4. MUNKAVÁLTOZAT NEMZETI CSELEKVÉSI TERV A TÁRSADALMI ÖSSZETARTOZÁSÉRT

4. MUNKAVÁLTOZAT

NEMZETI CSELEKVÉSI TERV A TÁRSADALMI ÖSSZETARTOZÁSÉRT

2004-2006

KÉSZÜLT

A 2321/2003. (XII. 13.) KORMÁNYHATÁROZATTAL LÉTREHOZOTT TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI BIZOTTSÁG KERETÉBEN

A TÁRSADALMI BEFOGADÁSRÓL SZÓLÓ KÖZÖS MEMORANDUM ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI STRATÉGIÁJÁNAK CÉLKITŰZÉSEI ALAPJÁN

2004. JÚNIUS 4.

Tartalom Helyzetértékelés .........................................................................1 1.1. Gazdasági helyzet.................................................................................................................................................................................................1 1.2. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság .......................................................................................................................................................................2 1.3. Jóléti közkiadások, szociális védelemre fordított kiadások.................................................................................................................................4 1.4. Demográfiai trendek, egészségi állapot ...............................................................................................................................................................4 1.5. Képzettség..............................................................................................................................................................................................................5 1.6. Jövedelemegyenlőtlenségek, szegénység .............................................................................................................................................................6 1.7. Települési jellemzők, területi egyenlőtlenségek ..................................................................................................................................................9

Stratégiai megközelítés, célkitűzések ......................................11 2.1. A foglalkoztatás elősegítése............................................................................................................................................................................... 12 2.2. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása ......................................................................................................................................... 14 2.3. A szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése .................................................................................................................................. 16 2.4. Beruházás a jövőbe: a gyermekek jól-létének biztosítása................................................................................................................................ 17 2.5. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen..................................................................................................... 18

Szakmapolitikai intézkedések..................................................21 3.1. A foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése .......................................................................................................................................... 21 3.1.1. A foglalkoztatás elősegítése a hátrányos helyzetű csoportok számára, aktív munkaerő-piaci eszközök ....................................... 23 3.1.2. Képzés, egész életen át tartó tanulás ....................................................................................................................................................... 26 3.1.3. A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése .......................................... 28 3.1.4. Az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése ............................................................................................................................ 29 3.2. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése ............................................................................ 30 3.2.1. Biztonságot adó, emberközeli szociális ellátás....................................................................................................................................... 30 3.2.1.2. Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások................................................................................................................................... 32 3.2.2

Esélyteremtő oktatás ........................................................................................................................................................................... 34

3.2.3. Biztonságos lakhatás ................................................................................................................................................................................. 36 3.2.4. Egészségi hátrányok leküzdése ................................................................................................................................................................ 38 3.2.5. Hozzáférhető igazságszolgáltatás, bűnmegelőzés és esélyegyenlőség .................................................................................................. 39 3.2.6. Integráló kultúra, közművelődés, sport .................................................................................................................................................. 40 3.2.7. Információs társadalmat mindenkinek................................................................................................................................................... 42 3.2.8. Hátrányos helyzetű térségek, regionális egyenlőtlenségek.................................................................................................................... 43 3.3. A legveszélyeztetettebbek segítése ..................................................................................................................................................................... 45 3.3.1. A roma népesség integrációját elősegítő programok............................................................................................................................ 45 3.3.2. A fogyatékossággal élők önálló életvitelét elősegítő lépések ................................................................................................................. 47 3.3.3. Szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek támogatása........................................................................................................................... 49 3.3.4. Hajléktalan emberek életesélyeinek növelése ......................................................................................................................................... 51

1

3.3.5. Migránsok és menekültek társadalmi befogadásának elősegítése ....................................................................................................... 52 3. 4. Sajátos élethelyzetű csoportok.......................................................................................................................................................................... 52 3.4.1. A gyermekszegénység kockázatainak megelőzése, a családi szolidaritás megőrzése......................................................................... 52 3.4.2. Idős emberek – Aktív és méltó öregkor .................................................................................................................................................. 54

Intézményi feltételek................................................................58 4.1. Az érintettek bevonása....................................................................................................................................................................................... 58 4.1.1. Hátrányos helyzetűek bevonása, jogvédelme és részvételük biztosítása az őket érintő döntéshozatali folyamatokba.................. 58 4.2. A szegénység és a társadalmi kirekesztés figyelembe vétele minden területen............................................................................................... 59 4.2.1. Koordinációs mechanizmusok ................................................................................................................................................................. 59 4.2.2. A kirekesztés társadalmi mechanizmusainak jobb megértése, képzések, társadalmi tudatformáló programok........................... 60 4.3. Párbeszéd előmozdítása az összes érintett szereplő bevonásával .................................................................................................................... 60 4.3.1. Civil szervezetek támogatása a kirekesztés elleni küzdelemben ......................................................................................................... 60 4.3.2. A szociális érdekegyeztetés rendszerének átalakítása – Szociálpolitikai Tanácsok felállítása ......................................................... 61 4.4. A hazai statisztikai adatok színvonala és relevanciája az uniós követelmények tükrében ............................................................................ 62

Jó gyakorlatok .........................................................................63 5.1. Védőnői ellátás................................................................................................................................................................................................... 63 5.2. Falu- és tanyagondnoki ellátás......................................................................................................................................................................... 64 5.3. Egyenlő hozzáférés biztosítása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményeiben (Rehabilitációs Információs Centrumok)............... 65 5.4. Integrációs program a közoktatásban .............................................................................................................................................................. 65

Statisztikai melléklet ................................................................67 A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE ...................................................................................................................................................... 67 2.

A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA ................................................................................ 70

3.

A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE .............................................................................. 77

4.

A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ÉRVÉNYESÍTÉSE MINDEN TERÜLETEN .............................. 79

5.

BERUHÁZÁS A JÖVŐBE: A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA ......................................................................... 85

2

1

H E L Y Z E T É R T É K E L É S

Helyzetértékelés Gazdasági helyzet. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság. Jóléti közkiadások. Demográfiai trendek, egészségi állapot. Képzettség. Jövedelmi egyenlőtlenségek, szegénység. Területi egyenlőtlenségek.

1.1. Gazdasági helyzet A magyar gazdaság 2001-2002 folyamán letért az export- és beruházás-vezérelt növekedési pályáról. A gazdaság növekedése lassult, de az eurozóna átlagánál 2 százalékponttal gyorsabb növekedési ütem még ebben az időszakban is fenntartható volt. 2003-tól a hangsúlyok a versenyképesség erősítésére és a megbomlott egyensúlyi pozíciók javítására helyeződtek. A Magyar Kormány a 2003. évi költségvetés kialakításakor az előzőeknél szigorúbb fiskális politikai feltételrendszert határozott meg, amely a belső egyensúly javítására, egyben a vállalkozói környezet kedvezőbbé tételére irányult. Az egyensúlyi növekedési pályára való visszatérés már a 2003 második felében érzékelhető volt és a gazdaság szerkezetében megfigyelt pozitív változások 2004. első negyedévében is folytatódtak. 2003-ban a bruttó hazai termék 2,9%-kal emelkedett. A gazdaság teljesítményének növekedése a második negyedévtől kezdve folyamatosan gyorsult, az utolsó negyedévben elérte a 3,6%-ot. Ezen belül – egyik meghatározó elemként – az ipari termelés negyedévről-negyedévre egyre ütemesebben bővült, az utolsó negyedévre közel 10%-os növekedést ért el. A korábban fogyasztásorientált növekedést az élénkülő külső konjunktúra és a szigorú fiskális politika keretei között egyre inkább az export bővülése és a beruházási aktivitás dominálta. Az elmúlt években a gazdasági növekedés fő húzóereje a háztartások fogyasztása volt, amely 2002-ben 9,3%-os rekordértékkel, míg 2003-ban mérsékeltebb ütemben, 6,5%-kal növekedett a magas nominálbér-növekedés és a lakossági megtakarítások igen jelentős csökkenésének következtében. A sikeres dezinfláció is szerepet játszott abban, hogy a reálbér 2002-ben 13,6%kal, 2003-ban 9,2%-kal növekedett. A beruházások volumene 2003-ban – a második félévtől kezdve gyorsuló ütemben – 3,1%-kal növekedett. Ennek hátterében döntően a vállalati szektor jelentős termelő-beruházásai és a lakásépítési kedv élénkülése állt.

1


Az áruexport gyorsulásához a javuló konjunktúra mellett hozzájárult a forintárfolyam emelkedéséből eredő versenyképesség javulás is. A belső folyamatokban megtörtént változásokat tükrözve az import bővülésében 2003. utolsó harmadától már nem a fogyasztási, hanem a beruházási és exportcélú behozatal játszotta a nagyobb szerepet. Ezen kedvező tendenciákkal összefüggésben megkezdődött a külső egyensúlyi pozíció javulása is: 2003 utolsó negyedévében közel másfél éves romló tendenciát követően csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya. A gazdaságpolitika jelenlegi célja az, hogy minél teljesebb mértékben kihasználja a külső feltételek javulása révén táguló növekedési lehetőségeket. Ennek érdekében növelni kell versenyképességet, minél kedvezőbb környezetet kell teremteni a tőkevonzó képesség fokozásához, valamint törekedni kell az államháztartási hiány (a GDP 5,9 %-a) és a fizetési mérleg hiányának további csökkentésére. A gazdaság versenyképességének javulásához szükséges, hogy a reálbér korábbi években tapasztalt kimagasló növekedési dinamikája az elkövetkező években a termelékenység bővülésével összhangba kerüljön. Ezeknek a feladatoknak teljesítése – az EU-tagságunkból származó előnyök hatékony kihasználásával – nyújt biztosítékot arra, hogy a magyar gazdaság ismét egy gyors növekedéssel jellemezhető, egyensúlyőrző növekedési pályán haladjon.

1.2. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság A piacgazdaságra történő átállás alapvető változást eredményezett a hazai munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak száma 1989 és 1997 között több mint másfélmillióval csökken. A nyugdíjas foglalkoztatottak száma mintegy negyedére csökkent. A mélypont 1997-ben volt 3,7 millió foglalkoztatottal. A foglalkoztatottak számának drasztikus csökkenését a gazdaságilag inaktívak számának emelkedése és a munkanélküliség növekedése, a munkaerő főbb szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése kísérte. A foglalkoztatottság és a gazdasági aktivitás az 1997-es mélypont után újra növekedni kezdett. 2003-ban a 15-64 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma 3,9 millió fő volt, ez növekvő, 57%os foglalkoztatási rátát jelentett a 2002-es 56,2%-hoz képest. A férfiak foglalkoztatási aránya magasabb (63,4%) mint a nőké (50,9%), és ez minden korcsoport esetében érvényesült. Az aktivitási ráta szintén javult, a 2002. évi 59,7%-ról 2003-ban 60,6%-ra nőtt, ám ez még mindig jóval alatta marad az EU átlagának. A regisztrált munkanélküliek száma, a munkanélküliségi ráta 1993 elején érte el a csúcspontját (12,1%), s azóta 2002-ig folyamatosan csökkent, melyhez hozzájárult a munkanélkülieket ellátó rendszer szigorítása, a munkanélküli ellátás idejének rövidülése, az ellátásra jogosultak körének szűkülése is. 2003-ban a munkanélküliek aránya az előző évi 5,8%-ról 5,9%-ra nőtt. A munkanélküliség átlagos időtartama 2003-ban, az előző évihez hasonlóan, 15,8 hónap volt. A tartós munkanélküliek aránya 2003-ban 42,5% volt. A hazai foglalkoztatáspolitika egyik legnagyobb problémája az inaktív népesség magas aránya. 2003-ban a munkavállalási korú (15-64 éves) népesség közel 40 százaléka volt inaktív: nem dolgozott, és nem is keresett aktívan munkát. Az inaktívak 30%-a tanulmányokat folytatott,

2


13% gyermekeit gondozta, 36%-uk már nyugdíjban volt. Mintegy 25%-uk azonban ismeretlen okból volt inaktív. Ez összesen 564 ezer főt jelentett. 2003-ban tovább folytatódott a foglalkoztatottak számának és arányának ágazatok közötti átrendeződése. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az előző évi 6,2%-ról 5,5%-ra, az iparban foglalkoztatottaké kisebb mértékben, 34,1%-ról 33,3%-ra, csökkent. Ezzel párhuzamosan, a szolgáltatásokban dolgozók aránya továbbra is növekedett: a 2002. évi 59,7%ról 61,2%-ra. A foglalkoztatás szintjét és ágazati struktúráját meglehetősen nagy regionális különbségek jellemzik. A foglalkoztatottság és a munkanélküliség területi különbségei az elmúlt években is tovább növekedtek. 2003-ban Közép-Magyarországon a munkanélküliségi ráta az országos átlag 68,8%-a, Észak-Magyarországon 165,4%-a volt. A foglalkoztatási ráta eltérései kisebbek,109,3% és 88,9% között alakultak a hét régióban. A Laekeni indikátor regionális kohéziós mutatója 2000-ben 7,8; 2002-ben 9 volt. Az alacsony foglalkoztatás és a magas inaktivitás mellett egyes régiókban a szakképzett munkaerő hiánya, a munkaerő képzettségének és készségeinek gyengesége is tapasztalható. A 15-24 éves népesség körében a foglalkoztatottak száma és aránya – elsősorban a nappali képzésben való részvételük növekedése következtében – az utóbbi években csökkent. Foglalkoztatási rátájuk 2002-ben 28,5%, 2003-ban pedig 26,7% volt, jóval elmaradva a 40% fölötti EU átlagtól. A regisztrált munkanélküli pályakezdők száma 2000 óta évről évre növekszik. 2003-ban a 30 év alatti regisztrált munkanélküli pályakezdők száma az előző évhez képest 9,6%-al nőtt, míg az idősebb korcsoportokban ez az arány 3,1% volt. Munkanélküliségi rátájuk 2003-ban 13,4% volt (EU átlag15,1%). Gondot jelent a fiatalok elhelyezkedésénél, hogy a munkaerő képzettsége gyakran nincs összhangban a munkaerő-piaci igényeivel. A fiatalokkal ellentétben, a nyugdíjkorhatárhoz közel álló generáció, az 55-64 évesek foglalkoztatási szintje az utóbbi években jelentősen növekedett: a 2002. évi 25,6%-ról 2003-ban 29,0%-ra. A növekedés főként a nyugdíjkorhatár emelésének hatására következett be, amely főleg a nők között okozott jelentős növekedést. Munkaerő-piaci szempontból is a piacgazdasági átalakulás legnagyobb vesztese a roma népesség. A rendszerváltást követően a munkaképes korú romáknak több mint a fele veszítette el állását. Foglalkoztatottsági szintjük durván a fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem roma lakosságénak. Egy, a cigányok foglalkoztatásáról és jövedelmi viszonyairól készült 2003-as felmérés szerint a 15-64 éves roma népesség 21%-a foglalkoztatott, ezen belül a férfiak foglalkoztatási rátája 28%, a nőké mindössze 15%.1 A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek munkavállalási esélyei rendkívül kedvezőtlenek. A KSH 2002-ben végzett vizsgálata alapján 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémát jelző személy közül kevesebb, mint 95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. A foglalkoztatottaknak 1/5-ét alkalmazták speciális, „védett”, támogatott munkahelyeken. A magyar foglalkoztatáspolitika, összhangban az európai foglalkoztatási stratégiával, három átfogó, egymást kölcsönösen erősítő intézkedésre épül. Ezek a foglalkoztatás bővítése és a teljes 1

Kemény, Janky 2003 3


foglalkoztatás elérése; a munka minőségének és termelékenységének javítása; és a társadalmi kohézió erősítése, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci esélyeinek növelése. A foglalkoztatás elősegítését célzó intézkedéseket részletesen a jelen dokumentummal párhuzamosan készülő Nemzeti Foglakoztatási Akcióterv mutatja be.

1.3. Jóléti közkiadások, szociális védelemre fordított kiadások A jóléti kiadások GDP-n belüli aránya az elmúlt tíz évre visszatekintve csökkenő tendenciát mutat. A szociális védelmi rendszerre vonatkozó legfrissebb EU harmonizált (ESSPROS rendszerű) adatok szerint 2001-ben Magyarország szociális célra fordított összes kiadása a GDP 19,8%-át tette ki. Ez az arány 7,7 százalékponttal alacsonyabb volt az EU 15 tagországának átlagánál. A rendelkezésünkre álló 1999-től 2001-ig tartó adatok a szociális védelemre fordított kiadások GDP-n belüli részarányának mérsékelt csökkenését mutatják. Vásárlóerő-paritáson mérve az egy főre jutó jóléti kiadások nagysága messze elmarad az EU tagországok átlagától, amely a magyarországi érték 2,8-szeresét tette ki 2001-ben. A szociális védelmi kiadások mellett az egyének jóléte szempontjából lényeges szerepe van az egészségügyi kiadásoknak is. Magyarország 1998-ban a GDP 6,9%-át költötte erre a célra, 2001-ben azonban már csak 6,7%-át. Az oktatási területre fordított kiadások aránya 1990-ben még a GDP 5,7%-át tette ki, 1995-ben már csak 5,5%-át, 2001-ben pedig 5,2%-át2. Az olyan kiemelt társadalompolitikai célok megvalósítása, mint a társadalmi kohézió erősítése, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem valamennyi szakmapolitika összehangolt cselekvését így a társadalompolitikai célokra fordított források hatékonyabb, célzottabb, összehangoltabb felhasználását igényli.

1.4. Demográfiai trendek, egészségi állapot Az elmúlt évtizedben Magyarországon – hasonlóan a térség más országaihoz – felerősödtek a népesedési folyamatokban korábban is érvényesülő negatív tendenciák. Folytatódott a születések számának csökkenése, és a halálozások növekedése. A magyarországi népesség az utóbbi húsz év alatt 500 ezer fővel csökkent. A népesség fogyását az EU átlagánál is alacsonyabb születési arány (2002-ben 9,5‰), valamint a kiugróan magas 13,1‰-es (EU átlag 9,5‰) halálozási ráta együttesen idézte elő. A belföldi vándorlás továbbra is alacsony, a bevándorlás pedig – bár növekvő mértékű – egyelőre még mesze nem éri el a nyugat-európai országokban tapasztalt mértéket. A népesség korösszetétele főbb vonalaiban hasonló az európai uniós országokéhoz. A lakosság elöregszik, a fiatalok aránya folyamatosan csökken. A 15 év alattiak részaránya 1990-ben még 20,5% volt, 2003-ra már csak 16,1%. A 15-64 év közötti népesség enyhén csökkenő tendenciájú, míg a 65 éven felülieké növekvő. 1990-ben a lakosság 13,2%-a volt 65 éves, vagy annál idősebb, 2003-ban ez az arány 15,4% volt.

2 Az ESSPROS az oktatásra vonatkozó adatokat nem tartalmaz. Így az oktatásra vonatkozó adatok az OM Statisztikai tájékoztató kiadványából származnak, a fejezet többi adata a KSH-tól.

4


A halálozások száma az ország valamennyi régiójában meghaladta az élveszületésekét. A népesség halálozási mutatói rosszak, a születéskor várható átlagos élettartam elmarad az EU átlagától. Ugyanakkor az 1960-as években megkezdődött romló tendencia az utóbbi években megfordulni látszik, valamelyest mérséklődött a népesség csökkenése, növekedett a születéskor várható élettartam, amely 2002-ben a férfiaknál 68,3 év, a nőknél 76,6 év volt. Ez azonban még mindig 6-8 éves elmaradást jelent az EU átlagához képest. A halálozás oki- és korstruktúrája nagyjából ugyanaz, mint a gazdaságilag fejlett országokban. A leggyakoribb halálokok között szerepelnek a szív és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, valamint külső okok. Növekszik a krónikus betegek aránya, ami részben a népesség öregedésével, részben pedig az egészségtelen, feszültséggel terhes életmóddal (mozgásszegénység, helytelen táplálkozás, dohányzás és alkoholfogyasztás, stb.) magyarázható. A lakosság egyötöde rendszeres fizikai panaszokkal, több mint egynegyede (27%) pszichés problémákkal küzd.3 A 2001-ben megalapított, 2002-ben pedig megújított és a tudományos és kulturális élet jeles képviselőivel kibővített Népesedési Kormánybizottság 2003-ban kidolgozta a Népesedési kormányprogram koncepcióját, amelynek társadalmi vitája 2004-ben zajlott. A népesedéspolitikai célkitűzések elérése érdekében a társadalmi béke és a jólét és kohézió irányába megtett lépések teremthetik meg a legfontosabb társadalmi feltételeket. Kulcskérdés a foglalkoztatás bővítése, a foglalkoztatási akadályok leküzdése, a munkaerő-piaci esélyeket növelő versenyképes tudás megszerzése. Olyan foglalkoztatási, társadalmi és szolgáltatási környezet kialakítása szükséges, amely támogatja a családi élet harmonikus vitelét és javítja a gyermekvállalás feltételeit. Amely érdemben tud besegíteni a függő családtagok és gyermekek gondozásába megfelelő családsegítő és szociális szolgáltatásokkal. A hosszabb, egészségesen megélt élet érdekében növeli az egészség-, és környezettudatosságot, és fejleszti az egészségügyi ellátás rendszerét.

1.5. Képzettség Az ország lakosságának képzettségi színvonala az elmúlt évtizedben tovább emelkedett, nőtt a közép- és felsőfokú végzettségűek száma és aránya, különösen a fiatalok, azon belül is a fiatal nők körében. Az általános iskolai tanulók létszáma – a megfelelő korú népesség fogyása miatt – egyre csökken. Az általános iskola nyolc osztályát 16 éves korukig el nem végzők aránya a korosztály kb. 5%-a. Az ő elhelyezkedési esélyük a legrosszabb, többségük tartósan kívül marad a munkaerőpiacon. Miközben a 14–18 évesek száma csökken, a középfokú oktatás nappali rendszerű képzéseiben részt vevő tanulók száma évről évre emelkedik. 2002-ben a felső középfokú végzettséggel rendelkező 22 évesek aránya 85,8% volt, ami megfelel az uniós célkitűzésnek. A felsőoktatási intézményekben tanulók száma szintén folyamatosan növekszik. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a 15-64 éves népesség közel fele (45,4%-a) legalább érettségizett, 12,4%-uk pedig diplomás. A 25 és 30 év közötti korosztály 17,4%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az iskolai végzettség döntő tényező az egyén foglalkoztatási lehetősége szempontjából is. Magyarországon az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező emberek munkaerő-piaci 3

KSH 2000-ben végzett időmérleg-felvétele alapján. 5


részvételi aránya jóval az EU átlag alatt marad, míg a munkanélküliség szintje ezekben a csoportokban a legmagasabb. Az oktatási egyenlőtlenségek kapcsán a kutatások eredményei és a statisztikai adatok arra utalnak, hogy az iskolák pusztán pedagógiai eszközökkel nem tudják ellensúlyozni a társadalmi hátrányok tanulási eredményekre gyakorolt hatásait. Mint a PISA kutatás mutatja, az intézmények közötti eredmény-különbségek nemzetközi összehasonlításban rendkívül magasak és közvetlen összefüggésben vannak a településtípussal és a tanulók szociális helyzetével, ami részben oka, részben pedig eredménye az oktatási rendszer nagy szelektivitásának. Nem ritka az elkülönítés és a szegregáció jelensége. A társadalmi boldogulás egyik magalapozója a mindenki számára elérhető, esélyteremtő oktatás, az új munkaerő-piaci pozíciók betöltéséhez alkalmas tudásokat biztosító képzés. A középtávú közoktatás fejlesztési stratégia célkitűzése olyan folyamatok elindítása, illetve megerősítése, amelyek eredményesen szolgálják a gyermekek és fiatalok fejlődését, személyiségük gazdagodását, felkészülésüket az egész életen át tartó tanulás és a társadalom életében való aktív részvételre; amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a munkaerő-piac folyamatosan változó igényeihez, és csökkentik az oktatás terén megmutatkozó egyenlőtlenségeket. A stratégia biztosítja a szolidaritás és a méltányosság elvének érvényesülését erősítve a társadalom kohézióját.

1.6. Jövedelemegyenlőtlenségek, szegénység A kilencvenes évek közepéig a makrogazdasági folyamatok hatásaként a lakossági jövedelmek színvonala mélypontra jutott, s a jövedelmek csökkenésével párhuzamosan a jövedelmek szóródása is nőtt. Napjainkra, bár célirányos jövedelmi felvételre 1996 óta nem történt, annyi valószínűsíthető, hogy az egyenlőtlenségek kilencvenes évek végére kialakult nagysága, szóródása stabilizálódni látszik. 2002-ben a lakosság legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű 20%-ának az egy főre jutó jövedelme a KSH adatai szerint 3,2-szeres eltérés mutatott, míg a TÁRKI 2003-as adatai alapján az eltérés 4,5-szörös. A Gini-együttható értéke a KSH szerint 2002-ben 22,6, a TÁRKI szerint 29,6 volt4. A háztartások egy főre jutó éves nettó átlagjövedelme 2002-ben 573 ezer Ft volt. Pozitív tendencia, hogy a nyugdíjas háztartások relatív jövedelmi pozíciója kedvezően alakult az elmúlt évek során. A gyermeket nevelő háztartásokban ugyanakkor az egy főre jutó bruttó jövedelem a gyermektelen háztartások jövedelmének mindössze 76%-a.5 Ez azt jelzi, hogy a keresetek nagysága, eltartó-képessége továbbra sem tud lépést tartani a gyermekek növekvő eltartási költségeivel. Az általános jövedelmi színvonal javulásával párhuzamosan az összjövedelmen belül a munkajövedelmek részaránya a társadalmi jövedelmek rovására újra emelkedni kezdett. 2002ben országos átlagban a munkajövedelmek 71%-át, a társadalmi jövedelmek 28%-át tették ki a 4 A Laekeni indikátorok alapján. Megjegyzendő, hogy a jövedelmi adatok megbízhatósága kérdéses. Az adatok forrása a KSH Háztartási Költségvetési felvétele, amely adatgyűjtés a jövedelmi adatok nagyságát és még inkább szóródását alulbecsli. A rendelkezésre álló másik adatforrás, a TÁRKI Monitor felvételei reálisabbnak tűnő jövedelmi adatokat produkálnak, de az adatgyűjtés kis mintanagysága itt is korlátozott megbízhatóságot eredményez. Nehézséget jelentenek Magyarországon a regiszteri adatok és a lakosságtól származó információk összekapcsolhatóságának korlátai, és nem utolsósorban a jövedelemelhallgatásokból adódó torzítások. 5 A KSH Háztartási Költségvetési Felvételéből származó adat.

6


lakossági összes jövedelemnek. Az egyéb jövedelmek részaránya (tőkejövedelem, a lakosság egymás közti transzferei) továbbra sem jelentős (1%). Az EU jövedelmi szegénységre vonatkozó definíciója szerint ma megközelítően minden tizedik magyar ember szegény. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető magasnak, de figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy Magyarországon ez a küszöbhatár messze a létminimum szintje alatt marad.6 A hazai szegénységi viszonyok reális bemutatásához az uniós indikátoroktól eltérő mutatókat tartunk megfelelőnek: Magyarországon nincs deklarált „hivatalos szegénységi küszöb”. A szociális ellátásoknál alkalmazott jogosultsági szint az államilag garantált nyugdíjminimum. Ennek összege 2003-ban 21.800, 2004-ben 23.200 Ft. A hazai gyakorlatban használt szegénységi küszöbök közül ez a legalacsonyabb, nagysága a KSH által számított létminimum hozzávetőleg 70%-át teszi ki. A létminimum a szegénységi küszöbértékek között kitüntetett szerepet tölt be, egy főre jutó országos átlaga 2002-ben 33.902 Ft/hó volt és egy fogyasztási egységre számolva 43.108 Ft/hó. Az egyik jól bevált és a KSH által rendszeresen publikált szegénységi határ „a háztartások által a nagyon szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott összeg” nagysága alapján kerül meghatározásra. Ezt hívjuk szubjektív szegénységi küszöbnek, melynek nagysága az elmúlt évek mindegyikében elmaradt a létminimumtól. Végül az EU által használt szegénységi definíció egy relatív szegénységi küszöb, amely a fogyasztási egység alapján számolt jövedelem medián-értékének 60%-a. A különböző szegénységi küszöbök nagysága és a szegénységben élő személyek és háztartások aránya (OECD1 fogyasztási egység alapján számolva) A szegénységi küszöb-érték nagysága Ft/év

Népesség

Háztartások aránya, %

Nyugdíjminimum alatt élő Relatív szegény Szubjektív szegény Létminimum alatt élő Forrás: KSH Háztartási Költségvetési Felvétel, 2002

334 500 394 870 461 153 517 296

5,4 9,2 17,0 24,7

4,1 7,5 14,4 22,0

Magyarországon az alacsony jövedelem, a jövedelmi szegénység legtöbbször halmozott hátrányokkal együtt jelentkezik. A mély jövedelmi szegénységben élők fogyasztásuk, lakáshelyzetük, vagyoni helyzetük alapján is nagy valószínűséggel szegények.

Az EU előírások alapján a szegénységi rátát nem OECD1, hanem a módosított OECD skálák alapján kell számolni, de ez a jelenlegi hazai viszonyokra nem releváns..

