2013 Júl. Szept. szentírás szövetség szentírás szövetség

G 48814

Ízelítő a Szentírás Szövetség egyéb kiadványaiból

szentírás szövetség

3/ 2013 Júl. – Szept.

lélekfrissítő Bibliaolvasó

Ismerkedés a Bibliával A 7-13 éves gyermekeknek ad segítséget a napi bibliaolvasásban. A kijelölt igeszakaszok mellett rövid igei gondolatok, képek, játékok, é k k teszik t ik a gyermekek k számára is énekek könnyen használhatóvá, érdekessé és színessé ezt a kiadványt. (Korlátozott példányszámban kapható)

Páratlan helyzet Üdítő gyakorlatiassággal és közvetlen hangnemben közelíti meg azokat a kérdéseket, melyekkel minden lánynak és egyedülálló nőnek szembe kell néznie ma, és azokat, melyek kizárólag a keresztyénekre jellemzőek. Az élet szinte minden területe szóba kerül: hivatás, pénz, öltözködés, magányosság, szex, felkészülés a házasságra – hogy csak néhányat említsünk…

szentírás szövetség Budapest ● Kálvin tér 8. ● 1091

vezérfonal nőknek

Útjelző A negyedévente megjelenő magyarázatos bibliaolvasó kalauzt tizenéveseknek ajánljuk elsősorban. Szerzői olyan magyar lelkipásztorok és lelki munkások, kik valóban lób ismerik i ik és é szeretik ezt a korakik osztályt - gondolkodásukat, problémáikat, örömeiket -, és készek segíteni nekik.

Keresztkérdések A sok gyülekezetben áldást jelentő Kereszt-kérdések sorozat előadásai alapján készült önálló könyv. Jól érthetően, tömören és rendkívül olvasmányosan ad választ a keresztyénség lényegét jelentő legfontosabb kérdésekre: Kicsoda Jézus? Miért jött? Mit vár az Ő követőitől? Kiváló ajándék lehet bárkinek, akivel szeretnénk megosztani hitünk lényegét. (Lásd „Vegyél egyet a barátodnak is!“ akciónkat)

Pál és munkatársai Apostolok Cselekedetei 15-28 Œ Központi téma: Barátság Œ Bizalommal telve A zsidókhoz írt levél

Szerkesztői üzenet Kedves Olvasó! A mai napig emlékszem: Anitának hívták, és a szomszéd faluból került kisvárosi általános iskolánk ötödik osztályába, mivel náluk nem volt felső tagozat. Szőke volt és kék szemű, és ami még igazán különlegessé tette őt – Isten első, szó szerint „kézzelfogható” imameghallgatásainak egyike volt a számomra. Mert hogy gyermeki szívvel, őszintén azt kértem előtte Istentől, adjon nekem egy igazi barátnőt – erre is nagyon jól emlékszem! Volt több lány is, akikkel jóban voltunk, de én egy igazi barátnőre vágytam: akivel órákig lehet diskurálni a buszmegállóban, akivel mindenről lehet beszélgetni, akivel kiállunk egymásért, ha kell, összefogva, és aki azt is meg meri mondani a másiknak, ha mák van a fogai között…! ☺ Mindezt és ennél még sokkal többet kaptam Istentől akkor Anitában, és ez a barátság még gimnáziumi éveink alatt is végigkísért. Talán miközben e sorokat olvassa a kedves olvasó, saját gyermekkori barátságai is felidéződnek. És esetleg azt is némi szomorúsággal állapítja meg, velem együtt, hogy bizony azóta az idő és távolság messze szakított már minket attól a bizonyos kedves barátnőtől… Ami engem illet, nagy hálával tartozom a Mennyei Atyának azért, hogy azóta sem volt olyan időszak az életemben, amikor ne lett volna legalább egy, olykor néhány olyan igazán közeli barátnő mellettem, akivel a mindennapi csevelyen túl egészen őszinte és sebezhető lehettem, aki támogatott és akit én is támogathattam. Aki néha más

2


szemszögből mutatott rá helyzetekre, amikben gyötrődtem, és akinek én is ugyanezt tudtam megadni…. Hiszen az igaz barátság pontosan ettől áldás – ettől, hogy kölcsönös. Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.(Péld 27,17) – olvassuk az Igében. Amikor arról beszélünk, hogy Isten formál bennünket, néha elfelejtjük, hogy ezt sokszor más embereken keresztül teszi: társunkon, családtagjainkon, munkatársainkon keresztül – és igen, nagyon gyakran a barátságainkon keresztül is. Becsüljük meg tehát jobban a barátnőinket! (Ezt magamnak is mondom!) Isten eszközei ők életünkben, és mi is azok lehetünk nekik! Ne vegyük természetesnek, hogy vannak, és mindig lehet rájuk számítani… fejezzük ki valami módon, hogy nagyra értékeljük őket! Központ témánk e számban a barátság bibliai példáit járja körül. Ezekből is inspirációt, segítséget kaphatunk e téren. Közben persze már szinte hallom, amint néhány olvasó hangosan felsóhajt: „Szép, szép, de nekem nincs egyetlen közeli barátnőm se – talán gyerekkoromban volt utoljára…! Én mit csináljak?” Két dolgot hadd javasoljak: ● Kérd Istent, hogy adjon melléd olyan barátnőt, testvért, akivel megoszthatod terheidet és örömeidet, és ő is veled. (Én is ezt tettem annakidején! ☺) És persze járj nyitott szemmel, hogy meglásd Isten válaszát! ● Nézz körül: te ki mellé tudnál odaállni? A nyitott, érdeklődő hozzáállás általában hasonlót eredményez.

+1: Ne feledd, addig is (és persze azután is) van egy olyan Barátod, akinek a tökéletes szeretete és hűsége minden emberi változatot felülmúl. És erre a barátságra nem kell várni, ezért nem kell harcolni, már a tiéd, és az is marad örökké: „Titeket azonban barátaimnak mondalak… Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki.” (Jn 15,15.16) A Vele való kapcsolat ápolásához kívánok áldott bibliaolvasást, nagy, felfrissítő beszélgetéseket (azaz őszinte imádságokat) ezen a nyáron is.

Továbbra is várjuk kérdéseiket és észrevételeiket a következő címen: Szentírás Szövetség, 1091 Budapest Kálvin tér 8. [email protected]

Szeretettel,

Komlósi Erzsébet u.i. Ha a barátnőinknek szeretnénk örömet szerezni, hadd ajánljak ehhez egy remek eszközt: Most 50% kedvezményt adunk mindazoknak, akik Lélekfrissítővel szeretnék megajándékozni a szívükhöz közelállókat! (Ld. akciónk részleteit a 29. oldalon.)

lélekfrissítő 3/2013

3

Női bibliaóravázlatok

Tartalom

Új, Új, Új !!! Bibliatanulmányozó anyagok, melyek segítenek egy-egy témát bibliai alapon feldolgozni kreatív és sokrétű módon. Ideálisak női körök vagy akár alkalmi összejövetelek tartására is.

Hamarosan megjelenik a harmadik rész! - Gyümölcsök ● Milyen gyümölcsöt keres bennünk Isten? ● A Szentlélek gyümölcsei ● Példa a gyümölcstermő életre

Minden tanulmány tartalmaz: ● Bibliatanulmányozást ● Alkalmazásokat a mindennapi élethez ● Közösségi feldolgozást / programjavaslatot ● Kreatív / Kézműves programokat ● Dalokat, vidám perceket ● Gondolatébresztő képeket és áhítatokat a témához oz

kapcsolódó keresztyén műalkotásokról

➜ Pál és munkatársai

➜ Központi téma: Barátság

➜

22. OLDAL

➜ Izráel bukása

➜

A Királyok második könyve 30. OLDAL

➜ Bemutatkozik a Menedék Alapítvány ➜ 33. OLDAL

➜ Heidelbergi levél 34-35.OLDAL

Még kapható! 1. Együtt – közösségben 2. Passió, Húsvét, Pünkösd további információkat talál a honlapunkon: www.szentirasszovetseg.net

➜

Apostolok Cselekedetei 15-28 7. OLDAL

➜ Emese mesél… 36.OLDAL

➜

Visszatérés és újjáépítés Ezsdrás könyve 45. OLDAL

Nekem tetszett… 50. OLDAL

Felhívás a Templom újjáépítésére Haggeus próféta 51. OLDAL

Megújulás belülről és kívülről Nehémiás könyve 53. OLDAL

Bizalommal telve A zsidókhoz írt levél 61. OLDAL

NYÁRI IFJÚSÁGI ANGOLTÁBOROK Szeretettel várjuk azon fiatalok jelentkezését, akik: ● 14-18 vagy 12-15 éves kor között vannak ● Szívesen gyakorolnák az angol nyelvet anyanyelvi segítőkkel ● Érdekli őket, milyen válaszokat tud adni Isten legfontosabb kérdéseikre Nyelvi táboraink anyanyelvi önkéntesek segítségével kerülnek megrendezésre az alábbi időpontokban, helyszíneken: Július 7-12: Balatonőszöd (12-15 éveseknek), Részvételi díj: 16.000 Ft/fő* Július 15-20: Kecskemét – Emmaus ház (14-18 éveseknek), Részvételi díj: 25.000 Ft/fő Az ár tartalmazza: szállás és napi háromszori étkezés, kézműves vagy egyéb anyagok. A programról: bibliatanítás angolul és magyarul fordítással, kiscsoportos foglalkozás, nyelvi órák, kézművesség, angol énekek tanulása, vetélkedők/játékok, tábortűz További információ: Szentírás Szövetség, T: 1/216-5115, [email protected], www.szentirasszovetseg.net * szállás többágyas szobákban, a gyülekezet vendégházában, 2-3 strandprogram a héten

4



5

Új könyv a Bibliában

Segítség a Biblia olvasásához

Az apostolok cselekedetei 15-28

A Szentírás Szövetség alábbi módszerével sok keresztyén olvassa a Bibliát világszerte. Próbáljuk ki ezt a módszert mi is! Segíteni fog abban, hogy Istennel találkozzunk az Ő szaván keresztül.

Pál és munkatársai Sok bölcsesség rejlik a bibliai szövegekben, ha ezt néha első látásra nem is ismerjük fel. Különösen akkor igaz ez, ha emberi kapcsolatokról van szó. Ezek ugyanis meglehetősen sokrétűek és olykor elég bonyolultak, nem lehet őket egyszerűen besorolni szabályok vagy elvek gyűjteményébe. Aztán meg gyakran fontos élet- és hitbeli témák szövik át a leírt eseményeket, ezért a kapcsolatok dinamikája háttérbe szorul. Sokan írtak már azokról a kérdésekről, amelyekről az apostoli zsinat tárgyalt (ApCsel 15), a Korinthusban felmerülő erkölcsi problémákról, illetve a teológiai félreértésekről Thesszalonikában. Az, hogy milyen módon közeledünk ezekhez a kérdésekhez és nehézségekhez, legalább olyan fontos, mint a tényleges teológiai és erkölcsi válaszok. Mind az Apostolok cselekedeteiben, mind pedig a páli levelekben sok felfedezést tehetünk e téren – még ha talán nem is első látásra!

➜ Imádkozzunk

Kérjük Istent, hogy szóljon hozzánk a Szentíráson keresztül, és a Szentlélek segítségét, hogy megfelelően tudjunk rá reagálni.

➜ Olvassuk

Olvassuk el alaposan a bibliai részt, lehetőség szerint kétszer, félhangosan.

➜ Fedezzük fel

Mielőtt a Lélekfrissítőben elolvasnánk a magyarázatot, fedezzük fel mi magunk az olvasottak jelentését úgy, hogy imádkozás közben elgondolkodunk rajta, például az alábbi kérdések segítségével: ● Mit tudok meg Istenről, Jézusról vagy a Szentlélekről? Hogyan ismerem meg ennek segítségével jobban Istent? ● Hogyan segít nekem ez a rész a Szentírásból abban, hogy magamat, a helyzetemet és az emberekkel való kapcsolataimat jobban megérthessem? ● Van-e benne valamilyen felszólítás, ígéret, figyelmeztetés vagy példa, amire oda kell figyelnem?

➜ Tegyük meg azt, ami a mi részünk

Mit mutatott meg Isten a mai Igében? Erre adott válaszként dicsőíthetjük Őt, változtathatunk az életünkön, vagy imádkozhatunk magunkért és másokért. Gondolkodjunk el, kivel és hogyan tudnánk megosztani a Szentírás olvasása közben tett felfedezéseinket.

6


JÚlius

Bibliaolvasás

Néhány utalás, amely segíthet a „kapcsolati bölcsességet” felfedezni az Apostolok cselekedeteiben és azon túl is: ● Mely nevek bukkannak fel Pál környezetében? ● Kikkel járt együtt az úton? ● Ez hogy történt? ● Mit olvasunk a gyülekezetekhez fűződő kapcsolatáról? ● Hogyan hoztak döntéseket? ● Kik vettek részt ezekben? ● Milyen érzéseket fejeznek ki és mi következik ebből? Úgy látom, hogy Pál minden ízében „csapatjátékos” volt (olyan ember, aki szívesen dolgozik együtt másokkal), aki mind bátorítást, mind pedig vígasztalást és motivációt merített az útitársaihoz és munkatársaihoz fűződő kapcsolatából. Munkakapcsolatai messze túlhaladták a hivatalos határokat. Személyesen is érintett volt és mélységesen összekovácsolódott mindazokkal, akikkel utazásai során találkozott és akikkel megosztotta az Evangéliumot. Pál megélte Isten szeretetének üzenetét, és ez a szeretet hatotta át munkatársaihoz és útitársaihoz fűződő kapcsolatát.


7

1.

Hétfő Apostolok Cselekedetei 15,1-12

2.

Kedd Apostolok Cselekedetei 15,13-35

3.

Szerda Apostolok Cselekedetei 15,36-16,5

4.

Csütörtök Apostolok Cselekedetei 16,6-15

Semmi külön teher

Lelkiismereti kérdések

Nyitott szív és nyitott ház

E sorok olvasásakor kissé furcsának tűnik ma számunkra, hogy milyen kérdéseken törték fejüket akkoriban Pál és társai. De sok forgott kockán – sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy ez volt a legfontosabb probléma, amellyel a fiatal keresztyén gyülekezeteknek foglalkozniuk kellett. Nyilvánvaló, hogy a vélemények különböztek, de senki se tudott egymagában döntést hozni. Így aztán öszszegyűltek, beszámoltak, vitatkoztak, meghallgatták egymást, összevetették érveiket, Isten Igéjét olvasták és megpróbáltak közösen döntést hozni.

Nem szabad külön megterhelni a más népek közül származókat, akik Istenhez fordulnak. Inkább el kell ismerni őket, mint testvéreket a Krisztusban. Jézusban való hitükhöz semmit nem kell hozzátenni – sem a körülmetélést, sem pedig a többi zsidó előírást. Isten feltétel nélküli szeretete az egyetlen érvényes alap. Ő maga küldte Szentlelkét, Aki megpecsételi a Hozzá tartozást. Ugyanakkor fontos volt az új „családtagok” lelkére kötni, hogy néhány kérdésben tartsák magukat bizonyos magatartási szabályokhoz. Arról volt szó, hogy egészséges határokat állítsanak fel az emberi szükségletekre vonatkozóan, mint az evés, illetve a szexuális kapcsolatok terén.

Örülök neki, hogy a Biblia ennyire őszinte és nem hallgatja el a kapcsolatokban rejlő nehézségeket sem. Éppen rácsodálkoztunk, milyen bölcsen bántak egymással az apostolok, és máris forr a levegő Pál és Barnabás között. Ráadásul olyan hevesen, hogy útjaik elválnak egymástól. Akkoriban nem volt veszélytelen dolog utazni, és egy megbízhatatlan kísérő veszélyt jelentett a többiek számára is. Pál ezt nem tudta volna összeegyeztetni lelkiismeretével. Aztán ez a dolog Timóteussal – első látásra következetlennek tűnik. Nem éppen most döntött másképpen a zsinat?

Úgy tűnik, hogy Pálnak és társainak nem volt pontos útiterve. De mint régebben, most is Istenre hagyatkoztak. Végül pedig Pál látomásában egy férfi jelent meg, aki segítséget kért. Habozás nélkül megváltoztatták az útitervet, és Macedónia irányába kormányoztak.

Isten munkája Pálon és Barnabáson keresztül túltett minden eddigi tapasztalaton. Mert ki hallott eddig arról, hogy Isten olyan mélyen megérintett volna pogány (nem a zsidó néphez tartozó) embereket, hogy már nem tudtak és nem is akartak Nélküle élni? Minél gyakrabban olvasom ezt a szöveget, annál inkább érzem, milyen fontos volt a résztvevők számára, hogy Istent Úrként tiszteljék. Igazságért és bölcsességért harcoltak, olyan látásért, amely összhangban van mindazzal, ahogyan Isten kijelentette magát. A mi kérdéseink és problémáink talán egészen mások. Ennek ellenére hogyan tudnák az itt olvasottak jó irányba befolyásolni vitatkozási kultúránkat?

Nekünk ma nehéz mindezt megérteni, de akkoriban még nem volt kialakult keresztyén gyakorlat, amely lehetővé tette volna a helyes tájékozódást. Csak a zsidó hagyományok és szabályok léteztek. Izráel Istene pedig Jézusban most azokhoz is odafordult, akik nem a zsidó néphez tartoztak. Így aztán jól kellett egyensúlyozni, hogy egyrészt megerősödjenek fiatal hitükben, másrészt pedig segítséget kapjanak a mindennapi élet dolgaiban úgy, hogy ez a két szint összhangban legyen.

Néhány éve meghívtak előadóként egy női konferenciára. Tudtam, hogy a résztvevők meggyőződésből nem hordanak nadrágot. Én ezzel nem értettem egyet, és nem is szerettem volna alkalmazkodni ehhez a szokáshoz, amivel viszont minden bizonnyal megbotránkoztattam volna őket. Egy pillanatra magamba szálltam és elgondolkodtam: mit szeretnék elérni: Azt, hogy felháborodjanak a ruházatomon, vagy pedig, hogy meghallgassák az üzenetemet? Így aztán szoknyában mentem. De nem azért, mert hirtelen arra a meggyőződésre jutottam, hogy nők számára csak ez a megfelelő öltözet, hanem azért, hogy tiszteletemet fejezzem ki a konferencia résztvevői iránt, és hogy ne álljak az üzenet útjába.

JÚlius

Bölcsességért harcolni

Meglepő módon nem egy férfival találkoztak itt, hanem egy csoport asszonnyal, akik szombatonként rendszeresen összegyűltek imádkozni. Egy Lídia nevű üzletasszony lett az első keresztyén Európában. Isten megérintette szívét, egész házanépével együtt megkeresztelkedett, aztán a házát is megnyitotta Pál és munkatársai előtt. Ebből arra lehet következtetni, hogy módos asszony volt, aki magasabb társadalmi réteghez tartozott. Lényegesnek tartom, hogy asszonyok voltak azok, akik elsőként látták a feltámadott Jézust és hogy az első ember, aki Európában Jézusban hitt, szintén egy nő volt. Isten számára fontosnak tűnik éppen azokkal írni a történelmet, akikkel ennek emberi mértékkel mérve nem sok értelme van. Hiszen a nőknek akkoriban nem sok szava volt. De Istent ez nem érdekelte – és nyilvánvalóan Pált se. Így vált Lídia háza az első európai gyülekezet istentiszteleti helyévé.

El tudom képzelni, hogy Pálnak is hasonló gondolatai voltak Timóteus esetében, és ez állt döntése mögött.

8



9

5.

Péntek Apostolok Cselekedetei 16,16-22

6.

Szombat Apostolok Cselekedetei 16,23-40

7.

Vasárnap Zsoltárok 26

8.


Ne hagyd magad!

Állásfoglalás

Egyszerűbb nem lesz

Egy szolgálólány – minden tekintetben rabszolga. Nem az övé az élete, hanem urai tulajdona. Ezen kívül egy szellem is kínozza, képessé teszi a jövőbe látásra, ami tulajdonosai számára többletbevételt jelent. Nem személyként, hanem tárgyként kezelik. Amikor Pál Jézus nevében kiűzi belőle a romboló szellemet, életében először érinti meg a szabadság szele.

Ez aztán izgalmas rész: Kínzás, éjféli dicsőítő ének a fegyházban, egy földrengés fatális következményekkel, egy majdnem sikerült öngyilkosság – ettől aztán torkunkon akad a szó! A történet elég anyagot adna egy akciófilmhez, valójában viszont egy keresztyén gyülekezet születésének része. Isten maga cselekszik itt gigantikus módon. Ha csak azt akarta volna megmutatni, hogy az Övéi mellett áll, akkor már a bilincsek lehullása is elég lett volna. A többiek már így is észrevették volna, hogy Vele nem lehet szórakozni. De Isten sokkal többet tesz. Új életet hoz a szűk tömlöc sötétségének kellős közepébe.

Nagyon darabosan fogalmaz itt a zsoltáríró. Első pillantásra idegenül hatnak a szavak, szinte arrogánsak – ugye? Ahogy sok más ószövetségi szövegben, egy olyan világgal találkozunk itt is, amelyben mai (európai) világunknál sokkal egyértelműbben különül el a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, és amelyben állást kell foglalnunk. Isten pontos ránk figyelése és irányítása nagyon valóságosan átélhető. Mi az oka, hogy ennyire biztos a dolgában a zsoltáríró? Miért tudja ilyen határozottan kijelenteni: „Ártatlan vagyok…“ (6)?

Amikor ezt a történetet olvasom, felmerül bennem a kérdés, hogy Pál, Szilász, Timóteus és a többiek vajon honnan merítették a bátorságot ahhoz, hogy újra és újra beszéljenek Jézusról. Hihetetlen, hogy ez mit váltott ki minden alkalommal! Úgy tűnik, veszélyes volt a küldetésük, nemcsak vallási, hanem politikai értelemben is. A Jézusról való ilyen fajta beszéd mellett aligha őrizhette meg bárki is a semlegességét. Ez itt teljesen egyértelműen kiderül. Mindemellett a keresztyének egy csekély kisebbséget alkottak, s nem egy nagy világméretű mozgalmat.

A zsoltáros lelke legmélyén alávetette magát Isten vizsgáló pillantásának: A vese az ószövetségi gondolkodásmód szerint az érzések és a lelkiismeret helye, a szív pedig a gondolatok és az akarati döntések központja volt. Várta Isten őszinte visszajelzését indítékaival kapcsolatban. Isten hűséges és igazságos (3), szívesen tartózkodik a közelében, a templomban: „Uram, szeretem házadat ...“ (8).

Nemrégen részt vettem egy szakmai műhelyen, aminek a témája a keresztyénüldözés volt. Egy színész elkalauzolt bennünket egy észak-koreai keresztyén világába, akit a hite miatt fogságba vetettek, és kínzásokat, illetve egyéb kegyetlenségeket kellett elszenvednie. Kissé úgy tűnt, mintha Pál idejéről lenne szó. Zavartan nézett ránk az észak-koreai, amikor elmeséltük neki, hogy mi szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat. Én is zavartan néztem rá, amikor azt mondta, hogy a fogságban imádkoznak értünk – méghozzá minden nap.

Érdekelne, hogy mit jelentett számára ez a szabadítás, de erről hallgat az Ige. Az viszont világos, hogy személyként már nem sokat ért környezetének. Ahelyett, hogy szabadulását ünnepelnék, gazdái feldühödnek, hogy egy jó üzlet veszendőbe ment. Pált és Szilászt azzal gyanúsítják, hogy felforgatják a várost és szétrombolják a régi szokásokat. A következmények brutálisak. Elgondolkodtat ez a történet. Egy jó üzlet, nyereség és jólét – akkor is és ma is többet ér, mint egy ember szabadsága. Aki ezt megkérdőjelezi, saját maga is veszélybe kerül. Rabszolgaság ma is létezik, de hála Istennek vannak emberek, akik a nyereségvágy útjába állnak, még ha ez kellemetlen következményekkel jár is. Csendesedjünk el, és imádkozzunk mindazokért, akik elvesztették szabadságukat, valamint azokért, akik bátran küzdenek mások szabadságáért.

Ez tényleg csodálatos! Pál és Szilász nem tudtak egyedül kijönni, így Isten maga ment be hozzájuk, és gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, nem csupán kettőjük, hanem a többiek számára is. Éppen ezért, azt gondolhatnánk, hogy elégedettnek kellene lenniük és csendben el kellene hagyniuk a várost, ahogy ezt a tisztségviselők szerették volna. De Pál és Szilász nem hagyják magukat. Igazságtalanul börtönözték be és kínozták meg őket, és a Happy End ellenére se lehet az egészet egyszerűen szőnyeg alá söpörni. Pál nyilvános szabadon bocsátást követel. Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinálhat velünk, amit akar.

Úgy tűnik, ez a két komponens a zsoltáros magatartásának kulcsa – maradéktalan őszinteség Istennel szemben és bizalommal teli, jó kapcsolat Vele. Ezeket egyébként megtaláljuk olyan embereknél is, mint Luther Márton vagy Szegedi Kis István, akik egyértelműen foglaltak állást és készek voltak ezért jelentős áldozatot is hozni.

JÚlius

Győz a nyereségvágy?

Ettől már nem tudok szabadulni. Testvéreink, akik hihetetlenül nehéz helyzetben vannak, imádkoznak értünk, hogy hitünk erősödjön és növekedjen. Ez engem nem hagy hidegen. És Önöket?

