2016. évi tavaszi Tudományos Diákköri Konferenciája

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Általános Orvostudományi Kar, Fogorvostudományi Kar, Gyógyszerésztudományi Kar és Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar

2016. évi tavaszi Tudományos Diákköri Konferenciája

2016. március 8-12. Szeged

Jelen kiadvány megjelenése az Emberi Erőforrások források Minisztériuma megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett "Hazai Tudományos Diákköri műhelyek helyek támogatása” című cím NTP-HHTDK-15 kódjelű pályázati kiírásra benyújtott, NTP-HHTDK-15-0040 0040 pályázati azonosítón nyilvántartásba vett "A Tudományos Diákköri Kutatások népszerűsítése űsítése a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karon" című cím projekt támogatásból valósult meg.

A KIADVÁNY SZERKESZTŐI: ifj. Dr. Rakonczay Zoltán, Dr. Tolnai József,, Dr. Peták Ferenc Hegedűsné Nagyiván Edit, Zsigó Ildikó KIADÓ: Szegedi Tudományegyetem, 6720 Szeged, Dugonics tér 13. Készült 800 példányban Generál Nyomda Kft., Szeged ISBN: 978-963-306-466-5

2

TARTALOMJEGYZÉK Köszöntő ................................................................................................................................ 4 Általános információk ............................................................................................................ 5 Áttekintő program .................................................................................................................. 9 Részletes program ................................................................................................................ 11 Előadáskivonatok ................................................................................................................. 39 Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 1. ....................................... 40 Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 2. ....................................... 48 Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 3. ....................................... 56 Biokémia, mikrobiológia, immunológia 1. ....................................................................... 64 Biokémia, mikrobiológia, immunológia 2. ....................................................................... 72 Egészségtudomány ........................................................................................................... 80 Élettan, kórélettan 1.......................................................................................................... 91 Élettan, kórélettan 2.......................................................................................................... 99 Élettan, kórélettan 3........................................................................................................ 107 Élettan, kórélettan 4........................................................................................................ 115 Élettan, kórélettan 5........................................................................................................ 123 Farmakológia ................................................................................................................. 131 Fogorvostudomány ......................................................................................................... 140 Gyógyszerésztudomány ................................................................................................. 152 Konzervatív klinikai orvostudomány 1. ......................................................................... 173 Konzervatív klinikai orvostudomány 2. ......................................................................... 182 Konzervatív klinikai orvostudomány 3. ......................................................................... 191 Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika 1. .......................................................... 200 Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika 2. .......................................................... 208 Operatív klinikai orvostudomány 1. ............................................................................... 217 Operatív klinikai orvostudomány 2. ............................................................................... 226 Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia ........................ 235 Szerzők névsora ................................................................................................................. 245 A Tudományos Diákköri Konferencia támogatói ............................................................... 248

3

2016. évi tavaszi TDK Konferencia: Köszöntő

KÖSZÖNTŐ Tisztelt Kolléganő, Kolléga Úr! Szeretettel köszöntjük a 2016. évi helyi Tudományos Diákköri Konferencián, mely jó szokás szerint a négy egészségügyi kar együttes szervezésében valósul meg. Korábbi hagyományunkat követve a konferencia egyetemünk egyik volt kiváló diákkörös hallgatója, jelenleg rektorhelyettes összefoglaló előadásával indul. Ezt követően 183 diákkörös előadás hangzik majd el, több mint 20 tagozatba sorolva. Minden előadást szakértői zsűri értékel és a díjazottak legjobbjai a pécsi XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is továbbjutnak. Köszönjük hallgatóinknak és tanárainknak a felkészüléssel járó munkát, köszönjük az önzetlen segítséget a Konferencia minden résztvevőjének. Köszöntjük a zsűrik tagjait, az előadókat, társszerzőket, és a témavezetőket. Hasznos és sikeres kongresszusi munkát és eredményes szereplést kívánunk mindenkinek! A szervezők nevében tisztelettel: ifj. Dr. Rakonczay Zoltán ÁOK TDT elnök

Dr. Lázár László GYTK TDT elnök

Dr. Braunitzer Gábor FOK TDT elnök

Pósa Gabriella ETSZK TDT elnök Dr. Peták Ferenc ÁOK TDT titkár

4

2016. évi tavaszi TDK Konferencia: Általános információk

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A KONFERENCIA SZERVEZŐI: Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Fogorvostudományi Kar, Gyógyszerésztudományi Kar, Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar

A KONFERENCIA SZERVEZŐBIZOTTSÁGA: ifj. Dr. Rakonczay Zoltán, ÁOK TDT elnök Dr. Peták Ferenc, ÁOK TDT titkár Dr. Babik Barna, ÁOK Dr. Boros Mihály, ÁOK Dr. Braunitzer Gábor, FOK Dr. Csont Tamás, ÁOK Farkas Dóra, SZOE Dr. Hegyi Péter, ÁOK Dr. Kaszaki József, ÁOK Dr. Kincses Zsigmond Tamás, ÁOK Dr. Lázár László, GYTK Lázár Bence András, Magyar Rezidens Szövetség Dr. Lepránné Dr. Mezei Zsófia, ÁOK Molnár Bálint, ÁOK HÖK Dr. Novák Zoltán, ÁOK Papp Viola, ÁOK HÖK Dr. Párdutz Árpád, ÁOK Pósa Gabriella, ETSZK Dr. Sáry Gyula, ÁOK Dr. Süle Zoltán, ÁOK Dr. Tóth-Molnár Edit, ÁOK

5


AZ ELŐADÁSOK ÉRTÉKELÉSE •

Az előadások időtartama 10 perc, melyet 5 perc vita követ. A bemutatott munkákat szakmai zsűri értékeli. A bírálat elvi alapja, hogy kizárólag az előadó saját munkája kerül értékelésre, ezért az Országos Tudományos Diákköri Tanács szempontrendszerével összhangban elvárás egy függelék dia bemutatása, melyen a hallgató ismerteti az eredményekhez való saját hozzájárulását. A hallgatói munkavégzést részletező dia hiányában az előadás hibapontot kap.

•

A zsűri elnöke felelős az adott tagozat levezetéséért, az előadás és a vita időtartamának monitorozásáért. Összeférhetetlenség (saját munkacsoport előadása) esetén a zsűritag nem pontozhat, és nem vehet részt a szakmai vitában sem. Nem saját munkacsoport, de saját intézet előadásának bírálata nem számít összeférhetetlenségnek.

•

Az előadásokat a zsűri tagjai 0-50 pont között értékelik, az alábbi „Pontozási szempontok” szerint. A díjak megállapítása tagozatonként történik, a pontszámok átlagolása alapján. A zsűrielnök kérésére minden zsűritag köteles megindokolni döntését.

•

A zsűri a vitakészség megállapításakor figyelembe veszi, ha az előadó aktívan részt vesz a tagozat munkájában, kollégáinak szakszerű és korrekt kérdéseket tesz fel. Ezért javasoljuk, hogy a felszólalók minden esetben mutatkozzanak be. Kérjük az előadókat és a zsűri tagjait is, hogy használják a rendelkezésükre álló mikrofont. Pontozási szempontok

Adható pont

Az előadás szakmai tartalma, logikája, a bemutatott eredmények tudományos értéke

0 - 20

Az előadás formai értékelése, a szemléltetés minősége, összefüggése az előadás tartalmával, stílus, nyelvhelyesség

0 - 10

Vitakészség, szakmai kompetencia

0 - 15

Absztrakt

0-5

Maximálisan adható összesen

50

Pontlevonások Formai követelményektől eltérő absztrakt

-2

30-60 másodperces időtúllépés

-5

60 másodpercet meghaladó időtúllépés

- 10

A hallgatói munkavégzést részletező függelék dia hiánya

- 10

Amennyiben az előadás hossza eléri a 15 percet, vita nem kezdhető, a vitakészségre nem adható pont (!). Amennyiben az előadás és a vita során nem lehet megállapítani a hallgató saját munkavégzésének pontos tartalmát, az előadás szakmai tartalma nem pontozható (!) 6


A TDK PÁLYAMŰ BEMUTATÁSÁNAK PONTOZÁSI SZEMPONTJAI (irányadó javaslatok a zsűritagok számára)

Az előadás szakmai tartalma, az eredmények szóbeli bemutatása során

A témaválasztás aktuális és a tudományterület szempontjából fontos (potenciális jelentősége lehet a gyógyításban, illetve a betegségek pathomechanizmusának megértésében). Az előadó jól érthetően, világosan bemutatja munkája előzményeit, az alkalmazott módszerek megfelelők, a tudományterület korszerű eszköztárába tartoznak. Az eredmények ismertetése tárgyilagos, lényegretörő, a statisztikai analízis helyes, a statisztikai eljárások korrekt módon és meggyőzően bizonyítják az előadó állításait. A diszkusszióban tömören, jól összefoglalja az elmondottakat, irodalmi forrás-ismeretei alaposak, összhangban vannak a prezentált eredményekkel.

Az előadás formai értékelése

A képi dokumentáció tárgyilagosan követi az előadó mondanivalóját; jól érthető, alátámasztja az elmondottakat és nem szorul magyarázatra. A képek az eredmények korrekt bemutatását szolgálják, és nem az előadó „mankói” az előadás felolvasásában. A képek és szövegek nem tartalmaznak helyesírási vagy egyéb hibákat, amelyek a dolgozat lényegével ellentétesek. Az előadásmód és a beszédstílus szabatos, folyamatos, jól követhető és érthető.

Vitakészség

A kérdésekre helyesen válaszol, tárgyszerű, konkrét válaszokat ad; szakirodalmi tájékozottságát és a kísérleti munkában való jártasságát egyértelműen bizonyítani tudja.

Absztrakt

Az absztrakt megfelel a konferencia felhívásában közzétett formai követelményeknek, tagolt, nyelvezete szabatos és korrekt, tartalmaz minden lényeges eredményt és információt, amelyek az előadásban is szerepelnek. Stílusa és szókincse megfelel a tudományterület magyar (vagy angol) szabványainak.

7


A 2016. ÉVI HELYI TDK KONFERENCIÁRA BEÉRKEZETT ABSZTRAKTOK MEGOSZLÁSA AZ ELSŐ SZERZŐ ALAPJÁN:

Tagozat/Kar

ÁOK

Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika

17

4

21

Biokémia, mikrobiológia, immunológia

13

1

14

FOK

GYTK

Egészségtudomány

ETSZK

TTIK

Külf.

Össz.

10

10

Élettan, kórélettan

26

9

35

Farmakológia

7

1

8

Fogorvostudomány

2

Gyógyszerésztudomány

1

Konzervatív klinikai orvostudomány

18

6

24

Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika

14

1

15

Operatív klinikai orvostudomány

12

Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia

8

Összesen

118

8

1

20

19

1

9

8

1

19

11

10

23

2

16

1

9

4

183

2016. évi tavaszi TDK Konferencia: Áttekintő program

ÁTTEKINTŐ PROGRAM ÁOK TDK KONFERENCIA (ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 2016. MÁRCIUS 8. KEDD 08.00 - 08.45 A TDK KONFERENCIA MEGNYITÓJA 08.45 - 10.30 ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 1. 10.30 - 10.45 SZÜNET 10.45 - 12.30 ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 2. 12.30 - 13.15 EBÉDSZÜNET 13.15 - 15.00 BIOINFORMATIKA, SEJTBIOLÓGIA, MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA, GENETIKA 1. 15.00 - 15.15 SZÜNET 15.15 - 17.00 BIOINFORMATIKA, SEJTBIOLÓGIA, MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA, GENETIKA 2. 17.00 - 17.15 SZÜNET 17.15 - 19.00 BIOINFORMATIKA, SEJTBIOLÓGIA, MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA, GENETIKA 3. 2016. MÁRCIUS 9. SZERDA 08.00 - 09.45 ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 3. 09.45 - 10.00 SZÜNET 10.00 - 11.45 ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 4. 11.45 - 12.30 EBÉDSZÜNET 12.30 - 14.30 KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 1. 14.30 - 14.45 SZÜNET 14.45 - 16.45 KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 2. 16.45 - 17.00 SZÜNET 17.00 - 19.15 PREVENTÍV MEDICINA, CSALÁDORVOSLÁS, SZOCIÁLIS MEDICINA, EPIDEMIOLÓGIA 2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK 08.00 - 09.45 ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 5. 09.45 - 10.00 SZÜNET 10.00 - 12.00 FARMAKOLÓGIA 12.00 - 13.00 EBÉDSZÜNET 13.00 - 15.00 OPERATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 1. 15.00 - 15.15 SZÜNET 15.15 - 17.15 OPERATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 2. 2016. MÁRCIUS 11. PÉNTEK 08.00 - 09.45 BIOKÉMIA, MIKROBIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA 1. 09.45 - 10.00 SZÜNET 10.00 - 11.45 BIOKÉMIA, MIKROBIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA 2. 11.45 - 12.30 EBÉDSZÜNET 12.30 - 14.30 KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 3. 14.30 - 14.45 SZÜNET 14.45 - 16.30 MORFOLÓGIA, PATOLÓGIA, KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 1. 16.30 - 16.45 SZÜNET 16.45 - 18.45 MORFOLÓGIA, PATOLÓGIA, KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 2. 9

2016. évi tavaszi TDK Konferencia: Áttekintő program

2016. MÁRCIUS 12. SZOMBAT 12.00 - 13.00 EREDMÉNYHIRDETÉS 13.00 - 15.00 FOGADÁS ETSZK TDK KONFERENCIA 2016. MÁRCIUS 9. SZERDA (ETSZK fsz. 1. Szél Éva terem, Szeged, Bal fasor 39-45.) 14.00 - 14.15 MEGNYITÓ 14.15 - 16.45 1-10. ELŐADÁS 2016. MÁRCIUS 12. SZOMBAT (ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 12.00 - 13.00 EREDMÉNYHIRDETÉS 13.00 - 15.00 FOGADÁS GYTK TDK KONFERENCIA 2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK (GYTK 2. tanterem, Szeged, Eötvös u. 6.) 09.00 - 09.15 MEGNYITÓ 09.15 - 10.30 1-5. ELŐADÁS 10.30 - 10.45 SZÜNET 10.45 - 12.00 6-10. ELŐADÁS 12.00 - 13.00 EBÉDSZÜNET 13.00 - 14.15 11-15. ELŐADÁS 14.15 - 14.30 SZÜNET 14.30 - 15.45 16-20. ELŐADÁS 2016. MÁRCIUS 12. SZOMBAT (ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 12.00 - 13.00 EREDMÉNYHIRDETÉS 13.00 - 15.00 FOGADÁS FOK TDK KONFERENCIA 2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK (FOK B épület „Sárga” terem, Szeged, Tisza Lajos krt. 83.) 11.00 - 11.10 MEGNYITÓ 11.10 - 14.55 1-11. ELŐADÁS 2016. MÁRCIUS 12. SZOMBAT (ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 12.00 - 13.00 EREDMÉNYHIRDETÉS 13.00 - 15.00 FOGADÁS

10

2016. évi tavaszi ÁOK TDK Konferencia: Részletes program – március 8.

RÉSZLETES PROGRAM 2016. MÁRCIUS 8. KEDD (SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 08.00 - 08.15

A TDK KONFERENCIA MEGNYITÓJA ifj. Dr. Rakonczay Zoltán, TDT Elnök; Dr. Bari Ferenc, ÁOK Dékán; Dr. Thurzó Kinga, FOK Dékán; Dr. Hohmann Judit, GYTK dékán; Dr. Barnai Mária, ETSZK dékán

08.15 - 08.40

Felkért előadó: Dr. Martinek Tamás SZTE GYTK, Gyógyszeranalitikai Intézet Antibiotikumoktól az antibiotikumokig, kutatások a szürke zónában ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 1.

08.45 - 09.00

Csavajda Ádám, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ A szívfrekvencia függő coronariaáramlás növekedés létrejöttében szerepet játszik a bal kamrai nyomás mechanikai hatása Langendorff-perfundált, izolált tengerimalac szívben

09.00 - 09.15

Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf., Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Baráth Bálint, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A szinoviális mitokondriális légzés károsodása kísérletes rheumatoid arthritisben

09.15 - 09.30

Garay David, Faculty of Medicine, 5 year, Soria Carlos th Valera, Faculty of Medicine, 4 year, Ibos Katalin, Faculty of th Medicine, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Pathophysiology The effect of the ghrelin-related peptide obestatin on HPA axis and stress associated behaviors

09.30 - 09.45

Hartai Teodóra, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A MiRP2 ioncsatorna alegység menekítő hatása hosszú QT szindrómában

th

11


09.45 - 10.00

Hawchar Fatime, ÁOK V. évf., Vincze Anna, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A Toll-like receptor 4 útvonal szerepe a biglikán „core protein” védő hatásában szívizomsejtek szimulált iszkémia/reperfúziós károsodása ellen

10.00 - 10.15

Kiss Szabolcs, Faculty of Medicine, 3 year, Cioancă Georgiana Laura, UMF 'Iuliu Hațieganu' Cluj-Napoca, nd Romania, Faculty of Medicine, 2 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Medical Physics and Informatics Cyclooxygenase-2 contributes to neurovascular coupling with spreading depolarization in the rat brain

10.15 - 10.30

Hegedűs Anna Flóra, ÁOK V. évf., Szvetnyik Fanni, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Pharmahungary Csoport Iszkémiás pre- és posztkondicionálás hatása az infarktusméretre p66Shc egyszeresen és p66Shc/ciklofilin D kettős génkiütött egerek szívében

10.30 - 10.45

SZÜNET

rd

ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 2. 10.45 - 11.00

Katona Xénia, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A statikus és dinamikus vizuális információ feldolgozása a főemlős nucleus caudatusban

11.00 - 11.15

Kertmegi István, ÁOK IV. évf., Gules Mária Mária, ÁOK III. évf., Löfler Fanni, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Csökkent hízósejt aktiváció metán belélegeztetést követően kardiogén shock modellben

11.15 - 11.30

Kiss Liliána, Nászai Anna, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Metán lélegeztetés in vivo hatása a hipoxiás stressz válaszra

11.30 - 11.45

Fekete Csilla, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Hosszú távú fizikai terhelés hatása a nyúl sportszív modellben

12


11.45 - 12.00

Kiss Tamás, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az agykérgi kúszó depolarizáció kiválthatósági küszöbe nő az életkor előrehaladtával fiatal felnőtt patkányokban

12.00 - 12.15

Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf., Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf., Kuglis Dalma, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A besugárzás indukálta szívbetegség hatása a miR-21 expresszióra patkány szívizomban

12.15 - 12.30

Körtési Tamás, TTIK Biológus MSc II. évf., Hérák János Benjámin, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A hypophysis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid és a glutamáterg rendszer kapcsolatának vizsgálata patkány aktivált trigeminovascularis rendszerében

12.30 - 13.15

EBÉDSZÜNET

BIOINFORMATIKA, SEJTBIOLÓGIA, MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA, GENETIKA 1. 13.15 - 13.30

Árpádffy-Lovas Tamás, ÁOK V. évf., Váczi Dániel, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Biológiai Intézet Transzkripciós interferencia hálózatok: egy új genetikai szabályozási szint

13.30 - 13.45

Bíró Anna Éva, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Veleszületett hallásvesztés genetikai jelentősége

szűrésének

13.45 - 14.00

Dukay Brigitta, TTIK Biológus MSc II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biokémiai Intézet A Hsp27 gyulladásban és reaktív gliózisban betöltött szerepének vizsgálata magzati alkohol szindróma modell segítségével

14.00 - 14.15

Faragó Anikó, TTIK MSc II. évf. SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék Öregedési folyamatokat befolyásoló hiszton acetiltranszferázok azonosítása és dózisfüggő hatásuk vizsgálata Drosophila melanogasterben

14.15 - 14.30

Geier Eytan, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Egy lamelláris ichthyosisban szenvedő magyar testvérpár genetikai vizsgálata 13


14.30 - 14.45

Kiss Bernadett, TTIK, Biológia MSc I. évf., Marques Ruivo Ernesto Fausto, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Nitrogén-monoxid által közvetített sejtvédelem indukált pluripotens őssejtekből származtatott szívizomsejtekben szimulált iszkémia reperfúzió okozta sejtkárosodás ellen

14.45 - 15.00

Kiss Nóra Ágnes, ÁOK III. évf., Kovács Róbert, ÁOK III. évf., Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Radiogén szívkárosodás hatása a mikroRNS-212 expressziójára patkány szívizomban

15.00 - 15.15

SZÜNET


Karkas Réka, ÁOK II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Genetikai Intézet, Genom Instabilitás és Karcinogenezis Témacsoport, Tumor Genom Kutató Csoport Transzpozon alapú génterápia az I. típusú tirozinémia egérmodelljében

15.30 - 15.45

Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf., Kuglis Dalma Anita, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A krónikus veseelégtelenség hatása a mikroRNS-24 bal kamrai expressziójára patkány modellben

15.45 - 16.00

Lakatos Donatella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Genetikai vizsgálataink hatékonysága bullosa simplexben

epidermolysis

16.00 - 16.15

Márki Sándor, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Hosszú nem-kódoló RNS-ek génvariánsainak szerepe Parkinson-kórban

16.15 - 16.30

Victoria Onen, Faculty of Medicine, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Medical Genetics Genetic analysis of a Hungarian patient suffering from oculocutaneous albinism

th

14


16.30 - 16.45

Óvári Tímea, ÁOK III. évf. MTA SZBK, Genetikai Intézet, Mutagenezis és Karcinogenezis Kutatócsoport A BRCA tumorszuppresszorok mutációs analízise emlőés petefészek tumoros betegekben

16.45 - 17.00

Pigler János, ÁOK V. évf., Ruivo Ernesto, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Institute of Experimental Pharmacology and Toxicology, University Medical Center Hamburg-Eppendorf Szimulált iszkémia/reperfúziós tesztrendszer beállítása hiperglikémiás stimulált mesterséges szívizomszöveten

17.00 - 17.15

SZÜNET


Salamon András, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Rotarod training hatására bekövetkező PGC-1 alpha mRNS szintek vizsgálata egér agyban

17.30 - 17.45

Szili Petra Éva, TTIK Biológus MSc I. évf. MTA SZBK Biokémiai Intézet, Kísérleti Evolúcióbiológiai Csoport Klinikailag releváns baktériumok irányított mutagenezise

17.45 - 18.00

Szőke Krisztina, ÁOK I. évf., Igaz Nóra, TTIK MSc II. évf. SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék A nanoméretű ezüst részecskék gátolják a multidrog rezisztens rákos sejtek efflux aktivitását és fokozzák a kemoterápia hatékonyságát

18.00 - 18.15

Tóth Lola, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Oculocután albinizmusban szenvedő magyar nőbeteg genetikai vizsgálata

18.15 - 18.30

Umutoni Marie Linganwa, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Genetikai vizsgálatok Muir-Torre szindrómában

18.30 - 18.45

Vastag Gábor, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Szisztémás capsaicin kezelés által kiváltott szenzoros kemodenerváció hatása a miokardiális mikroRNS kifejeződés mintázatára

15


18.45 - 19.00

Visnyovszki Ádám, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Egy új mutáció karakterizálása Andersen-Tawil szindrómában

16


2016. MÁRCIUS 9. SZERDA (SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 3. 08.00 - 08.15

Kuglis Dalma Anita, ÁOK VI. évf., Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Iszkémiás prekondícionálás hatása a mikroRNS-125b bal kamrai expressziójára krónikus veseelégtelenségben

08.15 - 08.30

Lehóczki Anna, ÁOK IV. évf., Rutai Attila, TTIK V. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet, SZTE ÁOK, Pathologiai Intézet A neuronális ciklooxigenáz-2 (COX-2) expresszió változásának vizsgálata perinatális aszfixia után újszülött malacban

08.30 - 08.45

M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf., Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf., Tóth Réka, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az öregedés hatása az agykérgi kúszó depolarizációval járó metabolikus változások mintázatára iszkémiás patkányagyban

08.45 - 09.00

Mácsai Lilla, TTIK II. évf. SZTE ÁOK, Pszichiátriai Klinika A nootrop centrofenoxin hatása az in vivo öregedési modellként szolgáló bdelloid kerekesférgek életkörülményeire

09.00 - 09.15

Madácsy Tamara, TTIK biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika 2+ A plazma membrán Ca pumpa csökkent funkciója 2+ intracelluláris Ca túlterhelést okoz CFTR knockout egér pankreász duktális epitél sejtekben

09.15 - 09.30

Ónodi Ádám, ÁOK V. évf., Szikszai Bence, GYTK V. évf, Váczi Sándor, PTE ETK KLK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet Kisspeptin hatása a krónikus alkohol kezelt patkányok vérlemezke funkciójára

09.30 - 09.45

Németh Margit, TTIK I. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet Transzkraniális egyenáram-ingerlés hatása a magnocelluláris pályarendszerhez kapcsolt döntési folyamatokra

09.45 - 10.00

SZÜNET

17


ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 4. 10.00 - 10.15

Molnár Andrea, ÁOK II. évf., Marsollier Chloe, University of rd rd Angers, 3 year, Marc Romane, University of Nantes, 3 year SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet A primer szenzoros neuronok deszenzitizálásának hatása az akut pankreátitisz súlyosságára

10.15 - 10.30

Pászti Bence, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A mexiletin izomerek összehasonlító szívelektrofiziológiai vizsgálata

10.30 - 10.45

Pertich Ákos, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A vizuális ingerlés során regisztrált nucleus caudatus mezőpotenciálok elemzése

10.45 - 11.00

Pigniczki Daniella, ÁOK III. évf., Giovanniello Delia, ÁOK III. évf., Halcsik Renáta, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet, Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology Az endoplazmatikus retikulum stressz szerepének vizsgálata a mesenteriális ischaemia-repefúzió távolhatásaiban a májban

11.00 - 11.15

Ruivo Ernesto, Faculty of Medicine, 6 year, Pigler János, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Response of engineered heart tissue to simulated ischemia/reperfusion in the presence of acute hyperglycemic conditions

11.15 - 11.30

Spekker Eleonóra, TTIK Biológia MSc II. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A szerotonin transzporter modulálása anandamid kezeléssel patkányban szisztémás nitroglicerin adása után

11.30 - 11.45

Tóth Réka, ÁOK II. évf., M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf., Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Ischaemia és az öregedés befolyásolja az agykérgi kúszó depolarizáció során kialakuló pH változás mértékét

11.45 - 12.30

EBÉDSZÜNET

th

18


KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 1 12.30 - 12.45

Badó Attila, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A magas hidrosztatikai nyomással történő előkezelés hatása a mélyfagyasztott spermiumok felengedés utáni motilitására

12.45 - 13.00

Balogh Norbert, Szakál Beáta, TTIK Molekuláris bionika V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika A HEARLab, mint cochlearis implantátummal rendelkezők vizsgálati módszere

13.00 - 13.15

Barsi Ádám, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ A három-dimenziós speckle-tracking chocardiographiával meghatározott strain-paraméterek normál referenciaértékei egészséges populációban

13.15 - 13.30

Beöthy-Fehér Orsolya, TTIK Info-bionika mérnöki MSc I. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika BAHA beszédprocesszorok teljesítményének összehasonlító viszgálata

13.30 - 13.45

Bodor Gergely, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A hipertrigliceridaemia jelentősen növeli a súlyos gyulladás rizikóját heveny hasyálmirigy gyulladás során

13.45 - 14.00

Fényszárosi Sára, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ Kapnográfia prediktív értékének vizsgálata asztma bronchialeban

14.00 - 14.15

Ibrahim Abubaker, Faculty of Medicine, 4 year, University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Biochemistry Flow mediated dilation measurement in a healthy population: a gender difference study

14.15 - 14.30

Dimák Balázs, TTIK Info-bionika MSc SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Objektív intraoperatív elektrofiziológiai mérési módszerek gyakorlati alkalmazása cochlearisan implantált betegeknél

14.30 - 14.45

SZÜNET

th

19


KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 2. 14.45 - 15.00

Fürtön Sarolta, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ D-vitaminhiány gyermekkori légúti betegségekben

15.00 - 15.15

Juhász Marcell, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék COPD-s betegek pulmonológiai rehabilitációja során végzett intervallum tréning hatása a dinamikus hyperinflációra és az állóképességre

15.15 - 15.30

Kákonyi Kornél, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Terhelésre adott szívfrekvencia válasz és chronotróp kompetencia vizsgálata HCN4 génmutáció hordozó, familiáris bradycardiában szenvedő családban

15.30 - 15.45

Farkas Kitti, TTIK IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Beszédértés vizsgálata zajban kortikális kiváltott potenciálok segítségével

15.45 - 16.00

Tajti Máté, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A cukorbetegséget kísérő máj-és hasnyálmirigy elzsírosodás befolyásolásának lehetősége

16.00 - 16.15

Kiss Adrienn, ÁOK V. évf., Polyák Helga, TTIK biológus MSc II. évf., Despotov Katalin, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Epilepsziás betegek kognitív felmérése, életminősége és triptofán metabolizmusa

16.15 - 16.30

Komáromi Ildikó, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet A mintavételi áramlásszerepe a mellékáramú kapnogram alaktényezőinek meghatározásában

16.30 - 16.45

Mészáros Márta, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika BRAF V600E szomatikus mutációt hordozó melanomában szenvedő betegek célzott kezelésével szerzett tapasztalataink

16.45 - 17.00

SZÜNET

20


PREVENTÍV MEDICINA, CSALÁDORVOSLÁS, SZOCIÁLIS MEDICINA, EPIDEMIOLÓGIA 17.00 - 17.15

Biernacki Tamás, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A kognitív funkciókárosodás prevalenciája relapszusremisszió kóformájú és klinikailag izolált syndromás sclerosis multiplexes betegekben

17.15 - 17.30

Hartmann Alexandra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Pompe-kór dél-kelet magyarországi szűrése

17.30 - 17.45

Kormányos Fanni, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kognitív funkciók vizsgálata epilepsziában

17.45 - 18.00

Krause Sándor, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A théta burst stimuláció hatása a depressziós tünetekre és a kognitív funkciókra

18.00 - 18.15

Molnár Evelin, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Többes terhességek elemzése a SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika beteg-anyagában

18.15 - 18.30

Oduah Tochukwu Chike, Faculty of Medicine, 6 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Institute of Clinical Microbiology Prevalence of various hpv genotypes- a single center study

18.30 - 18.45

Popovici Sonia Elena, Muscariu Izabela Maria, Faculty of th th Medicine, 5 year, Stefan Elena, Faculty of Medicine, 6 year "Victor Babes" University of Medicine and Pharmacy, Department of Ambulatory Care, Prevention and Cardiovascular Recovery, Timisoara, Romania Psychological factors increasing the severity of arterial hypertension and coronary heart disease in patients with type 2 diabetes mellitus: a cohort study

18.45 - 19.00

Szekeres Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Sclerosis multiplexes betegek életminősége psychopathológiai funkcióik vizsgálata függvényében

19.00 - 19.15

th

Szugyiczki Viktória, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Magatartástudományi Intézet IBD-s betegek életminőségének vizsgálata 21

a

2016. évi tavaszi ETSZK TDK Konferencia: Részletes program – március 9.

2016. MÁRCIUS 9. SZERDA

(ETSZK fsz. 1. terem, Szeged, Bal fasor 39-45.) EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI TAGOZAT 14.00 - 14.15

MEGNYITÓ

14.15 - 14.30

Apró Zoltán, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Szülők fogászati félelmének hatása a gyermek fogászati félelmére, valamint a gyermek félelmének hatása saját szájápolási szokásaira

14.30 - 14.45

Dinnyés Katalin Julianna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Védőnői Munka és Módszertana Szakcsoport A védőnő szerepe a népegészségügyi célú emlőszűrés szervezésében

14.45 - 15.00

Gál-Inges Dóra, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Észlelt munkahelyi stressz hatása az ápolók életmódjára, egészségére, alvására

15.00 - 15.15

Hézső Beáta Hedvig, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport 18-25 éves fiatalok fogápolási szokásainak vizsgálata

15.15 - 15.30

Kasza Blanka Bernadett, ETSZK IV. évf., Kiss Zsuzsanna Róza, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Fizioterápiás Tanszék Bemutatkozik a Musculus transversus abdominis, a lumbális stabilitás egyik főszereplője

15. 30 - 15.45

Király Réka, ETSZK IV. évf., Mészáros Mónika Julianna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Fizioterápiás Tanszék Kéz szorítóerő vizsgálata rheumatoid arthritis korai és előrehaladott stádiumaiban

15.45 - 16.00

Kis-György Rita, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport A szájüregi daganatok előfordulása, és az azok kialakulásában szerepet játszó hajlamosító tényezők a szakemberek véleménye alapján

22

2016. évi tavaszi ETSZK TDK Konferencia: Részletes program – március 9.

16.00 - 16.15

Kovács Zsuzsanna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Védőnői Munka és Módszertana Szakcsoport, SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és -fejlesztés Szakcsoport A 0-7 éves gyermeket nevelő szülők ismeretei gyermekük biológiai, pszichológiai és szociális fejlődéséről a védőnői munka szempontjából

16.15 - 16.30

Székelyhidi Éva, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és Szakcsoport Orális implantátummal rendelkező szájhigiéniája

16.30 - 16.45

-

fejlesztés páciensek

Tisóczki Evelin, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Colorectalis carcinomában szenvedő betegek prevenciója és rehabilitációja

23

2016. évi tavaszi GYTK TDK Konferencia: Részletes program – március 10.

2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK (SZTE GYTK, 2. tanterem Szeged, Eötvös u. 6.) GYÓGYSZERÉSZTUDOMÁNYI TAGOZAT 09.00 – 09.15

MEGNYITÓ

09.15 – 09.30

Bozó Kristóf, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Pirimido[2,1-a]izoindol enantiomerek előállítása diendo-3-amino-norbornén-2-karboxamidból

09.30 – 09.45

Cank Kristóf Bence, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Újabb ígéretes diterpén-alkaloid nemzetség

forrás:

a

(–)-

Spiraea

09.45 – 10.00

Baracskay Tünde, GYTK III. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Gyógyszerrezisztens Staphylococcus aureus ellen ható fenantrének izolálása a Juncus inflexusból

10.00 – 10.15

Ludányi Dóra, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet, MTA Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet Sejtkapcsolatokat módosító peptidek összehasonlító vizsgálata tenyészetes barrier modelleken

10.15 – 10.30

Lőrinczi Bálint, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Funkcionalizált kinurénsav-származékok szintézise és továbbalakítása

10.30 – 10.45

SZÜNET

10.45 – 11.00

Mag Beáta Zsófia, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszeranalitikai Intézet Célfehérje által vezérelt de novo foldamer ligandum tervezés

11.00 – 11.15

Gieszinger Péter, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet, SZTE GYTK, Gyógyszerfelügyeleti Intézet Nanonizált lamotrigint tartalmazó intranazális gyógyszerforma előállítása és vizsgálata

24


11.15 – 11.30

Szilvás Orsolya, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Aliciklusos 2-aminohidroxámsavak szintézise és domino reakcióinak vizsgálata

11.30 – 11.45

Kerezsi Réka, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Fenofibrát komplexálása ciklodextrinnel eljárással

ko-őrléses

11.45 – 12.00

Stefkó Dóra, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Rumex fajok antibakteriális szűrővizsgálata és a hatásért felelős vegyületek izolálása a R. aquaticusból

12.00 – 13.00

EBÉDSZÜNET

13.00 – 13.15

Gulyás-Oldal Viktor, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Kisspeptin fragmensek miometrium kontrakciókra gyakorolt hatásának vizsgálta patkányban in vitro

13.15 – 13.30

Kertész Nikolett, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet A Taxol® kulcsintermedier előállítása szekvenciális és kinetikus rezolválással

13.30 – 13.45

Bónis Erzsébet, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet A liposzómák átlagos vezikulaméretének befolyásolása búzacsíra olajjal

13.45 – 14.00

Rácz Lívia, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszeranalitikai Intézet Calmodulin és béta amiloid hipotézisek az Alzheimer kór patomechanizmusában

14.00 - 14.15

Katona Bálint András, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Cukorészter tartalmú szájnyálkahártyán mukoadhezív filmek formulálása és tulajdonságaik vizsgálata

alkalmazható fizikai-kémiai

14.15 – 14.30

SZÜNET

14.30 – 14.45

Hercegfalvi Piroska, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Az aquaporin 5 expressziójának változása hormonális hatásokra patkány uteruszban

25


14.45 – 15.00

Kulmány Ágnes Erika, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Artemizinin származékok és ösztrogénekkel képzett konjugátumaik daganatellenes hatása emlőkarcinóma sejteken

15.00 – 15.15

Bíró Tivadar, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Megnövelt biohasznosulású szemészeti formulálása és vizsgálata

készítmény

15.15 - 15.30

Vass Csaba, Petrovszki Ágnes, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Ciklusos béta-aminosavak szelektív fluorozásai

15.30 – 15.45

Vendrinszky Ákos, ÁOK III. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Monoterpénvázas diaminoalkoholok előállítása és alkalmazása aszimmetrikus katalízisben

26


2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK (SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) ÉLETTAN, KÓRÉLETTAN 5. 08.00 - 08.15

Pihokker Anna, Rózsa Petra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet Tanulási funkciók vizsgálata aura nélküli betegekben

migrénes

08.15 - 08.30

Stumpf Csaba, ÁOK IV. évf., Ónodi Ádám, ÁOK V. évf., Garcia Bacelar Ana, MED V. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet, SZTE ÁOK Neurológiai Klinika Kisspeptin hatása a dohányzó férfiak vérlemezke funkciójára

08.30 - 08.45

Südy Roberta, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Levoszimendán: ATP-szenzitív kálium csatornák szerepe a bronchokonstrikció kivédésében

08.45 - 09.00

Szabó Írisz, TTIK Biológus MSc II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet Az alvásmegvonás hatása a térbeli memóriára

09.00 - 09.15

Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf., M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet A kúszó depolarizációkra kóros hemodinamikai válaszok alakulnak ki idős, iszkémiás patkányagyban

09.15 - 09.30

Szőcs Orsolya, TTK Biológia MSc II. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A pupilla fényreakció vizsgálata egy új, komplex, krónikus szkizofrénia állatmodellben

09.30 - 09.45

Török Viktória Réka, ÁOK III. évf., Stumpf Csaba, ÁOK IV. évf., Váczi Sándor, PTE ETK KLK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet Kisspeptin hatása a diabéteszes patkányok vérlemezke funkciójára

09.45 - 10.00

SZÜNET

27


FARMAKOLÓGIA 10.00 - 10.15

Dani Zsolt, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Dezetilamiodaron: lehet-e versenytársa az amiodaronnak, a leghatékonyabb antiaritmiás szerünknek?

10.15 -10.30

Gazdag Péter, TTIK biológia IV. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A szelektív NCX gátlás csökkenti a hypokalémia és a kamrafibrilláció által okozott miokardiális diszfunkciót

10.30 -10.45

Hantosi Dóra, ÁOK II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet Gyógyszerbejuttatás a központi idegredszerbe nanorészecskék segítségével

10.45 -11.00

Ibos Katalin Eszter, Garay David, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet A kisspeptin-13 anxiogén hatásának vizsgálata

11.00 -11.15

Nyári Aliz, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kinurénsav és analógjainak dózis-hatás vizsgálata egér magatartás tesztekben

11.15 -11.30

Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Baráth Bálint, ÁOK III. évf., Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A mitokondriális diszfunkció befolyásolása L-alfaglicerilfoszforilkolin kezeléssel máj iszkémiareperfúzióban, patkányon

11.30 -11.45

Szentirmai Márton, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kinurénsav-származékok összehasonlító farmakokinetikai vizsgálata

11.45 -12.00

Vincze Anna, ÁOK IV. évf., Hawchar Fatime, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A kinurénsav hatása szimulált iszkémia/reperfúzió és doxorubicin indukálta sejtpusztulásra szívizomsejt tenyészetben

12.00 -13.00

EBÉDSZÜNET

28


OPERATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 1. 13.00 - 13.15

Born Alexandra, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Hypopharynxtumorok komplex onkológiai kezelése és az onkológiai eredmények értékelése a terápiás módozatok függvényében

13.15 - 13.30

Vigh Edit, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Farmakológia és/vagy lélegeztetési stratégiák a kardiopulmonális bypass kóros pulmonális elváltozások csökkentésére

13.30 - 13.45

Bozsó Noémi, Balog Dóra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A splanchnikus keringési zavarok korai, nem-invazív diagnosztikája extra-mezenteriális eredetű keringési zavarok kísérletes modelljeiben

13.45 - 14.00

Csanádi Piroska Csenge, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Jobb kamra kiáramlási pálya rekonstrukció transanuláris folttal és biológiai műbillentyű- beültetéssel gyermek- és felnőttkorban – hosszú távú eredmények

14.00 - 14.15

Drágus Emőke, Fülöp Zsolt Zoltán, MOGYE ÁOK V. évf. MOGYE ÁOK, Urológiai Klinika Az egy vesével rendelkező urolithiasisban szenvedő betegek kezelése percután nephrolitotomiával

14.15 - 14.30

Makai-Kis Szabina, FOK V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika A dentogén sinusitisek konzervatív és sebészi terápiás lehetőségei

14.30 - 14.45

Makáry Péter, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Klinika Diabetes Mellitus hatása tüdőreszekció utáni levegő kilépésre

14.45 - 15.00

Nagyszegi Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Klinika Az őrszem nyirokcsomó imprint citológiájának szerepe az emlőrák komplex kezelésében

15.00 - 15.15

SZÜNET

29


OPERATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 2. th

15.15 - 15.30

Paulo Cardoso, Faculty of Medicine, 6 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Orthopedics Arthroscopic anterior cruciate ligament reconstruction using hamstring tendons: a comparison of the anatomical and the transtibial surgical techniques

15.30 - 15.45

Pejin Andrea, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Idegsebészeti Klinika Az independens komponens analízis jelentősége az eloquens agyterületeket érintő tumorok preoperatív tervezésében

15.45 - 16.00

Mihálffy Edit Mária, TTIK, IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Auditory Steady State Response (ASSR) tanulmányozása légvezetéses és csontvezetéses akusztikus stimulációval

16.00 - 16.15

Srour Rasha, ÁOK V. évf., Halcsik Renáta, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Prognostic importance of high mobility group box protein-1 (HMGB1) in experimental sepsis

16.15 -16.30

Tari Zsófia, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az intrapulmonális sönt kapnográfiás becslése

16.30 - 16.45

Fülöp Zsolt Zoltán, Drágus Emőke, Miron Andreea, ÁOK V. évf. Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (University of Medicine and Pharmacy of Tîrgu Mureș) Surgical Treatment of Postoperative Giant Median Incisional Hernia, using Retromuscular Prolene Mesh and Hernial Sac

16.45 -17.00

Ugocsai Melinda, Lajkó Norbert, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A pericardiális tamponád új kísérletes modellje

17.00 -17.15

Varga Kata, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Szemészeti Klinika Klinikai és molekuláris markerek a retinaleválásban

30

2016. évi tavaszi FOK TDK Konferencia: Részletes program – március 10.

2016. MÁRCIUS 10. CSÜTÖRTÖK (SZTE FOK B épület „Sárga” terem, Szeged, Tisza Lajos krt. 83.) FOGORVOSTUDOMÁNYI TAGOZAT 11.00 - 11.10

M E G N Y I T Ó - Dékáni köszöntő Dr. Thurzó Kinga FOK dékán Dr. Braunitzer Gábor FOK TDK elnöke

11.10 - 11.25

Dakó Alpár, Lőrinczi Anna Krisztina, Sánta Éva, MOGYE FOK V. évf. MOGYE, Mikrobiológia Tanszék, MOGYE, Fogszabályozás Tanszék Szubgingivális plakk periodontopatogén flórájának vizsgálata PCR eljárással, a rögzített készülékkel végzett fogszabályozó kezelés korai szakaszában

11.30 - 11.45

Dézsi Csilla, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet, SOS24 KFT. Új rugoszkópiai felismerési algoritmusok

11.50 - 12.05

Filep Anna Éva, FOK IV. évf. SZTE FOK, Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék A szájüregi egészségmagatartás és annak vizsgálata egy fejlődő magyarországi kistelepülésen

12.10 - 12.25

Gaál Gábor, FOK V. évf. SZTE FOK, Parodontológiai Tanszék Az ínyrecesszió fedés sikeressége

12.30 - 12.45

Jánosi Csaba, FOK V. évf. SZTE FOK, Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék Orális megbetegedések preventív stratégiája a középiskolások körében

12. 50 - 13.05

Hamedani Amir Kazemi, Alpár Dakó, Faculty of Dentistry, th 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Neurology Botulinum Toxin in Dentistry and it's side effects in the oral cavity

13.05 - 13.20

SZÜNET

13.20 - 13.35

May Robert, FOK IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Beszédértés vizsgálata zajban kortikális kiváltott potenciálok segítségével

31

2016. évi tavaszi FOK TDK Konferencia: Részletes program – március 10.

13.40 - 13.55

Sánta Éva, FOK V. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék A diabetes és a dohányzás összefüggése a parodontitis kialakulásával és súlyosságával

14.00 - 14.15

Sáry Tekla, FOK IV. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék Gyökérkezelt premoláris fogak helyreállítása megerősítése különböző csapozási technikákkal

és

14.20 - 14.35

Tóth Máté, FOK IV. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék Különböző kavitás dimenziókkal rendelkező moláris fogak töréssel szembeni ellenállásának in vitro vizsgálata

14. 40 - 14.55

Kozma Lilla Ildikó, FOK IV. évf. SZTE FOK, Fogpótlástani Tanszék A teleszkópos és csúsztatott elhorgonyzásra felhasznált gyökérkezelt fogak értékelése az elmúlt hét év V. éves hallgatói beteganyag függvényében

32


2016. MÁRCIUS 11. PÉNTEK (SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) BIOKÉMIA, MIKROBIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA 1. 08.00 - 08.15

Baráth Bálint, ÁOK III. évf., Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet In vitro antibiotikum kezelés hatása izolált patkány máj mitokondriumok légzési aktivitására

08.15 - 08.30

Hawchar Fatime, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Késői prekondícionálást kiváltó lipopoliszacharid kezelés fokozza a peroxinitrit képződést és STAT3 foszforilációt patkányszívben

08.30 - 08.45

Henk Júlia Edit, Müller Dóra Tímea, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Pharmahungary Group, Szeged Velgene Three Kft, Szeged Autofágia stimuláció kardioprotektív hatása akut miokardiális infarktus sejtes és in vivo modelljeiben

08.45 - 09.00

Kiss Virág, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet A Chlamydia trachomatis fertőzés és az interferon-γγ kezelés hatásának vizsgálata a neutrophil granulocyta génexpressziójára

09.00 - 09.15

Kovács Róbert, ÁOK III. évf., Kiss Nóra Ágnes, ÁOK III. évf., Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Radiogén szívkárosodás hatása a let-7a expressziójára patkány szívizomban

09.15 - 09.30

Nászai Anna, Kiss Liliána, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A metán hatása a xantin oxidoreduktáz enzimaktivitáshoz kapcsolódó oxidatív és nitrozatív stresszre in vitro körülmények között

09.30 - 09.45

Óvári Tímea, ÁOK III. évf. MTA SZBK, Genetikai Intézet, Mutagenezis és Karcinogenezis Kutatócsoport PCNA ubikvitiláció inhibitorok tesztelése terápiás célból

09.45 - 10.00

SZÜNET

33


BIOKÉMIA, MIKROBIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA 2. 10.00 - 10.15

Olias Ibor Miguel, ÁOK IV. évf. University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Biochemistry, University of Szeged, Faculty of Medicine, Institute of Surgical Research Cardioprotective effect of L-alpha glycerylphosphorylcholine in vitro on neonatal cardiac myocyte

10.15 - 10.30

Papp Benjamin Tamás, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika A Propionibacterium acnes (P.acnes) adaptív felismerése összefüggést mutat az acne vulgaris globális előfordulásával

10.30 - 10.45

Paróczai Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet A D-vitamin hatása Chlamydophila pneumoniae-val fertőzött egerek tüdejében

10.45 - 11.00

Rakk Dávid, TTIK MSc II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet, Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Biofizikai Intézet Nukleinsav-lipid konjugátumok előállítása és vizsgálata

11.00 - 11.15

Simon Péter, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Eritropoetikus aktivitás nélküli, szelektív EPO-receptor ligandok kardioprotektív hatása akut miokardiális infarktus in vivo patkány modelljében

11.15 - 11.30

Szalenko-Tőkés Ágnes, ÁOK IV. évf., Becsky Dániel, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A syndecan-4 szerepe a myoblastok proliferációjában

11.30 - 11.45

Zsigrai Sára, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet Foszfolipidek vizsgálata szorongásos megbetegedések állatmodelljében

11.45 - 12.30

EBÉDSZÜNET

34


KONZERVATÍV KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNY 3. 12.30 - 12.45

Nagy Roland, TTIK Info-bionika MSc II. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Pszichofizikai paramétereket befolyásoló tényezők vizsgálata cochlearisan implantált betegeken

12.45 - 13.00

Polyák Helga, TTIK biológus MSc II. évf., Kiss Adrienn, ÁOK V. évf., Despotov Katalin, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Az interferon-béta terápiában részesülő betegeknek alacsonyabb a plazma triptofán és kinurénsav szintje

13.00 - 13.15

Schulcz Domonkos, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika Renális denerváció – új lehetőség a gyógyszerrezisztens hypertensio kezelésében

13.15 - 13.30

Szabó Lili Adrienn, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A QT variabilitás normalizált és indexált paraméterei emelkedettek hypertrophiás cardiomyopathiás betegekben

13.30 - 13.45

Szabó Linda, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Csontvezetéses hallásküszöb meghatározás kortikális kiváltott válaszok segítségével

13.45 - 14.00

Kamocsai Márta, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék Vérkép komponenseinek prognosztikus szerepe a tüdőrák onkológiai kezelésében

14.00 - 14.15

Ugocsai Melinda, Lajkó Norbert, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Acetilszalicilsav-Tris konjugátum hatásának vizsgálata rágcsálómodellben

14.15 - 14.30

Vigh Edit, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az alveoláris ürülés diffúz és regionális heterogenitásának betegágy melletti jellemzése

14.30 - 14.45

SZÜNET

35


MORFOLÓGIA, PATOLÓGIA, KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 1. 14.45 - 15.00

Beszédes Bence, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet A neoadjuváns kezelés indukálta tumorregresszió prediktív markerei lokálisan előrehaladott rectum carcinomákban

15.00 - 15.15

Bihary Dalma Viktória, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Új myoepithelialis marker emlőelváltozásokban: p40

kifejeződése

15.15 - 15.30

Huszta Zsuzsanna, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet A képalkotó diagnosztika jelentősége az orvosszakértői gyakorlatban

15.30 - 15.45

Kassai Miklós, Márton Angéla, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Radiológiai Klinika A virtualis colonoscopia eredményeit tényezők

befolyásoló

15.45 - 16.00

Király Zsófia, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A kapilláris és vákuum technikával végzett endoszkópos ultrahang vezérelt aspiráció eredményességének összevetése a szolid pancreas daganatok esetében

16.00 - 16.15

Márton Angéla, Kassai Miklós, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Radiológiai Klinika A virtuális colonoscopia retrospektív, összehasonlító analízise 9 év tapasztalata alapján

16.15 - 16.30

Némedi Réka, ÁOK IV. évf., Urbán Dániel, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet IA stádiumú tüdő adenocarcinomák prognosztikai markereinek vizsgálata

16.30 - 16.45

SZÜNET

MORFOLÓGIA, PATOLÓGIA, KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 2. 16.45 - 17.00

Nyári Gergely Róbert, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék A tüdő carcinomái pleimorph, sarcomatosus elemekkel.

36

sarcomatoid

vagy


17.00 - 17.15

Pósfai Boglárka, ÁOK V. évf., Jenei Alex, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet A ritka veserákok klinikopatológiája

17.15 - 17.30

Sejben Anita, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Gyulladásos bélbetegségekhez társuló egyéb kórképek

17.30 - 17.45

Urbán Dániel, ÁOK V. évf., Némedi Réka, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Az IA stádiumú tüdő adenocarcinomák közül a micropapillaris carcinoma a legrosszabb prognózissal bíró daganat

17.45 - 18.00

Vecsernyés Endre, TTIK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Új, több szabadsági fokú számítógépes beviteli eszköz fejlesztése szoftverrel segített műtéttervezéshez

18.00 - 18.15

Veréb Dániel, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A szérum PACAP-38-koncentráció változásai összefüggésben állnak az agy mikrostrukturális elváltozásaival migrénben

18.15 - 18.30

Vörös Boglárka, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Perinatális halálozás vizsgálatával szerzett tapasztalataink a Szegedi Pathologiai Intézetben 2008 és 2014 között

18.30 - 18.45

Zoltán Lilla Zsófia, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Humán melanoma és strómális sejtek in vitro fúziójának vizsgálata

37


2016. MÁRCIUS 12. SZOMBAT (SZTE ÁOK Nagy Oktatási Épület Tanterme, Szeged, Dóm tér 13.) 12.00 - 13.00

EREDMÉNYHIRDETÉS

13.00 - 15.00

F O G A D Á S (melyre minden résztvevőt szeretettel várunk!)

38

Előadáskivonatok

Előadáskivonatok

39

Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 1: 2016.03.08. (kedd) 13.15 - 15.00

Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 1.

40


Árpádffy-Lovas Tamás, ÁOK V. évf., Váczi Dániel, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Biológiai Intézet Transzkripciós interferencia hálózatok: egy új genetikai szabályozási szint Bevezetés: Az Aujeszky-féle (AyV) vírus a neurotróp herpeszvírusok családjába tartozó dsDNS vírus, legközelebbi humán patogén rokonai a bárányhimlőt okozó Varicella zoster és a különbőző testtájakon hólyagos, fekélyes kiütéseket okozó Herpes simplex 1 és 2 vírusok. Vizsgálatunk alanya tehát a nem humán patogén AyV volt, mely a génszabályozás vizsgálatában a herpeszvírusok modelljeként szolgál. Módszerek: AyV fertőzött sertésvese (PK-15) sejtvonalból RNS-t izoláltunk, majd egy, illetve kétszálú cDNS-t készítettünk. Az egyszálú cDNS-t szálspecifikus primerekkel készítettük, majd qPCR-rel amplifukáltuk, míg az oligo(d)T-vel, illetve random hexamer primerrel készített kétszálú cDNS-ekből könyvtárakat készítettünk PacBio és Illumina szekvenáláshoz. Az Illumina szekvenálás 2 lanen történt, míg a PacBiohoz 38 SMRTCell-t használtunk. A qPCR adatokból relatív kópiaszámot számoltunk. Az Illumina nyers adatokat az alábbi térképező programokkal dolgoztuk fel: Bowtie, TopHat, BWA és STAR. A PacBio readek térképezéséhez a SMRT Analysis szoftvert, illetve GMAP-et, a vizualizációhoz mindkét módszer esetén az IGV-t használtuk. Eredmények: Tizenkét új, nem-kódoló RNS-t fedeztünk fel, s elemeztük expressziójukat. Megállapítottuk, hogy az AyV gének többsége mind mono, mind pedig bi- vagy policisztornosan is működik (alternatív terminációk). A gének többsége legalább két TSS-ről indul. Megállapítottuk, hogy az AyV genom közel 80%-ban mindkét szálon aktív transzkripcionálisan, úgynevezett komplex transzkriptek képződnek. Eredményeinkkel a transzkripciós Interferecia Hálózat (TIN), valamint a Transzkripciós Replikációs Interferencia Hálózat (TRIN) igazoltuk. Megbeszélés: Munkánk során a genetikai szabályozás új szintjét írtuk le egy herpeszvírus modell alkalmazásával. Úgy véljük, hogy ez a szabáloyzási szint nem csak a herpeszvírusokra, hanem az élővilág összes tagjára érvényes lehet. Témavezetők: Dr. Boldogkői Zsolt egyetemi tanár, Dr. Tombácz Dóra egyetemi adjunktus, Csabai Zsolt PhD hallgató

41


Bíró Anna Éva, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Veleszületett hallásvesztés genetikai szűrésének jelentősége Bevezetés: A veleszületett hallásvesztés az újszülötteknél tapasztalható egyik leggyakoribb rendellenesség. Örökletes formáinak hátterében leggyakrabban a gap junction protein béta 2, 3 és 6 (GJB2, GJB3 és GJB6) gének mutációi állnak. Vizsgálataink során célul tűztük ki az SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézetben a 2011. 03. 15 - 2015. 08. 06 közötti periódusban veleszületett hallásvesztés szűrése céljából kért vizsgálati eredmények feldolgozását, a szűrés hatékonyságának felmérését és egy magyar populáció-specifikus szűrési algoritmus kidolgozását. Módszerek: A genetikai vizsgálatok során a betegeknél perifériás vérből izolált genomi DNS-ből végeztük el a GJB2, GJB3 és GJB6 gének kódoló szakaszainak és az azokkal határos intronális szakaszok direkt szekvenálását. A vizsgálati eredményeket összesítettük és statisztikai feldolgozást végeztünk. Eredmények: Vizsgálatai eredményeink alapján a leggyakoribb detektált mutáció a GJB2 gén c.35delG mutációja volt, ami a vizsgált betegek (n=20) 74%-ában fordult elő. A c.35delG mutáció homozigóta formában fordult elő a vizsgált páciensek mintegy felében (n=15; 55,6%). Vizsgált betegeink közül öten hordozták a c.35delG mutációt heterozigóta formában (18,5%), ezeknél az egyéneknél további mutáció a GJB2, GJB3 és GJB6 génen nem volt detektálható. Mindössze a betegek egy negyede (n=7; 26%) hordozott egyéb mutációt a GJB2, GJB3 és GJB6 géneken, ezek 18,5%-a misszensz és 7,4%-a nonszensz mutáció volt. Megbeszélés: Vizsgálati eredményeink alapján a veleszületett hallásvesztés genetikai okainak szűrése igen nagy hatékonysággal történik, a magyar populáció specifikus szűrési algoritmus kialakításában elsődleges a c.35delG mutáció szűrése, ami az esetek zömében azonosítható. Ez azonban nemcsak a magyar populációra jellegzetes, de irodalmi adatok alapján az európai populációkban is átlagosan 2,5-3,5% a mutáció előfordulási gyakorisága. Témavezető: Dr. Nagy Nikoletta egyetemi adjunktus

42


Dukay Brigitta, TTIK Biológus MSc II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biokémiai Intézet A Hsp27 gyulladásban és reaktív gliózisban betöltött szerepének vizsgálata magzati alkohol szindróma modell segítségével Bevezetés: A hősokkfehérjék (Hsp) különböző stressz hatásokra gyorsan indukálódó konzervált fehérjék, amelyek feladata a sejtalkotó fehérjék, membránok normál működésének biztosítása, és bizonyos sejtfolyamatok (pl. apoptózis) szabályozása. Korábbi eredmények alapján a gyulladásos reakciókat is befolyásolhatják, kimutatták, hogy gyulladáskeltő és gyulladásgátló molekulák felszabadításban egyaránt szerepet játszhatnak. Munkánk során a Hsp27 gyulladásban és gliózisban betöltött szerepét vizsgáltuk egy akut idegrendszeri károsodás, a magzati alkohol szindróma során. Módszerek: 7 napos vad típusú és Hsp27 túltermelő transzgenikus egerek agyából etanol kezelést követően metszeteket készítettünk és RNS-t izoláltunk. A metszeteken az elpusztult idegsejteket Fluoro-JadeC festéssel és TUNEL-próbával tettük láthatóvá. Az RNS-t cDNS-sé átírtuk, majd RealTime PCR segítségével génexpressziós vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: A 7 napos állatok etanol kezelése nagyfokú apoptózist idézett elő több agyterületen, és megemelte különböző gyulladásos markerek expresszióját. Összehasonlítva a vad és transzgenikus állatokat azt tapasztaltuk, hogy a Hsp27 enyhén mérsékelte az apoptózist, azonban a különbség nem volt szignifikáns. A vad típusú állatokban etanol kezelés hatására a gyulladásos citokinek (TNFα, IL-1β) és a reaktív asztrogliózis marker (GFAP) expressziója megduplázódott, míg a transzgenikus társaikban ugyanezek a gének 8-, 4,5- illetve 4-szeres emelkedést mutattak. A fenti gének expresszióját a Hsp27 túltermelés önmagában nem befolyásolta, azonban az Iba-1 mikroglia marker szintje a kezeletlen transzgenikus állatokban megemelkedett, amelyet az etanol kezelés nem növelt tovább. Megbeszélés: Eredményeink szerint a Hsp27-nek szerepe lehet a gyulladásos folyamatok szabályozásában azáltal, hogy fokozza különböző citokinek expresszióját, valamint befolyásolja az asztrocita és mikrolgia aktivációt akut agysérülést követően. További terveink között szerepel a Hsp27 gyulladásban betöltött szerepének vizsgálata krónikus idegrendszeri betegségekben, például az Alzheimer-kórban. Témavezetők: Dr. Tóth E. Melinda tudományos munkatárs, Dr. Sántha Miklós tudományos főmunkatárs

43


Faragó Anikó, TTIK MSc II. évf. SZTE TTIK Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék Öregedési folyamatokat befolyásoló hiszton acetiltranszferázok azonosítása és dózisfüggő hatásuk vizsgálata Drosophila melanogasterben Bevezetés: A hisztonok acetilációs állapotának megváltozása egy olyan öregedéssel kapcsolatba hozható epigenetikai folyamat, amely közrejátszik a kromatin szerkezet átformálásában és a génexpresszió regulációjában. A hisztonok acetiláltsági állapotát az antagonista hiszton acetiltranszferáz (HAT) és hiszton deacetiláz (HDAC) enzimek szabályozzák. Egyes HDAC fehérjék mennyiségének megváltozása növeli az élettartamot, ami alapján feltételezhető, hogy a HAT enzimek is befolyásolhatják az öregedési folyamatokat. Módszerek: Adult Drosophila öregedésének első hat hete során HAT enzimek és kofaktoraik mRNS szintjét reverz transzkripció kapcsolt qPCR segítségével határoztam meg. Transzgenikus rendszerben vizsgáltam az öregedés során csökkenő mRNS szintet mutató gének fokozott illetve csendesített expressziójának életképességre és élettartamra gyakorolt hatását. Az egyedek napi aktivitását TriKinetics monitorral, motoros aktivitását mászási tesztekkel tanulmányoztam. Eredmények: Az öregedés során a nejire és enok gének szintje csökkent számottevően, míg a chm, Naa60, Tip60, ATAC2, mof, gcn5 és kofaktorai, az Ada3, Ada2a, Ada2bL és Ada2bS szintje nem változott. A nejire és az enok idegrendszerbeli géncsendesítése, valamint a nejire túltermelése is letális lárva stádiumban. A nejire adult idegrendszerben indukált csendesítése, illetve túlzott mértékű expressziója is a motoros képességek romlásához és csökkent élettartamhoz vezet. Megbeszélés: Sikerült azonosítanom az életkor előrehaladtával csökkenő expressziót mutató HAT géneket, melyeknek szerepük lehet az öregedésben. Ezek a nejire és az enok konzervált fehérjéket kódolják, melyek humán ortológjai a CBP (CREB-binding protein) és a KAT6A fontos transzkripciós regulátorok. Eredményeim szerint mindkét fehérje esszenciális a lárvális idegrendszer fejlődése szempontjából; a nejire szintje az adult idegrendszerben is szigorúan szabályozott, drasztikus megváltoztatása káros következményekkel jár az öregedés során. Kismértékű nejire szint módosítás hatásának vizsgálatához további kísérletek szükségesek. Témavezető: Dr. Bodai László egyetemi docens

44


Geier Eytan, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Egy lamelláris ichthyosisban szenvedő magyar testvérpár genetikai vizsgálata Bevezetés: A lamelláris ichthyosis (OMIM 242300) egy ritka, monogénes bőrbetegség, melynek jellegzetessége testszerte vastag, barna pikkelyek kialakulása. A betegség hátterében a transzglutamináz 1 gén (TGM1) mutációi állnak. Vizsgálataink során célul tűztük ki egy szegedi lamelláris ichthyosisban szenvedő testvérpár genetikai vizsgálatát. Módszerek: A betegeknél perifériás vérből izolált genomi DNS-ből végeztük el a TGM1 gén kódoló szakaszainak és az azokkal határos intronális szakaszoknak a direkt szekvenálását. Eredmények: Vizsgálatai eredményeképpen mindkét beteg esetében a TGM1 génen két heterozigóta, mutációt detektáltunk: A gén hatodik exonjával határos intronban egy már az irodalomból ismert splice site mutációt azonosítottunk (c.877-2A>G, CS951536), illetve a gén hetedik exonjában egy szintén az irodalomból már ismert, heterozigóta misszensz mutációt (c.1135G/C, p.Val379Leu, CM971480) detektáltunk. Megbeszélés: Vizsgálati eredményeink alapján a betegek esetében a lamelláris ichthyosis kialakulásáért a TGM1 gén compound heterozigóta mutációi a felelősek. Vizsgálati eredményeink a betegek számára is óriási jelentőséggel bírnak mivel egy rendkívül stigmatizáló betegségről van szó, és a kóroki mutációk azonosításával a család számára a családtervezés segítése és a prenatális diagnosztika is felajánlható. Témavezető: Dr. Nagy Nikoletta egyetemi adjunktus

