ÚTINAPLÓ MÓRI RADNÓTI MIKLÓS ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS TAGINTÉZMÉNYEI
FELVIDÉKI KINCSKERESŐ 2013. SZEPT. 16-20.
BGA-13-HA-01-0204 SZ. PÁLYÁZAT
2013. szeptember 9. Előkészítő óra A Határtalanul program előkészítő tanóráján játékosan ismerkedtünk meg a Felvidékkel kapcsolatos tananyaggal. Földrajzi ismereteinket Ági néni bővítette, ahol előkerültek vaktérképes feladatok, kirakók, activity feladványok és az ismert „Amerikából jöttem” játék is. Történelmi és irodalmi témában Orsi néni kalauzolt el minket. Ehhez a digitális táblát és az internetet is felhasználtuk. Megnézhettük híres irodalmi alakok filmes formában elkészített életrajzát, majd képfelismerés következett. A legérdekesebb foglalkozás a könyvtárban és a számítástechnika teremben zajlott. Az internetes és a könyvtári gyűjtőmunka során a felvidéki várakról kerestünk adatokat (várak tulajdonosai, várak felülnézeti rajza, mondavilág). Én nagyon jól éreztem magam az előkészítő órák során. A könyvtári óra tetszett a legjobban, mert ott nagyon sok érdekes rejtvénnyel, feladvánnyal, játékos fejtörővel készült Maja néni. Megfigyeltük az egyes híres felvidéki családok családi címereit, majd kiszíneztük őket. Sőt mindenki tervezhetett magának is nemesi címert. Én egy sárkányt formáltam meg a címeremben. A nap lezárásaként Zita néni táncolni tanított bennünket, így elevenítettük fel a magyarság közös tánckultúráját. 2013. szeptember 13. Fakultatív Előkészítő tevékenység A fakultatív előkészítő délután során egy igazi játszóházba csöppenhettünk kincsesbányai és pusztavámi társainkkal együtt. Nagyon sok izgalmas próbatétel várt a csapatokra. Az első állomáson Timi néninél egy igazi középkori játékkal ismertetett meg minket. Ez abból állt, hogy egy csőből előbukkanó diókat kellett kalapáccsal összetörni,. Nagyon élveztük. Az én rekordom 1 perc alatt 18 dió volt. A második állomáson azonosítani kellett a leírásokból, hogy melyik híres felvidéki városban járunk. Amennyit eltaláltunk, azokat a térképen is meg kellett mutatni. A
digitális táblán még a kirándulás útvonalát is berajzoltuk. Párosítani kellett a várakat a leírásukkal, sőt még a bányavárosokat is meg kellett keresni. A harmadik állomáson Erika néni a híres magyar családok életével ismertetett meg minket. Ki kellett találni egy rövid leírás alapján, hogy melyik családról szól a szöveg. Ehhez még betűrejtvényes segítséget is kaptunk. A mi csapatunknak ez volt a legnehezebb feladata. A legnépszerűbb állomása a várépítés volt. Itt Teri néni felügyelte a tehetséges építőmestereket. Ez nagyon jó volt, mert a fakockákból épülő vár készítése alatt kibontakozhatott a fantáziánk. Mivel a mi csapatunk lányokból állt, a várunk kastélyra sikeredett. Tele volt lépcsőkkel és boltíves kapukkal. Az ötödik állomáson dalra fakadtunk és megtanultuk, hogy a Petri gulyás, az nem egy felvidéki étel. Sőt még meg kellett oldanunk egy-két activity feladványt is. A hatodik állomáshoz sok türelem kellett, mert a kirakóból két képet is ki lehetett tenni. Az egyik egy felvidéki térképet ábrázolt, míg a másik pedig egy Selmecbányai városrészlet volt. Nekünk jól sikerült ez is. Hetedik állomáson: Kérdésekre kellett válaszolni, a madari iskola névadójáról, Édes Gergelyről. Ez is nagyon jó volt, mert megmutathattuk, mit tudunk az előzetesen kiadott életrajz „adathalmazából”. Ezt rejtvények is segítették. Kevés hibával teljesítettük a feladatot. Jól éreztük magunkat ezen a délutánon és nagyon vártuk már, hogy a jövő héten együtt utazhassunk a madari gyerekekhez.
