4. Banki kockázatok
Az elmúlt évtizedekben a banki szolgáltatások köre jelentısen bıvült. A piacon újonnan megjelenı pénzügyi szolgáltató intézmények versenytársai lettek a kereskedelmi bankoknak. Az intézményi befektetık különbözı – a bankbetétek hozamánál sokszor magasabb profitot ígérı és nagyobb rugalmasságot biztosító – befektetésekkel a megtakarítások egyre nagyobb állományát vonzották magukhoz1 és a forrást keresık számára is kedvezı alternatívákat kínáltak. Az erısödı verseny következtében, a piaci pozíciók és ügyfelek megtartása érdekében a bankok fokozatosan kiterjesztették tevékenységüket valamennyi pénzügyi területre, tevékenységre. Napjainkban az európai bankok mőködését az univerzalitás jellemzi, az intézmények leányvállalataikon vagy részesedéseik révén a pénzügyi szolgáltatások széles körét kínálják ügyfeleik számára. A pénzügyi piacok fontos fejlıdési iránya a pénzügyi csoportok, pénzügyi konglomerátumok létrejötte és térhódítása. A hatályos magyar szabályozás szerint pénzügyi konglomerátumnak tekinthetık azok az intézmények, amelyek élén felügyelt intézmény (hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító) áll, és ez anyavállalata egy pénzügyi vállalkozásnak – de legalább részesedési viszonnyal (minimum 20%) rendelkezik egy pénzügyi vállalkozásban. Pénzügyi konglomerátumnak minısül az a vállalat csoport, amelynek vezetıje nem felügyelt intézmény, azonban a csoport tevékenysége jelentıs mértékben (a mérlegfıösszeg minimum 40%-a) kapcsolódik a pénzügyi szektorhoz. Fontos kritérium, hogy a pénzügyi konglomerátum legalább egy tagja a biztosítási, egy másik tagja pedig a banki vagy a befektetési szolgáltatási ágazatban mőködik. Az országhatárokon átnyúló tevékenységi kör, a szélesedı termék- és szolgáltatás választék következtében a bankok tevékenysége összetettebbé vált, jelentısen megnövekedett a banki üzemméret, bankok globális hálózatai jöttek létre és ezzel párhozamosan az intézmények kockázati kitettsége is nagymértékben növekedett. A kockázatok komplexebbé váltak, ennek következtében pedig a kezelésük és mérséklésük iránti igény is egyre erıteljesebben fogalmazódott meg mind a szabályozó hatóságok, mind a pénzügyi intézmények részérıl.
4.1. Kockázat és bizonytalanság Kockázatról reális döntési alternatívák esetén beszélhetünk, egy esemény lehetséges kimenetelei testesítik meg a kockázatot. Egy érme feldobása esetén két eredmény lehetséges: fej vagy írás. Attól függıen, hogy mire fogadtunk, lehet kedvezı és lehet kedvezıtlen a játék kimenetele. Ez egyben utal arra, hogy a kockázat vállalása nem egyoldalúan a várható 1
Lásd 2.2. ábra
veszteség lehetıségét foglalja magában, hanem a várható nyereséget is. A banki gyakorlatban azonban a várható veszteségek meghatározására, felmérésére helyezıdik a hangsúly. A kockázathoz szorosan kapcsolódik a probléma, a veszély és a bizonytalanság fogalma. A probléma a megoldásra váró feladatot testesíti meg; a veszély a körülmények olyan kedvezıtlen együttállására vonatkozik, mely a potenciális veszteségek bekövetkezéséhez vezet. A bizonytalanság pedig abból ered, hogy a lehetséges kimenetelek bekövetkezési valószínősége nem ismert. A valószínőség számítás során megismert objektív valószínőségek – mint például az érme feldobás vagy a kockadobás lehetséges kimenetelei – a pénzügyek területén ritkán alkalmazhatók a tevékenységek összetettsége és a kockázatok sokrétősége miatt.2 A fentiek szemléltetésére nézzük a hitelezés folyamatát! A problémát az ügyfél hitelképességének felmérése jelenti. A bank a potenciális ügyféltıl, illetve harmadik féltıl (hatóság, üzleti partner) származó információk alapján határozza meg a hiteligénylı visszafizetési képességét és hajlandóságát. Ezen információk megbízhatósága, pontossága csak részben bizonyítható. Ebbıl fakadóan – ahogy a jegyzet 2.2.1. fejezetében is láthattuk – a hitelügyletnek két alapvetı kimenetele lehetséges:
a hiteladós visszafizeti a felvett hitelt, annak kamataival együtt vagy
nem fizeti vissza tartozását, ezáltal a banknak vesztesége keletkezik.
Ez a két lehetséges kimenet testesíti meg a hitelnyújtás kockázatát. E kimenetek bekövetkezési valószínősége azonban nem ismert, csupán bizonytalanság mellett becsülhetı. A hitel-visszafizetési képesség és hajlandóság ügyfelenként eltérı és számos tényezı befolyásolja. Veszélyrıl a törlesztést negatívan érintı események bekövetkezése esetén beszélhetünk; például a hiteladós elveszíti munkahelyét, így megszőnik a törlesztés forrását képezı jövedelem.
A kockázatot meghatározó két fı tényezı a kockáztatott érték és a bekövetkezési valószínőség, azaz a várható veszteség. A kockáztatott érték viszonylag pontosan megállapítható, hiszen a bank ismeri adott ügyfélhez/ügylethez kapcsolódó kitettségének nagyságát (hátralevı tıke- és kamatfizetések, eszközök piaci értéke). A várható veszteséget azonban – a rendelkezésre álló matematikai módszerek és statisztikai alkalmazások, adatok alapján – csak közelíteni, becsülni tudja az intézmény.
2
(Galambos – Fekete 2005)
4.1.1. Kockázati tipológia A vállalkozásokat érintı kockázatok három nagy csoportba sorolhatók:
stratégiai kockázatok,
üzleti kockázatok,
pénzügyi kockázatok.
