Irány Norvégia!!! A Tempus Közalapítvány Student Climate Research Campaign, A European approach to Earth Observations and Phenology in the GLOBE című programjában vesz részt iskolánk. Ebben a Comenius-projektben Európa tizenkét GLOBE-iskolája vesz részt. Hollandia (két iskolával), Olaszország, Horvátország, Németország, Norvégia, Csehország, Spanyolország, Lettország (két iskolával), valamint Magyarország. Hazánkat a Szolnoki Műszaki Szakközépés Szakiskola Pálfy- Vízügyi Tagintézménye és a Bibó István Gimnázium képviseli. A program során az országok két nagy csoportban fognak dolgozni. A bibósok a Föld műholdas megfigyelésével és az aeroszolok vizsgálatával foglalkoznak, míg a mi kutatási területünk a fenológia . A diákok a találkozókon megosztják egymással kutatási tapasztalataikat, bemutatják mérési, vizsgálati eredményeiket. A projekt megvalósítása során tudósok, különböző szervezetek is segítik az ifjú kutatók tevékenységét. Ezen pályázat keretein belül a 2011./2012. tanév első félévében a tavalyi év novemberében iskolánk rendezte meg az első konferenciát. Következő állomásunk Norvégia volt, ahová 2 tanár és 4 diák kapott lehetőséget elutazni. Erre az egy hétre, amely idén május 13-18.-ig tartott, a diákok így emlékeznek vissza: „ Hatalmas lehetőséget kaptunk, amelynek mindannyian rettentően örültünk. Izgatottan készültünk az utazásra, hiszen közülünk csak kevesen ültek még repülőn és ilyen messzire még senkinek nem volt alkalma elutazni. A pakoláskor a bőröndök kicsinek tűntek, hiszen nem tudtuk milyen idő vár ránk és szerettünk volna apró ajándékokkal kedveskedni a befogadó családoknak is, akik egész héten gondoskodtak rólunk. Az első repülés élményét azt hiszem, soha nem fogjuk elfelejteni. Az izgalom és a rengeteg látnivaló nem hagyott minket pihenni. Egy dologban most már biztosak lehetünk, a felhők felett tényleg mindig kék az ég. Már az oda út is rengetek új élményt adott nekünk, átszálltunk Amszterdamban egy másik gépre és újra átélhettük a felszállás és a leszállás minden jó és kevésbé kellemes érzését. Körülbelül 12 óra utazás után megérkeztünk Sandefjordba, ahol két norvég tanár várt minket, Kjetil Sørum és Jørn Andersen, velük Magyarországon is találkoztunk már. Mivel mi egy nappal korábban érkeztünk, mint más országbeli kutatótársaink, ezért kijöttek elénk a reptérre és elvittek minket egészen az általános iskoláig, ahol aznap este aludtunk. Az iskolába vezető úton elmerültünk a táj szépségében, lenyűgöző volt a rengeteg erdő és a hatalmas sziklák látványa, akkor még nem is sejtettük, hogy ez csak a kezdet. Elfoglaltuk szálláshelyünket és megágyaztunk magunknak egy tanteremben, nagyon kalandos volt egy iskolaépületben nyugovóra térni. A késő délutáni órákban Kjetil meghívott minket a saját házába és vendégül látott egy spagetti vacsorára. Vacsora után vele és három gyermekével együtt egy kis sétát tettünk a környéken egészen a tengerpartig, ahol kagylókat gyűjtöttünk. Észre sem vettük, hogy mennyire telik az idő, hiszen ott sokkal később sötétedik, mint idehaza. Mire lefeküdtünk éjfélt ütött az óra. A következő nap hazamentünk a befogadó családokhoz. Egyetértettünk abban, hogy jobb helyünk nem is lehetett volna. A családok nagyon segítőkészek és kedvesek voltak velünk.
Hétfőn elkezdődött a hivatalos program. Első nap az általános iskolában kezdtünk. Az igazgató úr köszöntője után a diákok egy kis műsorral készültek nekünk, nagyon aranyosak voltak énekeltek nekünk egy kedves kis dalt. Ezután következett a munka, minden ország az általa kiválasztott fákról megtartotta a kiselőadásait angol nyelven. A miénk is szerencsére nagyon jól sikerült, bár kicsit izgultunk miatta. Ebéd után erdei sétára mentünk a közeli természetvédelmi területre. Egy erdész kíséretével felderítettük a környéket és közben nagyon sok kirándulóval találkoztunk. Lenyűgöző volt látni az érintetlen erdőket, amelyeket csak a kiránduló ösvények törtek meg helyenként. Este mind visszatértünk a családokhoz. Másnap a tengerparton sétáltunk egy nagyot, miközben meghallgattunk egy érdekes előadást a morénák kialakulásáról. Ezen a sétán elvesztettük az olasz tanárnőt, akit annyira lenyűgözött a látvány, hogy fényképezés közben elszakadt a csoporttól és az egyik ösvény elágazásánál rossz irányba indult. Szerencsére gyorsan előkerült, így ez a nap is boldog véget ért. Szerdán még a tanáraink a megbeszélésen voltak mi külföldi diáktársainkkal együtt országok közötti rakétaépítő versenyen vehettünk részt. Büszkék vagyunk magunkra. Hiszen a mi rakétánk repült a legtávolabb, így ezt a kis versenyt megnyertük. A délután tanárainkkal és a befogadó családdokkal együtt egy kalandparkban töltöttük. Biztosító kötéllel a derekunkon a fenyőfák között több tíz méter magasságban és zúgó folyóval a lábunk alatt sikeresen helyt álltunk. Estére mind nagyon elfáradtunk és éppen csak letettük a fejünket a párnára azonnal el is aludtunk. Csütörtökön részt vettünk a Norvég Nemzeti Napon. Kokárdát tűztünk a szívünk fölé és a többi nemzettel együtt büszkén, énekelve vonultunk végig a városon. Csodálatos volt látni mennyire büszkék a történelmükre. Minden ház udvarán norvég zászló lobogott, a felnőttek, a gyerekek, de még a kutyák is nemzeti színekben, népviseletben vonultak fel. Egész nap felvonulások voltak az egész országban, a tv-ben is csak ezeket közvetítették, még külföldről is. Az utolsó napon az óceánon hajóztunk. A végtelen lenyűgöző volt, a fjordok gyönyörűek. A hajóút során a spanyol és az olasz gyerekek félelmet nem ismerve a hajó orránál álltak és a felcsapó hullámok miatt csurom vizesek lettek. Egy sziget volt a célállomás ahol körsétát tettünk, ezt a szigetet egy nagyon gazdag ember vásárolta meg a munkásainak, hogy tudjanak hol pihenni, de most senki nem volt ott csak mi. Ebédre ráklevest ettünk, ami nagyon ízletes volt. Visszafelé megálltunk egy világítótoronynál, mászkáltunk a hatalmas sziklákon és csodáltuk a nyugodt óceánt. Este a családok összegyűltek és egy kis búcsú buli keretein belül köszönhettünk el egymástól. Nagyon gyorsan elrepült ez az egy hét. Bár mindenkinek nagyon hiányzott a családja, mégis nehéz szívvel búcsúztunk el Norvégiától. ”
Képek az utunkról:
