3c. Azeri népzene. Azerbajdzsán történelméről

3c. Azeri népzene

Azerbajdzsán történelméről Azerbajdzsán független nyugat-ázsiai ország, fővárosa Baku. Az ország mintegy 7.5 millió lakosa 85.600 négyzetkilométeren él. Szomszédjai északon Dagesztán, észak-nyugaton

Grúzia, nyugaton Örményország. Keleten a Kaszpi-tenger határolja, délről pedig az Araksz folyó. A folyótól délre Iránnak a szintén Azerbajdzsán nevű területe fekszik, melynek lakosai közül a becslések szerint mintegy 15 millióan azeri nyelven beszélnek. A két azeri területnek közös a nyelve, közös az iszlámhit, és a 19. század első feléig a történelmük is megegyezett.

Két tartomány van sajátos helyzetben. Az egyik Nahicseván, melyet Örményország déli része választ el az anyaországtól, a másik Karabah, ezt 1992-ben örmények foglalták el.

1989-es adat szerint 6 millió ember, a népesség 82.7%-a azeri, 392 ezer (5,6%) pedig

orosz. Az oroszok száma egy ideig csökkent, majd újra emelkedés tapasztalható. Jelentősebb számban élnek még itt lázok (171e), avarok (44e), zsidók (25e), talisok (21e), zahurok (13e), ukránok (32e), kurdok (12e) és más népek is. Több kisebbségtől is sikerült népzenét gyűjtenem.

2. térkép Azerbajdzsán vázlatos térképe

Legfontosabb nyelv a török nyelvek oguz csoportjába tartozó, a törökországi törökkel, a

türkménnel és a gagauzzal szoros rokonságban álló azeri, az oroszt elsősorban a városokban beszélik. A domináns vallás az iszlám síita dzsafarita ága, ezt követi a lakosság mintegy 70%-

3c Azeri népzene

a, a többiek szunniták. Kisebb számban vannak keresztények (oroszok és örmények) valamint zsidók is.

Részletesebb képet adok Azerbajdzsán történelméről Sipos (2004a: 15-25)-ben, most

mindössze etnogenezisükről ejtek néhány szót. Az azeri történelemmel kapcsolatos adatok a lábjegyzetekben hivatkozott

forrásokon

kívül

a

következő

helyekről

származnak:

Swietochowski – Collins (1999), Saray (1993a), Golden (1998) és Encyclopaedia of Islam. A

neveket a tanulmányban a Ligeti Lajos szerkesztette Keleti nevek magyar helyesírása kötetben megadott formában használom.

Régebben az északi részeken palaeo-kaukázusi népek éltek (Barthold 1940: 214). Az

eliránosodás délen, az iráni államok uralma alatt kezdődött el. Az iráni nyelvek közül a tat és a talis még ma is él, bár egyre inkább beolvad az azeribe. (A tat egy dél-nyugati, a talis pedig egy észak-nyugati iráni nyelv.)

Kr. u. 48-tól a 7. század közepéig történt az első török beszivárgás a területre a Hun

Birodalom népeivel, majd a kazárokkal és a szabirokkal. Ezen kívül a köktürkök ázsiai

hatalomvesztése után török törzsek vándoroltak a Kaukázusba, elsősorban a mai Azerbajdzsán területére. E csoportok nagyrészt beolvadtak a helyi népességbe (Irons 1958: 94–98).

A jelentős török behatolás a 11. században kezdődött a szeldzsuk dinasztia oguz törzseinek

bejövetelével, miután Alp Arslan szultán 1071-ben Malazgirtban legyőzte a bizánciakat.

(Sümer 1957: 429–445). Az őshonos iráni lakosság keveredett a törökökkel és a török nyelv

fokozatosan háttérbe szorította a perzsát és kialakult a jellegzetes azeri török dialektus. A hosszú és összetett eltörökösödési folyamathoz később a Közép-Ázsiából érkező újabb és újabb nomád török törzsek is hozzájárultak.

A legelfogadottabb nézetek szerint az eltörökösödés három szakaszban zajlott le: a

szeldzsuk, a mongolkori és a mongolok utáni. Az első két periódusban az oguz törzsek Anatóliába és Észak-Azerbajdzsánba hatoltak be, az utolsó periódusban pedig az iráni török

elemekhez Anatóliából Irán felé visszavándorló anatóliai törökök csatlakoztak (Sümer 1957: 429–427). Ez utóbbiak főként oguzok, kisebb arányban pedig ujgur, kipcsak, karluk és a dzsingiszi korban Iránból ide keveredett más törökökből valamint eltörökösödött

mongolokból álltak. A mai azerik törzsi tudat nélküli letelepedett népesség, akik antropológiailag lényegében megegyeznek iráni szomszédjaikkal.

A mongolok, majd az őket követő dzsalairok után Azerbajdzsánt a nyugatról visszaáramló

türkmének foglalták el (1378–1502). Ezután Irán majd Törökország és Oroszország törekedett

ennek a stratégiailag oly fontos területnek a megkaparintására. Az oroszok 1804-től fokozatosan meghódították a területet, mely ezután 1991-ig orosz majd szovjet befolyás alatt 196

3c Azeri népzene

állt. A Szovjetunió szétesésével 1991 végén eljött a lehetőség, hogy Azerbajdzsán a szovjetunióbeli török népek közül elsőként független köztársaság legyen.

Azerbajdzsáni expedíciómról 1999-es azerbajdzsáni expedícióm öt rész-expedíciót foglalt magában a következő vidékekre: 1) Baku és környéke, 2) Samaha és környéke, 3) Quba és környéke, 4) Zagatala és környéke és 5) gyűjtés a Karabahból Azerbajdzsánba menekültek között.

Quba és Zagatala környékére egyszer-egyszer utaztam, Samaha-ba kétszer mentem el. A

távolabbi gyűjtések után mindig visszatértem Bakuba, és a főváros környékén lakó, többnyire

más vidékekről, sőt más országokból idevándorolt azerbajdzsániaktól gyűjtöttem. Karabahi menekültekkel is főleg Baku környékén dolgoztam, de más területeken is gyűjtöttem tőlük. Felvettem dalokat nemzeti kisebbségektől is, ők az azerbajdzsán nép zenéjével élnek.

Az azerbajdzsáni expedíció sok tekintetben igen eredményes volt, összesen 47 településen

140 énekestől és zenésztől 650 dallamot rögzítettem. Négy nagy tájegységen dolgoztam átfogóan, ehhez járult több mint száz felvétel karabahi menekültektől, továbbá felvettem dalokat más helyekről származó azerbajdzsániaktól is (Nahicseván, Qazak, Lenkaran, Zengilan stb.).

A 21 órányi hangfelvételt 24 órányi videofelvétel és több száz fotó egészíti ki. Ismerve az

azerbajdzsáni kutató és archiváló munkákat, gyűjteményem a legjelentősebb rendezett

azerbajdzsáni népzenei videó-, hang- és fénykép-gyűjtemények közé tartozik. A dallamok többsége kis falvakban élő hagyományos énekesektől és zenészektől származik, ami azért is fontos, mert az azerbajdzsáni kollegák sokszor a központokban dolgoznak hivatásos és félhivatásos énekesekkel.

Két tény is arra mutat, hogy a gyűjtött anyag segítségével megismerkedhetünk az

azerbajdzsáni népzene legfontosabb típusaival. Az egyik az, hogy a gyűjtés első hetei után a

legkülönbözőbb területeken is újra meg újra már előzőleg felvett dallamok kerültek elő. Ez

valószínűsíti, hogy a dallamtípusok nagy részét rögzítettük. Másrészt az átvizsgált azerbajdzsáni népdalgyűjtemények is ezeket a dallamtípusokat mutatják jellemzőnek a legkülönbözőbb vidékeken. Mindezek alapján nagy az esély arra, hogy bár saját gyűjtésem

csak 650 dallamból áll és a teljes átvizsgált dallammennyiség sem nagyobb ezer dallamnál,

197

3c Azeri népzene

mégis könyveimben (Sipos 2004a, 2009c) az azerbajdzsáni népzenét alaptípusait be tudom bemutatni.

83. példa Egy jellegzetes azeri dallam

Azeri népdalok A szinte kizárólag elemi dallamokból álló azeri népzenét csodálva könnyen támadhat olyan

érzésünk, hogy a zene kezdeteinél vagyunk. Természetesen a zenének nem létezik egyetlen 1

kezdete, egyetlen forrása. Ahogyan a népeknek sincs egyetlen őshazája, a zenének is több kiindulási pontja és kiinduló formája van, különböző kezdeti stádiumai, melyekből azután a későbbi formák kialakultak. „A zene nem pattant elő teljes fegyverzetében, hanem fokozatosan alakult ki. Túl kellett haladnia más, alapvető, csak részben zenei formákat, pl. a ritmikus zajkeltést, illetve a dallam nélküli beszédet” (Wiora 1965a: 20).

Elsődleges forrásom saját gyűjtésem volt, ezen kívül számos azeri publikációt néztem

át, melyekből összehasonlító anyagként a leginkább reprezentáns hármat választottam ki. Ez 2

utóbbi dallamok karaktere nagymértékben egybeesett saját gyűjtésem anyagával, de ha e kiadványokban általam nem gyűjtött típusokat találtam, azokat bevontam az elemzésbe.

3

Meg kell említenem, hogy az azeri népzenével kapcsolatos publikációk között átfogó

gyűjtésekre támaszkodó, bő és adatolt anyagismertetést is tartalmazó, elemző munka nem

A magyar népzenében pl. szinte csak a gyermekjátékok, a sirató és az ünnepi szokások zenei világában találunk hasonlóan egyszerű dallamokat. 2 Összehasonlító anyagként elsősorban Memmedov (1977, 1982) dallamait használtam. E köteteket zeneszerzők készítették, és 250 dallam jó lejegyzését tartalmazzák az ország minden részéből, de adatok nélkül. Rendkívül jó, kulturális antropológiai és zenei szempontokat ötvöző könyv Kerimova (1994), mely az azeri altatókról és mondókákról szól. 3 Nem vettem figyelembe azokat a dallamokat, melyek egyedül álltak a vizsgált anyagban, ezekből azonban nem is volt sok. 1

198

3c Azeri népzene

szerepel. Az osztályozó és az összehasonlító szemlélet pedig az azeri népzenei irodalomból nagymértékben hiányzik. Dallam előtti formák Az azeri népzenében nem találkoztam a dallamnak azzal az elemi formájával, amely megtalálható többek között a magyar népzenében, amikor az egyik hegyről a másikra kiáltva „hüdintve” hanglejtésekkel cserélnek információt (Vargyas 2002: 0197/d–e).

Mondókából azonban sokat vettem fel. Ezek a beszéd fő jellegzetességeit követik, de

érzékeltetik a mondott szöveg, illetve versezet hétköznapitól eltérő jellegét is. Gyűjtésem

során gyakran előfordult, hogy először a népdal szövegét mondták el, és a dallam csak

további nógatásokra került elő. Ez persze egyfajta felkészülés is az énekelésre, hiszen a zeneileg képzetlenebb embereknél nem a dallam idézi fel a szöveget, hanem a szöveg a

dallamot. A szövegmondásban sokszor jelentek meg zenei elemek. Ezeket egyes

mondókákban csak a határozottabb ritmus képviselte, de voltak olyan szövegek is, melyek előadása dallamosabb volt, noha még a hanglejtés határán belül maradt: félig mondták, félig énekelték őket.

1

Tanulságos összevetni a szavalt és az énekelt szövegek zenei-ritmikai tartalmát. Az

Azerbajdzsánban oly általános hetes szótagszám osztása rendszerint 4+3, mely gyakran

tovább variálódik. Ezt látjuk a 84. példán is, ahol az elmondott-elszavalt hétszótagos szöveg (84a) az éneklés során megváltozik (84b). Az énekelt változatban az első és a harmadik sor végére egy hosszú sorzáró hang kerül, melyet az énekes egy járulékos „éy” szótagra énekel.

Ezzel az eredeti szöveg hétszótagos karaktere nyolcszótagosra módosult. De más is oldja a hétszótagos sorok kopogásának fenyegető monotóniáját: az énekelt verzióban a harmadik sor eleje a men ʻén’ szóval bővül.

Jobban megfigyelve a szövegmondást, észrevehetjük, hogy ez sem nélkülözi a melodikus

jelleget. Noha természetesen nem minden hangmagasság pontos, mégis kivehető egy többékevésbé határozott dallam. Mind a szavalás, mind az énekelt dallam soronként ereszkedő karakterű, bár az énekelt változatban az első és harmadik sor végén egy jellegzetes felugrás

figyelhető meg. A szavalt változat sorainak „ambitusa” látszólag nagyobb, ez főleg a

sorvégek sajátos ereszkedésének tulajdonítható. Ugyanakkor a szavalt és az énekelt 1

Magyar párhuzamokhoz, iskolás gyermekek szövegmondásához, imádkozáshoz, ének előtti, de már gyakran kötött hangmagasságba merevedő hanglejtéshez lásd pl: Szendrei (1974: 65–123), Borsai–Kovács (1975). A gyermekdalról és a mondóka-típusról érdekes interkontinentális összevetést olvashatunk Lachmann (1929: 8)-nál.

199

3c Azeri népzene

szövegben hasonló a 6/8-os alaplüktetés, valamint az, hogy a sorok, főleg a páros sorok végén rendszerint egy hosszabb hang vagy szünet található.

84. példa Egy szöveg recitált és énekelt változata

Bichord dallamok A hároméves gyermekek általában két, esetleg három hangból álló dallamokat énekelnek, míg

a három és fél évesek már ismétlődő tetrachordokat (Werner 1917). A megfigyelések szerint a

legegyszerűbb népi dallam is legalább két hangból áll, ilyeneket sok népnél találunk, vannak hasonló magyar, anatóliai vagy éppen tűzföldi, középső-brazíliai, ceyloni stb. formák is. A 1

példák sorát tovább bővíthetjük türkmén, kazak, mongol, cseremisz, csuvas stb. énekekkel.