6

7


A különböző szegénységi dimenziók (jövedelem, lakáshelyzet, lakás-felszereltség, fogyasztás, kiadás, szubjektív szegénység) halmozódása a magyar háztartásokban, % A mély szegénység halmozódása

1998

Nincs mély szegénységjellemző 1 mély szegénységjellemző 2 mély szegénységjellemző 3-6 mély szegénységjellemző

2000 56,4 23,1 10,3 10,1

2001 61,1 22,9 8,2 7,8

2002 63,8 21,8 7,8 6,5

64,9 19,8 8,1 7,3

Forrás: KSH Háztartási Költségvetési Felvétel, 2002

A roma népesség felül-reprezentált a szegénység kockázatának kitett, és különösen a tartósan szegény népesség körében. Az alkalmazott számítási módszertől függetlenül a roma népesség több mint fele szegénynek, illetve depriváltnak minősíthető. Ha azokat tekintjük romának, akik magukat annak vallják, akkor a szegények egytizede cigány ember. Ha a külső személy megítélését vesszük alapul, akkor a jövedelmeket, illetve lakáskörülményeket tekintve a szegény népesség egyötödét teszik ki a romák. Körükben a különböző szegénységkockázati tényezők – alacsony iskolázottság, munkanélküliség, magas gyermekszám – kumulálódnak, ennek ellenére a roma származás már önmagában is szignifikánsan növeli a szegénnyé válás valószínűségét7. A szegénységet valószínűsítő legfontosabb kockázati tényező Magyarországon (az etnikai hovatartozás mellett) a háztartásfő munkanélkülisége. A Laekeni indikátorok szerint a munkanélküliek szegénységi kockázata közel négyszerese az országos átlagnak8. A munkanélküliség elsősorban a „vidéket” és ezen belül is a kisebb településeket, a községeket érinti. Ebből adódóan a szegénység vidéken és a kistelepüléseken jelentkezik a legsúlyosabb formában. A háztartásban élő gyermekek számának szegénységben játszott szerepe régóta jelentős. A három és több eltartott gyermeket nevelők szegénységi kockázata mintegy háromszorosa, az egyszülős családoké kétszerese az országos átlagnak. A 16 év alatti gyermekek körében a szegények aránya az országos átlagot jóval meghaladja (2002-ben 16% - Laekeni mutató)9, a legmagasabb szegénységi kockázat a 0-2 éves gyermekek körében tapasztalható. A háztartásfő iskolai végzettségének és beosztásának jövedelmi egyenlőtlenségekben játszott szerepe a nyolcvanas évek második felétől vált erőteljesebb differenciáló tényezővé, és vált mára kiemelkedő fontosságúvá nemcsak az egyenlőtlenség, hanem a szegénység szempontjából is. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a lakosság jövedelmi színvonalában, jövedelmi egyenlőtlenségeiben, szegénységében szerepet játszó demográfiai tényezők fontossága a nyolcvanas évek végétől egyre inkább háttérbe szorul, s a főszerepet – az etnikai hovatartozás, a roma származás mellett – a háztartás tagjainak, elsősorban a háztartásfőnek a munkaerőpiaci pozíciója határozza meg. A munkaerő-piacról kiszoruló, tartós munkanélküliségre ítélt, Kapitány Balázs – Spéder Zsolt. (2004): Szegénység és depriváció. Életünk fordulópontjai. Műhelytanulmányok 4. KSH. OECD1 fogyasztási egység alapján számított szegénységi arányok figyelembevételével. 9 OECD1 fogyasztási egység alapján számított szegénységi arányok figyelembe vételével. 7 8

8


vagy képzetlenségük folytán csak nagyon alacsony keresetért dolgozó, sokgyermekes családok társadalmi leszakadása sürgős kezelést igénylő társadalompolitikai kérdés. A társadalmi kirekesztéshez kötődő jelenségek jobb megértés, a folyamatok érdemi monitorozása érdekében indokolt a társadalom-statisztika és adatgyűjtések fejlesztése.

1.7. Települési jellemzők, területi egyenlőtlenségek Magyarország lakossága 2003-ban összesen 3145 településen élt. A népesség aránya Budapesten tovább mérséklődött (17%), a többi városban változatlan maradt (48%), a községekben élőké valamelyest nőtt (35%). A hazai településhálózat sajátossága – legjellemzőbben a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon – a szórt, törpe- és aprófalvas településrendszer. Ma a települések háromnegyede 2000 főnél kisebb lélekszámú, mintegy a harmadán 500 főnél kevesebben élnek. Minél kisebb lélekszámú a település annál magasabb az ott élő idősek aránya, az 5000 fő alatti településeken ez az arány 20-25%. 2001-ben az összes magyar település 46%-ára, az 500 főnél kisebb lélekszámú települések 66%-ára volt igaz, hogy vagy társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, vagy jelentős munkanélküliség sújtja. A területi egyenlőtlenségek tehát egyrészt a települési hierarchia, a községek, falvak, városok mentén, másrészt pedig, az ország keleti és nyugati része között mutatkoznak meg. Ezzel párhuzamosan a társadalmi-demográfiai jellemzők területi különbségei is igen jelentősek. Ezek a különbségek már a régiók szintjén jelentkeznek, de kistérségi szinten válnak igazán erőteljessé. A területi és társadalmi különbségek együtt járását jól példázzák a hazai halandósági mutatók. A születéskor várható élettartam kistérségenként a férfiaknál 63 és 71 év között, a nőknél 73 és 80 év között változik. Van olyan kistérség a mai Magyarországon, ahol a férfiak alig 60%-a éri meg a 60 éves kort, szemben például Budapest II. kerületével, ahol ez a 85%-ukra igaz. A munkaerő-piaci helyzet is jelentős területi különbségeket mutat. A munkanélküliség mértéke a legkisebb Budapesten és az agglomerációban, a legnagyobb az ország keleti részében. Egyes kistérségekben, foglalkoztatási körzetekben a munkanélküliség tartósan 10–15% fölött van. Gyakori, hogy e térségekben magas a nem regisztrált munkanélküliek aránya is. Budapesten 100 gazdaságilag aktív személyre 126 gazdaságilag nem aktív személy jut, Szabolcs-SzatmárBereg megyében 199. Ugyanez a mutató kistérségi szinten 113 és 246 között szóródik. A hátrányos helyzetű térségekben jellemző továbbá a lakosság alacsony iskolázottsága, valamint rosszabb egészségi állapota is; a szociális feszültségek markánsan, kiélezetten nyilvánulnak meg. Ugyanis pontosan ezeken a településeken a leginkább szűkös mértékű a szociális feszültségek kezelésére szolgáló ellátórendszerek jelenléte, elsősorban a települések alacsony gazdasági teherviselő képessége miatt. A dinamikusan fejlődő kistérségekben magasabb az élettartam, erőteljesebb a lakosság mozgása, mint a stagnáló, leszakadó területeken. A területfejlesztési célra fordított jelentős források ellenére az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az elmaradott helyzetű térségek többsége nem tud tartósan kikerülni hátrányos helyzetéből. A munkanélküliségi, a GDP és egyéb mutatóik számottevően nem javulnak, viszont 9


a többlettámogatásoknak köszönhetően nem is romlottak tovább. A többlettámogatások ténylegesen mérhető területfejlesztő hatása csak hosszabb távon, késleltetve fog jelentkezni. A támogatások eredményeképpen számos fontos infrastrukturális beruházás valósult meg, melyek a későbbi gazdasági növekedés fontos előfeltételét képezik.

10

2

C É L K I T Ű Z É S E K

Stratégiai megközelítés, célkitűzések Foglalkoztatás bővítése. Közszolgáltatásokhoz való hozzáférés. Szegénység csökkentése. Beruházás a jövőbe. Kirekesztés elleni küzdelem minden területen.

Magyarország a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban (JIM) azonosította azokat a főbb társadalmi kockázatokat és kihívásokat, melyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés területén jelentkeznek. Jelen dokumentum az EU társadalmi kirekesztés elleni célkitűzéseivel összhangban összegzi azokat a fő cselekvési irányokat és intézkedéseket, amelyeket a 2004-2006 közötti időszakban a szegénység és kirekesztődés csökkentése érdekében elindulnak. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem olyan össztársadalmi kötelesség, amelyben valamennyi ágazatnak és a társadalom egészének összehangolt cselekvése vezet eredményre. A

TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM KIEMELT IRÁNYAI

2004-2006

KÖZÖTT:

2.1. A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE 2.2. A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA 2.3. A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE 2.4. BERUHÁZÁS A JÖVŐBE: A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA 2.5. A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ÉRVÉNYESÍTÉSE MINDEN TERÜLETEN


2.1. A foglalkoztatás elősegítése

Foglalkoztatás-barát gazdasági környezet. Aktív munkaerő-piaci programok. Piacképes szakképzési, felnőttképzési programok – egész életen át tartó tanulás. A családi élet és a munkahely összeegyeztetése. Foglalkoztatást segítő szolgáltatások.

A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE TEKINTETÉBEN

az állandó és minőségi foglalkoztatás biztosítása minden munkaképes nő és férfi számára, különösen: − a munkaerőpiacra visszavezető utak megtalálása a legkiszolgáltatottabb csoportok számára, valamint a képzésekben való részvételük előmozdítása − a család és munkahely összeegyeztethetőségének elősegítése, a gyermekek, valamint függő hozzátartozók gondozásának biztosításával − a munka világából való kirekesztés megakadályozása a foglalkoztathatóság javításával, munkaszervezési megoldásokkal és az egész életen át tartó tanulással. − az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök bővítése a tartós munkanélküliek, valamint a magas szegénységi és kirekesztési kockázatú társadalmi csoportok munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében.

Magyarország egyetért azzal, hogy a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből kivezető legbiztosabb út a foglalkoztatás. Ezért a munka világába történő integráció/reintegráció kiemelt fontosságú. A foglalkoztatás elősegítése és az inaktivitás csökkentése érdekében, összhangban a párhuzamosan készülő Foglalkoztatási Akciótervvel, alapvető fontosságú: 2.1.1. Foglalkoztatás-barát gazdasági környezet biztosítása Munkahely-teremtéssel, a kis- és középvállalkozások támogatásával, foglalkoztatási ösztönzők biztosításával, az alacsony béreket terhelő elvonási kulcsok csökkentésével. 2.1.2. A hátrányos helyzetű csoportok számára aktív munkaerő-piaci programok Komplex foglalkoztatási programokkal, munkaerő-piaci képzésekkel, bértámogatással ösztönzött foglalkoztatással, a rehabilitációs foglalkoztatás bővítésével, közhasznú foglalkoztatási formákkal. 2.1.3. A foglalkoztathatóság javítása piacképes szakképzési, felnőttképzési programokkal, az egész életen át tartó tanulás elősegítésével A szakképzés fejlesztésével, felnőttképzési programok bővítésével és kiterjesztésével, az egész életen át tartó tanulás fejlesztésével.

12


2.1.4. A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi élet és a munkahely összeegyeztetése Rugalmas foglalkoztatási formák kialakításával, gyermekek nappali ellátásainak bővítésével, a rászoruló hozzátartozók gondozását segítő tevő szolgáltató-rendszer fejlesztésével. 2.1.5. A munkaerőpiacra való visszalépést támogató közösségi alapú szolgáltatások biztosítása A munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő szociális szolgáltatások erősítésével, tanácsadó, pszicho-szociális háttérszolgáltatások fejlesztésével, a helyi humánszolgáltatások (munkaerő-piaci, szociális, képzési, egészségügyi, kulturális) szolgáltatások közötti együttműködés erősítésével.

CÉLKITŰZÉSEK A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN A teljes foglalkoztatási ráta 2006-ig 59%-ra, 2010-ig 63%-ra történő növelése, (EU cél 70%); A férfiak foglalkoztatási rátájának 2006-ig 64,5%-ra, 2010-ig 69%-ra növelése; A nők foglalkoztatási rátájának 2006-ig 53%-ra, 2010-ig 57%-ra növelése, (EU cél 60%); Az 50 év fölötti munkavállalók foglalkoztatási rátájának 2006-ig 33%-ra, 2010-ig 37%ra növelése, (EU cél 50%). A tartós munkanélküliek arányának 2,2%-ra csökkentése 2006-ig. Az egész életen át tartó tanulásban, felnőttképzésben részt vevők arányának 10%-ra történő növelése 2010-ig, (EU cél 12,5%) A szakiskolákban a fiatalok lemorzsolódásának a jelenlegi felére, 15%-ra való csökkentése. A munkahely és a családi élet összeegyeztetése érdekében a 3 éven alul gyermekek nappali gondozását biztosító férőhelyek 10%-os növelése 2007-re.

13


2.2. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása

Esélyteremtő közszolgáltatások. Területi egyenlőtlenségek csökkentése. Akadálymentesített szolgáltatási környezet. Diszkriminációs gyakorlatok csökkentése.

A

SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRHETŐSÉG TEKINTETÉBEN

− Szolgáltatásokkal és egyéb intézkedésekkel biztosítani kell a társadalmi kirekesztés által sújtott csoportok számára az oktatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, egyéb köz- és magánszolgáltatásokhoz – pl. kultúra, sport és szabadidő – való hozzáférést − Lehetővé kell tenni a tudás alapú társadalom és az új információs és kommunikációs technológiák által teremtett lehetőségek kihasználását annak érdekében, hogy senki se rekesztődjön ki ezekből a lehetőségekből, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberekre. − Fontos az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek megteremtése a szegénység és a kirekesztés kockázatainak kitett társadalmi csoportok számára, valamint olyan integrált megoldások kidolgozása, amely megelőzi és csökkenti az iskolai lemorzsolódást, valamint az oktatási hátrányokat. − Beruházásokkal kell javítani a közszolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét a szociális ellátások, a közlekedés, a lakás, valamint az egészségügy területén. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fontos társadalompolitikai elve a munkaerő-piaci, az oktatási, a szociális, valamint a társadalmi esélyegyenlőséget szolgáló egyéb közszolgáltatásokhoz történő hozzáférés biztosítása, minőségük javítása, valamint fenntarthatóságuk biztosítása. Ennek jegyében kiemelt cél a közszolgáltatások területén: 2.2.1. Esélyteremtő közszolgáltatások megteremtése A szociális ellátórendszer területén a lakókörnyezetben történő komplex segítségnyújtással, a szolgáltatást igénybevevők önálló életvitelének és készségeinek erősítésével, önkéntesek és segítő közösségek bevonásával, a szolgáltatásokat igénybe vevők jogainak fokozott védelmével, az intézmények és szolgáltatások biztonságos működési feltételeinek megteremtésével, valamint a tervezésen alapuló szolgáltatásfejlesztéssel. Az oktatási rendszerben az óvodai neveléshez való hozzáférés kiterjesztésével a hátrányos helyzetű gyermekcsoportok körében, az oktatásban jelentkező hátrányos megkülönböztetés felszámolásával, a roma, a hátrányos helyzetű tanulók és a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjával, a hátrányos helyzetű gyermekek

14


többlettámogatásával, a pedagógusok komplex felzárkóztató programokra való felkészítésével. Az egészségügy területén az egészséget támogató társadalmi környezet kialakításával, az egészséges életmód ösztönzésével, az elkerülhető halálozások megelőzésével, az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer hozzáférhetőségének javításával. Az e-esélyegyenlőség területén a számítógép használathoz és az Internethez való hozzáférés javításával, kiemelten a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok körében. A kultúra és a sport területén a kultúra integrációs szerepének erősítésével, könyvtárak, a múzeumok, a közművelődési színterek hozzáférésének javításával, sportcentrumok, szabadidős lehetőségekhez való jobb hozzáférés biztosításával. 2.2.2. Területi egyenlőtlenségek csökkentése A hozzáférés területi egyenlőtlenségeinek javítása a foglalkoztatás, az egészségügyi, szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások területén. 2.2.3. Hozzáférhető szolgáltatási környezet biztosítása Fizikai és kommunikációs hozzáférhetőséggel, mind a középületek és közszolgáltatások, mind bizonyos magánszolgáltatások (turizmus, sport) tekintetében. 2.2.4. A diszkriminációs gyakorlatok csökkentése Az oktatás területén anti-diszkriminációs intézkedésekkel, az egészségügyi, a szociális és a gyermekvédelmi ellátórendszerben a szolgáltatásokat/ellátásokat igénybe vevők jogorvoslati lehetőségeinek bővítésével, a beteg-, ellátott- és gyermekjogi képviselőkkel, az egyenlő bánásmód törvényi szabályozásával.

CÉLKITŰZÉSEK A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN

A szociális alapellátások szükségletekhez mért hozzáférhetőségének folyamatos javítása, 2006-ig 10%-os kapacitásbővítés a házi segítségnyújtás terén. A roma gyermekek esélyeinek növelése integrált oktatásuk folyamatos bővítésével. A sajátos nevelési igényű tanulók számára a képességeiknek és személyiségüknek legjobban megfelelő oktatási formák biztosítása. A 22 éves korú népesség körében a felső-középfokú végzettséggel rendelkezők arányának 88%-ra való növelése. 2012-re a születéskor várható élettartam három évvel (férfiaknál 71, nőknél 79 évre) való meghosszabbodása. A három leghátrányosabb régióban a korai halálozások arányának 10%-os csökkentése 2008-ra.

15


2006-ra a teljes lakosság körében a PC használat 50%-ra, az Internet-használat 40%-ra való emelése. A hátrányos helyzetű csoportok hasonló mutatóinak közelítése az országos átlaghoz. 2012-re minden településen mindenki számára hozzáférhető közművelődési színtér kialakítása.

2.3. A szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése

Ösztönző segélyezési rendszer, általános megélhetési minimum. A lakhatás biztonságának növelése. A hajléktalanság mérséklése.

A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE TEKINTETÉBEN

− Garantálni kell mindenki számára az emberhez méltó élethez szükséges források, erőforrások biztosítását. − Ki kell dolgozni olyan szakpolitikákat, amelyek képesek megakadályozni élethelyzeti válságok társadalmi kirekesztéshez vezetését, pl. az eladósodást, vagy a hajléktalanság kialakulását. A legveszélyeztetettebb csoportok segítése, a tartós- és mélyszegénység csökkentése, valamint az elszegényedés megállítása közvetlen és célzott erőfeszítéseket követel. Ennek érdekében szükséges: 2.3.1. Ösztönző és célzottabb segélyezés, általános megélhetési minimum kidolgozása Kiemelten (a) a gyakran zárványszerű szegénységben élők, (b) a tartós munkanélküliek és családtagjaik, (c) az egyedül élő időskorúak, (d) a fogyatékossággal, illetve tartós egészségkárosodással élők, (e) a lakásukat, otthonukat elvesztő családok, (f) a mentális segítségre szoruló személyek és (g) a diszkrimináció által sújtottak tekintetében. A segélyezési rendszer modernizációjával: szociális minimum, és aktív korú jövedelmi szegénységben élő családok általános megélhetési támogatásának kidolgozásával. A legnehezebb helyzetben élők részére egyes pénzbeli ellátások kiegészítése, emelt összegű változatuk megteremtésével. 2.3.2. A lakhatás biztonságának növelése Az (a) eladósodás mérséklésével, (b) telepfelszámolási programokkal (c) a bérlakások arányának növelésével, (d) az otthonteremtés és megtartás támogatásával.

16


2.3.3. A hajléktalanság mérséklése Az utcán élő hajléktalan egyének és családok számának csökkentésével, a hajléktalan emberek integrációs lehetőségeinek bővítésével.

CÉLKITŰZÉSEK A SZEGÉNYSÉG MÉRSÉKLÉSE

ÉRDEKÉBEN

A szociális törvénykezés felülvizsgálata és modernizációja. A pénzbeli ellátások új vetítési alapjaként a szociális minimum kidolgozása. A segélyezési rendszer korrekciójaként általános megélhetési támogatás bevezetése. Egyes pénzbeli támogatások összegének emelése. A lakosság eladósodottságának (visszafizetési hátralékok) jelentős csökkentése 2006-ra. A bérlakások arányának 15%-ra való növelése 15 év alatt. Az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentése, a hajléktalan emberek integrációs lehetőségeinek bővítés.

2.4. Beruházás a jövőbe: a gyermekek jól-létének biztosítása Családtámogatások és családokat és gyermekeket segítő szolgáltatások fejlesztése. Esélyteremtő oktatás. Gyermeki jogok védelme.

A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ERURÓAPI UNIÓS IRÁNYELVEI A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA TEKINTETÉBEN A családi szolidaritást erősítését elősegítő intézkedések érvényesítését A gyermekek jogainak széleskörű garantálása A gyermekek társadalmi kirekesztésének megszüntetése felé tett lépések fontossága, a gyermekek számára minden lehetőség biztosítása a sikeres társadalmi integrációjuk érdekében. A gyermekek társadalmi helyzetének javítása, a gyermekszegénység elleni küzdelem és a családjukból kiemelt gyermekek integrációja kulcsfontosságú a szegénység és kirekesztődés újratermelődési folyamatainak megállításában. A gyermekszegénység magas aránya kiemelt erőfeszítéseket követel a gyermeket nevelő családok jövedelemteremtő képessége és anyagi

17


biztonsága, a gyermekek korai iskolai esélyeinek javítása, a gyermekjóléti szolgáltatások, valamint a családokat segítő támogató szolgáltatások fejlesztése területén 2.4.1. A családok számára nyújtott pénzbeli és természetbeli ellátások biztosítása, a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások bővítése Gyermekek napközbeni ellátásainak, bölcsődei férőhelyek számának bővítésével, gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztésével. A család- és gyermektámogatási garanciákkal, a rászoruló gyermekek számára biztosított ingyenes tankönyv, valamint iskolai étkeztetés biztosításával. Szülők munkaerőpiacra való visszatérésének segítésével. 2.4.2. Esélyteremtő oktatási rendszer A diszkriminációs, szegregációs iskolai gyakorlatok elleni küzdelemmel, a hátrányos helyzetű tanulók oktatási esélyeit növelő intézkedésekkel, a szakképzésben illetve a közoktatásban jelentkező iskolai lemorzsolódást csökkentő; és a felsőoktatásba való bejutást elősegítő programokkal. Óvodai férőhelyek és alapfokú oktatási-nevelési intézmények fejlesztése különös tekintettel a hátrányos helyzetű és roma gyermekekre. 2.4.3. A gyermeki jogok fokozott védelme A Gyermeki jogok miniszteri biztosa intézményének bevezetésével, gyermekbántalmazás elleni küzdelemmel, gyermekjogi képviselők kinevezésével.

CÉLKITŰZÉSEK A GYERMEKSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSÉRE

A mélyszegénységben élő gyermekek helyzetének javítása. Az ingyenes étkeztetés és tankönyvellátás kiterjesztése a szegénységben élő gyermekekre Hátrányos helyzetű, főleg roma lakosságú kistérségekben óvodai férőhelyek bővítése, és az alapfokú oktatási-nevelési intézmények infrastrukturális fejlesztése. 2005-től a 40 ezer főnél nagyobb lélekszámú településeken gyermekjóléti központok kialakítása történik meg.

2.5. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen

18

a


Kiemelt figyelem egyes csoportokra: roma népesség, fogyatékossággal élő emberek, nők. Ágazatok és igazgatási szintek közötti együttműködés. Civil társadalom bevonása.

A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EU-S IRÁNYELVEI A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIRKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM TERÜLETEN TÖRTÉNŐ FIGYELEMBEVÉTELÉNEK TEKINTETÉBEN

MINDEN

− Átfogó akciók kidolgozása a társadalmi kirekesztés által érintett területeken − Minden érintett - legyen az nemzeti, regionális, vagy helyi – szervezet mobilizálása a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, figyelemmel a szervezet kompetenciájára. − Megfelelő koordinációs struktúrák és gyakorlatok kialakítása Magyarországon a társadalmi kirekesztés, a társadalmi befogadás, de mondhatni az esélyegyenlőség elve is relatíve új fogalomként kezdett meghonosodni a politikai, szakmapolitikai, társadalmi gondolkodásban. A ’mainstreaming’ elvének kihangsúlyozása a magyar kontextusban annak érvényesítését jelenti, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem nem csak a szociális ellátórendszerek szűken értelmezett feladata, hanem egy olyan általánosan érvényesítendő szempont, amely minden szakpolitikai területen, valamint minden lehetséges igazgatási (regionális, megyei, kistérségi, és helyi) szinten érvényesítendő. Ez jogszabályi felülvizsgálatot, integrált programokat, komplex szolgáltatásokat, illetve az ezek hatásosságát mérni képes adatgyűjtést, statisztikai rendszereket kíván meg. 2.5.1. A roma népesség hátrányos helyzetének figyelembevétele minden területen Átfogó foglalkoztatási, képzési, lakhatási, egészségügyi, igazságügyi, kulturális és antidiszkriminációs intézkedésekkel, a roma népesség társadalmi integrációját elősegítő 2004-2006-ra szóló középtávú intézkedés-csomag megvalósításával, közvéleményformáló kampányokkal, képzésekkel. 2.5.2. A fogyatékossággal élők helyzetének figyelembevétele minden területen Fizikai és információs hozzáférhetőség biztosításával, a foglalkoztatási lehetőségek javításával, oktatási, felsőoktatási esélyteremtő programokkal, valamint szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosításával, társadalmi tudatformálással, a civil szervezetek bevonásával a döntéshozatalba. 2.5.3. A nők speciális szempontjainak figyelembe vétele minden szakmapolitikai területen A nők foglalkoztatási esélyeinek javításával, a családi szolidaritás növelésével, a családi és munkavállalás kötelezettségek összeegyeztetésének megkönnyítésével, a nők elleni erőszak visszaszorításával, a társadalmi közéletben való részvételük növelésével, nemekre bontott adatgyűjtések körének bővítése. 2.5.4. Ágazatok és igazgatási szintek közötti együttműködés 19


A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjainak érvényesítésével a kormányzásban, a különböző ágazatok és igazgatási szintek mindennapi munkájában, a jogalkotói, a jogalkalmazási, valamint tervezési folyamatokban. 2.5.5. Civil társadalom bevonása A társadalmi párbeszéd előmozdításával, a civil társadalom erősítésével, részvételük biztosításával a döntés-előkészítő és döntési folyamatokban. A civil szektor megerősítése annak érdekében, hogy a civil szervezetek a társadalmi szolidaritás, a diszkrimináció elleni küzdelem, és az esélyegyenlőség színtereivé váljanak. CÉLKITŰZÉSEK A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM, MINT HORIZONTÁLIS ELV ÉRVÉNYESÍTÉSE KAPCSÁN

A roma népesség társadalmi kirekesztettségének jelentős csökkentése. A fizikai és információs hozzáférhetőséget szolgáló programok folytatása. Helyi és regionális szociálpolitikai kerekasztalok létrehozása, valamint területi szintű Szociálpolitikai Tanácsok kialakítása az ország 7 régiójában és minden megyéjében.

20

S Z A K M A P O L I T I K A I

3

I N T É Z K E D É S E K

Szakmapolitikai intézkedések A foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz való hozzáférés. A legveszélyeztetettebbek segítése. Sajátos élethelyzetű csoportok támogatása.

3.1. A foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése A foglalkoztatás elősegítése a hátrányos helyzetű csoportok részére. Képzési intézkedések és egész életen át tartó tanulás. A munkahely és a családi élet összeegyeztetése. A magyar foglalkoztatáspolitika, összhangban az európai foglalkoztatási stratégiával, a következő három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő intézkedésre épül: − teljes foglalkoztatás, − a munka minőségének javítása és a termelékenység növelése, − a társadalmi kohézió erősítése és a befogadás elősegítése. Az alacsony foglalkoztatás korlátozza a gazdaság növekedését, alkalmazkodóképességét, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli a terheit, korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztődés kockázatát. CÉLKITŰZÉS: Magyarországon a foglalkoztatási ráta érje el: − az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2006-ra a 59%-ot, 2010-re 63%-ot, − a nők esetében 2006-ra az 53%-ot, 2010-re a 57%-ot. − a férfiak esetében 2006-ra 64,5 %-ot, és 2010-re a 69%-ot. Az elmúlt években a Kormány jelentős erőfeszítéseket tett a gazdasági növekedés érdekében, illetve a fenntartható fejlődés pénzügyi és jogi feltételeinek megteremtésére. A foglalkoztatás növelése érdekében elengedhetetlen a tőke beáramlásának ösztönzése, valamint a kis- és középvállalkozások támogatása.