A stratégiai kockázatok a vállalatok mőködési környezetének változásaiból származó rizikó faktorokat ölelik fel. Ide tartozik a politikai, a társadalmi és a gazdasági környezet változása, mely erısen befolyásolja a vállalat által meghatározott stratégiai elképzeléseket és terveket, ezen keresztül hatással van a szervezet egészére. Az üzleti kockázat a vállalat piaci magatartásából fakad, mely a versenypozícióra és a piaci részesedésre vonatkozó célok megvalósulását. A pénzügyi kockázatok a váratlan események következtében fellépı pénzügyi veszteség lehetıségét testesítik meg. A pénzügyi kockázatok a banki tevékenység legfontosabb kockázatai, kezelésük kulcsfontosságú feladat.
A banki tevékenységekhez kötıdı (pénzügyi) kockázatok számos csoportosítása ismert. Ez abból adódik, hogy a kockázatok között nehéz éles határvonalat húzni, ezen kívül a különbözı megközelítési módok eltérı súllyal tüntetik fel az egyes kockázattípusokat. Az egyes kockázati tipológiák a fıbb kockázat típusokban azonban megegyeznek. Az alábbiakban az OCC (Office of the Comptroler and Currency)3 által legfontosabbnak ítélt kockázatok bemutatására kerül sor. A legalapvetıbb banki kockázattípus a hitelkockázat (credit risk), amely annak kockázata, hogy a hiteladós a futamidı során részben vagy teljes egészében nem fizeti vissza a felvett hitelt és kamatait. E szempontok alapján beszélhetünk nem teljesítési kockázatról (default risk) és a nem esedékességkori teljesítés kockázatáról (delivery risk). Az elıbbi esetben az adós részben vagy egyáltalán nem fizeti vissza a nyújtott hitelt. Nem esedékességkori kockázatról pedig akkor beszélünk, ha az adós kötelezettségeinek nem azok aktuálissá válásakor tesz eleget. Ez akkor jelent problémát, ha az ügyfél fizetési késedelme rendszeres. Ilyen helyzetekben kerülhet sor a hitel-visszafizetés átütemezésére, azaz a hitel prolongálására.
3
Az Amerikai Egyesült Államokban mőködı – bankfelügyeleti kérdésekkel is foglalkozó – Pénzforgalmi Számvevı Hivatal.
A piaci kockázat (market risk) a piaci változók – a kamatlábak és az árfolyam – mozgásából eredı kockázat. A piaci változók ingadozása – volatilitása – hatást gyakorol az intézmények kockázati kitettségére. A kamatlábak és az árfolyamok változásai egyrészt befolyásolják a bankok értékpapír- és deviza befektetéseinek értékét és hozamát; másrészt pedig hatással vannak a mérleg eszközoldali és forrásoldali kamataira, ezen keresztül a bank kamatrésbıl származó jövedelmére. A mőködési kockázat (operational risk) a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megfogalmazása szerint „nem megfelelı, illetve meghiúsult belsı folyamatok, emberi és rendszerbeli hibák, valamint külsı események következtében lép fel”. A likviditási kockázat (liquidity risk) abból ered, hogy a bankok – a lejáró kötelezettségeik és követeléseik nem megfelelı összehangolása következtében – aktuális kötelezettségeiknek csak veszteség árán képesek eleget tenni. Ez a veszteség a pótlólagos források bevonásának költségével fejezhetı ki (bankközi, jegybanki hitel). A szabályozási kockázat (compliance risk) a szabályozói háttér, a törvények, a rendeletek, az elıírások lényegi vagy hirtelen történı megváltozásából fakadó kockázat. Magában foglalja a jogszabályok eltérı értelmezésébıl, nem megfelelı alkalmazásából adódó veszteségeket, károkat. Az országkockázat (country risk) annak kockázata, hogy az adott ország gazdasági helyzetének romlása miatt az állam vagy a területén mőködı intézmény nem tud eleget tenni külföldi valutában fennálló kötelezettségeinek. Bizonyos megközelítések szerint az országkockázat a hitelkockázat részeként kezelendı. Koncentrációs kockázatról (concentration risk) beszélünk, ha a bank nem diverzifikálja portfólióját kellı mértékben, például túlzottan koncentrál egy ágazatra, egy ügyfélkörre, egy földrajzi térségre stb.4
Amennyiben az egyes kockázatokat a banki szolgáltatásokhoz szeretnénk hozzárendelni, nincs könnyő dolgunk. Gondoljunk például a hitelkockázatra, amelyrıl elsı lépésben azt mondanánk, hogy egyértelmően a hitelnyújtáshoz kapcsolódik. Második lépésben azonban rá kell jönnünk, hogy közvetve ugyan, de hatással van a betétgyőjtésre és a pénzforgalmi szolgáltatásokra is; hiszen egy vissza nem fizetett követelés akadályozhatja a betétesek igényeinek kielégítését, a banki kötelezettségek teljesítését, tehát a likviditási problémákat idézhet elı. Jól szemlélteti a kockázatok közötti „veszedelmes viszonyokat” a következı példa.5 Egy kötvény estében az elsıdleges rizikó nem az, hogy a kibocsátó a futamidı lejártával tud-e fizetni; hanem az, hogy a kötvény tulajdonosát milyen árfolyam-változások 4
Például az 1970-es években az Egyesült Államokban számos bank vált a koncentrált tevékenység „áldozatává”, mert a Community Reinvestment Act 1977 elıírta a bankok számára, hogy forrásgyőjtéssel csak abban a körzetben foglalkozhatnak, ahol hitelnyújtási tevékenységet végeznek.) 5 (Seregdi 1998)
okozta veszteségek érhetik, amíg a kötvényt portfoliójában tartja. Azaz, a kötvény kockázatának megítélésekor nem a hitelkockázatot, hanem a piaci kockázatot tekintik fı szempontnak. A kötvényhez kötıdı kockázatok köre nem merül ki a piaci- és a hitelkockázatban.6
A kockázatok számtalan formája érinti a bankokat mőködésük során, amelyeket körültekintıen kell kezelni. Ellenkezı esetben az intézmény jövedelmezısége, tıkepozíciója kerülhet veszélybe. A kockázatkezelés magában foglalja a mérési folyamatot, valamint azon intézkedések összességét, melyek vagy a kármegelızésre, vagy a veszteség csökkentésére irányulnak. A kockázatkezelés keretében a bekövetkezı kockázati esemény (nem fizetik vissza a felvett hitelt, piaci kamatlábak kedvezıtlenül alakulnak, sikkasztási botrány a bankban) hatásainak (veszteség) számszerősítése mellett szükséges a kiváltó okok felderítése, hogy a jövıben a bank képes legyen elkerülni a hasonló eseményeket. Az okok feltérképezése az alapja a megfelelı kockázat mérséklı (korrektív jellegő) és megelızı (preventív jellegő) intézkedések kidolgozásának. 4.1.ábra: A kockázat összetevıi OK
ESEMÉNY
HATÁS
A 4.1. ábra szemlélteti a kockázat összetevıit, amelyek a kockázatkezelés középpontjában állnak. Tudatos kockázati politika kialakítása szükséges, hogy a bankok biztonságosan mőködjenek, megırizve a társadalom beléjük vetett bizalmát.
