2008. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK

21-02-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL : KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 10.05-kor nyitják meg.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról – Területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az együttes vita - Guellec úrnak a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében tett jelentéséről (2007/2148(INI)) (A6-0023/2008): negyedik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról, és - Kallenbach asszonynak a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében tett jelentéséről (2007/2190(INI)) (A6-0028/2008). A területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta nyomon követése: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé. Ambroise Guellec, előadó . – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ma reggel két parlamenti kezdeményezésről szóló jelentést vitatunk meg, és úgy érzem, hogy mindkettő több okból is rendkívül fontos. Először a Bizottság negyedik jelentését tárgyaljuk a társadalmi és gazdasági kohézióról. Ez egy igazán figyelemre méltó dokumentum, sokkal jobb, mint az előző verziók, és stabil alapul szolgál az Európán belüli kohézió jövőjével kapcsolatos bárminemű észrevételhez. Azért is fontos ez a dokumentum, mert az új Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót tekinti az EU egyik legfontosabb céljának. Amint azt tudjuk, új és hatalmas kihívások válnak most láthatóvá a jól ismertek mellett, és a kohéziós politikának jelentősen és érdemben hozzá kell járulnia azok megfontolásához, hogy lehetővé váljék az előrelépés egy olyan Európa felé, amelyet szeretnénk: vagyis egy hatékony és szolidaritástudattal rendelkező Európa felé. Mit mutat számunkra a negyedik jelentés? Azt, hogy a tagállamok közötti társadalmi és gazdasági konvergencia jó irányba halad, mert az elmúlt évtizedben a különbségek a jövedelmek és munkalehetőségek terén is határozottan csökkentek, de azt is, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a régiók között és néha régiókon belül is, és ez a tendencia gyakran mutat erősödést. A fejlődés nagyon is valóságosnak mondható, de túl sok egyensúlyhiánnyal küzd. Ebben a helyzetben lép be új fogalomként, a területi kohézió, amelynek központi szerepet kell kapnia a regionális fejlesztés továbbvitelében Európa-szerte, a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt. Megvalósításához integrált megközelítésre lesz szükség az ágazati politikák terén, és valódi többszintű kormányzásra. Érdeklődve, és meg kell mondanom, hogy némileg türelmetlenül várjuk a Bizottság szeptemberre tervezett zöld könyvét. Nyilvánvalóan nagy szükség van a közös nyelvre

1

2

HU


ebben a kérdésben, amint az nyilvánvalóvá vált a Regionális Fejlesztési Bizottságban folytatott vitákból. A negyedik jelentés tanulságai előrevetítik meggondolásainkat a 2013 utáni időszakra, mivel a 2007-2013-ra előirányzott operatív programok már csaknem minden helyszínen elkezdődtek. Egyik fő jellegzetességük az earmarking-rendszer, amelynek célja az alapvető források mederbe terelése a lisszaboni menetrendben szereplő célok felé. Miközben szeretnénk hangsúlyozni a prioritások szoros kapcsolatát a lisszaboni stratégia és a kohéziós politika között, úgy érezzük, hogy ez utóbbinak e szférán kívül és szélesebb távlatban kell elhelyezkednie. Jelentésünk határozottan állítja, hogy a hosszú távú versenyképesség előfeltétele a régiókban különböző szinteken megvalósuló konvergencia, és hogy az elkövetkező években a két politika kiegészítő jellegére lesz szükség ahhoz, hogy össze lehessen egyeztetni a hatékonyságot a szolidaritással. Időszakos értékeléseket indítványozunk a 2007-2013-as periódusban, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megbizonyosodjunk a folyamat alkalmasságáról, illetve az esetleg szükséges kiigazításokat megfelelő tájékozódás alapján hajtsuk végre. Kérdések merülnek fel a jelenlegi ütemezési időszakban a vidékfejlesztés és a regionális politika végrehajtása szétválasztásával kapcsolatban is. Úgy tűnik, ennek fontosságát helyi szinten nem értik elég jól, és úgy érezzük, hogy problémák forrása lehet, ha ez a szétválasztás 2013 után is fennmarad. Jelentésünk hangsúlyozza azokat az új kihívásokat, amelyekkel az EU-nak szembe kell néznie, valamint ezek lényeges területfejlesztési hatásait is. A következő problémákról van szó: a népesség elöregedése, klímaváltozás, energia, városi koncentráció stb. Úgy érezzük, hogy a szükséges és sürgős konvergencia és a fenti kihívásokkal szembenéző, alkalmas területfejlesztési megközelítés eléréséhez 2013 után hatékonyabban működő politikai és pénzügyi kohéziós irányelvekre lesz szükség. Ebben a perspektívában a Parlament kitartóan ellenez majd a politika nemzeti szintre való visszahelyezésére irányuló mindennemű kísérletet, mint ahogyan azt eddig is tette. Végezetül, elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak, akik nagy segítségemre voltak ebben a feladatban, hogy olyan nagyszámú kompromisszumot tudtunk kötni. A Kallenbach asszony jelentésével való koherenciát is szeretném hangsúlyozni. Azt gondolom, jó lenne, ha egy teljesen összefüggő egészet tudnánk előterjeszteni a Házban ma. Gisela Kallenbach, előadó . – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, kedves kolleganők és kollegák! Mindenekelőtt köszönetet mondok valamennyi árnyékelőadónak a jó és konstruktív együttműködésért, és ugyanígy a Bizottság és a frakciók munkatársainak és a személyi munkatársaknak. Minél erősebb a közösség annál jobb a produktum! Nagy örömmel fogadom, hogy ma Guellec kollegám jelentését és az én jelentésemet együtt vitatjuk meg. Ami a valóban fenntartható európai fejlődés céljának elérését illeti, ez a két jelentés egymást kiegészítő egységet alkot. A kohéziós politika mintegy a hardver, a lipcsei charta és a területfejlesztési menetrend a szoftver. Ezek az eszközök csak közösen működnek. Az EU a kohéziós politika révén rendelkezik a jogi és pénzügyi kompetenciákkal. A területfejlesztésben, a város- és regionális fejlesztésben nem vagyunk igazán illetékesek. A fenntartható európai városoknak és régióknak annál inkább előfeltétele a helyi és regionális szintű koherens politika, a nemzeti miniszterek és az EU szintjén egyaránt. Csak így keletkezik európai hozzáadott érték. A városok állnak az esélyek és a problémák fókuszában. Hatással vannak a vidéki térségekre és közvetlen környezetükre. Ezért

21-02-2008

21-02-2008

HU


támaszkodunk a terület egészére vonatkozó kiegyensúlyozott fejlesztésre, olyan megoldásokra, amelyek az egészre vonatkozó nézőpontból indulnak ki, és ugyanakkor igazodnak a konkrét helyzetekhez is. Nem lehetséges egyetlen megoldás, de lehetnek közös elvek, mint például az integrált megközelítés, a horizontális és a vertikális partnerség elve a városok és a városkörnyék között, de a közvetlenül érintett különböző szereplők között is. Nagyarányú fejlődést értünk el európai szinten. A lipcsei charta és a területfejlesztési menetrend mellett – a portugál elnökség első cselekvési programjaként – a területi kohéziót, mint közösségi célt építettük be a reformszerződésbe. Ezzel megnő a Parlament súlya a megosztott hatáskör és az együttdöntés eljárás révén. A mai vitával egy nyilatkozatot akartunk küldeni a Parlamentből a Tanács tavaszi csúcstalálkozója előtt annak érdekében, hogy területi és városi vonatkozások, mint a lisszaboni és a göteborgi stratégiák világosan látható komponensei jelenjenek meg. A Miniszterek Tanácsa informális ülésének együttes kívánsága volt Lipcsében, hogy a szlovén elnökség vegye be a területfejlesztési menetrendet az idei tavaszi csúcstalálkozó napirendjébe, hogy a területi keretfeltételek kapjanak nagyobb politikai elismerést a régiók és városok fejlesztése, valamint az EU politikai döntéseiben való részvétele új formáinak elérésében. Ezt már egyszer világosan aláhúztuk a novemberi, azori-szigeteki találkozón. Eddig nem rendelkezem semmilyen valós információval arról, vajon történt-e előrehaladás ebben az ügyben. Ezért örömmel üdvözöltem volna, ha a Tanács egyik képviselője ma jelen van, és az előkészületek állásáról információval szolgál. Sajnálatos módon azt hallottam, hogy úgy tűnik, nyilvánvalóan nincs megegyezés a Tanácsban a miniszter kérésének teljesítésére vonatkozóan. A Tanács képviselőjétől szerettem volna hallani, hogy a területfejlesztési menetrend megvitatásra kerül-e egyáltalán a tavaszi csúcstalálkozón, és ha igen, milyen formában? Az is érdekelne, igaz-e, hogy a Tanács következtetései szóban forgó tervezetében nem esik említés területfejlesztési kérdésekről, de előreláthatóan nem is terveznek lényeges módosításokat a Lisszaboni Szerződésben. Mindazonáltal ez lenne az egyetlen módja annak, hogy a sok szép beszédet valódi cselekvésre váltsuk. Danuta Hübner, a Bizottság tagja . – Elnök asszony, azzal kezdeném, hogy gratulálok, de talán inkább köszönetet mondanék Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak is a jelentéseikért, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottságnak a kitűnő munkáért, amelyet a negyedik kohéziós jelentésbe és a területi kohéziós jelentésbe fektettek. A Bizottság teljes mértékben osztja az önök nézeteit azzal kapcsolatban, hogy az európai kohéziós politika nagy szerepet játszik az egyenlőtlenségek csökkentésében uniószerte, és ilyen módon az európai integrációt segíti elő, és így az Uniót közelebb viszi az emberekhez. Ezért a Bizottság határozottan visszautasít az e politika nemzeti szintre történő visszahelyezésére irányuló minden kísérletet. Azzal a nézetükkel is egyetértünk, hogy a kohéziós politikához a jövőben megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítani az előrelátható új kihívásokkal szembeni fellépés érdekében, amelyek Európa minden területére hatással lesznek. Azt sem felejthetjük el ugyanakkor, hogy a kohéziós politikának továbbra is meg kell birkóznia a legutóbbi és az ezután következő bővítés hatására jelentkező regionális egyenlőtlenségekkel. Hadd biztosítsam önöket politikánk „lisszabonizációjával” kapcsolatban: az európai kohéziós politikának kiemelt fontosságot kölcsönöz az egyenlőtlenségek csökkentésének

3

4

HU


célja, és ez így marad 2013 után is, mert a reformszerződés kitörölhetetlen része. A szolidaritás dimenziója központi helyet foglal el ebben a politikában, és az erőforrások elosztása nagy valószínűséggel fordított arányban lesz az országok és régiók jólétével. Ezt a nézetet osztja az érintettek figyelemre méltó többsége is uniószerte. Azt a nézetet is osztják, hogy az európai kohéziós politika sokkal több, mint a források, tagállamok és a régiók közötti elosztási mechanizmusa; ez a politika mindenekelőtt fejlesztési politika, amelynek célja minden európai régió belső fejlődésének elősegítése. A Bizottság szintén osztja az önök aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy nagyobb összhangra lenne szükség az európai kohéziós politika és más közösségi ágazati politikák között, különös tekintettel a vidékfejlesztésre, a kutatásra és a versenyre. Hozzátenném még, hogy a különböző fejlesztési politikák közötti koherencia szükséges volta érvényes az európai kohéziós politika és a nemzeti politikák koordinációjára is. Meg vagyok győződve arról, hogy ez kulcskérdés marad az európai kohézió jövője, de a területi dimenzió szempontjából is. Teljes mértékben osztom azt a nézetét, hogy a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta sikere két feltételen múlik. Először is, integrált megközelítést kell bevezetnünk a gyakorlatban a területi fejlesztéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy elkerüljük területeink egyenkénti megközelítését. Klasszikus példa erre a vagy kizárólag vidéki, vagy kizárólag városi stratégiákban való gondolkodás, amely figyelmen kívül hagyja a valós gazdasági régiók kulcsszerepét. Másfelől, az integrált megközelítés azt is jelenti, hogy szükség van a különböző ágazati politikák integrálására az EU és a tagállamok szintjén egyaránt, mert ezek hatással vannak valamennyi terület fejlődésére. A második feltétel, amint arra helyesen rámutatnak, abban áll, hogy a Bizottságnak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie, és rendszeresen értékelnie kell a területfejlesztési menetrendben kijelölt akciók megvalósításának folyamatát, és itt szükség van arra, hogy többet tudjunk ezek akcióknak a tagállamokban érezhető hatásairól azért, hogy a Bizottság megfelelő segítséget tudjon nyújtani nekik. Például, a jobb nyomon követésre alapozva a Bizottság további fejlődést érhet el a területi kohézió indikátorainak meghatározásában. Világos, hogy a Bizottság – de az önök jelentése is – úgy látja, jó hír, hogy a kohézió területi dimenziójának fogalmát bevezetik a Lisszaboni Szerződésbe, és most az a feladat is ránk hárul, hogy a legjobbat hozzuk ki a kohéziós politikának ebből ez új dimenziójából és az általa megnyitott új irányokból, például a szubszidiaritás új meghatározásából, amely nagyobb súlyt helyez a helyi és a regionális hatóságokra. Ezért foglalta bele a Bizottság a területi kohézióról szóló zöld könyvet a 2008-as jogalkotási és munkaprogramba. Még ha nincs is a fogalomnak szabványos definíciója, a területi kohézió szintetizálja az Unió arra irányuló jogi célkitűzéseit, hogy területén fenntartható egyensúlyt és harmonikus fejlődést érjen el, valamint biztosítson egyenlő esélyt a közérdekű szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. Ma már mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az Unión belüli területi egyensúlynak számos olyan vonatkozása van, amely az elkövetkező években az Unió gazdasági és társadalmi fejlődésének harmóniáját fenyegeti. Ezek megmutatkoznak az EU szintjén, nemzeti és regionális szinteken, és néhány sajátos területen is, a legtávolabbi régiókkal kapcsolatban. Örömmel erősíthetem meg, hogy Kallenbach asszony jelentésének kulcsfontosságú javaslatai, mint a területi kohézió fogalmának definíciója, a területi fejlesztés integrált

21-02-2008

21-02-2008

HU


megközelítése, valamint a közösségi politikák közötti összhang javításának szükségessége, kivétel nélkül bekerülnek a kollégium által várhatóan szeptemberben elfogadásra kerülő zöld könyvünk előkészítő anyagaiba. Hadd használjam ki ezt a lehetőséget arra is, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy tagállamainkkal együtt haladást érünk el a területi kohézió és annak kulcsfontosságú komponensei közös értelmezését illetően. Jelenleg arra a területi kohézióval foglalkozó kérdőívre adott válaszokat dolgozzuk fel, amelyet 25 tagállamnak küldtünk ki, ilyen módon egyértelműen lehetővé téve az előrehaladást. További hír, hogy a Bizottságban létrehoztunk egy szolgálatközi csoportot, amely keretet nyújt számunkra ahhoz, hogy házon belül tudjunk a területi kohézióval foglalkozni, és már meg is oldottuk ennek a feladatnak az első részét: a kulcsfontosságú EU-politikák területi dimenziójának azonosítását. Most kezdtünk bele a folyamatba, mégpedig néhány olyan eszköz létrehozásának folyamatába, amely megfelel az önök igényeinek. Amint azt valószínűleg tudják, a politikák területi hatásvizsgálatával kapcsolatos kutatás, valamint a területi kohéziós indikátorok kifejlesztése az új megerősített ESPON-program prioritásai között szerepel. Ami a városok ügyét illeti, márciusban lesz a következő Urban audit (városstatisztikai felmérés), amit jelenleg véglegesítünk, és az európai városok helyzetéről szóló második jelentés 2009 júniusára várható. Az URBACHT II mára a kapcsolatépítés és a városfejlődéssel összefüggő eszmecsere stratégiai eszközévé lépett elő. Úgy érzem, hogy az önök és a Bizottság nézetei között nagyfokú az összhang mindkét jelentés esetében. Ezért azután várakozással tekintek a vita elé, az önöket foglalkoztató problémák jobb megérésének reményében. Nathalie Griesbeck, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója . – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, én is szeretném megköszönni előadóink, különösen Ambroise Guellec előadását és a témában végzett munkáját. A Költségvetési Bizottság strukturális források témakörében állandó előadójaként én is szeretnék nagyon röviden költségvetési kérdésekről beszélni. Ez a politika ma egyike a legfontosabb politikáknak Európa népeinek költségvetési szempontú szolidaritását illetően. Amint azt ma reggel már hallottuk, jelenlegi legfőbb témánk a kohéziós politika hatékonysága optimalizálásának fokozása. A Költségvetési Bizottság szeretné felhívni a Parlament figyelmét számos zavaró jelre, mint például a késedelmes befejezésekre és az elintézetlen kötelezettségvállalásokra. Szeretnék e problémán belül kiemelni számomra több szembeötlő pontot is. Az EU-nak sürgősen becsületbeli kötelezettségének kell tekintenie az eljárások egyszerűsítését, mint például a technikai segítségnyújtás megvalósítását, tekintettel az országaink számára szükséges számos projekt előkészítésére és kivitelezésére. A továbbiakban világosan meg kell osztanunk a feladatokat az EU és a tagállamok között a megosztott gazdálkodás javításának biztosítása érdekében, és én örülök a biztos asszony szavainak a keddi döntéssel kapcsolatban a strukturális források revíziós stratégiája akciótervének elfogadása ügyében. Örvendetesnek tartom, hogy a biztos asszony megemlített egy témát, amire én már régen próbálok rámutatni, és ez az, hogy szükség lenne az összes tagországban használatos minőségi és mennyiségi teljesítményindikátorok létrehozására annak érdekében, hogy a

5

6

HU


költségvetési igényeket megbecsülhessék, és segítsék a következő jogalkotási keretrendszer meghatározását a 2013 utáni többéves periódusra; egyszóval annak érdekében, hogy világosabbá tegyék Európa jelenlétét az EU-politikák és az európai állampolgárok viszonyában. Pedro Guerreiro, a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (PT) Azzal kell kezdenem, hogy kifejezzem sajnálkozásomat, mert a Regionális Fejlesztési Bizottság a kohézióról szóló negyedik jelentésébe nem foglalta bele a Halászati Bizottság által előterjesztett módosítások egyikét sem. Ezek a módosítások megismétlik például azt, hogy a halászati ágazat kedvezően járult hozzá a halászközösségek társadalmi-gazdasági helyzetéhez a konvergenciarégiókban, olyan régiókban, amelyeket tartós földrajzi és természeti hátrányok sújtanak, mint például a legtávolabbi régiókat és a szegényebb halászközösségeket a gazdagabb régiókon belül. Az is sajnálattal tölt el, hogy az Európai Halászati Alap (EFA) finanszírozása a 27 tagot számláló Uniónkban nem különbözik jelentősen attól az Unióétól, amelynek mindössze 15 tagja volt. Az Európai Halászati Alap finanszírozását ezért meg kell erősíteni. Ez az oka annak, hogy ezen a részleges ülésen újra előterjesztem azt a két módosítást, amelynek célja, hogy aláhúzza a halászati strukturális politika fontosságát a gazdasági és társadalmi kohézióra vonatkozóan. Oldřich Vlasák , a PPE-DE képviselőcsoportja nevében – (CS) Biztos asszony, hölgyeim és uraim, a ma megvitatásra kerülő jelentések fontossága nemcsak abban mutatkozik meg, ahogyan kohéziós politikánk jelen helyzetét és annak területi dimenzióját kezelik, hanem abban is, hogy figyelmünket a jövő felé fordítják, a 2013-as időszakon túlra. Itt szeretnék köszönetet mondani Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak a kiváló munkáért és elfogulatlan megközelítésért. A két jelentés, amint azt mindkét előadó említette, kiegészíti egymást, és együtt kellene azokat megfontolni. A területi kohézió fogalma, annak folytán, hogy belekerült a Lisszaboni Szerződésbe, ugyanolyan fontossá vált, mint a gazdasági és társadalmi kohézió. De a területi kohézió a legkevésbé kutatott és a legkevésbé megértett fogalom. A területi kohéziónak máig hiányzik még a pontos definíciója is. A kohézió általános célja a különbségek kiegyenlítése, de ezek a különbségek még fennállnak, és a leghangsúlyosabbak a korábbi keleti blokk és a demokratikus nyugat közötti határterületeken. A területi kohézió szerintem magába foglalja a városok és a vidék kohézióját. Vitathatatlan, hogy a városok a növekedés motorjai az egyes országokban, és ezért helyesnek tartanám, ha a városok fejlesztésének kérdését belefoglalnánk a határozati javaslatba, és ugyanakkor az integrált megközelítés megerősítésére is felhívnánk a figyelmet. A jövőben azonban szükség lesz arra, hogy e vonatkozásban megkönnyítsük és egyszerűsítsük a városi területek számára a strukturális alapokhoz való hozzáférést, és mozdítsuk elő a helyi önkormányzatok és a fejlesztők közötti jobb kapcsolatokat azokban az esetekben, amikor városfejlesztési projekteket a magántőke finanszírozza. Elfogadtuk a lipcsei chartát és most fokozatosan meg kell valósítanunk azt. Ugyanakkor létre kell hoznunk a megfelelő jövőbeni életfeltételeket a vidékfejlesztéshez. Meg vagyok győződve arról, hogy igen alaposan meg kellene vizsgálnunk, hogy az lenne a jobb megoldás, ha a vidékpolitikánk részévé válna közös mezőgazdasági politikánknak, vagy más megoldást kellene fontolóra venni. Hölgyeim és uraim, csak egy zárómegjegyzés. A kohéziós politikáról szóló vita elsősorban a források allokációjának vitája. Nyilvánvaló és helyes is, hogy a kohéziós politika egyre

21-02-2008

21-02-2008

HU


erősödik és kezd megmutatkozni az európai költségvetésben. A kohéziós politikának új jelenségekkel kell megbirkóznia a jövőben, mint például az európai népesség elöregedése és fogyása, az energiaellátás bizonytalansága és a környezetkárosodás. Ezért szükségesnek tartom a politika ennek megfelelő módosítását és elégséges források biztosítását. Constanze Angela Krehl, a PSE képviselőcsoportja nevében . – (DE) Elnök asszony, kedves kolleganők és kollegák! Vlasák úrnak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy feladatunk a kohéziós politika 2013 utáni periódusra történő előkészítése. Ezzel a két jelentéssel nekiláttunk e feladat megoldásának. Valójában mindent összegyűjtöttünk, ami ezzel kapcsolatban a számunkra fontosnak tűnt. Szeretném azonban emlékeztetni önöket arra, hogy gondolkodnunk kell a kohéziós politika stratégiai célkitűzéseiről, nevezetesen az életkörülmények egyenlőtlenségeinek csökkentéséről az Európai Unió régiói között, valamint a lisszaboni és a göteborgi stratégiák támogatásáról. Amennyiben az Európai Parlament szerepet kíván játszani a jövő kohéziós politikájának alakításában, véleményem szerint a fontos stratégiákra kell koncentrálnia, ahelyett, hogy visszatérne az „öntözőkannaelvhez”. Szembe kell szállnunk azokkal az új kihívásokkal, amelyek a kohéziós politika keretében jelentkeznek. Csak néhány pontot szeretnék megnevezni: ilyenek például a demográfiai változások, az éghajlatvédelem, a régiók elnéptelenedése, de ugyanígy a modern európai várospolitika is. Nézetem szerint az emberek és a régiók esélyegyenlősége a szükséges feltétele annak, hogy ezen a területen megoldások szülessenek. Több pénzt kell invesztálni az oktatásba, a kutatásba és az innovációba és ezek infrastruktúráiba; ezt mindenkor fontosabbnak, ugyanakkor fenntarthatónak gondolom. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a jövőben hatékonyabban vonjuk be Európa polgárait a fejlesztési programokba és projektekbe, amint azt az Európai Parlament már régóta követeli, és ezekben a jelentésekben ismét megteszi. A tagállamokhoz szeretnék fordulni – sajnálom, hogy a Tanács nem képviselteti magát –, és szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a tagállamoknak az útra házi feladatot is adtunk. Ha a kohéziós politika keretében további feladatokat kell finanszíroznunk, akkor ehhez a szükségesek pénzügyi forrásokat is rendelkezésre kell bocsátani. Grażyna Staniszewska, az ALDE képviselőcsoportja nevében. – (PL) A negyedik kohéziós jelentés és Guellec úr jelentése egyaránt hangsúlyozza a kohéziós politikának a tagállamok közötti egyenlőtlenségek csökkentése terén elért sikerét. A jelentések beszámolnak az elért növekedésről azokban az országokban, amelyek korábban lemaradtak, mint például Görögország és Portugália. Ugyanakkor megerősítik azonban ennek a politikának a szembetűnő kudarcát a régiók növekedési szintjei egymáshoz való közelítése tekintetében. Sajnálatos módon a tagállamok elnézik az indokolatlan beruházásoknak és a fejlesztés más elemeinek a nemzeti fővárosokban történő koncentrációját. Hasonló a helyzet a régiókon belül is, ahol a beruházások szintén a központokban koncentrálódnak, megakadályozva ezzel a teljes régió egyenletes fejlődését. Az Európai Unió régióin belüli és a régiók közötti különbségek jelentősen meghaladják az Egyesült Államokban vagy Japánban tapasztalt mértéket. Minden jel arra mutat, hogy olyan mechanizmus bevezetésére lenne szükség, amely ösztönzi a decentralizációt a tagállamokon belül. A hosszú távú, de dinamikus regionális politika szintén nélkülözhetetlen a következő pénzügyi terv időszakára. Guellec úr jelentése annak megfontolására késztet, hogy kapcsolatokat kellene létrehozni a lisszaboni stratégia és a

7

8

HU


kohéziós politika között. Az utóbbi nem válhat pusztán az előbbi eszközévé. A kohéziós politika a fenntartható és harmonikus fejlődést segíti elő, de önmagában is fontos cél. Ez a legolcsóbb módja annak, hogy megakadályozzák az olyan helyzetek kialakulását, amelyek később nagyon is drágának bizonyulhatnak. Olyan konfliktusokra gondolok, mint a tömeges ki- és bevándorlás, a vállalatok relokációja és az ehhez hasonló események, amelyek egytől-egyig felbolydulást okozhatnak a helyi lakosság körében. A Lisszaboni Szerződés mellett a ma elfogadott jelentés is hangsúlyozza a területi dimenzió fontosságát. Halaszthatatlanul szükség van azonban ennek a fogalomnak a tisztázására, és annak egyértelmű meghatározására, hogy a területi dimenzió mit foglal magában. Jelenleg kissé tudatlanul használjuk ezt a fogalmat, és az úgy értelmezhető, hogy több dolgot is jelent. Guellec úr jelentésének egyes részeiben ez a fogalom elsőbbséget kap a gazdasági és társadalmi kohéziós politikával szemben, míg másutt kiegészíti azt. Bizonyos helyeken a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, míg másutt például a kutatási központok kiegyensúlyozott elosztását érinti. Azt gondolom, nem szerencsés, hogy a területi dimenzióról szóló zöld könyv vitája őszre van tervezve, a kohéziós politikáról szóló jelentés után. A zöld könyvet jóval korábban kellene megvitatni. Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Elnök asszony, biztos asszony! A Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja nevében szeretnék köszönetet mondani mindkét előadónak a munkájáért. A kohézió fogalma különös jelentőségre tett szert az Unión belül. A különböző régiók közötti különbségek csökkentése szükségességére történő utalások – a nemzetgazdaságok egyesítésének és harmonikus fejlődésük támogatásának érdekében – a Római Szerződéshez nyúlnak vissza. A negyedik jelentés a 2000-2006-os éveket foglalja magában. Ez a Guellec-jelentés tárgya, amely sok értékes felismerést tartalmaz. Ez a jelentés a tagállamokban tapasztalható helyzet összegzését mutatja be. Ugyancsak kiemeli azokat a területeket, amelyekben a legnagyobbak az egyenlőtlenségek. Ezek csökkentését hosszú távú vállalkozásként kell felfogni. A Bizottság által előterjesztett jelentés számos összehasonlító paramétert tartalmaz, amely hiányzott a korábbi dokumentumokból. Az a javaslat azonban fennmarad, amely kiegészítő indikátorokat használ az egy főre eső alap GDP-hez a különböző NUTS-szintekkel összefüggésben. A kohéziós politika az integráció alapja és jelentősen hozzájárul az Unió harmonikus fejlődéséhez. Regionális, helyi és környezeti vonatkozásai ebben az összefüggésben fontosak, amint azt Stanisewska asszony már említette. Emellett fel kellene ismernünk hatását az uniós innovációra és versenyképességre, és ezáltal a lisszaboni stratégia végrehajtására. A demográfiai tényezők is fontosak, mert bizonyos területek elnéptelenedéssel fenyegetnek. Amikor kohézióról beszélünk, gazdasági és társadalmi kohézióra gondolunk. Sürgős szükség van a területi kohézió fogalmának megbízható definíciójára. A kohéziót annak biztosításaként kell értelmezni, hogy az Unió polgárai – lakóhelyüktől függetlenül – egyenlő esélyt élvezzenek az egészségügyi, oktatási, kulturális, internet- és közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A kohéziós politikát megfelelő uniós támogatással kell megerősíteni és javítani. A városi szempontok különösen fontosak, amint arra Kallenbach asszony felhívta a figyelmet.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Mostanában vetődött fel az a kérdés, hogy mit kellene választani: a kohéziót vagy a versenyképességet, az egyenlőséget vagy a hatékonyságot? Az én rövid válaszom: mindkettőt, de a megfelelő mértékkel. Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében . – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, kedves kolleganők és kollegák! A 90-es évek végén az a filozófia érvényesült az Európai Unióban, hogy az Unió integrációs képességet a belső piac sikereivel kell mérni. Azok a remények azonban, hogy az Európai Unió problémái kizárólag a belső piacnak a gazdasági növekedésre koncentráló fejlesztési koncepcióival megoldhatók, nem teljesültek. Az európai belső piac a gazdasági tevékenység növekedését a gravitációs központokba összpontosította, amelyek további tevékenységeket vonzottak, és ez a hátrányos helyzetű régiók és a természeti környezet kárára vált. De még e központokban sem volt mindenki képes arra, hogy az eredményekből részesedjék, hanem – feszültségeket és nyugtalanságot kiváltva – nőtt a szegénység. A Bizottság ugyanazt a hibát követi el most is: a kohéziós politikát alárendeli a lisszaboni stratégiának. Ahelyett, hogy különösen hátrányos helyzetű régiók problémáit valóban előtérbe állítaná és kizárólag a fenntartható fejlődést szolgáló projekteket támogatná, idejétmúlt infrastrukturális koncepciókba fektet be, és következetesen csak a gazdasági központokban. A helyhatóságok és a régiók generációkon át a nagy európai bankoktól válnak függővé. Véleményem szerint ez azért súlyos probléma, mert végeredményben a következő generációnak kell az elhibázott fejlesztési politika árát megfizetni. Ez viszont migrációs mozgást idéz majd elő, amit már kollégám, Krehl asszony is jelzett, valamint Európa-ellenes hangulathoz vezet, mert a népesség egyes csoportjai nem részesülnek majd az eredményekből. Ezek a stratégiák zsákutcába vezetnek. Azt gondolom, hogy nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne veszélyeztessük az Európai Unió belső kohézióját. A gazdasági és társadalmi kohéziónak valóban különálló politikai területeknek kell maradniuk, és az előnyöknek Európa összes régiója és népcsoportja számára elérhetőnek kell lennie. Ez csak akkor történhet meg, ha a kohéziós politikát valóban egy szolidáris társadalmi modell és egy fenntartható fejlődésen alapuló modell támasztja alá, amelynek árát nem a környezet fizeti meg. Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (PT) Ebben a rövid beszédben az olyan fontos téma kapcsán, mint amilyen a kohéziós politika jövője az Európai Unióban, csak arra vállalkozhatunk, hogy kiemeljünk néhány, szerintünk e vita során vezérfonalként szolgáló alapelvet. Először is, a regionális politika a nagy becsben tartott gazdasági és társadalmi kohézió elősegítésének kulcsfontosságú eszköze. Ez egy olyan strukturális politika, amelynek az elsődleges és legfontosabb célja – amint az már elhangzott – a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a legkevésbé szerencsés lemaradó régiók bátorítása, a valódi konvergencia elősegítése és a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése. Ezért újraelosztási és kompenzációs faktorként is kell működnie, tekintettel arra, hogy az egységes piac, a Gazdasági és Monetáris Unió és a nemzetközi kereskedelem liberalizálása költségnövekedést okoz az Európai Unió kevésbé fejlett országai és régiói számára. Másodszor, a kohéziós politikát és a hozzá kapcsolódó pénzügyi forrásokat a gazdasági, társadalmi, környezeti és regionális fejlődést elősegítő projektek finanszírozására kell használni. Ennek következtében ezek a projektek nem vethetők alá annak a politikának, amely a versenyt, a deregulációt, az úgynevezett alkalmazkodóképességet és a vállalkozó

9

10

HU


kedvet tekinti prioritásának és hittételének, mint ahogyan azt a lisszaboni stratégia teszi. Más szóval, azt gondoljuk, hogy a versenyképesség nem helyettesítheti a tagállamok és a társadalmi-gazdasági fejlődésben lemaradó régiók közötti konvergenciát. Harmadszor, a kohéziós politika céljára jelenleg rendelkezésre álló közösségi pénzügyi források nem elegendők ahhoz, hogy kielégítsék a valódi konvergencia, a regionális különbségek, a jövedelemekben mutatkozó egyenlőtlenségek, a munkanélküliség magas szintje és az Európai Unión belüli szegénység támasztotta igényeket. Ezért elismételjük: a Közösség költségvetésének növelésére van szükség, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió támogatását az Európai Unión belül központi és alapvető céllá tegyük. Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében . – (NL) Elnök asszony, érdeklődéssel olvastam Kallenbach asszony és Guellec úr jelentéseit. Az európai országok közötti kohézió továbbra is figyelmet keltő téma marad. A belső politika és az együttműködés az EU tagállamai és régiói közötti integráció egyre inkább kialakulóban van. E stratégia eredményei világosan láthatók a kohéziós jelentésből. A tagállamok közötti kohézió növekvőben van. Ugyanakkor az is látható, hogy a tagállamokon belüli régiók közötti kohézió csökken, különösen a városi és nem városi régiók között. Véleményem szerint ilyen esetekben helyes, ha a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok fontos szerepet kapnak. Éppen ezért nem értem, hogy azt a lehetőséget, amely szerint a tagállamok szabadon emelhetnék a regionális fejlődéshez biztosított saját hozzájárulásukat, miért utasították előzetesen vissza. Túl korai megállapítani, hogy a jelelegi politikát meddig kell folytatni. Világos, hogy az különös kihívásokat hordoz magában. De vizsgáljuk meg, hogy képes-e az úgynevezett divergenciát, vagyis a kohéziót nemcsak a tagállamok szintjén, hanem regionális szinten, a tagállamokon belül és azok között is megoldani. Mivel valószínűleg nem ez lesz a helyzet, kívánatos lenne, ha más megközelítés révén a tagállamok szerepe nőne. Senki nem ismeri jobban a nemzeti és a regionális helyzetet, mint a tagállam maga. Olyan megoldásokat alkalmazhatnak, amelyek szubnacionális szinten elérhetővé teszik a kohéziós célokat. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony, az Európai Bizottságnak olyan fontos a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli kohézió, hogy mostantól 2013-ig 350 milliárd eurót juttat erre a célra. A zöld könyv is készülőben van, hiszen merüljön fel bármilyen probléma Brüsszelben, arról tanulmányt kell írni. Persze, hogy probléma van a kohézióval Nyugat- és Kelet-Európa között, a falvak és városok Európája vagy a drága kerületek és a munkásság lakta peremvárosok Európája között. De ki a hibás ezért? Ki néptelenítette el a falvakat, ahol eddig szőlőt gondoztak és marhát tenyésztettek, elnök asszony, Görögországban, ahol dohányt, gyapotot termeltek és olívaolaját készítettek? Kik és milyen politikák jegyében szüntették meg ezrével a postahivatalokat Svédországban, Németországban és Franciaországban? Ki záratta be a vidéki vasútállomásokat, vasutakat és szülőotthonokat? A kikötőkben a szél pusztítja el a halászhajókat, a halászok megélhetését, a kisvállalkozókat és a hajóépítők műhelyeit? A Pireneusokban és az Alpokban a farkasok eszik meg a juhászokat, vagy az Új-Zélandból importált bárányhús? Mindannyian ismerjük a választ: a Bizottság a GATT-egyezményen és a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) keresztül vezetett nemzetközi kereskedelmi politikája okozta, hogy az elmúlt 20 év során naponta 90 farmot zártak be Spanyolországban és

21-02-2008

21-02-2008

HU


Franciaországban. A vámvédelem dogmatikus lebontása által kiváltott importhullámok tették tönkre az ipari egyensúlyt. A kohézió megteremtése érdekében most először koherenciát kell létrehoznunk a politikák között. Azt nem lehet, hogy megalkotunk egy politikát Cotonouban az AKCS-államok számára, és ugyanezt a politikát megsemmisítjük Genfben a banánkereskedelemmel kapcsolatban. De az sem lehet, hogy 1962 és 1986 között előnyben részesítjük a közösségben a vidék termékeit, majd mindezt tönkretesszük azzal, hogy szabad kereskedelmet vezetünk be az uruguayi és a dohai fordulón. A kohézió ezért megköveteli a választások közötti bizonyos mértékű koherenciát. Biztos asszony, vagy Európát, vagy a világot építjük! Vagy társadalmi feladatokra, vagy a világra koncentrálunk! Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, Hübner asszony, a negyedik jelentés egyedi és különös természete abban áll, hogy miközben jól átgondolja a jelenlegi politikát, előre is tekint az új kihívások felé, amelyekkel Európának meg kell birkóznia. Kiterjed a globalizációra és annak hatásaira, a klímaváltozásra, az energiaproblémára és a demográfiai kihívásokra. Jó, hogy most foglalkozunk ezzel a kérdéssel, különösen a márciusi tavaszi szünetre készülőben. Guellec úr mindent nagyon jól old meg. Azt állítja, hogy a kohéziós politikának nem kell lényegileg változnia – amit kimondottan megerősít az új egyezmény –, de a regionális kötelezettségvállalások és a programok tartalmának igen. Ezen a héten áttekintettük a lisszaboni stratégiát is, és arra jöttem rá, hogy ezzel az energiával kell folytatnunk, és gyors hozzájárulásként a kohéziós költségvetés 60-65 %-át ki kellene jelölnünk erre a célra. Ez meg fogja mutatni, hogy a kohéziós politika alapja mennyire felel meg az új körülmények jelentette kihívásoknak. Amit a Kallenbach-jelentés mond, az is fontos; mi a területi kohéziót az Európai Unió alapvető funkciójának tekintjük. A globalizáció számos kulcsfontosságú régióra és a nagyvárosi területekre összpontosít, amire Európa válasza az, hogy szükségszerű a tudás megosztása és a feltételek megteremtése a vállalkozások számára minden régióban, a vidéki területeket is beleértve. Ez az új menetrend. A PPE végül ellenállt annak, hogy a nemzeti szintre történő visszahelyezés mellett döntsön a 2013-ig terjedő időszakról szóló vitára válaszként. Ez egy újfajta konzisztenciához vezet a kutatás-fejlesztés, az innovációs politika, a belső piacok és az Unió lényegi alkotóelemei között, párosulva a tudásalapú gazdasággal – ami hosszú távon benne foglaltatik –, együtt magas foglalkoztatottsággal és a jóléttel régiónkban. A Hübner asszony által előterjesztett átláthatósági kezdeményezéssel is örömmel értek egyet. Az embereknek tudniuk kell, hogy ez a politika mennyire fontos a számukra. Iratxe García Pérez (PSE). – (ES) Elnök asszony, beszédemet azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak különösen az e jelentésekkel kapcsolatos munkáját, amelyekkel a Regionális Fejlesztési Bizottságban a többség egyetért. Az európai kohéziós politika a sikeres EU-politikák egyik példája, amely tartja magát azokhoz az elvekhez, amelyekre épül, és amelyek segítik az egyenlőtlenségek felszámolását. Egyes országok – mint Spanyolország – a kohéziós politikának köszönhetően vitathatatlan eredményeket értek el a konvergencia terén. Ezért szeretnénk a tagállamok lehetőségeinek a fejlesztésben és a munkahelyteremtésnek a humántőke képzésén keresztül történő előrehaladásában betöltött szerepét újra megerősíteni.

11

12

HU


Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy a területi egynlőtlenségek még mindig léteznek, és erre határozott választ kell adnunk, ha azt akarjuk, hogy előrehaladást érjünk el egy olyan politikával, amelynek új kihívásokkal kell megbírkóznia. Ilyen például az elöregedés vagy a népességfogyás folyamata bizonyos területeken, különösen vidéken. Foglalkoznunk kell a többi kihívással is azért, hogy csökkenteni tudjuk a regionális és a régiók közötti egyenlőtlenségeket, és hogy biztosítani tudjuk a gazdasági és technológiai fejlődést, ami azt jelenti, hogy – prioritásként – a lisszaboni stratégia teljesítésére kell összpontosítani, miközben nem szabad elhanyagolnunk más ügyeket sem, mint például a demográfiai változásokat. Ha az EU regionális politikájának a célja a kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődés, azt a regionális szereplőkkel szoros együttműködésben és más politikákkal összhangban kell végrehajtani. Hasonlóképpen tudatában vagyunk annak, hogy szükség van specifikus intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket a könnyen megközelíthető és a strukturálisan hátrányos helyzetű régiók, például a hegyvidékek, szigetek vagy ritkán lakott területek között. A jövő szempontjából ezért feltétlenül fontos, hogy a kohéziós politikát nagyobb gazdasági erőforrások bevonásával megerősítsék, hogy meg tudjon bírkózni minden őt érő kihívással. Tegnap nagy többséggel elfogadtuk a Lisszaboni Szerződést a Parlamentben, ma pedig a Szerződés új elemét kell előre vigyük azzal, hogy a területi kohéziót az EU olyan alapvető céljaként állítjuk be, amely Európát egy virágzóbb jövő felé viszi előre. Jean Marie Beaupuy (ALDE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, azt szeretném mondani, biztos asszony, hogy miközben hallgattam az ön válaszát kollegáink, Guellec úr és Kallenbach asszony jelentéseire, úgy éreztem, nincs szükség rá, hogy egyáltalán bármit mondjak, hiszen olyan nyilvánvaló volt, hogy tökéletesen megértett bennünket. A kezdeti stádiumban vagyunk, és én szerfelett örülök, és szeretnék gratulálni a Háznak, hogy ezek az egymással szorosan összefüggő jelentések a nézeteink közötti egység ilyen magas szintjét hozták létre önnel, az ön kollegáival, a bizottságunkkal és a Parlamenttel. Most azonban – ezen az egyetértésen túl – előre kell lépnünk a végrehajtás területén, mert helyes, ha magunk között sikerül elérni az összetartozást, de ennek most konkrét eredményeket kell teremnie. Úgy érzem, hogy lehetséges a zöld könyv segítségével, amelyet őszre állítanak össze, és itt szeretnék megemlíteni két dolgot, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez, és amelyek, szerintem elengedhetetlenek az egész kohéziós politika és a lipcsei charta megvalósításához, amit olyan nagyon szeretnénk. Ez a két dolog a következő: először, amit ön már említett és én szeretnék nyomatékosan megismételni, hogy be kell mutatnunk, miként kell a különböző EU-politikákat koherenssé tenni a városok és a városkörnyéki területek szintjén. Tegnap este a népességről volt szó. Tegnap délután a közlekedést vitattuk meg. Azelőtt társadalmi kérdésekről vitatkoztunk. A Bizottság összes főigazgatósága, az EP valamennyi bizottsága részt vett ebben. Mindezt koherenssé kell tenni a városok és az őket körülvevő területek mikrokörzetein belül. Azt remélem, hogy a zöld könyv szolgál majd használható állásponttal. A második pont. Hogyan tudnánk mi, a Parlament és a Bizottság, feltéve, hogy egyetértünk mindezekben, sikerre vinni ezt az egész ügyet, ha nem állnak az európai polgárok és a

21-02-2008

21-02-2008

HU


kormányok a mi oldalunkon? Biztos asszony, én azt már elmondtam önnek, hogy hatalmas erőfeszítést kell tennünk, és tudom, hogy ön arra törekszik a kommunikáció terén, hogy az összes beszédünk, minden megjegyzésünk és minden reményünk a kohéziót illetően olyan szavakban és mondatokban öltsön testet, amelyek arra bátorítják a kormányokat, hogy cselekedjenek és meggyőzzék és motiválják polgártársainkat is. Ez a két fő pont, biztos asszony, amit remélem, hogy megtalálok majd a zöld könyvben. Most, hogy meghallgatott bennünket, bizonyos vagyok abban, hogy segít nekünk a konkrét alkalmazások megtalálásában. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Elnök asszony, biztos asszony! Az Európai Unió egyik alapvető célja, hogy kiegyenlítse az egyes országok és régiók közötti fejlődésbeli és jövedelmi különbségeket. Ezek a különbségek szemmel láthatóbbakká váltak az utóbbi években, mivel jellemzően kevésbé fejlett országok csatlakoztak az Unióhoz a legutóbbi bővítések során. Becsléseink szerint ezek az országok több mint 15 évvel vannak elmaradva a többi mögött. A gyors fejlesztés az egyetlen módja a különbségek kiegyenlítésének. Ez jelentős kihívás, különösen, ha figyelembe vesszük a pénzügyi források megnyirbálását, és az előrelépni kívánó országok által felhasználható korlátozott lehetőségeket. Nem valószínű, hogy a Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország által elért siker megismételhető, legalábbis nem egyhamar. Az sem valószínű, hogy a közeljövőben elérjük az Egyesült Államok, illetve Japán szintjét. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a kezdet mindig a legnehezebb, és tekintsenek csak a Cseh Köztársaságra, mint pozitív példára, hogy mire lehet jutni. Polgáraink életszemlélete változott, és változni fog, ami a jövőre nézve jót jelent. Emellett a lisszaboni stratégia világos irányelveket fektet le a cselekvéshez. Végezetül szeretném őszintén megköszönni az előadóknak jelentéseiket. Úgy látom, Martinez úr nem tartózkodik már a teremben, de meg kell, hogy mondjam, közbeszólásával egyáltalán nem értek egyet. Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök asszony, örömmel látjuk a biztos asszonyt itt a Parlamentben. Előre is örülünk, hogy Skóciában hamarosan újra láthatjuk, és folytathatjuk gyümölcsöző együttműködésünket ezzel a politikával kapcsolatban. Mielőtt röviden elmondanám a véleményemet, szeretném kifejezni egyetértésemet Guerreiro úrral a halászati ágazatnak a kohéziós politikán belüli támogatásával kapcsolatban. Támogatni fogjuk a módosításait, és én azt gondolom, hogy ez az ágazat stratégiai fontosságú a mi régiónkban. Itt kapcsolódnék az előadó jobb minőségű statisztikákra vonatkozó felhívásához, különös tekintettel a finanszírozási programok céljainak kijelölésére és a hatékonyság figyelemmel kísérésére. Úgy tűnik, meglehetősen világos, ahogyan a dolgok alakulnak, a NUTS I, NUTS II, de még a NUTS III szintjei is túl nagy felületet képeznek a célzáshoz, és vagy találunk, vagy nem. A jövőben olyan lépéseknek örülnék, olyan finanszírozási irányoknak, amelyek tematikusabb tevékenységekre irányulnak, legyen az a lisszaboni menetrend, a tudásalapú gazdaság, a kutatás-fejlesztés elősegítése, a határokon átnyúló együttműködés vagy éppen a halászati szektor támogatása a lisszaboni menetrenden belül. Úgy gondolom, hogy ez lehetne a valóban élénk kohéziós politikának, az EU koronaékszerének a jövője. Ez közelebb hozná az EU-t a polgáraihoz, és egy unióvá alakítana bennünket, miközben a tagállamok különféle államok csoportjaiként tartanának meg minket.

13

14

HU


Nagy lehetőségünk, hogy ezt a politikát még fontosabbá tegyük, és várjuk, hogy a biztos asszony beszédében a zöld könyvről halljunk. Bairbre de Brún (GUE/NGL). ― (GA) Elnök asszony, a ma előadott két jelentés jól mutatja a kohéziós politika szükségességét és azt, hogy miként kellene ezt a politikát végrehajtani. Igen fontos az egyensúly a regionális fejlesztés terén. Guellec úr jelentésének középpontjában az elégséges regionális alapok biztosítása állt, és az, hogy ezek az alapok összpontosítsanak a polgárok és a régiók szükségleteinek hatékony kielégítésére. Az egyetlen járható út, ha a kohéziós politikát a lisszaboni stratégia végrehajtása eszközének tekintjük. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Írország nagy hasznát látta a kohéziós pénzeknek, és ha azt akarjuk, hogy más országok is hasonlóképpen jól járjanak, biztosítani kell, hogy nagyobb összegeket előirányozzanak elő a regionális fejlődés elősegítésére és a társadalmi kirekesztés elleni fellépésre. Nemcsak a tagállamok közötti szakadékokat kell csökkenni, hanem a tagállamokon belüli és a régiók közötti szakadékot is. Guellec úr jelentése szerint Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország lenyűgöző növekedési rátákat produkált 2000 és 2006 között. Rámutat azonban arra, hogy e növekedés ellenére nagy egyenlőtlenségek állnak fenn ezen országok régiói között. Szeretnék köszönetet mondani Kallenbach asszony jelentéséért is, és különösen örülök annak, hogy hangsúlyt helyez a városi helyhatóságok szerepére abban, hogy a közszolgáltatások váljanak minden polgár számára hozzáférhetővé. Szükség van a helyi erők kibontakoztatására, a környezet iránti tiszteletre és az általánosan elérhető magas szintű közszolgáltatásokra, amelyek a városi környezetet olyan vonzó hellyé teszik, ahol élni és dolgozni jó. A fenntartható fejlődés a XXI. század városai számára hatalmas kihívást jelent, és az a keret, amelyet Kallenbach asszony ma bemutatott nekünk, segíthet szembenézni e kihívással. Derek Roland Clark (IND/DEM). – Elnök asszony, ezek a jelentések beszámolnak a vidék és a városok gazdasága, és – különösen Kelet-Európában – a gazdagok és szegények, a hátrányos helyzetűek és a társadalom többi rétegei közötti egyenlőtlenségekről. A válasz, úgy tűnik az, hogy a kulturális, gazdasági és technikai fejlesztésre és a társadalom átalakítására vonatkozó intézkedések hatalmas tárházát kínáljuk fel. A jelentés tudomásul veszi e programok sikerét az egyenlőtlenségek felszámolásában Írországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban, és a fejlődés érdekében hasonló stratégiákra, keretrendszerekre és cselekvési programokra ösztönöz az érintett területeken, különösen Kelet-Európában. Mindenekelőtt a kohéziós pénzalapokat említi. Ezzel a lényeghez értünk. Az ilyen programokra a szegényebb nyugat-európai országokban az utóbbi néhány évben 65 milliárd eurót költöttünk, de Kelet-Európa sokkal szegényebb, mint ezek az országok valaha is voltak. Tehát ezeket a támogatásokat – mert ezek tényleg támogatások – elveszik azoktól az országoktól, amelyek még mindig kapják azokat, ráadásul egyre zsugorodó tortából, amint az USA-ból érkező fagyos gazdasági szelek elérnek bennünket. Sajnálatos módon ezek a támogatások Európa minden állampolgára számára – legyen gazdag vagy szegény – saját érdekei ellen hatnak, mivel elveszik a kezdeményezést az emberektől, és a függőség kultúrájának kialakulásához vezetnek.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Ha valóban segíteni akarnak, figyeljenek a London School of Economics professzora, Buchanan szavaira. Az ő tanulmánya világosan állítja, hogy amennyiben egy „szegény országnak akarunk segíteni, a kereskedelem hatszor annyit ér, mint a segély”. Mikor fogják ezt végre megtanulni? Vagy más szóval, ha egy szegény országban egy halat adunk egy éhező embernek, akkor egy napig tápláljuk. Ha viszont megtanítjuk halászni, egész életen át lesz mit ennie. Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, tisztelt kolleganők és kollegák! Azt a tényt, hogy a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentés nagy politikai jelentőséggel bír, itt bizonyára nem kell többször hangsúlyozni. Egyetértek az előadóval minden alapvető kérdésben, és gratulálok a jó munkájához. Jogosan hangsúlyozza azt, hogy a jövőbeni kihívásokkal csak akkor lehet szembeszállni, ha a kohéziós politika a közösség alapvető politikája marad, amit a Szerződés egyébként is rögzít. Emiatt félreérthetetlenül visszautasít minden olyan kísérletet, amely ennek a politikának a nemzeti szintre történő visszahelyezésére irányul. Ennek előfeltétele azonban az EU kiegyensúlyozott kohéziós költségvetése. Igen, megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy a harmonikus fejlődést biztosítani lehessen az EU minden régiójában, és hogy az új kihívásokat leküzdhessük. Létezik azonban egy eltérő nézet is a 2013 utáni kohéziós politika finanszírozási szükségleteivel kapcsolatban a jelentés szövegezésének megválasztására vonatkozóan. Több kollégámmal egyetértésben úgy tartom, hogy nem helyes, ha a jelentés már most, 2008-ban előzetes követeléseket tartalmaz a jövőre vonatkozó nagyobb pénzeszközök iránt, a háttérben nem utolsósorban azért, mert jogos az a minket ért kritika, hogy nem hívjuk le időben még azokat az eszközöket sem, amelyek a rendelkezésünkre állnak. A Bizottság ezért jó kompromisszumos szövegezést talált, ami viszont csak a határozat szövegére vonatkozik és nem a preambulumbekezdésekre. Ezért fontos, hogy a preambulumbekezdésekbe ne vegyünk bele semmiféle ellentmondó kifejezést, hanem az maradjon konzisztens az „elégséges pénzügyi források a kiegyensúlyozott kohéziós politikához” szövegezéssel. Végül is ez az egész a hitelességről szól: a kohéziós politika a múltban a fenntartható eredményeket célozta meg, és elegendő eszközök birtokában a jövőben is képes lesz erre, anélkül, hogy mi már most több pénzt követelnénk. Biztos asszony, ön a bevezetőjében utalt a megfelelő pénzügyi forrásokra a jövő kihívásainak kezeléséhez. Ez jó receptnek tűnik. Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, kezek építik a várost és emberek a nagyvárost. Jean Jacques Rousseau feltétlenül az integrált megközelítés híve volt. Ez egy olyan módszer, amely e megközelítés közvetlen része, és amely szerint nagyvárosokat kell építeni, nem töredezett kisvárosokat, amint azt a lipcsei chartában és a területfejlesztési menetrendben megállapították. Ezért szeretném köszönetet mondani mindazoknak, különösen Kallenbach asszonynak, akik ebben a feladatban olyan kiválóan együttműködtek. Üdvözlendőnek tartom, hogy a javaslatok köre kiterjed a társadalmi és gazdasági szempontokra, a környezetre, a területfejlesztésre és a területi kohézióra, valamint azt is, hogy koncentrált figyelemben részesültek azok a beadványok is, amelyek a szocialista csoportunk által előterjesztett jelentés javítását célozták meg.

