2011. november
Tokod Nagyközség Önkormányzatának Hivatalos lapja
XVII. évfolyam 11. szám
Szent Márton életútja Szent Márton 316-317 körül pogány római családban született a pannoniai Sabariában (a mai Szombathelyen). 15 éves korában a római hadseregbe sorozták. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával. A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét. 18 éves korában megkeresztelkedett, 20 éves korában megvált a hadseregtől. A Genovai-öbölben, Gallinaria szigetén remetéskedett. Később Poitiersbe ment, ahol a Ligugé kolostort alapította 360-ban. (Ez volt az első szerzetesi közösség Galliában) 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. Márton püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Erős, önálló jellem volt, nemes egyszerűséggel és emberszeretettel, igazságérzettel és kitűnő népies szónoki képességgel megáldva. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Újszerű kezdeményezésével a felkeresett tanyákat és falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi - Tours-i sírja híres zarándokhely lett. A legenda szerint úgy került kapcsolatba Márton a ludakkal, hogy püspökké akarták szentelni, ő azonban a küldöttek elől a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, s elárulták Márton rejtekhelyét. November 11-e egykor hálaadó ünnep volt, s számos néphit és szokás kapcsolódott hozzá. Ez a nap volt a gazdasági év zárása, s ekkor adtak hálát az új termésért is. Ezen a napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ihassanak, ehessenek. Úgy hitték, hogy minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. 'Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik'. ’Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik.’ A néphagyomány szerint ezen a napon esik rendszerint először hó. Szent Mártont a borok bírájának szokták tartani, ugyanis ezen a napon iható először az újbor: ’Mire Márton megérkezett, minden must már borrá érett'. Emellett számos megfigyelés is tartozott ehhez a naphoz, például hogy a Márton-napra levágott lúd csontjából jósolni lehet a várható téli időjárást, ugyanis ha a csontok fehérek, akkor havas télre számíthatunk, ha viszont barnák, akkor sáros tél a legvalószínűbb. A tokodi templomot Szent Mártonnak szentelték, ezért ekkor tartjuk a búcsút.
MEGHÍVÓ Tokod Nagyközség Önkormányzata a civil szervezetek közreműködésével MÁRTON-NAPI VIDÁM ESTET rendez, melyre szeretettel meghívja a község lakóit. A rendezvény 2011. november 14-én (hétfőn)16 órakor kezdődik a Lukácsi Máté Művelődési Házban. A vendégek szórakoztatásáról vidám, hangulatos műsorral gondoskodnak a szervezők. A program után harmonikaszó kíséretében libazsíros kenyérrel és újborral kínálunk mindenkit.
Szeretettel várjuk az érdeklődőket! -1-
Tokodi Kopogtató
Polgármesteri eseménynapló 2011. október Október 3. A Magyar Közút Zrt.-vel történt megegyezés alapján, a főút faluközponti szakaszának javítását a közút kezelője megkezdte. A táti szomszédokkal együtt Tatabányán tárgyaltunk az EDV Zrt. vezetőivel a szennyvíz üzemeltetésről. Délután a bányászati egyesület ünnepi ülésén vettem részt Dorogon. Október 4. Az önkormányzat és intézményei érvényes biztosításainak hatékonyabbá tételéről tárgyaltunk egy szakcéggel a hivatalban. Megvásároltuk a térfigyelő kamerák üzemeléséhez szükséges számítógépet. Október 5. A térfigyelő kamerák, és a számítógép beüzemelését végzi több napon át ingyenesen Juhász Sándor, és munkatársa. Az üveggyári focipálya használatáról egyeztettünk Kerekes, és Hárfai urakkal. Október 6. Helyi vállalkozóval tárgyaltam az öregiskola lehetséges hasznosításáról. A táti képviselőkkel együtt bejártuk a malom mellett lévő szennyvíztisztító telepet, tájékozódtunk a kezelőktől, a szükséges felújítási munkákról. A bejárást követően a táti hivatalban egyeztettük a tennivalókat a szennyvíz-üzemeltetéssel kapcsolatos sürgős lépésekről. Október 7. Kiderült(!), hogy az üveggyári iskola nincs rákötve a szennyvízhálózatra, a szennyvíz csatornára történő rákötésről haladéktalanul intézkedtem. Üveggyárban a József A. út - Határ út menti tíz lakóház szennyvízcsatornára való rákötését sikerült megoldani a lakók, és az önkormányzat összefogásával. A Batsányi, valamint a Vörösmarty utca vízmosásait, egyenetlenségeit rendezte el az ezzel megbízott vállalkozó. Ebszőnyben a hegyről a főútra kifolyó, és ott balesetveszélyt okozó iszap elvezetését oldottuk meg gépi földmunkával. Október 10. Dorogon a Kistérségi Tanács kibővített ülésén vettem részt, a járások kialakításával kapcsolatos kérdések voltak napirenden. A Pro Terra szakembereivel a helyi településrendezési eszközök sürgető módosítására vonatkozó lakossági-vállalkozói igényeket ismertettem. A szakemberek a változtatási lehetőségekről hamarosan tájékoztatnak. Délután képviselő-testületünk tartott munkaértekezletet a helyi civil szervezetek bevonásával, a téma az önkormányzati rendszer folyamatban lévő átalakítása volt. Október 11. Tát, Tokod közös szennyvízrendszer üzemeltetésének további sorsa újabb fordulóhoz érkezett. Táton önkormányzati, és vízügyi szakemberekkel a részleteket dolgoztuk ki. Sikerült a szerződéstervezet lényeges tartalmában megegyeznünk. Október 12. Labdarúgó utánpótlásunkról, annak segítéséről tárgyaltunk a hivatalban. A műhelyben készülnek a Kantin udvarra szánt szeméttárolók, valamint a temető hátsó bejárati kiskapuja. Október 13. A Köztársaság útja menti vízelvezető árkot közmunkásaink újjáépítették. Befejeződött a biztonsági kamerák, és a számítógép összehangolása, ettől kezdve bűncselekmény esetén visszamenőleg is nyomon követhetők a kamerák által készített felvételek. Horváth Mihállyal, a Gazdakör elnökével tárgyaltam a hivatalban. Délután az Alkotóházban a Vállalkozók Klubjának soros összejövetelét tartottuk. Október 14. Az új önkormányzati törvény tervezetében merültem el, nem túl nagy gyönyörűséggel.