Ezt kívánom mindannyiunknak: Isten tekintetével kísérve haladjunk utunkon.

10



11

9.


10.

Szerda Apostolok Cselekedetei 18,1-22

11.

Csütörtök Apostolok Cselekedetei 18,23-19,7

12.


Isten közvetlen bátorítása

A döntő különbség

Isten hatalommal cselekszik

Egy külső pillantás gyakran segít, hogy olyan dolgokat vegyünk észre, amik a hétköznapokban már egyáltalán nem tűnnek fel. Úgy tűnik, Pállal is ez történik. Megérkezik Athénba. Amíg Szilászra és Timóteusra vár, van ideje figyelni. Felkavarja, amit lát: egy kereső nép, amely sokféle istenséget imád, sőt valami sejtése arról is van, hogy az igazi Istent még nem találta meg.

Az Athénban, a kultúra és a tudósok városában tett látogatása után Pál a közlekedési csomópontba, Korinthusba ment, ami a kereskedőkből és az utazókból élt és kicsapongó életmódjáról volt ismert. A város Afrodité (a szerelem istennője) kultuszának központja volt, és ennek a vallásnak a nevében mindennapos volt az erkölcstelenség sokféle formája. Az 1Korinthus 2,1-5-ben ír Pál a városba érkezéséről. Pontosan tudta, hogy nem könnyű feladat vár rá.

Apollós Alexandriából származott, ÉszakEgyiptomból, a zsidó-hellén kultúra egyik fellegvárából. Tanult zsidóként megismerte Jézus tanításait, befogadta Őket, és tehetséges szónokként járta útját. Priszcilla és Akvila észrevette, hogy valami hiányzik ennél a férfinál. Megrovás helyett azonban tovább tanították. Apollós nem volt túl büszke, kész volt őket meghallgatni, és felismerte, hogy nagy tudása ellenére még ő sem ért egy fontos dolgot, csak úgy mint Keresztelő János tanítványai.

Pál nagy erőt fejtett ki Efézusban. Mint mindig, a zsinagógában kezdte tevékenységét, ahol három hónapig prédikált. Viszonylag nagy ellenállás után két éven át hirdette ott Jézus üzenetét zsidóknak és görögöknek, úgy, hogy mindazok, akik Ázsiában éltek, hallottak róla.

Ez a helyzet indítja el Pált. Elkezd beszélgetni, sőt még arra is lehetőséget kap, hogy az Areopágoszon beszéljen (az Areopágosz egy domb, amit a harc istenének, Árésznak szenteltek, és ahol a bíróság is volt). Új és ismeretlen dolgok hangzanak el ott. Annak ellenére, hogy kényszerítették rá, Pál kihasználja az alkalmas időt és egyértelműen kifejti, mit gondol arról, hogyan lehet az ISMERETLEN ISTEN -t megismerni. Ritkán tudom kívülről látni életteremet. Megszoktam, hogy bálványimádás folyik körülöttem, még ha teljesen más formában is, mint annak idején Athénban. Csak néha szomorodom el amiatt, hogy szomszédaim és néhány barátom nem ismeri még az igaz Istent. Mennyei Atyánk, ajándékozz meg bennünket azzal, hogy tisztán lássuk környezetünket. Engedd, hogy lássuk, amit Te látsz. Érintsd meg szívünket és lelkünket, hogy kész legyünk élni azokkal az alkalmakkal a tanúskodásra, amikkel megajándékozol. Ámen.

Közel másféléves korinthusi tartózkodása tényleg nem mindig volt könnyű. Mint mindig, először a zsidókat próbálta meg elérni a zsinagógákban, de erős ellenállásba ütközött. Ezután más nemzetek felé fordult, és átélte, hogy sok korinthusi hitre jutott Jézusban. A változások dacára megmaradt a zsidók ellenállása, sőt Pál elleni vádaskodássá is fajult. Isten megajándékozta őt munkatársai, Szilász és Timóteus támogatásával, és munkája eredményével is bátorította. Ezen túl látomásban biztosította Pált arról, hogy meg fogja őt óvni (9-11), és felszólította, hogy folytassa a szolgálatot. Hol ütközünk nehézségekbe, sőt akár támadásokba a hétköznapok során Isten szolgálata közben? Mi mozgat meg minket, ha feladatainkra gondolunk? Oszszuk meg Istennel őszintén érzéseinket, és kérjünk Tőle konkrét bátorítást!

Ők a következő szakaszban azt mondják, hogy semmit sem tudnak a Szentlélekről, ami különös, mert János mindig a Szentlélekre hivatkozott. Talán nem tudták, hogy a Szentlélek kitöltetett, és megtéréskor, illetve a kereszteléskor befogadták azt? Miután megteltek Szentlélekkel, mind ők, mind Apollós átélték, hogy megváltozott az életük, és hogy új dimenziók nyíltak szolgálatukban és mindennapjaikban! János keresztsége előtérbe helyezte a bűnöket, illetve az azoktól való tudatos elfordulást. A keresztyén keresztség viszont Jézus halálának és feltámadásának erejét fejezi ki számunkra. A bűnnek nincs hatalma felettünk többé – meghaltunk a bűnnek – hisz Krisztus meghalt értünk. És új életben járhatunk, a feltámadott, élő Úr Jézus erejével és segítségével. (vö. Róm 6,3-6; Gal 3,27)

JÚlius

Az ismeretlen istennek!

A szokatlan csodák, amik szolgálatát kísérték, természetesen nagy feltűnést keltettek egy olyan helyen, mint Efézus, ahol az okkultizmus széles körben elterjedt volt. Sőt, Szkéva főpap fiai attól sem riadtak vissza, hogy a zsidó zsinagógákban ezoterikus praktikákat vessenek be és ehhez Jézus nevét használják fel. Ez az esemény, ami a hét fiúra nézve csaknem végzetes következménnyel járt, ahhoz vezetett, hogy az istenfélelem elterjedt és egy óriási mozgalmat váltott ki. Sokan elfordultak a varázslástól és az okkultizmustól, s ezt a fordulatot konkrét tettek kísérték. 50.000 ezüstpénz értékű varázslásról szóló könyvet égettek el. Akkoriban egy ezüstpénz körülbelül egy napi bérnek felelt meg. Egy akkor szokásos hétnapos héttel számítva legalább 136 évi (leszámítva a szökőéveket) munkabérnek megfelelő értékű könyvet égettek el. 20. vers: „Így az Úr ereje által az Ige hatalmasan terjedt és megerősödött.“ Urunk, add, hogy újra meg újra átélhessük, hogy a Te Igéd hatalmasan terjed, és szívünket és sokak szívét megváltoztatja! Ámen.

A Szentlélekre vagyunk utalva. Általa van Isten elképzelhetetlenül közel hozzánk. Peter Strauch

12



13

13.


14.



16.


Madártávlat

Úton az Úrral

Az utolsó szavak

Demeter jól odafigyelt Pál prédikációjára és megértette: a kézzel faragott istenségek nem valódi istenek. Ez az üzenet célt ér nála. Itt nem teológiai kérdésekről volt szó, hanem jólétről és pénzről.

A 9. és a 10. zsoltár valószínűleg egy egységet alkotott. Az eredeti szövegben minden második vers kezdőbetűje a héber ábécé sorrendjét követi. A 9. zsoltárban a dicséreten van a hangsúly, a 10. zsoltárban a panaszon. Azonban a 9. zsoltárban is egyértelmű, hogy a zsoltáríró nagy nyomás alatt (vö. 14,19+20) – sőt, úgy tűnik, a halál kapujában áll.

Pál szolgálata során Efezusba jut, ahol üzleti érdekeit féltve egy ötvös lázadást szít ellene. Hiszen, ha sokan hisznek ennek a Pálnak, ki fogja megvenni az ő ezüst bálványszobrait? Szegény…! Nem is tudja itt még, mennyire vak. Pál azonban megy tovább, neki más emberekhez is szól a küldetése. Szinte belefárad a szemem, ha összerakom a térképen, milyen utakat tesz meg ezekben a napokban Pál – pedig mi a családdal aztán igazán sokat utazunk. De Ő nem fárad bele, nem veszti kedvét, nem áll meg, ha nem kell, és marad, ha azt érti meg. „Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz…”-Pilinszky szavaival élve. Megdöbbentő az a közelsége Istenhez, amivel a legfurább, legmegrázóbb helyzetet is Tőle veszi, például ebben a részben, ahogy a fiatal hallgatója elaludva az ablakpárkányon kiesik a harmadik emeletről és meghal… Lemegy hozzá, megvizsgálja, megnyugtatja a többieket, hogy a lelke benne van, és folytatja az igehirdetést. Milyen lehet ott lenni egy ilyen eseményen? És amikor felkel, akit halottnak hittünk, és örömmel csatlakozik hozzánk? Vajon mi nem élhetnénk át csodákat? Nem vesznek körül minket? Hiszem, hogy ma is, itt is, nekünk is megadatott, hogy ilyen közelségben járjunk Istenhez. Ha majd ott leszünk, ahol Isten hűséges emberei vannak, ha keressük őket és tanulunk tőlük, ha „az odafent valókkal” kezdünk törődni, ha új szemet kérünk ehhez az új dimenzióhoz, nekünk is megadja Isten. Élhetünk csodák között, de igen, ki kell hozzá lépni a hitetlen világ törvényszerűségeiből. Kérjük Őt bizalommal, és megmutatja ezt a mélyebb utat.

Amikor elhagytam szülőhazám, hogy letelepedjek egy másik országban, ahová férjhez mentem, gyülekezetem tagjainak különleges ötlete támadt. Mintegy 80 levelet kaptam tőlük, amelyek a mai napig nagyon értékesek számomra. Néhány búcsúgondolatot még naptáramba is feljegyeztem. Az utolsó szavaknak nagy súlya van, főleg ha tudjuk, hogy valakivel többé nem találkozunk.

Újra tudatosodik bennem, milyen erős pozitív vagy negatív hatása lehet a szavaknak. Pálnál láttuk, hogyan jutnak emberek hitre, Demeternél viszont egyértelművé válik, milyen gyorsan félrevezethetők. Felvetődik a kérdés: Kire hallgatunk? Melyik üzenetet hallgatjuk meg? Hogy hat ez ránk?

Hogyan reagál az imádkozó a veszélyre? Madártávlatba helyezi magát. Előmerészkedik problémái szűk látóteréből, és helyette mintegy fentről tekint népe és saját történetére. Közben megállapítja, hogy Isten már számtalanszor megsegítette, s hogy igazságosnak, hűségesnek és hatalmasnak bizonyult. Ezekből a történelmi tapasztalatokból meríti bizalmát, hogy Isten most is és a jövőben is cselekedni fog. Nemrégen nekem is jutott egy ilyen pillantás madártávlatból. A berlini Pergamon Múzeumban álltunk Babilon városának egy óriási (!) újjáépített városkapuja, az Istár – kapu előtt. Ezen a kapun vezettek át talán néhány Nabukodonozor idejében elhurcolt zsidót. Milyen kicsinek éreztük magunkat a több méter magas fal előtt, aminek tégláit sötétkékre festették, és amin számtalan ábrázolás látható a legnagyobb babiloni istenről, Mardukról és más istenségekről! És mégis: Ez a birodalom már réges-régen szétesett, s a babiloni istenekről is alig tudunk már valamit! Csak ámulva tudom a Zsoltárok 9,7-8-cal együtt mondani: „Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. De az Úr örökké trónján ül…“


JÚlius

Az összebékíthetetlenek találkozása

Efézust ma talán Párizshoz hasonlíthatnánk – a városképet meghatározza a hatalmas templom, amit Artemisznek, a termékenység, az élet és a vadászat istennőjének állítottak. Temploma az antik világ hét csodájának egyike volt. Demeter azzal kereste kenyerét, hogy ennek a templomnak kis ezüstmásolatait készítette el. Ez az üzlet és az az új út, amiről Pál beszélt, nem fértek meg egymás mellett. Ezért lázadást szított, megtöltve a jó 24.000 férőhelyes efézusi színházat. Sokan, akik ebbe a tumultusba keveredtek, valószínűleg nem is tudták, miről van szó, de hagyták, hogy magával ragadja őket a tüzes szónoklat és a látványos kavalkád, és ők is bekapcsolódtak.

14

15.

Ilyen lelkiállapotban képzelem én is a gyülekezet véneit, akik Pál körül ülnek, és az elmúlt hároméves szolgálatról, a jelenlegi helyzetről és a jövőről gondolkoznak. Pál emlékezteti őket feladataikra, és óvja őket a gyülekezetre leselkedő veszélyektől. . Bátorítja őket, hogy ne feledjék a kihívások és nehézségek között, hogy Isten az, Akitől a kegyelem árad, és Akinek hatalmában áll a változtatás. Néha fontosak az ilyen momentumok a mi életünkben is. Hogy számvetést készítsünk, elgondolkodjunk saját, a családunk és a gyülekezetünk életéről. Visszatekintünk: mi volt? Átgondoljuk a jelenlegi helyzetet: mi van? Előretekintünk és imádságos szívvel kérdezzük: milyen feladatok elé állít minket az Isten?

Hol tart a hitéletünk? Még mindig csak vágyakozva állunk a víz partján, és azon gyötrődünk, milyen jó lenne úszni, csak nem szeretnénk, hogy tönkremenjen a frizuránk, vagy beugrunk végre, nem törődve a többivel, ha egyszer tudjuk, hogy úszni kell ahhoz, hogy a túlpartra elérjünk?


15

17.



19.


20.


Pál – az alkalmazkodó?

Pál – a bátor

Pál – a megtért

Pál és kíséretének következő utazását nagyon szemléletesen írja le Lukács. Az efézusi hívőktől abban a tudatban búcsúznak, hogy többé nem látják egymást. A további út is keresztyének közé vezet, hogy a testvéri közösség épülhessen. A búcsúzó emberek azt mondják Pálnak, a Szentlélek által tudják, a jeruzsálemi út veszélyeket rejteget számára. Feltűnik egy próféta is, aki egy szimbolikus jelenettel bemutatja, mi fog történni Pállal, ha ragaszkodik a jeruzsálemi úthoz. Természetesen barátai is megpróbálják lebeszélni az útról, Pál azonban határozottan kitart elképzelése mellett. Ezek az emberek a Szentlélekre, a tőle kapott érzésekre hivatkoznak, amikor a jeruzsálemi út szóba kerül. Mi volt a célja Istennek mindezzel Pálnál? Próbára akarta őt tenni vagy megváltoztatni a szándékát? Nem tudhatjuk.

Nagyszerű a jeruzsálemi fogadtatás. Pál részletesen beszámol a nem zsidók között szerzett tapasztalatairól. A gyülekezet elöljárói örülnek a Szentlélek munkájának. De van egy kis nehézség: a zsidók, akik Jézus követőivé váltak, továbbra is tartják az ősi zsidó törvényeket, amivel a néphez való tartozásukat fejezik ki. A gyülekezet vénei aggódnak Pálért, hogy viselkedése a törvények megszegését sugallja. Ezért azt javasolják neki, tegyen tanúbizonyságot arról, hogy betartja és fontosnak tartja a törvényeket. Vegyen részt négy emberrel együtt egy tisztulási szertartáson a pogányoktól jövet. Pál beleegyezik.

Hiába vetette alá Pál magát a szertartásnak, néhány fanatikus zsidónak sikerült felheccelnie a népet. Pált árulónak nevezték, aki a népe, a törvények és a szent hely ellen tanít. Ezek a zsidók nagyon komolyan gondolták ezeket a vádakat, hiszen Isten választott népeként szigorúan követték a törvények előírásait. Ezért vonszolták ki Pált a templomból és kezdték ütlegelni. Szerencsére gyorsan a parancsnok fülébe jutott a felfordulás híre, aki erre megkötöztette és elvitette Pált a felhergelt tömeg elől.

Pál érzékletesen beszél megtérésének történetéről. Arról, hogyan vált a keresztyének üldözőjéből Krisztus szolgájává. A tömeg némán hallgatja a szívhez szóló elbeszélést.

„Legyen meg a Te akaratod!” – nem a lemondás, hanem az eltökéltség szavai ezek. Nem passzivitást, hanem aktivitást jelentenek. Corrie ten Boom


Pál itt olyan embernek látszik, akit könnyű meggyőzni. Különösnek látom, hogy belemegy ebbe a dologba. De valószínűnek tartom, hogy azért teszi ezt, mert a zsidó származású keresztyének, a zsidó törvények iránti tiszteletét akarja kifejezni ezáltal. Ebben azt hiszem tanulhatunk Páltól. Ő figyelembe veszi azt, ami másoknak szent. Emellett bölcsen mérlegel: ha ezt most nem vállalja, azzal csak azt éri el, hogy elidegeníti őket. Ezért tud zsidó lenni a zsidók között, és görög lenni a görögök között (vö.1 Kor 9,20). Uram, taníts meg, hogy meglássam, mikor kell másokra tekintettel lennem, és mikor vagyok olyan helyzetben, amikor nem szabad kompromisszumot kötni. Ámen. A nazarénus fogadalom leírását Mózes 4. könyvében találhatjuk (4 Móz 6,1-21) A négy férfi egy bizonyos időre Isten kizárólagos szolgálatának szentelte magát. A szolgálat jeleként nem vágták le hajukat, a fogadalom végén pedig egy drága áldozatot kellett bemutatniuk. Ezt az áldozati költséget kell Pálnak átvállalnia, hogy ezzel is a törvényekhez való hűségét bizonyítsa.

Pál helyében boldog lettem volna, ha rögtön a kaszárnyába visznek, ahol biztonságban lehetek. Pál azonban egy kéréssel fordul a parancsnokhoz: szeretne a felbőszült tömeghez szólni. A parancsnok megijed, mert csak most veszi észre, hogy Pál nem az az egyiptomi felkelő, akinek tartotta. És szinte hihetetlen, de a tömeg lecsendesedik, amikor Pál beszélni kezd. Honnan veszi Pál a bátorságot? Megkötözve áll szemben a dühös tömeggel. Ebből a népből származik, ezért megértést remél tőlük. Szeretne tanúbizonyságot tenni, eloszlatni a félreértéseket és feltárni a tényeket.

JÚlius

Pál – a határozott

Egy valami azonban világossá vált számomra ebből a történetből: Egyetlen ember sem hozhat döntést helyettem – még akkor sem, ha a Szentlélek erősen munkálkodik benne. Nekem kell a saját utamat járnom, ahogy én Isten előtt jónak látom. Mélyen megérint Pál határozottsága, de a keresztyének reakciója is. Legyen úgy, ahogy Isten akarja! – mondják végül, mivel Pált nem tudják befolyásolni.

16

18.

Az én történetem nem ilyen izgalmas. Én tulajdonképpen belenőttem a hitbe. Nem éltem meg nagy fordulatot, mégis hasonlóságot érzek Pállal. Mindig arra tanítottak, mi a jó, mihez tartsam magam, milyen „törvényeket” kövessek. Ha visszatekintek, mégis farizeusnak látom magam. Mindig tudtam, keresztyénként mit tehetek és mit nem. Szerencsére Jézus szeretete és kegyelme rám talált, és megszabadított az önhittségtől. Pál vaksága nagyon beszédes számomra. Szeretném, ha Jézus mindig ott lenne mellettem és megnyitná szemem mindarra, amit láttatni kíván velem. Hogy soha ne legyek vak arra a kegyelemre, amit nekem és a többi embernek akar ajándékozni. Kérem Őt, hogy mindig küldjön egy Anániást, aki megnyitja szemem, és figyelmeztet küldetésemre. És azt is kérem, hogy olyan határozott, legyek, mint Pál, amikor a Jézustól kapott feladataimat kell teljesítenem.

Szent merészség lakozzon bennünk, mert Isten megsegíti a bátrakat, és semmilyen tekintély nem áll Fölötte. Avilai Teréz


17

21.

22.


Apostolok Cselekedetei 22,22-30

23.


24.

Pál – az igazáért harcoló

Pál – az okos taktikus

Visszavonulás, belenyugvás – ezt javasolják egyesek a zsoltár szerzőjének az első néhány versben (1b-3). Be kell vallanom, hogy sokszor engedelmeskedem én is az ilyen hangoknak, amikor a híreket hallgatom, vagy amikor a kollégákkal az egyre problémásabb, szétesett családokból érkező gyerekekről beszélgetünk. Társadalmunk alapkövei úgy tűnik széthulltak. Mindezek sokszor arra késztetnek, hogy vonuljak vissza áldott kis keresztyén világomba – oda, ahol jól érzem magam, a saját kis komfortzónámba. A zsoltár azonban felráz és más távlatot nyit: azt, hogy mindig Istenre tekintsek, hisz Ő mindent lát, látja a problémákat is, melyek az igaz útról letérítenek. Az Úrnál menedéket találok, még ha nagy kihívás előtt állok is. Mindenkor bízhatok segítségében, abban, hogy elérhetem Őt, akkor is ha nyilak repülnek körülöttem. Saját életemre vetítve ezt így tudom értelmezni: a gyerekekkel és szülőkkel való kapcsolatomban, a felmerülő problémákban mindig fordulhatok Istenhez, és azt is pozitívan kell fogadnom, hogy gyermekeim lassan önállósodnak. Isten segítségével ki akarok mozdulni a komfortzónámból és bátran élni az életem, a Belé vetett hittel, így nézve szembe a nehézségekkel.

A tömeg csendben hallgatja Pált, de amikor arról kezd beszélni, hogy Isten őt idegen népek közé küldte, ismét feltámad a nép haragja. Letépik Pál ruháját, hamut szórnak a levegőbe, és azt kiáltják: el vele! Korbácsolják meg és hallgassák ki!

Pál vádlottként áll a zsidó nagytanács előtt. A főpap megparancsolja, hogy üssék meg, mivel kijelentését arcátlannak, sőt istenkáromlásnak tartja. Pál rögtön reagál, méghozzá igen heves érzelmekkel. Tudatlansággal vádolja a főpapot, amiért meg is feddik, és Pál azonnal bocsánatot kér. Jól taktikázik. Ügyesen kihasználja, hogy a nagytanács nem egységes, a farizeusok oldalára áll, és a halottak feltámadásába vetett hitét nevezi meg letartóztatása okául. Ez rögtön két pártra osztja a jelenlevőket. Oly hevesen vitáznak Pál kapcsán, hogy a parancsnoknak kell beavatkoznia, és visszavinnie Pált a cellájába.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden útadat. Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád felhozza, Atyád Ő, áld, szeret. Paul Gerhardt


De Pál ismét szólni kíván, most nem zsidóként, hanem római polgárként. Római polgárként jogai vannak, amiket születésétől fogva birtokol, és amelyekre most hivatkozik. A parancsnok meglepődik, hiszen Pál nem egy terrorista vagy csupán egy zsidó ember, hanem római, az őt megillető jogokkal. Tudja, ki ő és mit tehet. Nem csendes áldozat, akivel bármit meg lehet tenni, hanem bátor harcos. És amikor szükséges és helyénvaló, kiáll a maga igazáért. Úgy gondolom én is sokat tanulhatok ebből a történetből, sokat tanulhatok Pál hozzáállásából. Mindenben, ami vele történik, Isten kezét és gondviselését látja. Az emberi önkénynek azonban nem hagyja magát kiszolgáltatni. Ezt én úgy értelmezem, hogy keresztyénként sem kell mindent eltűrnünk. Az igazságtalanság akkor is igazságtalanság marad, és megvan a helye és ideje annak, amikor ki kell állnunk saját jogainkért, de ugyanúgy mások jogaiért is. Istenem, segíts, hogy felismerjem, mikor kell harcolnom és mikor beletörődnöm a dolgok állásába! Ámen.

E történetet olvasva mindig a következő igevers jut eszembe Máté evangéliumából: "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.“ (Mt 10,16) Pál is éppen így viselkedett itt. Azután az éj leple alatt csodálatos ígéretet kap Istentől, amiből nyilvánvalóvá lesz, hogy helyes úton jár és bátran mehet tovább. Én is erre vágyakozom annyira: az isteni megerősítésre, ha új útra térek. Bárcsak Isten mellénk is odaszegődne egy éjjel, és megszólítana, nem igaz? Mindenesetre halló füleket szeretnék, hogy le ne maradjak ígéretéről, ami talán éppen bibliaolvasás közben vagy egy másik emberrel folytatott beszélgetés során ér el, vagy éppen a Szentlélektől eredő gondolatok által.

Mindazok, akik Istennel járják útjukat, hallják az Ő hangját, és az Úr szolgálatába állítja őket.


JÚlius

Ki a komfortzónából!

18

Hétfő

Pál – a fenyegetett és megvédelmezett Ennek a 40 férfinak éhen kellett volna halnia! Hihetetlen, hogy a zsidók milyen elszántsággal üldözik a pogányok apostolát. Isten Pál unokaöccsét használja fel, hogy kiszabadítsa őt. Az éj leple alatt 200 katona, 70 lovas és 200 lándzsás gondoskodik Pál biztonságáról. Micsoda felhajtás! De Isten azt akarja, hogy Pál életben maradjon. Továbbra is tanúskodnia kell Jézusról, ezért is szabadítja ki őt az Úr és védelmezi ilyen látványosan. Jó, hogy az Apostolok cselekedetei mindkét oldalt bemutatja: némelyek meghaltak, némelyek megmenekültek. Istvánt halálra kövezik, Jakabot kivégzik, Pétert egy angyal szabadítja ki. Erről számol be a Zsidókhoz írt levél 11. része: hit által, Istenbe vetett bizalmukért szabadította meg Isten őket, míg másoknak szenvedniük kellett és meghalniuk. „...hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát...“ (Zsid 11,39). És ez a lényeg! Jó bízni abban, hogy életem Isten kezében van. Minket ugyan nem üldöznek, de a mi életünket is fenyegetheti betegség, baleset vagy épp halál. Nincs száz százalékos biztosíték arra nézve, hogy meggyógyulunk, vagy hogy Isten minden rossztól megóv. De könyöröghetünk ezért, és bízhatunk abban, hogy a legjobb kezekben vagyunk!

