2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ

09-05-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök (Az ülést 17.05-kor megnyitják.) 1. Az ülésszak folytatása Elnök. – Az Európai Parlament 2011. április 7-én, csütörtökön berekesztett ülését ezennel újra megnyitom. 2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Az elnökség nyilatkozatai Elnök. – Néhány megjegyzéssel szeretném kezdeni. Ma ünnepeljük az Európa Napot. A nap nagy részét Firenzében töltöttem, az Európai Egyetemi Intézet városában, ahol jelenleg az Európa Fesztivál zajlik. Rendeztek egy konferenciát az Európai Unió helyzetéről is, ahol találkoztam az Európai Egyetemi Intézet diákjaival. A 61. évfordulóját ünnepeljük Robert Schuman nagy jelentőségű nyilatkozatának, amely annak idején kikövezte az Európai Unió létrehozásának útját. Mostanra pedig rengeteg mindent elértünk már együtt. Robert Schuman büszke lett volna az eredményeinkre. Alapító atyáink tudták, hogy a válságok azért vannak, hogy leküzdjük őket, és biztos alapokat építsünk a jövő számára, ezért ma, május 9-én, a múltra emlékezve a jelenen dolgozunk és reménnyel tekintünk előre a jövőbe. Másodszor, az Európai Unió ma a nemzetközi ügyek teljes értékű résztvevője. Ezt május 3-án az Egyesült Nemzetek Közgyűlése is megerősítette, amely elsöprő többséggel elfogadta, hogy az Európai Unió részt vegyen az ENSZ munkájában. Az Európai Unió képviselői ezentúl felszólalhatnak a Közgyűlésen és az EU tagállamai által elfogadott módosításokat nyújthatnak be. Ez a tagállamok, a Bizottság és a Tanács közös eredménye, de részt vállalt benne az Európai Parlament is. Továbbra is egy emberként kell felszólalnunk és fellépnünk. Közös fellépésünk különösen fontos, mivel további lépésekről kell döntenünk Észak-Afrikával kapcsolatban, ahol egyre feszültebb a helyzet, csakúgy, mint Szíriában és Bahreinben. Harmadik mondandóm, hogy az Európai Unióban május 17. a homofóbia elleni nemzetközi nap lesz. Az Európai Unió minden fronton küzd a megkülönböztetés ellen, Európán belül épp úgy, mint azon kívül. A homofóbia sem kivétel. Sajnos még mindig üldöznek, kínoznak, sőt ölnek meg embereket a világ minden táján. A hátrányos megkülönböztetést elszenvedők védelmére irányuló kötelezettséget legfontosabb jogi aktusaink rögzítik – így például a Szerződés és az alapjogi charta. És mi tartjuk magunkat ehhez a kötelezettséghez. Végezetül, negyedik mondandóm: az Európai Parlament teljes mértékben elítéli a gáza-övezeti katonai bíróság által az Izraellel való együttműködés miatt halálra ítélt férfiak egyikéknek kivégzését. Az Európai Unió mindig ellenzi a halálbüntetést. A kivégzések végrehajtásához való visszatérés aláássa a tartós békülésre tett erőfeszítéseket Palesztinában.

1

2

HU


4. Kérelem a parlamenti mentelmi jog fenntartására Elnök. – Most pedig tennék néhány adminisztratív jellegű bejelentést. De Magistris úr két kérelmet nyújtott be mentelmi jogának fenntartására vonatkozólag két bírósági üggyel kapcsolatban, amelyben érintett, és amelyek közül az egyik Cosenzában, a másik Milánóban folyik. Uspaskich úr egy Vilniusban folyó bírósági eljárással kapcsolatban nyújtott be mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet. És Tudor úr szintén mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet nyújtott be. Az eljárási szabályzat 6. cikkének (3) bekezdése értelmében e kérelmeket továbbítjuk az ebben illetékes Jogi Bizottságnak. Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr! Ez nem ügyrendi kérdés; csak egyszerűen nem értem, amit az előbb mondott. Ha jól értem, de Magistris úr mentelmi jogának fenntartását kérte. Ez bizonyára valami félreértés. Mivel de Magistris úr otthon, a hazámban a mentelmi jog elleni harc bajnoka, valamit bizonyára félreértettek. Véleményem szerint valószínűtlen, hogy de Magistris úr a mentelmi jogának fenntartását kérelmezte volna. Bizonyára félreértettem valamit, ezért szeretném, ha tisztázná számomra ezt a kérdést. Elnök. – Mint mondtam, mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet nyújtott be. A kérelemről, mint mindig, az eljárási szabályzat 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a bizottság fog dönteni. 5. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 6. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 7. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet 8. A rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott jogszabályok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet 9. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet *** Luis Yáñez-Barnuevo García (S&D). – (ES) Elnök úr! Biztos vagyok benne, hogy azért nem említette, mert túl friss a hír, de tegnap fontos esemény történt Kubában: úgy tűnik, hogy a rendőrök meggyilkolták Juan Wilfredo Soto García kubai disszidenst egy Santa Clara-i, kubai közparkban. Elnök úr, úgy vélem, hogy tekintettel az Európai Parlament emberi jogi kérdések iránt tanúsított érzékenységére, önnek legalább független vizsgálatot kellene kérnie a kubai disszidens meggyilkolása körülményeinek felderítése érdekében. Elnök. – Köszönöm a megjegyzését. Ha valóban ez történt, az ön által javasolt álláspontot fogjuk képviselni. Köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmünket. 10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 11. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 12. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet

09-05-2011

09-05-2011

HU


13. Előirányzatok átcsoportosítása: lásd a jegyzőkönyvet 14. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 15. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 16. Ügyrend Elnök. – Kiosztották a napirendtervezet végleges változatát, amelyet az Elnökök Értekezletének 2011. május 5-i, csütörtöki ülésén az eljárási szabályzat 137. cikke alapján készítettek el. A következő módosításokat javasolták: [Szerda]: Speroni úr hamarosan ismertet egy módosítást. A kül-, biztonság- és védelempolitikát övező vita kapcsán a Szabadság és Demokrácia Európája képviselőcsoport kérte, hogy a főképviselő és a Bizottság alelnöke a szíriai és az ashrafi táborbeli helyzetre vonatkozó nyilatkozatában térjen ki az egyiptomi kopt keresztény közösségre is. Ezt a módosítást szerdán délelőtt 9.00 órakor tárgyaljuk, Ashton asszony jelenlétében. Most pedig Speroni úr ismerteti a módosítást. Köszönöm. Francesco Enrico Speroni, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Nem kívántuk alapjaiban megváltoztatni az ügyrendet – illetve nem akartunk alapvető módosításokat javasolni – új ügyrendi pont felvételével vagy valamely pont felváltásával; egyszerűen csak azt kérjük, hogy bővítsük ki azt a témát, amelyről az alelnök be fog számolni. Csupán csak azt szeretnénk, hogy a vita tárgyát képező témát bővítsük ki Szíriával, az Ashraf táborral, a keresztény kisebbség ügyével és mindenekelőtt az egyiptomi kopt keresztény kisebbség ügyével. Érzékeny területről és témáról van szó, amely kisebbségek védelmét érinti; ezért kérem képviselőtársaim támogatását ehhez a javaslathoz. Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Teljes mértékben támogatom a kérést, de most azért kértem öntől szót, hogy a keddi ügyrendről szóljak. Nem tudom, kaphatok-e szót most, vagy inkább majd csak az után, hogy határoztunk Speroni úr javaslatáról. Elnök. – Most le kell zárnunk a szerdai napra vonatkozó pontról szóló kezdeti vitánkat. Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök úr! Azért kértem szót, hogy támogatásomról biztosítsam Speroni úr kérését, pontosan azért, mert a kopt keresztény közösséget érintő összeütközések által uralt helyzet jól illusztrálja, milyen veszélyeket rejtenek az egyiptomi történések. Ezért kérek mindenkit, hogy támogassa ezt a javaslatot, pontosan azért, mert az nem a kopt közösség identitása demonstrálásának védelméről szól. Inkább az egyiptomi helyzet összetettségének bizonyítéka. Ezért úgy vélem, hogy az Európai Parlament szigorú felügyelete – különösen Ashton biztos asszony nyilatkozata révén – feltétlenül szükséges. Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenkit sokkoltak az egyiptomi események. Mindazonáltal, ésszerűen kell viselkednünk. Ashton bárónővel hat pontot fogunk megvitatni. Itt van Szíria, Ashraf, a Gualtieri-jelentés, az Albertini-jelentés, továbbá itt van Európának mint az ENSZ egyik globális szereplőjének problémája. Ennek aztán tényleg semmi értelme.

3

4

HU


Úgy vélem, fel kellene kérnünk a Külügyi Bizottságot az egyiptomi helyzet megvitatására, ideértve mindent, ami a kisebbségek között zajlik, valamint hogy készítsen saját kezdeményezésű jelentést, majd egy hónappal később egyszerűen rendezzen vitát Ashton bárónővel Egyiptom kérdéséről. Rendes vitát kell folytatnunk mindarról, ami Egyiptomban történik. Ha egy újabb, hatodik pontot veszünk fel a listára, egy személy fogja azt megvitatni, míg az összes többi valami másról fog beszélni. Ha hat pontot akarnak megvitatni Ashton bárónővel, akkor nem Egyiptom áll majd a vita középpontjában. Ezért, bár megértem az érzéseiket, nem az a megoldás, hogy felveszünk az ügyrendbe még egy dolgot, amit amúgy sem tárgyalnánk meg szerda délelőtt. (A Parlament egyetért a kérelemmel) * * * Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Rövid leszek: az Elnökök Értekezlete holnapra, keddre tervezte a szavazást a parlamenti mentelmi jogom esetleges felfüggesztéséről. Nem szeretnék túl részletesen foglalkozni a dologgal, de konkrétan az ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy – finoman fogalmazva – kissé megütköztem azon, hogy mivel vita nincs a napirenden, nem ismertethetem álláspontomat a tisztelt Házzal, akár csak két vagy három percben sem. Pedig úgy vélem, lenne okom rá, hogy ismertessem, mert úgy tűnik számomra, hogy az előadó újra elővette a múlt alkalommal Wallis asszony által idézett érveket, aki arra jutott, hogy parlamenti mentelmi jogomat fel kell függeszteni – holott ezt a Bíróság világosan elítélte. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. – Ez nem ügyrendi kérdés. Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr! Vitát követelek, és ragaszkodom a két vagy három perces felszólalási időhöz. Tudomásom szerint ez ügyrendi kérdés. Két vagy három perc egy európai parlamenti képviselő becsületének védelmére: csak ennyit kérek. Elképzelhető, hogy egy napon a Parlament esetleg tiszteletben tartja egy tagjának azt a jogát, hogy megvédje magát, és nem csak Guatemalában vagy Indonéziában, hanem itt, ebben az ülésteremben is? Elnök. – Gollnisch úr, az eljárási szabályzat 7. cikkének (8) bekezdése értelmében járunk el, amely elég egyértelműen meghatározza, miként kell eljárnunk ilyen ügyekben. Ha önnek bármilyen megjegyzése van az ügyrenddel kapcsolatban, azt legalább egy órával az ülés előtt jeleznie kell; az ülést pedig épp most nyitottuk meg. Ismétlem, ez szerepel az eljárási szabályzat 7. cikkének (8) bekezdésében. Daniel Cohn-Bendit (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Az Elnökök Értekezlete szerda délutánra ütemezett be egy vitát a Schengeni-megállapodásrok félre tételére vonatkozó olasz és francia kormányjavaslatokról. Engedje meg, hogy ezt javítsam, a vita valójában kedden délután 15.00 órakor lesz. Az Elnökök Értekezlete úgy döntött, hogy Barroso úr is vegyen részt a vitán, ezért szeretném megtudni, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján jelen lesz-e. Hogy ez miért olyan nagyon fontos nekünk? Azért, mert Barroso úr, a Bizottság elnöke volt az első, aki állást foglalt Sarkozy úr és Berlusconi úr csúcsértekezlete után, míg azt követően a biztosok más véleményt fogalmaztak meg.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Tekintettel arra, hogy a Bizottság elnökének az a feladata, hogy a Bizottságot képviselje, nagyon szeretnénk, ha Barroso úr jelen lenne kedden délután 15.00 órakor. Elnézést kérek azért, hogy összekevertem a keddet és a szerdát. Elnök. – Cohn-Bendit úr, köszönöm a megjegyzését. Utána fogok nézni. Pillanatnyilag nincs erről információm, de utánanézek. Külön önnek! ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA alelnök Elnök. – Az e heti ügyrendet elfogadottnak nyilvánítom (1) . 17. Az olaj árának emelkedéséből adódó válság az európai halászati ágazatban (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása: – a João Ferreira és Patrick Le Hyaric által az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés a halászati ágazatban az üzemanyagárak emelkedése miatt kialakult válságról (O-000096/2011 – B7-0306/2011), – az Alain Cadec, Antonello Antinoro, Jim Higgins, Jarosław Leszek Wałęsa, Maria do Céu Patrão Neves, Werner Kuhn, Ioannis A. Tsoukalas, Crescenzio Rivellini, Rareş-Lucian Niculescu, Vito Bonsignore és Salvador Garriga Polledo által az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az európai halászati ágazatban az olajárak emelkedése miatt bekövetkezett válságról (O-000101/2011 – B7-0307/2011), – a Philippe de Villiers és Juozas Imbrasas által a Szabadság és Demokrácia Európája Képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az üzemanyagárak emelkedése miatt az európai halászati ágazatban kialakult válságról (O-000102/2011 – B7-0308/2011), – a Britta Reimers által a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az európai halászati ágazatban az olajárak emelkedése miatt bekövetkezett válságról (O-000106/2011 – B7-0310/2011), – a Josefa Andrés Barea, Kriton Arsenis, Luis Manuel Capoulas Santos, Estelle Grelier, Iliana Malinova Iotova, Guido Milana, Ulrike Rodust, Antolín Sánchez Presedo és Catherine Trautmann által a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az olajár-növekedésről és a halászati ágazat számára nyújtott támogatásról (O-000107/2011 – B7-0311/2011), – az Isabella Lövin által a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés a halászati ágazatban az olajárak emelkedése miatt bekövetkezett válságról (O-000113/2011 – B7-0313/2011). Alain Cadec, szerző. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is, a Parlamentnek csak egy székhelye van: Strasbourg! (1)

Az ügyrendre vonatkozó egyéb módosítások:

5

6

HU


2011 februárja óta állandóan emelkedik az olaj ára, és nemrégiben meghaladta a 100 dolláros küszöböt. A fenti olajár-emelkedés súlyosan érinti az európai part menti régiók halászait. Igazából az olajárak emelkedésével a halászati működési költségek az egekbe szöknek. Különösen a kisüzemi halászatot érinti súlyosan. A halászok bevétele is az olajáraktól függ. A hivatásos halászok mindenütt azt mondják nekem, hogy aggodalommal tölti el őket az olajárak emelkedése. Azt szeretném, ha együttesen lépnénk fel annak biztosítása érdekében, hogy az üzleti vállalkozások a működési költségek emelkedése ellenére is el tudják végezni a munkájukat. A fenti kérdéssel és az ezt követő állásfoglalással felszólítom a tagállamokat arra, hogy szükség esetén és a verseny torzítása nélkül segítsék a hivatásos halászokat a munkájuk folytatásában. Ebből következően a de minimis támogatás felső határértékének vállalatonként 30 000 euróról 60 000 euróra való felemelését kérem. Ez egyáltalán nem jelenti a parlamenti, illetve az európai költségvetés növelését. A de minimis támogatás olyan támogatás, amelyet a tagállamok csak akkor nyújthatnak üzleti vállalkozásaiknak, ha véleményük szerint az nem torzítja a versenyt. A tagállamoktól egy kicsit több rugalmasságot kérek. A Bizottságot pedig arra szólítom fel, hogy alaposan elemezze a kérésemet, és értse meg az egész – védelemre és fejlesztésre szoruló – ágazat aggodalmait. A halászok közössége olyan férfiakból és nőkből áll, akiknek megfelelő jövedelemre van szükségük, és akiket támogatnunk kell. Egyebek mellett az importált halászati és akvakultúra-termékek európai piacokon való nagymértékű megjelenése következtében ez az ágazat egyre gyengül. Itt nem csak gazdasági nyereségről van szó. A mi érdekünk is, hogy megőrizzük ezt a tevékenységet; ezáltal fejleszteni tudjuk a területeinket és a tengerparti régiókat, garantálni tudjuk az Európai Unió élelmezésbiztonságát és meg tudjuk őrizni az ágazat munkahelyeit. Bastiaan Belder, szerző. – (NL) Elnök úr! A halászati ágazatban nagyon súlyos a helyzet. Az üzemanyag ára magas, miközben a hal ára alacsony, valójában rekordokat döntően alacsony. Hölgyeim és uraim! A sima lepényhal halászatára szeretném felhívni a figyelmüket. A sima lepényhal halászata nagyon fontos hazám, Hollandia, de Franciaország, Belgium, Anglia és Dánia számára is. Néhány évvel ezelőtt a sima lepényhalból nagyon alacsony volt a készlet, és ennek következtében engedélyezték a többi lepényhalfajta vámmentes behozatalát. Olcsó fajtákét, amelyek kevésbé ízletesek, de ez nem tartozik ide. Napjainkban azonban van elég sima lepényhalunk, de az olcsó lepényhal vámmentes behozatala tovább folytatódik. Ennek következtében a friss sima lepényhalat mesze a bekerülési költségek alatt értékesítik, vagy kivonják a piacról és árverésen értékesítik. Ez igazán sajnálatos helyzet. Le kell állítani a simalepényhal-filé vámmentes behozatalát, elnök úr. Ez nem csak a halászok óhaja, hanem a feldolgozóiparé és a piacé is. Miért? A kereskedők számára rendkívül fontos a halászok túlélése, mert ellenkező esetben a jövőben nem fog szerepelni a sima lepényhal a kereskedők kínálatában. Hölgyeim és uraim! Sürgősen konkrét intézkedésekre van szükség. A jelenlegi válság megköveteli, hogy Európa határozott intézkedéseket tegyen. Azt kérem önöktől, hogy szavazzanak egy ilyen intézkedés mellett. Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) (A felszólaló az eljárási szabályzat 149. cikke alapján kék kártyás kérdést tesz fel Cadec úrnak.) Elnök úr! Cadec úrnak szeretnék feltenni egy kérdést a

09-05-2011

09-05-2011

HU


bevezető gondolataihoz kapcsolódóan, nevezetesen, az Európai Parlament feltételezett, egyetlen székhelyére vonatkozóan. Cadec úr, talán észrevette, hogy a Parlament időnként Brüsszelben is ülésezik, hogy a bizottságok Brüsszelben tartják a megbeszéléseiket, és hogy az adminisztráció, bizonyos mértékig, Luxembourgban folyik. Pusztán csak tájékoztatni akartam önt arról a tényről, hogy ez a helyzet esetleg nem pont olyan, amilyennek ön képzeli. Alain Cadec, szerző. – (FR) Elnök úr! Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy ezzel a témával kapcsolatban a Szerződés egyértelmű: az Európai Parlamentnek, annak az ülésteremnek, ahol ma és egész héten vagyunk, a székhelye Strasbourg, és csak Strasbourg. Természetesen Brüsszelben dolgozunk. Én havonta két hetet vagyok ott, és önökhöz hasonlóan, hölgyeim és uraim, jól érzem ott magam, és sokat dolgozom. Azonban a Parlamentnek – ennek az ülésteremnek – a székhelye Strasbourg, és ennek így is kell maradnia. Britta Reimers, szerző. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim, és uraim! Az Európai Unióban sok vállalat számára további terheket jelent az üzemanyag árának folyamatos emelkedése. Az európai halászok különösen megszenvedik ezt az áremelkedést, mivel nem tudják egyszerűen a fogás növelésével, illetve jobb árak felszámításával ellentételezni a többletköltségeiket. A jelenlegi észak-afrikai és közel-keleti politikai helyzet tovább súlyosbította a problémát. Éppen ezért meg kell vizsgálnunk az üzemanyagárak növekedésének gazdaságra és foglalkoztatásra gyakorolt hatásait az EU-ban. Melyek a különösen nagy kockázatnak kitett ágazatok, és milyen támogatást lehetne nyújtani számukra a verseny torzítása nélkül? Ezért arra kérjük a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést. Fontos, hogy támogassuk az európai halászati ipart, egyebek mellett azért, hogy ne nőjön tovább a harmadik országokból származó importtól való függőségünk. A közös halászati politika reformjának a küszöbén konkrét kötelességünk, hogy óvatosak legyünk és ezzel az üggyel kapcsolatban ne tegyünk elhamarkodott lépéseket. Ulrike Rodust, szerző. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az európai halászat súlyos válságban van, ahogy arra képviselőtársaim már rámutattak. Az európai tengerek halászai a jövedelmük oly súlyos csökkenéséről panaszkodnak, ami már a megélhetésüket is fenyegetheti. Mégis miért csökken a halászaink jövedelme? Amennyire én meg tudom ítélni, ennek három oka van. Először, a halállomány csökkenése; másodszor, általános árcsökkenés pontosan azokon a területeken, ahol a halállomány egészséges és túlságosan magas a kínálat; és harmadszor – és ez az, ami ma minket foglalkoztat –, a működési költségek nyersolajár-emelkedések miatti növekedése. Nekünk, politikusoknak, ezen a ponton kell közbelépnünk. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy segítsünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy csak azt tehetjük meg, amit meg tudunk tenni. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által beterjesztett, állásfoglalásra irányuló indítvány többet ígér annál, mint amit meg tudunk tenni. Az üzemanyag-támogatások finanszírozása érdekében a de minimis támogatás felső határértékének 100%-os, 30 000 euróról 60 000 euróra történő növelését kéri. Az üzemanyag-támogatás azonban olyan dolog, amelyet sok tagállam valójában nem engedhet meg magának. Következésképpen sok halászt ezzel a módszerrel egyáltalán nem tudnánk segíteni.

7

8

HU


Ráadásul továbbra is fennállna a másik két probléma: először is a túlhalászás ténylegesen növekedne, másodszor pedig ez nem oldaná meg a piaci árak problémáját. Ami a halászat pénzügyi támogatását illeti, én itt egy sokkal súlyosabb problémát látok. A tagállamok nem használják fel az Európai Halászati Alapot, annak ellenére, hogy az Európai Unió 50%-ot fizet. A halászaink érdekében valamit sürgősen meg kell változtatni ezen a területen. Hölgyeim és uraim! Munkálkodjunk együtt azon, hogy csütörtökre elkészüljön egy másik szöveg, és együttesen álljunk elő egy ésszerű, fenntartható és kevésbé látványos halászati politikával. Isabella Lövin, szerző. – Elnök úr! Én is köszönetet szeretnék mondani kollégámnak, Cadec úrnak, hogy lehetőséget adott számunkra az alapvető kérdések megvitatására. Először is, ami az olaj árának emelkedését illeti, valójában két olyan ágazat van, a repülés és a hajózás – beleértve a halászatot is –, amely valamennyi energiahordozó tekintetében már most is adómentességet élvez. Vagyis, az Európai Unió más ágazataival összevetve, a halászatot arányaiban kevésbé érinti az olaj árának emelkedése, mivel már most is mentességet élveznek valamennyi adó alól. Ez már önmagában egy olyan rejtett támogatás, ami hozzájárult ahhoz, hogy az európai halászok tovább folytathassák a kimerült halállomány halászatát; és a halászati ágazaton belül a legmagasabb fosszilistüzelőanyag-fogyasztásúak – így például a fenékhálós és halradaros halászhajók – a legkártékonyabbak. Tehát a de minimis támogatást 2008-ban már tízszeresére emelték; ez is komoly támogatás az ágazat részére. Ezzel párhuzamosan mégis számtalan ígéretet teszünk a nemzetközi színtéren a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, sőt 2050-re 80-95%-os csökkentésről beszélünk; Nagoyában azt is megígértük, hogy 2020-ra beszüntetjük a környezetre káros támogatásokat; a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásai keretében azzal is foglalkozunk, hogyan lehetne megszüntetni a halászati támogatások torzító hatásait. Úgy gondolom, hogy ha az EU most bevezetné a megnövelt de minimis támogatást, akkor az nagy valószínűséggel aláásná az EU vezető szerepét a most folyó tárgyalássorozatban, azt a jelzést küldve a világnak, hogy más országok is növelhetik a halászati üzemanyag-támogatást, ami ördögi kört eredményezne, növelve a nyomást a világ halállományán. Most egyáltalán nem erre van szükségünk: meg kell fordítanunk a folyamatot, és ez teljesen rossz jelzést adna. A piacnak el kell fogadnia az áremelkedést, és a Bizottságnak erre kell összpontosítania a közös halászati politika reformja során. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A Bizottság tudatában van a halászati ágazat jelenlegi helyzetének. Az üzemanyagárak csak az egyik, de nem az egyetlen okát képezik a fennálló problémának. Ami az üzemanyagárakat illeti, a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy a helyzet megoldása érdekében teljes mértékben használják ki az Európai Halászati Alap nyújtotta lehetőségeket. Ezeket a lehetőségeket még nem aknáztuk ki. Mindezidáig a tagállamok az előirányzott összegeknek kevesebb, mint 20%-át vették igénybe. A magas üzemanyagárak kérdését úgy kezelhetjük a legjobban, ha kihasználjuk azokat az EHA-intézkedéseket, amelyek segítenek a halászati flotta átstrukturálásában, illetve hozzáadott értéket teremtenek a halászati termékek tekintetében, ily módon növelve az árakat. Nagy valószínűséggel az üzemanyagárak az elkövetkező években is magasak lesznek.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Természetesen a múlt héten estek az árak, de ennek ellenére az árak várhatóan magasak maradnak. A Bizottság ezért a közös halászati politika és a pénzügyi szabályozás reformjának keretében azon gondolkodik, hogy miként lehetne tovább ösztönözni a kevésbé üzemanyag-igényes halászatot. A cél az, hogy mozdítsuk elő az ágazat átalakítását és növeljük az üzemanyagárakkal szembeni ellenálló képességét. Ugyanakkor ennek a megközelítésnek tiszteletben kell tartania azt az elvet, hogy a pénzügyi segítségnyújtás semmilyen körülmények között sem eredményezheti a halászati erőkifejtés növekedését. A halászati ágazat üzemanyagárakkal szembeni ellenálló képességének növeléséhez a legjobb eszköz, ha biztosítják, hogy a halászat szintje összhangban álljon a maximális fenntartható hozammal. Ennek eredményeként rövid távon nő a halállomány. A több hal több halászati lehetőséget jelent, ami az ágazat számára általánosságban több bevételt jelent. Ami a de minimis küszöbérték felemelését illeti, ez nem új téma. A Bizottság még 2008-ban tanulmányt készített, elemezve az egy kedvezményezettre jutó felső határérték 30 000 euróról 100 000 euróra történő emelésének a hatásait. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatjuk el, elsősorban három ok miatt. Először is egy ilyen emelés – az üzemanyag-igényesebb technológiák használatára ösztönözve – torzítaná a halászati tevékenységet, ami erőteljesebben károsítaná a tengeri környezetet. Másodszor azért, mert a nagyobb és üzemanyag-igényesebb halászhajók több támogatást kapnának, mint a kisebb, kevésbé üzemanyag-igényes halászhajók. Nem hiszem, hogy közülünk bárki is arra szeretné ösztönözni a nagyobb halászhajókat, hogy több üzemanyagot használjanak. A harmadik ok még fontosabb, és néhány parlamenti képviselő már említette is. Több tagállam már most megszorító intézkedések bevezetésére kényszerül. Ezért a tagállamok csak korlátozott mértékben támogatnának egy olyan javaslatot, amely a közkiadások növekedését eredményezhetné. Még ha fel is emelnénk a de minimis küszöbértéket, sok tagállamnak akkor sem lenne pénze arra, hogy kihasználja ezt az új lehetőséget az adófizetők pénzének elköltésére. Ha csak néhány tagállam fizetne magasabb de minimis támogatást, akkor ez torzítaná a versenyt, és egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtene a különböző tagállamok flottái számára. Ez az összes közül a legfontosabb indok. Ami a Zöldek által felvetett, a halászati ipar üzemanyagadó alóli mentességének csökkentésére irányuló javaslatot illeti, azt nem tudjuk elfogadni. Ezt a kérdést az uniós jogszabályok önmagukban nem tudják megfelelően kezelni, ezért azt globális szinten kell megvitatni. A kizárólag az EU kikötőiben felvett üzemanyag megadóztatása erőteljesen torzítaná a versenyt az uniós flották kárára. Kárt okozna az EU kikötőinek is, mivel sok halászhajó egyszerűen az EU-n kívül venné meg az üzemanyagot. Ezért a tagállamokat a saját alapunk felhasználására kérjük. Carmen Fraga Estévez, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! Miközben a közös halászati politika javasolt reformjára várunk, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja ismét aggodalmát szeretné kifejezni a halászati ágazat gazdasági helyzete miatt. Amíg nem terjesztik elő az új közös piacszervezéséről szóló javaslatot, az ágazatnak továbbra sem lesz túl sok mozgástere az árak megállapítására. A behozatali szabályok, amelyek jelentős része az illegális halászatra vezethető vissza, megőrzik a tisztességtelen

9

10

HU


versenyt az uniós termelés esetében: az új ellenőrzési kötelezettségek miatt a vállalatok arra kényszerülnek, hogy erőforrásaik nagyobb részét mobilizálják, és a mindenre kiterjedő válság sem igazán segíti elő a minőségi termékek fogyasztásának növekedését. Emellett még figyelembe kell venni az üzemanyagárak növekedési tendenciáját, amely ismét fenyegetést jelent azon vállalatok számára, amelyeknek sikerült túlélniük a 2008-as válságot. A közös halászati politika széles körű reformja várható, és ennek fényében, illetve a strukturális támogatások folytonos csökkenése miatt sok vállalatnak – a 2013-as kilátásokra való tekintettel – likviditásra lehet szüksége az átszervezéshez és az alkalmazkodáshoz. Ezért terjesztettük be ezt a szóbeli kérdést és ezt az állásfoglalásra irányuló javaslatot a tisztelt Ház elé, hisz ez a támogatás az EU költségvetésének nem kerül semmibe, illetve emellett azért is, mert a kért támogatásnövelés messze elmarad a többi ágazat, így a szállítás és a mezőgazdaság által megkapott de minimis támogatástól. Nem szeretnénk magunkat a 2008-ashoz hasonló helyzetben látni, amikor a Borg biztos úr által az utolsó pillanatban elfogadott intézkedéscsomagot vitattuk meg. Önnek is szeretnék valamit mondani, biztos asszony: igaz, hogy van néhány olyan tagállam, amelyik képes lesz, és van néhány olyan, amelyik nem lesz képes ezt a támogatást megadni, és ön szerint ez egyenlőtlenséget szül. Ugyanakkor nagyobb aránytalanságot szül az a tény, hogy néhány tagállam nem társfinanszírozza az Európai Halászati Alapot, és ez általánosan elfogadott. A támogatást kell javasolni, és minden olyan tagállam, amelyik meg kívánja védeni az ágazatát, meg is tudja majd védeni azt. Catherine Trautmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A halászok azt mondták nekünk, hogy egyre nehezebb megélniük a munkájukból. A számukra már eddig is nagyon fájdalmas helyzeten felül, ami a halászati kvóták csökkentéséből és a flottából való tervezett kilépésből ered, most megjelent az egekbe szökő olajárak által okozott újabb probléma. Habár az ár kissé csökkent, továbbra is ingadozik, és ez a helyzet immár két éve kihat az európai halászok, de különösen a kisüzemi és a part menti halászok mindennapi életére. Ez a helyzet rendkívüli aggodalomra ad okot, és alig várjuk, hogy megmutathassuk a halászoknak, hogy teljes mértékben támogatjuk őket. Ennek érdekében felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy emelje fel a számukra a válság leküzdése érdekében nyújtható de minimis támogatás küszöbértékét. Ez egyszerűen csak a sürgető helyzet miatt hozott ideiglenes intézkedés. A Bizottság 2007-ben már reagált egy hasonló jelenségre, és a jelenlegi új csúcs küszöbén szeretnénk tudni, hogy milyen konkrét intézkedéseket – amelyek közül néhánnyal kapcsolatban már közöltek részleteket – szándékoznak tenni. Rendkívül fontosnak tartjuk – miként Fraga Estévez asszony is elmondta – annak ellenőrzését is, hogy a tagállamok felhasználják-e a rendelet által jelenleg előirányzott összes forrást. Egy olyan időszakban, amikor körvonalazódni látszik a jövőbeni közös halászati politika, úgy hiszem, hogy a halászaink nem ellenzik a változást, sőt, épp ellenkezőleg. Közülük sokan azt mondták nekem, hogy hajlandók erőfeszítéseket tenni, különösen a halállomány megőrzése érdekében. Ez valójában közös felelősségünk. A fenti erőfeszítés megvalósulása érdekében nem eshetnek áldozatul a munkájukon kívül álló olyan tényezőknek, amelyek felett nincs semmilyen ellenőrzésük.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Az e témával kapcsolatos gyors és hatékony válaszadás az ön részéről, biztos asszony, olyan jelzést adna, ami segítene megerősíteni a Bizottság és a szakma közötti hagyományosan törékeny kapcsolatokat. Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Ma az üzemanyagárak növekedése miatt a halászok részére nyújtandó támogatást szorgalmazzuk, holnap a gazdálkodók, majd a teherautó sofőrök, ezt követően pedig a légitársaságok üzemeltetői következnek, és aztán mi a helyzet a benzinkutak tulajdonosaival? Az ő nyereségük is csökkent az üzemanyagárak növekedése miatt. Mindannyian megszenvedjük az üzemanyagárak emelkedését. Rajta, támogassuk egymást! Ez ostobaság. Egy amerikai típusú, népszerűséghajhász politizálás – az ágazati érdekek melletti erőltetett érvelés – vette kezdetét az Európai Parlamentben. A jelenlegi vita azonban azt tárja fel, hogy miközben mindenki a fenntartható halászati politika szükségessége mellett érvel, a gyakorlatban, amikor erre kerül a sor, néhányan nincsenek tisztában a „fenntartható” szó jelentésével. Valójában nem tudják, hogy mit jelent. A Bizottság eléggé világossá tette, hogy tisztában vannak azzal, hogy a halászati ipar bizonyos szempontból gazdaságilag nem életképes, de ez nem a megnövekedett üzemanyagárak következménye. Ennek oka a több évtizedes, fenntarthatatlan halászati gyakorlat. Ha a piac korlátozott, ha a halászok nem képesek közvetlenül a fogyasztókra terhelni a hal költségeit, akkor ezt kellene vizsgálnunk. Biztosítanunk kell, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn a hal ára és a fogyasztók felé felszámolt költségek között, de a fenntarthatatlan gyakorlatok egyszerű támogatása nem megfelelő módszer a túlhalászat csökkentésére, amely a gazdasági problémák elsődleges oka. Egy hónappal ezelőtt, amikor Cadec úr feltette ezt a kérdést a biztos asszonynak, ő azt mondta a parlamenti bizottságnak, hogy nem szándékozik pártfogásba venni az üzemanyagárak növekedésének kompenzálása érdekében nyújtott támogatások kérdését. Ezt ma is megismételte, és én a magam részéről örömmel hallom a szavait. Marek Józef Gróbarczyk, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az alapvetően a környezet védelmén alapuló közös halászati politikának lehetővé kell tennie az európai halászat fenntartható módon történő irányítását és fejlesztését. A halászat a gazdaság különösen fontos része, de hangsúlyozni kell azt is, hogy a halászat olyan kulturális értékkel bír, amelyet generációról generációra adnak át. Ezért a közös halászati politika egyik céljának az említett érték megtartására kell irányulnia. Gazdasági szempontból ez a megfelelő gazdasági egyensúly fenntartása miatt elengedhetetlen. Tekintettel az üzemanyagárak drasztikus növekedésére Európában, ami hozzájárult az iparág összeomlásához, a közös halászati politikának tartalmaznia kellene egy olyan mechanizmust, amely megóvja a halászokat a jelenlegihez hasonló helyzetekben az árak ellenőrizhetetlen emelkedésétől. Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy az európai tengerészeti ipar újabb ágazata vándoroljon el a Távol-Keletre, ahogy ez megtörtént a hajóépítés és a tengeri szállítás esetében. Meg kell jegyeznünk, hogy Izland – pontosan azért, mert fenntartásai vannak a közös halászati politikával kapcsolatban – nem akar csatlakozni az Európai Unióhoz. A fentiek tükrében jelentősen fel kellene gyorsítanunk a közös halászati politika reformját, lépéseket kellene tennünk a környezetvédelem érdekében és megfelelő védelmet kellene biztosítanunk a halászok számára. Ismét felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e bevezetnünk a regionalizációt a halászati ipar esetében, és az egyes országoknak nem kellene-e nagyobb, de kiegyensúlyozott, befolyást gyakorolniuk a KHP-re. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a

11

12

HU


válság és a gazdasági instabilitás követeztében a KHP már nem működőképes, és sorsukra hagyja a halászokat. Jean-Paul Besset, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Meg kell mondanom, hogy meglehetősen elégedett vagyok a Damanaki asszony által a növekvő üzemanyagárak halászokra gyakorolt hatásával kapcsolatban adott válasszal. Mindez valójában az Európai Unión belüli politikai következetességről és egy súlyos strukturális tendenciáról, nevezetesen, az olaj szűkösségéből eredő olajár-emelkedésről szól, és közülünk mindenki tisztában van azzal, hogy ez állandósulni fog. Ezért nem adhatunk rövidtávra szóló, a körülményektől függő megoldást az olajárak ingadozásával összegfüggő támogatásnövelés révén. Ez politikai logika kérdése. Az Európai Uniónak szilárdnak kell maradnia az általa meghatározott elvek és célkitűzések vonatkozásában, nevezetesen a legfontosabb kérdésnek számító globális felmelegedés elleni küzdelem és a fosszilis tüzelőanyagok által okozott üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén. Ezért el kell kerülni az ellentétes jelzések küldését és az ellentétes politikák megvalósítását. Egy kudarcra ítélt energiarendszer túlélésének biztosítása nem segít a halászokon; ennek következtében ők is elkerülhetetlenül kudarcra lesznek ítélve. Ehelyett biztosítani kellene számukra a halászati erőforrásaik átszervezésének lehetőségét, valamint a termelési kapacitásaiknak az energiatakarékos eszközök létrehozására történő átállítását. A támogatásoknak ezért a fenti területekre, nem pedig a változó olajárak miatti rövid távú segítségnyújtásra kellene irányulniuk. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök úr! A mai napon egy olyan kérdéssel állunk szemben, amellyel 2008-ban egyszer már foglalkoztunk. Akkor az Európai Parlament szolidaritását fejezte ki a halászokkal, és felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat azzal a szándékkal, hogy enyhítsék a helyzet súlyosságát a halászattól leginkább függő régiókban. A statisztikai adatok egyértelműen kimutatják, hogy 2003-tól az Európai Unióban a halászat költsége több mint háromszorosára emelkedett, és az üzemanyagárak hirtelen növekedése azt jelenti, hogy jelenleg a halászoknak 40%-kal többet kell fordítaniuk a pénzeszközeikből arra, hogy a friss hal a lehető leggyorsabban eljusson a vevőikhez. Az üzemanyagáraknak az elmúlt néhány hónap alatt a világpiacon bekövetkező gyors emelkedése kétség kívül a legfontosabb oka a helyzet hirtelen romlásának. Az üzemanyagárak emelkedése közvetlenül jelentkezik a halászok nyereségének csökkenésében, mivel a halászhajók dízelmotorral működnek. Tehát egy ördögi körrel állunk szemben. A halászok, miközben megpróbálják ellentételezni az üzemanyagárak emelkedését, növelik a kifogott hal mennyiségét, és távolabbi halászhelyekre hajóznak, ami viszont azzal jár, hogy a hajóik több üzemanyagot használnak. Ezért van sürgős szükség arra, hogy az Európai Bizottság további intézkedéseket hozzon, és – ahogy azt a képviselőcsoportom javasolja – egy hároméves időszakra a de minimis támogatás felső határát vállalatonként 30 000 euróról 60 000 euróra emelje. Ez olyan ésszerű javaslat, amely a jelenlegi helyzetben segítséget nyújtana egy pénzügyi nehézségekkel küzdő ágazat számára, továbbá biztosítaná a társadalmi és gazdasági fejlődést is. Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr! Az a tény, hogy a mostani ülés alatt, amelynek a napirendjéről nem hiányoznak a megvitatandó kérdések, időt szakítottunk erre a témára, rámutat arra, hogy a tisztelt Ház mekkora jelentőséget tulajdonít a növekvő olajáraknak és a halászati ágazatra gyakorolt hatásainak.

09-05-2011

09-05-2011

HU


2007 óta a hordónkénti ár 63%-kal növekedett, és, habár a mai napon csökkent, nem hiszem, hogy annyira lecsökkenne, hogy fenntartható legyen. Mi, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, aggódunk az ágazatot érintő válság miatt, és meg vagyunk győződve arról, hogy a megoldások között szerepelnie kell egy olyan Uniós válasznak, amely tartalmazza a tagállamok és a kormányok által már eddig is követelt fellépéseket. Ezért azt kérjük, hogy a jelenlegi helyzetet olyan hatékony és pártatlan mechanizmusok segítségével kezeljék, amelyek uniós szükségintézkedések tesznek lehetővé. 2007-ben de minimis intézkedéseket fogadtak el. Most nem csak de minimis intézkedéseket kérünk öntől, Damanaki biztos asszony: azt kérjük, hogy vizsgálja meg az Európai Halászati Alap (EHA) megnyitásának és rugalmasabbá tételének lehetőségét, mivel – ahogy ön is elismerte – egyes tagállamok nem tudnak pénzt adni és nem tudják megoldani a problémát. Reméljük, hogy a Bizottság képes lesz új utakat és konkrét megoldásokat találni annak érdekében, hogy fel lehessen használni az EHA-t a flotta legerőteljesebben sújtott rétegeinek, azaz a kisüzemi halászoknak, a part menti halászoknak, illetve a távoli kikötőkből induló halászoknak a megsegítésére. Biztos asszony, azt szeretném kérni, hogy tanulmányozza annak a lehetőségét, hogy a közös halászati politikába, miként javasolta, olyan új intézkedések kerüljenek, amelyek korlátozzák a halászat túlzott üzemanyag-függőségét. Azt is szeretném kérni, hogy kötelezze el magát a termékértékesítés szükséges javítása mellett. Ezeket az ön által említett fenntarthatósági, továbbá környezeti és társadalmi szempontokból kell nézni, de a másik oldalról, ami szintén fontos, is meg kell vizsgálni: vagyis az emberi oldalról, azon halászok szempontjából, akik sokat szenvednek. Véleményünk szerint ez egy szükségintézkedés, és azt gondoljuk, hogy a rövid távú rugalmassági intézkedések lélegzetvételhez juttathatják ezt a nagyon súlyosan érintett ágazatot. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr! Sürgős szükség van olyan konkrét intézkedésekre, amelyek csökkentik azt a hatást, amelyet az üzemanyagárak emelkedése okoz a halászati ágazatban. Ez az ágazat egyre szűkösebbé váló erőforrásokkal dolgozik, egyre alacsonyabb árakat kap és a harmadik országok részéről erőteljes versenynek van kitéve, ami egyértelműen torzítja a piacot. Ezért minden olyan szükséges intézkedést támogatok, amely nem ró semmilyen kiadást az európai költségvetésre. Figyelembe véve azonban az ágazat fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét és tekintettel az új reformra, a halászati flotta energiahatékonyabbá tétele érdekében meg kellene fontolni az innovációs politikával kísért erőfeszítések lehetőségét az eddig megtett erőfeszítéseken túlmenően. Erre azért van szükség, mert a terület vizsgálatának támogatása egyben a nyereségesség melletti elkötelezettséget is jelenti, illetve az energiapiachoz kötődő ágazatok, így például a hajóépítés számára lehetőséget jelent arra, hogy legyen jövőjük és újra megtalálják a helyüket. Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Tudomásul kell vennünk, hogy a magas nyersolajárak fennmaradnak, és hogy soha nem fogunk visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor a hordónkénti ár 30–40 dollár volt. Az olcsó nyersolaj már a múlté. 2011-ben a minimális átlagár továbbra is hordónként 80–100 dollár lesz. Ilyen körülmények között

13

14

HU


várhatóan továbbra is kedvezőtlen hatások fogják érni a gazdaságot. A halászati ágazatban új intézkedéseket kell hozni, szem előtt tartva mindenekelőtt azt, hogy az európai halászok erőteljes globális versenynek vannak kitéve. Sok régióban a halászat az egyetlen életképes gazdasági tevékenység, és fontos a munkahelyek számának fenntartása szempontjából. Miként már utaltam rá, az olajárak várhatóan továbbra is magasak lesznek, és ez a gazdasági légkör elsősorban a kisüzemi halászatot fogja érinteni. Mindez az alábbi fontos kérdést veti fel: milyen jövője van a közös halászati politikának és az Európai Halászati Alapnak? Ha ezt az alapot nem igazán használják ki, akkor ez azt jelenti, hogy az felülvizsgálatra és reformra szorul. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Tényleg nem lesz halászat, ha nem sikerül megállítani a halászat és a halállomány összeomlását. Fontos azonban azt is megvizsgálni, hogy mi történik valójában a halászainkkal. Igaz, hogy a kisüzemi és a part menti halászok jelenleg sokat szenvednek. Egy olyan intézkedés kibővítéséről beszélünk, amelyhez a gyakorlatban csak ritkán van hozzáférésük. A gazdasági válság következtében a legtöbb mediterrán ország nem lesz képes kihasználni a de minimis támogatást. Ez tény. Másrészt viszont meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk felhasználni az európai halászati alapot a súlyos gazdasági válságtól sújtott országok támogatására a fenti problémák leküzdése és a halászaik megsegítése érdekében. Én személy szerint támogatom a de minimis támogatás kiterjesztését, bizonyos feltételek mellett: a kisüzemi halászokra, a kisüzemi, part menti halászatra kell összpontosítanunk; azokra a halászokra kell összpontosítanunk, akik megfelelő, fenntartható halászati gyakorlatot folytatnak; és végül annak biztosítására kell összpontosítanunk, hogy a finanszírozás ne eredményezze a halászati erőkifejtés növekedését, továbbá a fenti intézkedések ne veszélyeztessék az európai halászat környezeti és társadalmi életképességét. Annak biztosítására is oda kell figyelnünk, hogy ne vegyük el az európai halászat kedvét attól, hogy hatékonyabbá váljanak. Egyetértek önnel, biztos asszony, meg kell néznünk, hogyan tudjuk hatékonyabban kihasználni az Európai Halászati Alapot, és különösen azt, hogyan tudjuk elősegíteni azon országok aktívabb részvételét, amelyek már nem rendelkeznek elegendő forrással saját hozzájárulásaik fedezéséhez. Iliana Malinova Iotova (S&D). – (BG) Elnök úr! Az új közös halászati politikában egy sor feltételt és követelést határoztunk meg a fenntartható és felelősségteljes halászat biztosítása érdekében. Ugyanakkor a halászok ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek és a tisztességtelen versenynek. Az elmúlt évek során egy másik súlyos problémával is szembekerültek – az állandóan emelkedő olajárakkal. Mindezek a tényezők szinte lehetetlenné tették e foglalkozási forma folytatását. A de minimis elv, szándékaink szerint, 2013-ig alkalmazható. Ha valóban az ágazat kilátásairól gondolkodunk, akkor eljött a felülvizsgálat ideje. Az üzemanyagárak megháromszorozódtak, ami természetesen felvetette azt a kérdést, hogy az EU jogi szabályozása elegendő, illetve megfelelő-e a gazdasági realitások szempontjából, és megfelel-e az európai halászok igényeinek. Ebből a szempontból azt várom el a Bizottságtól, hogy vizsgálja felül a jelenleg alkalmazandó 30 000 eurós felső határt, és hogy jelentősen növelje meg ezt az összeget. Azonban van egy másik fontos téma is. A Bizottságnak fel kell hagynia a tisztán ellenőrzési funkciójával az állami támogatások nyújtása terén, és ténylegesen ösztönöznie kell a

09-05-2011

09-05-2011

HU


tagállamokat annak kihasználására. Miért fontos ez? Az Európai Unió néhány országa inkább meg sem említi ezt a lehetőséget, mert ez további terhet jelentene a hazai költségvetés számára. Másrészt viszont, amikor nyomást gyakorolnak a halászati ágazatra, akkor Brüsszelt használják fel annak igazolására. Már egy futólagos elemzés is rámutat arra, hogy a bolgár halászok nem is tudnak arról, hogy létezik ilyen lehetőség és rendelet. Az ágazat szervezetei többször kértek állami támogatást az ágazat megsegítése érdekében, de a de minimis rendeletről fogalmuk sincs. Az államokat csak most, hogy a magas olajárak által okozott csapásokat enyhíteni kell, kezdtek el foglalkozni a fenti lehetőség biztosításával, ami nem csak a magas olajárakkal, hanem az ágazat általános túlélésével kapcsolatban is kérdéseket vet fel. Másrészt viszont ott van az európai források – köztük a de minimis rendelet hatálya alá tartozó pénzeszközök – felhasználásával kapcsolatos nehézkes eljárás problémája is. Ez az oka annak, hogy a képviselőtársaim által felvetett kérdéseket ki szeretném egészíteni a sajátommal is, és köszönetet szeretnék mondani Cadec úrnak a mai vita kezdeményezésért. Hogyan fogja ösztönözni az Európai Bizottság a tagállamokat a de minimis rendelet által nyújtott lehetőségek kihasználására? Milyen intézkedéseket kíván hozni a Bizottság annak érdekében, hogy megteremtse az egyensúlyt a források felhasználása feletti ellenőrzés és az európai halászok számára e forrásokhoz való hozzáférés biztosítása között? Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az olajárak emelkedése a növekvő globális kereslettel szemben álló termelési korlátokból eredő strukturális tendencia. Az elmúlt években ennek a változékonysága súlyos csapásokat okozott és megnehezítette a fokozatos alkalmazkodást. Ezért olyan válaszra van szükségünk, ami véget vet a halászati ágazatban gyakran hirtelen bekövetkező költségnövekedésnek és az ágazatban már most fennálló nehéz helyzet további súlyosbodásának. Amikor 2007-ben elfogadták a de minimis támogatást bevezető rendeletet, úgy gondoltuk, hogy az nem érinti a kereskedelmet és nem torzítja a versenyt. Szükség van a fenti szempontok értékelésére és arra, hogy elmozduljunk egy nagyratörőbb megoldás felé, amelyet a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv és az Európa 2020 stratégia szem előtt tartásával, valamint a közös halászati politika reformfolyamatának keretében kell megtalálni. Úgy vélem, hogy egy következetes válasz növelné az ágazat szerkezetátalakítási képességét, ugyanakkor pedig segíti a legsebezhetőbb tagjait, elsősorban a kis- és közepes méretű termelőket. Kedvezőnek találom az ágazat helyzetének az Európai Halászati Alap igénybevétele és az igénybevétel előmozdítása révén történő könnyítését – ahogy azt a biztos asszony is felvázolta –, és úgy gondolom, hogy ennek összhangban kell állnia a többi intézkedéssel és a nagyobb stabilitás érdekében meghozott hosszú távú fellépésekkel. Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió halászai, mint tudjuk, három fő problémával küzdenek: először is a rendkívül bonyolult, népszerűtlen kvótarendszer miatt erőteljesen korlátozó gyakorlatok bevezetésére kényszerültek. Másodszor, a képzési lehetőségek hiánya és a szakma észlelhető presztízsvesztesége komoly toborozási problémákat vet fel. Harmadszor, és a mai napon ezzel a témával foglakozunk, az olajárak emelkedése még tovább nehezíti a működési körülményeket e válság sújtotta ágazatban. 2008 és 2010 között a francia halászok például heti 100-200 euró jövedelemveszteséget szenvedtek el az olajárak változása miatt, annak ellenére, hogy a forgalmuk nem változott.

15

16

HU


Egy kikötőváros által megválasztott képviselőként támogatom a képviselőtársaimat azon követelésükben, hogy a Bizottság adjon felhatalmazást a de minimis támogatási határérték felemelésére. Ez az intézkedés levenné a terhet a halászok válláról, lehetővé téve számukra, hogy megfelelő megélhetésük legyen a munkájukból. Azonban – ellentétben azzal, ami szintén elhangzott – ez nem érintené a halállományok helyreállítását. A közös halászati politika jövőbeni reformjának a halászok megsegítésére kell törekednie. Annak bebizonyítása – különösen a mai napon, az Európa Napon –, hogy az Európai Unió odafigyel a szükségleteikre, már önmagában jó kiindulópont lenne, biztos asszony. João Ferreira, szerző. – (PT) Elnök úr, biztos asszony! Az üzemanyagárak jelentős emelkedése nagymértékben súlyosbította a halászati ágazatot sújtó válságot, nem utolsó sorban gazdasági életképességét, és az ágazatban dolgozók már eddig is csekély jövedelme jelentős mértékben tovább csökkent. A jelenlegi értékesítési dinamika nem teszi lehetővé, hogy a termelési tényezők – köztük az üzemanyag – költségének változása kihatással legyen a hal árára, és többek között a jelenlegi importpolitika is hozzájárul ehhez. Az első értékesítéskori átlagárak az elmúlt néhány évben stagnáltak, illetve csökkentek, anélkül, hogy ez a végső fogyasztói ár csökkenésében is megnyilvánult volna. A jelenlegi egységes közös piacszervezés a halászati termékek esetében nem járult jelentős mértékben hozzá sem az első értékesítéskori ár növeléséhez, sem pedig a hozzáadott érték ágazati értékláncon belüli jobb elosztáshoz. Sok vállalat gazdasági helyzete romlott az utóbbi években, és ennek következtében sokuk felhagyott az üzleti tevékenységével, ami azzal a valós kockázattal jár, hogy több ezer halászati vállalkozás megy tönkre és több ezer munkahely vész el az üzemanyagárak emelkedése miatt. A part menti, kisüzemi halászati ágazat különösképpen sebezhető, és néhány tagállamban, így Portugáliában, a flotta több mint 90%-át teszi ki. Ilyen körülmények között a Bizottság tehetetlensége és a szükséges intézkedések meghozatalával kapcsolatos elutasító magatartása – az ön által, biztos asszony, a mai napon megerősített álláspont – teljes mértékben szégyenteljes. A Bizottság a halászati ágazat problémái kapcsán csak egy megoldásra tud gondolni: a hajók számának válogatás nélküli megnyirbálása, ami olyan, mintha a betegséget a páciens megölésével gyógyítanánk meg. Azt is fontos megemlíteni, hogy amikor a múltban ilyen csökkentéseket anélkül hajtottak végre, hogy figyelembe vették volna a flotta jellegzetességeit, egyes esetekben a halállomány állapotát és az országok fogyasztási igényeit, nem oldottak meg egyet sem azok közül a problémák közül, amelyekkel az ágazat jelenleg néz szembe. Mindez csak a tulajdonviszonyok és az ágazati tevékenység uniós szintű koncentrációját eredményezte. Éppen ezért olyan szükségintézkedéseket kell elfogadni, amelyek azonnali és megfelelő választ adnak az ágazat társadalmi-gazdasági szükségleteire: például egy uniós szinten finanszírozott garanciaalap létrehozása, amely az üzemanyagárak stabilitását, valamint az uniós költségvetés valamennyi pénzügyi lehetőségének és küszöbértékének a kiaknázását hivatott biztosítani az ágazat számára nyújtandó különleges támogató intézkedések finanszírozása érdekében. Figyelembe véve azonban az olajárak emelkedésének strukturális tendenciáját, másrészről pedig a környezeti fenntarthatóság követelményét, olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek biztosítják az ágazat közép- és hosszú távú életképességét. Szükség van az első értékesítéskori árak javítását és a hozzáadott érték ágazati értékláncon belüli tisztességes és megfelelő elosztását szolgáló intézkedések meghozatalára is. Az Európai Halászati Alapnak (EHA) hatékonyan és fenntarthatóan kell támogatnia a halászati

09-05-2011

09-05-2011

HU


flotta korszerűsítését és megújítását, nem utolsó sorban a különböző halászati formák változatosabbá tétele és a motorok biztonsági, környezetvédelmi és üzemanyag-hatékonysági okokból történő lecserélése által. A tagállami szinten elfogadható adózási intézkedések mellett uniós szintű megoldásokra is szükség van ahhoz, hogy ne nőjenek tovább a tagállamok között már most is meglévő különbségek, amelyek azért nőnek, mert a súlyos társadalmi és gazdasági válság a legsérülékenyebb gazdaságokat sújtja a leginkább. Gabriel Mato Adrover (PPE). – (ES) Elnök úr! A legjobb dolog egy kérdés feltevésével kapcsolatban az, hogy választ is kapunk rá, még akkor is, ha ebben az esetben a válasz bizonyos értelemben kiábrándítónak tűnik. A halászati ágazat egyértelműen válságban van: a halászok jövedelme napról napra csökken, gyakran megnehezítve az e területen végzett munka folytatását. Nem az álcázott támogatásokról, illetve a fenntarthatatlan gyakorlatokról van szó: olyan problémákról beszélünk, amelyek a teljes támogatásunkat igénylik. Ezt újra és újra javasoljuk, és egy tisztességes követelés ismételgetése, ahogy Cadec úr tette, nem vethető a szemére: ő következetes. Senki sem javasolta a halászati erőkifejtés növelését. Nem értjük, hogy miért kell elutasítani az olyan intézkedéseket, amelyek kivételes helyzetekre vonatkoznak. Mindössze azt javasoljuk, hogy a Bizottság ne fordítson hátat egy olyan ágazatnak, amelynek sürgős szüksége van a segítségre, és ez a segítség a mai napon a de minimis támogatás emelése lehet. Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Én is csatlakozni szeretnék azokhoz, akik az itt levők közül a mai napon aggodalmukat fejezték ki a halászok alacsony jövedelme miatt, amit tovább súlyosbítanak a – különösen az elmúlt hónapokban – történelmi magasságokba emelkedő üzemanyagárak. Ahogy helyesen már megemlítették, az üzemanyagárak jelentős hatással vannak a halászati kis- és középvállalkozásaink túlélésére, súlyos hatást gyakorolva mindenekelőtt a már most is alacsony halászati jövedelmekre. A szakadatlanul emelkedő üzemanyagárak alapvetően kedvezőtlen hatást gyakorolnak ránk is: kevesebb hajóút; nyomorúságos jövedelem a halászoknak, amit még tovább súlyosbítanak az alacsony első értékesítéskori árak; a halászati és az akvakultúratermékek harmadik országokból Európába való növekvő behozatala; és a pénzügyi nehézségek miatt az ágazatot elhagyni kényszerülő emberek, ami a munkahelyek további elvesztését eredményezi. Éppen ezért ahhoz, hogy a jelenlegi válság súlyosbodását meg tudjuk akadályozni, intézkedéseket kell hozni a halászati ágazat problémáinak megoldására; gyors és átfogó fellépésekre van szükség. A Bizottságnak ezért pozitívan, rövid- és hosszú távú intézkedésekkel kellene reagálnia az ágazat ellentmondásos helyzetének és halászaink súlyos jövedelemcsökkenésének megoldása érdekében. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr! Beszéljünk világosan: az európai halászati flottát sürgősen át kell szervezni ahhoz, hogy felhagyjanak az energiaigényes, környezetromboló halászhajók és felszerelések használatával, és olyan emberségesebb gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek kevesebb energiát igényelnek és hosszú távon fenntarthatóbbak: környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt.

17

18

HU


Ezért gondolom azt, hogy ha több állami forrást juttatnánk a halászati ágazat részére a megemelkedett üzemanyagárak miatt, az a közös halászati politika reformja során rossz jelzést küldene és arra ösztönözné a halászhajó-tulajdonosokat, hogy erősebb és nagyobb fogyasztású motorokat használjanak. Ezért ezt súlyos hibának tartom. Már elmagyarázták, hogy nem áll fenn a körülmények összejátszásából adódó, illetve szerkezeti probléma, és – legyünk egyértelműek ezzel a témával kapcsolatban is – a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy az európai halállomány 70%-a túlhalászott, tehát minden olyan intézkedés, amely a túlhalászat csökkentésére irányul, jó intézkedés. Minden olyan intézkedés, amelynek ellenkező hatása van, rendkívül rossz intézkedés lenne. Jacky Hénin (GUE/NGL). – (FR) Elnök úr! Éppen most hallottam két képviselőtársamat, akik a fenntarthatósággal és ahhoz a tényhez kapcsolódó problémákkal foglalkoztak, hogy egyes szakmákat támogatnunk, mivel nem képesek eleget keresni a megélhetésükhöz. Viszont pont az ellenkezőjét kell tennünk. A halászok csak egy dolgot kérnek: képesek legyenek megélni a munkájukból, és el tudják végezni a munkájukat. Ezért, ha most az olaj az időszaki probléma, akkor az marad a jövőben is. A kisebb fogyasztású motorokkal kapcsolatos kutatásokba kell beruháznunk. A most zajló reform azonban magába foglalja azoknak a kisüzemi halászoknak a tönkretételét, akiknek az olajfogyasztása kisebb, csak azért, hogy a gazdagok még gazdagabbakká váljanak. Mindez oly mértékben igaz, hogy, habár a reformok követik egymást, mégis állandóan csökken a hal ára, annak ellenére, a halárusoknál még soha nem volt ennyire drága a hal, mivel egyes halfajták már megfizethetetlenek a fogyasztók számára. Fontos a kvótarendszer reformja, de fontos a szakmán belüli azon gyakorlatok reformja és megvizsgálása is, amelyek miatt a kisüzemi halászok végtelen szenvedéseken mennek keresztül, miközben a nagyüzemi halászok egyre gazdagabbá válnak! Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr! Az üzemanyagárak emelkedése egy újabb problémát jelent a halászok számára, ez azonban csak a legutolsó, és nem a legelső probléma. A brit halászati flotta számára a legnagyobb probléma az uniós tagság. Az Egyesült Királyság halfogásának 70%-át szállítja az EU-ba, de a kvótája alapján csak 13% engedélyezett számára. Nem lenne tisztességesebb, ha az Egyesült Királyság arányosabb részesedést kapna? Különösen a Nagy-Britanniába érkező tőkehal mennyisége csökkent le az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás előtti 300 000 tonnáról napjainkra mindössze 7000 tonnára. A brit halászok további veszteségeket szenvednek el a tengeren töltött napok száma terén, és lassacskán kiszorulnak az üzletből. Hosszú távon a brit halászok ki akarnak vonulni az Unióból; rövid távon tisztességes bánásmódot követelnek a közös halászati politika alapján. A brit halászok – mint a fogadó ország képviselői – számára növelni kell a tengeren töltött órák számát. Hallottunk a fenntarthatatlan halászatról, de a brit vizeket nem a brit flották halásszák túl; a problémát az jelenti, hogy a brit vizek nyitva állnak mindenki előtt. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A képviselőknek válaszul azt tudom mondani, hogy megértem az összes aggodalmukat. Osztom az aggodalmunkat a halászaink alacsony jövedelme miatt, különös tekintettel a tengerparti régiók kis halászhajó tulajdonosaira. De ezt a problémát valóban az üzemanyagárak emelkedése okozza? Biztosak ebben? Újra és újra megvitatjuk ezt a problémát, és arra jövünk rá, hogy a probléma már az áremelkedés előtt is létezett.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Természetesen megértem, hogy az üzemanyagárak emelkedése ronthatott a helyzeten, de a probléma alapvető oka mindig is a túlhalászat volt – a megállapított határértékeken túli halászat, ami miatt a halállomány nem marad egészséges. Ezt már megbeszéltük, és ez az a legfontosabb probléma, amit a közös halászati politika reformja révén meg kell oldanunk. Természetesen most az üzemanyagárakról van szó. Ez problémát jelent, és meg kell beszélnünk, hogyan tudunk vele megbirkózni. Az egyetlen módja annak, hogy tartósan szembe tudjunk szállni ezzel a problémával, az, hogy javítjuk az ágazat ellenálló képességét az üzemanyagárak emelkedésével szemben. Ez az egyetlen mód, mivel nem tudhatjuk, hogyan alakulnak az üzemanyagárak a jövőben. Hadd mondjak egy példát arra, hogy mi történhet: Belgiumban az utolsó válság óta javították a flotta motorjainak a színvonalát, így most 20%-kal csökkent flottáik üzemanyag-kiadása. Tehát ezen az úton kell haladni, és mi is ezt próbáljuk megvalósítani. Mindazonáltal a javaslataik alapján javaslatot nyújtottunk be a Bizottsághoz a de minimis felső határértékének növelésére. Nézzük csak meg ezt a problémát. Mi is ez a felső határérték? Ez annak a támogatásnak a felső határa, amit a tagállamok nyújthatnak az ágazatuk számára. Ha a Bizottság most felemeli ezt az értéket, az azt jelenti, hogy csak az egészséges költségvetéssel rendelkező tagállamok tudják ezt nyújtani. Tehát ez egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez az ágazaton belül, kedvezőbb helyzetbe hozva a gazdagabb országokat. Szeretném tisztázni ezt a kérdést, hogy megértsük a helyzetet. Tehát, ha felemeljük a határértéket, ez is csak a nagyobb halászhajók számára lesz kedvező. Meglep, hogy néhány parlamenti képviselő – akiktől nem vártam volna, hogy ezt mondják – arra kérnek, hogy emeljük fel ezt a határértéket. A tagállamok saját állami támogatást is nyújthatnak. A gazdagabb tagállamok már most is megadhatják ezt. Ami a pénzalapokat illeti, hadd magyarázzam meg. A tagállamok a finanszírozásunknak csak 20%-át használják ki. Néhány parlamenti képviselő azt mondja nekem, hogy a problémát a finanszírozásunk okozza, mivel azt nem tudják az általuk kívánt módon kihasználni; de rugalmasak vagyunk; a tagállamok át tudják csoportosítani a finanszírozásukat – minden egyes tagállam megteheti ezt. Csak Olaszország kérte tőlünk az átcsoportosítást, és azt jóváhagytuk. Tehát miért nem próbálják meg meggyőzni a tagállamokat – a saját hazájuk kormányait – arról, hogy megfelelően használják fel a forrásokat? Ha tényleg segíteni akarunk, és ha a finanszírozás felhasználásával van gond, akkor azért vagyok itt, hogy ezt mindenki számára lehetővé tegyem, de ez ideig nem történtek ilyen irányú erőfeszítések. A kérdésre adott közvetlen válaszom: igen, a finanszírozás rendelkezésre áll; igen, a tagállamok felhasználhatják azt; és, igen, a tagállamok a saját erőforrásaikból hozzátehetnek a de minimis határértékhez. Tehát, ha megfordítom a helyzetet, ennek az lesz az egyetlen következménye, hogy torzítja a tagállamok közötti, valamint a kisebb és nagyobb halászhajók közötti tisztességes versenyt. Ezt meg kell értenünk. Természetesen van egy általános probléma, és – a reformunkra hivatkozva – beszélhetünk arról, hogy mit tehetünk elsősorban a kisüzemi halászatok megsegítése érdekében. Beszélhetünk minden más javaslatról is, de a de minimis határérték felemelése olyan, ami nem segíthet. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 12-én, délben kerül sor. (Az ülést néhány percre berekesztik.)

19

20

HU


Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az európai halászok és különösen a legsúlyosabb pénzügyi problémákkal küzdő tagállamokban, így például a Portugáliában élő halászok nehéz gazdasági helyzetben vannak, amelyet az üzemanyagárak emelkedése még tovább súlyosbított. A helyzet kezelése érdekében a Bizottságnak a halászok megsegítése érdekében szükségintézkedéseket kell hoznia. Ezért a Bizottságnak engedélyeznie kell, hogy a tagállamok által a halászok részére nyújtható támogatások összege ideiglenesen – három éves időtartamra – 30 000 euróról 60 000 euróra nőjön. Ezen kívül az Európai Halászati Alapnak (EHA) elsősorban a halászok részére kell támogatásokat biztosítania a halászati módszerek változatosabbá tételéhez és a motorok biztonsági, környezetvédelmi és/vagy üzemanyag-hatékonysági okok miatti lecseréléséhez. A fenti intézkedéseknek különös figyelmet kell szentelniük a kisüzemi és a part menti halászatnak. Végezetül rendkívül fontos, hogy legyenek olyan szabályozó mechanizmusok, amelyek növelik az első értékesítéskori árakat és lehetővé teszik a hozzáadott érték halászati ágazati értékláncon belüli tisztességes és megfelelő elosztását oly módon, hogy az figyelembe vegye a termelőknek fizetendő árakat. Jim Higgins (PPE), írásban. – A jelenlegi magas olajárak súlyos hatást gyakoroltak a halászok működési költségeire, olyannyira, hogy néhányan a munkájuk beszüntetésére kényszerültek. Az indítvány e heti elfogadását követően örülök annak, hogy a Parlament szükségintézkedések bevezetésére szólítja fel a Bizottságot, beleértve az egy vállalat számára jelenleg nyújtható 30 000 eurós állami támogatás 60 000 euróra történő felemelését egy hároméves átmeneti időtartamra. 18. Rádióspektrum-politika (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Gunnar Hökmark által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság nevében benyújtott jelentés a rádióspektrum-politikáról (COM(2010)0471 – C7-0270/2010 – 2010/0252(COD)) (A7-0151/2011). Gunnar Hökmark, előadó. – Elnök úr! Ez a jelentés Európa első helyének megszerzéséről szól, ezért nagyon helyénvaló, hogy ma este erről vitázhatunk. 1950-ben, amikor Schuman az Unió megalapítását javasolta, akkor az a szénről és acélról szólt; ma az információs technológiáról és a tudásról szól, amelyek kulcsfontosságúak lesznek Európa jövője szempontjából. Örömmel jelenthetem ki, hogy az általunk ma előterjesztett jelentés a javaslatot támogató árnyékelőadókkal, Trautmann asszonnyal, Rohde úrral, Chichester úrral és Lamberts úrral való rendkívül jó együttműködés eredménye. Ezért nagyon hálás vagyok, hogy ma egy olyan javaslatot vitatunk meg, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy visszaszerezze a vezető szerepet a mobil távközlés, a mobil internet és a modern információtechnológia területén. Számomra a jelentésben található különféle javaslatokról folytatott vita arról a döntésről szól, hogy Európa első vagy harmadik kíván-e lenni. E döntés nagyon egyszerű számomra. Néha, amikor a világ legnagyobb gazdaságairól beszélünk, akkor az Egyesült Államokat és Kínát említjük, elfeledkezvén arról, hogy a legnagyobb gazdaság az Európai Unió, annak ellenére, hogy nem a miénk a legnagyobb piac. Ma rajtunk áll, hogy megvitassuk, megtesszük-e azokat a lépéseket, amelyek elhozhatják a változást.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Ha így kívánunk tenni, akkor – annak érdekében, hogy a hírközlés és a sávszélesség fejlesztése tekintetében területről területre haladva biztosíthassuk vezető szerepünket – azt szeretném, ha Európa rendelkezne a legjobb széles sávú kapacitással és a legnagyobb sebességekkel, mivel ilyen módon mi válhatunk a modern gazdaság és a versenyképességünk szempontjából kulcsfontosságú valamennyi új szolgáltatás otthonává. Azt szeretném, ha Európa lenne a Google-ok, a Yahoo-k és az Apple-ök, és valamennyi további olyan vállalat következő generációjának otthona, amelyek egyszerre jelentik a versenyképesség és az innováció megtestesülését. Azzá lehetünk, de az is lehetséges, hogy más gazdaságok, például Amerika, Kína vagy India veszik át a vezető szerepet, ezért döntenünk kell. A jelentésben azt javasoltam, hogy a 800 MHz-es sáv vonatkozásában ragaszkodjunk a 2013-as dátumhoz. Emellett azt javasoltam, hogy legyünk törekvőbbek, és mondjuk ki, hogy az Európai Uniónak fel kell szabadítania 1200 MHz-et az 1,5 GHz-es és a 2,3 GHz-es sávból, és hogy meg kell kezdenünk a vitát a 700 MHz-es sávról – mivel ha most nem kezdjük meg, akkor a jövőben már nem lesz lehetőségünk dönteni –, és hogy az 5 GHz-es sávot valamennyi rövid hatótávolságú mobil internetes kommunikáció esetében a közös, engedélyhez nem kötött felhasználásra tartsuk fenn. Íme, itt van a javaslatunk. A lehető legnagyobb támogatást szeretném kérni a Parlamenttől, mivel ekkor tudjuk megvitatni a tagállamokkal, és így tudjuk feltenni nekik azt a kérdést, hogy vajon szeretnének-e mindannyian elsők lenni, avagy megelégszenek a harmadik hellyel. Úgy vélem, egyszerű döntésről van szó, és nagyon várom a vitát és a szerdai szavazást. Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Egyértelmű ébresztést hallhattunk, és úgy vélem, valóban ez az a hang, amelyre Európának szüksége van. Szeretnék köszönetet mondani, különösen az előadónak, Hökmark úrnak, az első rádióspektrum-politikai programmal kapcsolatban elvégzett kemény munkájáért. Az információról és a technológiáról van szó, valamint arról, hogy eldöntsük, milyen helyzetet foglaljon el Európa: a Távol-Keletét, a Vadnyugatét, valahol a kettejük között – e játéknak számos fontos szereplője van, de Európa valóban megszerezheti az első helyet. A program alapvető fontosságú a digitális Európa és az európai gazdaság, valamint társadalmunk egésze számára. A jelentés alapján egyértelmű, hogy a Parlament osztja a Bizottság nézeteit az összehangolt és hatékony spektrumpolitikának a széles sávú célkitűzések teljesítése szempontjából való fontosságát illetően. Valóban alapvető fontosságú Európa gazdasági és versenyhelyzetének fenntartása és javítása, valamint társadalmi és kulturális hatásának annak révén történő maximalizálása, hogy a polgárok érdekében lehetővé tesszük az innovatív szolgáltatások működését. Szeretném továbbá hozzátenni a „kulturális hatás” kifejezést is, mivel ez is elég fontos. Ha az internetről beszélünk, akkor el kell mondanunk, hogy az internet az egyik olyan fő eszköz, amely további lehetőségeket kínálhat az Európai Közösség tagjainak ahhoz, hogy belülről ismerjék meg és belülről láthassák a kulturális hatást. Nagyon találó volt annak megemlítése, hogy ez most a döntés pillanata. A továbbiakban már nem a szép szavakról van szó, eljött az igazság pillanata, és felelősséget kell vállalnunk. Nem szerezhetjük meg az első helyet – amely a vezető hely – ha nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amelyeket meg kell hoznunk. Ami a kulturális szempontokat illet: azért szeretném először a kulturális elemet hangsúlyozni, mivel tudom, hogy a Parlament képviselői nagyon aggódtak e miatt.

21

22

HU


Ami azt illeti, jelentős szinergiákat látok a spektrumnak a tartalom és kultúra terjesztésére való használatában, különösen, ami az audiovizuális médiát és a vezeték nélküli széles sávot illeti. A digitális televíziózás és a vezeték nélküli széles sáv sikerrel fejlődhet egymással párhuzamosan, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a széles sávú internethez való hozzáférés szintén nagy kulturális és szociális értékkel bír. Ráadásul a vezeték nélküli széles sáv alapvető fontosságú azokon a területeken, amelyek jelenleg nélkülözni kénytelenek az ilyen hozzáférést. A javaslat nem csak védelmet, hanem a jövőbeni fejlődés lehetőségét is biztosítja azon értékes kulturális és gazdasági szolgáltatások számára, amelyek – egyébként – interaktív médiatartalmat hoznak létre és vonzó kulturális kínálattal látják el a jövőbeni adattovábbítási rendszereket. Természetesen a fennmaradó akadályokat – például az éterben vagy a kábeltelevíziós hálózaton fellépő interferenciát – fel kell számolni, ehhez nem férhet kétség. Valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy a műsorszórás nem ismer határokat. Az európai uniós politikáknak megfelelő támogatásra lesz szüksége a nemzetközi tárgyalások során, a tagállamoknak pedig szintén támogatásra lehet szüksége a szomszédos nem uniós országokkal folytatott tárgyalásokhoz. A vita teljes anyagának előkészítése révén természetesen már kapcsolatba kerültem egyes tagállamok bizonyos minisztereivel, akik nagyobb mértékben is konfrontálódtak a szomszédos országok megközelítéseivel. Rátérve a jelentés tartalmára: a Bizottság – néha kisebb módosításokkal – támogatni tudta a Parlament valamennyi felvetését. A Bizottság különösen több kérdésben is üdvözli a jelentésben képviselt álláspontot, illetve egyetért vele. Ilyen például először is a spektrumnak a digitális menetrendben betöltött azzal kapcsolatos fontos szerepe, hogy valamennyi polgár számára biztosítani kell a nagy sebességű széles sávú szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Nem kétséges, hogy ezzel kapcsolatban az önök oldalán állunk. A második a további spektrum felszabadítása lehetőségeinek folyamatos felülvizsgálata annak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a vezeték nélküli széles sáv iránti növekvő fogyasztói igényt. Teljes mértékben az önök oldalán állunk, és noha az önök tempója egy kicsit talán nagyobb, biztosak lehetnek abban, hogy tudjuk, ez a következő lépés. A harmadik 2013-nak mint a digitális hozadék 800 MHz-es sávja felszabadítási határidejének megerősítése, ugyanakkor az eltérések 2015-ig való alkalmazása szükségességének elismerése. Így a cél 2013, de annak lehetőségével, hogy 2015-ig eltéréseket alkalmazunk kivételes műszaki körülmények fennállása esetén, valamint további eltéréseket engedünk meg a harmadik országok viszonylatában felmerülő koordinációs problémák esetére, amelyről korábban már beszéltem. A negyedik az elektronikus kommunikáción túli más fontos uniós politikák hatóköre: itt a környezetvédelemről, a közlekedésről vagy a kutatásról beszélek, és annak szükségességéről, hogy jelentős mennyiségű spektrumot tegyünk hozzáférhetővé. Az ötödik a spektrumhasználatra vonatkozó hatékony kimutatás, amely alapvető része a hatékony és előretekintő politikai program kialakításának. A hatodik az uniós politikák nemzetközi szintű előmozdítása összehangolásának, valamint a nem uniós országokkal folytatott tagállami tárgyalások támogatásának szükségessége. Számos más olyan fontos kérdés van, amelyek tekintetében a jelentés támogatja vagy megerősíti a bizottsági javaslatot, és ez biztató. Bizonyos módosítások tekintetében azonban egy kicsit árnyaltabbnak kell lennie a bizottsági megközelítésnek. A szerkezetátalakítás

09-05-2011

09-05-2011

HU


esetében az elvek és célkitűzések előterjesztésének nem szabad csökkentenie a hatékony spektrumhasználat elvének láthatóságát, amely elvnek valamennyi ágazat esetében a lehető legnagyobb mértékben kell érvényesülnie. Egy másik árnyaltabb megközelítést igénylő kérdés: noha megértem az elegendő spektrumnak az audiovizuális szolgáltatások számára való biztosítása szükségességének belefoglalását, nem szabad, hogy ez együtt járjon a szolgáltatás meghatározott módjainak kiválogatásával. A Bizottság álláspontja és az előadó jelentése között újabb árnyalatbeli eltérést jelent a verseny kérdése. A spektrumnak a belépők számára való fenntartása megfelelő eszköz lehet bizonyos esetekben, de figyelemmel kell lenni a szükségtelen eljárások elkerülésére; ezzel közelebb kerülnénk egymáshoz. Egy másik, szintén az árnyalatbeli különbségekben megnyilvánuló eltérés: noha az áttérési költségeknek a tagállamok általi ellentételezése fontos kérdés – ez nem lehet kétséges –, ennek az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal összhangban kell megtörténnie. Úgy vélem, nincs különbség álláspontjaink között; olyasmi ez, amelyre ki kell térni. A Bizottságnak csupán két javaslat elfogadásával kapcsolatban vannak kisebb nehézségei. Az első dolog, hogy a technikailag már harmonizált spektrum esetében a harmonizált spektrum használatának 2012-ig való engedélyezésére vonatkozó kötelezettséget nem válthatja fel az ilyen spektrum rendelkezésre bocsátására vonatkozó enyhébb kötelezettség. A meglévő álláspontok ezt már megkövetelik, nekünk pedig a spektrum hatékony engedélyezése felé kell elmozdulnunk: előre, nem pedig hátra kell lépnünk. A második dolog, amely eltéréseket mutat, és amelynek elfogadásával kapcsolatban nehézségeink vannak, a műholdas széles sávú hozzáférés spektrumával kapcsolatos. A Bizottság azt szeretné, ha ennek rendelkezésre állását ténylegesen biztosítani tudná. Mindkét említett kérdéssel – a mindkét féle spektrum rendelkezésre állásának engedélyezésével és biztosításával – kapcsolatban megoldást kell találnunk, és én biztos vagyok abban, hogy meg is tudjuk találni. Zárásképpen néhány megjegyzés. A Parlament és a Bizottság is elismeri, hogy figyelemmel a program végrehajtását illetően még előttünk álló munka jelentőségére, kívánatos a javaslat mielőbbi elfogadása. Egyértelmű nyilatkozatra van szükség – minél hamarabb, annál jobb. A Bizottság mindent megtesz a folyamat támogatása érdekében, és teljes mértékben bízom abban, hogy a Parlament részt vesz majd a Tanáccsal folytatott korai vitában azért, hogy gyors és sikeres megállapodásra juthassunk. Az idő fogy. Az idő ellenünk van e kérdésben, és amennyiben megoldást szeretnénk, és amennyiben támogatjuk a Hökmark úr által említett első helyet, akkor a lehető leggyorsabban kell haladnunk abba az irányba. ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU alelnök Petra Kammerevert, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A gyors internetkapcsolatok minden területre kiterjedő fejlesztésére irányuló politikai kezdeményezések – elvben – üdvözlendők. A rádiófrekvencia azonban véges erőforrás, és – mindenekfelett – a közjavak egyike. Ennélfogva a Kulturális és Oktatási Bizottság különösen fontosnak tartja annak egyértelművé tételét, hogy a spektrum alapvető fontosságú – és az is marad – a társadalmi, kulturális, szociális és gazdasági feladatok széles körének elvégzése szempontjából. Emiatt különösen

23

24

HU


fontos volt számunkra, hogy a távközlési csomagnak a médiapluralizmus és a kulturális sokszínűség megőrzésére szolgáló követelményeit ne hajítsák ki a hátsó ajtón. Mind az állami, mind pedig a magán műsorszórás alapvetően garantálja Európában a médiapluralizmust és a vélemények sokféleségét. Biztosítanunk kell, hogy a jövőben is akadálytalanul elláthassák ezeket a létfontosságú feladatokat. A Kulturális és Oktatási Bizottság ennélfogva azt javasolta, hogy a 790-es sávot ne nyissák meg első körben, de az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság sajnos nem követte javaslatunkat. Noha több helyen is szerepel, a műsorszórás érdekeit figyelembe kell venni, a Kulturális és Oktatási Bizottság jobban szerette volna, ha ezzel kapcsolatban sokkal egyértelműbb a megfogalmazás. Különösen fontos volt a számunkra, hogy a frekvenciasávok kiosztása előtt egyértelmű előírásokat állapítsanak meg annak megelőzése érdekében, hogy például a színházakat és mindenkit, aki vezeték nélküli mikrofont használ, megterheljék a frekvenciaváltozás vagy az új technológia költségeinek megfizetésével. Mindnyájunkkal szemben elvárás, hogy minden érintett fél számára igyekezzünk az érdekek méltányos egyensúlyát biztosítani. Remélem, hogy ez a jövőben is sikerülni fog. Pilar del Castillo Vera, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, képviselőtársunknak, Hökmark úrnak, mivel munkája kitűnő és – amellett, hogy kitűnő – remekül felvázolja a jövőt, ami pedig véleményem szerint különösen értékessé teszi a jelentést. Engedjék meg ugyanakkor, hogy – az előadóhoz hasonlóan – én is köszönetet mondjak valamennyi árnyékelőadónak. A munka eredménye az az egyhangú támogatás volt, amelyben a jelentés az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban részesült. Az előttünk lévő jelentést természetesen egy célkitűzés vezérli, amely nem más, mint az, hogy miként tehetjük az európai gazdaságot versenyképesebbé a globális világban. A jelentésnek ez a fő célkitűzése, és ennélfogva, azt hiszem, ez rendkívüli módon jól van így. Nem merülök el a részletekben, de szeretném felhívni a figyelmet két vagy három olyan szempontra, amelyek véleményem szerint kulcsfontosságúak. Mindenekelőtt olyan helyzetben vagyunk – és a jelentés rá is mutat erre –, hogy a mobil kommunikáció számára kijelölt 800 MHz-es sávban biztosított vezeték nélküli széles sávú szolgáltatás Európa-szerte valósággá válik. A jelentés azonban még ennél is tovább megy: még többet vetít előre a jövőből. A 700 MHz-es frekvenciasávról beszélünk, amelynek szintén rendkívüli kapacitása van a mobil távközlést és a mobil távközlés fejlődését illetően. Úgy vélem, ez az, amiért a jelentésben szereplő javaslatokat nagyon kedvezően kell fogadnunk és értékelnünk. Ez nem egy jelentéktelen kérdés: a gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó spektrum jelenleg az európai bruttó nemzeti össztermék (GDP) 3%-át teszi ki, és ez még csak a kezdet. Szeretném megemlíteni a videó jelentőségének exponenciális növekedését a különböző emberek, valamint a különböző intézmények és vállalatok közötti kommunikáció elemeként. A videó jelenleg a világforgalom 40%-át teszi ki, és ez még csak a kezdet: 2014-re már a végfelhasználói forgalom 91%-át adja majd. Ilyen módon a jelentés nagyon realisztikus módon pozícionálja magát a rendkívüli jövő elképzelését illetően, ezért úgy vélem, hogy holnapután teljes mértékben támogatnunk kell azt.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Catherine Trautmann, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Első olvasatban nyilvánítunk majd véleményt a rádióspektrum-politikai program tervezetéről, és szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak, amiért támogatták és átalakították ezt a javaslatot, amelyet a távközlési csomagról folytatott vitáink során terjesztettek be először. Szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Hökmark úrnak, valamint árnyékelőadó képviselőtársaimnak a jelentéssel kapcsolatos jó együttműködésükért, amely néhány olyan jelentős politikai kérdést tár fel, amelyek a jelentés nagyon nagy mértékben műszaki jellegű aspektusai mögött rejlenek. Számos vitánk volt, amelyek ténylegesen feltárták előttem, hogy a Parlament és a Bizottság véleménye és törekvése – természetes módon – ugyanaz. A következtetés az, hogy a spektrum olyan véges erőforrás, amely nem ismeri az országhatárokat. Úgy tűnik, ezzel kapcsolatban mindenki egyetért. Itt azonban a spektrum kezelésnek javítása céljából megtalálni kívánt megoldásokról, valamint az általános célokról van szó, amelyek tekintetében bizonyos eltérések figyelhetők meg, különösen a tagállamok vonatkozásában, amelyek – nem tagadom – történelmileg rendelkeztek bizonyos független felelősséggel. Noha az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban előterjesztett és elfogadott kompromisszumok közül nem mind olyan kiegyensúlyozott, amilyennek én személyesen szeretem volna, nagyon őszintén támogatom egy olyan spektrumkezelési megközelítés kialakítása felé való elmozdulást, amely integráltabb, reálisabb és jobban reagál polgáraink társadalmi, kulturális és gazdasági igényeire. Ez, biztos asszony, közös szál a Parlament által elfogadott valamennyi állásfoglalásban, legyen szó a képviselőtársam, Toia asszony által elkészített saját kezdeményezésű jelentésről, akár pedig azokról a javaslatokról, amelyeket a távközlési csomagért felelős előadók egyikeként én magam is védelmeztem. A rádióspektrum-politikai program tekintetében képviselőcsoportom és én is különös hangsúlyt helyeztünk módosításaink egyes pontjaira. Megtalálható közöttük az átláthatóságnak a spektrum jelenlegi kiosztása és kezelése megismerésének érdekében történő bevezetése – azaz a kimutatás készítésének elve –, valamint az elektronikus kommunikációs ágazat növekvő frekvenciahasználati igényére megoldást jelentő innovatív és eredeti megoldások megkeresése. Ezeknek minőségi – és nem csupán mennyiségi – megoldásoknak kell lenniük. A spektrumhatékonyságot hangsúlyozva a spektrumban elérhető szolgáltatások sokféleségének korlátozása nélkül rendezzük majd a helyzetet. Ennek során a spektrumot a digitális szakadék áthidalásának, valamint az olyan új szolgáltatások kidolgozásának eszközeként használjuk fel, amelyek nem csak a nagy telekommunikációs társaságok, de azon kkv-k és induló vállalkozások számára is elérhetőek, amelyeknek szükségük van rájuk. Úgy vélem, hogy ez a gazdasági dimenzió alapvető fontosságú. Végezetül a következő szakaszról szeretnék néhány szót szólni. Ahogyan ön is említette, kezdettől fogva egyértelmű, hogy az első olvasatbeli megállapodás ugyan lehetetlen, de lényeges, hogy az év végére megállapodásra jussunk. Alapvető fontosságú ez közszolgáltatásaink, a fogyasztók elvárásainak való megfelelés és az internetnek a meglévő infrastruktúrára való tekintet nélkül való fejlesztése szempontjából. Alapvető fontosságú az Európai Unió ezen erőforrásnak köszönhető, tervezett gazdasági fellendülésének szempontjából is.

25

26

HU


Jens Rohde, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Jobb és kevésbé költséges adatátvitel nagy sebességű széles sávú hálózaton mindenki számára 2020-ban: azt kell mondanom, hogy nagyratörő politikai célkitűzésről van szó, és teljes mértékben támogatom. De valljuk be: nem lesz könnyű. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a Parlament első olvasatbeli álláspontjával meg tudjuk tenni az első nagy lépést e cél felé. És legyünk egyértelműek: a mindenki számára elérhető széles sáv nem csak annak biztosításáról szól, hogy mindenkinek legyen Facebook-profilja. Európának mint vezető tudásalapú gazdaságnak a világban való helyéről szól. Ha sikerül 500 millió embert csatlakoztatnunk, akkor polgáraink és üzleti vállalkozásaink a digitális világ valamennyi előnyével és lehetőségével élni tudnak majd. Különösen két dolognak kell megváltoznia, ha Európa el akar jutni e célhoz. Először is európai szintű, jól működő és a versenyt támogató távközlési piacra van szükségünk. Ez az, amiért bevezettük a verseny ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Nem engedhető meg a tagállamoknak, hogy a frissen felszabadított spektrumot egy meghatározott piaci szereplőnek osszák ki, ha ez megszüntetné vagy korlátozná a piaci versenyt. Másodszor, a spektrum hatékonyabb kiosztására van szükségünk: olyan kiosztásra, amely aktívabban tükrözi napjaink különböző spektrumigényeit és spektrumszükségleteit. Ez az, amiért nem csak úgy alakítjuk ki ezt a programot, hogy felszabadítsuk a 800 MHz-es sávot, hanem hogy további, legalább összesen 1200 MHz-nyi sávot szabadítsunk fel 2015-ig. Hadd fejezzem be azzal, hogy köszönetet mondok a Bizottságnak, a biztosnak, az előadónak és árnyékelőadó-társaimnak rendkívül jó együttműködésükért; e nélkül nem lett volna lehetséges az ilyen szintű törekvés. Giles Chichester, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak, Hökmark úrnak, amiért sikerrel keresztülkormányozta a jelentést a szakbizottságon, és nagyon széles körben sikerült egyetértést elérnie. Csatlakozom a többi előadóhoz, amikor köszönetet mondok munkájáért. Rendkívüli módon támogatom az olyan irányú jogalkotás iránti vágyát, hogy Európa megfeleljen az ágazat technológiai kihívásainak, és megtartsa vezető helyét a világban. A csúcstechnológiáról van szó, amely nagyon fontos. A legfontosabb a különböző érintett érdekek – a vezető műsorterjesztők, a mobilszolgáltatók, a széles sávú elérést nyújtó szolgáltatók és a hivatalos felhasználók, így a hadsereg és a polgári segélyszolgálatok érdekei – megfelelő egyensúlyának megteremtése. Csupán arra szeretnék óvatosan figyelmeztetni, hogy e területen és e folyamatban tiszteletben kell tartanunk a szubszidiaritást és a nemzeti hatásköröket. E szakpolitikai téren a jogalkotás különösen nehéz, mivel az érintett technológiai megoldások nagyon gyorsan és nagyon sokat változnak és fejlődnek, ami azt jelenti, hogy mindig csak felzárkózni igyekszünk ahelyett, hogy a történések előtt haladnánk a jogalkotással. Mindazonáltal úgy vélem, hogy cselekednünk kell annak érdekében, hogy megtisztítsuk az utat az új technológia előtt, a spektrumnak az új technológia által való kiaknázása és hasznosítása előtt, és remélem, hogy e javaslat és a jelentés pontosan ezt teszi majd. Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Azzal szeretném folytatni, hogy több elhangzott dologra is válaszolok, és azzal kezdem, amit

09-05-2011

09-05-2011

HU


Trautmann asszony mondott. Arról tájékoztattak – és ez igaz is –, hogy rádióspektrum véges erőforrás. Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a rádióspektrum közös vagyon. Olyan vagyon, amelyet senki sem birtokol kizárólagosan. Ami bennünket illet, akárkiről legyen is szó, senki, egyetlen szereplő sem formálhat egyfajta kizárólagos jogot, egyfajta ráruházott jogot a spektrumra, és úgy vélem, ez olyasmi, amit a jelentés megállapít. Mivel közös és megosztott vagyonról van szó, először is részleteiben kell megértenünk, hogyan hasznosítják ma a spektrumot – ezért vetődik fel az a gondolat, hogy széles körűen és átfogóan vizsgáljuk meg, hogyan használja az összes érdekelt, köztük azok, akiket Chichester úr az imént kiemelt, azaz a polgári védelmi szolgálatok, illetve a katonai szolgálatok. Valóban fontos annak megértése, hogy ezt a korlátozott erőforrást hogyan használják ma, mivel nem érezzük úgy, hogy optimálisan hasznosítanák – éppen ellenkezőleg. Másodszor, átlátható folyamatra van szükségünk e korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás kiosztásához, ugyanakkor a folyamatnak elég dinamikusnak kell lennie ahhoz, hogy megelőzzük minden, a ráruházott jogokkal kapcsolatos gondolat ismételt felmerülését. Szeretném, ha figyelmet fordítanánk a spektrum kiosztásának és árverezésének elveire, mivel a spektrumot nem szükségszerűen hasznosítják minden esetben kereskedelmi célokra és ily módon profitszerzésre. Gondolok a kulturális dimenzióra is, amelyet szintén megemlítettek, de a rádióspektrum közszolgálati célú felhasználására is – tényleges vitát kellene folytatnunk a polgári védelmi szolgálatokról –, valamint a katonai célúra is. Amennyiben tisztán piacalapú megközelítést alkalmazunk, akkor egyértelműen az a veszély fenyeget, hogy prioritást – de mindenesetre túlzott jogokat – adunk azoknak a piaci szereplőknek, akikről tudjuk, hogy méretüknél fogva torzítani tudják a piacot; másként szólva tudjuk, hogy a kis szolgáltatók nem mindig tudnak versenyre kelni velük. Végül szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a rádióspektrum exponenciális használatának közegészségügyi hatásai is vannak. Tudom, hogy nem ez a jelentés tárgya, de úgy vélem, hogy nagyon szorosan nyomon kell követnünk ezt a kérdést, mivel a polgárainkat érinti. Sabine Verheyen (PPE). – (DE) Elnök asszony, Kroes asszony! A frekvencia értékes és korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, amelyet odafigyeléssel és előrelátással kell kezelni, figyelemmel a társadalom egészére. Ennélfogva a rádióspektrum-politikai program különös fontossággal bír. A spektrumot hatékonyan kell hasznosítani, figyelembe véve a gazdasági, szociális és kulturális szempontokat. Ennek érdekében valamennyi frekvenciasáv esetében teljes mértékben ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló technikai eszközöket azért, hogy a lehető legnagyobb hatékonyságot érhessük el. Az elmúlt évben elfogadott távközlési csomagnak kell alkotnia rádióspektrum-politikai programunk alapját, mivel a csomag megállapítja azt is, hogy az EU és az uniós tagállamok frekvenciagazdálkodásának egyenlő mértékben kell figyelembe vennie a kulturális, társadalmi és gazdasági érdekeket. Ezeket különösen a frekvenciahasználat uniós harmonizációjával kapcsolatban kell figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy az első digitális hozadék tagállamokban való végrehajtása eddig nagyon eltérő mértékben haladt. Az UHF sáv további – különösen a 800 MHz-alatti – megnyitását ezért csak azt követően szabadna megfontolás tárgyává

27

28

HU


tenni, ha figyelembe vettük az ebbe a sávba tartozó „fehér terekkel” kapcsolatos tapasztalatainkat. Sok olyan technikai és pénzügyi kérdés van, amelyek végleges rendezése még hátra van. Különösen a következő kérdések tekintetében nem sikerült még megfelelő megoldást találni: az interferencia által jelentett problémát, valamint a kulturális létesítmények és a helyi hatóságok költségeinek utólagos műszaki kiegészítéssel kapcsolatos ellentételezését – például a rádiós mikrofonok tekintetében – még nem sikerült kielégítő módon rendezni. A frekvenciasávok kiosztásakor a különféle eltérő érdekeket felelős módon kell összeegyeztetni egymással. Egyfelől a mobil széles sávú hálózatok minden területre kiterjedő biztosítása az európai polgárok érdekében álló alapvető követelmény, de másfelől a közszolgálati és magán műsorszórás területén való fejlesztést a kulturális sokféleség és a tájékoztatás fontos eszközeként kell figyelembe venni. Meg kell határoznunk a technikai fejlődés helyes pályáját, valamint Európának a digitális információs technológia és kulturális sokféleség terén elfoglalt helyét. Teresa Riera Madurell (S&D). – (ES) Elnök asszony, biztos asszony! Természetesen gratulálhatunk magunknak a mai vita megtartásával kapcsolatban. Túl gyakran hallhattuk azt, hogy a frekvenciatervezés és -gazdálkodás a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó technikai kérdés. Ma – annak az eltökéltségnek köszönhetően, amelyet a Parlament a távközlési csomagnak a képviselőtársunk, Trautmann asszony által csodálatosan vezetett vitája során tanúsított – a spektrumról folytatott vitára ott kerül sor, ahová tartoznia kell: az Európai Unió politikai szférájában. Az a tény teszi szükségessé jogalkotóként való beavatkozásunkat, hogy véges és országhatárokon átnyúló nyilvános erőforrásról van szó, de ezt a folyamatot nem szabad azoknak a különféle felhasználásoknak az összeütközéseként feltüntetni, amelyekre frekvenciasávokat oszthatunk ki. A szakadatlan technológiai előrehaladás azt jelenti, hogy egyre több adatot vagyunk képesek továbbítani kisebb spektrumhasználat és kevesebb interferencia révén. Célunk az olyan dinamikus tervezés alapjának megteremtése, amely a technológiai előrehaladást annak lehetővé tételére használja fel, hogy a felhasználók különféle csoportjai kompatibilisebbek lehessenek, ily módon nyerve ki nagyobb gazdasági és társadalmi eredményt ebből az értékes erőforrásból. Nem szeretnénk, ha a folyamatnak nyertesei vagy vesztesei lennének, sokkal inkább a spektrumhasználat és -kiosztás folyamatos javításának folyamata mellett elkötelezett szereplőket szeretnénk látni, illetve azt szeretnénk, ha e folyamat mindenekelőtt a polgárok szociális és gazdasági fejlődésének előmozdítására irányulna. Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök asszony, Kroes asszony, Hökmark úr, hölgyeim és uraim! Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok barátomnak, Hökmark úrnak a kitűnő jelentéséhez, és egy olyan szellemű nyitottsághoz, amelyről a viták során tanúbizonyságot tett. A jelentéstervezet általánosságban támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely a 800 MHz-es sávnak a digitális televíziózásra való átállással és az analóg televíziós műsorszórás teljes megszüntetésével 2013. január 1-jéig történő felszabadításának szükségességéről szól.

09-05-2011

09-05-2011

HU


A földi televíziós műsorszórás digitalizálásának eredményeként nagyszámú frekvencia válik hozzáférhetővé – ezt nevezzük digitális hozadéknak. Azok a tulajdonságok, amelyeknek e frekvenciák a lefedettség és az épületeken való áthatolás tekintetében birtokában vannak, egyetemlegesen elismertek: ezért is nevezik őket arany frekvenciáknak. Ezzel van összefüggésben, hogy az Európai Bizottság egy olyan első programra tesz javaslatot, amely megközelítést dolgozna ki 2011–2015 vonatkozásában azokkal a stratégiai rádióspektrum-politikai kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel az Európai Uniónak szembe kell néznie. Mindazonáltal, Kroes asszony és Hökmark úr, szeretnék két olyan szempontot kiemelni, amelyeket fontosnak tartok. Először is úgy vélem, létre kellene hoznunk a 8. cikkben említett kimutatást; célszerű pontos, szakszerűen összeállított kimutatásra hagyatkoznunk, hogy még a harmonizált frekvenciasávok kifejezett megemlítése előtt azonosíthassuk az új sávokat. Ha a vezeték nélküli széles sávú hírközlés által felhasználható további frekvenciák keresésének célját el kívánjuk érni, illetve ösztönözni szeretnénk e cél elérését, helyénvaló volna, ha e kimutatás alapján haladhatnánk úgy, hogy az eredmény előrebocsátása és minden előzetes technikai szakértelem nélkül kiválasztunk egy vagy több meghatározott frekvenciasávot. Az utolsó pont, amelyet szeretnék megvitatni, a jelenleg katonai célokra alkalmazott frekvenciasávok használatával kapcsolatos. A Bizottságnak természetesen nincs hatásköre arra, hogy megvizsgálja a katonai felhasználású spektrum megosztásának lehetőségeit. Ennélfogva a 7. cikk (3) bekezdésének módosítása ellen vagyok, amely az egyes uniós szakpolitikák rádiófrekvencia-igényeivel foglalkozik, és amely a polgári frekvenciák katonai célra való felhasználását javasolja. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! A mai vita tárgyát képező határozat az első európai rádióspektrum-politikai program elindulását jelzi. A program célja a rádióspektrum felhasználásának stratégiai tervezése és harmonizációja a belső piac működésének biztosítása érdekében. Gyakorlati szinten a program megkönnyíti a frekvenciasávokhoz való hozzáférést, az általános engedélyezés alapján maximalizálja a spektrum használatának rugalmasságát és növeli a használat hatékonyságát, elkerüli a verseny torzulását, valamint elkerüli a káros interferenciát és zavart, továbbá harmonizálja a technikai feltételeket és óvja az egészséget. A határozattal összhangban a Bizottság – a tagállamokkal együtt – kimutatást készíti a spektrum jelenlegi felhasználásának módjairól és az esetleges jövőbeni spektrumigényekről, különösen a 300 MHz és 3 GHz közötti frekvenciatartományt illetően. Az előterjesztett módosításokat arra használtuk, hogy a digitális szakadék áthidalását kérjük annak érdekében, hogy 2020-ra valamennyi uniós polgár hozzáférhessen a legalább 30 Mbps sebességű széles sávú kommunikációs infrastruktúrához, valamint hogy lehetőségeket teremtsünk a megnövelt széles sávú kapacitások révén mind az üzleti ágazat, mind pedig a közszolgálati szolgáltatások számára. Kértük a fogyasztói termékek és technológiák hozzáférhetőségének szavatolását annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat a digitális technológiára való átállásra és a digitális hozadék hatékony felhasználására ösztönözzük. Üdvözlöm az annak biztosításának tulajdonított fontosságot, hogy a szükséges rádióspektrum rendelkezésre álljon a Föld légkörének és felszínének megfigyeléséhez. Ez lehetővé teszi az űrbeli alkalmazások kifejlesztését és alkalmazását, valamint a szállítási rendszerek fejlesztését, különös tekintettel a Galileo és a GMS

29

30

HU


rendszerre, valamint az intelligens közlekedésbiztonsági és közlekedésszervezési rendszerekre. Patrizia Toia (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy van egy pont, amelyben valamennyien egyetértünk, és amelyet valamennyien megállapítottunk, azaz hogy a frekvenciaharmonizációval és a koordinált frekvenciahasználattal foglalkozó program kettős célt szolgál. Úgy vélem, hogy ez az a kulcsfontosságú pont, amely mindig eszünkbe kell jusson; másként megfogalmazva a program révén jelentős potenciált teremthetünk az e területnek a távközlési ágazat, az audiovizuális ágazat és az új szolgáltatások által történő gazdasági kiaknázására, ugyanakkor lendületet adhatunk a gazdasági fejlődésnek és a távközlési ágazathoz kapcsolódó más ágazatoknak. Lehetőséget teremthetünk azon kulturális és társadalmi fejlődés számára, amelyet ez a kettős cél is megenged és szükségessé tesz. Biztos asszony, véleményem szerint ezt a programot egyben lehetőségnek is kell tekinteni, mivel döntéseink révén bizonyos alapvető elveket tarthatunk tiszteletben és erősíthetünk meg. Az első a médiapluralizmus elve. A rádiófrekvenciák kezelésére szolgáló rendszer európai szintű felülvizsgálata nagyon fontos, és én úgy vélem, hogy határozottan meg kell előznünk a frekvenciajogok felhalmozását és a monopóliumok és oligopóliumok létrehozását, amelyek sajnálatraméltó módon léteznek egyes európai országokban, egyre erősebbé válnak, és a műsorszórási ágazatban is megvetik a lábukat. A második a piac liberalizációja és új szereplők előtti megnyitása közötti egyensúly és a méltányosság elve, hogy a számottevő beruházásokat végrehajtó szereplők által tett kötelezettségvállalások előmozdíthatók, támogathatók és fenntarthatók lehessenek a piacon. Az utolsó az átláthatóság és annak szavatolása, hogy a kiosztott frekvenciákkal jól gazdálkodnak, illetve jól kezelik őket. Nem csak azért beszélünk az árverésekről, hogy a piac egy olyan vetületére összpontosítsunk, amelyet a spektrum valamennyi lehetséges szociális felhasználásával össze kell egyeztetni, hanem hogy kimondjuk, nem szabad mérlegelni, és nem szabad tisztességtelen előnyhöz juttatni a rádiófrekvenciákkal kapcsolatban. Ezt a pontot is szorosan figyelemmel kell kísérni. Végezetül, sajnos nincs arra időm, hogy a szociális szempontokról is részletesebben szóljak, de képviselőcsoportom valamennyi tagja hosszasan vitázott róluk. Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök asszony, Kroes asszony! Ma ünnepeljük az Európa Napot. Európa lelkesen keresi azokat a konkrét dolgokat, amelyek fontosak polgáraink számára, és amelyek egyúttal prosperitást és jólétet is hoznak magukkal az európai közösség számára. E témakör, Hökmark úr jelentése, tökéletesen illeszkedik ehhez a feladathoz. A téma konkrét és még jobban képbe helyez bennünket a társadalmi és gazdasági dimenziókat illetően. A közhasználatú frekvenciák, amelyekből egyébként hiány van, felszabadulnak, és erre nagyon nagy szükség van, amennyiben ki szeretnénk elégíteni az egyre több és egyre gyorsabb vezeték nélküli internetkapcsolat iránti igényt. Ezzel kapcsolatban magától értetődő követelmény az európai szintű jó koordináció. 2013-ban felszabadul a 800 MHz-es sáv, 2015-ben az 1200 MHz-es, és erre igen nagy szükség van, ha Európa globális szinten az éllovasok között szeretne maradni. E szolgáltatások jelentős pénzügyi értékkel – évente 200 millió eurós forgalommal –

09-05-2011

09-05-2011

HU


rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés 3–4%-a függ attól, hogy elegendő spektrum áll-e rendelkezésre. És ez a százalékarány csak egyre növekedni fog. Nézzük meg például a GSM-szabványt, amelyet az 1990-es években közösen alakítottunk ki; a szabvány elfogadása szintén a megfelelő időben a megfelelő irányba megtett lépés volt. Azt kell mondanom, hogy a méretgazdaságosság megvalósul. Ez minden egyes évben 80 milliárd eurós bevételt jelent. Hazám, Hollandia, amelynek parlamenti képviseletét többi holland képviselőtársammal látom el, készen áll erre; már felszabadítottuk a helyet a negyedik generációs mobil internet számára. Röviden összefoglalva: mind a kisegítő szolgáltatások, televíziós állomások, közszolgálati műsorszórók, mind pedig az esetlegesen támadó interferenciákkal kapcsolatos folyamatos problémák, például a helyi mikrofonokkal kapcsolatos problémák, a múltba vesznek majd. Ezért őszintén remélem, hogy e kitűnő és ígéretes jelentés alapján már első olvasatban megállapodásra tudunk majd jutni a Bizottsággal. Sok szerencsét kívánok! Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony! Először szeretnék elnézést kérni azért, amiért a képviselők elhagyják el az üléstermet. E vitával egy időben kerül sor a szavazásra az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban, és arra még nem sikerült rájönnünk, hogyan tudnánk kétfelé osztódni. Hökmark úr jó kompromisszumot talált. E kérdés tekintetében mindig figyelembe kell vennünk azt a teljesítményszintet, amelyet a jövőben látni szeretnénk egyfelől az első generációs hálózatoknál, másfelől pedig a kábelszolgáltatóknál és mindenki másnál, aki érdeklődik a spektrum iránt, különösen pedig a vészhelyzeti szerveknél. Ezt a teljesítményszintet meg kell határozni. Ezekkel az adatokkal kapcsolatban a legfontosabb szempont az adatok mennyisége. A következő legfontosabb szempont az adatok továbbításához szükséges idő, a jeltovábbításnak egyúttal az adatok együttes jelenlétét lehetővé tevő erőssége, és végül a szoftveresen megállapított prioritások. A jövőre nézve részletes jelentésre van szükségünk ezzel kapcsolatban annak érdekében, hogy jelentős mértékben növeljük az első generációs GSM-hálózat sebességét. A kábelhálózati szolgáltatók már nagyon nagy, akár 100 megabit/s-os sebességeket is elértek, ami tiszteletreméltó sebesség, és a jövőben tovább növelhető. Jelentős problémáink vannak az árszint kérdése terén, különösen az adatroaming tekintetében. Egyes tagállamokban már most is lehet egy gigabájtot venni 1 eurónál olcsóbban. Az imént megnéztem a saját telefonomon, hogy mennyibe kerül nekem a barangolás. Otthon egy gigabájt 1 euróba kerül. Amikor itt vagyok, egy gigabájt 9900 euróba kerül, és amikor egy másik tagállamba utazom, akkor akár 14 900 euróba is kerülhet. Haladéktalanul cselekednünk kell ezzel kapcsolatban. Arra szeretném kérni önt, biztos asszony, gondoskodjon arról, hogy ez a határozat ne csak a teljesítménytartományt és a teljesítményszintet vegye figyelembe, hanem – mindenekelőtt – hozzunk létre az árszint tekintetében olyan egységes európai piacot, amely lehetővé teszi az emberek számára az adatszolgáltatások használatát abban az esetben is, ha nem a saját tagállamukban tartózkodnak. Sürgős prioritásaink vannak e kérdés rendezését illetően. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony! Európa csak akkor fogja tudni megőrizni a világ legnagyobb gazdasági területeként betöltött vezető szerepét, ha átveszi a vezetést az új technológiák fejlesztésében és alkalmazásában. A széles sávú technológia ennek kétségtelenül fontos része. Új rádióspektrum-politikai programunknak nagy átviteli kapacitást és nagy átviteli sebességet kell biztosítania. E cél

31

32

HU


eléréséhez kétségtelenül kevésbé megfelelő az átfogó, európai szintű frekvenciatervezés és -kezelés, mivel a Bizottság maga is azt hangsúlyozza, hogy ezt az egyes tagállamokban lehet jól és hatékonyan elvégezni. A koordinátori szerep azonban természetesen kívánatos volna. Véleményem szerint a magas költségek ellenére az optikai hálózatok kialakítását ösztönözni kellene. Az Európai Unió jelenleg le van maradva versenytársai, az Egyesült Államok és Kína mögött. Ez valószínűleg a határozatlan politika és a túl nagy bürokrácia következménye. Ennélfogva egyetértek az előadóval, Hökmark úrral abban, hogy teljes mértékben ragaszkodnunk kell a spektrum felszabadítására vonatkozóan kitűzött határidőhöz. Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a magával ragadó vitában, mert noha úgy tűnik, nagyon technikai jellegű kérdésről van szó, a nap végére mégis általános jellegűvé válhatott, mert a rádióspektrum olyan, mint a víz vagy a tiszta levegő. A rádióspektrum – ahogy Catherine Trautmann megfogalmazta – véges vagyon, a közjavak egyike és egyben az alapvető javak egyike is. Az előadó és az előadó árnyékelőadói is sikeresen tették egyértelművé ezt a vonatkozást, valamint sikeresen vázolták fel számunkra, hogy mit kell tenni a kedvező eredmény érdekében. Természetesen demokratikusan járunk el: megvitatjuk a kérdést, a vita pedig vonzó. Nem sokkal ezelőtt vitattuk meg a digitális menetrendet; valamennyien egyetértünk a digitális menetrendet illetően; ez a kérdés fontos téma a digitális menetrend vonatkozásában. Mivel ha nem vállaljuk a felelősséget és nem állunk ki határozottan mellette, akkor elfeledkezhetünk arról, amit Toia asszony mondott korábban: tudatában kell lennünk annak, hogy 2020-ra – és ezt a digitális menetrendben tűztük ki – minden európainak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy dolgait a spektrum adta lehetőségeken keresztül intézze. Beszéltünk arról is, hogy 2013-ig minden európai polgár számára digitális lehetőségeket kell teremteni. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor következetesnek lennünk, illetve olyan helyzetben kell lennünk, hogy vállalhassuk következetességünk következményeit. Szeretném megköszönni minden olyan képviselőnek, aki egyértelműen fogalmazott, közölte a prioritásokat, ugyanakkor – a nap végén – egyetértett azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit kell tennünk a rádióspektrum kezelésével kapcsolatos szabályozás stratégiai megközelítését illetően. Kétségtelenül továbbra is vannak leküzdendő akadályok. Figyelembe véve, hogy mi is forog kockám, biztos vagyok abban, hogy ezeket az akadályokat sikeresen legyőzzük majd. Teljes mértékben tiszteletben tartjuk a spektrum műsorszórásra és kulturális tevékenységekhez való felhasználását: nem szeretném, ha e téren félreértés lenne. Amennyiben mégis támadna némi bizonytalanság, akkor azt majd rendezni fogjuk. A széles sáv további spektrumhoz juttatását és a második digitális hozadékot illetően véleményem szerint mindenki tudatában van annak, hogy előbb vagy utóbb – és a parlamenti képviselők többsége szerint valószínűleg előbb – ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell. Ez egy mindenki számára előnyös helyzet, és a 800 MHz-es sáv felszabadításakor azt a lehetőséget választottuk, amely a spektrum legkisebb részét érintette, úgyhogy ezt az utunkon megtett első lépésünknek tekinthetjük.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Hogy egy pillanat erejéig a múltba tekintsünk: ki gondolhatta volna 15 évvel ezelőtt, hogy miről lesz ma szó? Ha 15 évvel ezelőtt várakozó álláspontra helyezkedünk, és politikusként habozunk meghozni a döntéseket, kudarcot vallottunk volna. Ha így lett volna, most nem arról vitatkoznánk, hogy az első vagy a harmadik helyet akarjuk-e, hanem hogy el akarjuk-e kerülni, hogy az utolsó helyre kerüljünk. A spektrum nemzeti hatáskörbe tartozik: ezt jól tudom. A Bizottság egyetért ezzel, a kimutatás elkészítése pedig a tagállamok feladata. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a spektrum nagyon értékes erőforrás, és fel kell ismernünk, hogy amikor az egységes digitális piacról beszélünk, az lehetőséget ad arra, illetve felelősséget ró ránk azzal kapcsolatban, hogy a határokon átnyúló módon gondolkodjunk – és ha van olyan terület, amely tekintetében határokon átnyúlóan kell gondolkodnunk, az a spektrumpolitika. Ami a határidőket, valamint azt illeti, hogy mi forgott, illetve mi forog kockán, egyértelmű – legalábbis számomra –, hogy 2013 nem túl korai. Tudnunk kell azt is, hogy az eltérések alkalmazása kétféle helyzetben javasolt: a szomszédos országokkal kialakult problémák és a senki által előre nem látható körülmények esetében. Úgy vélem azonban, hogy el kell fogadnunk, az idő nem a mi oldalunkon áll, és hogy az eltérésekkel nem szabad visszaélni. Összességében várom a Tanács tagjaival folytatandó megbeszéléseket, várom a szavazás eredményét, és bizalommal tekintek a jövőbe, azzal a reménnyel, hogy azon pillérek egyike, amelyről beszélgettünk, az év vége előtt véglegesítésre kerül. Szeretném azzal zárni, hogy köszönetet mondok – ismételten – nem csak az előadónak és az árnyékelőadóknak, de a különböző érintett bizottságok tagjainak is konstruktív és nagyon kedvező irányú erőfeszítéseikért. Gunnar Hökmark, előadó. – Elnök asszony! Véleményem szerint tudnunk kell, hogy a társadalom egy olyan részéről beszélünk, amely rendkívül nagy iramban fejlődik. A változás rendkívül gyors, és ez a tempó ilyen is marad. Valóban arról beszélünk, milyennek szeretnénk a dolgokat a 2020-ban. Éppen ezért fontos, hogy a 700 MHz-es sávról folytatott vita során leszögezzük, nem mondunk semmi többet annál, mint hogy lehetőségünk kell legyen a sáv legjobb módon való felhasználásáról való döntés későbbi meghozatalára. Ahogyan az már elhangzott, a rádiófrekvenciák véges erőforrások és egyben közjavak is, és felelősek vagyunk azért, hogy a lehető legjobban és leghatékonyabban használjuk fel őket – miként arra már Trautmann asszony is rámutatott. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a kulturális és kereskedelmi célú felhasználás nem ütközik egymással. Azt szeretném, ha olyan fajta ambícióink lennének, amelyek lehetővé teszik számunkra a kultúra új technológián keresztüli megjelenítését, és nem tartanánk fenn a technológiát kizárólagosan a kereskedelmi célú felhasználásra – ami annak az eredménye lesz, ha nem vagyunk elég ambiciózusak. Ebben az esetben a kultúra lemarad, és nem hiszem, hogy az európai kultúra a legjobb lehetőségekhez jutna, ha a régi technológiák rabja maradna. Véleményem szerint nem csak arra a műsorszórás mai állapotának biztosítására van lehetőség, hanem arra is, hogy az új időknek megfelelően új lehetőségek jöjjenek létre. De ehhez képesnek kell lennünk döntéseket hozni. Azt kell mondanom – irónia nélkül és nagyon elégedetten –, hogy ma este senki nem kérdőjelezte meg, hogy az elsőnek kell lennünk e téren. A verseny és a tudás globális világában csak az első hellyel lehet győzni, a mi célunk pedig kizárólag az első hely lehet.

33

34

HU


Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor. 19. Vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák Pakisztán számára (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Vital Moreira által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében benyújtott jelentés a Pakisztán számára vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciák bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról [COM(2010)0552 - C7-0322/2010 - 2010/0289(COD)] (A7-0069/2011). Vital Moreira, előadó. – (PT) Elnök asszony! Ezt a jelentést tulajdonképpen nem én írtam. Én csak botcsinálta előadója lettem az utolsó percben, mivel az eredeti előadó abbahagyta a jelentés kidolgozását. Így aztán a bizottság elnökeként, az eljárási szabályzatnak megfelelően átvettem a feladatot. Nem csak botcsinálta, hanem egyben vonakodó előadó is vagyok, mivel igazság szerint nem szavaztam meg a jelentést, továbbá messzemenően kifogásolom a tartalmát. Ennek ellenére úgy áll a dolog, hogy lovagiasan fel kell vállalnom a rám háruló kötelezettségeket. Mint tudjuk, ez a Pakisztánnak adandó kivételes kereskedelmi preferenciákról szóló jelentés az Európai Tanács egyik határozatából ered, amelyben arra utasította a Bizottságot, hogy terjesszen javaslatot a Parlament és a Tanács elé. Mivel ezek a kivételes preferenciák a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) pozitív és negatív megkülönböztetést tiltó szabályába ütköznek, a kereskedelmi preferenciák megadása előtt felmentést kell kérni a WTO-tól. Mindennek dacára a Bizottság a Parlament elé terjesztette a javaslatot, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, amelynek én vagyok az elnöke, úgy döntött, hogy vitára bocsátja, majd szavazást tart e jelentésről, amelynek akaratlanul lettem az előadója. E szavazás eredményét hozzuk most az ülésterembe. Az ügy, elnök asszony, hölgyeim és uraim, meglehetősen vitatottnak bizonyult a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságában, azt illetően, hogy vészhelyzeti segélyként – ez volt ugyanis az ürügy az Európai Bizottság javaslatára – alkalmazzunk-e egy adott ország esetében kereskedelmi preferenciákat; aztán azt illetően, hogy mi legyen a kereskedelmi preferenciák időtartama és köre; végezetül pedig azt illetően, hogy milyen feltételrendszert írjunk elő a kedvezményezett, ez esetben Pakisztán számára. Bár a szakbizottság többsége megszavazta a Bizottság javaslatát, azaz a Pakisztánnak nyújtandó kivételes kereskedelmi preferenciákat, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tulajdonképpen megszavazott számos olyan módosítást is, amelyek célja a Pakisztánnak adott kereskedelmi előnyök hatásainak korlátozása volt, egyebek között védzáradék beépítésével arra az esetre, ha a kereskedelmi vámok csökkentése vagy eltörlése túl nagy behozatali növekedést eredményezne Pakisztánból. A többi módosítás olyan követelményekkel függ össze például, hogy Pakisztán ne vezessen be az árukivitellel kapcsolatos korlátozásokat, illetve szüntesse meg a jelenlegieket. Összefoglalva, fontos figyelembe venni, hogy erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyulhatnak, ha nem kapjuk meg a WTO-tól a felmentést; e pillanatban nem tudjuk, megkapjuk-e végül, és ha igen, mikor. Mindenesetre, még ha hiábavalónak is bizonyulnak az erőfeszítéseink, arra mindenképpen kiváló lehetőség ez, hogy megvitassuk, mennyire ésszerű kivételes kereskedelmi előnyöket vészhelyzeti segélyként – ebben az esetben egy adott országnak

09-05-2011

09-05-2011

HU


nyújtott politikai ellenszolgáltatásként – alkalmazni, és hogy melyek az ilyetén alkalmazás korlátai. Fennáll a veszély, hogy veszélyes precedenst teremtünk, vagy még rosszabb esetben politikai célra használunk kereskedelmi preferenciákat, amelyeket talán jóval objektívebb, kevésbé szabad mérlegelésű, illetve helyzetfüggő követelményekhez kellene kötnünk. Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Ma a Pakisztánnak nyújtandó vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciákra irányuló jogalkotási javaslatot vitatjuk meg. A Bizottság az Európai Tanács kifejezett kérésére terjesztette elő ezt a javaslatot, közvetlenül a tavaly nyáron Pakisztánt sújtó árvizek után, amelyek óriási károkat okoztak az országnak és népének. Szeretném megköszönni az előadónak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak az elvégzett fáradtságos munkát, valamint azt, hogy támogatták a javaslatot. Az Európai Bizottság javaslata 75 pakisztáni exportcikk behozatali vámjának egyoldalú, ideiglenes felfüggesztését irányozza elő. A kereskedelmi preferenciák nagyjából a Pakisztánból származó európai behozatal negyedét liberalizálnák két évre, további egy évre szóló meghosszabbítás lehetősége mellett. Az Európai Unió tisztában van azzal, hogy az efféle kereskedelmi engedmények esetleg az EU iparára is hatást gyakorolhatnak, különösen olyan érzékeny ágazatokban, mint a textilipar, ezért igyekeztünk egyensúlyt találni Pakisztán megsegítése, valamint a saját iparunk és más áruszállító országok érdekei között. A választott termékek köre korlátozott. A nagyon érzékeny árucikkek liberalizálására felső korlátot szabtunk meg, továbbá a liberalizáció korlátozott időtartamra szól. Időközben felmentést kértünk a Kereskedelmi Világszervezettől a vonatkozó WTO-szabályok alól, hogy végrehajthassuk a javasolt intézkedéseket. Ahogy önök is tudják, még tárgyalunk erről a kérdésről a többi WTO-taggal, és reméljük, hamarosan megoldás születik. Lehet, hogy már nem mindenki előtt lebeg ott a megélhetésüket elveszített emberek képe, de nem szabad elfelejtenünk, milyen óriási anyagi károkat okoztak a pusztító árvizek mind humanitárius szükségletek, mind gazdasági károk formájában. Ezek a kereskedelmi intézkedések nem önmagukban állnak, hanem kiegészítik az EU által Pakisztánnak nyújtott jelentős összegű – 480 millió eurós – humanitárius segélyt és fejlesztési támogatást. Az ambiciózus kereskedelmi intézkedések alapvető fontosságúak a pakisztáni gazdaság fellendülése szempontjából, és a példátlan természeti katasztrófákra adott középtávú válaszunk részét kell képezniük. Ennélfogva remélem, hogy a Parlament támogatja majd a javaslatot. Most pedig hadd térjek ki az előterjesztett módosítások némelyikére. Nem fogok mindegyikkel kapcsolatban részletekbe bocsátkozni, de hadd emeljem ki a legfontosabbakat. Tudom, hogy vannak olyan igények, amelyek szerint az autonóm kereskedelmi preferenciák feltételeként kössük ki, hogy Pakisztánnak tiszteletben kell tartania néhány alapelvet. Megértem az e tekintetben felmerülő aggályokat, és önök is tisztában vannak azzal, hogy az emberi jogi kérdések a Pakisztánnal ápolt hosszú távú kapcsolataink szerves részét képezik. Mivel azonban a felmentés ideiglenes jellegű, hogy választ adhassunk a vészhelyzetre, a Bizottság nem tartja helyénvalónak e feltételrendszer alkalmazását. Az emberi jogokról szóló párbeszédünk a pakisztáni partnerségi és együttműködési megállapodás keretében zajlik; ez a megfelelő fórum ahhoz, hogy ilyen kérdéseket megvitassunk Pakisztánnal, és fenntartható megoldásokat találjunk rájuk. Ami a Pakisztán

35

36

HU


számára a vámok, illetékek és más hasonló hatású intézkedések fenntartását, bevezetését, emelését, illetve egyes termékek kivitelének vagy behozatalának bármiféle korlátozását kötelező érvénnyel megtiltó rendelkezéseket illeti, úgy hiszem, hogy az ilyen feltételek súlyosan aláásnák a preferenciák nyújtását, és ellentétesek lennének rendeletünk szellemével, jellegével, valamint céljával. E rendelet keretében továbbá azt sem nem tilthatjuk meg, hogy Pakisztán a nemzetközi kötelezettségeivel összhangban álló végrehajtási intézkedéseket hozzon. Másrészt el tudnánk fogadni egy olyan mechanizmus bevezetését, amely lehetővé tenné a pakisztáni vámkvóták vámmentes behozatali részének korlátozását, amennyiben a liberalizált termékek mennyisége bizonyos szintek fölé emelkedik. Azzal is egyetértek, hogy a preferenciákat meg kell szüntetni olyan termékek esetén, amelyek súlyos nehézségeket okoznak vagy okozhatnak egy hasonló vagy közvetlenül versengő termék uniós gyártója számára – ennek tényét egy, a Bizottság által végzett vizsgálat állapítaná meg. Azzal is egyet tudnánk érteni, hogy a rendelet alá tartozó behozatalra vezessünk be vámfelügyeleti mechanizmust, amelyhez negyedéves jelentések tartoznának. A hatósági engedélyezés előfeltételéül szolgáló előzetes felügyeleti mechanizmus azonban indokolatlan terhet jelentene. Végül megjegyzem, hogy egyes igények szerint a kereskedelmi preferenciákat a felmentés kezdetétől számított egy évre kellene korlátozni. Úgy gondolom, hogy ez igen problémás lenne. A Bizottság eredetileg három évre szóló rendkívüli intézkedéseket javasolt. A Tanács a kompromisszumos javaslatban – ez szerepel a WTO-nak beadott felmentési kérelemben – két évre korlátozta az időtartamot, amely további egy évvel meghosszabbítható. Az időtartam egy évre szűkítése azonban megszüntetné az autonóm kereskedelmi preferenciák előnyét, azaz értelmetlenné tenné őket. Hadd emeljem ki azt is, hogy a november 10-én létrejött tanácsi kompromisszum alapja az, hogy hét textil- és ruházati termékre a teljes liberalizáció helyett vámkvótát vezetnénk be. Ez a kompromisszum volt a WTO-hoz később benyújtott felmentési kérelem alapja. Ez azonban nem jelenik meg az Európai Parlament módosításaiban, és a WTO-tagokkal folytatott egyeztetés eredményeképpen megeshet, hogy néhány további termékre is vámkvótát kell bevezetni. Amennyiben megadják a felmentést, annak feltételei egyben az EU által Pakisztánnak adható preferenciák maximumát is megszabnák, következésképpen a rendeletben a WTO-felmentés tartalmának is szerepelnie kell, miután a WTO erről megállapodásra jutott. Hadd biztosítsam önöket afelől is, hogy a Bizottság éves hatástanulmányt készít a Pakisztánnak adott autonóm kereskedelmi preferenciákról, majd azt a Parlament és a Tanács elé tárja, ami újabb ok arra, hogy ne csökkentsük az eszköz alkalmazásának időtartamát. Köszönöm az Európai Parlament együttműködését ebben az érzékeny kérdésben. A Bizottság készen áll szorosan együttműködni a Parlamenttel a javaslat elfogadása érdekében, továbbá a célból hogy az EU határozott, felelős cselekvőkészséget mutasson a rászoruló országok megsegítése terén.

09-05-2011

09-05-2011

HU


ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS alelnök Cristian Dan Preda, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (RO) Elnök úr! Úgy hiszem, ez a megfelelő pillanat arra, hogy megvitassuk Moreira úr jelentését. Miért? Azért, mert még várjuk az Európai Unió által kért felmentéssel kapcsolatos döntést a Kereskedelmi Világszervezettől a jelen vitánk tárgyában. Személyes meglátásom szerint ebben az összefüggésben fontos, hogy világos üzenetet adjunk az Európai Unió többi kereskedelmi partnerének. A Pakisztánnak nyújtott eredeti, nagylelkű vészhelyzeti humanitárius segélyt az Uniónak eltökélten ki kell egészítenie a pakisztáni gazdaság fenntartható fellendülését célzó kereskedelmi intézkedésekkel. A Kereskedelmi Világszervezettel folytatott diplomáciai egyeztetések egyértelműen időt igényelnek még, mivel az Unió kereskedelmi partnereinek aggályait is tekintetbe kell venni. Jelenleg bizonytalan az egyeztetések kimenetele. Ahogy azonban az utóbbi idők eseményei emlékeztettek rá, egyértelműen stabil, jólétben élő Pakisztánra van szükségünk, amely nem indul meg a szélsőségek lejtőjén, és partnerünk lehet a terrorizmus elleni erőfeszítésekben. A Külügyi Bizottság véleményének előadójaként szeretném megköszönni a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban dolgozó képviselőtársaimnak, hogy elfogadták a véleményünkben kifejtett fő pontokat. Szeretnék kiemelni közülük kettőt. Az első és a Külügyi Bizottság számára talán legfontosabb az, amelyet a biztos úr is említett, vagyis az az igény, hogy a kereskedelmi preferenciákat ne különítsük el az emberi jogi feltételrendszertől, az alapvető munkajogi normákat is ideértve. Úgy hiszem, véleménykülönbség áll fenn közöttünk ebben a kérdésben. Mivel az emberi jogok tiszteletben tartása az EU és Pakisztán között létrejött kötelező érvényű megállapodás egyik fő szempontja, az ezen ország számára javasolt autonóm kereskedelmi preferenciákat az emberi jogok tiszteletben tartásától kell függővé tenni. Másrészt, a Bizottság nem végzett teljes körű előzetes hatásvizsgálatot a javasolt intézkedésekkel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy különösen jelentős hatást állapított volna meg Pakisztán lakosságára és az ország költségvetési forrásaira nézve. Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Csaknem kilenc hónappal a katasztrofális árvizek után Pakisztán továbbra is rossz helyzetben van, a pakisztáni népnek szüksége van a segítségünkre. Ennélfogva megfelelő és helyes volt az Európai Unió intézkedése, amellyel nagyon gyorsan összeállított egy több millió eurós segélycsomagot, és igen fontos, hogy ez a segély tényleg el is jusson a helyi közösséghez. Én kezdettől fogva nem lelkesedtem különösebben a Bizottság javaslatáért, amely a Tanács nyomása alatt született, és amelynek célja, hogy szokatlan módon, külkereskedelmi eszközök alkalmazásával nyújtsunk rövid távú segítséget Pakisztánnak. Ezt többször felvetettem a szakbizottságban, és konkrétan meg is kértem az Európai Unió külpolitikájának felelősét, jelesül főképviselőnket, hogy jöjjön el a szakbizottságba vagy a Parlamentbe, és fejtse ki, miért kéne a külkereskedelmet ellenszolgáltatásként felhasználni, és hogy ismertesse részletesen számunkra az Európai Bizottság átfogó stratégiáját, valamint helyezze mindezt általános keretbe, és közben esetleg győzzön meg bennünket arról, hogy tényleg értelmes dolog – ismétlem – a külkereskedelem révén rövid távú hozzájárulást nyújtani e tekintetben.

37

38

HU


Nagyon hálás vagyok, hogy David úrnak és másoknak sikerült a szakbizottság nagy többségének támogatását elnyerő csomagot összeállítaniuk. E tekintetben különösen azt szeretném hangsúlyozni, hogy időkorlátot kívánunk bevezetni. Ezzel az egyetlen megoldással kerülhetjük el, hogy a pénzeszközök rossz helyre kerüljenek. Milyen a pillanatnyi helyzet Pakisztánban? Bin Laden ugyan kikerült a képből, az utóbbi napok kérdése azonban továbbra is fennáll: vajon milyen mértékben tudtak a pakisztáni kormány képviselői arról, ki rejtőzködik a hazájukban? Számos képviselőtársam – még a saját képviselőcsoportomban is – elégedetlen ezzel kapcsolatban. Továbbá nem tudjuk még, hogyan reagál a többi ország a WTO-n belül, és hogy végül megadják-e a hozzájárulásukat. Ennélfogva jó lenne, ha a módosításokról szóló holnapi szavazás során nem tartanánk végszavazást, hanem visszaküldenénk az ügyet a szakbizottságnak, és megvárnánk, mire vezetnek a WTO-tárgyalások, hogy lássuk, végső soron van-e értelme hozzájárulásunkat adni ehhez a csomaghoz. Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egészen őszintén nem értem, miért ragaszkodott ilyen elszántan a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság többsége ahhoz, hogy vitára bocsássa ezt az ügyet, hogy aztán a szakbizottsághoz való visszaküldést kérje; ezt az igényt mi elutasítjuk. Mindkét döntés hibás: egyebek között az idő rövidsége miatt kizárólag a lényegi kérdésre szorítkozom, de előtte még jelzem, hogy maradéktalanul egyetértek Moreira úr felszólalásával. A mai bonyolult világban, amelyben természeti és ember okozta katasztrófák követik egymást, mégpedig folyamatosan és nagy számban, veszélyes precedenst teremtenénk, ha minden humanitárius vészhelyzetre a kereskedelempolitika felülvizsgálatával válaszolnánk. Nem tudnánk megállni ezen a lejtőn, amely komoly egyensúlytalanságokhoz, és ebből adódóan a legszegényebb országok méltánytalan kezeléséhez vezet. Csakis kiegyensúlyozott, állandó és objektív szabályok révén használhatják ki ezek az országok a kereskedelempolitika előnyeit, amely nem veheti át a fejlesztési támogatás helyét. Tudjuk, hogy a Pakisztán számára elkülönített esetleges segély már nem használható fel a csaknem egy évvel ezelőtti árvíz károsultjainak megsegítésére. Ugyanilyen biztonsággal tudjuk azt is, hogy e humanitárius segély árát főként, ha ugyan nem kizárólag az európai textilipar fizeti meg. Nem fogadhatjuk el ezt a tisztességtelen eltérést a kereskedelempolitika szabályaitól, ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy a megbeszéléseink során más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Valamennyien tudjuk, hogy Pakisztán árvíz sújtotta lakosságával való szolidaritásunk kifejezése mellett a segítségnyújtás másik alapvető indoka az a döntés, hogy támogatjuk Pakisztán terrorizmus elleni erőfeszítéseit. Az utóbbi napok során a pakisztáni hatóságok és az al-Kaida közötti viszonylatban, valamint magában a bin Laden-ügyben kialakult homályos területek jelzik, mennyire megbízhatatlan ez az ország. Úgy hiszem, hogy erre, valamint az utóbbi időkben felmerült komoly emberi jogi kérdésekre kell ráirányítani a figyelmet. Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Helytelen, hogy 2011 májusában tartunk vitát egy 2010 nyarán bekövetkezett természeti katasztrófáról, amelynek következtében 12 millió ember vált földönfutóvá, és az érintett ország 20%-a dőlt romba. Nem támogatom a szocialistáknak az imént Susta úr által kifejtett álláspontját. Részben ennek a habozásnak tudható be, hogy még mindig azon törjük a fejünket, milyen eszközöket

09-05-2011

09-05-2011

HU


fogadhatnánk el Pakisztán aktív megsegítése érdekében, és afeletti frusztráltságunk mellett, hogy ez még nem sikerült, tisztában vagyunk azzal is, hogy politikai és humanitárius értelemben kiérleltebb kereskedelempolitikára van szükségünk: a kereskedelempolitika a nehéz helyzetbe került népek megsegítésének egyik eszközévé kell, hogy váljon. Elismerem, hogy az intézkedéscsomagra vonatkozó javaslat kidolgozásával a Bizottság gyorsan és eredményesen cselekedett, ezt a csomagot nyilvánvalóan meg kellett vitatni, kiegyensúlyozottá kellett tenni, hogy ne büntesse a válság által már megviselt európai ágazatot. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elvégzett – többek között egyes módosításokban is megjelenő – munkának köszönhető – a módosítások közül a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport a 37-est támogatja –, hogy vállalkozások is kérhetik a védzáradék alkalmazását. Úgy tűnik azonban, hogy rossz idők járnak manapság Pakisztánra, és túl sokan nem állnak helyt, nem teljesítik a feladatukat. Arra kérjük Indiát, hogy változtasson a hozzáállásán, és a jó szomszédsági viszony kézzelfogható jeleként enyhítse nemleges álláspontját a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO). Igaz, hogy a két ország kapcsolatai problémásak, amelyeket a mumbai merényletek mellett az is megnehezíti, hogy Pakisztán vonakodott azonosítani és elfogatni a merényletek elkövetőit. Ez az ügy azonban megtörheti a rossz szomszédi viszonyban kialakult rossz szokásokat. A pakisztáni hatóságoktól is kérünk valamit, jelesül azt, hogy nagyobb határozottsággal vessék fel ezt a kérdést az Indiával fennálló kétoldalú kapcsolatokban. Az utóbbi időben sor került ugyan kétoldalú találkozókra, bár kevés eredménnyel jártak, talán mert a pakisztániak tekintélykérdéssé tették az ügyet. Világos, hogy a „krikett diplomácia”, amelyet éppen két hete, a megismerkedésünkkor hangsúlyoztak a pakisztáni parlamenti képviselők, eddig nem hozott érdemi eredményeket. Végül, elsősorban a WTO-t kérjük – mint nemrég Genfben, a Parlamentközi Közgyűlés alkalmával –, hogy gyors ütemben alakítson ki olyan mechanizmusokat, amelyek segítségével a nemzetközi kereskedelmi szabályok gyorsan, rugalmasan alkalmazkodhatnak egy váratlan katasztrófa sújtotta ország vészhelyzeti igényeihez. Ebből a vámcsökkentési ügyből lehet, hogy nem lesz semmi, de az is lehet, hogy új korszakot nyit a kereskedelmi tárgyalások történetében. Sajjad Karim, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez volt a Pakisztánt valaha ért legsúlyosabb természeti katasztrófa. Büszkén mondhatom, hogy gyorsan reagáltunk. Georgieva biztos ott volt a helyszínen, és amikor Szaid Juszaf Raza Gilani miniszterelnökkel találkoztam, vele egyértelműen meg tudtam vitatni az EU reagálásának kérdését. Egy dolog teljesen világossá vált. El kellett szakadnunk a hagyományos gondolkodási sémáktól. Új megoldással kellett előállnunk, hogy segíteni tudjunk. A válasz: rövid távú támogató intézkedésként a segély mellé kereskedelmi lehetőséget kell biztosítani. Örömömre szolgál, hogy a szakbizottság hosszas tanácskozás után elfogadta a jelentést, és az ott dolgozó képviselőtársaimtól tudom, milyen fáradtságos munkát végeztek annak érdekében, hogy elfogadható megoldást dolgozzanak ki. De attól tartok, hogy a Bizottság által hivatkozott módosítások némelyike gyengíti eredeti szándékaink szellemiségét, eredeti reagálásunk módját. A WTO szintjén ellenvetések fogalmazódtak meg az EU javaslatával kapcsolatban. Egyrészt India azt mondja, hogy ez ne legyen az EU-India szabadkereskedelmi megállapodás része. Egyetértek. Nem kéne azokat összekapcsolni. Ez helyes megközelítés. Ugyanakkor India

39

40

HU


maga is kereskedelmi kedvezményt kér a közvetlenül Pakisztánból érkező árukra. Ez már ellentmondás a megközelítésben. Arra kérem őket, hogy gondolják ezt át. Úgy hiszem, hogy a tisztelt Háznak meg kellene erősítenie a Bizottság álláspontját. Az évenkénti hatástanulmány formájában garanciával rendelkezünk. Hallom képviselőtársaim érveit a biztonsági aggályokról, de miután jómagam is épp, hogy túléltem a mumbai merényleteket, azt mondom e képviselőtársaknak: nem ez a megfelelő pillanat, hogy hátat fordítsanak Pakisztánnak. Az EU szavahihetősége forog kockán. Támogassák a Bizottság javaslatát. Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Sokakhoz hasonlóan itt, a tisztelt Házban, én is osztom a szörnyű árvizek sújtotta pakisztáni nép iránt érzett aggodalmakat, együtt érzek a pakisztániakkal. Együtt éreztem velük az árvíz idején, és együtt érzek velük most is. A politikai akarat hiányát, a vállalati érdekek közbeszólását, a WTO döntésképtelenségét látva azonban azt kell mondanom, hogy az elénk terjesztett ajánlások felhígítják a Bizottság által igen rövid határidővel előterjesztett eredeti javaslatokat. Elhangzott már, hogy rövidebb időtávra, három év helyett egy évre kellene bevezetni a kereskedelmi preferenciákat: ez idő alatt Pakisztán nem tarthatja fenn, illetve nem emelheti a vámokat, illetékeket. Az is szerepel a javaslatban, hogy az egyéves programról ne csak éves beszámoló készüljön, hanem negyedéves jelentésekben számoljanak be az intézkedések alkalmazásáról, végrehajtásáról. Ez összességében óriási bürokrácia kialakításával jár, amely aztán egy éven belül meg is szűnik. Ennélfogva jórészt a 43. módosításban szereplő javaslattal értek egyet, vagyis azzal, hogy küldjük vissza a jelentést a szakbizottságnak, és alkossunk olyat, amely ténylegesen biztosítja a Pakisztánnak nyújtani kívánt segítséget. Végezetül, úgy gondolom, hogy az ügy rámutat arra, milyen égető szükség van a WTO működésének felülvizsgálatára, hogy megfelelően működő demokratikus testületté váljék, átlátható eljárásrenddel, elszámoltatható tagokkal. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Csaknem egy év telt el azóta, hogy pusztító árvizek sújtották a pakisztáni népet. Valamennyien nagyon közel érezzük magunkhoz e katasztrófa sújtotta ország népét. Botrányos, hogy a WTO-tárgyalások egyre csak nyúlnak; már ez is egyértelművé teszi, hogy a kereskedelemkönnyítésnek ez a formája nem alkalmas vészhelyzeti segélyintézkedésre. Képviselőcsoportom többször is felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő B-tervet annak érdekében, hogy gyors és hathatós segítséget nyújthassunk a pakisztáni népnek az ország újjáépítéséhez. Semmiféle alternatív megoldást nem terjesztettek azonban elő. Talán a Bizottság kifogyott az ötletekből vagy cselekvésképtelen, mert az Európai Tanács nagyon is ismerős ellenállása miatt akadályoztatva érzi magát. Máskülönben úgy tűnhetne, hogy a WTO nehézkes tárgyalásai csak ürügyül szolgálnak a tétlenségre. Hozzánk hasonlóan önök is már a kezdetek előtt tisztában voltak azzal, hogy nehéz tárgyalások várhatók, sőt önök valószínűleg már akkor tudták ezt, amikor Németország és más tagállamok külügyminiszterei elküldték önöket erre a misszióra. A textil-, bőr- és etanoltermékek kereskedelmének könnyítése, amelyet önök most fel akarnak ajánlani Pakisztánnak, végül is aláásná a többek között Banglades által elért GSP+ (általános preferenciarendszer+) státuszt, ráadásul ezek az országok – Pakisztánnal ellentétben – ezt a munkavállalók jogairól és a környezetvédelemről szóló fontos ENSZ- és ILO-egyezmények ratifikálásával érték el. Pontosan ez a státuszelőny teszi lehetővé Banglades számára, hogy

09-05-2011

09-05-2011

HU


elsődleges termékeket hozzon be Pakisztánból, feldolgozza azokat, majd Európába exportálja. Nem csoda, ha ez az ország most ellenállást tanúsít. Ha őszinték akarunk lenni, nem várhatunk helyeslést arra az elképzelésre, hogy a világ egyik legszegényebb országának kárára kívánjuk megsegíteni Pakisztánt. Ezáltal végső soron magunknak is kárt okozunk, ráadásul ezt a kereskedelmi preferenciarendszerünk felülvizsgálatáról szóló új bizottsági tervezet ismertetésének előestéjén tesszük. Én a következő megoldást javaslom erre a problémára: az árvíz utáni újjáépítést szolgáló közvetlen segélyt helyezzük a középpontba, továbbá intézkedjünk azonnal ahelyett, hogy eredménytelenül zárjuk a genfi tárgyalásokat. Végül is minden egyes nappal, amelyen mi európaiak elmulasztjuk a segítségnyújtást, csökken Pakisztán irántunk táplált bizalma, és végső soron nagy politikai árat kell majd fizetnünk ezért. Claudio Morganti, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Teljesen elfogadhatatlannak tartom ezt a jelentést. Tisztában vagyok vele, hogy tavaly tragikus árvizek sújtották Pakisztánt, és azt gondolom, hogy helyes segítséget nyújtani ennek az országnak. Úgy tudom, hogy az Európai Unió máris rendelkezésre bocsátott mintegy 500 millió eurót, ezt én nem tekintem jelentéktelen összegnek. Ezek az új engedmények abszurdak, mivel olyan ágazatra – a textiliparra – összpontosítanak, amely Pakisztánban domináns ágazat ugyan, de amely Európában tönkrement, mégpedig éppen az ázsiai országok tisztességtelen versenygyakorlata tette tönkre. Mi akarjuk megadni a kegyelemdöfést az európai textiliparnak? Az Északi Liga ezt egyértelműen nem akarja, és nem is áll szándékunkban ezt elfogadni. A felmentések megadásának kérdését – amennyiben a Parlament elfogadja az intézkedéseket – a Kereskedelmi Világszervezetnek kell majd a későbbiekben elbírálnia. Úgy tűnik, egyes államok – az imént említett Indiát, Pakisztán régi ellenségét is ideértve – hajlandóak ebbe beleegyezni, természetesen nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy hasonlóan kedvező feltételeket kaphassanak az Európai Uniótól, amely hajlik az ilyen igények teljesítésére. Az a benyomásom, hogy az EU kereskedelempolitikáját a lehető legrosszabb önpusztító magatartás irányítja, ennélfogva remélem, hogy minden további nélkül elutasítják ezt az intézkedést. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Amit nem pusztított el a háború és a terrorizmus Északnyugat-Pakisztán egyes régióiban, azt 2010-ben elsöpörte az ár. A vészhelyzeti támogatásra előirányzott 415 millió euró mellett az EU most számos termék vámját is meg akarja szüntetni. Pakisztán hamarosan eléri régi vágyát, a különleges vámpreferenciákkal rendelkező fejlődő ország státuszt. Az EU-nak nem szabad azonban abba az illúzióba ringatnia magát, hogy a kereskedelmi preferenciák megadása véget vet az iszlám fundamentalisták és terroristák előretörésének az atombombával rendelkező Pakisztánban. Az Egyesült Államok több milliárdos katonai támogatással sem tudta ezt elérni. A Nyugat tehát nagy árat fizetett a pakisztáni vezetés kicsiny és egyre csökkenő részének hűségéért. Bin Laden likvidálása az Egyesült Államok részéről ugyancsak számos kemény kérdést vetett fel. Még ha Pakisztán ismerte is az al-Kaida vezérének tartózkodási helyét, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben, és ha ennek alapján fel is szólították volna a kiadására, mindez nem változtat azon, hogy a célzott likvidálással megsértették Pakisztán szuverenitását. A Nyugatnak nem szabad feladnia a saját elveit, nem mondhat le például

41

42

HU


a jogállamiságról. A terroristákat, diktátorokat, tömeggyilkosokat bíróság elé kell állítani, nem pedig célzottan likvidálni. Paulo Rangel (PPE). – (PT) Elnök úr! Először is külön szeretnék gratulálni az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjában dolgozó kollégánknak, David úrnak a munkájához. Ma én képviselem őt itt, mivel nyomós okból nem lehet jelen az ülésteremben. Azt szeretném mondani, hogy mindig is etikai és erkölcsi szükségszerűségnek tekintettük a pakisztáni árvíz áldozatainak támogatását. Ezen oknál fogva határozottan támogattuk az eddigi összes hagyományos, humanitárius segélyintézkedést. Valóban úgy gondoljuk, hogy a sok millió károsult számára segítséget és stabilitást hozó munkának folytatódnia kell. Nem fogadhatjuk el azonban, hogy az Európai Unió kereskedelempolitikáját a humanitárius segítségnyújtás megfelelő és alkalmas eszközének tekintsék. Igazság szerint ez két káros következménnyel jár: egyrészt az Európai Unión belül, különösen a déli országok esetében, illetve textil- és ruházati iparukra nézve, amelyeket az Unióba való belépésük óta máris súlyos mértékben meggyengített példátlan gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság; másrészt pedig nemzetközi szinten, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tárgyalásai során, ahol teljesen felboríthatja a tárgyalások egyensúlyát a világ legnagyobb kereskedelmi tömbjének – az Európai Uniónak – a potenciális pakisztáni export előtti megnyitása. Nem véletlen, hogy ilyen patthelyzet alakult ki. E helyzettel szembesülve tehát nagyon is természetes, hogy nyolc hónap kemény tárgyalásai – amelyekben részt vettünk, és megtettük messzemenően konstruktív javaslatainkat – után kimondjuk: sajnos az egyetlen lehetséges álláspont számunkra, hogy azt a módosítást támogatjuk, amely a végét jelenti ennek a rendeletre irányuló javaslatnak, a ma ismert formájában. Nem azért kell ezt most megtennünk, mert nem vagyunk szolidárisak Pakisztánnal, hanem azért, mert úgy hisszük, hogy a humanitárius segélyt megfelelő helyen, megfelelő módon kell nyújtani. Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos úr! Főként azért volt bonyolult az Európai Parlament jelentésének kezelése, mert a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jóváhagyását igénylő intézkedések szerepelnek benne, és ezért tér el a Bizottság előzetes, a Parlamentnek megküldött tervezete a Genfbe küldöttől. Szükségesnek gondoljuk Pakisztán megsegítését. Úgy hisszük, hogy kivételes jelleggel adhatók kereskedelmi preferenciák, feltéve, hogy figyelembe veszik az európai ipar számára érzékeny szempontokat, és különösen a textilipar szempontjait, amely erősen megszenvedi a válság következményeit olyan régiókban, mint a spanyol Valencia tartomány. E jelentésnek köszönhetően azonban megállapíthattuk, hogy a nemzetközi kereskedelem terén hozható intézkedések valószínűleg nem kezelhetők az ilyen esetben indokolt sürgősséggel, ebből pedig le kell vonnunk a tanulságokat a jövőre nézve. Segítsünk Pakisztánon, igen; azonban ne a Bizottság eredeti javaslata szerint, mivel az nem veszi figyelembe az európai iparra gyakorolt hatásokat az érzékeny termékekre magadott végrehajtási határidők tekintetében, sőt késleltetné az intézkedések végrehajtását, ugyanis nem egyezik meg a WTO jóváhagyására váró szöveggel: lekésnénk a határidőt. Ennélfogva elfogadhatatlannak tekintjük, és úgy gondoljuk, hogy ellene kell szavaznunk. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, biztos úr! A rendeletre irányuló javaslat ismét a Bizottság képmutatásának egyértelmű és sajnálatos példája. Olyan képmutató gyakorlatot

09-05-2011

09-05-2011

HU


tükröz, amely a humanitárius segítségnyújtás körébe emeli a szigorúan csak kevesek kereskedelmi érdekét szolgáló ügyeket; a tisztán, nyersen üzleti érdekeket. Képmutató gyakorlatot testesít meg, ugyanis a Pakisztánt sújtó természeti katasztrófát kihasználva néhány nagyhatalmú európai nagyvállalat rég dédelgetett terveit váltja valóra. Ma a Pakisztánnak nyújtandó humanitárius segítség az indok. Tegnap még a terrorizmus elleni harc volt az. Tegnap és ma is ugyanaz a valódi szándék: olyan kereskedelmi engedmények elérése, amelyek elsősorban a nagy európai importőrök számára jelentenek előnyt. Így fest a helyzet, bármennyire igyekszik is a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megédesíteni a pirulát olyan hatástalan védzáradékokkal, amelyek mit sem változtatnak a lényegen. Ezek a kereskedelmi engedmények, ahogy maga a jelentés is elismeri, kárt okoznak az Európai Unió textiliparának, valamint a leginkább belőle élő országoknak és régióknak. Súlyos hatás ez egy máris legyengült ágazatban – a világkereskedelem liberalizálása ugyanis keményen sújtotta –, egy olyan ágazatban, amely magas munkanélküliséggel, szegénységgel és marginalizációval küszködő, valamint a gazdasági diverzifikáció alacsony fokával jellemezhető régiókban összpontosul. Még súlyosabb a helyzet, ha ezek a régiók olyan tagállamokban találhatók, mint Portugália, ahol rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi válság alakult ki, és amelyet hamarosan tovább súlyosbíthat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió által előkészített jogtalan beavatkozás. Emlékszem, hogy a portugál parlament egyhangú határozatot hozott az ilyen kereskedelmi engedmények ellen. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megvédik az európai textilipart és a hozzá kapcsolódó munkahelyeket. Semmi ilyet nem tapasztaltunk a Bizottság részéről. Mara Bizzotto (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A mai vita tárgyát képező rendelet a szolidaritás leple alatt valójában Európa újabb árulása polgárai ellen. Nem engedhetjük meg, hogy az EU további károkat okozzon a minőségi ágazatoknak, például az olasz és más országbeli textiliparnak. Minden lehetséges eszközzel meg kellene őket védenünk a Kína, Törökország, India, Vietnám, Pakisztán és más hasonló országok részéről megvalósuló tisztességtelen versennyel szemben; ezekben az országokban ugyanis éhbérért kizsákmányolják a munkavállalókat, és semmiféle minimális garanciát nem biztosítanak a szociális jogok terén. Ezekbe az országokba telepítette át számos nagy európai vállalat a termelését az európai munkahelyek rovására. Továbbá nem értem, miért nem lehetett még azt sem kivárni, hogyan ítéli meg ezt a rendeletet a Kereskedelmi Világszervezet. Európa időközben kimutatta a foga fehérjét: semmitől nem riad vissza sem ma, sem a jövőben, ha kárt tehet polgárainak és minőségi iparágainak az érdekeiben. Őszintén remélem, hogy a rendeletet a szavazás során elutasítják. Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök úr! Én is egyértelműen támogatom, hogy az Európai Unió nyújtson humanitárius segítséget, ahogy és amikor ez lehetséges. Megértem a Bizottság érvelését a Pakisztán számára előnyös egyoldalú kereskedelmi engedmények mellett. Nem értek azonban egyet a Bizottság javaslatával, amely az Unió két iparágának, jelesül a textiliparnak és bioetanol-ágazatnak a vállára rakná a legnagyobb terhet. Szeretnék rámutatni arra, hogy az európai textilipar – a Kereskedelmi Világszervezeten belül megvalósult liberalizáció eredményeképpen – óriási nyomásnak volt kitéve az utóbbi évek során.

43

44

HU


Négy ciklust dolgoztam végig egy olyan régió parlamenti képviselőjeként, amelynek egyik területe, Naoussa Európa-szerte az egyik legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkezik a textilipar globalizációjának hatására. Ami a bioetanolt illeti, hangsúlyoznám, hogy az EU-ban jelentős beruházások történtek ebben az új ágazatban. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy két olyan ágazatról van szó, amelyben Pakisztán a jelek szerint különösen versenyképes. Továbbá az említett engedmények nincsenek olyan feltételrendszerhez kötve, amelyet Pakisztánnak a GSP+ státusz megszerzéséhez teljesítenie kellene. Végezetül szeretném megkérdezni, vajon az említett engedmények Pakisztán árvíz sújtotta lakosai számára hoznak-e előnyöket. Én ezt kétlem. A jó szándék jeléül az az ellenjavaslatom, hogy más iparcikkek vonatkozásában tegyünk engedményeket. Miért éppen a textilárukra vonatkozzanak? Ugyanannyira használnánk ezzel a pakisztáni árvíz áldozatainak. Minden esetre korlátozni célszerű az engedmények időtartamát és körét, továbbá védzáradékokat kell beépíteni az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja által javasolt módosítások szerint. Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Valamennyien szilárdan hisszük, hogy segítenünk kell Pakisztán népén, de az eszköz, amelyet önök javasolnak, biztos úr, nem megfelelő erre, mégpedig három okból sem az. Először is egyáltalán nincs arra bizonyíték, hogy a kereskedelemkönnyítés az árvíz sújtotta embereknek használ. Éppen ellenkezőleg, láthatjuk, hogy a pakisztáni textilipar más térségekben van, és az utóbbi években amúgy is növekedést könyvelhetett el. Tehát ezt az ágazatot egyáltalán nem érte kár. Fel nem foghatom, hogy akarunk az árvíz sújtotta embereken kereskedelemkönnyítéssel segíteni. Másodszor, nem értem, hogyan adhatunk ilyen könnyítéseket egy olyan országnak, amely egyértelműen nem teljesíti a GSP+ feltételeit a szociális és környezetvédelmi normák terén, és hogyan adhatunk olyan jelzést más országoknak, például Bangladesnek, amely ellenben teljesíti ezeket a feltételeket, hogyan mondhatjuk nekik gyakorlatilag azt, hogy az ő erőfeszítéseik nemkívánatosak, és hogy más eszközökkel is el lehet érni ezt a jogállást. Harmadik érvem, biztos úr, hogy ez nem egy szolidaritáson alapuló megközelítés, mivel Európán belül egyoldalúan, kizárólag bizonyos ágazatokra és bizonyos országokra rakják rá ennek terheit. Ha tenni akarunk valamit, akkor a szolidaritás szellemében, minden ország és mindenki részvételével kellene cselekednünk, ez pedig azt jelenti, hogy közvetlen segélyt kell eljuttatnunk az árvíz áldozataihoz. Ez lenne a megfelelő megközelítés. Paweł Zalewski (PPE). – (PL) Elnök úr! A részvétnyilvánítások e szörnyű katasztrófa minden áldozatát megilletik, ezért is helyes, hogy az Európai Unió haladéktalanul igyekezett humanitárius segélyt nyújtani. Pakisztán jövője kulcskérdés a világ és Európa számára. Fontos ország ez a terrorizmus elleni harc szempontjából, továbbá az Európai Unióba irányuló bevándorlás meghatározó forrása. Az Európai Unió eddig sajnos nem rendelkezett Pakisztánnal kapcsolatos politikai elképzeléssel. Az EU kereskedelmi preferenciákra vonatkozó javaslatának nincs konkrét célja. A Bizottság nem tudta megindokolni, miért kellene végrehajtani a javaslatot, és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság sem volt erre képes az ülése során. A javaslat nem segít az árvíz sújtotta embereken, sőt az ország fejlődését sem befolyásolja jelentősen. Az Európai Unió két fontos, nagy jelentőségű érdeke Pakisztánnal kapcsolatban: az első a terrorizmus elleni harc; a második az ország gazdasági fejlődése, amelynek más országokhoz hasonlóan a jogállamiságon kell alapulnia. Tehát eredményt nem hozó javaslatok helyett

09-05-2011

09-05-2011

HU


feltételrendszerhez kötött komoly, széles körű gazdasági támogatást és együttműködést kellene kialakítanunk. Ha Pakisztán bővíteni akarja az együttműködést az Európai Unióval, akkor bizonyítania kellene, hogy egészen kézzelfogható módon együttműködik a terrorizmus elleni harcban, és hogy jogállamot alakít ki. Ekkor már lenne értelme egy széles körű segélyprogramnak; széles körű, és nem egy-két gazdasági területre korlátozott programra lenne szükség. A javaslat az előterjesztett formában – ezt újfent megismétlem – semmit sem old meg, ezért úgy hiszem, el kell utasítanunk. Felszólítom Ashton asszonyt, hogy terjesszen elő egy átgondolt, feltételrendszerhez kötött elképzelést a Pakisztánnal folytatandó együttműködéssel kapcsolatban. David Martin (S&D). – Elnök úr! Immár nyolc hónap telt el azóta, hogy a Tanács értelmes intézkedéscsomagot javasolt a pusztító árvíz sújtotta Pakisztán megsegítésére. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nyolc hónap elteltével még mindig a vitánál tartunk a végrehajtás helyett. Tegyük fel a kérdést, miért is volt szükség erre a csomagra. A segély más, mint amit ez a kereskedelmi csomag magában foglal. A segítség természetesen nagyon fontos Pakisztán számára, de a kereskedelmi csomag mögött meghúzódó elképzelés arról szólt, hogy ösztönzést ad a vállalkozóknak az árvíz által szó szerint elmosott gyárak újjáépítésére, valamint új beruházások elindítására a textiliparban és más ágazatokban. Nem igaz, hogy a textilipart nem érintette az árvíz. Igaz, hogy a textilipar nagy részének központja az elöntött területen kívül helyezkedik el, de a textilipart támogató csomagok közül sok érinti ezeket a területeket, sőt a textilipar jó része is a víz alá került területeken található. Ez a textilipar újjáépítését ösztönözte volna, mert megmutatta volna, hogy van piaca a termékeiknek. Válaszunk sajnos nagyon kötözködő volt. Egyértelműen támogatni tudom a védzáradékról szóló elképzelést, de a semmi is jobb lenne annál, mint hogy ez az egész egyetlen évre vonatkozzon. Egy év nem ad kellő kibontakozási lehetőséget a szükséges beruházások számára. Azt is sajnálatosnak tartom, hogy India kevésbé támogatta a WTO-n belül a javaslatot, de remélem – ahogy Rinaldi úr is említette –, hogy az úgynevezett „krikett diplomácia” megoldáshoz vezet, és India is belátja, hogy humanitárius okból, valamint biztonsági érdekből is fontos elősegíteni a munkahelyteremtést, a jövőbe való befektetést Pakisztánban. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, biztos úr! Látom, hogy ez a téma megosztotta a tisztelt Házat. Ennek dacára, képviselőtársaim nézeteivel ellentétben, én támogatom a Tanács által előterjesztett javaslatot. A Fejlesztési Bizottság tagjaként éppen a fejlesztés szempontját szeretném hangsúlyozni. Bár a finanszírozás formájában megvalósuló sürgős humanitárius segítség alapvető jelentőségű a pakisztánihoz hasonló katasztrófákra adott válasz során, ennél többre van szükség. A legeredményesebb fejlesztési módszer az, ha képessé tesszük az embereket önmaguk megsegítésére. Ezért aztán üdvözlendőnek tartom a vámakadályok megszüntetését – bármennyire ideiglenes módon történik is –, és bízom benne, hogy az átmeneti időszak lehetővé teszi a Bizottság által javasolt eljárás kiértékelését. Ha ez a folyamat és megközelítés működik, akkor talán felülvizsgálom majd az Európai Unió fejlesztési támogatásának meghatározását. Ha egyáltalán beszélhetünk valamiféle fenyegetésről, akkor nem Pakisztán, hanem Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést Európa textiliparára nézve.

45

46

HU


George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Ahogy néhány képviselőtársunk már említette, ön is nyugtázta azt az érvet, hogy Pakisztánnak különleges kereskedelmi preferenciákat nyújtani nem megfelelő megoldás az árvízkárosultak megsegítésére, ők ugyanis a kereskedelmet nem tekintik helyénvaló eszköznek egy ilyen vészhelyzetre. Egyetértek: lehet, hogy a kereskedelmi preferenciák nem közvetlenül az árvíz sújtotta embereken segítenek. Viszont a humanitárius segítséget kiegészítő intézkedések végrehajtásával hozzájárulhatunk Pakisztán gazdasági fellendüléséhez. A nemzetközi kereskedelem voltaképpen nem áll szöges ellentétben a humanitárius segítségnyújtással. A gyakorlatban az Európai Unió minden szakpolitikája bizonyos fokig kiegészíti a többi szakpolitikát. Tulajdonképpen amikor kereskedelmi preferenciákat kínálunk a fejlődő országoknak, akkor ezt nem tisztán pragmatikus, kereskedelmi okból tesszük, hanem szolidaritásunknak adjuk tanújelét ezen államok felé. Charles Tannock (ECR). – Elnök úr! Valóban döbbenetesek voltak a tavaly nyári pakisztáni árvíz képei, és az Európai Unió helyesen igyekezett segélyintézkedésekkel támogatni a pakisztániak millióit, akiknek az életét romba döntötte a szörnyű katasztrófa. A humanitárius segítséget politikai feltételek nélkül kellene nyújtani. Vészhelyzeti kereskedelmi preferenciákat adni ellenben politikailag vitatott intézkedés mind Pakisztán, mint a térség szempontjából. Oszama bin Laden pakisztáni jelenléte ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy Pakisztán kétértelműen áll hozzá a terrorizmus elleni harchoz. Engem személy szerint aggaszt, hogy úgy tűnhet, mintha ezek a vészhelyzeti kereskedelmi preferenciák megjutalmaznák a pakisztáni kormányt, amiért nem cselekedett e tekintetben. Az is aggaszt, hogy az így kialakuló tisztességtelen kereskedelem következményei kár okoznak a világi, demokratikus Bangladesnek, ahol szintén gyakoriak az árvizek, és amely szintén erősen a textilárukra támaszkodik. Ez jó szándékú intézkedés, és természetesen teljes mértékben elfogadom, de a rövid felszólalásomban körvonalazott tényezők fényében rendkívül körültekintően meg kell fontolnunk. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Nem kérdés, hogy ez a tervezet támadás az európai textilipar ellen. Engedjék meg azonban, hogy egy humanitárius szempontot is bevonjak a vitába. A széles körű vámmentességet az emberi jogok feltétel nélküli tiszteletben tartásával kell összekapcsolni. E tekintetben a keresztény kisebbségekre és a nők jogaira gondolok. Az istenkáromlás elleni pakisztáni törvény különösen aggasztó: halállal sújt mindenkit, aki Mohamedet szidalmazza. A fundamentalizmus a pakisztáni társadalom minden rétegét áthatja, sőt még a hírneves Nemzetközi Iszlám Egyetem hallgatói között is kimutatható. Egyértelmű, hogy önök sem hiszik el azt az érvet, hogy a kereskedelmi preferenciák segítségével növelhető a jólét és leküzdhető a radikalizmus. Az EU nem adhat úgy kereskedelmi preferenciákat, hogy eltekint az alapvető törvényességtől, illetve nem követeli meg az alapvető törvényességet. Jean Lambert (Verts/ALE). – Elnök úr! A Pakisztán ügyében illetékes küldöttség elnökeként meg kell mondanom, hogy ma este igazi krokodilkönnyeket hullattak itt egyesek, akik a szokásos álláspontjuktól 180 fokban eltérő nézeteket fogalmaztak meg. Amikor korábban vitát folytattunk erről a kérdésről, a Bizottság biztosított bennünket, hogy a kérdéses ügyeket körültekintően értékelték, nehogy ütközzenek az EU exportérdekeivel. Ez megváltozott? Azt kérdezték tőlünk: miért éppen a pakisztáni

09-05-2011

09-05-2011

HU


textiláruk? A válasz: mert a textiláru számukra az egyik fő exportcikk. Nem várhatják el tőlük, hogy pár hónap alatt elővarázsoljanak valami csodát. Nekünk is voltak kétségeink ezen intézkedés árvíz sújtotta területekre gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatban. Felvetettük ezt a kérdést, amikor Pakisztánban jártunk, és közvetlenül az ottani parlamenti képviselőktől hallottuk, hogy az intézkedés előnyös lesz választókörzetük ipara számára, tehát tényleg meg kell gondolnunk, milyen üzenetet adunk, ha nem támogatjuk ezt az intézkedést. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Elnézést szeretnék kérni, hogy nem voltam itt a vita elején, de épp, hogy megérkeztem a brüsszeli géppel, és önök – hogy is fogalmazzak – gyorsabban haladtak a tervezetthez képest, ami dicséretes, ám ez azt eredményezte, hogy kissé elkéstem. Hallottam a jelentéssel kapcsolatban elhangzott valamennyi felszólalást. Mindössze néhány pontot szeretnék hangsúlyozni. Először is, nem egy szabadkereskedelmi megállapodásról van szó. Úgy tűnik számomra, hogy számos felszólalás abból a feltételezésből indul ki, hogy ez egyfajta szabadkereskedelmi megállapodás, annak összes elemével. Például a társadalmi feltétel, azaz a fenntarthatósági feltétel, ahogy mondani szoktuk, itt nem alkalmazandó, mivel az intézkedés teljesen egyértelműen időben korlátozott érvényű. Másodszor, nem is az általános preferenciarendszerről van itt szó. Azzal a közeljövőben foglalkozunk majd, ott arról szól majd a vita, hogy mely országokra terjedhet ki, és melyekre nem. Nem, ezt a javaslatot a súlyos pakisztáni árvíz nyomán terjesztette elő az Európai Bizottság, két éves időkorláttal, amely még egy évvel meghosszabbítható. Hadd mondjam el azt is, hogy az egy évre való korlátozást javasló módosításnak, őszintén szólva, szerintem nem sok értelme van: jobb lenne, ha önök egyszerűen leszavaznák. Miért nem jutottunk még dűlőre, miért veszik elő most ezt az érvet, miközben már egy év telt el az árvíz óta? Egyszerűen azért, mert csak most adtuk be a felmentési kérelmet a WTO-nak, ahol azonban komoly problémákba ütköztünk Pakisztán szomszédjai részéről. Nem gondolom, hogy a nevükön kell őket neveznem. Megpróbáltunk megoldást találni. Azt gondolom, hogy jó irányba haladtunk, és a következő hetek során kiderül majd, milyen lehetséges hatással járnak az utóbbi idők pakisztáni eseményei. Most viszont a WTO kezében vagyunk a felmentés sorsát illetően, és a felmentést kizárólag egyhangú döntéssel kaphatjuk meg, tehát nem lehet kikényszeríteni a WTO-tól. Mindössze legjobb tudásunk szerint igyekezhetünk elfogadtatni. El szeretném mondani, hogy az egyik előző felszólalótól eltérően én nem krokodilkönnyekről, képmutatásról és hasonlókról szólok. Nem az én tisztem ezt kimondani, de fogalmazzunk úgy, egészen semleges hangnemben, hogy ami ma este itt elhangzott, az nincs feltétlenül összhangban a korábban elhangzottakkal. Nem azért változott az érvelés, mert telik az idő, és még mindig nem kaptuk meg a felmentést. Kezdettől fogva vitatott volt, hogy közvetlenül az árvíz sújtotta embereknek használunk-e. Részben nekik, igen. Kezdettől fogva elhangzott, hogy humanitárius segélyre is szükség van. Eddig is szó volt 480 millió euróig terjedő humanitárius segélyről, tehát nem változtak az érvek, és tényleg nem látom annak értelmét, hogy most hirtelen irányt váltsunk.

47

48

HU


Nyugtáztuk az európai textiliparral és etanoliparral kapcsolatban felmerülő problémákat. Létezik egy javasolt védzáradék, amely, azt gondolom, elegendő védelmet kínál a lehetséges problémákkal szemben, tehát ez meglehetősen világos, és önök is vagy mellette vannak, vagy ellenzik. A Bizottság támogatja, és azt gondolom, hogy Pakisztán gazdasági fejlődése, valamint a Pakisztánnal kapcsolatos egyértelmű biztonsági kérdések miatt nagy hiba lenne, ha az Európai Parlament nem vállalná fel a felelősségét, és nem szavazná ezt le. Vital Moreira, előadó. – (PT) Elnök úr! Szeretném üdvözölni De Gucht biztos urat, némi késéssel, amelyet megértünk, de azt gondolom, hogy maradt még idő a szakbizottság végső álláspontjának ismertetésére. A jelentés botcsinálta előadójaként, mert ismétlem, hogy akaratom ellenére lettem az, engedjenek meg nekem mindössze két észrevételt. Az első, hogy ez a vita ugyanolyan vagy még nagyobb nézeteltéréseket hozott felszínre, mint amilyenek a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságon belül mutatkoztak, a másik pedig, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott javaslatok érdemeiről – amelyek némelyike nem győzte meg az Európai Bizottságot –, e javaslatoknak, illetve a Bizottság ellenvetéseinek érdemeiről holnap dönt majd a plenáris ülés. Engedjenek meg nekem mindössze két záró észrevételt. Két dologgal nem vádolható a Parlament, illetve a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság. Először is azzal, hogy gátolni próbálta volna ezt az ügyet; annak ellenére sem tette ezt, hogy az egész a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felmentésétől függ, és igazság szerint olyan ügyről kellett szavazni, amely e felmentés hiányában okafogyottá válhat. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság valójában ennek ellenére döntött a folytatás mellett. Másodszor, tekintetbe vettük a Bizottság utolsó percben előterjesztett módosításait, hiszen a Bizottság – az egyetlen testület, illetve intézmény, amely jogalkotást kezdeményezhet – előterjesztette a javaslatát, de a WTO-hoz benyújtott felmentési kérelem feltételei nem azonosak a Bizottság által a Parlament elé terjesztett javaslatban foglaltakkal. Továbbá ezután következett még a tanácsi kompromisszum, amely szintén eltért a Bizottság eredeti javaslatától. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ezek egyikét sem tekintette olyan problémának, amely megakadályozná, hogy saját kezébe vegye a vitát és szavazzon róla, azaz beépítette mind a Bizottság, mind a Tanács kései változtatásait. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 10-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) A Pakisztánnal kapcsolatos kérdések sosem teljesen vitamentesek, még akkor sem, ha egy természeti katasztrófát követő segítségnyújtásról van szó. A Pakisztánnak nyújtandó autonóm kereskedelmi preferenciák esetében fontos a védzáradék beépítése arra az esetre, ha a vámok eltörlése fennakadásokat okozna a kereskedelemben. Célszerű saját kereskedelmi érdekeinket is figyelembe vennünk, és hosszú távon gondoskodnunk róluk azáltal, hogy optimális érvényességi időszakot határozunk meg, valamint teljesítendő feltételeket szabunk Pakisztán számára. A 2010 nyarán Pakisztánt sújtó katasztrofális árvizek tragikus hatással jártak az ország gazdaságára. Az EU úgy akar segíteni Pakisztánon, hogy hozzájárul az ország gazdaságának fejlesztéséhez. Annak fényében, hogy Pakisztán, geostratégiai helyzete folytán, szokatlanul fontos az EU

09-05-2011

09-05-2011

HU


biztonsága szempontjából, mindent el kell követnünk, hogy stabilizáljuk az ottani állapotokat. Ily módon elejét vesszük a pakisztáni közvélemény radikalizálódásának. Egy stabilabb gazdaság mindig demokratikusabb társadalommal jár, és csökkenti az antidemokratikus, radikális társadalmi irányzatok vonzerejét. Döntésünk egyértelmű jelzést ad Pakisztán számára, hogy segíteni akarunk, és hogy szeretnénk, ha Pakisztán stabil, gazdag országgá válna, ami megakadályozza a közvélemény radikalizálódását. Úgy hiszem, hogy Pakisztán szövetségesünkként segíthet az afgán patthelyzet feloldásában is. Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) Támogatom az elvet, hogy a 2010. júliusi árvizeket követően segítsünk Pakisztánnak fellendíteni a gazdaságát. Úgy érzem azonban, hogy a Bizottság által előterjesztett javaslat több okból sem megfelelő. Először is, ez nem különösebben gyors megoldás: csaknem egy év telt el a katasztrófa óta, és még semmi pozitív jelét nem tapasztaljuk az Unió által a javaslat hatálybalépéséhez a WTO-tól megszerzendő felmentésnek; nem fejeztük még be a jogalkotási munkát, sőt még a Tanácsban is tárgyalások vannak hátra. Másodszor, nem készült hatástanulmány, így nem tudjuk, milyen hatással járnak ezen intézkedések akár a pakisztáni, akár az európai gazdaságra, különösen a textiliparra és az etanolágazatra nézve, amelyekre a javaslat konkrétan irányul Azt sem tudjuk, hogyan osztja majd el Pakisztán az intézkedések által érintett kivitelből származó jövedelmeket, hogy azok valóban előnyt jelentsenek az árvíz sújtotta térségek számára. Végül pedig megjegyzendő, hogy a javasolt intézkedések nem támasztanak emberi jogi kötelezettségeket Pakisztánnal szemben. Ez ellentmond minden, az utóbbi időben elfogadott álláspontnak, és kivételesnek kell maradnia. 20. Szabadkereskedelmi megállapodás Indiával (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Moreira úr által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások jelenlegi helyzetéről (O-000059/2011 - B7-0214/2011). Vital Moreira, szerző. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, nem használom fel a rendelkezésemre álló öt percet. Az ügy egyszerű. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság kezdeményezéséről van szó, amelynek én vagyok az elnöke, és ebben a minőségben teszem fel ezt a kérdést, amellyel kapcsolatban a képviselőcsoportok konszenzussal megállapodásra jutottak. Örülök, hogy feltehetem ezt a kérdést, amelyet a képviselőcsoportok koordinátorai jóváhagytak a bizottságomban, és amely az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos, 2007 óta tartó tárgyalások jelenlegi helyzetét illetően számos vonatkozásban vár választ az Európai Bizottságtól. Hangsúlyoznom kell e kezdeményezés fontosságát. Tulajdonképpen a Lisszaboni Szerződés hatalmas újításai közé tartozik, hogy nem csupán ahhoz biztosít jogot az Európai Parlamentnek, hogy a tárgyalások után véglegesen jóváhagyja többek között a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, hanem ahhoz is, hogy a tárgyalások minden egyes szakaszáról a kezdetektől tájékoztatást kapjon. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentnek joga és kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a tárgyalásokat – ebben az esetben a kereskedelmi tárgyalásokat –, és hogy a rendelkezésre álló parlamentáris eszközök – például meghallgatások, állásfoglalások és szóbeli választ igénylő kérdések – felhasználásával politikai szempontból beavatkozzon annak érdekében, hogy tájékozott legyen a tárgyalások előrehaladása tekintetében.