2013. szeptember 16. hétfő A létszám ellenőrzése után, hatalmas csomagokkal terheltük meg a két autóbuszt, amelyet hamar birtokba vett a 80 tanuló. A buszon csatakiáltást rögtönöztünk, és izgatottan vártuk a nap eseményeit. Bejelöltük az útvonalat egy utazási térképbe és azt is megterveztük, hogy hány kilométeres sebességgel kell haladnunk ahhoz, hogy a kijelölt célállomásokat időben (Madar, Selmecbánya) elérjük. Utunk során kíváncsian néztük az érdekes helységnév táblákat, és a különlegesen szép tájat. Örömmel vettük tudomásul, hogy a határ már teljesen nyitott volt és szabadon kellhettünk át a Dunán, amikor már egy új országba érkeztünk. Komáromot ugyanis kettészeli a Duna. Már a buszon megbeszéltük az általános viselkedési szabályokat, az udvarias köszönést, hogy a fogadóinkat szlovák nyelven is köszönthessük. (Jó reggelt, Jó estét, Köszönöm, Viszont látásra.) Utunk első állomása a szlovákiai Madar volt, ahol a falu népiskolája nagy szeretettel fogadott bennünket. Közös műsorral köszöntöttük egymást és átadtuk a mi iskoláink üdvözletét és ajándékainkat a házigazdáknak. (focilabda, édesség, 80 db magyar nyelvű könyv) A műsorban szép megemlékezést tartottunk a madari iskola névadója Édes Gergely tiszteletére, majd közös énekléssel zártuk a verses, zenés, powerpoint-os műsort. Ezután a házigazdák megvendégeltek minket, majd bemutatták iskolájukat, amely egy csodálatos templom szomszédságában található. Érdeklődéssel néztük tantermeiket, amelyek hasonlóak az otthoniakhoz. Az itt folyó oktatás nagyrészt magyar nyelven történik, és minden nap egy óra szlovák anyanyelvű. Náluk a tanulók értékelése pont fordítottja a mi hazánkénál, vagyis az 1-es a legjobb, és az 5-ös a legrosszabb osztályzat.
Az iskola szép emléktáblával adózik Édes Gergely névadójának, amely előtt mi is tiszteletünket tettük és megkoszorúztuk a lelkész-költő domborművét. Irodalmi vonatkozású beszélgetést is folytattunk Jókai Mór híres regényeiről
(Fekete
gyémántok), Mikszáth Kálmánról, aki az ország ezen vidékén élő palócok életéről több művében megemlékezik. Ezt követően barátságunk jeléül egy Magyarországról hozott jegenyefenyőt ültettünk el. A fa mellé emléktáblát állítottunk, megemlékezve a Határtalanul programról. Ezután az Alacsony-Tátra felé vettük utunkat, amely festői szépségű kilátást nyújtott, az első tanulócsoport megkezdte az útinapló készítését, miközben két diák követte a térképen az útvonalat. A buszon jó hangulatban vidáman telt az idő, elénekeltük a Petri gulyás című dalt, Édes Gergely szerzeményét, amelyet már a kirándulás előtt megtanultuk. Két és fél órás gondtalan utazás után megérkeztünk a szálláshelyre, amit izgatottan vettünk birtokba. A tanulók elosztották a csoportot 3 és 4 fős szobákba, majd a táskákból történő kipakolást követően az osztályfőnökök a személyi higiénia és a balesetveszélyeire hívták fel a figyelmet. Elhelyezésünk remek,a vacsora finom volt. Ezt követően egy rövid sétára indultunk a festői szépségű környéken, közben megfigyeltük a terület jellegzetes fafajtáit, növényzeteit. Hazaérkezve megbeszéltünk a következő napi programokat, s kijelöltük a napló és a fotók készítőit. Megbeszéltük a „ház-szabályt”, amelynek betartását mindenki számára elfogadhatónak és követendőnek tartottunk. (napirend, tisztálkodás, állag megóvás, udvariasság,
vendéglátóinkkal
és
társainkkal
szembeni
udvarias
magatartás,
segítőkészség) Fürdés után fáradtan tértünk nyugovóra.