Jó dolog, és le is csendesíti a lelket, ha Isten kezébe tesszük le életünk. Friedrich von Bodelschwingh

Robert Cleaver Chapman


19

25.


26.

Apostolok Cselekedetei 25,1-12

27.


28.


Másodfokon

A kiszolgáltatott hatalmasok

Lelkünk legmélyebb bugyrai

Úgy néz ki, mintha ez egy rendes bírósági tárgyalás lenne. Félix helytartó megvárja, míg a zsidó vezetők ügyvédjükkel, Tertullusszal megérkeznek szolgálati helyükre, Cézáreába. Jogi szakszavakkal teletűzdelve emelnek vádat Pál ellen. Felbujtónak és templomgyalázónak bélyegzik, noha ebből semmi sem igaz. Pál tárgyilagosan cáfolja az ellene felhozott vádakat. Sőt még tanúkat is meg tud nevezni. De mit is számít mindez? A főpapot és az embereit egyetlenegy cél vezérli csupán: megszabadulni Páltól!

Pált két éven keresztül tartották fogva Cézárea börtönében. Félix helytartó ezt az elintézetlen ügyet utódjára, Fesztuszra hagyta, aki a lehető leggyorsabban pontot akar tenni az ügy végére. De Pál nem megy bele ebbe. Teljesen kihasználja a jog adta lehetőségeit, azaz fellebbez a római császárhoz. Tisztában van vele, hogy Jézust a legmagasabb szinten kell képviselnie. Ezt Jézus maga mondta neki (ApCsel 23,11).

A helytartónak vádirattal együtt kell a foglyot Rómába küldenie a tárgyalásra. De mit is írjon? Megállapította, hogy Pál nem gonosztevő. Vallásos kérdésekről van itt inkább szó. De valóban vádat érdemlő dolgok ezek? A zsidó Agrippa királyhoz fordul segítségért.

Kiről is szól pontosan ez a zsoltár? Az ateistákról, azaz olyan emberekről, akik Isten létezését alapvetően tagadják? Bizonyosan nem csupán róluk– bolond és gúnyolódók alatt olyan embereket is ért a zsoltáríró, akik számára Isten létezik, de nyilvánvalóan nem avatkozik be a világ történéseibe. Életszemléletük száműzi Istent gondolataikból, életük irányításából. De nem csak az istentelenekről, hanem minden emberről szól ez a szakasz: „Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.“ (3) Pál idézi ezt a verset a Rómaiakhoz írt levélben (Róm 3,10-12+23) és egyértelművé teszi, hogy itt valamennyiünkről van szó. Rólam is. Noha én Istent egészen tudatosan bevonom gondolataimba, terveimbe, Vele élek, mégis újra és újra felfedezem magamban ezt a másik énemet: az önző indítékaimat, a magamról és másokról alkotott negatív gondolatokat, az agresszív viselkedést, stb. Isten tiszta szeretetének fényében nem túl sok jót tudok felmutatni. Újra és újra foglyul ejtenek a rossz gondolatok és cselekedetek, még akkor is, ha egészen más akarok lenni. Ez a zsoltár a szívemből beszél: „Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.“ (7) És valóban így is történt: Isten cselekedett, és elküldte Fiát, aki élt, meghalt és feltámadott (Róm 8,31ff). Nem kell elrejtenem lelkem sötét részeit. Ez is hozzátartozik esendő emberi mivoltomhoz – és Isten lelkünk legmélyebb bugyraival is tud mit kezdeni. Rám is vonatkoznak a Római levél szavai( 8,38-39). „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”

Csodálom Pált, aki olyan céltudatosan járja az útját. Nem megvesztegethető, nem hagyja magát megfélemlíteni. Nem tudom, hogy én tudnék-e ilyen erős lenni. Vajon azért ilyen elszánt Pál, mert annyira fontos számára a feltámadás (21)? Mindenesetre ez a bizonyosság segít túllátnia a láthatókon. Ebbe akar minden körülmények között belekapaszkodni. Nem hallgat el, Félix helytartó és harmadik felesége, Druzilla előtt is nyíltan beszél a hit lényegéről. Ez sokkal fontosabb számára, mint hogy védje magát. Mi lenne számunkra a legfontosabb, ha hitünk miatt minden oldalról vádolnának?


Annyira örülök, hogy olyan országban élhetek, ahol nem üldözik a keresztyéneket! Még emlékszem a rendszerváltás előtti időkre, amikor is gyakran kellett hivatkozni a törvényre, ha valamit el akartunk érni. Ennek ellenére mindennapos dolog volt, hogy a keresztyéneknek méltánytalanságot kellett elszenvedniük. Mindenesetre sokkal nehezebb azokban az országokban, ahol ma is üldözik a keresztyéneket. Sokan börtönben ülnek, és a tárgyalásra várnak. Némelyekre halálbüntetés vár, mások munkatáborokban sínylődnek. A világon legnagyobb számban üldözött vallási közösség a keresztyéneké! Sokszor elhessegetem az efféle gondolatokat, noha oly egyszerű lenne ezekért a keresztyénekért imádkozni, vagy őket levélben támogatni. Az alábbi linken további információkat találhatunk: www.opendoors.org Úr Jézus, nem tudom eléggé megköszönni a szabadságot, amelyben élhetek! Köszönöm, hogy nem kell félnem, ha a hitemről beszélek. Ezért könyörgök, hogy bátorsággal tehessek bizonyságot Rólad. Ámen.

Elképzelem a jelenetet: Ott ül Fesztusz és Agrippa, feleségeik szintén, valamint az egész udvartartás. A nagy pompa a hatalmat hivatott demonstrálni. És akkor elővezetik a foglyot, mintha valami cirkuszi látványosság lenne. Egyes egyedül a tömeggel szemben. De a kép csalóka, mert aki ott olyan egyedül áll, Jézust tudhatja maga mellett. Nagyobb támogatást élvez, mint amit e világ összes hatalma fel tudna sorakoztatni. Én félek a hasonló helyzetektől. Együtt szenvedek barátnőmmel, aki egyetlen keresztyén a családjában. De itt pont az ellenkezőjét olvasom, hogy milyen kiszolgáltatottak lehetnek azok, akik oly hatalmasnak és pompázatosnak látszanak. Hatalmuk korlátok közé van szorítva. Jézus azt ígérte, hogy hasonló helyzetekben Ő adja szánkba a szavakat. Mellettünk fog állni. Ő az erősebb. Ez válik itt is láthatóvá. Noha Pál a vele szemben álló méltóságok előtt oly aprónak tűnik, szóra nyitja száját, és vallást tesz hitéről. Egyedül van, mégis erős, mert Jézust tudhatja maga mellett. Berta Isselmann, az idős misszionáriusnő nehéz helyzetekben azt szokta mondani: „Jézussal mindig többségben vagyunk.“


JÚlius

Törvénykezés, de nem igazságtétel

Úgy tűnik, a vádlók nem bíznak Félixben. Bár Pál enyhébb fogságot kapott (23), mégsincs Félixnek bátorsága döntést hozni. De miért is? Vajon tényleg kenőpénzt várna Páltól (26)?

20

Péntek

21

Kiegészítő-magyarázat az Apostolok cselekedetei 26-28. részeihez

Központi téma

Így jut el a Jézusról szóló örömhír Rómába és így terjed el az egész világon.

Barátság – ajándékba kapott kapcsolat!

Pál Agrippa, a zsidó király előtt még egyszer elmeséli egész történetét. Beszél arról, hogy törvénytisztelő zsidóból hogyan vált Jézus buzgó követőjévé. Döntő volt számára a feltámadott Jézussal való találkozás. Akkor és ott, a damaszkuszi úton vett gyökeresen más irányt az élete. Akkor támadt számára a sötétségből világosság. Egyszerre minden megváltozott. És most Pál ezt a világosságot akarja elvinni az összes embernek.

Mi igazán fontos nekünk? Miről mondanánk le a legkönnyebben? Van néhány dolog, ami nagyon fontos számomra. De legvégső esetben sem mondanék le családomról, barátaimról és útitársaimról. A család és a barátok vezetik a toplistát az ember számára igazán fontos dolgokról. A jó kapcsolat a családdal és barátokkal – ez olyan kincs, amelyet sok ember nagy szerencsének tart, ha részesül benne.

Noha tisztában van vele, hogy ez az út Isten akarata, mégsem megy minden simán. A hajótörésről szóló beszámolót olvasva még inkább szívembe zárom Pált. Arról ír, hogy

22


Pál két évig marad Rómában – vizsgálati fogságban. Fogadhat látogatókat, így kihasznál minden lehetőséget, hogy emberekkel találkozhasson, és hirdesse a Jézusról szóló tanítást. A börtönben írt több levelet is (az Efézusi, Kolosséi és a Filemonhoz írt levelet). Hogy mi lett a per kimenetele, nem tudjuk. Valószínűleg még egyszer kiszabadult, és elutazott Görögországba, Krétára és KisÁzsiába. Az írásos emlékek arról számolnak be, hogy Néró császár idején karddal végezték ki.

JÚlius

Azóta úton van, hogy tanúbizonyságot tegyen Jézusról. Annyira magával ragadja lelkesedése, hogy Fesztusz helytartó csodálkozva állapítja meg, hogy a tudós Pál semmivel sem tartóztatható fel. Őrültnek tartja, akit meg kell fékezni. A zsidó királyt azonban nagyon megrendíti mindaz, amit hallott. Pál nagyon lelkesen beszél, nem sok hiányzik ahhoz, hogy meggyőzze Agrippát. De ez még nem elég. Pál nem csupán ezeknek az embereknek a figyelmét szeretné magára vonni. Azt szeretné, ha minden ember Jézus mellett döntene. A Jézussal való találkozás teljesen megváltoztatta őt. Élete egészen más irányt vett. Most már tudja, hogy a legfontosabb dolog az életben a Jézusról szóló örömhírt vinni mindenhová. Semmi sem tudja feltartóztatni ebben, még a börtön sem. A helytartó és a király is egyetért abban, hogy Pált fel lehetne menteni. De Pál küldetésének tekinti, hogy Rómába menjen, és ott is tanúbizonyságot tegyen Jézusról.

mindannyian, ő és az összes utas is elcsüggednek a szélvihar és a hatalmas hullámok közepette. De éppen eközben fedezi fel, hogy milyen fontos egészen Istenbe vetnie bizalmát. Pál minden helyzetben hű marad önmagához és Istenhez, függetlenül attól, hogy épp a hajón van-e vagy hajótöröttként Málta szigetén: nem tehet mást, minden alkalommal vallást tesz hitéről, és nem csak külsőleg, hanem tartalmában is megéli azt. Ezért őrzi meg tisztánlátását a hajótörés ellenére is, és ezért tudja bátorítani útitársait. Ezért mesél a szigetlakóknak is a hitéről, bár ő csak egy fogoly. És amikor Rómába érkezik, nem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy beszéljen Jézusról, először a zsidóknak.

Semmi sem értékesebb egy jó barátnál, kivéve egy jó barátot csokoládéval együtt! Charles Dickens

Kívánság és valóság azonban gyakran meglehetősen messze esik egymástól. Az emberek sikeres kapcsolatokat szeretnének, viszont mindig újfent érzik, hogy ez egyáltalán nem könnyű téma: új helyre költözés, munkahelyi túlterheltség, félelem további elköteleződésektől, de feltételezhetően az egész virtuális világ is nehézzé teszi ma számunkra az igazi barátságok és kapcsolatok ápolását. Mivel jómagam nem vagyok rajta a Facebook szociális hálón, így nincs errŐl saját tapasztalatom. De kérdem én, mit jelent a „barát”

szó az interneten? Mennyiben könnyíti meg a Facebook, hogy kapcsolatainkat vagy barátságainkat ápoljuk a távolból? Vanon menynyien vannak, akik egy virtuális látszatvilágban élnek, míg mindennapjaikat meglehetősen egyedül töltik? Ami marad, az a vágy a kapcsolatok után. Mi teszi az embereket barátokká? 1. Kölcsönös bizalom Egy baráttal, barátnővel bátran beszélhetek. Ismeri jó és rossz oldalamat. Nem kell megjátszanom magam előttük. Ugyanakkor sok ember számára hosszú az út, amíg magukat gyengeségükben is rá merik bízni egy másik emberre. Matthias Claudius szerint: „Ha csak a szeretetreméltó tulajdonságokat akartad szeretni és tisztelni barátodban, akkor miért vagy a barátja? Barátodat mindennel együtt, a maga egészében kell karodba zárnod és védelmezned.”

Pál része Isten emberek által véghezvitt történelmének. Egyike azoknak, akik a Jézusról, Isten Fiáról szóló tanítást és az evangéliumi leírásokat életük feláldozásával vitték el a világba. Így lett a kis kezdetből, az akkori Jeruzsálemi gyülekezetből egy világméretű egyház. Boldog vagyok, hogy ez az örömhír engem is elért. Már csak az a kérdés, hogy ez életemben ez milyen következményekkel jár.


23

29.

3. Kölcsönös érdeklődés Ha valaki mindig csak meghallgatja a másikat, s a másik meg állandóan csak beszél, akkor ez inkább egy tanácsadó kapcsolat barátság helyett. A barátság egymás kölcsönös meghallgatásán alapul. Mindkét fél ad és kap is ebben a kapcsolatban. 4. Egy időre és életre szóló barátok Nem minden barátunk kísér el minket egész életünkön át. Néhány kapcsolat csak egy bizonyos ideig marad meg – van azonban olyan barátság is, ami egy életre szól. Ez meglátásom szerint nem csak jó időket jelent. A fájdalom és a búcsú is hozzátartozik. Másrészt hosszú időt vesz igénybe a kapcsolatok megélése és ápolása. 5. Barátság a családban Hogy sikerül barátságban élni nem csak családon kívül, hanem a saját családunkon belül is? Milyen szerepet játszik nálunk a házasságon belüli barátság? Hogyan éljük meg kapcsolatainkat? Mikor élvezem a tár-

sammal töltött időt? Mert nincs barátság az arra szánt idő nélkül. És mit jelent saját, felnőtt gyerekeink számára nemcsak szülőnek lenni, hanem a barátjuknak is? Ezek azok a kérdések, amik jelenleg gyakran foglalkoztatnak, és amelyekre választ keresek. Van, amire sikerül választ kapnom, és van, ami nyitott kérdés marad számomra. 6. Barátság a Bibliában Mit jelent tulajdonképpen az, hogy Isten a barátunk? A héber nyelv inkább szomszédokról, felebarátokról vagy útitársakról beszél. Azonban az Ószövetség Mózesről mint Isten barátjáról ír (2Móz 33,11), valamint Dávid és Jonatán barátságát is említi (1Sám 18). Az Újszövetségben a „barát” szóval ritkábban találkozunk. De Jézus maga helyezi az antik világban érvényes hierarchiát hatályon kívül, és közel engedi magához tanítványait. Ezek az igerészek kísérnek el minket a következő napokban. Christiane Rösel

Emberek jönnek és mennek az életedben, de barátaid nyomot hagynak benne. Eleanor Roosevelt

A barátság jelentése: testvérekkel járni az élet útját – bátorítani, kihívásokkal szembesíteni és támogatni egymást. Gordon MacDonald

24


János evangéliuma 15,9-17

30.

Barát, nem pedig szolga Egyértelmű szeretetkapcsolat a Jézus és tanítványai közötti barátság. Milyen nagyszerű dolog! És rájövök, időre van szükségem ahhoz, hogy hagyjam, hogy ezek a mondatok újra hassanak rám. Nem elég elolvasni őket. Meg kell értenünk, milyen méltóságot ígér a tanítványoknak, és így nekünk is, ha Jézust követjük. Mielőtt Jézus megbízza tanítványait, hogy az Ő erejével keljenek útra, még egyszer világosan elmagyarázza, milyen alapon állnak: a saját erejükön, képességeiken, lelkesedésükön túl mindenek előtt Jézus szeretetét és a Mennyei Atya szeretetét ígéri nekik. Milyen ez a szeretet, hogyan lehet mértékét ténylegesen megérteni? Az Efezus 3,17-19 ad néhány utalást ehhez: megérteni a szeretetet, holott minden értelmet meghalad, szeretettel betöltve élni, és ezzel beteljesedésre találni Isten közelében. Valószínűleg ezek nem az értelmemhez szólnak, hanem olyan Igék, amiket csak a szívemmel foghatok fel.

Kedd 2 Mózes 33,7-11

Isten barátja „Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal.” (11) Vajon hogy történt ez? Mit beszélhettek egymással? Egy szemtől szemben folytatott beszélgetés – ilyen közel jön Isten Mózeshez, a barátjához. Rájövök, hogy Istenről alkotott képem itt megváltozik. Ő nem egy távoli Isten, ahogyan az Ószövetségben gyakran láttam Őt, hanem teljesen közeli is. Martin Buber így ír ezzel kapcsolatban : „Az Ószövetség Istene egy megjelenő, megszólító és kinyilatkoztató Isten. Közvetlen és meglátható!” Mózes után egész sor próféta él át hasonlót. Azonban csak egyetlen személynek van ennél is szorosabb kapcsolata Istennel, magának Jézusnak (vö. Zsid 3,1-6).

Mi jellemzi Jézus tanítványaihoz fűződő barátságát?

Megérint, hogy Isten nemcsak feladattal bízza meg Mózest, hanem ténylegesen keresi a közelségét: egyik barát a másikét – ezzel megszünteti a közte és az emberek közti távolságot. Egy kicsit merésznek tűnik számomra, hogy Mózeshez hasonlítsam magamat. Egy ilyen összehasonlításnál könnyen veszíthetek. Mégis szeretném még egyszer megérteni, hogy Isten kezdeményezi a távolságok leépítését, és közeledik az emberhez. És ami az Ószövetség idejében kevesek számára volt érvényes, az most mindannyiunké lehet, mert Jézusban Isten minden akadályt megszüntetett, ami elválasztott minket Tőle. Jézusban, az Immánuelben Isten maga van velünk, velem.

Nagy előjogunk, hogy mindig az Atya szeme előtt élhetünk. A legjobb barátunk sosem veszít minket szem elől.

A legjobb módja annak, hogy barátra találjunk az, ha magunk is barátja leszünk valakinek.

C. H. Spurgeon

R.W.Emerson

Ezután Jézus a tanítványait nem csak szolgáknak vagy munkatársnak hívja, hanem ezt mondja nekik: barátaim vagytok. Barátokként beavat minket terveibe, és helyünk van Mellette. Milyen megkönnyebbülés lenne úgy élni és feladataimat felismerni, hogy ez a gondolat kísérne engem!

JÚlius

2. Őszinte kép önmagunkról és másokról Egy zsidó mondás szerint: „A megbízható barát a legjobb tükör.” Sokszor nem könnyű egészséges, reális képet alkotnom magamról és másokról. Milyen gyorsan csapom be magamat és másokat! Olyan emberekre van szükségem, akiknek megvan a bátorságuk ahhoz, hogy az igazat mondják rólam. És úgy gondolom, hogy az őszinteséghez is valódi bátorság kell. „A barátság annyira értékes, amennyire az egyik ember őszinte a másikkal szemben.” (Romano Guardini)

Hétfő


25

Szerda Példabeszédek 17,17

Barát a szükségben „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” Kihez megyünk, ha szörnyen érezzük magunkat? Kihez mehetünk bármikor, éjjel vagy nappal? Kinek merjük megmutatni nemcsak a jó oldalunkat, hanem a rosszat is? Nem, természetesen a barátságaimat nem elsősorban azzal a céllal ápolom, hogy előre gondoskodjak esetleges nehéz helyzetek megoldásáról. Ez ugyancsak számító dolog lenne. Mégis mindig újra felteszem a kérdést: melyik az a kapcsolatrendszer, amely hordoz is engem, ha arra kerül a sor? Vannak, akik megtapasztalják az ilyen gondoskodást saját családjukon belül, saját testvéreik körében. Azonban találkozom sok olyan emberrel is, akiknek családi kapcsolatai nem egyszerűek. Saját bátyja, illetve nővére lenne az utolsó, akit bizonyos helyzetben bizalmába avatna. Ezenkívül vannak sokan, akik testvérek vagy közeli rokonok nélkül élnek. Ezért ezt az Igét Isten nagyon bátorító gondoskodásaként élem meg. Barátom arra született, hogy testvérem legyen a bajban. Isten gondoskodik arról, hogy ne kelljen egyedül megküzdenem a válságos helyzetekkel. Embereket állít mellém, akik a szó legnemesebb értelmében testvéremmé válnak. Ez új felfedezés számomra ebben a formában. Olyan felfedezés, amiért nagyon hálás vagyok. Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy embereket állítasz mellém, akik támogatnak, segítenek nekem és egyszerűen számíthatok rájuk, amikor szükségem van rá. Milyen nagyszerű ajándék ez! Ámen.

Barát az, aki tudja, hogy éppen szükséged van rá. Oscar Wilde

26


1.

Csütörtök Lukács 1,39-45

Mentorálás – amikor nők támogatják egymást Hol olvashatunk a Bibliában nők egymás közti mély barátságáról? És miből áll ez a kapcsolat? Mindig Erzsébet és Mária jut erről eszembe. Izgalmas történet: Erzsébet egy idősebb asszony, aki szenved attól, hogy nincs gyermeke. Az ő idejében ez nemcsak nagy bánatot is okozott neki, hanem szégyen volt. Neve azt jelenti: Isten megesküdött. Isten hű hozzá, és az is marad. Ezért Erzsébet mindennek ellenére reménykedik és várakozik. És aztán hihetetlen dolog történik: teherbe esik. Mária egy fiatalasszony. Váratlanul ő is terhes lesz. Azonban ez a terhesség sokkhatást jelent számára, és a kísérő körülményeket neki sem könnyű megérteni! Hogyan is érthetné meg? Mária azonban elfogadja ezt, annak ellenére, hogy feltehetőleg csak részben értette az egész helyzetet. Majd találkozik a két asszony, és meghat, ahogy Erzsébet üdvözli ifjú barátnőjét és rokonát: Elébe szalad, köszönti őt, tiszteletét fejezi ki előtte, és megáldja őt. Vannak olyan szavak, melyeket nem tudunk magunktól kimondani. Megáldani azt jelenti: a másiknak jót ígérek Isten nevében. És ez a találkozás, ez az áldásmondás az, ami megoldja Mária nyelvét, és így születik meg a Biblia egyik legszebb dicsőítő éneke, Mária éneke. Ez a találkozás olyan nekem, mint az első mentorálás. Egy nő elkísér és lelkigondoz egy másik nőt. Isten nem hagyja egyedül Máriát sok kérdése között, hanem állít mellé valakit, aki vele megy. És több köti össze őket a rokonságnál: a barátság. Maga Isten – Akit tisztelnek, szeretnek és imádnak – köti őket össze egymással.

2.

Péntek Apostolok Cselekedetei 9,26-27; 11,20-30

Barátság és szolgálat A barátság nem mindig csak szív kérdése, egy közös cél, feladat is lehet az alapja, ami összeköti az embereket. A kvékerek egy keresztyén csoportosulást alkottak, amely Angliában alakult a 17. században, és „Barátok társaságának” nevezték magukat. Ezek a barátok generációkon keresztül a rabszolgaság megszüntetéséért, a világbéke támogatásáért, az iskolai képzésért és a nők jogaiért szálltak síkra. Barátok voltak, mert egy feladat, egy közös cél kötötte össze őket. Ez érvényes Barnabás és Pálra is. Barnabás, a „Vigasztalás fia” (vö. ApCsel 4,36-37) a jeruzsálemi gyülekezet tagja. Teljes vagyonát a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta. Amikor a frissen megtért Pál csatlakozik hozzá, Barnabás közvetít Pál és a még bizalmatlan gyülekezet között. A gyülekezet Antiochiába küldi Barnabást. Odaviszi magával Pált. Isten Igéjét tanítják és adományt gyűjtenek az éhínségben szenvedőknek Jeruzsálemben. Ezután együtt mennek az első missziós útra. Az emberek növekedhetnek a barátságban és rokonszenvben, amikor egy közös dolog, cél köti össze őket, amelyben egyetértenek. Kitágulhatnak a határok, ha egymás helyett arra tekintünk, ami küldetésként összekapcsol minket. Nem mindig, de gyakran eredményez ez a közös ügy mélyebb személyes kapcsolatot is. Nálam ez így van, ha a feladatomhoz tartozó különböző csapatokra és csoportokra tekintek. Jó dolog egymással szoros kapcsolatban lenni és együtt haladni az úton! Öröm egymást bátorítani, ötleteket kidolgozni, egy-egy témáért lelkesedni, ezalatt egymáshoz valóban közelebb kerülni, és megtanulni megbecsülni egymást.

3.

Szombat

Augusztus

31.