Bichordon, azaz két szomszédos hangon mozgó dallam nem ritka az azeri népzenében sem.

Ezek a dallamok többnyire a beszéd és a zene között foglalnak helyet, ez a logogenic vagy word-born music, melynek elsődleges feladata a szavak hordozása, különösebb érzelmi töltés

nélkül (Sachs 1943). Az énekes egy hangon kezd énekelni, majd esetlegesen vált egy másik hangra, mely nem ritkán irracionális intervallumra van az elsőtől. Ez a váltakozó két hang a világ különféle népzenéiben más-más távolságra lehet, de a köztük levő hangköz leggyakrabban szekund vagy terc.

Az alapvetően konjunkt azeri népzenében erre a minimális zenei formára a szekund

hangtávolság jellemző, és a „motívumok” általában kimerülnek egy-egy felfelé vagy lefelé

történő lépésben. Például d-t,-d-d / d-d t, vagy d-d-d-t, / d-d-t,-t, jellegű sorokat ismételgetve mozog egy kis szekundon a vadászról szóló ének (86a példa). Gyakoribb azonban, hogy a kis

szekundon mozgó dallamok felül nagy szekunddal és/vagy alul kis szekunddal egészülnek ki. 1

Steinen (1894). Két hangon mozgó magyar mondóka és dallam közötti összefüggésről Vargyas (2002: 14, 16) és MNT I. első dallamai. Más népek hasonló dallamaihoz Wiora (1956: 2ab). Re-do bichord van az azeri népzenében is, de a magyar népzenében oly gyakori szo’-mi biton lényegében nincs.

200

3c Azeri népzene

Fölfelé való bővülésre példa a 86b példa, mely valójában a 86a példa bichord dallamának háromhangos változata. Ezek a bővülések azonban nem mindig változtatják a bichord formákat három egyenrangú hangot tartalmazó valódi trichord-melódiákká.

86. példa Kis szekundon mozgó dallamok

Az azeri népzenében előfordulnak olyan dallamok is, amelyek egy nagy szekund hangjain

mozognak (87a példa). Kis szekundon mozgó társaikhoz hasonlóan itt is megfigyelhető egy nagy szekunddal való felfelé illetve egy kis szekunddal való lefelé bővülés, ilyenkor forgó mozgás alakulhat ki (87b példa). A 87. példát a síita vallás zikir szertartása alatt éneklik. a)

87. példa Kisambitusú vallási dallamok

Már az alapvetően két hangon mozgó daloknál is kialakulhat egy határozott, ismétlődő

motívum, mint azt a 88. példa fonódalnál is látjuk. 201

3c Azeri népzene

88. példa Motívum két hangon

A fejlettebb formák felé az első lépés a sorpár, melyben az első sor félkadenciával, a második

pedig teljes zárlattal végződik. Ehhez a megoldáshoz az azeri népzenében a két hang még kevés, de a trichord már tökéletesen elegendő. A kadencia-eltéréses félmondatok adják a

periódust, mely itt jellemzően 2+2 ütemből áll, és csak ritkán 4+4 ütemes. A 89. példa is 2+2 ütemes, megismételt második sorral, tehát AkAAv formával.

89. példa Periódus három hangon

Tri-, tetra- és pentachord dallamok A hangterjedelem bővülésével a bichord utáni lépcsőt a három hangból álló dallamok

jelenthetik (Sachs 1943: 37). A világ sok népzenéjében fordul elő tritonon, azaz három nem egymás melletti hangon mozgó dallam, ilyeneket az azeri népzenében nem találunk. Annál gyakoribbak azonban a trichord dallamok, melyeknek ráadásul többnyire tetrachord variánsa

is van. Az azeri népzenében a trichordon illetve a tetrachordon építkező dallamok nem válnak

el egymástól, mert a trichord felfelé bővülése többnyire nem hoz jelentős dallambeli változást. A trichord dallamok lényegében tartalmazzák azokat a lehetséges zenei megoldásokat, melyek a tetrachord vagy pentachord sávban csak kissé kiszélesednek, anélkül, hogy jellegük megváltozna.

Sok esetben nyomon követhetjük egy kis trichord zenei mag kibontakozását a tetra-, penta-

vagy akár a hexachord forma felé. A 91. példa ion és fríg dallampárhuzamokat tartalmaz. A fríg dallamok sorozata trichordtól hexachordig bővül (a1→b1→c1→d1), az ionoké pedig 202

3c Azeri népzene

bichordtól pentachordig (a2→b2→c2→d2). Felfigyelhetünk arra, hogy az egymás alatti ion és fríg dallamvázak között csak utolsó hangjukban mutatkozik eltérés.

A magyar népzenében a legegyszerűbb zenei formákat a nagy szekundon váltakozó

hangok képviselik, ezután következnek a mrdr trichordon forgó, a sm biton illetve a slsm

domb alakú triton motívumok. A kisambitusú gyermekjáték dallamok motívumai egymásra épülve nagyobb formát is alkotnak: slsm + mrd(r). A mrdr forgó mag a világ számos részén

felhangzik, például Anatóliában is ez a gyermekdalok központja, ugyanakkor sem Kelet- sem

Nyugat-Kaukázus török népei között nem találkoztam ezzel a zenei megoldással. Sőt, az anatóliai és a magyar gyermekdalok a re-n záró mi-re bichord és a re körül forgó mi-re-do

trichordon kívül is hasonló magokból építkeznek: az anatóliai slsr trichorddal a magyar slsm, az anatóliai slsmd tetratonnal pedig a magyar slsmrd pentachord állítható párhuzamba (török példák: Akbulut 1997: 9–15).

A mi-re-do trichord a magyar és az anatóliai népzenében háromféle dallamformálásra is

lehetőséget ad: a) ereszkedő illetve domb alakú, re-n vagy do-n kadenciázó sorok után esetleg lefelé tovább bővülő (sirató), b) középső hang körül forgó (gyermekjáték dallamok) valamint c) alapvetően a mi-re-do-n mozgó (esetleg magasabbról odaérkező), majd la-ra tovább ereszkedő, általában négyrészes formák (pszalmodizáló dallamok).

1

Ezen alakzatok közül az azeri népzenében az első (domb alakú illetve ereszkedő sor)

jelenik meg pregnánsan, de nem fordul elő ennek az elemi formának az anatóliai és a magyar népzenében is oly jellemző lefelé bővülése.

Az azeri népzenében a mi-re-do magnak, és más trichord-tetrachord magnak is igen ritka a

központi hang körül mozgó változata. Itt a rövid, határozott motívumokból építkező megoldások általában sem jellemzőek, és a négyes tagolású szerkezet helyett is inkább a

variált kétmagúság dominál. Egyáltalán nem bizonyos tehát, hogy az eleminek nevezett zenei alakzatok, például a mrdr forgó motívum kötelezően megjelenik minden nép zenéjének

valamely fázisában. Még akkor sem, ha egy népzenében a trichord dallamok és azon belül a mi-re-do trichordon mozgók egyébként fontos szerepet játszanak.

Elgondolkoztató Vargyas Lajos felvetése, amely szerint lehetséges, hogy a do-re-mi mint

első fejlődési fok, egészen más kezdetű és irányú fejlődés állomása, mint a pentatónia.

1

A magyar sirató lefelé bővüléséről részletesen Dobszay (1983: 40–48), az anatóliai sirató lefelé bővüléséről Sipos (1994a: 16–19, 2000: 57–93).

203

3c Azeri népzene

Különösen elgondolkoztató ez az azeri népzene do-re-mi magú dallamainak ismeretében, melyek kivétel nélkül diatonikus (ti) ← do-re-mi → fa-(szo) irányba bővülnek.

1

Felvetődik, hogy lehet-e karakteresen eltérő két olyan dallamstílus, melynek dallamai a do-

re-mi trichord középső hangja körül mozognak? Az anatóliai és a magyar gyermekdalok fontos rétegei ilyen dallamokból állnak. A forgás iránya azonban eltérő: a magyar gyermekdalok mmrr dd r völgyével szemben az anatóliai dalokban drdr mm r domb áll.

2

Térjünk azonban vissza az azeri dallamok diaton világához, azon belül is a legjellemzőbb

dallamokhoz illetve dallamstílushoz.

Az azeri népdalok központi stílusa Az azeri népdalok többségének felépítése, hangkészlete és ritmusa is egyszerű. Legáltalánosabb tulajdonságaik a következők: a) Egy- vagy kétmagú formák,

b) Trichord-tetrachord, ritkábban pentachord és kivételesen hexachord hangkészlet, c) 7-8-szótagos, ritkábban 11-szótagos vagy bővített sorok,

d) Ereszkedő vagy domb alakú dallamsorok, a záróhang a hangkészlet egy mély hangja, e) 6/8-os (ritkábban 2/4-es) vagy ezekre visszavezethető ritmus illetve parlando előadás, f) A dallamok és a sorok konjunkt karakterűek.

A 90. példa két dallama jól szemlélteti a fenti a–f) tulajdonságokat. Mind a két dallam a (s-f)m-r-d pentachordon ereszkedő illetve domb alakú rövid zenei sorokból áll.

1 2

L. még Vargyas (2002: 46). Feltéve, hogy a dallamok valóban bővültek, tehát valaha volt egy do-re-mi alapmotívum, mely az idő folyamán egyre komplexebb és nagyobb ambitusú formákat öltött. Az elemi magok eltérő megfogalmazásának egy másik példájaként említjük, hogy a szo-mi biton fontos szerepet játszik mind a magyar, mind az iraki gyermekdalokban. A magyar dallamokban a motívum lényege az egymás utáni több szo’-mi, ugrás, ugyanakkor az iraki gyermekjátékdalokban a mi-szo’ ismétlődő felfelé ugrás valamint a mi-szo-mi domb alakú motívumok is fontosak. Iraki példákért lásd Kapronyi (1981: 315– 331).

204

3c Azeri népzene

90. példa Kétmagú azeri dallamok. a) kétmagú azeri dallam ABBv B formával, b) kétmagú karabahi sirató eleje AAbőv AvAv / BbővAvAv / BA formával

Példáink bevezetnek az azeri népzene legfontosabb rétegeinek formavilágába. A 90. példa

dallamai ugyanis két zenei gondolatból állnak, rövidebben fogalmazva „kétmagúak”. A két zenei gondolat azonban nem AB (illetve AB/AB...) formában jelenik meg, hanem

ABBB/ABB, AAAB, ABvABBB, AAABvB, BAABAB és még számtalan más formát öltve szeszélyesen variálódhat. A rendezés során ezeket a különböző formájú, de azonos zenei tartalmú sorokból építkező dallamokat kétsoros formákra redukáltam, és a továbbiakban már csak ezekkel a redukált formákkal foglalkoztam.

A dallamok egymáshoz való viszonya és a transzponálás

Mielőtt a rendezést bemutatnám, egy kis kitérőt kell tennünk a dallamok transzponálásával kapcsolatban. Az azeri népdalok a következő tri- illetve tetrachordokon mozognak:

1

(fa)-mi-re-do = (do)-ti-la-szo (mi)-re-do-ti = (la)-szo-fa-mi (re)-do-ti-la = (szo)-fa-mi-re

Kérdés, hogy vannak-e olyan zenei összefüggések a különböző chordokon felhangzó

dallamok között, melyek egyedi transzponálást igényelnek. A tudományosabb igényű 1

A trichordok tetrachorddá való kiegészülése logikus, de nem szükségszerű. Pl. a magyar népzenében a trichord többnyire legalább pentachorddá egészül ki, sőt kisterces esetben inkább hexachorddá.

205

3c Azeri népzene

transzponálásnál alapvetően két lehetőség merül fel. A közös záróhang használata egyszerű, egységes megoldást ad, és első ránézésre a magyar hagyományokba is jobban belesimul. A

másik lehetőség az, hogy különböző zenei megfontolások alapján eltekintünk a közös záró hangtól, és a dallamok törzsét, központi részét írjuk közös magasságba. Ez utóbbinak előnye, hogy lehetőséget adhat az eltérő hangsorokon mozgó dallamok közötti zenei összefüggések jobb megvilágítására, feltéve, hogy ilyen zenei összefüggések léteznek.

A magyar népzenekutatás Bartók Béla és Kodály Zoltán óta hagyományosan g1 záró hangra írja a dallamokat. Ugyanakkor tanulságos Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve. 1 Ebben a példatár dallamainak tonus finalisa mindig g1, de a könyv elemző részében Kodály több esetben hasonlít össze különböző hangsorokon mozgó dallamokat, és ezeket úgy transzponálja, hogy az eltérő záróhang mellett a hasonló dallamközpontok azonos magasságba kerüljenek (Kodály 1937/1976: 29, 31–33). Szabolcsi Bence A magyar zenetörténet kézikönyve c. munkájában a példatár kisterces skálájú népi dallamainak záró hangja ugyan többnyire d1, de ha a dallam do-n ér véget, akkor a záróhang f1 lesz. Itt is összehasonlításra kerülnek azonos dallammozgású, de eltérő záróhangú dallamok, például osztják medveének és magyar siratódallam.

Szintén eltér az egységes g1 záróhangos gyakorlattól, amikor a do-n végződő

pszalmodizáló dallamoknak vagy a sirató kisformájának a transzponálása do=b1 záróhangra

történik. Ugyanakkor a sirató kisformájának ismeretes egy fa-mi-re-do = f2-e2-d2-c2 2

transzponálása is, ezt az indokolja, hogy így a kisformából lefelé tovább bővülő nagyformák

záróhangja g1 lesz. A lefelé bővülés azonban nem mindig éri el a g1-t, hanem a1-n is megállhat. Ekkor a nagyobb forma (a fríg sirató) az összefüggések megmutatása érdekében

a1-en ér véget (pl. MNT II: № 290). Sőt, a siratók esetében a dór tetrachordon ereszkedő egysoros sirató záróhangja d2 lesz, jelezve, hogy ez a zenei forma tulajdonképpen a kétsoros sirató kisforma önállósodott első része.

