . . . — Rád gondol, csókol, vár, széni... Libben a sok papírszelet. Sok szép levélből, mind kifonnyadt Fogadkozás, forró bizonylat... Lásd vén legény, boiond a naptár, Év fordulóján ennyit kaptál. Csak vissza mind: doboz, levél, fiók, K a p c s o l d be i n k á b b rádiód! Hunyjad be hozzá rossz szemed: Beethovent közvetítenek

.

Gépírónő Elnézem őt. Kopog, megáll, szövegbe néz, Festékes ujja tánca elpihen; Nehéz munka ez, hiába, nehéz: Sok csepp betű üt súlyosan szíven. Fekete tenger: sereg sor tódul, Nehéz sor ez: a velő belebódul, Rikolt a gép: az ördöngös bádog Csak ver a sok jel: hull mint az átok Hogy zendít újra a süket dalra Megreng beléje melle halma; Cikáz a henger, gyorsul a rezgés: Kettőspont, vessző, új bekezdés... S ha telt az oldal, a kész iv hátrahull Mint tiszta lány, kit elkapott a gép; Fehér halott lesz. Ledöfték láthatatlanul Eszelős névszók, meghibbant igék .. Csak bámulom: a vékony ujj hegyében Mint füstölögnek nyirkos, nyers szavak; Enyéim, mind! Latolom, ízlelem; Lebbennek, nyílnak, fogót játszanak Feléd kiáltom, ki utazol velem: Cinkosom, Nővér, a szó jegyében. Lesem, a szalag fekete eresze alatt Szép, piros véred hogyan szálad, Nővérke te! Ki beírod életed Szövegem alvadó viaszába Jaj, igazabb is lehet éneked! Én csak közlök, te vagy teljes magad, A hangzók horgán híven fennakad Élő szíved. Meg-megzeng, felremeg A nagy regény: a rejtjeles remek. Te tudod húgom: a közlés pőre váz csak; A dolgok ősi lelke nem szaval A lényeg néma, felönt, mint aki csácsog A lomb az súg, a hang már csak avar. Nehéz a munkád? Enyém se könnyű, lásd! Kifejezni: pogány művelet, Bálványáldozat, vak ráolvasás Ostoba varázs, dőre bűvölet! Nézd, hív a gép, az ördöngös kegyszer Imádni faragott képet; Kezdjük húgom: kopogj, kopogj csak! Megnyittatik tán így is egyszer Majd nékem és tenéked! DEBRECZEN1

JÓZSEF

Gál László

Levél a HID-hoz . . . é s a költő, az új, a népi, gyalogol Pesttől Szegedig, ott elfogják, mint kommunistát, s a toloncházba vitetik ... Én voltam az az ifjú költő, az új, a népi, én valék, remélem, hogy fiára ismer, költőre bennem még a nép. Költői közt a legkisebb bár, a legutolsó hadd legyek, — népi költő... Hisz én viseltem elsőnek ezt a — gúnynevet... N é p i k ö l t ő írta ezt a v e r s e t , népi, sőt: n é p i - k o m m u n i s t a k ö l t ő , akit l á m , e l f o g t a k v a ­ l a m i k o r S z e g e d e n , m i n t k o m m u n i s t á t é s a k i , l á m , új k ö l t ő v a l a é s népi, az e l s ő n é p i - k o m ­ munista költő Magyarországon.. E b b ő l a k i s s é b á n a t o s f é l m ú l t b ó l azt is m e g é r t i a f i g y e l m e s o l v a s ó , h o g y a k ö l t ő b i ­ z o n y o s i d e i g h a l l g a t o t t — m é g azt is, h o g y a k ö l t ő k i s s é n e h e z t e l azokra, akik h a l l g a t á s r a k é n y s z e r í t t e t e k őt, az e l s ő n é p i - k o m m u n i s t a költőt; őt, a k i b ü s z k é n v i s e l t e e z t a n e v e t m é g akkor, a m i k o r ez g ú n y n é v v o l t c s u p á n . I g e n , m á s o k K o s s u t h - d í j a k a t kaptak, S z t á l i n - d í j a ­ kat — é s ő, aki m á r a s z e g e d i g o n d o l a t i d e j é n i s n é p i v o l t é s k o m m u n i s t a , ő csak m o s t s z ó l a l h a t m e g , e z e k b e n a m e r e n g ő é s b o r o n g ó sorokban, ő, aki í m e : a t y j a v o l t az n é p i é s kommunista költészetnek. E r d é l y i Józsefről v a n s z ó . I s m e r i k - e o l v a s ó i n k az „ Á r d e l i s z é p h o l d " v a d n y e l v é s z é t , a k i t u d t a v a l a h a — „a n y e l ­ vek anyját" é s akit Babits Mihály, Szabó Dezső, Zilahy Lajos és mások olyan szívből jövő röhejjel fogadtak (Szabó Dezső e g y e n e s e n őrültnek becézte) é s akik felé Erdélyi József o l y a n b ü s z k é n h a r s o g t a , h o g y „ v á l l v e r e g e t é s t n e m f o g a d o k el azoktól, a k i k k ö t e l e s e k t ő l e m tanulni"... „ T u d o m — írta 1939-ben E r d é l y i — , h o g y . e r e d m é n y e i m m a e g y e d ü l i e k az e g é s z v i ­ lágirodalomban s a filológiában olyan jelentősek, mint minden korszakalkotó nagy fel­ fedezés." Mi t a g a d á s , m o s t j ó v a l s z e r é n y e b b e n j e l e n t k e z i k e z a k o r s z a k a l k o t ó n y e l v é s z - k ö l t ő , a h o s s z ú h a l l g a t á s , ú g y látszik, h a s z n á l t v a l a m e n n y i r e . D e u g y a n : m i é t f h a l l g a t o t t a k ö l t ő c s a k n e m tíz h o s s z ú é v e n k e r e s z t ü l ? S o k a t b e s z é l t talán, elfáradt? B e v a l l o m , é n v á r t a m E r d é l y i J ó z s e f e t . A m a i , odaáti, m a g y a r i r o d a l o m n e m v o l t t e l ­ jes, az é n s z á m o m r a n e m v o l t e g é s z e n d e m o k r a t i k u s s e m m i n d a d d i g , a m í g E r d é l y i J ó z s e f h i á n y z o t t b e l ő l e . Most m á r n e m h i á n y z i k , m o s t m á r t e l j e s a l é t s z á m s a l i g v á r o m k a n t á ­ táját Rákosi Mátyáshoz, a n a g y Sztálinhoz, v a g y Malyenkovhoz — ez volna m é g az e g y e t ­ l e n , a m i E r d é l y i J ó z s e f k ö l t é s z e t é b ő l h i á n y z i k , a t ö b b i t m á r m e g í r t a , a többi csak i s m é t ­ lés volna. A t ő l ü n k s z ö k ö t t D u d á s K á l m á n e l ő b b az A t h é n i g l o b o g ó - l e n g ő h o r o g k e r e s z t e s z á s z ­ l ó k r ó l írt k a n t á t á t s c s a k a z t á n k e r ü l t a b u d a p e s t i K o s s u t h - r á d i ó m ű s o r á r a . A m i v é r r é s z e g fasisztánk, Illés Sándor, előbb a zombori D é l v i d é k b e n irta véres-szennyes, gyilkosságra u s z í t ó v e z é r c i k k e i t , s c s a k a z t á n l e t t szocialista r e g é n y í r ó B u d a p e s t e n . N é m e t h L á s z l ó é s a n y i l a s S z a b ó L ő r i n c csak h o s s z ú h a l l g a t á s u t á n j e l e n t k e z h e t t e k i s m é t a „ M a g y a r Írók S z ö ­ v e t s é g é n e k f o l y ó i r a t á b a n " — a .Csillagban —. é s é p p e n i d e j e v o l t m á r , h o g y a S o l y m o s i E s z ­ t e r v é r é n e k p o é t á j a , E r d é l y i J ó z s e f i s dicsőítő é n e k e t z e n g j e n a m a g y a r n é p i d e m o k r á c i á r ó l . V o l t e g y m a g y a r k o m m u n i s t a , a k i o t t h o n v e r e k e d e t t akkor, a m i k o r R á k o s i M á t y á s — jios, ő n e m verekedett és n e m otthon. Ez a magyar kommunista most már eltűnt a m a ­ g y a r k ö z é l e t b ő l — t a l á n az é l e t b ő l i s — s e z a m a g y a r k o m m u n i s t a (1943-ban!) k ö n y v e t í r t az ú g y n e v e z e t t „népi írókról". E n n e k a k ö n y v n e k e l ő s z a v á b a n o l v a s t a m , h o g y „a s z o c i a l i s t a

D a r v a s József K o v á c s I m r e k e z é t fogja, K o v á c s I m r e az I l l y é s G y u l á é t , I l l y é s G y u l a a N é ­ m e t h Lászlóét, N é m e t h L á s z l ó a K o d o l á n y i é t , K o d o l á n y i az E r d é l y i J ó z s e f é t , E r d é l y i J ó ­ zsef a R a j n i s s F e r e n c e t , R a j n i s s F e r e n c az I m r é d y B é l á é t , I m r é d y B é l a a . . . " E z a h á r o m pont, persze, a H i t l e r k e z é t j e l e n t e t t e , az ő k e z é t f o g t a I m r é d y B é l a é s az E r d é l y i József k e z e n e m i s v o l t o l y a n n a g y o n m e s s z e a „ F ü h r e r " kezétől. K á l l a i G y u l a (ő írta az i d é z e t t sorokat), a n é p i d e m o k r á c i a olt külügyminisztere e l t ű n t azóta Rákosi s ü l l y e s z t ő j é b e n és h e l y e t t e , í m e , f e l b u k k a n t e r d é l y i József és, í m e , dalolja m á r i s : r

Igaz álmok dicső világa, jövel és tégy velünk csodát, a lélekvésztő csónakokhoz, jövel és nyerd meg a csatát... A z igaz á l m o k n a k ez a d i c s ő v i l á g a , a m i az E r d é l y i J ó z s e f e k e t illeti, m á r m e g t e t t e a maga csodáját és a költő már boldogan gügyögheti, h o g y „minden n é p egyetlen boldog, n a g y család, é d e s g y e r m e k e m i n d e n e m b e r s n e m i s m e r g y á s z o s , csúf h a l á l t ! . . . " Itt a z o n b a n , e n n é l a g y á s z o s , csúf h a l á l n á l á l l j u n k m e g e g y s z ó r a . . . A n a g y c s a l á d é d e s g y e r m e k e i b ő l , azt h i s z e m , m i n t e g y h a t s z á z e z e r n y i t k ü l d ö t t E r d é ­ l y i József g y á s z o s , csúf h a l á l r a . . . m e r t r e m é l e m , a n é m e t g á z k a m r á k a t n e m tartja m é g ma sem örömös, szép halálnak? H o g y a boldog, n a g y család h á n y g y e r m e k é t küldte Voro­ n y e z s alá m e g h a l n i , n e m t u d o m p o n t o s a n , de n é h á n y s z á z e z e r „ é d e s g y e r m e k " ott i s e l p u s z ­ tult. S h a a k ö l t ő m o s t azt dalolja, h o g y : Eszébe jut a sötét hatalom, mit elsepert a nagy forradalom, a népnyúzó, a tékozló urak, és forr szívében a nemes harag . . . a k k o r a k ö l t ő v a g y m o s t hazudik, v a g y a k k o r h a z u d o t t — é s h a m i n d a k é t e s e t b e n h a z u ­ dott, a k k o r n e m költő, l e g a l á b b i s n e m a b b a n az é r t e l e m b e n , a m e l y b e n , a csak a r á n y l a g t i s z t e s s é g e s o l v a s ó is, a k ö l t ő t e l k é p z e l i . A z t m á r n e m is m e r e m m e g k é r d e z n i , h o g y m i l y e n „ n a g y f o r r a d a l o m é r a g o n d o l t a k ö l t ő é s h o l v o l t ez a n a g y f o r r a d a l o m é s e n n e k az i s m é t e l v e t é l t f o r r a d a l o m n a k m i l y e n g y e n g e s e p r ő j e v o l t , h a m é g e z t az E r d é l y i J ó z s e f e t s e m t u d t a e l s e p e r n i ? A háborút követő években megjelent Magyarországon néhány kisebb-nagyobb köny­ v e c s k e , az e g y é b k é n t n e m n a g y s z a b á s ú m a g y a r p a r t i z á n h a r c o k t ö r t é n e t é v e l . E z e k b ő l t u d o m , h o g y h á n y b e c s ü l e t e s , h a r c o s , b á t o r s z í v ű m a g y a r p a r t i z á n t f o g t a k el „ t é v e d é s b ő l " a f e l ­ s z a b a d í t ó o r o s z o k é s v i t t e k el a s o h a v i s s z a n e m térésre. H i s z e n az u t c á k r ó l s z e d t é k fel a „ h a d i f o g l y o k a t " s b i z o n y n e m h a s z n á j t s e m a szó, s e m az i g a z o l v á n y , d e m é g a h a r c o s m u l t sem. Szegeden a mi munkaszolgálatos századunk sárga karszalagos orvosát rángatták be a v a g o n b a , aki s z e g é n y h i á b a h i v a t k o z o t t arra, h o g y az u k r a j n a i h a l á l o s a k n a m e z ő k e t i s megjárta m á r . . . É s E r d é l y i J ó z s e f s z a b a d é s E r d é l y i József é n e k e l , é s E r d é l y i J ó z s e f „szocialzimusra", n é p i d e m o k r á c i á r a n e v e l i a „Csillag" o l v a s ó i t . H a m a r a d t . m é g é l ő tiszaeszlári, v á j j o n m i t g o n d o l m o s t ciájáról?

Rákosi Mátyás

demokrá­

Kolozsi Tibor

Lili és anyja (Részlet) „Hirdetést olvastam. Holnap jövök. Ne vegyen fel mást." K á v a i I l l é s i m m á r n e g y e d s z e r o l v a s t a el a t á n y é r j a m e l l e t t k i t e r e g e t e t t táviratot. É p p e n e b é d e l t e k . I n g u j j r a v e t k ő z ö t t , m e r t h i á b a f ü g g ö n y ö z t é k el s ű r ű v á s z o n f ü g g ö n n y e l az ablakot, csak b e s z i v á r g o t t a h a r m i n c ö t f o k o s a u g u s z t u s i h ő s é g . N o m e g a forró h ú s l e v e s i s fűt. V a s k o s v e r e j t é k c s ö p p e k g y ö n g y ö z t e k a h o m l o k á n . M é g az a v a c a k i n g is h o g y a h á t á ­ h o z tapad. N é h a h a t á r o z o t t a n i m p o n á l n a k n e k i a n u d i s t á k , h o g y v a n b e n n ü k e l é g b á t o r ­ ság pucérra vetkőzni. K á v a i I l l é s n e k e z e k e t a g o n d o l a t a i t c s a k az é r t h e t i m e g , aki i s m e r i K á v a i I l l é s n é , s z ü l e t e t t P o l l á k o v i c h N e l l y n a g y s á g o s asszonyt. K á v a i n é u g y a n i s n e m c s a k h o g y n e m r o k o n s z n e v e z e t t a n u d i s t á k k a l , d e m é g az i l y e n i n g u j j a s j e l e n e t e k i s fölforralták a v é r é t . Micsoda szörnyű gusztus, h o g y valaki komoly, felnőtt ember létére így, neglizsében üljön asztalhoz m i n t v a l a m i k ö z ö n s é g e s n a p s z á m o s ! Igaz, a h u s z o n e g y é v e s h á z a s s á g m e g n y i r b á l t a e g y kicsit e g y k o r i P o l l á k o v i c h N e l l y k i s a s s z o n y e t i k e t t - i m á d ó i g é n y e i t , b e l e f á s u l t a h i á b a ­ v a l ó z s ö r t ö l ő d é s b e , s m á r n e m i s t e t t s z e m r e h á n y á s t . M i n e k i s ! H o g y az a r e t t e n é s e m b e r m é g n e v e s s e n i s rajta? N e m , i n k á b b rá k e l l h a g y n i . H i s z e n m é g az a k i f o g á s s e m h a s z n á l t : „Illés, ü g y e l j e n m a g á r a l e g a l á b b a g y e r e k e k miatt!" — „A g y e r e k e k ? — n e v e t e t t a férfi.. — U g y a n , l e g a l á b b m e g s z o k j á k , h o g y m i n d i g ú g y t e g y e n e k , a h o g y l e g k é n y e l m e s e b b nekik." H a p e d i g m á r í g y áll a d o l o g , K á v a i n é — ö n m a g a i g a z o l á s a k é p p e n — t ü n t e t ő l é ­ p é s r e szánta el m á s á t . R é g v o l t m á r ez is, ú g y tíz e s z t e n d e j e . A d o l o g ú g y állt, h o g y h á ­ zasságuk első napiától kezdve, étkezésekkor mindig egymással szemben ültek a nagy ebéd­ l ő a s z t a l n á l . K é s ő b b , a h o g y j ö t t e k é s n ő t t e k a g y e r e k e k , — P i s t i m e g Lili, — ők az asztal k é t v é g é n k a p t a k h e l y e t : e g y i k az e g y i k n é l , m á s i k a m á s i k n á l . M e g b o n t h a t a t l a n v o l t ez a h á z i r e n d . N o s , e g y n a p o n m é g i s az történt, h o g y K á v a i n é az e b é d n é l n e m a m a g a h e l y é r e ü l t l e , h a n e m P i s t i é r e , é s a fiút p a r a n c s o l t a a m a g á é r a . Ettől k e z d v e í g y m ó d o s u l t a rend. Így l e g a l á b b n e m k e l l s z e m b e n é z n i e azzal a k ö z ö n s é g e s e m b e r r e l , aki k é p e s i n g u j j r a v e t ­ k ő z v e a s z t a l h o z ülni, sőt — i s t e n b o c s á s s ! — n é h a m é g böffög is e b é d k ö z b e n . Ez m e g a sok bezabált fokhagymától van, — gondolta undorodva Kávainé, mert ő maga szívből utálta a f o k h a g y m á t . M i n e k i s t e r e m t e t t az i s t e n i l y e n k ö z ö n s é g e s , m i h a s z n a n ö v é n y e k e t ! Így ü l t e k m o s t i s az asztalnál. K á v a i n é h a n g t a l a n u l e m e l g e t t e a k a n a l a t , s csak o l y a n k o r v e t e t t e g y - e g y d ü h ö s p i l l a n t á s t férjére, h a az a s z o k o t t n á l i s h a n g o s a b b a n s z ü r ­ c s ö l t e a l e v e s t . Ez m á r i g a z á n h a l m o z á s . É s h a K á v a i n é t e k i n t e t e t ö r t é n e t e s e n v a l a m i l y e n t e r m é s z e t i c s o d a f o l y t á n á t l é n y e g ü l t v o l n a v a l a m i szilárd a n y a g g á , h á t K á v a i Illés a z o n n y o m b a n l e f o r d u l t v o l n a a székről. C s o d á k a z o n b a n k ö z t u d o m á s ú l a g n i n c s e n e k , í g y h á t K á v a i n y u g o d t a n s z ü r c s ö l g e t e t t t o v á b b , s k i t u d j a h á n y a d s z o r s i m í t o t t a ki é s o l v a s t a el ú j r a az e l ő t t e f e k v ő t á v i r a t o t : „Hirdetést olvastam. Holnap jövök. Ne vegyen fel mást." S z e m e m o s o l y g o t t . K ö r ü l n é z e t t , m i n t h a azt v á r n á , h o g y v a l a k i a j e l e n l é v ő k k ö z ü l m o n d j o n v é l e m é n y t erről a táviratról. T e k i n t e t e f e l e s é g e faarcáról g y o r s a n átsiklott P i s ­ tire, a z u t á n L i l i r e , d e s e n k i s e m f i g y e l t rá. N e m állta m e g , h a n g o s n e v e t é s s e l f e j e z t e ki e l é ­ gedettségét: — P o m p á s fickó l e h e t ez, h a t á r o z o t t a n p o m p á s ! K á v a i n é é s Lili m é l y h a l l g a t á s b a b u r k o l ó d z o t t . Csak P i s t i v e t e t t e föl a fejét. — Kiről beszél, apukám? E g y k i s s z ü n e t e t tartott, d e a m i k o r látta, h o g y m á s t n e m i g e n é r d e k e l a dolog, k é r d e ­ z e t l e n ü l i s t o v á b b folytatta'. — A z a l e g é r d e k e s e b b b e n n e , h o g y m é g a n e v é t s e m f i r k a n t o t t a i d e . Csak ú g y e e v s z e r ü e n : „ H o l n a p j ö v ö k . N e v e g y e n fel m á s t . " Érzi, k e d v e s e m , m i l y e n p i m a s z s á g v a n e b ­ b e n a p á r szóban? „ N e v e g y e n fel m á s t . " S z i n t e p a r a n c s o l g a t n e k e m a k ö l v ö k . H a t á r o z o t ­ t a n k e d v e s p i m a s z s á g , a f f é l e p a r a s z t g ő g . D e azért t e t s z i k a p i m a s z s á g a . M i t szól hozzá, kedvesem? K á v a i n é n e m b ú j h a t o t t k i a z e g y e n e s k é r d é s elől. K e d v e t l e n ü l f ö l v e t e t t e t e k i n t e t é t . — "íudja, k e d v e s e m , h o g y n e m i g e n é r d e k e l n e k az ü z l e t i dolgok. K ü l ö n ö s e n , h a i l y e n f a r a g a t l a n fráterről v a n szó.

— Faragatlan? Az lehet. D e v a n benne valami hogyis mondjam, valami, ami m e g ­ fogja az e m b e r t . S ő t n e m c s a k m e g f o g j a , h a n e m e g y e n e s e n terrorizálja. V a l a m i o l y a n n a g y , dromedár kölyöknek képzelem, lehet úgy húsz-huszonöt éves, fekete szeme van, és úgy néz, h o g y az e m b e r l e g s z í v e s e b b e n elfordítja a fejét. E g y s z e r ű e n csak m e g p a r a n c s o l j a : n e v e g y e n fel m á s t ! É s é n , b e v a l l o m , m á r e l h a t á r o z t a m , t e l j e s í t e m a parancsát. H a n g o s a n n e v e t e t t , m é g a k e z e is r e b e g e t t b e l é , ú g y h o g y e g y k i s l e v e s a n a d r á g ­ jára fröccsent. Z s e b k e n d ő j é v e l t ö r ö l g e t t e , h o g y e l t ű n t e s s e n é m i k é p p e n a foltot. P i s t i a „ p a r a n c s " szóra f ö l v i h o g o t t : — A p u k a é s a p a r a n c s t e l j e s í t é s , . . A z a g y a n ú m , h o g y h a m a r o s a n m e g b á n j a m é g ez a s z e r e n c s é t l e n , h o g y t e l j e s í t e t t é k a parancsát. — K ö l y ö k , t e k e z d e s z s z e m t e l e n len *, — m o r d u l t rá m o s o l y o g v a , m i k ö z b e n m é g m i n d i g a n a d r á g j á n m a r a d t l e v e s f o l t t a l v e s ö t t . B e n y á l a z t a a z s e b k e n d ő t , ú g y dörzsölte. — Már megint nem tud vigyázni a r J » — zsörtölődött Kávainé. — Olyan mint e g y gyerek, mint egy vásott gyerek. Pistiből kirobbant a nevetés. Alig t u visszatartani, hogy ki ne köpje a szájába löttyentett levest. S z e m e könnybelábadt. Zsebkendője után kapkodott. — V e l e d m e g m i történt? — n é z e t t r » c s o d á l k o z v a az a s s z o n y . — Tudja, a n y u k a , e l k é p z e l t e m a p u k á t m i n t v á s o t t g y e r e k e t , r ö v i d n a d r á g b a n , n a g y p o ­ cakkal é s szivarral a szájában. M u s z á j n e v e t n e m . — N a g y o n is élénk a képzelőtehetséged, amikor n e m kellene. Igazán tanulhatnál a n n y i r e n d e t , h o g y az asztalnál i l l e d e l m e s e ^ v i s e l k e d j . N é z d Lilit, m i l y e n n y u g o d t a n k a ­ nalazza a levest. A h i v a t k o z á s n e m é p p e n a l e g j o b b k o r jött. L i l i u g y a n i s é p p e n e b b e n a p i l l a n a t b a n t e t t e l e a k a n a l a t , é s e g y kicsit f é l r e t o l v a t á J t , az asztalra b o r u l t . N e m , Lili s o h a s e m szokott i l l e t l e n ü l v i s e l k e d n i . N y i l v á n v a l ó n a k látszott, h o g y v a l a m i n i n c s r e n d b e n n á l a . K á ­ v a i n é e g y s z e r i b e n m e g f e l e d k e z e t t Pistiről, o d a s i e t e t t a l á n y h o z , k é t k e z é b e fogva, f ö l e m e l t e a fejét, é s a g g o d a l m a s a n t e k i n t e t t arcába. — Mi t ö r t é n t v e l e d , d r á g á m ? O l y a n f e h é r v a g y m i n t a fal. — B i z o n y o s a n , a h ő s é g , — v e t e t t e oda K á v a i Illés. L á t s z o t t rajta, h o g y n e m v e s z i v a l a m i k o m o l y a n e z t a rosszullétet. M e g g y ő z ő d é s e v o l t , h o g y Lili n é h a t ú l s á g o s a n a f f e k ­ tál, n a g y d o l g o t csinál e g y k i s fejfájásból, s o l y a n r é m ü l t p i l l a n t á s o k a t v e t a n y j á r a , m i n t h a m á r i s a halál s z o r o n g a t n á k a r m a i között, s c s a k a n y j á t ó l v á r h a t n á a szabadulást. Ez i s a túlzó a n y a i k é n y e z t e t é s k ö v e t k e z m é n y e , — g o n d o l t a K á v a i . — Ü g y v i g y á z rá, h o g y m é g a szellő r e b b e n é s e s e érje, s a z t á n , h a j ö n e g y k i s n y á r i n á t h a , h á t v a l ó s á g g a l k é t s é g b e ejti. U n t a t t a , sőt d ü h í t e t t e ez a l a g y m a t a g é r z é k e n y s é g . H i s z e n Lili m á r t i z e n ö t é v e s , sőt n e m ­ sokára t i z e n h a t lesz. M é g s e m v o l n a szabad i g y v a l ó s á g g a l k i s z a k í t a n i az életből. M e g k e l l e n e t a n u l n i a , h o g y n e m csak h a b o s k á v é é s k r é m p i t e v a n a v i l á g o n , h a n e m e g y é b is. M a h o l ­ n a p férjhez k e l l adni, d e ki az ö r d ö g n e k k e l l i l y e n , ö r ö k k é az a n y j a s z o k n y á j á n ü l ő p e ­ n é s z v i r á g . E g y k i s p i r o s p o z s g á s s z í n az a r c á n , e g y - e g y g á t l á s n é l k ü l k i r o b b a n ó k a c a g á s , e g y - e g y s u n y i s z e m h u n y o r í t á s , — e z v o n z z a a férfiakat. D e s e m m i e s e t r e s e m az i l y e n v i ­ l á g f á j d a l m a s arc, s n e m ez a h i d e g s e m m i b e r é v e d ő t e k i n t e t . M é g m e g f o j t j a az a n y j a e b b e n a rideg, m i n d e n e k fölött á l l ó e l s z i g e t e l t s é g b e n é s e g y e d ü l v a l ó s á g b a n . — Bizonyosan a hőség, — mondta mégegyszer, mintegy nyomatékul. — Hiszen alig g y ő z i az e m b e r l e t ö r ö l n i m a g á r ó l a v e r e j t é k e t ! H o g y m e g p e c s é t e l j e e s z a v a i t , m i n d j á r t elő i s cibálta h a t a l m a s , s ö t é t k é k m i n t á s z s e b ­ kendőjét, és nagy igyekezettel törölgette homlokát. — U n d o r í t ó , — g o n d o l t a K á v a i n é . — V a l ó s á g o s paraszt. É s h o g y v a l a k i i l y e n f ö l é ­ n y e s e n , sőt c i n i k u s a n b e s z é l j e n , a m i k o r a t u l a j d o n l á n y á r ó l v a n szó, a m i k o r lerí e g é s z a r ­ cáról a s á p a d t s á g , — h á t az i g a z á n j a v í t h a t a t l a n é r z é k e t l e n s é g r e v a l l . É p p e n k a p ó r a , V i c a l é p e t t a szobába, k e z é b e n a s z ó s z o s tállal é s a l e v e s h ú s s a l . „ R é ­ g i " c s e l é d v o l t m á r a h á z n á l . V a n t á n e g y é v e is, h o g y beállt. E l ő d e i n e m i g e n b í r t á k k i k é t három hónapnál tovább, s mert n e m akartak megsavanyodni Kávainé és\Lili lánya köze­ lében, hát továbbálltak. D e Vica más! Vicát valósággal aranyba mintázták. N o , nem, ter­ mészetesen n e m fölkunkorodó szőke hajfürtjeire gondol, amelyeket rendszerint hajhálóval szokott megregulázni, h a n e m a kezére, a modorára, egész viselkedésére. Mert hát példának o k á é r t V i c a , a m i ó t a i t t szolgál, m é g s o h a n e m tört el s e m m i t . M e s é b e i l l ő e r é n y c s e l é d ­ l á n y n á l ! A z a z h o g y m é g i s — m é g e l e i v e l t ö r t é n t — , az a k e c s e s k i s k r i s t á l y p o h á r . . . D e h á t h a j ó l m e g n é z z ü k a dolgot, t u l a j d o n k é p p e n az s e m az ő l e l k é n szárad. A z a s z e l e v e r d i P i s t i az oka. U g y a n h o g y is j u t o t t e s z é b e , h o g y é p p e n a z asztal l e g s z é l é r e t e g y e azt a p o ­ h a r a t ! C s a k e g y k i s b i l l e n é s é s k é s z . H á t í g y v o l t . Ez i g a z á n s e m m i t s e m v o n l e V i c a é r ­ d e m e i b ő l . M e g a z t á n m e g k e l l h a l l g a t n i V i c á t , a m i k o r n a g y s á g o s a s s z o n y á v a l beszél, — 11

z ö d

u n á

á r a

d t a

n v é r

á

v a g y akár L i l i v e l is. C s u p a m e g a l á z k o d ó k é s z s é g e s s é g , h o g y a z e m b e r n e k s z i n t e az az é r ­ zése, h o g y n e m i s áll e l ő t t e ez a l á n y , h a n e m h é t r é t g ö r n y e d v e ö s s z e c s u k l i k m i n t v a l a m i l e g y e z ő , s csak az ú j a b b é s ú j a b b p a r a n c s o t várja. „Vica, rázza föl e g y kicsit ezt a p á r n á t a f e j e m alatt!", „Vica, u g o r j o n csak föl a p a d l á s r a e g y k i s dióért!", „Vica, m e n j e n el a m í derszalón&a a m e l l t a r t ó m é r t ! " — É s V i c a igazít, ugrik, m e g y , — a h o g y p a r a n c s o l j á k , a b b a n a m i n u t u m b a n . C s o d a - e hát, h a g a z d a s s z o n y a a c s e l é d e k m i n t a k é p é n e k tartja! M e r t arról aztán i g a z á n m i t s e m tud, h o g y e s t é n k é n t , k i n t a f é s z e r a l a t t A n d r á s , a k o c s i s m i l y e n jókat röhög, a m i k o r V i c a — h a t á r o z o t t s z í n é s z n ő i t e h e t s é g g e l — eljátssza n e k i a n a g y s á g o s a s z szony vagy a kisasszony egy-egy megszokott, kacagtató mozdulatát. D e m a r a d j u n k a t á r g y n á l ! E g y s z ó v a l , é p p e n k a p ó r a jött, hogy V i c a h o z t a a szószt é s a l e v e s h ú s t . M é g c s e n g e t n i s e m k e l l e t t érte. Lili m á r i g e n - i g e n s á p a d o z o t t az asztalnál. M é g K á v a i I l l é s n e k i s b e k e l l e t t v o l n a l á t n i a — h a csak e g y c s i p e t n y i apai j ó é r z é s i s l a ­ kozik b e n n e —, h o g y ez m á r v a l a m i i g a z á n k o m o l y b e t e g s é g l e h e t . — Vica, t e g y e csak l e g y o r s a n a z o k a t a tálakat, a z t á n v e s s e m e g az á g y a t a k i s a s z s z o n y n a k . D e s i e s s e n , látja, m á r s z i n t e ö s s z e r o s k a d a d r á g á m . Jól rázza föl á p á r n á t F M i n d ­ járt adhatja a l á z m é r ő t is. V i c a szó n é l k ü l m e n t . s m á r jött is vissza, é s s e g í t e t t b e t á m o g a t n i a s z é d e l g ő l á n y k á t . — T á m a s z k o d j o n csak rám, k i s a s s z o n y k á m . Ogy-úgy, csak bátran, n e m v a g y o k é n t e j s z í n h a b b ó l , h o g y összeessek. K á v a i n é is u t á n u k m e n t , u t ó v é g r e n e m h a g y h a t j a m a g á r a azt a s z e g é n y b e t e g l á n y ­ kát. Ki tudja, m é g t á n t ü d ő g y u l l a d á s a lesz s z e g é n y k é m n e k ! A m ú l t k o r i s h a l l o t t i l y e n e s e ­ tet. I g e n , i g e n . V e r m e s n é m e s é l t e , a z a v é n csoroszlya. Ott az u d v a r b a n l a k i k e g y ü g y v é d . A n n a k a f e l e s é g e e g y s z e r í g y d é l b e n e l s á p a d t az asztalnál, á g y n a k esett, é s e g y h é t m ú l v a t e m e t t é k . K á v a i n é n a k k ö n n y e k g y ű l t e k a s z e m é b e erre a g o n d o l a t r a . H o g y az ő L i l i k é j e m e g h a l h a t n a ? N e m , i l y e t n e m tesz v e l e az i s t e n . H i s z e n ez a k i s l á n y az e g y e t l e n ö r ö m e , a m i m é g m e g m a r a d t az é l e t b ő l . L e ü l t az á g v s z é l é r e é s k e z é b e v e t t e az ébresztőórát, m í g a l á z a t m é r t é k . Lili b e ­ h u n y t s z e m m e l f e k ü d t . A r c a f e h é r s é g e s z i n t e e g y b e o l v a d t a p á r n á v a l . Csak k o r o m f e k e t e h a j k o r o n á j a e m e l k e d e t t k i e b b ő l a k e r e t b ő l . ( U g y a n k i t ő l ö r ö k ö l h e t t e e z t a f e k e t e hajat?S e n k i s i n c s a c s a l á d b a n , a k i n e k i l y e n haja volna.) K á v a i n é n é z t e ezt a f e k e t e k e r e t b e f o g l a l t s á p a d t arcot, a takaró alól k i d o m b o r o d ó m o z d u l a t l a n test k ö r v o n a l a i t , s e l m e r ü l t e n h a l l g a t t a a k e z é b e n tartott é b e r s z t ő ó r a e g y h a n g ú zakatolását. Irtózott m i n d e n b e t e g s é g t ő l , m é g a l e g á r t a t l a n a b b f e i f á j á s t ó l is, m e r t a halál u j j á t l á t t a b e n n e . N e m s z e r e t e t t a h a l á l r a g o n d o l n i , é s m é g i s m i n d i g a h a l á l r a gondolt. M e g m a g y a r á z h a t a t l a n v o l t e z az érzés. M i n d e n e r e j é v e l m e n e k ü l t v o l n a a haláltól, d e é p p e n e b b e n a t a s z í t á s b a n v o l t v a l a m i v o n z á s is. I s m e r e t s é g i k ö r é b e n n e m m ú l h a t o t t el t e m e t é s a n é l k ü l , h o g y ő n e m e n t v o l n a el. Irtózattal l é p e t t b e a h a l o t t a s szobába, m e g ­ állt a r a v a t a l előtt, é s m e r e v e n n é z e t t e g y e n e s e n a h a l o t t arcába. B e l e k é p z e l t e az é l e t e t , g o n d o l a t b a n v i s s z a l o p t a a l e z á r t s z e m f é n y é t , s í z l e l g e t t e , k ó s t o l g a t t a azt a g o n d o l a t o t , h o g y e z az e m b e r l á t s z ó l a g itt v a n , d e v o l t a k é p p e n n i n c s t ö b b é . T o r k a összeszorult, s z e ­ rűéből p a t a k z o t t a i k ö n n y , a l i g g y ő z t e t ö r ö l g e t n i k i s b a t i s z t - z s e b k e n d ő j é v e l . Ö n m a g á r a g o n ­ dolt i l y e n k o r , csak ö n m a g á r a , é s a m a g a m ú l a n d ó s á g á t siratta. M i n t h a a h a l á l , csak k ü l ö n az ő ü g y e v o l n a . O l y a n e r ő s v o l t b e n n e ez a v o n z á s , h o g y n é h a — az u t c á n j á r v a — a m i ­ k o r g y á s z d r a p é r i á t l á t o t t e g y h á z o n , n a g y o n erős v o l t b e n n e a k í s é r t é s , h o g y e g é s z e n i s ­ m e r e t l e n h a l o t t a k h o z i s b e m e n j e n , o d a á l l jon a r a v a t a l h o z , s elsirassa őket, m i n t ö n m a g á n a k e g y - e g y t á v o z ó részét. Csak az a m á s i k é r z é s tartotta vissza, h o g y ő, P o l l á k o v i c h N e l l y , i g a z á n n e m v p g y ü l h e t el a k á r m i l y e n e m b e r e k k e l . Ezzel tartozik f a m í l i á j á n a k é s ö n m a g á n a k . Mert g o n d o l a t b a n m i n d i g csak P o l l á k o v i c h n a k t e k i n t e t t e m a g á t . A v i l á g e l ő t t u g y a n a K á v a i n e v e t v i s e l t e , e z e n a n é v e n írták ö s s z e n é p s z á m l á l á s k o r , e r r e a n é v r e é r k e z t e k l e ­ v e l e i , d e m i n d e z c s a k k ü l s z í n , ö m a g a belül i g a z á n s o h a s e m v o l t K á v a i , csak P o l l á k o v i c h . S igazi é l e t e i s c s a k a d d i g tartott, a m í g e g y n a p o n v a l a m i é r t h e t e t l e n okból b e k ö l t ö z ö t t e b b e a házba, ÍCávai ü l é s h e z , a h a t a l m a s farakások, d e s z k a h a l m a z o k , g e r e n d á k , h o r o g f á k é s ostorfák k ö z é . A t t ó l k e z d v e a v a l ó s á g b a n m e g s z ű n t P o l l á k o v i c h N e l l y igazi é l e t e , s csak az á r n y é k a é l t t o v á b b . M e g s z ű n t e k a régi, o t t h o n i zsűrok, a m e l y e k r e Pollákovich-mama m i n d i g s a j á t k e z ű l e g k é s z í t e t t e a sajtoskiflit. Ez e l m a r a d h a t a t l a n v o l t . M é g m a i s s z á j á b a n érzi az ízét. D e n e m c s a k a zsúrok é s a s a i t o s k i f l i t ű n t e k el, h a n e m v e l ü k e g y ü t t e l m a r a d t a k a r é g i i s m e r ő s ö k , a r é g i b a r á t n ő k is. Á k i s K o v á c h E l l a m o s o l y g ó s , p u f ó k arca, p i s z e o r r o c s ­ ka ja, r a g y o g ó s z ő k e h a j a m é g m o s t i s é l é n k e n é l e m l é k e z e t é b e n . M é g á l m o d i k I s n é h a róla, S á l m á b a n ő i s a r é g i N e l l y . Ü l n e k ö r e g a p a n a g y k e r t j é b e n , a l u g a s alatt, é s S z a b ó n é N o g á l l J a n k a r e g é n y e i t o l v a s g a t j á k . M e g a t ö b b i e k : G e l l é r t Zsuzsi, a k i n e k s z e m é b e n m i n -

d i g c s i n t a l a n f é n y v i l l o g o t t , s n a p o n t a g y o r s , s u t t o g ó h a n g o n m e s é l t e el, h o g y a n k o k e t t á l t B a n d i v a l , a s z o m s z é d ü g y v é d h e t y k e l e g é n y f i á v a l ; a c o p f o s M a l l á r y Berta, aki ö r ö k k é t ö l ­ t ö t t c s o k o l á d é t m a j s z o l t , és m i n d i g v ö r ö s s z e k f ű é k e s k e d e t t a h a j á b a n , s a többiek, a k i k k e l m i n d e n c s ü t ö r t ö k ö n d é l u t á n k ö r ü l ü l t é k P o l l á k o v i c h - m a m a n a g y ebédlőasztalát, s a k a k a ó , k u g l ó f é s az e l m a r a d h a t a t l a n sajtoskifli m e l l e t t t á r s a s j á t é k k a l szórakoztak. M i n d e z — v o l t é s t u l a j d o n k é p p e n m é g m a is csak ez v a n . T u d o m á s u l v e s z i , h o g y ez a K á v a i I l l é s n a p p a l v a s t a g s z i v a r f ü s t b e b u r k o l ó z v a n y ú j t ó z i k el irodája k é n y e l m e s k a r o s s z é k é b e n , e b é d u t á n h a n g o s h o r k o l á s s a l alszik a p a m l a g o n , e s t e p e d i g m e g y a k e r e s k e d ő k e g y e s ü l e t é b e — ú j a b ­ b a n a B a r o s s - s z ö v e t s é g b e — a m e g s z o k o t t ferbli-partira; t u d o m á s u l veszi, h o g y ö r e g a p a e g y k o r i k e r t j e h e l y e t t szürke, p o r o s g e r e n d á k é s f a r a k á s o k s z o m s z é d s á g á b a n k e l i é l n i e , s h a l l g a t n i a kell a f ö l - f ö l s i k í t ó fűrész f ü l s é r t ő zaját, — d e m i n d e z n e m számít; b e n n e , l e g ­ b e l ü l — é s ez a f o n t o s — m é g m i n d i g é s ö r ö k k é csak a régi k ö r n y e z e t él. É s e b b e a k ö r ­ n y e z e t b e p l á n t á l t a b e l e L i l i t is. ő r i z t e ettől a r i d e g k ö r n y e z e t t ő l , a m e l y b e saját h i b á j á n k í v ü l b e l e c s ö p p e n t . T i z e n ö t é v e s v o l t t é l e n . T ö b b m i n t t i z e n ö t é v e él itt a d e s z k á k é s farakások s z o m s z é d s á g á b a n , d e b á t r a n m o n d h a t ó , e g y á l t a l á n n e m i s m e r i ezt a h a t a l m a s u d v a r t . Ott, az iroda m ö g ö t t , az e g y m á s s a l s z e m b e n álló k é t h a t a l m a s fészer v o n a l á n túl, a m e r r e a d e s z k á k , lécek, s t a n g l i k é s g e r e n d á k h a l m a z a t o r n y o s u l , az istálló, a b o g n á r m ű h e l y é s a t r á g y a d o m b k ö r n y é k e s z i n ­ te e g é s z e n i d e g e n , i s m e r e t l e n v i l á g Lili előtt. P i s t i m á s . P i s t i fiú. N e k i m á r g y e r m e k k o r á ­ b a n i s s z a b a d v o l t n a p h o s s z a t a f a r a k á s o k k ö z t m á s z k á l n i a , f ö l k a p a s z k o d n i a fészer e m e l e ­ tére, m e g m á s z n i a d e s z k a - é s g e r e n d a h e g y e k e t , b e k u k k a n t a n i az istállóba, b á m u l n i J á n o s t , az e g y k o r i b o g n á r t é s r a k o d ó m u n k á s t , a m i n t az új k e r é k t a l p a t faragja a törött h e l y é b e , é s a m i fő, s z a b a d v o l t H e k i , a b o z o n t o s k u t y a t á r s a s á g á b a n p a t k á n y r a v a d á s z n i a a t r á g y a ­ d o m b é s az i s t á l l ó k ö r n y é k é n . D e Lili? Lilit m á r h á r o m é v e s korától k e z d v e n a p o n t a k i v e z e t t é k a parkba, h a szép i d ő volt, h a m e g n e m , h á t b e n t u n a t k o z o t t a s z o b á b a n , b a b á i k ö z ö t t t é r d e p e l v e , v a g y l e g ­ j o b b e s e t b e n k i m e h e t e t t a k i s k ö r ü l k e r í t e t t , m i n d ö s s z e p á r l é p é s n y i „kert"-be, a m e l y e t K á ­ v a i n é t e l e p í t e t t ide, h o g y e g y k i s „ha j o b b n i n c s " - o t t h o n t v a r á z s o l j o n l á n y á n a k a f a r a k á ­ sok közé. N e m v o l t e b b e n a k e r t b e n e g y é b , c s a k s z é p e n g o n d o z o t t g y e p , é s k e r í t é s e m e n ­ t é n n é h á n y v a d r i b i z l i - b o k o r , d e m é g .ez a k i s zöld folt i s k i v i r í t o t t a s i v á r k ö r n y e z e t b ő l , s n e m v o l t o l y a n v e v ő j e a f a t e l e p n e k , aki a k a p u n b e l é p v e , m e g n e b á m u l t a v o l n a a . v á ­ ratlanul eléje táruló képet. Mintha e g y h a t a l m a s palettáról véletlenül, szinte csúfolódásk é p p e n l e c s ö p p e n t v o l n a e g y kis. z ö l d folt a n a g y s z ü r k e s é g k ö z e p é b e . Lili azóta m á r m e g n ő t t , m a h o l n a p m á r f é r j h e z m e g y (érre u g y a n n e m s z í v e s e n g o n ­ dolt Kávainé, mert magának szerette volna megtartani mindörökké), de a kert m é g m e g ­ volt, c s a k azzal a k ü l ö n b s é g g e l , h o g y g y e p h e l y e t t k é t k i s á g y á s b ü s z k é l k e d e t t b e n n e , s az á g y a s o k b a n á r v á c s k a , n e f e l e j t s é s g y ö n g y v i r á g . Lili m é g m a i s k i ü l i d e d é l u t á n o n k é n t , v é ­ gigheveredve a nyugágyban. Nyugodtan pihenhet, mert a kiterebélyesedett vadribizli-bokrok e l r e j t i k a k í v á n c s i - t e k i n t e t e k elől. Igaz, m ú l n a k az é v e k . L i l i r ő l i s l e m á l n a k l a s s a n a k i s l á n y o s v o n á s o k , s m á r i s ok­ v e t e t l e n k e d i k e g y - k é t k i s s z a r k a l á b a s z e m e alján. Most, h o g y í g y l e h u n y t s z e m m e l , m o z ­ d u l a t l a n u l f e k s z i k az á g y b a n , h ó n a a l a t t a l á z m é r ő v e l , e g y k i c s i t e l s i m u l t a k u g y a n e z e k a redők, d e á r n y é k ü k , o t t m a r a d t . . Kávainé valami feloldó simogatással szerette volna eltüntetni a múló időnek ezeket az á r u l ó n y o m a i t . H a l á n y á v a l v o l t , s z i n t e e g é s z e n m á s e m b e r n e k é r e z t e m a g á t . K i h u l l o t t b e l ő l e m i n d e n r i d e g s é g , k e l l e m e s , m e l e g h u l l á m áradt szét t e s t é b e n , s m i n d e n v á g y a az v o l t , h o g y m i n é l t e l j e s e b b e n k i f e j e z z e a b e l ő l e á r a d ó g y ö n g é d s é g e t . V o l t e b b e n az é r z é s ­ b e n v a l a m i az ifjúkori, e l m u l a s z t o t t s z e r e l e m b ő l . A m i t ő l e g y k o r — n e m az ő h i b á j á b ó l — m e g f o s z t o t t a az urát, m o s t m i n d a z t s z á z s z o r o s a n s z e r e t t e v o l n a l á n y á n a k a j á n d é k o z n i . H a Lili g y e n g é l k e d e t t , m é g f o k o z o t t a b b e r ő v e l áradt k i b e l ő l e ez a g y e n g é d s é g . S i m o g a t t a , b a ­ b u s g a t t a , . s z i n t e m é g s e l y p í t e t t i s hozzá, a m i t P i s t i t i t o k b a n t i s z t e l e t l e n ü l ú g y f e j e z e t t ki: „anyuka megint nyavalyog". — K i v e h e t j ü k , d r á g á m , a l á z m é r ő t , —: m o n d t a , m i u t á n e g y p i l l a n t á s t v e t e t t a k e z é ­ b e n t a r t o t t ébresztőórára. T e k i n t e t e n y u g t a l a n u l s i k l o t t a h i g a n y o s z l o p r a : 36,7. N y o m a s i n c s láznak. M e g k ö n y n y e b b ü l é s t , d e u g y a n a k k o r b i z o n y o s f u r c s a c s a l ó d á s f é l é t i s érzett: M e g k ö n n y e b b ü l é s t azért, m e r t n i n c s k o m o l y a b b b a j , s v a l a m i f u r c s a c s a l ó d á s t azért, m e r t e z a l á z m e n t e s s é g e g y k i ­ c s i t m e g f o s z t o t t a attól, h o g y s z é g y e n k e z é s n é l k ü l k i ö n t h e s s e e g é s z s z e r e l m e s a n y a i g y ö n ­ g é d s é g é t : A z é r t v é g i g s i m í t o t t a h i d e g k e z é v e l a p á r n á b a s ü p p e d ő arcot — m i n t h a ellenőrizni akarná, n e m csalt-e a lázmérő —, é s babusgatva mondta: — Aludj, kislányom, nincs semmi baj. No, aludj szépen. v

A z u t á n s o k á i g ü l t m é g az á g y s z é l é n , s c s a k a k k o r e m e l k e d ő t ! föl ó v a t o s a n , a m i k o r a l á n y e g y e n l e t e s l é l e k z é s é b ő l m e g á l l a p í t o t t a , h o g y a l s z i k . V i s s z a m e n t az e b é d l ő b e , h o g y folytassa félbeszakított ebédjét. K á v a i és Pisti m á r n e m voltak ott. C s e n g e t e t t V i c á n a k , h o g y h o z h a t j a a szószt és a l e v e s h ú s t , a z u t á n — m í g a l á n y j ö t t — k e z é b e t e m e t t e a r c á t . Nagyon elhagyatottnak érezte magát .

3EZEREDY

LUJO

Vörös Péter

megy

a rétre . .

Feleletkeresés Most elegem van a városból, már nagyon elegem. Megpihenek a kemencénél a csendes melegen. A szobámban eloltom a fényt, s hallgatom magamban a tolvaj egér, hogy rágicsál ropogva a falban. E gyönge neszt csak én értem Avas a szalmazsák is. Egyedül ülök, mert nincs már a harangozásig. Vecsernyére csak én nem A romlott nagy gyerek, csak én ülök itt a múlttal s néha kételkedek.

itt. sok

várók. most

t

Hallgatom, hogy nyög fel a bánat, és sóhajt az öröm, Tőlük kérdem, mért nem simul ki gyűrött szemöldököm. . . . D e itt nyugalom van, tudom, csak a csönd felelne, s kevés ez annak, kit örökké vinne csak a lelke. Mert kit elcsaltak hívón a cikázó fények, a sötéthez az már csak pihenésre tér meg.