15

16

HU


Az EU-politikák területfejlesztési és városi dimenzióira való fokozott figyelemmel, különösen az integrált fejlesztési tervek és a városi és a városszéli területek jobb együttműködése által, jelentős hasznot lehet húzni az ilyen integrált megközelítésből. Az együttműködés azonban itt nem érhet véget érjen. Rendelkezni kell arról, hogy valamilyen kapcsolat legyen a vidéki, városi és városszéli területek között. Itt kell megjegyeznem, hogy milyen fontos a vidéki területek vonzerejének és versenyképességének ösztönzése a vidékről való tömeges elvándorlás elleni harc eszközeként. Ha ennek a jelentésnek a főbb pontjait kellene meghatározni, először is azt említeném, hogy az infrastruktúra javítása érdekében sürgős szükség van az Európa által támogatott integrált, multimodális közlekedési hálózatokra, különös tekintettel a környezetbarát közlekedésre, mint a kerékpár és a gyaloglás. A hanyatlás jeleinek felismerése bizonyos területeken és a társadalmi integrációs politika végrehajtására irányuló munka fokozása alkothatja egy olyan közpolitika keretét, amelynek célja az egyenlőtlenségek hatékony csökkentése és a társadalmi kirekesztés megakadályozása. Változatlanul fontos, hogy – a városi érdekeknek és az emberek érdekeinek az összeegyeztetésével – az embert állítsuk az infrastrukturális politikák középpontjába, a jelenlegi lakásválsággal összefüggésben annál inkább, mert egy olyan társadalomban, ahol nincs mindenkinek tető a feje felett, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megfelelő és megfizethető lakásokra, és ez alkotja a városi társadalmi integráció és életszínvonal legfontosabb elemét a fenntartható városfejlesztéssel való összefüggésen belül. Ezen oknál fogva hívom fel valamennyi kollégámat arra, hogy en masse (tömegesen) szavazzanak e jelentés mellett, amely jól mutatja az EP óhaját a területi kohézió legéletképesebb formáinak támogatására, valamint egy olyan átfogó, integrált megközelítésre, amely végül is lehetővé teszi a számunkra, hogy városokat építsünk. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ ÚR alelnök Elspeth Attwooll (ALDE). – Elnök úr, nehéz kiválasztani egyetlen dolgot ebből a két kiváló jelentésből, de szeretném kifejezni különleges köszönetemet Guellec úrnak a régiókon belüli egyenlőtlenségek kérdésére a jelentésében szentelt terjedelem miatt. Még azokban a régiókban is, amelyeket összességében viszonylag virágzónak ítélhetünk meg, lehetséges, hogy még vannak bizonyos hátrányos helyzetű vagy kirekesztett csoportok. Lehetséges, hogy ennek lényege a területi elhelyezkedésükben van. Szigetlakók, hegyvidéki és ritkán lakott területek vagy határterületek és a periférikus területek lakói hozhatók fel példaként. De a halászatból élő közösségek is ide tartoznak, különösen, ha a fent említett területeken élnek. Ezért én is nagyon remélem, hogy a Parlament elfogadja a 19. és a 20. módosítást, amelyek szándékuk szerint e közösségek helyzetét javítanák. De a hátrányos helyzet és a kirekesztés előfordulhat egy sokkal nyilvánvalóbban társadalmi szinten. Egy otthoni, Aberdeenshire-i projekt jut eszembe, amely a Can-Do nevet kapta. A projekt munkát biztosított olyan embereknek, akik tanulási nehézségekkel küzdenek; ők dobozokat és üvegeket válogattak újrahasznosítás céljából. Az európai támogatásra való jogosultságát a projekt akkor veszítette el, amikor a finanszírozást a jelenlegi időszakban áthelyezték az ország azon részeire, amelyekben a nélkülözés sokkal szélesebb

21-02-2008

21-02-2008

HU


kört érint. Pedig az érintett emberek – csakúgy, mint korábban – a társadalmi kirekesztés veszélyének vannak kitéve. Mindkét példa mutatja, hogy amennyiben a finanszírozással az arra legjobban rászorulókat akarjuk megcélozni, egy sokkal kifinomultabb módszert kell kifejlesztenünk szükségleteik mennyiségi meghatározására. Arra kérem a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a jelentésben szereplő, a kohézió mértékének pontosabb felméréséréhez szükséges hatékonyabb statisztikai eszközökre és a helyi akciók céljai megvalósításának jobb értékelésére vonatkozó felhívásnak. Az ilyen eszközök számunkra is lehetővé tennék, hogy pontosan meghatározzuk, mi a valóságosan hátrányos helyzet, és eldöntsük, azt hogyan lehet a legjobban kezelni. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a kohéziós politika döntően hozzájárul a társadalmak integrációjához az Unión belül, mint azt a jelentés is hangsúlyozza. Mindazonáltal továbbra is egyre szaporodó igazgatási és eljárási akadályok állják útját annak, hogy a rosszabb infrastruktúrával rendelkező régiók elérjék a fejlettebbek szintjét. Kin fog ez az uniós erőforrásokat mobilizálni hivatott bonyolult eljárás segíteni? Hiszen például a közlekedési infrastruktúra esetében a forrásokat egyenesen a megfelelő helyi hatóságokhoz lehetne utalni, amelyek a tagállami intézmények irányítása alatt állnak. Ilyen módon nem kellene évekig várni egy építési vagy felújítási munka elvégzésére. Világos, hogy más elveknek kell vonatkozniuk a magánszemélyekre, az ügyvédi irodákra és az egyesületekre. Ha valóban el akarunk érni valamit a kevésbé fejlett régiókban, akkor át kellene utalnunk a célzott segélyt a helyi hatóságok költségvetésébe, még akkor is, ha nem tudnak önrészt produkálni, mert néha még csekély hozzájárulásra se futja nekik, annyira szegények. Jan Olbrycht (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, Guellec úr jelentése az Európai Parlament álláspontját képviseli a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentéssel kapcsolatban. Az utóbbi információkat és elemzést tartalmaz a kohéziós politika hatékonyságával kapcsolatban. Ez valójában – az elfogadott eljárás alapján – az új programozási időszakra vonatkozóan a kohéziós politikával kapcsolatos vita első fázisát jelenti. Guellec úr jelentése ezért javaslatokat is, de véleményeket is tartalmaz az elemzéshez. A kohéziós politika jövőjére vonatkozó vita során számot kell vetni az új feltételekkel és kihívásokkal. A lisszaboni stratégia folyamatos megvalósítása, a klímaváltozás, az energiapolitika változása és a migrációs folyamatok helyes megítélése mind azt jelenti, hogy az Európai Unió szembenéz az új kihívásokkal. Mindez azt is jelenti, hogy a fejlettségben mutatkozó új egyenlőtlenségekkel szemben cselekedni kell. Nyilvánvaló a kérdés, hogy mely akciókat finanszírozzanak közös forrásból, és melyeket hajtsanak végre, mint uniós politikát. A kohéziós politika jövőjének vitájában utalás történik az Európai Unió jövőjéről szóló vitára is. Gyakran beszélünk az úgynevezett cselekvés Uniójáról vagy az eredmények Uniójáról és egy olyan unióról, amelyet polgárai értékelnek és elfogadnak. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az úgynevezett reformerek új megoldásokat támogatnak, mint például a kohéziós politika nemzeti szintre történő visszahelyezését. Lényegében ez azt jelentené, hogy tagadjuk meg a szolidaritás politikáját. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy a tagállamok saját belpolitikájukat valósítják meg az egyenlőtlenségek csökkentésére, és hogy ezt az európai finanszírozástól függetlenül, a saját forrásaik felhasználásával teszik. A gazdagbb országok ezért sikeresebbnek bizonyulnak. Valójában

17

18

HU


a nemzeti szintre történő visszahelyezés a kohéziós politika korlátozásával lenne egyenlő, és ezzel szembe kell szállnunk. Következésképpen, ha az úgynevezett eredmények Unióját vagy a cselekvés Unióját szeretnénk létrehozni, a kohéziós politikát erősítenünk kell. Evgeni Kirilov (PSE). – Elnök úr, a negyedik kohéziós jelentés az EU kohéziós politikája kedvező hatásainak bizonyítékául szolgál, ezért az EU-nak továbbra is segítenie kell az EU-régiókat a gazdasági és társadalmi prosperitás és a konvergencia elérése érdekében. Most új kihívásokra reagálunk, és egyetértünk abban, hogy erőfeszítéseinket azokra kell irányítanunk. Szeretnék azonban kiemelni egy problémát, amellyel azzal a 2007 júliusában elfogadott határozat formájában néztünk szembe, amely az EU legszegényebb régióiról szól. Sajnálatos módon nem kapott további figyelmet ez a fontos téma. Most, hogy a legtávolabbi régiók egy sajátos stratégiát követnek, elsőbbséget kell élvezniük, és a legkedvezőtlenebb helyzetű régióknak stratégiai megközelítésre van szükségük azért, hogy úrrá legyenek sajátos nehézségeiken, amelyek a társadalmi-gazdasági problémák és a területi és térségi jellemzők kombinációjából tevődnek össze. Remélem, hogy a biztos asszony beszél majd a kérdésről a zöld könyvében. Ezért nyomatékosan támogatom a kohéziós politika jövőbeli végrehajtását mindhárom – gazdasági, társadalmi és területi – dimenzióban, amely az Európai Unió szolidaritási alapelvének sikeres példája lehetne. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni mindkét előadónak. Guellec úr jelentése aláhúzza azt a tényt, hogy miközben folyamatban van a gazdasági konvergencia a tagállamok között, a regionális és helyi egyenlőtlenségek egyre mélyülnek. Ez a helyzet a kohéziós politika lényegét érinti, és világosan jelzi, hogy a jelentős területi dimenziót bele kell foglalni a politikák mindegyikébe, de különösen a lisszaboni stratégiába. Láttam ezt a helyzetet saját hazámban, Írországban, ahol a konvergencia elérte az EU átlagát – sőt felülmúlta azt –, a gazdasági szakadék a különböző régiók között mégis egyre nagyobbra nyílik. Rendkívül fontos, hogy ez a szakadék ne szélesedjék, és ennek biztosítására az egyik út, hogy a lemaradó régiókban növeljék a befektetéseket az innovációba és a kutatás-fejlesztésbe. Szeretném megköszönni Guellec úrnak, hogy beemelte javaslatomat, amely a társadalmi tőkének a regionális gazdasági növekedés fellendítésében betöltött fontos szerepére utalt. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szerepet játszik a fizikai tőke, a természeti tőke és a humántőke, mint a gazdasági növekedés és fejlődés alapja. A hozzáadott értéket azonban a társadalmi tőke adja, ami lappangó erőforrásként az együttműködő csoportokban és közöttük rejlik. Az ENSZ kézikönyvének igen nagyszámú országra vonatkozó adatai jelzik, hogy a társadalmi tőke hozzájárulása a gazdasági növekedéshez a GDP 5 %-a körül alakul. Végezetül, Clark úr megjegyzésére – aki azt javasolja, hogy “kereskedelem és ne segély“ – azt tudom mondani, hogy az EU-ban mi mindkettőt gyakoroljuk – kereskedünk az egységes piac útján, és célirányos segélyeket biztosítunk, ahol szükséges. Így élhetünk mindkét módszer előnyeivel. Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! Ennek a jelentésnek a tárgya olyan nagy, hogy csak néhány kérdés kommentálására szorítkozom. Az egyik legnagyobb kihívás, ami az Unió fejlődését fenyegeti, az a beépített területek gyors terjedése, együtt az energiafelhasználással, a közlekedéssel és a demográfiai

21-02-2008

21-02-2008

HU


változásokkal, mint például az Unió bizonyos területeinek elnéptelenedése és növekvő egyenlőtlenségek a gazdagabb és a kevésbé gazdag területek között. Az integrált fejlesztéspolitika főként az infrastruktúra korszerűsítésére, az energiahatékonyságra és az olcsó, környezetbarát közlekedésre koncentrálva segíthet gondoskodni e szektor fenntarthatóságáról. A szóban forgó stratégia másik törekvése kell legyen, hogy koncentráljon a vidéki területek fejlesztésére annak érdekében, hogy váljanak versenyképesebbé, és ennek révén lassuljon azon területek elnéptelenedése, amelyek annyira fontosak az új tagállamok számára. Szeretném felhívni a figyelmet a városi és a vidéki területek közötti együttműködés fontosságára a terület, mint egész fejlesztésének támogatásában. Az infomációs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférésnek alapvető szerepet kell játszania a területi kohézió megteremtésében és az egyes területek fejlesztésében, és ez jelenleg a legnagyobb problémánk. Markus Pieper (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Először is, Kallenbach asszony jelentéséhez és a lipcsei chartához: igen, nekünk európai összefüggésben kell mélyen átgondolnunk a területi tervezést. De szükség van-e ehhez új európai hatáskörökre a lakáspolitikával és a területfejlesztési tervezéssel kapcsolatban? Emögé egy egészen nagy kérdőjelet teszek. Guellec úr jelentéséhez és a jövőbeli strukturális politika kilátásaihoz: a regionális kihívások a globalizáción, a demográfián, a klímaváltozáson keresztül – minden akkurátusan le van írva. Ugyanez érvényes a politikai kilátásokra is. Ragaszkodnunk kellene a strukturális politika kipróbált céljaihoz, és ki kellene egészíteni őket ezekkel az új elemekkel. Örömmel fogadom az előadó integrált megközelítését, ami a vidéki területek fejlesztésével kapcsolatos kihívásokat illeti. Általános elvként azonban nagyobb mértékben kellene fókuszálnunk e programok európai hozzáadott értékére. Akár a kohézióról, akár az innovációról vagy a transznacionális finanszírozásról van szó, Európának csak ott kellene támogatást nyújtania, ahol valóban fenntartható európai hozzájárulást tudunk elérni. A jövőbeni sikerek érdekében az eddigi eszközeinket is kritikusan szemügyre kell vennünk. Az egyszeri működési támogatás nem hoz létre európai hozzáadott értéket, ellenben a kutatás, az oktatás és az infrastruktúra hosszú távra szóló expanziója igen. Csak a finanszírozás átláthatósága, valamint a tőkeáttételi hatások, például a hitelezés megfinanszírozása és a Public Private Partnership, a köz- és a magánszektor partnerkapcsolatainak fokozása révén tudjuk növelni a strukturális politika hatékonyságát. Bár a lehetőségeinket ezen a területen még távolról sem merítettük ki, nem tudom támogatni az előadó általános követelését, amely szerint 2014-től több pénzre lesz szükség. Először is értékelnünk kell a jelenlegi időszakot, és eszközeinket hatékonyabban kell az új kihívásokhoz igazítani, mint a klímaváltozás és a demográfia, csak ezután kezdhetünk költségvetési hozzájárulást követelni. Az a biankó csekk, amit a jelentés a jövőre vonatkozóan követel, valóban nem vehető komolyan. Ezért támogassák szavazataikkal a megfelelő módosító javaslatainkat. Emanuel Jardim Fernandes (PSE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, először is gratulálnom kell képviselőcsoportom előadójának és árnyékelőadójának, Guellec úrnak és García asszonynak a jelentés minősége és a kohézióról való párbeszéd iránti hajlandóságuk okán. A jelentés helyesen ismeri fel a növekedés és a konvergencia érdekében tett hatalmas erőfeszítést (különösen Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Írországban).

19

20

HU


Ezeknek az erőfeszítéseknek azonban folytatódniuk kell, és ki kell terjedniük nemcsak azokba az országokra, amelyekben a leginkább hiányzik a szolidaritás és a kohézió, hanem ezen országok bizonyos régióira is, mivel a jólét értékelésének folyamata nem függhet kizárólag a GDP-től, hanem ki kell terjeszteni más ismérvekre is. E tekintetben a hozzászólásommal arra akarok célozni, hogy világosan fel kell ismerni, hogy az elszigeteltség és a távolság a fejlődést fékező fontos tényezők. A fejlődés legnagyobb akadályát, az EU Szerződés 229. cikke (2) bekezdésének megfelelően, és amint azt Hübner asszony megállapította, különösen a megközelíthetőség problémája képezi. Ezért fontos a közösségi politikák elfogadása, hogy számot vethessünk az elszigeteltségből és a távolságból fakadó korlátokkal. Samuli Pohjamo (ALDE). – (FI) Elnök úr, biztos asszony, szeretném az északi nézőpontot behozni ebbe a vitába. Fontos, hogy az észak állandó problémáit – a nagy távolságok, a hideg éghajlat, a gyér lakosság – figyelembe vegyék a jövőben, mint olyan tényezőket, amelyek ugyanúgy igénylik a támogatást, mint a hegyvidéki régiók és a szigetek problémái. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az északi régiók termelnek hozzáadott értéket például a bányászat, a fafeldolgozás és a turizmus területén. Északon a kutatás és az egyetemekkel együttműködve kifejlesztett új technológiai alkalmazások, a vállalkozások, az állami szektor és a fogyasztók folyamatosan hoznak létre friss és fontos újításokat, amelyek Európa egészének hasznára válnak. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra is, hogy milyen lehetőségeket teremtett a balti-tengeri stratégiának az Északi Dimenzióval való kombinálása, például az energiaforrások kiaknázása terén a Barents-régióban. Végül szeretnék gratulálni az előadóknak kitünő jelentésükhöz, és köszönetet mondani Hübner biztos asszonynak az Unió legészakibb sarka iránt mutatott érdeklődését. Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, én is szeretnék gratulálni a két előadónak nagyon fontos jelentésükhöz. A kohéziós politika fontos, mert számos régió gazdasági és társadalmi fejlődését segíti elő. Csökkenti a szakadékot a régiók között, közelebb hozza őket az átlaghoz, és mérsékli az egyenlőtlenségeket a régiókon belül. Még mindig sok a tennivaló. Az egyenlő fejlődést nem értük el. Különbségek vannak, amelyek sok esetben égetővé váltak. El kell utasítani minden gondolatot a kohéziós politika nemzeti szintre történő visszahelyezésére vonatkozóan. Új tagállamok csatlakoztak, olyan régiókkal, amelyek nagyon messze vannak az átlagtól. A Lisszaboni Szerződésben leírt „területi kohézió” fogalma további munkát és elemzést igényel. Végezetül, különös figyelmet kell fordítani az elszigetelt régiókra és a szigetekre, például Görögország esetében, ahol a kohéziós politikák jelentősen segítik a helyi lakosságot abban, hogy otthon maradjon, munkalehetőséget találjon, új technológiákhoz és szakmai lehetőségekhez férjen hozzá, és hogy megfeleljen a közösségi elvárásoknak. Ezen okokból a kohéziós politikáról szóló jelentésben szereplő kifejezésmód helyes: a finanszírozást biztosítani és növelni kell még a 2013 utáni időszakban is. A kihívások jelentősek, és a kohéziós politika nem maradhat alatta az elvárásoknak, illetve nem késlekedhet a pénzügyi források elégtelensége miatt, amikor minden párt elismeri a hasznosságát.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Befejezésül, én is örömmel vettem Hübner asszony megállapításait, és a Bizottság eltökéltségét a kohéziós politika fejlesztése iránt. Érdeklődéssel várjuk a zöld könyvet és a benne foglalt következtetéseket. Andrzej Jan Szejna (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az Európai Unió alapvető célja az európai régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése. Célunk olyan Európa létrehozása, amelyben minden régió egyenlő. A legutóbbi bővítéseket követően egyre fontosabbá vált, hogy erősítsük a kohéziós célt. Ennek oka, hogy bizonyos felmérések szerint – a gazdaság jelenlegi növekedési üteme mellett – az olyan országok, mint Lengyelország, Románia Bulgária és Románia, több mint 15 év alatt érik el az Unió átlagos GDP-jének 75 %-át. A strukturális alapok teljes felhasználása a közösségi jogalkotás alapján a sine qua non-ja az európai régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésének. Ez különösen az új tagállamok esetében érvényes. Ez utóbbiak több problémát is megtapasztalnak. Például a lengyel helyi hatóságoknak mostanában meg kellett birkózniuk azokkal a nehézségekkel, amelyeket az euró árfolyamának a lengyel valutához viszonyított folyamatos esése okozott, mert csökkent azoknak az uniós alapoknak a tényleges értéke, amelyeket a regionális projektek végrehajtására megállapítottak, és amelyeket már meg is erősítettek. Ráadásul a munkaerő és a termelés költségei folyamatosan emelkednek Európában, ami növeli az uniós forrásokból finanszírozott beruházások költségeit, és azok értékének reálértékben mért csökkenését is magával hozza. Következésképpen, sok uniós projekt megvalósítása veszélybe kerül. Sérgio Marques (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, először is hangsúlyoznom kell, hogy milyen kiváló munkát végzett Guellec úr, és hogy milyen értelmesen és határozottan emelte ki és védte meg az európai régiók felé irányuló szolidaritási politika 2013 utáni optimalizálásának és megerősítésének szükségességét. Az igazság az, hogy ezzel a jelentéssel, sokkal inkább, mint a 2000 és 2006 közötti időszak kohéziós politikája hatásainak értékelésével, vitát nyitottunk arról, hogy milyen típusú kohéziós politikát akarunk a 2013 utáni időszakra. Ennek megfelelően egy megjegyzést kell tennem a jelenre, és hármat a jövőre vonatkozóan. Az első megjegyzésem az, hogy – amint azt a negyedik jelentés mutatja – a kohéziós politika továbbra is lényeges a különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő, lemaradó régiók bátorítása szempontjából, más szóval egy harmonikusabb és életképesebb, szolidaritástudatosabb Európai Unió megteremtése szempontjából. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy e lényeges cél mellett a kohéziós politika döntően hozzájárult a belső piac kiépítéséhez és expanziójához, az egymást követő bővítésekhez, az egységes valuta megteremtéséhez és konszolidációjához és a polgárok Európai unióval való egyre növekvő azonosulásához. Második megjegyzésem az, hogy most át kell alakítani a kohéziós politika szerepét, fokozva és megerősítve a kohézió Lisszaboni Szerződésbe beépített új területi dimenzióját, élve a területek sokféleségének és komplementaritásának előnyeivel, és azzal, hogy az Európai Unió határozottan policentrikus fejlesztésére törekszik. Kallenbach asszony jelentése, amelyhez szintén gratulálok, néhány jó iránymutatást ajánl nekünk e tekintetben.

21

22

HU


A harmadik megjegyzésem ezzel kapcsolatban az, hogy a kohéziós politikának egyre inkább magában kell foglalnia, és válaszolnia kell a jelen kihívásaira, mint például a globalizációra, a migrációra, a népesség elöregedésére, a klímaváltozásra, az energia diverzifikációjára, a kutatás-fejlesztésre. Ha azt akarjuk, hogy az koherens legyen, annak érdekében meg kell fontolnunk, hogy a megerősített regionális politikához több pénzügyi forrásra van szükség. Végezetül, a legtávolabbi régiók számára új perspektívára lesz szükség, hogy garantálhassuk: továbbra is jól érzik magukat az európai térségben. Életbevágó lesz, hogy új válaszokat találjunk a súlyos problémákra, például az elszigeteltségre, a megközelíthetőség hiányára és versenyhátránya, amelyekkel e régiók szembesülnek. Harangozó Gábor (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt biztos asszony, kedves kollégák. Gratulálok Kallenbach asszonynak és Guellec úrnak a kiváló jelentéseikhez, mindkét jelentés a kohéziós politikáról szóló vita mérföldköve. Jelentős különbségek vannak régióink fejlettsége között, de ha mélyebbre nézünk, a régiókon belül egyes térségek között még nagyobb szakadékok vannak. A vidéki szegénység felszámolását, a leszakadó térségek felzárkóztatását az agrárpolitika keretében nem sikerült megfelelően kezelni. Ezen a téren sokkal nagyobb erőfeszítésekre van szükség egy megújított, integrált kohéziós politika keretében, ami képes az elszegényedő térségekben megfordítani a negatív folyamatokat. A kohézió és a versenyképesség erősítése közötti szinergiát erősíteni kell, ezek nem lehetnek egymásnak alárendelve. Új kihívások jelentek meg, mint az elöregedés vagy éppen az energiahatékonyság, klímaváltozás kérdése, amelyekkel szintén foglalkoznunk kell. Éppen ezért elengedhetetlen a kohéziós politika megerősítése, és el kell utasítanunk annak nemzeti szintre helyezését. Ha a szolidaritást, a kohéziót tesszük az európai projekt szívébe, akkor lesz igazán erős, versenyképes az Unió. Köszönöm figyelmüket. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, a városi területek jól megtervezett és felelős fejlesztése nagyon fontossá válik, különös tekintettel az olyan kihívásokkal való szembenézésre, mint például a városi közlekedési hálózatok zsúfoltsága, a környezeti károk és az ingatlanfejlesztés. Ezért értékelem olyan nagyra a területi menetrend és a lipcsei charta elfogadását. A városoknak különleges felelősségük van a klímavédelemben: ennek a védelemnek prioritást kellene élveznie minden politikai szinten. A városok segíthetnének a rossz közlekedési helyzet megoldásában, és csökkenthetnék az üvegházhatású gázok globális kibocsátását például azzal, ha összekapcsolnák a különböző közlekedési módokat, és kifejlesztenék az infrastruktúrát a kerékpárosok és a gyalogosok számára. Azt is javasolnám, hogy a városokban élvezzenek prioritást az energiahatékony épületek, és hogy már meglevő épületeket hasznosítsanak új célokra, ahelyett, hogy új ingatlanfejlesztésbe fognának. Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak a fővárosi régiók, hanem az elővárosi és a vidéki területek is sikerrel teljesítik a kohéziós célokat. Ezért fordulok a Bizottsághoz, hogy kísérje figyelemmel ezeket a sikeres projekteket, és készítse el ezek alapján a fővárosi területeken kívüli kisebb és közepes méretű városok fejlesztési modelljét. Európa egyik jellegzetessége – viszonylag kis mérete ellenére – a földrajzi sokféleség. Ezért kell figyelni az egyedi regionális jellegzetességekre és az ezekből következő különbségekre, és megadni a különböző régiókban az embereknek az esélyt, hogy hasznosítsák azokat az egyedi lehetőségeket és potenciált, amelyeket azok a területek kínálnak, ahol élnek. Számomra

21-02-2008

21-02-2008

HU


az is nagyon fontos, hogy politikai céljaink között szerepeljen a szigetek, a hegyvidékek és a határ menti, valamint a ritkán lakott régiók területfejlesztési problémái megoldásának szükségessége azért, hogy az ott élő emberek életminősége is javuljon. Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy a városfejlesztésnek integrált és megfelelően koordinált stratégiát kell követnie, és minden szinten élveznie kell a kormány és a magánszektor támogatását is. Miloš Koterec (PSE). – (SK) Köszönöm, elnök úr. A gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentést, Kallenbach asszony és Guellec úr jelentéseit olyan időszakban vitatjuk meg, amikor a 2014-2020 közötti időszak költségvetési tervének első témái kezdenek kibontakozni. Szeretném ezt a két dolgot összekapcsolni, és hangsúlyozni ennek a kapcsolatnak a fontosságát. Nem félek attól, hogy a kohéziós politika finanszírozása eltűnik a költségvetési tervből, de nem szeretném azt látni, hogy a következő költségvetés ideje alatt ez a finanszírozás bármilyen mértékben csökkenne. Ráadásul, ahogyan arra az előadók helyesen rámutatnak, még mindig léteznek jelentős regionális egyenlőtlenségek, ideértve a strukturális problémákat, és mivel ez a helyzet a bővítés miatt romlott, szükséges megfontolni, hogy nagyobb súlyt fektessünk a költségvetésnek erre a fejezetére. Amint a jelentések helyesen rámutatnak, a helyzet annyira összetett, hogy azt oldhatjuk meg bizottsági szinten. Bár a tagállamok kormányai fontos szerepet járszanak ebben az ügyben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem lesz lehetséges a problémát megoldani a regionális és a helyi hatóságok nélkül. Szerepük nemcsak a kormánnyal való együttműködésben, azaz a fejlesztési kérdésekben hozott döntések meghozatalában mutatkozhat, hanem abban is, hogy felelősséget vállalnak ezért a fejlesztésért, és végül, de nem utolsósorban abban, hogy visszajelzést adnak a fejlesztés és a kohézió területén elért előrehaladásról. Ki tud több információt szolgáltatni egy régió valóságos fejlődéséről, ha nem azok az emberek, akik ott élnek? Ezért a Bizottsághoz fordulok, és nemcsak azért, hogy nyomon követési eljárásába foglalja bele a makrogazdasági indikátorokat, hanem azért is, hogy építő következtetéseket vonjon le az ilyen információból… (Az elnök félbeszakította a felszólalót) James Nicholson (PPE-DE). – Elnök úr, először is szeretnék gratulálni az előadóknak a kiváló jelentéseikhez. Szeretném azt is elmondani, hogy megértem az új tagállamok képviselőinek indulatát. Tudom, hogy távolról sem könnyű kielégíteni a választópolgárokat otthon a saját tagállamukban, de most már önök is részei az Európai Uniónak, és mint ilyenek, akárcsak mi, többiek, időnként nem kapják meg azt, amit szeretnének vagy akarnak. Azt kell mondanom azoknak, akik csak a szavakkal játszanak, hogy a különbség a megnövekedett források és az elégséges források között igen csekély. Én természetesen támogatni fogom az „elégséges források” megszövegezést. Néha bölcs dolog felismerni, amit elértünk, és számba venni. Én személyesen most támogatom az „elégséges“ szó használatát, különösen azért, mert ezeken a területeken nem is használtak fel minden forrást. Bár az én régióm lett volna feleennyire szerencsés – de nem voltunk azok –, hogy ilyen támogatást kap. Mi most pontosan annyira vagyunk lemaradva, mint a szóban forgó országok voltak.

23

24

HU


Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Elnök úr, biztos asszony, én is szeretnék gratulálni az előadóknak a két jelentéssel kapcsolatos kiváló munkájukhoz. Az Európai Parlament ez alkalommal is megerősíti igen egyértelmű álláspontját a kohéziós politika fontosságával és szerepével kapcsolatban, ami közelebb hozza Európát polgáraihoz. Ez egy olyan politika, amely igen egyértelműen hozzáadott értéket ad Európa egészének. A jövőben ezt a politikát nemcsak fenn kell tartani, hanem a szükséges pénzügyi forrásokkal meg kell erősíteni. Mindkét jelentés e megközelítésre mutat. A következők fontosságát szeretném hangsúlyozni: - a helyi hatóságok partnersége és részvétele minden szinten, - a közösségi politikák, különös tekintettel a kohéziós politikára és a vidékfejlesztési politikák összehangolása, - olyan tervezési politikák és tevékenységek, amelyek a policentrikus fejlesztést segítik elő az EU régióiban, különös tekintettel a vidéki területekre, - a kis- és közepes méretű városok potenciálisan fontos szerepe, és végül, - a régiókon belüli egyenlőtlenség, a fiatok munkanélkülisége, és az EU egyes régióiban tapasztalt magas szegénységi szint elleni küzdelem. Rumiana Jeleva (PPE-DE). – (BG) Függetlenül a meglévő nézetkülönbségektől emlékezzünk vissza a kohéziós politika létének okaira és céljaira, vagyis arra, hogy a nagyobb jólét és az egész Európát átfogó jobb jövő reményét testesíti meg. Minden európai a jobb jövő felé törekszik, és a kohéziós politika az az eszköz, amely támogatja őket e törekvéseikben. Ne felejtsük el, hogy nagy különbségek vannak az európai unión belül, ugyanakkor a pénzügyi források csökkenő tendenciát mutatnak. Ezért azt gondolom, hogy a kohéziós politikát meg kell erősíteni és alá kell támasztani. Azt is gondolom, hogy optimális megvalósítását is érdemes biztosítani. Néhány eljárás és szabály még mindig túl bonyolult, és valószínűleg ezért hatástalan. Egy olyan eljárás, mint például a kohéziós politika teljes áttekintése, hozzájárulhatna annak általános javulásához, ami minden európai hasznára válna. Végezetül, szeretném elismételni, hogy a kohéziós politika mennyire fontos a legkevésbé fejlett régiók számára. A polgárok, akik ott élnek, hisznek az EU támogatásában. Nem szabad cserben hagynunk őket. Jamila Madeira (PSE). – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a kohéziós politikának, amely par excellence közösségi politika, óriási szerepe van egy olyan Európa megvalósításában, amely szolidaritást ajánl, amely közel van az emberekhez, amely a népekből áll és a népekért van. Ez világos megnyilvánulása annak, hogy milyen fontos az Unió minden európai polgár mindennapjaiban. A 27 tagországra történt bővítéssel Európa lényegét tekintve változott meg. Azok a célok, amelyek most születnek, mások, mint amelyek a keletkezésekor léteztek. Azok a kihívások, amelyekre most reagálnunk kell, mint a globalizáció, a népességcsökkenés, bizonyos régiók elsivatagosodása vagy a klímaváltozás, összekapcsolódva az egyre gyakoribb és egyre nagyobb mértékű természeti katasztrófákkal, sokat követelnek és nagyobb erőkifejtést igényelnek tőlünk.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Az innováció szintén új célokat ad ennek a politikának, de annak ellenére, hogy nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie, az Unió pedig bővült, a költségvetése nem nőtt arányosan. Átalakult azonban a szolidaritás nevében, ami ahhoz vezetett, hogy a régebben az 1. célkitűzés alá tartozó régiók ma gazdagnak minősülnek, és a statisztikai hatás miatt támogatásra sem jogosultak. Ezért szükségszerű, hogy az egyenlőtlenségek csökkenjenek egy megfelelő költségvetéshez való hozzáférés révén, anélkül, hogy bizonyos régiókat ebben a hatalmas Unióban a sorsára kellene hagynunk. A Lisszaboni Szerződés elfogadása megerősítette ennek a szükségességét, és törvénybe iktatta a területi kohéziót, amely a kohéziós politika legfontosabb aspektusa. Lényeges, hogy ez a politika ne csak a gazdasági és társadalmi kohézióval birkózzék meg, hanem a régiók közötti szolidaritással is … (Az elnök félbeszakította a felszólalót) Catherine Stihler (PSE). – Elnök úr, örömmel fogadom azt a lehetőséget, hogy röviden beszélhetek a kohéziós politika jövőjéről, ami nagy jelentőséggel bír az új és a régi tagországok számára egyaránt. Én szoros együttműködésben dolgozom gondjaik megoldásában skót helyi önkormányzati testületekkel, és nagy örömömre szolgált, hogy a Skót Helyi Önkormányzatok Szövetsége (COSLA) nemrég üdvözölte a helyi hatóságokról szóló EU-egyezmény tervezetét. Az egyezmény elismeri a helyi önkormányzatiság elvét, valamint a területi kohéziót is. Nem lepett meg, hogy a regionális politika egyike volt annak az öt kulcsfontosságú területnek, amelyet a COSLA mostanában felvetett nekem. Az EU strukturális alapjaiban rendelkezésre álló csökkentett összegek összefüggésében a regionális fejlesztési pénzeket célzotabban kell – amint azt több hozzászóló említette –, a helyi hatóságok felé terelni, mert nekik kell e források legfőbb szétosztóivá válniuk. A Guellec-jelentés megerősíti a helyi önkormányzatok szerepét a strukturális alapok elosztásában – végül is, a saját kockázatunkra elfelejtjük, hogy minden politika helyi. Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, biztos asszony, a jelentések, amelyeket ma megvitatunk, és amelyekhez mindkét előadónak gratulálok, véleményem szerint néhány rendkívül fontos kérdést vetnek fel: ilyen a városi és vidéki területek partnersége az egész régió kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődése érdekében, a városi területek kaotikus terjeszkedése, amely miatt a táj képe fragmentált lesz, továbbá a termőföldek folyamatosan csökkennek. Mindezek a dolgok, együtt az éghajlatváltozással és a vidéki területek elnéptelenedésével olyan kihívások, amelyeket figyelembe kell vennünk mind európai, mind helyi igazgatatási szinten, ahol ezeket a politikákat irányítják. Román parlamenti képviselőként nyomatékosan támogatom azt a gondolatot, hogy nemcsak a fővárosi területeknek van lehetőségük az innovációra, és kérem a Bizottságot, hogy intenzívebben törekedjen arra, hogy vázoljon fel fejlesztési tervet a vidéki területek kis- és közép méretű várososai számára. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Köszönöm, elnök úr, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentés részletesebb, mint az elődei. Sok indikátorra épül, és hasznos összehasonlító adatokkal szolgál, és olyan országokra is tartalmaz utalást, mint az USA, Japán, Kína és India.

25

26

HU


A kohéziós politika kezdettől fogva fontos szerepet játszott a tagállamok képességeinek megerősítésében a harmonikus fejlődés és új állandó munkahelyek teremtése elősegítésével. Még túl korai a kohéziós politika értékelése az Unió új tagállamaiban, de ezekben az országokban aggodalomra adnak okot a nyilvánvaló késések az aktuális strukturális alapok felhasználása terén. Az országok közötti konvergencia gyakran mélyülő különbségeket takar a régiók között és a régiókon belül. Regionális és helyi egyenlőtlenségek több helyen előfordulnak, és hatást gyakorolnak a foglalkoztatásra és a termelékenységre, a jövedelmekre, az oktatás szintjére és az innovációs lehetőségekre. A társadalmi integrációt és az egyenlő esélyek politikáját kell figyelembe venni a kohézió területén vállalt projektek végrehajtásának minden szakaszában. Remélem, hogy a pénzügyi keret következő revíziója azt eredményezi, hogy a szükséges költségvetési forrásokat rendelkezésre bocsátják, hogy szembe tudjunk nézni az új kohéziós politika ambiciózus kihívásaival a kibővült Európában, és ilyen módon biztosítani tudjuk, hogy a polgárok … (Az elnök félbeszakította a felszólalót) Daniel Dăianu (ALDE). – Elnök úr, szeretném dicsérni mindkét jelentést, ugyanakkor egy ellentmondásos nézetre hívnám fel a figyelmet, amely az ipar az EU-n belüli relokációját összekapcsolja a strukturális és a kohéziós alap politikájával. A strukturális alapok tekinthetők átfogó támogatásnak, amelyet az EU a kevésbé fejlett régióinak nyújt. Úgy kell értenünk, hogy ezt a regionális kohéziós politikát kérdőjelezik meg vezető politikusok vezető EU-tagállamokban? Mi történjék? Az EU kevésbé fejlett tagállamainak bizonyos területei hagyjanak fel az infrastruktúra fejlesztésével attól való félelmükben, hogy tisztességtelen versennyel vádolják majd őket hogy? A Financial Times két héttel ezelőtt, hétfőn megjelent cikkére utalok, amely szerint a piacgazdaság nem lehet dzsungel. A közpolitikáknak megvan a szerepük, és nem csak társadalmi okokból. Meg kellene azonban őriznünk a higgadtságunkat, mert nem létezik csalhatatlan helyi vagy nemzetgazdaság sehol a világon, és bármennyire hiszünk is a társadalmi igazságosságban, nem minden polgár lehet egy időben, egyszerre, ugyanott és állandóan győztes. Antonio De Blasio (PPE-DE). – (HU) Köszönöm szépen a szót, elnök úr, biztos asszony. A kohéziós politika fontosságához és sikeréhez nem fér kétség. Azt hiszem, hogy ezt a jelentés alátámasztja, amihez gratulálok a jelentéstevőknek. Célja a valós felzárkóztatás megteremtése, azonban elengedhetetlen, hogy az erre szánt összegek hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Meggyőződésem szerint nem önmagában az a tény tesz egy megvalósításra váró projektet értékessé, hogy anyagilag mekkora összeget szánunk rá, hanem az értéke abban rejlik, hogy mennyire hatékony. A hatékonyság kétféleképpen mérhető: abban, hogy hogyan szolgálja a felzárkózást, és adott pénzösszegek mennyire jól vannak felhasználva összehasonlíthatóan egyes országokban. Hiszen nem fordulhat elő az, hogy egy tagországban adott projektre sokszorosát fordítsák, mint egy másikra. Ennek a mérésére hívom fel a figyelmet és a jövőben arra, hogy a hatékonyság alapozza meg azt, hogy a kohéziós politikát megerősíthessük. Köszönöm szépen. Wolfgang Bulfon (PSE). – (DE) Elnök úr! mikor van szüksége a polgárnak Európa szolidaritására? Mikor van egy tagállamnak szüksége Európa szolidaritására? Elsősorban bizonyára katasztrófa idején. Ezért találom felfoghatatlannak, hogy a szolidaritási alap

21-02-2008

21-02-2008

HU


átalakításáról 2006-ban a Parlamentben elfogadott határozatot – amint azt a kohéziós jelentés 45. bekezdése megállapítja –, máig nem hajtották végre. Ezért mindenkit arra kérek, a Parlamentet és a Bizottságot is, gyakoroljanak nyomást a Tanácsra, hogy ez a probléma gyorsan megoldódjon, mert a következő katasztrófa garantáltan bekövetkezik. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Ahhoz, hogy a kohéziós politikát sikeresen végre lehessen hajtani, szükség van cselekvőképes helyi erőkre, amelyek képesek erőfeszítéseik koncentrálására és az európai pénzalapok maximálisan felhasználására. Ezért kellene a tagállamoknak decentralizálniuk az adminisztrációt, növelni az adminisztrációs kapacitást regionális szinten, és csökkenteni a túlburjánzó bürokráciát a kohéziós politika irányítási szintjén. Bár az a folyamat, hogy körzeteket klaszterekre és innovációs pólusokra osztjuk fel, ami egyértelműen hasznos a nagyobb körzeteknek és szomszédaiknak, oda vezethet, hogy találunk több integrációs övezetet; ahol hiányzik a kisebb körzetek hatékony, egyszerű területi támogatás. Szlovákiában egy sor, 2000 főnél kisebb létszám közösség és földrajzilag hátrányos helyzetű régióban, és el fogják veszíteni az őket megillető helyet több operatív programban és a kohéziós politikában. A tagállamokhoz fordulok hogy diszkriminációmentes rendszert biztosítsanak a régióik számára, hogy mindegyikük aktívan vehessen részt a kohéziós politika alkalmazásában. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, én vagyok az urban mobility (városi mobilitás) című téma előadója. Tanácskozásainkban különösen fontos szerepet kap a városi központok és a perifériák helyhatóságainak kapcsolata. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az új tagállamoknak különösen nagy problémát okoz, hogy úgy szervezzék az infrastruktúrájukat, hogy megtarthassák a környezetbarátabb közlekedési lehetőségeket és ne megint mindent a személygépkocsikhoz szabjanak. Ebben az összefüggésben szeretném kifejezetten kérni: a regionális politika lehetőségeinek keretein belül a Bizottság segítsen bennünket abban, hogy találjunk megoldásokat a városkörnyék közlekedése és a társadalmi kohézió elősegítésére az új tagországokban. Danuta Hübner, a Bizottság tagja . – Elnök úr, szeretném felhasználni az alkalmat a vita végén, hogy megköszönjem az előadóknak a közreműködésüket. Időhiány miatt több kérdésre nincs módom most választ adni, de ezeket magammal viszem. Ezek közé tartozik a kis- és középes méretű városok, valamint a városi közlekedés fejlesztése iránti aggodalom. Az önök jelentéseiben világosan kiolvasható összefüggés van a múlt és a jövő között. Valójában önök hidat vernek, és én ezért szeretnék néhány szót szólni a kohéziós politika jövőjéről folyó nyilvános konzultáció jelenlegi állásáról. 2007 szeptemberének végén kezdtük el a konzultációt, és máig több mint 100 jól kidolgozott nyilatkozat és vélemény érkezett nemcsak nemzeti, regionális és helyi hatóságoktól, hanem egy sor európai területfejlesztési szervezettől is, gazdasági és társadalmi partnerektől, tudósoktól, kutatóintézetektől és magánszemélyektől. Az egyik kormány felkérésére a konzultációs időszakot február közepéig meghosszabbítottuk, mert még mindig készülnek vélemények A vélemények előzetes értékelése alapján világosan látszik, hogy a politika elsöprő és hatásos támogatást élvez. Hangsúlyozzák a növekedésre és a fejlesztésre gyakorolt közvetlen hatását, csakúgy, mint azt a tényt, hogy ez egy olyan politika, amely a gondolkodást új utakra tereli, ezen kívül nagyon hasznos kiegészítő szerepet is játszik azzal, hogy további pénzügyi forrásokat vonz.

27

28

HU


Nagy érdeklődés mutatkozik a megvalósítási mechanizmusok iránt, és széleskörű támogatásban részesülnek az utóbbi években az Európai Parlamenttel együtt kidolgozott elveink is. Sokan támogatják azt az elvet is, hogy e politikának választ kell adnia a ma itt megvitatott kihívásokra is, amelyek nemcsak a globalizációhoz kötődnek, hanem a demográfiához, az éghajlathoz, az energiához, és általában véve a szerkezetátalakításhoz, az integrált megközelítés határozott támogatásával. Az egyik ma felvetett fontos kérdés, hogyan lépjünk tovább a zöld könyvvel, amelyet a Bizottság szeptemberben fogad el. Azután elég hosszú időszak – valószínűleg négy hónap – áll majd a rendelkezésünkre a vita minden formájához, és nemcsak a világhálón. Ezalatt szolgálatunk április közepére találkozót szervez a legfontosabb érdekeltekkel . Ez segít majd nekünk abban, hogy más nézeteket is figyelembe vehessünk. Készen állnék arra, ha szükségesnek bizonyul, hogy meghallgatást szervezzek a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságával és bármely más érdekelt intézménnyel, amely szeretné megosztani velünk nézeteit a zöld könyvvel kapcsolatban, mielőtt azt a Bizottság elfogadja. Egy másik kérdés, ami gondot jelent a Bizottságnak, az a statisztikai adatok és az indikátorok ügye. Elemző intézetünkön, az EPSON-on keresztül – amelyet igen nagymértékben megerősítettünk, ideértve az évekre előre biztosított pénzügyi támogatást is, és amely jóval nagyobb költségvetéssel rendelkezik – megpróbáljuk mérni a területi kohézió néhány új és már létező dimenzióját. Ez a munka folyamatban van, és reméljük, hogy hamarosan eredményt is fel tudunk mutatni. Biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság szintén folytatja a megfelelő indikátorok tanulmányozását, amelyek a GDP- és a foglalkoztatási indikátorokat is kiegészítenék, és az ötödik kohéziós jelentésben javaslatot teszünk egy új, összetett típusú indikátorra. Nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólását. Különösen szeretném megköszönni az előadóknak a vitához való, nemcsak a múltra, hanem a jövőre is vonatkozó hozzájárulását. Ambroise Guellec, előadó . – (FR) Elnök úr, rövid leszek. Először is a Halászati Bizottság által benyújtott módosításokkal kapcsolatos észrevételekre azonnal azt kell mondanom, hogy a halászat a szívemhez nagyon közel álló téma, lévén, hogy tengerparti terület EP-képviselője vagyok, de sajnálatos módon nem sikerült beilleszteni a Bizottság módosításait a szövegbe, amelyet szavazatra fogunk bocsátani. Sajnáljuk, de úgy érzem, hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebb figyelmet kellene szentelni egy olyan ágazatnak, ami annyira fontos az EU egyes régiói számára. Azt is szeretném elmondani, hogy a kohézió az egyik jelentős európai politika. Azt is gondolom, hogy jelentős témaként kezeltük a Házban ezen a reggelen. Ez igen lényeges pont, különösen, a jövő feladatait tekintve. A biztos asszony azt mondta korábban, hogy egy jelentéssel van dolgunk, de nyilvánvaló, hogy a jövő az, ami érdekel bennünket. Ő jól látja, hogy a várakozások a területi kohézióval kapcsolatban igen nagyok, és hogy ez mit fejez ki, ha majd beemelik a Lisszaboni Szerződésbe. Elmondhatjuk, hogy a labda a Bizottság térfelén van, természetesen segítségünkkel és támogatásukkal, biztos asszony. A munkát el kell végezni, ráadásul jól kell elvégezni, közös alapokon. Szeretném hozzátenni, hogy az a tény, hogy a regionális politika, mint egész lesz a Tanács és a Parlament együttdöntési eljárásának tárgya, segít majd abban, hogy együtt haladjunk előre, és tegyük érthetőbbé polgártársaink számára, és ezt a pontot – úgy érzem –

21-02-2008

21-02-2008

HU


határozottan hangsúlyozták ma reggel, és azt, hogy valódi szolidaritás valósuljon meg azon régiók hasznára, amelyeknek a legnagyobb szüksége van erre. Mindkét ezzel kapcsolatos pont nagyon határozott hangsúlyt kapott ma reggel. Hatalmas feladat vár ezért ránk. Csak üdvözölni tudjuk azt a politikát, amely nélkülözhetetlen az Európai Unió számára. Gisela Kallenbach, előadó . – (DE) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani számos kollegáim értékes hozzájárulásáért és támogatásáért. Azt hiszem, bebizonyosodott, hogy egyfelől meg kell tartanunk a szolidaritást, mint kulcsfontosságú európai értéket, másfelől az eszközeinknek – itt a kohéziós politikának– a sokkal hatékonyabb, kifejezetten a valóban fenntartható fejlődésre kell összpontosítania, és harmadszor, a polgárokkal az elejétől fogva őszintén kell beszélnünk. Különösen szeretnék köszönetet mondani Hübner biztos asszonynak. Ön egyértelművé tette, hogy a gyakorlati lépések érdeklik: az integrált megközelítés, az olyan indikátorok, amelyek mérhető eredményeket mutatnak, a területi dimenzió definíciója és a zöld könyv. Azt hiszem, hogy különösen nagy szükségünk lesz az ön segítségére abban, hogy a Tanács a mi oldalunkra álljon. Szeretném elismételni, mennyire sajnálom, hogy senki sincs jelen a Tanács képviseletében ennél a fontos vitánál. A két jelentés következtetéseinek a lisszaboni stratégia módosításához kell vezetniük, és ténylegesen és konkrét módon támogatniuk kell az új közösségi célt, a területi dimenziót, különben csak az üres szavak maradnak. Hadd intézzek egy végső felhívást kollegáimhoz a szavazás előtt: cselekedjünk praktikusan. Ne az történjék, hogy megint csak felülvizsgálunk és elemzünk; szabjuk az integrált megközelítést a strukturális alapokból történő finanszírozás feltételül, és egyértelműen kötelezzük el magunkat az üvegházhatású gázok csökkentése mellett. Minden városban meg kell valósítani a klímavédelmet, különben minden fogadkozásunk – akár európai, akár nemzeti szinten – értéktelenné válik. Elnök. – A vitát berekesztem A jelentéseket szavazásra bocsátom, a szavazás néhány perc múlva kezdődik. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások (142. cikk) Filip Kaczmarek (PPE-DE), írásban. – (PL) A gazdasági és társadalmi kohéziós politika az európai szolidaritás alapját képezi. Az európai politika e sajátossága a regionális integrációs kezdeményezések irigységének tárgya szerte a világon. Az európai projekt egyedülálló természete nagyban köszönhető a kohézió fogalmának. Afrikai és dél-amerikai regionális kezdeményezések esetében nincsenek pénzügyi alapok még egy jelképes kohéziós politikára sem. Az Unió bővítésének terveit gyakorta ítélik meg annak alapján, hogy mennyire képes hatékonyan cselekedni a kohézió fokozása irányában. Teljesen egyértelműen állítható, hogy a kohéziós politika nagy siker az Unió és összes tagállama számára. Kétségtelen, hogy az Unió saját polgárai is attól teszik függővé ítéletüket, hogy meglátásuk szerint végrehajtják-e a kohéziós politika, és hogy megvalósítják-e annak kitűzött céljait. Sok tagállam, különösen azok, amelyek csak nemrég csatlakoztak az EU-hoz, nagyon nagy reményeket fűznek a kohéziós politikához. Azt remélik, hogy a szolidaritás nem marad csak szép szó, hanem különleges elkötelezettségként értelmezhető azok iránt, akikkel a

29

30

HU


sors kevésbé volt kegyes. A kohézió az egyenlő esélyek megteremtésének is eszköze, és ragyogó reklám az Unió számára. Éppen ezen oknál fogva nem kellene a gazdasági és társadalmi kohézió növelésére megállapított pénzügyi források limitálását fontolgatnunk. Éppen ellenkezőleg, azon kellene gondolkodnunk, hogy a kohézióra több pénzügyi forrást biztosítsunk, ha másért nem, a sok új kihívás miatt. Köszönöm. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban . – (PL) Elnök úr, a kohéziós politika nem tartozik azon kulcsfontosságú politikák közé, amelyek az Európai Unióban megalakulása óta jelen vannak. Nem véletlen, hogy a kohéziós politikát akkor gondolták ki, amikor kevésbé fejlett országok csatlakoztak az Európai Unióhoz, mert ezek az országok nem tartoztak igazán össze az eredeti hat tagállammal. Ettől kezdve a kohézió fontossá vált, az európai integráció pillére lett és központi helyet foglal el a szerződésekben és a költségvetésekben. Ennek bizonyítéka, hogy a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva keretén belül a kohézióra 308 milliárd eurót fordítunk. Nemrégiben egy olyan tendencia alakult ki, amely megkérdőjelezi ezt az alapvetően uniós politikát. Érdekes módon ez a tendencia egybeesett az Európai Unió bővítésével, amely a közép- és kelet-európai országok csatlakozását jelentette. Történelmi okai vannak annak, hogy ez utóbbiaknak a legtöbb a behoznivalójuk. Ezért nem javasolja senki, hogy teljesen meg kellene szüntetni a kohéziós politikát, de radikálisan irányba kellene állítani a strukturális alapok állítólagos elpazarlása, és az e területen elkövetett visszaélések okán. Ez a legnagyobb hiba amit csak elkövethetünk! A szabálytalanságokat le kell leplezni és meg kell szüntetni, de pontosan a regionális politika az, ami az Unió jelenlétét mind a 27 tagállamban érzékelhetővé teszi. A kohézió egyenlő az egyenlő esélyek megteremtésével és a közösségi érzéssel, és nem szabad alárendelni semmilyen más politikának. Ez utóbbiaknak – ilyen például a versenyképesség és a globális felmelegedés elleni küzdelem – saját költségvetési sorral kellene rendelkezniük. Annak megítélése, hogy mit finanszírozzanak a kohéziós kereten belül, az országok és régiók kompetenciáján belül kell maradjon. Hiszen ők sokkal inkább tisztában vannak saját szükségleteikkel, mint a brüsszeli hatóságok. Rareş-Lucian Niculescu (PPE-DE), írásban . – (RO) A Bizottság jelentése utal a vidéki területek elnéptelenedésére, mert – a mezőgazdaság kivételével – hiányoznak a munkahelyek vagy szegényesek az életfeltételek. A vidékfejlesztési alap – más pénzügyi alapokkal együtt – hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézióhoz. A vidékfejlesztési alapok hatékony felhasználása időszerű megoldást jelent e problémákra. Mindazonáltal, ezen alapok hatékony felhasználásának az a feltétele, hogy a felajánlott pénzügyi lehetőségek potenciális kedvezményezettjeiről több ismeret álljon rendelkezésre. Az információhoz való hozzáférés sokkal fontosabb az új tagállamokban, amelyek még nem tanulták meg a közösségi finanszírozási eszközök felhasználását. Szeretnék egy példát hozni Romániából, abból az országból, amelyet képviselek: egy felmérés szerint a vidéki lakosság fele semmit nem tud azokról a pénzügyi alapokról, amelyeket számukra hoztak létre, és tízből csak egy állampolgár tudja, hogy mely intézményekhez kell fordulnia, ha hozzá akar jutni ezekhez az alapokhoz. Sajnálatos, hogy

21-02-2008

21-02-2008

HU


Románia kormánya nem tesz eleget az állampolgárok tájékoztatása érdekében, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy senki sem helyettesítheti Románia kormányát e feladata ellátásában. Mindazonáltal azt gondolom, hogy az információhoz való megfelelő hozzáférés és a jövendő kedvezményezettek felkészítése a Bizottság menetrendjében fontos téma kellene legyen a kohézióhoz biztosított eszközök hatékony felhasználásának előfeltételeként. Richard Seeber (PPE-DE), írásban . – (DE) A 2004. május 1-jei bővítés növelte a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket az EU-n belül. Ez év januárjában új programozási időszak kezdődött a kohéziós politikában. Ez új prioritásokra és célokra koncentrál: a környezetvédelemre, a versenyképességre és a több és jobb munkahely megteremtése. Az EU kohéziós politikája négy különálló programjával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy Európa és régiói versenyképesebbé váljanak például az innováció, a tudásalapú társadalom és a gazdasági versenyképesség erősítése révén. Ezen kívül – a fenntartható regionális fejlesztés révén – növelni kívánja a régiók vonzerejét, a befektetők és lakosok számára egyaránt. Jobb és mindenekelőtt több munkahelyet kell teremteni, és a régiókat tovább kell fejleszteni a lehetőségek előmozdítása és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Az utóbbi bővítéssel az EU-támogatást most már 27 tagország között kell felosztani. A pénzt ezért jobban, hatékonyabban és átláthatóbb módon kell felhasználni. Ami a finanszírozási keretet illeti, az Erópai Tanács 307,6 milliárd eurót bocsát rendelkezésre a 2007-2013 közötti időszakban. Ez sok pénz. Fontos, hogy a gazdag tagországok – mint Ausztria – fejlesztési problémákkal küzdő régiói is igazságosan részesüljenek a támogatásokból. Különösen a hegyvidékeknek van további támogatásra szükségük. Surján László (PPE-DE), írásban. – (HU) Az Európai Parlament, miközben áttekinti a felzárkóztatási politika elmúlt három évét, és lát örvendetes jelenségeket, de kijavítandó hibákat is, nemcsak visszafelé, hanem előre is tekint. Annak érdekében, hogy az elmaradt régiók fejlődése felgyorsuljon, két dolgon kell változtatnunk. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a programok hatékonyságára, beleértve a helyben előállított értékek mennyiségének növelését is. (Ehhez kapcsolódva további elméleti munkára is szükség van, hogy az eredményeket pontosabban lehessen értékelni.) Nem hallgathatunk viszont arról, hogy a támogatásokkal hatékonyan élni tudó, korrupciótól és politikai befolyástól mentes programok számára a 2013 utáni időszakban a jelenleginél több forrást kell biztosítanunk. Az elmaradt térségek gyorsabb felzárkóztatása nem csupán az ott élőknek, hanem a szükséges forrásokat biztosító fejlettebb térségekben élő polgároknak is érdeke. Kérem ezért, hogy képviselőtársaim ebben a tekintetben is a jelentéstevő tanácsait kövessék, és ne változtassanak a beterjesztés szövegén. (Az ülést délelőtt 11.55-kor felfüggesztették, majd a szavazás után, délutánt 12.05-kor újból megnyitották.) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök 4. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája.