1 Sámuel 18,1-5; 2 Sámuel 1,26

Férfibarátság „Van kedved egy igazi férfi akcióra?” – hívta fel nemrég a férjemet a barátunk és szomszédunk. Két nagy fát akart kivágni. Óvatosságból aztán még egy harmadik férfit is szerzett, akinek megvolt a megfelelő felszerelése és tapasztalata hozzá. Férfibarátság! A Biblia mesél egy különleges férfibarátságról: Dávid és Jonatán barátságáról. A férfi szimbólumok mellett (köpeny, fegyver, kard, íj, öv), amiket Jonatán barátságuk elején Dávidnak nyújt át, és amikkel Jonatán egy darabot is átad önmagából, mindenekelőtt a két férfi szívbéli összetartozását írja le. A 3. vers így szól: „ És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.” Mély fájdalmában ezért siratja Dávid Jonátánt, barátját és testvérét, amikor az elesik a harcban. Szívesen megkérdeztem volna: Mi teszi a barátot baráttá? Hogy tudott Jonátán Dávid kedvéért háttérbe vonulni? Mennyire erős volt a barátságuk, hogy az egyik életét adta a másikért! Ez a barátság újra meg újra emlékeztet engem két másik férfi, Dietrich Bonhoeffer és Eberhard Bethge barátságára. Bethge a német Harmadik Birodalom (2. világháború, szerk.) idejében Bonhoeffer tanítványa volt az általa vezetett teológián Finkenwalde városban. Bonhoeffer naplójában a barátságról ezt a bejegyzést találjuk: A hű feleség mellett egy valódi, igazi barát a legkedvesebb a szívnek, amit egy férfi ezen a földön találhat…

Szükségünk van-e egy ilyen barátnőre? Mi lehetne az első lépés ahhoz, hogy találjunk valakit? És ki az, akinek mi lehetnénk a kísérő vagy mentoráló segítség?


27

4.

Vasárnap

Ajándékeló´fizetés

Jób könyve 42,7-9

Nem az igazat…

Szeretne tartalmas és szép ajándékot adni barátnőjének, női családtagjainak, ami segítségükre lehet Istennel való kapcsolatuk erősödésében?

Jób barátai nagyon fontos dologra tanítanak minket is: 1. Nem biztos, hogy minden Istent követő ismerősünk feltétlenül igaz tanácsot ad nehéz kérdésekben igazat, vagyis olyat, ami Isten előtt is megáll. Hányszor előfordul, hogy jó szándékkal, de személyes vezetés hiányában olyasmit mondanak barátaink, amiből épp a lényeg hiányzik. Ne felejtsük el Pál bölcs tanácsát: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, megtartsátok.” Csak azért, mert valaki idősebb a hitben, nem biztos, hogy jól tanácsol. Hány nehéz leckén keresztül kell ezt néha megtanulni! Imádságos lélekkel mindig tegyük fel Istennek a kérdést: Ez a Te akaratod? És merjük nem követni a tanácsot, ha hitből mást értünk meg. Isten vezetése nagyon is személyes, és ha valaki megbántódik azon, hogy nem őt követjük, annak inkább magának kell önvizsgálatot tartania...

2. De mi az, ami miatt nem-igaz lesz némely jó szándékkal mondott testvéri tanács? Az, hogy valami lényeges hiányzik a megfontolásukból. És ez a valami sokszor a Legfőbb Parancsolat. Megyünk törvények után, hagyományok, gyülekezetek és emberek sajátos mércéi után, és azt hisszük, ez Isten vezetése. Miközben elfelejtjük, mit mondott Ő a szegény asszony két fillérjéről, a paráznáról, akit meg akartak kövezni, az irgalmas samaritánusról, vagy hogy milyen szeretettel ölelte magához szavaival és tekintetével Pétert és a tanítványokat árulásuk kapcsán... Mint Jób barátai, odamegyünk, de ölelés helyett fejmosást adunk, sebtapasz helyett törvénykönyvet veszünk elő... Mi milyen barátok vagyunk, és milyen baráti tanácsokra hallgatunk? Kérjük a Szentlélek vezetését minden pillanatban, ha olyan helyzetbe kerülünk, mint Jób barátai, és ne kövessük el ugyanazt a bűnt!

Ajándékozzon Lélekfrissítő előfizetést! (Ha igényli, meglepetésként is elküldjük a megajándékozottnak a megrendelt kiadványt, egy kis könyvjelző kíséretében, amin feltüntetjük az ajándékozó személyét!) Előfizetés egy évre saját részre 2080 Ft (520 Ft/negyedév + postaköltség)

Figyelem! Ajándékozzon barátnőjének a következő számból most csaknem 50%-os engedménnyel! 300 Ft (+ postaköltség) Folyamatos előfizetés (éves számlázással, lemondásig) Amennyiben azt szeretné, hogy mi küldjük ki a megajándékozottnak a Lélekfrissítőt, az ő nevére és címére is szükség van. (Több címzett esetén valamennyit tüntesse fel, jelezve a megfelelő előfizetést.)

Ó

sor.

Ó

db

Ó

sor

Számlázási adatok: Név Lakcím

1. Név

Telefonszám

Cím

E-mail cím (ha van)

2. Név Cím 3. Név Cím Kérem, hogy tegyenek egy ajándékkönyvjelzőt is a csomag(ok)ba, amelyen szerepel a nevem, mint ajándékozóé! Igen – nem

Dátum,

28


aláírás


29

A következő napokban Elizeus prófétáról olvasunk. Illés mennybemenetele után ő lesz az utódja. Illéssel ellentétben Elizeus nem magányos, ő tanítványokat gyűjt maga köré. A két próféta neve is – Illés (Isten az Úr) és Elizeus (Isten a Szabadítás) – egy-egy programot hirdet meg. Mivel a nép és a királyok nem igazodnak Istenhez, Isten választott népe számára sötétek a kilátások. Elizeus viszont e sötétség közepette is hihetetlen csodákat visz végbe. Bámulatos, hogy Elizeus egyszerűen tudja, mit kell tennie, és magától értetődően él az Istentől neki adott hata-

30


2 Királyok 2,1-18

6.

Kedd 2 Királyok 4,1-7

Búcsút venni

Láss több csodát!

lommal. Ezeket az igeszakaszokat biztatásként szeretném olvasni, és az eszközöket, amelyeket Isten rendelkezésemre bocsát, Elizeushoz hasonlóan szeretném alkalmazni – majd hálatelt szívvel figyelni, hogy Isten az én ötleteimből, adottságaimból és kapcsolataimból is nem várt újat tud teremteni.

Az a gondolat, hogy édesanyám egyszer meghalhat, félelemmel tölt el, bár már negyed évszázada kiröppentem a szülői házból. Milyen gyakran felhívom ma is, amikor tanácsra van szükségem! Mi lesz velem, ha már nem támaszkodhatok az ő hitbeli és élettapasztalaira?

A Királyok második könyvének 18-25 fejezetei Júda birodalmának utolsó 135 évéről számolnak be, különös tekintettel Ezékiás (18. fejezet) és Jósiás (22-23. fejezet) reformjaira. Szemléletesen tárja elénk a könyv, hogy miként értik félre az emberek Isten irántuk érzett szeretetét, és hogyan rohannak vesztükbe az általuk választott tévutakon. Igazi csillagként ragyognak a történetben Ezékiás és Jósiás királyok, akik visszatérnek arra az útra, amit az Úr népének eltervezett. Ezékiás függetlenítette magát Asszíriától, megreformálta az istentiszteleti szokásokat és kiépítette Jeruzsálem védelmi rendszerét. Az Ezékiásalagút Jeruzsálemben még ma is erre emlékeztet. A Királyok 2. könyvének történetei Kr. e. 562 körül érnek véget.

Különleges ez az Illésről és Elizeusról szóló elbeszélés! A két férfi által végigjárt út nyomán a hívő izraeliták számára a mai napig emlékek sora jelzi Isten csodálatos cselekedeteit: Bételben Jákób látta az angyalokat a mennyei létrán (1 Móz 28), Jerikóban kürtszóra omlottak le a város falai (Józs 6), és a Jordán vize megállt (Józs 3). Elizeus olyan állomásokon keresztül vándorol tanítványaival, amelyeknél az előttük járt emberek átélhették: Isten ott is tud kiutat, ahol minden kilátástalannak tűnik.

Mi hány korsót kérnénk kölcsön? Talán elég is lenne a mai napra ez a rövid kérdés. Ha elolvassuk a történetet, világos, miért. Ez az asszony sokat tudott Istenről, hisz próféta felesége volt. Most azonban az életét látja veszélyben, hisz megözvegyülve nincs miből élnie. Ráadásul ott a fia is, aki még nem tudja eltartani őket. Isten emberéhez fordul segítségért. Elizeus különleges ötlettel áll elő, és nem magyarázza meg, miért. Itt kap helyt az asszony hite. Ahhoz képest, hogy nem érti, mire jó ez, szorgalmasan begyűjti a szomszédság korsóit, és ahogy mondta neki a próféta, töltögeti a kevés olaját egyik után a másikba. Közben észreveszi, hogy az olaj nem fogy el. Izgatottan töltöget, nézi, mennyi edénye van még... ó, mért nem kértem még többet! Küldi a fiát, hozzon még edényt, de késő. Amit első, nem-látó hitből hozott, az telik csak meg. Mikor már látja a csodát, könnyű akkor hinni. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek”- mondja Jézus.

A Királyok második könyve A királyok két könyve Izráel népének Dávid halála utáni történetéről számol be. Jellemző rá, hogy egyetlen nézőpontból vizsgál mindent: A királyokat aszerint ítéli meg, hogy azt teszik-e, ami kedves az Úrnak, vagy sem. Az uralkodók nemzedékről nemzedékre egyre több kompromisszumot kötnek a környező népekkel. Ahelyett, hogy Isten erejére és népe iránti szeretetére hagyatkoznának, bevonják a pogány isteneket is a vallási életbe, többek között azért, hogy könnyebben uralkodhassanak felettük. Ez a folyamat fatális következményekkel jár. Dávid és Salamon birodalma Roboám uralkodása alatt Kr. e. 926-ban (1Kir 12) két részre szakad, az északi Izráelre és a déli Júdára.

Hétfő

Az utolsó, 23-25. fejezetek Júda hanyatlását mutatják be. Feltűnő azonban, hogy az elhurcolt király, Jójákin kegyelmet kap. Ezáltal a nép számára a reménység új távlatai nyílnak meg a kor végén (vö. Jer 52,31-34).

Elizeus nem riad vissza attól, hogy végigjárja az utat Illéssel. Így még az utolsó pillanatban is sokat tanul mesterétől, sőt kihasználja a lehetőséget arra, hogy valami egészen különlegeset kérjen. Valamit, amit csak Isten adhat meg. És megkapja! Azoknak az élete, akik támogattak a hitemben, véges. Ezt tudomásul kell vennem. És annál inkább szeretnék a hozzájuk fűző kapcsolatból felfegyverkezni későbbi feladataimhoz. Tapasztalataikat szeretném hálás szívvel megőrizni. Hozzájuk hasonlóan én is szeretnék bízni Istenben, akkor is, ha emberileg úgy tűnik, már minden veszve van.

Augusztus


5.

Ugyanakkor nehogy magunkban lenézzük ennek az asszonynak a hitét, hisz hallgatott a különös tanácsra, és vállalta a szomszédok értetlen kérdéseit, és hogy nincs rájuk értelmes válasza. Hitből gyűjtötte az edényeket. De azt megtanulhatjuk, hogy a gazdagságának a határa a hitének a küszöbe volt. Ameddig elmegy a hit, addig megy az áldás. Amennyit hiszünk, annyit fogunk szemmel látni.


31

7.

Szerda 2 Királyok 5,1-19a

8.

Csütörtök 2 Királyok 6,8-23

Hírek a misszió világából

Milyennek lát engem Isten?

Láthatatlan védelem

Selmeczi Ottilia bemutatja a Menedék Alapítvány Nevelőcsaládjainak közösségét

Ismerjük azt az érzést, amikor az embert a testi fájdalmak szabályosan felemésztik? Milyen szívesen éreznénk magunkat újra jól a bőrünkben! Tetszik nekem, ahogy az izraeli kislányt együttérzése tettekre sarkallja. Jómagam Ukrajnában élek külföldiként, és gyakran teszem fel magamnak a kérdést, mennyire van értelme a körülöttem élők nehéz életkörülményeit szívemre vennem. Segít-e valamit, ha beavatkozom? Nem vagyok ehhez túlságosan is jelentéktelen?

Az Úr megnyitotta a szemét, és látta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal… Döbbenetes lehetett. Épp a napokban hallottam egy olyan történetet, amitől még most is megborzongok. A fiainknak napokig ezt kellett mesélni minden mese helyett… Egy barátunk édesanyja, ma is él, nem is messze tőlünk, egyszer szemtanúja volt egy balesetnek. Látta, hogy már ott a mentő, nagy a tömeg, továbbment. Majd betért a közeli benzinkúthoz tankolni. Egy férfi támasztotta az ajtót feltűnő semmittevésben. Nem törődött akkor vele, fizetett, elhajtott. Pár év múlva telefonhívást kapott a rendőrségtől. Hozzá vezettek a szálak, kiderült, hogy a gyilkos, aki menekülés közben az előbbi balesetet okozta, ugyanannál a kútnál volt, ahol ő, amikor tankolt. Túszt akart ejteni, mert érezte vesztét. Igen, a hölgy emlékezett a férfira az ajtónál. Döbbenten állt az őrszobán, mikor mindezt összerakta a fejében, és megkérdezte: -De miért nem támadott akkor rám? Hisz magam voltam! -Mire a rendőr szintén döbbenten válaszolt: A gyilkos tanúvallomása szerint azért nem, mert hét férfi vette Önt körül… Itt és most. Itt vannak mellettünk az Ő angyalai.

A Menedék Alapítvány http://menedekalapit vany.hu/ 1985-ben vásárolta meg a romos Nádasdy-kastélyt Bodrogon, Somogy megye 500 lélekszám alatti kisközségében. Az Alapítvány elhagyott gyermekek, magányos tizenévesek, a drogtól, alkoholtól, erkölcstelen élettől szabadulni akaró fiatalok, és hajléktalanná vált emberek felé szolgál. Az ifjúságmentéssel párhuzamosan igen fontos számunkra az elhagyott, a családjaikból kitaszított gyermekek megsegítése, vagyis a prevenció, hiszen a veszélyeztetettség megelőzése gyermekkorban kezdhető el a leghatékonyabban. Ennek formáját a nevelőszülőkkel kialakított „teljes család”-ban (apa-anya-gyermek) ismertük fel.

A kislánynak az ember számít. Nem tartja titokban, amit tud, azelőtt, akinél fogolyként rabszolgamunkát kell végeznie. Az ő apró ötlete elég ahhoz, hogy egy hatalmas történet elkezdődjön. Az előkelő urak eleinte tévúton járnak. De ez nem gátolhatja Isten cselekvését. Naámán érzi, hogy Isten emberként kezeli őt. Ez nem könnyű tanulási folyamat számára. Milyen jó, hogy alattvalói együttérzése rábírja, hogy bizalommal vethesse le hiúságát és ruháját. Mivel belemegy ebbe, saját bőrén tapasztalja meg, milyen hatalmas Az, Aki őt alapjaiban meggyógyítja. Melyik síkon, milyen szerepben látjuk magunkat? Ne becsüljük alá mindazt, amivel Isten ellát, amit ránk bíz!! Vállaljunk felelősséget azért, amit elénk hoz! Általunk is akar történelmet írni.

Tényleg hiszünk a láthatatlan valóságban, vagy csak addig, ameddig az ésszel is követhető?

A hitbeli meggyőződéseket nem lehet úgy váltogatni, mint a csizmákat. Bill Clinton

A bodrogi nemesi épület felújítása során négy szolgálati lakást alakítottunk ki nevelőcsaládok számára. Ebbe a „Védett Otthonba” 1989-től kezdve folyamatosan költözhettek olyan keresztyén nevelőcsaládok, akik állami gondoskodásból több gyermeket fogadtak magukhoz vérszerinti gyermekeik mellé. A gyermekek nevelését szerető otthonukban, kellemes környezetben, egymással közösséget gyakorolva végzik. A fogadott gyermekek utógondozása tizennyolcadik életévük betöltése után is a családokban történik. A kastély lakói közül néhányan letelepedtek a faluban, így újabb nevelőcsaládok érkezhetnek. 1997-ben a MENEDÉK Alapítvány szolgálatán belül jött létre a Nevelőcsaládok Közössége (NECSAK), amelynek fenntartója és működtetője 2008. október 1-től a „Jó az Úr” Bodrogi Baptista Gyülekezet. A NECSAK egy keresztyén nevelőszülői hálózat, ellátási területe az egész országra kiterjed. Ebből adódóan keresztyén nevelőszülői családok tartoznak (tartozhatnak) a kötelékébe az ország bármely pontjáról. Jelenleg három nevelőszülői család Pest megyében, négy család pedig Bodrogon él. Én magam 1995-ben költöztem ide férjemmel, Lacival Isten hívására, hogy bekapcsolódjunk a Menedék Alapítvány és a „Jó az ÚR” Bodrogi Baptista Gyülekezet szolgálatába. Fiatal házasként Isten szívünkre helyezte a

32


a Madarász család

gyermekmunkát, és különösen a nehézsorsú gyermekeket. Már akkor elhatároztuk, hogy örökbefogadó szülők is leszünk. Sokat imádkoztunk, és egy reggel a rádióban hallottunk a Menedék szolgálatáról Bodrogon. A következő tanévben már itt laktunk és szolgáltunk. Új nevelőszülői családokra most is szükség van: országszerte 22 ezer gyermek él lakásotthonokban és nevelőszülőknél. Ennél sokkal több a veszélyeztetett gyermek, aki nehéz helyzetben lévő családokban él. A befogadó otthonok folyamatosan tele vannak, a nevelőszülők száma kevés, pedig minden gyermeknek leginkább családra lenne szüksége, hiszen ez a segítségnyújtás legjobb, leghatékonyabb formája. Annak, hogy valaki nevelőszülő lehessen, törvényi feltételei vannak. Az végezhet nevelőszülői munkát, aki elvégezte a szükséges tanfolyamot és tanúsítványt kapott arról, hogy alkalmas nevelőszülői feladatok ellátására. A Nevelőcsaládok Közösségéhez való tartozás legfontosabb feltétele (törvényben rögzített alapfokú szakmai végzettség mellett): az Istentől kapott elhívás a gyermeknevelés szolgálatára! Emellett feltétel, hogy a jelentkező házaspárnak rendezett gyülekezeti tagsága legyen egy keresztyén közösségben, és saját lakással is rendelkezzenek. Bővebb információ Paróczi Zsolt Intézményvezetőnél, mobil: 20/411 1096, paroczi@t-online. hu, valamint Madarászné Nagy Ágnes Nevelőszülői tanácsadónál: 20/4697644, [email protected] Selmeczi Ottilia


33

Heidelbergi levél „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” I.Sám. 16,7

Ne ítélj A férjem nagyon szeret fotózni, és tud is. Egy-egy nyaralásról általában több száz képpel térünk haza, és így évekkel később is visszaidézhetjük a szép pillanatokat. Én a fotózásnak egy egyszerűbb módját szoktam választani, ami nem annyira készülékigényes. Én ugyanis fejben fotózom. Sok-sok ilyen kép kóborol agyam rejtett zugaiban, míg egy illat, egy érzés vagy egy hangulat újra életre nem kelti őket. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg „készülékem” önálló életre nem kel, és akkor is készít képeket, amikor nem is tudok róla. Hát erről álljon itt egy kis történet: 1000 km volt mögöttünk. Ennyi a Heidelberg-Budapest távolság. Többször jövünk éjszaka, és ezúttal sem volt másképp. Hozzá lehet szokni, bár beletelik pár napba, míg a lelkünk is utolér bennünket, és visszaáll a megszokott rend. Reggel 6 órára érkeztünk haza, és még aznap este 8 óra körül gyorsan leugrottunk az egyik közeli élelmiszeráruházba, kisfiammal és férjem édesanyjával. A pénztárnál néhány sorban álló rosszallóan jegyezte meg, hogy mi az, hogy még nem alszik ilyen későn az a szegény gyerek. Anyósom csak annyit válaszolt, hogy ma hajnalban érkeztek Németországból, mire elhallgattak. (Nem mintha nagyon az én fiam bármikor is elaludt volna 8 órakor, nagykönyv ide vagy oda!) Másnap kétórai játszótér és a bevásárlóközpontban liftezéssel, mozgólépcsőzéssel és szökőkút nézegetéssel eltöltött további egy óra után eljött az a borzalmas pillanat, amikor haza kellett indulnunk. Dackorszakos kisfiam rázendített hát, mint a sakál, és én tudtam, bármit is teszek, nem fog elhallgatni. Ismét fejcsóválások és szúrós tekintetek kereszttüzében hagytam el a tett színhelyét,

34


némelyikük még meg is jegyezte, hogy na de ilyet, milyen anya az ilyen. Kezdett betelni a pohár. Miért érzi mindenki feljogosítva magát arra, hogy beszóljon, és különben is honnan veszik a bátorságot, amikor fogalmuk sincs, hogy … és már rég a liftben voltam, amikor gondolatban még mindig velük vitáztam. Meg is lepett, hogy így fel vagyok háborodva. Lehet, hogy ennyi szálkás megjegyzés után nem ártana gerenda után kutatni saját házam táján? Egy tisztább pillanatomban azután belegondoltam, hogy vajon nem ugyanígy működöm-e én is? Látok egy helyzetet, valami számomra szokatlant, vagy hallok valamiről, és már meg is van a teljes kép a fejemben. És a kis „készülékem” csak kattog észrevétlenül, miközben az első benyomásból máris vaskos kis előítélet született. Mintha egy hatalmas fiókos szekrény előtt állnék, ahol mindenkinek megvan a maga kis fiókocskája, ahova való. Budapesti bevásárlóközpontos élményemen felbuzdulva, kitaláltam hát egy játékot. Bizonyos embereket, szituációkat látva, mikor már automatikusan beindulna az előítélet gyártó kis masinám, csak annyit mondok magamnak: Mónika, nem tudhatod… És ez a mondat, mint egy hatalmas sorompó, útját állja a rosszalló, negatív gondolatoknak, és egészen másképp kezdek tekinteni az emberekre, helyzetekre. Hihetetlen felszabadító érzés, hogy nem kell magammal cipelnem az előítéletek súlyos bőröndjét! Olyan jó, hogy bár az Úr – velünk ellentétben – egészen pontosan látja, hogy mi van

a szívünkben, mégse ez alapján ítél meg bennünket, és bár jogosan tehetné, nem ítél el. Sokkal inkább a bennünk rejlő lehetőségekre tekint, és nem azt nézi, akik vagyunk, hanem akivé Őáltala válhatunk. Mint ott, annál a samáriai kútnál, a tűző nap elviselhetetlen hőségében, Jézus nem arra tekintett, mint mindenki más, hogy a korabeli szokások szerint egy zsidó nem állhatott szóba egy nővel, hát még egy rabbi, egy ilyen nővel meg aztán végképp nem. Nem a nő szégyenére, megvetettségére nézett, hanem látta az embert, a szomjazót, aki annyira, de annyira vágyik valami után, amit meg se tud igazán fogalmazni. És Jézus semmi mást nem akart, mint ezt a szomjúságot csillapítani. Kedves Olvasó! Hadd hívjalak most – magamat is beleértve – egy kis kalandra! Gondoljuk végig, hogy mostanában kik azok a környezetünkben, akik különösen is idegesítenek, akár okkal, akár ok nélkül. Próbáljunk ezekre az emberekre egy pár napig, esetleg hétig, úgy tekinteni, mintha Jézus szemén keresztül néznénk őket. Kíváncsian várom az elkövetkezendő időszakot! Ha van kedve, ossza meg velünk történetét! Detre-Simovits Mónika

Reményik Sándor: Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.