Egyszerű, motívumpárokból építkező zenei formáknak a gyermekdalok rendezését látjuk a

MNT II. kötetben. Az „önállósodott” kisebb zenei részek transzponálása itt is a teljesebbnek

tekintett nagyobb formában elfoglalt helyük szerint történik, és a mi-re-do trichord a h1-a1-g1re kerül, függetlenül attól, hogy a dallamok do-n vagy re-n érnek véget. A másik jellemző motívum, a s-l-s-m pedig a d2-e2-d2-h1-re kerül, mivel ez a mag nemcsak önállóan él, hanem a nagyobb ambitusú ion jellegű gyermekdalok első feleként is. A kötet akkor is a d2-e2-d2-h1

transzpozíciót választja, ha a lefelé bővülés nem éri el a g1-t, csak az a1-t. A nagy szekundon mozgó dallamok pedig re-do = a1-g1-re kerültek. 1 2

A példatárat Vargyas Lajos állította össze. Vargyas (2002: 23. példa) do-re-mi (pszalmodizáló) dallam vagy Dobszay-Szendrei (1988: 62, 82) sirató kisforma illetve pszalmodizáló dallam.

206

3c Azeri népzene

Tágabb értelemben a dallamok közötti összefüggést vette figyelembe Vikár László, amikor

keleti gyűjtéseinek publikálásánál a mi-re-do trichord helyét d2-c2-b1-en határozta meg (Vikár–Bereczki 1971, 1979, 1999), Ily módon a Vikár–Bereczki gyűjtötte, többnyire félhang

nélküli pentaton skálákon mozgó dallamoknál a szo=f1, a la=g1 és a do=b1 lett. Ezzel összhangban a mi-re-do-ti tetrachordon mozgó dallamokat ti=a1-re transzponálta (Vikár 1993: 111, 100. példák).

A fenti megoldásokat a dallamok közötti összefüggések megmutatásának a szándéka

vezette. A közös meggondolás tehát az, hogy viszonyítási alapként figyelembe vettek egy nagyobb formát, mely sokszor épp a kisebb formákból fejlődött ki, így magában foglalja és

értelmezi is azokat. Ilyen esetekben a kisebb önálló zenei formák transzponálását az határozza meg, hogy hol helyezkednek el a nagy formán belül. A hagyományostól eltérő transzponálás

valóban indokolt lehet, ha a dallamok meghatározó részei között lényegi zenei összefüggések,

hasonlóságok mutatkoztak. Ilyenkor a jól megválasztott transzponálás segít az anyag rendszerében való eligazodásban.

Kérdés, hogy mutatkoznak-e olyan összefüggések a különböző tetrachordokon mozgó

azeri dallamok között, melyek egyedi transzponálást indokolnak?

Vizsgáljuk meg először a többmagú formákat, ahol az alkotórészek vagyis a sorok közti

viszonyokat maga a dallam adja meg. A legnépszerűbb kétmagú azeri dallamcsoport közös 1

jellemzője, hogy dallamaik a második sor közepéig re-n vagy mi-re-n recitálnak, illetve (szo)-

fa-mi-re-n ereszkednek, az első sor végén re főkadenciával. A két csoport közötti fő különbség az, hogy az egyik csoport dallamai do-n, a másiké pedig ti,-n érnek véget.

Nézzünk meg négy dallampárhuzamot. A 91. példában kétmagú dallamokból származtatott

kétsoros fríg/lokriszi illetve ion dallamokat állítottam párba. A dallampárok között a fő

különbség az első soruk hangkészletében van: 91a1-a2 első sorai re-do-n, 91b1-b2 első sorai mi-re-do-n, 91c1-c2 első sorai fa-mi-re-n recitálnak, 91d1-d2 első sorai pedig a szo-fa-mi-re tetrachordon ereszkednek.

1

Főként mivel egy-egy dallamsor több dallamtípusban és önállóan is előfordulhat.

207

3c Azeri népzene

91. példa Ion és fríg/lokriszi dallamtípusok legegyszerűbb formái közötti összefüggések. a1-a2) re-n recitáló első sor, b1-b2) mi-re bichordon recitáló első sor, c1-c2) fa-mi-re trichordon ereszkedő első sor, d1-d2) szo-fami-re tetrachordon ereszkedő első sor

Az absztrahált dallamvázak mellett Sipos (2004) 9. példájában do- és ti-végű konkrét

dallamokat is összehasonlítottam.

Láttuk, hogy záróhangjuktól eltekintve a 91. példa egyes dallampárjai szinte hangról

hangra megegyeztek. Ha azt akarjuk, hogy a hasonló zenei tartalmú dallamrészletek azonos magasságba kerüljenek, akkor a fa-mi-re trichordot esz2-d2-c2-re, a mi-re-do trichordot a d2-c2-

b2 -re, a re-do-ti trichordot pedig a c2-b1-a1-re írjuk. Ez a transzponálás más előnyökkel is jár.

A mi-re-do = d2-c2-b1 transzponálás mellett szól az is, hogy egyes dallamokban váltakoznak a do- és a ti-végű sorok, amint erre néhány példát már láttunk. Ráadásul egyes esetekben csak a

részletes elemzés, a más dallamokkal való összevetés teszi lehetővé, hogy megállapítsuk, egy sor záróhangja valóban a ti, vagy inkább a do, melyet az énekes díszítéssel módosít a ti felé.

A do- és ti-sorvégek közeledése több formában is megvalósulhat. Néha a sorok záróhangja

trillaszerűen ingadozik a do és a ti között (Sipos 2004: ex.10a-b). Előfordul az is, hogy a sor

vége a hosszú kitartott, a sort már lezáró do hangról kisebb-nagyobb függelékkel vagy egyetlen hang segítségével tovább ereszkedik ti-re (Sipos 2004: ex.10c-d). Még jellemzőbb,

hogy egyes dallamok re és ti illetve do és ti sorvégű kétsoros alapdallamokból jönnek létre.

208

3c Azeri népzene

Ezeknél határozottan megmutatkozik a do és re sorvég (nem dallamvég) bizonyos értelemben vett felcserélhetősége.

A korábban tárgyalt kétmagú dallamok egyes sorai külön életet is élnek. Az

összefüggések megmutatásához itt is célszerű alkalmazni a fenti transzponálást, melynek így a következő szabályai lesznek: ha a dallamban van mi-re-do trichord, akkor azt d2-c2-b1-re

helyezem, ennek megfelelően a mi-re-do-ti tetrachord d2-c2-b1-a1-re, a re-do-ti-la pedig c2-b1a1-g1-re kerül.

1

A 92. példában a két legfontosabb kétmagú dallamcsoport különböző magasságú

típusainak vázát mutatom be közös g1 záróhangra transzponálva. Feltűnő, hogy ezen a kis ambituson belül is mennyire eltérőek az ion és a fríg/lokriszi dallamsorok magasságviszonyai,

ami különösen eklatánsan látszik, ha a kottát partitúraként olvassuk, vagy két szólamban

lejátsszuk. A közös záróhangra transzponálás ebben a zenei világban tehát inkább elfedi, mint kiemeli a dallamok közös tulajdonságait.

92. példa Azeri kétsoros ion és fríg/lokriszi dallamok vázlatai közös záróhangra transzponálva

1

A re-do-ti-la tetrachordon ereszkedő egymagú sorok megegyeznek a re- és do-kadenciás siratók első sorával, így máshová is lehetett volna őket transzponálni. Megjegyzem, hogy a re-do-ti-la-n ereszkedő kétmagú dallamokban gyakran tűnik fel az azeri népzenében oly közkedvelt mi-re-do-ti ereszkedés, és a teljes azeri repertoár ismeretében e dallamok la-ra végződő záró sorait akár a ti-végű sorokból járulékos ereszkedéssel kialakult soroknak is fel lehetne fogni.

209

3c Azeri népzene

Végül lássuk az azeri dallamok pentachordjai közötti összefüggéseket.

1

93. példa Az azeri népzene alap pentachordjai

A fenti minta hasonlít a görög egyházi hangsorok elrendezéséhez. Az azeri dallamok skálái

sokszor csak egy tercet, kvintet esetleg kvartot fognak át, ugyanakkor dallammozgásuk és szerkezetük a gregorián dallamokhoz hasonlóan konjunkt. E dallamok elemzésénél érdemes felidézni, hogy az egyházi hangsorok jellegét nem csak az egyes fokok különbözősége

határozza meg, hanem az ambitus, a finális, a tenor, tuba és a kezdő-, záró- és 2

dallamformulák is. Az azeri népdalokban ezek közül az ambitus, a tuba és a dallamformulák figyelembevétele segít a dallamok vizsgálatában és rendezésében.

Az azeri népzene rendszere

Miután tisztáztuk, hogy melyik transzponálás lenne a leghasznosabb a rendezés

szempontjából, vegyük sorra a legfontosabb dallamcsoportokat. Az azeri dallamok túlnyomó többsége ion, fríg/lokriszi vagy eol chordokon mozog. Ezenkívül a fejezetben tárgyalt

dallamok szoros stiláris egységbe tartoznak, az eltérőket később, a speciális dallamok között tárgyalom.

A dallamcsoportok közlési rendjében a kisambitusú konjunkt dallamok egymáshoz való

nagyfokú hasonlatossága miatt többféle sorrend is lehetséges. A cél az volt, hogy az

egymáshoz hasonló dallamok lehetőleg egymás mellé kerüljenek, ehhez egy legalább

kétdimenziós ábrázolás lett volna szükséges, amitől szokatlansága miatt eltekintettem. Egy lehetséges lineáris tárgyalási módszer, ha a dallamokat, formájuktól, szótagszámuktól stb. eltekintve, bővülő ambitus szerint helyezzük egymás után. Ekkor azonban egy-egy csoporton

Az arab és a török zeneelméletben is fontos szerepet játszanak a hangsort alkotó tetrachordok. Az azeri népzenében előforduló tetrachordok török nevei a következők: do-re-mi-fa = Çârgâh, re-mi-fa-szo (= la-tido-re) = Bûşelik, mi-fa-szo-la (= ti-do-re-mi) = Kürdî. Lásd még Özkan (1982: 42–43). 2 Az autentikus egyházi hangsorok esetén a tuba többnyire egy kvinttel a záróhang fölött helyezkedik el, míg az azeri népzenében a legmagasabb tuba kvarttal magasabb a záróhangnál, és nem ritka a terc magasságú tuba sem. A plagális hangsoroknak az azeri zenében nincs párhuzama. 1

210

3c Azeri népzene

belül keverednének a különböző szótagszámú és szerkezetű dallamok, ami megnehezítené a csoportok közötti hasonlóságok és összefüggések felismerését.

Végül a következő sorrend mellett döntöttem. Először szétválasztottam az ion, fríg/lokriszi

illetve eol chordokon mozgó dallamokat, majd ezeken belül csoportokat, a csoportokon belül pedig alcsoportokat kerestem. Egy chordon belül a dallamcsoportokat a dallammagok száma,

a dallamsorok hossza és belső osztása határozta meg. Először a hét-nyolcszótagos dipodikus

dallamcsoportokat közlöm, ezt a kilenc szótagnál nagyobb tripódikus illetve kettes osztású 1

sorokat tartalmazó dallamcsoportok követik. A dallamcsoportokon belül az alcsoportok a

kezdő soruk magassága alapján követik egymást: az alacsonyabb sorokat tartalmazó alcsoportok megelőzik a magasabb sorokat tartalmazókat. Természetesen ilyen kis ambitusnál, ilyen variatív zenei világban az alcsoportok nem mindig válnak el élesen.

Az egyes alcsoportokban különböző főkadenciájú dallamok is szerepelnek. Ennek az a

magyarázata, hogy az azeri dallamvilágban a dallamot sok esetben inkább a sorok mozgása jellemzi, mint a sorok utolsó hangja.

A következő példákban az áttekinthetőség érdekében a dallamoknak csak az alapsorait

mutatom be, a színes változatbokrok Sipos (2004a) kottamellékletében találhatók meg. Ion chordokon mozgó dallamok

Az ion chordokon mozgó azeri dallamok minden műfajban egyenrangúként olvadnak be a

többi hangsoron mozgó dallamok közé, míg pl. az anatóliai népzenén belül főként a gyermekdalok és siratók között találjuk őket.

Az egysoros valamint az egysorosból kifejlődő formák mellett (AkA, AvA, AA) találunk itt

valódi kétmagú dallamokat is (AB). A konkrét előadás során a kétmagú dallamok gazdagon

variált sorszerkezetekben jelenhetnek meg. A zenei formák különböző hangkészletű dallamokban hangzanak fel, a re-do bichord és a mi-re-do trichord mellett, fa-mi-re-do

tetrachordon és szo’-fa-mi-re-do pentachordon is. A dipodikus dallamoknak rendszerint van tripódikus változatuk is.

Az ion csoportokat a 94‒99. példák szemléltetik egy-egy, kétsorosra redukált példával. Az

alcsoportokat az első sor gerincével és a dallamvázzal jellemzem. Míg a korábbi dallamvázak absztrahált formát jelöltek, az alábbi példákban tényleges dallamok szerepelnek. 1

Az alcsoportokon belül szótagszámok szerint nem különböztetem meg a dallamokat, tehát pl. a dipodikus dallamok csoportjában hét- illetve nyolcszótagos dallamok keverednek egymással. Ez azonban itt természetes, hiszen egy dallamon belül is gyakran váltakoznak a hét- és nyolcszótagos sorok.

211

3c Azeri népzene

● ion-1 csoport. A rövid sorokból álló egymagú dallamcsoport öt, egyre nagyobb ambituson mozgó alcsoportot tartalmaz. A dallamsorok szótagszáma hét vagy nyolc. 1

1a) re-do-(ti) gerinc. Az alcsoport dallamai a re-do bichordon mozognak, és ide veszem

azokat is, melyekben súlytalan helyeken megjelenik a ti is. Többségük vallási zikir dal.

