2010. JÚL.-AUG.
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Édes pihenés
1
A rossz és a jó Bár a szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelem szemléletében az elmúlt években sok minden változott, arról már régóta nincsenek viták, hogy az egyik legfontosabb rizikófaktor a vér magas koleszterinszintje. Az azonban, hogy mekkora érték tekinthetô magasnak, azaz, hogy milyen érték felett van szükség a koleszterinszint csökkentésére, szinte folyamatos diszkussziók tárgya, az elfogadott ajánlások pedig országonként különböznek; Magyarországon a szakemberek a 4,8 mmol/l összkoleszterin-értéket tekintik a bûvös határnak. Dr. Matos Lajos kardiológussal arról beszélgetünk, hogy miért ártalmas a sok koleszterin, és hogy csökkentésének melyek ma a legfontosabb alapelvei.
Dr. Matos Lajos A vér koleszterinszintjét már gyermekkorban is érdemes idônként ellenôrizni, hiszen a hiperkoleszterinémiának vannak olyan örökletes formái, amelyek már igen korán jelentkeznek. Ezeket a gyermekgyógyászat jól ismeri és kezeli, hiszen óriási kockázati tényezôt jelentenek a korai szív- és érrendszeri katasztrófák szempontjából. Ismertek olyan genetikai eltérések is, amelyek gyermekkorban még nem okoznak magas koleszterinszintet, de fiatal felnôtteknél már igen. Ilyen örökletes hajlam esetén természetesen az egész családra nagy gondot kell fordítani: valamennyi közvetlen hozzátartozó szûrése „kötelezô”. Népegészségügyi szinten azonban az életkor elôrehaladásával megjelenô magas koleszterinszint okoz igazi problémát, ez ugyanis emberek tömegeit érinti. A nôknél például a változó kor szinte törvényszerûen hozza magával a bajt, mert a nôi hormonok fontos szerepet játszanak a koleszterin-anyagcsere szabályozásában, és
5
ez a szabályozó funkció a petefészek-mûködés megszûnésével jelentôsen csökken. Régóta beszélünk „jó” és „rossz” koleszterinrôl. A rossz mitôl rossz, és a jó mitôl jó? A rossz, ún. LDL koleszterin (low density lipoprotein) a vérben keringve oxidálódik, majd rátapad az erek belsô falára és zsíros, késôbb meszes párnácskákat, úgynevezett plakkokat képez. Ezek a lerakódások egyrészt szûkítik az ereket — ezzel lassíthatják a vér áramlását, ami növeli az alvadás kockázatát —, másrészt a plakkok, amelyek kialakulásában a vérzsírok mellett a magas vérnyomás, az emelkedett vércukorszint és a dohányzás egyaránt fontos szerepet játszik, igen sérülékenyek, és ha megrepednek, véralvadást fokozó anyagok szabadulnak fel belôlük. Ilyenkor könnyen keletkezik véralvadék, amely elzárja az eret, az érhez tartozó terület vérellátása megszûnik, a terület pedig elhal, azaz infarktus jön létre. Ami a „jó” koleszterint illeti: én inkább hasznosnak nevezném. Ez a HDL koleszterin (high density lipoprotein), amely segíti a rossz koleszterin eltávolítását, elszállítását a vérbôl. Ma úgy tartjuk, hogy az LDL/HDL arány akkor kedvezô, ha nem haladja meg a 3.5-öt. Ma már sokféle gyógyszer áll rendelkezésre a vér koleszterinszintjének normalizálására. A hasznost is tudják hatékonyan emelni, vagy csak a rosszat csökkenteni? Az LDL koleszterin szintjének csökkentésére
6
igen jó gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezek közül ma legfontosabb a sztatin gyógyszercsalád, melynek tagjai gátolják a májban a koleszterinszintézishez szükséges HMG co-A reduktáz (3-hidroxi 3-metilglutaril koenzim-A reduktáz) enzimet. Sajnos azonban a sztatinok a hasznos koleszterin mennyiségét is csökkentik egy kicsit. Ami a HDL szintjének hatékony emelését illeti: régóta folynak ilyen irányú gyógyszerfejlesztések. Volt már olyan gyógyszerjelölt molekula, amelyhez óriási reményeket fûztek, a 3-as fázisú klinikai vizsgálatok során azonban kiderült, hogy bár növeli a vérben a hasznos koleszterin mennyiségét, de egyúttal a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét is fokozza. A tanulmányt két év elteltével leállították, de tovább kutatták a jelenség okait, majd május végén megjelent a tudományos közlemény arról, hogy egy genetikailag jól meghatározott csoportnál kell számítani erre a paradox mellékhatásra. Ezeknél az embereknél magas a vérben a CRP (C-reaktív protein) nevû, gyulladást jelzô fehérje mennyisége, és talán ez teszi veszélyessé számukra a megemelkedett HDL-szintet is. Természetesen most egy olyan szûrôvizsgálat fejlesztésén dolgoznak, amelynek segítségével biztonsággal meg lehet majd mondani, hogy kik nem szedhetik az adott szert, így talán késôbb folytatni lehet a vizsgálatokat, és a gyógyszerjelöltnek lehet esélye a törzskönyvezésre. A sztatinokon kívül meg kell említenünk a fibrátokat is. Ezek régebben vannak a piacon, és népszerûek a cukorbetegek kezelésében, mert az LDL koleszterinén kívül egy másik vérzsír, a triglicerid szintjét is csökkentik, cukorbetegeknél pedig gyakran mindkettô magasabb a kívánatosnál. A fibrátokat gyakran kombinálják valamelyik sztatin-készítménnyel. Itt érdekes megemlíteni az ún. Accord study egyik eredményét. A vizsgálatban a betegek egyik része sztatin és fibrát kombinált kezelést kapott, míg másik részük a sztatin mellé placebót. A következtetés az volt, hogy a kombinált terápia nem kedvezôbb, mint a sztatin-kezelés önmagában.
Az angolszász országokban különbözô kombinációk részeként kedvelik a niacint, illetve az ezetemibet, a mellékhatások miatt azonban ezek alkalmazása gondos körültekintést igényel. Nem beszéltünk még a szekunder prevencióról. Ha valaki már elszenvedett valamilyen szív- és érrendszeri katasztrófát, a mai irányelvek szerint akkor is sztatin-kezelésben kell részesülnie, ha nem magas a koleszterinszintje. Bár a jelenség magyarázatát nem ismerjük, de a tapasztalatok szerint a sztatinok csökkentik az újabb agyvérzés vagy szívinfarktus kockázatát, és a szívmûtétek vagy kisebb beavatkozások — például szívkatéterezés — utáni szövôdmények kialakulásának veszélyét. Nem beszéltünk még a koleszterin csökkentésének nem gyógyszeres lehetôségeirôl… Teljesen igaza van, hiszen a mai ajánlások szerint nem gyógyszerrel kell a terápiát kezdeni, hacsak nem extrém magas értékekrôl van szó. A túlsúlyos pácienst rá kell beszélni arra, hogy fogyjon le, és ehhez megfelelô tanácsokkal kell ellátni. Fontos még, hogy rávegyük a rendszeres testmozgásra és az
omega-3 zsírsavakban gazdag, ugyanakkor telített állati zsírokban szegény táplálék fogyasztására. Napi egy marék olajos mag, hetente kétszer tengeri hal, naponta legalább 40 dkg zöldség-gyümölcs fogyasztása, oliva olaj bevonása az étrendbe — ezek a koleszterinszint szempontjából kedvezô táplálkozás legfontosabb elemei. Lényeges a gyermekeket erre „szocializálni”, mert kutatások sora bizonyítja, hogy a táplálkozási szokásokat, az életmódot felnôttkorban már igen-igen nehéz megváltoztatni. Nos, ha étrenddel, fogyással, életmódváltással nem érünk el megfelelô eredményt, akkor folyamodunk a gyógyszerekhez, amelyekkel a kívánatos koleszterinszintet szinte mindenkinél el tudjuk érni. Bakos Júlia
7
Édes pihenés Itt a nyár, végre mehetünk nyaralni. De vajon tudjuk-e valójában, hogyan kell jól pihenni? Hogy mi történik, minek kell történnie ilyenkor a szervezetünkben, az elménkben és a pszichénkben? Errôl kérdeztünk meg két szakembert, elôször inkább fiziológiai oldalról közelítve a témát, majd a lelki vonatkozásokat térképezve fel.
