FOGLALKOZÁSI REHABILITÁCIÓ ÉS A FOGYATÉKOS FIATALOK PÁLYAVÁLASZTÁSA VI. NEMZETKÖZI REHABILITÁCIÓS KONFERENCIA PÉCSETT
2009. november 17-19. A konferencia szervezıi A konferenciát a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ és a Pécsi Tudományegyetem Felnıttképzési és Emberi Erıforrás Fejlesztési Kara közösen szervezte. Az együttmőködés nem új kelető: a PTE Szenátusa 2008. decemberében hozta létre a két szervezet szakembereit integráló Munkatudományi kutatócsoportját. A kutatócsoport kezdeményezései hozzájárulnak a Dél-Dunántúli Régió munkaerı-piaci folyamatainak feltárásához, az aktív munkaerı-piaci eszközök hatékony alkalmazásának elısegítéséhez és a régió foglalkoztatási helyzetének javításához. A kooperáció kiterjed kutatásokra, pályázatokra, szakmai gyakorlati együttmőködésre – és a 2009. évi munka megkoronázásaként a „Foglalkozási rehabilitáció és a fogyatékos fiatalok pályaválasztása - VI. Nemzetközi Rehabilitációs Konferencia” közös megrendezésére. A konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozat kiemelt kari eseménye.
A konferencia témája – szakmai háttéranyag A 2009-es éveben a VI. Nemzetközi Rehabilitációs Konferencia a „Foglalkozási rehabilitáció és a fogyatékos fiatalok pályaválasztási esélyei” címet viseli. Az idei rendezvény három részbıl áll. Az elsı napon, november 17-én az Európai Uniós helyzetképrıl tájékozódhatnak a résztvevık. Dr. Brebán Valéria fıigazgató asszony (DDRMK) ünnepi köszöntıje után a Szociális és Munkaügyi miniszter, Dr. Herczog László nyitja meg a rendezvényt. Ezt követıen Pirisi Károly fıigazgató (Foglalkoztatási és Szociális Hivatal) köszönti a megjelenteket. A második napon a pályaválasztás hazai gyakorlatait és tapasztalatait mutatja be számos neves hazai elıadó. November 19-én a dél-dunántúli régióban megrendezésre került pályaválasztási rendezvénysorozat tapasztalatait ismertetik a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakemberei. A konferencia színvonalát emeli számos nemzetközileg elismert szaktekintély prezentációja. A hallgatóság betekintést nyerhet az olasz, német és osztrák kollégák munkájába, megismerhetik a nemzetközi tapasztalatokat és eredményeiket. A külföldi szakemberek közül többen visszajáró vendégek a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ által szervezett rendezvényeken, amely tovább erısíti a régió nemzetközi munkaügyi kapcsolatait. Az Európai Unió tagállamaiban az 1990-es évek közepétıl jelentıs filozófiaváltás történt a fogyatékossággal élı, megváltozott munkaképességő emberek munkaerı-piaci integrálása kérdésében. A hangsúly a passzív rendelkezésekrıl áthelyezıdött az aktív megoldásokra. Alkalmazkodás helyett az integráció került elıtérbe. Ennek oka, hogy az érintettek növekvı száma, a gazdaság visszaesése és a passzív ellátások prioritása miatt jelentısen nıttek a fogyatékos emberekre fordított kiadások, azaz az államháztartás terhei. Továbbá, hogy Európa országaiban, olyan mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma, amely már összehangolt cselekvést tett szükségessé. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése alapján a világ népességének 10 százaléka, azaz 610 millió személy fogyatékossággal él, és közülük 386 millió tartozik a 15-64 éves korcsoporthoz. Az Európai Unió régi tagországaiban átlagosan a fogyatékos emberek 40-
