29. Dibáczi Enikő: Alternatív tanulásmódszertani gyakorlatok Közel 10 év tapasztalatait gyűjtöttem össze. Már ennél is régebben foglalkozom nap mint nap különböző alternatív módszerekkel, és majdnem 10 éve dolgozom a XVIII. kerületi Nevelési Tanácsadóban. Úgy találtam, hogy a jóga, a kineziológia, az agykontroll, az autogén tréning és a vezetett imagináció egyes elemei sok előnnyel és jó hatásfokkal alkalmazhatók a fejlesztő foglalkozásokon. Bár ezek elméleti, filozófiai és világnézeti-vallási hátterének és hatásmechanizmusának ismerete a gyakran és tudatosan alkalmazó szakember számára szükséges, mégsem térek ki minderre bővebben. A foglalkozásokon résztvevő gyerekek számára ezek a nagy hatású gyakorlatok egyszerűen csak kedvelt játékok. Általánosan, minden típusú tanulási probléma esetén jó: előre programozás, testközép keresztező mozgások, „fekvő nyolcas” rajzolása levegőbe, speciális zene + szöveg + mozgás összeállítás. Figyelemzavarokat csökkent többek között a gyertyanézés és a „figyelemfényszóró”. Energiahiányra, fáradtságra alkalmazható például néhány fordított testtartás, „vádlipumpa” és „kézpumpa”, lazítást követő energetizálás imaginációval, „energialabda”, „lufi-gyakorlat”, hasi energiaközpont („belső Nap”) aktivizálása, valamint a fa imagináció. Tempó- és ritmuszavarokon segítenek a lassított gyakorlatok, a ritmusváltások és a magmeditáció. Grafikus készségeket fejlesztő hatású például a fekvő nyolcas rajzolása papírra, az előrevetítő imagináció. Makacs olvasási problémákon segített már a következő gyakorlatsor: szótagolva olvasás >> visszafelé szótagolás >> szem körbe forgatása az ABC mondásával egyidejűleg >> fekvő nyolcasok rajzolása levegőbe >> olvasás újra. Van, amikor sokat javíthat a számolási nehézségeken a számok szimbolikus megközelítése. Különösen nehezen megközelíthető gyerekek, illetve nagyon komplex problémák esetén ajánlom a szubjektív kommunikáció lehetőségeit, bár ez előtanulmányokat és nagyobb gyakorlatot igényel a szakembertől. Reményeim szerint mindenki számára jól alkalmazható, hasznos ismereteket nyújthatok. 1. Egy „kis” elmélet
Ősi hagyományok. Mantrák. Hipnózis, önhipnózis. Agykontroll. Autogén tréning, imagináció, meditáció. Tibeti buddhizmus. Kineziológia. Jóga. A kapcsolatteremtés ezoterikus módjai. Látszólag semmi közük ezeknek a tanulásmódszertanhoz. Sokan tudománytalannak, babonának, elvetendőnek minősítik az előbb felsoroltakat. Akik pedig elmélyültek valamelyik gyakorlásában, sokszor elvakult rajongónak, furcsának, gőgösnek, életidegennek tűnnek az ilyesmivel nem foglalkozó emberek szemében. Valóban nem könnyű itt egyensúlyt találni. Egyrészt ezek a rendszerek a bölcsesség és a jobbnál jobb gyakorlatok kiapadhatatlan forrásai. Másrészt gyakran olyan vallási- filozófiai rétegekbe ágyazott a mi számunkra is jól használható tudás, amelyek nehezen megközelíthetővé teszik őket, és sok csapdát rejtenek. Előfordulhat, hogy valamelyik említett rendszer elvakult hívévé, egyoldalú gyakorlójává válik valaki. Esetleg az ”elméleti körítést” nem ismeri eléggé, félreérti, vagy nem tudja értelmezni az általában jelképes nyelvezetet. Fennáll a veszély, hogy a tudásra és önismeretre vágyó ember bármelyik felsorolt filozófia vagy módszer rabjává válik. Ugyanilyen káros, ha valaki félismeretekkel vagy csak nagyon töredékes elméleti tudással rendelkezik. Ráadásul, ha még résztudásának birtokában gőgössé, lenézővé, önhitté válik, magát másoknál különbnek képzelve… Ingoványos talaj ez, és aki lelkileg nem elég egészséges, erős, kiegyensúlyozott, arra káros hatással lehet, ha kapcsolatba kerül ezekkel a tanokkal. Mindenkit óvok az előítéletektől, a gőgtől, hamis mesterektől, töredékes vagy meghamisított tudástól, és a fanatizmustól.
(Szabó Judit: Az ezotéria árnyoldalai című könyve bővebben és nagyon
őszintén, korrekt módon tájékoztat a lehetséges veszélyekről. Ajánlom ezt a könyvet minden jövendőbeli törekvő figyelmébe, mielőtt ezen utak valamelyikére lép.). Nemhiába volt ez a jellegű tudás a közelmúltig rejtett, csak kevesek számára elérhető, és nemhiába óvakodik a többség, nagyon helyesen, manapság is tőle. Ugyanakkor egyre többen választják ezeknek a módszereknek valamelyikét lelki egészségük fenntartására, önismeretük elmélyítésére, lelki fejlődésük elősegítésére, ami szintén örvendetes. Bármilyen sokfélék is nézeteink, néhány elméleti alapban megegyezhetünk, ami a további együttes munkát majd megkönnyíti. 1. Biztos, hogy a sok egyéni sajátosság mellett (amit szerintem szeretünk túlhangsúlyozni), több bennünk a hasonlóság, mint a különbözőség. Legalább annyi dolog van, ami bennünket összeköt, mint ami elválaszt, így ha akarunk, nem olyan nehéz közös platformot találni. 2. Valóban léteznek lelki folyamatok, és ezek hatással vannak a testre.
3. Fontos a jó testi állapot mellett lelki egészségünk megőrzése, karbantartása is, és erre vannak tanítható, megtanulható módszerek. Ugyanígy létfontosságú a tanulás képessége, aminek támogatására szintén több forrásból meríthetünk gyakorlatokat. 4. Az emberiség hosszú története során mély elméleti tudást és hasznos gyakorlati ismereteket halmozott fel az emberi lélekkel kapcsolatban. Mindezeket a különböző kultúrák különféle módokon megőrizték, és most is hozzáférhetők. 5. Édes Hazánkban, Magyarországon ma nagyon kedvező lehetőségeink vannak ennek a hatalmas, gazdag és szép örökségnek a megismerésére, ha fontosnak tartjuk ezt, időt és energiát szánunk rá, és félretesszük előítéleteinket, viszont használjuk „józan eszünket”. 6. Lelki egészségünk szempontjából fontos egyfajta egyensúly megőrzése az „égi” és „földi” dolgok között: „elszállni” éppen olyan káros, mint csakis a fizikailag érzékelhető, reálisnak mondott világgal törődni. Ugyancsak harmonikus egyensúly fenntartása kívánatos értelem és érzelem, tudomány és művészet között, hogy egyiket se engedjük egyoldalú túlsúlyba kerülni vagy elnyomni, hanem kölcsönösen támogassák egymást. Ez az érzékeny egyensúly nem természetes osztályrészünk: erőfeszítéseket kell érte tennünk; akkor van, ha megteremtjük. 7. Amilyen sokfélék vagyunk a felszínen, annyira sokszínűek világnézeteink. Elismerjük mindenki jogát, hogy az ő választott útján járjon. Megegyezhetünk abban, hogy nem akarunk térítgetni, és nem hirdetjük saját vallásunk, világnézetünk fensőbbségét, egyedül üdvözítő voltát, mert ez így hamis, rövidlátó, és káros másokra és önmagunkra nézve is. Ahogy a buddhizmus ősi idők óta tanítja. Bár az utak látszólag különbözőek:
keskenyek,
szélesek,
egyenesek,
kanyargósak,
meredekek,
kényelmesek, és még ki tudja, hányfélék lehetnek, mégis mindegyik ugyanarra a hegycsúcsra
visz.
különbözőségeket
Összehasonlító kiemelő
és
vallástani
kizárólagosságot
tanulmányaimból hirdető
egyházak,
tudom:
a
vallások,
világnézetek mélyén megdöbbentő azonosságok vannak. A lényeg: az alaptanítások és alapelvek nagyon hasonlóak, majdnem ugyanazok, ha a dolgok mélyére tekintünk. Érdemes túllátni saját kis szubjektív igazunkon, mert akkor a Valóságból többet megismerhetünk. Szintén buddhista tanítás: „annyiféle igazság van a Földön, ahány levél a fán, és ezek ugyanannak a fának, egyazon Igazságnak a részei.”
Legyünk tehát elfogadók egymás iránt, tartsuk tiszteletben egymás nézeteit kölcsönösen, és keressünk közös platformot. (Támadást és kényszert azonban nem kell tűrnünk: ilyen esetben mindenkinek a saját eszközeivel joga van megvédeni magát.) Saját meggyőződésünk fenntartásának joga mellett, nyitottságot és türelmet kérek tehát a továbbiakhoz. Most azokat a világnézeteteket, egységes módszereket említem és ismertetem röviden, a teljesség igénye nélkül, amelyekből a gyakorlatokat merítettem. Mivel közöttük fontossági sorrendet felállítani képtelenség, ABC sorrendben teszem mindezt. A gyakorlatokat majd a továbbiakban tárgyalom részletesebben, aszerint csoportosítva, milyen tanulási probléma korrigálására ajánlom őket elsősorban. Következzenek tehát azok a nagy rendszerek betűrendben, amelyek az általam alkalmazott alternatív tanulás módszertani gyakorlatok forrásai. Legyen ez a felsorolás egyúttal tisztelgés megalkotóik és jeles gyakorlóik: a Mesterek előtt, akik fáradságot és áldozatot nem kímélve lehetővé tették, hogy mi is megismerhessük ezeket. Agykontroll: Az 1914-ben, Texasban született José Silva dolgozta ki. Az életút és a módszer is „nagyon amerikai”. Iskolázatlan, szegénységben felnőtt mexikói származású ember sikertörténete. Tíz gyermek édesapjaként, először gyerekeinek szeretett volna segíteni a tanulásban. (Máris itt az összefüggés a tanulás technikával!) Végül diplomák és bizonyítványok nélkül korunk egyik legkreatívabb tudósa lett. Rendszere az egész világon elterjedt. Húsz év alatt dolgozta ki az Agykontrollt, valamint annak a tanfolyamnak a programját, ami ma is a kurzus alapja. Ez, Domján Lászlónak és munkatársainak köszönhetően, Magyarországon is elérhető. Ellazulás, „gondolat nagytakarítás” által biztosított pozitív gondolkodás, dinamikus meditáció, és néhány különösen hatékony technika biztosítja a rendszeresen gyakorlónak a sikert. A legkülönbözőbb területeken elért sikereket, amelyek valós történetek, már Hazánkban is összegyűjtötték, Hétköznapi csodák címmel. Alap: a hit, vágy és elvárás hármasa. Elsődleges a gondolat-nagytakarítás, amiről a következő fejezetben bővebben írok. Az Agykontroll lényege: ellazult állapotban pozitív önszuggesztió, imagináció, a képzelet tudatos és örömteli működtetése az elérni vágyott cél érdekében.
