2009. NOVEMBER
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
SMS-segítség patikusoknak
1
2
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA
Tartalom 2009. november VIII. évf. 9. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Prospektus Nyomda, Veszprém Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70–72. E-mail:
[email protected] A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a www.pharmindex.hu oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása a www.oep.hu honlapon megjelent publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) 225-1210 Alice Marketing Manufaktúra 1012 Budapest, Logodi u. 34/B E-mail:
[email protected]. Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út 70-72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410 TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700
5
Gyógyszerellátási kötelezettség – ma — Beszélgetés Szolyák Tamással és Szabó Ferenccel
12
SMS-segítség patikusoknak
14
Megelôzés, gyógyítás, kezelés — Magángyógyszerészek XIX. Országos Konferenciája
18
Nekem az életem...” ”
24
A glaukóma alattomos betegség
26
Telomerek és riboszómák — Orvosi és kémiai Nobel-díj 2009
28
Sokszor mondtam fel...” ” — Interjú Reviczky Gáborral
32
Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek
38
Szépség, egészség, otthon
40
Alaki hibás készítmények
ISSN 1787-5285
3
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma Több részes összeállításunkban az ágazat e meghatározó fogalmához kapcsolódó szabályozás és a napi gyakorlat összefüggéseit próbáljuk meg feltérképezni. Elôzô számunkban az OGYI, az EÜM és az OEP képviselôit kérdeztük, ezúttal pedig a gyógyszergyártók és nagykereskedôk tisztségviselôi kerülnek sorra.
„A generikumok nem ellenségeink” Szolyák Tamás, elnök Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete A gyógyszergyártók számára az ellátási kötelezettség több áttételen keresztül jelentkezik. Mondhatjuk, hogy ennek következtében nem is jelent napi szintû problémát? A gyártók oldaláról ez a folyamat egy borzasztóan egyszerû mechanizmus alapján zajlik. Rendkívül sok munkával kifejlesztünk egy új terméket, és — mivel meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy a termékünk jelentôs hozzáadott értéket képvisel a betegek számára — bejegyeztetjük. Miután ez megtörtént, az a dolgunk, hogy az adott szert folyamatosan el is juttassuk a betegekhez, ettôl a ponttól kezdve ez tehát egy készletgazdálkodási, logisztikai probléma, amelynek megoldása viszont egyáltalán nem jelenthet gondot. Mindaddig, amíg aztán ez a termék is „elöregszik”… Így van. Ha például egy vérnyomáscsökkentô szer felett eljár az idô — tehát nem elég hatékony, a szervvédelemben sem elegendô a hozzáadott értéke, viszont jelentôs mellékhatásai vannak —, akkor természetesen egyre csökken a szer forgalma, és eljön egy
pont, amikor már nem érdemes tovább gyártani. Ekkor bejelentjük az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek a törzskönyv törlésére vonatkozó szándékunkat. Elvileg, úgy tudom, a gyártás leállítása elôtt három hónappal kell a bejelentést megtenni, a gyakorlatban azonban a törzskönyv törlése után még legalább fél évig elérhetô a piacon a kérdéses szer. Másfelôl viszont elôállhatnak gyártási nehézségek is, amelyek fennakadást okozhatnak az ellátásban – ilyen esetben mi a szokásos eljárás? A gyártók hazai leányvállalatai rendszeresen adnak elôrejelzést külföldi anyacégüknek a hazai igényekrôl, azaz, hogy mennyit szeretnének forgalmazni egy adott szerbôl. Ôk ezt általában a gyártási kapacitások alapján visszaigazolják, azonban idônként elôfordul olyan eset is, hogy ez nem történik meg — ebben az esetben a gyártónak kutya kötelessége ezt a körülményt jelezni a forgalmazók, az orvosok és a betegek felé… Közvetlenül az orvosoknak és betegeknek is? Hogyan? A gyártók természetesen kapcsolatban van-
5
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma nak az orvosokkal, például az orvoslátogatói hálózaton keresztül. A megvásárolható orvosadatbázisok beszerzése sem jelent problémát ma Magyarországon, így ezek alapján szépen ki lehet válogatni azt a kört, amelynek az adott, átmenetileg hiányzó szerrel kapcsolatban ki kell küldeni az értesítést. A vérnyomás-csökkentô példájánál maradva: nyilvánvaló, hogy elsôsorban a háziorvosok, belgyógyászok és kardiológusok azok, akiket informálunk arról, hogy milyen idôtartamban kell a hiánnyal számolniuk. Keletkezhet azonban más okból is ellátási probléma, például azért, mert egyszerûen alábecsüljük valamilyen termékbôl az igényeket. Ez még nem feltétlenül okozna megoldhatatlan bonyodalmat, viszont egy nagy gyártó mindenhova szállíthat a világon, és ha mondjuk az USA-ban és Németországban is alábecsülték a szükséges mennyiséget, akkor már tényleg baj van. Azután technikai fennakadások is elôfordulhatnak, teszem azt, ha a gyártó új elôállítási technológiát vezet be az adott termékre vonatkozóan. Egy ilyen átállásnál szintén elôfordulhatnak kiesések. Abból is fakadhatnak átmeneti hiányok, ha a gyógyszeripar nagyon kemény minôségbiztosítási rendszerén valamilyen okból fennakad egy sorozat. Ilyenkor bizony jelentôs mennyiségû gyógyszert kell megsemmisíteni, hiszen a betegek kezébe szánt termékeknél a legkisebb hiba sem engedhetô meg. Tudomásom szerint a gyártók csak néhány nagykereskedôvel szerzôdnek. Ebbôl nem adódhatnak ellátási nehézségek? Vannak országok, ahol a gyártók egyetlen nagykereskedô szolgáltatásain keresztül érik el a piacot, és senki mással nincsenek kapcsolatban. Tudomásom szerint ez is mûködik — rendszer kérdése. Magyarországon viszont a gyógyszergyártók, ha nem is minden nagykereskedôvel, de jó néhánnyal kapcsolatban állnak. A mi cégünket tekintve ez a szám például húsz-huszonkettô: ennyi nagykereskedô révén látjuk biztosítottnak jelen-
6
létünket a piac minden szegmensében. Ez minden gyártónak elemi érdeke, tehát nem hiszem, hogy ilyesmibôl ellátási nehézségek adódhatnának. Közismert, hogy jelenleg hatalmas adósságok halmozódtak fel ebben a szektorban; elsôsorban persze patikák, illetve egészségügyi intézmények tartoznak nagykereskedôknek. Volt-e már arra is példa, hogy ennek következtében nagykereskedô nem fizetett gyártónak? Ilyen esetrôl nincs tudomásom. A piaci verseny viszont, gondolom, a gyártók között is élesedik, és különösen igaz lehet ez az OEP-támogatások elnyerésére. Hogyan látja Ön az ellátás és a támogatások viszonyát? Az teljesen természetes, hogy a már támogatást élvezô készítményekkel szemben az újak is részesedni akarnak, tehát folyik a verseny a bekerülésért. Itt a kulcsfogalmak a költséghatékonyság és az egészségnyereség, az elemzések pedig objektív tényeken alapulnak, tehát ezeket a gyártóknak el kell fogadniuk. Nem mondom, hogy soha nem fordulnak elô viták, de nem ez a jellemzô. Hiszen egy tisztességes gyártó pontosan tudja, mi lesz a vizsgálatok eredménye, mert
