NAIH nyilvántartási szám: 40689
JELENTÉS az AJB-2618/2012. számú ügyben
Előadó: dr. Kozicz Ágnes, dr. Ottrok Viktória
2012. június
Jelentés az AJB 2618/2012. számú ügyben Az eljárás megindítása Az idei évben indított „A Munka Méltósága” című munkajogi projekt keretében a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetét is vizsgálom. A demográfiai változások következtében az egyre zsugorodó munkaerőpiac problémájával szembesülve, az Európai Tanács 2006-os tavaszi ülésén rávilágított arra, hogy a lehető legjobban ki kell aknázni a munkaerőpiacról kirekesztett emberek kihasználatlan potenciálját és a fogyatékos személyeket ezen a téren a kiemelt fontosságú csoportok közé sorolta.1 A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási szintje Európa-szerte drámaian alacsony; helyzetük javítása, és a fogyatékos emberek bevonása nélkül nem teljesíthető az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának azon célkitűzése, hogy 2020-ra 75%-ra emelkedjen a 20 és 64 éves korosztály foglalkoztatási rátája.2 Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy ugyan előrelépésekről számolhatunk be a fogyatékosságügyet érintő jogszabályok területén, a fogyatékos embereket azonban továbbra is aránytalan módon kirekesztik a munkaerőpiacról. A vizsgálat során áttekintettem a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét előmozdító hazai szabályozást és gyakorlatot; valamint az eljárás kiterjedt arra, hogy mennyiben érvényesülnek Magyarországon az ENSZ Egyezményben előírt követelmények a munkavállalás, munkavégzés területén. A vizsgálat célja a fogyatékossággal élők munkavállalási lehetőségeinek, a munkaerőpiacon „versenyképes” tudású fogyatékossággal élők munkáltatásának feltérképezése volt. A fentiekre tekintettel az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (Ajbt.) 18. § (4) bekezdése alapján hivatalból átfogó vizsgálatot indítottam. A vizsgálat során az Ajbt. 21. §-a alapján tájékoztatást kértem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól, valamennyi kormányhivatal munkaügyi központjától, a Nemzeti Munkaügyi Hivataltól, az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól, a fogyatékossággal élők érdekeit képviselő több civil szervezettől, a Türr István Képző és Kutató Intézettől, valamint megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató munkaadók érdekképviseleti szervezeteitől. Érintett alkotmányos jogok és alapelvek – A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye és a tisztességes eljáráshoz való jog Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés „Magyarország független, demokratikus jogállam.” – A nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangja Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdés (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.
1
A fogyatékossággal élők helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-es európai cselekvési terv Jelentés a fogyatékossággal elő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról 2
2
– Emberi méltósághoz való jog Alaptörvény II. cikk „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” – Hátrányos megkülönböztetés tilalma Alaptörvény XV. cikk (1)-(2)-(5) bekezdés – (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. – (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. – A munka szabad megválasztásához való jog Alaptörvény XII. cikk (1)-(2) bekezdés (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. – Fogyatékossággal élők védelme Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdés „Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.” Alkalmazott jogszabályok -
-
-
A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (Magyarországon kihirdette a 2007. évi XCII. törvény) Európai Szociális Charta (Magyarországon kihirdette az 1999. évi C. törvény) Az Európai Unió Alapjogi Chartája A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) A szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról szóló 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható támogatásokról szóló 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 331/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 321/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet
3
-
-
-
A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet A munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet (GM rendelet) A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatás megállapításának részletes szabályairól szó 15/2005. (IX. 2.) FMM rendelet A START kártya felhasználásának, a járulékkedvezmény érvényesítésének, továbbá elszámolásának részletes szabályairól szóló 31/2005. (IX. 29.) PM rendelet 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról
A vizsgálat módszere A vizsgálat a fogyatékossággal élők munkavállalási lehetőségeinek és foglalkoztatásának a feltárására irányult, különös tekintettel arra, hogy ugyan előrelépésekről számolhatunk be a fogyatékossággal kapcsolatos jogszabályok területén – az oktatási és rehabilitációs programok, az akadálymentesítést célzó intézkedések, a fogyatékos embereket támogató létesítmények, a helyi közösségi gondozás és az otthoni gondozás segítségével megvalósuló, a független életvitel érdekében hozott intézkedések, és azon jogorvoslati mechanizmusok tekintetében, amelyek révén biztosítható, hogy a fogyatékossággal élő személyek ténylegesen élhessenek jogaikkal – a fogyatékos személyeket azonban továbbra is aránytalan módon kirekesztik a munkaerőpiacról. A munkaügyi központok a munkanélküli fogyatékossággal élő személyeknek a munka világába való belépését és beilleszkedését hivatottak biztosítani, közvetítő kapuként szolgálnak a munkaerőpiacra való bejutási esélyeiket illetően. A vizsgálat fókuszált arra is, hogy ezek a „közvetítő kapuk” – munkaügyi központok – mennyire elérhetők a fogyatékossággal élő álláskereső és dolgozni vágyó emberek számára, a jogszabályban biztosított munkaerőpiaci szolgáltatások hozzáférhetők-e fogyatékossággal élők számára és használhatók-e általuk. A vizsgálat nem tér ki a fogyatékossággal élőket foglalkoztató munkáltatók és a foglalkoztatás körülményeinek vizsgálatára, így az ésszerű alkalmazkodás megvalósulásának vizsgálatára sem. Mindezeket a projekt folytatásának keretében a következő félévben tervezem vizsgálni a munkaügyi felügyelőségek eljárása, tapasztalata és gyakorlata, és a munkáltatóktól kért tájékoztatások alapján, tekintettel a hatásköri szabályokra. A vizsgálat eredményessége érdekében megkerestem valamennyi megyei kormányhivatal munkaügyi központját, összesen 19-et, amelyek a központok és kirendeltségeik gyakorlatáról, a szolgáltatásaik hozzáférhetőségéről részletesen tájékoztattak. Az álláskereső fogyatékos személyek azonban nem csak az állami közigazgatási szerveken keresztül kapcsolódhatnak be a munka világába, ugyanis számos civil érdekképviseleti szerv segíti – pl. naprakész tájékoztatási tevékenységgel, tréningekkel, vagy adott esetben maga a civil szervezet alkalmazásával – őket az elhelyezkedésben. Ezért a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetével és elhelyezkedési esélyeivel kapcsolatban tájékoztatást kértem a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségétől, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségétől, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségétől, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségétől, az Autisták Országos Szövetségétől, a Kék Madár Alapítványtól, a Salva Vita Alapítványtól, a Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítványtól, a Fogyatékos Személyek
4
Esélyegyenlőségéért Közalapítványtól, a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítványtól, illetve a Down Alapítványtól, a Türr István Képző és Kutató Intézettől, a Magyarországi Akkreditált Munkáltatók Országos Érdekvédelmi Szövetségétől, a Védett Szervezetek Országos Szövetségétől. A megállapított tényállás A 2001. évi népszámlálásnak a fogyatékos emberek helyzetével kapcsolatos adatai - a teljesség igénye nélkül - a következőkben foglalhatók össze:3 A fogyatékos emberek létszáma az 1990. évi 368 ezer főről a 2001. évi 577 ezer főre emelkedett, arányuk a népességen belül 3,5 százalékról 5,7 százalékra változott. Mindkét adatfelvétel idején a fogyatékos és nem fogyatékos személyek korstruktúrája jelentősen eltért egymástól. A fogyatékossággal élők körében a nem fogyatékos emberekhez viszonyítva kisebb volt a gyermekek és jóval magasabb a 60 éves és idősebb személyek aránya. Az iskolázottság szintje a fogyatékosság tekintetében fontos differenciáló tényezőként értékelhető. Bár a népesség többségéhez hasonlóan a fogyatékos emberek körében is emelkedett az iskolai végzettség, de még így is 2001-ben a fogyatékos emberek iskolai végzettségének színvonala jóval alacsonyabb azokénál, akik a nem fogyatékos személyek csoportjába tartoznak. A fogyatékos személyek alacsony iskolai végzettségének, illetve az alacsony foglalkoztatottsági szintnek következménye a társadalmi kirekesztettség. A beilleszkedést nehezíti, hogy a rehabilitációs szolgáltatások csak a nagyobb településeken hozzáférhetők, az önálló életvitelt segítő eszközök beszerzése önerőből nem oldható meg.4 A településtípus szerinti adatok azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek magasabb arányban élnek községekben és kevésbé a fővárosban, valamint más városokban, mint a nem fogyatékos népesség. Így társadalmi hátrányaikat a települési egyenlőtlenségből adódó nehézségek tovább súlyosbítják. A fogyatékos emberek gazdasági aktivitás szerinti megoszlásából következik, hogy 2001-re az e körbe tartozóknak több mint fele olyan háztartásban élt, amelynek nem volt foglalkoztatott, viszont volt inaktív kereső és/vagy eltartott tagja. A fogyatékossággal élők nehéz helyzetét jelzi, hogy háztartásaikban a száz háztartásra jutó foglalkoztatottak száma csak 61, míg a fogyatékosok nélküli háztartásokban ez a szám 99. 1990 Gazdasági aktivitás
összes
2001 fogyatékos
nem nem fogyatékos fogyatékos összes fogyatékos
személyek
személyek
Foglalkoztatott 43,6
16,6
44,6
36,2
9,0
37,8
Munka-nélküli 1,1
0,7
1,1
4,1
2,0
4,2
Inaktív kereső
25,6
57,5
24,5
32,4
76,7
29,8
Eltartott
29,7
25,2
29,8
27,3
12,2
28,2
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
3
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (European Agency for Safety and Health at Work) honlapjáról http://osha.europa.eu/hu/campaigns/hwi/topic_integration_disabilities/hungary/index_html/key_national_statistic s_html (2012. április 19.) 4 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról II. fejezet 5. pont
5
A munkanélküliek aránya azonban a fogyatékos személyek körében kevésbé nőtt, mint a nem fogyatékos emberek között. Ennek talán részben az lehet a magyarázata, hogy a munkaerő-piaci szervezetrendszer kevéssé fogadta be a fogyatékos munkát keresőket, s az aktív korú fogyatékos emberek kevésbé tartják lehetségesnek, hogy munkát találjanak, és már az aktív munkakeresésről is lemondanak. A 15 éves és idősebb fogyatékossággal élő személyek döntő többsége a fentiek miatt, s egészségi állapotukra is tekintettel nem keres munkát, illetve nem tartozik a munkanélküliek közé. Ennek ellenére négy százalékuk, több mint 20 ezer fő, ezen belül 12 ezer fő munkanélküli nyilatkozott úgy, hogy munkát keres, megélhetése érdekében szívesen dolgozna. A munkát kereső fogyatékos személyek olyan fogyatékosok közül kerülnek ki, akiknek fogyatékossága kevésbé súlyos, és úgy gondolják, hogy még ilyen nehéz egészségi állapot mellett is tudnának dolgozni. Leginkább a mozgássérült és a bizonytalan kategóriájú egyéb fogyatékos személyek keresnek munkát, de a gyengénlátók és nagyothallók közül is többen jelezték munkába állási szándékukat. A fogyatékos személyek gazdasági aktivitás és a fogyatékosság összevont típusa szerint Inaktív kereső ebből: A fogyatékosság összevont Összesen Foglalkoztatott Munkanélküli rokkantsági Eltartott típusa együtt saját jogú nyugdíjas, nyugdíjas, baleseti járadékos járadékos Testi fogyatékos
100,0
7,0
1,5
85,7
42,0
37,1
5,8
Látássérült
100,0
13,0
2,9
72,3
44,1
18,8
11,7
Értelmi fogyatékos
100,0
7,0
47,2
8,5
33,1
44,6
Hallássérült
100,0
11,0
2,0
77,2
52,1
16,4
9,8
Egyéb fogyatékos
100,0
10,3
2,9
75,0
24,4
45,7
11,8
Összesen
100,0
9,0
2,0
76,7
35,9
34,1
12,2
A fogyatékos személyek fogyatékosság és legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Százalék Iskolai végzettség
Fogyatékos összesen
Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb
32,5
Általános iskola 8. évfolyam
38,3
Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel
10,2
Középiskola érettségivel
14,1
Egyetem, főiskola stb.