49

50

HU


A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság éppen ezért úgy gondolja, hogy a Bizottságra figyel, amely – ezt meg kell mondanunk – rengeteg információval látott el bennünket a témával kapcsolatban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Bizottságnak nyilvánosan választ kell adnia számos kérdésre. A szóbeli választ igénylő kérdés hét, konkrétan a következőkre vonatkozó kérdést foglal magában: számos kényes kérdésben – például a közbeszerzés terén – elért előrelépések; a generikus gyógyszerekkel összefüggésben a szellemi tulajdonjogokról szóló tárgyalások; a Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott, a tengeren túli beruházási tárgyalásokra vonatkozó megbízatás iránti kérelem; a kultúrával és a kulturális szolgáltatásokkal kapcsolatban tárgyalt kérdések; felmérték-e konkrétan az Indiával való szabadkereskedelmi megállapodás főbb európai iparágakra gyakorolt hatásait; számszerűsítette-e a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásból származó, az Európai Uniót érintő előrelátható nyereséget és veszteséget; és végül, biztosít-e bennünket a Bizottság arról, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése előtt kellőképpen figyelembe veszi a Parlament e kérdéssel kapcsolatos álláspontját. A kérdéseket írásban fogalmaztuk meg, amelyek megtalálhatók az általunk benyújtott dokumentumban, és úgy gondolom, hogy elég világosak ahhoz, hogy előrelépést érjünk el az Európai Unió és az egyik legjelentősebb kereskedelmi partnerünk közötti fontos kereskedelmi tárgyalásokról szóló nyilvános információk kérdésében. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Moreira úrnak és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy lehetőséget biztosítottak számomra, hogy a plenáris ülésen foglalkozzam ezzel a fontos tárgyalással. Kétség sem férhet hozzá, hogy amennyiben ebben a helyzetben megállapodást kötünk Indiával, annak nem csupán óriási gazdasági, hanem stratégiai jelentősege is lenne. India még csak a fejlődési út elején tart, amelynek eredményeképpen az évszázad egyik legfontosabb gazdasági szereplőjévé válhat. Az Indiával kötendő ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodás más szintre emelné kapcsolatunkat azáltal, hogy stabil, kiszámítható keretet biztosít jövőbeni gazdasági kapcsolatainkra nézve. Ezért nagyon keményen dolgozunk azon, hogy tető alá hozzuk ezt a megállapodást, és erre reális esélyt is látok. Nyilvánvaló, hogy Indiát a legmagasabb politikai szinten érdekli a lehetőség. A decemberi India–EU csúcstalálkozó azzal zárult, hogy mindkét fél kifejezte határozott elkötelezettségét a tárgyalások minél hamarabbi befejezése mellett. Számos kérdésben előrelépést tettünk. Szépen haladunk előre a felkínált vámtarifák terén és már a szolgáltatásokkal kapcsolatos ajánlatcserét készítjük elő. Jelenleg a közbeszerzésről folytatunk intenzív tárgyalásokat, és ez az első alkalom, hogy India lényegi közbeszerzési fejezetről tárgyalt, beleértve a különleges szabályokat és a piacra jutással kapcsolatos kötelezettségeket. Mindazonáltal nem akarom eltitkolni, hogy még vannak előttünk olyan kényes kérdések, amelyek nehéz tárgyalásokat feltételeznek. Amint az általában a tárgyalásoknál lenni szokott, az utolsó lépések a legnehezebbek. Először is ott vannak a vámtarifával kapcsolatos tárgyalások, amelyeken az elmúlt néhány hónapban gyorsan elértünk némi kedvező előrelépést, és bizonyos vagyok abban, hogy India lényegesen jobb ajánlattal fog előállni, de néhány ágazat – különösen az autóipar, valamint a bor- és szeszesital-ágazat továbbra is kemény feladatot fog jelenteni. A szolgáltatásokról is rendkívül intenzív tárgyalásokat folytatunk, és egyre világosabban kirajzolódnak egy lehetséges csomag körvonalai, de néhány alapvető érdekünk olyan

09-05-2011

09-05-2011

HU


gazdasági ágazatokat érint, ahol csak tervezgetik a jogalkotási reformot vagy az még folyamatban van. Ez főleg a biztosítási, postai, pénzügyi, kiskereskedelmi, jogi és számviteli szolgáltatásokat érinti. Ez nagyon megnehezíti a tárgyalásokat. A fenntartható fejlődést is megemlíthetem, amely természetesen igen fontos számunkra, ugyanakkor nagyon kényes téma India számára. Teljesen tisztában vagyunk az Európai Parlament ezzel kapcsolatos nézeteivel, amelyeket figyelembe is fogunk venni. Maradjunk azonban realisták! Meg kell vizsgálnunk, hogy végül is mit érhetünk el egy olyan partnerrel, mint India. Olyan megoldást kell találnunk, amely megfelel az elvárásainknak, de India sajátos helyzetét is figyelembe veszi. Tehát igen, lesz egy fejezet a fenntartható fejlődésről, amely a megállapodások lényeges részét fogja képezni, amely elismeri a vonatkozó nemzetközi normákat és együttműködésen fog alapulni, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fejezet – amely lehetővé tenné a társadalmi vagy környezeti kérdésekhez kapcsolódó kereskedelmi korlátozások alkalmazását – nem lesz elfogadható India számára. Azzal a modellel se lenne összhangban, amelyet kereskedelmi megállapodásainkban általánosságban támogatunk. E területen nem szankciókra, hanem együttműködésre törekszünk. A tárgyalások során szintén érzékeny kérdésnek bizonyult, illetve némi aggodalomra adott okot a gyógyszerekhez való hozzáférés, valamint e szabadkereskedelmi megállapodás által a fejlődő világban a gyógyszerekhez való hozzáférésre esetlegesen gyakorolt hatás. Hadd nyugtassam meg azonban önöket e döntő fontosságú részletek felől. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy India milyen különleges szerepet játszik abban, hogy a fejlődő világban hozzájussanak a megfizethető gyógyszerekhez. Ezért ez a szabadkereskedelmi megállapodás – legyen szó akár a szellemi tulajdonjogokról, akár a beruházásokról szóló vagy más fejezetről – nem fogja többek között a kötelező engedélyek révén sem csorbítani India kapacitásait a generikus gyógyszerek fejlesztése, gyártása, illetve exportálása tekintetében. E célból pontosan mi javasoltunk nagyon egyértelmű nyelvezetet, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a szellemi tulajdonjogok szilárd keretében rejlő lehetőséget, amely nyilvánvalóan ösztönözheti az innovációt és a kutatást, többek között az új gyógyszerek fejlesztését. Következésképpen a szellemi tulajdonjogokról szóló fejezetről Indiával való megegyezés továbbra is fontos célkitűzés számunkra e tárgyalás során. Hadd fogalmazzak nagyon világosan a gyógyszerkészítményekre vonatkozó adatvédelem és adatkizárólagosság tekintetében is. A megállapodás révén azt fogjuk kérni, hogy ha India az adatkizárólagosság rendszerének bevezetése mellett dönt, azt megkülönböztetéstől mentesen alkalmazzák oly módon, hogy az európai gyártók is élvezhessék az abból fakadó előnyöket, és természetesen továbbra is úgy gondoljuk, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférés és a tesztadatok védelme konstruktív módon egyidejűleg megvalósulhat. Az összes érintettel való további párbeszéd bizonyára elő fogja segíteni az üggyel kapcsolatos közös megközelítés kialakulását. Ezenkívül a szellemi tulajdonjogokról szóló fejezetben a földrajzi jelzések is az EU fő érdeklődési körébe tartoznak. E tárgyalás során fontos, hogy olyan politikai eredményt érjünk el, amely lehetővé teszi a jelentős uniós földrajzi jelzések hatékony védelmét. Eddig nehéznek bizonyultak a tárgyalások. Mindazonáltal a Bizottság továbbra is kielégítő eredményre törekszik. Végül, ahogy azt önök is tudják, a Bizottság kiegészítő tárgyalási iránymutatást terjesztett a Tanács elé a befektetések védelmével kapcsolatos tárgyalásokhoz is. A megfelelő titoktartási kötelezettségekre is figyelemmel a Parlament is megkapta ezt a tárgyalási iránymutatást. A Tanács jelenleg vizsgálja ezt az iránymutatást, és kíváncsian várjuk a

51

52

HU


Parlament véleményét. Az, hogy mikor és hogyan folytatható tárgyalás erről a fejezetről, végül is attól függ, hogy a Tanácsnak mikor sikerül megállapodásra jutnia erről a kiegészítő tárgyalási iránymutatásról. Zárásképpen hadd ismételjem meg újólag, hogy ez a tárgyalás rendkívül fontos, és szerintem egy olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. Természetesen nem köthetünk megállapodást bármilyen áron, csak akkor, ha az előttünk lévő tartalom megfelelő. Ha hiányzik a lényeg, egyszerűen nemet kell mondanunk. Indiának nehezére esik teljesítenie bizonyos kéréseinket, például autóink, boraink és szeszes italaink piacra jutását vagy egyes szolgáltatási ágazatok megnyitását illetően. Várakozással tekintek az elé, hogy egyre intenzívebb eszmecserét folytassunk az Európai Parlamenttel, ahogy remélhetőleg a végső szakaszba érkezünk. Úgy gondolom, hogy a most következő vita hasznos lehetőséget kínál arra, hogy a tisztelt Ház kifejtse nézeteit e tárgyalásokkal kapcsolatban. Ezeket a nézeteket lehetőség szerint tekintetbe vesszük, nem hagyva figyelmen kívül e konkrét tárgyalás tényeit és sajátosságait. Ebben a vonatkozásban várjuk azt a véleményem szerint rendkívül időszerű állásfoglalást, amelyet az Indiával való szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán terveznek elfogadni. Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném kijelenteni, hogy India esetében határozottan egyetértek a biztos úrral abban, hogy kedvező számunkra, ha ezzel az országgal kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat folytatunk. Már a stratégiai indokok – ön említett néhányat ezek közül – is önmagukért beszélnek. Különösen az, hogy sajnálatos módon semmilyen előrehaladást nem érünk el a WTO keretében, még inkább amellett szól, hogy megkössük ezt a szabadkereskedelmi megállapodást Indiával. Engem azonban még mindig az a kérdés aggaszt, hogy vállalkozásaink számára vajon tényleg biztosíthatjuk-e, hogy bejussanak az indiai piacra. A szabadkereskedelmi megállapodás végül is valóban a mai világnak, valamint a gazdasági hatalom Európa és India közötti jelenlegi megoszlásnak felel meg, vagy az még tíz–tizenöt év múlva is megfelelő lesz? Ebből a szempontból egyre jobban aggaszt a kizárások kérdése. Teljesen megértem, hogy a tárgyalások során India jelenleg miért is kér bizonyos kizárásokat néhány ágazatban. Pillanatnyilag egy olyan fejlettségi szinten lévő országnak, mint India, kizárásokra van szüksége. Ez feltétlenül olyasmi, amit mi Európában nagyon jól megérthetünk. Ugyanakkor világosan szeretném látni, hogy mindezen kizárások egy konkrét napon lejárnak. Azt szeretném, hogy ezekre a kizárásokra vonatkozóan egyértelmű határidőt, illetve határozott viszonyítási szempontokat szabjanak meg, bármennyire is strukturáltak – esetleg a Bizottság megvizsgálhatná, milyen javaslatokat szándékozik előterjeszteni India követeléseinek teljesítése érdekében. Ezért nagyon egyértelmű időkorlátokat szeretnék minden kizárás tekintetében, vagy határidők, vagy viszonyítási szempontok formájában. Ez a legkevesebb, amivel a vállalkozásainknak, és ilyen formán a munkavállalóinknak tartozunk. Nagyon megköszönném, ha el tudná mondani nekünk, hogy a tárgyalások során mennyire tartják szem előtt az ilyen kizárásokat és a rájuk vonatkozó lehetséges időkorlátokat. A másik fontos téma, amelyről ön is említést tett, és amellyel kapcsolatban egyetértésemet szeretném kifejezni, a szellemi tulajdon kérdése. Feltétlenül olyan eredményt kell elérnünk, amely gazdálkodóink és más érintett felek javára szolgál, különösen a földrajzi jelzések

09-05-2011

09-05-2011

HU


terén. Ami a gyógyszereket illeti, gyártóinknak is segítenünk kell, de úgy gondolom, abban mindnyájan egyetértünk, hogy ez nem történhet azok rovására, akik az olcsó gyógyszerekhez való hozzájutástól függnek. Harlem Désir, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások ambiciózusak, sok gazdasági ágazatot érintenek, ugyanakkor aggodalomra is okot adnak Európában és Indiában, ahogy azt az indiai parlament két házának kereskedelmi bizottsága és az Európai Parlamentnek az Indiával való kapcsolatokért felelős küldöttsége között a múlt hónapban létrejött találkozón tapasztalhattam. India fellendülőben van; stratégiai partner, ahogy arra ön is emlékeztetett bennünket. Mindenki tisztában van a közöttünk lévő kereskedelem fejlesztésének fontosságával. Nem a semmiből kell kiindulnunk, mivel az Unió már most is India legfontosabb kereskedelmi partnere, a legjelentősebb befektető Indiában, valamint az indiai befektetők fő célpontja, továbbá India az általános preferenciarendszer legnagyobb kedvezményezettje. Ezért oda kell majd figyelnünk minden olyan új hatásra, amit az új és átfogóbb kereskedelmi megállapodás gyakorolhat az indiai gazdaság érzékeny ágazataira. A mezőgazdaságra gondolok például – indiai kollégáink beszéltek erről – és az azon ágazatokra vonatkozó következményekre, amelyek különösen ki vannak téve az európai feltörekvő országokból származó versenynek, továbbá az autóiparra gondolok. Egy ilyen megállapodásnak társadalmaink és a foglalkoztatás fejlődését kell szolgálnia, és nem korlátlan liberalizációt kell előidéznie, aminek végzetes hatásai lennének. Képviselőcsoportom éppen ezért számos részletet szeretne kihangsúlyozni a tárgyalások során, amelyeknek egy olyan megállapodással kell lezárulniuk, amely elősegíti a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolásával kapcsolatos célkitűzések megvalósítását, amelyet világos és ellenőrizhető kötelezettségvállalásoknak kell kísérniük, természetesen együttműködés alapján, és amelynek aztán komoly társadalmi és környezetvédelmi kötelezettségvállalásokkal kell összekapcsolódnia. Néhány részletet külön is ki szeretnék emelni. Először is, ami a mezőgazdaságot illeti – amit már korábban említettem –, felszólítjuk a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megállapodás egyetlen – akár a mezőgazdasági kereskedelem liberalizációjára, akár a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó – rendelkezése se fenyegesse az indiai kisüzemi gazdálkodást. A vetőmagra vonatkozó rendelkezésekre gondolok például. Másodszor, ami a generikus gyógyszereket illeti, a fejlődő világban India a legnagyobb generikusgyógyszer-gyártó. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy a továbbiakban ne követelje meg az adatkizárólagosságot, mivel az összes nem kormányzati szervezet azt állítja, hogy ez kárt okozhat az említett gyógyszerek forgalmazására nézve. Harmadszor, a szolgáltatások terén mindenekelőtt azt szorgalmazzuk, hogy a közszolgáltatásokat hagyják ki a liberalizáció alá tartozó ágazatokból, a IV. rész tekintetében pedig az egyenlő bánásmód biztosítására, azaz a szociális dömping valamennyi formájának elutasítására szólítunk fel. Végezetül – köszönöm, elnök úr – úgy gondoljuk, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fejezetnek kötelező kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia a szociális és környezeti normák, különösen az ILO szociális normáinak tiszteletben tartása tekintetében.

53

54

HU


Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ezek a tárgyalások kicsit hasonlítanak a négykarú Siva istennőre, mert ekkora erőfeszítésre van szükség, hogy tető alá hozzunk egy ilyen összetett megállapodást. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport álláspontját fogom ismertetni. Elsőként vegyük a gyógyszerekhez való hozzáférés kérdését. Üdvözlöm ugyan a biztos úr kijelentését, de megerősítem, hogy ellenzek minden olyan kísérletet, amely protekcionista intézkedések bevezetésére irányul egy olyan ágazatban, ahol korábban Európa éppenséggel akadályozta az olcsó gyógyszerekhez való hozzáférést. Ha a hamisítás kérdését protekcionista célok érdekében használjuk fel, nos, ennél mélyebbre már nem is süllyedhetünk. A megállapodásnak inkább az lenne a feladata, hogy az indiai és az európai gyógyszeripar számára biztosítsa az együttműködés lehetőségét. A második az ipari ágazatok kérdése. Arra kérjük Indiát, hogy az olyan érzékeny ágazatokat, mint például az autóipar és a szeszesital-ágazat, is vegye bele a megállapodásba, amelyekben exportunkat jelenleg magas adókkal sújtják. A harmadik a mezőgazdaság. Ami bennünket illet, kinyilvánítjuk, hogy hajlandóak vagyunk megvitatni a mezőgazdasági termékek kérdését és megnyitni a piacunkat, de csak néhány feltétel kikötése mellett: nyilvánvalóan nemet kell mondanunk a géntechnológiával módosított szervezetekre, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a földrajzi jelzések védelme érdekében. Ami ez utóbbit illeti, emlékeztetném önöket arra, hogy a földrajzi jelzések jelenleg nem csupán kereskedelempolitikai kérdésnek számítanak, hanem Európa identitásának is részét képezik. Ezért reméljük, hogy óriási erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy az indiai bürokratikus rendszerben egyszerűsödjön a nyilvántartásba vételi eljárás, amely pillanatnyilag nagyon nagy terhet jelent, talán még az európai rendszernél is nehézkesebb, és ez mindent elmond a helyzetről. Ami a közbeszerzéseket illeti, gratulálok a Bizottságnak, ha India valóban késznek mutatkozik arra, hogy első alkalommal bevonja a közbeszerzéseket egy nemzetközi megállapodásba. Az indiai vasút – csak példaként említem, hogy 17 000 szerelvény 18 millió utast szállít minden egyes nap, és a következő 10 évben további 25 000 km pálya megépítését tervezik – egy a számos piac közül, amely esetleg megnyílhat a szabadkereskedelmi megállapodás következtében. Ha jól haladnak a tárgyalások, mindkét fél nyertes lesz: elősegítjük a fenntartható fejlődést, fokozatosan felszámoljuk a gyerekmunkát és a szociális biztonság sokkal haladóbb formáját támogatjuk. Úgy gondolom, hogy értelmetlen és hátrányos lenne, ha elleneznénk a megállapodást, ezért felkérem a parlamenti képviselőcsoportokat, hogy ne utasítsanak el eleve egy kompromisszumos szöveget. Robert Sturdy, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A biztos úr már elmondta, hogy ő egyetért ezzel az állásfoglalással, amely ismételten felsorolja mindazon dolgokat, amelyeket az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás előmozdíthat: a befektetéseket, a vámok és a nem vámjellegű akadályok eltörlését stb. Egy ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodás megkötésével a kétoldalú kereskedelem 2015-re várhatóan 160 milliárd euróval fog növekedni, a kulcsfontosságú ágazatokban a kétoldalú közvetlen külföldi befektetések pedig mintegy 30%-kal is nőhetnek. Meg vagyok róla győződve, hogy a biztos úr egyet fog érteni abban, hogy pontosan az ilyen számok fogják ösztönözni a gazdaságot és a munkahelyteremtést, nem csupán szerte az Egyesült Királyságban, hanem Indiában is.

09-05-2011

09-05-2011

HU


A sussexi, Regionális Integrációkat Elemző Központ az EU és India között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodásban rejlő lehetőségekről szóló legelső elemzésében azt a következtetést vonta le, hogy minden előny attól függ, hogy a szöveg mennyiben tér ki és foglalkozik a biztos úr által konkrétan említett kulcsfontosságú területekkel, például a kormányzati beszerzésekkel, a szolgáltatásokkal, a kereskedelmi könnyítéssel kapcsolatos beruházásokkal stb. Az elemzés azt állítja, hogy ha a megállapodás főként csak a felszínes integrációra, konkrétan a vámok csökkentésére szorítkozik, nagy a valószínűsége, hogy a kereskedelem eltérítése mindkét fél esetében nagyobb lesz, mint a kereskedelemteremtés. A biztos úr említést tett a fenntartható fejlődésről, és ez nagyon helyénvaló. Azt mondanám önöknek, hogy nagyon is óvatosnak kell lennünk. A határvonalakat meghúztuk, kőbe véstük őket, és remélem, hogy nem fogunk túl messzire menni az engedmények irányában. A határvonalak tekintetében egyetértek Caspary úrral is. Nagyon jó volt a felvetése ebben az ügyben. Itt meg kell említenem azt is, hogy a WTO dohai fejlesztési fordulója milyen hatást gyakorol az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra. A Genfből származó aktuális jelzések eddig nem voltak pozitívak, a biztos úr pedig nemrég beismerte, hogy abszolút kétséges a tárgyalások sikere. Most jött el talán az idő, ahogy mondta, hogy előálljunk egy B-tervvel – gyorsan hozzátenném, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság már régóta ezt várta. Milyen hatása lesz ennek az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra? Franziska Keller, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Fogalmazzunk világosan: a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokon nem egyenrangú felek vesznek részt. India egy főre jutó GDP-je az Európai Unióénak körülbelül 6%-a. Bár India ambiciózus ország, de mégis egy fejlődő ország, ahol rengeteg a szegény és éhező ember. Erről nem feledkezhetünk meg. A fejlődés tekintetében köt bennünket a Lisszaboni Szerződésben foglalt politikai koherencia elve, ami arra vonatkozik, hogy egyetlen politikánk sem hátráltathatja a fejlődést. Ez a szabadkereskedelmi megállapodás viszont árt a mezőgazdaságnak, a kiskereskedelemnek, az indiai vállalatoknak stb. A példákról már esett szó. Ezen túlmenően a vitarendezésre vonatkozó rendelkezések révén India és az EU, valamint az EU tagállamai politikai mozgásterét például új környezetvédelmi jogszabályok bevezetésére korlátozzuk. Ez a mechanizmus vezetett oda, hogy multinacionális vállalatok országokat perelnek be az egészségügyi és környezetvédelmi politikájuk miatt – és ez az önök kormányait is érinteni fogja. A generikus gyógyszerekkel kapcsolatban azt látom, hogy a kérdés nem került még ki a veszélyzónából. Az adatkizárólagosságra mindenáron való törekvés problémát jelent, függetlenül attól, hogy ez milyen módon történik. A Parlamentnek azt az egyértelmű üzenetet kell küldenie a Bizottság felé, hogy egy kereskedelmi megállapodásnak tisztességesnek kell lennie és nem csökkentheti a politikai mozgásteret. Sajnálatos módon azonban az EPP, az ALDE és az ECR képviselőcsoportok a saját parlamenti képviselői hatalmukat korlátozzák. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban következetesen arra kérték a Bizottságot, hogy ne térjen ki a befektetésekről szóló fejezetre

55

56

HU


mindaddig, amíg a Parlament nem nyilvánít véleményt abban a tekintetben, hogy szerinte milyen is legyen a befektetési politika, de az állásfoglalásban most felkérik a Bizottságot, hogy anélkül tegyen lépéseket, hogy megvárná a Parlament véleményét. Hogy is van ez akkor? Nagyon remélem, hogy néhány kollégám újból át tudja olvasni a szöveget, mielőtt szerdán egyszerűen csak egyetértene vele. Remélem, hogy világos üzenetet tudunk majd küldeni a Bizottság felé, és ezáltal képesek leszünk befolyásolni a tárgyalásokat, nagyon is egyértelművé téve, hogy az Európai Parlament élni kíván hatáskörével. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr! Az eddig a Parlament elé terjesztett állásfoglalásra irányuló indítványok mindegyik képviselőcsoport számára világossá teszik, hogy a Parlament úgy érzi – miként ezt eddig is hangsúlyoztuk –, hogy a tárgyalások konkrét helyzetéről nem kapott kellő tájékoztatást. Hálás vagyok ezért, hogy a mai napon részletesebb információkat kaptunk. Különösen a Ház baloldali feléről feltett kérdések foglalkoznak közvetlenül az európai emberek, de az indiaiak aggályaival is, ezen aggályok a saját szociális és gazdasági helyzetüket érintik, valamint az európai és indiai munkavállalók és munkát keresők kilátásait – beleértve az EU tagállamaiban munkát keresőket is. Tudjuk jól, hogy az ördög a részletekben lakozik, tudni szeretnénk tehát a következőt, biztos úr: mi lesz a tárgyalások konkrét témája, amikor szóba kerül a nyilvános ajánlattételi felhívás a szolgáltatási ágazatban, vagy ha szóba kerül a munkaerő migrációja? A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal kapcsolatban milyen szöveget terjesztettek elő? Mi a helyzet a környezetvédelemmel és a mezőgazdasággal? A konkrét szövegeket áttanulmányozva azt akarjuk megvizsgálni, hogy vajon veszélybe kerül-e India azon szerepe, hogy a világ szegényeinek gyógyszertárául szolgál, és hogy a megállapodás akadályozná-e a malária elleni olcsóbb gyógyszerek és az AIDS kezelésére szolgáló gyógyszerek gyártását, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk a saját gyógyszeripari vállalataink által a kutatás területén végrehajtott jelentős befektetéseket. Meg akarjuk vizsgálni azt is, hogy a jövőben vajon kötelezik-e az európai helyi hatóságokat, a kórházakat vagy a minisztériumokat arra, hogy olyan ajánlattételi felhívásokat tegyenek közzé, amelyekbe indiai cégek is bevonhatók? Tudni szeretnénk, hogy vajon a megállapodás szabályozni fogja-e az indiai nővérek vagy idősápolók esetében az Európai Unió tagállamaiba történő belépés feltételeit, beleértve a tartózkodás időtartamát és a képesítések elismerését. Tudni akarjuk, hogy a megállapodás szövege vajon kockázatot jelent-e az indiai kisüzemi gazdálkodók vagy a halászok számára, és hogy fenyegeti-e az európai acélipari munkásokat az elbocsátás veszélye, mert a megállapodás jóvoltából a jövőben szabadon fektethetik be az indiai tőkét az uniós társaságok felvásárlásába. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Igaza lett azoknak a politikai elemzőknek, politikusoknak – többek között Henry Kissingernek –, akik megjósolták több évtizeddel ezelőtt, hogy az új világrendben az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország és Kína mellett India vezető szerepet fog betölteni. Ehhez természetesen gratulálunk India népének, India népeinek, viszont nem szabad elfeledkeznünk azokról a jogsértésekről, többek között gyermekmunkáról, amik ide vezettek, ehhez a fejlődéshez, és az Európai Uniónak egyértelmű üzenetet kell küldeni Indiának, hogy a jövőben az emberi jogsértéseket és a gyermekmunkát nem lehet folytatni. Ez nem fér bele abba az eszmeiségbe, amit az Európai Unió képvisel.

09-05-2011

09-05-2011

HU


A szabadkereskedelmi megállapodásban nem látjuk annak a biztosítását, hogy az európai gazdaság, az európai termelés kellő függetlenséget élvezne. Tehát mi azt javasoljuk, hogy a szabadkereskedelmi egyezménybe tegyünk bele olyan biztosítékokat, amik garantálják az európai családi vállalkozóknak, kisgazdáknak, termelőknek azt a függetlenségét, amelynek útján Európa kilábalhat abból a gazdasági válságból, amiben jelenleg vagyunk. Paweł Zalewski (PPE). – (PL) Elnök úr! Helyénvaló dolog, hogy amikor a Kereskedelmi Világszervezeten belül gondot okoz a kereskedelemliberalizáció kiterjesztése, az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásokat köt olyan fontos globális partnerekkel, mint például India. Sok a közös pont India és az EU között – India a világ legnagyobb demokráciája, olyan ország, amely stabilizáló tényező a nemzetközi színtéren, és szövetségesünk a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. A kereskedelmi kapcsolatok óriási szerepet játszanak a mai világban. Ha helyes mederbe tereljük a kereskedelmi kapcsolatokat, ez gazdasági növekedést és fejlődést hozna India számára, és fokozná a nemzetközi stabilitást. Mindez a mi érdekeinket is szolgálja. Helyénvaló, ha azt is elvárjuk a Bizottságtól, hogy tűzze napirendre a külföldi befektetések rendkívüli jelentőségű kérdését, és hogy foglalja bele a megállapodásba a külföldi befektetések ösztönzését és védelmét. Már készült a témában egy európai parlamenti dokumentum, amely azzal foglalkozik, hogy a Parlament mit vár el a külföldi befektetések kölcsönös védelméről szóló jövőbeni tárgyalásoktól. Holnap egy olyan jelentős rendeletről fogunk szavazni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy további intézkedést tegyen. Nagyon fontos, hogy növekedjen ez az ágazat, és ebből előnyök származzanak mind az európai, mind pedig az indiai befektetők számára. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Amennyiben a tárgyalások mindkét fél számára kielégítő módon zárulnak le, akkor az Indiával kötött szabadkereskedelmi megállapodás lesz a legjelentősebb ilyen jellegű megállapodás. Az Európai Unió India legnagyobb kereskedelmi partnere, és az általános preferenciarendszer az Európai Unió által alkalmazott egyik olyan eszköz, amely ösztönzi az ország gazdasági fejlődését. Bár India feltörekvő gazdasággal rendelkezik, továbbra is vannak társadalmi egyenlőtlenségek. Több mint 200 millióan élnek napi 2 dollárnál alacsonyabb összegből. Az emberi, szociális és környezetvédelmi jogok helyzetén javítani szándékozó politikai akaratnak is támogatnia kell az India által az erős gazdaság felépítésére irányuló erőfeszítéseit. Éppen ezért a tárgyalások folyamán az Európai Bizottságnak arra kell törekednie, hogy az említett területekre vonatkozó, jogilag kötelező záradékok kerüljenek be a megállapodásba. India nem csak a gazdaság, hanem a demokrácia területén is példát mutathat a többi fejlődő ország számára. Bill Newton Dunn (ALDE). – Elnök úr! Tagja voltam annak az európai parlamenti küldöttségnek, amely a múlt hónapban Indiában járt. Kevesen voltunk a csoportban, de felettébb érdekes, és nagyon hasznos utazás volt. Konkrétan a szerdán szavazásra kerülő indítvány 29. bekezdéséről szeretnék szólni. Ebben az áll, hogy a Parlament „örömmel veszi tudomásul az indiai kormány gyermekmunka felszámolása érdekében tett erőfeszítéseit”. Feltételezem, hogy az ezt megfogalmazó személy a vélhetően gyermekmunka igénybevételével gyártott, Európába behozott termékek ellen intéz támadást, de az indítvány nem erről beszél. A szöveg kiemeli az indiai élet egy mai napig létező, sajnálatos oldalát. Küldöttségünk tavaly meglátogatott egy, az EU által a gyerekmunka felszámolása érdekében finanszírozott dél-indiai projektet. Abból, amit ott láttunk, az derült ki, hogy a gyerekek azért dolgoztak a földeken – nem gyártottak ők

57

58

HU


semmit –, hogy a szüleik által felhalmozott adósságot ki tudják fizetni. Egy életre erre lettek ítélve, és kimaradnak az oktatásból. Az állásfoglalásra irányuló indítványban használt megfogalmazás esetlegesen sértő lehet az indiaiak számára. Ők természetesen fel akarják számolni a gyerekmunkát. Vagy töröljük a szövegből a 29. bekezdést, vagy módosítsuk úgy, hogy aggasztóak a számunkra azok a termékek, amelyek gyerekmunka alkalmazásával készülhettek. Számomra felsőbbrendűséget sejtet, ha Európa azt mondja, hogy „Mi már leszámoltunk a gyerekmunkával, de ti, indiaiak még mindig nem”. Egy nagyon fontos kereskedelmi partnerrel nem ilyen jellegű kapcsolatot kell ápolni. Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök úr! Úgy gondolom, hogy az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban kétféle felfogás létezik. Az egyik nézet szerint most van egy olyan megállapodásunk, amely a világ leginkább átfogó megállapodása. Fenn kell tehát tartanunk; ez önmagában is fontos, és ha kereskedünk Indiával, majd előkerül számos, úgynevezett nem kereskedelmi aggály, mint például a kisebbségi jogok, a gyerekmunka és a kasztrendszerből eredő megkülönböztetés. Ezt a nézetet úgy nevezem, hogy „a helyzet a kereskedő szemszögéből”. Ez a gondolkodásmód hatja át az előttünk lévő állásfoglalást. A másik gondolkodásmód, elnök úr, tulajdonképpen megköveteli, hogy elsőként a nem kereskedelmi aggályokat oszlassuk el, és csak ezután kössünk megállapodást. Ezt a nézetet úgy nevezem, hogy „a helyzet a prédikátor szemszögéből”. Tudjuk, hogy az utóbbi megközelítés alkalmazása esetén India semmiképpen nem akar majd megállapodni velünk. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy 2009 márciusában elfogadtunk egy állásfoglalást, amely számba vette mind a kereskedelmi, mind pedig a nem kereskedelmi aggályokat. Véleményem szerint az előttünk lévő állásfoglalás visszalépést jelent. Tartalmaz ugyan egy fenntartható fejlődésre vonatkozó záradékot, de elég erőtlen formában. A dalitok helyzetéről szinte egyáltalán nem esik szó. A jelenlegi szöveg alapján a természet és a környezet számít a legnagyobb vesztesnek. Ezért nem tudom jóváhagyni az állásfoglalás szövegét. A tárgyalásainkat a 2009-es állásfoglalás szellemében kell folytatni. A kereskedőnek és a prédikátornak továbbra is együtt kell működnie, és itt a biztos urat idézem: „csakis így lehet kiegyensúlyozott megállapodást kötni”. Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök úr! Nagyon is helyénvaló, hogy az EU jelenlegi külkereskedelmi politikájában központi célkitűzés az, hogy ambiciózus és kölcsönösen előnyös megállapodást kössünk Indiával. Ha a tárgyalásokat gyorsan akarnánk lezárni, fokozni kellene a konzultációt az olyan kulcsfontosságú területeken, mint például a szolgáltatások, a nem vámjellegű akadályok, a közbeszerzések és a földrajzi jelzések kérdése. Ami az árukereskedelmet illeti, kiemelném azt a tényt, hogy India – átlagát tekintve – magas vámokat vet ki mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági termékekre. A szolgáltatási ágazat hozzáférhetőségét illetően sajnos úgy tűnik, hogy jelenleg ebben nem tapasztalható egyértelmű elkötelezettség India részéről. Az Uniónak a leghatározottabban ragaszkodnia kell ahhoz a követeléséhez, hogy minden földrajzi jelzés fokozott védelmet élvezzen egy olyan fontos piacon, mint amilyen India. Továbbá India a dohai fordulón a földrajzi jelzésekkel kapcsolatos többoldalú tárgyalások keretén belül az Unió szövetségese is. Meg kell jegyezni, hogy India egyértelmű jogi kerettel rendelkezik, különösen, ami a földrajzi jelzések nyilvántartásba vételi eljárását és védjegyek melletti feltüntetését illeti.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Végezetül azt szeretném mondani, hogy az Uniónak rugalmasságot kell tanúsítania India azon kérését illetően, hogy védelmet élvezzenek az indiai nem mezőgazdasági földrajzi jelzések, hogy cserébe India is védelmet nyújtson az európai földrajzi jelzések számára. ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök Bernd Lange (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után én tényleg azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy közösen döntsünk a tárgyalások struktúrájáról, mert a Szerződés a kereskedelmi kapcsolatok tekintetében új szerepet ruház a Parlamentre. Ha ismét fontolóra vesszük azt a tényt, hogy India egyértelműen a jövő egyik piacának számít, akkor ennek a Parlament által elfogadott egyértelmű álláspontban is meg kell jelennie: véleményünk szerint – a munkahelyekkel összefüggésben – kulcsfontosságú kérdésnek számít az Európai Unió ipari fejlődése. Világossá kell tennünk ezért, hogy a kereskedelmi megállapodásokban az európai ipari munkahelyek érdekét elsődleges szempontként kell kezelni. Ezen okból, bár a megállapodásnak aszimmetrikusnak kell lennie, végül is a vámok mértékét nullára kell levinni. Elfogadhatatlan a számunkra, hogy a 100%-os vámmal terhelt gép- és autóipari ágazatban a tárgyalások végén esetleg egy 50%-os szintben állapodjunk meg. Amíg nem érjük el a nulla vámot, addig ez a körülmény az Európán kívüli befektetéseket fogja ösztönözni. Következésképpen, biztos úr, világosan meg kell határoznunk a kiemelten fontos területeket, mégpedig az iparon belül. A szociális normák területén is meg kell megvalósítani az egyenlő esélyeket, mert erre is szükség van ahhoz, hogy a munkavállalói jogok tekintetében egyértelmű kötelezettségeket tudjunk szabni India számára. Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Elnök asszony! India egy irigylésre méltó gazdasági növekedéssel rendelkező virágzó ország és az egyik legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás rendkívül fontos a kereskedelmi kapcsolatok jövője szempontjából. Ezért szorgalmazom én is, hogy a lehető leghamarabb kössük meg ezt a megállapodást. Az egyik fontos szempont a szolgáltatások liberalizációjához kapcsolódik, különösen a 3. és 4. rész tekintetében. India és az Európai Unió gazdasági növekedésében is kiemelten fontos szerepet játszanak a szolgáltatások, ezt pedig a szabadkereskedelmi megállapodásnak is tükröznie kell. Ami a 4. részt illeti, meg kell oldani a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos problémákat, mindazonáltal meglehetősen nehéz kérdésről van itt szó, mert a szakmai képesítések kölcsönös elismerése terén még az Európai Unió tagállamai között is akadnak gondok. Szeretném felkérni a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy milyen szakaszban tartanak most az ezzel kapcsolatos tárgyalások. A másik szempont a közbeszerzések piacának kölcsönös hozzáférhetőségével van összefüggésben. Ha az európai társaságoknak lehetőségük lesz bekerülni az indiai közbeszerzési piacokra, akkor ez hozzájárulhat társaságaink fejlődéséhez. Arra az intézkedésre is szükség van India részéről, amely a közbeszerzések területén olyan áttekinthető és egyértelmű szabályozást alakít ki és vezet be, amely lehetővé teszi az európai társaságok számára is, hogy hozzáférjenek e piaci lehetőségekhez. Sajjad Karim (ECR). – Elnök asszony! Még 2007-ben, a tárgyalások kezdetekor én voltam a téma parlamenti előadója, és egyfolytában azt hangsúlyoztam, hogy amennyire csak

59

60

HU


lehetséges, arra kell törekednünk, hogy egy ambiciózus, széles körű és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást próbáljunk kötni, és nagy örömmel látom, hogy egy olyan tervet követtünk, amely pont ezt tűzte ki célul. Elég egyértelmű ez a számomra, amikor az Indiai Kereskedelmi Kamarák Szövetsége most azt mondja, hogy a 2009-es 69 milliárd eurós szintről a kétoldalú kereskedelem 2015-ben valószínűleg eléri a 160 milliárdot. Az is ösztönző tényező, hogy India elkötelezte magát egy sor probléma, különösen például a nem vámjellegű akadályok kérdésének a megoldása mellett. Nagy bátorítást jelent azt látni, ahogyan a jelenlegi indiai kormány szembenéz a korrupcióval kapcsolatos problémákkal, és egészen odáig is elmegy, hogy letartóztatja a Nemzetközösségi Játékok igazgatóját, illetve hogy foglalkoznak a nem vámjellegű akadályokkal is. Azt is üdvözlendőnek tartom, biztos úr, hogy ön 2010. december 13-án Anand Sharma indiai kereskedelmi miniszterrel közösen nyilatkozatot adott ki, amelyben egyhangúlag kijelentették, hogy a megállapodás nem fog tartalmazni semmi olyat, ami megakadályozná, hogy a legszegényebbek is hozzáférhessenek az életmentő gyógyszerekhez. Azt remélem, hogy ez a lépés bizalmat fog ébreszteni a kollégáinkban, itt a tisztelt Házban, abban a tekintetben, hogy a megfelelő módon állunk hozzá a tárgyalásokhoz. Egyetlen kérdés van csak hátra, amely mindig is vízválasztónak számított, ez pedig a közbeszerzések ügye. Biztos úr, minden esetben, amikor ez után érdeklődöm, azt az információt kapom, hogy létezik egy részletes tárgyalási terv, de erről mind a mai napig semmi konkrétat nem tudunk. Esetleg ön most tudna erre vonatkozó részletekkel szolgálni? Végezetül, veszem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem öntől, hogy még a nyár vége előtt meg tudjuk-e kötni a szabadkereskedelmi megállapodást. Lena Kolarska-Bobińska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A többi képviselőtársammal ellentétben nekem úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban ez a megállapodás nagyon előnyös lesz mind India, mind pedig az Európai Unió számára. Változóban van a világrend. Egyes szuperhatalmak gyengülnek, míg mások, mint például India, erősebbekké válnak. Ezért van nekünk, az Európai Uniónak szükségünk egy ilyen partnerre, egy demokratikus partnerre, mert nem demokratikus partnerekkel is ápolunk különféle kapcsolatokat. A jelenleg a tárgyalási szakaszban tartó megállapodás az áruk, a szolgáltatások cseréjét és a befektetéseket érinti, de kényes szociális és környezetvédelmi kérdésekre való utalások is helyet kapnak benne. Nagy örömömre szolgált, hogy a biztos úr a generikus gyógyszerekkel kapcsolatban megemlítette, hogy a betegeket semmilyen káros hatás nem veszélyezteti. Sokszor jártam már Indiában és más fejlődő országokban, és azt hallottuk ottani AIDS-es betegektől, hogy milyen fontos számukra az olcsó gyógyszerekhez való hozzáférés. A digitális szolgáltatások és a személyes adatok Európában is nagyon fontosak. Meg vagyok róla győződve, hogy India képes lesz megfelelni a személyes adatok kezelésével kapcsolatos európai feltételeknek, bár az EU éppen most módosítja ezeket, és valószínűleg változtatni fog még rajta, ahogy a technológia fejlődik. A Sonynál bekövetkezett legutóbbi események fényében az európaiaknak meg kell győződniük arról, hogy biztonságban vannak az adataik, ha külföldön dolgozzák fel azokat. Biztos vagyok benne, hogy ez a megállapodás növelni fogja a különböző környezetvédelmi és munkaügyi normákat, de ezzel kapcsolatban óvatosnak kell lennünk. Különösen a mostani vitát követve úgy tűnik nekem, hogy mindegyikünk eltérő elvárásokat támaszt Indiával szemben, és ezeket mind bele akarjuk foglalni a szabadkereskedelmi megállapodásba. Itt azonban egy szabadkereskedelmi

09-05-2011

09-05-2011

HU


megállapodásról van szó, és nem foglalhatjuk bele az összes elvárásunkat, vagy mindazt, amit szerintünk Indiának meg kellene valósítania. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Ez a megállapodás rengeteg különböző kérdést érint, ezért nagyon nagy odafigyelést igényel, hogy a lényeggel foglalkozzunk. Véleményem szerint két fontos dolgot kell kiemelnünk – mindkettőt be lehetne sorolni a „méltányosság” címszó alá. Az első a gyártóink és az iparunk irányában tanúsított méltányosság. Ez már számtalanszor szóba került. Nem szabad megengednünk, hogy bizonyos, kezdetben talán ésszerűnek tűnő korlátozások állandó jelleggel fennmaradjanak. Rögtön a megállapodás elején ki kell kötnünk, hogy egyes intézkedések meddig maradnak életben, és hogy milyen körülmények esetén szűnnek meg az intézkedések. Elvégre India nyilvánvalóan folyamatosan fejlődni fog, nekünk pedig ezt figyelembe kell vennünk. E tekintetben osztom az előttem felszólaló képviselőtársaim által kifejtett nézőpontokat. Az emberekkel szembeni méltányosságról is szó van, az Európai Unióban és Indiában egyaránt. Ez is rendkívül fontos. Egy ehhez hasonló megállapodásnak tartalmaznia kell bizonyos, nem kimondottan csak a kereskedelemhez kapcsolódó elemeket is – ezekről már szintén esett szó: fenntarthatóság, emberi jogok, szociális, környezetvédelmi és munkaügyi normák – ezek is hihetetlenül fontos kérdések. Mindenekelőtt e szempontokat úgy kell megállapítani, hogy a teljesítésük elmulasztása következményeket vonjon maga után. Egyáltalán nem arra gondolok, hogy kioktatóan lépjünk fel indiai barátainkkal szemben. Az emberi jogok tekintetében el tudom képzelni, hogy Indiában a sajtó jogi szabályozása jobb, mint az Európai Unió némely tagállamában. Másképpen fogalmazva, az ő szempontjukból is szemlélnünk kell a dolgokat. A követelményeknek viszont kötelező érvényűnek kell lenniük mindkét félre nézve, teljesíteniük kell azokat, és ha nem teljesülnek, akkor ennek mindkét fél esetében következményekkel kell járnia a szociális dömping miatt. Tokia Saïfi (PPE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! Támogatjuk a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban Indiával folytatott tárgyalásokat, amely megállapodásnak ambiciózusnak kell lennie, jóllehet felvet bizonyos kérdéseket is. Először is azt, hogy szerepeljen-e a megállapodásban egy fenntartható fejlődésről szóló fejezet. Ez a szabadkereskedelmi megállapodás egy új generációs megállapodás, teljesen természetes tehát, hogy tartalmazzon egy ilyen fejezetet. Viszont itt nem a „valamit valamiért” elvről van szó, hanem önmagáért tárgyaljunk egy ilyen fejezetről. Továbbá, ha a szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél fejlettségi szintjét is tükrözni akarja, nem hunyhatunk szemet az olyan alapvető dolgok felett, mint például a gyerekmunka tilalma. Bár 1986 óta tilos, becslések szerint még mindig 60 millió gyerek dolgozik az indiai gyárakban és termőföldeken. A Bizottság a tárgyalások során nem hagyhatja figyelmen kívül az alapvető szociális normákat. Visszatérve a tisztán kereskedelmi fejezethez, nem sikerült még teljesen megoldani a közbeszerzési szerződésekhez való kölcsönös hozzáférés kérdését. Örömömre szolgál, hogy bevonták a tárgyalásokba az indiai szövetségi kormány szerződéseit. Mi a helyzet azonban a tartományi szerződésekkel? Végezetül néhány aggályomat szeretném kifejteni a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatban, különös tekintettel a földrajzi jelzésekre – számos alkalommal volt már szó erről. Az indiai jogszabályok ezeket a jogokat csak nemzeti szinten védik, nemzetközi

61

62

HU


szinten nem. Amennyire én tudom, a Bizottság 200 jelzést sorolt fel, amelyek védelmét egy, még a szabadkereskedelmi megállapodás előtt hatályba lépő megállapodás keretein belül kívánta biztosítani. Még mindig ez a terv? Elnök. – Most pedig rátérünk a vita „catch-the-eye” részére. Nem fogom tudni megadni a szót mindenkinek, aki kérte, azokat pedig, akik szót kapnak, arra kérem, hogy tartsák magukat a rendelkezésükre álló egy perchez. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Indiával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás nyilvánvalóan izgalmas lehetőség, amelyben óriási lehetőség rejlik a világ legnagyobb demokráciájával való kereskedelem szempontjából. Én azonban meglehetősen csalódott vagyok amiatt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalások csak lassan haladnak a megállapodás megkötése felé. Különösen a szellemi tulajdonjogok területén van szükség világos és tisztességes bánásmódra, mert emberi jogi szempontból elfogadhatatlan a fejlődő országok legszegényebb lakosai alapvető jogainak veszélyeztetése, beleértve a generikus gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogát. A közegészségügy megfelelő védelme érdekében a Bizottságnak és az indiai hatóságoknak a hamisított gyógyszerek közös meghatározása révén fokozniuk kellene együttműködésüket egy olyan fontos problémával kapcsolatban, amely káros a betegek egészségére. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Unió indiai küldöttségének tagjaként támogatom az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötését. India fontos fejlődő ország és jelentős kereskedelmi partner az Európai Unió számára. Fontos azonban, hogy tudjuk a megállapodás pontos részleteit. Emlékeztetőül meg kell említenem, hogy az Európai Parlament ratifikálni fogja ezt a megállapodást. Éppen ezért kérünk tájékoztatást a tárgyalások jelenlegi állásáról. Azt szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy ez a megállapodás hogyan tükrözi majd az Európai Unió és India jövőbeni iparpolitikáját. Külön hangsúlyt kell helyezni a szellemi tulajdonjogok és szabadalmak tiszteletben tartására és védelmére. Végül, de nem utolsósorban szeretném megtudni, hogy ez a megállapodás elő fogja-e segíteni, hogy az Európai Unió és India álláspontjai közeledjenek egymáshoz az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a szennyező kibocsátások csökkentése terén. Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Európa számára pillanatnyilag kulcsfontosságú, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kössön Indiával. A jelenlegi gazdasági problémák idején ez a megállapodás biztosítani fogja, hogy az Unió nagyobb mértékben piacra jusson a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságában. Ugyanakkor még mindig sok probléma vár megoldásra. Véleményem szerint alaposan ki kell dolgoznunk a mezőgazdasággal és a lakosság mozgásával kapcsolatos kérdéseket. Ezen túlmenően nem történt megfelelő előrelépés a közbeszerzés és a szolgáltatások, a szellemi tulajdon – többek között a földrajzi jelzések – védelmére vonatkozó alapelvek, a fenntartható fejlődés feltételei terén, és különösen az azonos versenyfeltételek megteremtése esetén a termelési szabványok betartásában. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen megvizsgálni az egyes ágazatok sajátos jellegét, hogy csökkentsük azon lehetséges negatív hatásokat, amelyeket egy szabadkereskedelmi megállapodás gyakorolhat az Európai Unió érzékeny gazdasági ágazataira. Syed Kamall (ECR). – Elnök asszony! Úgy gondolom, mindnyájan örülünk annak a fejlődésnek, amely Indiában nagyjából az elmúlt évtizedben, különösen a tavalyi sikertelen

09-05-2011

09-05-2011

HU


marxista és szocialista politikák dömpingje óta végbement. Ez lehetővé tette, hogy az ország megszabaduljon béklyóitól és bámulatos növekedést érjen el. Ezenkívül emlékeztetni szeretném kollégáinkat a politikai színtér minden szegletéből, hogy mivel ez egy kereskedelmi megállapodás, a kereskedelmi szempontokra kell a hangsúlyt helyeznünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi szempont nem fontos, de ha a kereskedelmet tudjuk a középpontba helyezni, hogy hozzájáruljunk az indiai növekedéshez, valamint segítsük az indiai vállalkozókat, hogy fejlődést érjenek el és munkahelyeket teremtsenek saját falvaikban és városaikban, ez mindnyájunk számára előnyös lesz. Aggaszt engem, amikor a kezdetektől szinte imperialista módon túl nagy hangsúlyt helyezünk a saját normáinkra, ahogyan azt kollégám, Bill Newton Dunn korábban említette. Fontosnak tartom, hogy a kereskedelmi megállapodások fejlesztésére összpontosítsunk annak érdekében, hogy jólét alakuljon ki ezekben az országokban, többek között Indiában, és segítsünk nekik kilábalni a szegénységből. Így tehetünk a legtöbbet. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Az Európai Unió gyengébb gazdaságai, például Portugália termelési kapacitásának radikális csökkenését – ami az erősek és az ily módon meggyengültek, illetve a gazdagok és az ily módon elszegényedettek közötti versenyen alapuló integráció következménye, és amit az európai nagyhatalmak óriásvállalatainak érdekei irányítanak – a világkereskedelemnek az említett hatalmak önös érdekei által vezérelt liberalizációja és deregulációja tovább súlyosbítja. Szembesülve az említett irányvonal követése által előidézett, látható katasztrófával, a visszavonulás helyett az Európai Unió továbbra is olyan jeleket ad, hogy teljes gőzzel, vakon halad előre. Pontosan ebben az összefüggésben kell megvizsgálnunk ezt a mindezidáig legátfogóbb megállapodást. Sürgősen alapos változásra van szükség a jelenlegi kereskedelempolitikában, amely a verseny helyett a komplementaritás felé irányítja a nemzetközi kereskedelmet, a tisztességes és igazságos gazdasági kapcsolatok kialakítása felé, amelyek kölcsönösen előnyösek, és amelyek nem csupán néhány vállalat és pénzügyi intézmény, hanem országok és emberek fejlődését szolgálják. A mostani sokrétű válság a gazdasággal, társadalommal, energiával és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében új kiindulási alapot tesz szükségessé, amit a szabadkereskedelem, a neoliberalizmus egyik pillére, nyilvánvalóan megvalósíthatatlanná tesz. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak az Indiával való szabadkereskedelmi tárgyalásokról szóló, rendkívül tartalmas vitáért. Természetesen nagyon nehéz minden kérdéssel részletesen foglalkozni, engedjék meg, hogy néhány olyan kérdésre helyezzem a hangsúlyt, amelyet többször is feltettek. Ami a közbeszerzést illeti, nyilvánvaló, hogy a közbeszerzésről szóló fejezet nem a helyi, hanem a központi szintre összpontosít. Mellesleg ez az első alkalom, hogy készek voltak magáról a közbeszerzésről tárgyalni, de szeretnék ennek a korlátaira is rámutatni. Nagyon lényeges, hogy a tárgyalásaink – amennyire lehetséges – kiterjednek India központi szintű, állami tulajdonú vállalataira is, ahol a közbeszerzések nagyobb részét végrehajtják. Niccolò Rinaldi a vasút példáját hozta fel, amely kétségtelenül a legjelentősebb ágazatok közé tartozik, tekintettel India nehéz infrastrukturális helyzetére. Egy másik kérdés, amely többször is szóba került, a gyermekmunka problémája. Úgy gondolom, hogy helyes, ha különbséget teszünk a gyártás során és a mezőgazdaságban