1b) do-re-mi-re-do domb. Az alcsoport jellemzője a domb alakú első sor. Ezekben a

dallamokban a három hang már lehetővé tesz egy minimális kétsorosságot. Ide tartozik az előbbi zikir dallamok néhány nagyobb ambitusú variánsa, valamint egy lakodalmi dal.

1c) mi-re gerinc és mi-re-do ereszkedés. Az alcsoport dallamai a mi-re hangokon

mozognak, de egyes dallamokban, főleg sorvégek környékén a ti is felbukkanhat. A mi-re gerincen mozgó, majd do-ra ereszkedő dallamokat nem lehet pontosan elválasztani a mi-re-do

trichordon ereszkedőktől, ezért mindkettőt ebbe az alcsoportba tettem. Az alcsoport legjellemzőbb dallamai határozottan egysorosak, ritka bennük a sorok párhuzamos mozgása.

1d) (#)fa-mi-re-do ereszkedés. Az alcsoport dallamaiban felbukkan a fa vagy a fi hang,

tovább tágítva az ambitust. Itt is jellemző az AA párhuzamos szerkezet, melyben az A sor az A sor alatt halad, de mindkettő ugyanazon a hangon zár.

1e) mi-fa-szo’-fa-mi-do domb. A jellemzően kis ambitusú azeri zenei környezetben ez az

alcsoport egyetlen olyan dallamot tartalmaz, melyben felbukkan, sőt határozottan be is épül a szo’ hang. Az Azerbajdzsán déli részeiből származó gyermekdal magas domb alakú

kezdősorával, a ti erőteljes használatával valamint származási helyével is eltér a gyűjtött anyag zömétől.

94. példa Az egymagú rövid sorokból álló ion dallamcsoport alcsoportjai

● ion-2 csoport. Kétmagú rövid sorokból álló dallamcsoport, hét- és nyolcszótagos sorokat

tartalmazó dallamokkal. Itt már nemcsak közös záróhangra lefutó párhuzamos mozgások 1

Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy azokat a dallamokat is az egymagúakhoz sorolom, melyek egy magasabb és egy mélyebb, egymással párhuzamosan mozgó, de ugyanazon a hangon záró sorokból állnak, pl. m-m-m -m / m-r d // m-r-r-r / r-d d. Ha azonban a sorok vége is határozottan eltér, akkor a dallamot a kétmagúakhoz teszem.

212

3c Azeri népzene

tűnnek fel, de a különböző záróhangok határozottan eltérő karaktert adnak a dallamok egyes sorainak.

2a) mi-re gerinc. Az alcsoport magasabb sorai mi-re hangokon recitálnak (mi vagy re

záróhanggal), alacsonyabb soraik pedig mi-re ingadozás után leereszkednek do-ra, vagy miről fokozatosan ereszkedve zárnak do-n. Az ide tartozó dallamok többsége AkA vagy AB formára redukálható.

2b) mi gerinc. Az alcsoport magasabb sorai az első ütemben (vagy még tovább) a mi hangon

recitálnak, záróhangjuk re vagy mi. Alacsonyabb soraik mi-ről ereszkednek do-ra.

2c) fa-mi-re ereszkedés. Ennek a meglehetősen népes típusnak a magasabb soraiban a fa

határozottabban szerepel, ezek a sorok mi-n vagy re-n zárnak. Ritkábban bár, de az

alacsonyabb sorokban is előfordul a fa. Az alcsoporthoz tartozik egy olyan dallam is, mely do helyett ti-n végződik, mutatva a do és a ti végű dallamok közös gyökerét.

2d) szo’-fa-mi-re ereszkedés. Ehhez a közkedvelt típushoz nagyszámú dallam tartozik. A

magasabb sorok többnyire szo’-ról ereszkednek mi-re vagy re-re, az alacsonyabb sorok pedig

a magas sorokkal párhuzamosan szo’/fa-ról do-ra. E típus dallamai tehát csak annyiban térnek el az előző típusban levőktől, hogy bennük a szo’ hang is megjelenik.

2e) szo’ gerinc szo’ kadenciával. Míg a néhány hangon recitáló illetve ereszkedő sorokat

tartalmazó korábbi (95a-d példák) típusok főkadenciája re illetve ritkábban mi, most az első sorok a szo’ hangon recitálnak, és itt is érnek véget. Ez a magasan kezdődő típus meglehetősen elválik a csoport többi típusától, noha kétmagúsága és alacsony szótagszáma miatt rendezésbeli helye itt van.

95. példa A kétmagú rövid sorokból álló ion dallamcsoport alcsoportjai

● ion-3 csoport (tripódikus). Ezekben az egymagú tripódikus dallamokban az ion-1 csoport

rövid sorokból álló dallamainak tripódikus párjait látjuk. Általában is sok tripódikus típus

213

3c Azeri népzene

mutat hasonlóságot rövid sorokból álló, illetve kettéosztható hosszú sorokból álló dallamokkal.

3a) re-do gerinc. E típus sorainak többségét a re-do-gerinc jellemzi, hangsúlytalan

helyeken esetenként a ti is beléphet.

3b) mi-re-do domb illetve ereszkedés. Az alcsoport kissé magasabb sorai a mi-re

bichordon való recitálás után ereszkednek a do hangra. Noha itt található domb és ereszkedés karakterű első sor is, a kis ambitus és a tripódikus szerkezet összefogja a dalokat.

96. példa Az egymagú tripódikus ion dallamcsoport alcsoportjai

● ion-4 csoport (tripódikus). A kétmagú, tripódikus dallamok két típusba oszthatók.

4a) do-re gerinc. Az alcsoport sorai a do-re gerincen mozogva egyszer re-n, másszor do-n

zárnak.

1

4b) mi-re-do gerinc. Az alcsoport magasabb sorai mi-re-do-n mozognak, majd re-n

nyugszanak meg. A második sorban hasonló, de do-n véget érő mozgást látunk.

97. példa A kétmagú ion tripódikus dallamcsoport alcsoportjai

● ion-5 csoport. Az egymagú, hosszú sorokból álló, kétosztású dallamcsoport alcsoportjai egyetlen hosszabb zenei gondolatból építkeznek, melynek középtájon van cezúrája. Itt az ásikok repertoárjához tartozó dallamok mellett keserveseket és siratókat is találunk. a) re-do gerinc. Az ide tartozó egyetlen dal sorai a re-do bichordon mozognak.

b) mi-re-do ereszkedés. Az alcsoport sorai a mi-re-do trichordon ereszkednek le.

98. példa Az egymagú, hosszú sorokból álló kétosztatú ion dallamcsoport alcsoportjai

● ion-6 csoport. A csoportban kétmagú, hosszú sorokból álló kétmagú dalok vannak hosszú, kettéosztható sorokkal, melyek re-n vagy do-n érnek véget. Ezzel és egyes dallamvonalbeli 1

A kottában közölt dallam első sora dipódikus.

214

3c Azeri népzene

tulajdonságaikkal a magasabb típusok bizonyos hasonlóságot mutatnak a magyar és az

anatóliai siratók alapformáihoz. Az egyes azeri típusok közötti különbség itt is főként az első sorok magasságában mutatkozik.

6a) mi-re-do-(ti) gerinc. Az első típus sorai mi-re-do-(ti)-n mozognak változatosan fel és

alá; az első sor re-n, a második do-n ér véget.

6b) mi-re gerinc. Az alcsoport első sora mi-re-n recitál, a második sor pedig mi-ről do-ra

ereszkedik le.

6c) (szo’)-fa-mi-re ereszkedés. Az alcsoport vallási dallamainak magasabb sora (szo’)-fa-

mi-re-n, az alacsonyabb sorok (fa)-mi-re-do-n ereszkednek le. Ide is tartoznak olyan dallamok, melyek hasonló sorokból építkeznek, de re hangon zárnak.

99. példa A kétmagú, hosszú sorokból álló kétosztatú ion dallamcsoport alcsoportjai

Fríg/lokriszi chordokon mozgó dallamok Az azeri népzenében az ion, a fríg/lokriszi és az eol skálákon mozgó dallamok stilárisan közel állnak egymáshoz, és közel egyforma súllyal szerepelnek, a fríg/lokriszi chordon mozgó dallamok tehát jóval nagyobb arányban képviseltetik magukat, mint más török népeknél.

A dallamcsoportok és ezen belül a dallamtípusok a szokott sorrendben, az első sorok

magassága szerint követik egymást. A dallamokra egy-egy példát látunk a következő példákon.

● fríg/lokriszi-1 csoport. Az egymagú, rövid sorokból álló dallamcsoport alcsoportjai hét- és nyolcszótagos dallamokat tartalmaznak.

1a) do-ti gerinc. Az alcsoport do-ti hangokon oszcilláló dallamaiban a kis ambitus miatt

nemigen alakulnak ki karakteresen különböző sorok.

1b) re-do-ti gerinc. Ennél az alcsoportnál is ritka a két párhuzamos sor. A re hang ugyan itt

hangsúlyosan szerepel, de többnyire mégis a do-ti bichordon történő recitálás dominál.

1c) re gerinc. Az alcsoport megkülönböztető eleme az első sor re-n történő recitálása. A

csoport korábbi alcsoportjaival szemben itt már néha előfordul, hogy a második sor huzamosan az első sor alatt halad.

215

3c Azeri népzene

1d) re-do-ti gerinc (#)fa-val. E típus sorai is alapvetően a re-do gerincen mozognak,

azonban első sorukban az azeri népzene konjunkt mozgású dallamaiban már „feltűnést keltő” re-(#)fa ugrást hallunk, sőt a re-ti-re-(#)fa kezdés is gyakori.

1e) mi-re gerinc. Ebben az alcsoportban a nagyobb ambitusnak megfelelően gyakoribb a

két párhuzamos sorból álló dallam.

1f) (fa)-mi-re kezdés. Az alcsoport dallamaiban – noha általában nem meghatározó módon

– belép a fa hang is.

100. példa Egymagú rövid sorokból álló fríg/lokriszi dallamcsoport alcsoportjai

● fríg/lokriszi-2 csoport. A kétmagú rövid sorokból álló dallamcsoport alcsoportjai hét- és

nyolcszótagos dallamokból állnak. E csoport dallamait is bővülő ambitus szerint rendeztem el, ez alkalommal nyolc alcsoportba. Az alcsoportok között itt sincs éles választóvonal, de az azeri népzene egyszerű világában ezek az egymástól nem radikálisan eltérő alcsoportok mégis külön entitást képeznek.

2a) (re)-do-ti gerinc. Az alcsoport dallamsorai a (re)-do-ti hangokon mozognak, általában a

do körül recitálva, úgy, hogy egyik soruk do-n, a másik ti-n ér véget. Ez a két hangból építkező zenei forma az egyik legegyszerűbb kétmagú azeri dallamtípus.

2b) re-ről ti-re ereszkedő majd re-re visszaugró. Az alcsoportra különösen jellemző az első

sora. Ez a zenei megoldás, mely a sorvég kadenciális változtatásával egymagú dallamból kétsorosat alakít ki, az azeri népzene több típusában is megtalálható.

2c) re-do gerinc. Az alcsoport sorai re-do gerincen mozognak: az egyik sor re vagy do

hangon áll meg, a másik pedig ti-re ereszkedik alá. Ebben az alcsoportban is több különböző forma szerepel, hiszen a re-n illetve do-n kadenciázó sorok számos kombinációban követhetik egymást.

216

3c Azeri népzene

2d) re gerinc. Az alcsoport egyik sora végig re-n recitál, másik sora re-ről ti-re ereszkedik.

Az előzővel ellentétben ez az alcsoport igen határozott és homogén.

2e) mi-re-(do) gerinc. Az alcsoport dallamainak első sora mi-re (néha mi-re-do)

bi/trichordon mozog, és re-n vagy do-n ér véget. A második sor mi/re-ről ti-re ereszkedik alá.

2f) mi gerinc. Az alcsoport magasabb sorainak gerince mi, mely a sor végén re-re vagy do-

ra száll alá. A másik sor mi/re-ről ti-re ereszkedik.

2g) re-mi-fa-mi-re domb. Az alcsoport magasabb sorainak jellegzetessége, hogy

megjelenik bennük a fa hang is, és ezek a sorok re-n vagy do-n érnek véget. A másik sor rendszerint az első sorral párhuzamosan mi/re-ről ereszkedik le ti-re.

2h) szo’-fa-mi-re ereszkedés. Az alcsoport magasabb sorai szo’-ról ereszkednek re-re, az

alacsonyabb sorok pedig a magasabb sorokkal párhuzamosan fa/mi/re-ről ti-re.

101. példa A kétmagú rövid sorokból álló fríg/lokriszi dallamcsoport alcsoportjai

● fríg/lokriszi-3 csoport (tripódikus). Az egyes alcsoportok itt is hasonlítanak egymáshoz, és a

hasonlóságot a tripódia csak erősíti. Az alcsoportokat az első sor gerincének magassága különbözteti meg: 3a) ti gerinc, 3b) do gerinc és 3c) re gerinc.

102. példa Az egymagú tripódikus fríg/lokriszi dallamcsoport alcsoportjai

217

3c Azeri népzene

● fríg/lokriszi-4 csoport (tripódikus). A kétmagú tripódikus dallamcsoport két alcsoportból áll, ezeket bővülő ambitus szerint mutatom be.

4a) do-ti gerinc. Az ide tartozó egyetlen dal sorai a do-ti bichordon mozognak, és do-n

vagy ti-n érnek véget.

4b) re-do-ti trichordon ereszkedő majd felugró. A 4b-f) alcsoportokban közös, hogy a

dallamok magasabb sorai re-n vagy do-n érnek véget. Eltérő azonban a dallammozgás, mellyel ezeket a hangokat elérik. A 4b) magasabb soraiban a re-do-ti trichord hangjai

egyenrangú szerepet játszanak. A kis ambitus miatt a második sorok rendszerint hasonlóak az első sorokhoz.