Előnye, hogy modern korunknak megfelelő, hatékony, ideológiáktól mentes módszer. Alkalmas a „bennünk élő kreatív gyermek” felébresztésére, problémamegoldásra, önkorlátozó hiedelmeink feloldására, öngyógyításra, gyógyításra, és segít szinte minden kívánt cél elérésében. Az ellazulás visszaszámlálásos módját, a három ujj technikát, a figyelem fényszórót, gondolat nagytakarítást, képzeletbeli tanácsadó, valamint a képzeletbeli tükör technikákat sikerrel tanítom és alkalmazom a tanulási technikák bővítésére. A speciális, szöveges- zenés mozgássor egyik forrása szintén az Agykontroll. Autogén tréning: Kidolgozója, I. H. Schultz szintén a XX. században élt, így ez a módszer is korszerűnek mondható. Az önhipnózis egészen különleges fajtája (autogén görögül: önmagát létrehozó). Elsődleges célja: koncentrált ellazulás, az összpontosítás, önbefolyásolás útján elért lazítás. Hat alapgyakorlatát különböztetjük meg: 1.: Elnehezedés (izomlazítás) 2.: Melegségérzet (véredénylazítás) 3.: Szívnyugtatás 4.: Légzés lazítása, mélyítése 5.: Napfonat gyakorlat (hasi szervek működésének szabályozása) 6.: Homlokhűtés (koncentráció) Tapasztalataim szerint főleg a 8-12 éves korosztály (vagy ennél idősebb gyerek) sajátítja el sikerrel, egyénenként vagy 2-3 fős csoportban. Nem ajánlatos hiperaktív, súlyosan figyelemproblémás, vagy nagyon szorongó gyerekeknél a tanulás technikai tréning kezdetén, mert a problémák fokozódásához vezethet. Enyhébb szorongás, testi szinten is megjelenő feszültség, lelki eredetű testi tünetek esetében jól alkalmazható. Ha a gyerek kb. 15 percet már nyugodtan tud lenni és képes bizonyos szintű koncentrációra, akkor általában könnyen megtanítható. Teljes elsajátítás után pozitív imaginációval kötjük össze. Előnye, hogy gyakorlás után önállóan, esetleg kazetta segítségével is lehet alkalmazni. Bioenergetika:
Magas szintű megalapozó elmélete van, ennek taglalása azonban most nem lehetséges. Alkalmazója bioenergiával dolgozik, ami kozmikus energiák legfinomabb fajtája, a tudatra ébresztés energiája, pszichoenergia. Ezt lehet gondolatainkkal programozni. A módszerrel elméletileg bármely betegség megszüntethető, a gyakorlatban azonban a tényleges hatásfok több objektív és szubjektív tényezőtől is függ. A kezelés speciális algoritmus szerint történik. Alkotóelemei: relaxáció, negatív információk levétele, energiaközpontok tisztítása és feltöltése, szervrendszerek, szervek, sejtek, atomok programozása, energetika korrigálása, szimmetrizálása, végül védőprogram. A módszer Magyarországon elsajátítható, több jeles képviselője dolgozik Hazánkban, például Bíró Dénes. A bioenergetika elméletét és komplett gyógyító rendszerét nem használom a maga teljességében, hanem egyes elemeit ragadom ki. Jól alkalmazható pl. az energialabda, energiafelhőből szakítás, fa gyakorlat az energiák harmonizálására. Buddhizmus: A buddhista világfelfogás alapja, magva és sarokpontja: a „Négy Nemes Igazság”: 1. A létezés minden formájával végső soron elkerülhetetlenül együtt jár a szenvedés. 2. A szenvedésnek oka van, legmélyebb oka a Vágy, a létszomj. 3. A szenvedés oka, így a szenvedés is megszüntethető. 4. A szenvedés megszüntetésének útja megismerhető, módja megtanulható. Ez a „Nemes Nyolcágú Ösvény”: 1.: helyes hit 2.: helyes elhatározás 3.: helyes beszéd 4.: helyes cselekvés 5.: helyes életmód 6.: helyes törekvés 7.: helyes vizsgálódás 8.: helyes elmélyedés Ez a megvilágosodás és megismerés buddhista útja. Részletes ismertetés található mindegyik pontról az ilyen jellegű könyvekben a törekvők számára. (A buddhizmus elmélete és gyakorlatra vonatkozó útmutatásai többek között a Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó kiadványaiból magyar nyelven hitelesen megismerhetők.)
Ezeket a tanításokat követik a világi hívek, letéve a hármas fogadalmat, melyben Buddhához, a Tanhoz és a Közösséghez folyamodnak (néhány irányzatukban negyedik „menedékként” a Mester (Láma) is szerepel). A buddhizmus legmagasabb ideálja azonban szerzetesi jellegű. Ezen kívül a gondolat, a szó, valamint a tett hármasában minél tökéletesebb egységet, és magas szintű erkölcsi tisztaságot állít eszményként. A buddhizmus hirdeti a lélekvándorlást, de a jelen élet nagyszerűségét, fontosságát és megismételhetetlenségét is. Az alapító Buddha. (Buddha: szanszkrit nyelven: Megvilágosodott, vagyis olyan személy, aki elérte a megvilágosodást.) A történeti Buddha, családi nevén Sziddhártha Gautama (i.e. 544464), a Sákhja nemzetségből származó királyi herceg volt. A legenda szerint 29 évesen döbbent rá, hogy létezik az általa addigi életében nem ismert szenvedés: öregség, betegség, halál. Ezután otthagyva odáig élvezett kényelmét és védettségét, arra az útra tért, melynek során Megvilágosodottként „megforgatta a Tan kerekét”. Késő öreg koráig, kedvező körülmények között taníthatott, így élete végén elmondhatta, hogy „nincs olyan tanítás egy sem, amit megtartott volna zárt tenyérben”, vagyis mindent át tudott adni, ami rábízatott. Igen, de mi köze ennek a tanulás technikához? Bár ezt az elméleti hátteret a gyerekekkel nem ismertetem, törekszem tanítványaimban felkelteni az egységtudatot minden létezővel, amit a buddhizmus hirdet, és ami egyfajta megismerési és tanulási mód is. Gyakorlatban főleg az ellazulás és elmélyedés egyes „fogásait” vettem át. Lényeges arra törekednem, hogy amennyire lehet, én magam megvalósítsam a gondolat, szó és tett egybecsengését, és erre nevelem a gyerekeket is. Ennek fontosságát a buddhista iratok több helyen, több módon és több szempontból is hangsúlyozzák. Időnként a „szavak nélküli tanítást” alkalmazom tudatosan, aminek néhány formája szintén a buddhizmus része. E világnézet türelmet, fegyelmet, minden lénnyel való együttérzést, az élet minden formájának tiszteletét hirdeti, magas erkölcsi normákat közvetít és békességet sugároz, ami mind követendő. Ezeket próbálom minél teljesebben átélni és tanítványaimnak átadni. Jóga: A jóga több ezer éve alakult ki Indiában. Patandzsáli foglalta először írásba. Lényegében ez komplett életmód, melyhez többek között világnézet, etika, egészségtan és művészet is kapcsolódik. Része bizonyos testi, lelki gyakorlatok mindennapos elvégzése. A szorosan vett jóga nyolc összetartozó és egymással kölcsönhatásban álló részből áll:
1. Az öt kerülendő (jáma) 2. Az öt követendő (nijáma) 3. Testtartások (ászanák) 4. Légzések (pránajámák) 5. Befelé fordulás 6. Koncentrálás 7. Meditálás 8. Megvilágosodás (mint a jóga egyik célja) Fontos, érdekes, figyelemfelkeltő és sokatmondó tény, hogy az első két pont színtiszta etika. Az öt kerülendő és öt követendő, más felosztás szerint a külvilág felé és önmagunk felé mutatott magatartás: a jóga erkölcsi ajánlása. Eredetileg ez az alap. Az öt kerülendő (ami kifelé mutatott magatartásként általában nem ajánlott, a jóga gyakorlóinak tiltott): ölés (erőszak), hazugság, lopás, harácsolási vágy, érzelmileg kultúrálatlan viselkedés. Az öt követendő (ami önmagunkkal szembeni magatartásként ajánlott, a jóga gyakorlói számára követelmény): külső és belső tisztaság, megelégedettség, lelkesedésből fakadó kitartás, önmegismerésre való törekvés, a Magasabbrendű tiszteletéből származó felajánlás és öröm. Bár nem ezzel szoktam kezdeni és nem tárgyaljuk a megkívánt részletességgel (végülis tanulás technika és nem jóga tanfolyamról van szó), mégis időnként szoktunk ilyen témákról beszélgetni, ha úgy adódik. A jóga egészségtanát és életviteli tanácsait nem ismertetem itt. A gyerekekkel is általában csak annyit szoktam megtanítani, hogy a jóga testi gyakorlatai előtt ne egyék teli magukat, és tudatosan figyeljenek a megfelelő időtartamú és minőségű pihenésre. A testtartások (ászanák) teljes rendszerét valamint élettani hatását nem tárgyaljuk. A gyerekeknek annyit feltétlenül megtanítok, hogy fordított gyakorlatokat késő este ne végezzenek, erőteljes frissítő hatásuk miatt. Ugyanezért azonban elsajátíttatok velük ezek közül néhányat, hogy fáradtságukat napközben könnyebben legyőzhessék. A lassított gyakorlatok nagyszerűek a túl lassú vagy túl „pörgős” gyerekek számára egyaránt. A befelé fordulást többek között a jóga által ajánlott gyertyanézés segíti. A különböző légzéseket a tréning során nem tanítom. Viszont a légzés megfigyelésére és tudatosítására, különösen indulatos vagy szorongó gyerekek esetében, figyelmet fordítok. A jóga bölcseleti- világnézeti rendszerének ismertetése nem a tanulás technikai csoport célja, mint ahogy az általa elérhető magas meditációs szint és megvilágosodás sem. A testérzetek
tudatosítását és a meditáció alapfokát előkészítő gyakorlatokat azonban tanítom, és innen vettem. A jóga elsajátítására legjobb egy jól működő csoport vagy egy hiteles, magas szinten gyakorló mester (Magyarországon több is van ilyen, például az ElixirMagazinban jól lehet tájékozódni ezekről). Azonban könyvek is segítenek eligazodni: szívből ajánlom pl. S. Yesudian könyveit (pl.: Sport és jóga), valamint P.S. Maheshwarananda: Jóga a mindennapi életben és Jóga gyermekeknek című könyve és a Micimackó jógája c. mű is nagyon jó. Kineziológia: A kineziológia a görög „kinesztetika” (mozgástan) szóból származik. A biofeedback-en (biológiai jellegű visszacsatoláson) alapul. 25 ága van, a mai napig fejlődésen megy keresztül. Egyik ága a Brain Gym („agygimnasztika”), ami a tanulás technikai csoportban nagyon jól használható. A Brain Gym egy önfejlesztő program, az Educational Kinesiology (Edukineziológia) nevű ágazat része, amely a tanulást és a mozgást foglalja egy rendszerbe. Ez lehetővé teszi, hogy a tanulási nehézségeket fokozatosan kiküszöbölve a gyakorló a maga elé kitűzött cél felé fejlődhessen. Maga a Brain Gym gyors, vidám, rövid megelevenítő gyakorlatok sorozata, amelyek hatékony gondolkodásra és koordinációra készítenek fel. A gyakorlatsort Paul Dennison állította össze. A módszer a bennünk levő tanulási készség felélesztésére szolgál. Ennek sérülését okozhatja pl. genetikai, születési, környezeti vagy érzelmi trauma. A Brain Gym azonban nem a kóros jelenség okát kutatja, hanem azt, hogy a problémán hogyan lehetne segíteni. Gyakorlatai nagyon hasznosak a különböző tanulási nehézségek esetén. Innen vettem át többek között a vádlipumpa, „észkapcsoló agygombok”, „gondolkodó sapka”, testfél
keresztező
mozgások,
fekvő
nyolcas,
tükörrajz,
szemforgatás
mondókával
gyakorlatokat. Különösen jól ötvözhető a Brain Gym a „hagyományos” fejlesztési módszerekkel. A Brain Gym gyakorlati rendszere P. Dennison Észkapcsoló agytorna című könyvéből megismerhető. Gyakorlatias, könnyen kezelhető útmutató ez, amit külön kineziológiai tanfolyam nélkül is biztonságosan, jól lehet használni. Munkámban a felsoroltakon kívül sokat használok a népi mondókákból és játékokból is. Természetesen alkalmazom a „klasszikus” pedagógiai elmélet, kultúra és gyakorlat ismert
módszereit. Ezeket itt nem részletezem, pedig jelentőségük a tanulási problémák javításában hatalmas, a tanulás technika elsajátításában semmivel nem helyettesíthetők. A következő alternatív módszerek nem pótolják, hanem kiegészítik a „hagyományos” pedagógia jól felépített rendszerét.