63

64

HU


alkalmazott gyermekmunka között. Nyilvánvaló, hogy még mindig elég sok gyerek dolgozik a mezőgazdaságban. Nem minden esetben egyértelmű, hogy közben járnak-e iskolába is vagy sem, de úgy gondolom, hogy a többségük igen. Az is előfordulhat, hogy elég kevés gyermek dolgozik olyan áruk előállításán, amelyeket Európába exportálnak, tehát úgy vélem, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a két dolog között, ahogy arra Newton Dunn úr is helyesen felhívta a figyelmet. Hadd mondjam még el, hogy a gyermekmunka nagyon összetett probléma, ahogy az európai országokban is mindig az volt. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor fiatal voltam, persze annak már jó ideje, de azért mégsem évszázadokkal ezelőtt volt, sok gyermek dolgozott, különösen a mezőgazdaságban, tehát nem olyasmiről van szó, ami teljesen az európai sötét középkorhoz tartozik. a Bizottság tagja. – (FR) Désir úr felvetette, hogy Európa azt követeli, hogy az adatkizárólagosság kérdése része legyen a tárgyalásainknak. Több képviselő kifejezetten a fejlődő országok orvosaival kapcsolatban tett erről említést. Szeretnék nagyon egyértelműen fogalmazni, és már számtalan alkalommal, konferenciákon és közvetlenül az érintett nem kormányzati szervezeteknek is elmondtam, hogy nem kérünk adatkizárólagosságot; éppenséggel nem kérjük ezt. Azt mondjuk – és ez mindenképpen ésszerűnek tűnik nekem –, hogy amennyiben India valaha úgy dönt, hogy adatkizárólagosságot alkalmaz, az ránk is érvényes lesz. Ezt nevezzük mi „nemzeti bánásmódnak” a szakmai zsargonban, és úgy gondolom, ez a helyes felfogás. Ezért úgy vélem, hogy bizonyos mértékben bírálat érne, ha beleegyeznék, hogy az indiai gyógyszeripar vonatkozásában olyan védintézkedéseket alkalmazzanak, amelyek nem érvényesek saját iparágunkra. Erről van szó, semmi másról. Tényleg teljesen egyértelmű szeretnék lenni ebben a kérdésben. Elnök asszony, más kérdések is szóba kerültek, különösen a vámokkal kapcsolatban – ezt a kérdést többek között Caspary úr is felvetette. Természetesen különböző határidő vonatkozik például India és Európa esetében a nulla vám elérésére, ami teljesen érthető, mert a két ország fejlettségi szintje eltérő. Az egyetlen kérdés, hogy bizonyos ágazatokban elérhető-e a nulla vám. Mindig azt hangsúlyozzuk, hogy ezt minden ágazatban meg kell valósítanunk. Ennek ellenére a következőre szeretném felhívnia figyelmét, Caspary úr: mi a legelőnyösebb a saját iparunk számára? A nulla vám elérése nagyon hosszú távon, vagy egy elég drasztikus csökkentés az első néhány évben? Úgy gondolom, hogy tulajdonképpen egyensúlyt kell teremtenünk a kettő között, és aztán majd meglátjuk, mire jutunk. Mindazonáltal a két célkitűzésre szeretném felhívni a figyelmüket: a nulla vám elérése mondjuk 20 év alatt, és időközben nagyon mérsékelt csökkentés alkalmazása. Véleményem szerint ugyanezen megoldás nem feltétlenül ennyire előnyös saját iparágunk számára. Tehát meglátjuk, és biztos vagyok abban, hogy a tárgyalások során együtt a lehető legjobb megoldást fogjuk elérni. a Bizottság tagja. – Ami a földrajzi jelzéseket illeti, a magas szintű védelem fontos célkitűzés a tárgyalás során, és elég sok időt és erőfeszítést igényelt, hogy Indiával közös megközelítésre jussunk. Azt is figyelembe kell venni, hogy India kétoldalú megállapodás révén még soha nem biztosította a földrajzi jelzések védelmét, tehát ez az első alkalom, hogy erről egyáltalán egy partnerükkel tárgyalnak. Ezzel a kérdéssel továbbra is erőteljesen foglalkozunk azzal az általános célkitűzéssel, hogy elérjük a földrajzi jelzéseink magas szintű védelmét. Úgy gondolom, hogy a többi kérdés nagy részét már érintettem. Természetesen szándékomban áll, hogy folytassam a megállapodással kapcsolatos tárgyalást a Parlamenttel

09-05-2011

09-05-2011

HU


és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsággal, annál is inkább, mert most már a tárgyalás végéhez közeledünk. Nem akarok pontos határidőt mondani azzal kapcsolatban, hogy mikor jutunk végleges megállapodásra. Semmiképpen sem kerülhet túl sok időbe, mivel most már a legérzékenyebb témákkal foglalkozunk – autóipar, bor- és szeszesital-ágazat, közbeszerzés és földrajzi jelzések. Elhatározásra kell jutnunk, tehát azt mondanám, hogy valóban a tárgyalások végjátékában tartunk. A cél előtti utolsó szakaszban vagyunk, de még mindig elég rögös út áll előttünk. Elnök. – Obermayr úr, korábban ön szót kért. A vita catch-the-eye részének kezdetekor említettem, hogy nem tudom megadni a szót mindenkinek, és sajnálom, hogy ön is ebbe a csoportba tartozik. Rendben van, de nincs sok időnk. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! Ezzel kapcsolatban, szeretnék rámutatni arra, hogy nagyon is jól értem, amit ön mond, és hogy elnökként ön nagyszerű munkát végez. Az ön elődje azonban nem járt el helyesen, amikor engedélyezte, hogy több képviselő is fél perccel vagy 20 másodperccel túllépje a rendelkezésre álló időt –, a biztos úr is 7 perc 36 másodpercig beszélt három perc helyett. Nyilvánvalóan nem tisztességes, hogy most tartsuk be az időt, amikor a felszólalási idő amúgy is csak egy perc. Mindazonáltal értem, amit mond, és köszönöm a megértését. Elnök. – Amikor átvettem az elnöklést, abban a pillanatban világossá tettem, hogy elvárom, hogy az este további részében mindenki tartsa be a rendelkezésére álló felszólalási időt, máskülönben gondok lesznek, mert a vita bele fog nyúlni az éjszakába, és én ezt nem szeretném. Négy állásfoglalásra irányuló indítvány (2) érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Az indiai gazdaság a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága. Az indiai külföldi beruházások jelentős része még most is az Európai Unióban található, és csak maga a Tata-csoport Nagy-Britannia ipari ágazatában vezető munkáltató. Tekintettel India fejlődési ütemére, el kell ismerni, hogy az India és az EU közötti kereskedelmi megállapodás az egyik legjelentősebb és legigényesebb az eddig megkötött megállapodások közül. A megállapodás mindkét fél szempontjából kétségtelenül hozzá fog járulni a beruházások, valamint az import és az export szintjének növeléséhez. Lehetővé fogja tenni a szabadabb árucserét, valamint elő fogja segíteni, hogy nagyobb fellendülés következzen be Indiában és az uniós országokban is. A megállapodás élénkíteni fogja a világkereskedelmet, különösen a szolgáltatások terén. A megállapodás aláírásából fakadó előnyök ellenére szem előtt kell tartanunk azonban azon kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban a megállapodás részes feleinek eltérő nézetei vannak. Az EU nem vesz át olyan árut, amelyet a környezet károsításával vagy gyermekmunkával állítanak elő. Annak a megállapodásnak, amelyet mi szeretnénk elérni, megfelelő munkahelyeket, diverzifikált, fejlődő gazdaságokat és multikulturális (2)

Lásd a jegyzőkönyvet

65

66

HU


sokszínűséget kell garantálnia. Döntő fontosságú egy hatékony és az együttműködést javító döntéshozatali rendszert létrehozni, valamint az egyének és szervezetek képzését támogató intézkedéseket bevezetni, ami hozzá fog járulni a régiók fejlődéséhez. A kitűzött célok eléréséhez átlátható és nyilvános vitára van szükség. Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások kritikus szakaszához érkeztünk. Ez egy nehéz feladat, amelynek során reményeim szerint a Bizottság határozottan megpróbálja majd összeegyeztetni Európa különböző stratégiai érdekeit. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy előrelépést kell tenni az indiai piacnak az európai borexport előtti megnyitása terén. Jelenleg az indiai piac elzárja magát a termékeink elől azáltal, hogy felháborítóan magas, 150%-os vámot vet ki rájuk. Ezért meg kell követelnünk a kereskedelmi viszonosság elvének tiszteletben tartását. Ténylegesen abszurdnak tűnik, hogy piacunkat nagymértékben meg kell nyitnunk a feltörekvő országok bortermékei előtt, miközben számunkra nem biztosított a megfelelő bejutás az ő piacaikra. Ennélfogva arra ösztönzöm a Bizottságot, hogy folytassa azt az ambiciózus stratégiát, amelyet véghez tudott vinni a Dél-Koreával való szabadkereskedelmi megállapodás megkötésekor. Azt, hogy az EU-n kívül termelt olcsóbb borok jutnak be a piacunkra, feltétlenül kompenzálnunk kell azzal, hogy termékeink számára biztosítjuk a külföldi piacokra, elsősorban az olasz piacra való nagyobb mértékű bejutást, amiben kivételes növekedési potenciál rejlik. 21. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok (vita) Elnök. – A következő napirendi pont, a Daniel Caspary és Jarosław Leszek Wałęsa által a PPE képviselőcsoport nevében, Syed Kamall, Robert Sturdy és Jan Zahradil által az ECR képviselőcsoport nevében, Niccolò Rinaldi, Metin Kazak és Marielle De Sarnez által az ALDE képviselőcsoport nevében, valamint Emilio Menéndez del Valle, David Martin és Vital Moreira által az S&D képviselőcsoport nevében, az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok tárgyában a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-000088/2011/rév.1 – B7-0220/2011). Jarosław Leszek Wałęsa, szerző. – (PL) Elnök asszony! Az elmúlt néhány hónapban Japán érdeklődést tanúsított az iránt, hogy egy esetleges szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében tárgyalásokat nyisson az Európai Unióval. Az Európai Parlament szempontjából a nem vámjellegű akadályok jelentik a legfontosabb kérdést, amelyet már számtalan esetben hangsúlyoztunk a Kereskedelmi Bizottság ülésein. Nem a vámok jelentik a problémát, hanem az a számtalan korlátozó szabályozás és akadály, amellyel az uniós vállalatok szembesülnek a japán piacra való belépéskor. Támogatom az Európai Unió és Japán közötti nagyobb mértékű együttműködést, de azt hiszem, elsődlegesen e nem vámjellegű akadályoknak a megszüntetését kell előtérbe helyezni, amelyek korlátozzák az uniós termékek japán piacon való megjelenését. Ezért is fogadták el az Európai Tanács márciusi következtetéseiben a 30. bekezdést, amely kijelöli azt az irányvonalat, amelyet az Európai Uniónak az EU–Japán csúcson követnie és képviselnie kell a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megnyitása során. Meglehetősen helyes, ha e tárgyalások megnyitását attól tesszük függővé, hogy Japán mennyire mutatkozik hajlandónak arra, hogy felülvizsgálja – többek között – a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozások kérdését. Érdemes ezt észben tartani, annál is inkább, mivel Japán a hamarosan hatályba lépő EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás eredményeképpen az európai uniós piacokon bekövetkező versenyképesség-csökkenés ellen lobbizik.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Syed Kamall, szerző. – Elnök asszony! Úgy vélem – és remélem –, hogy a tisztelt Ház képviselőinek többsége egyetértene azzal, hogy a WTO által megtestesített többoldalú megállapodásokat és a Dohai Fejlesztési Menetrend sikeres kimenetelét kell előnyben részesítenünk. De tekintettel a mindannyiunk által ismert, ott felmerülő nehézségekre, véleményem szerint a Bizottság támogatást érdemel azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásokat folytasson e kétoldalú megállapodások némelyikéről is. Ezért azt hiszem, lépnünk kellene az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás terén. Elismerem, hogy a Japánt ért természeti katasztrófák miatt felmerülnek bizonyos aggodalmak, de számos olyan japán kollégával, baráttal és egyéb személlyel beszéltem, akik úgy vélik, hogy ha kellő érzékenységgel járunk el, akkor egy EU–Japán megállapodás azt az üzenetet küldené, hogy Japán visszatért a rendes kerékvágásba és a „gyógyulás” útjára lépett. Ha vetnek egy pillantást a statisztikákra, 2009-ben Japán és az EU együtt a világ GDP-jének több mint a negyedét adta, a világkereskedelem több mint 20%-át tette ki, míg a közvetlen külföldi tőkebefektetések összesített mennyisége kb. 200 milliárd euró volt. Tekintettel arra, hogy az EU országainak és Japánnak közös kihívásokkal kell szembenézniük, véleményem szerint fontos, hogy megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, és kereskedelmi megállapodásokon keresztül igyekezzünk megoldani őket. Az alacsony vámok ellenére véleményem szerint egyértelmű, hogy az EU és Japán közötti kétoldalú kereskedelmi mennyiségek elmaradnak az EU más fontos kereskedelmi partnereivel folytatott kereskedelem mennyiségétől. Szerintem ez nagyrészt a nem vámjellegű akadályok következménye. Becslések szerint néhány ilyen akadály költsége gyakorlatilag magasabb, mint a meglévő vámtarifa, és hogy a leghasznosabb e korlátok lebontása lenne. Az uniós országokon belül működő vállalatok számára előnyös lenne, ha a közbeszerzések terén, az orvosi eszközök piacán – ahol nem ismerik el megfelelő mértékben a nemzetközi szabványokat –, a szolgáltatások terén – ideértve a pénzügyi és postai szolgáltatásokat is –, valamint a kkv-k piacra jutása terén fennálló korlátok kérdését is kezelni tudnánk. A japánok számára az autóiparban és az IKT ágazatában jelentkeznének az előnyök. De ne feledjük el, hogy ha megszüntetnénk vagy csökkentenénk a japán IKT-termékek előtt álló akadályokat, az az EU számára is hasznos lenne. Összességében tehát azt gondolom, hogy mindkét oldal úgy érzi, hogy egy EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtene. Metin Kazak, szerző. – Elnök asszony! Én magam is aláírtam ezt a szóbeli választ igénylő kérdés benyújtására és egy állásfoglalásra irányuló kezdeményezést most, a 20. EU–Japán csúcstalálkozó előtt, mert úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek – amelynek majd hozzá kell járulnia a Japánnal létrejövő bármilyen lehetséges szabadkereskedelmi megállapodáshoz – a lehető legkorábban ismertetnie kell az álláspontját. Véleményem szerint a Parlamentnek arra kell felhasználnia ezt a lehetőséget, hogy határozott támogatását fejezze ki egy Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás iránt, mégpedig a következő okokból: Az Európai Unió és Japán olyan ipari óriások, amelyek hasonlóképpen demokratikus értékeket vallanak, és együttesen a világ bruttó hazai termékének 38,5%-áért felelnek. Hasonló kihívásokkal is kell szembenéznünk: Kína felemelkedésével, a pénzügyi világválsággal, a csökkenő demográfiai tendenciával, valamint a nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz való hozzáférés és az árstabilitás elérésének szükségességével.

67

68

HU


Ezért nagyszerű lehetőséget látok abban, hogy továbbfejlesszük a Japánhoz, vagyis hatodik legnagyobb kereskedelmi partnerünkhöz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat. A gazdasági előnyök egyértelműek. A Copenhagen Economics gazdasági tanácsadó cég jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a vámok kétoldalú megszüntetése és a nem vámjellegű akadályok csökkentése mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára előnyös lenne, és az EU-ban 33 milliárd euróval, Japánban 18 milliárd euróval növelnék a gazdasági jólétet. A szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások esetleges megnyitását a Tanács is támogatja, amennyiben Japán hajlandó hozzányúlni a piaci hozzáférést gátló, nem vámjellegű akadályokhoz és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozásokhoz. Szeretném megismételni, hogy a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzések alapvetően fontos területek az európai uniós vállalatok számára, amelyeken Japánnak jelentős engedményeket kell tennie. Természetesen az Európai Parlament megköveteli, hogy a Bizottság teljes mértékben átlátható módon folytasson le minden tárgyalást, és hogy kellő időben rendelkezésünkre bocsássa az ágazati hatástanulmányokat. Ezenfelül az olyan érzékeny ágazatok, mint az autóipar, az elektronika, a repülés és a gépgyártás terén esetleg bekövetkező súlyos károk elkerülése érdekében a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan támogatni fogjuk a kétoldalú védintézkedések meghozatalát. Összegzésképpen, szilárd meggyőződésem, hogy épp itt az ideje, hogy a Parlament kifejezze támogatását a magas szintű munkacsoport létrehozásán alapuló jövőbeli EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás iránt, különösen a 2011 márciusában bekövetkezett katasztrófát követően. David Martin, szerző. – Elnök asszony! Egy EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás nyilvánvalóan jó lehetőséget kínál arra, hogy Európa jelentős mennyiségű munkahelyet teremtsen, illetve az európai vállalatok előnyöket szerezzenek, mégpedig azért, mert az EU-nak a japán piacon való részvétele – összehasonlítva a máshová irányuló európai uniós exporttal – jelenleg rendkívül szerény. Valójában, az OECD szerint, a japán piacokon való jelenlétünk az egyik legkisebb mértékű, aminek okát kollégáim már kifejtették. A probléma nem a magas vám jelentette akadályokban rejlik – hiszen a vámok viszonylag alacsonyak –, hanem épp a nem vámjellegűekben; ezek közé tartozik a szabályozás bonyolultsága, a kölcsönös elismeréssel kapcsolatos kérdések, a közbeszerzési szerződésekhez való szerény hozzáférés és így tovább. Az egymillió dolláros kérdés – mind a Bizottság, mind a Parlament számára – az, hogy vajon ragaszkodjunk-e ahhoz, hogy Japán a tárgyalások megkezdése előtt továbblépjen e nem vámjellegű akadályok kezelése terén, vagy nyissuk meg a tárgyalásokat abban a reményben, hogy ezzel az említett akadályok csökkentésére ösztönözzük Japánt. A kérdésre nem könnyű választ adni. Mindazonáltal úgy vélem, jó ómen, hogy Japánnak szándékában áll foglalkozni e kérdéssel. A japán miniszterelnök meghirdette a „nyitott Japán” politikáját, ez pedig részben annak köszönhető, hogy felismerte, hogy a japán ipar a jelenlegi környezetében ellehetetlenedik. Ez természetesen részben a dél-koreai szabadkereskedelmi megállapodás által a japán exportra gyakorolt várható hatásoknak is betudható, de úgy vélem, azt a felismerést is tükrözi, hogy Japánnak eddig korlátozott tapasztalatai voltak az ország megnyitásával kapcsolatban.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Az európai vállalatok valamelyest meg tudtak jelenni a japán telekommunikációs, autógyártási, kiskereskedelmi és biztosítási ágazatban, ami nem károsította a japán gazdaságot, sőt, valójában inkább ösztönözte az országban az innovációt és a fejlesztéseket. Úgy gondolom hát, hogy ezek jó ómennek számítanak. Mindent összevetve, képviselőcsoportom úgy véli, hogy Japánnak még mindig egy kicsivel határozottabb szándékot kellene mutatnia, mielőtt még tárgyalásokat kezdenénk vele a szabadkereskedelmi megállapodásról. Nem vagyunk a szabadkereskedelmi megállapodás ellen, de véleményünk szerint Japánnak egy kicsit még többet kellene tennie annak bizonyításáért, hogy a japán miniszterelnök nem a levegőbe beszél. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Múlt márciusban Japánt cunami és földrengés sújtotta, óriási katasztrófát okozva. A japán emberek rugalmassága biztosít bennünket afelől, hogy Japán képes lesz túljutni ezen a katasztrófán, és hogy még erősebben kerül ki belőle, mint valaha. Az EU által kínált segítség és szolidaritás ugyancsak eszközül szolgál ehhez a felépüléshez. Ez a tragédia néhány hónappal előzött meg egy rendkívül fontos EU–Japán csúcstalálkozót, amelyet 2011. május 28-án tartanak, és amelynek feladata, hogy a következő évekre vonatkozólag meghatározza kapcsolataink irányát. Mint tudják, az előző EU–Japán csúcs tavaly áprilisban volt, amelynek keretében létrejött egy magas szintű munkacsoport. A magas rangú tisztviselők alkotta csoport feladata azon lehetőségek meghatározása, miként lehetne átfogóan, minden szempontból erősíteni az EU–Japán kapcsolatokat úgy a politikai, a gazdasági, mint az ágazati együttműködés terén. A kereskedelmi kapcsolatokat illetően a magas szintű munkacsoport megvizsgálta, milyen módon lehet erősíteni és integrálni a gazdasági kapcsolatokat, illetve milyen módon lehet kezelni a minkét fél számára fontos kérdéseket. Ezek közé tartoznak a vámok, a nem vámjellegű intézkedések, a beruházások és a közbeszerzések. A japán oldal egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy azt a megoldást részesítené előnyben, ha tárgyalásokat kezdenénk a kedvezményes vámtarifákat tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásról. Egyértelmű azonban, hogy az EU oldaláról nem elegendő egy olyan megállapodás, amely csak a vámtarifákra összpontosít. Japánnal kapcsolatban a problémát valójában nem annyira a vámok jelentik, mint inkább az a tény, hogy az uniós exportőrök és befektetők még mindig mindenféle nem vámjellegű akadályba ütköznek. Tipikus példa erre az orvosi eszközök és egyes élelmiszeripari termékek esetében tapasztalható számos, fáradságos jóváhagyási eljárás vagy az autóalkatrészek esetében a nemzetközileg elfogadott szabványoknak való megfelelés hiánya. E területeken Japánban évtizedek óta fennállnak ezek az akadályok. Az elmúlt években már felvetettük ezeket a kérdéseket különböző Japán–EU kétoldalú párbeszédek során, de eddig csekély előrehaladást sikerült elérni. Mindezek fényében olyan megállapodásra lenne szükségünk, amely kezeli a nem vámjellegű akadályokat, növeli a befektetők piaci hozzáférését és megnyitja a japán közbeszerzési piacot. A magas szintű munkacsoport kereskedelmi tárgyalásainak fókuszában annak felderítése áll, hogyan lehetne nagyobb előrelépést tenni ezeken a területeken. Bizonyos fokú előrehaladást sikerült elérni korlátozott számú, az EU által meghatározott listán szereplő nem vámjellegű intézkedés kapcsán, nevezetesen a 27 intézkedésből 3 esetében, de a listán szereplő többi nem vámjellegű intézkedéssel kapcsolatban úgy érezzük, hogy Japán nem

69

70

HU


tudott egy olyan hiteles tervezetet felmutatni, amely alátámasztaná, hogy leküzdhetők ezek a problémák. Így a Bizottság véleménye szerint a magas szintű munkacsoport által elért eredmények a dolog jelenlegi állása szerint nem jelentenek többet, mint jó alapot a további tárgyalásokhoz. 2011. március 25-én az Európai Tanács ismét megerősítette az EU–Japán kapcsolatok stratégiai jelentőségét, kijelentve, hogy „a küszöbönálló csúcstalálkozót fel kell használni ennek a kapcsolatnak az erősítésére és közös programunk előmozdítására”. E tekintetben egy sikeres szabadkereskedelmi megállapodás feltételeit azon az alapon kell meghatározni, hogy Japán tudja-e bizonyítani, hogy hajlandó foglalkozni többek között a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzéseket érintő korlátozások kérdésével. A tárgyalások tovább folynak Japánnal. A múlt héten találkoztam Matsumoto külügyminiszter úrral pontosan e kérdés megvitatása céljából. Véleményem szerint nem egyértelmű, milyen mértékben tudunk előrelépni a Tanács feltételeinek teljesítése tekintetében az EU–Japán csúcsig hátralévő rövid időben. Különösképpen azért lenne szükség több munkára, hogy az elhatározás ugyanazon szintjére jussunk azzal kapcsolatban, hogy megállapodjunk a tárgyalások tartalmáról és egy ambiciózus, ám a realitást sem nélkülöző megoldásról. Ezt egy úgy nevezett „hatókörbecslő” gyakorlat segítségével lehetne elérni, amelyet a csúcs után lehetne lebonyolítani. Ezek után megvizsgálnánk az eredményeket, és eldöntenénk, hogy megkezdenénk-e a tárgyalásokat. Ami a kereskedelmet és a gazdaságot illeti, a szándéknak legalább a következők biztosítására kell kiterjednie: minden áru 100%-ban vám- és kvótamentes kezelése; határozott és hiteles ütemterv a nem vámjellegű intézkedések döntő többségének megszüntetésére; nyílt befektetési rendszer a Japánba irányuló külföldi működő tőke olyan szintjének elérése céljából, amely összehasonlítható a más OECD-országokba irányulóéval; a közbeszerzési piac olyan szintű nyitottsága, amely megfelel az EU-országok minden kormányzati szinten meglévő nyitottságának. Azt is meg kell említenem, hogy ha a csúcs vezetői úgy döntenek, hogy továbbhaladnak az átfogó kétoldalú jogszabályi keret kidolgozása felé, abba mind a kereskedelmi és befektetési kapcsolatoknak, mind a politikai kapcsolatoknak és együttműködésnek bele kell tartoznia. Erre az átfogó megközelítésre, amely kiegyensúlyozott módon ölel föl minden kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatot, azért van szükség, hogy megvalósíthassuk a mélyebb stratégiai partnerséget eredményező célkitűzéseinket és szándékainkat. A Japánhoz fűződő gazdasági kapcsolataink tekintetében valóban döntő szakaszba értünk, és még mindig van néhány tisztázásra váró kérdés. Ezért üdvözlöm ezt a vitát, és érdeklődve várom az önök azzal kapcsolatos véleményét, hogy miként kellene alakítanunk ezt a kapcsolatot a következő években. Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném őszintén megköszönni a biztos úrnak, hogy áttekintést nyújtott nekünk az Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi állásáról. Sajnos az a benyomásom, hogy az említett kapcsolatok helyzete alig-alig javult az elmúlt két évben. Ön említette a 2009-es csúcsot és a magas szintű párbeszédet, aminek alapján

09-05-2011

09-05-2011

HU


az a benyomásom, hogy egyelőre e tárgyalások során sem sikerült semmilyen nyilvánvaló, újabb piaci hozzáférést szereznünk Japánban az európai vállalatok számára. Most, hogy az első kezdeményezés, vagyis a magas fokú párbeszéd sikertelennek bizonyult, attól tartok, elsősorban nem az a kérdés, hogyan tudnánk esetleg kézzelfogható sikert elérni a magas szintű tárgyalások során, hanem már azt kellene megfontolnunk, hogy tárgyaljunk-e egyáltalán a szabadkereskedelmi megállapodásról. Nagyon is el tudom képzelni, hogy lenne értelme szabadkereskedelmi megállapodást kötni Japánnal, de még mielőtt belekezdenénk az erre irányuló tárgyalásokba, talán nem nagy kérés, hogy előbb várjuk meg, milyen eredményre jutunk a jelenlegi eszközzel, nevezetesen a magas szintű párbeszéddel. Szeretnék egyértelmű lenni ezzel kapcsolatban: nem azért mondom ezt, hogy a tárgyalás bármilyen morzsáját elvegyem Japántól, hanem azért, mert őszintén tudni szeretném, vajon Japán komolyan gondolja-e, hogy erősíteni szeretné a hozzánk fűződő kereskedelmi kapcsolatait, valóban megnyitja-e előttünk a piacait és a termékeink iránt tanúsított hozzáállását. Kíváncsi lennék – és sajnos erre most egyáltalán nem tért ki, biztos úr –, hogyan kívánják bevonni az Európai Parlamentet a felhatalmazás megadásába. Az a benyomásom, hogy elég sok mondanivalónk lenne Japánnal kapcsolatban. Az Indiával, Kanadával és Koreával folytatott tárgyalások kapcsán mi, a Parlament több ízben bíráltuk azt, hogy – véleményünk szerint – bizonyos mértékig helytelen prioritásokat tartottak szem előtt a tárgyalások során, ezért most sokat segítene, ha ez alkalommal rögtön a felhatalmazás megadását követően szorosan bevonnák a Parlamentet is. Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács azon kérelmét, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat kezdhessen Japánnal, gondosan meg kell vizsgálni. Ezért üdvözöljük a biztos úr óvatos megközelítését, és a Parlament egészét ennek követésére szólítjuk fel; ez inspirálta képviselőcsoportunk állásfoglalási indítványát is. Az új japán kormány – legalábbis szavakban – bizonyította, hogy hajlandó megnyitni piacát, a fejlett világ egyik legzártabb piacát. E pozitív hozzáállást a gyakorlatban is igazolni kell, különös tekintettel az Európai Unió által meghatározott 27 nem vámjellegű akadályra, amelyeket csökkenteni kell ahhoz, hogy megkezdhessük Japánnal a tárgyalásokat és prioritást biztosítsunk számukra kereskedelmi politikánkban. Úgy véljük, hogy e kapcsolatok javítása segíthet abban, hogy Európa versenyképesebbé váljon, mivel Japán adja a világ GDP-jének 9%-át, és ha ezt hozzáadjuk a saját részesedésünkhöz, az már több mint 35%-ot jelent. Ma azonban nem fogadhatunk el állásfoglalást anélkül, hogy egyedi, kötelező erejű és igazolható feltételeket ne szabjanak a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdéséhez; nevezetesen azt, hogy valódi kölcsönösség valósuljon meg és megfelelő hatásvizsgálat készüljön. Először is, aggaszt bennünket Japán autóiparban alkalmazott protekcionista politikája, mivel egyensúlytalanság áll fenn az export és az import között. Másodszor, szeretnénk felvetni a nem vámjellegű akadályok kérdését. Egy sor szabványról van szó, az egészségügytől a növények egészségén át a – különösen a mezőgazdaságban és az autóiparban alkalmazott – műszaki szabványokig, továbbá exporttámogatási szabályokról, vámvizsgálatról, egyéb tényezőről, figyelembe véve a hamisítást, valamint a Kínával és Koreával folytatott háromoldalú kereskedelemről.

71

72

HU


Összegzésképpen, hölgyeim és uraim, azt kérjük, hogy mielőtt az Európai Unió kijelentené, hogy hajlandó megnyitni a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat, határozottan határozza meg a Közösség azon érdekeit, amelyeket védeni szándékozik, valamint azokat a területeket, amelyeken kölcsönösséget fog kérni Japántól. Reméljük, hogy a Bizottság számításba veszi a megjegyzéseinket. Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Múlt év decemberében Japánban jártam, ahol a japán tisztviselők által egyik leggyakrabban hangoztatott aggodalom az volt, hogy lassan történik előrelépés az Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokban. Mindannyian tudjuk, hogy – az EU néhány távol-keleti partnerével ellentétben – Japánnal osztozunk a demokrácia, az emberi jogok és a liberális piacgazdaság jelentette értékekben, és ezáltal ez az ország az EU természetesebb partnere lehetne. A tavaly áprilisi 19. EU-Japán csúcson megállapodás született egy magas szintű csoport létrehozásáról az EU és Japán közötti kapcsolatok eddigi alakulásának elemzése érdekében, és hogy javaslatokat dolgozzanak ki a jelenlegi tevékenységek racionalizálására. A magas szintű csoport találkozóin ezenkívül hangsúlyt kapott a nem vámjellegű intézkedésekkel kapcsolatos további munka fontossága, és remélem, hogy a megállapodásokat a lehető leghamarabb sikerül a gyakorlatban megvalósítani. Szeretnék annak érdekében felszólalni, hogy időszerű és konkrét lépéseket tegyenek a nem vámjellegű akadályok mérséklése, és ezáltal az EU-Japán kereskedelmi kapcsolatok liberalizációja érdekében. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok javítása mindkét piacnak nagyban kedvezne, különös tekintettel az innovációra és a technológiákra, de üdvözölném a kiberbiztonság terén folytatott további együttműködést is. Remélem, hogy javíthatjuk a Japánhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat, és érdeklődve várom a kapcsolatok terén történő előrelépést. Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Igen kívánatos lenne felülvizsgálni a más országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainkat, és igen érthető, hogy Japán – a közelmúltban Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán – különösen vonzónak tartja a szabadkereskedelmi megállapodást. Számos olyan dolog van az EPP-ALDE-ECR-állásfoglalásban, amit támogatunk, de úgy vélem, hibát követnek el, amikor azt írják, hogy a Parlament „határozottan támogatja” egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötését. Ezt szó szerint idéztem a második bekezdésből. Véleményem szerint korai még támogatni, amíg nem áll rendelkezésünkre egy esetleges megállapodás környezeti és társadalmi szempontú hatásvizsgálata. Előrevetítik a választ, még mielőtt meghatároztuk volna a megállapodás végrehajtásának hatásait. Sokan szóltak hozzá a nem vámjellegű akadályok kérdéséhez és a magas szintű csoport e területen még a továbbiakban végzendő munkájához. Úgy vélem, itt pozitív előrelépésre van szükség. Amikor szem előtt tartjuk Japán mint kereskedelmi partnerünk fontosságát – a kétoldalú kereskedelemben az EU éves 120 milliárd euró forgalommal Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere és második legnagyobb befektetője –, véleményem szerint elismerjük, hogy bármilyen kétoldalú megállapodás hordozza azt a veszélyt, hogy esetleg aláássa a világ más országaival, különösen pedig a fejlődő országokkal kötött többoldalú megállapodásokat. Így hát véleményem szerint a szabadkereskedelmi megállapodás feltétel nélküli határozott támogatását felül kell vizsgálni.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Végezetül szeretném megjegyezni, hogy míg a legteljesebb mértékben együtt érzünk Japánnal, a jövőbeni kereskedelmi politikákat nem lehet egyszerűen arra alapozni, hogy kit ért legutóbb természeti katasztrófa. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr! Egyetlen témára kellene összpontosítani az e hónap végén megrendezendő EU-Japán csúcson: a katasztrófára, amely a földrengések, a cunami és a folyamatos radioaktív szennyezés eredményeképpen Japán népét sújtja, és arra, hogy milyen konkrét segítséget nyújthatnak az Európai Unió, annak tagállamai és egyes polgárai ahhoz, hogy Japán rövid, közép- és hosszú távon le tudja küzdeni az ebből fakadó problémákat. Ezért szeretném még egyszer kifejezni a japán emberek iránti legmélyebb együttérzésemet. Azonnal ki kell bővítenünk a partnerségre vonatkozó ajánlatunkat és segítenünk kell a katasztrófa leküzdésében – különös tekintettel a vitára, amelyet a közelmúltban tartottunk Pakisztánról. A csúcstalálkozó eredményeképpen konkrét döntéseknek kell születniük, különösen a szennyezett területek megtisztítása kapcsán folytatott együttműködésről és a megújuló energia terén folyó közös kutatásról és fejlesztésekről. A kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink – egy megfelelő megállapodás keretében történő – lehetséges fejlesztésének nem csupán egy nukleáris balesetre adott válasznak kell lennie. Ezért a tárgyalások megkezdését sem kell túlzottan elhamarkodni; sőt, azt alaposan meg kell vizsgálni, külön figyelmet szentelve az eltérő hagyományoknak és életmódnak. A két gazdaság méretét és erejét figyelembe véve, különös gonddal kell eljárni egy átfogó, kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötése során. Számos kérdés felmerült már, többek között a szellemi tulajdonjog és a közbeszerzések kérdése, a befektetett tőke pedig mindkét oldalon csökkentette a politikai fellépés mozgásterét. Ezért hosszú távú hatásvizsgálatokra van szükség a 27 uniós tagállam és Japán közötti, jövőbeli gazdaságés kereskedelempolitikai együttműködés megfelelő fejezeteivel és szempontjaival kapcsolatban. Továbbá ebből kifolyólag mind az Európai Parlamenttel – mint együttdöntésre jogosult szervvel –, mind a közvéleménnyel konzultálni kell. William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A legtöbb ember tudja – sokan viszont nem –, hogy röviddel azután, hogy egy ország az Európai Unió tagja lesz, minden kereskedelmi megállapodását megvitatja a Bizottság, különös tekintettel az EU kereskedelmi biztosára. Ennek során mind a 27 tagállam érdekeit ki kell elégíteni, ami a gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy ez sosem lesz így. Ennek eredményeképpen egy EU által tárgyalt kereskedelmi megállapodás nagy valószínűséggel kedvezőtlenebb lesz egy adott tagállam – és ki kell mondanom: az Egyesült Királyság – számára, mintha a tárgyalásokat a tagállam maga folytatta volna le. Nos, mindennek az az értelme, hogy az EU egy nagy kereskedelmi blokk, és ennek okán olyan kereskedelmi szerződésekről tárgyalhat, amelyek lehetősége nem állna nyitva a tagállamok előtt, ha saját maguk szeretnék azt elérni. De mit látunk itt? A Japánnal kötendő uniós kereskedelmi szerződés tárgyalásai még meg sem kezdődtek rendesen, miként azt a biztos úrtól hallottuk. Mindeközben a viszonylag kicsi, ám dinamikus gazdaságú Svájc már 2009-ben kereskedelmi megállapodást kötött Japánnal. Ismétlem, íme az újabb bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Királyság és más közreműködő tagállamok sokkal jobban járnának az Európai Unió jelentette bürokratikus létesítményen kívül.

73

74

HU


Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! 2009-ben az EU és Japán a világ gazdasági termelésének több mint egynegyedét állította elő, míg a világkereskedelem több mint 20%-áért volt felelős. Ezért a Japánnal kötendő, jól átgondolt szabadkereskedelmi megállapodásnak központi jelentősége van az EU számára. Vannak kiaknázható szinergiahatások, ahogy léteznek közös kihívások is, úgymint például a Kínával folytatott verseny vagy a nyersanyagokhoz való biztos hozzáférés. A kétoldalú védzáradékok azonban szintén fontosak ebben a megállapodásban. Gondolok itt az olyan érzékeny gazdasági ágazatokra, mint az autógyártás, az elektronika, az űrhajózás és a gépgyártás. Biztos vagyok benne, hogy Japán tisztességes és megbízható partner lehet és lesz. A lényeg az, hogy bármilyen fontos kereskedelmi partner lehet is Japán, az európai polgárokat meg kell védeni a radioaktív sugárzással szennyezett termékek jelentette mindennemű kockázat ellen. Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Talán szokatlannak tűnik ezzel kezdeni egy felszólalást az Európai Parlamentben, de be kell vallanom, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy kereskedelmi megállapodást kössünk Japánnal –, illetve egy ilyen megállapodás tanácsos-e egyáltalán vagy sem. Három oka van a bizonytalanságomnak. Az első kérdés az, hogy nem ássuk-e alá saját, többoldalú megállapodásra irányuló szándékunkat azzal, hogy számos külkereskedelmi megállapodást kötünk igen jelentős kereskedelmi partnerekkel. Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy túlságosan az egyéni megállapodásokra összpontosítunk, miközben ez megakadályoz bennünket abban, hogy egy megfelelő és kellőképpen életerős, többoldalú szerződésrendszert hozzunk tető alá? Másodszor, nem az az érzésem, hogy Japán „félúton találkozna” velünk a piaci protekcionizmus és a nem vámjellegű akadályok kérdésében. E gépezet kerekeit pedig már mozgásba kellett volna hozni, máskülönben az egész megállapodást az a veszély fenyegeti, hogy túlontúl egyoldalú lesz. A harmadik kérdésem a következő: milyen következményekkel járna? Nem áll szándékomban megítélni, hogy a végső elemzés szerint jó vagy rossz lenne-e számunkra egy ilyen megállapodás. Azt azonban szeretném előre tudni, hogyan értékelik a társadalmi következményeket, és hogy állnak a dolgok a környezet és a munkaerőpiac tekintetében. Ezek olyan kérdések, amelyeket – úgy hiszem – nem tisztáztak kellőképpen. Egészen biztos, hogy ezeket a kérdéseket jobban fel kellett volna mérni és meg kellett volna vizsgálni, mégpedig előzetesen. Ahogy arra már néhány képviselőtársam is rámutatott, ha e pontokat tisztáznák, tanácsos lenne, ha a Bizottság konzultálna a Parlamenttel a felhatalmazás megadásakor. Ezzel elkerülhető lenne számos olyan nehézség, amely a többi kereskedelmi megállapodás kapcsán felmerült azért, mert nem konzultáltak előzetesen a Parlamenttel. Üdvözölném ezt az eljárást minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás kapcsán is. Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, némelyik képviselőcsoport nagyon biztos benne, hogy helyes, ha most ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodást kötünk Japánnal. Miként már hallották, az én képviselőcsoportom nem annyira biztos ebben. Én magam őszintén osztom ezt az

09-05-2011

09-05-2011

HU


álláspontot, mert úgy vélem, hogy a kereskedelmi együttműködés erősítésével segíthetünk újabb gazdasági dinamizmust generálni Japánban az országot ért katasztrófát követően. Van azonban néhány alapvető, elkerülhetetlen kérdés. Nem kívánom megismételni, milyen fontos előre jelezni a kétoldalú kapcsolat következményeit, vagy hogy nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy előbb határozzuk meg a szabadkereskedelmi prioritásokat, majd később ezekhez igazítjuk hozzá függő változóként az európai iparpolitikát, vagy hogy a fenntarthatósághoz való hozzájárulás kérdését is figyelembe kell venni. Valami mást szeretnék kiemelni: úgy vélem, hogy azt a hatást, amelyet egy efféle, két nemzetközi kereskedelmi óriás között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás gyakorolhat a világkereskedelem egész szerkezetére, mélyebb részletességgel kell megvitatni, mint ahogy ez idáig történt. Ha a kereskedelem két ilyen „mamutja” tárgyalásokat kezd egymással egy szabadkereskedelmi megállapodásról, az nem egyszerűen egy kétoldalú ügy. Egészen mostanáig nem volt még szabadkereskedelmi megállapodás két gazdasági szuperhatalom között – ez lenne tehát az első. De mit is jelent ez? Mi a stratégiai perspektíva? Milyen hatása lesz ennek? Nem elég csupán kijelenteni, hogy többoldalú kereskedelmet szeretnénk, és ha nem kapjuk meg, akkor ragaszkodunk a kétoldalú szabadkereskedelemhez, és majd meglátjuk, mi történik. Azért is felelősek vagyunk, hogy világossá tegyük a következményeket az európai közvélemény számára; ezért kell központi jelentőséget tulajdonítani annak, amire néhány képviselőtársam már felszólított, vagyis, hogy a Parlamentet is vonják be a mandátum megadásába. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az Európai Unió és Japán gazdasága felel a világ GDP-jének 35%-áért. Úgy vélem, hogy két ilyen gazdasági hatalom között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös lenne. Először is azonban meg kell szüntetni az alapnehézségeket, amelyek – gyakorlati szempontból – a mindkét oldal számára igazán hasznos megállapodás kidolgozásának útjában állnak. A japán piacot jelenleg akadályok, nem vámjellegű akadályok zárják el előlünk, ahogy azt már képviselőtársaim is említették; korlátozzák az importot, ami kihat minden kereskedelmi tevékenységre és befektetésre. Az Európai Bizottságnak az általa vezetett tárgyalások keretében törekednie kell arra, hogy elősegítse az átláthatóbb szabályozási intézkedéseket, amelyek ahhoz segítik majd hozzá az európai vállalatokat, hogy teljes mértékben megértsék a japán partnerekkel folytatott kereskedelem szabályait, és azért is, hogy lebontsa a közbeszerzésekhez való hozzáférés szabályozási akadályait. Végül, azt is gondolom, hogy hatástanulmányt kell készíteni, amely megvizsgálja egy esetleges megállapodás hatásait, különösen az olyan érzékeny európai iparágakra nézve, mint az autógyártás, az elektronika és a repülés. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, biztos úr! Japán számos érdeke egyezik az Európai Unióéval, és ezek nem korlátozódnak csupán politikai kérdésekre, hanem kiterjednek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra is. Bár mind Japán, mind az Európai Unió érett gazdasággal rendelkezik, kereskedelmi együttműködésük során elmulasztották kiaknázni a gazdasági ütőképességükben rejlő lehetőségeket. A vámok mellett számos olyan akadály is gátolja a hatékony kereskedelmi együttműködést, amelyet Japán a szabványosítás, a közbeszerzésekhez és az állami szerződésekhez való hozzáférés útjába gördített. Bár úgy vélem, az az érdekünk, hogy javítsuk a Japánnal való kereskedelmi együttműködést, törekednünk kell arra, hogy ez az

75

76

HU


együttműködés tisztességes, nyílt, kiegyensúlyozott és mindkét fél számára előnyös legyen. Ezért támogatásomat szeretném kifejezni az Európai Bizottság e cél érdekében tett erőfeszítései iránt. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Két ponthoz szeretnék hozzászólni. Először is, a kétoldalú és a többoldalú megállapodások közötti kapcsolathoz. Néhány képviselő felhozta, hogy a kétoldalú megállapodások helyett a többoldalúakra kellene összpontosítanunk. Pontosan ezt tesszük! Mint tudják, a dohai forduló többoldalú tárgyalásai súlyos helyzetben vannak, és mi vagyunk az egyetlen nagy kereskedelmi blokk, amely a közelmúltban javaslatokat tett arra vonatkozólag, hogy az ipari ágazatok tekintetében próbáljuk meg áthidalni a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közötti különbségeket. De miközben valóban a kereskedelem többoldalú szempontjaira összpontosítunk, nem szabad elhanyagolnunk a fontos partnereinkkel kötött kétoldalú kapcsolatainkat sem. Másodszor, ami Japánt illeti, ahogy önök közül is többen elmondták, ez valóban a tyúk és a tojás esete. Elkezdjük-e a tárgyalásokat, remélve, hogy azok során meg tudjuk oldani az évek óta alkalmazott, nem vámjellegű akadályok kérdését, vagy próbáljunk meg inkább leszámolni ezen akadályok többségével oly módon, hogy előfeltételként szabjuk ezt a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megindításához? Véleményem szerint bizonyos mértékig alkalmaznunk kell ezt a feltételrendszert, mert Japán esetében nem a vámok jelentik a legfőbb problémát. Az ideális természetesen az lenne, ha 100%-ban eltörölnénk a vámokat, ahogyan az egy fejlődő vagy feltörekvő gazdaság esetében lenne. A valódi gond azonban a nem vámjellegű akadályokkal van. Készítettünk egy listát arról a 27 nem vámjellegű akadályról, amelyet alapvetően fontosnak tartunk kereskedelmi kapcsolataink szempontjából, de ebből eddig csupán három esetre találtunk általunk is elfogadható megoldást. A japánok azt állítják, hogy a maradékra is kínálnak megoldást, de az elénk tárt javaslataikban ezt mi nem láttuk. Ezért úgy véljük, hogy hatókörbecslést kell végeznünk, hogy tudjuk, miről beszélünk. Remélem, hogy e hatókörbecslés során fel tudunk számolni egy sor nem vámjellegű akadályt, és ez majd megteremti a megfelelő légkört ahhoz, hogy hozzálássunk a valódi szabadkereskedelmi tárgyalásokhoz Japánnal. Nos, ez a mi álláspontunk. Véleményünk szerint legalábbis részben előfeltételként kell kezelnünk e kérdést, és ehhez ragaszkodnunk kell. Elnök. – Négy állásfoglalásra irányuló indítványt (3) érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 115. cikk (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Véleményem szerint a repüléstechnika terén való közeledés óriási lehetőséget teremt majd mind az európai, mind a japán gazdaság számára. Az európai repülőgépipar hosszú ideje főbeszállítója a nemzetközi piac polgári és katonai technológiájának. Japán szintén végez az általános repülés, valamint az utas- és teherszállítás (3)

Lásd a jegyzőkönyvet.