4.2. Hitelkockázat
A hitelkockázat forrása a hitelezési tevékenység, tehát a hitelnyújtás folyamatának egyes mozzanatait szükséges górcsı alá venni a hitelkockázat meghatározása esetén. A 2. fejezetben 6
A kockázatok összefonódását több megtörtént eset jelzi. Ilyen például a Barings Bank – a mintegy 230 éves múltra visszatekintı, a Királynı bankjaként is emlegetett bankház – 1995-ös összeomlása. Nick Leeson, a bank 1994-ben legsikeresebb üzletkötıje, lett a bank szingapúri fiókjának (Barings Futures Singapore – BFS) „elsı embere”. A kereskedési tevékenység és annak ellenırzése is az ı kezében összpontosult. Kezdetben minden jól mőködött. Majd Leeson megtévesztıen, nagy nyereséget hozó ügyletekrıl tett jelentést az anyabank felé és egyre nagyobb forrásigényt jelentett be a hatékonyságra hivatkozva. A bankmenedzsment pedig – bízva az üzletkötıben – ellenırzés nélkül bocsátotta rendelkezésre az igényelt tıkét, abban a tudatban, hogy azok az ügyfeleknek nyújtandó hitelek. Azonban a japán tızsde „mélyrepülése” következtében rohamosan csökkenni kezdett Leeson spekulatív célú derivatív pozicióinak értéke. Elıször a BFS jutott csıdbe, majd sor került a Barings Bankház jelképes összegért történı eladására. A bank bukásában Nick Leeson mellett a menedzsment és a szabályozó hatóság is szerepet játszott. A menedzsment figyelmen kívül hagyta a belsı ellenırzési jelentéseket, melyek figyelmeztettek a kockázati kitettség növekedésére. A szabályozó hatóság azért hibáztatható, mivel a Bank of England felmentést adott a Barings Banknak a nagykockázat vállalásokat illetıen.
felsorolt lépések (hitelkérelem benyújtása, hiteligény elbírálása, szerzıdéskötés, folyósítás, monitoring) közül a hiteligény elbírálása és a hitelmonitoring azok a lépések, melyek kulcsfontosságúak a kockázat meghatározása szempontjából. A hitelkockázat mértékének meghatározására a hitelkockázat elemzés keretében kerül sor. Az elemzés összetevıi (ügyfélminısítés, fedezetértékelés és ügyletminısítés) az alábbiakban kerülnek kifejtésre.
4.2.1. Ügyfélminısítés Az ügyfélminısítés során a bankok eltérı módon kezelik a lakossági (retail) és a vállalati (coporate) ügyfeleiket. A minısítés során mindkét csoport esetében a hitel visszafizetésének forrásait veszik figyelembe, illetve értékelik azokat a tényezıket, amelyek befolyásolják ezeket a forrásokat. Lakossági ügyfelek esetében a havi jövedelem a felvett hitel törlesztésének alapja, ennek megfelelıen az ügyfélminısítés szempontjai között jellemzıen az alábbiak szerepelnek:7
Munkaviszonyra vonatkozó adatok – életkor, folyamatos munkaviszony idıtartama, beosztás
Jövedelmi helyzet – a havi, rendszeres jövedelem nagysága és összhangja az igényelt hitel havi törlesztı részleteivel
Hitelintézeti kapcsolatok – korábbi tapasztalatok, BAR-lista, közüzemi tartozások
Családi állapot, eltartottak száma
Egyéb – vagyoni helyzet, megtakarítások volumene és típusa
Az egyes szempontoknak – a banki elvárásoknak – való megfelelés mértéke alapján különbözı pontszámokat kapnak a hiteligénylık, amely alapján különbözı minısítési/kockázati kategóriákba kerülnek besorolásra (scoring). A bankok a hiteligény elbírálásakor a keresıképes, aktív lakosságot preferálják. Egy önálló jövedelemmel nem rendelkezı fiatal, vagy a nyugdíjas éveihez közel álló, illetve már inaktív személy kevésbé vonzó potenciális hiteladós a bankok szemével nézve. Valamennyi hitel megítélésének alapfeltétele a munkáltatói jövedelemigazolás. Gyakran a maximális havi törlesztı részletek, a hitel futamideje – így az igényelhetı hitel maximális összege is – a havi, nettó kereset függvénye. A lakossági hitelezést – a nagy ügyfélszám és az igénylések egyenkénti kis összege miatt – a tömegszerőség jellemzi, ennek megfelelıen a hitelkérelmek elbírálása, az ügyfélminısítés is standardizált folyamat.
7
Az egyes bankok egymástól eltérı szempontokra helyezhetik a hangsúlyt.