31

32

HU


(A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd: a jegyzőkönyvben) 4.1. (A6-0462/2007, Monica Frassoni) A közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kísérése (szavazás) – A 2. módosításra vonatkozó szavazás előtt Monica Frassoni, előadó . – (IT) Elnök úr, kíváncsi vagyok, vajon nem lenne-e ajánlatos ebben az esetben együttesen szavazni a módosításokról, hiszen csoportok között létrejött a megegyezés – ha csak a Ház nem emel kifogást? (A Parlament jóváhagyta.) 4.2. (A6-0491/2007, André Brie) Akkreditációs és piacfelügyeleti előírások a termékek forgalmazása tekintetében (szavazás) 4.3. (A6-0490/2007, Christel Schaldemose) A termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszere (szavazás) 4.4. (A6-0489/2007, Alexander Stubb) Egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazása (szavazás) 4.5. Gázai helyzet (szavazás) – A szavazás előtt José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). (ES) – Elnök úr, a közös határozatot aláíró képviselőcsoportokkal való konzultáció után szeretnénk változtatást kérni a 3. bekezdés szerkezetében. Ez nem szóbeli módosítás, mivel nem kívánunk a szöveghez semmilyen szót hozzátenni vagy elvenni. Szeretnénk, ha a szöveg úgy maradna, ahogyan van, de három különálló részre felosztva. Hogy minden kétséget eloszlassak, elnök úr, a szöveg a következőképpen hangzik: ‘3. Megismétli felhívását minden erőszakos cselekedet azonnali beszüntetésére;’ ‘4. Felhívja Izraelt, hogy szüntesse be a civil lakosság megölésével és veszélyeztetésével járó katonai akcióit és a törvényen kívüli célirányos gyilkosságokat;’ ‘5. Felhívja a Hamaszt, hogy a Gázai-övezet jogtalan megszállása után akadályozza meg, hogy a palesztin milícia a Gázai-övezetből Izrael területe ellen rakétatámadásokat indítson;’. Így nincs változás a szövegezésben, elnök úr. Nem kívánunk a szöveghez semmilyen szót hozzátenni, vagy elvenni, csak azt kérjük, hogy a bekezdést három különálló részre osszák fel. (A Parlament elfogadta a javaslatot) 4.6. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hetedik ülésszaka (szavazás)

21-02-2008

21-02-2008


HU

4.7. (A6-0024/2008, Françoise Castex) Európa demográfiai jövője (szavazás) – A 21. módosításra vonatkozó szavazás előtt Françoise Castex, előadó . – (FR) Elnök úr, szeretném a 21. módosítást a 40. bekezdés utánra áthelyezni. (A szóbeli módosítást elfogadták.) – A 62. módosításra vonatkozó szavazás előtt Françoise Castex, előadó . – (FR) Elnök úr, ez egy nyelvi, szóbeli javítás volt a 62. módosításhoz, hogy emlékeztessem a Házat, hogy az utalás francia nyelvű, és hogy a ‚jövedelem’ szó az angol változatban maradt a szövegben. Ezenkívül, a francia verzió lesz minden módosítás alapja. – A 30. módosításra vonatkozó szavazás előtt Françoise Castex, előadó . – (FR) Elnök úr, szeretnék szóbeli módosítást javasolni. Szeretném törölni az első mondatból a ’fragmentáció’ szót, majd a második mondatban szeretném kicserélni az ’assurer’ (biztosít) szót a ’renforcer’ (megerősít) szóra. Ugyanígy az angol verzióban szeretném Bushill-Matthews úrnak jelezni, hogy a ‘précarité’ szót ‘nem biztonságosnak’ lehet fordítani. (A szóbeli módosítást elfogadták) – Az 55. módosításra vonatkozó szavazás előtt Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök úr, azt hiszem, van egy gépelési hiba a PPE-DE képviselőcsoportjának szavazási listáján ezzel kapcsolatban. Lenne olyan szíves felhívni előadónk figyelmét erre? Gyanítom, hogy itt pluszra gondol és nem mínuszra. Az 55. módosítás név szerinti szavazására utalok. – A Castex-jelentés szavazása végén Dirk Sterckx (ALDE). – (NL) Elnök asszony, nagyon furcsának találom, hogy a Ház egy olyan jelentésről szavazzon, amelynek több oldalához még módosítások készülnek. Azt hittem, hogy többet ilyen nem fordul elő plenáris ülésen, és a Bizottságra hagyjuk a munkát, hogy a plenáris ülés elé kerülő módosítások számát korlátozza. Elnök. – Igen, teljesen igaza van, Sterckx úr. 4.8. Tudományos együttműködés Afrikával (szavazás) 4.9. (A6-0023/2008, Ambroise Guellec) (szavazás) 4.10. (A6-0028/2008, Gisela Kallenbach) (szavazás) 5. A szavazáshoz fűzött indoklások ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök A szavazáshoz fűzött szóbeli indoklások

33

34

HU


- Jelentés: André Brie (A6-0491/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony, a tegnapi vitában a CE-jelöléssel kapcsolatban ismételten felhívtam a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a CE-jelölés regisztrációját még mindig nem kezdeményezték, holott már 16 éve szerepel az európai jogszabályokban, és ezt három hónapja már egyszer parlamenti interpellációban kértem. Örömmel fogadtam a vállalkozáspolitikai biztos tegnapi ismételt ígéretét, amely szerint felgyorsítja az ügyet, de nem vagyok bizonyos benne, hogy tisztában van-e a jelölés külföldi piacokon történő regisztrálásának fontosságával. Amíg ez nem történik meg, nem lehet kártárítési pert indítani sem gyártók, sem importőrök ellen, ha tisztességtelen előnyszerzés céljából visszaélnek az európai joggal összhangban levő jelöléssel, amely a termék biztonságát jelzi Európában és máshol. Bizonyos, hogy segítene, ha megszabadítanánk a piacot a tisztességtelen versenytől. – A gázai helyzet (RC-B6-0066/2008) Hegyi Gyula (PSE). – (HU) Köszönöm szépen. Megrendítő élmény volt bejutni a gázai övezetbe és szembesülni a megszállás és a blokád mindennapi következményeivel. A lakosság 80 %-ának nincs munkája, az áram- és a vízellátást időről időre megszakítják az izraeliek, sokan naponta csak egyszer jutnak élelemhez, és a Budapestnél kisebb területet a lakosság nagy többsége évek óta nem hagyhatta el. Ahogy egy izraeli professzor mondta: Gáza börtön, lakói foglyok, akiktől nehéz racionális viselkedést elvárni. Ugyanakkor az is elkeserítő, hogy egyes palesztin csoportok a gázai területekről rakétákkal veszélyeztetik ártatlan izraeli civilek életét. A válság túlságosan régen tart ahhoz, hogy a hagyományos módon megoldódjon. Mára mindkét fél saját szélsőségeseinek foglya lett, és miattuk nem képes érdemi engedményekre. A nemzetközi közösségnek és benne mindenekelőtt az Európai Uniónak rá kell kényszeríteni a békés rendezést Izraelre és a palesztinokra. A javaslatot abban a reményben szavaztam meg, hogy a tagállamok részéről határozottabb fellépés követi majd. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Én is nagyon mélyen együtt érzek a gázai övezet lakóival, akik a Hamasz kezei között túszokká váltak. Nem tudom azonban támogatni a mai európai parlamenti határozatot, mert azt a cikket, amelyik a Palesztin Hatóság és a Hamasz közötti tárgyalásokra szólít fel, nem törölték belőle. Mindannyian tudjuk, hogy nem lehet terroristákkal tárgyalni, akik elfoglalták Gázát. Egy ilyen felhívás nem más, mint képmutatás, amelynek célja, hogy a Hamaszt partneri szerepbe emelje a Palesztin Hatóság mellé. Én nem szeretnék részt vállalni ennek a terrorszervezetnek a legitimálásában. Attól tartok, hogy a helyzet hamarosan beavatkozást követel majd, amelyre azonban az ENSZ-nek kell felhatalmazást adnia. És ebben kellene Európának nagyon aktív részt vállalnia. - Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hetedik ülésszaka (RC-B6-0092/2008) Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök asszony, ellentétben azzal, amit ez a Parlament állít, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa valójában egyáltalán nem játszik olyan fontos szerepet az emberi jogok előmozdításában a világon. Hogy is lehetne ez másképpen? Negyvenhét tagállamából mindössze huszonöt szabad demokrácia, kilenc nem szabad, és hárman – Kína, Kuba és Szaúd-Arábia – az emberi jogok legnagyobb megsértői a világon. Ezek az országok lábbal tiporják az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozatát, és elhárítják az őket és más rezsimeket ért kritikát is. Néhány esetben a Tanács egyszerűen lehetetlenné tette az emberi

21-02-2008

21-02-2008

HU


jogok ellenőrzését. A Tanács a mai napig a legkisebb mértékben sem ítélte el a világ jelenlegi legnagyobb emberi jogi válságát, Darfurt. Ahelyett, hogy örömkiáltásokat hallatnánk, mert létezik egy ilyen kreatúra, a Parlament jobban tenné, ha ezeket az ügyeket belefoglalná a állásfoglalásába. Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, nemcsak egyetértésemet szeretném kifejezni az előttem szóló kollegám, Dillen úr véleményével, hanem arra is rámutatnék, hogy az állásfoglalás sérti a vallásokat, amelyeket a Tanács elfogadott. Ez az állásfoglalás szó szerint állítja – idézem –, hogy ’az embereknek felelősséggel kell véleményt nyilvánítaniuk, és a véleménynyilvánítás szabadsága a közegészségügyi és erkölcsi kérdésekkel kapcsolatban korlátozott lehet’. Ez az állásfoglalás természetesen az iszlámmal kapcsolatos valamennyi kritika tilalmára vonatkozik. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ezzel pontosan saját hivatalos céljának, a véleménynyilvánítás szabadsága védelmének, és ilyen módon magának az emberi jogok védelmének mond ellent. – Jelentés: Françoise Castex (A6-0024/2008) Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy szólhatok, és az Európai Néppárt és az Európai Demokraták teljes képviselőcsoportja nevében, valamint a saját nevemben érvelhetek e jelentés végső változatának megszavazása mellett. A jelentés magára vállalja annak a nehéz kérdésnek a tárgyalását, hogy sokkal több az idős, mint a fiatal ember, mert az orvosi ellátás és életmódunk lehetővé teszi, hogy átlagosan tovább éljünk – nem mindannyian, sajnos, de nagy átlagban igen. Emiatt sokkal több az idős ember, de azért is, mert a születési arány csökkent, ezért a dokumentumban felhívást intéztünk olyan intézkedések meghozatalára, amelyek ösztönzőleg hatnak a születési arányra. Szeretnék rámutatni, hogy az Európai Néppárt – az UEN-nel és más képviselőcsoportokkal együtt – kérte a 24. bekezdés törlését. Mi a törlés mellett szavaztunk, de sajnálatos módon a Ház többsége nem szavazott mellette. Azt hiszem, felszólalási időm lejárt. Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök asszony, a Castex-jelentés érdeme kétségtelenül az, hogy jelzi azt a hatalmas demográfiai kihívást, amellyel Európának szembe kell néznie. Kétségtelen, hogy az számos jó kérdést, gondolatsort és megoldást számba vesz. Sürgető szükség a gyermekek több és jobb segélyezésére, az idősebb munkavállalók számára folyamatos lehetőséget kell biztosítani a munkaerőpiacon, és az egészségügyi ellátásnak sürgősen fel kell készülnie arra, hogy szembenézzen a népesség gyorsuló elöregedése jelentette kihívással. Másfelől, ez a Parlament eltér a helyes iránytól, amikor a bevándorlást tekinti a megfelelő eszköznek arra, hogy biztosítani lehessen Európa demográfiai és gazdasági jövőjét. Lord Turner, a brit miniszterelnök egyik legfontosabb tanácsadója azt az axiómát, amely szerint a munkaerőhiány pótlására bevándorlókra van szükség, éppen mostanában minősítette úgy, hogy az – idézem – ’gazdasági analfabétizmus és tökéletesen téves’. Európában máris van egymillió munkanélküli bevándorló, az összes ezzel járó problámával együtt. Ha több bevándorló jön, a meglevő problémák csak súlyosbodnak. – Jelentés: Ambroise Guellec (A6-0023/2008) Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök asszony, a kohéziós politikáról szóló Guellec-jelentéssel kapcsolatos szavazásnál nem támogathattam a kompromisszumos 4. módosítást, amelyben

35

36

HU


a jövőre vonatkozóan a „megnövelt pénzügyi források a kohéziós politika számára” fordulat szerepel. Az EU-támogatások automatikus növelése talán nem a legfelelősségteljesebb megközelítés, amikor azzal a gyakorlati problémával állunk szemben, hogy értelmesen és hatékonyan szeretnénk felhasználni azokat. Ehelyett inkább az „elegendő pénzügyi források” kifejezés mellett voksolnék. A szavazáshoz fűzött írásbeli indoklások - Jelentés: Monica Frassoni (A6-0462/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Uniót olyan, különféle részletkérdésekre vonatkozó irányelvek árasztják el, amelyeket sokkal jobban lehetne a tagállamok szintjén kezelni, azok sajátos természete és különböző fejlettségi szintje miatt; nem lehet nem érdekes látni, hogy az Európai Bizottság miként jár el a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kísérését illetően. Az egyik levonható következtetés, hogy minden főigazgatóság nagyon másként működik, de az nem világos, hogy a tagállamok is különbözőképpen működnek-e, bár tapasztalatunk szerint a kis és közepes országok általában precízebben járnak el, mint az európai nagyhatalmak. És ez történik a stabilitási paktummal. Ez a legutóbbi jelentés új elemet hoz be, amelyet a Európai Parlament Petíciós Bizottsága helyesel. Az Európai Bizottság első alkalommal foglalta éves jelentésébe és a kapcsolódó mellékletekbe a peticióhoz kapcsolódó jogsértések kezelésének jellemző és részletes adatait. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban .– (PL) Frassoni asszony jó jelentést készített. Támogatom azt a javaslatát, hogy tegyük egyszerűbbé a közösségi jog alkalmazását, és e célból jogszabálycsomagokkal foglalkozó értekezleteket vezessünk be. Szintén támogatom az olyan workshopok ötletét, amelyeket a közösségi jogszabályok átültetésének szentelnek. Helyeslem továbbá azt a gondolatot, hogy a közösségi jog alkalmazását az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közelebbi együttműködése révén lehetne javításani. Ezek az intézkedések segíthetik az európai uniós politikák hatékonyságának javítását például az európai alap akcióinak és a közösségi piaci termékszabványok összehangolásának vonatkozásában. Daniel Strož (GUE/NGL), írásban. – (CS) A Bizottság éves jelentésével kapcsolatban, amely a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kíséréséről szól, azon a véleményen vagyok, hogy annak egyik fő témája az, hogy a Bizottság feltett szándéka javítani a munkamódszereken, amikor a közösségi jog tagállamokban történt megszegésének eseteit jelentik be. Az új javasolt munkamódszer alapján a polgárok kérdéseinek és panaszainak közvetlenül az érintett tagállamhoz kellene visszakerülniük. Amint arra az előadó, Frassoni asszony helyesen rámutatott, a Bizottságnak ez az új munkamódszere, vagyis a panaszok visszaadása azt a kockázatot hordja magában, hogy a Bizottság lemond a közösségi jog alkalmazása terén viselt alapvető felelősségéről. Ebben az öszefüggésben szeretnék egy másik tényre is rámutatni, amely már kritika tárgyát képezte az Európai Parlamentben: ez a lobbycsoportok kérdése, amelyek – az állampolgárokkal ellentétben – valahogyan mindig hozzájutnak a Bizottság tagállamoknak szóló értesítéseihez olyan esetekben, amikor a közösségi jog megsértésének gyanúja áll fenn. Mégis pontosan a polgárok bejelentései szolgálnak számunkra pótolhatatlan

21-02-2008

21-02-2008

HU


információs forrással, és ők hívják fel a figyelmünket a közösségi jog megsértésére vagy figyelmen kívül hagyására, nem az olyan érdekcsoportok, amelyek a saját szekerüket tolják. Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban .– (PL) Én megszavaztam Frassoni asszony jelentését a közösségi jog (2005) alkalmazásának figyelemmel kíséréséről. Frassoni asszony igen jó jelentést mutatott be ma. Különösen az állásfoglalásra irányuló indítványban szereplő egyedi ügyek igénylik a kohéziót az EU intézményei, a nemzeti parlamentek és maguk a polgárok együttes fellépésének területén. A jelentés főbb pontjai a hatékonyabb figyelemmel kíséréssel, a közösségi jog rendelkezéseinek egyszerűbb végrehajtására irányuló javaslatokkal és a hatékonyságának javításával kapcsolatos elképzeléseket érintik. Ezek végrehajtása lényeges az európai uniós politika hatékonyságának javításához, például az európai alap akcióival és a közösségi piacon a termékekkel és árukkal kapcsolatos szabványok harmonizációjával kapcsolatban. Továbbá, igen fontos a nemzeti parlamentekhez történő felhívás, amely az állásfoglalásra irányuló indítványban szerepel. A felhívás a nemzeti parlamenteket arra ösztönzi, hogy lépjenek túl a közösségi jogszabályok csupán formális átültetésén, és kerüljék a fragmentálódást, amikor azokat a nemzeti jogszabályokba beépítik. - Jelentés: André Brie (A6-0491/2007) David Martin (PSE), írásban . – Üdvözlöm André Brie az Európai Közösségben a termékek akkreditálásáról és piacfelügyeletéről szóló rendeletre irányuló javaslatát. A javaslat javíthatja a fogyasztóvédelmet és a termékbiztonságot. A hatékonyabb védelem biztosítása érdekében szükséges, hogy az akkreditálást és a piacfelügyeletet állami szerv végezze. A jelentés e pontokat tárgyalja, és én megszavaztam a javaslatait. - Jelentés: Christel Schaldemose (A6-0490/2007) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, egy olyan időszakban, amikor az európai piac teljesen képtelen megvédeni magát az Európán kívüli dömping ellen, nagy elégedettséggel veszek tudomást az EU-piac új szabályozása és harmonizációja felé tett első „intézményi” lépésről Az Európai Parlament Strasbourgban tett javaslatot a közösségi piacon értékesített termékekkel kapcsolatos szabályozás új módjaira. E termékeknek meg kell felelniük a hatályos jogszabályoknak, és alapos értékelés után viselhetik a CE-jelölést. A jelentés azon kívül, hogy javasolja az egyetemleges felelősséget az importőrök és a külföldi gyártók között azokra a károkra vonatkozóan, amelyeket a jogszabálynak nem megfelelő termékek okozhatnak, komplex ellenőrzési rendszert javasol, amely meghatározza a jogsértés súlyával arányban álló szankciót azért, hogy hatékony visszatartó hatást biztosítson a nem megfelelő felhasználással szemben. A fogyasztók és a vállalkozók ezért megújult optimizmussal tekinthetnek a jövőbe. Az akadályok eltávolítása az EU szabadkereskedelmi politikájának sarokköve a kezdetektől fogva, és a vállalkozásbarát gazdasági légkör megteremtése igen magas szintű védelmet tükröz egyfelől a fogyasztó számára a magas szintű egészségi és termékbiztonsági követelmények betartásával, másfelől a vállalkozók számára, akik hasznot húzhatnak az Európában készült termékek védelmét szolgáló szigorú ellenőrzési rendszer létrehozásából. Ezért én a jelentés elfogadása mellett szavazok.

37

38

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament e jelentése bevezet bizonyos elemeket, amelyek lehetnek kedvezőek, de valamelyest ellentmondóak. Például mindenkit, aki részt vesz egy termék forgalomba hozatalában, ugyanaz a felelősség terheli, a gyártótól a forgalmazón át az importőrig, de a jelentés nem mutatja pontosan, hogy ez miként működne. A jelentés hozzájárul a nemzeti jelölések megtartásához is, amelyek az Európai Bizottság javaslata alapján megszűnnének, és csak a CE-jelölést ismernék el. A kompromisszum a „nemzeti jelöléseket” „egyéb jelölésekkel” helyettesíti. A jelentés azt is fenntartja, hogy ez nem kötelező keret, de aki elfogadja, annak tartania kell magát hozzá. Ráadásul, utalást tartalmaz a kkv-kre vonatkozóan is, hogy azok különleges igényeiket figyelembe kell venni. Az Európai Bizottság javaslatának célja azonban, amit a jelentés nem kérdőjelez meg, az egyetlen piac működésének elősegítése azzal, hogy eltávolítja a még meglévő akadályokat, de anélkül, hogy mindez igaz lenne bizonyos tevékenységi ágazatokra, különös tekintettel az élelmiszerekre, az állateledelekre, az állategészségügyi és jóléti termékekre, a dohánytermékekre, az állatgyógyászati termékekre, a humángyógyászati termékekre, az emberi vérre, szövetekre és sejtekre, amelyekre már létezik harmonizált jogszabály. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban .– (PL) Schaldemose asszony helyesen mutat rá arra, hogy a kérdéses határozat, amelynek célja egy szélesebb körű és szigorúbb közösségi ellenőrzési rendszer kialakítása a termékek piacra bocsátásával kapcsolatban, lehetséges, hogy jelentős befolyással lesz a nemzetközi kereskedelemre. Ez külön elemzést igényel. Egyetértek azzal, hogy az a javaslat, amely szerint az importőröknek a nem biztonságos, illetve az akkreditációs rendszernek nem megfelelő termékek esetében egyetemleges felelősséget kell viselniük, a rendszer hatékonyságának javítását tűzi ki célul, és a közérdek védelmét szolgálja a Közösségen belül Az is a célja, hogy biztosítsa a polgárok alapvető jogát, hogy védelmet élvezzenek a tisztességtelen és veszélyes gyakorlat ellen. David Martin (PSE), írásban . – Schaldemose asszony jelentése közös keret létrehozását sürgeti a termékek forgalomba hozatalát illetően, és én üdvözlöm a jelentést, és mellette szavaztam. A jelentés javaslatai támogatják majd az EU fogyasztóvédelemben kifejtett erőfeszítéseit. A CE-jelölést félre szokták érteni, mintha az biztonsági jelzés lenne, mikor az valójában csak egyszerű nyilatkozat arról, hogy a termék összhangban van az EU jogszabályaival. Lényeges, hogy biztosra menjünk, hogy ne történjen visszaélés a jelöléssel, és hogy tájékoztassuk a fogyasztókat, hogy a CE-jelölés mit garantál. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban . – (SK) Schaldemose asszonynak a termékek forgalomba hozatalának közös keretéről szóló jelentéstervezetéről a PPE-DE képviselőcsoportja nevében előadóként szeretném kifejezni elégedettségemet a szavazás eredményével: az elért kompromisszum már lehetővé tette, hogy a jogalkotási folyamatot első olvasatban véglegesítsük. A kompromisszum, amelyben egyetértés született, magában foglalja a CE-jelöléssel foglalkozó bizonyos cikkek áttételét Brie úrnak a piacfelügyeletről szóló jelentésébe azért, hogy azokat mihamarabb a gyakorlatban is alkalmazni lehessen. Azért döntöttünk így, mert olyan egyértelmű információval rendelkeztünk, amely bizonyította, hogy fejlődő országokban gyártott és helytelenül CE-jelöléssel ellátott, azaz a CE-logót viselő termékek – a CE-logo azt jelzi, hogy a termék megfelel az európai jogszabályoknak – egyre gyakrabban jelennek meg a veszélyes termékek európai adatbázisában (RAPEX).

21-02-2008

21-02-2008

HU


Az, hogy bízunk, vagy nem bízunk a CE-jelölésben, az összefüggésrendszer nélkül nem épülhet egyedül a CE-jelölésre. Meg kell bíznunk az akkreditáció, az értesítés és a piacfelügyelet teljes rendszerében. Én nem látom okát annak, hogy további jelzéseket is be kellene vezetni a termékeken, akkor sem, ha ezek minőségjelzések lennének. Ezek az új jelzések zavart keltenének a végfelhasználóban, sőt a többletköltség végül a termék árában mutatkozna meg. Ezért kiváncsian várom az eredményét annak a hatásvizsgálatnak, amely felméri a nemzeti jelzések használatát a CE-jelölések mellett, és amelyet a Bizottság készít el a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felkérésére. - Jelentés: Alexander Stubb (A6-0489/2007) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Bizottság azzal érvel e rendeletre irányuló javaslat mellett, hogy a „kölcsönös elismerés elvét …sok probléma akadályozza” (más szóval, termékeket, amelyeket az egyik tagállam piacán értékesítenek, egy másikban esetleg nem forgalmazhatnak). Úgy véli, annak a lehetőségét, hogy a nemzeti technikai szabályok jogellenesen akadályozzák meg az áruk tagállamok közötti szabad mozgását, a minimálisra kell csökkenteni. Ezért olyan követelményeket fektet le, amelyeknek a hatóságoknak meg kell felelniük, amikor valamely nemzeti technikai szabályt alkalmaznak, és a bizonyítás terhét is rájuk helyezik. Más szóval feltételeket állít azzal a világos céllal, hogy korlátozza annak lehetőségét, hogy az egyes államok a saját szabályaikat alkalmazzák. Saját részéről az Európai Parlament jelentése igazából további akadályokat gördít az egyes tagállamok által végrehajtható intézkedések elé, például: „E rendelet célja a belső piac működésének erősítése a szabad és torzulásoktól mentes verseny révén, azzal, hogy javítja az áruk szabad áramlását, miközben biztosítja a fogyasztók magas szintű védelmét és a termékbiztonságot.” A tagállamok számára gyakorlatilag tilos lesz az olyan termékek forgalmazásának korlátozása saját területükön, amelyeket egy másik tagállamban gyártottak vagy forgalmaztak, abban az esetben is, ha azok nem felelnek meg maradéktalanul a rendeltetési ország előírásainak. David Martin (PSE), írásban . – Egyetértek a Stubb úr jelentésében foglalt javaslatokkal. A dokumentum célja, hogy tisztázza és meghatározza a nemzeti hatóságoknak és a gazdasági szereplőknek a kölcsönös elismerés elvének végrehajtásával kapcsolatos szerepét. Míg én amellett vagyok, hogy növeljük a hatékonyságot, amellyel a kölcsönös elismerés elvét hajtjuk végre, az nem lehet hatással az egyetlen piac további harmonizációra támaszkodó alapjára. Továbbá, a biztonsági megfontolásoknak az elv végrehajtásának részét kell képezniük. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelentés megfelelően kezeli e kérdéseket, és ezért mellette szavaztam. - Jelentések: Alexander Stubb (A6-0489/2007), Christel Schaldemose (A6-0490/2007) és André Brie (A6-0491/2007) Jens Holm, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban . – Nem értünk egyet azzal, hogy a kölcsönös elismerés elve további fogyasztói, társadalmi illetve környezetvédelmi jogokat biztosítana. Ezen elv arról szól, hogy amennyiben egy terméket Európában bárhol elfogadnak, ugyanazon termék behozatalát egy másik tagország nem tagadhatja meg, kivéve, ha a hatóságai igazolni tudják, hogy az adott ország technikai szabályainak alkalmazása indokolt. Ugyanakkor az EU bírósági gyakorlatában léteznek

39

40

HU


olyan kritériumok, amelyek lehetővé teszik a kivételek elvének alkalmazását. Ezek minden tagállamra érvényesek, függetlenül attól, elfogadják-e az árukkal kapcsolatos javaslatcsomagot. Emellett a fogyasztói jogokat EU-szinten erősíti az árukkal kapcsolatos javaslatcsomag. Mi ezen kívül ellenzünk minden olyan, az árukkal kapcsolatos javaslatcsomag kapcsán meghozott intézkedést, amely az EU-szintű büntetőjog jövőbeni harmonizációt politikailag támogatja. Mindennek figyelembevételével a jelentések mellett szavaztunk. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. – (DE) Én támogatom az áruk belső piacával kapcsolatos javaslatcsomagot, mert szükség van egy olyan egységes európai keretre, amelynek alapján a termékek külföldi értékesítése folyik. Egy olyan belső piacon, amelynek alapja az európai piacon zajló termékértékesítést meghatározó jogszabályok technikai harmonizációjának elve és a kölcsönös elismerés elve, nem fordulhat elő, hogy egy tagállamban piaci forgalomban levő termék forgalomba hozatala egy másikban a hatóságok eljárása miatt jelentős késéssel történjen meg, vagy a legrosszabb esetben azt teljesen megakadályozzák. Ezért üdvözlöm a jelentéseket, amelyeket képviselőtársaink, Schaldemose asszony és Brie úr készítettek, akik a bürokrácia csökkentésének szószólóiként az ágazati szabályozás jövőbeni közös jogi kereteinek megteremtését javasolják annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a politikailag és technikailag elérhető legnagyobb mértékű koherenciát. Végezetül, szeretném hangsúlyozni azonban, hogy mindkét javaslat további finomításra szorul, hogy ezáltal a legfontosabb definíciókat, és főként a jogi keretek hatókörét egyértelműen tisztázzák. Ha már javaslatokból is hiányoznak az egyértelmű meghatározások, a kívánt harmonizáció megvalósítása sem lehetséges. Karin Scheele (PSE), írásban. – (DE) A termékek európai értékesítéséről szóló javaslatcsomag , amelyről ma szavazunk, a fogyasztó számára minden kétséget kizáróan hasznos. Az importált gyerekjátékokkal kapcsolatos tavalyi problémák egyértelműen bizonyították, hogy itt határozottan cselekedni kell, és lehetővé kell tenni, hogy a termékek biztonságáért az importőrök az eddigieknél nagyobb mértékben viseljenek felelősséget. Fontos, hogy amit a Parlament elért eredményt, vagyis az Új Megközelítést kevésbé széles körben valósítják meg, és alkalmazását esetről esetre kell értékelni. Nem lehetünk elégedettek a CE-jelölés eddigi kezelésével. Egyértelmű, hogy az nem az Európában előállított termékek minőségjelzése, amit jelenlegi formájában sok fogyasztó számára sugall, és ezért igen félrevezető. Marianne Thyssen (PPE-DE), írásban. – (NL) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, meggyőződésem szerint szavaztam az e törvénycsomagra vonatkozó hárompárti megállapodásról, amely a közös piacot valóban szabaddá tenné. Arról is meg vagyok győződve, hogy első olvasatban nem tudjuk lezárni ezt a kérdést, sőt a javaslatok megszületésétől számított egy éven belül sem. Olyan nagy szükség van erre a törvényre, hogy őszintén kíváncsi vagyok arra, vajon a fogyasztóknak, illetve a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak miért kellett ilyen sokáig várniuk rá. A kölcsönös elismerés elvét a Bíróság fogalmazta meg csaknem harminc évvel azelőtt, és ez az elv most már a jogalkotás szerves része. A tagországok azonban ezt nem alkalmazzák szisztematikusan. Meg vagyok győződve róla, hogy a bizonyítási teher megfordítása, amit most valósítunk meg, a legjobb módja annak, hogy tiszteletben tartsuk ezt az elvet, és hogy lehetővé tegyük a nem harmonizált termékek belső piacának működését.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Továbbá, igazán sokkal jobb fogyasztóvédelmet biztosítunk a sokkal jobb piacfelügyelet révén. Abban az Európában, amelyik büszke a magas színvonalra, semmi nem fogadható el, ami ennél kevesebb. Végezetül: próbálunk megszabadulni számos rossz, protekcionista tendenciától. Az új szervezeti akkreditációs rendszer, amely az áruk egységes minőségét hivatott igazolni, adminisztratív költségekkel jár ugyan, de jobb eredményekre vezet, működő belső piac alakul ki, és egyenlőbbek lesznek a versenyfeltételek. Azok a kiadások, amelyeket ennek a törvénycsomagnak a segítségével takarítunk meg, végül több munkahelyet és gazdasági növekedést eredményeznek. A jobb fogyasztóvédelem pedig nagyon nyomós érv, amiért érdemes lelkesen támogatni ezt a csomagot. - A gázai helyzet (RC-B6-0066/2008) Ford (PSE), írásban . – A határozat mellett fogok szavazni. A Gázai-övezetben zajló humanitárius és politikai válságra komoly aggodalommal kell tekinteni. Fel kell szólítanunk a Hamaszt, vessen véget az általa ellenőrzött területekről kiinduló, Izrael elleni támadásoknak, és Izraelt, hogy hagyjon fel a civilek halálát okozó katonai akciókkal, és a bírósági eljáráson kívüli célzott gyilkosságokkal. A Gázai-övezet elszigetelése politikai és emberi vonatkozásban egyaránt teljes kudarcot vallott. A blokádnak véget kell vetni, és a Gázába irányuló és onnan kivezető határátkelőhelyeket újra meg kell nyitni. Üdvözlöm az EU által az utóbbi években a palesztinoknak nyújtott anyagi támogatást, amelyet –megfelelő ellenőrzéssel és nyomon követéssel – folytatni kell. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Az EU – sajnálatos módon – ismét saját külpolitikai pozícióinak javítására használ fel egy humanitárius katasztrófát. A Júniusi Lista együttérzéséről biztosítja a konfliktus által érintett polgári lakosságot, a konfliktust azonban csak az ENSZ közvetítésével, széles nemzetközi támogatással lehet megoldani, nem az EU útján. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár számos kérdésben osztozunk az állásfoglalásban kifejezésre juttatott aggályokkal, az is igaz, hogy az nem elég határozottan ítéli el és bélyegzi meg Izrael Palesztinával és a palesztin néppel szembeni gyarmatosító politikáját. Egyéb szempontok mellett: - Az állásfoglalás ismételten ugyanúgy kezeli az agresszort és az agressziót elszenvedőt, ezáltal nem veszi figyelembe az Izrael Állam által elkövetett terrorcselekményeket; - Az állásfoglalás nem ítéli el az Izrael által a Gázai-övezetre és annak lakosságára kényszerített bűnös embargót, valamint nem bélyegzi meg az Egyesült Államok és az Európai Unió cinkos hallgatását e kérdésben; - Az állásfoglalás meg sem említi a bel- és igazságügyekért felelős Frattini biztos sajnálatos kijelentéseit, aki azt állította, hogy az EU kész „úgy foglalkozni Izrael aggályaival és érdekeivel, ahogyan az az Intifáda első éveiben nem került napirendre”. A legkevesebb, amit erre mondhatunk, hogy tűrhetetlen, amikor valaki, aki olyan sokat beszél a

41

42

HU


terrorizmusról, nemcsak nem vesz tudomást az izraeli terrorizmusról, hanem kész együttműködni is vele. Mi továbbra is elítéljük Izrael Palesztina ellen irányuló apartheidpolitikát, és ragaszkodunk a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak tiszteletben tartásához, amely jogok számos ENSZ-határozatban szerepelnek. Jean Lambert (Verts/ALE), írásban . – Én megszavaztam a Gázai-övezettel kapcsolatos állásfoglalásra irányuló közös indítványt, és örülök annak, hogy a Parlament ilyen eltökélt a blokád megszüntetésének kérdésében. Humanitárius katasztrófa van készülőben. Nincs elég gyógyszer a kórházakban az alapellátáshoz; az élelmiszersegélyek a lakosság egy részénél csak a napi szükséglet körülbelül kétharmadát biztosítják; a halászati ágazat (amely korábban körülbelül tízezer embert foglalkoztatott) komoly nyomás alatt van, mivel a halászhajók csak a part menti vizeken mozoghatnak. Ökológiai katasztrófa van készülőben, amely fenyegeti a régió tengerparti térségeit, mivel a Beit Lahia-i szennyvíztelep nem működik megfelelően, és a javításokat nem lehet elvégezni, mert a szállítmányokat nem engedik át. Az üzleti élet leáll, a munkanélküliek a csempészeknél, illetve a szélsőségeseknél kénytelenek munkát vállalni. A rakétatámadások folytatódnak, és azon kevesek, akik részt vesznek ebben, a békét és egyúttal sokak – izraeliek és palesztinok – jövőjét fenyegetik. A Hamasznak meg kell fékeznie az elkövetőket. Mindkét oldalon csak a szélsőségesek húznak hasznot a helyzetből, amint ezt a közelmúltban Gázában tett látogatásom alkalmával nemegyszer hallottam. Az EU-nak mindent meg kell tenni, ami lehetséges a blokád felszámolására, és Izraelnek fel kell ismernie, hogy a blokád hosszú távon nem nyújt biztonságot neki. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Beszéljünk világosan már az elején: az izraeli embargó egyértelműen ellentétes a nemzetközi joggal, és így teljességgel elfogadhatatlan. Az embargó által, az ivóvíz és élelem célba juttatásának megakadályozásával Izrael mesterségesen olyan helyzetet teremt a Gázai-övezet lakói számára, ami példátlanul kegyetlen és nem méltó az emberhez. Az egyiptomi kormánynak és a határőrség higgadtságának köszönhető, hogy eddig sikerült elkerülni a nagyobb katasztrófát, és hogy azok az emberek, akik nem részesei a konfliktusnak, hozzájuthattak a legszükségesebbekhez. Ugyanakkor felelőtlenség Egyiptomra hárítani a felelősséget, amely teljesen vétlen a jelenlegi helyzet eszkalációjában. A XXI. században elfogadhatatlan, hogy a polgári lakossággal bűnbakként bánjanak a Hamasz által elkövetett terrorcselekmények miatt. Az infrastruktúrát tehát késedelem nélkül helyre kell állítani, és biztosítani kell a helyi lakosság ellátását. A palesztin oldalnak ezzel szemben mindent meg kell tennie a jelenlegi helyzet eszkalálódása ellen, hogy előmozdítsa egy megállapodás megkötését 2008 végére. A jelenlegi helyzetben azonban e nemes küldetés valóra váltásának esélye távolinak tűnik. James Nicholson (PPE-DE), írásban . – Bár mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gázai helyzetre megoldás szülessen, ez az állásfoglalás a legjobb szándék mellett sem járul hozzá semmivel a javuláshoz, és a legrosszabb esetben negatív hatása lesz. Ha a Parlament tisztességes békeközvetítő kíván lenni a Közel-Keleten, fel kell hagynia azzal, hogy kiegyensúlyozatlan állásfoglalásokat hozzon. Egy képviselőnek nehéz nem megszavazni egy olyan határozatot, amely humanitárius aggályainak ad hangot, de ezeket

21-02-2008

21-02-2008

HU


az aggályokat úgy fogalmazzuk meg, hogy közben Izraelt igazságtalanul negatív színben tüntetjük fel, akkor a határozat veszít értékéből. Egy parlamenti határozat ne arra szólítsa fel a Hamaszt, hogy “jó szándékának jeleként” engedjen szabadon egy foglyot. A Hamasz nem egy jóindulatú középkori király, hanem terrorszervezet, amely nagymértékben felelős a Gázában kialakult helyzetért. Amikor azt követeljük Izraeltől, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek, e Háznak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy izraeli munkások folyamatosan életüket kockáztatják azért, hogy villamos energiával lássák el a Gázai-övezetet, annak ellenére, hogy a Hamasz az energiaellátás ellehetetlenítésén mesterkedik. Amikor a szenvedőkön próbálunk segíteni, ide kell értenünk a Dél-Izraelben élőket is, akikre egyes napokon átlagosan óránként lőttek ki egy rakétát, és ahol a gyermekek 75 százaléka szenved szorongásban és a poszttraumás stressz hatásaitól. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) Az izraeli hatóságok ismételten több bűntettet követnek el a palesztinokkal szemben. Hónapok óta kemény intézkedésekkel akadályozzák az emberek, áruk és az élelmiszerek mozgását, és elzárják az ivóvízhez, a villamos energiához és egyéb alapszolgáltatásokhoz való hozzáférést, miközben az izraeli hadsereg folyamatosan támadja és gyilkolja a polgári lakosságot. A palesztin lakosság által elszenvedett katasztrófák kapcsán az állásfoglalásban kifejezésre juttatott együttérzés csak színlelés, mert az EU és az Egyesült Államok is a probléma részesei. Izrael bűnös politikájának hátterében az imperialista érdekek állnak. Az imperialisták a saját pozícióik és a geostratégiai hatás szempontjából fontosnak ítélt régió ellenőrzésének megtartására törekednek, és fenn kívánják tartani a jogot – ha kell, a katonai – beavatkozásra. A négyek tervei jól mutatják egy másik imperialista kísérlet kudarcát, és ugyanez lesz a következménye az annapoliszi megállapodásoknak is. Az e megállapodások felélesztésére tett javaslat megtévesztés, amely lényegében egyenlőségjelet tesz áldozatok és elkövetők közé. Az imperialisták nem képesek megoldást találni a palesztin problémára. Annak a Palesztina és Izrael népei közötti küzdelemből kell megszületnie, valamint abból a nemzetközi szolidaritásból, amely a Kelet-Jeruzsálem fővárossal létrehozandó független palesztin állam megteremtésén keresztül küzd a békés együttélésért. Frédérique Ries (ALDE), írásban . – (FR) Ha, bár némileg vonakodva a teljesen kiegyensúlyozatlan szöveg miatt, végül megszavaztam azt, csak azért, mert az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportja a jelenlegi gázai helyzet kapcsán tett szóbeli kiegészítéssel bizonyos fokig helyreállította az igazságot. Akárki legyen a felelős, teljesen elfogadhatatlan, tökéletes mértékben elfogadhatatlan, hogy a szöveg 3. bekezdése kezdetben Izraelt és a Hamaszt azonosan bírálta el. Van valami köze annak, hogy Izrael igyekszik a népét megvédeni a Hamasz és a palesztin szélsőségesek által naponta elkövetett erőszakos cselekményektől, a válogatás nélküli – legutóbb Diamonát ért – támadásokhoz, vagy ahhoz, hogy minden nap Quassam-rakéták esője hull Sderotra, ahol a célpontot főleg iskolák, vagyis a gyermekek, akik az izraeli társadalom éltető erejét jelentik? Természetesen eltérhet a konfliktusról kialakított véleményünk, de e Ház tisztességes képviselői nem lesznek hajlandóak Izraelt – amely egy demokratikus ország demokratikus kormánnyal – ebben a szörnyű erőszakban egyenlő félként kezelni a Hamasszal, azzal a

43

44

HU


terrorszervezettel, amelyet az EU is ekként tart számon (ez igaz, mint ahogyan az is, hogy ismételten nem teljesültek a négyek feltételei, amit a jelen határozat furcsa módon nem említ). Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban . – A gázai állásfoglalás hangneme és nagy részben a tartalma elfogult Izraellel szemben. Természetesen igaz, hogy a Gázában élő palesztinok állandó nélkülözés állapotában élnek, és ez embertelen. De a felelősség ebben csak részben Izraelé, és elsősorban a palesztin terroristáké és szélsőségeseké, mint a Hamasz, és az arab országok kudarca, amelyek nem vesznek részt sem a lakosság életkörülményeinek javításában, sem a terület helyreállításában. Hagyják, hogy Gáza továbbra is gennyedő seb maradjon. Sajnálom, hogy a jelenlegi hivatalos gázai hatóságot nem szólítottak fel az Izraellel történő békés megegyezéshez szükséges lépések megtételére. Üdvözlöm a Shalif tizedes szabadon bocsátására irányuló felszólítást. Én emiatt tartózkodtam a szavazásnál. - Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hetedik ülésszaka (RC-B6-0092/2008) Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) A júniusi lista támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát és a testület által végzett fontos munkát. Mi azonban ellenezzük a 34. bekezdésben foglalt rendelkezést, amely kimondja, hogy valamennyi EU-tag köteles ezekben az ügyekben az EU álláspontját képviselni. Valamennyi EU-tagállam az ENSZ autonóm tagja, és ezért joga van saját véleményének kifejtésére. Ezért az állásfoglalás elleni szavazás mellett döntöttünk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Nem megfeledkezve az EU korábbi, ezen ENSZ-testület működése meghatározására vonatkozó álláspontjáról, amelyben annak figyelemmel kísérése és a szervezetének garantálására irányuló kísérletek nyilvánvalóak voltak – emlékeztetünk az EU által megfogalmazott kritikára és nyomásgyakorlásra, például azzal kapcsolatban, ahogyan bizonyos országokat ebbe a testületbe beválasztottak (sajnálkozva a „tiszta lap” elve miatt, és megvédve a választhatósági kritériumok bevezetését), a „Különeljárás” mechanizmusa, az országmandátumok megerősítése és az új mandátumok létrehozásának egyszerű többséggel való lehetősége, vagy akár az „Egyetemes időszaki felülvizsgálat” feltételei miatt – az Európai Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, amely bár ugyanazon irányba mutat, valódi céljainak magyarázatában jóval visszafogottabb. Más vonatkozások mellett szeretnénk rávilágítani az egyes tagállamokra gyakorolt elfogadhatatlan nyomásra, amely szerint azok ebben az ENSZ-testületben javaslataikat az EU által esetleg elfogadott állásponttól tegyék függővé, ezáltal rendeljék alá külpolitikai szuverenitásukat az EU-nak. Ugyancsak hangsúlyozni szeretnénk az említett országoktól – és néhány nem említett országtól – nem elvont politikai véleményt, ami ismételten a „kettős mérce” alkalmazását mutatja, más szavakkal az emberi jogoknak az EU érdekei szerinti kezelését. - Jelentés: Françoise Castex (A6-0024/2008) Jan Andersson, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban. – (SV) Mi svéd szociáldemokraták az Európa demográfiai jövőjéről szóló jelentés mellett szavaztunk. Úgy véljük azonban, hogy a jelentés túlzottan széles körű, és olyan vonatkozásokkal is foglalkozik, amelyek túlmennek a demográfiai változások szempontjából releváns ügyeken. A bölcsődéket szervező vállalkozások és az otthoni munkavégzésre alkalmas embereknek nyújtandó adókedvezményekre irányuló különféle javaslatokat is ellenezzük.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Mégis a jelentés megszavazása mellett döntöttünk, mert az Európa előtt álló kihívás fontos vonatkozásaival is foglalkozik. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Sajnáljuk, hogy az általunk beterjesztett módosító indítványok nem mindegyikét fogadták el. Ezek célja a jelentés javítása, bizonyos indítékok vitatása és olyan intézkedések beépítése volt, amelyeket alapvető fontosságúnak tartunk a nők, a családok és a gyermekek jogainak védelme érdekében. Tudjuk például, hogy az alacsony bérek és a bizonytalan foglalkoztatás fokozza a társadalmi bizonytalanságot, és ennek következményeként drasztikusan rontja azoknak a hosszú távú kilátásait, akik a gyermekvállalás mellett döntöttek. Ez az oka annak, hogy a foglalkoztatás biztonsága, a bérek emelése, a társadalombiztosítás és a foglalkozás-egészségügy és a munkabiztonság kiterjesztése, a teljes munkaidő bérveszteség nélküli csökkentése és a jövedelmek tisztességesebb elosztásának és a teljes foglalkoztatásnak a biztosítása a demográfiai változások kezelésének alapvető kérdései. Ugyancsak fontos az új és jobb oktatási és szociális infrastruktúra létrehozása a fiatalok és az idősebbek számára egyaránt, ide értve az élethosszig tartó tanulás, a gyermekgondozás, a betegápolás és az idősgondozás struktúráinak bővítését. Ez több és jobb közszolgáltatást igényel, mindenki számára egyenlő hozzáférés biztosításával. E vonatkozásokat a jelentés nem teljes körűen segíti elő, nem reagál a problémákra hatékonyan, és bár tartalmaz pozitív javaslatokat, amelyeket üdvözlünk, de ez nem elegendő ahhoz, hogy a jelentést megszavazhassuk. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. – (SV) Európa nagy része néz szembe a demográfiai kihívásokkal. Ezeket azonban nemzeti intézkedésekkel kell megoldani, nem mindenre kiterjedő uniós javaslatokkal, amelyek esetleg megfelelhetnek bizonyos országokban, de alkalmatlanok lehetnek más tagállamokban. Sok EU-tagállam, Svédországot is ideértve – részben a fejlett jóléti politika és a bevándorlás révén – nagyrészt megbirkóztak az alacsony születési aránnyal és a demográfiai problémákkal. Az erre törekvő tagállamok jól teszik, ha tanulmányozzák Svédország és a többi skandináv ország gyakorlatát, és átveszik az általuk bevezetett intézkedéseket. Genowefa Grabowska (PSE), írásban .– (PL) Teljes mértékben támogatom az Európa demográfiai jövőjéről szóló jelentést. Tény, hogy a természetes növekedés elmúlt években tapasztalt állandó csökkenése, a várható átlagélettartam növekedésével együtt valószínűleg lényeges változásokhoz vezet az Európai Unió népességének struktúrájában 2050-re. E változások közé tartozik a populáció általános elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése. Ez nagymértékben megterheli majd a tagállamok költségvetését. A folyamat fájdalmas lesz, nemcsak az egyes tagállamok, hanem az egész Unió számára is. Ez utóbbi szembesülhet versenyelőnyének elvesztésével és a gazdasági növekedés csökkenésével, szemben a világ más, gyors demográfiai növekedéssel jellemezhető részeiben fennálló helyzettel. Az is nyilvánvaló, hogy a demográfiai egyensúly ilyen hiánya kedvezőtlen következménnyel jár a szociális ellátások finanszírozására és a nyugdíjprogramok fenntarthatóságára nézve. Ezért támogatom a jelentésben javasolt kiigazító intézkedéseket, amelyek célja a demográfiai megújulás, az aktív foglalkoztatás időtartamának meghosszabbítása, a magas színvonalú szociális ellátások garantálása és a generációk közötti szolidaritás előmozdítása. Ezek az intézkedések alapvető fontosságúak az Unió gazdasága versenyképességének fenntartásához, együtt az európai szociális modell hosszú távú működésének garantálásával.

45

46

HU


Carl Lang (NI), írásban . – (FR) Az európai egy kihaló faj. Az átlagos születési arány az 1,5-et sem éri el, és ezzel az EU-27-ek 2050-re mintegy 20 millió embert veszítenek el, és a 65 éven felüliek a lakosság 30 %-át teszik ki. A Castex asszony által az európai születési arány javítására javasolt intézkedések nevetségesek, mert – hasonlóan az összes hatalmon lévő Európa-hívőhöz – képviselőtársunk nem megújítani, hanem afrikai és ázsiai bevándorlókkal akarja lecserélni az európai lakosságot. Ezért szentel 15 cikket jelentésében annak, hogy családegyesítési lehetőségeket, a bevándorlók számára politikai jogokat, integrálásuk érdekében pedig fokozottabb erőfeszítéseket követeljen… Ez a politika, amelynek szószólója Franciaországban Attali úr, és megvalósítója Sarkozy úr, 2050-ig további 80 millió bevándorlót hoz Európába, ami végső soron népeink eltűnéséhez vezet. Az európai népek fennmaradásának biztosítása érdekében a migrációs áramlást ténylegesen meg kell fordítani, és a családra alapozott és az életet átfogó nagy léptékű, születést elősegítő politikát kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy nemzeteinknek egy új Európában, a nemzetek Európájában kell szuverenitásukat és identitásukat keresniük. Jörg Leichtfried (PSE), írásban. – (DE) Én az Európai Unió demográfiai fejlődésére irányuló kohéziós politika mellett vagyok, mert az európai társadalom korfájának strukturális változása aggasztó jövőre mutat rá. Felhívom a figyelmet arra, hogy Európa valamennyi ipari országa ugyanazokkal a súlyos szociálpolitikai problémákkal szembesül, ami komoly kockázatot jelent a jelenlegi gazdagságunkhoz alapvető fontosságú európai szociális jóléti modell számára. Ebben az összefüggésben szeretném különösen hangsúlyozni, hogy a 65 évnél idősebb népesség aránya 2050-ig 53%-ra nő – ez az EU jelenleg végletesen alacsony, 1,5-es átlagos születési arányának tudható be –, ami nemcsak generációk közötti konfliktusokhoz vezet, és így a társadalmi kohézió akadályának is tekinthető, hanem gyengítheti Európa versenyképességét is a nemzetközi gazdaságban. A folyamatban lévő demográfiai átalakulás ezért az egyes társadalmi rendszerek általános kiigazítását, és ennek gyors és hatékony végrehajtását teszi szükségessé. Fernand Le Rachinel (NI), írásban . – (FR) Az Európa demográfiai jövőjéről szóló Castex-jelentés megdöbbentően közhelyes, tartalmazza az összes olyan klisét, amit a témára vonatkozó felmérésekben valószínűleg megtalálunk. Castex asszony más vonatkozások mellett elfelejti megemlíteni a fogamzásgátlási módszereket, pedig nagyrészt ezek felelnek az európai születési arány csökkenéséért, ami most egy nőre vetítve 1,5-nél tart, ami messze van a jövőbeni generációk megújulásától. A lakosságbarát környezet annak lehetőségétől függ, hogy a nők hajlandók-e gyermekeiket viszonylag hosszú időn keresztül nevelni. Ez elsőbbséget élvező befektetés a társadalom számára, amely lényegesen csökkentené az iskolából kimaradók arányát és a fiatalkori bűnözést. Ami az üres bölcsőket ellensúlyozó bevándorlást illeti, ez veszélyes gondolat, ami nemcsak a mi nyugati társadalmainkat destabilizálná, hanem valódi időzített bombává is válna, annak minden elképzelhető következményével. A bevándorlás munkaerőhiánnyal – legyen az szakképzett vagy szakképzetlen – való indoklása akkor, amikor Európában több mint 20 millió munkanélküli van, az európai munkavállalók büntetését jelenti, és ők majd bizonyára értékelik a Bizottság vagy az Európai Parlament javaslatait.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Ezen indokok miatt mi a Castex-jelentés ellen kívánunk szavazni. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban . – (PL) Castex asszony nagyon helyesen mutat rá, hogy – tekintettel arra, hogy az európai időskori eltartottak átlagos aránya (a 65 éves, illetve idősebb személyek száma osztva a 14 és 65 év közöttiek számával) a 2004. évi 25%-ról 2050-re 53%-ra nő – az Európai Unió a versenyelőnyének elvesztését és a gazdasági növekedés csökkenését kockáztatja. Egyetértek az öt fő intézkedési irány kidolgozására irányuló javaslatokkal, amelyek a demográfiai megújulást, nevezetesen a jó minőségű aktív életet, a hatékonyabb Európát, a bevándorlók jobb integrálását, a szociális ellátás és a generációk közötti szolidaritás biztosítását célozzák meg. Marcin Libicki, Wojciech Roszkowski and Konrad Szymański (UEN), írásban . – E jelentés ellen szavaztunk, mivel a demográfiai válság megoldására tett javaslatok kontraproduktívak. Szemben a jelentés állításaival, csak a hagyományos családok és az anyaság társadalmi tisztelete biztosítja azt az ellenszert, amelyre szükségünk van. A jelentésben javasolt társadalmi kísérletek (az úgynevezett "alternatív családi struktúrák") a kockázaton kívül semmi mást nem nyújtanak társadalmainknak. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban . – (FR) Kivételesen élveztem ennyire a szavazást valamilyen állásfoglalásról, mint most, mivel világosan rámutat arra, hogy a nőknek és az időskorúaknak fontos szerepük van a demográfiai jövőnk kihívásában. A nőktől elvárják, hogy legyenek hajlandóak több gyermeket világra hozni, miközben hosszabb időn keresztül folytatnak szakmai tevékenységet. Ebben az esetben biztosítani kell valamilyen kedvezményt a motiválásukra. Nem várhatjuk el, hogy a nők minden alkalommal úgy érezzék, hogy rosszul döntöttek, vagy kitegyék magukat a szegénység veszélyének, amikor gyermeket hoznak a világra. Minél többet szülnek, annál inkább kirekesztődnek a jólétből – különösen a teljes munkaidős családgondozók –, és annál kevesebbet keresnek, és annál rövidebb lesz a nyugdíjas koruk. A legcsodálatosabb állásfoglalásoknak sincs értelme, ha nincs meg a politikai bátorság azok megvalósításához. Sajnálatos módon ez volt a helyzet az 1995. évi, a nyugdíjjogosultságoknak válás esetén történő megosztásáról szóló állásfoglalás, valamint a kis- és közepes vállalkozásokban segítő házastársak helyzetéről szóló állásfoglalás esetén is, amelynek célja a nőket máig sújtó számos diszkrimináció, illetve az apasági szabadsághoz kapcsolódóan túlságosan sok férfi rettenetes helyzetének orvoslata volt. David Martin (PSE), írásban . – Én üdvözlöm Françoise Castex Európa demográfiai jövőjére vonatkozó ajánlásait. Az az általános üzenet, amely szerint ösztönözzük a gazdasági versenyképességet, miközben őrizzük meg az európai szociális modellt, olyan, amelyet én egyszerre logikusnak és igazságosnak tartok. Egyetértek azzal is, hogy a jelentés olyan területek szerepét helyezi a középpontba, mint az oktatás, a gyermekgondozás és a célok biztosításának pénzügyi mechanizmusai. Szükség van még a férfiak és nők között a foglalkoztatás egyenlőségének előmozdítására, együtt az alaposan és higgadtan átgondolt bevándorláspolitikával, amely magában foglalja a sikeres integráció célját is. A jelentés foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és én az ajánlásai mellett szavaztam.

47

48

HU


Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A tömeges bevándorlás és az elöregedés az őshonos lakosságot veszélyezteti. Az elsőt úgy hirdetik meg, mint a fiatalítás csodagyógyszerét, ám az pusztán az etnomorfózishoz, tehát az Umvolkung-hoz, vagyis a lakosság etnikai összetételének erőszakos megváltoztatásához vezet. Ha csak az EU fennálló hatalmi rendszere nem lép fel végre az őshonos európaiak számára a születésbarát politika mellett, nem segíti elő a hagyományos sokgyermekes családot, és végül, nem hoz intézkedéseket a hagyományos család szétzilálására irányuló kísérletek, – mint például a melegek házassága – ellen, és nem vezeti be a zéró toleranciát a bevándorlással, családegyesítéssel kapcsolatban is, 50 év múlva majd itt ülhetünk, és fecseghetünk Európa koszovósításáról éppen úgy, mint ahogyan most a koszovói kérdésről tanácskozunk. Az előttünk lévő jelentésben ismételten kísérletet tesznek arra, hogy a bevándorlást csodaszerként adják el nekünk, miközben Európa saját lakosságának nemsokára már a bevándorlókhoz kell alkalmazkodnia. Ezért utasítottam el a mai jelentést. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban . – (SK) Az EU-nak válaszolnia kell a súlyos demográfiai változásokra, ha meg akarja őrizni demográfiai és területi egyensúlyát. Egyrészről foglalkozni kell a lakosság elöregedésével. A helyzet nyugtalanító. A munkavállalók száma 2010 után minden évben 1 millióval csökken, és ez a generációk közötti szolidaritást fenyegeti. Másfelől problémák vannak a csökkenő születési ráta miatt is; ezek a problémák már évek óta léteznek. A gyermekvállalás az élet későbbi szakaszára történő halasztása lehet a párok növekvő terméketlenségének egyik oka. Az EU minden politikájának középpontjában az anya és a család védelmének kell állnia. A nyugdíjrendszerek nem büntethetik a nőket azért, mert anyák. A közelmúltban a tagállamok közötti különbségek csökkentek, ugyanakkor az egyes tagállamokon belüli különbségek sokkal mélyebbé váltak. Különösen a hátrányos helyzetű régiók kevésbé fejlettek, és mindezek felett őket sújtják a leginkább a demográfiai változások, nevezetesen a lakosság elöregedése és a migráció is. Mivel nincs elegendő jól fizetett állás, a szakmunkások a nagyvárosokba mennek. A gazdasági tevékenységeknek a fővárosokba történő erőteljes koncentrációja aláássa a demográfiai, a gazdasági, a társadalmi és környezeti egyensúlyt, és a vidéki területeken – ahol gyakran hiányzik a fejlődéshez szükséges alapvető infrastruktúra – a népesség fogyásához vezet. Én megszavaztam Castex asszonynak a demográfiai jövőről szóló jelentését – ez egyike a fontos jelentéseknek. Tudnunk kell, hogy a demográfiai fejlődés valamennyi politikának alapvető eleme, függetlenül attól, hogy közép- vagy hosszú távú politikáról van szó. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) Az európai populáció megújulása kulcsfontossági tényező a legfiatalabbak és a legidősebbek közötti egyensúly biztosításában és a munkaképes korú népesség számának növelésében. A jelenlegi csökkenő születési ráta és növekvő várható élettartam következménye az időskorú eltartottak arányának emelkedése és a munkaképes korú népesség csökkenése lesz. Ezért alapvető fontosságú, hogy lépéseket tegyünk a demográfiai megújulás előmozdítására, ami megteremti a termelékenyebb és fejlett Európát, ahol magas fokú szociális védelem és a generációk közötti szolidaritás uralkodik. Olyan politikákat kell kidolgoznunk, amelyek ösztönzik az európai népesség folyamatos megújulását, és amelyek biztosítják a tartós gazdasági versenyképességet, miközben megőrzik az európai szociális modellt.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Nem hagyhatjuk figyelmen kívül e kérdésnek egy másik vonatkozását, amely kapcsolódik ahhoz, hogy Európa jelentős migrációs folyamatok célállomása, hiszen ezek az emberek óhatatlanul segítenek a születési ráta növelésében. A demográfiai kérdés és a migrációs kérdés kombinációja potenciálisan kockázatokat rejt magában, és nem számíthatunk egyszerűen arra, hogy ezek a populációk biztosítják a demográfiai megújulást. Ezért hangsúlyozni kívánom a születési ráta ösztönzésére irányuló intézkedéseket, amelyekhez Európa demográfiai hanyatlásának megállítását célzó megfelelő oktatási és nevelési politikának, illetve a generációk közötti szolidaritást támogató politikának kell társulnia. Olle Schmidt (ALDE), írásban. – (SV) A demográfiai kihívás, amellyel Európa szembesül, óriási. Ez egy teljes mértékben aktuális téma arra, hogy európai szinten vitassák meg – magam is foglalkoztam vele, mint a rugalmas biztonságról szóló vélemény szerzője. Alapvető feltétel azonban, hogy a vita kiindulópontja, tehát a javasolt intézkedések legtöbbje, mint például a nyugdíjkorhatár emelése, az előrelátó családpolitika, a szülői szabadság kedvező feltételei stb. a szubszidiaritás elve alá tartoznak. A megoldások széles skáláját bemutató számos javaslat, legalábbis amelyeket a jelentés megemlít, a svédországi gyakorlaton alapul, és ott jól működik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hasonlóan jól működnének ezek Európa más részein is. Az alapvető probléma Castex asszony jelentésével ezért nem a szándék, hanem az, hogy az általa tárgyalt kérdések legtöbbje olyan politikákhoz kapcsolódik, amelyeket a tagállamoknak kell vinniük – időnként önkormányzati szinten. Ezért a szubszidiaritás elvét hangsúlyozó módosításokat megszavaztam, de a zárószavazásnál tartózkodtam. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE), írásban .– (PL) Fontos jelentést fogadtunk el Európa demográfiai jövőjéről. Az, hogy lehetővé tettük polgáraink számára a hosszabb életet, minden bizonnyal az Unió tagállamainak sikere. Ez azonban a lakosság fokozatos elöregedéséhez is vezet. Hosszú távon ez a helyzet felboríthatja a produktív és az ennél idősebb populáció közötti egyensúlyt. Ez fenyegeti a generációk közötti szolidaritást, mivel a jelenleginél sokkal kisebb számú aktív személynek kell viselnie a munkát nem végzők juttatásai, segélyei, nyugdíjai, gondozási és egészségügyi szolgáltatásai egyre növekvő költségét. A helyzet megoldásához a munkában töltött idő meghosszabbítására és a születési ráta növelésére irányuló intézkedésre van szükség. Ugyancsak szükség van a bevándorlók teljes körű integrálására irányuló programokra. A technikai modernizáció és az informatika bevezetése a munkahelyeken biztosítja, hogy a munka hatékonyabb és termelékenyebb legyen. Ez lényegesen hozzájárul majd a helyzet javulásához. Megfontolás tárgyává kell tenni a vidéki területekről a városi területekre történő migrációs áramlást, valamint a vidéki területeken különösen a kevésbé fejlett országokban lévő rejtett humántőkét. A demográfia az Európai Unió egyik legfontosabb kihívása, különösen a világ más részeinek lényeges túlnépesedésének összefüggésében. Ewa Tomaszewska (UEN), írásban . (PL) Tekintettel Európa demográfiai problémájának komolyságára, teljes mértékben helyénvaló, hogy a Parlament és a Bizottság időt szentelt e témának. Sajnálatos módon én elkerülhetetlennek találtam, hogy Castex asszony jelentése ellen szavazzak azért, mert igen sok kulcsfontosságú módosító indítványt elutasítottak.