A 4c-f) egyre magasabb első sorai re-do gerincen (4c), re gerincen (4d), mi-re gerincen

(4e) illetve fa-mi gerincen (4f) mozognak. Itt egyes dallamokban már megszületik a lehetőség

arra, hogy a második sor az elsőt prím-szekund-terc távolságban kövesse. Az AkA forma itt is előfordul.

103. példa A kétmagú tripódikus fríg/lokriszi dallamcsoport alcsoportjai

● fríg/lokriszi-5. Az anyagban mindössze három egymagú, hosszú sorokból álló dallam van. Egyikük sorainak főképp a do-ti bichordon mozog (5a), míg két dallam sorai a re-do gerincen recitálnak, mielőtt elérnék a sorzáró ti hangot (5b).

104. példa Az egymagú, hosszú sorokból álló fríg/lokriszi dallamcsoport alcsoportjai

218

3c Azeri népzene

● fríg/lokriszi-6. Az azeri népzenében kevés kétmagú, hosszú sorokból álló dallam van, ezek

főkadenciája a kétmagú fríg/lokriszi dallamokban olyan fontos re hang. Az ide tartozó dallamok magasabb sorai a mi-re-do hangokon mozognak, ezen belül két dallamnál a re-do, a többinél pedig a mi-re gerinc a jellemző.

105. példa Kétmagú, hosszú sorokból álló fríg/lokriszi dallam

Eol chordokon mozgó dallamok Eol chordokon mozgó dallamokat is bőségesen találunk az azeri népzenében, és köztük a négyes tagolású dallamok jóval nagyobb számban fordulnak elő, mint más hangnemekben. Ezzel szemben egyes azeri kisebbségek, főleg az avarok zenéjében vagy éppen az anatóliai

török népzenében a négyes tagolású, eol hangsorú dallamok kiemelkedően fontos szerepet játszanak. Vegyük sorra most ezeket az azeri dallamcsoportokat és alcsoportokat.

● eol-1 csoport. Az egymagú, rövid sorokból álló dallamcsoportban hét- és nyolcszótagos,

igen egyszerű dallamok vannak. Köztük, ha lehet, még az eddig megszokottnál is kisebb a

különbség, akár egyetlen dallamtípusnak is vehetnénk őket. Mégis az egységes tárgyalás kedvéért ezt a csoportot is alcsoportokra osztottam.

1a) do-ti-n recitáló. Az alcsoport sorai a do-ti bichordon mozognak, mielőtt

leereszkednének la-ra. Figyelemreméltó, hogy néha ilyen kis formán belül is kialakulhat két párhuzamos sor.

1b) do-gerinc. 1a)-tól határozottabban eltérő karaktert mutatnak ezen alcsoportnak a do

hangot huzamosabban használó dallamai.

1c) re-do gerinc. Még magasabb hatást keltenek az első sorukban re-do gerincen mozgó

dallamok, melyekben közös hangon záró magasabban és mélyebben mozgó sor is megfigyelhető.

106. példa Az egymagú rövid sorokból álló eol dallamcsoport alcsoportjai

219

3c Azeri népzene

● eol-2 csoport. Ez a dallamcsoport hét- és nyolc szótagos kétmagú dallamokból álló meglehetősen népes alcsoportokat tartalmaz.

2a) do-ti gerinc do/ti kadenciákkal. Az alcsoport jellemzője a do-ti hangokon recitáló sor,

melyet egy la-n záró alacsonyabb sor egészít ki. Nem kivételes, hogy a második sor hangsúlytalan helyeken re-t is tartalmaz.

2b) re-do gerinc ti kadenciával. Az alcsoport dallamainak egyik sora re-do-(ti) hangokon

mozogva ti-n zár, a másik sor pedig a re-ről vagy a do-ról ereszkedik la-ra.

2c) re gerinc do/ti kadenciával. Az alcsoportban a már jól ismert re gerincű sor do-ra vagy

ti-re ereszkedik. E dallamok magasabb sorainak végén gyakran nehezen dönthető el, hogy az

utolsó hang do vagy ti, ezért e két kadenciát tartalmazó dalokat összevontam. Az alacsonyabb sorok jellemzően re-ről vagy do-ról ereszkednek la-ra.

2d) mi gerincről ereszkedés vagy domb. Az alcsoport magasabb sora mi-n recitál, majd do-

ra vagy ti-re ereszkedik. Előfordul az is, hogy előbb még mi-re emelkedik, majd onnan ereszkedik le.

2e1-3) különböző magasságok re vagy mi kadenciával. Ezek a dallamok csak egy lazább

csoportot formálnak; előfordul közöttük re-do vagy mi-re bichordon mozgó és la’-ra felnyúló

magasabb sort tartalmazó dallam is. A dallamok alacsonyabb sorai is eltérő képet mutatnak. Mindenesetre az alcsoportot összetartja a dallamok magasabb sorának re vagy mi kadenciája. Ilyen dallamokat magam egyet sem gyűjtöttem, mindegyiket a Memmedov (1977, 1982) népdalgyűjteményekből idézem.

107. példa A kétmagú, rövid sorokból építkező eol dallamok alcsoportjai

220

3c Azeri népzene

● eol-3 csoport. Rövid sorokból álló négysoros dallamok alcsoportjai, köztük néhány pszalmodizáló jellegűvel.

Magam

kevés

ilyen

dallamot

gyűjtöttem,

azonban

az

összehasonlító anyagban jó néhány hasonló szerepel. Mivel ezek a formák más népeknél és a magyaroknál is fontos szerepet játszanak, néhány példát mutatok közülük. Már korábban is

találkoztunk olyan azeri dallamokkal, melyeknek három vagy több különböző sora volt, ott azonban a sorok meglehetősen hasonlítottak egymásra, és főképpen: nem rögzültek határozott szerkezetekbe, hanem különböző sorrendekben ismétlődtek.

A most tárgyalt dallamokat a legfontosabb kadenciájuk, a második sor utolsó hangja

szerint állítottam emelkedő sorrendbe. Az azonos főkadenciájú dallamokat azután az első, majd a harmadik soruk kadenciája alapján sorolom fel, szintén emelkedő rendben.

A kadenciák és az ambitusok alapján a következő fontosabb alcsoportok alakultak ki. 3a) b3 (VII) VII kadenciás dallam és variánsai, 3b) b3 (b3) 1 kadenciás dallam és variánsa,

3c) b3 és 4 főkadenciás dallamok, re-n recitáló első sorral, 3d) b3 és 4 főkadenciás dallamok mi-n recitáló első sorral, 3e) 5 főkadenciás, nagyobb ambitusú dallamok.

108. példa Rövid sorokból álló négysoros eol dallamok

● eol-4 csoport. Egymagú tripódikus dallamcsoport alcsoportjai. Az előző csoport

dallamaihoz hasonlóan e dallamok többségét is a Memmedov (1977, 1982) kiadványokból 221

3c Azeri népzene

idézem, saját gyűjtésemben mindössze egyetlen ilyen szerepel. Az egyes alcsoportok most is csak néhány dalt tartalmaznak.

4a) re-do-ti-la tetrachordon mozgó első sor. 4b) mi-re-do gerinc.

109. példa Az egymagú tripódikus eol dallamcsoport alcsoportjai

● eol-5 csoport – vegyes tripódikus dallamok.

5a) Különböző magasságok (2) főkadenciával. Mivel itt csak egy dallam képviseli az egyes

sormagasságokat, és a dallamok fele Memmedov (1977, 1982)-ből származik, a dallamokat egyetlen csoportba tettem össze. Közülük egyeseknek a sorai ti-la-n, másoké (re)-do-ti-n, (la)-re-do-ti-n vagy mi-re-do-ti-n mozognak.

5b) Különböző sormagasságok (b3) főkadenciával. Ez is egy összevont alcsoport, melyben

szerepelnek első sorok re-do-ti-la-ti-do-re völggyel, re-do-ti-la tetrachordon való fel-alá mozgással, mi-re-do-la középső hangjai körül történő forgással vagy éppen fa-ról do-ra való

ereszkedéssel. Az egyre magasabb gerinceken mozgó sorokat tartalmazó dallamokat a közös formán kívül első soruk do záróhangja erősen összeköti. Ezeket a különböző magasságú

dallamokat azért nem helyeztem külön alcsoportba, mert belőlük csak egy-egy van, ráadásul saját gyűjtésemben mindössze egyetlen ide tartozó dallam fordult elő.

5c) Különböző sormagasságok (4) vagy (5) főkadenciával. Erre az alcsoportra is hasonlók

mondhatók el, mint a fenti kettőre. Az alcsoport mi-re-do-ti tetrachordon forgó, re-mi-fa-szo’fa-mi-re domb vagy fa-mi-re-do-ti-la-do-re-mi völgy alakú első sorokat tartalmazó dallamait

az általános azeri vonásokon kívül a mi illetve re sorvégek kötik össze szorosabban. E dallamokból is csak egy-egy van, és azok sem a saját gyűjtésből kerültek elő.

110. példa Kétmagú tripódikus eol dallamcsoport alcsoportjai

222

3c Azeri népzene

● eol-6 csoport. Kétmagú, hosszú sorokból álló dallamcsoport. Ilyen dallamból mindössze kettő bukkant elő a saját gyűjtésemben, a forma igen ritka az azeri népzenében, ahol már a kilencszótagos 111b példa dallama is speciálisnak számít.

111. példa Kétmagú, hosszú sorokból álló eol dallamcsoport alcsoportjai

● eol-7 csoport. Rögzült szerkezetű, több hosszú sorból álló ereszkedő dalok alcsoportjai. Amilyen ritka a hosszú sorokból álló kétmagú dallam az azeri népzenében, ugyanolyan ritka a

négy vagy több hosszú sorból álló dallam is. Magam mindössze egyetlen példát idézhetek, ezt

egy ásik énekelte, tehát olyan zenész, aki félig professzionálisnak számít. Figyelemre méltó a dallam ötsoros ereszkedő szerkezete és pszalmodizáló dallamokkal való távolabbi rokonsága.

112. példa Rögzült, hosszú sorokból álló többsoros ereszkedő eol dalok alcsoportja

Egyedi dallamok Az azeri népzenében egyes dallamok egy vagy több tulajdonságuk miatt nem illenek a fenti

dallamcsoportok egyikébe sem. Ezekre azért utalok néhány példával, mert éppen kivételes voltuk miatt jól megvilágítják a tipikus azeri dallamok tulajdonságait. ● (szo’)-fa-mi-Re-(do) skála re/do hangja körül mozgó dallamok

Szórványosan bár, de előbukkannak (szo’-fa)-mi-re-do-(ti) hangokon mozgó, a re körül forgó ott is véget érő azeri dallamok. Ezekből mutatok néhányat a következő példán: hármat

máshonnan (113a-c példák), egyet pedig saját gyűjtésemből (113d példa). A 113d példa különösen egyedi, hiszen egy hosszabb rubato előadású tripódikus dal fa-mi-re-do hangokból építkező soraiban látjuk a re hang körüli forgást.

223

3c Azeri népzene

113. példa Forgó dallamok

● Emelkedő kezdés. Az azeri népzenében ritka az olyan dallam, melynek kezdősora

határozottan emelkedik. Nézzünk meg most egy dallamsorozatot, melynek tagjai különböző

chordokon mutatja ugyanazt a formát: rövid emelkedésre rövid ereszkedés válaszol (114. példa).

114. példa Dallamok emelkedő kezdettel

224

3c Azeri népzene

● Egyedi ion dallamok

Mint láttuk, az alsó szo hang igen ritkán fordul elő, még díszítésekben sem igen látjuk. Az is

ritka, hogy egy kétsoros dallam első sora alacsonyabban mozogjon, mint a második sor, vagy a záróhang alatt végződjön. Ez utóbbi tulajdonsága miatt számít speciálisnak a 115a példa.

Szintén egyedi az aavavb ütempáros formát mutató dallamsorozat, melynek építő motívumai

egy karakteres és az azeri zenei világban kivételes do-fa illetve re-fa ugrást is tartalmaznak (115b példa). Az összehasonlító anyagban előfordul egy-egy b3-b10, sőt b3-11 oktáv-nóna

ambitusú dallam, ezek közül látunk egyet 115c példán. Ez utóbbi szerelmes dal különös kontrasztként szolgál a kisambitusú azeri dallamok tengerében.

115. példa Speciális do-végű dallamok

● Eol-jellegű ütempáros dal. Itt egyetlen gyermekdal szerepel. Az ütempár vagy az

ütempárra visszavezethető giusto forma egyáltalán nem jellemző az azeri vokális népzenére, míg a hangszeres népzenében jóval gyakrabban fordul elő (116. példa).

225

3c Azeri népzene

116. példa La-végű ütempáros dallam

● Egy mixolid dallam. Egyetlen dallamot lehetett mixolidnak minősíteni, elsősorban

szo’ szo’ szo’ mi re / mi re re do kezdése miatt, mely karakteresen kijelöli a transzponálás helyét illetve a hangnemet (117. példa).

117. példa Mixolid dallam

Eddig főként különálló dallamokat láttunk, de Sipos (2004a: 126–132) egy hosszabb

siratófolyamaton szemlélteti a kis formák kapcsolódását. Három, Karabahból menekült asszony énekelt majd egy órán keresztül siratókat, ketten vezették felváltva a siratást, hol az egyik, hol a másik vitte a prímet. Mikor egyikük „vezetett”, a másik a háttérbe vonulva elhallgatott, vagy a saját változatával csatlakozott a vezetőhöz, vagy – ami talán a

legérdekesebb volt – zenei elemeket is tartalmazó közbeszólásokkal, sajátos hangokkal

színesítette a vezetőszólamot. A harmadik asszony éneke többnyire három egymás melletti kis

szekundon mozgott. Noha e többszólamú jelenségekben sok volt az esetlegesség, véletlennek semmiképpen sem lehet őket nevezni. Az előadók remek zenei érzékről tettek tanúbizonyságot, és a hosszú folyamat során egy adott zenei stílus keretein belül maradva free

jazzt játszó professzionális trió tagjaihoz méltóan improvizáltak. Tovább fokozta az előadás egyediségét, hogy az asszonyok éneklés közben egyenletesen ütögették a térdüket, énekük tagolása azonban csak néha, mintegy véletlenül került összhangba az ütött ritmussal.

