Maczák Ibolya
„AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM…” Néhány 22/23. zsoltárhoz kapcsolható szövegalkotási kérdés négy 17. századi szerző prédikációjában
Írásomban a szövegalkotás szempontjából hasonlítottam össze két-két katolikus – Káldi György1 és Pázmány Péter2 –, illetve protestáns – a református Keresztúri Bíró Pál3 és az evangélikus4 Tofeus Mihály5 – szerző prédikációszövegeit a 17. századból. Valamennyi műben hitvitáktól független, „semleges”6 szöveg, a protestáns 22., illetve a katolikus Szentírás 23. zsoltárának „felhasználását” vizsgáltam. A szövegek egyes beszédekben való megjelenésének módját és mértékét elsődlegesen a prédikációskötetek „műfaja” határozta meg: a katolikus posztilláskönyvek természetszerűen de tempore beszédeket tartalmaztak, a protestáns kötetek ezzel szemben hitágazatos prédikációkat. Ez utóbbi, liturgikus alkalomtól, illetve az egyházi év ritmusától független konferenciabeszédek7 eredetileg egy Lorántffy Zsuzsanna udvarában zajló elmélkedéssorozat részei lehettek, összhangban a házi is1 2
3
4
5 6
7
KÁLDI György, Az Vasarnapokra-Valo Predikatzioknak Első Resze, Pozsony, 1631, 589–598. PÁZMÁNY Péter, A romai anyaszentegyház szokasából minden vasarnapokra es egy-nehany innepekre rendelt evangeliomokrúl predikacziok, Pozsony, 1636. A jelen tanulmány elkészítése során használt és hivatkozott kiadás adatai: PÁZMÁNY Péter, A római anyaszentegyház szokásábúl, minden vasárnapokra és egy-nehány innepekre rendelt evangeliomokrúl predikácziók, I, sajtó alá rend. KANYURSZKY György, Budapest, A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Hittudományi Kara, 1903, 768–777. (Pázmány Péter Összes Munkái, 6). KERESZTÚRI Pál, Lelki legeltetes, az az a David kiraly XXIII. soltaranak rövid magyarázattya, Várad, 1645. Tofeus Mihályt az újabb szakirodalommal – így Tóth Zsombor tanulmányával (TÓTH Zsombor, Bethlen Miklós Imádságoskönyvének puritánus sajátosságai, Erdélyi Múzeum, 1999, 3–4, 210– 214.) – összhangban evangélikus szerzőnek tekintem, figyelembe véve a református és az evangélikus vallás korabeli egyházszervezeti, liturgikus és irodalmi összefüggéseit. (Vö. INCZE Gábor, A magyar református imádság a XVI. és XVII. században. Debrecen, 1931, 5.) TOFEUS Mihály, A szent zsoltárok resolutiója, Kolozsvár, 1683. A polemikus prédikációkról, illetve a prédikációk polemikus vonásairól: TASI Réka, „Könyű vólna meg-torkolni”. Polemikus hang a 17–18. század fordulóján megjelent katolikus prédikációgyűjteményekben, in „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne...”: Tanulmányok XVI–XIX. századi hitvitáinkról, szerk. HELTAI János, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 199–215. Telek József prédikációi kapcsán ugyanerről: TAMÁS Péter, Telek József élete és műve, Budapest, Magyar Barát, 1948, 27–30. (Editiones Mariano-Franciscales, 1) GÁBOR Csilla, Káldi György prédikációi. Források, teológia, retorika, Debrecen, Kossuth, 2001, 137, 142. (Csokonai Könyvtár, 24)
253