45


Kiss Bernadett, TTIK, Biológia MSc I. évf., Marques Ruivo Ernesto Fausto, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Nitrogén-monoxid által közvetített sejtvédelem indukált pluripotens őssejtekből származtatott szívizomsejtekben szimulált iszkémia reperfúzió okozta sejtkárosodás ellen Cél: Az indukált pluripotens őssejtekből (iPS) származtatott szívizomsejtek potenciális sejtforrások a kardioprotekció mechanizmusának és terápiájának vizsgálatához. Célunk az iPS sejtek iszkémiás érzékenységének vizsgálata szimulált iszkémia/reperfúzió (SI/R) után és lehetséges módszerek keresése a közvetlen sejtvédelemhez. Módszer: Egér embrionális őssejtekből (mESC) és IPS sejtekből származtatott embrionális testeket (EB) normoxiás körülmények (37 oC, 5% CO2) között tenyésztettünk 8 vagy 16 napig. Az embrionális testeket (HM1 mESC és iPS_3.4, iPS_4.1 miPSCs) 150 perc szimulált iszkémiának tettük ki NO-donor SNAP (10-6 M) vagy vivőanyag jelenlétében, amit 120 perc reperfúzió követett és végül propidium jodiddal viabilitás tesztet végeztünk. Egy másik kísérletben az embrionális testeken 4 különböző emésztési folyamatot végeztünk el (tripszin, kollagenáz IV, kollagenáz II, EDTA puffer). A sejteket cTnI és VCAM-1 antitestekkel jelöltük és a szívizomsejtek azonosításához FACS-al detektáltuk az immunopozitív sejteket. Eredmények: Az alkalmazott emésztési folyamatok mind hatékonynak bizonyultak, a mérhető sejtpopuláció aránya 84-98%-os volt. A cTnI intracelluláris antigén mind a 8, mind a 16 napos sejtekben jelentős mértékben expresszálódott, az összes emésztési folyamat során, míg a VCAM-1 sejtfelszíni antigén IV. típusú kollagenáz használatával adott mérhető jelet. A kardiális markerek ko-expressziója 8 napos EB-ken 54%, 16 napos EB-ken 70% volt. Mindhárom sejtvonal esetén a SI különböző mértékű sejtpusztulást eredményezett, melyet SNAP csak a HM1 EB-k esetén volt képes kivédeni (130 ±9% vs normoxiás kontroll (100%)). Konklúzió: Arra következtettünk, hogy a kardioprotektív NO-donor megvédte a teljes embrionális testet SI/R károsodással szemben, de az embrionális testekben lévő szívizomsejteket nem, azt feltételezve, hogy az iPS sejtekből származtatott szívizomsejtek a jelenlegi fejlettségi szakaszukban nem alkalmasak kardioprotektív mechanizmusok tesztelésére. Támogatók: EU FP7 projects (EpiHealth, HEALTH-2012-F2-278418; EpiHealthNet, PITN-GA-2012-317146), Research Center of Excellence 9878/2015/FEKUT, OTKA PD 106001. Témavezetők: Dr. Görbe Anikó egyetemi adjunktus, Dr. Pálóczi János PhD hallgató 46


Kiss Nóra Ágnes, ÁOK III. évf., Kovács Róbert, ÁOK III. évf., Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Radiogén szívkárosodás hatása a mikroRNS-212 expressziójára patkány szívizomban Bevezetés: A fejlett országokban nőknél a leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlőrák, amelynek az egyik kezelési módja a besugárzás. A besugárzás egyik nem kívánt mellékhatása lehet a radiogén szívkárosodás, amelynek a talaján gyakran alakul ki bal kamrai fibrózis, később pedig szívelégtelenség. Azonban a radiogén szívkárosodás pontos molekuláris mechanizmusai kevéssé feltérképezettek. Aorta szűkítésével létrehozott szívelégtelenség modellben a mikroRNS-212 (miR-212) fokozott expresszióját összefüggésbe hozták már a hipertrófia és a fibrózis kialakulásával a kalcineurin jelúton keresztül. Ezért jelen kísérletünkben a miR-212 lehetséges szerepét vizsgáltuk a radiogén szívkárosodásban. Módszerek: Hím Sprague-Dawley patkányok egyik csoportja a kísérlet kezdetén szívre lokalizált egyszeri besugárzásban (50 Gy) részesült, míg az állatok másik csoportja besugárzásban nem részesült. A 19. héten transzthoracalis echocardiográfiát végeztünk a szív morfológiájának a megítélésére, majd az állatok szívét izoláltuk, és qRT-PCR-rel megmértük a miR-212-nek és egyik targetjének, a FOXO3-nak az expresszióját, amely a hipertrófiát indukáló kalcineurin jelútnak az egyik szabályozója. Mértük továbbá a hipertrófiára illetve fibrózisra utaló marker molekulák közül az αMHC, β-MHC és CTGF miokardiális expresszióját is. Eredmények: A bal kamra anterior fala szignifikánsan megvastagodott a besugárzott csoportban a kontroll csoporthoz képest mind szisztoléban mind diasztoléban (4,30±0,35 mm vs. 3,14±0,10 mm ill. 2,99±0,21 mm vs. 1,81±0,05 mm, p<0,05). A besugarazott csoportban szignifikánsan megnőtt a miR-212 (2,47±0,43 vs 0,77±0,13, p<0,05), α-MHC, β-MHC és CTGF expressziója, míg a FOXO3 expressziója (0,22±0,08 vs. 0,57±0,09, p<0,05) szignifikánsan csökkent a kontroll csoporthoz képest. Megbeszélés: Radiogén szívkárosodás esetén a miR-212 expressziójának a megemelkedése összefüggésben állhat a bal kamra hipertrófiájával a kalcineurin jelúton keresztül, azonban ennek igazolása további vizsgálatokat igényel. Témavezetők: Dr. Sárközy Márta egyetemi adjunktus, Dr. Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

47



48


Karkas Réka, ÁOK II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Genetikai Intézet, Genom Instabilitás és Karcinogenezis Témacsoport, Tumor Genom Kutató Csoport Transzpozon modelljében

alapú

génterápia

az

I.

típusú

tirozinémia

egér-

Bevezetés: Az I-es típusú tirozinémia egy súlyos kimenetelű, májsejteket érintő genetikai betegség, melyet a fumaril-acetoacetát-hidroláz (FAH) gén funkciókiesése okoz. A FAH enzim hiányában, a tirozin metabolizmusának sérülése miatt májsejtpusztulást okozó metabolitok halmozódnak fel. Génterápiás pre-klinikai modellkísérleteinkben a Fah gén jelentős részének deletálásával létrehozott mutáns egértörzsben teszteltük a betegség génterápiás kezelésének lehetőségeit Sleeping Beauty (SB) transzpozon alapú génbevitellel. Módszerek: PCR, DNS emésztése restrikciós endonukleázokkal, gélelektroforézis agaróz gélen, DNS ligálás, transzformálás baktériumba, plazmidtisztítás, májsejt izolálás kollagenázos májperfúzióval, májsejtek elektroporálása, lépbe oltása, DNS izolálása emlős szövetekből. -/Eredmények: I. típusú tirozinémiában szenvedő Fah donor egerek májából hepatocytákat izoláltunk, majd azokat általunk létrehozott SB transzpozonba épített Fah terápiás gént tartalmazó, valamint a hiperaktív SB100x transzpozáz helper fehérje génjét hordozó plazmidkonstrukciókkal -/elektroporáltuk. A kezelt májsejteket Fah recipiens állatok lépébe oltottuk, -/ahonnan azok a májba vándoroltak. A betegségben szenvedő Fah állatok sikeresen kezelhetőek egy humán gyógyászatban is használt gyógyszerrel, melyet a transzplantációt követően megvontunk az állatoktól, így a genetikailag sikeresen korrigált májsejtek szelekciós előnyük révén csaknem teljes mértékben újrakolonizálták a májat, a transzplantált állatok testtömege növekvésnek indult. A kezelt állatok regenerált májszövetéből vett mintákból genomiális DNS-t izoláltunk, melyet HT szekvenálásnak vetettünk alá, majd azonosítottuk az SB transzpozon integrációs helyeket. Megbeszélés: Az SB100x transzpozáz fehérje a retrovirálishoz hasonló hatékonyságú génbevitelt tesz lehetővé az SB transzpozon rendszer segítségével emlős sejtekben. Az SB transzpozon integrációs mintázata közel random, géneket illetve szabályozó régiókat nem preferál, alkalmazása nagymértékben csökkenti az inszerciós onkogenezis kialakulási valószínűségét, így ígéretes génbeviteli lehetőséget jelent. Modellkísérleteinkben vizsgáljuk az SB-mediált génbevitel hatékonyságát, esetleges kockázatait. Támogató: SZTA Szent-Györgyi Mentor Program Témavezetők: Dr. Mátés Lajos tudományos főmunkatárs, Hudoba Liza tudományos munkatárs

49


Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf., Kuglis Dalma Anita, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A krónikus veseelégtelenség hatása a mikroRNS-24 bal kamrai expressziójára patkány modellben Bevezetés: A krónikus veseelégtelenség (KVE) talaján gyakran alakul ki urémiás kardiomiopátia, amely általában bal kamrai hipertrófia illetve diasztolés és/vagy szisztolés diszfunkció formájában jelenik meg. Azonban a háttérben húzódó molekuláris mechanizmusok kevéssé ismertek. Aortaszűkítéssel létrehozott szívelégtelenség modellben a mikroRNS-24 (miR-24) apoptózist indukáló és angiogenezist illetve kontraktilitást gátló hatását összefüggésbe hozták már a szívfunkció romlásával és a kamrafal átépülésével. Ezért jelen kísérleteinkben a KVE hatását vizsgáltuk a miR24 bal kamrai expressziójára. Módszerek: Ennek érdekében 5/6-od nefrektómiával KVE-t hoztunk létre hím Wistar patkányokban. A kontroll csoport áloperáción esett át. A műtét után 8 héttel meghatároztuk a szérum urea és kreatinin szinteket a KVE igazolására, továbbá transztorakális echokardiográfiával vizsgáltuk a szív morfológiáját és funkcióját. Ezután mindkét csoportban az állatok szívét izoláltuk és ex vivo 10 percig perfundáltuk a vér kimosása céljából. Majd a bal kamrából izolált RNS-ből qRT-PCR segítségével meghatároztuk a miR24 expresszióját. Eredmények: A nefrektomizált csoportban szignifikánsan megemelkedett a szérum urea és kreatinin szintje az áloperált csoporthoz képest, igazolva a KVE kifejlődését. Továbbá szignifikánsan megvastagodott az anterior fal és szeptum illetve a funkcionális paraméterek közül a mitrális billentyű elmozdulási sebességét jellemző e’ szignifikánsan csökkent az áloperált csoporthoz képest. A KVE hatására a bal kamrai miR-24 expresszió (0,84±0,29 vs. 2,07±0,42, p<0,05) szignifikánsan csökkent az áloperált csoporthoz képest. Megbeszélés: KVE hatására bal kamrai hipertrófia és enyhe diasztolés diszfunkció fejlődött ki. Jelen kísérletünkben KVE-ben a miR-24 csökkent bal kamrai expressziója a KVE indukálta hipertrófia korai fázisára lehet jellemző, amikor a hipertrófia még nem progrediál szívelégtelenségbe a szisztolés funkció romlásával. Támogató: OTKA K115990 Témavezetők: Dr. Sárközy Márta egyetemi adjunktus, Dr. Bátkai Sándor Group Leader IMTTS Hannover Medical School Germany, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

50


Lakatos Donatella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Genetikai vizsgálataink simplexben

hatékonysága

epidermolysis

bullosa

Bevezetés: Az epidermolysis bullosa simplex (EBS) egy ritka monogénes öröklődésű betegségcsoport, melyet minor trauma hatására a bőrön és a nyálkahártyákon kialakuló spontán hólyagképződés jellemez. Hátterében a bőr struktúrfehérjéit kódoló gének mutációi állnak. Célkitűzések: Vizsgálataink során célul tűztük ki 2014. augusztus 31 és 2015. szeptember 1 közötti periódusban intézetünkbe genetikai tanácsadásra és vizsgálatra irányított EBS-ben szenvedő betegek (n=8) genetikai vizsgálatát és az eredmények feldolgozását. Módszerek: Vizsgálataink során a betegektől perifériás vér vétele történt, majd ezekből a mintákból genomi DNS izolálását végeztük el. Specifikus primerek segítségével PCR reakció során a vizsgált kóroki gének (KRT5, KRT14, PLEC1 és TGM5) kódoló régióit felszaporítottuk, majd a PCR sikerességét gélelektroforézissel ellenőriztük. Majd a kapott PCR termékeket megszekvenáltattuk. A szekvenálási eredményeket a vad típusú szekvenciákkal összehasonlítva kiértékeltük. Eredmények: Vizsgálatai eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a KRT14 génen 3 beteg esetben kóroki misszensz mutációt, 1 beteg esetében kóroki nonszensz mutációt azonosítottunk. A TGM5 gén esetében 1 betegnél egy kóroki misszensz mutációt azonosítottunk. A KRT5 és a PLEC1 gének esetében vad típusú szekvenciát detektáltunk, mutáció nem igazolódott. A vizsgált 8 betegből a 5 esetében azonosítottuk a háttérben álló kóroki mutációt (62%), 3 esetben azonban erre nem került sor (38%). Konklúzió: Vizsgálati eredményeink alapján a genetikai szűrővizsgálat jó hatékonysággal működik az EBS diagnózissal beküldött betegek esetében. A kóroki mutációk azonosítása elősegíti a fenotípus-genotípus összefüggések megértését, illetve a prenatális diagnosztika révén a családtervezés segítését. Témavezető: Dr. Nagy Nikoletta egyetemi adjunktus

51


Márki Sándor, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Hosszú nem-kódoló RNS-ek génvariánsainak szerepe Parkinsonkórban Bevezetés: A fehérjét nem-kódoló transzkriptek jelentős hányadát a hosszú nem-kódoló RNS-ek (lncRNS) teszik ki. Definíció szerint hosszuk több mint 200 nukleotid és legfeljebb rövid nyitott leolvasási kerettel rendelkeznek. A lncRNS-ek igen sokféle szabályozó funkcióval rendelkeznek, kifejeződésük sejt- és szövet-specifikus, és szerepük számos humán betegség pathogenezisében bizonyítást nyert. A lncRNS-ek nagy mennyiségben fejeződnek ki a központi idegrendszerben: szerepük az idegrendszer működésének szabályozásában, valamint számos neurodegeneratív betegség kialakulásában bizonyítást nyert. Kutatásunk során olyan hosszú nem-kódoló gének polimorfizmusait vizsgáltuk, amelyek első sorban a központi idegrendszerben fejeződnek ki és eltérő mértékű expressziójuk már igazolást nyert neurodegeneratív betegségekben. Módszerek: Egészséges (n=83) és Parkinson-kóros (n=101) önkéntesek vénás véréből DNS-t izoláltunk. A genotípus azonosítása valós idejű RTPCR módszerrel történt (TaqMan SNP Genotyping Assay, Thermo Fisher Scientific), végül kapott adatainkat statisztikai analízissel elemeztük (Fisher exact teszt, khi négyzet próba). Eredmények: Eddigi méréseinkkel 3 gén (PINK1-AS, HAR1F, ANRIL) 7 polimorfizmusát (rs542589, rs1043424, rs540038, rs608938, rs750697, rs10738605, rs540038) vizsgáltuk. Adataink elemzése során összevetettük a polimorfizmusok genotípus és ritka allél eloszlását (Minor Allel Frequency=MAF), azonban szignifikáns mértékű genotípus és/vagy MAF eltérést a kontroll és betegpopuláció elemzése során mindeddig nem tudtunk kimutatni. Az általunk vizsgált populáció ritka allél eloszlása összhangban van az internetes adatbázisokban fellelhető adatokkal. Megbeszélés: Vizsgálatainkat további 3 (UCHL1-AS, BCYRN1, SOX2-OT) gén 7 polimorfizmus mérésével folytatjuk a beteg és kontroll populációban, valamint tervezzük további önkéntesek bevonását a vizsgálatba az elemszám növelése érdekében. Támogató: KTIA_NAP_13_1_2013_0001 Témavezetők: Dr. Széll Márta egyetemi tanár, Göblös Anikó tudományos segédmunkatárs

52

Bioinformatika, sejtbiológia, molekuláris biológia, genetika 2: 2016.03.08. (kedd) 15.15 - 17.00 th

Victoria Onen, Faculty of Medicine, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Medical Genetics Genetic analysis of a oculocutaneous albinism

Hungarian

patient

suffering

from

Introduction: Oculocutaneous albinism is a clinically and genetically heterogeneous, rare, monogenic disease group. Its clinical characteristics can include either the reduction or the complete loss of pigmentation in the skin, hair and eyes. In our study, we aimed to identify the underlying causative genetic abnormality in a Hungarian patient suffering from oculocutaneous albinism with partial pigment reduction. Methods: Peripheral blood sample was obtained from the patient and genomic DNA was isolated. PCR reactions were performed in order to aplify the coding regions and the flanking introns of the tyrosinase (TYR) gene. The PCR products were sequenced and mutation screening of the sequencing data was performed. Results: We have identified two missense heterozygous mutations in the TYR gene: one mutation was located in the first exon (c.575C>A p.Ser192Tyr), while the other in the fourth exon (c.1205G>A p.Arg402Gln) of the gene. The identified two heterozygous mutations suggest a compound heterozygous state of the patient. Discussion: Both mutations have been previously reported in the literature (CM076581, CM971555). Our work might contribute to the development a Hungarian-population specific mutation database and might contribute to the better understanding of oculocutaneous albinism. Supervisor: Dr. Nikoletta Nagy assistant professor

53


Óvári Tímea, ÁOK III. évf. MTA SZBK, Genetikai Intézet, Mutagenezis és Karcinogenezis Kutatócsoport A BRCA tumorszuppresszorok mutációs analízise emlő- és petefészek tumoros betegekben Bevezetés: Örökítő anyagunk folyamatos károsodásnak van kitéve, melyeket a különböző hibajavító mechanizmusok állítják helyre. A kettősszálú törések főként a homológ rekombináció során javítódnak, melyben kritikus szerepe van a BRCA1 és BRCA2 tumorszuppresszoroknak. A BRCA csíravonal mutációja predisponáló faktora az örökletes emlő- és petefészekrák szindrómának, azonban szomatikus elváltozások (inszerciók, deléciók, pontmutációk, allél-vesztés [LOH] stb.) által is inaktiválódhat a sejtekben. Az egyszálú törések javításához szükséges a PARP fehérje, melynek gátlásával azok a sejtekben kettős szálú törésekké alakulnak. Ezek felhalmozódva a tumor sejtek halálához vezetnek. A BRCA mutációt hordozó betegekben - ahol a kettős szálú törések javítása akadályozott - tehát sikeresen alkalmazhatunk PARP inhibitorokat a kemoterápia kiegészítő kezeléseként. Célunk volt egy beteg BRCA mutációs analízise, emellett pedig egy diagnosztikai módszer kidolgozása és optimalizálása az allél-vesztés vizsgálatához. Módszerek: DNS izolálása vérből és tumorból, singleplex és multiplex PCR, könyvtár előkészítés, újgenerációs szekvenálás (Illumina MiSeq), Sanger szekvenálás, primer tervezés és optimalizálás Eredmények: Munkánk során egy petefeszek daganatos beteg BRCA mutációs analízisét végeztük el vérből és FFPE mintából. A tumorban kimutatható volt egy nonsense mutáció, amely a csíravonalban nem található meg. Emellett az allél-vesztés vizsgálatát optimalizáltuk és végeztük el a beteg mintán. Megbeszélés: A talált mutáció csak a tumorban mutatható ki, tehát a daganat sporadikus típusú. Ez a mutáció diszfunkcionális BRCA fehérjét okoz, így a betegnek javasolható a PARP inhibitorok terápiás használata. Támogató: Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány Témavezetők: Dr. Haracska Lajos tudományos tanácsadó, Enyedi Márton tudományos segédmunkatárs

54


Pigler János, ÁOK V. évf., Ruivo Ernesto, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Institute of Experimental Pharmacology and Toxicology, University Medical Center Hamburg-Eppendorf Szimulált iszkémia/reperfúziós tesztrendszer beállítása hiperglikémiás stimulált mesterséges szívizomszöveten Bevezetés: A mesterséges szívizomszövetek (EHT) alkalmazásában hatalmas potenciál rejlik in vitro modellként és károsodott szívizom regenerálásának terápiájában is. Az iszkémiás szívbetegségek egyik fő szövődményei a diabétesznek, ezért indokolt egy szimulált iszkémia/ reperfúziós (SI/R) modell beállítása hiperglikémiás körülmények között EHT-kon. Módszerek: A fibrin-alapú EHT-k újszülött patkány szívizomsejtkultúrából készültek, melyeket a 20. napon 24 óráig hiperglikémiás (HG) (25 mM glükóz) vagy hiperozmoláris (HO) (5 mM glükóz + 19.5 mM mannitol) közegben tartottuk. Majd 120 perc SI (93% N2 + 7% CO2 + hipoxiás oldat) 120 perc reperfúzió (40% O2 + medium) és 24 órás megfigyelési intervallum következett. A szöveteket a SI/R folyamán elektromosan stimuláltunk (2p/ps, 4V). Kontrollként normoxiás körülmények között vizsgáltuk őket (40% O2 + normoxiás oldat). A frekvenciát és a kontrakciók erejét folyamatosan monitoroztuk; valamint LDH kiáramlást mértünk 5 időpontban. Eredmények: Az iszkémiás periódus során a SI csoportban az EHT-k kontrakciói megszűntek; a kontrollcsoportokban szignifikánsan gyengébben kontraháltak. A reperfúzió folyamán minden EHT kontrakciója visszatért és megmaradt az utánkövetés végéig. A HG normoxiás EHT-k szignifikánsan magasabb kontrakciós aktivitást mutattak (ütés/perc x erő) a SI/R és az utánkövetés során a HO normoxiás csoporthoz képest. A HG iszkémiás EHT-k gyorsabb frekvenciát mutattak, viszont gyengébb összehúzódásokra voltak képesek a reoxigeniációs fázisban a HO iszkémiás EHT-khoz képest. Az LDH felszabadulás a HG és HO csoportban is szignifikánsan magasabb volt a reperfúziós periódusban a SI után, mint normoxiában. Konklúzió: A jelen in vitro kísérleti elrendezésben az EHT-k eltérő toleranciát mutattak a SI/R hatására hiperglikémiás kondíciók között, ezért a jövőben hasznos ko-morbid modell lehet kardioprotektív szerek tesztelésére. Témavezetők: Dr. Görbe Anikó egyetemi adjunktus, Dr. Pálóczi János PhD hallgató, Dr. Thomas Eschenhagen egyetemi tanár

55



56


Salamon András, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Rotarod training hatására bekövetkező PGC-1 alpha mRNS szintek vizsgálata egér agyban Bevezetés: A PGC-1 alpha (peroxisome proliferator-activated receptorgamma (PPARγ) coactivator-1 α) szerepe és jelentősége már számos élettani folyamatban igazolódott. Továbbá ismeretes, hogy különböző neurodegeneratív megbetegedések patomechanizmusában is közrejátszik. A PPARGC1 alpha génről átíródó PGC-1 alphának számos izoformáját ismerjük. Ezen izoformák variabilitása az alternatív promóter használatból, továbbá az alternatív splicingból, valamint ezek kombinációjából adódik. Legjelentősebb splicing izoformák a full length, valamint az N-truncated, illetve ismeretesek az alternatív promóterekről átíródó variánsok is. Jelenleg igen nehéz farmakológiai módon a PGC-1 alpha génexpressziójára hatást gyakorolni, ezért főleg aspecifikus külső hatásokkal tudunk változásokat elérni. Ezek közül kiemelendő a testmozgás, a hideghatás, valamint a táplálékmegvonás. Módszerek: Kutatásunk során célunk volt, hogy rotarodon végzett training hatására bekövetkező PGC-1 alpha génexpresszió változását megvizsgáljuk egerek 3 különböző agyrégiójában (striátum, cortex, cerebellum). Vizsgálatunkban két protokollt alkalmaztunk. Az első esetben az állatok 5, a második esetben 12 napon keresztül voltak napi 2x30 percen át futtatva 5 rpm sebességgel. Az utolsó traininget követően az állatokat disszekáltuk, majd a PGC-1 alpha izoformák szintjét meghatároztuk real-time PCR segítségével. Eredmények: 5 napos training hatására nem láttunk szignifikáns génexpresszió változást egyik agyterültben sem. Ezzel szemben a 12 napos training után a cerebellum esetében minden általunk vizsgált izoformában szignifikáns emelkedést tudtunk detektálni. Megbeszélés: A fizikai hatásra bekövetkező cerebellaris PGC-1 alpha génexpresszió-fokozódás jelentősége egyenlőre még kérdéses. Feltehetően a kisagy motoros tanulásban való igen jelentős szerepével hozható összefüggésbe. Támogatók: KTIA_NAP_13-A_III/9, MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport Témavezetők: Dr. Klivényi Péter egyetemi tanár, Török Rita PhD hallgató

57


Szili Petra Éva, TTIK Biológus MSc I. évf. MTA SZBK Biokémiai Intézet, Kísérleti Evolúcióbiológiai Csoport Klinikailag releváns baktériumok irányított mutagenezise Bevezetés: A természetes mutációs folyamatok lassúságuk okán gyakran nem alkalmasak az evolúciós jelenségek - például magas szintű antibiotikum rezisztencia kialakulásának - hatékony, laboratóriumi vizsgálatára. Azonban a szintetikus biológia eszköztára új lehetőséget kínál: a MAGE (Multiplex Automated Genome Engineering, Multiplex Automatizált Genommérnökség) módszere minden korábbi eljárásnál gyorsabban teszi lehetővé célzott mutációk létrehozását mikroorganizmusokban. A MAGE módszerét alapul használva az én munkám arra irányult, hogy megvizsgáljam a módszer alkalmazhatóságát klinikailag releváns mikrobákban, és ez által alapot biztosíthassak a jövőben egyes kórokozók adaptív folyamatainak tanulmányozására. Módszerek: Multiplex Automatizált Genommérnökség, új-generációs szekvenálás, szintetikus biológia Eredmények: Az Escherichia colin optimalizált protokollal a MAGE a másik vizsgált fajokban (Citrobacter freundii és Salmonella enterica) is működött. Megbeszélés: Előzetes eredményeim alapján vizsgálatom a jövőben jelentősen kiszélesíti a MAGE evolúcióbiológiai alkalmazhatóságát. Ilyen eljárásnak a klinikumban óriási jelentősége lehet, hiszen modellezhetjük, sőt, akár elő is jelezhetjük az antibiotikum rezisztencia kialakulását olyan fajokban is, amiket eddig nem, vagy csak igen korlátozottan tudtunk vizsgálni. Támogató: Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány Témavezetők: Dr. Pál Csaba tudományos főmunkatárs, Nyerges Ákos PhD hallgató

58


Szőke Krisztina, ÁOK I. évf., Igaz Nóra, TTIK MSc II. évf. SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék A nanoméretű ezüst részecskék gátolják a multidrog rezisztens rákos sejtek efflux aktivitását és fokozzák a kemoterápia hatékonyságát Bevezetés: A rákbetegségek kezelésében egyre jelentősebb kihívást jelent a multidrog rezisztencia megjelenése (MDR), mely számottevően csökkenti a kemoterápia eredményességét. A rezisztens fenotípus kialakításában meghatározó szerepet tulajdonítanak a P-glikoproteinnek, mert efflux aktivitása révén eltávolítja a terápia során alkalmazott hatóanyagokat a tumoros sejtekből. Habár az ezüst nanorészecskék (AgNP-k) egyedülálló tumorellenes hatását már számos modellben leírták, aktivitásuk MDR fenotípusú rákos sejtekben még nem ismert. Munkánk során kíváncsiak voltunk arra, hogy az AgNP-k képesek-e befolyásolni a P-glikoprotein aktivitását és ezáltal fokozzák-e a kemoterápia hatékonyságát multidrog rezisztens sejtekben. Módszerek: MTT esszé alkalmazásával drog szenzitív Colo 205 és multidrug rezisztens Colo 320 sejtekben vizsgáltuk az ezüst nanorészecskék, valamint kemoterápiás hatóanyagok együttes hatását. A kezelések által kiváltott apoptózis mértékét Annexin V és PI festett sejtek áramlási citométeres vizsgálata révén határoztuk meg. A P-glikoprotein kifejeződését RNS és fehérje szinten RT-qPCR, illetve Western blot analízissel tanulmányoztuk. A multidrog rezisztens sejtek pumpa aktivitását a sejtekben akkumulálódó Rhodamin 123 áramlási citométeres meghatározásával végeztük el. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy az AgNP-k gátolják mind a szenzitív, mind a MDR sejtek proliferációját és apoptózist indukálnak. Az AgNP-vel kezelt MDR sejtekben csökkent a P-glikoprotein kifejeződése és a sejtek efflux aktivitása. Az AgNP-k és az alkalmazott kemoterápiás hatóanyagok szinergista módon fokozzák egymás citotoxikus hatását. Megbeszélés: A megfigyelt szinergista kölcsönhatások hátterében az AgNP kezelések során kiváltott efflux aktivitás gátlása állhat, melyet a P-glikoprotein csökkent kifejeződése okozhat. Eredményeink alátámasztják, hogy az AgNP-k kiváló kombinációs partnerként használhatóak multidrog rezisztens tumorsejtek kemoterápiája során. Témavezetők: Kovács Dávid PhD hallgató, Dr. Csontné Dr. Kiricsi Mónika egyetemi adjunktus

59


Tóth Lola, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Oculocután albinizmusban szenvedő magyar nőbeteg genetikai vizsgálata Bevezetés: Az oculocután albinizmus egy klinikailag és genetikailag is heterogén, ritka, monogénes betegségcsoportot foglal magába, melynek jellegzetessége a bőr, a szőrzet és a szem csökkent vagy teljes mértékben hiányzó pigmentációja. Ennek következtében az érintett betegekben fokozott fényérzékenység és a bőrdaganatok kialakulásának emelkedett kockázatával jár. Azonban a klinikai tünetek nagymértékben segítik a diagnózis felállítását, és az érintett páciens megfelelő altípusba történő besorolását, mégis a betegség hátterében álló kóroki genetikai eltérés azonosítása a heterogén genetikai háttér miatt meglehetősen nehézkes. Módszerek: Vizsgálataink során egy 61 éves, teljes pigmenthiánnyal járó, oculocután albinizmusban szenvedő magyar nőbeteg esetében tűztük ki célul a háttérben álló kóroki genetikai eltérés azonosítását. Vizsgálataink során perifériás vérből izolált genomi DNS-en végeztük el a vizsgálni kívánt gének kódoló szakaszainak és az azokkal határos intronoknak a felszaporítását, majd szekvenálását. Eredmények: Vizsgálataink során a tirozináz génen azonosítottunk két heterozigóta misszensz mutációt: a gén első exonjában egy (c.575C/A, p.Ser192Tyr), illetve a negyedik exonjában egy mutációt (c.1217C/T, p,Pro406Leu). Mindkét mutáció már ismert az irodalomból (CM076581, CM910385). A továbbiakban a klinikailag tünetmentes családtagok genetikai vizsgálatát tervezzük elvégezni. Megbeszélés: A vizsgált beteg esetében tehát feltételezzük, hogy a tirozináz gén compound heterozigóta genetikai státusza eredményezi a betegség kialakulását. A kóroki mutációk azonosítása a prenatális diagnosztikán és a családtervezésen túl az új terápiás eljárások fejlesztése szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A vizsgált beteg az elmúlt években egy ilyen új, ígéretesnek tűnő, melanocita stimuláló hormont alkalmazó terápiás célú klinikai vizsgálatba került bevonásra, ami jól mutatja, hogy a korábban gyógyíthatatlannak hitt betegségcsoport esetében milyen intenzív kutatások folynak új kezelési eljárások kifejlesztésének irányába Témavezetők: Dr. Nagy Nikoletta egyetemi adjunktus, Dr. Széll Márta egyetemi tanár

60


Umutoni Marie Linganwa, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet Genetikai vizsgálatok Muir-Torre szindrómában Bevezetés: A Muir-Torre szindróma (OMIM 158320) egy autoszómális domináns öröklésmenetet mutató kórkép, melynek jellegzetes bőrtünetei a sebaceous tumorok és a keratoacanthoma. A bőrtünetek mellett a betegség az emésztőrendszerben, elsősorban a vastagbélben kialakuló nagyszámú polip és tumor megjelenésével társul. A szindróma kialakulásának hátterében DNS mismatch repair gének, az MLH1 és MSH2 mutációi ismertek. Vizsgálataink során célul tűztük ki egy Muir-Torre szindrómában szenvedő magyar család genetikai vizsgálatát és az MSH2 gén kódoló szakaszainak és az azokkal határos intronális szakaszok direkt szekvenálását. Módszerek: Vizsgálatainkat a betegek és egészséges családtagjaik perifériás vérmintájából végeztük el. A mintákból genomi DNS-t izoláltunk és ezen végeztük el a MSH2 gén kódoló szakaszainak és az azokkal határos intronális szakaszoknak a direkt szekvenálását. Eredmények: Genetikai vizsgálataink eredményeként az MSH2 gén hatodik exonjában egy, az irodalomból már ismert misszensz mutációt (c.965G/A, p.Gly321Asp, CM950813) azonosítottunk heterozigóta formában három érintett családtag esetében. Az egészséges családtagok és a genetikai vizsgálatba bevont kontroll egyének esetében az MSH2 gén hatodik exonjában vadtípusú szekvenciát detektáltunk. Megbeszélés: Az érintett család esetében a kóroki mutáció azonosításával a klinikai tünetek alapján felmerülő diagnózist igazoltuk. Ennek a betegek szempontjából nagy jelentősége van, mivel a mutáció hordozása vastagbél polipózis és daganatok kialakulására hajlamosít, de a rendszeres szűrővizsgálatokkal és az elváltozások korai kimutatásával az érintett betegek számára kedvezőbb prognózis érhető el. Témavezető: Dr. Nagy Nikoletta egyetemi adjunktus

61


Vastag Gábor, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Szisztémás capsaicin kemodenerváció hatása mintázatára

kezelés által a miokardiális

kiváltott mikroRNS

szenzoros kifejeződés

Bevezetés: Az érzőrostok működési zavara kialakulhat egyes kardiovaszkuláris rizikófaktorok (pl. diabétesz) jelenlétében, azonban ezek szívre gyakorolt hatása még nem teljesen tisztázott. Korábban már kimutattuk, hogy patkányban a szisztémás capsaicin kezelés okozta szenzoros kemodenerváció a szívizom kóros relaxációjához, az iszkémiás prekondicionálás védőhatásának elvesztéséhez és megváltozott mRNS kifejeződéshez vezet. Jelen kísérlet célja, hogy megvizsgáljuk a szisztémás szenzoros kemodenerváció hatását a szívizom mikroRNS profiljára patkányban. Módszerek: Hím Wistar patkányokat kezeltünk 1%-os capsaicin oldattal vagy ennek vivőanyagával (kontroll) 3 napon keresztül, hogy a szisztémás szenzoros kemodenervációt létrehozzuk. A capsaicin kiürülését követően a patkányok szíveit izoláltuk. A mikroRNS profilt mikroRNS chip segítségével vizsgáltuk, amelynek eredményeit valós idejű kvantitatív reverz polimeráz láncreakcióval (qRT-PCR) validáltunk. A változást mutató mikroRNS-ek célgénjeit bioinformatikai elemzéssel határoztuk meg 3 különböző online adatbázist felhasználva. Az analízis eredményei alapján a legalább 3 mikroRNS-sel kapcsolatban álló célgének közül 4 gén mRNS szintű változását vizsgáltuk qRT-PCR-ral. Eredmények: A mikroRNS chipen 711 ismert mikroRNS-ből 257 szólalt meg, amelyek közül a miR-344b és a miR-466b expressziója szignifikánsan csökkent. A miR-1, let-7a, miR-34b, miR-98 és a miR-206 pedig közel szignifikáns csökkenést mutatott. Ezzel szemben a miR-181a kifejeződése emelkedett a kontrollhoz képest. A fent említett 8 mikroRNS közül 6-ot megerősítettünk qRT-PCR segítségével. A bioinformatikai analízis eredményei alapján az lgf1, Slc2a12, Eif4e és Ulk2 gének fokozott kifejeződését mRNS szinten is kimutattuk. Megbeszélés: A szisztémás szenzoros kemodenerváció hatására megváltozott a miokardiális mikroRNS-ek kifejeződése. Egy először általunk használt új bioinformatikai eljárás segítségével sikerült kimutatni több represszálódott mikroRNS géncsendesítő hatásának kiesése következtében 4 gén fokozott kifejeződését a szívizomban. Támogatók: MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (Bencsik Péter); Szentágothai Ösztöndíj (TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001; Ferdinandy Péter) Témavezetők: Dr. Kiss Krisztina PhD hallgató, Dr. Bencsik Péter egyetemi adjunktus, Dr. Ferdinandy Péter egyetemi tanár 62


Visnyovszki Ádám, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Egy új mutáció karakterizálása Andersen-Tawil szindrómában Bevezetés: Az Andersen-Tawil szindróma (ATS) genetikai eredetű betegség, amelyben a periodikus paralízis, kamrai arrhytmiák és fejlődési rendellenességek együttesen fordulnak elő. Az esetek többségében a betegséget a KCNJ2 gén funkcióvesztéses mutációi okozzák. A KCNJ2 gén a Kir2.1 befelé egyenirányító ioncsatorna alegységet kódolja, amely a szívben a repolarizációban és a szívizomsejtek nyugalmi potenciáljának fenntartásában szerepet játszó IK1 ioncsatornák alegysége. Egy ATS beteg genotipizálása során felfedezett mutáció a Kir2.1 aminosav sorrendjében glutamin → lizin szubsztitúciót eredményez a 293. pozícióban (E293K). A Glu,293 aminosav molekuláris funkciója nem ismert. Jelen tanulmányunk célja az E293K szubsztitúció Kir2.1 funkcióra gyakorolt hatásának feltárása. Módszerek: Reprodukáltuk az ATS betegből izolált mutációt a KCNJ2 gén cDNS-ében. A Kir2.1 vad típusú változatát (WT-Kir2.1) és az E293K mutáiciót hordozó variánsát (E293K-Kir2.1) és ezek kombinációit expressziós rendszerben fejeztük ki. A kifejlődő transzmembrán ionáramokat patch clamp technikával karakterizáltuk. Eredmények: A WT-, valamint a WT- és E293K-Kir2.1 variánsokat 1:1 2+ arányban kifejező sejteken robosztus, inward irányú, 1 µM Ba -al reverzibilisen gátolható transzmembrán áramokat figyeltünk meg. Az E293K-Kir2.1 változat kifejezése önmagában nem eredményezett detektálható áramot. Az áramdenzitások átlaga a WT-Kir2.1-et kifejező sejtekben -66 pA/pF (n = 15),míg a WT- és E293K-Kir2.1 cDNS-ek 1:1 arányú keverékével transzfektált sejtekben a -23 pA/pF (n = 16, P < 0,05) volt. Megbeszélés: Az E293K-Kir2.1 variáns domináns negatív módon gátolja a WT-Kir2.1 funkcióját, amely megerősíti az E293K mutáció kóroki szerepét az ATS betegben. Eredményeink arra is rávilágítanak, hogy a Kir2.1 alegység citoplazmatikus régiójának felszínén található Glu,293 aminosav kritikus szerepet játszik az ioncsatorna működésében, amely pontos molekuláris mechanizmusának feltárása további vizsgálatokat igényel. Témavezető: Dr. Ördög Balázs tudományos munkatárs

63

Biokémia, mikrobiológia, immunológia 1: 2016.03.11. (péntek) 08.00 - 09.45

Biokémia, mikrobiológia, immunológia 1.

64


Baráth Bálint, ÁOK III. évf., Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet In vitro antibiotikum kezelés hatása mitokondriumok légzési aktivitására

izolált

patkány

máj

Bevezetés: A közelmúltban mutatták ki a baktericid antibiotikumok fokozott reaktív oxigén gyök (ROS) termeléssel és mitokondriális diszfunkcióval járó mellékhatását. A műtéti előkészítésként gyakran alkalmazott Rifamixin és Ceftriaxon vonatkozásában az esetleges mitokondriális hatásokat még nem vizsgálták, így kísérleteink célja ezen antibiotikumok mitokondriumokra gyakorolt esetleges hatásának tisztázása volt. Módszerek: Pentobarbitállal altatott hím Sprage-Dawley patkányok májából mitokondriumot izoláltunk (Gnaiger módszere szerint). A mintákat 1 órán át inkubáltuk 4 ºC-on 0,01M, 0,1M és 1M koncetrációjú Rifamixinnal és Ceftriaxonnal, ezt követően mértük az oxigén fogyasztást nagy érzékenységű oxigráf segítségével (Oroboros, Austria). Az oxigráf kamráiban párhuzamos mérések történtek antibiotikummal nem kezelt kontroll mintákkal (n=5-5). Az I-es komplex inhibitorának (rotenon) és a IIes komplex szubsztrátjának (szukcinát) adását követően mértük a II-es komplexhez kötött alap légzési aktivitást (state II). Az oxidatív foszforilációs kapacitásra (state III) telítő mennyiségű ADP adásával következtettünk. A mitokondriális elektronvesztés mértékét (LEAK) oligomycin adását követően (state IV) vizsgáltuk. A kapott értékeket a minta fehérjetartalmára normalizáltuk. Eredmények: A II-es komplex state II oxigén fogyasztása 130±12 pmol/ml/sec-ról 44±5 pmol/ml/sec-ra és 26±4 pmol/ml/sec-ra csökkent 0,01 M-os Rifamixin és Ceftriaxon kezelést követően. Az ugyanezen koncentrációban alkalmazott antibiotikumok az oxidatív foszforilációt ~40%al csökkentették a kontrollhoz képest. Oligomycin adását követően mindkét antibiotikum kezelt csoportban alacsonyabb oxigénfogyasztást mértünk, mely fokozott elektronvesztésre, és ezáltal fokozott mitokondriális eredetű ROS képződésre utal. Megbeszélés: Mindkét antibiotikum koncentrációfüggő módon gátolta a mitokondriális elektron transzportot és az oxidatív foszforilációt, a diszfunkciót megnövekedett elektronvesztés kíséri. Kísérletei adataink a Rifamixin és Ceftriaxon antibiotikumok eddig nem ismert mellékhatását igazolták. Témavezetők: Dr. Hartmann Petra egyetemi adjunktus, Strifler Gerda PhD hallgató

65


Hawchar Fatime, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Késői prekondícionálást kiváltó lipopoliszacharid kezelés fokozza a peroxinitrit képződést és STAT3 foszforilációt patkányszívben Bevezetés: Egy nappal az iszkémia előtt alkalmazott kis dózisú lipopoliszacharid (LPS) kezelés mérsékli a szív iszkémiás károsodását. A jelenséget LPS-indukálta késői prekondícionálásnak nevezzük, melynek pontos molekuláris mechanizmusa nem ismert. Ezért célul tűztük ki a kardiális peroxinitrit-képződés, valamint jól ismert kardioprotektív jelutak (Akt, Erk1/2, STAT3 aktiváció) lehetséges szerepének vizsgálatát az LPSindukálta késői prekondícionálásban. Módszerek: Kísérletünkben hím Wistar patkányokat LPS-sel (Salmonella typhimurium, 0,5 mg/kg ip.) vagy annak oldószerével, fiziológiás sóoldattal oltottunk (n=7-7). 24 órával később a szíveket izoláltuk és 5 percig Langendorff szerint perfundáltuk. A kamrákat folyékony nitrogénben fagyasztottuk és porítottuk, majd biokémiai vizsgálatokhoz homogenizátumokat készítettünk. A kardiális peroxinitrit szintet indirekt módon, a peroxinitrit marker 3-nitrotirozin ELISA módszeren alapuló mérésével határoztuk meg. Az LPS-indukálta késői prekondícionálás lehetséges jelátviteli útvonalainak vizsgálatához a foszforilált és az össz Akt, Erk1/2, STAT3 arányát állapítottuk meg Western blot technikával. Eredmények: Az összfehérje mennyiségre vonatkoztatott 3-nitrotirozin szint a szívben szignifikánsan emelkedett az LPS kezelés hatására (1,97±0.12 ng/mg) a kontroll csoporthoz viszonyítva (1,49±0,05 ng/mg, p<0,05). Az LPS kezelés szignifikánsan fokozta a STAT3 foszforilációt és nem szignifikáns mértékben, de növelte az Akt foszforilációt. Az Erk1/2 aktivációját nem befolyásolta az LPS kezelés. Megbeszélés: Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a kis dózisú LPS kezelés fokozza a szívben a peroxinitrit képződést és a STAT3 foszforilációt, melyek szerepet játszhatnak az LPS-indukálta késői prekondícionálás hatásmechanizmusában. További kísérletek szükségesek az Akt aktiváció esetleges szerepének bizonyítására, valamint annak igazolására, hogy milyen ok-okozati kapcsolat állhat fenn a peroxinitrit képződés és a STAT3 aktiváció között. Támogató: OTKA F046810 Témavezetők: Dr. Pipicz Márton doktorjelölt, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

66


Henk Júlia Edit, ÁOK III. évf., Müller Dóra Tímea, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Pharmahungary Group, Szeged Velgene Three Kft, Szeged Autofágia stimuláció kardioprotektív infarktus sejtes és in vivo modelljeiben

hatása

akut

miokardiális

Bevezetés: Az autofágia egy sejtszintű folyamat, mely hozzájárulhat a sejtek programozott halálához, azonban a károsodott szervek túlélését is elősegítheti. Jelen kísérletünkben egy az autofágiát indirekt módon serkentő tesztanyag, az AUTEN-67 hatását vizsgáltuk akut miokardiális infarktus sejtes és állatkísérletes modelljeiben. Módszerek: Primer neonatális kardiomiocitákat 3 napos tenyésztést követően 4 óra szimulált iszkémiának és 120 perc szimulált reperfúziónak tettünk ki. Az AUTEN-67-et, illetve vivőanyagát (dimetil-szulfoxid) a szimulált iszkémia során adtuk a sejtekhez 1, 3, 10, 30 és 100 µM-os koncentrációban. In vivo is vizsgáltuk a tesztanyag kardioprotektív hatását 30 perc koronária okklúzió és 120 perc reperfúzió által létrehozott akut miokardiális infarktus patkány modelljében. Az AUTEN-67-et, illetve vivőanyagát az iszkémia 20. percében adtuk 3, 10, 30 és 100 µmol/kg koncentrációjú, lassú bólus injekcióban. A reperfúzió végén a szívekben az infarktusméretet Evans-kék és trifenil-tetrazólium-klorid festéssel határoztuk meg. Eredmények: Primer kardiomiocita tenyészeten az AUTEN-67 3 és 10 µMos koncentrációban szignifikánsan javította a sejtek túlélését a vivőanyaghoz (137±5% ill. 134±5% vs. 100±3%) képest szimulált iszkémia/reperfúziót követően. Az iszkémia 20. percében adva, in vivo patkánymodellben szignifikáns védelmet egyik dózissal sem tudtunk kiváltani. Az alacsonyabb dózisok hatására a szívfrekvencia és vérnyomás gyors, reverzibilis csökkenése volt észlelhető, mely 30 µmol/kg feletti dózisoknál irreverzibilissé vált az állatok pusztulását eredményezve. Megbeszélés: Megállapíthatjuk, hogy az autofágiás mechanizmusok serkentése általi kardioprotekció sejttenyészeten hatékonynak bizonyult szimulált iszkémia/reperfúzióval szemben, azonban hasonló dózisok in vivo állatmodellben nem befolyásolták az elhalás mértékét, valamint a magasabb dózisokat az állatok nem tolerálták. Az intolerábilitás okának kiderítése, illetve a az in vivo kardioprotektív hatás elmaradásának vizsgálata, további kísérleteket igényel. Támogatók: Velgene Three Kft, Szeged, Pharmahungary 2000 Kft, Szeged Témavezetők: Dr. Bencsik Péter egyetemi adjunktus, Dr. Görbe Anikó egyetemi adjunktus, Dr. Kiss Krisztina PhD hallgató

67


Kiss Virág, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet A Chlamydia trachomatis fertőzés és az interferon-γ kezelés hatásának vizsgálata a neutrophil granulocyta génexpressziójára Bevezetés: A Chlamydia trachomatis a leggyakoribb szexuális úton terjedő bakteriális fertőzés, ezért komoly közegészségügyi problémát jelent világszerte. Az esetek többségében tünetmentesen zajlik a fertőzés. Ascendálva salpingitist, krónikus kismedencei gyulladást, meddőséget és ectopiás terhességet okozhat. A neutrophil granulocyták fontos szerepet játszanak a chlamydia fertőzés leküzdésében, de azt még nem vizsgálták, hogy a fertőzés milyen génexpressziós változást hoz létre e sejtekben. Kísérletünk céljául tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a HL-60 sejtekben a chlamydia fertőzés/interferon-γ (IFN-γ) kezelés hatására, milyen génexpressziós változások következnek be. Módszerek: A HL-60 sejteket dimetil-szulfoxid kezelés során neutrophil sejtekké érleltük. A sejtek egy részét fertőztük, másik részét IFN-γ-val kezeltük, a harmadik csoport kettős kezelésben részesült. Az inkubációt követően a mintákból RNS kivonást végeztünk, melyet cDNS-sé írtunk reverztranszkripció során. A minták egy részén microarray módszerrel génexpressziós vizsgálat történt. A DNS chip analízis adatait, a DAVID Bioinformatics Resources tudományos adatbázis segítségével elemeztük. A microarray hitelességét qPCR segítségével validáltuk. Eredmények: A C. trachomatis fertőzés a HL-60 sejtekben 1221 gén upregulációját, 4000 gén downregulációját okozta. Az upregulálódott gének a neutrophil granulocyták transzkripciós regulációjával, aktivációjával, valamint a természetes és az adaptív immunválasszal kapcsolatosak. Kísérleteink során új, és korábban leírt antichlamydiális hatással rendelkező gén fokozott expresszióját észleltük. A chlamydia fertőzés emelte a triptofán 2,3 dioxigenáz gén expresszióját, míg az IFN-γ kezelésnek önmagában ilyen hatása nincs. Az indolamin 2,3-dioxigenáz kifejeződését mind a chlamydia mind pedig az IFN-γ kezelés fokozta, viszont együttesen alkalmazva több százszorosára emelkedett a génexpressziója. Megbeszélés: Kísérleteink eredményei új adatokat szolgáltatnak a C. trachomatis okozta akut fertőzés és az antichlamydiális mechanizmusok jobb megértéséhez. Témavezető: Dr. Burián Katalin egyetemi docens

68


Kovács Róbert, ÁOK III. évf., Kiss Nóra Ágnes, ÁOK III. évf., Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Radiogén szívkárosodás hatása a let-7a expressziójára patkány szívizomban Bevezetés: Bizonyos mellkasi tumorok kezelése történhet besugárzással, amelynek az egyik súlyos mellékhatása lehet a radiogén szívkárosodás. Ez megnyilvánulhat bal kamrai fibrózis illetve szívelégtelenség formájában, azonban a háttérben húzódó pontos molekuláris mechanizmusok kevéssé ismertek. A mikroRNS-ek a génexpresszió fontos szabályozói, amelyek közül a let-7a-t kapcsolatba hozták már bal kamrai hipertrófia és fibrózis kialakulásával aorta szűkített egér modellben. Továbbá a let-7a targetjei között autofágiával kapcsolatos mRNS molekulák is találhatóak, az autofágiát pedig szintén kapcsolatba hozták már hipertrófia és fibrózis kialakulásával. Ezért kísérleteinkben a let-7a és néhány autofágiával kapcsolatos targetjének az expresszióját kívántuk vizsgálni radiogén szívkárosodás modelljében. Módszerek: Hím Sprague-Dawley patkányokat kontroll és besugárzott csoportra osztottuk. A második csoportnál szívre lokalizált egyszeri besugárzást (50 Gy) alkalmaztunk, majd mindkét csoportot 19 héten keresztül követtük. A 19. héten transztorakális echokardiográfiát végeztünk a szív morfológiai állapotának a megítélésére, majd izoláltuk az állatok szívét és a szövetmintákból qRT-PCR-rel megmértük a let7-a illetve szívkárosodással (BNP) és autofágiával kapcsolatos target mRNS-ek (Atg5, Atg12, Lc3b) expresszióját. Eredmények: A szeptum szignifikánsan megvastagodott a besugarazott csoportban a kontroll csoporthoz képest (2,73±0,33 mm vs. 1,89±0,08 mm, p<0,05). A let-7a expressziója szignifikánsan csökkent (2,54±0,45 vs. 5,21±0,61, p<0,05), míg a BNP, Atg5, Atg12 és Lc3b (2,12±0,37 vs. 0,55±0,09, p <0,05) expressziója szignifikánsan nőtt a besugarazott állatokban a kontroll csoporttal összevetve. Megbeszélés: Radiogén szívkárosodás esetén a let-7a expressziójának a csökkenése illetve az autofágiás markerek expressziójának a növekedése szerepet játszhat a bal kamrai hipertrófia létrejöttében, azonban ennek igazolására további mechanisztikus vizsgálatokra van szükség. Témavezetők: Dr. Sárközy Márta egyetemi adjunktus, Dr. Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

69


Nászai Anna, ÁOK II. évf., Kiss Liliána, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A metán hatása a xantin oxidoreduktáz enzimaktivitáshoz kapcsolódó oxidatív és nitrozatív stresszre in vitro körülmények között Bevezetés: A xantin oxidoreduktáz (XOR) a szöveti iszkémiás folyamatok során képződő reaktív oxigén származékok (ROS) egyik legjelentősebb forrása, de hipoxiás körülmények között nitrit és nitrát redukáló képessége miatt a nitrogén monoxid termelésében is szerepet játszik. Az utóbbi folyamat során képződő nitrogén monoxid ROS (szuperoxid) jelenlétében peroxinitritté alakul, így fehérje nitrozilációt okoz. Korábban kimutattuk, hogy exogén metán alkalmazása csökkenti a vékonybél ischaemiareperfúzióját követő oxidatív és nitrozatív stressz mértékét (Boros és mtsai 2012). Jelenlegi kísérleteink során arra voltunk kíváncsiak, hogy a metán milyen hatásmechanizmus révén befolyásolhatja a gyulladásos folyamatokat. Hipotézisünk szerint (1) a metán képes fehérje konformáció változással befolyásolni az enzimaktivitást, vagy (2) a peroxinitrittel reagálva csökkentheti a nitrozatív stresszt. Módszerek: In vitro reakcióelegyünk (1) XOR enzimet (Sigma), vagy (2) 1mM tirozint és 26-58µM peroxinitritet tartalmazott pH 7,0-7,4-7,8-as puffer közegben. A 37°C-os vízfürdőben inkubált elegyet 5 percig vagy levegővel, vagy 2,2%-os metán tartalmú levegő keverékkel buborékoltattuk, majd a reakcióelegyből kivett mintákból a XOR aktivitást fluorometriásan, a képződő ROS-t kemiluminometriásan, a nitrit és nitrát tartalmat fotometriásan, a nitrotirozint EIA kittel (Cayman Chemical) mértük. Eredmények: A metán (1) jelentősen csökkentette XOR aktivitást (levegő: 2,6±0,45 vs metán:1,51±0,38 µM/perc/mg protein) és a ROS termelődést, emellett (2) szignifikánsan csökkentette a peroxinitritből képződő nitrát koncentrációt (48%-al), illetve a nitrotirozin mennyiségét (levegő: 3456±480 vs metán: 2437±765 ng/mL). Következtetés: In vitro eredményeink alapján a metán gyulladáscsökkentő hatásmechanizmusa részben a ROS termelő XOR aktivitás csökkentésén, részben a nitrozatív stresszt eredményező folyamatok gátlásán alapul. Támogatók: OTKA K75161; NKFIH K116689 Témavezető: Dr. Kaszaki József egyetemi docens

70


Óvári Tímea, ÁOK III. évf. MTA SZBK, Genetikai Intézet, Mutagenezis és Karcinogenezis Kutatócsoport PCNA ubikvitiláció inhibitorok tesztelése terápiás célból Bevezetés: Genomunk folyamatos károsító hatásoknak van kitéve. A DNS hibák a sejtciklus S fázisában a replikációs villa elakadását okozzák, ami a sejt halálához, vagy daganatos elváltozásokhoz vezethet. Ennek elkerülésére alakult ki a DNS hiba tolerancia útvonal, melynek fő lépései a PCNA mono- és poliubikvitilációja. Ezek a poszttranszlációs módosítások csak a replikáció során, így az osztódó sejtekben, DNS károsodás hatására következnek be. A PCNA ubikvitilációjának gátlása a DNS hibák akkumulációjához, majd a sejt halálához vezet, így potenciális terápiás lehetőség tumoros sejtek ellen, kemoterápiás kezelés kiegészítéseként. Célunk a PCNA ubikvitilációjának részletes vizsgálata és egy potenciális inhibitor molekula tesztelése volt. Módszerek: fehérjetisztítás, tioészter kötés próba, in vitro PCNA ubikvitiláció, gélelektroforézis, Western blot Eredmények: A tioészter kötés próba optimalizálásával a PCNA ubikvitilációját lépésenként tudtuk vizsgálni. Egy potenciális inhibitor molekulát teszteltünk, melyből kiderült, hogy specifikusan képes gátolni az ubikvitin aktiváló (E1) enzimet, de nem gátolja az ubikvitin konjugáló (E2) enzimet a PCNA ubikvitilációja során. Megbeszélés: A PCNA ubikvitilációja kritikus szerepet tölt be a DNS hiba tolerancia útvonalban. A folyamat specifikus gátlása új terápiás lehetőségekkel szolgálhat a daganatos megbetegedések kezelésében a kemoterápia kiegészítőjeként. Jövőbeli tervünk újabb inhibitor molekulák keresése és tesztelése. Támogató: Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány Témavezető: Dr. Haracska Lajos tudományos tanácsadó

71


Biokémia, mikrobiológia, immunológia 2.