8
„Mint az állatok” Dr. Bárdos György élettankutató, egyetemi tanár, ELTE Elsô hallásra talán furcsán hangzik, de nincs rosszabb annál, mint amikor valaki a folyamatos „pörgésbôl”, intenzív munkából hirtelen elmegy szabadságra! Ilyenkor ugyanis, amikor minden átmenet nélkül megállunk, a felpörgetett szervezet mentálisan és fizikailag is továbbdübörög, azonban nincs mögötte tényleges tevékenység, nem használjuk szinte semmire. Az ilyen szabadság elsô napjai így teljesen élvezhetetlenek, sôt nem ritka a fizikai rosszullét sem. Akár komolyan meg is betegedhet az ember, hiszen az erôs szimpatikus tónus, vagyis a sok adrenalin, magas anyagcsereszint, a sok mellékvesekéreg-hormon, a stresszhormonok még mind benn keringenek a szervezetben, ami viszont már nem dolgozik olyan intenzitással, hogy ezeket fel is tudná használni. Ez az indokolatlanul magas élettani aktivitás már több bajt csinál, mint hasznot, vagyis kórossá válhat. Ez így elsôre tényleg eléggé meglepô, de mindenképpen logikus. Hogyan védhetjük ki ezt a fázist? Valahogyan rá kell készülnünk a szabadságra, a pihenésre is? Így van. Az egyik lehetôség az, hogy elôre gondolkodunk, és felkészülünk arra, hogy váltani fogunk, pihenni megyünk. Tehát ha tudom, hogy két hét múlva szabadságra me-
gyek, akkor szépen fokozatosan csökkenteni kellene a munkatempót, mentálisan és fizikálisan is fel kellene készülni a nyugalomra. Igen ám, de a gyakorlatban általában ennek éppen az ellenkezôje történik, hiszen pontosan ilyenkor szoktunk „ráhajtani” a munkával és minden egyébbel, hogy aztán majd „nyugodtan” mehessünk nyaralni. Tudom tehát, hogy nem könnyû, mégis azt mondom, lehet rá törekedni tudatos tervezéssel, hogy a szabadság elôtt igenis már kicsit visszavehessünk a tempóból, és ezáltal lehetôséget biztosítsunk a szervezetünknek a „lecsengésre”. A másik az, hogy miként kezdjük a szabadságot. A lehetô legrosszabb az az eset, amikor szerdán még iszonyúan dolgozom, csütörtökön pedig már reggeltôl estig fekszem a tengerparton. Magyarul: az igazi kikapcsolódásnak az intenzív munka után aktív pihenéssel kell indulnia! Az elsô napokban tehát olyan tevékenységet kell folytatni, ami már pihentet is, de azért még igénybe vesz bennünket mentálisan és fizikálisan is. A munkában összeszedett sok negatív stressz ilyenkor szépen törlôdik, hiszen, mondjuk, hegymászás közben is ér bennünket stressz, de ez a fajta izgalom már a javunkra válik. Az utazás, városnézés, kirándulás, vitorlázás stb. lehet például ilyen tevékenység, és csak ezek után álljunk át a passzívabb pihenésre. Azaz ekkor jöhet a „csak fekszem naphosszat, és nézem az eget vagy a vizet”? Mindenképpen szükséges a szervezet számára egy ilyen teljes fizikai és mentális pihenéssel töltött periódus, véleményem szerint legalább egy hétnyi idôtartamban. Persze, ez is csak akkor jó, ha azért nem egész nap csak fekszünk valahol, hanem egy kis sétával, úszással, játékkal, valamilyen laza mozgással is fûszerezzük. A szervezet az ilyen pihenés során tud regenerálódni: helyreáll a hormonális egyensúly, tehát visszaáll például a srtesszhormonok szintje a normál értékre, lecsökken a munkában megnôtt szimpatikus aktivitás, normalizálódnak a szervezet túlságosan kiürült — vagy éppen túltelített — raktárai. Az anyagcsere-folyamatok visszazök-
9
kennek a normális kerékvágásba, helyreáll a zsír, cukor és fehérje felhasználásának egészséges egyensúlya: a belsô szerveinktôl az izmainkig minden vissza tud állni az alapállapotba. Ebben a teljes pihenésben ugyanis végre a szervezet önmagát szabályozhatja, nincs kitéve mindazon hatásoknak, amelyekhez év közben alkalmazkodnia kell. Mi történik, illetve minek kellene történnie ilyenkor az egyik legfontosabb „szervünkben”, az agyunkban? Agyunk ilyenkor dolgozik, mint ahogyan alvás közben is. Azonban a mai civilizált ember általában keveset és rosszul alszik, tehát év közben kevéssé regenerálódik. Az igazi pihenés közben is jár az agyunk, de nem céltudatosan végez mûveleteket, hanem úgymond „üresjáratban” van, tehát tudatos cél nélkül áramlanak az információk az agysejtek között, és valami olyasféle rendezés zajlik, mint álmodás közben. A régi számítógépeket hoznám fel példának, amelyeknek még igen kicsi volt a memóriájuk. Egy idô után nem lehetett ôket tovább terhelni: elkezdtek butaságokat csinálni, „tévedni”, de ha ilyenkor
10
hagyta ôket az ember kicsit üresen futni, akkor magukhoz tértek, és ismét jól lehetett ôket használni. A mai gépek már sokkal gyorsabbak, másképpen szervezettek, és „pihenésüket” nagyon rövid holtidôkben is meg tudják oldani — az agyunknak azonban szüksége van néha hosszabb, igazi üresjáratokra. Mindezek után, úgy a szabadság harmadik hetében juthat el az ember valamiféle „kegyelmi” állapotba, ahol már tényleg fantasztikusan képes élvezni egy orgonahangversenyt a tihanyi apátság elôtt a fûben fekve, vagy órákon át hallgatni a víz csobogását a vitorlás hajó alatt… Szóval ön is úgy gondolja, mint sokan, hogy a szokásos két hét nem feltétlenül elég egy teljes pihenéshez? Bizony nem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az ember az elmondottak alapján szépen végig akar csinálni minden fázist, akkor kevés lehet a szokásos két hét. Azonban a „szakszervezeti” típusú üdüléssel nemcsak ez a baj, hanem a sokak által üdvözítônek tartott rend is: a nyolckor reggeli, fél egykor ebéd, hatkor vacsora rendje valójában ellent-
mond a pihentetô nyaralásnak, ezért én ennek esküdt ellensége vagyok. Ugyanis a pihenés lényegéhez tartozik, hogy a szokásos hétköznapokkal ellentétben az ember végre hagyja, hogy a szervezete mondja meg, mit kell éppen csinálni. Vagyis, ha éhes vagyok, eszem — de csak akkor! —, ha szomjas vagyok, iszom, ha álmos vagyok, alszom: „mint az állatok”! A hosszabb szabadság egyébként azért is elônyös, mert a végére ugyanúgy kell egy kis visszaállási periódus, mint amirôl az elején beszéltünk. Az utolsó néhány napban egy kicsit már intenzívebb tevékenységeket ajánlatos „bedobni”, hogy ismét felkészítsük a szervezetünket a munkára — amit persze, ha tehetjük, meg kell próbálni az elején egy kicsit lazábban végezni. És még valami: tapasztalataim szerint nagyon elônyös az elsô munkában töltött hét után még elmenni például egy jó kis hétvégi kirándulásra, mert az ilyesmi nagyon meg tudja hosszabbítani a szabadság áldásos hatását, ugyanis a szervezet így tovább képes „emlékezni” a pihenés jótékony állapotára.
„Keretezzük át!” Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichiáter Arra a kérdésre, hogy miként pihen a lélek, akkor tudunk válaszolni, ha elôször megmondjuk, mi is az a lélek, amirôl beszélünk. Tudniillik én már megkérdeztem errôl buddhista szerzetest és katolikus papot, rabbit és mentálhigiénés szakembert, de bizony mindegyikük zavarban volt a válasszal. Talán még a buddhista közelített a legjobban, aki ugyan nem tudta pontosan, hogy mi a lélek, és azt sem, hogy hol „lakik”, azt viszont igen, hogyan tudjuk befolyásolni: a gondolkodással. Ebbôl számomra az következik, hogy a lelkiállapotunk is leginkább a fejünkben dôl el. Vagyis a lélek pihenéséhez az kell, hogy ki tudjam kapcsolni a fejembôl a mindennapi aggodalmakat, szorongásokat, félelmeket. A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem gondolkodnánk, de a gondolkodást teljesen kiiktatni persze nem lehet, csak megfelelôen megváltoztatni a lélek pihentetése érdekében. Ennek egyik lehetôsége az, hogy „elcsalom” a gondolataimat a szokásos negatív, béklyózó területekrôl. Milyen trükkökkel lehet becsapni és „jó útra téríteni” az elmét? A legeredményesebben a különféle relaxációs technikák alkalmazhatóak arra a célra, hogy kellemes, pihentetô, szervezetbarát irányba tereljék a gondolatainkat. Természetesen azonban nemcsak ilyen mesterséges
11
eszközökkel lehet mindezt elérni, hanem a leghétköznapibb helyzetekben és módszerekkel is. Mondom az elsô példát, ami eszembe jut, anélkül, hogy reklámot szeretnék csinálni bárkinek: ha valaki megnézi a tévében, amikor Stahl Judit fôz, akkor megérezheti, milyen az a relaxált állapot! Ô szemmel láthatóan olyan mélyen belemerül ebbe a tevékenységbe, olyan szinten van benne a szagok-ízek-formák varázslatos világában, hogy egészen biztosan nem gondol közben valami másra, az pedig egyenesen kizárt, hogy ilyenkor aggodalmaskodjék valamin. Ráfókuszál tehát egy számára kellemes élményre, és hosszan rajta is tartja a figyelmét, kizárva ezzel a többi, esetleges negatív gondolatot. A lehetôségek tehát az orrunk elôtt hevernek, nem kell feltétlenül például az extrém sportok felé fordulnunk, ha teljesen ki akarunk kapcsolni… Így van, annál is inkább, mert az extrém sportok inkább serkentésre, mint kikapcsolásra valók. Egészen egyszerûen mindenki meg tudja találni akár a saját közegében azokat az elfoglaltságokat, amelyekben mélyen el tud merülni, és így ezek tökéletesen ki is tudják kapcsolni. Volt például egy páciensem, aki megtanult bridzselni, és attól kezdve fejben játszotta a partikat, egyre jobban él-