35

Emese mesél … Nabin Sen, avagy: aki hű a kevesen (Lk 16,10) Régóta gondolkozunk azon, hogy segítsünk gyerekeken, akik valami miatt nehéz életet élnek. Próbáltunk olyan missziókat keresni vagy épp elindítani, amik saját gyermekeinknek is élő tanítást adhatnak egyrészt arra, hogy milyen hálásak lehetnek azért, amink van, ahogy élünk, másrészt, hogy ne menjenek el üres szívvel, tehetetlen kézzel a rossz sorsúak mellett. Az egyik karácsony előtt gyűjtést szerveztünk keresztyén barátainkkal a helyi gyermekotthonban élőknek, amiben a fiaink is segítettek, és végül a szépen becsomagolt ajándékokat átadhatták a gyerekeknek. A következő télen pedig többször is sütöttünk mézes sütit, elmetróztunk a belvárosba, és az aluljárókban és utcákon koldulóknak adtunk belőle egy-egy jó marékkal. Hogy meglepődtek, és hogy örültek, főleg, mikor megtudták, hogy mi magunk készítettük! Tavaly télen a gyerekeink a saját zsebpénzükből vettek kesztyűket a velük egyidős hajléktalan gyerekeknek, és nagyon boldogan adták át nekik, mikor eljött az ideje. De idén valahogy nem sikerült ilyesmit találni. Februárban aztán részt vettünk egy bibliai alapokon álló családi pénzügyi tanfolyamon, ami igazán praktikus módon tanította meg, hogyan alkalmazzuk a bibliai pénzkezelési elveket és igazságokat saját pénzügyeinkre. De igazából ennél jóval többre tanított. Szemléletváltás, értékrend-vizsgálat, a felesleges kiadások (bármilyen aprók is) kiiktatása, és az így felszabadult pénz Istennek kedves felhasználása- bármilyen anyagi helyzetben van valaki, érdemes új szemmel átgondolni ezeket a dolgokat. Mi is ezt tettük. Az utolsó lecke azonban lélegzetelállító volt: bemutatták, milyen hatalmas jót lehet tenni akár havi apró összegekkel is, hűséges szívvel és a feleslegesen felhalmozott javak önzetlen átadásával. Nem sokra van szükség, hanem a kicsin való hűségre. De mi van, ha elvállalunk valamit, és majd nem tudjuk folytatni? Mi van, ha változnak

36


a körülmények? De hisz a gyerekek születésekor se tudtuk, mit hoz a jövő, most mit aggodalmaskodunk? Kisebb lett Isten? Ugyan, nem! Akkor keressünk valakit, akinek ugyanaz a pénz sokkal többet számít, mint nekünk, és lássuk, ahogy Isten megáldja az így odaadott filléreket! Hamarosan eljött az alkalom. Egy missziós társaság jött a gyülekezetünkbe, és bizonyságot tettek szegény gyerekek között végzett szolgálatukról. „Téged indít Isten, hogy segíts? Gondold meg, egy gyerek életét változtathatod meg, miközben a te életed is meg fog változni…” Igen, szeretném. – fogalmazódott meg bennem. De vajon férjem hogy van ezzel? Imádkoztam. Talán most kellene lépni? Jött a sok „de”. DE az imádság végén mindketten készek voltunk, hogy elkezdjük kicsiben azt, amit Isten, a Nagy, ránk bízott. A gyerekek kiválasztottak egy kisfiút, Nabin Sent. Amikor eldöntöttük, hogy mától mi leszünk a támogatói, boldogság töltött el minket. Átgondoltuk, imádkoztunk, megléptük, és most bízunk Benne, hogy gondoskodni fog a kibővült gyerekhadunkról is, mint ahogy eddig is mindenünket kirendelte.

Péntek 2 Királyok 16,1-16

10.

Szombat

Augusztus

9.

2 Királyok 17,1-23

A rézoltáron még gondolkozom…

Igazodjunk!

Aház nem az Úr útjain járt, hanem a körülötte élő pogány népek szele fújta erre-arra. Annyira elvakult, hogy az Élő Isten és az Élet Szava helyett a saját fiát is feláldozta halott bálványoknak égőáldozatul. Halál az élet helyett. Pedig milyen világosan mondta Istene az Úr: elétek adtam az életet és a halált... válaszd tehát az életet! Aház persze csupán a korábbi királyok példáját követte, csak épp még néhány lépéssel továbbvitte az istentelenséget. Világos, hogy amikor háborús veszély fenyegette az országát, akkor sem Istenhez fordult, hisz ezt eddig se tette, hanem a pogány gondolkodás szerint pogány uralkodót kért szövetségesül. Isten temploma sem maradt ki a tervéből, onnan hordta el a kincseket, hogy lefizesse a pogány csapatokat. Az ezúton kapott segítséget pedig azzal próbálta meghálálni, hogy lemásolta az ő bálványoltárukat, és megparancsolta, hogy azután az egész nép azon áldozzon Isten oltára helyett. Vagy talán komolyan hitte, hogy azok jelentik a megoldást? Nem tudjuk, de azt látjuk, hogy milyen veszélyes útra téved az, aki elindul Istentől az emberi megoldások felé. Ha elhagyjuk Istent, ha inkább számolgatunk, mint bízunk, akkor a vége mindig istentelen lesz. Mi is, az életünk is, a megoldásaink is. Merjük-e vállalni Istenünk bélyegét a döntéseinken, vagy inkább pogányokkal alkudozunk, és a végén a rézoltárnak már nincs helye az életünkben?

Olyan dolgokat találtak ki Izrael fiai, amelyek nem voltak méltók Istenükhöz...(9) ...ezért engedte a csapásokat, és el is fordult tőlük. Fiainkat újra és újra emlékeztetni kell arra, hogy mindennek megvan a maga ideje, és hogy nem keverjük össze az alkalmakat. Amikor asztalnál ülünk, nem játszótéri viselkedést várunk tőlük, hogy van kinti és benti hangerő, hogy amikor feladatuk van, azt úgy végezzék el, hogy abban Isten és ember gyönyörködjön, és nekik is örömük legyen, látva az eredményt... Szülőként igyekszünk, hogy lássák, ahogy dolgozunk, és hogy mi is kitartó, odaadó, becsületes munkások igyekszünk lenni, akár hétköznapi feladatainkat, akár önként vállalt szolgálatainkat végezzük. Megmutatjuk nekik azt is, hogy a lusta, hanyag, felelőtlen magatartás hova vezethet, és mennyire fontos, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Mindez nem könnyű feladat manapság sem, de legyen biztatásul a most olvasott szakaszból, hogy soha nem volt könnyű a világban Istennek tetsző értékek mellett kitartva élni. Vizsgáljuk meg most a dolgainkat: méltók Istenünkhöz? Olyan a munkánk, a magánéletünk, az egyedül töltött időnk, a gondolataink, a gyerekeknek (nemcsak a mieinknek) mutatott példánk? Ha kell, most változtassunk szokásainkon, és tegyük vissza a „rézoltárt” a méltó helyére (ld. 2Kir 16).

Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni. Józsué 24,15

U.i.: Nabin egy nappal idősebb a legidősebb fiunknál, Matyinál. Amikor ezt az ötéves Illés megtudta, azonnal bölcsen megállapította: „akkor mától már nem Matyi a főnök”. Tölgyes-Busz Emese


37


Megtartó kötelék Őrizkedtem az erőszakosok útjától - mondja itt Dávid. De hogyan lehet őrizkedni az erőszakosok útjától, amikor naponta körülvesznek minket azok az emberek, akiknek épp ez viszi előre a szekerét, akik befurakodnak, átvernek, behízelegnek, elcsábítanak akit, amit csak lehet és kell ahhoz, hogy jobban érvényesüljenek?! A válasz rögtön utána, a következő mondatban van: „Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak...” (5.v.) Nem megy másképp. Ha csak a világra és magunkra nézünk, előbb-utóbb belebukunk, megkeseredünk, beállunk vagy feladjuk. De ha Őrá nézünk, Benne gyönyörködünk, Róla gondolkozunk, Ő foglalja el egyre jobban a gondolatainkat és a szívünket, akkor meglátjuk, ahogy egyre távolabb kerülünk a minket csapkodó hullámok felszínétől, és egyre biztosabban gyökerezünk az egyetlen talajba, ami megtart a minket körülvevő viharban. Milyen mostanában a Jézushoz fűző kötelékünk? Erős, mint az acél, vagy kopott, régi, amit a leggyengébb szellő is könnyedén elszakíthat? Legyünk okosak, és erősítsük meg most, akármilyen idő is van a hajónk körüli vizeken!

12.

Hétfő 2 Királyok 17,24-41

Mindenből egy kicsit A fodrászom elmesélte nekem, hogy ötéves lánya azt akarja tudni, mikor van Istennek születésnapja. Egy képet akar Neki festeni. „Olyan hálás vagyok a Jóistennek, amiért egészségesek vagyunk. Majd azt mondjuk a kislányomnak, hogy jövő héten ünnepli a születésnapját.” Az asztalon egy ír áldásokat tartalmazó könyv fekszik, és egy Buddha csillog zölden az ablakban. Egy következő alkalommal elárulja nekem: „Tulajdonképpen muzulmán vagyok, de nem veszem olyan szigorúan.” Első pillantásra túlzásnak tűnhet, de társadalmunkban széles körben elterjedt az a hitbeli szemlélet, hogy „mindenből egy kicsit”. Isten azonban ennél a pontnál egyáltalán nem nyitott a kompromisszumokra. Régen sem és most sem. Nem közömbös számára az, ha az Istenbe vetett hittel idegen istenek tisztelete párosul. A kétféle hit keveredése feszültséggel jár. A szeretetteljes, gondoskodó és megbocsátó Isten radikálisan szólal meg ennél a parancsolatnál: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ezzel a nép az első parancsolat ellen vétkezik (vö. 2Móz 20,1-5). Hogyan fest ez a mi életünkben? Istené az első hely? Ő számunkra az egyetlen Isten? Érdemes ezt néha megvizsgálni és kizárni a bálványokat az életünkből. Isten osztatlan szeretetünket akarja.

13.


„Azok akik Istent szeretik… olyanok lesznek mint a nap” – így szól egy Ezékiásról szóló dal. Az 5. és a 7. vers kihangsúlyozza, mennyire szerette Ezékiás Istent, és mennyi áldásban volt része élete során. A szöveg közvetlen párhuzamot von, és arra ösztönöz, hogy ok-okozati összefüggést állapítsak meg. Azoknak, akik szeretik az Urat, jól megy majd a dolguk! De valóban mindig így van ez? Azokra az emberekre gondolok, akik életüket Istennek szentelték, és ennek ellenére nagyon sok szenvedésben volt részük. Azok jutnak eszembe, akik éppen hitük miatt élnek át üldöztetést, fenyegetést és fájdalmakat. Tehát ez nem automatikus: ha szereted Istent, akkor jól megy majd sorod! Nem, és tulajdonképpen én is tudom ezt. Ennek ellenére várom, hogy cselekedjen Isten, kérem az Ő áldását, és szeretném, ha Ő uralkodna az életemben. Két mondat jut most eszembe, mindkettőt ismerőseimtől hallottam: „Az elmúlt évek során Isten gondoskodása és szeretete abban állt, hogy velünk viselte a terheket, és nem veszítettük el Őt!” „Nem hiszem, hogy Isten cselekedetét emberi ésszel fel tudnánk fogni, azt viszont hiszem, hogy jót akar nekünk.”

14.

Szerda

Augusztus

11.

2 Királyok 18,13-37

Bizalom az egyetlen Istenben Ezékiás hűséges Istenhez. Minden egyéb oltárt szétrombol. Júda országa ismét az egyetlen Istent követi. A támadást azonban nem lehet elkerülni. Asszíria királya erős és jól fel van fegyverkezve. Ezékiás megpróbálja meglágyítani, de nem segít se pénz, se arany. Ezt a helyzetet emberi erővel már nem lehet megoldani. Barátainknak balesetük volt egy afrikai országban. Segítőként dolgoznak ott. Egy afrikai fiú meghalt a balesetben. Az ország törvénykezése önkényes. A büntetések nincsenek szabályozva. A biztosítók fizetnek, mi Németországban gyűjtünk pénzt. Hamar kiderült azonban, hogy pénzzel nem lehet az állam kiszámíthatatlanságát egyensúlyozni. Istenben vetett bizalomra van itt szükség. Mennyit tudunk abból „gyűjteni”? Az én életemben is vannak pillanatok, amikor se erőm, se lehetőségem a megoldásra. Ezek kevésbé drámai helyzetek, mint Ezékiásnál, de vannak olyan idők az életemben, amelyeket nehéz kapcsolatok terhelnek, gyógyulás esélye nélküli betegségek és kilátástalan pénzügyi állapotok nehezítenek. Ilyenkor nincs „B terv“. Mennyei Atyám, csak a Beléd vetett bizalom lehet a kiút!

Hol cselekszik Isten életünkben? Uram, vannak olyan csaták az életünkben, amelyeket nem nyerhetünk meg. Se erőnk, se pénzünk sem segíthet. Segíts nekünk, hogy Rád tekintsünk és Tőled kérjük a segítséget. Add, hogy növekedjen a hitünk, hogy minden bizalmunkat Beléd fektessük! Ámen.

38



39

Csütörtök 2 Királyok 19,1-19

Ne félj! „Nem kell félned!” – mondom néha legkisebb gyermekünknek „Vigyázok rád!” Főleg a beiskolázási időszakban félt elalvás előtt. Nem akart iskolába menni, és ez a félelem kísérte őt éjszakánként az álmaiban. Csak akkor lett jobb a helyzet, amikor azt mondtuk neki, hogy jöhet hozzánk éjszaka, és együtt imádkoztuk Józsué 1,9 versét. Jó, hogy gyerekeink a mi közelségünket keresik, ha félnek és bajban vannak. De kihez meneküljünk mi? Isten a mi Atyánk, aki hív minket Magához. Ezékiás is rögtön Istenhez fordul a bajban. Közvetlenül kap személyes ígéretet Ézsaiás profétán keresztül. Maga Isten akar neki segíteni. A beteljesülés előtt azonban még próbára teszi Ezékiás hitét. Így imádkozik Ezékiás Istenhez: „Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss!” (16) Mely félelmeinket szeretnénk Istennek ma elmondani? Mit kell Nála letennünk? Kit kérhetnénk meg esetleg, hogy hordozzon minket imádságban?

16.



Szombat 2 Királyok 22,1-13

18.


Jaj annak, aki Istent megsérti!

Ha máshogy alakul

Isten csodálatos világa

Micsoda erővel avatkozik itt be Isten! Nem mintha nem tudnám ezt Róla feltételezni. De manapság sokszor úgy tűnik inkább, hogy Isten hatalma láthatatlan. A szöveg azt mutatja, Isten nem hagyja, hogy megsértsék. Szanhéribbel az angyalok és saját fiai bánnak el.

A szöveg első versei Jósiást dicsérik. Jó király és hűséges követője Istennek. Gyakorlatiasan lát neki a templomon elvégzendő javításoknak. Minden úgy kezdődik, mint egy teljesen átlagos munkanapon, a nap végén azonban egy könyvet találnak. A könyv Isten utasításait tartalmazza, amelyeket az elmúlt években nem vettek figyelembe. Azt, hogy mi áll pontosan a könyvben, nem tudjuk meg. Ezékiás a törvény könyvének nevezi. Valószinüsíthető, hogy Mózes 5. könyvéről van szó. Nem világos, hogy mikor és miért merült feledésbe ez a könyv. Egy valami viszont egyértelmű: az, hogy hirtelen minden más lesz!

Reggelente 6 órakor mindig felfutok kutyánkkal a házunk mögötti hegyre. Ott fent egy kereszt áll. Azzal a tudattal mászok fel a meredeken, hogy a kereszthez megyek. Ez a cél lebeg szemem előtt. Aztán ott állok fent a kereszt előtt, és megköszönöm Istennek ezt az új napot! Lenézek a messzi völgybe, a távoli havas hegyekre. És a messzeségben az ég beborítja a teremtett világot.

Néha arra várok, hogy Isten hasonló egyértelműséggel avatkozzon be olyan helyzetekben, amikor azt tapasztalom, hogy gyalázzák Őt. Viccekben, dalokban, mindennapi beszékben szidalmazzák Őt. Az iskolában szidják a gyerekek. Én pedig behúzom a nyakam, és azt kívánom, hogy az Úr cselekedjen. Nem tudom elképzelni, hogy Isten eltűrje ezeket a sértéseket. De vajon látjuk, hogy beavatkozik? Vagy csak kiválasztott emberekkel, mint Ezékiással és Ézsaiással történnek ilyen dolgok? Ha Ezékiás viselkedését helyezem előtérbe, akkor ez Ezékiás hűségét dicséri. Annak, hogy kitartott Isten mellett, egy komoly túlerő feletti győzelem a jutalma. Ismét azt keresem, hogy hogyan függ ez össze az én életemmel. Igen, azt mondhatom, hogy Isten az én hűségemet is megjutalmazza. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kívánságaimat hatalmi szóval teljesíti. Ezékiásnál sem erről volt szó. Isten hűségét tapasztalom, amikor a Vele töltött imádságban és időben ráadáserőre teszek szert. És amikor az Istennel megélt szoros kapcsolatban belső sérülésekből gyógyulok, világossá válik számomra, hogy Isten ígéretei láthatóak. Igen, Isten hűséges. Gondoskodik rólam. Számítunk-e életünkben Isten beavatkozására? Hol engedünk Neki teret ehhez?

40

17.

Ismerjük ezt a hétköznapokból? Néha olyan jól eltervezünk mindent. Egymás után intézzük ügyeinket és tesszük, amit kell. És akkor történik valami, ami mindent a feje tetejére állít – lehet ez egy nem várt örömhír, de lehet ez valami sokkoló is: egy kétségbeesett emberrel folytatott telefonbeszélgetés, egy orvosi diagnózis, egy baleset, egy felmondás, talán azzal a felismeréssel együtt, hogy megfeledkeztünk Istenről! Hirtelen semmilyen szerepet nem játszanak többé a hétköznapi dolgok. Jósiás a hit segítségével oldja meg a helyzetet: Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit tegyünk most (13)! Jó, ha én is így reagálok, és először Istenhez fordulok, amikor azzal szembesülök, hogy az eseményeket nem tudom irányítani. Uram, segíts nekem, hogy először Hozzád forduljak, ha máshogy alakulnak a dolgok, mint ahogy terveztem. Néha túlnőnek engem a hirtelen változások. Téged soha! Ezért Téged kérdezlek először. Ámen.

Augusztus

15.

Ott állok és ámulok! Elfogynak szavaim. Sokszor könny szökik a szemembe – elkápráztat a teremtés szépsége. Ma elvittem magammal a 104. zsoltárt a hegyre. Ott fent hangosan elolvastam, egész lassan, mondatról mondatra. Ott, ahol én már kifogytam a szavakból, a zsoltár adott szavakat a számba. Szavakat, amelyek a világ Teremtőjét dicsérik. Egy dallal az ajkamon ereszkedtem le a hegyről. Talán nincs közelünkben olyan hegy, amelyre felmászhatnánk, hogy ezt a zsoltárt elolvassuk. De bizonyára van a környékünkön is valami más szép hely? Vagy voltunk már olyan helyen nyaralni, ahova gondolatban vissza tudunk térni? Egy olyan hely, amely sejtet valamit Teremtőnk nagyságából. Énekeljük vagy mondjuk el egyszer hangosan ezt a zsoltárt. Zengjünk Halleluját világunk Teremtőjének!

Minden, mi él, csak Téged hirdet. Minden dicsér, mert mind a műved. Azzal, hogy él, ezt zengi Néked: Dícsérlek én, dícsérlek Téged! Ismeretlen szerző


41

Hétfő 2 Királyok 22,14-20

20.

Isten előtt sírni? Jósiás felkeres egy prófétanőt. Abban az időben ez nem tűnt szokatlannak. Hulda profétanőt csak ebből a részből ismerjük. Az, hogy Jósiás őt kérdezi meg, utalhat arra, hogy akkoriban ismertebb volt még Jeremiásnál is. Van egy üzenete a népnek, és egy személyesen a királynak: a nép megszegte a szövetséget és viselnie kell ennek következményeit. A király nem tudja ezt megakadályozni, de képes egy ideig feltartóztatni. És hogyan reagál Jósiás? Annyira lelkére veszi Isten szavát, hogy megszaggatja ruháját, nyilvánosan megbánást tanúsít és sír Isten előtt (19). Jósiás bűnbánata őszinte volt, és a belátás vezette. Ennél a pontnál megállnak gondolataim. Jósiás sír Isten előtt. Nekem nehezemre esik mások előtt sírni és nyíltan felvállalni érzéseimet – és Isten előtt? Előle is elrejtem valódi érzéseimet? Az elmúlt hetekben elkezdődött nálam egy folyamat, amely teljesen újszerűen vezetett vissza Istenhez. Istenhez, Akit őszintén érdekel az életem, Aki előtt őszintén sírhatok is. Hogy érezzük magunkat Istenhez fűző kapcsolatunkban? Könnyen ki tudjuk mutatni érzéseinket Isten vagy más emberek előtt? Talán van olyan barátnőnk, akivel tudunk erről beszélgetni.


Lépésről lépésre Ha úgy érzem, hogy a rám váró határidők és elvégzetlen feladatok teljesen elborítanak, görögtanárom szavai jutnak eszembe: „Hogy lehet egy egész elefántot megenni? Hát szeletenként!“ Ez emlékeztet, hogy egyesével kezdjek neki a feladatoknak és ésszerű adagokra osszam fel őket. A mai szakaszt olvasva teljesen lenyűgöz Jósiás energiája, amivel ennyi mindent megvalósított. Egyik helyen oltárokat bont le, máshol papokat hozat vissza, és minden lehetséges bálványt lerombol. Világos, hogy nem egy nap alatt vitte véghez mindezt. Lépésről lépésre küzdötte le a pogány istenimádat okozta zűrzavart. Én is zűrzavart látok, ha visszatekintek elmúlt éveim hitéletének néhány területére. A mai szöveg arra bátorít, hogy lépésről lépésre sorra vegyem ezeket, hogy egyik helyen lebontsak, másik helyen pedig felépítsek valamit. Jó, hogy vannak mellettem olyanok, akik elkísérnek ezen az úton, és jó, hogy biztos lehetek abban, Isten velem jön és kezében tart. Jósiás tetteit a 25. vers foglalja össze. Micsoda megindító tanúvallomás ez uralkodásáról! Megérte az elkötelezett fáradozást. Ezt számomra is bátorítás! Milyennek látjuk életünket és hitünket? Mi lehet számunkra a következő lépés?

42


21.

Szerda 2 Királyok 23,26-37

Önazonosságom Egyik előadásában Hans-Joachim Eckstein Keresztelő János önazonosságát állította középpontba, aki azt mondta: „Én nem a Krisztus vagyok.“ (Jn 1,20) Azt ajánlotta, hogy az íróasztalunk fölé tegyük ki ezt a mondatot: „Én nem a Krisztus vagyok, nem én vagyok a Megmentő“. Gyakran akarunk Megmentőként fellépni, különösen a szociális munkában. A mai igerészt nagyon keménynek találom, de Isten világossá teszi benne, hogy Jósiás népét minden erőfeszítése ellenére sem tudta megmenteni. A veszedelmet fel tudta tartóztatni, ahogy azt Hulda prófétanő előre látta (2 Kir 22,15-20), többet azonban nem tudott tenni. Ezt a képet szeretném átültetni mindennapjaimba. A lelkileg mélyen sérült gyerekeket, akikkel dolgozom, meg tudom vigasztalni, mellettük tudok lenni, fogni tudom kezüket és talán útmutatást tudok nekik adni. Meggyógyítani és megmenteni viszont csak Jézus tudja őket! Vannak olyan területek életünkben, ahol úgy érezzük, hogy másokat meg kell mentenünk? Álljunk meg néhány percre, és vigyük őket Isten elé. Akár készíthetünk mi is egy táblát, amin a fenti üzenet áll.

22.

Csütörtök

Augusztus

19.

2 Királyok 24,1-20

Isten más Már az első hét versnél elvesztem az áttekintést, és szünetet kell tartanom. Egy énekvers jut eszembe, amit fiatalkorunkban sokat énekeltünk: „Isten másmilyen, mint gondolod, sokkal nagyobb, mint gondolod, nem fér bele saját elképzeléseidbe.“ Nem tudom felfogni, hogy Isten azt mondta a 4. versben: „Ezért nem akart az Úr megbocsátani.“ Jézus Krisztus által én azt az Istent ismerem, aki ezt ígéri: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.“ (1Jn 1,9) Ám itt éppen ez a probléma: Júdában senki sem vallotta meg a bűnét. De mi is volt a bűnük valójában? Szembeötlő a negyedik vers kezdete: „Az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, és megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel. Ezért nem akart az Úr megbocsátani.“ Isten szereti az embereket, és fáj Neki, ha teremtményeit kínozzák vagy megölik. Ez arra bátorít, hogy megkínzott szívemet Isten kezébe tegyem, és erre biztassak másokat is. Isten számára nem mindegy, ha mások megbántanak, megaláznak és kínoznak. Ő fogja kimondani felettük az utolsó szót. Én azonban újra és újra Istenre bízhatom magamat, és mindazokat, akikről tudom, hogy mások miatt szenvednek. Előfordult, hogy bántalmazásnak voltunk kitéve? Talán csak Istennel tudunk erről beszélgetni, viszont a gyógyulás érdekében hasznos lehet ezt egy hívő barátnővel, vagy akár szakemberrel is megosztani.


43


24.

Szombat 2 Királyok 25,22-30

25.



Hiába

Isten útja

Kinek mit mondok?

Ezsdrás próféta könyve

Hiába próbálkozik a király, hiába minden, ha az Úr nem menti meg népét, hasztalan az erőlködés… Hiába dolgoznak az építők, ha az Úr nem építi a házat... hiába virraszt az őr, ha az Úr nem őrzi a várost... (Zsolt 127) Akaratlanul is ez a „hiába” sorozat jut eszembe, amikor olvasom a beszámolót Cidkijjá és Isten népe kaotikus akcióiról, amik vérbe fulladtak, amikor Isten megkérdezése már nem is volt szempont csapongó gondolataikban és döntéseikben. Hiába tervezünk mi is, ha az Urat nem kérdezzük meg, nyugodtan kukába dobhatjuk a tervrajzot! Hiába számolunk, vetünk és aratunk, ha Ő kimarad a terveinkből, hiábavaló számítgatás mindez. És még az se tévesszen meg bennünket, ha időről időre pillanatnyi sikereket érünk el. Ha Nélküle szőjük terveinket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azokban nem lesz az Ő ereje. Igen, akkor se, ha most jónak tűnnek. Kérdezzük inkább Őt, és hallgassunk is válaszára, ha igazán jó életet akarunk!