tentiszteletek és imaórák Sárospatakon kialakult, Medgyesi Praxis pietatisában népszerűsített gyakorlatával.8 Ennek megfelelően a prédikációk egymásutánja későbbiekben összefüggő, gyakorlati erkölcstanná vált a nyomtatás során – s joggal feltételezhető, hogy ebben a formában is a napi vallásgyakorlat része lehetett: Bethlen Miklós leveleiből egyértelműen kitűnik, hogy ennek jegyében olvasta és értelmezte, valamint saját szövegalkotásában is alkalmazta a Tofeus-féle zsoltármagyarázatokat.9 Ebből adódóan egyértelművé válik a konferenciabeszédek további alapvető tulajdonsága: esetükben a kinyomtatás során műfajváltás és esetlegesen a használati mód, valamint az olvasóközönség is megváltozott. Prédikációból lelki olvasmány, az egyszeri, hallás útján terjedő szövegből visszakereshető, átgondolható szöveg vált. Előbbi műfaja a vizsgált protestáns szövegek esetében nyilvánosságot, utóbbié magányos elmélkedést feltételez. Érdekes módon a hasonló témájú katolikus kötetek esetében fordított a helyzet, amennyiben a korábbi kutatások igazolódnak:10 éppen az egyéni kegyességet, a személyes lelkivezetést feltételező lelkigyakorlatos beszédek váltak a nyomtatás során a hitszónokok számára segédletté, újbóli,11 azaz nyilvános használatra alkalmazhatóvá.12
8
9
10 11
12
NAGY Géza, Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből, Budapest, 1985, 183 (A Ráday Gyűjtemény Egyháztörténeti Tanulmányai). Keresztúri Bíró Pál Medgyesi Pállal közös puritán gyökereit Dienes Dénes és Petrőczi Éva is hangsúlyozta: DIENES Dénes, Keresztúri Bíró Pál: 1594?–1655, Sárospatak, Szerző, 2001, 127. PETRŐCZI Éva, Keresztúri Pál prédikációja Rákóczi Zsigmond keresztelőjén 1647-ben, in Idővel paloták... Magyar udvari kultúra a 16– 17. században, szerk. G. ETÉNYI Nóra, HORN Ildikó, Budapest, 2005, 399–411. „Bethlen Miklós zsoltár-hivatkozásainál mindig szem előtt kell tartanunk, hogy állandó bécsi olvasmányai közé tartozott Tofaeus Mihály A szent zsoltárok resolutiója (…) c. zsoltár-interpretációja (…) melynek hatása alól nem vonhatta ki magát.” Bethlen Miklós levelei I–II., összegyűjt., sajtó alá rend., bev., jegyz. JANKOVICS József, Budapest, Akadémiai, 1987, II, 1315. [579/15. sz. jegyz.], (Régi Magyar Prózai Emlékek, 6/2). Jankovics József további három esetben értelmezte Bethlen leveleit Tofeus művére hivatkozva (BETHLEN, i. m., 1317, 1318, 1321). Vö. ŐRY Miklós, Pázmány az ige szolgálatában, Szolgálat, 1969/2, 53. A Pázmány-prédikációk újbóli felhasználásáról, kompilálásáról bővebben: OCSKAY György, Pázmány hatása Kelemen Didák prédikációiban, Irodalomtörténeti Közlemények, 1982, 436– 448.; HARGITAI Andrea, Kelemen Didák prédikációinak Pázmány-kompilációi, Irodalomtörténeti Közlemények, 2001, 638–656. A szövegek efféle alakításának folyamata esetenként változik. Katolikus kötetek esetében is előfordul, hogy prédikációk „szerveződnek” lelki olvasmánnyá a nyomtatás során. Guilielmus Stanihurstus jezsuita szerzetes Dei immortalis… című kötetének előszavában a következők olvashatók: „a’ keresztény hivek ismeretire elsöben ama nevezetes Lovaniumi Academia-béli halgatók elött ki praedikáltatott, és azután ki-nyomtattatott Deák nyelven. (...) Mivel hogy ez a’ Kristus Urunk keserves kinszenvedésének historiája, az által, a’ ki azt nyomtatásba bocsájtotta, elsöben böjti praedikátiók gyanánt a’ praedicállo székbül az Akademiaj templomban, a’ ki-tétetett oltári Szentség elött praedikáltatott, azért midön valaki ezt olvassa, igen hasznossan és gyümölcsössen cselekszik, ha maga elméjében ollyan képzést formál, mint ha ö is a’ templomban, a ki tétetett oltári Szentség elött mind ezeket a praedikállo székböl hallaná.” (Guilielmus STANIHURSTUS, A’ halandó testben szenvedö halhatatlan Istennek Szentséges Historiája..., Nagyszombat, 1731.)