49

50

HU


Megbocsáthatatlan különösen az, hogy a Parlament elfogadta azt a rendelkezést, amely szerint teljes mértékben elfogadja a bevándorló származási országának jogszabályai szerinti családmeghatározást a fogadó ország jogszabályaival való konfliktus esetén, együtt az ennek következményeként megjelenő pénzügyi kötelezettségekkel poligámia esetén. Ez beavatkozás a tagállamok belső rendelkezéseibe, és így sérti a szubszidiaritás elvét. - Jelentés: Ambroise Guellec (A6-0023/2008) Bairbre de Brún (GUE/NGL) , írásban. ― (GA) Nem értek mindennel egyet, amit Guellec úr jelentésében leír, mégis üdvözlöm azt, és megszavaztam. Üdvözlöm, hogy Guellec úr a hangsúlyt a kiegyensúlyozott regionális fejlődésre helyezte. Nemcsak a tagállamok közötti szakadékot kell csökkenteni, hanem a tagállamokon, sőt a régiókon belüli szakadékokat is. Biztosítanunk kell, hogy fokozott erőforrások célozzák meg a regionális fejlesztés elősegítését és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet. A kohéziós politikával csak, mint a Lisszaboni Stratégia megvalósításának eszközével érdemes foglalkozni. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár ez a jelentés tartalmaz bizonyos vonatkozásokat, amelyek bár szerények, de mi pozitívnak tekintjük azokat, ám nem ad hatékony megoldást a fő finanszírozási kérdésekre. E kompromisszum példája a hatékony kohéziós politikához szükséges közösségi pénzügyi erőforrások tekintetében elfogadott megközelítés. A jelentés a preambulumbekezdésekben elismeri, hogy „a várható új kihívásokkal való megbirkózás érdekében a jövőben több pénzügyi erőforrást kell biztosítani a kohéziós politika számára” (azután az, hogy ez ténylegesen kapcsolódik-e a kohézióhoz, külön téma, amit még tisztázni kell). A cikkekben, azaz a tényleges javaslatban a jelentés azonban csak utal a kohéziós politika megerősítésének valamilyen homályos szükségességére, amelyhez „elegendő” pénzügyi erőforrást kell rendelni. Sajnálatos módon az általunk benyújtott módosító indítványokat elutasították. Ezeknek a módosító indítványoknak a célja például annak elismerése volt, hogy vannak országok és régiók, amelyek nem értenek egyet az EU-val, hogy megakadályozzák a kohéziós politika alkalmazását más célokra, nevezetesen a Lisszaboni Stratégiában foglalt célok finanszírozására, ami ellentétes a kohézióval, hogy felismerjék a közösségi pénzügyi erőforrások növelésének szükségességét a kohézió céljára, hogy feltételeket szabjanak a közösségi támogatásra a vállalkozások számára annak érdekében, hogy akadályozzák a vállalatok relokációját, hogy hangsúlyozzák a legtávolabbi régiók megfelelő finanszírozását szolgáló állandó intézkedések elfogadásának szükségességét, és ismerjék el a halászat szerepét a kohézióban. David Martin (PSE), írásban . – Én üdvözlöm Ambroise Guellec jelentését a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentéséről. A tények határozott előrehaladásra mutatnak rá az EU egészének gazdasági és társadalmi kohéziója javításában. Azok a megállapítások azonban, amelyek szerint számos tagállamban nőtt az egyenlőtlenség különösen a főváros és a vidéki területek között, bizonyítják e politikai célok fenntartásának szükségességét, hogy az EU összetett régiói közötti és az azokon belüli különbségeket próbálhassuk csökkenteni. Miroslav Mikolášik (PPE-DE), írásban . – (SK) A kohéziós politika segít az olyan problémák megoldásában, mint a demográfiai változások, a vidékről a városi területekre történő migráció, a szegregáció, illetve a klímaváltozás. Ezekkel a kihívásokkal csak akkor tudunk szembenézni, ha a kohéziós politika közösségi politika marad. Ezért határozottan

21-02-2008

21-02-2008

HU


támogatom a jelentést. Akkor láthatjuk, hogy milyen jótékony hatású ez a politika, ha megnézzük azokat az országokat, amelyek a múltban a kohéziós alapból támogatást kaptak. Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország erőteljes növekedésről számoltak be. Hasonló segítséget kell az új tagállamok rendelkezésére bocsátani. Mint mindenki más, aki távolabbi régióban nőtt fel és él, tudom, hogy hangsúlyos különbségek vannak a régiók között, sőt az egyes régiókon belül is. Néha ezek a különbségek nagyobbak, mint az egyes országok közötti különbségek: különbségek az életszínvonalban, a rendelkezésre álló munkahelyek számában, a jövedelemben és az oktatási lehetőségekben. Ezért hangsúlyozom, hogy valós igény van a területileg hozzáférhető régiók és a területi hátrányokkal rendelkező régiók közötti különbség csökkentésére. Az előre vezető utat én abban látom, hogy prioritást adjunk azoknak a politikáknak, amelyek csökkentenék a fővárosokra nehezedő nyomást, és támogatnák a másodlagos városok fejlődését. Szükséges a vidéki területek támogatása is; itt a kis- és közepes méretű városok játszanak fontos szerepet. Az is fontos, hogy olyan projektek felé irányítsuk a pénzeszközöket, melyek célja, hogy az egyes régiókat saját jogukon tegyék vonzóvá. Azért támogatom ezt a jelentést, mert tudom, hogy a kohéziós politika a helyes válasz számos demográfiai változásra. Cristiana Muscardini (UEN), írásban . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a múltban a közösségi politika egyik talpköve a kohézió volt, a szolidaritás elvének a kifejeződése, amely kijelölte és végigkísérte az Európai Unió gazdasági növekedését. Sok európai ország és régió számára ez gazdasági sikertörténet volt; bizonyos esetekben még csodáról is beszéltek, és a kohéziós politika helyes megvalósításának köszönhetően állampolgáraink sokasága számára javult az életminőség. A kohézió még fontosabb szerepet játszik a 27-ek Európájában, annak kifejezett gazdasági és társadalmi különbségeivel. Az EU gazdasági segítségének első hatásai már annak ellenére kezdenek látszódni néhány, a fejlődésben elmaradt régióban, hogy a gazdasági konvergenciát csak hosszabb távon lehet értékelni az egy főre jutó GDP nagyon alacsony kezdeti szintje miatt. A viszonylagos helyzet a közeljövőben már más lesz, de talán már ma is. Ezért a kohéziós politikának más, új kihívásokkal kell szembesülnie, amelyeknek erőteljes területi hatásuk van, ilyenek a demográfiai változás, az urbanizáció és az új várostervezés, a migrációs mozgások, az energiaellátás és a klímaváltozás. Miközben megszavazom a jelentést, felhívnám a Bizottságot és a nemzeti kormányokat, hogy alakítsanak ki e kérdések megoldására közös, megfelelően dinamikus és együttműködő megközelítést. Athanasios Pafilis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A gazdasági és szociális kohézió célja, hogy a munkásokban azt az illúziót keltse, hogy a társadalmi és regionális különbségek szakadéka szűkíthető, hogy a közösségi átlagtól eltérő országokban és régiókban a munkások életszínvonala növelhető. A kapitalizmusban az egyenlőtlen növekedés törvénye azonban áttörhetetlen. Ezek az egyenlőtlenségek egyre csak növekednek, a szegények szegényebbek és a gazdagok gazdagabbak lesznek. Ez az, amit a munkásoknak nap mint nap el kell viselniük.

51

52

HU


A kapitalista szerkezetátalakításokkal és a foglalkoztatási jogok elleni frontális támadással szembesülve azonban ennek a kifejezésnek még a verbális használata is eltűnni látszik, és vele együtt a közösségi költségvetés jelentéktelen tartaléka is. A Lisszaboni Szerződés megvalósításának harmadik fázisában az imperializmus mágikus szava, a „verseny” lép valamennyi politika helyébe. Ez az államok, a régiók és a munkások közötti versenyhez vezet, ahol a dzsungel törvénye uralkodik. Az állásfoglalás szóvirágos nyilatkozatokra és puszta kívánságokra korlátozódik, amelyek nem is érintik a probléma lényegét. Csak a munkások küzdelme, az EU munkásellenes és népszerűtlen politikáival szembeni engedetlenség és az engedelmesség megtagadása fordíthatja meg a munkásosztály életfeltételeinek egyre rosszabbodó trendjét. Ez a trend mind markánsabban látszik még a fejlettebb országokban is. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A kohéziós politika egyike az Európai Unió megkülönböztető védjegyeinek, egyike a fő sikereinek és egyben közösségünk egyik fő vonzereje. Az a gondolat, hogy valamennyi tagállamban a fejlődés azonos szintjének biztosítása helyes és szükséges, olyan koncepció, amit nem hagyhatunk el, és amelynek a pozitív eredményeit ünnepelnünk kell. Ezen a területen azonban nem volt minden sikeres. Először is, alapvető fontosságú, hogy a kohéziós alapokat egyre inkább integráljuk más finanszírozási programokkal ahhoz, hogy garantálhassuk, hogy ezen alapok előnyei nem vesznek el a fejlesztés előrehaladottabb fázisait közvetlenül célzó politikákba való együttes befektetések hiányában. Néha szükséges nagyobb lépéseket megtenni, különben mindig hátul fogunk kullogni. Másodszor, aggasztó, hogy a portugál államban folyamatos visszalépést látunk az alapvető szolgáltatásokhoz az ország egész területén való egyenlő hozzáférésének biztosítását illetően. Mi értelme van közösségi szintű kohéziót követelni, amikor az a nemzeti politikákból hiányzik, amikor a fejletlenebb régiókban a polgárokat nem magukra hagyják valamilyen fejlesztési elképzelés, hanem pusztán az erőforrások allokációjának könyvelői szemlélete alapján? A világon semmi. - Jelentés: Gisela Kallenbach (A6-0028/2008) Bairbre de Brún (GUE/NGL), írásban. – (GA) Nem értek mindenben egyet Gisela Kallenbach jelentésében, de ennek ellenére is üdvözöltem, és megszavaztam. Különösen üdvözöltem, hogy Kallenbach asszony milyen nagy hangsúlyt fektet a helyi városi hatóságok szerepének megerősítésére. A városi területek fenntartható fejlődése a XXI. század rendkívüli kihívása; a Kallenbach asszony által ma ismertetett keret azonban segíthet az e kihívásnak való megfelelésben. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a területrendezési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követéséről szóló jelentés tartalmaz általunk fontosnak tartott vonatkozásokat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kohéziós politika területi dimenziójának tényleges tartalmát még meg kell határozni; az ezzel a kérdéssel foglalkozó Zöld Könyv elfogadását jövő szeptemberre tervezik. Bár az eddig megemlített célok közül sokat üdvözölni kell, és valamennyinek van értelme – például a többközpontú és kiegyensúlyozott városrendszerek, az új város-vidék viszony kialakítása, amely biztosítaná az infrastruktúrához való hozzáférés egyenlőségét, a

21-02-2008

21-02-2008

HU


természeti és a kulturális örökség megőrzését, a kiváló minőségű közterek megóvását, és a lakásállomány és az utcabútorok korszerűsítését, a helyi gazdaság és a helyi munkaerőpiaci politika megerősítését, és a gyermekek és a fiatalok számára a proaktív oktatás- és képzéspolitikát –, mi hangsúlyoznánk, hogy: - a területrendezésnek és tervezésnek az egyes tagállamok felelősségi körében kell maradnia; - az új prioritásokhoz új pénzügyi forrásokat kell rendelni; - a területi dimenzió nem mondhat ellen a gazdasági és társadalmi kohéziónak, és nem gyengítheti azt, más szavakkal, a különféle régiók fejlődési szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentése és a legkevésbé kedvezményezett régiók ösztönzése még a sor végén van. David Martin (PSE), írásban . – Gisela Kallenbach „A területrendezési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése” című jelentése olyan jelentés, amelyet megszavaztam. Érzékenyebbeknek kell lennünk az EU politikáinak területi és urbánus dimenzióit illetően. A városi és a vidéki területek közötti együttműködés javításával és a fenntartható térfejlesztést célzó hatékony stratégiák megvalósításával ezt sikeresen elérhetjük. 6. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.45-kor felfüggesztették, majd 15.00-kor újra megnyitották.) ELNÖKÖL: GÉRARD ONESTA Alelnök 7. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 8. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet 9. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita) 9.1. Kelet-Timor Elnök. – A következő napirendi pont a Kelet-Timorra vonatkozó hat állásfoglalási indítványról szóló vita (1) . Janusz Onyszkiewicz, szerző . – (PL) Elnök úr, újabb válság tanúi vagyunk Kelet-Timorban. Ez a válság nem oldható meg a kelet-timori hatóságok részvétele és együttműködése nélkül. Nekik kell elérniük az összes paramilitáris csoport feloszlatását és a civilek lefegyverzését. Fel kell oszlatni a fegyveres bűnözőcsoportokat is. Az ország legfontosabb emberei elleni támadásokért felelős személyeket bíróság elé kell állítani. Valamennyi politikai erőnek – a hatalomban lévőknek és az ellenzékben lévőknek egyaránt – tartózkodniuk kell az erőszak jogtalan alkalmazásától. A közelmúlt eseményei annak a határozott valószínűségét jelzik, hogy Kelet-Timor lesz a következő olyan ország, amelynek a legfontosabb intézményei már nem működnek. Akár bukott államnak is tekinthető. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az ilyen

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

53

54

HU


államok milyen veszélyt jelentenek. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell példákat felhoznom, de hadd említsem csak Szomáliát. Tekintettel arra a szerepre, amit a nemzetközi közösség Kelet-Timor államának létrehozásában játszott, és tekintettel az azóta is folytatódó részvételére, nem engedheti meg, hogy az ilyen sötét kilátások valósággá váljanak. Az Európai Unió elkötelezettsége a demokratikus erők és intézmények támogatása mellett változatlanul alapvető fontosságú. A Parlament feladata az, hogy értékelje ennek a támogatásnak a hatékonyságát. Pedro Guerreiro, szerző. – (PT) Amint azt képviselőcsoportunk állásfoglalási indítványa hangsúlyozza, jelenleg kulcsfontosságú, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a kelet-timori néppel, és ítéljük el a Kelet-Timor köztársasági elnöke és miniszterelnöke elleni támadásokat. Hangsúlyoznánk, hogy az ilyen támadások csak fokozhatják a kelet-timori politikai helyzet instabilitását, amelyet a 2006. és 2007. évi események okoztak, és amelyet az országban a közelmúltban megtartott parlamenti választásokból adódó politikai folyamat tartott fenn. Követeljük, hogy az ügyet Kelet-Timor alkotmányos és jogi keretei között alaposan vizsgálják ki, azonosítsák és állítsák bíróság elé e merényletek elkövetőit. Figyelemmel kell kísérnünk azokat az esetleges manővereket is, amelyek az ilyen események tükrében esetleg további külső beavatkozás indokául szolgálhatnak, és amelyek Kelet-Timor függetlenségét és szuverenitását fenyegethetik. Ezért elutasítjuk az Európai Parlament közös állásfoglalását, amely egyebek között megpróbálja figyelmen kívül hagyni mindazt a külső beavatkozást, amely megpróbálta a kelet-timori népet kondicionálni, és szabad választását befolyásolni. Azzal, hogy az állásfoglalás mindenkit egy kalap alá vesz, megkísérli a legfontosabb elkövetőket és az erőszak, illetve kelet-timori helyzet destabilizálásának irányítóit a felelősség alól mentesíteni. Ugyancsak megkísérli figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ahhoz, hogy megérthessük Kelet-Timor jelenlegi helyzetét, alapvető fontosságú emlékezetünkben tartani, hogy a nép a gyarmatosítás, a brutális elnyomás és az ország lerombolásának áldozata volt, és ez a nép viszonylag nem régen hősiesen nyerte el függetlenségét és szuverenitását, különösen természeti erőforrásai felett, annak ellenére is, hogy a küzdelem lényeges pillanataiban a nemzetközi közösség magára hagyta őket. Annak ellenére, hogy az állásfoglalás utal Kelet-Timor népe szuverenitásának tiszteletben tartására, alapot ad az ország belügyeibe való beavatkozásra. Valójában olyan álláspontot fogad el, amely Kelet-Timort bukott államként próbálja meg bemutatni. Végezetül, ez az állásfoglalás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a megoldás politikai, és kizárólag Kelet-Timor népének kezében van. A múltban a kelet-timori nép több mint kielégítő módon bizonyította méltóságát és bátorságát, és mi bízunk abban, hogy képesek lesznek saját maguk Kelet-Timort szuverén és független államnak nyilvánítani. Ana Maria Gomes, szerző. – (PT) Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja nevében szolidaritásunknak kívánok hangot adni Kelet-Timor népével, és egyben erőteljesen elítéljük a Kelet-Timor demokratikusan választott elnöki és miniszterelnöki intézményei elleni barbár támadásokat. Én is független vizsgálatot követelek, amint azt az előttünk fekvő állásfoglalási indítvány kéri, amelyet támogatunk is, mert ki kell deríteni, hogy ki követte el a merényleteket, mit képviselnek, és mi bizonyult elégtelennek Kelet-Timor biztonsági rendszerében Kelet-Timoron belül, és különösen nemzetközi téren.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Úgy vélem, ez az esemény jelzi, hogy a nemzetközi közösségnek további erőfeszítéseket kell tennie Kelet-Timor állami intézményeinek megerősítésére, és különösen biztonsági rendszerének reformjára, amelyet a 2006. évi válság során is megkérdőjeleztek. Megfontolás tárgyává kell tenni ezen kívül az igazságszolgáltatáshoz, a törvények betartásához és a jogállamisághoz kapcsolódó kérdéseket. Ebben az összefüggésben azt kell mondanom, hogy a lázadó csoportokkal való nemzeti kiegyezés kísérletét el kell utasítani, mert az a szándékkal ellentétes jelzést adhatott a büntetlenségre, ami arra vezette a lázadókat, hogy végrehajtsák ezt a nyomorúságos merényletet. Kelet-Timor nem bukott állam, és nem hasonlítható Szomáliához, amellyel Onyszkiewicz úr megpróbálta kapcsolatba hozni. Kelet-Timor hősiesen nyerte el függetlenségét a nemzetközi közösség hallgatása ellenére, és a kelet-timori nép már számos alkalommal demonstrálta, hogy elkötelezett a demokrácia mellett. Ezt a tavalyi elnökválasztás és törvényhozási választás során példás módon újra demonstrálták, amikor is abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én vezethettem e Parlament misszióját. A nemzetközi közösség feladata, hogy kinyilvánítsa Kelet-Timor támogatását, és koordinálja ezt a támogatást, amellyel egyértelműen megbukott a biztonsági rendszerrel kapcsolatban, és oldja meg a kelet-timori állam struktúrájának alapvető kérdéseit. Ami a kelet-timori nép által adott jelzéseket illeti, nincs kétség a felől, hogy ők demokráciát és jogállamiságot akarnak. Marcin Libicki, szerző . –– (PL) Elnök úr, Kelet-Timor a közelmúltban nyerte el függetlenségét, megküzdve katolikus identitásáért. A függetlenségi háború véres volt, és súlyos áldozatokkal járt. Kelet-Timor elnöke megkapta a Nobel-békedíjat. Ez még egy ok arra, hogy a nemzetközi közösség segítse az ország rendjének helyreállítását. Teljes mértékben egyetértek Gomes asszonnyal, hogy ez az ország megfelelően fejlődött és minden, a helyes működéshez szükséges normának megfelelt. A háború most romba dönti ezeket a normákat és a belső rendet. Úgy vélem, érdemes visszatérni a valamivel korábban a lengyel elnök, Kaczyński úr által beterjesztett javaslatokhoz, amelyeket nemrégiben Sarkozy elnök ismételt meg. E javaslatok egy olyan európai katonai erő létrehozására irányulnak, amely képes beavatkozásra, ha szükséges. Ha nem lesz képességünk a beavatkozásra, az örökkévalóságig összegyűlhetünk itt csütörtökönként vitatkozni, és nem érünk el semmit. José Ribeiro e Castro, szerző. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Ruy Cinatti egy versét emlékezetből idézem: ‘Perhaps we will be defeated or embattled, but only united’ („Lehet, hogy legyőznek vagy csatarendbe állítanak, de csak egységbe forrva”). Sajnálatos módon február 11-én a válság visszatért Kelet-Timorra, ismét ugyanazon emberek miatt, akik a két évvel ezelőtti válságért is felelősek voltak. Ez arra késztet bennünket, hogy kérdéseket tegyünk fel azok visszatérésével kapcsolatban, akik az ország stabilitását veszélyeztették, illetve annak a merényletnek súlyosságát illetően, amely súlyosan megsebesítette és akár végzetesen is megsebesíthette volna a köztársasági elnököt, José Ramos-Hortát, és amely – szerencsére személyes következmények nélkül – a miniszterelnököt, Xanana Gusmãót is érintette. Az erőszak és az intézmények normális működésének törése ismételten rámutatott egy, a Kelet-Timor történetével és körülményeivel rendelkező ország sikertelenségeire, egy olyan országéra, amely bátran küzdött és küzd a függetlenségért, a demokráciáért és a haladásért.

55

56

HU


Mindazok, akik Kelet-Timort a kezdetektől fogva támogatták, csak elszomorodva nézhetik ezt az incidenst, amelyet mi szenvedélyesen elutasítunk. Reméljük, hogy Ramos-Horta elnök teljesen felépül majd, és alapos vizsgálatot követelünk arról, hogy mi történt, és az erre szükséges reakcióról is. Sajnálatos módon – a portugál GNR (a Nemzeti Republikánus Gárda) kivételével – a nemzetközi erők túl lassan cselekedtek. Nyilvánvaló hiányosságok vannak a kelet-timori jogállamisággal kapcsolatban is, amely nem működik teljes mértékben, sőt soha sem működött teljes körűen. Kelet-Timornak újra kell építenie biztonsági rendszerének alapjait ahhoz, hogy a jogállamiságot biztosíthassa. A nemzetközi közösségnek támogatnia kell a kelet-timori népet ezekben a lépésekben. Kelet-Timor nem bukott állam; olyan állam, amelynek vannak gyengeségei, és amelyet támogatnunk kell. Nyilvánvaló azonban, hogy a fő felelősség a kelet-timori népé, amelynek meg kell próbálnia pártokon átívelő kompromisszumot elérni a tartós béke, a jogállam és a bírósági határozatok tiszteletben tartása érdekében habozás, taktikázás és önelégültség nélkül. Az állam működésének alapjait illetően már sikerült megállapodást elérniük, amit mi nemzeti konszenzusnak neveznénk. Ez a konszenzus az, amire Ruy Cinatti utalt költeményében, és amire Kelet-Timornak a legsürgősebben szüksége van. Következésképpen, kedves barátaim, segítenünk kell Kelet-Timor népét abban, hogy segíthessenek magukon, és erősebbé tehessék országukat. Raül Romeva i Rueda, szerző . – (ES) Elnök úr, úgy vélem, Kelet-Timor példa arra, ahogyan az önrendelkezési folyamatok végrehajthatók, és jól végrehajthatók. Jó ötlet lenne, ha néhány barátunk, ideértve Spanyolországot is a példa okáért, példát vennének a portugálokról, és vállalnák felelősségüket a korábbi gyarmati örökségüket illetően, például a Nyugat-Szaharában. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ezek az esetek nem egyszerűek, és nem hoznak azonnali eredményeket. Meg kell említeni Kelet-Timor nehézségeit, ahol a néhány hónappal ezelőtti békés választásokat követően még mindig sok a zavargás, beleértve a Ramos Horta elnök élete elleni merényletet is. Szeretnék csatlakozni a Ház által már elküldött jókívánságokhoz, az elnök mielőbbi felépülését kívánva, és üdvözölve Xanana Gusmão miniszterelnököt. Úgy vélem, senki sem vonja kétségbe a megállapodási hajlandóságot, amelyet másokkal együtt Ramos Horta elnök is demonstrált, és biztos vagyok benne, hogy Ramos Horta elnök még e merénylet után is vezeti majd mindazt a munkát, amely az egymással szemben álló frakciók közötti politikai megállapodáshoz szükséges, hogy demokratikus és erőszakmentes módon tisztázzák nézeteltéréseiket. Ehhez azonban a nemzetközi közösségnek teljes mértékben elkötelezettnek kell lennie, és az ENSZ-mandátumot meg kell újítani, amint néhány ország javasolta is. Azt 2012-ig mindenképpen meg kell újítani, és a timori kormány és a demokratikus erők szükségleteire és kéréseire válaszul bármikor. Az ENSZ helyi jelenlétének is összhangban kell állnia azzal, amire az országnak szüksége van, és a jelenlétet nemcsak az újjáépítéssel és az alapvető szükségletekkel kapcsolatban kell felülvizsgálni, hanem a szerint is, hogy képes-e preventív módon cselekedni és a zavargásokra reagálni.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Végezetül, az EU-nak a lehető legsürgősebben létre kell hoznia egy küldöttséget Dilibe, és a Parlamentnek is intézkednie kell, hogy egy megfigyelőkből álló delegációt küldjön ki az ország demokratikus erőinek támogatására, és a jelenlegi EU-támogatás központi céljainak és hatékonyságának értékelésére. Tunne Kelam, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében . – Elnök úr, Kelet-Timor semmiképpen sem bukott állam. Az a tény azonban, hogy 2008. február 11-én a demokratikusan megválasztott elnök és a miniszterelnök ellen is fegyveres merényletet követtek el, bizonyítja, hogy egy fiatal demokrácia mennyire törékeny lehet. Három dologra szeretnék rámutatni. Először is, valóban aggaszt bennünket az UNPOL és más nemzetközi erők e merényletekkel kapcsolatos időbeni és hatékony reakciójának a hiánya. Másodszor, az EU-nak felelőssége van Kelet-Timor demokratikus intézményeinek támogatásában és az ottani jogállamiság konszolidálásában. Az állásfoglalási indítvány helyesen hangsúlyozza a demokrácia alapkérdéseivel kapcsolatos nemzeti megállapodás elérésének sürgető szükségét. Harmadszor, az EU-nak – teljes mértékben együttműködve az ENSZ-szel – hozzá kell járulnia a kelet-timori biztonsági szektor reformjához. Végül is Kelet-Timor nincs olyan messze tőlünk, amint ahogyan látszik, és Gomes asszony ezt kitűnően bizonyítja. Karin Scheele, a PSE képviselőcsoportja nevében . – (DE) Elnök úr, én is szeretném szolidaritásomat kifejezni Kelet-Timor súlyosan sérült elnökével és Kelet-Timor népével, amelynek hosszú ideig kellett függetlenségéért és jogaikért küzdenie. Az Európai Parlament a legélesebben elítéli a Ramos-Horta elnök elleni gyilkossági kísérletet. A merényletet azt követően hajtották végre, hogy az elnök a lázadókkal tárgyalásos megállapodást kísérelt meg elérni. Mivel az események pontos sorrendje még mindig nem világos, követeljük a merénylet, illetve a biztonsági rendszer csődjének alapos és szigorú kivizsgálását. Üdvözöljük az ENSZ és a kelet-timori rendőrség közös vizsgálatát, amelyet már megkezdtek. Követeljük, hogy tiltsák be valamennyi paramilitáris csoportot és fegyveres bandát, és biztosítsanak több pénzügyi forrást a kelet-timori biztonsági ágazat reformjának támogatásra. Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoportja nevében . – (PL) Az Európai Parlament Kelet-Timorral kapcsolatos állásfoglalási indítványa teljes egészében helyénvaló. Az indítvány rávilágít az ország népének tragikus helyzetére, a nemzeti hatóságok, a nemzetközi intézmények és a békefenntartó erők tehetetlenségére. A sok erőfeszítés és a jelentős nemzetközi segítség ellenére a belső konfliktus folytatódik. Emberek veszítik életüket, lehetetlenné teszik a megélhetésüket, és károsodik a kulturális örökség. Az országban általános a szegénység – a lakosság csaknem 80 %-át érinti –, a munkanélküliség, a kiábrándultság és az írástudatlanság. Mindennek negatív hatása van a tömegekre, kétségbeeséshez vezet és lázadásra sarkall. Kelet-Timor népe békében és harmóniában akar élni. Dolgozni, tanulni akarnak, az országuk gazdaságát akarják fejleszteni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az ország demokratikus hatóságait meg kell erősíteni, és növelni kell a nemzetközi intézmények által nyújtott segélyt. Ezen állásfoglalás-tervezet szerzői ezért igen helyesen hívnak fel arra, hogy Kelet-Timort biztosítani kell a politikai, technikai és pénzügyi támogatásról. Arra is emlékeztetnek, hogy az Európai Unió és az ENSZ egyaránt közösen vállalt kötelezettséget

57

58

HU


a függetlenség, a demokrácia és a jogállamiságon alapuló kormányok támogatása mellett. A Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportja támogatni fogja ezt az állásfoglalást. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, kollegáim némelyike már érintette azt, hogy nem túlzás azt állítani, hogy a Ramos Horta elnök elleni merénylet után Kelet-Timor ismét kritikus fázisba lép. Én ismét elmondom, mert ki ne emlékezne a tavalyi, a Gusmão kinevezését követő időszak képeire, amikor házak százai és néhány kormányépület is lángokban állt? Valószínűleg tényleg szükség van a nemzetközi erőkre, hogy megbirkózzanak a jelenlegi válsággal. Annak azonban semmiképpen nem szabad azt a benyomást keltenie, hogy a kormánynak külföldi katonákra van szüksége ahhoz, hogy saját népével szemben megvédje magát. A külföldi erő, a manu militari révén, rövidtávon megőrizheti a stabilitást, de hosszú távon a kelet-timori népnek magának kell biztosítania saját jövőjét. Ahhoz, hogy hosszú távon is garantálható legyen a politikai stabilitás, a demokrácia és az emberi jogok tisztelete, először is független és szavahihető sajtóra, megreformált rendőrségre és jól működő igazságszolgáltatási rendszerre van szükségük. Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, széles körben elterjedt vélemény, hogy Kelet-Timor az ENSZ történetében az átalakulási folyamat legsikeresebb példája. Úgy tűnik azonban, hogy Kelet-Timor elfelejtette a függetlenségi háborúban meghozott áldozatokat, amelynek során véget vetettek a 24 éven át tartó brutális indonéz megszállásnak, és elfelejtették azt az örömöt is, amivel saját függetlenségüket ünnepelték. A függetlenség visszaszerzése után nem egészen hat évvel tehát Kelet-Timor megint a káosz szélén áll. A demokráciába és a függetlenségbe való átmenet soha sem könnyű. Az nem az út vége, hanem csak a kezdete. Egy dolog azonban biztos, nevezetesen, hogy az erőszak soha sem lehet és soha sem volt a problémák megoldásának módszere. Ezt nagyon világossá kell tenni. A problémákat párbeszéddel, politikai pluralizmussal, a demokratikus intézmények, mint például a parlament, a független igazságszolgáltatási rendszer és a demokratikusan megválasztott vezetőkkel működő kormányok révén lehet megoldani. Felhívom a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy a Kelet-Timornak a 10. Európai Fejlesztési Alapba allokált támogatásból annyit fordítsanak a demokrácia megerősítésére, amennyit csak lehet. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Köszönöm, elnök úr. Már tizennyolc hónap is eltelt az Európai Parlament Kelet-Timorra vonatkozó utolsó állásfoglalás óta. Hivatalosan ez az ország 2002-ben vált függetlenné. Négy évvel később kitört a polgárháború, amit leszerelt katonák egy csoportja indított el. Ez év február 11-én a Ramos Horta elnök elleni merénylet után Kelet-Timor ismét politikai válságon ment keresztül. Kihirdették a szükségállapotot, és kérték az akkor 1600-fős békefenntartó erő megerősítését. A kelet-timori politikai válságot gazdasági válság kíséri. A munkanélküliség a 80 %-os nagyságrendet képviseli, és a munkanélküliek 40 %-a a szegénységi küszöb alatt él. Az ország nem stabilizálható a nélkül, hogy valamennyi politikai erő ne érjen el konszenzust az állam alapvető funkcióival kapcsolatban. El kell ítélnünk az elnök és a miniszterelnök elleni brutális támadást, és felhívjuk Kelet-Timor kormányát, hogy vessen véget az erőszaknak, ide értve a bandák működését is. A nemzetközi közösségnek, nevezetesen az ENSZ-nek és a Biztonsági Tanácsnak támogatnia kell a demokratikus konszolidációt.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Emlékezni kell arra is, hogy Kelet-Timornak sürgős szüksége van gazdasági segélyre, hogy harcolhasson a szegénység ellen, és fejleszthesse közigazgatását és infrastruktúráját. Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretném kifejteni támogatásomat a merényleteket elítélő közös állásfoglalási indítvány mellett. Szeretnék egyben gratulálni a kelet-timori intézményeknek is a tragédiára adott nyugodt reakciójukért, és – Gomes asszonyhoz és Ribeiro e Castro úrhoz hasonlóan – hangsúlyozni kívánom, hogy Kelet-Timor nem bukott állam. Olyan állam, amelynek szüksége van a nemzetközi támogatásra, az Európai Bizottság delegációjára, az ENSZ-misszió kibővítésére, és mindannyiunk támogatására minden olyan kezdeményezéshez, amely segíthet az egység előmozdításában Kelet-Timor népei között, tiszteletben tartva a törvényeket és elítélve minden erőszakot. Meglena Kuneva, A Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottság a legerőteljesebben elítélte a Ramos-Horta elnök és Xanana Gusmao miniszterelnök elleni merényleteket. Kelet-Timor fiatal demokráciája még mindig rendkívüli módon sebezhető politikai, igazságszolgáltatási és biztonsági intézményeit tekintve. Az ország szegénységgel és magas munkanélküliséggel szembesül, különösen a fiatalok között, akiknek ez idáig oly kevés reménye lehetett a prosperáló jövőre, és akiket az erőszakos csoportok könnyen megközelítenek. A Bizottság az ország vezetőivel való találkozásai során támogatta a konfliktus békés rendezését, ide értve az összes paramilitáris csoport feloszlatását és lefegyverzését. A 2006. évi erőszakos cselekményt követően az Európai Bizottság gyorsan reagált: először humanitárius segítséggel az otthonukból elüldözött személyek számára, másodszor a vezetők közötti párbeszéd támogatásával, és harmadszor a fiatal munkanélküliek számára pénzt a munkáért program végrehajtásával. Az Európai Bizottság elhatározta, hogy önálló delegációt nyit Diliben; a delegáció új vezetője várhatóan 2008 márciusában kezdi meg munkát. A delegáció 2008 második felében lesz teljesen működőképes. Ez lehetőséget ad majd a kormánnyal való hivatalos politikai párbeszéd folytatására, és az országnak szánt támogatás gyorsabb értékelésére. Az Európai Bizottság Kelet-Timorra vonatkozó, a 10. Európai Fejlesztési Alap szerinti stratégiáját a közelmúltban hagyták jóvá. Annak célja a még gyenge igazságszolgáltatási ágazat, a parlament, és más intézmények támogatása, segítve ezáltal a demokratikus kultúra megerősítését. A vidékfejlesztési támogatás segít a szegénység enyhítésében és a infrastruktúra javításában. Az egészséghez kapcsolódó tevékenységek hozzájárulnak majd ahhoz, legyőzzék a szegénységhez kapcsolódó betegségeket, és csökkentsék az aggasztóan magas anya- és gyermekhalandósági rátát. A jelenlegi konfliktus gyökereinek feltárása és feloldásának támogatása legalább olyan fontosak, mint a hosszú távú programok. A kelet-timori kormány benyújtott egy átfogó kormányzati intézkedési tervet, amely a delegáció és a kormány közötti, a Bizottság által támogatott politikai párbeszéd tárgya lesz. A következő néhány hétben a Bizottság egy missziója értékeli a helyzetet, és annak lehetőségét, hogy további intézkedések támogatásával számoljuk fel a konfliktus gyökereit.

59

60

HU


Ide tartozhat a kormány kérése, hogy támogassunk néhány munkaerő-intenzív programot a munkanélküliség leküzdése érdekében. A 2007. decemberi közös bizottsági-tanácsi előterjesztésben a Bizottság és az EU-tagállamok is támogatták az ENSZ központi szerepét a biztonsági ágazat támogatásának koordinálásában. Összegzésképpen, a Bizottság programja szerint előirányzott támogatás több mint 80 millió euró, minden részletre kiterjedő és az ország jelenlegi problémái közül számos megoldásához nyújt majd segítséget. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazás a viták végén történik. 9.2. Fehéroroszország Elnök. – A következő napirendi pont a Fehéroroszországgal (2) foglalkozó hat állásfoglalási indítvány vitája. Janusz Onyszkiewicz, szerző .– (PL) Elnök úr, a közelmúltban a Fehéroroszországban fogva tartott politikai foglyok legtöbbjét szabadon bocsátották, helyesebben szólva egy kivétellel mindegyiküket. Ez nem azt jelenti, hogy bízhatunk abban, hogy a dolgok a helyes irányba mozdultak el Fehéroroszországban. Ugyanazon a napon razzia volt a fehéroroszországi ellenzékkel kapcsolatban álló egész sor magánszemély otthonában. Ráadásul elbocsátottak egy középiskolai tanárt. Magyarázatképpen azt mondták neki, hogy mivel az ellenzéki Polgári Párt tagja volt, nem az államéval összhangban álló ideológiát képviseli. Nagyon furcsa helyzet van Fehéroroszországban. Ebben az országban létezik az állami ideológia fogalma, ezért aligha meglepő, ha a jelöltek újságírást, jogot vagy nemzetközi kapcsolatokat kívánnak tanulni, ajánlást kell bemutatniuk a hatóságoktól. Így működik a kiválasztási folyamat. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan, bár üdvözöljük a megtett lépést, és óvatosan, de örülünk neki. Ami magát Fehéroroszországot illeti, az azonnal felmerülő kérdés az, hogy az ilyen intézkedésnek mik lehetnek a mögöttes okai. Úgy tűnhetne, hogy ezzel az intézkedéssel és azzal, hogy Lukasenko elnök hozzájárult az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitásához, azt kívánja demonstrálni, hogy nem érzi visszavonhatatlanul, minden más kizárásával elkötelezve magát az oroszbarát politika mellett. Sőt egyre nehezebbé válik az ilyen politika folytatása Fehéroroszországban. Az ország nem kívánja, hogy Oroszország teljes mértékben elnyelje. Ezúttal még Lukasenko is ilyen álláspontot fogadott el, de az események önmagukért beszélnek. Oroszország egyszerűen felvásárolja Fehéroroszországot. A Gazprom éppen most zárt le egy újabb tranzakciót, amelynek eredményeként ma már a Fehéroroszországon átvezető olaj és gáz tranzitútvonalait ellenőrző társaságok részvényeinek egynegyedét tudhatja magáénak. A Gazprom részesedése hamarosan 50 %-ra emelkedik. Úgy tűnik, hogy Oroszországnak sikerül majd rábeszélnie Fehéroroszországot, hogy fogadja el a rubelt nemzeti fizetőeszközeként.

(2)


21-02-2008

21-02-2008

HU


Mindezek következményeként a helyzet egyre fenyegetőbbé válik. Annál is inkább szükséges támogatni a független akciókat és a civil társadalmat Fehéroroszországban,. Már biztosítottunk támogatást, de azt növelni kell. Különösen támogatást kell nyújtani a Fehéroroszországban épp hogy létrehozott intézmények számára. Én az országba irányuló televíziós műsorokra összpontosítanék, amely fontos erőforrás annak biztosítására, hogy a helyi emberek tudják, valójában mi történik. Nézetem szerint Fehéroroszországra figyelni kell, mert ez egész Európa számára probléma. Nem tűrhetünk el egy olyan helyzetet, amelyben egy diktátor vezette ország – mint Fehéroroszország – Európa közepén lehet. Jiří Maštálka, szerző . – (CS) Hölgyeim és uraim, a hozzászólások erőteljesen kritikus hangvétele ellenére is örömmel mondhatom, hogy itt legalább két pozitív vonatkozás van. Az első az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitása, amit tudomásom szerint, Fehéroroszország elnöke is jóváhagyott. Úgy vélem, hogy az EU delegációjának megnyitása alapot ad a további fejlődéshez és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatok aktiválásához olyan kölcsönösen előnyös területeken, mint az energia, a szállítás, az árutovábbítás, sőt a környezetvédelem is. A másik pozitív tényező, amit én fontosnak tartok, a Brüsszelben tavaly júniusban megtartott szakértői találkozó, amely főleg az energiaellátás kérdéseire koncentrált, és a tervezett szakértői előadások a közlekedési folyosókra és a környezetre vonatkoztak. Ezt a fejleményt rendkívül fontosnak ítélem meg. Nem feledhetjük el, hogy Fehéroroszország a mai napig küzd a csernobili katasztrófa rendkívül súlyos következményeivel. A kölcsönös kapcsolatok jelenlegi trendjei azt mutatják, hogy az Európai Unió politikai köreiben lábra kapott egy bizonyos vélemény Fehéroroszországról, és ez a vélemény nagyon kritikus és egyoldalú. Nemcsak kritikára van szükségünk, hanem együttműködésre is. Eljött az idő a határozott lépésre Fehéroroszország részéről is, és én úgy vélem, hogy a hivatalos fehéroroszországi rezsimnek legalábbis moratóriumot kellene felajánlania a halálbüntetésre, ami lehetővé tenné számunkra, hogy új tárgyalásokat nyissunk meg Fehéroroszország Európa tanácsi tagságának helyzetét illetően. Az EU részéről én például üdvözölném a vízumrendszer enyhítését, vagy a fiatal Fehéroroszországi szakértők munkahelyi tapasztalatszerzésben való támogatását azzal, hogy lehetőséget adunk neki, hogy első kézből ismerjék meg az európai intézmények működését. Józef Pinior, szerző . – Elnök úr, ma délután én először is üdvözölni szeretném az EU és a Fehéroroszország közötti kapcsolatok pozitív jelét. Az Európai Bizottság minszki delegációjának létrehozására vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények előremutató lépést jelentenek az Európai Unió és a Fehéroroszország közötti párbeszéd megújítása felé. Arra szeretnénk ösztönözni a Bizottságot, hogy a delegáció megnyitásának teljes potenciálját használja ki. Eljött az idő, hogy az egész nemzetközi közösség több támogatást nyújtson a fehéroroszországi civil társadalomnak, és növelje különösen a független sajtó, a nem kormányzati szervezetek, valamint a külföldön tanuló fehéroroszországi diákok számára biztosított pénzügyi támogatást. A Bizottság azon határozata, amely szerint pénzügyi támogatást biztosít a vilniuszi Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek, nagyon bölcs lépés. A Bizottságnak és a Tanácsnak meg kellene fontolnia, hogy pénzügyi támogatást nyújt a független fehéroroszországi csatorna, a Belsat létrehozására irányuló már létező projekt számára.

61

62

HU


Másodszor, az Európai Parlament felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek további lépéseket a fehérorosz állampolgárok vízumeljárásainak elősegítése és liberalizálása irányában. Felhívjuk a schengeni övezet tagállamait, hogy minden rendelkezésre álló eszközt – főleg a nemzeti vízum díját – használják fel arra, hogy elősegítsék a fehérorosz polgárok mozgását az egyes tagállamok területén. Harmadszor, felhívást intézünk Lukasenko elnök rezsimjéhez, hogy mindenekelőtt mozduljon el a liberalizáció és a demokratizálás felé, bocsásson szabadon minden lelkiismereti foglyot az országban, vezesse be a jogállamot és a sajtó szabadságát, és törölje el a halálbüntetést. Végezetül, ma délután szeretnék kifejezést adni szolidaritásunknak a fehéroroszországi Egyesített Demokratikus Ellenzékkel, a demokratikus mozgalom vezetőjével, Alexander Milinkeviccsel, és valamennyi fehérorosz polgárral a nyitott társadalomért folytatott küzdelmükben. Adam Bielan, szerző . – (PL) Köszönöm, elnök úr. A Lukasenko-diktatúra saját népe ellen meghozott intézkedései Fehéroroszországban széles körben ismertek. Egyedül ez év eleje óta három békés tüntetést fojtottak brutálisan el. A hatóságok szisztematikusan üldözik az ellenzéki aktivistákat. Korlátozták a papság és a hitoktatók külföldi utazását. Bevezettek néhány igen csak furcsa rendelkezést is. Aki például jogot vagy újságírást kíván tanulni, annak meg kell szereznie az uralkodó hatalom jóváhagyását. Ilyen háttérrel a közelmúlt eseményeire adott egyetlen lehetséges reakció sajnálatos módon az, ha szigorúbb szankciókat állapítunk meg Fehéroroszországgal szemben. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy erkölcsi jogunk és kötelességünk a fehéroroszországi civil társadalom létrehozása és támogatása. Az ellenzék támogatásának egyik azonnali lépése a hírzárlat leküzdése. Ennek jó példája a lengyel nemzeti televízió kezdeményezése, amely 2007. december 10-én az első független csatornán, a Belsaton keresztül kezdett Fehéroroszországba sugározni. Sajnálatos módon, ahogyan a projektért felelős producer, Romaszewska asszony ma elmondta nekem, az Európai Uniótól még nem kaptak pénzügyi támogatást. Még csak költségvetési sor sincs, amelyből a fehéroroszországi emberi jogokat és demokráciát támogatni lehetne. Hölgyeim és uraim, emlékeztetném önöket, hogy a schengeni vízumok igen magas díja egy másik súlyos probléma Fehéroroszország népe számára. Ha korlátozzuk a Lukasenko-rezsim tagjainak az Európai Unióba való belépését, az Unió elérését meg kell könnyítenünk azoknak az embereknek a számára, akik nem állnak kapcsolatban e rezsimmel. José Ribeiro e Castro, szerző . – Elnök úr, ez év januárjában a Fehérorosz Ifjúsági Népfront és a Malady Front (‘Ifjúsági Front’) tíz ifjú aktivistáját őrizetbe vették azt követően, hogy találkoztak az Európai Demokrata Ifjúsági Közösség (DEMYC) delegációjával Minszkben, majd az egyetemről való kizárással kellett szembesülniük. Ez az utolsó valódi diktatúra Európában. Fehéroroszországban még mindig van halálbüntetés, vannak politikai foglyok, önkényes őrizetbe vételek, sajtócenzúra, erőszak, és korlátozzák az internethez való hozzáférést. Az európaiak nem tekinthetik szabadságukat természetesnek, és a fiatal európaiaknak követniük kellene a DEMYC példáját, és szolidaritást kellene mutatniuk szomszédaiknak azzal, hogy kiállnak a demokrácia és az emberi jogok mellett.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Fehéroroszország nem lehet az EU partnere mindaddig, amíg ez a tűrhetetlen megfélemlítés és a célzott őrizetbe vételek folytatódnak. Lukasenko elnök hivatalos internetes életrajzát olvasva tudatosult bennem, hogy ő saját magát „az események mélységi megértése, kemény munkája, kötelességtudata, realizmusa, tisztessége és elvhűsége” miatt „figyelemre méltó személyiségnek” tekinti. Ha így van, Lukasenko úr vajon miért nem veszi észre azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a szovjet stílusú zsarnokok a múlt világába tartoznak? Ami pedig az elnyomott és az oktatáshoz fűződő joguktól megfosztott diákokat illeti, ösztönzöm Parlamentünket, hogy csatlakozzék hozzám a dal átírásában: Hé, Lukasenko, hagyd a kölyköket békén! Elisabeth Schroedter, szerző . – (DE) Elnök úr, igen tisztelt biztos asszony, hölgyeim és uraim! Fehéroroszország a problémás gyerek szomszédságpolitikánkban, és az is marad. Lukasenko diktátor folyamatosan gondoskodik arról, hogy országát szisztematikusan eltávolítsa szomszédaitól, és önmagát elszigetelje. Lábbal tiporja az emberi jogokat és fenntartja a halálbüntetést. Ez nemcsak számunkra aggályos, hanem határozott elutasítással találkozik Fehéroroszország saját lakossága körében is. Egyre több fiatal hagyja el Fehéroroszországot. Ez egy dráma az ország számára. Az Európai Unió feladata ezért, hogy segítséget nyújtson Fehéroroszországnak, hogy visszatérjen a demokráciához vezető útra. Az én nézetem szerint ez nem fog megtörténni Lukasenko diktátorral és az ő elnöki apparátusával, csak az ellenzékkel, a civil társadalommal és azokkal a fiatalokkal, akik az ország jövőbeli elitjét jelenthetik. Így a tagállamokhoz fordulok, hogy változtassák meg vízumpolitikájukat az ilyen emberekkel szemben, és adjanak nekik lehetőséget, hogy találkozhassanak fiatalokkal az Európai Unióban, adjanak nekik esélyt a demokratikus oktatásra, és esélyt egyáltalán arra, hogy megtapasztalják a demokráciát azáltal, hogy az Európai Unióba utazhatnak. A vízumpolitika nem válhat leküzdhetetlen akadállyá és a demokráciához vezető út gátjává. Ez rendkívül fontos. A Lukasenkoval folytatott tárgyalások során azonban az emberi jogokkal kapcsolatban nem lehet engedményt tenni. Amiben a Parlament valamennyi képviselőcsoportja egységes: az összes politikai fogoly szabadon bocsátása, moratórium a halálbüntetésre, a sajtószabadság és a demokrácia valamennyi alapelvének tiszteletben tartása. Ez a tárgyalások alapvető előfeltétele. Nincs engedmény. Azon múlik minden, hogy a következő választásokon mi történik. A fehérorosz nép érdekében nagyon remélem, hogy a saját kezébe veheti a sorsát. Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében . – (PL) Elnök úr! Alexander Kazulin, a korábbi fehérorosz elnökjelölt két évet töltött ki az öt és fél éves szabadságvesztés büntetéséből, amit vandalizmus miatt róttak ki rá. Irina, Kazulin úr felesége súlyos betegsége ellenére is fáradhatatlanul küzd férje szabadságáért. Lukasenko elnök azt sugallta, hogy Kazulin úr szabadon bocsátható lenne, ha elkíséri feleségét Németországba, ahol orvosi kezelésben részesülhet. Az elnök meglepődött, amikor az ajánlatát nem fogadták el. Kazulin asszony számára az ajánlat elfogadása a hazájából való gyáva menekülést jelentette volna. Nézetem szerint, ha Lukasenko elnök valóban javítani akar imázsán, azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon Kazulin urat. Reménykedjünk, hogy Kazulin úr és felesége hamarosan jó egészségnek és szabadságnak örvendhet saját hazájában. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoportja nevében . – (PL) Elnök úr! Fehéroroszország az Európai Unió szomszédja. Osztozik velünk a kommunista uralom nehéz történelmében,

63

64

HU


de még nem élvezheti a demokrácia uralmát és az emberi jogok tiszteletét. Lukasenko elnök rezsimje brutálisan elnyom minden, a civil társadalom létrehozására irányuló kísérletet. Emlékeztetném a Házat, hogy Lukasenko úr demokratikus eljárásokat sértett meg annak érdekében, hogy továbbra is a hatalomban maradhasson. Az újságírókat, a független ifjúsági szervezetek és a független szakszervezetek vezetőit megfélemlítik. A politikai ellenzék tagjait elfogták. Említhetném a Kazulin-esetet, amelyre Gacek asszony hivatkozott most, és a nemzeti kisebbségek, köztük a lengyel nemzeti kisebbség elnyomását is. Az utóbbi időben a rezsim aggódni kezdett a kisvállalkozók pénzügyi függetlensége miatt, és elnyomó intézkedéseket foganatosított velük szemben. Ilyen szomorú a helyzet Fehéroroszországban. Az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége, hogy pénzügyi támogatást és információt biztosítson mindazoknak, akik az emberi jogok és demokratikus szabadságjogok védelméért küzdenek Fehéroroszországban a független sajtón, például a Fehéroroszországba irányuló televíziós műsorokon keresztül. Az Európai Unió minszki delegációjának létrehozása alkalmas útja a helyzet figyelemmel kísérésének. A csernobili katasztrófa után tíz évvel legálisan részt vettem egy minszki tüntetésen. Láttam az OMON különleges rendőri egységeit, amelyeket Moszkvából hoztak, hogy a veszélyeztetett területről evakuált emberekkel foglalkozzanak. Láttam a vértócsákat Minszk utcáin. Nem engedhetjük meg, hogy ez ismét megtörténjen. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoportja nevében . – Elnök úr, nekem van egy fogadott unokaöcsém Fehéroroszországból, aki ma már felnőtt, és úgy tartjuk, hogy ő kibővített családunk csodálatos kiegészítője. De jól emlékszem az állapotára azon a nyáron, amikor először jött, hogy a nővéremmel találkozzék, és ez az élmény az, ami személyesen is lehetővé teszi a számomra, hogy megértsem a nehézségeket, különösen az intézetben nevelt rokkant személy szempontjából egy ilyen instabil környezetben. A Fehéroroszországnak felszabadításra van szüksége – felszabadításra nemcsak a gazdasági és politikai instabilitás alól, hanem az emberek felszabadítására is. Fehéroroszország népe különösen elszigetelt, egy olyan rezsim uralma alatt áll, amely folyamatosan fenyegeti a demokratikus értékeket és azokat a szabadságjogokat, amelyekre az emberek jogosultak. Karácsony előtt találkoztam két fehérorosz képviselővel. Tájékoztattak engem a vallásszabadság védelmének folyamatos problémájáról. A vallási tevékenység a kormánynál történt regisztráció nélkül tilos, és a be nem jelentett vallási tevékenységért pénzbüntetést, de akár szabadságvesztést is kiszabhatnak, bár a kormányzati regisztráció igen nehezen szerezhető meg. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Támogatni kívánom az előző felszólalók nyilatkozatait. Ezen kívül szeretnék azonban megemlíteni még egy nagyon fontos kérdést, nevezetesen, hogy nem foglalkozhatunk a fehérorosz politikával az Európai Unió egész keleti politikájától elkülönítve. Volt egy olyan tendencia, hogy megbocsátottunk az orosz adminisztrációnak igen sok antidemokratikus intézkedést. Erre emlékeznünk kell. Tudom, hogy a fehéroroszországi események nem hasonlíthatók össze azzal, ami jelenleg Oroszországban történik, de mindenképpen összehasonlíthatóak azzal, ami Csecsenföldön történt. Nem fogadhatunk el egy intézkedési irányt Fehéroroszország, és egy ettől eltérőt Oroszország számára. Keleti politikánk folytatása az Európai Unió bővítése szempontjából egy másik fontos kérdés. Ukrajna sorsa jelenleg függőben van, és ha a demokrácia felé mozdul el, egész

21-02-2008

21-02-2008

HU


Európát gazdagítani fogja. Ha készek vagyunk az ajtó megnyitására az ukrán nép előtt, az jelzést ad Fehéroroszország népének is, és megmutatja nekik, hogy van másik lehetőség, egy olyan, ami szorosabb kapcsolatokat jelent az Európai Unióval. A jövőben még akár uniós tagságot is jelenthet, bár ez még sok évig nem válhat valóra. Elnök. – Hölgyeim és uraim, van itt egy nehézség. Két percet irányoztunk elő a ‘catch-the-eye’ eljárásra, azaz két hozzászólót. Már nyolc vagy kilenc kérés futott be hozzám, és látom, hogy még több kéz emelkedett a levegőbe, így már tízen vagy még többen is vannak. Így vagy megadom a szót az első kettőnek, ami elég egyszerű az én szempontomból, vagy megkérhetem önöket, hogy harminc másodpercre szorítkozzanak, és megpróbálunk mindenkit szóhoz juttatni. (Az utóbbi megoldást választották) Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, ez a vita rávilágított arra, hogy a Parlament felismeri Fehéroroszország problémáját, és nagy fontosságot tulajdonít annak. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik utaltak a fehéroroszországi emberi jogi helyzetre. Szeretném a Ház figyelmét felhívni arra, hogy Fehéroroszországban ez év őszén kell megtartani a parlamenti választásokat. Mindent meg kell tennünk mind e Ház képviselőiként, mind pedig a nagy európai politikai családok képviselőiként, hogy támogassuk a fehérorosz ellenzéket ebben a demokratikus Fehéroroszországért folyó igazságos, bár tisztességtelen küzdelemben. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Eltelt már némi idő azóta, hogy Bernd Posselt úr és én a biztonsági megfontolásokon alapuló tiltás ellenére gyertyát gyújtottunk ebben a Házban, hogy kimutassuk szolidaritásunkat a fehérorosz néppel Ferrero-Waldner biztos jelenlétében. És ma milyen Fehéroroszország? Az utolsó európai diktátor, Alexander Lukasenko a szigorúan szabályozott gazdaság és a politikai ellenfelek megfélemlítése ellenére is népszerű Fehéroroszországban. A kormány fokozza az elnyomást, és börtönbe zárja az ellenzék aktivistáit. A kormány ellenőrzi a fehérorosz sajtót, ezért aztán az országban sokan nem is tudják, hogy a Lukasenko-rezsim elfogadhatatlan az Európai Unió számára. Az Európai Parlament nem elégedhet meg azzal, hogy Alexander Milinkevicset kitünteti a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjjal. Ez a díj a fehéroroszországi helyzet részletes figyelemmel kísérésére kötelezi az Európai Parlamentet. Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Szeretnék utalni egy bizonyos esetre. Frank Wiecorekről van szó, egy fiatal ellenzéki aktivistáról, akit a közelmúltban kizártak az egyetemről. Kizárásának hivatalos indoka az volt, hogy nem vett részt az előadásokon. Ő azonban azért hiányzott, mert őrizetbe vették. Az egyetemről való kizárás azt jelenti, hogy az adott személy képzése hirtelen véget ér. Azt is jelenti, hogy megnő annak az esélye, hogy az illetőt besorozzák a hadseregbe. Azt gondolom, hogy csak a diktatúrában való életről személyes tapasztalattal rendelkezők értik, hogy mit jelent az ellenzék egy tagja számára a rezsim hadseregében szolgálatot teljesíteni. Ez nagyon veszélyesnek bizonyulhat ennek a fiatalembernek a számára. Azt hiszem, mindent meg kellene tennünk, hogy hozzájáruljunk a fehéroroszországi helyzet megoldásához. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) (A beszéd eleje nem hallható)…orvosként személyesen is meglátogattam a sugárzással érintett terület epicentrumát. Orvosokat és tudósokat félemlítenek meg, és akár börtönbe is zárják őket, ha a helyi lakosság egészségi állapotáról

65

66

HU


elmondják az igazat. Az emberektől elkobozták a sugárzásmérőket, és ők radioaktív élelmiszert fogyasztanak. Csak 30 másodpercem van, így összegzésképpen: Lukasenko gyilkos, és ezt hangosan ki kell mondani. És ki más mondja, ha nem az Európai Unió? Elnök. – Köszönöm, az üzenetet vettük. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr,a diktatúrák egyik tulajdonsága, hogy senkiről sem vesznek tudomást. Mondhatunk, amit akarunk, ők akkor is úgy tesznek, ahogy akarnak. A diktatúra elleni fellépés egyetlen módja a demokrácián át vezet. Azt mondanám a biztosnak, hogy amennyiben az ő helyében lennék, minden erőfeszítést megtennék, hogy támogassam a gondolkodó demokratikus elit képzését. Ha ezzel nem járunk sikerrel Fehéroroszországban, az más országokban még sikerülhet. Valakinek vezetnie kell, és én szívesebben támaszkodnék azokra az elitekre. Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök úr, szégyen Fehérororszország számára, egy olyan ország számára, amely Európa földrajzi szívében fekszik, hogy róla vitatkozzunk az Európai Tanácsban ma az emberi jogok megsértése miatt. Szégyen Fehéroroszország számára, hogy ez az egyetlen európai ország, amelyet kizártak az Európa Tanácsból, mert egyetlen alapvető emberi jogot sem tart tiszteletben. Ezért azt hiszem, hogy Bielan úrnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy fontos a fehéroroszországi civil társadalom megerősítése azzal, hogy támogatást nyújtunk az ezt a társadalmat megcélzó, Lengyelországból sugárzó médiumoknak. Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet a fiatal fehérorosz demokraták folytatódó elnyomására. Január közepén többüket 15 napra börtönbe vetették, majd kizárták őket az egyetemről. Íme, néhány konkrét név: Zmitser Zhaleznichenka, Anton Kalinouski és Franak Viachorka. Felhívást intézek az EU egyetemeihez, hogy ajánljanak alternatív lehetőségeket ezeknek a bátor fiatalembereknek tanulmányaik folytatására, hogy segítsék elő a vízum kiadását, és hogy az EU feketelistáját egészítsék ki azoknak az egyetemi hivatalnokoknak a nevével, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Lukasenko-féle elnyomás eszközeként használják fel őket. Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök úr, én úgy tudom, hogy a Minszki Szabadegyetem ma Vilniuszban, Litvániában van. Kíváncsi vagyok, hogy Figeľ biztos nem fontolná-e meg egy levél írását a többi 26 EU-tagállam oktatási és kulturális miniszteréhez, javasolva, hogy legyen 27 Minszki Szabadegyetem. Ami az Egyesült Királyságot illeti, természetesen vannak ott nagy egyetemek, mint az Oxford és a Cambridge, de én azért Bristolt ajánlanám. Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Húsz évvel ezelőtt én Csehszlovákia és Lengyelország földalatti egyetemein beszéltem. Elégtételül szolgál számomra azt hallani, hogy a balti országokból, Szlovákiából, a Cseh Köztársaságból és Lengyelországból származó kollégáink milyen nagymértékben támogatják a fehérorosz ellenzéket. Szeretném őszinte köszönetemet kifejezni nekik. Önök valami fontosat tesznek az EU-ért, többet, mint azok, akik részt vesznek a tárgyalásokban, amelyek csak ezt az eltörlésre megérett korrupt rezsimet értékelik fel és támogatják. Ez egy gyarmatosítás utáni és gyarmatosítás előtti helyzet, és ezt már nem fogadhatjuk el. Elnök. – Ezzel zárul az új ‘gyorsított catch-the-eye’ eljárásunk.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Úgy látom, önök bizonyították, hogy lehetséges sok mindent elmondani nagyon rövid idő alatt, és ennek megfelelően köszönetet mondok önöknek. Most térjünk át a Bizottság válaszaira. Meglena Kuneva, A Bizottság tagja. – Elnök úr, a közelmúltban a fehéroroszországi viszonyok igen gyorsan alakultak. Január közepe óta a korábban politikai fogolyként azonosított hat ember közül ötöt kiengedtek. A politikai foglyok egyike azonban – a korábbi elnökjelölt Aleksandr Kozulin – még mindig börtönben van, igen rossz egészségi állapotban. A Bizottság a maga részéről, kollegám Ferrero-Waldner biztoson keresztül elégedettségének adott hangot a foglyok szabadon bocsátása miatt, amit az EU valamennyi intézménye, ideértve az Európai Parlamentet is, régóta kért. De ugyanilyen világossá tettük, hogy követeljük valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, és követeljük, hogy vessenek véget a fehérorosz társadalom szisztematikus zaklatásának, mielőtt új dimenziót adhatnánk a Fehéroroszországgal fennálló kapcsolatainknak. Más szavakkal, üzenetünk Fehéroroszországnak ugyanaz marad: nem lehet Fehéroroszországgal teljes körű partneri kapcsolat mindaddig, ameddig Fehéroroszország nem tesz meggyőző lépéseket a demokratizálás, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság felé. Ez a Fehéroroszországhoz intézett európai üzenet lényege, amelyet a Bizottság több mint egy évvel ezelőtt adott ki, és amely tartalmazza „Demokratizálás 12 pontját”, amit az önök állásfoglalása is megemlít. Ismétlem, valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása fontos lépés lenne e tekintetben. Ezen kívül szorosan figyelemmel kísérjük a 2008. szeptemberére kitűzött parlamenti választásokat. Azt, hogy a fehérorosz hatóságok szabad és tisztességes választásokat szerveznek, döntő fontosságú lépésnek tekintjük. Reméljük, hogy az EBESZ teljes megfigyelő missziót küld a választásokra, és az Európai Parlament is ki tudja majd küldeni képviselőit. Az önök állásfoglalása még egy fontos dolgot követel, nevezetesen, hogy Fehéroroszország alkalmazzon moratóriumot a halálbüntetésre. Az Európai Unió közölte ezt az üzenetet a fehérorosz hatóságokkal. Visszatérve a Fehéroroszországban a közelmúltban bekövetkezett fejleményekre, egy másik, a szívünkhöz közelálló ügy igen gyorsan haladt előre az elmúlt hónapokban: ez az Európai Bizottság minszki delegációjának megnyitása, amelyet több mint két évvel ezelőtt kértünk hivatalosan, és ma már a küszöbön áll. Reméljük, hogy az alapításról szóló megállapodást hamarosan alá tudjuk írni, így delegációnk késedelem nélkül megnyitható lesz. Ez a delegáció lehetővé teszi számunkra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat a fehérorosz civil társadalommal, és kapcsolatokat építsünk ki a közigazgatás középszintjével, amely nyitott lehet a demokratikus változás előtt. Ezzel kapcsolatban – ahogyan az önök állásfoglalása is hangsúlyozza – a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyekben számos technikai szintű találkozónk volt fehérorosz szakértőkkel, ilyen volt például, az energia, a szállítás és a környezet ügye. Hadd ismételjem

67

68

HU


meg azonban, hogy ezeknek a találkozóknak a hatóköre korlátozott marad mindaddig, ameddig a jelenlegi politikai feltételek uralkodnak Fehéroroszországban. Ami pedig a Bizottságnak a fehérorosz civil társadalom támogatására irányuló intézkedését illeti, a Bizottság még a korábbiaknál is jobban elkötelezett a fehérorosz civil társadalom támogatása mellett, és a 2008. évi támogatási tervünk is különösen a fehérorosz civil társadalom és a független médiumok megerősítését célozza. Ezen kívül a Bizottság világossá tette, hogy a vilniusi száműzetésben működő Európai Bölcsészettudományi Egyetemnek nyújtott támogatása mindaddig folytatódni fog, ameddig az szükséges. Át fogom adni a szabadegyetemre vonatkozó üzenetet Figeľ biztosnak. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon érdekes és nagyszerű gondolat. Még néhány megjegyzés Pinior úrnak és Schroedter asszonynak. A vízumkönnyítésre és a visszafogadásra vonatkozó tárgyalások megnyitása azok között az elemek között van, amelyeket a kapcsolatainkban bekövetkező valódi áttörés esetén megfontolás tárgyává teszünk. Az EU politikája szerint vízumkönnyítést csak az Európai Bizottság visszafogadási politikájának összefüggésében, a külkapcsolatokban a valós partneri viszony részeként lehet fontolóra venni. Ezt a Bizottság május 8-i szóbeli jegyzékében világossá tette Fehéroroszország számára. Az Európai Unió hajlandósága az ilyen tárgyalások szomszédos országokkal való megkezdésére a hatályos intézkedési tervvel szintén megerősítést nyert a Bizottság erre vonatkozó, 2006. decemberi közleményével. Fehéroroszország esetén ezek a feltételek nem teljesülnek. A Bielan úr által felvetett kérdéssel kapcsolatban a Bizottság szerződéseit szigorú pályáztatási eljárásokat követően ítéli oda annak érdekében, hogy az átlátható és tisztességes verseny biztosítható legyen. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság önmagukban nem támogat rádió- és televíziós állomásokat, helyette inkább konkrét programokat. Az ENPI Regionális Információs és Kommunikációs Program 7 millió eurós támogatást tartalmaz médiatevékenységre, amit három éven át hét ország vehet igénybe. A pályáztatási eljárás folyamatban van, és az Európai Unió és a partnerországok médiumai jogosultak a szerződésekre pályázatot benyújtani. Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra a viták végén kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Genowefa Grabowska (PSE), írásban . – (PL) Az Európai Parlament Fehéroroszországgal foglalkozó állásfoglalásának társszerzőjeként szeretném felhívni a figyelmet a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartásának helyzetére, és általánosságban a fehérorosz nép helyzetére. Fehéroroszország nemcsak az Unió közeli szomszédja, amely részt vesz az európai szomszédságpolitikában, hanem saját hazám, Lengyelország közvetlen szomszédja. Közös határunk van. Valószínűleg ez magyarázza leginkább, hogy ezen ország hétköznapi emberei valódi reményei és elvárásai teljesítésének az ügye miért olyan fontos számomra az itt, az Európai Parlamentben végzett munkám során. Végül is az ember nem maradhat közömbös, amikor látja, hogy mi történik a határ másik oldalán: korlátozások és a nem kormányzati szervezetekre nehezedő adminisztratív nyomás, a demokratikus ellenzék aktivistáinak

21-02-2008

21-02-2008

HU


megfélemlítése, üldöztetése és börtönbe vetése, ide értve a Fehérorosz Népfront és az Ifjúsági Front néven ismert ifjúsági mozgalmak vezetőit is. Ezért gyorsan létre kellene hozni a fehérorosz hatóságok és az Európai Unió közötti őszinte párbeszédet. Az Uniónak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy követelje a fehérorosz kormánytól valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlenségének, mint demokratikus értéknek a tiszteletben tartásán és a fehérorosz nép alapvető jogainak garantálását. Elsőbbséget kell adni a halálbüntetés eltörlésének. A maga részéről az Európai Parlament elmozdult abba az irányba, hogy megkönnyítse a fehérorosz polgárok számára az EU területére történő belépést és az ott tartózkodást. Jelenleg megfontolás tárgya a vízumdíjak csökkentése, sőt akár teljes eltörlése. Csak ilyen módon lehet megakadályozni, hogy Fehéroroszország és polgárai még inkább elszigetelődjenek. 9.3. Észak-Kivu (Kongói Demokratikus Köztársaság) Elnök. – A következő napirendi pont az Észak-Kivura (Kongói Demokratikus (3) Köztársaság) vonatkozó hat állásfoglalási indítványról szóló vita. Erik Meijer, szerző. – (NL) Elnök úr, ez a Parlament jogosan szentel nagy figyelmet arra, ami a korábbi belga gyarmat, a Kongói Demokratikus Köztársaság területén folyik, különösen ennek a hatalmas országnak a keleti részén folytatódó harcokra, az emberek otthonukból való elűzésére, a nemi erőszakra és a tömeges kivégzésekre. Ezek a szörnyűségek a szomszédos országokban, Ruandában, Burundiban és Ugandában bekövetkezett konfliktus részei. A nemzetközileg elismert államhatárok nem sokat jelentenek az olyan embercsoportok tagjai számára, akiknek új területeket kell keresniük, mert otthonukból elűzettek, vagy mert létfeltételeik folyamatosan hiányoznak. Ebben a régióban minden mozgásban van, és az a baj, hogy a bármelyik irányba történő legkisebb elmozdulás is potenciálisan vagy erőszakot vagy más szörnyűséget vált ki. Azok a hadurak, akik a konfliktusok iránti természetükből fakadó szeretettel szereznek tiszteletet, hatalmat és gazdagságot, csak súlyosbítják a már meglévő problémákat, és a megoldást még nehezebbé teszik. A közelmúltban, január 17-én tárgyaltunk a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről itt e Házban, és elfogadtunk egy állásfoglalást, amely véget kívánt vetni az összes szörnyűségnek. Attól félek, hogy még igen sok állásfoglalást elfogadhatunk ebben az ügyben a nélkül, hogy bármilyen megoldás származna belőle. Az a várakozás, hogy a tavalyi választások a Kongói Demokratikus Köztársaságban megoldhatnák a problémát, csalódásban végződtek. A hatalomban lévő elnök, Kabila győzött, de ő attól a mozgalométól eltérő nézeteket képvisel, amelyből elindult, és mind az elnöki, mind a parlamenti választások eredménye ellentmondásos volt az ellenzék számára. A kérdés az, hogy egy ilyen rossz közlekedési hálózattal és igen sok népcsoporttal rendelkező nagy ország hogyan működhetne úgy, hogy azt az egész lakosság és az összes eltérő politikai erő támogatja. Nem látszik valószínűnek, hogy sikert lehetne elérni egy olyan területen, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol életveszélyes betegségek uralkodnak, a környezetet és a földet kiszipolyozzák, és az emberek teljesen jogfosztottak. (3)


69

70

HU


Kérdéses, hogy a január 23-i fegyverszünet Észak- és Dél-Kivuban, amely adottnak veszi a harcoló felek lefegyverzését és a menekültek visszatérését otthonukba, megvalósítható-e, és hogy az Egyesült Nemzetek a helyszínen hozzájárulhat-e ehhez a célhoz. Ez nem fog sikerülni azzal, hogy a konfliktus kellős közepén pártokat választanak, de talán azzal, hogy meggyőzik a pártokat, például a hadban álló pártot, hogy hagyjon fel például a szexuális erőszakkal és engedje be az orvosokat. Alain Hutchinson, szerző . – (FR) Elnök úr, nem kívánom a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetet teljes egészében megtárgyalni, csak az ország észak-keleti részéről, a Kivu-régióról beszélnék, ahol évek óta gonosz háború dúl, és ez az elmúlt néhány hónapban még intenzívebbé vált. Mondhatnák, hogy minden háború gonosz, én azonban úgy érzem, hogy ez még sokkal inkább az. Ez a háború százezernyi áldozatot szedett és szed, halálos áldozatokat, otthonukból elűzött személyeket, és nők, kislányok és nagymamák százezrei szenvedték el azt, amit most szexuális erőszaknak hívunk. Itt azonban többről van szó, itt a nemi erőszakot igazi háborús fegyverként használják, és mindez úgy megy végbe, hogy a közvélemény, a nemzetközi közösség és még inkább az európai közvélemény bizonyos mértékű közömbösséget mutat. Ez a gonosz háború már két év óta dúl a rivális felek között: lázadó csapatokat, amelyek a ruandai genocídium korábbi elkövetői, és amelyeket az 1994. évi kampány befejezése után „importáltak”, és sajnos a közelmúltban leszerelt kongói hadsereg bizonyos elemei is ide tartoznak, a szakadár kongói tábornok, Laurent Nkunda vezeti. Ez elég is. Szerencsére a közelmúltban tartottak ott egy békekonferenciát, amelyen valamennyi érintett fél részt vett, és az tűzszünetet eredményezett. Sajnálatos módon, elnök úr, a tűzszünet rendkívül törékeny, és a feszültség újra fokozódik. Ezért két alapvető prioritásra teszünk javaslatot: az első a civilek védelme, hogy eszközöket biztosítsunk a MONUC-misszió számára, hogy a helyszínen védelemben részesíthessék őket. Az ENSZ Chartája VII. fejezetének megfelelően a MONUC-misszió fegyvert is használhat küldetése végrehajtására, mert ezeknek az öldökléseknek egyszerűen véget kell vetni. A második prioritás, hogy támogassuk az itt tárgyalt béketörekvéseket, mert a Nagy Tavak régiójának problémájára a megoldást a politikai megoldás jelentheti, amelyben valamennyi fél részt vesz, beleértve Ruandát is, amelynek tiszteletben kell tartania a Kivuban élő állampolgárai repatriálásra irányuló kötelezettségvállalásait. Adam Bielan, szerző . – (PL) Elnök úr, a II. világháború vége óta nem volt még egy olyan kegyetlen és barbár konfliktus, mint ami most Kongóban van. Az Észak-Kivu tartományban a fegyveres konfliktus már 10 éve növekvő intenzitással folyik. A konfliktus több mint ötmillió áldozatot követelt. A harcok következtében naponta mintegy 1500 ember hal meg. A tömeggyilkosságok, a fiatal lányok és anyák megerőszakolása, a civilek és a gyermekek erőszakos besorozása a fegyveres erőkbe mindennapos események. A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében az elmúlt hónapban emberi jogokat sok más módon is súlyosan megsértették. Ezeket a Laurent Nkundához hű lázadócsoportok, a Ruanda felszabadítását megkísérlő demokratikus erők harcosai, és maga a kongói hadsereg követte el. Kongó keleti részében azonnal szükség van orvosi segítségre és élelmiszerszállítmányokra, mivel a közelmúlt eseményei arra kényszerítették a legtöbb humanitárius szervezetet, hogy felfüggessze tevékenységét.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Ezért felhívom a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre válságalapot, tekintettel az ebben a régióban uralkodó szokatlanul súlyos humanitárius helyzetre. Bernd Posselt, szerző . – (DE) Elnök úr, aki a kelet-afrikai Nagy Tavak régióját a levegőből látta, azt gondolhatná, hogy ott található a paradicsom. De a Földről nézve az sokszor a pokol. Ez egy fantasztikus természettel és nagyszerű természeti kincsekkel rendelkező vidék egyfelől, és a borzalmas szenvedés vidéke másfelől. Természeti katasztrófák, háborúk, elűzetés, éhínség, járványok, vérfürdő, tömeges erőszak és etnikai konfliktusok – ennél rosszabb szinte sehol nem lehet. Egyedül Észak-Kivuban 800 000 otthonából elűzött ember él. Látni kell, hogy a kiűzetés problémája a határ mindkét oldalán létezik. Afrikában létezik egy jelenség, amelynek e formája sehol máshol nem ismert, nevezetesen, hogy az embereket nem a határ egyik oldaláról a másikra űzik el, hanem az egyik országból kiűzik őket egy másikba, a másikból pedig az egyikbe. Tehát a határ mindkét oldalán vannak elűzöttek és menekültek. Ez azt jelenti, hogy az országok teljesen instabilak. Ezért kell humanitárius segítséget biztosítanunk, és komolyan jelen kell lennünk, hogy segíthessük az embereket. Lényegében ez csak kontárkodás a tünetekkel. Ha nem sikerül létrehozni szilárd állami és jogállami struktúrákat, a katasztrófának a nagyobb segítség ellenére soha nem lesz vége. Ezért rendkívül fontos, hogy politikai értelemben is komoly szerepet játsszunk. A január 23-i tűzszünet rendkívül törékeny, és tulajdonképpen csak papíron létezik. Ezért sürgős szükség van arra, hogy valamennyi pártot rákényszerítsük, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz és beszéljenek egymással, mindenekelőtt azonban arra, hogy mi is kivegyük a részünket a feladatok teljesítéséből. Sajnálatos módon gyakran európaiak profitálnak ezekből a katasztrófákból. Ezért jogos követelmény, hogy a származási bizonyítványokat vegyük komolyabban például a nyersanyagok esetében, ami indokolt, mert az európaiak az emberi szükséget saját gazdasági érdekeik érvényesítésére gyakran brutálisan kihasználják. Ebben is van felelősségünk, és nem elégedhetünk meg a szép beszédekkel és a felületi kezelgetéssel. Raül Romeva i Rueda, szerző . – (ES) Elnök úr, a Kongói Demokratikus Köztársaság tragédiasorozatában a mai napon új epizód következett be. Ebben az esetben a színhely Észak-Kivu, de a forgatókönyv és az áldozatok ugyanazok, amelyekről a januári rész-ülésszakon a szükséghelyzeti állásfoglalás szólt. A háborúban 1998 óta majdnem öt és fél millió ember vesztette életét, és havonta több mint negyvenötezer hal meg közvetve vagy közvetlenül a háború miatt. Mindennek a következménye naponta ezerötszáz ember halála: más szavakkal, mióta hétfőn elkezdtük ezt a részülésszakot, a Kongói Demokratikus Köztársaságban már hatezer ember meghalt. Az elmúlt néhány hónapban, különösen az ország keleti részében, egyre több volt a vérfürdő, a kislányok és a nők elleni szexuális erőszak, és a kislányok és fiúk erőszakos toborzása. Mindezért Laurent Nkunda lázadó csapatai és a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért katonái egyaránt felelősek. Emlékeznünk kell arra is, hogy a MONUC mandátuma az ENSZ Charta VII. fejezetére épül, amely felhatalmazást ad a számára, hogy valamennyi szükséges eszközt használjon fel minden erőszak alkalmazására irányuló olyan kísérlet elrettentésére, amely a civil lakosság életét vagy testi épségét, vagy a politikai folyamatot veszélyezteti.

71

72

HU


Ez idáig azonban a MONUC jelenléte teljességgel elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy véget vessenek e barbár cselekményeknek. Ezért ismételten a Biztonsági Tanácshoz kell fordulnunk, hogy reagáljon, és biztosítson minden rendelkezésre álló eszközt annak érdekében, hogy véget lehessen vetni ennek az öldöklésnek. Ezen kívül, bár üdvözölnünk kell a Gomai Konferenciát, amely utat mutat a politikai tárgyalások felé, az ott elért megállapodások, különösen a leszerelésre vonatkozó megállapodások, bizonytalanok maradnak, és alkalmazásuk nem világos. Végezetül, amint Posselt úr elmondta, ez még egy lehetőséget ad arra, hogy indítsuk el és hajtsuk végre az olyan ellenőrzési mechanizmusokat, mint például a gyémántokra vonatkozó Kimberley Folyamatot, amely szerint az EU által importált természeti erőforrások esetén származási bizonyítványt kell bemutatni. Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében . – (PL) Elnök úr! Joseph Conrad Kongóra, mint a sötétség szívére hivatkozott. Létének kezdete, azaz 1960 óta Kongó borzalmas pogromok, gyilkosságok és polgárháborúk színhelye volt. Ennek következtében Kongó sohasem volt képes saját lábán megállni, annak ellenére sem, hogy bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezik. Az e területen zajló konfliktus a legkegyetlenebb és legbarbárabb, ami csak történt a II. világháború vége óta. Sajnálatos módon még mindig folytatódik, és minden hónapban csaknem 50 000 emberi életet követel. Az áldozatok fele öt éven aluli gyermek. A hadseregek átvonulását a civil lakosság elleni sokféle bűncselekmény kíséri: erőszak, fosztogatás és gyilkosság. Ezért üdvözöljük a gomai békekonferencia eredményét, és reménykedünk benne. Ez a békekonferencia jelenthetné a Kivu tartományban a fegyveres konfliktus végét, de hogy ez valóban bekövetkezik-e, az részben tőlünk is függ. Lehetséges, hogy ennek a konfliktusnak a megoldása lehetetlennek bizonyul a nemzetközi közösség és a szomszédos országok támogatása nélkül. Fontos, hogy a nemzetközi támogatás ne csak politikai nyilatkozatokra korlátozódjon, hanem elsősorban a megfelelő pénzügyi, szervezési és technikai támogatásra összpontosítson. Karin Scheele, a PSE képviselőcsoportja nevében . – (DE) Elnök úr, a segélyszervezetek szerint Észak-Kivuban a helyzet részben még a darfurinál is rosszabb. Észak-Kivu nincs világpolitika reflektorfényében, és Észak-Kivura senki nem vigyáz. A 2002. évi hivatalos békemegállapodás óta Kabila kormánya megkísérelte a regionális milíciát egy nemzeti hadseregbe integrálni – ez idáig jelentős siker nélkül. A civil lakosság még mindig ki van téve a fegyveres konfliktusok hatásainak. Az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières (MSF) rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel a segélyszervezetek munkatársai a folyamatos harcok miatt szembesülnek, amikor a civil lakosságot próbálják elérni, és meghatározta, hogy az alultápláltság az Észak-Kivu lakosságát fenyegető másik súlyos veszély. Ezért felszólítjuk a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonnal nyújtsanak segélyt és haladéktalanul indítsanak átfogó orvosi segítségnyújtási programokat a civil lakosság számára a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén. Ezen túl felszólítjuk a Tanácsot és a Bizottságot, biztosítsák, hogy az ENSZ-misszió nemrégiben történt megerősítése lényeges javuláshoz vezessen a lakosság biztonságában. Urszula Krupa, az IND/DEM Képviselőcsoportja nevében . – (PL) Elnök úr, Gomában Kongó biztonsága javításáról és fejlesztéséről elért megállapodás ellenére Kivu tartományban változatlanul megsértik az emberi jogokat. Az egyre fokozódó erőszak miatt háromszázezer

21-02-2008

21-02-2008

HU


embert kényszerítettek otthona elhagyására csak 2006. vége óta. Az erőszak különösen súlyosan érinti a nőket és a gyermekeket. Nemi erőszak áldozatává válnak, vagy a fegyveres csoportokhoz való csatlakozásra kényszerítik őket. Ez idáig hatmillió embernek kellett elhagynia otthonát, és ötmillióan haltak meg egy olyan konfliktus és háború miatt, amelyet gazdasági érdekcsoportok szítanak, és az ottani gazdagságból hasznot húzni kívánó kormányok támogatnak. Ezért az Európai Parlament vitáinál és állásfoglalásainál, és a Kongó lakosainak nyújtott humanitárius segítségnél többre van szükség. Meg kell állítani a természeti erőforrások rabló kizsákmányolását, és a nemzetközi vállalkozások spekulációs tevékenységeit, amelyek önmagukat gazdagítják a régió lakosainak élete és egészsége árán. Koenraad Dillen (NI) . – (NL) Elnök úr, tudjuk, hogy az itt kimondott szavaink feltehetőleg nem visznek bennünket sokkal előbbre. Csak reménykedni tudunk abban, hogy valamennyi fél folyamatosan betartja a gomai konferencián született megállapodást, és vége szakad annak az őrületnek, amely már túl sokáig tartja Észak-Kivut a markában. Az ENSZ szerint a konfliktus kezdete óta 800 000 ember menekült el otthonából. Nők és fiatal lányok ezrei váltak elvetemült erőszak áldozatává, és gyermekeket kényszerítenek arra, hogy részt vegyenek a harcokban. Azt sem feledhetjük el azonban, hogy nem csak a Nkunda-milícia tagjai felelnek a tömeges kegyetlenkedésekért. Nem, valamennyi fél, beleértve a kormány katonáit is, szisztematikusan követnek el emberiség ellenes bűncselekményeket. Nem sok „jófiú” van Észak-Kivuban. Végső soron ezért ugyanannyi számú bűnöst kell bíróság elé állítani. Nekik felelniük kell az atrocitásaikért. Elítélésük nemcsak az Emberi Jogi Nemzetközi Bíróságának felelőssége, hanem elsődlegesen a kongói vezetők és Joseph Kabila felelőssége is. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, amint Posselt úr már mondta, Kongó nagy területe a földi pokol. Ezt bizonyos entitások csak súlyosbították, és ezek nem mindegyike kongói. Szeretném felhívni a figyelmet arra a helyzetre, amit magam is láttam, nevezetesen a területen a konfliktus miatt elárvult gyermekek nagy számára. Nézetem szerint a forrásokat a misszionáriusokhoz kell eljuttatni, hogy gondoskodhassanak ezekről a gyermekekről, különösen a fiúkról, hogy ne sorozzák be őket a hadseregekbe. Ha már besorozták őket, a lövöldözésen és az erőszaktevésen kívül minden másra alkalmatlanná válnak. Hadd ismételjem meg, biztos asszony, hogy pénzre van szükség, hogy ezeket a szerencsétleneket tanítatni lehessen, és lehessen gondoskodni róluk. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos asszony, a Bizottsághoz fordulok itt Strasbourgban, hogy szabadítson fel válsághelyzetekre tartalékolt pénzeszközöket most, és azonnal kezdjen újjáépítési projektekbe, nevezetesen az Észak-Kivuban élő polgári lakosság általános orvosi támogatásának széles körű programjával. A nemrégiben bekövetkezett földrengés csak súlyosbított azon a helyzeten, ami már egyébként is humanitárius katasztrófa volt. Mindannyian arra is kérjük a Bizottságot és a Tanácsot, hogy azonnal kezdeményezzenek egy Afrikát átfogó szövetséget a konfliktus politikai megoldásának érdekében. Meglena Kuneva, A Bizottság tagja. – Elnök úr, a Bizottságot változatlanul súlyos aggodalommal tölti el a Kivuban, és különösen Észak-Kivuban kialakult iszonyatos humanitárius helyzet, ahol az otthonukból elűzött emberek száma – jelenleg csak Észak-Kivuban meghaladva a 800 000-et – 2007 során megkétszereződött, riasztóan megnövelve a már amúgy is sokat szenvedő lakosság megpróbáltatásait.

73

74

HU


Ugyanakkor tudomásunk van az emberi jogok súlyos megsértéséről, ide értve a gyermekek katonai toborzását és a széles körben elterjedt szexuális erőszakot a régióban, amit elítélünk. Ebben az összefüggésben fontos azonban emlékeztetni arra, hogy a jelenlegi kritikus helyzet Észak-Kivuban, amit a 2007 második felében bekövetkezett harcok súlyosbítottak, a régióban évek óta dúló háború következménye. A kivui konfliktus gyökere a 90-es évek elején történt ruandai népirtásra vezethető vissza, bár azt is tudni kell, hogy a konfliktusnak számos helyi komponense is van – például az etnikai kisebbségek politikai képviseletének elégtelen volta, a természeti erőforrások kirablása és a földbirtoklás kérdései –, ami lényeges hozzájárult a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében uralkodó instabilitáshoz és bizonytalansághoz. A Bizottság ezért üdvözli a közelmúltban megtartott gomai békekonferenciát és az azt követő tűzszünetet, mint pozitív lépéseket a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében tartósult konfliktus megoldása felé. A konferencia a hadseregnek a Nkunda tábornok csapatai által 2007 végén történt legyőzetése után helyreállította Kabila elnök hitelességét, és elindította a tartományok közötti párbeszéd folyamatát – ezt a Bizottság mindig is pártolta. Ezen kívül, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda által a Nairobiban kiadott közös közleményben 2007 novemberében tett kötelezettségvállalásaikkal összhangban a gomai konferencia újra hangsúlyozta a volt FAR problémája prioritásként történő megoldásának szükségességét. Ugyanakkor világossá tették, hogy a konfliktus gyökereivel kell foglalkozni, miközben helyre kell állítani az állam törvényes hatalmát keleten. Ezek után nem szabad azonban elfelejteni, hogy semmi sem oldódott meg végérvényesen Gomában vagy Nairobiban. A kivui válság gyökereire állandó megoldást találni és a régióban a fenntartható békét helyreállítani időbe telik. A Nairobi közös közlemény és a gomai konferencia, amelyek kiegészítik egymást, egy nehéz és hosszadalmas folyamat bíztató kezdetét, de csak a kezdetét jelentik. Az előttünk álló fő kihívás a Nairobi és a gomai kötelezettségvállalások eredményes végrehajtása. Biztosítani kellene, hogy az összes érdekelt teljesítse kötelezettségvállalásait. Az EU folyamatosan és szorosan figyelemmel kíséri e folyamatot, és abban aktívan részt vesz. Ebben az összefüggésben nagy szükség van a kongóiak támogatásában a nemzetközi cselekvésre. A Bizottság a tagállamokkal együtt készen áll arra, hogy fontos szerepet játsszon Kivuban. Keleten – humanitárius támogatásunkon, rehabilitációs és képességépítő programjainkon keresztül – hagyományosan egyike voltunk a legfontosabb adományozóknak. Hajlandóak vagyunk tovább növelni a régió támogatását, különösen az európai kezdeményezéseken keresztül, szoros együttműködésben az Egyesült Nemzetekkel. Elnök. – A vitát berekesztem. 10. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazások eredményéről és más részleteiről: lásd a jegyzőkönyvet) 10.1. Kelet-Timor (szavazás)

21-02-2008

21-02-2008

HU


10.2. Fehéroroszország (szavazás) – A 3. bekezdés szavazása előtt José Ribeiro e Castro, szerző . – (FR) Elnök úr, csak azért szólok, hogy javítsák ki a 3. bekezdésben említett szervezetek nevét. A nevek szerepelnek a szavazási listákon, így nincs szükség azok megismétlésére. (A Parlament hozzájárult a szóbeli módosítás elfogadásához) – Az 1. bekezdés előtt Urszula Gacek (PPE-DE). – Elnök úr, képviselőcsoportom nevében szólalok fel a javasolt módosításhoz egy szóbeli módosítás miatt. A bizottsági anyagban szerepel a szólás szabadsága, az internetet azonban sajnálatos módon nem emeli be, és nem szól róla külön. Ezért a tényszerű helyesség és a szólásszabadság valamennyi formájának a bevonása érdekében – nem csak az internet esetében – azt kérjük, hogy a módosításból töröljék az „interneten” kifejezést. (A Parlament hozzájárult a szóbeli módosítás elfogadásához) 10.3. Észak-Kivu (Kongói Demokratikus Köztársaság) (szavazás) 11. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 12. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az Eljárási Szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 13. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 14. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 15. Az ülés felfüggesztése Elnök. – Az Európai Parlament ülését felfüggesztem és mindenkinek kellemes utat kívánok hazafelé. (Az ülést 16.25-kor berekesztik.)

75

76

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (E válaszokért a kizárólagos felelősséget az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége viseli) 8 . kérdés, előterjesztette: Avril Doyle ( H-1058/07 ) Tárgy: A nők jogai Szaúd-Arábiában Milyen közlések érkeztek – ha egyáltalán érkeztek – a Szaúd-Arábiai Királyságtól az Európai Parlament P6_TA(2007)0631. számú, Szaúd-Arábiában a nők helyzetéről szóló, 2007. december 13- i állásfoglalására válaszul? Van-e olyan válasz, amelyet a Tanács pozitívnak vagy biztatónak tart? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott, 2008. februári ülésén. A Tanács nem kapott közlést Szaúd-Arábia kormányától a Szaúd-Arábiában a nők helyzetéről szóló, 2007. december 13-i európai parlamenti állásfoglalására válaszul. Önnek nyilvánvalóan tudomása van arról, hogy az emberi jogok kérdését az EU és a – Szaúd-Arábiát is magában foglaló – Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsa (OET) közötti éves tanácsi és miniszteri ülésen mindig megvitatják. A nők jogainak különös kérdését az OET-tel e keretben tárgyalják. A Tanács várakozása szerint tehát lehetőség lesz arra, hogy felhozzák az emberi jogok – ideértve a nők jogait is – megtárgyalását a következő, 2008. május 26-án esedékes EU–OET miniszteri ülésen. A Tanács azon az ülésen terjeszti elő az EU nők jogaira vonatkozó álláspontját és hallgatja meg az OET-beli partnereinek álláspontját. * * * 9 . kérdés, előterjesztette: David Martin ( H-1060/07 ) Tárgy: A bali csúcstalálkozó Hogyan értékeli a Tanács a bali csúcstalálkozó kimenetelét? 10 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-1070/07 ) Tárgy: A bali konferencia eredményeinek értékelése Az ENSZ bali konferenciáján részt vevő 187 ország úgy határozott, hogy tárgyalásokba kezd, amelynek eredményeként 2009-ben egy új, az éghajlatváltozásról szóló szerződés jön majd létre, konkrét célokat azonban nem fogadtak el. Mivel az uniós állam- és kormányfők 2007 márciusában már megállapodtak egy, az energiapolitikát az éghajlatváltozás problémáinak kezelésére irányuló erőfeszítésekkel ötvöző egyedi intézkedés- és célcsomagról, hogyan értékeli a Tanács a bali konferencia kimenetelét? Milyen kezdeményezéseket szándékozik tenni az új útiterv keretében arra, hogy különös, kötelező célokat és egy, az ezek elérésére vonatkozó ütemtervet fogadjon el az éghajlatváltozásról szóló új szerződésben? Hogyan fogja meggyőzni az Egyesült

21-02-2008

21-02-2008

HU


Államokat, hogy ebbe az irányba haladjon? Milyen álláspontra kíván helyezkedni az Európai Unió az USA által 2008-ban Hawaiin megrendezendő nemzetközi éghajlatváltozási konferencián? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A bali cselekvési terv jelzi annak az átfogó tárgyalási folyamatnak a kezdetét, amely 2009 decemberében a koppenhágai konferencián zárul majd le, ahol is – többek között – a hosszú távú együttműködésre, a csökkentésre, a kiigazításra, a technológiára és a finanszírozásra vonatkozó közös elgondolást kell majd megvitatni. Ha lesz rá lehetőségem, szétküldöm majd az alkotóelemeket részletesebben tartalmazó leírást. Az első alkotóelem – azaz a hosszú távú együttműködési intézkedés, ideértve a kibocsátáscsökkentésekre vonatkozó, hosszú távú globális célkitűzést is – létfontosságú abban, hogy vezesse az éghajlatváltozás elleni küzdelem során kifejtett jövőbeli közös erőfeszítéseket. A második alkotóelemet – azaz a fokozott nemzeti és nemzetközi csökkentési intézkedés – körültekintően megfogalmazott szöveg tartalmazza, amely egyensúlyt teremt a fejlett országok és a fejlődő országok intézkedései között. A bali cselekvési terv emellett visszahozta az USA-t is az ENSZ folyamatába. Ezen túlmenően az említett állásfoglalás szövegéből kihagyták azt a hagyományos választóvonalat, amely 1992 óta megosztotta az I. mellékletbe tartozó és az I. mellékletben nem szereplő feleket. Egyértelműen megkülönböztették a fejlett országok és a fejlődő országok által teendő intézkedéseket annak megelőzése érdekében, hogy a fejlett országok ezt a lehetőséget használják ki a mennyiségileg meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaikkal való felhagyásra. A harmadik alkotóelem – azaz a kiigazításra irányuló, fokozott intézkedés – tartalmazni fogja a kiigazítási intézkedések, a kockázatkezelési és kockázatcsökkentési stratégiák, a katasztrófacsökkentési stratégiák sürgős végrehajtását támogató nemzetközi együttműködést, valamint a gazdasági diverzifikáció fokozását. A negyedik alkotóelem tartalmazza a technológiai fejlesztésre irányuló fokozott intézkedést és a csökkentési és kiigazítási intézkedéseket támogató átutalást, az ötödik alkotóelem pedig a pénzügyi források nyújtására irányuló fokozott intézkedéshez és a csökkentési, kiigazítási és technológiai együttműködési intézkedések támogatására irányuló befektetésekhez kapcsolódik. Az állásfoglalás szövege valamennyi olyan kérdést tartalmaz, amelyre az EU felszólított, és semmilyen módon nem sérti az azokra vonatkozóan folytatott tárgyalások végső kimenetelét. A bali konferenciát csak a koppenhágai konferencián kidolgozott szöveg fényében lehet majd végleges értékelni. * * *

77

78

HU


12 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-1065/07 ) Tárgy: Az EU külügyi szolgálatának jövője A Tanács Főtitkársága és a Bizottság eleddig nem adott pontos képet a jövőbeli európai külügyi szolgálatról. Mivel ez a kérdés elsődleges fontosságú a nemzeti diplomáciai szolgálatok és uniós képviselők számára, és igen lényeges az átlagpolgárok számára is, fontos a lehető leghamarabb – és lehetőség szerint a Szerződés ratifikálása előtt – néhány választ adni a nemzeti fővárosok számára. Az új tervek szerint hogy fog működni az európai külügyi szolgálat és valószínűsíthetően mekkora lesz majd? Milyen változások fognak bekövetkezni az EU külpolitikájával foglalkozó, már meglévő külügyi szolgálati struktúrában? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Ebben a szakaszban a Tanácsnak még nincs véleménye az európai külügyi szolgálat jövőbeli struktúrájáról vagy szervezetéről. A Tanács csak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően – azaz az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció és a Bizottság jóváhagyásának beszerzése után – az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője által előterjesztett javaslat alapján fogja tudni meghozni a szolgálat jövőbeli szervezetére és munkájára vonatkozó igazgatási határozatot. Az európai külügyi szolgálattal kapcsolatos előkészítő munkálatok a Lisszaboni Szerződés végrehajtása előkészítő folyamatának elválaszthatatlan részét fogják képezni. Amint arról 2008. januári levelében Rupel miniszter úr tájékoztatta Pöttering elnök urat, az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatják majd az európai külügyi szolgálatra vonatkozó előkészületekkel kapcsolatos technikai munkálatokról. * * * 13 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-1068/07 ) Tárgy: EU belépés/kilépés A Bizottságnak elő kell terjesztenie egy, az EU belépési/kilépési rendszeréről és az elektronikus utazási engedélyről és más határigazgatási eszközökről szóló zöld könyvet. A Tanács véleménye szerint miként fognak e projektek működni a Vízuminformációs Rendszer (VIS) és a Schengeni Információs Rendszer (SIS) mellett? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Az Európai Tanács és a Tanács ismételten felszólította a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az európai adatbázisok hatékonyságának javítására, valamint az azok közötti interoperabilitás és szinergia fokozására irányuló javaslatokat.

21-02-2008

21-02-2008

HU


A 2006. december 14–15-i Európai Tanács hangsúlyozta a határőrizet javítása tekintetében az új technológiák használatának fontosságát, és felszólította a Bizottságot, hogy tanulmányozza egy közös be- és kiléptetési rendszer bevezetésének megvalósíthatóságát. 2008. február 13-án az Európai Bizottság ismertette ezt a három közleményt – ideértve egy, az európai integrált határigazgatási stratégiával kapcsolatos új eszközökről szóló közleményt is –, amelyek a jövőbeli európai határigazgatás elválaszthatatlan részét képezhetik. A harmadik országok valamennyi állampolgára általi határátkelések javasolt általános automatikus nyilvántartása jelentős mértékben kiegészíthetné a VIS-t és a SIS-t. A szlovén elnökség miniszteri szintű konferenciát fog szervezni, ahol a belügyminiszterek fogják első alkalommal megvitatni e közleményeket. * * * 14 . kérdés, előterjesztette: Paulo Casaca ( H-1073/07 ) Tárgy: Terroristák/túszcsere A „Der Spiegel” hetilap szerint (2008. január) a német hatóságok tervezik egy, az iráni hatóságok által 2005 óta fogva tartott német állampolgárságú túsz, Donald Klein számos olyan terroristáért történő cseréjét, akik a Libanonban tevékenykedő iráni szatelitszervezethez, a Hezbollahhoz tartoznak, és akik között ott van az iráni rezsim azon terrorista műveletének vezéralakja is, amely 1992-ben a berlini Mykonos étteremben négy ellenzéki személy likvidálásához vezetett. A Berlini Szövetségi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a terrorcselekmény az iráni vallási vezető, Ali Khameini és az egykori iráni elnök, Ali Hashemi-Rafsanjani agyszüleménye volt. Nemrégiben voltak olyan sajtóhírek, amelyek az iráni ellenzéki személyek meggyilkolásáért felelős személyek szabadon bocsátásáról szóltak. E kérdés szerzője – miközben természetesen teljes mértékben szimpatizál Donald Kleinnel és hozzátartozóival – úgy véli, hogy az, ha engedünk a világ első számú terroristanemzete követeléseinek, annak Európa valamennyi polgárára nézve súlyos kihatásai lesznek, akár Németországban, akár más tagállamokban. A Tanács nem véli-e úgy, hogy az, ha – ezekhez a tárgyalásokhoz hasonlóan – engedményeket tesz a terrorizmusnak, az oda vezethet, hogy valamennyi európai polgár számára súlyosbodik annak kockázata, hogy az iráni rezsim terrorizmusának célpontjaivá válik? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. * * *

79

80

HU


15 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-0001/08 ) Tárgy: Tranzit az Alpokban Milyen lehetőségeket lát a Tanács a Bajorország, Ausztria, Olaszország és Szlovénia közötti, az Alpokon keresztül húzódó utak előmozdítására és fejlesztésére az ökológiai normák fenntartása mellett a kereskedelem fokozása érdekében? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Az Alpokon keresztül húzódó utak előmozdításának és fejlesztésének lehetőségeit tekintve – amint arról a képviselő is nyilvánvalóan tudomással bír – a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal összhangban a transzeurópai közlekedési hálózat prioritásai közé a következők tartoznak: a fő kapcsolatoknak és kapcsolódási pontoknak a kiépítése és fejlesztése, amelyek a hiányzó szakaszok és a fő útvonalak kiépítéséhez, a természetes akadályok leküzdéséhez, valamint a biztonsági és környezetvédelmi szempontoknak a hálózat tervezésében és végrehajtásában való érvényesítése. A fent említett határozat 8. cikke továbbá kimondja, hogy a transzeurópai közlekedési hálózattal összefüggésben a tagállamoknak figyelembe kell venniük a környezetvédelmi szempontokat. Meg kell említeni a fent említett határozat II. mellékletében meghatározott két prioritást, nevezetesen a Berlin–Verona/Milánó–Bologna–Nápoly–Messina–Palermo vasúti ö s s z e kö t t e t é s t , valamint a „6. pr ior itásprojektet”, a Lyon–Torino–Velence–Ljubljana–Budapest vasúti összeköttetést. A projektfelelős, Karel Van Miert által 2007 júliusában elkészített, az elért előrehaladásról szóló jelentés szerint a Berlin–Verona/Milánó–Bologna–Nápoly–Messina–Palermo vasúti összeköttetéssel kapcsolatosan végzett tevékenység gyors ütemben haladt előre a második évben, továbbá Ausztria és Olaszország egyetértési megállapodást írt alá a Brenner-alagútról. 2007 decemberében a Bizottság elfogadott egy, a Brenner-alagút társfinanszírozására irányuló kérelemről szóló határozatot. A „6. prioritásprojekt” – a Lyon–Torino–Velence–Ljubljana–Budapest vasúti összeköttetés – szintén megoldja az Alpok nyugat-keleti irányú átkelésének problémáját. Ez a prioritás magában foglalja többek között a Mont Cenis alagutat is, amelyet már építenek és amely Olaszország és Franciaország határokon átnyúló projektje. E projekttel kapcsolatban a Trieszt–Divača összeköttetést is meg kell említeni, amely tekintetében a Bizottság 2007 decemberében társfinanszírozást hagyott jóvá a tervdokumentáció elkészítésére és az előkészítő munkálatokra vonatkozóan. Már zajlanak az e projekttel kapcsolatos tevékenységek, és erre a szakaszra vonatkozóan 2007 júliusában Olaszország és Szlovénia egyetértési megállapodást írt alá. * * *

21-02-2008

21-02-2008

HU


16 . kérdés, előterjesztette: Vural Öger ( H-0005/08 ) Tárgy: A Nyugat-Balkán, a szlovén elnökség egyik prioritása A szlovén elnökség a Nyugat-Balkánt az egyik prioritásává tette. Az EU a nyugat-balkáni országoknak egyértelmű kilátásokat kínál a csatlakozásra, politikai, gazdasági és társadalmi lehetőségek egész sorát nyitva meg mind az EU, mind pedig a balkáni országok számára. A Tanács reálisnak tartja-e a nyugat-balkáni államokra vonatkozó uniós bővítési stratégiát, amely alapvetően az eleddig alkalmazott fokozatos bővítési modellen alapul (stabilizációs és társulási megállapodás – tagjelölt ország státusz – csatlakozási tárgyalások – csatlakozás)? Milyen kritériumokat tűzött a Tanács maga elé annak megállapítására, hogy az etnikai indíttatású polgári háborús múlttal rendelkező országok készen állnak-e a csatlakozásra? Milyen határidőt tud a Tanács adni az egykori Jugoszlávia jogutód államai számára? Mikortól tekinthetők ezek az államok elég stabilnak ahhoz, hogy csatlakozhassanak az EU-hoz? Hogyan látja a Tanács azt a feladatot, hogy az EU nem engedheti meg magának etnikai konfliktusok importálását? Milyen menetrend követhető a tekintetben, hogy Montenegró tagjelölt ország státusz kapjon? Melyek e folyamat legnagyobb akadályai? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A szlovén elnökség különös figyelmet fog szentelni a Nyugat-Balkánra. E régió stabilitása kulcsfontosságú az egész EU biztonsága és jóléte számára. 2008-ban, az átmeneti folyamat során számos esemény várható 2008: a 2003 thesszaloniki menetrend felülvizsgálata, stabilizációs és társulási megállapodások rendszerének megkötése, valamint jó néhány területen a regionális együttműködés megerősítése. A Tanács továbbra is támogatja a Nyugat-Balkán uniós tagságának távlati kilátását, és azt a régió lakosaihoz közelebb viszi majd (elsődlegesen segíteni fog a régió országaival a vízumrendszer liberalizálásáról folytatandó párbeszéd megkezdésének előkészítésében). Ezen túlmenően a Regionális Együttműködési Tanács létrehozása a regionális együttműködés egy további fontos eredménye, valamint a fokozott regionális tulajdon egyik kifejeződése lesz. A Tanács hangsúlyozta a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok fontosságát, valamint a rendezetlen kérdések tekintetében a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálása terén a szomszédos országok közötti együttműködés szükségességét. A Nyugat-Balkán átfogó vizsgálatának elvégzésekor figyelembe kell venni az elmúlt években elért jelentős előrehaladást: a nagyobb mértékű stabilitást, a demokratikus reformokat, a gazdasági növekedést, a fokozott regionális együttműködést, valamint a stabilizációs és csatlakozási folyamat részeként az EU-hoz való közeledés terén elért előrehaladást. Bizonyos jelentős kihívások azonban továbbra is megvannak: a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, a nemzetközi jog betartása (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék) és a Koszovó jogállásával kapcsolatos kérdésre vonatkozó megoldás megtalálása, amely utóbbi a régió stabilitása szempontjából a legfontosabb. Ennélfogva a jogállásával kapcsolatos kérdés az EU elnökségének kulcsfontosságú prioritása. A Tanács úgy véli, hogy ez európai probléma, amelyre olyan

81

82

HU


megoldást kell találni, amely hozzájárul a regionális stabilitáshoz és a nyugat-balkáni országok uniós tagságával kapcsolatos távlati kilátáshoz. 2008. február 17-én a koszovói parlament határozatot fogadott el Koszovó függetlenségéről. Februári ülésének következtetéseiben az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa kimondta, hogy a határozatban Koszovó elkötelezi magát a demokrácia és valamennyi állampolgárának egyenlősége, a szerb és a többi kisebbség védelme, a kulturális és vallási örökség védelme, valamint a nemzetközi felügyelet mellett. A Tanács üdvözölte azt a tényt, hogy a nemzetközi közösség – az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. határozata alapján – továbbra is jelen lesz Koszovóban. A Tanács megállapította, hogy a tagállamok – a nemzetközi gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban – fognak dönteni Koszovóval fenntartandó kapcsolataikról. Februári ülésének következtetéseiben az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa emlékeztetett az EU-nak a nyugat-balkáni országok stabilitása melletti, régóta meglévő elkötelezettségére. A Tanács újólag megismételte az EU az iránti készségét, hogy vezető szerepet játsszon a régió stabilitásának megerősítésében és emlékeztetett az Európai Uniónak az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseiben szereplő kötelezettségvállalásaira, valamint egy EBVP-rendőrség és jogállamiság-misszió létrehozására, továbbá egy koszovói uniós különleges képviselő kinevezésére irányuló közös fellépésre vonatkozó megállapodásra. A régióban a stabilitás megőrzése érdekében az Európai Unió folytatja az együttműködést az ENSZ-szel, a KFOR-ral, az EBESZ-szel és más nemzetközi szereplőkkel. Az Európai Tanács teljes mértékben és ténylegesen megerősítette a nyugat-balkáni országok uniós tagságának távlati kilátására irányuló támogatását. Kérte a Bizottságot, hogy használjon közösségi eszközöket a gazdasági és politikai fejlődés előmozdítására, valamint hogy javasoljon konkrét intézkedéseket a szélesebb értelemben vett régió számára az ebbe az irányba való előrelépés érdekében. Az EU elnökségének a volt Jugoszlávia jogutód-államai tekintetében meglévő legfőbb célkitűzései az EU felé vezető úton a következők: Szerbia: az EU elnöksége arra fogja ösztönözni Szerbiát, hogy teremtse meg a stabilizációs és társulási megállapodás gyors aláírásához szükséges feltételeket és tegyen előrelépést a tagjelölt ország státuszának elérése terén, valamint támogatni fogja az EU iránti szerb vonzalmakat, javítani fogja az EU szerbiai láthatóságát és arra fogja ösztönözni Szerbiát, hogy folytassa sikeres regionális együttműködését. Bosznia és Hercegovina: az elnökség arra fogja ösztönözni a politikai szereplőket, hogy teremtsék meg a stabilizációs és társulási megállapodás lehető leghamarabbi aláírásához szükséges feltételeket, mozdítsák elő Bosznia és Hercegovina uniós tagságának távlati kilátását és fokozzák az EU láthatóságát. Támogatni fogja a politikai párbeszédet és az államépítő erőfeszítéseket annak érdekében, hogy alkotmányos és más reformokon keresztül olyan funkcionális és hatékony állami intézményeket biztosítson, amelyek lehetővé teszik az országnak, hogy javítsa polgárai életét. Támogatni fogja továbbá az EU különleges képviselőjének Miroslav Lajčáknak az erőfeszítéseit és folytatja a Boszniai és Hercegovinai Főképviselő Hivatalából az EU különleges képviselőjének megerősített hivatalába való tervezett átmenetre irányuló előkészületeket a PIC értékelését és a szükséges feltételek megteremtését követően.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság: az elnökség – a Bizottsággal szoros együttműködésben – támogatni fogja a politikai párbeszéd elmélyítését és az Ohridi Keretmegállapodás további végrehajtását, valamint ösztönözni fogja az ország EU-ba való integrációjának következő szakaszához szükséges feltételek megteremtésére irányuló reformfolyamat felgyorsítását. Az elnökség tud a névkérdésről, és arra ösztönzi mindkét felet, hogy – konstruktív megközelítéssel, valamint az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások keretében – tegyenek erőfeszítéseket arra, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást érjenek el és ezzel hozzájáruljanak a regionális együttműködéshez és a jószomszédi kapcsolatokhoz. Montenegró: a többi nyugat-balkáni országhoz hasonlóan Montenegró is esélyes ország az európai uniós tagságot kérelmezni. Az EU-hoz vezető úton megtett előrehaladás sebessége attól függ, hogy Montenegró milyen gyorsan fogadja el és hajtja vége a szükséges reformokat. A stabilizációs és társulási megállapodás aláírását tekintve Montenegró megfelelő előrehaladást valósított meg. Jelenleg azonban a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtására, a montenegrói nemzeti intézmények kiépítésére és megerősítésére, a közigazgatási kapacitás további megerősítésére, a jogállamiságra, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem előmozdítására kell összpontosítani. E területek bármely működő európai ország számára alapvető fontosságúak. A Tanács továbbra is támogatja Montenegrót ezen erőfeszítéseiben. * * * 17 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-0007/08 ) Tárgy: EU támogatás Palesztina számára Tud-e a Tanács egy, a jelenlegi, naprakész palesztin politikai helyzetet körvonalazó nyilatkozatot tenni? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács állásfoglalása szerint az a „palesztin politikai helyzet”, amelyre a képviselő a kérdésében hivatkozik, szükségszerűen az intézmények kiépítésének, a felelősségteljes kormányzásnak, a civil társadalom hozzájárulásainak, a palesztin gazdaság növekedése támogatásának elősegítését, valamint a jogállamiság megerősítését igényli, hogy felkészüljenek egy független, demokratikus és sikeres palesztin állam létrehozására Ciszjordániában és Gázában, amely valamennyi palesztint egyesít és békében és biztonságban létezik együtt Izraellel és szomszédaival. Az EU ennélfogva üdvözli a tavaly decemberben tartott, a palesztin állam javára adományozók nemzetközi konferenciájának eredményeit, ahol is több mint 7,4 milliárd USD-t ígértek meg a hatékony, demokratikus intézmények kiépítésére, valamint egy jövőbeli palesztin állam – Fayad miniszterelnök által ismertetett reform és fejlesztési tervvel összhangban történő – sikeres gazdaságának kiépítésére irányuló erőfeszítések támogatására. Az EU továbbra is eltökélten és jelentősen támogatja ezt az erőfeszítést az „a béke érdekében történő államalapítás a közel-keleten” cselekvési stratégiájával összhangban, amely segélyműveleteinek széles skáláját tartalmazza. Nemrégiben indították

83

84

HU


el a PEGASE finanszírozási mechanizmust, amely a palesztin személyek számára fog támogatást biztosítani. 2008. január 28-i következtetéseiben a Tanács kifejtette a Gázában nemrégiben történt eseményekkel és a Gáza és Egyiptom közötti határon történt súlyos zavargással kapcsolatos komoly aggályait. Elítélte a rakéták izraeli területre való folyamatos kilövését és más, a nemzetközi joggal ellentétes és a polgárokat veszélyeztető tevékenységeket. Miközben elismerte Izrael önvédelemhez való jogszerű jogát, a Tanács felszólított valamennyi erőszakos cselekmény azonnali abbahagyására. Megismételte a gázai humanitárius helyzet miatti komoly aggályát és felszólított az alapvető áruk és szolgáltatások – ideértve az üzemanyag- és energiakészletek – folyamatos biztosítására. Újólag megismételte a valamennyi félre irányuló azon felszólítását, hogy sürgősen törekedjen a gázai határátkelők ellenőrzött, újbóli megnyitására mind humanitárius okokból, mind pedig a kereskedelmi mozgás érdekében. Ezzel összefüggésben a Tanács hangsúlyozta azt, hogy támogatja a palesztin hatóságnak a határátkelések ellenőrzésére irányuló javaslatát és támogatja az Arab Liga erre vonatkozó határozatát. Az EU továbbra is humanitárius segítséget fog nyújtani a gázai nép számára és készen áll arra, hogy segítséget nyújtson Gáza gazdasági rehabilitációjában. A Tanács kimondta, hogy az EU kész megfontolni annak lehetőségét, hogy újból megnyissa rafahi ellenőrző misszióját a belépéssel és mozgással kapcsolatos, vonatkozó nemzetközi megállapodások rendelkezései szerint, amelyeket 2005 novemberében kötöttek. * * * 19 . kérdés, előterjesztette: Sajjad Karim ( H-0041/08 ) Tárgy: Koszovói igazságszolgáltatási rendszer Az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban Koszovó tartományban történt 1999. évi konfliktus után összeomlott a büntető- és polgári igazságszolgáltatási rendszer. Jóllehet a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék joghatósággal rendelkezett Koszovó felett, egyértelmű volt, hogy csak igen kevés ügyet tud majd tárgyalni. Az ENSZ ezért létrehozta a Nemzetközi Bírói és Ügyészi Programot, hogy az korlátozott számú külföldi bírót és ügyészt integráljon a helyi büntető-igazságszolgáltatási rendszerbe. Sajnos a Nemzetközi Bírói és Ügyészi Program több mint hét éve során végzett teljesítménye nem felelt meg az elvárásoknak. A helyi ügyészek és bírók még mindig nincsenek felkészülve a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekre. Az ilyen ügyekre vonatkozó alapvető fontosságú jogi reformok még mindig nem iktatták jogszabályba. Az igazságszolgáltatási rendszer újjáépítésének befejezésére nem tűztek ki időpontot, hogy az folyamatos nemzetközi alkotóelem nélkül működhessen. Mit tervez a Tanács annak biztosítására, hogy a nemzetközi bírók és ügyészek jelenléte meghozza azokat az eredményeket, amelyek megteremtését a koszovói igazságszolgáltatási rendszerben megígértek? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A koszovói igazságszolgáltatási rendszer továbbra is hanyatlik, és az igazságszolgáltatási intézmények nehéznek tartják megfelelő szolgáltatások nyújtását mind a büntetőjogi,

21-02-2008

21-02-2008

HU


mind pedig a polgári jogi igazságszolgáltatás terén. A helyi bírók és ügyészek még mindig nem tudnak foglalkozni a legérzékenyebb büntető- és polgári jogi ügyekkel, többek között biztonsági okokból, valamint a helyi közösségektől és a többségi lakosságtól érkező nyomás miatt. Jelenleg ezekkel az ügyekkel a nemzetközi bírók és ügyészek foglalkoznak az ENSZ koszovói békefenntartó missziójával (UNMIK) együtt. Az EULEX Koszovó (4) hangsúlyozza azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet bíráinak és ügyészeinek kell majd magas szinten, valamint a különböző illetékes bíróságokon és a Koszovói Különleges Ügyészi Hivatalon keresztül játszaniuk. Ami az elsőfokú ügyeket és panaszokat illeti, az ügyeket átlátható módon fogják az ESPD-misszió bíráihoz és ügyészeihez, valamint helyi szinten dolgozó kollégáikhoz rendelni, előre meghatározott, objektív kritériumok alkalmazásával. Az ESPD bírái és ügyészei a Legfelsőbb Bíróság és az Államügyészi Hivatal keretében is működni fognak. * * * 20 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0011/08 ) Tárgy: Sri Lanka Tud-e a Tanács nyilatkozatot tenni a jelenlegi Sri Lanka-i politikai helyzetről, különösen ebben az országban a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekről? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanácsot még mindig komolyan aggasztja a Sri Lanka-i helyzet, amint azt az EU 2008. január 8-i nyilatkozata is bizonyítja: „Az EU mély sajnálatát fejezi ki a Sri Lanka-i kormány azon döntése miatt, hogy felmondja a Tamil Eelam Felszabadító Tigriseivel (LTTE) 2002-ben kötött tűzszüneti megállapodást. Ez a döntés és a jelenlegi katonai kampány tovább súlyosbítja az ország már amúgy is nehéz helyzetét, ideértve a humanitárius és az emberi jogi helyzetet. A tűzszüneti megállapodás nélkül a Sri Lanka-i konfliktus tartós, békés megoldása megtárgyalásának távlati kilátásai tovább szűkülnek. Az EU különösen azt sajnálja, hogy a Sri Lanka megfigyelő misszió megszűnik. Az EU-t ugyanígy aggasztották az LTTE által az utóbbi hónapokban végrehajtott terrorcselekmények és a részükről újabb erőszakot ígérő nyilatkozatok is. Az EU mindkét felet arra sürgeti, hogy vessenek véget valamennyi ellenségeskedésnek és kerüljék a további fokozódást. Az EU felszólítja Sri Lanka kormányát, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő egy olyan érdemi visszavonulási ajánlatot, amely a tárgyalások kiindulópontját képezhetné. Ahhoz, hogy egy rendelkezés a tárgyalások keresztülvihető alapjául szolgálhasson, annak túl kell mutatnia a korábbi ajánlatokon, az EU pedig arra sürgeti mindkét felet, hogy dolgozzanak egy olyan megoldáson, amely a konfliktust békésen és tartósan rendezné.”