Miközben Júdában ezek a szörnyű események történnek, Jójákin király a fogházban ül. Valószínűleg csüggedten és arra gondol, hogy ezt a börtönt soha többé nem hagyhatja el. Ez egy sötét, nedves és nagyon barátságtalan hely. Végül azonban a történet olyan fordulatot vesz, ami Jójákin számára elképzelhetetlen. Babilónia új királya kihozatja a fogságból. Sőt, nemcsak egy fűtetlen, penészes külvárosi szükséglakást ad neki, hanem újra felöltözteti és gondoskodik róla. Isten maga teljesíti be ígéretét (vö. 2Sám 7).

Lassan olvasom ezt a zsoltárt. Hangosan. Időt hagyok az egyes szavaknak és mondatrészeknek. Hallgatom magamban. Milyen saját félelmek csendülnek meg bennem? Miben látok szükséget? Mi az én bánatom? Milyen dühöt érzek? Ki viselkedett képmutatóan velem szemben?

Visszatérés és újjáépítés Krisztus előtt 538-ban a perzsa király, Cirus elrendelte, hogy a száműzetésben élők viszszatérhessenek Jeruzsálembe és újjáépíthessék a templomot. Ezsdrás könyvének elején rögtön belevág az események elbeszélésébe. A könyv párhuzamosan ábrázolja a fiatal nemzedék örömét és az idősebbek fájdalmát, hiszen ők még látták Salamon templomát (3.fej.). A szomszédos népek ellenállása miatt azonban az építkezés leállt (4.fej.). És csak azért folytatódik tovább, mert Isten ismét beavatkozik. Majd az új templom felavatását ünneplik (5-6. fej.). Csak a 7. fejezetben találkozunk Ezsdrással, a magasrangú perzsa állami tisztviselővel. A neve azt jeleni: Isten segít. Isten törvényét tanulmányozta, és Artaxerxes király védelme alatt nagylétszámú kísérettel érkezik Jeruzsálembe. Ezsdrás felháborodik a más népek tagjaival kötött házasságok miatt, és azon, hogy az Izráel Istenébe vetett hitet más vallások kultuszaival keverték. Visszavezeti a népet az Úrhoz, Izráel Istenéhez.

Elhisszük-e ezt? Vagy inkább azt gondoljuk, más idők, más mércék járták akkoriban? Álljunk meg egy percre, gondoljuk végig, nem ugyanaz igaz-e ma is, ránk is? És ha igen, hogy lehetne átalakítani a terveinket, hogy azok Neki is tetsszenek?

Ez nagyon megindító. Ott, ahol minden reménytelennek látszott, Isten beavatkozik, úgy, ahogy sem az akkor élt emberek, sem mi nem tudnánk elképzelni. Bátorságot meríthetek ebből életem sötét időszakaiban, azokban a pillanatokban, amikor úgy érzem, börtönben élek, és nem tudom, hogyan juthatnék ki onnan. Egy ének jut eszembe: „Isten, mutasd meg nekem az utat, mert nem látok kiutat..“ Igen, Isten mindannyiunknak utakat és lehetőségeket kínál, és be fog avatkozni – az Általa elrendelt időben. Nem tudjuk azonban, hogy mikor jön el az Ő általa elrendelt idő. Ezt a ferzültséget én nem tudom feloldani, még akkor sem, ha néha szeretném. Ezért kérem a mennyei Atyát újra és újra, hogy jobban bízni tudjak abban, hogy cselekedni fog – az Általa elrendelt időben. Drága Uram, sokszor egyáltalán nem könnyű Benned bízni. Vannak olyan helyzetek, amikor aggódom, hogy talán megfeledkeztél rólam. Olyan helyzetek, amikor nagyon várom már, hogy avatkozz be – az életemben, és azok életében, akik fontosak számomra. Arra kérlek, erősítsd meg gyenge bizalmamat. Ámen.

Dávid egész életét elmesélte Istennek. Én kinek mondhatom el életem eseményeit? Saját magamnak? Akkor gondolataimban újra és újra a megtörtént események körül forgok. Másoknak? Úgy, hogy közben talán siránkozom és szitkozódom és másokra panaszkodom? Milyen könnyen tudok csak magammal tanácskozni és más emberekkel beszélni, ahelyett, hogy Istennek panaszkodnék! De most itt vagyok. És Isten is itt van. Dávid példát mutat, hogyan beszélhetek az Istenemmel. Mindent elmondhatok Neki. Akár hangosan, akár halkan a gondolataim csendjében, vagy úgy, hogy leírom. Isten itt van. Neki van ideje számomra. Ő meghallgat. Isten kezelni tudja bánatomat és haragomat. Előtte bátran beszélhetek. Kihasználom hát a lehetőséget, hogy elmondjam Neki, mi van bennem: „Istenem,..“

Augusztus

23.

Ezsdrás és Nehémiás könyve olyan szorosan összetartozik, hogy a héber Bibliában egyetlen egységet alkot. A mai olvasók számára szokatlan, hogy a szakaszok nem mindig időrendi sorrendben követik egymást, hanem sokszor tematikus szempontok szerint.

A zsoltáros nehéz helyzetét, félelmeit és a szívében rejlő kétségeit fejezte ki imájában. Ezáltal felszabadult arra, hogy Istent dicsőítse (6-8).

„Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.“ (7) 44



45

Hétfő Ezsdrás 1,1-11

27.

Kedd Ezsdrás 3,1-13

Szerda Ezsdrás 4,1-24

29.

Csütörtök Ezsdrás 5,1-17

Csúcspont

Építkező gyülekezet

Visszautasítás

Ellenállás

Ez Izráel történetének egyik csúcspontja. Cirus király rendelete a fogságban élő zsidóknak hasonló esemény lehetett, mint a szovjet csapatok kivonulása hazánkból: régóta reméltek és kértek, és óriási pozitív érzelmeket szabadított fel. Hazamehetünk, vége a fogságnak! Talán eszükbe jutott az Egyiptomból való kivonulással vont párhuzam is.

Gyülekezetünk nemrég évfordulót ünnepelt. Erre az alkalomra összegyűjtöttük a régi fényképeket, hogy egy diaképes beszámolót tartsunk. Voltak képeink kirándulásokról, esküvőkről, karácsonyi ünnepségekről. De a legtöbb képen az új templomunk építését láttuk. Természetes volt, hogy amit lehetett, magunk végeztünk el, és nem adtuk ki vállalkozóknak. Ezért igen sok kissé poros, de mosolygós férfit láttunk az építkezésen, amint maltert kevernek, téglát hordanak, és asszonyokat, akik ételt készítenek vagy italról gondoskodnak. Gyerekek játszanak az építkezési területen, és kipróbálják a kubikos talicskát is. A fényképekről derű árad.

Emberek jönnek és segíteni akarnak. Nekik is fontos Isten, de eddig nem volt eszközük és lehetőségük, hogy a templomot felépítsék. Most ők is részt akarnak venni benne. De a fogságból visszatértek elutasítják őket. Saját magukat tartják Isten egyetlen méltó népének. Isten törvénye helyett a király rendeletével indokolják templomépítő privilégiumukat.

Nem az állami törvény készteti a hazatérteket a templomépítésre, hanem az a vágy, hogy betöltsék Isten törvényét (a Tórát). Azonban csak az állami törvény teszi lehetővé, hogy céljukat elérjék. Az állami tisztviselőkkel való összeütközés során a korábbi állami törvényekre hivatkoznak, és így folytatják az építkezést. Mivel nem demokratikus államformában éltek, ez sok nehézséget okozott nekik.

Izráel történetének ezen csúcspontjai tartósan befolyásolták a nép öntudatát: Az a nép lehetnek, akik újra és újra átélik Isten szabadítását. A politikai változásokban Isten munkáját tapasztalhatták meg. Isten vetette a népet a babiloni fogságba, és most Ő szabadítja ki őket onnan. Milyen csúcspontok voltak az én életemben? Először a Jézushoz való megtérésem jut eszembe, majd az esküvőm, a gyermekeim születése, a tanulmányaim befejezése. De voltak olyan fordulópontok is, amikor kiutat találtam a depresszióból, és mivel külföldön élek, költözések és munkahelyváltások is felidéződnek bennem. Mindezekben felismerem Isten munkáját. Mert „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” (1 Kor 15,10) Milyen jó, hogy olyan Istenünk van, aki mindenható módon alakítja a történelmet, és megnyitja előttünk az élet útját!

De elbeszélésekből tudom, hogy az építkezés idején problémák is felléptek. Ezeket azonban megoldották, mert a munka mellett imádkoztak és Isten Igéjét is hallgatták. Ez ma is így van. A gyülekezet tulajdonképpen mindig egy építkezési terület, még az épületek felépítése után is az, és csak akkor maradhat fenn, ha Isten áll a középpontban. Semmilyen nehézség vagy véleménykülönbség nem lehet fontosabb Istennél. A Jeruzsálembe visszatérőknek is fontos volt az Istenhez fűző kapcsolat ápolása. Még az építkezés megkezdése előtt felállították az oltárt, hogy áldozatot mutassanak be Istennek és találkozzanak Vele. Mi ma a mi „építkezési” területünk? Mit tehetünk azért, hogy az építkezés idején Isten álljon a középpontban?

46 46

28.

szze ssze szentírás zen nttí ntí tírrá rás ás ssz ás szövetség zö öve öv ve vettsé tsség ssé ég

Vajon kifogásolta volna Isten, hogy mások is építik a templomot? Vagy még dicsőségesebb, szebb, emlékezetesebb lett volna ez az időszak, ha megtörténik a kibékülés a samaritánusok és a zsidók közt, a száműzetésbe nem kényszerített szegények és a visszatért gazdagabbak között? De nem történt meg, mert a segítséget, a segítő szándékot visszautasították. A visszautasítás ellenségeskedést szült, és ez hátráltatta az építkezést. Így a közös imádság és áldozat bemutatás helyett feszültség és ármánykodás keletkezett. Ma is előfordul, hogy elszalasztjuk az alkalmakat a közös imádságra, az akkor hazatérőkhöz hasonlóan. Mi is el akarunk különülni a többiektől különböző, olykor jogos okokra hivatkozva. Viszont így talán áldásokról maradunk le.

Augusztus

26.

A próféta azzal bátorította a hazatérteket, hogy Isten nem cél nélkül hozta haza őket. Ez a belső bizonyosság segítette a népet az építkezésben. Mi demokráciában és jogállamban élünk. Az országgyűlés által megalkotott törvények a nép akaratát fejezik ki és a közösség javát szolgálják. A törvények nagy többsége is ezt teszi. De előfordul, hogy még a demokratikus formák között is vannak olyan törvények, amelyek ellentmondanak Isten akaratának. Akkor ez azt jelenti, hogy keresnünk kell a megoldást, hogy Isten akarata mégis megvalósuljon a lehetséges demokratikus és jogállami utak egyikén. Mi ad nekünk bátorságot, hogy harcoljunk Isten országáért és az Ő igazságáért?

Éltünk már át visszautasítást? Hogy éreztük akkor magunkat? Jézust is visszautasították. Ő azonban tovább küzdött az emberekért és Isten ügyéért. Isten soha nem utasít bennünket vissza.


47

Péntek Ezsdrás 6,1-22

31.

Szombat Ezsdrás 7,1-28

Vasárnap Zsoltárok 119,137-144

Minden jó, ha a vége jó

Min múlik?

22 x 8 = ?

Végül minden nehézséget és ellenállást legyőznek az építők és befejezik a munkát. A templom újbóli felszentelése nagy ünnepségsorozattal jár. Elsőnek a páskabárány ünnepét, az Egyiptomból való szabadulást ünneplik meg. Ezen részt vesznek az ország lakói is, akik hisznek Istenben, de akiket korábban elutasítottak. Így válik ez az ünnep a megbékélés, kiengesztelődés ünnepévé Isten és ember, ugyanakkor ember és ember között is.

Két jó barát vásárolt magának egy-egy laptopot. Az egyik a Windows rendszert, a másik viszont a Linux alkalmazást használja. Ha figyelem őket munka közben, mindig csodálkozom, mert mintha nem is hasonló laptopon dolgoznának. Míg az egyik még vár a gép bemelegedésére, addig a másik már dolgozik. A számítógép külső hasonlósága nem minden. Nagyon fontos, hogy milyen rendszereket és munkaprogramokat telepítek rá. Teljesen haszontalanok a számítógépek, ha nincs bennük éltető rendszer és program.

Kaptunk-e már olyan feladatot, hogy nevünk betűivel fejezzük ki személyes tulajdonságainkat? Az „a” betű jelentsen „a”-val kezdődő tulajdonságot: alaposságot vagy akaratosságot, a „k” kíváncsiságot stb. Ugye nem is olyan egyszerű? A 119. zsoltár írója olyan verses imádságot komponált, hogy a héber ábécé 22 betűjére osztotta fel a zsoltárt, és minden résznek mind a 8 sora ugyanazzal a betűvel kezdődik. Ez a 22 x 8 verssor ugyanazt a témát variálja: Isten Igéjének dicsőségét.

Jézus az utolsó páskaünnepet tanítványaival ülte meg. Ezt az ünnepet a szabadulás ünnepének, Isten kegyelme ünnepének, az Isten fontos tetteire való emlékezés ünnepének tartotta, ami most már Általa mindenkor és minden ember számára érvényes. Ezért részesülhetünk mi is Isten kegyelmében, és állhat Vele helyre a kapcsolatunk. A Mennyben is egy ilyen ünnepen veszünk majd részt, ahol Isten szabadító kegyelmére és nagy tetteire örömmel emlékezünk. Életem mai „építési területén” segítsen a kitartásban és építkezésben az, hogy tudhatom: nekem is békességem van Istennel, és egy napon Nála, Vele fogok majd ünnepelni. Szeretném nem elmulasztani azokat a lehetőségeket, ünnepeket, amikor megköszönhetem Istennek, hogy felém fordult, és így újra átélni az Ő szabadítását.

Hasonló volt a helyzet az egykori templommal. A templom épülete önmagában nem volt elég Istennek. Az imádság és tanítás helyéül kellett szolgálnia. Amíg azonban nem volt senki, aki a Tórát, azaz a törvényeket tanítsa, hiányzott a templomból az éltető erő. Ezért hívta el Isten Ezsdrást, a törvénytudót Babilónból, hogy tanítsa a népet. A babilóniai száműzetésben írták le a Tórát és sok próféta könyvét. Ezek éltették Isten népét. Nekünk keresztyéneknek nincs szükségünk arra, hogy a templom az Istennel történő találkozás kizárólagos helye legyen. Mi magunk, a mi lelkünk és testünk a Szentlélek templomává válhat, ha befogadjuk Jézust az életünkbe. De nekünk is szükségünk van a Szentlélek tanítására. Uram, köszönöm Igédet és a Szentlelket, aki megérteti velem azt. Köszönöm azokat az embereket is, akiken keresztül megérthetem a Te akaratodat. Ámen.

48

1.


Szeptember

30.

A mai részben a 18. betű első versénél (137) rögtön meg is álltam: Isten tökéletesen megbízható, azt mondja, ami igaz, és azt teszi, amit mond. Ezzel az ígérettel kezdhetem el ezt a hetet. Valahányszor Bibliámat olvasom, ezzel a hűséges, megbízható Istennel, életem Urával találkozom. Milyen jó ezt mindig eszünkbe idézni! Ebben a részben ötször fordul elő az „igazság”, vagy „igazságos” szó. Mit értsünk Isten igazságán? Talán a 138. vers útbaigazítást ad: Isten igazságát összekapcsolja az Ő hűségével. Az igazság kérdése a Bibliában mindig az Isten és ember közti szövetségkötésre, kapcsolatra vonatkozik. Isten megtartja az Ő szövetségét, Ő megbízható és hűséges. Erről az igazságról beszél a 119. zsoltár. Kezdjük hetünket a zsoltár 144.versének gondolatával: „Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!”


49

Magánkiadás, 2011 A szerző a kübekházi polgármester. Nem író, hanem jogász. Hívő ember. Egyszer találkoztam Róberttel a Biatorbágyi Belmisszióban. Szerény ember. Érdekli az egyszerű emberek sorsa. Humora is van. Sok kedves történetet közöl. Tőle idézek, ő meg a Bibliából. Mit ír Róbert? Összefoglalom: Istennél nem az számít, hogy ki vagy, honnan jössz, de még az sem, kik voltak az őseid, ugyanis Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei vannak. Az sem számít, hogy a családban volt pap. A megtérés személyes döntés Isten mellett, amelyet nem pótolhat helyetted senki más, még a „ jó cselekedeteid” sem. Az embernek magának kell felismernie, hogy – noha lehet Isten nélkül élni, – de nem érdemes. Az, hogy jártál hittanra, hogy csodálatosan ismered a bibliai összefüggéseket, hogy megkereszteltek, nem jelenti, hogy Istennek átadott már az életed. Szembe kell néznünk önmagunkkal. Meg kell látnunk bűneinket, bocsánatot kell kérnünk azokért Istentől. A büntetést Jézus Krisztus már a keresztfán elhordozta helyettünk. A bűn igazából nem is az, amit elkövetünk, hanem a bűn Isten nélküli életünk. A többi ennek csak folyománya. Hazánkra is vonatkozik a bibliai idézet: „...megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétkeiket, és meggyógyítom országukat.“ (2 Kir.7,14)

Jó lenne, ha ez bekövetkezne. Az első korinthusi levélből is idéz Róbert: „Bálványimádók se legyetek!” (1 Kor.10,7) Nemcsak kézzel csinált aranyborjúk lehetnek bálványok, hanem bálvány lehet egy gyülekezet, egy lelkipásztor, annak szolgálata is, a makacs ragaszkodás értéket nem hordozó hagyományokhoz, megkövült dogmákhoz, stb. De lehet bálvány a státusz, a vállalkozás, a pénz, az otthon és annak kényelme is. Van, akinek az autója a bálvány, van, akinek a felesége, férje, van, akinek a gyermekei vagy unokái. Némelyeknek a szexualitás, a testük, az evés, az ivás, az állandó utazgatás, az öltözködés, a zene, a kultúra, a kártya, a játékgép, a lottó, a számítógép. Minden bálvány, amit méltóbbnak tartunk az imádatra, mint Istent, illetve mindaz, ami Isten és az ember közé befurakodik. Mert valamit nagyon meg kellene értenünk: egyszer mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor nemcsak cselekedeteinkről, hanem még gondolatainkról is számot kell adnunk. Összesen három könyvet írt már a polgármester. A negyedik készül. Olvashatunk arról is, hogyan törődik Isten az „operettfaluval”, hogyan adott a gazdasági okból tönkrement iskola helyébe új, szép iskolát és hogyan él egy határmenti kis falu népe. Érdemes elolvasni ennek a csupaszív embernek az olvasmányos, alig letehető könyvét. Ezt kell írnom róla, pedig nem akartam reklámozni! Dr. Kenyeres Erzsébet, Gyermekorvos a Budapesti Zuglói református gyülekezet tagja

Szeptember

Nekem tetszett …

Molnár Róbert: Egy politikus, akit rabul ejtett Isten

Új könyv a Bibliában Haggeus próféta könyve Rövid, de velős – így jellemezhetnénk Haggeus próféta könyvét és magát a prófétát. Ez a prófétai irat a második legrövidebb ószövetségi írás. Kevés szóval is sokat mond. A szerző személye alig ismert. Annyit tudunk róla, hogy Kr.e. 520-ban hívta el Isten, hogy a néphez beszéljen. Fontos időpont volt ez Izrael népe történetében. Kr.e. 587-ben lerombolták a templomot. Ezzel megszűnt az istentiszteleti élet Jeruzsálemben. A lakosság nagyobb részét Babilonba hurcolták. Csak 50 évvel később, Kr.e. 538-ban engedte meg Cirus perzsa király a zsidóknak, hogy hazatérjenek. Nagy buzgalommal kezdtek dolgozni a hazatértek. Először a templomot akarták felépíteni, azt a helyet, ahol Istennek szolgálhatnak és Istennel találkozhatnak. Elsőnek egy oltárt állították fel, majd a templom alapkövét fektették le. De ezután nehézségek jöttek. A szintén itt élő samaritánusok okozták a problémát. Ráadásul a gazdasági helyzet is megromlott. Így elakadtak a templomépítéssel. Volt elég sok más feladat is. 16 évvel később, Kr.e. 520-ban kapta Haggeus azt a feladatot, hogy a zsidókat a templom továbbépítésére buzdítsa. A vezetőséget és a népet kellett a közönyösségből felrázni. Isten elsőnek Haggeust küldte, majd Zakariás prófétát, hogy újra bizakodjanak és építsék a templomot, amit öt évvel később fel is szentelhettek. A próféta rövid üzenetében alapvető igazságokat fogalmaz meg a hittel és az Istennel folytatott élettel kapcsolatban. Megtaláljuk benne a figyelmeztetés, a bátorítás, az áldás és az ígéret szavait. Szüntelenül arra figyelmeztet a próféta, hogy Isten legyen az első életünkben. Fő üzenet:

„Én veletek vagyok!– így szól az Úr.” Hag 1,13

50



51

Hétfő Haggeus 1,1-15

Nincs időnk Istenre Kétségbeejtő! A nép visszatér hazájába. Csakhogy semmi sem sikerül, semmi sem hozza meg a várt eredményt. Haggeus nem kerülgeti a forró kását. Kijelenti: ha nem Isten ügyét teszitek az első helyre, akkor hiába dolgoztok. Ha időt szántok Istenre és a templom építésére, látni fogjátok, hogy Isten segít nektek. Haggeus azt mondja: hasonlítsátok össze házaitokat Isten házával! Ez saját lakásomra emlékeztet. Befektethetek sok szeretetet, időt és pénzt a csinosításába, alakításába. Az a kérdés, hogy kész vagyok-e ugyanezt Isten házáért megtenni. Ez az öszszehasonlítás megszégyenít. Haggeus ebben látja honfitársai sikertelen fáradozásának okát. Gondoljunk Jézusra! Ő azt mondja, hogy a gondjaink körüli forgolódás nem visz előbbre. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek”- mondja a Hegyi beszédben. Ehhez bátorság kell. Legtöbbször azt gondolom, hogy sokkal jobb lenne először a saját jövőmről szóló terveket megvalósítani. Utána még elég idő lenne Istenre. De Isten ezzel nem elégszik meg. Ha mindent rábízok, akkor Ő az, Aki mindenről gondoskodni akar! Ez viszont felszabadít. Mindenről gondoskodni akar, ha Neki engedem át az elsőbbséget!

Én lelkem zengj szép zsoltárt, Mondj buzgón hála dalt: Az Úrnak építs oltárt, Ki őrző karján tart. Nagy Felség, örök Isten, kit minden lény imád; Csak Téged áld a szívem, Vedd hát hódolatát! Paul Gerhardt

3.

Kedd Haggeus 2,1-9; 20-23

Szeptember

2.


Isten igent mond

Nehémiás könyve

A templom szebb lesz, mint azelőtt volt. Mindeddig semmi nem látszik ebből. Nehéz idők járnak Isten népére. De Ő ígéretet tesz. Szentlelke segítségével Maga fog jobb időkről gondoskodni. Miután a nép megteszi az első lépéseket a megtérés felé, Isten áldásával fogja őket elárasztani. Aki Isten választottja, annak nem kell félnie (23). El fogja nyerni Isten áldását (19). Néha jó lenne, ha Haggeus eljönne a konyhámba, és emlékeztetne arra, hogy milyen Isten. Túl könnyen kötök kompromisszumokat. Talán nincs hozzá bátorságom, hogy Isten akaratát teljesítsem, mert csak saját magamra figyelek. Pedig csak a Bibliát kellene a kezembe venni, akkor újra meglátnám, hogy Isten szava tele van megerősítésekkel. Haggeus a maga korában azt az üzenetet akarta közvetíteni, amit Jézus is hozott. De mi már azt is tudhatjuk, hogy Isten nem egy meghatározott épületben lakik. Nem kell várnunk egy különlegesen szép templom felépülésére. Már itt és most örülhetek az Isten közelségének és az Általa tervezett jövőnek. Minden próféta beszél erről a békeidőről. Isten fel fogja építeni örök birodalmát. És azt akarja, hogy ott is Vele legyünk. Talán elég lesz, ha csak egy emlékeztetőt teszek a konyhába. Akkor jobban tudom majd terveimet és gondolataimat rendezni. Számomra is érvényes lesz: „…dolgozzatok, mert én veletek vagyok!”