254
Káldi és Pázmány de tempore-kötetében – természetszerűen, a liturgikus alkalomból adódóan – evangéliummagyarázatok találhatók, ezért a pásztor metaforája mindkét esetben a liturgikus rendhez kapcsolódóan bibliai előképként merült fel: a szerzők posztilláskönyveiben a húsvét utáni második vasárnapon, János evangéliumának tizedik fejezetéhez kapcsolódóan.13 Érdekes azonban, hogy a fenti – felekezeti és kötetszerkezetet érintő – különbségek ellenére a vizsgált zsoltárhoz kapcsolódó metafora kifejtéséhez és magyarázatához bizonyos esetekben nagyon is hasonló „mikroszerkezeti” megoldások társultak. Keresztúri, Káldi és Pázmány beszédeiben egyaránt felmerült az a kérdés, hogy ki a jó pásztor és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ha a három szövegrészt egymás mellé állítjuk, a tartalmi egyezések tekintetében úgy tűnik, mintha a protestáns hitszónok a két katolikus beszéd nyomán kompilálta volna mondanivalóját… Ez persze aligha fordulhatott elő a gyakorlatban, de a példa jól szemlélteti, hogy az effajta tartalmi-szerkezeti panelek – a jó pásztor tulajdonságainak felsorolása – felekezettől függetlenül megjelenhetnek a prédikációkban, amint ezt a következő táblázat is szemlélteti:14
13 14
Jn 10, 11–16. A táblázatban félkövér típussal jelölve.
255
Káldi
Keresztúri
Pázmány
„Hogy lelkét vagy életét adgya Juhaiért.”15
„Hogy meg-ismérje az ö juhait. (Joh. 10, 14)”16
„Hogy ismérje a’ Juhait és azok-is ismérjék ötet.”17 „Hogy a’ Farkast látván, el ne fusson mint a’ béres, hanem ellene-állyon, és a’ Juhokat mególtalmazza.”19
„Hogy kies helyeken legeltesse a’ juhokat. (Ps. 23,2)”18 „Hogy az el-tévelyedett juhokot fel-keresse. (Luc. 4,5)”20 [helyesen: 15, 4]
„Elsöben azért kivántatik a’ Jó Pásztortúl, hogy szeme és gond-viselése el ne szakadgyon Juhairól, hanem ezeket úgy örizze és oltalmazza, hogy a’ vad el ne szaggassa” „Fö tiszti és hivatallya a’ jó Pásztornak; hogy Pascat, legeltesse a’ Juhokat” „A’ Jó Pásztor tiszti az, hogy, a’ mit Isten elönkbe ád Ezechiel által; hogy az el-veszettet fel-keresse: a’ meg-sérült vagy betegedet Juhot, meg-gyógyítcsa.”
„Hogy a’kik meg-sérüttek, bé-kösse; és a’ kik betegek közzülök, megerösitse. (Ezech. 34. v. 16.)”21 „Az ö életét-is le-tészi a’ juhokért. (Joh. 10,15)”22
Káldi György a János-evangélium vonatkozó részét elemezte, Pázmánynál ugyancsak az evangélium, de a zsoltár és Ezekiel próféta könyve is hivatkozott, Keresztúrinál ugyanezek fordultak elő, kiegészítve Lukács evangéliumával. Pontos ismeretek hiányában a véletlen egybeesésen túl csak feltételezhetjük hasonló konkordancia használatát.23 A prédikációkon belüli szerkezetet tekintve maguknak a zsoltárverseknek is meghatározó funkciójuk volt Káldinál, Keresztúrinál és Tofeusnál, ám míg a két
15 16 17 18 19 20 21 22 23
KÁLDI, i. m., 591. KERESZTÚRI, i. m., 2. KÁLDI, i. m., 591. KERESZTÚRI, i. m., 2. KÁLDI, i. m., 591. KERESZTÚRI, i. m., 2. KERESZTÚRI, i. m., 2. KERESZTÚRI, i. m., 2. A Bibliában a hivatkozott részeken túl számos – száznál több – esetben történik utalás a pásztorságra, s ennek körülbelül a felében kimondottan átvitt értelemben használatos ez a kifejezés. Megjegyzendő továbbá, hogy több olyan szentírási locus ismeretes, amelyben a pásztor metaforája nagyobb összefüggő egységben szerepel, így Zakariásnál (különösen: Zak 11,15–17) és Jeremiásnál (különösen: Jer 25, 34–36). Mindez azt igazolja, hogy nem csupán a már kiemelt, hivatkozott részek álltak a hitszónokok rendelkezésére.
256
utóbbi szerző szövegében az egész kötet anyagát, Káldinál kapcsolódó beszédének csak egy részét határozták meg. A zsoltár szövegének a négy hitszónok műveiben való szó szerinti megjelenését – azaz a pontos idézetek meglétét – az alábbi táblázatban foglaltam össze: Káldi + + + + + +
Katolikus Pázmány + + +
Zsoltárvers 1 2 3 4 5 6
protestáns Keresztúri Tofeus + + + + + + + + + + + +
Az, hogy milyen bontásban, milyen egységekben találhatók meg a szövegek az egyes prédikációskötetekben, a következőképpen szemléltethető: Katolikus Káldi
Pázmány
+ + +
+
+
+
+
+
[+]
+
+ +
2
3
[+]
+
1
+
+
+
Zsoltárvers
4
5
6
protestáns Keresztúri
Tofeus
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+ + + + + +
Az ábrán jól érzékelhető, hogy az első zsoltárvers teljes egészében megjelenik Káldinál és Tofeusnál – jóllehet előbbinél nem szövegszervező elemként –, méghozzá egy szerkezeti egységben. Pázmány és Keresztúri beszédében ugyancsak teljes egészében megtalálható ez a szövegrész, de előbbinél „egybemosva” a második vers első részével, utóbbinál pedig két külön „könyvfejezet” meghatározó részeként, azaz elkülönítve.
257
Láthatóan Keresztúri dolgozott a legkövetkezetesebben – amennyiben minden zsoltárverset szerepeltetve s azonos helyen, „középen vágva”, helyezett el beszédében –, jóllehet Dienes Dénes szerint feltűnő, hogy az ő „kinyomtatott igehirdetéseiből csak fenntartásokkal lehet következtetni arra, hogy hogyan is prédikált szerzőjük, azaz retorikai képességeit nem jellemzik egyértelműen prédikációi.”24 Káldi majdnem minden szövegrészt szerepeltetett, csaknem egységes bontásban. Prédikációszövegét tekintve azonban kiderül, hogy a zsoltár nyomán alakított új szövegben jelentős mértékben változtatott a szerkezeten: az első vers nála afféle „bevezetővé” vált, a második két részét külön egységként kezelte, a harmadik és negyedik vers második részét pedig nem helyezte – tipográfiai kiemeléssel, tartalmi elemzéssel – szövegszervező funkcióba. Tofeus – annak ellenére, hogy beszédében a zsoltárt teljes egészében, részenként elemezte – csak az első három részt idézte szó szerint – a második és harmadik részt „összeolvasztva”. Prédikációjából úgy tűnik, mintha folyamatosan szakadna el a zsoltárszövegtől. Pázmány beszédében pedig csak néhány hivatkozást használ az ószövetségi könyvből: láthatóan nem törekedve a zsoltár felhasználásának következetességére – illetve teljességgel alárendelve az általa létrehozott új szövegnek. Összességében tehát megállapítható, hogy jóllehet a vizsgált zsoltár szövege a négy szerző munkái közül háromban szövegalakítási, sőt, a kötetkompozíciót is befolyásoló szereppel bírt, a bibliai szöveg felhasználása – tartalmi, stilisztikai stb. vonatkozástól függetlenül – már szerkezeti szempontból is több variációs lehetőséget kínált. Ezen lehetőségek pedig nem feltétlenül a felekezeti hovatartozás szerint különíthetők el.
