35

Márton-harang 2015 december • 2016 január • 34/35

Szüless meg bennem ... ragyogjon szívemben a fény, Betlehemi csillag, bolyongó életem egén. Barlang-lelkem téged arra kér, szállást itt vegyél, örök békém, örömöm te legyél! Megszentelő karácsonyt, a szív békéjét, a család egységét kívánja a bencés közösség és Asztrik főapát úr nevében Arnold atya.

Urunk, Istenünk, Jézus Krisztusban közösséget vállaltál velünk, törékeny, esendő emberekkel. Aki kényszerszálláson született, akit nem fogadtak be az emberek, akinek kisgyermekként menekülnie kellett, ugyanazt az életet élte, amit nekünk is élni kell. Köszönjük, hogy a Szent Család példájával erősítesz minket, akik sokszor bizonytalanok vagyunk, akik félünk a holnaptól, akik aggodalmaskodunk mindennapjaink miatt! Adj erőt, hogy családjainkban békét teremthessünk! Add segítségedet, hogy el tudjuk fogadni egymást: fiatalok és idősek, szülők és gyermekek. Add, hogy olyan világot építsünk, amelyben értelmes, boldog életet élhetnek a felnövekvő gyermekek! Erre kérünk téged, Urunk, Istenünk, aki élsz örökkön-örökké. Ámen.

2

Mártonharang

Betlehemest játszunk Arnold atya beszéde 2014 karácsonyán

Menekültek jönnek Koszovóból Egy édesanya és egy édesapa járják fel s alá a falu utcáját. Elől az apuka ballag, hátán mocskos hátizsákkal, pufajkában, zsebre tett kézzel, nagyon szomorúan. Mögötte – kissé lemaradva – felesége olcsó melegítőben, fejét kendővel betakarva kullog, kezébe egyetlen fiúgyermekük kapaszkodik. Több napja nem ettek tisztességes ételt. Koszovóból jöttek, ahol a háború mindent elpusztított. Földönfutóvá váltak. Amijük maradt, azt is otthon kellett hagyniuk. Nem maradt más nekik, mint a menekülők és a hontalanok keserű kenyere. Dél körül járt az idő, amikor a plébániára is becsengetnek. Az öreg plébános ebéddel kínálja őket. „Olcsó albérletet szeretnénk pár hónapra, de ha nincs más, egy kis melléképület is jól jönne. Legalább erre az éjszakára.” „Tudjátok mit? Nem kell félnetek, mert biztosan lesz szállásotok. – válaszolta az atya. Ma éjjel az éjféli mise előtt pásztorjátékot adnak majd elő. Menjetek csak a templomba és álljatok meg a templom ajtajában. Egészen biztos vagyok abban, hogy az emberek – a pásztorjáték közben – könnyekig fognak hatódni, és amikor jönnek majd kifelé, mondjátok nekik azt, hogy menekültek vagytok, kisgyerek van veletek és már régóta nem ettetek. A könnyekig meghatódott emberek segíteni fognak nektek! Biztosan meg fognak nyílni a szívek.” Betlehemesre készülnek az egyházközségbeliek És valóban. Ezen a napon tényleg különleges betlehemes műsorra készült az egyházközség. A plébánia gyülekezete elhatározta, hogy a szentestét, az éjféli

szentmise előtt, a templomban pásztorjátékkal fogja emlékezetessé tenni. A plébános atya nem akarta az egészet. Mégis voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen betlehemes. „Na de karácsony pásztorjáték nélkül?” – ezt kérdezték egymástól. Akik asszonyaik unszolására kézbe vették a szervezést, az a helyi negyvenes-ötvenes édesapák kis csoportja volt, akiknek aztán tényleg mindenre kiterjedt a figyelmük. Legalábbis majdnem mindenre. Pirosra festett villanykörtét csavartak ezüstpapírba, hogy parázsló pásztortűzként világítson a „nagy betlehemi éjszakában”. Úgy gondolták, hogy a pásztortűznek – ahová majd a pásztorok fognak lekuporodni – középen, az oltár előtt van a legjobb helye. Dobozkartont vágtak ki csillag-alakzatban és svájci csokispapírt ragasztottak rá, hogy jelezzék: itt ragyog a csillag a betlehemi istálló felett. Az angyaloknak – akiket fehér ministránsruhába bújtatott a sekrestyés néni – a helyi életmód klub készített papundekliből szárnyakat. Mária ölébe egy igazi újszülött kisbaba feküdt, akit a szomszéd utcából kölcsönöztek erre az estére egy édesanyától, aki ott ült a nézőközönség soraiban. A hírt hozó éneklő angyal szerepét pedig egy zeneiskolás, szőke, göndör hajú kisfiú vállalta: Őt egy létra tetejére állították, hogy majd egy megadott dallamra énekelje a pásztorok belépése után: „Dicsőség a magasságban Istennek… stb.” A kántort kérték arra, hogy az első sorba üljön, és adja meg a kezdőhangot az angyalnak. Mindenki nagyon kreatív volt. „No, már csak egy pár birka hiányzik!” – jelentette ki az egyik szervező. De olyan jól sikerült a díszlet, hogy a sekres-

tyén keresztül egy igazi bárányt és még egy igazi szamárcsikót is bevezettek a pásztornak öltözött segítők a betlehemi jelenethez. „Nem is igazi a betlehem, ha nincsen benne szalma!” – jelentette ki az egyik helyi gazda, aki az utolsó pillanatban kisteherautóján egy fél bála szalmát hozott a templomba, amit a képviselőtestület tagjai terítettek szét a templom hideg kövezetén az oltár előtt. Minden pont olyan volt, amilyen régen lehetett. Gyermekét ringató Mária, kis Jézus, József, botjukra támaszkodó pásztorok, éneklő angyalok, pásztortűz, persze a szalma is. Szenteste délutánjára minden elkészült. A szervezők megírták a forgatókönyvet. Drukkoltak egymásnak, hogy senki bele ne süljön a szerepébe. Mindenki érezte, hogy az a bizonyos előadáson kívüli főpróba nem ártott volna a betlehemesnek. Minden a helyén volt már, amikor elsötétítették a zsúfolásig megtelt templomot, hogy elkezdődjön a betlehemes előadás. Fényeffektusok varázsolták a hátteret kékké vagy sárgás pirossá, attól függően, hogy kinti vagy benti jelenet következett. Sorra vonultak fel a szereplők az oltár előtti térre, hogy ki-ki eljátssza a rá kiosztott szerepet. Jött a házigazda, aki nem adott szállást a várandós édesanyának. Aztán jött még egy házigazda. …mint aki álmos szemekkel éppen akkor ébredt… Jól játszotta a szerepét: „Szállást néked nem adhatok, mert lefeküdtek már a gyermekeim!” – Ezt úgy tudta mondani, hogy az embernek tényleg összeszorult tőle a szíve. A szereposztás szerint a helyi kovács beteg szemű lánya következett, aki végül is elkísérte a Szent Családot az istállóhoz. Pásztorok hallottak égi angyalhangot, amely a templom