12
vezte, és közben teljesen megfeledkezett a saját állapotáról, arról az aggodalomról, hogy vajon menthetô-e egyáltalán, vagy sem. De erre a célra a legegyszerûbb, leghétköznapibb tevékenységek is alkalmasak az olvasástól a kertészkedésen át a víz alatti kalaplengetésig, mindegy: az a lényeg, hogy egy kicsit másképp nézzek a megszokott tevékenységekre, megpróbáljam teljesen átadni magam annak, amelyikbe a legnagyobb eséllyel tudok belemerülni. Például amióta megmutatta nekem valaki Budapestet más szemmel, azóta én itt is fantasztikusan tudok „nyaralni”, kikapcsolni anélkül, hogy kitenném a lábam a fôvárosból: amiket eddig szürke, unalmas épületeknek láttam, azok a világ csodái, úgy bámulom a homlokzatokat, mint egy magyar turista, mondjuk Barcelonában. Elnézést, de azért azt gondolom, nem olyan könnyû kiugrani a megszokott gondolati mókuskerekeinkbôl… Ez tagadhatatlan, hiszen túlságosan megszoktuk már, hogy gondolataink a munkahelyi gondoktól a párkapcsolati problémákon át a negatív bankszámlákig futnak, és sajnos tényleg nincs megfelelô rutinunk arra, hogy egyvalamire fókuszáljunk. Sokkal inkább arra vagyunk kondicionálva, hogy sokfelé figyeljünk, hogy „daráljuk” az élményeket, és miközben azt hisszük, hogy nagyon menô, vagány dolgokat mûvelünk, valójában inkább jól megbetegítjük magunkat. A nyaralás, a pihenés ideje éppen arra lenne jó, hogy legalább megpróbáljunk egy számunkra alkalmas irányba kitörni mindebbôl. Elôször nehéz csak egy dologra figyelnünk, mert az ellenkezôjét szoktuk meg, pedig talán hihetô, hogy ez a könnyebb, nem pedig a „multitask”. Jó, de mégis arra kérem, segítsen: hogyan, mivel próbálkozzon az ember, ha elindult nyaralni? Nagy valószínûséggel valamilyen szép tájra érkezik, ugye: nos, nézzen például egy szép fára úgy, ahogyan még sosem! Úgy, mintha elôször látna ehhez foghatót, egészen friss szemmel. Meg kell próbálni a megszokások
mögött tényleg meglátni azt a gyönyörû, bonyolult, csodálatos fát! Elôször ez csak egy-egy pillanatra sikerül, aztán a gondolataink megint elragadnak, és visszavisznek a megszokott problémáinkhoz, de ha valaki eleget próbálja az odafordulást, elôbb-utóbb biztosan menni fog. Buddha mondta, hogy az ember gondolatai olyanok, mint egy csintalanul szaladgáló majomcsapat. Ezt tudomásul kell venni, ez a természetük, de azért meg lehet tanulni terelgetni ôket abba az irányba, amerre szeretnénk. Ha pedig már néhányszor ez sikerült, és megtapasztaljuk, hogy milyen óriási élmény, akkor már sokkal könynyebben fog menni. Belefeledkezünk valamibe, ez örömmel tölt el és energetizál, megújít. Tehát nem szabad elkedvetlenedni attól, hogy idônként még „beugrik” a kis fehér elefánt, azaz, mondjuk, a tetemes banki tartozás, amire nem szabadna gondolnunk… Ahogyan az elején tisztáztuk, nem tudok nem gondolni, de tudok másképpen: akkor nem
fogok a kis fehér elefántra gondolni piros pöttyökkel a hátán, ha megpróbálok a sárga csíkosra fókuszálni! Ez egy használható trükk, úgy hívjuk, hogy „átkeretezés”, mivel tulajdonképpen a nézôpontot változtatom, és ezzel egy egészen új lehetôséget nyitok meg. A világ legnagyobb átkeretezôje egyébként szerintem Tom Sawyer volt, akinek, ugye, vasárnap délután kellett lefestenie a kerítést, amit ô olyan vidáman, fütyörészve csinált, hogy a többiek aztán már ajándékokkal halmozták el, hogy ôk festhessenek, így változtatta a büntetést jövedelmezô vállalkozássá. Lehet, hogy mindez elsôre valakinek nem sikerül, de lebegjen a szemünk elôtt, hogy az ilyesmi lehetséges, hogy képesek lehetünk régi gyötrelmeinkre más szemmel nézni, és akkor megszabadulhatunk tôlük, vagy legalábbis „megszelídíthetjük” ôket, és megkönnyebbül a lelkünk. Vagy, ahogyan Bernard Shaw mondta: „ha végképp nem tudsz együtt élni egy családi kísértettel — tanítsd meg táncolni!” László István
13
Hogyan
Dr. Bagdy Emôke
relaxáljunk?
Ki segíthetne rajtunk, ha élethelyzetünk és körülményeink rákényszerítenek a már kialakult és megkövetelt életritmus fenntartására? Mivel segíthetünk magunkon, ha negatív streszszel vagyunk elöntve, és az úgynevezett ideges tünetek kimerítenek? Rá kell jönnünk, hogy a segítség keresésében magunkra vagyunk utalva, tehát szelf-menedzsmenthez, azaz öngondoskodáshoz kell folyamodnunk, és az önmagunkért vállalt felelôsség tudatában célszerû mielôbb „megügyesednünk” a feszültségszabályozás és a stresszkezelés megtanulásában. Mindannyian hajszoltan élünk. Életritmusunk fölgyorsult, napjainkat a „pörgés” jellemzi, a felfokozott tempóból kikapcsolni pedig nagyon nehéz. Minden túlfeszített vagy cselekvési tehetetlenségre kárhoztató állapot negatív stressz — hivatalos nevén: distressz —, amely a vegetatív idegrendszer szimpatikus mûködését (akciókészültségi rendszerét) feleslegesen fárasztja, értelmetlenül és eredmény nélkül mûködteti. Tudjuk, hogy a túlpörgés, a feszültségbeli túlterhelés megbetegíthet, hiszen elôbb-utóbb pszichoszomatikus
14
tüneteink keletkeznek, bizonyos idô után pedig stresszbetegségek is kialakulhatnak. A feszültségszabályozás és stresszkezelés egyik, de leghatékonyabb útja a relaxáció. Ma már szinte mindenki találkozott ezzel a kifejezéssel, noha különbözô dolgokat értünk alatta. Eredetileg, a középkori francia nyelvben a szó azt jelentette: elengedni a rabot, azaz felszabadítani a bezártságából. Valóban fontos, hogy szabaddá tudjuk tenni magunkat az ártalmas kötöttségeinktôl, függéseinktôl, legyen az kóros társfüggés vagy alkohol,
drog vagy játékszenvedély. A megszabadulás emellett azt is jelenti, hogy valamire szabaddá válunk, amit eddig kötöttségeink nem tettek lehetôvé. Ez tehát kettôs értelemben vett szabadság: valamitôl és valamire szabadulás. A szó mindmáig használatos „ellazulás-ellazítás” jelentésében a múlt század második évtizedétôl kezdve tûnt fel a pszichoterápia világában. Amerikában az ellazítás, az akaratlagos, szándékolt és tudatos izomlazítás kultúrája terjedt el, fôként Edmund Jacobson chicagói neurofiziológus munkássága nyomán. Ô bizonyította elôször azt, hogy egy izom vagy izomcsoport aktív mûködtetése után az izomtónus szintje az akció elôtti állapothoz képest reflexesen csökken. Ha pedig ez utóbbi csökken, a központi idegrendszerbe küldött jelentés révén az agykérgi elektromos aktivitás is alább hagy. Az izgatottságra jellemzô gyors bétahullámok normál-béta mértékûre — a természetes éberség szintjére — csökkennek, majd ezt követôen alfa-, némileg tétahullámtevékenységre váltanak. Ez az ún. relaxációs
éberség szintje. Ilyenkor a vegetatív szabályozás normalizálódik, a szervi mûködésekben rendezôdés következik be. Ennek lelki élmény megfelelôje az oldott, nyugodt pihenôállapot. A progresszív relaxáció néven elterjedt lazító módszernek számos változata létezik; ez alkotja az ún. aktív relaxációs módszerek alapját. Aktívan sokféle mozgással lazíthatunk: a futás, kocogás, a séta, nordic walking (északi sétálás, mely egy síbotra hasonlító eszköz segítségével fokozza a mozgás kiváltotta lazító hatást), de még a kerti munka is jelentôs
15
mentális relaxáló hatást vált ki és tart fenn a mozgás befejezése után. Kísérleti bizonyítékok vannak arra, hogy az autózás is feszültségoldó, fôként férfiak számára; közülük sokan a mozgó autóban lelki megbékélést tudnak elérni. Ha viszont a kezdeti állapot túlizgatott, akkor ezt a feszültségoldó módot semmiképp nem javasolhatjuk. Az ellazító eljárások másik prototípusa az ún. mentális ellazulási módszerek köre. Ezek nem aktívan lazítanak, hanem passzív ráhagyatkozó és megengedô lelki úton segítik elô a megbékélést, nyugalmat, feloldódást. Élettani hatásuk azonos az aktív módszerekével, de a létrehozás módja ún. autokoncentratív, más szóval önmagunkra figyelô, befelé tekintô. A módszer testi introspekcióval társul, azaz gyakorlása során figyeljük és átéljük, ami bennünk történik, amikor ellazító képzeteket és képeket vagy gondolatokat „küldünk” a testünkbe. Az autogén tréning (jelentése: önmagától létrejövô vagy gyakorlással létrehozható) eljárása az alapforma, amelynek ezernyi változata alkotja a passzív-koncentratív ellazulási módszereket. Az autogén lazulási eljárás az izomzat és a vegetatív mûködések — szívmûködés, keringés, légzés stb. — hat gyakorlatával tanítja meg és hangolja, programozza át a szervezeti mûködéseket az eredeti, egészséges ritmusra, azaz helyreállítja a megzavart rendszer kaotikus mûködését. A tréning valóban komoly gyakorlást kíván, hiszen a hibás és megzavart mûködéseket felül kell írni az egészségessel. Három hónapon át kéthetente egy-egy gyakorlat megtanulására és be-