Gondold

egyszer percnyi

meg

Ha eljösz t a v a s z i életszag árad könnyű ruhádnak rejtett titkaiból, s hogy néznek az öreg tüdőbajos legények, keserű lesz szájukban a nyál. Ha eljössz gondold meg Nekem téged megcsókolni is vétek. BÜRÁNY

ANDOR

Csépé Imre

Könnycseppek a határdombon L o m p o s b é r e s v o l t a m é n is, m i n t a többi társam, a k i k k e l e g y ü t t k o p l a l t u k át a n a ­ pokat a h a t á r s z é l i B e c k e r - t a n y á n , a m e l y v é g é v e l a s z e n t t a m á s i h a t á r n a k farol, ott ahol e g y b e ü t k ö z i k h á r o m falu h a t á r v é g e . Ki g o n d o l t a v o l n a akkor, h o g y a m e g v á l t á s csak e g y b i c s k a h e g y r e lapul tőlünk, a m e l l y e l k i f i z e t h e t t ü k v o l n a a m i n d e n z u g b ó l r á n k v i c s o r g ó n y o m o r t . M o n d o m , ott b é r e s k e d t e m é n is a z o n a t a n y á n , ahol l é p t e i m alatt s z u n n y a d t a j ö v ő , c s o d á l a t o s f o r d u l a t o t r e j t ­ v e m a g á b a n s a n n a k a ritka s z e r e n c s é j ű e m b e r részére, a k i n e k m e g a d a t o t t a f ö l k e l t é s e . H ú z t u k az igát t é l e n - n y á r o n a p o c a k o s gazda s z e m e előtt, aki t í z p e r c n y i p i h e n ő t s e m e n g e d é l y e z e t t n a p k ö z b e n arra, h o g y az e m b e r szárazra t ö r ü l k ö z z ö n a s z e m e t m a r ó i z z a d ­ ságtól. B e n t a s z u t y k o s c s e l é d k o n y h á k o n g y ű r ö t t b é r e s n é k s ó h a j t o z t a k az ü r e s f a z e k a k k ö ­ zött, m e g - m e g v a k a r g a t v a b o g l y a s f e j ü k e t , h o g y m i t is t u d j a n a k főzni az e m b e r e k n e k , a k i ­ k e t kint c s ó v á l t a k az idők, m i n t n y a k á n f o g o t t m a c s k á k a t a g y e r e k e k . I s z o n y ú s z e g é n y ­ s é g b e n é l t ü n k akkor, m i n t h a ö s s z e f o g o t t v o l n a e l l e n ü n k m i n d e n , a m i csak k í n o z n i t u d j a az e m b e r t . S z ü l e t é s , b e t e g s é g k a r ö l t v e l á t o g a t t á k a t a n y á t s n a g y o n s ű r ű v e n d é g e k k é váltak. M i n d i g j o b b a n m é l y ü l t a n y o m o r , a m e l y n e k f e r t ő j é b e n n e m z e t t e k az e m b e r e k . M i n é l n a ­ g y o b b a n y o m o r e g y c s a l á d b a n , a n n á l t ö b b a g y e r m e k . V a l a m i b e n ki kell élni m a g á t a l e g s z e g é n y e b b e m b e r n e k is. A g a z d a n e m törődött v e l ü n k . M e g a d t a a m e g a l k u d o t t bért, s azért m u n k á t k ö v e t e l t , e m b e r i t é s m i n é l többet. H a v a l a m e l y i k c s a l á d b a g y e r m e k e t c s e p ­ p e n t e t t az érzés, az idő b i z o n y e l p i l l é z e t t a f ö l s z í n e n n é h a f é l é v e k i g is, m í g k i t i s z t u l t az a s s z o n y é s az e m b e r k ö z ö t t a n y u g a l o m , é s b e l e t ö r ő d t e k abba, h o g y h a m á r v a n , h á t h a d d legyen. N e m s z í v e s e n t e k i n t e t t e k az új v e n d é g r e , k ü l ö n ö s e n az apa, a k i n e k i l y e n k o r m i n d i g k i á l l t e g y foga a m u n k á b ó l , a m i r e r i t k á n j u t o t t m é g h a j á b a k r u m p l i is. I l y e n k o r m e g v o l t a k ö l c s ö n ö s e g y m á s okolás, h o g y t e v a g y az oka, m e r t n e m t u d s z v i g y á z n i . H a m e g l e h e t e t t v o l n a s z á m l á l n i m i n d a z t a sóhajt, a m i n a p k ö z b e n e l h a g y t a a szánkat, ú g y az e m b e r e k é t , m i n t az ü r e s k o n y h á k o n s z é d e l g ő a s s z o n y o k é t , aligha l e t t v o l n a t ö b b fűszála a B e c k e r - t a n y a l e g e l ő j é n e k attól. H a v a l a k i m e g s o k a l t a a p ö f f e s z k e d ő g a z d a e m b e r t e l e n s é g é t é s szóra b á t o ­ rodott, azt a z o n n a l k i r a k a t t a a h a j l é k á b ó l , v i s s z a v o n h a t a t l a n u l . S e m m i e l l e n t m o n d á s t n e m tűrt. B é r e s s z o k á s s z e r i n t a g a z d á j á v a l szidni a j ó s z á g o t a l e g f ő b b b ű n v o l t nála. M i n d i g v o l t a k b e s ú g ó i , kik h e l y e t t e i s h a l l o t t a k , m e g l á t t a k , k i k e g y e n y h é b b szóért e l á r u l t a k bennünket. A z akkori t ö r v é n y csak arra szolgált, h o g y l e m é r j e , k i n e k s ú l y o s a b b a z s e b e , é s m i n ­ d e n h a t a l m á v a l az o l y a n o k j a v á r a b i l l e n t , a k i k é s ú l y o s a b b . É n is ott átttam a k i r o b b a n á s o k s z é l é n , d e m i n d i g v i s s z a t a r t o t t s z ü l e i m e s d e k l ő t e ­ k i n t e t e , a k i k azt h a j t o g a t t á k : — Ezt a pár h ó n a p o t m á r kibírod, m í g az e s z t e n d ő

lejár,

azután m e g hazamegyünk a faluba és szabad leszel mint a madár. N y e l t e m é s t ű r t e m . V a s á r n a p o n k i n t k i - k i j á r t a m a h a t á r s z ö g e l é s e k h e z , ahol h á r o m d o m b v o l t ö s s z e h o r d v a h a t á rj e l z é s n e k . M i n d e g y i k b e n t i z e n ö t - h ú s z kocsi föld l e h e t e t t . A r r a ráültem é s hallgattam a kökénybokrok l á g y zizegését, a m e l y e k körülnőtték a határdombo­ kat. A d o m b o k k ö z ö t t e g y m á s t k e r e s z t e z ő u t a k m e l l e t t e c e t f a s u r j á k s ű r ű s ö d t e k , r e j t e l m e s h o m á l y t t a k a r g a t v a l o m b j a i k k a l , m e l y e k e t az a r r a h a l a d ó g y a n a k v ó s z e m m e l f i g y e l g e t e t t , hogy n e m lapít-e benne valami roszszándékú ember. A z asszonyok fényes nappal is m e s z szire e l k e r ü l t é k a b o k r o k a t , b e k e r ü l t e k i n k á b b a s z á n t á s o k r a . J ó m a g a m is körülszuktáltattam először B u n d á s kutyámmal, mielőtt a szokott h e l y e m ­ re, a s z e k i c s i h a t á r d o m b r a ü l t e m v o l n a . F é l é v s z á z a d d a l e z e l ő t t r é m i s z t ő g y i l k o s s á g t ö r t é n t itt az e c e t f a s u r j á k alatt; s z e r e l m i ü g y v o l t a n á t t e r e . M a s e m t u d n á m m e g m o n d a n i , h o g y mi vonzott ahhoz a dombhoz, ahová — ha csak t e h e t t e m — mindig kijártam. Mintha a gondolat is könnyebben is röpült volna onnét. Ráérő időmben késő estékig onnan néztem a határt, a délibábtól gőzölgő tanyákat, a ragyogó kékséget fölöttem s a g o m b o l y g ó felhő­ ket, a m e l y e k l o m h á n ú s z t a k a m e s s z e s é g b e n . Ü g y é r e z t e m i l y e n k o r m a g a m a t , m i n t h a a tücsök-muzsikás, májusi mezőkkel egyetemben beledagadnék a végtelen magasságokba, m a ­ g a m alatt h a g y v a mindent, a tanyát, ahol szüleim é s testvéreim, bérestársaim vannak, akik ilyenkor veszik igazán szemügyre, hogy mennyire nyomorultak. Sohasem szerettem vasár1

n a p b e n t l e n n i . Ha a c s a l á d o k m i n d a n n y i a n e g y ü t t voltak, f o l y t o n csak v e s z e k e d t e k , a f é ­ l i g m e z í t e l e n e m b e r e k h a d o n á s z t a k , akikről az a s s z o n y o k i l y e n k o r é r k e z t e k l e m o s n i e g y e t ­ len ingjüket. Ültem és gondolkoztam a dombon. — Hej, ha én is olyan gazdag volnék, mint Bekker, m i c s o d a é l e t e t t e r e m t e n é k i t t e n ! R u h á t v e n n é k m i n d e n c s e l é d n e k é s - e l l á t n á m ő k e t é l e l e m m e l , j ó s z á g g a l é s m i n d e n n e l . M é g h a r m o n i k á t is v e n n é k n e k i k , h a d d v i g a d j a n a k v a ­ s á r n a p o n k é n t , é n m e g i d e é p í t e n é k e g y c s u p a a b l a k kis v i t y i l l ó t a dombra, a h o n n é t s z a b a ­ d o n g y ö n y ö r k ö d h e t n é k a táj s z é p s é g e i b e n . N e m l e s e l k e d n é k a c s e l é d e k u t á n , m i n t ő, aki n e m i s t u d i g a z á n élni. I l y e n g o n d o l a t o k a t s z ö v ö g e t v e ü l d ö g é l t e m a d o m b o n , az e g y e t l e n h e l y e n , ahol ú g y é r e z t e m , h o g y a l a t t a m f o l y i k a n y o m o r é s e n g e m n e m l o c s k o l a s z e n n y e . Teltek-múltak a hetek mint a hömpölygő sárfolyam, melyben minél jobban evickél, annál j o b b a n b e l e m e r ü l az e m b e r . Csak a v a s á r n a p o k e m e l k e d t e k ki d o m b j a i k k a l k ö z ü l ü k m i n t apró k i s s z i g e t e k , m e l y e k e n l a s s ú t ű n ő d é s n e k a d h a t t a m m a g a m a t . E g y s z e r e g y v a s á r n a p d é l u t á n f ü t y ü r é s z v e b a l l a g t a m a d o m b h o z , apró k i s d a l o k a t l e n g e t v e a n y e l v e m e n , m e l y e k ú g y lobogtak a májusvégi délutánba mint rajtam a foltos i n g e m , a m e l y r ő l n e h e z e n l e h e t e t t v o l n a m e g m o n d a n i , m e l y i k az i g a z i színe. T a l p a m a l a t t c s i k l a n d o z v a o m l o t t a p u h a rög. í £ u t y á m e l ő r e s z a l a d v a a d o m b m e l l e t t m e g á l l t , m a j d e g y darabon visszaandalgott és ugatni kezdett. A kökényestől m é g mindig n e m láttam senkit. Odaérek, h á t k i t t a l á l o k ott? A s z o m s z é d é k Ilonkáját, a k i k a m e l l e t t ü n k l é v ő t a n y á n h a r m a d o s k o d t a k . A s z ő k e s z é p s é g elpirult, m i k o r o d a é r t e m , d e é n is, é s r á m p i s l o g o t t b ú z a v i ­ r á g s z e m é v e l . JSlőtte új k r ó m o z o t t n ő i bicikli f e k ü d t , a m e l y r e s e h o g y s e m t u d t a f ö l r a k n i a l e e s e t t láncot. F o r m á s k i s k e z e f e k e t e v o l t az olajtól. — N e m t u d o m a l á n c o t f ö l t e n n i — c s i c s e r e g t e é s bal v á l l á n k e r e s z t ü l a t a n y á j u k f e l é nézett, k i s s é h á t r a d ő l v e , a m i t ő l f e s z e s kis m e l l e m a j d átszúrta p i r o s b a b o s blúzát. — N o m a j d én f ö l t e s z e m — l é p t e m o d a é s a k ö z é p k e r é k r ő l l e v é v e először a kis k e ­ rékre tettem, majd azután fölhajtottam a pedálkerékre a láncot. — N a g y o n t á g a l á n c — m o n d o m n e k i —, m e g k e l l e n e húzni. V a n

kulcsa?

— Nincs itt — lépett közelebb hozzám. — Máma vettük és n e m gondoltam, hamar elpusztul. — N e m p u s z t u l t el, c s a k n e m jól á l l í t o t t á k össze.

hogy

Fölállítottam a biciklit és a kezébe adtam. A világért sem mertünk volna egymásra nézni. E g y d a r a b i g t a p s i k o l t a , t ö r ü l g e t t e az ülést, h a l l g a t o t t , h o g y m o n d o k - e m é g v a l a m i t , m a j d l á t v a , h o g y n e m szólok, m e g k ö s z ö n t e , h o g y s e g í t e t t e m , fölült rá é s e l g ö r b é z e t t rajta. Á l l t a m o n i n t a c ö v e k , u t á n a b á m u l v a g y ö n y ö r ű termetériek. F o r m á s l á b a i e l ő v i l l a n t a k hajtás közben. A m e d d i g csak láttam, húzódott utána a tekintetem. Ü g y éreztem, mintha a s z í v e m e g y g o m b o l y a g c é r n a v o l n a , m e l y n e k e g y i k v é g e a b i c i k l i h e z v a n k ö t v e s a h o g y nő a távolság közöttünk, ú g y ürül valami b e n n e m és édes remegéssé válik. H ú s z é v e s v o l t a m , d e teli l e m o n d á s s a l . A s z e r e l m e k e t csak m á s o k s z a v a i n k e r e s z t ü l i s m e r t e m , s o h a k o c s m á b a n n e m j á r t a m , n e m t u d t a m t á n c o l n i , s í g y az é l e t l e g e l e m i b b é l ­ vezeteit s e m ismertem gyakorlatból. Mindig rongyos és ruhátlan voltam, s örültem, ha el­ h ú z ó d h a t o k oda, ajiol n e m v á l o k s e n k i g ú n y t á r g y á v á . V a l a m i m e s e s z e r ű v i l á g b a n é l t e m , a m e l y b é n n e m s z ű k ö l k ö d n e k azok, a k i k n e k m á s r a n e m j u t a s z e b b i k v a l ó s á g b ó l . L e ü l t e m a dombra, hosszasan elnézve kirepedezett lábaimat, s átadtam magamat a csöndes tűnődés­ nek, a m i b e n t a l á n m i n d e n k i n é l g a z d a g a b b v o l t a m . E g y s z e r csak é l e s c s ö n g e t é s r e k a p o m föl a f e j e m e t . N a g y o t d o b b a n t a s z í v e m . I l o n k a j ö t t vissza, e g y i k k e z é b e n e g y b i c i k l i - k u l ­ csot s z o r o n g a t o t t a k o r m á n y o n . — É d e s a p á m alszik — u g r o t t l e a b i c i k l i r ő l —, n e m a k a r t a m f ö l k e l t e n i , h o g y h ú z z a m e g a l á n c o t , gondoltam^ h o g y k i g y ü v ö k m a g á h o z , h a m e g c s i n á l n á . — N a g y o n s z í v e s e n — u g r o t t a m föl ü l t ö m b ő l é s á t v e t t e m a k u l c s o t m e g a biciklit. T e k i n t e t ü n k e g y p i l l a n a t r a t a l á l k o z o t t . P á r p e r c alatt k é s z e n l e t t e m v e l e . A d d i g ő m o g y o r ó és búzavirágot szedett a dűlőút mellett. — N o m á r jól i s v a n — m o n d o m . — M i n d j á r t f ö l ü l ö k a b i c i k l i r e é s k i p r ó b á l o m a dqimbok körül. — Könnyen mén, úgy-e? — kérdezi mosolyogva. — Hát m é g új. Mennyibe került? — E z e r ö t s z á z dinárba. D r á g a ? — N e m v o l t s o k érte, m e g é r i — v i s z e m o d á h o z z á a biciklit.

tette

Egymásra néztünk é s m i n d a ketten elpirultunk, ö zavarában a virágok közé r e j ­ arcát, a m i f e n s é g e s s é t e t t e s z ő k e é d e s s é g é t . H a l l g a t t u n k . S z i n t e h a l l a n i l e h e t e t t s z í -

vünk dobbanását. Fölöttünk fehér lepkék ölelkeztek, és szédülve hullottak a kőkénybokrok közé. A z i k r á s n a p f é n y b e n e g y p a c s i r t a l u b i c k o l t , a z u t á n h i r t e l e n l e z u h a n t a k u k o r i c a földre. Ü g y é r e z t e m , m i n t h a s z í v e m b ő l v a l a m i s z é d ü l é s f é l e ö m ö l n e a f e j e m b e . — E v v e l az e r ő v e l l e i s ü l h e t n é n k — m o n d o m n e k i r e m e g ő h a n g o n . N e m ellenkezett. Szó nélkül letelepedett a dombra, e g y kicsit távolabb tőlem. L á ­ b u n k alatt a d o m b t ö v é b e n é l e s h a n g ú tücsök c i r p e l t s z e m b e f o r d u l v a a d é l u t á n i n a p s ü t é s s e l . — M i l y e n m e s s z i r e el l e h e t i n n e n l á t n i — t e k i n g e t e t t s z é j j e l a táj fölött. — M i é r t jár i d e m a g a m i n d i g ? — kérdezi t ő l e m s z e m l e s ü t v e . — S z e r e t e k itt — v á l a s z o l o k n e k i r ö v i d e n s i d e g e s u j j a k k a l s z a g g a t o m mellettem a füvet. — M i n d e n v a s á r n a p itt l á t o m ülni, ha k i n é z e k a t a n y a m ö g ü l . T a l á n v á r v a l a k i t ? — N e m én. — H á t akkor, m é r t j á r ide? — Csak. — M a g a s z o k o t t o l y a n s z é p e n dalolni sokszor? — N e m — p i r u l o k el j o b b a n . — H á t ki? — N e m tudom — szaggatom marékszámra a füvet s rá-ránézek szörnyű izgal­ mamban. — H á n y éves? — kérdezősködik tovább. — Húsz. — É n m é g csak t i z e n h é t v a g y o k — b a b r á l g a t j a a csokrot. — V o l t m á r szeretője? — L e s r á m m o s o l y o g v a , d e ő i s n a g y o n izgatott. — Még soha — válaszoltam torkomban dobogó szívvel. — Igazán? — dölti oldalra f e j é t é s ú g y n é z b e l é m , m i n t a t ü k ö r b e . — Igaz! M é r t k é r d e z i ? — Hát c s a k . . . — süti l e szemét májd újból rámemeli: — N e hazudjon, mondja m e g , k i az, aki o l y a n s z é p e n d a l o l t m a g u k n á l az e s t e is? — Mit? — Hát hogy, hogy is van? „Gyere velem akáclombos f a l u m b a . . Ü g y - e maga da­ lolta? — b i c c e n t f e j é v e l , a m i t ő l arcára h u l l t e g y fürt s z ő k e s é g . — H á t . . . h á t . . . én — makogtam dadogva. — S z e r e t n é m m e g t a n u l n i . Ű g y - e m e g t a n í t rá? — érinti m e g k a r o m . M i n t h a v i l l a n y á r a m ütött v o l n a m e g : — Meg — l e h e l e m alig hallhatóan. ö s s z e c s a p t a k e z é t ö r ö m é b e n s c s ö p p n y i szájából k i r a g y o g t a k a p r ó f e h é r fogai, a m e ­ lyek úgy csillogtak mint a harmatos gyöngyvirág-szirmok. — N é h a , m i k o r c s ö n d e s az i d ő , ú g y á t h a l l a t s z i k hozzánk, m i n t h a ott dalolná. É n o l y a n k o r a s z a l m a k a z a l m e l l ő l s z o k t a m h a l l g a t n i . N a g y o n s z e r e t e m a nótát, k ü l ö n ö s e n eztet. Nemsokat kérettem magamat, teli érzéssel eldaloltam neki. Ü g y láttam, hogy m i n d e ­ n é t o d a a d n á ezért a n ó t á é r t . K ö z e l e b b h ú z ó d o t t h o z z á m é s ú g y i t t a m a g á b a a h a n g o k a t . M e g - m e g r e m e g t e k h o s s z ú pillái, m e l y e k k r i s t á l y k ö n n y e k e t d a j k á l t a k é s e j t e t t e k arcára. R á ­ rápillantottam olykor s éreztem, h o g y é n is könnyezek. Sohasem láttam nálánál szebbet. Ü g y ült ott m e l l e t t e m m i n t e g y m e s e b e l i k i r á l y l á n y , a k i t a s z e g é n y e m b e r h e t e d i k fia s z a ­ b a d í t o t t k i a s á r k á n y t ó l s m o s t o r s z á g u k széléről n é z i k e g y ü t t , h o l v á l a s s z á k k i m a g u k n a k a f e l e k i r á l y s á g o t . H ó f e h é r n y a k á n m e g - m e g r e z d ü l t e k a p i h e s e l y m e k az i l l a t o s m á j u s i szélben. — Jaj de szép volt! — simult közelebb hozzám és görcsösen a karomba markolt. Azt hittem, meghalok a boldogságtól. R e m e g v e átfogtam a vállát, magamhoz v o n t a m és h o s s z a s a n m e g c s ó k o l t u k e g y m á s száját. F e j é t a v á l l a m r a h a j t o t t a é s ú g y n é z t ü k az a l k o n y i tájat, a m e l y c s o d á l a t o s ö s s z h a n g b a n z s o n g o t t k ö r ü l ö t t ü n k . Á g y ö n y ö r t ő l c s a k n a g y r i t k á n t u d t u n k s z ó h o z jutni. I n k á b b c s ó k o k b a n k e r e s t ü n k é r z é s e i n k n e k k i f e j e z é s t . H a szóltunk, már tegeztük is egymást, a májusi mező m i n d e n varázsával belénk ivódott. A l i g tudtunk elválni egymástól. A következő napokon már sűrűbben fölhangzott a nóta és erősebb tüdővel fújtam a tanyájuk felé: „Gyere v e l e m akáclombos f a l u m b a . . . " Csodálatos érzések töltötték meg a l e l k e m . N e m s z e r e t t e m , h a s z ó l t a k h o z z á m , magam s z e r e t t e m l e n n i g o n d o l a t a i m m a l , s z ü ­ leimet ruhavevésre unszoltam s azon veszekedtem velük, h o g y megnősülök. — U g y a n , c s a k n e m m e n t e l az e s z e d ? — m o n d o g a t t á k . — G a t y á d i s c s a k a z v a n , a m i rajtad v a n , m e g i n g e d is. M i r e n ő s ü l n é l ? A r r a m e g n e s z á m í t s , h o g y v e s z ü n k , m e r t h a í g y f o r o g r á n k az idő, Á d á m - k o s z t ü m b e n j á r u n k v a l a m e n n y i e n .

N a g y o k a t m o r o g t a m , d e n e m a d t a m föl a r e m é n y t . A v a s á r n a p o k ű n n e p e l t e b b e k l e t ­ t e k s a d o m b o k o n m i n d s ű r ű b b e n t a l á l k o z t u n k , n é h a m é g h é t k ö z n a p e s t é k e n is. E g y m á s t á t ö l e l v e ú g y á l l t u n k a c s i l l a g o s é g alatt m i n t az e r ő s z i m b ó l u m a , a m e l y k ö r ü l a l á z a t o s a n h ö m p ö l y ö g az áldott n y á r e z e r s z í n ű v i r á g a i v a l , t ü c s k e i v e l é s p a c s i r t á i v a l . N é h a ' e g y - e g y i l l a t h u l l á m c s a p o t t föl h o z z á n k , e l k á b í t v a b e n n ü n k e t , m i k ö z b e n ö r ö k h ű s é g g e l p e c s é t e l t ü k m e g s z e r e l m ü n k e t . S z i n t e s z á l l t u n k a d o m b o k felé. O l y k o r - o l y k o r b e l é m m a r t a k é t s é g , hogy én szegény vagyok, Ilonka m e g módos lány, mert saját igájuk m e g földjük van, m í g n e k e m a rajtamvalónál több nincsen, de mindig megnyugodtam, ha Ilonka s z e m é b e néztem é s c s e r e s z n y e p i r o s ajkáról h a l l o t t a m , h o g y „ k í v ü l e d s o h a senki, i s t e n e n g e m ú g y segéljen!". S o k s z o r e g é s z v a s á r n a p d é l u t á n u n a l o m s z a k a d á s i g e s k ü d t e t t e m . N e v e t e t t r a j t a m , d e azért e s k ü d ö t t . É n o l y a n k o r azt h i t t e m , h o g y b o l d o g a b b v a g y o k B e c k e r n é l , a k i n e k v a g y o n a h á ­ r o m h a t á r n y i r a i s kiterjedt. A t is járogattam hébe-hóba Ilonkáékhoz, amit eleinte természetesnek is vettek, de később már kezdtem észrevenni, hogy n e m szívesen látnak a lányukkal együtt, sőt néha v a l a m i ü r ü g g y e l el i s k ü l d t é k , h a o t t v o l t a m n á l u k . I l y e n k o r h a z a f e l é m e n e t m i n d i g l e ü l ­ t e m a d o m b o n é s azon k e z d t e m e l m é l k e d n i , m i t k e l l e n e csinálni, h o g y p é n z h e z jussak, h o g y I l o n k á t n e e l l e n e z z é k t ő l e m . S e m m i r e s e m t u d t a m rájönni. Egy júliusvégi vasárnap délután Ilonka később érkezett ki a szokottnál a dombhoz. K e d v e t l e n é s s z ó t l a n volt. A c s ó k o t s e m a d t a vissza. A r r ó l é r d e k l ő d ö t t f e l ő l e m , v a n - e f ö l ­ dünk v a g y házunk. Arra kért, hogy menjünk be hozzánk, szeretne megismerkedni a h ú ­ gaimmal. Majd szörnyet haltam kérése hallatán. A l i g tudtam lebeszélni szándékáról, öszsze-vissza hazudoztam, hogy a húgaim most nincsenek a tanyán, m e g hogy olyan mérges k u t y a v a n n á l u n k , a m e l y i k a g a z d á j á t s e m i s m e r i , s azt i l y e n k o r s z o k t á k m i n d i g e l e n g e d n i vasárnap délután, hadd jártassa m e g m a g á t Mind csak azért mondottam, h o g y lebeszél­ j e m tervéről, h o g y ne lássa m e g égbekiáltó nyomorúságunkat, m i n e k láttán e g y angyalnak is elmúlt volna tőlem a kedve. E n g e d e t t is h a z u g s á g a i m n a k , d e ú g y l á t t a m , h o g y a s z a v a i m m ö g é látott. K o r á b b a n é s h i d e g e b b e n v á l t u n k el e g y m á s t ó l . A z o n a h é t e n azzal ö r v e n d e z t e t t e k m e g a s z ü l e i m , h o g y v e n d é g ü k v o l t e g é s z d é l u t á n , I l o n k a anyja. M a j d h o g y h a n y a t t n e m e s t e m az ö r ö m t ő l . — A z t á n c s a k n e m v e z e t t é k b e ide, e b b e a l é g y k a p tárba? — h o r d o z t a m t e k i n t e t e m körül a szobában, ahol ú g y zúgtak a l e g y e k mint a nyárfalevelek. — M á r p e d i g az itt ü l t e g é s z i d ő alatt a k i s s z é k e n , a h o l m o s t t e ülsz — m o s o l y o g t á k el m a g u k a t c i n i k u s a n az ö r e g e k . A z o n az e s t é n n e m i s v a c s o r á z t a m . N e m e s e t t j ó l s e m m i . E g é s z é j s z a k a a l i g a l u d t a m Valamit. F o l y t o n a s z e g é n y s é g e t s z i d t a m , a m e l y r ő l é r e z t e m , h o g y b o l d o g s á g o m r o m b o l ó j a lesz. Alig vártam a vasárnapot. Koradélután kiültem a dombra, folyton Ilonkáék felé l e s ­ v e , d e b i z o n y o n n é t n e m l á t t a m s e n k i t k i i n d u l n i . N é g y óra f e l é a f e k e t i c s i ú t o n e g y c s é z a kocsi t ű n t föl, a m i n t n a g y p o r t v e r v e k ö z e l g e t t felénk; A g ö m b ö l y ű l o v a k cifra s a l l a n g o s s z e r s z á m b a v o l t a k b ú j t a t v a , s a z o k a t d u p l a h a j t ó s z á r o n tartotta szárba e g y h e t y k e l e g é n y , aki m a g a s b ő r ü l é s e n z ö t y ö g ö t t a k o c s i n . B o j t o s n á d p á l c a n y e l ű o s t o r á v a l é l e s e k e t p a t t i n t o t t s ú g y e l r ö p ü l t m e l l e t t e m , m i n t .a p i n t y . M é g c s a k e g y b e c s ü l e t e s p i l l a n t á s r a s e m m é l t a t o t t . A cséza I l o n k á é k f e l é tartott. F é l t é k e n y s é g m a r t a a v e s é m . N e m c s a l ó d t a m é r z é s e m ­ b e n , a k o c s i h o z z á j u k m e n t b e . B i z t o s v a l a m i k é r ő f é l e k e r ü l g e t h e t i Ilonkát, ö n t ö t t el m e ­ l e g í t ő é n a g o n d o l a t . N e m t a l á l t a m föl m a g a m a t a d o m b o n . V a l a m i s z ö r n y e n b á n t o t t a a bensőmet. B e m e n t e m a tanyára é s fölültem a szalmakazal tetejére. Érkeztemre e g y sas bontott l o m h a szárnyat: a h e l y é n valami szürküllott. Odamentem, hát egy kék galamb tol­ lai é s m a r a d v á n y a i l e n g e d e z t e k a s z a l m a t e t ő n . L e ü l t e m é s s z e m r e b b e n é s n é l k ü l l e s t e m I l o n k á é k felé. N a g y s o k á r a l á t t a m k i g u r u l n i a k o c s i t , a m e l y e n k e t t e n i s ültek. P o k o l i t e r v e k foglalkoztatták agyam. A bosszú m é l y hangon muzsikált bennem. A dombhoz érve a kocsi m e g á l l t é s I l o n k á t l á t t a m l e s z á l l n i r ó l a : ő v o l t , aki a l e g é n y m e l l e t t ült. S o k á i g f o g t á k e g y ­ m á s kezét. A kocsi megindult, Ilonka sokáig integetett utána, majd utána fölállt a dombra, k e z é t s z e m e f ö l é t a r t v a s z é t n é z e t t a m e z ő k fölött. L e c s ú s z t a m a kazalról, b o k á m b a n n a g y o t r á n t o t t az ü t ő d é s , d e n e m t ö r ő d t e m v e l e . Siettem, de hasztalan volt minden igyekezetem. Mire a dombhoz értem, márcsak libegő s z o k n y á j á t l á t t a m u t á n a c s a p ó d n i t a n y á j u k u d v a r á n . Á l l t a m , a h o l az i m é n t ő állt, t a l á n m é g ki* s e m h ü l t l á b a i n a k n y o m a , s m á r i s e g y ö r ö k k é v a l ó s á g o t é r e z t e m k ö z é n k s z a k a d n i . K ö n n y e s s z e m m e l t e k i n t e t t e m a s z e l e k felé, a h o l m i n d e n ü t t e m b e r e k l a k n a k , a k i k pértzzel m é r i k a b o l d o g s á g o t . L e ü l t e m é s e l z o k o g t a m , i n k á b b sírva, m i n t d a l o l v a : „ É d e s ­ a n y á m kössön kendőt, selymet a f e j é r e . . M é r h e t e t l e n ü l csalódottnak éreztem magamat. N i n c s f á j d a l m a s a b b , m i n t az e l s ő s z e r e l e m b e n v a l ó csalódás. É j f é l i g ott k ö n n y e z t e m a d o m -

b o n ü l v e , m i l l i ó v á s á r i cifra t e r v e t s z ő v e arról, h o g y a n é d e s g e t h e t n é m v i s s z a I l o n k á m a t . D e m i n d e n t e r v e m m e l a p é n z n é l l y u k a d t a m ki. P é n z , p é n z é s m e g i n t csak p é n z . M i n t h a a k ö ­ k é n y b o k r o k is azt s u s o g t á k v o l n a , s a c s i l l a g o k is ú g y r a g y o g t a k , m i n t h a m i n d e g y i k ü k e g y megsíkált aranypénz lett volna. V é r z ő s z í v v e i h a g y t a m ott a d o m b o t , v i s s z a c a m m o g t a m a t a n y á r a , s ú g y v e t e t t e m m a g a m a t az i s t á l l ó k e t r e c é b e , m i n t h a s o h a s e m a k a r t a m v o l n a f ö l k e l n i o n n a n . S z o m o r ú é s b á n a t o s v o l t a m e g é s z h é t e n . N ó t á r a s e m n y í l t ki a s z á m . A l i g e t t e m v a l a m i t . A z idő n e m állt m e g c s o d á l k o z n i s e b e i m fölött, m i n t a h o g y a g a z d a s e m , aki az é v v é g e f e l é m é g j o b b a n hajtott b e n n ü n k e t , n e h o g y i n g y e n l e g y e n e g y s z e m búza i s bérbe. A túlhajtott m u n k a lekötött úgyannyira, hogy felejtettem valamicskét. A dombra sem jártam ki olyan sűrűn. K ö n y v e k e t szereztem s a vasárnapokat a padláson töltöttem, olvasással, a h o v á n e m j á r t a k föl a l e g y e k . V i s s z a k e r ü l t e m a régi k e r é k v á g á s b a . I l o n k á t s e m l á t t a m többet, csak akkor, m i k o r ú g y s z e p t e m b e r d e r e k a t á j á n e g y s z o m b a t d é l u t á n m i s l i n g e t k a ­ s z á l t a m a h a t á r s z é l e n . H o s s z ú p á n t l i k á s kocsisor k a n y a r g o t t t ő l ü k kifelé, e l n y ú j t o t t k u r j o n g a t á s o k k a l , a m i n t f e l é m v e t t é k az i r á n y t M e l l e t t e m porolt el a l a k o d a l m a s m e n e t . I l o n ­ ka szomorúan rámnézett, inkább szánalommal, mint szeretettel. Kalapom m é l y e n a s z e m e m ­ b e h ú z t a m , h o g y á r n y é k o l j a m m e g l e p e t é s e m e t . Mióta n e m t a l á l k o z t u n k , n e m h a l l o t t a m f e ­ l ő l e s e m m i t . M e g v a l l o m , s z e b b m e n y a s s z o n y t azóta s e m l á t t a m . A z a p j á é k kocsija h o z z á m ért. A z ö r e g m e g á l l í t o t t a a l o v a k a t é s e g y ü v e g e t n y ú j t o t t f e l é m , borral. N e m f o g a d t a m el. H a l l o t t a m , m i k o r e l m e n t e k azt m o n d o t t a : — Ő akart a v e j e m l e n n i , a t e t v e s ? ! S z e r e t t e m v o l n a a k a s z á v a l u t á n u k l é p n i , d e l e g y ű r t e m m a g a m a t . Mikor m e g r a k t a m mislinggel a szekeret, fölálltam újból a dombra és k ö n n y e s szemmel néztem utánuk, amint k o c s i j a i k b e l e k a v a r o g t a k az ő s z i d é l u t á n b a . — S z e g é n y s é g , n y o m o r — s ó h a j t o t t a m , — m í g e m b e r l e s z a földön, a d d i g t e i s m e g fogsz l e n n i , s t i é d az u t o l s ó szó é l e t é s h a l á l előtt. N e m s o k á r a k i t e l t a v á r v a v á r t é v . H a z a m e n t ü n k a faluba. A régi s e b e k t e l j e s e n e l ­ tűntek. K ö n y v e k l e t t e k a l e g j o b b b a r á t a i m . V e l ü k k e l t e m , v e l ü k f e k ü d t e m . É s z r e s e m v e t ­ t e m , h o g y újból k i t a v a s z o d o t t . A p á m , aki fal v e r ő m e s t e r volt, e g y s z e r c s a k azzal állított h a z a : — P a k o l n i , m e r t i t t l e s z a kocsi, m e g y ü n k B e c k e r h e z i s t á l l ó f a l a t v e r n i ! A k e r e s e t n a g y o n jól j ö t t a h o s s z ú tél után. K i m e n t ü n k é s m u n k á h o z fogtunk. E g y ­ s z e r c s a k e g y r e g g e l azzal állít h o z z á n k fejét f o g v a a gazda, h o g y az é j j e l a szekicsi h a ­ t á r d o m b b ó l k i e m e l t e k e g y n a g y v a s l á d á t , a h e l y é t o t t l á t h a t j u k , h a m e g a k a r j u k nézni. E l ­ s ő n e k é r k e z t e m k e d v e n c h e l y e m h e z . H á t t é n y l e g az é v s z á z a d o s d o m b b a n ott v o l t a l á d a helye, m é g a vaspántok is meglátszottak a gödör oldalán. Meglátszott, hogy a láda nagyon r é g e n f e k h e t e t t a d o m b b a n e g y b i c s k a h o s s z s z ú r á s n y i r a a földben. A l á b a m r e m e g e t t , o t t á l l t a m az ö s s z e c s u k l á s s z é l é n . K i g o n d o l t a , h o g y m i v a n a l a t t a m , p á r c e n t i r e a f ö l d b e n , a m i k o r o l y a n s o k a t k e s e r e g t e m i t t e z e n a h e l y e n n y o m o r ú s á g o s é l e t ü n k fölött. — L á m , itt v o l t a l á b a m alatt. I l o n k á v a l e g y ü t t itt ü l t ü n k é s á l l t u n k rajta, csak l e kellett volna nyúlni érte s mi elválaszthatatlanul egymásé lettünk volna. A l i g t u d t a m e l h a g y n i a d o m b o t . Ú g y b á m u l t a m a l á d a h e l y é r e , m i n t a s í r b a szokás, a m i b e e g y é l e t száll b e l e , m i n d e n t i t k á v a l . I n n e n p e d i g k i s z á l l t v a l a m i , e g y láda, a m e l y ­ b e n b i z t o s a n n e m t a v a l y i p e l y v á t ásott el v a l a k i . H i á b a , a k i n e k n i n c s e n s z e r e n c s é j e , a n n a k a t a l p a a l ó l i s k i c s ú s z i k a t a l a j ! I z g a l m a m b a n t a l á n m é g s í r t a m is. M e n n y i r e k ö z e l v o l ­ t a m a s z e r e n c s é h e z , a l i g tíz c e n t i m é t e r n y i r e r a j t a á l l t a m é s m é g s e m l e h e t e t t az e n y é m . H i á b a , m o s t o h a f i a v a g y o k a sorsnak, a k i t csak a n y o m o r szeret, s v e l e m kél, v e l e m f e k s z i k és a tarisznyámhoz elsőnek ül oda. I l o n k a j u t o t t ú j b ó l e s z e m b e . A s z ő k e t ü n d é r , aki k a r c s ú t e r m e t é v e l ú g y n ő t t föl e m ­ l é k e m b e n mint nyárfa a nyári alkonyatban. Ki tudja merre, hol v a n már, de árnyéka rá­ vetődött a dombra, m e l y n e k fűszálain a könnyeim égtek.

Szirmai Károly

A néma zuhatag i.

F e k e t e , m i k o r h a z a j ö t t d é l u t á n az irodából, s i e t v e m e g i t t a u z s o n n a k á v é j á t , h a r a p o t t h o z z á v a l a m i v a c s o r a f é l é t , m a j d f o g t a j a p á n horgászbotjait, s e l i n d u l t halászni. Ű t k ö z b e n l e k a n y a r o d o t t a m u n k á s s o r felé, m e r t ott l a k o t t V ö r ö s , a k e n d e r g y á r i tiloló s e l v á l a s z t h a ­ t a t l a n cimbora, e g y v a k o l a t á t h u l l a j t ó , s z ü r k é r e m e s z e l t házban. M i n t h o g y a k o n y h a a j t ó t e n y é r n y i r e n y i t v a v o l t , csak b e l ö k t e s b e k i á l t o t t : — Gyerünk, Vörös! — Mingyár gyüvök! — kiabálta amaz vissza mély, rekedtes donga hangján. S mint a hajlott, h ó r i h o r g a s e m b e r e k á l t a l á b a n , e s e t l e n s i e t s é g g e l k a p k o d t a össze d o h á n y z ó k é s z l e ­ tét s h o r g á s z s z e r s z á m a i t . M a j d m i n t v a l a m i óriási béka, az á g y alá t e r p e s z k e d e t t , s e l ő ­ kotort e g y d u r b á k - c s a l i v a l teli p l é h d o b o z t . I m i g y e n e l l á t v a m a g á t m i n d e n s z ü k s é g e s s e l , h o s s z ú hajára csapta m i c i s a p k á j á t , s f e k e t e g o m b s z e m e i t e l ő r e s z e g e z v e , h o r p a d t j á r á s á v a l k i f e l é indult. Kancsalsága miatt rossznézésű felesége, aki eddig szótlan türelemmel figyelte, n e m állhatta tovább, s epésen kérdezte: — S h a z a m i k o r jössz? — M i n t r e n d e s e n — f e l e l t e Vörös, v i s s z a f o r d u l v a az ajtóból. — S z ó v a l m e g i n t t i z e n e g y óra tájban. A k á r e g é s z e n k i k ö l t ö z h e t n é l , h i s z e n h a z a csak e n n i s a l u d n i jársz. K u l c s o t v i g y é l m a g a d d a l , m e r t é n n e m n y i t o k ajtót. — v i s z e k , itt v a n a z s e b e m b e n — v á l a s z o l t a V ö r ö s b u z g a l o m m a l , s ö s s z e g a b a l y o d o t t b a m b u s z a i v a l n a g y n e h e z e n k i n y o m a k o d o t t az ajtón. II. Mire kiértek, t ö b b m e g r ö g z ö t t horgász m á r ott g u n n y a s z t o t t h e l y é n . E g y - e g y n á d b a ­ v á g o t t , k e s k e n y , c s a v a r o s r é s j e l e z t e , hol rejtőzködnek. M e r t k e v é s p é n z ű e m b e r e k v o l t a k , s j e g y r e e g y i k ü k n e k s e futotta. A z a v a t a t l a n s é t á l ó a partról n e m i s l á t h a t t a őket. Hajós, c s ó ­ n a k o s c s a k akkor, h a k ö z e l ü k b e ért. A k k o r h i r t e l e n e l ő b a r n á l l o t t a k a m a g u k r a k t a , a l a ­ c s o n y , s á s s a l - b é l e l t fészekből. M i n t v a l a m i időrágta, k o r h a d o z ó facsonk. F e k e t é é k l e j j e b b , a z s i l i p n é l h o r g á s z t a k . N a p l e m e n t é i g m i n d k e t t e n a z u h a t a g előtti b e t o n f a l o n , m e r t ott k e v é s b b é z a v a r t á k őket. F e k e t e a z u t á n á t h u r c o l k o d o t t s z e m b e , a m a ­ l o m sarkára. M i k o r odaértek, g y o r s a n l e v e t e t t é k k a b á t j u k a t , l e t e k e r t é k , felcsalizták h o r g a i k a t s b e ­ v e t e t t é k . U t á n a k é n y e l m e s e n l e t e l e p e d t e k a betonfalra, s l e l ó g a t t á k h o s s z ú l á b u k a t a vízre. N o h a f é l r e e s ő h e l y e n ültek, arra s é t á l ó k többször a l k a l m a t l a n k o d t a k . O d a á l l t a k h i •vatlan nézőnek, bámészkodónak, tanácsadónak. Néha e g y - e g y pásztorgyerek is odaóvako­ dott, o d a s e t t e n k e d e t t . V a l a m e n n y i e n p u k k a s z t ó i a v é r b e l i h o r g á s z n a k . M é g a k k o r is, ha. s e m m i t s e m szóltak, c s e n d e s e n v i s e l k e d t e k . E l é g volt, h a a h á t u k m ö g é álltak. A f e n é b e k í v á n t á k őket. H á t h a m é g l á b u k k a l dobogtak. B i z t o s a n m i n d e n p o n t y o t v i l á g g á k e r g e t t e k ! A z n a p k e v é s b b é h á b o r g a t t á k őket. A c e l u l o i d - ú s z ó m o z d u l a t l a n u l l e b e g e t t . a v í z e n . V ö r ö s l i b a t o l l ú s z ó j a u g y a n ú g y . M é g c s a k m e g s e p ö c c e n t . P e d i g m é l y v o l t k ö r ü l ö t t ü k a víz, s hűvösebb, mint máshol. Az amúgyis kevés hal azonban n e m volt éhes. K a p á s s z ü n e t b e n F e k e t e — m á s k o r — k e s z e g e z e t t . O l y k o r e g y m á s u t á n r á n t o t t a ki a mélyből a nyolc-tízdekás dévéreket. A z n a p n e m volt ilyesmire kedve. Vörös hiába ajánlgatta. — Kell a fenének! — válaszolta bosszúsan Fekete. — Hogy bebüdösítsem velük a kezemet... — P o n t y r a , harcsára p e d i g v á r n u n k kell — j e g y e z t e m e g Vörös. S b ő ü l e p ű , t é r d f o l t o s n a d r á g j á b ó l e l ő k o r t o r t a dózniját, h o g y r á g y ú j t s o n . — H á t v á r u n k . T e g n a p , t e g n a p e l ő t t i s azt tettük. — S n e m f o g t u n k s e m m i t . C s a k n é h á n y n y e k e r g ő törpeharcsát. — D e foghattunk éppen ilyen rántja m e g miközben élesen fütyül lattal felvágódik. Ezért

v o l n a ! S e b b e n v a n az izgató. H o g y itt, a h o l a l i g a k a d n a g y h a l , a z s i n e g e t , s m á r fut, i r a m o d i k i s v e l e , h o g y a l i g l e h e t tartani. S az u t á n a e r e s z t e t t , k i f e s z ü l ő zsinór, a n a g y p o n t y h i r t e l e n k a n y a r u ­ ü l ö k i t t e s t é r ő l - e s t é r e , h o g y i l y e n ritka n a g y h a l a t fogjak. M e r t ott

f o g n i h a l a t , ahol b ő v e n v a n , n e m izgató. D e h a l e t e l e p s z i k az e m b e r e g y i s m e r e t l e n víz partjára, s azt s e m tudja, m i a k a d h a t a h o r g á r a , az i g e n ! — Mint m i k o r é n h o r g á s z t a m odafönn, M a g y a r o r s z á g o n , a Tiszában, s r á t e k e r t e m f e n é k z s i n e g e m v é g é t c s u k l ó m r a — k e z d t e h á r y j á n o s k o d á s á t Vörös. — H á t e g y s z e r r e csak arra riadok á l m o m b ó l — m e r t k ö z b e n e l a l u d t a m —, h o g y v a l a m i f e n e m ó d r á n g a t j a k a r o ­ mat, s m a j d kiszakítja. K é p z e l j e , F e k e t e úr, e g y m é n y k ű n a g y harcsa volt. Ha n i n c s d e r e ­ k a m o n kötél, s az n i n c s o d a e r ő s í t v e e g y fához, h á t v é g e m ! H a j ó k á z h a t t a m v o l n a l e f e l é Orsovára. — Itt u g y a n v á r h a t u n k i l y e n n a g y h a l r a . Majd ha a b ü d ö s v í z h a n y a t t f e k t e t v e l e hajókázza őket. H e j , F e k e t e úr, azok v o l t a k a szép idők! S o s e fogok é n többé o l y a n n a g y halat! — H á t m i é r t jött ide? — Miért? H o g y l e g y e n m u n k á m , k e n y e r e m . Mert o d a á t n e m volt. M a g y a r o r s z á g e l ­ v e s z t e t t e a háborút. E g y i k n a p á t s z ö k t e m . V a l a k i azt m o n d t a , h o g y itt n a g y o n k e r e s i k a t a n u l t a b b m u n k á s t . D e h á t n e m v o l t e g é s z e n igaz. V a g y m á s o k m á r m e g e l ő z t e k . A f e n e tudja. A v é g i n m é g i s f e l v e t t e k . A z u t á n i d e j ö t t e m a k e n d e r g y á r b a . F e l e s é g ü l v e t t e m M a r g i ­ tot, aki s z i n t é n tilolós, é s itt m a r a d t a m . H á t í g y volt, F e k e t e úr. S m o s t m á r m i n d e n t tud rólam. — M i n d e n t — v á l a s z o l t a F e k e t e . — A z t is, h o g y m i é r t jár ki n a p r ó l - n a p r a h o r ­ gászni. E l h a l l g a t t a k . F e k e t e k i v e t t e h o r g a i t a vízből, s t e k e r n i kezdte. A z t á n felállt. M é g v i ­ l á g o s b a n akart átjutni a m a l o m sarkára. N e m s z í v e s e n b o t o r k á l t s z ü r k ü l e t b e n a z u h a t a g m e l l e t t . A k o r l á t n é l k ü l i , h o m á l y o s m é l y s é g l e f e l é húzta. M o n d t a is e l m e n ő b e n : — N e m é r t e m m a g á t , Vörös. É n b i z o n y n e m j á r k á l n é k erre éjszaka. Csak e g y e l h i ­ bázott l é p é s é s v é g e . V a g y v a l a m e l y i k c s a v a r g ó is i d e l o p ó d z h a t i k , f e j b e v á g h a t j a s b e d o b ­ hatja. Tudja, h o g y m ú l t k o r is erre fogott el a r e n d ő r s é g kettőt. — S o s e m g o n d o l t a m i l y e s m i r e — v á l a s z o l t a Vörös. — N e m éri a s z e g é n y e m b e r t o l y k ö n n y e n baj. — D e érheti. É n a m a g a h e l y é n b i z o n y n e m ü l n é k itt — m o n d t a F e k e t e . V ö r ö s csak a z u t á n k e z d e t t a h a l l o t t a k o n rágódni. — B i z o n y , ki tudja — g o n d o l t a . III. Már j ó i d e j e , h o g y b e s ö t é t e d e t t . A zsilip é l e s e n k o p o g ó v a s j á r ó j á n többé n e m h a l a d t át s e n k i . S z e k é r s e n y i k o r g o t t k e r e s z t ü l m a g a s r a p ú p o z o t t h á t á n . A c s e n d n e h é z k ö d k é n t ü l t e m e g a tájat. C s u p á n a T e l e c s k a i d o m b o k felől h a l l a t s z o t t e g y - e g y s z ő l l ő s i k u t y a f á ­ r a d h a t a t l a n csaholása. K ö r ü l ö t t ü k a z u h a t a g forrt, s i s t e r g e t t s z a k a d a t l a n u l . K é s ő b b e g y s z e ­ r e l v é n y k a t t o g o t t át a v a s h í d o n . A k á r e g y e l e r e s z t e t t , c s a t t o g ó h a n g l é t r a . A h e g y o l d a l r ó l néhány tűzszem hunyorgott egyideig, azután kihunyt, kialudt. Teljes elhagyatottság ülte m e g a tájat. F e k e t e é s V ö r ö s c s e n d b e n g u n n y a s z t o t t az é j s z a k a h á l ó j á b a n . M i n d e g y i k k e z é b e n tartott f e n é t e s i n e g j é t f i g y e l t e . D e csak k i s e b b t ö r p e h a r c s a r á n g a t t a , cibálta. V a g y rák f ü g g e s z k e d e t t , tornázott, e g y e n s ú l y o z o t t . K ö z e p e s v a g y n a g y h a l e g y á l t a l á b a n n e m j e l e n t k e ­ zett. O l y k o r s i k e r ü l t d u r b á k k a l b e a k a s z t a n i u k e g y - e g y n y a f o g ó n y o l c b a j s z o s t . D e e g y i k ü k s e e r ő l k ö d ö t t i l y e n z s á k m á n y é r t . í g y h á t csak ültek, h a l l g a t t a k , v á r t a k . K ö z b e n ó l o m l a s s ú ­ s á g g a l c a m m o g t a k a percek, tízpercek, n e g y e d ó r á k . N é h a e g y - e g y m a c s k a b a g o l y d u g t a k i f e j é t a p a d l á s r ó l , s é l e s e n b e l e n y i v á k o l t a c s e n d b e . A c u k o r g y á r felé s z á r c s á k v e r t é k , p a s ­ k o l t á k a v i z e t . A z s i l i p k ö r ü l i n y á r f á k o n rosszat á l m o d o t t e g y v a r j ú , s r i a d t a n k á r o g o t t b e l e az é j s z a k á b a . N e s z t e l e n e v e z ő i v e l e g y n a g y b a g o l y h ú z o t t k e r e s z t ü l a l e v e g ő n , c s a k síri v i j ­ j o g á s a j e l e z t e , h o g y m e r r e száll. V a l a h o l m e s s z e e g y n á d i r i g ó k e z d e t t d a l á b a , d e h i r t e l e n e l a k a d t m i n t e g y l e á l l í t o t t g r a m a f ó n . Ezer é s e z e r t i t o k z a t o s , m e g m a g y a r á z h a t a t l a n n e s z t ö l t ö t t e b e a l e v e g ő t . F e k e t e e l ő r e h a j o l v a f i g y e l t e . Ü g y é r e z t e , ez m i n d - m i n d az ő v i l á g a . M a g á h o z t u d t a v o l n a ölelni. A z u t á n á t h a l l g a t ó d z o t t , k é s ő b b át i s kiabált. D e V ö r ö s n e m v á l a s z o l t . B i z t o s a n e l á l ­ m o s o d o t t s e l a l u d t — g o n d o l t a . — M á s k o r is m e g t ö r t é n t . N e m csoda. N a p p a l a m e g e r ő l ­ t e t ő m u n k a , éjjel a h o r g á s z á s . M i k o r i s a l u d t a v o l n a k i m a g á t ? P e d i g n e m jó, h a elalszik. A l m á b a n h á n y k o l ó d h a t i k , s b e l e g u r u l h a t a v í z b e . Ezért, m i n t m á s k o r is, á t k i a b á l t : — Halló, Vörös! N e aludjék! A z szemét dörzsölve, álmosan huhogott vissza: — N e m alszom. S eltörődött tagjait nyújtóztatva, ropogtatva, igyekezett magához jönni. Cigarettára is rágyújtott, hogy elnehezedet* gondolkozását megindítsa. Majd figyelni kezdte horgait.