Mártonharang szószékéről szólalt meg: „Pásztorok, ne féljetek, nagy örömet hirdetek nektek!” „Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok.” És hogy az éneket mozgás is kövesse az egyik szervező kitalálta, hogy pont akkor kellene lemásznia a másik angyalnak a szószék lépcsőjéről. A nézők közül sokan kön�nyekig hatódtak, amikor meghallották és meglátták a csengő hangú harmadik osztályos kislányt, aki az angyal szerepében szállt alá éppen a mennyei létrán. Történt egy két vicces dolog is. Ahogy játszódik a betlehemes az oltár körül, az egyik pásztor kis híján belekeveredett a mikrofonkábelbe. A másiknak éppen megszólalt a tarisznyájában felejtett mobiltelefonja. A harmadik pedig – mivel nagyon erős szemüvege volt és alig látott a templomi (bocsánat, betlehemi félhomályban) – véletlen belerúgott az oltár mellett kint felejtett csengőbe. Hatalmas csörömpölés támadt. Megbocsáthatatlan dolgok is történtek ott Történt azonban ennél még megbocsáthatatlanabb hiba is. Sok mindenre figyeltek a szervezők, azonban egyetlen dolog elkerülte a figyelmüket. Kideríthetetlen okok miatt három szerepet nem osztottak ki: a három királyokét. „Hol vannak a három királyok?” – kérdezték idegesen egymástól a sekrestyében sürgő-forgó szervezők. „Hol vannak a három királyok? Kit állítsunk be?” Feri? – Melyik Feri? – Hát a Lipták Feri. – Az nincs itt. Azt mondta, nem fog jönni. – Pedig eljöhetett volna. – Mit csinál az ilyenkor? – Most megy a „Csajok a motoron” a tévében. Azt nézi. – Hát, Szutyi? Ő hol van? Miért nem lesz ő az egyik király? – Speciel azért, mert éppen Bükkfürdőn vellneszeznek. Befizettek egy velneszkarácsonyra. – Na jó, hagyjuk. Összpontosítsunk a megoldásra. Honnan vegyünk most királyokat? Ráadásul hármat? – Hagyjuk ki őket! – mondta egy nagyokos a háttérből. – „Te, hülye, három királyok nélkül elképzelhetetlen a betlehemi történet!” Kérdezzük meg, ki akar belépni! És mivel három király nélkül valóban elképzelhetetlennek tűnt a betlehemi történet színrevitele, valaki azt javasolta, hogy „Mi lenne, ha megkérdeznénk gyorsan a padokban ülő jelenlévőket, beugranának-e a három királyok szerepébe.” – „De mit kell csinálnunk?” – „Semmi különöset. Elég lenne, ha szótlanul letennétek ajándékaitokat a jászol elé. Csak úgy egyszerűen, nem is kell mondani semmit.” Megállt a levegő. És lassacskán,

félénk mozdulatokkal előlép a nézők sorából azok, akik szinte az utolsó pillanatban kerültek királyi méltóságba. Ők sem próbáltak össze, hanem rögtönöztek, miként ez a való világban lenni szokott. Mindenki őket figyelte. Az első király mankóval jött Az első királyt egy negyvenes férfi alakította. Jól ismerték őt az egyházközségből. De hogy miért volt mankó nála? „Tudod, – mondta a kis Jézus felé hajolva – én egy vonatbalesetben veszítettem el a bal lábamat.” Feszült csendben figyelt rá mindenki, amikor egyik mankóját a jászol elé fektette: „Fél évvel ezelőtt, a baleset után kórházban feküdtem. Senki sem tudta megmondani nekem, hogy fogok-e valaha járni. A lábadozás hetei alatt megváltozott bennem minden. Figyelmesebb és hálásabb emberré váltam. Megváltozott az egész életem. Már semmi sem jelentéktelen apróság számomra: az ülés, az állás, hogy valahol ott lehetek. Mindezt nagy ajándéknak tekintem. Sőt… minden apró javulást ajándéknak tekintek. Hálából leteszem ezt a mankót annak jászlához, aki talpra állított engem.” – Nagyon nagy csönd uralkodott a templomban. A második király valóságos királynő volt A második király valójában egy valóságos királynő volt. Egy kétgyerekes édesanya. Ő is megszólalt: „Én olyasmit szeretnék neked adni, amit se megvásárolni, se becsomagolni nem tudja senki. Az igenemet adom oda neked. Igenemet az életemre, mindenre és mindenkire, akit az élet nekem adott. Igenemet adom neked. Az életemre, amivé alakult, ahogyan a mai napig elvezettél. Igen. Ezt adom neked!” A harmadik király: a templom papja volt Úgy tűnt a szervezőknek, hogy harmadik királyt sehogy sem sikerül kihalászni a jelenlévők közül. Ezért a legbátrabb összeszedte az összes bátorságát és odalépett a sekrestye ajtóban kíváncsiskodó plébános atyához és azt mondta neki: „Atya, most kellene gyorsan beugrani! Ön lenne a harmadik király. Vállalná? Atya, legyen szíves…!” És a plébános atya összeszedve minden bátorságát, odalépett a kisded Jézushoz. „Nem is tudom, mit adhatnék néked. Talán azt, hogy elmondom neked: papként sok embernek okoztam fájdalmat és ezt nagyon sajnálom. Feléd nyújtom üres tenyeremet és kíváncsian várom, hogy van-e számomra valamid!”

3

Döbbenet mindenkiben A templomban a királyok megjelenését óriási – szinte megtörhetetlen, szótlan megrendültség követte. A padokban ülő hívek között sokan sírva zokogtak, mert mindenki érezte, hogy akik most megszólaltak, nem játszották meg magukat. Senki sem mert megmozdulni. Mindenki megindultan hallgatott. Akik végignézték mindezt, érezték, hogy ők is üres kezű királyok és sokan gondolták magukban: „Ha én lettem volna király, akkor én ugyan mit tettem volna a kis Jézus elé?” Vissza a koszovói családhoz Ahogy vége lett a betlehemesnek, rögtön kezdődött a szentmise. Az emberek a könnyeikkel küszködve énekelték, hogy „Fel, nagy örömre….” És a szentmisének is vége lett. Amikor az emberek indultak haza, hogy majd újra odaálljanak a karácsonyfa alá, a gyerekek pedig újból kézbe vegyék az ajándékokat, mindenki látta, hogy egy idegen házaspár és egy kicsi fiú áll ott a templomajtóban. A házaspár pedig mondta is a kijövőknek: „Ne haragudjanak. Koszovói menekültek vagyunk. Pár éjszakára kérnénk szállást. Bármivel megelégszünk. Nem tudnátok adni?” A hívek pedig, akik még egy órával ezelőtt a pásztorjáték jelenetein kön�nyekig voltak hatódva, akik dermedt csendben ültek a templomi félhomályban, akik zokogtak, azok szinte észre sem vették, és még a szemüket is elfordították a menekült családtól. Hogy hol talált szállást az a Koszovóból menekült család ezen az éjszakán, azt máig senki sem tudja. Ma is ugyanaz történne, mint akkor Meggyőződésem, testvéreim, hogy ma is ugyanaz történne, mint akkor, amikor egy apuka és egy anyuka elindulnak Betlehem sötét éjszakájában szállást keresni, de sehol sem találnak. Mindenhol elutasítanák őket. Végül találnának valahol egy jelentéktelen helyet, egy istállót. A betlehemest mi minden évben eljátsszuk… De ha tudnánk, hogy men�nyire távol vagyunk, és a partvonalról szemléljük a betlehemi éjszaka történéseit, akkor kinevetnénk magunkat. Kikhez tartozol? Azokhoz, akik röhögnek a háttérben, vagy azokhoz, akik leborulnak? Akik messziről bámulnak, vagy odalépnek a jászol elé, és minden megváltozik bennünk és körülöttük. Te mit viszel neki, mit teszel a jászol elé?

4

Mártonharang

Vakok, nyomorultak és szegények karácsonya Gilicze Tamás

„Mivel ezt mondod, gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas, és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss.” Jelenések könyve 3,17-18 Advent napjaiban mindannyiunkat leköt az ünnepi előkészület lázas és fáradságos munkája. A fényfüzérek már sok helyen világítanak. Aki idáig nem vásárolta meg az ajándékokat, most még megteheti. Már lehet gondolkodni, hogy honnan és milyen fát szerezzünk be, az asszonyok lassan megvehetik az ünnepi ételekhez a hozzávalókat, indulhat a nagytakarítás, hogy az ünnepre minden készen legyen, tiszta és szép, karácsonyhoz méltó. Álljunk meg egy kicsit és gondolkodjunk el azon, hogy vajon tényleg erre van szükségünk? Ez jelentené az ünnepet? Tudjuk a választ: nem. Mert hiába a sok lámpa, gyertya és csillagszóró, ha nem tudjuk, hogy az Ige az igazi világosság, akkor sötétségben járó vakok, nyomorultak és szegények vagyunk, akik nincsenek tisztában állapotukkal. Mi lehet ez a vakság és sötétség? Az, hogy nem látjuk jól a valóságot, ezért eltévesztjük az arányokat. Hogy nagynak látjuk azt, ami kicsi, fontosnak tartjuk azt, ami jelentéktelen, nemesnek mondjuk azt, ami alantas. És ez sajnos fordítva is igaz. Apró dolgaink között nem is vesszük észre azt, ami valóban nagy,