A vállalati ügyfelek értékelése – általában – nagyobb részt objektív, kisebb részt szubjektív szempontok alapján történik. Az objektív értékelés során a vállalatok pénzügyi beszámolói, kimutatásai, tervei alapján meghatározott mutatószámokból indulnak ki. A likviditás, a tıkeszerkezet, a jövedelmezıség és az adósságszolgálat elemzése elsıdleges fontosságú szempontok. A legelterjedtebb mutatók az egyes területeken – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak: Likviditás: Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási gyorsráta = (Forgóeszközök – Készletek) / Rövid lejáratú kötelezettségek
Tıkeszerkezet: Tıkeellátottság = Saját tıke / Összes Eszköz Eladósodottság aránya = Kötelezettségek / Eszközök összesen
Jövedelmezıség (A „jól bevált” ROA, ROE és ROIC mutatók8 mellett):
Nyereség-visszaforgatás aránya = Mérleg szerinti eredmény / Saját tıke
Tevékenység haszonkulcsa = Üzemi tevékenység eredménye / Értékesítés nettó árbevétele
Adósságszolgálat: Kamatfedezet = Üzemi tevékenység eredménye / Fizetett kamatok és kamatjellegő kifizetések
Cash-flow fedezet = (Adózott eredmény + Amortizáció) / Fizetett kamatok és kamatjellegő kifizetések
8
ROA – Return on Assets (Eszközarányos megtérülés), mely az adózott eredmény és az összes eszköz hányadosa. ROE – Return on Equity (Saját tıke arányos megtérülés), mely az adózott eredmény és a saját tıke hányadosa. ROIC – Return on Investment Capital (Befektetett tıke megtérülése), mely az (üzemi tevékenység eredménye * (1 - társasági adókulcs)) / Átl. (Összes forrás - Szállítók - Passzív idıbeli elhatárolások) képlet alapján határozható meg.
Egyéb irányadó objektív mutatók, melyek között kiemelt fontosságúak az egy alkalmazottra vetített nyereség és mőködési költségek, valamint az éves árbevétel, a mérlegfıösszeg, az adózott eredmény stb. éves változása.
Az egyes – hiteligénylı – vállalatokra számított mutató értékeket iparági adatokhoz viszonyítva értékelik. Különbözı fizetıs adatbázisok állnak a bankok rendelkezésére, melyek iparági adatokat tartalmaznak, ezáltal segítik az értékelés szempontjainak kialakítását. Az iparági átlagoktól való eltérés mértéke alapján pontozzák a hiteligénylıre vonatkozó ráták értékeit, majd a bank összegzi az eredményeket, mely alapján – általában a szubjektív elemzés eredményének figyelembe vételével – besorolja a vállalatot valamely minısítési kategóriába.
A szubjektív elemzés keretében az alábbi tényezıket vizsgálják:
Tulajdonosi szerkezet – átlátható tulajdonosi struktúra, tulajdonosok közötti kapcsolat, tulajdonosok és menedzsment viszonya
Menedzsment – képességek, szakmai kvalitások, utódlás
Mőködési környezet, piaci és ágazati kilátások és kockázatok – ágazat helyzete, fejlıdési trendek, lehetıségek, piac telítettsége, a vállalat ágazaton belüli pozíciója, versenyhelyzet, versenytársak jellemzıi
Egyéb – egyéb fejlesztési, beruházási tervek, eddigi beruházások eredményessége
A fenti tényezıket a bank elvárásainak való megfelelés alapján pontozzák. Az egyes tényezık és mutató csoportok – azok fontossága vagy az ágazat, illetve a vállalat sajátosságai függvényében – eltérı súllyal szerepelhetnek a minısítés, a besorolás során. A 4.1. táblázat a szubjektív és az objektív értékelési szempontok összegzése alapján elıálló ügyfélminısítést tartalmazza. A táblázatban szemléltetett besorolási elv szerint a bank külön minısítési kategóriákba sorolja ügyfeleit az objektív és a szubjektív szempontok alapján. Majd a két besorolás összekapcsolása eredményeként áll elı az ügyfél hitelképességének értékelése. 4.1. táblázat: Ügyfélminısítés OBJEKTÍV/ SZUBJEKTÍV A B C D E
A
B
C
D
E
AA Feltétel nélkül AB Kimagaslóan AC Átlagosan AD Hitelképtelen AE Hitelképtelen
BA Kimagaslóan BB Átlagosan BC Átlagosan BD Hitelképtelen BE Hitelképtelen
CA Átlagosan CB Mérsékelten CC Mérsékelten CD Hitelképtelen CE Hitelképtelen
DA Hitelképtelen DB Hitelképtelen DC Hitelképtelen DD Hitelképtelen DE Hitelképtelen
EA Hitelképtelen EB Hitelképtelen EC Hitelképtelen ED Hitelképtelen EE Hitelképtelen
A fenti táblázat öt csoportba sorolja az ügyfeleket: Feltétel nélkül hitelképes – elsırangú ügyfél, kiemelt figyelmet és kiemelkedı szolgáltatásokat igényel, ügyfélkapcsolatok ápolása és kiépítése, szélesítése jövedelmezı a bank számára (kiemelt ügyfél). Kimagaslóan hitelképes – jelentıs ügyfelek, hosszú távú ügyfélkapcsolat jövedelmezı. Átlagosan hitelképes – az ügyfélkapcsolat erısítése nem szükséges. Mérsékelten hitelképes – hitelkapcsolatok felülvizsgálata szükséges. Hitelképtelen – hitelkapcsolat létesítése nem célszerő.
4.2.2. Fedezetértékelés
A bankok a hitelkockázat mérséklésére, illetve a veszteség csökkentésére, a folyósított hitelnek, azaz a vállalt kockázati kitettségnek megfelelı értékő fedezetet kérnek ügyfeleiktıl. A fedezetekre vonatkozóan az alábbi kritériumoknak kell megfelelni:
Értékesíthetıség/Likviditás: a bank olyan forgalomképes fedezeteket fogadhat el, melyek belátható idın belül értékesíthetık.
Értékelhetıség: a fedezeteknek értékelhetınek kell lenniük.9
Érvényesíthetıség: a banknak rendelkezni kell a fedezetre vonatkozó jogi érvényesíthetıséget biztosító és igazoló dokumentumokkal.