D e n a g y o b b hal m é g m i n d i g n e m m u t a t k o z o t t . B e n n d ö g l ö t t v a l a h o l a n á d b a n v a g y a z u ­ hogó tövében. V ö r ö s k e d v e t l e n ü l szívta cigarettáját. S z e m ö l d ö k é t i s összerántotta. B o s s z a n k o d o t t . S e m m i , s e m m i s e m s i k e r ü l t ú g y , a h o g y s z e r e t t e v o l n a . M é g ez a k i s szórakozás s e m . Már h á n y a d i k n a p j a n e m fogott mást, csak törpeharcsát. P ö r ö l t i s v e l e az asszony. — Ezért t ö l t ö d o d a k ü n n az időt? E z z e l m á s k o r haza s e j ö j j ! M a s e m l e s z s e m m i , érezte. M a j d rácsapott k e z e f e j é r e , m e l y e t k i t a r t ó a n s z í v o t t n é ­ h á n y o d a t e l e p e d e t t s z ú n y o g . A z u t á n n a g y o t ásított. A c é l t a l a n v á r a k o z á s b a n i s m é t k e r ü l ­ g e t n i k e z d t e az á l m o s s á g . M e g k í s é r e l t e , h o g y k ü s z k ö d j é k e l l e n e , d e s z e m p i l l á i l e r a g a d t a k , s zavaros álomképek táncoltak féléber tudatába. M i n t h a h i r t e l e n ü l s e t t e n k e d ő l é p t e k e t h a l l o t t v o l n a . A feljáró felől v a g y a t u r b i n a h á z i r á n y á b ó l . L a s s a n , l o p a k o d v a k ö z e l e d t e k . A h o g y a k í g y ó c s ú s z i k a z s á k m á n y a felé. E g y r e k ö z e l e b b értek. R e t t e g é s s e l e l t e l t e n f i g y e l t e . V é g ü l n e m bírta t o v á b b , s k é t s é g b e e s e t t e n t é p t e ki m a g á t a m á k o n y o s a n ö l e l ő á l o m karjaiból. R i a d t a n n é z e t t körül. C s a k u g y a n h a l l o t t a - e a l é p t e k e t v a g y csak á l m o d t a ? — H á t r a ­ fordult, s z e m é t b e l e m e r e s z t e t t e a sötétbe.' E g y e t l e n t ö m ö r e b b á r n y é k s e v á l t ki b e l ő l e . A z i m é n t i n e s z t s e m h a l l o t t a többé. Ü g y látszik, c s a k u g y a n á l m o d t a . V a g y a z u h a t a g j á t s z o t t volna kimerült érzékeivel? V i s s z a f o r d u l t , s z e r e t e t t v o l n a m á s r a g o n d o l n i . D e n e m tudott. A f e l k e l t e t t n y u g t a l a n ­ s á g á l l a n d ó i z g a l o m b a n tartotta. M á r n e m f i g y e l t t ö b b é horgaira. Csak arra, a m i h á t a m ö g ö t t t ö r t é n h e t i k . M e r t e g y ­ r e j o b b a n e l h a t a l m a s o d o t t rajta az érzés, hogy nincs egyedül. V a l a k i ott áll, ott v á r a k o z i k a s ö t é t b e n . A s e t t e n k e d ő l é p t e k e t i s újra h a l l o t t a . E z ú t t a l közelebbről, a m é l y s é g e t s z e g é l y e z ő b e t o n s á v száíéről. A z t á n m e g i n t n e m h a l l o t t s e m m i t . E r r e felállt, s m i t s e m t ö r ő d v e h o r g a i v a l , c s a k h o g y é l e t é t m e n t s e , s ö t é t s é g b e m e r e s z ­ t e t t s z e m m e l , e l i n d u l t a b e t o n k i j á r ó felé. Lassan, ó v a t o s a n , minden lépésnél megállva. Többször l é l e k z e t é t i s v i s s z a f o j t v a . C s a k h o g y n e ü s s ö n zajt, c s a k h o g y el n e á r u l j a m a g á t . Í g y h a l a d t t o v á b b , l á b a i v a l ó v a t o s a n t a p o g a t ó d z v a , e g y r e a s ö t é t s é g b e m e r e d v e . M i n t h a át a k a r n a rajta h a t o l n i , m i n t h a k e r e s z t ü l a k a r n á fúrni. M i n é l k ö z e l e b b ért, a n n á l j o b b a n e l f o g t a a b i z o n y o s s á g , h o g y a s e t t e n k e d ő o t t áll a k ö z e l b e n . Ott áll, f e k e t é n , m o z d u l a t l a n u l , a l a t t o m o s a n , v i s s z a f o j t o t t l é l e k z e t t e l . O t t áll é s h a l á l o s ö l e l é s s e l várja, h o g y u t á n a b e l e h a j í t s a a z u h o g ó b a . Csak k a r j á t k e l l e t t v o l n a k i ­ n y ú j t a n i a , h o g y elérje. E g y s z e r r e v a d , e s z e l ő s r e t t e g é s szállta m e g . Csak el i n n e n , m i e l ő b b , m i h a m a r á b b , azonnal! Egy percet se tovább! S a m i n t el a k a r t siklani, a r a s z n y i t o l d a l r a l é p e t t , s m á r z u h a n t i s a m é l y s é g b e . E s ­ t é b e n , i s z o n y o d v a h a s í t o t t b e l e a f e l i s m e r é s , h o g y v é g e ! Már k i á l t a n i s e tudott. A k ö v e t k e z ő p i l l a n a t b a n ö s s z e z ú z o t t t a g o k k a l , b e t ö r t k o p o n y á v a l t e r ü l t el a k ő m e d r ű , a l a c s o n y v í z b e n . Ű g y t a l á l t a k rá m á s n a p a t u r b i n a h á z e m b e r e i . F e k e t e f é l t i z e n e g y t á j b a n t ö b b s z ö r á t k i a b á l t hozzá. D e m i v e l n e m k a p o t t v á l a s z t , n y o m a s z t ó é r z é s szállta m e g . Ez a g g o d a l o m m á , m a j d f é l e l e m m é fokozódott. O d a k e l l e t t v o l n a m e n n i e , d e n e m m e r t e m e g t e n n i . S i e t v e t e k e r n i k e z d t e horgait, c s a k h o g y m i e l ő b b s z a b a d u l j o n a t i t o k z a t o s s á g g a l telt, n é m a z u h o g ó tájáról. O t t h o n , a m i t e d d i g s o h a s e m tett, f e l e s é g é t i s f e l k e l t e t t e . — Te, v a l a m i baj t ö r t é n t V ö r ö s s e l — m o n d t a i z g a t o t t a n . — H i á b a k i a b á l t a m át h o z ­ zá, n e m v á l a s z o l t . Felesége tágranyílt szemmel hallgatta. M é g a sötétben is sokáig tanakodtak. Csak r e g g e l t u d t á k m e g , h o g y t u l a j d o n k é p p e n m i történt.

írói és költői arcképek" c. sorozatból Baudelaire Gyakran, mint

amint

szirmot

a bűn tépve

e játékommal

magamtól

a lelket

tán

vagy

Lélekfurdalás! rohasztó

mohó

széthull,

Szoktass Nyúlj

értem

Beteg

hóhér,

Német

földön

sorsom

felett

vágyam

nevessek, ötletet

hajós,

kit

a

bús

por

vércse vádolás.

Mathilde, bolygó

lesz, mint

Styxen

Charon

élce,

csalódás.

kegyetlen

mint

csáp,

féltékeny.

a vijjogó száll,

élményem.

túli

poéta

akár

de Mouche

dalos,

léten

más

Dame,

Hadd

matrácágy,

mélázó

árnyék,

aggódik,

idill

ragacs

nőnek.

szoktass

A Notre minden

sebek

már

gerincem,

logikus

makacs,

a gennyes

matrácágyon

volt

rám

vágya

mint

új, rémes

nem

ne legyen

élvezőnek.

a bűn

a sírra,

rég

illatával

nevez,

Heine a

oly

korcsnak

gúny-hódolatával

ér s olyan,

és ajkamon

torznak

ellenségnek.

kezd,

szövetségesnek

hozzám

a

jelenségnek

csúfos

És a szörnyeteg

A virág

rágom.

ki a nyelvöltő

ősi,

bágyasztani

elűzöm

közti

magam,

szolgálok,

betűzöm, virágon,

életemet

Kertjében

bűzök

érzem

szavát

hervadó

lelkemért zsidót

hadd

könny-búcsúztató úsztató

végre

ért,

nevessek.

meglesett.

Rimbaud

Etiópiában

Verlaine?

Emlékszem

kudarcba

fúlt

Piszokból

dalt,

és úgy

mint

Pauvre

Lélian!

Húrt

pengetett

gyötrelem,

e

holdban,

világban,

csak

a

mikor

üdvben

a régmultat

a

Etiópiában, a harc,

S elefántcsonttal a sárga

voltam,

fájdalmát.

vele?

rabszolga-üzem más

s költő

nyugalmát.

vitte

Mi történt

csiholt, galamb.

Suhanc

az ösztön

és tévelyegve

nincs

piszkot

szenvedő

Emlékszem.

megzavartam

gyilkolt,

kaland.

a tényből

búgott

Rimbaud?

rá. Szeretve

a brüsszeli

pénzhiány.

kereskedem

el-elvesztégetem

s maholnap

nem

is

árny.

Ady (Egyik

versében

A magyar de rád

az amerikai fátum

bukott

hordóján

az üres

Halál-borzongón élet-szeretőn

ereje

És úgy

Kitártad

nedűre,

üdített,

tengertúli mily

mily

lesz

morfium

ritka

mint

karod

maradtál,

szó.

szálltál,

az őrjöngő

6 jaj-kísértés,

Otthon

felett

oly

mosolygott,

álltál,

s bomló

álmot

hatott

nem

,izent)

riasztó.

vágytál

melynek hogy

élet hálált

Tikkadtan

magyaroknak

célt

lelkűre,

a

megtíékített. tájra, ejtsz

a

szájra,

az elképzelt kaján

részegített,

te

keservek

mámorosa,

te

büvök

messze?

s bátor

bánat

borának szerelmese. REMÉNYI

JÓZSEF

Sztevan Jakovlyevics

Részlet a „Velika zabuna" c. regényből

Szökevények Umka városkát már messze magunk m ö ­ g ö t t h a g y t u k , a m i k o r m e g p i l l a n t o t t u k az o r ­ szágúton vánszorgó menekülteket. Egyrés z ü k f á r a d t a n ü l t az ú t s z é l e n é s l e p l e z e t l e n g y ű l ö l e t t e l s z e m l é l t e a robogó g é p k o c s i k u t a ­ sait. N a p n y u g t a e l ő t t v a g y u n k . E g y i k f a l u a m á s i k a t éri. M i l y e n furcsán h a n g z i k itt a tehónbőgés és a juhok bégetése a felgyújtott és lerombolt város haláltszóró dübörgéseihez képest! A falusiak tudták már, hogy Beográdot t á m a d á s érte, d e első b e n y o m á s a i k a l a p ­ ján közvetlen veszélytől még n e m rettegtek, s í g y i n k á b b csak g y e r m e k i k í v á n c s i s á g g a l n é z e g e t t é k a p o r o s a u t ó k k ó c o s utasait, a z ­ t á n f o l y t a t t á k napi m u n k á j u k a t . A l k o n y a t ­ kor a z o n b a n m á r c s o p o r t o k b a v e r ő d ö t t f é r f i ­ ak é s n ő k álltak a d o m b t e t ő k ö n , B e l g r á d i r á ­ n y á b a s z e g e z t é k t e k i n t e t ü k e t é s n é m á n fi­ gyelték a város felett lobogó bíborfényt. A s z é t s z ó r ó d ó á t t e t s z ő f é n y a sötét l á t h a t á r f e ­ lett m é g békeidőben is valami borzasztó tűz­ vész, v a g y s ú l y o s c s a p á s s e j t e l m é t ébreszti az e m b e r e k b e n , h á t m é g most, a m i k o r tudják, h o g y ég a főváros. A rózsaszínű visszfény ti­ tokzatos imbolygása, helyenkénti váratlan f e l l o b b a n á s a b o r z a l o m m a l é s ijesztő l á t o m á ­ s o k k a l t ö l t ö t t e el az e m b e r é k e t . M i r e V á l y e v ó b a értünk, e g é s z e n b e s ö t é ­ tedett. A várost elsötétítették, de lámpáink fénycsóvájában nyugtalan, sietős emberek b u k k a n t a k fel. A z u t c a s a r k o k o n ifjak c s o ­ portjai f i g y e l t é k az a u t ó k utasait. A v á r o s l e g n a g y o b b szállodája előtt m e g á l l t u n k . A n a g y t e r e m b e n gyertyák égtek. A m e n n y e ­ z e t h o m á l y b a n m a r a d t é s v a l a m i földalatti b a r l a n g boltozataira e m l é k e z t e t e t t . A roszszul v i l á g í t o t t h e l y i s é g b ő l i s m e r e t l e n e m ­ berek jöttek felénk, és asztalunk köré cso­ portosultak. A z egyik megkérdezte: — Életben Belgrádban?

maradt-e

közületek

valaki

Hangjában volt valami a vidéki kispol­ gárokat jellemző bosszantó kíváncsiságból. Ú g y tűnt, m i n t h a p u s z t a k í v á n c s i s á g b ó l v á r ­ nák a híreket, csakhogy elűzzék poshadt é l e ­ tük unalmát, mintha nagyon messze, általuk el n e m é r h e t ő t á v o l s á g b a n t ö r t é n n é n e k a d o l ­ gok. Gyorgyevics feléjük kérdezte:

fordult

és

feddőleg

— Mit l e b z s e l t e k itt m é g m i n d i g ? . . . Itt a h á b o r ú . Ű g y l á t s z i k azt várjátok, h o g y az ellenség nyakon ragadjon benneteket, vagy bombákat szórjon a fejetekre. — Senki sem hív bennünket. Azt sem tudjuk, hol j e l e n t k e z z ü n k . H e l y e s a k é r d é s , bölcs a felelet. Ehhez hasonló kérdéseket hallunk egész nap. K ö n y ö r g ő és k á r ö r v e n d ő k é r d é s e k e t , a m e l y e k r e n e h é z v á l a s z o l n i . M i is v á l a s z t v á r u n k az i l l e t é k e s e k t ő l . Ezért i n d u l t u n k ú t ­ nak. Voltak emberek, akik őszintén feloldód­ tak e b b e n a n e m z e t i s z e r e n c s é t l e n s é g b e n é s k é s z e k v o l t a k m i n d e n áldozatra, c s a k h o g y m e g m e n t s é k h a z á j u k a t . D e azt s e m t u d t á k h o g y a n , é s hol. Csak s z o m o r ú a n b ó l o g a t t a k , m é l t a t l a n k o d t a k , az a s s z o n y o k p e d i g s ó h a j ­ toztak és sírtak. Z a v a r t a k v o l t a k v a l a m e n y n y i e n , m i n t h a k i c s ú s z o t t v o l n a l á b u k alól a talaj. E z e k b e n a t r a g i k u s n a p o k b a n a l e g f e l ­ ső i l l e t é k e s e k t ő l v á r t á k a szót, h o g y e s z t e ­ len odaadással követhessék parancsaikat. A hadsereg mögöttes területének parancsnoka a z o n b a n ott ü l t n y u g o d t a n a s a r o k b a n é s v a ­ csorázott, z á r k ó z o t t a n é s m é g m i n d i g m é l t ó ­ s á g t e l j e s e n , m i n t h a a k ö z e l b e n csak h e l y i j e l j e g ű h a d g y a k o r l a t r ó l l e n n e szó. I s m e r ő s e i é s a nép kérdéseire bizonytalanul válaszolt: „Hát i g e n . . . i g e n . . . l e h e t s é g e s . . . n e m t u ­ dom . . . semilyen parancsot n e m kaptam." A r c á r a k i ü l az u n a l o m , m i n t h a azt a k a r n á mondani, hogy mindehhez semmi közöm. Aki ö s s z e k u s z á l t a a d o l g o k a t , b o g o z z a is ki. Vladimirovicsnak elmondotta, hogy ő m a ­ ga s e m tudja, h o l t a r t ó z k o d i k a k o r m á n y . A f ő p a r a n c s n o k s á g r ó l p e d i g csak a n n y i t tud, hogy mozgásban van. — K a p o t t - e j e l e n t é s t a harctérről? S e m m i k ü l ö n ö s e t . Csak a n n y i t t u d o k — a jelentést m é g Belgrádban kaptam —, h o g y a németek ma reggel Carevo Szelonál megtámadtak bennünket. Hírszolgálatunkat m é g n e m sikerült teljesen kiépítenünk. Hol­ nap majd meglátjuk. A parancsnok rosszkedvűnek látszott, n e m szívesen beszélt. Ü g y döntöttünk, hogy folytatjuk utunkat A városmelletti enyhe emelkedésen utói­ értünk egy tűzérhadosztályt. Sisakos kato­ n á k , t e l j e s h a r c i felszereléssel. A s z e k e r e k

n y i k o r o g n a k a g r á n á t o k s ú l y a alatt. V e z é n y ­ s z a v a k p a t t o g n a k : „Mars . , . m a r s . . . r u d a ­ sok, a fogatokba!" — U g y a n m i k o r é r n e k e z e k a határra? . . . M i é r t n e m szállítják ő k e t v o n a t o n ? — kérdi egyikünk, s mintha valamennyiünk gondo­ l a t á t t o l m á c s o l t a volna, h i s z e n a h á b o r ú h a j ­ m e r e s z t ő g y o r s a s á g g a l száguld. Ott v a l a h o l elől a m e n e t o s z l o p m e g á l l t . Ó v a t o s a n k e l l e t t h a l a d n u n k az út s z é l é n . Többször m e g á l l t u n k . — M e l y i k h a d o s z t á l y ­ hoz tartoztok? — k é r d e z t ü k a k a t o n á k a t . D e azok csak h a l l g a t t a k , f ü r k é s z t e k b e n n ü n k e t , hunyorogtak lámpáink fényétől, majd fele­ l e t n é l k ü l f é l r e h ú z ó d t a k u t u n k b ó l a sötétbe. Davidovics megpillantotta egyik hadnagy i s m e r ő s é t , aki h a l k a n k ö z ö l t e v e l e , h o g y a Céri h a d o s z t á l y m e n e t e l . — Irány? — Azt nem tudom — mondotta a had­ n a g y é s elköszönt. — S o k a t akarsz t u d n i — j e g y e z t e m e g G y o r g y e v i c s m é r n ö k . — Látod, m e g y a h a r c ­ térre m e g h a l n i . . . S z u b o t i c á n á l e s i k - e el. vagy Carevo S z e l o n á l . . . olyan mindegy.

. . . Divcsibarán megálltunk. Itt-ott vilá­ g o s s á g s z ű r ő d ö t t ki a h á z a k ablakaiból. A sötétből e m b e r e k t o p p a n n a k e l é n k é s az e s e ­ ményekről kérdezősködnek. Elmondják, hogy itt is h a l l o t t á k a fojtott d ü b ö r g é s t , az u t a s o k ­ tól p e d i g m e g t u d t á k , h o g y B e l g r á d n i n c s többé. — H a r c o l n i fogunk, d e ú g y , h o g y m e g ­ emlegetnek bennünket a németek! — hallat­ szott e g y e l k e s e r e d e t t h a n g a sötétből. Mintha egész népünk túlnyomó többsége v i s s z h a n g z o t t v o l n a e b b e n az e g y e t l e n f e l ­ s z a k a d t h a n g b a n . É v s z á z a d o k t a n í t o t t á k ezt a n é p e t arra, h o g y v é d j e h a z á j á t é s k ü z d j ö n szabadságáért. Éppen ezért most ú g y érez­ zük, h o g y a l e g f e l s ő i l l e t é k e s e k n e m t ö r ő d ö m ­ s é g e százszorosan e l k e s e r í t m i n d e n k i t . Mi p e ­ dig rohanunk utánuk a sötét éjszakában. P e r m e t e z n i k e z d e t t az eső. H o l n a p t a l á n n e m i s kell l é g i t á m a d á s t ó l t a r t a n u n k , — c s i l ­ l a n t fel b e n n ü n k e g y r e m é n y s u g á r . — Inkább csapkodjon a tüzes mennykő, csak n e halljam a repülők zúgását — jegyez­ t e m e g a soffőr. A s ö t é t a u t ó b a n s z ó b a k e r ü l t a régi h á b o ­ rúskodások módszere. A seregek hónapokig meneteltek, míg összeütközhettek. A háborút u g y a n m e g ü z e n t é k , d e hátra v o l t m é g a h o s z szadalmas mozgósítás és a csapatösszevonás. Utunkon hegyek és völgyek váltakoznak. Hajnalban értünk Pozsegára. H i d e g eső sze­ m e r k é l t , a v á r o s m é g aludt. JSgy v e n d é g l ő n é l megálltunk. A gazda álmosan nyújtózkodott,

úgy nézett ránk mint egy vaddisznó, nagyot ásított és c s á m c s o g o t t . T ü z e t m é g n e m rak­ tak, í g y h á t s e m m i v e l s e m s z o l g á l h a t . R i d e ­ g e n beszélt, r i d e g e n v i s e l k e d e t t , m i n t h a P o z s e g á t s o h a s e m é r h e t n é k el a r e p ü l ő g é p e k , m i n t h a t á v o l e s n e m i n d e n h á b o r ú s zajtól. S o f f ő r ü n k k i m e r ü l t e n ült az asztalnál, f e ­ j é t s ó h a j t v a e j t e t t e karjaira: — L e g a l á b b s z u n d í t h a t n é k e g y csöppet. — Nincs értelme itt várakozni — m o n ­ dotta V l a d i m i r o v i c s és v á l l o n r a g a d t a a sof­ főr t. — M o z d u l j , e m b e r , ott aztán m a j d k i alhatod magad. A soffőr l o m h á n i n d u l t a m o t o r h o z , h o g y b e n z i n t ö n t s ö n bele. H i r t e l e n m e g á l l t , é s a p i a c t é r e n robogó s z e m é l y a u t ó k r a figyelt. — A z o k ott, k é r e m , m i n i s z t e r i autók. M é g k é t kocsi robogott el. M e g k é r d e z t ü k a v e n d é g l ő s t , h o v á v e z e t az az út. — Egyenesen Uzsicére. N é m á n összenéztünk. — B i z o n y o s v a g y b e n n e , h o g y ezek m i ­ niszteri k o c s i k v o l t a k ? — k é r d e z t e G y o r g y e ­ vics. — I s m e r e m őket, a k á r a s a j á t o m a t — f e ­ l e l t e a soffőr. — Mitévők legyünk? — kérdezte Davi­ dovics. Valahogy m é g s e m akartuk elhinni, hogy a kormány olyan messze menjen Belgrádtól. M i é r t k e l l e t t v o l n a futnia V r n y a c s k a B a n y á ­ ról. K ü l ö n b e n is, ki tudja, a k o r m á n y v o l t - e , v a g y m á s h i v a t a l n o k o k ü l t e k az a u t ó k b a n . Miért szaldnánk hát utánuk. Vladimirovics azért m é g i s a p o s t á r a sietett, h o g y t e l e f o n o n m e g é r d e k l ő d j e a dolgot. A v r n y a c s k a b a n y a i szolgabíróságot kérte . . . Senki sem jelentke­ zett. A z t á n a m i n i s z t e r e l n ö k s é g e t kérte. F o ­ g a l m a s i n c s s e n k i n e k arról, h o g y a k o r m á n y Vrnyacska Banyán lenne — hangzott a v á ­ lasz — é s k i k a p c s o l t á k a v o n a l a t . — T a l á n titkolják — j e g y e z t e m e g G y o r ­ g y e v i c s . — H á b o r ú v a n . . . ötödik h a d o s z l o p , v a g y mit tudom én mire gondolnak. Most a g y ó g y f ü r d ő i g a z g a t ó j á t kérjük. Hiába volt minden próbálkozás. V r n y a c s ­ ka Banyával nem tudtunk többé összekötte­ tést k a p n i . A p o s t á s k i s a s s z o n y a r c á n f á r a d t ­ ság, k é t s é g b e e s é s látszott. S z i n t e a l á z a t o s a n beszélt: — Íme láthatják . . . Vrnyacska . Banya egyáltalán nem jelentkezik. Legyenek egy kis t ü r e l e m m e l . . . ha szíveskednének várn i . .. talán később. V l a d i m i r o v i c s f e l t ű r t gallérral, z s e b r e v á ­ g o t t k é z z e l állt. E l g o n d o l k o z v a b ó l o g a t o t t é s s o k a t m o n d ó a n n é z e t t a többiekre. H a l k a n beszélt: — V a l a m i t ö r t é n i k . . . N e m v á r h a ­ t u n k t o v á b b . G y e r ü n k . — -Eszébe j u t o t t a postáskisasszony, rövid köszönömmel fordult feléje és kiment. A többiek utána.

A z eső szinte l á t h a t a t l a n u l , f i n o m a n p e r ­ m e t e z e t t . A z útszéli tócsákra p i c i n y k e k a r i ­ kákat h u l l a t o t t é s h a r m a t s z e r ű e n s z í v ó d o t t r u h á n k b a . H i d e g szél f ú j d o g á l t . A z a b l a k o k ­ ból álmos, k ó c o s fejek k u k u c s k á l t a k , é s k í ­ v á n c s i a n n é z t é k az i s m e r e t l e n e m b e r e k e t . A közeli házak lakói a u t ó n k k ö r é c s o p o r t o s u l ­ tak. E g v ö s s z e k u l c s o l t k e z ű a n y ó k a f e l j a j ­ dult: — E m b e r e k , h á t igaz? . . . I s m e r i k az é n P é r ó m a t ? — B e l g r á d b a n dolgozik. G y o r g y e v i c s m e g e r ő s í t e t t e a hírt, d e v i ­ gasztalta is, h o g y n e m o l y a n borzasztó az egész, m i n t a h o g y a n m e s é l i k . A n é n i k e s z á j t á t v a h a l l g a t t a , csak ú g y itta a s z a v a k a t , d e a m i k o r G y o r g y e v i c s ú g y m e l l é k e s e n m e g j e g y e z t e , h o g y ,,\ an azért n é ­ h á n y halott", a n é n i k e f e l h ö r d ü l t : — Jaj n e k e m ! . . . — É s j a j v e s z é k e l v e , sír­ va t o v a t i p e g e t t . — Látjátok, m i l y e n e k az a n y á k — for­ dult f e l é m G y o r g y e v i c s . — N é p ü n k n e k i g a ­ za v a n . a m i k o r azt m o n d j a : „Isten őrizz, h o g y az történjék v e l e d , amitől az a n y á d r e t t e g , d e adja isten, h o g y v a l ó r a v á l j é k az, a m i r e a feleséged gondol" . . . Velykovics sietett felénk: — H á t m é g i s igaz! — m o n d o t t á é l é n k e n . — A z i m é n t l á t t a m m é g e g y autót. F e l i s ­ mertem b e n n e a barátomat, a kabinetfőnö­ köt. K ö s z ö n t ö t t ü k e g y m á s t é s a n n y i t m o n ­ dott, h o g y a k o r m á n y U z s i c é r e indult. Ezek szerint nem kellett többé bolyonganunk, viszont kellemetlenül hatott a tény, h o g y k o r m á n y u n k o l y a n m e s s z e szökik. — B e l g r á d n i n c s többé a h a t á r o n — mondotta lassan Gyorgyevics. — Azért va­ lahol k ö z e l e b b is m e g á l l a p o d h a t o t t v o l n a Arangyelovácon, Palánkán. Kocsiba s z á l l t u n k és elindultunk Uzsice felé. f

F é n y e s nappal volt már, mire a városba értünk. A v á r o s a p r a j a - n a g y j a az u t c á n t o ­ long. A k á v é h á z a k zsúfoltak. A f ő t é r e n m e g ­ állunk. A u t ó n k a t k ö r ü l v e s z i a t ö m e g . S í r ó asszonyok érdeklődnek rettegve gyermekük, v a g y férjük iránt. — K é r e m szépen, ott lakott a Danicsicsev a u t c á b a n . J á r t a k - e arra? — Igaz, h o g y B e l g r á d n i n c s többé? A tömeg között sok a belgrádi menekült. Akiknek csak autójuk volt, Uzsicébá özön­ löttek. Minduntalan újak érkeznek. A bor­ z a l m a s e s e m é n y e k é s az e l l e n s é g e s r á d i ó á l ­ lomások hírverésének hatására mindenfélét beszélnek... A szolgabíró$ágra m e n t ü n k . Ott m e g t u d ­ juk, h o l a k o r m á n y — g o n o d l t u k . A z i r o ­ dák üresek. A szolga felvilágosít bennünket: a hivatalnokok .szolgálatban vannak.

— Hol? — H á t itt a p i a c t é r e n . — Hol a főszolgabíró? — Szevojnóban .. . Valami miniszterek é r k e z t e k oda. — O l y a n n y u g o d t a n m o n d t a m i n d e z t , m i n t h a azok a m i n i s z t e r e k k i r á n d u ­ lásra j ö t t e k v o l n a . A v á r o s b a n e l l e n ő r i z t ü k a h a l l o t t a k a t , és visszaindultunk Szevojnóba. A falu U z s i c e k ö z e l é b e n épült. A z e l e m i iskolája i g e n szép épület. A z iskola b e j á r a t á t eltorlaszolták az autók.. C s i l l o g t a k a n a p f é n y ­ ben, s í g y m á r m e s s z i r ő l l á t t u k őket. A z é p ü ­ let körül m i n i s z t e r e k és m a g a s a b b r a n g ú h i ­ v a t a l n o k o k f e l e s é g e i s é t á l g a t n a k . A folyosók tétlenül ácsorgó h i v a t a l n o k o k k a l zsúfoltak. T é n f e r e g n e k az ü r e s t a n t e r m e k b e n , d o h á ­ n y o z n a k , é s aziránt é r d e k l ő d n e k , hol l e h e t ­ n e é l e l m e t szerezni, f ő l e g uzsicei prsutot,*) jó bort é s p á l i n k á t . Ezek a h i v a t a l f ő n ö k ö k itt, így kabinet, telefon, hivatalnoki gépezet nél­ kül, s z á r n y a s z e g e t t m a d a r a k r a e m l é k e z t e t ­ nek. Itt n e m p a r a n c s o l h a t n a k s e n k i n e k , attól pedig már elszoktak, hogy kiszolgálják m a ­ gukat, így hát rosszkedvűek, és türelmetle­ nül várják a miniszteri ülés végét, hogy az­ tán kényelmesen elhelyezkedhessenek a laká­ sokban. — M i f é l e r á d i ó á l l o m á s ! — h o r k a n t fel az e g y i k m i n i s z t e r h e l y e t t e s . — Ezer s ü r g ő s e b b dolgunk van. — De kiáltványt kellene intézni a n é p ­ hez . . . m o z g ó s í t a n i k e l l e n e . — M a j d törődik ezzel is v a l a k i . — A r c a h i r t e l e n m e g v á l t o z o t t é s az e g y i k ajtóhoz r o ­ hant. A közeli szobákból izgatott emberek to­ lultak ki. — Repülő! M a g a s a n a f e l h ő k alatt k é t f e k e t e r e p ü ­ l ő g é p k ö r ö z ö t t S z e v o j n ó felett. A m e z ő n é s a s z á n t ó f ö l d e k e n férfiak é s nők bukdácsoltak. Egyesek kocsikba ugrot­ tak, a soffőrök t ü t ű z v e k e r e s t é k az utat, m í g mások a szántóföldekre irányították autóikat. S o k a n a fák alá bújtak v a g y b e h ú z ó d t a k a bokrokba. V a l a m e n n y i e n s z é t r e b b e n t e k , m i n t a m i k o r v e r e b e k k ö z é l e c s a p a v é r c s e . Ijedt tekintettel kísérték a repülőgépeket, amelyek eltűntek a felhőkben. Idehallatszott rezegtető berregésük, h o g y valamivel később ismét megjelenjenek, alacsonyabban, ijesztően mint a kísértetek. A z t á n v i s s z a f o r d u l t a k é s e l t ű n ­ tek a látóhatárról. — E z e k felderítő g é p e k ! — m a g y a r á z t a rémülten a minisztérium egyik osztályveze­ tője. — M o s t j e l e n t é s t t e s z n e k , s e g y óra múlva majd meglátjátok m i lesz belőlünk. *) K ü l ö n l e g e s eljárással k é s z í t e t t h ú s . ( A ford.)

füstölt­

Most e g y riadt k ü l s e j ű e m b e r l é p e t t a megszeppent hivatalnokokhoz, és mintha va­ l a m i k e l l e m e s hírt k ö z ö l n e , f u l d o k o l v a k i á l ­ tozta: — Legújabb jelentés: német repülőgépek L á z á r e v á c o t b o m b á z t á k ' Sok a h a l o t t é s s e ­ besült . . . — Mit m o n d a s z ? — ü v ö l t ö t t v a l a k i , m i n t ­ ha L á z á r e v á c U z s i c e k ü l v á r o s a l e n n e . — D e t u l a j d o n k é p p e n m i az ö r d ö g ö t i d ő ­ z ü n k itt! — d ü h ö n g ö t t e g y másik. — Nincs értelme! — helyeselték a többi­ ek. Szót k e l l e n e , h o g y v e r j e n e k b e n n ü n k e t . . . Gyorgyevics most Szmilyanics miniszter­ h e l y e t t e s h e z l é p e t t és m e g k é r d e z t e , hol v a n a rövidhullámú rádióállomás. Kiáltványt kel­ l e n e i n t é z n i a n é p h e z , é s el k e l l e n e r e n d e l n i a mozgósítást. S z m i l y a n i c s t e k i n t e t e az előbbi r i a d a l o m h a t á s a alatt m é g m i n d i g z a v a r o s v o l t é s s z i n ­ te magánkívül mondotta: — Kiáltvány? . . . Miféle kiáltvány?! N e m v a g y o k i l l e t é k e s . K é r d e z z e m e g ott! — é s e g y é l é n k e n v i t a t k o z ó csoport felé mutatott. —* Ez itt k é s z vásár. El k e l l e n e h ú z ó d ­ n u n k a közeli f a l v a k b a — m a g y a r á z t a az egyik prémgalléros. A h o g y Gyorgyevics oda­ ért e l h a l l g a t o t t é s t ü r e l m e t l e n ü l k é r d e z t e : — Mi tetszik? Gyorgyevics megmagyarázta a dolgot, hangsúlyozva feladatunk fontosságát és sür­ gősségét. — Igen . . . igen! — mondta szórakozottan a p r é m g a l l é r o s . — Ü g y v a n , ú g y v a n — és kérdően tekintett a többiekre. Ügy hallgattak valamennyien, mintha k e l l e m e t l e n l e t t v o l n a nekik, h o g y G y o r g y e ­ vics félbeszakította beszélgetésüket. M o s t e g y s z e m ü v e g e s , összeszorított a j k ú e m b e r l é p e t t s i e t v e a csoporthoz. — N o s ? — fordult h o z z á a p r é m g a l l é r o s . — U g y a n k é r e m , ez k é s z b o t r á n y ! — l e ­ g y i n t e t t d ü h ö s e n . N e k ü n k azt m o n d t á k , h o g y Zlatiborra m e g y ü n k , ö n ö k h a l l o t t á k . E b b e n a percben beszéltem a miniszterrel. — Te­ h á t m i Zlatiborra m e g y ü n k ? — k é r d e z t e m . Erre a z t á n r á m t á m a d t : — K i az a „mi"? . . . É n . . . é n i g e n i s Z l a ­ tiborra m e g y e k m i n t m i n i s z t e r , d e a m i n i s z ­ térium semmiesetre. — D e h á t m i h o v a m e g y ü n k , m i n i s z t e r úr? — kérdeztem. — H o n n a n t u d j a m é n azt! G o n d o s k o d j a ­ tok magatokról, menjetek ahová tudtok. — N o s , h a í g y áll a d o l o g — k i á l t a prémgalléros, kabátját gombplgatva — akkor m e g y ü n k . F o g o m az a s s z o n y t é s l e m e g y e k a tengerre. — D e emberek, mi történik itt?! — j a j ­ d u l t fel a s z e m ü v e g e s . — N e m h i s z e k t ö b b é

a saját s z e m e m n e k é s a saját f ü l e m n e k , m i m i n d e n adódott. Most m e g s z ó l a l t G y o r g y e v i c s : — K é r e m uraim, k i h e z forduljak a r á d i ó ­ állomás ügyében? — N é z d csak, nézd . . . m o s t ez itt a r á ­ d i ó á l l o m á s s a l jön! — kiált a p r é m g a l l é r o s . — E m b e r , h á t n e m hallotta, m i történt? Csak n e m gondolja, h o g y a m i n i s z t e r r á d i ó á l l o ­ m á s s a l v e r g ő d i k , a m i k o r m é g az o s z t á l y v e ­ z e t ő j é v e l s e m törődik! K ü l ö n b e n is, ott v a n Mitrovics, forduljon hozzá. — Ü g y , ú g y , forduljon hozzá — m o n d o t ­ ta e g y másik, m i n t h a m i n é l előbb l e a k a r n á ­ nak rázni b e n n ü n k e t . Ez a M i t r o v i c s e l e i n t e szórakozottan n é ­ z e t t ránk, d e a m i k o r m e g é r t e t t e miről v a n szó, m o s o l y r a h ú z ó d o t t arccal m o n d t a : — N a , h á l a i s t e n n e k ! A m é r n ö k ö k is önökkel vannak? — Igen — tájékoztatta Davidovics. — T e g n a p e g é s z n a p M a k i s o n vártuk, h o g y v a ­ l a k i j e l e n t k e z z é k a k i á l t v á n n y a l , d e n e m jött senki. A z e s t e m e g r o n g á l ó d o t t e g y a n t e n n a ­ rúd, í g y h á t idejöttünk, m e r t ú g y hallottuk, h o g y itt v a n v a l a h o l a m o z g ó r á d i ó á l l o m á s . — Igen, v a n r á d i ó á l l o m á s u n k , d e n e m voltak mérnökeink és. technikusaink, hogy felszereljék. E l r e n d e l t ü k , h o g y az á l l o m á s t M o k r a G o r á b a n h e l y e z z é k el. D e m i v e l m o s t m á r ö n ö k itt v a n n a k , i n d u l j a n a k s ü r g ő s e n M o k r a G o r á b a é s ott v á r j á k b e az a d ó á l l o ­ mást. — Megvárjuk és felszereljük — kapcso­ lódott a beszélgetésbe Gyorgyevics. D e ki­ től k a p j u k m a j d a h a d ij e l e n t é s e k e t , a k i á l t ­ v á n y o k a t é s a többi a n y a g o t ? Ü g y - e , m o s t h á b o r ú v a n . . . a n é p vérzik, s i l y e n k o r m é g ­ sem- a d h a t u n k h a n g l e m e z e k e t . — N e legyen gondjuk semmire. Indulja­ n a k azonnal, é s ott v á r j á k b e a r ö v i d h u l l á ­ m ú adót. M i r e fölszerelik, m á r m e g i s k a p ­ n a k m i n d e n t , a m i r e csak s z ü k s é g ü k v a n . Csak m é g az e m b e r e k n é v s o r á t k é r e m , h o g y k i á l l í t h a s s u k a s z ü k s é g e s iratokat. D a v i d o v i c s v e l e m e n t az a d a t o k m i a t t . Mi o t t m a r a d t u n k , vártunk., G y o r g y e v i c s a k o r ­ látra t á m a s z k o d o t t , e l g o n d o l k o z v a m a g a e l é meredt, és mintha önmagával beszélgetne: — M i n d m e s s z e b b r e sodródunk. B e l g r á d h e l y e t t M o k r a Gora. Velykovics ugyanezen a hangon válaszolt: — Már régebben is felszerelhettünk vol­ n a akár tíz a d ó á l l o m á s t a l e g k ü l ö n b ö z ő b b M o k r a G o r á k b a n . Most n e m k e l l e n e b o l y o n ganunk. — A legegyszerűbb ember is előreláthat­ ta v o l n a , h o g y az e l l e n s é g e l s ő s o r b a n a r á ­ dióállomásra veti magát — fűzte hozzá elke­ seredettén Gyorgyevics.