2013. szeptember 17. kedd Az éjjeli zuhogó eső után örültünk a reggeli kis napsütésnek, mivel a délelőtti program Selmecbányán várt ránk Játékos barangolás a belvárosban címmel. Mosakodás és reggeli után elindultunk az első felfedeznivaló bányavárosba.
A buszról leszállva először felsétáltunk a Leányvárhoz, ahol meghallgattuk a várhoz kapcsolódó mondát. Csoportokat alkottunk és megkaptuk a feladatlapokat, melyek segítségével fel kellett fedeznünk Selmecbánya látnivalóit, nevezetességeit, épületeit. Megkerestük és lerajzoltuk a Piargi-kaput, elhaladtunk a Klopacska mellett, melyről megtudtuk, hogy régen a bányászoknak jelezte a műszakváltás idejét, felmásztunk az Óvárhoz, majd újra le. A városháza toronyórájának felcserélt mutatóit mindenki viccesnek találta. A Szent Katalin templomot csak kívülről nézhettük meg, mert be volt zárva. A Szentháromság téren újabb rajzos feladat várt minket: Selmecbánya város címerét kellett lemásolnunk a szoborról. Ezt bizony elsőre eltévesztettük, a három címer közül rosszat választottunk. A régi evangélikus líceum nagyon romos állapotban van. Oldalán tábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor valaha itt tanult. Megoldottuk az utolsó feladatot is, megnéztünk még néhány szép épületet, vásároltunk egy kis selmeci emléket, majd visszatértünk a szállásra ebédelni. Ennek örültünk, mert a városnézésben megéheztünk. Egy kis pihenő után újra felkerekedtünk. Most a város határában, a szabadtéri bányászati múzeumnál állt meg a buszunk. Kíváncsiak voltunk, mi vár ránk, mert tudtuk, hogy egy igazi, egykor működő bányát fogunk megnézni a föld alatt. Egy rövid film megnézése után felöltöztünk „bányászruhába” esőkabát szerű köpeny, sisak, lámpa) és lementünk a föld alá. Megnéztük, régen hogyan bányászták az érceket, milyen eszközöket, gépeket használtak, milyenek voltak a bányajáratok. Nagyon érdekesnek találtuk. A föld alól kijőve az egyre jobban zuhogó esőben gyorsan megnéztük a felszíni kiállítást, ezután visszabuszoztunk a szállásra.
A nap hátralevő részében szabadidőnk volt, vacsoráztunk, sakk-bajnokságot rendeztünk. Élményekkel teli, izgalmas nap volt.