Tokodi Kopogtató
A soron következő rendezvényeinket beszéltük meg munkatársammal. Este a Gazdakör ülésén vettem részt az Alkotóházban. Október 17. A Léthé Bt. vezetőjével tárgyaltunk a hivatalban, kértem a főút felőli nagykapu folyamatos nyitva tartását. Dorogon az Intézmények Házában a Népegészségügyi Intézet munkaértekezletén vettem részt, ahol kistérségünk egészségügyi helyzetéről kaptunk tájékoztatást. Alpolgármester asszonnyal megvásároltuk a Hősök Szobra kertjébe szánt növényeket a leányvári kertészetben. Október 18. Üveggyárban a Kultúrház emeletén a polcokra kerültek az üvegipari kiállításra szánt tárgyak, de még sok tennivaló van a kiállítás megnyitásáig. A Katasztrófavédelem munkatársait fogadtam a hivatalban. Kezdeményezésünkre Kellner Jenővel -, aki ügyvédje társaságában érkezett - megbeszélést folytattunk az üveggyári óvoda épületének zökkenőmentes használatáról. Alpolgármester asszony vezetésével közmunkásaink újjávarázsolták a Hősök Szobra kertjét. Október 19. A Duna Takarék területi igazgatónője látogatott meg, akitől megtudtam, hogy a helyi bankfiók teljes belső felújítását tervezik. Az átalakítás terveik szerint egy hónapig tart, addig az ügyfeleket egy, a jelenlegi fiók mellett felállított konténer irodában fogadják. A bankjegy automata mindvégig zavartalanul üzemel. Jegyző úrral meglátogattuk az iskolánkat, ahol igazgató aszszony kalauzolta az intézménnyel ismerkedő jegyzőnket. Október 20. Jegyző úrral Esztergomban a közjegyzőnél jártunk. Közmunkásaink felszerelték az általuk készített temetői hátsó kiskaput. A Magyar Közút folytatta a főút kifoltozását a falu közepén, mintegy 400 méteres szakaszon. Tát önkormányzatával közösen megtartott képviselő-testületi ülésen elfogadtuk az ÉDV Zrt.-vel kötendő szennyvízhálózat és tisztító vagyonkezelői, üzemeltetési szerződés végleges szövegét. Október 21. Kolozsi Mónika intézményvezetővel tárgyaltuk meg az Idősek Klubja aktuális kérdéseit a hivatalban. A délelőtt folyamán még a művelődés szervezőinkkel (Radovics Georgina, Poszpisekné) tárgyaltam, valamint a Kopogtató szerkesztése ügyében is volt megbeszélés. Délután az Esztergomi Levéltárban Cseszka Éva: Esztergom 1956 című most megjelent könyvének bemutatóján vettem részt. Este Sziklai Károly kiállításának megnyitója volt az alkotóházban, szépszámú érdeklődő mellett. Október 22. Szombaton országos serdülő rangsoroló birkózóversenyt nyitottam meg a sportcsarnokban. A vendégek dicsérték sportcsarnokunkat, és köszönték, hogy helyet adtunk ennek a versenynek. Véleményem szerint ez nekünk is legalább olyan fontos, mert Tokod jó hírét viszi el az országban. Október 23. Nemzeti ünnepünkön, az októberi forradalom és szabadságharc 55. évfordulóját ünnepeltük az iskola aulájában. A Szivárvány Társaskör, és a Hegyeskő Általános Iskola diákjai színvonalas, az ünnephez méltó műsorral emelték az ünnepség fényét. Az örvendetesen nagyszámú ünneplő közösségtől kisérve, koszorút helyeztünk el a Hősök Szobra mellett felállított kopjafánál. Október 24. Az öreg temetőt tisztítják ki közmunkásaink, tekintettel a közelgő ünnepre. A Dózsa György utcából induló fedett, majd a Kossuth utca alatt átvezetett, onnan a Móra Ferenc utcáig nyílt vízelvezető árok tisztítását, mélyítését végzik közmunkásaink. A délelőtt folyamán négy ügyfél járt nálam Üveggyárból, kérve intézkedésemet egyéni ügyeikben. Szép hársfát ültettünk a Népboltnál, a nemrég kivágott beteg akácfa helyére.
-2-
Október 25. A Sportcsarnokban bensőséges ünnepséggel köszöntöttük községünk idős polgárait, ahol az ünnepi műsoron, vacsorán kívül lehetőség volt ritkán adódó találkozásokra, beszélgetésekre is. Remélem sikerült valamit kifejeznünk az előttünk járók iránt érzett tiszteletünkből, és nagyrabecsülésünkből. Október 26. A táti polgármesteri hivatalban aláírtuk az ÉDV Zrt.-vel kötött hosszú távú szerződésünket, ami biztosítja Tát és Tokod települések szennyvízrendszerének biztonságos üzemeltetését, és az önkormányzati közművagyon értékének megőrzését.
dolgoztak a rendszer beüzemelésén. A megvalósítás érdekében összefogott az önkormányzat, több helyi vállalkozó, a Jurop Telekom, és a Tokod Nagyközségért Alapítvány. Bízunk abban, hogy a polgárőrség megmagyarázhatatlanul elhúzódó bejegyzését ellensúlyozza a biztonsági kamerarendszer, és ezzel Tokod lekerül a bűnözők kedvenc célpontjainak listájáról. Üdvözöljük egyben azt is, hogy a rendőrség jelentősen fokozta tokodi jelenlétét, ami szintén javítja biztonságérzetünket. Tóth Tivadar polgármester
Megújult a Hősök Szobra környezete
Tisztelt Lakosság!
