2014. november
Tokod Nagyközség Önkormányzatának Hivatalos lapja
XX. évfolyam 11. szám
MÁRTON-NAPI HAGYOMÁNYOK, SZOKÁSOK November 11-e Szent Márton napja. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a maga hagyományai, népszokásai, jellegzetességei. Ehhez a naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. Mindemellett Márton-nap a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen. Márton napja, mint időjóslás napja A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és leesett az első hó. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. „Eljött Márton szürke lovon“, mondták akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő e napon, és ilyen esetben szintén télre számítottak. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál“. Egy további időjóslás pedig azt mondja, hogyha Márton jókedvű, akkor bizony kemény lesz a tél. A Márton-napi időjósláshoz kapcsolódik egy olyan hagyomány, mely szerint a ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették a mellcsontot: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg télre számítottak. Ha a mellcsont barna és rövid volt, csak amolyan fekete karácsonyos, locs-pocs, sáros időre lehet számítani. Mit nevezünk Szent Márton vesszejének? A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijártak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt Szent Márton vesszeje. Márton vesszeje többágú volt, s úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Márton-napi lakomák A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. A hiedelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is. „A bornak Márton a bírója“- tartja a hiedelem, azaz ezen a napon a bort mindenképpen meg kell kóstolni. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg, az eredménnyel pedig szívesen el is dicsekedtek a boros gazdák. Márton a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentjeként is ismert. Forrás: Internet
VÁLTOZÁS A POLGÁRMESTERI HIVATAL ÉLÉN Az önkormányzati választásokat követően nem csupán a képviselő-testület újult meg összetételében, hanem annak hivatala élén is változás történt. A polgármesteri hivatal eddigi vezetője Tóth Gábor jegyző, november 4-én elköszönt tőlünk, november 5től dr. Gál Gabriella Tokod nagyközség kinevezett jegyzője. Az új jegyző feladata többek között, a polgármesteri hivatalban folyó szakmai munka színvonalának emelése a kor követelményeinek megfelelően, valamint a képviselő-testület, és a polgármester munkájának segítése. Dr. Gál Gabriella szakmai felkészültsége, és aljegyzőként tanúsított hivatástudata, szorgalma, elegendő kell legyen ahhoz, hogy új lendületet vegyen a hivatal munkája, javuljon a polgároknak nyújtott közszolgáltatás minősége. Sok sikert kívánunk dr. Gál Gabriellának, jegyzői feladatai teljesítéséhez. Tóth Tivadar polgármester
-1-
Tokodi Kopogtató
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
MEGALAKULT TOKOD NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÉPVISELŐ-TESTÜLETE 2014. október 27. napján a Népművészeti Alkotóházban megtartotta az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését, melyen az alább felsorolt döntéseket hozta: Tokod Nagyközség társadalmi megbízatású alpolgármesterévé Horváth Mihály Képviselő Urat választotta. A fejlesztések társadalmi egyeztetését és az önkormányzat társadalmi kapcsolatait felügyelő tanácsnokává Bartl Zoltán György Képviselő Urat választotta. Tokod-Ebszőnybánya településrészi megbízottjává Győri Mihály Urat választotta. A megválasztott bizottságok összetétele: 1.
Pénzügyi Ellenőrző Bizottság Elnök: Bánhidiné Mészáros Edit Képviselő tag: Aknai Péter Nem képviselő tag: Korpásiné Pap Ilona
2.
Településfejlesztési Bizottság Elnök: Aknai Péter Képviselő tag: Hársfai Zoltán Nem képviselő tag: Farkas Lajos
3.
Népjóléti Bizottság Elnök: Robotka Dénes Csaba Képviselő tag: Horváth Mihály Nem képviselő tag: Kindáné Győri Márta
Tokod Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testülete soron következő rendes ülése 2014. november 24-én 16 órakor lesz, a Polgármesteri Hivatal tanácstermében (Tokod, Kossuth Lajos u. 1., Öreg Iskola épülete)
PORTRÉ ECSET NÉLKÜL
ROBOTKA LÁSZLÓ NÉPI IPARMŰVÉSZRŐL A török kor kutatóinak írásaiból kitűnik, hogy Tokod többször volt lakatlan puszta, de a 17. és 18. század fordulóján már 28 férfi lakóját írták össze. Köztük Robotka családnevű nincs. Fél évszázaddal később 1755-ben már itt élt Robotka János nevű jobbágy. 1768-ban az úrbéri tabellán az örökös jobbágyok közt Robotka János neve mellett már Robotka György is olvasható. Az ezt követő időszakban már folyamatosan élnek Tokodon Robotkák, akik az ipar megjelenéséig földművelők voltak, azután akik a bányászatban dolgoztak kétlaki foglalkozást folytattak. Kutatásaim eredményeiben tallózva feltünt, hogy a község életének különböző területein többnyire ott voltak a Robotkák. Néhányukat meg is említem. 1840-ben Robotka Imre a 15. dűlőben lévő 11 hold földjét művelte. 1848 tavaszán történt esetnek Robotka résztvevője is volt. Az történt ugyanis, hogy a falu bírója Végh Ferenc és a törvénybíró Farkas István megtiltották rétjeiken a legeltetést. Mégis ott találták legelőjükön ijf. Pap András, Szabó János, Süveges János, Tillmann József és Robotka Ferenc lovait. Azokat bezárták a bíró istállójába. Az érintettek viszont haza akarták vinni lovaikat. Emiatt tettlegességre került a sor köztük és a törvénybíró között. Szabó János erőszakoskodásáért még a helyszínen megkapta büntetését, kalodába zárták. Süveges Jánossal szemben a községi Tokodi Kopogtató
bíró saját hatáskörében járt el, a többiek a megyei fenyítő törvényszéktől kapták meg büntetésüket. Pap Andrásra 20, Tillmann Jánosra és Robotka Ferencre 12 pálcaütést szabott ki a törvényszék, a törvénybírót pedig megdorgálta. 1893-ban megalakult a Tokodi Gazdák Egyesülete, amelynek választmányi tagja volt Robotka János, öreg Robotka István és a fölvégi Robotka Ferenc is. l927-ben létrehozott legeltetési bizottság tagja Robotka Gábor. Nyolc év múlva pedig Robotka Péter volt az elnöke, tagjai Robotka Máté, Lajos, valamint a közi Robotka Ferenc. 1942-ben a Gazdakör tagja volt az ezüstkalászos Robotka Sándor. A közigazgatásban is jelen voltak e név viselői, például az 1870-es évek harmadában Robotka István volt a bíró, 1906-ban ugyancsak Robotka István nevezetű bírója volt a községnek, de ő 5 gyermekével özvegy lett és lemondott a tisztségéről. 1927-1945-ig pedig Robotka János töltötte be a bírói tisztet. 1945-ben közgyám volt Robotka Gábor, pénztárnok Robotka Péter, képviselők voltak Robotka Lajos, Máté és János. Az 1960-asévek elején a Járási Tanácsban Robotka Zoltán képviselte Tokodot. Ez alkalommal pedig azzal a Robotka Lászlóval beszélgetek, aki a közművelődésben a hagyomány ápolás, a kézműves mesterségek felelevenítésében, oktatásában, az amatőr művészeti tevékenység fejlesztésében jeleskedett, és teszi azt ma is. * Laci, tudsz-e valamit a családnevedről? - Csak annyit, hogy a szó töve „robot” magyarul munkát jelent, és valószínűnek tartom, hogy a név szláv eredetű. * Beszélgessünk egy kicsit felmenőidről, kik voltak ők? Kezdjük a legközelebbiekkel, a szüleiddel. - Édesapám Robotka János 1926. november 15-én született a templom közelében a Kossuth Lajos utcai családi házukban. Fiatalon kisbíró volt és segített a gazdaságban, majd a bányánál vállalt munkát - többnyire Erzsébet aknán dolgozott - képezte magát és aknász lett. Volt egy nagyon szép és hasznos kedvtelése, a méhészkedés. Egy testvére volt, Ferenc. Édesanyámmal az 1930-ban született Hundzsa Juliannával együtt a Dózsa utcában építettek családi házat, de az alábányászottság miatt – több házzal együtt – életveszélyessé vált és kártalanítással a Kossuth utcában kapott telken újat építettek. Édesanyám nem volt munkaviszonyban, a háztartást vezette és csuhéból szép tárgyakat készített. Édesanyám 2005-ben, édesapám 2010-ben hunyt el. Apai nagyapám az 1888-ban született Robotka János földműves volt és fiatalon meghalt. Két testvére volt Imre és András. A két testvér nagyapám és Imre pereskedtek egymással mindaddig, amíg a föld tartott. Felesége Vígh Irma egyedül nevelte és gondozta két gyermeküket Ferencet és Jánost. Nagymama nagyon sokat kapált élete során. Testvére Károly szikvizet gyártott és forgalmazott, egyik leány testvére, Franciska pedig apáca volt. Dédapámról Robotka Jánosról azt tudom, hogy három testvére volt, Apol, Istók és a kilenc gyermekes Márton. Ükapámat szintén Robotka Jánosnak hívták. Neki sok földje volt Esztergomtól Dorogig terjedően. Anyai nagyszüleim a bognár foglalkozású Hundzsa Sándor és felesége Horváth Rozália voltak. Amióta csak visszaemlékszem nagymama alig győzte a sok hétköznapi és ünnepi kontykendőt - a tokodi népviselet egyik tartozékát - főként ünnepek és lakodalmak előtt kötni, mert ahhoz nem értett mindenki. * Te pedig Laci, hol és mikor születtél? - Tokodon születtem a Dózsa utcai otthonunkban Gádori néni altárói bába - közreműködésével 1952. május 23-án. Testvérem nincs. * Melyek voltak gyermek és ifjúkori éveid állomásai? - Az első volt az óvoda itt Tokodon. Zárai Margit óvónőre és Banai Klára, Kertiné Papp Bözsi és Reményi Lízi néni dadákra emlékszem. Azután következett ugyancsak a faluban az általános iskola. Alsóban még az öreg iskolába jártam, ahol az elsőben Csipke Jánosné, másodikban Mécs Istvánné, harmadikban Vezér Józsefné Lia néni, negyedikben a „hátbavágós” Vörös Jánosné tanított az alapokra. A felsőbb osztályokat már az új, Béke utcai iskolában végeztem, most is szemem előtt látom a szép fényes parkettát, hogy az szép is maradjon papucsban mehettünk be az osztályba. Ott Rados Lászlóné volt az osztályfőnökünk és tanított bennünket Kovács Géza, Tili István, Csápai
-2-
Ilona (oroszt), Peterke Árpád, Lelkes Ottóné, Huber Andrásné, Balogh Attila, Sörös Sándor. Sanyi bácsi a technikát oktatta. Emlékszem, hogy a lányok tyúkokat, mi a fiúk meg nyulakat tenyésztettünk, meg méhekkel foglalkoztunk. A plébánia kertben volt az iskola kert, amelyben zöldséget termeltünk, és kapáltunk, a lányok a Zabék előtti piacon adták el azokat. Mi a Ratkó korszak gyermekei voltunk, átlagban ötvenen egy osztályban. 1968-ban fejeztem be az általánost. * Tervezted-e valamely középiskolában a tovább tanulást? - Nem kellett terveznem, én elektrotechnikát akartam tanulni az esztergomi István Gimnáziumban. De nem a reál, hanem a humán, a latinos osztályba vettek fel. Két évet ott tanultam és közben arra gondoltam, hogy mit kínlódjak én a latinnal – és így történt, hogy beiratkoztam az MTH-ba, ahová nappalin jártam, a gimnáziumot folytattam esti tagozaton és 1972-ben érettségiztem. Egy évvel később pedig az MTH-ban (mert az 3 éves volt) szakvizsgáztam, mechanikai műszerész szakmát szereztem. A kötelező gyakorlatot az esztergomi Műszeripari Művekben teljesítettem és a vizsga után ott kezdtem a kenyérkereső munkát. Két év múlva brigádvezető lettem. Ezen a munkahelyen dolgozott a táti tanácselnök Paróczai Imre fia is és elmondta, hogy Táton megüresedett a Művelődési Ház igazgatói állása és ajánlotta, hogy jelentkezzem annak betöltésére. Hallgattam rá és másfél évig ott folytattam a munkát. * Úgy tudom, hogy a tokodi Művelődési Házat is te vezetted, hogy kerültél oda? - A tokodi tanácselnök Lukasz Sándor és a VB titkár Berek Károlyné hívtak Tokodra és ifj. Magó Ottó utódjaként 1978-ban kineveztek a Lukácsi Máté Művelődési Ház Igazgatójának. Ezt a feladatot 1999-ig láttam el. * Talán ott merült fel benned a népi hagyományok felélesztésének gondolata, egyáltalán a népművészet felé fordulás? - Valahogy így történt, mert népműveléssel foglalkoztunk és ezen belül minden korosztály igényeire odafigyeltünk. Működtettünk tánciskolát, művészi tornát, Diszkót, Ifjúsági Klubot, volt ott balett tanítás, különböző tanfolyamok, meg karate tanfolyam, illetve edzés is, amelyet a tokodi Soós Rudolf vezetett. Berekné hívta fel a figyelmemet a lakosság egy jelentős rétegére, az idős asszonyokra, kérve, hogy találjak számukra is a Művelődési Házban végezhető hasznos elfoglaltságot. Érdekes módon abban az időben találkoztam az