jelentéktelen történéseink forgatagában elmegyünk a fontos dolgok mellett, és alantas életünkben sokszor már nem is tudjuk, hogy mi a nemes. Jelen világunk az aránytévesztések világa. Bizonyára fontos, hogy legyen hatékony és intelligens a mosóporunk, ami valóban eltávolítja ruháinkból a szennyeződéseket, ám mégsem annyira jelentős, mint amennyire a reklámok mutatják nekünk. Ehhez hasonlóan számtalan olyan dolog kering körülöttünk, melyek végül is nem baj, hogy vannak, de abszolút értékükben semmit sem számítanak. Azt lassan már megszoktuk, hogy a látszat sokkal fontosabb a belső tartalomnál. Ha egy ifjú hölgy szép és jól mozog a színpadon, akkor lehet varjúhangja is, senki sem ment meg bennünket attól, hogy ünnepelt énekesnő legyen belőle. A politikáról is lassan elhisszük, hogy fontos, pedig mindennapi életünk szempontjából túl sok jelentősége nincs. Úgy tűnik, hogy arányt tévesztünk a karácsonyi ünnepléssel kapcsolatban is. Persze fontos a fa, és jó, hogy vannak ajándékok, de ha eközben megfeledkezünk az ajándékozóról és a legnagyobb ajándékról, Jézus Krisztusról, akkor nem sokat ér az egész ünneplésünk. A nyomorult állapotunk, amiről a Jelenések könyve beszél, az a gőg lehet, ami nagy mértékben jellemző világunkra. „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire.” Olykor nagyon kevés is elég ahhoz, hogy az ember ilyet mondjon. A kisgyermek alig tud valamit, mégis azt gondolja, hogy már mindent tud. Az iskoláit befejező ifjú is abban a tudatban él, hogy övé minden isme-

ret. Kevés olyan ember van, aki korának előrehaladtával ki tudja mondani, hogy már nem annyira fiatal, hogy mindent tudjon. Sokszor azt gondoljuk, hogy eleget tudunk már, van elég tapasztalatunk, nincs szükségünk semmire sem. Az ilyenfajta gondolkodás nemcsak, hogy eltávolít Istentől és a közösségtől, de elhozhatja a legnagyobb tragédiát is. Akinek semmire nincs szüksége, azt nem lehet megmenteni sem. Aki azt gondolja magáról, hogy gazdag, azt nem lehet megváltani. A szegénységünk jele pedig az, hogy kívül van az, aminek belül kellene lennie. Kívül vannak kapcsolataink, amikor az a fontos, hogy mosolyogjunk egymásra, és a társasági érintkezés szabályait nem felrúgva kommunikáljunk egymással, eközben mit sem számít az, hogy mit érzünk, vagy mit gondolunk valójában. Kívül van a lényeg életünkben, amikor azt gondoljuk, hogy életünk legnagyobb feladata önmagunk és családunk anyagi jólétének biztosítása. Kívül van a karácsony, mert fontosabbak a külső dolgok; az a lényeg, hogy szép legyen a fa, finomak legyenek a sütemények, hogy a hagyományoknak megfelelően látogassuk meg a rokonokat, hogy szépen be legyenek csomagolva a gondosan megválogatott ajándékok, legyenek hozzá névre szóló ajándékkísérők, és a többi. És ami a legrosszabb: kívül van Jézus Krisztus is. Nagyon nehéz és kellemetlen ezt beismerni, ám ez változást hozhat. Ha elismerjük, hogy vakok, nyomorultak és szegények vagyunk, akkor történhet meg a fordulat, akkor jön be életünkbe Jézus, és idegtépő rémálom helyett igazi ünnep lehet a karácsony. Rajtunk múlik.

Mártonharang

5

Mindent Mikulásról Szent Miklós napja a gyermekek ünnepének számít. Mindazonáltal fontos lenne, hogy a hosszú idők során fokozatosan eltorzított kép mögé nézve ennek az embernek is megsejthessük a titkát. Szent Miklósban egy olyan emberrel találkozom, aki maga a szeretet, aki szelídséget és jóságot sugároz. Miklós az apai embert testesíti meg. Azonnal szedelődzködik, ha az emberek bajban vannak, együtt érez velük és feltűnés nélkül segít. Személyes problémáikban az emberek sok helyen fordulnak hozzá. Ha a személye körül keletkezett legendákat megnézzük, úgy életünk számára mindegyiknek mély jelentése van. Amikor Miklós megtudja, elszegényedett szomszédja három lányát bordélyba akarja adni, ablakába háromszor egymás után egy-egy zacskó aranyat dob, hogy mindegyik lánynak elegendő hozománya legyen a házassághoz. Érzi, hogy milyen nagy szükségben lehet az édesapa, aki képes saját lányait feláldozni önnön túlélése érdekében. Közbelép, hogy a lányok saját útjukat

járhassák, s apjuk ne tudja őket saját céljaira felhasználni. Az apa negatív képével szemben áll Miklós atyai képe, a másik gyermekeit felszabadítván, lehetővé téve azoknak saját vágyaik követését. Egy másik legenda szerint egy asszony a templomba sietett megbizonyosodni a pletykáról, igaz-e, hogy Miklóst püspökké választották. Visszaérve, megégve találta gyermekét, aki túl közel ment a tűzhelyhez. Miklóshoz vitte. Az megáldotta a gyermeket, és az újból egészséges lett. Egy anya elhanyagolja gyermekét, mert fontosabb neki, hogy a kíváncsiságát kielégítse. Annyira el van foglalva nagával, hogy a gyermekéről megfeledkezik. Miklós, mint apai ember, itt az anyát is képviseli, anyai vonásai is megvannak. Olyan légkört képes teremteni, melyben a gyerekek gyógyulni képesek. Miklós három büntetlenül elítélt polgár érdekében is közbenjárt. Kiragadja a hóhér kezéből a pallost, követeli a bírótól, tudassa az ítélet okát. A bíró remegve esik térdre, bűnét megvallva kéri, ne jelentse a császárnak. Hasonlóképpen áll ki a császár három elítélt főembere mellett is. Igazságos ember. Nem tudja elnézni, ha valakit igazságtalanul ítélnek el. Apa, aki minden gyermekével igazságos, igazságot szolgáltat, hogy helyesen tudjanak élni. Ha magadat e legendák fényében nézed, megkérdezheted magadtól, hol használod fel gyermekeidet vagy barátaA Szent Miklós-figurák egyszerűen elkészíthetők. Nem kell hozzá egyéb: néhány letört faág, amit lefaragunk, fehér és piros festék... és végül néhány pötty fekete.

idat saját céljaidra, hol engeded őket, hol hanyagolod el apai vagy anyai kötelességeidet. Miklós apai és anyai támogatásra akar bátorítani. Benned van az apa másokat megerősítő és életre bátorító archaikus képe. Benned van az anya másoknak védettséget és otthont ajándékozó, rábízottjait tápláló és sebeiket gyógyító képe. Ezeket tudván, értelmet nyer az a jól ismert szokás, hogy Miklós napján másokat édességgel megajándékozunk. Ne csak magadra nézz, vedd észre azokat, akik az élet keserűségétől szenvednek. Talán Miklós a te fantáziádat is felébreszti, hogyan tudnád mások életét megédesíteni.

Miklós Oroszországban Mária mellett az egyik legkedveltebb szent. Az emberekre annyira mélyen hatott, hogy újabb és újabb ikonokat szentelnek az ábrázolására.

6

Mártonharang

Anselm Grün OSB

három királyok A bölcsekből a nyugati művészet és a népi vallásosság három királyt csinált. A Bibliát mélylélektanilag értelmezte. A három az egész, az ép ember száma, aki mindhárom területét kibontakoztatta. A mesében a királynak mindig három fia van, a három rész: értelem, érzelem, akarat (test, avagy a fej, szív és a has jelképei). A három királyfi útnak indul, hogy az élet vizét, a gyógyszert a beteg királynak megtalálja. Végső soron az önmagukká válás útja ez, melyet megtesznek, amelyen sok kalandot élnek meg, sok veszélyt győznek le. A művészetben a három király vagy a három életkort: fiatalság, érettkor és öregkor, vagy a három földrészt: Európa, Afrika, Ázsia képviseli. De magunkra is áll: mindennek, ami az emberben van - vitalitás, férfierő és a kor bölcsessége -, útra kell indulnia, bizonyítva azt, mit jelent embernek lenni. A fiatalkor elevenségénél nem szabad megállnunk, sem az érettkor alkotóerejénél, sem az időskor bölcsességénél. Mindennek változnia kell, hogy elevenek maradjunk. Mindennek mindig útra kell indulni, és haladnia kell. A cél talán az: királyokká válni, magunk és életünk fölött határozni tudó emberekké, hogy ne mások uralkodjanak rajtunk, hogy magunkkal összhangban legyünk, hogy királyi méltóságot tudhassunk magunkénak. A három király méltósága éppen azáltal jut kifejezés-