21



A magyar gazdaság hosszú távú versenyképességének javulásában kiemelt szerepe van a működőtőke-befektetések ösztönzésének, az így megvalósuló beruházásoknak. A hazai befektetésösztönző-rendszer továbbfejlesztését a kormányzat elsősorban az adórendszer versenyképességet ösztönző jellegének erősítésével; a támogatási rendszer egyes elemeinek módosításával; befektetőbarát eljárás-, intézmény- és szervezetrendszer fejlesztésével; a munkaerő versenyképességének javításával; valamint a beruházások infrastrukturális feltételeinek javításával kívánja elérni. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) beruházás-ösztönzés prioritása az ipari és szolgáltatatói szektor versenyképességének támogatásán keresztül járul hozzá jelentősen a foglalkoztatás bővítéséhez. A prioritás által támogatott üzleti infrastruktúrafejlesztés és a pro-aktív beruházás-ösztönzési tanácsadás a versenyképesség javításával közvetett módon segíti a foglalkoztatás növelését. 2002-ben indult a kis- és középvállalkozások középtávú fejlesztési programja, a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program, amely a vállalkozások méretnagyságának növekedését, a vállalati kooperáció és hálózati kapcsolatok kialakítását helyezi előtérbe. A program keretében a kis- és középvállalkozásokat komplex támogatási eszközrendszer segíti, amelyben helyet kapnak a beruházási adókedvezmények, a kis- és középvállalkozások pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutását segítő finanszírozási konstrukciók, valamint a versenyképesség fokozását segítő pályázati támogatások. A foglalkoztatás bővítés ösztönzése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképességi Operatív Programjának (továbbiakban: GVOP) keretében 2004-től lehetőség nyílik a kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének fejlesztésére, az együttműködő vállalkozások közös célú beruházására és fejlesztésére. Az elmúlt években már történtek jelentős intézkedések az alacsony bérű munkák adóterheinek csökkentése és a tartósan munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációját elősegítő jogi és pénzügyi környezet megteremtése érdekében. Így a minimálbér, és az annál kisebb jövedelmek személyi jövedelemadó-terhe 0%-ra csökkent. Az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás összege általánosan is csökkent, és egyes munkavállalói csoportok (GYES, GYET és ápolási díj mellett részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók) foglalkoztatása esetén a munkaadó a teljes összeg megfizetése alól mentesül. A foglalkoztatás bővítésére gyakorolt kedvező hatások tapasztalatai alapján az elkövetkező években tovább folytatódik az alacsony béreket terhelő elvonási kulcsok csökkentése, különös prioritást adva a munkába állás első időszakában szerzett munkajövedelmeket sújtó elvonások lehetőségek szerinti csökkentésének. A foglalkoztatási szint emelésére irányuló intézkedéseknek – figyelembe véve a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét – a munkanélküliek mellett az inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérésének támogatását is szolgálniuk kell. Az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeinek fejlesztésével arra kell törekedni, hogy azoknak az embereknek a munkaerőpiacra való belépését is eredményesen segítsék elő, akik már hosszabb ideje nem vesznek részt a munkaerőpiacon, munkanélküliségük tartóssága vagy inaktivitás miatt. Ehhez az aktív munkaerő-piaci eszközök hatékonyságát és a foglalkoztatási szolgáltatások minőségét egyaránt javítani kell. A magyar foglalkoztatáspolitika végrehajtója az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ), amely a Foglalkoztatási Hivatalból, a fővárosi és a 19 megyei munkaügyi központból és az ezekhez tartozó 174 helyi kirendeltségekből, valamint a Regionális Képző Központokból áll. Az aktív munkaerő-piaci eszközök és az ÁFSZ működéséhez szükséges pénzügyi források 22



biztosítása a munkaadói és a munkavállalói járulékokból képződő Munkaerő-piaci Alapon keresztül történik. Az ÁFSZ mellett az önkormányzatok is szerepet játszanak egyes, a munkanélküliség kezelésére irányuló támogatási rendszerek működtetésében, elsősorban a közfoglalkoztatás szervezésében. Azokat a munkanélkülieket és inaktívakat, akik nem állnak kapcsolatban az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, leginkább a nem állami szervezetek tudják elérni. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) több mint tíz éve támogat olyan kísérleti programokat, amelyek a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci részvételét segítik célcsoport-specifikus eszközökkel. Ezen programok keretében számos olyan módszert kidolgoztak, amelyek hatékonynak bizonyultak a munkaerőpiacra való belépés segítésében. A programok a képzés, a foglalkoztatás, a munkaerő-piaci szolgáltatások és a pszicho-szociális támogató szolgáltatások elemeiből építkeznek, a célcsoportok és az egyes résztvevők szükségleteihez igazodva. Ezek a programok 2004-2006 között tovább folytatódnak. 3.1.1. A foglalkoztatás elősegítése a hátrányos helyzetű csoportok számára, aktív munkaerő-piaci eszközök A társadalmi kirekesztődés egyik központi eleme a bizonytalan munkaerő-piaci pozíció és a munkaerő-piacról való tartós kiszorulás: a tartós munkanélküliség vagy inaktivitás. Magyarországon egyes társadalmi csoportok, elsősorban a roma és a megváltozott munkaképességű emberek különösen érintettek a munkaerő-piaci hátrányok által, illetve esetükben a hátrányok gyakran halmozottan jelentkeznek. Aktív munkaerő-piaci eszközök A ’90-es évek végén a munkanélküliség csökkenésével és a munkanélküliség jellegének megváltozásával a tartós munkanélküliség kezelése vált egyre nagyobb kihívássá, amely új megközelítéseket tett szükségessé az aktív eszközök alkalmazásában. A foglalkoztatást elősegítő támogatásokat (képzés, bértámogatás, vállalkozóvá válást segítő támogatás) évről-évre havi átlagban mintegy 80-100 ezer fő veszi igénybe. A bértámogatással foglalkoztatott munkavállalók átlagosan 63%-át véglegesítették a munkaadók, míg a pályakezdők, munkatapasztalat-szerző támogatásból kikerülő fiataloknál ez az arány 66,9%.10 A tartós munkanélküliség leküzdéséhez a munkaügyi központok integrált munkaerő-piaci programokat indítanak, amelyek az egymásra épülő aktív munkaerő-piaci szolgáltatások és támogatások alkalmazásával a hátrányos helyzetűek különféle csoportjainak munkaerő-piaci reintegrációját szolgálják. 2002-2003-ban 39 integrált munkaerő-piaci program indult a fővárosi és a megyei munkaügyi központokban, amelyekben a szolgáltatások, képzés, támogatott foglalkoztatás együttes alkalmazásával 3950 fő elhelyezkedése várható. A 2004-ben elkezdett programok keretében várhatóan 3500 munkanélküli képzése és foglalkoztatása valósul meg.

10

ÁFSZ 2002. évi monitoring adatai alapján

23



A leghátrányosabb helyzetű munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatásának eszközei a közhasznú foglalkoztatás változatos formái: pl. településen belüli kommunális és intézmény-fenntartási feladatok ellátása, önkormányzati bérlakás-építés, szociális alapellátások elvégzése, egyéb önkormányzati, kistérségi, közfeladatok ellátása. A közhasznú foglalkoztatás célja a leginkább kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetben lévő személyek foglalkoztathatóságának fenntartása átmeneti munkalehetőség biztosításával. E programok kiemelt figyelmet szentelnek a tartós munkanélkülieknek, és elsősorban a romáknak. A hátrányos helyzetűek átmeneti foglalkoztatásának biztosítására a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium minden évben, így 2004-2006 között is közmunkapályázatokat hirdet meg. CÉLKITŰZÉS: A tartós munkanélküliek aránya 2006-ra 2,2%-ra csökkenjen. 2006-ra elérni, hogy minden munkanélkülinek – mielőtt a munkanélkülisége elérné az egy évet – felajánlásra kerüljön egy újrakezdési vagy legalább átmeneti foglalkoztatási lehetőség. Roma népesség A roma népesség foglalkoztatottsági mutatói rendkívül rosszak. Munkaerő-piaci hátrányaik kialakulásában szerepe van az alacsony iskolai végzettségnek, a települési hátrányoknak és a munkáltatók részéről tapasztalható diszkriminációnak is. A hátrányos helyzetű csoportok, kiemelten a romák munkaerő-piaci helyzetének javítását számos kezdeményezés célozza: a munkaügyi szervezet által működtetett munkaerő-piaci programok és szolgáltatások, PHARE programok, 2004-től a Strukturális Alapok által támogatott programok, valamint az EQUAL Közösségi Kezdeményezés. Emellett a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program keretein belül már 2003-ban is a roma vállalkozások számára külön pályázati felhívás került kiírásra. A roma emberek foglalkoztatási programokban való részvételének érdekében évek óta kialakult gyakorlat roma referensek, mentorok, foglalkoztatás-szervezők alkalmazása a munkaügyi központokban és a programok irányításában. Az Európai Szociális Alapból (ESZA) támogatott Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (továbbiakban: HEF OP) egyik prioritása a társadalmi befogadás elősegítése, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés megelőzése és leküzdése a munkaerő-piacra való belépés, a foglalkoztatás segítségével. Az újonnan induló programok többsége, így az ESZA támogatásával megvalósuló intézkedések is, a roma népesség társadalmi befogadásának előmozdítását horizontális szempontként kezeli. Ezért az itt bemutatott intézkedések a hátrányos helyzet kialakulását okozó tényezők (alacsony iskolai végzettség, települési hátrány, stb.) befolyásolásával valamennyi hátrányos helyzetű csoportra vonatkoznak, ám ezen belüli részaránya miatt a roma népesség kiemelt figyelmet kap. A hátrányos helyzetű emberek foglalkoztathatóságának javítása, különös tekintettel a roma népességre elnevezésű intézkedés olyan projekteket támogat, melyek a képzés, a munkaerőpiaci szolgáltatások és a pszicho-szociális támogatások elemeit ötvözve nyújtanak személyre szabott támogatást a hátrányos helyzetű embereknek. Az intézkedés célcsoportja az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező hátrányos helyzetű emberek, különös tekintettel a romákra, megváltozott munkaképességű emberekre, büntetőeljárásban terheltnek minősülő személyekre, 24



lemorzsolódó fiatalokra, 45 év felettiekre, illetve gyógyult szenvedélybetegekre. A programba 2008-ig mintegy 8000 fő bevonására kerül sor. A Regionális Fejlesztési Operatív Program (továbbiakban: ROP) Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása intézkedés keretében a négy leghátrányosabb helyzetű magyarországi régióban lehetőség nyílik helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozására, valamint a szociális gazdaságban megvalósuló foglalkoztatási projektek támogatására. A foglalkoztatási komponens célcsoportjai a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű, inaktív vagy tartósan munkanélküli emberek. A programba évente 10-14 ezer személyt bevonására kerül sor. A magyar EQUAL Közösségi Kezdeményezés olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozását és elterjesztését támogatja, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. A program keretében kidolgozásra kerülő új módszerek és bevált gyakorlatok hosszabb távon is formálni fogják a hazai foglalkoztatáspolitikát, bővítik annak eszköztárát. Megváltozott munkaképességű emberek A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci jelenléte marginális: az elhelyezkedési lehetőségeket korlátozza a munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó intézmények és a fogadó munkahelyek akadálymentesítésének alacsony szintje, valamint a munkaadói oldal nem megfelelő fogadókészsége. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációjának további gyakori akadálya a piacképes, korszerű szaktudás, szakképzettség hiánya. Ezért az állam ösztönzi (adókedvezményekkel, foglalkoztatási és munkahely-teremtési támogatással) a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását. Emellett, az ÁFSZ kiemelt figyelmet fordít a megváltozott munkaképességű emberek állásközvetítésére. Minden munkaügyi központban háromfős rehabilitációs csoport segíti a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését. Jelenleg 16 munkaügyi központban működik Rehabilitációs Információs Centrum (RIC), ahol komplex szolgáltatásokat vehetnek igénybe az érintettek, további négy megyében pedig 2004 folyamán kerülnek kialakításra. A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium 2004 és 2006 között továbbra is folytatja a már működő és folyamatosan bővülő szolgáltatások, modellprogramok támogatását az alábbi területeken: −

Az információ és a szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása az ÁFSZ intézményeinek bevonásával, a RIC bővítése;

−

Alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások biztosítása a non-profit szervezetek bevonásával;

−

Az ÁFSZ és a rehabilitációs intézmények munkatársainak képzése, munkaerő-piaci integrációs szolgáltatások nyújtására való felkészítésük;

−

Foglakoztatási rehabilitációs kutatócsoport létrehozása;

25


−


Kiemelt állami támogatásban részesülő munkaadók – elsősorban a célszervezetek – támogatása, működésük korszerűsítése

2003-ban megkezdődött a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerének felülvizsgálata. Ennek egyik első lépéseként a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében háromszorosára emelkedett a munkaadókat terhelő rehabilitációs hozzájárulás összege, valamint duplájára emelkedett az egyéni vállalkozókat, az őstermelőket és a 20 főnél kisebb foglalkoztatókat megillető adóalap-csökkentési kedvezmény. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását elősegítő „befogadó” munkahelyi gyakorlatok kialakításában, a célszervezetek új funkciókkal történő kibővítésében fontos szerepe lesz az EQUAL Közösségi Kezdeményezésnek is. 3.1.2. Képzés, egész életen át tartó tanulás A foglalkoztathatóság javítására irányuló képzési intézkedések elsősorban munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportokat céloznak. Az elbocsátással fenyegetett munkavállalók preventív jellegű tovább- és átképzése az ún. folyamatos szakmai képzés keretében, valamint a munkanélküliek reaktív jellegű munkaerő-piaci képzése egyaránt ebbe a körbe tartozik. A HEF OP intézkedéseinek többségében a hátrányos helyzetű csoportok szempontjai prioritást élveznek. A munkanélküliség megelőzését és kezelését szolgáló intézkedés elsősorban korai iskolaelhagyók, fiatal, tartós és idős munkanélküliek képzését jelenti. Ennek keretében az Állami Foglalkoztatási Szolgálat olyan képzéseket szervez, amelyek figyelembe veszik a célcsoportok speciális igényeit, továbbá tanácsadással és pályaorientációval egészülnek ki. Az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos készségek és ismeretek fejlesztése mindegyik képzésben kiemelten szerepel. Az egész életen át tartó tanulás alapfeltétele a tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák megléte. Az egész életen át tartó tanulás koncepciójába illeszkedik a HEF OP Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és kompetenciák fejlesztése intézkedése, melynek keretében olyan képzések megvalósítása történik, amelyek az alapkészségek elsajátítását teszik lehetővé. Az intézkedés keretében az oktatási intézmények támogatása történik a kompetencia alapú tanítási programok alkalmazása érdekében, másrészt a pedagógusok felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira. A HEF OP támogatásával kísérlet történik a közművelődési intézmények felnőttképzésbe való bevonására. Az intézkedés célja, hogy a közművelődési intézmények felnőttképzési helyekké váljanak, aminek révén a helyi igényeknek megfelelő képzési kínálat jöhet létre a rossz ellátottságú, hátrányos helyzetű területeken. Az intézkedés módszertani komponense olyan felnőttképzési módszerek kifejlesztését kívánja támogatni, amelyek alkalmazkodnak a hátrányos helyzetű csoportok különleges igényeihez. A 2004-től induló EQUAL program Az egész életen át tartó tanulás támogatása és befogadó munkahelyi gyakorlatok kialakítása prioritása keretében különösen a romák, az alacsony iskolai végzettségűek, az idős munkavállalók és a fogyatékossággal emberek 26



foglalkoztathatóságát javító képzésekre kerül sor. Ennek során többek között az alapkészségek fejlesztése, új technológiák, eljárások alkalmazásához kapcsolódó képzések vagy információs és kommunikációs technológiák használatához kapcsolódó ismeretek fejlesztése valósul meg. A versenyképes munkaerő megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy minden középfokú iskolába járó diák ingyen tehessen szert legalább egy idegen nyelven középfokú nyelvvizsgára, az Európai Számítógép Kezelői Jogosítványra (ECDL) és gépkocsivezetői engedélyre. Ezért 2006-ig kidolgozásra kerül az idegennyelv-oktatás fejlesztésének programja, amely biztosítja, hogy minden diák legalább egy nyelvből eredményes közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát tehessen, valamint minden iskolában biztosítják a számítógépes ellátottságot és az Internet hozzáférést. A felnőtt lakosság képzésben való részvétele – annak ellenére, hogy 2003-ban 3,2%-ról 6%-ra (330 ezer főre), mintegy duplájára növekedett – nagymértékben elmarad az Európai Unió 2010re szóló 12,5%-os célkitűzésétől. A felnőttképzés ösztönzéséhez jelentősen hozzájárulnak a felnőttképzési törvényben deklarált támogatások: a 2003-ban bevezetett felnőttképzési normatív állami támogatás, valamint a felnőttképzésben résztvevőket megillető személyi jövedelemadókedvezmény (mértéke a képzési díj 30 %-a). Magyarországon a szakképzés struktúrája nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodni a munkaerőpiac igényeihez. Ez gátolja a foglalkoztatás bővülését. Annak érdekében, hogy a képesítések jobban alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci igényekhez, 2004ben elkezdődött az Országos Képzési Jegyzék átalakítása, a munkaadók képviselőinek bevonásával. 2004-2006 között 16 térségi integrált szakképző központ kialakítása történik meg, melyek feladata a helyi munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, gyakorlat-orientált képzési rendszer működését koordinálása és felügyelése. A foglalkoztathatóság javítása érdekében erőfeszítéseket kell tenni az oktatási rendszerből való lemorzsolódás ellen. A lemorzsolódás elsősorban a szakiskolákban jelentős (30%-os). Ennek csökkentését segíti elő, hogy egy 2004-ben induló program keretében a hátrányos helyzetű fiatalok az alapkompetenciáik javítását célzó képzésben vehetnek részt a szakképzés megkezdése előtt. A roma fiatalok iskolai lemorzsolódásának csökkentése, oktatásuk eredményességének javítása érdekében több megyében, a munkaügyi központok támogatásával segítő pedagógusok alkalmazására kerül sor tantervi órán kívüli feladatok (felzárkóztatás, korrepetálás, beilleszkedés segítése stb.) ellátására. Hasonló célt szolgál a roma pedellusok és roma szociális segítők alkalmazása is. CÉLKITŰZÉS: A felnőttképzésben résztvevők arányának 2010-re 10%-ra történő emelése. Az idegennyelv-oktatás fejlesztési programjának kidolgozása 2006-ig A 2004-2006 között 16 térségi integrált szakképző központ kialakítása. A szakiskolákban a fiatalok lemorzsolódásának 15%-ra történő csökkentése.

27



3.1.3. A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése A nők és a férfiak munkaerő-piaci esélyegyenlőségének alapvető feltételei közé tartoznak a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolását lehetővé tevő családtámogatási ellátások, az elérhető és megfelelő minőségű gyermekgondozási, illetve a gondozásra szoruló családtag ellátását segítő szolgáltatások, valamint a családi kötelezettségeket rugalmasabban figyelembe vevő munkaszervezetek és foglalkoztatási formák, elsősorban a részmunkaidő elterjesztése. A hátrányos munkaerő-piaci helyzetű, gyermek, hozzátartozó gondozása után a munka világába visszatérni kívánó és a 40 év feletti, inaktív, de munkát vállalni szándékozó nők számára kíván munka lehetőséget biztosítani a 2002-ben indult „Esélyegyenlőség megteremtése a munkaerőpiacon” c. PHARE program. A program egyrészt a nők munkaerő-piaci integrációját és re-integrációját támogató EU-tagországi jó gyakorlatok és adaptálhatóságuk megismerését és megvalósítását célozza, másrészt támogatást nyújt munkavállalásra vagy önfoglalkoztatásra felkészítést, valamint kísérleti projektek keretében foglalkoztatást is biztosító programokat végrehajtó szervezetek számára. A munkaadók támogatása mellett fontosak a nők számára nyújtott szolgáltatások, képzések is. Ezért 2004-től több program is indul a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű nők foglalkoztathatóságának javítására. Négy megyében indítanak a munkaügyi központok integrált munkaerő-piaci programot a munka világába visszatérni kívánó nők támogatására. A HEF OP Nők munkaerő-piaci részvételének elősegítése című intézkedése keretében a 2004-2006-os időszakban jelentős források jutnak a nők munkaerő-piaci (re)integrációját vagy munkaerőpiacon maradását segítő alternatív foglalkoztatási szolgáltatások támogatására, valamint a nők vállalkozóvá válásának előmozdítására. A családtámogatási rendszer összetevői (családi pótlék, szülési szabadság, GYES, GYED, GYET, adókedvezmény), valamint az ápolási díj biztosítják, hogy a gyermekek vagy idős, beteg hozzátartozók gondozása céljából lehetőség legyen időlegesen kiválni a munkaerőpiacról. A gyermekgondozási segélyen lévők a gyermek másfél éves kora után, valamint a gyermeknevelési támogatásban részesülők napi 4 órát meg nem haladó időtartamban munkát vállalhatnak. 2003. évtől a gyermekgondozási segélyre való jog a gyermek egyéves kora után a nagyszülőnek is átadható, ezzel lehetővé válik a szülő munkaerőpiacra történő teljes visszatérése. A gyermekgondozással kapcsolatos ellátásokat az anya és az apa is igénybe veheti. 2003-tól kezdődően az apákat a gyermek születésekor 5 nap fizetett szabadság illeti meg. 2004-2006 között kiemelt hangsúlyt kap a gyermekek napközbeni ellátásainak fejlesztése. Jelenleg Magyarországon a 0-3 éves korú gyermekek napközbeni intézményes ellátása a korosztály mintegy a 10%-a számára biztosított. 2005. január 1-től minden 10 000 fő feletti lakosú településen kötelező bölcsőde üzemeltetése. A kistelepüléseken a bölcsőde alternatívája a „családi napközi” lehet, mely 2003-tól állami normatív támogatásban részesül. Ezen intézmények létrehozását 2004-2006 között a HEF OP Társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése intézkedése jelentős forrásokkal támogatja. Cél,

28



hogy 2007-re 10%-kal növekedjen a 3 éven aluliak ellátásában működő férőhelyek számát. Emellett jelentősen kell növelni a kisgyermek-ellátó intézmények állami normatív támogatását a 2004-2006 közötti időszakban. Kiemelt kormányzati törekvés, hogy az eddiginél jobban támogassa a munkaerőpiacra való visszatérést a 40 év felettiek, illetve azok esetében, akik a gyermekek vagy más hozzátartozók otthoni gondozását követően szeretnének ismét munkát vállalni. Ennek érdekében erősíti a rugalmas foglalkoztatási formák térnyerését. Ezt a célt szolgálja, hogy 2004-től csökkentek a munkáltatók befizetési kötelezettségei (a tételes egészségügyi hozzájárulás esetükben megszűnt) a GYES, GYET, illetve az ápolási díj mellett részmunkaidőben foglalkoztatottak után; valamint új foglalkoztatási támogatás is szolgálja a 14 éven aluli gyermeket nevelő szülők részmunkaidős foglalkoztatását. A távmunka elterjesztése érdekében 2004-ben az Országgyűlés kiegészítette a Munka Törvénykönyvét a távmunka-végzés szabályaival, a személyi jövedelemadóról szóló törvényt pedig a távmunka-végzéshez kapcsolódó költség-elszámolási lehetőségekkel. A 2004-ben immár ötödször került meghirdetésre a Családbarát Munkahely díj. Három kategóriában – kis, közép- és nagyvállalat, valamint költségvetési szerv és alapítvány – lehet pályázni a szervezet bevált gyakorlatainak bemutatásával többek között a munkaidő, továbbképzés, gyermekgondozás miatt távol lévő szülőkkel való kapcsolattartás és a gyermekintézmények működtetése területén. A pályázat nyertesei egy éven keresztül jogosultak a „Családbarát Munkahely” embléma használatára. Ezen kívül, a HEF OP is támogatja 20042006 között a családbarát munkahelyek elterjesztését szakértői tanácsadás biztosításával az arra pályázó szervezetek részére. CÉLKITŰZÉS: A gyermekek napközbeni ellátását szolgáló férőhelyek számának 10%-al történő növelése 2007-ig, és a fenntarthatóságot biztosító finanszírozási feltételek kialakítása. Rugalmas foglalkoztatási formák térnyerésének erősítése. Családbarát munkahelyi környezet fejlesztése.

3.1.4. Az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése Magyarországon az 55-64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája jóval alatta marad az uniós átlagnak (2003: 29,0%). Ennek oka elsősorban az idősebb munkavállalók számára kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet, továbbá közrejátszik az alacsony nyugdíjkorhatár, és a korai nyugdíjba vonulási lehetőségek elterjedtsége. 1997-től elkezdődött a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, melynek hatására a férfiaknál 2001ben már elérte, a nőknél 2009-re éri el a nyugdíjkorhatár a 62 évet. Ennek hatására elindult az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátájának emelkedése. A magyar demográfiai helyzetet figyelembe véve az új egységes nyugdíjkorhatár megfelelőnek minősíthető. 2004-től az idősebbek munkavállalási érdekeltségét és a nyugdíjalap egyenlegét javítja az a szabály, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött, de a nyugdíjat igénybe nem vevő munkavállalók nyugdíjösszege 29



havi fél százalékkal növekszik, minden a korhatár elérését követő 30 nap ledolgozott idő után. A munkáltatókat ösztönzi az idősebbek felvételére, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulást 50 év feletti, korábban munkanélküliek alkalmazásakor nem kell megfizetni. Az idősebb korosztályok számára biztosított továbbképzési lehetőségek bővítése kiemelt prioritás. 2003-ban az 50 év feletti népességből alig 20 ezer fő vett részt képzésben, a korosztály 1,5%-a. A munkanélküliek számára szervezett képzések esetén is növelni szükséges az idősebbek részvételét. 2004 és 2006 között az ÁFSZ az ESZA támogatásával központi munkaerő-piaci programot indít, amelynek egyik kiemelt célcsoportja az idősebb munkavállalók. A 45 éven felüliek munkaerő-piaci részvételét munkavégző képességük és szakmai ismereteik megőrzésével, megújításával, valamint megfelelő képzési lehetőségek megteremtésével tervezik támogatni. A 2004 májusában meghirdetésre kerülő EQUAL program keretében („Az egész életen át tartó tanulás támogatása és a befogadó munkahelyi gyakorlatok kialakítása” c. prioritás) támogatható tevékenység az idősebb munkavállalók munkában maradásának és újrafoglalkoztatásának elősegítése. Ennek során az információs és kommunikációs technológiák használatához kapcsolódó ismeretek és készségek fejlesztését, az új technológiák, eljárások alkalmazásához kapcsolódó képzéseket, az idős emberek egészségi állapotának javítását, ill. a munkavégzésükkel kapcsolatos szolgáltatások biztosítását tervezzük támogatni a kísérleti programot megvalósító szervezeteknél. CÉLKITŰZÉS: Az 50 év fölötti munkavállalók foglalkoztatási rátájának 2006-ig 33%-ra, 2010-ig 37%-ra történő növelése.

3.2. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése Biztonságot adó, emberközeli szociális ellátás. Esélynyújtó oktatás. Biztonságos lakhatás. Egészségi hátrányok leküzdése. Hozzáférhető igazságszolgáltatás. Integráló kultúra. Információs társadalom mindenkinek. 3.2.1. Biztonságot adó, emberközeli szociális ellátás Hazánkban a szociális védelem rendszere négy nagy alrendszerből tevődik össze. Ezek a kötelező társadalombiztosítás (nyugdíj- és egészségbiztosítás), a munkanélküliség kezelését szolgáló rendszer, az univerzális családtámogatási rendszer, illetve a szociális támogatások rendszere. Ez utóbbit a pénzbeli és természetbeni segélyek, illetve a személyes gondoskodást nyújtó intézményes szolgáltatási formák alkotják. A társadalom szociális helyzetére és a szociális védelmi rendszerre vonatkozó, a Kormány részére készített jelentés rögzíti, hogy a szociális ellátó rendszer feladata, hogy a társadalomban

30



felmerülő szociális szükségletekre hatékony választ adjon, biztosítsa a kirekesztődés megelőzését, illetve nyújtson hatékony segítséget a kirekesztettség megszüntetéséhez. A mai helyzetben és a belátható jövőben a szociális ellátórendszer különösen kiemelt feladatának kell tekinteni − a foglalkoztatáson kívül-rekedtek, − a lakhatásukban veszélyeztetettek, − a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, − a szociális vagy egészségi állapotuk miatt segítségre szoruló időskorúak, − a mentálhigiénés támogatásra szoruló személyek, − a tartósan egészségkárosodottak és a fogyatékossággal élők életfeltételeinek a támogatását. Ez a támogatás legtöbbször nem valósulhat meg másként, csak a pénzbeli (ill. természetbeni) juttatások és a személyes gondoskodást nyújtó ellátások közötti összhang megteremtésével. Az ellátórendszer helyzetét ma ennek az összhangnak viszonylag alacsony szintje jellemzi. A szociális védelem alrendszerei az indokoltnál sokkal inkább széttagoltak, miközben egyes ellátásokban hiányok mutatkoznak, az ellátásokhoz való hozzáférés tekintetében pedig súlyos egyenlőtlenségek vannak. A segélyezési rendszer egyszerűsítésre szorul. A személyes szolgáltatások intézményrendszerét egyrészt a széttagoltság és a területi egyenlőtlenségek jellemzik, másrészt a finanszírozás teljes elszakadása a szolgáltatásban testet öltő szakmai teljesítménytől, harmadrészt pedig nagy területei aránytalanságok jellemzik, különösen a kistelepüléseken és a leghátrányosabb helyzetű településeken. Az elkövetkező évek egyik kihívása, hogy megtörténjen a társadalom legszegényebb rétegeit érintő szociális ellátórendszer megújítása, beleértve a pénzbeli ellátások korszerűsítését, a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások hozzáigazítását a valós igényekhez, illetve mindezekkel összhangban a szociális igazgatás és finanszírozás átalakítását. A szociális ellátórendszer hosszú távú átalakítását tűzi célul az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által indított és jelen dokumentum készítésével párhuzamosan futó SZOLID projekt. Ennek keretében kidolgozásra kerül egyrészt egy rövid távú intézkedés-csomag, amely 2005-től tartalmaz intézkedéseket a szegénység további mélyülésének megállítása érdekében. Másrészt középtávon kidolgozásra kerül a szolidaritási törvény koncepciója, amely kerettörvényként az 1993-ban elfogadott szociális törvény helyébe lépne. A tervezett reform fő irányai: −

A szociális biztonság megalapozása a legszegényebbek számára is;

−

A segélyezési rendszer egyes elemeinek racionalizálása;

−

A foglalkoztatás elősegítése és támogatása a gyermekek napközbeni ellátásainak kibővítésével;

−

A szociális alapellátás feladatainak megosztása a települések és a kistérségek között;

−

A szociális igazgatás szakszerűségének és kistérségi szerepének megerősítése.

31



3.2.1.1. Szociális segélyezés A szociális védelmi rendszeren belül a segélyezés funkciója a leghátrányosabb helyzetű rétegek részére védelmet nyújtani, az alapvető létszükségleteik kielégítéséhez anyagi forrásokat biztosítani. 2002-ben Magyarországon 1,7 millióan, azaz a lakosság kb. 17%-a részesült valamilyen szociális segélyben. 1998-2002 között azonban mind a segélyben részesültek száma, mind a segélyek reálértéke csökkent. A szociális törvénykezés megújítását célul tűző SZOLID projekt 2005-től a következő változásokat tervezi bevezetni a segélyezési rendszerben: 1. A segélyezési rendszert érintő intézkedéscsomagban rendszerértékű változtatás a pénzbeli ellátások új vetítési alapjának, az ún. szociális minimumnak a bevezetése. Ez váltaná fel a jelenleg alkalmazott vetítési alapot, a nyugdíjminimumot. Az intézkedés legfontosabb célja annak a folyamatnak a megállítása, amelyben rászorulók esnek ki a segélyezettek köréből a segélyezési küszöb relatív elértéktelenedése miatt. 2. Ugyancsak a segélyezési rendszer korrekciója a legnehezebb helyzetben élők javára néhány ellátás kiegészítése, illetve emelt összegű változatának megteremtése. Idetartozik az emelt összegű ápolási díj, valamint a 75 éven felüliek számára az időskorúak emelt összegű járadéka. 3. Sor kerül a közgyógyellátás ésszerűsítésére, oly módon, hogy a jelenleginél jobban vegye figyelembe a jövedelmi helyzetet és a tényleges gyógyszerigényt.