16
programozására kerül sor. Ezek sorrendben: 1. izomellazulás, 2. a keringési rendszer megnyugtatása, 3. a szív egyenletes mûködésének elérése, 4. a légzés szabályozása, 5. a hasi vegetatív mûködés szabályozása, végül utolsóként a mentális megnyugvás elérése az ún. fej-gyakorlattal. Minden nap kétszer szükséges önálló gyakorlást végezni, így egy gyakorlatra 28 ismétlés jut. Ez az idegrendszeri programozás kulcsszáma, a holdhónap ideje: ennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy egy dolgot az idegrendszer megtanuljon, automatizáljon. Az autoszuggesztív módon ismételt formulák, pl. „megnyugszom”, „ellazulok” vagy „a jobb karom átmelegedik” — amelyet a gyakorló a tréning folyamán a bal karra, majd a két lábra is kiterjeszt —, mindezek a begyakorlás révén olyan automatizálódó rendszert alkotnak, hogy a gyakorlást végigvivô személy a tréning végén már hat rövid kulcsszó segítségével is rendkívül gyorsan létre tudja hozni a megnyugvás lelkiállapotát, amelyben valamennyi kritikus vegetatív mûködés rendezôdése benne foglaltatik. A módszert a múlt század húszas éveiben J. H. Schultz berlini pszichiáterprofesszor dolgozta ki; munkájához felhasználta a hipnózisterápia tapasztalatait is. Amikor a hipnotikus indukció „transz állapotot” hoz létre, a jobb agyféltekei aktivitás kezd dominálni, és a képszerû, szemléletes gondolkodás válik meghatározóvá. A jobb agyfélteke a testi egészség ôre abban az értelemben, hogy „marionett-szerûen” vezényli a viszcerális és vegetatív történéseket. A jobb agyfélteke mint érzelmi agy a testben gerjesztett állapotokkal egész érzelmi életünk „ura”, így ezen az úton tudunk hatni azokra a mélységekre, amelyeket az akarati mûködés nem tud elérni. A befolyásolás nyelve a kép vagy szimbólum, logikája pedig érzelmi vagy privát logika, amely analógiás, azaz hasonlító mûveletek segítségével mûködik. Ha tehát önmagamra koncentráló, befelé figyelô állapotban azt sugallom, hogy érzem a vérkeringés meleg lüktetését a kezemben, ujjaimban, amely olyan, mintha a meleg nyári nap sütné a ka-
romat, akkor a képszerû üzenet szinte azonnal érvényesül, de csak relaxált tudatállapot mellett. Szemben a heteroszuggesztív irányítású hipnózissal, a relaxáció passzív módszereiben a képeket magunk alakítjuk ki, a hasonlatokat magunk fogalmazzuk meg (ezt nevezzük személyes relaxációs képzetnek), és a behívott képekkel szinte tökéletes testi állapotot tudunk elérni. Ezt a saját tudáson és gyakorlottságon alapuló önsegítést ma már szinte a világ minden táján támogatja mind a prevenció, mind pedig a gyógyítás gyakorlata. Az ôsi, keleti kultúrákból származó meditatív, imaginatív (belsô képekkel dolgozó) módszerek is a jobb agyfélteke sajátos mûködésére építik önbefolyásoló technikáikat. A vipassana meditáció — amelyet John Kabat Zinn dolgozott ki az eredeti, vallási alapokon nyugvó önmagunkra figyelés és tudatkiürítés módszerének módosításával — az Egyesült Államokban mára a pszichoszomatikus zavarok gyógyításának a betegpénztárak ál-
tal is támogatott részévé vált. A bizonyítékokon nyugvó medicina tudományos hatékonyság-vizsgálati igényességével igazolt módszer maximálisan eredményesnek bizonyult. Gondoljuk csak meg, képesek vagyunk-e valamilyen módon relaxálni? Hogyan segítünk túlstresszelt állapotunkban saját magunkon? Amíg még eléggé egyensúlyban vagyunk, ragadjuk meg a relaxáció egészséghelyreállító és stressz-gondozó lehetôségeit, hogy megerôsíthessük védekezôképességünket, és eredményesen, fôként pedig jó közérzettel tudjunk megküzdeni a stresszhelyzetekkel. Ha a relaxációs módszerek bármely formáját rendszeresen, napi egy-két percig alkalmazzuk, megvédhetjük vegetatív idegrendszerünket a kimerüléstôl, szerveinket a stresszbetegségektôl, és lelkünket harmonikusabbá, közérzetünket jelentôsen jobbá tehetjük. Még ma kezdjük el! Dr. Bagdy Emôke tanszékvezetô egyetemi tanár
17
Egyikük a kerti kapirgálásra esküszik, más a tengerparti sütkérezésre szavaz, a harmadik végigdolgozza a nyarat. Valamennyien másképp képzelik a pihenést, de két dologban egyetértettek: aki szereti a munkáját, sose fárad el igazán, és a színész nyaralás közben is színész marad.
18
Fotó: Tyukodi László
Bánsági Ildikó: „Jó volna lábat lógázni néhány napig” Mint aki rálelt az örök ifjúság titkára: pörög, szinte szétfeszíti az energia. Kiheverte a hosszú házasság utáni válást, újjáépítette az életét. Elköltözött a városból, szebb, mint valaha, és ki se lát a munkából. Mindig futok. Nem tudom miért, folyton így alakul. A nyár is zsúfolt, hála a Jóistennek! Június elején mutattuk be Éless Béláékkal Albee Mindent a kertbe! címû darabját a Pataki Mûvelôdési Házban. Mióta kiebrudalták ôket a Budaörsi Játékszínbôl, ott dolgoznak, ahol tudnak… Egy másik független produkció, a tavaly színre vitt Sírpiknik óriási sikerrel megy, a tervek szerint nyáron beterítjük vele az országot. A film is megtalált újra: tavaly egy Átok címû négyrészes tévéfilm fôszerepét forgattam: izgalmas, mai családtörténet. Az HBO új sorozatot indít — ebbôl a bemutatóanyag készült el —, pszichológusnôt játszom benne, aki terápiaként fôz. Az Új Színházban több éve mûsoron lévô Fösvényt a nyár folyamán rögzíti majd a tévé, és lesznek szinkronmunkáim, talán hangoskönyv is. Egyébként nem bánom, sôt örülök neki. Munkamániás vagyok, ráadásul Kata lányom is elköltözött. Sok feladata volt a Nemzetiben, gyakran éjjel járt haza, eldöntötték hát egy
barátnôjével, hogy lakást bérelnek a városban. Hirtelen kiürült a ház. Furcsa érzés, úgyhogy jól is jön a sok munka. Kérdezem tôle: mikor pihen? Azt válaszolja: néha eszébe jut, milyen jó lenne lábat lógázni néhány napig. De amikor megtehetné, nem tud nyugton ülni: rohan a kertbe, füvet nyír, gyomlál, futóbabot ültet. Zsebkendônyi a veteményes, de rengeteg vele a tennivaló. Nem volna kötelezô a munka — nyílt a közelben egy remek termelôi piac — viszont imádja, ha a saját paradicsomját eheti. Kata fölvetette, hogy elmehetnénk néhány napra a tengerhez. Nagyokat úsznánk, napoznánk, ejtôznénk. Vagy ehetnénk Prágában, a Vencel téren jó kis fûszeres kolbászkákat. Nem tudom, lesz-e belôle valami. Képtelen vagyok hosszú idôre elszabadulni. Nálunk mindenki állatbolond, van két kutya, egy macska, két papagáj és az akváriumban a halak. Nincs kire hagyni ôket. A szüleim közel laknak, de nyolcvan fölöttiek. Pomázra pedig nemrég költöztem, még nem alakultak ki olyan kapcsolataim, hogy szívességet kérhetnék. Azt azért megemlíti, hogy vett egy felfújható medencét a kertbe. Lehet, hogy idén ebben nyaral — nyakig a vízben, jéghideg sört szopogatva.
Fotó: T
Fotó: Go
yukodi
rdon Esz
László
ter
19
Varázsa nagyrészt abból fakad, hogy békében él önmagával és a világgal. Derûje valódi, másokra is átragad. Vérbeli hedonista, aki nem dôzsöl ugyan, de odaadással élvezi az életet, megadja a módját ételnek-italnak, baráti beszélgetésnek, pihenésnek. Nem vagyok fáradtabb a szokásosnál. Különben is, egy színészt, ha kedvére való feladatai vannak, nem keríti hatalmába a rosszféle, „depis” fáradtság, amely elszívja az ember erejét. Három darabtól ugyan elbúcsúztam a Vígben, de még így is maradt három. A legnagyobb örömöt a Játék a kastélyban hozta, amit idén felújítottunk, és tizenhét év után újra eljátszhattam benne Almádi gróf szerepét. Molnár Ferencet sokan habkönynyûnek tartják, pedig nem az. Ebben a darabjában is felsejlik a drámai véna és a gyilkos szatíra — éppen ez a csiki-csuki az igazán jó írók erôssége. Még véget sem ért az évad, amikor elkezdtük forgatni Az ügynökök
20
Lukács Sándor: „Odafigyelek, hogy jusson idô a feltöltôdésre” a paradicsomba mennek címû nagyjáték filmet, Dézsi Zoltán rendezésében. Izgalmas történet, a közelmúltban, vagyis olyan korban játszódik, amelyet valamennyien átéltünk. Az általam alakított figura összetett személyiség, jó is, rossz is — az ilyen feladat inspirálja a színészt. Más munkát nem vállaltam nyárra. Igyekszem figyelni arra, hogy elég idô jusson a családra, a feltöltôdésre. A teniszezést — ami számomra a lazítás egyik legjobb formája — év közben is ûzöm, a rendszeres testmozgást semmi pénzért ki nem hagynám az életembôl. Kezdôdik a foci VB, és ô köztudottan fociôrült, teszi hozzá. Az eseményhez körítés jár: Balatongyörökön gyûlik össze a csapat, lesz nagy teniszezés, meccsnézés, éjszakába nyúló beszélgetések, sütögetés a kertben. A társaság zöme vidéki értelmiségi, több évtizede barátok, s nagyon jólesnek ezek az együttlétek a tízhónapos „szakmázás” után. Augusztusban pedig visszatérnek feleségével oda, ahol tavaly voltak: egy hétig Spanyolországban élvezik majd a napot, a vizet, a hosszú sétákat, no meg a tenger gyümölcseit.