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma az alapvetô szakmai és financiális paramétereket már maga is lefuttatta, ismeri. Ugyanakkor még abban az esetben sincs „elkaszálva” egy gyártó, ha bebizonyosodik, hogy nem tud nagyobb egészségnyereséget produkálni, mint egy már bennlévô termék: ekkor ugyanis lehetôséget kaphat árcsökkentésre, vagyis nem kap többlet-finanszírozást, viszont bekerülhet a támogatásba. Az más kérdés persze, hogy aki nyolcszázmillió dollárt (!) költött egy gyógyszer kifejlesztésére, az mire hajlandó, és mire nem. Amikor az emberek a gyógyszeripar kapzsiságáról beszélnek, hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ma — például egy új onkológiai készítmény segítségével — öt évvel a diagnózis felállítása után is élnek olyan betegek, akik korábban három hónap alatt meghaltak volna. Ezt az iparágat viszont természetesen nem lehet jelentôs nyereség nélkül mûvelni, mert csak abból lehet finanszírozni a kutatást. Ugyanakkor a legprofesszionálisabban vezetett kutatómunka is valójában lutri, profán hasonlattal olyan, mint a félkarú rablóval játszani:
bedobom a sok pénzt, és a végén vagy kijön a három banán, vagy nem! Magyarul: nem biztos, hogy a kutatások végén ott lesz a világraszóló innováció — éppen ezért kerül mindez ilyen sokba. Végezetül: a generikus gyógyszerek soha nem látott dömpingje nem hozza nehéz helyzetbe az innovatív gyártókat? A generikumok, minden téves elképzeléssel szemben, nekünk nem ellenségeink. Sôt, bizonyos értelemben ezek teremtik meg az innovatív szerek támogatásának lehetôségét! Ugyanis, jelen helyzetben, amikor a GDP x százalékkal esik, az egészségügyi költségvetésnek is nyilván megvan a maga felsô korlátja. Ugyanakkor, ha egy adott idôpontban lejár egy innováció szabadalma, akkor jönnek a generikumok, aminek következtében az egészségbiztosítónak kevesebbe kerül a finanszírozás, az így felszabaduló öszszegbôl pedig lehetôsége van a következô beérkezô innováció támogatására, amelyet aztán addig tartunk forgalomban, ameddig az kellôen hatékony — ilyen egyszerû ez…
7
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma „Vissza kell lépnünk a hatvan napos fizetési határidôkrôl harminc, illetve tizenöt napra” Szabó Ferenc elnök Gyógyszer-nagykereskedôk Szövetsége
A nagykereskedôk szemszögébôl tekintve harmóniában van a szabályozás a mindennapi gyakorlattal? A törvénynek, a szabályozásnak szerintem akkor van jelentôsége, amikor baj van. Amíg nincs, amíg mindenki megkapja a szükséges gyógyszerét, addig mindenki — a gyártó, a nagykereskedô és a patikus — teszi a dolgát, ahogyan mindig is. Addig nem is kérik rajtunk számon az ellátási kötelezettséget, hiszen az szépen megvalósul. Amikor viszont hiány keletkezik, valami nincsen, akkor veszik elô a nagykereskedôket — elsôsorban a három legnagyobbat. A minisztérium és az OGYI elôször nyilván ezeket hívja fel, hogy magyarázatot kérjen a helyzetre. Az esetek döntô többségében gyártói hiánycikkrôl van szó, mert ha egyébként elérhetô lenne, akkor természetesen mi kiszállítanánk a kérdéses terméket. A gyártónál is lehet csupán átmeneti nehézség és ebbôl fakadó leállás, kiesés, de az is lehetséges, hogy éppen végleg beszünteti valaminek a gyártását. Ez utóbbi esetben mi is tehetetlenek vagyunk, ilyenkor a szer megfelelô helyettesítésérôl kell gondoskodni. A három „nagy” bizonyára a termékcsoportok legtöbbjét forgalmazza, de ho-
8
gyan, és hány engedéllyel rendelkezô nagykereskedôn oszlik meg ez a felelôsség ma Magyarországon? Nagyságrendileg száz nagykereskedô van nálunk, viszont a nagyok lényegében a teljes termékskálát forgalmazzák, tehát erre van engedélyük és kötelezettségük. A kisebbek is általában engedélyt kérnek az alapkategóriára, amely lefedi a termékek legalább 85-90 százalékát. Az más kérdés, hogy a gyakorlatban ennek csak a felét tartják, általában még sincs ebbôl probléma. Ugyanis ha egy patika olyan terméket rendel tôlük, amit valójában éppen nem tartanak, akkor ez az igény átkerül valamelyik nagyhoz, amelyik természetesen teljesíteni fogja. Márpedig minden patika szerzôdésben áll a három nagy közül legalább kettôvel, és így ezek a gondok megoldódnak anélkül, hogy valamilyen hivatalosságnak közbe kellene lépnie. És ha az ÁNTSZ ellenôriz egy patikát, és valami mégis hiányzik? Akkor az ÁNTSZ megkeres minket, és ettôl kezdve számtalan variáció van. Lehet, hogy valamely nagykereskedônél éppen nincs egy termék készleten, de a másiknál van, és akkor azt lehet válaszolni, hogy, mondjuk, délután háromra már ott lesz a patikában.
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma Lehet, hogy a gyártónak valami nehézsége adódott, és csúszik a szállítás egy-két hetet, de persze szélsôséges esetben az is elôfordulhat, hogy tartósabb hiánnyal kell számolni. Mi mindenesetre napi, élô kapcsolatban vagyunk a gyártókkal — a külföldiekkel is —, tehát olyan nagy meglepetés nem érhet bennünket… Azonban mindez nyilván a nagyokra érvényes. Milyen kötelezettséget igyekeznek vállalni a kisebb nagykereskedôk, illetve mi lehet az ô stratégiájuk? A kisebbek alapvetôen az olcsóbb termékeket részesítik elônyben. Az olcsó termék mindig gazdaságosabb, mert fajlagosan nagyobb az árrése, hiszen az árrésskála degresszív, vagyis minél drágább egy termék, százalékosan annál kisebb az árrése. A másik cél a könnyen beszerezhetô termékek forgalmazása, ezt a követelményt pedig leginkább a nagy magyar gyártók termékei elégítik ki. Ezenkívül arra is törekednek, hogy az általuk forgalmazott termékek olyanok legyenek, amelyek tartósan nagy mennyiségben fogynak: ebben az esetben ugyanis sokat lehet spórolni a szállításon, hiszen elegendô, mondjuk, hetente egyszer kiszállítani száz dobozt az adott szerbôl. A három „nagy” viszont készletezi a százezer forintos készítményeket is, amelyeket a patikák természetesen nem tartanak készleten, viszont ha igény van akár egyetlen dobozra is, akkor néhány órán belül illik azt kiszállítani. Ez nem okoz nehézséget, hiszen ebben a körben ma már a napi két- sôt, akár három szállítás is teljesen természetes. Ha mindenki csak azt nézné, hogy melyik termékkörben a legnagyobb az elérhetô profit, akkor felléphetnének ellátási problémák, azonban ez nincs így. Például a magisztrális készítmények alapanyagainak igen rosszul jövedelmezô forgalmazását is „bevállalta” a háromból két nagy, tehát még ezen a területen sincsenek komoly hiányok. Természetesen a nagykereskedôk számára mindez nem önfeláldozás, hanem hosszútávon megtérülô vállalás.