Többünk szemét bántotta a Hősök Szobra elhanyagolt környezete, a rozsdásodó sérült kerítés, a kettéfűrészelt fenyőfa, az elvadult bokor, a nehezen olvasható kopott feliratok. Elhatároztuk, hogy méltó környezetet teremtünk a hazánkat védelmező hős katonáknak emléket állító szobornak. A munkát közmunkásaink végezték, a szellemi irányító, és az anyagi terhek viselője alpolgármester asszonyunk Czirkelbach Olga volt, aki még a növények ültetésében is élen járt. A kerítés hibáit ifj. Farszky József helyi kovácsmester javította ki térítésmentesen, a talpazat tisztítását Robotka Zoltán, a festés szakmai részét Gulás János végezte. A növények ültetésébe, locsolásába a Hegyeskő Iskola diákjai segítettek. Ma már nincs szégyenkeznivalónk a Hősök Szobrának kertje miatt, bárki megnézheti a szépen, jó ízléssel kialakított környezetet. Itt kell elmondani, hogy a Hősök Napját minden év utolsó vasárnapján tartják Magyarországon, és az emigrációban. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyeletes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni.” Az ünnep a második világháború után eltűnt a naptárból, majd a rendszerváltozást követően került ismét vissza. Most, hogy rendbe tettük az emlékhelyet, nekünk is meg kell emlékeznünk hőseinkről, akikre büszkék lehetünk! Őszre a parkjainkba is friss árvácskák kerültek, ezzel is igyekszünk szebbé kedvesebbé tenni lakókörnyezetünket. Amit itt láthatunk, azok összefogásáról is szól, akik a jó célok érdekében hajlandóak dolgozni, akiknek fontos a múlt tisztelete, a ránk bízott értékek megőrzése, és a szép környezet. Köszönjük mindenkinek, akivel együttműködhettünk.
Térfigyelő kamerák a faluban Tokod közbiztonságának növelése, a rendőrség bűncselekményeket felderítő munkájának segítése érdekében, a település több pontján térfigyelő biztonsági kamerákat szereltettünk fel. A térfigyelő rendszer kialakítása érdekében a kamerák beszerzésén túl, szükség volt nagy sávszélességű internet kapcsolat kialakítására, nagy teljesítményű számítógép beszerzésére is. A szerelést helyi vállalkozó, a Juhász és Tsa. Bt. szakemberei végezték, akik hétvégeken ingyenesen
A helyi újság a KOPOGTATÓ pontosan egy évvel ezelőtt kopogtatott be először az otthonaikba. Ígéretet tettünk, hogy az Önkormányzati hírekről és egyéb érdekességekről havonta tájékoztatjuk a lakosságot. Az újság tartalommal való megtöltését egy évre vállaltam – amit kisebb-nagyobb küzdelem árán végigvittem. Eljött az az idő, amikor elbúcsúzom, feladatomat átadjam másvalakinek, aki más szemszögből, más felfogással új arculatot ad az újságnak. Nem titkolt vágyam, hogy a Soós Rezsőné által írt, sorozatban megjelent Portré ecset nélkül című életrajzi elbeszélgetések tovább folytatódjanak és későbbiekben egy könyv formájában megjelentessük azokat. A megjelent írásokból inkább az önéletrajzi adatokra figyelünk, de hogy mögötte mennyi értékes szociográfiai és helytörténeti adat tükröződik, arra igazán nem figyelünk, hisz most élünk, nap mint nap találkozunk velük. Azt az utókor fogja értékelni, e kor nyomatává tenni. Tisztelettel: Robotka László Tisztelt Ingatlantulajdonosok! A téli időjárás közeledtével, a lakosság biztonsága – különös figyelemmel a gyermekekre, az idősekre – és a balesetmentes közlekedés érdekében szeretném felhívni figyelmüket az ingatlan előtti közterület (járda, nyílt árok, hidak) tisztántartására és a síkosság-menetesítéssel kapcsolatos teendőkre. A települési köztisztaságról, a települési szilárdhulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 4/2010.(II.16.) önkormányzati rendelet 5. § (5),(8) és (9) bekezdései a következőket mondják ki: „(5) Az ingatlan előtti járda tisztántartása az ingatlan tulajdonosának kötelessége. Az ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni továbbá a járdaszakasz melletti nyílt árok és annak műtárgyai tisztántartásáról.” „(8) Ónos esőtől, jégtől, hótól síkossá vált járdát a szükséghez mérten naponta többször fel kell szórni. A felhintésre csak bomló, szerves anyagot nem tartalmazó szóróanyagot (homok, hamu, fűrészpor, kőporliszt) lehet használni. E célra tüzelés után visszamaradt darabos, sérülést okozó anyagot használni nem szabad. A szóróanyag beszerzéséről a tulajdonosnak kell gondoskodni.” „(9) A járda és a közút síkosság-mentesítését a tulajdonosnak úgy kell elvégeznie, hogy az ne idézzen elő vészhelyzetet, illetve abból ne származhasson baleset.” A fentiekben leírtak be nem tartása, nem teljesítése szabálysértési eljárást és 30.000 forintig terjedő pénzbírság kiszabását vonhatja maga után. Kérem, hogy a rendeletben foglaltakat a balesetmentes közlekedés és mindannyiunk biztonsága érdekében betartani szíveskedjenek. Tokod, 2011. november 3.