utcán Kertészné Ilus nénivel és kérdeztem tőle, hogy hová megy azzal a fakerettel a kezében? Az volt a válasza, hogy csuhézni megy Papp Lajosné Margit nénihez, ahol jól eltöltik a téli estéket lábtörlők készítésével. Ekkor gondoltam a csuhéra. * A gondolatot milyen tett követte, pontosan mikor kötöttél barátságot a jelentéktelennek látszó kukorica csuhéval? - 1979-ben elhatároztam, hogy fel fogjuk azt használni. A földünkön termett összes kukoricáról törés után leszedtem a csuhét, kb. 30 zsákot töltöttem meg vele, hogy el tudjam kezdeni a vele való foglalkozást. A felhívásra jöttek az asszonyok, és meglepett engem, hogy az idősek közt mennyien vannak, akik már a két háború közt, meg közvetlen a háború után tanulták az iskolában a csuhéfonást. A felvidékről – Naszvadról – származó tanítónő tanította. * Hogy ez utóbbi mennyire így volt bizonyítja egy 1938 évi tantestületi jegyzőkönyv is, amelyből megtudjuk, hogy Esztergomban az említett évben pedagógiai kiállítást rendeztek, amelyen tokodiak is részt vettek. A kiállításon a tanítók és a felkutatott őstehetségek mellett bemutatták a tanulók fából, agyagból, papírból készített tárgyait, háncs (csuhé) és szalmafonásaikat, kézimunkáikat. A római katolikus iskolák között ott Tokod első helyezést ért el. Bocsánat közbeszólásomért, kérlek Laci folytasd a történetet. - Elkezdtük egymástól is tanulva, a különböző használati tárgyak lábtörlők, szatyrok készítését csuhéból. Azután olyan sokan lettünk, hogy szűk lett a Művelődési Ház. A Községi Tanács úgy segített rajtunk, hogy bérbe vette Kerekes Annus néni régi házát a Deák Ferenc utcában. Ott kezdtünk el szalmával és gyékénynyel is foglalkozni. Pánczél Teréz részünkre felajánlott földjén hosszú szárú rozst termeltünk és arattunk le, így lett szalmánk, a gyékényt pedig Bajna határában gyűjtöttük be. Munkánkról tudomást szerzett Steiner Tibor a Megyei Tanács VB. Elnökhelyettese és javasolta, hogy népi hagyományápolási célunkat segítő költségek fedezésére nyújtsunk be pályázatot. Az meg is
történt és a megnyert pályázati pénzből megvásároltuk a Zrínyi u. 2-ben lévő 182-ban épült szoba-konyhás parasztházat Simon Rudolfné Here Margit örökösétől Here Ilonától. Ismét pályázati pénzből sikerült egy műhellyel bővíteni, az 1990-években pedig egy új épületszárnnyal. Az így létrehozott intézményben, a Népművészeti Alkotóházban már csipkeveréssel, gyapjúszövéssel, fafaragással és fazekas termékek előállításával is tudtunk foglalkozni. Szerveztem az ott folyó munkát. Nagyon fontosnak tartottam a kezdetektől fogva, hogy a népi hagyományok ne menjenek feledésbe, úgy ápoljuk azokat, hogy értékeket képviseljenek, és az alkotók értékesíteni tudják azokat. * Hogy népszerűsítettétek tevékenységeiteket? - Tanfolyamokat szerveztünk, amelyeket neves szakemberek népi iparművészek vezettek, úgy mint Petrás Anna, Nyikus Anna, Kresz Mária, Nagy Vincéné, Dr. Kovács József, Bertáné Lőcsei Krisztina, Kupi Ferenc. No meg mesterség bemutatókat tartottunk vásárokon, kiállításokon, mert egyre több helyre kaptunk meghívást, nemcsak hazánkban, hanem külföldre is. Például Svájcban egy bemutatón egy porcelán babakészítő manufaktúra képviselője meglátva szép vert csipkénket több méter szélcsipkét rendelt, amelyet Buzás Éva csipkeverő társaival elkészített. Külföldön úgy mutatkoztunk be, hogy természetes anyagot dolgozunk fel, ezáltal az anyag életét meghosszabbítjuk és a végén környezetszennyezés nélkül visszaadjuk a természetnek. A rendszeres törzshelyünk a szentendrei Skanzen és a budapesti Néprajzi Múzeum voltak. * Laci, te sok éven át vezetted a csuhéfonó szakkört, kiállításokon, bemutatókon szinte mindig sikeresen szerepelt ez a közösség. Mi ennek a titka? - Igen, 1979-től 1999-ig vezettem szakkört az Alkotóházban. Sikeresen szerepeltek az asszonyok mindenhol. Megszereztünk csaknem minden közösségi díjat. Ismertek lettek a tokodi csuhéfonók. Megítélésem szerint sikereiknek titka abban rejlik, hogy a tokodi csuhé alkotások egyediek, mert aprólékos technikával készültek és készülnek. * Apropó, te kitől tanultad a csuhéfonást? - A hagyományos technikát Pánczél Teréztől tanultam. A figurálist meg különböző forrásokból, no meg saját kísérleteim által. A figurálist egymástól is tanultuk. Minden hét egy délutánját együtt töltötte a szakköri tagság. A közösségben visszahoztuk a régi fonók hangulatát. A kezek fonták a csuhét, közben megtárgyaltuk a faluban történteket. * Te milyen formában és módszerrel adtad át másoknak a tudásodat? - Tárgyalkotásaimon keresztül, pld. ünnepkörökhöz kapcsolódó tárgyakat - betlehem, aratókoszorú… - készítettem, azután gyermekjátékokat, és természetes anyagokból bábszínházat csináltam. Az Alkotóházban pedig az általam tartott tanfolyamokon, szakköri foglalkozásokon, és az ugyancsak ott rendezett nyári kézműves táborokon. A Tanítóképzőben 4 évig kurzusokat vezettem a hallgatóknak, Budapesten az Ónodi úti Petrás iskolában a pedagógusoknak, Magyarországon és külföldön tartott bemutatókon. Külföldön pld. hét tokodi asszonnyal bemutatót tartottam, de bemutatoztam Izraelben, Dániában, Svájcban, Olaszországban. * Sikereid milyen formában szereztek neked örömöt? - Elsősorban örülök a tokodi csuhésok sikereinek, köztük annak, hogy ketten – Földesi Antalné és Katona Vilmosné – Népi Iparművészekké váltak. Örülök, hogy fiatalon elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet, majd Népi Iparművész lettem. Komárom-Esztergom Megye Művészeti Alkotó Díj adományozásával ismerte el munkámat. 2009-ben pedig a Népművészeti Egyesületek Szövetsége nekem ítélte a legrangosabbat, a Király Zsiga Díjat. * Mi okoz gondot napjainkban neked a „csuhéfonás apostolának„ ahogy az egyik Falusi Turizmus tájékoztatóban titulálták személyedet? - Elsősorban az utánpótlás hiánya, mert a kezdeti, átlag 50 személyhez viszonyítva manapság mindössze heten használjuk fel a csuhét Tokodon. Másodsorban az, hogy egyre nehezebb az alapanyaghoz, a jó csuhéhoz hozzájutni. * Mielőtt még rátérnénk életed egy újabb szakaszára, kérlek Laci mutasd be a családodat.