72

Biokémia, mikrobiológia, immunológia 2: 2016.03.11. (péntek) 10.00 - 11.45 th

Miguel Ibor Olias, Faculty of Medicine 6 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Biochemistry, University of Szeged, Faculty of Medicine, Institute of Surgical Research Cardioprotective effect of L-alpha glycerylphosphorylcholine in vitro on neonatal cardiac myocytes Introduction: L-alpha-glycerylphosphorylcholine (GPC) is a compound present in our daily food products. The recommended daily uptake is 500mg (2mM), while much higher doses (1000mg) are used in cognitive disorders, even though the exact mechanism of action is still unclear. Our aim was to determine the potential cardiac effects (toxic or cytoprotective) of GPC in wide concentration range. Materials and methods: In vitro cultures of 3 days-old primary cardiomyocytes were exposed to 3-hours GPC treatments from 1nM to 5mM concentration ranges to investigate the cell viability with Calcein and the reactive oxygen species (ROS) production by DHE (superoxide) and H2DCF (general ROS) staining. All the protocols were performed on cardiac myocytes subjected to normoxia and simulated ischemia/reperfusion (SI/R) injury induced by 4 h anoxia and 2 of reoxygenation. Results: 10µM GP increased the viability of normoxic cardiomyocytes significantly. In case of the DHE staining 2mM significantly decreased the superoxide production in normoxic conditions, but in SI/R, additionally, 80 µM was effective. Regarding the H2DCA staining the general ROS formation was reduced at 1nM, 2mM and 3mM. In SI/R, the ROS production was decreased at 80µM, 100µM and 1mM. Conclusion: GPC showed to be protective in physiological ranges. This effect is stronger for the general ROS production proving its possible antioxidant effect. This result may reconsider the importance of the proper intake of GPC regarding the ischemic events. Supervisors: Dr. Anikó Görbe Assistant Professor, Renáta Gáspár PhD student, Dr. Eszter Tuboly

73


Papp Benjamin Tamás, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika A Propionibacterium acnes (P.acnes) adaptív felismerése összefüggést mutat az acne vulgaris globális előfordulásával Bevezetés: A P. acnes a bőr kommenzális flórájának egyik leggyakoribb tagja. A baktériumot kapcsolatba hozták az acne vulgaris kialakulásával. Ismerünk a betegséggel asszociált és nem asszociált törzseket. A P. acnes és az adaptív immunitás kapcsolata eddig részleteiben nem ismert. Hipotéziseink: (1) Az adaptív felismerésnek jelentős szerepe van a P. acnes és a humán gazdaszervezet interakciójában. (2) A P. acnes felismerésében jelentős eltérések vannak a HLA allélok között. (3) Az eltérő adaptív felismerés összefüggést mutat az acne vulgaris prevalenciájával különböző területeken. Módszerek: Acneval asszociált és nem asszociált P. acnes törzsek epitópjait prediktáltuk in silico. Meghatároztuk, hogy az egyes HLA-DRB allélok a P. acnes proteomjának mekkora részét és milyen funkciójú fehérjéit ismerik fel. Online adatbázisok alapján világszerte több száz populációban megvizsgáltuk, hogy a populáció tagjai milyen hatékonysággal ismerik fel a P. acnest. A kapott adatokat összevetettük az acne vulgaris prevalenciájával. Eredmények: (1) Jelentős eltérés észlelhető az allélok között a P. acnes felismerésében. (2) A P. acnes adaptív felismerése eltérést mutat eltérő populációkban, mely (3) összefüggést mutat az acne prevalenciájával. Megbeszélés: Eredményeink alapján az adaptív felismerésnek jelentős szerepe van a P. acnes-szel szembeni védekezésben. A felismerésben tapasztalt eltérések összhangban állnak epidemiológiai adatokkal. Ez az eredmény tovább erősíti a baktérium feltételezett szerepét a betegség kialakulásában. Támogató: Szegedi Tudós Akadémia Témavezetők: Dr. Kemény Lajos egyetemi tanár, Dr. Manczinger Máté rezidens

74


Paróczai Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet A D-vitamin hatása Chlamydophila pneumoniae-val fertőzött egerek tüdejében Bevezetés: A Chlamydophila pneumoniae egy obligát intracelluláris pathogén, speciális bifázisos életciklussal. A közösségben szerzett pneumoniák 10%-áért tehető felelőssé. A szeropozitivitás világszerte magas, az ember többször is megfertőződhet vele az élete során. A C. pneumoniae-t kapcsolatba hozták más krónikus megbetegedésekkel is. A D-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amely transzkripciót képes előidézni a sejtmagban, így befolyásolva az immunológiai folyamatokban szereplő cytokinek, antimikrobiális fehérjék, chemokinek expresszióját. Napjainkban a D-vitamin helyes alkalmazására nincsen szakmai protokoll. Maga a terápiás egység sem meghatározott, ennek ellenére kiterjedten használják asthma, osteoporosis, veseelégtelenség, légúti infekciók és sok más betegség esetén szupportív terápiaként. A C. pneumoniae fertőzés gyakorisága miatt kíváncsiak voltunk arra, hogy miképp befolyásolja a Dvitamin annak lefolyását. Módszerek: Balb/c nőstény egereket kezeltünk D-vitaminnal és fertőztünk C. pneumoniae-val. Az egereket a kezelést illetve fertőzést követően különböző napokban feláldoztuk és a tüdejüket homogenizáltuk. A tüdőkből indirekt immunfluoreszcens módszert használva meghatároztuk a visszatenyészthető C. pneumoniae mennyiségét, valamint cytokin meghatározásokat végeztünk ELISA módszerrel. A tüdők másik részéből teljes RNS kivonást végeztünk. Eredmények: Kísérleteink során azt találtuk, hogy a D-vitamin szignifikánsan fokozta a C. pneumoniae szaporodását az egerek tüdejében. Hatása akkor volt a legkifejezettebb, ha a fertőzés előtt, valamint a fertőzést követően is folytattuk a kezelést. A tüdőfelülúszókból ELISA módszerrel történt cytokin meghatározás során azt találtuk, hogy a Th2-es immunválaszhoz tartozó cytokinek szintje (IL-10, IL-4) megemelkedett a fertőzött és D-vitaminnal kezelt csoportban. Megbeszélés: Kísérleteink alapján elmondhatjuk, hogy a D-vitamin kezelés - az irodalmi adatoktól eltérően – negatív irányba befolyásolja a C. pneumoniae fertőzést, vagyis Th2-es cytokinek termelődését indukálva fokozza a baktérium szaporodását. Témavezető: Dr. Burián Katalin egyetemi docens

75


Rakk Dávid, TTIK MSc II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet, Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Biofizikai Intézet Nukleinsav-lipid konjugátumok előállítása és vizsgálata Bevezetés: A nukleinsav alapú hatóanyagok terápiás célú alkalmazása minden korábbi kemoterápiánál szelektívebb hatást tesz lehetővé, mellyel a génműködés szabályozásának szintjén történhet beavatkozás az élettani folyamatokba. Ilyen irányú klinikai vizsgálatok már folyamatban vannak, azonban még mindig jelentős probléma a nukleinsavak célba juttatása, mivel ezen polianionos molekulák a különféle, amfifil tulajdonságú biológiai membránokon igen nehezen jutnak át. Membrántranszportjukhoz jelenleg kationos liposzómákat vagy polimer hordozókat, ritkábban lipofil módosításokat használnak, azonban a hordozók toxicitása az előbbi esetekben jelentős. Korábbi, különféle hordozókkal végzett saját negatív tapasztalataink felvetették a lipofil módosítások lehetőségeit. Mivel az irodalomban nem találhatók összehasonlító elemzések arról, hogy a membránáthatolást hogyan befolyásolja az alkalmazott lipofil módosítás típusa és nukleinsavrészhez viszonyított mérete, ezért ennek vizsgálatára különböző típusú lipofil módosítások (koleszterin, palmitil) nukleinsavakba történő beépítését, karakterizálását és membránpenetrációs tulajdonságainak vizsgálatát terveztük. Módszerek: A lipid-módosító monomer egységek preparatív kémia szintézissel készültek, melyeket szilárd fázisú szintézismódszerrel építettünk be fluoreszcens jelölést is tartalmazó szintetikus oligonukleotidokba. A lipid-módosított oligonukleotidokat nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC) tisztítottuk, miközben vizsgáltuk lipofilitásuk mértékét. A kapott termékeket tömegspektrometriával azonosítottuk, karakterizáltuk. Eddig egyetlen lipidoligonukleotid konjugátum esetén vizsgáltuk egy in vitro vér-agy gát modellen (D3 agyi endotél sejtkultúra) az oligonukleotid átjutását a membránon. Eredmények: 1. A tervezett lipid-módosító monomereket sikeresen előállítottuk, majd szintén sikeres volt mind a palmitilezett, mind a koleszterin tartalmú linkerek beépítése oligonukleotidokba. 2. A első vér-agy gát modell vizsálatok azt mutatták, hogy a membránáthatolást még a gyengébben lipofil módosítás (palmitil) is jelentősen megnövelte. Megbeszélés: A kidolgozott módszerek megfelelőek lesznek a további szintetikus lipid-oligonukleotid konjugátumok előállításához és vizsgálatához, melyek folyamatban vannak. Támogató: OTKA 116318 pályázat Témavezetők: Dr. Kupihár Zoltán egyetemi adjunktus, Dr. Kovács Lajos tudományos főmunkatárs

76


Simon Péter, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Eritropoetikus aktivitás nélküli, szelektív EPO-receptor ligandok kardioprotektív hatása akut miokardiális infarktus in vivo patkány modelljében Bevezetés: Az eritropoetin (EPO) bizonyítottan védi a szívet az akut iszkémia/reperfúziós károsodással szemben állatmodellekben, azonban ezen hatást nem sikerült kimutatni a legtöbb klinikai kísérletben. Jelen kísérletben két szelektív, eritropoetikus hatástól mentes, EPO receptor ligand, az AF41676 és az AF43136 peptid kardioprotektív hatását vizsgáltuk a miokardiális reperfúziós károsodás csökkentésére patkányokon. Módszerek: A kísérleteket hím Wistar patkányokon végeztük in vivo: 30 perces koronária okklúzióval akut miokardiális infarktust indukáltunk, melyet 120 perc reperfúzió követett. Mindkét tesztanyagot reperfúzió előtt 5 perccel, intravénásan adagoltuk. Az AF41676 peptid esetében 0,3, 1, 3, 10 és 20 mg/kg-os dózisokat vizsgáltunk, pozitív kontrollként B típusú natriuretikus peptidet (BNP) használtunk. Az AF43136 peptid 10 és 30 mg/kg-os dózisát teszteltük; pozitív kontroll a ciklosporin A volt. A kísérletek végén a szíveket izoláltuk és az infarktus méretét Evans-kék és trifenil tetrazolium klorid (TTC) festést követően határoztuk meg. Eredmények: Az első kísérletsorozatban az AF41676 U-alakú dózis-hatás görbét mutatott, melyben a 0,3, 1, 3, és 10 mg/kg-os dózisok szignifikánsan csökkentették az infarktus méretét a vivőanyaggal kezelt állatokhoz képest; közülük a 3 mg/kg-os dózis bizonyult a leghatékonyabbnak (24,1±3,9 vs. 41,4±2,5%, p<0,05). A pozitív kontroll BNP hozzávetőlegesen 25%-al csökkentette az infarktus méretét. A második kísérletsorozatban az AF43136 10mg/kg-os dózisban szignifikánsan csökkentette az infarktus méretét (39,4±5,9, vs. 58,1±5,4%, p<0,05) a pozitív kontroll ciklosporin Ahoz hasonlóan (45,9±2,4 vs. 63.8±4.1, p<0,05). Megbeszélés: A szelektív EPO-receptor ligand peptidek (AF41676, AF43136) reperfúzió előtt adva képesek csökkenteni az akut miokardiális infarktus méretét patkánymodellben, ezért ezen peptidek potenciális kardioprotektív gyógyszerjelölt molekulák lehetnek. Támogató: Affymax Inc, Palo Alto, CA Témavezetők: Dr.Bencsik Péter egyetemi adjunktus, Dr. Kiss Krisztina PhD hallgató

77


Szalenko-Tőkés Ágnes, ÁOK IV. évf., Becsky Dániel, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A syndecan-4 szerepe a myoblastok proliferációjában Bevezetés: A vázizomzat dinamikusan alkalmazkodik a különböző behatásokhoz, sérülését követően nagyfokú regenerációra képes. A regeneráció során a nyugvó szatellita (ős)sejtekből aktiválódásukat követően képződő myoblastok proliferálnak, differenciálódnak, és sokmagvú myotubulusokká fúzionálnak. Ezen folyamatokban szerepet játszó számos transzkripciós faktort, jelátviteli molekulát azonosítottak, viszont az ezeket szabályozó mechanizmusok kevéssé ismertek. A transzmembrán heparán-szulfát proteoglikán syndecan-4 (SDC4) génkiütött egerekben a vázizom morfológiája és regenerációja sérült, de nem ismert a jelenség pontos mechanizmusa. Célunk volt a SDC4 myoblast proliferációban betöltött szerepének tanulmányozása. Módszerek: Kísérleteinket nem transzfektált, shRNS-mediált SDC4 csendesített (shSDC4#1 és shSDC4#2) és negatív kontrollként kevert szekvenciájú (scrambled) shRNS-sel transzfektált C2C12 egér myoblast sejteken végeztük. A sejtproliferációt CellTiter-Glo esszével mértük, a sejtciklust áramlási citometriával analizáltuk, a fehérjék expresszióját Western blottal tanulmányoztuk. Eredmények: A SDC4 csendesítés csökkentette a myoblastok proliferációját. Áramlási citometriával bizonyítottuk, hogy a SDC4 csendesített vonalakban csökkent a sejtciklus G1/S átmenete, a G1 fázisban levő sejtek aránya szignifikánsan megnőtt (negatív kontroll vs. shSDC4#1 vs. shSDC4#2: 54,44±1,14 vs. 70,07±2,12 vs. 66,37±1,37 %, átlag±SEM), míg az S fázisban levő sejtek aránya szignifikánsan lecsökkent (negatív kontroll vs. shSDC4#1 vs. shSDC4#2: 19,05±1,68 vs. 11,41±1,93 vs. 12,43±1,59 %). Ezzel összhangban változott a G1/S átmenetet szabályozó molekulák expressziója: a p21(Waf1/Cip1) szintje szignifikánsan megnőtt, a cyclin E és a cyclin D1 mennyisége szignifikánsan csökkent mindkét csendesített sejtvonalban. A nem transzfektált és a negatív kontroll vonal között egyik vizsgált paraméter esetén sem találtunk eltérést. Megbeszélés: Kutatásaink alapján a SDC4 a sejtciklus G1/S átmenetén keresztül befolyásolja a myoblastok proliferációját, ezáltal eredményeink hozzájárulhatnak a SDC4 vázizom fejlődésében és regenerációjában betöltött esszenciális szerepének megértéséhez. Témavezető: Dr. Keller-Pintér Anikó egyetemi adjunktus

78


Zsigrai Sára, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet Foszfolipidek modelljében

vizsgálata

szorongásos

megbetegedések

állat-

Bevezetés: A félelem egy fenyegető szituációra adott adaptív válasz. A nem megfelelő vagy eltúlzott félelmi reakciók azonban szorongásos megbetegedésekhez vezetnek. A foszfolipidek szerepet játszanak különböző neuronális folyamatokban, így hatással vannak a betegség kialakulására is. Célunk az volt, hogy egy szorongó (X) és egy nemszorongó (nAX) egértörzs agy- és plazmamintáinak lipidomikai vizsgálatával kapcsolatot keressünk a szorongásos megbetegedések és egyes foszfolipidek mennyiségi változásai között. Módszer: A mintaelőkészítést követően a foszfolipid osztályok elválasztása HILIC kromatográfiás oszlopon történt. Detektálásukat pedig kvadrupól-repülési idő hibrid tömegspektrométeren (Q-TOF) végeztük elektrospray ionizációs (ESI) technikával. Eredmények: A vérplazmán kívül három különböző agyterület -a prefrontalis cortex, a ventralis hippocampus és a dorsalis hippocampusfoszfolipid összetételét vizsgáltuk. Összehasonlítva a kiértékelés során kapott eredményeket, nem csupán a X és nAX csoport, de az elemzett plazmaminták és agyi régiók között is mennyiségi változás mutatkozott a különböző foszfolipidek tekintetében. Megbeszélés: A kapott eredmények alapján feltételezhetjük a foszfolipidek mennyiségében bekövetkező változás és a szorongásos megbetegedések kialakulása közötti kapcsolatot. A későbbiekben megvalósulhat ezen molekulák biomarkerként való alkalmazása, esetleg egy lipid-alapú terápia fontos elemeivé is válhatnak. Témavezető: Dr. Berkecz Róbert egyetemi adjunktus

79

Egészségtudomány: 2016.03.11. (szerda) 14.15 - 16.30

Egészségtudomány

80


Apró Zoltán, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Szülők fogászati félelmének hatása a gyermek fogászati félelmére, valamint a gyermek félelmének hatása saját szájápolási szokásaira Bevezetés: A fogászati félelem gyakran fordul elő gyermekek és felnőttek körében egyaránt, melyek megnehezítik a fogászati beavatkozások menetét és fájdalmassá teszik azt. Ennek következtében a beavatkozások elhanyagolódnak, mely jelentősen elősegíti az egyes fogbetegségek kialakulást. A kutatás célja felmérni, hogy a szülők fogászati félelme hatással van-e a gyermekek fogászati félelmére, illetve hogy a gyermek saját félelme befolyásolja-e a szájápolási szokásait, valamint a fogorvos látogatásának gyakoriságát. Módszerek: Az adatfelvétel 2015. szeptember-október hónapokban történt két saját szerkesztésű kérdőívvel három vajdasági község általános iskoláiban 8-10 éves gyermekek és szüleik körében (N=79). A kérdőív tartalmazta a szülői (DFS) és a gyermek (DFSS-DS) fogászati félelem skálákat is. Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével történt, 2 független kétmintás T-, és Khi -próba, Variancia (ANOVA) és korreláció analízis, Mann-Whitney-teszt alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: A gyermekek 21%-a tartozik a magas fogászati félelem csoportba. A lányok fogászati félelme szignifikánsan nagyobb, mint a fiúké (p<0,001; t=3,705). Minél nagyobb a szülő fogászati félelme, annál nagyobb a gyermek félelme is (p<0,001; r=0,447). A gyermek fogászati félelme nem befolyásolja jelentősen a napi fogmosás számát (p=0,957; U=447), a fogorvos látogatásának gyakoriságát (p=0,540), az iskolán kívüli fogorvos látogatást (p=0,248). A szülők képesek helyesen megítélni gyermekük fogászati félelmét (p=0,001; t=3,794): leginkább az izgatottságot (25,3%) és a félelmet (19%) jelölték meg gyermekükön észlelt tünetként a fogászati beavatkozások előtt. Megbeszélés: A szülők fogászati félelme jelentős hatással van a gyermek fogászati félelmére, éppen ezért szükséges már gyermekkorban megkezdeni ennek a félelemnek a prevencióját, melynek egyik eszköze lehet a gyermekbarát fogászati rendelők kialakítása. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

81


Dinnyés Katalin Julianna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Védőnői Munka és Módszertana Szakcsoport A védőnő szerepe a népegészségügyi célú emlőszűrés szervezésében Bevezetés: Az emlőrák előfordulása nemzetközi és hazai viszonylatban is jelentős figyelmet igényel, melynek megoldása komplex feladat. Vizsgálatomban arra kerestem a választ, hogy a népegészségügyi célú emlőszűrés szervezésében a jövőben milyen szerepet kaphatnak a védőnők. Célom volt még annak feltárása, hogy a női lakosság milyen mértékben értékelné, ha a védőnő személyesen tájékoztatná őket az emlőszűrés lehetőségéről és ez befolyásolná-e a szűrővizsgálatokon való részvételt. Anyag és módszer: A kutatásban 100 főt online felületen, az írásbeli kikérdezés módszerével, kérdőívet alkalmazva kérdeztem meg. Az adatfeldolgozáshoz Microsoft Excel, és SPSS 22 statisztikai program segítségét vettem igénybe. Az adatok elemzésekor leíró statisztikai módszer keretén belül gyakoriságot, szórást számoltam, a csoportok összehasonlítására Khi-négyzet próbát alkalmaztam és variancaanalízist, korrelációszámítást végeztem. Eredmények: Pozitív visszajelzésnek tekinthető, hogy a válaszadók véleménye szerint legfontosabb a szűrésekről való tájékoztatásuk (75%), a tanácsadás (74%), a személyes felkeresés (71%) és a félelmek eloszlatása (55%). Vizsgáltam, hogy a lakosság szerint tudná-e a védőnő motiválni népegészségügyi szűrés előtt a hölgyeket és felmértem az ehhez való hozzáállást, nyitottságot is. A két változó között szoros, szignifikáns kapcsolat van. (p=0,007) Következtetések: A dolgozatom alapján a hölgyek, bár rendelkeznek bizonyos információkkal, mégis szükséges a szűrővizsgálatokról részletesen és hitelesen tájékoztatni őket. Az alapellátásban dolgozó védőnő egy olyan személy, aki bizalmas kapcsolat kiépítésével képes eloszlatni a vizsgálatokkal kapcsolatos tévhiteket, félelmeket és kételyeket. Célom, hogy a kutatás során felvetődött kérdéseket további vizsgálatokkal pontosítsam, újabb információkat gyűjtsek, és új kezdeményezésként javaslom e témakörben szakmai irányelv kidolgozását. Témavezető: Dr. Tobak Orsolya főiskolai docens

82


Gál-Inges Dóra, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Észlelt munkahelyi stressz egészségére, alvására

hatása

az

ápolók

életmódjára,

Bevezetés: A munkahelyi stressz, a rossz egészségi állapot szempontjából az egészségügyi dolgozók, különösen az ápolók, rendkívül veszélyeztetett csoportba tartoznak. A tartósan fennálló munkahelyi stressz testi és lelki betegségeket okozhat, alvászavar, krónikus hátfájdalom, elhízás, drog abúzus, daganatos megbetegedések fordulhatnak elő nagy számban. A kutatás célja felmérni az észlelt munkahelyi stressz hatását az ápolók életmódjára, egészségére és alvására. Módszerek: Az online adatfelvétel 2015. április-május hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel, melyet több, egészségügyi dolgozókat tömörítő közösségi oldalon helyeztünk el. 657 kitöltőből 556 értékelhető válasz érkezett ápolóktól (N=556). Az adatelemzés SPSS 19.0 program 2 segítségével készült, Khi -, független kétmintás T-próba, Spearman-féle rangkorreláció alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: Minél stresszesebbnek ítéli meg valaki a munkahelyét, annál rosszabbnak értékeli saját egészségi állapotát (p<0,001; r=-0,223), saját táplálkozási szokásait (p<0,001; r=-0,196), valamint annál kevesebbszer étkezik naponta (p<0,001; r=-0,180). Táplálkozásukat rendszertelennek (p<0,001) és kapkodónak (p=0,006) ítélik meg a stresszes válaszadók. A magas munkahelyi stressz negatívan befolyásolja az alvásminőség megítélését (p<0,001; r=-0,166) és az alvás mennyiségét (p<0,001). Rájuk jellemző a többszöri felébredés (p=0,009) és fáradt ébredés (p<0,001) is. A krónikus betegségek (p=0,062) és a káros szenvedélyek (alkoholfogyasztás: p=0,348; dohányzás: p=0,342) tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség az alacsony munkahelyi stressz csoporthoz képest. Megbeszélés: A munkahelyi stressz negatív hatással van az egészség önértékelésére, a táplálkozási szokásokra, valamint az alvás minőségére. Éppen ezért fontos lenne, hogy az ápolók rendelkezzenek kellő ismeretekkel, képességekkel a stresszkezelés terén is, mely alkalmas lenne saját egészségük védelmére. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

83


Hézső Beáta Hedvig, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport 18-25 éves fiatalok fogápolási szokásainak vizsgálata Bevezetés: A száj egészségi állapotát, fogaink épségét, nagyban befolyásolja táplálkozásunk ezen kívül a fogak tisztítása és fogorvoshoz járás gyakorisága. Ha nem figyelünk oda könnyen kialakulhat a fogszuvasodás, ami Magyarországon népbetegségnek számít. A kutatás célja felmérni és összehasonlítani az egészségügyi képzésben tanuló fiatal felnőttek fogápolási és fogorvoshoz járási szokásait más fiatal felnőttekével. Módszerek: Az online adatfelvétel 2015. június-szeptember hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel, melyet több közösségi oldalon helyeztem el. 745 kitöltőből 542 értékelhető válasz érkezett a 18-22 éves korosztályból (N=542). Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével 2 történt, Khi -, és Kruskal-Wallis-próba alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: Az egészségügyi képzésben tanuló hallgatók jelentősen többször mosnak fogat naponta (p<0,001), mint a többi válaszadó, kevesebb lyukas foguk van (p=0,008). Az egyéb képzésben tanulóknak van a legkevesebb tömött (p=0,043) foguk. A fogorvoshoz járás gyakoriságában (p=0,174), annak okában (p=0,643), a fogmosás időtartamában (p=0,906) és módjában nincs különbség a vizsgált csoportok között. A válaszadók 89,2%-a nem használ nyelvtisztítót, 50,4%a szájöblítőt, 76,1%-a pedig fogselymet. 62,7% csak 1-2 percig mos fogat, többségében (62,6%) vízszintes mozdulatokkal, és a hagyományos fogkefét preferálják (88,3%). Megbeszélés: Az egészségügyi képzésben tanuló fiatal felnőttek orális állapota kissé jobbnak mondható, mint egyéb képzésben tanuló, vagy éppen a dolgozó kortársaiké, de a vizsgált minta egészére nézve szükséges egészségnevelő beavatkozás a fogmosással kapcsolatban, mivel számos területen (fogmosás időtartama, módja, kiegészítő eszközök használatának fontossága) hiányosság tapasztalható. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

84


Kasza Blanka Bernadett, ETSZK IV. évf., Kiss Zsuzsanna Róza, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Fizioterápiás Tanszék Bemutatkozik a Musculus stabilitás egyik főszereplője

transversus

abdominis,

a

lumbális

Bevezetés: A nem specifikus deréktáji fájdalom 20–30%-ban érinti a fiatal felnőtteket, hátterében gyakran a gerinc lokális stabilizáló izomzatának funkciózavara áll. A lumbális gerinc stabilizátorai közül kiemelt szerepű a musculus transversus abdominis (Tra). Vizsgálatunk célja, felmérni a Tra szelektív feszítési képességét, annak fejleszthetőségét gyógytornász hallgatók körében. Módszerek: 25 önkéntest vizsgáltunk (24 lány, 1 fiú, átlagéletkoruk: 22,5 +/- 1 év). A deréktáji panaszokat az Oswestry kérdőívvel mértük fel. A szelektív feszítés vizsgálata és tanítása során felületes EMG-vel és ultrahanggal kontrolláltuk a Tra működését. A szelektív kontrakció alatt az izom maximális vastagságát mértük. Alanyaink a Tra szelektív feszítését négy héten keresztül gyakorolták. Vizsgáltuk a statikus egyensúlyi paramétereket, a testtömeg-középpont kitérését a NeuroCom Basic Balance Masterrel rögzítettük. Az izom maximális vastagságát és az egyensúlyi paramétereket a tréningprogram előtt és után is felmértük. Eredmények: Alanyaink a derékfájdalmat illetően a minimális károsodás kategóriájába tartoztak. A résztvevők a tréningprogramot megelőzően nem voltak képesek a Tra – többi hasizomtól – elkülönített megfeszítésére. A kontrollált feszítés elsajátítása és gyakorlása után képesek voltak az izmot szelektíven megfeszíteni. A statikus egyensúlyi paraméterekben jelentős változás nem történt. Megbeszélés: Korábbi kutatások rámutattak, hogy a Tra stabilizáló funkciójának helyreállítása a nem specifikus derékfájdalmak terápiájának fontos eleme. Vizsgálatunk igazolta, hogy a Tra szelektív feszítése jól elsajátítható módszer. A szelektív feszítés tanítása és gyakorlása – a többi lokális stabilizáló izom funkciójának helyreállítása mellett – a nem specifikus derékfájdalmak terápiájának alapját képezi. További tanulmányt tervezünk nem specifikus derékfájdalommal érintett alanyok lokális stabilizátorainak vizsgálatára és kezelésére. Témavezető: Dr. Domján Andrea főiskolai docens

85


Király Réka, ETSZK IV. évf., Mészáros Mónika Julianna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Fizioterápiás Tanszék Kéz szorítóerő vizsgálata rheumatoid arthritis korai és előrehaladott stádiumaiban Bevezetés: Tanulmányunk célja egy speciális fáslizási technika kéz szorítóerőre gyakorolt hatásának vizsgálata, valamint a vizsgált alanyok fájdalomról és a kéz funkcióról alkotott szubjektív véleményének felmérése rheumatoid arthritis különböző stádiumaiban. Módszer: Vizsgálatunkban 30 fő rheumatoid arthritissel diagnosztizált női beteg és 14 fő egészséges kontroll személy vett részt. A betegek stádiumokba való besorolását a kisízületek Seyfried-szerinti stádiumbeosztása alapján végeztük el (ez alapján 13 főt az 1. stádiumba, 8 főt a 2. stádiumba, 9 főt a 3. stádiumba soroltunk). Standardizált fizikális és funkcionális vizsgálatokat követően a kéz szorítóerőt (a teljes ökölbeszorítást, majd az ujjak egyenkénti szorítóerejét) HD-BTA típusú kézi dinamométer segítségével mértük mind a domináns, mind a nem domináns oldali kéz esetén előbb fásli alkalmazása nélkül, majd fáslizás után. A vizsgált alanyok szorításkor érzett fájdalomról, valamint a kéz funkcióról alkotott szubjektív véleményét Vizuális Analóg Skálán rögzítettük. Az adatok feldolgozásához Statistica 13 programot használtunk. Eredmények: A betegek szorítóerejében szignifikánsan kisebb értékeket mértünk a kontroll személyekéhez képest. Mind a négy vizsgált csoportban teljes ökölbeszorításkor az esetek többségében fáslizás hatására csökkent, míg az ujjak tekintetében több esetben kismértékben nőtt a szorítóerő. A Vizuális Analóg Skálán kapott eredmények alapján a betegek jelentős részének szubjektív fájdalomérzete csökkent, a kéz funkcióról alkotott véleménye pedig javult fáslizás hatására. Megbeszélés: Speciális fáslizási technika korai alkalmazásával a kialakult deformitások korrigálása, ezáltal az izmok lefutásának optimalizálása, valamint az ízületek stabilitásának növelése a cél. A fásli egyszeri alkalmazása ugyan nem befolyásolta jelentős mértékben a szorítóerőt, a betegek szubjektív véleménye alapján az életminőség javításában mégis fontos szerepe van ennek a terápiás eljárásnak. Témavezető: Szíver Edit főiskolai tanársegéd

86


Kis-György Rita, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport A szájüregi daganatok előfordulása, és az azok kialakulásában szerepet játszó hajlamosító tényezők a szakemberek véleménye alapján Bevezetés: A szájüregi daganatok a daganatos megbetegedések közül világviszonylatban a hetedik helyet érdemelték ki. Magyarországon évek óta fő célkitűzés elősegíteni a szájüregi daganatok korai felismerését, ezzel növelve a kezelési és gyógyulási esélyeket. A kutatás célja a szakterületen dolgozók segítségével felderíteni, hogy tapasztalataik alapján a páciensek milyen gyakorisággal vesznek részt fogászati szűrésen, milyen gyakorisággal fordul elő szájüregi daganat-felismerés a páciensek körében, illetve milyen rizikó faktorok játszanak közre a száj malignus megbetegedését tekintve. Módszerek: Az online és papír alapú adatfelvétel 2015. szeptemberoktóber hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel, melyet egészségügyi dolgozókat tömörítő közösségi oldalakon helyeztünk el, valamint onkológián dolgozó ápolóknak juttattunk el. 102 válasz érkezett. 2 Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével készült, Khi -próbával és Kruskal-Wallis-teszttel (p<0,05). Eredmények: A különböző végzettségű szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a szájüregi daganatok a leggyakrabban a férfiaknál fordulnak elő (p=0,207), és leginkább a 41-60 éves korosztályban (p=0,723), és a leukoplakia áll az első helyen (p=0,144). Nem különbözik a különböző végzettségű szakemberek véleménye abban, hogy a nők vesznek részt gyakrabban a szájüregi szűrővizsgálatokon (p=0,351). A fogászaton, illetve szájsebészeten dolgozó szakemberek jelentősen gyakrabban (p=0,011) válaszolták, hogy a daganatos elváltozást a szűréseken ismerték fel, míg a többi szakember ezt alig, vagy egyáltalán nem állította. Az onkológusok és az ápolók jelentősen gyakrabban jelezték, hogy a zsírban gazdag ételek (p=0,015), az ápolók szerint a diabetesz (p=0,004) szájüregi daganatot okoznak. Megbeszélés: A megkérdezett szakemberek tapasztalataira alapozva nagyon fontos a szájüregi daganatok prevenciója, a szűrés propagálása a felnőtt lakosság körében. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

87


Kovács Zsuzsanna, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Védőnői Munka és Módszertana Szakcsoport, SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és -fejlesztés Szakcsoport A 0-7 éves gyermeket nevelő szülők ismeretei gyermekük biológiai, pszichológiai és szociális fejlődéséről a védőnői munka szempontjából Bevezetés: Kutatásunk célja, hogy választ kapjunk a jelenleg kisgyermeket nevelő édesanyák tudására. Az eredmények ismeretében fejleszthető a védőnői munka hatékonysága, kiküszöbölhetővé válhatnak a gyermeki fejlődés olyan területein való tárgyi tudással kapcsolatos hiányosságok, melyek valamilyen okból háttérbe szorultak az eddigiekben a védőnői gondozás során. Módszerek: Vizsgálatunk során 172 fős mintával dolgoztunk, a válaszok felvétele online kérdőív segítségével, kényelmi mintavétellel történt. A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim módon zajlott. Az adatfeldolgozás SPSS 22 statisztikai programmal, variancia analízissel, Khi-négyzet próbával és független kétmintás T-teszttel történt. Eredmények: Az egy gyermeket nevelő édesanyák tudása néhány készség megjelenésében jóval pontosabb, mint a több gyermeket nevelő édesanyáké: kúszik-mászik (p=0,020); önállóan jár (p=0,004); „Mi ez?”kérdések megjelenése (p=0,008). Feltételezésünkkel ellentétben a városi édesanyák inkább hagyatkoznak a helytálló szakirodalom megismerésére a védőnői tanácsadások betartása helyett (p=0,016), valamint a városban lakó édesanyák nagyobb része szerint a gyermekorvos teheti elsősorban képessé arra, hogy kompetens legyen gyermeke fejlődésének megítélésére (p=0,032). A szülők sokkal pontosabban képesek meghatározni egyes készségek megjelenését, ha szakmai folyóiratokat olvasnak: szótagokat ismételget (p=0,011); gőgicsél (p=0,005). Megbeszélés: A védőnő számára fontos, hogy felmérje a szülő tudását az egészséges csecsemő fejlődéséről. Az eredmények bizonyították, hogy a csecsemő első életévének fejlődésével a szülők tisztában vannak függetlenül a gyerekszámtól. Az adatok ismeretében fontos lenne visszaállítani a védőnő jó hírnevét, hogy inkább elsősorban hozzá forduljanak, ne legyen szükség szakmai folyóiratok, helytálló szakirodalom felkutatására, hiszen a főiskolai képzés tartalmazza ezeket az ismereteket, amikkel a végzett védőnőknek rendelkezniük kell. Témavezetők: Batka Tiborné Bajusz Judit egyetemi tanársegéd, Dr. Németh Anikó főiskolai docens

88


Székelyhidi Éva, ETSZK II. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Orális implantátummal rendelkező páciensek szájhigiéniája Bevezetés: A fogászati implantátumok beültetését követően törekedni kell az implantátum és az arra került pótlás élethosszának megnövelésére, gondozására, szájhigiénia kialakítására, fenntartására. A kutatás célja felmérni, hogy az implantálást követően hogyan változik a páciensek szájhigiénés szokása, valamint ez összefüggésbe hozható-e a tájékoztatásra szánt idővel, és az alkalmazott szemléltető segédeszközökkel. Módszerek: A papíralapú és online adatfelvétel 2015 júniustól novemberig történt saját készítésű kérdőívvel. A 86 kitöltő az ország különböző pontján működő rendelőkbe látogató, valamint közösségi oldalak fogászati csoportjaiba felvett páciensek voltak. Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével készült, Khi2-próbával és Kruskal-Wallis teszttel (p<0,05). Eredmények: A fogorvoshoz járás gyakorisága megnőtt a beavatkozás után (p<0,001). A szájápoláshoz használt eszközök közül a gépi fogkefe aránya nőtt (p<0,001), míg a kézi fogkeféé csökkent (p<0,001). Több páciens tisztítja az érintett területeket egy sörtecsomós fogkefével (p=0,031), illetve a nyelvtisztító, fogselyem, superfloss, fogköztisztító fogkefe, szájzuhany és szájöblögető (p<0,001) használata is jelentősen emelkedett. Minél több időt szánnak a szakemberek a fogászati rendelőben a szájhigiénés tájékoztatásra, annál gyakrabban használnak a páciensek nyelvtisztítót (p=0,008), superflosst (p=0,009), fogköztisztító kefét (p=0,013). Az egy sörtecsomós fogkefét (p=0,034), superflosst (p=0,002), fogköztisztító kefét (p=0,012), szájzuhanyt (p=0,031) gyakrabban használják azok, akik tájékoztatása esetén a szakember szemléltető segédeszközt is használt. Megbeszélés: A paciensek szájhigiéniája nőtt, a szakemberek által történő tájékoztatás ideje és módja a szájápolásban minőségi változást idézett elő. A hosszú távú sikeresség érdekében ezt a tényezőt érdemes figyelembe venni és az utógondozásra nagy hangsúlyt fektetni. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

89


Tisóczki Evelin, ETSZK IV. évf. SZTE ETSZK, Egészségmagatartás és - fejlesztés Szakcsoport Colorectalis carcinomában rehabilitációja

szenvedő

betegek

prevenciója

és

Bevezetés: Napjainkban megnövekedett a colorectalis carcinoma megbetegedéseinek száma. Az ilyen pácienseknek számtalan nehézséggel kell megbirkózniuk a műtét előtt és után is. Vizsgálatom célja felmérni a betegek körében a betegség diagnosztizálásának körülményeit, a műtéti tájékoztatás és a szakemberekkel való kommunikáció mértékét, illetve a sztómaterápiára való felkészítés módját. Módszerek: Az online és papír alapú adatfelvétel 2015. október-december hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel, melyet több, colorectalis carcinomában szenvedő betegeket tömörítő közösségi oldalon helyeztem el, valamint sebészeti osztályon osztottam ki. Online 103, sebészeti osztályról 11 válasz érkezett (N=114). Az adatelemzés SPSS 2 22.0 program segítségével készült, Khi -, Mann-Whitney-, Kruskal-Wallisteszt alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: A válaszadók 64%-át a tünetek észlelése előtt nem érdekelte ez a betegség, és 81,6%-uk soha nem járt vastagbél-szűrésen. A székrekedés nőknél gyakrabban (p=0,045) fordult elő figyelmeztető tünetként. A férfiaknak átlagosan 1,98, a nőknek 2,04 tünetük volt az orvoshoz fordulás előtt (p=0,853; U=1496,5). Akik megértették a műtéti tájékoztatást, gyakrabban meg tudják beszélni félelmeiket a szakemberekkel (orvos, ápoló, pszichológus). Akik orvostól vagy orvostól és ápolótól is kapnak tájékoztatást az onkológiai terápiával kapcsolatban, azok sokkal elégedettebbek az információval, mint azok, akik csak az egyik személytől kapnak tájékoztatást (p<0,001). A sztómaterápiás ápolóval való találkozás gyakorisága jelentősen befolyásolja (p=0,035), míg a hozzátartozó részvétele a sztómaterápiás foglalkozáson nem befolyásolja jelentősen a sztóma önálló gondozásának képességét (p=0,251). Megbeszélés: A teljes körű, több szakembertől kapott műtéti tájékoztatás segíti a félelmek, problémák kibeszélését. A sztómaterápiás ápolóval való igény szerinti találkozást kellene preferálni a sztómával rendelkező betegek esetében. Témavezető: Dr. Németh Anikó főiskolai docens

90

Élettan, kórélettan 1: 2016.03.08. (kedd) 08.45 – 10.30

Élettan, kórélettan 1.

91


Csavajda Ádám, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ A szívfrekvencia függő coronariaáramlás növekedés létrejöttében szerepet játszik a bal kamrai nyomás mechanikai hatása Langendorffperfundált, izolált tengerimalac szívben Bevezetés: Ismert, hogy a szívfrekvencia fokozódásával coronariaáramlás növekedés jön létre, melynek hátterében vegetatív idegrendszeri és endogén mediátorok által kifejtett coronaria dilatáció áll. A Langendorffperfundált izolált szív gyakran használt kardiovaszkuláris experimentális modell, fiziológiájának ismerete fontos. Korábban igazoltuk, hogy izolált, Langendorff-perfundált szívben a bal kamra a közhiedelemmel ellentétben nem üres, hanem feltöltve dobog. Jelen munkánkban megvizsgáltuk, hogy Langendorff-perfundált szívben a frekvencia-függő coronariaáramlásnövekedés létrejöttében szerepet játszik-e a bal kamrai nyomás coronariákra kifejtett mechanikai hatása. Módszerek: Langendorff szerint állandó oszlopnyomással perfundált, izolált tengerimalac szívben regisztráltuk az EKG-t, a bal kamrai nyomást (LVP-t), az aortában mért perfúziós oszlopnyomást (AP-t), és a ‘real-time’ módon mért aortaáramlást. Minden 30 másodperces időszakban meghatároztuk a coronariaáramlást és a szívfrekvenciát, és szívciklusonként meghatároztuk azon időszak hosszát, amikor a coronariák perfundálva vannak (perfundált időszak: LVP<AP), és amikor a coronariák nincsenek perfundálva (nem perfundált időszak: LVP>AP). A szívfrekvenciák alapján a szíveket egy alacsony (<235 ütés/perc; n=11) és egy magas (>235 ütés/perc; n=10) szívfrekvenciájú csoportba soroltuk. Eredmények: A magas szívfrekvenciájú csoportban szignifikánsan magasabb volt a szívfrekvencia és coronariaáramlás, mint az alacsony szívfrekvenciájú csoportban (szívfrekvencia: 258±22 vs. 222±10 ütés/perc, p<0,05; coronariaáramlás: 8,7±1,9 vs. 6,8±1,8 ml/perc/g, p<0,05). Mindezek mellett, a magas szívfrekvenciájú csoportban nagyobb volt a perfundált időszak és a nem perfundált időszak aránya az alacsony frekvenciájú csoporthoz képest (6,90±3,11 vs. 4,61±1,25; p=0,0508). Megbeszélés: Eredményeink szerint Langendorff-perfundált szívben a szívfrekvencia-függő coronariaáramlás növekedés létrejöttében vegetatív idegrendszertől és endogén mediátoroktól függetlenül szerepet játszik a bal kamrai nyomás coronariákra kifejtett mechanikai hatása is. E hatás következtében növekszik a perfundált és nem perfundált időszakok aránya a szívfrekvencia növekedésekor. Témavezető: Dr. Farkas András egyetemi adjunktus

92


Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf., Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Baráth Bálint, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A szinoviális mitokondriális légzés károsodása kísérletes rheumatoid arthritisben Bevezetés: A rheumatoid arthritist (RA) kísérő ízületi gyulladás kórtanában a mitokondriumok hibás működése is szerepet játszhat. Vizsgálataink során meghatároztuk a mitokondriális légzési lánc működését jellemző paramétereket egészséges kontroll állatok térdízületi szinoviumában és kísérletes RA alatt. Módszerek: Az arthritist hím Sprage-Dawley patkányokon hoztuk létre II-es típusú kollagén és teljes Freund adjuváns bőr alá fecskendezésével (0. nap), amit emlékeztető (booster) injekció követett (7. nap). A szinoviális mintavétel a gyulladt térdízületből történt (28. nap), majd nagy érzékenységű oxigráffal (Oroboros, Austria) mértük a mitokondriumok oxigén felhasználását. A kapott értékeket korcsoport azonos kontroll állatok értékeivel hasonlítottuk össze (n=5-5). A mitokondriumok alap légzési intenzitását (state II) és az oxidatív foszforilációs kapacitását (state III) a mitokondriális komplexekre (I-IV-ig) specifikus szubsztrátok és inhibitorok adásával határoztuk meg, a citokróm-C aktivitást spektrofotometriás módszerrel mértük. Eredmények: A citokróm-C felszabadulás az RA csoportban szignifikánsan emelkedett a kontrollhoz képest és az I és II komplexek alap légzési aktivitása mintegy háromszorosra emelkedett (65±12 pmol/ml/secról 87±15 pmol/ml/sec-ra). Oxidatív foszforiláció során azonban az I és II komplexek oxigén fogyasztása mindkét csoportban megegyezett (137±18 pmol/ml/sec és 141±16 pmol/ml/sec). Az I komplex rotenonnal történő gátlása után mindössze 10%-os csökkenést figyeltünk meg, mely a II komplex domináns szerepére utal. Megbeszélés: Modellünkben a megnövekedett citokróm-C felszabadulás a mitokondrium belső membránjának direkt károsodására utal. A szinoviális gyulladást kísérő hibás mitokondriális működést az I-II komplexek elektron vesztése jellemzi. Az előbbiek alapján RA-ban a mitokondriumok terápiás célpontok lehetnek, szerepük további vizsgálata indokolt. Témavezetők: Dr. Hartmann Petra egyetemi adjunktus, Strifler Gerda PhD hallgató

93

Élettan, kórélettan 1: 2016.03.08. (kedd) 08.45 – 10.30 th

David Garay, Faculty of Medicine, 5 year, Valera Soria Carlos, th th Faculty of Medicine, 4 year, Katalin Ibos, Faculty of Medicine, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Pathophysiology The effect of the ghrelin-related peptide obestatin on HPA axis and stress associated behaviors Introduction: Obestatin is a ghrelin-related peptide with anorexigenic activity. In the present study, we investigated the behavioral and endocrine effects of intracerebroventricularly administered obestatin. Methods: Male adult CFLP mice were injected with different doses of obestatin (0.5 - 1.5 µg/2 µl), 30 min after of which the behavior of the animals were observed by means of elevated plus maze (EPM), open-field (OF) or forced swimming (FST) tests or they were sacrificed to measure plasma corticosterone level with fluorometric assay. The behavioral tests used assessed horizontal and vertical locomotion, anxiety-like and depressive-like behaviors. In a second set of experiments, 30 min before peptide treatment animals received antagonist pretreatment with CRF1 receptor blocker (antalarmin) to establish obestatin’s mechanism of action. Results: Obestatin did not affect horizontal and vertical locomotion, however induced anxiety-like behavior in the OF and EPM tests and depressive-like behavior in the FST. Additionally, obestatin caused a marked increase in corticosterone level. Antagonist pretreatment with antalarmin was able to reverse the behavioral and endocrine actions of obestatin. Discussion: Obestatin exerts anxiety and induces depressive behavior observed in OF, EPM and FST in CFLP mice, and also stimulates the HPA axis indicated by the detected surge in corticosterone level. Both behavioral and endocrine effects seem to be mediated by CRF. Grants: Nemzeti Agykutatási Program-KTIA_13_NAP-A-III/8. Supervisors: Dr. Krisztina Csabafi assistant professor, Dr. Júlia Szakács assistant professor

94


Hartai Teodóra, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A MiRP2 ioncsatorna szindrómában

alegység

menekítő

hatása

hosszú

QT

Bevezetés: A Hosszú QT Szindróma 5-ös típusát (LQT5) a minK fehérjét kódoló KCNE1 génben bekövetkező funcióvesztéses mutációk okozzák. A minK a késői egyenirányító kálium áram lassú kompnenséért (IKs) felelős ioncsatornák fontos szabályozó alegysége. Tudjuk, hogy a minK-kel rokon, ugyancsak a KCNE gének által kódolt MiRP fehérjék is kifejeződnek szívizomsejtekben és képesek modulálni a KvLQT1 pórusformáló alegység működését. Jelen tanulmányunkban a KCNE3 gén által kódolt MiRP2 hatását vizsgáltuk az LQT5 fenotípus kialakulására. Módszerek: Heterológ expressziós rendszerben fejeztük ki a KvLQT1 alegységet, a minK vad típusú (WT-minK) és a minK G52R mutációt hordozó LQT5 variánsát (LQT5-minK), valamint a MiRP2 szabályozó alegységek különböző kombinációit. A kifejeződő áramot a patch clamp technikával karakterizáltuk. Eredmények: A KvLQT1 és WT-minK alegységeket kifejező sejtekben volt mérhető a legmagasabb farok áram denzitás (44 pA/pF, n = 21), amely mind a G52R-minK jelenlétében (9 pA/pF, n = 21, P < 0,05), mind pedig a MiRP2 alegységgel kombinációban csökkent (22 pA/pF, n = 20, P < 0,05). Meglepő módon a MiRP2 kifejezése a heterozigóta LQT5 genotípust modellező KvLQT1/WT-minK/LQT5-minK kombinációval teljes mértékben kiküszöbölte az LQT5 minK alegység gátló hatását és a vad típusú, KvLQT1/WT-minK/MiRP2 fehérjékből álló csatornákhoz hasonló áramdenzitásokat eredményezett (29 pA/pF, n = 28). Megbeszélés: In vitro körülmények között a MiRP2 a natív IKs áramot modellező ioncsatorna alegységekre nézve gátló hatású, míg az LQT5 fenotípusú áramdenzitást teljes mértékben menekíti. Mindezek alapján fennáll annak lehetősége, hogy a MiRP2 szintén részt vesz az IKs csatornák modulálásában és módosítja a tünetek manifesztációját LQT5 betegekben. Témavezető: Dr. Ördög Balázs tudományos munkatárs

95


Hawchar Fatime, ÁOK V. évf., Vincze Anna, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A Toll-like receptor 4 útvonal szerepe a biglikán „core protein” védő hatásában szívizomsejtek szimulált iszkémia/reperfúziós károsodása ellen Bevezetés: Korábbi kísérleteinkben a proteoglikán biglikán „core protein”-je (BGNc) védte a primer neonatális kardiomiocitákat a szimulált iszkémia/reperfúziós (SI/R) károsodással szemben, azonban ennek hatásmechanizmusa nem tisztázott. Jelen munkában célunk volt megvizsgálni a BGNc kardiocitoprotektív hatásában a Toll-like receptor 4 (TLR4) jelút szerepét. Módszerek: Újszülött Wistar patkányok szíveiből primer szívizomsejttenyészeteket készítettünk. A TLR4 jelátvitel kardiocitoprotekcióban betöltött szerepének vizsgálatára a sejteket 20 óráig előkezeltük 10 nM rekombináns humán BGNc-nal a TLR4 szignalizáció inhibitorának (TAK242; 50 µM) jelenlétében vagy hiányában. Ezután a tenyészeteket 4 óra SInak és 2 óra R-nak tettük ki végig fenntartva a kezeléseket, a protokoll végén calcein festéssel viabilitást mértünk. További kísérletekben a BGNc kezelést a TLR4 jelút egyes „downstream” résztvevőinek - interleukin-1 receptor asszociált kináz 1/4 (IRAK1/4; 0,5 mM), JUN N-terminális kináz (JNK; 200 mM), mitogén akivált protein kináz (p38 MAPK; 1 µM) és nitrogén-monoxid szintáz (NOS; 10 µM) - specifikus farmakológiai inhibitoraival kombináltuk a fenti protokollt követve. Eredmények: A kultúrák SI/R okozta károsodását (100%) a BGNc szignifikáns mértékben csökkentette (átlagos sejtpusztulás 70,44%±6,67%; p<0,05; egyutas ANOVA). A TLR4 útvonal gátlószereinek BGNc-vel való kombinált kezelése esetén a BGNc SI/R-val szemben kifejtett sejtvédő hatása mérséklődött. A sejtpusztulás a kombinált kezelések esetén a következőképpen alakult: TAK-242+BGNc 115,57%±12,91%, IRAK1/4 inhibitor+BGNc 98,18%±5,38%, JNK inhibitor+BGNc 117,62%±7,61%, p38 MAPK inhibitor+BGNc 107,08%±10,39%, NOS inhibitor+BGNc 98,34%±7,49%. Az inhibitorokkal történt kezelések önmagukban nem befolyásolták szignifikáns mértékben a sejtpusztulást. Megbeszélés: Eredményeink alapján arra következtetünk, hogy a BGNc SI/R károsodással szemben kifejtett kardiocitoprotektív hatásában a TLR4 jelátviteli út fontos szerepet játszik. Témavezetők: Gáspár Renáta tudományos segédmunkatárs, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

96

Élettan, kórélettan 1: 2016.03.08. (kedd) 08.45 – 10.30 rd

Szabolcs Kiss, Faculty of Medicine, 3 year, Georgiana Laura Cioancă, UMF 'Iuliu Hațieganu' Cluj-Napoca, Romania, Faculty of nd Medicine, 2 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Medical Physics and Informatics Cyclooxygenase-2 contributes to neurovascular spreading depolarization in the rat brain

coupling

with

Introduction: Cortical spreading depolarization (SD) is a wave of cellular depolarization that propagates slowly across grey matter regions and contributes to lesion progression in ischemic brain injury. The present study aimed at revealing the involvement of COX-2 pathway in the mediation of the SD-related hyperemia. Methods: Adult, male Sprague Dawley rats (n=12) were anesthetized with isoflurane (1.5-2.2 %, in N2O:O2/2:1). Two cranial windows were prepared on the right parietal bone and the rostral window was superfused either with the COX-2 inhibitor NS-398 (100 µM dissolved in 1.5% DMSO in 10 ml aCSF) (n=6) or vehicle of equal volume (1.5% DMSO in 10 ml aCSF) (n=6). SD events were triggered by placing a 1M KCl-soaked cotton ball on the caudal cranial window. SD occurrence was confirmed by the acquisition of DC potential. The related CBF response was recorded with laserDoppler flowmetry. Results: The inhibition of COX-2 did not have any impact on baseline CBF, but reduced the peak amplitude of hyperemia significantly (56.01 ± 30.37% vs. 98.21 ± 34.74%, NS-398 group vs. vehicle group, one-way ANOVA, *p=0.049). Conclusions: Our data revealed for the first time that, similar to somatosensory activation, the SD-associated hyperemia is partly achieved by the release of vasodilator prostaglandins of the COX-2 pathway. Funding source: The Hungarian Scientific Research Fund (Grant No. K111923); the Hungarian Brain Research Program (Grant No. KTIA_13_NAP-A-I/13) Supervisors: Dr. Eszter Farkas associate professor, Ákos Menyhárt PhD student

97


Hegedűs Anna Flóra, ÁOK V. évf., Szvetnyik Fanni, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Pharmahungary Csoport Iszkémiás pre- és posztkondicionálás hatása az infarktusméretre p66Shc egyszeresen és p66Shc/ciklofilin D kettős génkiütött egerek szívében Bevezetés: Az iszkémiás pre- és posztkondicionálás ismert kardioprotektív mechanizmusok, azonban a háttérben álló sejtszintű folyamatok Shc tisztázatlanok. Jelen kísérletben a p66 fehérje, mely oxidatív szignáltranszdukciós folyamatok, valamint a ciklofillin D mint a mitokondriális permeabilitási tranzíciós pórus regulátora, szerepét vizsgáltuk akut miokardiális infarktus és a fenti kardioprotektív mechanizmusok tükrében, egér modellben. Módszerek: Kísérleteinkhez 16-20 hetes, vegyes nemű C57Bl/6 vad Shc Shc típusú, illetve p66 egyszeresen (p66KO) és p66 /ciklofillin D kettős génkiütött (DKO) egereket használtunk. Az állatokat pentobarbitállal altattuk, intubáltuk, majd mesterséges lélegeztetés mellett bal thoracotomiából a bal koronária elülső ágát 45 percre leszorítottuk, melyet 120 perc reperfúzió követett. Mindhárom egértörzsben külön csoportokban az iszkémiát megelőzően 4x5 perces iszkémia/reperfúzióval prekondicionálást vagy az iszkémiát követően 3x10 másodperces posztkondicionálást végeztünk. A reperfúzió lejártával a szíveket Evanskékkel és trifenil-tetrazólium-kloriddal festettük az infarktus méretének meghatározása céljából. Az elhalt terület nagyságát a rizikóterület méretéhez viszonyítva fejeztük ki. Eredmények: A három egértörzset összehasonlítva az infarktus méretében nem találtunk különbséget sem az iszkémiás, sem a prekondicionált csoportok között, azonban a posztkondicionált állatokban a p66KO csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt az infarktus mérete a vad típushoz képest. Mindhárom állattörzsben az iszkémiás prekondicionálás szignifikánsan csökkentette az infarktus méretét az iszkémiás kontrollhoz képest, azonban az iszkémiás posztkondicionálás csak a p66KO állatokban mutatott tendenciózus infarktus méret csökkentő hatást, a vad típusú és DKO csoportokban nem volt különbség az iszkémiás kontrollhoz viszonyítva. Megbeszélés: A génkiütések magukban nem befolyásolták az iszkémia infarktusméretre gyakorolt hatását, az iszkémiás prekondicionálás protektív hatása mindhárom egértörzsben megtartott volt, azonban az iszkémiás posztkondicionálás csak a p66KO törzsben indukált tendenciózusan infarktusméret csökkentő hatást. Támogatók: Justus-Liebig Tudományegyetem, Giessen, Physiologisches Institut; MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (Bencsik Péter); Szentágothai Ösztöndíj (TÁMOP-4.2.4.A/ 2-11/1-2012-0001; Ferdinandy Péter) Témavezetők: Dr. Bencsik Péter egyetemi adjunktus, Dr. Kiss Krisztina PhD hallgató 98



99


Katona Xénia, TTIK Biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A statikus és dinamikus vizuális információ feldolgozása a főemlős nucleus caudatusban Bevezetés: A nucleus caudatus (NC) a bazális ganglionok egyik bemeneti struktúrája, mely szenzomotoros funkciókban vesz részt. Korábbi tanulmányok szerint a NC-ban három fő neuroncsoportot különböztethetünk meg, melyek erős korrelációt mutatnak az elektrofiziológiai tulajdonságaikkal: Tüskés neuronok a fázikusan tüzelő (PAN) idegsejteknek, a GABAerg interneuronok a gyorstüzelő idegsejteknek (HFN), míg a kolinerg interneuronok a tónusosan tüzelő idegsejteknek (TAN) feleltethetők meg. Jelen tanulmányban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a vizuális információ feldolgozását a különböző NC sejtcsoportokban éber, viselkedő makákóban. Módszerek: Extracelluláris multielektróda felvételeket készítettünk 16csatornás platina-iridium drót elektródákkal vizuális fixációs paradigmában, miközben statikus (random pont mintázat) és dinamikus (optikai áramlás) vizuális ingereket mutattunk be. A szűretlen nyers jelből a Klusta-suite programcsalád segítségével válogattuk ki a különböző idegsejteket. Elemzéseink során az egyes NC neuronok vizuális ingerekre adott válaszait vizsgáltuk az alapaktivitáshoz képest. Eredmények: Összesen 149 neuront elemeztünk, melyek döntő többségét elektrofiziológiai tulajdonságaik alapján három csoportba osztottuk: 83 PAN, 39 HFN és 19 TAN neuront találtunk. Közülük 83 neuron a statikus (50 PAN, 23 HFN és 10 TAN), míg 84 idegsejt a dinamikus ingerekre (50 PAN, 25 HFN, 9 TAN) mutatkozott érzékenynek. A vizuális ingerekre adott válaszok a HFN csoportban szignifikánsan erősebbek voltak, mint a TAN és PAN neuronok esetében. Megbeszélés: Rágcsálókhoz és macskákhoz hasonlóan a főemlős NC neuronok nagy többsége a PAN csoportba tartozott. Eredményeink szerint mindhárom neuron csoport aktivitását szignifikánsan befolyásolta a vizuális ingerlés statikus és dinamikus komponense, azonban a HFN-csoportba tartozó neuronok nettó válaszai voltak a legnagyobbak. Ez a NC feltételezetten GABAerg interneuronjainak predomináns szerepére utal a vizuális információ feldolgozásában. Témavezetők: Dr. Benedek György egyetemi tanár, Dr. Nagy Attila egyetemi docens, Dr. Puszta András PhD hallgató

100


Kertmegi István, ÁOK IV. évf., Gules Mária Mária, ÁOK III. évf., Löfler Fanni, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Csökkent hízósejt aktiváció kardiogén shock modellben

metán

belélegeztetést

követően

Bevezető: Az endothelin-1 peptid felszabadulása és a mucosa hízósejtek degranulációja fontos szerepet játszik a gasztrointesztinális keringési zavarok következtében kialakuló szövetkárosodásban. A metán gyulladáscsökkentő hatását korábbi vizsgálatainkkal igazoltuk. Jelenlegi kísérletsorozatunk célja a mechanizmus vizsgálata volt, feltételeztük, hogy a metán biológiai hatásában szerepet játszhat a hízósejtek aktivációjának befolyásolása is. Módszer: Altatott, thoracotomizált, lélegeztetett törpesertésekben (álműtött, ill. kezelt, csoportonként n=6) kolloid oldat intrapericardialis infundálásával 60 perces perikardiális tamponádot (PT) hoztunk létre, melynek során az artériás középnyomás 40-45 Hgmm-re esett. A PT megszüntetését követően 180 percig monitoroztuk a makrohemodinamikai paramétereket (PiCCO monitor) és mértük a plazma big-endothelin (bigET) szintet. A mucosa in vivo hisztológiai vizsgálatát konfokális pásztázó lézer endomikroszkóppal (CLSEM) végeztük. A kísérletek végén szövetmintavétel történt hízósejt aktiváció és leukocita akkumuláció fénymikroszkópos meghatározására. A metán-kezelt csoport (PT+Met) állatai a PT vége előtti 5. perctől 20 percen át 2,5%-os metán/levegő normoxiás keveréket (Linde) lélegeztek. Eredmények: PT után a perctérfogat normalizálódott, de az artériás középnyomás a poszt-tamponád idő alatt a kontroll érték ~80%-ára csökkent. A CLSEM felvételek jelentős mucosa károsodást, a hisztológiai vizsgálatok szignifikáns hízósejt degranulációt és leukocita akkumulációt igazoltak, amit a big-ET plazmaszint szignifikáns emelkedése kísért. A metánlélegeztetés a hemodinamikai paramétereket nem befolyásolta, a CLSEM a mucosa károsodás mérséklődését mutatta, alacsonyabb hízósejt degranulációs arány, leukocita akkumuláció és csökkent big-ET szint mellett. Következtetés: Eredményeink alapján a belélegeztetett metán gyulladáscsökkentő hatásának fontos eleme a hízósejtek degranulációjának csökkentése, amely hozzájárul a bél nyálkahártya károsodás mérsékléséhez. Kutatási támogatás: OTKA-K104656 Témavezetők: Dr. Érces Dániel egyetemi tanársegéd, Dr. Varga Gabriella egyetemi tanársegéd, Dr. Bari Gábor klinikai orvos

101


Kiss Liliána, ÁOK II. évf., Nászai Anna, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Metán lélegeztetés in vivo hatása a hipoxiás stressz válaszra Bevezetés: A keringési elégtelenség következtében fellépő hipoxia által indukált helyi és szisztémás szöveti károsodások a klinikai gyakorlat súlyos problémái. Korábban kimutattuk, hogy normoxiás metán alkalmazása csökkenti a mesenteriális ischaemia-reperfúziót követő lokális gyulladásos válaszreakció mértékét (Boros és mtsai. 2012). Kérdéses azonban, hogy szisztémás hipoxiás állapotban van-e bármilyen hatása a metán inhalációnak. Jelenlegi munkánkban ezért megvizsgáltuk az oxidatív és nitrozatív stressz biokémiai paramétereinek változásait hipoxiás patkány modellben. Módszerek: A kísérleteket altatott, lélegeztetett hím patkányokon végeztük, a makrohaemodinamikai paraméterek folyamatos monitorozásával. Mindkét csoportunkat 30 percig normoxiás levegővel lélegeztettük, majd a következő 30 percben a kontroll csoport (n=6) 18,5% oxigént tartalmazó hipoxiás gázkeverékkel, míg a kezelt csoport állatait (n=7) 18,5% oxigént és 2,2% metánt tartalmazó gázkeverékkel respiráltattuk. A kísérlet végén mindkét csoportban vérgáz és szövetmintát vettünk, a xantin-oxidoreduktáz (XOR) aktivitását és a képződő peroxinitrit stabil végtermékeit, a szöveti nitrit-nitrát, valamint a nitrotirozin szinteket tüdő és bélmintákból határoztuk meg. A szöveti XOR aktivitást fluorometriásan, a nitrit-nitrát tartalmat fotometriásan, a nitrotirozin tartalmat EIA-kittel (Cayman Chemical) detektáltuk. Eredmények: A metán inhaláció nem gyakorolt szignifikáns hatást a vérgáz és az artériás középnyomás értékekre. A XOR aktivitás az ileumban átlagosan 42%-al, a duodenumban 51%-al, a tüdőben pedig 33%-al csökkent a metán hatására. A szöveti nitrit-nitrát tartalom a tüdőben 44%al, a duodenumban 24%-al csökkent, az ileumban nem változott. A nitrotirozin szintek a tüdőben és a duodenumban csökkentek jelentősen. Következtetés: A metánt tartalmazó hipoxiás gázkeverék szignifikánsan csökkentette az oxidatív és nitrozatív stressz válasz intenzitását, vagyis a hipoxiás körülmények között alkalmazott metán inhaláció csökkentheti a szöveti károsodást. Támogatás: OTKA-K75161; NKFIH-K116689 Témavezető: Dr. Kaszaki József egyetemi docens

102


Fekete Csilla, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Hosszú távú fizikai terhelés hatása a nyúl sportszív modellben Bevezetés: Nem kérdéses, hogy a testmozgás jótékony hatással van egészségünkre. Fiatal sportolók körében több, hirtelen haláleset történt az elmúlt években. Az esetek egy részében a halál oka pontosan nem ismert. Feltételezésünk szerint a szívizomban a strukturális elváltozások mellett az elektromos átépülés is hajlamosíthat életveszélyes ritmuszavarok kialakulására. Jelen munkánkban a hosszú távú fizikai terhelés hatását tanulmányoztuk a szív elektromos tevékenységére nyúl sportszív modellben. Módszerek: A kísérletünkhöz 14 Új-Zélandi fehér nyulat használtunk, melyeket véletlenszerűen egy „futó” és egy „pihenő” csoportra osztottunk. A futó csoport tagjait hozzászoktatás után 12 héten át heti 5 alkalommal, naponta 2x20 percen keresztül 2,5 km/h sebességgel futópadon terheltük. Ketamin szedáció mellett EKG-és szívultrahang-vizsgálatot végeztünk. A terhelés végén a nyúlszíveket dofetilid oldattal perfundáltuk. Randomizált és vakpróbás módszerrel aritmia és EKG analízis történt. Eredmények: A 12. hét után a bal kamrai diasztolés belső átmérő (LVIDd) szignifikáns mértékben nagyobb volt a futó állatokban a pihenőkhöz képest (17,4±0,3 vs. 14,7±0,8 mm, p<0,05). A futó csoport nyugalmi szívfrekvenciája szignifikánsan alacsonyabb volt (198±4 vs. 253±8/perc, p <0,05). A futó csoport tagjai között szignifikánsan nagyobbak voltak az in vivo EKG PQ, QT, Tpeak-Tend szakaszok és az RR, illetve a Tpeak-Tend szakaszok sinus variabilitási paraméterei. In vitro körülmények között a dofetilid jobban nyújtotta a QT-szakaszt a sportszívekben, azonban aritmiaincidencia különbséget nem láttunk. Megbeszélés: A megnövekedett LVIDd érték és a csökkent nyugalmi szívfrekvencia a sportszív kialakulására utalnak. A megnyúlt PQ-szakasz és a variabilitás változásokból a paraszimpatikus hatás fokozódására következtethetünk. Sportszívekben látott érzékenyebb repolarizáció eltérések a sportszív sebezhetőségére utalhatnak, azonban további kísérletek szükségesek ennek egyértelmű bizonyításához. Témavezetők: Dr. Farkas Attila egyetemi adjunktus, Dr. Kui Péter PhD hallgató

103


Kiss Tamás, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az agykérgi kúszó depolarizáció kiválthatósági küszöbe nő az életkor előrehaladtával fiatal felnőtt patkányokban Célkitűzés: Az agykérgi kúszó depolarizációk (spreading depression, SD) spontán kialakulása növeli az idegszöveti lézió kiterjedését zárt koponyasérülést és stroke-ot követően. Korábbi vizsgálataink kimutatták, hogy az SD kiválthatósága idős korban csökken. Jelen kísérleteinkben az vizsgáltuk, hogy mely életkorban kezd el növekedni az SD kiválthatósági küszöbe fiatal felnőtt patkányokban, normál vérellátású és iszkémiás agyszövetben. Anyagok és módszerek: A SD-t epidurális elektromos ingerléssel váltottuk ki fiatal felnőtt (7-30 hetes), altatott patkányok (n=38) normális vérellátású és iskémiás agykérgében. Előagyi iszkémiát az arteria carotis communis mindkét oldali elzárásával indukáltunk. A kialakult SD-ket DC potenciál és elektrocorticogram elvezetéssel regisztráltuk. Az SD-hez kapcsolt helyi vérátáramlás változását laser-Doppler szondával mértük. A kéregben dendrittüske sűrűséget határoztunk meg Golgi-Cox módszerrel festett metszeteken. Eredmények: Az életkor előrehaladtával az SD kiváltásához egyre nagyobb töltésmennyiségre volt szükség (4743±1282 vs. 3076±915 vs. 1661±649 µC, 30 hetes vs. 12-16 hetes vs. 7-10 hetes csoportok). Ennek egyik lehetséges oka az agykérgi szinaptikus kapcsolatok érése illetve megerősödése. Ezt támasztja alá, hogy a dendrittüskék sűrűségének és az SD alatt regisztrált elektrocorticogram integrált teljesítményének növekedését mutattuk ki a 30 hetes állatokban a 7-8 hetesekhez képest. Az iszkémia minden korcsoportban a kiválthatósági küszöb növekedését eredményezte, melynek oka feltételezhetően a kialakult szöveti acidózis és + a magas extracelluláris K szint. Következtetés: Eredményeink arra engednek következtetni, hogy iszkémiás vagy traumás agysérülés esetén serdülő és fiatal felnőtt korban a legnagyobb az esélye az SD-k kialakulásának. Támogatók: OTKA K111923, MTA - Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, NAP (KTIA_13_NAP-A-I/13) Témavezetők: Dr. Hertelendy Péter PhD hallgató, Dr. Farkas Eszter egyetemi docens, Dr. Bari Ferenc egyetemi tanár