(4)

JA 2008/124/CFSP, HL L 42., 2008.2.16., 92.o.

85

86

HU


Az EU jelenleg vizsgál egy, a szigetbeli konfliktus politikai megoldására irányuló javaslatot, amelyet az Összpárti Képviseleti Bizottság terjesztett Rajapakse elnök elé. Egyértelmű, hogy a Sri Lanka-i helyzet még mindig nem stabil. A Tanács ezért úgy döntött, hogy diplomáciai küldöttséget küld oda, hogy tanulmányozza az események alakulását és kifejezze az EU aggályait. * * * 21 . kérdés, előterjesztette: Søren Bo Søndergaard ( H-0017/08 ) Tárgy: A Lisszaboni Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata Meg tudja-e a Tanács mondani, hogy hol lehet megtalálni a Lisszaboni Szerződés teljes, hivatalosan egységes szerkezetbe foglalt változatát, abban a változatban, ahogyan azt az uniós állam- és kormányfők Lisszabonban 2007 decemberében elfogadták? Ha egy teljes, hivatalosan egységes szerkezetbe foglalt változat még nem áll rendelkezésre, annak közzététele mikorra várható? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Amint arról Søndergaard úr is tud, az állam- és kormányfők által 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződés olyan szerződés, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosítja. A Lisszaboni Szerződés szövegét a 2007. december 17-i C 306. számú Hivatalos Lapban tették közzé. A Lisszaboni Szerződéssel módosított szerződések egységes szerkezetbe foglalt változata még nem áll rendelkezésre. A korábbi módosításokkal (Maastricht, Amsterdam és Nizza) kapcsolatos gyakorlattal összhangban azonban a Lisszaboni Szerződéssel módosított szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatát minden valószínűség szerint a következő pár hónapban fogják közzétenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén. * * * 22 . kérdés, előterjesztette: Mikel Irujo Amezaga ( H-0023/08 ) Tárgy: Regionális adórendszerek A Baszk Autonóm Közösség és a Navarrai Autonóm Közösség a spanyol államtól eltérő adórendszerrel rendelkezik. Az Euskadival és Navarrával kötött gazdasági megállapodások (Concierto Económico illetve Convenio Económico) szabályozzák ezen adórendszereket. Noha e rendszerek függetlenek a spanyol rendszertől, sem a korábbi szerződések, sem pedig a Lisszaboni Szerződés nem juttat semmiféle hatáskört az európai adópolitika terén a baszk és a navarrai kormánynak. Ez nehézzé teszi az említett autonóm közösségek számára, hogy Európában megvédjék adórendszereiket. Nem a spanyol állam az egyetlen uniós tagállam, amely határain belül különböző adórendszerekkel rendelkezik. Az Euskadi és Navarra által az adórendszereik megvédése során tapasztalt nehézségek fel-felbukkannak.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Szándékozik-e a Tanács nyomást gyakorolni e régiók adóügyi hatásköreinek elismerése érdekében? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A jelenleg meglévő közösségi jog értelmében az adók kivetése nem tartozik az EU hatáskörébe és az minden esetben a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenően a tagállamok önállóan tudnak dönteni az adóügyi jogköröknek egy ország különféle területi és/vagy regionális alegységek részére történő belső elosztásáról. A közösségi jogszabályoknak nincs szerepe az ilyen határozatokban. Ezekre az egyes tagállamok legfeljebb hivatkozhatnak, amikor a tagállamok adójogi jogszabályainak harmonizálására irányuló jogszabályok módosításakor figyelembe veszik a nemzeti rendszerek egyedi jellemzőit. Az Európai Közösségek Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az adó területén, de ezt a hatáskört a közösségi joggal összhangban kell gyakorolniuk. A nemzeti jog tehát nem lehet összeegyeztethetetlen a harmonizációs intézkedésekkel, amennyiben már elfogadtak ilyeneket. Ezen túlmenően a nemzeti adóügyi jogköröket a Szerződés korlátain belül kell gyakorolni és az ennélfogva nem alkothat tiltott állami támogatást vagy a szabad mozgás tilos korlátozását. Mindazonáltal nem a Tanács, hanem inkább az Európai Bizottság és a bíróságok állapítják meg, hogy a nemzeti adójogi intézkedések összhangban vannak-e a közösségi joggal vagy sem. * * * 23 . kérdés, előterjesztette: Ivo Belet ( H-0024/08 ) Tárgy: Coffeeshopok építése a belga határ közelében A tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat (5) megállapítja, hogy a tagállamoknak 2006. május 12-ig tájékoztatniuk kell a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy miként ültették át a kerethatározatból eredő kötelezettségeiket. Hogyan felel meg Hollandia ennek a kötelezettségnek? Hogyan egyeztethető össze ezekkel a kötelezettségekkel az, hogy a maastrichti önkormányzat közvetlenül a belga határon engedélyt adott egy kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos nagyobb építési projektre? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács a 2004/757/IB kerethatározat végrehajtásának hatékonyságával kapcsolati kérdésre a következőképpen válaszol:

(5)

HL L 335., 2004.11.11., 8.o.

87

88

HU


A 2004. október 25-i 2004/757/IB kerethatározata (6) megállapítja a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályokat. A kerethatározat 9. cikke értelmében a tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek 2006. május 12-ig megfeleljenek és megküldik a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak a kerethatározatban meghatározott, rájuk vonatkozó kötelezettségeknek a nemzeti jogukba való átültetése céljából hozott rendelkezéseik szövegét. 2006. szeptember 4-i levelében Hollandia arról tájékoztatta a Tanácsot, hogy a kerethatározatot nemzeti jogában végrehajtotta, valamint benyújtotta a saját kötelezettségeit a nemzeti jogába átültető rendelkezések szövegét. E rendelkezések 2006. július 1-jén léptek hatályba. Ami azt a kérdést illeti, hogy egy adott tagállam miként teljesíti a kerethatározat szerinti kötelezettségeit, szem előtt kell tartani azt, hogy a 9. cikk értelmében a Bizottságnak 2009. május 12-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kerethatározat végrehajtásának működéséről, ideértve annak a tiltott kábítószer-kereskedelem területén az igazságügyi együttműködésre kifejtett hatását. E jelentést követően kell a Tanácsnak értékelnie, hogy a tagállamok a tagállamok meghozták-e az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e kerethatározatnak megfeleljenek. * * * 24 . kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke ( H-0028/08 ) Tárgy: Menekültprobléma Azerbajdzsánban Azerbajdzsánban a lakossághoz viszonyítva óriási a menekültek száma: körülbelül minden hetedik azerbajdzsáni menekült. A világon az összes menekült nagyjából 4%-a Azerbajdzsánban van. A „lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülő személyek” problémája már 14 éve létezik Azerbajdzsánban. Sok gyermek nem ismer mást a menekültléten kívül, embertelen körülmények között élnek és nem járnak iskolába. Azok az óriási táborok, ahol élnek a társadalmi nyugtalanság, a járványok és a bűnözés melegágyai. A kormány nem foglalkozik a problémával. A lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülő személyek többségét sorsukra hagyják, megfelelő szállás, élelmiszer, illetve orvosi és egészségügyi ellátás nélkül. Azerbajdzsán ajánlatot tett a 2016. évi olimpia megrendezésére. Fog-e az EU nyomást gyakorolni Azerbajdzsánra, hogy foglalkozzon a menekültproblémával és általánosságban nagyobb tiszteletet tanúsítson az emberi jogok iránt? Azerbajdzsánban nincsenek demokratikus választások, a média jogai korlátozottak, és a büntetlenség és a korrupció elterjedt. Ha szükséges, tiltakozni fog-e az EU Azerbajdzsánnak az olimpia megrendezésére vonatkozó ajánlata ellen, figyelemmel arra, hogy hiábavalónak bizonyultak azok a kezdeti remények, hogy az olimpia megrendezése arra ösztönözné Kínát, hogy fokozza az emberi jogok tiszteletben tartását?

(6)

HL L 335., 2004.11.11., 8.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács óriási jelentősséget tulajdonít az azerbajdzsáni menekültproblémának és választásoknak, emberi jogoknak és sajtószabadságnak is, és ennélfogva különös figyelmet szentel ezekre a kérdéseknek. E kérdések olyan alapvető európai értékekre vonatkoznak, amelyeket Azerbajdzsán az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben meglévő tagságával, valamint az európai szomszédságpolitikai (ESZP) cselekvési tervben való részvételével elismert. Az Európai Unió erőteljesen támogatja az azeri menekülteket és lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülő személyeket, és reméli, hogy a lehető leghamarabb vissza tudnak majd térni otthonaikba, amint létrejött az általános békemegállapodás. Ezen túlmenően az EU gyakorta hangsúlyozza, hogy kész pénzügyi támogatást nyújtani Nagorno-Karabakh és a szomszédos megszállt területek újjáépítésére illetve helyreállítására, ha létrejön egy békemegállapodás. Ez megkönnyítené a menekültek és lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülő személyek visszatérését. A Tanács ismételten – különösen az EU Elnöksége által az azerbajdzsáni parlamenti választásokra vonatkozóan 2005. november 7-én tett nyilatkozatban – kifejezte csalódottságát a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (ODIHR) azon értékelése miatt, hogy a korábbi választásokhoz képest elért némi előrehaladás ellenére a 2005. november 6-i parlamenti választásokon nem tartották be az EBESZ számos kötelezettségét és az Európa Tanács demokratikus választásokkal kapcsolatos kötelezettségeit és normáit. Az Európai Unió most arra ösztönzi Azerbajdzsánt, hogy fokozza a demokrácia megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, tekintettel arra a tényre, hogy 2008 októberében elnöki választásokra fog sor kerülni. Az utóbbi hónapokban az EU újólag kifejezte az emberi jogok és az alapvető szabadságok tekintetében az országban a helyzet rosszabbodása miatti aggályát. E fejleményeket szorosan nyomon kell majd követni az elnöki választások finisében. Az EU különleges képviselője, Peter Semneby és főtitkár/főképviselő személyes emberi jogi képviselője, Riina Kionka 2007 júliusában Bakuba látogatott, hogy ösztönözze a sajtóra vonatkozó további párbeszédet. Az Európai Unió nevében 2007. november 8-án tettek közzé egy, az Eynulla Fatullayev Azerbajdzsánban történő elítélésére vonatkozó nyilatkozatot. 2008. január 8-án az Európai Unió elégedettségét fejezte ki aziránt, hogy Alijev elnök 119 fogvatartottat – közöttük számos bebörtönzött újságírót – részesített kegyelemben, és hangot adott azon meggyőződésének, hogy az elnöki kegyelem pozitív lépés afelé, hogy Azerbajdzsán teljesítse a sajtószabadság tekintetében meglévő nemzetközi és európai kötelezettségeit. Mindezek ellenére az EU továbbra is aggódik amiatt, hogy három újságíró (Mirza Sakit Zahidov, Ganimat Zahid és Eynulla Fatullayev) még mindig börtönben van. Az EU felszólította az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb engedjék őket szabadon vagy részesítsék őket kegyelemben. Az EU ezen felül támogatja a becsületsértési eljárásokkal kapcsolatos moratórium bevezetését.

89

90

HU


Az EU ezen túlmenően – az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal meglévő együttműködési kereten belül is – továbbra is meg fog ragadni minden alkalmat arra, hogy kifejezze az azerbajdzsáni menekültprobléma, választások, emberi jogok és sajtószabadság miatti aggályait. Ezt már megtette az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Bizottság (Baku, 2007. szeptember 28.) és az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Tanács (Luxembourg, 2007. október 16.) ülésein. Az Európai Unió dél-kaukázusi különleges képviselője, Peter Semneby nagykövet úr szintén segít Azerbajdzsánnak politikai és gazdasági reformokat végrehajtani, különösen a jogállamiság, a demokratizálódás, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a fejlesztés és a szegénység csökkentésének területein. Azerbajdzsáni látogatásai során Semneby nagykövet úr találkozik az ország ellenzéki pártjának tagjaival is. A Tanács szándékában áll tehát, hogy igen szorosan nyomon kövesse az azerbajdzsáni fejleményeket e tekintetben, és az, hogy – adott esetben – ezeket megvitassa az azerbajdzsáni hatóságokkal. Az azerbajdzsáni hatóságokkal folytatott ilyen tárgyalásokra az egyik lehetőséget az EU-trojka külügyminisztereinek 2008. február 4-i bakui látogatása biztosította. * * * 25 . kérdés, előterjesztette: Proinsias De Rossa ( H-0029/08 ) Tárgy: Kiközvetített alkalmi munkavállalók Milyen erőfeszítéseket tesz a Tanács elnöksége, hogy megállapodást érjen el a Bizottság által 2002 márciusában javasolt és az Európai Parlament által 2002. november 21-én jóváhagyott, a kiközvetített alkalmi munkavállalókról szóló irányelvtervezetre (COM(2002)0149 - COD/2002/0072) vonatkozóan? Mely fő kérdésekről tárgyalnak és mikorra várható az, hogy a Tanács olyan helyzetben lesz, hogy közös álláspontban tudjon megállapodni e javaslatról? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A képviselő azt kérdezi, hogy a szlovén elnökség milyen erőfeszítéseket tesz azért, hogy megállapodás szülessen a kiközvetített alkalmi munkavállalókról szóló irányelvtervezetre vonatkozóan. A szlovén elnökség kész arra, hogy folytassa az e jogalkotási javaslatra irányuló munkát és jelenleg tanulmányozza az előrehaladás tágabb lehetőségeit, tekintettel a decemberi Tanácsra. A Tanács által megtárgyalt főbb kérdések a következők voltak: – a kiközvetített alkalmi munkavállalókkal kapcsolatos tilalmak és korlátozások felülvizsgálata (4. cikk) és – az az időszak, amely során az ugyanazon vállalkozásban foglalkoztatott állandó munkavállalóknál kedvezőtlenebb foglalkoztatási feltételek vonatkozhatnak a kiközvetített munkavállalókra (5. cikk (4) bekezdése).

21-02-2008

21-02-2008

HU


A szlovén elnökség kész folytatni a kiközvetített alkalmi munkavállalókról szóló irányelvtervezettel kapcsolatos munkát, de nem tudja megítélni, hogy mikor kerülhet sor egy tanácsi közös álláspontra. * * * 26 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0031/08 ) Tárgy: A polgárok számítógépeit botnetekbe vonják be a csúcstechnológiás nemzetközi bűnözés céljára Mivel az Unióban nincs határokon átnyúló jogkörökkel rendelkező rendőri szerv, a Tanács szerint az Europolnak kell-e felvállalnia az uniós polgárok arra történő figyelmeztetésének feladatát (ahogyan azt az Egyesült Államokban az FBI végzi), hogy számítógépeiket szervezett bűnözés révén térítik el és slave számítógépként használják botnetekben azért, hogy kéretlen elektronikus leveleket terjesszenek, személyazonosságokat lopjanak és szolgáltatás megtagadására irányuló támadásokat indítsanak pénzügyi kereskedelmi honlapokon? Ha nem az Europol, akkor ki? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. 2007 novemberében a számítógépes bűnözéssel kapcsolatos következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta annak szükségességét, hogy fokozni kell valamennyi rendelkezésre álló szereplő és forrás koordinációját és tovább kell javítani teljesítményüket, a tagállamokban és az olyan szervekben is, mint az Europol és az Eurojust, valamint az olyan nemzetközi szervekben, mint az Interpol. A Tanács azt is hangsúlyozta, hogy életbe kell léptetni a különböző országok hatóságai közötti együttműködési rendelkezéseket és értékelni kell azok működését, hivatkozva különösen a 2005. február 24-i 2005/222/IB kerethatározatban előírt 24/7 hálózatra, amely a hét minden napjának huszonnégy órájában biztosítja a folyamatos együttműködést a hatóságok között, felgyorsítva ezzel a számítógépes bűnözésre adott reakciót. * * * 27 . kérdés, előterjesztette: Danutė Budreikaitė ( H-0047/08 ) Tárgy: A rák diagnosztizálása Egy betegség sikeres leküzdése gyakran a korai diagnózistól függ és ez különösen igaz az emlőrákra. A korszerű felszerelések – pozitron emissziós tomográfia (PET)/számítógépes tomográf (CT) – létfontosságúak az ilyen korai diagnózishoz, Litvánia pedig nem rendelkezik ilyen eszközzel. A betegek arra kényszerülnek, hogy más országokba utazzanak a vizsgálatokra, betegségbiztosítási rendszerük pedig nem téríti meg a felmerült kiadásokat. Körvonalazná-e a Tanács az EU-ban – különösen az új tagállamokban – a rák diagnosztizálásával kapcsolatban kialakult helyzetet? Milyen helyes gyakorlatokat határoztak meg e téren? Milyen intézkedéseket tehetünk a probléma megoldására?

91

92

HU


Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács szeretné megköszönni a képviselőnek, hogy érdeklődését fejezte ki ezen igen fontos kérdés iránt. A rák okozta teher csökkentése prioritás a szlovén elnökség számára a közegészségügy területén. A „Rák okozta teher – Hogyan csökkenthető?” címmel Brdóban (Szlovénia) 2008. február 7–8-án rendezett konferencia részeként tartott tárgyalások alapján az Elnökség a rákra vonatkozó következtetéseket fog majd kidolgozni, amelyeket a Tanács 2008. június 10-én fog elfogadni. A rákkal kapcsolatos halandósági, megbetegedési és túlélési arányok tekintetében meglévő jelentős egyenlőtlenségek és rések régóta léteznek a tagállamokon belül és azok között. E különbségek okai a betegségmegelőzés, a diagnosztika, a kezelés, a rehabilitáció és a fájdalomcsillapító kezelések tekintetében nyújtott szolgáltatások igen eltérő szintjében rejlenek. Következtetéstervezetében a Tanács ennélfogva hangsúlyozza, hogy az EU-ban el kell fogadni egy általános rákmegelőzési és -ellenőrzési stratégiát, amely segíteni fog a diagnosztikába, a kezelésben és a gondozásban meglévő rések megszüntetésében. Jóllehet hangsúlyozni kell, hogy az olyan egészségügyi szolgáltatások és gondozás szervezése és nyújtása, mint amilyenekre például a rák diagnosztizálásakor van szükség, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, következtetéstervezetében az Elnökség azt javasolja, hogy a Tanács szólítsa fel a tagállamokat arra, hogy a rákos betegeknek a lehető legjobb gondozást nyújtsák. Ez azonban csak a több tudományterületen képesítéssel rendelkező személyzet, a megfelelő felszerelés, valamint a hatékony diagnosztika és gyógyszerek segítségével lehetséges. Az Európai Bizottság két európai iránymutatás-csomagot terjesztett elő az emlő- és méhnyakrák szűrése és diagnosztizálása terén meglévő bevált gyakorlatokról (a vastag- és végbéldaganatról szóló iránymutatásokat 2009-ig kell elkészíteni). Ezek az iránymutatások mutatják azt, hogy az Európai Unió – a nemzeti kormányokkal, a szakmai szervezetekkel és a civil társadalommal együttműködésben – milyen szerepet játszhat az európai polgárok egészségének megőrzésében és javításában. * * * 28 . kérdés, előterjesztette: Marian Harkin ( H-0058/08 ) Tárgy: Méhnyakrák elleni oltás Mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) szerint a méhnyakrák világszerte a második leggyakoribb daganat a 45 évnél fiatalabb nők körében, az Egészségügyi Világszervezet szerint pedig Európában évente durván 60 000 méhnyakrákos esetet jelentenek, és a halálesetek számát 30 000-re becsülik. A méhnyakrák Európa-szerte komoly egészségügyi, pszichológiai és társadalmi terhet jelent. A szűrőprogramok előnyeit elismerve, egyetért-e a Tanács azzal, hogy egy méhnyakrák elleni oltási program szűrőprogramokkal történő együttes bevezetése létfontosságú a méhnyakrák megelőzése és az európai méhnyakrákos esetek számának csökkentése szempontjából?

21-02-2008

21-02-2008

HU


Fontolóra vette-e a Tanács, hogy arra ösztönözze a tagállamokat, hogy végezzenek költség–haszon elemzést az oltási programok széles körben való hozzáférhetővé tétele tekintetében? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A rák okozta teher csökkentése prioritás a szlovén elnökség számára a közegészségügy területén. A „Rák okozta teher – Hogyan csökkenthető?” címmel Brdóban (Szlovénia) nemrégiben, 2008. február 7–8-án rendezett konferenciát követően az Elnökség a rákra vonatkozó tanácsi következtetéseket fog előterjeszteni, amelyeket a Tanács 2008. június 10-én fog elfogadni. Bebizonyosodott, hogy a célzott szűrés hatékony stratégiát jelent a méhnyakrák kialakulása és halálos kimenetele kockázatának csökkentésére. A Bizottság nemrégiben fejezte be a méhnyakrák-szűrés minőségének biztosításáról szóló európai iránymutatások második kiadásának kidolgozását, amelyet európai referencianormának és legjobb gyakorlatnak kellene tekinteni. Ezen túlmenően, bizonyos karcinogén törzsek elleni oltóanyagok kifejlesztésével a rák megelőzése terén új távlat nyílt meg. Következtetéstervezetében az Elnökség azt javasolja, hogy a Tanács ösztönözze a tagállamokat ezen új, az esetlegesen rákot okozó patogén elleni megelőző intézkedések mérlegelésére. * * * 29 . kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke ( H-0050/08 ) Tárgy: Az emberi jogok megsértésének esetei a Nyugat-Szaharában A sajtóban arról számoltak be, hogy VI. Mohammed marokkói király arra buzdította a francia elnököt, hogy lobbizzon az EU-nál országa számára egy „magasabb státusz” megszerzéséért. 2008. január 21-én ez az magasabb státusz képezte Ferrero-Waldner biztos beszédének tárgyát. Mindeközben a Human Rights Watch a Nyugat-Szahara függetlenségére felszólító, békés emberi jogi mozgalmakkal szembeni megrögzött elnyomásról számol be. A demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása az EU és tagállamai által Marokkóval kötött társulási megállapodás „alapvető elemét” képezi. Nemrégiben ezzel kapcsolatosan létrehozták az Emberi jogok, Demokrácia és Kormányzás Albizottságot is. Leleplezte-e már a Tanács az emberi jogi jogsértéseket a Nyugat-Szaharában? Marokkó számára az „magasabb státusz” felé tett lépéseket az e területen elért előrehaladás függvényévé tette-e? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén.

93

94

HU


Marokkó stratégai döntést hozott a tekintetben, hogy közelebb kerüljön az Európai Unióhoz. Az Európai Unió és Marokkó egyre szorosabb partnerséget alakít ki számos területen. Az Európai Unió számára ez alapvető fontosságú stratégiai partnerség, mivel az egy olyan régiót érint, ahol még mindig léteznek a bizonytalanság forrásai. Ugyanakkor a Marokkóval meglévő partnerség bizonyos közös értékek iránti elkötelezettségen alapul. A demokratikus elvek, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása képezi az EU és Marokkó közötti kapcsolatok alapját és alapvető eleme az EU és Marokkó között létrejött társulási megállapodásnak. Ezek az értékek képezik az európai szomszédságpolitika (ESZP) magját is és azokat 2005-ben megerősítették az EU–Marokkó európai szomszédságpolitikai cselekvési tervben. Rendszerint a vonatkozó kérdések – ideértve a nyugat-szaharai helyzetet és annak következményeit is – a kétoldalú párbeszéd részeként tartott tárgyalások előfutárai. Marokkó elkötelezett ezen értékek mellett. Ez tükröződik az utóbbi években a politikai téren végrehajtott jelentős reformokban, valamint abban, hogy Marokkó hajlandó e kérdéseket megtárgyalni az Európai Unióval, különösen az emberi jogok, demokrácia és kormányzás albizottságban, amely eleddig kétszer ülésezett, legutóbb 2007 novemberében. Marokkó 2001 óta törekszik az magasabb státuszra az Európai Unióval meglévő kapcsolataiban. Azóta jelentős előrehaladás történt. Ezen általános keretben és a szomszédságpolitika keretében az Európai Unió és Marokkó a Társulási Tanács 2007. július 23-án tartott legutóbbi ülésén megállapodott, hogy meg fogják könnyíteni a kapcsolatok jelentős megerősítésére irányuló lehetőségek megvizsgálásának módjait, ami megadná Marokkónak az általa kért magasabb státuszt. Az EU–Marokkó Társulási Tanács úgy döntött, hogy értékelni kell az ESZP cselekvési terv végrehajtását. A Társulási Tanács egy ad hoc munkacsoportot is létrehozott, amely – a cselekvési terv és más fórumok keretében benyújtott egyéb tervek végrehajtásában tett előrehaladás alapján – tanulmányozza az új partnerségi célkitűzéseket és a kétoldalú kapcsolatok, ideértve a cselekvési tervben már előírt nagy számú szerződéses kapcsolat kialakításához szükséges további lépéseket. A Bizottságnak az európai szomszédságpolitikáról szóló következő közleménye – amelyet áprilisban kell előterjeszteni – jelentős lesz e tekintetben. Az EU–Marokkó Társulási Tanács ez év második felében tartandó következő ülésén folytatott tárgyalásokban mindez szerepelni fog. * * * 30 . kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas ( H-0052/08 ) Tárgy: A NATO általi megelőző nukleáris csapás Azzal az ürüggyel, hogy nincs „reális kilátás egy nukleáris fegyverek nélküli világra”, a NATO öt egykori vezérkari főnöke és rangidős parancsnoka ragaszkodik ahhoz, hogy a „nukleáris első csapással” kapcsolatos lehetőség továbbra is a megelőzés „nélkülözhetetlen eszköze” maradjon. A „megelőző nukleáris csapás” része az Egyesült Államok harcias, imperialista politikai arzenáljának. Ezért – a NATO fokozott szerepére irányuló javaslataik részeként – az öt egykori vezető tisztviselő a megelőző nukleáris csapás alkalmazását ajánlja, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélye nélkül is abban az esetben, ha szerintük a „nyugati értékekre és a nyugati életstílusra irányuló fenyegetések” vannak. Az USA-ban a Pentagon és a NATO Főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer elé már beterjesztett ajánlásukat az áprilisi, Bukarestben tartandó NATO-csúcson fogják majd megtárgyalni, ahol az minden bizonnyal erőteljes reakciókat fog kiváltani.

21-02-2008

21-02-2008

HU


A Tanács nyilatkozna arról, hogy elítéli ezt a „megelőző nukleáris csapásra” irányuló javaslatot? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács nem vizsgálta azt a nyilatkozatot, amelyre Toussas úr utal. * * * 31 . kérdés, előterjesztette: Robert Evans ( H-0056/08 ) Tárgy: Felkészülés a 2012-es londoni olimpiára A 2012. évi olimpiához közeledve, mit tanulhat London a 2004-es athéni olimpiából? Például milyen különös intézkedések megtételét kell az EU-nak mérlegelnie, hogy biztosítsa a résztvevők, a nézők és az újságírók szabad mozgását a biztonsági és az illegális migrációval kapcsolatos aggályok tükrében? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Az Egyesült Királyság nem vesz részt a Közösség közös vízumpolitikájában. A Közösségnek ezért nem kell megtennie semmiféle olyan intézkedést, amely kötelező volna az Egyesült Királyságra az Egyesült Királyság területére való belépéshez az olimpiai család tagjainak szóló vízumok kérelmezésére és kiadására vonatkozó eljárások megkönnyítése tekintetében. Az Egyesült Királyság – ha úgy kívánja – figyelembe veheti a 2004. évi athéni olimpiai vagy paralimpiai játékokban részt vevő olimpiai család tagjainak szóló vízumok kérelmezésére és kiadására vonatkozó eljárások megkönnyítését szolgáló intézkedésekről szóló, 1295/2003/EK tanácsi rendeletet (7) és a 2006. évi torinói téli olimpiai és/vagy paralimpiai játékokban részt vevő olimpiai család tagjainak szóló vízumok kérelmezésére és kiadására vonatkozó eljárások megkönnyítését szolgáló intézkedésekről szóló, 2005. december 14-i 2046/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8) . E két rendelet alapja az a tény, hogy Görögország és Olaszország olyan tagállamok, amelyek teljes mértékben végrehajtják a schengeni vívmányokat és ennélfogva teljes mértékben részt vesznek a közösségi vízumpolitikában. Általánosságban nézve az Egyesült Királyság szervei felhasználhatják a rendőri és biztonsági hatóságok számára készült, a főbb nemzetközi vonatkozású eseményeken folytatandó együttműködéssel kapcsolatos kézikönyvben (HL C 314., 2007.12.22., 4.o.) szereplő ajánlásokat. A kézikönyvet nemrégiben módosították, elsősorban annak érdekében, hogy az tartalmazza a korábbi olimpián szerzett tapasztalatokat.

(7)

HL L 183., 2003.7.22., 1.o.

(8)

HL L 334., 2005.12.20., 1.o.

95

96

HU


* * * 32 . kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė ( H-0059/08 ) Tárgy: Az EU és Belarusz közötti kapcsolatok Belarusz Külügyminisztériuma szerint „2007-ben pozitív előrelépések történtek Belarusz és az Európai Unió közötti kapcsolatokban, ilyen volt a Belarusz Köztársaság és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, a Belarusz Köztársaságban az Európai Bizottság küldöttségének létrehozásáról szóló megállapodás parafálása”; „amely különös figyelmet fordít Belarusz és az Európai Unió közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködésre”. Hogyan értékeli a Tanács az EU és Belarusz közötti 2007-es kapcsolatokat, különösen az ország emberi jogi helyzete tekintetében? Milyen stratégiát tervez a Tanács elfogadni a közeljövőben és hosszútávon a Belarusszal meglévő kapcsolatokat illetően? Van-e arra bármiféle kilátás, hogy a belarusz állampolgárok számára csökkentik a vízumdíjakat az elkövetkező években? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Az EU Belarusszal kapcsolatos politikája a továbbiakban is kettős megközelítésen fog alapulni. Az EU egyrészről fenntartja a demokratikus elvek elnyomásáért és az azokkal való visszaélésért felelős belarusz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedéseket (vízumtilalom és a vagyon befagyasztása), másfelől pedig egyre inkább együtt kíván működni a belarusz társadalommal, ideértve a hatóságokkal fenntartott kapcsolatokat is. Az EU valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását, valamint az ellenzék támogatói és a civil társadalmi aktivisták letartóztatásának abbahagyását határozta meg a Belarusszal folytatott együttműködés tényleges megkezdésének első feltételeként. Ezt az üzenetet többször hangsúlyozták, többek között a KKBP főképviselőjével, Javier Solanával 2007-ben a független belarusz média érdekében folytatott interjúk során és közvetlenül is, a belarusz hatóságokkal folytatott tárgyalásokon. A belarusz hatóságok gyakran sértik meg az alapvető emberi jogokat a politikai ellenzék, a sajtó és a gyülekezési szabadság tekintetében. Noha Belaruszban nem jogellenes az ellenzéki politikai szervezetekben való részvétel, a gyakorlatban lehetetlen e szervezetek számára, hogy tevékenységeket folytassanak. A politikai indíttatású letartóztatások és (jóllehet olykor rövid idejű) fogva tartások továbbra is folytatódnak. Tavaly ellenzéki aktivisták tucatjait verték meg és tartották fogva. Januárban és február elején azonban hat politikai fogolyból ötöt szabadon bocsátottak. Egyedül Alekszandr Kozulin van továbbra is börtönben politikai okokból. A Tanács tud arról a problémáról, hogy 2007 végétől – amikor is a szomszédos országok, amelyek uniós tagállamok, csatlakoztak a schengeni térséghez – megemelkedtek a vízumdíjak a belarusz állampolgárok számára. Az Európai Unió nem szeretné, hogy a belarusz állampolgárok kedvezőbb elbánásban részesüljenek a vízumszerzés tekintetében, mint többi szomszédos országainak állampolgárai. A vízumkönnyítési tárgyalások szükségesek az alacsonyabb vízumdíjak bevezetéséhez. Sajnos a belarusz kormány nem reagált pozitívan az EU azon javaslatára, hogy vegyenek részt az európai szomszédsági

21-02-2008

21-02-2008

HU


politikában, amely ösztönözné az országot, de ugyanakkor kötelezettségeket is róna rá. Következésképpen még mindig nem lehetséges vízumkönnyítési tárgyalásokat. A Tanács még mindig hajlandó párbeszédet folytatni Belarusszal a kétoldalú kapcsolatok – ideértve a partnerségi, együttműködési és európai szomszédságpolitikai megállapodás részeként meglévő kapcsolatok – fokozatos szabályozásáról, ha a belarusz hatóságok bizonyítják, hogy ténylegesen hajlandóak tiszteletben tartani a demokratikus értékeket, az emberi jogokat és a jogállamiságot. * * * 33 . kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro ( H-0061/08 ) Tárgy: A CIA-járatok vagy hasonló légi közlekedési szolgáltatások és a foglyok illegális fogva tartása A brit „Reprieve” nem kormányzati szervezet egyik jelentése újabb, indokolással ellátott bejelentést tartalmazott a CIA-járatok vagy más hasonló szolgáltatások elítéltek szállítására és illegális fogva tartására való alkalmazására – azaz a „rendkívüli kiadatásokként” ismert egyesült államokbeli titkos műveletekre – vonatkozóan. Azt a módszert alkalmazzák, hogy – a CIA által megkülönböztető jelleggel történő besorolásuk szerint – „terroristagyanús személyeket” rabolnak el, akiket üldöznek és a világ bármely részén fogva tartanak, majd ezután számos különböző országban lévő titkos börtönökbe szállítják őket, ahol rosszul bánnak velük, sőt kínozzák őket. Az Egyesült Államok külügyminisztere nyilvánosan is megerősítette a „rendkívüli kiadatások” gyakorlatát. Ezt nem tagadta a CIA igazgatója sem, 2006 szeptemberében pedig maga Bush elnök ismerte el e titkos CIA-börtönök létezését, olyan helyként, ahol [a foglyokat] titokban lehet fogva tartani. Ezek a nyilatkozatok az ombudsmanok és jogi szervek általi beavatkozáshoz, parlamenti vizsgálatokra irányuló felhívásokhoz, az Európa Tanács jelentéséhez, az EP által még mindig le nem zárt vizsgálatokhoz, a tagállami hatóságoknak a CIA által használt légi járművek területükön történő leszállásával kapcsolatos nyilatkozataihoz és az ilyen körülmények között fogolyként fogva tartott emberek általi megerősítésekhez vezettek. Ismertetné a Tanács, hogy milyen magyarázatot szándékozik kérni az Egyesült Államok kormányától? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Az EU ismételten felhívta a figyelmet ezekre a kérdésekre az Egyesült Államokkal folytatott politikai párbeszédben. A Tanács álláspontja a 2006. december 11-i tanácsi következtetésekben szerepel: „Az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a kínzás, a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés teljes tilalma mellett. Ez vezérli saját intézkedéseinket és felvetjük a harmadik országokkal szembeni aggályainkat. (…) A titkos fogva tartó létesítmények létezése, ahol a fogva tartottakat jogi szempontból légüres térben tartják, nincs összhangban a nemzetközi humanitárius joggal és az emberi jogokra vonatkozó joggal.”

97

98

HU


Az EU kínzásra vonatkozó iránymutatásaival összhangban az államoknak szintén tiltaniuk kellene a titkos fogva tartó létesítményeket annak biztosítása érdekében, hogy a szabadságától megfosztott bármely személyt hivatalosan elismert fogva tartó létesítményben tartsák és hogy e személyek holléte ismert. * * * 34 . kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis ( H-0064/08 ) Tárgy: Tengerészek egyiptomi hatóságok általi jogellenes fogvatartása A görög jogot – a hajó lobogója szerinti jogot – megsértve, az egyiptomi fegyveres erők 2008. január 2-án a „Nikolas A” ro-ro hajó fedélzetére léptek. Azt 2007. október 6-a óta foglalták le egy, az egyiptomi safragai kikötőben zajló polgári jogvita miatt. A görög hajótulajdonos kifogásolta, hogy a legénység hat tagját kegyetlenül megverték, közülük kettő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Az egyiptomi hadsereg ezután letartóztatta és bebörtönözte a hajó görög főmérnök-helyettesét és a társaság spanyol kapitányát, valamint lefoglalta a személyzet többi tagjának útlevelét. A fentiek ismeretében szándékozik-e a Tanács beavatkozni annak biztosítása érdekében, hogy a görög és spanyol tengerészek – akik a hajótulajdonosok és a hajóbérlők közötti érdek-összeütközés áldozatai – jogait tiszteletben tartják,? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács nem vitatta meg a Pafilis úr által feltett kérdése, mert az nem tartozik a hatáskörébe. * * * 35 . kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0065/08 ) Tárgy: Élelmiszer-termelési célú állatklónozás előmozdítása Költségeik csökkentésének és nyereségeik növelésének elérésére irányuló törekvésükben a multinacionális élelmiszer-ipari társaságok állattenyésztési és élelmiszer-termelési célokból ösztönzik az állatklónozást, teljesen figyelmen kívül hagyva a fogyasztók egészségére gyakorolt esetleges hatást. A Bizottságtól érkező kérelemre válaszul elkészített legutóbbi jelentésében az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság jelezte, hogy jóváhagyta az élelmiszer-termelési célból végzett állatklónozást. Jóvá kívánja-e hagyni a Tanács az EFSA megállapításait és engedélyezni kívánja-e élelmiszereknek klónozott állatokból való előállítását, ami olyan fejlemény, amely óriási aggályt kelt az élelmiszer-biztonság tekintetében az olyan tudományos ténymegállapítások tükrében, amelyek szerint a klónozott állatok nemcsak hogy rövid életűek, de azokat számos genetikai vagy egyéb anomália is érinti, amelyek szerint – a genetikai manipuláció eredményeként – a klónozott állatok különbözhetnek azoktól a természetben előfordulóktól, amelyekből azokat klónozzák, továbbá amelyek szerint a mesterséges tulajdonságok örökölhetők, lassítva az ezt követő, keresztezéssel történő élőállat-fejlődést és javulást?

21-02-2008

21-02-2008

HU


Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Hangsúlyozni kell, hogy jelenleg az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságnak nincsenek végleges ténymegállapításai. Az idézett „vélemény” pusztán tervezet, amely 2008. február 25-ig áll nyitva a nyilvános konzultációra, és amelynek ténymegállapításai mindössze ideiglenesek. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság még mindig nem fogadott el végleges álláspontot, végleges véleménye pedig 2008. május végére várható. A jövőben, amikor az állatok klónozására és az ilyen állatokból származó termékekre vonatkozó bármely uniós intézkedést mérlegelnek, hasznos lenne, ha azokat akkor fogadnák el, amikor a Bizottság már benyújtotta javaslatát. A Tanács ezért e tárgyban csak egy bizottsági javaslat alapján fog álláspontot elfogadni. * * * 36 . kérdés, előterjesztette: Olle Schmidt ( H-0067/08 ) Tárgy: Alacsony energiafogyasztású fénycsövekkel szembeni dömpingellenes intézkedések Az EU felvállalta azt a szerepet, hogy az üvegházhatás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben hajtóerőként járjon el. Az ezzel kapcsolatban tett egyik meghatározó intézkedés a polgárok energiafogyasztásának mérséklése. Az uniós országok és a Bizottság ennélfogva egyrészről nem sürgethetik Európa polgárait és vállalkozásait, hogy növeljék energiafogyasztásukat és csökkentsék széndioxid-kibocsátásaikat, miközben másrészt akadályokat állítanak a behozatalok elé és – a Kínából származó alacsony energiafogyasztású fénycsövek behozatalai tekintetében büntetővámok kivetésével –növelik az ilyen intézkedések költségeit. Ezen túlmenően ez nemcsak a kínai gyártókat károsítja: károsítja azokat az európai vállalkozásokat is, amelyek e fénycsöveket Kínában gyártják. Az EU-nak arra kell törekednie, hogy egyenlő elbánást – nem pedig különbleges elbánást – érjen el: egyes európai gyártók megbüntetése – mint az ebben az esetben is történik – ellentétes az EU-ban az egyenlő elbánás alapvető elvével. Mit fog a Tanács tenni annak érdekében, hogy segítsen megszüntetni az alacsony energiafogyasztású (környezetbarát) fénycsövek EU-ba történő behozatalaira kivetett dömpingellenes vámokat? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács először is szeretné felhívni a képviselő figyelmét az E-0080/07. számú írásbeli választ igénylő kérdésre adott 2007. március 5-i válaszra és a Kínai Népköztársaságból származó integrált elektronikus kompakt fénycsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámokról szóló H-0291/07. számú szóbeli választ igénylő kérdésre adott 2007. május 23-i válaszra.

99

100

HU


2007. október 15-én a Tanács elfogadta az 1205/2007/EK rendeletet (9) , amely ezt az intézkedést a felülvizsgálat befejezése után egy évvel meghosszabbítja. A rendelet célja az, hogy kezelje az ilyen fénycsövek Közösségbe való behozatalából eredő tisztességtelen versenyelőnyöket, valamint hogy megfelelő általános egyensúlyt találjon a fogyasztók, a gyártók és a kiskereskedők óhajai között. A rendelet elfogadásával és a vám kifizetésének korlátozásával a Tanács figyelembe vette az importőrök és a fogyasztók érdekeit, és képes volt befolyásolni ezen intézkedések bevezetését. Ha az említett intézkedéseket több mint egy éven keresztül hajtották volna végre, akkor negatív hatásaik nem lettek volna arányosak azokkal az előnyökkel, amelyeket ezek a közösségi gyártók számára hoznak. A Tanács célkitűzése az, hogy megteremtse a megfelelő egyensúlyt az egyik megállapított célkitűzés – nevezetesen az energiahatékonyság növelése és a széndioxid-kibocsátások csökkentése a Közösségben –, valamint egy másik ugyanilyen fontos célkitűzés – nevezetesen a közösségi iparnak a harmadik országok kereskedelemtorzító gyakorlataitól való megóvása – között. A képviselő által feltett kérdéseket megvitatták és figyelembe vették a rendelet elfogadásakor a végleges döntésben. * * * 37 . kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin ( H-0069/08 ) Tárgy: Az utazási költségekre fordított teljes kiadás A tisztviselők éves átalánykifizetésre jogosultak a saját és – ha háztartási támogatásra jogosultak – házastársuk és az általuk eltartott személyek munkahelyükről származási helyükre való utazási költségei tekintetében (az Európai Közösségek tisztviselőinek 2004. május 1-jei személyzeti szabályzata VII. mellékletének (a 3. szakasz C. pontja alatti) 8. cikke értelmében). Mennyit költött a Tanács 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben a személyzeti szabályzatban előírt ilyen kifizetésekre? Hány tanácsi tisztviselő volt 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben jogosult e rendelkezés előnyeiből részesülni? Valójában hány tanácsi tisztviselő részesült e rendelkezés előnyeiből 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. Kérdésében a képviselő azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 8. cikke értelmében, valamint a legalább tíz hónapos szolgálati időt letöltő ideiglenes és szerződéses alkalmazottak esetében használt, az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek 26. és 92. cikke szerint a személyzet tagjai részére átalányösszeget kell fizetni, amelynek összege megegyezik a munkahelyről a származási helyre történő utazás költségével.

(9)

HL L 272., 2007.10.17., 1.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


A fent említett feltételek mellett ilyen kifizetésekre jogosult tisztviselők, valamint ideiglenes és szerződéses alkalmazottak száma tekintetében a következő statisztikai adatok léteznek. Az utazási költségekre vonatkozó statisztikai adatok 2005-re: 2 394 Az utazási költségekre vonatkozó statisztikai adatok 2006-ra: 2 420 Az utazási költségekre vonatkozó ideiglenes* statisztikai adatok 2007-re: 2 504 *(2007-re még további kifizetéseket kell teljesíteni) Mivel ezek a kifizetések automatikusan átalányösszegű kifizetések és nincs szükség kérelem vagy alátámasztó dokumentumok benyújtására, a jogosultak és a kifizetésben részesülők száma megegyezik. E célból a kifizetett összegeket a személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikkének második bekezdésével összhangban számítják ki. A kérdéses években a Tanács Főtitkársága a következő kifizetéseket teljesítette: Utazási költségek kifizetése 2005-re: 3 791 397,83 EUR Utazási költségek kifizetése 2006-ra: 3 995 868,19 EUR Utazási költségek ideiglenes kifizetése 2007-re: 4 239 547,68 EUR * * * 38 . kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki ( H-0072/08 ) Tárgy: Lengyelországgal szembeni megtorló intézkedéssel való fenyegetés Mi a véleménye a Tanácsnak a NATO-hoz rendelt orosz nagykövet és az orosz hadsereg vezérkari főnökének legutóbbi nyilatkozatairól, amelyek az egyik uniós tagállamot (Lengyelországot) megtorló – és akár katonai – intézkedéssel fenyegetik, amennyiben Lengyelországban amerikai rakétaellenes pajzsokat tartalmazó bázisokat helyeznek üzembe? Válasz Ezt az Elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem pedig a tagállamokra nem kötelező választ nem szóban, a kérdések órájában adták meg a Tanács számára az Európai Parlament Strasbourgban tartott 2008. februári ülésén. A Tanács nem ismeri az állítólagosan kifejtett nézetet. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 45 . kérdés, előterjesztette: Evgeni Kirilov ( H-0055/08 ) Tárgy: Azon lehetőség hiánya az uniós polgárok számára, hogy a cirill és görög ábécét használják kiadványoknak az uniós könyvesboltból való rendelésekor Az uniós jogszabályok értelmében valamennyi hivatalos nyelv és ábécé egyenlő, az uniós polgárok pedig azokat egyenlő módon használhatják. Hogyan magyarázza a Bizottság azt, hogy az uniós polgároknak nincs lehetőségük a cirill és a görög ábécé használatára, amikor

101

102

HU


kiadványokat rendelnek az EU Hivatalos Kiadványainak Hivatala által irányított uniós könyvesboltból? Válasz Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala üdvözli a kiadványaival kapcsolatos érdeklődést. Az Európai Unió intézményeinek, ügynökségeinek és más decentralizált szerveinek kiadványaihoz való internetes hozzáférés megkönnyítése érdekében 2005-ben a Hivatal létrehozott egy „Uniós Könyvesbolt” nevű online szolgáltatást (10) . Ez az elektronikus könyvesbolt lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy kereséseket végezzenek az Európai Unió kiadványai között valamennyi hivatalos nyelven, valamint hogy ingyenesen megrendeljék és letöltsék azokat. (11) A képviselő kérdésében kiadványoknak az „Európai Könyvesboltból” való megrendelésére utal, feltételezzük, hogy a Hivatal által működtetett online „uniós könyvesbolt” szolgáltatásra gondol. Az „Európai Könyvesbolt” valójában egy brüsszeli székhelyű magánkönyvesbolt, amely nem tartozik az európai intézményekhez, de amely kereskedelmi terjesztési megállapodáson keresztül kapcsolódik a Hivatalos Kiadványok Hivatalához.

Az online „uniós könyvesbolt” szolgáltatás jó néhány keresési funkciót kínál, hogy kielégítse az európai polgárok információs szükségleteit valamennyi (23) hivatalos nyelven. A Hivatal folyamatosan javítja a honlap technikai aspektusait, ideértve a kiadványok megrendelésekor valamennyi hivatalos nyelv használatát is. Ez a funkció jelenleg csak angolul érhető el. Ami a többi hivatalos nyelvet illeti, a megrendelőrendszert működtető informatikai rendszer még nem képes arra, hogy felismerje az egyes nyelvekben sajátos karaktereket. A Hivatal tud erről a – különösen a cirill és görög ábécét érintő – technikai problémáról. Jelenleg megvalósíthatósági tanulmányt végeznek az azt biztosító legjobb műszaki lehetőségek meghatározására, hogy a jövőben valamennyi hivatalos nyelven le lehessen adni megrendeléseket. * * * 50 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-1063/07 ) Tárgy: A görög KTK nyomon követése A görög KTK 2001-es kezdete óta első alkalommal nem kerül sor a támogatásfelügyeleti bizottság decemberi ülésére. Ennek ismeretében ismertetné-e a Bizottság, hogy milyen előrelépés történt eleddig (jogi kötelezettségvállalások, egyéb kötelezettségvállalások) mind a KTK egésze, mind pedig külön-külön az egyes ágazati és regionális programok tekintetében? Benyújtottak-e a görög hatóságok egy, a KTK felülvizsgálatára irányuló javaslatot? Melyek az előirányzatok operatív programok és/vagy alapok közötti javasolt áthelyezései? Milyen mértékű előkészületek zajlanak? (10)

http://bookshop.europa.eu/eGetRecords?Template=en_index&indLang=FR.

(11)

http://www.libeurop.be/home.php?lang=fr.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Mely programok tekintetében szándékozik a Bizottság elfogadni az erdőtüzeket követően a görög hatóságok által benyújtott, a KTK meghosszabbítására irányuló kérelmet? Meddig tart e meghosszabbítás? Válasz A Görögországra vonatkozó, 2000–2006-ra szóló, harmadik közösségi támogatási keret értelmében kb. 22,7 milliárd eurós összeget szántak közösségi támogatásra a görög régiókban a négy strukturális alapból (ERFA, ESZA, EMOGA és HOPE) (12) . 2007 végére kb. 16,6 milliárd eurót fizettek ki a strukturális alapokból. Ez az összeg megfelel a Görögországnak kiutalt uniós teljes strukturális keretösszeg 73%-ának. Hangsúlyozni kell azonban, hogy 2007 decemberének végén a görög hatóságok 2,5 milliárd euró kifizetésére irányuló kérelmet nyújtottak be a Bizottságnak, valamennyi strukturális alapot ideértve. E kérelem értékelését a Bizottság szolgálatai jelenleg is végzik. A 2007 nyarán Görögország egy részén pusztító erdőtüzeket követően a görög hatóságok a harmadik programozási időszak (2000-2006) operatív programjainak és közösségi kezdeményezéseinek módosítását kérték. Ez a módosítás nem tartalmazza majd a programok finanszírozási terveinek visszamenő hatályú módosítását. A 2000–2006-os programozási időszak befejeződött, ezért az átprogramozás már nem megengedett. Következésképpen nem elfogadható krediteknek az egyik operatív programból a másikba, egyik prioritástengelyből egy, az ugyanazon operatív programba tartozó másik prioritástengelybe, vagy pedig egyik közösségi alapból egy másikba történő áthelyezése. A Bizottság által elfogadható egyetlen módosítás az, amelyhez nem szükséges a programok finanszírozási tervének módosítása, nevezetesen a kreditek egyik intézkedésből egy – ugyanazon prioritástengelybe tartozó – másikba, a programkiegészítő dokumentum felülvizsgálatán keresztül történő áthelyezése. A görög hatóságok a harmadik programozási időszak (2000-2006) operatív programjainak és közösségi kezdeményezéseinek támogathatósági határidejének egy évvel történő meghosszabbítását is kérték. A görög kérelemre válaszul a Bizottság úgy véli, hogy az operatív programok és közösségi kezdeményezések támogathatósági határidejének egy évvel történő meghosszabbítása megadható, feltéve, hogy a 2007 nyarán bekövetkezett, előre nem látható erdőtüzek és azon operatív programok és közösségi kezdeményezések végrehajtása között, amelyekre vonatkozóan a meghosszabbítást kérik, közvetlen és lényeges kapcsolat van. Következésképpen egy ilyen meghosszabbítás elfogadható Görögország nyugati része, a Peloponnésszoszi-félsziget, Görögország kontinentális része és az Attikai-félsziget tekintetében, mivel ezek a programok pontosan azokat a régiókat érintik, ahol az erdőtüzek bekövetkeztek. A nemzeti operatív programok és a Leader+ és Equal közösségi kezdeményezések tekintetében a görög hatóságokat felkérték, hogy közöljék a Bizottsággal az összes olyan lényeges elemet, amelyek bizonyítják, hogy a közvetlen és lényeges kapcsolatra vonatkozó, fent említett kritérium teljesül. Az e kérdésre vonatkozóan a görög hatóságok és a Bizottság szolgálatai között folytatott technikai tárgyalások még mindig zajlanak. (12)

ERFA = Európai Regionális Fejlesztési Alap ESZA = Európai Szociális Alap EMOGA = Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap HOPE = Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz

103

104

HU


21-02-2008

* * * 51 . kérdés, előterjesztette: Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk ( H-1071/07 ) Tárgy: Az 1a. tétel szerinti kifizetésekre elkülönített előirányzatok 2008-ban az 1a. tétel szerinti kifizetésekre elkülönített előirányzatok meghaladják a 40 milliárd eurót és – noha ez magasabb, mint az e tételre 2007-ben javasolt összeg – félő, hogy ezek fedezni fogják-e az egyes tagállamok finanszírozási szükségleteit. Szem előtt kell tartani, hogy a tagállamok által a 2007–2013-as időszakra benyújtott ágazati és regionális program többségét a Bizottság jóváhagyta. Mivel ez a helyzet, legalább néhányuk végrehajtására 2008-ban fog sor kerülni és a kifizetési előirányzatokra irányuló kérelmek száma észlelhetően emelkedni fog. Képes-e a Bizottság biztosítani azt, hogy elegendő előirányzatok lesznek az 1a. tétel szerinti kifizetésekre 2008-ban? Válasz Úgy tűnik, hogy a kérdés az 1b. tétel (Növekedési és foglalkoztatási kohézió), semmint az 1a. tétel (Növekedési és foglalkoztatási versenyképesség) szerinti kiadásokhoz kapcsolódik. A következő információ nyújtható. Az 1b. tételre vonatkozó 2008-as kifizetési előirányzatok 40,6 milliárd eurót tesznek ki, ami 7,5%-os növekedés a 2007-es adathoz képest. Ez az összeg három összetevőből áll: az új 2007–2013-as pénzügyi keret szerinti kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos előlegés időközi kifizetések, amely a legnagyobb összetevő; a 2000–2006-os programok és projektek tekintetében kötelezettségvállalás-állomány (RAL) kiegyenlítésére irányuló visszatérítések;

fennálló

és a 2000 előtti programok tekintetében még mindig fennálló kötelezettségvállalás-állomány (RAL) kiegyenlítésére irányuló fennmaradó összeg. A 2008-as költségvetés kifizetési szintjeinek javasolásakor a Bizottság a következőket vette figyelembe: a tagállamok által biztosított kifizetésekkel kapcsolatos előrejelzések (mindkét programozási időszak tekintetében); az előző évek kifizetéseinek végrehajtásán alapuló elemzés; a 2000–2006-os programozási időszak megkezdődésével kapcsolatos tapasztalat. A 2008-as költségvetésben: Az 1083/2006/EK rendelet (13) (előfinanszírozás) 82. cikkével összhangban a Bizottság elegendő kifizetési előirányzatot tartalékolt valamennyi új, 2007–2013-as programra vonatkozó második előlegrészletek végrehajtására. Érdemes hangsúlyozni, hogy a legtöbb programot 2007 végén fogadták el és így az első előlegrészleteket épp csak hogy kifizették (2007 decemberében/2008 januárban). (13)

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet

21-02-2008

HU


A 2008. évi költségvetés tartalmaz 13,6 milliárd eurót az új programozási időszakra vonatkozó, az 1083/2006/EK rendelet 86. cikke szerinti időközi kifizetések végrehajtására. Az 1083/2006/EK rendelet 71. cikkével összhangban az egyes tagállamok az első időközi kifizetési kérelem benyújtása előtt vagy az egyes operatív programok jóváhagyását követő legkésőbb tizenkét hónapon belül benyújtják a Bizottságnak az irányító és ellenőrzési rendszereik leírását. A leírást a rendszerek felállításáról szóló értékelés eredményeit, valamint az 1083/2006/EK rendelet 58–62. cikknek (Irányítási és ellenőrzési rendszerek) való megfelelésről szóló véleményt ismertető jelentés egészíti ki. E dokumentumokat a Bizottságnak kell jóváhagynia. A fent említett követelmények jelentős késedelmekhez vezethetnek és valójában inkább a költségvetés nem teljes kimerítését, semmint az alapok elégtelenségét eredményezhetik. * * * 52 . kérdés, előterjesztette: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg ( H-1072/07 ) Tárgy: A strukturális alapok és a Kohéziós Alap új tagállamokban a 2004–2006 időszakban történő felhasználásának felmérése illetve értékelése Hogyan használta fel a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot a 10 új tagállam a 2004–2006 időszakban? Mekkora lehetősége van annak, hogy az új tagállamok teljes mértékben felhasználják a 2004–2006 programozási időszakra rendelkezésre álló finanszírozást? Válasz A strukturális alapokra vonatkozó 2004–2006-os időszakból való kiadásokkal kapcsolatos támogathatóság végső dátuma 2008 végéig terjedhet az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA), 2010 végéig pedig a kohéziós alapbeli projektek tekintetében. Mindezek után a Bizottság 2007-ben megkezdte az 2000–2006-os 1., 2. és 3. célkitűzések utólagos értékelését, amelynek során felmérik a strukturális alapokból származó források 2007. január 1. előtti hatását mind a 25 tagállamban és amely információkat fog nyújtani arra vonatkozóan, hogy hogyan használták fel az alapokat – azaz mire költötték a forrásokat, mit értek el és milyen volt a végrehajtási rendszerek hatékonysága. Ezen értékelés eredményei 2009-ben állnak majd rendelkezésre. A Kohéziós Alap utólagos értékelését 2009-ben kezdik majd meg, az eredmények pedig 2010-ben válnak elérhetővé. A Kohéziós Alap értékelésének későbbi időpontja abból ered, hogy a lehető legtöbb projektet be kell fejezni azok hatásának értékeléséhez. Ezen a ponton a strukturális alapok – ERFA és ESZA – kimerítése előrehaladottabb, mint a Kohéziós Alapé. A jelenlegi állapot szerint 2008. január 17-én az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) tekintetében a kifizetések kimerítésének aránya 79,7%, az ERFA esetében 72%, az ESZA esetében 29%, és a Kohéziós Alap (KA) esetében 44% volt a tíz új tagállamban. Eleddig a strukturális alapok valamennyi operatív programja megfelelt az n+2 szabálynak és nem volt költségvetési veszteség (kivéve Szlovéniánál az EQUAL, Szlovákiánál pedig a 3. célkitűzés esetében). A strukturális alapok programjainak az érintett tagállamokban történő végrehajtása tavaly indult meg és jelenleg zajlik.