4,9
Összesen
100,0
A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág, foglalkozási főcsoport és fogyatékosság szerint, 1990, 2001
6
1990 Megnevezés
összesen
fogyatékos
2001 nem nem fogyatékos fogyatékos összesen fogyatékos személyek
személyek Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás
15,6
16,1
15,6
5,5
6,5
5,5
Ipar, építőipar
37,6
46,2
37,5
32,9
38,1
32,8
Szolgáltatási jellegű ágazatok
46,8
37,7
46,9
61,6
55,4
61,7
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Vezető, értelmiségi foglalkozású
16,4
12,4
16,4
20,5
18,3
20,5
Egyéb szellemi foglalkozású
17,1
14,5
17,2
20,3
18,7
20,4
Szolgáltatási foglalkozású
8,6
5,6
8,7
15,8
11,3
15,8
Mezőgazdasági foglalkozású
4,0
4,5
4,0
3,1
4,3
3,1
Ipari, építőipari foglalkozású
40,1
40,3
40,1
31,5
33,4
31,4
Egyéb foglalkozású
13,7
22,8
13,6
8,8
14,1
8,8
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Összesen
A nemzeti erőforrás miniszterhez intézett megkeresésben a következő konkrét kérdésekre vártam választ: Jelenleg milyen támogatási rendszer segíti a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését és foglalkoztatását? Tervezik-e a jövőben – tekintettel a rokkantsági rendszer átalakítására – a támogatási rendszer átszervezését? A munkaügyi központok milyen szakmai szempontok, szempontrendszer alapján állapítják meg a támogatás jogalapját? (Például azt, hogy gazdaságivagy közhasznú tevékenységet végez egy szervezet, illetve munkavállaló?) A megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatók támogatása tekintetében mennyire kihasználtak az Európai Uniós források? Valamennyi megváltozott munkaképességű ember számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőek-e a munkaerőpiaci szolgáltatások az ország egész területén? (Például egy, a keleti országrészben kis településen élő megváltozott munkaképességű személy miként jut munkához, miként kerül be a munkaerőpiacra?) Mi a jogpolitikai indoka annak, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének egyik feltételeként korábban meghatározott foglakoztatási létszámot 20 főről, 25 főre emelték? Annak érdekében, hogy a támogatási rendszer betöltse a rendeltetését (minél nagyobb számban alkalmazzanak fogyatékossággal élő személyeket),
7
indokoltnak tartja-e az egészségkárosodott és a fogyatékos személyek foglalkoztatását segítő támogatások mértékének differenciálását? (Ugyanis a gyakorlatban a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól való mentesülés céljából és az ésszerű alkalmazkodás költségkímélőbb megvalósítása érdekében a munkáltatók – tekintettel arra, hogy azonosak a feltételek – inkább alkalmaznak például egy súlyosan cukorbeteg személyt fogyatékossággal élő személy helyett.) Mi a jogpolitikai indoka annak, hogy a közszolgáltatások vonatkozásában az egyenlő esélyű hozzáférés megvalósításának határidejét 2013. december 31-re módosították? A rokkantsági rendszer átalakítása következtében rehabilitálhatóvá nyilvánított személyeket milyen konkrét intézkedésekkel, programokkal, képzésekkel tervezik visszavezetni a munkaerőpiacra? Az új Országos Fogyatékosügyi Programban [10/2006. (II.16.) OGY határozat] kitűzött célok (különös tekintettel a komplex rehabilitációs rendszer kialakítására, minősítő eljárások egységesítésére és egyszerűsítésére) eddig mennyiben valósultak meg? A munkáltatók által fizetett rehabilitációs hozzájárulásból befolyt összeget mire fordítják? Mennyiben segíti ez a forrás az új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtását? A munkaügyi központokhoz a következő kérdéseket intéztem: Milyen munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtanak a központhoz forduló fogyatékossággal élő álláskeresők számára? Alkalmaznak-e rehabilitációs mentort? Amennyiben igen, önálló vagy kapcsolt munkakörben látja el a feladatait? Milyen konkrét intézkedéseket tesznek a fogyatékossággal élő munkakereső jelentkezését követően annak érdekében, hogy mihamarabb elhelyezkedhessen a munkaerőpiacon? Tartanak-e az elhelyezkedést elősegítő, az egyes munkakörökre felkészítő képzéseket? Milyen gyakorlat szerint és milyen előírások alapján mérik fel azt, hogy a munkát kereső fogyatékossággal élő személyek mely munkakörök betöltésére alkalmasak? Milyen szempontok alapján állapítják meg, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalót alkalmazó munkáltató milyen bértámogatásra jogosult? Teljes mértékben felkészültek-e valamennyi fogyatékossági csoporthoz tartozó álláskereső fogadására? Például miként tájékoztatnak egy látás-, illetve hallássérült, vagy egy értelmi fogyatékossággal élő munkakeresőt? Akadálymentesített-e a központ épülete? Jelenleg hány akkreditált munkáltatóval állnak kapcsolatban? Az elmúlt 3 évben hány fogyatékossággal élő munkakereső fordult Önökhöz? Hányan tudtak elhelyezkedni a központ közreműködésével? A nyílt munkaerőpiacon vagy az akkreditált munkáltatóknál nagyobb az elhelyezkedés esélye a fogyatékossággal élők számára? Tájékoztatják-e az Önökhöz forduló fogyatékossággal élő munkakeresőket az elhelyezkedésben szintén segítséget nyújtó civil szervezetek elérhetőségéről? Mennyire jellemző a központ és a civil szervezetek együttműködése, kommunikációja?
8
A megyében milyen formában és hatékonysággal működik a Rehabilitációs Információs Centrum? A civil szervezeteknek a következő kérdéseket tettem fel: Milyen támogatások, milyen források állnak a Szövetség rendelkezésére a fogyatékossággal élők munkaerőpiacra juttatásának segítéséhez? Mennyire jellemző a Szövetség és a munkaügyi központok, valamint a Nemzeti Foglakoztatási Szolgálat együttműködése, kommunikációja? Véleménye szerint a jelenlegi szabályozás, illetve annak gyakorlati megvalósulása mennyiben nehezíti meg a fogyatékossággal élők munkakeresését, munkába állását? Az ügyért felelős minisztériumok jogalkotási munkája során mennyiben tudják Önök érvényesíteni a véleményezési, együttműködési jogaikat/kötelezettségeiket? A Szövetségnek van-e kidogozott programja a fogyatékossággal élők munkakeresésének segítésére? Az elmúlt 3 évben hány ember talált munkát az Önök segítségével? Milyen javaslatai lennének a jelenlegi szabályozás, gyakorlat javítására, megváltoztatására, az Ön által tapasztalt hiányosságok, problémák kiküszöbölésére? A válaszok egyes kérdésekre adott rövid tartalmát összegezve, az egyes pontoknál részletezem. 1. A fogyatékossággal élők számára nyújtott munkaerőpiaci szolgáltatások Valamennyi munkaügyi központ válaszában rámutatott arra a problémára, hogy a megváltozott munkaképességű ügyfelekről nyilvántartást vezetnek, azonban a fogyatékossággal élőkről – a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés m) pontja alapján – külön adatokkal nem rendelkeznek. Ugyanis e rendelkezés értelmében megváltozott munkaképességű személy, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Emiatt a megkeresett munkaügyi központok által megküldött számadatokból nem mutatható ki egyértelműen a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci helyzete. Kizárólag a Fejér Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója tájékoztatott arról, hogy a székesfehérvári kirendeltségen álláskeresőként és közvetítés kérőként nyilvántartott megváltozott munkaképességű ügyfél (745 fő) közül 26 fő fogyatékossággal élő. A fogyatékossággal élő ügyfelek írásban járultak hozzá a személyes és különleges adataiknak (pl. egészségi állapotuk) a helyi munkaerő piaci segítő szolgálat általi kezeléséhez. Az egyenlő bánásmód elve alapján valamennyi munkaügyi központ ugyanazon – egykét sajátos szolgáltatást kivéve pl. rehabilitációs mentor – munkaerőpiaci szolgáltatásokat biztosítja a megváltozott munkaképességű ügyfelek részére, beleértve a fogyatékossággal élőket is, mint bármely álláskereső számára. Ezek jellemzően a következők:5
5
Figyelemmel a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet előírásaira
9
– munkatanácsadás a munkavállalást elősegítő, illetve a korlátozó tényezők feltárására, az elhelyezkedési akadályok elhárítására, valamint a szükséges támogatási eszközök meghatározására irányul; – pályatanácsadás célja, az azt igénybe vevő személy pályaválasztásának, pályamódosításának elősegítése, valamint az érdeklődésének, képességeinek és személyiségének, illetve munkaerőpiaci igényének megfelelő pályaterv kialakítása; – álláskeresési tanácsadás célja az önálló elhelyezkedés elősegítése, illetve segítséget nyújt az álláskeresési folyamat lépéseinek megtervezéséhez; az álláskeresési tanácsadás formái: egyéni álláskeresési tanácsadás, álláskeresési technikák oktatása, álláskereső klub. – rehabilitációs tanácsadás során a munkaügyi központ munkatársa feltárja a megváltozott munkaképességű személy munkavállalását és munkavégzését akadályozó egészségi tényezőket. – pszichológiai tanácsadás segít feltárni az álláskeresők számára az életvezetésből, a személyiségproblémákból eredő, elhelyezkedést akadályozó körülményeket, illetve kiterjed a munkábaállást akadályozó személyes problémák megértésére, a munkanélküliség hatásaként jelentkező érzelmi krízis eredményes feldolgozására. A fent meghatározott tanácsadások egyéni és csoportos formában a következő módon valósíthatók meg: egyéni tanácsadói beszélgetés, csoportos tanácsadás, strukturált csoportfoglalkozás, érdeklődés-, érték-, képesség-, valamint személyiségvizsgálat, pályaismeret bővítése. – Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT) az álláskeresők tájékozódhatnak a képzőhelyekről, a munkaerőpiacról, pályakövetelményekről, munkavállalásról, ismereteket gyűjthetnek foglalkozási és szakmai választási döntésekhez; tanácsadásban vehetnek részt pályaválasztáshoz, pályamódosításhoz, álláskereséshez, munkahely megtartásához. – Rehabilitációs Információs Centrum (RIC) a FIT keretein belül, pályázati forrásból működtetett központok, amelyek a FIT-ben fellelhető információkon túl a fogyatékossággal élő és a megváltozott munkaképességű munkanélküliek munkaerőpiacra való beilleszkedését könnyítik meg, figyelembe véve speciális igényeiket. A központok információt szolgáltatnak foglalkozásokról, pályákról, foglalkozások egészségügyi tényezőiről, munkaerőpiaci képzésekről, az elhelyezkedési követelményekről, rehabilitációs foglalkoztatókról, civil szervezetekről, a munkaügyi központ által nyújtott támogatásokról és az igénybe vehető szolgáltatásokról. – mentori szolgáltatás igénybevételét biztosíthatja a munkaügyi központ az álláskereső vagy a munkaügyi központ más szolgáltatását igénybevevő, illetőleg a munkaügyi központtól támogatásban részesülő személy számára, ha a személyes konzultáció alapján megállapítható, hogy az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez, a szolgáltatások, támogatások igénybevételéhez, az állami vagy más szervekkel való kapcsolattartáshoz, az önálló munkába álláshoz, vagy a munkahelyen történő beilleszkedéshez személyes segítségre van szüksége. A mentori szolgáltatást a mentor nyújtja. A rehabilitációs járadékban részesülő személy számára történő rehabilitációs mentor kijelölésének szabályairól külön jogszabály rendelkezik. – rehabilitációs mentor a rehabilitációs tervben foglaltak végrehajtása érdekében a munkaügyi központ mentort rendelhet a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek.
10
A beérkezett válaszok alapján megállapítható, hogy mind a fővárosi, mind a megyei munkaügyi központok biztosítják a hozzájuk forduló fogyatékossággal élő álláskeresők számára a GM rendeletben meghatározott munkaerőpiaci szolgáltatásokat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója válaszában rámutatott arra, hogy a megváltozott munkaképességűek csoportjában jóval kevesebben vannak a fogyatékossággal élők, akik nem alkotnak homogén csoportot, ezért problémáikkal a megváltozott munkaképességűek jellegének és mértékének megfelelően foglalkoznak. A Fejér Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója válaszlevelében hangsúlyozta, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a bejelentett álláshelyek alapos, mindenre kiterjedő megismerésére, a munkakörülmények pontosítására. A munkaügyi központ által kialakított gyakorlat szerint a munkaközvetítés előtt a központ kapcsolattartója vagy a mentor felkeresi a leendő foglalkoztatót. Továbbá jó gyakorlatként emelte ki, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalót próbamunkára mentor kísérje el. Az igazgató álláspontja szerint különösen azért fontosak a fenti intézkedések, mert a fogyatékossággal élők elhelyezése gyakran a fogadó környezet hiányossága miatt hiúsul meg. A munkaerőpiaci szolgáltatások keretében szervezhető fejlesztő irányú, a munkába való csatlakozást elősegítő képzések tekintetében a Nógrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója válaszában kitért arra, hogy nem jellemző ugyan, de előfordult, hogy kizárólag fogyatékossággal élők számára hirdettek meg tanfolyamot (pl. 2003-ban a Szív a Szívért Alapítvány által megvalósított program részeként szervezett tanfolyamon 24 fő szerzett államilag elismert mézeskalács-készítő szakképesítést; számítógépes tanfolyamot szerveztek látássérülteknek Miskolcon, hallássérülteknek kosárfonó képzést tartottak Debrecenben). Tapasztalatuk szerint a képzések alkalomszerű megszervezése egyrészt indokolható a képzésekhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása a magas költségek okozta nehézségekkel, másrészt a képzések célcsoportjához tartozók érdeklődésének hiányával, amely nem az alacsony képzési hajlandósággal, hanem a lakóhely és a képzési hely közötti távolsággal, az utazási nehézségekkel függ össze. A Tolna Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatójának válaszából kiderül, hogy a központ humánerőforrás és technikai feltételek hiányában nem tud elhelyezkedést segítő, munkakörökre felkészítő képzéseket szervezni. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal főigazgatójának tájékoztatása szerint a fogyatékossággal élő emberek nagyon kis létszámmal kapcsolódnak be a képzésekbe, amely azzal is indokolható, hogy 2011-ben csökkentek a képzési lehetőségek. A kialakult helyzet további indokai lehet a célcsoport tagjainak alacsony iskolai végzettsége, a mobilitási nehézségeik, és az esetleges motiválatlanság. Mindezek azt eredményezték, hogy a tavalyi év során a fogyatékossággal élő álláskeresők 1,8%-a vett részt valamely központ által szervezett képzésen. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke tájékoztatott arról, hogy a Szövetség által létrehozott Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézet (OTTI) hallgatóinak létszáma az elmúlt tíz évben 6406 fő volt. A MEOSZ OTTI tevékenységei között az oktatás, továbbképzés (elsősorban távoktatási, illetve eLearning módszerekkel), munkaközvetítés, mentorálás, oktatásfejlesztés, módszertani fejlesztés, saját interaktív szolgáltató portál fejlesztése és üzemeltetése szerepel. Az intézet számos kurzust szervez, mint pl. A számítógép kezelés alapjai, Az internet felfedezése, Angol alapfokú nyelvtanfolyam, Dinamikus Weblap szerkesztés, Kép –és Hangfeldolgozás számítógéppel. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy az elmúlt tíz évben a munkaerőpiaci szolgáltatások a helyi szükségletekre, a célcsoportok speciális igényeire reagálva, rugalmasan eltérő módon fejlődtek. Az egyes szolgáltatások módszertani fejlettségében is jelentős szórás tapasztalható.
11
Megbízható és egységes nyilvántartási és statisztikai rendszerük kialakulatlan. Az álláskeresők munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében – egyre nagyobb mértékben és arányban – komplex, hosszabb időtartamú munkaerőpiaci szolgáltatásokra van szükség. A szabályozás vonatkozásában az ügyvezető igazgató hangsúlyozta, hogy a döntéshozók nem rendelkeznek egységes tartalmú, országos szintű adatokkal az alternatív munkaerőpiaci szolgáltatók tevékenységére, eredményeire és hatékonyságára vonatkozóan, aminek következtében nem tudnak megfelelően hatékony beavatkozást kezdeményezni, és egységes fejlesztési stratégiát megvalósítani. A FSZK munkatársainak tapasztalata szerint az alternatív munkaerőpiaci szolgáltató szervezetek általánosságban nem tudnak hatékonyan segíteni a pszichiátriai problémával élő személyeknek, mert speciális állapotukból eredően nem kezelhetők, mérhetők fel és helyezhetők el azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyekkel más fogyatékossági csoporthoz tartozók. A pszichiátriai problémával élő személyek munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz való hozzáférése országos szinten nem biztosított, illetve nincs olyan kifejlesztett szolgáltatás módszertan, amelyet az egységes szolgáltatási minőség alapján országosan alkalmazni lehetne. Az Autisták Országos Szövetségének (AOSZ) elnöke válaszában kifejtette, hogy az autizmussal élő foglalkoztatottak általában nem iskolai végzettségüknek megfelelő munkát végeznek, többségük betanított munkásként dolgozik, jellemzően részmunkaidőben, és van, aki hetente két napnál is kevesebb időt tölt munkában. Az elnök kitért arra is, hogy erősen megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy mire és hogyan lehetne alkalmazni autizmussal élőket, azonban a legtöbben egyet értenek abban, hogy a megfelelő munkahely, feladat kiválasztásának egyénre szabottan kell történnie, egyéni munkakörre és munkarendre lenne szükség. Az érintettek véleménye szerint a védett foglalkoztatók tudnak megfelelő körülményeket biztosítani, az országban azonban kevés ezeknek a munkáltatóknak a száma. Az elnök meglátása szerint szükséges lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a munkába állásra való felkészítésre és a pályaorientációra már az iskolai évek alatt, ez által ugyanis elkerülhető lenne az, hogy az autizmussal élők elszigetelődjenek, a megszerzett képességeik leépüljenek. Az eredményes felkészítés segítségével az autizmussal élők is a képzettségüknek megfelelően és a szakmájukban dolgozhatnának, méltó fizetésért. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) elnöke szerint az értelmi fogyatékossággal élők számára a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás teljes mértékben hozzáférhetetlen, mert a munkáltatók inkább megfizetik a rehabilitációs hozzájárulást; vagy ha mégis fogyatékossággal élő személyt alkalmaznak, akkor legutolsóként esik a választásuk értelmi fogyatékossággal élő személyre. Álláspontja szerint az értelmi fogyatékossággal élő személyek munkavállalási és munkavégzési képességeinek felmérése nem megfelelő, mivel azt mindig egy konkrét munka kapcsán lehet és érdemes eredményesen vizsgálni. A munkaképesség felmérését végző bizottságok és a foglalkozás egészségügyi orvosok a képességek helyett gyakran a cselekvőképesség fokából indulnak ki és a cselekvőképtelen személyeket munkaképtelennek nyilvánítják.6 További problémát jelent, hogy a szakképzésének nincs kapcsolata a munkaerőpiaccal, valamint az, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára nincsenek hozzáférhető felnőttképzési programok, amelyhez hozzájárul az is, hogy a felnőttképzési programok támogatása 2010-ben megszűnt. 6
A cselekvőképtelen személyek foglalkoztatásával összefüggésben az Alkotmánybíróság a 39/2011. (V. 31.) számú határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósít meg azáltal, hogy nem teremtette meg a cselekvőképtelen nagykorú személyek munka- vagy egyéb jogviszonyon alapuló foglalkoztatásának törvényi feltételeit. Az Alkotmánybíróság ezért határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2011. december 31-ig tegyen eleget. Hivatalomhoz beérkezett panaszbeadvány alapján az ügyben vizsgálatot indítottam.
12
A fogyatékossággal élő munkavállalókat foglalkoztató állami támogatásban részesülő szervezetekre vonatkozó szabályok túlságosan bürokratikusak, és elsősorban a szegregált munkavégzést támogatják. A Down Alapítvány munkatársának tájékoztatása szerint az értelmi fogyatékossággal élők munkaerőpiaci helyzete lényegesen rosszabb, mint a más fogyatékossági csoporthoz tartozóké, ugyanis „Ők gyakorlatilag láthatatlanok, nincsenek bejelentve munkanélküliként, ha javaslatunkra és segítségünkkel bejelentkeznek, akkor a munkaügyi hivatalokban nem értik, hogy mit keres ott, hiszen esélye nincs munkát kapni és eleget sem tud tenni a hivatal követelményeinek. A hivatalokban nincs könnyen érthető ügyintézés, az ügyintézők nem vettek részt mentális akadálymentesítési képzésen, tehát még a látszatát sem próbálják tartani az esélyegyenlőségnek”.7 Az értelmi fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedési esélyeinek korlátait abban látja, hogy maga a fogyatékossággal élő ember sem rendelkezik a munkakereséshez és munkavállaláshoz szükséges képességekkel, emellett sem a piaci munkáltatók, sem a szociális intézmények, sem pedig a társadalom nincsen felkészülve a fogyatékossággal élők foglalkoztatására. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) álláspontja szerint, a legutóbbi jogszabály-módosítások megnehezítik a fogyatékos személyek munkakeresését, munkába állását. Tapasztalataik szerint a rehabilitációs bértámogatás folyósítása bizonytalan, a szerződéseket a munkaügyi központok 2012. június 30-ig kötik. A bértámogatott munkatársat foglalkoztatók a munkaügyi központtól ígértet kaptak új szerződés kötésére, azonban a központok rendszeresen kitolják azok megkötésének határidejét. Az MVGYOSZ elnöke válaszában kiemelte, hogy a fogyatékos személyeket foglalkoztató cégeknél a fogyatékos munkavállaló bérének meghatározásánál alapvető szempont az államtól kapott bármilyen jellegű szociális támogatások összege és a fogyatékos munkavállaló állapotából adódó kiszolgáltatott helyzete. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) ügyvezető igazgatója válaszában hangsúlyozta, hogy az Mmtv.-ben meghatározott a megváltozott munkaképességűvé minősítéshez szükséges feltételek8 jelentősen megnehezítik a siket és nagyothalló személyek megváltozott munkaképességűként történő álláskeresését, valamint munkába lépését. Ugyanis megváltozott munkaképességűnek a legalább 40 % egészségkárosodással rendelkező személy tekinthető, ugyanakkor a pusztán hallószervi károsodást elszenvedők esetében maximum 35 %-os össz-szervezeti egészségkárosodást (ÖEK) állapíthat meg a szakértői bizottság munkájában részt vevő orvosszakértő. Ez a 35 %os ÖEK azonban kizárólag a teljes siketségben élő személy részére adható meg. A Veszprém Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatójától kapott válasz szerint a központ kirendeltségei azzal tudnak segíteni az elhelyezkedési esélyek növelésében, hogy ismerik a helyi munkáltatókat, a munkaerőpiac jellegzetességeit, illetve kapcsolatokat aknáznak ki. Budapest Főváros Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója arról tájékoztatott, hogy az egyéb szolgáltatások mellett a munkaerőpiacon meghatározó szereppel bíró munkáltatók részére (pl. MOL, BKV, Magyar Posta, OTP Bank, SPAR) kerekasztal beszélgetést szerveztek, amelynek célja elsődlegesen az „érzékenyítés”, a munkáltatók és a munkavállalók egymáshoz közelebb kerülése volt a cél. A rehabilitációs mentori szolgáltatást a munkaügyi központok kivétel nélkül a TÁMOP 1.1.1. pályázati program9 keretében biztosítják. A kapott válaszok szerint a 7
Szószerinti idézés a Down Alapítvány válaszleveléből Mmtv. 2. §, 22. § 9 A Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. 8
13
Veszprém megyei munkaügyi központ illetékességi területén a mentori szolgáltatás szünetel a pályázati időszak lejárta következtében, a Fejér megyei központban a mentori szolgáltatás a válaszadás idején közbeszerzés alatt állt, a tervezett teljesítési időszakként 2012.április 1-től 2013. február 28-ig tartó időszakot jelölte meg az igazgató. A Salva Vita Alapítvány10 ügyvezető igazgatója válaszában rámutatott arra, hogy állandó problémát jelent a civil szervezetek számára, hogy a tevékenységük finanszírozása projekt alapú, amellett, hogy a szolgáltatásaikra folyamatosan igény van. Mindez rendkívül nehézkessé teszi a tervezést, a működtetést és a hosszú távú fenntarthatóságot. Az ügyvezető igazgató véleménye szerint a 2011-2012. évi jogszabályváltozások segítik a fogyatékos emberek munkához jutását, egyrészt egységesebbé és a korábbinál egyszerűbbé, és kevésbé költségessé válik a fogyatékos emberek foglalkoztatásához igényelhető kedvezmények, támogatások igénybevétele. Mindezek mellett kérdéses az is, hogy a rokkantsági felülvizsgálatokat követően a rehabilitálhatóvá nyilvánítottak hol fognak tudni elhelyezkedni, az állam tervezi-e a támogatási rendszert átalakítani az új munkahelyek teremtése érdekében. A Kék Madár Alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a fogyatékosság mértékének megfelelően, annak súlyossága alapján való differenciálásnak a vonatkozó jogszabályokban is érvényesülnie kellene. Ugyanis nem lehet ugyanolyan módon kezelni pl. egy asztmás, vagy egy étkezési problémákkal küzdő embert, mint egy súlyosan fogyatékos embert, továbbá egyes esetekben elegendő a foglalkoztatást átmenetileg segíteni, míg mások esetében – pl. tartós akadályoztatás – indokolatlan újabb és újabb feltételekhez kötni a bértámogatást, hiszen az ő állapotuk nem javul, és termelékenységük mértéke sem fog jelentősen változni. A Vakok Állami Intézetének (VÁI) igazgatójának véleménye szerint a fogyatékossággal élők elhelyezkedését nem feltétlenül a jogszabályi környezet nehezíti meg, hanem sokkal inkább a jelenleg zajló gazdasági folyamatok, a betöltetlen álláshelyek száma, valamint a munkáltatók attitűdje. Ugyanis a munkaadók még napjainkban is kevésbé ismerik fel a fogyatékos személyek foglalkoztatásában rejlő lehetőségeket, illetve tájékozatlanok az igénybe vehető foglalkoztatáspolitikai eszközökkel kapcsolatban. A Rehabilitációs Információs Centrumok (RIC) A kapott válaszok szerint a RIC-ek eltérő hatékonysággal és kihasználtsággal működnek a központokban és kirendeltségeiken. Pozitív példaként emelhető ki Nógrád és Zala megye, ahol 2002-ben (a munkaügyért felelős minisztérium kiírt pályázata alapján) hozták létre a RIC-et, és azóta is nagy mértékben hozzájárulnak a munkaügyi központoknak a fogyatékossággal élők számára nyújtott szolgáltatásaik eredményességéhez. A Nógrád megyei munkaügyi központ igazgatója kiemelte azt is, hogy a RIC épülete teljes mértékben akadálymentesített, és munkatársai rendkívül szoros kapcsolatot alakítottak ki a civil érdekvédelmi szervezetekkel, képző-, szociális és egészségügyi intézményekkel. A Veszprém megyei RIC – a kapott tájékoztatás szerint – minimális kihasználtsággal működik, a fővárosban pedig mindössze egy Rehabilitációs Információs Centrum működik. Somogy megyében a központban található centrumon kívül, a kirendeltségeken RIC irodák működnek. Hasonlóan Tolna megyében a központban található információs centrum, amely mellett minden megyei kirendeltségen egy-egy mini RIC található.
konstrukció: „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható támogatásokról szóló 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet 10 A Salva Vita Alapítvány 1993-ban jött létre azzal a küldetéssel, hogy hozzájáruljon az értelmi sérült emberek társadalmi esélyegyenlőségének megvalósulásához és egy sokszínű, befogadó társadalom felépítéséhez. Céljuk, hogy segítsék az értelmi sérült emberek önálló életvitelét, társadalmi beilleszkedését.
14
A Bács-Kiskun megyei munkaügyi központ igazgatója levelében megírta, hogy a központban kialakították a RIC-et, azonban a rendelkezésükre álló humán erőforrás szűkössége miatt rendszeresen nem tudják működtetni. Az akkreditált munkáltatók A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja értelmében akkreditált munkáltató a rendelet szabályai szerint lefolytatott akkreditációs eljárás alapján kiadott akkreditációs tanúsítvánnyal (azaz alap vagy rehabilitációs, illetve kiemelt vagy feltételes tanúsítvánnyal) rendelkező munkáltató. Az akkreditáció célja, annak tanúsítása, hogy - az akkreditációs tanúsítványban meghatározott székhelyen, telephelyen, illetőleg fióktelepen - a munkáltató – rendelkezik azokkal az akkreditációs követelményrendszerben meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek biztosítják az egészségkárosodással élő és fogyatékos személyek egészségi állapotának és fogyatékosságának megfelelő munkahelyi környezetben megvalósuló foglalkoztatást, és – tevékenységével elősegíti a munkavállalók képességeivel elérhető legmagasabb szintű foglalkoztatás megvalósítását.11 A munkaügyi központok válaszai alapján megállapítható, hogy valamennyi központ illetékességi területén számos akkreditált munkáltató foglalkoztat megváltozott munkaképességű személyeket. Kiemelendő Baranya megye 298 telephellyel, Borsod megye 95, Békés megye 85, Jász-Nagykun-Szolnok megye 159, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 74, Tolna megye 88 akkreditált munkáltatóval. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal igazgatójának tájékoztatása szerint, 2011. január 1-től a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) felügyelete alá került az akkreditáció, így a munkaügyi központok kirendeltségei közvetlen kapcsolatban nem állnak a munkaadókkal. Az AOSZ elnökének álláspontja szerint a munkáltatók általában nem nyitottak az autizmussal élők foglalkoztatására, amelynek oka az autizmussal kapcsolatos információk hiánya, és az ebből fakadó előítéletek és félelmek. További problémát jelent, hogy a bértámogatás feltételeként megszabott akkreditációs tanúsítvány megszerzése bonyolult adminisztrációval jár. Fogyatékossággal élő álláskereső a munkaügyi központban – a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának gyakorlata A fogyatékossággal élő munkakereső jelentkezését követően a munkaügyi központ elsődleges feladata az ügyfél adatainak, életútjának megismerése. Fontos, hogy az ügyintéző pontos ismeretekkel rendelkezzen az ügyfél egészségügyi problémáinak munkavállalásra gyakorolt hatásáról, valamint azokról a kizáró és korlátozó tényezőkről, amelyek az elhelyezkedését befolyásolhatják.12 Ezenkívül lényeges felmérni, hogy az ügyfelet a környezete milyen mértékben támogatja a munkakeresésben, továbbá a munkaügyi központ munkatársai igyekeznek minél teljesebb képet kapni az ügyfél szociális helyzetéről és mobilitásáról.