2. Minden jellegű tanulási problémához Előre programozás Ellazulás Imagináció „Gondolat nagytakarítás” Pozitív szuggesztió Testközép keresztező mozgások Fekvő nyolcas rajzolása levegőbe Zene + szöveg + mozgás Mentális térkép készítése
A rendezés szempontjai innentől kezdve, a gyakorlatok leírásában mások, mint az előző, elméleti fejezetben. Akkor ABC sorrendbe szedtem a legfontosabb nagy rendszereket, amelyekből merítettem. Most problémakörönként csoportosítva részletezem az egyes gyakorlatokat. Sorra veszek néhány gyakori, jellegzetes tanulási problémát, és ismertetek néhány jól bevált gyakorlatot ezek oldására. Vannak azonban olyan gyakorlatok, amelyek minden tanulási nehézségen javítanak, általános pozitív hatásuk van, így első helyre kerülnek. A tényleges és teljes előre programozás az Agykontroll egyik módszere. Azonban legegyszerűbb formában ez mindennapi életünk része. Előképzettség nélkül, bármilyen korú gyereknél alkalmazható. Elsősorban a felnőttől, később a gyermektől is csupán némi
tudatosságot igényel. Egyszerűen arról van szó, hogy elmondjuk, mi következik, mivel fogunk foglalkozni, mi a következő lépés. Ha „csak” ennyit teszünk, a tanuló máris aktívabb résztvevője a folyamatnak, megnyerjük együttműködését, partnernek érzi magát, a kívánt irányba tereljük figyelmét és képzeletét. A következő fokozata az előre programozásnak szintén egyszerű, de hatásos. Ehhez tudnunk kell, hogy a gyerekek, kb. kiskamasz korig, gyakran vannak a felnőttek meditációjához hasonló ellazult állapotban. Úgyhogy általában elég, ha lecsukják a szemüket, és már lehet is mondani a megfelelő szuggesztiót. Ezt a képességüket érdemes a jó cél érdekében kihasználni. Adott például egy írásnehézséggel küzdő gyerek, betűtanulási időszakban. Mondjuk az ó betűt gyakoroljuk. Előtte a papír és a ceruza, már kezdené a munkát. „Várj egy kicsit! Tedd le a ceruzát! Csukd be a szemed! Úgy… Most képzeld el, hogy gyönyörű, kerek, mosolygós ó betűket írsz, könnyedén, örömmel, szépen… Jó… Most nyisd ki a szemed, és kezdj el írni!” Ennyi az egész. Bármilyen más tananyag vagy probléma esetén, akár egyéni vagy csoportos keretek között, akár tanítási órán is megtehetjük ezt. Nem kell hozzá semmilyen különleges hókuszpókusz. Nagycsoportos óvodás vagy kisiskolás korú gyerekek esetében általában ilyen egyszerű a varázsszó: „Csukd be a szemed, és képzeld el!” A következő fokozat a tényleges, „klasszikus” előre programozás. Iskolás gyerekek már elsajátíthatják. Fontos, hogy előtte megtanuljanak ellazult állapotba kerülni. (Az ellazulásról nemsokára külön is szó esik.) Amint ez megtörtént, képzeletben elidőznek néhány percig a következő tennivalónál, vagy előrevetítik a kívánt eredményt, minél színesebben, elevenebben, a lehető legtöbb pozitív érzelemmel átlelkesítve, követve ilyen irányú instrukcióinkat. Ezután a kívánt eredmény képével a fejben és örömteli önbizalom érzésével a szívben lehet kezdeni a soron következő feladatot.
Az ellazulás megtanulása már önmagában nagyon sokat javíthat bármilyen tanulási problémán. Tényleges pihenést biztosít, oldja a testi-lelki feszültséget, kiegyensúlyozottabbá teszi a hangulati életet, lehetőséget biztosít a spirituális szükséglet kielégítésére. Mindezek miatt minden gyereknek és felnőttnek javára válik, ha elsajátítja, és rendszeresen gyakorolja a lazítást. Szívből ajánlom ezt Nektek is, kedves kollegák. Magam is ezt teszem.
Meg kell mondanom, hogy ez gyerekeknek könnyebben megy. Elsősorban azért, mert nem emelnek mentális gátat, egyszerűen hagyják magukat ellazulni. Gyerekektől elvétve, felnőttektől gyakran hallom, hogy „Nem tudok ellazulni. Nem megy.” Vagy: „Nekem erre nincsen időm.” Körülbelül annyi időbe telik az egész lazítás, amíg ezek a kifogások elhangzanak. Energiát és hitet sem igényel többet, csak másfajta előjelűt. Kezdetnek legjobb, ha olyan embert találsz az ellazulás elsajátításához, aki jártas ebben, és akiben bízol. Csak bízd rá magad, a hangja vezetni fog. Figyel rád, alkalmazkodik egyéni ritmusodhoz és reakcióidhoz, bizonyára van már ebben gyakorlata. Neked semmi dolgod nincs, csak nyitottan, ellazultan pihensz. Kezdetnek ez a legjobb. A következő nehézség, hogy az illető valószínűleg nem áll elég gyakran rendelkezésedre. Márpedig a mindennapos gyakorlás fontos. Napi 10-15 perc, de az rendszeresen. Viszont ahhoz nagy rutin kell, hogy egyszerre instruáld és végezd az ellazulást. Jó köztes megoldás az, hogy megkéred, aki a lazításba bevezetett: vegye fel a szöveget, vagy úgy is jó, ha leírja, és te magad olvasod magnóra. Innentől kezdve már csak rajtad múlik, mikor szánsz rá néhány percet és találsz rá alkalmat, hogy lazíts egyet. Aztán eljön az idő, amikor elkezd zavarni a kazettán beszélő hang. Akkor próbáld meg bátran egyedül! Végül eljutsz oda, hogy mindenféle külső segítség nélkül te magadat vezeted az ellazulás során. Általában vagy az autogén tréning vagy az Agykontroll szerinti ellazulást alkalmazom és tanítom. Mindkettő az izmok, az egyes testrészek és a belső szervek ellazítására koncentrál. A különbség az, hogy az autogén tréning a jobb kézben meleg, nehéz, puha, laza érzés elindításával kezdi a folyamatot. Az Agykontroll pedig fejtetőtől kezdve talpig lazít. Mindkettő egyformán jó, de talán felnőtteknél az autogén tréning szerinti hamarabb elsajátítható, mert a kéz általában nagyon „tudatos”. Kicsiknél ez nem annyira hangsúlyos, náluk tehát majdnem mindegy, melyik technikát választjuk. Gyerekeknél jól beválik az ún. „tibeti módszer” is. Ez utóbbit háton fekve, csukott szemmel gyakoroljuk. „Képzeld azt, hogy izmaidat apró emberkék mozgatják. Minden izmodat egy-egy emberke. De a parancsnok te vagy. Most szólj nekik magadban, hogy engedjék el az izmokat, és menjenek fel pihenni a fejedbe. Mind, egytől egyig. Most ellenőrizd őket, gondolatban járd végig a testedet, és aki még nem teljesítette, amit mondtál, szólj neki külön is… Úgy… Most már minden izmod laza...” A belső úthoz az első lépések egyike a test ellazítása. Ezt az akaratlagosan mozgatható izmokon jó kezdeni. Nyugtalanabb gyerekek vagy különösen nehezen lazuló felnőttek
esetében általában jól beválik a „húzd meg - ereszd meg” módszer. Az izmokat ekkor először testrészenként tudatosan megfeszítjük, majd elernyesztjük. Ezt a technikát gyakran és sikerrel használom abban az esetben is, ha a helyi mozgás általános nagy izomtónust generál. Tipikus példa erre az a gyerek, aki ha ír, szinte egész testével ír: megfeszül a lába, görcsös a válla, kilóg a nyelve is erőfeszítésében. Persze így hamar elfárad, és nehézkesen, kisebb sikerrel és rosszabb hatásfokkal dolgozik, hacsak ezt a különös merevséget fel nem fedezzük és fel nem oldjuk. Az oldás egyik kiváló módja a testrészenkénti feszítés és lazítás. Egészen kicsi (óvodás) vagy különösen nyugtalan gyerekek esetében ennek más variációját: az egész test feszítését és lazítását gyakoroljuk, persze játékos módon. Ez a „lufi-lazítás”. „Feküdj a földre, és képzeld, hogy leeresztett lufi vagy. Eressz le teljesen… még jobban… Úgy… Most képzeld, hogy jövök egy pumpával, és lassan felfújlak. Telsz, telsz levegővel, emelkedsz… már kezdesz egészen megtelni levegővel… megfeszülnek az izmaid… nagyon feszülnek… pattanásig feszülnek már… És most szépen lassan leeresztesz … még…. még… Most már egészen leeresztett lufi vagy… És most így pihensz kicsit…” Ezt a „lufi- lazítást” végrehajtva, a nyugtalanság csökken és a test kellemesen elernyed. A „klasszikus” lazítás kiváló „előszobája” ez. (A „lufi” a Medizációk gyermekeknek c. CD-n teljes egészében megtalálható) Sok kiváló módszer is van az ellazulás előidézésére. Nem baj, ha többfélét ismertetünk a gyerekekkel. (Az oktató szakemberek számára ezek széles skálájának ismerete kötelező!) Lényeges azonban, hogy egyszerre egyet gyakoroljon a tanítvány, és csak azután térjünk rá a következőre, hogy ha az előzőt teljes biztonsággal elsajátította. A lazításból azonban „vissza is kell jönni.” Ne aggódjatok, még nem volt olyan, hogy valaki ne tért volna vissza éber állapotba! Legtöbbször elegendő az Agykontroll szerinti számolás: „Most ideje visszatérni ide a testedbe, ide a terembe. Egytől tízig számolok. Minden egyes számmal egyre frissebb vagy. Tízhez érve majd kinyitod a szemedet, megmozgatod a tagjaidat, és friss, kipihent, éber leszel. Egy, kettő, három, lassan kifele… Négy, öt, hat, egyre frissebb vagy… Hét, nyolc, kilenc, tíz- kinyitod a szemed, megmozgatod a tagjaidat, és frissen, kipihenten, éberen felkelsz a saját ütemedben.” Előfordulhat, hogy egy- egy gyerek olyan mélyen ellazul, hogy erre a számolásos ébresztésre nem reagál. Semmi gond! Nem engedem, hogy a többi gyerek „keltegesse”. Nevén szólítom, és a következő instrukciót adom: „…Ott van előtted egy piros léggömb. Nyújtsd ki a kezed és fogd meg! Markold meg a piros lufi madzagját!” Mindenkinek hagyok elég időt, hogy „visszatérjen”. Aztán következik a