Ezek szerint minden a legnagyobb rendben, gyakorlatilag nem lépnek fel ellátási nehézségek? Ahogyan már jeleztem, ellátási problémák jellemzôen a gyártói oldalról jelentkezhetnek; a közelmúltból jó példa erre a kullancs elleni vakcina. Egy ilyen terméknél ugyanis fordított az értékesítési logika: nem arról van szó, hogy a gyártó szeretne minél többet eladni belôle, hanem egyszerûen van egy adott, behatárolt mennyiségû készlete, amennyit képes volt legyártani. Van tehát egymillió doboz vakcina, és akkor a gyártó megnézi, hogy mely piacokon tud jó árat elérni értük. Ha tehát a német piacon ötven százalékkal magasabb árat tudott érvényesíteni, mint nálunk, akkor mi hiába erôlködtünk, hogy nekünk is sokkal több kellene. A kérdéses cég hazai menedzsmentje aztán elérte, hogy egy kompromisszumos megoldással azért a magyar piacra is jusson valamennyi. Nem okoz nehézséget, hogy sem a gyártók, sem a patikák számára nincs semmiféle kötelezettség a nagykereskedôkkel való szerzôdésre? Szögezzük le: a gyártóknak alapvetô érdekük, hogy a termékeik maradéktalanul megtalálhatóak legyenek a patikákban, tehát ennek az érdeknek az érvényesítésére törek-
9
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma
szenek, ez pedig alapjában biztosítja az ellátás zavartalanságát. Az persze tény, hogy a nagy külföldi gyártók jó részének az a filozófiája, hogy nekik tökéletesen elegendô csupán egy-két Magyarországon forgalmazó nagykereskedôvel szerzôdést kötniük. Ennek következtében számos kisebb nagykereskedô elesik ettôl a lehetôségtôl, azonban ellátási nehézség ebbôl nem keletkezik, hiszen a nagyok maradéktalanul betöltik az így keletkezô ûrt. A kisebb nagykereskedôk viszont „csipegetnek” a nagyok portfóliójából: ha van egy harmincmilliós forgalmú patika, az, mondjuk, húszmilliónyi gyógyszert rendel egy nagytól, a fennmaradó tízmilliónyit viszont a kicsiktôl, mert, teszem azt, az adott termékkörre velük nagyobb árrés-kedvezményt tud elérni. Ez a nagynak veszteség, hiszen neki semmibôl nem állna kiszállítani azokat a tételeket is, ugyanarra a teherautóra felférne még két láda, semmilyen plusz költséget nem jelentene. Amirôl eddig beszéltünk, az az ellátás normális menetéhez tartozik. De hogyan viszonyulnak a nagykereskedôk a mostanában jelentôs tartozást felhalmozó patikákhoz? Az ilyen helyzetben levô patikák bizony elôszeretettel hivatkoznak a mi ellátási kötele-
10
zettségünkre, ez azonban nyilvánvalóan nem lehet érvényes arra az esetre, ha ôk képtelenek fizetni, sôt már tetemes tartozásuk is van felénk. Tehát ha valaki már jóval túllépte velünk szemben a hitelkeretét, és hetek óta nem is fizet, akkor természetesen leállítjuk a szállítást. Nem szabad elfelejteni, hogy a nagykereskedô a termék árának a 94-95 százalékát már kifizette a gyártónak! Elvileg már egyetlen forint tartozás esetén is leállíthatnák a szállítást, de a gyakorlatban nyilván engedékenyebbek. Mennyire? Azt lehet mondani, hogy az általános türelmi idô legalább két hét, és néhány millió forint az a tartozás-limit, ami után már nem, vagy legalábbis az igényelt mennyiségnél lényegesen kevesebbet szállítunk. Azt mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt a tevékenységet nem lehet karitatív alapon végezni. Különös tekintettel arra, hogy nem szórványos jelenségrôl van szó, hanem már több száz patikáról — a konkrét csôdöket tekintve is legalább százról…
Gyógyszerellátási kötelezettség — ma Sôt, már egy nagy lánc bedôlésérôl is… Igen. Gondolom, az „Alma-patikák” ügyére céloz, amelynek részleteiben az ellátási kötelezettség kapcsán nem indokolt, és nem is lehetséges elmerülni, de az tény, hogy a Hungaropharma esetében milliárdos, a Phoenix vonatkozásában pedig százmilliós nagyságrendû a kár. Hangsúlyozom azonban, hogy ez szövevényes történet, amelyben a megfelelô jogi eljárások már zajlanak. Az viszont indokolt kérdés, hogy mit tehetünk általában ebben a helyzetben, amelyben oly sok patika került csôdközelbe. Egyrészt viszsza kell lépnünk a hatvan napos fizetési határidôkrôl harminc, illetve tizenöt napra, így csökkenteni tudjuk az egyszerre kinnlevô árumennyiséget. Másrészt folyamatosan figyelemmel kísérjük a patikák hitelkeretét, kicsit fölé állítjuk a limitet a szokásos rendelésnek, de nem engedünk jelentôs túllépést. Továbbá különbözô garanciákat lehet beépíteni a patikákkal szemben, például OEP árbevételengedményezés formájában: ez azt jelenti,
hogy az árbevételt tartozás esetén ne a patika, hanem a nagykereskedô számlájára utalja az OEP. Ez mára már bizony elterjedt gyakorlat, ennél többet viszont sajnos nemigen tehetünk — legfeljebb izgulunk a patikákért… És a kórházakért… A kórházak azért jórészt önkormányzati, illetve állami tulajdonban vannak, és így van némi garancia arra, hogy baj esetén mégis a pénzünkhöz jutunk. Amikor magántulajdonú cégek veszik át a kórházat, akkor persze megnô a kockázat, hasonlóan a magánpatikákhoz. Egyetlen hatékony eszközünk van ilyen esetben, azon túl, hogy keményen fogjuk a hitelkeretet: ezeket a kórházakat csak készpénzért szolgáljuk ki. A kórházak lejárt adósságállománya nyolc-kilencmilliárd forint (!), a patikáké pedig ennél is nagyobb, és sajnos, ezek a számok egy ideig még minden bizonnyal csak nôni fognak. László István
11
megelôzés,
gyógyítás, kezelés
Október 8-a és 11-e között rendezték meg a Magángyógyszerészek XIX. országos konferenciáját, „a gyógyszertár mint egészségcentrum” címmel. A tanácskozáson a megelôzésre, tehát az egészségben eltöltött évek gyarapítására helyezték a hangsúlyt. Pontosabban nem is önmagában erre, hanem a gyógyszerészi gondozás három aspektusának elválaszthatatlanságára. Samu Antal, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének alelnöke azt mondja, hogy a gyógyszerész ne csak a betegek gyógyulását segítse és a krónikus bajokban szenvedôk életminôségét próbálja javítani, hanem az egészségeseket is támogassa abban, hogy minél tovább megôrizhessék jóllétüket. A laikus számára nem mond sokat a konferencia címe-mottója: merthogy mi más lenne a patika, ha nem egészségcentrum? A kollégáinak ez mit jelent majd, mit gondol? Ezt rosszul látja. A gyógyszertár ma még egyáltalán nem egészségközpontként mûködik. Oda leginkább gyógyulást keresô, beteg emberek térnek be. Ki azért, hogy kiváltsa a gyógyszerét, ki azért, hogy ellenôriztesse kardio-metabolikus betegségéhez kötôdô valamely paraméterét. Érthetô módon a kollégáim
14