11
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 3. § 12 A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírásai alapján
15
A fogyatékossággal élő személyek esetében a betölthető munkakörök meghatározásánál az egészségügyi szakvélemények figyelembevételén kívül fontos felmérni az ügyfél iskolai végzettségét, munkatapasztalatát, inaktivitásban eltöltött időtartamot, korábbi álláskeresési próbálkozásait és azok sikerességét. Fontos elem lehet a megfelelő munkakör meghatározásában a foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálat, annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy az ügyfél alkalmas-e az adott szakma gyakorlására.13 A rendszeres találkozások során kialakult összkép alapján személyre szabott munkaerőpiaci információkat bocsátanak az álláskereső rendelkezésére pl. megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató cégekről, civil szervezetekről, védett szervezetekről. Mindemellett tájékoztatják őket az egészségkárosodáson alapuló ellátások mellett végezhető kereső tevékenység szabályairól. A munkáltatók figyelmét felhívják a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személyek alkalmazásának előnyeire, az igénybe vehető támogatási formákra és a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettségéről. Szükség szerint lehetőséget biztosítanak a munkáltatóknak, hogy személyesen konzultáljanak rehabilitációs szakemberekkel, illetve, hogy igénybe vegyék a központ munkatársainak a segítségét a kiválasztási folyamat során. Amennyiben az ügyfél számára megfelelő állásajánlat érkezik, arról a központ munkatársai értesítik őt. 2. Egyenlő esélyű hozzáférés – akadálymentesítés A fogyatékos személy számára a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban Fot.) 7/A. § (1) bekezdése értelmében - figyelembe véve a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteit - biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést. Az egyenlő esélyű hozzáférésnek az élet valamennyi területérén érvényesülnie kell, így – a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal - mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, – az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható, vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók, – az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes.14 A 2004. évi adatszolgáltatások alapján az önkormányzatok fenntartásában lévő középületek mintegy 13,3%-a volt akadálymentes. A minisztériumok fenntartásában lévő középületek tekintetében ez az arány igen eltérő annak függvényében, hogy az adott tárca fenntartásában hány középület van, átlagosan ez az arány 60-70%-os.15
13
A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 15. § (5) bekezdés 14 Fot. 4. § h) pont 15 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi Programról II. fejezet 6. pont
16
Valamennyi munkaügyi központ válaszlevele szerint a megyei központok és kirendeltségeik a mozgáskorlátozottak részére akadálymentesített. A más fogyatékossági csoporthoz tartozóknak – mint látás- illetve hallássérültek, értelmi fogyatékosok – a központok és azok szolgáltatásaikhoz való egyenlő esélyű hozzáférése eltérő mértékben biztosított. A Békés Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja igazgatójának válaszlevele szerint annak ellenére, hogy a központban és kirendeltségein látássérült és gyengénlátó ügyfeleik számára több számítógéphez érintően beszélő és képernyő nagyító szoftvert vásároltak, az eszközök használatára nem mutatkozik igény. Fontos kiemelni, hogy hallássérült és nagyothalló ügyfelek számára a tájékozódásukat segítő eszközök (indukciós hurok és párna) használatára kirendeltségi tanácsadókat képeztek ki, és tíz munkatársuk alapés középfokú jelnyelvi tolmácsképzésben is részt vett. Az igazgató válaszlevelében arra is kitért, hogy a központ szinte teljes mértékű akadálymentesítettsége ellenére a megváltozott munkaképességűek 99%-a nem igényli az említett eszközök használatát, és évente csupán egy-két fogyatékossággal élő keresi fel az ügyfélszolgálatokat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja több, a megyei központ és kirendeltségeinek akadálymentesítését célzó programban, illetve pályázatban vett részt (pl. HEFOP 1.2 modernizációs program, Phare projekt, TIOP 3.3.1 program). Ezen fejlesztések ellenére a kirendeltségek komplex akadálymentesítése csak részben megoldott. A Csongrád Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója a fentiekhez hasonló tapasztalatokról számolt be, és hozzátette, hogy meglátása szerint a hallássérültek közül sokan nem ismerik a jelnyelvet, és inkább a szájról olvasás technikáját alkalmazzák, valamint, hogy a fogyatékossággal élők esetében nem jellemző az önálló ügyintézés, a legtöbben kísérővel érkeznek az ügyfélszolgálatra. Az igazgató válaszában kiemelte, hogy a 2011. december 31-ig pályázhattak a munkáltatók TÁMOP programon kívüli, de ahhoz szorosan kapcsolódó adaptációs pályázat keretében a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához szükséges infokommunikációs akadálymentesítéshez szükséges támogatásra. Budapest Főváros Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója arról számolt be, hogy a központ és kilenc kirendeltsége fizikailag teljesen akadálymentesített, látás- és hallássérültek számára azonban csupán két-két kirendeltség rendelkezik az egyenlő esélyű hozzáférést biztosító eszközökkel. A Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója arról tájékoztatott, hogy a központi épület valamint négy kirendeltség teljesen, további öt kirendeltség csak részben akadálymentesített, kettő kirendeltség esetében az egyenlő esélyű hozzáférés nem megoldott. A Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója válaszlevelében megírta, hogy a megyeközpont és két kirendeltsége esetében a fizikai akadálymentesítés csak költözéssel megoldható. A megyeközpont várhatóan a nyár folyamán költözik, a kormányhivatal új épületébe, amely azonban nem akadálymentesített. A Kék Madár Alapítvány ügyvezetője az egyenlő esélyű hozzáférés kapcsán válaszában kitért arra, hogy nagy gondot jelent az, hogy a munkahelyek akadálymentesítésére alig-alig, és csak ad hoc jelleggel lehet pályázni. Véleménye szerint a jelenlegi támogatási rendszer nem hatékony és nem szolgálja a foglalkoztatás ösztönzését. Adott esetben ugyanis a munkahely akadálymentesítését a foglalkoztatás kezdetekor kellene elvégezni, amelynek költsége ugyan több tíz-, vagy százezer forint, támogatásra pályázni azonban csak évente egykét alkalommal és nagyságrendileg nagyobb összegekre lehet. A nemzeti erőforrás miniszter tájékoztatása szerint az Országos Fogyatékosügyi program végrehajtásának 2012-2013-as évekre vonatkozó intézkedési tervéről szóló
17
1056/2012. (III. 9.) Korm. határozat egy országos felmérés elkészítéséről rendelkezik, amelynek célja a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megvalósulásának feltérképezése. A felmérés alapján feltárt hiány területek részére a minisztérium pályázati programot indít annak érdekében, hogy a törvényben rögzített kötelezettségek teljesítése teljes körűen megvalósulhasson. 3. A támogatások rendszere16 3.1. Nemzeti Foglalkoztatási Alapból nyújtható támogatások Foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítésére, a nyílt munkaerőpiacra való visszavezetésük érdekében, valamint az állapotukból adódó foglalkoztatási hátrányok leküzdésére foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás nyújtható a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet alapján. A munkaadó részére megváltozott munkaképességű személy munkaviszony keretében történő foglalkoztatásához a munkabér és járuléka, 2012. január 1-jétől a szociális hozzájárulási adó17 legfeljebb 60%-ának megfelelő összegű támogatás nyújtható legfeljebb egyévi, a legalább huszonnégy hónapja álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatásához legfeljebb kétévi időtartamra, ha a munkaadó – köztartozás mentes, – megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, – az Flt 8.§ (6) bekezdés b) pontjában meghatározott kötelezettségének a kérelemben megjelölt munkakörökre vonatkozóan, annak benyújtását megelőző 6 hónapban eleget tett, valamint a munkaügyi központ által közvetített személy foglalkoztatását vállalja továbbá – a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát a működési körében felmerülő okból rendes felmondással nem szüntette meg, és – kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonyt a támogatás folyósításának időtartama alatt az előző pontban meghatározott okból nem szünteti meg, – a foglalkoztatást legalább 12 hónapig vállalja, – vagy ennél rövidebb idejű foglalkoztatás esetén azt arányosan kevesebb támogatással vállalja.18 3.2. Költségvetési előirányzatból nyújtható támogatás
16
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal ügyféltájékoztatója alapján http://nrszh.hu/index43f9.html?ID=380 (2012. április 19.) 17 A társadalombiztosítási járulékot 2012. január elsejétől felváltotta a szociális hozzájárulási adó. Ez nem egyszerű elnevezésbeli különbséget jelent. A társadalombiztosítási járulék a jogszabályi definíció szerint: a foglalkoztatót az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggésben kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után fennálló fizetési kötelezettség volt. Ezzel szemben a szociális hozzájárulási adó a kifizetőt természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt a törvény külön rendelkezése alapján, a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően terhelő, százalékos mértékű fizetési kötelezettség. 18 Flt. 16. §
18
A támogatások jogszabályi hátterét az 177/2005. (IX. 2.) kormányrendelet, illetve a 15/2005. (IX. 2.) FMM rendelet alkotja. A központi költségvetésből nyújtott támogatások közül a rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás, valamint a költségkompenzációs támogatás 2007. július elsejétől kizárólag akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkező munkáltató részére nyújthatók. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók akkreditációs rendszere 2005 novemberétől új eleme a rehabilitációs foglalkoztatásnak.19 Az akkreditációs eljárás keretében a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók foglalkoztatási szempontú értékelésére, a megváltozott munkaképességű munkavállaló megfelelő alkalmazási feltételeinek minősítésére kerül sor, az akkreditáció alapja a kérelemben megjelölt telephelyek, fióktelepek minősítése. A jogszabályok hatálya nem terjed ki a közigazgatási szervek, illetve az állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek által alkalmazott megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, valamint a szociális intézményen belüli foglalkoztatásra. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának célja, annak tanúsítása, hogy az akkreditációs tanúsítványban meghatározott székhelyen, telephelyen, illetőleg fióktelepen a munkáltató – rendelkezik azokkal az akkreditációs követelményrendszerben meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek biztosítják az egészségkárosodással élő és fogyatékos személyek egészségi állapotának és fogyatékosságának megfelelő munkahelyi környezetben megvalósuló foglalkoztatását, és – tevékenységével elősegíti a munkavállalók képességeivel elérhető legmagasabb szintű foglalkoztatás megvalósítását.20 A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet szabályai szerint a következő vissza nem térítendő támogatások nyújthatók: - rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás (a továbbiakban: bértámogatás), - költségkompenzációs támogatások, illetőleg - rehabilitációs költségtámogatás. Költségkompenzációs támogatások a védett foglalkoztatók költségkompenzációs támogatása, valamint a munkahelyi segítő személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nyújtott támogatás. Nem folyósítható a támogatás, ha a védett foglalkoztató a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához nyújtható, egyéb támogatásban21 részesül. 19
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet, illetve a rehabilitációs akkreditációs eljárás és követelményrendszer szabályairól szóló 14/2005. (IX. 2.) FMM rendelet 20 A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 3. § 21 A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja értelmében megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatására tekintettel nyújtott támogatás: fa) az adójogszabályok rendelkezései alapján az egyéni vállalkozót, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatót a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatására tekintettel megillető, adóalapot csökkentő kedvezmények, fb) a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglakoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény alapján járó kedvezmények, fc) az Flt. 16. §-a alapján nyújtható foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás, fd) az ellátottak szociális intézményen belüli foglalkoztatásához nyújtható szociálisfoglalkoztatási támogatás;
19
Bértámogatás az akkreditált munkáltató részére, az akkreditációs tanúsítványban megjelölt székhelyen, telephelyen, fióktelepen munkát végző megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásához állapítható meg. A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának elősegítése érdekében - kérelemre - bértámogatás nyújtható, ha a munkáltató - a megváltozott munkaképességű munkavállalót egészségkárosodásának, illetőleg fogyatékosságának megfelelő munkahelyi környezetben, munkaviszonyban saját maga foglalkoztatja, vagy foglalkoztatni kívánja, és - a foglalkoztatást a munkavállaló meglévő képességeinek megfelelő, olyan - külön jogszabályban meghatározott - rehabilitációs célú munkavégzés keretében biztosítja, amely a társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában, illetőleg az egyéni vállalkozók nyilvántartásában megjelölt tevékenységének kifejtéséhez kapcsolódik, továbbá - az Flt. 41/A. § (1)-(2) bekezdésében foglalt kötelező foglalkoztatási szintet (rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettség) teljesíti.22 A megváltozott munkaképességű új munkavállaló alkalmazása esetén foglalkoztatásához akkor állapítható meg támogatás, ha a munkáltató – a foglalkoztatást legalább 12 hónapi időtartamban, olyan munkakörben vállalja, amelynek ellátására a munkavállaló az NRSZH, az ORSZI vagy az OOSZI szakvéleménye, szakhatósági állásfoglalása szerinti egészségi állapota, továbbá gyakorlata, képzettsége és megmaradt képességei alapján alkalmas, és – kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonyt a támogatás folyósításának időtartama alatt a munkáltató működésével összefüggő okból nem szünteti meg, és – a megváltozott munkaképességű munkavállaló alkalmazásával a munkavállalók létszámát a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 12 havi átlagos (statisztikai állományi) létszámhoz képest emeli, vagy – a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 12 hónapban foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyát a működésével összefüggő okból, rendes felmondással nem szüntette meg.23 A munkahelyi segítő személy foglalkoztatásához nyújtott támogatás nyújtható a munkáltató részére, amennyiben a megváltozott munkaképességű munkavállalók egészségkárosodása vagy fogyatékossága miatt, a munkavégzésükhöz segítő személy közreműködése szükséges, a vele munkaviszonyban álló munkavállaló vagy megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával összefüggésben felmerülő költségekhez, akinek tevékenysége legalább 67 százalékban megváltozott munkaképességű, vagy legalább 50 százalékos mértékű egészségkárosodással rendelkező munkavállaló munkaköri feladatainak ellátásához, az egyes munkafázisokhoz, munkafolyamatokhoz közvetlenül kapcsolódik. Megtéríthető a segítő tevékenység időtartamára járó munkabér és járulékainak együttes összege. A támogatás havi összege nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér másfélszeresének és az ahhoz kapcsolódó járulékok együttes összegét. Ha a segítésre fordított idő nem éri el a teljes munkaidőt, a támogatás összegének felső határaként meghatározott összeg arányos részét kell figyelembe venni. A rehabilitációs költségtámogatás nyújtható a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatónak, ha pályázati eljárás alapján kötött hatósági szerződésben (védett szervezeti szerződés) olyan személyek foglalkoztatását vállalja, akiknek – egészségi állapotuk, illetőleg fogyatékosságuk jellege miatt – nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatására nincs lehetőség. A védett foglalkoztatók költségkompenzációs támogatása, illetve a rehabilitációs költségtámogatás pályázati eljárás útján nyerhető el. A pályázatot a 22 23
176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 4. § 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 6. §
20
Nemzeti Erőforrás Minisztérium írja ki, és a miniszter bírálja el, amennyiben van erre rendelkezésre álló szabad forrás. A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás alanyai a megváltozott munkaképességű munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztató, a Munka Törvénykönyve 73. §-a hatálya alá tartozó munkáltatók lehetnek, akik akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkeznek, és teljesítik a rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettségüket. Nem támogathatóak a közigazgatási szervek, illetőleg az állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek, valamint a szociális foglalkoztatásban foglalkoztatottak. A foglalkozási rehabilitációhoz a megváltozott munkaképességű munkavállaló egészségkárosodásából, illetőleg fogyatékosságából következő alacsonyabb termelékenység kompenzálásaként, a munkabér és járulékai összegének 40-75 százaléka állapítható meg bértámogatásként a munkaképesség-csökkenés, vagy az egészségkárosodás mértéke, a rehabilitálhatóság, illetve a fogyatékosság ténye szerint, legfeljebb 36 hónapra, de a támogatás folyósítása meghatározott esetekben több alkalommal is meghosszabbítható. A támogatás mértéke fogyatékos személyek foglalkoztatása esetén (ideértve a Fot. 23.§ (1) bekezdés d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavarát is) 100 százalékos mértékű is lehet, amennyiben a munkáltató által végzett tevékenység nem minősül gazdasági tevékenységnek, illetve a támogatással érintett munkavállaló foglalkoztatására nem gazdasági tevékenység keretében kerül sor,(ide nem értve a gazdálkodó szervezetek önkéntes térítésmentes adományozási tevékenységét). A támogatás összegét a munkakör ellátásához szükséges szakképzettség befolyásolja.24 A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban Mmtv.) 23. §-a A munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint, kvóta). A támogatás szempontjából megváltozott munkaképességű az a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló, akinek munkaszerződés szerinti napi munkaideje a napi négy órát eléri, és - munkaképesség-csökkenése 50-66 %-os mértékű, illetve az egészségkárosodása 40-49 %-os mértékű vagy - munkaképesség-csökkenése 67-100 %-os mértékű, vagy - egészségkárosodása - az ORSZI szakvéleménye/szakhatósági állásfoglalása vagy az NRSZH szakhatósági állásfoglalása szerint - 79 százalékot meghaladó mértékű, vagy - egészségkárosodása - az ORSZI szakvéleménye/szakhatósági állásfoglalása vagy az NRSZH szakhatósági állásfoglalása szerint - 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban az ORSZI szakvéleménye/szakhatósági állásfoglalása vagy az NRSZH szakhatósági állásfoglalása alapján rehabilitációja nem javasolt, vagy 24
A költségvetési bértámogatás megállapítása iránti új kérelmek benyújtását a 168/2009.(VIII. 26.) Korm. rendelet felfüggesztette, a 2009. szeptember 1. előtt benyújtott kérelmek alapján megállapított támogatások esetében a kieső létszám a szerződésben foglalt mértékig pótolható és a ténylegesen foglalkoztatott és támogatásban részesülő létszám mértékéig a lejárt kötelezettség vállalás minden akkreditációs szinten megújítható.