-3-
Tokodi Kopogtató
- Óvodába, de az iskolába is együtt jártam az 195l. december 2-án született Papp Juliannával, akivel 1978-ban házasságot kötöttünk. Feleségemnek pénzügyi főiskolai végzettsége van, amelyet a tokodi TSZ-ben hasznosított, mint Dotka néni (főkönyvelő helyettes) jobb keze. Nyugdíjba is a Termelő Szövetkezetből ment. Kedvtelése volt mindig, még ma is az olvasás és a kertészkedés. 1979-ben született meg első gyermekünk Bence, neki egyetemi végzettsége van és bankban dolgozik Tatabányán. Kiskorától sportolt. Futball edzéseit Dorogon Buzánszky Jenőnél kezdte és sokáig Dorogon, majd Esztergomban játszott, most pedig a tokodi futball csapat tagja. Élettársi kapcsolatban él Tokodon Kara Brigittával, akinek szintén pénzügyi képesítése van és ő is bankban dolgozik. Két gyermekük van a 2 éves Ármin és a 2 hónapos Elena. A másik fiunk Soma 1988-ban született. Kiskorától sportolt ő is, birkózott. Tátra járt edzeni Bacsa Feri bácsihoz. Majd Budapesten tanult sport-gimnáziumban, ahol le is érettségizett. Most teherautó sofőrként keresi kenyerét a tokodi Egri cégnél. Ő is élettársi kapcsolatban él. * Azt mondtad, hogy 1999-ig vezetted a helyi Művelődési Házat és azon belül az Alkotóházat. Mihez kezdtél azután? - Az akkori polgármester és alpolgármester nem volt a munkámmal megelégedve és e miatt szűnt meg a faluért végzett tevékenységem. Pályázatok útján a Flórián István u. 20. szám alatti lakásom udvarán levő melléképületet a falusi turizmusra is alkalmassá tettem, mely szállást és műhelyeket foglal magába. Ott folytattam korábbi tevékenységemet. Tartottunk ott különböző tanfolyamokat, még erdei iskolát is, és tovább vezettem a csuhé szakkört azoknak, akik a kettévált csuhé szakkörből átjöttek hozzám. * Azt bizonyítják a már bemutatott képzőművészeti alkotásaid, hogy a csuhé mellett jó barátoddá vált az ecset. Mi, vagy ki indított el ezen az úton? - Még gimis koromban Novák Lajos dömösi festőművész indított el Esztergomban működő szakkörében. Mondhatom úgy, hogy belekóstoltam a festészetbe, de elég hamar abbahagytam. Most öt évvel ezelőtt 2009-ben Táton Simon M. Veronika festőművész kurzusán vettem részt. Azóta is mi Tokod Tát környékiek minden hét szerdáján járunk át Tátra festeni, Tokodról velem együtt négyen: Szóda Józsefné, Pánczél Béláné és Wutzelné Kiss Magdolna. Sikerrel vettünk részt már Tokodon, Táton, Tokodaltáron, Esztergomban, Erdélyben és Székesfehérvárott rendezett kiállításokon. * A csuhé és az ecset közül, melyiket részesíted előnybe? - Nem hagytam abba a csuhézást sem, de most némileg előnyt élvez az ecset, mert a csuhé mint alapanyag és a belőle készült tárgy élete behatárolt. Az ecset és a festék használatával olyat lehet – és szeretnék alkotni, amely hosszú ideig maradandó és általa üzenetet adok át az utókornak. * Az alkotó munka mellett milyen elfoglaltságaid voltak és vannak? - A Hagyományok Házában a szálas anyag szekciójának szakmai bizottságában tevékenykedem. Kb. 30 éve vezetőségi tagja vagyok a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesületnek. Rendszeresen részt veszek Budapesten a Mesterségek Ünnepén. A helyi Római Katolikus Egyházközség vezetőségi tagja vagyok. 16 éven át a legutóbbi választásig tagja voltam a helyi önkormányzati képviselő testületnek, amelyben legutóbb a pénzügyi bizottság elnöki funkcióját láttam el. A mezőgazdasági kárpótlási munkában a Földrendezési Bizottság vezetője voltam. Nehéz volt a kárpótlási földek igazságos rendezése, az árverések előkészítése, de rendben lebonyolítottuk. * Mit tartasz nagyon fontosnak a község lakossága érdekében? - A község három településrésze - a falu, az üveggyári lakótelep, Ebszőnybánya közti közlekedés megoldását kerékpár út építésével. * A két fontos művészeti munkád mellett mivel foglalkozol szívesen? - Szeretek fotózni, főleg portrékat. 2009-től a tokodi lakosokról 4000 fotót készítettem. Szeretem a gyógynövényeket használni, szaporítani és másokkal is megismertetni. * Boldog vagy Laci? Tokodi Kopogtató
- Nem vágyom nagy dolgokra, bennem a boldogság érzetét váltják ki az apró örömök. Jól tetted Laci, hogy annak idején Tátról átjöttél lakóhelyedre dolgozni. Tehetségedet szülőfaludban bontakoztattad ki, szép és nemes céljaid többségét megvalósítottad, többek között a feledés homályából megmentetted a tokodi csuhé, a szalma, a kosárfonás hagyományait, és nem elhanyagolható, hogy ez művelőiknek kereset kiegészítést is jelentett és jelent. Arany Jánost idézve, a továbbiakban is „Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rugói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, EMBER lenni, mindig, minden körülményben.” Köszönöm a beszélgetést! Soós Rezsőné KÖZSÉGÜNK ÉLETÉBŐL
CSALÁDI NAP
A TOKODI HEGYESKŐ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN
Szeptember 26-án az iskola tanulóival és a szülőkkel egy kellemes és játékos, bográcsozással egybekötött délutánt töltöttünk el az iskola kertjében. A programok a szülők-gyerekek futóversenyével kezdődtek, amelynek célállomása a Kantin udvara volt. Ezután a csapatok a játszótéren ügyességi feladatokban mérték össze erejüket. Már itt is óriási versengés alakult ki a résztvevő csapatok között. A szülők és gyerekeik is „ádáz küzdelmet” vívtak a pontokért. Ezt követően visszatérve az iskola udvarára, ott folytatódott tovább a versengés az iskola pedagógusai által szervezett ügyességi játékokkal. Eközben az arra vállalkozó szülők buzgón nekifogtak a főzéshez, és a bográcsokban finomabbnál finomabb paprikás krumplik, gulyások készültek. Ezeket az elkészítés után értékeltük, majd közösen az osztályok a szüleikkel, és tanáraikkal együtt jóízűen elfogyasztották. Ezalatt Pavelka Bea néni (aki a családi nap egyik főszervezője volt) összesítette és értékelte a csapatok teljesítményét. A győztesek jutalma torta, csokoládé és sütemények voltak, amiket ezúton is szeretnénk megköszönni Tóth Tivadar polgármester úrnak, hogy mindezt biztosította számunkra. Este, a tábortűz meggyújtása óriási élményt jelentett a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt. A pattogó tűz mellett Ghete Zoltán gitárjátékával és Betákné Stuller Szilvia az énekkarosok segítségével próbálta megidézni a régi tábortüzek hangulatát. Az este végén a tábortűz eloltása közben a jól sikerült nap élményeivel már azt tervezgettük, hogy tavasszal szeretnénk egy újabb, közösen eltöltött Családi napot. Külön köszönetet szeretnénk mondani a szülőknek, akik óriási lelkesedéssel vettek részt a versenyekben és a főzésben. Szeretnénk megköszönni a Polgármesteri Hivatalnak és Vígh Károlynak hogy biztosították számunkra a tábortűzhöz és a bográcstüzekhez a tűzifát.
-4-
Bögös Istvánné
SZÜRETI FELVONULÁS 2014.