Értékállóság/Idıbeli stabilitás: a fedezeteknek értékállónak kell lenniük a hitel teljes futamideje alatt.
valamilyen
reális
szempont
alapján
A jelenlegi szabályozás10 a fedezetek két nagy csoportját különíti el:
9
Elıre rendelkezésre bocsátott fedezetek,
Elıre nem rendelkezésre bocsátott fedezetek.
Például ingatlan fedezet esetében szükséges betartani a hitelbiztosítékként elfogadott ingatlanok értékének meghatározására vonatkozó PM rendelet rendelkezéseit (módszertan és hivatalos értékbecslık alkalmazása). Ingóságok esetében bekerülési érték, újraelıállítási érték és piaci összehasonlító elemzések jelenthetik a reális érték meghatározásának alapját. Pénzügyi biztosítékoknál a másodlagos piaccal rendelkezı pénzügyi eszközök elfogadása preferált, a készpénz és a betét mellett. 10 196/2007 Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl
Az elıbbi csoportba sorolhatók a pénzügyi biztosítékok, az ingatlan fedezet, az ingóság, az óvadékba vagy letétbe helyezett készpénz és betét. Az utóbbi csoportba pedig – többek között – a garancia- és a kezességvállalás tartoznak.
Az ingatlan és ingóság esetében az érvényesíthetıség miatt alapvetı kritérium a zálogjog bejegyzése, mely a hitelnyújtó bank kedvezményezettségét jelöli. Az ingatlanokat és az ingóságokat a bankok gyakran az ún. menekülési értéken számítják be fedezetként, mely a piaci érték 50-70 százaléka között mozog. A menekülési érték kalkulálásakor azt veszik figyelembe, hogy 90 napon belüli (sürgıs) értékesítés esetén a fedezet milyen megtérülést eredményezne a banknak. Az óvadékba helyezett értékpapír piaci értékét folyamatosan felül kell vizsgálni, emellett lényeges kérdés az értékpapír és a hitel futamidejének összhangja. Ha az értékpapír lejárata korábbra esik, mint a hitel lejárati ideje, az adós köteles pótlólagos fedezetet biztosítani.
A kezesség vállalásnak két alapvetı formája terjedt el: az egyszerő és a készfizetı kezesség vállalás. Az elıbbi esetben a bank az esedékes tartozás elmaradásakor elsı lépésben az adóstól próbálja meg behajtani annak kötelezettségét; majd a behajtás sikertelenségét követıen fordul a kezeshez. A készfizetı kezesség lényege, hogy törlesztési késedelem esetén a bank a kezesnek is egybıl felszólítást küld és a megadott határidın belül vagy az adós, vagy a kezességet vállaló fél köteles rendezni a tartozást. A bankgarancia lényege, hogy egy bank garanciát vállal egy ügyfél másik bankkal szemben keletkezett tartozásának visszafizetéséért. Bankgarancia nyújtása azokban az esetekben gyakori, amikor a számlavezetı bank garanciát vállal egy ügyfele másik banknál felvett hiteléért, mely nemzetközi forrásokat kedvezményes kamatozással csatornázó hitel.11
11
A PHARE program keretében igényelhetı a vállalatok struktúrájának átalakítására szolgáló, a privatizációra való felkészítést segítı kedvezményes kamatozású hitelek a HYFERP (Hybrid Fund for Enterprise Restructuring and Privatization) hitelek, melyek kizárólag a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül érhetık el; nemcsak az MFB-nél számlát vezetı vállalkozások számára.
4.2.3. Ügyletminısítés A bankok kötelesek rendszeres idıközönként – a kitettség mértékétıl függı gyakorisággal – minısíteni kihelyezéseiket.12 Az ügyletminısítés során a besorolás mérlegelési szempontjai a következık:
Tıke és kamattörlesztési késedelmek;
Ügyfél pénzügyi helyzetében, jövedelemtermelı változások, az ügyfélminısítés eredménye;
Ügyfélhez kapcsolódó országkockázat;
Fedezetek értékében, mobilizálhatóságában bekövetkezett negatív változások.
és
képességében
beállott
hozzáférhetıségében
A kintlévıséget, a befektetéseket és a mérlegen kívüli kötelezettségeket rendszeresen minısíteni kell és be kell sorolni ıket ún. eszközminısítési kategóriákba, valamint szükség esetén értékvesztést kell elszámolni, illetve céltartalékot kell képezni a törvényi elıírásoknak megfelelıen. Azok a követelések, melyek esetében a törlesztés késedelme nem haladja meg a 15 napot (lakossági ügyfeleknél a 30 napot), illetve az ügylet fedezetét képezı vagyontárgy nem sérült, a problémamentes kategóriába tartoznak. Míg azok a követelések, amelyek esetében 15, illetve 30 napot meghaladó fizetési késedelem fordul elı vagy a fedezet sérült, illetve megsemmisült a minısített kategóriák egyikébe sorolandók. A bankok minısített kihelyezés állománya – a fent említett szempontok alapján – további négy kategóriába különítendı el, melyek a következık:
Külön figyelendı
Átlag alatti
Kétes
Rossz
Külön figyelendı kategóriába sorolandók azok a kintlévıségek, amelyekkel kapcsolatosan – a hitelintézet birtokába került információk alapján – minimális mértékő veszteség valószínősíthetı.13
12
250/2000 (XII.24.)Kormányrendelet 7. sz. melléklet A külön figyelendı eszközminısítési kategóriába tartozik az a kintlévıség, amely esetében a veszteség a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli követelés esetében annak nyilvántartási értékének 10 százaléka körül valószínősíthetı és ezt a hitelbiztosítékok várhatóan nem fedezik. 13
Átlag alattinak minısülnek alapvetıen azok a tételek, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minısülnek, amelyek esetében bizonytalan mértékő veszteség valószínősíthetı.14 Kétesnek minısülnek azok a kintlévıségek, amelyek esetében a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres, és egyértelmően megállapítható, hogy a hitelintézetnek komoly – a külön figyelendı és az átlag alatti állományokhoz képest nagyobb – veszteséget okoznak, és amelyre a rendelkezésre álló hitelbiztosíték értéke nem nyújt fedezetet. Rossznak minısülnek azok a tételek, amelyek esetében a keletkezı veszteség elıreláthatóan számottevı,15 az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget vagy az ügyfél ellen felszámolási eljárás indult meg. Az értékpapírok, a befektetések és a követelések (a mérlegtételek) után értékvesztést kell elszámolni, ha az eszközök könyv szerinti értéke magasabb, mint a várható megtérülés. Abban az esetben, ha a megtérülés magasabb a vártnál, az értékvesztés visszaírására kerül sor. Céltartalékot a függı és jövıbeni kötelezettségek, azaz a mérlegen kívüli tételek után kell képezni. A céltartalék felszabadítására akkor van lehetıség, ha a mérlegen kívüli kötelezettség, melyre a céltartalék vonatkozott, megszőnik; illetve, ha a képzett céltartalék meghaladta a tényleges veszteséget.