104


Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf., Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf., Kuglis Dalma, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A besugárzás indukálta szívbetegség hatása a miR-21 expresszióra patkány szívizomban Bevezetés: A szív-érrendszeri megbetegedések után a daganatos megbetegedések állnak a halálozási statisztikák második helyén. Bizonyos tumorok esetén a terápiásan alkalmazott mellkasi besugárzás egyik lehetséges mellékhatása a radiogén szívkárosodás, azonban ennek a mechanizmusa kevéssé ismert. A mikroRNS-21 (miR-21) expressziójának növekedését már kapcsolatba hozták a szívizom patológiás elváltozásaival. Ezért jelen kísérletünkben a miR-21 expresszióját vizsgáltuk a besugárzás indukálta szívbetegségben. Módszerek: Ehhez hím Sprague-Dawley patkányokat kontroll és besugárzott csoportra osztottunk. Az utóbbi csoportot a kísérlet kezdetén szívre lokalizált egyszeri besugárzásnak (50 Gy) tettük ki, majd mindkét csoportot 19 hétig követtük nyomon. A 0., 12. és 19. héten transztorakális echokardiográfiát végeztünk a kardiális funkció megítélésére. Ennek során pulzushullámú Doppler felvételen meghatároztuk a diasztolét jellemző E hullámot, amely a diasztolé kezdetén a pitvarból a kamrába áramló vér beáramlási sebességét jelenti. Szöveti Doppler felvételeken a mitrális anulus diasztolés elmozdulási sebességét jellemző e’ paramétert mértük. Majd a 19. hét végén az állatok szívét izoláltuk és Langendorff szerint ex vivo perfundáltuk 5 percig a vér kimosása céljából. Az izolált szívekből kivont RNS-ből qRT-PCR-rel megmértük a miR-21 és a szívkárosodásra utaló marker molekulák közül a BNP expresszióját. Eredmények: A besugárzott csoportban szignifikánsan csökkent az e’ és szignifikánsan emelkedett az E/e’ a kontroll csoporthoz képest, amelyek diasztolés diszfunkcióra utaló változások. A besugárzott csoportban a miR21 és a BNP miokardiális expressziója szignifikánsan megemelkedett a kontroll csoporthoz képest (2,47±0,43 vs. 0,77±0,13; illetve 1,76±0,6 vs. 0,61±0,35, p<0,05). Megbeszélés: Mellkasi besugárzás során a miR-21 miokardiális expressziójának növekedése szerepet játszhat a besugárzás indukálta szívbetegség kialakulásában, azonban ennek a mechanisztikus megismerése további kísérleteket igényel. Témavezetők: Dr. Sárközy Márta egyetemi adjunktus, Dr. Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

105


Körtési Tamás, TTIK Biológus MSc II. évf., Hérák János Benjámin, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A hypophysis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid és a glutamáterg rendszer kapcsolatának vizsgálata patkány aktivált trigeminovascularis rendszerében Bevezetés: Állatkísérletes és klinikai adatok igazolják, hogy számos neuropeptidnek, többek között a hypophysis adenilát cikláz-aktiváló polipeptidnek (PACAP), valamint az excitátoros, glutamáterg rendszernek kiemelt szerepe van a migrénes folyamatok alapját képező aktivált trigeminovascularis rendszerben (TR). Ezért vizsgálatunk célja a PACAP és a glutamaterg mechanizmusok közötti lehetséges kapcsolat feltérképezése, patkány aktivált TR-ében. Módszerek: Altatott, felnőtt, SPRD patkányokban a TR-t az egyik oldali trigeminalis ganglion elektromos ingerlésével aktiváltuk. A stimuláció előtt 30 perccel az állatokat különböző glutamáterg antagonistákkal (kinurénsav, kinurénsav-analóg, MK-801) i.v. kezeltük. Az aktiváció után 180 perccel az állatok vena cava cranialisaból vérmintát gyűjtöttünk, majd transcardialis perfúziót követően kipreparáltuk az agytörzsi caudalis trigeminalis magvat (TNC) és meghatároztuk a PACAP koncentráció-változásait. A vérplazma és az idegszövet mintákból PACAP-38 immunoreaktivitást (radioimmunoassay) és relatív génexpressziót (Real-Time PCR), valamint proPACAP fehérje expressziót (Western blot) mértünk. Eredmények: A TRG elektromos ingerlése következtében jelentős PACAP-38 koncentráció-emelkedést detektáltunk a TNC-ben mind fehérje, mind mRNS szinten. A különböző glutamáterg antagonisták eltérő mértékben, de többnyire csökkentették az állatok TNC-jében a PACAP-38 koncentrációját a kezeletlen állatokhoz képest. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a TR aktiválódása következtében, a elsődleges érző neuronok perifériás és centrális terminálisaiból felszabaduló nagy mennyiségű PACAP-38 kifejeződésére hatással lehet a glutamaterg rendszer gátlása. Irodalmi adatok szerint a 2+ PACAP- és az NMDA-receptorok kapcsoltsága feltehetően a Ca és a cAMP modulálásán keresztül valósul meg. Következtetés: A PACAP és az NMDA antagonisták új kutatási és terápiás célpontjai lehetnek a jövőbeni fejfájáskutatásnak. Témavezetők: Dr. Tajti János egyetemi docens, Dr. Tuka Bernadett tudományos munkatárs

106

Élettan, kórélettan 3: 2016.03.09. (szerda) 08.00 – 09.45


107


Kuglis Dalma Anita, ÁOK VI. évf., Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet Iszkémiás prekondícionálás hatása a mikroRNS-125b bal kamrai expressziójára krónikus veseelégtelenségben Bevezetés: A krónikus veseelégtelenségben (KVE) szenvedők leggyakrabban kardiovaszkuláris szövődményekben halnak meg. Az iszkémiás prekondícionálás (IPre) képes az infarktusméretet csökkenteni KVE esetén is, azonban a pontos mechanizmus nem tisztázott. A mikroRNS-125b (miR-125b) lehetséges védő hatását leírták már iszkémia/reperfúzió (I/R) során. Így jelen kísérleteinkben az IPre hatását vizsgáltuk a szívizom miR-125b expressziójára KVE-ben. Módszerek: Ehhez 5/6-od nefrektómiával krónikus veseelégtelenséget hoztunk létre hím Wistar patkányokban. A kontroll csoport áloperáción esett át. Nyolc héttel később meghatároztuk a szérum urea és kreatinin szinteket a KVE igazolására. A nefrektomizált ill. az áloperált állatok szívét izoláltuk és ex vivo perfundáltuk. A perfundált szíveket 15 perc átmosásnak vagy 30 perc regionális iszkémiának és 2 óra reperfúziónak vagy az I/R-t megelőzően 3X5 perc IPre-nak tettük ki. Majd meghatároztuk az infarktusméretet a szívek egy részében, illetve a szívek másik részében a bal kamrákból RNS-t izoláltunk és qRT-PCR-rel vizsgáltuk a mikroRNS125b miokardiális expresszióját. Eredmények: A nefrektomizált csoportban a plazma karbamid és kreatinin szintje szignifikánsan nőtt igazolva a KVE kifejlődését. Mind az áloperált, mind a KVE csoportban az IPre szignifikánsan csökkentette az infarktus méretet az I/R-hoz képest. A miR-125b expressziója szignifikánsan csökkent KVE hatására az alapállapotban, illetve az álműtött csoportban I/R hatására az alapállapothoz képest. Az álműtött csoportban az IPre kivédte az I/R-indukált miR-125b expresszió csökkenést. Ezzel szemben KVE-ben I/R vagy IPre-I/R hatására nem változott a miR-125b expressziója az alapállapothoz képest. Megbeszélés: A miR-125b egészséges állapotban szerepet játszhat az IPre infarktusméret csökkentő hatásának a mechanizmusában, míg KVEben a miR-125b-nek valószínűleg nincs meghatározó szerepe az IPre által kiváltott kardioprotekcióban. Támogató: OTKA K115990 Témavezetők: Dr. Sárközy Márta egyetemi adjunktus, Dr. Bátkai Sándor Group Leader IMTTS Hannover Medical School Germany, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

108


Lehóczki Anna, ÁOK IV. évf., Rutai Attila, TTIK V. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet, SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet A neuronális ciklooxigenáz-2 (COX-2) expresszió vizsgálata perinatális aszfixia után újszülött malacban

változásának

Bevezetés: A központi idegrendszeri neuronokban konstitutívan is expresszálódó COX-2 által termelt prosztanoidok részt vesznek a szinaptikus aktivitás modulálásában és a lokális véráramlás szabályozásában. Perinatális aszfixiát követően azonban az enzim által előállított prosztanoidok és reaktív oxigén származékok hozzájárulhatnak a hipoxiás-iszkémiás enkefalopátia (HIE) kialakulásához. Korábbi eredményeink igazolták, hogy az aszfixiát követő 4 órában a neuronális COX-2 expresszió nem változik. Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy a perinatális aszfixiát követő 24 óra során változik-e a neuronális COX-2 expresszió és ezt befolyásolja-e a neuroprotektív H2 kezelés. Módszerek: Kísérleteinket altatott, mesterségesen lélegeztetett, hím, újszülött malacokon végeztük, amelyeket 3 csoportba (n=7-7-7) osztottunk: időkontroll, aszfixia, aszfixia+H2 (2,1%H2,4h lélegeztetés). Az aszfixiát speciális gázkeverék belélegeztetésével (6%O2-20%CO2, 20min) idéztük elő, majd a 24 órás túlélést követően készült szövettani metszeteken (cortex, hippocampus, cerebellum) meghatároztuk a COX-2 immunoreaktív neuronok százalékos arányát. Eredmények: A hippocampus CA3 régióban aszfixia hatására szignifikánsan emelkedett a COX-2 immunopozitív neuronok aránya, azonban a CA1-ben, ill. a gyrus dentatusban ilyen hatást nem figyeltünk meg. A COX-2 immunreaktivitás megemelkedett a parietális kéregben is. Mindkét régióban a H2 szignifikánsan, a kontroll szintre csökkentette a COX-2 pozitív idegsejtek arányát. A kisagyi Purkinje-sejtek COX-2expressziójában nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. Megbeszélés: Állatmodellünk alkalmas a COX-2 expresszió aszfixiaindukált változásának vizsgálatára. Korábbi megfigyeléseink szerint a bazális COX-2 expresszió jelentős regionális különbségeket mutat, azonban eredményeink szerint ezek a különbségek nem feltétlenül esnek egybe az aszfixia-indukálta COX-2 expresszió-fokozódás regionális megoszlásával. Mivel a COX-2 mind az akut, mind a késői agykárosodásban szerepet játszhat, eredményeink hozzájárulhatnak a COX-2 HIE kialakulásában játszott patofiziológiai szerepének tisztázásához. Támogatók: OTKA-K100851, KTIA_13_NAP-A-I/13 Témavezetők: Dr. Domoki Ferenc egyetemi docens, Dr. Oláh-Németh Orsolya rezidens

109


M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf., Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf., Tóth Réka, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az öregedés hatása az agykérgi kúszó depolarizációval metabolikus változások mintázatára iszkémiás patkányagyban

járó

Bevezetés: A cerebrovaszkuláris megbetegedések, köztük a stroke, a harmadik helyen állnak a haláloki statisztikák listáján, gyakoriságuk az életkor előrehaladtával növekszik. Az iszkémiás stroke során agykérgi kúszó depolarizációk (spreading depolarization, SD) jelentkezhetnek, melyek tovább mélyítik a szövet metabolikus krízisét. Az SD a neuronok és gliasejtek hullámszerűen tovaterjedő, közel teljes depolarizációja. Jellegzetes hemodinamikai, ionháztartásbeli és metabolikus változásokkal jár. Célul tűztük ki az SD-ket kísérő szöveti pH-változások meghatározását intakt és iszkémiás patkányagyban. Mivel ismert, hogy az SD hatása károsabb az öregedő agyra, célunk volt az agykérgi metabolikus változások mértékének összevetése fiatal és idős állatokban. Módszerek: Altatott patkányokon (n=18) kétoldali a. carotis communis okklúzióval iszkémiát indukáltunk, az okklúzió feloldásával reperfúziót hoztunk létre. Az iszkémia előtt 3 SD-t, az iszkémia alatt további 3 SD-t, majd a reperfúzió alatt is 3 SD-t váltottunk ki, 1M-os KCl oldat topikális alkalmazásával. A szöveti pH-változásokat zárt koponyaablakon keresztül pH-függő fluoreszcens festék segítségével, egy a kutatócsoportunkban kidolgozott, multimodális képalkotó eljárással tettük láthatóvá. A pHváltozásokkal párhuzamosan az agyi vérátáramlás változásait is rögzítettük. Eredmények: Az SD-k hiperémiás válasszal jártak, amik iszkémia alatt szignifikánsan kisebbek voltak (amplitúdó: 48±10 vs. 155±23%; időtartam: 279±55 vs. 163±21s), és az életkor előrehaladtával tovább csökkentek. Az iszkémia markánsan növelte az SD-vel összefüggő szöveti acidózis időtartamát (155±33 vs. 45±3.5s), mely az öregedés hatására tovább szélesedett. Megbeszélés: Az életkor előrehaladtával lecsökken a neuron-glia arány, a sejtek közötti diffúzió meglassul és az extracelluláris tér is beszűkül, ami az SD-vel járó acidózis kinetikájának megváltozásához vezet. Támogatók: OTKA K111923, MTA - Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, NAP (KTIA_13_NAP-A-I/13) Témavezetők: Dr. Farkas Eszter egyetemi docens, Menyhárt Ákos PhD hallgató, Dr. Bari Ferenc egyetemi tanár

110


Mácsai Lilla, TTIK II. évf. SZTE ÁOK, Pszichiátriai Klinika A nootrop centrofenoxin hatása az in vivo öregedési modellként szolgáló bdelloid kerekesférgek életkörülményeire Bevezetés: A centrofenoxin (CPX) az egyik legrégebbi nootrop hatású szer, amely állat- és humán vonalon széleskörű vizsgálatok tárgya volt. Kutatásunk célja a CPX hatásának vizsgálata a bdelloid rotiferek (kerekesférgek) élettartamára és a populációjuk kinetikájára. A Rotatoria törzs tagjai mikroszkopikusak, azonban méretük ellenére komplex élőlények. Fejlett ideg-, mozgás-, reprodukciós és hormonrendszerrel rendelkeznek. Méretük, gyors ivarciklusuk, és könnyű kezelhetőségük miatt alkalmasak élettartam és öregedés vizsgálatokra. Módszerek: A környezetünkben lévő mohapárnákból három különböző fajt izoláltunk. Egyetlen egyedből kiindulva több ezres egyedszámú tenyészeteket hoztunk létre. Vizsgáltuk a CPX stimuláló hatását az egyedek életképességére, élettartamára, a reprodukcióra, valamint protektív szerepét oxidatív stresszel szemben. A hatásmechanizmus felderítésére az acetil-kolin/kolinerg rendszer (acetilkolin-észteráz aktivitás és gátlás) területén végeztünk vizsgálatokat. Eredmények: A Philodina vorax (Philodinidae) és az Adineta steineri (Adinetidae) fajoknál a CPX kezelés hatására szignifikánsan megnövekedett az élettartam (20-30 %-kal), azon belül is kiemelten a reprodukciós szakasz. Növekedett a populáció szaporodási rátája, továbbá fokozottabb védettséget élveztek a hidrogén-peroxid toxikus hatásával szemben. A centrofenoxin az adatok alapján önmagában nem bizonyult antioxidánsnak, de serkentő hatással bír a szervezet antioxidánsenzimjeinek működésére, ami a kolinerg rendszerre gyakorolt stimuláló hatástól független. A kapott eredmények és jelenségek nem univerzálisak, ugyanis a Mniobia russeola (Philodinidae) faj egyedeinél a CPX kezelés hatástalannak bizonyult. Megbeszélés: Eredményeink és tapasztalataink nagy biztonsággal igazolják feltevéseinket, miszerint a rotiferek sikerrel alkalmazhatóak összetettebb biológiai és élettani mechanizmusok vizsgálatára. A validált, idegrendszeri funkciókra ható CPX mérései is az mutatják, hogy alkalmazásuk tágítja az in vivo modellek horizontját, teret adva újszerű gyógyszervizsgálati módszerek kidolgozására. Témavezetők: Dr. Datki Zsolt László tudományos főmunkatárs, Dr. Farkas Tamás egyetemi docens

111


Madácsy Tamara, TTIK biológus MSc I. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika 2+

2+

A plazma membrán Ca pumpa csökkent funkciója intracelluláris Ca túlterhelést okoz CFTR knockout egér pankreász duktális epitél sejtekben

Bevezetés: A cisztás fibrózis transzmembrán konduktancia regulátor (CFTR) jelentős szerepet tölt be az epitél sejtek ionszekréciójában. Genetikai defektusai cisztás fibrózis kialakulásához vezetnek, melyben jellemzően a hasnyálmirigy is károsodik. Korábban kimutatták, hogy CFTR 2+ hiányában a légúti epitél sejtek Ca homeosztázisa zavart szenved, 2+ melynek mechanizmusa ismeretlen. Vizsgálatban célunk volt a Ca szignalizáció vizsgálata CFTR deficiens hasnyálmirigy duktális epitél sejtekben. Módszerek: Vad típusú és CFTR knockout (KO) egerek hasnyálmirigyéből enzimatikus emésztéssel intra/interlobuláris duktuszokat és acinus sejteket 2+ 2+ izoláltunk. Ezeken intracelluláris Ca koncentráció ([Ca ]i) mérést végeztünk FURA2-AM festékkel, valamint mitokondriális membrán potenciál változásokat mértünk konfokális mikroszkóppal. 2+ Eredmények: 100µM carbachol által kiváltott maximális [Ca ]i emelkedés nem mutatott eltérést a vad típusú és CFTR KO egerek hasnyálmirigy duktális sejtjeiben, viszont a szignál plató fázisa jelentősen magasabb volt a CFTR KO sejtekben. Hasonló eltérés az acinus sejtekben nem volt megfigyelhető. A CFTR funkcionális gátlása 10µM CFTR(inh)-172-vel nem 2+ okozott hasonló eltérést. A plató fázis kialakulásában a Ca ki-, és beáramlás is szerepet játszik, ezért a következő lépésben ezt vizsgáltuk. 2+ Ca -mentes extracelluláris oldatban 25µM cyclopiasonic-savval kiváltott 2+ 2+ Ca beáramlás nem mutatott eltérést, ezzel szemben a Ca kiáramlás jelentősen csökkent CFTR KO duktális sejtekben a vad típushoz képest. A + 2+ 2+ Na /Ca cserélő gátlását a csökkent Ca kiáramlás továbbra is fennállt, 2+ ami a plazma membrán Ca pumpa (PMCA) csökkent működésére utal. 2+ Kimutattuk továbbá, hogy [Ca ]i emelkedés alatt a mitokondriális működés zavart szenved a CFTR KO sejtekben. 2+ Megbeszélés: A CFTR KO duktális epitél sejtek intracelluláris Ca 2+ homeosztázisa zavart szenved a PMCA diszfunkciója miatt. A sejtek Ca túlterhelése a mitokondriális működés zavarát okozza. Támogatók: OTKA; MTA-Lendület Témavezetők: Dr. Maléth József tudományos munkatárs, Dr. Hegyi Péter egyetemi tanár

112


Ónodi Ádám, ÁOK V. évf., Szikszai Bence, GYTK V. évf., Váczi Sándor, PTE ETK KLK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet Kisspeptin hatása a krónikus alkohol kezelt patkányok vérlemezke funkciójára Bevezetés: Az aktivált vérlemezkéknek szerepe van a krónikus immungyulladásnak tekinthető érelmeszesedésben, melynek kockázati tényezője a krónikus alkoholfogyasztás. A neuroendokrin, kardiovaszkuláris és hemosztatikus hatással rendelkező kisspeptin, a KiSS-1 gén terméke, mely krónikus alkoholexpozíció hatására expresszálódik. Kísérletünkben megvizsgáltuk, hogy a krónikus intermittáló, illetve folyamatos alkoholfogyasztás befolyásolja-e a vérlemezke-aggregációt, módosítja-e a kisspeptin-13 (KP-13) és/vagy antagonistájának (RF-9) aggregációra kifejtett hatását, valamint a vérlemezke ciklooxigenáz (COX) mennyiségét. Módszerek: Wistar–Kyoto hím patkányokból (n=18) három csoportot hoztunk létre: vizet; vizet vagy 20%-os alkoholt; valamint csak 20%-os alkoholt 36 héten keresztül, szabadon fogyasztók. Meghatároztuk vérlemezkéik aggregációs készségét ADP, arachidonsav (AA), vagy -7 kollagén induktor hatására, Multiplate aggregométerrel, 10 mol/L KP-13 és, vagy RF-9 jelenlétében, vagy anélkül. COX1 és COX2 mennyiségét SunRed ELISA kitt segítségével. Statisztikai értékelést ANOVA-t követően, Tukey post hoc teszttel végeztünk. Eredmények: A folyamatos alkoholfogyasztás mindhárom induktor esetén fokozta az aggregáció mértékét (ADP-17%-kal; AA-43%-kal; kollagén-22%kal). Vizet fogyasztó patkányoknál az ADP indukálta aggregációt mind a KP-13 (18 %-kal), mind az RF-9 (33 %-kal) fokozta a kontrollhoz képest, kombinált kezelés alkalmával e hatás még kifejezettebb lett (44%-kal emelkedett). E hatások alkoholt folyamatosan fogyasztó patkányok esetén szintén kimutathatók voltak, csak kisebb mértékben. A peptidek egyik állatcsoportban sem befolyásolták a kollagén indukálta aggregációt. 10 7 mol/L KP-13 a COX1 mennyiségét növelte, mind a vizet (32%-kal), mind a folyamatosan alkoholt (41%-kal) fogyasztó állatok esetén. Megbeszélés: Induktorok közötti különbséget magyarázhatja az életkor miatti vérlemezke membránkárosodás. A peptidhatásban szerepe lehet a ciklooxigenáznak. Eredményeink alapján mind az általunk vizsgált peptidek, mind a krónikus alkoholfogyasztás vérlemezke aktivációt, és ezáltal érkárosodást idézhetnek elő. Támogatók: Nemzeti Agykutatási Program-KTIA_13_NAP-A-III/8, Roche Kft. Témavezetők: Dr. Mezei Zsófia egyetemi docens, Dr. Ónody Rita biológus, Dr. Csabafi Krisztina egyetemi tanársegéd

113


Németh Margit, TTIK I. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet Transzkraniális egyenáram-ingerlés hatása a pályarendszerhez kapcsolt döntési folyamatokra

magnocelluláris

A vizuális kategorizáció alapvető környezetünk információinak feldolgozásában, azonban e folyamat neuronális alapja még nem ismert. Két fő hipotézis létezik, melyek egyetértenek abban, hogy az előzetes interpretációk hátterében a magnocelluláris pálya gyors feldolgozóképessége állhat, az azonban még nem tisztázott, hogy ez a ventrális pályával párhuzamosan futó magnocelluláris rostoknak vagy egy olyan top-down folyamatnak köszönhető, mely során a dorzális pályán szállított elnagyolt információk az orbitofrontális kérgen (OFC) keresztül továbbítódnak az inferotemporális kéregbe. A frontális területek top-down szerepének vizsgálatára transzkraniális egyenáram-ingerléssel moduláltuk az OFC működését. Vizsgálatunkban 200 hétköznapi tárgyról készített képet használtunk, amelyeket a két pályarendszerhez optimalizáltunk, vagyis alacsony és magas téri frekvenciára szűrtünk. A képek bemutatása random sorrendben történt. Az első 100 kép után a kontroll csoport kivételével 20 percen át 1mA-es anodális vagy katodális transzkraniális egyenáram-ingerlést alkalmaztunk, majd a második 100 kép bemutatása következett. A résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy az adott tárgy a valóságban kisebb vagy nagyobb, mint egy átlagos cipősdoboz. Elemzésünkben az ingerlés előtt és után mérhető, a különböző csoportok által nyújtott reakcióidőket és teljesítményeket hasonlítottuk össze. Az OFC ingerlése egyik csoportnál sem volt hatással a parvocelluláris pályára optimalizált képekre, míg a magnocelluláris pályára optimalizált képekről való döntéseket jelentősen befolyásolta. A kontroll csoport esetén nem volt különbség a teljesítményben, míg a katodális ingerlés a teljesítmény romlásával, az anodális ingerlés pedig a feladat pontosabb elvégzésével párosult. Az alkalmazott ingerlés csak a dorzális pályarendszer által szállított információkról való döntésre volt hatással; ez alátámasztja az elméletet, miszerint az OFC a magnocelluláris pályarendszer információin alapuló predikciókkal segíti elő a tárgyfelismerést. Támogató: OTKA 83671 Témavezetők: Bognár Anna PhD hallgató, Dr. Sáry Gyula egyetemi tanár

114



115

Élettan, kórélettan 4: 2016.03.09. (szerda) 10.00 – 11.45 rd

Molnár Andrea, ÁOK II. évf., Marsollier Chloe, University of Angers, 3 rd year, Marc Romane, University of Nantes, 3 year SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet

A primer szenzoros neuronok deszenzitizálásának hatása az akut pankreátitisz súlyosságára Bevezetés: Az akut pankreátitisz (AP) legfőbb tünete a fájdalom, amelyet a primer szenzoros neuronok közvetítenek. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a primer szenzoros neuronok deszenzitizálásának hatását az experimentális AP súlyosságára. Módszerek: SPRD patkányokban 1x3g/kg L-ornitin, illetve 4x20µg/kg cerulein intraperitoneális (ip.) injekciójával váltottunk ki AP-t (n=7). A tranziens receptor potenciál vanilloid–1 (TRPV-1) receptort expresszáló primer szenzoros neuronok deszenzitizálásása 30, 29 és 28 nappal az AP indukció előtt történt a kapszaicin analóg resiniferatoxin (RTX) alkalmazásával 30µg/kg, 70µg/kg és 100µg/kg ip. dózisban. A deszenzitizálás hatásosságát szembe cseppentett kapszaicin oldattal ellenőriztük. A kontroll állatok fiziológiás sóoldatot kaptak L-ornitin, cerulein és/vagy RTX helyett. A patkányokat az L-ornitin/cerulein/fiziológiás sóoldat kezelés után 24 órával áldoztuk fel. Az AP súlyosságának meghatározására pankreász szövettani metszeteket vizsgáltunk; szérum amiláz aktivitást, valamint pankreász víztartalmat és mieloperoxidáz aktivitást mértünk. Eredmények: Az L-ornitin kezelés nekrotizáló, míg a cerulein ödémás AP-t eredményezett. A vizsgált laborparaméterek szignifikánsan magasabbak volt az AP csoportokban a megfelelő kontroll csoporthoz képest. Az RTXszel előkezelt L-ornitinnel oltott állatokban az AP súlyosabb volt, a szérum amiláz, pankreász mieloperoxidáz aktivitás, valamint víztartalom emelkedett volt. Ceruleines AP esetén az RTX előkezelés enyhítette a gyulladást a fiziológiás sóoldatcsoporttal összehasonlítva. Az RTX kezelés önmagában nem okozott eltérést a labor, illetve szövettani paraméterekben a kizárólag fiziológiás sóoldattal kezelt csoporthoz képest. Megbeszélés: A primer szenzoros neuronok deszenzitizálása eltérő hatással volt a különböző experimentális AP-ek súlyosságának a kimenetelére. Nekrotizáló AP-ben rontja, míg ödémásban enyhíti a betegség súlyosságát. Támogatók: OTKA, MTA, TÁMOP, Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány Témavezetők: Dr. Rakonczay Zoltán tudományos tanácsadó / egyetemi docens, Balla Zsolt tudományos segédmunkatárs, Dr. Kiss Lóránd tudományos munkatárs

116


Pászti Bence, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A mexiletin izomerek összehasonlító szívelektrofiziológiai vizsgálata Bevezetés: Az oralis lidokainnak is nevezett (racem) mexiletin évtizedek óta alkalmazott antiaritmiás szer, kardiális és újabban extrakardiális indikációkkal is. Hogy a mexiletin R vagy S enantiomere között van-e szívelektrofiziológiai hatásbeli különbség, ennek megválaszolására ezidáig nem történt részletes vizsgálat. Módszerek: Standard mikroelektród technika alkalmazásával vizsgáltuk nyúl (n=8-8) és kutya (n=6-6) papilláris izom preparátumain az akciós potenciál időtartamát (APD90), a vezetési időtartamot (CT), a depolarizáció + maximális sebességét (Vmax), továbbá a Na csatorna gátlásra utaló egyéb elektrofiziológiai paramétereket (recovery kinetika). Eredmények: Az enantiomerek (20 µM) 1000 ms-os ciklushossznál a nyúl és a kutya papilláris izmokon az akciós potenciál időtartamát nem befolyásolták. Ciklushosszfüggő protokolloknál a vezetési időtartamot (CT) use-dependens módon növelték, a depolarizáció maximális sebességét (Vmax) use-dependens módon csökkentették, továbbá a Vmax recovery kinetikájában is jelentős gátlást tapasztaltunk. Az enantiomerek hatásai között nem volt szignifikáns különbség. Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, hogy a mexiletin R és S sztereoizomerek között lényeges szívelektrofiziológiai hatáskülönbség nincs, use-dependens hatásaikban és a recovery kinetika befolyásolásában ekvipotensnek tekinthetőek. Témavezetők: Dr. Koncz István egyetemi adjunktus, Dr. Gurabi Zsolt PhD hallgató

117


Pertich Ákos, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A vizuális ingerlés során mezőpotenciálok elemzése

regisztrált

nucleus

caudatus

Bevezetés: Korábbi vizsgálatok adatai alapján a lokális mezőpotenciálok (LFP) jelentős szerepet játszanak a neostriátum által vezérelt kognitív működésekben. Ezzel szemben a LFP-ok szerepe a nucleus caudatus (NC) vizuális működéseiben ismeretlen volt. Módszerek: A NC-ból 10 kHz-es mintavételezéssel LFP-kat regisztráltunk két éber, viselkedő házimacskából 8 csatornás platina-irídium pamacselektródával vizuális fixációs paradigmában. A paradigmát felépítő szakaszok: fixáció, álló (random pont kinematogram), majd mozgó (optikai áramlás) vizuális ingerlés. amiket, ha az állat nem törte meg a fixációt a vizuális ingerlés alatt, jutalom követett. A LFP-kat az alkalmazott vizuális paradigma fent említett szakaszaiban 4 és 300 Hz közötti tartományban elemeztük. Gyors Fourier transzformációt (FFT) alkalmaztunk 2,5 Hz-es felbontással. Az FFT után azokat a frekvencia tartományokat kerestük, ahol legalább 50%-os teljesítménysűrűség változást találtunk az ismétlések közötti intervallumhoz képest. Eredmények: A NC-ból regisztrált 133 LFP elemzése alapján elmondható, hogy 50%-nál nagyobb teljesítménysűrűség növekedés minden elemzett 2,5 Hz-es frekvencia tartományban megfigyelhető. Viszont az emelkedést mutató egyes frekvencia tartományok gyakorisága a vizsgált mintában jórészt alacsony, néhány tíz esetben maximálható. A paradigma különböző szakaszai közötti teljesítménysűrűség növekedések nem különböznek egymástól. Ezzel szemben a teljesítménysűrűség csökkenés csak néhány frekvencia tartományt érint, de ezek nagyobb gyakorisággal jelentek meg. A paradigma többi szakaszával összehasonlítva a teljesítménysűrűség csökkenés a jutalmazási szakaszban gyakrabban fordul elő. Megbeszélés: Eredményeink alapján, a házimacska NC-ban az alkalmazott fixációs paradigmában bemutatott vizuális ingerekre bekövetkező legalább 50%-os teljesítménysűrűség változás az LFP összes vizsgált frekvencia tartományában kimutatható volt. A teljesítménysűrűség és a paradigma szakaszai közötti pontos összefüggés tisztázása azonban további vizsgálatokat igényel. Támogatók: KTIA_13_NAP-A-I/15, OTKA 83810 Témavezetők: Dr. Barkóczi Balázs Zoltán tudományos munkatárs, Dr. Nagy Attila egyetemi docens

118


Pigniczki Daniella, ÁOK III. évf., Giovanniello Delia, ÁOK III. évf., Halcsik Renáta, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet, Ludwig Boltzmann Institute for Experimental and Clinical Traumatology Az endoplazmatikus retikulum stressz szerepének vizsgálata a mesenteriális ischaemia-repefúzió távolhatásaiban a májban Bevezetés: A mesenteriális ischaemia-reperfúzió (IR) nem csak lokális károsodással, de távoli szervek, így pl. a máj elégtelen működésével is járhat. E magas mortalitású szövődmény szignalizációs mechanizmusa nem teljesen tisztázott. Feltételeztük, hogy e jelenségben szerepet játszhat potenciálisan káros kompenzációs utak aktiválása: az ún. unfolded protein response részeként káros térszerkezetű fehérjék felhalmozódása az endoplazmatikus retikulum (ER) lumenében. Célunk annak vizsgálata volt, hogy akut mesenteriális ischaemia-reperfúzió után kialakulhat-e ER-stressz a májban. Módszerek: Hím Sprague-Dawley patkányok (250-300g) 2 csoportjában (IR; n=6 csoportonként) 45 perces a. mesenterica superior okklúzió után a reperfúzió 6. illetve 24. órájában szerv- és vérmintavétel történt. 2 álműtött csoport (6 ill. 24h, n=6 csoportonként) szolgált kontrollként. A májszövetből elektron paramágneses rezonancia spektroszkópiával (EPR) nitrogén monoxid (NO) és citokróm p450 szintet, kvantitatív PCR-ral pedig ERstressz marker CHOP és GRP78 génexpressziót határoztunk meg. Eredmények: A májszövetben az ischaemia után 6 órával nem volt lényeges változás a kontroll csoportokhoz képest, azonban 24 órával később szignifikánsan emelkedett az intracelluláris (álműtött: M=376 arbitrary unit, AU; IR: M=575 AU) és hemoglobin-kötött (álműtött: M=1729 AU; IR: M=2283 AU) NO szint. Ugyanakkor az IR csoportokban a citokróm p450 szint nem változott és egyik időpontban sem volt magasabb a CHOP és a GRP78 génexpresszió a kontrollhoz viszonyítva. Megbeszélés: Akut mesenteriális IR után sem az ER stressz marker fehérjék génexpressziója, sem a citokróm p450 szintje nem változott a májszövetben, így modellünkben az UPR nem valószínűsíthető. Ugyanakkor az EPR vizsgálat eredményei egyértelműen utalnak az NO közvetítésével kialakuló nitrozatív stressz lehetséges kóroki jelentőségére. Témavezetők: Dr. Mészáros András tudományos segédmunkatárs, Dr. Andrey Kozlov egyetemi docens

119

Élettan, kórélettan 4: 2016.03.09. (szerda) 10.00 – 11.45 th

Ernesto Ruivo, Faculty of Medicine, 6 year, János Pigler, Faculty of th Medicine, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Biochemistry Response of engineered heart ischemia/reperfusion in the presence conditions

tissue to simulated of acute hyperglycemic

Aim: Engineering of contractile artificial myocardial tissue provides a suitable in vitro disease model and a potential therapeutic approach for the replacement of ischemic areas of the heart. As ischemic heart disease is a major cause of morbidity and mortality in diabetic patients, the aim of this study was to test the response of engineered heart tissue (EHT) to simulated ischemia/reperfusion (SI/R) injury in the presence of hyperglycemic (HG) conditions. Method: EHTs from neonatal rat heart cells were cultured for 20 days. Next day hyperglycemic (HG) (25 mM glucose) and hyperosmotic (HO) (5 mM glucose + 19.5 mM mannitol) stress was induced for 24 h. EHTs were subjected to 120 min SI (93% N2 and 7% CO2 gas flow + hypoxic solution) followed by 120 min reperfusion (40% O2) + medium) or time-matched normoxia. Beating rate and force of contraction were monitored during the entire experiment; pH and LDH release were measured at 4 time points. Result: SI/R EHTs stopped to beat, normoxic EHTs beat at significantly lower rate. The HG ischemic EHT showed significantly lower beating activity and rate force product during reperfusion compared to HO ischemic EHTs. Rate force product and LDH release of HG and HO EHTs were significantly higher during reperfusion in SI groups compared to normoxic groups. Conclusion: The present in vitro system showed an impaired tolerance of EHTs against simulated ischemia/ reperfusion in acute hyperglycemic condition. The present EHT test system may be a useful tool to test cardioprotection in the presence of comorbidity. Supervisors: János Pálóczi PhD student, Thomas Eschenhagen, Dr. Anikó Görbe senior lecturer

120


Spekker Eleonóra, TTIK Biológia MSc II. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A szerotonin transzporter modulálása anandamid patkányban szisztémás nitroglicerin adása után

kezeléssel

Bevezetés: A migrén súlyos tüneteket okozó primer fejfájásbetegség, melynek pontos pathomechanizmusa nem ismert. Kialakulásában a szerotonin és transzportere (5-HTT) alapvető fontosságú lehet. A nitrogénmonoxid donor nitroglicerin (NTG) szisztémás adása a migrén egyik modelljének tekinthető mind humán mind állatkísérletes vizsgálatokban. Endogén kannabinoid agonista az anandamid (AEA), amely fontos szerepet játszik a fájdalomérzésben, ezen belül a fejfájásokban. Jelen kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy a NTG megváltoztatja-e az 5-HTT expressziót a gerincvelő C1-C2 szakaszának szuperficiális részén, illetve, hogy az AEA képes-e modulálni ezt a hatást. Módszer: Kísérletünkben felnőtt hím patkányokat használtunk fel (n=40). Az állatokat négy csoportra osztottuk. Az első csoport állatai placebo (fiziológiás sóoldat), a második csoport állatai NTG (10 mg/kg) kezelést kaptak intraperitoneálisan (i.p.). A harmadik és negyedik csoport állatai i.p. AEA-kezelést (2x5 mg/kg) kaptak 30 perccel a placebo vagy NTG kezelés előtt, majd 60 perccel utána. A placebo vagy NTG kezelés után 4 órával az állatokat transzkardiálisan perfundáltuk, majd a gerincvelő cervicalis szakaszát eltávolítottuk az immunhisztokémiai és Western blot vizsgálatok céljából. Eredmények: A NTG és az AEA megemelte, míg a kombinált kezelés csökkentette az 5-HTT experesszióját a gerincvelő C1-C2-es szakaszán. Konklúzió: Az NTG protein kinázokra hatva és a gyulladásos kaszkád fokozásával segíthette elő az emelkedett 5-HTT expressziót, míg az AEA a NO szintézis emelésével okozhatott ilyen hatást. Érdekes módon a kombinált kezelésnél ezt a hatást nem észleltük, mely a két molekula interakciójára utalhat. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy egy komplex kapcsolat van a szerotonin, az endokannabinoid és a NTG között, amely pontos feltérképezése közelebb vihet minket a migrén pathomechanizmusának megismeréséhez. Témavezetők: Dr. Párdutz Árpád egyetemi docens, Nagy-Grócz Gábor PhD hallgató

121


Tóth Réka, ÁOK II. évf., M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf., Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Ischaemia és az öregedés befolyásolja az depolarizáció során kialakuló pH változás mértékét

agykérgi

kúszó

Bevezetés: Az agykérgi kúszó depolarizáció (spreading depolarization, SD) a szürkeállomány neuronjainak tranziens, összehangolt, az agykérgen hullámszerűen végigterjedő depolarizációja. A jelenséggel járó jellegzetes hemodinamikai és metabolikus változások ischaemiás szövetben a sérülés súlyosbodását eredményezhetik. Célunk volt meghatározni az ischaemia és az öregedés hatását az SD-vel járó pH változás dinamikájára. Módszerek: Hím, izofluránnal altatott, 8-10 hetes (n=10) és 18-20 hónapos (n=9) Sprague-Dawley patkányokon két koponya-ablakot készítettünk a parietális csonton. A caudális ablakban 1M-os KCl-dal 15 percenként SDket váltottunk ki, a rostrális ablakban a pH és DC potenciál-változásokat ionszelektív elektródával, az agyi vérátáramlást lézer Doppler áramlásméréssel rögzítettük. A kiváltott SD-ket 50 perces alapvonal, 60 perces bilaterális a. carotis communis occlusióval létrehozott ischaemiás periódus, végül 50 perces reperfúzió alatt vizsgáltuk. Eredmények: Az ischaemia létrehozása mindkét csoportban 0.2 egységnyi acidózist okozott, a reperfúzió az alapvonalhoz képest 0.1 egységnyi alkalózissal járt. A fiatal csoportban az ischaemia megnövelte az SD-vel járó acidózis mértékét (6.65±0.12 vs. 6.91±0.09 pH egység, ischemia vs. alap) és a pH változás időtartamát (3.55±1.08 vs. 1.47±0.27 min, ischemia vs. alap). Az idős csoportban az SD-vel járó acidózis enyhébb volt, ischaemia alatt kisebb amplitúdójúnak (6.81±0.11 vs. 6.65±0.12 pH egység, idős vs. fiatal) és rövidebb időtartamúnak bizonyult (2.39±0.36 vs. 3.55±1.08 min, idős vs. fiatal). Megbeszélés: Feltételezzük, hogy az SD-vel járó acidózis, összegződve az ischaemia által okozott acidózissal rontja az idegszövet túlélését. Az öregedő agyban az SD-vel járó acidózis kinetikájának megváltozásáért az extracellulráis tér zsugorodása, a sejtek közötti diffúzió lassulása, és a magasabb glia arány tehető felelőssé. Támogatók: OTKA K111923, MTA - Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, NAP (KTIA_13_NAP-A-I/13) Témavezetők: Dr. Farkas Eszter egyetemi docens, Menyhárt Ákos PhD hallgató, Dr. Bari Ferenc egyetemi tanár

122

Élettan, kórélettan 5: 2016.03.10. (csütörtök) 08.00 – 09.45


123


Pihokker Anna, ÁOK IV. évf., Rózsa Petra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet Tanulási funkciók vizsgálata aura nélküli migrénes betegekben Bevezetés: A migrén a primer fejfájások közé tartozó krónikus betegség, amely bár epizódokban jelentkezik, a rohamok között is jelentős funkcionális eltéréseket okozhat. A migrénben szenvedők alapvető vizuális és kognitív funkciói a migrénes epizódok között (interictalisan) is jelentős romlást mutatnak az egészségesekhez képest. Mindezt eddig az agykéreg túlzott ingerlékenységével magyarázták. Újabb tanulmányok szerint viszont felmerül, hogy a migrén által okozott károsodások érinthetik a basalis ganglionok rendszerét, illetve a hippocampust is. Mivel ismert, hogy ezek az agyterületek jelentős szerepet játszanak a különböző típusú tanulási és memória folyamatokban, így az előbb említett funkciók terén gyengébb teljesítmény várható a migrénes betegek körében. Módszerek: Vizsgálatunkban aura nélküli migrénben szenvedő betegek (n=22) és hozzájuk korban, nemben és iskolázottságban illesztett egészséges személyek vettek részt. Egy olyan noninvazív pszichofizikai tesztet alkalmaztunk (Fish and Face teszt), amely a vizuális tanulási funkciókat vizsgálva képes elkülöníteni a basalis ganglionok által mediált, illetve a hippocampus által mediált tanulási folyamatokat. A feladatvégzés első fázisában az alanyoknak különböző képek párosításait kellett megtanulniuk a számítógép visszajelzése alapján. A második fázisban az eddig megtanult minta alapján újabb párosításokat kellett kikövetkeztetniük, illetve a már ismert párosításokat felidézniük, visszajelzés nélkül. Eredmények: A feladatvégzés mindkét fázisában szignifikánsan nagyobb hibaarányt találtunk a migrénes betegek körében a kontroll csoporthoz képest. Következtetés: A migrénes alanyok mindkét agyi struktúrához kötött tanulási funkcióban szignifikánsan gyengébben teljesítettek a kontroll csoporthoz képest. Az eltérés kifejezettebb volt a hippocampus mediálta tanulás esetében. Vizsgálatunkban egy funkcionális teszttel mutattuk ki a korábban képalkotókkal már leírt basalis gangion rendszer és hippocampus eltéréseket migrénesekben. Témavezetők: Dr. Őze Attila PhD hallgató, Dr. Nagy Attila egyetemi docens, Dr. Braunitzer Gábor egyetemi adjunktus, Dr. Benedek György egyetemi tanár

124


Stumpf Csaba, ÁOK IV. évf., Ónodi Ádám, ÁOK V. évf., Garcia Bacelar Ana, MED V. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet, SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kisspeptin hatása a dohányzó férfiak vérlemezke funkciójára Bevezetés: A vérlemezkék gyulladásos és immunfolyamatban, mint például az érelmeszesedésben betöltött szerepe, már bizonyított. Az érelmeszesedés ismert etiológiai tényezője a dohányzás. Kisspeptinnek (KP) szerepe van a kardiovaszkuláris rendszer és a hemosztázis regulálásában, valamint kimutatták jelenlétét ateroszklerótikus erekben. Kísérletünkben megvizsgáltuk, hogy a dohányos és nem dohányos egyének vérlemezkéinek aggregációs készsége függ-e az induktor típusától, a kisspeptin dózisától, és e hatás receptor gátlóval felfüggeszthető-e. Módszerek: Vizsgálatunkban 19-26 év közötti, egészséges, gyógyszert, vagy táplálék kiegészítőt nem szedő, 9 nem dohányos (ND), és 7 dohányos (D) férfi vett részt, akik a vérvétel előtti 2 órában nem dohányozhattak. Vérlemezkék aggregációs készségét, Multiplate aggregométerrel, hirudinos vérben vizsgáltuk. Aggregációt trombinreceptor aktiváló proteinnel (TRAP-6), arachidonsavval, ADP-vel indukáltunk, 0; -8 1,25; 2,5; 5; 10x10 mol/L KP-13, és/vagy RF-9 antagonista jelenlétében. Tanulmányoztuk az aggregációs görbe alatti terület nagyságát (U), az aggregáció maximumát (AU), és sebességét (AU/min). Statisztikai értékelést ANOVA-t követően, Tukey post hoc teszttel végeztünk. Eredmények: Általunk vizsgált induktorok közül a TRAP-6 bizonyult a leghatásosabbnak, de a D és ND csoport aggregációs készsége között -8 szignifikáns eltérést nem tapasztaltunk. 5x10 mol/L KP-13 a ND egyének vérlemezke aggregációs készségét csökkentette (93,92±3,56 vs. 107,13±4,51 U) a kontrollhoz képest, hasonló hatást idézett elő az RF-9, -8 már 2,5x10 mol/L alkalmazásakor. Dohányosoknál egyik peptid sem idézett elő egyértelmű változást a kontrollhoz képest, azonban egyes peptidkoncentrációknál, fokozott aggregációs készséget észleltünk a ND vérlemezkékhez viszonyítva. RF-9 előkezelés tovább fokozta a KP-13 aggregációt csökkentő hatását a ND egyéneknél. Megbeszélés: Peptidhatás egyértelművé tehető a dohányzás mértékének megfelelő csoportok létrehozásával, elemszám növelésével. RF kumulatív hatása valószínűleg több receptorhoz való kötődésével magyarázható. Támogatók: Nemzeti Agykutatási Program-KTIA_13_NAP-A-III/8, Roche Kft. Etikai engedély szám: 143/2015. Témavezetők: Dr. Mezei Zsófia egyetemi docens, Dr. Ónody Rita biológus, Dr. Rajda Cecília egyetemi adjunktus

125


Südy Roberta, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Levoszimendán: ATP-szenzitív bronchokonstrikció kivédésében

kálium

csatornák

szerepe

a

Bevezetés: A szívelégtelenség kezelésében pozitív inotróp szerként használt levoszimendán a szívizomban kalciumérzékenyítő, a vaszkuláris simaizomban az ATP-szenzitív kálium (KATP) csatornák nyitása révén vazodilatátor hatású. A légúti simaizomzatban is előforduló KATP-csatornák aktiválása bronchokonstrikció csökkenéséhez vezet; a jelenség alapjául szolgál az inhalációs anesztetikumok ismert bronchoprotektív hatásainak. Célunk annak tisztázása, hogy a levoszimendán bronchiális hatásaiban milyen szerep tulajdonítható a KATP csatornáknak. Anyagok és módszerek: Altatott, lélegeztetett nyulakat három csoportba osztottunk: levoszimendánnal (L csoport; n=10), levoszimendánnal és KATPgátló glibenklamiddal kezelt (LG csoport; n=6) és kontroll (C csoport, n=7) csoport. A légúti ellenállást (Raw) a légzőrendszeri impedancia spektrumokból határoztuk meg. Emelkedő dózisú metakolin (MCh)provokációt (0,5-1-2-4 µg/kg/perc) végeztünk mindhárom csoportban. Ezt követően az L, és LG csoportban iv. levoszimendán (15 percig 50-, majd 135 percig 10 µg/kg/perc), a kontrollcsoportban iv. 5% glükózinfúzió (150 percig) adása során az MCh provokációt megismételtük. Az LG csoportban közvetlenül a levoszimendán infúzió előtt 25 µg/kg ip. glibenklamidot adtunk. A dózis-hatás görbékből kiszámítottuk az alapvonalhoz képest 25%-os Raw-növekedést előidéző MCh dózisokat (PD25). Eredmények: Az L-csoportban a levoszimendán szignifikánsan csökkentette a MCh okozta Raw-emelkedést az első provokációs szakaszhoz képest (88±29,2 [SE]% vs. 23±5,8%; p<0,001; MCh 4 µg/kg/perc), mely szignifikánsan magasabb PD25-értékeket eredményezett (2,07±0,6 vs. 3,6±0,53 µg/kg/perc, p=0,004). A C és a LG csoportban a két MCh provokáció közt nem észleltünk szignifikáns különbséget. Következtetés: A levoszimendán bronchoprotektív hatása KATP csatorna gátlóval jelentősen csökkenthető. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a levoszimendán akut bronchokonstrikciót csökkentő hatását KATP-csatornák nyitásán keresztül fejti ki. Témavezetők: Dr. Babik Barna egyetemi docens, Dr. Balogh Ádám PhD hallgató, Dr. Peták Ferenc egyetemi docens

126


Szabó Írisz, TTIK Biológus MSc II. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet Az alvásmegvonás hatása a térbeli memóriára Bevezetés: Úgy tűnik, hogy az Alzheimer-kór összefüggésben van az alvási zavarokkal. Számos kutatás eredménye alapján feltételezhető, hogy a zavart alvás az Alzheimer-kór kimutatásának effektív korai jelévé válhat. Kísérleti eredmények igazolták, hogy az alvás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az agy feltöltse az energiaraktárait, gondoskodjon a szinaptikus plaszticitásról és a megfelelő memóriakonszolidációs folyamatokról. Módszerek: Ebben a kutatásban az volt a célunk, hogy tanulmányozzuk az alvásmegvonás hatását a hippokampális sejteken és a hippokampuszfüggő tanulást nem-transzgenikus CD1 egerek esetén (n=44). A célunk továbbá az volt, hogy kutassuk a kapcsolatot az alvásmegvonás, illetve a memória károsodása között, valamint, hogy esetleges hisztológiai változásokat azonosítsunk a hippokampuszban. Ezen eredmények birtokában eldönthetjük, hogy a megfigyelt morfológiai változások modellezhetik-e az Alzheimer-kórban kialakuló tipikus patológiás állapotokat. Méréseink során a Morris-féle vízilabirintus tesztet és immunohisztokémiai vizsgálatokat végeztünk (gliális fibrilláris savas protein kimutatása, krezilibolya festés). Eredmények: Három hónapos CD1 egereknél 24 órás alvásmegvonást követően nem detektáltunk memóriakárosodást a vízilabirintus tesztben, míg 72 órás alvásmegvonás után szignifikáns konszolidációs hiányosságot figyeltünk meg az alvásmegvonásban részesülő egyedek esetén a kontroll csoporthoz képest. Azonban szignifikáns hisztológiai változások nem voltak mérhetők a két csoport között. Megbeszélés: Az eredmények a térbeli hosszú távú memória károsodását mutatják, így az alvásmegvonás és a hosszú távú memória károsodása közti erős kapcsolatot támasztják alá. Támogató: KTIA 13 NAP A III/7 Témavezetők: Dr. Fülöp Lívia egyetemi docens, Borbély Emőke kutató biológus

127


Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf., M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet A kúszó depolarizációkra kóros hemodinamikai válaszok alakulnak ki idős, iszkémiás patkányagyban Bevezetés: A kúszó depolarizációk (spreading depolarization, SD) a szürkeállományban stroke után spontán jelentkező depolarizációs hullámok, melyek súlyosbítják az iszkémiás szövet metabolikus krízisét. Kialakulásuk gátlása ezáltal a terápiás intervenció lehetséges célpontja. Az idősödő idegszövetben kialakuló agyérkatasztrófa prognózisa jelentősen rosszabb, ennek ellenére az életkor hatása az SD és a kapcsolódó hemodinamikai válasz dinamikájára továbbra sem tisztázott. Eszközök: Agyi iszkémiát bilaterális a. carotis communis okklúzióval (2VO) hoztunk létre fiatal (8-9 hetes, n=8) és öreg (2 éves, n=6) altatott patkányokon. Mindkét korcsoportból származó áloperált állatok (SHAM) szolgáltak kontrollként (n=12). A parietális kéreg fölött kialakított kranionotómiából elektrokortikogram, DC potenciál és agyi véráramlási (CBF) jeleket regisztráltunk. A második, disztálisabban kialakított koponyaablakban történt az SD-k kiváltása KCl alkalmazásával. Eredmények: Az iszkémia mindkét korcsoportban késleltette az SD-t követő repolarizációt (237±97 vs. 37±12 s, fiatal 2VO vs. fiatal SHAM; 122±75 vs. 46±14, idős 2VO vs. idős SHAM). Az agyi véráramlás folyamatosan csökkent az iszkémia ideje alatt az idős állatokban, míg a fiatalokban változatlan maradt. Az idős csoportban SD-hez kapcsoltan inverz neurovaszkuláris csatolás jelentkezett az iszkémia alatt. Megbeszélés: Feltételezzük, hogy idős korban az agyi mikroérhálózat gyengülő alkalmazkodási képessége fontos szerepet játszik az SDkapcsolt véráramlási válasz elégtelenségében. A megváltozott hemodinamikai viszonyok az iszkémiás sérülés erőteljes kiterjedését okozhatják az idős agyban. Támogatók: OTKA K111923, MTA - Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, NAP (KTIA_13_NAP-A-I/13) Témavezetők: Menyhárt Ákos PhD hallgató, Dr. Farkas Eszter egyetemi docens, Dr. Bari Ferenc egyetemi tanár

128


Szőcs Orsolya, TTK Biológia MSc II. évf. SZTE ÁOK, Élettani Intézet A pupilla fényreakció vizsgálata szkizofrénia állatmodellben

egy

új,

komplex,

krónikus

Bevezetés: A szkizofréniában szenvedő betegekben gyakoriak a vegetatív tünetek, melyek a szimpatikus/ paraszimpatikus idegrendszer aktivitása közti egyensúly felborulásának a következményei. A pupilla fényreakciója fontos paraszimpatikus reflex, melynek zavarát szkizofrén betegekben kimutatták. Kísérletünk célja, hogy feltárjuk a fényreakció lehetséges változásait egy új, komplex, krónikus állatmodellben, mely számos magatartás teszten a szkizofrén betegekre jellemző eltérést mutatja. Módszerek: Hím Wistar patkányok két csoportját vizsgáltuk 10 hetes korban: a kezelés nélküli naív, valamint a viselkedésük alapján szelektíven szaporított állatok (új alfajta) 24. generációját fiatalkori szubkrónikus ketamin kezelést és szociális izolációt követően. A fényreakciót sötét adaptációt követően, szedált állatokban vizsgáltuk. A direkt pupillareflexet módosított digitális fényképezőgéppel (Nikon D700) rögzítettük infravörös megvilágítás alatt. A bal szem pupillareflexét intenzív 2 (600 ms-os, 300cd/m ) fényingerrel váltottuk ki, amellyel egy időben infravörös jelzőfényt alkalmaztunk. A videofelvételeken a Tracker video analyses and modelling 4.91 ComPADRE program segítségével a következő paramétereket értékeltük: kezdeti és minimális pupilla átmérő; az összehúzódás latenciája, mértéke, időtartama, sebessége, pupilla átmérő visszatérésének mértéke. Eredmények: Az új alfajtában a kezdeti és a minimális pupilla átmérő szignifikánsan nagyobb volt a kontroll állatokéhoz képest. Az összehúzódás latenciájában, annak mértékében, illetve a pupilla átmérő visszatérésében nem volt jelentős eltérés a két csoport között. Az összehúzódás időtartama szignifikánsan hosszabb, ennek megfelelően sebessége szignifikánsan kisebb volt az új modell egyedeiben. Megbeszélés: Összegezve, az új alfajta állatai számos változást mutattak a pupilla fényre adott válaszában. A reflex eredetéből következően ez elsősorban a paraszimpatikus idegrendszer zavarára utalhat. Modellünk ennek megfelelően alkalmas lehet a szkizofrénia nemcsak magatartásbeli, de vegetatív tüneteinek szimulálására is. Támogatók: OTKA (K83810), TÁMOP-4.2.2.B-15/1/KONV-2015-0006 Témavezetők: Dr. Horváth Gyöngyi egyetemi tanár, Dr. Kékesi Gabriella egyetemi adjunktus, Büki Alexandra PhD hallgató

129


Török Viktória Réka, ÁOK III. évf., Stumpf Csaba, ÁOK IV. évf., Váczi Sándor, PTE ETK KLK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet, SZTE ÁOK, Laboratóriumi Medicina Intézet Kisspeptin hatása a diabéteszes patkányok vérlemezke funkciójára Bevezetés: Szakirodalomból ismert a hiperglükémia, hiperlipidémia, szabadgyök felszaporodás vérlemezke aktiváló, aterogén hatása. Az arginin-fenilalanin(RF)-amid peptidcsaládba tartozó kisspeptin (KP) részt vesz a glükóz homeosztázis fenntartásában. Kimutatták jelenlétét ateroszklerótikus plakkban, valamint vérzési időt nyújtó, és vérlemezke szám csökkentő hatását. Jelen kísérletünkben megvizsgáltuk, hogy a cukorbeteg patkányok vérlemezkéinek aggregációs készsége függ-e az induktor típusától, a kisspeptin dózisától, és e hatás receptor gátlóval felfüggeszthető-e. Módszerek: Diabéteszes Wistar-Kyoto hím patkányokat Streptozotocinnal (i.p.2x65mg/tskg) hoztunk létre. Cukorbetegség kialakulását laboratóriumi és fizikális vizsgálatokkal igazoltuk. Vérlemezkék aggregációs készségét hirudinos vérből Multiplate aggregométerrel határoztuk meg. Aggregációt ADP-vel, arachidonsavval és kollagénnel indukáltunk, 0; 1,25; 2,5; 5; -8 10x10 mol/L KP-13, és/vagy RF-9 antagonista jelenlétében. Megvizsgáltuk az aggregációs görbe alatti terület nagyságát (U), az aggregáció maximumát (AU), és sebességét (AU/min). Statisztikai értékelést ANOVA-t követően, Tukey post hoc teszttel végeztük. Eredmények: Cukorbeteg állatok Se glükóz, kálcium szintje, vizelet mennyisége emelkedett, míg testsúlyuk, vérlemezke számuk csökkent. Kollagén bizonyult a leghatásosabb induktornak. Az egészséges és cukorbeteg kontroll állatok vérlemezkéinek kollagén indukált aggregációs -8 készsége szignifikáns különbséget nem mutatott. 5x10 mol/L KP-13 hatására az egészséges patkányok vérlemezkéinek aggregációs készsége a kontrollhoz viszonyítva fokozódott, (97,4±4,1 vs. 78,3±4,2AU). E hatás diabéteszes állatok vérlemezkéi esetén szignifikánsan kisebb mértékű volt. -8 2,5; 5; 10x10 mol/L RF-9 kontrollhoz képest növelte az egészséges állatok aggregációs készségét, míg nem befolyásolta a diabéteszes vérlemezkéket. RF előkezelés egyik állatcsoportban sem módosította az -8 5x10 mol/L KP-13 hatását. Megbeszélés: Cukorbeteg állatok vérlemezkéinek kisebb in vitro aggregációs készségének oka lehet, in vivo aktiválódásuk, amit alátámaszt a Se kálcium növekedés és vérlemezke szám csökkenés. RF KP antagonista hatását nem sikerült bizonyítani. Támogatók: Nemzeti Agykutatási Program-KTIA_13_NAP-A-III/8, Roche Kft. Témavezetők: Dr. Mezei Zsófia egyetemi docens, Dr. Ónody Rita biológus 130

Farmakológia: 2015.03.10. (csütörtök) 10.00 – 12.00

Farmakológia

131


Dani Zsolt, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Dezetilamiodaron: lehet-e versenytársa leghatékonyabb antiaritmiás szerünknek?

az

amiodaronnak,

a

Bevezetés: Saját, és mások vizsgálataiból tudjuk, hogy az amiodaron metabolit dezetilamiodaron (ami kevésbé toxikus) az amiodaronhoz hasonló szívelektrofiziológiai és kísérleti állatokon szívritmuszavar felfüggesztő, illetve megelőző hatással rendelkezik egyszeri akut adagolás után. Jelen kísérleteinkben a krónikus adagolás szívelektrofiziológiai hatásait vizsgáltuk. Módszerek: Standard mikroelektród technika alkalmazásával vizsgáltuk dezetilamiodaronnal krónikusan kezelt kutyák (n=8, 50 mg/kg per os, 4 hétig) papilláris izom preparátumain az akciós potenciál időtartamát (APD90), a vezetési időtartamot (CT), a depolarizáció maximális + sebességét (Vmax), továbbá a Na csatorna gátlásra utaló egyéb elektrofiziológiai paramétereket (onset és recovery kinetika) a kontroll csoporthoz (n=8) képest. Eredmények: Kutya papilláris izom preparátumokon a deztilamiodaronnal történt előkezelés a kontrollhoz képest szignifikánsan nyújtotta a repolarizáció időtartamát, szignifikáns use-dependens növekedést találtunk a vezetési időben. Use-dependens módon gátolta a depolarizáció maximális sebességét, valamint az onset és offset kinetika is kifejezett Vmax gátlást mutatott. Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, hogy krónikus adagolás után, vagyis amikor a metabolit felszaporodása a szívben megtörténik, a metabolit szívelektrofiziológiai hatásai nagyon hasonlóak az amiodaron jól ismert főbb hatásaihoz, i.e.: a dezetilamiodaron kálium csatorna, valamint nátriumáram gátló hatással bír. Témavezetők: Dr. Koncz István egyetemi adjunktus, Dr. Virág László tudományos főmunkatárs, Dr. Gurabi Zsolt PhD hallgató

132


Gazdag Péter, TTIK biológia IV. évf. SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A szelektív NCX gátlás csökkenti a hypokalémia és a kamrafibrilláció által okozott miokardiális diszfunkciót Bevezetés: A hypokalémia (HK) növeli az aritmiák és a kamra fibrilláció (KF) gyakoriságát. A HK és a KF is növeli a sejtek Ca szintjét a Na/Caexchanger (NCX) Ca-beviteli módjának aktiválásával, ami hozzájárulhat az aritmiák, a miokardiális diszfunkció és kontraktúra kialakulásához. Jelen munkánkban az NCX gátlás esetleges kedvező hatását vizsgáltuk a HK és KF által okozott bal kamrai funkcionális eltérésekre. Módszerek: A kísérleteket izolált tengeri malac és patkány szíveken végeztük. Az EKG-t és a bal kamrai nyomást (LVP) folyamatosan regisztráltuk és off-line analizáltuk. Az NCX-et 1µM ORM10962-vel (ORM) gátoltuk. Eredmények: A HK oldat növelte az LVP-t, ami celluláris Ca növekedésre utal. Az ORM alkalmazása szignifikánsan gátolta a HK okozta LVPnövekedést. Az EKG paramétereit az ORM nem befolyásolta. A következő kísérlet sorozatban KF-ot indukáltunk nagyfrekvenciás ingerléssel patkánysziveken. A KF kialakulását balkamrai kontraktúra követte, amelynek gyors komponense 5 sec-on belül alakult ki, és ORM alkalmazása szignifikánsan gátolta. A kontraktúra 3. percben értékelt lassú komponensét az ORM szintén jelentősen gátolta. Megbeszélés: A HK-ban megnövekedett LVP és a miokardium kontraktúrája KF alatt támogatja a szakirodalmi eredményeket, melyek szerint a celluláris Ca szint megnövekedik ezekben az állapotokban. A csökkentett LVP és kontraktúra arra utal, hogy az NCX gátlás védő hatású lehet a Ca túlterhelés ellen, mind HK-ban mind pedig KF-ban. További kísérletek szükségesek azonban annak vizsgálatára, hogy ezek a hatások csökkentik-e az aritmia-hajlamot HK-ban, és/vagy a refibrilláció esélyét egy sikeres defibrilláció után. Munkánkat az ANN-113273 OTKA pályázat támogatta. Témavezetők: Dr. Acsai Károly tudományos munkatárs, Dr. Prorok János posztdoktor biológus