Mint mindig, most is nagy lendülettel álltunk neki a felvonulás megszervezésének. Évről évre nagyobb, színvonalasabb felvonulással tudtunk előrukkolni, és erre most is meg volt az esélyünk. Előzetes egyeztetés alapján 26 lovaskocsis jelezte vissza a részvételt és akkor még a lovasokról nem is esett szó. Utolsó napon, egy tőlünk független esemény és annak következményei miatt végül is 10 lovaskocsis lemondta a részvételt. A szervezést nehezítette az is, hogy az állandó fellépők egymás után mondták le a szereplést. A megállópontokon a fellépések elmaradtak volna, ha nincsenek az iskolás gyerekek és az őket felkészítő tanárnők, és ha nincs a Tokodi Csillagfény Mazsorett Csoport. Ők voltak azok, akik vállalták, hogy a megállópontokon színvonalas műsorral szórakoztassák a felvonulókat és az érdeklődőket. A Tokodi Kéknefelejcs nótakör pedig azokon a megállópontokon, ahol nem volt fellépés, nótacsokorral, illetve a Kantinba való visszaérkezés után nótázással alapozta meg a jó hangulatot. Hagyományosan a Tokodi Gazdakör tagjai, hozzátartozói és barátai a felvonulókat és a kíváncsiskodókat egy kis itókával, pogácsával kínálták a megállópontokon. Évek óta, így most is a Fészek Klub tagjai, a saját maguk által készített díszekkel díszítették fel a lovas kocsikat és a lovakat, a Tokodi Gazdakör és a Hivatal dolgozói fergeteges gulyásokat készítettek, a Tokodi Borkultúra Egyesület pedig itallal látta vendégül a felvonulásról visszaérkezőket. Az Üveggyári Nyugdíjas Klub tagjai, Juhász Sándor úr, Papp Aladár Antal úr a megállópontokon zsíros kenyérrel, süteménynyel és itallal látták vendégül a felvonulókat. A Hivatal dolgozói, mint mindig az egész rendezvény alatt takarítottak, pakoltak, hogy minden zökkenőmentesen menjen. A fent szereplőknek hálás köszönettel tartozunk. Külön köszönet illeti meg Resszer Gábor urat és György István urat, akik mint mindig, így most is önzetlenül támogatták a felvonulásunkat. Köszönet illeti meg továbbá Szépvölgyi Arnoldot, aki a ráruházott kisbíró szerepét nagy lelkesedéssel és jól látta el. A Kantin udvarára visszaérve a felvonuláson részt vevő szereplők előadták a bővített műsorukat, illetve vendégségbe érkező győrszentiváni Cserók Nóta Klub kedveskedett egy kis nótacsokorral. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy zökkenőmentesen zajlott le a rendezvény. Szerény, de jó hangulatú felvonuláson vagyunk túl. Az, hogy ez így sikerülhetett kellett, hogy mindenki adja magát hozzá. Kellet, hogy a résztvevők időt, energiát nem sajnálva felkészüljenek, önzetlenül eljöjjenek és részt vegyenek a felvonuláson. A felvonulásról készült fényképek megtekinthetők a www.tokod.hu és a www.tokodigazdakor.eoldal.hu weboldalakon. Horváth Mihály Tokodi Gazdakör Elnöke
mal érkező ünnepelteket, a még „igazán fiatalokat”, az együtt érkező párokat, s azokat akik szülő-gyermek kapcsolatban vannak. A helyi Vöröskereszt szervezet nevében köszöntöttem a megjelenteket, Tokod legidősebb lakóit Németh Józsefné Rozi nénit és György Lajos bácsit otthonukban fogjuk felkeresni és köszönteni, mivel ők nem tudtak eljönni közösen ünnepelni. Tóth Tivadar polgármester úr megható ünnepi beszéde után, Rucska Ferencné szavalatát hallgathattuk, majd a Hegyeskő Általános Iskola néptáncosai, végül az Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjai nótaszóval és Faragó Rezsőné szavalatával szórakoztatták a jelenlévőket. A kedves műsor után finom vacsorát kínáltunk, majd harmonika szó mellett lehetett nótázni. Hazafelé induláskor pedig mindenki átvehette az ajándékát. Mindenkinek kívánok jó egészséget, szép, nyugodt nyugdíjas életet! Jámborné Erdősi Mária Vöröskereszt elnöke
PAPAGÁJ KIÁLLÍTÁS TOKODON Október 25-én, szombaton Németh Rudolf és kedves családja elhozta nekünk Monorról papagáj csapatát. Azért írom, hogy csapatát, mert annyi volt belőlük, hogy megtelt velük a Kantin nagyterme. Már ajtónyitáskor sereglettek a látogatók, rengeteg gyermek és az őket kísérő szülők, nagyszülők. A madarak között látható volt a mindenki által ismert hullámos papagáj. Láthattunk ritkaságnak számító zöldszárnyú arát, jákó papagájt, Nagy Sándor papagájt, szivárványos lórit. Lóri külön műsorral szórakoztatta a látogatókat, táncolt, beszélt, produkálta magát. Volt olyan gyermek, aki tátott szájjal nézte. Nagy sikere volt még a molokau kakadunak, aki Kaka névre hallgat. A látogatók körében nagy sikert aratott, amikor a család egyik hölgy tagja almával kezdte etetni a madarakat. A nagyobb testű papagájok a lábuk közé fogva, az „ujjakkal” tartva - akár az emberek - úgy ették a csemegét. A kiállításon lehetőség volt papagájokkal fényképezkedni és arcfestés is kiegészítette a családi programot, a kislányok nagy örömére. Németh úr elmondta, hogy hobbiból tartja a család a papagájokat. Monoron hatalmas madárházuk van, de természetesen nekik is vannak kedvenceik, amelyek a családi házban laknak velük. Köszönjük nekik, hogy elhozták ide Tokodra ezeket a szép és kedves madarakat! Ollé Istvánné TOKOD MÚLTJÁBÓL
TOKODI SZÉNBÁNYÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETE
A kezdetek
IDŐSEK NAPJA Ismét elszállt egy esztendő, újra beköszöntött az ősz. Október az idősek hónapja, ezét szokásainkhoz híven idén is egy kis ünnepi délutánra invitáltuk községünk 70 éven felüli lakóit. Október 14-én öröm volt látni a ragyogó napsütésben szép szám-
Sok helyen leírták már a magyarázatát annak, hogyan is találhatták meg az első szenet a Dorogi medencében. A történet szerint a Sándor uradalom kondásai disznókat őriztek a Miklósberekben, és a tábortüzet a disznók által kitúrt csillogó, fekete
-5-
Tokodi Kopogtató