elsôsorban rájuk figyelnek, nekik adnak tanácsot, a gyógyszerészi gondozás fókuszában egyelôre ôk állnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne segítenének annak, aki, mondjuk, valamiféle vitamint, étrend-kiegészítôt vagy szépségápolási cikket keres — az idei konferencián ennek jelentôségére akarjuk felhívni a figyelmet. Arról van tehát szó, hogy a gyógyszerészi gondozásban szeretnénk egységben látni a gyógyszerész három fontos feladatát. Az elsô, ugye, a prevenció: az egészségeseket minél tovább megtartani ebben az
állapotban. A következô a szûrés: megtalálni azokat, akik valamely betegség korai tüneteit mutatják, sok esetben anélkül, hogy ôk maguk tudatában lennének ennek. Itt van például a kettes típusú diabétesz: nem mindenki tudja, hogy a fáradékonyság, a szájszárazság, a gyakori szomjúság ennek a jele is lehet. Vagyis a gyógyszerész tudása ilyen esetekben nagy jelentôséget kap, hiszen a krónikus betegségek kimenetelét alapvetôen meghatározza, hogy milyen stádiumban kerülnek felügyelet alá. Ez pedig már a harmadik aspektus: amikor az orvos már diagnosztizálta a betegséget. Ha az gyógyítható, akkor a gyógyszerésznek az a dolga, hogy a gyógyulás zavartalanságát, biztonságát megadja. Ha krónikus bajról van szó, akkor pedig azon kell igyekeznie, hogy a beteg mindennapjait ez a lehetô legkisebb mértékben zavarja meg — ez az életminôség javításával érhetô el. Így válik a gyógyszertár egyfajta egészségcentrummá, ahol az emberek korai fiatalkoruktól egészen öregségükig szakértô támogatást kapnak. Ehhez nemcsak a gyógyszerészek, hanem az egész társadalom szemléletvál-
tására is szükség van, nem gondolja? Egyrészt arra, hogy az egészségesek is kérjenek tanácsot, hallgassanak a gyógyszerészekre már akkor, amikor még nincsenek panaszaik. Másrészt arra, hogy az egészségügyi ellátás rendszere támogassa a patikust, és elismerje – nem utolsósorban anyagilag – mindazt, amit az egészségmegôrzésért tesz. Ez így van. Egy közelmúltbeli konferencia éppen ezzel foglalkozott: az egészségipart vizsgálta. Nagyon fontosnak tartom az elnevezést, mármint, hogy ez lényegében egy ipar. Ez azt jelenti, hogy az egyes szegmensek összefüggnek, hatással vannak egymásra. A gyógyításra legtöbben még ma is úgy gondolnak, mint a temetô elôszobájára, holott ez nem így van. Ez a folyamat korábbról indul: egészen pontosan onnantól, amikor az embereknek még nincs bajuk. Ezt az állapotot kell megpróbálni minél tovább fenntartani. Ma már számtalan egészségügyi vagy azzal szoros kapcsolatban álló vállalkozás ezt célozza. A wellness, a tömegsport, a balneoterápia, az esztétikai célú sebészet, a fogászat és még sorolhatnám. Ez egy nagyon nagy piac,
15
amelynek igenis van GDP-növelô hatása. Ezen a konferencián, amelyrôl most beszélek, az elôadók épp azt igyekeztek bizonyítani, hogy nem más ágazatok tartják el az egészségügyet, hanem az tartja el saját magát, illetve komoly termelô kapacitása is van. Nemcsak munkahelyeket teremt, hanem a munkaképesség megôrzésében is jelentôs szerepet vállal — vállalhat. A lényeg tehát az lenne, hogy ne csak a gyógyítást, tehát a kialakult betegség felszámolását tekintsük, ismerjük el egészségügyi tevékenységként, hanem annak számítson a megelôzés, az egészség megôrzéséért tett erôfeszítés is. Én azt tapasztalom, hogy a gyógyszerészek ma már rengeteg mindenre odafigyelnek; nemcsak a betegekre, hanem az egészségesekre is. Nem tudok olyasmit kérdezni, amire ne tudnának felelni: nincs az a krém, az a sampon, az a tea, amelyikrôl ne mondanák meg pontosan, mire jó. Ugyanígy az ember apró-cseprô nyavalyáira is mindig van ötletük, hogy mire mi lenne hatásos. Mégis, mit tehetnének még ezen kívül? Igaza van, ez a folyamat elkezdôdött. De messze nincs még olyan színvonalon, amilyen elvárható volna. Például a gyógyszeres terápia menedzsment területén. Azt szeretnénk, ha a gyógyszerész aktívabban bekapcsolódna a gyógyszeres kezelésbe, és ehhez nemcsak az orvosok együttmôködésére, hanem a kollégák felkészültségének folyamatos javítására is szükség van. Ez azt jelenti, hogy a beteggel személy szerint törôdjön többet, figyelje, mikor milyen receptet hoz, hogy azok esetleg nem ütik-e egymást vagy netán azt a készítményt, amelyet a beteg maga kér, vény nélkül. Ez nem az orvos dolga volna? Mármint figyelni arra, hogy ne írjon fel egyszerre olyasmiket, amik nem harmonizálnak? Bizonyára az orvos is figyel erre, de lássuk be, hogy ôk is meglehetôsen túlterheltek. Amúgy meg mindnyájan tévedhetünk: több szem többet lát alapon mindenképpen mérlegelnie kell ezt a gyógyszerésznek is. Ma-
16
napság, amikor egyre-másra kerülnek ki készítmények a vényköteles körbôl, különösen fontos, hogy a patikus felkészült legyen, tudja, hogy az a szer, amelyet eztán saját kérésre is kiadhat, milyen módon, mire hat, és mi az, amivel összeférhetetlen. Itt van például a reflux-gyógyszerek egyike, amelyet mostantól recept nélkül is megvehet bárki. Ez a betegség a gyomorsav-túltengéssel függ össze, és ha elhanyagoljuk, nagyon súlyos állapot alakulhat ki, akár el is rákosodhat. A gyógyszergyárak ennek kezelésére különbözô készítményeket forgalmaznak: van, amelyik H2gátlóval, van, amelyik úgynevezett protonpumpa-inhibitorral kezeli a kóros mûködést. Az utóbbi korszerûbbnek tekinthetô, de vannak, akiknél az elôbbivel is jó eredményt érünk el. A lényeg az, hogy a gyógyszerészeknek tudniuk kell, hogy az, amelyik eztán már nem vényköteles, milyen esetekben, ennek a betegségnek milyen stádiumában hasznos leginkább. Én értem, amit mond, de ha a gyógyszerész ilyen mélységig részt vesz a gyógyításban, ilyen sok idôt áldoz egy betérôre, akkor lassul a forgalom, és egy idô után képtelen lesz megkeresni a napi betevôt. Az effajta ellátás kis gyógyszertárakra, állandó betegkörre épül, nem? Márpedig ma ezek vannak a legnagyobb bajban… Kétségtelen, hogy ezt a típusú tevékenységet valakinek honorálnia kell. Ezt a világon mindenütt megfizetik, igaz, más-más forrásból. Van, ahol központi pénzt költenek erre, és van, ahol a beteg biztosítója fizet a tanácsadásért, a gyógyszerészi gondozásért. A gyógyszerész természetesen dokumentálja az ellátást: egyfajta forgatókönyvet ír, megadott szempontok szerint elszámol azzal az idôvel, amit a betegre fordít. Én úgy gondolom, hogy ez Magyarországon is valahogy így lesz majd, de addig is ki kell alakítanunk a szakemberekben és a betegekben is azt a szemléletet, illetve tudást, amelyre ez a széleskörû gyógyszerészi munka épülhet. Fáczán Anna Margit
17
