2011. (IX. 9.) Korm

MAGYAR KÖZLÖNY

104. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA 2011. szeptember 9., péntek

Tartalomjegyzék

185/2011. (IX. 9.) Korm. rendelet

Egyes egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról

28227

29/2011. (IX. 9.) BM rendelet

A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának általános rendjérõl szóló 17/2011. (V. 23.) BM rendelet módosításáról

28231

34/2011. (IX. 9.) NGM rendelet

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet módosításáról

28232

142/2011. (IX. 9.) OVB határozat

Az Országos Választási Bizottság határozata

28233



28234



28235



28236



28236



28237



28238



28239



28240



28240



28241



28242



28242

28226

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

Tartalomjegyzék



28243



28244



28245



28246



28247



28248



28249



28250



28251

MAGYAR KÖZLÖNY

III.

•

2011. évi 104. szám

28227

Kormányrendeletek

A Kormány 185/2011. (IX. 9.) Korm. rendelete egyes egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról A Kormány az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérõl szóló 2006. évi CXXXII. törvény 16. § (14) bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a 12. és 13. § tekintetében a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (2) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a 14. és 15. § tekintetében a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (2) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következõket rendeli el: 1. §

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérõl szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról szóló 337/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 1. §-a a következõ (1b) bekezdéssel egészül ki: „(1b) E rendelet alkalmazásában többletkapacitásnak minõsül a fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatóknak az elõreláthatólag minõségileg magasabb szintû ellátást eredményezõ szervezeti, illetve funkcionális integrációja, amennyiben annak során nem jön létre az (1) és az (1a) bekezdés szerinti többletkapacitás, és az integráció megvalósítása – ideértve annak járulékos költségeit is – többletforrás-igénnyel jár.”

2. §

A Kr. 2/A. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Az ellátási szerzõdés (4) bekezdés alapján történõ megszûnése esetén az egészségügyi közszolgáltatásért felelõs szerv errõl a megszûnéstõl számított öt napon belül tájékoztatja az OEP-et.”

3. §

A Kr. 8. §-a a következõ (14) bekezdéssel egészül ki: „(14) Nem minõsül az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában többletforrás igénynek a Tv. 7. § (3) bekezdése szerinti, rehabilitációs szakmák közötti kapacitás-átcsoportosítás.”

4. §

A Kr. a 11. §-át követõen a következõ 11/A. §-sal és azt megelõzõ alcímmel egészül ki:

„A többletkapacitás-befogadási eljárások közös szabályai 11/A. § Amennyiben a benyújtott pályázat, illetve kérelem olyan többletkapacitás befogadására irányul, amelyre vonatkozóan a korábbiakban a 12–15/A. § alapján támogató befogadási döntés született, a pályázat, illetve a kérelem csak a pályázó, illetve a kérelmezõ korábban befogadott kapacitásigényérõl történõ lemondása esetén támogatható.” 5. §

(1) A Kr. 12/C. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A 12. § (1) bekezdése szerinti támogatási igény elfogadása esetén az igénnyel összefüggõ fejlesztés támogatási szerzõdésében a beruházás vagy beruházási elem fizikai megvalósítására meghatározott idõpontot követõ 30 napon belül az OEP – erre irányuló kérelem esetén – az egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerzõdést köt, amennyiben annak jogszabályban meghatározott egyéb feltételei is fennállnak.” (2) A Kr. 12/C. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) Amennyiben a 12. § (1) bekezdése szerinti támogatási igénnyel összefüggõ fejlesztés támogatási szerzõdésében a beruházás vagy beruházási elem fizikai megvalósítására meghatározott idõpontot követõ egy éven belül a pályázó nem kezdeményezi a finanszírozási szerzõdés megkötését, vagy annak a pályázatra vonatkozó támogatási szerzõdésben foglaltak szerinti idõpontra történõ halasztását, az OEP az egészségügyért felelõs miniszter egyetértésével a pályázó elõzetes kapacitásbefogadását törli a nyilvántartásból.”

6. §

(1) A Kr. 13. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Az OEP az OTH-val a kapacitás-szükséglet befogadására vonatkozóan – a Tv. 4/A. § (3) bekezdés c), d), f) és k) pontja, valamint a (4) és (5) bekezdésben meghatározott szempontok szerint – minden év január 31-éig, illetve

28228

MAGYAR KÖZLÖNY

(2)

(3)

(4)

(5)

•

2011. évi 104. szám

az egészségügyért felelõs miniszter által meghatározott határidõn belül kiegészítõ elemzést készít, és megküldi – a Tv. 4. § (2) bekezdése szerinti aktuális elemzéssel együtt – a szakmai prioritásokra vonatkozó javaslatát az egészségügyért felelõs miniszternek.” A Kr. 13. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) A beérkezett javaslatok alapján a szakmai prioritásokat – figyelemmel az (5) bekezdésben foglaltakra – az egészségügyért felelõs miniszter a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenõ Hivatalos Értesítõben közzétett közleményben határozza meg a (2) bekezdés szerinti javaslat kézhezvételétõl számított 60 napon belül. A közleményben meghatározott szakmai prioritások – a (4a) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – legfeljebb a következõ évi prioritásokról szóló közlemény közzétételéig érvényesek.” A Kr. 13. §-a a következõ (4a) bekezdéssel egészül ki: „(4a) A (4) bekezdés alapján a Hivatalos Értesítõben közzétett szakmai prioritásokat az egészségügyért felelõs miniszter – figyelemmel a már megjelent pályázati kiírásra – módosíthatja a Hivatalos Értesítõben közzétett közleményével.” A Kr. 13. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) Az OEP a pályázati kiírás vagy kiírások tervezetét a (4) és (5) bekezdés figyelembevételével elkészíti, és azt az egészségügyért felelõs miniszterhez a szakmai prioritások Hivatalos Értesítõben történõ megjelenésétõl számított 20 napon belül jóváhagyásra felterjeszti. A pályázat vagy pályázatok kiírásáról az egészségügyért felelõs miniszter dönt, a kiírást legalább 20 napos és legfeljebb 40 napos pályázati határidõvel engedélyezheti.” A Kr. 13. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) A (7) bekezdés alapján kiírt pályázatot az OEP az egészségügyért felelõs miniszter jóváhagyásával módosíthatja a pályázati határidõ lejártát megelõzõen azzal, hogy a módosított pályázati kiírás pályázati határideje az egészségügyért felelõs miniszter által meghatározott idõvel, de legalább 15 nappal meghosszabbodik, és errõl, valamint a módosításról a módosítást megelõzõen pályázatot benyújtókat értesíteni kell. A módosított pályázati kiírás tekintetében a (7) bekezdésben, valamint a 14. és 15. §-ban foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.”