4.2. táblázat: Értékvesztés és céltartalék meghatározása
Értékvesztés, céltartalék mértéke az állomány százalékában meghatározva Állomány minısítése Problémamentes Külön figyelendı Átlag alatt Kétes Rossz
14
Minimum
Maximum
0 1 11 31 71
0 10 30 70 100
Várható veszteségük nem haladja meg a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 30 %-át és azt a rendelkezésre álló fedezet értéke nem fedezi 15 Várható veszteségük meghaladja a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 70 %-át és azt a rendelkezésre álló fedezet értéke nem fedezi
A 4.2. táblázat azt mutatja, hogy az egyes minısítésekhez milyen mértékő értékvesztést kell elszámolni. A vonatkozó jogszabályok az egyes kategóriákra az értékvesztés, illetve a céltartalék nagyságára vonatkozóan minimum és maximum értékeket határoznak meg. A táblázat szerint a külön figyelendı minısítéső állomány után a bank az állomány 10 százalékáig számolhat el értékvesztést, illetve képezhet céltartalékot. Az átlag alatti állomány esetében legalább az állomány 11, a kétes követelések esetében legalább 31 százalékának megfelelı összegő „tartalékot” szükséges elkülöníteni. A rossz minısítéső kategóriába tartozó tételek után pedig legalább 71 százaléknak megfelelı nagyságú értékvesztés, céltartalék képzendı.
4.3. táblázat: Konszolidált bruttó hitelállomány megoszlása minısítési kategóriánként
Problémamentes Minısített Külön figyelendı Problémás Átlag alatt Kétes Rossz Összesen
2005. december 31. 2.876.541 420.677 301.581 119.096 27.627 27.802 63.688 3.297.218
2006. december 31. 3.561.977 912.725 661.594 251.130 109.417 64.948 76.765 4.474.702
Forrás: www.otpbank.hu
A fenti táblázat – az OTP Bank adatai alapján – az egyes minısítési kategóriák súlyára hívja fel a figyelmet. A problémás állomány viszonylag alacsony aránya a hitelkockázat elemzés hatékonyságára utal.
4.2.4. Hitelmonitoring A hitelek utógondozásának célja, hogy a bank idıben felismerje a megtérülést veszélyeztetı tényezıket. Ezen keresztül határozhatók meg azok az intézkedések, melyek révén biztosítható a megtérülés, illetve mérsékelhetı a veszteség. A hitelmonitoring rendszeres tevékenység, melynek keretében ismételten elvégzik az ügyfél- és ügyletminısítést, valamint a fedezetértékelést. A monitoring rendszerességét az ügyféllel szembeni kitettség határozza meg, azonban az ügyfélre vonatkozóan harmadik – független – féltıl kapott információk indokolttá tehetik a rendkívüli/idıközi értékeléseket.
4.3. Piaci kockázat
A piaci változók ingadozása befolyásolja a bank követeléseinek és kötelezettségeinek értékét, ráadásul a kamatlábak és az árfolyamok mozgásának irányát – elméletileg lehetetlen – elıre jelezni. Mindez kockázatot jelent a gazdasági szereplık számára, akik ezért a piaci áringadozásnak kitett pozícióik fedezésére törekednek. A piaci kockázatok azonban konzervatív kockázati politika alkalmazása esetén sem küszöbölhetık ki teljes mértékben, mivel a piaci változók nagyon érzékenyen reagálnak a gazdaságot érintı legcsekélyebb változásra is. A piaci kockázat kezelésére gazdag eszköztár, sok év kamatláb- és árfolyam mozgásait tartalmazó adatbázis áll a bankok rendelkezésére. Az óriási adattömeg és a kifinomult modellek révén viszonylag megbízható elemzések, becslések készíthetık a jövıre vonatkozóan. Ennek köszönhetıen a piaci kockázatok kezelése a banki kockázatkezelés messze legfejlettebb területe.
4.4. Mőködési kockázat
A mőködési kockázat már említett definíciója az okokat helyezi a középpontba, mivel a kockázat kezelése szempontjából ez a lényeges. Az elmúlt évtizedekben bankokban koncentrálódó értékek és információk száma jelentısen gyarapodott, tehát a bankok támadási felülete is megnıtt. Emellett az e-banking globális mérető elterjedésével, a bankfiókok számának növekedésével a bankbiztonsági kockázatok, azaz a mőködési kockázatok felerısödtek. A mőködési kockázat elemeinek meghatározása nem egyszerő feladat, hiszen nagyszámú tényezırıl van szó, melyek elıfordulása eseti; bizonyos jelenségek elı sem fordulnak az egyes bankokban, ám ha mégis bekövetkezik mőködési kockázatot hordozó esemény, akkor tetemes károk keletkezhetnek.
4.4.1. Példák mőködési kockázatra
Az alábbiakban néhány tipikus mőködési kockázatot hordozó esemény kerül bemutatásra. A bank alkalmazottai és a vezetık által elkövetett mőködési kockázatot jelentı esemény „történhet” akaratlanul és szándékosan. Az elıbbi kategóriába sorolhatók a tévedés, a szakmai hozzáértés hiánya miatti hibák, a mulasztás, a fegyelmezetlenség, a figyelmetlenség okozta hibák stb. A tudatos károkozás általában információ és pénz jogosulatlan eltulajdonítására irányul: banktitok megszerzése, hiteles információk megváltoztatása vagy hamis információk bevitele, lopás, csalás, megvesztegetés stb.
A külsı veszélyforrások között az emberi tényezınek szintén jelentıs szerepe van. Gondoljunk csak a merényletekre (pl. WTC elleni merénylet), a rablásokra (pl. a móri rablógyilkosság az Erste Bankban), a vandalizmusra (pl. ATM-ek megrongálása), a bankok számítógépes rendszerének feltörésére. Emellett az utóbbi években „népszerő” outsourcing vagy akár a karbantartásokat végzı szervizcégek is veszélyforrást képeznek. A személyek okozta károk és az elıfordulásuk valószínősége a szervezeten belül megfelelı humánpolitika (munkakörrel való azonosulás elısegítése, belsı oktatás, munkakörök és felelısségek pontos meghatározása és elkülönítése stb.) kialakításával jelentısen redukálható. A szervezetet kívülrıl érı támadások ellen vészhelyzet-tervek (Disaster Recovery Planning – DRP) kidolgozásával és begyakoroltatásával lehet védekezni. Fontos szerepe van a fizikai védelmi intézkedéseknek; a helyiségek és a berendezések (meg)óvásának16, hogy jogosulatlanul senki ne tudja azokat használni.17 A környezeti, természeti hatások is külsı veszélyforrást jelentenek: árvíz, földrengés, villámcsapás, melyek elsısorban a bank állóeszközeit (épületek, berendezések, informatikai rendszerek) károsítják, de közvetve fennakadásokat okoznak az üzleti folyamatokban. A folyamat és rendszerbeli hibákhoz sorolhatók a bank profiljához, stratégiájához és üzletviteléhez nem vagy nem megfelelıen illeszkedı, a banki infrastruktúra alapját képezı számítógépes hálózat, IT rendszer. A leggyakoribb ilyen jellegő problémák a nyilvántartási és dokumentációs problémák, minden az IT rendszerrel (hardver, szoftver) és az információkkal (győjtésük, feldolgozásuk, archiválásuk) kapcsolatos meghibásodás, amelyek akadályokat jelentenek a napi tevékenység folyamatos végzésében. A bankok számítógépes rendszerének védelme18 kiemelten fontos terület. A folyamatos rendelkezésre állás biztosítására tartalék berendezéseket, háttér rendszereket, alternatív hálózatokat alakítanak ki és üzletmenet folytonossági terveket (Business Continuity Planning – BCP) dolgoznak ki.
4.4.2. Mőködési kockázat kezelése
A mőködési kockázat elemzése és kezelése többlépcsıs folyamat. A kezdeti, legfontosabb lépések a veszteségadatok győjtése és a kockázati önértékelés. Ezt követıen szükséges egy mutatószámokon alapuló, mőködési veszteségeket elırejelzı rendszer kiépítése és a forgatókönyvek kidolgozása „válság” helyzetekre. A kockázat hatékony kezelése feltételezi az elemzés során felhasznált információk megbízhatóságát és a felsı vezetés támogatását. A bankok – a bázeli bizottság ajánlásainak megfelelıen – győjtik veszteségadataikat. Minden banki területet, tevékenységi csoportot figyelni kell, és veszteség fellépése esetén részletes jelentést kell készíteni a kár körülményeirıl: a veszteség helyérıl és idejérıl, 16
Pl.: integrált épület felügyeleti rendszer kialakítása, behatolás védelem. Pl.: kártyás be- és kiléptetı rendszer vagy jelszavas rendszerek alkalmazása. 18 Lényeges intézkedések a vírusvédelem, a folyamatos, több helyre történı mentések, a back-up rendszer felállítása, stb. 17
mértékérıl, gyakoriságáról stb. A kockázati eseményekhez hozzá kell rendelni a felelısöket. A veszteségeket, a jellemzı információkat rögzíteni kell, konzisztens, átfedésektıl mentes adatbázisokban. Az adatbázisok „feltöltése” jelenti az elsı lépést a hatékony kockázatkezelési módszertan kialakításában. A kockázati önértékelés a feltárt mőködési kockázati tényezık – elsısorban kvalitatív – elemzését jelenti.19 Az „önminısítés” keretében a bankok megvizsgálják, hogy az egyes veszteségtípusok által milyen mértékben érintett az intézmény, értékelik az elszenvedett veszteségeket, és becsléseket készítenek a jövıre vonatkozóan. Meghatározzák, hogy adott esemény mekkora valószínőséggel következik be, illetve hogy várhatóan mekkora veszteség kapcsolódik az egyes eseményekhez és elemzik a kockázati tényezık közötti kölcsönhatásokat. Megvizsgálandó, hogy az intézmények milyen kockázat megelızési és csökkentési technikákat alkalmaztak az egyes esetekben és azok mennyire voltak hatékonyak. Az önértékelés és az önértékelés rendszeres (éves) felülvizsgálata során megállapított tényeknek és leszőrt következtetéseknek a kockázatkezelési rendszer és módszertan fejlesztésére kell irányulnia. A kockázati önértékelés eredményeként elıálló várható érték, szórás- és korrelációadatok jelentik a kulcs kockázati tényezık kiválasztásának alapját. A kulcs kockázati indikátorok olyan pénzügyi vagy operatív, statisztikai mutatószámok, amelyek kifejezik egy bank kockázati pozícióját, ezért – indikátortól függıen – napi, heti, havi, negyedéves illetve éves gyakorisággal nyomon követendık és felülvizsgálandók. A jelentési rendszer kidolgozása a hatékony kockázatkezeléshez szükséges infrastruktúra, IT rendszer létrehozását, valamint a mőködési kockázati team tagjainak üzletágankénti és banki szinten történı kijelölését foglalja magában. Forgatókönyveket minden veszteségtípusra célszerő kidolgozni. A szcenárió elemzés keretében az egyes események múltbeli adatok, tapasztalatok alapján elırevetített várható értékétıl eltérı veszteségértékekkel kalkulálnak a szakemberek. Kiemelkedı jelentısége a potenciális veszélyek feltárásában mutatkozik meg. Fontos azonban, hogy az egyes kimenetelekhez, a bekövetkezés utáni feladatokról (intézkedési tervek) is legalább hozzávetılegesen iránymutatást adjon. Amennyiben sor kerül a forgatókönyvek tesztelésére, és azok többsége esetleg rossznak bizonyul, akkor az elırejelzési kockázat nagy, tehát további vizsgálatok szükségesek.