lezárás, a befejezés. Jó ilyenkor az előzőleg összedörzsölt két kezet a szemre tenni. Van, hogy fordított tartásokat végzünk frissítésként, sőt olyan csoport is volt, akikkel fogócskázni kezdtünk. De előfordul, hogy csak fekszünk még kicsit a félhomályban, halk zene mellett, és aki akarja, csendben elmondhatja lazítás alatti élményeit. Van, hogy némán, térdelőülésben, egymás kezét fogva, körbeülünk egy gyertyát. Lehet érezni, mi a legjobb befejezés és feloldás. A lazítás pedig (amellett, hogy önmagában is egyik fenntartója a testi-lelki egészségnek) előkészítése, előfeltétele és közege az imaginációnak, aminek ismertetése most következik. Az imagináció: irányított képzelet. Minden, az előző fejezetben ismertetett nagy rendszer gyakorlatának része. Egyszerű, gyerekeknél mindig, és sokszor felnőttek esetében is működő változata: „Csukd be a szemedet és képzeld el!”. Fontos tudni ehhez, hogy az akaraterőnél, még ha az felnőtthöz illően kellően „izmos” is, a képzelet mindig erősebb, ha jól használjuk. Hát még gyermekek esetében, mikor még az akaraterő viszonylag gyenge, a képzelet viszont szárnyal! Sokszorosan célszerű a képzeletet „munkába fogni”. Ez azt jelenti, hogy ellazult állapotban magunk elé vetítjük a kívánt cél képét, minél színesebben, minél több érzékszervet belevonva, minél erősebb pozitív hangulati töltéssel, így „álmodozunk”. Annyira, hogy a cél elérésének képe nagyon vonzóvá és élethűvé válik, mintha már el is értük volna. Megelevenedik, közelít felénk, és mi könnyedén haladhatunk felé. Az imagináció egyúttal játékos és fantáziadús megközelítést is jelent. Sokkal hatékonyabb így kívánatossá festeni a gyerek aktív közreműködésével a közös célt, és sajátos úton megközelíteni a tananyagot, mint kijelenteni: „Hiszen csak akarnod kellene…” Miért is akarná megtanulni például a törtekkel való műveletek szabályait? „Törtet törttel úgy adhatunk össze…, úgy szorzunk…, úgy osztunk…” Unalmas és fárasztó. De ha így kezdjük például: „Elmúlt foglalkozáson, emlékszel, a törtekkel ismerkedtünk. Elutaztunk a törtek birodalmába. Tudod, ott csupa olyan szám él, amelyek az egész számok részekre osztásával keletkeztek. Emlékszel, ugye, elmeséltem, hogy a törtek birodalmának két nagy országrésze van, a közönséges törteké és a tizedes törteké. Majd foglalkozunk azzal is, átjárhatnak-e a két országrész lakói egymáshoz, és ha igen, hogyan. Most azonban a törtek birodalmán belül a közönséges törtek országrészébe megyünk. Emlékszel, ugye, milyenek az itt lakó törtek? (Számláló, nevező, törtvonal). Ugye emlékszel arra is, értékük szerint hányfélék lehetnek? (Egynél kisebbek, eggyel egyenlők, egynél nagyobbak). Most megtanuljuk ennek az országrésznek a törvényeit, hogy jól eligazodj, és hogy a lakóival bánni tudjál. Hogyan adhatunk össze például két törtet?... Nem, hát ez közöttük nem olyan egyszerű, mint egész
számoknál. Nézd, különböző a nevezőjük! Olyan, mintha nem egy nyelvet beszélnének. Így nem értik egymást, nem lehet őket összeadni. De van megoldás… ” És így tovább. Természetesen utána a gyakorlás, már „körítés” nélkül, elkerülhetetlen és szintén fontos része a tanulásnak. Az imagináció és a valóság közötti átmenet (jó esetben) a szemléltetés, ami szintén nem egyszer ötletességet és kreativitást kíván a tanítani szándékozó felnőttől. Például voltak olyan tanítványaim, akiknek gondot okozott a halmazállapotok jellemzőinek és a halmazállapot változásoknak a megtanulása, és ez az anyagrész fizikából és kémiából is előkerült. Tanulástechnikai foglalkozás szerves részeként mindig megkérdezem, hogy hoztak-e mostani tananyaggal összefüggő problémákat, és ezúttal ezt említették. A következő szemléltetést találtam ki hirtelen: „Álljatok szorosan egymás mellé! Érjen össze a vállatok! Billegjetek kicsit lassan lábujjhegyről sarokra!... Kitalálhattok más viszonylag lassú és kis mozgásokat is, de a helyetekről ne mozduljatok!… Na, ez a szilárd halmazállapot. Anyagrészecskék egymáshoz közel, mozgás kicsi. Jó… Most menjetek egymástól távolabb. Lassan járkálva néha óvatosan ütközzetek egymásnak. Ez a folyékony halmazállapot… Most pedig töltsétek be szaladgálva az egész termet… Ez a légnemű halmazállapot.” Ezután a megadott szempontok alapján a gyerekek már könnyedén össze tudták foglalni az egyes halmazállapotok jellemzőit egy közösen készített táblázatba. Ez is imagináción alapuló szemléltetés volt, bár a fizikai megjelenítésnek is szerepe volt benne, nem csak a képzeletnek. Aki képzeletét megtanulja uralni és céljai szolgálatába állítani, sokat nyerhet. Ezt hasznos már gyermekkorban elkezdeni. Arról nem is beszélve, hogy az imaginációs gyakorlatok vezetése a felnőttnek is élmény. Azonban annak, aki erre vállalkozik, mindenképpen meg kell ismerni előtte ennek a világnak a törvényszerűségeit, mégpedig saját tapasztalatok alapján. Imaginációt az tud legjobban vezetni, aki maga is rendszeresen végzi. A „gondolat nagytakarítás” az Agykontroll egyik nagyon fontos része. Elméleti alapja az, hogy sok probléma, többek között a tanulással kapcsolatos nehézségek okai között szerepelhet néhány mélyen kisgyermek korban gyökerező negatív hiedelem önmagunkkal kapcsolatban. Talán nem is vesszük észre, mennyire befolyásol tudat alatt még manapság is egy- egy tekintélyes felnőtt régi kijelentése, futó megjegyzése. Megtehetjük, hogy egyenként próbálunk ezeknek utána járni, tudatosítva némelyiküket. Számomra ez hosszú, fáradságos, elég reménytelen út. Inkább akkor a találékony képzelet! Ezt most tényleg nem tudom, hogy
hallottam valahol vagy olvastam, vagy „én találtam ki” (azaz meditációban kaptam megoldásként), de nálam és azóta már több gyereknél is bevált a következő módszer. Ellazult állapot elérése után a következő instrukciót adom. „Képzeld el önmagaddal kapcsolatos érzéseidet és gondolataidat egy kert növényeiként! Összes, legrejtettebb, önmagadról szóló hiedelmed, érzésed, gondolatod megjelenik lényegének megfelelő növényként. Amelyek segítenek, pozitívak, jó hatásúak rád, azok gyönyörű virágokként nyílnak. Amelyek visszahúzóak, negatívak, ártóak számodra, azokat gyomnövényként észleled. Menj be önmagaddal kapcsolatos gondolataid, hiedelmeid, érzéseid kertjébe! Távolítsd el onnan saját módszered szerint a gyomokat! Lehet, hogy egyenként kihúzgálod őket. Lehet, hogy kapálni kezdesz. (Vigyázz közben a virágokra!) Esetleg gyomirtó vegyszert szórhatsz szét. Vissza is fejlesztheted őket gondolataid erejével. Talán egészen más mód jut eszedbe. Bármi jó, amit el tudsz fogadni, és hat. Kezdd el a gyomlálást! Jelezd, ha végére értél!... Jó… Nézz körül a kertben! Csodálatosan tiszta lett! Eltüntetted belőle az önkorlátozó hiedelmeket. Már csak az önmagaddal kapcsolatos pozitív gondolatok és érzések maradtak ott, nyíló vagy bimbózó, gyönyörű virágokként. Most pedig öntözd meg ezeket, lásd el őket minden szükséges tápanyaggal, kísérd fejlődésüket szeretettel. Végül elvethetsz néhány virágmagot: olyan jó gondolatokat, érzéseket önmagaddal kapcsolatban, amelyekre később szükséged lesz; jövendő pozitív tulajdonságaid magvait… Most utoljára nézz végig csodálatosan szép, gondozott gondolat-kerteden: gyönyörködj benne örömmel, és kérdezd meg: van-e még most ezzel kapcsolatban tennivalód? Ha eszedbe jut valami, tedd meg… Most pedig búcsúzz el önmagaddal kapcsolatos gondolataid, érzéseid, hiedelmeid kertjétől, és irányításommal, gyere vissza!...” És a szokott, számolásos módon, visszatérünk. Pszichoanalízisben talán hónapok kemény munkájába kerül néhány ilyen gátló önkorlátozó hiedelem tudatosítása és semlegesítése. Ez a módszer viszont idő- és energiatakarékos, egyszerűségében is hatásos, könnyed, elegáns. Kipróbáltam, sőt rendszeresen gyakorlom magam is, és sok mindent köszönhetek neki. A pozitív szuggesztió szintén megfelelően ellazult állapotban működik igazán. Sokan a hipnotizált állapottal, a hipnózis módszerével hozzák elsősorban összefüggésbe, nem is alaptalanul. Az autogén tréningnek, a jóga „magasiskolájának” és az agykontrollnak is része. De, és erre sokan nem gondolnak, része hétköznapjainknak is. Akaratlanul is szuggesztiókat küldünk egymás felé. Különösen erősen hatnak ezek a gyerekekre, ha a szeretett és tisztelt felnőttől jönnek. Ezeknek a tudattalan szuggesztióknak a taralma korántsem mindig pozitív.