7. §

A Kr. 15. § (11) és (12) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek: „(11) A befogadási javaslat alapján a pályázatról – a TBB befogadási javaslatának felterjesztésétõl számított 35 napon belül – az egészségügyért felelõs miniszter dönt a (9) bekezdés a) és b) pontja alapján, valamint az éves pénzügyi kihatások és a rendelkezésre álló források figyelembevételével. (12) Az egészségügyért felelõs miniszter döntése elõtt – a TBB általi felterjesztés kézhezvételét követõ 10 napon belül – megkéri a befogadáshoz az államháztartásért felelõs miniszter hozzájárulását. Az államháztartásért felelõs miniszter a megküldött befogadási javaslat kézhezvételét követõ 15 napon belül értesíti az egészségügyért felelõs minisztert a befogadáshoz való hozzájárulásáról, illetve annak elutasításáról és az elutasítás indoklásáról. Az egészségügyért felelõs miniszter döntése akkor érvényes, ha ahhoz az államháztartásért felelõs miniszter elõzetesen hozzájárult.”

8. §

(1) A Kr. 15/A. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Az (1) bekezdés szerinti többletkapacitás befogadására vonatkozó, szakmai indoklással ellátott kérelmet az egészségügyi szolgáltatók nyújthatják be a TBB részére. A kérelemhez mellékelni kell: a) a fenntartó nyilatkozatát a befogadási kérelem támogatásáról, b) a szakmai kollégium szakmailag érintett tagozatának véleményét, c) az egészségügyi szolgáltatónak mûködési engedélyt kiadó hatóság nyilatkozatát az ellátás nyújtásához szükséges feltételek fennállásáról, d) a befogadás szükségességének részletes szakmai indoklását, e) a befogadás fenntarthatóságát alátámasztó pénzügyi hatásvizsgálatot, megjelölve a szolgáltatás éves felvállalt mennyiségét, és a szükséges teljesítményvolument.” (2) A Kr. 15/A. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A TBB minden év áprilisában és szeptemberében ülésezik, további üléseket szükség szerint tarthat. A TBB az üléséig beérkezett hiánytalan kérelmek alapján javaslatot tesz az egészségügyért felelõs miniszternek az (1) bekezdés szerinti többletkapacitás befogadására.” (3) A Kr. 15/A. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) Az egészségügyért felelõs miniszter a javaslatról annak beérkezésétõl számított 35 napon belül, az éves pénzügyi kihatások és a rendelkezésre álló források figyelembevételével, a 15. § (12) bekezdésében foglaltak alkalmazásával dönt.”

MAGYAR KÖZLÖNY

9. §

•

2011. évi 104. szám

28229

A Kr. a 15/A. §-át követõen a következõ 15/B. §-sal és azt megelõzõ alcímmel egészül ki:

„Az 1. § (1b) bekezdése szerinti többletkapacitás befogadása 15/B. § (1) Az 1. § (1b) bekezdése szerinti többletkapacitás befogadására a 13–15. §-ban foglaltakat a (2)–(9) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az e § szerinti eljárásban nem kell alkalmazni a 13. § (1), (2), (4), (4a), (6) és (7) bekezdését, a 14. § (3) és (4) bekezdését, valamint a 15. § (8) és (10)–(12) bekezdését. (2) Az 1. § (1b) bekezdése szerinti többletkapacitás befogadására vonatkozó pályázatot az egészségügyért felelõs miniszter kezdeményezésére és jóváhagyása mellett az OEP a kezdeményezéstõl számított 25 napon belül a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenõ Hivatalos Értesítõben közzétett pályázati felhívással írja ki. A pályázati felhívásra pályázatot az integrációban érintett egészségügyi szolgáltatók fenntartói a 14. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen nyújthatnak be, azzal, hogy a különbözõ fenntartókhoz tartozó – ugyanazon integrációban érintett – egészségügyi szolgáltatók fenntartói csak közösen pályázhatnak. (3) A pályázathoz mellékelni kell: a) az egészségügyi szolgáltatónak mûködési engedélyt kiadó hatóság nyilatkozatát arról, hogy az integráció megvalósulását követõen az ellátás nyújtásához szükséges feltételek fennállnak-e, b) a fenntartók vonatkozó döntését és teljesítési garanciavállalását, c) az integráció részletes szakmai indoklását, d) az integrációt alátámasztó pénzügyi hatásvizsgálatot, e) az integráció eredményeként az érintett egészségügyi szolgáltatók által végzett betegellátásban várható minõségi változásokat bemutató hatásvizsgálatot, f) a pályázati felhívásban szereplõ adatlapot és mellékleteit. (4) Az OEP a pályázati határidõt követõ 15 napon belül küldi meg a 14. § (6) bekezdése szerinti javaslatát a TBB részére. (5) Az 1. § (1b) bekezdése szerinti többletkapacitás csak abban az esetben fogadható be, ha a (3) bekezdés e) pontja szerinti, a kérelemhez csatolt hatásvizsgálat alapján valószínûsíthetõ, hogy az integráció az érintett egészségügyi szolgáltatók által végzett betegellátás minõségének javulását fogja eredményezni. (6) A TBB a befogadásra javasolt pályázatokat, illetve a befogadás szakmai és finanszírozási feltételeit tartalmazó javaslatát a pályázati kiírásban meghatározott szempontok alapján, a pályázati határidõt követõ 30 napon belül készíti el és küldi meg az egészségügyért felelõs miniszternek. (7) A (6) bekezdés szerinti javaslat az 1. § (1b) bekezdése szerinti többletkapacitás tekintetében tartalmazza a) az eljárás tárgyát képezõ integrációban érintett egészségügyi szolgáltatók megjelölését, b) a befogadásra javasolt többletkapacitás megjelölését, c) a többletkapacitás-befogadás forrásigényét, d) a finanszírozás javasolt kezdési idõpontját. (8) Az egészségügyért felelõs miniszter a (6) bekezdés szerinti javaslatról annak beérkezésétõl számított 30 napon belül, az éves pénzügyi kihatások és a rendelkezésre álló források figyelembevételével dönt, a döntésrõl tájékoztatja az államháztartásért felelõs minisztert. (9) Az (1)–(8) bekezdés alapján befogadott többletkapacitás finanszírozása egy alkalommal egy összegben történik.” 10. §