CÉLKITŰZÉS: A szociális védelmi rendszer modernizációja. Ennek keretében: a legszegényebbek élethelyzetének javítása a segélyezési rendszer korszerűsítésével, célzottságának, kiszámíthatóságának növelésével.

3.2.1.2. Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások A szociális szolgáltatások rendszerének jelenlegi legnagyobb kihívása az, hogy a társadalmi hátrányok éppen azokon a településeken halmozódnak, ahol a szociális szolgáltatások is hiányoznak. Valamennyi település számára egyformán előírt törvényi kötelezettség az alapellátás megszervezése a kistelepülések számára – ami jelenleg az önkormányzatok több mint felét teszi ki – nehezen megoldható feladat. A differenciálatlan szabályozás egyúttal alacsony hatékonyságot és magas költségeket eredményez a szolgáltatások megszervezésében. Ebből adódik, hogy egyes településeken még a legelemibb szociális ellátások sem érhetők el, az ellátottsági mutatók pedig összességében igen alacsonyak. A SZOLID projekt által megfogalmazott reform célkitűzése, hogy olyan személyes szolgáltatás-rendszer alakuljon ki az egész ország területén, amely kellően rugalmas a lakosság változó problémáinak kezelésére, biztosítja a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, és ez

32



által csökkenti a területi egyenlőtlenségekből származó hátrányokat, az egyén szükségleteire szabott megoldásokat képes nyújtani, elősegíti a szociális célú társadalmi ráfordítások igazságosabb elosztását, elősegíti a helyi társadalom öngondoskodó – önsegítő képességének fejlődését és működését. A szociális szolgáltatások fejlesztésének tervezett prioritásai 20042006 között: − az aktivitás megőrzésével az önálló életvitel fenntartásának segítése, a saját lakókörnyezetben történő ellátás, valamint a munkaerőpiacra történő teljes, vagy részleges integráció megvalósítása a rehabilitáció eszközeivel, különösen a fogyatékossággal élők, a pszichiátriai- és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan emberek esetében; −

a kifejezetten hátrányos helyzetű térségekben a foglalkoztatás bővítésével - a vidékfejlesztési célokkal összhangban -, a települések, kistérségek megtartó erejének növelése, az infrastrukturális fejlesztés, a foglalkoztathatóság javítása;

−

a területi egyenlőtlenségek csökkentése, az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz történő hozzáférés javítása (pl. a falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztése);

−

a szociális ellátórendszer fejlesztésének kiemelt iránya a közösségi alapú szolgáltatások bővítése.

Tervezés alapú szolgáltatásfejlesztés A helyi szolgáltatástervezést erősítendő, 2003-tól a legalább 2000 lakosú települési, valamint a megyei önkormányzatok kötelesek szolgáltatástervezési koncepciót készíteni, mely tartalmazza az ellátási kötelezettségek teljesítésének helyzetét, a szolgáltatások, illetve a szükséges speciális ellátási formák biztosításának ütemtervét. A koncepciót – melyet a nem-kormányzati szereplőkkel is véleményeztetni kell – kétévente kell aktualizálni. A megyei önkormányzatok első ízben 2003 végén készítették el koncepcióikat, míg a települési önkormányzatoknak 2004 végéig kell megtenniük ezt. 2003-tól törvényi kötelezettség helyi és megyei szociálpolitikai kerekasztalok létrehozása, melyek a többszektorúságot biztosítják a helyi szociálpolitikai tervezésben. A szociálpolitikai ágazat regionális szintű tervezésének megalapozását 2003-tól kísérleti program segíti. Szociális szakember képzés A szociális területen mintegy 60 ezer szakember tevékenykedik. A szociális területen dolgozó szakemberek képzését 2004-2006 között támogatja a HEF OP A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével című intézkedés is, amelynek célja, hogy a szakemberek képzésével, valamint intézmény- és ágazatközi együttműködések támogatásával javuljanak az ellátottak rehabilitációs és foglalkoztatási esélyei. CÉLKITŰZÉS: Elérhető, mobil, finanszírozható szociális ellátások biztosítása. Ezen belül 2006-ig a házi segítségnyújtásban 10%-os kapacitás-bővítés elérése. A gyermekek napközbeni ellátását biztosító férőhelyek számának 10%-os növelése 2007-ig.

33



Szociális szakemberek továbbképzése, szolgáltatásfejlesztés erősítése.

a

tervezés

alapú

interszektorlális

3.2.2 Esélyteremtő oktatás Esélyteremtés az óvodától a diplomáig A társadalmi kirekesztés megelőzésének hathatós eszköze az oktatási rendszer, mely a toleranciára való nevelés mellett kiemelt szerepet játszik az egyenlő esélyek biztosításában. Az Oktatási Minisztérium ennek érdekében egy egységes, egymásra épülő, az óvodától a diplomáig tartó esélyteremtő rendszer kiépítését kezdte meg, amelynek fő célcsoportjai a hátrányos helyzetű és roma gyermekek. Mivel az iskolai sikerességet az óvodai nevelés alapozza meg, az esélyteremtő intézkedéseknek is legkorábban itt kell megjelenniük. A roma gyerekek mintegy a 11%-a 5 éves kora után sem jár óvodába, aminek oka elsősorban a drága szolgáltatásokban, valamint a férőhelyek hiányában keresendő. Részvételi arányuk növelése érdekében 2003. szeptemberétől a hátrányos helyzetű gyerekek ingyenesen étkezhetnek az óvodában, emellett a közoktatási törvény módosítása szerint helyhiány miatt nem tagadható meg a hátrányos helyzetű (rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő, vagy védelembe vett) gyermekek felvétele óvodába, iskolai napközibe, illetve kollégiumba. A ROP keretében pályázati úton lehetőség nyílik óvodai férőhelybővítésre a hátrányos helyzetű, főként magas arányú roma lakossággal rendelkező kistérségekben, valamint alapfokú oktatási-nevelési intézmények infrastrukturális fejlesztésére. CÉLKITŰZÉS: Évente 150-180 intézmény támogatásával az óvodai férőhelyek illetve az alapfokú oktatási-nevelési intézmények infrastrukturális fejlesztése a hátrányos helyzetű és roma gyermekek magasabb arányú bevonása érdekében.

Integrált oktatás A hátrányos helyzetű és roma tanulók oktatásból való lemorzsolódásának megakadályozása, illetve az iskolai szegregációs gyakorlatok mérséklése érdekében 2003. szeptemberétől indult az integrációs oktatás programja az általános iskolák 1. és 5. valamint a szakiskolák 9. évfolyamán. A program keretében bevezetésre került az integrációs felkészítés az érintett évfolyamokon, a többi évfolyamon pedig képesség-kibontakoztató felkészítés indulhatott, állami normatív támogatással. Az integrációs felkészítés célja a szegregált osztályok felszámolása, az eltérő szociálisgazdasági hátterű gyerekek együttnevelése, valamint olyan differenciált oktatásszervezési, pedagógiai gyakorlatok bevezetése, melyek hozzájárulnak a hátrányos helyzetű tanulók iskolai eredményességéhez, ezáltal csökkentik a korai intézményelhagyók számát. Az integrált oktatást folytató intézményeket szakmailag az Országos Oktatási Integrációs Hálózat (OOIH) segíti a

34



térségekbe kihelyezett koordinátoraival. Jelenleg 45 bázisintézmény működik a romák által leginkább lakott régiókban. (A program leírását ld. a Jó gyakorlatok között.) A hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatásának támogatására 2004-2006 között a Strukturális Alapok forrásaiból is lehetőség nyílik. A HEF OP egyik intézkedésének célkitűzései közt szerepel e két célcsoport oktatásában érintett szakemberek képzése, az integrációs oktatással kapcsolatos módszertan kifejlesztése. A pedagógusképzésben bevezethető képzési modulok, szakértői képzések és pedagógus-továbbképzési programcsomagok is kifejlesztésre kerülnek. CÉLKITŰZÉS: A hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében 2005-2006-ra 11.500 pedagógus és pedagógiai munkát segítő szakember gyakorlatorientált képzése. 270 komplex, integrációs pedagógiai keretrendszerrel rendelkező modell kifejlesztése Magyarországon a fogyatékosnak minősített gyermekek aránya 5,3%, míg az Európai Unióban ez a szám 2,5-3% között mozog. A kirívóan magas mutató mellett a másik jelentős probléma a roma gyerekek felülreprezentáltsága: a roma tanulóknak csaknem 20%-a kap fogyatékos minősítést, míg nem roma társaiknál ez az arány mindössze 2%. Gyakran előfordul, hogy speciális iskolába irányítják a gyermeket pusztán azért, mert rossz szociális helyzetükből adódóan még nem iskolaérettek, vagy a kultúrafüggő teszten rosszul teljesítettek. 2003-ban elkezdődött a fogyatékossá nyilvánítás jelenlegi rendszerének a hátrányos társadalmi helyzetű tanulók szempontjából való felülvizsgálata. A közoktatási törvényben többek közt megjelent a „sajátos nevelési igényű” kifejezés a korábban fogyatékosnak nevezett gyermekek jelölésére. Az „Utolsó Padból” elnevezésű program célja a nem-fogyatékos gyermekek fogyatékossá minősítésének visszaszorítása, az indokolatlanul fogyatékossá minősített tanulók visszavezetése az általános tantervű iskolákba/osztályokba. A visszahelyezett gyermekek után az önkormányzatok 2004 szeptemberétől emelt normatívát vehetnek igénybe. A program szempontjából releváns kultúra-független tesztek sztenderdizálására elkülönített forrást a HEF OP központi programja tartalmazza. Jelenleg évente kb. 3000 gyermek kezdi meg első évfolyamon enyhe értelmi fogyatékosként tanulmányait. A program célja ennek harmadára való visszaszorítása. CÉLKITŰZÉS: Az indokolatlanul fogyatékossá minősített tanulók visszavezetése általános tantervű osztályokba: az első évfolyamon enyhe értelmi fogyatékosként tanulmányaikat megkezdők számának harmadára történő visszaszorítsa. A magántanulóvá nyilvánítás a szegregáció egy újabban elterjedt formája, melynek során a tanuló iskolai pályafutása ellenőrizhetetlenné válik, s előbb-utóbb kikerül az oktatási rendszerből. A roma tanulókat nyolcszor nagyobb valószínűséggel mentik fel a rendszeres iskolába járás alól, ami ma a 14-15 éves roma tanulók 10%-át jelenti. A közoktatási törvény módosításával körültekintőbb intézkedések léptek életbe a magántanulóvá nyilvánítás területén, azzal a céllal, hogy csökkenjen az iskolai lemorzsolódás aránya.

35



Hátrányos helyzetű tanulókat segítő programok A közoktatási törvény új eleme a “tanoda” módszer, előírja a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességének iskolán kívüli foglalkozással való előmozdítását, amely nagyban hozzájárulhat a lemorzsolódás csökkentéséhez. Az EU országokban szabályozott módon létező szervezeti forma elterjesztésére a HEF OP nyújt támogatási lehetőséget pályázati úton. A tanodák szervezetileg az iskolától és a fenntartótól önálló, azokkal megállapodás alapján kötelezően együttműködő szervezeti formában kapnak támogatást. Az iskolán kívüli foglalkozás célcsoportjai elsősorban az általános iskolák felső tagozatain, valamint a középiskolákban tanuló diákok. Új eleme az oktatásnak és az egyénre szabott pedagógiai munka igényét erősíti az is, hogy 2004. szeptemberétől az általános iskola első-három évfolyamán a negyedik évfolyam végéig nem lehet évismétlésre kötelezni a diákokat tanulmányi eredményre hivatkozva, ugyanis a tapasztalatok szerint az évismétlésre kötelezett diákok nagy része be tudná hozni lemaradását, ha az alapkészségek (írás-olvasás) elsajátítására több időt szentelnének. Az alapozó szakasz meghosszabbításával 2004. szeptemberétől erre lehetőség lesz. Több program támogatja a hátrányos helyzetű, valamint roma fiatalok iskolai felzárkóztatását, továbbtanulását, kollégiumi elhelyezését, idegen nyelvi képzését, illetve középfokú képzésben való részvételét távoktatási és személyes konzultációs módszerekkel. A felsőoktatásban 2005. szeptemberétől bevezetésre kerül a megkülönböztetett bánásmód, vagyis a pozitív diszkrimináció intézménye. A rendeletmódosítás azoknak a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő, illetve onnét kikerülő fiataloknak, valamint azon hátrányos helyzetű jelentkezőknek nyújt segítséget, akik szociális helyzetük miatt rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosultak, és szüleik iskolai végzettsége nem haladja meg az alapfokú végzettséget. 2005-tól első alapképzésre felvételt nyerhet az a hátrányos helyzetű jelentkező, aki eléri az adott államilag finanszírozott szakon/szakpáron megállapított ponthatár 80%-át. Az így bekerült hallgatót mentor segíti tanulmányai során. Az esélyteremtő programoknak, hogy célt érjenek, szorosan össze kell kapcsolódniuk a rászorultság elvéből kiinduló különböző szociális juttatásokkal. 2003. szeptemberétől rászorultság jogcímen ingyen juthatnak tankönyvekhez a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekek; a három vagy többgyermekes családban élő, illetve az egyedülálló szülő által nevelt gyermekek, valamint alsó tagozaton a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő tanulók. Ez az intézkedés jelentősen csökkenti a nehéz helyzetben lévő családok iskola-kezdési költségeit. 3.2.3. Biztonságos lakhatás Az eladósodás megelőzése és mérséklése A felmérések szerint ma Magyarországon 500 ezer háztartás (az összes háztartás mintegy 13%a) van eladósodva. Az adósságok egyrészt a lakáshitelekből, másrészt a közüzemi díjhátralékokból származnak.

36



A szociális törvény 2003. január 1-jétől ad lehetőséget az önkormányzatok számára az adósságkezelési szolgáltatás nyújtására. Az ellátás kétpilléres rendszerben működik. Egyrészt a támogatottak pénzbeli támogatásban részesülnek, mely összeget az önkormányzat az adósságkövetelés jogosultjának folyósítja, emellett pedig a támogatottat lakásfenntartási támogatásban részesíti, melynek minimális összege ez évtől jelentősen emelkedett. A rendszer másik pillére az adósságkezelési tanácsadás, melyen minden támogatott köteles részt venni. A Kormány támogatást nyújt az önkormányzatoknak a tanácsadó szolgálatok elindításához, emellett sor került hét regionális módszertani tanácsadó szolgálat felállítására, melyek fő feladata az adósságkezelési tanácsadók szakmai felkészítése. A lakáscélú hitelek és a közüzemi díjtartozásokból származó adósságok kezelése érdekében egy 2004-ben elfogadott program értelmében 2005-től további intézkedések történnek. Egyrészt szűk körben, a legrászorultabb családok esetében sor kerül a lakáscélú hitelek konszolidációjára, más esetekben pedig a már működő adósságkezelési szolgáltatás kiterjesztése történik az adósságok rendezése érdekében. A közüzemi díjtartozások rendezése érdekében várhatóan az alábbi intézkedések kerülnek bevezetésre: − a legrászorultabb családok esetében a jelenlegi 25%-os önrész csökken, a fennmaradó tartozás pedig az adósságkezelés befejezését követően elengedésre kerül, amennyiben újabb adósság felhalmozására meghatározott időn belül nem kerül sor; − kiépítésre kerül egy olyan jelzőrendszer, melynek keretében a közüzemi szolgáltatók az áram- és/vagy gázellátás kikapcsolása előtt jelzéssel élhetnek az adósságkezelési tanácsadók felé; − a lakossági adósság felhalmozódásának megakadályozása érdekében elindul a kártyás fogyasztásmérő készülékek elterjesztése. A tervezett program várhatóan jelentősen elősegíti a lakosság eladósodottságának mérséklődését. A lakhatás megtartását segíti a szociális segélyezési rendszer egyik eleme, a lakásfenntartási támogatás, amelyre a településen elismert minimális lakásnagyságot meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben élő, hátrányos helyzetű személyek jogosultak. A támogatást a helyi önkormányzat ítéli meg. 2004-től jelentősen emelkedett a támogatás minimális összege, és a nyújtott támogatást 90%-ban a központi költségvetés finanszírozza. CÉLKITŰZÉS: A lakosság eladósodottságának (visszafizetési hátralékok) jelentős csökkentése 2006-ra. A lakáspolitikai rövid-, közép- és hosszú távú intézkedéseit tartalmazza a 2003-ban elkészített Otthon Európában nemzeti lakásprogram. A program fő prioritásai az építés- és befektetésösztönzés, a bérlakás-állomány növelése, a lakáshoz jutás és a szociális támogatások rendszerének kiterjesztése, valamint egyedi programok indítása a speciális élethelyzetben lévők számára. 2004. áprilistól növekedett a fiatal családok lakhatását segítő lakásépítési kedvezmény rendszere. Néhány speciális esetben használt lakás vásárlása esetén a fele összeg igénybe 37



vehető. A vissza nem térítendő támogatás mértéke a gyermekek számától függ, és 2004-ben jelentősen növekedett. A leromlott, szegregált városi területek fejlesztését célozza a Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) keretében induló Város területek rehabilitációja elnevezésű intézkedés. Ennek keretében romló állapotú, hátrányos helyzetű csoportok által lakott városi területek megújításra kerül sor az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) támogatásával. Az intézkedés keretében 2004-2006 között évente 30-50 ezer lakás közműellátásának biztosítása vagy megújítása várható. CÉLKITŰZÉS: A következő 15 év alatt a lakásállományon belül a bérlakás-állomány 15%-os részesedésének elérése.

3.2.4. Egészségi hátrányok leküzdése A magyar népesség rossz egészségi állapota és alacsony várható élettartama miatt az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése kiemelt prioritás. Egyrészt biztosítani kell, hogy a megfelelő minőségű egészségügyi ellátás mindenki számára hozzáférhető legyen, másrészt a hátrányos helyzetű csoportok egészségi állapotának javítására célzott programokat kell indítani. CÉLKITŰZÉS: Elérni, hogy egy évtized alatt a férfiak születéskor várható élettartama 71, a nőké 79 évre emelkedjen. Az ország hátrányos helyzetű régióiban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) az egészségügyi infrastruktúra fejletlenebb, mint az ország más területein. „Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az elmaradott régiókban” HEF OP intézkedés 2004-2006 között támogatást nyújt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területi kiegyenlítésében, az egészségi állapota miatt hátrányos helyzetű népesség munkaerő-piaci esélyeinek javításában, valamint a munkavégző képesség gyors helyreállításában. Mindezek megvalósulását térségi diagnosztikai központok és a hátrányos helyzetű lakosságot célzó mobil szűrőállomások felállításával, regionális Egészségcentrum modell-intézmény létrehozásával és rehabilitációs központok kialakításával kívánja elérni. A regionális egészségcentrum modell-intézmény külön célzott programot indít a roma lakosság egészségmagatartásának fejlesztésére. Ezáltal a területileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetű és magas rizikónak kitett populáció körében a betegségek korai diagnosztizálása, szűrése, gyógykezelése megfelelő időben történik. CÉLKITŰZÉS: A program célja, hogy az érintett területeken a korai halálozások aránya 2008ra 10%-kal csökkenjen. A hátrányos helyzetű csoportok egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférési esélyeit is javítja a Nemzeti Népegészségügyi Program. A program keretében horizontális célként jelenik 38



meg a hátrányos helyzetű lakossági csoportok igényeinek figyelembe vétele. Többek között kutatás indult a kirekesztett csoportok alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését gátló tényezők feltárására, a „Tolerancia az egészségért” alprogram keretében pedig öt város kórházában indult modellprogram a roma ellátottak speciális igényeinek, problémáinak megoldása érdekében (kórházi szociális munka fejlesztése, orvosok továbbképzése, szűrő vizsgálatok rendszeressé tétele, a betegjogi képviselő munkájának megerősítése, konfliktuskezelő tréningek az érintett szakembereknek). A hátrányos helyzetű területeken élő gyermekek egészségi állapotának javítása érdekében 2004-től elindul az iskolai egészségfejlesztési normatíva modellezése, valamint a normatíva által érintett kistérségekben átfogó felmérés indul a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok prevenciós szükségleteiről, az egészségmagatartásukat befolyásolni képes beavatkozási módokról. A Nemzeti Népegészségügyi Program keretében települési, térségi egészségfejlesztési programok indulnak a helyi közösségek egészségmegőrzése és életminőségének fejlesztése érdekében. Szintén az egészségfejlesztés fokozását szolgálják az olyan induló prevenciós és terápiás programok, mint az emlő és méhnyak rák időben történő kiszűrése. A 2003-2008 között megvalósítandó Nemzeti Környezetvédelmi Program kiemelten, külön tematikus akcióprogram keretében foglalkozik a környezeti tényezőkből adódó egészségügyi problémákkal. Kiemelt feladat a kültéri és beltéri levegőminőség okozta egészségügyi kockázatok mérséklése, melyhez kapcsolódóan programok indultak a beltéri levegőminőség paramétereinek megállapítása, valamint a lakókörnyezeti tényezők egészségre gyakorolt hatásainak értékelése céljából. A Környezetvédelmi Program további feladata a települések és kistérségek környezet-egészségügyi problémáinak komplex feltárása; az érzékenyebb társadalmi rétegek (gyermekek, roma népesség, korábban veszélyes munkakört betöltők) környezet-egészségügyi problémáinak feltárása és a problémák felszámolásának támogatása. 3.2.5. Hozzáférhető igazságszolgáltatás, bűnmegelőzés és esélyegyenlőség A jogbiztonság, az állampolgári jogok megerősítése és garantálása, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség általános érvényesítése mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban fontos területe a társadalmi befogadásért tett kormányzati erőfeszítéseknek. 2003 végén elfogadásra került az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény, amely kitér a közvetlen és közvetett diszkrimináció meghatározására és a szankciórendszer kiépítésére. A törvény a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, valamint az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybe vétele területén fogalmazza meg az egyenlő bánásmód követelményét. A törvényben deklarálásra került a „közérdekű kereset” fogalma, melynek értelmében társadalmi és érdek-képviseleti szervezet közvetlenül indíthat pert diszkriminációs ügyben. Az ilyen ügyekben a bizonyítási teher megfordul. A törvény értelmében 2005-től kerül felállításra az az anti-diszkriminációs testület, mely e törvény megsértésével kapcsolatos ügyekben jár el. A törvény végrehajtását elősegítendő a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program többek között közvélemény formáló 39



kampányok segítségével mozdítja elő a mindennapi egyenlő bánásmódot sértő gyakorlatok átalakítását. 2003. októberében fogadta el a Parlament a jogi segítségnyújtásról szóló törvényt, amely célul tűzi ki, hogy a szociálisan rászorulók számára létrejöjjön egy olyan intézményrendszer, amelyben szakszerű jogi tanácsadást és eljárási jogi képviseletet kaphatnak jogaik érvényesítéséhez, jogvitáik megoldása során. A 2004. áprilisától megyénként 3-3 fővel induló intézményrendszer az állampolgároknak rászorultsági alapon nyújt jogi segítséget, 2006-ig peren kívüli ügyekben, 2006. január 1-től peres ügyekben is. Az ügyfél a szolgáltatást vagy ingyen kapja, vagy a szolgáltatás díját az állam megelőlegezi számára. A konkrét jogi szolgáltatást az országos névjegyzékbe felvett ügyvédek, közjegyzők, civil jogvédő szervezetek látják el, akik közül az ügyfél szabadon választhat. 2004-2006-ban tovább folytatódik a 2001-ben elkezdett Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat működtetése, bővítése, melynek célja, hogy a roma lakosságot érő diszkriminációs ügyekben jogi segítséget nyújtson. Ez tanácsadást, iratszerkesztést és bíróság, vagy más hatóság előtti jogi képviseletet jelent. Jelenleg minden megyében 1 vagy 2 ügyvéd (összesen 27 fő) látja el ezt a feladatot, a roma ügyfelek számára a szolgáltatás ingyenes. 2004 fogadta el a Kormány a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája végrehajtását szolgáló cselekvési programot. A program sokrétű feladatokat állít a tárcák elé a gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése, a városok biztonságának fokozása, a családon belüli erőszak megelőzése, a bűnismétlés megelőzése, az áldozattá válás megelőzése és az áldozatokat segítő eszközök kialakítása terén. Feladatul tűzi ki a bűnmegelőzésről és az áldozatok védelméről szóló törvény kidolgozását. Az illetékes tárcák közti koordinációt megvalósító Országos Bűnmegelőzési Bizottság 2004-ben pályázatokat hirdet a fenti területeken programok, kutatások, képzések megvalósítására. A családjukban erőszakot szenvedett nők számáról biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre, valószínűsíthető azonban, hogy súlyos társadalmi problémáról van szó. Mindeddig az érintett nőknek nem voltak megfelelő jogi eszközeik a védekezésre, és speciális, az ilyen típusú problémákra létrehozott intézményrendszer sem működött. A menekülni kényszerülő nőket és gyermekeket a családos hajléktalanság problémájának kezelését célzó családok átmeneti otthonai fogadták be. 2004-től a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program keretében elindul az ún. krízis-kezelő központok, valamint a menedékotthonok hálózatának kialakítása. A kríziskezelő központok telefonon és személyesen komplex (jogi, szociális, pszichológiai) segítséget adnak a bántalmazott nőknek. Segítik és előmozdítják az érintett áldozatok ügyében eljáró hatóságok és intézmények munkáját. 2004-2006 között 5-6 ilyen központ és hat, ötven fő befogadására képes menedékotthon létrehozása és működtetése a cél. A Kormány elfogadta és benyújtotta az Országgyűlésnek a családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvénytervezetet. A tervezet azt is tartalmazza, hogy a távoltartásra irányuló perekben a bíróság soron kívül jár el. 3.2.6. Integráló kultúra, közművelődés, sport

40



A kultúrának, a kultúrához való hozzáférés esélyeinek kiemelt szerepe van társadalmi integrációban. A kulturális esélykülönbségek csökkentése kormányzati prioritás. Ennek jegyében vált 2004. május 1-től az állami múzeumok állandó kiállításainak látogatása mindenki számára ingyenessé. A kultúrához, kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférés erősítése fontos szempontja a „Közgyűjtemények modernizációja” programnak is. Ennek keretében mód nyílik a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő csoportok bekapcsolására a kultúra világába. Fejlesztésre kerülnek a nyilvános könyvtárak hangoskönyvvel, szövegértő szoftverrel és megfelelő könyvtári berendezésekkel annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők számára is biztosítva legyen az információkhoz való hozzáférés. Magyarországon az egyik legnagyobb intézményrendszer a művelődési házak 2200 épületet számláló hálózata. Legfontosabb feladat a kistelepüléseken a közösségi terek újrateremtése. Jelentős támogatást kapnak a települési önkormányzatok annak érdekében, hogy a korábban megszüntetett művelődési intézményeiket újraindíthassák. A támogatás épület-felújításra, berendezésre és eszközökkel történő ellátásra, akadálymentesítés megoldására használható fel. CÉLKITŰZÉS: 2012-re az ország összes településén álljon rendelkezésre közművelődési színtér. A roma népesség társadalmi helyzetének javítása érdekében fontos szempont kulturális identitásuk megőrzése. A középtávú roma program keretében felmérésre kerülnek a roma kulturális intézmények, kulturális tevékenységet folytató szerveztek, és támogatást kapnak a cigányság kulturális értékeit megjelenítő kiadványok. Kidolgozásra kerülnek a roma kulturális és művelődési intézményrendszer folyamatos működésének feltételei. A 2003-tól létező Roma Kulturális Alap folyamatosan támogat a cigány kisebbségi önkormányzatokat, bejegyzett kulturális és művészeti tevékenységet folytató társadalmi szervezeteket, egyesületeket, valamint roma művészeket. A kultúrához hasonlóan a sport egyik fontos funkciója, hogy közös sportélményeken keresztül elősegítse a különféle hátrányokkal küzdő emberek integrációját. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 2003-ben megalakította a Halmozottan Hátrányos Helyzetűek Sportbizottságát, amelyben állami önkormányzati és civil szervezetek képviseltetik magukat. A tárca azoknak a csoportoknak a sportolását, amelyek önhibájukon kívül gazdasági, társadalmi vagy szociális okok miatt kiszorulnak a sportolási lehetőségekből a Holdsugár Programon keresztül támogatja. Ezen a területen kevés hatékony program működik. Közülük azonban kiemelkedik a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Egyesületének már évek óta működő kezdeményezése, melynek célja, hogy a fiatalok szabadidő eltöltési szokásait és szórakozási kultúráját megváltoztassa a sport és a játék segítségével. Az éjféli asztalitenisz klubok hálózatát évente több mint tízezer fiatal látogatja, akik számára alternatívát nyújtanak a kábítószerfogyasztás, az utca helyett. A fogyatékossággal élők sportja jelentős támogatást élvez, egy jelenleg futó Phare program keretében többek között sportlétesítmények akadálymentesítése történik.

41



CÉLKITŰZÉS: 2005-ig minden nagyvárosban akadálymentes sportcentrum és uszoda létesítése.