Viszont ugyanúgy a gyerek önképének részei lesznek, és erős hatást gyakorolnak rá a későbbiekben, sokszor még felnőtt korban is. Jó tehát, ha ennek tudatában figyelünk ara, milyen véleményt közlünk a gyerekről az ő jelenlétében, milyen tulajdonságát hangsúlyozzuk, kellőképpen biztatjuk-e. Persze nincs szükség ködösítésre, szépítésre, „fényezésre”. Ami rossz, az rossz. Mármint az eredmény, a produkció vagy a viselkedés, de nem maga a gyerek. Személyre vonatkozó értékítélet nélkül meg lehet mondani, ha valami hibás, vagy ha valamivel nem értünk egyet. Tapasztalataim szerint a gyerekek igénylik is az ilyen jellegű véleménynyilvánítást. Ez nem tartozik a negatív szuggesztió körébe, különösen, ha a javítás lehetőségére és módjára is felhívjuk a figyelmet. De térjünk vissza a szuggesztióra! Szóval hatásunk és felelősségünk tudatában jó lenne, ha a felnőttek megválogatnák a szavaikat, szem előtt tartva, hogy milyen önkép magvait ültetik el a gyerekben a rájuk vonatkozó megjegyzéseikkel. A személyiség részévé vált negatív szuggesztiós hatás semlegesítésére nagyszerű eszköz a már ismertetett „gondolat nagytakarítás”. A „klasszikus” pozitív szuggesztió ellazult állapothoz kötött, és tudatos. Előtte tájékozódom, hogy a gyerek igazán mit szeretne elérni, mire vágyik a tanulás technikai foglalkozásokkal kapcsolatban. Erre érdemes időt szánni, mert a gyerek célja esetleg egészen más lehet, mint a kísérő felnőtté vagy akár az enyém. A pozitív szuggesztió akkor hat igazán, ha az ő céljaival (is) összhangban van. Még néhány dologra ügyelnünk kell, ha ezt a módszert alkalmazzuk. Mondataink ne csak tartalmukban legyenek pozitívak, hanem formailag is, tehát állító, kijelentő, jelen idejű megfogalmazást használok, amelyekben a kívánatos állapotot hangsúlyozom, véletlenül sem azt, amit szeretnénk elkerülni. Amit mondunk, azért legyen valamennyire összhangban a jelen állapottal! Például egy tanulással szemben általában erős ellenérzésekkel viseltető kiskamasznak hiába próbáljuk szuggerálni: ”Szeretek tanulni... Szeretek tanulni…” Jó esetben is kizökken az ellazult állapotból, de lehet, hogy közli is velünk: „Szeret a fene.” Pedig a tanulással kapcsolatos negatív érzelmek megfelelően megválogatott pozitív szuggesztiókkal nagyszerűen csökkenthetők, ha ilyen esetben ügyelünk a fokozatokra. A pozitív szuggesztiók jól alkalmazhatók a halogatás, a lelki eredetű fáradtságérzés csökkentésére, a kudarcok hatásainak kiküszöbölésére, a lelkesedés felkeltésére, pozitívabb önkép kialakítására, és része lehet az eredményesebb tanulási technikák bevezetésének is.
A testközép keresztező mozgások hatását több rendszer is ismeri és alkalmazza. A jóga testtartásaiban megjelennek, ugyanúgy a kineziológia brain gym gyakorlatainak szerves részei, és az Agykontroll tanfolyam során is használtuk ezeket felfrissülésre. Hatásuk élettani lényege az, hogy ezek a mozgások összehangolják a két agyfélteke működését, és segítik kiegyensúlyozottabb működésüket. Nem mellesleg, az autentikus Magyar tánc teli van testközép keresztező mozgásokkal, tehát a ma sok helyen óvodásoknak is elérhető néptánc biztosítja ugyanezt a hatást. Kellemes és hasznos időtöltés, minden gyereknek és persze nagyobbaknak is, szívből ajánlom. Testközép keresztező mozgás pl. a jobb térd megérintése bal könyökkel (majd fordítva, folyamatos mozgást végezve), valamelyik boka megérintése ellentétes kézzel (majd fordítva, szinte táncmozgásként). Ilyen jellegű a „fekvő nyolcas” rajzolása összekulcsolt, kinyújtott kezekkel. Ez utóbbiról a most következő alpontban írok részletesebben. A „fekvő nyolcas” a végtelen jeleként ismert. Egyszerű mandalaként is értelmezhető, tehát nagy jelképes ereje van. Amennyiben elég nagy formátumban, elöl összekulcsolt és kinyújtott kézzel rajzoljuk a levegőbe, egyúttal testfél keresztező mozgás, annak minden hatásával. A brain gym rendszerében főként írás problémák oldására ajánlják (ebben az esetben nem csak levegőbe, de íróeszközzel lapra is rajzolandó). Tapasztalataim szerint „nagy formátumban”, lendületes végzése energetizál és csökkenti a fáradtságot. Harmonizál és felkészít, nyitottá tesz a tanulásra. Általában igaz az, hogy az egymást jól kiegészítő elemek nemhogy összeadódnak, hanem egyenesen megsokszorozzák egymás erejét. Ezért külön megemlítem azt a gyerekek által nagyon kedvelt zenés tornát, amelyhez a zenei alapot Domján László Gyermek agykontroll kazettájának számaiból válogattam. A gyakorlatokat én állítottam össze. Az első (Egy kicsi, két kicsi, három kicsi indián…) számra testfél keresztező gyakorlatokat végzünk, a zene ritmusának megfelelően gyorsabb vagy lassabb ütemben. A második számhoz (Nagyon akarom…) a jóga erőösszpontosító, bátorságfejlesztő gyakorlatai valók. Ezután ismét az első szám következik a testfél keresztező gyakorlatokkal. A harmadik szám (Eszem éles, eszem vág…) alatt főleg a váll és a fej gyakorlatai következnek. A sorozatot ismét az első szám zárja. Az egész alig 10-15 perc. Érdemes kipróbálni saját élményként is, felnőtteket is felfrissít, a gyerekeket pedig mindig „feldobja”. Nagyszerűen bevált a napi délutáni tanulás
„kezdő rituáléjaként”. Több olyan gyereknek vettem már magnóra a zenéjét, a mozgás megfelelő begyakorlása után, akik a csoportba jártak, és többek között az volt a problémájuk, hogy délután egyszerűen képtelenek voltak arra, hogy tényleg elkezdjék a tanulást, viszont képesek voltak akár órákig is húzni az időt anélkül, hogy érdemben dolgoztak volna. Jó eredményekről, pozitív változásokról számoltak be a zenés torna alkalmazásának hatására. A gyakorlatokat a Függelékben közlöm. A „mentális térkép” készítésének módszerét az Agykontroll, a kineziológia és a modern pedagógia is ismeri. Én leginkább felső tagozatos gyerekeknek tanítom. Jellemzője az, hogy a cím nem a lap tetején, hanem középen van. Sugarasan indulnak ki innen az egyes alpontok, alig néhány szó szöveggel, és lehetőleg egy jellemző, figyelemfelkeltő ábrával. A mentális térkép készítését és „olvasását” is a fokozatosság elvének figyelembe vételével tanítom. Először közösen készítjük el egy tetszőleges, nem túl nehéz és jól tagolható anyagrészről. Azután az együtt alkotott „térképet” önállóan egészítik ki. Végül néhány foglalkozás után a gyerekek képessé válnak az ilyen jellegű önálló munkára. Azt is külön gyakoroljuk, hogyan beszéljenek e különleges vázlat alapján. A két agyfélteke együttműködését és több érzékszerv munkáját igényli mindez, ami már önmagában segít a tananyag feldolgozásában és rögzítésében. A Függelékben mutatok egy mintát a mentális térképre: ezt az egyik tanulás technikai csoporton készítettük együtt, az utolsó néhány pont a gyerekek kiegészítésére vár. A másik mentális térkép a dolgozatom elején a Vázlat után látható. 3. Figyelem problémákra Gyertyanézés Figyelem fényszóró A figyelem: összpontosítás. Lehet tudattalan vagy tudatosan irányított. Fókuszált vagy szétszórt. Tartósan egy tárgyra irányuló vagy csapongó. A figyelem tudatos irányításának, fókuszálásának és összpontosításának megtanulása a sikeres tanulás egyik fontos eleme. Ez a folyamat jó esetben spontán módon már kisgyermek korban elkezdődik. Legtöbb kicsi úgy el tud olykor merülni a játékban, hogy szinte megszűnik számára a külvilág. Jó, ha erre a szülő vagy nevelő a gyerek igényei szerint lehetőséget biztosít, és az önfeledt elmélyedést csak szükség esetén szakítja meg. A figyelem egyik kisgyerekkori típusa az is, amikor a kicsi szinte csüng az anyján vagy más felnőttön.