-3-
Tisztelettel: Tóth Gábor jegyző
Tokodi Kopogtató
Portré ecset nélkül HARMAT SEBESTYÉN nyugdíjas bányászról A szén és a fa, mind a kettő természetes anyag. A szenet a föld mélyéből – ahol évmilliók kellenek létrejöttéhez – fáradságos munkával kell felszínre hozni. A fa a felszín gyöngye, a szén a mélység ragyogó gyémántja és mind a kettő nélkülözhetetlen az élethez. Felhasználásuk sokoldalú. A fa mindaddig él, amíg el nem égetik, hamuja pedig a talajba jutva növényi életet táplál. Igen, a természetben – amíg az ember ártó szándékkal, vagy felelőtlenül bele nem nyúl – rend van. Mindennek megvan a maga helye, rendeltetése. Ez a két anyag is minket embereket szolgál. Bizonyára sokszor belegondolt már ebbe beszélgető partnerem HARMAT SEBESTYÉN Tokod Béke u. 45. sz. alatti lakos is, aki ifjú korától kezdődően a szénnel dolgozott, majd meglettebb korától pedig egyfajta fával, annak is a hajlékony vesszőjével, a fűzvesszővel dolgozik. Családneve is a szépségre, az életre utal, mert milyen fontos szerepe van a reggeli harmatnak, és milyen tündöklő egy harmat csepp a fűszálon… -Árulja el Sebő, hogy milyen néven, mikor és hol jegyezték be önt az anyakönyvbe? -Hartmann István Sebestyén névvel 1933. június 28-án Táton. Ott laktam szüleimmel és 1935-ben született öcsémmel Harmat Józseffel. -Hát ez érdekes, testvérek különböző néven? -Ennek oka a következő: többször volt névmagyarítási hullám országunkban, így a 30-as évekbe is, és Tát sem maradt ki belőle. Több társát követve édesapám Hartmann István is magyarosította származására utaló nevét 1934-ben Hartmannról Harmatra. 2 pengőbe került az átírás, ezért titulálták a magyarítókat Táton „kétpengősök”-nek. Édesapám szénbányász vájár volt. A tokodi Sas-hegy-i bányában kezdte a munkát és az ebszőnyi XVII-es aknán fejezte be. Nem tudom, de lehet hogy németföldről kerültek ide valaha apai felmenőim, de azt tudom, hogy mind a két nagyapám bányász volt. Szüleim tudtak ugyan svábul, de csak akkor beszéltek így, ha nem akarták, hogy mi gyermekek értsük, egyébként csak magyarul beszéltünk, nem tanítottak németül. Édesanyám Kovács Mária magyar származású volt. -Szeretett-e iskolába járni, tanulni, volt-e kedvenc tantárgya? -Hát nem kifejezetten, de azért az általánosban közepes tanuló voltam, mozgékony, kicsit vékonydongájú, csínyekre kapható, a következő eset alapján talán vakmerőnek is mondható gyermek voltam. A háború befejezését követően nagyon kevés volt az élelem, a bánya a gyermekeken igyekezett úgy is segíteni, hogy a szülő kérésére élelemben kevésbé szűkölködő településekre vitte el őket. Velem is ez történt, 12 éves koromban elvittek a Dél-Alföldre. A vonatból Pusztaföldváron szálltunk kis, s ott egybegyűjtöttek bennünket, aztán jöttek azok az emberek, akik vállaltak bennünket. Kiválasztottak egy-egy gyermeket és ötös-hatosával strafkocsin vittek mindegyikünket lakóhelyünkre. Én egy tanyára kerültem, ahol jól bántak velem, de bevontak a könnyű gazdasági munkába is, ami nem volt megerőltető, viszont volt mi enni. Következett a húsvét és elfogott nagyon a honvágy. Mondtam a gazdának, hogy haza megyek, nem ellenezte, sőt elmondta, hogyan tudok hazajutni. Velem jött a barátom is. Néhány millpengőm volt, de az nem ért semmit. Potyautasként szálltunk vonatra. Féltünk, de a batyuzó csere árut vivő asszonyok elbújtattak a kalauz elől bennünket. Utaztunk mi peronon, ütközőn, még a vonat tetején is. Ez utóbbi Dorog felé történt a piliscsabai alagútban, a vonat füstje feketére festett bennünket. Dorogról gyalog mentünk Tátra és ott az úton egyszer csak szembe jött velem édesanyám, csodálkozva ölelt magához. Elmondta, hogy éppen készült engem meglátogatni és egy kiskecskét is akart ajándékozni vendéglátóimnak. Erre azonban már nem került sor. 1947-ben befejeztem az általános iskolát és egy évig behordó voltam az üveggyárban, majd szabóságot tanultam a tokodi Ipari Tanonciskolában és 1950-ben letettem a férfiszabó szakvizsgát. Nem akartam ebben a szakmában dolgozni, mert nem sok jövőt láttam benne, és beiratkoztam – még be sem fejezve a tanonciskolát - a vájáriskolába, amely Altárón volt a mai községháza épületében. Ott már igazán
Tokodi Kopogtató
szerettem tanulni, amit kitűnő eredményeim is bizonyítottak. Kedvencem volt a geológia, érdekelt engem, de a tanár is nagyon jól tanította. Szép egyenruhánk volt, amelyet általában ünnepi alkalmakon viseltünk. 1952-ben végeztem és rövid ideig Erzsébeten dolgoztam, ahol minket frissen végzett vájárokat „papírvájárnak” hívtak, mert az idősebbeknek hosszabb ideig más munkát (pl. csillés) kellett végezniük, mielőtt vájárok lettek. 1952 őszén már a Péch Antal aknászképző technikum tanulója voltam Tatabányán, ahol 1956-ban aknász képesítést szereztem, de az érettségi után nem aknász, hanem vájárként kezdtem a munkát Erzsébet-aknán. Onnan rövid idő múlva hívtak Péliföld-Szentkeresztre a MüM. 315. számú Kara József Vájártanuló Intézetbe szakoktató tanárnak, de mert kevés volt a fizetés egy év után visszamentem Erzsébetre vájárnak, ott 1958-ban lőmester lettem, majd aknász, de 1960-ban Erzsébet akna víz alá került, elúszott, a dolgozókat különböző helyekre, más bányákba helyezték el. Én az ebszőnyi bányához kerültem, ahonnét három hónap múlva Annavölgyre az imént említett Vájártanuló Intézet fiókiskolájába mentem át szakoktatónak. Az iskolában folyt az elméleti oktatás, a mogyorósbányai tanbányában – amely önálló intézmény volt – a gyakorlati. A 70-es évek elején felmondtam az iskolánál és vájárként vállaltam munkát Mogyoróson