„Nekem ez az életem…” Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A vezetô által tervezett berendezés, bár modern, egyúttal hagyománytisztelô is. Erika mosolygós szemû, nyitott, élénk asszony. Honnan vezetett az útja Soltra? Kalocsa mellôl, Homokmégyrôl származom, parasztcsaládból. Négyen vagyunk testvérek, és ikertestvéremmel együtt már Kalocsára jártunk középiskolába. Azután egyetemre kerültem, Szegedre, a gyógyszerészi karra. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a mi kis falunkból több gyógyszerész is származik: összesen négy, én vagyok a legfiatalabb… Lehet, hogy már gyerekként valamiképp ezért is keltette fel az érdeklôdését ez a hivatás? Sokat gondolkodtam ezen, de nem sikerült ilyesmit magamban tetten érnem — sokkal
18
inkább arra emlékszem, hogy számomra a patika mindig is maga volt a szentély! A rendje, a tisztasága már gyerekként lenyûgözött, szinte valamiféle áhítatot éreztem benne. Úgyhogy bármilyen meglepô, én már a gimnáziumba úgy mentem, hogy azután majd természetesen gyógyszerész leszek. A családom persze ezt egy kicsit úgy tartja számon, hogy mindez azért összefügg az én tisztaságmániámmal is… Egy patikában viszont nemcsak a maradéktalan tisztaság jellemzô, hanem a gyógyszerek, vegyi anyagok illata: ezeket is kezdettôl fogva kedveli? Igen, ez ugyanúgy a gyógyszerészet világához tartozik, és nem volt ebbôl semmilyen problémám az egyetemen sem: elsô pillanattól kezdve élveztem a különbözô vegyi anyagokkal való munkát. Azonban az tény, hogy elônyben részesítem a természetes
szereket, a növényi hatóanyagokat. Így volt ez már a tanulmányaim során is, és egyébként úgy érzem, hogy mára ismét fontosabbak lettek a növényi anyagok a patikában is, egyre többen keresik a belôlük készült termékeket. Milyen patikába került diploma után? Kalocsára kerültem vissza, ahol akkor két patika mûködött, és a nagyobbikban kezdtem dolgozni. Ez tényleg afféle „nagyüzem” volt, sok gyógyszerésszel, asszisztenssel és kisegítô személyzettel. Akkor még külön pénztáros is volt. Nagyon jólesett, hogy nem kezeltek le, mint zöldfülû kezdôt, hanem partnernek tekintettek. Be is dobtak rögtön a mélyvízbe: lévén, hogy ügyeletes patika voltunk, kezdettôl fogva ügyeltem éjszaka. De én ezt a munkát annyira szerettem, hogy ez kicsit sem riasztott vissza. Más kérdés, hogy közben férjhez mentem, azután szültem két gyereket, szóval, nem dolgoztam folyamatosan. Hol érte a patikák számára is új korszakot jelentô kilencvenes évek eleje? Az évtized nagy részét már, 1993-tól, a kór-
házi patikában töltöttem. Ez a gyógyszertár akkor létesült, elôször csak a kórházat szolgálta ki, de késôbb világossá vált, hogy jönnek az emberek „kintrôl” is gyógyszerért. Mindkét oldalon dolgoztam, ami számomra nagyon érdekes volt, hiszen ennek révén gyakorlatilag belekerültem a kórházi mun-
19
kába is. Láttam az osztályokon folyó tevékenységet, a gyógyszerelést, infúziókat stb., volt sürgôsségi osztály is, illetve adtunk éjszakai ügyeletet, tehát nagyon tanulságos és változatos volt számomra az ottani munka. Azt is nagyon szerettem benne, hogy hoszszan végigkísértük a beteg sorsát, mivel bent az osztályon mi gyógyszereltük, azután pedig szintén hozzánk járt vissza a közforgalmú részbe, amikor már hazaengedték a kórházból. Ez sok betegnek is valamiféle biztonságérzetet adott, és bizony emlékszem olyan esetre is, amikor felfigyeltem arra, hogy valakinek a kezelôorvosa a kórházi gyógyszereléséhez képest egészen más típusú szert írt fel; visszajelzést kértem az orvostól, hogy tényleg nem tévedésrôl, hanem tudatos váltásról van-e szó. Úgy gondolom, hogy egy patikusnak az ilyesmi is hozzátartozik a munkájához, hiszen mi is felelôsséggel tartozunk a betegért. És ahogyan telt-múlt az idô, már nyilván egy egész patikáért is szeretett volna felelôsséget vállalni… Így van, de ott Kalocsán erre nyilvánvalóan nem volt esélyem, ezért elkezdtem körülnéz-
20
ni. Olyan patikát kerestem, ahol a vezetô lassan nyugdíjba készülôdött, és azután átadta volna nekem a jogot. Végül így kötöttem ki Solton 2002-ben, az akkori egyetlen patikában. Mentek az évek, a gyógyszerész úr mindig mondta, hogy most már nyugdíjba megy, de aztán mégis maradt. Akkor már érezhetô volt a változások szele, közelgett a liberalizáció, és közben a Kamara kiírt egy pályázatot Solton még egy patikára. Nem akartam két szék között a pad alá esni, ezért beadtam a pályázatot, és végül én kaptam meg a személyi jogot. Ez 2006 végén történt, és 2007 májusában megnyitottam ezt a patikát. Az épületet mi újítottuk fel és alakítottuk át a párommal, mert azt gondoltam, célszerûbb és olcsóbb is mindezt a megnyitás elôtt elvégezni, mint a már mûködô gyógyszertárat átépíteni. Azért ez nem lehetett kevés pénz, hiszen egyúttal orvosi rendelôket is kialakítottak benne… Mindezt kölcsönökbôl fedeztük, de ennek akkor is csak így láttam értelmét. A háziorvost természetesen megkérdeztem elôtte, hogy átjönne-e az itt kialakítandó rendelôbe, és ô örömmel mondott igent. Tájékozódtam a szakorvosokkal kapcsolatban is, és kézenfekvônek tûnt, hogy mindenkinek jó lesz, ha nem kell átjárni a másik településre, vagy Kalocsára valamilyen szakorvoshoz. Három rendelôt alakítottunk ki a háziorvosi mellett, ezekben ma már gyermekorvosi, bôrgyógyászati, kardiológiai, urológiai, tüdôgyógyászati, pszichiátriai szakrendelés és ultrahangvizsgálat is folyik. Jó nagy fába vágta akkor a fejszéjét, és Solt azért mindössze egy néhány ezres kisváros két patikával: nem félt, hogy mi lesz, ha nem jönnek a betegek? Hát, természetesen halálra izgultam magam, jó néhány kilót fogytam abban az idôben, talán mostanra jött vissza valamennyi. Persze, azért azt tudni kell, hogy éveken át dolgoztam már itt a másik patikában, ahol ugyan nem én voltam a vezetô, de a betegek nagyon jól ismertek. És persze, amikor már
tudtam, hogy elnyertem a pályázatot, azért terjedt ennek a híre, hiszen tényleg nem olyan nagy település a miénk. Látták is, ahogyan alakul a patika épülete, itt láthattak engem is minden nap reggeltôl estig, hiszen a kétkezi munkában is végig benne voltunk a férjemmel. Sokszor megálltak és biztattak, hogy: ha kinyit a patika, majd jövünk ám!... Nem is kellett hirdetni? Nem, nem is akartam, mert úgy éreztem, nem lenne etikus a másik patikával szemben. Gondoltam, aki akar, majd megtalál bennünket, a többiek pedig a régi gyógyszertárba fognak járni, majd kialakul. Mindössze aznap, amikor végre elkészültünk, tettünk ki egy táblát, hogy „Megnyitottunk!” Aztán hamarosan elindultak az orvosi rendelések is. Nyitva vagyunk minden nap este hatig és szombaton délelôtt, vasárnap pedig készenlét van. Szombaton kezdetben szinte félve nyitottak be az emberek, hogy tényleg nyitva vagyunk-e, és hogy még a recepteket is be lehet-e váltani?! Szívesen betérnek hozzánk még a környékrôl is, és ilyenkor hétvégén talán jobban ráérnek elbeszélgetni, tanácsot kérni.