Gondoljunk csak bele, milyen intenzív és pontos figyelem kell az utánzáshoz, a mintakövetéshez, ami az egész óvodás kor jellemzője! Az említett nagyon elmélyült, intenzív figyelemformák közös jellemzője: az érzelmi azonosulás, erős belső motiváltság, a fejlődés és megismerés lehetősége, a tevékenységgel együtt járó örömérzés, és a játékosság, nyitottság, kíváncsiság. Felnőtt korban ilyen az alkotás. Sajnos, ezt nem mindenki tapasztalja meg. Mondhatom, semmihez nem hasonlítható élmény! A figyelemmel kapcsolatban még egy fontos dolog jut eszembe. Sokan téves összefüggésbe hozzák az akarattal. Úgy gondolják és mondják: a gyerek azért nem figyel, mert nem akar. Ez is előfordulhat, de többször találkozom olyan helyzettel, hogy paradox módon túlzottan akar figyelni a gyermek. Akaratával túlfeszíti, folyamatosan a tárgyra irányítaná figyelmét, görcsösen figyelni akar. A figyelem így persze hamarosan kifárad. Más tárgyat keres vagy „szünetel”. Megvan a maga ritmusa, és ugyanúgy csak bizonyos határig lehet ezt akaratlagosan befolyásolni, mint ahogy a természetes alvás- ébrenlét cikluson sem lehet sokáig „erőszakot tenni”. Így a gyerekeket arra tanítom, hogy tudatosan „pihentessék”, illetve hagyják pihenni figyelmüket. Ez történhet tevékenység váltással, tudatos tevékenység megszakítással (pl. félóránként vagy háromnegyed óránként szünet). De az is ide tartozik, amikor az olvasásban hamar elfáradó gyereknek azt mondom: „Olvasd el a vesszőig vagy a pontig a mondatot! Aztán tarts egy kis szünetet, egy pillanatig nézz ki az ablakon vagy csukd be a szemed! Aztán térj vissza a szöveghez!” Egy pillanat csak az egész, kis gyakorlattal akár észrevétlenül is végrehajtható. Ha ez rögzül, ennyi általában elég ahhoz, hogy a figyelem, ha csak egy picit is, pihenjen. A figyelem hosszabb ideig tartó működéséhez (ami a folyamatosság látszatát kelti) szükségesek a rendszeres rövid szünetek, de az is fontos a sikeres munkához, hogy elegendő ideig koncentráljunk, vagyis egy tárgyra tudjuk rögzíteni figyelmünket, hogy kellőképpen el tudjunk mélyedni. Ezt nekünk felnőtteknek sem árt szem előtt tartani. Fontos, hogy a gyerekeknek is megtanítsuk. A figyelem irányulhat „kifelé” vagy „befelé”. A befelé irányított figyelem: meditáció. Általános, hogy manapság figyelmünket egyoldalúan a külvilág felé fordítjuk. Még önmagunkról is külső visszajelzések segítségével próbálunk információkhoz jutni. Ez a „tükörkép” pedig lényegéből adódóan mindig esetleges, töredékes, szubjektív. Valódi, tényleges, teljes, önbizalmat, méltóságot és önbizalmat adó önismeret a befelé irányított figyelemből származik.
Ennek a ritmusnak a váltakozását: a figyelem megfeszítését és pihentetését, kifelé és befelé irányításának megtapasztalását nyújtja a gyertyanézés gyakorlata. Nem szükséges hozzá más, csak egy gyertya. A szemmagasságban, tőlünk kb. 2 méterre elhelyezett égő gyertyát nézzük szemfáradásig. Ezután mindenki a saját ütemében becsukja a szemét, és csukott szemhéja mögött megpróbálja felidézni és őrizni a gyertyaláng képét. Ha a kép halványodni kezd, kinyitja a szemét, és így nézi megint a lángot szemfáradásig. Akkor megint csukott szemmel idézi fel a láng képét. Néhány percig végezzük ezt. A gyakorlatot a jóga rendszeréből vettem. A figyelem tudatos irányításának megtanulása szintén fontos, tanulás technikai csoporton mindig foglalkozunk ezzel. A „figyelem fényszóró” ezt szolgálja. Azt hiszem, az Agykontroll része ez a gyakorlat, de mindenképpen Agykontrollhoz közelálló. Azzal kezdem, hogy elmondom az ellazult állapotba került gyerekeknek: „Van egy fényszóród, ami kisebb-nagyobb területet világít meg. Te irányíthatod. Önmagától is működik, de akkor nem biztos, hogy arrafelé irányul, amit szeretnél. Ez a fényszóró a figyelem. Azt javaslom, hogy te tartsd kézben, te szabj neki irányt! Ezt megteheted akarattal és képzelettel. Már tudod, hogy a képzelet erősebb, mint az akarat. Úgyhogy ha például a matematika tanulására szeretnéd a figyelmedet irányítani, mondhatod magadban azt, hogy most pedig ez következik, ezt akarod csinálni (azt, hogy „kell”, felejtsd el!). Még jobb, ha elképzeled, ahogy jókedvűen tanulsz, sikeresen elvégzed a feladatokat.” Ellazult állapotban ehhez hasonló módon vizualizáljuk és beprogramozzuk ennek a nagy hatású fényszórónak, a figyelemnek az irányítását. Persze ennek más gyakorlatokban is vannak előzményei, pl. az előre programozásnak, az imaginációnak és a pozitív szuggesztiónak is része a figyelem tudatos irányítása. 4. Energetikai hiányra, fáradtságra Fordított tartások Vádlipumpa, kézpumpa Lazítás > energetizálás imaginációval „Energialabda” „Lufi-gyakorlat” Hasi energiaközpont („belső Nap”) aktivizálása Fa imagináció
Gyakran előfordul, hogy kimerült, bágyadt gyerekekkel találkozom a foglalkozásokon, akik állandóan fáradtságról panaszkodnak. Mások meg éppen nem tudnak mit kezdeni energia fölöslegükkel. Van, hogy ugyanannak a gyereknek az energetikai állapota váltakozik elég szélsőségesen. Mindez az energia háztartás zavarából adódhat. Fontos ilyenkor megvizsgálni: a biológiai alapok rendben vannak-e? Eleget alszik, és mozog a szabadban a gyerek? Nem túlzottan egyoldalú az életmódja? A táplálkozás mennyisége és minősége is befolyásolja az energia szintet. (Ez nekem, mint egészségfejlesztő terapeutának külön tanulmány témája lehetne, beleértve a cukrozott és koffeines „üdítők” és az adalékanyagokkal teli mű-ételek hatását.) Fontos tudni azt is, mennyire van kitéve „energiarabló” érzelmi, lelki, fizikai terhelésnek, stressznek az adott személy? Megpróbálom feltérképezni, milyen a gyerek alap energia szintje, és azt is, mennyire fáradékony. Hogyan és mennyit pihen, mi az, ami igazán pihenteti? Ha ezek az adatok megfelelőek, de a kicsi mégis rendellenes energetikai háztartással rendelkezik, akkor érdemes végeztetni a következő gyakorlatokat. De első a fent felsorolt alapok normalizálása, ha ezekben nagy eltérést észlelünk az elfogadhatótól. A következő gyakorlatok főleg arra jók, hogy felfrissítsenek, de néhány ezek közül általános energiaharmonizáló hatással bír. A fordított testtartások a jóga rendszerének részei. Onnan kapták nevüket, hogy ezeket végezve a láb fentebb van, mint a fej, vagyis testünk fordított helyzetbe kerül. Ilyen a mindenki által jól ismert félgyertya vagy gyertya, fejen állás, kézen állás, vagy a jóga által ekének nevezett tartás. Közös jellemzőjük, hogy frissítenek, érzékenyebb embereket olyan nagymértékben, hogy ha este végzik, azután sokáig nem is tudnak elaludni. Ezért „használati utasításként” el szoktam mondani a gyerekeknek, hogy nagyon későn ezeket már ne gyakorolják. Lényeges az, hogy ezeket a testtartásokat lassan vegyék fel és szüntessék meg. Figyeljenek magukra, és csak addig tartsák ki ezeket a pózokat, ameddig nagy kényelmetlenséget nem okoznak, semmiképpen ne csináljanak ebből „ki bírja tovább” versenyt. Elég akár néhány másodperc is valamelyik fordított tartásból a felfrissüléshez. A vádlipumpa és a kézpumpa a brain gym kineziológia ág részei. Szintén erősen frissítenek. A vádlipumpát úgy végezzük, hogy két kézzel a falnak támaszkodunk, egyik lábunk elöl behajlítva, másik lábunk hátul nyújtva. Így nyomjuk a falat, szinte megpróbáljuk eltolni. Aztán ugyanezt megismételjük lábcserével. Akár osztálynyi gyerekkel is végezhető a fárasztó tanulást megszakítva. Rövid és hatásos gyakorlat. A kézpumpa az, amikor mindkét kezünket kinyújtjuk magunk előtt, és hol ökölbe szorítjuk, hol elernyesztjük az öklünket (kezünk végig
nyújtva marad). Reggeli ébredésben segít, ha az ágy szélén ülve még álmosan elvégezzük, de ugyanígy energetizál napközben is. Gyakorolható állva, bármilyen ülésben, sőt akár fekve. Képzeletünk segítségével is nyerhetünk energiát. Már maga az ellazulás segít ebben, de ha megfelelő imaginációval kötjük össze, akkor a hatás meghatványozódik. Ellazult állapotban elképzeljük például, hogy megmártózunk a frissesség vizében, vagy ilyen hatású krémmel kenjük be magunkat tetőtől talpig, ami felszívódik és azonnal hat. Mindenki fantáziája szerint kitalálhat hasonlót. Javaslom, hogy amúgy is fáradtan ne fekve, hanem ülve végezzük, mert így elkerülhetjük, hogy belealudjunk. Az „energialabda” a bioenergetika egyik gyakorlata. A gyerekek tapasztalataim szerint különösen kedvelik. Következőképpen végezzük. Fölfelé nyújtott kezekkel felugrunk, mintha egy magasan felénk dobott labdát próbálnánk elkapni. A képzeletbeli labdát két kezünkben magunk előtt tartva „összenyomjuk”, majd „elengedjük” többször egymás után, amíg szinte megfogható anyagnak érezzük két tenyerünk között az energiát. Aztán ezt a „fénylabdát” mindenki átveszi a jobb kezébe. Jobb tenyérből görgeti a jobb vállon át a nyak jobb oldalán keresztül a jobb testfélen keresztül le a jobb talpig. Onnan át a bal talpba, fel a bal testfélen a bal vállba, majd a bal tenyérbe. Közben elképzeljük, érezzük, ahogy a koncentrált energia átmossa és felfrissíti egész testünket. Akár meg is lehet néhányszor ismételni a gyakorlatot. Végül két kezünkbe fogjuk az energialabdát, és „betesszük” a hasba, ahol egy energetikailag fontos központ van, amit Keleten ősidőktől fogva ismernek (japánul hara, jógában a 2. és 3. csakra). Nagyon kellemes „feltöltő” és harmonizáló gyakorlat. Sokszor azonban „gyorssegélyként” elegendő a gyermek Agykontroll tanfolyam egyik gyakorlata. Ekkor egy csodálatos energia felhőt képzelünk magunk fölé, majd hangos „Energia!!!” kiáltással felugrunk és szakítunk belőle egy labdányit, és „betesszük” a hasi energia központba. A „lufi-gyakorlat” dinamikus, lazítást és meditációt előkészítő. Azok közé tartozik, amelyek a „túlpörgötteket” lecsendesítik, a lanyha tónusúakat energetizálják. Nagyon hasznosnak találtam, annyira, hogy a gyermek meditációs CD-re is rákerült. Először összekuporodunk a földön, teljesen ellazulva. Kis idő múlva elképzeljük, hogy bennünket, leeresztett lufikat elkezd felfújni valaki. Emelkedünk, telünk levegővel. Egyre inkább feszülnek az izmok, egészen a teljes feszülésig, hogy tovább már nem is lehetne bírni. Akkor lassan elkezd
mindenki a saját üteme szerint lassan leereszteni, egészen addig, amíg teljesen leengedett „lufi” lesz, és így fekszik megint ellazulva a földön. A gyakorlatot néhányszor megismételjük. Imagináció az is, hogy akár ülő, akár fekvő helyzetben aktivizáljuk a hasi energiaközpontot, a „belső Nap”-ot. (Ezt már az energialabdánál megemlítettem.) Jelentősége az, hogy itt gyűjtjük össze, tároljuk és osztjuk szét a testben az energiát. Úgy végezzük, hogy kényelmes testhelyzetben ellazulva, kellemesen melegítő narancssárga Napot „vetítünk” magunk elé, majd ezt „megfogjuk”, és a testbe, a köldök alá helyezzük. Néhány percig elidőzünk annál a képzetnél, hogy bennünk ég egyenletes tűzzel belső Napunk, feltölt bennünket energiával. Majd visszatérünk éber állapotba. A fa imagináció az energia felvételét, harmonizálását és egyenletes elosztását szolgáló bioenergetikai gyakorlat. Állva végezzük. Csukott szemmel elképzeli minden résztvevő, hogy mint fa, gyökereket ereszt a földbe. Ezeken keresztül leengedheti mindazt, ami negatív, a Föld majd átalakítja. Ezzel egyidőben fölveheti a Föld barnáspiros energiáit. Érzi mindenki, ahogy megtölti fa-testét ez az energia. Ezután a fejre lombkoronát képzelünk. A levelek fel tudják venni a Nap fény-energiáját. Ez beáramlik a testbe, betölti azt, keveredik a föld energiájával. Néhány percig elidőzünk így, minél plasztikusabban elképzelve ezt. Nagyon kellemes élményt nyújt, érdemes kipróbálni. Egyébként minden gyakorlatra vonatkozik, hogy úgy érdemes azokat levezetni, ha előtte akár többször is kipróbáltuk, még jobb, ha magunk is rendszeresen gyakoroljuk, legalább a kedvenceket. Így hiteles, és legalább tudjuk, melyik milyen hatást idéz elő. Arról nem is beszélve, hogy a felnőtteknek sem árt… 5. Tempó- és ritmuszavarokra Lassított gyakorlatok Ritmusváltások „Mag-gyakorlat” Gyakran észleljük a tanulási problémák során, hogy a gyerek kapkod, vagy éppen ellenkezőleg, lelassult (megcsinál ugyan mindent, de azt kivárni…). Esetleg váltakozó ütemben, rossz ritmusban végzi a dolgokat. Ez utóbbi különösen olvasás és írás során szembetűnő.