21
-
-
-
egészségkárosodása - az ORSZI szakvéleménye/szakhatósági állásfoglalása vagy az NRSZH szakhatósági állásfoglalása szerint - 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható, vagy fogyatékos (látási fogyatékos, vagy vakok személyi járadékában részesül, vagy a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül, vagy súlyos értelmi fogyatékosnak minősül vagy siket, vagy súlyosan nagyothalló, vagy súlyos mozgáskorlátozottnak minősül), vagy legalább 50%-os mértékű munkaképesség-csökkenés, legalább 40 %-os egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az OOSZI szakvéleménye, vagy az ORSZI szakvéleménye/szakhatósági állásfoglalása vagy az NRSZH szakhatósági állásfoglalása szerint jelenlegi munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében személyre szóló rehabilitáció megvalósításával foglalkoztatható tovább.
A nemzeti erőforrás miniszter válaszlevelében kitért arra, hogy a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról szóló 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet szerint szociális foglalkoztatási támogatásban részesülhetnek az intézményi jogviszonyban álló személyek intézményen belüli foglalkoztatását ellátó, szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező foglalkoztatók. A szociális foglalkoztatás az ellátott állapotának megfelelően munka-rehabilitációs vagy fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásként került biztosításra. A munka-rehabilitációs foglalkoztatás célja a szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása, fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka keretében, illetve a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre. Arra a kérdésemre, hogy a rokkantsági rendszer átalakítása következtében rehabilitálhatóvá nyilvánított személyeket milyen konkrét intézkedésekkel, programokkal, képzésekkel tervezik visszavezetni a munkaerőpiacra, a miniszter azt válaszolta, hogy a végrehajtási rendeletek megalkotásával párhuzamosan pályázati forrásból kívánják megteremteni a rendszer szereplői közötti hatékony együttműködés feltételeit, létrehozni az egységes monitoring és ellenőrzési rendszert, valamint minimalizálni a bürokratikus lépéseket. Ezek során a legfontosabb szempont a munkaerőpiacon foglalkoztatott fogyatékos és megváltozott munkaképességű munkavállalók számának, arányának növelése. Az új jogszabályok és a TÁMOP programok összhangban járulnak hozzá ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű személyek számára a szükséges támogatások, szolgáltatások, képzések személyre szabottan rendelkezésre álljanak. 3.3. Kötelezettség és egyéb támogatási formák A kvótát teljesítő foglalkoztatás esetén a munkáltató mentesül a rehabilitációs hozzájárulás befizetése alól. Az Mmtv. 23. §-a szerint minden 25 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább 5 %-ban (kötelező foglalkoztatási szint, kvóta) tartozik megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni, ennek hiányában rehabilitációs hozzájárulást köteles fizetni a hiányzó létszámra tekintettel. Rehabilitációs hozzájárulás 2012. évi mértéke 964.500 Ft/fő/év. A megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának támogatása az adótörvényekben 22
Az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 7.§ (1) bekezdés v) pontja alapján az adózás előtti eredményt csökkenti, legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén személyenként, havonta a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér, de legfeljebb az adóév első napján érvényes minimálbér, feltéve, hogy az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben nem haladja meg a 20 főt. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) 21. § (1) bekezdése alapján a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételét csökkentheti, ha a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskola tanulójával kötött – jogszabályban meghatározott – tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 24 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával;valamint 49/B § (6) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény érvényesíthető . Piaci előnyben részesítési lehetőség a csoportos rehabilitációs foglalkoztatást végző munkaadók számára25 Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogát a külön jogszabályban meghatározottak szerint 2007. január elsejétől fenntarthatja, illetőleg köteles fenntartani az olyan, védett foglalkoztatónak minősülő szervezetek, védett szervezeti szerződést kötött szervezetek, továbbá szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkező szervezetek számára, amelyek 50 százalékot meghaladó mértékben megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatnak. Illetőleg az olyan szociális foglalkoztatás keretében szociális intézményben ellátottakat foglalkoztató szervezetekre, amelyek 50 százalékot meghaladó mértékben fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak. Támogatások szociális intézményen belüli foglalkoztatáshoz A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról szóló 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet alapján a szociális intézményekben gondozott személyek intézményen belüli foglalkoztatása, azaz a szociális foglalkoztatás után támogatás igényelhető (szociális foglalkoztatási támogatás). A szociális foglalkoztatási támogatást munkarehabilitációs díjra, bérjellegű kifizetésekre, valamint a foglalkoztatáshoz kapcsolódó személyi és dologi kiadásokra, valamint tárgyieszköz-beszerzésekre kell fordítani. A foglalkoztatás formája lehet munkarehabilitáció, amelynek elsődleges célja a foglalkoztatott munkavégző képességének, készségeinek fejlesztése, valamint a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás, amelynek célja a szociális intézményben ellátott személy számára munkafolyamatok betanítása és foglalkoztatása révén az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása, fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka keretében, illetve a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre. A szociális intézményen belüli foglalkoztatás támogatása 2010. évtől pályázati rendszerben történik. Valamennyi megkeresett civil szervezet a megkeresésünkre adott válaszában jelezte, hogy a rehabilitációs hozzájárulás összegének emelése ugyan növelte a munkáltatóknak a fogyatékossággal élők foglalkoztatása iránti hajlandóságát, ugyanakkor a hozzájárulás fizetésére kötelezett munkáltatók köre szűkült azáltal, hogy a kötelező foglalkoztatási szintet 20-ról 25 főre emelték. Az FSZK ügyvezető igazgatója szerint a rehabilitációs hozzájárulás összegének emelése csak részben hozott eredményeket, ugyanis a munkáltatók egy részének 25
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. Törvény 17/A.§.
23
hozzáállása továbbra sem változott, és inkább befizetik a közel 1 millió Forint összegű hozzájárulást foglalkoztatás helyett. További problémát jelent, hogy a 2009 szeptemberétől az akkreditált foglalkoztatók számára szünetel a bértámogatás iránti új kérelmek befogadása. A Motiváció Alapítvány munkaerőpiaci szolgáltatás vezetőjének meglátása szerint a drasztikusan megemelt rehabilitációs hozzájárulás némileg megélénkítette a keresletet a fogyatékossággal élő munkavállalók iránt, a munkaadók azonban tájékozatlanok ezen a téren, és olyan munkaköröket ajánlanak fel, amelyek betöltése a fogyatékossággal élők, mint célcsoport által lehetetlen. Nagy problémát jelent a négy órában történő foglalkoztatás is – amely elegendő ugyan a rehabilitációs járulék megfizetése alóli mentesüléshez –, több fogyatékossággal élő személy – különösen azok, akik nem részesülnek semmiféle rendszeres ellátásban – vállalna azonban hat órás, illetve akár teljes munkaidőben való foglalkoztatást. A Salva Vita Alapítvány munkatársainak tapasztalata az, hogy a hozzájuk fordulók kb. 50 %-a számára egyre nehezebb az elhelyezkedés, mivel az értelmi fogyatékosság okán nem kapnak olyan minősítést, amellyel beleszámítanának a megváltozott munkaképességű kvótába. A Kék Madár Alapítvány ügyvezető igazgatója a fentiek mellett kiemelte, hogy sajnálatos módon nem a nemzetgazdasági körülményeknek megfelelően kompenzálják a kötelező béremelés tényleges mértékét, és a kompenzációt a 2007. évi KSH által elfogadott nemzetgazdasági átlagkeresethez igazítják. A Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI)26 főigazgatója válaszlevelében megjegyezte, hogy főleg a nagyvállalati szférában tapasztalható, hogy inkább fizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mint hogy alkalmazzanak fogyatékos embereket. A nemzeti erőforrás miniszter arról tájékoztatott, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtott támogatások rendszerének átalakítását szolgáló szabályozás kidolgozása folyamatban van. A jelenlegi rendszerben a foglalkoztatás a támogatás elsődleges célja. A munkáltatók nem érdekeltek a foglakozási rehabilitáció megvalósításában, a foglalkoztatottak nyílt munkaerő-piaci elhelyezésében. A támogatási rendszer átalakítása arra irányul, hogy a támogatási időszakban biztosított szolgáltatások és a foglalkozási rehabilitációt célzó munkavégzés révén a rehabilitálható személy képessé váljon a nyílt munkaerő-piacon történő elhelyezkedésre. A munkáltatót motiválni szükséges a sikeres rehabilitáció megvalósítására, indokolt a munkaerő-piaci kihelyezések sikerességének nyomon követése és a támogatási rendszerben a rehabilitáció eredményességének figyelembevétele. Az átalakítás alapelve tehát az, hogy a foglalkoztatás ne cél legyen, hanem a rehabilitáció eszköze. Arra a kérdésemre, hogy mi a jogpolitikai indoka annak, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének egyik feltételeként korábban meghatározott foglakoztatási létszámot 20 főről, 25 főre emelték, a nemzeti erőforrás miniszter azt a választ adta, hogy a módosításra önálló képviselői indítvány elfogadásával került sor. Hozzátette továbbá, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség elkerülése érdekében több, megközelítőleg 20 főt foglalkoztató szervezet is létszámstopot alakított ki. Álláspontja szerint a módosítás kedvező változást jelenthet a foglalkoztatás bővítése szempontjából. A befizetett rehabilitációs hozzájárulások összege a központi költségvetés bevételét képezi, így az nem közvetlenül az Új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtására kerül felhasználásra. A miniszter kitért arra, hogy ugyanakkor az új Országos Fogyatékosügyi Program intézkedéseinek végrehajtásához a központi költségvetés is biztosít forrásokat. A miniszter arra a kérdésemre adott válaszából, hogy indokoltnak tartja-e az egészségkárosodott és a fogyatékos személyek foglalkoztatását segítő támogatások
26
A TKKI a Regionális Képző Központ hálózat jogutódjaként alakult meg 2011. július 1-jén.
24
mértékének differenciálását,27 arra lehet következtetni, hogy a jogi szabályozás szempontjából fogyatékossággal élők a jövőben is megváltozott munkaképességű személynek számítanak majd. 4. Jó gyakorlatok és javaslatok Az AOSZ elnöke szerint a védett foglalkoztatásban jó gyakorlatra példa az Autizmus Alapítvány nappali foglalkoztatója, illetve az autizmus specifikusan működő felnőtt ellátó helyeket tömörítő, lakhatási és foglalkoztatási lehetőséget biztosító Majorháló tagszervezetek tevékenysége. A Salva Vita Alapítvány 1996 óta rendelkezik kidolgozott és levédett módszertannal a fogyatékos emberek munkába állásának segítéséhez. A „Támogatott Foglalkoztatás” elnevezésű módszertan megfelel a nemzetközi sztenderdeknek is. A módszertant 2011-ben adaptálták autizmussal élő emberek igényeire is az Autizmus Alapítvány segítségével. A Munkahelyi Gyakorlat program az Alapítvány szellemi terméke, szakmai sztenderdjeit a programot megvalósító szervezetekkel közösen dolgozták ki. Az elmúlt három évben kb. 90 fő talált munkát az Alapítvány segítségével, az igény ennél azonban jóval nagyobb, mind a fogyatékos ügyfelek, mind a munkáltatók számára hosszú várólistákkal rendelkeznek. A Kék Madár Alapítvány több kidolgozott programmal rendelkezik a fogyatékossággal élők munkakeresésének és felkészítésének segítésére, ilyen pl. a „Támogatott Foglalkoztatás” szolgáltatás, a tranzit típusú foglalkoztatási programjuk, illetve a társadalmi vállalkozásuk fejlesztő- és felkészítő modulja, amely részletesen kidolgozott lépésekből áll. Az Alapítvány segítségével az elmúlt három évben tartós munkahelyet a nyílt munkaerőpiacon kb. 90 fő talált, amelyek közül 76 fő fogyatékossággal élő, 14 fő egyéb munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű volt. Az Alapítvány 2007-ben nyitotta meg az Ízlelő családbarát éttermet, ahol tíz fogyatékossággal élő ember foglalkoztatását biztosítják. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) az idei évet megelőzően évente több olyan programot (pl. Súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeket nevelők munkavállalásának elősegítése, A hallássérült fiatalok eredményes munkába állítása érdekében a pályaorientációt és a szakképzést segítő szolgáltatás csomag kidolgozásának támogatása) tudott elindítani, amely a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációját célozta. A FSZK jelenleg azonban nem rendelkezik olyan forrással, amelyből a fogyatékos személyek munkerőpiacra juttatását segítő programokat indíthatna. Az FSZK TÁMOP program keretében benyújtott pályázata – amelynek célja a megváltozott munkaképességű személyek nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedési esélyeinek javítása – jelenleg elbírálás alatt áll. A Közalapítvány szakmai koordinációs tevékenysége mellett került kidolgozásra két, célcsoport-specifikus munkaerőpiaci szolgáltatási módszertan: autizmusspecifikus támogatott foglalkoztatás, látássérült személyek elemi és foglalkoztatási rehabilitációja. Az MVGYOSZ megyei egyesületeinek tájékoztatása szerint az elmúlt három évben Győr-Moson-Sopron Megyében 36, Békés megyében 12, Veszprém megyében pedig 59 fő talált munkát az egyesületek segítségével. A Szövetség egy hatékonyabb és kiterjedtebb munkáltatói kört érintő ösztönzőrendszer kidolgozását tartja szükségesnek, amely hosszú távon biztosítaná a rehabilitációs foglalkoztatók megtartását és fenntartását, különös tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek állami feladatot vállalnak magukra.