133


Hantosi Dóra, ÁOK II. évf. MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet Gyógyszerbejuttatás segítségével

a

központi

idegredszerbe

nanorészecskék

Bevezetés: A neurológiai betegségek terápiájában a vér-agy gáton keresztül történő hatékony gyógyszerbejuttatás központi kérdés. A potenciális gyógyszerjelölt molekulák jelentős részének igen alacsony az átjutása a vér-agy gáton az agyi endotélsejtek aktív efflux pumpái és a sejtek közötti szoros kapcsolatok miatt. A probléma megoldására ígéretes lehetőséget kínálnak a vér-agy gát fiziológiás transzportereit célzó vezikuláris vagy szilárd nanorészecskék. Kísérleteink célja a vér-agy gát transzportereit célzó ligandokkal ellátott nanopartikulumok toxicitásának és agyi endotélsejteken való átjutásának mérése volt. Munkánk során nanoméretű, biokompatibilis, Evans-kék albumint tartalmazó vezikulumokat, valamint fluoreszcens, szilárd nanopartikulumokat teszteltünk agyi endotélsejt tenyészeteken. Módszerek: Fluoreszcens festékkel töltött, biotin, glükóz-analóg, illetve glutation ligandokkal jelölt nanopartikulumokat állítottunk elő. A nanorészecskék sejtkárosító hatását impedancia mérésen alapuló valós idejű sejtanalízissel végeztük primer patkány agyi endotélsejteken, illetve D3 humán agyi endotél sejtvonalon. A permeabilitási méréseket endotél-, pericita és gliasejtek ko-kultúrájával létrehozott vér-agy gát modellen végeztük. A nanorészecskék agyi endotélsejtekbe való felvételét konfokális mikroszkópiával vizsgáltuk, a fluoreszcens festék bejutását pedig spektrofotométeres méréssel igazoltuk. Eredmények: A nanovezikulumok és a szilárd nanorészecskék nem bizonyultak toxikusnak az impendancia vizsgálatok során. A biotin, glükózanalóg és glutation ligandok jelenléte megnövelte a fluoreszcens festék bejutását agyi endotélsejtekbe, és átjutását a vér-agy modellen. Megbeszélés: Eredményeink igazolták, hogy a vér-agy gát szállítófehérjéit célzó ligandok jelentősen növelik nagy biomolekulák átjutását agyi endotélsejt rétegeken. Mivel a lipofil vagy makromolekuláris gyógyszerjelöltek nanorészecskékbe csomagolása a sejtes toxicitást is csökkenti, az általunk vizsgált nanorészecskék hozzájárulhatnak farmakonok jobb agyi bejutásához. További kísérleteinkben a nanorészecskék vizsgálatát tervezzük állatmodelleken. Támogató: OTKA PD105622 Témavezetők: Dr. Deli Mária tudományos tanácsadó, Dr. Veszelka Szilvia tudományos munkatárs

134


Ibos Katalin Eszter, ÁOK V. évf., Garay David, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Kórélettani Intézet A kisspeptin-13 anxiogén hatásának vizsgálata Bevezetés: A kisspeptin a reprodukciós rendszer szabályozásában szerepet játszó neuropeptid. Korábbi kísérleteinkben a kisspeptin serkentette a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengelyt. Jelenlegi kutatásaink során a kisspeptin-13, a kisspeptin endogén derivátumának anxiogén hatását vizsgáltuk. Módszerek: Hím Wistar patkányok laterális agykamrájába 0.5- 2 µg kisspeptin-13-t injektáltunk be. Ezután 30 perccel a patkányok egyik csoportját dekapitáltuk, majd törzsvérükből meghatároztuk a plazma kortikoszteron-szintet fluorimetria segítségével. A másik csoport egy részét a kisspeptin adása előtt 30 perccel AVP-, CRF1- vagy CRF2-receptor antagonistával előkezeltük, majd 30 perc múlva open field teszttel 5 percen át mértük a mozgásaktivitás különböző paramétereit, különös tekintettel az aréna centrális részén megtett távolságra és az ott eltöltött időre. Emellett in vitro szuperfúziót végeztünk: kezeletlen patkányok amygdaláját távolítottuk el, tríciummal jelzett GABA-val inkubáltuk, majd a szeleteket szuperfúziós kamrákban Krebs-folyadékkal áramoltattuk át. Kisspeptin-13 és/vagy kisspeptin-antagonista (KP-234) hozzáadása után kétperces frakciónként mértük a GABA-felszabadulást. Eredmények: A kisspeptin-13 1 és 2 µg-os dózisa szignifikánsan emelte a plazma kortikoszteron-szintet. A vertikális mozgásaktivitás, a centrálisan megtett út és a centrálisan eltöltött idő is csökkent kisspeptin hatására az open field tesztben, mely változásokat az AVP- és CRF1- receptor antagonista kivédte. A szuperfúzió során a kisspeptin-13 10 és 100 nM-os dózisa szignifikánsan fokozta az amygdalában a GABA-felszabadulást, míg a KP-234 meggátolta ezt a hatást. Megbeszélés: Az emelkedett kortikoszteron-szint, a centrális területek kerülése és a GABA-felszabadulás az amygdalában arra utalnak, hogy a kisspeptin szorongást vált ki. Támogató: Nemzeti Agykutatási Program-KTIA_13_NAP-A-III/8. Témavezető: Dr. Csabafi Krisztina egyetemi tanársegéd

135


Nyári Aliz, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kinurénsav és analógjainak dózis-hatás vizsgálata egér magatartás tesztekben Bevezetés: Irodalmi adatok szerint a neuroprotektív hatású kinurénsav (KYNA) nagy dózisban ronthatja a kognitív képességeket, de kis dózisban partialis agonistája lehet a glutamáterg receptoroknak, ezáltal szerepet játszhat a tanulási/memória-folyamatok facilitálásában. Kutatásunk célja a KYNA és analógjainak dózis-hatás feltérképezése akut és krónikus vizsgálatokban, melyek képesek lehetnek a kognitív funkciók pozitív befolyásolására anélkül, hogy káros mellékhatásokat okoznának. Módszerek: C57BL/6 egerek jobb oldali agykamrájába 0,1 µM koncentrációjú, 4 µl térfogatú KYNA-t, SZR72-t, 73-at és 81-et illetve fiziológiás sóoldatot injektáltunk. Az akut kísérletekben figyeltük az állatok viselkedését, spontán lokomotoros aktivitását open field (OF) dobozban és motoros koordinációs képességeik változását rotarod (RR) magatartás tesztben. A krónikus vizsgálat során 5 napon át, naponta kezeltük az állatokat és OF tesztben vizsgáltuk a hatást. Eredmények: A 0,1 µM-os KYNA fokozta az egerek ataxiás állapotát, valamint csökkentette OF aktivitásukat a kontroll csoporthoz képest. Az ekvimoláris SZR72 és 73 növelte az ataxia mértékét és szignifikánsan csökkentette az állatok hely/helyzetváltoztató mozgását, mely a kezelést követő 60. percben jelentősen mérséklődött és 24 óra múlva teljesen megszűnt. A vegyületek hatását ugyanazon egereken tréninggel kombinált RR tesztben is vizsgáltuk. 0,1 µM-os KYNA, SZR72 és 73 kezelés szignifikánsan javította az egerek motoros koordinációs készségét. Az SZR81-es analóg az OF-ben nem befolyásolta jelentősen az állatok mozgását, ellenben növelte az egerek RR teljesítményét. Előzetes eredményeink szerint a KYNA, az SZR72 és 73 mozgás-deprimáló hatása krónikus adagolás során mérséklődik. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a KYNA és analógjainak akut mozgáscsökkenést-okozó hatása van, mely ismételt alkalmazással megszűnhet, az állatok motoros teljesítménye pedig javítható fizikai tréninggel kombinált kezeléssel. Támogatók: MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport, KTIA_13_NAP-AIII/9 Témavezetők: Dr. Tajti János egyetemi docens, Martos Diána PhD hallgató, Dr. Tuka Bernadett tudományos munkatárs

136


Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., Baráth Bálint, ÁOK III. évf., Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A mitokondriális diszfunkció befolyásolása L-alfa-glicerilfoszforilkolin kezeléssel máj iszkémia-reperfúzióban, patkányon Bevezetés: Korábbi adatok szerint a deacilált foszfatidilkolin származék Lalfa-glicerilfoszforilkolin (GPC) csökkenti az iszkémia-reperfúziót (IR) követő szövetkárosodást, de az intracelluláris célpont ismeretlen maradt. Az IR alatt képződő reaktív oxigéngyökök (ROS) fő forrása a sejten belül a mitokondrium, melynek diszfunkciója esetén a GPC képződése vagy lebomlása zavart szenvedhet a membránokban. Mindezek alapján feltételezzük, hogy exogén GPC adása befolyásolhatja a májsejtek mitokondriumaiban a légzési aktivitást és a ROS termelődését. Módszerek: Altatott, hím Sprague-Dawley patkányok májának bal lebenyén IR-t hoztunk létre, GPC alkalmazásával (50 mg/kg i.v., 5 perccel a reperfúzió előtt) vagy a nélkül (IR és IR+GPC-csoport; n=6 csoportonként). A mérési adatokat ál-operált állatokéval vetettük össze (SH és SH+GPC-csoport; n=6 csoportonként). A májbiopsziákból respirometriával a mitokondriális légzési lánc szuperkomplexeinek működését vizsgáltunk, valamint meghatároztuk a teljes vér szuperoxid és hidrogén-peroxid tartalmát; a szöveti xantin oxidoreduktáz (XOR), NADPHoxidáz és mieloperoxidáz (MPO) aktivitást, nitrit/nitrát (NOx) és malondialdehid(MDA) képződést, valamint az endogén védőmechanizmusokra utaló glutation (GSH/GSSG) arányt. Eredmények: Az IR következtében a mitokondrium I-es komplexéhez kötött oxigén-fogyasztás mértéke szignifikánsan csökkent a kontroll csoporthoz képest (170±35 pmol/ml/sec-ról 84±27 pmol/ml/sec-ra). A GPC kezelés szignifikánsan növelte az oxigénfogyasztást (134±26 pmol/ml/sec), alacsonyabb LEAK respirációval. Ezzel párhuzamosan a XOR, MPO és NADPH-oxidáz aktivitása jelentősen lecsökkent. Megbeszélés: A GPC csökkentette az IR miatt kialakuló oxidatív stressz mértékét, egyrészt a fő intracelluláris ROS generáló enzimek aktivitásának csökkentésével, másrészt a mitokondriális légzés hatékonyságának fokozása révén. Az eredmények alapján a GPC kezelés hatékony lehet a májsejtek hipoxiás mitokondriális károsodásának megelőzésében. Témavezetők: Dr. Hartmann Petra egyetemi adjunktus, Strifler Gerda PhD hallgató

137


Szentirmai Márton, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kinurénsav-származékok összehasonlító farmakokinetikai vizsgálata Bevezetés:A kinurénsav (KYNA) egy neuroprotektív vegyület, mely az idegrendszerben a glutamát excitotoxikus hatásait gátolni képes. E tulajdonsága miatt számos idegrendszeri betegséggel kapcsolatos gyógyszerfejlesztési program alapját képezi. Az SZTE Gyógyszerkémia Intézetében szintetizált KYNA származékok közül a trigeminalis fájdalom orofacialis formalinmodelljében az N-(2-N-pirrolidiniletil)-4-oxo-1H-kinolin-2karboxamid hidroklorid (KSZ1) az N-(2-N,N-dimetilaminoetil)-4-oxo-1Hkinolin-2-karboxamid hidrokloridhoz(KSZ2) viszonyítva nagyobb mértékű protektív hatást fejtett ki. Célunk e különbség hátterében álló esetleges farmakokinetikai különbségek tanulmányozása volt. Módszerek:Kísérleteink során a fenti vegyületekkel intraperitonealisan oltott felnőtt hím Sprague-Dawley patkányok 0, 15, 30, 60, 120 és 300 perccel az oltást követően nyert szérum, illetve központi idegrendszeri(KIR) mintáit használtuk. Megfelelő minta-előkészítést követően nagyteljesítményű folyadékkromatográffal validált módszerek mellett határoztuk meg a KSZ1, KSZ2, illetve KYNA koncentrációkat. Mérési eredményeinkből farmakokinetikai paramétereket számoltunk. Eredmények:Bár a szérummintákban KSZ2 kezelést követően mért görbe alatti terület (AUC) közel négyszerese volt a KSZ1 értékeihez képest, ez utóbbi a KYNA AUC értékeiben a KSZ2-höz képest mégis közel háromszor nagyobb növekedést eredményezett. A KIR mintákban a KSZ2 koncentrációértékei a detektálhatósági küszöb alattiak voltak, de a KSZ1 értékeit is meglehetősen alacsonynak detektáltuk. A KYNA vonatkozásában mindkét vegyület esetén közel azonos, megközelítőleg tízszeres koncentrációemelkedést tapasztaltunk. Megbeszélés:A farmakokinetikai vizsgálatok tükrében a trigeminalis fájdalom orofacialis formalinmodelljében tapasztalt különbség hátterében a KSZ1 által előidézett nagyobb fokú szérum KYNA-szint emelkedés állhat, mivel a szérum és KIR származékkoncentrációk, valamint a KIR KYNAszintek a kapott különbségeket nem magyarázzák. A szérum KYNA-szint emelkedés nagy valószínűséggel a fájdalom jelátviteli útjának perifériás komponensén fejti ki hatását. Támogatók: Nemzeti Agykutatási Program–KTIA_13_NAP-A_III/9, EUROHEADPAIN FP7–Projektazonosító: 602633. A Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány. Témavezetők: Dr. Veres Gábor tudományos segédmunkatárs, Dr. Zádori Dénes egyetemi tanársegéd

138


Vincze Anna, ÁOK IV. évf., Hawchar Fatime, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet A kinurénsav hatása szimulált iszkémia/reperfúzió és doxorubicin indukálta sejtpusztulásra szívizomsejt tenyészetben A kinurénsav (KYNA) a triptofán metabolizmusa során keletkező termék, amely neuroprotektív hatást fejt ki neurodegeneratív betegségekben, a szívizomsejtekre gyakorolt hatása azonban nem ismert. Jelen munkánkban célunk volt megvizsgálni, hogy a KYNA rendelkezik-e citoprotektív hatással szívizomsejt tenyészetekben szimulált iszkémia/reperfúzió (SI/R), illetve doxorubicin (DOXO) által indukált sejtkárosodás modellekben. A vizsgálatokhoz 1-3 napos patkányokból izolált primer kardiomiocita kultúrákat használtunk. A KYNA stresszmentes állapotban kifejtett hatásának vizsgálatára a sejttenyészetek egy részét 24 órán keresztül KYNA-val kezeltük (8-512 µM). Külön kísérletekben a sejteket 4 óra SI-nak majd 2 óra R-nak tettük ki 8-512 µM koncentrációjú KYNA kezelések mellett. A DOXO-indukálta sejtkárosodás modellben 30 perces KYNA előkezelést (8-512 µM) követően a sejteket 24 óráig 300 ng/ml DOXO-val kezeltük a KYNA kezelés fenntartása mellett. A protokollok végén a sejtek viabilitását calcein festéssel határoztuk meg. A KYNA kezelés stresszmentes körülmények között nem befolyásolta a sejtek viabilitását. A sejtkárosodást a KYNA kezelések koncentráció-függő módon mérsékelték. A SI/R által kiváltott sejtpusztulást (100%) a KYNA 64 µM-os koncentrációban 41±10%-ra, 128 µM-os koncentrációban alkalmazva pedig 35±6%-ra csökkentette szignifikáns mértékben (p<0,05, egy utas ANOVA, n=18-24, 3 független kísérlet). A DOXO-indukálta citotoxicitás modellben a 128 µM-os KYNA szignifikánsan mérsékelte a sejtelhalást (85±6%-ra). Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a KYNA kezelés a kardiomiociták életképességére fiziológiás körülmények között nincs hatással, azonban celluláris stressz esetén kardiocitoprotektív hatással bír. A potenciális mechanizmus feltárására további kísérleteket tervezünk. Témavezetők: Gáspár Renáta tudományos segédmunkatárs, Dr. Vécsei László egyetemi tanár, Dr. Csont Tamás egyetemi docens

139

Fogorvostudomány: 2016.03.10. (csütörtök) 11.00 – 14.55

Fogorvostudomány

140


Dakó Alpár, FOK V. évf., Lőrinczi Anna Krisztina, FOK V. évf., Sánta Éva, FOK V. évf. MOGYE, Mikrobiológia Tanszék, MOGYE, Fogszabályozás Tanszék Szubgingivális plakk periodontopatogén flórájának vizsgálata PCR eljárással, a rögzített készülékkel végzett fogszabályozó kezelés korai szakaszában Bevezetés: A szájhigiéné fenntartása és a plakk eltávolítása a fogszabályozó kezelés alatt nehézkesebb lehet, a subgingivalis plakkban mikrobiológiai változások jönnek létre, amelyek már a kezelés kezdeti szakaszában észlelhetőek. Kutatásunk céljául ezen változások vizsgálatát tűztük ki, felmértük a subgingivális mikrobaflóra változását az orthodontiai kezelés kezdeti szakaszában. Módszerek: Tizenkilenc, fogszabályozási kezelés alatt álló beteget választottunk ki, két szubgingivális plakkmintát vettünk, ragasztás előtt (T1) és a következőt 4-7 héttel a bracketek felhelyezése után (T2). Ezekből a mintákból bakteriális DNS-t vontunk ki és amplifikáción valamint hibridizáción alapuló eljárással mutattuk ki (micro-Ident®plus11-Hain Lifescience GmbH, Németország). Ezen diagnosztikai eljárás segítségével 11 periodontopatogén baktérium DNS-ének azonosítása lehetséges (A.a, C.r, P.g, P.i, T.f, P. m, F.n, E.n, E.c, C.sp, T.d). Eredmények: A periodontopatogén baktériumok átlag előfordulási gyakoriságában szignifikáns különbség volt a T1 és T2 időpontokban vett minták között (p=0,035), 34,44 %-ról 44,49 %-ra emelkedett. Az egyéneknél előforduló fajok száma is szignifikánsan nőtt (p=0,021). Az esetek 68,42%-ában növekedett, 36,84%-ában legalább 50%-kal-, míg az esetek 21,05%-ában legalább 100%-kal emelkedett az egyes pácienseknél kimutatható fajok száma. 21,05 %-ban nem változott, valamint 10,52%-ban csökkent a periodontopatogén speciesek száma. Megbeszélés: Rögzített fogszabályozó készülék alkalmazása kedvező feltételeket teremt a szubgingivális plakk periodontopatogének általi kolonizációjának, ami a későbbiekben a fogágy károsodásához vezethet. Az egyéni szájhigiéné fenntartásának érdekében javasoljuk az orthodontus kollégáknak a páciens motiválását, instruálását, ellenőrzését és a szájhigiéné értékelését minden találkozás alkalmával, szükség esetén rendszeres professzionális tisztítás elvégzését. Témavezetők: Dr. Lőrinczi Lilla egyetemi docens, Dr. Mártha Ildikó Krisztina egyetemi docens

141


Dézsi Csilla, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet, SOS24 KFT. Új rugoszkópiai felismerési algoritmusok Bevezetés: A rugoszkópia a keményszájpadi barázdák és azok egyediségén alapuló azonosítási eljárás. Célkitűzésünk volt egy olyan személyazonosítási folyamatot kidolgozása, amely megbízható és egyszerűen kivitelezhető. Módszer: 2015. májusában 5 önként vállalkozó személyen végeztem vizsgálataimat, akik dento-palato-alveorásis deformitásokkal nem rendelkeztek. Kékgipsz, saját keverékű massza, ételfesték, és vattakorong kombinációjával, valamint 2D-s, 3D-s és intraorális kamerával történt mintavétel. Az elkészült minták a Thomas és Kotze féle osztályozás alapján lettek elemezve, azonban a módszer elavultsága miatt a kékgipsz mintákon az általam kiegészített eljárás lett alkalmazva. Ehhez speciális algoritmusokat tartalmazó adatbázist fejlesztettünk, majd használtunk fel. A módszereket és mintákat vak elemzéssel hasonlítottuk össze, majd értékeltük azokat. Eredmények: A módszerek összehasonlítása a gipszmintáknál valóban 100%-ban értékelhető eredményt adott, amely az intraorális felvételeknél szintén 100%, ezek sikeressége azonban alacsony. A speciális masszát felhasználó módszer elfogadható eredményt, 85%-ot adott, ennek ellenére, ezen módszer a legjobb ár/érték arányú. A kétdimenziós felvételek értékelhetősége 75%, míg a háromdimenziós felvételek és ételfestéket is felhasználó módszerek értékelhetetlenek és sikertelenek voltak. Az rugákról elmondható, hogy a nők átlagos rugaszáma magasabb, mint a férfiaké. Mindkét nemben dominálnak az elsődleges és hullámos alakú rugák. Vastagságuk 0,54mm és 3,34mm közötti, indulási szögük pedig mindkét oldalon hegyesszöget zár be. Átlagos középvonali távolságuk jobb oldalon 11,3mm, míg bal oldalon 13,26mm. Megbeszélés: A gipszminták sikeressége már az irodalomban is bizonyított, azonban ígéretes a megfelelő arányú speciális masszával történő mintavétel is, amely a sógyurma volt. Megfelelő technikai háttér mellett pedig egy digitális-intraorális 3D scanner rendszer kiépítése az egyik legjobb személyazonosítási eljárást eredményezheti, amelyhez a felismeri algoritmust már létrehoztuk. Témavezetők: Dr. Szabó Árpád klinikai főorvos (belső), Dr. Szili Károly tudományos munkatárs (külső)

142


Filep Anna Éva, FOK IV. évf. SZTE FOK, Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék A szájüregi egészségmagatartás és annak vizsgálata egy fejlődő magyarországi kistelepülésen Bevezetés: A szájüregi egészség fontos alkotóeleme az általános, szervezeti egészségnek. A szájüregi egészségmagatartás fejlesztése, és a preventív szemlélet integrálása a népesség mindennapjaiba elengedhetetlen a XXI. században. A kutatás során ennek megvalósulását vizsgáltuk egy délkelet-magyarországi településen a Központi Statisztikai Hivatal szervezésében. Módszerek: Kérdőíves felmérésünkben 277 fő vett részt, akiknek átlag életkora 47 év. A kérdések a mindennapi szájápolással, a táplálkozással és a szájüreget érintő rossz szokásokkal voltak kapcsolatosak. A rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel és a szájüregi állapot önértékelése is részét képezte a felmérésnek. A statisztikai analízist SPSS 20.0 programmal végeztük. Gyakoriságot, átlagot és kereszttáblás adatokat elemeztünk nemenkénti és korcsoportonkénti bontásban. Szervezett szájüregi szűrővizsgálatunkon 35 fő vett részt. Az adatok értékelésében meghatározó volt a 2014. évi Európai lakossági egészségfelmérés eredményeivel történő összehasonlítás. Eredmények: A válaszadók 37,8 %-a naponta egyszer mos fogat, míg 15,3%-uk egyszer sem. A felmérésben résztvevők 38,6%-a dohányzik, és közel 75%-uk egy évnél ritkábban keresi fel a fogorvosát. A megkérdezettek 42,7%-a tartja rossznak, vagy nagyon rossznak a fogai állapotát. A adatok nemenként és korcsoportonként jelentős eltérést mutatnak. Az ELEF 2014-es felmérése alapján az ország lakosságának legalább egyharmad részének van kezeletlen, szuvas foga. A státuszok alapján a megfigyelt településen ez az arány 66%. Megbeszélés: A településen szükséges a prevenciós tevékenység fokozása, és a szájápolás iránti egyéni motiváció fejlesztése. Fontos a fogászati szűrővizsgálatokon való megjelenés népszerűsítése, amely elősegíti a szájüregi daganatok korai felismerését, a kezelést igénylő fogak mielőbbi ellátását, és ösztönzően hat az szájhigiéne fejlesztésére is. Támogatók: OTKA (K111111), NFÜ TÁMOP 4.2.1.B-09/1/KONV, Központi Statisztikai Hivatal „Falvaink statisztikája a falu szemével” program Témavezető: Dr. Pinke Ildikó egyetemi adjuntus

143


Gaál Gábor, FOK V. évf. SZTE FOK, Parodontológiai Tanszék Az ínyrecesszió fedés sikeressége Bevezetés: Vizsgálatunk célja, hogy az általunk elvégzett recesszió fedési beavatkozások eredményeit kiértékeljük és összevessük a nemzetközi szakirodalomban fellelhető adatokkal. Munkánk során az SZTE FOK Pardontológiai Tanszékén, illetve a hódmezővásárhelyi Dentau magánrendelőben Dr. Hangyási Dávid Botond beteganyagán elvégzett műtétek eredményét értékeltük 5 évre visszamenőleg. Módszerek: Vizsgálatunk retrospektív módon zajlott 2015. január és 2016. februárja között. 94 páciens esetében, összesen 431 fog esetén került sor ínyrecesszió műtéti ellátásra, legalàbb fél éves nyomonkövetéssel. Az eredmények kiértékelése és összehasonlíthatósága végett olyan paramétereket vizsgàltunk, amelyek a nemzetközi irodalomban is a leggyakrabban vizsgálandó szempontok közé tartoznak. Vizsgáltuk a marginális gingiva szintjének változását (Rec Red), a keratinizált gingiva magasságának műtét előtti és utáni állapota közti különbségét (KT gain), továbbá a cervicalis laesioval nem rendelkező fogak esetében a teljes fedés (CRC) előfordulását. Fényképek alapján esztétikai szempontok szerint is megkíséreltük kiértèkelni eredményeinket a Root Coverage Esthetic Score (RES) segítségével. Az összes kezelt fog közül 180 fog esetében tudtuk megvizsgálni az összes kívánt szempontot. Eredmények: Vizsgálatunk 180 fog recesszió fedésének eredményét követi nyomon. Az eseteket csoportosítottuk a standardizalható műtéti technikák (MCAF, MCAT), illetve a Miller szerinti klasszifikáció alapján. Megbeszélés: Munkánk eredményesnek bizonyult, az általunk vizsgált technikák eredményessége más más szempontok szerint megvizsgálva a nemzetközi eredményekkel korellációt mutat. Témavezető: Dr. Hangyási Dávid Botond egyetemi tanársegéd

144


Jánosi Csaba, FOK V. évf. SZTE FOK, Fogszabályozási és Gyermekfogászati Tanszék Orális megbetegedések körében

preventív

stratégiája

a

középiskolások

Bevezetés: Az egészséges, ápolt fogazat az esztétikai, funkcionális előnyökön túl komfortérzetet, jobb életminőséget jelent. A fiatalok körében kiemelkedően fontos az orális prevenciós tevékenység hatékonyságának növelése. Ehhez ismernünk kell a fiatalok szájhigiénés szokásait, a motivációs lehetőségeket. Módszerek: Vizsgálatunkat szegedi középiskolások körében végeztük. A kérdőívekben a szájhigiéne, a dento-faciális esztétika vonatkozásában vártunk válaszokat, de felmértük a fogazat állapotára vonatkozó elégedettséget is. A válaszadásban 229 fő vett részt, a válaszadók átlagos életkora 17 év volt. Eredmények: A megkérdezettek mindössze 13,1 %-a jár rendszeresen fogorvoshoz, 43,7 % csak panasz esetén keresi fel a szakembert. A válaszadók 59 %-a naponta kétszer mos fogat, 25 % viszont naponta csak egyszer. A megkérdezett fiatalok 57%-a nem használ fogselymet, szájvizet vagy interdentalis fogkefét a mindennapi szájhigiénés gyakorlatban. Esztétikai fogászati beavatkozásban a megkérdezettek mindössze 29%-a részesült. A szubjektív elégedettség tekintetében a fogazata állapotával 12% volt maradéktalanul elégedett, a fogak fehérségét csak a megkérdezettek 6,55 %-a ítélte tökéletesnek. A felmérésünkben részt vevők 16%-a már szembesült azzal, hogy fogazata állapota miatt elkerülte a nevetést. Az egészséges fogazat fenntartására teljesen motiváltnak csupán a megkérdezettek 13%-a tartotta magát és 18 % inkább elégedetlennek bizonyult. Megbeszélés: A felmérés eredményei és az összehasonlító adatok alátámasztják, hogy az orális megbetegedések prevenciója területén team munka szükséges, amelyben a fogorvos, a dentalhigiénikus, a pedagógus, a védőnő, a család közösen tud eredményt elérni. A prevenciónak a motivációra kell épülnie, a serdülők tekintetében az egészségnevelésnek ki kell lépnie új színterek felé. Témavezetők: Dr. Pinke Ildikó egyetemi adjunktus, Dr. Segatto Emil egyetemi docens

145

Fogorvostudomány: 2016.03.10. (csütörtök) 11.00 – 14.55 th

Hamedani Amir Kazemi, Faculty of Dentistry, 5 year, Alpár Dakó, th MOGYE, Faculty of Dentistry, 5 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Neurology Botulinum Toxin in Dentistry and it's side effects in the oral cavity Introduction: We have reviewed the armamentarium for the management/treatment of various orofacial conditions by the help of botulinum toxin (BTX). BTX, inhibits the release of acetylcholine at the neuromuscular junction, will result in paresis of muscles which can have a positive outcome for patients with increased muscle spasm, temporomandibular joint disorders, bruxism, trismus, and other oral conditions such as gummy smile and sialhorea. Considerable body of literature has been developed summarizing the application of BTX in treatment of different conditions for various fields in dentistry and evaluate the possible side effects regarding the oral cavity. Methods: A literature search of journals and websites was conducted for BTX and it’s use in dentistry. We have observed 21 patients, with blepharospasm or cervical dystonia before and after receiving BTX, visually examined the soft palatal muscle-movements, their general dental and oral conditions. Results: The patients who received BTX complained of xerostomia (2 cases), dysphagia (4 cases). Obvious asymmetry was seen in the soft palatal movement of a patient who received different dosages of BTX in both sides of the neck with cervical dystonia. Discussion: Xerostomia and dysphagia are usual side effects of BTX treatment. For such severe conditions (blepharospasm or cervical dystonia), the benefits of the BTX treatment are far higher than the possible adverse effects. But, in case of other applications, the benefits and risks should be evaluated case-by-case. Since the usage of BTX in dentistry is growing, dentists should improve their knowledge about the application and it’s possible side effects. Supervisor: Dr. Gabriella Gárdián Assistant Professor

146


May Robert, FOK IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Beszédértés segítségével

vizsgálata

zajban

kortikális

kiváltott

potenciálok

Bevezetés: A halláskárosodások és a beszédértés romlásának egyik legfőbb oka a zaj zavaró, károsító hatása. A megfigyelés célja a beszédértés romlása és a kortikális kiváltott válaszok hullámparamétereinek változása közti korreláció vizsgálata. A zaj vizsgálatunkban a fogorvost, tevékenysége során állandóan terhelő forgóeszközök által keltett hanghatás. Módszerek: Vizsgálatainkat 15 ép hallású alanyon végeztük. Szubjektív hallásküszöb és beszédértés teszt valamint objektív kortikális kiváltott válasz (CERA) vizsgálat történt különböző erősségű háttérzajban. A beszédértés romlása illetve a CERA hullámkomponensek (P1-N1-P2 komplex) paraméterváltozásai (amplitúdó, látencia) között kerestünk összefüggést. Eredmények: A megfigyelt P1-N1-P2 komplex tulajdonságai a zaj hatására megváltoztak, az amplitúdók, tehát a kiváltott potenciálváltozások mértéke csökkent, a látenciaidők pedig általában növekedtek a növekvő zajszint hatására. Az objektív CERA vizsgálatok eredményei több esetben is korrelációt mutattak a szubjektív beszédértés vizsgálatok eredményeivel. A P2 amplitúdók, a P1-N1 és a P2-N1 relatív amplitúdók, valamint a beszédértés mértéke között figyelhettük meg a legszorosabb kapcsolatot. A zajszint mértéke befolyásolta a korreláció nagyságát. Megbeszélés: A fogorvosi forgóeszközök által keltett zaj csökkenti a beszédértés mértékét. Vizsgálati eredményeink azt mutatták, hogy ez a csökkent képesség a kortikális kiváltott válaszok paraméter változásaival jól monitorozható. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

147


Sánta Éva, FOK V. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék A diabetes és a dohányzás kialakulásával és súlyosságával

összefüggése

a

parodontitis

Bevezetés: A diabetes mellitus és a fogágybetegség két gyakori krónikus betegség, amelyek összefüggését számos tanulmány vizsgálta már. Epidemiológiai kutatások azt találták, hogy a fogágybetegség előfordulása gyakoribb a dohányzók körében, mint a nemdohányzók körében. Jelen kutatásunk arra irányul, hogy kiderítsük, mennyire befolyásolja a parodontitis súlyosságát a cukorbetegség és dohányzás együttes fennállása. Módszerek: Klinikai kutatásunk során 73 diabeteses, és 73 kontroll páciens parodontális státuszát mértük fel. A kontrollcsoport tagjait korban és dohányzás szempontjából a cukorbeteg páciensek mintájához igazítottuk. A parodontális állapot jellemzésére olyan mutatót alkalmaztunk, amely figyelembe veszi a szondázási mélységet, a klinikai tapadásveszteséget, a szondázás során jelentkező vérzést és a plakk mennyiségét. A cukorbeteg és a kontroll csoportot is dohányzás szempontjából dohányzó (korábban dohányzott vagy jelenleg is dohányzik) és nem dohányzó csoportokra osztottuk, és a parodontális állapotot ezen kategóriák alapján elemeztük. A leíró statisztikán kívül kereszttábla elemzést, khí-négyzet próbát és esélyhányadosokat számítottunk. Eredmények: A cukorbetegség és a dohányzás együttes fennállásának regressziós elemzésével azt találtuk, hogy a súlyos fokú parodontitis kialakulásának esélye a cukorbeteg dohányzók esetében a kontroll nemdohányzókhoz képest szignifikánsan nagyobb (OR: 2,95, p=0,031). A cukorbetegség esetében a súlyos parodontitis kialakulásának esélye 2,07szeres a cukorbetegségben nem szenvedőkhöz képest, a dohányzás pedig ezt az esélyt - amint láttuk- 2,95-ra növeli. Más szavakkal, a diabeteses dohányzó betegek kockázata súlyos parodontitis kialakulására 1,4-szer nagyobb, mint a diabeteses nem dohányzók esetében. Megbeszélés: Olyan kutatás, amely a fogágybetegség súlyosságát vizsgálná cukorbetegség és dohányzás együttes fennállása esetén, viszonylag kevés áll rendelkezésre. Jelen kutatásunkban viszont szignifikáns összefüggést mutattunk ki a súlyos parodontitis kialakulásával kapcsolatban dohányzó cukorbetegek esetében. Témavezetők: Dr. Braunitzer Gábor egyetemi adjunktus, Dr. Antal Márk egyetemi adjunktus

148


Sáry Tekla, FOK IV. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék Gyökérkezelt premoláris fogak különböző csapozási technikákkal

helyreállítása

és

megerősítése

Bevezetés: A gyökérkezelt fogak gyengébb struktúrával rendelkeznek, mint a vitális fogak. Annak érdekében, hogy helyreállítsuk meggyengült biomechanikai állapotukat, terheléssel szembeni ellenálló képességüket, speciális restauratív technikákra van szükség. Jelen in vitro vizsgálatban egy, a gyökérkezelt fogak helyreállítását célzó új technikát ismertetünk és hasonlítunk össze a jelenleg használatos restauratív módszerekkel. Anyag és módszer: 72 darab kihúzott és gyökérkezelt kisörlő fogat 6 csoportba osztottunk (n = 12) az alkalmazott restauratív technikák alapján (1–6. csoport). 1: üvegszálas csap, 2: rövid üvegszál megerősítésű kompozit (SFRC) gyökércsatornába rétegzésével készített monoblokk, 3: SFRC-vel készített tömés, 4: hagyományos kompozit tömés, 5: üvegszállal megerősített váz, 6: kontroll csoport. A restaurálást követően a fogakat statikus terhelési tesztnek tettük ki és törésig terheltük. A töréssel szembeni ellenállás mellett a törés mintázatát is vizsgáltuk. Eredmények: A kontroll csoport adta a legnagyobb töréssel szembeni ellenállás értéket. A 2. csoport esetén figyelhető meg a legnagyobb töréssel szembeni ellenállás a restaurált csoportokon belül. Míg a 2. csoport esetén alkalmazott technika nem mutatott szignifikáns különbséget a kontroll csoporthoz képest, addig a többi csoportnál (1., 3., 4., 5. csoport) alkalmazott technikák igen. A restaurált csoportok között nem volt szignifikáns különbség a töréssel szembeni ellenállás tekintetében. A törési mintázat döntően nem helyreállítható volt a restaurált csoportoknál, míg a kontroll csoport döntően kedvezőbb, helyreállítható töréseket produkált. Konklúzió: Jelen vizsgálatban az SFRC-vel elkészített monoblokkal restaurált fogak töréssel szembeni ellenállás értékei nem különböztek jelentősen az ép fogak értékeitől. Ezáltal az említett technika komoly vetélytársa lehet a jelenleg elterjedt restauratív módszereknek, ugyanakkor további vizsgálatok szükségesek. Témavezetők: Dr. Fráter Márk egyetemi tanársegéd, Dr. Forster András tudományos főmunkatárs

149


Tóth Máté, FOK IV. évf. SZTE FOK, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék Különböző kavitás dimenziókkal rendelkező moláris fogak töréssel szembeni ellenállásának in vitro vizsgálata Bevezetés: A posterior régióban lévő fogakat érhető egyik legnagyobb trauma a zárólécek elvesztése (MOD kavitás preparálása). Ennek következtében terheléskor a kavitás szemben lévő falainak nagymértékű elmozdulása következik be. Jelen esetben a kavitás mélységének növekedésével nő a már “védtelen” falakon fellépő erőkar nagysága, mely ellen a csücskök kupolázása, védelme nélkül csak a megmaradt és megterhelt falak képesek ellenállni a falak vastagságának megfelelően. Jelen in vitro vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy milyen MOD kavitás dimenziók számítanak biztonságosnak direct restauráció szempontjából. Anyag és módszer: 108 darab kihúzott, egyébként ép alsó bölcsességfogat 9 csoportba osztottunk (n = 12) és ezekbe MOD kavitásokat preparáltunk. A két vizsgált változó 1. a kavitás mélysége (3 mm, 5 mm, 7 mm) és 2. a kavitás falainak vastagsága (3,5 mm; 2,5 mm; 1,5 mm) volt. Az eltérő dimenziójú kavitásokat kompozit töméssel restauráltuk. A restaurálást követően a fogakat statikus terhelési tesztnek tettük ki és törésig terheltük. Eredmények: A legnagyobb töréssel szembeni ellenállás értéket a legtöbb, míg a legrosszabb értéket a legkevesebb foganyagot tartalmazó csoport produkálta. A statisztikai vizsgálat szignifikáns különbséget mutatott ki a legtöbb és a legkevesebb foganyagot tartalmazó kavitások között. Sekély (3 mm mély) kavitások esetén restaurálást követően nem volt különbség a töréssel szembeni ellenállásban, függetlenül a falak vastagságától. Konklúzió: Jelen in vitro vizsgálatban direct restaurátumok alkalmazása esetén a 3 mm mély MOD kavitásoknál a falvastagság nem befolyásolta a fogak töréssel szembeni ellenállását. A 3 mm-nél mélyebb MOD kavitások esetén jelentősen csökkent a fog töréssel szembeni ellnállása, így megfontolandó a csücskök védelme a restauratív beavatkozás során. Témavezető: Dr. Fráter Márk egyetemi tanársegéd

150


Kozma Lilla Ildikó, FOK IV. évf. SZTE FOK, Fogpótlástani Tanszék A teleszkópos és csúsztatott elhorgonyzásra felhasznált gyökérkezelt fogak értékelése az elmúlt hét év V. éves hallgatói beteganyag függvényében Bevezetés: A gyökérkezelés fejlődése lehetővé tette a fogbél irreverzibilis gyulladásos elváltozásainak korszerű terápiáját, az így kezelt fogak pedig fix és a részleges kivehető pótlások elhorgonyzására is szolgálhatnak. A gyökérkezelésen átesett fogak 9-13 %-át is elveszíthetik víztartalmuknak. A vitális fogak 3,5 %-kal keményebbek, a gyökérkezelt fogak azonban törékenyebbek, ezért is ügyelni kell az előkészítés során a ferrule megőrzésére, amelynek minimálisan 2 mm-nek kell lennie. A teleszkópos és csúsztatós elhorgonyzásra igénybe vett fogak majdnem kétszer gyakrabban szenvednek törést, mint más elhorgonyzási módszerek esetén, ha megnövekszik a fog horizontális irányú terhelése. Módszerek: A 2005 és 2012 között az ötödéves hallgatók által elkészített csúsztatós és teleszkópos elhorgonyzású részleges kivehető fogpótlásokat vizsgáltuk meg, amelyek legalább egy gyökérkezelt fogon voltak elhorgonyozva. 23 érintett páciens közül 19-en jelentek meg a vizsgálatokon. 10 pótlás teleszkópos, 9 pedig csúsztatós elhorgonyzású volt. Teljes körű szájüregi vizsgálatot és részletes radiológiai vizsgálatot is végeztünk. Eredmények: A csúsztatós elhorgonyzáshoz igénybe vett 26 gyökérkezelt fogból 3 szenvedett törést, amelyből 2 fog nem tartalmazott semmilyen csapos felépítményt, 1 pedig üvegszál erősítésű csapot tartalmazott. A teleszkópos elhorgonyzásra igénybe vett 13 gyökérkezelt fog közül 2 tört el, közülük egyik sem tartalmazott csapos felépítményt, és az egyik fog el lett távolítva. A korona: gyökércsap arány mérésekből kiderült, hogy az ideális 1:1 aránytól az összes csapos felépítmény eltérést mutatott. Megbeszélés: A részleges kivehető fogpótlás viselése okozza a lehető legnagyobb nyíró- és feszítő erőt a gyökérkezelt fogakra, ami az endodonciai terápián átesett kevésbé ellenálló fog töréséhez, funkciójának elvesztéséhez vezethet, ami kiemelkedő jelentőséggel bír a pótlás hosszabb távú sikerességében. Témavezető: Dr. Baráth Zoltán egyetemi docens

151

Gyógyszerésztudomány: 2016.03.10. (csütörtök) 09.15 – 15.45

Gyógyszerésztudomány

152


Bozó Kristóf, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Pirimido[2,1-a]izoindol enantiomerek előállítása (–)-diendo-3-aminonorbornén-2-karboxamidból Korábban, néhány olyan maláriaellenes aktivitással rendelkező pirimido[2,1-a]-izoindolt szintetizáltak, melyeknek hatástani vizsgálatát enantiomer formában is tervez-ték [1] – erre azonban a mai napig nem került sor. Jelen munkánkban, a fenti heterociklus öt optikailag aktív származékát állítottuk elő. Kiindulási vegyületünk, mely egyúttal a királis információ forrása is, a (–)-1 β-aminosavamid volt.

A (–)-1 és a 2 γ-oxosavak kondenzációs reakcióiban, az R csoport térkitöltésétől függően, a 3 és 4 diasztereoizomerek különböző arányban keletkeztek. Az oszlop-kromatográfiás módszerrel izolált 3 és 4 izoindolokinazolinonokból – termikus ciklo-reverzióval, közel kvantitatív termeléssel, az 5 és 6 antipódokat nyertük. [1] E. del Olmo és mtsai., Bioorg. Med. Chem. Lett., 2003, 13, 2769. Témavezető: Dr. Miklós Ferenc tudományos munkatárs

153


Cank Kristóf Bence, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Újabb ígéretes diterpén-alkaloid forrás: a Spiraea nemzetség Bevezetés: A diterpén-alkaloidok változatos szerkezetű vegyületek népes csoportját alkotják, amelyek a biológiai aktivitás széles skáláján mozognak. A Ranunculaceae család jól ismert diterpénalkaloid-forrás. Ezen családon kívüli taxonok diterpén-alkaloidjai azonban kemotaxonómiai kuriózumnak számítanak, csupán néhány ilyet ismerünk. A gyöngyvessző (Spiraea) nemzetség egyike ezen kevéssé kutatott taxonoknak. Munkánk során a nemzetség hét faját vizsgáltuk, amelyek diterpén-alkaloid tartalmát a szakirodalom még nem írta le. Módszerek: A szűrővizsgálatunkhoz használt gyöngyvessző fajokat (S. crenata, S. media, S. salicifolia, S. nipponica, S. vanhouttei, S. bilbordii és S. chamaedryfolia) Magyarországon és Lettországban gyűjtötték. Az alkaloidok kinyerésére alkoholos, savas és lúgos kivonást, illetve több lépésben ezek kombinációját alkalmaztuk. Az alkaloidokat normál fázisú vékonyréteg-kromatográfiával vizsgáltuk. A fáziscserével és a növekvő polaritású oldószerekkel szétrázott alkaloid-tartalmú frakciókkal in vitro farmakológiai vizsgálatokat végeztünk. A frakciók xantin-oxidáz enzim gátló aktivitását és antibakteriális hatását vizsgáltuk. Eredmények: A hét vizsgált faj közül a S. chamaedryfolia alkaloidtartalmát mutattuk ki. Az alkaloidokat a drog többlépéses (alkoholos, savas és lúgos) kivonásával tudtuk a leghatékonyabban kinyerni. Az etil-acetátos frakciók 70% feletti xantin-oxidáz gátló aktivitást mutattak. Antibakteriális aktivitás az etil-acetátos és a metanolos frakció esetén volt megfigyelhető. Megbeszélés: Kutatócsoportunknak egy újabb, szakirodalomban még nem közölt, faj alkaloid-tartalmát sikerült kimutatni. Az általunk kidolgozott kivonási módszer hatékonyságban felülmúlta a hagyományos kivonási módszereket. Az alkaloid-tartalmú frakciók farmakológiai aktivitása miatt a tiszta vegyületek kinyerése ígéretesnek tűnik. Támogató: TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Témavezetők: Kiss Tivadar egyetemi tanársegéd, Dr. Csupor Dezső egyetemi adjunktus

154


Baracskay Tünde, GYTK III. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Gyógyszerrezisztens Staphylococcus aureus ellen ható fenantrének izolálása a Juncus inflexusból Bevezetés: A mikrobiális eredetű fertőzések miatt bekövetkező elhalálozások világszerte a vezető halálokok közé tartoznak. A betegségek kezelése komoly kihívást jelent mind a terápia mind a gyógyszerkutatás számára a vírusok és baktériumok rendkívüli változékonysága és a rendelkezésre álló gyógyszerekkel szemben kialakuló gyors rezisztencia miatt. A baktériumok közül kiemelkedik a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus, amely rövid időn belül az újabb szerekkel szemben is rezisztenssé vált. Új, hatékony gyógyszerek kifejlesztése ezért a kutatások egyik kiemelt területe. A Farmakognóziai Intézetben indult kutatási program célja a Juncaceae család Kárpát-medencében előforduló fajainak antibakteriális szűrővizsgálata és az aktívnak bizonyuló fajok hatásért felelős vegyületeinek azonosítása. A vizsgálat során a család Juncus és Luzula nemzetségeibe tartozó 19 faj, 96 kivonatát tesztelték, melyek közül a leghatékonyabbnak a J. inflexus bizonyult. Munkánk célja a növény hatásért felelős vegyületeinek izolálása és szerkezetmeghatározása volt. Módszerek: A növény szárított, porított gyökerét metanollal extraháltuk, majd az így nyert kivonattal folyadék–folyadék megosztást végeztünk nhexánnal, diklórmetánnal és végül etil-acetáttal. Az egyesített apoláros (nhexános és diklórmetános) fázisokat poliamid oszlopon frakcionáltuk, majd az így nyert eluátumokat hatáskövetett frakcionálással tisztítottuk, először normál fázisú szilikagél oszlopon, majd Sephadex és preparatív TLC segítségével. A vegyületek szerkezet-meghatározása MS és NMR spektroszkópiai módszerekkel történt. Eredmények: Munkánk eredményeként a J. inflexusból 5 fenantrén típusú vegyületet izoláltunk, melyek közül egy új természetes anyag. Valamennyi vegyületet elsőként azonosítottunk a növényből. Két komponens ígéretes MRSA-ellenes aktivitással rendelkezik. Témavezetők: Dr. Tóth Barbara PhD hallgató, Dr. Vasas Andrea egyetemi docens

155


Ludányi Dóra, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet, MTA Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet Sejtkapcsolatokat módosító peptidek tenyészetes barrier modelleken

összehasonlító

vizsgálata

Bevezetés: A biológiai barrierek legfontosabb feladata a szervezet védelme és a homeosztázis fenntartása. A védelmi funkcióban a sejtek közötti szoros kapcsolatok kiemelt szerepet játszanak. Ugyanakkor megakadályozzák a sejtek közti anyagátjutást, így a gyógyszerek, különösképpen a nagyobb méretű és vízoldékony molekulák, például biofarmakonok szabad bejutását. A gyógyszerbejutás fokozására több módszer alkalmas. Kísérleteinkben hat peptidet vizsgáltunk, amelyek közvetlenül hatnak a sejtközötti szoros kapcsolatokat alkotó fehérjékre és ezzel megnyitják a sejtközötti utat. Módszerek: Az irodalomban már leírt ADT-6, HAV-6, AT-1002, C-CPE, 7mer, és PN159 peptideket a bélepitél (Caco-2 sejtvonal), és a vér-agy-gát (primer 3-sejtes ko-kultúra) tenyészetes modelljein tanulmányoztuk. A peptidek hatását a sejtek életképességére impedancia méréssel és MTT teszttel vizsgáltuk. A gátműködést a sejtrétegek elektromos ellenállásával és a fluoreszcein és albumin jelzőmolekulák átjutásával mértük. A sejtmorfológiai változásokat immunhisztokémiai festéssel igazoltuk. A peptideket két időpontban vizsgáltuk: egy órás kezelés után, illetve a peptidek eltávolítása után egy nap visszaállást követően. Eredmények: A nem toxikus koncentrációban vizsgált peptidek növelték az epitélsejtek permeabilitását, ezzel párhuzamosan csökkentették a sejtrétegek elektromos ellenállását. Ezt a hatást mértük agyi endotélsejteken is a C-CPE peptid kivételével, amely nem befolyásolta a gátműködést, mivel célfehérjéi nem fejeződnek ki ebben a sejttípusban. A peptidek permeabilitást fokozó és ellenállást csökkentő hatása egy nap elteltével reverzibilis volt. Adatainkat a sejtkapcsoló fehérjék immunfestésével is alátámasztottuk. Mindkét modellen a PN159 peptid nyitotta meg leghatékonyabban a sejtközötti kapcsolatokat. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a szoros kapcsolatokat módosító peptidek új abszorpciófokozó excipiensként elősegíthetik gyógyszerek átjutását a szervezet gátrendszerein. Támogató: Richter Gedeon NyRT. (RG-IPI-2009-TP3/006 kutatási témapályázat) Témavezetők: Dr. Deli Mária tudományos tanácsadó, Dr. Révész Piroska egyetemi tanár

156


Lőrinczi Bálint, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Funkcionalizált továbbalakítása

kinurénsav-származékok

szintézise

és

A 4-hidroxikinolin-2-karbonsav (kinurénsav) hatása az agyi demenciával összefüggésben lévő egészségügyi problémákra jól ismert. Fő célunk a vegyület szerkezetének olyan jellegű módosítása volt, melynek segítségével növelhető a kiindulási anyag vér-agy gát penetrációja.

Célkitűzésünknek megfelelően a kinurénsav molekulába az 5-, 6-, 7- illetve 8-helyzetbe egy hidroxil-csoport bevitelét sikerült megvalósítani. Ehhez az eredetileg a kinurénsav szintézisénél alkalmazott Conrad-Limpach eljárást módosítottuk oly módon, hogy kiindulási anilin-származékként 2-, 3-, valamint 4-aminofenolt alkalmaztunk. Tekintettel arra, hogy korábbi kutatások rámutattak arra, hogy a leghatékonyabb kinurénsav-származékok kationos centrumot amidoldalláncban tartalmazó vegyületek voltak, ezért további célunk az általunk szintetizált hidroxi-kinurénsavak ilyen irányú továbbalakítása volt. Támogató: OTKA K115731 Témavezető: Dr. Szatmári István egyetemi adjunktus

157


Mag Beáta Zsófia, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszeranalitikai Intézet Célfehérje által vezérelt de novo foldamer ligandum tervezés Bevezetés: A kis molekulákkal nem befolyásolható célpontok gyógyszerelésére alternatív megoldást jelenthetnek a mesterséges önrendeződő, peptidomimetikus szerkezetek (foldamerek). Tervezésük hátránya, hogy nem állnak rendelkezésre olyan irányított evolúciós módszerek (pl. fág display), melyek alkalmazhatóak lennének mesterséges peptidek szekvenciájának optimálására. Célunk volt egy olyan hatékony de novo ligandum tervezési és optimálási eljárás létrehozása, mely ilyen technikák hiányában is kivitelezhető és kiterjeszthető több fehérje célpontra is. Ehhez első lépésben fragmens alapú megközelítést alkalmaztunk, hexamer foldamer hélix könyvtárak segítségével. Módszerek: Modell fehérjének a calmodulint (CaM) választottuk, mivel sok fehérjével való kölcsönhatásának szerkezete ismert, így ideális célt szolgált a módszerünk igazolására. A foldamer fragmensek kiválasztására leszorításos kísérletet alkalmaztunk, az eredményeket HPLC-MS-el karakterizáltunk. Egy kiválasztott foldamer fragmens CaM-hoz való affinitásának vizsgálatához fluoreszcens spektroszkópiát és izotermál titrációs kalorimetrát (ITC) alkalmaztunk. Eredmények: A leszorításos kísérlet a fragmensek különböző affinitását mutatta a célfehérjéhez, a legjobb eredményt az aromás vagy alifás oldalláncúakkal értük el. Fluoreszcens spektroszkópiás vizsgálatok a 2+ kölcsönhatás Ca -függését mutatták, mely a CaM-hoz való specifikus kötődésre utalt. Egy választott fragmens ITC mérése alapján a célfehérje két ligandumot volt képes megkötni, nanomólos kötődési állandóval. Következtetés: A leszorításos kísérlet alkalmasnak bizonyult foldamer fragmensek kiválasztásához, mely jó egyezést mutatott más CaM-hoz kötődő ligandumok szerkezeti jellemzőivel. A fragmensek affinitása a későbbiekben tovább növelhető multivalens ligandumok tervezésével illetve dinamikus kombinatorikus kémia alkalmazásával. A módszer jelentősége abban rejlik, hogy alkalmazni lehet olyan fehérjékre is, melynek szerkezeti felépítése alig vagy akár egyáltalán nem ismert. Támogató: MTA Lendület Program (LP-2011-009) Témavezetők: Dr. Martinek Tamás egyetemi tanár, Dr. Hegedüs Zsófia egyetemi tanársegéd

158


Gieszinger Péter, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet, SZTE GYTK, Gyógyszerfelügyeleti Intézet Nanonizált lamotrigint előállítása és vizsgálata

tartalmazó

intranazális

gyógyszerforma

Bevezető: „Nano mérettartományban” a hatóanyagok olyan fizikai-kémiai sajátságokat vesznek fel, amely áttörést jelenthet a generikus gyógyszerek fejlesztésében, hiszen meglévő hatóanyagoknak alternatív bevitelt (pl. nazális, pulmonális), új terápiás indikációt nyújthat. A nazális szisztémás bevitelt a nagy felszívódási felület, a pórusokat tartalmazó endothel membrán, a gazdag vérellátottság, a máj first-pass metabolizmusának elkerülése és a könnyű alkalmazhatóság egyaránt kedvelt alkalmazási móddá teszik. A modern antiepileptikumok előnyei a kedvezőbb rohamkortrollban, mellékhatás- és farmakokinetikai profilban nyilvánulnak meg. Jelen munkánkban célul tűztük ki a lamotrigin, (BCS II), mint korszerű antiepileptikum szemcseméretének csökkentését ko-őrléses eljárással, ezáltal nanoméretű hatóanyagot tartalmazó nazális porforma előállítását és vizsgálatát. Módszerek: A kísérleteket a Quality by Design (QbD) koncepció alkalmazási előnyeivel és eredményeivel terveztük. A minták előállítása során az őrlés paramétereit és az alkalmazott additívek (PVP, PVA és Nahialuronát) mennyiségét definiáltuk. A hatóanyag, valamint a termékek szemcseméretét optikai mikroszkóp, valamint képanalizáló eljárás segítségével határoztuk meg. A morfológiát pásztázó elektronmikroszkóppal ellenőriztük. A minták felületi szabadenergiáját és polaritását nedvesedési peremszög vizsgálattal határoztuk meg. A szerkezetre vonatkozó vizsgálatokat DSC, XRPD és FT-IR vizsgálatok segítségével végeztük. A nazális porforma jellemzése preformulációs vizsgálatokkal történt. Eredmények: A szoftveres támogatással végzett QbD értékeléssel megállapítható, hogy mely faktorok és tényezők bírnak kritikus hatással a végtermék minőségi paramétereire. Megállapítottuk, hogy a gyógyszerforma szemcsemérete megfelel a nazális készítmények követelményeinek (˂ 40µm). A nanonizált hatóanyagot (~ 100-200 nm) tartalmazó minták in vitro vizsgálati eredményei előrevetítik egy ígéretes antiepileptikus készítmény fejlesztésének lehetőségét, amelynek alkalmazása alternatív beviteli kapun keresztül történne. Témavezetők: Dr. Ambrus Rita egyetemi adjunktus, Dr. Pallagi Edina tudományos munkatárs

159


Szilvás Orsolya, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Aliciklusos 2-aminohidroxámsavak szintézise és domino reakcióinak vizsgálata A hidroxámsavak jelentős élettani és farmakológiai hatásának, a metalloenzimek központi fémionjával komplexet képezve gátolják azok működését és így antitumor, antimikrobiális és neuroleptikus hatást képesek kiváltani. A nyílt láncú és aromás 2-aminohidroxámsavak reakciói ismertek, de az aliciklusos származékokról alig van irodalmi adat. Munkánk során célul tűztük ki új aliciklusos 2-aminohidroxámsavak szintézisét és az így nyert vegyületek domino gyűrűzárási reakcióinak vizsgálatát. Az 1,2 cisz- és 3,4 transz-2-aminociklohexán-, és ciklohexénkarbonsavetilésztereket vizes hidroxilamin-oldattal kevertetve kaptuk az 5-8 2aminohidroxámsavakat. Vizsgáltuk az így nyert vegyületek gyűrűzárási készségét levulinsavval, 2-ketoglutársavval és 2-formil-benzoesavval. A domino gyűrűzárás során új aszimmetriacentrum épült ki, így a 9-12 pirrolo[1,2-a]pirimidin és 13-16 pirimido-[2,1-a]izoindol diasztereomerek képződtek.

Az 5,6 cisz-2-aminohidroxámsav reakciói során teljes diasztereoszelektivitást tapasztaltunk, míg a 7,8 transz vegyületek diasztereomer 1 keveréket eredményeztek. Az előállított vegyületek szerkezetét H NMR spektroszkópiás és tömegspektrometriás mérésekkel igazoltuk. Témavezetők: Dr. Palkó Márta egyetemi adjunktus, Dr. Fekete Beáta PhD hallgató

160


Kerezsi Réka, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Fenofibrát komplexálása ciklodextrinnel ko-őrléses eljárással Bevezetés: A ciklodextrinek gyűrűs oligoszacharidok, amelyek molekuláris zárványkomplexet képezve hidrofób vegyületekkel növelik azok vízoldékonyságát. A fenofibrát BCS II. csoportba tartozik, biohasznosíthatósága javítható ciklodextrines komplexképzéssel. A hagyományos komplexáló eljárásokhoz alkalmazott oldószer maradéktalan eltávolítása nehézségekbe ütközik, ezért célul tűztük ki a komplex koőrléses eljárással való előállítását és a komplexképzés analitikai módszerekkel – differenciális pásztázó kalorimetria (DSC), por röntgen diffrakció (XRPD) és Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia (FTIR) – való követését. Módszerek: A komplexálás dimetil-β-ciklodextrinnel, 60 perces kézi őrléssel történt, 5 percenkénti mintavétellel. Az FTIR mérések egyszeres reflexiós gyémánt ATR mérőfejes spektrométerrel történtek. A DSC mérések során lineáris és összetett fűtési programokat alkalmaztunk. Az XRPD vizsgálatokat szobahőmérsékleten és magasabb hőmérsékletet biztosító kamrában is elvégeztük. Eredmények: Az XRPD vizsgálatok során detektáltuk a minták kristályossági fokának csökkenését, a ko-őrlés teljesen amorf anyagot eredményezett. A DSC vizsgálatoknál a hatóanyag olvadáspontjához tartozó endotherm csúcs (~ 80 °C) eltűnt, amely molekuláris komplex képződését feltételezi. Ezt alátámasztották az FTIR eredmények. A spektrumok dekonvulálásánál tapasztalható csúcs-eltolódások és intenzitás-változások új kötések kialakulását valószínűsítik. A DSC görbéken a hatóanyag olvadáspontjától nagyobb hőmérsékleten megjelenő exotherm csúcs a termékek belső átrendeződését jelezte. Az összetett fűtési profilú DSC és a megfelelő hőmérsékleten végzett XRPD vizsgálatok az amorf komplex krisztallizációját mutatták. Megbeszélés: Az eredmények alapján ko-őrlésessel lehetséges a fenofibrát komplexálása dimetil-β-ciklodextrinnel. A folyamat jól monitorozható DSC, XRPD és FTIR módszerekkel. Az eljárással kikerülhető a maradék oldószer okozta probléma. A keletkező amorf komplex kiemelkedő időbeli stabilitást mutatott az ismételt XRPD vizsgálatokon. Ezen vizsgálatok alapján a ko-őrléses módszer javasolható a fenofibrát-ciklodextrin komplex előállítására. Témavezető: Dr. Aigner Zoltán egyetemi docens

161


Stefkó Dóra, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Farmakognóziai Intézet Rumex fajok antibakteriális szűrővizsgálata és a hatásért felelős vegyületek izolálása a R. aquaticusból Bevezetés: A különböző mikroorganizmusok által előidézett betegségek és az ezek miatt bekövetkező elhalálozások világszerte a vezető halálokok között szerepelnek. A baktériumok elleni védekezést megnehezíti a kórokozók rendkívüli változékonysága és a túlzott mértékű antibiotikumfelhasználás miatt a gyógyszerekkel szemben kialakuló gyors rezisztencia. A növények által termelt szekunder anyagcseretermékek egy része a növény védelmét szolgálja a kórokozókkal szemben, így jó eséllyel várható antibiotikus hatású vegyületek, köztük a humán gyógyászat számára is ígéretes molekulák előfordulása. Új, hatásos anyagok keresése a növényvilágban ezért intenzíven folyik. Munkánk során célul tűztük ki a hazánkban előforduló Rumex fajok antibakteriális szűrővizsgálatát, az aktívnak bizonyuló fajok biológiailag aktív vegyületeinek izolálását és szerkezet-meghatározását. Módszerek: Tizenhárom Kárpát-medencében előforduló Rumex faj antibakteriális hatásának szűrővizsgálatát Staphylococcus aureus, MRSA, S. epidermidis, Bacillus subtilis, Streptococcus pyogenes, S. pneumoniae, S. agalactiae és Moraxella catarrhalis baktériumtörzseken végeztük. Az izolálás során a R. aquaticus szárított, földalatti részét metanollal extraháltuk, majd folyadék-folyadék megosztást végeztünk hexánnal, kloroformmal és etil-acetáttal. A további tisztítási lépések során CC, RPC, prep. TLC és RP-HPLC elválasztásokat végeztünk. A különböző tisztítási lépéseket antibakteriális-hatás vizsgálattal követtük. A vegyületek szerkezet-meghatározása MS és NMR spektroszkópiai módszerekkel és szakirodalmi adatokkal való összevetéssel történt. Eredmények: Az in vitro szűrővizsgálat során több faj esetén mutattunk ki figyelemre méltó gátló aktivitást. Az ennek alapján kiválasztott R. aquaticusból nyolc vegyületet, köztük antranoidokat, naftalénszármazékokat és egy stilbenoidot nyertünk. Valamennyi metabolitot elsőként azonosítottuk a növényből. Vizsgáltuk az izolált anyagok antibakteriális hatását, amelyek közül három vegyület mutatott jelentős gátló aktivitást. Megbeszélés: A szűrővizsgálataink alapján kiválasztott fajokból magas antibakteriális hatású vegyületek megismerése új, hatékony gyógyszermolekulák tervezésének kiindulópontjául szolgálhat. Témavezetők: Dr. Orbán-Gyapai Orsolya rezidens, Dr. Vasas Andrea egyetemi docens

162


Gulyás-Oldal Viktor, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Kisspeptin fragmensek miometrium hatásának vizsgálta patkányban in vitro

kontrakciókra

gyakorolt

Bevezetés: Korábbi vizsgálataink során kimutattuk, hogy a kisspeptin KISS1 58-65 fragmense gátolja a miometrium kontrakciókat. Irodalmi adatok alapján azonban 10 aminosav szükséges a kisspeptin receptorhoz való kötődéséhez. Munkánk során ezért célul tűztük ki a különböző kisspeptin fragmensek (KISS1 58-65 és KISS1 94-121) miometrium kontrakciókra gyakorolt hatásának összehasonlítását nem-vemhes, valamint 22 napos vemhes patkányban in vitro. Módszerek: A kísérletek során az állatok uteruszát eltávolítottuk, és izolált szervfürdőben kontraktilitási vizsgálatokat végeztünk. A vizsgálatok során az uterusz gyűrűk kontrakcióit KCl-dal stimuláltuk, majd a kisspeptin -12 -7 fragmensek jelenlétében (10 -10 M) kumulatív dózis-hatás görbéket vettünk fel. A vizsgálatokat kisspeptin antagonista (Kisspeptin-234 -9 trifluoroacetát) (10 M) jelenlétében, valamint az endometrium eltávolítása után is elvégeztük. A miometriumban expresszálódó kisspetin mRNS denzitásának kimutatását Real-time PCR technikával határoztuk meg. Eredmények: A terhesség előrehaladtával csökkent a kisspeptin mRNS expressziója. Mindkét fragmens dózisfüggően gátolta a 25 mM KCl-dal kiváltott méhkontrakciókat a vemhesség utolsó napján. A nem-vemhes állatok esetén nem volt különbség a maximális gátló hatásban, azonban KISS1 94-121 dózis-hatás görbe jobbra tolódott. Az endometrium eltávolítását követően nem-vemhes esetben a kisspeptin miometrium relaxáló hatása csökkent, ugyanakkor 22 napos vemhes állat esetén, valamint a kisspeptin antagonista jelentlétében a KISS-1 58-65 miometrium relaxáló hatás lényegében megszűnt. A KISS-1 94-121 fragmens esetében nem volt különbség a miometrium relaxáló hatásban az endometrium eltávolítását követően. Megbeszélés: A kisspeptin mRNS expressziója jelentősen változik a terhesség során. A neuropeptid kisspeptin dózis-függően gátolta a miometrium kontrakciókat, mely antagonista adásával kivédhető. Vemhes uterusban a KISS-1 58-65 kisspeptin hatás elsősorban az endometriumban, míg a KISS-1 94-121 kisspeptin hatás a miometriumban mediálódik. Témavezetők: Dr. Hajagos-Tóth Judit egyetemi tanársegéd, Dr. Gáspár Róbert egyetemi docens

163


Kertész Nikolett, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet A Taxol® kulcsintermedier előállítása szekvenciális és kinetikus rezolválással A királis β-aminosavak fontos elemei lehetnek egyes gyógyszereknek, mint ® ® például a Taxol és a Taxotere , amelyek széleskörűen alkalmazhatóak a ® tumorterápiában. A Taxol forrása a Dél-Amerikában honos Taxus brevifolia kérge, azonban ennek hatóanyagtartalma igen alacsony, így nagy jelentősége van a félszintézisnek, mely során a 10-dezacetilbakkatin III 13as C-atomjához kapcsolják a (2R,3S)-3-fenil-izoszerint [(2R,3S)-3]. Korábbi intézeti munkák során előállították a (2R,3S)-3 molekulát mind 1 enzim-katalizált szekvenciális, mind kinetikus hidrolízissel illetve kinetikus 2 acilezéssel a megfelelő racém β-laktámból kiindulva. Jelen munka célja a (2R,3S)-3 előállítása új típusú szekvenciális illetve kinetikus rezolválással a * * (3R ,4S )-3-acetoxi-4-fenil-1-hidroximetilazetidin-2-onból [(3R*,4S*)-1]. O O

O N HO

CAL-B

HO

O

0.5 ekv. H2O 60 °C

(3R*,4S*)-1

HO

O

N

N

HO

HO

HO

NH2

(3S,4R)-2

(3R*,4S*)-2

COOH

O N HO

(3S,4R)-2

O +

O

O

HO

18% HCl

N

COOH NH2.HCl

HO (3R,4S)-1

(2R,3S)-3.HCl

O O

O HO

HO

O

NH

(2R,3S)-3

PS-IM 2 ekv. H2O 45 °C

O

+

OH

O H HO

O O O

O O

Taxol®

A (3R*,4S*)-1 CAL-B katalizált szekvenciális hidrolízise (iPr2O, 60 ºC-on) kiváló enantiomerfelesleggel ([(3S,4R)-2]: ee=99% és (2R,3S)-3]: ee=99%) ® eredményezte a várt termékeket, köztük a Taxol kulcsintermediert, azonban a termelés alacsony volt (14%). Ezek után kidolgoztunk egy új enzimatikus utat a kulcsintermedier előállítására, mely során a β-laktám kinetikus hidrolízisével, majd megfelelő termék enantiomer sósavas gyűrűnyitásával terveztünk eljutni a (2R,3S)-3-fenilizoszerin molekulához. A körülmények optimalizálása céljából oldószer- (t-BuOMe, toluol, 2-MeTHF, iPr2O), enzim- (PS-IM; AK; CAL-A), vízmennyiség- (0,5; 2; 5; 10 ekv.), illetve nyomásvizsgálatot (1 bar, 60 bar) végeztünk (az utóbbit folyamatos üzemmódban). A preparatív mennyiségű rezolválást az optimalizált körülmények között (3R*,4S*)-1-ből kiindulva, PS-IM enzim segítségével iPr2O-ben, 45 °C-on, 2 ekv. víz hozzáadásával hajtottuk végre. Irodalomjegyzék: 1 E. Forró, F. Fülöp, Eur. J. Org. Chem. 2010, 3074. 2 E. Forró, Zs. Galla, Z. Nádasdi, J. Árva, F. Fülöp, J. Mol. Catal. B Enzymatic 2015, 116, 101. Témavezető: Dr. Forró Enikő egyetemi tanár 164


Bónis Erzsébet, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet A liposzómák átlagos vezikulaméretének befolyásolása búzacsíra olajjal Bevezetés: A gyógyszeres terápia során a mellékhatások minimalizálásához törekedni kell a hatóanyag minél célzottabb eljuttatására. Erre kiváló lehetőséget biztosítanak a liposzómák, amik széleskörűen alkalmazott gyógyszerszállító rendszernek számítanak napjainkban. Ezek a vezikuláris hordozók a gyakorlatban diagnosztizálásra, rákterápiában, baktérium- és gombafertőzések, HIV fertőzés kezelésében és a génterápiában is használatosak. A liposzómák jellemzése során meghatározó tulajdonság a vezikulaméret, amit az alapvető falalkotók mellett az egyéb összetevők hatása is befolyásol. A búzacsíra olaj, mint természetes biodegradábilis lipofil komponens egy lehetséges építőeleme liposzómális készítményeknek. Munkám célja az, hogy preformulációs vizsgálatokkal megállapítsuk a búzacsíra olajnak az általunk előállított liposzómák méretére, méret eloszlására gyakorolt hatását. Módszerek: A liposzómák előállítását lipidfilm hidratációs módszerrel ® végeztük. Falanyagként Phospholipon 90G lipidkeveréket és koleszterin oldatot alkalmaztunk. A búzacsíra olajat már az előállítás során hozzáadtuk az elegyhez. A lipidfilm kialakítása során oldószerként 96%-os etanolt ® alkalmaztunk. Annak eltávolítása Rotavapor vákuumbepárló készülékkel történt. A lipidfilm hidratálását fiziológiás sóoldattal és trehalóz oldat hozzáadásával végeztük, amelyet ultrahangozással segítettünk elő. A liposzómák méretformázása kiszorításos módszerrel, különböző pórusátmérőjű membránszűrők alkalmazásával történt. A különböző sarzsok stabilizálása liofilezéssel valósult meg. A lipidfal átmeneti hőmérsékletének meghatározása differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) módszerével, a liposzómák méretének meghatározása „zeta-sizer” készülékkel történt. Kiegészítésként porröntgen diffrakciós (XRPD) nagyműszeres vizsgálatokat végeztünk. Eredmények: DSC mérésekkel az alkalmazott falanyag(ok) átmeneti hőmérséklete mérhető, a koleszterin és a búzacsíra olaj befolyása vizsgálható. Az eredmények alapján elmondható, hogy a megfelelő arányban alkalmazott búzacsíraolaj csökkenti a vezikulaméretet, monodiszperzebb vezikula-méreteloszlás érhető el vele. Optimális részecskeméret-elosztás az 5%-os búzacsíraolaj-tartalommal alakítható ki. Témavezetők: Dr. Jójártné Laczkovich Orsolya egyetemi tanársegéd, Dr. Lázár József kutató-fejlesztő (Richter Nyrt.)