24
DIENES, i. m., 126.
258
FÜGGELÉK A 22/23. zsoltár szövegének előfordulása Káldi György, Pázmány Péter és Keresztúri Bíró Pál prédikációiban Káldi György „Erröl a’ jó Pásztorról elmélkedvén Dávid, jeles tulajdonságiról emlékezett, mellyeket méltó meg-fontolnunk, hogy hála-adó és szó-fogadó juhai legyünk. Midön azért Dávid azt mondotta vólna; Az Úr igazgat engem, vagy, a’ mint Sz. Ierónymus fordította: Az Úr az én Pásztorom: mingyárt utánna vetette; Es semmi heaval nem lészek, az-az semmiben meg nem fogyatkozom; mindenem meg-lészen.”25 a legelés helyére helyheztetett engem;26 a meg-elégítés vize mellett nevelt engem;27 lelkemet megtérítette, [az igazság ösvényén hordozott engem, az ö nevéért.]28 „Mert ha a’ halál árnyéka-közepett járok is, nem félek gonoszoktól: mert te velem vagy. [A te vessződ és pálczád, azok vigasztaltak engem.]”29 „Asztalt készítettél előttem azok ellen, kik engem szorongatnak. Megkented olajjal fejemet; és az én kedvetadó poharam mely jeles!”30 „És a’ te irgalmasságod követ engem, életemnek tellyeses napjaiban. És hogy az Úr házában lakjam hoszszú ideig.”31 Pázmány Péter „Méltán azt kiálthattyuk tehát Szent Dávid-dal: Dominus regit me, et nihil mihi deerit; in loco loco pascuae, ibi me collocavit; hatalmas Pásztorom nékem az Isten, ki legeltet engem, és semmiben meg nem fogyatkozom, valami szükséges lelkem üdvösségére. Mert olly mezőben helyheztetett engem, az ő anyaszentegyházában, a hol az ő Szent Igéjének tisztasága, a Sakramentomok szentsége, az isteni ajándékok bévsége, táplál engem.”32 „Az Úr vezet engem; azért semmiben meg nem fogyatkozom. Ha a halálnak árnyékiközöt járok is, semmit nem tartok; mert te velem vagy. Nem azén erőm és gond-viselésem, hanem a te pásztori botod és vessződ oltalmaz engem.”33
25 26 27 28
29 30 31 32 33
KÁLDI, i. m., 596. Uo. Uo., 597. Uo. A szögletes zárójelben lévő szöveg szó szerint megjelenik a prédikáció szövegében, de nem szerkezetet meghatározó funkcióban. (Tipográfiai kiemelés és részletesebb elemzés nélkül.) Uo. Uo., 598. Uo. PÁZMÁNY, i. m., 775. Uo., 773.
259
Keresztúri Pál Az Ur az én pásztorom34 Azért semmiben meg nem fogyatkozom35 Gyönyörüséges és füves helyeken legeltet engemet36 Es kies vizek mellett viszen engemet.37 Az én lelkemet meg-tériti.38 Es visel engemet az igazságnak ösvényén az ö nevéért.39 Még ha szintén a’ halálnak árnyékának völgyében járok-is, nem félek a’ gonosztol; mert te én velem vagy 40 A’ te veszszöd és a’ te botod vigasztalnak engemet41 Asztalt szerzesz én elöttem azok ellen, kik ennekem ellenségim.42 Meg-hizlalod olajjal az én fejemet, és meg-töltöd az én poháromat böségessen.43 Söt még bizonnyal a’ te jó-voltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében.44 Es lakozom az Urnak házában hoszszú ideiglen.45
34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45
KERESZTÚRI, i. m., 1. Uo., 13. Uo., 22. Uo., 32 Uo., 42. Uo., 51. Uo., 61. Uo., 74. Uo., 84. Uo., 95. Uo., 106. Uo., 117.
260