27
Ugyanis a gyakorlatban a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól való mentesülés céljából és az ésszerű alkalmazkodás költségkímélőbb megvalósítása érdekében a munkáltatók – tekintettel arra, hogy azonosak a feltételek – inkább alkalmaznak például egy súlyosan cukorbeteg személyt fogyatékossággal élő személy helyett.
25
A VÁI az intézmény működését megalapozó szakmai programmal, valamint az évente elkészülő szakmai munkatervvel rendelkezik, amelyekben részletesen kitér a foglalkozási rehabilitációs feladatkörére, a komplex rehabilitáció rendszerén belüli szerepére, külső és belső kapcsolatrendszerére. Az Intézet segítségével az elmúlt három évben 79 fő helyezkedett el sikeresen. A súlyosan fogyatékos személyek munkaerőpiaci esélyeinek javítását illetően az Intézet fontosnak tartja a szemléletformáló programok kidolgozását. A szakterület hatékony, rendszerszerű szabályozásának kialakítása érdekében fontosnak tartja az intézmény igazgatója a külföldi és a hazai jó gyakorlatok összegyűjtését, elemzését az érintettek széles körének bevonásával, a tapasztalatok adaptálhatóságának kísérleti projekteken keresztül történő kipróbálását. A SINOSZ munkakeresést segítő programja a „Nyitás a Munka Világára” elnevezésű program. Az elmúlt három évben kb. 115 fő talált állást a Szövetségen keresztül. A MEOSZ 2008-2010 között kialakított és a TÁMOP program keretében olyan munkaerőpiaci rendszert működtetetett, amely rehabilitációs mentorok segítségével több ezer főt támogatott hét régióban, 46 településen. Támogatás hiányában az országos szolgáltatást nem tudták fenntartani, így létrehozták budapesti Álláskulcs irodájukat, amely munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújt. A két fős iroda 140 főt (67 % Budapesten, 33 % vidéken) helyezett munkába 20 %-os eredményességgel, azok körében pedig, akik tréningen is részt vehettek, 42 % volt az elhelyezési arány. Az iroda „érzékenyítő tréningeket” tart a munkáltatóknak, hogy nyitottabbak legyenek a fogyatékossággal élő munkavállalók felé, és emberileg is felkészüljenek a fogyatékos alkalmazottak fogadására és foglalkoztatására. A Szövetséggel kapcsolatban álló több munkáltató meghaladta már a rehabilitációs hozzájárulás kiváltására szolgáló létszámot, ugyanis a közvetített álláskeresők hatékonynak és alkalmasnak bizonyultak. A Szövetség elnöke kiemelte, hogy az eredményes foglalkoztatáshoz elengedhetetlen a képzés, az oktatás és a munkaerőpiaci szolgáltatások összekapcsolása. Tapasztalataik szerint a számítógépes ismeretekkel rendelkezők nagyobb eséllyel térnek vissza a munkaerőpiacra, így az ilyen képzésekre – akár a távmunka megszervezhetősége érdekében is – nagyobb hangsúlyt lenne érdemes fektetni. Fontosnak tartja továbbá a visszakövetés, a közvetített személyek helyzetében, elhelyezkedésében bekövetkezett változások nyomon követése és rögzítése. A Motiváció Alapítvány 1992-ben alakította ki Munkaközvetítő Szervezeti egységét (későbbi Speciális Munkaközvetítő Iroda) a nyugat-európai országokban ismert Önálló Életvitel Központok modelljének elemei alapján. A kilencvenes évek közepén az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) és a Fővárosi Munkaügyi Központ pályázati támogatásával kísérleti jelleggel indult meg a Komplex Munkaerőpiaci Szolgáltatás modelljének és módszertanának alkalmazása, dokumentálási és elszámolási rendszere. A szolgáltatásfejlesztést illetően kiemelkedő jelentőséggel bírt a módszertan országos telepítési lehetősége, amelynek során értékelhető volt, hogy az Alapítvány által kidolgozott program modellértékű-e. A modellt átvevő szervezetek közül három Budapesten kifejezetten egy célcsoporttal (pszichiátriai betegek, súlyos értelmi fogyatékossággal élők és szüleik) foglalkozott, egy szervezet egy Pest megyei városban működött közre, míg egy másik szervezet Békés megye tizenhét kistelepülését összefogó településén (Mezőkovácsháza) valósította meg a modell telepítését. A program sikerességét bizonyította, hogy az OFA a következő évben is kiírta a telepítési pályázatot, amelynek hat nyertese volt, így az ország különböző megyéinek székhelyén – Békéscsaba, Kaposvár, Szeged – működő szervezete, valamint egy kistelepülés, Alsómocsolád, vállalta a telepítésben való részvételt. Az alapítvány segítségével 2009-ben a nyílt munkaerőpiacon 52 fő, védett szervezetnél 5 fő, 2010-ben a nyílt munkaerőpiacon 77 fő, védett szervezetnél 17 fő, 2011ben a nyílt munkaerőpiacon 78 fő, védett szervezetnél 25 fő talált munkát.
26
A VSZOSZ elnöke szükségesnek tartaná az EU egyes tagországainak példájára a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége kiváltásának lehetőségét a rehabilitációs foglalkoztatótól megrendelt termék előállítással vagy szolgáltatás végzésével biztosítani. A saját árbevétel növelése biztosíthatná az éveken keresztül csökkenő állami támogatás kiegészítését. A nemzetközi tapasztalatok és a VSZOSZ számításai is azt igazolják, hogy az állam számára a leggazdaságosabb a társadalom és az egyén számára a legkedvezőbb, ha a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatott, mert munkajövedelemhez jut, a munkaadó és munkavállaló által befizetett adók pedig az állami bevételt növelik. A TKKI főigazgatója szintén azt az álláspontot képviseli, hogy elsősorban nem a jogszabályok nehezítik a fogyatékossággal élők munkába állását. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a foglalkozási rehabilitációs folyamat részeként képzésre, átképzésre kerülő emberek egy részénél a motivációs szint alacsony és jellemzően a „biztos” ellátás elvesztése miatti félelem érezhető. A képzéseik első szakaszában éppen ezért motivációs tréningeket is beépítenek a programba, sőt, gyakran már a pályaalkalmassági vizsgálatokat követően is foglalkoznak a motivációs szint növelésével. A munkáltatók fogadókészségét gyakran meghatározza az előítéletességből eredő viselkedés, amely a fogyatékos emberek munkateljesítményét alulértékeli, és a munkahelyi beilleszkedését túlzottan bonyolultnak és kockázatosnak vélelmezi. Az Intézet a jogelőd intézmények által létrehozott modellértékű jó gyakorlatokat megtartva fejleszti tovább tevékenységét a képzési rehabilitáció területén is. A Székesfehérvári Igazgatóság Rehabilitációs Modellközpontjában egy német rehabilitációs modellt adaptálva kifejlesztett programot 1996 óta alkalmaznak. A TKKI főigazgatója továbbra is problémának tartja az érintett emberek alulmotiváltságát és a foglalkoztatók hozzáállását is, ezért meglátása szerint nagyobb nyilvánosságot kellene kapniuk a közmédiában is a megváltozott munkaképességűek, fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatos pozitív példáknak. Tapasztalata szerint ugyanis sajnos 2007-2009 között a rehabilitációs foglalkoztatással kapcsolatban inkább a visszaéléseket bemutató hírekkel lehetett találkozni és kevésbé azokkal a jó példákkal, amelyek véleményük szerint a fogyatékos embereket foglalkoztató szervezetek többségére jellemzőek. A Down Alapítvány megalakulása óta foglalkoztatja értelmi fogyatékossággal élő ügyfeleit, illetve más szervezetekkel együttműködve igyekszik munkát találni számukra. Az intézményen belül kétféle foglalkoztatási forma valósul meg, munka-rehabilitáció és fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás. Foglalkoztatási szabályzatukban részletes protokollokat dolgoztak ki minden egyes foglalkoztatási formához, amelyek lényege a fejlesztés, oktatás és a szakképzés, a dinamikus rendszer lépcsőzetességgel, átjárhatósággal, személyre szabott programmal és segítségnyújtással. A támogatott foglalkoztatás keretében az elmúlt három évben ötven ember elhelyezkedésében segített az alapítvány, jelenleg tizenkét megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatnak. A foglalkoztatási lehetőségek és a támogatottság az elmúlt három évben azonban drasztikusan csökkent. A Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központ igazgatójának tapasztalata szerint kevés fogyatékossággal élő személy jelentkezik valós álláskeresési szándékkal kirendeltségeiken. Munkát jellemzően azok keresnek, akiknél a család megélhetése komoly veszélybe került, arra pedig már nincs lehetőségük, hogy újabb segélyezési formát találjanak. Akik valamiféle ellátást kapnak, bármilyen keveset is, azt biztosnak ítélik és ragaszkodnak hozzá. Ők már elszoktak attól, hogy közösségbe menjenek, rendszeres elfoglaltsággal rendelkezzenek, gyakorlatilag „menekülnek” a betegségtudatba. Esetükben befogadó munkahelyekre és csoportfoglalkozásokra lenne szükség, hogy lássák, sorstársaik is hasonló
27
nehézségekkel küzdenek. Erősíteni kellene bennük a tudatot, hogy korlátaik ellenére értékes, hasznos munkát végezhetnek, ehhez azonban a foglalkoztatóknál, de a civil szférában is jelentős szemléletváltásra, empátiára, egyfajta nyitottságra lenne szükség. Meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy kölcsönösen megismerjék egymást, ne a korlátokra, hanem a meglévő képességekre fókuszáljanak. 5. Együttműködés A munkaügyi központok kivétel nélkül azon az állásponton vannak, hogy az illetékességi területükön működő civil szervezetekkel a kapcsolatuk jó, együttműködés jellemzi. A civil szervezetek tevékenységéről és elérhetőségéről tájékoztatják a hozzájuk fordulókat. A Pest Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának igazgatója szerint az információáramlást nagyban megkönnyíti, hogy a civil szervezetek az általuk elkészített tájékoztató jellegű prospektusokat kirendeltségeikre eljuttatják. Legszorosabb kapcsolatban többek között a MEOSZ-szal és a Salva Vita Alapítvánnyal állnak. A Salva Vita Alapítvány kezdettől fogva – több-kevesebb sikerrel – együttműködik a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal és a munkaügyi központokkal. Az együttműködés keretében információs anyagokat juttatnak el a munkaügyi központokhoz, és arra kérik őket, hogy az ügyfélkörükbe tartozó álláskeresőket irányítsák hozzájuk, hogy személyre szabott szolgáltatásaikkal segíthessék őket. Ugyanakkor az egyes ügyfelek ügyeiben az Alapítvány is gyakran fordul a munkaügyi központokhoz, továbbá az esetleges jogszabály–változásokról is a központoktól kérnek tájékoztatást. Az Alapítvány munkatársainak véleménye szerint az együttműködés változó intenzitású, eltérő mértékben hatékony, összességében azonban megfelelőnek találják. A Kék Madár Alapítvány ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy a Tolna megyei térségben sok éve kifejezetten jó és szoros a kapcsolat a munkaügyi központtal és Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal. Szinte minden programjukban együttműködő partnerként vesznek részt a kirendeltségek, akik elsősorban a náluk regisztrált, de az Alapítvány szolgáltatásainak célcsoportját képező emberek toborzását és továbbirányítását végzik. Ugyanakkor a Zala megyei munkaügyi központtal való együttműködésük sokkal nehézkesebb, véleményük szerint a mai napig nem fogadják el őket egyenlő partnerként, az adminisztrációt nagyobb előnyben részesítik, mint az érdemi szakmai munkát. A FSZK jellemzően kiváló partnerségben dolgozik a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal, az elmúlt években több – valamely regionális vagy megyei munkaügyi központ közreműködésével szervezett – programot bonyolítottak le (pl. Súlyosan–halmozottan fogyatékos személyeket nevelők munkavállalásának elősegítése). Gyakori a rendezvényeken és képzéseken való kölcsönös részvétel, szakmai hírlevelek és lapok kölcsönös megküldése. A VÁI munkatársai az egyéni esetkezelés során felmerült kérdéseket illetően veszik fel a kapcsolatot a munkaügyi központokkal. Emellett az Intézet munkatársai rendszeresen részt vesznek a központok által szervezett fórumokon, állásbörzéken és konferenciákon. A szervezetek közötti formális kapcsolatok tekintetében az egyes pályázati programok kidolgozása és megvalósítása során van lehetőség az együttműködésre. Az MVGYOSZ megyei egyesületeinek a munkaügyi központokkal és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal való együttműködése – a kapott tájékoztatás szerint – általában az akkreditációs bértámogatás során kötelező dokumentációban és az egymás rendezvényein való részvételben kimerül. A Békés megyei munkaügyi központtal való együttműködést a azonban a megyei egyesület megfelelőnek ítélte, bármilyen problémájuk esetén készséggel álltak rendelkezésükre.