2013. szeptember 18. szerda Reggel 7 órakor volt az ébresztő. A reggeli elfogyasztása után Bajmóc felé vettük utunkat. Az út során megfigyelhettük a felvidéki táj csodálatos szépségét, az ősz színeit, a Garam-patak völgyét. A vár történetéről már voltak ismereteink, de már alig vártuk, hogy teljes valójában is megtekinthessük. Iskolánk tanulói bemutatták termenként haladva társaiknak a vár történetét, a látnivalókat. A diáktársak tisztelettel és érdeklődéssel hallgatták egymást. A helyi idegenvezető segítségével még sok érdekességet tudhattunk meg. Érdekes monda jutott tudomásunkra a Pálffy család címeréről. Számunkra a legszebb szoba az aranyterem volt, melynek mennyezetét borókafából faragták és aranyfüst díszítéssel látták el. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a falakról a történelem „beszélt” hozzánk, a tapétán királyaink arcképei tekintettek le ránk. A vár alatt egy Cseppkőbarlang található, melyben kőkorszaki leleteket is felfedeztek. Ez a helyiség központi helyet foglalt el a vár életének mindennapjaiban, hiszen innen nyerhették a várlakók az életet adó vizet. A vár látogatása után elfogyasztottuk a finom ebédet, majd megtekintettük az állatkertet. A várat elhagyva ismét buszra szálltunk és Körmöcbánya felé vettük utunkat. Megérkeztünk Körmöcbányára, az arany és a pénzverés történelmi központjába. Megtekintettük a pénzverdét, mely már a 14. századtól működött. Felelevenedtek a történelem órákon hallott információk, a gyerekek nagy érdeklődéssel követhették nyomon a pénz születésének útját. A vitrinekben Károly Róbert arany dukátjai, I. István érméi és még sok más történelmi fizetőeszköz csillogott. A városi múzeumban több szinten csodálhattuk meg a bányászati emlékeket, a modern pénzkészítés eszközeit.
Utunkról hazatérve elfogyasztottuk a vacsorát, majd a kirándulás során szerzett ismeretekről, az iskolában a felkészítések alkalmával megismert tudásról vetélkedő formájában tettünk tanúbizonyságot. A versenyen a legnagyobb tetszést aratott feladat a pénz élére állítása volt.
2013. szeptember 19. csütörtök Szép napsütéses reggelre ébredtünk. Reggeli után Besztercebánya felé vettünk utunkat. Rövid séta után érkeztünk a város központjába a Szlovák nemzeti felkelés térre, ahonnan a tanulók csoportokban indultak el az egykori virágzó bányaváros nevezetességeinek megtekintésére. Közösen megmásztuk az óratornyot, ahol csodálatos panoráma nyílt a térre. A belváros térképén előre bejelölt nevezetességeket kellett megkeresnünk és fotókat készíteni róluk: a reneszánsz és gótikus stílusú lakóházakról, a Szent Erzsébet és a Szűz Mária templomról, a városházáról, és a Thurzó-házról, melyben történeti és bányászati kiállítást is megnéztünk. Majd utána szabadprogram keretében lehetőség nyílott ajándékvásárlásra is. A szállásra visszautaztunk az ebédünket elfogyasztani. Jellegzetes felvidéki étellel vártak bennünket. (knédli) Délután elgyalogoltunk a közeli Bacsó-falvi tóhoz, ahol 7 csoportban kalandtúrán vehettünk részt. Szénrajzot készítettünk a várakról, megismerkedtünk a bányászok himnuszával, a bányászat főbb kellékeivel (képfelismerés), puzzle-t raktunk ki a bányavárosokról. A hét állomás mindegyikén alapos próbát álltunk ki, a most szerzett ismereteink felelevenítésével. Tanáraink számos kérdést tettek fel a nemesfém bányászat múltjáról, Selmecbánya történetéről, az arany és ezüst bányászat nehézségeiről, a nemesfémek értékéről. (klopácska, metángáz érzékelése madárral, a bányaló,
1 tonna kő 2-3gramm arany) A játékos vetélkedést követően, kesztyűt
húztunk, és a tó környékén összeszedtük a hulladékot, amit aztán szelektív gyűjtőkbe helyeztünk el. Szorgos munkánk jutalma szlovák édesség volt. Visszasétáltunk a szállásunkra, majd rendszereztük az este bemutatandó fotókat.