4.5. Likviditási kockázat
19
Az önértékelés kérdıívek segítségével, interjúk formájában kerül lebonyolításra; részben ezért is tekinthetı a mőködési kockázat kezelés legszubjektívebb részének.
A likviditás fenntartása a bankok esetében kulcsfontosságú, mert ha egy intézmény nem képes kielégíteni ügyfelei igényét – akár egy jó adósnak hitelt folyósítani, akár egy betétesnek a jogos követelését rendelkezésére bocsátani – megrendülhet a bankba vetett bizalom. Az ügyfelek elfordulhatnak az intézménytıl, a betétesek tömegesen kivonhatják megtakarításaikat a bankból, a betétkivonás mértéke meghaladhatja a már folyósított hitelek törlesztését, ennek következtében pedig a bank pótlólagos – és drága – források bevonására kényszerülhet. Mindezek eredményeként romlik a bank hitel-kihelyezési képessége, azaz csökken a hitelnyújtási kapacitása és hosszú távon veszélybe kerül a bank fizetıképessége. Ha egy bank elveszíti likviditását vagy veszélybe kerül a fizetıképessége, esetleg fizetésképtelenné válik és csıdöt jelent, akkor nem csupán a bankba vetett, hanem a bankrendszer egésze iránti bizalom rendülhet meg. A bizalom megingásának komoly következményei lehetnek a fizetési forgalom lebonyolítására és a gazdaság mőködésére nézve. hatások elkerülése érdekében a A fentiekben ismertetett tovagyőrőzı likviditásmenedzsmenttel a bankok egy különleges szervezeti egysége, a treasury, foglalkozik. A likviditás kezelésének alapja a várható likviditási igény elırejelzése, melynek eszköze a lejárati tábla/létra (4.5. táblázat). A likviditási igény meghatározása különbözı idıtávokra, gördülı – folyamatosan frissített, aktualizált – tervezés keretében történik. Elsı lépésben számba veszik az adott idıszakban lejáró, aktuális követeléseket és kötelezettségeket, az azokhoz kapcsolódó tıke- és kamatfizetéseket és bevételeket. Majd az így kapott – ún. bázis pozíció – értékét az elmúlt idıszak tapasztalatai alapján korrigálják, meghatározzák az adott idıszakban várható új követeléseket és kötelezettségeket. Ezek összegzése adja a várható likviditási pozíciót, mely lehet likviditási többlet és lehet likviditási hiány. Likviditási többlet esetén gondoskodni kell az idılegesen felszabadult pénzeszközök jövedelmezı befektetésérıl, míg likviditási hiány esetén annak fedezésérıl. A likviditás tervezés során nehézséget jelent, hogy míg a hitelkihelyezések és a befektetések futamideje általában hosszabb távra rögzített, addig a kötelezettségek között a látra szóló tételek és a rövid lejárat dominál. A látra szóló tételeken belül azonban létezik egy viszonylag stabil állomány, mellyel a bank kalkulálhat jövıbeni pénzigénye meghatározásakor és a megtakarításokra jellemzı, hogy folyamatosan „hozzák-viszik” azokat a bankoktól, illetve többször egymás után rövidebb lejáratokra lekötik .20 Az alábbi ábra egy likviditási táblát mutat be.
20
(Baka et. al. 2003)
4.4. táblázat: Likviditási tábla 1 hónapon belül
3 hónapon belül
éven belül
3 éven belül
5 éven belül
Pénzeszközök, MNB-nél vezetett betétszámla egyenlege Bankközi kihelyezések, követelések Értékesíthetı értékpapírok Hitelek Részvények, részesedések Lejáratig tartandó értékpapírok Tárgyi eszközök Egyéb Összes eszköz Hitelintézetekkel és MNB-vel szembeni kötelezettségek Ügyfélbetétek Kibocsátott értékpapírok Alárendelt kölcsöntıke Kötelezettségek összesen Tıke és tartalékelemek Források összesen Likviditás hiány/többlet
A likviditási hiány kiküszöbölésére a bankoknak három lehetısége van, melyek az alábbiakban kerülnek felsorolásra:
Saját likvid eszközök bevonása: MNB-nél elhelyezett betét, forgatási célú vagy rövid lejáratú értékpapírok eladása
Hitel felvétele a bankközi piacon
Jegybanki hitelfelvét (lender of last resort)
A hosszú távú forrásigény meghatározásához, a finanszírozási stratégia kialakításához gyakran készítenek hosszú távú eszköz-forrás tervet, melyet gyakori rendszerességgel aktualizálnak. A likviditási tervek között kiemelkedı jelentıséggel bír a következı naptári évre kialakított várható forrásigényt meghatározó tervezés, mely a lejáró hitelek mellett tartalmazza hitelkereteket. Az éves likviditási terv mellett készítenek havi, heti gyakran napi likviditási terveket.
A likviditás tervezése folyamatos tevékenység, állandó kalkulációs folyamat, tehát a bank állományi adatainak nyomon követése és a változások regisztrálása kiemelten fontos feladatok.
4.6. Nagykockázat vállalás Ún. nagykockázat vállalásának minısül az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettség, ha annak értéke eléri a hitelintézet szavatoló tıkéjének tíz százalékát. Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettség értéke nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tıkéjének a huszonöt százalékát és a nagykockázat együttes összege nem lehet több, mint a hitelintézet szavatoló tıkéjének nyolcszorosa.