105

106

HU


A mostani helyzet tehát kielégítő előrehaladást jelez a projektek végrehajtása és a tervezett végrehajtási menetrendek betartása tekintetében. A Kohéziós Alap projektjeinek túlnyomó többsége még jelenleg is zajlik, a legtöbb projektet pedig 2010-ig fejezik be. A Kohéziós Alap tekintetében a költségek támogathatóságának végső időpontja 2010. december 31. A teljes kimerítés főként a projektek időben történő végrehajtásától és a kiadások Bizottság felé, időben történő igazolásától fog függeni. Jóllehet a Kohéziós Alap végrehajtása valamivel lassabb, mint az ERFA-é és az ESZA-é, ebben a szakaszban alaptalan azt sugallni, hogy az alapok kimerítése ne lenne legalább nagyon jó. A végrehajtással kapcsolatos kihívások különösen a környezetvédelmi ágazatban figyelhetők meg (Lengyelország, Litvánia). A késedelmek jó része a környezetvédelmi ágazatban végzett projektek technikai és adminisztratív összetettségének tudhatók be. Az érintett országok azonban dolgoznak a projektek elvégzésének javításán és az adminisztratív hiányosságok kezelésén, és ezen a ponton várható a 2004–2006. évi kiosztások igen jó kimerítése. * * * 53 . kérdés, előterjesztette: Michl Ebner ( H-0037/08 ) Tárgy: A hegyvidéki területek innovatív kapacitása Mind a régi, mind pedig az új lisszaboni stratégia egyik célja az volt, hogy 2010-ig az Európai Uniót a világ legversenyképesebb gazdaságává tegye. Fenntartható versenyelőnyökre csak egy innovatív gazdasági környezetben lehet szert tenni. Az Európai Unió néhány régiójában – főként a hegyvidéki régiókban – azonban földrajzi és infrastrukturális helyzetük innovatív kapacitásukat természetes módon korlátozza. A legutóbbi fejlemények tükrében milyen egyedi intézkedéseket tervez az Európai Bizottság a hegyvidéki területek innovatív kapacitásának 2013-ig történő javítása, és ezzel az Európai Gazdasági Térségben a versenykapacitás, a területi kohézió és a regionális fejlődés egyenletes fejlődésének biztosítása érdekében? Hogyan veszik majd figyelembe különösen az erőteljes KKV-szerkezettel és határokon átnyúló kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező területek követelményeit? Válasz Földrajzi sajátosságaikból (pl. elszigeteltség, nehézkes megközelíthetőség, éghajlati feltételek) eredő különféle hátrányokkal és jelentős sokszínűséggel bíró hegyvidéki területek különös kihívást képeznek a regionális politika számára. A Bizottság természetesen tudatában van e problémáknak és igen tevékenyen folytatott egy, a hátrányos régiók helyzetének javítására irányuló politikát, többek között a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló 4. jelentés 2007. május 30-án történt elfogadásával. Megerősíti, hogy a Bizottság továbbra is nagy fontosságot tulajdonít Európában a nagyobb mértékű területi kohézió elérésének, valamint azoknak a különös nehézségeknek, amelyekkel egyes területek szembesülnek. A Bizottság az e jelentésben felvetett kérdésekre vonatkozóan folytatott tárgyalások eredményeit a 2008 tavaszán esedékes, a kohézióval kapcsolatban elért előrehaladásról szóló ötödik jelentésben teszi közzé. Amint Ön is tudja, a 2007–2013-ra vonatkozó új rendeletek és a közösségi stratégiai iránymutatások kifejezett rendelkezéseket tartalmaznak a hegyvidéki területekre, megteremtve így a programozási dokumentumokban szereplő területi sajátosságok kezelésében elérhető előrelépés alapját. Ezen felül az Európai Uniónak a 2007. májusi

21-02-2008

21-02-2008

HU


lipcsei informális miniszteri ülésen elfogadott területi menetrendje is a területi kohézió megerősítésére törekszik. Ezen ülés alkalmával a Bizottság egy olyan dokumentumot is ismertetett, amely értékeli annak módját, hogy a 2007–2013-ra vonatkozó nemzeti stratégiák miként javasolnák kezelni a területi kérdéseket. A Bizottság egyik észrevétele szerint csak egypár tagállam határozott meg egyértelmű és kifejezett beavatkozást a területek egyes típusaira vonatkozóan. Nagyjából 6,4 milliárd eurót „különítettek el” azonban kifejezetten a hegyvidéki területekre. Következésképpen a miniszterek arra kérték a Bizottságot, hogy mélyítse el az elemzést, és 2008-ban terjesszen elő egy, a területi kohézióról szóló jelentést (zöld könyv). A jelentést most készítik, elfogadását pedig 2008 harmadik negyedévére ütemezték azzal a céllal, hogy az Európai Unió és tagállamai területi kohéziójának fogalmára vonatkozóan széles körű vitát indítsanak. Ez sok kérdést fog felvetni arra vonatkozóan, hogy a területi kohézióval kapcsolatban integráltabb megközelítésre van-e szükség a jövőben, valamint az elgondolás különböző szinteken és különböző politikai területeken való felhasználását és végrehajtását illetően. Ez a jelentés kiterjed majd a hegyekre és egyéb, földrajzi nehézségekkel szembesülő egyéb területekre nézve egyedi, az Unió harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését támogató politikákra is. Ez a közös elgondolás létfontosságú az európai politikák töredezettségének elkerüléséhez, az érintett területek sajátosságainak figyelembe vétele mellett. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy az európai területi együttműködés és kiváltképp a transznacionális ág alatt vannak olyan helyek a 13 együttműködési terület között, ahol a partnerek egyértelműen részesülhetnek a transznacionális megközelítés előnyeiből, mind földrajzi, mind pedig tematikai szempontból. A 2007–2013-ra vonatkozó „Alpok térség” program – amely Németország, Franciaország, Olaszország és Szlovénia alpesi régióira terjed ki és amelyben Liechtenstein és Svájc szintén részt vesz – példaként szolgál az ilyen transznacionális programokra. A 130 millió eurós – amelyből 98 millió az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) általi finanszírozás –, 2007 szeptemberében jóváhagyott program célja a térség versenyképességének és vonzerejének növelése azzal, hogy együttműködnek olyan területeken, ahol a transznacionális együttműködés hatékonyabbnak, a megoldások pedig fenntarthatóbbnak bizonyultak, mintha önállóan tevékenykednének. A programnak három prioritása van. A versenyképesség és a vonzerő terén a program célja az innováció, a vállalkozási kedv, valamint a kutatás és fejlesztés (K+F) előmozdítása a kis- és középvállalkozások (KKV-k) között, a kulturális örökség hangsúlyozása, valamint a városi területek – mint a fenntartható fejlődés motorjainak – megerősítése. Az „Alpok térség” programjaiba tartozó országok számára egy másik, kiemelkedő jelentőségű terület a hozzáférhetőség. Itt a program a közszolgáltatásokhoz, a közlekedéshez – különösen a fenntartható és innovatív mobilitáshoz –, valamint a tudásalapú információs társadalom alapját képező összekapcsolhatósághoz való méltányos hozzáférés biztosítására fog összpontosítani. A program harmadik prioritása a természeti és technológiai veszélyek megelőzése, csökkentés és kezelése. A környezetvédelmi kérdésekben folytatott együttműködés fokozása, a megőrzéssel és a forráshatékonysággal kapcsolatos integrált megközelítés ösztönzése szerepel még a kezelt kérdések körében. A Bizottság által a 4. Kohéziós Fórum alkalmával megindított, széles körű konzultáción felmerült az a kérdés, hogy a kohéziós politikának miként kellene kezelnie a területi sajátosságokat és hogy amiként kellene kezelni az e területeket érintő globális kihívásokat. Minden kétséget kizáróan sürgősen szükség van a többszintű kormányzás megerősítésére,

107

108

HU


valamint a területi fejlődés előmozdítására irányuló intézkedések és a növekedéssel és foglalkoztatással foglalkozó lisszaboni stratégia közötti konzisztencia biztosítására. * * * 54 . kérdés, előterjesztette: Emmanouil Angelakas ( H-0063/08 ) Tárgy: Illegális bevándorlás és kohéziós politika Az uniós tagállamokba irányuló illegális bevándorlás spirálisan emelkedett az utóbbi években, különösen azokban az országokban, amelyek hosszú tengeri határvonallal rendelkeznek (például Görögország). Figyelembe vette-e a Bizottság ezt a problémát a 2007–2013-as kohéziós politika kidolgozásakor és kiszámította-e annak a kohéziós politika gazdasági, társadalmi és egyéb aspektusaira gyakorolt hatásait? Válasz A Bizottságnak „A közös bevándorlási politika felé” című, 2007. decemberi közleménye (14) megállapítja a migrációval szembeni erősebb és egységes európai megközelítés szükségességét. Ezt a felhívást nemrégiben az Európai Tanács is megerősítette. Ez a sok európai polgár által érzékelt igény tükröződik az Európai Unió rendelkezésére álló különféle eszközökben is. Ott vannak mindenekelőtt a jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térség eszközei. Ezek között szerepel a Külső Határok Alap, a Frontex Ügynökség és az Európai Menekültalap. A demográfiai változásokkal és különösen a migrációs áramlatokkal kapcsolatos kérdések képezték valójában az egyik olyan elemet, amelyet a tagállamok nemzeti terveik és operatív programjaik kidolgozásakor figyelembe vettek. Az illegális bevándorlás az egyik ilyen kérdés, amely mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi kohéziót érinti, egy régión belül és a régiók között is. A kohéziós politikai keret – annak rendeletein és stratégiai iránymutatásain keresztül – biztosítja ezen európai politikák, valamint a beazonosított nemzeti szükségletek és lehetőségek közötti interfészt. A strukturális alapokon keresztül finanszírozott kohéziós politikai programok kezelése és végrehajtása elsősorban a tagállamok és régióik feladata. A fent említett összefüggésben az Európai Szociális Alap (ESZA) körvonalazza a migránsok megfelelőbb felkészítésére irányuló intézkedést, valamint megerősíti társadalmi beilleszkedésüket, míg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) szintén tartalmaz olyan – migrációs vonatkozású – rendelkezéseket, amelyek támogathatnák a befektetéseket és infrastrukturális kiadásokat a közegészségügy, a társadalmi integráció, a munkaerő-piaci feltételek, a határokon átnyúló tevékenységek és még a harmadik országokban végzett tevékenységek terén is bizonyos feltételek mellett, feltéve, hogy az ilyen kiadások szerepelnek a vonatkozó operatív program(ok)ban. A kérdés első felére adott válasz tehát

(14)

COM (2007)780.

21-02-2008

21-02-2008

HU


ennélfogva igenleges. A politika figyelembe vette a migrációs vetületet annak különös nemzeti, regionális és helyi összefüggésében. A Bizottság emlékezteti a képviselőt a legutóbbi kohéziós jelentésekre, amelyekben hangsúlyozták a helyi és regionális hatóságoknak a bevándorlási és menekültügyi politikák kidolgozásában és végrehajtásában való részvételét. E hatóságok – a társadalmi partnerekkel, nem kormányzati szervezetekkel és más helyi szereplőkkel együtt – egyre fontosabb szerepet játszanak a harmadik országok polgárainak a társadalmi és gazdasági életbe való integrálásában. Olyan koordinált megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az oktatáshoz és képzéshez, az egészségügyi és társadalmi szolgáltatásokhoz, a tisztességes lakhatáshoz stb. való hozzáférés biztosítását. A jelentések információkat tartalmaznak a migráció nettó értékéről, valamint az azzal kapcsolatos olyan kérdésekről, mint például a demográfiai és munkaerő-piaci változás. A kidolgozott politikát társadalmi–gazdasági modelleket alkalmazó különféle számítások táplálták és inspirálták, és ekként implicit módon érvényesítették a politikában a bevándorlási aspektusokat is. Görögországgal kapcsolatban a Görögországra vonatkozó 2007–2013-as Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) határozza meg a kohéziós politikával kapcsolatos általános stratégiát. Figyelembe veszi a görögországi társadalmi–gazdasági helyzetet annak érdekében, hogy kilátást dolgozzon ki az ország fejlődésére vonatkozóan. Mindeközben természetesen tényezőnek tekintették a bevándorlók jelenlétét is az elvégzett elemzésben. Ez ebből eredő operatív programok (OP-k) a bevándorlók jelenléte miatt felvetett kérdésekkel foglalkoznak és különösen a munkaerőpiacra való integrálásukra összpontosítanak, egyedi intézkedések előírása mellett. A Görögország mint határország tekintetében meglévő, az illegális bevándorlással kapcsolatos különös kihívásokkal az Igazságügyi, Szabadságjogi és Biztonsági Főigazgatóság (DG JLS) által kezelt programok foglalkoznak. A Bizottság számos intézkedést dolgozott ki a szolidaritás elve alapján annak érdekében, hogy különösen az olyan tagállamokat támogassa, mint például Görögország, amelyek egyre nagyobb migrációs nyomásokkal szembesülnek. A tagállamok – a Frontex Ügynökség koordinációja mellett – már együttdolgoznak a földközi-tengeri térségben végzett közös műveletekben, amelyek célja az EU déli tengeri határainak és a nyílt tenger hatékonyabb felügyelete, a tengeren keresztül történő illegális bevándorlás megfékezése és az emberi tragédiák megelőzése céljából. Figyelembe véve azt, hogy a tengeri határral rendelkező országok a nem szabályszerűen, spontán érkező migránsok és menedékkérők okán nyomást tapasztalnak, aktívan kellene felhasználniuk a meglévő vagy tervezett finanszírozási lehetőségekből – mint például az Európai Menekültalapból, a Külső Határok Alapból, az Integrációs Alapból, a közeljövőben pedig a Visszatérési Alapból – adódóan rendelkezésre álló pénzügyi támogatást, amelyet a tagállamoknak az őket sújtó teher arányában osztják ki. * * * 58 . kérdés, előterjesztette: Colm Burke ( H-1053/07 ) Tárgy: Funkcionális szétválasztás A Bizottság a távközlési piacokon a tisztességes verseny biztosítása érdekében a funkcionális szétválasztás bevezetését javasolja. Hogyan méri fel a Bizottság azt, hogy be kell-e vezetni a funkcionális szétválasztást illetve mikor?

109

110

HU


Válasz A funkcionális szétválasztásra vonatkozóan a Bizottság által az uniós távközlési szabályok reformjának részeként (15) javasolt intézkedések arra irányulnak, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak – nem pedig magának a Bizottságnak – jogi alapot szolgáltassanak e kötelezettség előírására. A nemzeti szabályozó hatóság csak akkor írhatja elő a funkcionális szétválasztást, ha a Bizottság – az intézkedéstervezet értékelését követően, a „hozzáférési irányelv” javasolt 13a. cikkében szereplő feltételek és kritériumok fényében – úgy határoz, hogy az összeegyeztethető a közösségi joggal. Az intézkedéstervezetek Bizottság általi értékelése különösen a következőkre terjed ki: annak igazolása, hogy a rendes szabályozói jogorvoslatok (16) nem eredményeztek, és tartósan nem eredményeznének tényleges versenyt; az intézkedéstervezetek szabályozó hatóságra, vállalkozásra és ennek a hálózatfejlesztési beruházásokkal kapcsolatos ösztönzésére, valamint más érdekeltekre gyakorolt várható hatás, így különösen az infrastruktúra-szintű versenyre gyakorolt várható hatás és a fogyasztókkal kapcsolatos esetleges hatások elemzése; a javasolt intézkedés egyik tervezete, ideértve a szétválasztás jellegére és szintjére vonatkozó elemeket, az önálló jogalany az önálló gazdasági egység eszközeit, valamint az egység által szolgáltatandó termékek, illetve szolgáltatások megjelölését, az önálló gazdasági egység vezetési szabályait, a kötelezettségek teljesítését biztosító szabályokat, a működési eljárások átláthatóságot biztosító szabályokat, és a kötelezettségek teljesítését biztosító monitoringprogram, ideértve az éves jelentés közzétételét is. Az intézkedéstervezet Bizottság általi értékelésének, valamint azt követő engedélyezésének célja a szabályozási keret következetes végrehajtása EU-szerte, az elektronikus hírközlés belső piaca megvalósulásának célkitűzésével. * * * 59 . kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness ( H-1055/07 ) Tárgy: Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv A Bizottság úgy véli-e, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 97/36/EK irányelv (17) képes lesz lépést tartani az audiovizuális technológiában és reklámozásban bekövetkezett fejleményekkel? A Bizottság megelégszik-e azzal, hogy a médiaszolgáltatók felkérése arra, hogy magatartási kódexeket dolgozzanak ki a gyermekek számára elégségesen erőteljes intézkedés a gyermekek különös érdekeinek védelméhez, például az ún. „egészségtelen ételek” gyermekek részére történő reklámozásának megelőzéséhez?

(15)

A 2007. november 13-án elfogadott COM(2007)697, lásd különösen az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv) (HL L 108., 2004.4.24.) módosításáról szóló javaslat 13a. cikkének (2) bekezdését és 13a. cikkének (3) bekezdését.

(16)

A „hozzáférési irányelv” 9–13. cikke

(17)

HL L 202., 1997.7.30., 60.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Válasz A Bizottság véleménye szerint a 2007. december 11-i 2007/65/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (korábbi nevén a televíziózás határok nélkül irányelv) naprakésszé az európai jogszabályokat, hogy azokat a mostani európai audiovizuális környezethez, a piacokon tervezett változásokhoz, a technológiai haladáshoz és az alkalmazott új reklámtechnikákhoz igazítsa. Ennek indokai a következők. Először is, a szóban forgó irányelv hatálya alá tartozik valamennyi (műsorrend alapján nyújtott) lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás, függetlenül az alkalmazott technológiától vagy platformtól (hagyományos műsorszolgáltatás, mobiltelefon, internet protokoll (IP) alapú televízió stb.), és a nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások (lekérhető videó vagy műsorok). Az eredmény az, hogy valamennyi audiovizuális kereskedelmi kommunikáció – és nemcsak a televíziós reklámozás – most már az azt előíró szabályok hatálya alá tartozik, hogy az ilyen kommunikációk nem okozhatják kiskorúak fizikai vagy erkölcsi romlását. Másodsorban az irányelv előírja, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak ösztönöznie kell az audiovizuális médiaszolgáltatókat, hogy magatartási kódexeket dolgozzanak ki a gyermekműsorokat kísérő vagy azokban foglalt, nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményt illetően, amelyek olyan táplálkozási anyagokat tartalmaznak, különösen zsírt, transz-zsírsavakat, sót, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben orvosi szempontból nem ajánlott. E kódexek – amelyeket magukra a médiaszolgáltatókra (és közvetlenül a szponzorokra és hirdetőkre) kell alkalmazni, kiegészítik azokat az új rendelkezéseket, amelyeket a tagállamoknak el kell fogadniuk ahhoz, hogy nemzeti jogukba átültessék az irányelvnek a fogyasztók – különösen a kiskorúak – védelmére irányuló rendelkezéseit, és meg kell könnyíteniük azok alkalmazását. Ezen túlmenően, mivel a gyermekek túlsúlya olyan probléma, amelyet különböző tényezők okoznak, a Bizottság 2007. május 30-i fehér könyvében (18) egy átfogó, több szektorra kiterjedő stratégiát javasol, amely előmozdítja a különösen a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatására, az egészséges ételekhez való hozzáférés megkönnyítésére, a testmozgás ösztönzésére stb. irányuló, különböző intézkedéseket. Harmadsorban az irányelv elismeri a médiatudatosság – mint a családoknak és gyermekeknek a káros vagy sértő anyagoktól védelme különös eszközének – jelentősségét és felszólítja a tagállamokat annak előmozdítására ((37) preambulumbekezdés). A digitális környezetben a médiatudatosságról szóló közlemény (19) ösztönzi azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a fiatal nézők számára, hogy kritikus megközelítést alakítsanak ki a kereskedelmi kommunikációval szemben. * * *

(18)

COM(2007)279 végleges.

(19)


111

112

HU


60 . kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis ( H-1074/07 ) Tárgy: A heraklioni Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) szerepének megerősítése Az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) eleddig igen jó eredményeket ért el, figyelembe véve a pénzeszközei és személyzete tekintetében meglévő korlátait. Mindössze két éves működése alatt az ENISA bebizonyította – amint azt rengeteg bizonyíték alátámasztja –, hogy megfelelő válasz Európának a hálózat- és információbiztonság terén meglévő igényeire. Minden indokolatlan, a székhely „elhelyezkedésére” irányuló állítást határozottan megválaszoltak. Görögország ismételten bizonyította az ENISA sikeréhez való aktív hozzájárulás iránti hajlandóságát és elkötelezettségét azzal, hogy jelentős támogatást nyújt az Ügynökségnek. Az ENISA Heraklionban való jelenléte szintén jelentős lépés Európában a decentralizáció és a regionális fejlődés felé. Igen nagy szükség van a felhalmozott know-how és a befektetett források elpocsékolásának elkerülésére. Az a kérdésünk az Európai Bizottságtól, hogy miért nem támogatja azt, hogy az ENISA továbbra is hatékonyan végezhesse sikeres tevékenységeit azzal, hogy növeli költségvetését, személyzetét és bővíti hatásköreit? Miért nem ruházzák át az új Távközlési Ügynökség feladatait, hatásköreit, költségvetését és személyzetét az ENISA-ra? Válasz A Bizottság 2007. november 13-án tett javaslatot az uniós távközlési szabályok reformjára. A javaslat kulcsfontosságú aspektusa az, hogy létrehozza az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóságot (EECMA), (20) egy határok nélküli Európában a páneurópai szolgáltatások megteremtésének ösztönzése, valamint az elektronikus hírközlés belső piacának további megerősítése érdekében. A Bizottság véleménye szerint a hálózat- és információbiztonságnak a reform kulcsfontosságú politikai prioritásának kell lennie, hogy lehetővé váljon valamennyi érintettnek – ideértve a távközlési üzemeltetőket és szabályozókat –, hogy gyorsabban és koordináltabban reagáljanak a biztonsági jogsértésekre és támadásokra. Emiatt javasolta a Bizottság, hogy fokozni kell a jelenlegi uniós szabályok biztonsággal kapcsolatos rendelkezéseit, figyelembe véve a tavalyi nyilvános konzultáció eredményeit. Jelesül a javasolt csomag különösen jobb eszközöket vezet be a hálózatbiztonsági jogsértések elleni küzdelemhez és a hálózatok számítógépes támadások elleni megerősítéséhez. Jóllehet az ENISA értékelésben szereplő ténymegállapítások azt jelzik, hogy eredményei megfelelőek – sőt jók – voltak, (21) a Bizottság úgy véli, hogy a mai biztonsági kihívásokat a távközlési szabályozók és biztonsági szakértők munkája közötti új szinergiák biztosításával kellene kezelni, azzal a céllal, hogy az európai információs és kommunikációs hálózatokat biztonságosabbá tegyük. Ezen túlmenően e szinergiákat fel kellene használni a megerősített hálózatbiztonsági szabályok hatékony végrehajtásában való segítségnyújtásban. Ezért van az, hogy a Bizottság javaslatában alapvetően az elektronikus hírközlési belső piac dinamikájának szélesebb értelmében vett hálózat- és információbiztonsága miatt felmerült kihívásokra összpontosítanak. (20)

Az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, COM(2007)699.

(21)

A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) értékeléséről (ENISA), COM (2007)285.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Az EECMA működési köre sokkal szélesebb az ENISA-énál. Az EECMA igen fontos szerepet kap az elektronikus hírközlés rendeletek teljes területén elvégzendő reformban. Mivel az ENISA tevékenységei e terület egy korlátozott – noha fontos – részével kapcsolatosak, a Bizottság egy új hatóságra tett javaslatot, amely felvállalja majd a jelenleg az ENISA által végzett tevékenységekkel kapcsolatos felelősséget is. Szükség volt az ENISA-ról szóló hatályos rendelet olyan módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatra, hogy annak időtartama mindaddig meghosszabbodjon, míg 2011. március 14-én az EECMA fel nem vállalja annak a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatban végzett tevékenységeire vonatkozó felelősséget, és ezért azt a Bizottság 2007. december 20-án elfogadta. * * * 61 . kérdés, előterjesztette: Ruth Hieronymi ( H-0018/08 ) Tárgy: „A mobiltelevíziók belső piacának megerősítése” című bizottsági közlemény A COM(2007)0409. számú közleményében a Bizottság stratégiát terjeszt elő az Európai Unióban a mobiltelevíziók fejlesztésére. A „mobiltelevíziók”-ra mint „az audiovizuális tartalom mobil eszközre történő továbbítására” hivatkoznak. Hogyan határozza meg a Bizottság „mobiltelevíziók” fogalmát az audiovizuális médiaszolgáltatásoknak az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2007/65/EK irányelvben (22) és az audiovizuális szolgáltatásoknak az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelvben (23) szereplő fogalommeghatározásainak tükrében? A Bizottság más szerepet szán-e az audiovizuális médiaszolgáltatásoknak és az audiovizuális szolgáltatásoknak a tájékozódási és véleményszabadság, valamint a médiában a pluralizmus megóvása tekintetében? Ha igen, a Bizottság szerint milyen különbségek lesznek a szabályozás típusát és terjedelmét illetően, továbbá a spektrumelosztás tekintetében az audiovizuális médiaszolgáltatások és audiovizuális szolgáltatások terén? Válasz A Bizottság emlékeztet a mobiltelevíziókra vonatkozó, a Bizottságnak a mobiltelevíziók belső piacának megerősítéséről szóló 2007. júliusi közleményében körvonalazott stratégia hatályára. Az említett dokumentumban a „mobiltelevízió” fogalma kizárólag a „broadcast” földi sugárzásos mobiltelevízióra terjed ki. A Bizottság tud arról, hogy a mobiltelevíziózást különböző módokon – a cellarendszerű hálózatoktól kezdve a műholdig – lehet biztosítani. A földi sugárzás azonban elengedhetetlen eleme annak, hogy ezen új, innovatív szolgáltatások számára tömeges piac alakuljon ki és éppen ezért áll a Bizottság jelenlegi intézkedésének központjában. A képviselő a kérdésének a mobiltelevíziók fogalmának a tartalom szabályozásával összefüggésben történő egyértelművé tételét kéri. Amint azt említettük, a mobiltelevíziózás hatályát tekintve a nemrégiben elfogadott audiovizuális médiaszolgáltatási irányelvvel szabályozott audiovizuális médiaszolgáltatások egyik vállfaját jelenti. A „helyhez kötött” televíziós közvetítésekhez hasonlóan a földi sugárzásos mobiltelevíziókat is lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokként határozzák meg az irányelv 1. cikkének e) pontjában. (22)

HL L 332., 2007.12.18., 27.o.

(23)

HL L 178., 2000.7.17., 1.o.

113

114

HU


Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv – amely nem írja elő az audiovizuális szolgáltatások konkrét meghatározását, hanem csak az információs társadalmi szolgáltatások általános fogalommeghatározását tartalamzza – szintén koordinál bizonyos területeket azon audiovizuális szolgáltatások tekintetében, amelyeket a címzett egyedi kérésére nyújtanak. A kérdésnek a médiapluralizmussal foglalkozó második fele tekintetében a Bizottság szeretne idézni az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvből: „Az audiovizuális médiaszolgáltatások ugyanúgy kulturális, mint gazdasági szolgáltatások. E szolgáltatások külön szabályozását indokolja, hogy növekszik jelentőségük a társadalom és a demokrácia számára – különösen azáltal, hogy biztosítják a tájékozódás szabadságát, a vélemények sokszínűségét és a médiapluralizmust –, valamint az oktatás és a kultúra számára.” A kiskorúak védelmére vagy a kulturális sokszínűségre vonatkozóan az irányelvben előírt rendelkezéseket alkalmazni kell a mobiltelevíziókra, csakúgy, mint az irányelv hatálya alá tartozó bármely más szolgáltatásra. A mobiltelevíziózás születőben lévő szolgáltatási platform, amelynek könnyed szabályozási megközelítést kell élveznie. Nem szabad tehát olyan nem megfelelő kötelezettségeket előírni, mint például a kötelező terjesztésre vonatkozó („must carry”) szabályok. A főbb nemzeti – akár magán, akár állami – csatornák azonban minden bizonnyal minden egyes mobiltelevízió-csomagban függetlenek lesznek majd a kereskedelmi döntésektől, mivel nélkülük a kínálatok elvesztenék vonzerejüket. A Bizottság szeretné továbbá felhívni a képviselő figyelmét arra, hogy a DVB-H, a mobiltelevíziók Bizottság által előnyben részesített szabványa óriási számú csatorna hordozására képes, ezzel fokozva a médiapluralizmust. A kérdés utolsó része a rádióspektrummal foglalkozik. Az említett két irányelv nem áll közvetlen kapcsolatban a rádióspektrum szabályozásával. Spektrumpolitikai szempontból a rádióhullámokon keresztül nyújtott mobiltelevíziós szolgáltatásoknak ugyanazokat a szabályokat és szabályozást kell követnie, mint bármely elektronikus hírközlési szolgáltatásnak, ahogyan azokat a jelenlegi uniós szabályozási keret meghatározza. * * * 62 . kérdés, előterjesztette: Maria Badia i Cutchet ( H-0021/08 ) Tárgy: Szellemi tulajdonjogok, innováció és digitális fejlődés 2008. január 3-án a Bizottság úgy határozott, hogy új löketet ad a digitális tartalommal foglalkozó európai iparnak, könnyebb és gyorsabb hozzáférést biztosítva a televíziós műsorokhoz, zenéhez, filmekhez és játékokhoz az interneten, mobiltelefonokon és más digitális eszközökön keresztül. E kezdeményezés tükrében és szem előtt tartva azt, hogy az új kommunikációs eszközök és csatornák a szerzői jog kezelésére szolgáló meglévő modellt elavulttá tették, mivel az nem teszi lehetővé, hogy sikeresen kezeljék az ezen új fejlesztések által képviselt kihívást, a Bizottság folytatni fogja-e a vitát arra vonatkozóan, hogy miként kell megőrizni a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartását az innováció és digitális fejlődés támogatásának folytatása mellett? Nem véli-e a Bizottság úgy, hogy – mérlegelve azokat a problémákat is, amelyeket az új technológiák a szerzők és alkotók számára jelentenek – a vita során foglalkozni kell azokkal

21-02-2008

21-02-2008

HU


az új előnyökkel, amelyeket ezek kínálnak, valamint általánosságban az európai kultúra, különösen pedig a zene, az irodalom, a filmek és a játékok megalkotásának, értékesítésének és versenyképességének megerősítése tekintetében megnyíló újabb lehetőségekkel? Válasz A kreatív online tartalomról szóló közleményt 2008. január 3-án fogadták el. Azokat a hozzáadottértékkel rendelkező intézkedéseket tárja fel, amelyeket európai szinten meg lehetne hozni az onlinetartalom-előállítással és -elosztással foglalkozó európai ipar versenyképességének javítása érdekében. A nagy értékkel bíró „kreatív tartalom” online elosztása óriási strukturális változást képvisel a tartalom európai piacán. Az ilyen nagy értékű „kreatív tartalom” körébe tartozik a zene, az audiovizuális tartalom, a rádió, az online játékok, az online műkiadás és az oktatási célú tartalom. Az új piaci fejlesztések a Web 2.0-ból, azaz a felhasználók által létrehozott tartalomból is erednek. A Bizottság arra ösztönzi a tartalommal foglalkozó iparágat, a távközlési társaságokat és az internetszolgáltatókat, hogy működjenek szorosan együtt annak érdekében, hogy egyre több tartalom váljon online elérhetővé, ugyanakkor pedig biztosítsák a szellemi tulajdonjogok erőteljes oltalmát. A Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy az online tartalomra vonatkozó kezdeményezés keretében folytatott vita azokkal az új előnyökkel és lehetőségekkel is foglalkozni fog, amelyeket az új technológiák általánosságban az európai kultúra megteremtése, marketingje és versenyképességének megerősítése céljából kínálnak. Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális sokszínűségről szóló egyezményével összhangban a Bizottság a kreatív tartalomban meglévő kulturális sokszínűség támogatását prioritásnak tekinti. A Bizottság úgy véli, hogy négy, megvitatásra, a bevált gyakorlatok cseréjére és esetlegesen uniós szintű koordinált megközelítésre érdemes horizontális kihívás van: a kreatív tartalom rendelkezésre állása; a kreatív tartalom jobb engedélyezése; a digitálisjog-kezelő rendszerek átláthatósága és műszaki átjárhatósága; és a kalózkodás elleni hatékony küzdelem. Az online kreatív tartalom piaca felemelkedőben van és a fejlődések gyors ütemben zajlanak. Ez kétirányú megközelítést tesz szükségessé a már meghatározott, gyorsan kezelendő kihívásokkal való foglalkozásra, valamint néhány már meglévő és később bekövetkező kihívásról folytatandó, további tárgyalások megindítására. A folyamat beindításának elősegítése érdekében a kreatív online tartalomról szóló közlemény – a Tanács és a Parlament általi ajánlás elfogadására készülve – összpontosított nyilvános konzultációt indított. A nyilvános konzultáció egy, a közleményben szereplő kérdőíven alapul, a válaszok határideje 2008. február 29. A kérdőív három témára összpontosít: a digitálisjog-kezelő rendszerek átláthatósága és műszaki átjárhatósága; a kreatív tartalom több területre vonatkozó használati engedélyek rendszere; valamint jogszerű ajánlatok és kalózkodás. Ezen túlmenően, mindezzel párhozamosan a Bizottság dolgozik az érdekeltek vita- és együttműködési platformjának, az ún. „online tartalommal foglalkozó platform” létrehozásában. Az online tartalommal foglalkozó platform az e közleményben felsorolt kérdésekkel foglalkozna, így a tartalom rendelkezésre állásával, a jogok megszerzésével kapcsolatos mechanizmusok fejlesztésével, a több területre vonatkozó használati engedélyek

115

116

HU


rendszerének kialakításával, az online terjesztéssel összefüggő szerzői jogok kezelésével, valamint az online környezetben a szerzői jog tiszteletben tartásának javításával. * * * 63 . kérdés, előterjesztette: Lambert van Nistelrooij ( H-0043/08 ) Tárgy: Távközlés - véletlen barangolás Amikor a hívások külföldön történő kezdeményezése és fogadása tekintetében az eurotarifa (a 717/2007/EK rendelet (24) 7. cikkének (3) bekezdése) hatályba lépett, a Bizottság azt mondta, hogy szigorúan nyomon fogja követni a határ menti régiókban élő személyeknél felmerült költségekre vonatkozóan a szolgáltatók között létrejött megállapodásokat is. Az Európai Szabályozók Csoportjának (ERG) a 2008. január 17-én közzétett első jelentése most azt állítja, hogy az üzemeltetők nem tekintik ezt nagy horderejű problémának, mivel viszonylag kis számú fogyasztó érintett. Ezen túlmenően a legtöbb szolgáltató lehetségesnek tartja, hogy – jó szándékuk jeleként – eltörölje a „véletlen” barangolás miatt felmerülő díjakat. Az Európai Határmenti Régiók Szövetségének (AEBR) egyik vizsgálatából azonban megtudjuk, hogy számos, a határ menti területeken élő lakos még mindig túlzottan magas számlákat kap. Műszakilag lehetséges a véletlen barangolás megakadályozása a háromszögelést alkalmazó helymeghatározáson és a forgalomellenőrzésen keresztül. Annak is lehetségesnek kellene lennie, hogy a fogyasztókat tájékoztassák arról, hogy a véletlen barangolás a telefonjukban az „automatikus hálózatválasztás” funkció kikapcsolásával megelőzhető. Úgy véli-e a Bizottság, hogy az ERG jelentésében említett az üzemeltetők jó szándékú politikája elegendő? Mi a véleménye a Bizottságnak arról az elgondolásról, hogy kötelezzék a szolgáltatókat arra, hogy erről tájékoztassák a fogyasztókat és hogy a forrásnál tegyenek intézkedéseket a véletlen barangolás bosszantó jelenségének határozott megszüntetése érdekében? Válasz A barangolásról szóló rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a nemzeti szabályozó hatóságok a szomszédos tagállamok határ menti régióiban különös figyelmet fordítanak a nem szándékos barangolás sajátos eseteire. A Bizottságnak 2008 végéig jelentést kell tennie a Tanácsnak és Parlamentnek a barangolásról szóló rendelet működéséről, és a jelentés foglalkozni fog a szándékolatlan barangolás kérdésével is. Ezzel összefüggésben valamennyi nemzeti szabályozó hatóság – az Európai Szabályozók Csoportjának (ERG) égisze alatt – elvégezte az első részletes adatgyűjtést, amelyben a Bizottság felszólítására kérdéseket intéztek valamennyi uniós üzemeltetőhöz a szándékolatlan barangolás kérdésére vonatkozóan. Amint azt a képviselő a kérdésében közli, az ERG most kiadta jelentését, amely tartalmazta az üzemeltetők által a szándékolatlan barangolásra vonatkozóan feltett kérdésekre adott válaszokat. Az üzemeltetők azt állították, hogy a szándékolatlan barangolás olyan nem igazán jelentős probléma, amely nyilvánvalóan csak kevés fogyasztót érint hátrányosan. A szolgáltatók azt állították, hogy az információ általánosságban rendelkezésre áll honlapjaikon, és amennyiben egy adott kérdésről a nemzeti szabályozók rendelkeznek (például Észak-Írország és az Ír Köztársaság között) a szolgáltatók általában további (24)

HL L 171., 2007.6.29., 32.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


lépéseket tettek annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók tudnak a kérdésről, olykor akár egyedi, előre megrendelt díjkínálat mellett. A szolgáltatók nagy része azt jelentette, hogy amennyiben a barangolás valóban szándékolatlanul történt, a díjakat – a jó szándék jeleként – el is engedhetik. A Bizottság jelenleg vizsgálja az ERG megállapításait, és rövidesen újratárgyalja a kérdést a nemzeti szabályozó hatóságokkal, hogy megbizonyosodjon arról, hogy azok milyen további intézkedést tehetnek a kérdés kezelése céljából. A Bizottság osztja az azzal kapcsolatos aggályt, hogy ez nem egy, az érintettek részére jelentéktelen probléma. A Bizottság – egyedi panaszokat követően – nemrégiben felvette a kapcsolatot a németországi, franciaországi és luxemburgi nemzeti szabályozó hatóságokkal és kérte, hogy tegyék meg észrevételeiket és ismertessék a kérdéssel kapcsolatban tett intézkedésük részleteit. A Bizottság úgy véli, hogy az ír és az egyesült királyságbeli hatóságok által tett kezdeményezés a többiek által követendő, jó példa. Még túl korai megmondani azt, hogy milyen következtetésekre jut majd a Bizottság e kérdést illetően az év végi, a Tanácshoz és a Parlamenthez intézendő jelentésében. Az ERG idén júliusban adja ki második jelentését a Bizottság számára. A Bizottság végső soron úgy véli, hogy a szándékolatlan barangoláshoz hasonló problémák az EU távközlési piacai 27 piacra való széttöredezésének eredménye. Ezt a kérdést a szabályozás nagyobb mértékű harmonizációjára irányuló javaslataival lehet kezelni, az Európai Távközlési Piacfelügyeleti Hatóságot is ideértve, amelynek feladata az, hogy támogassa a Bizottságot és a nemzeti szabályozókat abban, hogy jobban, gyorsabban és következetesebben szabályozzanak EU-szerte. * * * 64 . kérdés, előterjesztette: Jorgo Chatzimarkakis ( H-0071/08 ) Tárgy: Az Európai Távközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (a Szerződés 95. cikke) A Bizottság COM(2007)0699. számú javaslata komoly kétségeket ébreszt annak hatékonyságát és eredményességét illetően, mivel figyelmen kívül hagyja a már jó ideje megtett jelentős erőfeszítéseket és az erre fordított forrásokat, nem veszi figyelembe az eleddig a már meglévő ügynökség által hozott jó eredményeket és lemond a Közösség egy kulcsfontosságú politikai területen meglévő, értékes vagyonáról, mivel nem rendelkezik az ENISA személyzetének és értékes szakértelmének átviteléről. Úgy tűnik, hogy a tagállamok többsége előnyben részesíti a távközlés területén folytatott tevékenységeik koordinálását egy nehézkes szabályozási megközelítéssel szemben, amely olyan szerep, amit akár az ENISA is betölthet, ha a távközlés területén a hatáskörök egy vékony rétegével még kiegészítik az ENISA megbízatását (ezt jelenleg vizsgálják felül). A Bizottságtól ennélfogva a következőket kérdezzük: miért mondanak le az ENISA által kovácsolt közösségi értékről ahelyett, hogy kibővítenék az ENISA hatáskörét annak érdekében, hogy az magában foglalja az ETMA tervezett új tevékenységeit?

117

118

HU


Válasz Az ENISA-nak a Bizottság által 2006-ban elindított félidős felülvizsgálata (25) azt mutatta, hogy az Ügynökség eredményei megfelelőek a rendelkezésére álló korlátozott eszközökhöz képest. Megerősítették az ENISA létrehozása mögött meghúzódó politikai szándék érvényességét és annak eredeti céljait, valamint egy európai ügynökségen keresztül történő eljárás relevanciáját. Az értékelők és az igazgatási tanács javaslatait követően tett javítások hozzájárulnak az ENISA munkájának javulásához. Mindazonáltal a Bizottság úgy gondolja, hogy a jelenlegi hálózatbiztonsági kihívásokat azzal kell kezelni, hogy biztosítják a távközlési szabályozók és biztonsági szakértők munkája közötti új szinergiákat az európai információs és kommunikációs hálózatok biztonságosabbá tétele céljából. Ezen túlmenően ezeket a szinergiákat kell felhasználni abban is, hogy segítsék a megerősített hálózatbiztonsági szabályok hatékony végrehajtását. Ezért fordítanak alapvető figyelmet a Bizottság legújabb javaslatai a hálózat- és információbiztonság által felvetett kihívásokra az elektronikus hírközlési egységes piac dinamikájának szélesebb összefüggésében. A Bizottság úgy véli, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság (EECMA) létrehozásáról szóló javaslata (26) ösztönözni fogja a páneurópai szolgáltatások kialakulását egy határok nélküli Európában, valamint tovább erősíti az elektronikus hírközlési egységes piacot, miközben ugyanakkor lehetővé teszi valamennyi érdekelt – ideértve a távközlési üzemeltetők és szabályozók – számára, hogy gyorsabban és koordináltabban reagáljanak a biztonsági jogsértésekre és támadásokra. Az EECMA hatóköre tágabb az ENISA-énál, és eléri a kritikus tömeget a humán forrásokat és a költségvetést tekintve. Az EECMA fontos szerepet fog játszani az elektronikus hírközlési rendeletek teljes területén végzett reformban. Az ENISA tevékenységei viszont e terület egy korlátozott, noha igen fontos részéhez kapcsolódnak, és ez az egyik oka annak, hogy a Bizottság egy új, az ENISA által jelenleg végzett tevékenységekkel kapcsolatos felelősséget felvállaló ügynökséget javasolt. Szükség volt az ENISA-ról szóló jelenlegi rendelet akként történő módosítására irányuló javaslatra, hogy annak időtartama mindaddig meghosszabbodjon, ameddig az EECMA 2011. március 14-én át nem vállalja a felelősséget annak a hálózat- és információbiztonság területén végzett tevékenységeiért, és ezért azt a Bizottság 2007. december 20-án elfogadta. Az új ügynökségnek szabadon kell tudnia felvennie saját személyzetét. Természetesen a legjobb személyeket fogja felvenni azok közül, akik a pozíciókra jelentkeznek. Az ENISA személyzete jó kilátásokkal rendelkezik ebben a folyamatban, miután igen magasan képzettek, megfelelő profillal bírnak és ezen túlmenően az ENISA-nál ki tudják fejteni a közvetlenül releváns tapasztalatukat. * * *

(25)

COM(2007)285

(26)

COM(2007)699

21-02-2008

21-02-2008

HU


65 . kérdés, előterjesztette: Manuel Medina Ortega ( H-1043/07 ) Tárgy: A legkülső régiókban a munkanélküliség leküzdésére irányuló intézkedések Milyen intézkedéseket fontolgat a Bizottság abból a célból, hogy kezelje az EU legkülső régióiban még mindig uralkodó magas munkanélküliségi szintet? Válasz A strukturális alapok és különösen az Európai Szociális Alap (ESZA) a 2007–2013-as időszakban továbbra is támogatja a legkülső régiók a munkanélküliség elleni küzdelem céljából. Az ESZA támogatja a teljes körű foglalkoztatás, a jó minőségű munkahelyek és nagyobb mértékű termelőképesség megvalósítására, a társadalmi integráció előmozdítására, különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára a munkahelyekhez való hozzáférésre, valamint a foglalkoztatás tekintetében a nemzeti, regionális és helyi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló tagállami politikákat. A 2007–2013 időszak során a hét legkülső régió összesen 1,3 milliárd eurós pénzügyi támogatásban fog részesülni. A tagállamok felelősek a strukturális alapoknak a kohézióról szóló közösségi stratégiai iránymutatások (27) és a Bizottsággal a nemzeti stratégiai referenciakeretekben megállapított prioritások alapján történő végrehajtásáért. Az új jogalkotási keret különtámogatást is előír a legkülső régiók számára, hogy ellensúlyozzák a távoli elhelyezkedésük miatt felmerült többletköltségeket. Az egyik meghatározott kihívás annak biztosítása lesz, hogy ez a támogatás járuljon hozzá a programstratégia egészének végrehajtásához, azaz ebben az esetben ahhoz, hogy segítsen a fenntartható növekedés és foglalkoztatás megteremtésében. Ezen túlmenően, a lisszaboni stratégia tagállamok általi végrehajtása értékelésének részeként a Bizottság azt javasolja a Tanácsnak, hogy terjesszen elő olyan ajánlásokat a részére, amelyek célja a munkaerő-piacaik működésének javítása, valamint az egész életen át tartó tanulás javítása a rendelkezésre álló munkahelyek mennyiségének és minőségének javítása céljából. * * * 66 . kérdés, előterjesztette: Avril Doyle ( H-1059/07 ) Tárgy: IKT és szerzői jogdíjak A Bizottság jelentős mennyiségű időt és pénzt költött az utóbbi években a szerzői jogdíjak problematikájának elemzésére. A szerzői jogdíjakkal kapcsolatban elismerik, hogy azok visszatartják Európában a minden felhasználó előtt nyitott információs társadalom kialakulását. A Bizottság több alkalommal konzultált az érdekeltekkel és a tagállamokkal és hatásvizsgálatokat végzett, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy szükség van a szerzői jogdíj-rendszer reformjára. Reding biztos az európai digitális iparághoz címzett 2007. május 10-i beszédében ténylegesen azt mondta, hogy az e kérdésben tett előrehaladást „e Bizottság egyik lezáratlan ügyének” tekinti. Ismertetné a Bizottság a szerzői jogdíj-rendszer tekintetében meglévő jelenlegi álláspontját? Különösen: ismertetné, hogy miért nem tettek semmit a szerzői jogdíjak reformjával (27)

A kohézióról szóló közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozat (HL L 291., 2006.10.21.)

119

120

HU


kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a jelenlegi rendszerrel kapcsolatos problémák egyre csak növekednek? Válasz A Bizottság szeretné megköszönni a képviselőnek, hogy folyamatosan érdeklődik a magáncélú szerzői jogdíjak reformjával kapcsolatban végzett folyamatos erőfeszítések iránt. 2006-ban a Bizottság elemezte azt a 20 nemzeti rendszert, amelyek kompenzálják a magáncélú otthoni másolást. E tárgyban 2006 végén készítettek előzetes jelentést. 2008. február 14-én a Bizottság ismét megnyitotta az érdekelt felekkel folytatott konzultációt az esetleges előrelépési lehetőségek megállapítása céljából. A kultúra és a kulturális sokszínűség a Bizottságnak a szerzői jog területén folytatott valamennyi kezdeményezése mögött meghúzódó alapvető célkitűzések. A Bizottságnak a magáncélú otthoni másolással kapcsolatos jogdíjakra vonatkozó politikája tehát a szerzők és előadók megfelelő kompenzálásának, valamint a jogosultak részére az átlátható átutalások és a kulturális sokszínűség elősegítésére irányul. * * * 67 . kérdés, előterjesztette: Alain Hutchinson ( H-1064/07 ) Tárgy: A média és az információs társadalom az AKCS-országokban Az AKCS-országokban a felelősségteljes kormányzás és a kultúrák közötti párbeszéd alapvető elveinek hatékony támogatása érdekében különösen hasznos volna, ha növelnék népességüknek a társadalmi és gazdasági valóságok kritikus elemzésével kapcsolatos kapacitását. Ennek növelése attól függ, hogy az AKCS-országoknak független és hatékony médiára van szükségük. A 10. Európai Fejlesztési Alap, amely az EU által az AKCS-országoknak a 2008–2013-as időszakra nyújtott támogatás végrehajtási eszköze, előmozdítja a felelősségteljes kormányzást, de nem rendelkezik a hatékony és független média és – tágabb értelemben – egy működő információs társadalom kialakításának elősegítésére irányuló, célzott támogatásról. Mit szándékozik a Bizottság tenni annak érdekében, hogy segítsen biztosítani az AKCS-országokban a média függetlenségét és hatékonyságát, valamint hogy garantálja lakosaiknak az információs társadalomhoz való jobb hozzáférését? Válasz A Bizottság egyetért a képviselővel abban, hogy létfontosságú, hogy az afrikai, karibi- és csendes-óceáni (AKCS) országok független és hatékony médiával rendelkezzenek. A 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) programja megállapításának részeként prioritást kapott a demokratikus kormányzás valamennyi vetülete a partnerek között az együttműködési stratégiák és nemzeti indikatív programok előkészítése során folytatott párbeszédben. E tekintetben a Bizottság és az egyes partnerországokban képviselettel rendelkező EU-s tagállamok elvégezték a demokratikus kormányzási folyamat elemzését, és kormányzási profilokat dolgoztak ki. A profilokban elemzik a sajtóhelyzetet és a sajtószabadság korlátait, valamint annak kapacitását. A következtetéseket beépítették a partnerországgal a programozásról folytatott párbeszédbe, amelynek esetében ösztönzik, hogy amennyiben szükséges, vállaljanak

21-02-2008

21-02-2008

HU


kötelezettséget a különböző területeken végzett reformok mellett, valamint hajtsanak végre a kiemelt problémák kezelésére irányuló intézkedéseket. Így tehát az összes, sajtóval kapcsolatos kérdés a programozásról folytatott párbeszéd elválaszthatatlan részét képezi, de azokat a Cotonoui Megállapodás 8. cikke szerinti rendszeres politikai párbeszéd keretében is megvitatják. A pénzügyi támogatást illetően, amennyiben a kormány által előirányzott reformintézkedések vagy fellépések pénzügyi háttértámogatást igényelnek a Közösség és a partnerország között a Cotonoui Megállapodás szerinti együttműködési kereten belül, az EFA alapjai felhasználhatók. Ténylegesen 1,5 millió eurót juttattak nemrégiben Mauritániában a médiatámogatási projektnek a sajtócégek elemzése és életképességének tanulmányozása céljából, megerősítve a rádiós szolgáltatásokat, javítva a nyomtatott média terjesztését, támogatva a rádiós és az írott előállítást, valamint fokozva az újságírói kapacitást. Ezen túlmenően az EFA által finanszírozott legtöbb médiatámogatási tevékenység a demokratizálódásra, emberi jogokra és a jogállamiságra összpontosító, tágabb projektek részét képezi. Ez vonatkozik például a legtöbb választási támogatási projektre, amelyek tartalmaznak egy, a média támogatására, az újságírók képzésére, a kommunikációs ügynökségek logisztikai támogatására, valamint a médiatevékenységek nyomon követésével foglalkozó civil társadalmi szervezetek támogatására vonatkozó elemet. Az EDA finanszírozását hasznosan egészíthetik ki különösen a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) európai kezdeményezés alapjai, ami nem követeli meg a partnerország hatóságainak kifejezett, előzetes beleegyezését. Az EIDHR közvetlenül támogatja a civil társadalmi szereplők kezdeményezéseit. Az AKCS-országokban a sajtó támogatására vagy a sajtószabadság előmozdítására irányuló intézkedésekre példaként szolgálhatnak a Csádban, Namíbiában, Ruandában és Szudánban megtett intézkedések. Hálózattámogatási projekteket és transznacionális intézkedéseket is hajtottak végre. * * * 68 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-1066/07 ) Tárgy: Megbélyegző kampányok a médiában Az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség (2007. európai év témája) és a kultúrák közötti párbeszéd (a 2008. európai év témája) szellemében milyen intézkedést tervez a Bizottság arra, hogy kezelje a médiában a népesség bizonyos csoportjaival szemben megbélyegző kampányokat, anélkül, hogy sértené a tényleges szólásszabadságot? Válasz A Bizottság teljes mértékben tudatában van annak az alapvető szerepnek, amelyet a média Európában a sztereotípiák létrehozásában és/vagy az azokkal szembeni ellenszegülésben játszik. Valójában az Eurobarometer egyik, az Esélyegyenlőség mindenki számára 2007. európai év (2007. európai év) részeként végzett felmérésében (28) az iskolák és a szülők után a médiát tekintették a megkülönböztetés elleni küzdelem legfontosabb szereplőjének. Noha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy nyomon kövesse vagy véleményezze a nemzeti médiákban a népesség egyes csoportjaival szembeni kampányokat, együttműködik

(28)

Special Eurobarometer 263 / Wave 65.4. http://ec.europa.eu/employment_social/eyeq/index.cfm?page_id=342

121

122

HU


a médiával abban, hogy támogassa annak a megkülönböztető hozzáállás és magatartás megváltoztatásában játszott pozitív szerepét. A 2007. európai év keretében a 30 részt vevő ország szorosan együttműködött a médiával abban, hogy felkeltse a tudatosságot a megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekkel és a sztereotípiák elleni küzdelemmel kapcsolatban. A Bizottság együttműködött a médiával a 2007. európai év tájékoztató kampányában is. A megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatban végzett munkája részeként a Bizottság egy sor kezdeményezést is indított a médiával közösen. A „Sokszínűségért – a megkülönböztetés ellen” tájékoztató kampány keretében a Bizottság például az újságírókkal a megkülönböztetés témaköréről szóló szemináriumok megszervezésén keresztül dolgozott együtt a médiával. E kampány részeként, négy évvel ezelőtt az újságírók számára egy különleges díjat hoztak létre, hogy díjazzák azokat az újságírókat, akik hozzájárulnak a sokszínűség előnyei jobb megértésének megvalósításához. A 2007. évi díjátadási folyamatot a 2007. európai év keretében rendezték meg és a 27 tagállamból több mint 750 ajánlás érkezett (29) . A Bizottság 2008-ban új tanulmányt fog készíteni a televíziós és rádiós műsorszolgáltatók által vagy rájuk vonatkozóan, valamint a nyomtatott és online média által vagy rájuk vonatkozóan a megkülönböztetés elleni küzdelem és a sokszínűség előmozdítása érdekében megtett legjelentősebb és leginkább innovatív kezdeményezések megvizsgálása céljából. A média szerepe képezi a kultúrák közötti párbeszéd 2008. európai évében (2008. európai év) (30) kezelendő legfontosabb témát. A média alapvető szerepet játszik a kulturális szempontból sokszínűbb tartalom iránti igény megteremtésében és annak biztosításában. A 2008. európai év részeként megrendezendő egyik „brüsszeli tárgyalás”-t a média által a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításában játszott szerepnek szánják majd. * * * 69 . kérdés, előterjesztette: Linda McAvan ( H-1067/07 ) Tárgy: A fogyatékkal élő személyek jogainak védelme a tengeren való utazáskor A tengeri utazás során az utasok jogai védelmének megerősítéséről folytatott, 2006. évi nyilvános konzultáció eredményeinek ismeretében, milyen jövőbeli intézkedést tervez a Bizottság ezen a területen? Különösen mikor szándékozik a Bizottság közzétenni egy, a visszautasított beszállás esetében nyújtandó kártalanításra és a fogyatékkal élő személyek számára a komphajókhoz való hozzáférésre irányuló javaslatot, amint azt a légi és vasúti közlekedés esetben tették? Ez nyilvánvalóan hiányzott a Bizottság 2008. évi munkaprogramjából, és az aggodalomra ad okot azon fogyatékkal élő személyek tekintetében, akiktől megtagadják a komphajókra való beszállást. Válasz A Bizottság elfogadott egy, az utasok jogainak megállapítására és megerősítésére vonatkozó politikát. E politikával összhangban a Bizottság 2007-ben hatástanulmányt indított el a (29)

www.stop-discrimination.info

(30)

www.dialogue2008.eu

21-02-2008

21-02-2008

HU


tengeri közlekedésben a csökkent mozgásképességű utasok jogainak megállapításáról. E tanulmány alapján a Bizottság jelenleg véglegesíti azt a hatásvizsgálatot, amely értékeli a különböző lehetőségeket az utasok – és különösen a csökkent mozgásképességű utasok – jogainak javítása céljából, a komphajókon vagy személyszállító hajókon történő utazásuk során. Valóban nem tűnik úgy, hogy ez a kezdeményezés ilyenként szerepelt volna a Bizottság 2008. évi jogalkotási és munkaprogramjában. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság jogalkotási és munkaprogramja csak a főbb stratégiai és prioritást élvező kezdeményezésekre összpontosít. Az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság munkaprogramja azonban előirányozza egy, az erre a területre vonatkozó ilyen javaslat lehetőségét. A Bizottság mindig is kifejezte az utasok jogaira irányuló, egyértelmű elkötelezettségét. A tengeri ágazat sem kivétel ez alól, amint azt a Bizottság által 2005 novemberében már előterjesztett harmadik tengeri csomagban szereplő, az utasok jogaival kapcsolatos egyik javaslat is bizonyítja. * * * 70 . kérdés, előterjesztette: Adina-Ioana Vălean ( H-1069/07 ) Tárgy: A szabad mozgásról szóló 2004/38/EK irányelv értékelése A az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról 2004/38/EK irányelv (31) 39. cikke értelmében a Bizottság legkésőbb 2008. április 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz ezen irányelv alkalmazásáról. Az Európai Parlament a 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2007. november 15-i P6_TA(2007)0534 állásfoglalásában ezen túlmenően felszólította a Bizottságot, hogy „haladéktalanul nyújtson be részletes értékelést a tagállamok által a 2004/38/EK irányelv végrehajtására megtett lépésekre, valamint annak a tagállamok általi átültetésének megfelelősségére vonatkozóan, bármely szükséges javaslattal együtt, az említett irányelv 39. cikkének megfelelően eljárva.” A „2008. évi bizottsági tervezési programdokumentum (http://ec.europa.eu/atwork/programmes/index_en.htm" ) szerint a Bizottság ezt a jelentést csak 2008 novemberében fogja kiadni. Meg tudja-e a Bizottság magyarázni, hogy miért nem adja ki a jelentést az irányelvben meghatározott határidőn belül? Milyen problémák merültek fel és ki a felelős a késedelemért? Tájékoztatná a Bizottság a Parlamentet, hogy lát-e arra lehetőséget, hogy meghosszabbítsa azt az időszakot, amelyen belül az uniós polgárok és családtagjaik a fogadó állam területén feltétel nélkül tartózkodhatnak, amint azt a 39. cikk előírja? Válasz A 2004/38/EK irányelv (32) alkalmazásának ellenőrzése teljes prioritást képez a Bizottság számára. 2006 júniusa és 2007 februárja között 19 állam ellen indult jogsértési eljárás azért, mert nem közölték a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, (31)

HL L 158., 2004.4.30., 77.o.

(32)

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 158., 2004.4.30.)

123

124

HU


amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el. 11 jogsértési eljárás még mindig zajlik, a Bizottság pedig úgy határozott, hogy három tagállam ügyét az Európai Bíróság elé viszi. A Bizottság ezzel egyidejűleg vizsgálja a nemzeti átültetési intézkedések irányelvnek való megfelelését. A Bizottság már 2006 novemberében elkezdett előkészíteni egy, a tagállamok irányelvet átültető nemzeti végrehajtási intézkedéseinek megfeleléséről szóló tanulmány elkészítésére irányuló pályázatot. A szerződést nem lehetett aláírni az alkalmazandó jogalap értelmében (2007. április 30-i 2007/252/EK tanácsi határozat (33) ) mindaddig, amíg el nem fogadták a 2007. évi munkaprogramra vonatkozó, következő ad hoc pénzügyi határozatot. Az irányítóbizottság pozitív véleményét követően (a határozat 10. cikke), a pénzügyi határozatot a Bizottság 2007. november 8-án fogadta el. A szerződést 2007. december 13-án írták alá. A vállalkozó legkésőbb 2008. augusztus 13-ig köteles benyújtani a végleges jelentést. A Bizottság jelentését – amelyet a vállalkozó jelentése alapján fognak elkészíteni – 2008 második felére tervezik. A Bizottság jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy jelezze, fogja-e jelentésében az irányelv módosítását javasolni. * * * 71 . kérdés, előterjesztette: Koenraad Dillen ( H-0003/08 ) Tárgy: A nők jogai Zambiában A zambiai kormány hivatalosan arra törekszik, hogy 2010-ig mindenki számára biztosítsa a HIV-kezeléshez való hozzáférést. Legutóbbi jelentésében a Human Rights Watch részletesen leírja, hogy a zambiai kormány hogyan vall kudarcot abban, hogy HIV-kezelést nyújtson a nők számára. Számos akadály gátolja meg, hogy a nők hozzáférjenek a megfelelő kezeléshez; többek között a megrögzött, nemi alapú erőszak és a tulajdonjogban és a házasság felbontásával kapcsolatos jogban rejlő megkülönböztetés. A Human Rights Watch következtetése egyértelmű: ha a zambiai kormány nem léptet életbe különös jogszabályokat a nemi alapon történő erőszak ellen és nem szünteti meg a jog más területein a megkülönböztetést, akkor a nők soha nem fognak teljes körű hozzáférést élvezni a HIV-kezeléshez (a Human Rights Watch „Hidden in the mealie meal: gender-based abuses and women's HIV treatment in Zambia” („Elrejtve a kukoricalisztben: nemi alapon történő visszaélések és a nők HIV-kezelése Zambiában”) című jelentése, in: Human Rights Watch „Zambia: abuses against women obstruct HIV treatment”, 2007. december 18.). Helyesli-e a Bizottság a Human Rights Watch következtetéseit? Hogyan merül fel ez a kérdés? Nem véli-e úgy a Bizottság, hogy a fejlesztési támogatás nyújtását ezen a létfontosságú területen elért előrehaladástól kellene függővé tenni?