kövekkel rakták körül. Legnagyobb ámulatukra a kövek lángra kaptak. Hogyha igaz a történet, akkor az uradalom disznói csolnoki szenet találtak. Ami viszont már bizonyos, hogy 1781. január 27-én Rückschuss Antal Ruhr-vidéki bányász szerződést kötött Krempf József csolnoki bíróval a Miklós-berekben való szénkutatás engedélyezéséről. Megjegyzendő, hogy kicsi az esélye, hogy a németországi Ruhr-vidékről véletlenül pont ide találjon egy szénkutató, valószínűbb, hogy már korábban híre ment annak, hogy a medencében igen jó minőségű szén rejtőzik. Mindezek után, az 1800-as évek elején további bányászok, kutatók érkeztek a területre, bele- értve Annavölgy és Tokod környékét is. Az ótokodi széntermelés Ótokod területe az 1800-as évek elején az esztergomi papneveldéhez tartozott, ez volt Tokod környékén az első terület, ahol a szénbányászatot megkezdték 1839 körül. Eleinte a vidéki molnárok, és kocsmárosok bérlik a területet, akik sűrűn váltották egymást, mert nem fizették meg a bérleti összeget. Az 1830-as években Brunner Antal és Staffenberger Ignác nyitják meg a Kerékhegy gerincén a József, Ignác, Antal, és Borbála tárókat, ezek számítanak az első komolyabb bányáknak. 1855-ben a terület Miesbach Alajos kezébe kerül, majd két évvel később Drasche Henrik szerzi meg a szénjogot. 1866-ban készül el a Gusztáv II-es akna, melyet 10 lóerős gőzgéppel szerelnek fel, 5 év után az aknában 18 áldozatot követelő sújtólégrobbanás történt. Mindez után az akna még 15 évig üzemel, majd leállítják. 1881-ben a táti Duna-parti szénrakodóig lóvontatású kisvasutat építettek, ez volt a szénmedence első bányavasútja. 1872ben épült meg a Vilmos akna, ahová 1896-ban kezdik meg a Tokodi-altáró megépítését. A kezdetleges ótokodi bányák egy része kimerült, más része vízbetörés nyomán megsemmisült, így a megmaradt széntelepeket később a Tokodi-altáróból fejtik le. Tokodi-altáró Eleinte tisztázandó maga a kifejezés is: a táró, altáró bányaalagutat jelent, melyben bányavasút húzódik, többnyire ezeken keresztül történt a szén felszínre szállítása. Jellegzetessége, hogy a lejtés, illetve emelkedés nagyon kis mértékű, ezek az alagutak többnyire vízszintesen vezetnek a hegy gyomrába. Tokodaltáró település neve is ebből a kifejezésből származik, ugyanakkor léteztek a medencében, az utókor számára kevésbé ennyire ismert alagutak is, például a Dorogi-altáró, vagy a Borókási-altáró Csolnokon. A régi altáró kihajtását 1896-ban kezdték meg, amely az ótokodi Vilmos aknáig húzódott. Az alagútból eleinte ereszkéket hajtottak, és itt tisztázandó az ereszke fogalma: nagy mértékben lejtő bányaalagút, a mélyebben lévő széntelep könnyebb elérésére, az ereszkéket szállításra is használták. A vízszintes alagút esetében sem volt ez másképp, meredeken lefelé, triász mészkövön át érték el a szenet, valamint a karsztvizet, amivel igen csak meggyűlt a bajuk a bányászoknak abban az időben, ezért a bányaterületek nagy részét kénytelenek voltak elgátolni, illetve felhagyni. 1922-ben készül el az új tokodi-altáró 3200 méter hosszan, némileg modernebb technikával. A következő években a sorozatos vízbetörések szorosan követték egymást, ezért nagyobb kapacitású szivattyúkkal szerelték fel az altáró egyes területeit, újabb aknákat kapcsolnak be a szállítási rendszerbe (Pl: Ágnes akna), megépül a 120 vagonos szénosztályozó, a lakótelepen munkásotthont, iskolát, óvodát, orvosi rendelőt építenek. 1947-ben az alagutat meghosszabbítják, és összekötik a dorogi alagúttal, ettől kezdve Dorogra folyik a szállítás. A 60-as években a dorogi összeköttetés megszűnik, ismét Tokod felé szállítanak ki, újabb szénmezőket tárnak fel és újabb ereszkéket hajtanak, melyeken keresztül a sorozatos vízbetörések során 1968-ig termeltek, amikor is az altáró egy részét, és a hozzá kapcsolódó jelentős, XV-ös aknát véglegesen elönti a víz. 1972-ben az alagutat némileg átalakítják, benne vízművet hoznak létre Dorog, illetve később Csolnok vízellátására, az e fajta ivóvíz ellátás 2001-ig működött. Néhány évig kizárólag a Dunára hagyatkoztak, majd 2007-ben befejeződött az altáró felújítása, és ismét megindult a víztermelés, így a környező települések ismét a Tokodi-altáróból kapják ivóvizük egy részét. Tokodi Kopogtató
Tokod községi bányák 1882-ben Ehrenwald Márk szerzi meg a községi területek szénjogát, és a Hegyeskő déli oldalán bányát nyit. Hat évvel később a területet átveszi az Északmagyarországi Kőszénbánya Vállalat, aki a bányát bezárja, helyette a várbereki dűlőben mélyít aknát. 1893-ban a várbereki dűlőtől nyugatra kezdik építeni az Erzsébet I-es köraknát, és III-as légaknát. 1898-ban a bányaüzemet vízbetörés miatt felhagyják, és csupán 19 év múlva nyitják újra, és kezdik meg a termelést. Az Erzsébet akna megnyitásával a várbereki bánya szükségtelenné vált, bezárták, majd csak a 60-as években fejtik le az egész területet. 1927ben alagutat (tárót) építenek Erzsébet akna és a Sashegyi akna között. A sashegyi bányát 1920-ban kezdik építeni, hamarosan meg is indul a termelés. 18 évvel később a Tát felé nyúló ereszkében nagy mennyiségű vízbetörés történt, az óriási vízmennyiséget a szivattyúk kapacitása nem bírta, a bányát felhagyták. A következő években viszont több fejlesztés is történt Erzsébet-aknán, újabb telepeket nyitottak meg, lejtaknákat hajtottak, viszont egyre több helyen is nagyobb mennyiségben gyülemlett fel a metángáz, másként fogalmazva a sújtólég. 1942. július 31-én olyan mennyiség gyülemlett fel, hogy egy szikra is elég volt egy óriási robbanáshoz, ami be is következett. A robbanásban, valamint később a kórházban összesen 51-en haltak meg. A helyreállítás után folytatódtak a munkák, egészen 1961ig, amikor is vízbetörés miatt 7 évig szüneteltetni kellett a bánya üzemét. 1968-ban tértek vissza a bányászok, csupán rövid, három évnyi időre. 1971 májusában a DK-i ereszkében elérték az üzemhatárt, ezért további széntelepek után kutatófúrásokat végeztek, a víz nem jelent meg. Június 10-én először csepegés formájában jelent meg a víz, majd gyorsan növekedve elérte az 50 köbméter/perces mennyiséget, így a mezőt felhagyták. A bánya vízbetöréseinek együttes mennyisége meg- haladta a szivattyúk kapacitását, így július 12-én a szivattyúkat a külszínről lekapcsolták, a bányaüzemet bezárták. XVII-XVIII-as aknák 1894-ben a Trifaili Kőszénbánya Rt. kutatást végez a területen. 