re, hogy királyságuk jelképeit félreteszik, és az Istengyermek előtt meghajolnak. A három király együtt indul el. Ös�szetartoznak. Útjukat nem hivatalnokaikkal kutattatják fel, hanem szívük hangjára hallgatnak. Szívükben egy csillagot, vágyuk csillagát látták meg. Vágyaik útján indulnak el. Egy hosszú zarándokútra. Útközben elfáradhatnak, de továbbmennek, mert bíznak szívük vágyában, és célba érnek. Csillag mutatja nekik az utat. De szükséges a Heródessel és az írástudókkal folytatott beszélgetés is, hogy céljukat pontosan megtudakolják. Hallgatnunk kell saját szívünkre, de mindig tanácsot is kell kérni, hogy a beszélgetésben szívünket jobban meghalljuk. Útjuk célja a ház,

melyben Máriát és a Gyermeket találják. Leborulnak előtte és imádják. Útjuk végén nem kapnak jutalmat, de odaadják mindazt, amit magukkal hoztak. Nem állnak ott büszkén, hogy céljukat elérték, hanem leborulnak előtte és hódolnak neki. Ez a mi utunk paradoxon is. Minél messzebb jutunk az önmagunkká válás útján, annál kevésbé lesz számunkra fontos, milyenek vagyunk mások előtt. Az élet titkától hagyjuk magunkat csalogatni. És amikor a Titkot megérintjük, leborulunk előtte, elfeledkezünk magunkról, meghatódunk, és akkor valóban hazaérkezünk. Otthon lenni csak úgy tudunk, ha az Isten előtt leborulunk, és az emberré lett Istent imádjuk.

A népi vallásosságban a Szent Háromkirályok a legkedveltebb úti patrónusok. Hosszú utat jártak be, mégsem tévesztették el útjukat. Veszélyekkel teli életútjainkon jó kísérőink lehetnek. De a szellemvilág káros befolyásaitól is meg kell, hogy őrizzenek bennünket. Betegségben szenvedők segítői. Már régóta Gáspár, Menyhért és Boldizsár a nevük. Nevük kezdőbetűjét (G + M + B), (német nyelvterületen: C + M + B - Caspar, Melchior, Balthasar) lakások, istállók és pajták ajtófélfájára írták, hogy védelmezzék azokat a gonosz szellemektől. Van ahol a Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg a lakást") áldás kezdőbetűiből vezették le nevüket. Az emberek a Háromkirályok figurájában élték meg minden olyan mágikus tudásra irányuló vágyukat, amelyről azt gondolták, hogy megmenti majd őket a lelkükben tanyázó félelmektől és a rájuk leselkedő veszélyektől.

Kedves Családapa! Végy kézbe egy krétát vagy filctollat és írd fel házad és csűröd ajtajának szemöldökfájára a házi áldás kezdőbetűit!

Háromkirályok egy 1972-ben kiadott német bélyegen

20 + C + M + B + 16

Christus Mansionem Benedicat! – Krisztus áldja meg e házat!

Mártonharang

7

Anselm Grün OSB

a csend ÁDVeNTBen

Adventet a csend idejének nevezik. Sokan mégis inkább sietősen, hangosan élik meg. Az ember boltról boltra járva igyekszik karácsonyi vásárlásait elintézni. De ahhoz, hogy Isten beléphessen hozzánk, csendre van szükség. Csend nélkül nem fogjuk észrevenni Isten jövetelét, nem halljuk meg kopogtatását szívünk ajtaján. A német „csend" szó az „állítani, mozdulatlanul állni" szóból ered. Ez azt sugallja, hogy lelki tartásra van szükségem, hogy csendben lehessek. A rohanást, a futkosást abba kell hagynom. Meg kell állnom, magamnál kell maradnom. Amikor csendességet tartok, először magammal találkozom. Nyugtalanságomat nem mutatom kifelé. Magamban fogom azt érzékelni. Csak az jut el a csendre, aki saját nyugtalanságát képes elviselni. A csendnek a „csillapítani" szóhoz is köze van. Az édesanya lecsillapítja gyermekét, az éhségtől ordító gyermeket megnyugtatja. Így kell saját, belül hangosan kiabáló lelkemet megnyugtatni. Szívem éhsége akkor jelentkezik, amikor kinn már nem szaladgálok. Szívem akkor kiált, amikor nyugtalan. Táplálékra van szüksége. Szívemhez

édesanyaként kell fordulni, hogy nyugalmat találjon. Sokan félnek lármázó szívükre figyelni. Ide-oda rohangálással halkítják el. De szívük tovább kiabál, nem hagyja magát félrevezetni. Le kell csendesíteni. „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem" – mondja a 62. zsoltár. Szerdánként az éjszakai kórusban ezt a zsoltárt énekeljük. Minden alkalommal meghat. Szívemet én magam nem tudom megnyugtatni. Ha szívem benső kiáltásához fordulok, megérzem, valami egészen másra éhes, mint amit addig adni próbáltam neki. Isten után vágyódik. Valóban csak Istenben nyugszik meg. Ádvent idején engedd meg magadnak a csendet, hogy a csendben Isten után nézhess. És ha a csendben először erősödik a belső hangzavar, egyszerűen viseld el. Állj meg. Kiáltozó szívedet tartsd oda Istennek, hogy lecsendesíthesse. A csend így jót tesz neked, a hallgatásban lelkedet megfürdetheted. Tartsd azt magadnál. Így élvezheted, hogy egyszerűen csak ott állsz magad és Isten előtt. A csendben senki sem akar tőled semmit. Egyszerűen csak te vagy.

Csendben születik az élet Az élet növekedése csendben, sötétben történik. Nem akkor, amikor mindent átlátsz. Nem akkor, amikor tudod, hova tartasz. Tanulj bizalommal várni, kivárni! Időre van szükséged ahhoz, hogy a lelked, az életed kibontakozhasson. Isten hat és működik benned, körülötted, még akkor is, ha nem érzed a jelenlétét. Ezt a ráhagyatkozást az imában gyakorlod. A belső ima érdeklődő, figyelmes jelenlét, amely a bizalmat erősíti. Nem kímél meg attól, ami fáj. Új szemmel nézhetsz arra, ami van. Megbékélhetsz vele.

Csendre nemcsak Adventkor van szükség, de Karácsonykor is. Nekem Karácsony éjszaka ünnepéhez hozzátartozik, hogy a közös karácsonyi ünnep után három óra hosszat meditálok. Meghallgatok egy részletet a karácsonyi oratóriumból, és a csendre figyelek, mivel tudom, a csendben tud megszületni bennem az Isten. Karácsony után második vasárnap a mise bevezető énekében ezt énekeljük: „A mindent körülvevő mély csendben, amikor az idő éjfélre ért, a Te mindenható Igéd, óh Uram, királyi trónodról alászállt" (vö. Bölcs 18,14). Az Isten csak akkor fog szívembe szállni, ha az elcsendesedett. Az Isten születése a hallgatás legbensőségesebb terében történik. Hallgatásommal Istent nem tudom lekényszeríteni. De a hallgatás előfeltétele annak, hogy magamban az Istent észrevehessem. A hallgatásban én magam is alászállok saját mélységembe. Ebbe a mélységbe az út sötétségem éjjelén át vezet, félelmem, magányom éjszakáján át. Akkor hagyom el királyi trónomat, ahol biztosan ülök, ahonnan irányítom és meghatározom életemet. Akkor lehajolok lelkem alapjához, mert csak ott tud bennem az Isten megszületni. Isten csak a szívem mélyén – ahová a felszín zaja már nem jut el –, akar bennem emberré lenni.