28
A SINOSZ tevékenysége során kizárólag az általuk foglalkoztatott, vagy foglalkoztatni kívánt munkavállalók ügyintézése kapcsán kerül kapcsolatba a munkaügyi központokkal. Terveik között szerepel azonban az együttműködés kiterjesztése. A MEOSZ álláspontja szerint munkaügyi központokkal és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal való együttműködés „barátságos, együttérző, de semmiképpen nem nevezhető kooperatívnak”. A tevékenységük során azt tapasztalták, hogy az állami eredményeket meghaladóan eredményes civil szolgáltatásokat az állami szervezetek konkurenciának, és nem segítő kiegészítésnek tekintik. Mindezek alapján úgy érzik, hogy a civilek bevonása csak formai módon történik meg, és érdemi módon nem támogatják a tevékenységüket. Véleményük szerint ez különösen érvényes a tevékenységükhöz szükséges források biztosítását illetően. Az ÉFOÉSZ elnöke válaszában rámutatott arra, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek és családjaik számára kevés és gyakran nem megfelelő formában állnak rendelkezésre a különböző munkaügyi, illetve az egyenlő bánásmód kérdését érintő problémák megoldásához szükséges információk. A Motiváció Alapítvány tájékoztatása szerint kapcsolatuk a munkaügyi központokkal mindig is jó volt. Budapest Főváros Kormányhivatalának Munkaügyi Központja által szervezett állásbörzéknek és egyéb rendezvényeknek, tájékoztató napoknak állandó meghívottai és résztvevői, továbbá az aktuális szolgáltatásvásárlási lehetőségekre is pályázatokat nyújtanak be. Az M-Sansz Kft. ügyvezető igazgatója28 levelében kitért arra, hogy tapasztalata szerint nem a munkaügyi központokkal való kommunikációval van probléma, hanem azzal, hogy a munkaügyi központok tájékozatlanok és nem rendelkeznek kellő információval. A jogszabályváltozások és az utasítások késve érkeznek hozzájuk, és nem jut elég idejük a felkészülésre. Az ügyvezető igazgató szerint szükség lenne „védett piacok”29 kialakítására, illetve a szolgáltatásoknak a nyílt piacon való megjelenésének engedélyezésére. Kiemelten fontos lenne, hogy a jogszabály-változtatásokat követően felkészülés céljából hosszabb idő álljon a jogalkalmazók rendelkezésére. A MAÉSZ elnöke válaszlevelében kifejtette, hogy az utóbbi egy évben a munkaügyi központok tájékozatlanok, kevés információval rendelkeznek az NRSZH elképzeléseiről, kiszolgáltatva dolgoznak, amely a foglalkoztatókkal való kapcsolatukban is megmutatkozik. Tapasztalata szerint az NRSZH a hatósági szerződéseket késve, határidőn túl köti meg. Az új jogszabályok értelmezéséhez és az alkalmazásukra való felkészüléshez biztosított idő nagyon rövidnek bizonyul. A VSZOSZ munkatársai első sorban az illetékes minisztériumokkal, azok szakmai főosztályaival, az NFSZ-szel,30 és az NRSZH-val működik együtt. Az elnök fontosnak tartotta kiemelni, hogy a minisztériumok és országos szervek gyakori átszervezése, új szervezetek létrehozása folyamatosan szükségessé tették a korábbi szakmai kapcsolatok megújítását, újjászervezését, e szervek aktuális foglalkoztatási helyzetről való rendszeres, reális tájékoztatását. Ez általában törést okozott a rendszer folyamatos működésében, a korábban kialakított, a gyakorlatban bevált módszerek eredmények megőrzésében. Az elnök kitért arra is, hogy a rehabilitációs foglalkoztatáshoz nyújtott egy főre eső állami támogatás összege évről-évre csökken, ugyanakkor a minisztériummal kötött támogatási szerződések a munkaadóknak a létszám megtartását írják elő, amelynek az utóbbi időszakban csak úgy tudtak eleget tenni, hogy a munkavállalókkal történt közös megegyezés alapján – általában korábbi részmunkaidőben történő – foglalkoztatásuk napi munkaidejét
28
Az ügyvezető igazgató a MAÉSZ és a VSZOSZ munkáltatói érdekképviseleti szervezeteknek egyaránt tagja. Ezt az álláspontot képviseli a VSZOSZ is. 30 Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 29
29
tovább csökkentették. Ennek következménye, hogy a munkából származó jövedelmük is csökkent, megélhetési gondjaik viszont növekedtek. Véleménye szerint a fogyatékossággal élők munkakeresését, munkába állását elsősorban nem a jelenlegi szabályozás akadályozza, hanem egyrészt a társadalmi szemlélet, a nem kellő motiváció a nyílt munkaerőpiacon, illetve a nagy arányú munkanélküliség. A közel egymillió forint összegű rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség sem látszik eléggé ösztönzőnek, annak ellenére, hogy ebben korábban tapasztalhatóak voltak eredmények. A területileg illetékes munkaügyi központok pedig több esetben azokat az álláskeresőket tudták a foglalkoztatókhoz közvetíteni, akik a foglalkoztatóknál már megjelentek és ők irányították a munkaügyi központokhoz. Mind a VSZOSZ, mind a MAÉSZ képviselőit bevonták a Kormány rehabilitációs foglalkoztatással kapcsolatos koncepciójának elkészítésébe, amely később a Széll Kálmán terv elfogadásának időszakában félbe maradt. Tudomásuk szerint a koncepció elkészült és azt a Kormány 2011. november 9-én elfogadta, azonban a végleges koncepcióról érdemi információval nem rendelkeznek. A Down Alapítvány a munkaügyi központokkal jó kapcsolatot tart fenn, havi szinten történik kommunikáció és egyeztetés. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal való kapcsolatot nem a közös törekvés, hanem a kiszolgáltatottság jellemzi. Naprakész tájékoztatást a munkaügyi központoktól nem minden esetben kapnak, mert gyakran maguk a központok sincsenek a megfelelő információ birtokában. A jogalkotóval való kapcsolatát illetően a civil szervezetek kivétel nélkül arról tájékoztattak, hogy ritkán kérik ki a véleményüket, amennyiben arra mégis sor kerül, megküldik az érdemi javaslataikat a jogalkotónak, viszont azokat a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják, illetve a véleményezésre nyitva álló határidő rövidsége miatt érdemben, szakmailag megfelelően kidolgozva nem tudnak reagálni a kezdeményezésekre. A Vakok Állami Intézetének igazgatója ezzel szemben arról számolt be, hogy – állami intézet lévén – napi szintű az együttműködés a Nemzeti Erőforrás Minisztérium több főosztályával is, a jogszabálytervezetek véleményezésével folyamatosan támogatják az ágazati politika alakulását. Az érintett alapvető jogok A jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint a Magyarország független demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság már működése első éveiben elvi éllel állapította meg, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság az állam kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Az irányadó alkotmánybírósági tézis szerint a jogállamiság elvéből folyó követelmény a közhatalom, a közigazgatás törvény alá rendeltsége: a közhatalommal rendelkező szervek a jog által megállapított működési rendben, a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket.31 A közigazgatás törvényessége akkor valósul meg, ha jogilag szabályozott eljárási keretek között működik, a jogkorlátozásra adott felhatalmazást pedig törvényi szinten pontosan kell meghatározni. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá, hogy a kiszámíthatóság – beleértve az egységes jogalkalmazást – és az eljárási garanciák biztosítása szorosan összekapcsolódik az egyes alanyi alapjogok, szabadságjogok védelmével, mintegy kölcsönösen feltételezik egymást. 31
56/1991. (XI. 8.) AB határozat
30
Az emberi méltósághoz való jog Az Alaptörvény II. cikke alapján az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A korábban irányadó és az Alaptörvény hatályba lépését követően is hivatkozási pontot jelentő alkotmánybírósági gyakorlat az emberi méltósághoz való joggal kapcsolatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a méltóság az emberi élettel eleve együttjáró minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. Az egyenlő méltósághoz való jog az élethez való joggal egységben azt biztosítja, hogy ne lehessen emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. 32 A méltósághoz való jognak részét képezi az is, hogy minden embert másokkal egyenlő méltóságú személyként kell kezelni, vagyis az egyes emberek és embercsoportok között tilos indokolatlan, ésszerűtlen különbséget tenni.33 Az I. cikk (3) bekezdése határozza meg az alapjog korlátozás kritériumait, amely szerint arra csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával kerülhet sor. A hátrányos megkülönböztetés tilalma, a fogyatékossággal élők védelme Az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdése tartalmazza a diszkrimináció tilalmát, mely szerint Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az Alaptörvény XV. Cikk (4) bekezdése továbbá előírja, hogy Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti, a XV. cikk (5) bekezdése emellett külön is kiemeli, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A két évtizedes, töretlen, az Alaptörvény fenti rendelkezése alapján továbbra is irányadónak tekinthető alkotmánybírósági gyakorlat rögzíti, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. A megkülönböztetés alkotmányossága tekintetében az Alkotmánybíróság két mércét alkalmazott. Az alkotmányos alapjogok tekintetében megvalósuló egyenlőtlen bánásmód esetén annak alkotmányossága az alapvető jogok korlátozására irányadó szükségességi-arányossági teszt alapján ítélhető meg. Bár az Alkotmány – ahogyan az Alaptörvény is – szövegszerűen csak az alapvető jogok tekintetében tiltotta a hátrányos megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság szerint e tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Az egyenlő bánásmóddal és az esélyegyenlőséggel összefüggésben érdemes arra is utalni, hogy az alapvető jogok biztosa számára az ombudsmantörvény immár fontos célként fogalmazza meg a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportokhoz tartozó személyek jogainak fokozott védelmét, ugyanakkor eddig az országgyűlési biztosok – külön törvényi felhívás nélkül is – kiemelt figyelmet fordítottak az ebbe a csoportba tartozók alapvető jogainak a védelmére. A töretlen ombudsmani gyakorlat alapján nyilvánvalóan e személyi 32
64/1991. (XII. 17.) AB határozat Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila (szerk.): i. m. 269. o., Sári János: Alapjogok, Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest 2004. 94. o. és Drinóczi Tímea (szerk.): i. m. 58. o. 33
31
körbe tartoznak – különböző okok miatt – a hajléktalanok, a fogyatékossággal élő személyek, az idősek, a betegek, ezen belül pedig kiemelten a pszichiátriai betegek, a fogvatatottak, továbbá ide sorolhatóak a 18 év alatti gyermekek, sőt a 18 év feletti fiatal felnőttek is. A felsorolt egyes társadalmi csoportok más és más okokból (például az egzisztenciális helyzetük, életkoruk, egészségi vagy mentális állapotuk miatt) minősülhetnek veszélyeztetettnek, a közös pont bennük az, hogy helyzetük miatt egyfelől kiszolgáltatottak valamennyi állami, közhatalmi beavatkozással szemben. Másfelől esetükben súlyos és közvetlen következményekkel járhat az is, ha az állam nem tesz eleget egyes alkotmányos feladatainak, a speciális, rászorultakat segítő szabályozás és gyakorlat kialakításával, fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeit nem vagy nem megfelelően látja el. Legyen szó ugyanakkor indokolatlan közhatalmi beavatkozásról, vagy éppen állami feladat, kötelezettség elmulasztásáról, az érintettek jog-, illetve érdekérvényesítő képessége minimális. A jogegyenlőség, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlőség előmozdításának kötelezettsége, az egyes, kiemelten védett csoportok jogainak megfelelő biztosítása kiemelt fontosságú a foglalkoztatás területén, a munka világában. Az alapvető jogok biztosa minderre, valamint a vizsgálati hatáskör terjedelmére tekintettel az egyenlő bánásmód követelményének előmozdítása érdekében, az egyes védett csoportba tartozó személyek munkavállalásával, munkáltatásával összefüggésben több irányban folytat majd átfogó jellegű vizsgálatot. A munkához való jog Az Alkotmány korábbi rendelkezéseit értelmező, közel két évtizedes alkotmánybírósági gyakorlatban a munkához való jog alkotmányos alapjogként a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot jelentette. Erre figyelemmel számos ombudsmani jelentés, valamint éves beszámolók is rögzítették a foglalkoztatáshoz való jog jellegadó sajátosságait. A második generációs szociális jogok közé sorolható foglalkoztatáshoz való jog két elemből áll, az egyik a „jog” a munkához, a munkavégzéshez, amely a munkahelyteremtést és ezek megőrzését, a munkanélküliség kezelését szolgáló állami foglalkoztatáspolitikát foglal magában, a másik pedig a foglalkozás megválasztásának szabadsága (alanyi jellegű jog). A foglalkoztatáshoz való joghoz kapcsolódik a munkahelyi szervezkedés szabadsága, amely arra is kiterjed, hogy a munkavállalók kollektíven, gazdasági és szociális érdekeik érvényre juttatása érdekében sztrájkjogukkal élhetnek. Az Alkotmánybíróság szerint a korlátozás másmás mérce alapján ítélendő meg aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. A munkához való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az adott tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Bár a 2012. január 1-étől hatályos Alaptörvény számos alkotmányi elemet átvesz, érintetlenül hagy, a szociális jogokkal, ezen belül a foglalkoztatáshoz való joggal összefüggésben több figyelemreméltó változtatást hajt végre, ezek jelentősége azonban eltérő lehet. Az alaptörvény például nem tartalmazza az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét, azonban az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó rendelkezésnek (70/A. §) a munka világára való konkretizálása, így ez elvben nem okoz értelmezési problémát. Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése lényegében, kisebb módosítással átemelte az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését, de nem tartalmazza annak első fordulatát, vagyis, hogy a „Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához”. Mindez ugyanakkor nem jelent tartalmi változást, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlatában a munkához való jog alkotmányos alapjogként a munka és a foglalkozás
32
szabad megválasztásához való jogot jelenti. Az Alaptörvény XII. Cikk (1) bekezdésének második mondata ugyanakkor már egy teljesen új elemet és megközelítést foglal magában: jelentheti egyrészt a munkavégzési kötelezettség előírását a közösség gyarapítása érdekében a képességek és lehetőségek függvényében, másrészt a munkavégzéshez kapcsolódó arányos közteherviselés előírását egyaránt. Ezzel együtt államcélként jelenik meg a munkalehetőségek biztosítása. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen a területen (is) az alkotmányos mérce, szemlélet (esetleges) változása komplex csak más alaptörvényi szakasz (pl. emberi méltósághoz való jog, szociális biztonsághoz való jog) értelmezésével együttesen vázolható fel. A kötelező és irányadó majdani alkotmánybírósági határozatok megszületéséig ugyanakkor az európai sztenderdek (különösen a közösségi alapjogi normák) mellett – kizáró rendelkezés hiányában – az ombudsman számára továbbra is használhatóak a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat megállapításai. Az Alaptörvény XVII. cikke ugyancsak kiemelendő rendelkezéseket tartalmaz: rögzíti az együttműködési kötelezettséget, amely szerint a munkavállalók és a munkaadók – a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel – együttműködnek egymással. Az Alaptörvény rendelkezik arról is, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. Nemzetközi kötelezettségeink és követendő európai példák A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény34 26. Cikke értelmében a részes államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést - ideértve a sorstársi segítségnyújtást is - annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosított legyen a legteljesebb függetlenség, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérése és megtartása. E célból a részes államok átfogó habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, erősítik és kiterjesztik azokat, különös tekintettel az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén, oly módon, hogy a habilitációs és rehabilitációs szolgáltatások és programok: a) a lehető legkorábbi szakaszban kezdődnek, és az egyéni igények és képességek multidiszciplináris értékelésén alapulnak; b) támogatják a közösségben való részvételt és az abba való befogadást, önkéntes alapon működnek, és a fogyatékossággal élő személyek lakóhelyéhez - a vidéki régiókat is beleértve - a lehető legközelebb vannak. Az Egyezmény 27. Cikke kimondja, hogy a részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon; ez magában foglalja egy, a fogyatékossággal élő személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát. A részes államok védik és segítik a munkához való jog érvényesülését - ideértve azokat is, akik a munkavégzés ideje alatt váltak fogyatékossá -, azáltal, hogy megteszik a szükséges lépéseket, akár törvényalkotás útján is, annak érdekében, hogy többek között: a) megtiltsanak mindennemű, a fogyatékosság alapján történő, a munkavállalás bármely formájával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést, beleértve a munkaerő-toborzás, az alkalmazás és a foglalkoztatás feltételeit, a foglalkoztatás folytonosságát, a szakmai előmenetelt, valamint a biztonságos és egészséges munkakörülményeket; b) a fogyatékossággal élő személyek méltányos és kedvező munkafeltételekhez való jogát másokkal azonos alapon védjék, beleértve az esélyegyenlőséget és az azonos értékű munkáért 34