Lassúság esetén fontos eldönteni azt, hogy a tanuló tényleg általában lassú alaptempójú-e, vagy csak időszakosan lassul le. Esetleg egészen más is állhat a probléma hátterében. Ha általánosan átlagnál lassabb alaptempóról van szó, a gyerek mindenben mindig, egyenletesen az átlagnál lassabb, akkor nincs mit tenni, türelemmel kell lenni. Ők általában nagyon alapos, nyugodt, jóindulatú gyerekek. Mégis fel lehet őket bőszíteni, leginkább a sürgetéssel. Indulataikat igyekeznek elnyomni magukban, össze is zavarodnak, ha gyorsabb ütemre bíztatjuk őket. Így aztán ilyen esetben még a szokottnál is lassabban dolgoznak, kishíján őrületbe kergetve a tantervtől és egyéb elvárásoktól hajtott, esetleg egyébként is extrovertált alaptípusú pedagógust. Bizony ezeknek a gyerekeknek nem kedvez a „korszellem”… Sokszor indokolatlanul „leírják” őket, és többnyire „vert seregként”, tönkretett önbizalommal és eltorzult énképpel érkeznek. Mindig mondom, amikor azzal küldenek hozzám gyerekeket, hogy lassúak és befelé fordulók, álmodozók: az átlagnál valamivel lassabb egyéni tempó és az introvertált személyiség nem betegség, hanem adottság, az álmodozás képessége pedig pláne az. Fontos ilyen esetben (is) a szeretetteljes elfogadás és a türelem. Lelassulhat egy gyerek akár pszichés problémák miatt. Lényeges őket megkülönböztetni az előzőektől, mert más típusú segítséget igényelnek. Az egyéb pszichoszomatikus tünetek, a figyelemzavar, a nyugtalanság és a kiegyensúlyozatlanság, valamint a magatartásproblémák együttes jelenléte a lassú feladatvégzés mellet, jól jelzik a különbséget. Feltűnő az is, hogy teljesítményük, munkatempójuk, magatartásuk nagyon változékony, és ez nagyrészt a belső feszültség szintjétől függ. Nekik pszichoterápia és a lazítás elsajátítása javasolt, valamint amennyiben és amennyire lehetséges, a stresszt okozó alaphelyzet rendezése mindenekelőtt.
Amikor inkább arról van szó, hogy az egyébként átlagos pszichés tempójú gyerek egyes tevékenységek közben lelassul, fontos ennek megtudni az okát. Lehet, hogy egyszerűen elálmodozik közben. A megoldás: megtanítani a figyelem pihentetésére, később a tudatos figyelemre (ld.: előző fejezet). Szóval vagy emlékeztető gesztussal türelmesen de következetesen térítsük vissza a feladathoz. Érdemes ezt minél hamarabb megtenni. Többször találkoztam olyannal, hogy a tanuló a feladat megoldásában valahol megakad, és nem jelzi ezt, hanem akár fél órán át tétlenül ül. Figyelmetlenebb szemlélő szerint ő is végeredményben lassúnak tűnik. A megoldás: segítségkérésre szoktatni, nagyobb önállóságra
és aktivitásra serkenteni. Ilyenkor (is) jó, ha arra kérem, hogy az egyéni foglalkozáson „hangosan gondolkodjon”, vagyis mondja, hogyan oldja meg a feladatot. Ez több szempontból hasznos: először is figyelemmel tudom kísérni, egyáltalán dolgozik-e és milyen tempóban. A hibákat azonnal javítani lehet, sőt néhány esetben közbeavatkozom, még mielőtt elkövetné a gyerek, és a jó megoldás felé terelem. Amennyiben elbizonytalanodik vagy megakad, várok, hogy leáll-e. Ha igen, segítségkérésre bíztatom. Ők tehát nem igazán lassúak (látnák csak őket kedvenc tevékenységük közben!). Ugyanez mondható el azokról a gyerekekről, akik egyszerűen rosszul osztják be az idejüket. Például dolgozatírásnál az első három feladatnál „leragadnak” és a többihez hozzá sem tudnak kezdeni. Egyszerű tanulástechnikai fogás, nekünk talán természetes, de nekik meg kell tanítani, hogyan oldjunk meg egy dolgozatot. Jó először átnézni az egészet, ez alig egy-két percet vesz igénybe. Közben kiválasztjuk a legkönnyebb feladatokat. Nem sorban haladunk ezután, hanem ezeket oldjuk meg először. Azután még egyszer átnézzük, ami maradt, és azok közül a legkönnyebbeknek fogunk neki. Ha az ilyen problémával küzdő gyerek ezt elsajátította, sokkal több feladattal tud végezni egy dolgozatban. Persze ők nem ténylegesen lassúak. Ritmusprobléma az is, ha a tanuló éppen ellenkezőleg, kapkod. Esetleg így sietne, de lehet, hogy „alapból” túlpörgős. Sok olyan esettel találkozom, amikor valaki rossz ritmusban teszi a dolgait. Mintha mozgásában, cselekvésében „dadogna”: kapkod, majd megakad. Ez akár a mozgáson is látszik, de az olvasásban és írásban jól észrevehetően megnyilvánul. Ezen kívül jellemző, hogy gondot okoz az ilyen gyerekeknek óvodában egy kiszámoló mondóka elmondása szótagolva és mutatva, valamint még első osztályban is a tárgyak megszámlálása, mert nehezen hozzák szinkronba a beszédet és a mozgást. Főként az elálmodozóknak, a kapkodóknak és a „dadogó ritmusúaknak” ajánlhatók a most következő játékok. A lassított gyakorlatok a jóga részei. Lényegük, hogy hétköznapi mozdulatokat bontunk elemükre, és lassítunk le. Nagyon lassú, de végig folyamatos, lágy mozgásra törekszünk. Szinte bármilyen mozgássor megfelel a célnak. Például valamit felemelünk a földről, labdát dobunk, elrúgunk, esetleg nyilazunk, stb.. Először természetes ütemben végezzük el egyszerkétszer, azután jöhet a „lassított felvétel”. Fontos, hogy mindkét oldalra, az ügyetlenebb kézzel vagy lábbal is gyakoroljuk! Ez erőteljesen harmonizál, kiegyensúlyoz. Növekszik
közben a test tudatossága. Egyéb kedvező hatás, hogy a gyerek megtanulja követni a dolgok folyamatát. Türelemre is neveli. Megtapasztalja az egyenletes ritmust. Tanul úgy figyelni önmagára, hogy közben alkalmazkodik a többiekhez és az instrukciókhoz is. A gyakorlat egyébként is fejleszti a figyelmet. A ritmusváltásokat az általános pedagógiai módszerek között is számon tartják. Egyszerűen arról van szó, hogy akár megfelelő zenei kíséret mellett, hol lassan, hol gyorsan csinálunk valamit. Lehet úgy végezni, hogy a váltás egyik pillanatról a másikra következik be, de lehet úgy is, hogy van átmenet. A gyerekek általában jó játéknak tartják ezt, közben pedig megtanulják, mi a gyors és mi a lassú, és az ő egyéni ritmusuk ebben hol helyezhető el. A hirtelen váltások nagyobb figyelemre és alkalmazkodóképességre tanítanak, a fokozatos váltások pedig a dolgok folyamatának követésére. A mag-gyakorlat a meditációs CD-n is megtalálható. Lazán összekuporodunk a földön, és elképzeljük, hogy pihenő apró magvacskák vagyunk. Ezután fokozatosan gyökereket eresztünk, majd fejlődő növényekként kihajtunk, egészen addig, míg gyönyörű kinyílt virág lesz belőlünk. Azután összecsukódunk megint. Ezt megismételjük néhányszor. Segít megérezni a dolgok természetes ritmusát, és jobb együttműködést eredményez a környezettel. A gyakorlatnak bizalomépítő, kiegyensúlyozó és megnyugtató hatása is van. Harmonizálja az energiarendszert. Itt nagy szerepet kap a képzelet, érdemes az instrukciót minél érzékletesebben elképzelni. Egész lényünkkel bíztassuk erre a gyereket! 6. Grafikus gyengeségre Fekvő nyolcas „Tükörrajz” Előrevetítő imagináció A grafikus gyengeség leegyszerűsítve két fő problémakörből adódhat: vagy a vizuális észlelés vagy a motoros kivitelezés alacsony szintű (esetleg mindkettő). A motoros kivitelezés fejletlensége jobban frusztrálja a gyereket, hiszen jól látja, hogyan kellene az ábrának kinézni, és azt is világosan észleli, hogy az övé nem úgy sikerült, hiába akarta. Gyakran meg is fogalmazzák: „Ez így nem jó.” Sokszor el is megy a kedvük emiatt a grafikus jellegű feladatoktól. Különösen jellemző ez egyes 6 év körüli, általában átlagnál gyengébb vagy éppen zömökebb testfelépítésű kisfiúkra, akiknél a kéz beidegződése még nem zárult le teljesen. Nem érettek az írásra, és ezért csak egy évvel később kellene őket iskolába küldeni.