8

Mártonharang

1700

évvel ezelőtt falunk határában élt egy katona, akit Mártonnak hívtak. Jóságával, a szegények felkarolásával belopta magát az emberek szívébe. Templomunk védőszentje lett. Mint minden évben, az idén is nagy lelkesedéssel készültünk a Márton napi ünnepségünkre. Már hetekkel ezelőtt beszélgettünk a gyerekekkel, ki is volt ő valójában. Milyen tulajdonsága miatt nézhetünk fel rá. Szent Márton jó cselekedete, hogy megosztotta köpenyét egy koldussal. Az óvodásainkat is meg kell tanítani arra, hogy jót tenni a másik emberrel, az egy nemes cselekedet. Nem csak kapni jó, hanem adni is. A mostani ünnep fénypontja, hogy Szent Márton ereklyéje erre a jeles ünnepre templomunkba érkezett. A gyerekek izgatottan várták a nagy eseményt. A templomban áhítattal hallgatták Arnold Atyát, ahogy elmesélte Szent Márton történetét. Majd óvodásaink eljátszották a koldussal való találkozást. Népi mondókákkal, énekekkel színesítették az előadást. A műsor végén felhangzott a Szent Mártonról szóló dal, amelyet szülők, vendégek, gyerekek együtt énekeltek. Ezután Arnold Atya két meglepetése következett. Minden gyermeket a szent ereklye áldásában részesített. Ajándékba Szent Mártonról szóló kifestőkönyvet vihettek haza. Meggyújtott mécseseinkkel hosszú sorban vonultunk

Szent Márton nyomdokain járva az esti utcákon az óvodához. A mécsesek fénye beragyogta az estét. A gyönyörűen kivilágított óvoda már messziről hívogatott bennünket. Az udvaron a gyerekek megkeresték Mártont, aki a libák mögé bújt. Majd szeretetvendégség várt ránk. Zsíros kenyérrel, teával, forralt borral éhségünket csillapítottuk. Otthon maradt szeretteinknek mézeskalácsból és gipszből készült libát vásárolhattunk. Szent Márton jó cselekedete úgy világít a világban, mint a mécseseinkben a gyertyaláng.

Baloghné Vida Angéla

pedagógiai asszisztens – Ravazd

„Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen. – Rudolf Steiner

Mártonharang

Itthon vagy, Szent Márton! Írásommal nem Szent Mártonnak, templomunk védőszentjének életét, érdemeit szeretném méltatni, hiszen azt már nálam szakavatottabb emberek kiválóan megtették. Ehelyett arról a november 14-i szombatról írok, amikor Szent Márton ereklyéje kis falunk templomába megérkezett.

Berki Andrásné Vera

Szinte gyermeki várakozással készültem erre az ünnepre. Délután 3 órakor találkoztunk Pannonhalmán, az apátság előtti téren, majd bevonultunk a bazilikába. Az altemplomban Antal atya ünnepélyesen átadta Szent Márton ereklyéjét Arnold atyának és a ravazdi egyházközség kis csoportjának. Megindító pillanat volt. Kórusunk a szent püspököt köszöntő énekkel készült erre az eseményre. Ezután elindult az ünnepi zarándokmenet az apátság elől. A menetet négy Nádasdy-lovashuszár vezette méltóságteljesen. Őket fiatal férfiak követték, akik a keresztet és a templomi zászlókat vitték dacolva a felerősödő széllel. A menetben ezután a ministránsok haladtak, majd kórusunk, utána a zarándokok. Szent Márton ereklyéjét egymást váltva vittük az úton, idősek, fiatalok egyaránt. Különleges érzés volt! A falu határában a helybeliek egy csoportja csatlakozott hozzánk. Harangzúgás kísérte a zarándokmenet érkezését a templom előtti térre, ahol Arnold atya és Takács Károly, az egyháztanács világi elnöke köszöntötte templomunk védőszentjének ereklyéjét. Zengett-zúgott az orgona, Elischer Balázs orgonajátéka ünnepélyes zenei hátteret nyújtott a templomi bevonuláshoz, az ereklye oltárra helyezéséhez. Ezt követően litániát imádkoztunk, amelyet a pannonhalmi szerzetesek állítottak össze Szent Márton tiszteletére. Majd kezdetét vette az ünnepi szentmise, amelyet sok kis ministráns-

tól körülvéve Arnold atya celebrált. Kórusunk új darabokkal is készült az ünnepre, köszönet a felkészítésért Bajnai Sándornak! A szentmise végén ereklyetiszteletet végeztünk, megérintettük vagy megcsókoltuk az ereklyét, tiszteletünk jeléül. Arnold atya így írt erről a programfüzetben: „Erőt sugároz annak, aki érinti.” Az ereklyetisztelet után sor került a Szent Márton-emléklap átadására, amelyet Takácsné Mariannának nyújtott át Arnold atya, megköszönve szolgálatát a közösségben. Mindezek után megnéztük a Szent Márton-évre készült filmet, amelyben ravazdi képsorok is láthatók a pannonhalmiak mellett. Szép összeállítás szép gondolatokkal. Ezt a mozgalmas, ünnepi napot szeretetvendégséggel zártuk, sok finom süteménnyel, forralt borral, teával és beszélgetésekkel. Ha összegezném, hogy milyen lelki útravalót kaptam azáltal, hogy részese voltam ennek az ünnepségsorozatnak, több gondolat is eszembe jut: tisztelet, büszkeség, öröm, köszönet. Közösségünk büszke lehet arra, hogy elődeink az 1700 éve született szent püspököt választották templomunk védőszentjének. Nagy megtiszteltetés, hogy a pannonhalmi bazilikából elsőként hozhattuk el Szent Márton ereklyéjét, őrizhettük, megérinthettük. Az ünnepre készülve sokat olvastam Szent Márton életéről, cselekedeteiről. Szép vállalás lenne, ha lelkiségéből csak egy kis részt tovább tudnánk vinni, tovább tudnánk adni.

Lelkipásztori munkatárs – Ravazd

Fotók: Kovács István (Qpacfoto) – Pannonhalma Árvai Violetta – Ménfőcsanak

1 Szent Márton püspök csontereklyéje közvetlen közelről. Felirata: S.

Martini E. (Szent Márton Püspök)

2 Megérkezik a ravazadi köldöttség az ereklyéért. 3 A bazilika altemplomában Antal atya ünnepélyesen átadja az ereklyét

Arnold atyának.

4 Kajtár Márton (Csanak) ölében Védőszentjével, Szent Mártonnal. 5 A Nádasdy huszárok felvezetésével érkezik az ünnepi menet a pannon-

halmi főutcára.

1

2

3

4 5

9

10

Mártonharang

Szent Márton őrzője voltam A médiából, vagy akár a „Mártonharang”-ból mindenki értesülhetett arról, hogy Szent Márton tiszteletére, születésének 1700. évfordulója alkalmából, 2015 november 11-én, 2016 november 11-ig tartó Szent Márton év kezdődött.

Tóth Béla

Szinte az egész Kárpát-medencére kiterjedő, gazdag ünnepségsorozat egyik kezdőállomása kis falunk, Ravazd volt. Talán nem is véletlen, hisz néhol Szent Márton születési helyeként, de mindenképpen gyermekéveinek helyszíneként említik településünket és környékét a történetírók. 2015 november 14-én délután Nádasdy lovas huszárok és lelkes zarándokok kíséretében Szent Márton, 1700 év távollét után, hazalátogatott Ravazdra. Ereklyéje öt napig megtisztelte kis falunkat jelenlétével. Ezen időszakra engem ért az a felemelő és rendkívül megtisztelő felkérés, hogy Szent Márton ereklyéjének őrzője legyek. Az öt nap során, az Ő védelme alatt álló templomunkban, tiszteletére és jelenlétében több program is szerveződött. Szent Márton a programok közti időben

szülőhelyemen, lakásunkban pihent ill. szállt meg. Az őrzése, e nemes feladat, nagyon kellemesnek bizonyult, hisz közelsége olyan meghitt nyugalmat és békességet árasztott, hogy jelenlétében mi érezhettük magunkat biztonságban. Jóérzéssel mondhatom, hogy az öt nap eseményei során mindenki, az Ereklyét megillető tisztelettel viseltetett jelenlétében, ill. közeledett hozzá. Köszönöm, hogy szolgálhattam és megtisztelte kis hajlékunkat. Köszönöm, hogy néhány napig egy nemzeti, egyházi és Szent Ereklye őrzője lehettem. Kívánom, hogy a Szent Márton-jubileumi év során minél több emberhez, családhoz közel kerülhessen. Legyen hatással rájuk is embersége, példa értékű élete, s érezzék segítő, sugárzó erejét. Hálával és tisztelettel: Tóth Béla

Egyháztanács tag – Ravazd

1

4

5

2

3

1 Arnold atya a templom lépcsőjén kinyitja a csontereklyét tartalmazó dobozt és bemutatja híveknek Szent Márton neogótikus ereklyetartóját. 2 Takács Károly egyháztanács-elnök ünnepélyesen behozza templomunkba Szent Márton csontereklyéjét. 3 Arnold atya az oltárra helyezés előtt ünnepélyesen felemeli és bemutatja Szent Márton csontereklyéjét. "Szent Márton köztünk van!" 4 Arnold atya rábízza Tóth Bélára az ereklyét. "Vigyázz rá, mint a szemed fényére!" 5 Az ereklyen újra a pannonhalmi monostorban. Konrád atya vette át küldöttségünktől.