3.2.7. Információs társadalmat mindenkinek Magyarországon a lakosság személyi számítógéppel való ellátottsága jóval elmarad az uniós átlagtól (22%), míg egyes hátrányos helyzetű csoportok esetében ez az arány ennél is jóval alacsonyabb (pl. romák esetében 5%). A Magyar Információs Társadalom Stratégiája (MITS) célul tűzte ki, hogy 2004-re valamennyi hazai településen álljanak rendelkezésre az állampolgárok számára könnyen elérhető, megfizethető, és kiszámítható minőségben szolgáltató közösségi Internet hozzáférési pontok. A Stratégia nagy hangsúlyt fektet a digitális egyenlőtlenség csökkentésére, az informatikai esélyegyenlőség erősítésére, a hátrányos helyzetű csoportok, ezen belül is kiemelten a fogyatékossággal élők, a nők, a romák, a vidéki lakosok és az idősek számítógép- és Internethasználatának elősegítésére (eBefogadás alprogram). Ennek keretében kerül sor Internet csatlakozás kiépítésére minden kistelepülésen, elsősorban könyvtárakban, közművelődési intézményekben vagy a települési önkormányzatoknál a Közháló program keretében. A Közháló program keretében 2005-ig négyezer végpont kiépítése a cél. A program keretében prioritást élveznek az alacsony lélekszámú települések. A kiépülő eMagyarország-Pont hálózat nyilvános elérési lehetőséget jelent a saját eszközzel nem rendelkezők számára is. A digitális írástudás program az infokommunikációs technológia kezelésének ismeretét kívánja erősíteni – elsősorban az iskolarendszerből korábban kikerült csoportok számára. A kormány folytatja a már megkezdett informatikai programjait is, pl. Sulinet program, melynek keretében már nem csak oktatási intézményekben tanulók és dolgozók juthatnak számítógéphez kedvezményesen. Az eEsély program a fenti programokba való bekapcsolódást segíti hátrányos helyzetű csoportok számára (idősek, romák, fogyatékossággal élők). 2004-től a Strukturális Alapokból is lehetőség nyílik az információs infrastruktúra fejlesztésére. A GVOP „A szélessávú távközlési infrastruktúra bővítése” intézkedése támogatja a szélessávú Internet-hozzáférési infrastruktúra kiépítését a gazdaságilag elmaradott régiókban. Az intézkedés célkitűzése, hogy az ország minden településén álljon rendelkezésre a köz számára elérhető csatlakozási pont, illetve a csatlakozási ponthoz férjenek hozzá az Internetszolgáltatók, ezzel biztosítva a lakossági Internet-elérést. CÉLKITŰZÉS: 2006-ra a kiemelt célcsoportok körében mért átlagos Internet-használati mutató közelítsen az országos átlaghoz. Minden településen váljanak elérhetővé közösségi hozzáférési helyek (E-esély pontok)

42



3.2.8. Hátrányos helyzetű térségek, regionális egyenlőtlenségek Magyarországon jelentősek az egyes térségek közti gazdasági, foglalkoztatási, infrastrukturális, szociális, egészségügyi feltételekben fennálló különbségek. Ezzel összefüggésben jelentősek a lakosság életkörülményeinek egyenlőtlenségei is, a hátrányos helyzetű keleti és dél-nyugati országrészek kistelepülésein – ahol nagy számban él roma kisebbség – kevés a munkalehetőség, magas a munkanélküliek, az inaktívak és a fekete gazdaságból élők aránya. A 2004. évtől működő terület- és régiófejlesztési célelőirányzat az ország térségei között fennálló fejlettségbeli különbségek leküzdéséhez biztosít forrást. Elősegíti a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatását, és ezáltal hozzájárul az állampolgárok életminőségének javulásához. A terület- és régiófejlesztési célelőirányzat az életkörülményekben, gazdasági, kulturális, oktatási, képzési és infrastrukturális feltételekben megnyilvánuló jelentős térbeli esélyegyenlőtlenségek mérséklése érdekében a leghátrányosabb helyzetű térségekben támogatást nyújt többek között: − − − − −

munkahelyteremtő- vagy megőrző beruházásokhoz, humán infrastruktúra fejlesztéshez, a közmunkaprogramokhoz kapcsolódó fejlesztésekhez, eszközbeszerzésekhez társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási válsághelyzetek megoldásához; a kistérségek szociális felzárkóztatási programjának folytatásához.

Ugyancsak a hátrányos helyzetű települések számára nyújtható a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás, amely 1996. óta szolgálja a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken megvalósuló fejlesztéseket. A támogatás elsődlegesen a termelő infrastruktúra beruházásait támogatja, bár az utóbbi években egyre nagyobb arányt képviselnek az önkormányzati intézmények beruházásai, valamint a humáninfrastruktúra fejlesztése is. A következő évek egyik fontos feladata a közigazgatás korszerűsítése, ezen belül az önkormányzati kistérségi társulások ösztönzése. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök áttekintésével, differenciált feladattelepítéssel egy átláthatóbb önkormányzati rendszer alakítható ki. Ezért a következő években a többcélú kistérségi társulások ösztönzése a cél, amelyben a társulásokat alkotó települési önkormányzatok meglévő kötelező feladataik közös ellátását vállalják. Ennek eredményeképpen a méretgazdaságosságból fakadó előnyöket hatékonyabban tudják a társult önkormányzatok kihasználni. 2004-ben az eddigieknél célzottabb, ösztönző támogatási forma kerül bevezetésre. A hátrányos helyzetű térségek esetében bizonyos alapvető infrastrukturális hiányosságokkal is szembe kell nézni. Jelenleg Magyarországon mintegy 2,7 millió lakos lakóhelyén (elsősorban az ország elmaradottabb Észak-Alföldi, Dél-Alföldi, Észak-Magyarországi területein) nem megfelelő minőségű az ivóvíz. 2009-re orvosolni kell ezeket a problémákat, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen az egészséges ivóvíz. A települések szennyvíz-elvezetésének megoldása szintén fontos prioritás. Ennek érdekében a még hiányos lefedettségű területeken

43



2000-2015 között átfogó program valósul meg – szintén részben uniós forrásokból –, melynek célja, hogy 2015-re 83%-os csatornázottsági arány valósuljon meg az országban. A hátrányos helyzetű kistérségekben 2004-2006 között folytatódnak a szociális felzárkóztató programok, melynek célja az ott élő lakosság szociális biztonsága, társadalmi esélyegyenlősége érdekében komplex támogatási rendszerben többletforrásokhoz juttatni a hátrányos helyzetű településeket. A három éves kistérségi szociális felzárkóztató programok 2001-től működnek, jelenleg tíz megye egy-egy kistérségében. A program célja az adott kistérség szociális alap- és szakellátásának, valamint gyermekjóléti alapellátásának mennyiségi és minőségi fejlesztése, a szolgáltatások hálózatának megerősítése. 2004-2006 között a tervek szerint újabb 10 kistérség kapcsolódhat be a programba. A szociális földprogram 1992 óta járul hozzá az elmaradott településeken élő, zömében tartós munkanélküli, roma családok aktivizálásához, életkörülményeik javításához. Jelenleg a program 10 megyében közel 250 településen működik, 30 ezer kedvezményezett részvételével, melynek fele roma származású. 2003-ban a szociális földprogramok támogatási rendszerében megjelent a 3 évre szóló tervezés lehetősége, melynek célja új típusú, kiszámíthatóbb támogatási rendszerrel biztosítani a folyamatos működés feltételeit a támogatott településeken. A területi egyenlőtlenségek, a kistelepülések intézményhiányából eredő hátrányok csökkentésében és a hátrányos helyzetű kistelepülések szociális ellátásának biztosításában fontos szerepet játszik a falu-, illetve tanyagondnoki hálózat, mely a 600 lakosnál kisebb települések esetében működtethető. Az összesen 1187, 600 lakosnál kisebb településből ez idáig közel 800-ban működik a szolgálat. Az elkövetkező évek célja a hálózat további bővítése, 2006-ig további 50 új szolgálat beindítása a 600 lélekszámnál kisebb, illetve a tanyás térséggel rendelkező településeken, valamint 100 leendő falu- vagy tanyagondnok képzése. Az „Élhetőbb faluért” tárcaközi program a lakosság széles rétegeit elérő olyan kezdeményezések kimunkálását célozza, amelyek a foglakoztatási- és szociális problémák kezelésének segítése mellett a tájat és a kultúrát fenntartó tevékenységek fejlesztésére irányulnak. Az 516 halmozottan hátrányos helyzetű települést magába foglaló program általános célkitűzése a vidéki térségekre jellemző kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellensúlyozása, a foglalkoztatási helyzet javítása, a helyi értékek megőrzése, a helyi természeti és szellemi erőforrásokra alapozott gazdaság fejlesztése, a vidéki népesség jövedelmi viszonyainak javítása és stabilizálása, a környezeti állapot megőrzése, fejlesztése. Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal koordinálásában 2004-től térségfejlesztési mintaprogramok indulnak. Közülük elsőként a Csereháti térség komplex fejlesztése kezdődik meg, mely térségben jelentősen felerősödött a többszörös kirekesztéssel sújtott népesség területi koncentrációja, és megnőtt a slumosodó városrészekben, gettósodó szegény- és munkástelepeken, a „gettósodó” falvakban élők aránya. A program célkitűzései a határmenti együttműködés, helyi együttműködési formák elősegítése, közlekedési rendszer fejlesztése, foglalkoztatás, jövedelemhez jutás lehetőségeinek növelése, a térség humán erőforrásának fejlesztése, oktatási feltételeket biztosítása a legfiatalabb generáció számára, szociális ellátásokhoz, egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférés javítása, információs társadalomban történő részvétel elősegítése.

44



A 2004-2006 közötti időszakban a Strukturális Alapok forrásainak jelentős része fordítódik regionális fejlesztésre. Ezeket az intézkedéseket a ROP fogja össze. A ROP forrásainak 75%-a a négy leginkább hátrányos helyzetű magyar régióban (Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl) kerül felhasználásra. A Hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása c. intézkedés keretében közúti infrastruktúra-fejlesztésre és a tömegközlekedés javítására kerül sor a munkaerő mobilitásának javítása és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása érdekében.

CÉLKITŰZÉSEK: 2009-re mindenki számára hozzáférhető legyen az egészséges ivóvíz. 2015-re 83%-os legyen a csatornázottság aránya az országban. 516 halmozottan hátrányos településen folytatódik az „Élhető faluért” komplex településfejlesztési program további hatékony működtetése. 2006-ig 10 újabb kistérségben indul el komplex kistérségi szociális felzárkóztató program. 2006-ig 50 új falu és tanyagondnoki szolgálat indul a leghátrányosabb településeken.

3.3. A legveszélyeztetettebbek segítése Roma népesség. Fogyatékossággal élők. Szenvedélybeteg, pszichiátriai beteg emberek. Hajléktalan emberek. Migránsok, menekültek.

3.3.1. A roma népesség integrációját elősegítő programok A lakosság mintegy az 5-7%-át alkotó roma népesség foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi, jövedelmi és lakhatási helyzetére vonatkozó mutatók messze elmaradnak a nem-roma lakosság mutatóitól. Foglalkoztatottsági szintjük durván a fele, munkanélküliségi rátájuk háromötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem roma lakosságénak. A roma gyerekek iskolai esélyei is rossz képet mutatnak: a 14 éves roma gyerekeknek csak 44%-a fejezi be az általános iskolai tanulmányait a nyolcadik év végére; azoknak az aránya, akik sikeresen befejezik a középiskolát, körülbelül 24%, és mindössze 2,2%-a szerez érettségit vagy főiskolai, egyetemi végzettséget. A szegénység előfordulása a roma népesség körében 5-10szeres a nem roma lakossághoz képest. A romák 20%-a még mindig elégtelen közműellátású, szegregált telepeken lakik, 60%-uk pedig hátrányos helyzetű térségekben él. A Magyar Kormány 2004-ben fogadta el a 2004-2006 évekre szóló középtávú intézkedéscsomagot a romák társadalmi integrációja érdekében. Az intézkedéscsomag, amellett, hogy széleskörű feladatokat fogalmaz meg a tárcák számára a romák társadalmi

45



integrációjával kapcsolatban, alapelvként rögzíti az intézkedések végrehajtásának eddigieknél alaposabb monitorozását is. Az alábbi területeken irányoz elő feladatokat: −

a jogegyenlőség ösztönzése (a Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózat működtetése és szükség szerinti továbbfejlesztése, a Roma Konfliktuskezelő és Jogvédő Alap működtetése),

−

az életminőség javítása (telep-felszámolási mintaprogram, majd komplex telepfelszámolási program kialakítása, további felmérések a romák egészségi állapotáról, szociális földprogramok továbbfejlesztése),

−

oktatás és képzés (integrált oktatás elősegítése, iskolából lemorzsolódók számára reintegrációs programok kidolgozása, roma tanulók ösztöndíj rendszere),

−

foglalkoztatás (megyei munkaügyi központok és a roma civil szervezetek együttműködésének elősegítése, közmunkaprogramok továbbfejlesztése),

−

információs társadalomba való integráció (országos képzési program, mentori rendszer),

−

kultúra, kommunikáció és identitás (a kulturális értékek megismertetése és ápolása – Roma Kulturális Alap, Nemzeti Kulturális Alap),

2005-ben elindul a „Roma Integráció Évtizede” projekt, melyben a magyar miniszterelnök koordinációs szerepet tölt be, és amely a Nyílt Társadalom Intézet (OSI), a Világbank, az Európai Bizottság, a UNDP, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, valamint a Finn és a Svéd Kormányok támogatásával jött létre. A program Közép-Kelet-Európa kilenc országában teszi lehetővé széleskörű intézkedések megvalósítását a romák társadalmi integrációja és kirekesztésének megszűntetése érdekében, 2005-2015 között. Az intézkedések négy fő területe a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás. A program gyakorlati kidolgozása 2004-ben történik meg: −

Az oktatás területén felállításra kerül egy Nemzetközi Roma Oktatási Alap, amely a kormányzat és a civil szervezetek közti partnerséget kívánja erősíteni kísérleti projektek által annak érdekében, hogy javuljon a romák oktatásban betöltött helyzete és teljesítménye.

−

A foglalkoztatás területén a program ösztönzi a megyei munkaügyi központok együttműködéseit a cigány kisebbségi önkormányzatokkal és társadalmi szervezetekkel, roma munkatársak alkalmazását a munkaügyi központokban, a közmunkaprogramok rendszeres értékelését, képzési és foglalkoztatási modellprogramok indítását, a szociális földprogramok bővítését.

−

A lakhatás területén a program támogatja a telepek és telepszerű lakókörnyezetek pontos feltérképezését, telep-felszámolási modellprogramok indítását, valamint kormányzati intézkedési terv kidolgozását ezek felszámolása/rehabilitációja érdekében.

46


−


A romák egészségi állapotának javítása érdekében pedig a program elő kívánja segíteni a romákat érintő egészségügyi szolgáltatások minőségi és mennyiségi fejlesztését, prevenciós szolgáltatások kiterjesztését.

A Roma Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózatot az Igazságügyi Minisztérium működteti. További, a romák integrációjával kapcsolatos programok koordinátora az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal. A Kormányhivatal rendelkezik többek között a Roma Koordinációs és Intervenciós keret fölött, amely a cigány kisebbségi önkormányzatok, roma társadalmi szervezetek működésének, tevékenységének támogatását szolgálja önhibájukon kívüli válsághelyzetekben. Ugyancsak a Kormányhivatal működteti a Konfliktuskezelési és Jogvédő Alapot, amely a romák hátrányos megkülönböztetése ellen fellépő és jogvédelmét ellátó szervezetek tevékenységét, konfliktus megelőzési és kezelési programok megvalósításának részbeni támogatását szolgálja. A romák integrációs programjait támogatja az 1996 óta működő Magyarországi Cigányokért Közalapítvány is. A Közalapítvány 2004-ben elsősorban a romák oktatásban, képzésben való részvételét, kulturális tevékenységeit, vállalkozás-indítását, valamint az információs társadalomban való részvételét kívánja elősegíteni, pályázatok útján. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium is több támogatási programot működtet a roma népesség szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésének javítása érdekében. Ezek közül kiemelendő az a modell-program, amely más településeknek, szervezeteknek mintául szolgáló újszerű megoldási módokat, helyi kezdeményezéseket támogat, a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a roma népesség szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítása érdekében. Ehhez képzési program is kapcsolódik a helyi döntéshozók, civil szervezetek számára. A „Tolerancia az egészségért” program keretében öt kórházban modell-program indul a roma ellátottak helyzetét javító intézkedésekkel, pl. kórházi szociális munka megerősítése, orvosok továbbképzése a romák ellátásával kapcsolatos kérdésekről, kórházi felvétel során a betegirányítás módszere, a betegjogi képviselő munkája során a diszkrimináció-mentes ellátás biztosítása. Végül ösztöndíj pályázat is kiírásra kerül, melynek célja, hogy ösztönözzék a roma fiatalok egészségügyi, szociális szakképzésben való részvételét. 3.3.2. A fogyatékossággal élők önálló életvitelét elősegítő lépések A fogyatékossággal élő emberek aránya a népességen belül az 1990. évi 3,5%-ról 2001-re 5,7%-ra emelkedett. Életkörülményeik sok tekintetben jelentősen kedvezőtlenebbek az átlagnépességénél. Bár iskolázottsági szintjük jelentősen javult az utóbbi évtizedben, ám még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól. Foglalkoztatási mutatóik igen rosszak, 2001-es adatok szerint mindössze 9%-uk volt foglalkoztatott, és az e körbe tartozó népesség több mint fele olyan háztartásban élt, amelynek egyáltalán nem volt foglalkoztatott tagja. A fogyatékossággal élők többszörösen hátrányos helyzetének javítása érdekében került sor a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény, valamint az ebben rögzített elvek gyakorlati megvalósulását megalapozó Országos Fogyatékosügyi Program elfogadására még 1999. decemberében. A Program átfogóan rögzíti mindazokat az 47



elveket, stratégiai célokat és feladatokat, amelyek a törvény végrehajtása érdekében összehangolt állami intézkedéseket kívánnak, de nagyban épít az önkormányzatokra és intézményeikre, a civil szervezetekre, valamint a fogyatékossággal élő személyek aktív részvételére is. A Program megvalósítása 2000-2010 között történik, középtávú intézkedési tervek segítségével. 2004. első felében elkészül a 2004-2007-re szóló új középtávú intézkedési terv, amely a fizikai, információs hozzáférhetőség, közlekedés, egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, sport, kultúra és szabadidő, szociális ellátások területein kívánja egységesen meghatározni a legfontosabb fejlesztési irányokat. A Program azt a célt szolgálja, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára összehangolt állami intézkedéseken keresztül megteremtődjön az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és az önálló életvitel alapvető feltételeinek a biztosítása, vagyis érvényesüljön a fogyatékossággal élők szempontjainak figyelembe vétele minden szakmapolitikai területen (mainstreaming). 2004-2006 között a fizikai és információs hozzáférhetőség érdekében több program is végrehajtására kerül: A Köztársasági Esélyegyenlőségi Program keretében folytatódik a középületek akadálymentesítése, (melyen belül prioritásként szerepelnek a kistelepülések középületei), valamint a hozzáférhetőség biztosítása az info-kommunikációban és az oktatás területén. Egy Phare támogatással megvalósuló program keretében 150 oktatási intézmény és sportcentrum akadálymentesítése történik meg 2005-ig. Hasonló program indul a kereskedelmi szálláshelyek és a vendéglátó-helyek hozzáférhetőségének javítására is. 2004-ben elindult egy Baranya és Jász-Nagykun-Szolnok megyét érintő mintaprogram, melynek keretében közterek akadálymentesítése történik közmunkaprogramok keretében. A közterületi akadálymentesítési programot a következő években további megyékre is ki kell terjeszteni. A közlekedési akadálymentesítés területén az Országos Fogyatékosügyi Program keretében felbecslésre kerül a személyszállítási közforgalom indokolt mértékig történő akadálymentesítésének költségigénye. A közlekedési társaságok kialakították akadálymentesítési stratégiájukat, melyek megvalósítása elindult. Az elkövetkező években fokozni szükséges az e területre bevonható forrásokat annak érdekében, hogy a célkitűzés elérhető legyen. A mozgáskorlátozott személyek parkolási igazolványáról jogszabály rendelkezik. Az Európai Unió ajánlásának megfelelően korszerűsítésre került a mozgáskorlátozott személyek parkolását lehetővé tévő parkoló kártyák rendszere. A rendelet, amely szabályozza a parkolási igazolványra jogosultak körét, valamint a parkolási igazolvány kiadása iránti kérelem eljárásának szabályait, 2004. július 1-jén lép hatályba. A információs hozzáférhetőség biztosítása érdekében a siket és a nagyothalló emberek számára a jelnyelvi regionális tolmácsszolgálatok jöttek létre, amelyek fordítási, tolmácsolási és jegyzetelési feladatokat látnak el, valamint információt nyújtanak a célcsoport kommunikációs igényeiről. Szoros kapcsolatban állnak a területükön működő szociális, egészségügyi, oktatási

48



és foglalkoztatási intézményekkel, szolgáltatókkal, és az érdekvédelmi szervezetekkel. Az elkövetkező években folytatódik a szolgálatok fejlesztése és működésük megerősítése. 2004-ben „Több fogyatékos fiatalt a felsőoktatásban” címmel az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és az Oktatási Minisztérium együttműködésében kampány kezdődött annak érdekében, hogy a látás- és hallássérült fiatalok minél nagyobb számban vehessenek részt a felsőoktatási képzésekben. Jelenleg 400 fogyatékos fiatal tanul felsőoktatási intézményben. Cél ennek a kétszeresére növelése. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások területén a fogyatékossággal élő személyek esetében a saját lakókörnyezetben történő segítségnyújtás kap prioritást. 2004-ben jelentős támogatást kapnak a fogyatékossággal élők önálló életvitelét segítő, 2003-tól működő támogató szolgálatok, melyek közül 20-22 új szolgálat létrehozása, valamint a már működők támogatása a célkitűzés. A fogyatékossággal élő személyek nappali ellátásának bővítése a 2004-2006 közötti időszakban a HEF OP intézkedései között is szerepel. A pályázat keretében elsősorban olyan szolgáltatások kialakítása a cél, amelyek a kötelező alapszolgáltatások mellett a társadalmi és munkaerő-piaci integrációt is nyújtanak, illetve a szolgáltatást igénybe vevők számára fejlesztő felkészítést, védett, félig védett vagy tranzitfoglalkoztatást is biztosítanak. Folytatódik a fizikai, információs hozzáférhetőség és az oktatási esélyek javítása. A fogyatékossággal élők számára nyújtott szociális szolgáltatások terén célkitűzés, hogy 2006-ig jelentősen növekedjék a házi segítségnyújtásban részesülő fogyatékossággal élő személyek száma. Folyamatosan növekedjék a támogató szolgálatok száma. A fogyatékossággal élők nappali ellátásában 1000 pótlólagos férőhely kerüljön kialakításra. 3.3.3. Szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek támogatása Magyarországon a fejenkénti alkohol- és nikotinfogyasztás tradicionálisan magas, a ’90-es évek óta terjed a kábítószerek kipróbálása is. A magyar népesség mentális állapota összességében kedvezőtlen, magas az öngyilkossági arányszám is. A Nemzeti Népegészségügyi Program fontos feladatának tekinti a szenvedélybetegségek visszaszorítását. CÉLKITŰZÉSEK: az alkoholbetegek száma a jelenlegi 800-900 ezer főről 2012-ig 500 ezer alá csökkenjen; a drogfüggők száma 2008-ra ne lépje túl a 2002-es szintet; a cigaretta fogyasztás évi 8%-kal csökkenjen 2005-ig;

A Program keretében az alábbi területeken történnek intézkedések 2004 folyamán: −

Alkohol betegek korai kezelésbevételének támogatása a munkahelyeken 49



−

Alkohol betegek korai kezelésbevételének fejlesztése az alapellátásban

−

Gyógyult alkoholbetegek civil szervezeteinek és az alkohol, illetve drog területen működő önsegítő csoportok fejlesztése

−

Szenvedélybetegek szociális ellátásnak fejlesztése

−

Szenvedélybetegek egészségügyi ellátásának – drogambulanciák, drogrehabilitációs intézményrendszer – fejlesztése

A drogprevenció területén számos komplex egészségfejlesztő-drogprevenciós célú program működik az országban, információs kampánnyal, képzésekkel, iskolai megelőző programokkal, egészségügyi szolgáltatásokkal (drogambulanciák, drogbuszok). Az állami szerepvállaláson kívül jelentős a civil szervezetek részvétele is. 2004-ben pályázati program útján támogatásra kerül az iskolák egészségfejlesztési-drogmegelőzési tevékenysége. A kábítószer elleni küzdelem összehangolt kormányzati intézkedéseit a 2000-ben elfogadott Nemzeti Stratégia a Kábítószer-probléma Visszaszorítása Érdekében foglalja magába. A Stratégia fő céljai: (1) a társadalom váljon érzékennyé a drogkérdések hatékony kezelése iránt, a helyi közösségek pedig növeljék problémamegoldó készségüket a kábítószerprobléma visszaszorításában; (2) esélyt kell teremteni arra, hogy a fiatalok képessé válhassanak a drogok visszautasítására, (3) segíteni a drogokkal kapcsolatba kerülő egyéneket és családokat, (4) csökkenteni a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét. A stratégia keretében 2002-2003-ban tett intézkedésekről szóló beszámoló elkészült, a következő időszak intézkedéseit tartalmazó cselekvési program kidolgozása pedig jelenleg van folyamatban. A Nemzeti Drogstratégia keretében került felállításra a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok hálózata, számuk meghaladja a 70-et. 2002-2005 között átfogó program indult a hálózat további fejlesztésére. A program keretében 700 fő képzése valósul meg, és drogprevenciós tevékenységek támogatása történik. CÉLKITŰZÉS: 2005-ig a kábítószerfüggők közül a kezelésben/rehabilitációban részesülők aránya 40%-kal nő A nemzeti drogstratégia keretében megvalósuló további programok: −

Reszocializációs, reintegrációs programok, intézmények fejlesztési támogatása

−

Képzési, továbbképzési, kortársképzési programok

−

Alacsonyküszöbű intézmények működési támogatása, infrastrukturális fejlesztések támogatására

A pszichiátriai- és szenvedélybetegeket ellátó szociális szolgáltatási rendszer kapacitáshiányokkal küzd, jelentős hiányok vannak a területi lefedettség vonatkozásában is. 2004-ben a pszichiátriai ellátások fejlesztésének iránya a lakókörnyezetében való ellátás, a közösségi gondozás hálózatának elterjesztése, a szociális segítő hálózat kialakítása, felkészítése, speciális tanfolyami képzéssel a gondozók és koordinátorok részére. Pályázati program keretében a tárgyi, működési feltételek kialakítása a cél. Egy év alatt 10-12 szolgálat 50



kialakítása történhet meg. A szenvedélybetegek ellátása területén szintén a 2003-ban bevezetett közösségi ellátás elterjesztése a cél. 3.3.4. Hajléktalan emberek életesélyeinek növelése Magyarországon a hajléktalan emberek számáról csak becsült adatok állnak rendelkezésre, melyek szerint számuk 35-40 ezer főre tehető. A hajléktalan embereket fogadó szálláshelyek száma, jelenleg mintegy 6200. A nappali melegedőkben és a népkonyhákon pedig naponta 5000 személy kap ellátást. Ezek a kapacitások csak egy részét fedik le a szükségleteknek, a hajléktalanul, utcán, nem lakás céljára szolgáló helyen élők száma az ellátórendszer jelenlegi kapacitásának többszörösét teszik ki. Ugyanakkor az ellátórendszer legkevésbé kiépített területe az intézményen kívül élők segítése, de kevés a megelőzést és a reintegrációt segítő program is. A hajléktalan-ellátás fejlesztésének fő prioritásai az elkövetkező években az utcán élők számának csökkentése, valamint a hajléktalan ellátásokból való kivezető utak megteremtése. CÉLKITŰZÉS: Az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentése. Ennek érdekében a nappali ellátás fejlesztése oly módon, hogy az elősegítse a hatékonyabb ellátásszervezést diszpécserszolgálatok működtetése által. Ennek érdekében folytatódik egyrészt az utcai szociális munka fejlesztése, másrészt a komplex társadalmi re-integrációt biztosító programok támogatása. A program kiemelt célja a vidéki és a fővárosi utcai szociális munka és a regionális diszpécserközpontok működési feltételeinek kialakítása és fejlesztése. Ezek feladata a szükségletek és a rendelkezésre álló ellátások felmérése, a szolgáltatások hozzáférhetőségének figyelése/szervezése. A területi szintű munka jobb összehangolása érdekében 2004-től regionális módszertani központok kerülnek felállításra. Külön hangsúlyt kap a szálláshelytől független, esetkezelés jellegű szociális munka megjelenítése. A támogatott re-integrációs programok a hajléktalan személyek elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedését és az önálló életvitel megteremtését célozzák. Az önálló életvitel egyik pillére az önálló lakhatás, ennek érdekében folytatódik az intézményen kívüli férőhelyek bővítése. A rendelkezésre álló fejlesztési források rugalmas és szükségleteknek megfelelő felhasználását a fővárosban és Pest megyében az e feladatra 2003ben létrehozott az Összefogás Közalapítvány koordinálja. Egy 2004. évi jogszabály-módosítás 6 regionális és négy fővárosi egészségcentrum létrehozását célozza, melyek sürgősségi ellátást, megfigyelést és ápolást biztosítanának, az utcai szociális munka intézményes háttereként. A HEF OP intézkedései között is szerepel a hajléktalan emberek nappali ellátásának bővítése a 2004-2006 közötti időszakban. Az intézkedés keretében elsősorban olyan szolgáltatások kialakítása a cél, amelyek társadalmi és munkaerő-piaci integrációt célzó szolgáltatásokat is nyújtanak, illetve a szolgáltatást igénybe vevők számára fejlesztő felkészítést, védett, félig védett vagy tranzitfoglalkoztatást is biztosítanak.

51



3.3.5. Migránsok és menekültek társadalmi befogadásának elősegítése A Magyar Köztársaság területére bevándoroltak, valamint letelepedett külföldi állampolgárok száma és aránya az EU tagállamaihoz képest alacsony, a lakosság alig 2%-a. Hazánk EU csatlakozását követően ugyanakkor a bevándoroltak létszámának emelkedése várható, ezért nagyon fontos, hogy kiépüljenek a társadalmi integrációt támogató intézmények és eszközök. A menekültek társadalmi beilleszkedésének állami feladatát a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény fogalmazta meg, melynek keretében a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2002-től ajánl fel ún. Integrációs programcsomagot a menekültek számára. 2003-ban PHARE támogatással kísérleti integrációs program indult, amely menekültek társadalmi és munkaerő-piaci integrációjához nyújtott komplex támogatást. 2003-ban indult a MATRA előcsatlakozási program, melynek célja egy átfogó menekült és „bevándorló” integrációs politika intézményi feltételeinek kidolgozása, az integrációs programok lehetséges tartalmi elemeinek meghatározása. Előreláthatóan 2005. januártól egy 15 hónapig tartó „Twinning-projekt” veszi kezdetét. Ennek elsődleges célja egyrészt a külföldiekkel a munkájuk során kapcsolatba kerülő önkormányzatok és munkaügyi központok munkatársainak továbbképzése, másrészt egy a jogszabályi háttér megteremtését szolgáló javaslat kidolgozása.