Ezután a délelőtti csoportok az ebédlőben elkészítették Besztercebánya részletes térképét a nap folyamán készített fotókból és rajzokból. Hogy kinek mennyire sikerült megismerkednie a város történetével, azt egy totó kitöltésével mérhettük le. Az utolsó itt töltött esténket egy tréfás ki mit tud zárta. Egy tanulócsoport vállalta, hogy elkészíti az útinaplókból a fotókból összeállított interaktív anyagot, melyet a holnapi nap során fogunk bemutatni Madaron. 2013. szeptember 20. péntek A reggel a poggyászok összepakolásával és a szobák rendbetételével indult. A felgyülemlett hulladékot külön osztályozva nejlonzsákokba gyűjtöttük és a vendéglátónk által kijelölt helyre vittük. Valamennyi szobát tüzetesen ellenőriztünk (ágynemű lehúzása, nyílászárók, konditerem rendje, stb.) Reggeli után bepakoltunk a buszba, majd Léva felé indultunk. A várról a tanulók készítettek előzetes feladatként bemutatóanyagot. Az egyik csoport a földrajzi adottságokról és a vár fekvéséről számolt be. A második csoport a végvárak történelmi szerepéről beszélt. A harmadik csoport Léva várának tulajdonosairól adott rövid áttekintést, míg végül a negyedik a vár jelenlegi működéséről számolt be. A vár megtekintése után meglátogattunk a Barsi múzeumot. A vár tövében fogyasztottunk el ebédünket. Ismét útra keltünk, ezúttal a Madari iskola felé, ahol újra találkozhattunk az „Édes” tanulókkal. Finom uzsonnával fogadtak bennünket, melynek elfogyasztása után sor került az utunkról készült bemutató levetítésére. Ezt követően birtokba vettük a focipályát, ahol először váltóversenyen, és métán mértük össze ügyességünket. A délután legizgalmasabb eseménye a focimeccs volt, melyen mindkét csapat sok góllal örvendeztette meg a lelkes közönséget. Eredményhirdetés után megköszöntük vendéglátóink kedvességét, mi is meghívtuk őket a mi iskolánkba. Késő délután indultunk célállomásunk Mór felé, ahol már izgatottan vártak bennünket szüleink és tanáraink. Feledhetetlen szép napokat tölthettünk a Felvidéken, sokat tanultunk, szép élményekben volt részünk, soha nem felejtjük. Köszönjük szépen!
2013. szeptember. 23. Értékelő óra
Az értékelő tanórán páros munkával, egyéni munkával és csoportosan is dolgoztunk. Az én csoportomnak az volt a feladata hogy a kirándulás 4. napját mutassa be. A Besztercebányai belvárosi séta során sok látnivalóval gazdagodott a csoport. Ezeket a rajz órákon is tudjuk mag hasznosítani. A közös élmények is előkerültek. A fiúknak különösen tetszett a délutáni akadályverseny, amiről rövid leírást is készítettek. Az ezekről készített fotók az osztálytermünket díszítik. A csoportok munkáját ezután összesítettük, majd egy rövid prezentációt készítettünk közösen. 2012. október 8. Nemzeti összetartozás napja
Iskolánkban egy nagyon érdekes programra került sor október 7-én. Ez volt a nemzeti összetartozás napja. Minden osztály előzetes feladatot kapott: menetlevél készítése és csatakiáltás kitalálása. A témanapon sokféle érdekes feladattal találkoztunk. Kirakót raktunk ki, ami a magyarsággal kapcsolatos képeket tartalmazott (térkép, jelképek), rövidfilmek tekinthettünk meg a nagyvilágban élő magyarokról, hangulatos táncot tanultunk meg, ügyességünket
teszteltük
lufik
segítségével,
emlékezhettünk a határontúli magyarságra.
és
végül
a
Barackfa
dalával
A legizgalmasabb feladat az internetes gyűjtőmunka volt. Itt nemcsak a tanár bácsi által megadott fogalmak jelentését kerestük meg, hanem olyan „hungarikumok” képeit is, ami a magyarság legfontosabb jelképeit tartalmazza. A feladatok lezárásaként a magyar Himnusz részleteit gyűjtöttük össze, majd közösen elénekeltük nemzetünk egyik legjelentősebb dalát. A programra a Mária Rádió is ellátogatott és riportot készítettek velem is. Otthon anyukáméknak el is dicsekedtem vele.