165


Rácz Lívia, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszeranalitikai Intézet Calmodulin és béta patomechanizmusában

amiloid

hipotézisek

az

Alzheimer

kór

Bevezetés: Az Alzheimer kór az idegsejtek pusztulásával, a memória és a kognitív funkciók romlásával, majd gyors leépüléssel járó neurodegeneratív kórkép. Fő szövettani jellegzetessége az agyban található rendellenes aggregált amiloidokból álló plakkok és a tau fehérjékből felépülő fibrillumok. A kór hátterében álló okok jelenleg még nem teljesen ismertek, de több hipotézis is létezik. Az amiloid hipotézis szerint a 40-42 aminosavból álló béta amiloid peptid oligomerei különböző receptorokhoz kötődve gátolják a neuronok fiziológiás funkcióit. Egy újabb elmélet szerint a minden sejtben megtalálható kalcium kötő fehérje, a calmodulin is szerepet játszhat a betegség patomechanizmusában. A béta amiloid és a calmodulin kölcsönhatását korábban már kimutatták, de nem tanulmányozták részletesen. Célul tűztük ki a calmodulin─béta amiloid kölcsönhatás jellemzését, a kötőhely meghatározását. 15 15 Módszerek: N-HSQC NMR titrálásokat végeztünk: N jelzett béta 15 amiloid peptidet jelzetlen calmodulinnal, illetve N jelzett calmodulint jelzetlen béta amiloid peptiddel titráltunk. Az egyes amid jelek beazonosítása után a kémiai eltolódások változását és a jelintenzitások csökkenését értékeltük. A kötődés erősségét izotermális titrációs kalorimetriával határoztuk meg. Eredmények és megbeszélés: A calmodulin és a monomer béta amiloid között nanomólos erősségű kölcsönhatást tapasztaltunk, amely azonban kalcium hiányában vagy az amiloid aggregáltatása után nem lépett fel. A 15 N-HSQC spektrumokban jeleltolódásokat és -kiszélesedést figyeltünk meg, amelyek elsősorban a béta amiloid hidrofób aminosavait érintették, és a calmodulin esetében is jellegzetes mintázatot mutattak. Bár az amiloid oligomerekkel nem tapasztaltunk kölcsönhatást, a monomer béta amiloid a calmodulinhoz kötődve gátolhatja annak bizonyos funkcióit. Támogató: MTA Lendület Program 2011-009 Témavezetők: Dr. Wéber Edit posztdoktor, Dr. Martinek Tamás egyetemi tanár

166


Katona Bálint András, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Cukorészter tartalmú szájnyálkahártyán alkalmazható mukoadhezív filmek formulálása és fizikai-kémiai tulajdonságaik vizsgálata. Bevezetés: A hidroxipropil-metilcellulóz szájnyálkahártyán történő alkalmazásra gyakran használt filmképző polimer. Kutatásunk célja a cukorészterek hozzáadását követő formulálási és fizikai-kémiai változások megfigyelése és vizsgálata volt. A cukorészterek permeáció-fokozóként való alkalmazása ebben a gyógyszerformában innovatív megoldásnak számít. Módszerek: A filmek formulálásakor öntéses eljárást alkalmaztunk. Az öntést és szárítást különböző hőmérsékleten végeztük. A plaszticitást a szakítószilárdság mérésével (intézeti fejlesztésű eszköz), és a szakítási görbék kiértékelésével jellemeztük. A filmek in vitro mukoadhéziós viselkedését az Intézet egy másik saját fejlesztésű műszerén mértük mucin oldat használatával. A mukoadhézió további jellemzése a felületi szabadenergia meghatározásával történt, melynél vizet, illetve dijód-metánt használtunk. A felhasznált cukorészterek filmen belüli kristályossági fokát porröntgen-diffraktométerrel (XRPD) vizsgáltuk, a hatóanyag későbbi elhelyezkedése szempontjából fontos szabad térfogat jellemzésére pozitrónium annihilációs élettartam spektroszkópiát (PALS) alkalmaztunk. Eredmények: A permeációfokozóként alkalmazott cukorészter a filmek elaszticitását növelte, a formulálás módjától és az összetételtől függően különböző mértékben. Az in vitro mucin adhézió mértékét a cukorészter hozzáadása jelentős mértékben nem befolyásolta. Nedvesedési peremszög vizsgálatok eredményeiből megállapítottuk, hogy a cukorészterrel készült filmek nagyobb felületi szabadenergiával rendelkeznek. A cukorészter képes különböző mértékben beépülni a hidroxipropil-metilcellulóz láncba a készítés körülményeitől, és az összetételtől függően (XRPD), ill. a segédanyag hozzáadása a készítés körülményeitől függően képes befolyásolni a szabad térfogatot (PALS). Megbeszélés: Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy ebben a gyógyszerformában egy új, innovatív segédanyag alkalmazása a hordozó rendszer tulajdonságait hogyan befolyásolja. In vitro vizsgálataink során megállapítottuk, hogy optimális formulálási körülmények mellett a film számos tulajdonságát előnyösen megváltoztatja, míg a többit nem rontja le. Továbbiakban hatóanyagot is tartalmazó cukorészter filmeket fogunk vizsgálni. Témavezetők: Dr. Kristó Katalin egyetemi tanársegéd, Dr. Regdon Géza egyetemi docens

167


Hercegfalvi Piroska, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Az aquaporin 5 expressziójának változása hormonális hatásokra patkány uteruszban Bevezetés: Az aquaporinok (AQP), a víz transzportjáért felelős csatornák, melyek jelen vannak számos vízforgalmat bonyolító sejtmembránban. A női és férfi reproduktív rendszerben is szoros kapcsolat van a vízforgalom és az AQP-ok között. Előzetes vizsgálatainkban meghatároztuk, hogy az AQP izofomák közül az AQP5 jellegzetes változást mutat a szüléshez közeledve az uteruszban. További vizsgálatainkban az AQP5 expresszió változásának hormonális szabályozási lehetőségeit tanulmányoztuk. Célul tűztük ki az AQP5 mRNS és fehérje változásainak meghatározását patkány uteruszban (1) progeszteron, ösztrogén és származékaik előkezelésének hatására, továbbá, (2) hormonálisan indukált korszülés modellen. Módszerek: Az AQP5 mRNS szintjében bekövetkező változásokat realtime RT-PCR technikával vizsgáltuk. A fehérje expressziót western blot technikával detektáltuk. Az AQP5 szint befolyásolására a vemhesség 18. és 22. napján a patkányokat progeszteronnal, 17-beta-ösztradiol-valeráttal, medroxiprogeszteron-acetáttal, tamoxifennel és klomifen-citráttal kezeltük. A koraszülés vizsgálatára mifepristont és prosztaglandin E2 indukálta koraszülés modellt alkalmaztuk. Eredmények: (1) A progeszteron előkezelés szignifikánsan növelte az AQP5 mRNS és fehérje expressziót a vizsgált napokon. (2) Az ösztrogénkezelés a 18. vemheségi napon nem befolyásolta az AQP5 szintjét, de a szülés napján megemelte azt. (3) A klomifen-citrát kezelés hatására nem volt detektálható szignifikáns változás, míg a tamoxifen enyhe emelkedést, a medroxiprogeszteron-acetát jelentős AQP5 expresszió növekedést eredményezett. (4) A hormonális kezelés által kiváltott koraszülésben az AQP5 szintje hasonló volt a normál idejű vemhesség utolsó napjához. Megbeszélés: Eddigi irodalmi adatok megosztottak az AQP-ok hormonális hatásra bekövetkező változásairól, különös tekintettel a gesztagénekre. Eredményeink tükrében megállapíthatjuk, hogy az ösztrogén, progeszteron és származékaik befolyásolják az AQP5 expressziót a vemhesség végén patkány uteruszban, de a gesztegének hatása kifejezettebb. Témavezető: Dr. Ducza Eszter egyetemi adjunktus

168


Kulmány Ágnes Erika, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet Artemizinin származékok és ösztrogénekkel képzett konjugátumaik daganatellenes hatása emlőkarcinóma sejteken Bevezetés: Korábbi eredményeink szerint az ösztránváz felhasználásával tumorellenes tulajdonságú, ám hormonhatástól mentes vegyületek nyerhetők. Az artemizinin és származékai elsősorban maláriaellenes hatásukról ismertek, viszont különböző daganatos sejtvonalakon proliferációgátló hatásukat is kimutatták. Ugyanakkor az emlőkarcinóma sejteken mért hatékonyságuk nem tekinthető kiemelkedőnek. Így arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az artemizinin- és szteroid-szerkezetek kémiai kötésével fokozható-e a nyert analógok (hibridek) daganatellenes hatása. Módszerek: A tesztvegyületek sejtosztódást-gátló hatását MTT-assay módszerrel határoztuk meg négy, különböző receptorstátusszal rendelkező humán emlőkarcinóma sejtvonalon. A legpotensebb antiproliferatív vegyület és anyavegyületei tumorspecificitását immortalizált humán emlő sejtvonalon (h-TERT-HME1) teszteltük. A vegyület apoptózis és/vagy nekrózis indukáló hatásának kimutatására sejtciklus analízist és fluoreszcens kettős festést végeztünk azonos vizsgálati körülmények mellett. Eredmények: A legpotensebb antiproliferatív konjugátum (IC50=0,2 µM MDA-MB-361 sejten) hatékonysága legalább egy nagyságrenddel bizonyult jobbnak az anyavegyületek hatásánál. Továbbá, sejtosztódást-gátló hatása jó specificitást mutatott a tumorsejtvonalra. A morfológiai vizsgálatok képein már 24 órás inkubáció után az apoptózis folyamatára jellemző kondenzációt figyelhettünk meg. A sejtciklus vizsgálat alátámasztotta a sejtszerkezetben bekövetkező változásokat. Megbeszélés: Eredményeink alapján elmondható, hogy az artemizinin származékok felhasználásával előállított konjugátumok hatékonyabbak, mint az építőelemei a vizsgált emlőkarcinóma sejtvonalakon. A legpotensebb antiproliferatív konjugátum kellő szelektivitással hat a tumorsejtekre, azokon apoptózist vált ki. Támogatók: MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, OTKA (K-109293) Témavezetők: Dr. Minorics Renáta egyetemi adjunktus, Dr. Zupkó István egyetemi docens

169


Bíró Tivadar, GYTK V. évf. SZTE GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet Megnövelt biohasznosulású szemészeti készítmény formulálása és vizsgálata Bevezetés: A lokálisan alkalmazott szemészeti készítmények nagyon alacsony biológiai hasznosíthatósággal rendelkeznek, amely a szem védekező mechanizmusaival és a szaruhártya összetett szerkezetével függ össze. Ennek következménye a termék gyakori alkalmazása, ami nem kedvez a beteg compliance-nek. A szteroid gyulladáscsökkentők régóta alkalmazott hatóanyagcsoport a szemészeti terápiában, alkalmazhatóságukat azonban meghatározza rossz vízoldékonyságuk. A szemészeti gyógyszerkészítmény fejlesztésekor számos lehetőség nyílik a hatóanyag biohasznosulásának növelésére. Jelen munkánkban ciklodextrinek alkalmazásával prednizolon tartalmú oldatos szemcsepp formulálását végeztük mukoadhezív, mikrobiológiai tartósító hatású, viszkozitásnövelő segédanyag alkalmazásával. Módszerek: A hatóanyag oldékonyságát szemészeti készítményekben alkalmazható hidroxipropil-β- és hidroxipropil-γ-ciklodextrinekkel növeltük. Fázisoldékonysági vizsgálatok során meghatároztuk a hatóanyag terápiás dózisának oldatba viteléhez szükséges minimális ciklodextrin mennyiséget. A fiziológiás paraméterekkel rendelkező tartósítószer-mentes összetételek esetében dialízis-membrándiffúziós vizsgálatokkal optimáltuk a hatóanyag legnagyobb mértékű diffúziójához szükséges ciklodextrin koncentrációt. Ugyancsak membrándiffúziós vizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy a mukoadhezív és mikrobiológiai hatással is rendelkező cink-hialuronát cink-glükonát rendszer nem befolyásolja a hatóanyag diffúziós képességét. Reométerrel vizsgáltuk a formulált oldatos szemcseppek viszkozitását és Tensile-teszt alkalmazásával a mukoadhéziós tulajdonságukat. Meghatároztuk a vizsgált összetételek ozmolalitását, kémhatását és felületi feszültségét. A tartósítószer mikrobiológiai hatékonyságát a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos módszerrel, benzalkónium-kloriddal szemben vizsgáltuk. Eredmények és megbeszélés: Az általunk formulált oldatos szemcsepp in vitro körülmények között megnövekedett biohasznosíthatósággal és mukoadhézióval rendelkezik. A ciklodextrint tartalmazó innovatív készítményben alkalmazott mikrobiológiai tartósítószer kiválthatja a kedvezőtlen tulajdonságokkal rendelkező benzalkónium-klorid alkalmazását. Témavezető: Dr. Aigner Zoltán egyetemi docens

170


Vass Csaba, GYTK IV. évf., Petrovszki Ágnes, GYTK IV. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Ciklusos béta-aminosavak szelektív fluorozásai A ciklusos béta-aminosavak bioaktív természetes vegyületek komponensei, valamint néhány kismolekulájú képviselőjük, mint a ciszpentacin, az oxetin, az oryzoxymicin, vagy az icofungipen baktériumellenes hatással rendelkezik [1]. A multifunkcionalizált ciklusos aminosav származékok reprezentánsai (peramivir, oseltamivir) is jelentős antivirális hatású vegyületek [1], [2]. Jóllehet, a fluortartalmú szerves vegyületek a természetben rendkívül ritkák, azonban a forgalomban levő gyógyszermolekulák körülbelül 25%-a legalább egy fluor atomot tartalmaz, és ezeknek a száma napjainkban is egyre nő [3]. Munkánk során, könnyen hozzáférhető ciklusos béta-aminosavakból új fluortartalmú, polifunkcionalizált vegyületek előállítását végeztük el. A norbornénvázas β-aminosav sztereoizomerekből kiindulva oxidatív gyűrűnyitást követően, Deoxofluor reagenssel végzett kemoszelektív, szubsztrátfüggő fluorozási technikákkal új, fluortartalmú multifunkcionalizált aminosav származékokat, fluorozott heterociklusokat valamint aminolaktonokat állítottunk elő.

[1] Kiss, L.; Fülöp, F. Chem. Rev. 2014, 114, 1116-1169. [2] Nonn, M.; Kiss, L.; Hänninen, M. M.; Sillanpää, R.; Fülöp, F. Chem. Biodiv. 2012, 9, 2571-2581. [3] a) Kiss, L.; Forró, E.; Fustero, S.; Fülöp, F. Eur. J. Org. Chem. 2011, 4993-5001. b) Kiss, L.; Forró, E.; Fustero, S.; Fülöp, F. Org. Biomol. Chem. 2011, 9, 6528-6534. c) Nonn, M.; Kiss, L.; Haukka, M.; Fustero, S.; Fülöp, F. Org. Lett. 2015, 17, 1074-1077. Témavezetők: Dr. Kiss Loránd egyetemi docens, Dr. Fülöp Ferenc egyetemi tanár

171


Vendrinszky Ákos, ÁOK III. évf. SZTE GYTK, Gyógyszerkémiai Intézet Monoterpénvázas diaminoalkoholok aszimmetrikus katalízisben

előállítása

és

alkalmazása

A királis trifunkciós vegyületek gyakran alkalmazott katalizátorai enantioszelektív átalakításoknak. A Gyógyszerkémiai Intézetben az elmúlt években számos munka született monoterpénvázas 1,3-aminoalkoholok és 3-amino-1,2-diolok szintéziséről és alkalmazásáról. Az Intézetben folytatott munkám során feladatomul kaptam (-)-mirtenolból kiindulva, N-triklóracetil védett amino-epoxidokon (1) keresztül diaminoalkoholok (4) szintézisét és vizsgálatát.

A mirtenolból 2 lépésben előállított 1 vegyület primer és szekunder aminok jelenlétében történő nyitásával a reakció-körülményektől, valamint az alkalmazott amintól függően jutottunk a 2 ill. a 3 vegyületekhez, melyekből a tervezett diaminoalkoholokat is elkészítettük. Nátrium-aziddal történő nyitás esetén csak triciklusos vegyület keletkezett, melyet a megfelelő primer aminná redukáltunk. (4). Előadásomban beszámolok ezen reakciók menetéről, valamint a kapott királis molekulák katalitikus aktivitásáról dietil-cink és benzaldehid reakciójában. Témavezetők: Dr. Szakonyi Zsolt egyetemi docens, Dr. Gonda Tímea PhD hallgató

172

Konzervatív klinikai orvostudomány 1: 2016.03.09. (szerda) 13.00 – 15.00

Konzervatív klinikai orvostudomány 1.

173


Badó Attila, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A magas hidrosztatikai nyomással történő előkezelés hatása a mélyfagyasztott spermiumok felengedés utáni motilitására Bevezetés: Számos andrológiai eljárás során alkalmazzák az ondóminta mélyfagyasztását. A fagyasztási eljárás során elpusztul a spermiumok jelentős hányada, és romlik a spermiumok motilitása. Ennek következménye, hogy felengedést követően csökken a minta használhatósága az asszisztált reprodukciós eljárásokban. Állatkísérletekben már sikeresen javították a spermiumok fagyasztással szembeni ellenálló képességét, és felolvasztás utáni motilitását az ondóminták hidrosztatikus nyomással végzett előkezelésével. Az állatkísérleti eredmények megalapozzák az eljárás humán spermiumokon történő vizsgálatát. Cél: Humán spermiumokon végzett hidrosztatikus nyomáskezelés hatásának vizsgálata a spermiumok motilitására, és visszanyerési arányára, fagyasztást-felolvasztást követően. Módszer: A vizsgálatban 26 fertilitásvizsgálaton megjelenő férfi ondómintáját osztottuk eset és kontroll csoportokba, majd használtuk fel a kísérletben. A minták kizárólag a normozoospermiás, andrológiai betegségtől mentes páciensektől származtak. A hidrosztatikus nyomással történő prekondícionálást 200-tól 400 bar-ig terjedő nyomástartományban, meghatározott nyomásértékekkel, illetve 60-tól 90 percig terjedő intervallumban lévő időtartamokkal végeztük az eset-csoportba tartozó mintákon. A kezelési paramétereket az állatkísérleti eredmények alapján határoztuk meg. Az összes mintát a standard, lassú fagyasztási eljárással fagyasztottuk. Kontroll csoportként az előkezelés nélküli ondóminták szolgáltak. A felolvasztást követően 30, 60 és 120 perccel számítógép asszisztált sperma analitikai (CASA) rendszerrel meghatároztuk a nyomáskezelt és a kontroll spermiumok motilitását és visszanyerési arányát, majd mintapáronként összehasonlítottuk a kapott eredményeket. Eredmények: A 200 bar nyomással, 90 percen keresztül kezelt mintákban szignifikánsan javult a spermiumok progresszív motilitása és visszanyerési aránya, 60 perccel a felolvasztás után. Következtetés: Az optimális paraméterekkel történő hidrosztatikus nyomáskezelés sikeresen javítja a humán spermiumok motilitását és visszanyerési arányát, fagyasztást-felolvasztást követően. Témavezető: Dr. Pásztor Norbert egyetemi adjunktus

174


Balogh Norbert, TTIK Molekuláris bionika V. évf., Szakál Beáta, TTIK Molekuláris bionika V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika A HEARLab, mint cochlearis implantátummal rendelkezők vizsgálati módszere Bevezetés: Manapság a coclearis implantátumok elterjedésével világszerte exponenciálisan nő az implantátummal rendelkező betegek száma. Az ilyen implantátummal rendelkezőknél az implantáció óta eltelt időtől függően különböző mértékű és gyorsaságú beszédértés javulást tapasztalhatunk. A munkánk célja az volt, hogy megállapítsuk a kortikális kiváltott válaszok vizsgálatára alkalmas HEARLab rendszer alkalmazhatóságát egyoldali illetve kétoldali cochlearis implantátummal rendelkezők betegeken. Módszerek: Vizsgálataink első fázisában egy cochlearis implantátummal rendelkező alany kérgi kiváltott válaszait hasonlítottuk össze egy referencia alany értékeivel, valamint a már korábban a HEARLAb készülékkel felállított standard paraméterekkel. Ezt követően 11 bilaterálisan implantált beteg kiváltott válaszainak paramétereit vizsgáltuk az implantáció óta eltelt idő függvényében. Eredmények: Az először vizsgált páciensnél megfigyelt P1-N1-P2 komplex hullámai jól reprodukálhatók voltak és nem mutattak szignifikáns eltérést a korábbi standard értékektől. A bilaterális implantátummal rendelkezőknél is jól detektálhatóak voltak a kiváltott válaszok. A hullámok latenciaideje az irodalmi adatoknak megfelelő tartományban jelentkezett. A vizsgálatok eredményei alapján a kiváltott válaszok paraméterei szoros korrelációt mutatnak az implantátum behelyezése óta eltelt idővel. Megbeszélés: A HEARLab készülékkel végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a készülék jól alkalmazható a klinikumban cocleáris implantátummal rendelkező betegek esetén. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

175


Barsi Ádám, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ A három-dimenziós speckle-tracking echocardiographiával meghatározott strain-paraméterek normál referenciaértékei egészséges populációban Bevezetés. A három-dimenziós (3D) speckle-tracking echocardiographia (3DSTE) egy új non-invazív képalkotó eljárás, melynek segítségével a falmozgások vastagodását-vékonyodását kvantitatív paraméterek, ún. strainek segítségével tudjuk jellemezni. A strain-analízis pontos és megbízható eszköznek bizonyult a globális és regionális bal kamra (BK) funkció megítélésében, de a klinikai gyakorlatban történő széleskörű alkalmazását a referenciaértékek hiánya akadályozza. A jelen tanulmány célja a 3DSTE-vel meghatározott BK-i strain-paraméterek normál referenciaértékeinek megállapítása volt egy egészséges populációban. Módszerek. A vizsgálatba 184 egészséges önkéntest vontunk be, közülük 88-an voltak nők (48%) és 96-an férfiak (52%). 3DSTE során az alábbi strain-paramétereket számítottuk ki valamennyi esetben: radialis (RS), circumferentialis (CS), longitudinalis (LS), area (AS) és 3D (3DS) strain. Eredmények. Az általunk vizsgált populációban a különböző globális strain-paraméterek normálértékei az alábbiak voltak: RS: 26,9±7,6%, CS: -22,5±4,7%, LS: -12,7±3,6%, AS: 32,3±8,7%, és 3DS: -33,9±5,3%. Jelentős különbség mutatkozott a BK basalis (B), midventricularis (M), valamint apicalis (A) szegmentumainak RS (B: 34,2±2,2% vs. M: 31,2±1,9% vs. A: 17,8±1,4%, p<0,01), 3DS (B: 41,6±3,0% vs. M: 34,9±1,4% vs. A: 22,0±2,1%, p<0,01), illetve a B-M LS paramétereiben (B: -16,8±2,3% vs. M: -11,4±1,1%, p<0,01). A CS és AS értékek nem mutattak hasonló szegmentális eltéréseket. A globális strain-paraméterek a legmagasabb értékűnek 20 év alatt bizonyultak, majd csökkenést követően 50 év felett ismét emelkedettek voltak. Megbeszélés. Vizsgálataink során kiszámítottuk a 3DSTE-vel meghatározott strain-paraméterek normál referenciaértékeit. Megállapítottuk, hogy az RS, LS és 3DS szignifikáns szegmentális eltéréseket mutat az egészséges populációban. Korspecifikus eltérések is igazolhatók voltak. Témavezetők: Dr. Nemes Attila egyetemi tanár, Dr. Kalapos Anita klinikai orvos

176


Beöthy-Fehér Orsolya, TTIK Info-bionika mérnöki MSc I. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika BAHA beszédprocesszorok viszgálata

teljesítményének

összehasonlító

Bevezetés: Mint minden hallásjavító implantátum esetében, a csontba ágyazott hallókészülék rendszerek (BAHA) működésének egyik kulcsfontosságú eleme a beszédprocesszor teljesítménye. A 3. generációs BAHA beszédprocesszorok (BP100, BP110) segítségével a betegek nagyon jó hallásélményhez jutottak, de a készülék viselése, illetve programozása során számos probléma adódhatott (feedback probléma, rezonancia, stb). Az elmúlt évben Magyarországon elérhetővé vált az új BAHA4 beszédprocesszor. Módszerek: Vizsgálatunk célja volt a kétféle beszédprocesszorral elérhető eredmények összehasonlítása. Vizsgálatainkban 15 BAHA Attract műtéten átesett beteg vett részt, akik korábban BP100 vagy BP110 beszédprocesszort használtak. Minden betegnek beprogramoztunk egy BAHA4 beszédprocesszort is. Majd rövid próbahasználat után összehasonlító szubjektív (tisztahang hallásküszöb, szópróba) és objektív audiometriai (kérgi kiváltott válasz audiometria) vizsgálatokat végeztünk Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy a BAHA4 beszédprocesszorral szignifikánsan jobb tisztahang hallásküszöb és beszédértés érhető el a BAHA Attract-os betegeknél. A corticalis válaszok amplitúdója szintén szignifikánsan nagyobb volt a BAHA4 beszédprocesszoron keresztül vizsgálva, mint a BP100, illetve BP110 beszédprocesszorok használata esetén. Megbeszélés: Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a BAHA4 beszédprocesszor jobb hallásélményt biztosít viselőinek, mint 3. generációs elődei. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

177


Bodor Gergely, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A hipertrigliceridaemia jelentősen növeli a súlyos gyulladás rizikóját heveny hasyálmirigy gyulladás során. Bevezetés: Az akut pancreatitis (AP) a hasnyálmirigy hasi fájdalommal járó multifaktoriális megbetegedése, melynek leggyakoribb etiológiai tényezői az epeúti obstrukció és az alkoholfogyasztás. A hypertrigliceridaemia önálló etiológiai tényezője lehet az AP-nek. Fontos megemlíteni, hogy a pancreas acinus sejtjei által termelt és szekretált lipázok trigliceridekből szabad zsírsavakat szabadítanak fel, melyek direkt pancreas károsító hatása ismert. A hypertrigliceridaemia és az akut pancreatitis súlyossága közötti asszociációt még nem vetették fel. Célkitűzés: az akut pancreatitis súlyossága és a hypertrigliceridaemia, illetve testtömegindex (BMI) közötti asszociáció vizsgálata. Módszer: A Magyar Hasnyálmirirgy Munkacsoport (HPSG) által vizsgálatba bevont akut pancreatitisben szenvedő betegek (14 centrum 600 beteg) klinikai adatainak elemzése. Eredmények: A 600 betegből 113 (19%) betegnél történt meg a triglyceride szint mérése felvételkor. Hypertrigliceridaemia a férfiak esetében 8,06%-ban, míg nők esetében 3,77%-ban járult hozzá az akut pancreatitis kialakulásához. A kórházi tartózkodás hossza (enyhe 8,28±0,21 nap, középsúlyos: 14,55±0,5 nap, súlyos: 26,23±3,11 nap) és a mortalitás (enyhe: 0,27%, középsúlyos: 0,56%, súlyos: 28,3%) súlyos pancreatitisben jelentős. Kórosan emelkedett szérum triglicerid szint (>40mM/L) jelentősen növelte a súlyos AP gyakoriságát (OR: 4,13±0,61, 95% CI: 1,25-13,61)). Emelkedett BMI és a súlyos pancreatitis kialakulása között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Következtetés: A hypertrigliceridaemia-indukálta AP-ben jelentősen nő a közepes és súlyos AP aránya. 40mM/L feletti triglyceride szint tovább növeli a súlyos AP rizikóját, ezért felvételkor a triglyceride szint ellenőrzése minden AP-ben szenvedő betegnél indokolt lenne. Támogatók: MTA-SZTE Lendület pályázat, OTKA Témavezetők: Dr. Németh Balázs kutató-rezidens, Dr. Hegyi Péter egyetemi tanár

178


Fényszárosi Sára, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ Kapnográfia prediktív értékének vizsgálata asztma bronchialeban Bevezetés: Az asztma bronchiale az egyik leggyakoribb krónikus betegség gyermekkorban. A diagnózis felállítása légzésfunkciós vizsgálattal történik. A Szegedi Gyermekklinikán használt kapnográfia alkalmas a hörgő túlérzékenység kimutatására. Munkám célja annak meghatározása volt, hogy korábban elvégzett kapnográfiás terhelés jelezheti-e az asztma bronchiale perzisztálását serdülő, illetve felnőtt korban. Módszerek: Vizsgálatokat a Szegedi Gyermekgyógyászati Klinika pulmonológiai ambulanciáján végeztem. Megvizsgáltam az ambulanciára két év alatt (2003-2004) asztma bronchiale gyanújával beutalt gyermekek adatlapját, illetve kapnográfiás eredményét. A vizsgált két év alatt 321 esetben végeztek hisztamin terheléses kapnográfiás vizsgálatot, és ebből 141 volt pozitív. Utóbbi betegeknek kérdőívet küldtem, és behívtam őket vizsgálatra annak megállapítására, hogy az asztma tünetei jelenleg még fennállnak-e. A vizsgálaton 26 páciens jelent meg. Kontrollként 100 negatív kapnográfiás eredményű betegnek azonos kérdőívet küldtem, 10 érkezett vissza. Eredmények: A 26 pozitív vizsgálattal rendelkező páciensből 13 jelenleg is asztmás. A negatív eredménnyel rendelkező gyermekek közül mindössze 1 asztmás jelenleg. Összehasonlítottam a kapnográfiás jellemzőket a jelenlegi asztmás illetve nem asztmás esetekben. A jelenleg asztmás csoportban a hörgő obstrukciót legjobban jelző kapnográfiás hányados lényegesen korábban vált pozitívvá (átlag 5 vs. 9,15 perc), ugyanakkor a hányados érték a terhelés megszüntetését követően tovább romlott (6 eset), de egyetlen alkalommal sem normalizálódott a terhelést követő 5 percen belül. A nem asztmás csoportban a terhelést követő további csökkenés egyetlen esetben volt megfigyelhető, és 9 esetben gyorsan normalizálódott. Megbeszélés: A vizsgálatok alapján a kapnográfia alkalmasnak látszik a késői asztma perzisztálásának előre jelzésére. Megerősítésére további, nagyobb beteganyagokon végzett vizsgálat szükséges. Témavezető: Dr. Novák Zoltán egyetemi tanár

179

Konzervatív klinikai orvostudomány 1: 2016.03.09. (szerda) 13.00 – 15.00 th

Ibrahim Abubaker, Faculty of Medicine, 4 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Biochemistry Flow mediated dilation measurement in healthy a population: a gender difference study Introduction: Endothelial dysfunction is considered an important early event that initiates the process of atherosclerosis. Approaches to evaluate endothelial dysfunction are usually invasive and difficult to repeat. Flow mediated dilation (FMD) is a non-invasive method that is widely believed to reflect nitric oxide-mediated endothelial function. The aim of this pilot study was to set up FMD measurement in our laboratory and to compare FMD in healthy males and females. Methods: 11 males (mean age 21± 2 years) and 9 females (mean age: 27.5±6 years) were recruited into this study. FMD was measured with highresolution ultrasound as the percentage change of brachial artery diameter before and after a 4-minute forearm occlusion, as well as after the administration of 0.4 mg sublingual nitroglycerin. Results: Baseline (pre-occlusion) brachial artery diameter value of male participants was significantly larger than females (4.2±0.1 vs. 3.7±0.2 mm, p<0.05). Brachial artery diameter and the percentage of flowmediated dilation (FMD %) were significantly increased post-occlusion in both genders (from 3.7±0.2 to 4.5±0.3mm in females and from 4.2±0.1 to 4.9±0.14 in males, p<0.05). FMD% increase was higher in females than in males (21.5±7.4% vs. 16.6±3.4%, p<0.05). In both genders, compared to the baseline, dilation achieved via sublingual nitroglycerin vs. forearm occlusion showed no significant difference (p=0.7). Conclusion: The set up FMD measurement by ultrasound was successful in our laboratory. FMD measurement seems to be a sensitive method to assess endothelial function non-invasively. Additionally, It seems to be more sensitive in females than in males after forearm occlusion. Supervisors: Kamilla Gömöri PhD student, Dr. Márta Sárközy assistant professor, Dr. Csaba Csonka associate professor

180


Dimák Balázs, TTIK Info-bionika MSc SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Objektív intraoperatív elektrofiziológiai mérési módszerek gyakorlati alkalmazása cochlearisan implantált betegeknél Bevezetés: A szakirodalomban utalást találunk arra, hogy különböző objektív elektrofiziológiai mérési technikák (elektromosan kiváltott intraoperatív stapedius reflex (ESRT), intraoperatív neurális válasz telemetria (NRT)) eredményeit a szubjektív komfortküszöb értékek becslésére alkalmazzák. Célunk volt a klinikán vizsgált postlingualis felnőtt beteganyagból a lehetséges korrelációt bebizonyítani. Módszerek: 39 felnőtt Nucleus implantátummal kezelt beteg intraoperatív ESRT, valamint NRT értékeit hasonlítottuk össze a posztoperatív beállítások során regisztrált komfortküszöb értékekkel. Méréseinket a stabilizációs időszakig végeztük. Megvizsgáltuk az intraoperatív küszöbértékek és a komfortküszöb kapcsolatát különböző elektróda régiókban. Az első posztoperatív, valamint az operációt fél, egy és másfél évvel követő beállítások eredményeit használtuk fel munkánk során. Eredmények: Azt tapasztaltuk, hogy az elektromosan kiváltott intraoperatív reflexküszöb értéke megbízható becslést ad felülről az első posztoperatív beállításon konfigurálandó szubjektív komfortküszöb értékekre. A neurális válasz telemetria értékek nem mutatnak ilyen magas fokú korrelációt, de a két érték között szignifikáns kapcsolat definiálható. Ez kifejezetten igaz az apicalis és medialis régiókban, még mérsékelten a basalis régióban. Megbeszélés: Eredményeink alátámasztják, hogy megbízhatóan becsülhetjük meg az ESRT szintje alapján a beszédprocesszor beállítandó szubjektív paramétereit, amit később felhasználhatunk a kisgyermekek posztoperatív beállításai során is. Az NRT szintje alapján ez a becslés kevésbé megbízható. Témavezetők: Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs, Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó

181



182


Fürtön Sarolta, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ D-vitaminhiány gyermekkori légúti betegségekben Bevezetés: A D-vitamin lehetséges extraskeletalis hatásának eddigi vizsgálataival utóbbi években igazolták, hogy annak alacsony szérumszintje összefügg számos alsó és felső légúti infekcióval, extrapulmonalis betegséggel és a magzati tüdő és immunrendszer érésével. Alsó és/vagy felső légúti infekcióban szenvedő gyermekek D-vitamin státuszát vizsgáltuk tavasszal és ősszel, valamint összefüggést kerestünk néhány laboratóriumi paraméter és a D-vitaminszintek között. Módszerek: 2013-2015-ben az SZTE ÁOK Gyermekklinikán 179 (tavasszal 116, ősszel 63) alsó és felső légúti fertőzésben szenvedő gyermek klinikai és laboratóriumi (szérum kalcium, magnézium, anorganikus foszfát, alkalikus foszfatáz, parathormon, D-vitaminszint, vizelet kalcium, magnéziumürítés) paramétereit és antropometriai adatait (testtömeg, testhossz, BMI) tekintettük át retrospektív vizsgálat során. A szülők és gyermekek az ATS módosított kérdőívét is kitöltötték. Statisztikai elemzéshez Student-féle t-tesztet, valamint Mann-Whitney rank tesztet használtunk. Eredmények: A szérum 25-OH-D3/D2-vitaminszint alapján a légúti panaszos gyermekek vitaminhiányban szenvednek. A tavasszal mért értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak az őszieknél. Tavasszal normál értéket (>75 nmol/l) 11/116 esetben, kifejezetten alacsony Dvitaminszintet (<30 nmol/l) 14/116 esetben találtunk, míg ősszel kifejezetten alacsony D-vitaminszintű gyermeket nem, normál értéket 20/63 esetben találtunk. A vizelet magnéziumürítés alapján a gyermekek magnéziumhiányosnak tekinthetők. Negatív korrelációt igazoltunk mindkét évszakban vett mintákban a D-vitamin és a PTH szintek között, valamint a tavaszi mintákban a vizelet magnéziumürítés és a D-vitaminszint között. Összegzés: A vizsgált populációban évszaktól függetlenül enyhe Dvitaminhiány mutatható ki, amely hajlamosíthat légúti megbetegedésekre. A D-vitaminpótlást az előírásnak megfelelően folyamatosan kellene biztosítani a szérum D-vitaminszint és az ürített kalciumszint ellenőrzése mellett, melyet szükség szerint magnéziumpótlással kellene kiegészíteni. Témavezető: Dr. Bede Olga egyetemi docens

183


Juhász Marcell, ÁOK III. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék COPD-s betegek pulmonológiai rehabilitációja során végzett intervallum tréning hatása a dinamikus hyperinflációra és az állóképességre Bevezetés: A COPD előrehaladása során kialakuló dinamikus hyperinfláció mérséklődhet a pulmonológiai rehabilitáció során végzett tréning programok, és az oxigén szupplementáció hatására terhelés alatt, melynek következtében csökkenhet a dyspnoe, javulhat az életminőség, a tejesítőképesség. Módszer: 17 nem hypoxiás COPD-s betegen (FEV1: 56.76 ±14.16 ref %) az elsőként elvégzett progresszív kerékpárterhelés során meghatározott csúcsintenzitás 80%-án konstans intenzitású kerékpárterhelést végeztünk közvetlenül mérve a gázcserét, a percventilációt, a 12 elvezetéses EKG, a vérnyomás és a pulzoximetria folyamatos monitorozása mellett, valamint a nyugalmi értéket követően 2 percenként regisztrált inspiratorikus kapacitás, és az állóképességi idő meghatározásával. Ezt követően a betegek kontrollált keretek között 8 hetes intervallum tréningben vettek részt, mely során orrszondán keresztül oxigén (n=8) vagy sűrített levegő (n=9) adásában részesültek. Az intervallum tréninget követően ismételt konstans terheléses vizsgálatot végeztünk a rehabilitációs program hatékonyságának lemérésére. Eredmények: A tréning hatására mind az oxigént, mind a sűrített levegőt használó betegek állóképességi ideje (Tlim) szignifikánsan javult (7.4±3.4 vs. 14.6 ±8.9 perc, p=0.03 illetve 7.9±8.1 vs. 16.9±10.1 perc, p=0.03). Sem az oxigént, sem a sűrített levegőt használók között nem volt szignifikáns különbség a izotime-nál mért inspiratorikus kapacitás értékekben (2.1±0.4 vs. 2.2±0.5 liter, p=0.34 illetve 1.9±0.6 vs. 2.1±0.7 liter, p=0.37). Megbeszélés: A dinamikus hyperinfláció mérséklődését intervallum tréning hatására az eddigi eredményeink nem igazolták. Ellenben a betegek állóképességének javulásában a perifériás adaptáció fontosabb szerepet játszik. Témavezető: Dr. Lajkó Imre szakorvos

184


Kákonyi Kornél, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Terhelésre adott szívfrekvencia válasz és chronotróp kompetencia vizsgálata HCN4 génmutáció hordozó, familiáris bradycardiában szenvedő családban A familiáris sick sinus szindróma (SSS2) a sinus csomó If ionáramát meghatározó HCN4 ioncsatorna fő alegységét kódoló gént (HCN4) érintő mutációk által okozott ritka kórkép. Munkacsoportunk sikeresen azonosított egy HCN4 génmutációt (IVS5+1 G/T) egy SSS2 családban. A mutáció a fehérje szívfrekvencia választ moduláló, cAMP kötő doménjét kódoló rész közelében helyezkedik el. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy a mutáció hordozó és nem mutáció hordozó családtagok között van-e különbség a terhelésre adott szívfrekvencia válasz és chronotróp kompetenciát illetően. Nyolc mutáció hordozó (2 ffi, 6 nő; átlagéletkor 36±14 év) és 7 nem mutáció hordozó (3 ffi, 4 nő; átlagéletkor 32±14 év) családtagot vizsgáltunk. A családtagoknál 24 órás Holter EKG monitorizálás valamint standard Bruce protokoll szerinti futószőnyeg terheléses vizsgálat történt. A 24 órás EKG monitorizálás alatt mind a minimális szívfrekvencia (36±7 vs. 47±5 ütés/perc, p=0,0087), mind az átlag szívfrekvencia (62±8 vs. 73±8 ütés/perc, p=0,0168) szignifikánsan alacsonyabb volt a mutációt hordozó családtagokban, míg a maximális szívfrekvencia nem különbözött szignifikánsan (122±18 vs. 140±17 ütés/perc, p=0,0632). Terhelés során mind a terhelés előtti nyugalmi szívfrekvencia (61±11 vs. 79±6 ütés/perc, p=0,0067), mind a terhelés során elért maximális szívfrekvencia (144±21 vs. 172±19 ütés/perc, p= 0,037), mind a terhelésre adott szívfrekvencia válasz, mind a korrigált szívfrekvencia rezerv szignifikánsan alacsonyabb volt a mutáció hordozókban. A chronotróp kompetenciával (>80% szívfrekvencia válasz, vagy >80% korrigált szívfrekvencia rezerv) rendelkező családtagok száma nem különbözött szignifikánsan a mutáció hordozó és nem hordozó családtagok között. Eredményeink szerint a HCN4 génmutáció hordozó családtagokban a szignifikánsan alacsonyabb szívfrekvencia paraméterek és frekvencia válasz ellenére nem alacsonyabb a chronotróp kompetenciával rendelkezők aránya. Témavezető: Dr. Sepp Róbert egyetemi docens

185


Farkas Kitti, TTIK IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Beszédértés segítségével

vizsgálata

zajban

kortikális

kiváltott

potenciálok

Bevezetés: A hallás a legfontosabb kapcsolat az ember és környezete között. A halláskárosodások és a beszédértés romlásának egyik legfőbb oka a zaj zavaró, károsító hatása. Az akusztikus zaj - mely a beszédértést nagymértékben befolyásolja - az emberi környezetben lényegében állandóan jelenlevő, nem kívánatos hangjelenségek összessége. A megfigyelés célja a beszédértés romlása és a kortikális kiváltott válaszok hullámparamétereinek változása közti korreláció vizsgálata. Módszerek: Vizsgálatainkat 15 ép hallású alanyon végeztük. Szubjektív hallásküszöb és beszédértés teszt valamint objektív kortikális kiváltott válasz (CERA) vizsgálat történt különböző erősségű háttérzajban. A beszédértés romlása illetve a CERA hullámkomponensek (P1-N1-P2 komplex) paraméterváltozásai (amplitúdó, latencia) között kerestünk összefüggést. Eredmények: A megfigyelt P1-N1-P2 komplex tulajdonságai a zaj hatására megváltoztak, az amplitúdók, tehát a kiváltott potenciálváltozások mértéke csökkent, a latenciaidők pedig általában növekedtek a növekvő zajszint hatására. Az objektív CERA vizsgálatok eredményei több esetben is korrelációt mutattak a szubjektív beszédértés vizsgálatok eredményeivel. A P2 amplitúdók, a P1-N1 és a P2-N1 relatív amplitúdók valamint a beszédértés mértéke között figyelhettük meg a legszorosabb kapcsolatot. A zajszint mértéke befolyásolta a korreláció nagyságát. Megbeszélés: A zaj csökkenti a beszédértés mértékét. Vizsgálatati eredményeink azt mutatták, hogy ez a csökkent képesség a kortikális kiváltott válaszok paraméter változásaival jól monitorozható. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

186


Tajti Máté, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A cukorbetegséget kísérő befolyásolásának lehetősége

máj-és

hasnyálmirigy

elzsírosodás

Bevezetés: A nonalcoholic fatty pancreas disease (NAFPD) és a nonalcoholic fatty liver disease (NAFLD) gyakran társul 2-es típusú diabetes mellitushoz (T2DM) és szerepet játszik a pancreas exokrin diszfunkció, az akut pancreatitis, a pancreas carcinoma, illetve a májcirrhosis kialakulásában. A NAFPD és a NAFLD kedvező befolyásolása megelőzheti a késői következmények kialakulását. Célkitűzés: Újonnan diagnosztizált T2DM kezelésére indított metformin befolyásolja-e a NAFPD-t, NAFLD-t? Módszerek: Prospektív vizsgálatunkba 14 beteget (6 férfi, 8 nő, átlagéletkor: 56,73±10,3 év, BMI: 32,29±4,66 kg/m²) vontunk be. A metformin terápia előtt és 4 hónap múlva laboratóriumi vizsgálat és hasi CT történt. A máj és a hasnyálmirigy zsírtartalmát a röntgensugár elnyelésének mértékéből (Hounsfield Unit /HU/) határoztuk meg és máj-, hasnyálmirigyés cukorbetegségtől mentes betegek (n=9) értékeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: Metformin kezelés után az éhomi vércukor (11,99 vs. 6,57 mmol/l), a HbA1c (9,22 % vs. 6,44 %), a szérum inzulin (33,02 vs. 24,17 mU/l), a HOMA-IR (16,45 vs. 6,81 molar units) és a szérum koleszterin szint (5,72 vs. 4,72 mmol/l) szignifikánsan csökkent a kiindulási értékhez képest. A máj és a pancreas sugárelnyelése szignifikánsan alacsonyabb volt a DM-es betegeknél a kontroll csoporthoz képest (37,27±25,45 és 34,01±19,38 vs 55,3±8,48 és 41,12±8,16 HU). Metformin kezelést követően a máj sugárelnyelése szignifikánsan növekedett a kezelés előtti értékhez képest (50,77±22,13 vs 37,27±25,45 HU), míg a pancreas sugárelnyelése a kezelés során nem változott (36,96±15,12 vs 34,01±19,38 HU). Megbeszélés: Újonnan diagnosztizált T2DM-ben NAFPD és NAFLD mutatható ki. Metformin kezelés a metabolikus paraméterek javulásával párhuzamosan csökkentette a máj zsírtartalmát. Metformin terápia kedvező lehet a NAFLD késői következményeinek a megelőzésében. Témavezetők: Dr. Czakó László egyetemi tanár, Dr. Zsóri Gábor PhD hallgató

187


Kiss Adrienn, ÁOK V. évf., Polyák Helga, TTIK biológus MSc II. évf., Despotov Katalin, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Epilepsziás betegek kognitív felmérése, életminősége és triptofán metabolizmusa Bevezetés: Az antiepilepsziás terápia gyakran okoz kognitív tüneteket, mely a beteg életminőségét jelentősen befolyásolja. Vizsgálatunk egyik része a kognitív tünetek és a betegek életminőségét befolyásoló tényezők összefüggésének feltárására irányult, míg a másik részében biomarkert kerestünk az epilepszia pathomechanizmusában feltételezett hyperexcitabilitás bizonyítására. Módszerek: Kognitív panaszokkal jelentkező epilepsziás betegeket (n=9, átlag életkor: 31,8±13,7 év) vizsgáltunk, akiknél a gyógyszeres terápia módosítását terveztünk a felmerült panaszok miatt. A kognitív funkciók felmérése az EpiTrack vizsgálóeljárással történt. A kognitív funkciókat esetlegesen befolyásoló hangulatzavar kizárása érdekében a Beck-féle depresszió kérdőívet (BDI) alkalmaztuk. Az életminőség mérésére pedig specifikus kérdőívet (QOLIE-31) alkalmaztunk. A vérvételbe beleegyező betegek (n=6) plazmájából triptofán, kinurenin és kinurénsav koncentrációjának meghatározását nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszerrel végeztük. Statisztikai számításainkhoz t-próbát használtunk. Eredmények: Az epilepsziás betegeket a kognitív teszten elért eredményeik alapján jól és kevésbé jól teljesítő csoportokra osztottuk (5 vs. 4 páciens; EpiTrack pontszám: 38,0±3,7 vs. 27,75±3,6). A jobban teljesítő csoport alacsonyabb pontszámot ért el a BDI-n (7,2±4,9 vs. 15,2±9,9) és magasabb pontszámot ért el az életminőség teszten (QOLIE-31 pontszám: 71,4±10,5 vs. 47,2±16,1). A triptofán metabolitok tekintetében szignifikáns különbséget nem találtunk. Egyedül a plazma triptofán szintben mutatkozott tendencia szintű eltérés a betegpopuláció és az egészséges kontrollcsoport között: a betegpopulációban alacsonyabb triptofán szintet mértünk (p=0.0557; 46,9±13,9 vs. 56,8±7,9 uM). Megbeszélés: A betegek életminőségét pozitívan befolyásolta a jó kognitív teljesítőképesség és a hangulatzavar hiánya. A triptofán metabolitok között szignifikáns eltérést nem sikerült kimutatni, azonban kis elemszám mellett is tendencia szintű különbséget találtunk a plazma triptofán tekintetében. Megbízhatóbb összefüggések levonása érdekében tervezzük az elemszám bővítését. Témavezetők: Dr. Rajda Cecília egyetemi adjunktus, Szépfalusi Noémi pszichológus, Dr. Veres Gábor tudományos munkatárs, Dr. Zádori Dénes egyetemi tanársegéd

188


Komáromi Ildikó, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet A mintavételi áramlásszerepe alaktényezőinek meghatározásában

a

mellékáramú

kapnogram

Bevezetés: Az anesztéziában és az intenzív terápiában rutinszerűen alkalmazott kapnográfia a kilégzett CO2-tenzió nem-invazív monitorozása, mely a tüdő ventilációjáról és perfúziójáról szolgáltat információt. A referencia módszernek számító főáramú technika során az infravörös szenzor az endotrachealis tubushoz csatlakozik. A mellékáramú technika 3 méteres csövön keresztül vett gázmintát elemez a betegtől távol, ami a CO2 koncentráció változás tisztázatlan mértékű és jellegű torzulását okozza. Célunk a mintavételi eljárás befolyásának vizsgálata volt a mellékáramú kapnogram alaktényezőire. Módszer: Intenzív osztályon altatott, lélegeztetett betegeken (n=6) végeztünk egyidejűleg mérést egy főáramú és egy állítható mintavételi áramlású mellékáramú kapnográffal. A rögzített idő alapú CO2-jelből a kapnogram II és III fázis meredekségeit meghatároztuk (SII-SIII). Az SII az anatómiai holttér és az alveoláris gázkompartment átmenetét, az SIII az alveolusok ürülésének heterogenitását jellemzi. A mintavételi sebesség hatásának vizsgálatához az egyes paraméterek mellékáramú és főáramú módszerrel meghatározott értékeinek különbségeit (SIIIdiff, SIIdiff) korreláltattuk a mintavételi áramlással. Eredmény: A mintavételi áramlást 100 ml/percről 3 lépésben 400 2 ml/percre emelve SIIdiff monoton, lineáris csökkenést mutatott (R =0,47; p<0,05). Ezzel ellentétben, az SIIIdiff másodfokú polinomiális összefüggést jelzett a mintavételi áramlással, két optimummal; 135 és 460 ml/perc 2 mintavételi sebességnél (R =0,51, p<0,05). Megbeszélés: Eredményeink a mellékáramú kapnográfiával nyert alaktényezők mintavételi sebességgel összefüggő torzulására mutatnak rá lélegeztetett betegekben. A mintavételi áramlás 200 ml/percről 400-500 ml/percre való emelésével a mellékáramú kapnográfiás paraméterbecslés pontossága közelíti a főáramú módszerét. Az erősebb gázelszívásnak a klinikai gyakorlatban ugyanakkor a lélegeztetési térfogat vesztesége szab korlátot, mely gyermekek lélegeztetésénél, kis légzési térfogatok mellett nyer különös jelentőséget. Témavezetők: Dr. Babik Barna egyetemi docens, Dr. Peták Ferenc egyetemi docens, Dr. Balogh Ádám PhD hallgató

189


Mészáros Márta, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika BRAF V600E szomatikus mutációt hordozó melanomában szenvedő betegek célzott kezelésével szerzett tapasztalataink Bevezetés: Világszerte nő a korai stádiumban felismert melanomában szenvedő betegek száma, ugyanakkor az áttétképződéssel járó súlyos formák abszolút száma nem változott. A molekuláris genetika új eredményei mutattak rá arra, hogy a melanomák közel kétharmadában a BRAF-kináz szomatikus mutációi állnak a tumor kialakulásának hátterében. A melanomák molekuláris analízisével kiválaszthatók azok az áttétes páciensek, akik a célzott BRAF-gátló szerekkel várhatóan jobb eredménnyel kezelhetők, mint a klasszikus dacarbazin alapú kemoterápiás kezelésekkel. Célkitűzés: Munkánk során az elmúlt két évben BRAF-gátlószerrel kezelt metasztatizáló melanomában szenvedő betegek túlélési adatainak elemzését tűztük ki célul. Betegek és módszerek: 2014 januártól-2015. december 31-ig 5 áttétes melanomás páciensnél vemurafenib és 12 esetben dabrafenib kezelést indítottunk. A kezelési idő minimum 3 hónap volt. Eredmény: A kezelés során kedvezőbb túlélést azoknál a betegeknél értünk el, akiknél első vonalban kezdtük el a célzott kezelés alkalmazását. Hat beteget elvesztettünk, négy páciensnél más kezelésre tértünk át a betegség progressziója miatt és heten még folyamatosan szedik a BRAF gátlót. Megbeszélés: Az áttétes melanoma kezelésében a molekulárisan célzott BRAF- gátló gyógyszerek bevezetése új korszakot nyitott. Klinikánkon kezelt betegeinknél, hasonlóan az irodalmi adatokhoz, kezdeti saját tapasztalataink is kedvezőek. A kezelést jól tolerálják pácienseink és hasonlóan hosszabb túlélést is tapasztalunk. Jelenleg az immunonkológiai kezelések jelentik a célzott terápiák alternatíváját. A jövőben különböző kombinált gyógyszeres kezelések alkalmazásával várhatóan a melanoma áttétes formái is egy krónikus betegséggé szelídíthetők. Témavezető: Dr. Oláh Judit egyetemi tanár

190

Konzervatív klinikai orvostudomány 3: 2016.03.11. (péntek) 12.30 – 14.30


191


Nagy Roland, TTIK Info-bionika MSc II. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Pszichofizikai paramétereket befolyásoló cochlearisan implantált betegeken

tényezők

vizsgálata

Bevezetés: Mára a technika fejlődése lehetővé tette a hallószerv szerepének mesterséges pótlását, melynek legeredményesebb eszköze a cochlearis implantátum. Célunk az implantált páciensek hallás és komfortküszöb változásának posztoperatív nyomon követése volt. Módszerek: Munkánk során 78 praelingualis és 14 postlingualis beteg adatait dolgoztuk fel. Vizsgálataink gyakorlati részét a páciensek elektromos hallás- és komfortküszöbének beállítása tette ki, majd a különböző időpontban regisztrált intenzitás értékek változását statisztikai módszerekkel elemeztük. Eredmények: Eredményeink alapján három fázist figyeltünk meg betegeink posztoperatív követése során. Az adaptációs fázisban az intenzitás értékek növekedést mutattak, majd egy rövid stabilizációs fázisban stagnáltak vagy csak kis mértékben változtak, végül egy regenerációs fázisban az értékek csökkenő tendenciát mutattak. A csoportok adaptációs fázisát összehasonlítva az elektródasor basalis régióját tekintve átlagosan 26 cu küszöbemelkedést tapasztaltunk a postlingualis betegeknél, míg praelingualis társaiknál 52 cu volt a változás (átlagosan 33 – 34 hét alatt). Ugyan ezt az elektródarégiót megfigyelve a regeneráció során a postlingualis csoportnál átlagosan 15 cu-nyi csökkenést tapasztaltunk, ami ~ 71. hétben kezdődött meg, míg praelingualisoknál 30 cu-nyit, amely a 104. héten vette kezdetét. Az eredmények a többi régióbal is hasonló tendenciát mutattak. Megbeszélés: A cochlearis implantátum a hallássérült emberek leghatékonyabb kezelési eszköze, melynek pontosabb ismerete nélkülözhetetlen. Tanulmányunk során arra az eredményre jutottunk, hogy pre- és postlingualis betegcsoportokban az adaptációs és a regenerációs periódus alatt a küszöbérték változásai eltérő mértékűek és idejét tekintve különbözőek, de csoporton belül mindezek mértéke nagyon hasonló. Témavezetők: Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs, Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó

192


Polyák Helga, TTIK biológus MSc II. évf., Kiss Adrienn, ÁOK V. évf., Despotov Katalin, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Az interferon-béta terápiában részesülő betegeknek alacsonyabb a plazma triptofán és kinurénsav szintje Bevezetés: Az interferon-béta (IFN-béta) terápia befolyásolja a triptofán metabolizmus enzimét az indolamin 2,3-dioxigenázt, ezáltal befolyásolja a kinurenin metabolizmusát is. Sclerosis multiplexes (SM) betegek plazmájában relapszus alatt magasabb a kinurénsav, míg IFN-béta terápia alatt a kinurenin szint nő meg a terápiában nem részesülő betegekkel szemben. Feltételezzük, hogy az IFN-béta terápia elősegíti az immunrendszer kiegyensúlyozott működését, a fiziológiáshoz közelítve illetve neuroprotektív irányba tolva a kinurenin metabolizmus résztvevőinek az arányát. Módszerek: Olyan SM páciensek kerültek beválasztásra, akik legalább 1 évig részesültek terápiában és az egy éves kontroll során klinikailag és radiológiailag stabil állapotban voltak. Egyik betegnél sem volt kimutatható magas kötődő ellenanyag titer, mely a gyógyszer hatékonyságát befolyásolta volna. A betegek (n=9) és egészséges kontroll személyek (n=17) plazmájából triptofán, kinurenin és kinurénsav meghatározást nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszerrel végeztük. Statisztikai számításaink t-próbával történtek. Eredmények: A SM betegek plazmájában alacsonyabb triptofán és kinurénsav szinteket mértünk (p=0.005; 44,0±6,4 vs. 54,9±8,7 uM, illetve p=0.02; 12,0±7,8 vs. 26,3±16,6 nM) a kontrollhoz képest, míg a kinurenin szintben nem találtunk eltérést (6,0±1,2 vs. 4,9±1,3 uM). Megbeszélés: Az alacsonyabb prekurzor, azaz triptofán szint a plazmában remisszióban lévő, stabil állapotú SM betegeknél alacsonyabb triptofán felhasználást jelenthet a vér-agy gáton belül, szemben a relapszusban észlelt magas kinurénsav koncentrációval szemben. Míg az alacsonyabb kinurénsav a plazmában fokozott felhasználást is jelenthet. Támogatók: Teva Gyógyszergyár Zrt. és Merck Kft. Témavezetők: Dr. Rajda Cecília egyetemi adjunktus, Dr. Veres Gábor tudományos munkatárs, Dr. Zádori Dénes egyetemi tanársegéd