226

3c Azeri népzene

Azeri dallamok anatóliai párhuzamai Számos azeri dallamhoz találhatunk többé-kevésbé hasonló anatóliai dallamokat. Tudjuk, hogy az azerik és az anatóliai törökök közeli nyelvrokonok, annyira, hogy könnyen megértik egymás beszédét. Etnogenezisükben azonos török törzsek is részt vettek, sajátos jelentősége

van tehát annak, hogy az azeri dalcsoportoknak létezik-e anatóliai párhuzama, és ha van, akkor ez a hasonlóság milyen szintű.

Jelen esetben egy széleskörű összehasonlítás sem lehetetlen, hiszen az azeri népzene

egyszerű típusai viszonylag könnyen áttekinthetők, és az anatóliai népzene alaptípusainak rendszerét

is

ismerjük

Sipos

(1993a-b,

1994a,b,

1995,

2000a,

2002a-b).

Az

összehasonlításhoz saját anatóliai gyűjtésem kétezer dallamán kívül a törökországi Rádió és Televízió Repertoár mintegy háromezer dallamát is áttanulmányoztam. Az azeri zenéből pedig a magam gyűjtötte hatszáz dallamon kívül a legfontosabb azeri népzenei kiadványok további háromszáz dallamát jegyzeteltem ki. Mindez jó alapokat adott a párhuzamok bemutatására és a hasonlóságok jellegének felvázolására.

Egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni. Az azeri népzene áttekintésénél

láttuk, hogy ott milyen elemi, egymáshoz közeli típusok szerepelnek. Nem csak a dallamok ambitusa, ritmusa, a dallammagok száma stb. egyszerű, de a dallammozgások is rendkívül

egységesek. Ezzel szemben Anatóliában a kisambitusú egy- vagy kétmagú dallamok sokkal színesebb képet mutatnak, ritmusukban és dallamvonalukban is. Arra is fel kell hívnom a

figyelmet, hogy noha az anatóliai népzenében számos egyszerű dallamtípus is van, mégsem találunk minden azeri dallamhoz meggyőző anatóliai párhuzamot.

Fontos emlékeztetni arra is, hogy a felsorolt anatóliai példák mögött hasonló dallamok

sokasága áll. Nem csupán egy-egy azeri és anatóliai dallam véletlenszerű egybeeséséről beszélünk tehát, hanem dallamtípusok, dallamcsoportok közötti mélyebb hasonlóságról.

Ugyanakkor a figyelmes szemlélő észreveszi, hogy a török példák többsége Törökország keleti területeiről származik.

Az anatóliai dallamokat az azeri összesítő példáknak megfelelően jelöltem. Igyekeztem az

azeri dallamokhoz minél közelebb eső török példákat kiválogatni, és a hasonlóság néha

valóban majdnemhogy egyezésszintű, máskor távolabbibb. A hasonlóság foka rendszerint azt is tükrözi, hogy melyik azeri típusnak van több anatóliai párhuzama, bár az összehasonlításba bevont anatóliai anyag nem vehető teljesnek.

227

3c Azeri népzene

Az anatóliai-azeri párhuzamok között két dallamcsoport érdemel különös figyelmet. Az

egyik csoport dallamai a (szo’-fa)-mi-re-do chordon mozognak, és soraik re-n vagy do-n

érnek véget, ebben a vonatkozásban hasonlóságot mutatva a magyar és az anatóliai sirató kisformáihoz. Tovább fokozza a párhuzamok jelentőségét, hogy e dallamok műfaja is

rendszerint sirató. A másik fontos csoport négysoros eol dallamait a 108c-h példákon látjuk, 1

ezek beleillenek a több népnél is előforduló pszalmodizáló stílusba. Ugyanebben a csoportban a 108h példának szintén jelentős török és magyar háttere van.

2

Először nézzük meg a dúr-pentachordon mozgó azeri dallamok anatóliai párhuzamait. Az

ilyen dallamok nem kivételesek az egyébként inkább a kisterces skálákat kedvelő anatóliai

népzenében (Sipos 1994a: 267-270). Az azeri népzenében ritkábbak, de megtalálhatók, mint

láthattuk az ion-2 csoportban. Az ion hangsorú anatóliai dallamok egy jelentős csoportja a sirató stílushoz tartozik, de főleg Törökország keleti részén az ilyen karakterű táncdalok sem ritkák.

1 2

A magyar sirató stílus részletes tárgyalása pl. Dobszay (1983)-ban. A hasonló anatóliai siratókról l. Sipos (1994, 2000). Lásd Bartók (1976) I/8a-e anatóliai dallamait valamint ugyanott a 6. magyar dallampárhuzamot. Bővebben Sipos (1994a: 23-25 és № 154-174).

228

3c Azeri népzene

118. példa Ion hangsoron mozgó azeri dallamok anatóliai párhuzamai (a megfelelő azeri dallamok a 94-99. példákban)

Mint már volt szó róla, a fríg és lokriszi hangsor az azeri népzenében az ion és eol skálákkal

egyenrangú szerepet játszik. Anatóliában sem kivételes a fríg hangsor, bár messze nem olyan 1

elterjedt, mint Azerbajdzsánban. A párhuzamok jelentős része itt is Törökország keleti területeiről származik.

1

A fríg hangsor a magyar népzenében és a Volga-Káma-vidéken is népszerű, de az anatóliai népzenében sem ritka (l. még Vargyas 1981: 65). Ezen kívül az anatóliai népzenében gyakori a második fok bizonytalansága (Bartók 1976: V), amit időnként az azeri népzenében is tapasztalunk. Mégis, ez utóbbinál többnyire egyértelműen megállapítható, hogy az 1. és a 2. fok között nagy szekund vagy inkább kis szekund távolság van.

229

3c Azeri népzene

119. példa Fríg hangsoron mozgó azeri dallamok anatóliai párhuzamai (azeri dallamok a 100-105. példákban)

Az anatóliai és a magyar népzenében túlnyomó többségben vannak az eol és dór hangsorú

dallamok, nemcsak a fejlettebb formák, de az egyszerűbb dalok között is. Nem csodálkozhatunk hát, hogy ezek szinte mindegyikéhez találunk törökországi párhuzamot. Ami

mégis meglepő: a párhuzamok nem közelebbiek, mint amelyeket a fríg vagy ion azeri és anatóliai dallamok között láttunk. Persze genetikus összefüggést amúgy is nehéz lenne bizonyítani a vizsgált azeri és anatóliai dallamok között, ezek a kisambitusú, bizonytalan 230

3c Azeri népzene

mozgású zenei formák ugyanis nem eléggé karakteresek, és egymástól függetlenül is könnyen

kialakulhatnak különböző népeknél. Meglepő az is, hogy az eol tetrachordon mozgó török dallampárhuzamok Törökország különböző vidékeiről kerültek elő, és nem elsősorban az azerik földjéhez legközelebb eső keleti török területekről, ahogyan azt a fríg dallamok esetében tapasztaltuk.

120. példa Eol, dór hangsoron mozgó azeri dallamok anatóliai párhuzamai (azeri dallamok a 106‒112. példákon)

231

3c Azeri népzene

Néhány zenei jelenségről

Szóljunk néhány szót a dallamok előadásmódjáról, az ásikok művészetéről, a dallamívekről, a pentaton skálákról, a speciális azeri többszólamúságról, a ritmusról és a hangszeres

népzenéről is. E témák némelyike külön tanulmányt vagy éppen kötetet érdemelne, most csak a leglényegesebb jelenségek bemutatására törekedhetünk. A dallamok előadásmódja, ásikok Az azeri területeken a dallamok előadásmódja meglehetősen egységes. Ezek a szillabikus, nem túlzottan díszített dallamok többnyire nem préselt, természetes módon szólalnak meg. Az

azeri dalok egyszerűsége tehát nem csak zenei szerkezetükben, de sallangmentes parlando-

rubato előadásmódjukban és lágy, triolás lüktetésükben is megmutatkozik. A férfiak szégyenlősebbek, nehéz őket éneklésre bírni. Ha énekelnek, akkor sokkal hangosabban, de nem díszítettebben adják elő ugyanazokat a dallamokat mint a nők.

A török világ népi költői, illetve azok mai utódai, a félhivatásos ásikok előadásmódjában

egyedi jellegzetességeket várhatnánk. E népi énekes-költők közül sokan csak alkalmilag zenélnek, különben más foglalkozást űznek, noha vannak, akik kizárólag művészetükből

élnek. Egyesek vallásos dalokat énekelnek, mások világiakat vagy mindkettőt. Van, aki saját dalait adja elő, mások a régebbi korok híres trubadúrjainak a költeményeit.

Az ásikok is többnyire a már megismert kis formájú dallamokat éneklik, ha lehet, még

nagyobb hangerővel, mint általában a férfiak. Előadásukat rendszerint a 3x2 húros hosszú nyakú lanttal kísérik, így általában nem túlzottan összetett bevezető részek, közjátékok és záró kadenciák előadására nyílik alkalmuk. Éneklés alatt azonban nem mindig pengetik

hangszerüket. Előnyben részesítik a hosszabb zenei sorokat, nyilvánvalóan az előadott hosszabb költeménysoroknak megfelelően. A szokásos zenei alapformák közül főként a

fríg/lokriszi pentachordon mozgókat preferálják, és a rövidebb alapformákat hangrepetícióval, illetve dallamrészek megismétlésével bővítik ki.

Az azeri ásikok a dallamokat az általuk kiénekelhető legmagasabb, illetve esetenként

még annál is magasabb hangokon indítják. Ily módon a dalok eleje hasonló a törökországi

232

3c Azeri népzene

Adana-környéki ásikok által énekelt uzun hava dalokéhoz. Egy ilyen dallamkezdés után a 1

hallgató várná a megnyugvást hozó ereszkedést, mely az anatóliai dallamokban egy, két

esetleg három magasan énekelt sor után be is következik. Míg azonban egyes anatóliai uzun hava dallamok egy-egy sorban végre nemegyszer másfél oktávot is ereszkednek a záróhangig,

az azeri ásikok dallamai a kezdő magas regiszterben maradnak végestelen végig egy kvartkvint ambituson belül. Jellemző eltérés az is, hogy az anatóliai dallamoknak még a magas sorai is nagyobb ambitusúak, mint a teljes azeri dallamoké (121. példa).

121. példa a) azeri ásik dallam kezdete az anatóliai dallam megfelelő helyére transzponálva, b) török uzun hava, melynek az eleje bizonyos hasonlóságokat mutat az előbbi azeri dallamhoz (TNZ-I: №197)

Többszólamúság Az azeri népzene alapvetően egyszólamú, ez várható is volt, hiszen az iszlám területeken általában nem jellemző a polifónia. Ibn-Sina (980–1037) keleti zeneelméletében például a

polifónia csak mint egy díszítési mód fordul elő: „A tarkīb egy díszítés, amelyben két egybehangzó hang szólal meg egy időben. A legnemesebb együtthangzások a nagyobb távolságra fekvő hangok között vannak, ezek közül legszebb az oktáv és a kvint.”

Ebben a keleti világban a dallamhangszerek játéka alapvetően heterofon, minden

hangszerjátékos a maga módján, hangszere lehetőségei szerint, saját stílusában játssza a 1

Az anatóliai uzun hava, bozlak dallamokról és azok magyar kapcsolatairól l. Saygun (1976: IX-XI) és Sipos (1994a: 26-28).

233

3c Azeri népzene

dallamot. A többszólamúság egy kezdetleges formáját jelenti a zurna mozgó burdonja, mellyel a dallamot kissé késlekedve követi. Ez utóbbit megfigyeltem Anatóliában, két zurnás által kísért lakodalmakban, és hasonló előfordul a Kaukázusban több nép, pl. a karacsájok,

balkárok és kabardok vokális(!) stílusaiban is (Sipos 2001b:155–184). Az azeriknél mind a három jelenség: a heterofónia, valamint a változatlan és a változó burdon is megtalálható.

Sipos (2004a: 122–125)-ben a váltakozó burdonra mutatok egy példát. Semaha

városában a Sirvan népi együttes tagjai, akik a környékbeli lakodalmakban is játszanak, két zurnával, dobkísérettel adták elő ezt a táncdallamot. Ahogy Ázsia délebbi területein sok

népzenében is szokásos, az egyik zurnás a dallamot játszotta, a másik zurna pedig a záróhangnál egy hanggal magasabb hangot szólaltatott meg, és csak a dallam vége felé ereszkedett a záróhangra.

A többszólamú kíséret kissé fejlettebb formáját jelenti, hogy miközben a dallamot a

háromhúros lantok alsó húrján játsszák, a többi húrt üresen vagy időnként lefogva

folyamatosan pengetik. A felső húrok leggyakrabban kísérő funkciót látnak el, de szükség esetén hüvelykujjal lefogva a dallam egyes hangjait is megszólaltatják rajtuk.

Különös többszólamúság figyelhető meg egyes csoportosan énekelt előadásokon. Ez a

többszólamúság a legegyszerűbb esetekben az egyszerű kétmagú dallamok szerkezetileg különféleképpen variált énekléséből fakad. Mint láttuk, az azeri népzenében a dallamsorok

éneklésének a sorrendje nem szorosan kötött. Így pl. ha az A = mmrr | dt r és a B = mrrd | tt t dallamsorokból építkező dallamot az egyik énekes AABB, a másik pedig ABBB formában

énekli, akkor a második sorban jellegzetes, disszonanciákkal fűszerezett kétszólamúság jön létre. Ez a jelenség nem általános, de nem is kivételes.