Ha jól tudom, és tényleg egyedül dolgozik itt gyógyszerészként, akkor nem sokat láthatja a férje… Hát, én tényleg itt vagyok reggel fél héttôl estig, és bizony itt van a hétvége is — de nekem tényleg ez az életem, én ezt annyira szeretem… De a munkatársaim is megtesznek mindent, odaadásuk, kitartásuk erôt ad nekem is. Ezenkívül van azért egy helyettesem, aki egy héten kétszer jön, és akkor el tudok egy kicsit szabadulni, meg nagyritkán rövidebb szabadságra menni. A férjemmel viszont itt is gyakran vagyunk együtt, mert ô a mezôgazdaságban kötetlen munkaidôben
21
dolgozik, és ha ideje engedi, akkor mindig jön és segít nekem: a számlák kezelésétôl a mindenféle intéznivalókig — beleértve az én személyes dolgaimat is, amikre nekem nincs idôm — mindenben, egészen az árupakolásig. Lassan azért mégiscsak jól jönne már egy gyógyszerész-társ, nem? Persze, tisztában vagyok vele, hogy ezt hosszútávon nem lehet egyedül csinálni, hiszen természetesen nem szeretnék belerokkanni. Keresek is már jó ideje gyógyszerészt, feladtam már egy csomó hirdetést is, csakhogy melyik kezdô fiatal jön ide, egy vidéki kisváros patikájába, amikor mehet valamelyik nagyváros vadonatúj patikájába is? Ez nem elsôsorban anyagi kérdés, hiszen azt gondolom, én is elég tisztességes jövedelmet ajánlok, mégsem oldódik meg a problémám. Most abban bízom, hogy a helyettesítô kollégával meg tudunk állapodni, hogy eljön hozzám állandóra, reménykedem… De nemcsak gyógyszerészt keresek, hanem további szakorvosokat is a rendelôbe, például nagyon kellene ide egy reumatológus, azonban képtelen vagyok bárkit is találni, akinek megéri itt rendelni, pedig hát lenne rá igény bôven. Milyen tervei vannak még, mivel próbálja például növelni a forgalmat? Elsôsorban termékbôvítésben gondolkodom: egyrészt a gyógyászati segédeszközök terén, másrészt egyre nagyobb az igény homeopátiás szerekre, így ebbe is belevágunk, illetve fontolgatom állatgyógyászati termékek tartását is, hiszen mégiscsak vidéken vagyunk. A forgalom növelésének viszont, éppen ezért, határt szab itt az emberek pénztárcája, mert bizony egy nyugdíjas már a vényeket sem mindig tudja kiváltani. Jön szegény tizenkét recepttel, aztán abból kiválasztunk ötöt, amit rögtön ki kell váltania, és aztán lehet, hogy naponta jön eggyel-eggyel, amikor elfogy valami, hogy legalább ne kelljen egyszerre annyi pénzt kiadnia. De ez sajnos egyre inkább már nemcsak a kisnyugdíjasokra érvényes, hanem lassan minden korosztályra. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy megtaláljuk a legjobb és legolcsóbb meg-
22
oldást, és ezt meg is tesszük, hiszen a legtöbb beteget ismerjük már, és például fôként a szakorvosok által felírt drágább szereket tudjuk egyenértékû olcsóbbakkal helyettesíteni. Megbeszéli néha ezeket a problémákat a helyi orvosokkal is? Hogyne, hiszen sokféle helyzet adódik: például volt olyan, hogy felhívtam az egyik háziorvost, hogy a beteg tegnap volt nálad, de mára már új tünetei is vannak, és talán már más gyógyszer is kellene neki. Természetesen vissza kellett mennie az orvoshoz, de legalább nem vesztett napokat a gyógyulásban. Elôfordul az is, hogy engem kér meg a beteg, hogy nézzem meg a lábát, adjak rá valamit — volt már olyan is, aki egészen nekivetkôzött. Én persze, ha meg is nézem, és esetleg tudok rá ajánlani valamit, akkor is elsôsorban az orvoshoz küldöm, és ez azért fontos, mert egyébként valószínûleg halasztgatná a dolgot még egy-két hétig… László István
A glaukóma
alattomos betegség A zöld hályog, vagy glaukóma a vakság harmadik leggyakoribb oka, nemzetközi statisztikai adatok alapján ez hazánkban mintegy 200000 embert érinthet. Ez a látás elvesztésével járó betegség lassan, alattomosan fejlôdik ki, ezért — elsôsorban 40 éves kor felett — minden felnôttnek célszerû lenne évente egyszer részletes, a szemnyomás mérését és a szemfenék ellenôrzését is magába foglaló szemészeti vizsgálaton részt vennie.
A glaukóma a látóideg rostjainak pusztulása. A betegség pontos okait nem ismerjük — magyarázza Seres András, de kialakulásában minden bizonnyal örökletes tényezôk is szerepet játszanak, hiszen egyes családokban a zöld hályog halmozottan fordul elô. Gyakori a cukorbetegeknél is, és a rövid- vagy távollátás is, illetve szteroid készítmények tartós szedése is kockázati tényezônek számít. Ismert, hogy a szemet tápláló csarnokvíz nyomása fontos tényezô a zöld hályog kialakulásának szempontjából, a szemnyomás mérése mégsem elegendô sem a diagnózis
24
felállításához, sem a korai felismeréshez. Mert miközben pontosan tudják például, hogy mennyi a normális vércukorszint, vagy vérnyomás értéke, az ideális szemnyomásérték nem ismert. Egyes pácienseknél ugyanis magas nyomásértéknél sincsenek glaukómára utaló jelek, míg másoknál a nyomás alacsonyabb, és mégis észlelhetô a rostok pusztulása. A glaukóma korai felismeréséhez tehát nem elegendô a szem nyomásának mérése. A korai diagnózis azonban nagyon-nagyon fontos. Mivel a látás romlása a periférián kez-
dôdik, a beteg igen sokáig nem veszi észre. Nem olyan egyértelmû, hogy „ott oldalt” mit is kellene látni. Amikor azonban megjelennek a tünetek, azaz a páciens érzékeli a látásromlást, már késô: a látóideg kb. egymillió rostjának kb. 90 százaléka tönkrement. „Azt nem mondhatjuk, hogy mûszerekkel már a kezdet kezdetén diagnosztizálható a betegség — mondja Seres doktor, — hiszen a rostok 50 százalékának pusztulása szükséges ahhoz, hogy a legmodernebb mûszerekkel érzékeljük a folyamatot. Az 50 és a 90 százalék között azonban óriási a különbség”. Vannak azonban a zöld hályognak olyan formái, amelyek extrém magas szemnyomással járnak, és ez már korábban okozhat tüneteket. Egyrészt fejfájást, másrészt ilyenkor a szaruhártya veszít átlátszóságából és a fényforrások körül a páciens jellegzetes szivárványszínû karikát lát, amelytôl megijed, és hamar orvoshoz fordul. Megtudom, hogy a diagnózis fontos eszköze a szemfenékvizsgálat, amelynek során a látóideg képe is fontos információ az orvos számára. A látóidegfôn az orvos gyanús, vagy akár zöld hályogra jellemzô eltérést is láthat. Glaukómára utaló jellegzetes csíkszerû vérzés is megjelenhet a látóidegfô mellett. A diagnózis igen fontos eszköze az ún. látótér-vizsgálat, amelynek során egy számítógép felvillanó jeleket generál, és a beteg egy nyomógomb segítségével jelzi, amikor ezt látta. Bár ez drága berendezés, Magyarországon a szemészeti ambulanciák többsége rendelkezik ilyennel. Mivel azonban alkalmazása idôigényes és nagy odafigyelést kíván, ez a vizsgálat gyakran akkor is elmarad, amikor elvégzése szükséges lenne. A zöld hályog kezelésére térve Seres András elmondja, hogy annak ellenére, hogy ideális szemnyomás mai tudásunk szerint nincs, a glaukóma kezelése a szemnyomás csökkentésére irányul. Ehhez sokféle szemcsepp áll rendelkezésre, melyek hatásmechanizmusukat illetôen lehetnek például béta-blokkolók, prosztaglandin analógok, vagy karboanhidráz enzim-gátlók, illetve ezek kombinációi.