Mártonharang

Szent Márton meglátogatott

Forró Aranka Ravazd

Szomorkodtam, hogy betegségem miatt nem vehetek részt a Szent Márton tiszteletére rendezett ünnepsorozaton. Nem érinthetem meg az ereklyét, melyet ünnepélyes keretek között , pár napra Ravazdra hoztak. Szeretett barátaim, Klárika és Béla látogattak el hozzám és Arnold Atya engedélyével, elibem tettek egy szép nagy dobozt, kinyitották és... ott állt előttem az ereklye. A meglepe-

ünnepünk képekben

11

téstől és a meghatottságtól megszólalni sem tudtam. Kezembe vettem a gyönyörű erklyetartót és magamban Szent Mártonhoz imádkoztam. Ő, aki betegeket gyógyított és halottakat támasztott fel, ha lehet, tegyen értem is csodát, gyógyítson meg, enyhítse a szenvedést. Hálát adok Istennek a sok ravazdi barátért, akik imádkoznak értem,akik meglátogatnak és vigasztalnak.

Védőszentünk, Szent Márton ünnepe Ravazdon, 2015. nov.14-18.

12

Mártonharang

Anthony Robbins

Nincs furgon Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek. Nem hittünk a szemünknek. – Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám. – Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen –, aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket! – Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám. – Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót. Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek. Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova. Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: "Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással." Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem. Néhány éve újdonsült házasként New Yorkban ért a hálaadás napja. Feleségem

búslakodott, amiért nem látogathatjuk meg a családunkat. Rendes körülmények között otthon tölti az ünnepeket, és amerikai szokás szerint elkezdi feldíszíteni a házat karácsonyra, most azonban a szállodában rekedtünk. – Édesem, fenyőfa helyett miért nem öltöztetjük díszbe az életünket? – vigasztaltam, s elmeséltem neki, mit szoktam csinálni hálaadáskor. – Keressünk olyan helyet, ahol igazán értékelhetjük, amit elértünk, amire képesek vagyunk és amit valóban adhatunk. Gyerünk Harlembe! A feleségem és az éppen társaságunkban lévő néhány üzletfelem nem lelkesedett túlságosan az ötletért. – Rajta – unszoltam őket –, menjünk Harlembe, adjunk enni az éhezőknek! Nem a saját nevünkben adakozunk, mert az megalázó. Csak szállítók leszünk. Beszerzünk annyi élelmet, ami hat-hét családnak harminc napra elég. Megengedhetjük magunknak, hát tegyük is meg! Végül is nem a pulykaevésről szól a hálaadás napja, hanem erről: hálát adunk azért, amink van. Induljunk! Mivel még egy rádióinterjú is várt rám, üzletfeleimet kértem meg, hogy először is kerítsenek egy furgont. – Képtelenség – fogadtak a rossz hírrel, amikor a stúdióból visszatértem. – Egész New Yorkban nem lehet felhajtani egy fia furgont sem. A gépkocsikölcsönzők mindent kiadtak. Egyszerűen nincs furgon. – Várjunk csak! – intettem őket. – Az a lényeg, hogy akarunk valamit, és meg is fogjuk valósítani! Cselekedni kell, és kész. Tele van a város furgonnal, csak nekünk nem jutott, hát gyerünk, és szerezzünk egyet!

– De már mindenhová telefonáltunk, és hiába – ellenkeztek. – Ugyan már! Nézzetek le az utcára! Látjátok azt a sok furgont? – Látjuk. – Akkor gyerünk, szerezzünk meg egyet! Először megkíséreltem kiállni az utcán közlekedő furgonok elé, de aznap megtanultam, hogy ilyen esetekben a New York-i sofőr nem fékez, hanem inkább a gázra lép. Ezután a piros lámpánál próbálkoztunk. Odamentünk a veszteglő kocsikhoz, megkocogtattuk az ablakot, mire a vezető letekerte, és gyanakodva végigmért bennünket. – Jó napot! – szólítottam meg. – Mivel hálaadás napja van, szeretnénk élelmet vinni Harlembe, a nélkülözőknek. Odafuvarozna minket? A sofőr mindahányszor elfordította a fejét, őrült sietséggel felhúzta az ablakot, és szó nélkül elrobogott. Végül módosítottunk a szövegen. Miután kopogásunkra leereszkedett az ablak, a következőt mondtuk: – Ma van a hálaadás napja és szeretnénk segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű családoknak. Volna szíves elvinni minket abba a hátrányos helyzetű körzetbe, amit kigondoltunk itt, New Yorkban? Az új változat hatásosabbnak tűnt, de ez sem vált be. Erre elkezdtünk száz dollárt ajánlani a fuvarért. Ezzel már közelebb jutottunk a célhoz, de amint a sofőr meghallotta, hogy Harlembe készülünk, a fejét rázta, és faképnél hagyott. Körülbelül két tucat esetben vallottunk kudarcot. Üzletfeleim már fel akarták adni a tervet, de én még győzködtem őket: – A nagy számok törvénye alapján valakinek előbb utóbb igent kell mondania. Kisvártatva megjelent a tökéletes furgon. Azért tökéletes, mert a szokásosnál nagyobb lévén mindannyian beleférhettünk. Odasiettünk, kopogtattunk az ablakon, és érdeklődtünk a vezetőnél: – Elvinne egy hátrányos helyzetű kerületbe? Száz dollárt fizetünk érte. – Nem kell fizetniük – felelte a vezető.

Mártonharang – Örömmel elviszem magukat. Ami azt illeti, meg tudom mutatni a város legelhanyagoltabb negyedeit – nyúlt az ülés mögé, és előhúzta a sapkáját. Ahogy feltette, szemembe ötlött a felirat "Üdvhadsereg". A volánnál John Rondon kapitány ült, a dél-bronxi üdvhadsereg feje. Ujjongva kászálódtunk fel a kocsira. – Olyan helyekre viszem magukat, amelyekre nem is gondoltak – ígérte a parancsnok –, de áruljanak el valamit: miért találtak ki ilyesmit? Elmeséltem neki a történetemet, és hogy azzal szeretném leróni hálámat mindazért, amim van, hogy valamit vis�-

szaadok belőle. Rondon kaputány olyan utcákba kalauzolt bennünket Dél-Bronxban, amelyekhez képest Harlem Beverly Hillsnek tetszett. Először is megálltunk egy üzletnél, ahol felpakoltunk egy csomó élelmiszert, meg néhány kosarat, annyit, amennyi hét családnak harminc napra elég. Ezután elindultunk, hogy enni adjunk az embereknek. Olyan épületekben jártunk, ahol hatan vannak egy vizeletszagú szobában: önkényes lakásfoglalók villany és fűtés nélkül a tél küszöbén, patkányok és csótányok között. Lesujtó volt szembesülni a ténnyel, hogy itt élnek emberek, ugyanakkor felemelő

élményt jelentett, hogy valamicskét jobbíthatunk a sorsukon. Mindebből kitűnik, hogy bármit elérhetünk, ha elkötelezetten kitartunk mellette, és teszünk is érte. Efféle csodák naponta történnek – még olyan városokban is, ahol, nincs furgon. IGAZÁN A tükör összeroppan Így még homályosabban Lát, ki látni vél De többet remél Bárkinél A szemnek láthatatlan De száz meg száz alakban Érzékelhető Az eltűnő időben is Ott van Ő Én nem kérek mást Csak elég időt Igazán Érteni, keresni Őt Aki félt és remél És meghív, hogy láss Igazán Csak időt Én nem kérek mást Ha álom csak az élet Egyszer mindenki felébred Egy tiszta hajnalon Várja borzalom Vagy irgalom

bringás ministránsok köszönet a szolgálatért

Nagy örömmel tölt el vasárnapról-vasárnapra, amikor megállok autómmal a varsányi templom sekrestye felőli bejárata előtt és meglátom az akadálymentes feljáró mellett szanaszét heverő bicikliket. Ez a látvány előre jelzi számomra, hogy a ministránsok már megérkeztek, öltözködnek és készülnek a szentmisére. Ha valaki bejönne mise előtt a sekrestyébe, ott nyüzsgést és jókedvű gyerekeket láthatna. A mise előtt Mónika néni kiosztja a ministránsok közt a feladatokat: Te és Te leszel a gyertyatartó az Evangélium mellett, Te leszel a csengető, Te hozod az oltárhoz a kelyhet. Jómagam pedig néha-néha megkérem őket, hogy a nyakukban lévő keresztet a szentmise közben ne pörgessék. Előfordul, hogy a keresztet úgy fogják kezükben, mintha az egy pisztoly lenne. Ezek nagyon kedves ministráns-csínyek. Köszönöm ministránsainknak hűségüket az oltár és a liturgia szolgálatában. Sok örömet kívánok nekik! – Arnold atya.