Isten újra és újra vezetőket küld népének, akik megtérésre hívnak, vigasztalnak és új reményt adnak. Nehémiás egy volt közülük. A neve egy úgynevezett beszélő név, azt jelenti: „Isten megvigasztal”, vagy „Isten megvigasztalt”. Pontos életrajzi adatokat nem tudunk meg róla. A történelmi eseményeket viszont a neves perzsa király, Artaxerxes uralkodásának idejére, Krisztus előtt 445-433-ra datálhatjuk. Nehémiás nem Jeruzsálemben született: családját valószínűleg kerek 150 évvel azelőtt hurcolták a babiloni fogságba. A család valószínűleg a visszatérők azzal a hullámával jöhetett vissza Jeruzsálembe, amely Cirus uralkodása idején indult el, mert testvére, Hanani Jeruzsálemből jön látogatóba hozzá. Nehémiás ekkor még továbbra is száműzetésben élt. A Babiloni birodalmat a perzsák megdöntötték. A babiloniakhoz hasonlóan a perzsák is megerősítik óriási hatalmukat azáltal, hogy a legyőzött nép nemesi ifjait beviszik a fővárosba, hogy ott tanítsák őket. Ezt követően a birodalom hivatalaiban kapnak beosztást. Így magyarázható, hogy Nehémiás zsidó létére karriert futott be a királyi udvarban, és magas bizalmi pozíciót töltött be. Az ókorban a pohárnok nemcsak egyszerűen a király ételeiért és italaiért felelt, hanem az uralkodó egészségéért, jólétéért is. Sokszor személyes bennfentes is volt, az uralkodó befolyásos tanácsosa. Feltételezhetjük,

hogy ez Nehémiásra is vonatkozott, mert a Jeruzsálemben tanusított politikai jártassága arra enged következtetni, hogy ilyen ügyekben volt már tapasztalata. Amikor Nehémiás a samáriaiak által kormányozott országrész, Júda és különösen Jeruzsálem nyomorúságáról hall, kész feladni magas pozícióját Súsanban, hogy segítsen népének és Jeruzsálembe menjen helytartónak. A városfal felépítése mellett komoly szociális reformokba kezd, és Ezsdrás segítségével gondoskodik az istentisztelet helyreállításáról és a szombat megtartásáról. Nehémiás helytartói ténykedése alatt Júda végül Samáriától független önálló tartománnyá válik. A nép újra emlékezik identitására, arra, hogy Isten népe. Nehémiás kétség kívül példaértékű politikus és újító volt, aki sok jót tett népéért. De mi köze van ennek a mi életünkhöz a 21. században? Azt hiszem, Nehémiás tettei a mai napig például szolgálnak, és elvei még mindig követendők.

Mily boldog az, ki vallja a Jákób Istenét, Az Ő kezére hagyja a teljes életét, Mert ki az Úrban bízik, az meg nem szégyenül: Az Úr megőrzi mindig, nem hagyja egyedül. Paul Gerhardt

52



53

Szerda Nehémiás 1,1-11

5.

Csütörtök Nehémiás 2,1-20

Péntek Nehémiás 4,1-17

Együttérzés

A jó terv fél siker

Felfegyverkezve

Egyik ismerősömet nagyon megrázta a városunkban élő hajláktalanok nyomorúsága. Rendszeresen vitt kávét és szendvicseket nekik, és közéjük ült, hogy beszédbe elegyedjen velük. Lassacskán bizalmukba fogadták őt és megkérték, hogy kísérje el őket a hivatalokba vagy az orvoshoz. Időközben néhányuknak szerzett lakást vagy terápiás ellátást. Néhányan rendszeresen jönnek hozzánk az istentiszteletre. Ez az ismerősöm nem fordult el, nem hárította a felelősséget másokra, hanem saját maga kerekedett fel, hogy az emberek gondjait enyhítse.

Izgalmas megfigyelni, ahogy Nehémiás intézkedik. Néhány dolgot tanulhatnánk tőle: Tervet készít, de ki tudja várni, hogy Isten előkészítse a megfelelő pillanatot. Bátran fogalmazza meg kívánságait a király előtt.

Az ellenállásnak, nehézségeknek nincs még vége. A júdaiak szavai arról tanúskodnak, hogy kedvük egyre lankad. Nagyon meg tudom őket érteni. Én is átéltem már gyülekezeti házunk építése során, mennyire csökken a motiváció, ha újabb és újabb nehézségek támadnak. Az élet más helyzeteiből is ismerem a kilátástalanság érzését. Ha sikertelennek érezzük fáradozásainkat és ehhez még támadások és hátráltatások társulnak, belefáradhatunk a küzdelembe.

Nehémiás is konfrontálódik a nyomorúsággal. Bajokkal, amiket nem ő okozott, és amikhez nem sok köze van. Megtehetné, hogy elfordul és elfelejti az egészet. Mégis lelkére veszi mások baját, és együtt szenved honfitársaival. Imádságban bűnrészességet vállal az atyákkal és helyettük is bűnt vall, mielőtt emlékeztetné Istent ígéretére, hogy összegyűjti népét. Nagyon gyakran történnek emlékezetes dolgok azáltal, hogy egy ember szíve megindul és vállalja a felelősséget, ha nem is ő okozta a bajt. Hol van a környezetemben olyan nyomorúság, ami részvétet kelt bennem?

➜ Milyen sokszor készítünk terveket, és aztán nem vagyunk készek várni, amíg Isten cselekszik, vagy nincs is tervünk és nem tudjuk kihasználni a megfelelő pillanatot! Jeruzsálembe érkezve Nehémiás először háttérbe húzódik. Csak a helyzet pontos felmérése után fedi fel az ottani lakosok előtt valódi szándékát. ➜ Milyen sokszor ráerőszakoljuk másokra, ami számunkra helyesnek tűnik anélkül, hogy alaposan szemügyre vennénk, vagy meghallgatnánk, hogy pontosan mi a helyzet! Amikor Nehémiás elmondja Jeruzsálem lakóinak, hogyan cselekedett Isten és hogyan készítette elő az eseményeket, megnyeri őket a terv megvalósítására. ➜ Milyen sokszor próbáljuk meggyőzni az embereket véleményünkről és látásunkról ahelyett, hogy azt festenénk le nekik, menynyi mindent előkészített már Isten! Amikor a környékbeli tartományok helytartói megpróbálják megfélemlíteni, Nehémiás Istenre hivatkozik és nem ijed meg. ➜ Milyen gyorsan eltántorodunk célunktól ahelyett, hogy Isten segítségében bíznánk, és bátran haladnánk tovább! Istenem, segíts, hogy tudjunk várni a Te időzítésedre, és mindenben Rád tudjuk magunkat bízni! Ámen.

54

6.


Nehémiás két szinten reagál a falépítés újabb nehézségeire: a gyakorlatban és lelkileg. Egyrészt felkéri az építkezőket, hogy fegyverkezzenek fel, és a férfiak egy részét őrségbe állítja. Másrészt lelkileg is erősíti, Isten nagyságára emlékezteti őket. A hatalmas Istennel oldalukon nem kell félniük az ellenségtől! Nekünk is szükségünk van mindkettőre a nehézségek idején: lelki megerősítésre és gyakorlati megoldásokra, amelyek segítenek szembesülni a problémákal. Így jól felfegyverkezhetünk a csüggedés ellen.

7.

Szombat

Szeptember

4.

Nehémiás 5,1-19

Isten dicsőüljön meg minden dologban! A bencések vezérmondata jutott eszembe, amikor a mai igeszakaszt olvastam. Nehémiásnak nem elég, hogy a városfal felépítésével a város külső biztonságáról gondoskodjon. Azt is szeretné, hogy a nép belső állapota is helyreálljon. Számára világos, hogy az Istenhez tartozásnak a mindennapi életben és cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia. A nép körében uralkodó igazságtalanság nem fér össze Isten népével. Mindenben Istent kell dicsőíteni! Nehémiás nem áll meg az érvelésnél, hanem jó példával jár elől. Az általa előírt mértéket saját maga is készségesen, mindenki számára láthatóan tölti be. Ezt a tulajdonságot kívánom teljes szívemből azoknak az embereknek, akik felelősségteljes pozíciót töltenek be. De ez nemcsak a politikusokra és elöljárókra vonatkozik: mi a helyzet saját családomban, munkámban, gyülekezetemben? Kész vagyok-e jó példát adni és önmagamat ugyanazzal a mértékkel mérni, mint amit másoktól is elvárok? Milyen természetes Nehémiás számára, hogy készen áll önzetlenül cselekedni Isten dicsőségére! Gondolkodjunk el ezen, és kövessük példáját! Egy további ponton is példa lehet előttünk Nehémiás: haragja ellenére átgondolva, józanul cselekszik. Nem válogatja meg szavait, amikor a vétkeseket felelősségre vonja, de azt sem engedi, hogy érzelmei meggondolatlan tettekre ösztönözzék.


55

9.


Válaszolj már! Szabad Istent ilyen egyértelműen és makacsul válaszra késztetni, ahogy itt az imádkozó teszi? A legutóbbi nyaralásomra magammal vittem Bill Hybels „Isten halk hangját meghallani!“ című könyvét. Nem véletlenül. Szívem és fejem egy tele fazékra hasonlított. Gondolatok, érzések, aggodalmak, kívánságok és kérdések nyűzsögtek bennük. Már nem tudtam saját erőből kibogozni őket. Nagyon vágytam arra, hogy halljam Isten szavát. De már régen nem hallottam Őt.

Most minden nap az Ő ajkán csüggök és így találtam meg az utat a szívéhez – ahogy a zsoltáríró is. Így válnak szokatlan időpontok is áldott idővé (147 és 148) és így lesz átélhető Isten közelsége (151). Isten megtartja szavát – válaszol. Lehet, hogy inkább halkan és helyreigazítóan, mint hangosan és látványosan, de szívesen teljesíti ezt a kérésünket.

Néhány oldal után megértettem: vissza kell térnem Isten Igéjéhez. Időt kell töltsek Istennel. Imádkoznom kell, olvasni, hallgatni Őt (145). Ez fordulópontot jelentett!

Merünk így imádkozni? Ha igen, akkor várjunk türelmesen Istenre. Válaszolni fog!

De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson… Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. Ézs 30, 18a+19b

Hétfő Nehémiás 6,1-7,3

10.

Kedd Nehémiás 8,1-18

Csak azért is!

Építkező emberek

Nehémiás nem hagyja magát megfélemlíteni, sem hogy eltereljék a figyelmét, és így hibázzon. A többi helytartó trükközhet és fenyegetőzhet, ahogy akar. Ezzel éppen az ellenkezőjét érik el nála. Minden támadást egy dacos „Azért is!!“ felkiáltással ver viszsza. Bízik abban, hogy Istené az utolsó szó. Hű marad Isten parancsolatához akkor is, amikor élete veszélybe kerül, és nem hallgat a hamis próféta tanácsára, aki tőrbe akarja csalni.

A külső építkezés elkészült – Nehémiás vezetésével rekordidő alatt épült fel az új városfal. De Nehémiás nemcsak szétrombolt városfalakat talált itt, amikor Jeruzsálembe érkezett, hanem az emberek is össze voltak törve, a hit sokaknál már csak nyomokban volt jelen.

Nehémiás Isten beavatkozására vár és nem próbálja önhatalmúlag megoldani a problémát. Szeretném megtanulni tőle ezt a magatartást. Végül a jeruzsálemiek Nehémiás vezetésével valóban célba érnek. 52 nap után végre felépül a várfal, ami megvédi a város lakóit a szomszédok támadásaitól. Így Jeruzsálem ellenségeinek be kell látniuk, hogy a hatalmas Isten maga áll a zsidók mögött, és Ő tartja a szavát. Én is azt szeretném, hogy a körülöttem élő emberek megtapasztalják, kicsoda Isten, és hogyan cselekszik az életemben.

Szeptember

8.

Ezsdrás, egy valódi lelki vezető, emlékezteti a népet arra, hogy hogyan képzelte Isten eredetileg Vele az életet. Felolvas a törvényből, és másokkal együtt magyarázza azt. A nép végre hosszú idő után újra megérti, mennyire vágyódik Isten a népével ápolt kapcsolatra. Az utóbbi hónapokban saját életemben is sok dolgot kellett újraépíteni: gyermekeim kirepültek, sok aggódás lopózott be életembe, a családomban sok fájdalmat kellett feldolgozni, a gyülekezet is nagyon megváltozott. Biztonságot nyújtó védőfalaim majdnem teljesen leomlottak. Ezzel párhuzamosan hitemben is elbizonytalanodtam. Néhány hete már kicsit nyugodtabb lett külsőleg a helyzet. És Isten nagy szeretettel kezdte hitemet újra felépíteni. Ismét megtanít a hit alapjaira. Bátorít, hogy ne csüggedjek el amiatt, hogy ilyen távol kerültem Tőle. Bátorságot ad, és segít, hogy az Ő öröme az én erőmmé váljon, és megülhessem személyes lombsátor ünnepemet.

Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek! Neh 8,10

56



57

Szerda Nehémiás 9,1-3.32-37

12.

Csütörtök Nehémiás 10,1.29-40

13.

Péntek Nehémiás 12,27-43

14.

Szombat Nehémiás 13,15-22

Beismerni vétkünket

Új irányt venni

Szabad az ünneplés!

A jó szándékú dolog

Amikor az emberek Jeruzsálemben újra meghallották Isten törvényét és megértették azt, egyszerre nyilvánvalóvá vált számukra bűnös voltuk. És végre nem azt tették, amit mi is oly szívesen teszünk, hogy tagadjuk és másokra fogjuk hibáinkat, hanem beismerték Isten előtt bűneiket. Nemrég vettem észre, hogy nagyon hozzá vagyok szokva Isten megbocsátó készségéhez. Olyannyira, hogy már bizonyos dolgokkal, amiket nem tartok fontosnak, nem is megyek Isten elé. Lassan mester leszek „a szőnyeg alá seprésben“:

Ezt nevezem következetességnek: Nehémiás vezetése alatt Jeruzsálem népe újra felépítette a városfalat. De azt is felismerték, hogy közben az Istennel ápolt kapcsolatuk romokban hever. Mindent elmondtak Istennek, amit az utóbbi években hibáztak, és azt is, hogy egész életüket Rá akarják alapozni. És ezt nem csak úgy odavetve mondják, hanem nagyon konkrétan: az életüket most már teljesen Isten mércéje alapján építik fel (31). Az ünnepnapot valóban pihenéssel töltik, ahogy azt Isten rendelte (32). Egymás közötti kapcsolataikban is jelentős változások következnek be. Azt is felismerték, hogy Isten a gondviselőjük. Hisz Tőle kapnak mindent, amijük van. És ezért fontos és helyes dolog, hogy ebből valamit vissza is adjanak Neki (36-38).

Az élet számtalan kihívást tartogat. Némelyek kicsik és átláthatóak, mások viszont hatalmas hegyként tornyosulnak előttünk. Az izraelitákkal ugyanez volt a helyzet: csak Nehémiás megjelenésekor kaptak segítséget a fal felépítéséhez. Szükségük volt valakire, egy kísérőre, aki megmutatta nekik a helyes stratégiát a probléma megoldásához.

Tulajdonképpen már régebben elhatároztam, hogy vasárnap kikapcsolva marad a számítógépem. Mikor kezdtem el újra bekapcsolni vasárnaponként? Amikor heteken keresztül olyan stresszes volt az életem, hogy csak vasárnap délutánonként tudtam megválaszolni az e-maileket. És mára újra szokásommá vált. Pedig elterveztem, hogy a vasárnap pihenőnap lesz számomra. Isten így parancsolta, ezért én is elhatároztam, hogy így lesz.

● Egy nehezen működő kapcsolat a család-

ban: be vele a szőnyeg alá, úgysem fog megváltozni. ● Vita a kollégákkal: a szőnyeget felemeljük és alásöpörjük – genetikailag kódolt, hogy nem tudunk kijönni egymással. ● Megsértettem a gyermekem egy gúnyos megjegyzéssel: mindegy, egy anya is hibázhat – lépjünk át rajta! Így halmozom fel szépen észrevétlenül idővel a bűnhegyeket. Rossz lelkiismeretem néha napján azért emlékeztet ezekre, de nemes egyszerűséggel tolom vissza a lábammal a szőnyeg alá őket. Perszes közben fárasztó állandóan arra ügyelni, hogy senki más ne vegyen belőlük észre semmit! A mi mennyei Atyánk naponta nyújt lehetőséget arra, hogy kudarcainkkal, butaságainkkal Hozzá jöjjünk. Az Ő irgalmasságáé az utolsó szó. Ez szabadít meg engem és másokat is.

Életünk melyik területén kell átadnunk teljesen Istennek az irányítást? Embertársainkhoz fűző kapcsolatainkban? Párkapcsolatunkban? Pénzügyeinkben? Van ebben a bibliai szakaszban olyan kijelentés, ami zavar minket? Talán éppen ezen a ponton akar Isten még dolgozni bennünk. Engedjük ezt Neki? Vagy sértetten visszavonulunk? Ha Isten egy sérült pontot érint az életünkben, az fájhat. De Ő nem éri be annyival, hogy egy sebtapaszt ragaszt rá, hanem teljes egészében meggyógyít.

Vannak dolgok, amiket az ember nem képes egyedül megoldani. Van, akinek súlyproblémája van, van, akinek a gyermekével való kapcsolatában van szüksége segítségre, másoknak a munkahelyi problémák terén, megint másoknak a depresszió vagy félelem leküzdésében. Néha támogatásra van szükségünk. És ezután fokozatosan bontakozik ki a siker és lesz okunk az ünneplésre. Ahogy Jeruzsálem lakosai körbejárták a városfalat és ünnepeltek, úgy mi is ünnepelhetünk, ha valami sikerül. Mit értünk már el ebben az évben Isten ajándékaképpen? Ünnepeltünk már? Nem? Akkor legfőbb ideje, hogy ünnepeljünk! Hívjuk meg néhány barátnőnket! Díszítsük fel a lakást szép késő nyáriasan vagy már ősziesen. Főzzünk egy finom teát vagy süssünk egy finom süteményt. Ünnepeljük meg a sikert – Isten is erre hív minket a Bibliában!

Szeptember

11.

Ezt a napot a pihenésre és a Vele való találkozásra kaptam Tőle, amikor nem csinálok semmi egyebet, és kiléphetek a hétköznapok mókuskerekéből. Nehéz elhinnem, hogy megengedhetem magamnak ezt a luxust. Olyan jó, hogy Isten kedvesen figyelmeztet arra, hogy gondoljam át prioritásaimat. Drága mennyei Atyám! Tudom, hogy nem a törvény egyszerű betartásáról van szó. A bibliai törvények alapjában véve Tőled kapott „használati utasítást” jelentenek az életben. Köszönöm, hogy ezeket az irányelveket Igédben megadtad nekünk. Köszönöm, hogy ezek jók. És köszönöm, hogy Te újra és újra szeretettel emlékeztetsz minket rá. Köszönöm, hogy ma engem is emlékeztettél a pihenőnapra. Ámen.

És ha nincs okunk ünnepelni? Akkor tűzzünk ki egy célt, amit érdemes lesz majd megünnepelni! Keressünk valakit, aki segíthet a probléma megoldásában. Ne vegyük félvállról a dolgot! És egy napon mi is ünnepelhetünk!

Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. Nehémiás 9,31

58



59



16.

Hétfő Zsidókhoz írt levél 1,1-14

A szeretet látható

A Zsidókhoz írt levél

Az angyalokról

Hiszem, hogy csak a Biblia ad választ valamennyi kérdésünkre. Napról napra egyre csodálatosabbnak tartom ezt a könyvet. Így aztán semmi más nem marad számunkra, mint elhatározni, hogy a Bibliában jobban megbízunk, mint bármi másban égen és földön.

Egyáltalán nem könnyen érthető, vagy mégis? Mit gondolunk a Zsidókhoz írt levélről? Amikor Luther Márton 1545-ben németre fordította az Újszövetséget, nem volt biztos a levél valódiságában. A Szentíráshoz írt előszavában arról ír, hogy ez nem tartozik „az igazi, vagyis a bizonyítottan az Újszövetség fő részét képező főbb könyvekhez.“ Szerinte ezért nem tarthatjuk egyenértékűnek a Zsidókhoz írt levelet a többi levéllel, de tanításait mégis meg kellene hallgatni és fogadni.

Az angyalok manapság divatosak. Az év minden időszakában vásárolhatunk agyag, porcelán, vagy műanyag angyalfigurákat, dekorálhatjuk velük a nappalinkat. A őrzőangyalok minden lehetséges formában kaphatók, és különösen az autóvezetők körében kedveltek. A könyvkereskedésekben számos angyalokról szóló könyvet, valamint angyalokat ábrázoló képeslapot és ajándékkönyvet szerezhetünk be. Nem sok mindent tehetünk a jelenség ellen.

Dietrich Bonhoeffer

Számunkra a Zsidókhoz írt levél az Újszövetség részét képezi, csakúgy, mint a többi – ugyanakkor igaz, hogy sokaknak ez a levél meglehetősen nehezen érthető és idegen. Ehhez hozzájárul az, hogy sem a szerzőt, sem az írás címzettjeit nem ismerjük biztosan. Az világos, hogy a zsidó nép azon fiaihoz szól, akik hisznek Jézusban. A Zsidókhoz írt levél formailag sem felel meg egy levélnek, egyedi felépítésű, nem levélforma…..

Az ezotériával intenzíven foglakozók számára az angyalok nagy hatalommal bíró, különleges lények. Azt gondolják, hogy segítenek nekik, törődnek velük, és megvédik őket. Az ezoterikus tanítások szerint létezik egy angyalhierarchia, és az angyalok különböző feladatkörökkel rendelkeznek. Az angyalok „kis-istenekké” lettek.

Ez a szöveg egy A4-es lapon, bekeretezve, egy doktornő rendelőjének a falán lóg, aki jó barátnőnk. Számos fejcsóválást, és komoly értetlenkedést kellett emiatt elviselnie, és ki tudja még mi minden hangzott el ezzel kapcsolatosan a háta mögött…. Szereti Istent, az Igét, Isten szavát, és ez a szeretet ebben az esetben valóban látható formát öltött. Mi a helyzet velünk? Óvatoskodunk-e az ilyen szeretetet kifejező vallomásoktól ilyen a 159. vers is! Így beszél az, akinek tudomása van egy titokzatos és csodálatos kapcsolatról. Nem Jézust hallod-e itt? „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.” (Jn 14, 23) A zsoltáríró számára Isten szava nem akármilyen szó, hanem az egyetlen erőt és élethez való bátorságot adó szó. „Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! Uram, tartsd meg életemet kegyelmesen!“ (159.) A megelevenítés jelentése több, mint a megfáradt felfrissülése, magában foglalja az életre keltés, élővé válás, élettel telt értelmet is.

Ugyanakkor a levélben nagyszerű kép bontakozik ki Jézusról! A szerző zsidó körökben járatos, ismeri az Ószövetséget és különösen jól ismeri az ószövetségi törvényeket. Éppen ezért azt is tudja, hogy Jézus nagyobb minden eddigi kinyilatkoztatásnál vagy angyalnál, Mózesnél, Józsuénál, ószövetségi áldozatnál és papnál! A Jézushoz tartozás ezeknél sokkal többet jelent. (v.ö. Zsid 8,6). Nagyobb reménységünk, szorosabb szövetségünk van benne. A szerző így int bennünket: maradjunk meg ebben a Jézusban, vigyázzunk rá, hogy ne forduljunk el Tőle, és éljük meg a hitet és reményt. Tehát ez a különös levél nagyon is erősítheti Jézus Krisztushoz fűződő szeretetünket!

Szeptember

15.

A Zsidókhoz írt levél ezzel szemben rámutat az angyalok valódi szerepére. Igaz, hogy az angyalok erős lények. Igaz, hogy Isten követei. Igaz, hogy az emberek szolgálatában állnak. De semmi több nem igaz. Isten teremtményei ők is. Isten szolgálatában állnak – hogy bennünket, Jézus-követőket szolgáljanak! Mennyivel nagyobb velük szemben Jézus! Jézus, Isten Fia, nem teremtmény. Jézus maga teremti és irányítja az egész univerzumot! Jézusban visszatükröződik Isten nagyszerűsége és lénye. Az angyalok Hozzá imádkoznak és Őt szolgálják. Hogyan mutatja be ez a bibliai szövegrész Jézust és az angyalokat? Milyen érveink lehetnek, ha angyalokat istenítő beszélgetésekbe kapcsolódunk be?

Drága Istenem, ma azért könyörgök Hozzád, hogy Igéd által Te magad eleveníts meg, tölts meg élettel. Szívesen megosztanám ezt másokkal is - add ehhez a megfelelő szavakat a számba. Ámen.

60



61

Kedd Zsidókhoz írt levél 2,1-9

18.

Szerda Zsidókhoz írt levél 2,10-18

Nélkülözhetetlen?

Milyen emberi!

Újra és újra előfordul, hogy felizgatom magam valamin a főállású gyülekezeti munkámban. Amikor már nagyon ki vagyok akadva, rendszerint elhatározom, hogy otthagyom ezt a foglalkozást, és elmegyek inkább egy nyugalmas irodába dolgozni. Jézus azonban ilyenkor mindig megállít gondolataimban. Azt juttatja eszembe, hogy ha otthagynám a munkámat, az elhívásomat adnám fel, és figyelmen kívül hagynám Isten akaratát. Ezt pedig nem szeretném, hiszen Jézus követője vagyok.

A senki földjén, sok-sok kilométeren át tapostuk az utat, míg megérkeztünk egy kis indiai faluba, ahol abban a kiváltságos helyzetben volt részem, hogy az emberek otthonában Jézust hirdethettem. Beszélgettünk, majd egy közeli utcai árus pultjához vezettek – engem a fehérbőrű, külföldi látogatót – és egy üveg különös italt nyújtottak át nekem. Bár elég szörnyen nézett ki, mégis jó szívvel megittam. Az esetből két dolgot tanultam meg: jó dolog útra kelni, azzal a céllal, hogy megértsük az embereket, és lássuk, mibe kerül nekik, hogy eljussanak a vasárnapi istentiszteletre. Másrészről pedig megtudtam, milyen fáradtságos és menynyire kimerítő dolog nekem magamnak is útra kelni.

A Zsidókhoz írott levél felszólít bennünket, hogy ne vétsük el a célt, és Isten hatalmas megmentő cselekedetét – Jézus eljövetelét és halálát – ne hagyjuk figyelmen kívül. Jézus halála a javunkat szolgálja. Jézus nélkülözhetetlen. Ezért is követem Őt.