50%-a dolgozik, míg 50% körüli a gazdaságilag inaktívak aránya. Hazánkban az utolsó népszámlálás évében (2001) a fogyatékossággal élı embereknek mindössze 9%-a (megváltozott munkaképességő emberek 12%-a) dolgozott, míg ez az arány a nem fogyatékos népességnél 38 % volt. Az inaktívak aránya 76,7%, szemben a nem fogyatékos népesség 29,8%-ával. Magyarországon 2001-ben - a népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember élt (a népesség 5,7%-a). A korábbi, 1990. évi népszámláláshoz képest jelentısen nıtt a népességen belül a fogyatékos emberek aránya és létszáma is. Ennek egyik oka lehet, hogy 2001-ben többen vállalták fogyatékosságukat, mint 1990-ben és pontosabb lett a meghatározás is.1 A nemzetközi statisztikák átlagosan 10%-ra becsülik adott népességen belül a tartósan károsodott emberek arányát. A népszámlálás adatai tehát közelítıen az érintett populáció kb. 60%-ára vonatkoznak. A fogyatékos népesség körében jóval alacsonyabb a gyermekkorúak, illetve a 15-39 év közötti korosztály aránya, míg ez 40 év fölött közel 10%-kal, 60 év fölött 25%-kal magasabb. A fogyatékos népességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnépesebb csoport. Jelentısen emelkedett 1990 és 2001 között a pontosan meg nem határozott fogyatékosságban szenvedık aránya. Valószínőleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktıl. A fejlett országokra is jellemzı magas inaktivitási arányok a tartós egészségügyi problémákon túl jelzik az újra-integrálódás alacsony szintjét és a viszonylag alacsony oktatási és szakképzettségi szintet is. E nagymértékő inaktivitás okai országonként eltérıek. A fı elbátortalanító tényezı a járadékcsapda és a járadékok elvesztésének a kockázata munkába állás esetén. Egy másik lehetséges ok az, hogy a munkáltatók nem szívesen toboroznak fogyatékos munkavállalókat, mert attól tartanak, hogy jelentıs költségekkel járó munkahely átalakítást kell végezniük. Nehezítik a tartósan akadályozott emberek foglalkoztatását az épített környezet hiányosságai, valamint az egyenlı bánásmód elvét nem kellıen érvényesítı jogszabályok, foglalkoztatáspolitikai intézkedések is. A munkával rendelkezı fogyatékos emberek munkaerı-piaci státusza sem jobb. Többségük alacsony presztízső, rosszul fizetett munkát végez és jóval erısebb esetükben a „szaktudásbeli szakadék”, azaz a strukturális különbség az emberek által felkínálható és a munkaerıpiac által megkövetelt szaktudás között. Ez a célcsoport minden országban nagyobb valószínőséggel válik munkanélkülivé és marad tartósan munka nélkül. Ugyanakkor a megváltozott munkaképességő emberek egy olyan csoportot képeznek, amely extra munkaerı-kínálatot jelent. Ez egyre fontosabbá válik, miután a munkaképes korú lakosság részaránya a demográfiai trendek következtében csökken. Ezzel összefüggésben az is fontos, hogy az e téren kialakított politikák egyaránt célozzák meg azokat a fogyatékosokat, akik aktívan keresnek munkát és azokat is, akik már feladták a munka utáni kutatásukat. Az Európai Közösségek Bizottsága 2005-ben deklarálta, hogy „mindenki számára egyenlı és diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani a munkához, szakképzéshez és az egyes foglalkozásokhoz”. Az integráló programokban komoly hangsúlyt kapott a munkaerıpiaci hátrányokkal küzdı személyek foglalkoztathatósági szintjének javítása, a befogadó munkahelyek számának növelése, valamint a felzárkóztatáshoz szükséges eszközök mőködtetését végzı állami és civil szervezetek megerısítése is. 1
A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg. Ennek értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja ıt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.