a tanbányában, ahol egy idő után lőmester, majd szakvezető aknász lettem. Mindig és mindenhol szerettem az embereket és jó volt érezni viszont szeretetüket, amely – úgy érzem – abban is megnyilvánult, hogy 1983-ban szakszervezeti titkárnak választottak meg. Ledolgozva a bányában a törvényes időt, 36 év munkaviszony után 54 évesen nyugdíjba mentem. -Érdekes, változatos volt az ifjú kora, a munkája. Nem akartam kérdésekkel megszakítani, mert ez az életszakasz így teljes. Mindezek közepette családot is alapított, kivel és mikor? -A tokodi Szabó Klárával 1956 nyarán. -Így lett akkor ön tokodi lakos, de hol pillantotta meg és meddig „tette a szépet” Klárinak? -Igen, nem Klári jött Tátra, hanem én költöztem őhozzá szülei házába. Amikor Erzsébetre jártam nyári gyakorlatra, akkor láttam meg őt Újvári János bolgárkertészetében és addig mesterkedtem amíg barátaim bemutattak bennünket egymásnak és így kezdtem neki udvarolni, amely időszak a félévi jegyességet is beleértve egy évig tartott. Két gyermekünk született, 1956-ban Klára, aki történelem és magyar szakos tanár a tokodi általános iskolában, férje Farszki Tibor. 1962-ben született Hajnalka, ő pedig fodrász Tokodon, férje Lovász Tibor. Lányaink három unokával ajándékoztak meg bennünket, akik: Judit ő gyermekápoló és Esztergomban él, Éva ő az ELTE-n végzett, angol tanár és Londonban él, Ádám pedig 17 éves tanuló. Tetézte boldogságunkat a három dédunoka, a 12 éves Máté, az 5 éves Márta és a 3 éves Olívia. A kis Olívia alig volt egy éves amikor szeretett feleségemet legyőzte a betegség, 2009-ben meghalt. Nagyon hiányzik, de nem vagyok egyedül. Hajnalkáékkal élek abban a házban, amelyet a régi hosszú házat lebontva, annak helyén együtt a feleségemmel a ’80-as években építettünk. -Hogy lett vájár – aknász – szakoktatóból kézműves és miért éppen kosárfonó? -Valamikor az anyósom öccse megmutatta nekem a kosárfonást, de nem foglalkoztatott a látvány. De később a ’90-es évek elején ifj. Faragó Ferencnél járva láttam, hogy nyers vesszőből szép kosarakat csinál, a fűzvessző arra hajlik amerre ő akarja. Megtetszett a dolog és Feri megmutatta az alapokat, én pedig hozzákezdtem a kosárfonáshoz, ami nem ment éppen könnyen, de a gyakorlás során egyre jobban sikeredett a vesszőfonás. Az alkotóház vezetője Robotka László megtudva, hogy kosarakat fonok azzal keresett meg, hogy menjek el tanfolyamra, fizeti a díját azzal a feltétellel, hogy utána a tanultakat Tokodon tovább adom. Vállaltam és Székesfehérváron elvégeztem a kosárfonó tanfolyamot, Székely Éva volt a mesterem. Tokodon több tanfolyamon tanítottam az érdeklődőket, de nem mindenki művelte a tanfolyam után a mesterséget. Csupán Katona Vilmos, Tokodi Ferenc és Tolnai Ivánné (Farkas Katalin), no meg Süveges Márton, akit VII. osztályosként tanítottam meg a
-4-
vesszőfonásra, és azóta is önállóan dolgozik, én pedig büszke vagyok rá. Tartottam tanfolyamot Esztergomban és Pilismaróton is. 1999-től Esztergomban a Szentgyörgymezei Olvasókörben kosárfonó szakkört vezettem. Feleségem meg ugyanott csuhé szakkört, mert ő meg a csuhéfonást művelte. 2004-ben boldogan vettük át munkánk elismeréseként a képviselő testület által adományozott „Esztergomért” Emléklapot. Együtt jártunk kézműves táborokba is, köztük Ipolyszalkára, Lábatlanra, Karvára (Szlovákia). -Bemutatta kiállításon is alkotásait? -Igen. Esztergomban több alakalommal – legutóbb idén szeptember 17-18-án Tokodon. -Sokféle alkotásai – kosarak, tálak, tálcák, demizsonok..- közül melyekre van a legtöbb igény? -A különböző űrtartalmú demizsonok befonására. -Sebő! Amikor csak látom önt, mindig sugárzik önről az egészség és a derű, van ennek valami titka? -Nem tudom, lehet hogy az egészségre való hajlam a szüleimtől örökölt génekben rejlik, mert édesapám 96 évesen halt meg, de 93 éves koráig makkegészséges volt. Anyukám, bár ő volt beteg időnként 85 évesen hunyt el. A derű talán annak tudható be, hogy nem tudok haragudni senkire. -Van e példaképe? -Van. Az édesapám, az apósom Szabó Ferenc, meg két nagymamám. -Elégedett Tokod fejlődésével? -Igen. -Érdeklik a faluban történő események, esetleg részese is valamelyeknek? -Érdekelnek. Amelyek közel állnak hozzám azoknak olykor részese is vagyok, ilyenek a kiállítások, a Gazdakör tagjaként a borút, illetve annak részeként a „nyitott pincék”, a római kort idéző rendezvények. -Mi minden tartozik az érdeklődési körébe? -A sport, mert szeretem a focit. A szőlőművelés, amelyre apósom tanított meg, a kertészkedés benne a virágok. -Mi vagy ki jelenti élete középpontját? Miben hisz ön? -A családom, amely a boldogságot testesíti meg bennem. Az emberek összetartásában és magamban hiszek. -Ha csak egyetlen kívánsága lehetne, mi lenne az? -A hosszú élet – mert az nagyon szép – de csak addig amíg nem szorulok másokra. Én pedig azt kívánom, hogy teljesüljön és köszönöm a beszélgetést. Soós Rezsőné