3. 4. Sajátos élethelyzetű csoportok Gyermekek és idős emberek. 3.4.1. A gyermekszegénység kockázatainak megelőzése, a családi szolidaritás megőrzése A napjainkra jellemző demográfiai változások hatásai Magyarországon is megmutatkoznak, és a hagyományos családi kötelékeket is átrendezik. 20 év alatt közel a felére csökkent a házasságkötések száma és ma már minden második házasság válással végződik. Az egyszülős családok aránya eléri a 16%-ot. 10 év alatt 5%–ról 11%–ra nőtt az élettársi kapcsolatok aránya. Magyarországon ma minden ötödik gyermek házasságon kívül születik. A gyermekek szegénységének kockázatát leginkább növelő tényezők a szülők kereső foglalkozásának hiánya, a nagycsaládban való nevelkedés, illetve a hátrányos helyzetű térségekben található lakóhely. Az ezekből adódó hátrányok kompenzálása érdekében Magyarországon differenciált pénzbeli családtámogatási rendszer működik, mely a magyar szociális ellátórendszerben kiemelt szerepet tölt be. A munkajövedelmek után a gyermekes háztartások bevételeinek – EU összehasonlításban is kiugróan magas – átlagosan 13%–át a családtámogatások képezik. Ennek ellenére a gyermekes családok szegénységi rátája mintegy kétszer akkora, mint a magyar felnőtt lakosság körében. A szegénységi kockázat legnagyobb a gyermekeket egyedül nevelők családjában, valamint a háromnál több gyermeket nevelőknél, 52



bár az utóbbi időben a nagycsaládok szegénységi kockázatát sikerült némiképp enyhíteni. Kiemelt kockázatot jelent a gyermekszegénység szempontjából, hogy van-e aktív kereső a családban. Ily módon a gyermekszegénység kezelésének egyik kulcskérdése a szülők foglalkoztatási esélyeinek növelése. További eszközt jelentenek a pénzbeli és természetbeni támogatások, a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások, valamint célzott programok. Pénzbeli és természetbeli ellátások A családtámogatási rendszer pénzbeli ellátásai közül a szociális rászorultsághoz kötött rendszeres gyermekvédelmi támogatás a legjelentősebb. Az 1997 óta működő ellátás alapján évente eleinte átlagosan 800 ezer, az elmúlt két évben kb. 750 ezer gyermek után járt támogatás. A támogatást mindazok a gyermekes családok megkapják, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimumot. Ez a támogatási forma jelentős szerepet tölt be a szegény, alacsony jövedelmű és az aktív kereső nélküli gyermekes családok életében. A családtámogatások szempontjából is kiemelt feladatot jelent az ellátások reálértékének megőrzése. CÉLKITŰZÉS: A mélyszegénységben élő (az egy főre eső családi jövedelem tekintetében a nyugdíjminimum alatti szinten lévő) gyermekek arányának csökkentése. A Gyermekvédelmi törvény 2002. évi módosítása differenciáltabbá és célzottabbá teszi a gyermekétkeztetési kedvezmények feltételrendszerét. 2003 szeptemberétől a bölcsődékben és óvodákban nem kell térítési díjat fizetni az étkezésért a legrászorulóbbak – a fogyatékos, nagycsaládban élő, illetve rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermekek – után. A közoktatási intézményekben jelenleg e hátrányos helyzetű csoportok 50%-os térítési díj kedvezményre jogosultak. 2003. szeptemberétől az étkeztetésnél is bővebb körben vált ingyenessé a tankönyvellátás: a három és több gyermekes családban élő, a tartósan beteg, fogyatékos, vagy egyedülálló szülő által nevelt 1-13. évfolyamon tanulók és szakképzésben részesülők, továbbá a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő 1-4. évfolyamon tanulók, 2004. szeptemberétől pedig a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő 1-8. évfolyamosok jogosultak ingyenes tankönyvellátásra. A rendszer teljes felfutása során a jogosultak köre tovább bővül majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő 9-13. évfolyamos tanulókkal. Gyermekjóléti szolgáltatás A családban nevelkedő hátrányos helyzetű gyermekek problémáit hivatott kezelni az országosan kiépült gyermekjóléti szolgáltatás rendszere. Jelenleg a magyarországi települések 95%–ában biztosított valamilyen formában ez az ellátás, ugyanakkor sok az egyszemélyes szolgálat. A szolgálatok különböző közösségi programokat működtetnek a nehéz szociális helyzetben vagy speciális élethelyzetben lévő családok számára, pl.: −

együttes szabadidős és kulturális programok szülőknek és gyermekeiknek;

−

a társadalmi beilleszkedését támogató személyiségfejlesztő és konfliktuskezelő csoportfoglalkozások a szülők számára;

53



−

csoportfoglalkozások gyermekeknek az iskolai beilleszkedés és sikeres tanulmányi előmenetel támogatására;

−

segítő programok a speciális élethelyzetű családok – fiatal, hátrányos helyzetű szülők vagy egyszülős családok – számára.

A Gyermekvédelmi törvény 2002. évi módosítása a nagyobb lélekszámú (40 000 fő feletti) településeken 2005. július 1-jétől kötelezővé teszi a gyermekjóléti központok létrehozását, ún. „utcagyerek” programok működtetését utcai–lakótelepi szociális munka biztosításával és a kórházi szociális munka biztosítását a kórházak gyermekosztályain (elhanyagolt, bántalmazott gyermekek) és a szülészeti osztályokon (szociális krízishelyzetű anyák, fiatal anyák). A gyermekjóléti központokban a készenléti szolgálatot is meg kell szervezni, valamint hétvégi kapcsolattartási ügyeletet is működtetni kell az elvált szülők gyermekének különélő szülőjével és a nevelőszülőknél élő gyermekek vérszerinti szüleikkel való kapcsolattartásának elősegítése érdekében. További feladat a speciális szükségletű gyermekek szakellátásának kiépítése. 2004ben megkezdődött a nevelőszülők akkreditált továbbképzése annak érdekében, hogy képesek legyenek speciális szükségletű vagy különleges ellátást igénylő gyermekek nevelésére. További programok támogatják a helyi önkormányzatokat ifjúsági információs és tanácsadó irodák működtetésében és fejlesztésében, ifjúsági közösségi terek létrehozásában, gyermek és/vagy ifjúsági színtereken megvalósuló értékteremtő programok létrehozásában („Kell egy hely” program). Célzott programok A 2004-ben induló „Biztos kezdet” program (az Egyesült Királyságban működő program adaptációja) ágazatközi együttműködésen alapuló, civil szerveződésekkel együttesen működtetett szolgáltatás, mely a hátrányos helyzetű térségekben, falvakban, városi lakótelepeken élő, 0-6 éves kisgyermeket nevelő családok komplex támogatását szolgálja. A program célja a helyi szükségletekre épülő ágazatközi és civil együttműködések kialakítása a gyermekek egészségügyi és szociális gondozásában, napközbeni ellátásában és a családok gondozásában a „deprivációs-ciklus” megtörése érdekében. A program adaptációja hazánkban öt olyan földrajzi területen indult el, ahol a települési hátrányok mellé a kirekesztődés egyéb kockázatai is társulnak. A következő években – a forráslehetőségek függvényében – a program minél szélesebb körben való elterjesztése a cél. 3.4.2. Idős emberek – Aktív és méltó öregkor Az európai trendekhez hasonlóan hazánkban is egyre jellemezőbbé válik a népesség általános öregedése. Ez fokozódó kihívást jelent az életkörülmények, életminőség fenntartása szempontjából. Az idősek differenciálódó rétegében a korosodó személyek fiatalos, energikus csoportjai mellett egyre nagyobb számban vannak jelen azok a késői öregkort megélő személyek is, akik a jelenleginél jóval nagyobb mértékű ápolási, ellátási kapacitást igényelnek. Az idősödés kihívásaira adott válaszok, az „aktív öregedés” kérdései ezért nálunk is egyre inkább a figyelem homlokterébe kerülnek. A nyugdíjasok megfelelő életkörülményei szempontjából ugyanakkor kulcskérdés az aktivitási ráta növelése és a korai nyugdíjazás hatékony visszaszorítása. 54



Az elmúlt években számos intézkedés segítette a nyugdíjasok anyagi helyzetének javulását: 2003-ban és 2004-ben két részletben a saját jogú nyugdíjak mellett folyósított özvegyi nyugdíjak 20-ról 30%-ra történő emelése mintegy 580 ezer özvegyet érintett. 2003-tól fokozatosan bevezetésre kerül a 13. havi nyugdíj intézménye, mely 2006-ban válik teljes körűvé: évente 1-1 héttel bővül az ellátás összege. 2004. évtől két részletben, májusban és decemberben történik az ellátás folyósítása. 2003-ban a nyugdíjak reálértéke 8%-kal növekedett (részben a 13. havi nyugdíj idő-arányos bevezetésének következtében). 2004-ben további reálérték-növekedés várható. CÉLKITŰZÉS: Az aktív és méltó időskor érdekében az idős emberek aktív és széleskörű társadalmi részvételének segítése. Ennek érdekében: Idősbarát fizikai és társadalmi környezet megteremtése. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük bővítése. A helyi társadalmi részvételük erősítése. Az időskorhoz kapcsolódó társadalmi attitűd formálása. Generációk közötti szolidaritás erősítése. A készülő Kormányzati Idősügyi Nemzeti Cselekvési Program (KINCS) összefogja az idős személyeket érintő, a különböző szakmapolitikai területeken megvalósuló intézkedéseket. A program elemei az ismeretek bővítését (kutatások, konferenciák), az idősek aktivitásának fokozását (képzések, foglalkoztatás), idősbarát környezet kialakítását (akadálymentesítés, lakás át-, illetve kialakítás révén), az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztését (geriátriai részlegek, otthoni szakápolás, gondozás bővítése) célozzák. Az idősbarát fizikai és társadalmi környezet és a tevékeny időskor támogatását szolgálja, hogy Magyarország – európai összehasonlításban is – széleskörű utazási, közlekedési kedvezményeket biztosít az idősebbek számára: −

A 65 év felettiek számára a helyi és helyközi közúti és vasúti közlekedés díjmentes;

−

A 65 évet be nem töltött nyugdíjasok számára kedvezményes helyi utazási bérletre, valamint évi 16 alkalommal 50%-os, vagy évi 8 alkalommal 90%-os, valamint további 2 alkalommal 90%-os utazási kedvezményre jogosultak;

−

Az 55 év feletti nők, valamint a 60 év feletti férfiak 20%-os vasúti utazási kedvezményre jogosultak.

A 2003-ban elindult „Idősbarát lakás” modellprogram keretében 2004-ben 40-50 lakás átalakításának tapasztalatait felhasználva műszaki-építészeti normák kidolgozására kerül sor, annak érdekében, hogy az egyedül álló, funkcióvesztéssel élő (elsősorban 75 éven felüli) idős emberek biztonságos körülmények között és tevékenyen élhessenek saját lakásukban. A helyi társadalmi részvételük erősítését szolgálja az „Idősbarát Önkormányzat” Díj alapítására, melynek keretében a „legjobb gyakorlatok” felkutatása, díjazása és közzététele történik az idősbarát önkormányzati magatartásformák területén. Az önkormányzatok

55



kulcsszereplők az idősek számára megfelelő fizikai környezet megteremtésében, a kulturális életben való részvétel elősegítésében, az idősek helyi közéletbe történő bevonásában, és a közszolgáltatások biztosításában. 2004-től évente három, az e területeken legkiválóbb önkormányzat díjat kap és a további legsikeresebb pályázókkal együtt konferencián, és évkönyvben mutathatja be az idősek életminőségének javítását célzó gyakorlatát. Az időskorhoz kapcsolódó társadalmi attitűd formálás érdekében 2004-2006 között az alábbi programok indulnak: −

"Időskorúak életkörülményei" kutatás-sorozat az időskorú népesség összetételéről, egészségi állapotáról, életkörülményeiről, aktivitásáról.

−

Az Idősek Világnapja és hónapja megünneplésének társadalmivá tétele.

−

Párbeszéd a médiával, kiadványok, konferenciák és célzott médiakapcsolatok az aktív időskor népszerűsítésére.

−

2004-től évente megrendezésre kerül a „senior-sporttalálkozó”, az időskorúak országos sportversenye.

A generációk közötti szolidaritás erősítését szolgálja intergenerációs projektek támogatása a hagyományőrzés, a kultúra és a szabadidős tevékenységek területén. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük bővítése A Nemzeti Népegészségügyi Program keretében program indul innovatív módszerek elterjesztésére a geriátriai járóbeteg és nappali egészségügyi ellátások területén. Ennek keretében az idősek igényeihez, szükségleteihez szabott, lakásukról igénybe vehető, integrált szociális és egészségügyi szolgáltatások modellezésére kerül sor. A 2004-2006-ig terjedő időszakban −

biztosítani kell kódrendszerrel

−

aktív kórházi ágyak átalakítása hosszú ápolási idejű ellátási formákká

−

a hospice ellátási rendszer kialakítása és elterjesztése mind az intézeti, mind az otthoni ellátás keretében

−

otthoni szakápolási szolgálatok továbbfejlesztése

a

geriátriai

osztályok

finanszírozását

saját

geriátriai

Az idős embereknek nyújtott szociális szolgáltatások fejlesztése elsősorban – a szociális alapellátások közül – a házi segítségnyújtást érinti, amely az otthonmaradást és a biztonságos önálló életvitelt segíti. Célunk, hogy az ország minden településen elérhető legyen ez az ellátási forma, mivel jelenleg a települési önkormányzatok 55%-a biztosítja ezt az igénylők számára. A házi segítségnyújtás kiegészítő formája a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, melyet jelenleg 247 települési önkormányzat biztosít, a szolgáltatás Heves és Nógrád megye kivételével az ország egész területén elérhető. A szociális ellátások területén 2004-től a jelzőrendszeres házi gondozás rendszerének bővítése kap prioritást. 2004-től bevezetésre került az állami normatív támogatás ennél az ellátási formánál. 56



A 2004-2006-ig terjedő időszakban fejlesztési céljai: −

a házi segítségnyújtás hatékonysága érdekében az egészségügyi alapellátással, valamint az otthoni szakápoló szolgálattal való együttműködés megvalósítása minden településen,

−

a jelzőrendszeres házi segítségnyújtáshoz való hozzáférés biztosítása 500 településen,

−

a demens idős emberek saját otthonukban valamint intézményi keretek között történő ellátásának elősegítése, ez utóbbi érdekében 800 idősek otthonában 2006-ra kiemelt finanszírozású demens részlegek kialakítása,

−

az idős emberek információhoz való hozzáférési esélyeinek javítása közös használatú Internet telepítésével (2100 számítógéppel) a nappali, átmeneti és bentlakásos intézményekben.

Az információs társadalomba való bekapcsolódás érdekében a Magyar Információs Társadalom Stratégiája (MITS) nagy hangsúly fektet az informatikai esélyegyenlőség erősítésére, ezen belül az idős emberek számítógép és Internet-használatának elősegítésére. Célkitűzés, hogy 2006-ra a 60 éven felüliek körében 15%-ra növekedjen az internethasználók és PC-vel ellátottak aránya. Az idős emberek méltóságát, autonómiáját szolgálja az információk több csatornán (hagyományos, elektronikus és telefon) való hozzáférésének biztosítása. Ennek érdekében 2004-től elindult a DR.INFO, amely olyan telefonos és internetes tájékoztató szolgáltatás, amely könnyen hozzáférhetővé tesz általános egészségüggyel kapcsolatos alapvető információkat, folyamatos továbbfejlesztése célzott lakossági felmérés alapján a tartalom mélyítésével és új tartalmak beépítésével történik. A KINCS 2006-ig további, az idős embereknek szóló telefonos szolgáltatások bevezetését tervezi.

57

I N T É Z M É N Y I

F E L T É T E L E K

4 Intézményi feltételek Az érintettek bevonása. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem figyelembe vétele minden területen. Párbeszéd előmozdítása. A társadalomstatisztika szerepe.

4.1. Az érintettek bevonása Fontos elv annak biztosítása, hogy a szegénységben és kirekesztésben érintettek részt vehessenek az őket érintő szakmapolitikai döntések meghozatalában. Ez szükségessé teszi a hátrányos helyzetűek bevonását, az őket képviselő nem-kormányzati szervezetek támogatását, a döntéshozatali, jogszabály-alkotási folyamatok társadalmi vitáinak megerősítését, valamint a szociális hatóságok és szolgáltatások hozzáférhetőségének, elérhetőségének és számonkérhetőségének megteremtését. 4.1.1. Hátrányos helyzetűek bevonása, jogvédelme és részvételük biztosítása az őket érintő döntéshozatali folyamatokba Az állampolgári jogok folyamatos kiterjesztése, valamint e jogok biztosítása a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára kiemelten kezelt kormányzati feladat. Ennek érdekében számos olyan új kezdeményezés, intézkedés került bevezetésre, amelyek megkönnyítik az alapvető jogok általános érvényesülését. A Parlament 2003-ban fogadta el azt a törvényt, amely a szociálisan hátrányos helyzetben lévők számára biztosít – egy új intézményrendszer keretében – ingyenes jogi képviseletet és jogi tanácsadást jogaik érvényesítése és jogviták megoldásához. Hasonlóan érdekvédelmet hivatottak elősegíteni az először az egészségügyben bevezetett betegjogi képviselők, majd 2003-tól a szociális területen működő ellátottjogi képviselők, valamint gyermekjogi képviselők intézményei. A speciális élethelyzetű csoportok választási részvételének biztosítása érdekében elindult többek között a hajléktalan emberek okmányellátása, valamint a Hangos Internet program, amelynek célja a vakok és gyengénlátók választásokon való részvételének, illetve a választási ismeretekben való eligazodásának segítése. 58



Az állampolgári jogok érvényesüléséhez szükséges információk biztosítására is több új kezdeményezés indult. A Nemzeti Esélyegyenlőségi Hálózat programjának keretében a régiókban és kistérségi szinten esélyegyenlőségi irodák, információs pontok és megyei hatáskörű ún. Esélyek Házai kerülnek kialakításra. 2004-ben mind a 19 megyében és Budapesten megnyílnak az Esélyek Házai. A hálózat egyrészt már meglevő intézményi bázison (Civil Szolgáltató Központok, teleházak, önkormányzati jóléti szolgálatok) alapul, másrészt új irodákat hoz létre azokban a kistérségekben, ahol ilyen intézmények nem működnek. Az Irodák fő tevékenysége az információ-szolgáltatás, a jogsegély-szolgálat, valamint az állampolgári önszerveződések segítése, valamint intézményes együttműködés kiépítése a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, a fogyatékossággal élő emberek, a romák, hátrányos helyzetű idősek, családok, nők és gyermekek érdekében. 2006-ra kistérségi rendszerig kiépül a Nemzeti Esélyegyenlőségi Hálózat. A Hálózat további célja a megyei Esélyegyenlőségi Szakmai Fórumok felállításának előkészítése, melyek a helyi diszkriminációs és egyenlőtlen bánásmóddal kapcsolatos problémákra dolgoznak ki gyakorlati terveket és segíti azok megvalósítását.

4.2. A szegénység és a társadalmi kirekesztés figyelembe vétele minden területen A nemzeti cselekvési terv kiemelt prioritásának tekinti, hogy széleskörű erőfeszítéseket tegyen a társadalmi befogadás ösztönzésére minden érintett szakmapolitikai területen és igazgatási szinten. 4.2.1. Koordinációs mechanizmusok A cselekvési terv megalkotására, a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban megfogalmazottak nyomon követésére a Kormány Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottságot hozott létre, amelyben minden érintett tárca képviselteti magát. A cselekvési terv széleskörű társadalmi egyeztetést követően kerül véglegesítésre. A következő években célunk, hogy a regionális és helyi szint bevonását tovább erősítsük, valamint hogy széleskörű szakmai párbeszédet kezdeményezzünk annak érdekében, hogy a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjai mind jobban meghonosodjanak a magyar szakmapolitikai közéletben és a társadalmi közbeszédben. Az esélyteremtő állam a kirekesztett, leszakadó társadalmi csoportok problémáit az államigazgatás minden szintjén megjeleníti, a kormányzati politika célja az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód szempontjainak következetes, integrált érvényesítése. Ennek az elvnek az érvényesítése érdekében 2003-ben kinevezésre került az Esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, és létrejött hivatala, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal. A hivatal feladata, hogy meghonosítsa a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlősége elvének érvényesítését minden érintett szakmapolitika területen, valamint erősítse a koordinációt a kormányzati munka és a civil és érdekvédelmi szervezetek között. A miniszter hivatala elsősorban a romák, a fogyatékossággal élők és a nők helyzetének javítása érdekében dolgoz ki programokat. A kormányzati koordinációt erősítendő kerültek kinevezésre a minisztériumokban dolgozó roma referensek, valamint működnek a kormányzati tárcaközi bizottságok (roma ügyek, 59



népesedés, migráció, kábítószerügy, stb. területén). A társadalmi befogadást erősítendő, 2002től működik a hátrányos helyzetűek miniszteri biztosa az Oktatási Minisztériumban, valamint kezdi majd meg munkáját a gyermeki jogok miniszteri biztosa, akinek feladata a gyermekek jogainak erősítése lesz. 4.2.2. A kirekesztés társadalmi mechanizmusainak jobb megértése, képzések, társadalmi tudatformáló programok A társadalmi kirekesztésről alkotott tudásunk javítását, jobb megértését, hatékonyabb segítését szolgálja a kutatások támogatása; konferenciák szervezése; képzési tananyagok kidolgozása az előítéletek csökkentése érdekében; valamint az az átfogó médiakampány, amelyet az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal indított a társadalmi szolidaritás megerősítéséért, az erőszak és előítéletesség csökkentése és az elfogadó társadalmi párbeszéd érdekében. 2004-2005-ben egy Phare program keretében diszkrimináció-ellenes akció sorozat kerül megvalósításra. A „Befogadó társadalom megteremtése” és a „Helyi tolerancia erősítő kezdeményezések” című projektek keretében a romákkal szembeni előítéletek, csökkentését és társadalmi elfogadottságuk növelését célzó országos kommunikációs kampány indul 2004-ben. A kampány mellett kidolgozásra kerül egy a romák történelmét, kultúráját feldolgozó általános iskolai oktatási csomag, melynek tanítási módszertanát 50 iskolában, 250 tanárnak képzések és konzultációk során adják át. A program végére a bevont iskolák kialakítják saját oktatási programjaikat is.

4.3. Párbeszéd előmozdítása az összes érintett szereplő bevonásával 4.3.1. Civil szervezetek támogatása a kirekesztés elleni küzdelemben Hazánkban mára elfogadott paradigmává vált az, hogy a piacgazdaságra és a demokráciára épülő társadalmakban törvényszerűen jön létre a három szektor: a piaci, az állami (önkormányzati) és a civil szektor. Kialakulóban van a három szektor közötti munkamegosztás és együttműködés. Magyarországon ma a hatályos jogszabályok szerint mintegy 60 ezer, a fenti ismérveknek többnyire megfelelő különböző típusú nonprofit szervezetet tartanak nyilván, és közülük a KSH mintegy 47 ezret tekint működőnek. Ez a nagyságrend jelzi, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban elsősorban a mennyiségi fejlődés volt a jellemző, amely mindenekelőtt a 90-es évek első felében volt robbanásszerű. A nagyszámú civil közösség egyre inkább keretet biztosít a társadalmi önszerveződésnek, megjelentek az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység, az adományozás klasszikus jegyei, polgárok tízezreinek nyújtva színteret egyéniségük kiteljesedéséhez.

60



Megkezdődött a közszolgáltatások többszektorúvá válása. Mindenekelőtt az oktatás, a kultúra, az egészségügyi és szociális ellátás területén nyújtanak alternatívát vagy többletlehetőségeket a civil szervezetek. A civilek kreativitása egyre nagyobb szerepet játszik a szegénység elleni küzdelemben. Egy évtized alatt kifejlődött a magyar civil szektor, amely rendkívül tagolt és sokszínű. A szektor fejlődése, a felhalmozódott tapasztalatok, a társadalomban lévő demokratizálódási igény és a közjó akarása, valamint a politikai környezet változása lehetőséget teremtenek arra, hogy a következő évek a magyarországi civil szervezetek minőségi változásának időszaka legyenek. Ehhez egyik szükséges feltétel a tudatos kormányzati civil stratégia, amely egyidejűleg toleráns és önkorlátozó is. A civil szektor bevételei tekintetében ma a költségvetési források aránya az európai uniós országokban mutatkozó 40-60%-hoz képest még a 30%-ot sem éri el. Ezért fontos az elkülönített forrás biztosítása, a Nemzeti Civil Alapprogram elindításán keresztül, mely hathatós segítséget jelent a civil társadalom működési feltételeinek biztosításához. 1996 óta lehetőség van arra, hogy az adózók felajánlhassák személyi jövedelemadójuk 1%-át egy általuk választott civil szervezet számára. 2003-ban az adózók 34%-a rendelkezett adója 1%-os felajánlásáról, melynek kedvezményezettje közel 22 ezer civil szervezet volt. A Nemzeti Civil Alapprogram alapelve, miszerint a felajánlott összeggel azonos nagyságrendű keretösszeget biztosít a civil szervezetek támogatására. A Program célja az állami feladat-átvállalásra is képes civil szervezetek működésének támogatása, valamint az elmaradott térségekben működő civil szervezetek esélyegyenlőségének biztosítása. Ezt szolgálja az is, hogy a támogatások odaítélése regionális szinteken történik meg, döntően civil szervezetekből álló testületekben. A Szociális Szakmai Szövetség (3SZ) az EAPN, az Európai Szegénység Ellenes Hálózat magyar tagja, a szociális területen működő legnagyobb ernyő-szervezet, amely 2004. elején elkezdte magyar szegénység-ellenes hálózatának megalakítását. A hálózat fő feladatának tekinti a szegénység és kirekesztődés problémáinak nyilvánosság biztosítását, a szegénység csökkentésére irányuló vagy a szegények és kirekesztettek jogait, esélyeit, életkörülményeit befolyásoló hazai és Uniós kezdeményezések, programok folyamatos monitorozását, vélemények és javaslatok megfogalmazását, valamint tagjai számára információk és a szakmai együttműködés lehetőségének biztosítását.

4.3.2. A szociális érdekegyeztetés rendszerének átalakítása – Szociálpolitikai Tanácsok felállítása A szociális területen a társadalmi szervezetek és a Kormány közötti együttműködés legátfogóbb szerve a 1999 óta működő Szociális Tanács. 2004-től e szervezet átalakítására kerül sor. Tekintettel az ágazat által nyújtott szolgáltatások területi hangsúlyára és kiterjedtségére, a létrehozandó Szociálpolitikai Tanács három szinten – megyei, regionális és országos – szerveződik. A többszintű rendszer kiépítésének következtében felértékelődik a helyi-területi szintű egyeztetés jelentősége. Ugyanakkor továbbra is önálló párbeszéd fórumokat biztosítanak az egyes hátrányos helyzetű csoportok számára a Fogyatékosügyi, a Romaügyi, az Idősügyi Tanácsok.

61



4.4. A hazai statisztikai adatok színvonala és relevanciája az uniós követelmények tükrében Magyarországon, tekintettel az intézményi adatok korlátozott voltára, valamint a szigorú adatvédelmi törvényre, számos olyan adatot is a lakosságtól kell begyűjteni, amelyek intézményi, regiszteri adatokból is megszerezhetőek lennének. Ugyanakkor a lakossági adatgyűjtések fő feladatukat sem tudják maradéktalanul teljesíteni, mivel az emberek válaszolási hajlandósága erősen korlátozott. Különösen nehéz a lakosság életszínvonalát reálisan tükröző jövedelmi adatokhoz jutni. Magyarországon jövedelmi felvétel 1996-ban volt utoljára, célirányos szegénységfelvételre a rendszerváltás óta még nem került sor. A szociális döntések előkészítését és nyomon követését segítő adatgyűjtések sem mennyiségükben, sem minőségükben nem elégségesek. Ezért a kormányzat kiemelt feladatként kezeli a szociális területet érintő adatgyűjtések segítését, a társadalomstatisztika területén a hivatalos statisztikai szolgálat megerősítését. 2005-től hazánk is vállalta a SILC felvétel bevezetését, a Laekeni indikátorok harmonizált adatgyűjtés alapján történő kiszámítását. A tervek között szerepel a szegényekre irányuló célirányos vizsgálat, egy nagymintás rétegződési felvétel és jövedelmi felvétel, s mindezeket segítő, előkészítő módszertani projektek beindítása. A rendszerváltás utáni Magyarország társadalmi szerkezetéről, a szegénységet előidéző és újratermelő társadalmi-gazdasági mechanizmusairól nagyon kevés információval rendelkezünk, hiányoznak az új helyzetre adekvát, releváns statisztikai kategóriáink is, ezért kiemelten fontos feladatok a társadalom osztályainak, rétegeinek megismerésére irányuló nagymintás vizsgálat. A szociális védelmi rendszer pénzügyi kiadásainak ESSPROS szerinti adatai napjainkban kerültek először publikálásra. A legfrissebb adatok 2001-re vonatkoznak. Az elkövetkezendő időszak kiemelt feladata a szociális védelmi adatok háttérmunkálatainak segítése, a szociális intézmények elszámolási rendszerének átalakítása, a regiszteri adatok fejlesztése, osztályozási rendszerének ESSPROS követelményekhez igazítása. Az EU pénzügyi alapjaiból való részesülés megköveteli a lehívott pénzek elköltésének pontos ismeretét és hatásvizsgálatát. Mind a felhasználási célokat, mind pedig az eredményeit mérhetővé kell tenni. A szociális szférának alkalmassá kell válnia arra, hogy céljait számszerű formában is megfogalmazza, a pénzköltés menetét átláthatóvá és felülvizsgálhatóvá tegye, valamint az elköltött pénzek hatását is kövesse. Ennek előfeltétele a magasabb színvonalú, átlátható könyvelési rendszerre történő átállás is. Az új követelmények teljesítéséhez szükséges szakmai, tárgyi és informatikai feltételeket a szociális intézmények számára mielőbb meg kell teremteni.