A m i n i s z t é r i u m i o s z t á l y v e z e t ő k e g y i k e ott állt a k ö z e l ü n k b e n . B e s z é l g e t é s ü n k r e k á r ö r vendően megjegyezte: — Nos, uraim, önök e g y e z m é n y helyett h á b o r ú t akartak. M o s t v i s e l j é k a k ö v e t k e z ­ ményeket. Gyorgyevics megrezzent. Szigorúan vé­ g i g n é z t e az o s z t á l y v e z e t ő t é s é l e s e n m o n d t a : — Önök p e d i g , S z t o j á n o v i c s úr, azzal az e g y e z m é n n y e l át a k a r t á k adni J u g o s z l á v i á t a n é m e t e k n e k . Ezért n e m i s k é s z í t e t t é k e l ő az országot a v é d e k e z é s r e , é s m o s t az e g é s z nép viseli mesterkedésük következményeit. — Kérem, k é r e m . . . a közeli napok majd megmutatják, kinek v a n igaza — válaszolta kajánul Sztojánovics és hátatfordított. — Ez m i n t h a ö r ü l n e B e l g r á d b o m b á z á s á ­ nak — jegyezte m e g ingerülten Velykovics. — N e m c s a k ő, h a n e m m i n d a z o k a k i k az e g y e z m é n y a l á í r á s a é r d e k é b e n d o l g o z t a k — mondotta Gyorgyevics. — így hát nem csoda, h o g y n e k ü n k k e l l s z a l a d g á l n u n k a kiáltványért. Az ilyen és hasonló beszélgetések mind g y a k o r i a b b a k k á váltak. E z e k a h a t a l m a s k o ­ dó hivatalnokok pedig kirándulókra hason­ l í t a n a k , a k i k e t v á r a t l a n v i h a r ért, s m o s t s i e t n e k , h o g y m i n é l e l ő b b b i z t o s fedél alá b ú j j a n a k é s o t t v á r j á k be a jóidőt. M i n d e n k i csak s a j á t m a g á v a l törődött. S ha valakinek m é g a családját is sikerült m a ­ g á v a l hoznia, e g y e d ü l i g o n d j a az, h o g y a n r e n d e z k e d j é k be, s t ő l e akár az e g é s z o r ­ szág összeroppanhatott. Bár m é g csak a h á ­ ború második napját éltük, n e m tudták, m i a helyzet a határokon, de m é g kevésbbé is­ merték a nép hangulatát. Személyes kényel­

m ü k k e l törődtek, e g y e b e k iránt n e m é r d e k ­ lődtek. V é l e t l e n é r t e s ü l é s e i k e t f ő l e g a r é m ­ hírterjesztő menekültektől kapták: „Minde­ nütt h a l á l ! . . . Minden elveszett!" E g y a u t ó állt m e g a k ö z e l ü n k b e n . N é ­ h á n y n ő é s e g y férfi szállt ki a kocsiból. A férfi b i z o n y á r a v a l a m i m a g a s a b b r a n g ú h i v a ­ talnok. M á r i s k ö r é j ü k csoportosultak. — Nisben hallani az ágyúdörgést. Azóta m á r b i z t o s el i s e s e t t a v á r o s . A n é p m e n e ­ kül, a m e r r e lát. — No, úgy-e, megmondtam? — Egy ilyen hatalommal lehetetlen há­ borút v i s e l n i — m o n d o g a t t á k a m i n i s z t é r i u m hivatalnokai. A többiek nyugtalanul, elgondolkozva néztek egymásra. — Ezek s z e r i n t i d e i s k ö n n y e n e l é r h e t ­ nek és összefogdoshatnak bennünket, mint az e g e r e k e t . — Egyáltalán nem értem, mire várunk itt — h a l l a t s z o t t a t ö m e g b ő l e g y h a n g , h o l o t t a l i g pár ó r á v a l e z e l ő t t é r t e k csak S z e v o j nóba. Végre visszajött Dávidovics Mitrovicscsal, aki felszólított bennünket, h o g y azonnal i n ­ d u l j u n k M o k r a Gorába. A r á d i ó á l l o m á s f e l ­ s z e r e l é s é n e k h e l y é t u t ó l a g közlik. A k i á l t ­ ványt és a kormány közleményeit megkül­ dik, m i h e l y t f e l á l l í t j u k az állomást. — M e n n y i i d e i g tart a szerelés? — E g y n a p alatt, i l l e t v e e g y é j s z a k a e l ­ végezzük — felelte Dávidovics. — A z o n n a l i n d u l j a n a k é s ott — mondotta búcsúzóul Mitrovics. (Szerbből fordította: Boldizsár

Beköszöntő CSÖND Megszűnt a dörömbölés . . . És? Nem kiabálok többé. Elég. Még? Minek, hisz úgyis hiába, ha az ember lába, egyre-másra, csak csetlik-botlik ... Nem vágyom a csúcsot; mihaszna volna kétségek, remények átkos viharja? Majd csak úgy csöndben dolgozom, serényen, mint a hangya... Farkas László

várjanak

Lajos)

T

A

N

ü

S

A

G

Sinkó Ervin

Egy regény regénye (Moszkvai naplójegyzetek 1935 — 1937) (9. folytatás) Ez a z üzenet g y a k o r l a t i n y e l v r e lefordítva azt j e l e n t e t t e , Ihogy egyszerre (hajléktalanok l e t ­ t ü n k . S azt is, h o g y itt állunk Moszkva közepén n e m c s a k fedél nélkül, h a n e m a legteljesebb létbizonytalanságban, kölcsön kell kérnünk n e m c s a k a (holnapi e b é d r e , h a n e m m é g a v i l ­ l a m o s r a is. És m i n d e n n e k a tetejébe: i t t állok M.^vel tmint a z ellenforradalmi szellemtől fűtött k ö n y v n e k , t e h á t az »Optimisták«-inak ellenfor­ r a d a l m á r szerzője. •Eleinte azt h i t t e m , h o g y a Voks felmondása csak v é l e t l e n ü l t ö r t é n t egy időben kéziratom ellenforradakni szellemének diagnosztizálásá­ val. De az azóta eltelt h á r o m n a p számos t a ­ pasztalata u t á n azt kell gondolnom, h o g y M a tejka írásbeli v é l e m é n y e és a Voks »felmondásának« b r u t a l i t á s a ok és o k o z a t k é n t t a r t a z i k •össze. Az azóta eltelt h á r o m n a p a l a t t u g y a n i s egész m á i g é p azért, m e r t most m á r k ö n n ö m r e ég a dolog, naphosszat telefonálgatok s lótokfutok n e m c s a k azért, h o g y v a l a m i bútorozott szobát találjak, h a n e m azért is, h o g y v a l a h o n ­ nan, a különböző szerkesztőségek közül, m e ­ l y e k n e k k é z i r a t o t a d t a m át s m e l y e k m e g í g é r ­ ték a közlést, v a l a m e l y i k t ő l a k á r m i l y e n csekély előleget k a p j a k . V a n n a k ilyen szerkesztőségek m á r egész szép s z á m m a l : Apletin, a *>L.ittérat u r e internationale«-tól, nyíltan megmondta, h o g y m e g a k a r j a v á r n i a Gftil döntését, őhozzá t e h á t m o s t M a t e j k á r a h i v a t k o z v a n e m is for­ d u l h a t t a m . Elleniben-ott v a n a <»Za r.ubezom«, az »Ogonjek« s o t t a m á s i k n a g y kiadóvállalat, a z Idegennyelvü íróké, ott Kurella maga adta át a z i g a z g a t ó n a k , Boriknak az » Optimisták* k é z ­ i r a t á t s B o r k h a l l v a R o m á i n Rollamd v é l e m é ­ n y é n kiviül K u r e l l a r e n d k í v ü l meleg ajánlását, azt m o n d t a , h o g y a n é m e t fordítást, m e l y s z e ­ r e n c s é r e készen m e g is van, m é g a jövő h ó n a p ­ b a n n y o m d á b a is fogja a d n i . Á m d e m o s t e g y ­ s z e r r e m i n d e n megváltozott. A k á r h o v á telefo­ náltam, akárkihez mentem, mindenütt m á r t u d t á k , h o g y a Gihl l e k t o r a e l l e n f o r r a d a l m i n a k bélyegezte a z ^ O p t i m i s t á k a t * s e n n e k m e g f e l e ­ lően fogadták — illetőleg legtöbb h e l y ü t t v a g y k i t é r t e k előle, h o g y e g y á l t a l á n f o g a d j á k az ellenforradalma k é z i r a t szerzőjét v a g y p e d i g a m e n n y i b e n fogadták, m e g m o n d t á k n e k i , h o g y a z a d o t t k ö r ü l m é n y é k között n e m lehet szó róla, h o g y tőle -bármit is közöljenek — t e h á t t e r m é s z e t e s e n s e m m i f é l e előleget se a d h a t n a k . E b b e n a hajszolt, ideges állapotban e l k ö v e t t e m a z t a z ostobaságot, h o g y m é g azt is m e g m o n d ­ t a m , h o g y a z é r t k é r e m a z elffleget, m e r t a Voks közölte velem, h o g y m á r n e m vagyok a v e n ­ d é g e — s ez a t é n y c s a k m é g i n k á b b m e g r i a s z ­ t o t t a az i r o d a l o m n a k m i n d e z e k e t a n e m é p e n vállalkozó szellemű h i v a t a l n o k a i t . Az e m b e r . ú g y képzelné, hogy mégis akadhatna köztük leg­ a l á b b egy szál e m b e r , a k i m a g a l e ü l a k é z i r a t

mellé, h o g y a saját feje szerint, saját ítéletében b í z v a vizsgálja felül, h o g y Romáim R o l l a n d n a k Vagy a n n a k a Matejka n e v ű m o d e r n Ferat w n t n a k v a n - e igaza — d e úgylátszik, senki m é g csak n e m is gondolt a r r a , h o g y ez is egy m ó d volna az igazság k i d e r í t é s é r e . Akik m é g M a t e j k a ellenére s e veszik le r ó l a m kezüket, ezek k ö z ü l a szerkesztők m e g igazgatók közül, a z o k m i n t a »Za r>uibezom«-beli Deutsch azt hajtogatják, h o g y különösen, h o g y most m é g a V o k s is felmondott, n e m lehet m á s t m i n t m e g ­ v á r n i K u n Béla végleges döntő nyilatkozatát. L ó t v a - f u t v a és h i á b a , szerkesztőségitől k i a ­ dóig, kiadótól szerkesztőségig .már m e g i n t ott *tartok minit P a r i s b a n : erőíeszdtés á r á n tudom c s a k rászánná imagam, hogy egyáltalán á t l é p j e m az olyan é p ü l e t e k k a p u j á t , m e l y e k b e n v a l a m i i r o d a l o m m a l összefüggd ü z e m v a n elhelyezve é s h a m á r m é g i s e r ő t veszek m a g a m o n és elfu­ t o k az emeletig, kísértésben vagyok, h o g y viszszaforduljak a n é l k ü l , h o g y becsöngetnék. S h a aztán becsöngetek s b e m e g y e k s a fanyalgó k é p ű irodalmi h i v a t a l n o k íróasztala elé állva k i n y i t o m a s z á j a m s k i m o n d o m a szót: »Opti­ misták*, előleg, s e m m i v e l s e é r z e m magam k ü l ö n b helyzetben, m i n t az a féllábú kéregető, a k i t a m i n a p figyeltem m e g Moszkva mbcáján; — a k ü l ö n b s é g csak az, h o g y a n n a k p á r p e r c a l a t t öten* is a d t a k , é n m e g h á r o m n a p j a t e l e ­ fonálok és telefonálok és k o p t a t o m a k ü s z ö b ö ­ k e t e r e d m é n y nélkül. Ugyláitszák, e b b e n is v a n v a l a m i t ö r v é n y ­ szerűség: k é t n a p i g a legkülönbözőbb időkben h i á b a hajszoltam telefonon K u n t s h o g y m a v é g r e le t u d o k ülni, h o g y l e g a l á b b ezeket a fel­ jegyzéseket p a p í r r a vessem, azt K u n n a k k ö ­ szönhetem, a k i t m a s i k e r ü l t v é g r e telefonon e l ­ é r n e m . H o l n a p u t á n délelőtt tíz ó r á r a h í v o t t b e n n ü n k e t a Kominternlbe. M á r ú g y é r e z t e m m a g a m , m i n t h a a szobából, a h o l a telefon m e l ­ lett ü l v e őrjöngök, lassan kiszivattyúzzák a levegőt. S e g y e d ü l K u n h a n g j a m á r ú g y h a t o t t r á m , h o g y egyszerre n o r m á l i s a b b a n lélekzem. M., szegény, alszik az ágyon, d é l u t á n h a t óra. Reggel nyolc ó t a lót-tfut részben velem, részben egyedül v a g y pedig, m i n t R a s z k o l n v i k o vot Szonja, k í s é r a z u t c á n a szerkesztőségek k í n z ó k a m r á j á i g s a z t á n v á r r á m , m í g m e g i n t le n e m jövök és közlöm v e l e é p ú g y minit P a r i s ­ b a n , h o g y m e g i n t n e s z e semmi, fogd m e g jól. A z m á r biztos, h o g y 6 a r á k - i n t é z e t b e n állást k a p , d e j ú l i u s és a u g u s z t u s h ó n a p b a n z á r v a lesz az intézet s a r r a a z i d ő r e n e m k a p h a t o n n a n fizetést, ©rdekes k é r d é s t e h á t , h o g y m i b ő l f o ­ g u n k itt élni. T i z e n h a r m a d i k á n , h o l n a p u t á n tíz ó r a k o r m á r m a j d t u d n i fogjuk. M i n d e n e s e t r e a h e l y z e t ü n k kezd i t t Moszkvában is é p o l y » é r d e kes« lenni, m i n t P a r i s b a n . K u n a z t m o n d t a , h o g y hozzam el m a g a m m a l Matejka referátumának a másolatát. Jonov azonban, a k i t m a n e m k ö n n y e n , d e s i k e r ü l t

telefonhoz k a p n o m , k e r e k e n m e g t a g a d t a k é r é ­ sem teljesítését. Noha nem t u d j u k még. miből fizetjük ki. kölcsönkapott pénzen foglalót m á r t u d t u n k adni egy hónapos szobára a T r u b n j a j a ulicán, s z e p ­ t e m b e r 15-éig l a k h a t u n k majd b e n n e . A Voks, mely azelőtt a n n y i r a elhalmozott figyelmessé­ gével, most a k é r d é s e m r e , hogy a d h a t n a - e n e ­ k ü n k a.Uót. hogy csomagjainkat a szállodából a l a k á s u n k r a szállíthassuk, azt felelte, n e m ígérheti, mivelhogy — nagyon szűkében v a n a közlekedési eszközöknek. A » P r á v d á « - b a n és az »Izvesztijá«-ban fo­ lyik a népszavazás — így nevezik — az a b o r ­ t u s z t ö r v é n y e s eltiltására. Egy szörnyű b a n y a a r r a hivatkozik, hogy ő tizenegy g y e r m e k e t szült, követeli, hogy szüljenek mások is k o r l á t ­ l a n u l . Mig az első időben a k a d t a k nők. akik k o m o l y a n v e t t é k a felszólítást, hogy n y i l v á n o s s a n v i t a s s á k meg a k é r d é s t — í g y . p é l d á u l egy színésznő, a k i azt írja, ihogy a m a g z a t e l h a j t á s b ű n n e k bélyegzése e g y é r t e l m ű volna a nő r a b ­ szolgaságba süllyesztésével — most m á r csak olyan nők szólalnak fel a z újságok hasábjain, a k i k mind kivétel nélkül kérik, sőt követelik a t ö r v é n y t az erkölcstelen m a g z a t e l h a j t á s ellen. Moszkva, 1935. j ú n i u s 14. T e g n a p M.-vel a K o m i o t e r n b e n K u n B é l á ­ nál. E l m o n d t a m n e k i részletesen m i n d e n t M a t e j k á t és a következményeit. Nagyon i d e g e s ­ nek látszik és b e t e g n e k is. Egy p i l l a n a t i g g o n ­ dolkodott s aztán azt m o n d t a : — Egye m e * őket a fene. Ezt a k ö n y v e t n e m hagyom elnyomni. F e l h í v t a telefonon Jonovot. Én persze n e m h a l o t t a m , hogy J o n o v mit beszélt a telefonba, d e K u n szavaiból k ö v e t k e z t e t h e t t e m rá. K u n n e m m o n d t a meg, hogy én jelen vagyok, h a n e m k é r ­ dezte, hogy m i t r e f e r á l t M a t e j k a az „ O p t i m i s ­ t á k " című k é z i r a t r ó l . S aztán, hogy azt m e g ­ hallotta: kijelentette: — N e m beszélek R o m á i n Hollandról. • M a ­ g a m r ó l beszélek. Én olvastam s v e g y e t u d o m á ­ sul s mondja meg a n n a k a M a t e j k á n a k is, hogy a m i t ő e r r ő l a k ö n y v r ő l írt, az vagy közönsé­ ges disznóság, v a g y pedig e g y á l t a l á n n e m k ö ­ zönséges m é r e t ű i d i o t i z m u s n a k a m e g d ö b b e n t ő dokumentuma. A beszélgetés több m i n t n e g y e d ó r á i g t a r t o t t . K u n m a g y a r á z g a t t a , hogy n e m p r o p a g a n d a - i r o ­ d a l o m r ó l v a n szó, h a n e m irodalomról, d e f o r r a ­ d a l m i irodalomról. S e l m o n d t a telefonon J o n o v n a k azt is, hogy m á r k ü l ö n b e n is a k a r t vele beszélni, ő m o s t a n á b a n o l v a s t a Silene novelláit és n o h a t u d j a , hógy Silone m a trookista, ő ú g y találja, hogy feltétlenül ki kellene a d n i s m i n d ­ j á r t a telefonba el is m o n d t a a t ö r t é n e t e t az olasz p r o l e t á r r ó l , a k i k u t y a k e t r e c b e n teszi meg az u t a t hazájából külföldre. Én azonban egy b i ­ zonyos p i l l a n a t o n túl n e m t u d t a m a telefonbe­ szélgetést követni, oly boldoggá t e t t az, a m i k o r h a l l o t t a m K u n szájából: — Sinkó r e g é n y e olyan könyv, hogy egész biztosan L e n i n n a g y érdeklődéssel olvasta volna. Most m á r n e m kell t a r t a n o m semmiféle ú j a b b a k a d á l y t ó l . K u n a telefonbeszélgetés u t á n ott t a r t o t t b e n n ü n k e t m a g á n á l m é g vagy félóráig. A vele v a l ó t á r s a l g á s t á t e n g e d t e m M.-nek, m e r t a n n y i r a fel v o l t a m indulva, hogy legszívesebben szó n é l k ü l K u n n y a k á b a b o r u l t a m volna, d e okos szóra alig telt erőmből. M e r t csak most, hogy egy c s a p á s r a m ú l t t á lett, é b r e d t e m r á , h o g y m i ­

lyen fullasztó, sötét n y o m á s alatt éltem az u t o l ­ só p á r n a ^ alatt. R é m k é p e i m voltak. M á r - m á r úgy tünt, hogy itt a világ szívében, Moszkvában, éppúgy kell majd m i n d e n eleven .ható cseleke­ d e t r e való lehetőségtől megfosztva, m a g á n y o s a n élnem, é p p ú g y afféle h a s z o n t a l a n különcként, aki miatt a szegény „ F r a u D o k t o r - t csak szán­ ni lehet, m i n t ahogy a svábok közt P r i g r e v i c a S v e t i - I v á n o n — s n e m c s a k ott — festett az én m u n k á m és életem. Hogy egy s z á m o m r a teljesen ismeretlen, t a ­ lán n e m is komisz, csak éppen b u t a e m b e r , hogy egy s u b a l t e r n kicsi e m b e r b u t a s á g a ilyen h e l y ­ zetbe taszíthat b á r k i t , m i n t e n g e m ez a M a t e j ­ ka. vájjon ez is azok közül a rossz dolgok k ö ­ zül való, melyek e l k e r ü l h e t e t l e n e k ? Ostoba r ö ­ v i d l á t á s volna, h a v a l a k i eev ilyen s u b a l t e r n a l a k k a l kapcsolatos egyéni tapasztalatából k i i n ­ dulva formálna ítéletet az egész rendszerről, de másrészt nyilvánvaló, hogy m e g v a n n a k a t a l á n elkerülhetetlen, de azért n e m k e v é s b b é aggasztó veszedelmei a központilag s z á m o n t a r t o t t és köz­ pontból i r á n y í t o t t szellemi életnek. H a a Gihl valamelyik l e k t o r a v a l a m e l y i k írót politikailag kétesnek v a g y veszedelmesnek minősíti, ez n e m ­ csak azt jelenti, hogy az előtt az író előtt egy ajtó csapódik be. Egy becsapódó ajtó itt úgy hat, m i n t a villamos g o m b n y o m á s b a n k r a b l á s i kísérletnél, az összes b e - és k i j á r a t o k a u t o m a t i ­ k u s és h e r m e t i k u s b e z á r ó d á s á t vonja m a g a u t á n — d e n e m egy épületben, h a n e m Moszvka, v a g y ­ is a Szovjetunió m i n d e n k ö n y v k i a d ó v á l l a l a t á b a n és szerkesztőségében. T a n ú vagyok r á . Most a z o n b a n m e g t ö r t a vesztegzár. Steiner ú g y örült, m i n t h a az ő személyes diadaláról volna szó, d e u g y a n a k k o r ő is észreveszi: M. n e m c s a k hogy n e m ujjong, p e r s z e örül, d e n e m olyan módon, m i n t ahogy p é l d á u l én. ő e g y ­ szerre szinte m e l a n h ó l i k u s n a k h a t . S t e i n e r az, aki kitalálja, hogy m i é r t . N e m c s a k az, hogy most m á r m e g m e n g e d h e t i m a g á n a k , p e r s z e ez is szerepet játszik, de elsősorban a k é r d é s az, a m i megfosztja az örömtől, a k é r d é s : m i lett volna akkor, h a K u n véletlenül n e m az a s z é ­ les látókörű, n e m az a nagyszabású e m b e r , a k i ­ n e m bizonyult a Siloneról v a l ó n y i l a t k o z a t á v a l együtt, m i n t azzal, hogy így kiállt mellettem? I t t is azon m ú l n a m i n d e n , csak azon, h o g y m i ­ lyen e m b e r i k v a l i t á s o k k a l r e n d e l k e z n e k azok, akik „felül" v a n n a k ? I t t se m a g a a rendszer a kezesség, h a n e m csak az egyes e m b e r e k , csak egyesek kvalitásai? H a így van, ez lesújtó fel­ fedezés. M

Délután, m i k o r K u r e l l á v a l találkoztam, az m á r t u d o t t a fordulatról. Minden h í r oly g y o r ­ san terjed, m i n t h a Moszkva is csak falu volna. Kurellától v a g y m á s h o n n a n , d e d é l u t á n r a m á r m i n d e n k i t u d o t t K u n állásfoglalásáról: B o r k is, a k i az I d e g e n n y e l v ű M u n k á s o k K i a d ó v á l l a l a t á ­ n a k , Deutsch, a k i a „Za r u b e z o m " - n a k és A p l e tin is, a k i a „ L i t t é r a t u r e i n t e r n a t i o n a l e " - n a k a felelős vezetője. S egyszerre, egy csaoásra, t e r ­ jed a mosoly m i n t a futótűz, m i n d e n k i több m i n t b a r á t s á g o s , igen, m é g J o n o v is m e g t a n u l t mosolyogni. Most úgylátszik, h á l a K u n n a k , az iiedős, t ú l ­ ságosan k ö n n y e n m e g i j e d ő irodalmi h i v a t a l n o ­ k o k is m e g t a n u l n a k — n e m félni tőlem. H á l a K u n n a k , k i k e r ü l t e m az útvesztőből, m e l y n e k n e v e ' az i r o d a l m i h i v a t a l n o k o k félelme, m i n d e n felelősségvállalástól v a l ó iszonya. M. m a első n a p m u n k á b a n F r a n k é i profeszszorral a r á k - i n t é z e t b e n .

4. Az

„Optimisták"

és írójuk kezdődnek

kalandjai

csak

Moszkva, 1935. j ú n i u s 21. K u r e l l a Alfréd. 1919-ben, m i k o r én és az én g e n e r á c i ó m B u d a p e s t e n , ő M ü n c h e n b e n , a bajor t a n á c s k ö z t á r s a s á g b a n élte át az epetvívó n a g y r e m é n y e k és az összeomlás tűzkeresztségét. N e m t a l á l k o z t a m m é g n é m e t t e l , akihez ilyen közel é r e z t e m volna m a g a m . Az apja egyetemi t a n á r volt, ő m a g a r e n d k í v ü l képzett, azzal a m ü v e i t séggel, a m i n e k az alapjait m á r g y e r e k k o r á b a n szerzi m e g az e m b e r . A n a g y e u r ó p a i n y e l v e k e n és az oroszon kívül s k a n d i n á v n y e l v e k e n is n e m c s a k olvas, h a n e m folyékonyan beszél is. Jelenleg a francia k i a d á s s z á m á r a ő állítja Öszsze D i m i t r o v személyére és p e r é r e vonatkozó o k m á n y o k a t , köztük m e g k a p t a Dimitrovtól a n ­ n a k a b ö r t ö n b e n írt n a p l ó j á t is. Nézem a k é z ­ iratot. Az első szó, a m i t a b ö r t ö n b e n Dimitrov leír, c i t á t u m : „Danton, csak s e m m i gyengeség!" Í g y szólt m a g á h o z D a n t o n s íme, még egy D i ­ m i t r o v is p é l d a k é p e t idéz fel s így fogják őt is m á s o k e r ő t a d ó p é l d a k é p k é n t felidézni. í g y n y ú j t j á k az idők távolán át e g y m á s felé tartó, segítő k e z ü k e t az idők héroszai s a l e g n a g y o b ­ b a k n a k is, íme, j ó és kell elődjük és elődjeik példája. Kell, hogy hősök m a r a d h a s s a n a k é l e t ü k n a g y hősi p i l l a n a t á b a n . Ez világos, d e felvető­ dik a k é r d é s : v a n egy másik fajta hősiesség is, l e h e t - e ez a másik fajta hősiesség is, az a fajta, a m i t é p p itt a Szovjetunióban most a h é t k ö z ­ n a p i g y a k o r l a t b a n látok, é p p e n ilyen lelkesítő, é p p e n ilyen k ö v e t é s r e sarkalló? K u r e l l á r a gondolok, m i k o r ezt k é r d e m , ö e l ­ ső n a p t ó l kezdve n y í l t a n és testvérien állt ki az „ O p t i m i s t á k " mellett, illetőleg mellettem, n o ­ h a m i k o r m e g é r k e z t e m , a k k o r m á r — féligmeddig büntetésből — n e m volt t ö b b é D i m i t r o v t i t ­ k á r a . Nyilvános helyen m u t a t k o z o t t olyan e m ­ berek társaságában, akikről később kiderült, hogy eltértek a p á r t v o n a l t ó l — e m i a t t n e m m a ­ radhatott tovább Dimitrov titkára. Kurella m a ­ ga hosszan bizonygatta n e k e m , igenis h i b á t k ö ­ v e t e t t el, kötelessége lett volna, hogy m é g e l ő ­ v i g y á z a t o s a b b legyen, m e r t a z e m b e r n e k , h a D i ­ m i t r o v t i t k á r a , n e m szabad ú g y viselkednie, hogy m é g csak ü r ü g y e t is szolgáltassan a leg­ csekélyebb félreértésre. Az e m b e r felelős azért is, h a viselkedésével n e m tesz l e h e t e t l e n n é m i n ­ d e n h a m i s látszatot. K u r e l l á n a k egész különös képessége — és szükséglete —, hogy m i n d e n j e ­ lenséget és r e n d s z a b á l y t e l k e r ü l h e t e t l e n , s z ü k ­ ségszerű és e n n é l f o g v a a p r o l e t á r f o r r a d a ­ lom szempontjából ü d v ö s v a l a m i n e k m a g y a r á z ­ zon. Sokat t a n u l o k tőle, d e v a n n a k dolgok, amikben még képtelen vagyok.nem annyira ar­ ra, hogy az ő szemével, m i n t i n k á b b a r r a , hogy az ő é r z é s e i v e l * nézzek a dolgokra. K ö z ­ t ü n k v o l t a k é p n e m a szövegben, h a n e m csak a h a n g s ú l y b a n v a n a különbség, d e ez a k ü l ö n b ­ ség azért n e m is olyan j e l e n t é k t e l e n . Az ő n é ­ zeteit m a g a m é v á t u d o m t e n n i , d e s ó h a j t v a és ném, m i n t ő, lelkesedve. Mióta itt v a g y u n k , t a r t a p r o p a g a n d a a c s a ­ lád, a h á z a s s á g r e s t a u r á l á s a é r d e k é b e n . K u r e l l a az ő könyvéiben „Mussolini ohne M a s k e " („Mus­ solini á l a r c nélkül"), r á m u t a t t ö b b e k között a fasiszta c s a l á d - és g y e r m e k k u l t u s z fertelmes és h a z u g k é p m u t a t á s á r a is. S most, ahogy itt az a n y a h ő s n ő k e t k u l t i v á l j á k — v o l t a k é p az a n y á t , illetve a nőt m i n t tenyészállatot — ez az egész atmoszféra m o r á l i s a n a c s a l á d k u l t u s z k ö r ü l , n e m t e h e t e k róla, n e k e m visszataszító. K u r e l l a a z o n ­

b a n azt mondja, hogy k ö n n y e b b , a r á n y t a l a n u l könnyebb a dialektika mibenlétét megtanulni, m i n t a g y a k o r l a t b a n , a jelenségek értékelésénél a l k a l m a z n i . Lelkesedéssel fejti ki, h o g y a c s a ­ lád, a házasság mellett kifejtett, és a m a g z a t ­ elhajtás ellen i r á n y u l ó p r o p a g a n d a , m é g h a u g y a n a z o k k a l a s z a v a k k a l is történik, m i n t a kapitalista vagy fasiszta á l l a m o k b a n , a szocia­ lista Szovjetunióban m á s t jelent, m i n t ott. I t t n e m azt jelenti, m i n t ott, hogy a nőt házi r a b ­ szolgaságban kell t a r t a n i , m e r t itt egyidejűleg az egész gazdasági folyamat a r r a irányul, hogy a nőt bevonja a termelésbe és abba, hogy a t á r ­ s a d a l m i életben a k t í v a n vegyen részt. P á r év előtt még e n n e k é r d e k é b e n kellett lazítani, sőt bizonyos m é r t é k b e n szétrombolni a h a g y o m á ­ nyos, ö r ö k b e k a p o t t é l e t f o r m á k a t és felfogásokat. Ezt a m u n k á t elvégezte a f o r r a d a l o m : sikerült a nőt is bevonni a t e r m e l ő m u n k á b a . S lehetett volna t o v á b b h a l a d n i a n e m e k közötti viszony f o r r a d a l m a s í t á s á n a k ezen az eddigi útján, h o g y ­ ha az á l l a m m á r képes volna teljességében m a ­ g á r a vállalni és intézni a g y e r m e k e k gondozását és nevelését. A szocialista á l l a m azonban, m e ­ lyet az ellenséges k a p i t a l i s t a h a t a l m a k g y ű r ű j e vesz k ö r ü l s m e l y n e k e m i a t t á l l a n d ó a n h a r c b a n és harci készültségben kell lennie, m a még n e m képes a r r a , hogy betöltse a kollektív a n y a sze­ repét. Ezért egy t á r s a d a l m i szempontból oly döntőfontosságú feladat, m i n t amilyen a g y e r ­ mek gondozása és nevelése, gazdátlan m a r a d t és ez az álláspont sürgősen gyökeres b e a v a t k o z á s t tett szükségessé. A halálos ítélettől se vissza­ riadó drasztikus rendszabályokat a gyermekbű­ nözés leküzdésére és a házasság t a r t ó s s á g á é r t , a m a g z a t e l h a j t á s ellen való h a r c o t egy és u g y a n ­ az a fenyegetően elmérgesedett krízis t e t t e s z ü k ­ ségessé. U g y a n a z a p r o p a g a n d a tehát, m e l y k a ­ pitalista és fasiszta á l l a m o k b a n ellenforradalmi és az ellenforradalom é r d e k e i t szolgálja, itt a szocialista t á r s a d a l o m v é d e l m é r e és konszolidá­ l á s á r a i r á n y u l . I t t ezért e n n e k a p r o p a g a n d á ­ n a k m á s a szellemi t a r t a l m a , itt ez a p r o p a g a n ­ da csak ú j a b b fázis, ú j a b b á t m e n e t a szocialista e m b e r i viszonyok megvalósulásáért folytatott á l ­ landó tervszerű küzdelemben. K u r e l l á n a k v a l a m i ideges nyelvhibája v a n s h a fejtegetéseiben egy-egy p i l l a n a t r a elakad, s o ­ se tudóm, a n y e l v h i b a - e az o k a v a g y s a j á t d i a ­ l e k t i k á j a - e az, mely n é h a t á n még n e k i is t ú l m e r é s z n e k t ű n i k . A m i n t azonban fejtegetései végére ér, a m i n t s i k e r ü l t n e k i „ m e g t a l á l n i " a m a g y a r á z a t o t , k é k szeme v i d á m a n csillog fel és sovány a r c á t elönti a mosolygó elégedettség. Ez az egész beszélgetés az én filmszcenáriómm a l kapcsolatos t a n á c s k o z á s u n k f o l y t a t á s a k é n t i n d u l t meg, m e r t az én filmszcenárióm t é m á j a , m e l y e t K u r e l l a k i t ű n ő n e k t a r t , egy fiatal nőről szólna, aki n e m politikai, h a n e m p r i v á t t e r m é ­ szetű okokból m e n e k ü l R o m á n i á b ó l a Szovjet­ u n i ó b a ; ott R o m á n i á b a n v a l a m i k o c s m á b a n , f é ­ lig-meddig p r o s t i t u á l t i s o r b a n élt s ezt a z é l e ­ tét a k a r n á itt is folytatni, d e kezdve a h a j ó ­ tól, m e l y szovjethajó s m e l y e n elbjijt, egész a Szovjetunióban való p a r t r a s z á l l á s á t k ö v e t ő é l ­ ményeiig, stb,, stb. Az egész t é m a a z o n b a n m é g a család, r e s t a u r á l á s á r a i r á n y u l ó k a m p á n y előtt a l a k u l t ki b e n n e m s most a t é m a K u r e l l á n a k j o b b a n tetszik, m i n t n e k e m , a k i m a m á r n e m t u d n é k olyan optimista konklúziókhoz j u t n i az é n hősnőm t o v á b b i sorsát' ületően, m i n t K u r e l l a , a k i n e k ezt m e g is vallom, h i v a t k o z v a a valóban m e g d ö b b e n t ő m a i t a l á l k o z á s r a : idejövet l á t t a m az u t c a k ö v é n ü l v e a Tverszkaján egy n a g y o n

csinos fiatal a n y á t , a k i csecsemőjét szoptatta *és — úgy koldult, r u h a helyett r o n g y o k b a n . E l t é r v e az e r e d e t i témától, most m e g v a l l o t ­ t a m K u r e l l á n a k azt is, hogy mióta a hajón Vjecseszláv Fjodorovics k a b i n j á b a n a női keblek ezrein díszelgő ezernyi S z t á l i n - k é p e t l á t t a m , Sztálinnak ez a kultusza mindig újra úgy h a t r á m m i n t v a l a m i é r t h e t e t l e n inzultus az ízlés, a gondolat, az e m b e r és mindeneke] ott a f o r r a ­ d a l o m méltósága ellen. N e m tudok hozzászokni. S n e m is lehet hozzászokni, m e r t mióta itt v a ­ gyok, n e m hogy enyhül, h a n e m á l l a n d ó a n szemm e l l á t h a t ó a n fokozódik ez a kultusz. „Csinál­ j á k " felülről, t e r v s z e r ű e n , rendszeresen s r á m úgy h a t m i n t t u d a t o s és mesterséges n é p b u t í ­ tás. Citáltam n e k i s m e g p r ó b á l t a m lefordítani A r a n y J á n o s ódájából: „Nép, mely Van abban

dicsőt, magasztost így élni hit, jog és erő"

magasztal,

d e a m i itt történik, ezzel a Sztálin-kultusszal, az n e m a n a g y n a k ez a felemelő és s z e r e t e t t e l ­ jes elismerése, h a n e m e n n e k a b a r b á r k a r r i k a túrája, n e m az é r d e m e s n a g y e m b e r n e k , h a n e m az é r d e m e s n a g y e m b e r k u l t u s z á n a k ü r ü g y é n v o l t a k é p p e n a rabszolgai t é r d e n á l l á s n a k a k u l ­ tusza. A S z t á l i n - k u l t u s z p e n d a n t j a a m ú m i á v á balzsamozott L e n i n m i n t búcsú j á r ó h e l y a t t r a k ­ ciója a m a u z ó l e u m m a l . Ezt a szerepet a n n y i r a m é l t a t l a n n a k érzem Leninhez, a n n y i r a L e n i n ­ ellenesnek érzem, hogy t á r n a p o n t a többször elhaladok a m a u z ó l e u m előtt, sose t u d n á m m a ­ g a m r á s z á n n i , hogy beáll j a k a l á t o g a t ó k hosszú s o r á b a a n é p közé, melyet n a p n a p u t á n a t a ­ visztikus m á g i k u s ösztönei, r e l i k v i á k a t imádó sötét h a g y o m á n y a i szellemében n e v e l n e k t o ­ v á b b r a is L e n i n közszemlére tett és s z í n p a d i a ­ san őrzött hullájával. A L u x szállóban, d e n e m K u r e l l a szobájá­ b a n v o l t u n k együtt. Miközben „gyóntam", felalá j á r t a m és m i k o r k i m o n d t a m a szót a n é p ­ butításról, a n n y i r a belehevültem, hogy m é g a j á r á s t is a b b a h a g y t a m . Csak a z é r t beszéltem ennyit, m e r t ö r ü l t e m , hogy K u r e l l á n k í v ü l m é g egy n é m e t e l v t á r s is hall, a szoba l a k ó j a — v a ­ laki, a k i n e k a t u d á s á r ó l szintén sokat t a r t o k s a titkos r e m é n y e m é p p az volt, hogy t á n a z egész dologban v a n valajni, a m i t én rosszul látok, v a l a m i , a m i t é n n e m látok s a m i r ő l ők k e t ­ t e n m a j d felvilágosítanak, meggyőznek. E h e l y e t t a z o n b a n a szoba gazdája egyszerre csak i d e g e ­ sen h ú z el a fűtőtesttől és széket tol elébem, t á ­ vol a fűtőtesttől. Szóval igaz? Még a L u x b a n is, ahol csak a K o m i n t e r n e m b e r e i l a k n a k , szá­ m o l n a k azzal m a g u k ezek a l a k ó k , hogy a f ű t ő ­ t e s t e k b e n készülék v a n elhelyezve a beszélge­ tések r e g i s z t r á l á s á r a ? Kurella a másik némettel együtt hevesen m a g y a r á z z a , hol az én h i b á m a S z t á l i n - k u l t u s z elleni l á z a d á s o m b a n . Teljesen a n t i m a r x i s t a m ó ­ don, ideális k ö v e t e l m é n y e k b ő l és n e m az a d o t t valóságból k i i n d u l v a állítom fel k r i t é r i u m a i m a t . H a az a d o t t valóságból i n d u l n é k ki, l á t n á m , h o g y a P á r t n e m az elvont szép v a g y legszebb eszmék között v a l ó választás, h a n e m igen g y a ­ k o r l a t i p r o b l é m á k m e g o l d á s á n a k a feladata elé v a n állítva s ez igen g y a k o r l a t i p r o b l é m á k a t egy s z á z h e t v e n milliós, a k u l t ú r á n a k m é g m i n ­ dig r e n d k í v ü l alacsony fokán élő n é p e k t ö m e ­ geivel kell és lehet csak m e g o l d a n i a ; a P á r t nem a Descartes-on vagy éppen Marxon nevel­ k e d e t t intellektíielek m a r é k n y i csoportjával, h a ­ n e m oly n é p e k millióival áll szemben, m e l y e k szellemileg m é g g y e r m e k k o r u k a t élik. T u d v a l e ­

vően a k u l t ú r a egy bizonyos fokán a p r i m i t í v materializmus együttjár a mágikusnak a szük­ ségletével. N é p e k e t a k u l t ú r á n a k ezen a fokán n e m lehet h a r c b a v i n n i , k é z b e n t a r t a n i a t e k i n ­ télyektől felszabadult, szuverén és k r i t i k u s gon­ dolat zászlaja alatt. N é p e k n e k a k u l t ú r a ilyen alacsony fokán érzékeikhez szóló, érzékeiket l e ­ nyűgöző szimbólumok kellenek, a látható, az egy e m b e r b e n megtestesült M i n d e n k i Atyja, az e y e m b e r b e n m e g t e s t e s ü l t Bölcsesség, Előrelá­ tás, Igazságosság és T u d o m á n y . Vájjon l e h e t - e , hogy a g y a k o r l a t i politika szempontjából m i n d e z c s a k u g y a n így van és c s a k u g y a n így helyes? M. m á r egy idő óta h a j ­ togatja, hogy a főpapok kasztjának a nyájhoz való viszonyáról Dosztojevszki F ő i n k v i z í t o r á n a k is az volt a koncepciója, hogy a világból a n y á j s z á m á r a afféle kisdedóvó intézetet kell csinálni feldúló p r o b l é m á k nélkül liliputi m é r e t ű idillek rózsiszínü k ö d é b e n . S ez f o r r a d a l m i koncepció volna? H e l y e s e b b e n : a f o r r a d a l o m é r d e k é b e n m a és itt v a l ó b a n ez volna az egyetlen lehetséges és szükséges nevelési módszer? Igaza volna K u ­ r e l l á n a k ? K é r d e m és csendes sóhajjal í r o m ide a m á s i k k é r d é s t : s ha igaza volna is, mit ér az olyan igazság, m e l y é r t n e m tudok, m e l y é r t n e m lehet lelkesedni? A m a i n a p d á t u m . Ma k a p t a m először szov­ jetpénzt azért, a m i t í r t a m . Apletin — a „ L i t t é r a t u r e I n t e r n a t i o n a l e " — k é r é s e m r e k i u t a l t száz rubel előleget az „ O p t i m i s t á k " egyik fejezetére. — Most m á r — m o n d t a a kezem szorongatva Apletin —, most m á r K u n B é l á n a k J o n o v v a l t ö r t é n t telefonbeszélgetése u t á n n e m lesz a k a ­ dálya, hogy közöljünk részleteket az „ O p t i m i s t á k " - b ó l és n e m c s a k a francia, h a n e m a folyó­ irat n é m e t és angol n y e l v e n megjelenő s z á m a i ­ b a n is. — A legközelebbi s z á m b a n ? Apletin t e m p e r a m e n t u m á n a k l á t h a t ó a n n e m felel meg az ilyen gyorsaság. Gyorsaság és m e g ­ gondolatlanság az ő s z á m á r a rokonfogalmak. Meg is m o n d j a : — Nem, h o v a gondol, elsietni n e m szabad azért s e m m i t — s ezt szintén ijedten mondja. — Csak azt a k a r t a m m o n d a n i , hogy elvben úgy látszik, e l h á r u l t a k az a k a d á l y o k . Ez m á r v a l a m i . A többit majd m é g m e g k e l l f o n t o l n u n k a szer­ kesztőségben. Mi lehet ez a „ t ö b b i " ? U g y a n a z n a p , éjjel. P á r n a p j a észreveszem, hogy itt is, o t t is k i ­ m o n d a n a k egy n e v e t s k ö z b e n n é m á n , d e a n ­ n á l s o k a t m o n d ó b b a n v o n j á k fel az e m b e r e k a szemöldöküket, t o m p í t o t t h a n g o n e g y - e g y célzás h a n g z i k el, m e l y e t csak én n e m é r t e k , m í g m a végül rájövök: h í r e k k e r i n g e n e k , igaz, egyelőre ellenőrizhetetlenek, v a l a m i kivételesen n a g y s z a ­ bású „tisztogatásról". S m e g i n t foglalkoztat a p á r i s i t e r v : m e g kellene í r n i az „elhajlások" e m 6ereinek, az e r e t n e k k o m m u n i s t á n a k a t r a g é d i á ­ j á t . Hangsúlyozom, hogy a z e r e t n e k k o m m u n i s ­ táét s n e m a k o m m u n i s t á k ellenségeiét. A k o m ­ m u n i s t á k ellenségei d r á m a i s z e m p o n t b ó l n e m é r ­ dekesek, ő k c s a k t a g a d n a k , csak gyűlölnek, c s a k hitetlenek. Egész m á s k é p fest a k o m m u n i s t a , a k i e r e t n e k u g y a n , d e k o m m u n i s t a : ő hívő, m i n t a h o g y a katolicizmus középkori e r e t n e k e i is h i t ­ t e k K r i s z t u s b a n , az ő h i t ü k e r ő b e n n e m volt k e v é s b b é intenzív s t a r t a l m a i b a n s e m volt s e m ­ m i k é p se szegényebb a h i v a t a l o s egyházi h i t n é l . Az e r e t n e k h i t e s z i n t é n lángoló hit. S a „lángoló" n e m c s a k azt a tüzét jelenti, m e l y a

hívőben ég, h a n e m a m á g l y a tüzét is, melyet a h í v ő m i n d i g kész az e r e t n e k alá gyújtani. E g y ­ házi h i t n e k és az e r e t n e k h i t é n e k e g y a r á n t s z i m ­ b ó l u m a a t ü z — s a hit sajátságosan e m b e r i v a ­ lami, d e n e m sajátsága az emberiesség. E g y h i t ­ n e k sem. T r o c k i j n a k nincs igaza, h a zsarnoki kegyetlenséggel vádolja Sztálint. Trockij, m i n t ­ hogy ő is hívő, ha győzött volna, n e m lett vol­ n a kíméletesebb. A m o n t a i g n e - i m a g a t a r t á s , a „ Q u e s a i s - j e ? " negációja az egyházi hitnek, d e az e r e t n e k h i t é n e k is; a n n a k az e m b e r n e k a m a g a t a r t á s a , a k i n e k nincs zászlója. Az egyház és az e r e t n e k h i t e egyben e g y e t é r t : a m o n ­ t a i g n e - i tolerancia az egyik és m á s i k szemében is m e g b o c s á t h a t a t l a n h i t s z e g é s ; h a n e m m e ­ r é n y l e t az igazság ellen, d e m o r á l i s a n e g y é r ­ t e l m ű az igazságért való h a r c e l á r u l á s á n a k . A m a i szovjetirodal ó m b a n h a n g se hallatszik hasonló p r o b l é m á k r ó l , holott ilyen vagy olyan módon, ez a p r o b l e m a t i k a m i n d e n k o m m u n i s t á t a Szovjetunióban véresen foglalkoztat. A m a i szovjetirodalomban á l t a l á b a n n e m lehet még a visszhangját se felfedezni a m a i itteni e m b e r , a valóságos szovjetélet egyedülálló, igazán p á r a t ­ lan és grandiózus p r o b l é m á i n a k . K u n azt m o n d ­ ta, hogy őt az „ O p t i m i s t á k " sokszor e m l é k e z t e t ­ ték Rousseau Vallomásaira — s én azt hiszem, hogy é p p ez a s z u b j e k t í v elem az, a m i n e k a h i á n y a m i a t t a m a i s z o v j e t i r o d d a l o m b a n nincs meg az a meggyőző a u t e n t i k u s a n e m b e r i elem, a m i a szovjetirodalmat az októberi forradalom első éveiben a világ legérdekesebb i r o d a l m á v á tette. J ú n i u s 22. M.-vel az úgynevezett k u l t ú r p a r k b a n , m e l y Gorkij M a x i m n e v é t viseli. Ez az i n t é z m é n y kézzelfoghatóan illusztrálja azt, a m i t M. a F ő inkvizítor b i r o d a l m a , én m e g a kisdedóvó szel­ leme diadalának nevezek: Nyolc-tíz „ k a t e d r a " egymástól száz-száz l é ­ pésnyi távolságban, mindegyik mögött egy-egy e m b e r ül. Minden k a t e d r á r a t á b l a v a n k i t ű z v e s a t á b l á n n a g y b e t ű s felírás, m i n t a m i l y e n p é l ­ d á u l : „ M i r e kell a Szovjetuniónak az Arktisz? H a érdekel, készséggel felvilágosítlak." Vagy p e ­ dig: „Itt szívesen a d n a k felvilágosítást a Szov­

j e t u n i ó és Csehszlovákia k o r m á n y a között l é t ­ rejött szerződés jelentőségéről és céljáról." És így t o v á b b . Ezek k ö r ü l a k a t e d r á k k ö r ü l u g y a n nincs az a tolongás, m i n t a k ö r h i n t á k és főleg az „ O s s o a v i a h i m " - n a k , az ejtőernyősöknek a s t a n d j a előtt, de a hivatásos m a g y a r á z ó k a k a ­ t e d r á i k mögött a fakír n y u g a l m á v a l és t ü r e l m é ­ vel, ölhetett kézzel, e m e l t fejjel székelnek és v á r n a k h í v ő k r e , a k i k szomjúhozzák a tudást. Középkorú m u n k á s áll m e g a k a t e d r á k s o r a előtt s olvassa é^deklődve^ sorjában, melyik k a t e d r a mit kínál. Ügy dönt, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia k o r m á n y a között létrejött szerző­ dés jelentőségébe és céljába b e a v a t o t t férfiú k a t e d r á j á n á l fog az igazság forrásából m e r í t e n i . O d a m e g y hozzá s az előadó n y o m b a n felemeli kezét az öléből, k é t k a r j á t a k a t e d r á r a fekteti s m á r szolgálatkészen előre is hajol és ha t ö b b ­ ezer főnyi tömeghez szólna, a k k o r se beszélhet­ n e n a g y o b b odaadással. Mind a ketten, a k é r ­ dező és az o k t a t ó e g y a r á n t m e g d ö b b e n t ő e n k o ­ molyak. Itt m é g n e m t a l á l k o z t a m vérbeli oroszszal, aki frivol lett volna. U g y a n c s a k az úgynevezett k u l t ú r p a r k b a n m é g egy s z e m b e t ű n ő alkalom kínálkozik e n n e k a k ü ­ lönös k o m o l y s á g n a k a konstatál ás á r a : a k á n i ­ k u l á b a n , egy poromdon, zsúfoltan e g y m á s m e l ­ lett száz és száz p a r táncol j a z z - z e n é r e s a p o ­ rond közepén v a l a m i zsámolyfélén, h o m l o k á t t ö ­ r ü l g e t v e áll a t á n c m e s t e r . T á n c m e s t e r ? Igen, a funkcióját t e k i n t v e az, de ú g y h a t m i n t v a l a m i aggódó és lelkiismeretes m u n k a f e l ü g y e l ő . A zsú­ foltan táncoló párok, á l t a l á b a n n e m é p p e n k e ­ csesek, sőt meglehetős nehézkesek, szintén h a ­ lálosan komolyak. M i n t a jó gyerekek, a k i k a jazz-muzsika ütemére ugyan, de egyáltalán nem a n n a k a szellemében elszántan b i r k ó z n a k a r á ­ j u k k i r ó t t új feladattal. M e r t a jazz-muzsika itt most újság. T a v a l y m é g m i n t a kapitalista d e ­ k a d e n c i a egyik t ü n e t é t a szocialista k u l t ú r a szel­ lemével és erkölcsével összeférhetetlennek t e ­ k i n t e t t é k . A Vörös H a d s e r e g n e k egy tiszti k ü l ­ döttsége a z o n b a n A n k a r á b a n a tiszteletére r e n ­ dezett estélyen n e m t u d o t t m i n t a többi tisztek táncolni. E r r e , így beszélik, m a g a Sztálin r e n ­ delte el, hogy a Szovjetunióban m e g keli k e z ­ d e n i a n y u g a t i t á n c o k t a n í t á s á t és g y a k o r l á s á t . (Foltyaljuk.)

Fejtő Ferenc

Emlékezés Németh Andorról (1891 1953) „Barátom volt, nem ismertem.** Ignotus Pál: A költő és a halál Németh Andorban az új magyar irodalom egyik legkiválóbb esszéistáját é s a kozmopolita szellem egyik legjellegzetesebb képviselőjét vesztette el. A „kozmopolita" szó mellé illeszt­ hetnem, a pontossá ? kedvéért azt a szót is „zsi­ dó". Mindjárt hozzá téve, a félreértések e l k e ­ rülése végett, hogy egyik jelzőt sem használom rosszalló hangsúllyal, mintha intellektuális sárga csillaggal akarnám megbélyegezni Németh A n ­ dornak számomra oly kedves e m l é k é t Csupán a helyét kívánom megjelölni, — a szellemi famí­ liát, amelyhez tartozott s amelyet tudatosan, bár 1

kissé csodálkozva, fejcsóválva, kétkedve, vállalt önmaga is. Kétkedve, mert egyáltalán bizalmat­ lan és tartózkodó volt a lét esetlegességei iránt, mint amilyen a család, a faj, a környezet. N e m hitt ez esetlegességek determináló voltában. J ó ­ zsef Attila, aki nagyon ragaszkodott hozzá és szinte idősebb fivérének érezte, pompásan f e ­ jezte ki Németh Andor eredendő furcsaságát, zsidó gyökereit é s egyben „dezinkarnált" voltát, amikor ezt a verset írta rá: Rabbi mondj neki kabalát Vegyetek békákat neki Hogy legyen népe legalább.

Attila költői intuícióval megérezte és k i b e ­ szélte N é m e t h A n d o r n e m egy m á s t i t k á t is — többek között azt is, hogv h a r m i n c h a t éve v á r t a m á r (1927-ben) a „ k é t p ú p ú t e v e " s hogy m i u t á n „vad ágyúszóval v á g t a t o t t gyöngyház k o r á n a t e n g e r ár, k é t fürtjén őrzi a leölt h a l a c s k á k s z ü r k e sóhaját". De azt is t u d t a N é m e t h A n d o r ­ ról, hogy „ n e m tartozott a harcosok közé". De m e n n y i r e n e m ! P a r excellence szemlélődő lény volt — e n y h e csodálkozással v e t t e t u d o m á s u l az e m b e r i szenvedélyeket, á l t a l á b a n érdeklődéssel k í s é r t e a politikai és egyéb szenvedélyektől d i k ­ tált cselekményeket, p r ó b á l t a is őket megérteni, de sohasem osztozott b e n n ü k igazán. Volt b e n n e v a l a m i Schlemil-szerű; ú g y viselkedett rnint aki elvesztette az á r n y é k á t , létének egyik d i m e n z i ó ­ j á t ; m i n t aki elvesztette emlékeit és most igyek­ szik őket r e k o n s t r u á l n i . Ez a csúnya, halszemü e m b e r valami különös, n e m e világból való v a ­ rázst árasztott magából, a m e l y lenyűgözte m i n d ­ azokat, akik é r i n t k e z t e k vele. És most, hogy ezt a v a r á z s t érzékeltetni szeretném, akadozik a tol­ lam. Titokzatos e m b e r volt ez a közvetlen e m ­ ber, zárkózott e m b e r ez a brilliáns csevegő! Én azt hiszem, k o r t á r s a i közt legközelebb F r a n z Kafka állt hozzá. A lélekrokonságot, a m e l y a h u s z a d i k század e2 egyik legnagyobb és m i n d e n e s e t r e legmélyebb írójához fűzte, k o ­ r á n felfedezte. Kafka hírét ő hozta M a g y a r o r ­ szágra. Emlékszem egy este — 1933-ban, József Attila egy különös történettel állított b e hoz­ zám, amelyet — m o n d o t t a — egy b a r á t j á t ó l h a l ­ lott. A. t ö r t é n e t b e n , a m e l y nagyon felizgatta k é p ­ zeletét, egy pörről volt szó, a m e l y b e n a vádlott kézzel-lábbal hadakozik, hogy m e g t u d j a , mivel vádolják, á m h a s z t a l a n u l . Az e l j á r á s ellene, tőle függetlenül folyik, v a l a m i végzetes, gépies t ö r ­ vényszerűséggel. Nyilván n e m is valamilyen pontosan m e g f o g a l m a z h a t ó vétségért, h a n e m egy „ e r e d e n d ő " b ű n é r t vonják felelősségre. A t ö r t é n e t e t , K a f k a azóta v i l á g h í r ű v é vált P ő r é n e k meséjét N é m e t h A n d o r m o n d o t t a el J ó ­ zsef Attilának, a k i b e n m é l y nyomot hagyott. A l i g h a n e m a kafkai v i l á g h a n g u l a t j á r t vissza b e n n e később, a m i k ó r a saját létét is p ö r ö s ü g y ­ k é n t fogta fel: „ h a m i s t a n ú v á lettél saját igaz p ö r ö d n é l " . . . N é m e t h u n d o r t K a f k a végigkísérte egész életén át. M i k o r 1944 s z e p t e m b e r é b e n , F r a n c i a o r s z á g felszabadulása u t á n , első u t a m hozzá vezetett, M o n t a u b a n b a , ahol n é h á n y év óta m e g h ú z ó d v a élt, K a f k a m ű v e i b e m e r ü l v e t a l á l ­ t a m . Ügy t a n u l m á n y o z t a Kafkát, t a n a k o d v a , k ö ­ r ü l m é n y e s e n , boncolva, m i n t hozzá h a s o n l ó a n v a k s i ősei t a n u l m á n y o z h a t t á k h a j d a n á n , rövid lángú mécsesek fényénél, a T a l m u d o t vagy m á s szent k ö n y v e k e t . N é m e t h A n d o r valahogy úgy is t e k i n t e t t e K a f k á t , m i n t egy szent írót, J e h o v á n a k egy r e j t e t t ü z e n e t e k k e i megbízott újkori küldöttjét. A h a j d a n i írós m agy arázok alázatos kíváncsiságával, á h í t a t o s szubtilitásával hajolt a b i z a r r k a f k a i allegóriák fölé. És k é t s é g k í v ü l . ő í r t a m i n d m á i g a legjobb k ö n y v e t á p r á g a i p r ó ­ fétáról. Ez a v é l e m é n y e J o s e p h G a b e l n a k is, aki a Critique c i m ű párisi folyóirat 1953 n o v e m b e r i s z á m á b a n t a n u l m á n y t í r t „ F r a n z Kafka, r o m a n ­ cier d e l'aliénation" címmel. N é m e t h A n d o r k ö n y v é n e k c í m e : „Kafka oif le m y s t è r e juif". 1947-ben j e l e n t m e g P a r i s b a n , a m i k o r N é m e t h A n d o r m á r visszatért volt B u d a p e s t r e , J e a n Vigneau k i a d ó n á l , aki j ó b a r á t j a volt, s azóta t ö n k r e m e n t . N a g y o n diszkréten, szinte l á b u j j h e gyen „jött k i " N é m e t h A n d o r k ö n y v e , kevesen v e t t é k észre a d i v a t o s írók k ö r ü l csapott v á s á r i ricsaj közepette.