Tahi Tóth László: „Idén Gogollal nyaralunk” Szintén a tenisz szerelmese, de ha sok a feladat, hetekig nem fog ütôt a kezébe. Fôz, fest, kiállítást szervez, huszonegynéhány éve a Mûvész Sportkör elnöke, soha nem unatkozik. Egy régi interjúnkban azt mondta: „Akkor tudok igazán kikapcsolni, ha magunk mögött hagyjuk a határt. Más ízek, más illatok, másfajta életmód. Csak hazafelé, Hegyeshalomnál zökkenek vissza a rendes kerékvágásba.” Két-három hetet szokott nyaranta pihenésre szánni, idén azonban könnyen lehet, hogy fölborul a szokott menetrend.
hogy nem vállalom el, de bátor férfi lévén úgy döntöttem, fel fogok nôni a feladathoz. Azóta lefutott tíz elôadás, és most érzem csak igazán, mennyire más ez, mint az eddigi szerepeim. Például speciális módszerrel tartom magamban ébren a darabot: különbözô napszakokban — hússzeletelés vagy akár borotválkozás közben — elmondom fejben a szöveget, nem elejétôl a végéig, hanem össze-vissza, nehogy kimaradjon valami. Bennem tárgyakhoz kötôdik a szöveg, és ha nincs a szemem elôtt a kellék-fogas vagy az íróasztal a tollal, akkor pokoli nehéz. Ezúttal tehát valószínûleg nem teheti meg, hogy két-három hétre „kiradírozza” fejébôl a darabot. Feleségével, Kárászy Szilvia zongoramûvésznôvel közös kedvencük Olaszország. Ha összeadnák az eddigi olasz nyaralásokat, egy évre is rúgna az ott töltött idô. Most a nápolyi öblöt szemelték ki. De megeshet, hogy Tahi mûvész úr — miközben az azúrkék tengert csodálja, vagy pörkölôdik a napon — titkon Gogollal randevúzik.
Ôsszel még úgy tûnt, laza évem lesz. A Vígben két darabban szerepeltem, és játszottuk a Tivoli Színházban a Hárman a padont, Szilágyi Tiborral és Vári Évával. Aztán egyszer csak jött a felkérés, hogy csináljam meg Az ôrült naplóját Szolnokon. Gogol monodrámája fantasztikus lehetôség, de irgalmatlanul kemény munka. Két óra intenzív jelenlét a színpadon, amikor csak magadra és az áldozatos munkatársakra (kellékes, öltöztetô, technikus stb.) számíthatsz. Ráadásul Darvas Iván tette a szerepek szerepévé, s tudtam, ez mire kötelez. Egy pillanatra az is felmerült bennem,
21
Egy isten háta mögötti faluból jött a fôvárosba, hogy meghódítsa a világot jelentô deszkákat. Pályakezdô korában Tolnay Klári azt mondta róla: olyan, akár egy angol lady. Hatvanon túl is gyönyörû, kedvessége megejtô, tartása királynôi. Nehéz elképzelni kisbuszban zötyögve, noha három éve így ingázik a soproni színház és a budapesti Madách között. A telet utálja, a nyárért rajong, ám idén nem adhatja át magát a klasszikus nyári örömöknek. Munkás idôszak vár rá, melynek végén talán megtudjuk, milyen az igazi Bencze Ilona. Július másodikán mutattuk be Mark Dunn Öt nô az esôben címû darabját a Városmajori Színpadon. A Száguldó Orfeum Színház produkciója, és én rendeztem. Négy éve próbálkoztam rendezéssel elôször, Hûvösvölgyi Ildi beszélt rá. Belevágtam, és nagy örömömet leltem benne. Szeptemberben indul a Madách Musical Tánciskola musicalszínész képzôje, amelynek osztályvezetô tanára leszek, így már nyár elején elkezdtük felvételiztetni a gyerekeket. Ha mindezzel végez, sort kerít egy eddig példátlan vállalkozásra: könyvet ír magáról. „Ez is más ötlete” — jegyzi meg sietve. Ô sem
Fotó: Madác
22
h Színház
Bencze Ilona: „Aláírtam a szerzôdést, nem lazíthatok” az életét, sem önmagát nem látja olyan különlegesnek, ami könyvbe kívánkozna. Felhívott egy kiadó. Megdöbbentem, de nem mondtam nemet. Két nagy füzet már elkészült, az egyik évek óta megvolt, a másikba a fölkérés után kezdtem bele. Két-három mondatokat írtam, de azt folyton: buszon, elôadás szünetében, ahol éppen eszembe jutott. Karácsonyra tervezik a megjelenést, s a könyv tartozéka lesz életem elsô CD-je, amelyen énekelek, talán verset is mondok. Borzasztóan izgat a dolog, már elôre élvezem! Persze nem lehet egyfolytában írni. Reggel kiülök a kertbe körmölni, pihenésül összetakarítok, elmegyek a kutyákkal az erdôre, aztán folytatom. Ismerem magam: világéletemben precíz, megbízható ember voltam, aláírtam egy szerzôdést, tehát ha ezentúl két órákat alszom csak, akkor is meg kell lennie! És legyôzöm az ezzel kapcsolatos félelmeimet… Eleget féltem. Mindig attól tartottam, hogy nem vagyok elég jó. Nem másoknak, önmagamnak nem tudtam megfelelni soha. Tudatosan szoktattam magam a korral, hogy ne így legyen. Errôl — vagyis a belsô csatáimról — is írok majd a könyvben. Sombor Judit
NYÁRI SZEMFÉNYVESZTÉS Elszaporodó kórokozók, allergia, UV sugárzás — hogy csak párat említsünk a nyáron szemünkre leselkedô veszélyek közül. A rovásukra írható betegségek tünetei kellemetlenek és fájdalmasak, ráadásul súlyos szövôdményekkel, látásromlással, szürke hályoggal járhatnak. Néhány fontos tudnivaló a legjellemzôbb nyári szembajokról és az ellenük való védekezés lehetôségeirôl. Vörös, égô, váladékozó szemmel ébredni, egész nap a könnyeinket törölgetni: mindezt nyaralás közben is jobb elkerülni, pedig a melegkedvelô kórokozók elszaporodása miatt épp ebben az évszakban nô a kötôhártya-gyulladás kockázata. A betegség fertôzô,
és a vírusok, illetve baktériumok sajnos nemcsak közvetlenül a beteg szem váladékával, hanem akár közös törölközôn vagy az uszoda vizében is képesek terjedni. További forrása a bajoknak az allergiás megbetegedések nyáron növekvô száma, valamint a sze-
23
met ilyenkor nagyobb dózisban érô UV-sugárzás is. A kötôhártya-gyulladás rendszerint nem súlyos betegség, kezelés nélkül viszont a szem épségét veszélyeztetô szövôdményeket okozhat; a szaruhártyára átterjedve könnyen vezethet látásromláshoz is. Dr. Kolozsvári Lajos, a Szegedi Tudományegyetem szemészeti kollégiumának vezetôje szerint a tüneteket észlelve érdemes orvoshoz fordulni, már csak azért is, mert a gyulladás kiváltó oka jelentôsen befolyásolja a betegség súlyosságát és lefolyási idejét, a tünetek legtöbbje pedig a kötôhártya-gyulladás valamennyi típusára jellemzô, így az ok felderítéséhez és a megfelelô kezelés megkezdéséhez mindenképpen orvosi vizsgálatra van szükség. A kór kialakulása ellen a higiéniai szabályok betartásával, illetve strandon vagy uszodában úszószemüveg használatával védekezhetünk. A professzor különleges óvatosságra inti a kontaktlencsét viselôket: figyelmeztet, hogy egy könnyû náthából is lehet súlyos gyulladás, ha a betegség alatt nem tartjuk be a vonatkozó szabályokat, és nem vesszük figyelembe, hogy a felsô légúti megbetegedések esetén inkább a szemüveg viselése ajánlott. Dr. Kolozsvári Lajos szerint az orvosok egyre kevésbé ajánlják a kamillás borogatást. „Ilyenkor nyáron megnô az allergiás esetek száma is: lényegében egészen ôsz közepéig virágzik valamilyen allergén. Aki erre érzékeny, feltétlenül használjon valamilyen allergia elleni szert.” A szakorvos szerint a mûkönny is
24
hasznos lehet, egyrészt, mert kimossa a polleneket és kórokozókat, másrészt, mert belülrôl keni a kötôhártya felszínét. „Mûködését úgy kell elképzelni, mint ahogy az olaj keni a motort, miközben kitölti a használat során keletkezett finom kis bütyköket. A mûkönny tehát csillapítja a tüneteket, de csakis azokat, a betegség okát nem szünteti meg.” A professzor szerint a napsütés, az UV-sugarak nemcsak a bôrt, hanem a szemet is komolyan igénybe veszik, károsíthatják. „A következmény nem egyik napról a másikra jelentkezik; a károsító effektusok összegzôdnek, valahogy úgy, ahogy a röntgensugarak hatása esetén. A szembe bejutó UV sugarak elnyelôdnek a szaruhártyában és a szemlencsében. Ennél az UV sugárzás gyakorlatilag már nem jut tovább, csak a látható fény, a sugárzás tehát a retinát már nem éri el, ennek ellenére bizonyított, hogy a szemet érô túlzott napsugárzás a szürke hályog kialakulásának fontos kockázati tényezôje.” A professzor szerint ezért már egészen kisgyerekkortól védeni kell a szemet, részben napszemüveggel, részben valamilyen, az arcot árnyékoló fejfedôvel. Kovács M. Veronika
A máj anyagcserénk központi laboratóriuma: itt történik sok-sok létfontosságú enzim, hormon és egyéb anyag szintézise, és itt zajlik a toxinok, gyógyszerek lebontása, ártalmatlanítása is. Életünk során tehát a májat számos, összeadódó károsító hatás éri. Ezekrôl, és az ellenük való védekezés lehetôségeirôl beszélgetünk Telegdy László hepatológussal.