13

Én nem kérek mást Csak elég időt Igazán Érteni, követni Őt Aki félt és remél És meghív, hogy láss Igazán Csak időt Én nem kérek mást A véges nézi a végtelent Találgatja, hogy mit jelent De káoszból rend Gyilkosból szent Nem lesz, csak akkor Ha Ő Benned is megjelent Én nem kérek mást Csak elég időt Igazán Érteni, szeretni Őt Aki félt és remél És meghív, hogy láss Igazán Csak időt Én nem kérek mást Őt, a kis Jézust, Kellemes hajnali fény!

14

Mártonharang

Gazdaságfejlesztés Ravazdon – 5. ütem A ravazdi papkertben az ősz elején elkezdődött gazdaságfejlesztés ötödik ütemében a ribizli, berkenye és málnatövek elültetésére került sor november 3-án délelőtt. Egyházközségünk a Fertődi Kutatóintézetből vásárolta meg a kiváló minőségű szabadgyökeres málna, berkenye és ribizli-töveket. Tervünk, hogy a majdan termőre forduló gyümölcsöt joghurtba gyümölcságynak ill. lekvárnak és szörpnek szeretnénk feldolgozni. Talán az ősz utolsó nagyon szép napja volt ez a szombati nap, amikor néhányan összejöttünk és hozzáláttunk az ültetéshez. Kihúztuk a sorokat és kimértük a tövek helyét. Az emberi erőt a gépi erő, Tóth Béla bátyánk vejének, Zoltánnak földfúrója segítette. Bála kis unokája, Milán is beállt a dolgozók közé, aki észrevétlenül kapcsolódott be a felnőttek munkájába. Hol a vödröt adta a kezünkbe, hol a kivágott gazt fogta karjai közé és gyűjtötte egy kupacba. Ő már elmondhatja magáról, hogy pici gyermekkénT, négy évesen itt volt, amikor a papkerti gazdaság beindult. Jó volt látni, ahogy a nagyapa maga mellé veszi a kemény munkában, odafigyelve arra, hogy a kicsire megfelelő feladatot bízzon. Az ültetés közben, a háttérben Molnár József (ahogyan a helybéli fiatalok szólítják: Jocó bácsi) cölöpverő gépe is dolgozott. Jóska két munkatársával hihetetlen rutinnal verik le a kerítés kijelölt vonalában a Ravazdi Erdőgazdaságtól kapott akácfacölöpöket. Elmondta, hogy már több ezer kilométer kerítés van a hátuk mögött. A tavaszra tervezett kerítéstelepítés már most az ősszel megvalósulhatott, mert Jóska jött és püfölték a cölöpöket. Köszönjük nekik!

Köszönöm közösségünk nevében Boros Attila kerületvezető erdőmérnök úrnak az eddigi számos segítséget, amelyet gazdaságunk indulásánál kaptunk tőle. Ugyanis az akácfacölöpöket ő biztosította gazdaságunk számára. Köszönetemet szeretném kifejezni önkénteseinknek is, akik áldozatos munkájukkal segítettek elindítani a ravazdi papkertben a plébániai gazdaságot. Különösen is hálás vagyok a bérmálkozás-

ra készülő fiataloknak, Klein Richárdnak, Pirgi Dávidnak, és Kálmán Dávidnak, akik a vadháló kifeszítésében és az azt követő romeltakarításban voltak segítségünkre. Amit a gyönyörű őszi napfényben elültettünk, azt a magunk erejéből tettük meg annak érdekében, hogy a növekedés elindulhasson és az elültetett gyümölcs termőre forduljon. A többit a Jó Istenre bízzuk, hogy adja ő a növekedést és a gyümölcsöt.

Mártonharang

15

1

Betlehem

a kereszt alatt Veszprémvarsány

Keresztény hitünk két alappillére: a Betlehem és a kereszt. Betlehemben megszületett a Kisded, aki majd a kereszten megváltja a világot.

1

2 Karácsonykor Szent Ferenc példáját követve Betlehemet állítunk világszerte, hogy Jézus születésére emlékezzünk. Veszprémvarsányban mi is elkészítettük ezt a jelképet. Sütő Lajosné vezetésével összeállt a csapat a nagy munkára. Ilike férje, Sütő Lajos elkészítette az alakok vázát, majd jöhetett az öltöztetés. Varga Károlyné, Wéber Ferencé, Pethő Vincéné, Horváth Gáborné, Németh Gyuláné, Varga Ferencné és Bognár Viktorné keze munkája nyomán a vázakból létrejöttek ennek az éjszakának a szereplői: a kisded, Mária, József, a pásztorok, és a kisbárányok. Fátyolné Erdélyi Ella elkészítette a fejformákat, és ezek elhelyezésével végleges formát kaptak. Nyári Szilárd és munkatársa stabil alapokra helyezték őket. Mindeközben Cserháti Péter vesszőből megfonta a barlangot, Horváth Zsolt a kivilágítását oldotta meg, Pőcze Imre pedig a bálát adta.

A Betlehem a helyére került. A kereszt alá. Elisher Balázs orgonakoncertjével kezdődött ádvent 1. vasárnapja előtti szombaton az az alkalmunk, aminek keretében Arnold atya megáldotta. Imádkozott mindannyiunkért, és prédikációjában elmondta, hogy életünk részévé válik ez az igényesen elkészített születési barlang. Rátekintünk, és szívünkbe költözik karácsony üzenete. Aztán tekintetünk a keresztre téved, hogy megérthessük, hogy a karácsony csodája húsvét misztériumával válik teljessé. Köszönjük a készítőknek a munkáját, hogy szabadidejükből időt fordítottak arra, hogy a közösségünknek elkészítsék a karácsonynak ezt a szép jelképét.

3

3

4 1 A betlehem-készítő csoport 2 Sütőné Ilike, akinek szívében és képzeletében először megszületett a betlehem figuráinak ötlete 3-4 Rebeka és Beni a bolhapiacon találtak érdekes portékákat

16

Mártonharang

5

6

7

8

9 5 6 7 8

Arnold atya és az őt körülvevő ünneplők Balázs, és tanítványa Jancsika Sándor a kórussal (Szivi, Edina, Mónika, Vera, Kati) Lányok az első sorban

10

11

9 Jó barátság köti Arnold atyát a kicsikhez 10 A Nyári család legkisebb gyermeke: Sancika 11 Egy szép Mária-kép is gazdára talált 12 Varsányi gyerekek a betlehem körül

12

Mártonharang

ÁDVENTI

17

OrgonaEst Szent Márton születésének 1700. jubileumi évében

Katona Tamás

tenor-szólista közreműködésével

monostori katona Az istentisztelet rendje Halottak napján és Mindenszentek ünnepén

Helyszín Alexandriai Szent Katalin Plébániatemplom Lázi, Kossuth L. u. 4. Időpont 2015. december 13. (vasárnap)16.00. A koncert után szeretetvendégségbe hívjuk minden kedves vendégünket a lázi faluház közösségi termébe (IKSZT). A részvétel ingyenes, adományokat a templom kultúrális rendezvényeire elfogadunk. Sok szeretettel várjuk!

koncertinfó

MONOSTORI Ferenc

1986-ban született Kecskeméten. 2011-ben a Zeneakadémia egyházzene szakán kapta meg az egyházzene-orgonaművész diplomát. 2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus orgonaművész szakán, ahol Fassang László, Pálúr János, Ruppert István növendéke volt. 2014-ben a kitüntetéses orgonaművész-tanári diplomát is megszerezte. Franciaországban, Németországban is járt, ahol történelmi orgonákon játszott: párizsi Notre Dame, Reims vagy Lübeck híres hangszerein. 2004ben a ’Laudes Organi’ országos orgonaversenyen első helyezést ért el. 2012-ben két nemzetközi orgonaverseny elődöntőse volt. 2014-ben a VII. Budapesti Dalversenyen Korrepetítori különdíjban részesült. Magyarországon kívül szólistaként, kórus/zenekar kísérőjeként vagy a liturgia orgonistájaként játszott Erdélyben, Ausztriában, Németországban, Dániában, Angliában, Lengyelországban. A budapesti és a pécsi református kántorképző tanfolyamokon tanít, a budapesti tanfolyamot 2013-óta vezeti.