193


Schulcz Domonkos, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika Renális denerváció – új lehetőség a gyógyszerrezisztens hypertensio kezelésében Bevezetés: Ígéretes invazív módszer a terápia rezisztens hypertensio kezelésében a transluminális percután radiofrekvenciás elven működő renális szimpatikus denerváció (RDN). Az eljárás lényege, hogy a szervezett fokozott szimpatikus aktivitásának vesére gyakorolt hatását minimalizálja, ezáltal csökkentve a betegek vérnyomását. Célkitűzés: A primer hypertensiós betegek kb. 5-25%-ában az adekvát farmakoterápia ellenére sem érhető el a célvérnyomás. A RDN hatékonyságát vizsgáltuk a terápia rezisztens magasvérnyomás-betegség kezelésében, összevetve azt nemzetközi irodalmi adatokkal is. Anyagok és módszerek: A SZTE I. sz. Belgyógyászati Klinikáján kezelt terápia rezisztens magasvérnyomás-betegségben szenvedő betegek közül 9 (2 férfi 7 nő; átlagéletkor:55 ± 4,0 év) páciens felelt meg a (RDN) elvégzéséhez szükséges feltételeknek: >18 éves, nem várandós, kizárható 2 secunder hypertensio, eGFR > 45 ml/min/1,73 m . A RDN-n áteső betegeink átlag vérnyomásértékeit (NIBP) és ezzel egyidőben a szívfrekvencia értékeket a beavatkozás előtti napon, közvetlenül a beavatkozás után, hazabocsátáskor, 6, 9, majd 15 hó elteltével mértük. Eredmények: Az átlagos beavatkozás előtti vérnyomásérték maximális gyógyszeres terápia (legalább 3 különböző támadáspontú a legmagasabb tolerálható dózisban adagolt vérnyomáscsökkentő gyógyszer, melyből egy diuretikum) mellett 178/107 ± 7/5 Hgmm volt. RDN-t követően az átlag vérnyomásértékek a beavatkozás után, a klinikáról hazabocsátáskor, 6, 9, majd 15 hó elteltével csökkenést mutattak a RDN előtti értékhez képest: 15/-17; -36/-16; -19/-9; -27/-21 és -15/-16 Hgmm. A fenti vérnyomáscsökkenések mellett a maximális gyógyszeres antihypertensív terápia is csökkenést mutatott. Eredményeink korrelálnak a nemzetközi irodalomban közölt adatokkal. Következtetés: Tapasztalataink megerősítették, hogy megfelelő betegkiválasztás esetén a RDN hatékony eszköz a terápia rezisztens magasvérnyomás-betegség kezelésére, így joggal remélhetjük az ezzel összefüggő cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkenését is. Témavezető: Dr. Ábrahám György egyetemi tanár

194


Szabó Lili Adrienn, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet A QT variabilitás normalizált és indexált paraméterei emelkedettek hypertrophiás cardiomyopathiás betegekben Bevezetés: A hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) a szívizomzat primer betegsége, mely a hirtelen szívhalál (SCD) fokozott kockázatával jár. A HCM-es betegeknél rendkívül fontos a SCD rizikójának egyénre szabott megállapítása, azonban a jelenlegi rizikóstratifikációs algoritmusok alacsony pozitív prediktív értékűek. A QT variabilitást jellemző paraméterek új rizikófaktorként szerepelhetnek, ezért munkánk célja a QT variabilitást jellemző különböző paraméterek vizsgálata volt HCM-ben. Módszerek: A vizsgálatban 37 HCM-es beteg vett részt (életkor 48±15 év, 21 férfi). Digitalizált, 5 perces nyugalmi EKG felvételeket készítettünk, majd egy speciális szoftverrel számítottuk a QT variabilitás paramétereit, melyek közül az átlag QT távolságra normalizált és az RR variabilitásra indexált idő-domén (QTSDNN) és non-lineáris (Poincaré plot-tal meghatározott QTSD1, QTSD2, QTSD1/QTSD2) paramétereket vizsgáltuk. Eredmények: A nem korrigált QT variabilitási paraméterek mindegyike szignifikánsan emelkedett a HCM-es betegekben, míg a szívfrekvencia variabilitási paraméterek nem különböztek szignifikánsan. A QT variabilitási paraméterek és az átlag QT távolság közötti szignifikáns pozitív korreláció miatt a QT variabilitási paramétereket normalizáltuk, mely után továbbra is szignifikáns különbséget találtunk a normalizált QTSDNN (0,013±0,003 vs 0,011±0,003, p=0,036) és a normalizált QTSD2 (0,014±0,005 vs 0,011±0,003, p=0,026) paramétert illetően. A megfelelő RR variabilitási paraméterre indexálva a QT variabilitási paramétereket, szinte mindegyik paraméter szignifikánsan emelkedett volt a HCM-es betegekben (QTSDNN: -0,27±0,3 vs -0,46±0,3, p=0,007; QTSD1: -0,19±0,3 vs 0,26±0,3, p=0,333; QTSD2: -0,30±0,3 vs -0,52±0,3, p=0,002; QTSD1/QTSD2: 0,11±0,2 vs 0,26±0,2, p=0,001). Megbeszélés: A QT variabilitást jellemző egyes paraméterek emelkedése mutatható ki HCM-es betegekben, mely független a QT megnyúlás és az RR variabilitás mértékétől. További vizsgálatok igazolhatják, hogy ezen paraméterek használhatóak-e a hirtelen szívhalál rizikóbecslésében. Témavezetők: Dr. Sepp Róbert egyetemi docens, Dr. Orosz Andrea egyetemi adjunktus

195


Szabó Linda, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Csontvezetéses hallásküszöb válaszok segítségével

meghatározás

kortikális

kiváltott

Bevezetés: A halláskárosodás vezetéses, sensorineuralis és kevert típusú lehet. A hallásküszöb pontos megállapításához, illetve a megfelelő hallásjavító eszköz kiválasztásához szükséges, hogy a halláskárosodás típusát és mértékét megállapítsuk. Olyan betegeknek, akiknek vezetéses vagy kevert típusú a halláskárosodásuk, akusztikus ingerrel nem elegendő a hallásküszöbüket meghatározni. Felnőtteknél ehhez szubjektív csontvezetéses hallásvizsgálatra van lehetőség, de gyermekeknél az együttműködés hiánya miatt ez sokszor nem lehetséges. Ezért célunk volt egy olyan vizsgálati módszer bevezetése, amely alkalmas a csontvezetéses hallásküszöb objektív, frekvenciaspecifikus becslésére. Módszerek: 21 ép hallású fiatal felnőtt csontvezetéses hallásküszöb meghatározása történt kérgi kiváltott válasz vizsgálatokkal (CERA). Jobb és bal oldalon 60 dB-es, majd csökkenő intenzitású tiszta hang ingert alkalmaztunk a processus mastoideusra helyezett csontvibrátor segítségével 500, 1000, 2000 és 4000 Hz frekvenciákon. A P1-N1-P2 hullámkomplex paramétereit vizsgáltuk az ingerintenzitás függvényében. Eredmények: 60, 40 és 20 dB-es ingernél minden esetben, 10 dB-nél az esetek 97,6 %-ban volt regisztrálható hullám. Méréseink alapján a P1-N1P2 hullámkomplex abszolút amplitúdója az inger intenzitásával együtt csökken, amely a peak-to-peak relatív amplitúdónak átlagosan 67,4 %-os csökkenését jelenti. Továbbá a hullámok megjelenésének latencia idejében is eltolódást tapasztaltunk. 10 dB-es ingernél mérhető P1 hullám a 60 dBeshez képest átlagosan 50,8 ms-os késéssel volt detektálható. Megbeszélés: Eredményeink szerint ép hallású személyeken a csontvezetéses hallásküszöb 10 dB pontossággal objektíven megbecsülhető volt a CERA alkalmazásával. Ezért úgy gondoljuk, hogy a módszer alkalmas a csontvezetéses implantátum (BAHA, Bonebridge) beültetésre kijelölt betegek előzetes vizsgálatára. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

196


Kamocsai Márta, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék Vérkép komponenseinek prognosztikus szerepe a tüdőrák onkológiai kezelésében Bevezetés: Az immunrendszer alapvető feladata a szervezetbe kerülő idegen anyagok felismerése és elpusztítása, emiatt a daganatok kialakulásának megelőzésében kiemelt szerepet játszik. Optimális esetben képes megkülönböztetni a daganatsejteket a test normál sejtjeitől, és megtámadni azokat. A daganatsejtek tumorspecifikus antigénjei immunválaszt váltanak ki a szervezetben, amelyben a T-lymphocytáknak fontos szerepe van. A kemotherapiás kezelések hatásfoka individualis. Nem tudjuk magyarázni, hogy ugyanarra a kezelésre miért reagál az egyik és mért nem reagál a másik beteg. Célunk volt megvizsgálni, hogy a vérkép komponenseinek lehet-e köze a kezelés eredményességéhez. Bizonyított, hogy az emelkedett thrombocytaszám megnöveli az áttétképződés valószínűségét. Ezt ugyancsak vizsgáltuk az adott populációban. Módszerek: A Tüdőgyógyászati Tanszék páciensei közül kiemeltük az elmúlt három évben Alimta-cisplatin kemoterápiás szerrel kezelt egyéneket (n=47), akik esetén megvizsgáltuk a vérképet a kezelés kezdete előtt, illetve után, továbbá megfigyeltük a terápiára adott lokális választ. Korrelációt végeztünk, a vérkép komponenseinek szintje és a lokális válasz közötti összefüggést vizsgáltuk. Az adott betegcsoportban megvizsgáltuk a thrombocytaszám és a metastasis képződés kapcsolatát. Ezek kimutatásához egyszempontos ANOVA vizsgálatot alkalmaztunk. Eredmények: A statisztikai eredmények alapján szignifikáns korreláció (p<0.05) mutatható ki a kezdeti emelkedett összfehérvérsejt-szám, ezen belül a neutrophil granulocyták emelkedett száma és a betegség progressziója között, továbbá a kezelés utáni emelkedett hemoglobin érték és a regresszió között. Nem láttunk szignifikáns korrelációt a kezelés előtti, illetve utáni lymphocytaszám és a lokális válasz, továbbá az áttétképződés és az emelkedett thrombocytaszám között sem. Megbeszélés: Az emelkedett neutrophilszám valószínűleg a progresszió következménye, nem pedig annak okozója. Emelkedett kezdeti lymphocytaszámot vártunk a regressziós esetekben, de ez nem mutatott szignifikáns korrelációt. Témavezető: Dr. Szalontai Klára főorvos

197


Ugocsai Melinda, ÁOK VI. évf., Lajkó Norbert, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet Acetilszalicilsav-Tris rágcsálómodellben

konjugátum

hatásának

vizsgálata

Bevezetés: A fájdalomcsillapító hatású, trombocyta aggregációt jelentősen gátoló acetilszalicilsav (ASA) mellékhatása a gyomor mucosa súlyos károsítása. Korábban már beszámoltunk arról, hogy az ASA és az aminoalkohol tris-hidroximetil-aminometán (Tris) konjugátuma ezt a káros mellékhatást lényegesen csökkenti (Lajkó, 2014 TDK). Jelen tanulmányunk célja az új gyulladáscsökkentő molekula fájdalomcsillapító és trombocyta funkcióra kifejtett hatásainak vizsgálata volt, rágcsáló modellben. Módszerek: 1. tanulmány: SPRD patkányok 3 csoportjában (pozitív kontroll, ASA, ASA-Tris; n=6 csoportonként) carrageenan (300µg/30µl) tibiotarsalis ízületbe történő injekciójával talpgyulladást indukáltunk a jobb hátsó végtagon. A gyulladás kiváltása után 3 órával az állatok egyszeri kezelést kaptak: kontroll csoport oldószert, a 2. csoport ASA-t, a 3. csoport ASA-Tris-t (mindkettő: 0,55 mmol/kg). A fájdalomcsillapító hatást dinamikus plantáris aesthesiometerrel (mod-37450) vizsgáltuk (Élettani Intézet segítségével). 2. tanulmány: SPRD patkányok 3 csoportját (kontroll, ASA, ASA-Tris; n=5 csoportonként) 3 napon keresztül naponta háromszor kezeltük, a kontroll csoport oldószert, a 2. csoport ASA, a 3. csoport ASATris kezelést kapott a fenti dózisban. A ciklooxigenáz-függő trombocyta aggregációra kifejtett hatást 2 órával az utolsó kezelés után mértük, elektróda aggregométerrel (Multiplate analyzer). Eredmények: 1. tanulmány: A carrageenan indukciót követően mindhárom csoportbanszignifikánsan csökkent az állatok fájdalomtűrő képessége, amit az ASA kezelés átmenetileg, míg az ASA-Tris kezelés tartósan és jelentősen megemelt a pozitív kontrollhoz képest. 2. tanulmány: Kimutattuk, hogy ASA-kezelést követően 80%-kal csökkent a trombocyta aggregáció mértéke, míg ASA-Tris kezelés hatására 20%-os csökkenés volt mérhető a kontroll értékekhez képest. Megbeszélés: A gyomorkárosodással szemben védő hatású ASA-Tris kezelés jelentős fájdalomcsillapító hatással és mérsékelt véralvadást gátló tulajdonsággal bír, s ezek alapján ígéretes terápiás szer lehet. Támogatók: OTKA-K104656, NKFIH-K116689 Témavezető: Dr. Varga Gabriella egyetemi tanársegéd

198


Vigh Edit, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az alveoláris ürülés diffúz és regionális heterogenitásának betegágy melletti jellemzése Bevezetés: Az alveoláris heterogenitás fokozódása fontos korai kórjelzője a ventilációs és perfúziós illeszkedés zavarainak. Ennek a betegágy melletti gyors jellemzése a jelenlegi monitorizálási technikákkal nem megoldott. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a kilégzett gáz széndioxid és oxigén koncentrációjának időbeni változásából milyen neminvazív, valós idejű, kvantitatív információt nyerhetünk a tüdő globális és regionális ventilációs elváltozásairól. Módszerek: Időtartománybeli intratracheális kapnogram és oxigram görbéket szimultán rögzítettünk altatott, lélegeztetett szívsebészeti műtétre kerülő betegekben (n=10) anesztézia indukcióját, intubálást követően. Mindkét regisztrátumból meghatároztuk a III. és IV. fázis meredekségeket (SIIICO2 és SIIIO2, valamint SIVCO2 és SIVO2) két pozitív végkilégzési nyomás (PEEP) szint mellett (4 és 10 H2Ocm). Az SIII paraméterek a nem dependens, jól szellőző alveoláris kompartment iniciális ürülését jellemzik, míg az SIV indexek a hosszabb időállandójú dependens tüdőrégiók tömeges megjelenését jelzik a kilégzésben. Az SIII és SIV fázisok által bezárt szöget mint regionális ventilációs heterogenitási indexet a kapnogram (βCO2) és oxigram (βO2) görbékből számítottuk. Eredmények: Alapállapotban meghatározott βCO2 értékek szignifikánsan magasabbak voltak a βO2 értékeinél (185±[SE]1° vs. 174±1°, p<0,001). A megemelt PEEP szignifikánsan nagyobb csökkenést okozott SIIIO2-ben mint SIIICO2-ben (23±6% vs. 6±7%, p<0,05). Megbeszélés: Az oxigram elemzése érzékenyebb módszer a globális (SIII) és regionális (SIV) ventilációs heterogenitás gyors, betegágy melletti észlelésére. Az oxigram paraméterek azonnal és pontosan jelzik a PEEP emeléséből következő homogenizációs tendenciát. Az oxigram kapnogramnál nagyobb szenzitivitása hátterében az oxigén alacsonyabb diffúziós együtthatója állhat, mely révén az áramlási mintában rejlő egyenetlenségek a kilégzés során megmaradnak. Témavezetők: Dr. Babik Barna egyetemi docens, Dr. Peták Ferenc egyetemi docens, Dr. Tolnai József egyetemi adjunktus

199

Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika 1: 2016.03.11. (péntek) 14.45 – 16.30

Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika 1.

200


Beszédes Bence, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet A neoadjuváns kezelés indukálta tumorregresszió prediktív markerei lokálisan előrehaladott rectum carcinomákban Bevezetés: A lokálisan előrehaladott rectum tumorok standard kezelése jelenleg a neoadjuváns chemoradioterápiát követően a bélszakasz sebészi eltávolítása. A daganatok ugyan morfológiailag rendkívül hasonlóak lehetnek, mégis eltérő módon reagálhatnak a kezelésre, ennek oka jelenleg nem ismert. Célkitűzés: A szerzők célja olyan prediktív immunhisztokémiai markerek keresése volt lokálisan előrehaladott rectum tumoros betegek biopsziás mintáiban, melyek megjósolhatják a daganatok neoadjuváns chemoradioterápiára adott válaszát. Anyag, módszer: A Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikáján 2007 és 2014 között neoadjuváns chemoradioterápiában részesült, nagyrészt az SZTE-ÁOK Sebészeti Klinikán operált és a Pathologiai Intézetben diagnosztizált 243 lokálisan előrehaladott rectum tumoros beteg mintáiból adatbázis készült a Medsolution rendszer segítségével. Azokat az eseteket, melyeknél a preoperatív biopsziás minta és a sebészi resecatum metszetei egyaránt rendelkezésre álltak újravizsgálták, az eredményeket revideálták, majd az esetekből 3 csoportot hoztak létre a neoadjuváns kezelésre adott válasz alapján. A biopsziás mintákból TMA (tissue microarray) technikával vizsgálták a p53, a COX2, a Cadherin17, az MDR, a HIF1-alfa, a MUC2 és MUC4 proteinek expresszióját, az eredményeket T próba segítségével hasonlították össze. Eredmények: A kezelésre jól reagáló (TRG 1-2) csoport és a minimális tumor regressziót mutató (TRG 4-5) csoport között az MDR, HIF1-alfa és MUC2 markerekkel szignifikáns különbséget tapasztaltak: az erősebb immunhisztokémiai reakció esetén rosszabb terápiás válasz jött létre. Konklúzió: Eredményeink alapján a fenti markerek prediktív markerként való alkalmazása megfontolandó. Témavezetők: Dr. Tiszlavicz László egyetemi tanár, Dr. Reisz Zita szakorvosjelölt, Dr. Vasas Béla szakorvosjelölt

201


Bihary Dalma Viktória, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Új myoepithelialis marker kifejeződése emlőelváltozásokban: p40 Bevezetés: A myoepithel sejtek (MEC) kimutatása fontos kórszövettani eszköz az emlőléziók differenciál diagnosztikájában, a benignus/in situ és invazív elváltozások elkülönítésében. A p40 fehérje a p63 egy izoformája, új lehetséges MEC marker. Ezen ellenanyagot használva olyan emlőléziók vizsgálatát tűztük ki célul, amelyek korábbi tanulmányok szerint megváltozott MEC marker expressziót mutathatnak. Az eredményeinket a MEC jelölésére rendszeresen használt p63 immunhisztokémiai festések eredményeivel vetettük össze. Mivel több MEC marker (pl. cytokeratin 5 (CK5)) gyakran expresszálódik a bazális molekuláris altípusú emlőrákok tumorsejtjeiben, különböző molekuláris altípusú emlőrákok p40 kifejeződési gyakoriságát is vizsgáltuk. Módszerek: Benignus sclerotizáló léziókat (n=11), in situ ductalis carcinomákat (n=13), adenomyoepithelialis léziókat (n=10) és normális emlőszövetet (n=33) vizsgáltunk a MEC-ek festődési intenzitásában mutatott különbségeit értékelve p40 és p63 ellenes immunsavókkal. A p40 tumorsejtekben való kifejeződésének értékeléséhez minden immunhisztokémiai festésekkel meghatározott molekuláris emlőrák alcsoportot vizsgáltunk: tripla-negatív, CK5 expresszáló (n=40); luminális A (n=30); luminális B (n=30) és humán epiteliális növekedési faktor receptor 2 (HER2) gazdag (n=30). Eredmények: A normális emlő alapszöveti struktúrák mind a 33 esetben egyforma, erős MEC pozitivitást mutattak p40 és p63 reakciókkal egyaránt. A két ellenagyag egyformán teljesített a 34 nem invazív emlőelváltozás esetében is, hasonló mértékű MEC festődés változást és fokális festődés vesztést mutatva az erre jellegzetes emlőléziókban. A CK5 pozitív carcinomákban a p40 kifejeződése (18/19) gyakoribb volt, mint a p63 expressziója (8/19), a további molekuláris típusokban a p40 expresszió ritkább és gócos volt. Megbeszélés: Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a két ellenanyag egyformán használható a rutin diagnosztikus patológiában a MEC kimutatására, de különbség mutatkozott tripla-negatív daganatok tumorsejtjeinek festődésében, amelyek gyakrabban expresszálnak p40 fehérjét. Témavezetők: Dr. Kővári Bence egyetemi szakgyakornok, Dr. Cserni Gábor egyetemi tanár

202


Huszta Zsuzsanna, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Igazságügyi Orvostani Intézet A képalkotó diagnosztika jelentősége az orvosszakértői gyakorlatban Bevezetés: Az igazságügyi orvostanban a radiológia szerepe az elmúlt 100 évben egyre nagyobb teret hódított magának. Ennek köszönhetően a hagyományos boncolásokat kiegészítette a virtuális boncolás, némely esetben (például kulturális okok miatt) akár helyettesíthette is azt. Bírósági ügyekben is jelentős szerepe van, perdöntő jelentőséggel bírhat, például egy testi sértés ügyében, kártérítésben, stb. Módszerek: A vizsgálatomhoz a szegedi Igazságügyi Orvostani Intézet által 2008 és 2012 között kiadott szakértői véleményeit használtam fel. Szűrési feltételként a radiológiai lelet döntő szerepét vettem alapul az egyes esetekben. Eredmények: A 387 kiválogatott adatot kategóriákba rendeztem és diagramon ábrázoltam az esetszámokat, ezzel támasztva alá az eredeti felvetésemet, miszerint a radiológiai képalkotók fontos szerepet játszanak az igazságügyi esetekben. Csoportosításom alapját képezte a nemek aránya, a kategóriák esetszámai, szakértői vélemények száma évekre lebontva. A testi sértés kategória a legnépesebb, 167 esetszámmal. Ezt tovább részleteztem, korcsoport és nemek aránya szerint, mely alapján leolvasható, hogy a legtöbb eset a férfiak körében (130 esetben) volt, jelentős különbség nem olvasható le a 40 év alatti és feletti korcsoport között. Gyógytartam szerinti csoportosítás alkalmával 57 esetben volt könnyű, 110 esetben pedig súlyos testi sértés. Szakértői vélemény kérésére az öt év alatt az esetek 19,4%-ban volt szükség. Megbeszélés: A radiológiai képalkotók előnye, hogy a klinikai állapotot objektiváló adatként használhatók, egyértelműek, mindenki számára ugyanazt a jelentést hordozzák. A klinikum és az igazságügyi vonatkozások eltérését bizonyítja az a tény, hogy az esetek 19,4%-ában újraleletezésre volt szükség. Témavezető: Dr. Kereszty Éva egyetemi docens

203


Kassai Miklós, ÁOK VI. évf., Márton Angéla, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Radiológiai Klinika A virtualis colonoscopia eredményeit befolyásoló tényezők Bevezetés: A virtualis colonoscopia egy igen elterjedt vizsgálómódszer, melynek a szenzitivitása csaknem azonos az optikai colonoscopiáéval. Bizonyos esetekben azonban a vizsgálat korlátozott értékű, aminek az oka gyakran kiküszöbölhető. Klinikánkon végzett vizsgálatok adataiból retrospektív átfogó kimutatást készítettünk, ezzel a virtualis colonoscopia pontosságát befolyásoló tényezőket vizsgáltuk, illetve azt, hogy a vizsgálat eredményeit ezek hogyan módosítják. Módszerek: 2005 és 2014 közötti időszakban elvégzett 959 vizsgálat (675 nő és 254 férfi, átlagéletkoruk 57.09 év, legfiatalabb: 17 legidősebb: 91 éves). A colont 6 szegmentumra osztva néztük át: colon ascendens, flexura hepatica, colon transversum, flexura lienalis, colon descendens és sigma. A vizsgálatok 64 szeletes GE Multislice CT berendezéssel készültek. A colon optimális disztenziója után minden vizsgálat során hason- és hátonfekvő pozícióban is készültek felvételek. Az értékelés GE Autodissection programmal készült. A sikertelen vizsgálatok okaként kerestük a fennmaradó székletet, a hiányos disztenziót, illetve egyéb okokat (rossz szeletvastagság, testékszer, intravénás kontrasztanyag allergia). Eredmények: 929 beteg 5754 vastagbél szegmentumát tekintettünk át, ebből 689 pozitív elváltozást írtunk le: 29 tumor, 143 polyp, 389 diverticulum, 61 gyulladás és 68 szűkület. A polypok értékelésénél az 5mm-nél nagyobb elváltozásokat tekintettük pozitívnak. 929 betegből 34 esetben (3,66%) nem volt teljes értékű a vizsgálat: 25 alkalommal (73,5%) visszamaradt széklet, 9 esetben (26,5%) hiányos disztenzió rontotta az eredményt. Megbeszélés: A virtualis colonoscopia elvégzése előtt különös hangsúlyt kell fektetni a páciensek felvilágosítására a diéta, illetve a vizsgálat közbeni együttműködés tekintetében. A megfelelő gondossággal végzett előkészítés és felvilágosítás csökkentheti a kivitelezhetetlen vizsgálatok számát, illetve a megfelelő disztenzió elérése jelentős előrelépést jelentene a vizsgálatok pontosságában. Témavezetők: Dr. Palkó András egyetemi tanár, Dr. Kiss Ildikó klinikai főorvos

204


Király Zsófia, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika A kapilláris és vákuum technikával végzett endoszkópos ultrahang vezérelt aspiráció eredményességének összevetése a szolid pancreas daganatok esetében Bevezetés: Az endoszkópos ultrahang vezérelt finomtű aspiráció az elsődlegesen javasolt mintavételi eljárás szolid pancreastumorok esetén. A mintavételi technikára és minta feldolgozására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre evidencia alapú ajánlások, ezért ezen a téren centrumonként jelentős eltérések mutatkoznak. Módszerek: 75 prospektíven bevont betegnél hasonlítottuk össze a mandrin kihúzásával keltett szívóerőnek és a vákuumszívásnak az eredményességét a Papanicolau Társaság klasszifikációja alapján. Az értékelést követően a kenetszámot, a kenetek vérességét, a sejtdússágot és az eredményességet figyelembe véve hoztunk létre saját ajánlást. Eredmények: A mintavétel 58 esetben (77,33%) volt eredményes, mandrin technikával 52 (67,33%), míg vákuumtechnikával 57 (76,00%) alkalommal. A vákuumszívás technikai sikerességi rátája magasabb volt (100% vs. 93,33%), és segítségével szignifikánsan több kenetet nyertünk (1,87 vs. 3,5; p<0,001). Nem volt azonban eltérés a sejtdússág tekintetében (1,75 vs. 1,52; p=0,2556). A vákuummal nyert keneteken citológiai értékelést zavaró mértékű, fokozottabb vérességet láttunk (1,57 vs. 2,33; p<0,001), és alacsonyabb volt a diagnosztikus kenetek aránya (47,36% vs. 33,23%; p=0,003). A tű átmosásával nyert folyadék 29 esetben (38,67%) volt eredményes. 40 betegnél nyertünk szövethengert, 22 alkalommal mindkét technikával, 11 esetben mandrinnal, míg 7 esetben vákuumal. A szövethenger az esetek kétharmadában (67,50%) diagnosztikus volt. A mintavétel eredményességét nem befolyásolta a mintavevő személye, a tumor lokalizációja és mérete, valamint az alkalmazott tű típusa. Megbeszélés: A mandrin- és vákuumtechnika egyaránt eredményes eljárás a szolid pancreastumorok endoszkópos ultrahangos mintavételében. A vákuum alkalmazását a magasabb szívóerő miatt elsősorban kötőszövetekben gazdag daganatok esetén javasoljuk, fokozott vaszkularizációjú tumoroknál a kenetek véressége rontja az eredményességet. Témavezető: Dr. Szepes Zoltán egyetemi adjunktus

205


Márton Angéla, ÁOK VI. évf., Kassai Miklós, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Radiológiai Klinika A virtuális colonoscopia retrospektív, összehasonlító analízise 9 év tapasztalata alapján Célkitűzés: A virtuális colonoscopia elsődleges lett a colorectalis daganatok diagnosztikájában. A retrospektív feldolgozott virtuális colonoscopia eredményeit, összehasonlítottuk az endoszkópos vizsgálat eredményeivel a daganatok és polypok vonatkozásában. Anyag és metódus: 2005 és 2014 közötti időszakban elvégzett 959 vizsgálat (675 nő és 254 férfi, átlagéletkor 57.09, legfiatalabb 17, legidősebb 91 éves) A betegek feldolgozása Excel táblázatba írt képletek alapján történt. A colont 6 szegmentumra osztva néztük át. A vizsgálatot 64 szeletes Multislice CT light speed GE berendezéssel végeztük (USA) amely 5-100mA csőárammal készült. A colon optimális disztenziója után hason- és háton fekvő pozícióban végeztük a vizsgálatot. Az értékelést egymástól függetlenül 2 radiológus végezte. Az értékelés GE Autodissection programmal készült. Eredmények: 5754 szegmentumot tekintettünk át, ebből 690 pozitív elváltozást írtunk le: 29 tumor, 143 polyp, 389 diverticulum, 61 gyulladás és 68 szűkületet irtunk le. A polypok értékelésénél az 5 mm-nél nagyobb polypokat értékeltük. A colonoscopiás vizsgálatok eredményeivel összehasonlítva: a specificitás, szenzitivitás és prediktív értékeket számoltuk. Tumoroknál: a specificitás 86%; szenzitivitás 89%; Pozitív prediktív érték 86,2; Negatív prediktív érték 57,1. Polypoknál: a specificitás 86%; szenzitivitás 92,4%; Pozitív prediktív érték 92,5; Negatív prediktív érték 80. Diverticulum: specificitás 93,3; Szenzitivitás 92,7%; Pozitív prediktív érték 92,6; Negatív prediktív érték 73,6. A szűkületek esetében valamennyi elváltozást detektáltuk. Megbeszélés: A virtualis colonoscopiával a polipok korai diagnosztikája lehetséges, amivel a daganatok kialakulását lehet csökkenteni, irodalmi adatok szerint kb. 16%-al. A specificitás és a szenzitivitás eredényei korrelálnak az irodalmi adatokkal, így a virtuális colonoscopia a colon elsődleges vizsgáló módszere. Témavezetők: Dr. Palkó András egyetemi tanár, Dr. Kiss Ildikó klinikai főorvos

206


Némedi Réka, ÁOK IV. évf., Urbán Dániel, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet IA stádiumú vizsgálata

tüdő adenocarcinomák prognosztikai markereinek

Bevezetés: 2015-ben a WHO a tüdőtumorok új klasszifikációját vezette be. Ennek tükrében vizsgáltuk a 2004 és 2013 közötti, IA stádiumú tüdő adenocarcinomák esetében a mitosis számot, a lymphovascularis, a vascularis és az aerogén terjedést valamint az új Kadota és Sica grádusbeosztást, mint prognosztikus markereket és ezek kapcsolatát a teljes túléléssel. Módszerek: 183 beteg sebészi reszekátumát tekintettük át, közülük 77 halt meg az alapbetegség következtében. Meghatároztuk a mitosis számot, a lymphovascularis-, a vascularis- és az aerogén terjedést, valamint a Kadota- illetve a Sica grádusbeosztásokat. A mitosis szám esetében ROCanalysist végeztünk. A további paramétereket Kaplan-Meier teszttel vizsgáltuk. Az egyes csoportokat különbözőségét Log-Rank-, Breslow- és Tarone-Ware-teszttel elemeztük. A szignifikáns markereket Coxregresszióval vizsgáltuk tovább. Eredmények: A mitosis szám alacsony specificitást (44%-57%), alacsony szenzitivitást (52%-74%) és alacsony pozitív prediktív értékeket (31%-34%) mutatott a választott cut off értéktől függetlenül. A nuclearis atypia esetében különbség adódott a low grade és high grade csoportok között (p=0,022). Míg a lymphovascularis terjedés nem (p=0,074), addig a vascularis terjedés (p=0,033) és aerogén terjedés (p=0,038) prognosztikus markernek bizonyult. A Kadota-, illetve a Sica grádusrendszer vizsgálata során a low/intermediate és a high grade között észleltünk különbséget (p=0,001; p=0,001). A Cox-regresszióval egy másik munkánk során vizsgált növekedési mintázat és a vascularis terjedés bizonyult önálló prognosztikus markernek. Megbeszélés: A mitosis szám önmagában nem jó prognosztikus marker. A magas mitosis szám nem párosul feltétlenül rossz prognózissal. A Kadotailletve a Sica grádusbeosztás további vizsgálata javasolt nagyobb beteganyagon. Leletezéskor a patológusnak nyilatkoznia kell a növekedési mintázatról és a vascularis terjedésről. Témavezetők: Dr. Zombori Tamás gyakornok, Dr. Tiszlavicz László egyetemi tanár

207


Morfológia, patológia, képalkotó diagnosztika 2.

208


Nyári Gergely Róbert, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Tüdőgyógyászati Tanszék A tüdő carcinomái pleimorph, sarcomatoid vagy sarcomatosus elemekkel Bevezetés: Az 1999-es WHO Klasszifikáció a nem kissejtes tüdőtumorok csoportjába sorolja a pleomorph carcinomakat, melyek a hagyományos nem kissejtes tüdőtumorokhoz képest eltérő klinikai viselkedésűek, rosszabb prognózisúak. Munkánk célja ezen esetek kiemelése és klinikopathológiai elemzése. Módszerek: A Deszki Mellkasi Betegségek Szakkórháza nyilvántartásából emeltük ki a tumoros csoportot. Demográfiai, klinikai adataikat elemeztük. Eredmények: 16 páciensből 6 nő, 10 férfi. Átlag életkor 60 év (40-80), 39 átlag csomag/ év dohányos előzménnyel. 81.25%-t panaszok alapján, 18.75%-t rtg vizsgálattal emeltek ki. A panaszok átlagosan 13.1 héttel jelentkeztek a kiemelés előtt. Stádiumok megoszlása kiemeléskor: IA. – 1 eset, IB. – 1, IIA. – 1, IIB. – 1, IIIA. – 4, IIIB. – 1, IV. – 7. Radiológia megjelenés: (15 feldolgozható képanyag) bal oldal – 8 eset (53%), jobb – 7 (47%); perifériás – 11 (73%), centrális – 4 (27%); felső lebeny – 8 (53%), alsó – 5 ( 33%), középső lebeny / lingula 1-1 (7-7%). Metastasisok: csont, mellékvese, pleura (2-2 eset), agy, máj (1-1) Kemoterápiát 8 inoperabilis stádiumú beteg kapott: carboplatin/paclitaxel 6 esetben, gemcytabin/cisplatin, carboplatin/vepesid pedig 1-1 esetben. Radioterápia 3 esetben alkalmazva. A terápiás válasz: CR – 3eset, PD – 12, SD/PR – 1. Az elhunytaknál az átlagos túlélési idő: 10 hónap. Megbeszélés: Az irodalmi adatoknak megfelelően eseteinknél is domináns volt a férfi nem, a dohányzás jelentős szerepe. A betegek fele inoperabilis stádiumban került kiemelésre. Radiológiailag a tumor kiindulás egyenlő arányban oszlik meg a két oldal között, felső lebenyi és perifériás dominancia jellemző. A tumor fajta kemotherapia rezisztens. Rossz prognózisú. Témavezető: Dr. Szalontai Klára egyetemi adjunktus

209


Pósfai Boglárka, ÁOK V. évf., Jenei Alex, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet A ritka veserákok klinikopatológiája Célkitűzés: A vizsgálat célja a világossejtes papilláris (CCPRCC) és a transzlokációs carcinoma (TRCC) klinikopatológiai sajátosságainak a megismerése. Módszer: A szerzők az SZTE Patológiai Intézete által 1990-2015 között vizsgált 927 veserák nephrectomiás anyagát a legújabb ajánlás alapján revideálták (Am J Surg Pathol 37:1469-89, 2013). A revízió a daganat fénymikroszkópos jellegzetességei, immunhisztokémiai sajátosságai és a célzottan végzett fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) eredménye alapján történt. Az immunfenotípust szöveti mikroblokk technika alkalmazásával szénsavanhidráz IX (CAIX), CK7, CD10, racemáz és TFE3 (transzkripciós faktor E3) immunfestések elemzésével állapították meg. A FISH vizsgálat CCPRCC előzetes diagnózisa esetén 3p, 7, 17 és Y; TRCC esetén pedig TFE3 break apart próbával történt. Eredmények: 10-10 eset bizonyult CCPRCC-nek, ill. TRCC-nek. A CCPRCC immunfenotípusát a CAIX és a CK7 diffúz koexpressziója jellemezte; a világossejtes veserákban kimutatható VHL génvesztés (-3p), valamint a papilláris veserákra jellemző Y kromoszómavesztés, továbbá a 7-es és a 17-es kromoszóma triszómiája nem volt kimutatható; a molekuláris patológiai észleletek alátámasztották a CCPRCC diagnózisát. A TRCC-k immun-fenotipus szerint CAIX és CK7 negatívak, TFE3 festéssel pedig diffúz pozitívak voltak. A TFE3 FISH vizsgálat a TRCC diagnózisát minden esetben megerősítette. Az 5-éves daganatmentes túlélés CCPRCC-ben 100%-nak, TRCC-ben 14%-nak bizonyult. Következtetés: Anyagukban a CCPRCC az irodalmi adatokhoz képest ritkábban (0,3% vs. 4%), a TRCC azokkal egyezően fordult elő (0,9% vs. 1%). Megállapították a két entitás immunmorfológiai és molekuláris patológiai sajátosságait. A CCPRCC-t kitűnő, a TRCC-t rossz kórjóslatúnak találták. Témavezetők: Dr. Kuthi Levente egyetemi tanársegéd, Dr. Iványi Béla egyetemi tanár

210


Sejben Anita, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Gyulladásos bélbetegségekhez társuló egyéb kórképek Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek (IBD) között számon tartott Crohn betegség (CD) és colitis ulcerosa (UC) alapvetően a gasztrointesztinális traktus aborális szakaszát betegíti meg. Kevés adat áll rendelkezésünkre IBD-vel társult egyéb intesztinális ill. extraintesztinális kórképekről. Kutatásunk célja az IBD-hez társult nem daganatos és daganatos betegségek feldolgozása volt anyagunkban. Módszerek: Az I. számú Belgyógyászati Klinikán gondozott, 2004 és 2009 között vizsgált és biopsziával rendelkező IBD-s betegek adataiból (K50.90 – K51.90 BNO kódszámok) adatbázis készült. A Pathologiai Intézet regisztere segítségével kerestük ki az IBD-hez társuló, szövettanilag is verifikált betegségeket. Eredmények: Az 5 év alatt 382 CD beteg (181 férfi; 201 nő, átlagéletkor: 47,8 év) és 482 UC beteg (231 férfi; 251 nő, átlagéletkor: 50,6 év) felelt meg a vizsgálati kritériumoknak. A nem daganatos tápcsatornai betegségek közül Barrett oesophagus (11 eset) és coeliakia (42 eset) társult CD-hez. Daganatok esetében a colon adenomák (9 eset) és adenocarcinomák (5 eset) fordultak elő nagyobb számban. UC esetén is Barrett oesophagus (9 eset) és coeliakia (8 eset) került felismerésre. A colorectalis adenoma (35 eset) és adenocarcinoma (2 eset) aránya jelentős volt. A társuló extraintesztinális betegségek véletlenszerűen kis számban fordultak elő. Ezek közül kiemeljük az extraintesztinális tumorokat (7 és 16 eset). Megbeszélés: Mivel a tápcsatorna egységes szervnek tekinthető, úgy gondoljuk, nem véletlenül társulnak különböző nyelőcső, gyomor, vékonyés/vagy vastagbél betegségek. Ennek hátterében tápcsatornai antigénhatás állhat. Az IBD-hez társuló extraintesztinális kórképek, tumorok oka egyelőre nem tisztázott. Témavezetők: Dr. Tiszlavicz László egyetemi tanár, Dr. Reisz Zita szakorvosjelölt

211


Urbán Dániel, ÁOK V. évf., Némedi Réka, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Az IA stádiumú tüdő adenocarcinomák közül a micropapillaris carcinoma a legrosszabb prognózissal bíró daganat Célkitűzések: A WHO által 2015-ben kiadott új tüdő tumor klasszifikáció fényében, vizsgáltuk az I A stádiumú adenocarcinomák reszekált mintáinak teljes túléléssel való összefüggéseit. Módszerek: Intézetünkben 183 eset került feldolgozásra 2004 és 2013 között. A vizsgált betegek 60,7% nő és 39,3%-a férfi volt, az átlag életkor 62,3 év. A következő szubtípusok kerültek elkülönítésre: in situ adenocarcinoma 11, (6%), minimálisan invazív 9 (5%), lepidikus növekedési mintázat 31 (17%), acináris 45 (24%), papilláris 29 (16%), solid 47 (26%), míg micropapilláris növekedési mintázat 11 esetben volt látható (6%). A növekedési mintázatok architecturalis csoportosítása: „low grade” (in situ, minimálisan invazív, lepidikus), „intermediate grade” (acináris, papilláris) és „high grade” (solid és micropapilláris). Az architecturalis grádus, a solid komponens, a daganatsejtek „cellularis detachment”-je, valamint a necrosis összefüggéseit vizsgáltuk a teljes túléléssel. Eredmények: Az 5 éves túlélés a szövettani szubtípusok bontásában: in situ carcinoma (100%), minimálisan invazív (88,9%), lepidikus (87,7%), acináris (89,6%), papilláris (85,8%), solid (65,5%) és micropapilláris (27,3%). Az 5 éves túlélésben szignifikáns különbség nem volt a low (90,1%) és az intermediate grade (88,3%) között, ellenben a low + intermediate grade és a high grade (55,6%) közt igen (p=0,001). High grade csoporton belül a solid (65,5%) és a micropapilláris (27,3%) túlélési adatai között különbség látható (p=0,001). A „cellularis detachment” függetlenül a daganat típusától rosszabb prognosissal jár (p=0,027). A solid komponens jelenléte valamint a necrosis nem bizonyult prognosztikus markernek. Megbeszélés: Az I A stádiumú micropapilláris carcinomák esetén, tekintettel a rossz prognózisra, felmerül az adjuváns kezelés szükségesége. A „cellularis detachment” jelenség növekedési mintázattól függetlenül rosszabb prognózisra utal. Témavezetők: Dr. Zombori Tamás gyakornok, Dr. Tiszlavicz László egyetemi tanár

212


Vecsernyés Endre, TTIK MSc I. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Új, több szabadsági fokú számítógépes beviteli eszköz fejlesztése szoftverrel segített műtéttervezéshez Bevezetés: A műtétek megtervezése során hasznos, ha a beavatkozás lépéseit a való élethez minél hasonlóbb módon tudjuk eltervezni, Ehhez nagyon hasznosak olyan eszközök, amelyek segítségével a legtermészetesebb módon szimulálhatjuk a műtét menetét. Ezért célunk egy olyan beviteli eszköz készítése, ami az orvosok számára a számítógépes egértől természetesebb irányítási módot tesz lehetővé. Módszerek: Az ember természetes mozdulataihoz leginkább közel álló és egyben legolcsóbb megoldásnak egy kesztyű elkészítését találtuk, ami képes az elmozdulás érzékelésére. A kesztyűhöz egy 3 tengelyű gyorsulásmérővel és 3 tengelyű giroszkóp szenzorral rendelkező chipet használtam. A chip jeleit egy Arduino Uno board dolgozza fel és továbbítja a számítógépre. A továbbított jeleket egy Java program dolgozza fel. A program legfontosabb eleme a Java nyelvben megtalálható Robot osztály, ami képes egér mozgást és billentyű lenyomásokat szimulálni. A Robot osztály az 1.3-as verzió óta megtalálható a Java osztálykönyvtárai között és a vizuális felületet kezelő osztályok része. Eredmények: A kesztyű jeleit beolvassa a program, ami a megfelelő billentyű és egér kombinációkkal mozgatja a 3D-s modellt. Jelenleg a 3DSlicer programot használjuk az eszköz tesztelésére. A chip megérkezése után a jeleket kalibrálni kellett, ezek beállítása és tesztelése még folyamatban van. Megbeszélés: A munka kezdeteként készítettem egy egyszerű felhasználói felületet, amelyben gombok segítségével egy mozgássorozatot lehet létrehozni ezzel szimulálva a kesztyű mozgását. A kesztyű elektronikai felépítését megterveztem és egy kesztyűre erősítettem, így elkészült az eszköz egy prototípusa. Ezt a prototípust teszteljük, illetve működését finomhangoljuk. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Nagy Attila tudományos munkatárs

213


Veréb Dániel, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A szérum PACAP-38-koncentráció változásai összefüggésben állnak az agy mikrostrukturális elváltozásaival migrénben Bevezetés: A migrén kialakulásával összefüggésbe hozhatók a trigeminovascularis rendszerhez tartozó neuropeptidek, köztük a nocicepcióban is szerepet játszó PACAP-38. Ezenkívül fehérállományi mikrostrukturális eltérések is ismertek, melyek a fájdalom-hálózat képleteiben jelentkeznek. Tanulmányunkban a perifériás vér PACAP-38koncentráció változását vizsgáltuk a betegség klinikai jellemzőivel, valamint a szubkortikális struktúrák és a fehérállomány mikrostrukturális szerkezetével összefüggésben. Módszerek: A vizsgálatban hatvankettő epizódikus migrén beteg és negyven kontroll vett részt. A PACAP-38 szint meghatározása ictalis és interictalis periódusokban, a vena cubitalisból vett vérből, radioimmunassay módszerrel történt. Egészségesek esetében egy mintavétel történt. Tizenhárom betegnek interictalisan T1 súlyozott és hatvan grádiens irányú diffúzió tenzor MRI felvételek is készültek egy 1.5 T GE szkenneren. Eredmények: A PACAP-38 interictalis plazmaszintje migrénesekben alacsonyabb, mint egészségesekben (p<0.001). A betegség fennállásának ideje összefügg az ictalis és interictalis PACAP-38-szint különbségével (p<0.041, R=0.595). Az interictalis PACAP-38-koncentráció és a hippocampusok diffúziós paraméterei között összefüggés mutatható ki (jobb oldalon: frakcionális anizotrópia p<0.005, R=0.723; bal oldalon: átlagos diffúzivitás p<0.008, R=0.700, radiális diffúzivitás p<0.004, R=0.725). Pálya alapú térbeli statisztikával meghatározva az átlagos diffúzivitás összefüggést mutat a plazma PACAP-38-szintjével a radiatio thalamica anteriorban (pkorrigált<0.05). Megbeszélés: Szoros összefüggést mutattunk ki a betegek PACAP-38szintje és a hippocampus, valamint a radiatio thalamica anterior mikrostruktúrája között. A radiatio thalamica anterior és hippocampus is részei a fájdalom-hálózatnak, így eredményeink felvetik, hogy a PACAP-38 szerepet játszhat a migrénben igazolt mikrostrukturális elváltozások kialakulásában vagy a betegség kronifikációjában. Támogatók: OTKA-PD-104715, KTIA_13_NAP-A-ii/20, Bólyai János Kutatási Ösztöndíj Témavezetők: Dr. Kincses Zsigmond Tamás egyetemi docens, Dr. Szabó Nikoletta klinikai orvos, Dr. Tuka Bernadett tudományos munkatárs, Dr. Vécsei László egyetemi tanár

214


Vörös Boglárka, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Pathológiai Intézet Perinatális halálozás vizsgálatával szerzett tapasztalataink a Szegedi Pathologiai Intézetben 2008 és 2014 között Bevezetés: A perinatális statisztikák célja a születés körüli halálozásokkal kapcsolatos fő halálozási okok, rizikótényezők felderítése, visszajelzés nyújtása a várandósgondozásról, a szülészeti és gyermekgyógyászati ellátás minőségéről. Módszerek: Az SZTE Pathologiai Intézetben 2008 és 2014 között vizsgált 243 halálozásra vonatkozó információkat adatbázisba rendeztük, elemeztük a halvaszületések, koraszülések és fejlődési rendellenességek megoszlását. Vizsgáltuk a születési súlynak, gestatios kornak, születés utáni túlélésnek, az anyai kornak és az anyai betegségeknek a megoszlását és a kliniko-patológiai korrelációt. Eredmények: A 243 vizsgált haláleset 20%-a halvaszületés (n=49). Az összes haláleset 70%-a koraszülés (n=154), ebből 45%-ban volt fő haláloki tényező maga a koraszülöttség, éretlenség (n=109). Fejlődési rendellenesség 30%-ban fordult elő (n=73). 5% volt az érett, fejlődési anomália nélkül született újszülöttek aránya (n=12). Az in utero elhalások 94%-a a késői magzati időre tehető, s az esetek 51%-ában nem találtunk megfogható halálokot, a terhességi anamnézis is csak 30%-ban volt informatív. A koraszülöttek 59%-ban születtek a 28. hét előtt, 60%-uk született 1000 gramm alatti súllyal. A halál az esetek felében a korai perinatális szakban történt. A fejlődési rendellenességeken belül 51%-os aránnyal kiemelkedően magas a vitiumok előfordulása (n=47), ezt követik a gastrointestinalis anomáliák (17%, n=15), a kromoszómális eltérések, illetve enzymopathiák (13%, n=12), majd az urogenitalis rendszer eltérései (11%, n=10). 4-4% a központi idegrendszer illetve az egyéb rendellenességek között oszlik meg. Megbeszélés: A megfigyelések alapján szükséges egy egységes szempontrendszeren alapuló adatbázis fejlesztése, a társszakmák közötti együttműködés, a multidiszciplináris megközelítés kiterjesztése. Témavezető: Dr. Kaizer László klinikai főorvos

215


Zoltán Lilla Zsófia, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Humán melanoma és strómális sejtek in vitro fúziójának vizsgálata Bevezetés: A bőr festéksejtjeiből kiinduló melanoma malignum korunk egyik legsúlyosabb daganatos betegsége. A halálozásért leginkább felelős magas áttétképző potenciálja hátterében feltételezhető, hogy a daganatos sejtek és azok mikrokörnyezetében lévő strómális sejtek (makrofágok, fibroblasztok) közötti genetikai információ-áramlás jön létre. Ezért kutatásunk célja ezen információcsere egyik lehetséges módjának, a tumor- és strómális sejtek fúziójának in vitro kísérletes modellezése. Módszerek: Humán A375, G361 és UACC-GFP melanoma sejtvonalakat és egészséges bőrből nyert fibroblasztokat ún. metszetkamra segítségével kokultúrában tenyésztettük, előtte a parentális sejteket fluorescens cell tracker-ekkel jelöltük, továbbá a fibroblasztokat simaizom aktin (SMA) expresszióra TGFβ-val indukáltuk. A sejtek fenotípusát és a kettősen festődő hibrid sejteket epifluoreszcens és konfokális mikroszkóppal detektáltuk. A kokultúrák fúziós rátáját áramlás cytometriával mértük. A kromoszóma transzfer bizonyítására a különböző nemű parentális sejtekből készített kokultúrákon X-Y fluorescens in situ hibridizációt végeztünk. Eredmények: A kokultúrákban spontán fúzióra utaló kettős pozitív hibrid sejtek mutatkoztak, amelyek mind tumor, mind strómális fenotípust képesek voltak ölteni, SMA expressziót mutattak, továbbá X-Y kromoszóma transzfer is kimutatható volt. Megbeszélés: Az alkalmazott in vitro módszer nemcsak a tumor/strómális sejtfúzió modellezésére alkalmas, hanem rávilágít a daganatos információt hordozó hibridsejtek hasonlóságára a peritumorális strómát alkotó sejtekhez, amely befolyásolhatja a melanoma szövettani diagnosztikáját. Támogató: MTA - Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Témavezetők: Dr. Németh István Balázs egyetemi adjunktus, Dr. Buknicz Tünde PhD hallgató

216

Operatív klinikai orvostudomány 1: 2016.03.10. (csütörtök) 13.00 – 15.00

Operatív klinikai orvostudomány 1.

217


Born Alexandra, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Hypopharynxtumorok komplex onkológiai kezelése és az onkológiai eredmények értékelése a terápiás módozatok függvényében Bevezetés: A hypopharynxtumoros betegek kezelése komplex terápiás (sebészi, kemoradioterápia) megközelítést igényel. Beteganyag és módszerek: Szerző retrospektíven vizsgálta a SZTE FülOrr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán 2007. és 2014. év között diagnosztizált 139 hypopharynxtumoros beteg túlélését, a posztoperatív szövődményeket és életminőséget a kor, nem, stádium, kezelési modalitások és műtéttípusok függvényében. Eredmények: 7 betegnek I., 4-nek II., 46-nak III. és 82-nek IV. stádiumú tumora volt. Műtétet (endoszkópos lézeres reszekció, parciális garat-gége műtét, teljes gégeeltávolítás garatreszekcióval) 84 betegnél végeztek, közülük 64 beteg posztoperatív onkológiai kezelésben is részesült. Kizárólag kemoradioterápiával 35 beteget kezeltek. A 2 éves túlélés a stádium növekedésével egyre alacsonyabbnak mutatkozott (I–IV. stádiumokban 55,6%, 39,3%, 31,4%, 30,7%). Radiomucositis és nyelési nehezítettség az esetek jelentős részében gyakori velejárója volt a kemoradioterápiának. Megbeszélés: A hypopharynxtumorok kezelésében legjobb túlélési eredményeket (recidívamentes időt) kombinált kezeléssel (primer műtét, adjuváns onkoterápia) lehet elérni. Korai (T1) daganatoknál a kizárólagos terápia is hasonló túlélési eredményű. A túlélőknél sok esetben okozott életminőség-romlást a radikális műtét mellett az adjuváns kemoradioterápia. A betegek számára legmegterhelőbb műtéttípus a garatreszekcióval együtt végzett teljes gégeeltávolítás volt a hang elvesztése és definitív stomaviselés miatt. Témavezetők: Dr. Csanády Miklós egyetemi docens, Dr. Perényi Ádám szakorvos

218


Vigh Edit, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Farmakológia és/vagy lélegeztetési stratégiák a kardiopulmonális bypass kóros pulmonális elváltozások csökkentésére Bevezetés: A kardiopulmonális bypass (CPB) által kiváltott tüdőkárosodás bronchokonstrikcióval, ödémaképződéssel és atelektatikus és/vagy heterogén légtartó területek kialakulásával jár. A kóros pulmonális állapot kezelésére alveolustoborzó manőverek végrehajtása, pozitív végkilégzési nyomás (PEEP) emelése, valamint légúti konstrikció-csökkentés alkalmazható. Célunk ezen stratégiák hatékonyságának összehasonlítása volt. Módszerek: Elektív szívsebészeti műtéten áteső betegek adatait mértük a mellkas bezárását követően: a kapnogram III. fázisának meredekségét (SIII), a légúti ellenállást (Raw), a légzőrendszeri compliance-t (C) valamint a Horowitz-kvócienst (HQ). A CPB-t követően standardként előforduló 4 H2Ocm PEEP melletti lélegeztetéshez viszonyítottunk öt különböző terápiás módot: emelt PEEP (8 H2Ocm) alkalmazását (i), szevoflurán adását mind PEEP4 (ii), mind PEEP8 mellett (iii), PEEP8 és alveolustoborzó manőver együttes alkalmazását (iv), valamint PEEP8, alveolustoborzás és szevoflurán együttes használatát (v). Eredmények: Raw minden csoportban szignifikánsan csökkent, legnagyobb mértékben a PEEP, kifújás és szevoflurán együttes alkalmazása mellett (-60±21[SD]%, p<0,001). C értékét az alacsony PEEP melletti szevoflurán adagolás kivételével mindegyik manőver hasonló mértékben, szignifikánsan emelte (43±33%, p<0,001). SIII értékét mindegyik manőver szignifikánsan csökkentette, legnagyobb mértékben az emelt PEEP és szevoflurán együttes alkalmazása (-32±16%, p<0,001). Szignifikáns emelkedést HQ értékeiben csak az alveolustoborzást tartalmazó manőverek okoztak (iv: 32±27%, v: 47±28%, p<0,001). Megbeszélés: Az emelt PEEP és az alveolustoborzás együtt a dependens régiók zárt alveolusainak megnyitásával csökkentik a ventillációs heterogenitást, növelik a compliance-t és javítják az gázcserefunkciót. A szevoflurán bronchodilatatív hatása Raw csökkenésén keresztül járul hozzá a tüdő homogenizálásához. A CPB és a légzőrendszert károsan érintő perioperatív hatások komplex mechanizmusú, átmeneti pulmonális funkcióvesztést okoznak, mely kezelésében elsősorban az atelektázia megszűntetésére irányuló összetett terápiás megközelítés a hatásos. Témavezetők: Dr. Babik Barna egyetemi docens, Dr. Peták Ferenc egyetemi docens, Dr. Fodor H. Gergely PhD hallgató

219


Bozsó Noémi, ÁOK IV. évf., Balog Dóra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A splanchnikus keringési zavarok korai, nem-invazív diagnosztikája extra-mezenteriális eredetű keringési zavarok kísérletes modelljeiben Bevezetés: A gasztrointesztinális keringés romlásának korai felismerése a kezelés sikerességének szempontjából kiemelkedően fontos. A vékonybél vérellátásának közvetlen károsodása mellett extra-mezenteriális eredetű keringési zavar is kialakulhat, ami számos kórfolyamat (shock, haemodialysis, szív- és érsebészeti beavatkozások) súlyos szövődménye lehet. Korábban igazoltuk, hogy a lokális hemodinamikai zavarral járó mezenteriális ischaemia kimutatható a kilélegzett metán-szintek mérésével (Lajkó, 2015 OTDK), így jelen tanulmányunkban megvizsgáltuk a kilélegzett levegő metán szintjeiben bekövetkező változásokat szisztémás keringészavarral járó, nem-okkluzív mezenteriális ischaemia in vivo modelljeiben. Módszerek: 1. tanulmány: Altatott, thoracotomizált, lélegeztetett törpesertésekben 60 perces perikardiális tamponádot (PT) hoztunk létre, melynek során az artériás középnyomás (MAP) 40-45 Hgmm-re esett. Az álműtött csoport kontrollként szolgált (csoportonként n=6). 2. tanulmány: Altatott patkányok egy csoportjában a hasi aorta 60 perces részleges leszorításával (parciális aorta okklúzió, PAO) 30-40 Hgmm-re csökkentettük a splanchnikus terület artériás középnyomását, a másik csoport (n=6 csoportonként) kontrollként szolgált. Mindkét tanulmány során metán-termelő állatokat használtunk (kilélegzett metán-szint>1ppm). Monitoroztuk az artéria mesenterica superior (AMSF) áramlását, az ileum mikrokeringését jellemző vörösvérsejt áramlási sebességet (RBCV) és a kilélegzett metánkibocsátást (fotoakusztikus módszerrel). Eredmények: 1. tanulmány: PT alatt alacsonyabb MAP mellett az AMSF és a RBCV romlása volt megfigyelhető, amit a kilélegzett metán-szint csökkenése kísért. 2. tanulmány: A PAO alatt csökkent AMSF és RBCV értékeket mértünk, alacsonyabb kilélegzett metán-szint mellett. Mindkét tanulmányban a mikrokeringést jellemző RBCV, valamint a lokális keringést meghatározó AMSF és a kilélegzett metán-szint között szignifikáns összefüggést mutattunk ki. Következtetés: Az általunk alkalmazott állatmodellekben bizonyítottuk a pozitív korrelációt a splanchnikus mikrokeringés és a kilélegzett metánszint között extra-mezenteriális eredetű keringési zavarok során. Támogatók: NKFI-116861, OTKA-K104656 Témavezetők: Dr. Varga Gabriella egyetemi tanársegéd, Dr. Érces Dániel egyetemi tanársegéd, Dr. Szűcs Szilárd PhD hallgató

220


Csanádi Piroska Csenge, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Jobb kamra kiáramlási pálya rekonstrukció transanuláris folttal és biológiai műbillentyű- beültetéssel gyermek- és felnőttkorban – hosszú távú eredmények Bevezetés. Súlyos pulmonalis anulus hypoplasiával született szívbetegek rekonstrukciója során nagyfokú regurgitatio léphet fel, következtében a szív diszfunkcióssá válhat. Kérdés, hogy hosszú távra tervezve érdemes-e pulmonalis pozícióba biológiai műbillentyűt beültetni, illetve, hogy az életkor a rekonstrukció időpontjában befolyásolja-e a betegek hosszú távú életkilátásait? Módszerek: Intézetünkben 1978-1992 között 13 betegen végeztek egy műtéttel transanuláris foltplasztikát és biológiai műbillentyű-beültetést. Kórtörténetüket, jelen státuszukat vizsgáltuk (fizikális vizsgálat, echocardiográfia, EKG, 6 ’séta, BNP, MRI). Az operáció idejében gyermekek alkotják az első, felnőttek a második csoportot. Eredmények: Az első csoport 4 betegének műtéti életkora 8-15 év. Jelenleg átlag 44,25 évesek. Három esetben történt reoperáció átlag 23 évet követően restenosis miatt. A biológiai műbillentyű élettartama átlagosan 23,25 év. A második csoport 7 betegének műtéti életkora 19-42 év, a műbillentyűk élettartama 2-36 (átlag 20) év. 4 késői halálozás volt átlag 25 évvel a műtét után. Három esetben történt reoperáció átlag 17,3 évet követően restenosis miatt. Akiknél nem történt graftcsere, a műbillentyű életidő 2-36 (átlag 22) év. Összehasonlítva mindkét csoportban 36 év a leghosszabb műbillentyű élettartam. Jelen státuszukban érdemi eltérés nincs. NYHA I-II-III-as stádiumúak. Bal kamra funkciójuk normális. Jobb kamra funkciójuk mérsékelten csökkent. Pulmonalis insuffitientia kisközepes fokú. Aorta insuffitientia és ritmuszavarok előfordulása gyakoribb a felnőttkorban operáltak csoportjában. Konklúzió: A biológiai műbillentyű több évtizeden keresztül kitűnően képes funkciója ellátására, tehát alkalmas az obstrukció korrekt korrigálására. Javasolt már gyermekkorban elvégezni a graft beültetést, hiszen a billentyűk várható élettartama hosszú, és az esetleges reoperációk kisebb kockázatot jelentenek, mint a jobb kamra elégtelenség megfordíthatatlan következményei. Ilyen hosszú távú eredmények irodalmi ritkaságnak számítanak. Témavezetők: Dr. Hartyánszky István egyetemi docens, Dr. Havasi Kálmán egyetemi tanársegéd

221


Drágus Emőke, MOGYE ÁOK V. évf. , Fülöp Zsolt Zoltán, MOGYE ÁOK V. évf. MOGYE ÁOK, Urológiai Klinika Az egy vesével rendelkező urolithiasisban szenvedő betegek kezelése percután nephrolitotomiával Bevezetés: Egy vesével rendelkező betegek húgyúti köves megbetegedése esetén körültekintőbben kell eljárnunk a kezeléseket illetően. A PNL (percutan nephrolitotomia) jól meghatározott eredményekkel szolgáló eljárás medence-, kehelykövek és az ureter felső szakaszában helyetfoglaló kövek eltávolítására, de egy vese esetén nem rendelkezünk elegendő információval a biztonságát illetően. Vizsgáltuk a percutan kőeltávolítás hatékonyságát és biztonságosságát egy vesével rendelkező betegek esetében. Módszerek: Retrospektív tanulmányt végeztünk 2011 január és 2015 január között a marosvásárhelyi Urológiai Klinika PNL-n átesett beteganyagát tanulmányozva (1199 beteg). Az általunk felállított kritériumok a következők voltak: egy vesével rendelkező, urolithiasisban szenvedő illetve percután nefrolitotomián átesett beteg. Ezen kritériumoknak 36 beteg felet meg. Eredmények: Az 1199 percután endoszkópián átesett beteg közül 36 rendelkezett egy vesével (5,75%). A nemek szerinti eloszlás: 19 férfi (52,77%) és 17 nő (47,22%). A betegek átlagéletkora 56,05 év. A kövek elhelyezkedését illetően 19 medencekő (52,77%), 16 alsó kehelykő (44,44%) és 1 uréterkő (2,77%) fordult elő. 13(36,11%) beteg kórelőzményében tettek említést korábbi urolithiasisos megbetegedésről. Procedura utáni szövődményt 8(22,22%) esetben írtak le (2 retroperitoneális hematoma, 2 pyelo-ureteralis jonkció szűkület, 2 ureterohidronefrózis, 1 esetben reziduális kő és 1 esetben fennmaradó szekréció). 5(13,88%) esetben fordult elő recidíva. Megbeszélés: Az eredmények alapján elmondható, hogy az egy vesével rendelkező, urolithiasisban szenvedő betegek esetében is biztonságos és sikerrel alkalmazható eljárás a PNL (jelen esetben 77,77%-os hatékonyság), viszont az esetleges szövődmények fellépte fokozottabb odafigyelést igényel. Témavezető: Dr. Mártha Orsolya egyetemi docens

222


Makai-Kis Szabina, FOK V. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika A dentogén sinusitisek konzervatív és sebészi terápiás lehetőségei Bevezetés: A rhinosinusitisek viszonylag kis hányadáért felelősek a fogeredetű gyulladások, viszont felismerésük és diagnosztizálásuk hiányában nem lehet sikeres a kezelés. Nem csupán egy fog sinus maxillaris felé terjedő gyulladása okozhatja a betegséget, hanem iatrogén tevékenység is felelőssé tehető (extractio, endodonciai kezelés, implantátum stb.). Módszerek: Vizsgálataink során 2015. január 1. és december 15-e között az SZTE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájának ambulanciáján, valamint fekvő osztályán diagnosztizált és kezelt, 86 akutés 201 krónikus sinusitises páciens beteganyagát tanulmányoztuk. Eredmények: A 86 akut sinusitissel diagnosztizált páciens közül 7 esetben volt bizonyítható a fogeredet (8%). Közülük 5-en csupán konzervatív kezelést kaptak (legtöbb esetben antibiotikum alkalmazása), 2 esetben műtéti kezelésre is szükség volt, mely mindkét páciens esetében egyoldali endoscopos melléküreg (FES) műtét volt. A 201 krónikus esetből 15 volt fogeredetű (7,4%). 10 esetben konzervatív kezelés történt (legtöbb esetben kortikoszteroid használata) de 5 esetben elkerülhetetlen volt a sebészi kezelés. Közülük 3 esetben egyoldali FESS történt (egy esetben submucosus septum resectioval kiegészítve), 1 esetben kétoldali FESS, 1 esetben pedig submucosus septum resectio és kétoldali mucotomia inferior. Megbeszélés: Eredményeink a nemzetközi irodalmi adatokkal összevethetők, közel azonos arányokat mutatnak. Gondos fizikális és a legújabb képalkotó vizsgálatokkal korai és pontos diagnózis adható, mely a hatékony kezelés alapját képezi. Témavezető: Dr. Bella Zsolt egyetemi adjunktus

223


Makáry Péter, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Klinika Diabetes Mellitus hatása tüdőreszekció utáni levegő kilépésre Bevezetés: Tüdő műtét során a parenchymán keletkezett seb levegőt ereszthet át, melynek időtartama változó. Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy a tüdőn lévő seb (resectios vonal) gyógyulását és ezzel együtt a levegő áteresztés idejét hogyan befolyásolja cukorbetegség (DM) jelenléte. Módszerek: 2014 január és 2015 december között operált, 272 felnőtt beteg (137 férfi és 135 nő) orvosi dokumentációját tekintettük át. A lebeny eltávolító műtéteket két csoportba soroltuk: felső lebenyt (61,4%) és közép vagy alsó lebenyt (38,6%) érintő lobectomiák. A DM (12,5%) mellett vizsgáltuk egyéb társbetegségek és faktorok előfordulását: COPD (9,5%), hypertonia (39,7%), más szívbetegség (19,5%), dohányzás (34,2%), antikoaguláns szedése (22,0%). Tartós átszívásnak a műtéttől számított 5 napig (felső kvartilis értéke) vagy azon túl tartó drainálási időt tekintettük. Ez a vizsgált betegek 23,2%-nál fordult elő. A felsorolt faktorok és a tartós 2 átszívás közti összefüggést egyváltozós (Chi -teszt) és többváltozós (logisztikus regresszió) analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A tartós átszívás szignifikánsan gyakoribb COPD-ben (p=0.040), viszont DM nem növeli szignifikánsan a tartós átszívás előfordulását (p=0.987). Multivariáns vizsgálattal nézve sem a lobectomia típusa, hypertonia, más szívbetegség, dohányzási státusz vagy antikoagulans szedése nincs hatással a tartós átszívás kialakulására. Megbeszélés: A DM megléte vizsgálatunk szerint nem befolyásolja a tüdő műtét utáni, a parenchyma seben át történő levegőkilépést. Tartós levegő kilépés csak a COPD-vel mutat szignifikáns összefüggést és a többi vizsgált társbetegségekkel nem. Témavezető: Dr. Furák József egyetemi docens

224


Nagyszegi Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Klinika Az őrszem nyirokcsomó imprint citológiájának szerepe az emlőrák komplex kezelésében Bevezetés: Az őrszem nyirokcsomó intraoperatív imprint citológiájának bevezetése az emlősebészetben jelentősen csökkentette a második ülésben elvégzett axilláris blockdissectiok számát, ezáltal a páciensek megterhelését. Az elmúlt években, több prospektív tanulmány eredményei alapján, őrszem nyirokcsomóban igazolt izolált tumorsejtek, valamint micrometastasisok esetén, illetve a 2010-ben közölt ACOSOG Z0011-es vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegcsoportban (emlőmegtartó műtét, makrometasztizis maximum két őrszem nyirokcsomóban, kiegészítő adjuváns kezelés) szintén elhagyható az axilláris blockdissectio. Vizsgálatunk célja ezen eredmények figyelembevételével az imprint citológia érzékenységének, hasznosságának megítélése a korai emlődaganat miatt operált páciensek körében. Betegek és módszerek: A kutatás során a 2008 májusától 2014 decemberéig a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Sebészeti Klinikáján korai malignus emlőtumor miatt operált, és imprint citológián átesett betegek adatait gyűjtöttük össze. Elemeztük a módszer szenzitivitását és specificitását oly módon is, hogy figyelembe vettük a Z0011-es vizsgálat irányelveit. Eredmények: Összesen 1168 esetben történt imprint citológia. A betegek átlag életkora 58,62 év (25-88 év). Az elvégzett imprint citológia 202 esetben igazolt áttétet. Ezeknél a betegeknél azonnali, kiegészítő axilláris blockdissectio történt. Az imprint citológia 966 esetben nem igazolt pozitivitást. A végleges szövettani feldolgozás során összesen 348 esetben találtak áttétet. 149 álnegatív, valamint 3 álpozitív eset igazolódott. Ezek alapján az imprint citológia szenzitivitása 57,18%-nak, a specificitás 99,63%-nak bizonyult. Az új irányelvek kritériumainak megfelelő betegek kihagyásával a szenzitivitás 34,23%-ra csökkent, specificitás továbbra is magas, 99,76%-os eredményt adott. Megbeszélés: Az imprint citológia specificitása az új irányelveket figyelembe véve ugyan jó maradt, a szenzitivitása azonban jelentősen csökkent. Mindezek alapján már nem indokolt az intraoperatív imprint citológia rutinszerű alkalmazása korai emlődaganatok sebészi kezelésében. Témavezető: Dr. Lázár György egyetemi tanár

225


Operatív klinikai orvostudomány 2.