H a N é m e t h A n d o r regényt v a g y novellát írt volna, valószínűleg épp olyan szorongásokkal, ősi szomorúságokkal teli végső intéseket p é l ­ dázó t ö r t é n e t e k e t írt volna ő is, m i n t Kafka. A titok, a zsidó titok: az idegenség állt az ő gon­ dolkozása k ö z é p p o n t j á b a n is. „Idegen vagyok" m o n d o t t a Kafka, „de m i n d e n k i idegen" — tette hozzá rögtön. „Ha jól meggondoljuk, m i n d e n k i h o n t a l a n ezen a földön." Így válik az, a m i a szétszórt zsidók helyzetében, különleges és egy­ szeri, az' egész e m b e r i sors j e l k é p é v é a polgári világban. N e m c s a k a zsidóknak nincsenek r e n d ­ ben a személyazonossági igazolványai. Végső so­ ron n e m c s a k a zsidók „Di-Pi"-k, n e m c s a k ők „nincsenek a helyükön", n e m c s a k ők bolyong­ nak, r é v e d n e k el. Az egyenlőtlen harc, a m i t „K" (Kafka l e g é n y e i n e k e betűvel megjelölt hőse) folytat az igazságszolgáltatással, vagy a k ö d b e ­ vesző kastély gazdájával, aki t a l á n a császár, t a ­ lán az isten, vagy a n n a k v a l a m i helytartója, — túlnő a zsidóproblémán V a l a m e n n y i ü n k r ő l szói ez a fabula. Azt hiszem, a lét abszurditása volt Németh A n d o r alapélménye. M á r ifjúságában érezte a „sors iróniáját", a m i k o r őt, a világpolgárt, a francia nyelv és irodalom szerelmesét és t a n á ­ rát, m i n t idegent, ellenséget, m i n t „ o s z t r á k - m a ­ g y a r t " i n t e r n á l t á k a F e k e t e Kolostorba. Ezek a fogolyévek, a m e l y e k n e k h a n g u l a t á t K u n c z A l a ­ d á r ö r ö k í t e t t e meg h í r e s r i p o r t - r e g é n y é b e n , mély n y o m o t h a g y t a k N é m e t h A n d o r b a n ; saját bevallása szerint is megerősítették passzivitását, h a j l a m á t a fatalizmusra. „Nicht lében, s o n d e r n gelebt w e r d e n " : n e m élni, h a n e m . . . nincs is e r r e a S t e p h a n George-i szóra jó m a g y a r k i f e ­ jezés . . . az "élet passzív t á r g y á n a k lenni, s o d ­ ródni az á r r a l , á t e n g e d n i m a g á t az á r n a k : ez volt N é m e t h A n d o r a l a p a t t i t ü d j e a léttel szem­ ben. „Meghalni s e m m i é r t se t u d n a — írta, róla Attila is —, d e ha a villamos ü t n é el, b á t r a n állna a halál elé". Ilyen volt. N e m i s m e r t e m e m ­ bert, a k i n e k oly k e v é s lett volna az igénye, k í ­ vánsága, becsvágya, c é l t u d a t a , m i n t N é m e t h A n ­ d o r n a k . T u l a j d o n k é p p e n alig azonosította m a ­ gát saját m a g á v a l . És t a l á n é p p ezért élte m a g á t oly r e n d k í v ü l k ö n n y e n belé a m á s helyzetébe, gondolatvilágába, belső logikájába. Ebből a szempontból B e m a r d G r o e t h o u y s e n - h e z , a „ M y t hes et P o r t r a i t s " szerzőjéhez hasonlított, akinél tökéletesebben senki sem g y a k o r o l t a m i n d m á i g az i n t u i t í v í r á s m a g y a r á z a t o t . G r o e t h ó u y s e n úgy m a g y a r á z t a el Szent Ágostont, Bayie-t, vagy Kafkát, hogy beléjük helyezte m a g á t és aztán egyszerűen, első személyben, a vallomások h a n g ­ j á n „ e l ő a d t a " a m i t látott. N é m e t h A n d o r is ilyenformán volt esszéista é s k r i t i k u s . Belülről é r t e t t e m e g a m ű v e k e t é s az e m b e r e k e t . C l a r a M a l r a u x m o n d o t t a róla, a m i k o r m e g v i t t e m n é k i Németh Andor halála hírét: „Groethouysenen k í v ü l ő volt az egyetlen e m b e r a világon, akivel szépen m i n d e n t m e g l e h e t e t t beszélni." Valóban, k ö n n y ű s z e r r e l fejtette m e g a l e g b o ­ n y o l u l t a b b e m b e r i helyzeteket és mihelyt n e m a saját dolgairól volt szó, g y a k o r l a t i t a n á c s o k a t is t u d o t t a d n i . A m i ' saját m a g á t illette, m i n d i g t a n á c s t a l a n volt. „Hová forduljon az e m b e r ? " — k é r d e z t e m a g á t ó l . József Attila róla írt v e r ­ sét idézte. Á m m i n d i g a k a d t .valaki, a k i közölte veié, n o ™ „hová forduljon". Így lett 1919-ben követségi t a n á c s o s Bécsben, így sodródott a F e ­ k e t e Kolostorból á bécsi emgirációba, m a j d v i s z sza B u d a p e s t r e , a h o l a b a b a a r c ú K a c é r bácsi „Toll" c í m ű l a p j á b a r e m e k esszéket és b á t o r k r i ­ tikai k a r c o l a t o k a t írt. A m i k o r b a r á t j a , Köstler A r t ú r j ó n a k l á t t a , hogy kivigye Svájcba, N é 4

m e t h A n d o r k i m e n t Svájcba. N e m t u d o m ki b e ­ szélte rá, hogy 1938-ban újra emigrációba m e n ­ jen, d e v a l a k i n y i l v á n v a l ó a n rábeszélte. T a l á n n e k e m is volt r é s z e m benne, meg Ignotus P á l ­ n a k , aki u g y a n a k k o r L o n d o n b a emigrált. J ó ­ zsef Attila h a l á l a u t á n , a h á b o r ú előszelére, az egész Szép Szó t á r s a s á g b o m l á s n a k indult. De senki olyan k ö n n y e n , m i n t N é m e t h A n d o r n e m vált m e g egy helytől, amelyhez m á r - m á r hoz­ zászokott. L e g i n k á b b , gondolom, P a r i s b a n érezte m a g á t otthon, d e azért r á h a g y t a m a g á t beszél­ ni 1947-ben a B u d a p e s t r e való visszatérésre. Ügy gondolta akkor, hogy „közvetítő" lehet m a j d a „Csillag" című folyóirat élén, a m e l y n e k szer­ kesztését rábízták, N y u g a t és Kelet között. A m i ­ k o r e föltevéseiben csalódott, m á r késő volt l e ­ v o n n i a k o n z e k v e n c i á k a t . A l i g h a n e m betegsége m e n t e t t e m e g az üldözéstől. Hiszen h a n e m is volt a n t i - m a r x i s t a s M a r x o t épp oly jól i s m e r ­ te, é p p úgy tisztelte, mini K i e r k e g a a r d o t és H e i d ­ eggert, sztálinista egészen biztosan n e m volt s a zsdánovi esztétikai i r á n y e l v e k e t ú g y t e k i n t e t t e , m i n t p a r a s z t a jégverést. Azt hiszem, soha olyan h o n t a l a n n a k n e m érezte m a g á t N é m e t h Andor, sem a F e k e t e Kolostorban, s e m Bécsben, s e m Cassis-'ban, sehol, m i n t az utolsó é v e k M a g y a r ­ o r s z á g á b a n . A L u k á c s György-féle szellemi ö n ­ k í n z á s és önlefokozás szenvedélye távol állt tőle. Hallgatott. És valószínűleg olvasott. Az olvasás volt é l e ­ t é n e k legnagyobb szenvedélye. Hogy' is m o n d t a Valéry L a r b a u d : L a lecture, m o n vice impuni? Az olvasás volt N é m e t h A n d o r főpassziója is, m e s t e r s é g é n e k címere, m o s t o h a sorsban vigasz­ talása. M e g h a t ó é l m é n y volt őt o l v a s n i látni, egy régi k ö n y v v e l a kezében j á r k á l v a v a g y h a n y a t t f e k v e , töprengő, m a j d h i r t e l e n felfényesedő arccal. A k ö n y v t á r s z o b a volt a hazája. M i n d e n k ö n y v e t elolvasott. És a m i érdekelte, n e m e g y ­ szer, h a n e m tízszer -is. Lázas izgalomban. M i t k e r e s e t t a k ö n y v e k e n át? Bizonyítékokat egy íratlan tétel a l á t á m a s z t á s á r a ? Rejtvényeket, a m e l y e k megfejtésével eljátszhatott? Németh A n d o r elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja, a m i t a g y e r m e k e k is t u d n a k : hogy a j á t é k n á l n i n c s k o m o l y a b b dolog. J á t s z a n i — m i t ? B a r - K o c h b á t , sakkot, t á r s a s j á t é k o k a t , — c s a k n e m úgy s z e r e ­ tett, m i n t olvasni. És az elmélkedést, filozofálást, írást, u g y a n c s a k j á t é k o s a n űzte. M i n t a s t r a t é ­ g á k a h a r c i j á t é k o k a t , ,amelyekben a fiktív e l ­ lenség m e g v e r é s e t u l a j d o n k é p n e m is a főcél. A l i g h a n e m ebből a j á t é k o s szenvedélyéből e r e d t N é m e t h A n d o r v o n z a l m a egyfelől a b o ­ nyolult formák, h a g y o m á n y o k — másfelől a z u t ó p i á k iránt. Szóval m i n d e n iránt, a m i n e m szigorúan célszerű; a m i önzetlen, haszontalan,

fényűzés. T a l á n ezzel m a g y a r á z h a t ó az is, hogy a m i k o r éppen muszáj volt írnia, — m e r t csak külső muszájból, m e g r e n d e l é s r e í r t —, legszí­ v e s e b b e n u d v a r i e m b e r e k r ő l , főurakról, f o r r a ­ d a l m á r o k r ó l és szentekről rajzolt p o r t r é t . A b a ­ r o k k i r á n t i v o n z a l m á t fejezte k i M á r i a T e r é ­ ziáról és M e t t e r n i c h r ő l írt k ö n y v e i b e n ; d e b á ­ m u l a t o s a n m e g é r t ő t u d o t t l e n n i az 1848-as for­ r a d a l o m , v a g y a p á r i s i K o m m ü n á b r á n d o s for­ r a d a l m á r a i i r á n t is. A t ö r t é n e l e m b e n a p a r a d o x helyzetek é r d e k e l t é k ; d e a d r á m á n á l mindig j o b ­ b a n é r d e k e l t e a h á t t é r , a h a n g u l a t , a stílus. „ F o r m a l i s t a " volt, m i n t ahogy m a M a g y a r o r s z á ­ gon mondják, megvetőleg. N e m szívesen ü l t le az íróasztalhoz, m e r t i n ­ k á b b olvasott, beszélgetett, vagy álmodozott. De h a m á r egyszer kezébe v e t t e a tollat, oly g o n ­ dos m e s t e r e m b e r volt, oly válogatós a szó­ anyaggal, oly k í n o s a n aprólékos m i n t a h a j d a n i h í r e s a m s z t e r d a m i zsidó ötvösök v a g y g y é m á n t ­ csiszolók. J á t é k volt s z á m á r a ez a m u n k a is, vagyis n a g y o n komoly dolog, lelkébe vésett, b o n y o m u l t szabályok szerint folyó. A feladat: úgy összerakni, k e v e r n i a szavakat, úgy ü t e m e z n i a gondolatot, hogy az e r e d m é n y é r t é k e s legyen és u g y a n a k k o r lebegő és kecses. Nehezen, v e r e j t é ­ k e s e n dolgozott, d e ez é p p oly k e v é s s é látszott meg írásain, m i n t Heinéén. Az ő művészi e s z m é ­ n y e is az volt, a m i Kosztolányié, a k i t k ü l ö n b e n is nagyon k e d v e l t : a könnyűség. Egy oly k ö n y nyedség azonban, amely cseppet s e m sekély. Mozarti k ö n n y ű s é g . József A t t i l á t is a z é r t s z e ­ r e t t e , a m i b e n n e v a r á z s l a t o s a n lebegő volt, t ü n ­ déri, e l á t k o z ó t t s á g á b a n is d e r ű s . „Vizsgáljátok k i visszatérő p i l l é r - s z a v a i t " — m o n d o t t a A t t i l á ­ ról szólván. K e d v e n c jelzői tűnődő, révedező, okos, megfontolt. T e r m é s z e t i k é p e i b e n „a m e n n y k ö n n y ű , lágy a t á j , gyöngy az est". É r d e m e s volna egyszer k i k u t a t n i N é m e t h A n d o r p i l l é r ­ szavait is. N y i l v á n „ b a r o k k " ízlését, felfelé í v e ­ lését, a gravitációs t ö r v é n y ellen i r á n y u l ó t ö ­ rekvéseit tükrözik. Ez a kozmopolita n a g y m ű v é s z e volt a m a ­ g y a r n y e l v n e k ; éz az igénytelen e m b e r a l e g ­ b o n y o l u l t a b b t a r t a l m a k a t is közvetlenül, szinte csevegve fejezte ki. A k á r m i l y e n m e g é r t ő t u d o t t is lenni az e m b e r i gyengeségek i r á n t , a n e h é z ­ kességet, a középszerűséget n e m t ű r t e s m i n ­ d e n n é l j o b b a n gyűlölte a trivialitást. H á t r a h a ­ gyott m ű v e i t e h e t s é g e felől n e m h a g y n a k k é t ­ séget, d e csak t ö r e d é k e s k é p e t a d n a k e g y é n i ­ ségéről. De t a l á n épp t ö r e d é k e s v o l t u k k a l , m e l ­ l é k t e r m é k jellegükkel példázzák azt a titkot, amelynek kulcsát — ha megtalálta — Németh A n d o r m a g á v a l v i t t e a sírba. Fejtő

Ferenc

(Paris)

O

L

V

A

S

Á

S

K

Ö

Z

B

E

N

Majtényi Mihály

Olvasás közben Jegyzeteimnek, amelyek olvasás közben s z ü l e t n e k , ezúttal azt a c í m e t is a d h a t t a m v o l n a : A v a s ú t , a forradalom é s . . . a k ö l t é ­ szet. Á p r i l i s 15-re s z á n t a m e sorokat, h a t á r ­ napra, a m i k o r n á l u n k a v a s u t a s o k n a p j á t ü n ­ neplik, d e m e r t f o l y ó i r a t u n k m e g j e l e n é s i h a ­ táridejéhez k a p c s o l ó d n a k — post festa j e l e n ­ h e t i k csak m e g az írás. Bátor, d e — b e v a l l o m — t ú l i g é n y e s c í m l e n n e a fenti. Ki v á l l a l k o z n a u g y a n arra, h o g y a m i t ez a c í m ígér, m i n d összeforraszsza é s e g y b e f o g j a . K ü l ö n ö s e n , h a az e m b e r csak e m l é k e i é s pillanatnyi" o l v a s m á n y a i f e ­ lé n y ú l k á l h a t . A z t , h o g y forradalom, arra az erjedési korszakra é r t e m , a m i k o r a v a s u t a s ­ ság — ez a n a g y o n n é p e s é s n a g y o n fontos t á r s a d a l m i p o s z t o n álló d o l g o z ó t ö m e g — n a ­ g y o b b m e g m o z d u l á s o k b a n e r e j é t éreztette. (A n a g y v a s u t a s s z t r á j k o k r a gondolok.) A régi M a g y a r o r s z á g o n 1904-ben v o l t a n a g y vasutassztrájk. A v a s u t a s s á g a k k o r v a l ó b a n e g y s é g e s e g é s z n e k b i z o n y u l t s a b b a n a kicsit g a z d a s á g i , kicsit politikai s z t r á j k h a r c á b a n győzelemre vezetett egy m a j d n e m forra­ dalmat. A v a s u t a k az e g é s z o r s z á g b a n l e á l l t a k s a p s z e u d o - f e u d á l i s * é s polgári t á r s a d a l o m m e g d ö b b e n v e é r t e s ü l h e t e t t róla, m i l y e n h a ­ t a l m a s erők m o z o g n a k a föld alatt. S h o g y az „új i d ő k e s z m é i " m é g a z a d d i g v a k o n h ű ­ s é g e s n e k tartott M Á V - k e b l e k b e n i s g y ö k e ­ ret v e r t e k . S e b b e n a h a r c b a n a t ö m e g rá tudta kényszeríteni akaratát a felsőbb posz­ ton Őrködő lakáj s e r e g r e is: kiderült, h o g y n e m az ü z l e t v e z e t ő s é g , a m é r n ö k i kar, n e m is a sínek, a m o z d o n y o k é s a v a s ú t i kocsik j e l e n t i k az á l l a m v a s u t a t v a l ó j á b a n , h a n e m a z e m b e r . Az a hatalmas emberanyag, ? m e l y a v o n a t o k a t v a l ó j á b a n indítja é s i r á ­ n y í t j a , a p á l y á k a t fenntartja. (Itt p u s z t u l t el a m e g s z á l l á s a l a t t n á l u n k a B á n á t b a n dr. H e s s l e i n József, p é c s i p o l i t i k a i m e n e k ü l t , a k i mint vasúti tisztviselő egyik irányítója volt az e g é s z s z t r á j k m o z g a l o m n a k ; ü l d ö z t e t é s b e n v o l t r é s z e é l e t e j ó r é s z é n át emiatt.) Nálunk Jugoszláviában is több hasonló v a s u t a s m e g m o z d u l á s v o l t . A z e l s ő 1919-ben, a m i k o r v a s u t a s a i n k — a többi d o l g o z ó v a l , a nagyobb munkástömegekkel együtt — meg t u d t á k a k a d á l y o z n i az a k k o r i k o r m á n y t e r -

vét, h o g y a M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g e l l e n mozgósítson és beavatkozzék a Tanácsköztár­ saság elleni i n t e r v e n c i ó s háborúba. D e m é g f é n y e s e b b lapja e n n é l a j u g o s z l á v v a s u t a k t ö r t é n e t é n e k az 1920. április 15-én k e z d ő d ö t t n a g y v a s u t a s sztrájk, a m e l y — az e g é s z o r ­ szágra k i t e r j e d v e — a m u n k á s o k k a l v a l ó proletár-testvériség jegyében leállította a f o r g a l m a t s m e g i n t igazolta, m i l y e n h a t a l m a s forradalmi e r ő a v a s u t a s o k é . Ezt a n a p o t t e t ­ ték m e g aztán, a f e l s z a b a d u l á s u t á n a V a s u ­ tasok N a p j á v á . D e n e m c s a k a régi, k a p i t a l i s t a r e n d d e l s z e m b e s z e g ü l ő forradalmi e r ő az, m e l y e t ezen a napon ünneplünk. Hanem a győztes f o r r a d a l o m s e g í t s é g é r e siető v a s ú t i d o l g o z ó k é is, t e h á t a f e l s z a b a d u l á s u t á n i v a s u t a s a i n k é . A z é az erőé, a m e l y é p p e n a g y ő z e l m e s forra­ d a l m a t s e g í t e t t e az ú j j á é p í t é s b e n . E m b e r f e ­ letti k ü z d e l e m v o l t ez, é v t i z e d e s harc: az o r ­ szág l e r o m l o t t , m e g s e m m i s ü l t v a s ú t i h á l ó ­ zatából n o r m á l i s a n f u n k c i o n á l ó , m o d e r n k ö z ­ l e k e d é s t t e r e m t e n i ! S az é p í t é s v é g r e h a j t á s a u t á n m e g i n t c s a k f o r r a d a l m i erő, h o g y a t á r ­ sadalmi intézménnyé lett régi államvasút a m u n k á s ö n i g a z g a t á s e l v e i szerint alakítja é s fejleszti m u n k á j á t . S m i n t az ország v a l ó ­ ban legnépesebb munkaközössége a szocia­ lizmus ügyét nemcsak szakmabeli tevékeny­ s é g g e l viszi előre, h a n e m s z e r v e z e t i l e g i s p é l ­ d á t m u t a t a szocialista i g a z g a t á s l e h e t ő s é g e i ­ re. (Ez, a m i b e n s o k a n k é t e l k e d t e k , h o g y i l y e n szervezet k é p e s lesz a p r ó b b egységekre o s z o l v a az e m b e r , a m u n k á s i g a z g a t á s á t biztosítani, a n é l k ü l , h o g y az m e g r á z k ó d t a ­ tással n e járna.) A m i v a s u t a s a i n k t e h á t e b ­ b e n i s példatmutatóan h a t n a k : h o g y a n l e h e t a kisebb egységekben igazgatott szerveikben a k ö z ö s s é g n e k — t e h á t az e g é s z o r s z á g k ö z ­ lekedésének érdekeit is — megvalósítani. •

m

Hogy a vasút mikor vonult a költészet­ be, m i k o r i h l e t t e m e g az első poétát, a k i t o l ­ lat ragadott — lúdtollat m é g akkor —, a h ­ hoz tüzetesebben kellene a világirodalomb a n kutatni. Számunkra eléggé kezdeti k i ­ i n d u l ó p o n t l e h e t , h o g y m a g y a r u l P e t ő f i irt a v a s ú t r ó l először k ö l t e m é n y t , 1 8 4 7 - b e n ( N a ­ t ú r é w i l l b e reported, m o n d j a C a r l y l e é s P e -

tőfi e l m e h e t e t t - e i l y e n t a l á l m á n y m e l l e t t k ö l ­ tő-riporteri, kortársi s z e m é n e k behunyásával?) H ú s z é v e s s e m v o l t a k k o r ez a t a l á l m á n y a k o n t i n e n s e n . A n g l i á b a n , ahol m e g s z ü l e t e t t , ott s e m v o l t s o k k a l i d ő s e b b . L e h e t , h o g y a n ­ g o l é s n é m e t k ö l t ő k is v e r s r e h a n g o l t á k l a n t ­ j u k a t ( e g y n é h á n y a n l e g a l á b b ) az akkori f o ­ galmak szerint addig elérhetetlennek hitt se­ besség láttán, s hogy megtalálták j e l z ő i k e t . . . a magyaroknál azonban kétségtelenül Petőfi v o l t az első, aki c s o d á l a t o s p i l l a n t á s á v a l az akkor m é g inkább kezdeti kísérletének ható vasutat a maga egész valóságában felmér­ t e . . . S a v a s ú t , a h a l a d á s , sőt a f o r r a d a l o m kapcsolatát oly pompásan érzékeltette! Tenger kéj vészen körül, Közepében lelkem fürdik . . . A m a d á r r ö p ü l t csak eddig, Most az ember is röpül! Nyílsebes gondolatunk, Későn indulnánk utánad, De sarkantyúzd paripádat, Mert elérünk, elhagyunk. H e g y , fa, ház, ember, patak, És ki tudja, még mi minden? Tünedez fel szemeimben S oszlik el, mint köd alak. A nap is velünk szalad, Mint egy őrült, a ki véli Hogy őt, összevisszatépni Űzi egy ördögcsapat; Futott, futott s hasztalan! Elmaradt... fáradva dőlt le A nyugati hegytetőre, Arcán szégyen lángja van. S még mi egyre repülünk Egy sziporkát sem fáradva; E9V 9&P t&n egyenest a Más világba megy velünk! Száz vas-utat, Csináljatok, Hadd fussák Mint a testet

ezerét! csináljatok! be a világot, az erek.

Ezek a föld erei, Bennök árad a műveltség, Ezek áltál ömlenek szét Az életnek nedvei. Miért nem csináltatok Eddig is már?... vas hiányzott? Törjetek szét minden láncot Majd lesz elég vasatok! (Vas-úton)

A v a s u t a k é p ü l t e k , terjedtek, b e h á l ó z t á k lassan a világot. S természetes, hogy elfog­ l a l t á k h e l y ü k e t az é l e t e t tükröző i r o d a l o m ­ b a n s k ö l t é s z e t b e n is. S ahol a l e g s z é l e s e b b nyomtávval és a legnagyobb gyorsasággal é p ü l t e k , é s r e p ü l t e k , ott s z ü l e t e t t m e g r ó l u k a l e g e r ő s e b b óda: A m e r i k á b a n . W a l t W h i t man költészetében. Te a modern élet példája jelképe a mozgásnak s erőnek szárazföld ütere, Téged dalol ez egyszer múzsám, énekkel ahogy lát Birkózva az ölelő szélrohamokkal

versekben, és

hófúvásísal, Amint nappal füttyentve rohansz tovább, Éjjel pedig néma lámpáid lengeted. Tűztorkú szépség Dübörögj végig az énekemen garabonciás • [muzsikáddal lobogó éjjeli lámpáiddal őrülten vihorászó kacajoddal és mindent megringató földrengésszerű robaíjoddal, Te önmagad törvénye, mindig tulajdon nyoímodat őrző . . . Rémült trilláiddal a szikláknál s a dombok [fordulóinál R ö p í t s d a puszta vidékre, a puszta tavakra, A nagy szabad égbe, bátran, vidáman és * [erősen. (Téli mozdony) Arrébb lapozva, már százával ömlenek a p é l d á k , az e m b e r v á l o g a t h a t . A v a s ú t m i n t o b l i g á t v e l e j á r ó j a az é l e t n e k : k ö l t ő i á l l o m á s is. M i n d e n k ö l t ő ott botorkál, ott t a n y á z i k a s i n e k m e n t é n , a s i n e k körül, o t t k u k s o l a vasúti fülkében é r z é s e i v e l . . . ö r ö k k é kerül­ getik a vasúti szakszótár hasonlatai, érzései­ ben valóságnak és szimbólumnak, egyaránt f e l v o n u l a sínpár, a v á l t ó , a s z e m a f o r , a f e l ­ síró v o n a t f ü t t y . S z á z é s száz k ö l t ő l e l k é b e n z s u b o r o g t a k é s z s u b o r o g n a k át ö r ö k k é e z e k a szavak, fogalmak, hasonlatok. Válogathatsz mondom a vasút-versekben, olyanokban, amelyekben a vasút mint főmotívum jelent­ kezik, d e m é g i n k á b b a z o k b a n , a h o l m i n t r é s z rohan át a költő lelkén fogalmaival, jelzői­ vel és hasonlataival. Mint

aki

És átalérzi

sinek tűnő

közé

esett

életét

mondja Kosztolányi a Szegény Kisgyermek Panaszaiban — ezek a bevezető é s ajánló s o ­ rai. K o s z t o l á n y i .már a v a s ú t k o r á n a k g y e r ­ m e k e s h o v á b o t o r k á l u g y a n először h a s o n ­ latért, h a n e m a s z ü l ő h á z á h o z k ö z e l f e k v ő szabadkai vasúti aluljáró irányába? Nála

s o k - s o k a v a s ú t és v o n a t h a s o n l a t . ( B á c s k a i ,rajz c í m ű v e r s é b e n p o m p á s p i l l a n a t f e l v é t e l ­ nek hat a gyorsvonat-kép.) Adynál bús élet­ s z i m b ó l u m m á lesz a v a s ú t k é p . (A G a r e d u l'Esten c. verse.) B a b i t s is ú g y s z ő t t e a v a s ­ útképet verseibe, mint a természetet. Érted édes, messziről jöttem a vasúton hó közül és bérc mögül sáros, havas úton, nyáron át és télen át nádon át és éren át szálltam a vasúton. (Szerenád)

•

Vasút és k ö l t é s z e t . . . A legmegrázóbb m é g i s József A t t i l a v a s ú t - v e r s e .

N á l a is b ú s s z i m b ó l u m a lesz a t á v o z á s n a k a vasút A vasúton szállok messze, messze messze csQjidesen és tűnődöm enyém lesz-e vagy már veszve kedvesem.

él.

Jobbökle mint talpfa olyan kemény Ügy alszik mint rég, anyja meleg ölén Ruhája rongyos. Még fiatal — legény.

(Augusztus) Érzem, persze, fölösleges szószaporítás l e n n e m o s t m á r t o v á b b i idézet, . a m ú g y i s ki győzné. Legfeljebb néhány szubjektíven ben­ n e m élő v a g y n e h e z e n előkotort v e r s s o r r a h i ­ vatkozhatnék. Szentelekynek volt egy szép v e r s e n á l u n k a h á b o r ú előtt e g y v i d é k i á l l o ­ máshangulatról, sajnos nincs m e g és n e m i d é z h e t e k b e l ő l e , soraira m e g p o n t o s a n n e m emlékszem. Mai költőink közül különösen Gálnál tér vissza sűrűn a vasútkép és vasúthasonlat

A nap Egy

se kél,

részeg

.Js messziről

az ég hamuszínre

ember

fekszik

lassan

a

tört. sineken

dübörög

a

föld.

(Részeg

a

sineken)

Nála, József Attilánál a vasút már n e m azt a p a s z t e l l s z í n b e h a j l ó c s ö n d e s b ú c s ú t j e l ­ képezi, m i n t Carduccinál, aki a t á v o z ó v o ­ nat után nézve így énekel:

—

A temperamentuma szerint is lágyabb F e ­ h é r F e r e n c n é l s z e r e l m i p a s z t e l l b e fordul a vasútkép és hasonlat Mókus már álmosan követte A holdfényes esti tájat Váltók és sinek közt jövet, de Kedve ott járt messzi, nálad És engem magamra otthagyott Mint csöndes éjt kis c s i l l a g o k .

Egy részeg ember fekszik a sineken, A bal kezében tartja butykosát És hortyog. Alszik hajnali hívesen Az Éj az úton most üget el tovább. Kuszált haját már ékesíti sok Giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél, Most hint rá az ég isteni harmatot S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz

Ő, jaj a vonat megindul lassan indul, tétováz s eltűn a táj dombjain túl zene, hold és állomás.

Isztra sikoltott, rab Trieszt kiáltott belehőJcöltek a nyugati vének . . . Süket fülekből kihullt a vatta s hömpölygött a sineken az ének.

(A p r ó z á b a n p e r s z e a v a s ú t : á l l a n d ó s z í n ­ t e r e az é l e t n e k . A h o g y Hja E h r e n b u r g régi és a Szovjetunióban tilos könyvében, a Julio Jurenitoban megállapítja: A Kreutzer szoná­ ta ó t a m i n d e n v a l a m i r e v a l ó orosz r e g é n y v a s ú t i f ü l k é b e n kezdődik. S e b b e n a k ö n y v ­ b e n J u l i o J u r e n i t o t , a r e g é n y h ő s é t orosz b a ­ rátja e g y e n e s e n k i v o n s z o l j a a v a s ú t á l l o m á s ­ ra, ott b e ü l n e k e g y ócska, ü r e s v a s ú t i k o c s i ­ ba, m e r t csak í g y tudja a t ö r t é n e t e t m e g k e z ­ d e n i . ..)

A szörny

megindul,

csapkodva

mindaz

A halvány nézd

rózsa

mosolyogva

száll

vele,

mi szívem arc

s a

felém (Öszi

szárnyait enyhe

volt

fátyol

búcsút i n t .

reggel

az

állomáson)

József Attila vasútja m á r a végzet, p o n ­ t o s a b b a n : az á l l a m i í t é l e t v é g r e h a j t ó . A h ó ­ hér, a k i — a m i k o r a k ö l t ő m a g a i s a s í n e k r e feküdt — kérlelhetetlenül lenyakazta. Majtényi

Mihály

T

Á

R

S

A

D

A

L

O

M

T

U

D

O

M

Á

N

Y

Edvard Kard el j

Eszmei és kuHúrkérdésck E l v t á r s a k és elvtársnők, n e m h a l l g a t t a m v é ­ gig ebben a bizottságban az egész vitát, ezért elnézést k é r e k h a esetleg a vita során m á r e l ­ hangzott dolgokat e m l í t e n é k meg. A vita, a m e n n y i r e figyelemmel k i s é r h e t t e m , v a l ó b a n alános volt és számos g y e n g e s é g ü n k e t felszínié hozta az eszmei-politikai m u n k a terén, m é g i n k á b b a fogyatékosságok egész sorozatát k u l t u ­ rális síkon, a tömeges közművelődés terén, stb., stb. Csak egy k é r d é s r e szeretnék kitérni, ez e b ­ ben a p i l l a n a t b a n s z á m o m r a a legfontosabb, mégpedig hogyan lássunk, hozzá e p r o b l é m á k megoldásához, mivel szálljunk először szembe az e m l í t e t t gyengeségek és n e g a t í v törekvések elleni h a r c b a n . G y a k r a n t a l á l k o z u n k azzal a jelenséggel, hogy sok k o m m u n i s t a , a h e l y e t t hogy hozzálátna a valóság szolid m a r x i s t a elemzéséhez, amely r á m u t a t n a a különféle n e g a t í v jelenségek igazi forrásaira, igazi s z e r e p ü k r e és j e l e n t ő s é g ü k r e , ilyen elemzés helyett, a m e l y módot a d n a a r r a , hogy megválasszák e jelenségek elleni h a r c i g a ­ zi fegyvereit é s formáit, egyes k o m m u n i s t á k folyton csak s o p á n k o d n a k , hogy í m e az ellenség tevékeny, az ellenség erősödik, s t b . M o s t a n á b a n esamed-politikai m u n k á n k állapotáról is g y a k r a n h a l l a t s z a n a k e s o p á n k o d á s h o z hasonló hangok, miközben g y a k r a n sok dolog jelentőségét felna­ gyítják és eltúlozzák. M i n d e n e s e t r e azok a n e g a t í v jelenségek, a m e ­ lyekről itt a v i t a során' szó esett, fennállnak, és bizonyos a k a d á l y t j e l e n t h e t n é n e k szocialista f e j ­ l ő d é s ü n k b e n , h a n e m h a r c o l n á n k ellenük, sőt n e m csak akkor, h a n e m h a m e g n e m felelő és helytelen módszerekhez, eszközökhöz n y ú l n á n k ebben a h a r c b a n . N é k e m ú g y tűnik, hogy éppen e r r ő l az utóbbiról szintén szólanurik kell, h a m á r beszédünk e fennálló jelenségekről. Igen rossz lenne,' h a ezeknek a j e l e n s é g e k n e k a b í r á l a t a b á r m i l y e n t e k i n t e t b e n is e l t é r í t e n e b e n n ü n k e t a r r ó l az útról és abból az irányból, a m e l y e t a VI. kongresszuson és VI. kongresszust kpvető p l é n u m o k o n a m a g u n k s z á m á r a kijelöltünk. L e ­ het, h o g y . egyes k o m m u n i s t á k n a k n e h é z n e k t ű ­ n i k a h a r c az új helyzetbén. Ez t a l á n így is van. A m e n n e k a h a r c n a k az új formái n e m c s a k e r e d m é n y e s e b b e k , h a n e m egyedül lehetséges .for­ mák, ha hívek akarunk maradni saját irányvo­ n a l u n k h o z Szó s e m lehet semmiféle v i s s z a t é r é s ­ ről a régire. T a l á l é k o n y a k n a k kell l e n n ü n k az új helyzetben és m e g kell t a n u l n u n k az új h a r ­ ci észközök kezelését a z . antiszocialista e l e m e k r o h a m a i ellen az egyik és a mások o l d a l r ó l is, n e m k ü l ö n b e n az ö n t u d a t l a n eszmei e l m a r a d o t t ­ ság számos m a r a d v á n y a ellen, a m e l y t a l á n m é g fontosabb p r o b l é m a , m i n t a n y í l t antiszocialista akciók. Mitöbb, v a l a h á n y s z o r ez a s o p á n k o d á s m e g ­ indul, ez m i n d e n k o r saját g y e n g e s é g ü n k k i f e j e ­ zése, azaz helyesebben szólva a szocialista e r ő k

elégtelen fejlettségének, eszmei e l m a r a d o t t s á g á ­ n a k v a g y pedig á l t a l á n o s t á j é k o z a t l a n s á g á n a k kifejezése. Ez m i n d e n e k e l ő t t eszméd-politikai m u n k á n k ­ r a vonatkozik. A reakciós m u l t m a r a d v á n y a i ezen a t é r e n a legmegrögzöttebbek, m e r t n e m ­ csak n y í l t antiszocialista m a g a t a r t á s s a l k a p c s o ­ latosak, h a n e m az e l m a r a d o t t s á g g a l is, az olyan e m b e r e k m a r a d i felfogásával, a k i k e g y é b k é n t szocialista n é z e t e k e t v a l l a n a k . Az ilyen j e l e n s é ­ geket pedig n e m lehet holmi formális h a t á r o ­ zatokkal vagy a d m i n i s z t r a t í v intézkedésekkel, vagy egyoldalú romboló b í r á l a t t a l kiküszöbölni, h a n e m csakis a szocialista erők és a szocializ­ m u s m i n d e n egyes h a r c o s á n a k olyan eszmei és politikai fejlődésével és h a l a d á s á v a l , a m e l y l e ­ h e t ő v é teszi, hogy egy ú j szocialista minőség, e^y új szocialista erkölcs és m e n t a l i t á s n e m c s a k az e m b e r e k legÖntudatosabb részének ügye, h a ­ n e m a legszélesebb n é p t ö m e g e k ügye legyen. Mesterséges ú t o n s e m m i t s e m t e r e m t h e t ü n k , és n e m í r h a t u n k elő holmi m e g v á l t ó recepteket, o l y a n o k a t a m e l y e k mindig és a t á r s a d a l m i élet m i n d e n t e r é n érvényesek. Szocialista viszonyo­ k a t kell t e r e m t e n ü n k , szocialista környezetei, az m a j d szervesen m e g t e r e m t i a szocialista m e n ­ t a l i t á s t is, s n e m fogja m e g e n g e d n i ezeket a m a b í r á l t jelenségeket. Ezzel s e m m i e s e t r e s e m a k a r o m azt m o n d a n i , hogy egyszerűen f é h ° kell v o n u l n u n k , és az időre bíznunk, hogy ~ - ^ o l d ó d j o n " ez a k é r d é s . Ellenkezőleg, harcoln -k kell és r e n d e l k e z n ü n k is a z ehhez a h a r c h o z szükséges eszközökkel, d e tisztában kéli l e n n ü n k , melyek ezek az eszközök és m i r e kell összpontosítanunk h a r c i erőfeszí-^ téseinket, hogv n e vesztegessük el őket h i á b a , sőt* esetleg saját k á r u n k r a . Bizonyos, hogy egy j o t t á n y i v a l sem j a v í t u n k k u l t u r á l i s f r o n t u n k helyzetén, h a p é l d á u l egyol­ d a l ú a n gépiesen elítéljük a m o d e r n i z m u s t és á hasonló m ű v é s z e t i „izmusokat", v a g y h a c s u p á n u t á l k o z u n k dolgozó e m b e r e i n k a l a n t a s ízlésén, hogy holmi „Gricska Vesticát" (boszorkány^rémregényeket) és hasonló dolgokat k e r e s n e k . A különféle m ű v é s z i i r á n y o k egyoldalú politikai elítélésével n e m s z á m o l h a t j u k fel a z o k a t a z o b ­ j e k t í v forrásokat, amelyek e n e g a t í v k u l t u r á l i s jelenségeket szülik, viszont megnehezítjük har-r c u n k a t , h á a f o r m á k ellen irányítjuk, g y a k r a n * elködösíthetjük h a r c u n k igazi célját, a m e l y n e m a b b a n áll, hogy v a l a m e l y i k m ű v é s z v a g y k u l t y r m u n k á s s z á m á r a e l ő í r j u k ^ á m ű v é s z i kifejezést, h a n e m a b b a n , hogy szembeszálljunk a politikai csempészéssel, a m e l y ántiszocialista t ö r e k v é s e ­ k e t b ú j t a t k u l t u r á l i s alkotó m u n k a látszata alá. H a s o n l ó k é p p e n n é p t ö m e g e i n k s e m k u l t u r á l i s színvonalát s e m ízlését n e m fogjuk fejleszteni azzal, hogy egyoldalúan megtiltjuk a b o s z o r ­ k á n y - és d e t e k t l v r e g é n y e k h e z hasonló i r o d a l o m k i a d á s á t , v a g y megtiltjuk a jazz-zenét és a sztrippek rajzolását. Egyezem azzal, hogy ezen

a téren feltétlenül h a r c o l n u n k kell a n e g a t í v jelenségek ellen, m e r t főleg az ifjúságra h a t ­ nak. M i n d e n e k előtt pedig m i n d e n r e n d e l k e z é ­ s ü n k r e álló eszközzel szembe kell s z á l l n u n k e jelenségekkel, h a m ö g ö t t ü k antiszocialista t ö ­ rekvések h ú z ó d n a k meg Egyes e l v t á r s a k azon­ ban n e m c s a k ezekkel a n e g a t í v jelenségekkel f o r d u l n a k szembe, h a n e m m i n d e n k ö n n y ű szó­ r a k o z t a t ó irodalommal, m i n d e n jazz-zenével, és m i n d e n sztrippe.l Ez pedig, v é l e m é n y e m szerint, n e m c s a k kilátástalan, k u l t u r á l a t l a n és kicsinyes, h a n e m egyenesen k á r o s is a különféle n e g a t í v jelenségek ellen folytatott h a r c u n k b a n . A k u l ­ t u r á l i s szórakozás t á r s a d a l m i szükséglet. H a t á r ­ s a d a l m u n k ezt n e m biztosítja, a k k o r fölbukkan a k u l t u r á l a t l a n szórakozás b á r m i l y e n m á s for­ mája. Mivel t á r s a d a l m u n k ezt a t á r s a d a l m i szükségletet saját forrásaiból n e m tudja fedezni, azért kerül felszínre a fércirodalom, a jazzzene is és a sztripp is, mégpedig a legrosszabb külföldi változatokban, amelyek v a l ó b a n m é t e ­ lyezik az ifjúságot cs a felnőtt e m b e r e k e t e g y ­ aránt. Röviden szólva úgy vélem, csak a k k o r száll­ h a t u n k s z e m b e e r e d m é n y e s e n ezekkel a negatív jelenségekkel, ha m i n d e n vonalon a szocialista m i n ő s é g é r t h a r c o l u n k . Ezen a t é r e n is, a k u l ­ t ú r a és k u l t u r á l i s szórakozás t e r é n is u g y a n a z é r v é n y e s , a m i é r v é n y e s szocialista é p í t é s ü n k m i n d e n terén. A szocializmus politikán ereje n e m c s a k és n e m elsősorban h a r c i k é p e s s é g ü n k ­ től függ, amellyel a szocializmus ellenségei el­ len h a r c o l u n k , h a n e m elsősorban alkotók én esség ü n k t ő l ; attól, hogy mi ú j a t t e r e m t h e t a szocia­ lizmus és hogy az új k ö r é milyen n a g y n é p t ö ­ m e g e k e t tömörít. Ezt a k é r d é s t pedig csak egy h o s s z a n t a r t ó f o l y a m a t b a n lehet megoldani, a szocialista e r ő k s z a k a d a t l a n h a r c á v a l a m u l t m a r a d v á n y a i ellen, olyan h a r c b a n , a m e l y b e n a szocialista erők m a g u k t e r e m t e n e k eszmei és k u l t u r á l i s t é r e n új viszonyokat és ú* t á r s a d a l ­ mat, és eszmei téren e g y r e i n k á b b egyesülnek. M a n a p s á g g y a k r a n az ellen v a g y u n k k é n y t e l e ­ n e k harcolni, hogy bizonyos t á r s a d a l m i szükség­ leteket különféle antiszocialista forrásokból fe­ deznek, viszont n e m v a g y u n k m i n d i g képesek a r r a , hogy saját szocialista f o r r á s o k a t n y i s s u n k . í m e , ezért t a r t o m m i n d e n e k e l ő t t szükséges­ n e k az e r e d m é n y e s eszmei-politikai harchoz, hogy saját s o r a i n k b a n végkép tisztázzuk ezeket a kérdéseket, és k o n s t r u k t í v f o r m á b a n hozzálás­ s u n k megoldásukhoz, m i n d e n t a legfontosabbra összpontosítva. Itt is é r v é n y e s a szabály, hogy a vízzel n e m szabad k i ö n t e n ü n k a csecsemőt is. I. Vájjon új ellenséges offenzíva előtt állunk az eszmei-politikai fronton? H a t á r o z o t t a n . Erről szólnak azok a jelenségek, a m e l y e k e t m e g t á r ­ gyaltunk ebben a vitában, valamint a JKSz I I , I I I . és IV. p l é n u m á n . Vaijon ú j - e az a h a d s e ­ reg, a m e l y e t ebben az offenzívában felhasznál­ nak, vájjon n a g y o b b - e az ereje, m i n t a m e k k o r a volt? Azt hiszem, e l v t á r s a k , hogy ez a h a d s e ­ r e g n e m ú j , hogy igen jól ismerjük, és ereje t u l a j d o n k é p p e n n e m nagyobb, h a n e m kisebb." Ezt az offenzívát n e m az ellenséges erők m e g ­ növekedése, h a n e m m á s okok v á l t o t t á k ki. V é g e r e d m é n y b e n m é g n i n c s tíz teljes esz­ tendeje, hogy ez a m i új szocialista J u g o s z l á ­ v i á n k fennáll. Mi n é h á n y e z e r k o m m u n i s t á v a l , n é h á n y e z e r m a r x i s t a képzettségű e m b e r r e l l é p ­ t ü n k a f o r r a d a l o m b a . M u n k á s a i n k és dolgozóink

tömegének a f o r r a d a l o m b a n semilyen m a r x i s t a képzettsége n e m volt, de f o r r a d a l m i lendületben k ö v e t t é k osztáiyérdekeiket. A f o r r a d a l o m győ­ zedelmeskedett és új h a t a l m a t létesített, a dol­ gozó n é p h a t a l m á t ; a t á r s a d a l m i viszonyok v á l ­ tozni kezdtek. Viszont mindaz, a m i sok-sok n e m ­ zedéken keresztül felhalmozódott az e m b e r e k fe­ jében, m á r ó l - h o l n a p r a n e m változott meg. Sőt, ha m i n d e n megváltozott is, n a g y o n sok m e g ­ m a r a d t , mégpedig n e m c s a k a z o k n a k az e m b e ­ r e k n e k a fejében, akik a szocialista mozgalmon, a k o m m u n i s t a p á r t o n k í v ü l álltak, h a n e m h a t o t t a szocialista mozgalmon belül, a k o m m u n i s t a p á r t o n belül is. Ez azt jelenti, hogyha m a eze­ ket a p r o b l é m á k a t m i n t sürgőseket n a p i r e n d r e tűzzük, s e m m i k é p p e n s e m a k a r j u k azt m o n ­ dani, hogy ez csak holmi p i l l a n a t n y i feladat, hogy úgyszólván m á r ó l - h o l n a p r a k i j a v í t h a t u n k vagy k i í r t h a t u n k mindenféle n e g a t í v törekvést az ideológia és a k u l t ú r a terén. Ez n e m c s a k e n ­ nek az esztendőnek, sőt n e m c s a k egy n e m z e d é k ­ nek a föladata. Még sok n e m z e d é k e n k e r e s z t ü l folyik a h a r c , mielőtt a t á r s a d a l m i változások­ kal összhangban végleg megváltozik az e m b e r e k m e n t a l i t á s a és ideológiája. Ezek szerint t e h á t eszmei é l e t ü n k b e n n e m holmi tényleges új jelenségekkel v a n dolgunk, h a n e m csak e jelenségeknek egy új m e g n y i l v á ­ n u l á s á v a l , csak egy ú j formájával, a m e l y e t a társadalmi rendszerünkben bekövetkezett válto­ zások idéztek elő és azok a változások is, a m e ­ lyeket fontos h a t á r o z a t a i v a l a J K S z VI k o n ­ gresszusa v i t t poltikai és d e m o k r a t i k u s é l e t ü n k ­ be. Megváltoztak a t á r s a d a l m i viszonyok, m e g ­ változtak a politikai formák, a b ü r o k r a t i k u s c e n t r a l i z m u s helyett a t á r s a d a l m i önigazgatás rendszere k e z d e t t fejlődni, és m i n d e z e k k e l együtt meg kellett változnia a k o m m u n i s t á k m u n k a ­ módszerének is, m i n t ahogy meg is változott. M é g i n k á b b megváltozott m a g u k n a k a k o m m u ­ n i s t á k n a k a helyzete is t á r s a d a l m i é l e t ü n k b e n . Magától értetődik, hogy m i n d e n n e k vissza k e l ­ lett t ü k r ö z ő d n i e t á r s a d a l m i é l e t ü n k m i n d e n t e ­ rületén. K o r á b b a n a f o r r a d a l o m a f o r r a d a l m i ön t u ­ d a t ú dolgozó tömegek és h a t a l m u k forradalmi n y o m á s s a l h a t o t t m i n d e n antiszocialásta m e g ­ n y i l v á n u l á s r a . Ám az e m b e r e k ezzel n e m v á l ­ toztak meg, azok m a r a d t a k , a m i k voltak, csak sok olyan e m b e r , aki m é g n e m n ő t t össze az új valósággal, magábazárkózofctabban hallgatott. N e m c s a k az ellenségekről v a n itt szó, h a n e m az e m b e r e k egész tömegéről, a k i k e g y é b k é n t tisz­ tességesen viselkedtek a szocializmus iránt, az új t á r s a d a l m i viszonyok iránt, akik r o k o n s z e n ­ veztek a f o r r a d a l o m m a l és t á m o g a t t á k a f o r r a ­ d a l m a t , d e régi eszmei felfogásukhoz, azaz a v a l ­ láshoz, és a t u d o m á n y és m ű v é s z e t különféle felfogásához voltak kötve. Ezek az e m b e r e k t ö b b é - k e v é s b b é e l h a l l g a t t a k az első h á b o r ú u t á n i évek forradalmi n y o m á s a alatt. Mai r e n d s z e r ü n k új helyzetével ez is m e g v á l ­ tozott. Az új.viszonyok fölszabadították a széles n é p t ö m e g e k h a t a l m a s erejét és k e z d e m é n y e z é ­ sét. Ezeknek a fölszabadított e r ő k n e k és k e z d e ­ ményezéseknek hatása ma minden téren érez­ hető. De ezeknek az egészséges e r ő k n e k és kez­ d e m é n y e z é s e k n e k felszabadításával e g y ü t t a k o ­ r á b b a n elfojtott n e g a t í v tényezők is kifejezésre j u t o t t a k . Ez az új folyamat úgyszólván ú j r a m e g n y i t o t t a t á r s a d a l m u n k pozitív és n e g a t í v elemeinek is a száját és lelkét. Ezért látjuk m a azt, hogy az ellenséges elemek n e g a t í v t ö r e k v é ­ sei aktivizálódtak, főleg a z eszmei viszonyok t e ­ rén, m e r t t u l a j d o n k é p p e n ezen a t é r e n ü l e p e d e t t

le a m ú l t legtöbb m a r a d v á n y a ; nemcsak a régi Jugoszlávia m a r a d v á n y a i , h a n e m számos n e m ­ zedéké, amely a kizsákmányolás és az osztály­ ellentétek rendszerében nevelődött. Mindaz, ami k o r á b b a n az e m b e r e k fejébe és Jelkébe volt zárva, most egyszerre megjelent az utcán, a sajtóban, a könyvekben. Mindamellett semmi o k u n k sincs a r r a , hogy elégedetlenek le­ gyünk politikánk eredményeivel, vagy túlozzuk a veszélyt, amit ezek a jelenségek jelentenek. Kn nem becsülöm le a veszélyt. Még a legjelen­ téktelenebb dolog is nagy k á r t okozhat, ha n e m szállunk szembe vele. ha n e m találjuk meg okait, és a h a r c eszközeit. Am igen fontos, hogy fölmérjük a jelenségek igazi nagyságát, hogy megtaláljuk ezeknek igaza okait és e szerint v á ­ lasszuk meg fegyverünket, is, és e szerint h a ­ tározzuk m e g a h a r c módját. Nem állítom, hogy itt-ott nem éleződik ki a helyzet, hogy itt-ott egyik vagy m á s i k szocia­ lista t á m p o n t o n n e m rosszabbodik a helyzet és hogy n e m történik meg, hogy elvesztik a t á v l a ­ tot. Azonban azt hiszem, hogy ez m i n d e n e k e l ő t t a n n a k a ténynek a visszatükröződése, hogy a k o m m u n i s t á k egy p i l l a n a t r a elvesztették világos tájékozódásukat a h a r c b a n , és hogy az új hely­ zetben n e m voltak képesek új módszerekkel és új eszközökkel felvenni a harcot a n e g a t í v t ö ­ rekvések ellen és az új helyzethez alkalmazkodó belső és külső ellenség ellen. Kétségtelenül van külső h a t á s is. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a külső h a ­ tás belső fejlődésünkben csak a k k o r é r v é n y e ­ sülhet, ha h a z á n k o n belül olyan k ö r ü l m é n y e k és olyan erők v a n n a k , amelyek ezt a külső h a ­ tást befogadják. H a z á n k r a és é l e t ü n k r e csak azok a külső hatások lehetnek befolyással, a m e ­ lyek ugyanazokból az okokból keletkeznek és h a t n a k , m i n t amelyekből keletkeznek h a z á n k ­ ban is. És ilyen források és okok a k a d n a k n á ­ lunk. M i n d e n e k e l ő t t m e g v a n n a k a régi r e n d ­ szer m a r a d v á n y a i , amelyek különféle n e g a t í v t ö r e k v é s e k e t t e r m e l n e k és magátólértetődően el­ fogadják ezeket a külső h a t á s o k a t is. M i n d a d ­ dig, a m í g ilyen források léteznek, bizonyos r é ­ t e g e k h a z á n k b a n befogadják az ilyen h a t á s o ­ k a t , b á r m e n n y i r e e l z á r k ó z n á n k is. Viszont elzár­ kózni a szovjet recept szerint, elszigetelődni a világtól, nemcsak hogy n e m lehetséges, nemcsak hogy káros, h a n e m semmi é r t e l m e sincs, m e r t ha n e m h a t n á n a k is a külföldi befolyások, mi mégsem m a r a d n á n k negatív törekvések nélkül, mivel h a z á n k b a n is m e g v a n n a k ehhez az objek­ tív föltételek, és a t e r m é k e n y talaj, és ezek a források épp olyan d e k a d e n s e n és m a r a d i a n fog­ n a k hatni, m i n t a külföldről érkező hatások. T e ­ h á t a m i k o r a negatív idegen hatások ellen h a r ­ colunk, egyúttal elsősorban az antiszocialista t ö ­ rekvések itthoni forrásai ellen kell h a r c o l n u n k . Ha a dolgokat ebben a m e g v i l á g í t á s b a n n é z ­ zük, a k k o r szembetűnik, hogy n á l u n k t u l a j d o n ­ k é p p e n n e m történik semmi új, h a n e m u g y a n ­ azok az erők m ű k ö d n e k , a m e l y e k k e l f o r r a d a l ­ m u n k kezdetétől fogva h a r c o l t u n k . Sőt, g y ö n ­ gébbek is, m i n t voltak, sokkal gyöngébbek, és sokkal elszigeteltebbek a tömegtől m i n t valaha. H a pedig erősebben jelentkeztek m i n t t e g n a p , a k k o r ez, mint m o n d o t t a m , elsősorban azért van, m e r t a k o m m u n i s t á k egy p i l l a n a t r a elvesztették a tájékozódást, v a e y helyesebben szólva azért, m e r t még n e m sajátították el a politikai h a r c új fegyvereinek kezelését, a szocialista d e m o ­ k r á c i a új m e c h a n i z m u s á n a k k ö r ü l m é n y e i között. Ezen a kongresszuson most helyrehozzuk ezeket a fogyatékosságokat, m i n t ahogy h e l y r e h o z t u k