KATONA Tamás

1988-ban született Szolnokon. Tanulmányait születési helyén kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Zenei tanszakán szerzett mester szakos diplomát. Jelenleg számos kórusban énekel: Magyar Rádió Énekkarában, a Honvéd Férfikarban, a Szent Efrém Férfikarban, valamint a jövő évtől a Magyar Állami Operaház produkciójában.

18

Mártonharang

HELYI TERMÉK BEMUTATÓ PONT ÉS AJÁNDÉKBOLT Ravazd, Országút u. 148. NYITVA TARTÁS: Hétfő:

7:30–16:00

Kedd:

7:30–16:00

Szerda:

7:30–16:00

Csütörtök:

7:30–16:00

Péntek:

7:30–16:00

TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ

Mártonharang

VIS VITALIS ásványvíz palackozó üzem - Ravazd

A Bencés Ásványvíz Palackozó Kft üzeme várja a tisztelt látogatókat, érdeklődőket szervezett, szakszerű vezetéssel, amelynek keretében vendégeink betekintést nyerhetnek a VIS VITALIS ásványvíz történelmébe, megismerkedhetnek a palackozás technológiai folyamataival. A palackozó üzem látogatása előre leegyeztetett, lefoglalt időpontokban lehetséges! Az érvényes belépődíjakról tájékoztatást kérhetnek, illetve időpontot foglalhatnak a kedves érdeklődők az alábbi elérhetőségek valamelyikén: BENCÉS ÁSVÁNYVÍZ PALACKOZÓ KFT H-9091 Ravazd, Országút u. 148. – Tel.:+36/96/558-023 – E-mail: [email protected]

A látgatás végeztével a VIS VITALIS ásványvíz megvásárolható a palackozó üzem telephelyén megnyílt Helyi termék bemutató pontunkban.

ádventi

JÓSÁGSÜTI November 27-én, pénteken a bakonypéterdi plébánia konyhájában lelkes, hittanos 8 osztályosainkkal, eme felhívásnak tettünk eleget: „Ismét Jóság Süti Vásár! Immár a IV. Jóság Süti Vásár nyitja a Győri Adventi Vásárt! Süss egy tálca süteményt, vagy hozz egy üveg házi lekvárt, befőttet,így segíthetsz abban,hogy a Magyar Gyermek Mentő Alapítvány győri mentő autójára, megvásárolhassuk azt az újraélesztő készüléket, ami sok kis emberke életét mentheti meg!” Megbeszéltük, hogy mivel ez egy adventi jó cselekedet lesz, ezért ők hozzák, és készítik el a felajánlásra kerülő süteményeket. Megérkezésünk után, gyorsan nekiláttunk a sütik sütésének, elkészítésének, és hamarosan szálltak a finomabbnál finomabb illatok az egész házban. Mivel ez egy közösségi program volt, így a varsányi, és a ravazdi 8 osztályosok a közös feladat mellett meg is ismerkedhettek egymással. Pillanatok alatt nagyon jó hangulat

alakult ki, és a szorgos kezek alól csakúgy kezdtek felsorakozni a finomabbnál, finomabbak sütik. Délután 3 órától este 8 óráig 8 féle sütemény készült el, amelyeket természetesen végigkóstolt mindenki! Másnap, felszeletelve 11 tálcára felsorakoztatva vittem el a győri Adventi Vásárba. Szívélyes fogadtatás és boldog arcok kíséretében adtam át a tanítványaink sajátkezűk által készített süteményeit. Adventben Jézus születését várjuk, közben felkészítjük magunkat arra, hogy a mi szívünkben is megszülessen, a mi Megváltónk. Az ilyen cselekedetek megtétele segítenek ebben, akár az adventi koszorú minden egyes újabb meggyújtott gyertyalángja világosabbá teszi életünk hétköznapjait, az ehhez hasonló tetteink pedig a szeretetünk fényét teszi egyre fényesebbé! Büszkeséggel tölt el, hogy a fiatalok első szóra rámozdultak a felkérésre. Szép volt!

19

20

Mártonharang

A szentmisék rendje egyházközségeinkben (December–Január)

December 6. Ádvent 2. vasárnapja Bakonypéterden Szent Márton ereklyéje. Ünnepi program! December 8. Szűz Mária Szepl. Fog. Kismegyeren 18:00 (templom) Az irgalmasság évének meghirdetése. Utazás egyéni szervezésben. December 11. (péntek) Bakonypéterden 18.00 (plébánia) Hittanóra és biblia-kör felnőtteknek December 13. Ádvent 3. vasárnapja Láziban 16.00 Ádventi Orgonaest Lásd a plakátot a 17. oldalon!

December 18. (péntek) Bakonypéterden 18.00 (plébánia) Filmklub. "Hacsi, a leghűségesebb barát." c. film levetítése. December 19. (szombat) Ravazdon 17.00 (templom előtt) Betlehem-megáldás és a ravazdi iskolások betlehemese. 18.00 (templom) Előesti szentmise (Ádvent 4. vas.) December 24. (szombat) Ravazdon 16.00 (Izabella Idősek Otthona) Karácsonyi Szentmise a falu időseivel

Szent Márton ereklyéje Bakonypéterden 2015. december 6. (vas.)

11.00 Ünnepi szentmise (templom) 16.00 Orgonameditáció, Szent Márton élete (templom) 16.30 Ünnepi vesperás (templom) 17.00 A Szent Márton életét bemutató kiállítás megtekintése (plébánia) 17.30 A Szent Márton-film meg tekintése a plébánia közösségi termében 18.00 Szeretetvendégség (plébánia)

Karácsonyi és újévi miserend December 24. Urunk megtestesülésének ünnepe (Karácsony) Ravazd: 24.00 B.Péterd: 22.00 Lázi: 22.00 V.Varsány: 24.00

December 27. Szent Család vasárnapja. A családok megáldása lesz. Ravazd: 9.00 B.Péterd: 11.00 Lázi: 9.00 V.Varsány: 11.00

December 25. Karácsony ünnepi mise Ravazd: 9.00 B.Péterd: 11.00 Lázi: 9.00 V.Varsány: 11.00

December 31. Év végi hálaadás Ravazd: 17.00 B.Péterd: 18.00 Lázi: 17.00 V.Varsány: 18.00

December 26. Templomainkban nincs szentmise. Pannonhalmi bazilikában: 10.00

Január 1. Istenszülő Szűzanya ünnepe Újév, a polgári év kezdete Szentmisék a vasárnapi rend sz.

EZT MEGNÉZEM! A Szent Márton-év honlapja

www.szentmartonev.hu A Szent Márton életét bemutató hosszabb film

https://vimeo.com/144261392 A Szent Márton életét bemutató rövidebb film

https://vimeo.com/144260638

Házasságra felkészítő csoportok indulnak január 9-én, 11.00-kor Szeretettel várjuk azon fiatal párok jelentkezését, akik 2016-ben kívánnak házasságot kötni. A csoportos alkalmak során – melyek az apátságban január 9-én indulnak – szeretnénk jól hasznosítható ismeretekkel gyarapítni a házasságra készülőket. Kamilla családterapeuta és Arnold atya Jelentkezés: [email protected]

A hétköznapi ádventi szentmisék Plébániáinkon Ravazd Kedd, reggel 7.00. Bakonypéterd

Csütörtök, reggel 7.00.

Lázi Péntek, reggel 7.00. Veszprémvarsány Szerda, reggel 7.00. Szentgyónás a szentmisék előtt és után.

Mártonharang A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1100 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: [email protected] • Ezúton mondunk köszönetet Lázi Község Önkormányzatának, Nochta Barbarának, valamint a Ravazdi és Veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)