Májvédelem és májkárosodás A fôorvos úr indulatosan beszél a máj egyik legfôbb és leggyakrabban „támadó” ellenségérôl, az alkoholról. Nagyon-nagyon sok olyan beteget láttam, akinek máját teljesen tönkretette az alkohol. Napi 40 g-nál többet nem szabad fogyasztani, bár természetesen azt is tudjuk, hogy például a mérsékelt borfogyasztás a borban lévô antioxidánsok jelenléte miatt kifejezetten egészséges. A túl sok alkohol azonban a szó szoros értelmében pusztítja a májat. A májsejtekben zsírcseppek alakulnak ki, ezek gyulladást idéznek elô, a máj egyre kevésbé tudja méregteleníteni az alkoholt, és májzsugor alakul ki, ami pedig a májrák kifejlôdésének kedvez. A folyamat magyarázata, hogy az etilalkohol vízre és széndioxidra történô lebontása a máj enzimrendszerének segítségével történik, és ha ez a túlzott terheléstôl fárad, majd kimerül, akkor egyre kevésbé történik meg a teljes méregtelenítés. A lebontás megáll az acetaldehid nevû vegyü-
26
letnél, amely közvetlenül gyilkolja a májsejteket olyan módon, hogy azokban a szabad gyökök tömeges termelôdését váltja ki. Természetesen a májnak nem az alkohol az egyedüli ellensége, hiszen a gyógyszerek, ételfestékek és egyéb élelmiszer-adalékanyagok, a környezetünkben lévô vegyszerek, például növényvédôszer-maradványok mind-mind a májban metabolizálódnak és potenciálisan károsítják azt. Biztosan ismeri a DDT-sztorit. A DDT-t már a II. világháborúban használták rovarirtásra, és mire a 60-as években kiderült, hogy a környezetben nem bomlik le, az egész világon elterjedt. Ez a májméreg a mai napig ott van a vizekben, talajban, élôlényekben. Az ember egyéb környezetszennyezô tevékenységei eredményeként — gondoljon csak a közelmúlt olajkatasztrófájára — más mérgek is jelen lehetnek, például az amúgy igen egészségesnek tartott tengeri halakban. És ha már a vegyszereknél tartunk: a máj
egészsége szempontjából különösen veszélyeztettek azok, akik a vegyiparban dolgoznak, hiszen a szerves oldószerek erôs májkárosító hatással bírnak. Számukra nagyon fontos a munkavédelmi elôírások betartása. Szóval az egész élet egy nagy májkárosítás… Gyógyszerek, tartósítószerek, ételfestékek, ízfokozók stb. Mégis, az emberek zöme hosszú-hosszú évtizedeken keresztül jól „elvan” a májával. Egyrészt jelentôs tényezô az egyéni érzékenység. Az immunrendszer allergiás reakcióval válaszolhat egy-egy gyógyszerre vagy annak metabolitjára, és mivel a gyógyszerek átalakulása is a májban történik, az ilyenkor létrejövô gyulladás májgyulladás-szerû kórképet vagy epepangást okozhat. Egy-egy gyógyszer alkalmazásánál pedig nem tudjuk elôre, hogy az illetônél fellép-e majd ilyen jellegû reakció. Nem beszéltünk még a májgyulladás-vírusokról. A krónikus B és C hepatitis vírus gyakran semmiféle tünetet nem okoz, csak enyhe májfunkció-eltéréseket. A B vírusfertôzés 5-10 százalékban, míg a C vírus 70 százalékban válik krónikussá, így pedig évtizedek alatt májzsugort, majd májrákot okozhat. És hát mindezekhez jöhet a túlzott alkoholfogyasztás vagy a vegyszerártalom. A májat ért káros hatások tehát összeadódnak, és az egyéni érzékenység fontos tényezô abban, hogy kinek „mennyit bír” a mája. Ez a kulcsfontosságú szerv egyébként óriási öngyógyító kapacitással rendelkezik. Például még krónikus májgyulladások esetén is, ha sikerül megállítanunk a vírus szaporodását — márpedig erre manapság számos hatékony szer áll rendelkezésünkre —, akkor sokszor teljesen reménytelennek tûnô állapotból is felépül a betegek mája. Ugyancsak jó esélye van a gyógyulásra egy alkoholistának, ha idôben felhagy az ivással, amikor májának van még mûködôképes része. A magyarázat az, hogy a pusztuló májsejtekbôl olyan regenerációt segítô hormonok szabadulnak fel, amelyek az éretlen májsejteket, az úgynevezett ôssejteket szaporodásra in-
gerlik. Ha pedig ezeket nem pusztítjuk el újra és újra, akkor a máj gyógyul. Elôfordul például, hogy egy betegség miatt a máj egy egész lebenyét el kell távolítani, és az néhány hónap alatt visszanô. Az utóbbi idôben külföldön, elsôsorban az USA-ban számos hír jelent meg arról, hogy bizonyos kínai teák fogyasztása halálos kimenetelû májkárosodással járt. Ma „természetes” anyagok ezreihez lehet hozzájutni, az internettel tulajdonképpen teljesen megszûnt a kontroll. Ez így van, és természetesen nem szabad ismeretlen forgalmazóktól ismeretlen termékeket vásárolni, mert nagyon veszélyes. De nem csak az internet itt a probléma. A kínai teakeverékek megbízhatatlanok. Több száz, esetleg több ezer féle anyag van bennük, amelyek között jó eséllyel lehet májkárosító is. Ráadásul szteroid hormonokat, antibiotikumokat tartalmazhatnak — anélkül, hogy ezt jeleznék a címkén —, hiszen ezek biztos hatást garantálnak. Hasonlóan megbízhatatlanok az indiai teakeverékek, amelyek szintén igen sok komponensbôl tevôdnek össze. Mellékhatásaikról vannak tudományos beszámolók, mint ahogy a szakirodalomban egy széles körben reklámozott trópusi gyümölcskivonattal kapcsolatos súlyos májkárosodást is leírtak már. Tudni kell, hogy a legálisan forgalmazott termékek sem jelentenek teljes biztonságot, hiszen az ún. OÉTI-szám sem garancia semmire, csupán annyit jelent, hogy az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet bejelentés alapján
27
lajstromba vette azt a szert. Összetételét, minôségét azonban nem ellenôrzik, hiszen ma az európai rendszert követjük, amelynek filozófiája az, hogy a termék minôségéért a gyártó felelôs. Ha a hatóság a gyártó bejelentése alapján úgy ítéli meg, hogy a termék nem tartalmaz káros anyagokat, akkor megadja a forgalomba hozatali engedélyt. A készítményt csak akkor vizsgálják, ha mellékhatás gyanújáról érkezik bejelentés. A gyógynövényeknél probléma lehet, hogy mennyire szennyezett a származás helye, hogyan gyûjtik be stb. — néhány évvel ezelôtt például találtak olyan „gyógyteát”, amely tyúkürüléket és üvegszilánkot tartalmazott. Veszély szempontjából meg kell még említenünk a testépítô szereket, izomerô-fokozókat, hiszen szteroidokat vagy egyéb potenciális májkárosítókat tartalmazhatnak. Nem feledkezhetünk el a kábítószerekrôl sem, amelyeknek injekciós formái azért veszélyesek, mert a B és C májgyulladás-vírus terjedését segítik, a marihuána és az amfetaminkészítmények — speed, extasy — pedig azért, mert közvetlenül károsíthatják a májat, természetesen egyéni érzékenységtôl függôen. Itt, a Szent László Kórházban volt például olyan fiatal betegünk, aki egyetlen egyszer próbálta ki a speedet, és olyan májkárosodás lépett fel nála, hogy életét csak transzplantációval lehetett megmenteni. Hogyan lehet a májat gyógyszeresen védeni, illetve a már kialakult májkárosodást gyógyítani? A legfontosabb, hogy az ismert károsító faktort megpróbáljuk kiiktatni. Az alkoholistát rá-
28
venni az italozás abbahagyására, a hepatitisvírusok szaporodását gátolni stb. Vannak azonban olyan szerek, amelyek segítik a máj védelmét, mert megkötik a pusztító szabad gyököket. Ilyen a C- és az E-vitamin, melyek erôs antioxidánsok. A leghatékonyabb májvédô hatóanyag azonban a máriatövis nevû növényben lévô szilmarin. Ez is antioxidáns, de külön elônye, hogy felhalmozódik a májban, így gyökfogó tevékenységét szinte teljes egészében ott fejti ki. Májbetegségek kezelésekor gyakran alkalmazzuk a máriatövis-kivonatot, és májvédô szerként érdemes rendszeresen ilyen készítményt szedniük azoknak, akiknél a hepatitis B vagy C vírus nem aktív ugyan, de hordozók, illetve a rendszeres alkoholfogyasztóknak és azoknak a vegyiparban dolgozóknak, akik gyakran kerülnek kapcsolatba szerves oldószerekkel és más vegyszerekkel. Természetesen ezt a gyógyszert is megbízható forrásból kell beszerezni. Van olyan gyártó, amelynek gyógynövényfarmja az Alpokban, tiszta levegôn van, így a lehetô legkisebb az esélye annak, hogy a hatóanyagot szennyezett növénybôl vonják ki. A máj egészsége szempontjából fontos a zöldségekben, gyümölcsökben, azaz antioxidánsokban, valamint fehérjékben gazdag, könnyû vegyes táplálkozás. Bakos Júlia
Idôskorúak táplálkozása
Magyarországon minden ötödik ember betöltötte már hatvanadik életévét. A biológiailag lehetséges életkor kb. 120 év, ám hogy ebbôl hányat élünk valójában, az egyénenként változik. Az öregedési folyamat 35-40 éves kor körül indul el, a „megélhetô” életkor pedig számos tényezô, többek között a táplálkozás függvénye. Idôskorra csökkenhet a szervezet energiaigénye. Mivel az izomtömeg fokozatos fogyatkozása miatt az alapvetô anyagcsere is alábbhagy, az idôsek szervezete már nyugalmi állapotban is kevesebb energiát igényel. Ha emellett figyelembe vesszük a mozgásigény kényelmi vagy egészségügyi okok miatti csökkenését, illetve a bevitt táplálékmenynyiséget — amely, lévén az evés gyakran az elsô számú örömforrás, nem csökken —, könnyen érthetôvé válik a testsúly az életkor elôrehaladtával együtt járó gyarapodása.