2
Magyarországon a rendszerváltás utáni idıszakban a foglalkozási rehabilitáció egyik legfontosabb mérföldköve volt, hogy a Foglalkoztatási Törvény magát a foglalkozási rehabilitációt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, illetve a megyei, 2007-tıl a regionális munkaügyi központok tevékenységi körébe integrálta. A munkaügyi központok szakterülete a munkaügyi közigazgatás, amelynek keretében ellátási, támogatási és szolgáltatási (ezen belül humánszolgáltatási) rendszert mőködtetnek. Az elmúlt idıszakban ugyanakkor jelentıs változások történtek. Megváltozott a támogatások tartalma, formája és 2008-tól módosult az ellátások lehetısége, a minısítés és a kapcsolódó szolgáltatások rendszere. Mindez szervezeti átalakulással, új munkamegosztással és kompetenciákkal párosul. A foglalkozási rehabilitáció területén lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a komplexitás, a személyközpontúság és a partnerség. Különösen fontos ez a fogyatékos fiatalok körében, pályaválasztásuk elısegítésének javításában. A konferencia célcsoportja a fogyatékos fiatalok közel 10%-ot képviselnek a teljes megváltozott munkaképességő populáción belül. A pályakezdık munkaerıpiacra való zökkenımentes belépésének lehetıségei, ennek elısegítése, az elhelyezkedni nem tudók támogatása, a pályakezdı munkanélküliek számának alakulása a mindenkori foglalkoztatáspolitika egyik legfontosabb kérdése. A pályakezdı munkanélküliség helyzete, változása közvetlenül visszatükrözi a munkaerıpiac feszültségeit, hatással van a társadalmi, gazdasági fejlıdésekre. Fejlesztésének alapját az adhatja meg, ha a pályaválasztási rendszer jól funkcionál, ami természetesen összefügg az oktatási rendszer adottságaival, de korrelációban van a munkaerı-piaci igényekkel. A szakmai életút pályaválasztási szakasza idıben mindinkább kitolódott, mivel a késıbbi munkavégzéshez szükséges iskolai képzés hosszabbá vált. Fontos az is, hogy a korábbihoz képest lényegesen összetettebb az életpályára való felkészülés és felkészítés. Mindemellett egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a pályaválasztás terén a regionális szervezıdés és tevékenysége a korábbinál lényegesen hatékonyabb és gazdaságosabb, mivel az egyszerre segíti a kistérségekben folyó szakmai munkát, és megfelelı feltételeket biztosít a régiók közötti együttmőködésre. A pályaválasztási elıkészítı munka fı színtere az iskola. Ugyanakkor az iskolai képzésbıl a munka világába való átmenet sokkal bonyolultabb, mint eddig bármikor. Egyértelmő az is, hogy az elmúlt idıszakban az Állami Foglalkoztatási Szolgálat készült fel leginkább arra, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel, a folyamatosan változó körülményekhez igazodva minél inkább segítse a fiatalok pályaválasztását, továbbtanulását.
A foglalkozási rehabilitáció helyzete a dél-dunántúli régióban: A KSH adatai szerint a Dél-dunántúli régióban a fogyatékos, megváltozott munkaképességő emberek száma 60 889 fı, amely az összes lakósság 6,3 százaléka. Baranyában 24 863 (40,8%), Somogyban 18 576 (30,5%), Tolnában 17 450 (28,7%) fogyatékos ember él. Legnagyobb arányt a mozgáskorlátozottak csoportja képezi (37%), ugyanakkor jelentısen emelkedett az egyéb pontosan meg nem nevezett fogyatékosságban szenvedık aránya. Valószínőleg ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akik tartós betegségben szenvednek, arányuk meghaladja a 20%-ot. A KSH adatai szerint Magyarországon minden tizedik tartósan akadályozott ember értelmi fogyatékos, vélhetıen hasonló az arány a régióban is. A fogyatékos személyek döntı többségének, több mint 86 százalékának egy, 12 százalékának kettı és 2 százalékának van három fogyatékossága. Iskolai végzettségüket tekintve a lakós-
3
ság többi részéhez viszonyítva, nagyobb arányt képviselnek az alacsony iskolai végzettségőek, egyetemet, fıiskolát megközelítıen 3%-uk végzett. A Dél-dunántúli régióban a célcsoport gazdasági aktivitása hasonlítva az országos átlaghoz valamelyest jobb, ami köszönhetı annak, hogy a régióban viszonylag nagyszámú munkáltató van jelen. A DDRMK regisztrációjában lévı megváltozott munkaképességő álláskeresık száma és aránya 2008-ban a következıképpen alakult: a megváltozott munkaképességő álláskeresık múlt évi érintett létszáma 6056 fı volt. 2009-ben eddigi érintett létszáma 6400 fı. A regisztrációt kérı megváltozott munkaképességő munkavállalók életkorára, iskolai végzettségére