226

Operatív klinikai orvostudomány 2: 2016.03.10. (csütörtök) 15.15 – 17.15 th

Paulo Cardoso, Faculty of Medicine, 6 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Orthopedics Arthroscopic anterior cruciate ligament reconstruction using hamstring tendons: a comparison of the anatomical and the transtibial surgical techniques. Introduction: Anterior cruciate ligament injury (ACL) incidence has increased steadily over the past 25 years and consequently the number of ACL reconstructive surgeries. Surgeons approach to ACL reconstruction depends on their type of graft, technique (open or arthroscopic) and tunnel preference. Our study, aimed to compare both radiological and early clinical results of two different arthroscopic hamstring ACL reconstructive surgical techniques: the Anatomical technique (AT) and the Transtibial technique. Materials and Methods: We did a retrospective non-randomised study of consecutive patients that underwent ACL reconstructive surgery at our department (between 2012 and 2015). Their digital medical records (notes and post-operative knee radiographs) were reviewed. Despite the surgical technique, every patient had a similar post-operative rehabilitation protocol. Furthermore, clinical follow-up records were also analyzed to compare each technique length of stay at the hospital (LOS) and to register postoperative complications. Results: Patients were divided in two groups, according to the performed surgical technique. An unpaired t-test was conducted, which compared specific data such as: patient age, LOS at the hospital, femoral tunnel angle and tibial tunnel position. Results showed statistical significance, hence supporting our main hypotheses: the AT provides less length of stay at the hospital (t(36)=3.824, p=0.0005) and a more oblique femoral tunnel angle (t(31)=2.546 p=0.0161). Conclusion: We proved that the femoral drilling, performed in the AT, provides a more oblique and natural graft placement. Lastly, clinical followup records revision (at 6 weeks and 6 months), concluded that LOS at the hospital is shorter with the AT. Supervisor: Dr. Krisztián Sisák Assistant Professor

227


Pejin Andrea, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Idegsebészeti Klinika Az independens komponens analízis jelentősége az eloquens agyterületeket érintő tumorok preoperatív tervezésében Preoperatív agytérképezéshez gyakran alkalmazott módszer a funkcionális MRI (fMRI). Az fMRI analízishez általánosan használt módszer a modellalapú általános lineáris modell (GLM) Az agytumorban szenvedő betegek gyakran nem tudják megfelelően teljesíteni a feladatokat és az fMRI adat zajos és műtermékes lesz. Az independes komponens analízis (ICA) egy nem modell alapú fMRI feldolgozási módszer, mely az adatot egyedi aktivációs mintázatok alapján különálló komponensekre bontja. Ez a módszer lehetőve teszi, hogy megtisztítsuk az adatot a zajtól úgy, hogy eltávolítjuk belőle a műtermékes komponenseket. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy agytumoros betegekben az ICA vagy a GLM módszerrel végzett fMRI analízis azonosítja pontosabban a funkcionális agyterületeket. A vizsgálatba 46 beteget vontunk be. A műtét előtt motoros (n=26) vagy beszéd (n=20) fMRI vizsgálatot végeztünk. Az fMRI adatokat GLM és ICA módszerrel is feldolgoztuk. A betegek 52,1 %-a mutatott a műtét előtt funkcionális károsodást. A betegek 76,2%-nál tapasztaltunk szignifikáns növekedést az fMRI aktivációban ICA analízissel, elsősorban a súlyos funkcionális deficitet mutató betegeknél. 15,2%-ban a GLM analízis nem adott értékelhető eredményt, de az ICA-t követően a várt agyterületeken megjelentek az aktivációk. Eredményeink alapján agytumorban szenvedő betegekben az ICA alapú fMRI analízis megbízhatóbb eredményt ad a standard GLM-nél, különösen a rossz minőségű, zajos adatoknál feldolgozásakor. Témavezetők: Dr. Kis Dávid egyetemi tanársegéd, Dr. Máté Adrienn klinikai orvos, Dr. Barzó Pál egyetemi tanár

228


Mihálffy Edit Mária, TTIK, IV. évf. SZTE ÁOK, Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinika Auditory Steady State Response (ASSR) tanulmányozása légvezetéses és csontvezetéses akusztikus stimulációval Bevezetés: A szubjektív hallásvizsgáló módszerek nem minden esetben adnak megbízható eredményeket, melynek következménye helytelen diagnózis felállítása lehet. Előtérbe kerültek tehát az objektív vizsgáló eszközök, melyek pontosabban, az ASSR esetében frekvenciaspecifikusan képesek a hallásküszöb objektív becslésére. Munkánk célja az volt, hogy megállapítsuk milyen pontossággal alkalmazható az ASSR metodika a klinikai gyakorlatban. Módszerek: 12 személyt vizsgáltunk. Tympanometriás méréssel, ellenőriztük a középfül állapotát. Tisztahang audiometriával megvizsgáltuk a hallásküszöböt, melyek az objektív módszerrel való összehasonlítás alapját adták. Objektív ASSR vizsgálat során folytonos és dinamikus hangingerek szolgáltatásával kiváltott agyi potenciálokat mértünk. Összehasonlítottuk a szubjektív és objektív vizsgálati eredményeket. Eredmények: Eredményeink azt mutatták, hogy nincs szignifikáns eltérés a mért szubjektív és objektív küszöbök között. A légvezetéses és csontvezetéses akusztikus stimuláció által kiváltott válaszok egymáshoz képest különbözőek, de a mérési technikák eredményei összességében, a megengedett különbségekkel együtt korrelációban vannak. Az egyik mentálisan beteg páciens tiszthang audiometriás eredményei nem minősültek hitelesnek, míg az ASSR-el megbízható válaszokat kaptunk. Megbeszélés: Az Interacoustics ASSR mérésére alkalmas műszer képes gyermekek, együttműködésre nem képes, esetleg fogyatékossági támogatások igénylésének céljából nem kooperáló személyek hallásának vizsgálatára frekvenciaspecifikusan. Az ASSR technika alkalmas a légvezetéses és csontvezetéses akusztikus stimulációval nyert agytörzsi válaszok regisztrálására éber állapotban is, ami előnyt jelent más, a hangok központi feldolgozottságát vizsgáló módszerrel szemben, ahol az információk megszerzéséhez altatás szükséges. Témavezetők: Dr. Kiss József Géza tudományos tanácsadó, Dr. Tóth Ferenc tudományos munkatárs

229


Srour Rasha, ÁOK V. évf., Halcsik Renáta, ÁOK IV. évf. University of Szeged, Faculty of Medicine, Institute of Surgical Research Prognostic importance of high mobility group box protein-1 (HMGB1) in experimental sepsis Introduction: In septic conditions the transiently increased oxygen delivery (DO2) can compensate the higher oxygen consumption (VO2) caused by the inflammation, however, generalized cellular hypoxia will develop on the long run. This biphasic process is accompanied by hemodynamic changes and the release of several mediators, and it is still unclear, which biomarker may be of prognostic importance. Objective: Our aim was to determine the exact relationship between the changes of VO2-DO2 ratio and plasma biomarkers in a clinically relevant model of abdominal sepsis. Methods: Anesthetized minipigs were subjected to fecal peritonitis (n=16, 0.5g/kg autofaeces i.p.) or sham-operation (i.p. saline, n=6). Invasive hemodynamic monitoring was started with regular blood gas analyses between the 16-24hr of the insult to calculate VO2-DO2 values and in parallel the plasma levels of big-endothelin, TNF-alfa, interleukin-10 and HMGB1 were determined by ELISA technique. Results: At 24 of sepsis the VO2-DO2 ratio significantly decreased below the control in 9 animals (severe subgroup), while it was significantly higher in 7 (moderate subgroup). The HMGB1 plasma concentrations were significantly elevated at 6-16hr of peritonitis in the severe subgroup (2.919.7 ng/ml), but not in the controls and moderately septic subgroup (0.3-1.8 ng/ml). The big-endothelin, but not that of TNF-alfa and Il-10 levels, showed similar changes. A significant negative correlation (r=-0.782) was found between late O2 extraction ratios and early HMGB1 changes. Conclusion: Early elevation of plasma HMGB1 is predictive and correlates with the deterioration of O2 extraction in the later phases of sepsis. Support: NKFIH-K116689 Supervisors: Dr. József Kaszaki associate professor, Dr. Dániel Érces assistant professor

230


Tari Zsófia, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, SZTE ÁOK, Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Az intrapulmonális sönt kapnográfiás becslése Bevezetés: Az intrapulmonális sönt (IPS) a perioperatív hipoxémiák vezető oka. A meghatározására használt Fick-módszer korlátja, hogy számításba bevont paraméterek közül a kapilláris oxigén tartalom betegágy mellett csak becsülhető, a vénás oxigén tartalmat extrapulmonális tényezők (keringő perctérfogat, oxigén fogyasztás) is befolyásolhatják, értékét a hipoxiás pulmonális vazokonstrikció befolyásolja, és a vizsgálat magas szintű invazivitást képvisel. IPS becslésére új módszerként tekinthető a volumetriás kapnográfia és artériás vérgáz felhasználásával számolt Enghoff és Bohr féle holtterek különbsége. Célunk az IPS becslésére alkalmas technikák összevetése volt. Módszerek: Elektív szívműtétre kerülő, altatott, lélegeztetett betegeknél (n=39) volumetriás kapnográfiával, artériás és centrális vénás vérgáz minták elemzésével meghatároztuk a Bohr és Enghoff holtteret, melyek különbsége a nem ventiláló, de részben megtartott keringésű tüdőrégiók elvesztett térfogatát jellemzi. A vérgáz adatokból a sönt frakciót (Qs/Qt) számítottuk. A kétféle módszerrel meghatározott IPS jellemzők közti összefüggés szorosságát Pearson korrelációs teszttel jellemeztük. Eredmények: A holttér különbségekből kapott IPS értéke a lélegeztetési térfogat 18,8±5,0%-t tette ki, míg a Qs/Qt 14,0±7,8%-ra adódott. A volumetrikus kapnográfián alapuló IPS mérés statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatott a Qs/Qt frakcióval (r=0,49, p<0,001), szisztematikus eltérések alacsony IPS értékek mellett jelentkeztek. Megbeszélés: A kétféle módszerrel meghatározott IPS egyezése arra utal, hogy a két módszer különböző módon, de hasonló eredménnyel jellemzi a ventilációs perfúzió illeszkedés zavarát. A kis IPS esetén jelentkező szisztematikus eltérés hátterében a hipoxiás pulmonális vazokonstrikció kisebb mértéke állhat. A kapnográfiás technikával meghatározott IPS mérés kiegészülve a kereskedelmi forgalomban újabban elérhető transzkután artériás CO2 meghatározás lehetőségével a neminvazív IPS monitorizálás rutinszerű lehetőségét veti fel a perioperatív szakaszban. Témavezetők: Dr. Babik Barna egyetemi docens, Dr. Balogh Ádám PhD hallgató, Dr. Peták Ferenc egyetemi docens

231

Operatív klinikai orvostudomány 2: 2016.03.10. (csütörtök) 15.15 – 17.15 th

th

Zsolt Zoltán Fülöp, MOGYE 5 year, Emőke Drágus, MOGYE 5 year, Miron Andreea, MOGYE ÁOK V. évf. University of Medicine and Pharmacy of Tîrgu Mureș Surgical Treatment of Postoperative Giant Median Incisional Hernia, using Retromuscular Prolene Mesh and Hernial Sac Introduction: Surgical treatment of postoperative giant median incisional hernias is a challenge because of the high recurrence and morbidity rates. In daily practice various surgical techniques are being used, without a defined one that is superior over the others. However there is a technique that proves promising. It assumes using a prolene mesh in retromuscular position combined with tension-free methods. We aimed to analyze the surgical procedures of postoperative median incisional hernias and examine the efficiency of the surgical technique used at our clinic. nd Methods: We conducted a retrospective study at the 2 Department of Surgery, Emergency County Hospital in Tîrgu Mureș, during January 2010 and January 2016. We investigated 763 cases of postoperative median incisional hernia. We analyzed several surgical procedures, in order to find out the efficiency of the surgical technique used at our clinic. Results: 7.4% of the surgeries are represented by incisional hernia repairs. From 763 surgeries, we found in 211(27.65%) cases primary suture repairs, in 485(63.57%) cases repairs were made with prolene mesh in retromuscular position, finally in 67(8.78%) cases prolene mesh in retromuscular position and hernial sac were used together in the surgical treatment. Recurrences appeared in 51(6.68%) cases. Regarding to our technique, recurrences were found in 3(4.47%) cases. We found 4(5.97%) early complications (1 rectus sheath hematoma and 3 subcutaneous seromas). Conclusions: The abdominal wall reconstruction with prolene mesh in retrmuscular position and with the hernial sac is an alternative procedure for preventing the postoperative complications and to reduce the number of recurrences. Supervisor: Dr. Tivadar Bara

232


Ugocsai Melinda, ÁOK VI. évf., Lajkó Norbert, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Sebészeti Műtéttani Intézet A pericardiális tamponád új kísérletes modellje Bevezetés: A pericardiális tamponád (PT) kórtanának, terápiás lehetőségeinek vizsgálatára alkalmazott kísérletes állatmodelleknek számos limitációja van. Ezek közül a legfontosabb a mellkasi feltárás, mivel a thoracotomia tüdősérülést, gyulladást, vérzést okozhat, romló tüdőventillációval járhat. Jelen vizsgálatunk célja olyan kísérleti protokoll kidolgozása volt, ami a PT modellt használhatóbbá, és a klinikai képhez hasonlóbbá teheti. Módszerek: Altatott, lélegeztetett törpesertésekben (csoportonként n=6) 60 perces PT-t hoztunk létre. Az 1. csoportban thorakotomián keresztül kolloid oldatot, míg a 2. csoportban transphrenikus behatolásból, a diaphragmán ejtett metszésen keresztül bevezetett kanülön át saját vért töltöttünk a pericardium üregébe. Mindkét esetben az artériás középnyomást (MAP) 40-45 Hgmm-en tartottuk 60 percig, majd a PT megszüntetését követően 180 percig monitoroztuk a hemodinamikai (PiCCO monitor, Transonicáramlásmérő) és a vérgáz paramétereket. Szükség esetén pozitív kilégzésvégi-nyomást (PEEP) alkalmaztunk a megfelelő ventilláció biztosítására. Meghatároztuk a vérplazma myeloperoxidáz (MPO) aktivitását, a bélmucosa in vivo hisztológiai vizsgálatát konfokális lézer endomikroszkóppal (CLSEM) végeztük. A változások mértékét a 3. álműtött csoportokhoz viszonyítottuk. Eredmények: Mindkét PT modell csoportban a tamponád után alacsonyabb MAP és emelkedett szívfrekvencia mellett a perctérfogat normalizálódott, az emelkedett plazma MPO aktivitást a bélmucosa súlyos károsodása kísérte. Transzphrenikus behatolással a műtéti idő jelentősen (~30 perc) csökkent, a megfelelő oxigenizáció fenntartásához csak az esetek ~10%-ában volt szükség PEEP alkalmazására, szemben a thorakotómia több, mint 90%-os arányával. Megbeszélés: Kísérleti modellünk kisebb műtéti traumával jár, lerövidül a műtéti idő hossza, jobb oxigenizáció biztosítható. Ugyanakkor az invazivitás csökkentése a hemodinamikai és biokémiai változások mértékét nem befolyásolja. Kutatási támogatás: OTKA-K104656 Témavezetők: Dr. Érces Dániel egyetemi tanársegéd, Dr. Varga Gabriella egyetemi tanársegéd, Dr. Bari Gábor klinikai orvos

233


Varga Kata, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Szemészeti Klinika Klinikai és molekuláris markerek a retinaleválásban Bevezetés: A retinaleválás (RD) egyike a leggyakoribb, sürgős beavatkozást igénylő szemészeti kórképeknek. Sikeres sebészeti technikák és a beavatkozások tapasztalatainak új diagnosztikai módszerekkel való kombinálása, a klinikai és tudományos ismeretekkel együtt segíti az ellátás fejlődését. Módszerek: A vizsgálat során 10 regmatogen retinaleváláson átesett beteg adatait használtuk fel. A friss RD betegekről OCT felvétel készült a 23G-s vitrectomia előtti valamint utáni napon. A műtétek során gyűjtött subretinalis folyadékban (SRF) gyulladásos faktorokat (IL-6, IL-8) vizsgáltunk ELISA segítségével. A SRF humán makrofágok indukálta apoptotikus retina pigment epithel (RPE) sejteket érintő fagocitózisra kifejtett hatását ex vivo tanulmányoztuk és flow cytometria segítségével számszerűsítettük. Többszörös leváláson átesett, phthisis bulbi és fájdalom miatt enucleált szemen végeztünk immunhisztokémiai vizsgálatokat (IHC) mikroglia sejt (CD34) és makrofág (CD68) markerek kimutatása végett. Eredmények: A friss RD betegről készített OCT felvételeken hiperreflektív pontokat (HRP) figyeltünk meg a levált neuroretinalis határnál. Sikeres vitrectomia műtétet követően számuk és méretük egyaránt csökkent. A phtiticus szem IHC vizsgálata CD68 markerre pozitív, CD34-re negatív sejt konglomerátumokat jelzett a levált neuroretina mentén. A SRF-ban a kontrollhoz képest emelkedett IL-6 és IL-8 szinteket mértünk. Makrofágokhoz adva a folyadékot, ex vivo megkétszerezte a pusztuló RPE sejteket fagocitáló hatásukat. Megbeszélés: A friss retinaleválás az OCT felvételen a levált neuroretinalis határon megjelenő HRP-okkal jellemezhető; sikeres RD műtétet követően ezek a pontok számban, méretben csökkennek, hasonlóan az IHC során megjelenített makrofág konglomerátumokhoz. A SRF pro- inflammatorikus faktorokat tartalmaz, melyek a professzionális fagociták pusztuló RPE sejteket érintő bekebelező képességét fokozzák. Témavezető: Dr. Petrovski Goran egyetemi docens

234

Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia: 2016.03.09. (szerda) 17.30 – 19.45

Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia

235


Biernacki Tamás, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A kognitív funkciókárosodás prevalenciája relapszus-remisszió kóformájú és klinikailag izolált syndromás sclerosis multiplexes betegekben Bevezetés: A sclerosis multiplex (SM) a fizikai tünetek mellett gyakran okoz kognitív károsodást a betegség bármely stádiumában. A kognitív funkciók közül leggyakrabban az információ feldolgozás sebessége, a vizuális és a verbális memória sérül. Célkitűzés: Relapszus-remisszió és CIS kórformájú SM betegekben a kognitív funkcióromlás prevalenciájának meghatározása, a nemek és végzettség szerinti különbségek vizsgálata. Betegek és módszer: Vizsgálatunkba 554 RRSM és CIS beteget vontunk be, akiket az SZTE Neurológiai Klinika, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és az Egri Markhot Ferenc Kórház SM ambulanciáin kezelnek. A szegedi betegek szociodemográfiai és klinikai adatait a szegedi SM-regiszterből, az egri és a budapesti betegek adatait kórlapjaikból gyűjtöttük ki. Statisztikai 2 elemzéshez Fisher- és χ tesztet használtunk. Etikai engedélyszám: 207/2015 SZTE. Eredmények: Az 554 beteg közül 397 nő, 157 férfi, pácienseink átlagéletkora 45±12 év, átlag betegségtartama 13±8 év, átlag EDSS pontszáma 2,0±1,7 pont, iskolai végzettsége 47%-uknak ≤12 év, 53%uknak ≥13 év volt. Kognitív deficitet 57%-uknál (318 beteg) találtunk. A férfiaknál szignifikánsan gyakrabban fordult elő kognitív deficit, mint a nőknél (70,1% és 51,6%, p<0,001), továbbá a teszt összes alrészén rosszabbul teljesítettek, mint a nők. A magasabb végzettségű nők között a kognitív deficit prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt az alacsonyabb végzettségűekhez képest (42,5% és 62,5%, p<0,001). Megbeszélés: A kognitív károsodás prevalenciája hasonló volt tanulmányunkban, mint a nemzetközi 43-70%-os adatok. Hasonlóan nemrég megjelent kutatási eredményekhez, a férfiaknál magasabb prevalencia értéket találtunk, mint nőknél. Jelen tanulmányunk azonban az első, amely kimutatta, hogy a magas iskolázottság védő hatása a kognitív deficittel szemben nemek szempontjából eltérő, a férfiaknál nem, csak nőknél érvényesül. Témavezető: Dr. Bencsik Krisztina egyetemi docens

236


Hartmann Alexandra, ÁOK IV. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Pompe-kór dél-kelet magyarországi szűrése Bevezetés: A Pompe-betegség egy öröklődő, enzimhiánnyal járó betegség. Oka az alfa-glükozidáz enzim hiánya vagy elégtelen működése, minek következtében a sejtek lizoszómáiban felhalmozódik a glikogén. Emiatt izomgyengeség, légzési elégtelenség, cardiomyopathia, gyermekekben hepato-splenomegalia alakul ki. Ezen, korábban gyógyíthatatlan herediter izombetegségben ma már létezik enzimpótló kezelés, ami kiemelten fontossá teszi a diagnózis mielőbbi felállítását és a kezelés megkezdését. Nemzetközi epidemiológiai adatok alapján incidenciája: 1:40.000 éve születés. Ezt Magyarországra vetítve körülbelül száz hazai beteg van. Közülük jelenleg 19 beteget diagnosztizáltak. Munkánk célja az eddig nem diagnosztizált felnőtt betegek felkutatása régiónkban. A nemzetközi irodalom alapján szűrővizsgálatra az alfaglükozidáz enzim szintéjnek szűrőpapíros, vércsepp teszttel történő mérése alkalmazandó. Módszerek: BNO-kódok alapján 1507 klinikai esetet feldolgozva 171 beteg kerül szűrésre (96 eredmény áll rendelkezésre). A 36 férfi és 71 nő esetében végeztünk vércsepp-tesztet, mellyel az alfa-glükozidáz enzim szintje mérhető (normál érték: 2-27.4 µmol/l). Eredmények: Eddigi munkánk során a behívott, szűrt pácienseknél a határérték alatti enzimaktivitást egyetlen esetben sem észleltünk, de 13 betegnél határérték (2-5 µmol/l) enzimszintet detektáltak. Megbeszélés: A Pompe-betegség egy öröklődő, enzimhiánnyal járó, de ma már kezelhető betegség, mely hazánkban „alul-diagnosztizált”. Jelen szűréssel nem sikerült újabb esetet diagnosztizálni, melynek hátterében állhat módszertani hiba (pl. nem megfelelő BNO-kódok kiválasztása), vagy epidemiológiai magyarázat. Tervezzük a határérték közeli betegeink ismételt szűrését, valamint az ismeretlen okból emelkedett májfunkciójú és magas CK-értékű betegek szűrését. Témavezető: Dr. Varga Edina Tímea egyetemi adjunktus

237


Kormányos Fanni, ÁOK VI. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Kognitív funkciók vizsgálata epilepsziában Bevezetés: Az epilepszia az egyik leggyakoribb krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás páciensek 20-50%-a számol be memóriaromlásról, mint életminőséget rontó tünetről. Kognitív zavarok vizsgálatára az egyik legszélesebb körben alkalmazott eljárás a MiniMentál Teszt (MMT). Klinikai vizsgálatunk céljául az epilepsziás páciensek kognitív állapotának MMT-tel való felmérését tűztük ki. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunk során random módon 50 epilepsziás beteg került kiválasztásra a szegedi Neurológiai Klinika Epilepszia szakambulanciáján gondozott páciensek közül. Személyes interjú során kitöltettük az iskolázottsággal illesztett MMT-et, valamint ezen betegek epilepsziára vonatkozó anamnesztikus adatait (epilepszia betegség típusa, fennállásának időtartama, életkori kezdete, rohamformák, antiepileptikus terápia) elemeztük. Eredmények: A vizsgált beteganyag 30%-ánál enyhe fokú, 2%-ánál közepesen súlyos fokú demencia igazolódott. A vizsgált epilepsziás betegcsoport 61%-a farmakoterápia-rezisztens volt. A terápiarezisztencia és a MMT pontszám között összefüggés nem igazolódott. Eredményeink alapján a MMT pontszám és az epilepszia-betegség fennállásának időtartama, valamint a rohamtípus (fokális vagy generalizált) között volt kimutatható összefüggés. Megbeszélés: Jelen kis esetszámú klinikai vizsgálatban kapott eredmények alapján a vizsgált epilepsziás betegcsoportban kognitív deficit (döntően enyhe fokú) a páciensek egyharmadánál volt véleményezhető. Az MMT módszer alkalmasnak bizonyult kognitív zavar kimutatására epilepsziás páciensek körében. A klinikai vizsgálat a SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Regionális Kutatásetikai Bizottság engedélyével zajlott (eng. szám: 206/2012.). Témavezető: Dr. Szok Délia egyetemi docens

238


Krause Sándor, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika A théta burst stimuláció hatása a depressziós tünetekre és a kognitív funkciókra Bevezetés: A repetitív transzkraniális mágneses stimuláció bizonyítottan javítja a depressziós tüneteket. Az ingerlés célpontjául szolgáló dorsolateralis prefrontalis kéreg (DLPFC) kulcsfontosságú a hangulat szabályozása és a kognitív folyamatok mediálása szempontjából. Major depresszióban a jobb DLPFC emelkedett, valamint a bal DLPFC csökkent metabolikus aktivitása igazolt. A théta burst stimuláció (TBS) ezt az aszimmetriát hivatott csökkenteni gátló, illetve serkentő stimuláció együttes alkalmazásával. Hipotézisünk szerint a klinikai tünetek csökkentése mellett a TBS segítségével az érintett kognitív funkciók fejlesztése is megvalósítható. Módszerek: Előtanulmányként 12 egészséges alanyon kognitív tesztekkel vizsgáltuk a TBS azonnali hatását. A betegcsoportba ez idáig 6 major depresszióval diagnosztizált pácienst vontunk be, akik 10 ülésben részesültek TBS-stimulációban. Hangulati állapotuk követésére a Hamilton Depresszió Skálát és a Beck-féle Reménytelenség Skálát alkalmaztuk. A kognitív funkciókat a szakkadikus szemmozgások vizsgálatával, az nvissza és a Figyelmi Hálózat Teszt segítségével mértük fel, a betegcsoportban kiegészítve ezeket a Wisconsin Kártyaszortírozási Teszttel. Az adatelemzést páros t-próbával, ismételt méréses varianciaanalízissel és post-hoc vizsgálatokkal végeztük 5%-os szignifikancia-szinten. Eredmények: A pilot-vizsgálatban a figyelmi funkciókra kifejtett gátló hatás és a helyes szakkádok számának növekedése bizonyult szignifikánsnak, a memóriafeladatban nem tapasztaltunk eltérést. A betegcsoportban a klinikai tünetek mindkét skála alapján szignifikánsan csökkentek. A kognitív tesztek eredményeiben statisztikailag nem szignifikáns javuló tendencia mutatkozik. Megbeszélés: A TBS hatásosnak bizonyult a depressziós tünetek enyhítésében. A kognitív funkciókra gyakorolt hatása közvetlenül a stimulációt követően kifejezettebb. Hosszú távú hatását itt betegeknél nem sikerült bizonyítani, ami az alacsony elemszámmal állhat összefüggésben. A minta bővítése és a betegek utánkövetése folyamatban van, a jövőben sham-csoport bevonását tervezzük. Támogató: Nemzeti Agykutatási Program (KTIA_13_NAP-A-II/20.) Témavezetők: Dr. Must Anita egyetemi adjunktus, Németh Viola Luca PhD hallgató, Dr. Vécsei László egyetemi tanár

239


Molnár Evelin, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Többes terhességek elemzése a SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika beteg-anyagában Bevezetés: Célkitűzésünk a SZTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2013-2014 között obszervált többes terhességek kimeneteleinek, magzati és újszülött morbiditási és mortalitási mutatóinak az elemzése. Módszerek: tanulmányunk során, melybe 100 terhest (94 bigemini, és 6 trigemini) vontunk be, retrospektív adatgyűjtést végeztünk. Elemeztük az anyai élet-, és a terhességi kort felvételkor valamint szülésnél, a teherbeesés módját (spontán vagy asszisztált reprodukciós módszer segítségével), fenyegető koraszülés jelenlétét mint felvételi indokot, illetve az újszülöttek születési súlyának alakulását a különböző rizikó faktorok jelenlétének tükrében. Eredmények: A terhesek átlag életkora felvételnél 32,3 év volt, és az életkorral emelkedett az in vitro fertilizációs beavatkozások aránya is, amely a bigemini terhességek 24,5%-áért felelős. A klinikai felvételre átlagosan a 30,7. (20-37.) héten került sor. A szülések átlagosan a 33,3. (24-39.) héten zajlottak le, a felvételtől a szülésig eltelt időszak átlagosan 17,7 (0-42) nap volt. A fenyegető koraszülés volt az esetek 28%-ban az indok a terhes felvételénél. Megbeszélés: A többes terhességek a szülészet morbiditási és mortalitási mutatóinak jelentősen befolyásoló tényezői. A terhesség prolongálásával, a megfelelő intézeti obszervációval, a respiratoricus distress syndroma megelőzésére tett lépésekkel, szükség esetén a tocolyticus kezelések alkalmazásával, ezen faktorok jelentősen csökkenthetők. Témavezető: Dr. Novák Tibor egyetemi adjunktus

240

Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia: 2016.03.09. (szerda) 17.30 – 19.45 th

Oduah Tochukwu Chike, Faculty of Medicine, 6 year University of Szeged, Faculty of Medicine, Institute of Clinical Microbiology Prevalence of various hpv genotypes- a single center study Introduction: Cervical human papillomavirus (HPV) infection is an important sexually transmitted infection that is of widely prevalent and studied worldwide, due to its association in the development of both benign and malignant lesions. Our aim was to determine the prevalence of various HPV genotypes in cervical specimens collected in the Department of Obstetrics and Gynaecology. Methods: The cytological and HPV typing results from 210 female patients for a one-year period were collected and were analyzed. The cytological results were classified on the basis of Bethesda classification system. HPV typing was carried out using Genoflow HPV Array Test Kit (Diagcor, Hong Kong), which can detect 17 high risk HPV types (HR-HPV) and 16 low risk HPV types (LR-HPV). Results: 51.1% of the studied specimen tested positive for HPV. During one year, 29.04% of the examined specimens proved to be positive for high risk HPV types, while 26.2% of 210 specimens contained high and low risk HPV types at the same time. 15 specimens were positive for only low risk HPV types.The most prevalent of the LR-HPV types was the HPV 11 and for the HR-HPV types the most prevalent was the HPV 52. Dicussion: The high prevalence of HPV infection in the studied population shows the need for the use of HPV vaccines and the importance of using vaccines that give protection for a higher number of HPV types such as Gardasil 9. Supervisor: Pappné Dr. Gabriella Terhes assistant professor

241

Preventív medicina, családorvoslás, szociális medicina, epidemiológia: 2016.03.09. (szerda) 17.30 – 19.45 th

Popovici Sonia Elena, Faculty of Medicine, 5 year, Muscariu Izabela th Maria, Faculty of Medicine, 5 year, Stefan Elena, Faculty of Medicine, th 6 year, Nutiu Dorina, Psychologist "Victor Babes" University of Medicine and Pharmacy, Department of Ambulatory Care, Prevention and Cardiovascular Recovery, Timisoara, Romania Psychological factors increasing the severity of arterial hypertension and coronary heart disease in patients with type 2 diabetes mellitus: a cohort study Introduction: Psychological factors, certain personality traits, depression and anxiety impact on morbidity and mortality rates among coronary heart disease (CHD) and arterial hypertension (AH) patients. We assessed the impact type D personality and quantified anxiety and depression levels have on the severity of CHD and AH in patients with type 2 diabetes mellitus (T2DM). Methods: We selected 200 coronary inpatients, 62 with T2DM, 300 hypertensive inpatients, 97 with T2DM. All participants filled out standardized self-report measurements for anxiety and depression (HAD A/D), the DS-14 for personality type and the Duke Anxiety-Depression Scale (DUKE). Severity of AH and CHD was correlated with T2DM, LDLcholesterol and HDL-cholesterol levels. Results: 64% of coronary patients presented with anxiety and 57% with depression, the ones with T2DM having significantly higher anxiety levels (chi2 test, p=0.014). Differences between AH patients with T2DM and DS14 and those without T2DM are statistically significant (chi2 test, p=0.023), as they are for those with type-D personality (chi2 test, p=0.015). Patients with stage III AH had higher DUKE scores than those with stage II, thus correlating with disease progression. HAD scores correlated with LDL levels (r=0.133, p=0.025) and were significantly higher in CHD patients with T2DM (p=0.011) Conclusions: Psychological factors are negative predictors for CHD and AH, with depression and anxiety playing crucial roles and influencing the evolution of T2DM. Therefore we consider stress-related therapies should represent the first line of non-pharmacological prevention methods, consequently lowering morbidity and mortality rates. Supervisors: Prof. Simona Dragan, Dr. Anca Tudor

242


Szekeres Dóra, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Neurológiai Klinika Sclerosis multiplexes betegek életminősége a psychopathológiai funkcióik vizsgálata függvényében Bevezetés: Az elmúlt 10 év kutatásai alapján a sclerosis multiplexes (SM) betegeknek nem csak a fizikális állapotuk romlik, hanem betegségtartamuk alatt bármikor psychopathológiai tüneteik is jelentkeznek. Ezek a tünetek a kóros fáradékonyság, a depresszió és a kognitív zavar. A funkcionális állapot életminőségre gyakorolt negatív hatása ismert, de kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre a psychopathológiai tünetek életminőségre gyakorolt hatásáról. Célkitűzés: Jelen tanulmányunkban a psychopathológiai eltérések hatását vizsgáltuk az életminőségre SM betegekben. Betegek és módszer: A vizsgálatban 3 SM centrum (Szeged, Budapest, Eger) 482 relapsus-remissio és CIS kórformájú SM páciense vett részt. A betegekkel fizikális vizsgálatot követően kitöltettük az MSQoL-54, a FIS, BDI és a BICAMS kérdőíveket. (Etikai engedély szám: 207/2015 SZTE). Statisztikai analízishez főkomponens analízist, több szempontos és egy szempontos ANOVA-t használtunk. Eredmények: Az MSQoL-54 14 alskálájából 13-ban ítélték rosszabbnak életminőségüket azok, akiknek kognitív károsodásuk van (p<0,05). A kognitívan károsodott férfiak 4, míg a kognitívan károsodott nők 13 alskálában ítélték rosszabbnak az életminőségüket (p<0,05). Nőknél a végzettség nem befolyásolta az életminőség megítélését, míg a férfiak esetén a kognitívan károsodott magasabb iskolai végzettségű férfiak pusztán a szexuális funkciók kapcsán értékelték rosszabbnak az életminőségüket (p<0,05), mint a kognitívan egészséges társaik. A depresszió és a kóros fáradékonyság nemtől és végzettségtől függetlenül súlyosan rontotta a betegek életminőségét (p<0,05). Megbeszélés: Vizsgálatunk szerint mindhárom psychopathológiai eltérés rontja a páciensek élettel való megelégedettségét, nemek és végzettség szerinti különbséget azonban csak a kognitív károsodások esetén sikerült kimutatni. Témavezető: Dr. Bencsik Krisztina egyetemi docens

243


Szugyiczki Viktória, ÁOK V. évf. SZTE ÁOK, Magatartástudományi Intézet IBD-s betegek életminőségének vizsgálata Bevezetés: A Crohn betegség és a colitis ulcerosa multifaktorialis, mégis ismeretlen okok miatt alakul ki mai tudásunk szerint, mely egyre több fiatalt érint. Előfordulása Európában a legmagasabb (505/100000 colitis ulcerosa, 322/100000 Crohn) és Magyarországon is emelkedő tendenciát mutat az incidenciája. A betegséget kialakító lelki tényezők jelenlétének mértékét vizsgáltuk. Módszerek: A vizsgálati populációt a békéscsabai Dr. Réthy Pál Kórház és Rendelőintézet 28 Crohn és 26 colitis ulcerosás betegei alkották. Vizsgálati eszközként egy több részből álló önkitöltő kérdőívet alkalmaztunk (szociodemográfiai kérdések, Beck depressziós skála, SF-36). Az eredményeket SPSS statisztikai szoftver segítségével elemeztük. Az életkor és a BMI kétmintás t-próbával volt összehasonlítva a nemek, illetve a Crohn és colitis ulcerosás betegek között. A Beck depressziós skálát és az SF-36 kategorizálását követően, valamint a többi kategorikus változót khi-négyzet próbával hasonlítottuk össze. Eredmények: A rizikómagatartás feltárásakor kiderült, hogy a dohányzással szemben, nemtől függetlenül, az alkoholfogyasztás dominál. Táplálkozási szokásokat illetően a Crohn betegekre a zsírdús étkezés jellemző. A betegségek kezdetére utaló válaszok alapján mindkét betegcsoport a „súlyos életminőségű” kategóriába került. Nemek közti szignifikáns különbséget kaptunk. Kórformától függetlenül a résztvevők enyhe depressziós állapotot jeleztek, egyötödük korábbi pszichiátriai kórképről számolt be. Megbeszélés: Vizsgálatunk felhívja a figyelmet a betegedukáció fontosságára, továbbá a terápiában a pszichológiai módszerek alkalmazásának indokoltságára. Témavezetők: Dr. Barabás Katalin egyetemi docens, Dr. Nyári Tibor egyetemi docens

244

A 2016. évi tavaszi TDK konferencián szereplő előadók listája

SZERZŐK NÉVSORA Alpár Dakó, MOGYE, Faculty of Dent., 5th year, 146 Apró Zoltán, ETSZK II. évf., 81 Árpádffy-Lovas Tamás, ÁOK V. évf., 41 Badó Attila, ÁOK VI. évf., 174 Balog Dóra, ÁOK IV. évf., 220 Balogh Norbert, TTIK V. évf., 175 Baracskay Tünde, GYTK III. évf., 155 Baráth Bálint, ÁOK III. évf., 65, 93, 137 Barsi Ádám, ÁOK V. évf., 176 Becsky Dániel, TTIK Biológus MSc I. évf., 78 Beöthy-Fehér Orsolya, TTIK MSc I. évf., 177 Beszédes Bence, ÁOK V. évf., 201 Biernacki Tamás, ÁOK VI. évf., 236 Bihary Dalma Viktória, ÁOK V. évf., 202 Bíró Anna Éva, II. évf., 42 Bíró Tivadar, GYTK V. évf., 170 Bodor Gergely, ÁOK IV. évf., 178 Bónis Erzsébet, GYTK V. évf., 165 Born Alexandra, ÁOK VI. évf., 218 Bozó Kristóf, GYTK V. évf., 153 Bozsó Noémi, ÁOK IV. évf., 220 Cank Kristóf Bence, GYTK IV. évf., 154 Csanádi Piroska Csenge, ÁOK VI. évf., 221 Csavajda Ádám, ÁOK IV. évf., 92 Dakó Alpár, FOK V. évf., 141 Dani Zsolt, ÁOK IV. évf., 132 David Garay, Faculty of Medicine, 5th year, 94 Despotov Katalin, ÁOK VI. évf., 188, 193 Dézsi Csilla, ÁOK VI. évf., 142 Dimák Balázs, TTIK Info-bionika MSc, 181 Dinnyés Katalin Julianna, ETSZK IV. évf., 82 Drágus Emőke, ÁOK V. évf., 222 Drágus Emőke, MOGYE ÁOK V. évf., 232 Dukay Brigitta, TTIK Biológus MSc II. évf., 43 Ernesto Ruivo, Faculty of Medicine, 6th year, 120 Faragó Anikó, TTIK MSc II. évf., 44 Farkas Kitti, TTIK IV. évf., 186 Fekete Csilla, ÁOK V. évf., 103 Fényszárosi Sára, ÁOK V. évf., 179 Ficzere Ágnes, ÁOK II. évf., 65, 93, 137 Filep Anna Éva, FOK IV. évf., 143 Fülöp Zsolt Zoltán, ÁOK V. évf., 222 Fülöp Zsolt Zoltán, MOGYE ÁOK V. évf., 232 Fürtön Sarolta, ÁOK V. évf., 183 Gaál Gábor, FOK V. évf., 144 Gál-Inges Dóra, ETSZK IV. évf., 83 Garay David, ÁOK V. évf., 135 Garcia Bacelar Ana, MED V. évf., 125 Gazdag Péter, TTIK biológia IV. évf., 133 Geier Eytan, ÁOK V. évf., 45

Georgiana Laura Cioancă, UMF 'Iuliu Hațieganu' Cluj-Napoca, Faculty of Medicine, 2nd year, 97 Gieszinger Péter, GYTK V. évf., 159 Giovanniello Delia, ÁOK III. évf., 119 Gules Mária Mária, ÁOK III. évf., 101 Gulyás-Oldal Viktor, GYTK IV. évf., 163 Halcsik Renáta, ÁOK IV. évf., 119, 230 Hamedani Amir Kazemi, Faculty of Dent., 5th year, 146 Hantosi Dóra, ÁOK II. évf., 134 Hartai Teodóra, TTIK Biológus MSc I. évf., 95 Hartmann Alexandra, ÁOK IV. évf., 237 Hawchar Fatime, ÁOK V. évf., 66, 96, 139 Hegedűs Anna Flóra, ÁOK V. évf., 98 Henk Júlia Edit, ÁOK III. évf., 67 Hérák János Benjámin, ÁOK III. évf., 106 Hercegfalvi Piroska, GYTK V. évf., 168 Hézső Beáta Hedvig, ETSZK II. évf., 84 Huszta Zsuzsanna, ÁOK VI. évf., 203 Ibos Katalin Eszter, ÁOK V. évf., 135 Ibrahim Abubaker, Faculty of Medicine, 4th year, 180 Igaz Nóra, TTIK MSc II. évf., 59 János Pigler, Faculty of Medicine, 5th year, 120 Jánosi Csaba, FOK V. évf., 145 Jenei Alex, ÁOK VI. évf., 210 Juhász Marcell, ÁOK III. évf., 184 Kákonyi Kornél, ÁOK VI. évf., 185 Kamocsai Márta, ÁOK IV. évf., 197 Karkas Réka, ÁOK II. évf., 49 Kassai Miklós, ÁOK VI. évf., 204, 206 Kasza Blanka Bernadett, ETSZK IV. évf., 85 Katalin Ibos, Faculty of Medicine, 5th year, 94 Katona Bálint András, GYTK IV. évf., 167 Katona Xénia, TTIK Biológus MSc I. évf., 100 Kerezsi Réka, GYTK V. évf., 161 Kertész Nikolett, GYTK IV. évf., 164 Kertmegi István, ÁOK IV. évf., 101 Király Réka, ETSZK IV. évf., 86 Király Zsófia, ÁOK VI. évf., 205 Kis-György Rita, ETSZK II. évf., 87 Kiss Adrienn, ÁOK V. évf., 188, 193 Kiss Bernadett, TTIK, Biológia MSc I. évf., 46 Kiss Liliána, ÁOK II. évf., 70, 102 Kiss Nóra Ágnes, ÁOK III. évf., 47, 69 Kiss Tamás, ÁOK VI. évf., 104 Kiss Virág, ÁOK VI. évf., 68 Kiss Zsuzsanna Róza, ETSZK IV. évf., 85 Komáromi Ildikó, ÁOK IV. évf., 189 Kormányos Fanni, ÁOK VI. évf., 238 Kovács Mónika Gabriella, ÁOK IV. évf., 47, 69, 105 Kovács Róbert, ÁOK III. évf., 47, 69 245

A 2016. évi tavaszi TDK konferencián szereplő előadók listája Kovács Zsuzsanna, ÁOK IV. évf., 50, 105, 108 Pigler János, ÁOK V. évf., 55 Kovács Zsuzsanna, ETSZK IV. évf., 88 Pigniczki Daniella, ÁOK III. évf., 119 Kozma Lilla Ildikó, FOK IV. évf., 151 Pihokker Anna, ÁOK IV. évf., 124 Körtési Tamás, TTIK Biológus MSc II. évf., 106 Polyák Helga, TTIK biológus MSc II. évf., 188, 193 Krause Sándor, ÁOK V. évf., 239 Popovici Sonia Elena, Faculty of Med., 5th year, 242 Kuglis Dalma Anita, ÁOK VI. évf., 50, 108 Pósfai Boglárka, ÁOK V. évf., 210 Kuglis Dalma, ÁOK VI. évf., 105 Rácz Lívia, GYTK IV. évf., 166 Kulmány Ágnes Erika, GYTK V. évf., 169 Rakk Dávid, TTIK MSc II. évf., 76 Lajkó Norbert, ÁOK VI. évf., 198, 233 Rózsa Petra, ÁOK IV. évf., 124 Lakatos Donatella, ÁOK IV. évf., 51 Ruivo Ernesto, ÁOK VI. évf., 55 Lehóczki Anna, ÁOK IV. évf., 109 Rutai Attila, TTIK V. évf., 109 Löfler Fanni, ÁOK III. évf., 101 Salamon András, ÁOK V. évf., 57 Lőrinczi Anna Krisztina, FOK V. évf., 141 Sánta Éva, FOK V. évf., 141, 148 Lőrinczi Bálint, GYTK IV. évf., 157 Sáry Tekla, FOK IV. évf., 149 Ludányi Dóra, GYTK V. évf., 156 Schulcz Domonkos, ÁOK VI. évf., 194 M. Tóth Orsolya, ÁOK V. évf., 110, 122, 128 Sejben Anita, ÁOK V. évf., 211 Mácsai Lilla, TTIK II. évf., 111 Simon Péter, ÁOK V. évf., 77 Madácsy Tamara, TTIK biológus MSc I. évf., 112 Spekker Eleonóra, TTIK Biológia MSc II. évf., 121 Mag Beáta Zsófia, GYTK IV. évf., 158 Srour Rasha, ÁOK V. évf., 230 Makai-Kis Szabina, FOK V. évf., 223 Stefan Elena, Faculty of Medicine, 6th year, 242 Makáry Péter, ÁOK IV. évf., 224 Stefkó Dóra, GYTK IV. évf., 162 Marc Romane, University of Nantes, 3rd year, 116 Stumpf Csaba, ÁOK IV. évf., 125, 130 Márki Sándor, ÁOK III. évf., 52 Südy Roberta, ÁOK VI. évf., 126 Szabó Írisz, TTIK Biológus MSc II. évf., 127 Marques Ruivo Ernesto Fausto, ÁOK VI. évf., 46 rd Marsollier Chloe, University of Angers, 3 year, 116 Szabó Lili Adrienn, ÁOK VI. évf., 195 Szabó Linda, ÁOK V. évf., 196 Márton Angéla, ÁOK VI. évf., 204, 206 Szabolcs Kiss, Faculty of Medicine, 3rd year, 97 May Robert, FOK IV. évf., 147 Mészáros Márta, ÁOK V. évf., 190 Szakál Beáta, TTIK Molekuláris bionika V. évf., 175 Mészáros Mónika Julianna, ETSZK IV. évf., 86 Szalenko-Tőkés Ágnes, ÁOK IV. évf., 78 Miguel Ibor Olias, Faculty of Medicine, 6th year, 73 Székelyhidi Éva, ETSZK II. évf., 89 Mihálffy Edit Mária, TTIK, IV. évf., 229 Szekeres Dóra, ÁOK V. évf., 243 Miron Andreea, MOGYE ÁOK V. évf., 232 Szentirmai Márton, ÁOK III. évf., 138 Molnár Andrea, ÁOK II. évf., 116 Szepes Borbála Éva, ÁOK IV. évf., 110, 122, 128 Molnár Evelin, ÁOK V. évf., 240 Szikszai Bence, GYTK V. évf., 113 th Muscariu Izabela Maria, Faculty of Med., 5 year, Szili Petra Éva, TTIK Biológus MSc I. évf., 58 242 Szilvás Orsolya, GYTK IV. évf., 160 Müller Dóra Tímea, ÁOK III. évf., 67 Szőcs Orsolya, TTK Biológia MSc II. évf., 129 Nagy Roland, TTIK Info-bionika MSc II. évf., 192 Szőke Krisztina, ÁOK I. évf., 59 Nagyszegi Dóra, ÁOK V. évf., 225 Szugyiczki Viktória, ÁOK V. évf., 244 Nászai Anna, ÁOK II. évf., 70, 102 Szvetnyik Fanni, ÁOK VI. évf., 98 Némedi Réka, ÁOK IV. évf., 207, 212 Tajti Máté, ÁOK V. évf., 187 Németh Margit, TTIK I. évf., 114 Tari Zsófia, ÁOK V. évf., 231 Nutiu Dorina, Psychologist, 242 Tisóczki Evelin, ETSZK IV. évf., 90 Nyári Aliz, ÁOK VI. évf., 136 Tóth Lola, ÁOK VI. évf., 60 Nyári Gergely Róbert, ÁOK VI. évf., 209 Tóth Máté, FOK IV. évf., 150 th Oduah Tochukwu Chike, Faculty of Med., 6 year, Tóth Réka, ÁOK II. évf., 110, 122 241 Török Viktória Réka, ÁOK III. évf., 130 Ónodi Ádám, ÁOK V. évf., 113, 125 Ugocsai Melinda, ÁOK VI. évf., 198, 233 Óvári Tímea, ÁOK III. évf., 54, 71 Umutoni Marie Linganwa, ÁOK V. évf., 61 Papp Benjamin Tamás, ÁOK III. évf., 74 Urbán Dániel, ÁOK V. évf., 207, 212 Paróczai Dóra, ÁOK V. évf., 75 Váczi Dániel, ÁOK II. évf., 41 Pászti Bence, ÁOK V. évf., 117 Váczi Sándor, PTE ETK KLK MSc I. évf., 113, 130 Paulo Cardoso, Faculty of Medicine, 6th year, 227 Valera Soria Carlos, Faculty of Med., 4th year, 94 Pécz Daniella, ÁOK IV. évf., 65, 93, 137 Varga Kata, ÁOK VI. évf., 234 Pejin Andrea, ÁOK V. évf., 228 Vass Csaba, GYTK IV. évf., 171 Pertich Ákos, ÁOK VI. évf., 118 Vastag Gábor, ÁOK V. évf., 62 Petrovszki Ágnes, GYTK IV. évf., 171 Vecsernyés Endre, TTIK MSc I. évf., 213 246

A 2016. évi tavaszi TDK konferencián szereplő előadók listája Vendrinszky Ákos, ÁOK III. évf., 172 Veréb Dániel, ÁOK VI. évf., 214 Victoria Onen, Faculty of Medicine, 5th year, 53 Vigh Edit, ÁOK V. évf., 199, 219 Vincze Anna, ÁOK IV. évf., 96, 139

Visnyovszki Ádám, ÁOK V. évf., 63 Vörös Boglárka, ÁOK VI. évf., 215 Zoltán Lilla Zsófia, ÁOK IV. évf., 216 Zsigrai Sára, ÁOK VI. évf., 79

247

Jegyzetek

A TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA TÁMOGATÓI Általános Orvostudományi Kar ÁOK Dékáni Hivatal - Ifj. Dr. Obál Ferenc Emlékdíj Carl Zeiss Technika Kft. Central European Biosystems Kft. Családorvos Kutatók Országos Szervezete Csanád Pharma Bt. Dentisystem Dr. Kaáli Nagy Géza Alapítvány Dr. Németh András Alapítvány Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Egis Gyógyszergyár Nyrt. EPC2009 Kutatási Alapítvány ExtractumPharma Zrt. Fogorvostudományi Kar Goodwill Pharma Gyógyszerésztudományi Kar Klinikai Sebészet Fejlődéséért Alapítvány Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság Magyar Diabetes Társaság Magyar Élettani Társaság Magyar Gasztroenterológiai Társaság Magyar Gyógyszerészi Kamara Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Magyar Immunológiai Haladásáért Alapítvány Magyar Kémikusok Egyesülete - Csongrád Megyei Csoport Magyar Orvosi Kamara Csongrád Megyei Területi Szervezete Magyar Tüdőgyógyász Társaság Phoenix Pharma Zrt. Richter Gedeon Nyrt. Szegedi Gyógyszerészképzés Fejlesztéséért Alapítvány Szegedi Ifjú Szerves Kémikusok Támogatásáért Alapítvány Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány 248

Jegyzetek

Szegedi Orvosképzés Fejlesztéséért ejlesztéséért Alapítvány SZTE ÁOK Hallgatói Önkormányzata SZTE ETSZK Hallgatói Önkormányzata SZTE FOK Hallgatói Önkormányzata SZTE GYTK Hallgatói Önkormányzata

Szponzorainknak hálásan álásan köszönjük a támogatást!

249

Jegyzetek

A Magyar Tüdőgyógyász Társaság üzenete a TDK hallgatóknak Az 1902-ben alapított Magyar Tüdőgyógyász Társaság (MTT) az egyik legrégebbi orvosi egyesület, jelenleg 1200 fős tagsággal - köztük 600 tüdőgyógyász szakorvossal – működik. Célja a légzőszervi betegségekkel kapcsolatos ismeretek, hazai és nemzetközi kutatási eredmények megismertetése, az ilyen témájú kutatások támogatása. Tagja lehet minden orvos, aki az Alapszabályban rögzített elveket elfogadja. A szakmai munka 10 szekcióban zajlik, mely lefedi a társszakmák (belgyógyászat, kardiológia, immunológia, onkológia, rehabilitáció, infektológia) felé igen aktív pulmonológiai tevékenységet. Két évenként Nagygyűlésen adunk számot az elmúlt időszak jelentős eredményeiről. Az MTT hivatalos lapja a Medicina Thoracalis, ami évente 6 számmal jelenik meg. Az MTT számos ösztöndíjjal támogatja fiatal orvosaink hazai és nemzetközi kutatási tevékenységét, melynek révén az elmúlt 10 évben kb. 20 tüdőgyógyász szerzett PhD fokozatot. Az orvostanhallgatók számára vonzó lehetőséget biztosítunk a nyári 1 hónapos ösztöndíjjal, melynek révén lehetőségük van a szakmával való mélyebb ismerkedésre, hiszen az egy szemeszterre korlátozott graduális képzés csak minimális ismeretet tud adni a klinikum ezen területéről. Az MTT örömmel támogatja a diákköri konferenciát, ami a legkiválóbb, érdeklődő, igényes, áldozatkész hallgatók éves fóruma. Ez a seregszemle méltó reprezentánsa nem csak a diákok, de a felkészítésükben aktív, munkájuknak teret biztosító intézetek és oktatók eredményes tevékenységének is.

Dr. Kovács Gábor MTT elnöke

250

Jegyzetek

Felhívás a Magyar Élettani Társaság ifjúsági tagságára A Magyar Élettani Társaság (MÉT) Vezetősége pályázatot hirdet fiatal kutatók számára, a társaság ifjúsági tagságának megszerzése céljából. MÉT ifjúsági tagságra pályázhat az a 28 év alatti, diákkörös vagy PhD hallgató, illetve munkaviszonnyal rendelkező kutató, aki minimum egy TDK vagy PhD előadást tartott és részt vett legalább egy MÉT konferencián, ahol előadás vagy poszter szerzője vagy társszerzője volt. Az ifjúsági tagság maximális időtartama 4 év. Az ifjúsági tag, aki ezen idő alatt teljesíti a MÉT tagsági felvételhez szükséges feltételeket, kérvényezheti felvételét a teljes jogú tagságra. Az ifjúsági tagság tagdíjmentes és a tag 28. életévének betöltésével megszűnik. A jelentkezni szándékozók írásban kérhetik felvételüket a MÉT ifjúsági tagságra. A kérelemnek tartalmaznia kell a jelentkező nevét, születési adatait, jelen és előző tanulmányait, munkahelyeit, beosztását. Fénymásolatban

csatolni

kell

az

előadások

összefoglalóit

és

a

konferenciák

programfüzetének első oldalát. A pályázatokat postai úton, vagy elektronikus formában e-mailen kérjük eljuttatni a MÉT ifjúsági titkára címére: Dr. Helyes Zsuzsanna, egyetemi tanár PTE-ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet 7624 Pécs, Szigeti u. 12. e-mail: [email protected]

Dr. Boros Mihály a MÉT főtitkára

251

Jegyzetek

Magyar Orvosi Kamara Csongrád Megyei Területi Szervezete Cím: 6720 Szeged, Somogyi utca 3. Tel/Fax: 06-62-421- 301, e-mail: [email protected]

„Az orvoslás méltóságáért” Elnök: Dr. Domokos István Alelnökök: Dr. Ágoston Zsuzsanna Dr. Sipka Balázs

Titkár: Dr. Ferencsik Mária Dr. Barna Ilona

Választókerületek Elnökei: Dr. Berente László Csongrád-Szentes, Dr. Kassai Zsuzsanna Szeged, Dr. Lipták Attila Makó-Deszk, Dr. Tímár László-Hódmezővásárhely

Tisztelt Tudományos Diákköri Konferencia! A Magyar Orvosi Kamara Csongrád megyei Területi Szervezete / MOK Csm TESZ / külön tisztelettel és megbecsüléssel tekint a nagy múltú Diákköri Konferenciára némi nosztalgiával, hiszen közülünk többen - fiatal és idősebb Kollégák - részesei voltunk diákként a tudományos fórum e kiemelkedő seregszemléjének. Kamaránk szerény anyagi lehetőségéhez mérten szeretné elismerni leendő Kollégáink, illetve rajtuk keresztül kutató intézményeik Témavezetőinek tudományos munkáját, mely megalapozza a jövőbeni orvostudomány fejlődés irányait, minőségét, végső soron jövendő gyógyító munkájuk eredményességét. A MOK Csm TESZ elismerő levéllel és szerény pénzadománnyal kívánja megköszönni a nyertesek szorgalmát, eredményes munkáját, melyre a gyógyító közösségünknek a jövőben is nagy szüksége lesz. Természetesen köszönet illett minden résztvevőt is, akik nem értek el helyezést, de munkájukkal, eredményeikkel gyarapították a kutató orvoslást. A nyerteseket és valamennyi résztvevőt Örömmel látjuk leendő orvosi kamarai tagként sorainkban. Szeged, 2016-01-06. Munkájukhoz kitartást, szorgalmat és jó egészséget kíván; a MOK Csm TESZ elnöksége és tagsága nevében Dr. Domokos István elnök

252

2016. évi tavaszi Tudományos Diákköri Konferenciája

Recommend Documents