A Kr. a) 1. § (2) bekezdésében az „(1) bekezdésben” szövegrész helyébe az „(1)–(1b) bekezdésben” szöveg, b) 15. § (13) bekezdésében és 15/A. § (6) bekezdésében az „a befogadott többletkapacitásokról közleményt ad ki, amelyet a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenõ Hivatalos Értesítõben közzé kell tenni” szövegrész helyébe az „a befogadott többletkapacitásokról a döntésrõl való tudomásszerzéstõl számított 15 napon belül a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenõ Hivatalos Értesítõben közzétételre kerülõ közleményt ad ki” szöveg, c) 15/A. § (4) bekezdés b) pontjában a „többletkapacitás mértékét” szövegrész helyébe a „többletkapacitás megjelölését” szöveg lép.

11. §

A Kr. 17/A. §-a a következõ (3) és (4) bekezdéssel egészül ki: „(3) A 12/C. §-nak az egyes egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 185/2011. (IX. 9.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Módr2.) megállapított (6) bekezdését a Módr2. hatálybalépésekor folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. A 13. §-nak a Módr2. által megállapított (4a) és (9) bekezdését a Módr2. hatálybalépését megelõzõen közzétett szakmai prioritások, illetve kiírt pályázatok tekintetében is alkalmazni kell. A 15/A. §-nak a Módr2. által módosított, illetve megállapított (2)–(6) bekezdését azon kérelmek esetében is alkalmazni kell, amelyeket a Módr2. hatálybalépését megelõzõen nyújtottak be, de vonatkozásukban a 15/A. § szerinti eljárás még nem indult el.

28230

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

(4) Azt az elõzetesen befogadott többletkapacitást, amely többletkapacitás a Módr2. hatálybalépését megelõzõen a 15/A. § (6) bekezdése szerinti közleményben befogadott kapacitásként közzétételre került, az egészségügyért felelõs miniszter egyetértésével az OEP törli a 12/C. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásból.” 12. §

Az egyes egészségbiztosítási és egészségügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 139/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet 26. § (2) és (3) bekezdésében az „október” szövegrész helyébe a „november” szöveg lép.

13. §

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történõ finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 56. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) Az egyes egészségbiztosítási és egészségügyi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 139/2011. (VII. 21.) Korm. rendelettel megállapított 31. § (1) bekezdése szerint az OEP a gondozóintézeti gondozás nyújtására érvényes finanszírozási szerzõdéssel rendelkezõ egészségügyi szolgáltatók részére 2011. november és december hónapra a 2011. október 31-én hatályos 31. § szerint teljesíti a finanszírozást.”

14. §

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 10/F. §-a a következõ (4a) bekezdéssel egészül ki: „(4a) Azon gyógyászati ellátások esetében, amelyek tekintetében az árhoz nyújtott támogatás mértéke az (1) bekezdés szerinti rendeletben még nem került megállapításra, a (3) bekezdés szerinti tárgyaláson való részvétel feltétele, hogy a szolgáltató rendelkezzen az adott szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedéllyel, valamint megfeleljen az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítási támogatással igénybe vehetõ gyógyászati ellátásokról szóló miniszteri rendeletben foglalt követelményeknek, és az alkalmazott számítások egyidejû bemutatásával nyilatkozzon arról, hogy az általa tett árajánlat kialakítása során figyelembe vette, hogy a fajlagos költségeket és az üzleti kockázatot csökkenti, ha a gyógyászati ellátást támogatással nyújtja.”

15. §

A Vhr. 10/F. § (4) bekezdésében az „A (3) bekezdés szerinti tárgyaláson” szövegrész helyébe a „Társadalombiztosítási támogatással igénybe vehetõ gyógyászati ellátások esetében a (3) bekezdés szerinti tárgyaláson” szöveg lép.

16. §

Ez a rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök

MAGYAR KÖZLÖNY

V.