09-05-2011

09-05-2011

HU


terén alkalmazható fejlettebb megoldásokat célzó kutatásokat. Becslések szerint a légi utasés áruszállítás az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat lesz a következő évtizedekben. Igaz, hogy már most is vannak példák az európai uniós és japán partnerek együttműködésére – mint például az EC 145 helikopter, amely az Eurocopter és a Kawasaki közös fejlesztése –, de véleményem szerint ennél sokkal szélesebb körű is lehetne az együttműködés. Támogatom az arra irányuló lépéseket, hogy felgyorsulhasson az európai-japán repülésügyi együttműködés vállalati szinten, valamint a kutatás és fejlesztés terén egyaránt. 22. A tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében megállapított átmeneti rendelkezések (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Carl Schlyter által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében benyújtott jelentés a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0344 – C7-0172/2010 – 2010/0197(COD)) (A7-0148/2011). Carl Schlyter, előadó. – (SV) Elnök asszony! Bonyolult kérdésről volt szó. Több mint ezer kétoldalú beruházási megállapodásunk van. A Lisszaboni Szerződés szerint ez az EU hatáskörébe tartozik. Hogyan kellene kezelnünk ezt a helyzetet? Semmiképpen nem lesz könnyű feladata. Sok-sok találkozónk volt, és megpróbáltunk közös álláspontra jutni, de sikertelenül. Őszintének kell lennem ezzel kapcsolatban. Szavaznunk kell a kérdésről, és majd meglátjuk, mi lesz a Parlament álláspontja. Szerettem volna, ha olyan álláspontra jutunk, amellyel kapcsolatban valamennyien egyetértünk, hogy jobb pozíciónk legyen, amikor tárgyalásokba bocsátkozunk a Tanáccsal. Ebben az esetben meg tudhattuk volna védeni a Parlamentnek a Szerződésben megállapított hatásköreit és elveit. Ez azonban nem volt lehetséges amiatt, hogy érzékeny kérdésről van szó, különösen ami azt illeti, hogy mihez kezdjünk a régi kétoldalú megállapodásokkal. Ami azokat az új megállapodásokat illeti, amelyeket a tagállamok fenntartanak, és amelyek megkötésére jogosultak, kétségtelenül megegyezhettünk volna egy olyan politikában, amelyben megfelelő az egyensúly a beruházók jogai és a többi jogok között. Ez azonban nehézséget jelentett a régi megállapodások tekintetében, és ennélfogva megtartottam azokat a kompromisszumokat, amelyeket a szakbizottságban javasoltunk, mivel a szavazás nagyon kiegyensúlyozott volt. Továbbra is remélem, hogy naprakészebb álláspontunk van a beruházási megállapodásokkal kapcsolatban, mint volt a régi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek esetében mi ruháztunk be más országokba. Manapság legalább ugyanannyi beruházás érkezik tagállamainkba. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy politikánk rendelkezzen a szükséges hatókörrel, továbbá hogy a beruházások a környezettel és a szociális ügyekkel kapcsolatos fejlettebb, korszerűbb munkához igazodjanak. Meg kell védenünk a Szerződés e részét. A beruházási politika ezt sem hagyhatja figyelmen kívül. Ahogyan már említettem, meg kell várnunk, hogyan alakul a holnapi szavazás. Egy másik probléma ezzel kapcsolatban az, hogy nem tudjuk felhasználni a beruházások maximális védelmének indokolását sem. Az ugyanis nem a megfelelő módja a jogbiztonság megteremtésének. Mivel az új kereskedelempolitika kiegyensúlyozottabb, ezért arról is kiegyensúlyozottabb elképzeléssel kell rendelkeznünk, mit foglalhat magában a maximális védelem. Természetesen nem kívánunk az emberi jogok és a környezetvédelem kárára maximális védelmet nyújtani az állami tulajdonú külföldi társaságoknak, de a diktatúrák

77

78

HU


tulajdonában lévő társaságoknak sem. Olyan egyensúly ez, amelyet reményeim szerint el fogunk tudni érni. Az elképzelés nem az, hogy a beruházási megállapodásokat a szociális célkitűzések elérésére használjuk, ugyanakkor nem szabad, hogy a beruházási megállapodások akadályozzanak meg bennünket a szociális és környezetvédelmi célkitűzéseink elérésében. Ez egy messzemenő következményekkel járó vita. Egy másik fontos megvitatandó kérdés az átláthatóság. Elismerjük, hogy a Parlament és az EU új hatásköröket kapott. A Bizottságot most már felelősség terheli. Ennélfogva a dokumentumokhoz is hozzá kell férnie. Növelnünk kell az átláthatóságot. E megállapodások közül sokat akkor szövegeztek meg, amikor alig fordult még elő vitarendezés. Most több mint 300 esetünk és folyamatban lévő eljárásunk van. Ennélfogva ezt a kérdést tüzetesebben meg kell vizsgálni. A teljes titoktartás nem lehetséges, és nagyon remélem, hogy függetlenül attól, mit gondolunk a politika és a beruházás közötti kapcsolatról, amikor az átláthatóságról van szó, együttesen tudunk fellépni, és meg tudjuk védeni a nyitottságot és a Szerződés által ránk ruházott új illetékességi köröket. Őszintén remélem, hogy így lesz majd. Ennélfogva remélem, hogy a 13. módosítást támogatni fogják. E nélkül egyáltalán nem lesz demokratikus ellenőrzésünk e folyamatok felett. Szükségünk van erre, ha meg szeretnénk tartani, illetve védelmezni szeretnénk a jogbiztonságot. Sok más ország – például az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada – esetében a megállapodásaik megújításának irányába mutató tendenciákat láthatunk. Jó lesz, ha meg tudunk egyezni a meglévő vitamechanizmusok és bírósági eljárások korszerűsítéséről, mivel már elavultak, ezért korszerűsíteni kell, illetve átláthatóbbá kell tenni azokat. Így lesz egy beruházási politikánk a jövőre nézve. Ezzel egy más összefüggésben fogunk foglalkozni – a magáról a jövőről folytatott vita keretében. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! A kétoldalú beruházási megállapodásokra vonatkozó átmeneti rendelkezésekről szóló rendelet fontos jogalkotási kezdeményezés. A Lisszaboni Szerződés új kizárólagos hatáskörrel ruházta fel az Uniót a közvetlen külföldi befektetéseket illetően. A tagállamok által megkötött több mint 1200 nemzetközi beruházási megállapodás folyamatos érvényességét – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – a nemzetközi jog nem kérdőjelezi meg. Az uniós jog alapján azonban összeegyeztethetetlen a közvetlen külföldi befektetéssel kapcsolatos kizárólagos hatáskörrel. E megállapodások ugyanakkor értékes forrásául szolgálnak a külföldön működő európai beruházók jogi védelmének. Mivel Lisszaboni Szerződés nem tartalmaz a kétoldalú megállapodások státusát tisztázó rendelkezéseket, a megállapodások további érvényben maradásának engedélyezésével meg kell teremtenünk a jogbiztonságot a megállapodásokból profitáló beruházások számára. Noha fontos a meglévő beruházási megállapodások jóváhagyása, az is fontos, hogy a megállapodások tartalmával, illetve a beruházások és az uniós beruházási politika közötti kölcsönhatással kapcsolatban esetlegesen felvetődő lényeges kérdések rendezése érdekében előirányozzuk az együttműködés formájában való fellépés lehetőségét. Megfelelő mechanizmusokat kell fenntartanunk az olyan uniós fellépések tekintetében, amelyek lehetővé teszik a politika uniós szintű fejlesztését és végrehajtását. Megértem, hogy a bizottsági javaslattal összefüggésben az ilyen fellépés hatóköre jelenti a legnehezebb kérdést a Parlament, de még inkább a Tanács számára. Így az előttünk álló kihívást egy olyan megoldás megtalálása jelenti, amely védelmet biztosít az általam az imént említett elvek számára, illetve a Parlament és a Tanács számára egyaránt elfogadható. Ezzel kapcsolatban elismerjük, hogy az intézmények között még mindig

09-05-2011

09-05-2011

HU


tátong néhány, áthidalásra váró jelentős szakadék, de a nap végére kompromisszumot kell találnunk az EU és az uniós beruházók érdekében. Úgy véljük, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott módosítások az ilyen megoldás megtalálásának alapjául szolgálnak. Fenntartják az alapvető bizalmat a Bizottság javaslata iránt, ugyanakkor a lehetséges kompromisszumra törekszenek. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy az 5. és 6. cikk továbbra is a Bizottságnál hagyná a beruházási megállapodások felülvizsgálatához, valamint – amennyiben az ilyen megállapodások számottevő problémát jelentenének – a jóváhagyások visszavonásához szükséges hatáskört. E folyamat főbb szereplőinek álláspontjára tekintettel mindnyájunknak némi rugalmasságot kell mutatnunk. A Bizottság hajlandó arra, hogy szerepet vállaljon ebben, rugalmas legyen és előmozdítsa a Parlament és a Tanács közötti megállapodás létrejöttét, de nem mindenáron. Ügyelni fogunk a javaslatunkban szereplő alapvető elvekre. Biztosítani kell a kétoldalú kereskedelmi megállapodások fennmaradását, ugyanakkor nem dicsőíthetünk fenntartás nélkül megállapodásokat, ha jelentős problémákat okoznak. A Bizottság teljes mértékben osztja a Parlament azon véleményét, miszerint a beruházásokkal kapcsolatos hatáskört elsősorban európai uniós szinten kell gyakorolni, továbbá támogatjuk a beruházási tárgyalások európaivá tételének célkitűzését. Világossá kell tennem azonban, hogy a Bizottság nem fog tudni tárgyalni minden olyan országgal, amelyet a tagállamok a beruházásvédelem célpontjaivá kívánnak tenni. Tagállamaink több mint 100 országgal kötöttek beruházási megállapodásokat. Ezek felváltása fokozatosan fog végbemenni és évekig fog tartani. Éppen ezért fontos létrehozni egy olyan hatékony mechanizmust, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy – bizonyos feltételek mellett – kétoldalú beruházási megállapodásokról folytassanak tárgyalásokat, illetve ilyen megállapodásokat kössenek. A mechanizmusnak tiszteletben kell tartania az érintett intézmények eljárásait és jogait. Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a jogalkotási folyamat egy döntő szakaszához érkezünk, az idő pedig meghatározó tényezővé válik. Ez azért fontos, mert minél több ideig tart a rendelet elfogadása, annál tovább tart az átmeneti időszak, amelynek során a beruházók a jogbiztonság hiányától szenvedhetnek. Remélem, hogy a szavazást követően a Parlament és a Tanács le tud majd ülni egymással, hogy mielőbb megállapodásra juthassanak e kérdéssel kapcsolatban. Készen állunk arra, hogy tevékenyen segítsük őket e törekvésükben. Paweł Zalewski, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok Schlyter úrnak, aki fő előadóként a többség kialakítása révén megfelelő keretet teremtett a szakbizottság munkájához annak érdekében, hogy olyan javaslatot állítsanak össze, amely majd eléri – és már el is érte – a többségi bizottsági támogatást. Ahogyan azt Schlyter úr mondta, akármi is történjék holnap – a szavazás eredményét illetően mindenki csak találgathat –, remélem, az eredmény a szakbizottság munkáját tükrözi majd. Az Európai Unió közös beruházási politikájának kialakítása nagyon fontos előrelépést jelent az Európai Unió integrációja felé. Ha az Európai Unión belül a vállalatok közösen, egyazon keretrendszeren belül, ugyanazon elvek alapján versenyeznek, akkor ugyanennek külföldön is helytállónak kell lennie; a vállalatoknak a jogi védelem ugyanazon rendszerével kell rendelkezniük. De Gucht úrral is egyetértek. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy támogatja a szakbizottság által megvitatott javaslatot, mivel e javaslat nagyon jó kompromisszumot jelent ez eltérő álláspontok között: egyfelől kompromisszumot jelent a Bizottság és a tagállamok által

79

80

HU


előterjesztett vélemények között, másfelől pedig összeegyeztethető a beruházók érdekeivel, de mindenekelőtt kiváló lehetőségeket nyit meg az Unió egészét szolgáló jövőbeni uniós beruházási politika előtt. Nagyon fontos, hogy új rendszert hozzunk létre, kezdve a jelenleg hatályos és a tagállamok által megkötött megállapodásokon alapuló szilárd jogalap megteremtésével, hogy végül az egész Európai Unióra vonatkozóan létrejöhessen egy közös védelmi rendszer. Fontos, hogy a holnapi szavazás tárgyát képező állásfoglalást a Tanács gyorsan elfogadja. Olyasmi ez, ami nagyon fontos. Remélem, erre még ebben az évben sor kerül a Bizottság tevékeny részvétele és támogatása mellett. Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A globalizált gazdaság korában az Európai Unió közös kereskedelempolitikája meglehetősen természetesnek tűnik számunkra. Ennek fényében az Európai Unió által koordinált beruházási politikára irányuló kezdeményezés ugyanilyen normálisnak tűnik. A tagállamok több, egymást átfedő és esetenként egymásnak ellentmondó kétoldalú beruházási megállapodásán alapuló jelenlegi rendszert ésszerű időn belül fel kell váltania az uniós beruházási megállapodások új keretrendszerének, amely összhang áll az uniós politikák horizontális célkitűzéseivel. Én magam amellett vagyok, hogy a fő hangsúlyt a fejlesztéspolitikára helyezzük. Egyetértek az előadóval abban, hogy az új rendszerre való átállásnak nem máról holnapra, hanem egy előre meghatározott átmeneti időszakon belül kell megtörténnie, amelynek időtartamát és szabályait a legcsekélyebb jogbizonytalanság elkerülése érdekében előre meg kell határozni. Ilyen határidő nélkül a szabályozás párhuzamos, egymással esetlegesen összeegyeztethetetlen beruházási rendszerek kialakulását tenné lehetővé. Kellően hosszú átmeneti időszakra van szükség, mivel az uniós beruházási politika határozatlan idejű kettőssége elfogadhatatlan a Parlament számára, hiszen az Európai Unió működéséről szóló szerződés megállapítja, hogy a beruházáspolitika teljes mértékben az Európai Unió hatáskörébe tartozik. Niccolò Rinaldi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Hálás vagyok Schlyter úrnak e kényes és rendkívüli józanságot követelő témával foglalkozó jelentésért. Az európai megállapodások nem tudnak minden beruházási megállapodásnak a helyébe lépni, de a Bizottság sem hagyhatja figyelmen kívül az európai rendelkezéseket megsértő megállapodásokat, és egyetértünk az előadóval abban, hogy a hangsúlyt az átláthatóságra helyezi. Ideális esetben rendelkeznünk kellene olyan záradékkal, amely automatikusan hatályon kívül helyezi a jelenleg hatályos 1200 megállapodást. Ez azonban sajnos jogbizonytalanságot teremtene a beruházók számára, és talán túl sok munkát adna a Bizottságnak. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságon belüli módosításaink sikeresek voltak először is annak biztosítását illetően, hogy a Bizottság hatásköreit teljes mértékben tiszteletben tartsák, másodszor pedig annak rögzítését illetően, hogy garantálni kell a jogbiztonságot. Előfordulhat, hogy a holnapi plenáris ülésen szavazásra kerülő módosítások közül némelyik megbontja ezt a kompromisszumot és egyensúlyt, én pedig arra kérem képviselőtársaimat, az előadót és különösen az árnyékelőadókat, hogy olyan kiegyensúlyozott intézkedést vessenek fel, amely mindenki számára elfogadható. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Én is köszönetet szeretnék mondani az előadónak, Schlyter úrnak az

09-05-2011

09-05-2011

HU


elvégzett kemény munkáért és azért, hogy – az Európai Parlament szellemében – megpróbált valamennyi fél számára kielégítő kompromisszumot találni, valamint közös erővel megpróbálta megtalálni és kidolgozni a legjobb megoldásokat. Nem egyszerű kérdésről van szó. Magában foglalja a nemzetközi kereskedelempolitika részét képező közös uniós beruházási politikát annak az Unión és a tagállamokon belüli szociál-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai helyzetre gyakorolt valamennyi hatásával együtt, mérlegelve egyfelől a pénzügyi csoportok, a nagyvállalatok és gazdasági vállalkozások, másfelől a szakszervezetek és munkavállalók érdekeit. Éppen ezért fontos, hogy az ilyen megállapodás demokratikus alapokon jöjjön létre, illetve a polgárok megőrizzék bizalmukat a Parlament ellenőrző szerepével kapcsolatban. Reményeim szerint a holnapi szavazás si megmutatja, hogy a Parlament támogatja az elérni kívánt kompromisszumot. William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A Lisszaboni Szerződést rendes körülmények között úgy tekintik, mint amely hatókörében alkotmányosnak minősül; amit azonban most láthatunk, az annak példája, hogy a Lisszaboni Szerződés miként befolyásolja – és kedvezőtlenül fogja majd befolyásolni – a tagállamok kereskedelmét. Tudom, hogy átmeneti megállapodásokat vitatunk meg, de ami most a lényeg, hogy a Lisszaboni Szerződés megfosztotta a tagállamokat attól a joguktól, hogy kétoldalú beruházási szerződéseket kössenek. Valamikor a jövőben – és még mindig nem világos, hogy mikor – a kétoldalú beruházási szerződések a Bizottság hatáskörébe tartoznak majd. Lisszabon miatt a beruházási szerződések a Bizottság – és nem csak a Bizottság – politikai célkitűzéseinek eszközévé válhatnak: teljes mértékben biztosak lehetünk abban, hogy a Zöldek megpróbálják előmozdítani politikai programjukat, és ezt már sokszor láthattuk a kereskedelmi megállapodásokban. Kísérletet tesznek majd arra, hogy mindegyik beruházási megállapodáshoz hozzátoldják a teljes zöld programot. A Zöldek tehetséges politikusok – és ezt csodálattal mondom. Gyakran járnak majd sikerrel, aminek következtében a beruházás, és ily módon a kereskedelem is lehetetlenné fog válni és meg fog bénulni valamennyi tagállamban. Ezzel szemben az Unión kívüli országokat nem érinti majd a Zöldek által előadott „entek pantomimja”, ha emlékeznek A Gyűrűk Urának e szereplőire. Ez mind nagyon-nagyon elkeserítő. Daniel Caspary (PPE). – (DE) Elnök asszony! A beruházások biztonsága – bel- és külföldön egyaránt – kulcsfontosságú mind Európa, mind pedig az érintett partnerországok gazdasági fejlődése szempontjából. A meglévő munkahelyek biztosításának, illetve az új munkahelyek teremtésének egyetlen módja, ha védelmet biztosítunk a beruházások számára. Ebből kifolyólag két dolgot tartok fontosnak. Először is a már meglévő több mint ezer megállapodást meg kell őrizni. Nincs értelme annak, hogy a beruházókat, a tagállamokat és másokat a jogbizonytalanság állapotába jutassuk. Másodszor, és ez különösen fontos a számunkra: a jövőben sok közös, a mind a 27 tagállamra és az ezekből a tagállamokból származó beruházókra vonatkozó európai megállapodással kell rendelkeznünk, ha az európai belső piacon egységes védelmi szintet szeretnénk elérni.

81

82

HU


Ezért nagyon hálás vagyok képviselőtársaimnak – Schlyter úrnak, valamint Zalewski úrnak, Sturdy úrnak és Rinaldi úrnak –, mivel megpróbáltak széles konszenzust kialakítani, és ez sikerült is nekik. Véleményem szerint jó volna, ha a többi képviselőcsoport is átgondolná ezt a kérdést, és felismerné, hogy az előttünk lévő kompromisszum valójában egy nagyon jó megoldás, amely minden igényt megpróbál kielégíteni. Saját képviselőcsoportom nevében szeretném ismételten egyértelműen kijelenteni, hogy a beruházók, a munkavállalók és a tagállamok számára egyaránt jó megoldást szeretnénk. Gyors tárgyalásokat várunk a Tanáccsal, hogy ne húzzuk-halasszuk a kérdés rendezését, hanem rövid időn belül megoldást találjunk. Tekintettel a képviselőcsoportok közötti véleménykülönbségekre, képviselőcsoportom azt támogatja, hogy e héten készüljön el az első olvasat. Végül szeretném még hozzátenni, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy gyors megoldást találjunk a második olvasatot illetően – és nagyon örülnénk, ha ez lehetséges volna –, más szóval azt javasoljuk, hogy ahelyett, hogy a második olvasat esetében a rendes eljárást követnénk, próbáljunk meg a második olvasat „korai szakaszában” megállapodásra jutni. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a résztvevőknek. Úgy vélem, hogy e jogalkotási folyamat elfogadásával a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megmutatja, hogy képesek vagyunk az összetett problémák és az összetett dokumentációk ésszerű időn belüli kezelésére. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök asszony! 2009 óta a kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe került, és most közös nevezőt kell találnunk a külföldi beruházási politika nagy része számára. Ennélfogva előáll majd egy átmeneti időszak, amelynek során a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodásokkal kapcsolatos hatáskörök uniós szintre kerülnek át. Úgy vélem, hogy ebben a helyzetben előnyösebb, ha formális kormányközi megállapodás helyett uniós szintű eljárást fogadunk el a kétoldalú beruházási megoldások ellenőrzésére és felülvizsgálatára. A közös érdekek védelmének biztosítása érdekében a változtatások végrehajtását az Európai Bizottságra kell bízni, és nem a tagállamokra. Éppen ezért az európai végrehajtó szervnek az átmeneti folyamat által majd érintett beruházók számára jogbiztonságot, az összes uniós tagállam számára pedig egyenlő beruházási feltételeket kell biztosítania. Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök asszony! Hazám, Hollandia, évszázadok óta kereskedőnemzet, a biztosnak pedig ezt tiszteletben kell tartania, mivel mi az együttműködésnek köszönhetően teremtettük meg egységes országunkat. A holland üzleti közösség a világ legnagyobb befektetői közé tartozik. Hollandia 98, a védelem nagyon magas színvonalát biztosító kétoldalú beruházási megállapodást kötött. A javasolt engedélyezési rendszer túlzott hatáskört biztosít a Bizottságnak a hatályos beruházási megállapodások jóváhagyásának visszavonásához, és túl kevés biztonságot ad a megállapodásoknak. Elfogadhatatlan az a fenyegetés, hogy a tagállamoknak esetleg azt megelőzően kell majd a Bizottság ösztökélésre felmondaniuk hatályos kétoldalú beruházási megállapodásaikat, hogy az Unió azonos szintű védelmet biztosító új megállapodást kötne. Az engedélyeket csak abban az esetben legyen szabad visszavonni, ha az Unió már azonos szintű védelmet biztosító új megállapodást kötött.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE). – (DE) Elnök asszony! Négy dologról szeretnék nagyon röviden szólni. Az első, hogy e projekt címeként hatalmas betűkkel azt kellene felírni, hogy „A biztonság és a megbízhatóság szavatolása az Unióban befektetni kívánó beruházók, illetve a máshol befektetni kívánó uniós beruházók számára”. Mindkét csoportnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a meglévő megállapodásokra hivatkozhassanak. A második: noha nagyon hálásnak kell lennünk az előadónak ezért a valóban átfogó munkáért, el kell kerülnünk, hogy túl sok mindent foglaljunk bele a kereskedelmi megállapodásokba. Ellent kell mondjak az előadónak, mivel teljesen rendjén van, hogy a véleménykülönbségekkel szakbizottsági vagy parlamenti szinten foglalkozunk, és nem mindent lehet kompromisszumos úton rendezni. Ennek megfelelően szeretnék köszönetet mondani az előadónak a pártatlan együttműködésért. Várjunk, és majd meglátjuk, hogyan alakul a holnapi szavazás. A harmadik: üdvözlöm De Gucht úrnak azt a kijelentését, hogy a Bizottság nem kérdőjelezte meg a hatályos megállapodásokat. Ez nem jelenti azt, hogy az EU-nak ne kellene gyorsan új megállapodásokat kötnie most, hogy az Unió újjászerveződött a Lisszaboni Szerződés alapján. Amennyiben azonban De Gucht úr úgy véli, hogy ez a helyzet, akkor természetesen egyet fog érteni azzal, hogy jelentősen lazítsunk a hatályos megállapodások vizsgálatára szolgáló eszközön – ami mellett egy módosításban szavaztunk –, illetve négy egyértelmű kritériumra korlátozzuk a jóváhagyás visszavonásának indokait. És ezzel el is érkeztem utolsó észrevételemhez: elég egyértelművé vált e megbeszélések és a szakbizottsági munka során, hogy itt különböző érdekekről van szó attól függően, hogy kinek-kinek a hazája hány kétoldalú megállapodást kötött. Ezért jó, ha az irányelv egyértelműen meghatározza az átmeneti időszakot. John Bufton (EFD). – Elnök asszony! A világ mintegy 2500 kétoldalú beruházási megállapodásából 1500 vonatkozik az uniós tagállamokra. Az EU-n kívüli kereskedelem és beruházás alapvető fontosságú a gazdasági fellendülés szempontjából. Kételkedem abban, hogy a vesztésre álló euró és a három tagállam gazdaságának megmentésére tett elfuserált bizottsági próbálkozás fényében sok külső piac bízza rá kereskedelmi csomagjait az EU-ra. Milyen hatással lesz majd az EU kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos kizárólagos hatásköre a tagállamokra? Az Egyesült Királyságnak kereskedelmi deficitje van az EU-val szemben, és a harmadik országokkal kötött megállapodásokra hagyatkozik, amelyek közül több már évek óta érvényben van, és a Nemzetközösségünkhöz kapcsolódik. Megdöbbentőnek találom, hogy az EU egy olyan elgondolást igyekszik megvalósítani, hogy többségi szavazással uniós szinten ajánl nemzeti csomagokat, aláásva az egyes tagállamok arra való képességét, hogy olyan előnyökhöz jussanak, illetve olyan előnyöket tartsanak meg, amelyek jelentős mértékben támogatják a nemzeti gazdaságokat. Azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy ténylegesen elismeri-e az „adott szó kötelez” elvet a nemzetközi jogban. Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök asszony! A valamennyi európai beruházó számára egyenlő bánásmódot biztosító közös külföldi beruházási politika elfogadása nagyon fontos előrelépést jelent. Mindaddig, amíg a beruházási szerződéseket uniós szinten nem lehet megkötni, el kell kerülni a jogi vákuumot – a Caspary úr által említett jogbizonytalanságot –, az európai beruházók számára pedig biztosítani kell a szükséges

83

84

HU


jogbiztonságot. Szeretnék rámutatni arra, hogy az uniós tagállamok jogalkotása – a jogalkotás egységesítésével együtt – minden szükséges garanciát biztosít a harmadik országok beruházói számára. Másrészről, ha a harmadik országokban beruházó európaiak számára magas szintű védelmet kívánunk biztosítani, az Unió egyes tagállamai által megkötött hatályos kétoldalú megállapodásokat érvényben kell hagyni. Véleményem szerint az állásfoglalás-tervezet semmilyen módon nem biztosítja a szükséges jogbiztonságot. Itt különösen a következőkre utalok: az első a Bizottságnak a hatályos megállapodások fenntartására vonatkozó engedély visszavonásával vagy a hatályos megállapodások módosítására, illetve az új megállapodások végrehajtására irányuló új tárgyalások jóváhagyásával kapcsolatos mérlegelési jogköre; a második a jogi keretrendszer öt éven belüli felülvizsgálatáról szóló rendelkezés; és a harmadik az új megállapodások rendkívül időigényes végrehajtási eljárásai. Véleményem szerint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott módosítások a megfelelő irányban tett lépést jelentenek. Megismétlem: a célkitűzéseknek a hatályos megállapodások fenntartására és az új kétoldalú megállapodások végrehajtására és alkalmazására szolgáló eljárás egyszerűsítésére kell irányulniuk. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! A tagállamok beruházási politikáit a közös kereskedelempolitika részekén kell uniós szinten harmonizálni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kétoldalú beruházási megállapodások összeegyeztethetők legyenek az Unió fejlesztési politikáival. A Bizottságnak fokozatosan olyan új megállapodásokkal kell felváltania a meglévőket, amelyek a beruházások védelmének ideális rendszeréül szolgálnak. A közvetlen külföldi befektetések kockázatos jellege miatt az átmeneti időszak során magas szintű jogbiztonságot kell garantálni. Ezzel kapcsolatban üdvözlöm a Bizottság és az előadó által elfogadott, párhuzamosságon alapuló megközelítést. E megközelítés alapvető fontosságú a kétoldalú megállapodások hatályban maradása szempontjából, illetve abból a szempontból, hogy a tagállamok lezárhassák tárgyalásaikat, vagy éppen újakat kezdhessenek. Végezetül támogatom, hogy rögzítsük a tagállami kétoldalú megállapodásokról az uniós nemzetközi megállapodásokra való áttérés határidejét. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, biztos úr! Az uniós tagállamok határokon átnyúló beruházásainak védelme a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően rendkívül összetett és kényes kérdéssé vált. A tagállamok által eltérő, gyakran egymással összeegyeztethetetlen jogrendszerek keretében kötött több mint 1200 kétoldalú beruházási megállapodást az Európai Unió égisze alatt kell átfogó módon, az érintett felek jogainak sérelme nélkül felváltani. A tagállami hatáskörök Európai Unióra való átruházása miatt kialakult jogi holtpontról való kimozdulás egyedüli lehetséges módjának egy olyan megközelítés tűnik, amely lehetővé teszi, hogy egy átmeneti időszakban mindkét fajta megállapodás egymás mellett létezhessen annak érdekében, hogy a tagállamok újra tudják tárgyalni a hatályos kétoldalú megállapodásokat, vagy – összhangban az EU beruházási politikájával – le tudják zárni az előkészületben lévő megállapodásokról folytatott tárgyalásokat. Mindemellett e folyamat során megfelelő együttműködést kell fenntartani a Bizottság és a tagállamok között, hogy a beruházók és a szerződő felek jogbiztonsága a legkisebb mértékben se sérüljön.

09-05-2011

09-05-2011

HU


Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék röviden kitérni arra a kérdésre, amelyet a Parlament néhány képviselője vetett fel az uniós szakpolitikákkal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban. Arra törekszünk, hogy rugalmasak legyünk és jó kompromisszumot érjünk el az átmeneti szabályozást illetően. Ezek a módosítások tovább mutatnak a Bizottság rendeletre irányuló kezdeti javaslatán, mivel számottevő mértékben terjesztik ki azoknak a felülvizsgálati és visszavonási mechanizmusoknak a hatókörét, amelyekkel kapcsolatban a tagállamoknak és több képviselőnek is jelentős fenntartásai vannak. Ezeket az új kritériumokat – amelyek a hatályos uniós szakpolitikákkal vagy a Szerződés 21. cikkében megállapított általános uniós elvekkel való összeegyeztethetetlenséggel kapcsolatosak – úgy lehet tekinteni, hogy utat nyitnak minden olyan fajta további követelményhez, amelynek a hatályos beruházási megállapodásoknak meg kell felelniük. Úgy vélem, hogy egy ilyen megközelítést határozottan elleneznének a tagállamok, mivel jelentős mértékben növelné a jogbizonytalanságot az e megállapodásokból profitáló beruházók tekintetében. Visszatérve az eljárás további lépéseire, úgy vélem, hogy a holnapi szavazás fontos üzenettel bír a folyamat valamennyi érintettje, de – a jogalkotási eljárás tekintetében – különösen a Tanács számára. A holnapi szavazás eredményét a jövő pénteki nyilvános vitán vitatjuk meg a miniszterekkel. Jövő pénteken a Külügyek Tanácsa a kereskedelem kérdésében ül össze, és ez lesz az egyike az ott napirendre kerülő témáknak. Remélem – és bízom benne –, hogy az önök szavazatai a megállapodás alapjául szolgálnak majd. A holnapi szavazás a módosításokról és a jelentés egészéről szól majd, de – ahogyan azt Caspary úr másokkal egyetemben már elmondta – remélem, ez nem akadályoz majd meg bennünket abban, hogy a második olvasat korai szakaszában megállapodásra tudjunk jutni. Carl Schlyter, előadó. − (SV) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a vitában. Nehéz vita volt. A Quisthoudt-Rowohl asszony és mások által felvetett néhány észrevétel a biztonsághoz és a méltányossághoz kapcsolódik. Pontosan azokhoz a szempontokhoz, amelyek tekintetében valamennyien egyetértettünk: a beruházásoknak tisztességeseknek kell lenniük, az emberekkel tisztességesen kell bánni, valamint ésszerű szintű biztonságra van szükség. Ugyanakkor nem védelmezhetjük agyonbabusgatott gyermekekként őket. Olyan ez néha, mint egy aknamező: néha rosszul lépünk, és aztán jobban odafigyelünk. Másfelől a kockázatoknak ésszerű mértékben előre jelezhetőknek kell lenniük, és képesnek kell lennünk annak megértésére, hogy milyen kockázatokat vállalunk. Ha túlzott védelmet biztosítunk, akkor megőrizzük régi iparágainkat, és mivel nem merünk új döntéseket hozni, elszalasztjuk azt a változást és megújulást, amelyre szükségünk van. Ez szerencsétlen dolog volna. Ennélfogva nem értek egyet a biztosnak az itt előterjesztett egyes kompromisszumokkal kapcsolatos bírálatával, mivel mi a Szerződésre hivatkozunk, és önök azok, akik majd értelmezni fogják, hogy miként kellene alkalmazni. Nagyon jól tudjuk, hogy nem vizsgálhatnak felül minden egyes megállapodást, és nem vonhatnak kétségbe mindent, és kizárólag a súlyos jogsértéseket tudják áttekinteni. Szintén jó dolog, hogy egyetértünk abban, az 5. és 6. cikket meg kell tartani. Nem volna szerencsés, ha a Bizottság egyedüli eszköze egy-egy megállapodás vizsgálatára az volna, hogy az ügyet a Bíróság elé viszi. Ha egy megállapodás megkérdőjelezhető, és a Bíróság azt mondja, a megállapodás érvénytelen, hirtelen megállapodások százai válnának

85

86

HU


érvénytelenné előzetes figyelmeztetés nélkül. Ez a gyakorlat természetesen nem eredményezne jogbiztonságot. Fontos, hogy az 5. és 6. cikk megmaradjon. Teljes mértékben egyetértek Caspary úrral abban, hogy a tárgyalásokat gyorsan kell lebonyolítani. Függetlenül a holnapi szavazás alakulásától, fontos, hogy a tárgyalásokat gyorsan folytassuk le. Már beszéltem a magyar elnökséggel, és ők készen állnak és hajlandóak is arra, hogy a szavazást követően azonnal foglalkozzanak a kérdéssel. Mindez eredményezhet első olvasatbeli döntést is, de nem úgy tűnik, hogy ebben az esetben ez lenne majd a helyzet. Nem gondolom, hogy Earl of Dartmouth-nak aggódnia kellene amiatt, hogy a Zöldek veszik át a beruházási politika feletti irányítást. Számos olyan erő van, amely azt kívánja, hogy maradjon ugyanolyan, mint amilyen az elmúlt 50 évben volt. Azt kell mondanom, hogy még ha csodálja is az arra való politikai képességünket, hogy elfogadtassuk a javaslatokat, kérem, azért ne túlozza el. A magam részéről az ön retorikai képességeit csodálom. Segítségükkel talán még zöldebb politikát tudnánk megvalósítani. Ahogyan azt már említettem, e héten kell szavaznunk, és majd meglátjuk, hogyan alakul a szavazás eredménye. Szeretnék köszönetet mondani a résztvevőknek és a magyar elnökségnek is, amellyel több alkalommal is találkoztam. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 10-án, kedden kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Mind a WTO, mind pedig az OECD szintjén kísérletet tettek a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó átfogó, minden gazdasági ágazatot felölelő nemzetközi előírások bevezetésére. A kétoldalú beruházási megállapodások által kínált jogi védelem fontos annak biztosítása tekintetében, hogy az üzleti vállalkozások bátorítást kapjanak a külföldi beruházásokkal kapcsolatos lépések megtételére, ami milliókba kerülhet. Az EU a közvetlen külföldi befektetések kedvezményezettje és kezdeményezője is. A későbbiekben fog kiderülni, hogy az Európai Unióban hatályban lévő, mintegy 200 kétoldalú beruházási megállapodás összehangolására irányuló lépés végül megoldja-e azt a problémát, hogy a nemzetközi jogon alapuló, kötelező erejű, kétoldalú beruházási megállapodásokkal kapcsolatos döntőbírósági ítéletek bizonyos módon a beruházóknak kedvező kötelezettségeket rónak a tagállamokra, ami az EU-Szerződés megsértése miatt indított jogsértési eljárásokhoz vezet. A közvetlen befektetés természetesen nem csodaszer, ahogy azt például Közép- és Kelet-Európa gazdasági átalakulásakor beharangozták. Noha az uniós beruházók közvetlen külföldi befektetési lehetőségeivel kapcsolatos nagyobb kiszámíthatóság üdvözlendő dolog, a beruházási politika lehetséges hátrányos vonatkozásait – például a helyi lakosságnak a kiszervezés és a termelés áthelyezése miatti elbocsátásoktól és bércsökkentéstől való félelmét – nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Hasonlóképpen egyértelművé kell tennünk a fejlődő országok számára, hogy a közvetlen külföldi befektetés csak abban az esetben tud javítani az életszínvonalon, ha teljesülnek az alapvető intézményi követelmények, például tiszták a tulajdonjogok, független a jogrendszer és stabil a politikai helyzet. Úgy vélem, ezzel az álhumánus fejlesztési támogatással kapcsolatban hiányzik az őszinteség.

09-05-2011

09-05-2011

HU


23. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke) Elnök. – A következő napirendi pont a politikai jelentőségű ügyekkel kapcsolatos egyperces felszólalások. Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Ma van a Schuman-terv bejelentésének 61. évfordulója. Számos hivatalos megemlékezést, ünnepséget és felvonulást rendeznek ennek megünneplésére. De ne hagyjuk, hogy az ünnepi hangulat elhomályosítsa a látásunkat, hogy ne vegyük észre azokat a problémákat, amelyekkel az EU jelenleg küzd. Először is felelnünk kell a következő kérdésekre: Összeegyeztethető-e a nemzeti érdek, amely a következő pénzügyi tervről szóló tárgyalások során megmutatkozott, az alapító atyáink által hangoztatott szolidaritással? Másodszor, összeegyeztethetőek-e Európa szellemiségével azok a kezdeményezések, amelyek visszafordítják az európai integrációt, mint például a legutóbbi, a schengeni térség korlátozására irányuló kezdeményezés? Végül pedig, nem jelent-e veszélyt ezen ambiciózus terv számára a jelenlegi euróövezeti válság és az annak kezelése során a tagállamok részéről tanúsított szolidaritás hiánya? Sajnos sokkal több példát is említhetnénk, amelyek rámutatnak az európai integráció válságára. Ezen az évfordulón azonban ragadjuk meg a lehetőséget, és gondolkozzunk el komolyan azon, mit tegyünk, hogy megállítsuk ezeket a romboló tendenciákat, és hogy a jövőben visszatérjünk a helyes, dinamikus integrációhoz. Újítsuk meg Európa szellemiségét Robert Schuman elképzelései mentén, hogy e közös projektünk során elért sikereinket ne kelljen kidobnunk az ablakon. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Európa napján a közösségi gondolatról szeretnék szólni. Az Unió életében a gazdasági kormányzásról szóló jogszabálycsomag új fejezetet jelent. Betartása és betartatása esetén az új gazdaságpolitikai irányítási rendszer végre felelős gazdaságpolitikára sarkallhatja az uniós tagállamokat. Ez azonban Európa stabilitásának csak az egyik feltétele. Aggasztó jelenség, hogy az utóbbi időben több tagállamban tapasztalható a demokratikus visszarendeződés. Egyes tagállami kormányok átlépnek a korábban sérthetetlennek tartott jogállami kereteken, korlátozzák a valódi demokrácia érvényesüléséhez elengedhetetlen sajtószabadságot. A demokratikus visszarendeződés elleni fellépésben az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak nyíltan fel kellene lépnie, mindez súlyos problémákhoz fog vezetni a jövőben, ha a Bizottság és a Tanács nem lép az uniós demokratikus deficit ellen. Köszönöm a figyelmet! Filiz Hakaeva Hyusmenova (ALDE). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió 976 milliárd eurót különített el a 2007–2013 közötti időszakra. Ennek az összegnek a nagy részét olyan programoknak ítélték oda, amelyek esetében az Európai Bizottsághoz kell támogatásért folyamodni. Egy bolgár tanulmány kimutatta, hogy a jóváhagyott projektek többségéhez kapcsolódó pénzeszközök három vagy négy európai országhoz kerültek, csupán néhány más ország részvétele mellett. A Bizottságnak sajnos nincs a birtokában az ezen eredmények és ezek okainak, illetve e programok hozzáadott értékének összefoglalása, és attól tartok, hogy ezért ezt nem is fogják figyelembe venni a következő pénzügyi keret kidolgozásakor. A Bizottság ígéretet tett arra, hogy e programok esetében alkalmazni fogja az átláthatóság és egyenlő bánásmód elvét. Ez azt is jelenti, hogy többet tesz a lehetőségek előmozdításáért és az információhoz való tisztességesebb hozzáférés biztosításáért.