1924-ben megkezdik az ikeraknák mélyítését, de fél év múlva a mélyítéssel leállnak, az aknákat víz alá engedik. 1951ben folytatódik az aknamélyítés, hét év múlva üzembe is helyezik. A termelés elindítása után három hónappal vízbetörés történt, az akna elúszott. 1959-ben víztelenítenek, majd új széntelepet nyitnak meg. Ettől kezdve a 70-es évek elejéig (kisebb vízbetörésektől eltekintve) zavartalanul folyt a kitermelés, több bányamezőben egyszerre, a kitermelt szenet villamosított bányavasúton szállították Annavölgyre. A 70-es évek elején megjelentek a nagyobb vízbetörések, viszont ezeket még kordában lehetett tartani. 1971-ben megkezdik az eddig még csupán mélyfúrásokból ismert északkeleti terület feltárását. Március 29én 7 köbméter/perces vízbetörést fakasztottak, melyet betongáttal elzárnak, majd továbbhaladnak. 280 méteres előrehaladás után 76 köbméter/perces vízbetörés történt, amely a függőaknai mező teljes elfulladását okozta. Ennek következtében északnyugati irányban igyekeztek fejtési területet nyitni. A nyugati irányba telepített IX-es ereszke 25. méterében november 1én a víz szaporodását észlelték. A víz két nap alatt 7 köbméter/percre, majd tovább növekedett. Három nap múlva a 35 köbméter/perces szivattyúzás ellenére a víz elárasztotta a szivattyúkamrát. A bányamezőt és ezzel együtt a XVII-XVIII-as aknapárt is fel kellett adniuk. A vízbetörés számított mennyisége 60 köbméter/perc volt. Ebszőnybánya 1894-ben a „sároldali” szénkibúvásokon a szénjogot átvevő Trifaili Kőszénbánya Rt. kutatást kezd, és még ez év végén megkezdi az I-es és II-es táró kihajtását, két évvel később megépül a szénosztályozó is. 1897-ben 96 méter mély függőaknát mélyítenek. 1903. április 5-én a függőakna elfullad, majd a termelést gazdasági okokból beszüntetik. 1921-ben külfejtést kezdenek,
-6-
amit három évvel később földcsuszamlás takar be. 1925-ben a bányát felhagyják. 1940-ben indul újra a termelés a külszínen, majd új lejtaknákat és tárókat hajtanak. 1952-53-ban építik a tokodi homokszállító kötélpályát, két évvel később nyitják meg a Nyugati tárót, 1 év múlva felújítják a vasútállomással közös szénosztályozót. Innentől kezdve a bányaüzem több ereszke, lejtakna építésén, vízbetörésen, bányarész-bezáráson át az 1970-es évekig egyensúlyban működött. A 70-es évek elején már túlsúlyba került a lefejtett telepek, bányarészek cementálása, tömedékelése, mindezek mellett folyamatosan küzdeni kellett a vízzel is. Mindezek mutatják, hogy a bánya által művelt széntelepek kifogyóban vannak. 1970-ben a nyugati mezőt bezárják, egy évvel később kutatómunkákat kezdenek az újebszőnyi üzemben. 1972-ben Ebszőnybánya átveszi az annavölgyi X-es aknai terület művelését, visszafejtését. Az üzemiroda és a műhelyek a XVII-es aknai épületekbe költöznek át. A hetvenes évek közepén Öreg-Ebszőnyben még kutatófúrásokat végeznek, viszont komolyabb bányanyitásra nem kerül sor, 1976-ban megszüntetik a MÁV vasutat, a fatelepet, és nem sokkal később magát az ebszőnybányai üzemet is bezárják. Ekkorra a medence fő termelő aknáit elvitte a víz, ezért a megmentésért egy saját beruházás keretében nyitották meg Lencsehegy I (Kesztölc) és az újebszőnyi bányaüzemeket, utóbbi a pincéki elágazásnál helyezkedett el. A hetvenes évek végére Újebszőnyt felszerelték nagy kapacitású ventillátorokkal, kihajtották a megfelelő lejtaknákat és ereszkéket, előbbit végtelen köteles szállítással, valamint elkészült a szükséges felszíni bányavasút hálózat is. Rövid időre sikerült javítani a medence helyzetén, de az itt talált szén rosszabb minőségű volt, mint amire számítottak, ezért a gazdaságtalan kitermelés, és a Dorogi Szénbányák Vállalat felszámolásának elkezdése miatt az Újebszőnyi bányának, a Tokod-környék utolsó szénbányájának kapuit is bezárták. Faragó Ferenc tanuló ÉLETMÓD
ŐSZI IMMUNERŐSÍTÉS
Sokak számára az ősz egyet jelent a megfázásos, influenzás megbetegedések kezdetével, amiből aztán tavaszig ki sem lábalnak. Immunrendszerünk megfelelő állapota a biztosíték arra, hogy betegség nélkül tudjuk átvészelni a hideg hónapokat. Lássuk először, mik immunrendszerünk gyengülésének okai: - életmód (táplálkozási hiányosságok, alul- vagy túltápláltság, kevés mozgás) - fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás - környezeti terhelések - súlyos traumák, betegségek, anyagcserezavarok, krónikus betegségek, súlyos allergiák - túlzott gyógyszerfogyasztás és egyes hosszan tartó agreszszív terápiák - stressz, depresszió Nézzük meg, mit tehetünk annak érdekében, hogy az ősz és tél ne a betegségekről szóljon! Szerencsés esetben nyáron sikerült feltölteni vitaminraktárainkat, ezzel megalapozhatjuk a betegségek kivédését. "Táplálékod legyen orvosságod" - mondta Hippokratész és ennek a mondásnak napjainkban egyre nagyobb a jelentősége. Immunrendszerünk 70%-a a beleinkben lakik, javarészt attól