30
Idôsebb korban ugyanakkor testtömeg-csökkenés is bekövetkezhet, hiszen az ízlelés és a szaglás romlása miatt alábbhagyhat az étvágy is. Problémát okozhat ezenfelül a hiányos fogazat, ami miatt az idôsek a nehezebben rágható ételeket már egyáltalán nem is fogyasztják. Úgyszintén a rágást nehezítheti a szükségesnél kevesebb folyadékbevitel miatt kialakuló szájszárazság is. Akik egyedül élnek, magányosak, azoknak sokszor nincs kedvük magukra fôzni, vagy ha mégis, akár több napig is eszik ugyanazt az ételt. Beszûkül tehát a fogyasztott élelmiszerfajták száma, ennek folytán pedig nemcsak energiahiányos lesz a táplálkozás, hanem egyes mikroelemek is a szükségesnél kisebb mennyiségben jutnak a szervezetbe. Ez azért jelent nagy gondot, mert így gyengülhet a szervezet védekezôképessége, s az idôsek a fiataloknál fogékonyabbak lesznek egyes betegségekre. Az elhízás és a soványság tehát egyaránt csökkentheti a várható élettartamot, a meg-
felelô testtömeg elérése és megtartása pedig növelheti a várható életkilátásokat, és enyhítheti az idôskorban jellemzôen fellépô betegségek — szív- és érbetegségek, ízületi betegségek, 2-es típusú cukorbetegség — tüneteit. Idôskorban tehát éppen úgy kell törekedni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, mint a fiataloknak, ám azt is figyelembe kell venni, hogy a kor elôrehaladtával romlik a tápanyagok hasznosulása, illetve rosszabb az emésztés, a felszívódás. Fontos tényezô a mozgás, hiszen az energiabevitel — azaz a szükséges étel mennyisége — az alapanyagcsere mellett függ az izommunkához szükséges energiától is. A mozgás nemcsak az izomszövet megtartásában segíthet, hanem nélkülözhetetlen a jó emésztéshez és a csontritkulás megelôzéséhez is. Mérsékeltebb fizikai aktivitás mellett célszerû tehát energiában szegényebb étrendet összeállítani. Mivel idôsebb korban már rögzültek az étkezési szokások, törekedni kell arra, hogy a megszokott ételeket kedvezôbb öszszetételben (sovány hús, kevesebb zsiradék) készítsék el. A fehérjék rosszabb hasznosulása miatt célszerû jobb minôségû fehérjeforrásokat (hal, baromfihús, sovány tejtermékek, felvágottak) enni. Tévhit például, hogy a csirkeszárny olcsóbb, mint a comb vagy a csirkemell — hiszen kevesebb benne a színhús –, jó minôségû fehérjeforrásokból viszont kisebb mennyiség is elég. A szénhidrátok közül elsôsorban a zöldségek, fôzelékfélék és a rostos gabonatermékek ajánlottak, gyümölcsbôl pedig naponta 40-50 dkg-ot lenne célszerû enni. Kevésbé ajánlott a cukor (cukorbetegeknek akár azt is mondhatnánk, hogy tilos) és a fehér lisztbôl készült termékek fogyasztása; szív- és érbetegségek, valamint cukorbetegség esetén inkább fôzzünk durum-tésztából készült ételeket. Magyarországon jellemzôen alacsony a rostfogyasztás, ami a gyakran elôforduló székrekedés egyik oka. A rostoknak fontos szerepe van a vérzsírok és az étkezés utáni vércukorszint alakításában is, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az emésztôrendszert
érintô betegségek esetén egyes rostféleségeket — magvak, gyümölcsök héja, káposztafélék, száraz fôzelékek — kerülni kell; inkább javasoltak az olyan rostok, melyek a gyümölcs húsában és a könnyebben emészthetô zöldségekben, fôzelékfélékben — például tök, sárgarépa, fejes saláta, paraj, sóska — vannak. A zsiradékbevitelre különösen ügyelni kell, mert a zsírokban van a legtöbb energia. Kerülendôk a bô zsiradékban sült ételek, a zsíros húsok (pl. csülök, tarja), felvágottak (szalámik, kolbászfélék) és a zsíros sajtok (trappista, ementáli, füstölt). Ez persze nem tilalmat jelent, csak ritkábban és kis mennyiségben való fogyasztást. Javasolt lenne a préselt olajok használata, hevítés nélkül, pl. saláták készítésénél. Az energiát adó tápanyagok mellett fontos a vitaminok és ásványi anyagok megfelelô biztosítása is. Mivel az öregedés hátrányosan befolyásolhatja a felszívódást és a hasznosulást, ezért gondosan kell megválogatni a nyersanyagokat az étrendben. Nem véletlen, hogy az egészségesek táplálkozási ajánlása
31
32
szerint változatos nyersanyagokból, változatos konyhatechnikával célszerû összeállítani az étrendet. Rendszeresen fogyasztandók a teljes kiôrlésû gabonatermékek, hüvelyesek, olajos magvak, zsírszegény tejtermékek, sovány húsok. Bôségesen javasoltak — lehetôleg nyersen — a zöldségek, fôzelékek és gyümölcsök. Amennyiben az étrend mégsem a fenti módon áll össze, úgy szükség lehet étrend-kiegészítôkre; ezekbôl az idôsebb korosztály számára általában speciális összetételû ké-
szítményeket hoznak forgalomba. De figyelembe kell venni, hogy az étrend-kiegészítôk fogyasztása nem helyettesíti az egészséges összetételû diétát. Különös gondot igényel a kalcium megfelelô bevitele tejcukor-érzékenység esetén, amely probléma sajnos az idôsebb korosztály közel felénél jelentkezik. Szerencsésebb a helyzet, ha csak a tej, tejföl és a tejszín okoz problémát: nehezebben állítható össze az étrend, ha a savanyított tejtermékek és a sajtok sem fogyaszthatók. Ilyen esetben érdemes dietetikussal konzultálni. Idôsebb korban csökken az ízérzés, ezért erôteljesebben kell ízesíteni, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az ízesítés ne elsôsorban sózást jelentsen, mert az idôsek között sokaknak magas a vérnyomása. A fûszerek megfelelô használata nemcsak elôsegíti a mérsékelt sóhasználatot, hanem fokozza a nyálelválasztást, segíti a rágást, a nyelést és az emésztés folyamatát. A megfelelô folyadékbevitelre különösen ügyelni kell, mivel az életkor elôrehaladtával csökken a szomjúságérzet; naponta 6-8 pohár víz (ásványvíz, gyógyvíz, tea) fogyasztása lenne ajánlott. Igen gyakran elôfordul, hogy nemcsak a rosthiánytól alakul ki a székrekedés, hanem a kevés folyadékbevitel miatt is. Az üdítôk magas cukortartalmuk miatt kevésbé ajánlottak, a rostos gyümölcsleveknél pedig érdemes figyelni a gyümölcstartalmat. Ezekbôl általában legalább 50%-os
A WHO a következô szakaszokra osztja fel az idôskort
Az energiaszükséglet csökkenése százalékban kifejezve Életkor
férfi
nô
50-60 év
—
áthajlás kora
18 – 35
100
100
60-75 év
—
idôsödés kora
36 – 45
89
92
75-90 év
—
idôskor
46 – 60
82
83
90 év felett
—
aggkor
61 – 75
78
79
100 év felett
—
matuzsálemi kor
76 – 90
70
75
90 év felett
70
75
készítményeket fogyasszunk, cukorbetegek pedig csak 100%-os vagy light gyümölcsleveket ihatnak. Az alkohol fogyasztása egyéni elbírálást igényel. Ha nincs kizáró ok, akkor naponta 1-2 dl bor vagy 3-5 dl sör megengedhetô. Az egészséges táplálkozásnak az étkezési ritmus kialakítása is sarkalatos pontja: kevésbé terheli az emésztôrendszert a napi 4-6 étkezésre elosztott energiabevitel. A rendszertelen étkezés, a kihagyott fôétkezések, az esti tévénézés közbeni „nasizások” is hozzájárulhatnak a testsúlyfelesleg kialakulásához, mely számos betegség melegágya. Összefoglalva tehát, idôskorban is fontos a tudatos étkezés: hogy legyen egészséges is, ami finom. Az egészséges táplálkozás megvalósításához is szükséges a pozitív életszemlélet, ami önmagában is kedvezôen hathat az élet hosszára. Gyurcsáné Kondrát Ilona dietetikus
Felhasznált irodalom: Barna Mária (szerk.): Táplálkozás – diéta. Medicina, Budapest, 1996. Rodler Imre (szerk.): Új tápanyagtáblázat. Medicina, Budapest, 2005. Magyar Diaetetikusok Országos Szövetsége: Táplálkozás és Tudomány Hírlevél. 2005. okt. Táplálkozási ajánlások ötvenentúliaknak. MDOSZ, Merck és ötvenentúl.hu közös kiadványa
33
Bôrönd és homeopátia Beszélgetés Nyitrai Kálmánnéval, a szolnoki Korona Patika vezetôjével Takaros, barátságos épület egy árnyas, csendes kis utca végén, ahol az, nem messze a városközponttól, egy fôútvonalba fut. A vezetôasszony is belesimul a környezetbe: visszafogott, szerény, de azért érezni benne a szelíd határozottságot. Jól tudom, hogy az ön családjában semmilyen elôzménye nem volt a gyógyszerészetnek? Így van, egy szolnoki munkáscsalád második lánygyermeke vagyok. Édesapám, aki sajnos nagyon fiatalon elhunyt, a Jármûjavítónak volt elôbb munkása, majd normatechnológusa, édesanyám pedig a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeténél dolgozott. Még csak az egészségügy közelében dolgozó felmenôrôl sem tudok a családban. Azt viszont mégsem mondanám, hogy véletlenül lettem gyógyszerész, mert
34
azért volt ennek logikája. Elôször is — lány létemre — nagyon szerettem a reál tárgyakat, már az általános iskolában kiemelt matektagozatos voltam, középiskolám pedig a híres Varga Katalin Gimnázium volt, ahol kémiabiológia fakultációs szakra jártam. Minderre alapozva igazából kutató vegyészmérnök szerettem volna lenni, azonban a Szolnok és a veszprémi egyetem közötti távolság végül is visszariasztott ettôl a tervemtôl. A vegyészetrôl azonban nem mondtam le teljesen, és végül a szegedi egyetem gyógyszerészeti karára jelentkeztem, ahová rögtön fel is vettek.