Fejlettebb polifónia illetve harmonikus kíséret szólalhatna meg a harmonika játékában, az

alapvetően egyszólamú illetve heterofon azeri népzenei gondolkozás azonban még a komplexebb hangszeres formáknál sem igényli ezt. Ehelyett itt is burdon kísérettel

találkozunk, mely még csak nem is követi a dallamot, mint azt esetenként a két fúvós játékánál halljuk. A harmonika rendszerint egyetlen kitartott kvintet szólaltat meg a dallam alatt, és néha, a dallamtól függően, esetleg egyszer vált. A dallamot ütőhangszer, a darbuka

kíséri, mely azonban több hangmagasságot is megszólaltat, hozzájárulva a zene egyfajta polifonikus jellegéhez (Sipos 2004a:134–137).

234

3c Azeri népzene

Hangszeres dallamakról A hangszeres népzenében a vokálisnál bonyolultabb formákat is találunk, hiszen ez a műfaj mindig is sokkal nyitottabb volt a külső hatásokra. Máskor épp a hangszeres népzene őriz

meg nagy régiségeket. Ahogy ma a vonószenekarok előadásában élnek tovább az egykori magyar duda-közjátékok, ugyanúgy az azeri hangszeres népzenében is találhatók elemi

motívumokból építkező dallamok, bár az egyszerű bevezető után a zurna-játékos gyakran kezd szabad improvizálásba a dob ismétlődő ritmusképlete fölött. Ennek az improvizálásnak a szabályai a mugam (makam) stílus alapelveinek megfelelően kötöttek, és a szabályokat ki-ki

tehetségének, képességének és tanultságának megfelelően tartja be. Az azeri hangszeres

népzenére is jellemző a periódusforma illetve a kétszer két ütemből összetett dallamsor. Egyedi dallamokat mutatok Sipos (2004a: 48h–i) példán. Ritkábban négysoros szerkezetek is előfordulnak az instrumentális dallamok között.

A terület néhány kisebbségének zenéjéről A Kaukázus hatalmas hegyekkel elválasztott völgyeiben és hegyoldalain az azeri törökökön kívül számos nép él. Azerbajdzsán északi részén, a Kaukázus déli lejtőinek falvaiban

gyűjtöttem avaroktól, zahuroktól, tatoktól, hegyi zsidóktól, az ország belsejében pedig többek között Grúziából idevándorolt törököktől és oroszoktól. Alább ezekről a népekről és a körükben gyűjtött dallamokról ejtek néhány szót. Avarok Az avarok Dagesztán hegyes vidékein, valamint Azerbajdzsán északi területein élnek. A 18– 19. században politikailag és kulturálisan az Avar Kaganátus uralta Felső-Dagesztánt. Noha

1727 után többször is elfogadták az orosz fennhatóságot, mindannyiszor hamarosan el is

utasították azt. Végül az oroszok 1864-ben végképp megdöntötték az Avar Kaganátust, és területét a már fennhatóságuk alatt álló ‘avar okrug’-hoz csatolták. Az októberi forradalom

után az avar terület a Dagesztáni Szocialista Köztársaság része lett, és később beolvadt a Szovjetunióba.

235

3c Azeri népzene

Mikor az arabok Dagesztánba érkeztek, a kereszténység és néhány helyen a zsidó 1

vallás már tért nyert az avar társadalomban, ezért az iszlám csak lassan nyomult előre. A terület iszlamizálódása végül az oszmán uralom alatt történt meg (1558–1606), mára az

avarok szunnita muzulmánok. Az avarok Dagesztán legnépesebb és legfejlettebb népe, az irodalmi avar nyelv Felső-Dagesztán több népe számára második nyelvként szolgál, és e népek az avarok erős kulturális befolyása alá kerültek.

Az avaroknak nincs bizonyítható közük a Kárpát-medencei avarokhoz, mert az Avar

Birodalmat nagyrészt mongol és török törzsek alkották, míg a kaukázusi avarok nyelve az

ibéro-kaukázusi nyelvek északi csoportjának északkeleti ágához tartozik. A számos avar nyelvjárás – szinte minden törzshöz egy – két fő csoportra osztható: az északi és a déli dialektusokra.

Magam 1999-ben az Azerbajdzsán északi részén fekvő Zagatala megye avar falvait

látogattam meg, és ott mintegy ötven dallamot gyűjtöttem. Ez a rész a déli avar terület

központja. Az Azerbajdzsánban élő avarok a saját nyelvük mellett azeriül és sokan oroszul is beszélnek. Noha anyanyelvüket fokozatosan az azeri török nyelvre cserélik, még tartják

különálló kultúrájukat, dallamaik és táncaik jelentősen eltérnek az azeri dallamoktól és táncoktól.

A 122. példán néhány avar dallam kottáját közlöm: a 122a példa belesimul az azeri

zene homogén stílusába, a 122b példa pedig távolabbról felidézi a magyar és anatóliai kétmagú siratóstílust, és van azeri párhuzama is.

1

Észak-Dagesztánt Hisham kalifa (724–743) foglalta el.

236

3c Azeri népzene

122. példa Avar dallamok a) azeri altatóhoz hasonló, nagyobb ambitusú dal, b) kétmagú sirató dallam

A gyűjtött ötven avar dallam egyharmada vokális, és ezeknek mintegy fele, vagyis a teljes

anyag hatoda többé-kevésbé beleillik az ún. ‘pszalmodizáló’ stílus kiterjesztett értelmezésébe (Dobszay-Szendrei 1988: 55–66). A magyar és az anatóliai pszalmodizáló stílus viszonyáról l.

Sipos (2000: 96–128). Ez a zenei stílus sok népnél megtalálható, de nem mindenütt, például épp az azeriknél lényegében nincs, és csak részben jellemző a Kaszpi-tenger túloldalán a mangislaki kazakok, illetve a Kaukázus északi oldalán élő karacsájok-balkárok népzenéjére.

A 123. példában néhány avar dallamot mutatok, melyek a pszalmodizáló stílus

magasabban kezdő, a kétrétegű dalokhoz közelebb eső típusaihoz hasonlítanak. A 123a

kétsoros dallam ABCDEF soraiból ABEF jön létre, ez a magyar népzenéből ismerős 5(b3)b3 kadenciás pszalmodizáló forma. Itt még csak rejtve találkozunk a stílussal, míg 123b-d dallamok már karakteresebben hasonlítanak magyar pszalmodizáló dallamokhoz. A 123e példa pszalmodizáló jellege ‒ az utolsó hangját leszámítva szintén kétségtelen. A 123f példa rejtettebb formában mutat egyes pszalmodizáló tulajdonságokat.

237

3c Azeri népzene

123. példa Avar pszalmodizáló karakterű dallamok a) kétsoros szerkezetbe rejtett 5(b3)b3kadenciák, b1-b2) 4(b3)VII kadenciák, c) 5(b3)VII kadenciák, d1-d2) 5(b3)1 kadenciák, e) pszalmodizáló jelleg ti-véggel, f) rejtett pszalmodizáló

238

3c Azeri népzene

Tatok A szovjet idők népszámlálásaiban az iráni dialektust beszélő hegyi zsidókat a muzulmán tat népességhez számolták, a tatokat pedig az azerikhez, így vált a tat fogalom a térségben a

zsidó szinonimájává. Magam most tatnak az Azerbajdzsánban lakó iráni származású népességet nevezem.

Nyilvánvalóan a magukat azerinek valló csoportok egy részének ősei között is voltak

irániak, de az indoeurópai dél-iráni nyelvjárást (is) beszélő tat népesség aránya sem kicsi a mai Azerbajdzsánban. E csoportok java része ma azeri-tat kétnyelvű, noha eredeti nyelvét

hivatalosan nem használhatja. A tatok többnyire síita muzulmánok, de van közöttük keresztény és zsidó hitű is. Bár nemzeti identitásukat őrzik, kulturálisan és a mindennapi életüket tekintve szinte megkülönböztethetetlenek az azeriktől.

A Kaukázusban körülbelül 20 000 tat él, többségük Azerbajdzsán északi tengerpartjainál,

illetve Dagesztán tengerhez közeli területein. Iránban nagyszámú népesség beszéli az ugyanezen nyelvcsaládba tartozó nyelveket.

Az Azerbajdzsánban élő tatok között sok dallamot gyűjtöttem, többek között Demirdzsi

faluba, valamint a tat Zarat falu Samaha városának külterületeibe költözött népességtől. Mint

várható volt, népzenéjük nagymértékben hasonult, vagy eredetileg is hasonló volt a többségi azerik népzenei rétegeihez. Ezek a dallamok tehát feltűnés nélkül belesimulnak a többi azeri dallam közé, és egyenletesen oszlanak el a nagy azeri gyűjtés anyagában. Zahurok Noha zahuroktól nem vettem fel sok dallamot, talán nem tanulság nélküli egy-két szót ejteni ennek a kaukázusi népnek a múltjáról és jelenéről. A zahurok eredetileg Dagesztánban éltek,

de egy részük már a 13. században átköltözött Azerbajdzsánba. Akár a Dél-Kaukázus többi népe, ők is hosszú éveken át küzdöttek függetlenségükért a törökök és a perzsák ellen. A 19.

század elején az oroszokhoz fordultak segítségért, és az Orosz Birodalom részévé váltak. A

19. század közepén a dagesztáni zahurokat Azerbajdzsánba űzték, de kilenc évvel később visszatérhettek szülőföldjükre, Rurul területre. Jelentős részük azonban Azerbajdzsánban

maradt, főleg Kakh, Zagatala és Belokani vidékén. A 20 000 zahur mintegy kétharmada ma Észak-Azerbajdzsánban él (1989-es adat). Magam ezek között gyűjtöttem.

239

3c Azeri népzene

A zahurok egyes szertartásaiban, például a tavaszi tűzugrásban vagy az esőimában iszlám

előtti szokások fedezhetők fel. Előbukkannak az animizmus nyomai is, például a kövekkel, fákkal kapcsolatos hiedelmeikben.

A szovjet rendszer előtt az iskolákat az iszlám egyház felügyelte. A szovjet hatóságok

pozitív változásokat is bevezettek az iskolákban, de nem engedélyezték a zahur nyelv használatát. Az oktatás az első évfolyamtól oroszul folyt, és az orosz vált a zahurok irodalmi

nyelvévé. Ezért, és a tömegkommunikáció döntően orosz nyelve miatt szinte mindegyikük beszéli az orosz és/vagy az azeri nyelvet is.

A World Evangelization Research Center utolsó becslése alapján az azerbajdzsáni zahurok

99,9%-a muzulmán. Nyelvük a zahuri (mikik) a dagesztáni nyelvek lezgi-samur ágának

délkeleti csoportjához tartozik, két fő nyelvi dialektussal. 1932-ben megalkották irodalmi

nyelvüket latin ábécével, ez azonban soha nem került használatba. Máig az azeri szolgál

hivatalos nyelvként, ezt a legtöbb zahur folyékonyan beszéli. Újabban ismét elhatározták, hogy a zahurt írott nyelvként is fogják használni.

1999-ben Zagatala megye Asagi Tala és Szuvagil falvaiban gyűjtöttem közöttük. Noha

dallamaik többsége beleillik a többségi azeri dallamok közé, némelyik határozottan eltér

azoktól. A 124a példa egyedi szerkezetével tűnik ki, de dallammozgása és ambitusa megegyezik a jellegzetes azeri dallamokéval. Ezzel szemben a 124b–c dallamvariánsok

ambitusukkal, nagy ívű soraikkal és négysorosságukkal is határozottan különböznek a többségi azeri dallamoktól. Jellemző a helybeli kétnyelvűségre, hogy a 124a példa szövege

félig azeri, félig zahur, a 124b példa szövege azeri, míg közvetlen variánsának, a 124c példának a szövege zahur.

240

3c Azeri népzene

124. példa Egyedi zahur dallamok

Hegyi zsidók A Kaukázusban lakó zsidók zenéje három fő tradícióhoz tartozik: a derbendi ÉszakAzerbajdzsánban és Dél-Dagesztánban, a keytogi a Keytog területen Észak-Dagesztánban, Csecsniában

és

a

Kabard-Balkár

Azerbajdzsánban (Eliyahu 1999: 9).

földön

valamint

a

vartaseni

Oguz

városban,

Manapság az azeri zsidók nagyvárosokban laknak. Kuba városában, ahol magam is

gyűjtöttem, saját kerületük van, a kızıl mahallesi ‘vörös kerület’. Városlakó létükre természetesen régi gudil-gudil esővarázsló dalaikat, a nėhre köpülődalt és általában a falusi

élethez kötött dalokat már nemigen éneklik. Annál jobban terjednek közöttük az újabb slágerek. Az esküvőkön a hagyományosabb hangszerek (komoncse, tar, balaban, zurna) helyét egyre inkább kiszorítja az elektromos gitár, a klarinét és a szintetizátor, ahogy ez a

világ oly sok, néhány évtizede szinte még érintetlennek tűnő helyén, pl. a romániai kis magyar falvakban is történik.

241

3c Azeri népzene

A kaukázusi zsidóknak távoli ‘magyar vonatkozása’ is van. Amikor a 7. század elején a

kazárok meghódították az Észak-Kaukázust, a magyarok is kazár fennhatóság alá kerültek. A 8. században a kazárok királya zsidó hitre tért át (Altshuler 1990-91: 37). A keleti

Kaukázusban létrejött királyság zsidókat vonzott Perzsiából és Bizáncból, és mély nyomokat hagyott a hegyi zsidó mitológiában is, a kazár királyra a 19. századig a „mi királyunk”-ként emlékeztek.