Sok szükségtelen kudarctól kímélnénk meg így ezeket a gyerekeket, és a természetes érés addig megtenné a magáét. Főleg ez utóbbi típusú grafikus éretlenségen tud nagyon sokat segíteni a következő három feladat. (Persze emellett nagyon kellenek a szokásos módszerek, amelyek az ujjak beidegződését segítik: gyöngyfűzés, ujjakkal formázás, stb..) A fekvő nyolcas rajzolása a kineziológia brain gym ágának (ld.: első fejezet, elméleti rész) egyik gyakorlata. Ha állva, két kinyújtott kezünket magunk előtt összekulcsolva, végig nyújtott kézzel, a lehető legnagyobb alakban a levegőbe „írjuk”, akkor a két agyfélteke összehangolásában játszik szerepet. (Erről a megfelelő helyen már írtam.) Amennyiben egy előre elkészített mintára, lapra rajzolja a gyerek, a grafikus készség motoros kivitelezés részét fejleszti. Néhány irodalom szerint jó megszabni az átírás irányát, de én ezt nem szoktam, hanem a gyerekre bízom, ugyanúgy, mint azt, melyik kezét használja. Arra viszont ügyelek, hogy lehetőleg folyamatos, lendületes mozgással, többször rajzolja át. Ezután fogunk a grafikus jellegű feladatoknak. A módszer rövid, egyszerű, hatásos, akár egy osztályban is alkalmazható, főleg az írástanulás időszakában nagyon hasznos.
A tükörrajzot a brain gym és az Agykontroll is ismeri és alkalmazza. Kettő, egymástól nagyon eltérő gyakorlatot is tükörrajznak nevez az irodalom, ez megtévesztő lehet. Az első, amit tükörrajznak hívnak: mindenki külön alkot, méghozzá két kézzel egyszerre, lehetőleg szimmetrikus, de egyébként tetszőleges alakzatot. Ez a két agyfélteke összehangoltabb működését, és a finommozgások pontosabbá, gördülékenyebbé válását segíti. A másik, amit szintén tükörrajzként említenek, páros gyakorlat. Egymással szemben állnak a gyerekek (vagy a felnőtt a gyerekkel), kezek lazán, tenyérrel előre, magunk előtt. A két személy tenyere egymás felé fordul, közel van egymáshoz, de nem ér össze. Egyik fél mindkét kézzel egyszerre elkezd a levegőbe rajzolni, lehetőleg szimmetrikus alakzatot. A másik fél ezt lehető legpontosabban és a legkisebb időeltéréssel, folyamatosan követi. Aztán szerepcsere. Ez egymásra hangol, megtanít egymásra figyelni. A szimmetrikus kézmozgás egyéb hatásairól előbb írtam, az erre a gyakorlatra is vonatkozik. Az előrevetítő imaginációról már írtam az általánosan hasznos módszerek között Most mégis azért említem megint, mert az írásproblémákon kiválóan lehet vele segíteni. Tehát elég annyi, hogy bármilyen írásos munka megkezdése előtt egy percig ellazult állapotban, becsukott
szemmel elképzeljük a következő feladat optimális végzését és lehető legjobb végeredményét. Mindezt minél plasztikusabban, színesebben, örömmel. 7. Olvasási problémákra Bár sok olyan módszer van, ami segít, most mégis egy olyat szeretnék ismertetni, ami a kineziológia több „fogásának” ötvözete. Először a gyerek szótagolva elolvas egy részt. Azután a bekezdés végéről kezdi a szavak szótagolva olvasását, utolsótól az elsőig. Majd jobbról balra elkezdi körbe forgatni a szemét, közben folyamatosan mondja az ABC-t. Amennyiben az ABC-t nem tudja, valami verset vagy mondókát. Azután elejétől ismét elolvassa a bekezdésnyi szöveget. A különbség általában meggyőző és jól érzékelhető. (Ennek a furcsának tűnő gyakorlatnak a hatásmechanizmusát hosszú lenne itt most elmagyarázni. Fontos és hasznos, végezzétek bizalommal!) 8. Számolási nehézség esetén A számok szimbolikus megközelítésének lehetősége Az előző kis fejezet kezdete itt ugyanúgy érvényes. Nagyon sok módszer „bevethető” számolási nehézségek esetén. Én most egy olyanról írok, ami talán nem annyira ismert, viszont már próbáltam, és nagyon jól bevált. Ez abban áll, hogy az arra fogékony gyerekek esetében a matematikát a számok szimbolikus jelentésén keresztül közelíthetjük meg. Ezt erőszakolni nem lehet, sok speciális követelménynek kell teljesülnie, hogy ez sikeres legyen, különben csak bonyolítjuk a helyzetet. Legfőbb ilyen feltétel: a gyerek spirituális jellegű érdeklődése és nyitottsága, érzéke a szimbolikus tartalom iránt. Fontos, hogy a felnőttekre jellemző „horizontális” (ok-okozati láncból álló) gondolkodás már megbízhatóan kialakult legyen, ugyanakkor megőrizze a kicsikre jellemző „vertikális” (analógiákon alapuló) tudást. Igazán egy ilyen eset van a praxisomban, de az nagyon emlékezetes. A kamasz fiúból már első foglalkozáson kibukott a kétségbeesett kérdés: „Minek van egyáltalán matek? Mire jók a számok?” Még nem tudtam, milyen mély hatással lesznek rá ezek a szavak, de spontán elkezdtem mondani, amit a számok szimbolikus jelentéséről tudok. „Na figyelj! Itt a 0. Ez aztán érdekes! Kiterjedés nélküli középpont. Semmit jelent, és mégis van. Önmagában matematikai értéke nincs, de ha szorzunk vele, bármely számot 0-vá tesz, ha meg hozzáírjuk számokhoz, rögtön 10-szeresére növeli az értékét. Maga a tiktok már ez az első szám is, még azt is vitatják, szám-e egyáltalán. Aztán itt van az 1. A Teremtő. Az egyedüli létező. A 2. a megnyilvánult valóság, a dualitás, amiben mi is élünk. Az egymás nélkül nem létező ellentétek világa. A kettős jelenlét. 3. a szintézis. Az ellentétekből születő megoldás. Az új
minőség. A gyermek.” És így folytattam tovább, egészen 9-ig, egyre lelkesebben, mert láttam, mennyire figyel, és tökéletesen ért. Vagy itt vannak például a vektorok. Hogy ezek „iránnyal rendelkező szakaszok”, az nem valami lelkesítő. De mennyire más, ha az idő jelképeként tekintünk egy vektorra! Kezdőpontja a múlt, végpontja a jelen, képzeletbeli meghosszabbítása a jövő. Kezdőpontja (a múlt) rögzített, végpontja (a jelen) mozdítható, és így az egész vektor iránya is más lehet. Tehát a lehetséges jövő a jelenben végzett tetteinkkel, realizált választásainkkal megváltoztatható… J.-val ezeknek a foglalkozásoknak köszönhetően más lett a kapcsolatunk minősége is: elmélyültebb az együttes munka, mint az átlagos. A fiú ténylegesen diszkalkuliás, úgyhogy a számolás továbbra is nehézségeket jelent neki. De más lett a matematikához való viszonya. Persze az emlékezetes „számszimbolika-foglalkozások” után kemény gyakorlás következett, de a fordulópont itt következett be. Adandó alkalommal érdemes ezzel próbálkozni! Persze ehhez alaposan meg kell ismerni a számok szimbolikus jelentését, amit szívből ajánlok mindenkinek, mert nagyon tanulságos és szép. 9. A foglalkozások felépítése - Gyakorlati tudnivalók A foglalkozásokon belül ötvözöm a fentebb felsorolt módszereket. A pedagógiában jól ismert „hagyományos” módszerekkel együtt használom őket, váltakozó arányban. Nincsen két egyforma foglalkozás vagy foglalkozás sorozat. A fent említett gyakorlatok aránya függ attól, hány foglalkozásra szerződtünk, mi a célunk, csoportban, párban vagy kétszemélyes kapcsolatban dolgozunk-e. Teljesen más, ha egy általános iskolai osztályban kértek fel összesen 3 alkalomra, és más, ha 10 foglalkozást tartok 4-5 gyereknek a munkahelyemen, akiket problémacentrikusan én válogattam egy csoportba. Megint eltérő az a helyzet, amikor egyetlen gyerek jár heti egy alkalommal 45 perces tanulástechnikai foglalkozásokra, speciális problémákkal. Általában elmondható, hogy a fő célkitűzésnek megfelelően 5-6 tevékenységet választok egy foglalkozásra. Törekszem olyan összeállításra, hogy a tevékenységek között vagy nagyon éles váltás legyen, vagy éppen ellenkezőleg: egymásra épülő összefüggő sort alkossanak. Legjobb,
ha ezt a két látszólag teljesen eltérő szempontot ötvözni tudom. Annyira széles a módszerek skálája, hogy nincs kettő egyformán felépített foglalkozás sorozat. Legtöbbször kb. 5 perces ráhangolódással kezdünk. Ez lehet elcsöndesedés, élménybeszámoló kör, valamilyen bizalom-és csoportépítő játék (pl. „fababa”). Ezután rendszerint koncentrációs gyakorlatok (pl. gyertyanézés) következnek. Mindenképpen meg szoktunk oldani néhány tananyaggal kapcsolatos feladatot is, együtt, lépésenként megbeszélve. Gyakran szerepel a foglalkozásokon művészeti tevékenység (rajz, szabad témájú fogalmazás). Mindenképpen megtanítom őket lazítani, és az imagináció használatára. Néhány egyszerűbb jóga és kineziológia elemet is „becsempészek”, ha az adott probléma megoldásában segít. Mindig ösztönzöm a kreatív, játékos megközelítést. A játék sem maradhat el. Ez a felépítés leginkább a kiscsoportokra jellemző. Amikor egy személyről van szó, teljesen az adott gyerekre „szabom” és így építem fel a foglalkozásokat. Gyakori, hogy tanulástechnika helyett önbizalomépítő tréninget tartok. Nem ragaszkodom semmiféle szabályhoz, mert az egyéni foglalkozás nekem is a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja. Ha osztályfőnök kér fel két-három tanulástechnikai foglalkozás megtartására, akkor néhány nagyon látványos elemet is beletervezek (pl. 5 gyerek célbadob minden előkészítés nélkül, egy idő múlva pedig ugyanez közös koncentrációs gyakorlat után, a többiek biztatása mellett – mindig nagyon meggyőző a különbség az utóbbi javára!). Olyan „fogásokat”, kis trükköket tanítok ilyen alkalmakkor, amelyek egyszerűek ugyan, de nagyon megkönnyítik a tanulást. Mindig adok arra lehetőséget, hogy kérdezzenek, és sort kerítek a válaszokra is.