•

28231

2011. évi 104. szám

A Kormány tagjainak rendeletei

A belügyminiszter 29/2011. (IX. 9.) BM rendelete a fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának általános rendjérõl szóló 17/2011. (V. 23.) BM rendelet módosításáról Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 124. § (9) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az államháztartás mûködési rendjérõl szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § 6. pont k) alpontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár feladat- és hatáskörérõl szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 73. § b) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzetgazdasági miniszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el: 1. §

(1) A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának általános rendjérõl szóló 17/2011. (V. 23.) BM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, e rendelet rendelkezéseit a Közrendvédelmi bírság, a Szolidaritási programok, az Építésügyi célelõirányzat, a Területrendezési feladatok, a Fogvatartottakat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek támogatása, a Bûncselekmények áldozatainak kárenyhítése, a Katasztrófa elhárítási célelõirányzatok vörösiszap-kiömlés kapcsán felmerült kiadásai tekintetében, az Országos Baleset-megelõzési Bizottság, valamint a Közfoglalkoztatás támogatása elõirányzat vonatkozásában alkalmazni kell.” (2) A Rendelet a következõ 33/A. alcímmel egészül ki:

„33/A. (ÁHT 302191) Közfoglalkoztatás támogatása Az elõirányzat a közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló kormányrendeletben foglaltak céljára biztosít forrást. Az elõirányzat lebonyolítás céljából, keret-megállapodás alapján átadásra kerül a pályázat vagy egyedi döntés alapján a támogatottal hatósági szerzõdést kötõ fõvárosi és megyei kormányhivatal részére. A keret-megállapodásban rendelkezni kell a pénzügyi lehívás rendjérõl és az elszámolás módjáról. A lebonyolítás céljából átadott elõirányzat felhasználására a közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló kormányrendelet irányadó.” (3) A Rendelet 47. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Az elõirányzat fedezetet nyújt az 1956 elõtti politikai üldözöttek és az 1956-os forradalom és szabadságharcban részt vevõk és sérelmet szenvedettek támogatására; pályázat keretében vissza nem térítendõ pénzügyi támogatás formájában az 1956-os és 1956 elõtti szervezetek támogatására, a Szabadságharcosokért Közalapítvány Alapító Okiratában megjelölt célokkal összefüggõ tevékenység, program, projekt finanszírozására, az 1956-os eseményekkel foglalkozó kéziratok kiadásának, a helyi szinten megvalósuló köztéri alkotások (emlékmûvek, szobrok, emléktáblák) és 1956-os emlékhelyek felújításának finanszírozására, valamint a volt politikai elítéltek részére történõ szociális segélyek, temetési segélyek folyósítására, továbbá a saját mûködési költségei, kiadásai finanszírozására.” (4) A Rendelet 76. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Az elõirányzat a fejezet irányítása alá tartozó Rendõrség (Országos Rendõr-fõkapitányság és szervei) valamint a katasztrófavédelem (Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság és szervei) – Rendõrség esetén 76,5625%, OKF és szervei esetén 23,4375% megoszlásban – dolgozóinak lakásépítéséhez, lakásvásárlásához, lakásfelújításához, lakáskorszerûsítéséhez, lakásbõvítéséhez nyújtandó munkáltatói kölcsön forrásául szolgál.” (5) A Rendelet 91. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának általános rendjérõl szóló 17/2011. (V. 23.) BM rendelet módosításáról szóló 29/2011. (IX. 9.) BM rendelettel megállapított 47. § (1) bekezdést és a 76. § (1) bekezdést a fejezeti kezelésû elõirányzatok felhasználásának általános rendjérõl szóló 17/2011. (V. 23.) BM rendelet módosításáról szóló 29/2011. (IX. 9.) BM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévõ eljárásokban is alkalmazni kell.” 2. §

Ez a rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba, és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Pintér Sándor s. k., belügyminiszter

28232

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

A nemzetgazdasági miniszter 34/2011. (IX. 9.) NGM rendelete a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet módosításáról A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény 28. § (4) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár feladat- és hatáskörérõl szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 73. § n) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, – az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár feladat- és hatáskörérõl szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § i) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzeti erõforrás miniszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el: 1. §

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet (a továbbiakban: R.) a következõ 39. §-sal egészül ki: „39. § A 2009. december 31-ig fogadott pénzbeli fejlesztési támogatást a központi költségvetési szervként mûködõ felsõoktatási intézmény 2011. szeptember 30-ig köteles felhasználni. A támogatás fel nem használt részét a költségvetési szervként mûködõ felsõoktatási intézmény 2011. október 31. napjáig köteles az EFK számlára befizetni.”

2. §

Az R. a következõ 40. §-sal egészül ki: „40. § A 2009. évben fejlesztési támogatásban részesített központi költségvetési szervként mûködõ felsõoktatási intézmény a 17. § (7) bekezdés szerinti adatszolgáltatást 2011. október 31. napjáig köteles megküldeni az NSZFI részére.”

3. §

Ez a rendelet a kihirdetését követõ napon lép hatályba, és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Matolcsy György s. k., nemzetgazdasági miniszter

MAGYAR KÖZLÖNY

IX.

•

2011. évi 104. szám

28233

Határozatok Tára

Az Országos Választási Bizottság 142/2011. (IX. 9.) OVB határozata Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva K. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követõ 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143).

Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának idõtartama az álláskeresõvé válást megelõzõen folyamatosan munkaviszonyban töltött idõ egyötöde, de legfeljebb 270 nap legyen?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének vizsgálatakor az Országos Választási Bizottságnak határozata meghozatala során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – a hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] A kérdés egyértelmûsége annak tükrében dönthetõ el, hogy az a hatályos jogi szabályozáshoz képest milyen jogalkotásra irányul. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatban kifejtette, hogy az egyértelmûség követelményének része, hogy választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. „Az egyértelmûség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelmûség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelmûség részének tekinti az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan” (ABH 2007, 332, 337.). Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint – az Alkotmánybíróság 58/2011. (VI. 30.) számú határozatára tekintettel – a választópolgár döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi vagy egyéb következményei lennének” (ABK 2011. február, 101, 103.). A népszavazásra bocsátandó kérdésrõl tehát a választópolgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy nem volna egyértelmû, az eredményes népszavazás milyen változásokat okozna az álláskeresési járadék folyósításának rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolniuk. A népszavazásra szánt kérdés ezért nem felel meg a választópolgári egyértelmûség követelményének. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmû továbbá azért sem, mivel a hatályos szabályozás értelmében az álláskeresési járadékra nemcsak munkaviszonyban lehet jogosultságot szerezni, hanem egyéb jogviszonyokban is. Azzal, hogy a munkaviszony vonatkozásában az álláskeresési járadék folyósításának idõtartamát 270 napra emeli

28234

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

egyrészrõl többletjogosultságot ad, másrészrõl mivel a jogszabályban meghatározott egyéb jogviszonyokra egy eredményes népszavazást követõ jogszabályváltozás nem vonatkozik, ezzel a jogosultak körét szûkíti. Ezáltal a választópolgár számára nem lenne egyértelmû, hogy pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogatna aláírásával, illetve, hogy a népszavazás pontosan milyen tartalmú jogszabály megalkotását eredményezné. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék összege a népszavazást követõ naptári év január 1-jétõl ne lehessen alacsonyabb az álláskeresõvé válást megelõzõ 12 havi átlagkereset 80%-ánál?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. Az Országos Választási Bizottság szerint egy eredményes népszavazás esetén a jogalkotó számára nem egyértelmû, hogy napi vagy havi elszámolás eredményeként kellene megállapítani az álláskeresési járadék összegének maximumát a 12 havi átlagkereset 80%-ában. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint nem egyértelmû, hogy a kezdeményezés az álláskeresési járadék meghatározása során a napi vagy havi összeg megváltoztatására irányul-e. A Testület álláspontja szerint nem egyértelmû az sem, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdésben milyen átlagkeresetrõl van szó, ugyanis a hatályos jogszabály, a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdése nem ezt veszi alapul, illetve nem egyértelmû az sem, hogy kinek az átlagkeresetérõl van szó. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja.

MAGYAR KÖZLÖNY

II.

•

28235

2011. évi 104. szám

A határozat az 1991. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

Az Országos Választási Bizottság 144/2011. (IX. 9.) OVB határozata Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva K. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát hitelesíti. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követõ 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143).

Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a tankötelezettség továbbra is annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben az érintett személy a 18. életévét betöltötte?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án, a Ve. 117. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

28236

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy 100 napnál hosszabb próbaidõt munkaviszony esetében ne lehessen kikötni?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.



Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaidõkereten felül végzett munkáért járó bérpótlék mértéke ne lehessen alacsonyabb a személyi alapbér negyvenöt százalékánál?”

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28237

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének vizsgálatakor az Országos Választási Bizottságnak határozata meghozatala során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – a hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] A kérdés egyértelmûsége annak tükrében dönthetõ el, hogy az a hatályos jogi szabályozáshoz képest milyen jogalkotásra irányul. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmû, mivel a bérpótlék kifizetése vonatkozásában a rendkívüli munkavégzésnek csak egyik, a munkaidõkereten felül végzett munka esetét szabályozza. Nem említi azonban a napi munkaidõt meghaladóan végzett munka esetét. Ezáltal a választópolgár számára nem lenne egyértelmû, hogy a rendkívüli munkavégzés díjazásával kapcsolatban pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogat aláírásával. Nem egyértelmû a kérdés a jogalkotó számára sem, mivel nem állapítható meg pontosan, hogy egy eredményes népszavazást követõen az országgyûlés milyen tartalmú jogszabály megalkotására lenne köteles. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaidõ-beosztás szerinti pihenõnapon végzett munkáért járó bérpótlék mértéke, abban az esetben, ha a munkavállaló nem kap másik pihenõnapot, továbbra se lehessen alacsonyabb a személyi alapbér száz százalékánál?”

28238

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs. II.



Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerûen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyûlés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/E. § (3) bekezdésének végrehajtása során ne vonja el?” A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek (a továbbiakban: Alkotmány) az Alaptörvénnyel összefüggõ egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló 2011. évi LXI. törvény 2. §-a szerint az Alkotmány 70/E. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészült ki: „Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõen folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthetõ és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethetõ.” A fentiek alapján Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés ellentétben áll az Alkotmány speciális szabályozási körre vonatkozó rendelkezésével [Alk. 70/E. § (3) bekezdése]. A kérdésben megtartásra kerülõ országos népszavazás eredményének az Országgyûlés csak úgy tudna eleget tenni, ha a 70/E. § (3) bekezdésében részére biztosított jogalkotási lehetõségek egy részét figyelmen kívül hagyná. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001. (XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítására, csak az Alkotmányban elõírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] kerülhet sor. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövõbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdésben kezdeményezett eredményes országos ügydöntõ népszavazás olyan normatív keretben korlátozná a törvényhozó mozgásterét, ahol az Alkotmány lehetõvé teszi az alternatív szabályozást, így a döntés következményeként az alkotmányos szabályozás tartalmát, lehetséges

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28239

2011. évi 104. szám

értelmezési keretét is szûkíti. Az Országos Választási Bizottság tehát megállapítja, hogy a kérdés megfogalmazása burkolt alkotmánymódosítást foglal magába. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Alkotmány 24. § (3) bekezdésén és a 70/E. § (3) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb idõtartama 260 nap legyen?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.