Miután a 10. század második felében a Kazár Birodalom összeomlott, ezen a

geopolitikailag fontos területen felváltva uralkodtak a perzsák, a szeldzsukok és a mongolok. A 18. század második felében az Orosz Birodalom a keleti Kaukázus birtoklásáért megtámadta Perzsiát és az Oszmán Birodalmat. A bizonytalan helyzetben a kis azeri

falvakban élő zsidók az azeri Kubába menekültek, a perzsa Huszain kán védelme alá

(Babikhanov 1991). A 19. század elejére az oroszok véres harcokban meghódították Dagesztánt, közben a zsidók közül sokan felvették az iszlámot.

A hegyi zsidók juhuri nyelve Azerbajdzsán iráni nyelveihez tartozik. Ez a tény rávilágít

ennek a zsidó közösségnek a földrajzi származására. A legtöbb hegyi zsidó két vagy három

nyelvet tud, Azerbajdzsánban például a saját nyelvükön kívül beszélnek oroszul, és erős zsidó akcentussal azeriül is.

A kaukázusi zsidó és nem-zsidó kultúrák közötti szoros kapcsolat a közös geopolitikai és

szociális-gazdasági hagyománynak köszönhető. Az itt töltött ötszáz év alatt a zsidók keveredtek a muszlim közösségekkel, a vegyes falvakban meghívták egymást az ünnepeikre,

mint azt a nyelvükben levő számos jövevényszó is mutatja. Nem véletlen, hogy egy-egy területen közös a zenei repertoárjuk, közösek műfajaik, előadásmódjuk és közösek hangszereik is. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni a Kaukázus déli és északi oldala közötti zenei dialektusbeli különbségeket. Ahogy más iszlám országokban is, például Perzsiában

vagy Marokkóban, a Kelet-Kaukázusban is az egyik tipikus zsidó foglalkozás volt a hangszeres játék, és zsidó zenészek gyakran zenéltek más népek ünnepein.

Itt a zsidó és az iszlám repertoár között lényegében csak a nyelvben és a társadalmi

eseményekhez csatlakozó dallamoknál van különbség. Megegyeznek az ún. mugam repertoár

valamint a legelterjedtebb tánc, a terekeme dallamai is. A 125 példán néhány hegyi zsidó dalt mutatok, ezúttal elsősorban az azeri népzenével való hasonlóságokra koncentrálva.. A dallamokat főképpen Eliyahu (1999)-ból idézem.

Eltérően a sokszínű népdalrepertoároktól, a vallási énekek a Kaukázusban élő összes zsidó

közösségben lényegében azonosak. Ennek a zenének egy rétegét egyfajta pszalmodizáló stílus

jellemzi, mely a formától és a liturgikus szöveg eredetétől függetlenül oktávon belüli 3-5 242

3c Azeri népzene

hangból álló modusokat használ. A dallamok általában kétsorosak, AB/AB/AB... vagy AABB/AABB... formával. A vallási zsidó dalok közül soknak van azeri vallási dal vagy éppen azeri népdal párhuzama. Ilyen például a fríg 125a példa.

A mi-re-do mag a hegyi zsidó népzenében kisebb súllyal szerepel, mint az azeriknél, e

zsidó daloknak a formája is eltér az azeri dalokétól. A magyar sirató kisformájára kissé emlékeztető re-do kadenciás alakzat azonban itt is megtalálható (125b példa).

A dúr pentachord mozgó közkedvelt azeri Ey, beri bax azeri dallamnak is van zsidó

változata (125c példa). Az sssf / mm s // ssff / mm m tipikus azeri dallam a harmadik sorban

jelenik meg, és valószínű, hogy ez a dúros zsidó dallam ennek az egyszerű azeri dalnak a továbbfejlesztett formája.

Láthatunk példákat a (mi)-re-do-ti tri/tetrachordon építkező elemi azeri dallamformára is,

ez a hegyi zsidó népzenében szintén gyakori (125d példa). Egy másik ilyen jellegű dallam a

125e példa, melyhez hasonlót magam is vettem fel Kubában. A 125e példában idézett változat ABkCB formájú négysoros, szemben az általam gyűjtött kétsoros dallammal.

A hegyi zsidó népzenében előfordulnak négysoros illetve nagyobb ívű kétsoros dallamok

is, bővített szekundos és más egyedi skálák is, ezek többsége vélhetően újabb fejlemény vagy idegen hatás eredménye.

243

3c Azeri népzene

125. példa Hegyi zsidó dallamok a) liturgikus dal (Eliyahu 1999: № 9), b) népdal (Eliyahu 1999: № 17), c) dúr tetrachord dal (Eliyahu 1999: № 43), d) mi-re-do-ti magú dal (Eliyahu № 18), e) mi-re-do-ti magú dal (Eliyahu 1999: № 44)

Egy régi orosz dallam Samaha megye Kirovka falvában egy orosz parasztasszonytól is gyűjtöttem, többek között a 126. példán látható régi orosz dallamot. Az asszony emlékezett, hogy gyermekkorában ezt

énekelték vasárnaponként, amikor az utcán sétáltak. A dalt azért idézem, mert tanulságos, hogy noha oly sok azeri dalhoz hasonlóan a szűk kvart ambituson ereszkedik, mégis a re-do-

la triton egészen más jelleget ad a dalnak, mint a re-do-ti-la tetrachord. A konjunkt azeri és más kisebbségi dallamok tengerében ez a triton szinte felüdülést jelent, és utal arra, hogy a

nagyobb ambitusú orosz dallamok még jelentősebben térnek el az itt uralkodó dallamstílusoktól.

126. példa Egy régi orosz triton dallam

244

3c Azeri népzene

Hemsilli törökök Samaha megye Hilmilli falvában gyűjtöttem hemsilli törököktől is, akik Grúziából jöttek Azerbajdzsánba. Közülük Tamara Sukurova hosszasan énekelt, dalainak többsége egyetlen zenei gondolat variánsai voltak (127. példa).

A 127a példa sorainak váza a do-re-mi-(fa)-mi-re-do domb forma. A 127b példa két

egymás alatt haladó, re és do hangokon kadenciázó sora mutat bizonyos szerkezeti

hasonlóságot a magyar és anatóliai sirató kisformájának egy elemi megvalósulásához. Ez a dallam azért is figyelemre méltó, mert központi formának tűnik ebben a török zenei világban. A 127c példa hosszú sorai a 127b két sorának konkateminációjából állnak, itt a magyar sirató kisformájához való hasonlóság nagyobb, amit tovább erősít a sorok végén levő kis domb

alakú motívum. A 127d példa a 127b-hez hasonlóan kezdődik, majd két mélyebb sorral

folytatódik, és négysoros alakot ölt. Ezzel a magyar illetve anatóliai pszalmodizáló stílusba illik bele.

A 127e-f dallamok a fentiektől eltérően nagyobb ambitusúak, négysorosak és dúr skálán

mozognak: a 127e példa ABBC, a 127f példa pedig ABABCD formában variálja a közös A, B és C sorokat.

E dalok többsége az azeri illetve az anatóliai népzene fontos alaprétegeibe illik. A 127e-f 1

dallamtípus azonban ritka Anatóliában, ilyen dalokat (a TRT repertoár alapján) legfeljebb a törökországi Tosya, Silifke, Antakya és Konya környékén találunk elszórtan.

1

Az anatóliai népzene sirató és pszalmodizáló stílusairól, valamint azok magyar vonatkozásairól l. Sipos (1994a: 28–50), a kazak népzene sirató és pszalmodizáló stílusairól l. Sipos (2001c: 43–54, 95).

245

3c Azeri népzene

127. példa Hemsilli török dalok. a) do-re-mi-re-do domb, b) altató, c) dal, d) menyasszonybúcsúztató, e) ABBC forma és f) ABABCD forma

Az azeri népzene magyar és török kapcsolatai Ennek a témának egy több népre vonatkozó kifejtése megtörténik később, mégis elérkezettnek tartottam az időt, hogy ezen a ponton egy rövidebb kitekintést adjak az azeri népzenének más török népek és a magyarság népzenéjéhez való kapcsolatairól.

246

3c Azeri népzene

Rögtön szembeszökik, hogy a néhány elemi stílusból álló azeri dallamkinccsel szemben

számos (de nem minden) török nép zenéje és a magyar népzene is sok, egymástól lényegileg eltérő dallamrétegből áll.

Az azeri dallamok többségéhez lehet többé-kevésbé hasonló anatóliai párhuzamot találni.

A legmeggyőzőbb párhuzamok többsége Észak-Kelet-Anatóliából származik, ahol jelentős az kurdok és az azerik aránya. Az Anatólia tengerpartjai mellől, illetve az ország belsejéből

származó párhuzamok kevésbé meggyőzőek, noha néhány hangból álló elemi dalformák Törökország minden részében bőségesen előfordulnak.

A magyar és anatóliai népzenével szemben az azeri népzenére jellemző a kis ambitus

dominanciája és a rögzült négyes osztású szerkezetek ritkasága.

A magyar kisambitusú anyag egyes csoportjait az ó-európai zenekultúra, a középkori

zenekultúra illetve a 15–17. század dalkészletének a hatásaként, de mindenképpen a népi

hagyomány részeként értelmezi a magyar kutatás. És valóban, nem sok közös vonást találunk a kisambitusú magyar és azeri anyagban.

A magyar és az anatóliai anyag egyszerűbb rétegeire oly jellemző, egy tri-, vagy tetrachord

középső hangja körül forgó motívumok az azeri népzenében csak a hangszeres dallamok között bukkannak fel, és ott sem gyakran.

Ugyanakkor a magyar és anatóliai sirató kisformájához hasonló dallamok nagy bőségben

fordulnak elő az azeri népzenében is. Talán ez az egyetlen népzenei forma, ahol valóban komolyabb azeri–magyar hasonlóságok fedezhetők fel.

A pentatónia és a nagyobb lélegzetű dallamformák hiánya eleve kizárja az azeri népzenei

rétegek szorosabb kapcsolatát az alapvetően pentaton mongol, észak-kazak népzenei stílusok valamint a magyar pentaton dallamokhoz. Nemcsak pentatónia nincs, de a szekundnál nagyobb lépések is igen ritkák, sőt a kadenciák sem kerülnek szekundnál távolabb egymástól. Pszalmodizáló jellegű nem-pentaton azeri dallamok előbukkannak ugyan, de kivételesnek számítanak.

A tatárok, baskírok és csuvasok pentaton zenei rétegeihez sincs köze a teljességgel

diatonikus kisambitusú azeri zenének. A Volga‒Káma‒Bjelaja-vidék török népeinél a csuvas

keleti kisebbségeknél és a keresztény tatároknál hallunk kisambitusú motivikus zenét, ezek azonban szinte mindig ugrásokat tartalmazó tri- vagy tetraton dallamok. A térségben a 1

mordvinoknál és a votjákoknál bukkannak elő három-négy hangon mozgó egymotívumos, dúr 1

Vikár–Bereczki (1999) keresztény tatár dallamaiban még a chordokban is érezhető a „ton” háttér, pl. a r-d-l-d / l-l l vagy r-d-l-l / l-t l és hasonló motívumokból építkező № 5-ben a re-do-la triton, vagy a d-l-l-l d-r m / d-lt-l l alapú № 53-ban a mi-re-do-la tetraton.

247

3c Azeri népzene

jellegű do-re-mi-re-do domb alakú sorok, melyeknek karaktere azonban eltér a do-végű azeri dalokétól.

1

Vessünk még egy pillantást két közelebbi török nép zenéjére: a Kaszpi-tenger túloldalán

élő kazakokéra és a Kaukázus túloldalán élő karacsájokéra. Mivel a Kaukázus áthatolhatatlan hegyei elválasztják a két oldalán lakó népeket, nem meglepő, hogy a Kaukázus túloldalán

lakó kipcsak török nyelvű karacsájok és balkárok sokrétű népzenéjében szintén alig-alig találunk az azeri zenéhez hasonló rétegeket.

2

Kissé más a helyzet a Kaszpi-tenger túloldalán lakó mangislaki kazakokkal, akiket nem

hegy, hanem tenger választ el az azeriktől. Ezeknek az aday kazakoknak a központi siratói – bár kissé más zenei logikával – épp azokon a fríg/lokriszi chordokon mozognak, mint az azerik egyik legjellegzetesebb dallamcsoportja. Náluk a pszalmodizáló dallamok az azerinél 3

jobban, az anatóliai illetve magyar helyzethez képest kevésbé vannak reprezentálva (Sipos

(2001c: 48–54). Általában véve a mangislaki kazakok jóval több és sokszínűbb zenei stílussal rendelkeznek, mint az azerik, ugyanakkor zenei stílusaik jelentősen eltérnek a keletebbre élő mongóliai kazakok pentaton zenestílusaitól (Sipos 2001c,d). A türkmén népdalok ellenben erős formai és stiláris hasonlóságot mutatnak az azeri népdalokhoz.

Az azeri népzene tehát a török népek zenéjén belül egyedi színt képvisel, és a türkméneket

leszámítva jelentősen eltér mind a szomszédos, mind a távolabb élő török népek népzenéjétől.

Tudjuk, hogy az ázsiai pentaton ereszkedő népzenék a mongol területeken kizárólagosan uralkodnak, majd innen nyugat felé az északi kazak területeken át a Volga–Káma-vidékig, az

Arany Horda egykori központjáig terjednek. Az azeri kutatás eredményei is azt támasztják alá, hogy délen ez a zenei megoldás sokkal kevésbé van jelen, itt nagyobb szerepet játszanak az elemi zenei formák, kicsi hangterjedelemmel és egy- vagy kétmagú szerkezetekkel.

A következő fejezetben az azeri népzenéhez sok szempontból igen hasonló, szintén elemi

formákból építkező, ugyanakkor egyedi vonásokat is mutató türkmén népzenét vesszük szemügyre.

Azerbajdzsánban csak egy ilyen do-végű típus van, a többi alapvetően más: ereszkedő és nagyobb ambitusú. A karacsáj népzene magyar vonatkozásairól Sipos (2002b: 117–131). 3 Ennek részletes leírását és az anatóliai-magyar sirató kisformájával való összevetését l. Sipos (2001c: 43–48). 1 2

248