vonatkozó megelızı évek tendenciái továbbra is jellemzıek, többségük befejezett 8. általános iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkeznek, és életkoruk meghaladja a 45 életévet. A rehabilitációs járadékban részesülı nyilvántartott személyek száma meghaladja az 1500 fıt, összetételük szinte megegyezik a regisztrált álláskeresık mutatóival. A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ már a regionális szervezıdés elıtt is a három megyére kiterjedıen végezete a foglalkozási rehabilitációs feladatokat, amelyek kifejezıi: A munkáltatói aktivitás elısegítése. A nemzetközi konferenciák sorozata. Országos jelentıségő szakmai, módszertani fejlesztésekben való részvétel, így például a képességek alapján történı diagnosztikai eljárás és protokoll kidolgozása a foglalkozási rehabilitáció területén. Fogyatékos fiatalok munkaerı-piaci felkészítı táborának szervezése. Integrációs modellek kidolgozása A munkáltatói aktivitást elısegítı támogatásokon belül a költségvetésbıl adható bértámogatásra 3604 fı számára 2008-ban 2,8 milliárd forintot fordítottunk. Ezen felül központi támogatásként rehabilitációs költségtámogatásra 920 millió Ft, költségkompenzációs támogatásra 544 millió Ft lett biztosítva, amely mindösszesen: 4, 264 milliárd forintot tesz ki. Ezen felül a Munkaerı-piaci Alap rehabilitációs alaprészébıl 499 millió Ft lett felhasználva rehabilitációs munkahelyteremtésre, illetve korszerősítésre és közel 350 millió Ft támogatás lett felhasználva a közhasznú munka és a foglalkoztatás bıvítés keretében. Európai Uniós forrásból a tavaly megkezdıdött Társadalmi Megújulás Operatív Program rehabilitációs projektjének keretében ez évtıl tapasztalható nagyobb aktivitás, amelybıl már több mint 125 millió Ft támogatási kötelezettség keletkezett. Mindösszesen a régióban, több mint 5 milliárd forint támogatás jelent meg és lett felhasználva a megváltozott munkaképességő emberek foglalkoztatásának elısegítésére. A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény megfogalmazása alapján a rehabilitáció a külön jogszabályban meghatározott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása. A partnerek közül a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósággal meglevı kapcsolatrendszerünket tovább kellett fejleszteni, az ORSZI regionális igazgatóságával pedig ki kellett alakítani az együttmőködést a 2008. évben. Az ORSZI-val történt 2008. február 22-i egyeztetést több személyes egyeztetés, illetve helyszíni látogatások követtek. Az ORSZI-val való kapcsolatukat a kétoldalú megállapodás rendezte, a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatósággal való kapcsolatunkat pedig a háromoldalú találkozók, szakmai napok és konzultációk for4
málták. Nyolc alakalommal került sor ilyen találkozóra. A stratégiai, illetve háromoldalú együttmőködést érintı kérdésekben a régió központi szervezeti egysége az illetékes. Az ügyfelekkel kapcsolatos konkrét kérdésekben a kirendeltségek tartják a kapcsolatot az érintett ügyintézıkkel, illetve a komplex minısítés esetében a foglalkoztatási szakértıvel. Minden partner feladata jogszabályokkal beágyazott, így a rehabilitációs járadékos személyekkel kapcsolatos munkamegosztás is. A múlt évben kialakított együttmőködés problémaorientált és gyakorlatközpontú, aktuális helyzetekben pedig napi. A rehabilitáció járadékról szóló törvény hatályba lépésével, illetve az azt követı jogszabályalkotási, módosítási folyamatból jól láthatóvá vált, hogy e célcsoportot megcélzó Társadalmi Megújulás Operatív Program nélkül a komplex rehabilitáció nem valósítható meg. A dél-dunántúli régióban a bevonandó összes létszám 1099 rehabilitációs járadékban részesülı személyben, és 870 esetben sikeres befejezésben (2013. évig) lett meghatározva. 2009. október végéig 1591 rehabilitációs járadékos került be a nyilvántartásunkba, a program-elıkészítésbe 1300 fı került, közülük 1139 járadékos ügyfelet vontunk be a programba. A bekerülı ügyfelek számára megközelítıen 3200 esetben biztosítottunk különbözı szolgáltatásokat. Ezen belül a legnagyobb arányt a rehabilitációs tanácsadás (33%), és az egyéni munkavállalási tanácsadás jelentette (21%), míg a többi megoszlott a pszichológiai, pályaválasztási, illetve pályamódosítási, álláskeresési tanácsadás, munkaerı-piaci információnyújtás között. A kialakításra került mentorszolgáltatás 400 rehabilitációs járadékban részesülı ügyfélre terjed ki.
5