28240

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató továbbra is köteles legyen a rendes felmondást megindokolni?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.



Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató továbbra is köteles legyen a rendkívüli felmondást megindokolni?”

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28241

2011. évi 104. szám




Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondásának indoka továbbra is csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató mûködésével összefüggõ ok lehessen?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.


28242

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén a felmondási idõ továbbra is legalább 30 nap legyen?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.



Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén a felmondási idõ felére a munkáltató a munkavállalót a munkavégzés alól köteles legyen felmenteni?”

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28243

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének vizsgálatakor az Országos Választási Bizottságnak határozata meghozatala során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – a hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] A kérdés egyértelmûsége annak tükrében dönthetõ el, hogy az a hatályos jogi szabályozáshoz képest milyen jogalkotásra irányul. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 93. § (1) bekezdése alapján a munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idõ fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés a hatályos jogi szabályozással megegyezõ szabályozás kialakítását célozza. A kérdés az átlagos választópolgárnak azt sugallja, hogy „igen” szavazatával a fennálló jogszabályi helyzet megváltoztatására szavaz. Valójában azonban a kérdésre adott „igen” válasszal a mai jogi szabályozást erõsítenék meg, míg a „nem” válasz értelmetlen lenne. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, az Mt. 93. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén a felmondási idõ alatt a munkavégzés alól felmentett munkavállalót továbbra is átlagkeresete illesse meg?”

28244

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám




Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással továbbra is csak akkor szüntethesse meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által beadott aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs.

II.


MAGYAR KÖZLÖNY

•

28245

2011. évi 104. szám


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 2-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkaviszonyban járó rendes szabadság legalacsonyabb mértéke továbbra se legyen kevesebb húsz napnál?” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országos népszavazáson feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének vizsgálatakor az Országos Választási Bizottságnak határozata meghozatala során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – a hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles. [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.] A kérdés egyértelmûsége annak tükrében dönthetõ el, hogy az a hatályos jogi szabályozáshoz képest milyen jogalkotásra irányul. A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 130. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az Mt. 131. § (1) bekezdése szerint az alapszabadság mértéke húsz munkanap. Az Mt. 12. § (1) bekezdése értelmében napon – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérõen nem rendelkezik – naptári napot kell érteni. Az Országos Választási Bizottság szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmû, mivel azt a téves látszatot kelti, mintha a hatályos szabályozás alapján a munkaviszonyban járó rendes szabadság legalacsonyabb mértéke húsz nap lenne, a húsz munkanap helyett. Továbbá nem egyértelmû azért sem, mert az alapszabadság helyett a rendes szabadság mértékét kívánja szabályozni. Így sem a jogalkotó, sem a választópolgárok számára nem lenne egyértelmû, hogy egy eredményes népszavazás milyen tartalmú jogszabály megalkotására kötelezné az Országgyûlést. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja.

II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án, 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, Mt. 12. § (1) bekezdésén, 130. § (1) bekezdésén, 131. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

28246

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság 158/2011. (IX. 9.) OVB határozata Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva S. Gy. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követõ 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143).

Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 8-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „– Egyetért-e Ön azzal, hogy egy népszavazáson „elégtelen” minõsítést kapott Országgyûlés képviselõje 9 évig kizárható legyen országgyûlési választásokon a választható polgárok körébõl?” A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 70. § (1) bekezdése szabályozza, hogy az országgyûlési képviselõk választásán minden nagykorú magyar állampolgár választó és választható. Az Alkotmány 70. § (5) bekezdése szabályozza, hogy kik nem rendelkeznek választójoggal. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartásra kerülõ eredményes országos népszavazásnak az Országgyûlés csak úgy tudna eleget tenni, ha az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseit módosítaná. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001. (XI. 29.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítására, csak az Alkotmányban elõírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] kerülhet sor. Az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Alkotmánybíróság 56/2004. (XII. 14.) számú határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány alapján nem szükséges, de nem is lehetséges népszavazással újabb népszavazás kezdeményezése, ez ugyanis ellentétes lenne az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdésével, melyek meghatározzák, hogy kik kezdeményezhetnek népszavazást. Az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy az Alkotmány hivatkozott rendelkezései alapján nem népszavazás útján kell, illetve lehet az ügydöntõ népszavazás kötelezõ elrendelését és kiírását kikényszeríteni. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyûjtõ íven szereplõ kérdés egy újabb népszavazás kezdeményezésére irányul. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – az akkor hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyûjtõ íven található kérdésben olyan fogalom is szerepel, amely nem egyértelmû. Nem egyértelmû, hogy beadványozó mit ért az „elégtelen minõsítés” kifejezés alatt, illetve nem derül ki a kérdés megfogalmazásából az sem, hogy az elégtelen minõsítés az országgyûlési képviselõre vagy az egész Országgyûlésre vonatkozik-e. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt feltételeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja.

MAGYAR KÖZLÖNY

II.