Kihirdette a 2007. évi XCII. törvény
33
járó azonos díjazást, a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, beleértve a zaklatás elleni védelmet és a sérelmek orvoslását; c) biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat; d) biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy hatékonyan hozzáférjenek az általános szakmai és pályaválasztási tanácsadói programokhoz, a közvetítői szolgáltatásokhoz, valamint a szakképzéshez és továbbképzésekhez; e) előmozdítsák a fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedési és előrelépési lehetőségeit a munkaerőpiacon, valamint segítséget nyújtsanak a munkahely felkutatása, megszerzése, megtartása és a munkához való visszatérés során; f) támogassák az önfoglalkoztatás, a vállalkozás, a szövetkezetek fejlesztésének és az egyéni vállalkozás elindításának lehetőségeit; g) fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztassanak a közszférában; h) megfelelő politika és intézkedések révén elősegítsék a fogyatékossággal élő személyek magánszektorban történő alkalmazását, amelybe beletartozhatnak megerősítő programok, ösztönzők és egyéb intézkedések; i) biztosítsák, hogy a munkahelyen ésszerű elhelyezés legyen biztosítva a fogyatékossággal élő személyek számára; j) elősegítsék a fogyatékossággal élő személyek munkatapasztalat-szerzését a nyílt munkaerőpiacon; k) támogassák a fogyatékossággal élő személyeknek szóló szakképzési és szakmai rehabilitációt, a munkában tartási és munkába való visszatérést segítő programokat. 2. A részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne tarthassák rabszolgasorban vagy szolgaságban, valamint hogy - másokkal azonos alapon - részesüljenek a kényszer vagy kötelező munkával szembeni védelemben. Az Európai Szociális Charta 15. Cikke szerint a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéshez, rehabilitációhoz és újra-beilleszkedéshez való joga tényleges megvalósulásának biztosítása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy 1. megfelelő intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, ahol szükséges, ott a köz- vagy magánjellegű speciális intézmények bevonásával is; 2. megfelelő intézkedéseket tesznek a fizikailag fogyatékos személyek munkába állására, mint speciális munkakereső szolgáltatások létrehozása, lehetőségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos személyek alkalmazására. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke kimondja, hogy az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékkal személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának a fogyatékossággal elő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló jelentése hangsúlyozza, hogy a valamilyen fogyatékossággal elő népesség bevonása nélkül semmiképp sem teljesíthető az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának azon célkitűzése, hogy 2020-ra 75%-ra emeljék a 20 és 64 éves életkor közötti népesség foglalkoztatási rátáját. A jelentés azt is kiemeli, hogy az államháztartási megszorító intézkedések közül nem lehet elfogadni azokat, amelyek célja a fogyatékossággal elő személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve társadalmi befogadásukat elősegítő projektek költségvetésének indokolatlan csökkentése, hiszen ez a fogyatékossággal elő emberek bizonyos alapvető és
34
elidegeníthetetlen jogai biztosításának megszűnését eredményeznék. Ezzel szemben határozottan növelni kell a befektetéseket ezen a téren, és a jelentés leszögezi, hogy az Európai Unióban minden egészségügyi szolgáltatásnak az egyetemesség, a minőségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás alapvető értékein kell alapulnia. A stratégia kitér arra is, hogy jelenleg a tagállamokban nem vagy csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre átfogó, nemi szempontú bontás szerinti adatok a fogyatékosságügyi kérdésekről és a fogyatékossággal elő emberekkel kapcsolatos szolgáltatásokról, beleértve a bentlakásos intézmények és lakóotthonok mennyiségére és minőségére vonatkozó specifikus mutatókat és információkat is, valamint hogy az Eurostatnak35 több nemi alapú éves adatot kellene nyújtania a fogyatékossággal elő emberekről és gondozóikról. A jelentés szerint csalódottságra ad okot az átláthatóság hiánya és a fogyatékossággal elő emberek korlátozott bevonása az adatgyűjtésbe és a konzultációba. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a fogyatékossággal elő emberek konzultációs eljárásokban való részvételét, amelyeknek a nem kormányzati szervek tapasztalatai alapján teljes mértékben hozzáférhetőknek kell lenniük, és amelyeket úgy kell kialakítani, hogy lehetővé váljon a tényleges véleménynyilvánítás, és hogy hatékony tájékoztató kampányok kísérjék azokat. Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a fogyatékossággal elő személyek nagyobb mértékű munkavállalását elősegítő intézkedések részeként tegyék meg a munka- és lakóhelyek akadálymentesítésének előmozdításához szükséges lépéseket. Az ügy érdemét érintő megállapításaim Fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.36 Megváltozott munkaképességű személy, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.37 Tekintettel arra, hogy a munkaügyi központok eljárásuk során a tágabb értelmezésű megváltozott munkaképességű személy fogalmát tekintik irányadónak, a hozzájuk forduló fogyatékossággal élő személyekre vonatkozóan nem rendelkeznek külön adatokkal. A vizsgálatot mindez jelentős mértékben megnehezítette, és kifejezetten a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetére vonatkozó adatokat a civil szervezetek, és a Vakok Állami Intézete tudott a rendelkezésemre bocsátani. Amellett, hogy a munkaügyi központok nem rendelkeznek a fogyatékos személyek foglalkoztatására vonatkozó számszerű adatokkal, a központok szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy kevés fogyatékossággal élő keresi fel őket, annak ellenére, hogy az info-kommunikációs akadálymentesítés valamennyi központban és kirendeltségen megtörtént, így ezek az eszközök kihasználatlanok. Problémát jelent, hogy a hazai jogrendszerben nem létezik egységes definíció a „fogyatékos személy” meghatározására, a fogalmak sokfélesége az egyes jog és szakterületek különbözőségéből fakad. A jelenlegi foglalkoztatási rendszer a fogyatékossággal élők 35
Az Európai Unió Statisztikai Hivatala, amely a tagországok nemzeti statisztikai adatait foglalja össze. Fot. 4. § a) pont; Az egyes fogyatékossági csoportok meghatározásáról a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/200. (VIII. 9.) Korm. rendelet 37 Flt. 58. § (5) bekezdés m) pontja 36
35
foglalkoztatását nem támogatja, ugyanis a „megváltozott munkaképességű személy” fogalomkör tág, és több homogén csoportot foglal magában, úgy mint az egészségkárosodottak és a fogyatékossággal élőkét. Véleményem szerint az egyes csoportokon belül is jelentős eltérések lehetnek az egészségkárosodás, illetve a fogyatékosság mértékét illetően. Ebből az következik, hogy az egészségkárosodott és a fogyatékossággal élő személyek életminősége, a környezetükhöz való alkalmazkodási képessége, foglalkoztathatóságuk mértéke széles skálán mozog, így a munka világába való hosszú távon eredményes beilleszkedésük csak egy sokkal differenciáltabb és célcsoport-specifikusabb módszertanon alapuló foglalkoztatási és támogatási rendszerben biztosítható. A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási helyzetét korlátozó további tényező, hogy a támogatásokról rendelkező 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 13/A. § (1) bekezdése szerint bértámogatás megállapítása iránti új kérelmet 2009. augusztus 31-ig lehetett benyújtani. 2009. szeptember 1-jétől bértámogatás iránti új kérelmek befogadása szünetel. Bértámogatás iránti új kérelemnek kell tekinteni azt is, ha a munkáltató bértámogatásban részesül, és a támogatásra vonatkozó hatósági szerződésben meghatározott munkavállalói létszámon felüli létszámú munkavállaló foglalkoztatásához kér bértámogatást. E korlátozó jogszabályi rendelkezés eredményeként a támogatási rendszer nem tölti be azon rendeltetését, amely a munkáltatók ösztönzését célozza. A támogatási rendszer hatékony működésében további fennakadást jelent, hogy a fenti Korm. rendelet 9. § (7) bekezdése értelmében a rehabilitációs költségtámogatásra kötött hatósági keretszerződés hatálya – pályázati eljárás lefolytatása nélkül – legfeljebb 2012. június 30-ig meghosszabbítható, ha a munkáltató a jogszabályban előírt kötelezettségeket a támogatás jogszabályi feltételeinek megváltozására tekintettel is vállalja. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól kapott tájékoztatás szerint a határidőnek az év végéig történő meghosszabbítására irányuló, valamint az új támogatási rendszerről szóló – a tervek szerint 2013. január 1-jétől hatályos – javaslat a közigazgatási államtitkári egyeztetés szakaszában van. A fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó jogszabályi háttér a közeljövőben várhatóan jelentős mértékben átalakul, tekintettel azonban a kérdés jelentőségére – véleményem szerint – az érintett állami és civil szervek alaposan kidolgozott stratégia alapján való tájékoztatására és felkészítésére van szükség. A foglalkoztatók akkreditációjára vonatkozó eljárás bonyolultsága a munkáltatóknak a fogyatékossággal élők foglalkoztatására való hajlandóságát inkább visszaveti, így a jogalkotói szándék38 nem valósul meg. Álláspontom szerint ezért indokolt lenne az akkreditációs eljárás egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele. Ezt támasztja alá a Revita Alapítvány által készített helyzetfeltáró tanulmány is, miszerint „az egyes tanúsítványok igénylésének pontos feltételei közötti eligazodás nehézkes, és egy járatlan személy számára nehezen követhető. Ez azért is jelent problémát, mert a foglalkoztatás bővítésében kiemelt szerepet játszó kis-, és középvállalkozások esetében nincs mindig lehetőség erre a célra külön alkalmazottat foglalkoztatni, illetve szolgáltatást vásárolni. Továbbá ezeknél a szervezeteknél hátráltató
38
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 3. § értelmében az akkreditáció célja annak tanúsítása, hogy - az akkreditációs tanúsítványban meghatározott székhelyen, telephelyen, illetőleg fióktelepen - a munkáltató a) rendelkezik azokkal az akkreditációs követelményrendszerben meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek biztosítják az egészségkárosodással élő és fogyatékos személyek egészségi állapotának és fogyatékosságának megfelelő munkahelyi környezetben megvalósuló foglalkoztatást, és b) tevékenységével elősegíti a munkavállalók képességeivel elérhető legmagasabb szintű foglalkoztatás megvalósítását.
36
tényező a jelentős adminisztráció, ami az eljárás lefolytatásához szükséges dokumentumok beszerzésére irányul.”39 A munkaerőpiaci szolgáltatások vonatkozásában az megállapítottam, hogy a munkaügyi központok eleget tesznek a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet előírásainak, és valamennyi a munkaügyi központokhoz forduló ügyfél részesül a jogszabályban meghatározott szolgáltatásban. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a munkaügyi központok által nyújtandó szolgáltatások a fogyatékossággal élő személyek részéről kihasználatlanok. Ennek oka vélhetően, hogy a fogyatékossággal élő emberek nagyobb bizalommal fordulnak a civil szervezetekhez, mint a munkaügyi központokhoz a hivatalokban és az eljárásokban való igazodási nehézségektől tartva. A civil szervezetek és a munkaügyi központok szorosabb együttműködése eredményesebb, és jelentős mértékben költséghatékonyabb megoldás lenne a munkaerőpiaci szolgáltatásokat illetően. Mindezt alátámasztja a civil szervezetek által kidolgozott módszertanok és programok sikeressége, amelyek által több száz fogyatékossággal élő embert sikerült visszavezetniük a munka világába. A komplex rehabilitáció rendszerének kidolgozásában kiemelt hangsúlyt kell fektetni a fogyatékossággal élők képzésére is az Országos Fogyatékosügyi Programban meghatározottakkal összhangban, miszerint a szakképzésbe bekapcsolható fogyatékos fiatalok esetében meg kell teremteni a képzés, a rehabilitáció és a foglalkoztatás összhangját. Mindezek ugyanis nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a fogyatékossággal élők foglalkoztatási integrációja megvalósuljon. A fogyatékossággal élők foglalkozatási helyzetének javítását célzó pályázati rendszer jelenlegi formában való működése kiszámíthatatlan és kaotikus, ezáltal nem teszi lehetővé a fogyatékossággal élők foglalkoztatását elősegítő hosszú távú stratégiák kidolgozását és végrehajtását. Ugyanakkor a stratégiák kidolgozását segítené a fogyatékossággal élők foglalkoztatására vonatkozó egységes, a foglalkoztathatóság szempontjából valamennyi releváns körülményre kiterjedő nyilvántartási rendszer kialakítása. A fogyatékossággal élők foglalkoztatásától elzárkózó munkáltatói attitűd, a téves előítéletek és félelmek feloldása érdekében célszerű lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásának előnyeit megismertető érzékenyítő programok szervezésére. Fentiek alapján megállapítom, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem felel meg teljes mértékben az Európai Unió által kidolgozott Európa 2020 Stratégiában foglaltaknak. Nem felel meg továbbá a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben rögzített – és a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett – önálló életvitel és társadalmi részvétel normáinak. A jelenlegi kevésbé átlátható és nem kellő alapossággal kidolgozott foglalkoztatási és támogatási rendszer nem segíti elő a fogyatékossággal élő személyek számára a munka világába való bekapcsolódás és aktív részvétel lehetőségét. Ebből következően sérül a fogyatékossággal élő személyeket megillető emberi méltósághoz és a munka szabad megválasztásához való jog, illetve nem valósul meg az Alaptörvényben deklarált fogyatékossággal élő személyek védelme és az egyenlő bánásmód követelménye sem. Továbbá a feltárt joggyakorlat, a jogalkalmazó szervek munkája során sok esetben felmerülő bizonytalanság a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz az érintettek vonatkozásában.
39
A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek társadalmi és jogi helyzete Magyarországon és nemzetközi kitekintésben, Revita Alapítvány, Debrecen, 2008. február
37
Intézkedéseim A vizsgálatom során feltárt alapjoggal összefüggő visszásságok orvoslása és jövőbeni megelőzésük érdekében az Ajbt. 31. § (1) bekezdése alapján felkérem a nemzetgazdasági minisztert, hogy együttműködésben az emberi erőforrások miniszterével fordítson kiemelt figyelmet a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására és kezdeményezzen határozott intézkedéseket – a jelentésemben tett megállapítások figyelembe vételével – arra vonatkozóan, hogy a fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci integrációja minél hatékonyabban valósuljon meg. Budapest, 2012. június Prof. Dr. Szabó Máté
38