87

88

HU


Meggyőződésem, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie a programoknak az érdekelt európai polgárok körében való népszerűsítése érdekében, ugyanakkor gondoskodnia kell az újonnan csatlakozó országok kedvezményezettjeinek szükségleteiről is. Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök asszony! A múlt héten találkoztam egy férfivel az otthoni, helyi templomomban, aki a fia emlékmiséjét intézte. A fiú tavaly, 37 évesen hunyt el rákban. Egyetlen szülőnek sem lenne szabad átélnie a gyermeke elvesztése miatti fájdalmat. Anyaként el sem tudok képzelni ennél rosszabbat. De több mint kétezer olyan szülő, fivér, anya és nővér él Cipruson, akik nap mint nap szenvednek ettől, és nem tudnak napirendre térni szeretteik sorsa felett. 1963–64-ben a társadalmi feszültség, majd Ciprus ezt követő, 1974-es török megszállása következtében kb. kétezer török és görög ciprusi tűnt el. Sorsukról azóta sem tudunk semmit. 1981-ben létrehozták az eltűnt személyek bizottságát, amelyet elsősorban európai uniós forrásokból finanszíroznak. A munka, amelyet e bizottság végez, eddig is sok család számára hozott békét. De még mindig túl sok tennivaló vár rájuk, hiszen még mindig több mint másfél ezer eltűntről tudunk. Felkérem a tisztelt Házat, hogy támogassa az eltűnt személyek bizottságának munkáját, és támogassa a 10. írásbeli nyilatkozatot, amely humanitárius célkitűzései mentén igyekszik nyugalmat, emlékezést és megbékélést hozni ezekbe a családokba. Michail Tremopoulos (Verts/ALE). – (EL) Elnök asszony! Ma van az Európa nap, ami azokra a célkitűzésekre emlékeztet bennünket, amelyekre az Európai Uniónak alapulnia kell: az európai intézményrendszer elmélyülése, a közös gazdaságpolitika, amelynek véleményem szerint a társadalmilag igazságos jólétet és a fenntarthatóságot kell prioritásnak tekintenie. Az euróval kapcsolatos megállapodás azonban alapjában véve rossz irányt jelez, mivel nem tesz mást, mint a hagyományos, ortodox gazdaságpolitikát erőlteti ránk. Az arra irányuló kísérletek, hogy a szociális állam megszorításaihoz kapcsolják az eurót, valamint a bérekre és nyugdíjakra nehezedő folytonos nyomás hosszú távon nem csak a politikai kohéziót rombolja le, de az európai eszményt is. Erre válaszul mi, Zöldek, a fenntartható jólétre vonatkozó megállapodást javasoljuk: integrált költségvetési konvergencia, egy valódi intervencionista és ambiciózus európai költségvetés, valamint a társadalmi és környezeti dimenzió központivá tétele. Ezért lehetőséget szeretnénk teremteni arra, hogy más irányba induljunk el. Arra azonban senkinek sincs felhatalmazása, hogy életeket megváltoztató döntéseket hozzon anélkül, hogy egyeztetett volna a polgárokkal. Az egyetlen megoldás a polgárokkal folytatott alapvető párbeszéd és a hozzájuk való közvetlen odafordulás. Az európai alkotmánnyal foglalkozók korábbi hajthatatlansága megakadályozott bennünket abban, hogy intézményesítsük az európai népszavazásokat. Találhatunk azonban alternatív megoldásokat, feltéve, hogy megvan az ehhez szükséges politikai akarat. Tartozunk ezzel Európának és Európa jövőjének. Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony! Ma van a jelentős, alulról szerveződő antifasiszta mozgalom győzelmének a 66. évfordulója, amelynek során 1945. május 9-én ledöntötték a Németország, Japán, Olaszország és szövetségeseik közötti fasiszta-imperialista tengelyt. Tisztelettel adózunk az elhunytak, a megkínzott munkások, a férfiak és nők előtt, akik azért harcoltak, hogy eltiporják a fasizmust a kommunista pártok keretei között, valamint a nemzeti szabadságharcosok és az antifasiszta mozgalmak előtt. A nép fasiszta-imperialista tengely elleni döntő győzelmének szervező erejét a kommunista

09-05-2011

09-05-2011

HU


pártok adták; a Szovjetunió embereinek hősies küzdelme változtatta meg a háború folyását, közel 20 millió halott, több ezer sérült, lerombolt és a földdel egyenlővé tett falvak és városok és a gazdaság tönkretétele árán. Arcátlanság a több millió halottal és sebesülttel, valamint a fasiszta és náci kegyetlenség görögországi és egyéb európai áldozatával szemben, hogy az Európai Unió igyekszik kitörölni és meghamisítani a történelmet azzal, hogy május 9-ét, a népek antifasiszta győzelmének napját az Európa Nap útszéli ünneplésévé változtatja, olyan nappá, amely az európai monopóliumokat élteti. Ma a munkásosztály és a nép alsó, szegény rétegei ismét a legrosszabb kapitalista válságok egyikétől szenvednek. A legnagyobb csapást szenvedik el a második világháború vége óta… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony! Az egyik londoni választóm tájékoztatott arról, hogy komoly vádak értek egy bizonyos Vladimir Perisic urat, akit Dr Vladmir De Rothschild néven is ismernek, és aki azt állítja magáról, hogy orvos és sebészspecialista. Perisic úr állítólag orvosilag nem képzett, nem szerepel a General Medical Council (Általános Orvosi Tanács) nyilvántartásában, és arra használja hamis orvosi bizonyítványát, hogy pénzt csaljon ki kiszolgáltatott emberektől. Állítólag azt is állítja, hogy találkozott David Cameronnal és meggyőzte az Egészségügyi Minisztériumot, hogy fontolja meg az állami egészségbiztosítási utalványrendszerre vonatkozó javaslatát. Ennek eredményeképpen a közelmúltban megjelent róla egy jóhiszemű cikk egy országos, vasárnapi lapban. Ez további hamis legalitást nyújthat neki, hogy becsapja a komoly orvosi ellátásra szorulókat. Ez a személy súlyos veszélyt jelenthet a lakosságra nézve. Perisic úr esetét ki kell vizsgálniuk a megfelelő egyesült királysági hatóságoknak, és amennyiben az állítások beigazolódnak, megfelelő módon fel kell lépni vele szemben. Ezenkívül az országos sajtó is dönthetne úgy, hogy hasznos szerepet kíván játszani az ügy felderítésében. Corneliu Vadim Tudor (NI). – (RO) Elnök asszony! Közismert tény, hogy ahol a Nemzetközi Valutaalap tisztségviselői felbukkantak, jelentős lázongások törtek ki. Ezek a despotikus bürokraták jelenleg egy olyan nevetséges megállapodást akarnak Romániára kényszeríteni, amelynek következtében az ország 400 kórházából 150–200-at bezárnának. Eddig 71 kórházat zártak be, amely ártatlan emberek halálát okozta. Az ok, ami miatt mindezekre állítólag szükség van, vérlázító. Ezek a kórházak állítólag nem jövedelmezőek. Mindazonáltal a világon sehol sem termelnek pénzt a kórházak, hiszen ők másféle előnyöket biztosítanak számunkra. E népirtáson felháborodva, büntető feljelentést tettem az IMF romániai képviselője, Jeffrey Franks, valamint helyi bérencei ellen. Az Európai Parlamenthez és az Egészségügyi Világszervezethez fordulok, hogy foglaljon állást ez ügyben, és akadályozza meg, hogy az Európai Unió egy tagállama emberirtó táborrá váljon. A „Nagy Pénz”, amely egy új világrendet igyekszik bevezetni, jelenleg bennünket irt, de holnap akár önök ellen is fordulhat. Bízom benne, hogy az IMF nem szeretne az al-Kaida helyébe lépni. Iuliu Winkler (PPE). – (HU) Mi, a romániai magyar nemzeti közösség tagjai a jövő Európáját a régiók és a közösségek Európájának képzeljük el, melyben otthonra lelnek a roma közösségek is. A Parlament elnöke ma, Európa napján úgy fogalmazott: „Ne sáncoljuk vissza magunkat belső köreinkbe, hanem egységben harcoljunk a kihívásokkal.”

89

90

HU


Aggodalommal követem az Erdélyben kirobbant ellentéteket, ahol helyi kisközösségek a feszültség, a zaklatás vagy éppen a félelem hatására befelé fordulnak, kirekesztve a velük együtt élő közösségeket. Egy európai régióban egyértelmű: a roma közösség jövője nem rövidlátó részintézkedésekben, hanem jövőbe néző, szolidaritásra és párbeszédre épülő európai cselekvésben rejlik. A magyar elnökség irányítása alatt készülő roma integrációs stratégia a jövő Európáját teremtheti meg a roma közösségek számára is. A Bizottság, a Parlament, a tagállamok, az illetékes hatóságok és minden érintett helyi közösség, mindannyiunk felelőssége, hogy ez valósággá váljon. Ioan Enciu (S&D). – (RO) Elnök asszony! Az egészségügyi szolgáltatások jelenlegi román kormány által javasolt reformja azon ellenreformok sorozatát folytatja, amelyek lassan, de biztosan valódi szociális katasztrófa felé vezetik ezt az országot. A bukaresti Boc-kormány által javasolt úgynevezett egészségügyi reform mögötti szándék az, hogy kórházakat zárjanak be, csökkentsék az orvosi felszerelésekre szánt beruházásokat, valamint nővéreket és orvosokat tegyenek munkanélkülivé, amelyek mindegyike drasztikus intézkedésnek számít egy olyan orvosi szolgáltató rendszer ellen, amely már most is krónikus forráshiánnyal küzd. Románia az orvosi szolgáltatások mennyisége és minősége tekintetében az utolsó helyen áll európai liga tabelláján. Az egészségügyi szolgáltatások még erősebb megnyirbálása súlyos támadás az emberi élet és integritás ellen. A Boc-kormány által javasolt úgynevezett egészségügyi reform közvetlen támadás az EU Alapjogi Chartája által biztosított jogok ellen. Románia állampolgárainak nevében felszólítom az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel és akadályozza meg ezeket az embertelen, emberek életét és jogait veszélyeztető intézkedéseket. Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony! A megállapodás, amelyet a múlt héten sikerült megkötni a palesztinoknak, vagyis a Fatah és a Hamasz magas rangú képviselőinek, és amelyben az új, átmeneti egyiptomi kormány is aktívan közreműködött, új lehetőségeket nyit meg egy valódi, a kölcsönös elismerés elvére épülő, békét és együttélést célzó palesztin-izraeli párbeszéd újrakezdése, vagy inkább megkezdése előtt. Remélem, hogy az izraeli kormány helyesen fogja értékelni a lehetőséget, amelyet ez a palesztin megállapodás magával hoz. Helytelen kételkedni a palesztin egyesítés és a demokratikus választásokról szóló megállapodás jelentette hozzáadott értékben. Ezért Netanyahu miniszterelnök nyilatkozatai, miszerint a Ramallah-i hatóságoknak választaniuk kell Izrael és a Hamasz között, nem kedveznek sem a békének, sem a megoldás megtalálásának, sem azon projekt megvalósításának, hogy a két állam a kölcsönös tisztelet szellemiségében egymás mellett éljen. Az volna a jó, ha az arab világban jelenleg zajló demokratikus változások szilárd alapot biztosítanának a biztonság, az egymás mellett élés és a fejlődés új struktúráinak. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök asszony! Ismét a litvániai lengyelek igen fájdalmas helyzete miatt emelkedtem szóra. Ebben az országban a lakosság csupán 7%-a lengyel, bár számuk bizonyos területeken természetesen nagyobb. Igen kiábrándító, hogy 2004. előtt, mielőtt még Litvánia csatlakozott volna az Európai Unióhoz, a lengyel kisebbségnek több joga volt, mint most. Paradox módon visszalépés történt, különösen az oktatásügyben, a vezetéknevek lengyel írásmódja terén és a Litvániában élő lengyelek jogaival és kiváltságaival

09-05-2011

09-05-2011

HU


kapcsolatban. Úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek – amely nagyon helyesen szót emel a különböző etnikai kisebbségek érdekében úgy Európában, mint nemzetközi viszonylatban – a Litvániában élő lengyel kisebbségért is ki kell állnia. Tatjana Ždanoka (Verts/ALE). – Elnök asszony! Arra irányuló kérelmemet, hogy egy percben felszólhassak a szavazáshoz és a szavazáson jelöltként való induláshoz való demokratikus jog Spanyolországbeli visszavonásáról, múlt szerdán küldtem meg a titkárságra, akkor, amikor a Legfelső Bíróság a spanyol kormány kérésére betiltotta az Eusko Alkartasuna és az Alternatiba két törvényes párt részvételével létrejött Bildu választási koalíciót, valamint eltiltott több független jelöltet is. „A Baszkföldi Békefolyamat Felé” Baszk Barátságcsoport tagjaként egyik aláírója voltam annak a nyilatkozatnak, amelynek célja, hogy felkérjék a spanyol kormányt, hogy vizsgálja felül álláspontját és tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a május 22-i választások során tiszteletben tartsák a demokratikus elveket. Mindeközben múlt pénteken a spanyol alkotmánybíróság határozata értelmében a Bildu megkapta az engedélyt, hogy indulhasson a választásokon. Rendkívül üdvözlöm ezt a döntést, és szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy a május 22-i, baszkföldi választások a demokrácia és a választási jog nemzetközi normáinak megfelelően fognak zajlani. Rui Tavares (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! A Parlament menekültekkel kapcsolatos előadója vagyok, és azt mondhatom, hogy ez a küldetés mostanában igen lehangoló, mi több, hátborzongató. Múlt hónapban tájékoztattam a tisztelt Házat több mint 100 menekült Lampedusa partjainál bekövetkezett haláláról, és most, hogy még magunkhoz sem tértünk a Líbiát elhagyó 600 menekült eltűnésének hírétől, a tudomásunkra jutott, hogy több mint 60-an vesztették életüket az Észak-atlanti Szervezet (NATO) hajóinak és néhány európai flotta szeme láttára. Ne gondoljuk, hogy semmit sem tehetünk az efféle tragédiák ellen. Rengeteget tehetünk, amit meg is kell tennünk, és aminek megtételére általunk aláírt nemzetközi egyezmények köteleznek bennünket. A maradék 20 másodpercben három példát említenék. A Tanácsnak le kell zárnia a menekültek áttelepítésével kapcsolatos együttdöntési eljárást, amelyet e Parlament megszavazott, és amely ilyen esetekben alkalmazandó válságmechanizmusokról is gondoskodott. Javaslatot kell benyújtani egy olyan humanitárius folyosó kialakítására, amelyen keresztül elhagyhatnák Líbiát az ENSZ menekültügyi főbiztosa által menekültként elismert személyek, a NATO-nak pedig teljesítenie kell az 1973-as határozat szerinti feladatát, a civilek védelmét, ami azt jelenti, hogy a nyílt tengeren menekítenie kell az embereket. A segítség elmulasztása, ne feledjük, bűncselekmény, amelynek a mi nevünk alatt nem lenne szabad bekövetkeznie. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Az európai választásokról készült Duff-jelentés végül nem került fel a mostani ülés napirendjére. Használjuk ki hát ezt az alkalmat arra, hogy átgondoljuk, majd a jövő hónapban utasítsuk el. A nemzetek fölötti lista elképzelése abszurd. Számos kérdést vet fel: miért szavaznának a szlovák, német vagy olasz választók olyan jelöltekre, akiket tolmács nélkül meg sem értenek? Hogyan fogja aztán a választott európai parlamenti képviselő képviselni a választóit, ha el sem tudja olvasni az általuk írt leveleket? Hányszor fog egy görög európai parlamenti képviselő találkozni szlovák szavazóival? És miről fognak beszélni? Ezenkívül csak a nagy tagállamok élveznék egy páneurópai lista előnyeit. E jelentés elfogadása igazolna

91

92

HU


minden olyan euroszkeptikus állítást, miszerint az Európai Unió egy multinacionális állammá válás ambícióit dédelgeti. Ez megkérdőjelezné e Parlament demokratikus legitimitását, és csak még jobban elidegenítené az embereket az európai projekttől. Spyros Danellis (S&D). – (EL) Elnök asszony! Arról szeretnék beszélni, hogy biztosítani kell az éghajlati alap átláthatóságát és hatékonyságát. Az éghajlatváltozásról szóló cancúni tárgyalások egyik legkézzelfoghatóbb eredménye a zöld éghajlat-változási alapról született megállapodás volt, amely eddig páratlan, 100 milliárd dolláros finanszírozásban részesült. Míg az ENSZ keretében létrehozott ideiglenes bizottság igyekszik végleges formába önteni az alapot, hogy azt az év végén Durbanban véglegesen is jóváhagyhassák, még mindig vannak megválaszolatlan kérdések ennek az egyedülálló és rendkívül jelentős eszköznek a mikéntjével kapcsolatban. Ennek az alapnak egy gondosan tervezett eszköznek kell lennie, amely hatékonyan tudja majd finanszírozni a fejlődő világ éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását. Mindazonáltal, mind a közösségi kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) elleni közelmúltbeli támadások, mind a Transparency International nemrégiben kiadott jelentésében szereplő, az éghajlatvédelmi finanszírozással kapcsolatos korrupcióról szóló információk okot adnak az aggodalomra, nemcsak azért, mert óriási pénzösszegek forognak kockán, hanem azért is – és ez még fontosabb –, mert egy olyan globális küzdelem van veszélyben, amely esetében – minden mástól eltérően – nincs lehetőség újabb próbálkozásokra. Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony! Antall József 1990-ben minden magyar miniszterelnökének nevezte magát, beleértve a Magyarországon kívül élő magyarokat is. Ma, Orbán Viktor még tovább ment. Új alkotmányt fogadtak el, amely egy egységes, minden magyart felölelő magyar nemzet eszménye mellett kötelezi el az országot, amely alatt minden olyan személyt kell érteni, állampolgárságtól függetlenül, aki a magyar etnikai csoportba tartozik. A nemzetközi joggal ellentétben, amely szerint egy nemzeti kisebbség segítése és védelme mindig annak az államnak a felelőssége, ahol az adott kisebbség él, ez az alkotmány azt is kimondja, hogy Magyarország felelős a külföldön élő magyarok sorsáért. Az új magyar alkotmány azokat az erőfeszítéseket is támogatja, hogy a külföldön élő magyar kisebbségek kollektív, etnikai alapokon nyugvó autonómiát szerezzenek. A magyar alkotmány rendelkezései módot adhatnak arra, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe és feszültséget keltsenek Magyarország és a környező országok között. Ez nem fér össze a demokratikus Európa szellemiségével. François Alfonsi (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony! Szeretném kifejezni megkönnyebbülésünket, hogy a spanyol alkotmánybíróság határozatát követően a Bildu koalíció által állított lista részt vehet Baszkföld demokratikus választásán. Ez a határozat fellebbezési eljárás keretében született. Vagyis megdöntötte a legfelső bíróság ítéletét, amely ismét megtiltotta a baszk nacionalista baloldal választásokon való részvételét. Elfogadható lett volna, ha az Európai Unió szívében megfosztották volna a polgárokat attól a joguktól, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akiket támogatni szeretnének? Spanyolország szerencsére úgy döntött, hogy megáll, és nem halad tovább ezen az európai demokrácia számára oly veszélyes úton. Ennek csak örülhetünk, és fel kell szólítanunk a Bildut, hogy váltsa valóra a célkitűzéseit, amelyek mellett elkötelezte magát: amellett, hogy véget kell vetni mindenféle politikai erőszaknak Baszkföldön és fel kell oszlatni az ETÁ-t. Új politikai légkör van mostanában kialakulóban. A párbeszéd nem egyszerű, de a béke iránti vágy egyértelműen kifejezésre jutott. Szeretném, ha az Európai Parlament továbbra is szorosan figyelemmel kísérné ezt a fontos fejleményt, mert Baszkföld Európa szívében

09-05-2011

09-05-2011

HU


található. Lényegbevágó Európa számára, hogy ez a békefolyamat, amely az észak-írországi után 10 évvel következett be, támogatást kapjon és mehessen tovább a maga útján. Catherine Stihler (S&D). – Elnök asszony! 12 éve teszek fel folyamatosan egy kérdést a Bizottságnak és a Tanácsnak, de nem kapok rá választ, mondván, hogy a kérdés hipotetikus. Csütörtökön Skócia népe az urnákhoz vonult a skót parlamenti választásokon, amelyen a Skót Nemzeti Párt nyerte el a mandátumok túlnyomó többségét. Most már tehát nem az a kérdés, hogy mi lenne „ha” népszavazást tartanának a skót függetlenségről, hanem inkább az a kérdés, „mikor” tartják azt. Ezen új körülmények között kérdezem újra a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ha egy jelenlegi uniós tagállam egy része úgy döntene, hogy el kíván szakadni, az új állam uniós tag maradna-e, vagy újra kérelmeznie kellene a tagságot. Skócia népe egyértelmű választ érdemel erre az egyértelmű kérdésre. Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök asszony! Azokról a tüzekről szeretnék szólni, amelyeket az otthonom – Donegal – környékén és Írország más területein szenvedtünk el a múlt hétvégén, amelyek erdőket, termőföldeket, kerítéseket és vadállatokat pusztítottak. Szeretnék elismeréssel adózni a tűzoltóságnak, akik éjt nappallá téve dolgoztak három napon át, valamint a fegyveres erők embereinek – mindazoknak akik a terepen, vagy a helikopterekről végezték a munkájukat. Minden erejükkel azon voltak, hogy megfékezzék a tüzet. Erőt adott a helyi közösség reakciója – fiatalok, gazdák, üzletemberek jöttek segíteni a rendőrséggel és a polgári védelmi erőkkel egyetemben. De tanulnunk kell az esetből. Ki kell dolgoznunk egy veszélyhelyzeti tervet, hogy hasonló esetekben egyetlen perc se vesszen kárba. Mindenesetre azért mondtam el mindezt, hogy köszönetet mondjak mindazoknak az embereknek. Monika Smolková (S&D). – (SK) Elnök asszony! Száz évvel ezelőtt atyáink a nyolcórás munkanapért, a méltóságteljes életért és jobb munkakörülményekért küzdöttek. A munka törvénykönyve a jogszabályok azon része, amely révén egy állam az alapvető szociális jogok rendszerét biztosítja a munkavállalóknak. A jelenlegi szlovák kormány a munka törvénykönyvének olyan módosítását készíti elő, amely a munkaidőt heti 56 órára, míg a túlórát a jelenlegi 400 óráról 560 órára emelné. Ezenkívül hátrányos helyzetbe hozza a munkavállalókat, bizonytalanságot teremt azok számára, akik foglalkoztatásban állnak, valamint csökkenti az állás nélkül maradtak anyagi támogatását. Paradox módon az új szabályok a munkaadók számára is destabilizáló hatásúak. A szakszervezetek az utcára vonultak, hogy hangot adjanak a munka törvénykönyvének módosításával kapcsolatos ellenvéleményüknek. Az Európai Unió a szegénység elleni küzdelem évének nyilvánította 2010-et. Egész Európa a szegénység ellen harcol. A szlovák kormány ezzel a munkatörvénykönyvvel tovább táplálja a munkanélküliséget és tovább növeli a szegénységet.

93

94

HU


Ramon Tremosa i Balcells (ALDE). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék beszámolni a kubai emberi jogi aktivista, Juan Wilfredo Soto García vasárnap bekövetkezett haláláról, és egyben szeretném őszinte együttérzésemről biztosítani a családtagjait. A kubai kormány hivatalos története az, hogy a halálát hashártyagyulladás okozta, de Kubán belüli másként gondolkodók szerint Juan Soto halálát az okozta, hogy Castro kommunista rezsimjének rendőrei megverték. Guillermo Fariñas, az emberi jogok védelméért odaítélt Szaharov-díj tavalyi díjazottja a kubai rezsimet és különösen a Kommunista Párt első titkárát, Raúl Castrót vádolja Juan Soto halálával. Valószínű, hogy Raúl Castro arra bátorította követőit, hogy alkalmazzanak erőszakot az ellenzék ellen a Kubai Kommunista Párt nemrég véget ért hatodik kongresszusán, így a kubai másként gondolkodók őt tartják felelősnek ezért a legutóbbi gyilkosságért. Szeretném elítélni Juan Soto García halálát, és lerántani a leplet a kubai szabadság és demokrácia hiányáról. Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mint tudják, a leginkább rászorulók megsegítését célzó európai élelmiszersegély-programot 1986 kivételesen hideg telén indították el sürgősséggel az Európai Unióban, amelyet aztán a következő évben belefoglaltak a közös agrárpolitikába. Ez a program életbevágóan fontossá vált 13 millió olyan európai polgár számára, akiknek nagyon bizonytalan a munkahelyük. Jótékonysági adakozással és szociális szolgáltatásokkal enyhíti az élelmiszerre szánt költségvetésük terheit, és évente európai polgáronként egy eurónyi segélyből gazdálkodik. Az Élelmiszerbankok Szövetségével, a Secours populaire-rel, a Vöröskereszttel és Franciaországban a Restos du Coeur-rel együtt én magam is aggódom e program jövőjéért, miután az Európai Bíróság megkérdőjelezte a KAP keretéből történő finanszírozás jogszerűségét. Parlamentünk gyakran hangsúlyozza az élelmiszerhez való jog alapvető természetét. Intézményeink 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították. A jogi egyértelműség hiányát használni kifogásként egy értékeit már bizonyított élelmiszersegély-program felszámolása érdekében – ahogy arra néhány tagállam törekszik – katasztrofális lenne, nemcsak az érintett emberek, hanem Európa hitelessége és a róla kialakult kép szempontjából is. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy hozza meg a program védelméhez, megőrzéséhez és megerősítéséhez szükséges politikai intézkedéseket. Iliana Malinova Iotova (S&D). – (BG) Elnök asszony! A romániai határellenőrző szervek már több mint tíz napja jogszerűtlenül tartanak fogva egy bolgár halászhajót és a kapitányát, Hristo Spasovot, akit a Fekete-tenger romániai partjaitól 20 mérföldre keletre fogtak el, amely az ország fennhatóságán kívül eső terület. Az Európai Unió vizeihez és erőforrásaihoz való egyenlő hozzáférés a közös halászati politika egyik alapelve. Ezt az alapelvet a 2371/2002/EK tanácsi rendelet is megerősíti. Bulgária és Románia uniós csatlakozását követően mindkét ország tengeri területei a páneurópai felségvizek részét képezik, és a rendeletek közvetlenül alkalmazandóak a két ország saját nemzeti jogszabályaiban.

09-05-2011

09-05-2011

HU


A bolgár hatóságok megküldték a román félnek a szükséges dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a hajó szerepel az Európai Unió nyilvántartásában és rendelkezik minden engedéllyel arra, hogy halásszon a Fekete-tengeren. Ennek ellenére a román fél részéről semmilyen előrelépés nem történt. Az egyetlen válasz az volt, hogy csak a román jogszabályok és az ország alkotmánya alkalmazandó. Mély aggodalmunknak szeretnénk hangot adni azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió vizeihez való egyenlő hozzáférés továbbra is óriási gondot jelent a halászoknak. Felszólítjuk tisztelt román képviselőtársainkat és a Bizottságot, mint a Szerződések őrét, hogy közvetítőként avatkozzanak be az ügy megoldása érdekében. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony! Tegnap a második világháború végére emlékeztünk, ma pedig az Európa Napot ünnepeljük. El kell mondani, hogy az Európai Unió egy rendkívül jellegzetes és egyedülálló modell, amely elsősorban a demokrácián és az Európai Unió nemzeteinek egymás mellett élésén alapul. Most, amikor egy ilyen fontos évfordulóra emlékezünk, meglehetősen csüggesztő számunkra, hogy alig néhány nappal ezelőtt a magyar parlament, és azt követően Magyarország köztársasági elnöke aláírt egy olyan alkotmányt, amely szembemegy a demokrácia alapelveivel. Ez már csak azért is szerencsétlen eset, mert jelenleg a magyar kormány és Magyarország mint ország tölti be az Európai Unió elnöki tisztjét. Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, lábbal tiporja az alapvető demokratikus elveket. Nemcsak, hogy elutasította az ellenzékkel való együttműködést országa alaptörvényének elfogadása során, de – az alkotmány megalkotásának körülményei folytán – alapjaiban aláásta a kisebbségek jogait és megingatta az európai uniós tagállamok közötti jószomszédi kapcsolatokat. Ezért remélem, hogy a velencei bizottság eredményeit továbbítani fogják egy európai parlamenti állásfoglalás elfogadása érdekében, amely kinyilvánítaná, hogy a Fidesz-kormány árt Magyarországnak. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök asszony! Minden év május 9-én megünnepeljük az Európa Napot, és én most szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden jót kívánjak minden európai polgárnak. Robert Schuman, francia külügyminiszter 1950. május 9-i nyilatkozatában jelezte, hogy Európa nem egyszerre és nem egyetlen terv alapján fog felépülni, hanem olyan különleges vívmányok mentén, amelyek elsősorban valódi szolidaritást fognak teremteni. A Schuman-terv célja az volt, hogy egyesítse a piacokat, korszerűsítse és bővítse a szén- és acéltermelést, valamint hogy jobb és egyenlő életszínvonalat teremtsen az ezekben az ipari ágazatokban dolgozó munkások számára. Ma a tagállamok gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néznek szembe, amely körülmények között nagyobb szükség van szolidaritásra és az Európai Unió alapelveinek tiszteletére, mint valaha. Követelem, hogy számolják fel a román és a bolgár munkások szabad mozgását gátló akadályokat. Továbbá kérem a tagállamokat, hogy támogassák az új iparpolitikát és az új innovációs politikát, amelyek képesek az európai polgároknak tisztes megélhetést biztosító, új munkahelyeket teremteni. Kinga Göncz (S&D). – (HU) Ha eredményt akarunk elérni a romastratégiában, egyszerre kell javítani az oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi, lakhatási helyzetet és fölvenni a harcot a romaellenesség, a gyűlöletbeszéd, a romákat sújtó diszkrimináció ellen. Egyik sem lehet eredményes, ha a másikat figyelmen kívül hagyjuk. A Bizottság romastratégiája csak az egyik oldalra, a szociális tennivalókra figyel, ott is elsődlegesen a tagállamokra hárítja a felelősséget. Sajnálatosan alig említi a romaellenesség

95

96

HU


elleni fellépés szükségességét, a kérdés emberi jogi dimenzióját. Nem szólalt meg a Bizottság akkor, amikor Magyarországon heteken keresztül paramilitáris csoportok tartották félelemben a roma lakosokat Gyöngyöspatán, és a magyar kormány csak akkor lépett, amikor a feszültség, a provokáció erőszakba torkollott. Félő, hogy amennyiben Európa nem hajlandó a bizottsági közleményben említettnél nagyobb szerepet vállalni a romák helyzetének javításában, a hasonló helyzetek meg fognak ismétlődni. Most még nem késő változtatni. Szeretnénk hallani Viviane Reding biztos asszony megszólalását ezekben az ügyekben. Teresa Riera Madurell (S&D). – (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A figyelmüket szeretném kérni és emlékeztetni szeretném önöket, hogy az idei évet a Kémia Nemzetközi Évévé nyilvánították, így emlékezve Marie Curie-re, aki pontosan 100 évvel ezelőtt kapott kémiai Nobel-díjat. A „Kémia – az életünk, a jövőnk” szlogennel igyekeznek tudatosítani a társadalomban, milyen módon járul hozzá a kémia a jólétünkhöz. A kémia tette lehetővé a vakcinák és az antibiotikumok létét, amelyek megkétszerezték várható élettartamunkat, és ugyancsak kulcsszerepet játszik az új energiaforrások kifejlesztésében és az élelmiszerek javításában. A vegyipar ezenfelül stratégiai ágazat Európában, amelyben 25 000 vállalat tevékenykedik, közvetve vagy közvetlenül ötmillió embernek adva ezzel munkát. Nekünk itt a Parlamentben ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy sikerre vigyük a Kémia Nemzetközi Évét, mert, ahogy Marie Curie mondta, „most van itt az ideje, hogy többet értsünk, és így kevésbé féljünk”. Az idei év ünnepe remek alkalom e tanács megfogadására. Elnök. – Ezzel vége az egyperces felszólalásoknak. 24. Erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont a Kriton Arsenis által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében benyújtott jelentés, az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről (2010/2106(INI)) (A7-0113/2011). Kriton Arsenis, előadó. – (EL) Elnök asszony, biztos úr! Az erdők mindannyiunk számára fontosak, mindenkinek ebben az ülésteremben és minden európai polgárnak Európa minden szegletében. Az erdők identitásunk részét képezik. Használjuk őket szabadidős és foglalkoztatási célokra egyaránt; mégis, az erdők mindannyiunk számára, Európa minden területén mást jelentenek. Ha egy észak-európai a mediterrán erdőkbe látogat, azt hiheti, hogy sok olyan terület, amelyet mi a földközi-tengeri térségben erdőnek nevezünk, valójában szavanna vagy park, hiszen nem helyszíne semmilyen termelőtevékenységnek. Vagy fordítva, ha valaki a Földközi-tenger mellől Észak-Európa erdeibe téved, azt gondolhatja, hogy az ottani erdők sokkal inkább ember által „gyártottak” semmint természetesek, hiszen jelentős termelési tevékenység színterei. Ezek az erdők azonban, amelyek olyannyira mást jelentenek minden egyes európai ember és minden európai terület számára, ugyanazzal a fenyegetéssel néznek szembe: az éghajlatváltozással. Az éghajlatváltozás egyre több erdőtűzzel, egyik országról a másikra terjedő, egész fajokat veszélybe sodró betegségekkel és a szélsőséges időjárási körülmények

09-05-2011

09-05-2011

HU


által okozott katasztrófákkal fenyegetik az európai erdőket. Mindezek a hatások földrajzi területenként eltérőek ugyan, de túlmutatnak az országhatárokon, és azokat az Európai Unió segítségével kell orvosolni. Ma a vitát folytatjuk le, két nap múlva pedig szavazni fogunk az erdők védelméről szóló európai parlamenti jelentésről. Ezt a jelentést a kezdetektől fogva az egyetértés alakította, és az egyes országok és képviselőcsoportok tagjainak együttműködésével készült. Amikor bizottsági vitára került, 50 kompromisszumos módosítás formálta tovább, minden képviselőcsoport és európai terület hozzájárulásával. Ezért biztos vagyok benne, hogy ez a jelentés a Parlament arra vonatkozó véleményét képviseli, hogy miként segíthetnénk az erdőkön és hogyan segíthetjük közösségeinket abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozáshoz. Mit kérünk ebben a jelentésben? Azt kérjük a Bizottságtól, hogy folytassa az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és az erdők éghajlatváltozástól való védelméről szóló fehér könyvvel kapcsolatos munkát, új rendeletet szeretnénk a régi helyett mind az erdőtüzek megelőzésével, mind az erdők állapotára vonatkozó információkkal kapcsolatban, valamint a közös agrárpolitika második pillérén belül több támogatást kérünk az erdők számára. Országaink területének 42%-át teszik ki az erdők, a KAP támogatásaiból mégis csupán 1%-ot kapnak. Szeretnénk lehetőséget kapni állami szervezetek finanszírozására, szeretnénk fenntarthatósági követelményeket a fabiomassza energiahordozóként való felhasználása tekintetében, és végül szeretnénk proaktív, életképes, az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó erdőgazdálkodást. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony! E jelentés szerepe, hogy újra megnyissa az erdők európai szintű védelméről szóló vitát. Az erdővédelmi tevékenységek és az erdészeti információk közrebocsátása egyaránt az európai intézmények és a tagállami hatóságok együttműködésén alapulnak. Szeretném kiemelni a jelentés 23. cikkét, amely az illegális fakitermelés elleni fellépésre szólít fel. Meg kell említenem, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtása életbevágóan fontos az európai biológiai sokféleség megőrzéséhez. E folyamat végig viteléhez további pénzügyi forrásokra és a jogszabályi korlátok megszüntetésére van szükség. Ösztönözni kell az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokat, különösen a multinacionális projektek keretében. Szintén üdvözlöm az erdészeti ágazatban foglalkoztatottak képzési programjainak megszervezésére irányuló kezdeményezést. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Csak két rövid megjegyzést szeretnék tenni e természeténél fogva hatalmas témával kapcsolatban. Elsőként szeretném felhívni a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek jelenleg számtalan erdei ökoszisztémát sújtanak. Többek között megemlíteném az invazív, idegen fajok elterjedését, a kártevőket és az erdőtüzeket. A bizonyítékok szerint e tényezők némelyike időről időre újra megjelenik, különösen a konvergenciarégiókban. Szükség van egy szigorú tanulmányra, amely felméri ezek hatását, valamint azt, hogy mi volna a legjobb módja annak, hogy ellenállóbbá tegyük erdeinket a biotikus és abiotikus fenyegetések e csoportjával szemben. E célból elegendő pénzügyi forrást kell biztosítani az uniós programokon és támogatási intézkedéseken keresztül az erdők ökológiai állapotának és az erdei növényzet egészségi állapotának értékelésére és újraosztályozására, ideértve az őshonos fajokat és az elegyes erdőket előnyben részesítő újraerdősítést, valamint az erdők ellenálló képességét és a biológiai sokféleséget.

97

98

HU


Másodsorban szeretném felhívni a figyelmet a természeti adottságok, és ebből kifolyólag az Európában előforduló erdei ökoszisztémák rendkívül nagymértékű különbözőségére. Ezeket fel kell ismerni és értékelni kell: értékelni kell többfunkciós mivoltukat, valamint a bennük rejlő munkahely-teremtési és fejlesztésösztönzési lehetőségeket. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony! Az éghajlatváltozás európai erdőkre gyakorolt hatásairól szóló legfrissebb tanulmányok szerint az erdei ökoszisztémák egy sor sajátos, regionális válasszal rendelkeznek. Az a képesség, hogy mennyire tudunk megküzdeni a várt problémák különböző típusaival és mennyiségével, függ a regionális természeti adottságoktól (a hegyvidékek például más problémákkal szembesülnek, mint az alacsonyan fekvő, sík vidékek), az erdei növényzet fiziológiai érzékenységétől, attól, hogy az egyes ökoszisztémák milyen mértékben fejlesztették ki saját alkalmazkodóképességüket, de függ a várt éghajlatváltozás intenzitásától (például Közép- és Kelet-Európában az előrejelzések szerint a világátlagnál másfélszer nagyobb lesz a változás) és attól is, hogy milyen technikai lehetőségek állnak majd az erdészet rendelkezésére ahhoz, hogy lépéseket tegyen az alkalmazkodás érdekében, például oly módon, hogy az ellenálló fák javára megváltoztatja a fajták összetételét. Az erdők védelmét és alkalmazkodóképességét segítő intézkedések megtervezésekor ezért rendkívül fontos a sajátos helyi és regionális jellegzetességek figyelembevétele, valamint a védett élőhelyekre jellemző tényezők tiszteletben tartása. Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony! Örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma délután. Képviselőtársaim és én ma először beszéltünk az Ír Nemzetgyűlésben – a Dáilban – az Európa Napról, így hát ebből a szempontból történelmi nap a mai. Az előttünk fekvő téma teljességgel életbevágó, hiszen az erdőknek óriási szerepük van, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Sokat hallunk az olyan kiemelt témákról, mint a megújuló energia stb., amelyek bizonyára fontosak, ám az erdők ennél sokkal több figyelmet érdemelnek, mivel egy erdő kinevelése sokáig tart, ezért védeni és segíteni kell azokat. Szükség van kutatásokra, különösen az erdőtüzek korlátozásának módjait illetően. Nyugtalanító a felismerés, hogy egyetlen meggyújtott gyufaszál több ezer hektárnyi, gyönyörű erdőt pusztíthat el. Abban is egyetértek az előadóval, hogy nem elég a KAP 1%-át fordítani erdőtelepítésre. A mi parlamentünk a következő években szeretné növelni Írországban az erdő borította területeket, és a KAP-on keresztüli támogatás növelése bizonyára ésszerű és megtérülő lenne. Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Azzal szeretném kezdeni ezen a késői órán, hogy köszönetet mondok az előadónak, Arsenis úrnak, elkötelezettségéért és az erdők védelméről és az erdészeti információcseréről szóló jelentés elkészítésébe fektetett munkájáért. Ugyancsak köszönet illeti az álláspontjukat ismertető bizottsági tagokat is értékes közreműködésükért. A Bizottság bejelentette abbéli szándékát, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló 2009. évi fehér könyvvel összefüggésben zöld könyvet kíván kiadni az erdők védelméről és az erdészeti információcseréről. Ezt 2010 márciusában fogadták el. A zöld könyv megnevezte az erdők különböző társadalmi-gazdasági és környezeti funkcióit és a következő évtizedekben előttük álló kihívásokat. Ezenkívül felülvizsgálta az erdészeti információcsere jelenlegi európai rendszerét is. Legfontosabb eleme azonban az volt, hogy

09-05-2011

09-05-2011

HU


felszólította a Parlamentet és a Tanácsot, valamint az összes többi érintettet is, hogy fejtsék ki véleményüket az erdővédelemről, az erdészeti információcseréről és az előrevezető útról, hogy az EU hozzáadott értéket biztosíthasson a tagállami szinten és az Európa-szerte szélesebb körben zajló munkához. A vezérelv a tagállami hatáskörök és a szubszidiaritás tiszteletben tartása volt, ugyanakkor azt is vizsgálta, miként tudna az EU a legjobb módon hozzájárulni annak biztosításához, hogy az erdők funkcióinak védelme megvalósuljon és az ehhez szükséges információk rendelkezésre álljanak. Az elmúlt év egyeztetésekben gazdagon telt, és a Tanács következtetései az érintettekkel folytatott konzultáció eredményeivel együtt már részét képezi a Bizottság következő lépésekről alkotott elképzelésének. Annak ellenére, hogy hosszú vita folyt arról, vajon szüksége van-e az EU-nak erdészeti politikára vagy sem, nagy örömmel látom, hogy az erdők gazdasági, társadalmi és környezeti funkciónak értékelése egyaránt szerepelt az érintettek és a Tanács álláspontjában, és úgyszintén evidenciaként van jelen a Kriton Arsenis által készített jelentésben is. Hasonlóképpen nagyon nagy szükség van az összevethető információk cseréjére is számos olyan erdészeti témában, mint például a foglalkoztatás, a készletek, a biomassza, az erdőtüzek, a talaj és az erdők szén-dioxid-megkötő képességével kapcsolatos információk és tendenciák, az erdők egészsége, a biológiai sokféleség és a vizek védelme, és minden intézet nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megtalálja az ennek eléréséhez szükséges eszközöket. Már a Parlament jelentése előtt elkezdtünk együtt dolgozni a tagállamokkal, hogy továbbfejlesszük és még világosabban meghatározzuk az uniós szinten szükséges, pontos információkat. A jelentés az e munkára való összpontosításban is segítségünkre lesz. Amint az információszükségletek világossá váltak, újabb szakaszt kell kidolgoznunk. A következő év során gondosan fogunk munkálkodni mindkét téren, elkerülve az erdészeti területen tett egyéb erőfeszítések átfedéseit. A lényeges, hasznos és összevethető információkkal felszerelkezve a közeljövőben jobban képesnek kell lennünk arra, hogy hozzáadott értéket biztosítsunk az EU számára az erdészettel kapcsolatos társadalmi-gazdasági és környezeti kérdések terén, ily módon kikövezve az EU előtt az utat az arra irányuló segítségnyújtás terén, hogy az erdők kifejthessék mindannyiunk számára oly sokféle kedvező hatásukat. A Bizottság most részletesen tanulmányozni fogja ezt a jelentést, majd teljes mértékben mérlegelni fogja az erre, valamint a Tanács következtetéseire és az érintettek álláspontjára adott válaszainkat. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az erdők védelméről szóló jelentés az erdők fakitermelés miatti hanyatlásával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás miatt további veszteségekkel kell számolnunk, az európai erdészet bonyolult és kockázatos helyzetben találja magát. Egyes tagállamok (pl. Németország és Ausztria) kiegyensúlyozott erdészeti politikát folytat. Sok ország azonban – különösen az újabb tagállamok, mint például Csehország is – teret enged a fenntarthatatlan erdőgazdálkodásnak, amit a növedék teljes kiirtásának és kizsákmányolásának is nevezhetnénk. A fakitermelés és az új növedék aránya már a 100%-ot is meghaladja. Elengedhetetlen szükség van a fakitermelés és az

99

100

HU


erdőirtás uniós szintű szabályozására, amíg ezekben az országokban olyan hozzá nem értő és korrupt politikusok vannak, akik vagy képtelenek, vagy nem hajlandók véget vetni ennek a tendenciának. Csehországban üzletté vált az erdőgazdálkodás, amelyben semmi más nem számít, csak a résztvevő cégek pénzügyi profitja. A fenntartás vagy a fenntartható erdőgazdálkodás szóba sem kerül. Meglehetősen elterjedt, hogy egyes állampolgárok engedély nélkül vágnak ki fákat, mert a tüzelőanyag ára miatt ez kifizetődő. A hatóságokhoz kell fordulnom, akik elmulasztják büntetni az efféle eseteket, sőt, még csak nem is foglalkoznak velük, mert az erdők kivágása általánosan bevett gyakorlattá vált Csehországban. Üdvözlöm a jelentést. Ez egy újabb lépés, amelyet a fenntartható európai erdészet irányába teszünk, megfékezve az erdők egyes tagállamokban zajló kizsákmányolását. Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE), írásban. – (PL) A jelentés pontosan bemutatja, hogy az erdészeti politika a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Mindazonáltal uniós szinten is támogatnunk kell azt, mégpedig legalább a szubszidiaritás elve miatt. Az éghajlatváltozás szempontjából rendkívül fontos az erdők biztonságának megteremtése, hiszen egyre inkább fenyegetik őket természeti katasztrófák, különösen pl. az erdőtüzek vagy a széles körben terjedő fabetegségek. Nem szabad megfeledkeznünk az erdőknek a biológiai egyensúly és a biológiai sokféleség fenntartásában játszott kivételes szerepéről, valamint arról, hogy az erdők a gazdaság megfelelő működésének értékes láncszemei, nem csupán a fakitermelésnek köszönhetően, hanem más, közös értéket jelentő termékek és szolgáltatások révén is. Véleményem szerint ezért rendkívül fontos egy fenntartható, közös európai erdőgazdálkodási politika létrehozása. Felkérem a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogilag kötelező érvényű követelményeket a fabiomassza fenntartható fejlesztésére, ugyanakkor vezessen be eszközöket az erdőkre vonatkozó és erdészeti információk összegyűjtése és ezen információ hozzáférhetővé tétele céljából. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Én voltam a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság e jelentéssel kapcsolatos véleményének előadója. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy az erdők és a vidéki közösségek között kapcsolat van, amely az erdők fontos bevételi forrásként és a mezőgazdasági termelésben játszott gazdasági és társadalmi szerepére alapul. Úgy vélem, hogy ennek egyik lényeges eleme az erdők jövőbeli közös agrárpolitikában betöltött szerepe. Különösen igaz ez abban a tekintetben, hogy Európa erdészeti ágazatbeli fellépése különösen a KAP második pillérén, a vidékfejlesztésen keresztül valósul meg. Ezt erős, hatékony eszközként kell megőrizni, ugyanakkor megfelelő szintű támogatásokat kell biztosítani a 2013 utáni KAP-programok keretében is. Fenn kell tartani az e programok keretében létrehozott erdőültetvények támogatásait. Az erdők fontos szerepet töltenek be abból a szempontból is, hogy a piac által nem jutalmazott közszolgáltatásokat nyújtanak. Ezért úgy vélem, hogy az erdőtulajdonosoknak közvetlenül kifizetendő, területalapú támogatást kellene kapniuk. Az erdőknek az Európai Unió energiastratégiájában betöltött szerepe egy további lényeges szempont, mivel az erdőkben rejlő azon lehetőség, hogy megújuló energiaforrásként is hasznosíthatók, jelenleg nincs eléggé kiaknázva. Ivari Padar (S&D), írásban. – (ET) Az Európai Unió és a tagállamok erdészettel kapcsolatos különböző politikái között nincs megfelelő összhang. Ezért még alaposabban össze kell hangolni az erdészethez, a mezőgazdasághoz, a megújuló energiaforrásokhoz és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó szakpolitikákat, illetve az egyéb környezetvédelmi politikákat. Ugyancsak figyelembe kell vennünk azonban az ipari és kutatási politikát, valamint az Európa 2020 stratégiát. Az erdészet magától értetődően az integrált vidékfejlesztési és

09-05-2011

09-05-2011

HU


regionális politika részét képezi, amit a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről folytatott tárgyalások során sem szabad szem elől téveszteni. Rovana Plumb (S&D), írásban. – Az európai erdők gazdasági, társadalmi és környezeti szerepük révén jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez és az európai társadalmak alkalmazkodásához. Az erdőkhöz kapcsolódó uniós eszközöknek ezért naprakésznek kell lenniük, hogy kezelni lehessen a fenntartható erdőgazdálkodást és az erdők megőrzést fenyegető új veszélyeket. A jelentés hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás központi szerepét és az erdők versenyképesség és foglalkoztatás szempontjából betöltött jelentőségét, mivel mindez döntő fontosságú az EU számára éghajlati célkitűzéseinek megvalósításában és a szükséges ökoszisztéma-szolgáltatások – mint a biológiai sokféleség megőrzése, a természeti katasztrófák elleni védelem és a szén-dioxid légkörből történő megkötése – biztosításában. A jelentés a következőket kéri: 1. A nemzeti erdészeti programokon (NFP) keresztüli jelentéstétel megerősítése és a fenntartható erdőgazdálkodás jobb végrehajtása az Európai Unióban. 2. Az erdőtüzek megelőzését célzó és az erdészeti információcserére vonatkozó jogszabályok azonnali elfogadása, tekintettel az éghajlatváltozás jelentette fenyegetésre, valamint az összehasonlítható adatok összegyűjtésének és terjesztésének szükségességére. Továbbá felszólít egy erdővédelmi fehér könyv kiadására, amely foglalkozik a pénzügyi forrásokkal, a tudáscserével és a kutatás támogatásával. 3. Elismerték az erdők vidékfejlesztésben betöltött fontos szerepét, valamint az erdészet és a biológiai sokféleség támogatása előtt álló akadályok felszámolásának szükségességét. Szorgalmazni kell továbbá, hogy a közintézmények és a vidéki termelők hozzáférhessenek a megfelelő intézkedések finanszírozásához. 25. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 26. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.35-kor berekesztik)

101

2011. MÁJUS 9., HÉTFŐ

Recommend Documents