Eredményesek a lézeres beavatkozások is, ezek között olyanok is vannak, amelyeket szükség esetén többször meg lehet ismételni. A lézeres kezelés során módosul a szem belsô struktúrája, és ez segíti a csarnokvíz elfolyását. A glaukóma-kezelések harmadik csoportját a hagyományos szemészeti mûtétek adják, ezek közül a leggyakoribb az ún. trabekulektómia. Ilyenkor az orvos a szemnyomás csökkentését úgy éri el, hogy kis csatornát hoz létre a csarnokvíz kötôhártya felé történô elvezetésének biztosítására. A zöld hályog egész életre szóló betegség. Ahhoz, hogy a rostok további pusztulását meg lehessen akadályozni, a látás romlását meg lehessen elôzni, azaz a kórt abban a stádiumban lehessen tartani, amelyben felismerték, rendszeres szakorvosi ellenôrzésre van szükség. Gimes Júlia
25
Telomerek és riboszómák Orvosi és kémiai Nobel-díj 2009 Az idei orvosi-fiziológiai Nobel-díjat három kutató: a 61 éves Elizabeth Blackburn (University of California, San Francisco), a 48 éves Carol W. Greider (Johns Hopkins School of Medicine, Baltimore) és az 57 éves Jack W. Szostak (Harvard Medical School) kapta megosztva az ún. telomerekkel és a telomeráz-enzimmel kapcsolatos originális felfedezésükért. A díj 100 éves történetében most elôször fordult elô, hogy egyidejûleg két nô részesült e legrangosabb tudományos elismerésben. A telomerek a kromoszómák végein lévô különleges DNS szakaszok, amelyek az egysejtûektôl az emberig minden élôlény sejtjeiben jelen vannak, és felépítésük alapelve ugyanaz: a CCCCAA bázisszekvencia ismétlôdik bennük. A sejtosztódás során a kromoszómáknak és a bennük lévô DNS-nek meg kell kettôzôdniük, hogy az örökítôanyag az utódsejtekben is teljes egészében jelen legyen. A DNS-láncot megkettôzô DNS polimeráz-enzim azonban a telomer ismétlôdô bázisszekvenciáit nem kettôzi meg teljesen — az utolsó két bázis mindig lemarad — így a
26
telomer minden egyes sejtosztódáskor megrövidül. Ebbôl egyrészt az következik, hogy a telomer rövidülése a sejt öregedését jelenti, másrészt, hogy hossza behatárolja a sejtek élettartamát, hiszen ha elfogy, a sejt nem képes többé osztódásra, és elpusztul. Vannak azonban „örökéletû” sejtjeink, amelyek biztosítják a szervezetünkben naponta milliószámra elpusztuló sejtek — például a bôr, a bélrendszer vagy a vér sejtjeinek — pótlását. Ilyen örökéletû sejtek az ôssejtek, amelyek osztódásuk során mindig létrehoznak egy sejtet, amely differenciálódik — pl. vörösvérsejt lesz belôle —, valamint egy ôssejtet, amely továbbra is fenntartja a mindig megújulásra képes rendszert. De vajon az ôssejtek miért nem öregszenek? Örök életüknek mi a titka? Az idei orvosi Nobel-díjasok válaszoltak erre a kérdésre. Felfedezték ugyanis az ún. telomeráz-enzimet, amely az ôssejtekben a sejtosztódáskor pótolja a telomer megrövidülô végeit. Az újra és újra kiegészített telomerek tehát nem rövidülnek, így az ôssejtek nem öregszenek. Differenciálódott sejtekben telomeráz-aktivitás gyakorlatilag nincs.
A telomeráz-aktivitás azonban a legtöbb tumorsejtben is megjelenik, és ez az egyik magyarázat a ráksejtek halhatatlanságára. Ezért napjainkban a rákkutatásban meglehetôsen népszerû az az elmélet, amely szerint a ráksejtek tulajdonképpen ôssejtekbôl származnak. Ugyanakkor ma ígéretesnek tûnik olyan daganatellenes molekulák fejlesztése, amelyek gátolják a telomeráz-enzim tevékenységét, létrehozva ezzel a telomer szakasz fogyását, a ráksejtek öregedését, majd pusztulását. Ezek a szerek tehát nem citotoxikus anyagok, nem közvetlenül pusztítják el a ráksejteket, hanem azáltal okozzák közvetett módon lassú pusztulásukat, hogy elveszik tôlük az örök élet lehetôségét. Ma már olyan telomeráz-gátló gyógyszerjelölt molekulák is vannak, amelyek eljutottak a klinikai vizsgálatokig. A telomerek rövidülése a klónozás szempontjából is érdekes, mert többféle állatot — például szarvasmarhát, lovat — tudnak klónozni testi sejtbôl. Az a testi sejt azonban, amelybôl a klón minden egyes sejtje származik, már átment bizonyos öregedési folyamatokon, hiszen telomerje az addigi osztódások alkalmával mindig rövidült. A klónozott állat tehát eleve „öregen” születik.
Idén, mint az elmúlt egy-két évtized kémiai Nobel-díjainak történetében oly sokszor, a vegyészek ismét csalódottak voltak: nem tekinthetôk ugyanis igazán kémiai felfedezéseknek azok az eredmények, amelyekért a díjat odaítélték. Az 58 éves, indiai származású Venkatraman Ramakrishnan (MRC Laboratory of Molecular Biology, Cambridge), a 69 éves, amerikai Thomas Steitz (Yale University, Howard Hughes Medical Institute) és a 70 éves, izraeli Ada Yonath (Weizmann Institute of Science) ugyanis a riboszómákkal kapcsolatos kutatásaikért kapták megosztva a kitüntetést.
Riboszóma – 3D-s modell
A riboszómák az egysejtûektôl kezdve az egész élôvilágban jelen lévô sejt-szervecskék. Ôk a fehérjeszintézis színhelyei; a DNSben tárolt információ a riboszómákban „konkretizálódik”. A DNS-lánc mintájára felépült messenger RNS-ek meghatározzák a fehérjék aminosav-sorrendjét, és a riboszómákban ennek alapján épül fel az inzulin, a hemoglobin, a kollagén — a szervezet több tízezer fehérjéjének mindegyike. Az idei kémiai Nobel-díjasok a riboszómák pontos szerkezetét térképezték fel ún. röntgenkrisztallográfiás technikával. Ez a kb. 100 éve létezô technika segítette például a szintén Nobel-díjas Perutzot, hogy a múlt század harmincas éveiben megfejtse a hemoglobin szerkezetét, vagy Watsonékat, hogy megalkossák a DNS kettôs spiráljának modelljét. A kutatók e technika segítségével — amely persze csak alapelveiben ugyanaz, mint 5070 évvel ezelôtt — felderítették, hogy a riboszómák sok százezer atomja a térben hogyan helyezkedik el, hogy pontosan milyen fehérje- és RNS-molekulák alkotják, és ezzel lehetôvé vált annak megfejtése, hogy a riboszómákon hogyan történik lépésrôl-lépésre a fehérjeszintézis. Kiderült az is, hogy egyes antibiotikumok gátolják a baktériumok riboszómáinak mûködését. A kutatók e mechanizmus 3D-s modelljét is elkészítették, ennek alapján pedig talán új baktériumellenes szereket lehet tervezni és fejleszteni. Bakos Júlia
27
„Sokszor mondtam fel, de mindig okkal…” Gumiarcú színész: nevettet és megríkat egyazon pillanatban. Dumagép — mondják róla. Én inkább két lábon járó lexikonnak látom, aki imád mesélni. Szenvedélyes és renitens, ha valami nem tetszik neki, odébbáll. De tizenöt éve mégis lehorgonyzott, azóta asszonyához is, színházához is hûséges. Egy kollégával támasztják a pultot a színház legendás büféjében. Jöttömre elharapja a mondat végét, s az öltözôbe invitál. Tíz perc múlva úgy érzem magam, mint akit forgószél kapott el. Reviczky Gábor ugyanis szórakoztató ember, vérbeli bohóc, fanyar és bölcs – élvezet hallgatni. Az életrajza szerint kiskorában az iskola clown-ja volt. Akart valaha más lenni, mint színész?
28
Hogyne, halbiológus. Négyévesen már egyedül horgásztam. Akkoriban a gyerekek azzal játszottak, amit az élet és a környezet adott. A szegénységnek haszna is volt: jól alkalmazkodó generáció vagyunk, erre neveltek minket. Szóval Tatabánya-Újvároson laktunk, a közelünkben folyt az Által-ér, szeszélyes, vad víz, tele kanyarokkal és óriási halakkal. A domojkót földbe vert fûzfakaróval, cserebogárcsalival fogták — tudom meg. A hajdani bányaigazgató nyári rezidenciája úgy festett, mint a Vígszínház kicsiben, és a bányamér-
nökök villasorának pincéi — a háborús frász utózöngéjeként — páncélajtós betonbunkerek voltak. Szó esik még a komáromi Klapka várról, amit 2600 kômûves emelt faragott kövekbôl, ôrölt mészkô habarccsal. Inka építésmódot használtak, s a vár 1911-ig bevehetetlen erôdítménynek tûnt. Majd visszakanyarodva az eredeti témához kiderül, hogy egyik nagypapája inkább mérnököt faragott volna a kis Reviczkybôl… Mûszaki zseni volt az öreg, a háború után kilôtt kocsikból Opel teherautót barkácsolt, a tankokból pedig földgyalut. Följelentették, feketézésért életfogytiglanra ítélték, ’56-ban szabadult. Folyton motorokat bütyköltünk. Innen ered, hogy majdnem mindent meg tudok javítani otthon, sôt az autómat is az útszélen. Harmincéves a járgányom, nem szeretem a modern kocsikat. Nekem ne szabja meg egy chip, hogy ha esôben, sárban horgászni indulok, hová menjek fel, és hová ne. A pecások általában lassú, türelmes emberek. Önt nem ilyennek látom. Pecázni sokféleképpen lehet. Van egy színész-válogatottunk, akikkel 15 éve versenyhorgászunk. Drága mulatság, egy olasz horgászcikk-gyártó cég támogat minket, saját zsebbôl nem tudnánk kifizetni.