őket a J K S z Központi Vezetőségének II.. III. és IV. p l é n u m á n is. De miközben helyrehozzuk ezeket a gyengeségeket, egy p i l l a n a t r a sem sznbad megfeledkeznünk arról, hogy a sikert csak a J K S z VI. kongresszusa által megfogalmazott g y a k o r l a t további fejlesztése biztosítja és m i n ­ den visszatérés a régire, minden elavult harci fegyver kölcsönvétele csak gátolja elemi fölada­ tunk megvalósítását, amely így hangzik: m e g ­ t a n u l n i az ú j h e l y z e t b e n ű j es » k ö z ö k k c 1 h a r c o 1 n i. Az új helyzet pedig a k o m m u n i s t á k n a k és m i n d e n szocialista h a r ­ cosnak összehasonlíthatatlanul nagyobb erőt és nagyobb lehetőséget nyújt a sikeres h a r c r a , iga­ zán gyökeres e r e d m é n y e k elérésére. Szocialista demokráciánk mechanizmusában — a munkás­ tanácsoktól és a k o m m u n á k t ó l kezdve a Dolgo­ zó Nép Szocialista Szövetségéig — m i n d e n e l ­ lenségnek és minden ingadozónak igazi arcát kell m e g m u t a t n i a . Senki sem rejtőzhet el, senki sem rejtheti el igazi arcát, senki sem vezetheti félre a tömeget. M i n d e n k i n e k nyílt k á r t y á k k a l kell kiállania. Ennyivel kedvezőbb helyzetben v a n n a k a k o m m u n i s t á k , a m i k o r az ilyen t ö r e k ­ vések hordozói ellen h a r c o l n a k . Eszmei-politikai t e k i n t e t b e n is nagyot h a l a d ­ tunk, úgyszólván nyílt téren és sokkal e r e d m é ­ nyesebben h a r c o l h a t u n k a dolgozó tömegben, s e m m i n t ezt n é h á n v évvel ezelőtt t e h e t t ü k . É p ­ pen az ezen a kongresszuson elhangzott vita b i ­ zonyítja ezt az állítást legjobban. N é h á n y évvel ezelőtt, 1946-ban és 1947-ben n e m v i t a t k o z h a t ­ t u n k volna úgy. m i n t most. Éppen ez a tény, hogy nyílt h a r c b a n h a r c o l h a t u n k a negatív b e ­ folyások ellen, ez bizonyítja, m e n n y i r e m e g n ü v e k e d e t t szocialista erőink eszmei ereje és esz­ mei egysége. II. Ezek szerint m i n d e n ö n m a g u n k b a n rejli* vagy helyesebben a szocialista e r ő k n e k a b b a n a képességében, hogy n e m c s a k a régi ellen h a r ­ colnak, h a n e m ú j a t is a l k o t n a k . A k o m m u n i s -

BEZERÉDY LUJO

Araló (terakotta, részlet)

t á k a k u l t ú r a t e r é n sem fogják m e g t ö r n i a m ú l t m a r a d v á n y a i b ó l eredő n e g a t í v jelenségeket, h o l ­ m i t ú l h a l a d o t t f o r m á k k o n z e r v a t í v védelmével, h a n e m csak az új szocialista f o r m á k é r t foly­ t a t o t t k i t a r t ó és következetes harccal. Ez pedig, m i n t ahogy az előbb m o n d o t t a m , azt jelenti, hogy most e b b e n a h a r c b a n m i n d e n e k e l ő t t saját s o r a i n k felé kell f o r d u l n u n k , azaz őket kell h a r c k é p e s s é t e n n ü n k azok ellen a jelenségek e l ­ len, a m e l y e k r ő l a m a i v i t á b a n és az utóbbi n a ­ p o k b a n szó esett. A k o m m u n i s t á k n a k n a g y o b b figyelmet kell fordítaniok eszmei ö n k é p z é s ü k r e és a széles n é p t ö m e g , főleg a m u n k á s o s z t á l y képzésére, és így kell biztositaniok a szocialis­ ták s o r a i n a k m i n é l n a g y o b b eszmei egységét és h a r c i képességét a reakciós t ö r e k v é s e k ellen. Természetesen n e m kell m i n d e n e m b e r n e k h á ­ r o m f a k u l t á s t végeznie, h o g y a t á r s a d a l m i igaz­ g a t á s b a n részt vehessen. Ezek szerint n e m kell m i n d e n a szocializmust építő e m b e r n e k v a l a m i n a g y s z e r ű e n k é p z e t t m a r x i s t á n a k lennie, d e v é ­ l e m é n y e m szerint a k o m m u n i s t á k n a k , azoknak az e m b e r e k n e k , akik a szocialista h a r c élén á l l ­ n a k , föltétlenül olyan t u d o m á n y o s m a r x i s t a t u ­ d á s s a l k e l l rendlelkezniök, hogy m i n d e n k o n ­ k r é t helyzetben képesek legyenek elemezni a helyzetet, hogy meglássák a n e g a t í v t ö r e k v é s e k igazi okait, és ez elemzés a l a p j á n m e g t a l á l j á k a megfelelő, a l e g h a m a r a b b e r e d m é n y r e vezető h a r c i eszközöket is. N e k e m ú g y t ű n i k , hogy éppen ezért m i n d e ­ nekelőtt a k o m m u n i s t á k k ö r é b e n és a K o m m u ­ nisták Szövetségében, a z o n k í v ü l a Dolgozó N é p Szocialista Szövetségében is az eddiginél s o k ­ kal n a g y o b b figyelmet kell f o r d í t a n u n k a m a r ­ x i z m u s és a m a r x i z m u s o n a l a p u l ó t á r s a d a l m i tudományok tanulmányozására. Nem arra gon­ dolok, hogy holmi kollektív t a n f o l y a m o k r a , t a ­ n u l ó k ö r ö k r e k e l l j á r n u n k , n e m gondolok á l t a ­ lában a marxista művek kollektív tanulásának korábbi módjára. A k o m m u n i s t á k törekvése m i n d e n e k e l ő t t az legyen, hogy egyénileg i s m e r ­ kedjenek m e g a szocialista t u d o m á n y o k k a l . Mert csak h a a k o m m u n i s t a s a j á t m a g a igyekszik e l ­ mélyíteni t u d á s á t , hogy minél h a r c k é p e s e b b l e ­ gyen s a j á t t e r ü l e t é n , csak a b b a n a z esetben n e m lesz ez a t u d o m á n y ^ d o g m a t i k u s , e l v o n t és s a b ­ lonos, h a n e m az élo g y a k o r l a t b a n gyökerező. M a g á t ó l értetődik, hogy különféle levelező t a n ­ folyamokkal s t b . is 'elő kell m o z d í t a n i a k o m ­ m u n i s t á k és a szocializmus ö n t u d a t o s h a r c o s a i ­ n a k képzését. De a l a p v e t ő mégis c s a k az, hogy a k o m m u n i s t á b a n kifejlesszük azt a belső p a ­ rancsot, a m e l y e l s ő r e n d ű f e l a d a t á v á teszi, hogy képezze m a g á t , h o g y k ö z v e t l e n ü l b á r m e l y p i l ­ l a n a t b a n , b á r h o l is v a n , szembeszállhasson a szocialistaellenes jelenségekkel és t ö r e k v é s e k k e l . T o v á b b á azt h i s z e m — ezt a v i t á b a n is m e g ­ e m l í t e t t é k —, hogy i s k o l á i n k b a n s z i n t é n t ö b b m a r x i z m u s o n a l a p u l ó t á r s a d a l o m t u d o m á n y t kell t a n í t a n u n k , természetesen n e m az élettől t á v o l ­ álló d o g m a t i k u s s é m á k f o r m á j á b a n , m i n t a h o p v ezelőtt volt, olyan s é m á k f o r m á j á b a n , a m e l y e k gyakran többet ártottak, m i n t használtak. Az u t ó b b i é v e k b e n n á l u n k k e v e s e t t e t t e k a végett, h o ^ kidolgozzák a t á r s a d a l m i t u d o m á n y o k i s ­ kolai p r o g r a m j á n a k o l y a n alapját, a m e l y által az iskola k o m o l y a b b m é r t é k b e n h o z z á j á r u l h a t n a társadalmi öntudatának kialakításához. Iskolá­ i n k b a n úgyszólván az egyik végletből, a m á s i k ­ b a estek. E z a k é p z é s m a g y a k r a n k i z á r ó l a g m a i r^akoTlaturikról szóló i n f o r m á c i ó k r a szorítkozik, m é l y e b b eszmei a l a p o k n é l k ü l , a d o g m a t i z m u s tól v a l ó félelem m i a t t . Viszont i s k o l á i n k b a n és közművelődési s z e r v e z e t e i n k b e n g y a k r a n d o g ­

m á k szellemében nevelik ifjúságunkat és p o l g á ­ r a i n k a t , á m n e m „ m a r x i s t a " , h a n e m holmi a n tiszocialista d o g m á k szellemében. Pedig én úgy vélem, hogy a d h a t u n k olyan t á r s a d a l m i és e r ­ kölcsi nevelést ifjainknak, a m e l y n e m lesz sem dogmatikus, sem szük napi politikához kötött, h a n e m olyant, amely valóban képessé teszi if­ j ú s á g u n k a t a t á r s a d a l m i igazgatás feladataira, demokratikus mechanizmusunkban szocialista viszonyok között. Mellesleg s z e r e t n é m kiemelni, hogy a középiskoláknak és e g y e t e m e k n e k szoli­ d a b b a n kell bevezetniök ifjúságunkat a m a r x i s t a közgazdaságtan és t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s , azíiz a m a r x i s t a szociológia alapfogalmaiba, m e r t ez olyan t u d á s , a m e l y r e p o l g á r u n k n a k nagy szüksége v a n ahhoz, hogy t u d a t o s a n és kellő tudással vegyen részt a t á r s a d a l o m i g a z g a t á s rendszerében. V é l e m é n y e m szerint ez a t u d á s éppen olyan feltétlenül szükséges m i n d e n e m ­ bernek, m i n t az elemi s z á m t a n , fizika s t b . i s ­ merete. Sokkal n a g y o b b figyelmet k e l l e n e fordítani iskoláinkban ifjúságunk erkölcsi nevelésére is. Nem arról v a n szó, hogy holmi újfajta p a p i p r é ­ dikációkat t a r t s u n k f i a t a l s á g u n k n a k , az ifjú e m ­ b e r lelkének egyoldalú formálása é r t e l m é b e n . Nem. N é k ü n k szabad e m b e r r é kell őt f o r m á l ­ n u n k ; n e m szokások r a b j á v á , h a n e m o l y a n e m ­ berré, aki m é l y és k i m ű v e l t felelősségérzetet hordoz m a g á b a n a t á r s a d a l m i közösség i r á n t . Ezért erkölcsi n e v e l é s ü n k n e k szembe kell h e ­ lyezkednie azokkal a befolyásokkal, a m e l y e k szétforgácsolják és m e g b o n t j á k a , t á r s a d a l o m egységét — elsősorban a szocialista t á r s a d a l m i erkölcs kiépítésével és megerősítésével, amely egységes, illetve a m e l y n e k egyre i n k á b b egysé­ gesnek kell lennie. Ezzel k a p c s o l a t b a n ismét v i s s z a t é r n é n k n é ­ p ü n k k u l t u r á l i s szórakozásának ü g y é r e . Ezen a t é r e n ötletszerűség k e r e k e d e t t fölül és ezzel e g y ü t t sok k á r o s t ö r e k v é s is, éppen mivel sok k o m m u n i s t a kicsinyesen t e k i n t az életnek e r r e a t e r ü l e t é r e . Végtelenül k á r o s lenne, h a ezen a téren merev kereteket, határokat vagy sablono­ k a t í r n á n k elő, V a n n a k p é l d á u l a k i k azt hiszik, hogy r o n t j u k a k u l t u r á l i s színvonalat, h a m e g ­ t ű r j ü k a jazz-zenét v a g y h a k a l a n d o r r e g é n y e k e t a d u n k ki. Ezek megfeledkeznek a r r ó l hogy azok­ nak, a k i k ezt az á r u t keresik, g y a k r a n ez az első lépésük a k u l t ú r a felé. Ügy látom, hogy s z á m u n k ­ ra ezen a t é r e n az az alapvető, hogy ösztönzést a d j u n k a szocialista alkotórészeknek. Csak e b ­ b e n az e s e t b e n h a r c o l h a t u n k s i k e r r e l a k ü l ö n ­ féle igazán romboló és d e m o r a l i z á l ó irodalom e l ­ len. Ügy látom, hogy k o m m u n i s t á i n k n a k és szo­ cialista h a r c o s a i n k n a k igen rosszul áll a p a p i csuha és az a prédikáció, hogy a s z ó r a k o z t a t ó irodalom ü r e s és é r t e l m e t l e n dolog, és hogy a szórakozást is eszmeiségnek és p o l i t i k á n a k kell á t h a t n i a . Én azonban ú g y látom, alapvető, hogy a s z ó r a k o z á s legyen egészséges, e m b e r i l e g tisz­ ta, elemi k u l t ú r s z í n v o n a l o n álló, m á r p e d i g a jazz-zene és a k a l a n d o r - r e g é n y is lehet ilyen. Ha ^ e d i g ilyen lesz, a k k o r sok e m b e r s z á m á r a ú t lesz a fejlettebb k u l t ú r a felé, n e m p e d i g l e j ­ tő a k u l t u r á l a t l a n s á g b a . Ügy látom, é p p e n így e l h a n y a g o l t u k a r e n d ­ szeres m u n k á t k á d e r p o l i t i k á n k b a n is. N e m a b ­ b a n az é r t e l e m b e n , h o ? y bizonyos á l t a l á n o s p o ­ litikai osztályzat vagy minősítés n é l k ü l v á l a s z ­ t o t t u k k i és á l l í t o t t u k m e g h a t á r o z o t t h e l y e k r e az e m b e r e k e t , h a n e m a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy n e m k é s z í t e t t ü k elő a k á d e r t hosszabb t á v l a t o k ­ ra, hogy m á r a g i m n á z i u m o k b a n r e n d s z e r e s e n figyelemmel k í s é r j ü k az ifjú tehetségeket, hogy

előmozdítsuk h a t á r o z o t t i r á n y b a n való fejlődé­ süket. Módszeresen k e l l e n e d o l g o z n u n k a k á d e r előkészítésén egyes t u d o m á n y o s területek, a k ö z ­ gazdaság, a filozófia, a t ö r t é n e l e m stb. s z á m á r a . Ez a m u n k a n e m j á r rögtön e r e d m é n n y e l , de e r e d m é n y t hoz n é h á n y év m ú l v a . M á r o l - h o l n a p ra ezen a t é r e n s e m m i t sem lehet elérni. M ó d ­ szeresen kell dolgozni, hosszabb ideig, figye­ lemmel k i s é r n i és t á m o g a t n i a tehetséget a k ö ­ zépiskolától az egyetemig. A különféle t á r s a d a l ­ mi szervezetek sok m i n d e n t t e h e t n é n e k ezen a téren. Magától értetődik, a szocialista m ű v e l t ­ ségnek az egész dolgozó tömeget fel kell ölel­ nie ós a széles dolgozó tömeg legyen a hordozója is, d e n e m szabad s z e m ü n k elől'téveszteni, hogy a szocialista értelmiséget egyben a szocialista erő t u d a t o s és módszeres akciójával is kell k i ­ alakítani. V é l e m é n y e m szerint számos fogyatékosság t ű ­ nik k f a tömeg, főleg a m u n k á s t ö m e g k ö r é b e n végzett közművelődési m u n k á k b a n is, amiről az előttem szóló e l v t á r s n ő beszélt. S z e r i n t e m ez a k é r d é s r e n d k í v ü l fontos. I t t n e m c s a k az e m b e ­ rek k u l t u r á l i s fölemeléséről v a n szó a szó szű­ k e b b é r t e l m é b e n , h a n e m elsősorban arról, hogy a m u n k á s o s z t á l y t m i n t a szocialista fejlődés v e ­ zető mozgató erejét t ö r t é n e l m i f e l a d a t a i n a k v é g ­ r e h a j t á s á r a képesítsék. A k k o r k é p z e t t a m u n ­ kásosztály, ha növekszik közvetlen osxtálybefolyása az egész t á r s a d a l m i fejlődésre, h a t ö b b a kezdeményezés, k e v e s e b b a b ü r o k r á c i a , a b ü r o ­ k r a t i k u s t ö r e k v é s e k n e k k i s e b b a fejlődési l e ­ hetőségük. A k k o r képzett a m u n k á s o s z t á l y , ha befolyása erősödik a falun, h a a falu szocialista á t a l a k í t á s á n a k feladata k ö n n y e b b é válik. V i ­ szont mi éppen ezen a t é r e n kissé elvidékiesedt ü n k , azaz a m u n k á s közművelődési s z e r v e z e t e ­ k e t meglehetős m é r t é k b e n az e l m a r a d t k ö r n y e ­ zetbe olvasztottuk. A közművelődési m u n k á t a m u n k á s t ö m e g b e n v a l a h o g y r á b í z t u k a helyi szakszervezeti és politikai s z e r v e z e t e k r e a n é l ­ kül, hogy ezek a közművelődési szervezetek füg­ gőleges k a p c s o l a t b a n l e n n é n e k egymással. E z e n ­ k í v ü l a kezdeményezés főleg a szakszervezetek v a g y a Szocialista Szövetség szervezeteinek k ü ­ lönféle közművelődési bizottságaiból i n d u l -ki és igen kis m é r t é k b e n n y i l v á n u l m e g ezen a t é r e n dolgozó személyek önálló t e v é k e n y s é g e és ö n ­ igazgatása. Ü g y látom, h o g y ez a m u n k a csak a k k o r lehet e r e d m é n y e s , h a a z o k n a k az e m b e ­ r e k n e k a kezdeményezéséből ered, akik személy s z e r i n t k a p c s o l a t b a n á l l n a k az ilyen k u l t u r á l i s alkotással. .Ezért azt. hiszem, hogy sokkal i n k á b b a tömeges m u n k á s - k ö z m ű v e l ő d é s i szervezetek önállósítására k e l l t ö r e k e d n ü n k és kötelező füg­ gőleges d e m o k r a t i k u s egymásközötti k a p c s o l a t a ­ ik . m e g t e r e m t é s é r e . Ezáltal kölcsönösen jobban e g y ü t t m ű k ö d h e t n e k , jobban kifejleszthetik k e z ­ d e m é n y e z é s ü k e t a különféle széleskörű kulturá­ lis r e n d e z m é n y e k r e , fesztiválokra, stb. Ezek a szervezetek eképpen egyesülve s o k k a l jobban h a r c o l h a t n a k a magasabb s z í n v o n a l é r t és e z á l ­ tal szisztematikusan k i e m e l k e d h e t n e k az elma­ radt környezetből, m e g v á l t o z t a t h a t j á k magát a környezetet, ahelyett, hogy ők maguk b e l e o l v a d ­ nának. Azt hiszem, hogy ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö ­ zött a k o m m u n i s t á k és a Dolgozó Nép Szocia­ lista Szövetsége is t e v é k e n y e b b lehetne e téren. Magától értetődik, hogy ezek az egyesitett m u n ­ kás-közművelődési szervezetek r e n d k í v ü l fontos politikai és kulturális tényezők lennének á k u l ­ turális téren jelentkező különféle antiszocialis­ ta, dekadens jelenségek elleni harcban. Egyetértek azokkal. az elvtársakkal is, akik bírálták a túlzott folklór-törekvéseket a m u n -

kásf és egyéb k u l t ú r s z e r v e z e t e k munkájában. Ez a -folklór-törekvés n e m c s a k az általános f a ­ lusi kul túregyesül etekben j u t túlsúlyba, h a n e m l á b r a k a p o t t a m u n k á s k u l t ú r s z e r v e z e t e k b e n is. Emlékszem, hogy a h á b o r ú előtt a m u n k á s k u l túregyesületek a r r a törekedtek, hogy külső for­ m á k b a n is m e g s z a b a d u l j a n a k a falusi e l m a r a ­ dottságtól és m e g m u t a t t á k , hogy h a l a d ó elemet képviselnek. Én n e m ellenzem a folklór á p o ­ lást. Sőt, ez jó és pozitív dolog, h a valódi m ű ­ vészi é r t é k e k r ő l v a n szó. T é v e s volna a z o n b a n azt hinni, hogy ez a legfőbb dolog a kul t ú r m u n ­ k á b a n és k o n z e r v a t í v módon kizárólag h a g y o ­ m á n y a i n k b a keli begubóznunk. Ez visszafelé h ú z n a b e n n ü n k e t és elzárná az e m b e r e k elől a l á t h a t á r t . V é l e m é n y e m szerint elsősorban a m u n k á s k u l t ú r e g y e s ü l e t e k n e k kellene előjárniok, n e k i k kellene m e g n y i t n i o k a szélesebb látókört a dolgozók előtt, egyengetniök az u t a t az új szocialista viszonyok felé, n e v e l n i ü k a dolgozó­ k a t a h o l n a p r a , és s e m m i k é p p e n sem idealizálni a tegnapot. E b b e n a h a r c b a n v é l e m é n y e m sze­ r i n t jóval többet kell f e l h a s z n á l n u n k a sajtót, a rádiót és á l t a l á b a n a tájékoztató szolgálatot, v a l a m i n t általános politikai agitációinkat és p r o ­ pagandánkat. Sajtónk a gyakori bírálat ellené­ re, vagy t a l á n é p p e b í r á l a t m i a t t nagy lépést tett előre. Valóban tájékoztat és p o l g á r u n k n a k b e t e k i n t é s t n y ú j t az e s e m é n y e k b e . Fogyatékossága az, hogy r a j t a keresztül fel­ színre k e r ü l n e k bizonyos n e g a t í v t ö r e k v é s e k is, é p p e n az események m a g y a r á z a t á b a n . Ezen a t é r e n s a j t ó n k n a k egyrészt nincs kellő segítsége politikai és állami szerveink részéről, külön p e ­ dig a k o m m u n i s t á k és a Szocialista Szövetség részéről, m á s r é s z t az ú i s á g í r á s s a l foglalkozó egyes k o m m u n i s t á k n a k helytelen felfogásúk v a n a szocialista sajtó és a szocialista újságíró sze­ repéről és felelősségéről. Van, a k i azt hiszi, hogy a sajtó, a r á d i ó és á l t a l á b a n a tájékoztató p r o ­ p a g a n d a egészen elszigetelt,, különálló politikai tényező, m e l y n e k v a l a m i objektív m é r t é k s z e r i n t m a g á n a k kell k i a l a k í t a n i a a közvéleményt, illetve m e g f o r m á l n i és kifejezni. E felfogás h o r ­ dozói v a l ó j á b a n megfeledkeznek arról, hogy fe­ lelősséggel t a r t o z n a k a n n a k a közös é r d e k n e k , m e l y n e k n e v e szocializmus és a szocializmus e l ő r e h a l a d á s a . Vita a szocialista építés s z a b á ­ lyairól, d e a szocialista cselekvés egysége — ez a z . elv m i n d e n k é p p e n , kötelező a szocializmus m i n d e n h a r c o s a s z á m á r a , a k á r tagja a K o m m u ­ n i s t á k Szövetségének, a k á r n e m . Ez az elv t e ­ h á t kötelező a z o k r a a szocialista m u n k á s o k r a is, a k i k a z ú j s á g í r á s b a n és a tájékoztató szolgálat­ ban működnek. A sajtó, a rádió, stb. v a l ó j á b a n harci, esz­ közök, es m i n d e n attól függ, hogy k i használja fel őket; Biztosítanunk kéli, h o g y ezek a z esz­ közök a szocialista, építést szolgálják, t e h á t az eszmei-politikai m u n k a feladatait, melyekről m o s t beszélünk. Ezt az egész r e n d s z e r t természetesen n e m kell b e s k a t u l y á z n u n k , v a l a m i régi t í p u s ú b ü r o k r a t i ­ k u s agitpropok alá r e n d e l n ü n k , v a g y Különféle felső d i r e k t í v á k k a l g á t o l n u n k m u n k á j á b a n . Ezen a téren, mi s z a k í t o t t u n k a régi g y a k o r l a t t a l és rossz lenne, h a ismét v i s s z a t é r n é n k r á . D e s z e m ­ b e kell s z á l l n u n k a kispolgári ösztönszerűség á r a d a t á v a l és azzal a törekvéssel is, hogy ezt a r e n d s z e r t bizonyos t u d a t o s , v a g y a k a r a t l a n r e a k ­ ciós, antiszocialista t ö r e k v é s e k v a g y .bizonyos kispolgári a n a r c h i s t a t ö r e k v é s e k és 1 elfogások eszközévé változtassák, e k é t u t ó b b i t ö r e k v é s n e k u g y a n i s egy az e r e d m é n y e . Újságíróink m a k é t véglet között v a n n a k : v a g y teljesen bizonyos T

felülről jövő d i r e k t í v á k t ó l v á l n a k függővé, vagy egyszerűen az ösztönszerűség á r a d a t á v a l úsznak és megfeledkeznek szocialista ö n t u d a t u k r ó l és feladataikról, a m e l y e k rájuk, k o m m u n i s t á k r a várnak. M i n d k é t véglet egyformán k á r o s . N e k ü n k természetesen k ü z d e n ü n k kell az önálló sajtóért, rádióért és tájékoztató szolgálatért, de a szocia­ lista alapokon álló önállóságért. A k i k ezen a területen dolgoznak, úgy dolgozzanak, m i n t a szocializmus ö n t u d a t o s harcosai, és önállóan t á ­ jékozódjanak. A g y a k o r l a t b a n ez azt jelenti, hogy elsősorban éppen az ő kötelességük, hogy t u d á s r a és olyan t u l a j d o n s á g o k r a tegyenek szert, amelyek lehetővé teszik s z á m u k r a , hogy m i n d e n helyzetben feltalálják m a g u k a t és helyesen szembeszállhassanak az antiszocialista j e l e n s é ­ gekkel. S a j t ó n k b a n ez az ö n t u d a t m é g n e m fejlődött ki kellőképpen. Hozzájárul e h h e z n a g y m é r t é k ­ ben az a t é n y is, hogy k á d e r ü n k e t ezen a t e r ü ­ leten n e m m i n d i g jól v á l o g a t t u k ki és n e m is k a p o t t kellő segítséget. S o k k a l n a g y o b b figyel­ m e t k e l l e n e s z e n t e l n ü n k az e t é r e n dolgozó k á ­ d e r ideológiai és politikai nevelésének. Ezeknek az e l v t á r s a k n a k pedig m i n d e n e k e l ő t t m ó d o t kell n y ú j t a n i , hogy b e j u s s a n a k m i n d e n szervhez és m i n d e n k i h e z , aki résztvesz e n n e k az országnak t á r s a d a l m i igazgatásában, hogy ilymódon n e csak i n f o r m á c i ó k a t , d e illetékes m a g y a r á z a t o t és felvilágosítást is k a p j a n a k egyes álláspontokról és a t á r s a d a l m i é r d e k e k r ő l . Bizonyos é r t e l e m ­ b e n n ö v e l n i kell az e t é r e n dolgozó e m b e r e k t á r s a d a l m i szerepét. Egyedül ilyen k ö r ü l m é n y e k között k ö v e t e l h e t m a j d t ő l ü k a t á r s a d a l o m n a ­ gyobb felelősséget m u n k á j u k b a n . D e n e m c s a k erről v a n szó. M á r m o n d o t t a m , hogy helyes volt m e g s z ü n t e t n i a régi a g i t p r o p rendszert. N e k ü n k a z o n b a n m é g i s bizonyos se­ gítséget kell n y ú j t a n u n k és bizonyos összhangot t e r e m t e n ü n k ezen a t é r e n . E z é r t is h a t á r o z t a el n e m r é g e n a Szocialista Szövetség elnöksége, hogy sajtóbizottságot létesít, a m e l y b e t e k i n t m u n k á j u k b a és e g y ú t t a l á l l a n d ó a n segíti a szo­ cialista t e v é k e n y s é g e t e r ü l e t é n műköílő m u n ­ kásokat. T o v á b b á m é g rfltndig kevés m a r x i s t a t u d o ­ mányos, i r o d a l m a t a d u n k ki. E t e k i n t e t b e n kissé j o b b a n m e g kell vizsgálnunk k i a d ó v á l l a l a t a i n ­ k a t . N a g y o b b hiba v a n a körül, a m i t n e m a d ­ n a k ki, m i n t a k ö r ü l , a m i t k i a d n a k . Igaz, hogy v a n p o n y v a és egyéb o l y a n dolog, a m i t egy kissé a l a p o s a b b t á r s a d a l m i ellenőrzés m e g a k a ­ d á l y o z h a t n a . D e l e g i n k á b b a kezdeményezés h i ­ ányzik, hogy olyan m ű v e k e t n y o m t a s s a n a k , a m e ­ lyek légjobban szolgálják a k o m m u n i s t á k és a szocializmus többi h a r c o s á n a k nevelését. K ü l ö n p r o b l é m a az is, ahogy m á r a v i t á b a n r á m u t a t t a k , h o g y t ö b b figyelmet kell fordítani a k u l t ú r a és k ö z o k t a t á s t e r é n m ű k ö d ő t á r s a d a l ­ mi igazgatási szervekre, — a közoktatási t a ­ n á c s o k r a , a különféle t á r s a d a l m i intézmények, szervezetek vezetőségére, stb. I t t még s o k a t kell tennünk. Meglévő d e m o k r a t i k u s g é p e z e t ü n k v a l ó b a n m e n t e s í t i a k u l t ú r a és k ö z o k t a t á s t e r ü l e t é t a k ü ­ lönféle k á r o s b ü r o k r a t i k u s beavatkozástól és közbenjárástól. Ez a z o n b a n n e m jelenti azt, hogy a k o m m u n i s t á k és a szocializmus ö n t u d a t o s h a r ­ cosai á t e n g e d h e t i k a d o l g o k a t ö n m a g u k n a k , m i n t h a semilyen kötelezettségük s e m volna t ö b ­ bé. Éppen ezekben a szervekben kell m i n t egyenjogú t a g o k n a k m ü k ö d n i ö k , d e felfogásu­ k é r t h a r c o l v a és a meggyőzés erejével h a t v a . S z e r e p ü k t e r m é s z e t e s e n a n n á l n a g y o b b lesz, m i ­

nél t ö b b t u d á s s a l r e n d e l k e z n e k , n e m c s a k m i n t politikai, h a n e m m i n t szakképzett e m b e r e k is. Csupán azzal, hogy K o m m u n i s t á k Szövetségé­ n e k tagjai, n e m é r h e t n e k el t ö b b é semmit. I s m e r n i ö k kell a dolgokat és olyan tekintélyt kell szerezniök k ö r n y e z e t ü k b e n , a m e l y e m b e r i é r t é ­ k ü k b ő l ered, n e m pedig csak abból, hogy a K o m m u n i s t á k Szövetségének tagjai. És végül a Szocialista Szövetség is nagy is­ kolája lehet a szocialista t á r s a d a l m i t u d a t n e ­ velésének. M i n d e n siker, a m i t ezen a t é r e n el­ é r ü n k , egyidejűleg a különféle szocialistaellenes és egyéb, k á r o s elemek elszigetelését is jelenti. Csak n é h á n y feladatot e m l í t e t t e m , d e még nagyon sokat m o n d h a t n ó k . M i n d e n e k e l ő t t azt a k a r t a m m o n d a n i , hogy az ideológiai és politi­ kai élet t e r é n jelentkező különféle k á r o s j e l e n ­ ségek elleni h a r c b a n csak azok a harci m ó d s z e ­ r e k jók és e r e d m é n y e s e k , amelyek egyre több és több e m b e r t k é p e s í t e n e k a r r a , hogy önállóan ellene szegüljön a különféle k á r o s , reakciós szo­ cialistaellenes jelenségeknek. Az a d m i n i s z t r a t í v eszközök g á t a t e m e l h e t n e k , d e n e m a l k o t h a t n a k . N e k ü n k pedig elsősorban a l k o t n u n k kell, s a k ­ k o r majd k ö n n y ű s z e r r e l e m e l ü n k g á t a t is. E z ­ zel n e m azt a k a r o m m o n d a n i , hogy n i n c s jogunk a k á r a d m i n i s z t r a t í v eszközökkel is szembesze­ gülni a t á r s a d a l m i é l e t ü n k b e n fejvesztettséget előidézni szándékozó t ö r e k v é s e k k e l és különféle szocialistaellenes törekvésekkel. E közben a z o n ­ b a n t u d n u n k kell, hogy ez csak a k k o r j á r h a t s i ­ kerrel, h a a régivel szembehelyezzük az új szo­ cialista minőséget és m á s o d s o r b a n , h a az a d m i ­ n i s z t r a t í v eszközöket v a l ó b a n csak a k k o r a l k a l ­ mazzuk, a m i k o r ezzel n e m okozunk k á r t a szo­ cialista erők fejlődésének is. Ezzel k a p c s o l a t b a n felmerül azonban az a gyakorlati k é r d é s is, m i h e z fogjunk k o n k r é t a n és elsősorban az ideológiai és politikai élet t e ­ rén j e l e n t k e z ő különféle n e g a t í v jelenségek e l ­ leni h a r c u n k b a n . Ügy látom, hogy i t t bizonyos tájékozatlanság elemei is fellelhetők és bizo­ n y o s irányzat, hogy igen széles fronton szét­ folyjék a h a r c . N a g y b a n folyik a vita a jó és a rossz művészi i r á n y v o n a l a k r ó l , illetve az. isko­ lákról, a n n a k szükségéről, hogy a t u d o m á n y o s m u n k á t , ilyen v a g y olyan i r á n y b a n fejlesszék, a r r ó l , hogy az iskolai p r o g r a m o k a t eszmeileg á t kell a l a k í t a n i és új a l a p o k r a fektetni. Egyszóval: igen n a g y f e l a d a t o k a t t ű z ü n k m a g u n k elé, m i n t ­ ha m á r h o l n a p egészen új a l a p o k r a f e k t e t h e t ­ n é n k eszmei életünket. V é l e m é n y e m szerint ez p i l l a n a t n y i l a g k e r e s z tülvihetetlen feladat. Az e m b e r e k eszmei á t n e velése, szellemi és n e m c s a k anyagi b e v o n á s a az új szocialista viszonyokba, v a l ó j á b a n több n e m ­ zedék feladata. I t t nincsenek m i n d e n t u d ó r e ­ ceptek, melyek egyik n a p r ó l a m á s i k r a segí­ tenének. E z e n k í v ü l ú g y látom, hogy ezeket a felada­ t o k a t tévesen t ű z t é k ki ilyenmódon. A k o m m u ­ n i s t á k sem azért v a n n a k itt, hogy m i n t k o m m u ­ n i s t á k megállapítsák, m e l y művészi iskolák jók és melyek rosszak, s e m pedig azért, hogy e l ő ­ írják a t u d o m á n y o s felfogás h a t á r á t és i r á n y ­ vonalát. Végső fokon ez m a g á n a k a m ű v é s z e t és a t u d o m á n y fejlődésének az ügye. S z á m u n k ­ ra, v é l e m é n y e m szerint, az a lényeges, hogy h a r ­ coljunk a k u l t u r á l i s alkotás politikai és t á r s a ­ d a l m i t a r t a l m á é r t . Másszóval a k é r d é s s z á m u n k ­ r a kizárólag o l y a n f o r m á n m e r ü l fel, hogy v á j ­ jon a k u l t ú r a l k o t á s őszinte, becsületes e m b e r i - e , hitet ö n t - e az e m b e r b e és a szocialista fejlő­ désbe, és v á j j o n ilyenmódon h o z z á j á r u l - e d o l ­ gozó t ö m e g e i n k egységes á l t a l á n o s erőfeszítésé-

hez a szocializmus építésében, vagy pedig a k ü ­ m e r t k o m m u n i s t á k . E felfogás szerint, mihelyt lönféle reakciós szocialistaellenes irányzatok valaki k o m m u n i s t a , a p á r t tagja, b á r h o v á á l l í t ­ csempészését t a k a r j a . Szerintem a k o m m u n i s ­ j á k is — m e s t e r e minden m u n k á n a k . Ez az e l ­ t á k n a k és m i n d e n ö n t u d a t o s szocialista h a r c o s ­ képzelés természetesen ostobaság. A k o m m u n i s t a n a k ebben az i r á n y b a n kell m ű k ö d n i e . E r r e az t á r s a d a l m i , közéleti m u n k á s a szocialista t á r s a ­ a l a p v e t ő célra kell t e h á t összpontosítanunk e r ő ­ dalmi viszonyok harcosa. M e g v a n n a k a feladatai i n k e t : a k o n k r é t politikai és erkölcsi t a r t a l o m é r t , a t á r s a d a l m i életben, d e a k o n k r é t s z a k m u n k á ­ a szocialista politikai és erkölcsi i r á n y v o n a l é r t , ban a m u n k a h e l y e n , a gép és eke mellett, az viszont a r o m b o l á s ellen, a z a n a r c h i s t a szószáirodában, t e h á t a k u l t ú r a l k o t á s t e r é n is csak tyárság, fejvesztettség ellen, nehogy megöljék a n n y i t ér, a m e n n y i t u d á s t és alkotó-képességet az embeTbe és a szocialista ú t b a v e t e t t hitet. befektet m u n k á j á b a , és a m e n n y i s i k e r t é r el. Ügy hiszem, hogy a k o m m u n i s t á k k ö n n y e n fel­ Ezt soha sem szabad szem elől téveszteni. Ezért, találják m a g u k a t az állandó g y a k o r l a t b a n , ha v é l e m é n y e m szerint, a k o m m u n i s t á k n a k és ö n ­ ebben az i r á n y b a n folytatják a harcot. tudatos szocialista h a r c o s o k n a k elsősorban az a feladatuk a k u l t ú r a l k o t á s terén, hogy minőségi N á l u n k azonban a k u l t ú r a l k o t á s o k t e r é n m u ­ m u n k á j u k k a l szembeszegüljenek a különféle d e ­ tatkozó n e g a t í v jelenségekről folyó v i t á k b a n k a d e n s jelenségekkel. Az alkotó kifejezésmódot g y a k r a n l e t é r n e k erről az ú t r ó l és arról v i t a t ­ pedig n e k i k m a g u k n a k kell megtalálniuk. Ezen koznak, hogy mely művészi iskolák v a g y i r á n y ­ a t é r e n n e k ü n k n e m kell m e g k ö t n ü n k a k o m ­ zatok szocialisták és melyek n e m azok. Ügy h i ­ m u n i s t á k kezét. Csak a r r a kell köteleznünk szem, hogy az ilyenfajta viták o k v e t l e n ü l igen őket, hogy k o m m u n i s t á k módján, a szocializmus bizonytalan t a l a j r a viszik a k o m m u n i s t á k a t . T á ­ igazi harcosai módján r e a g á l j a n a k é s h a s s a n a k . vol állok természetesen attól, hogv p á r t o l j a m a Egyben a z o n b a n • m i n d e n ö n t u d a t o s szocialista különféle m o d e r n i s t a v a g y b á r m i l y e n „ista" h a r c o s n a k m e s t e r n e k kell lennie ezen a t e r ü l e ­ i r á n y z a t o k a t a m a i művészetben. Ezek t a l á n ú t ­ t e n is, harcolnia kell m i n d e n kísérlet ellen, keresést jelentenek, amely útkeresésekben álta­ a m e l y n e k a z a célja, h o g y k u l t ú r a l k o t á s cégére l á b a n visszatükröződik a t á r s a d a l m i ellentétek a l a t t szocialistaellenes c s e m p é s z m u n k á t végezze­ között k ü s z k ö d ő m a i e m b e r i s é g bizonyos t á r s a ­ nek, olyasmit, ami rombolja dolgozóink erőfeszí­ dalmi válsága, és a régi szellemi é< anyagi v i ­ téseit a szocialista építésben, v a g y megkísérli a lág széthullása a m i t a l a j u n k o n . A szellemi ú t ­ fejvesztettségbe és t á v l a t n é l k ü l i s é g b e taszítani vesztő visszatükröződése ez; a n n a k a k ö v e t k e z ­ ifjúságunkat. Itt következeteseknek kell l e n n ü n k m é n y e , hogy a k u l t ú r a l k o t á s e l m a r a d a gyors és n e m szabad t ű r n ü n k , hogy a szerkesztősé­ t á r s a d a l m i változások mögött, ez történik r e n d ­ gekben olyan k o m m u n i s t á k , a Szövetség olyan szerint f o r r a d a l m i időkben, a m i k o r a t á r s a d a l m i és politikai viszonyok g y o r s a b b a n változnak, m i n t az e m b e r e k elavult felfogása. G y a k r a n , t a ­ lán l e g g y a k r a b b a n egyszerűen az a l k o t á s t e ­ hetetlensége rejlik az „izmusok" mögött. Ilyen körülmények természetesen alkalmas talajt n y ú j t a n a k különféle d e k a d e n s j e l e n s é g e k n e k is. Mindez azonban egyáltalán n e m jelenti, hogy ebben az á l t a l á n o s forrongásban n e k ü n k k o m ­ m u n i s t á k n a k egyik v a g y másik „izmus" mellé vagy ellene kell állnunk'. Ez a k u l t ú r a l k o t á s ügye. ö m a g a leküzdi majd a válságot és m e g ­ találja a megfelelő művészi formát, ha a z o k n a k a n e m z e d é k e k n e k életét és törekvéseit fejezi ki, amelyek a kizsákmányolás nélküli társadalomért és a szocialista e m b e r é r t k ü z d e n e k . Ez a mi meggyőződésünk m i n t k o m m u n i s t á k é , és ez kell hogy legyen a meggyőződésünk és ezért kell k ü z d e n ü n k . Ez pedig n e m azt jelenti, hogy n e ­ k ü n k kell e l ő í r n u n k a k u l t ú r a l k o t á s n a k a k á r t a r t a l m á t , a k á r t á r g y k ö r é t v a g y formáját. H a a k a r n á n k is, n e m é r n é n k el s e m m i t . A n n a k i d e ­ j é n m e g k í s é r e l t e ezt Sztálin az ő „szocialista r e a l i z m u s " szabályaival, a m e l y r ő l k i d e r ü l t , hogy realista d e k a d e n c i a . És m e g m u t a t k o z o t t ez n á ­ l u n k is, m e r t n á l u n k is v a n n a k formaszeri n t realista m ü v e k , a m e l y e k t a r t a l m i l a g g y a k r a n nemcsak dekadensek, hanem valóban tudatosan szocialistaellenesek is. N e k ü n k h a r c o l n u n k kell a szabad k u l t ú r a l k o t á s é r t , d e a n n a k szervesen hozzá kell fűződnie dolgozóink n a g y szocialista erőfeszítéseihez. Elnézést k é r e k e l a i k u s k i t é r é s é r t a m ű v é ­ szetelmélet t e r ü l e t é r e , d e szükségesnek t a r t o t ­ tam, hogy világosabban megszabjuk h a r c u n k feladatait k u l t u r á l i s téren, n e h o g y szétforgácso­ lódjunk e b b e n a h a r c b a n , m e r t ilymódon t u l a j ­ d o n k é p p e n csak tájékozatlanságot t e r e m t e n é n k . V é l e m é n y e m szerint a mi f e l a d a t u n k ezen a t é ­ r e n is, politikai feladat, j o b b a n m o n d v a elsősor­ b a n politikai feladat. F e n n á l l u g y a n az a szerénytelen felfogás, h o g y a k o m m u n i s t á k m i n d e n t u d ó k , c s a k azért, BEZERÉDY LUJO Epitéfl (te rakottá, részlet) x

tagjai üljenek, akik különféle szocialistacllenes dolgokat a d n a k ki v a g y pénzelnek azzal az ürüggyel, hogy az a művészet szabadsága. A k u l t ú r a l k o t á s t e r ü l e t é n jelentkező k ü l ö n ­ féle szocialistaellenes jelenségek elleni harc t e ­ hát áz egyik dolog, egészen más dolog viszont az a kísérlet, hogy v a l a m i kész recepteket a d j a n a k az a l k o t á s n a k . Az ilyen kísérlet r e n d s z e r i n t k o n ­ zervatív t e s p e d é s r e vezet és szintén csak r e a k ­ ciós e r e d m é n n y e l j á r h a t . Mi k o m m u n i s t á k m i n ­ dig és ma is az egész t á r s a d a l m i alap f o r r a d a l m i á t a l a k í t á s á n a k élén állunk, m a is a n n a k a h a r c n a k élén j á r u n k , hogy merészen megváltoz­ tassuk a begyökerezett t á r s a d a l m i életmód és igazgatási mód m i n d e n formáját, — n e k ü n k van t e h á t legkevésbbé o k u n k a r r a , hogy a k u l t ú r a l ­ k o t á s t e r é n a r r a az á l l á s p o n t r a hely zekéd j ü n k , hogy az új művészi kifejezésmód keresése h e l y ­ telen és d e k a d e n s . Igaz ugyan, hogy ebben a k e ­ resésben nagyon .sok a d e k a d e n c i a és a fejvesz­ tettség, d e v a n becsületes és őszinte k e r e s é s is, amely t a l á n egy n a p e r e d m é n n y e l j á r . Hasonló a helyzet a t u d o m á n y o s t é r e n is. K ü z d e n ü n k kell a z é r t a t u d o m á n y é r t , a m e l y e l ő ­ segíti a szocializmus építését, a m e l y r e m i n t a l a p ­ ra a szocializmust építjük. De természetesen n e m kell e l ő í r n u n k a t u d o m á n y kereteit. E m ­ lékezzünk M a r x s z a v a i r a : „a t u d o m á n y ö n m a g a írja elő k e r e t e i t és i r á n y v o n a l á t " . A mi d o l ­ g u n k az, hogy m i n d e n téren igyekezzünk l e d ö n ­ t e n i m i n d a z t , a m i k á r t okoz a szocialista é p í ­ tésnek, a m i aláássa az e m b e r e k n e k a szocialista g o n d o l a t b a v e t e t t bizalmát, a m i fejvesztettséget züllést okoz. N e k ü n k t e r m é s z e t e s e n egyidejűleg h a r c o l ­ n u n k kell a k u l t u r á l i s és m á s t é r e n dolgozó k o m m u n i s t á k között. j e l e n t k e z ő bizonyos t ö r e k ­ vések ellen, a m e l y e k a szocialista é p í t é s k o n ­ k r é t é r d e k e i t t u l a j d o n k é p p e n az ú g y n e v e z e t t művészi v a g y k u l t u r á l i s minőség alá rendelik és a k i k e m i a t t "gyakran h a j l a n d ó k lenyelni a legrosszabb szocialistaellenes mocskot is, csak azért, n e h o g y „ k u l t u r á l a t l a n o k n a k " és p r i m i t í ­ veknek tűnjenek a kultúrtennékek értékelésé­ ben. Az ilyen felfogás helytelen m a g a a k u l t ú r a szempontjából is, j n e r t n i n c s n a g y alkotás, a m i n e fűződne áz emDérhez, a m i n e n e m e s í t e n é az e m b e r t és i l y e n v a g y olyan módon n e segítené elő a jövőt. A rombolás, cinizmus* h a z u g s á g s o ­ h a s e m volt k u l t u r á l i s a l k o t á s . E z é r t azok a z e m ­ berek, a k i k a különféle d e k a d e n s irányzatok f e ­ lé h a j l a n a k - megfeledkeznek kötelességükről a szocializmusért f o l y ó - h a r c b a n , n e m k é p v i s e l n e k senkit, illetve c s a k t e h e r t é t e l t " k é p v i s e l n e k a k u l t ú r é r t é k e k a l k o t á s a t e r é n is. Í m e e l v t á r s a k , ez o k o k n á l ' f o g v a én ú g y h i ­ szem, hogy a j e l e n p i l l a n a t b a n n e k ü n k a k u l ­ t ú r a t e r é n az a l k o t á s k o n k r é t politikai és e r k ö l ­

csi t a r t a l m á r a kell ü ^ v e l n ü n k ós n e m szabad m e g e n g e d n ü n k , hogy ezt a h a r c u n k a t aláássák, rossz i r á n y b a tereljék azzal a törekvéssel,, hogy a különféle művészi iskolákról és irányzatokról vitatkozunk. Természetesen ösztönöznünk kell a tisztességes szocialista b í r á l a t kibontakozását, a m i majd elősegíti a művészi f o r m á k k é r d é s é ­ n e k tisztázódását is. Ez azonban v é l e m é n y e m szerint n e m politikai k é r d é s és n e m lehet p o l i ­ tikai eszközökkel megoldani, h a n e m m a g á n a k a k u l t u r á l i s fejlődésnek e r e d m é n y e k é n t kell b e ­ következnie. Meggyőződésem, hogy a különféle divatos d e k a d e n s irányzatok, amelyek a tőkés világ anyagi és szellemi felbomlásának talaján jelentkeznek és h a z á n k r a is r á v e t i k á r n y é k u k a t , igen kevés k á r t fognak okozni a k u l t u r á l i s a l ­ k o t á s n a k n á l u n k , ha az ö n t u d a t o s szocialista harcosok, d e m i n d e n e k e l ő t t a k o m m u n i s t á k v a ­ lóban a b b a n az i r á n y b a n h a r c o l n a k majd a m e l y ­ ről beszéltem. Hiszem, hogy feltalálják m a g l i ­ k a t ezen a t é r e n is, ahogy kezdik m á r feltalálni m a g u k a t m á s t e r ü l e t e n is. Ezért a m u n k a e t e ­ r ü l e t é n is elsősorban az a f e l a d a t u n k amiről m á r B r i o n i b a n is beszéltünk a p l é n u m o n , n e v e ­ zetesen, hogy fejlesszük a k o m m u n i s t á k b a n az eleven szocialista reflexet, m i n d e n egyes k o m ­ m u n i s t á n a k azt a képességét, hogy m i n d e n ü t t önállóan és azonnal szembeszálljon a szocialistaellenes jelenségekkel. Ilyen célokra és felada­ t o k r a kell k é p e s s é t e n n ü n k a k o m m u n i s t á k a t . V é l e m é n y e m szerint n e m c s a k az a fontos, h o g y l e k ü z d j ü k a negatív: jelenségeket, h a n e m hogy ebben a n y i l t h a r c b a n k i m ű v e l j ü k a m i szocialista h a r c o s u n k a t ; á l l a n d ó a n fejlesszük t u ­ lajdonságait, hogy a b b a n a k ö r n y e z e t b e n , ahol harcol, n e úgy játsszon jelentős szerepet m i n t a K o m m u n i s t á k Szövetségének tagja, vagy m i n t a Szocialista Szövetség tagja, h a n e m m i n t e m ­ ber, m i n t jótulajdonságokkal rendelkező e m b e r , aki m a g a k ö r é tudja gyűjteni az e m b e r e k e t , aki k é p e s n e m c s a k r á m u t a t n i , a k á r o s jelenségekre és leleplezni e k á r o s jelenségek i r á n y z a t á t , h a ­ n e m k é p e s alkotnj is, új minőséget vinni t á r s a ­ d a l m i viszonyainkba. Végül p e d i g v a l ó s á g u n k — szocialista v a l ó ­ s á g u n k — építése természeteseri a legerősebb fegyver. Minél g y o r s a b b a n változtatjuk és f e j ­ lesztjük szocialista i r á n y b a n a t á r s a d a l m i . viszo­ n y o k a t , m i n é l g y o r s a b b a n és m e r é s z e b b e n fej­ lesztjük t e r m e l ő e r ő i n k e t és fokozzuk a szocia­ lizmus gazdasági erejét h a z á n k b a n , a n n á l g y o r ­ s a b b a n h u l l a n a k m a j d szét a régi szellemi és a n y a g i világ m a r a d v á n y a i is. H a e b b e n erősek v a g y u n k , a k k o r n e m kell k é t e l k e d n i , hogy k ö n n y e n leküzdjük majd a k ü löféle k á r o s jelenségeket áz eszmei felépítmény^ b e n is.