Falugondok bemutatása Önkormányzatunk képviselői úgy döntöttek, hogy a falu fejlődését szolgálná, ha a karbantartó brigádunk élére egy falugondnok kerülne. A márciusi Kopogtatóban is megjelent hirdetésre nagyon sokan jelentkeztek. A jelöltekkel történő elbeszélgetés után Pap Kálmán nyerte el a pozíciót. Az eltelt hónapokban kollégánk, Kami jól beilleszkedett kis csapatunkba. Időközben sikerült teherautót is vásárolnunk, úgyhogy manapság nincs is olyan nap, hogy annak volánjánál, vagy a faluban itt-ott ne találkozhatnánk vele. Lapunkban kollégánkat szeretnénk kicsit közelebbről megismertetni az olvasókkal. Kedves Kami, kérlek, mutasd be életutadat nekünk! -1953-ban születettem Tokodon, azóta itt élek. Kőműves szakmunkás az iskolai végzettségem, de bizonyítványomat vizsga letétele nélkül vehettem kézhez, mivel a „Szakma Kiváló Tanulója” országos versenyen eredményesen szerepeltem. 1986-ban kisipari mesterlevelet szereztem szakmámban. 1970-től 1988-ig a vállalkozási szektorban dolgoztam kőművesként, majd 8 éven keresztül a Tokodi Polgármesteri Hivatal műszaki csoportjának vezetője voltam. Ezt követően néhány évig egyéni vállalkozóként visszatértem az építőiparba, de különböző egészségügyi problémák miatt az egész napos fizikai munkát tovább nem folytathattam. 2000-től a Kienle+Spiess-ben dolgoztam, mint magasraktári targoncás, SAP raktárkezelő. Feleségemmel 1975-ben házasodtunk össze, azóta is együtt élünk. Két felnőtt lányunk és egy 2,5 éves kisfiú unokánk van. A munka mellett igyekszünk sok időt szakítani a családi programokra és a tokodi Kisvölgyben lévő szőlőnk és
pincénk gondozására. Mivel fiam nem született, így Zsombi unokám pótolja ezt a hiányt, szabadidőm nagy részét a vele való játék és közös foglalatosság teszi ki. Van egy szinte gyermekkori baráti körünk, amely nagyon sok támogatást és örömet jelent feleségem és az én számomra is. -Mik voltak azok az okok, melyek arra ösztönöztek, hogy megpályázd az állást? -Születésem óta Tokodon élek, a község minden részét jól ismerem. A Polgármesteri Hivatal alkalmazottjaként eltöltött 8 év alatt jelentős gyakorlatra tettem szert a községgazdálkodás, valamint a közhasznú dolgozókkal történő munkavégzés területén. Jó érzésekkel gondoltam vissza az akkori időszakra, szerettem a falu érdekében való tevékenykedést. Amikor tudomást szereztem a kiírt pályázatról, nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen jól ismerem a munkakör ellátására vonatkozó lehetőségeket, igényeket. Úgy gondoltam, lelkiismeretes munkámmal, szervező készségemmel segíthetem e nem könnyű, sokrétű feladatot, valamint az ősszel újonnan megválasztott polgármester és képviselő-testület terveinek megvalósítását. -Napi munkád során biztosan sokszor elképzeled, hogy tudnád szebbé tenni Tokodot. Milyen elképzeléseid vannak a fejlesztésre? Milyennek szeretnéd látni 5 év múlva lakóhelyünket? -Az én feladatom alapvetően nem a fejlesztés, hanem a községfenntartás, a mindennapi működés segítése, a közterületek, utcák, járdák, játszóterek, parkok, intézmények környezetének a „jó gazda” szemével való folyamatosan figyelemmel kísérése és gondozása. Ennek ellenére természetesen vannak elképzeléseim és jövőbeni terveim a munkakör ellátásával kapcsolatban, ilyen például a műszaki csoport fejlesztése, lehetőleg szakemberekkel és megfelelő szerszámokkal, gépekkel. Reménybeli elképzeléseim között szerepel intézményeink takarékosabb energia felhasználása (lelki szemeim előtt ott lebeg sportcsarnokunk melegvíz-ellátása napenergiával). Ezen kívül az önkormányzati döntéshozók fejlesztési terveit – lehetőségeimhez képest – maximálisan igyekszem segíteni. Én is, mint mindannyian, egy élhető, rendezett, tiszta, minél több zöldfelülettel rendelkező, korszerű településen szeretnék élni, bízva abban, hogy unokám is ebben a környezetben fogja élni mindennapjait! Berta Barbara
Kérjük támogassák adójuk 1 %-ával a Tokod Nagyközségért Alapítványt Cím: 2531, Tokod Kossuth L. u. 53. Adószám: 18602229-1-11 Bankszámla szám: 58600441-12000265
Élet van a Fészek Klubban A Fészek Klub (idősek klubja) Tokod, Deák Ferenc u. 8. telefonszáma novembertől megváltozott. Az új telefonszámunk 06/20 29 00 638 A régi vonalas telefonszámunk megszűnik, azon már nem leszünk elérhetőek. Szeptemberben és októberben is tartalmas programjaink voltak. Kihasználva az őszi szép időt hajókiránduláson vettünk részt. A Balu nevezetű hajó Párkányból indult, és a Dunáról gyönyörködtünk Esztergom és a Bazilika szépségében.
Több alaklommal is találkoztunk a tokodaltárói idősekkel, velük együtt ünnepeltük meg az idősek napját, saját magunk készítette bográcsos babgulyással, énekszóval. Nem volt hiba sem a babgulyással, sem az énekszóval, és Kolbert Sándort illeti külön köszönet, amiért azon a napon eljött hozzánk a klubba, és harmónikaszóval emelte az ünnep és a társaság hangulatát.
-5-
Tokodi Kopogtató
Szorgalmasak is voltunk; befejeztük a klub ablakainak a felújítását, tettünk el télire csalamádét, szüreteltünk szőlőt és diót. Gyűjtöttünk csipkebogyót és szedtünk naspolyát. Gulás János festőművész elkészítette az új táblánkat, melyet a mai napon fel is szereltünk a ház falára. A következő héten kezdjük el a fürdőszoba és mosdók felújítását, az omladozó vakolatot leverjük, és helyére új vakolat kerül. Továbbra is minden hónap utolsó hétfőjén vendégségbe várjuk Mihály atyát, akivel tartalmas beszélgetéseket folytatunk. Legközelebb november 28.-án hétfőn érkezik, szent Katalin és szent Erzsébet lesz a témánk. Köszönjük a Resszer pékség kenyéradományait, segítségükkel módunkban áll az egyszeri ebéden kívül havonta egy-két alkalommal zsíros kenyeret is adni klubtagjaink számára. Várjuk azoknak az időseknek a jelentkezését, akik szeretnének csatlakozni a klubba, vagy otthonukban szeretnének rendszeresen segítséget kapni. Elindult a jelzőrendszeres segítségnyújtás azoknak az időseknek a számára, akiknek kritikus élethelyzetben nincs más módjuk segélykérésre, segítségre. Kolozsi Mónika
Élménybeszámoló az Idősek napjáról 2011. október 25-én Tokod Nagyközség Önkormányzata a Magyar Vöröskereszt tokodi önkénteseivel karöltve megrendezte az Idősek napját a Sportcsarnokban.