Úgy képzelem, jó eredménnyel is végezhetett… Nem volt könnyû. Az elsô években egyedül laktam egy albérletben, és tényleg a tanulás volt a legfontosabb az életemben. Nem a SZOTE meg a JATE klubba jártam bulizni a többiekkel, hanem az antikváriumba, könyveket vadászni, és azokat bújtam, hogy a kötelezô tananyagon túl is szert tegyek némi tudásra. Mindez azért nem akadályozott meg abban, hogy közben férjhez menjek a még gimnáziumból ismert fiatalemberhez, aki a mai napig is társam. Diplomázás után az ország másik végébe irányították, mint ahogyan sokszor másokat, vagy sikerült Szolnokon maradnia? A diplomámat 1981-ben kaptam meg, és szerencsére sikerült Szolnokra, a Fehér Kereszt Gyógyszertárba kerülnöm, amely a város legnagyobb forgalmú, éjjel-nappal nyitva tartó és az akkoriban különleges kiváltságot jelentô külföldi gyógyszerek forgalmazását is végzô patikája volt. Az ottani vezetô, dr. Szele Béla, egy igazi gyógyszerész-dinasztia — sajnos — utolsó tagja rendkívül nagy szakmai tu-
dású, köztiszteletben álló személyiség volt, akit máig a példaképemnek tartok. Tôle tanultam meg a legfontosabbakat ehhez a pályához: a betegek iránti empátiát, segítôkészséget, az állandó tenni akarást a dolgok jobbítása érdekében, a tudásvágyat, amellyel állandóan továbbképzi magát az ember. Közben megszületett Gábor fiam, akit láthattak itt kint az officinában, hiszen öt éve már kollégák vagyunk. 1987-ben megszereztem a szakvizsgát — pocakomban a lányommal, aki most szintén Szegeden negyedéves gyógyszerészhallgató, szóval már alakul a dinasztia…
35
És hogyan jött a magánpatika lehetôsége? Amikor a 90-es években megindult ez a gyógyszertárakat is érintô folyamat, szinte rögtön felkeresett két magas beosztású úriember a szakmából, mondván, hogy gyógyszertárat szeretnének alapítani, és tulajdonostársként, illetve a leendô gyógyszertár vezetôjeként számolnának velem. Bocsásson meg a kérdésért, de miért éppen önnek ajánlottak egy ilyen lehetôséget? Hallottak a munkámról. A Fehér Kereszt, ugye, kiemelt patika volt a megyében, s én kétéves munkaviszonnyal már megkaptam a Kiváló Munkáért érdemérmet, de ami talán még fontosabb: hamar Szele Béla „jobb keze” lettem. Pedig ott abban az idôben nyolctíz gyógyszerész (!) dolgozott, akik már régebben is voltak a szakmában. Nem voltak féltékenyek a többiek, nem „fúrták”? Nem, mert igen alkalmazkodó és készséges voltam a munkában, elvállaltam mindenféle pluszfeladatot, ügyeletet és a többit — egy-
36
szerûen, mert szerettem csinálni. Jól tudtam együtt dolgozni a többiekkel, jó kollektíva volt. A betegek is hamar elfogadtak, meg is kedveltek, azt hiszem, úgyhogy akkortájt nyugodtam meg egészen: jól döntöttem, hogy a kutató vegyészet helyett ezt az emberközeli hivatást választottam. Ezzel együtt viszont, amikor az említett ajánlatot kaptam, elbizonytalanodtam, hogy vajon alkalmas vagyok-e én arra, hogy egyedül elvezessek egy gyógyszertárat. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és végül úgy döntöttem, hogy elvállalhatom: bedobnak ugyan a mélyvízbe, de azért az alapot, a mellúszást — vagyis a gyógyszerészi szakmát — nagyjából már tudom. Édesanyám mondta mindig, hogy az úszásnak ugyan több fajtája van, de azokat szépen sorban meg lehet tanulni… Elkezdett tehát „úszni”: milyen erôs volt az ár? Bizony, a kezdet kezdetén nagyon nehéz volt az emberekkel, a betegekkel elfogadtatni magunkat, ugyanis rettentôen idegenkedtek a „maszek” patikától. Csak fokozatosan enyhült a bizalmatlanságuk, amikor megértették, hogy ugyanúgy beváltjuk a vényeket, és semmivel sem drágábban, mint a megszokott állami patikákban. Lassan elkezdtek szállingózni, aztán jöttek egyre többen, megszoktak, talán meg is szerettek bennünket. Persze, akkor még kivételes helyzetben is voltunk, mert nem volt más patika errefelé, s a központban sem volt annyi, ahány manapság. Mivel próbálkozott késôbb, hogy versenyben maradjanak? Elsôsorban szakmai tisztességgel és tudással: büszkén mondhatom, hogy olyan csapatot sikerült itt kialakítani, amely 1992 óta gyakorlatilag stabil, tôlünk nem kívánkozott el senki — legfeljebb a takarítónôk jönnek-mennek néha. Ami pedig talán szakmailag érdekes, az a természetes gyógymódokhoz szükséges készítmények forgalmazásának felépítése. Ezt még a Fehér Keresztben kezdtem, akkor az ilyesmi teljes újdonságnak számított. Elôször kicsit furcsán is néztek rám, amikor minden-
féle étrend-kiegészítôkkel, gyógyteákkal és hasonlókkal álltam elô, de aztán sikerült egy külön vitrint is berendeznem az ilyen készítmények számára. A Koronában ezt már csak folytatnom, bôvítenem kellett, és a betegek igen hálásak érte. Egy másik fontos terület a magisztrális készítmények vállalása; ezekért messze földrôl eljönnek hozzánk, ugyanis a legtöbb patikából alapanyaghiányra vagy más effélére hivatkozva elküldik a betegeket, lévén a „magizás” nem kifizetôdô. Én viszont azt gondolom, hogy ez a szakmánk egyik legszebb és egyáltalán nem kihagyható része, hiszen igenis szükség van ezekre a készítményekre. És gondolom, közben igencsak belejött a vezetésbe is… Azt hiszem, igen, de hát az alapom megvolt, hiszen szervezésbôl szakvizsgáztam annak idején. Sokat kellett azután még tanulnom a készletgazdálkodás, kapcsolatteremtés, üzletkötés, irányítás, ellenôrzés stb. területén. A verseny pedig a patikák között 1992 óta csak fokozódik: akkor tizenöt gyógyszertár mûkö-
dött a városban, ma huszonöt (!), és még kettôre van kérelem, közben az árrés nagyjából a felére csökkent, szóval nem ülhetünk a babérjainkon, ha meg akarunk élni. Mindenesetre sikerült elérnünk, hogy az emberek nemcsak Szolnokon, hanem a környezô településeken is úgy tartanak bennünket számon, hogy ha valahol megkapható egy keresett gyógyszer, akkor az a Korona Patika — viszont ha nálunk nincs, akkor sehol sincs! Természetesen ennek a hátterében az áll, hogy nagyon jó a kapcsolatunk a nagykereskedôkkel. Jelentôs készletet ma már nem tarthatunk, hiszen az nagyon kockázatos lenne, így csak a folyamatos odafigyelés, a készletezés nagyon gondos kezelése lehet a megoldás. Mit lehet még kitalálni ebben a kíméletlen versenyben a forgalom fenntartására? Egy egyszerû magánpatikának nincsenek olyan lehetôségei, mint a patikaláncoknak. Múltkor kérdezem egy régen látott, idôs betegünket, hogy miért került el bennünket mostanában. Azt válaszolta, hogy ne haragudjak,
37
mi nagyon aranyosak vagyunk, de „bent” (a városközpontban) a patikában mindig kap valami szép ajándékot, nemrég például egy fantasztikus bôröndöt! De rendeznek a láncok kiállításokat, vásárokat, sôt ingyenes koncerteket is — hát, ezzel mi nem tudunk versenyezni. Nekem nincs keretem reklámra, szórólapra s más ilyesmire, tartom viszont például az összes patika-lapot, mert erre szerintem muszáj áldozni; ajánlom mindenkinek, hogy vigyék, olvasgassák, és ennek van is hozadéka, mert havonta úgy három-négyezer példányt (!) elvisznek, és sokszor találnak is bennük olyasmit, amit azután kedvük van kipróbálni. Ami szakmailag fontos: elvégeztem egy homeopátiás tanfolyamot, elmélyedtem ebben a szerintem nagyon hatékonyan mûködô szakágban, és kapcsolatba léptem egy ilyen készítményeket forgalmazó nagy céggel, így már több ezer homeopátiás szer elérhetô nálunk. Egyre többen keresik, és a Korona már errôl is nevezetes, messzirôl is jönnek betegek hozzánk ezekért a készítményekért. A cég segítségével egy homeopátiás baráti kört is megalapítottunk, amelyben felkért szakemberek rendszeresen tartanak ingyenes elôadásokat az érdeklôdôknek. Végülis nem bánta meg, hogy gyógyszerész lett?
38
Én abban reménykedem, hogy elôbb-utóbb azért az emberek rájönnek, hogy nem azok törôdnek jobban az ô egészségükkel, akik ajándékot osztogatnak, hanem a szakmát tisztességesen mûvelô patikusok. A csaknem harminc év szakmai gyakorlata igazolja, hogy jól választottam, amikor gyógyszerész lettem. A napi sok munka, a felelôsség, a kilátástalan „gyógyszerészi jövô” sokszor elkeserít. A vigaszt azok a betegek, hûséges „vásárlók” jelentik, akik minket választanak, s egyszerû szavaikkal köszönik meg a munkánkat, s nekünk is „jó egészséget” kívánnak. Ezért érdemes küzdeni az „árral”. Gábor fiamat is csábították már fejvadászok jól fizetô állásokba, de ô csak kitart itt velünk, neki is a szakma, a betegek a fontosak. Más kérdés, hogy már a fejemre is nôtt, hiszen elôfordul, hogy benéz egy beteg, aztán látja, hogy nincs a fiam, s megkérdezi, hogy a patikus úr mikor lesz, mert akkor inkább majd visszajönne… László István
ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK
V
73