62

J Ó

5

G Y A K O R L A T O K

Jó gyakorlatok Védőnői ellátás. Falu- és tanyagondnokok. Integrációs program a közoktatásban. Rehabilitációs Információs Centrumok.

5.1. Védőnői ellátás A védőnői szolgálat 89 éve működik, létrehozását a 20. század elején a lakosság egészségügyi, szociális körülményeinek javítása indokolta. A védőnői ellátás az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése érdekében, a család-, nő-, anya-, csecsemő-, és ifjúságvédelem területén működik. Jelenleg a körzeti védőnők, és az iskola –ifjúsági védőnők az egészségügyi alapellátás, a kórházi védőnők az egészségügyi szakellátás keretében dolgoznak. Az egészségügyről szóló 1997-es törvény alapján a települési önkormányzatok az egészségügyi alapellátás keretében az ország valamennyi településén biztosítják a védőnői ellátást. A védőnői alapnyilvántartás biztosítja, hogy az adott területen az összes ellátandó gyermek preventív gondozásban részesüljön, valamint hogy a kötelező védőoltásokat minden gyermek időben megkapja. A védőnői ellátás körébe tartozó gondozási feladatok: a nővédelem, a várandósanyák gondozása, a 0-18 éves korú gyermekek gondozása, a családgondozás és népegészségügyi feladatok végzése elsősorban a gondozott családokban. A védőnői munka jelentős részét képezik a családlátogatások, a várandós anyák és a gyermekes családok folyamatos, otthonukban történő gondozása. A körzeti védőnői szolgálat tevékenysége elsősorban a gondozott családokban előforduló egészségi, mentális és szociális veszélyezettség megelőzésére, felismerésére és megszüntetésére irányul. A szolgálat nagy előnye, hogy univerzális lefedettségű program. A körzeti védőnők fokozott gondozásban részesítik a krízis helyzetben lévő várandósanyákat, kezdeményezik szociális segélyezésüket, anyaotthonba történő elhelyezésüket. A védőnők családlátogatásaik során fokozott figyelmet fordítanak, azoknak a várandósoknak a felkutatására is, akik még nem állnak orvosi gondozás alatt. A védőnők tájékoztatják a gyermekes családokat az őket megillető juttatásokról, segítséget nyújtanak azok igénybevételéhez. Közreműködnek a válsághelyzetben lévő család, illetve egyén saját erőforrásainak mozgósításában, mentális támogatásában. Szükség szerint gyermekvédelmi intézkedést kezdeményeznek. A védőnők gondozási feladataikat önállóan végzik, együttműködve az egészségügyi alap és szakellátás, az oktatás, a gyermekjóléti, a szociális és a 63

J Ó


családsegítést végző intézmények szakembereivel. A családlátogatások mellett a védőnői tanácsadások meghatározó jelentőségűek a lakosság preventív gondozása és a szűrővizsgálatok végzése miatt. Az oktatási intézményekben a szűrővizsgálatok mellett a csoportos egészségnevelési programok végzése része a védőnői munkának. A körzeti védőnők ezt a feladatot részmunkaidőben végzik, mellettük 2002-ben 486 iskolavédőnő teljes munkaidőben látta el ezt a feladatot.

5.2. Falu- és tanyagondnoki ellátás A falugondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi lakott helyek intézményhiányból eredő települési hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, egyes alapellátásokhoz való hozzájutás biztosítása. A falu- és tanyagondnoki ellátás előnye, hogy olyan integrált, és közösségi alapú szolgáltatást biztosít, amely igazodik a helyi adottságokhoz és sajátosságokhoz, az egyéni és közösségi szintű igényekhez, ugyanakkor éppen azokon a kistelepüléseken és tanyaságokban jönnek létre, ahol a szociális alapellátás a települések hátrányos helyzete miatt nem biztosítottak. A falugondnoki szolgáltatás körébe tartozó alapellátási feladatok különösen az egyes szociális alapellátási feladatok biztosítása, az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás biztosítása (gyógyszerkiváltás, orvosi rendelésre szállítás stb.), az óvodáskorú, iskoláskorú gyermekek intézménybe történő szállítása, egyéb gyermekszállítás (szakköri foglalkozás, úszás, nyelvoktatás, rendezvények stb.), a helyi szociális szükségletek, egyéb szolgáltatási igények, információk közvetítése az önkormányzat és a lakosság között. Egyéb szolgáltatási feladatok közé tartozik a művelődés, sport, szabadidős tevékenység szervezése, segítése, lakossági szolgáltatások (bevásárló utak szervezése, háztartási gépek javításának intézése, táp-, terménybeszerzés, különféle ügyintézés stb.), közreműködés az önkormányzati feladatok megoldásában és az egyéni és az önkormányzati hivatalos ügyek intézésének segítése. 2003. évi módosítása pedig létrehozta a tanyagondnoki szolgálatokat a legalább hetven és legfeljebb négyszáz lakosságszámú külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyeken. Tevékenysége a jogszabályok szerint nem tér el a falugondnokétól, azonban a konkrét tevékenységek illetve a tanyagondnok munkáját befolyásoló környezet, lehetőségek és feltételek sok tekintetben eltérőek (pl. nagy távolság, rossz minőségű utak, infrastruktúra kiépítetlensége stb.). Jelenleg ma Magyarországon közel 800-ra tehető a falu- és tanyagondnokok száma. Ezeknek a többsége a minisztériumi pályázati támogatás révén jöhetett létre. Jelenleg a működéshez állami normatíva biztosított. Az elkövetkező évek célja a hálózat további bővítése, 2006-ig további 50 új szolgálat beindítása a 600 lélekszámnál kisebb, illetve a tanyás térséggel rendelkező településeken, valamint a falu- és tanyagondnoki képzés keretében 100 leendő falu- vagy tanyagondnok képzése

64

J Ó


5.3. Egyenlő hozzáférés biztosítása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményeiben (Rehabilitációs Információs Centrumok) A megváltozott munkaképességű személyek különböző csoportjai eltérő motivációval, képzettséggel és érdekérvényesítési képességgel rendelkeznek, eltérő közlekedési problémákkal küzdenek, eltérőek továbbá a kommunikációs lehetőségeik. A diszkrimináció csökkentése, valamint az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium több programot kezdeményezett. Első lépésként valamennyi megyei munkaügyi központban megalakultak a rehabilitációs munkacsoportok, amelyek különböző szolgáltatásaikkal segítik a megváltozott munkaképességű személyek munkába állítását. Második lépésként létrejöttek a Rehabilitációs Információs Centrumok (RIC), ahol a megváltozott munkaképességű személyek, érdekvédelmi és nekik szolgáltatást nyújtó szervezeteik, a potenciális munkaadók igen széles körből gyűjtött, folyamatosan frissített, feldolgozott és rendszerezett információkat találnak a foglalkozási rehabilitáció valamennyi részterületére vonatkozóan. Jelenleg 16 megyében működik RIC a megyei munkaügyi központokban, 2004 folyamán pedig sor kerül a fennmaradó négy megyei központban is ezek kialakítására. A fejlesztés következő szakaszában – ez a munka 2003-ban kezdődött – megindult az összegyűjtött információk akadálymentes hozzáférhetőségének biztosítása. Ennek megfelelően egyre több munkaügyi központ, kirendeltség és munkaerő-fejlesztő és –képző központ készíti honlapját „vakbarát” módon, adja közre kiadványait „Braille” formátumban, illetve a látássérült személyek számára felolvasási lehetőséget biztosít elektronikus módon is. A hallássérült személyekkel történő kommunikáció elősegítése érdekében az ÁFSZ munkatársai jelnyelvi kommunikációs tanfolyamon vesznek részt, az intézmények helyiségeit a hallásjavító készülék teljesítményét fokozó indukciós hurkokkal szerelik fel, illetve szükség esetén igénybe veszik a jelnyelvi tolmács központok szolgáltatásait. A mozgássérült személyeknek speciális szoftverekkel és kiegészítőkkel felszerelt számítástechnikai eszközt biztosítanak. Terjed az értelmileg akadályozott személyek számára is érthető nyelvezet („Easy to read”) alkalmazása. A fejlesztés következő szakaszára vonatkozó célkitűzés, hogy ne csak az információk, hanem az ÁFSZ saját humánszolgáltatásai is hozzáférhetővé váljanak a megváltozott munkaképességű személyek speciális szükségletű, valamilyen fogyatékossággal élő célcsoportjai számára is.

5.4. Integrációs program a közoktatásban Ma Magyarországon a hátrányos helyzetű roma tanulók elkülönítésének egyik gyakori módja a homogén általános iskolai osztályok szervezése. Kutatások szerint 700-nál is több elkülönített osztály található ma az országban, ahol a roma diákokat csökkentett tanterv szerint tanítják, körükben igen magas a lemorzsolódás és az évismétlések száma. Ennek az igen hátrányos szegregációs gyakorlatnak a felszámolása érdekében indította el az Oktatási Minisztérium 2003-ban integrációs programját. 2002 óta a minisztériumon belül

65

J Ó


miniszteri biztos foglalkozik a hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációjának előmozdításával. Az integrációs program célja a szegregált osztályok felszámolása, valamint olyan differenciált oktatásszervezési, pedagógiai gyakorlatok bevezetése, melyek hozzájárulnak a hátrányos helyzetű tanulók iskolai eredményességéhez, ezáltal csökkentik a korai intézményelhagyók számát. A program 2003. szeptemberétől az általános iskolák 1. és 5., valamint a szakiskolák kilencedik évfolyamán felmenő rendszerben került bevezetésre. Ezeken az évfolyamokon integrációs felkészítés, a többi évfolyamon képesség-kibontakoztató felkészítés indulhatott, állami normatív támogatással. A normatíva azok után a hátrányos helyzetű gyermekek után igényelhető, akiknek nevelése-oktatása rendeletben meghatározott pedagógiai rendszer alapján, a többi, nem hátrányos helyzetű tanulóval együtt, azonos csoportban történik. A 2003-as tanévben a statisztikák szerint 8776 elsős, ötödikes és kilencedikes tanuló kezdte el tanulmányait az integrációs felkészítés kereteiben, és további 24 117 általános és szakiskolai diák vesz részt a képesség-kibontakoztató felkészítésben. Célkitűzés három év alatt további 270 iskola bekapcsolása a programba. Az integrált oktatást folytató intézményeket szakmailag az Országos Oktatási Integrációs Hálózat segíti tanácsadóival és a térségekbe kihelyezett koordinátorokkal. Az OOIH jelenleg 45 modellintézményt működtet a romák által leginkább lakott régiókban, melyek szakmailag segítik a hozzájuk kapcsolódó környező települési iskolákat az integrált oktatás megvalósításában. Az integrált oktatást folytató iskolákat a Hálózat régiós és kistérségi koordinátorai és tanácsadói segítik. A program megvalósulásához egyéb támogató intézkedések, programok is hozzájárulnak: −

A HEF OP egyik intézkedése jelentős forrásokkal támogatja az integrációs programba bekapcsolódó intézményeket, az érintett pedagógusok és pedagógiai munkát támogató szakemberek képzését, az integrált oktatást segítő és az idő előtti iskolaelhagyást megelőző pedagógiai módszerek fejlesztését;

−

A HEF OP központi programja keretében a társadalmi érzékenységet növelő, ill. az integrációs oktatás bevezetésének előkészítését szolgáló képzések is kidolgozásra kerülnek a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai, a helyi döntéshozók, a közoktatási intézmények fenntartóinak képviselői, a koordinátorok, kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek és a média képviselői számára;

−

2003-ban elkezdődött a gyermekek fogyatékossá minősítése rendszerének átalakítása (ld. 3.2.2.részt);

−

Az „Utolsó Padból” nevű program az indokolatlanul fogyatékossá minősített tanulók visszavezetését célozza az általános tantervű iskolákba/osztályokba (ld. 3.2.2. részt).

66

S T A T I S Z T I K A I

M E L L É K L E T

Statisztikai melléklet A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE 1.1.

Foglalkoztatotti ráta nemenként, 15-64 évesek 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Férfi 59,5 59,6 59,9 60,4 62,4 63,1 Nő 45,9 45,5 45,5 47,3 49,0 49,7 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés 1.2. Korcsoport 50-54 55-59 60-64

Az idős népesség foglalkoztatotti rátája nemenként 1995 1996 1997 1998 1999 2000 71,8 48,7 17,1

67,4 43,6 13,4

67,7 40,9 11,8

50-54 58,4 56,1 55-59 18,2 15,2 60-64 10,7 7,1 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés

53,8 13,2 5,9

Férfi 67,6 42,3 11,5 Nő 52,6 13,8 4,5

2001 62,9 49,8

2002 62,9 49,8

2003 63,4 50,9

2001

2002

2003

64,8 43,1 9,1

66,2 40,9 10,0

65,9 38,2 10,0

68,9 44,1 10,4

69,8 49,7 11,8

50,9 14,8 5,6

49,6 15,4 5,1

52,5 13,6 5,0

59,7 16,3 5,5

62,9 20,4 5,1

1.3.

A foglalkoztatás regionális eltérései: a foglalkoztatotti ráta az országos átlag arányában, 15-64 évesek KözépÉszakKözépNyugatDélÉszakÉv MagyarMagyarDél-Alföld Dunántúl Dunántúl Dunántúl Alföld ország ország 1997 107,0 102,2 113,9 96,4 88,2 86,3 102,4 1998 106,4 104,5 114,4 96,5 87,8 86,2 100,8 1999 106,7 105,7 113,0 95,6 88,0 87,3 104,6 2000 106,5 106,1 111,9 96,3 88,9 87,4 99,5 2001 108,0 105,8 111,9 93,0 87,9 88,9 98,5 2002 109,0 106,6 113,2 91,9 88,4 88,1 95,9 2003 108,9 109,3 108,8 93,3 88,9 90,7 92,8 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés 1.4.

Munkanélküliségi ráta nemenként, 15-64 évesek 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Férfi 11,7 10,9 9,6 8,5 7,6 7,1 Nő 8,7 8,8 7,7 6,9 6,3 5,6 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés

67

2001 6,3 5,0

2002 6,2 5,4

2003 6,1 5,6


1.5. Korcsoport 50-54 55-59 60-64

M E L L É K L E T

Az idős népesség munkanélküliségi rátája nemenként 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 8,0 5,9 3,8

7,1 6,6 1,4

6,5 7,3 0,9

50-54 5,3 5,2 55-59 5,5 4,8 60-64 4,7 6,0 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés

5,3 4,8 3,2

Férfi 5,5 4,6 4,7 Nő 3,9 4,7 6,0

2002

2003

4,9 3,8 1,9

4,6 4,0 1,6

4,6 3,9 2,9

4,1 4,2 1,8

4,0 3,1 2,0

3,6 1,5 0,6

3,6 1,8 0,7

3,6 1,3 1,8

3,3 2,3 0,0

3,4 2,7 3,1

1.6. A munkanélküliségi ráta regionális eltérései: a munkanélküliségi ráta az országos átlag arányában, 15-64 évesek KözépKözépMagyarDunántúl ország 1997 79,3 92,0 1998 71,8 85,9 1999 74,3 85,7 2000 81,3 75,0 2001 75,6 76,1 2002 67,9 86,2 2003 68,8 78,2 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés Év

1.7.

NyugatDunántúl

DélDunántúl

69,0 76,9 62,9 65,5 72,6 69,3 78,3

113,8 120,5 118,6 121,9 135,5 135,5 135,0

ÉszakMagyarország 159,8 156,4 164,3 157,8 148,1 151,7 165,4

ÉszakAlföld

Dél-Alföld

136,8 141,0 144,3 143,8 136,2 134,1 115,2

83,9 91,0 81,4 79,7 94,7 106,6 111,3

A 15–74 éves népesség társadalmi-foglalkozási rétegek és a lakóhelyi kistérség fejlettségi szintje szerint (%) Dinamikusanfejlődő

Fejlődő

Felzárkózó

44,0 9,1 9,8 14,5 7,0

33,4 9,5 10,9 19,8 9,5

26,9 12,0 11,5 23,0 10,6

24,7 11,8 11,1 22,9 11,4

21,7 12,1 10,4 22,9 13,0

Tartós munkanélküliek / nem tanuló, nem dolgozó fiatalok 3,7 Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak 11,8 Összesen 100,0 Forrás: A társadalom rétegződése. Népszámlálás 16. kötet, KSH

5,1 11,8 100,0

5,0 11,0 100,0

6,6 11,5 100,0

8,7 11,2 100,0

Társadalmi-foglalkozási réteg Szellemi foglalkozásúak Önfoglalkoztatók, vállalkozók Szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Szakképzetlen munkát végzők

68

Stagnáló Lemaradó


1.8.

M E L L É K L E T

A 15–74 éves népesség megoszlása társadalmi-foglalkozási rétegek, roma/nem roma nemzetiséghez való tartozás és nemek szerint (%), 2001 Férfi Nő Társadalmi-foglalkozási réteg nem nem cigány cigány cigány cigány

Szellemi foglalkozásúak Vállalkozók, önfoglalkoztatók Szakmunkások Képzetlen munkások A munkaerőpiacról kiszakadók (tartós munkanélküliek, nem tanuló nem dolgozó fiatalok) Inaktívak, akik még soha nem dolgoztak Ebből: tanulók Összesen Forrás: A társadalom rétegződése. Népszámlálás 16. kötet., KSH. 1.9.

3,3 6,1 7,3 46,2

16,5 12,5 16,3 30,1

0,8 3,6 3,2 40,0

16,2 8,4 5,4 25,7

25,1 12,2 8,2 100,0

5,2 10,6 9,6 100,0

27,4 21,5 7,9 100,0

4,2 12,3 9,1 100,0

A különböző iskolai végzettségűek gazdasági aktivitás szerinti összetétele, 25–64 évesek, 2001(%) Megnevezés

Összesen

Férfi

Összesen

Férfi

Nő

Foglalkoztatott Munkanélküli Gyes, gyed Öregségi, özvegyi nyugdíjas Rokkantnyugdíjas Egyéb inaktív, eltartott Összesen

Befejezetlen általános 10,9 15,5 7,8 6,9 10,2 4,7 4,6 0,3 7,5 33,8 23,9 40,4 22,7 28,8 18,6 21,1 21,2 20,9 100,0 100,0 100,0

37,8 7,2 3,7 24,9 15,3 11,0 100,0

Általános 42,4 10,1 0,2 19,2 17,1 10,9 100,0

34,5 5,1 6,2 29,1 14,0 11,1 100,0


68,6 8,0 4,3 1,6 8,7 8,8 100,0

Szakmunkásképző 72,6 60,0 8,7 6,5 0,2 13,1 1,2 2,3 9,4 7,3 7,9 10,8 100,0 100,0

67,6 4,1 4,4 11,2 6,3 6,5 100,0

Érettségi 75,1 4,3 0,1 8,0 6,9 5,6 100,0

62,7 3,9 7,2 13,3 5,9 7,0 100,0


80,8 1,6 4,2 7,9 2,6 3,0 100,0

Diploma 85,1 1,7 0,1 7,4 3,1 2,5 100,0

Forrás: Népszámlálás, 2001.

69

Nő

76,9 1,5 7,9 8,2 2,1 3,5 100,0


M E L L É K L E T

2. A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA Oktatás 2.1.

A 15–64 éves népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása, 2001 (%) Középiskola 8általános-nál érettségi nél- Középiskola Diploma Összesen Korcsoport 8 általános kevesebb kül, szakmai érettségivel oklevéllel Férfiak 15–19 7,3 67,9 11,1 13,6 – 100,0 20–24 2,3 20,1 34,1 39,3 4,2 100,0 25–29 2,1 21,1 39,8 24,9 12,2 100,0 30–39 2,1 20,0 40,5 23,7 13,6 100,0 40–49 2,4 22,1 40,0 21,7 13,7 100,0 50–59 4,1 32,1 24,5 23,1 16,2 100,0 60–64 10,7 57,4 0,1 18,4 13,4 100,0

Összesen

3,6

30,1

31,0

23,8

11,4

100,0

Nők 15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60–64

5,2 2,0 2,1 2,6 3,1 5,3 15,2

69,7 16,7 19,5 22,3 32,8 44,4 57,4

7,6 22,5 25,3 22,9 15,1 6,5 0,1

17,6 51,6 35,7 34,5 33,5 31,5 20,7

– 7,1 17,4 17,7 15,5 12,3 6,6

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

4,4

35,4

14,8

33,0

12,4

100,0

6,3 2,1 2,1 2,3 2,8 4,7 13,3

68,8 18,5 20,3 21,2 27,6 38,7 57,4

Összesen 9,4 15,6 28,5 45,3 32,7 30,2 31,8 29,1 27,3 27,8 14,9 27,6 0,1 19,7

– 5,6 14,8 15,7 14,6 14,1 9,5

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

4,0

32,8

22,7

11,9

100,0

Összesen 15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60–64

Összesen

28,5

Forrás: Népszámlálás, 2001 2.2.

Az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők aránya korcsoportok és nemek szerint (%) Év

15-19 éves

1990 1996 2001

7,0 7,2 7,3

1990 1996 2001

5,0 5,0 5,2

20-24 éves 25-29 éves Férfi 3,4 3,1 2,4 2,2 2,3 2,1 Nő 3,1 4,0 2,1 2,2 2,0 2,1

Forrás: Népszámlálások 70

30-39 éves

40-49 éves

50-59 éves

3,4 2,2 2,1

6,5 2,8 2,4

20,9 7,9 4,1

3,9 3,0 2,6

7,7 3,3 3,1

29,7 11,1 5,3


2.3.

M E L L É K L E T

Az iskolarendszerből korán kilépők: a 18-24 éves népességben azok aránya, akiknek legfeljebb általános iskolai végzettségük van és a vizsgálatot megelőző egy hónapban nem vettek részt képzésben, 2003 (%) Ország Férfi Nő EU15 20,3 15,9 Portugália 48,3 33,8 Spanyolország 36,1 23,4 Olaszország 27,9 21,3 Görögország 19,6 11,0 Egyesült Királyság 17,0 16,4 Hollandia 15,7 14,3 Franciaország 15,0 11,6 Írország 14,9 9,2 Belgium 14,9 9,9 Luxemburg 14,4 19,6 Németország 12,6 12,6 Finnország 12,6 7,3 Dánia 10,3 9,6 Ausztria 8,8 10,3 Svédország 9,8 8,2 Lettország Litvánia Magyarország Lengyelország Slovénia Szlovákia Csehország Forrás: EUROSTAT (Európai Munkaerő Felmérés)

2.4.

22,7 14,9 12,4 7,8 6,2 5,2 5,2

13,4 8,9 11,1 4,7 2,3 4,7 6,8

Képzésben részt vevők aránya a 15-74 évesek között korcsoport szerint, 2003 (%) Korcsoport Iskolarendszerű Iskolarendszeren képzés kívüli képzés 15-24 64,0 6,5 25-34 8,0 7,2 35-44 2,3 6,3 45-54 0,5 3,7 55-64 0,1 1,4 65-74 0,0 0,2 Átlag 13,1 4,5 Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, 2003.

2.5.

Képzésben részt vevők aránya a 15-74 évesek között iskolai végzettség szerint, 2003 (%) Korábbi legmagasabb iskolai

Iskolarendszerű

Iskolarendszeren

végzettség

képzés

kívüli képzés

71


M E L L É K L E T

Legfeljebb általános iskola Szakmunkásképző,

18,7

1,7

2,5

3,6

17,1

6,7

7,7

9,3

13,1

4,5

szakiskola Érettségi Diploma

Átlag

Forrás: KSH, Munkaerő Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, 2003. 2.6.

A kompetenciákban megmutatkozó hátrányok: a nagyon rosszul teljesítő tanulók és felnőttek aránya nemzetközi összehasonlításban (%) Ország PISA2000 Felnőtt Írásbeliség (15 éves tanulók) 1994-98 (16-65 évesek) Portugália 26,3 49,1 Görögország 24,4 Lengyelország 23,3 45,4 Szlovénia 40,9 Magyarország 22,7 32,9 Németország 22,6 9,0 Belgium 19,0 15,3 Olaszország 18,9 Dánia 17,9 7,8 Csehország 17,5 14,3 Franciaország 15,2 Ausztria 14,6 Egyesült Királyság 12,8 23,3 Svédország 12,6 6,2 Írország 11,0 25,3 Finnország 6,9 12,6 Hollandia 10,1 Forrás: Felnőtt Írásbeliség Vizsgálat, 1994-98; PISA2000

2.7.

Idegennyelv-tudás a foglalkoztatottaknál és a tartós munkanélkülieknél (%) Foglalkoztatottak Tartós munkanélküliek, nem tanuló/nem dolgozó fiatalok Nem beszél idegen nyelvet 75,7 82,9 Egy idegen nyelvet beszél 16,7 11,9 Kettő vagy több idegen nyelvet beszél 7,6 5,2 Összesen 100,0 100,0 Forrás: A társadalom rétegződése. Népszámlálás 16. kötet, KSH. 2.8.

Számítógép-használat, Internet-használat a 16 éves és idősebb népességben, 2003 (%) Szokott Szokott 72


M E L L É K L E T

számítógépet használni (bárhol)

internetezni (a számítógépet használók közül)

57,6 43,0 31,1 20,4 3,3

70,7 50,6 48,9 46,5 47,5

45,1 4,7 9,2 89,7 18,9

51,5 45,2 46,7 84,0 47,4

Korcsoport szerint 16-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves 60-x éves Gazdasági aktivitás szerint Foglalkoztatott Nyugdíjas Munkanélküli Tanuló Egyéb inaktív, eltartott

Átlag

29,1

58,0

Forrás: TÁRKI Monitor Felvétel 2003

Egészségügy 2.9.

A születéskor várható átlagos élettartam (év) Év

Férfiak

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Nők 65,13 65,02 64,55 64,53 64,84 65,25 66,06 66,35 66,14 66,32 67,11 68,15 68,26

73,71 73,83 73,73 73,81 74,23 74,50 74,70 75,08 75,18 75,13 75,59 76,46 76,56

Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyvek adatai

2.10. A 40, illetve 50 éves korban még várható élettartam (év) Férfi Nő 40 éves 50 éves 40 éves 50 éves Év korban korban korban korban 1990 28,84 21,12 36,05 27,21 1995 28,34 20,94 36,36 27,58 2000 29,57 21,84 37,17 28,32 2002 30,41 22,63 37,97 29,07 Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyvek adatai

2.11. Születéskor várható élettartam településnagyság szerint, 2002 Tepülésnagyság

Születéskor várható élettartam férfiak Nők

73


M E L L É K L E T

0– 999 1 000– 2 999 3 000– 4 999 5 000– 9 999 10 000– 29 999 30 000– 49 999 50 000– 99 999 100 000–299 999 Budapest

66,1 66,6 67,3 67,8 68,4 68,7 69,8 69,4 70,1

76,1 76,1 76,4 76,2 76,2 76,7 77,2 77,0 77,2

Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyv, 2002.

2.12. Születéskor várható élettartam a lakóhely régiója szerint, 2002 A születéskor várható élettartam Régió férfiak Nők Közép-Magyarország 69,55 76,94 Közép-Dunántúl 68,11 76,68 Nyugat-Dunántúl 68,80 77,05 Dél-Dunántúl 67,94 76,47 Észak-Magyarország 66,68 76,00 Észak-Alföld 67,32 75,94 Dél-Alföld 68,24 76,62 Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyv, 2002.

2.13. A csecsemőhalandóság alakulása a lakóhely régiója szerint, 2002 Régió 1000 élveszületettre jutó 1 éven aluli meghalt Közép-Magyarország 6,3 Közép-Dunántúl 6,3 Nyugat-Dunántúl 8,4 Dél-Dunántúl 6,5 Észak-Magyarország 9,8 Észak-Alföld 7,2 Dél-Alföld 6,7 Átlag 7,2 Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyv, 2002.

2.14. A rendszeres fizikai panaszokkal küzdők aránya nem, korcsoport és iskolai végzettség szerint, 2000 Azok aránya, A 3 vagy több Megnevezés akiknek nincs panaszt említők panaszuk aránya Nem Férfi 62,6 15,4 Nő 49,8 25,3 Korcsoport 15–29 30–39 40–49 50–59

84,0 73,9 59,0 37,5

74

3,1 9,2 16,5 31,1


M E L L É K L E T

60–69 70–85

24,9 11,8

40,9 52,1

Iskolai végzettség Legfeljebb 8 általános Szakmunkásképző Érettségi Diploma

41,2 62,1 66,7 61,6

33,5 15,8 12,2 11,4

Átlag

55,8

20,6

Forrás: KSH Életmód – Időmérleg felvétel, 2000.