N

É

P

R

A

J

Néprajzi anyag Vojlovicáról Nem k ö n n y ű a néprajzi gyűjtő dolga. Sok­ szor napokig faggatja az e m b e r e k e t , gyűjt is v a ­ lamit, d e mindig érzi, hogy ez n e m elég, hogy ez csak csekély t ö r e d é k e a n n a k , a m i t g y ü j t h e t no, h a a l k a l m a s a d a t s z o l g á l t a t ó k r a a k a d n a . A tapogatózás, k u t a t á s a nótafa, mesefa, vagy csak az Öregektől hallott a n y a g megőrzője és lelkes t o v á b b a d ó j a u t á n bizony n é h a sok h a s z o n t a l a n ­ n a k t ű n ő , d e lényegében n e m h a s z o n t a l a n (mert nyelvi szempontból mindig felhasználható) b e ­ szélgetés, időveszteség á r á n j á r csak e r e d m é n y ­ nyel. De m i k o r megtalálja a megfelelő személyt vagy személyeket, m i n d e n é r t kárpótolva érzi magát. N e m is Csoda, hisz fellebben előtte a m u l t leple, s előlépnek a néprajzi érdekességtí alakok régi r u h á j u k b a n , régi k ö r n y e z e t ü k b e n , k e d v e n c dalaikat, meséiket, balladáikat, r é g i ­ régi sajátságokat megőrzött n y e l v e n n y ú j t v a át a n é h a t á t o t t szájjal, csillogó szemmel figyelő, g y e r e k n é p n e k , felnőtt hallgatóságnak. A mese, nóta végeztével a z u t á n visszazökkenünk a v a ­ lóságba, a m á b a , s e!.:kor a gyűjtő m á r a m a i valóság á t a l a k í t ó h a t á s á v a l is foglalkozhat. Ez az igazi m u n k a , m e r t fejlődésben kell n é z n ü n k a néprajzi jelenségeket is. N e m r é g Vojlovicán j á r t a m b a n én is, o t t - t a r ­ tózkodásom utolsó n a p j á n b u k k a n t a m egy öreg nénire, a k i reggeltől estig mesélt, énekelt, t á n ­ colt szinte f á r a d h a t a t l a n u l , bőkezűen szórva az apjától örökölt k i n c s e k e t Édesapja n e m egyszer m o n d t a a l á n y k á n a k : „Hozzá a székelykének borocskát!" S a z u t á n dalolt, m e s é l t az Öreg, idézte a nehéz, k e s e r v e s s z e n v e d é s e k k e l teli „ M ó d u v a ^ - m u l t a t . N e m egyszer k e s e r ű k ö n n y e k p e r e g t e k alá szeméből, m í g a . bujdosó é n e k e t dalolta, m e r t eszébe jutott, m i k o r B u k o v i n á b ó l R o m á n i á b a m u n k á r a m e n t e k , s o k a n eltetvesedtek, megbetegedtek, „elpusztulódtak", s n e m ­ egyszer csak a fele t é r t m e g az ú t r a k e l t s e r e g ­ nek az ü r e s e n hagyott, egy-egy ú t r a k é p t e l e n , k i s g y e r e k e s asszony felügyeletére bízott házba. A m u n k a elcsigázta őket, sőt a „ v a t á v " , az i s ­ pán, szeges o s t o r r a l s u h i n t o t t r a j t u k végig, h a p i h e n n i p r ó b á l t a k . Nemegyszer t ö r t é n t meg, hogy m á r t é l e n . m e g e t t é k a „kaszapénz"-t, a m i ­ é r t n y á r o n kellett megdolgozniok. A g y e r e k e k is „mióta m e g ü s m e r t é k a világot, m i n d i g dolog a l a t t v ó t a k " . A feudális k i z s á k m á n y o l á s a m u l t század közepén R o m á n i á b a n éppoly tökéletes volt, m i n t Magyarországon! De h a l l j u k a buj­ dosó éneket, hisz m á r r á z e n d í t e t t J u l i n é n i : v

Nézz csak, pajtás, visszafelé, Látsz-e az én hazám felé? Látom füstjit, de csak alig, Hogy az égen feketedik, Mert Magyarország olyan ország, R o m á n b ó l es magyart csinál. De Móduva olyan ország, Magyarból es románt csinál. Mikor elindulsz Gyere bé hezzám

bujdosni, búcsúzni,

Ágyat vetek, lefektetlek, Csókot adok s eleresztlek. írok neked bús levelet, Kivel világból kimehetsz. Hogyha hazádba megélhetsz, Idegen fődbe ne siess. Hazámban nem élhettem, S idegen-fődre siettem. Idegen főd az én hazám, Idegen a népe hezzám. Ha nem értik a szavamat, Hogy értenék sok keserű bánatomat Nincsen nekem annyi helyem, Hová bús fejemet letegyem, ffincsen nekem édesanyám, Aki gondot viseljen rám. Komor felettem az ég es. Elhagyott a reménység es. A nap es gyászt vont magára, Nem süt rám fényes sugara. Elmentél s nem búcsúztál el, Megátkozlak hogy hervadj el. Az a fa es száradjon ki, Amely alatt meg fogsz állni, Az a ház es gyulladjon ki. Amely alatt csendesen fogsz hálni. Borod' búzád ne teremjen, Szántófölded ne zöldeljen, Páros késed kiforduljon, Az es a szüvednek álljon. Gyere vissza, búcsúzzál cl, Átok alatt ne hervadj el. Engem anyám elátkozott, Mikor a világra hozott. Azt az átkot mondta reám, Ország-világ legyen hazám. Puska törje fel a vállam, Kövecs egye meg a lábam. S a jó isten meghallgatta, S most csak velem próbáltassa. Engem anyám ne sirasson, Há magától elvajkászott. Meg kell a búzának érni> Mert minden nap új szél éri, Meg kell a szüvnek hasadni,^ Mert minden nap új bú éri. Én istenem minek élek, Hogy én ennyi búval élek? Megmondtam vót kicsi madár, Ne rakj fészket út széjire, Met az úton sokan járnak, Kis fészkedre rátalálnak. Elveszik a fiaidat, Búval ölöd meg magadat. Kicsi tehén, nagy a- szarva, Nem fér be az istállóba. Kicsi rózsám gyenge karja, Nem ölellek több hajnalba. Én istenem, de megvertél, Engem jobban mindenéknél. Búsulj szüvem, met nincs kedvem, Be igazán fáj a szüvem! Fáj a szüvem a hazámat; Apámét s édesanyámét.

Fáj a szüvem, sír a lelkem, Az hagyott el, kit szerettein. En istenem mi az oka, Ki se mehetek az útra? Ha kimegyek a kapuba, Vigyázkodom ide-iova. Mint a madár a fogóba. Árva vagyok apa nélkül, Százszor árvább cnya nélkül. Árva vagyok nem tagadom, Még a vizet es gyászolom. Bú ebédem, bú vacsorám, B á n a t nekem minden órám. Estét nem érem kedvemre, S nem virradok örömömre. (A vége m á r n e m j u t o t t J u l i né eszébe.) A 68 éves Kovács J u l i n é „ a p ó k á j a " ( é d e s a p ­ ja) deli legény volt a n n a k i d e j é n , csak úgy fe­ szült rajta a ványolóból k i k e r ü l t hazai szőttes „innapló", fehér harisnya, melyet két felől az oldalán fekete zsinór díszített, a k o r c á b a meg szíjat húzott. A négy csattos derékszíj olyan szé­ les volt, hogy a n a d r á g korcától viselőjének a melléig ért, e l t a k a r v a még az inget is. Az ing szedett ing, piros „kötő" fogta össze a n y a k á n á l és az u j j á n á l . Az ingre az u j j a t l a n „testállásps a n " készült bojtos lajbi került. Bojtos volt a lajbi neve, m e r t a melltől hátrafelé fekete zsi­ n ó r o n bojt repült t á n c közben. A l á b á t k a p cával v é d t e a hidegtől, v a g y az idő m á s viszon­ tagságaitól, e r r e h ú z t a a z u t á n a m a g a - k é s z í t e t t e bocskort, a „szíjval pedig jól k ö r ü l h ú z t a a k a p cát". Hogy készült a bocskor, J u l i né? Erőst jó vót az. A bőrt m e g e r e l t é k (ereitek), a szőrt ledürüszölték róla és m e g v a r r t á k bocsk o r n a k . Áztat mindegyik n e m t u d t a , d e az én a p ó k á m erőst jót csinált. Bezzeg m a m á r a szedett ing helyett a „frisk ó s " is megjárja, a fehér h a r i s n y á t a cejg n a d ­ rág, a lajbit m e g a k r e c s á n (kötött szvetter) vagy a „ p u l u v e r " v á l t o t t a fel. „ A p ó k a " legény k o r á b a n p é n t e k estét k i v é v e — m e r t a k k o r nfem volt szokás — szívesen j á r t guzsalyosba, v a g y „erőst magosba ü t t e a l a p t á t " a többi legénnyel az u t c a s a r k o n . A l á n y o k a d ­ dig v a g y „ l á p i n t á z t a k " (hintáztak), v a g y „szi­ t á z t a k " (utolsó p á r előre fuss-játék), „hiríztek, c s e r k a b a l á z t a k " (cserkabala = forgó). A guzsalyosba j á r á s n a k a z t á n h á r o m n a p i g t a r t ó „lakodalom lett a vége". F ú j t a a t r o m b i ­ tás, v e r t e a dobos, „állt a muzsikaszó", úgy, hogy m é g a l á m p a is kialudt. J á r t á k is r á a toppantót, az áncvájdrájt, a t r o m p o l y k á t , a visszás kalupot, a lassú csárdást. A s z ü n e t e k b e n p e d i g ittak, „tisztelték egymást, énekeltek, vígat, szomorút, régi b u k o v i n a i t , b a l ­ ladát, b e t y á r d a l t , ahogy jött'. Valahogy így: Kerek udvar, kicsi ház, Barna kislány, mit csinálsz? Csinosítom magamat, Várom a galambomat. Édes kicsi kincsecském, Mosd ki az én ingecském, Hogy járjak én szépecskén! Hogy járjak én szépecskén! Vékon cérna, keménmag, Jaj be kevé legén vagy. Nem hiába k é m é n vagy, Met te bizony szép es vagy.

Kis galuska, nagy Milyen kicsi az a De jó vóna, ncgy Szüvemre hajlandó

galuska, fruska! vóna, vóna.

Kislán monmey a nénédnek,' Vessen ágyat a legénnek! A legén úgy iilik az ágyba, Mint tükör a szobába. Behajtottam a dulúpba, Kérdek mi a csitkó ára. Ez a csitkó nem eladó, Kormánbiztos alá való, Met ha erre zsandár ülne, Még a király es rab lenne. Úgy elmegyek meglássátok, Soha hírem se hajjátok, Se híremet, se engemet, Felejtsetek el engemet. Ki van az én kocsim rúdja. Nem fordulok én vissza, Ügy elmegyek arra az útra, Kiről ne várjatok vissza. Ahol eljársz, csendesen járj, Csendes folyóvíznél igyál. Ott es rólam gondolkoddál. Akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér a kezedbe. Akkor se jussak egyébről, Igazságos beszédimről. Elmennél-e, te rossz féle, Itt hagynál-e idegenbe? El es mennék, itt es lennék, Tőled b a b á m meg se válnék. Jaj istenem, rendelj szállást, De meguntam a bújdosást, A bújdosást, a vándorlást, Idegen fődön a lakást. Az én uram olyan forma, Mintha bivalyborjú vóna, tyuhaja. Kihajtom a legelőre, Hazahallik a bőgése, tyuhaja. Elteltek a mézeshetek. Asszony, mit csináljak veled? Tyuhaja. Szedd essze a sátorfádat, Látogasd meg az anyádat, tyuhaja. Tarka-barka rokolyának Elszakadt a ránca. Rengesd, uram, a gyereket, Hadd menjek a táncba. Met most vannak az asszonyok Legjobb mulatságba. Éri azt tudtam *ső esik, De a két szemem könyvedzik. Sír a szemem, hull a könyvem, De igazán fáj a szüvem. Fáj a szüvem, nem tagadom, Akiért fáj, nem láthatom. Ha látom es, csak híjába, Met az tőlem el van zárva. Met az tőlem el van zárva A fekete főd gyomrába. Ha csak elgondolom az én életemet, Könyveim megtőtik mind a két szememet. Sírjatok szemeim, hulljatok könyveim, Met az én bánatom sokkal nagyobb, mint én.

Mikor világomat megkezdtem esmérni, Akkor kenyeremet sírva kezdtem enni. Sírva eszem, sírva kenyeremet, Bánattal tőtöm egész életemet

Én istenem ad) két krajcárt, Hogy vegyek egy csepp pálinkát Csináljak egy társaságot, Asszonyok közt barátságot

Süt a szép holdvilág erdő sűrűjébe, Sétálhat a betyár most ottan kedvére. Támaszkodva mondja fegyvere végére, Mét is adta isten ezt a bűnt fejére. Tenger az éccaka, nem bírok aludni. Jaj, met nekem nincsen kinek egyet szólni! Tenger éccakának legkisebbik része, Bárcsak édes álom jönne a két szememre, Hogy ez a borongás ne vón az eszembe. Anyám, édes anyám, édes szülő dajkám, Ki kilenc hónapig méhedbe hordoztál, Kilenc hónap múlva a világra hoztál, Méges megtagadtál, hogy anyám nem voltál. Atta vóna isten ne születtél vóna, Erre a bánatra fel ne neveltél vóna! Mikor engem szültél, szültél vóna követ, Vettél vóna belé a víz mélységibe.

Ne nyúlj hozzán} az én nevem, Tréfálkodni nincsen kedvem, Met én olyan szegén vagyok, Menyasszonnak való vagyok.

SZABÓ

VILMA

Szabó Vilma kiment a kiskertbe, Lefeküdt a rózsafa tövébe. Odamentem, azt mondtam ő neki Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki. Szabó Vilmát a zsandár vallatja, Édesanyja az ajtón hallgassa. Valld ki láncom minden bűneidet, Hová tetted három gyermekedet. Egyet tettem diója tövébe, A másikat tenger fenekire, A harmadiknak öngyilkosa lettem, Kit míg élek sohse fejeltek el. Szabó Vilmát a zsandár kíséri, A babája az ablakon nézi. Ne nézd, babám, nyászos életemet, Mind te érted szenvedem ezeket. KESERGŐ

SZERELMI

DAL

Mikor Barna Péter a lovát itatta, Románné két lánya nagy ebédre várta. Egy szózatot hallék: Ülj fel a lovadra, Ülj fel a lovadra s indulj az utadra! A város hat- lovát nagy abrakon tartsák Sokszor megfutassék Barna Péter után. Veszett vóna retek fekete fődjébe Románné két lánya az anyja méhébe! Lányok: „Bárcsak mikor futna, földre leborulna, Addig Barna Péter nagy utat haladna" Jártába-költibe akadt egy csapszékre. „Eressz bé, eressz bé, csaplárosné kénesem!" „Nem ereszlek biz én, mer nem tudom ki vagy." „Én vagyok, én vagyok, szegén csikóslegén, A lábom es fázik, kepenyegem ázik, Finom pejparipám kert alatt szigorgik" (fázik). „Jó ló vót a Fakó, jónak es maradjon! Áldja meg az isten, aki felnevelte, A városnak lova utói nem érhette. Szegény Barna Péter, utat halasztsz vele. Sajnálom, sajnálom, én nagyon sajnálom, Románné két lányát, jaj, de hogy sajnálom, Mert nekik köszönhetem az én életemet. Sok urat megöltem, sok szegént mentettem, Isten lássa lelkem, hogy bűnt nem követtem. Megöltek sok szegént a sok nagv adóval, A nagy úri házakba sokszor vigadó van: Vigadnak az urak, sírnak a szegének, A jó isten tudja, hogy is tudna élni . Ilyen magamfajta kéiiyszerített rabló. Bocsássa meg isten, ha erre teremtett.

Kert alatt láttam vadkacsát, Feketeszemű menyecskét, Csim, csám, csalamér, Meghalok a babámért. ANADOR

SZÉP

ANNA

Fújd el szép nótádat, Anador Szép Anna, A szegény rabokról, árva magyarokról. Nem fúvóm, nem fúvóm, nagy urak, asszonyok, Jaj met az én nótám tengerentúl hallik. Madárkám, madárkám, csevegő pajtáskám, Csendítsd meg, pendítsd meg nyelvednek [szólását Énekelj te nekem vigasztaló nótát, Hogy bár addig verjem bús szüvemnek búját Rab vagyok, rab vagyok, tatár rabja vagyok, A jó isten tudja, mikor szabadulok. Megunta két lábam tömlec födjit nyomni, Karcsú derekamon rabszíjat viselni. Két virág szememvei vasrostén kinézni. Rab vagy édes rózsám, én es beteg vagyok, Ha te kiszabadulsz, én es meggyógyulok. Ha folyóvíz vónék, bánatot nem tűnnék, Hegyék-vögyek között zengedezve járnék. Apró halacskáknak magos martot mosnék, Kaszáló réteken fát-füvet nevelnék. Árva vagyok, árva, a jó isten lássa, Az én árvaságom a pogány es szánja. Istenem, istenem, szerelmes istenem, Hogy kell világomat búval eltöltenem. Anyám, édesanyám, édes szülő dajkám, Ki kilenc hónapig méhedben hordoztál, Kilenc hónap múva a világra hoztál, S akkor megtagadtál, hogy anyám se voltál. Anyám, anyám, édesanyám, édes szülő dajkám, Mikor engem szültél, mét nem szültél követ? Mikor feresztgettél enyhe meleg vízbe, Feresztettél vóna tenger közepébe. Mikor takargattál meleg gyócs ruhába, Takargattál vóna forró parazsába! Mikor rengetgettél jó rengő bőcsőbe, Rengetgettél vóna a fekete fődbe! Szomorú az idő, meg akar változni, Szomorú a szüvem, meg akar hasadni, Met ha elgondolom árva életemet, Csák s í r n i eresztem mind a két szememet Sir az egyik szemem, sírjon a másik es, Sírjon mind a kettő, mint a. záporesső! Verje meg az isten szeretőm háztáját, Ott se mindegyiket, csak az édesanyját! Mét tiltotta tőlem az ő kedves fiát! Ha neki fia vót, nekem szeretőm vót, Ha neki édes pót, nekem kedvesem vót. B ú b á n a t , búbánat, átkozott búbánat, De megkönyörögtem, közel ne jőj hezzám, Méges közel jártál, szüvembe beszálltai, Szüvem közepébe kővárat indíttat, S annak négy szegibe fekete gyászt húztál. Eltemetnek engem az erdei, rabok; Lesznek siratóim az égi madarak. Szomorú szél fújja a fáknak levelit, B á n a t szomorítja a szüvem gyükerit,

Talán édesanyám Feltűzte zászlóját

megharagutt s veri szüve

reám. búját.

Huj játok, levelek, Tejesetek cl engem, Met az én édesem mást szeret, nem enyém. Hadd szeressen mást es, ne csak mind engemet, Próbálja meg az es az én kenyeremet. Széjes Rajna vize, kesken palló rajta, De én reja fognék, ha belé nem halnék. Kár vóna énnekem a Rajnába veszni, Egy hűtlen betyárért magam elveszteni. Ha tudtad édesem, nem élhetsz meg velem, Mét nem hagytál békét én árva fejemnek? Búsulni nem tudtam, dc must megtanultam, Megtanított a bú szomorú nótára. Fúvóm az éneket, de nem jókedvemből, Csak a bú mondassa szomorú szüvemből. Ne csudáld édesem, hogy cn sárga vagyok, Tizenkét hónapja, hogy érted rab vagyok. Pirosabb vótam én a bazsarózsánál, Jobban elhervadtam a fehér ruhánál. Elhervadtam én es mint ősszel a rózsa, Kinek pirosságát elvette a harmat. Nekem es elvette egy semmirevaló, Kinek a jó isten jót soha se adjon, Mind éjjel, mind nappal egyaránt bánkódjon, Mint a só a vízbe sohase nyugodjon. Így sorjáztak e g y m á s u t á n a dalok és b a l l a ­ dák, s hol m e g v i d á m í t o t t á k , hol m e g r í k a t t á k a résztvevőket. A b a l l a d á k a t főleg a disznótoro­ kon „páros , b á l a k o n " (batyubálakon) é n e k e l g e t ­ ték legszívesebben. H á t a z t á n mit vitt a l á n y a házasságba, Juli né? — z ö k k e n t e t t ü k ki k é r d é s ü n k k e l a balladák

ACS JÓZSEF

éneklése szülte h a n g u l a t á b ó l Kovács J u l i s n é ­ nit. „Egy a n y á n a k ki van most az esze r e k e d ­ ve, hogy d r á g a b ú t o r t vegyen a l á n y á n a k . R é ­ gen egy m e n y a s s z o n l á d a is elég volt. Abba két p á r n a , a p á r n a f e j e c s k é k e n különféle keresztsze­ mes hímek, lepedő, egy d u n y h a , kicsi virágos vagy ágos festékes ( g y a p j ú t a k a r ó az ágy olda­ lára) meg a felvevő ruhája, meg k e r e k hímes négyes kendező (törülköző) volt. A l á d á t négyen vitték erős n e h é z n e k m u t a t v a , pedig elbírta v ó ­ na egy es." Milyen volt a felvevő

ruhája?

„Vól veres besztercei rokolya, v e r e s - k é k csí­ kos, torica-kötős rokolya, fehér, kék csíkval, t e ­ veszőr szedett vagy r a k o t t rokolya, szedett vagy pocolós ing kenderből, lenből, alsó fehér rékli, derek b u n d a fekete v á r s o n y fődön színes h í m ­ vei, k a r i n c a (kötő), fehér istrimfli vagy kopca, k e n y e k e s b u n d a , kozsók, s z o k m á n y (nagykabát), veres m a g a s s o r k ú csizma, n y a k b a v a l ó teveszőr kendő, hólyagos gyöngy a n y a k b a . H a asszon lesz, a k k o r m á r n a g y r o v á t tesz a fejére (fejken­ dőt), met addig hajófej*. megy, a két á g r a font hajba c s u k o r p á n t l i k á t kötve. Asszonykorába fő­ kötőben táncol n a g y r o v a nélkül. A főkötő födje (alapja) fekete bársony, reá a r a n y cankli (szegő) jön, a főkötő széjin csipke jő, még a n a g y r o v a alól is kilátszik a csipke." Ma természetesen m i n d e r r ő l „csak h í r r ü l l e ­ het hallani". E l t ű n i k m i n d e n régi, s úgy is v a n jól. Ne s i r á n k o z z u n k eltűnésén, hisz ez a d o l ­ gok rendje. Igyekezzünk azonban m e g m e n t e n i , amíg l e ­ het, és amíg v a n mit. P. O.

MÜNCHENI UTCARÉSZLET

(tu»)

S

Z

f

N

H

A

Z

Lévay Endre

Színházi művészek K E V É S olyan n a g y e s e m é n y m ú l t el vissz­ h a n g t a l a n u l és o l y a n n y i r a kiértékelés n é l k ü l n á ­ lunk, m i n t a Z á g r á b i D r á m a i Színház v e n d é g ­ szereplése. Dr. Gavella B i a n k ó , a n a g y rendező a K r l e z s a - b e m u t a t ó k a t n y i t á n y n a k szánta, m i n t ­ hogy az is volt, m e r t az új t á r s u l a t először l é ­ pett a közönség elé; mi is n y i t á n y n a k éreztük és m é r e t e i b e n olyan szélesnek és olyan n a g y n a k , amilyet a s z a b a d k a i színpadon eleddig csak a Jugoszláv D r á m a i Színház művészei n y ú j t o t t a k . N e m tudom, feledhetetlen é l m é n y n e k n e v e z ­ z e m - e ezt a n a g y színházi estét, vagy egy t a ­ lálkozásnak, a m i k o r a színházért rajongó és a színházat szerető e m b e r igazi s z í n m ű veszettel találkozik. N e m a n n y i r a a nevek, m i n t m a g a az e g y ü t t e s volt a vonzó, m e r t valljuk be, a f i a t a ­ l a b b n e m z e d é k k i e m e l k e d ő alakjait a Vajdasági közönség csak a lapokból, vagy m é g azokból sem ismeri. T v o n n é P e t r i , Viktor Beck régi m ű v é ­ szek, d e Drágp K r c s a , Szven L a s z t a és a többiek — az e g y ü t t e s túlnyomórésze — f i a t a ­ lok, a k i k a n a p o k b a n h a g y t á k el, vagy még. el sem h a g y t á k az a k a d é m i á t , h a n e m m i n t Gavella n ö v e n d é k e i j á t s z a n a k kísérlet és g y a k o r l a t k é n t a színpadon. í g y h á t m o s t i s m e r k e d t ü n k , a m ű ­ vészekkel is, a d a r a b b a l is, — s v o l t a k é p p e n a rendezővel is. E z é r t volt igazán n a g y ez a találkozás. Hazai szerző a m ű s o r o n azt a n a g y előnyt j e ­ lenti, a m i t e r r ő l m a g a a rendező m o n d a „ H o r ­ v á t színjátszás" c í m ű k ö n y v é b e n . „ N e k ü n k m e g kell t e r e m t e n i a hazai színjátszásban a hazai j á t é k s t í l u s t , s ezt csakic a hazai szerzők m ű ­ vein á t t e r e m t h e t j ü k meg:" Gavella legfőbb t ö ­ r e k v é s e ez. Egy művészi p á l y a delelőjén, a m i ­ k o r több m i n t h á r o m é v t i z e d e s m u l t áll m ö g ö t t e és a n n y i t a p a s z t a l a t : l e h e t - e szebb célkitűzés ennél? És t a l á l h a t ó - e a l k a l m a s a b b alkotó, m i n t m a g a Miroszláv K r l e z s a , a k i az új d r á m a ­ í r á s n a k is m e g a d t a a h a n g o t ? E b b e n a s z a b a d k a i n y i t á n y b a n m i n d így p á r o s u l t é s találkozott, — ezért találó és átfogó szó, h a azt m o n d o m : m ű v é s z i találkozás. M i m a g y a r o k Krlezsából a H o n v é d n o v e l l á ­ k o n és a G l e m b a y - t r i l é t i á n k í v ü l v a j m i k e v e ­ set i s m e r ü n k . T a n u l m á n y a i n á l é s költészeténél is k e v é s b b é első d r á m á i t , a m e l y e k színpadon m é g j ó f o r m á n n e m is voltak, csak k é z i r a t b a n v á g y régi k i a d á s o k b a n , amelyekből e r r e , m i f e ­ l é n k aligha j u t o t t . A „ T á b o r b a n " és a „Golgota" a szerző d r á m a i alkotó m u n k á j á n a k első k o r s z a ­ ka, a m i k o r m é g a r o p p a n t m o n d a n i v a l ó k f o r r a ­ d a l m i s ű r ű s é g e gomolygott b e n n e f o r m á t l a n u l (itt a „ T á b o r b a n " c í m ű m ü v é r e gondolok), k é ­ sőbb, — m á r a „ G o l g o t á " - b a n is, k i b o n t a k o z ­ n a k a v o n a l a k , m e g m u t a t k o z n a k az o r o s z l á n ­ k ö r m ö k , ú g y hogy szinte b e l e á m u l u n k . Volt m i t G a v e U á n a k m e g r a g a d n i a : olyan d r á m a i t á v l a t o k és o l y a n m é r e t e k , a m e l y e k h e z c s a k a l e g n a ­ g y o b b a k a t lehet m é r n i . És h a a b e m u t a t ó n a r r a g o n d o l t u n k , hogy m i n d e z t egy elsővpnalbeli

színház S z a b a d k á n játszotta, a k k o r — ha titkos belső ö r ö m m e l is —, de egészen m á s m é r c é v e l kell m é r n ü n k a mi külön és sokszor v i d é k i n e k nevezett színházi é l e t ü n k e t . A két K r l e z s a - d r á m a v o l t a k é p p e n itt indult el színpadi ú t j á r a , m e r t a „ T á b o r b a n " - t m é g n e m is játszották, és a „Golgota", is. csák p á r ­ szor m e n t 1922-ben, a m i k o r Z á g r á b b a n az ott vendégszereplő hudoscsesztveniekkel m a g a S z t á niszlavszkij is végignézte a b e m u t a t ó t . A rendezésben" és a j á t é k b a n e z ú t t a l újat k a p t u n k . Volt á gavellai m ű b e n v a l a m i , a m i t irodaimi szótár helyett h é t k ö z n a p i n y e l v e n köz­ vetlennek, egyszerűnek és e m b e r i n e k m o n d h a ­ t u n k . Mellőzött m i n d e n m e s t e r k é l t gesztust, m i n d e n t , amiből a t e a t r a l i t á s kiérzik és m i n d e n mást, a m i a n a k r o n i z m u s és idegenszerűség m a a m i s z í n p a d u n k o n . Az e m b e r a fényben életre kel; él, m i n t ahogy élt ött Galíciában, vagy k ü z dött és gyötrődött az A r z e n á l b a n , a folyó p a r t ­ j á n a' híd alatt, az elesett m u n k á s h ő s ö k t e m e t é ­ sén, és a b b a n a látomásban", a m e l y b e n m e g j e ­ lent e l ő t t ü n k a m e g k í n z o t t a n f ö l t á m a d t l e l k i ­ ismeret. Hogy egy fénycsóvával és n é h á n y t e r ­ mészetes m o z d u l a t t a l m i t lehet elérni és m i t l e ­ h e t kihozni alig p á r m o n d a t o s szövegből (Pávle h a l d o k l á s a a „ G o l g o t á b a n " a folyóparti h á z előtt) azt Gavella m e g m u t a t t a És művésziesen h a t o t t a negyedik fal. Gavella s z á m á r a a j á t é k b a n a n é z ő t é r n e m létezik; a színész m é g csák n e m is gondol a r r a , hogy kifelé játsszon, m e r t m i n d e n befejé zajlik le, s a m i megnyilatkozik b e n n e , az annyi, m i n t m a g a az élet. E g y e d ü l , a m i t kifogá­ s o l h a t u n k , az h e l y e n k é n t a kissé t ú l g y o r s szö­ v e g m o n d á s , igaz, hogy a c s e l e k m é n y n e m r o ­ h a n vele, de elfutnak a gondolatok s a néző á t ­ élésben n e m tudja • k ö v e t n i . Kétségtelen, hogy. a befogadóképességben v ^ n t e m p ó b e ü k ü l ö n b s é g (mégpedig igen nagy) a fővárosi és a v i d é k i k ö ­ zönség között, . d e - é n n e m gondolom, hogy s z a ­ b a d n a ilyen n a g y j e l e n e t e t a villámgyors k a p ­ csolásra építeni. A s z ö v e g m o n d á s b a n . n e m előre kihegyezettek az a k c e n t u s o k , h o g y a színész p e r c e k e n k e r e s z ­ t ü l készülődjön hozzá s a z u t á n , a m i k o r e l é r k e ­ zett hozzá, n a g y lélekzetvéteUel e l c s a t t a n t s a m i n t v a l a m i ostort, vagy d i a d a l m a s a n , m i n t a k ü l ö n fogásként a l k a l m a z o t t p o é n t . S i m á n v a g y t e r ­ mészetes hullámzással hömpölyög a szöveg, úgy, ahogy természetes' és e m b e r i , a h o g y az átélés folytán h a l k u l n i a v a g y erősödnie kell, ahogy a művészi formaérzés szint és e r ő t a d neki, ahogy a m é r t é k s z a k a v a t o t t a n h a t á r t szab a d ö r g e d e l ­ m e s á t o k n a k v a g y a fölcsukló zokogásnak, a m o ­ solynak, az ö r ö m t e l i k a c a j n a k v a g y az ö n k í v ü ­ leti h a r s o g á s n a k . H a m o s t ' a z t említjük, hogy G a v e l l a m e g m u ­ t a t t a — a Z á g r á b i D r á m a i Színház m á s i k k é t rendezője előtt is —, hogy m i a színpadi e s z t é ­ t i k u m , legalábbis m i a megközelítőleg az, a k k o r érzékeljük a hazai reálista j á t é k s t í l u s k ö r v o n a 7

lait, m i n t ahogy é r z é k e l t ü k azt M a t a Milosevlcsnél és Bóján S z t u p í c a n á l is. A gazdagodás ö r ö m é v e l é l t ü k át a, színpadi "élet v a l ó s á g s z e r ü ségét és l é p t ü n k jelentós lépéssel közelebb K r lezsához. (Steinbeck „ E g e r e k és e m b e r e k " szín­ müvének nagy jelenetében hasonlóképpen nem egyszer ezt éreztük.) Egy p i l l a n t á s t még csak a színre, hogy l á s ­ suk a j á t é k b a n , hogyan k e l n e k é l e t r e a k e l l é ­ kek, a- miliő, a m i b e n a d a r a b játszódik. Egy sétabot, egy p o h á r víz, a l á m p a v a g y a g y e r ­ tyafény, a k e r í t é s a folyó töltésén v a g y a létra az A r z e n á l b a n . A m e s t e r k é l t s é g n e k , a színpadi beállítottságnak a legkisebb m o z z a n a t a sem za­ v a r j a m e g ezt a tökéletes összhangot, és még n a g y o b b é r v é n y t szerez a z o k n a k a csillogó, d ö r ­ gő, duruzsoló k ö r m o n d a t o k n a k , amelyek Krlezsa d r á m á j á n a k sajátos h a n g j á t adják. A színművészek között fiatalokat is l á t t u n k . A z á g r á b i színművészeti a k a d é m i a tagjait, akik m i n t Gavella" t a n í t v á n y a i j á t s z a n a k az e g y ü t t e s ­ ben, hogy m i n t fiatal, f o r m á l h a t ó a n y a g , h a g y ­ j á k és segítsék építeni azt az új u t a t , a m e l y r e vitte őket a n a g y cél és a művészi szándék. Vol­ t a k é p p e n az, a m i ezt az új színházat é l e t r e h í v t a . Dr. Gavella erről így beszél. „A Z á g r á b i Nemzeti Színháznál különbözőek v o l t a k á fölfogások é s különbözőek a művészi törekvések. J ó v a l több az elgondolás, m i n t a testet öltő erő. Azok a művészek, akik n e m l á t ­ t á k e b b e n a m a i színházi fejlődés ígéreteit, a k i k a meglévőnél többet, m o n d j u k ú j a b b a t a k a r t a k , azok k i v á l t a k és m e g t e r e m t e t t é k a m a g v á t az új d r á m a i s z í n h á z n a k . " Ez a m a g a s a b b művészi igény, a m e l y r ő l n e m ­ csak a p r ó b á k o n adott gyors, kissé siető i n ­ strukciói, és n e m c s a k az elröppenő megjegyzé­ sei és feleletei beszélnek, h a n e m az a m u n k a , inkább a mű, 'amit a két Krlezsa-drámával a s z í n p a d o n . l á t t u n k . Az intim beszélgetésekből is folyton" ez b u g g y a n t ki az egész heti v e n d é g j á ­ t é k ideje alatt, és abból is, a m i t a m a i művészi törekvésekről mondott. „Meg kell t a l á k ú az új szocialista alak m o ­ delljét, és természetes, m e g kell t a l á l n i hozzá a színészi nyelvezetet. Ezek n é l k ü l csak régi színjátszást a d h a t u n k , — n e k ü n k pedig n e m r é ­ git, h a n e m újat kell a d n u n k . " Ezt n e m l e h e t e l é r n i s e m m i e s e t r e s e m a v e ­ z é r a l a k r a , a főhősre é p í t e t t és összpontosított j á ­ t é k k a l , h a n e m csak úgy, h a a legkisebb és a l e g j e l e n t é k t e l e n e b b n e k t ű n ő alakok is tökéletes k i ­ dolgozásban k e r ü l n e k a cözönség elé. A „Golg ó t á " - b a n é s úgyszintén a „Táborban'* a r e n ­ dező t ö b b , m i n t h a r m i n c szereplőt mozgatott, és h a nézzük a p i l l a n a t o k r a — m i n t a l e p k é k az esti l á m p a f é n y b e n — fölvillanó a l a k o k a t , ha c s a k a n n y i jelenése volt' is, hogy a szín egyik :

s a r k á r a beállt, é r e z t ü k rajta "a m e s t e r i vonást, m i n t v a l a m i h a t a l m a s festményen, a m e l y e n a kompozíció m i n d e n egyes alakja és m i n d e n egyes v o n á s a az esztétika t ö r v é n y e szerint szoros össz­ h a n g b a n áll az egésszel. Krlezsa szövege és cse­ l e k m é n y e , a d r á m a i s z a v a k b a n suhogó „Ezeregy h a l á l " a haldokló polgári t á r s a d a l o m n a k egyet­ len h a t a l m a s r a v a t a l j a , itt is, a k á r a G l e m b a y ban. A „ T á b o r b a n " véresen t r a g i k u s képeiből klérezzük, m e r t m á r a k k o r m e g m u t a t k o z t a k az induló n a g y d r á m a í r ó oroszlánkörmei. A l e g n a ­ gyobb, a m i t l á t t u n k , n-igy jelenetei a „Golgo­ t á d n a k , ahol a golgota szimbóluma elkísér m i n ­ den e m b e r i összeomlást és m i n d e n t r a g i k u s halált. Megközelítően hasonló értékeket láttunk Steinbeck regényének színpadi változatában (Egerek és e m b e r e k ) , jóllehet ebben az e p i k a nem' mindig e n g e d t e a d r á m a i cselekményt é r ­ v é n y r e j u t n i . A „Négy ezredes s z e r e l m e " (Pitér Usztinov szatirikus vígjatéka) m á r műfajánálr — és színészi teljesítményénél — fogva kisebb igé­ n y ű mű, amely i n k á b b m i n t időszerű szórakoz­ t a t ó kísérő m ű s o r k e r ü l t föl a s z í n p a d r a az e l ő b ­ biek mellé. A N A G Y színházi e s e m é n y n e k m i n t h a szük lett volna S z a b a d k a , de a v á r o s szépen állta a v e n d é g l á t ó elég nehéz s a r á t . A szókép éppen azt fejezi ki, a m i t m o n d a n i a k a r o k , m e r t a vidéki h o m o k o n a f i n o m a b b és é r z é k e n y e b b fülekhez szokott M ú z s á k h a m a r e l h a l l g a t n a k . A v á r o s ­ n a k a t a v a l y i fesztivál u t á n ez volt a második n a g y színházi ü n n e p e ; m é r e t e i b e n és j e l e n t ő s é ­ g é b e n olyan — hiszen egy új fővárosi színház t a r t o t t a megnyitóját —, hogy m é l t á n m a g á r a t e ­ relte a figyelmet. N e m c s a k idehaza, h a n e m a t a r t o m á n y b a n , és a t a r i o m á n y o n túl is. Sok v e n d é g n e m érkezett, m e r t n e m is úgy r e n d e z t é k a vendégjátékot, hogy megmozduljon a vidék. (Bár úgy is l e h e t e t t volna, és m á s n a k n e m -nevezhetjülc ezt, m i n t k e t t ő s m u l a s z t á s n a k azok részéről, a k i k az e s e m é n y t előre n e m t u d ­ t á k fölmérni!) Mégis é r k e z t e k vendégek, m e r t ez a v e n d é g j á t é k S z a b a d k á r a h í v t a a belgrádi, eszéki, újvidéki és zombori színházi e m b e r e k e t . Rendezők é s művészek jöttek, hogy s z e m t a n ú i legyenek árinak, a m i t M a r k o F o t e z n e m kis e l r a g a d t a t á s s a l a „színművészet m a g a s iskolájá­ n a k " nevezett. H a ebből az e l r a g a d t a t á s b ó l le is csitítjuk a lelkendező tüzet, az é l m é n y m a r a d é k t a l a n u l az m a r a d , a m i t Fotéz mondott. A színművészet m a ­ gas iskolája, — és hozzá fűzzük kicsit h a z a beszélőn —, boldogok l e n n é n k , h a ez a színházi iskola, ez a színházi n y i t á n y m a g á v a l r a g a d n á a m i e i n k e t is, hogy j o b b a n megbecsüljék és h í ­ v e b b e n szeressék a színházi művészetet, m i n t a pénzt.