Más sportokkal is flörtölt, és semmit se csinált félig. Elsô agyrázkódását versenybiciklizés közben szenvedte el: nekirepült egy betonfalnak. A másodikat egy iskolai futballbajnokságon, ahol összefejelt a kapussal, leállt a légzése, a tornatanár élesztette fel. Innen csak egy ugrás a halál-közeli élmény, amit ô nem tapasztalt, de mások igen. Mint mondja: szeretné hinni, hogy van valami a halálon túl. Hiszen a materialisták is azt állítják, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Bizonyítékként egy orosz orvost említ, aki mérésekkel igazolta, hogy a halál beállta után öt dekával csökken a test súlya. Nem hôsszerelmes alkat. Pályakezdôként számolt azzal, hogy nem Rómeót fog játszani? – próbálom mederbe terelni a beszélgetést.
29
Játszottam Rómeót, kötelezô kôr volt a fôiskolán. Sáfár Anikóval csináltam az erkélyjelenetet egyéni felfogásban: beleültem a rózsabokorba. Hamletet játszhattam volna, mert az eredeti mûben Hamlet kövér, szakállas, és izzad, mint a ló. III. Richárd meg elment mellettem, épp akkor vették elô a darabot, amikor ’89-ben otthagytam a Vígszínházat. Sokszor mondtam fel életemben. Ifjú színész koromban végigjártam négy vidéki színházat, két évet töltöttem mindenütt, és mindig okkal léptem ki. Többnyire nem a szereppel volt bajom, hanem a rendezôkkel. A Képzelt beteg fôszerepét a Vígben Marton László osztotta rám. Jutalomjátéknak tekintettem. A fiatal rendezô azonban kicsit lila volt, aminek szerintem nincs helye a darabban. Argant különben ma is játszom, túl vagyunk a kétszázadik elôadáson. Újabb kitérô következik. Mesél a tbiliszi színház Shakespeare-elôadásáról, amit a Nemzeti mutatott be, és amelyben III. Richárd — a nagybeteg, de még hatalmon lévô — Brezsnyevre hajazott. Szinkronizál, reklámot, hangoskönyvet csinál, tévében, rádióban dolgozik. Két végén égeti a gyertyát. Hogyhogy nem fárad el? Most nagyon fáradt vagyok. Nem pihentem a nyáron. Az Üvegtigris 3 tervezett forgatása átcsúszott jövôre, helyette elvállaltam egy
30
tévésorozat szinkronját, ami egyhónapos koncentrált munkával járt. A szokásos Dunadeltai horgászás az áradás miatt kútba esett. Norvégiába se mentünk idén, pedig óceánon horgászni nagy kaland. Annyiba kerül, mint a Balaton, és a halat hazahozhatjuk fagyasztva. Egészségesen él? Azért kérdem, mert ugyan sok halat eszik, viszont füstöl, mint egy gyárkémény. Öt évig nem szívtam. De tavasszal színre vittük az Augusztus Oklahomában címû darabot, amiben rá kellett gyújtanom. Az volt a bûnös… Sokszor leszoktam már, és újra le fogok. Bár, ki tudja? Amikor letettem a cigit, fölszedtem tizenegy kilót. Most leadtam. És ugye a kövérség is rizikófaktor… Utolsó leszokása összefüggött a betegségével? Azt rebesgetik, tébécés volt. Igen, benyaltam egy Koch-bacilust. Talán valami csövestôl, mert mindig adtam pénzt nekik. Lett egy tüdôgyulladásom, és a röntgenen látszott a folt. A diagnózis hallatán nem bírtam fölállni az ágyról. Március 26-án, a TBC Világnapján tudtam meg. Hát nem furcsa? Mint ahogy az is kísérteties, hogy én alakítom Argant, ami Moliere utolsó szerepe volt, tébécésen játszotta, és úgy halt meg, hogy hazament elôadás után, s reggel már nem kelt fel… Engem 57 napig tartottak benn. Nem bírom a bezártságot, ezért a végén már nagyon rossz beteg voltam. Mihelyt kiengedtek, dolgozni kezdtem, holott egy évig nem lett volna szabad. Rutinja van a szakításban: négyszer nôsült. Most hosszú ideje házas. Mi történt? Az asszony más, vagy Ön változott meg? Kos vagyok, Skorpió az aszcendensem. A Kosokat nagyon nehéz megtartani egy nônek. Borzasztó jegy, csupa világégetô: Julius Caesar, Néró, Lenin, Hitler. Én mindegyik feleségemet szenvedélyesen szerettem, ám ha elmúlt a szerelem, és jött az új, nem tudtam maradni. Krisztinát a színházban ismertem meg, hangosítóként dolgozott. Szerelem volt, elsô látásra. Ráckevén vásároltunk egy romos vályogházat, másra nem futotta. Mire felújítottuk, cseperedni kezdtek a gyerekek, s
kalommal az energiám nagy része ökörködésre megy el… Az amerikai filmsztárok többsége egyébként nem játszik színpadon. Én, ha csak filmeznék, elveszíteném a színészet lényegét. Tudniillik a színész akkor válik mûvésszé, amikor csöndet tud teremteni, amikor angyal röpül át a nézôtéren. És ezekért a pillanatokért érdemes csinálni a szakmát. Sombor Judit
Fotó: Gordon Eszter (29-31. oldal)
mivel egyik fiú, másik lány, szükségük volt külön kuckóra. Vettünk hát egy kétszintes házat, amit teljesen átalakítottunk. Krisztina mesterfokú lakkberendezô és belsôépítész, úgyhogy csodálatos lett. A feleségem hihetetlen nô. Okos, gyönyörû, tehetséges, egyszerûen varázslatos! ’94-ben vettem el, és a mai napig szeretem. Ilyen még nem fordult elô velem. A két színészkirály, Jack Nicholson és Robert de Niro az Ön hangján szokott megszólalni. Sose irigyli ôket? A kiforrott filmes szakmát irigylem, amelybe beleszülettek. Jól jönne persze a gázsijuk is, de nem rágódom ezen, mert a színészmesterség anyanyelvhez kötött. Amúgy nem panaszkodhatok: számtalan filmben szerepeltem és szerepelek. Csakhogy mi, európaiak, hátrányban vagyunk, hisz’ az amerikai színészek rengeteget forgatnak, így partnerük, társuk a kamera, nem pedig holmi zavaró körülmény. Ráadásul ott a stáb tesz azért, hogy jó hangulatban teljen a forgatás, mert akkor jó film születik, tehát továbbra is lesz munkájuk. Nálunk egy forgatás pokollá tud válni. Nem véletlen, hogy nekem minden al-
31
ORVOSI RENDELVÉNYRE KAPHATÓ GYÓGYSZEREK
4 232 Ft 5 199 Ft
nagyker. ár fogy. ár
TB-TÁMOGATÁS: norm.: 25% 1 300 Ft emelt: 90% 4 679 Ft
4 230 Ft 5 198 Ft
nagyker. ár fogy. ár
TB-TÁMOGATÁS: norm.: 25% 1 872 Ft emelt: 90% 6 739 Ft
37
ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK
T
67