Szociális védelem 2.15. A szociális védelemre fordított kiadások ESSPROS osztályozás szerint millió forint ESSPROS-osztályozás 1999 2000 2001 Kiadás összesen 2358044 2654625 2935313 Társadalmi juttatások 2298381 2590611 2866494 Jövedelmi/vagyoni helyzethez nem kötött 2130507 2394201 2686787 Pénzbeni juttatások 1419238 1589733 1788022 Rendszeres 1417118 1562376 1785200 Eseti 2120 27357 2822 Természetbeni juttatás 711268 804468 898765 Jövedelmi/vagyoni helyzethez kötött 167874 196410 179706 Pénzbeni juttatások 77421 84526 85721 Rendszeres 72137 78734 80067 Eseti 5283 5791 5655 Természetbeni juttatás 90454 111885 93985 Adminisztrációs kiadások 59664 64014 68819 Egyéb kiadások 0 0 0 százalék Kiadás összesen a GDP százalékában 20,7 20,2 19,8 Társadalmi juttatások a GDP százalékában 20,2 19,7 19,3 Forrás: KSH Szociális Védelmi Adatbázis 2.16. Az egyes jövedelemfüggő szociális juttatások előfordulási gyakorisága a szegény háztartások körében, % Szegények A juttatás megnevezése Időskori járadék Lakásfenntartási támogatás Rendszeres szociális segély Nem rendszeres szociális segély Gyermekvédelmi pénzbeni támogatás Gyermekvédelmi természetbeni támogatás

0,2 2,4 7,1 10,7 33,4 19,3

Jövedelemfüggő juttatások együtt

42,0

75


M E L L É K L E T

(Szegények azok a háztartások, ahol a háztartási jövedelem OECD1 fogyasztási egységre vetített összege a medián 60%-a alatt van.) Forrás: KSH Háztartási költségvetési felvétel, 2001. (Számított adat)

2.17. A jövedelemfüggő juttatásokból való részesedés az összes háztartás, a szegénységi küszöb alatt élő háztartások és a jövedelemfüggő juttatások bármelyikéből részesedő szegényháztartások körében, % Jövedelemfüggő juttatásfajták száma Szegénységi szint alatt élő Szegény és jövedelemfüggő Összes juttatásban részesülő háztartások Nem kap Csak egyfélét kap Kétféle juttatást kap 3 és többféle juttatást kap

84,0 12,0 3,5 0,5

58,0 29,3 10,9 1,8

0 69,7 25,9 4,4

Együtt 100,0 100,0 100,0 (Szegények azok a háztartások, ahol a háztartási jövedelem OECD1 fogyasztási egységre vetített összege a medián 60%-a alatt van.) Forrás: KSH Háztartási költségvetési felvétel, 2001. (Számított adat)

Lakhatás 2.18. A lakások közművekkel való ellátottsága településtípus szerint, 2003 (%) Vezetékes Vezetékes Régió Közcsatornával Fürdőszobával vízzel gázzal ellátott lakások aránya Budapest 99,7 93,2 91,6 94,7 Pest megye 92,5 58,1 86,7 94,2 Közép-Dunántúl 95,7 73,8 69,3 95,0 Nyugat-Dunántúl 94,7 79,2 66,0 93,5 Dél-Dunántúl 93,5 56,0 54,3 93,6 Észak-Magyarország 84,9 53,0 67,6 87,0 Észak-Alföld 89,9 47,1 76,1 89,3 Dél-Alföld 87,6 44,4 82,3 90,5

Átlag

92,7

64,8

76,4

94,7

Forrás: A KSH 2003. évi lakásfelvétele 2.19. A lakásfenntartási költség a háztartások havi nettó jövedelmének a százalékában, a háztartásfő korcsoportja szerint és háztartástípusonként, 2003 Jellemzők A háztartásfő életkora

%

76


M E L L É K L E T

29 éves és fiatalabb 30-39 40-49 50-59 60-69 70 éves és idősebb Háztartástípus Házaspár gyermek nélkül Házaspár 1-2 gyermekkel Házaspár 4-x gyermekkel Egy szülő gyermekkel Egyedülálló Családot nem alkotó személyek Több család vagy háztartás

23,4 21,7 20,0 19,1 22,2 22,7

Átlag Forrás: a KSH 2003. évi lakásfelvétele

21,0

19,4 19,9 20,3 27,2 26,1 22,7 17,5

3. A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE11 3.1.

A létminimum nagysága és az egy főre jutó átlagos nettó keresethez való viszonya Nettó átlagkereset Év Értéke, Ft/hó/fő %-ában 20709 1998 45,9 1999 22880 45,7 2000 25581 45,9 2001 30900 47,6 2002 33902 43,7 Forrás: KSH (Számított adat.) 3.2. A szegénységek aránya és a szegénység mélysége, 1992–2003 Arány, Év % Szegénységi ráta 1991/92 12,8 1995/96 18,3 1999/00 14,6 2000/01 14,4 2002/03 15,9 Szegénységi rés-arány 1991/92 33,2 1995/96 29,8 1999/00 25,3 2000/01 27,3 2002/03 25,9 (Szegény: az egy főre jutó háztartási átlagjövedelem fele alatt élők)

11

A Laekeni indikátorokat külön melléklet tartalmazza.

77


M E L L É K L E T

Forrás: Gábos A. – Szívós P. (2004): A szegénység különböző nézőpontokból In: Szívós P. – Tóth I.Gy. (szerk.): TÁRKI Monitor Jelentések 3.3.

A depriváltak aránya különböző megközelítések szerint, 2002 (18-74 évesek) Arány, Depriváció típusok % Rossz lakáskörülmények, lakásszegénység Abszolút vagyoni depriváltság Életkörülmények alapján való depriváltság Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2004): Szegénység és depriváció. Műhelytanulmányok 4. Életünk fordulópontjai. KSH NKI.

3.4.

12,1 16,8 15,5

A foglalkoztatott nélküli háztartások részaránya az összes háztartásból Év

Arány, %

1986 17,6 1993 40,7 2000 38,9 2002 36,8 Forrás: Életmód/Időmérleg Felvétel, 1986, 1993, 2000, Háztartási Költségvetési Felvétel, 2002. (Számított adat) 3.5.

A foglalkoztatott nélküli háztartások és a közülük szegények részaránya háztartástípusonként, 2002 Együtt, % Egyszemélyes háztartás Többszemélyes háztartás Ebből: – nincs eltartott gyermek – 1 eltartott gyermek – 2 eltartott gyermek – 3 és több eltartott gyermek

Átlag

Közülük szegények, %

79,7 27,0

6,0 15,2

59,7 11,2 7,0 22,3

6,0 40,5 46,2 65,6

10,7

36,8

Forrás: KSH Háztartási Költségvetési Felvétel, 2002. 3.6.

A különböző szempontból depriváltak aránya az aktívak és inaktívak körében, 2002 (18-74 évesek) Szegénység-megközelítések

Aktívak

Rossz lakáskörülmények, lakásszegénység Abszolút vagyoni depriváltság Életkörülmények alapján való depriváltság Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2004): Szegénység és depriváció. Műhelytanulmányok 4. Életünk fordulópontjai. KSH NKI.

78

Inaktívak 9,4 10,0 13,0

15,0 24,3 18,2


M E L L É K L E T

3.7.

A különböző szempontból depriváltak aránya régiók szerint, 2002 (18-74 évesek) NyugatKözépDélKözépDélÉszakÉszakSzegénység-megközelítések Dunántúl Dunántúl Dunántúl Magyaro. Alföld Alföld Magyaro. Rossz lakáskörülmények, lakásszegénység 10,6 11,3 12,9 8,8 10,2 16,8 Abszolút vagyoni depriváltság 10,2 13,6 18,0 10,5 17,5 26,7 Életkörülmények alapján való depriváltság 1,7 10,8 15,4 13,9 15,4 21,9 Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2004): Szegénység és depriváció. Műhelytanulmányok 4. Életünk fordulópontjai. KSH NKI.

16,7 24,4 19,4

3.8.

A különböző szempontból depriváltak aránya az eltartott gyermekek száma szerint, 2002 (18-74 évesek) Nincs 1 gyerek 2 gyerek 3 gyerek 4+ gyerek Szegénység-megközelítések gyerek

Rossz lakáskörülmények, lakásszegénység 7,5 14,7 18,6 39,0 66,5 Abszolút vagyoni depriváltság 16,4 14,2 16,6 28,4 53,2 Életkörülmények alapján való depriváltság 12,6 17,5 19,8 32,4 43,3 Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2004): Szegénység és depriváció. Műhelytanulmányok 4. Életünk fordulópontjai. KSH NKI.

4. A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ÉRVÉNYESÍTÉSE MINDEN TERÜLETEN Romák 4.1.

A különböző szempontból depriváltak aránya a cigány identitás szerint, 2002 (18-74 évesek) Szegénység-megközelítések Nem cigánynak Cigánynak tartott tartott

Rossz lakáskörülmények, lakásszegénység 10,0 50,6 Abszolút vagyoni depriváltság 14,4 68,9 Életkörülmények alapján való depriváltság 13,7 56,1 Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2004): Szegénység és depriváció. Műhelytanulmányok 4. Életünk fordulópontjai. KSH NKI. 4.2.

A fogyatékossággal élők aránya a roma és a nem roma népesség körében, 2001 Arány, % Roma 6,6 Nem roma 5,6 Átlag Forrás: Népszámlálás, 2001

5,6

79


M E L L É K L E T

Fogyatékossággal élők

4.3.

A fogyatékossággal élő aránya a népességben a dinamikusan fejlődő és a lemaradó Arány, Kistérség típusa % Dinamikusan fejlődő Lemaradó

4,6 7,3

Átlag Forrás: Népszámlálás, 2001 4.4.

5,6

A fogyatékosságban, illetve tartós betegségben szenvedők aránya nemek, korcsoport és iskolai végzettség szerint, 2000 (%) Megnevezés Nem Férfi Nő Életkor 15–29 30–39 40–49 50–59 60–69 70–84 Iskolai végzettség Legfeljebb 8 általános Szakmunkásképző Érettségi Diploma Gazdasági aktivitás Foglalkoztatott Munkanélküli Öregségi (özvegyi) nyugdíjas Rokkantnyugdíjas Egyéb inaktív, eltartott Átlag

Fogyatékos

Tartós beteg

5,6 5,6

16,5 19,6

1,7 1,8 4,2 8,2 10,1 14,6

2,6 5,8 13,4 29,0 35,4 50,0

8,2 4,8 3,5 4,1

28,5 14,7 10,9 11,2

1,9 3,4 11,8 22,3 1,8

6,8 8,4 41,6 63,2 3,4

5,6 Forrás: KSH Életmód – Időmérleg felvétel, 2000.

80

18,1


4.5.

M E L L É K L E T

Fogyatékossággal nappali intézményeiben a működő férőhelyek száma régiónként, 2002 A működő Régió férőhelyek száma Közép-Magyarország 652 Ebből: Budapest 482 Közép-Dunántúl 545 165 Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl 345 Észak-Magyarország 175 Észak-Alföld 395 Dél-Alföld 261 Összesen Forrás: KSH

4.6.

2 538

A bentlakásos elhelyezést nyújtó gyermek- és felnőtt korú- fogyatékosok gondozóházainak férőhelyszáma, régiónként Gyermekkorú Felnőttkorú Gyermekkorú Felnőttkorú Férőhelyek száma, Férőhelyek száma, % % db db (2002 összes=100) (2002 összes=100) 3 840 12 185 128 92 2 860 12 946 95 97 3 011 13 299 100 100

2000 2001 2002 Ebből: Budapest 232 Pest 520 Közép-Magyarország 752 Közép-Dunántúl 140 Nyugat-Dunántúl 312 Dél-Dunántúl 180 Észak-Magyarország 370 Észak-Alföld 735 Dél-Alföld 522 Forrás: KSH Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002 4.7.

2 144 1 378 3 522 1 452 930 1 667 1 695 1 978 2 055

8 17 25 5 10 6 12 24 17

16 10 26 11 7 13 13 15 15

A rehabilitációs foglalkoztatást végző intézményekben a megváltozott munkaképességűek száma és havi átlagkeresete Megváltozott munkaképességű dolgozók

Év

Átlagos havi keresete Az országos nettó FT/hó átlagkeresethez képest, % 26 758 45,0 41 384 63,8 50 270 64,8

Átlagos létszáma 2000 18 908 2001 21 698 2002 20 728 Forrás: KSH Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002

81


M E L L É K L E T

Szenvedélybetegek, dohányzók 4.8.

Az év végén nyilvántartott alkoholisták száma Év

Számuk 58 350 54 350 49 108 47 398 47 292 49 481 47 405 44 924 45 395 44 341 41 067 38 433 34 483 33 647

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: KSH 4.9.

Az alkoholos májbetegségben elhaltak száma nemenként, 100 ezer lakosra számítva Év Férfiak Nők Összesen 1990 59,3 21,0 39,4 1991 62,0 21,7 41,0 1992 86,8 28,1 56,2 1993 103,8 33,4 67,1 1994 111,0 34,1 70,9 1995 110,4 35,7 71,4 1996 86,0 24,9 54,1 1997 86,9 26,3 55,3 1998 92,5 28,4 59,0 1999 94,2 28,3 59,8 2000 90,6 27,2 57,4 2001 79,5 26,1 51,5 2002 78,4 22,5 49,1 Forrás: KSH 4.10. A kábítószer-problémával kezelésre jelentkezettek számának változása, nemenként (1997=100%) Év férfi nő 1997 100,0 100,0 1998 117,0 108,5 1999 146,0 171,2 2000 163,4 144,8 2001 155,5 133,6 2002 140,4 189,3 2003 176,7 211,1 Forrás: KSH 4.11. A napi rendszerességgel dohányzók aránya, nemenként 2003 (%) Napi rendszerességgel 82


M E L L É K L E T

dohányzik Nem Férfi Nő Korcsoport 15–29 30–39 40–49 50–59 60–69 70–85

37,1 24,7 37,8 39,2 38,6 30,5 17,7 7,4

Átlag

30,5

Forrás: Országos Epidemiológiai Központ – Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003, Előzetes adatok.

Idősek

1990 1999 2000 2001 2002 2003 1990 1999 2000 2001 2002 2003 1990 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: KSH

4.12. A nyugdíjban részesülők száma és népességen belüli aránya Öregségi nyugdíjas Rokkantsági nyugdíjas Özvegyi nyugdíjas Év száma aránya száma aránya száma aránya Összesen 1 461,7 14,1 542,8 5,2 272,0 2,6 1 664,7 16,2 758,8 7,4 225,4 2,2 1 671,1 16,4 762,5 7,5 217,2 2,1 1 668,0 16,3 772,3 7,6 207,3 2,0 1 664,1 16,4 789,5 7,8 199,9 2,0 1657,3 16,3 800,0 7,9 192,0 1,9 Férfiak 634,5 6,1 320,9 3,1 0,2 0,0 628,1 6,1 415,9 4,1 6,1 0,1 623,4 6,1 414,2 4 6,4 0,1 619,2 6,1 415,7 4,1 6,3 0,1 619,9 6,1 421,7 4,1 6,3 0,1 620,2 6,1 422,3 4,2 6,4 0,1 Nők 827,2 8,0 221,9 2,1 271,8 2,6 1 036,6 10,1 342,9 3,4 219,3 2,1 1 047,7 10,3 348,3 3,4 210,8 2,1 1 048,8 10,3 356,6 3,5 201,0 2,0 1 044,2 10,3 368,3 3,7 193,6 1,9 1 037,1 10,2 377,7 3,7 185,6 1,8

4.13. Az idősek otthonában, gondozóházában, szállást biztosító idősek klubjában ellátottak száma és az ellátó helyek száma Az ellátottak Az ellátó helyek Év száma 1993=100% száma 1993=100% 1993 30 155 100,0 492 100 83


M E L L É K L E T

1994 31 165 1995 32 473 1996 34 142 1997 35 857 1998 37 340 1999 38 086 2000 39 847 2001 41 597 2002 42 676 Forrás: KSH, Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002

103,3 107,7 113,2 118,9 123,8 126,3 132,1 137,9 141,5

511 554 592 635 666 689 721 766 797

103,9 112,6 120,3 129,1 135,4 140,0 146,5 155,7 162,0

4.14. A házi segítségnyújtásban és szociális étkeztetésben részesülők száma és aránya a 60 évesnél idősebb népességben Házi segítségnyújtásban részesülők Szociális étkeztetésben részesülők száma aránya száma aránya 1990 84 720 4,3 90 992 4,6 1991 80 413 4,0 97 897 4,9 1992 70 657 3,5 89 600 4,5 1993 49 206 2,4 110 671 5,5 1994 47 785 2,4 111 685 5,5 1995 44 449 2,2 106 969 5,3 1996 41 037 2,0 99 177 4,9 1997 41 238 2,0 99 966 4,9 1998 41 329 2,0 100 254 4,9 1999 39 957 1,9 97 281 4,7 2000 40 292 1,9 98 158 4,7 2001 41 275 2,0 100 370 4,8 2002 43 083 2,0 103 414 4,9 Forrás: KSH, Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002 4.15. Az idősek halálozási arányszámai megyénként, 2001 Ezer 65–x éves lakosra jutó halálozás Terület Férfi nő Budapest 63,0 49,4 Bács-Kiskun 74,0 51,9 Baranya 73,9 54,7 Békés 69,6 54,7 Borsod-Abaúj-Zemplén 78,8 55,1 Csongrád 69,7 51,9 Fejér 74,5 52,1 Győr-Moson-Sopron 65,1 50,3 Hajdú-Bihar 71,3 54,4 Heves 76,0 52,7 Jász-Nagykun-Szolnok 72,8 55,9 Komárom-Esztergom 74,4 55,5 Nógrád 81,4 57,9 Pest 72,3 52,0 Somogy 74,7 56,8 Szabolcs-Szatmár-Bereg 79,4 54,8 Tolna 76,6 53,5 Vas 75,7 53,6 Veszprém 71,5 52,3

84


M E L L É K L E T

Zala

73,9

50,5

Átlag

71,8

52,7

Forrás: Az idősek egészségi állapota. KSH, 2004.

Hajléktalan emberek 4.16. A hajléktalan emberek szálláshelyeinek és éjjeli menedékhelyeinek férőhelyszáma, régiónként Hajléktalanok szállása és éjjeli menedékhelye

Év, területi egység

% (2002 összes=100)

Férőhelyek száma, db 2000 2001 2002 Ebből: Budapest Pest Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

6 890 6 777 6 167 0 2 758 157 2 915 632 669 377 600 322 652

112 110 100 45 3 47 10 11 6 10 5 11

Forrás: KSH, Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002

5. BERUHÁZÁS A JÖVŐBE: A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA 5.1.

Ezer lakosra jutó élveszületés régiónként, 2002 Arány, Régió % Közép-Magyarország 9,3 Ebből: Budapest 8,6 Közép-Dunántúl 9,3 8,6 Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl 9,1 Észak-Magyarország 10,0 Észak-Alföld 10,6 Dél-Alföld 9,1 Átlag Forrás: KSH, Demográfiai Évkönyv, 2002

85

9,5


M E L L É K L E T

5.2. A működő bölcsődék száma és telítettsége Működő bölcsődék 100 bölcsődés korú A bölcsődébe beíratott gyermekre jutó férőhelyek gyermekek 1990 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: KSH 5.3.

száma 1003 565 549 532 532 523 515

1990=100% 100,0 56,3 54,7 53,0 53,0 52,1 51,3

száma 13,7 8,8 8,8 8,7 8,6 8,4 8,3

1990=100% 100,0 64,2 64,2 63,5 62,8 61,3 60,6

száma 40 825 33 209 31 983 29 561 28 981 28 847 29 422

1990=100% 100,0 81,3 78,3 72,4 71,0 70,7 72,1

Az óvodai ellátásban részesülő gyermekek aránya a megfelelő korúak százalékában Arány, Év % 1990 82,1 1998 85,1 1999 85,9 2000 86,2 2001 86,4 2002 87,8 Forrás: KSH 5.4.

Év

1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: KSH 5.5.

A családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatok főbb adatai Családsegítő szolgálatok Gyermekjóléti szolgálat Az egységek A szolgáltatást Az egységek A szolgáltatást száma igénybe vevők száma igénybe vevők száma száma (ezer fő) (ezer fő) 462 246,4 558 286,4 1601 158,1 660 273,9 1525 155,9 776 290,4 1497 193,1 805 310,4 1587 206,9 777 614,7 .. ..

A kiegészítő családi pótlékban (rendszeres gyermekvédelmi támogatásban) részesülő 0-24 évesek számának változása Év 1998 1999 2000 2001 2002 Forrás: KSH

Száma 742734 804095 786346 780296 757942

86

1998=100% 100,0 108,26 105,87 105,06 102,05


5.6.

M E L L É K L E T

A GYES-ben, GYED-ben, GYET-ben részesülők számának változása GYES GYED GYET

Év

az igénybe 1990=100% az igénybe 1990=100% vevők vevők száma száma 1990 94 711 100,0 154 977 100,0 1991 108 851 114,9 150 922 97,4 1992 112 984 119,3 148 034 95,5 1993 115 420 121,9 143 104 92,3 1994 116 387 122,9 135 946 87,7 1995 117 949 124,5 128 540 82,9 1996 124 429 131,4 118 351 76,4 1997 182 192 192,4 56 774 36,6 6,4 1998 234 049 247,1 9932a.) 1999 245 039 258,7 – – 2000 192 838 203,6 54 008 34,8 2001 182 888 193,1 62 904 40,6 2002 171 768 181,4 70 167 45,2 2003 166983 176,3 77944 50,2 a.) 1998 április 15-ig, 2001. január 1-jétől újból bevezetésre került. Forrás: KSH 5.7.

1993=100%

– – – 11 971 38 174 57 824 62 021 68 119 72 952 68 573 52 572 51 333 50 336 47657

– – – 100,0 318,9 483,0 518,1 569,0 609,4 572,8 439,2 428,8 420,5 398,1

A GYES, GYED, GYET reálértékének a változása GYES GYED GYET

1990=100% 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

száma

100,0 99,8 95,0 88,9 91,7 77,7 74,7 82,3 80,2 80,5 80,4 79,0 83,2 89,1

Előző év=100% 96,4 99,8 95,2 93,6 103,1 84,9 96,0 110,0 97,6 100,3 99,9 98,3 105,2 107,1

1990=100% 100,0 94,6 96,1 95 91,6 82,1 78,7 79,3 .. – 96,7 110,7 120,1 124,6

Előző év=100% 92,9 94,6 101,7 98,8 96,4 89,6 96 100,7 .. – – 114,4 108,5 103,7

1990=100% – – – 100,0 98,4 86,2 72,6 80,7 84,1 85,7 93,2 90,3 96,9 100,5

Előző év=100% – – – – 98,4 87,6 84,2 111,2 104,2 101,9 108,8 96,9 107,2 103,7

Forrás: KSH 5.8.

A családi pótlék (nevelési ellátás) reálértékének változása Év 1990 1998 1999 2000 2001 2002 2003

1990=100% 100,0 45,7 42,0 38,4 35,7 39,4 39,1

87

Előző év=100% 89,4 103,5 91,9 91,4 92,9 110,5 99,1


M E L L É K L E T

Forrás: KSH

88

L A E K E N I

I N D I K Á T O R O K

LAEKENI INDIKÁTOROK KSH Indikátor szám

2 14

Mutatók típusa S80/S20 kvintilis megoszlási arány Gini kofficiens 1 főre

1e

HUF EURO Vásárlóerő paritáson

Szegénységi küszöb (illusztratív értékek)

1a

2 felnőtt 2 eltartott HUF gyermek

Összesen Szegénységi arány korcsoportonként nemek szerint 0-15

16-24

25-49

50-64

65+

TÁRKI

OECD2 szerint

OECD2 szerint

OECD2 szerint

OECD1 szerint

2000

2001

2002

2002

2001

2003

2001

2003

3,2

3,4

3,2

3,6

4,2

4,5

4,5

4,9

23

23

22,6

22,9

28,9

29,6

29

29,9

360 308

421 114

494 032

409 967

1 386

1 641

2 033

1 687

3 035

3 369

3 850

3 195

13

13

13

14

756 648

884 339

1 037 468

860 932

EURO Vásárlóerő paritáson

2 910

3 446

4 270

3 543

6 374

7 075

8 084

6 709

Összesen

9

10

9

10

OECD2 OECD2 OECD1 OECD1 szerint szerint szerint szerint

Férfi

9

10

9

10

12

12

13

14

Nő

10

10

9

9

14

14

13

14

Összesen

13

14

12

16

19

18

22

22

Férfi

12

13

13

16

18

18

21

22

Nő

13

15

11

15

20

18

23

21

Összesen

11

12

11

13

15

16

16

17

Férfi

10

11

11

12

16

14

17

14

Nő

12

13

12

14

15

18

16

20

Összesen

9

9

9

10

12

13

13

13

Férfi

9

10

9

10

10

11

11

13

Nő

9

9

9

10

13

14

14

15

Összesen

7

7

7

7

11

11

9

9

Férfi

7

7

7

6

13

12

10

11

Nő

7

7

7

6

10

11

8

9

Összesen

7

9

6

4

11

9

6

6

89

L A E K E N I


Foglalkoztatott

Önfoglalkoztató

1b

Szegénységi arány Munkanélküli tevékenység szerint és nemek szerint

Nyugdíjas

Inaktív/egyéb

1c

Szegénységi arány háztartás típus szerint

Férfi

3

6

4

3

5

5

4

Nő

9

11

8

4

13

12

8

4 7

Összesen

4

5

4

5

7

6

7

6

Férfi

5

6

5

6

6

7

7

8

Nő

4

5

4

4

7

4

7

4

Összesen

2

3

3

4

4

4

5

4

Férfi

3

3

3

4

4

4

5

5

Nő

2

3

5

5

3

4

3

4

Összesen

30

31

35

36

40

42

38

46

Férfi

36

36

40

41

40

44

38

48

Nő

22

24

29

31

40

40

38

44

Összesen

8

9

7

5

11

11

8

8

Férfi

7

9

7

6

9

9

8

8

Nő

8

9

8

5

12

12

9

9

Összesen

14

15

14

16

20

20

21

23

Férfi

12

13

14

16

19

18

21

22

Nő

15

16

14

16

20

21

22

9

10

9

10

13

13

13

14

Összesen

23

1 fős háztartás

Összesen

15

15

12

4

1 fős háztartás

Férfi

17

16

13

6

14

14

11

4

8

10

12

5

10

24

10

16

19

16

14

7

29

24

19

16

13

15

10

2

18

17

7

6

3

5

4

1

4

5

2

3

5

6

2

3

8

12

6

11

5

4

6

5

8

7

7

8

20

18

17

18

42

37

39

37

9

8

7

8

13

11

14

11

Nő 1 fős háztartás 1 fős háztartás 30 év alatt 1 fős háztartás 3064 év között 1 fős háztartás 65 év felett (legalább 2 felnőtt gyermek egyikük 65 év feletti) nélkül (mindketten 2 felnőtt gyermek 65 év felettiek) nélkül Egyéb háztartás gyermek nélkül (legalább 1 Egyedülálló szülő gyermekkel) 2 felnőtt 1 eltartott gyermek

90

L A E K E N I


2 felnőtt 2 eltartott gyermek 2 felnőtt 3 vagy több eltartott gyermek egyébb típusú háztartás eltartott gyermekkel

1d

11

Összesen szegénységi arány a lakás birtoklás módja tulajdonos szerint bérlő

szóródás a szegénységi küszöb körül

8

12

8

10

9

10

13

12

20

22

21

28

26

30

32

7

8

10

12

17

14

19

18

9

10

9

10

13

13

13

14

34

8

9

8

9

13

13

12

12

19

18

17

20

22

31

23

32

egyéb

20

21

14

14

a medián 40%-a

1

2

2

2

4

4

5

4

a medián 50%-a

4

5

4

5

7

8

8

8

a medián 60%-a

9

10

9

10

13

13

13

14

a medián 70%-a

17

18

17

17

21

21

21

22

transzferek nélkül a nyugdíjak figyelembe vételével minden transzfer figyelembe vételével

45

44

43

45

43

39

44

39

19

20

18

18

27

23

27

23

9

10

9

10

13

13

13

14

Összesen

15

16

14

18

21

19

23

19

Férfi

15

16

15

19

Nő

15

15

13

17

szegénységi arány 1996-os rögzítés szerint (e)

13 szegénységi arány

tartós szegénységi arány nemek szerint

Összesen Férfi Nő

4

a szegénységi rés mértéke nemek szerint

91

L A E K E N I


TOVÁBBI LAEKENI INDIKÁTOROK Indikátorok

Korcsoportok

5. Regionális kohézió 6. Tartós munkanélküliségi ráta

Férfi

2000 Nő Összes

15-64 15-64

(>=12 hónap)

7. Munkanélküli háztartásokban élő személyek száma 8. Iskolai lemorzsolódás 9. Születéskor várható élettartam 16. Tartós munkanélküliségi arány (>=12 hónap)

17. 2 évnél hosszabb munkanélküliség rátája (>=24 hónap)

2002 Férfi Nő Összes

7,8

9,0

0-60 0-65 18-24

3,6 13,0 15,6 14,9

2,6 15,0 18,9 13,5

3,1 2,9 14,0 0-63 12,8 17,3 15,5 14,2 13,3 68,26

2,3 2,6 14,6 13,7 18,6 17,1 12,6 13,0 76,56

15-64

51,1

45,7

49,0

47,0

41,6

44,7

15-64

1,7 17,8 17,7 21,4 55,4 2003

1,2 19,7 25,4 35,8 63,6

1,5 18,7 21,6 28,9 59,9

1,4 18,0 17,8 20,2 45,4

0,9 18,9 24,5 34,2 57,3

1,2 18,4 21,3 27,5 52,0

18. ISCED 2. szintű vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű személyek, korcsoportok szerint

25-34 35-44 45-54 55-64

10. Önbevalláson alapuló egészségügyi állapot, jövedelmek szerint

Kvintilis csoportok 1 2 3 4 5

Férfi 20,5

5,2

Nő Összes 26,3 23,6

12,1

8,7

Megjegyzés: * Az adatok az "EU Structural Indicators" adatbázisában közölt adatoktól korrekció miatt eltérnek. Az LFS adatok a 2001-es továbbvezetett népségszámokkal átsúlyozásra kerültek, visszamenőlegesen 2000-re is.

92

L A E K E N I


** A 7. indikátor az "EU Structural Indicators" SC072-es munkalapjában közölt adat, de ez módszertanilag eltér a "LAEKEN Indicators"-ban leírtaktól. Ennek előállítása folyamatban van, később áll rendelkezésünkre.

93

4. MUNKAVÁLTOZAT NEMZETI CSELEKVÉSI TERV A TÁRSADALMI ÖSSZETARTOZÁSÉRT

Recommend Documents