K

Ö

N

Y

V

S

Z

E

M

L

E

Regény Jeszenyinről és a bohémekről (Anatol

Marijengoff: Roman bez Beograd, 1953)

laži,

NOPOK,

Igaza v a n a fordítónak, M i o d r á g Pesicsnek, a m i k o r a k ö n y v előszavában ezt írja: „Regény hazugság n é l k ü l " Marijengoff legfontosabb p r ó ­ zai m u n k á j a , é r d e k e s e b b m i n t d r á m S i költészete és az író k é t é r t e l m ű p ö r e a tehetség e g y é r t e l ­ műségéről." Valóban, Marijengoff a költő, fő­ k é n t ezzel a m ű v é v e l v á l t ismertté, azzal a könyvvel, a m e l y n e k különlegessége e l v i t a t h a t a t ­ lan. Igen é r d e k e s d o k u m e n t u m a ez J e s z e n y i n viharos életének és a n n a k a k o r s z a k n a k , a m e l y ­ ben ez az egész i m m a g i n á r i u s , egofuturista, fu­ turista,- p a r a s z t i és r é s z b e n szimbolista, b o h é m orosz költői generáció élt az Októberi F o r r a d a ­ lom k ö r ü l i időkben. A „Regény hazugság n é l k ü l " Marijengoff l e g ­ fontosabb prózai m ű v e , és ez a t é n y feljogosít b e n n ü n k e t a r r a , hogy k a t e g o r i k u s a n k i j e l e n t ­ s ü k : Marijengoff v a l ó j á b a n j e l e n t é k t e l e n írói egyéniség, j e l e n t é k t e l e n irodalmi Jelenség, az az író, akit c s u p á n azért e m l e g e t ü n k , m e r t f ő m ű v e egy kétségtelenül i r o d a l m i kvalitással r e n d e l k e ­ zik — az érdekességgel, d e a m e l y végső fokon csak k ö r n y e z e t é n e k éles szemmel való megfi­ gyeléséből ered, egy o l y a n adottságból, amely i n k á b b az ú j s á g í r ó - r i p o r t e r t jellemzi. E n n e k e l l e n é r e t a l á n m é g s e m lesz egészen fölösleges n é h á n y szó mugáról Marijengoffról, az orosz fu t u r i z m u s ez „esztelen vörös bohócáról". Még m i n t g y e r m e k , k i l e n c éves k o r á b a n k e z d e t t írni. 1897 j ú n i u s 24-én született Nyizsnij N o v gorodban, a b b a n a v á r o s b a n , a m e l y M a x i m G o r ­ kij írói p á l y á j á n egy lépcsőfokot j e l e n t e t t fel­ felé. í r á s a i t 1911-ben k e z d t e megjelentetni, előbb a helyi lapok h a s á b j a i n , alig n é h á n y évvel k é ­ sőbb pedig m á r m i n t d r á m a í r ó , költő, esszéista és elbeszélő t e v é k e n y k e d i k , és résztvesz az orosz irodalom m i n d e n m e g m o z d u l á s á b a n a f o r r a d a ­ lom v i h a r o s éveinek idején. A k o r a b e l i orosz k r i t i k a figyelmét n e m k e r ü l t e el Marijengoff. A k r i t i k u s o k á l l a n d ó és biztosán t á m a d o t t cél­ pontja volt, kiáltó céltáblája m i n d a z o k t á m a d á ­ sainak, a k i k ellenségei voltak b l z a r r s á g r a valló e l v a k u l t törekvéseinek, ellenségei a szerző k i ­ hívó és v a k m e r ő m a g a t a r t á s á n a k . És valóban, Marijengoff végtelenül beképzelt és p r e t e n c i ó zus, v a k m e r ő és bizarr, tehetséges és k i h í v ó volt. V e r s e i n e k gyűjteményei, a „ M a g d a l é n a " és az „ E l r a g a d t a t á s s a l űzöm a fajtalanságot" (szer­ b ü l : „S ushićenjem p r o v o d i m blud"), a f o r r a d a ­ lom korszakában valóságos eseményszámba m e n t e k és m é r g e s v i t á k a t v á l t o t t a k k i a s z e r ­ zőről és müveiről. Ezek a v i t á k n é h a á t l a l á n o s a b b é r t e l m e t is n y e r t e k : n e m c s a k Marijengoff s z u b j e k t í v i z m u s á t t a g l a l t á k és l á z a d á s á t a kon-, vencionális e t i k a ellen, h a n e m világosságot a k a r ­ t a k d e r í t e n i az író helyzetére is e b b e n a f o r r a ­ d a l m i válságokkal telített időben. ' Az i r o d a l o m b a n Marijengoff a futurista M a j a k o v s z k i v a l e g y ü t t j e l e n t meg, d e u g y a n a k k o r

a realista G o r k i v a l is; V i k t o r Hljebnikovval, • „szerény K o l u m b u s z á v a l az új" költői v i l á g r é ­ szeknek, ahol követői t e l e p e d t e k meg és a m i t azok is m ű v e l t e k meg". E k k o r lépett fel J e s z e ­ nyin is, ez a hangoskodó bohém, akiből s o h a s e m veszett k i a paraszt, és a k i c s u p á n azért l e t t bohém, m e r t elvesztette fejét, a m i ó t a e l i s m e r ­ ték azt a jogát, hogy tekintélyes művészi s z e m ­ lék lapjain őszintén h a l l a s s a m ű v é s z e t é n e k s z a ­ vait. Marijengoff l á r m á s tisztelője m i n d a n n a k , a m i bizarr, és m i n t tehetséges fiatalember, a k i ­ ről m e g b í z h a t ó forrásokból tudjuk, hogy n e m r e n d e l k e z e t t v a l a m i m a g a s irodalmi k u l t ú r á v a l , h a n e m volt epigon, úgy m i n d e n k é p p e n m i n t az e m l í t e t t írók bizonyos t e k i n t e t b e n eredeti c s a t ­ lósa lépett b e az orosz irodalomba. M i n t szín­ házi í r ó n a k voltak s i k e r e i : d a r a b j a a „Babiló­ niai ü g y v é d " az 1923/24-es színházi é v a d b a n á l ­ l a n d ó a n és változatlan sikerrel szerepelt a moszkvai K a m a r a s z í n h á z m ű s o r á n . A n a t o l Marijengoff J e s z e n y i n e l v á l h a t a t l a n b a r á t j a volt. A szakítás, a m e l y e g y é b k é n t n e m t a r t o t t sokáig, és a m e l y n e k é r z e l m i - i r o d a l m i okai voltak, m i n d k é t költő lelkében f á j d a l m a s visszhangot keltett. E n g e d é k e n y s é g r e egyik s e m volt hajlandó. Ez a mozgékony és csúfolódó szellem résztvesz a k o r a b e l i orosz költői g o n d o ­ l a t m i n d e n m e g m o z d u l á s á b a n , a költészetről szó­ ló m i n d e n k á v é h á z i v i t á b a n és m a j d n e m m i n ­ dig J e s z e n y i n t á r s a s á g á b a n . Mindez lehetővé t e t ­ t e Marijengoffnak, hogy v a l ó b a n é r t é k e s doku-< m e n t u m o t hagyjon r á n k Moszkva é s P é t e r v á r bohémjeiről, e n n e k a n e m z e d é k n e k az a l a k j a i ­ ról, a költök tömegéről, aki közül (mint ahogy ez r e n d s z e r i n t t ö r t é n n i szokott) alig n é h á n y e m e l k e d e t t k i : Block, Beli, Majakovszki, J e s z e ­ nyin, Valerij Brjuszov, Szeverjanin és végül Baltrusajtisz, n é h á n y k e v é s b b é j e l e n t é k e n y í r ó n e v e mellett. M a g a a „Regény h -.gság n é l k ü l " a szó i^azi é r t e l m é b e n n e m is regény, a m e l y m a g á b a gyűjti é s k e l P i s , hogy m a c á b a gyűjtse és m e g ­ határozza az i r o d a l m i a l k o t á s n a k azt a faját, a m i t ez jelent. I n k á b b k r ó n i k a ez, a t é n y é k é t leíró, kivételesen é r d e k e s k r ó n i k a egy költői nemzedékről, egy k o r s z a k r ó l ; t e h á t az, a m i t H e ­ gel n y o m á n é r t e l e m a l a t t i i r o d a l o m n a k m o n d a ­ n á n k , egyszerűen b i z a r r a l a k o k k a l és h e l y z e t e k ­ kel teli irodalmi érdekesség, a m e l y egyszersmind k u r i ó z u m is. * A részletek r i p o r t e r i megfigyelését, hogy ú g y m o n d j u k , hőseinek — a k o r a b e l i i r o d a l m i élet a k t í v részesei, élő e m b e r e k — pszihológiájába való szubtilis beleélés eleganciájával é r i el. M a ­ rijengoff r e g é n y é b e n plasztikusan elevenedik m e g az olvasó előtt Moszkva és P é t é r v á r , a k é ­ sőbbi L e n i n g r á d egész, é s csonkftatlan b o h é m t á r s a d a l m a , ez a hangos és t a r k a t á r s a s á g , és éli e b b e n a r e g é n y b e n /Moszkva intenzív életét, a n ­ n a k a v á r o s n a k az eletét, a m e l y e t a h í r e s „ K á ­ véházi M o s z k v a " c. v e r s é b é n J e s z e n y i n is m é g ­ énekelt. B á r m a g a a m ű , Marijengoff m ű v e , n i n c s -szuggesztív h a t á s s a l m a g a s , művészi k v a ­ litásai alapján, h a n e m csak érdekes, m e r t m i n t

bizarr események e g y m á s u t á n j a , az ol­ nére, hogy ezt a geniális a m e r i k a i költőt első­ vasó s z á m á r a m a g a a t é m a is az. A r e g é n y b e n n e k ő fedezte fel E u r ó p a s z á m á r a . P á n c é l a k ü l ­ J e s z e n y i n életét m i n t költőét, a b b a n a k ö r n y e ­ világ felé, és az az igyekezet, hogy a „polgárt zetben látjuk, amely P é t e r v á r álköltészettel j ó l ­ felbőszítse, felizgassa, m e g z a v a r j a " — főleg ezek lakott irodalmi szalonjainak merevségétől, esz­ m a g y a r á z z á k a b i e d e r m e i e r - d í s z e k előtt való telen ivászatokon és b o t r á n y o k sorozatán át, a polgári sóhajok etikája és esztétikája k o n v e n ­ tébolydáig és erotikus-pszihoDatológus manifeszcionális f o r m u l á i n a k ez e l v a k u l t t a g a d á s á t . F ő tációkig vezet ezeken a zöldes és n a r a n c s s z í n ű , Jeg ezek az okai a polgári burzsoázia m e s t e r s é ­ részeg és p e r v e r z hajnalokon. ges és konvencionális esztétikája észszerűtlen De ha n e m is s i k e r ü l t n e k i r e g é n y t t e r e m t e ­ tagadásának, de éppen mint a tagadás eljárás­ nie, igazi regényt, a n n a k m i n d e n m o n u m e n t a l i ­ beli észszerűtlensége, éppen az ilyen eljárás e l e ­ t á s á v a l , Marijengoff e b b e n a m ű v é b e n k í m é l e t ­ m e n t á r i s és kierőszakolt jellege miatt, ezek az lenül l e t é p t e az álarcot m i n d a r r ó l , a m i egy m ű ­ okok később t r a g i k u s k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r ­ vész életéből a nagyközönség s z á m á r a e g y é b k é n t t a k m a g u k r a a k ö l t ő k r e nézve, a k i k úgy vélték, r e j t v e m a r a d . Az, a m i t á l t a l á b a n a p r ó s z e n v e ­ hogy részegeskedésükkel m e g t a g a d j á k mindazt, d é l y e k n e k és v á g y a k n a k m o n d u n k , n e m k e r ü l t e a m i idejétmúlta, u n a l m a s és fárasztó. el J e s z e n y i n t sem, de a többi költőt és művészt A polgári esztétika e n e g á c i ó j á h a k l e g t r a g i ­ s e m a b b a n a t á r s a s á g b a n , a m e l y b e n a „Regény k u s a b b áldozata Szergej J e s z e n y i n volt. Szergej h a z u g s á g n é l k ü l " szerzője forgolódott. A k é r l e l ­ Jeszenyin féktelen egyénisége A n a t o l M a r i j e n ­ h e t e t l e n ieazságérzet egy jó a d a t á v a l , az a l a ­ goff személyében realista, m a j d n e m fofcorealista k o k n a k meglehetősen széles p a n o r á m á j á t rajzol­ megörökítőjét lelte meg. A k o r általános viszo­ ta meg, de m i n d e n e k e l ő t t J e s z e n y i n személyes, n y a i v a l összefüggésben szemlélve; J e s z e n y i n t u l a j d o n s á g a i n a k egész sorát. H a v a l a k i v á l l a l ­ egyénisége egyrészt ö n m a g á t s e m m i s í t e t t e meg, k o z n a a r r a , h o g y esszét írjon J e s z e n y i n lírájáról, míg másfelől, J e s z e n y i n f e l s ő b b r e n d ű m a g a t a r ­ szinte kötelezően Marijengoff k ö n y v é v e l k e l l e ­ t á s a .másokkal szemben, kifejezte a költő a l a n e kezdenie, m e r t p o n t o s a n az a nézet, mely J e ­ c s o n y a b b r é n d ű s é g i érzetét a s i m a m o d o r ú , r i z s ­ szenyinről, a költőről és e m b e r r ő l m a n a p s á g máiporos és illatos, „ k u l t u r á l t " , q u a s i - i n t e l e k t u e l l e k k i a l a k u l t , a „Regény hazugság n é l k ü l " - b e n t e l ­ felé. M o n d t u k , hogy J e s z e n y i n erőteljes e g y é n i ­ j e s igazolásra talál. Ez az i m m á r véglegesnek sége, a m e l y a kiélés m i n d e n lehető f o r m á j á b a n elfogadott nézet; r ö v i d é n így fest. k e r e s t e a levezető szelepet, ö n m a g á t likvidálta. B ő r ö n d j é n e k szíjára a k a s z t o t t a fel m a g á t , 1925 Jeszenyin, élete első n a p j á t ó l az utolsóig, p a ­ d e c e m b e r 27-éh, m i u t á n megszökött az ideg­ r a s z t volt, k e v é s s é differenciált, d e r e n d k í v ü l gyógyintézetből. A m i k o r holttestét m e g t a l á l t á k , szenzibilis érzésvilággal m e g á l d o t t p a r a s z t , r a ­ a r c á n égési sebek é k t e l e n k e d t e k , a m i t a forró vasz és t a l á l é k o n y , olyan, aki f e l s ő b b r e n d ű n e k fűtőtest idézett e l ő , ' m e l y n e k m a g a s a b b a n fekvő érzi m a g á t a polgári közönséggel szemben. Ez a csövére é r ő s t í e t t e a h u r k o t . . . Az újstííusú t á n c költő, a k i n y e r s t e h e t s é g e ellenére is igen kifi­ és a m o z d u l a t o k s z a b a d s á g á n a k egzaltált h i r d e ­ n o m u l t a n t u d t a m e g é r e z n i és költői m ó d o n r ö g ­ tője, Isidora D u n c a n is e l m e n t a m a g a útján, zíteni emocionális t ú l á r a d á s a i t , ez a költő, lelki hogy v a l a m i v e l később, egy a u t ó s z e r e n c s é t l e n ­ felépítésének alapjait és szellemi orientációját ség áldozataként, saját fátyla által megfojtva, t e k i n t v e a n a r c h i k u s volt, zavaros és m a g á n é l e ­ n e m k e v é s b b é t r a g i k u s a n végezze, m i n t költője. t é b e n g y a k r a n állatiasan d u r v a . Ezt t a l á n azzal Ez volt a végső kicsengése e n n e k a t é p e t t h a n g ú m a g y a r á z h a t j u k , hocy J e s z e n y i n t ú l é r z é k e n y s é ­ szimfóniának, a részegségnek és ü v e g c s ö r ö m p ö gének, egyenesen beteges t ú l é r z é k e n y s é g é n e k , lésnek, a h ű s é g r e való e s k ü v é s e k n e k , a b ű n ö k szüksége volt v a l a m i , a k á r mesterségesen k i a l a ­ és búcsúzások e szimfóniájának, egy költő élete kított p á n c é l r a a k ü l v i l á g felé, a m e l y r ő l a k ö l ­ végének, a k i n e k a költészete és művészi m e g ­ t ő k n e k ez a típusa r e n d s z e r i n t azt állítja, hogy jelenése a szó kizárólagos é r t e l m é b e n , teljesen „ n e m é r t i " m e g őket. A k ö r n y e z e t t e l szemben e r e d e t i volt. Mindezeket a m e g r á z k ó d t a t á s o k a t való ilyen állásfoglalás nincs messze az a l k o h o ­ és á t a l a k u l á s ó k a t Szergej J e s z e n y i n és a k ö r ü ­ lista, a részeg egzaltáció állásfoglalásától a v i ­ lötte lévő egész költői n e m z e d é k életében, M a ­ lággal szemben. T a l á n itt, e b b e n az összefüg­ rijengoff a józan megfigyelő szemével szemlélte, gésben t a l á l j u k m e g a részegeskedés o k á t is, rögzítette, hogy a z t á n l o p v a , azonmód fel is j e ­ a m e l y később m i n t d e l í r i u m t r e m e n s , a teljes gyezze. Marijengoff itt n e m volt „esztelen vörös szellemi egyensúlyvesztés, á t e t t é k és s z á n d é ­ bohóc", h a n e m v a l a m i csoda folytán, a k ö l t ő k ­ k o k közötti következetlenség közvetlen előidéző­ n e k e b b e n a dzsungelében, egyidejűleg volt j e k é n t jelentkezett. Azzal a d u r v a s á g g a l és c i ­ résztvevő, d e józan megfigyelő is. Végreis, ő nizmussal, a m i t első feleségével, Z i n a i d a R a j c h n e m volt J e s z e n y i n h e z hasonló r a n g ú költő, d e h a l szemben, és m á s o d i k feleségével, a „szabad olyan erős és h a t a l m a s egyéniség sem m i n t t á n c " lelkes újítójával, Isidora D u n c a n n a l s z e m ­ „Alat", a k i t elégetett, és a k i t e l t i p o r t a f o r r a ­ b e n t a n ú s í t o t t , mindezzel és az i n k o r r e k t e l j á ­ dalom, v a l a m i n t a nagy, gépesített világ v a s á r a ­ r á s o k egész soráva,l Jeszenyin, valószínűleg, k ö l ­ tői exisztenciája fölöslegessége . felett való f á j ­ d a t a eltiport; m i n t ahogy a z ő r j a z a n i csődöre is e l m a r a d t a gőzmozdony mögött, n e m l é v é n d a l m á t a k a r t a elrejteni. Vájjon n e m egészen elég e r e j e ahhoz, hogy versenyezhessen vele. h a s o n l ó a n beszélt-e C h a r l e s B a u d e l a i r e is, a m i ­ J e s z e n y i n Oroszország u t á n v á g y ó d o t t a k k o r is, k o r a k á v é h á z a k b a n azt m e s é l t e b a r á t a i n a k , a m i k o r a berlini Lu n a - p a r k b a n volt, az A v e n u e hogy saját szülőanyjával él, . m e r t h a szerelmi Medisonon és K ö n i g s b e r g b e n is. Ö r ö k ö s h a r c ­ szolgálatait m e g t a g a d j a tőle, a n y j a n e m for­ b a n állott a saját személyével, hotry n e t á v o l o d ­ dítja t o v á b b f r a n c i á r a A l l a n E d g á r P o e v e r ­ jon el ö n m a g á t ó l , a rjazani p a r a s z t g y e r e k t ő l , a k i seit, és ezeket a fordításokat a z t á n , állítólag, ő költői p á l y a f u t á s á n a k elején őszintén szerelmes n e m í r h a t j a a l á m i n t sajátjait. H á t n e m u g y a n ­ volt K r i s z t u s b a , a szőke, falusi reggelekbe, a az a B a u d e l a i r e m o n d t a - e azt is, hogy k á b í t ó ­ rozsvetésbe é s a c s i k ó k a n c á k b a . I l y é n volt, a m i ­ szereket, morfiumot, k o k a i n t , hasist élvez, a n ­ k o r P é t e r v á r o t t megjelent, szívében az e m b e r e k ­ n a k ellenére, hogy s o h a s e m h a s z n á l t a őket, a n ­ be v e t e t t őszinte bizalommal, és n é h á n y eléggé n a k ellenére, h o g y s o h a s e m élt a saját s z ü l ő ­ n a i v é s átlátszó h a z u g s á g g a l , ' miszerint n e m a n y j á v a l , a n n a k ellenéré, hogy ő. maga^ f o r d í ­ azért é r k e z e t t a városba, hogy megízlelje a m u totta A l l a n E d g á r P o e verseit, és a n n a k elle­

zsák szerelmét, h a n e m csak á t u t a z ó b a n v a n Riga felé, ahol majd h o r d ó k a t fog tologatni, és hogy közben a t á r s a i r a v á r a k o z i k . Azt beszélte, hogy s z á m á r a a költészet csak mellékes szórakozás. A költő útja 1925 d e c e m b e r 25-ig csak egy n a g y metamorfózis volt, a m i t J e s z e n y i n n e m bírt el és amely összetörte, m e r t ezt a l a p j á b a n véve, túlságosan n a i v a n l á t t a meg. Ezt a m e t a m o r f ó ­ zist, J e s z e n y i n e n kívül, n e m bírta el a t e h e t ­ séges „paraszt n e m z e d é k " költőinek egész sora sem. És mindezt egy fotorealista, r i p o r t i r o d a l m i el­ j á r á s s a l t á r t a elénk Marijengoff a „Regény h a ­ zugság n é l k ü l " c. í r á s á b a n . Hazugság n é l k ü l ! — ezt fontos t u d n i .

BIZERÉDY I J U J O

Most még n é h á n y szót arról, a m i a r e g é n y olvasása közben á l l a n d ó a n előtérbe helyezkedett. Tudniillik, J e s z e n y i n b o h é m s á g á n a k eredetisé^géről és azokról az időkről, v a l a m i n t a z e r e d e ­ tiséget nélkülöző epigonizmusról. M a n a p s á g n é ­ h á n y író, különösen a fiatalok közül, azt k é p ­ zeli, hogy r e n d k í v ü l é r d e k e s és eredeti lesz. h a á la J e s z e n y i n pózt öltenek. T e h á t e n n e k a r e ­ génynek pedagógiai jelentősége k é t i r á n y ú . Lesz­ nek, a k i k ezt a regényt az epigon b o h é m s á g j ó l ­ m e g í r t t a n k ö n y v é n e k fogják m a j d íeL D e lesz­ n e k olyanok is, akik az esztelenség pusztulásáról és a tehetség megsemmisítéséről szóló elbeszé­ lést fogják b e n n e látni, mesét a bohémségről, abból az időből, a m i k o r az n é m i l e g indokolt volt. P. B.

Tavaszi Induló I . (részlat)-

L

A

P

S

Z

Az egy helyen, m o n d j u k a t a r t o m á n y i h a t á ­ rok között élő ember, h a d e r é k i g b e n n e is él a m á b a n és h a m i n d e n érzékszervével rá is t a p a d a mi m a i v a l ó s á g u n k r a , n e m l á t h a t s o k k a l m e s z szebbre, m i n t e t a r t o m á n y i látókör, m e r t térben és időben n e m t u d j a egyszerre átfogni a dolgo­ k a t . E l r o h a n n a k mellette, sokszor anélkül, hogy t u d o m á s t szerezne róluk. F e j l ő d é s ü n k lépteit régi mércével fölmérni n e m lehet, m e r t m i n d e n m o z z a n a t á b a n új for­ m á t és új t a r t a l m a t hoz. L ü k t e t ő é n élő és -foly­ ton változó. T á r s a d a l m i , gazdasági, politikai és művészeti t e r ü l e t e n e g y a r á n t , d e m i n d e n t e r ü ­ leten a n n y i r a j e l e n t é k e n y mozgása, fejlődése v a n , hogy n e m egy k ö n n y ű dolog azt követni. K i l á t ó r a és közvetítőre v a n szükség, hogy m i n d ­ ezt közelebb hozza, föltárja és részleteiben m e g ­ világítsa e l ő t t ü n k . Ez a kilátó és ez a ielentős szerepű k ö z v e ­ títő a NASA STVARNOST. Mint t á r s a d a l o m t u ­ d o m á n y i folyóirat m i n d n a g y o b b szóhoz j u t , — n e m c s a k ^ h o g y é r d e m e s , d e kell is r á fölfigyel­ nünk. Új, tavaszi száma egész sor ilyen jelentős m u n k á t hoz, s ezek közül kétségtelen, a l e g k i ­ e m e l k e d ő b b Mijalko T c d o r o v i c s írása, m e ­ lyet „ H a r c k é t fronton" címmel t e t t közzé. Ez a t a n u l m á n y gazdasági r e n d s z e r ü n k kérdéseiből i n d u l ki és megvilágítja, hogy n á l u n k a b ü r o ­ k r á c i a elleni front mellett m é g egy front v a n , a m e l y e n a k o m m u n i s t á k n a k és á l t a l á b a n t á r s a ­ d a l m u n k n a k n a p o n t a és u g y a n o l y a n á l h a t a t o s a n kell harcolniok. A gazdasági életben s z ü n t e l e ­ n ü l h a r c o l n i kell egyrészt az államkapitalista, illetve b ü r o k r a t i k u s jelenségek ellen, és m á s ­ részt a m a g á n k a p i t a l i s t a i r á n y z a t o k és j e l e n s é ­ gek ellen; á r p o l i t i k á b a n u g y a n a k k o r harcolni kell a b ü r o k r a t i k u s és e g y ú t t a l a burzsoá r e a k ­ ció és a' kispolgári s o o n t á n e i t á s és i r á n y z a t o k ellen, t e h á t a klasszikus osztályellenség ellen. Éppen ezért a k o m m u n i s t á k , ejőtt az a b o n y o ­ lult föladat áll, hogy egyidejűleg t e v é k e n y k e d ­ jenek mind a két irányban, • Ivó P e l i c a b e h a t ó í r á s b a n foglalkozik a csatlós á l l a m o k helyzetével (,.A szovjet t p m b egy éve Sztálin nélkül"). A politikai és g a z d a ­ sági helyzet ismertetésével k é p e t k a p u n k arról, hogy a szovjet b ü r o k r a t a k a s z t m e n n y i r e m a g a alá r e n d e l t e ezeket a tuggetlenségültet vesztett államokat. Milos Z s a n k o a t á r s a d a l m i igazgatástól*és az e g y e t e m r ő l szóló ú j t ö r v é n n y e l foglalkozik: Zorica P r i k l m a j e r a francia K o m m u n i s t a P á r t m a i helyzetéről ír, D r é g i Milenkovics p e d i g a t ö r t é n e l e m k u t a t á s kérdéseit elemzi a jelenkori f o r r á s m u n k á k értékelésével. H a z a i irodalmi é l e t ü n k ú j t e r m é s é t é r t é k e s v á l o g a t á s b a n hozza a RQPXJBLIKÁ új kettős, száma. Főleg azok jelentkeznek, a k i k a horvát" irodalom élén j á r n a k a p r ó z á b a n , és a l í r á b a n is. A történelmi, évforduló M i r o s z l á v . Krlezsa visszaemlékezéséiben d r á m a i n a g y v o n a l a k b a n bontakozik k i . A szerb népfölkelés a d a t a i és a n y a g a az író kefében éld és h a t ó a n y a g g á v á ­ lik, elviszi az olvasót a z orasaci völgybe, ahol a szerbiai r á j a a^^öXsza&áJiJk a l a t t a legször­ n y ű b b e l n y o m a t á s b a n éli. T a l á n azt a d h a t t a v o l ­ n a c í m ü l : „ í g y született a s z e r b s z a b a d s á g m o z ­

E

M

L

E

galom százötven esztendővel ezelőtt" a n é p k e z ­ deményezésére. Csupaszkezű parasztok, kétkezi m u n k á s o k ezreit szólította h a r c b a a v a k lantos. Egy n é p d r á m a i s o r s á n a k nevezi ezeket az é v e ­ k e t Krlezsa, a m i k o r az ozmán szablya a l a t t n y ö ­ gött, k ü z d ö t t és hullott a n é p teljesen egyedül, m a g á r a h a g y a t v a , és mégis kiharcolta m a g á n a k a szabadságot. Nagy történelmi pillanat volt ez a szerb népfölkelés; egymástól távoleső t e s t v é r ­ népek e g y m á s r a t a l á l á s a , a m i k o r a szerb e l s z á n t ­ s á g r a fölfigyeltek a h o r v á t o k , a bosnyákok, a craogorácok, a d a l m á t o k és a szlovének i s . . . „Ezért ma, a m i k o r a n n a k a történelmi d á t u m ­ n a k százötvenedik éyfordulóját ü n n e p e l j ü k — írja Krlezsa — el lehet m o n d a n i , hogy a szerb népfölkeléssel a tizenkilencedik század elején m i n d világosabban és m i n d h a n g o s a b b a n j e l e n t ­ kezik n é p e i n k n é l az a fölismerés, hogy a v a l ó ­ ság elemzésébe m i n d i n k á b b belevigyék a szo­ ciális igazságot, m i n d i n k á b b kifejlesszék az c v ü v é t a r t o z á s t u d a t á t , a m e l y száz esztendő u t á n a fölszabadulás és az egyesülés szervezett politikai a k a r a t á b a n n y i l v á n u l t m e g . " A szépirodalmi r o v a t b a n Krlezsa mellett h á ­ r o m n é v szerepel: J u r e Kastelán, a fiatal költő, Augusztin Sztlpcsevics, a novellaíró és Sztjepan J a k s e v a c , a poéta. Azok a versek, a m e l y e k e t megint K a s t e l á n t ó l olvasunk, a m a i h o r v á t líra legszebb gyöngyszemei. Ez a m o d e r n költészet h a n g j a ; t é m á i r e m e k ü l szólnak a szabad v e r s szaggatott soraiban. J a k s e v á c a g y e r m e k k o r e m ­ lékeit é n e k e l t e meg verseiben. Augusztin Sztipetics „Száraz s í r á s " c í m ű n o v e l l á j á b a n a h a r ­ cos élet régi emlékei elevenednek meg. A folyóirat s z e m l e r o v a t á b a n azok a t é m á k k e r ü l n e k az olvasó elé, a m e l y e k k e l m á r előbb is a lapok és a folyóiratok h a s á b j a i n t a l á l k o z ­ t u n k . I n k á b b időszerű k é r d é s e k , m i n t t é m á k . Sztaniszláv Szimics í r á s a a helyes és a h e l y t e ­ len írásról, é s az az összegező visszapillantás, amely egyben é r t é k e l é s t is ad a Rudi S u p e k által elindított v i t á n a k . Csak p á r sorban idéz­ z ü k : „Rudi Supek, a , P O G L E D I " c. folyóirat szerkesztője „Véleménvek h a r c a " címmel p á r h ó n a p p a l ezelőtt t a n u l m á n y t í r t az irodalmi élet belső h a r c a i r ó l . í r á s á b a n a szabad v é l e m é n y ­ n y i l v á n í t á s t e m l e g e t t e az általa v é l t irodalmi monopolizmus ellen. E z r k a d o k u m e n t u m o k és k o m m e n t á r o k most világos k é p e t n y ú j t a n a k az olvasónak az egész irodalmi p e r p a t v a r r ó l és é p ­ p e n a d o k u m e n t u m o k m u t a t j á k m e g Rudi S u ­ p e k elvetéseit. Az olvasónak itt a l k a l m a nyílik a v i t a egész a n y a g á t á t t a n u l m á n y o z n i és v é l e ­ m é n y t alkotni m a g á n a k é o p e n arról, a m i t S u ­ p e k t a g a d : élő bizonyság ez, hogv n á l u n k senki n e m fojtja el a v é l e m é n y e k h a r c á t , m e r t a v é ­ leményeit h a r c a szabad KTÍUGOVL — A fiatal h o r v á t írók folyó­ i r a t a is m e g k é s v e - j e l e n t m e g . Az utóbbi h ó n a ­ p o k b a n egyre j o b b a n e l m a r a d o z i k és gyengül k ö r ü l ö t t e a visszhang, j ó l l e h e t m u n k a t á r s a i n a g v o b b á r a ismert nevek. P e d i g é r d e m e s a l a p r a fölfigyelni, m e r t az a törekvés, amellyel a m a i élő szlovén i r o d a l m a t hozzák közelebb a h o r v á t olvasóhoz, k ü l ö n ö s k é p p e n é r t é k e l h e t ő . Ez a k ö z ­ v e t í t ő szerep h o z z á j á r u l á s i r o d a l m i é l e t ü n k t e l ­ jességéhez. A szlovén i r o d a l m a t a n y e l v k ü l ö ­ n í t i el; ezek a műfordítások- az új szlovén p r ó -

zát és az új szlovén l í r á t adják a k e z ü n k b e . H e r b e r t G r ü n t a n u l m á n y á b a n Beno Zsupancsics, F r a n c s e k Bohanec, Lojze Kovacsics és A n d r e j H i e n g értékelésével foglalkozik, m i n t az újak közül a l e g k i e m e l k e d ő b b n e v e k k e l . Andrej Hieng az egyik legtehetségesebb fiatal prózaíró. H á r o m esztendővel ezelőtt j e l e n t k e z e t t a „ K ü ­ lönös jellemek t a n u l m á n y a " c í m ű í r á s á v a l ; u t á ­ n a még négy-öt í r á s a következett, amelyről egyesek azt állították, hogy a „legjobb m a i szlo­ vén próza", mások viszont „ m a c c h i a v e l l i z m u s n a k és i n d i v i d u a l i z m u s n a k " minősítették m i n d ­ azt, a m i t alakjaiban adott. A vita m é g tart, m e r t A n d r e j Hieng olyan tehetség, akiről é r ­ d e m e s és akiről %ell is vitatkozni. A folyóirat jelen s z á m á b a n „ I r é n a " című p o r t r é j á t hozza fordításban. E r ö p k e írás témájából és stílusá­ ból erősen kiérzik, h o g f n e m m i n d e n n a p o s í r ó ­ ról v a n szó. Versek, t a n u m l á n y o k , k r i t i k á k , A n t e Cettineo a brazil költők közül Ivo Ledó h á r o m versét ü l t e t t e á t h o r v á t nyelvre, Miroszláv Feller a l í ­ rai é l m é n y r ő l írt esztétikai elemzést, Szása V e ­ res pedig J a m m e s , N o u v e a u és J a c o b költésze­ téről t e t t e közzé széljegyzeteit. N e m egy kisebb í r á s az irodalom m á s és m á s t e r ü l e t é r e viszi az olvasót: Voltaire kora. K e r e m p u c h balladái, S h a k e s p e a r e „Velencei k a l m á r a " , Rilke k ö l t é ­ szete m ű f o r d í t á s b a n (Zora k i a d á s a , 1953) — így a láp szemlerovata sokfelé ágazó, r e n d s z e r t e l e ­ n ü l sokfelé;" megfelelő irodalmi k u l t ú r á v a l n e m rendelkező olvasó n e m igen találja fel b e n n e magát. KNJIŽEVNOST. A szerb irodalmi folyóirat legújabb s z á m á t egy összehasonlító t a n u l m á n y vezeti be, d e á l t a l á n o s a b b k ö r ö k b e n is é r d e k l ő ­ d é s r e t a r t h a t számot, m e r t n e m e l v o n t filoló­ giai v a g y esztétikai kérdéssel foglalkozik, h a n e m a szerb népköltéfzet m o t í v u m a i t keresi a k l a s z szikus költészetben. Milos G y u r i c s t a n u l m á ­ n y a a „Homreosz Iliásza és a mi n é p k ö l t é s z e ­ tünk ? ezt a k é r d é s t v e t t e k i i n d u l á s i p o n t n a k é s az összehasonlítás s o r á n igen jellegzetes é s é r ­ t é k e s p á r h u z a m o k a t m u t a t be. I l y e n e k e t t a l á ­ l u n k Achilles és M á r k ó királyfi cselekedetei k ö ­ zött; a rokon vonások e m b e r l é l e k t a n i v o n á s o k b a n m u t a t k o z n a k meg, — szépen bizonyítja ezt n e m egy idézet. A szerb népköltészet é r t é k e i t t ö b b m i n t másfél évszázaddal ezelőtt m á r G o e t h e is fölfedezte és u t á n a n e m egy n a g y a l k o t ó m ű v é ­ sze az- i r o d a l o m n a k , — a v ü á g i r o d a l o m n a k . G y u rlcs összehasonlító t a n u l m á n y a /tovább m e g y e z e k n e k az é r t é k e k n e k a f ö l t á r á s á b a n és t u d a t o ­ sításában, m e r t é p p e n e b b e n az í r á s á b a n m u ­ t a t t a m e g : b á r m e n n y i r e is s z e r e t j ü k é s b á r m i ­ lyen' g y a k r a n is lapozgatjuk a népköltészet k ö ­ teteit, m é g mindig n e m i s m e r j ü k eléggé és n e m v á l t a k t u d a t o s s á b e n n ü n k legszebb é r t é k é i . A széppróza hazai t e r m é s é a szokottnál g a z ­ d a g a b b . Bosko P e t r o v i c s és R a s z t k o P e t r o v i c s . 1

elbeszélését olvassuk többek között, v e r s e k e t p e ­ dig L y u b i s a Jocics és Nikola D r e n o v á c t e t t é k közzé. M. Perics folytatja A l e k s z a n d a r Block költészetének részletes és meglehetősen t e r j e d e l ­ m e s elemzését (ez m á r a 12. fejezet, a m i t a fo­ l y ó i r a t b a n közzétett), a s z e m l e r o v a t b a n p e d i g a téli k ö n y v p i a c újdonságairól ad a folyóirat k r i ­ tikai beszámolót. UMETNOST 1 KRITIKA. Van egy olyan szépművészeti és k r i t i k a i l a p u n k ( h a v o n t a k é t ­ szer, n é h a kettős s z á m b a n h a v o n t a egyszer j e ­ lenik meg), a m e l y bőséges t e r e t ad a l e g k ü l ö n ­ bözőbb a r c ú irodalmi éi, művészeti törekvések, irányzatok b e m u t a t á s á n a k . Afféle figyelő, mely h í r t a d a r r ó l : mi t ö r t é n i k a világban az i r o d a ­ l o m nagy, vagy i n k á b b n a g y n e v ű f o r r a d a l m á r a i k ö r ü l , n e m is a n n y i r a hogy megnyerje, i n k á b b hogy tájékoztassa az olvasót. E n n e k a l a p n a k v a n egy külön „ I r o d a l m i k i s ­ lexikon r o v a t a - egyébként, há tüzetesebben á t ­ nézzük és a p á r szépirodalmi közleményt leszá­ mítjuk, a k k o r az egész lapot irodalmi kislexi­ k o n n a k l e h e t n e nevezni. A legújabb (áprilisi kettős számában) most J e a n P a u l S a r t r e - r ó l ad i s m e r t e t ő t lexikonszerűen, d e elég érdekesen. A k i n e k v a n elég forrásmunkába hozzá, az e b ­ ből a cikkből is m e r í t h e t n é m i új a d a l é k o t a francia exisztencialistákról. M i n d j á r t e m e l l e t t olvassuk D u s á n M i l a c s i c s t a n u l m á n y á t a „ F r a n c i a szellemről", A „gall", a „ m o n d a í n e " és az „ a n a l i t i k u s " szellem­ ről n e m sok ú j a t m o n d d e igen é r d e k e s e n d o l ­ gozza föl azt, a m i a francia szellem sajátja és amivel a francia n é p i r o d a l m á n é s művészetén k e r e s z t ü l megajándékozza a vüágot. Szépirodalomból, a m i t e b b e n a l a p b a n k a ­ p u n k , i n k á b b irodalmi csemege, s m i n t ilyen v a ­ lóban izgalmas. í r á s M a k Gob n é g e r í r ó „A n y o l ­ cadik n a p o m " c í m ű tárcanovellája, L y u b i s a J o ­ cics m o d e r n d r á m á j a , a m e l y n e k a c í m e : „Lehet) hogy város, lehet, hogy pusztaság". Ly. Jocics a d r á m a í r á s b a n új u t a k a t k e r e s , h e l y e s e b b e n új formákat, amelyek szabadabb keretet nyitnak a m o n d a n i v a l ó n a k , közölt részletéből a z o n b a n m é g n e m l e h e t egészen világosan kivenni, hogy k ö n y v d r á m á n a k s z á n t a - e , a m i t írt, v a g y e n n é l n a g y o b b é s t ö b b az alkotó igénye. A képzőművészeti k ö z l e m é n y e k is ilyen h í r ­ adások. Az a l k o t ó k é p z e l e t n e k különös, sokszor é r t h e t e t l e n s z á r n y a l á s a i t rögzítik S a l v a d o r Dali, J e a n M i r e a u x és H . H a r t u n g képei. — d e ilye*n e k e t l á t u n k U m b e r t o Bonconi, D u s á n D z s a m o n y a és A n d r é M a r s á n k é p e i n is. B ő v e b b m a g y a ­ rázatot c s a k S a l v a d o r Dali képeihez k a p az olr vasó, m í g a többit k u r t a k é p a l á í r á s jelzi, j ó l ­ l e h e t az alkotóról é s m ü v é r ő l i ó v a l többet k e l ­ lett v o l n a adni, h a m á r a m ű m e g é r t e , hogy reprodukciójában e lap hasábjain megismerjük. s

K

É

P

Z

Ő

M

Ű

V

É

S

Z

E

T

Egy szobrászat margójára „Erős az e m b e r . . ?' Ezzel a m e g a l k u v á s t n e m tűrő, ö n h i t t m e g ­ állapítással kezdte el Bezerédy Lujó a szobrászat útvesztőjén azt a hosszú fárasztó u t a t , a m e l y r e küzdelmes élete predesztinálta. E makacs, önbátorító h i n n i a k a r á s m á r b e n n e izzott lelkének legelrejtettebb z u g á b a n s l a n k a d a t l a n u l s e r k e n ­ tette, mielőtt m é g világos megfogalmazást n y e r t volna e p a p í r r a v e t e t t h á r o m szóban; -benne iz­ zott, hogy a c s á k t o r n y a i p r e p a r a n d i s t a és a b u ­ d a p e s t i t a n á r k é p z ő s sivár évei után, h e v e s e b ­ ben m i n t valaha, életformáló h i t t é alakuljon, f a n a t i k u s önfeláldozást követelő célt alkosson m a g á n a k / Bezerédy a z á g r á b i Képzőművészeti A k a d é m i á n Váldec, F r a n g e s , K r s i n i c s és J u h n professzorok m ű t e r m é b e n dolgozott. M á r első önálló fellépései k i h a n g s ú l y o z o t t a n egyéni szob­ rásztalentumról tanúskodtak. A kisplasztika p r o b l é m a k ö r é r e összpontosította érdeklődését, és m a , m i n t k e r á m i k a - s z o b r á s z a t u n k egyik lege m i n e n s e b b m ű v é s z é t tisztelhetjük. Az e m b e r i ö n t u d a t , a művészet b á r m e l y i k f o r m á j á b a n is n y i l v á n u l meg, e m e g n y i l v á n u ­ l á s n á l az a l k o t ó ösztön szükségszerűsége folytán mellőzi z a v a r á t , r e d u k á l j a a benyomást, új v i ­ lágot alkot. Ez a t ö r v é n y s z e r ű r e d u k c i ó , ú j j á ­ é r t é k e l é s , m a g á t ó l ^értetődő, a s z o b r á s z a t b a n fo­ k o z o t t a b b m é r t é k b e n jelentkezik az a n y a g t e r ­ m é s z e t e m i a t t , a m e l y n e k a szobrászatilag h e l y e ­ sen felfogott m e g m u n k á l á s a z á r t s á g o t k ö ­ vetel: A m i k o r a z á r t s á g „ h e l e n i s z t i k u s a n " fel­ bomlik, a k k o r a szobrászat e l t é r a saját, s p e ­ cifikus célkitűzései eléréséhez szükséges a l k o t ó ­ g y a k o r l a t é n a k a z észszerű eszközeitől. N e m k e v é s b b é antiszkulptQrális t ö r e k v é s h a t o t t a á t azt a korszakot, a m i k o r a szobrászat t e k t o n i k u s s t r u k t ú r á j a e l l e n é r e önállósította m a g á t az a r ­ c h i t e k t ú r á t ó l . A z . impresszionista s z o b r á s z a t r a utalok, egy o l y a n k o r s z a k r a , a m i k o r a szobrászat azonosította a festészet e k é t s é g k í v ü l pozitív kezdeményezésének eredményeit a plasztika kö­ vetelményeivel. Ez a szobrászatban a priori h a ­ nyatlást jelentett. Mármost: Bezerédy élményeinek művészi realizálása, a b e n y o m á s r e d u k c i ó j á n a k , á t é r t é k e ­ l é s é n e k azzal a s z i m p a t i k u s , logikus fokozásával történik, a m e l y a k e r á m i k a - m ű v é s z e t s a j á t s á g á ­ v á v á l t . E m ű f a j b a n a szimbolisztikát Bezerédy m e s t e r i e n a l k a l m a z o t t színei csak segítik, k i ­ d o m b o r í t j á k , és így a z eszmei t a r t a l o m m é g é r t ­ hetőbbé válik* E z e k azok a k o m p o n e n s e k , a m e ­ l y e k segítségével e .tehetségünk k i é p í t e t t e e g y é ­ n i stílusát, m e l y stílus egyedülállóvá a v a t j a őt a kisplasztika-művészetünk világában. Élményátértékelése n e m vonakodik a k a r i k a t u r á -

l i s torzítástól sem, sőt ezt r e n d k í v ü l g y a k r a n alkalmazza, a m i é r t h e t ő , d e sajnos n e m m i n d i g indokolt.* Bezerédy s z o b r a i n a k n a p y részét a szkuLpturális z á r t s á g teszi m o n u m e n t á l i s s á , h a b á r cso­ p o r t j a i n a k kompozíciós szerkezete nagyon s o k ­ szor a festészeti k o m p o n á l á s i s t r u k t ú r a elemeit hordozza m a g á b a n . Ugyancsak a festészeti elem beszivárgásáról szólhatunk azoknál a plasztikai alkotásainál, a m e l y e k n é l a felület n y u g t a l a n megmintázásával szétszórja a térfogat k o m p a k t s á g á t és ezáltal impresszioniszt i k u s f é n y h a t á s o k a t észlelünk a felületen. A h á b o r ú u t á n i kísérletezése, amely az ú g y n e v e ­ zett „ m o n u m e n t á l i s k e r a m i k a " m e g t e r e m t é s é r e irányul, n e m sok meggyőző e r e d m é n n y e l j á r t . E kísérletezés intenciója: a n a g y m é r e t ű t e r a k o t t a meghonosítása. Mégis a h á b o r ú e l ő t t i é v e k t e r m é k e i , a kisplasztikája, s o k k a l erőteljesebben hat, sőt n e m m i n d e n n a p i r e m é n y e k e t t á p l á l n a k b e n n ü n k ezek az e r e d m é n y e k e tehetséges a l k o ­ tónk iránt. S z e r e t n é n k még k i e m e l n i azt, hogy Bezerédy speciális egyéni s t í l u s á r a felfigyelt a külföldi kritika- is. 1928 óta t ö b b önálló kiállítása volt idehaza és m á s o r s z á g o k b a n . E t e r m é k e n y m ű ­ vész a l k o t á s a i n a k n a g y részét m a g á n g y ű j t e m é ­ nyek őrzik; t o v á b b á m ú z e u m o k b a n , g a l é r i á k b a n t a l á l k o z h a t u n k ez alkotó h é v legkülönbözőbb fá­ zisainak e r e d m é n y e i v e l — Varazsdon, Z á g r á b ­ ban,. B e l g r á d b a n , B u d a p e s t e n , W i n t e r h o u r b a n és másutt. * Munkásságát a nagy reményeket tápláló h u ­ m a n i z m u s h a t j a á t a t á r s a d a l m i kritíclzmus e r ő ­ feszítéseitől a szépbe, j ó b a v e t e t t bizakodásig, a m e l y e t egyik v e r s é n e k utolsó s o r a i illusztrál­ nak megrázó erővel: „... Egyszer eljuttatja tán odáig, a sok csalódás, rom, kiontott vér; az értelmes igazi politikáig; hogy mindenki számára lesz élet, kenyér Gábor

Zoltán

• E z élesen szembetűnik a Csáktornyái temetőben, a fasizmus zsidó áldozatainak emlékére felállított k o m ­ pozícióján is. Amikor az ember e g y ilyen „azkulpturrequiexnet" szemlél, valami mély. humánus érzés, m e ­ leg részvét és tisztelet ébred benne, különösen, ami­ kor ártatlan áldozatokról v a n szó, akik kétségbe­ ejtően védtelenül pusztultak a durva erőszaktól. Vájjon indokolt-e e g y ilyen emlékműnél az a néha határt n e m ismerő torzítás, amely sokszor az ó-görög-boetlal a g y a g k a r l k a t u r á t juttatja eszünk­ be? Minden bizonnyal, habár e csáktornyai emlékmű n e m ü y e n célt kivan szolgálni, sérti visszaemléke­ zésünket ezekre az ártatlan emberekre, sokszor sze­ m é l y e i barátainkra.

Kiadja a Vajdasági Magyar Kultúrtanács, N o v i s i á d — Szerkeastőság és kiadóhivatal: N o vistád, A. Rankovlcsa u. 19/1. — Postafiók: 160. — Telefon: 20-63. — Fostatakarékszámla: 300—T—275. — Előfizetési díj: Egy évre 500 din, fél évre 260 din., egyes szám 50 din. — L a p zarta minden h ó 10-én. Kéziratokat n e m őrzünk m e g é s n e m adunk vissza. Készült a noviszádi „Zmáj" nyomdában.

A

HjI Í

w

.íE'CjS'Y JK W A L A T T M AJJBIJEM

3 0 0 0

K .O N Y V BA RÁ T

H © Cr ¥ A I ? Érthető, mert a

M i l f f l A l Á T f l

KÖ3IÍ1E

a jó könyvek mellett a következő kedvezményeket nyújtja: 2 0 % -o s engedményt a könyvek bolti árából; részletfizetéses könyvbeszerzést; ingyenes illetménykötetet á l l a n d ó áruhitelt; minden könyvvásárlásnál elsőbbségi jogot. Azonkívül minden könyvbarát díjtalanul megkapja a TestvériségEgység könyvkíadóvállalat új könyvjegyzékét, amely egyben irodalmi tájékoztatóul is szolgál

A kiadónál a következő irodalmi művek kerültek sajtó a l á : Deák András: Sárga karszalag, regény Gárdonyi Géza: Egri csillagok, regény Német István: Parasztkirályság, elbeszélések John R eed: Tíz világrengető nap Ady összes versei Kaffka Margit: Színek és évek Margaret Mitchell: Elfújta a szél Török Gyula: A porban

Megrendelhető: Testvériség-Egység kiadóvállalatnál, Noviszád, A. Teodorovics 11 T eleion: 2 6 -3 3 és 2 3 -0 2 - Postatakarékszámla 300-T -251

A

P Á ö t iíc u t s á f y

ú ia ő &

p á ly á z a ta

A tartom ányi g yerm ek g on d ozó és n ev elő eg y esü let indítványára és anyagi tám ogatásával pályázatot hirdet a Pionírújság szerk esztőség e g y e r m e k ­ elb eszélésre és versre. A pályázaton m indenki résztveh et. N em k ötjü k m eg a tém aválasztást, csupán arra h ívju k fe l a pályázók fig y elm ét, h ogy a g y e r m e k ­ elb eszélés alatt nem a m esét értjü k , hanem a g y erm ek ek rő l szóló, illetv e a g y erm ek ek fejle tts ég i és értelm i fokának, érd ek lőd ésén ek m eg felelő elb eszé­ lést. A g yerm ek elb eszélés pályázaton tudom ányos, földrajzi, történelm i, fizi­ kai, m ennyiségtani és a tudom ány bárm ely ágazatáról szóló m eseszerű elb e­ szélések is számításba jöh etn ek . A pályam ű körülbelül 100— 150 ritkán gépelt sorra ter je d je n ki. M inden pályázatot jelig év el k ell beküldeni. A b eküld és h atárideje: 1954 augusztus 1. G y erm ek elb eszélés: 1. d íj: 18.000 dinár 2. díj: 13.000 dinár 3. díj: 8.000 dinár G yerm ek v ers:

1. díj: 2. díj: 3. d íj:

8.000 dinár 6.000 dinár 5.000 dinár

A bíráló bizottság a pályázat ered m én y ét a M agyar Szóban szeptem ber elején teszi közzé és a kkor kerül sor a pályadíjak kiosztására is. A k özlésre al­ kalmas többi írást a szerk esztőség m egvásárolja és közlésü k után az írónak tiszteletdíjat fizet. F elh ívju k a pályázók fig y elm ét arra is, h ogy pályázataikat k ét p él­ dányban g ép eljék le, m ert a d íjn yertes és a közlésre alkalmasnak talált írások íróinak apályázat ered m én y kih ird etése után am ásodpéldányt is be kell küldeniök. A pályázatokat a k ö v etk ez ő cím re küld jék: Pionírújság szerk esztősége

—

Pályázat

—

N övi Sad, Jovana Đ orđ evića 2/III.

A PIONÍRÜ J SÁ G SZERKESZTŐSÉGE

ELŐFIZETŐINK ÉS TERJESZTŐINK FIGYELMÉBE E számunkhoz befizetési csekklapot mellékeltünk, — hogy azok az előfizetőink, akik 500 dinárnál kevesebbet fizettek be, a különbözetet is rendezhessék; — hogy hátralékos előfizetőink beküldhessék tartozásukat és ezévi elő­ fizetésüket, nehogy a törvényes lépések megtételére kényszerítsenek ben­ nünket; — hogy terjesztőink elszámolhassanak a kapott példányok árával és — hogy lehetővé tegyük a HÍD korábbi (háborúutáni) évfolyamainak, illetve egyes számainak megrendelését, mert egyes évfolyam okból még van néhány teljes sorozatunk és azonkívül egyes számok is kaphatók. A H lD K IA D Ó H IV A T A L A N Ö VI SAD, A. R ankoviéa 19 P ostafiók 160 Poš'tiarirLa ptaćenia u gotovom

Á R A £0 — D IN Á R