függ állapota, hogy mit eszünk. Amit megeszünk, ami bekerül a szervezetünkbe, csak abból tudunk építkezni, az határozza meg egészségi állapotunkat. Törekedjünk az értékes táplálékok fogyasztására, sok friss, az évszaknak megfelelő zöldség, gyümölcs szerepeljen étrendünkben. A magas vitamin-és ásványi anyag tartalmú savanyú káposzta, cékla, gyökérzöldségek, alma, körte, sütőtök az ősz legkedveltebb ételei közé tartoznak. Tudom, sokan ellenzik, én mégis bátorítok mindenkit a kivi, citrom, grapefruit és narancs fogyasztására, kiemelkedően magas C-vitamin tartalmuk miatt. Fogyasszunk minél több, lehetőleg friss fűszernövényt (ez télen is megoldható, hiszen akár a konyhaablakban termeszthetők), sovány húsokat, hidegen sajtolt olajokat, csírákat, teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket, aszalt gyümölcsöket, olajos magvakat, hüvelyesekből készült leveseket, főzelékeket, pástétomokat. A kinti hideg erősödésével egyre jobban kívánjuk a meleg leveseket, a melegítő hatású ételeket. Használjunk gyömbért, fahéjat, szegfűszeget, ezek kiváló, melegítőhatású fűszerek és hatóanyag tartalmuknál fogva a bélrendszeren keresztül immunrendszerünket is stimulálják. Ebben az időszakban is fontos a megfelelő mennyiségű folyadék bevitele. Fogyasszunk ásványvizet, forrásvizet, zöld teát, gyógyteákat. Az egyre hűvösebb időszakban jól esik a csipkebogyóból, bodzából, homoktövis bogyóból és levélből, citromfűből, borsmentából készített tea. Lehetőleg mézet használjunk az édesítéshez. A méz rendkívül gazdag ásványi anyagokban, aminosavakban, vitaminokban, nyomelemekben, jó szolgálatot tesz immunrendszerünk védelmében. Klinikailag bizonyított immun stimuláns hatású gyógynövényeink a fagyöngy, a bíbor kasvirág (echinacea-készítmények), a cickafarkfű (és általában valamennyi, keserűanyag tartalmú drog), a körömvirág és a kamilla (fészkes allergiában szenvedőknek ellenjavallt), a pemetefű, a gyermekláncfű levele és gyökere. Kerüljön étrendünkbe sok savanyított tejtermék, ezek élőflórái nagyon kedvező hatással vannak bélrendszerünkre. A táplálék-kiegészítők, immunerősítők szedéséről sem kell lemondani, de nem mindegy, mit-mivel szedünk együtt. Az egyes szerek alkalmazása előtt célszerű szakemberrel konzultálni. Arra is figyelemmel kell lenni, milyen meglévő, esetleg krónikus betegségünk van, milyen gyógyszereket szedünk. Könnyen előfordulhat, hogy ártalmatlannak vélt táplálék-kiegészítő és a szedett gyógyszer között nemkívánatos kölcsönhatás lép fel, ami súlyos következményekkel járhat. Szakembertől választ kaphatunk arra is, hogy mely anyagok segítik, illetve gátolják egymás felszívódását, milyen mellékhatásokkal számolhatunk, az egyes szereknek milyen ellenjavallatai vannak. A megfelelő táplálkozás mellett nagyon fontos a mozgás. Sétáljunk sokat a friss levegőn, tegyünk egy-egy túrát a közeli hegyekben, erdőkben. Túráink során felfedezhetjük az őszi természet csodáit, gyűjthetünk csipkebogyót, madárberkenyét, bodzabogyót, kökényt, somot. Testünk-lelkünk-szellemünk felfrissül egy-egy őszi erdőben tett séta után. Nem szabad megfelejtkeznünk a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésről, alvásról sem. Hálószobánkban ne legyen meleg, legyen jó a levegő, lehetőleg természetes anyagból készült ágyneműt használjunk. Ha szükséges, alkalmazzunk bátran nyugtató hatású illóolajat, például levendulát, citromfüvet. Törekedjünk arra, hogy minél korábban lefeküdjünk, hiszen élettani szempontból az igazán pihentető, értékes alvás éjfél előtt történik. Az ősz a megnyugvás, leállás évszaka. Próbáljuk felvenni a természet ősi ritmusát, az élénk, nyüzsgő nyárból engedjük át magunkat a csendes időszaknak. A korai sötétedés, a kései napkelték, mind erre sarkallnak, vegyük ezt észre, engedjünk a természet erejének, lassítsunk. Az évszakhoz igazodó megfelelő életritmus, a harmónia külső és belső környezetünkkel, testi-lelki-szellemi kiegyensúlyozottságot, nyitott, egészséges embert eredményez.
-7-
forrás: internet
Tokodi Kopogtató
ANYAKÖNYVI HÍREK Szeretettel köszöntjük októberben született kisgyermekeket: Nagy Tibor és Zöldi Henrietta gyermeke Dronca Kornél és Magyaros Ivett gyermeke Gnandt István és Minárcsik Júlia gyermeke Szatai Zoltán és Csipke Gyöngyvér gyermeke Sterczer László és Farda Nikoletta gyermeke
Kiara Bella Bálint Kornél Alex Krisztián Dorka Noel
TOKOD NAGYKÖZSÉG ÖNKORM ÁNYZATA SZERETETTEL MEGHÍVJA A KISGYERMEKEKET
Gratulálunk a szülőknek!
MIKULÁS NAPI ÜNNEPSÉGRE
November hóban ünnepli 93. születésnapját
2014. DECEMBER 6-ÁN 15 ÓRÁRA A KANTINBA.
Mostyenán Olga
REMÉLJÜK SOKAN ELJÖNNEK, MERT VIDÁM MŰSORRAL KÉSZÜLÜNK ÉS A
Jó egészséget, sok boldogságot kívánunk!
MIKULÁS IS TELI PUTTONNYAL ÉRKEZIK, MINDENKI KAP AJÁNDÉKOT.
Fájó szívvel búcsúzunk októberben elhunyt lakosainktól: Csipánszky János Karla Ervin Pap Gellértné sz.:Füzék Mária Biener Vilmos Ferenczi Sándorné sz.:Nagy Enikő Macskó Istvánné sz.:Oláh Edit
A BELÉPÉS INGYENES!
65 éves 61 éves 84 éves 61 éves 51 éves 61 éves
Nyugodjanak békében!
MEGHÍVÓ ADVENTI VÁSÁRRA SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉDESANYÁM
TOKOD NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
Papp Gellértné szül. Füzék Mária életének 85. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.
ADVENTI VÁSÁRT
Mindazoknak köszönjük, akik Édesanyámat utolsó útjára elkísérték és virággal borították sírját.
RE NDE Z A
Farkasné Elvira
POLGÁRMESTERI HIVATAL PARKOLÓJÁBAN
DECEMBER 7-ÉN (VASÁRNAP) 14:00-TÓL
Valamint szívében él tovább 1 unokájának, 1 dédunokájának, rokonságának és mindenkinek, aki Őt ismerte és szerette.
DECEMBER 14-ÉN (VASÁRNAP) 14:00-TÓL PROGRAMAJÁNLÓ
AZ ADVENTI VÁSÁR LEHETŐSÉGET NYÚJT KÉZMŰVES TERMÉKEK, MEGHÍVÓ
KARÁCSONYI AJÁNDÉKTÁRGYAK, ADVENTI KOSZORÚK, KÖNYVEK,
5 ÉVESEK LETTÜNK!
SZALONCUKOR, JÁTÉKOK VÁSÁRLÁSÁRA.
Ebből az alkalomból a tokodi Babavarró szakkör munkáiból kiállítás nyílik A kiállítás 2014. november 22-től-30-ig látogatható délután 3 órától este 6 óráig.
KARÁCSONYI HANGULATRÓL ZENÉVEL, FORRALT BORRAL, TEÁVAL, KÜRTÖS KALÁCCSAL GONDOSKODUNK!
SZERETETTEL HÍVUNK ÉS VÁRUNK MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT!
A nyitó ünnepség 2014.november 22. délután 4 órakor kezdődik. Tokod Nagyközség Önkormányzatának hivatalos lapja Felelős szerkesztő: Tóth Tivadar Szerkesztő: Bérces Jánosné Elérhetőségek: Tel.:06-33-468-673 Email:
[email protected] Web: http://www.tokod.hu Készült a Spori Print V. nyomdában, 1600 példányban
A kiállítás és a megnyitó ünnepség helyszíne: Tokod Alkotóház, Zrínyi utca 3-4. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Tokodi Kopogtató
-8-