Tanítványként érkezem hozzátok, nincs konkrét stratégiám és kidolgozott tervem. De azzal a bennem égő vággyal jövök, hogy mindenben segítsük egymást, és közben a tekintetünket egy pillanatra se vegyük le Jézusról. Egyedül Ő a mi vezetőnk. Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem, de nem azért, hogy bölcs és erős legyek – bár ezekhez a dolgokhoz is az imáitokra van szükségem – hanem ahhoz kérem mindenekelőtt az imádságotokat, hogy az Úr Jézus láthatatlan kezét sohase engedjem el, és vele napi közösségben, az Ő követésében éljek.

19.

Csütörtök Zsidókhoz írt levél 3,1-6

20.

Mózes vagy Jézus

Ezzel szemben Jézus útja még lenyűgözőbb. Hiszen Ő elhagyta istenvoltát, és emberré lett. Miért választotta ezt az utat? Mivel mi hús és vér emberek vagyunk, ő is ugyanolyanná lett! Emberré lett, hogy halála által bűneinket felvegye, és elhordozza helyettünk az azokért járó büntetést. Ez által diadalmaskodott a halál és az ördög fölött. Ő, az emberré vált Isten életünkben és kísértéseinkben képes arra, hogy megértsen bennünket, mert Ő maga is szenvedésben próbáltatott meg. Ezért segíthet nekünk Jézus.

Péntek

Szeptember

17.

Zsidókhoz írt levél 3,7-19

Ami ma fontos

A Zsidókhoz írt levél kihívás elé állítja zsidókeresztyén olvasóját: Hogy állsz Jézushoz és Mózeshez? Ki a jelentősebb? Mózes a zsidó vallás alapítója, ami mózesi vallásként is ismert. A zsidóságban kiemelkedően nagy szerepe van Mózesnek. Minden idők legnagyobb prófétájának számít, hozzá Isten olyan közel jött, mint soha senki máshoz. Ezt említi a Zsidókhoz írt levél, amelyben Mózest Isten háza és Izrael népe iránt is igaz szolgának nevezi. Jézust azonban hatalmasabbnak mutatja be ez a szakasz, mint Mózest. Neki nagyobb tekintély jár. Ő az „építtető“ Fia és nem csupán szolga. Uralkodik Izrael népe fölött. Ő több mint Mózes!

Isten valami jót tervezett el: megszabadítja Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból, és egy országot ad nekik, amelyben végérvényesen nyugalomra találhatnak. Az elején még egész jól ment a dolog. De aztán a nép aggódni kezdett, hogy a sivatagban szomjan hal, és fellázadt Isten ellen (vö: 4 Móz 20,1-13). Isten megmutatta ennek következményeit, és így az első generáció nem mehetett be az ígéret földjére. Emiatt figyelmeztet a Zsidókhoz írt levél arra, hogy bízzunk Istenben és higgyünk Benne, mert csak így jutunk a célunkhoz. Senki ne keményítse meg magát Istennel szemben; hiszen ez Izrael számára egyszer már tragikus következményekkel járt!

Mózes izráeli rabszolgák gyermekeként született Egyiptomban. A fáraó egyik lányának oltalma alatt nőtt fel. Egy gyilkosság miatt elmenekült Midján földjére, ahol pásztorként élt. Feleségül vette Cippórát, és született egy fia. Egy égő csipkebokorban találkozott Istennel, Aki elhívta őt, hogy kivezesse Izráelt Egyiptomból, ami csodálatos módon, tíz csapás után sikerült. A Sínai hegyen Mózes átvette a Tízparancsolatot. Mivel a nép fellázadt Isten és Mózes ellen, 40 évig kellett vándorolniuk a sivatagon át. Mózes a Meriba pataknál nem Istenben bízott, emiatt nem mehetett be az ígéret földjére, Kánaánba. Isten mégis megmutatta neki ezt a földet egy hegyről. Isten maga temette el Mózest halála után.

Amikor ma halljuk Isten hangját, nekünk is szól a felhívás, hogy szívünket ne zárjuk be. A szívünk jelképezi az érzelmeinket, az értelmünket, és az akaratunkat, amelyek vagy a jó, vagy a rossz tettek mellett döntenek. Isten minderre szeretne hatni. Ő szeretne hozzánk szólni – és hatni az érzéseinkre, a gondolatainkra és cselekedeteinkre. És amikor ma ezt teszi, akkor halljuk meg, és hagyjuk, hogy szóljon hozzánk. Ne keményedjen meg a szívünk, hanem legyen befogadó. Ilyennek kíván minket és a szívünket az Úr.

Isten semmi másban nem mutatja meg annyira nyilvánvalóan szeretetét, mint emberré válásának titkában és szenvedésében.

Ó Uram, vedd el ezt a kőszívet, és adj nekem hússzívet: legyen olyan szívem, amely Téged szeret és imád, olyan szívem, amely Benned örül, Téged mintáz és Neked tetszik Krisztus akaratára.

Bernhard von Clairvaux (1090-1153)

Milánói Ambróziusz (339-397)

William Temple (1881-1944) beszéde, amikor Manchester püspökévé szentelték.

62



63

Szombat Zsidókhoz írt levél 4,1-13

22.


23.

Hétfő Zsidók 4,14-5,10

24.

Kedd Zsidókhoz írt levél 5,11-6,8

Célhoz érni

Élet Isten igazsága szerint

Őszinte együttérzés

Fejlődés, mint feladat

Istennek célja van velünk emberekkel. Szeretne megajándékozni minket az Ő nyugalmával, és békességével a Vele való kapcsolatunkban. Ezt kezdetben, az Édenkertben már élvezték az emberek. Sajnálatos módon ez az Istennel való kapcsolat az emberi bűnök és ellenállás miatt összetört. Azóta Isten célja az, hogy ezt a nyugalmat és közösséget helyreállítsa Közte és köztünk. Ezt Jézuson keresztül tette meg. Ő köti össze Istent velünk. Isten beszél az Övéivel. Beszéde élő és ható, és több mint csupán információátadás. Teljesen meg tudja változtatni az életünket, olyan erőteljes és dinamikus! Amikor Isten szól, az élesebb, mint bármely kétélű kard, amely vágni és ölni tud. Az Ő szava a szívünk legmélyéig hatol, és nem marad előtte rejtve semmi.

A 119. zsoltárhoz hasonlóan a 25. zsoltár is egy gondosan kidolgozott költemény eredetileg. A versek ábécésorrendben követik egymást. Mint egy fő motívum vonul végig a zsoltáron a kérdés: Milyen is bízni Istenben a szükség idején? Hiszen nem kevés, amivel Dávidnak szembe kellett néznie:

Időnként azt tapasztalom egy-egy emberrel beszélgetve, hogy amikor nyitott vagyok és erről vagy arról a gondomról beszélek, akkor a másik azt hiszi, hogy pontosan tudja, mi lenne a megoldás számomra. Sokszor úgy érzem, hogy a tanácsadó valójában nem tudja átélni az én helyzetemet. Ilyenkor magabiztos válaszait megalázónak érzem.

A tulipánhagymák, amelyeket néhány éve ültettem el a kertben, furcsa hiányosságokat mutatnak. Igaz, hogy tavasszal kihajtanak, és nagy leveleik nőnek, de a virágzásukra hiába várok. Valami nincs rendben ezekkel a gumókkal. Jó a földjük, kapnak vizet és napfényt, a fejlődésük mégsem megfelelő. Azt az életet jelképezik számomra, amelyik nem felel meg rendeltetésének.

Amikor Isten szól hozzánk, azt mindig céllal teszi. Isten szavának sebészkése föltárja bűnünket, és leválasztja rólunk, hogy közösségben tudjunk élni Vele. Szava formál és átalakít és eljuttat a célig, ha hagyom. Nyugalmat és békét találhatok benne. Mikor és hol engedjük, hogy Isten szava elérjen hozzánk? Van Istennek lehetősége arra, hogy beszéljen hozzánk, és megváltoztasson minket?

● Ellenségekkel, akik gyűlölték őt (2 és 19) ● Aggodalommal és szükséggel, amelyek

összeszorították a szívét (17) ● Bűnnel, amibe belebonyolódott (7 és 11) Hogy talál ezekből kiutat Dávid? Mi segít neki? Dávid mindenestül, ahogy volt, úgy jött Istene elé. Nekem is szabad ezt tennem. Néha észreveszem, hogy eltávolodtam Istentől, és ilyenkor elhagyatottnak és tehetetlennek érzem magam. Talán hasonlóképp, ahogy Dávid a 16. versben megfogalmazza. Ebből a zsákutcából csak akkor tudok kitalálni, ha Isten maga fordul felém. Amikor megbocsát és megmutatja az utat, ami visszavezet Hozzá (4). Ezért azonnal, abban a szükségben, amiben vagyok, oda akarok fordulni Istenhez. S nem akarok túl fáradt lenni ahhoz, hogy Istent emlékeztessem az ígéreteire. Hiszen az Ő kegyelme nagyobb mindennél, ami Tőle el akar választani.

Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmadre, melyek öröktöl fogva vannak.

Jézus esetében mindig is mélyen meghat, hogy Ő sohasem egy „isteni páholyból“ ad nekem utasításokat. Leszállt az emberi élet mélységeibe, és mindent, ami minket érint – kísértéseket és megpróbáltatásokat – a saját bőrén tapasztalt meg. Nagy különbség számomra, hogy tudom, az együttérzésére minden helyzetben számíthatok. Ő tökéletesen megért engem. Mivel velem egy szintre helyezkedett, bizalommal nyúlok a keze után, és a segítségét kérem a kísértések és a megpróbáltatások idején. Ő az egyetlen, aki teljesen engedelmes maradt Istennek, és még a rettenetes haláltól sem riadt vissza. Mint bűn nélküli áldozat feláldozta magát az én bűneimért. Ha valaki meg tud menteni és meg tud tisztítani mindentől, ami engem Istentől elszakít, akkor az Ő! A mai olvasmányban Jézusról, mint főpapról hallunk, Aki Isten trónja elé járul miattam, és közbenjár értem. Ezért bízhatok abban, hogy Isten szeretettel tekint rám.

Szeptember

21.

Visszaemlékszünk még keresztyén életünk kezdetére? Ami engem illet, nagyon lelkes és buzgó voltam, azonban hiányzott még a tudás és a tapasztalat. Sok mindent egyáltalán nem értettem, vagy másképpen láttam, mint ahogy ma. A mai olvasmányunk szerint a hitben való növekedés keresztyén feladatunk. Nem azzal kellene foglalkoznunk egy életen keresztül, hogy milyen volt az a pillanat, amikor Jézus mellett döntöttünk, hanem folyamatosan törekednünk kell arra, hogy Istent jobban megismerjük és mélyebb lelki felismerésekhez jussunk. A buzdítás mellett, hogy Istent el ne veszítsük életünk középpontjából, a levél szerzője figyelmeztet arra, hogy még azok az emberek sincsenek védve attól, hogy eltérjenek a küldetésüktől, akik már megtapasztalták Isten jóságát. Ezt nem azért mondja, hogy megijedjek. Nem, inkább fel akar rázni, hogy újra teljes szívvel forduljak Isten felé. A legjobb feltételeket teremti meg számunkra a növekedéshez: bízzunk Benne, és várjuk izgatottan, hogy milyenné alakítja az életünket!

Zsoltárok 25,6

Az élet egyedüli bizonyítéka a fejlődés. John Henry Newman

64



65

Szerda Zsidókhoz írt levél 6,9-20

26.


27.

Péntek Zsidókhoz írt levél 7,11-28

28.

Szombat Zsidókhoz írt levél 8,1-13

Megbízható és hűséges

Egy új papi rend

Elavult és idejétmúlt

A láthatatlan valóság

A Biblia tele van Isten ígéreteivel. Ezek közül sok a vigasztaló és a bátorító – nekünk, keresztyéneknek ez igazi kincs. Azonban azt veszem észre, hogy milyen gyorsan megrendül a bizalmam, amikor imáimra nem azt a választ kapom, amit szeretnék, vagy számomra megmagyarázhatatlan események történnek. Ebben az Igében Isten engem arra emlékeztet, hogy mennyire megbízható és hűséges Ő. Maga kezeskedik arról, hogy ígéretei valóra válnak. Az a fogódzó számomra, hogy Akinek a szava elég hatalmas ahhoz, hogy a világot megteremtse, Az az ígéreteit biztosan megtartja.

Izrael népe Istent azon törvény szerint szolgálta, amelyet Mózesen keresztül kapott, és amelyik minden vétségre egy meghatározott áldozati szertartást írt elő. Csak pap mutathatott be áldozatot. A pap Isten és a választott nép tagjai között közvetített, miközben a saját bűneiért is áldozatot kellett bemutatnia.

Mi is tapasztaljuk néha, hogy azokat az információkat, amelyeket egész életünkben igaznak tartottunk, hirtelen újabb felismerések felülírják? A férjem és magam számára gyakran gyermekeink tisztáznak különféle tévhiteket. Az, hogy a főtt tojást nem kell hirtelen lehűteni, vagy, hogy a lódarazsak nem mérgezőbbek, mint a méhek, nem túl nagy horderejű új felismerések, és mégis újragondolást igényelnek.

Egy igazán ködös napon itt még száz méterre se látni el. A táj szürkébe mosódik, és habár tudom, hogy arrafelé egy falu van, egy erdő, egy utca, úgy tűnik pillanatnyilag, mintha mindez nem is létezne.

Ugye segít az, hogy a Bibliában olyan sok emberi sorsot megörökítettek? Számomra inspiráló Ábrahám történetét tanulmányozni és tőle tanulni. 75 éves volt, amikor azt az ígéretet kapta, hogy egy nagy nép atyja lesz. Tíz évvel később még mindig az első gyermekére várt. Miután megpróbált hozzásegíteni ehhez az ígérethez azzal, hogy szolgálólányától, Hágártól egy fia született, még további 15 évet várt, amíg az Isten által ígért gyermek, Izsák végül világra jött. 25 év telt el reménység, aggodalom, várakozás és csalódás között hánykódva – azonban Ábrahám sohasem kételkedett Istenben! Végül Isten beteljesítette ígéretét, és tőle származott Izráel népe. Ma újra azt szeretném mondani Istennek: igen, remélek és bízom Benned, még akkor is, ha nem látom azonnal, mi az oka annak, amit teszel.

66

Csütörtök


A főpap kiemelt szerepet játszott. Ő felügyelte a többi papot. Évente egyszer, a Kiengesztelődés napján, a különleges áldozati szertartások után a főpap belépett a templomba, a Szentek Szentjébe, hogy ott a nép megbocsátást kapjon bűneiért. Mégis több száz évvel azelőtt, hogy Mózes megkapta a törvényeket és Izráel népe egyáltalán létezett volna, megjelent a 1 Mózes 14,17-20-ben Melkisédek, a titokzatos király és főpap. Ő áldotta meg Ábrahámot, és ő kapta tőle a hadizsákmány tizedét. Melkisédek egy másik papi rendhez tartozik, mint a későbbi papok és főpapok.

Ennél sokkal komolyabb dolog a régi vallásos bizonyosságok lecserélése, amely Jézus Krisztusra tekintettel igen fontos egy főként judaizmus által formált ember számára. Olyan gondolkodásmódokat és meggyőződéseket kell teljesen megváltoztatni, amelyek szinte teljesen áthatották egész lényét. A régi szövetség, és az ehhez kapcsolódó papi szolgálat lecserélődik egy új szövetségre, egy új, örök papi szolgálattal. A Zsidókhoz írt levél szerzője azon fáradozik, hogy minden érvet felmutasson, amiért szükséges volt a régi rendet újjal felcserélni.

Ő Jézus egyik előképe, és tőle indul egy átfogó ív a régi szövetségtől egészen az új szövetségig. Ezek már a üdvtörténet elején megalapozzák azokat az eseményeket, amelyek sokkal később a jövőben fognak megtörténni. Ugye milyen jó tudni, hogy Isten már ilyen régen előkészítette és megingathatatlanná tette terveit velünk, emberekkel?

Bár én nem vagyok zsidó, mégis látom, hogy az én életemben is vannak régi, emberi szabályok, amelyeket Jézusnak kell felváltania: az elvárás, hogy nekem magamnak kell teljesítenem valamit, hogy „jó legyek“ Istennél; a hajlam, hogy saját bölcsességemre támaszkodjak; a kívánság, hogy saját magam helyezzem a középpontba … Hálás vagyok Jézusnak, a Főpapnak, hogy tele türelemmel és szeretettel új életet mutat, és erre el is hívott engem.

Szeptember

25.

Ahogy a ködös szürkeség korlátozza a látásom, úgy ezt teszi az emberi mivoltom anyagból való természete is. A földi dolgokhoz vagyok kötve, és amíg ezen a földön vagyok, Isten mennyei világának látása zárva van előttem. Mivel a mi szemünk nem láthatja Isten valóságát, a bibliai íróknak nagyon fontos, hogy számunkra érthetővé tegyék, mi történik a láthatatlan világban. Jézus kereszthalála egy történelmi esemény, amelyet emberek tanúsítanak. De az igazi jelentése túlmutat ezen: Ő ezzel a megbékélés egyedülálló áldozatát mutatta be, amely lehetővé teszi számunkra, hogy Istenhez jussunk. Ő, mint egy új rend főpapja, nem egy kőből épített templomba lépett be, hanem közvetlenül Isten jelenlétébe. S mindig ott van ma is, mint a mi állandó szószólónk. A törvények nem tudták az igazi megváltást elhozni. Feladatuk az volt, hogy az emberek tisztában legyenek a lelki valósággal. A mennyei igazságból csupán ízelítőt adtak, amelyet csak Jézus tudott teljessé tenni. Keresztyénként megvan az az előjogunk, hogy Isten új szövetségének részesei lehessünk, amely bennünket nemcsak Isten szolgáivá, de gyermekeivé is tesz.


67

29.

30.



Vigyázat! Útépítés!

A másolatok vége

Múlt hétvégén a szüleimet látogattam meg és ezért pár órát úton voltam országunk autópályáin. Hálás vagyok minden útépítés nélküli szakaszért, és a nagy táblákat mindig vegyes érzelmekkel olvasom: „Itt Önnek építünk!” Általában kedvesen megadják, hogy ez az egész mikor lesz kész. A korlátozásra vonatkozó minden elégedetlenségemtől – és az idegesítő sebességkorlátozástól – függetlenül persze igaz: itt nekem is építkeznek!

Az interneten egy ideje már lehetőség van virtuális városnézéseken részt venni. Ehhez kamerás járművek bejárták az egész országot, és képeket készítettek az utcákról és házakról. Én meg ülhetek a számítógép előtt, és megnézhetem például Budapestet úgy, mintha ott lennék. De csak majdnem. Mert azért mégsem lehet ezt azzal a tapasztalattal összehasonlítani, amikor ténylegesen ott vagyok a helyszínen. A képek mindig csak másolják a valóságot, és nem ők maguk a valóság.

A mai zsoltár 9b verse is egy útépítésről szól. Dávid építési munkálatokra kéri Istent az előtte álló életútra vonatkozóan. Szó szerint így hangzik ez: „egyengesd előttem az utat!” Dávid tudja, hogy szüksége van hűséges Istenének vezetésére és beavatkozására, hogy megtalálja a helyes utat az istentelenség minden zűrzavara és a saját elégtelensége közepette. Dávid azt feltételezi, hogy Isten terve az ő személyesre szabott útvonalára már készen van, és csak a kivitelezésre vár. Ez nagy bátorítás számomra. Az elkövetkezendő napokban szeretném ezt az imádságot őszinte szívvel elmondani, és izgatottan várni, hogy az én Istenem hogyan készíti előttem az Ő (!) útját – a nagy és kis dolgokban egyaránt. És nem akarok majd az útépítéssel járó kényelmetlenségek miatt bosszankodni …

Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Zsoltárok 27,11

68

Hétfő


Hasonló módon a rituális szabályok, amelyeket Isten a népének adott, a lelki valóság alapvető szempontjait képezik le. Azt szemléltetik, hogy Isten milyen szent, és hogy az embert bűnössége elválasztotta Istentől. Azt mutatják, hogy minden bűnnek megvan az ára, és megtisztulást kell keresnünk, ha Isten parancsolatai ellen vétkeztünk. De egyetlen áldozat sem tud igazi, mély, alapvető változást létrehozni az Isten és az ember közötti kapcsolatban. Minden, ami történik, ideiglenes marad. Az egyetlen áldozat, amely által valóban teljesen új kezdődik el, az Jézus Krisztusé. Általa van vége a másolatok idejének. Ő az igazi Szabadító. Jézusban megkapaszkodhatom. Ő meghalt értem, tehát megbocsátást nyerek. Ő szeret engem, ezért értékes vagyok. Ha az életem ezekre a lelki valóságokra építem, akkor szilárd talajon áll a lábam!

Impresszum Szerkesztők: Komlósi Erzsébet Christiane Roesel Szerzők: Kirsten Brünjes Ulrike Chuchra Ulrike Gloger Dagmar Gollatz Charis Haska Dagmar Hees Kathinka Hertlein Sabine Klein Heike Lippmann Susanna Oppliger Christiane Rösel Margitta Rosenbaum Marion Rühl Susanne Schäfer Milena Sêlemba Regula Studer-Schafflützel Eva Walldorf Magda Wassmer Tölgyes-Busz Emese

Fordítók: Borbély Katalin Csernovics Szidónia Deliné Neuheuser Anikó Detre-Simovits Mónika Fekete Brigitta Fövényi Emese Halász Kinga Ötvös Dániel Klaus Szilvia Laki Zita Márton Krisztina Pásztorné K. Szabó Mária Seel Klára Szilágyiné Missura Johanna Tihanyiné Szeverényi Zsuzsa Verner Katinka Lektorálta: Derzsi Ildikó Markovits Somogyi Rita

Nyomda: O. A. Invest Kft 1163 Budapest Cziráki út 26-32. Eredeti kiadó: © Bibellesebund e. V. 51709 - Marienheide Industriestr. 2 Deutschland Magyarországon kiadja: © Szentírás Szövetség 1091 Budapest Kálvin tér 8. (A kiadvány bármely részének felhasználáshoz vagy sokszorosításához a magyar kiadó engedélye szükséges, kivéve rövid idézetek folyóiratokban és elemző cikkekben.)

Illusztrációk és nyomdai előkészítés: Georg-Design, Münster www.georg-design.de


69

Kérjük, megrendeléséhez töltse ki az alábbi sorokat:

lélekfrissítő Bibliaolvasó

vezérfonal nőknek

■ Éves előfizetés 2080 Ft (520 Ft/negyedév + postaköltség) __ db ■ Aktuális negyedévi szám 590 Ft (+ postaköltség) __ db ■ Következő negyedévi szám 590 Ft (+ postaköltség) __ db További kedvezmények csoportos éves előfizetés esetén (10 db-tól)! Érdeklődjön szerkesztőségünkben! Éves előfizetés esetén a kiadványt a továbbiakban negyedévente folyamatosan küldjük, lemondásig.

A Szentírás Szövetség egyéb kiadványai Ismerkedés a Bibliával gyermekeknek (3 évfolyam, negyedévenként, kedvezményes)

■ Éves előfizetés ■ Egy negyedév

Új sorozat‼

1000 Ft (+ postaköltség) 250 Ft (+ postaköltség)

__ db __ db

Útjelző fiataloknak (negyedévente, folyamatos) ■ Éves előfizetés 1640 Ft (+ postaköltség) ■ Egy negyedév 410 Ft (+ postaköltség)

__ db __ db

■ Páratlan helyzet

1600 Ft (+ postaköltség)

__ db

Kereszt-kérdések ■ 1 db ■ 2 db

1600 Ft (+ postaköltség) 2000 Ft (+ postaköltség)

__ db

„Vegyél egyet a barátodnak/barátnődnek is!”

Egy lépéssel tovább…

A megrendelő adatai:

Megjelent a Szentírás Szövetségnél a sorozat első kötete:

Jézus Követése Hétrészes, interaktív sorozat csoportos bibliatanulmányozásra, vezetőknek szóló jegyzetekkel, mely alkalmas a Kereszt-kérdések sorozat folytatására A Lukács evangéliuma 9-12 alapján együtt keressük a választ arra: ● Mit jelent valójában Jézus követése? ● Hogyan lehetünk Jézus tanítványai a gyakorlatban? ● Pénzügyeink, imádságunk Isten kezében van? ● Miért veszélyes a képmutatás? A bibliatanulmányozó munkafüzet segítségével végigkísérhetjük Jézust útban Jeruzsálem felé, és megtanulhatjuk a tanítványokkal együtt, mit jelent Vele járni a mindennapokban. További információkat talál a honlapunkon: www.szentirasszovetseg.net

Név Kérjük, a kitöltött megrendelőlapot zárt borítékban küldje vissza címünkre:

Lakcím

Szentírás Szövetség Budapest Kálvin tér 8. 1091

Telefonszám

Megrendeléseket e-mailben és telefonon is elfogadunk. megrendeles@ szentirasszovetseg.net 06-1-216-5115

Szívesen vennék részt a Lélekfrissítő terjesztésében gyülekezetemben, közösségemben

E-mail cím (ha van)

■ – igen

■ – nem

Dátum, aláírás

70



71

2013 Júl. Szept. szentírás szövetség szentírás szövetség

Recommend Documents