Az ünnepségen Tóth Tivadar polgármester úr köszöntötte az időseket. A műsor az Őszirózsa Nyugdíjas Klub vidám előadásával kezdődött, majd a Mesevár Óvoda néptáncosaiban gyönyörködhettek a vendégek. A saját költésű versmondásból sem volt hiány, Szepesi Zsuzsannától és Rucska Ferencnétől hallhattunk egy - egy gyönyörű verset. A programot az esztergomi Kerekecske Néptánc Csoport énekes-táncos műsora zárta. A színes műsort vacsora követte, majd finom süteménnyel kínáltuk a vendégeket. Köszönetet kell mondanunk a tokodi Vöröskereszt képviselőinek, a tokodi ÖNO munkatársainak, akiknek segítsége gördülékenyebbé tette munkánkat. Az este sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a rossz idő ellenére is közel 280, 70 év feletti tokodi lakos tisztelt meg bennünket jelenlétükkel. Az időseknek további jó egészséget kívánunk és reméljük, jövőre ismét találkozunk. Radovics Georgina Egészséges életmódra nevelés a Mesevár Óvodában Az idei tanévben kiemelt feladatnak tekintjük az egészséges életmódra nevelést. Arra törekszünk, hogy az óvodai egészségmegőrző szokások a gyermekek igényévé váljanak, és a sok pozitív élmény hatására segítsük az egészségtudatos magatartás kialakulását. Milyen programokat szervezünk ennek érdekében?
Tokodi Kopogtató
Minden nap rendszeresen fogyasztunk gyümölcsöt. Már túl vagyunk a zsíros kenyér partin. Igaz hogy zsírt és tortát fogyasztottunk, de a felvett felesleges kalóriát közös tornával, mozgásos vetélkedővel le is adtuk. Természetjáró kirándulásokat szerveztek a csoportok. Elmaradhatatlan a rendszeres, irányított testmozgás, torna. A tavaszi újságpapírgyűjtés árából trambulint vásároltunk, melyen kedvükre ugrálhatnak a gyerekek. Heti rendszerességgel végzik a Vitamintornát is. Gyümölcshét és zöldséghét keretében minden csoport ellátogatott a zöldségesbe, megvásárolta a gyümölcsöt, zöldséget és a gyerekek maguk készítették el a gyümölcs-és zöldségsalátát, melyet uzsonnára elfogyasztottak. Ennek a programnak a nevelő értékét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy olyan gyerekek is elfogyasztották a salátákat, akik eddig meg sem kóstolták. Mi felnőttek ilyenkor nagyon örülünk és ennek hangot is adunk. Ez viszont arra készteti a gyermeket, hogy ismételten elfogyassza a vitaminban gazdag ételeket, és dicsekedhessen azzal, hogy ő milyen egészséges lesz. Szeptemberben receptversenyt hirdettünk meg a szülők körében. Egészséges ételeket kell készíteni, annak receptjével és az étel fotójával lehet benevezni. Az anyukák többnyire gyermekükkel együtt készítették el az ételeket, ez kitűnik a mellékelt fotókból. November közepétől lehet szavazni az ételekre, és január 12-én ünnepélyes keretek között fogjuk díjazni a legjobb recepteket, és a legtöbb receptet beküldő csoportot. Ezt a napot a Palinta együttes „Zöldségcirkusz” című zenés műsora teszi még emlékezetesebbé. Receptkönyvben kiadjuk az összes nevező ételét a fotókkal együtt. A továbbiakban szervezünk egészségnapokat, mentőautót hívunk, beszélgetünk a gyerekekkel a fog-és szájhigiéniáról, érzékszerveink védelméről. Felvilágosító előadást szerveznénk felnőttek (szülők, nevelők) részére. Januárban Dr. Bagdy Emőkét szeretnénk meghívni, aki az egészségmegőrzés, a lelki karbantartás jeles hazai képviselője, és egyébként kiváló előadó. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermeket körülvevő felnőttek is tájékozottak legyenek az egészségmegőrzés témakörében mert; „ Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, Minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy nem, Attól függ, hogyan viselkednek a közelében.” (Rudolf Steiner) Nekünk felnőtteknek igyekeznünk kell úgy élni velük, körülöttük, hogy követhető mintát mutassunk számukra. Papné Szaló Ilona óvodavezető
Megemlékezés az 1956-os eseményekről „ Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt?” ( Márai Sándor) Csendes, szomorú ősz van, mint 55 éve volt. Amikor a XX. századi diktatúrák történetében egyedülálló módon a magyarok forradalma és szabadságharca zajlott. Amikor az emberek az utcára vonultak egy szebb és igazabb jövő reményében. Amikor demokráciát, reformot és szabadságot kiáltottak. De hiába figyelt ránk őrző szemekkel a nyugati világ, hiába tüntettek értünk Európa nagyvárosaiban százezres tömegek, valódi segítség nem érkezett a szovjet tankok ellen. Hiába tárgyalta az ENSZ az eseményeket, a nagyhatalmak alkujában a magyar ügy kihullott a rostán. Magunkra maradtunk, mint már annyiszor a történelemben. Az események megítélése és értékelése a mai napig felkavarja az emberek érzéseit. Hiszen nevezték már csőcselék randalírozásának, zavargásnak, ellenforradalomnak, népfelkelésnek, forradalomnak és szabadságharcnak. Bárhogyan volt, bármit gondolunk is róla, magyarok ezrei harcoltak egy ügyért, és hittek abban, hogy sikerülhet. Elszántságuk és életáldozatuk előtt fejet kell hajtanunk. Az iskolában a fölső tagozatos gyermekekkel már akkor is megemlékeztünk az eseményekről, amikor még nem volt szokás hivata-
-6-
losan ünnepelni. Mert nevelni nemcsak a tanítási órák keretében kell, hanem az ünnepléssel is lehet. Különösen, ha a nemzeti érzést erősíthetjük. Arra tanítjuk gyermekeinket, ha ünnepelnek, ünnepeljenek egészen, ahogyan a költő mondja. Öltözzenek ünneplőbe kívül – belül, szívben és lélekben egyaránt. Ilyen gondolatok jegyében készültünk az idei október 23-ára. A vasárnap délutáni program helyszínéül az iskola aulája szolgált, ahol a várakozásnál jóval több érdeklődő jelent meg. Az ünneplés hangját Szentessy Gáborné bevezető köszöntője adta meg. Tóth Tivadar polgármester ünnepi beszéde után a Szivárvány Társaskör zenés irodalmi megemlékezése következett, majd a nyolcadik osztályosok zárták a műsort. Azok a tizenéves kamaszok, akik az eseményekről nem sokat tudnak, ugyanis a tananyagban ez még később következik, s szüleiktől sem hallhattak erről az időről, hiszen nem éltek még a történtek idején. Mégis átérezték, átélték az ünnepet, nagyon fegyelmezetten, biztos szövegtudással idézték fel az események hangulatát. Az énekkarosokkal kiegészítve megható és az alkalomhoz méltó múltidézést teremtettek. Sokak dicsérete szól nekik. A helyi 1956-os emlékmű, a kopjafa megkoszorúzásával ért véget az áldozatok emlékére tett főhajtásunk.