•

28247

2011. évi 104. szám

A határozat az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontjain, 13. § (1) bekezdésén, az Alkotmány 24. § (3) bekezdésén, 28/C. § (2) és (4) bekezdésén, 70. § (1) és (5) bekezdésein, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 8-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „– Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyûlési választásokkal egy idõben népszavazás értékelje a még hivatalban lévõ Országgyûlés teljesítményét „elégséges” vagy „elégtelen” minõsítéssel?” Az Alkotmánybíróság 56/2004. (XII. 14.) számú határozatában kifejtette, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) alapján nem szükséges, de nem is lehetséges népszavazással újabb népszavazás kezdeményezése, ez ugyanis ellentétes lenne az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdésével, melyek meghatározzák, hogy kik kezdeményezhetnek népszavazást. Az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy az Alkotmány hivatkozott rendelkezései alapján nem népszavazás útján kell, illetve lehet az ügydöntõ népszavazás kötelezõ elrendelését és kiírását kikényszeríteni. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyûjtõ íven szereplõ kérdés egy újabb népszavazás kezdeményezésére irányul. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének sem. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – az akkor hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyûjtõ íven található kérdésben olyan fogalom szerepel, amely nem egyértelmû, sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára. Nem egyértelmû, hogy beadványozó mit ért az „elégséges” és „elégtelen minõsítés” kifejezések alatt. Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt feltételeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja.

28248

II.

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

A határozat az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontjain, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 8-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „– Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyûlés írjon ki népszavazást a 2012. január 1-én hatályba lépõ Alaptörvény megerõsítése céljából, tekintettel arra, hogy egy reprezentatív felmérés szerint (Medián 2011 május) azt a lakosság 62%-a igényelné?” Magyarország Alaptörvénye záró rendelkezése 1. pontja szerint Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lép hatályba. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az Országgyûlés Magyarország Alaptörvényét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 19. § (3) bekezdés a) pontja és a 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint mind az Alkotmány, mind a késõbbiekben az Alaptörvény módosítása csak az Alkotmány, illetve az Alaptörvény rendelkezéseinek megtartásával kerülhet sor. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001. (XI. 29.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítása, csak az Alkotmányban elõírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövõbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Országos Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Alaptörvény rendelkezése szerint a késõbbiekben egyébként sem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosításáról. Az Országos Választási Bizottság – az Alkotmánybíróság 56/2004. (XII. 14.) számú határozatával összhangban – megállapítja, hogy az Alkotmány alapján népszavazás útján nem lehet ügydöntõ népszavazás kötelezõ elrendelését kikényszeríteni, azaz nem lehetséges, hogy népszavazás kezdeményezõje egy másik korábbi népszavazás legyen. Az érvényes és eredményes népszavazás már maga eldöntheti a kérdést; nem szükséges, de nem is lehetséges népszavazással újabb népszavazás kezdeményezése; ez ugyanis ellentétes lenne az Alkotmány 28/C. § (2) és (4) bekezdésével, melyek meghatározzák, hogy kik kezdeményezhetnek népszavazást. Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy törvény – így az Alaptörvény – kihirdetését követõen, annak utólagos, választópolgári kezdeményezés alapján tartott népszavazás útján történõ megerõsítésére nincsen

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28249

2011. évi 104. szám

elvi lehetõség. Az Alkotmánybíróság több határozatában – így például a 64/2009. (VI. 18.) AB határozatban – leszögezte, hogy mind az Alkotmány, mind az Nsztv. rendelkezéseibõl az következik, hogy a választópolgárok közösségének nincs joga arra, hogy törvényt megerõsítõ népszavazás elrendelésére kötelezze az Országgyûlést. A törvény kihirdetését követõen a megerõsítõ népszavazásra irányuló kezdeményezés okafogyottá válik. A törvényt megerõsítõ népszavazás a választópolgárok bevonását jelenti a törvényhozási eljárásba, lehetõséget ad arra, hogy a törvényt a választópolgárok népszavazáson megerõsítsék vagy elvessék. Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése és a 26. § (6) bekezdése biztosítja a közvetlen demokrácia igénybevételét akkor, amikor az Országgyûlés (mint a közvetett demokrácia intézménye) törvényhozó munkáját már befejezte. Ezért a törvényt megerõsítõ népszavazás az utólagos legitimáció eszköze, melynek igénybevétele minden esetben az Országgyûlés mérlegelésén múlik. Fentiek alapján az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt feltételeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén, 19. § (3) bekezdés a) pontján, 24. § (3) bekezdésén, 26. § (6) bekezdésén, 28/C. § (2) és (4) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke


Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 8-án aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „– Egyetért-e Ön azzal, hogy az Európai Unió átlagaihoz viszonyított országos minimálbérszint-mutató 20 százalékpontnál ne lehessen alacsonyabb értékû, mint az országos termelékenységiszint-mutató százalékos értéke.” Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. A kérdés egyértelmûségének megállapításakor továbbá azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyûlés – az akkor hatályban lévõ jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen milyen jogalkotásra köteles.

28250

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyûjtõ íven található kérdésben több olyan fogalom is szerepel, amely nem egyértelmû. Nem egyértelmû, hogy mi értendõ az „Európai Unió átlagaihoz viszonyított országos minimálbérszint-mutató” kifejezés alatt, az Európai Unió milyen átlagaira, illetve mely ország milyen mutatójára vonatkozik. Nem egyértelmû továbbá a választópolgárok számára az sem, hogy a kérdésben szereplõ „országos termelékenységiszint-mutató” kifejezés pontosan mit takar, és mely országra vonatkozik. Fentiek alapján tehát a kérdésben több olyan fogalom is szerepel, amely miatt a kérdéssel kapcsolatban a választópolgárok egyértelmûen és világosan nem tudnak véleményt nyilvánítani. Az egyértelmûség hiányának következtében – egy eredményes népszavazás esetén – az Országgyûlés sem tudná megállapítani, hogy pontosan milyen jogalkotási kötelezettség terheli. Fentiek értelmében a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Nsztv. 2. §-án és a 10. § c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

Az Országos Választási Bizottság 162/2011. (IX. 9.) OVB határozata Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Szatmári Benõ Zsolt, Árpádnépe Magyar Nemzeti Párt elnöke (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követõ 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143).

Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 11-én aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e ön azzal, hogy a pártok ne kaphassanak állami illetve más támogatást, kivéve a magyar állampolgárságú magán személyek önkéntes évi 50 000 Ft-t nem meghaladó nevesített támogatása.” Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kérdés nem bocsátható népszavazásra, mert az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában foglalt tilalomba ütközik. Az Alkotmány 28. § (5) bekezdés a) pontja szerint „Nem lehet országos népszavazást tartani a költségvetésrõl, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekrõl és illetékekrõl, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeirõl szóló törvények tartalmáról...” Az Alkotmánybíróság több határozatában [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, 59/2004. (XII. 14.) AB határozat, 15/2005. (IV. 28.) AB határozat] értelmezte az Alkotmány fenti rendelkezését. A 16/2007. (III. 9.) AB határozat hivatkozása szerint: „A határozat értelmében az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjában szereplõ, a költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a kérdés a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a kérdésbõl okszerûen következik a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan határozzanak meg jövõbeli költségvetési törvényben szereplõ egyes kiadásokat”.

MAGYAR KÖZLÖNY

•

28251

2011. évi 104. szám

Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezõ által benyújtott indítvány az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjának elsõ fordulatába ütközõ jogi helyzetet idézhet elõ eredményes népszavazás esetén, ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy hatályban lévõ költségvetési törvény módosítására kötelezné az Országgyûlést. A költségvetési törvénnyel kapcsolatos összefüggés megítélésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a mindenkori költségvetési törvény egyes rendelkezései a tárgyév elteltét követõen is hatályban maradnak. Ebben az esetben az eredményes népszavazás a hatályban lévõ költségvetési törvény módosítását tenné kötelezõvé az Országgyûlés számára. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint jelen kezdeményezésben szereplõ kérdés arra is irányul, hogy a választópolgárok pontosan meghatározzák jövõbeli költségvetési törvények kiadási tételét. A kérdés tárgyából következõen – pártok támogatása – az eredményes népszavazás több év, akár évtized költségvetési törvényeinek kiadási tételét szabná meg. Ez pedig – összhangban az Alkotmánybíróság 51/2001. (XI. 29.) határozatában foglaltakkal – nem bocsátható népszavazásra. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének sem. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint nem állapítható meg egyértelmûen, hogy mi értendõ a „más támogatás” kifejezés alatt. Nem egyértelmû továbbá az sem, hogy mi értendõ a „nevesített támogatás” kifejezés alatt, értendõ-e ez alatt a támogatást nyújtó személy névvel történõ megjelenése vagy a támogatás céljának meghatározása. Fentiek értelmében a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani és a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja. II.

A határozat az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontján, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

Az Országos Választási Bizottság 163/2011. (IX. 9.) OVB határozata Az Országos Választási Bizottság – 2011. szeptember 1-jén megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Dr. F. J. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következõ határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követõ 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143).

28252

MAGYAR KÖZLÖNY

•

2011. évi 104. szám

Indokolás I.

A beadványozó 2011. augusztus 19-én aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven a következõ kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy a kellõ felkészülés érdekében – az Országgyûlés alkosson törvényt arról – hogy az Alaptörvény hatálybalépésének napja (2012. január 1.) helyett az Alaptörvényben nevesített, idõben legutoljára kihirdetett sarkalatos törvény kihirdetése napját követõ hatodik hónap elsõ napja legyen?” Magyarország Alaptörvénye záró rendelkezése 1. pontja szerint Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jén lép hatályba. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az Országgyûlés Magyarország Alaptörvényét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 19. § (3) bekezdés a) pontja és a 24. § (3) bekezdése alapján fogadta el. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint mind az Alkotmány, mind a késõbbiekben az Alaptörvény módosítására csak az Alkotmány, illetve az Alaptörvény rendelkezéseinek megtartásával kerülhet sor. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993. (I. 22.) AB, 25/1999. (VII. 7.) AB, 28/1999. (X. 6.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001. (XI. 29.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB határozatok] leszögezte, hogy az Alkotmány módosítása, csak az Alkotmányban elõírt eljárási rendben, az Alkotmány által feljogosított alkotmányozó hatalom által [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet. Az Alkotmány módosítására, illetve az Alkotmány egyes rendelkezéseinek a jövõbeni megváltoztathatóságának kizárására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye. Az Országos Választási Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Alaptörvény rendelkezése szerint a késõbbiekben egyébként sem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosításáról. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az egyértelmûség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelmûen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelmûen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhetõ legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmû, mivel a kérdés egésze nyelvtanilag és logikailag sem egyértelmû, továbbá nem állapítható meg az sem, hogy a kérdés utolsó tagmondata pontosan milyen idõpontot jelöl meg az Alaptörvény hatálybalépésének idõpontjaként. Fentiek értelmében a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani és a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, így a Bizottság az Nsztv. 10. § b) és c) pontja értelmében az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését megtagadja.

II.

A határozat az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontján és 24. § (3) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és c) pontján, 13. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke

A Magyar Közlönyt a Szerkesztõbizottság közremûködésével a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szerkeszti. A Szerkesztõbizottság elnöke: dr. Gál András Levente, a szerkesztésért felelõs: dr. Borókainé dr. Vajdovits Éva. A szerkesztõség címe: Budapest V., Kossuth tér 1–3. A Határozatok Tára hivatalos lap tartalma a Magyar Közlöny IX. részében jelenik meg. A Magyar Közlöny hiteles tartalma elektronikus dokumentumként a http://kozlony.magyarorszag.hu honlapon érhetõ el. A Magyar Közlöny oldalhû másolatát papíron kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Felelõs kiadó: Majláth Zsolt László ügyvezetõ igazgató.

2011. (IX. 9.) Korm

Recommend Documents