Wutzelné Kiss Magdolna receptajánlata Sajtos, szezámmagos szálak Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg Ráma margarin, 1 db tojás a tésztába, 1-2 db a kenéshez, 2 dl tejföl, 1 cs szalalkáli, 15 dkg reszelt sajt, 3 kávéskanál só, 1 cs szezámmag. Elkészítés: A lisztet, a margarint, az 1 db tojást, tejfölt, szalalkálit, reszelt sajt felét, 3 kávéskanál sót összegyúrjuk, 4 egyenlő részre osztjuk. A részeket egyenként kinyújtjuk, a tetejét tojással bekenjük, szezámmagot vagy reszelt sajtot szórunk a tetejére. Vékony csíkokra vágjuk. Sütőlemezre rakjuk kb. 200 oC-on sütjük. Nagyon finom, jó étvágyat! Tokod Nagyközség Önkormányzata és a Családosok Egyesülete szeretettel, meghívja Önt és kedves családját az ADVENTI ÜNNEPSOROZATRA, melynek helyszíne a Kantin.
Farszki Tiborné
Tokodi szőnyegeken birkóztak a Rajos Szikvíz Kupáért A Tokodi önkormányzat és a Dorogi Nehézatlétikai Club közös szervezésében tartották meg a Rajos Szikvíz Kupát. A kötöttfogású országos serdülő rangsorverseny célja minősítő pontok megszerzése volt. A színvonalas verseny kiemelkedő körülményeiről a gyönyörű Tokodi sportcsarnok és az iskola vezetése, az értékes tiszteletdíjakról a birkózás nagy szerelmesei a Rajos család gondoskodott. Rajos István és fivére a Veterán Világ-bajnok Rajos Csaba nem csak ezt a versenyt segítette, de a dorogi birkózás minden napjainak gondjaiból is kiveszik a részét. A hazaiak ismét jól teljesítettek, ezúttal a fiúk között három súlycsoportban…
2011.11.26. Szombat 9:00-14:00 ADVENTI JÁTSZÓHÁZ Kézműves játszóház 2011.11.27. Vasárnap 16:00 I. ADVENT Maronak Csilla és Kersztes Nagy Árpád interaktív gyerekműsora
A Gardellaca kórus tisztelettel meghívja Tokod lakosságát és minden zeneszerető embert 10 éves jubileumi koncertjére, melynek helye a Hegyeskő iskola sportcsarnoka, ideje: 2011. november 26-a, szombat 16 óra
Szilveszteri Bál 2011. Tokod Nagyközség Önkormányzata és a Gazdakör szervezésében Helyszín: Tokodi Sportcsarnok 2011. december 31-én 19.00 órától Vacsora 20.00 órától Zenél: Die Lausbuben Lévai Zoltán (54 kg), Torba Erik (58 kg) és Szentes Kristóf (85 kg), a lányok között pedig Szekér Cintia tudott a csúcsra érni. A három arany mellé egy ezüst is társult: Ribym Maximnak (38 kg). Dőmény János (42 kg), Papp Olivér (50 kg), Papp Bertalan (63 kg), Jakocska János, Ficz Géza (85 kg), Rajos Dóra (49 kg), Vitek Adrienn és Gyarmathy Anna (56 kg) pedig bronzérmeikkel járultak hozzá a csapatverseny megnyeréséhez. A Rajos Szikvíz Kupán a csapatversenyt a dorogiak nyerték meggyőző fölénnyel, összesen 66 pontot gyűjtve. Őket második helyen a Vasas SC, harmadik pozícióban pedig a Kaposvári Sport Iskola követte. Lévai Zoltán EZÚTON ÉRTESÍTJÜK A TISZTELT LAKOSSÁGOT, HOGY IVÓVIZZEL ÉS SZENNYVÍZZEL KAPCSOLATOS BEJELENTÉSEIKET, ÉSZREVÉTELEIKET AZ ÉDV ZRT. 0-24 ÓRÁIG ÜZEMELŐ DISZPÉCSER SZOLGÁLATÁN AZ ALÁBBI SZÁMON SZÍVESKEDJENEK JELEZNI! 06-80-426-426
Jegyár elővételben: 3000,- Ft/fő, amely tartalmaz 1 pohár pezsgőt és meleg vacsorát. Jegyvásárlás: Tokodi Lottózóban, Koktél Kávézóban, Alkotóházban, Üveggyári Művelődési Házban. Érd.: 06/30/8799-731 számon Radovics Georginánál
Tokod Nagyközség Önkormányzatának hivatalos lapja Felelős szerkesztő: Tóth Tivadar Főszerkesztő: Robotka László Szerkesztő: Bérces Jánosné Elérhetőségek: Tel.:06-33-468-673 Email:
[email protected] Web: http://www.tokod.hu Készült a Spori Print V. nyomdában, 1600 példányban
POLGÁRMESTERI HIVATAL
-7-
Tokodi Kopogtató
Tokodi Kopogtató
-8-