(33)

az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó „Alapvető jogok és polgárság” egyedi program létrehozásáról szóló, 2007. április 19-i 2007/252/EK tanácsi határozat (HL L 110., 2007.4.27.)

21-02-2008

21-02-2008

HU


Válasz A Human Rights Watch azon jelentését, amelyre a képviselő hivatkozik, a Bizottság érdeklődéssel tanulmányozta. A nők antiretroviális kezeléshez történő hozzáférésével kapcsolatos helyzet átfogó felülvizsgálata és a célcsoporttal történt tárgyalások alapján végzett minőségi elemzés lényeges betekintést nyújt a nők emberi immunhiányt okozó vírus (HIV) elleni kezelésével kapcsolatos, nemen alapuló visszaélések hatására vonatkozóan. Vélelmezhető, hogy a megállapítások egyaránt vonatkoznak más dél-afrikai országokra és általánosságban a fejlődő országokra. A jelentésben megállapítottak szerint 2006-ban a nők tették ki a megközelítőleg 1,1 millió zambiai HIV-fertőzött 57%-át. Bár több nőt vizsgáltak mint férfit (15,3% illetve 11,4%), és a HIV-kezeléshez hozzáférők 61%-a nő, a jelentés helyesen hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőtlenség és a nemen alapuló visszaélések – mint a nők számára a HIV-kezeléshez való hozzáférés növelése előtti akadályok – kezelésének, valamint különösen a HIV-kezelésben részesülő nők optimális kitartása biztosításának jelentőségét. A Bizottság ugyanúgy aggódik a HIV jelenlétével kapcsolatos – különösen a fiatal nők és férfiak körében tapasztalható – jelentős eltérés (2005-ben 12,7% illetve 3,8%) miatt, amely eltérés mozgatórugója Zambiában a férfiak és nők közötti hatalmas és tartós egyenlőtlenség, illetve amely ezt is tükrözi: 144 közül 130, 0,383 értékű, nemek közötti fejlődési mutatóval. A zambiai helyzetet a nőkkel – ideértve a gyermekeket is – szembeni, széles körben elterjedt erőszak, a nemi erőszak és az élelmiszerért nyújtott szexuális szolgáltatások is jellemzik. Fontos azonban megjegyezni a zambiai kormány és partnerei által a HIV-kezeléshez való hozzáférés növelése terén tett, figyelemre méltó előrehaladást: 2004-ben ez mindössze 1 483 személyt érintett, míg 2007 szeptemberében több mint 122 700 személyt. Ezen túlmenően a kormány jó néhány lépést tett annak érdekében, hogy a nemi erőszakkal foglalkozó jogszabályok és szolgáltatások életbe léptesse és végrehajtsa, ideértve az áldozatsegítő egységek és menhelyek létrehozását, valamint a büntetőtörvénykönyv arra irányuló legutóbbi módosítását, hogy annak hatálya a szexuális bűncselekményekre is kiterjedjen, ami a szexuális bűncselekmények súlyosabb büntetését eredményezte. A Human Rights Watch jelentésében szereplő ajánlások és következtetések jórészt megegyeznek a Zambia számára a 10. Európai Fejlesztési Alappal összefüggésben tervezett támogatással. A humán fejlesztés/egészségügy lesz a központi ágazat, amelynek célkitűzése Zambiában a humán fejlesztés fokozása a jó minőségű, alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való biztonságos, javított hozzáférésen keresztül, ideértve a különösen a gyermekek, nők és hátrányos helyzetű települések egészségügyi szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférését is. A Bizottság a tagállamokkal és más adományozókkal szorosan együttműködve törekszik az ötödik nemzeti fejlesztési terv támogatására, amelyben a nemeknek külön fejezetet szántak azzal a céllal, hogy megszüntessék a nemek közötti egyenlőtlenségeket és elérjék a nemek közötti egyenlőséget, a nemek továbbá az egészségügyről szóló fejezetben is különös hangsúlyt kaptak. A kormány azt tervezi, hogy a humán fejlesztési területtel kapcsolatos nyomon követési és értékelési rendszerbe teljes mértékben beépíti a nemi szempontokat, kezelve különösen az anyai halandóság és a nőkkel szemben az egészségügyi ellátáshoz – ideértve a családtervezést is – való hozzáférésben alkalmazott megkülönböztetés csökkentésével kapcsolatos gyenge teljesítményt.

125

126

HU


A Human Rights Watch jelentésében szereplő konstruktív és konkrét ajánlások értékes útmutatóként szolgálnak a kormány arra irányuló erőfeszítései számára, hogy biztosítsák a nők jogait, a nőkre irányuló szolgáltatásokat, valamint a nők részvételét a döntéshozatalban, valamint az Európai Bizottság által a kormánnyal folytatott politikai párbeszéde számára. * * * 72 . kérdés, előterjesztette: Nigel Farage ( H-0004/08 ) Tárgy: Évforduló/mérlegelési időszak – kiadások 2006-ban és 2007-ben sok millió eurót költött el egyedül a Bizottság az „Európa jövőjéről folytatott vita” előmozdítása során „gondolkodási időszakának” részeként. Lenne kedves a Bizottság – visszatekintve a helyzetre – megmondani, hogy mi volt e kiadások célja és eredménye? Válasz 2005 júniusában az Európai Tanács mérlegelési időszakra szólított fel arra vonatkozóan, hogy miként lehet előrébb haladni az intézményi reformmal. E felszólításra válaszul a Bizottság 2005. október 13-án elfogadta a demokráciáról, párbeszédről és vitáról szóló D-tervet (34) . Kikísérletezte annak módjait, hogy hogyan lehet közelebb hozni az egyéneket helyi, nemzeti szinten és határokon átnyúlóan, valamint hogyan lehet számukra biztosítani az ahhoz szükséges eszközöket, hogy tájékozott vitát folytathassanak az európai kérdésekről. Arra is ösztönözte a tagállamokat, hogy a polgárok, a civil társadalom, a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek és a politikai pártok bevonásával és az uniós intézmények támogatása mellett szervezzenek széles körű nyilvános vitát az Európai Unió jövőjéről. A D-terv fő tengelyét a következőképpen határozták meg: jobban odafigyelni, jobban kifejteni és helyi szintre menni a polgárok bevonása érdekében. Valójában a D-terv nem járt többletköltséggel. A kezdeményezéseket a Kommunikációs Főigazgatóság (DG COMM) költségvetésének átcsoportosításával finanszírozták annak érdekében, hogy a Bizottság fellépését hatékonyabbá és polgárorientáltabbá tegyék. Ezen intézkedések mozgatórugóját a Bizottság által társfinanszírozott transznacionális európai polgári projektek képezték. Három uniós szintű (35) volt, három pedig a tagállamok egy részére terjedt ki (36) . E projektek célja az volt, hogy lehetővé tegyék a különböző nemzeti állami szférából érkező személyek számára, hogy egymással és a döntéshozókkal kapcsolatba kerülhessenek. A projektek ezért a virtuális és az interperszonális kommunikáció, valamint a tanácskozási célú konzultáció és a nemzeti és európai szintű szavazás különböző módjait tárták fel. Általánosságban megközelítőleg 40 000 polgár vett részt ténylegesen a hat transznacionális projektben, jóllehet azok nagyjából 1,5 millió személyhez jutottak el az interneten keresztül.

(34)

COM(2005)494.

(35)

Hallasd hangod, Európa! (European Movement), A holnap Európája (Notre Europe) és az európai polgárok konzultációi (Fondation Roi Baudoin).

(36)

A mi Európánk – a mi vitánk – a mi konzultációnk (European House), Radio Web Europe (Cenasca) és Üzenetünk Európa számára.

21-02-2008

21-02-2008

HU


E projekteken túl polgári fórumok zajlottak a tagállamok többségében. Az „Európai Vitafórum” olyan online vitatérként fogant, ahol az uniós polgárok kicserélhették meglátásaikat és véleményeiket számos, az EU-val kapcsolatos tárgyban. 2006 márciusában történt elindítása óta a fórumon hozzászólások ezrei és több mint 1,3 millió vélemény hangzott el. A fórum kapta 2006-ban az Európai Elektronikus Demokrácia díjat. A Europe Direct központjai 3672 regionális és helyi eseményt szerveztek a polgárok számára. Az Eurobarometer Európa jövőjéről szóló külön felmérését tették közzé 2006 májusában, ennek néhány elemét pedig bevették az Eurobarometer szabványfelméréseibe. 2006 novemberében a Bizottság úgy határozott, hogy társfinanszírozásban részesít egy sor, a fiatalokhoz és a nőkhöz szóló regionális és hely civil társadalmi kezdeményezést; hogy létrehozza a tagállamokban az európai közéleti találkozóhelyek hálózatát; újraindítja a vitát az interneten; és megfelelőbb irányt szab az Eurobarometer felméréseinek. Jelenleg tizennégy bizottsági képviselet társfinanszíroz egy sor helyi civil társadalmi projektet, amelyek kérdések széles körére terjednek ki, többek között a nők társadalmi integrációjára, a fiatalok abban való segítésére, hogy jobban megértsék az európai egységes piacot, továbbá az élelmiszerbiztonságra és az éghajlatváltozásra. 2007-ben európai közéleti találkozóhelyeket három helyszínen hoztak létre kísérleti projekt gyanánt: Tallinnban, Dublinban és Madridban. E találkozóhelyek információkat és dokumentációt biztosítanak, kiállításoknak, filmeknek, vitáknak, fórumoknak és előadásoknak, valamint az európai kérdésekkel kapcsolatos képzésnek és szemináriumoknak adnak otthont. Többnyelvű, internetes alapú konferenciaeszközök használatával arra is képesek, hogy transznemzeti vitáknak adjanak otthont. Az „Európai Vitafórum”-ot, amely egy Európára vonatkozó honlap, 2008. január végén indították meg ismét. Ezt könnyebb használni és jelenleg három fő témára fog összpontosítani: Európa jövője, Energia és Éghajlatváltozás, valamint Kultúrák közötti párbeszéd. A D-terv által támogatott, kétirányú párbeszéd, az odafigyelés a 2005–2007-es gondolkodási időszak tekintetében alkalmasnak bizonyult. Az Eurobarometer 2007 tavaszán és őszén végzett szabványfelmérései jelentős emelkedést mutattak az uniós tagság állampolgárok körében való támogatottságát, valamint az EU intézményeibe vetett bizalmat illetően. Jóllehet e fejlemények más tényezőktől is függnek, a D-tervben alkalmazott megközelítés hasznos módja annak, hogy az az európai közszférában bekövetkezett fejlődést kísérje. Ez a politikai kommunikáció egyik formája, amely megfelelően alkalmazkodik Európában a többkultúrájú és határokon átnyúló demokrácia megszületéséhez. Célja ennélfogva az, hogy a polgárokkal folytatott kommunikáció hosszú távú keretévé váljon, valamint hogy az EU-val kapcsolatos kérdésekben előmozdítsa a részvételi demokráciát. * * * 73 . kérdés, előterjesztette: Vural Öger ( H-0006/08 ) Tárgy: 2008 – a kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008-at jelölték ki a kultúrák közötti párbeszéd európai évének. Európa érdeke és egyben a mi feladatunk is, hogy foglalkozzunk Európa gazdag kulturális örökségével és különféle kultúráival. Ez a párbeszéd egyre fontosabb szerepet játszik az európai identitás előmozdításában, különösen az EU-ban meglévő egyre növekvő számú nyelv, valamint etnikai és kulturális háttér miatt. 10 millió eurót különítettek el olyan különböző kezdeményezések számára, mint amilyenek például a városi kultúra, a népművészet, a

127

128

HU


migráció és a helyi kezdeményezések közötti cserék terén meglévő tájékozató kampányok, projektek. A kultúrák közötti párbeszéd szintén alapvető szereppel rendelkezik az EU jövőbeli bővítéseiben is. A fentiek ismeretében megmondaná a Bizottság, hogy milyen egyedi programok léteznek, amelyek előmozdítják az uniós tagállamok, a tagjelölt országok, valamint a jövőbeli uniós tagállamok – mint például a nyugat-balkáni országok – közötti párbeszédet? Milyen hajtóerőt nyújtanak ezek a jövőbeli csatlakozásra váró államok népei és az EU közötti párbeszéd tekintetében? Válasz 2008, a kultúrák közötti párbeszéd európai éve részeként a kultúrák közötti párbeszédet horizontális és ágazatokon átnyúló prioritásként építették bele a kapcsolódó közösségi politikákba, programokba és intézkedésekbe. Ezt a célkitűzést mind a kultúrával, oktatással, fiatalokkal és állampolgársággal kapcsolatos programok tekintetében, mind pedig számos olyan más területen is végrehajtották, mint például a foglalkoztatás, a társadalmi ügyek, az esélyegyenlőség, a külkapcsolatok és a fejlesztési támogatás. A Bizottság már számos, az uniós tagállamok és a potenciális tagjelölt országok – ideértve a nyugat-balkáni országokat is – közötti párbeszéd előmozdítására irányuló programot támogat. A vízummentes utazás biztosításáról szóló megállapodások megtárgyalására irányuló erőfeszítéseken felül jelentős pénzeszközöket osztottak szét az oktatási együttműködésre és a Nyugat-Balkánról származó diákok tekintetében a mobilitási lehetőségekre (37) : A Tempus Program alapján a felsőoktatás terén évi 20 millió eurót különítettek el a nyugat-balkáni országok és az uniós tagállamok felsőoktatási intézményei közötti együttműködésre. A valamennyi harmadik országból származó diákok számára az Erasmus Mundus program alapján kínált lehetőségeken túl a Bizottság jelentős számú ösztöndíjat kínál a Nyugat-Balkánról származó diákok számára az előcsatlakozási eszközön keresztül. 2006 óta évi 4 millió eurót különítettek el kifejezetten a 2007–2008. tanévtől kezdve az Erasmus Mundus mesterkurzusain részt vevő diákok számára szolgáló ösztöndíjakra („nyugat-balkáni ablak”), és további 6 millió eurót különítettek el 2007 óta a 2008–2009. tanévtől kezdve a diákok és minden szintű egyetemi dolgozók számára szolgáló ösztöndíjakra („Erasmus Mundus külső együttműködés ablak”). A kiosztott összegek és az ennek megfelelően kínált ösztöndíjak számának további emelését jelenleg mérlegelik. A Cselekvő Ifjúság program keretében további támogatást nyújtottak az előcsatlakozási eszközből (1 millió euró 2007-ben, és 1,5 millió eurót terveznek 2008-ban) a fiatalok cseréjével kapcsolatos lehetőségek és a nyugat-balkáni fiatalok és fiatalok szervezetei közötti, valamint az uniós tagállamokkal megvalósuló transznacionális projektek bővítésére, ami hozzájárul az etnikumok közötti és a vallások közötti párbeszéd elősegítéséhez. A kultúrák közötti párbeszédet a kulturális program is támogatja, amely program az együttműködést és kulturális cseréket ösztönzi Európában a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint az európai polgárok körében a saját európai kultúrájukra vonatkozó ismereteik javítása érdekében. A kulturális program nyitva áll valamennyi tagjelölt és (37)

Törökország nem tartozik ide, mivel az már teljes mértékben részt vett a Socrates programban, 2007-től pedig teljes mértékben részt fog venni az egész életen át tartó tanulás programban

21-02-2008

21-02-2008

HU


potenciális tagjelölt ország számára. A tagjelölt országok (Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország) és Szerbia már részt vesznek a kulturális programban. A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok szintén jogosultak részt venni az Európa a polgárokért programban. Ebben Horvátország már részt vesz, és zajlanak az előkészületek Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Albánia tekintetében. Amint azt a 2007. évi, a bővítésről szóló stratégiai dokumentumban (38) meghirdették, egy új, a civil társadalmi fejlődést és párbeszédet előmozdító eszközt fognak idén létrehozni. Ezen új civil társadalmi eszköz célja, hogy a civil társadalmi szervek, valamint a politikai folyamatban játszott szerepük megerősítésével a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban hozzájáruljon a nyílt demokratikus társadalmakhoz. Az eszköz három tevékenységi területre fog kiterjedni: a helyi civil társadalmi kezdeményezések és a kapacitásépítés támogatása, a civil társadalom szerepének erősítése; olyan programok, amelyek kapcsolatot teremtenek többek között az újságírók, a fiatal politikusok, a szakszervezeti vezetők, a tanárok és az EU intézményei között („emberek közötti” programok); a civil társadalmi szervezetek, vállalkozások, szakszervezetek, valamint a többi szociális partner és a kedvezményezett országok szakmai szervezetei és uniós társszervezeteik közötti partnerségek kialakításának és hálózatok fejlesztésének támogatása az ismeretek és a tapasztalatok áramlásának elősegítése érdekében. A Nyugat-Balkánon a civil társadalomnak az előcsatlakozási támogatási eszközön (IPA) keresztül nyújtott általános támogatás jelentősen növekedni fog, a becslések szerint a 2008–2010-es időszakra összege meghaladja majd a 90 millió eurót, ami háromszoros növekedést jelent a 2005–2007-es időszakhoz képest. A civil társadalomnak az IPA alapján nyújtott támogatás kiegészíti a Demokrácia és Emberi Jogok európai eszköze (EIDHR) (39) alapján nyújtott támogatást. A kultúrák közötti párbeszédet a természeti és kulturális örökséggel kapcsolatos projekteken, valamint az IPA programok határokon átnyúló együttműködési elemén keresztül is támogatják, amelyek között szerepelnek az egyének közötti kapcsolatokra és más, kultúrák közötti tevékenységekre irányuló projektek. * * * 74 . kérdés, előterjesztette: Eoin Ryan ( H-0012/08 ) Tárgy: A kábítószerekkel kapcsolatos tudatossági kampányok Európában Tájékoztatna-e arról az Európai Bizottság, hogy szándékozik-e olyan új tájékoztató és tudatossági programokat indítani, amelyek egyértelműen meghatározzák a tiltott kábítószerek Európában történő használatának veszélyeit?

(38)

„Bővítési stratégia és főbb kihívások 2007–2008”, COM(2007)0663, 2007.11.6.

(39)

A nyugat-balkáni országok számára nyújtott EIDHR támogatás a (az ország alapú támogatási rendszeren belül) összege 9 millió euró volt a 2005–2007-es időszakra. 2008-ra 5,7 millió eurós elosztást terveztek a nyugat-balkáni országok számára az EIDHR-ből.

129

130

HU


Válasz A Bizottság nem végez a kábítószerre vonatkozó tudatossági kampányokat Európában. Ezeket a kampányokat a tagállamok végzik és azokat nemzeti, regionális vagy helyi forrásokból finanszírozzák. A Bizottság azonban továbbra is folytatja a kábítószer-megelőzési projektek finanszírozását a közegészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési programon (2008–2013) (40) keresztül. A Bizottság egy, az alapvető jogok és jogérvényesülés általános program (2007-2013) (41) részét képező különleges kábítószer-megelőzési és tájékoztató programon keresztül is finanszírozni fogja a kábítószer-megelőzési projekteket. Míg a közegészségügyi program (2008-2013) az egészséget befolyásoló tényezőkre – mint például a kábítószerekre – vonatkozó intézkedéseken keresztül mozdítja elő az egészséget, a kábítószer-megelőzési és tájékoztató program fő célkitűzése, hogy jobb információkkal szolgáljon a kábítószerek használatáról – továbbá hogy hatékonyabban előzze meg azt –, a kábítószer-függőség csökkentéséről, valamint a kábítószerekkel kapcsolatos veszélyekről és az EU kábítószer-stratégiájának végrehajtásáról. A programok tevékenységeinek célcsoportjai azok, akiket esetleg érinthetnek a kábítószer-használat következményei. A program nyitva áll a kábítószer-használattal kapcsolatos tájékoztatás és annak megelőzése, valamint a kábítószerekkel összefüggő veszélyek terén tevékenykedő intézmények és magán- vagy állami szervezetek előtt. * * * 75 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-0014/08 ) Tárgy: Uniós támogatás az európai kulturális programok számára Meg tudja-e az Európai Bizottság mondani, hogy szándékozik-e az Európában létező különböző kulturális sokféleségek előmozdítására irányuló új programokat indítani és kimondani az ilyen programok jellegét? Válasz Az EK-Szerződés értelmében (151. cikk) az EU kulturális területen meglévő hatásköre abból áll, hogy hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. A Bizottság tényleg igen aktívan mozdítja elő a kulturális sokszínűséget és számos tevékenységében és programjában ezt az értéket a főáramba helyezi. A kultúrák közötti párbeszéd a kulturális program (2007-2013) három célkitűzése közül az egyik, ami azt jelenti, hogy az e program alapján támogatott projektek erőteljes kultúrák közötti vetülettel bírnak. A másik két célkitűzés a kulturális szereplők és a művészeti és kulturális alkotások mobilitására vonatkozik.

(40)

1350/2007/EK határozat

(41)

1150/2007/EK határozat

21-02-2008

21-02-2008

HU


Ezen túlmenően 2008 a kultúrák közötti párbeszéd európai éve. A Bizottság a kifejezetten a kultúrák közötti párbeszéd elősegítésére irányuló számos projektet fog támogatni. Ezzel összefüggésben jó néhány egyéb tevékenységet terveznek az év során annak érdekében, hogy előtérbe helyezzék az európai kulturális sokszínűség gazdaságságát. Ezen túlmenően egy, a Parlament által megszavazott, a művészek mobilitására irányuló kísérleti rendszer alapján a Bizottság megvalósíthatósági tanulmányt fog végezni az idén a kulturális szektorban a mobilitás különböző aspektusaira vonatkozó európai szintű tájékoztatási rendszer biztosítására irányuló, átfogó rendszerről. A nemzeti szinten a mobilitást támogató hálózati rendszerek finanszírozására irányuló ajánlattételi felhívást is közzé fog tenni, hogy fejlessze a legjobb gyakorlatok cseréit. Mindezen tevékenységek hozzájárulnak a Bizottság abból a célból folytatott középtávú mérlegelési tevékenységeihez, hogy az oktatás és a kultúra területén előkészítse a következő generációs programokat a 2013 utáni időszakra, amelyben a kulturális sokszínűség központi helyet fog kapni. * * * 76 . kérdés, előterjesztette: Philip Claeys ( H-0015/08 ) Tárgy: Az állatok elkábítás nélküli levágása A médiában azt állítják, hogy az EU olyan jogszabály elkészítésén dolgozik, amely lehetővé tenné azt, hogy az állatokat elkábítás nélkül vágják le. Meg tudja-e erősíteni ezt a Bizottság? Ha igen, milyen okai vannak egy ilyen jogszabály kidolgozásának, ki kezdeményezte és mely hatóságokkal konzultáltak? Nem tenné-e egy ilyen jogszabály lehetővé az állatokkal szembeni kegyetlenség súlyos formáját? Válasz Jelenleg a 93/119/EK irányelv rendelkezései akkor teszik lehetővé az elkábítástól való eltérést, ha a vágóhídon vallási célból vágnak le állatot. Ez tükrözi az EK-Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és jólétéről szóló jegyzőkönyvet (42) , amely kitart amellett, hogy az állatok jólétével kapcsolatos követelmények mérlegelése során tartsák tiszteletben a vallási rítusokat. Emellett a vallásszabadság szerepel az Európai Unió alapjogi chartájában (10. cikk). Mivel a vallásszabadsághoz való jog – ideértve az egyén vallásos meggyőződésének istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának szabadságát – része azon alapvető jogoknak, amelyet az uniós polgárok élveznek, a Bizottság nem szándékozik megkérdőjelezni ezt a jogot az irányelv felülvizsgálatakor. A Bizottság ugyanakkor nem tervezi az állatok levágás előtti elkábításáról való ezen eltérés kiterjesztését. Az állatok levágáskor vagy leöléskor való védelmére irányuló, új uniós jogalkotási kezdeményezés kidolgozása tekintetében a Bizottság megerősíti, hogy 2006-ban megkezdte a 93/119/EK irányelv (43) felülvizsgálatának folyamatát. Az e területre vonatkozó új rendelkezések lehetséges tartalmát széles körben vitatták meg az érdekeltekkel és a Bizottság várhatóan 2008 júliusáig fog javaslattervezetet benyújtani. (42)

HL C 340., 1997.11.10.

(43)

HL L 340., 1993.12.31.

131

132

HU


A Bizottság célja az lesz, hogy állatjóléti intézkedéseket dolgozzon ki annak biztosítása érdekében, hogy a levágás típusától függetlenül az állatokat ne vessék alá szükségtelen fájdalomnak vagy szenvedésnek. Különösen a levágásnál alkalmazott személyzet képzésének előmozdítására, valamint a rögzítőeszközök tervezésének javítására irányuló új és megerősített intézkedéseket fogják mérlegelni. * * * 77 . kérdés, előterjesztette: Manolis Mavrommatis ( H-0016/08 ) Tárgy: Egészségügyi turizmus az EU-ban Az orvosi konzultációk költségét tekintve jelentős eltérések vannak a 27 tagállam között. Különösen a fogorvosi kezelés tekintetében: míg a fogtömés költsége az Egyesült Királyságban 156 euró, ugyanezt a szolgáltatás Magyarországon 8 euróért nyújtják. Paradox módon minél többet költ egy tagállam az egészségügyi rendszere támogatására, annál magasabbak a szolgáltatások lakosságnál jelentkező végleges költségei. A Bizottság nemrégiben jelentette be, hogy közzé fog tenni egy erre a tárgyra vonatkozó útmutatót, amelyben szerepelnek a tagállamok határainak megnyitására vonatkozó javaslatok, hogy így a 27 tagállam valamennyi állampolgára részesülhessen azokban az alacsonyabb árú szolgáltatásokban, amelyek esetleg a szomszédos tagállamban állnak rendelkezésre. Megmondaná-e a Bizottság, hogy milyen gyakorlati javaslatokat eredményezett ez a projekt és azoknak milyen lehetséges kihatásai vannak a tagállamok szociális biztonsági rendszerei számára? Megvizsgálta-e a Bizottság az azon polgároknál jelentkező teljes költséget (utazás a szomszédos országba és az ellátás költsége), akik jobb szeretnének egészségügyi turizmus révén kezelésben részesülni? Válasz Az egészségügyi ellátás szervezése elsősorban az egyes tagállamok feladata. A tagállamok azonban élvezhetik az uniós szintű együttműködés és viszonyítás előnyeit. A Bizottság jelenleg kezdeményezést készít elő a határokon átnyúló egészségügyi ellátás terén a betegjogok alkalmazásáról. Amint a Bizottság véglegesíti ezt a kezdeményezést, részletesen ismerteti annak a valamennyi érdekeltre irányuló, előrelátható hatásait. A Bizottság becslése szerint a határokon átnyúló egészségügyi ellátás az állami egészségügyi ellátási kiadások 1%-át teszik ki. A határokon átnyúló egészségügyi ellátásnak a nemzeti egészségügyi rendszerekben jelentkező költségei várhatóan továbbra is csak csekély mértékűek lesznek. * * * 78 . kérdés, előterjesztette: Carl Schlyter ( H-0019/08 ) Tárgy: A glutaraldehid használata a Balti-tengeren Az a társaság, amely csővezetéket fog építeni a Balti-tengeren, több milliárd tonna szennyezett vizet kíván kiönteni Gotska Sandönbél, Svédország egyik legszebb természetvédelmi területén. Az a vegyi anyag, amelyet a társaság a víz kezeléséhez használni kíván, a glutaraldehid, amelyet R50-ként, azaz a vízi szervezetekre erőteljesen mérgezőként

21-02-2008

21-02-2008

HU


soroltak be. Fennáll annak a veszélye, hogy ez a Balti-tenger nagy területeit fogja érinteni. A vegyi anyagokkal foglalkozó svéd ügynökség, az ilyen esetekben általánosságban illetékes szerv rendes körülmények között elutasította volna ezt a kérelmet. Az ügyről azonban a kormány fog dönteni. Kötelezi-e valami a svéd kormányt arra, hogy megszerezze a Balti-tenger partján lévő többi állam véleményét? Az engedélyezés összhangban van-e az uniós jogszabályokkal és ha igen, milyen feltételek mellett? Válasz A Bizottságnak tudomása van az „Északi Áramlat” projektként ismert, a Balti-tengeren keresztül megépítendő földgázvezetékre vonatkozó projektről. Valójában ez a projekt „észak-európai földgázvezeték”-ként szerepelt a 2006. szeptember 6-i 1364/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatnak (44) a prioritást élvező projekteket feltüntető listáján. A határozat 13. cikke előírja, hogy amennyiben a vonatkozó közösségi jogszabályok alapján környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni, annak eredményeit figyelembe kell venni, mielőtt a vonatkozó közösségi jogszabályok szerint a projekt végrehajtásáról tényleges határozat születik. Jelenleg végzik az Espoo-i Egyezmény (az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény) szerinti környezeti hatásvizsgálatot, és azt várhatóan 2008-ban fejezik be. A környezettel kapcsolatos, hasonló kérdéseket ebben a keretben kell kezelni és azt az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak kell értékelniük. Meg kell jegyezni, hogy a többi országgal – az Espoo-i Egyezmény szerződő feleivel – folytatott konzultációk e folyamat fontos részét képezik. Ami az adott kérdést illeti, közismert, hogy a glutaraldehidet a kőolaj- és földgázvezetékek nyomásvizsgálatainál használják fel olyan biocidként, amely megakadályozza a korróziót okozó baktériumok kitenyészését. A glutaraldehid ilyen jellegű használata a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK irányelv (45) hatálya alá tartozna és a 12. terméktípusba (azaz a nyálkásodásgátló szerek) tartozna, amely az ipari folyamatokban használt anyagok, berendezések és szerkezetek felületén bekövetkező nyálkaképződés megelőzésére, vagy az elleni védekezésre használt szereket tartalmazza. A 12. terméktípusba tartozó glutaraldehidet a 98/8/EK irányelvvel az irányelv hatálybalépésekor már forgalomban lévő biocid termékekben használt anyagok értékelése tekintetében létrehozott 10 éves felülvizsgálati program során kell felmérni. Az anyag értékelésének befejezéséig a glutaraldehidet tartalmazó és a 12. terméktípusban használt biocid termékek továbbra is forgalomban lehetnek, a tagállamok pedig továbbra is alkalmazhatják a biocid termékek piacaikon történő forgalomba hozatalára vonatkozó nemzeti szabályaikat. A 2000/60/EK vízügyi keretirányelv (46) (WFD) célja mind a belvizek, mind pedig a part menti vizek szennyezéssel szembeni védelme. Egyik célkitűzése a víztestek ökológiai státusza romlásának megelőzése. A szóbeli választ igénylő kérdésben körülírthoz hasonló, bármely tevékenység engedélyezésekor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vízügyi keretirányelv célkitűzéseit tiszteletben tartják, valamint hogy a státusz bármiféle romlását megelőzik. (44)

HL L 262., 2006.9.22.

(45)

HL L 123., 1998.4.24

(46)

HL L 327., 2000.12.22.

133

134

HU


A természetvédelem tekintetében, úgy tűnik, hogy a kérdéses helyszín a Gotska Sandön-Salvorev közösségi jelentőségű területéhez (Natura 2000 terület) tartozik. Ez a terület a Gotland-sziget északkeleti csücskén helyezkedik el, és azt főként a víz alatti homokdűnék védelme miatt jelölték ki. A terület teljes terjedelme 60 500 ha. A terület a szürkefóka élőhelye is, amely az élőhelyekről szóló irányelv (47) értelmében védelmet élvez. A közösségi jelentőségű területként kijelölt területeknek az élőhelyekről szóló irányelv szerinti védelemre vonatkozó szabályait az említett irányelv 6. cikke állapítja meg. Ez a védelmi rendszer többek között előirányozza, hogy megfelelően értékelni kell azon projektek hatásait, amelyek valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak egy Natura 2000 területre, valamint hogy az ilyen projekteket csak bizonyos feltételek mellett lehet engedélyezni. Ha a képviselő által említett csővezeték-projekt valószínűsíthetően jelentős hatással jár a fent említett Natura 2000 területre, akkor a hatáskörrel rendelkező svéd hatóságok feladata annak biztosítása, hogy a fent említett rendelkezéseket betartják. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a projektnek a védett természeti értékekre gyakorolt hatásának megfelelő értékelését a projekt engedélyezése előtt elvégzik. * * * 79 . kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas ( H-0020/08 ) Tárgy: Rendőrségi rajtaütés a sztrájkoló kikötői munkásokkal szemben Az „Új Demokrácia” kormány rendelkezései szerint Pireusz és Thesszaloniki kikötői hatóságai – elfogadhatatlan és önkényes módon – úgy „határoztak”, hogy bejelentik, hogy a konténerterminálok (SEMPO) említett kikötőkben történő működtetését kizsákmányoló jellegű szerződéseken keresztül, koncesszióval monopóliumot élvező konglomerátumokra ruházzák át, ugyanakkor, amikor a rendőrség vegyi anyagokat bevetve lépett fel a sztrájkoló kikötői munkások ellen. A kikötők monopóliumokra való átruházása hátrányosan fogja érinteni az exportot és az importot, továbbá – általánosságban kárt okoz a munkásoknak. Ezt a politikát a tagállami kikötői munkások tömegsztrájkok és demonstrációk megszervezésével utasították el. Elítéli-e a Bizottság a kormány határozatát, valamint azt a parancsot, hogy a rendőrség rajtaüssön a sztrájkolókon? Kitart-e amellett, hogy közzétegye ezeket a pályázati felhívásokat annak tudatában, hogy azok a kikötői munkások részéről gyökeres ellenállást fognak kiváltani? Válasz Az Európai Unióról szóló szerződés 33. cikke előírja, hogy a tagállamok felelősek országukban a közrend fenntartásáért. A Bizottság következésképpen nem tudja kivizsgálni a közösségi joghoz semmilyen módon nem kapcsolódó alapvető jogok állítólagos megsértéseit. Ha a kérdéses ügyben alapvető jogokat sértettek volna, az állítólagos áldozatok nemzeti szintű jogorvoslatért folyamodhattak volna a hatáskörrel rendelkező hatóságokon – ideértve a belső rendőrségi felügyelőséget és a nemzeti bíróságokat – keresztül. Ezen túlmenően az Egyezményben meghatározott feltételek mellett bárki, aki úgy véli, hogy bármely alapvető

(47)

A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK (HL L 206., 1992.7.22.)

21-02-2008

21-02-2008

HU


jogát megsértették az Európa Tanács mellett működő, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál panasszal élhet (Európa Tanács, 6075 Strasbourg-Cedex, Franciaország (48) ). * * * 80 . kérdés, előterjesztette: James Nicholson ( H-0022/08 ) Tárgy: A vámmentesen vásárolt folyékony árucikkek elkobzása Amint arról a Bizottság is tudomással bír, harmadik országokból utazó és az EU/EGT repülőterein áthaladó sok légi utastól elkobozták vámmentesen vásárolt, folyékony árucikkeiket. Úgy véli-e a Bizottság, hogy az e probléma kezelése céljából, általa 2007. július 31-én elfogadott 915/2007/EK rendeletet (49) kielégítő módon és eléggé gyorsan hajtják végre? Válasz Az 1546/2006/EK bizottsági rendelet (50) célja azon fenyegetés kezelése, amelyet a házilag készített, folyékony robbanószerek jelentenek a polgári repülésre. Ily módon megtiltja, hogy a közösségi repülőterekről induló járatokra az utasok kézipoggyászaikban 100 ml-t meghaladó mennyiségekben folyadékot vigyenek fel. Mentességben részesültek ez alól a repülőtéri boltokban és a repülőgép fedélzetén értékesített folyadékok, amennyiben bizonyos biztonsági feltételek teljesülnek, ideértve a „manipulálást egyértelműen mutató” csomagolási rendszert is. Mivel a közösségi jogszabályokat harmadik országban nem kell alkalmazni, nem vélelmezhető az, hogy a harmadik országokban lévő repülőterek vagy a nem közösségi légifuvarozók olyan biztonsági követelményekkel rendelkeznek, amelyek egyenértékűek az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben alkalmazottakkal. Az ilyen repülőterek és légitársaságok következésképpen nem részesülhetnek automatikusan a mentességben. A Bizottság azonban – a 915/2007/EK bizottsági rendeletben (51) kidolgozta a harmadik országok repülőterein értékesített folyadékokra vonatkozó biztonsági intézkedések egyenértékűsége megállapításának eszközét, és ilyen esetekben mentesség adható. Ez a lehetőség valamennyi harmadik országbeli repülőtér számára rendelkezésre áll, a Bizottság pedig eleddig jó néhány harmadik országtól kapott erre irányuló kérelmeket. Mindezidáig egyetlen ország – Szingapúr – teljesítette a Bizottság számára kielégítő módon a repülőterein az Európai Unióban a 915/2007/EK rendelettel összhangban alkalmazandókkal egyenértékű biztonsági rendelkezéseket. Így az ott vásárolt folyadékok mentesülhetnek a közösségi repülőtereken lévő biztonsági pontoknál történő elkobzás alól, feltéve, hogy a folyadék a manipulálást egyértelműen mutató csomagban van és azon kielégítő bizonyíték szerepel arra vonatkozóan, hogy azt a megelőző 36 órában a szingapúri légi oldalán vásárolták.

(48)

http://www.echr.coe.int/ECHR

(49)

HL L 200., 2007.8.1., 3.o.

(50)

HL L 286., 2006.10.17.

(51)

HL L 200., 2007.8.1.

135

136

HU


A harmadik országokban lévő repülőtereken a biztonsági rendelkezések egyenértékűségének megállapítására irányuló eljárást – az eljárásra irányuló kérelem iránti óhajhoz hasonlóan – nagy mértékben maga a harmadik ország határozza meg. Az egyenértékűség megadásához bizonyítaniuk kell, hogy biztonsági normáik egyenértékűek, ez pedig magában foglalja a nemzeti jogszabályok és más vonatkozó információk elemzését is. Ezen túlmenően a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek a folyadékok, zselék és aeroszolok átvizsgálása tekintetében ajánlott biztonsági ellenőrzési iránymutatásait kell alkalmazniuk, valamint a manipulálást egyértelműen mutató csomagolást kell használniuk a repülőtéren értékesített folyadékok esetében. Ezen információk elemzését követően a Bizottság ezt vizsgálattal egészítheti ki. Miközben számos harmadik ország fejezte ki érdeklődését az iránt, hogy repülőterei kerüljenek be a mentességet élvező repülőterek listájára, csak kevés ilyen ország biztosította a kérésüket alátámasztó információt, illetve olykor – sajnálatos módon – nem vezették be a manipulálást egyértelműen mutató csomagolások használatát a repülőtéri boltokban. * * * 81 . kérdés, előterjesztette: Marian Harkin ( H-0025/08 ) Tárgy: A 2000/60/EK vízügyi keretirányelv – 9. cikk (4) bekezdés Meg tudja-e magyarázni a Bizottság, hogy mit jelent pontosan a „fennálló gyakorlat” kifejezés és meg tudja-e mondani, hogy milyen vonatkozó határidőn belül vagy különleges helyzetben lehet azt a következő mondattal összefüggésben alkalmazni: „A tagállamok nem sértik meg ezt az irányelvet, ha úgy döntenek, hogy a fennálló gyakorlatnak megfelelően nem alkalmazzák az (1) bekezdés második mondatának rendelkezéseit, és ezzel összefüggésben a (2) bekezdés vonatkozó rendelkezéseit sem egy adott vízhasználatra, ha ez nem veszélyezteti az irányelv célkitűzéseinek teljesítését.” (52) ? Meg tudja-e a Bizottság erősíteni, hogy ha a fennálló gyakorlat az, hogy egyes szektorokban – például iskolák, közösségi létesítmények és más felhasználók esetében – nem fizettek vízdíjakat, akkor azok a 9. cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartoznak, és ennélfogva az (1) bekezdés második mondatának rendelkezéseit, valamint a (2) bekezdésnek egy meghatározott vízhasználatra vonatkozó rendelkezéseit nem szükségképpen kell alkalmazni az ilyen felhasználókra? Ha nem ez a helyzet, ki tudná-e fejteni a Bizottság, hogy miért nem, továbbá körvonalazná-e az e említett szektorokra alkalmazandó, vonatkozó jogszabályokat? Válasz A vízügyi keretirányelv (53) (WFD) csak „fennálló gyakorlat” – azaz az irányelv elfogadásakor (2000) a nemzeti jogszabályok értelmében már létező gyakorlatok – esetében teszi lehetővé, hogy egy adott vízhasználat potenciálisan mentesüljön a vízdíjak alól. Ennélfogva nem tesz lehetővé új mentességeket meghatározott vízhasználatokra. Az ír hatóságok szerint csak a háztartásokat mentesítették a vízdíjak megfizetése alól az irányelv elfogadásakor.

(52)

2000/60/EK irányelv - HL L 327., 2000.12.22., 1.o.

(53)

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv (HL L 327., 2000.12.22.)

21-02-2008

21-02-2008

HU


Fontos rámutatni, hogy vannak egyéb, a 9. cikk (4) bekezdése szerinti, lehetséges mentességre alkalmazandó feltételek is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az nem veszélyezteti az irányelv célkitűzéseinek elérését, valamint tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben be kell számolniuk az okokról, amelyek miatt nem alkalmazzák teljeskörűen a költség-visszatérítés elvét. A megfelelő vízdíjszabás az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy ösztönzőket biztosítsanak a vízforrások hatékony felhasználására. A vízügyi keretirányelv szerinti vízdíjszabás legfőbb célja ennélfogva nem a bevétel növelése, hanem az, hogy egy ösztönzőként funkcionáló, ár jellegű jelzést adjanak arra, hogy ne pocsékoljanak egy olyan kimeríthető forrást, amely költséges infrastruktúrát igényel, és amely szükséges lehet a biodiverzitás fenntartásához, valamint más olyan fontos források megóvásához, mint amilyen például a halászat. A víz esetében a mérőóra-alapú számlázás – csakúgy, mint a villamos áram vagy más közmű esetében – tökéletesen összhangban van az EU vízügyi politikájával. Az ír kormány által a vízdíjak tekintetében alkalmazott megközelítés tehát összhangban van a vízügyi keretirányelvvel. Másfelől – míg az iskolák finanszírozási mechanizmusainak megválasztása teljesen az ír hatóságok feladatkörébe tartozik – az irányelv nem gördít akadályt az olyan finanszírozási rendelkezések elé, amelyek lehetővé teszik, hogy az ír iskolák teljesítsék alapvető működési költségeiket, ideértve a víz költségét is. Ezért tehát nem kifogásolhatók a tömbtámogatások (általános összeg) vagy az egy fő alapján nyújtott támogatások (tanulónkénti összeg). A vízdíj és a rögzített juttatások ilyen jellegű elegyítése lehetővé tenné az iskoláknak, hogy kiegyenlítsék rendes, mérőórán alapuló költségeiket, miközben továbbra is ösztönzik őket arra, hogy spóroljanak a vízzel. * * * 82 . kérdés, előterjesztette: Petru Filip ( H-0026/08 ) Tárgy: A Bulgária és az Orosz Föderáció között létrejött „Déli Áramlat” megállapodás és a Bizottság elvi álláspontja A Bulgária és az Orosz Föderáció között létrejött „Déli Áramlat” megállapodás nemrégiben történt aláírása alkalmával (egy, az orosz Atomstroyexport nevű társaság által megépítendő Belene nukleáris atomerőmű építéséről szóló, 4 milliárd euró értékű megállapodással együtt, amely az EU-val megkötendő első ilyen jellegű szerződés) Putyin elnök nem átallott egy sajtóközleményben arra a politikai árra utalni, amelyet Oroszország a megállapodásért fizetett: „Számunkra az a legfontosabb, hogy Bulgária ne alakítson ki olyan védelmi politikát, amely más országok biztonsági érdekeitől függ. Bulgária NATO-szövetségesként tett új kötelezettségvállalásainak nem szabad az Oroszországgal meglévő kapcsolatainak szélesítése előtti akadályokká válniuk. Az Andris Piebalgs energiaügyi biztos által (Ferran Tarradellas szóvivőn keresztül) az Orosz Föderáció azon erőfeszítéseire vonatkozóan adott válasz, hogy (a Jamestown Foundation elemzője, Vladimir Socor szavaival élve) „az Európát ellátó energiaellátási rendszer politikai menedzserévé váljon”, nem tartalmaz jelzést arra vonatkozóan, hogy a Bizottság a megállapodásból milyen hatásokra számít. Figyelemmel az európai energiapolitikákra nézve bekövetkező jelentős következményekre, valamint a regionális geostratégiai hatásra hogyan fogja a Bizottság módosítani az álláspontját és – ha tervez kiigazításokat – melyek azok az alapelvek, amelyekről a Bizottság nem akar lemondani?

137

138

HU


Válasz A képviselő kérdése az Európai Unió által a külső energetikai kérdéseket illetően egy álláspont képviseletének kérdését emeli ki. A Bizottság a külső energiapolitika – jelenleg a hatáskörébe tartozó – valamennyi aspektusán dolgozik, és egy, az e tekintetben lehetséges eszközöket körvonalazó egységes megközelítés kialakításán fáradozik, amelyet várhatóan ez év során később részletez majd. Az EU középtávú energiaellátási biztonsága, valamint az energiaellátást érintő nemzetközi geopolitikai helyzet egyaránt aggályos valamennyi tagállam számára, és az ellátás biztonsága tekintetében egy olyan közös európai fogalom meghatározását igényli, amely figyelembe veszi a következő aspektusokat. Elsősorban az Európai Unió tagállamainak joguk van arra, hogy maguk válasszanak a különböző energiaforrások között, valamint hogy megválasszák energiaellátásuk általános szerkezetét. Az EU energiakosarában az import által játszott, egyre növekvő szereppel, valamint a külső energiabiztonságra irányuló egységesebb és jobban összpontosított uniós megközelítés elfogadásának szükségességével összefüggésben azonban a 2007. márciusi Európai Tanács elismerte egy, az energiapolitikai célkitűzéseket támogató, közös külpolitikai megközelítés kialakításának jelentőségét. Másodsorban a nagyobb infrastrukturális projektek esetében létfontosságú, hogy konkrét vitát folytassanak az EU-n belül a közös érdekekről annak érdekében, hogy meghatározzák a közös prioritásokat és előmozdítsák a tagállami politikák közötti, nagyobb mértékű koordinációt. Ez történik már a transzeurópai energiahálózatokkal (TEN-E) kapcsolatos program esetében, amely lehetővé teszi prioritást élvező európai projektek meghatározását. Egy ilyen vitának hozzá kell járulnia a Déli Áramlat által az uniós érdekekre és az ellátás biztonságára gyakorolt teljes körű hatás jobb megértéséhez. Harmadsorban fontos, hogy a tagállamok egyre inkább és időben osszák meg a Bizottsággal és egymással az olyan kétoldalú projektekre vonatkozó információkat, amelyek kihatásokkal bírnak az EU energiaellátásának biztonságára. * * * 83 . kérdés, előterjesztette: Mikel Irujo Amezaga ( H-0027/08 ) Tárgy: Az Azori-ügyben hozott ítélet 2006. szeptember 6-án az Európai Bíróság ítéletet hozott a C-88/03. sz. – ún. „Azori”) ügyben. Ítéletében a Bíróság arra a viszonyítási keretre hivatkozik, amelyet egy támogatás jogellenességének meghatározásakor kell figyelembe venni és azt sugallja, hogy az említett keret nem mindig esik egybe az érintett tagállam területével. E joggyakorlat ellenére határozataiban a Bizottság kitart amellett, hogy a tagállamot vegye viszonyítási keretként, figyelmen kívül hagyva a régiók sajátosságait és pénzügyi autonómiájukat. Meg tudja-e a Bizottság erősíteni, hogy – véleménye szerint – egyik régió sem rendelkezhet saját viszonyítási kerettel? Ha így van, tudatában van-e a Bizottság annak, hogy ez a fajta hozzáállás függetlenségi mozgalmakhoz vezet? Válasz A képviselő által említett ítéletben az Európai Bíróság kimondta azokat az egyedi körülményeket, amelyek mellett az autonóm adójogi hatáskörök regionális kormány által

21-02-2008

21-02-2008

HU


történő gyakorlása nem minősül az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak. Az Azori-ítélet óta a Bizottság nem fogadott el egyetlen, a regionális szelektivitás kérdésére vonatkozó határozatot sem. A Bizottság természetesen alkalmazni fogja a 87. cikknek a Bíróság által megadott értelmezését. A Bizottság szeretné a képviselő figyelmét felhívni arra, hogy a Bizottság szerepe az állami támogatásokra vonatkozó szabályok helyes alkalmazásának biztosítása. E tekintetben ellenőriznie kell – az esetjog tükrében –, hogy az adójogi autonómia regionális hatóságok általi gyakorlása megfelel a Bíróság által megállapított kritériumoknak, és azokat nem az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásának megkerülésére használják. * * * 84 . kérdés, előterjesztette: Bogusław Sonik ( H-0030/08 ) Tárgy: Az EU-ban a kellemetlen szagok csökkentésére vonatkozó jogszabály A kellemetlen szagú anyagok környezetre és emberekre gyakorolt káros hatása olyan aggály, amelyet egyre gyakrabban vetnek fel az uniós polgárok. Néhány uniós ország – például Hollandia, Belgium és Németország – kísérletezett a szagok csökkentésével kapcsolatos problémákra vonatkozó, különös jogszabályokkal. Más országok azonban nem tettek ilyen intézkedéseket, és ezért a közösségi szintű, megfelelő lehetőségek hiányát tették felelőssé. Szándékozik-e a Bizottság bármiféle lépést tenni az Európai Unióban a kellemetlen légköri szagokra vonatkozó minőségi szabványok szabályozására és/vagy más jogi eszközöket alkalmazni a kellemetlen szagok csökkentésével kapcsolatos probléma kezelésére? Ha igen, milyen előrelépések történtek e rendelkezések terén és mikor vezetik majd be azokat? Válasz Kifejezetten a kellemetlen légköri szagokat nem szabályozzák közösségi szinten, a Bizottság pedig e tekintetben nem szándékozik minőségi szabványok bevezetését javasolni. A kifejezetten a kellemetlen szagokkal foglalkozó intézkedések tehát továbbra is tagállami hatáskörbe tartoznak. Amennyiben azonban a szaggal kapcsolatos problémák bizonyos ipari létesítmények működtetéséből adódóan merülnek fel, akkor az említett problémák a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK (IPPC) tanácsi irányelv (54) hatálya alá tartoznak. Az irányelv hatálya alá tartozó ipari tevékenységek közé tartozik többek között a vegyi anyagok ipari léptékű előállítása, valamint a szennyvíztisztító üzemek abban az esetben, ha az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységeket végeznek. Az IPPC irányelv értelmében az illetékes hatóságoknak minden egyes létesítmény esetében engedélyt kell kiadnia, amely tartalmazza az elérhető legjobb technikákon alapuló kibocsátási határértékeket vagy az azokkal egyenértékű paramétereket és műszaki paramétereket, figyelembe véve az érintett létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti feltételeket.

(54)

HL L 257., 1996.10.10.

139

140

HU


Az IPPC szerinti létesítmények valamennyi környezeti hatását – például a levegőbe, vízbe való kibocsátást, az energia hatékony felhasználását és a talajvédelmet – ellenőrizni kell a kibocsátott engedélyekben. Megfelelő intézkedéseket kell tenni a kellemetlen szagokkal kapcsolatos problémák kezelésére is, amelyek bizonyos létesítmények üzemeltetéséből eredhetnek és például a vegyipari ágazatban a települési szennyvíz- és használt földgáz-kezelési és -gazdálkodási rendszerek terén rendelkezésre álló legjobb technikákról szóló referenciadokumentum meghatározza a szagkibocsátás csökkentése tekintetében rendelkezésre álló legjobb technikákat. A hulladékgazdálkodásból eredő szagokat a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke szabályozza, amely előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet, így különösen ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot. (55) Ezen túlmenően a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv (56) I. melléklete szerint intézkedéseket kell tenni, hogy minimumra csökkenjenek a hulladéklerakóra visszavezethető zavaró hatások és veszélyek, amelyek szagok kibocsátása formájában jelentkezhetnek. * * * 85 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0032/08 ) Tárgy: Symmetry A Bizottság több alkalommal bejelentett egy új, „Symmetry” elnevezésű informatikai rendszert, amely a jelenlegi Appfin rendszert hivatott felváltani. Annak ellenére, hogy hét éve történnek beruházások ennek érdekében, bevezetését megint elhalasztották. Sok kérdés merül fel. Mennyit költöttek eddig? Mekkora lesz ennek éves működési költsége az Appfinhoz képest? Kik a megbízottak és hogyan választották ki őket? Miért nem tudják betartani a megbízottak a határidőket? Egyetért-e a Bizottság abban, hogy el kellene most indítania egy mélyreható külső vizsgálatot, egy alapos költség–haszon elemzésként újból meg kellene vizsgálnia a költségvetést és a humán erőforrással kapcsolatos kiadásokat, valamint értékelnie kell a vezetés esetleges kudarcait? Válasz A Symmetry egy olyan az integrált irányítási rendszer, amelynek célja, hogy az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság (EAC), valamint az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség (EACEA) programjait, intézkedéseit és projektjeit azok teljes életciklusa alatt irányítsa, és nemcsak egy pusztán az Appfin felváltására szánt helyi pénzügyi rendszer. A Symmetry alapvető pénzügyi és szerződésbe foglalási moduljának előkészítése 2007 szeptembere óta kísérleti szakaszban van. A Főigazgatóság és az Ügynökség között eloszló 4 intézkedés 41 kísérleti projektjéből álló kezdőcsoportot használnak a rendszer kipróbálására (a kötelezettségvállalások 100%-át és az előfinanszírozás 75%-át sikeresen (55)

HL L 114., 2006.4.27.

(56)

HL L 182., 1999.7.16.

21-02-2008

21-02-2008

HU


teljesítették; a fennmaradó előfinanszírozást költségvetési okokból nem lehetett teljesíteni). Ezek az eredmények kedvezőnek tekinthetők, és azok a teljes termelőkapacitás 2008 során történő fokozatos növekedéséhez fognak vezetni. A rendszert biztosító fő megbízott az Intrasoft International; míg a piac nagyjából 5%-át kitevő másodlagos tételben a Siemens Business Services-t választották minőségbiztosítási megbízottnak. A megbízottakat nyílt és nyilvános ajánlati felhívás (57) során választották ki és a rendszer kifejlesztésére irányuló első, különös szerződéseket 2001 decemberében írták alá. Eleddig összesen 7 485 982 eurót fizettek a fejlesztés valamennyi aspektusának – ideértve a minőségbiztosítást, az átvételi vizsgálatot, a felhasználói helpdesket és a képzési szolgáltatásokat is – fedezésére. 2007-ben 903 216 eurót fizettek ki egy nagyteljesítményű szerverplatform négy évre történő beszerzésére a Bizottság luxembourgi adatközpontjában. Azért telt több időbe, hogy a rendszer elérje céljait, mert azt a pénzügyi és szervezeti környezetben bekövetkezett jelentős, következő változásokhoz kellett igazítani: ide értendő különösen a 2003. és 2006. évi új költségvetési rendelet, az EACEA létrehozása és az eredményelszámolás alapú számvitel 2005 januárban történő bevezetése. A Symmetrynek az Appfinnal való összehasonlítását tekintve: az utóbbi egy helyi pénzügyi rendszer, a központi ABAC-rendszerhez való korlátozott interfésszel és korlátozott funkciókkal. A Symmetry a funkciók sokkal szélesebb körét kínálja, ideértve a következőket: online ajánlattétel, ajánlatok kiválasztása, a projekt szerződésbe foglalása, nyomon követés, lezárás és jelentés. A működési költségek összehasonlítása tehát nehéz; a fejlesztés legfőbb áramának befejezésekor (2008 vége) azonban a Symmetry pénzügyi alrendszerei működési költségeinek alacsonyabbaknak kellene lenniük, mint a lassan elavulttá váló Appfin rendszeréinek. A Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) a Symmetry alkalmazásának informatikai ellenőrzését tervezi elvégezni akkor, amikor azt már széles körűen működtetik, a 2008–2009-es időszak során. * * * 86 . kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke ( H-0033/08 ) Tárgy: Földgázégetés Nigériában Néhány nagyobb európai társaság – mint például a Total és a Shell – továbbra is földgázt éget Nigériában, kőolaj-kitermelési műveleteik mellett, ami óriási mértékben károsítja a környezetet és a közelben élők egészségét. A földgáz a Nigériában kitermelt kőolaj mellékterméke és ez biztosítja az ország bevételének 95%-át. A Nigériában elégetett földgáz-mennyiség Britannia teljes fogyasztása egynegyedének felel meg. A Világbank szerint 40 milliárd dollárt pazarolnak évente el a földgázégetéssel, és ez a gyakorlat tehető felelőssé évi 400 millió tonna széndioxidnak a légkörbe való kibocsátásáért. A Világbank szerint a társaságok jobban tennék, ha befognák a földgázt és folyékony formában értékesítenék. Ez azonban beruházást igényelne. 2007 októberében a nigériai kormány bejelentette, hogy 2008. január 1-jétől tilos lesz a fölgázégetés. Január elején azonban úgy határoztak, hogy a határidőt 2008 végéig (57)

EAC-24/01. sz. ajánlattételi felhívás, közzétették a 2001. február 15-i 2001/S 92-063514. sz. Hivatalos Lapban

141

142

HU


elhalasztják. A halasztás állítólag a multik nyomásának eredménye. Az európai országokban a kőolaj-kitermeléshez kapcsolódó földgázégetés tilos. Nyomást fog-e a Bizottság gyakorolni ezekre a társaságokra, hogy hagyjanak fel e káros gyakorlattal, illetve fog-e szankciókat kiszabni rájuk, ha a nigériai hatóságok nem büntetik meg őket tevékenységeik miatt? Válasz A Niger deltájában a földgázégetés károsító gyakorlata komoly hatással bír a helyi környezetre, Nigéria gazdaságára és erőteljesen hozzájárul a globális éghajlatváltozáshoz is. A lisszaboni EU–Afrika csúcstalálkozón, 2007 decemberében kiadott, „az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerségben” (5. prioritás élvező intézkedés: „Az energia terén folytatott partnerség”) emlékeztetnek arra, hogy a Bizottság elismerte a földgázégetés csökkentésére irányuló intézkedése megtételének fontosságát. A Földön a Niger deltájánál végzik a legnagyobb volumenű égetési műveleteket. Ezt a gyakorlatot – amely kb. 40 évvel ezelőtt kezdődött – csak érintőlegesen csökkentették a multinacionális olajtársaságok által eszközölt, a földgáz cseppfolyósítására irányuló nagyobb beruházások. Nigéria – hagyományosan fontos olajbeszállító – nagy földgáz-beszállítóvá is válik. Tartalékai a hetedik legnagyobb földgáztartalék-birtokossá teszik. 2006-ban Nigéria Európába exportálta folyékony földgáz (LNG) termelésének 83%-át, amely nagyjából a teljes kitermelt földgáz mindössze 60%-ának felel meg. A fennmaradó 40%-ot – főként a földgáz gyűjtésére és előállítására képes infrastruktúrával nem rendelkező olajkutak kísérőgázait – elégették. A legfrissebb becslések azt jelzik, hogy 24 milliárd m3 kísérőgázt égetnek el évente. A kormány azt tervezi, hogy 2010-ig a kőolajbevétel 50%-ára növeli a földgázexportból származó bevételeket, ami 10–12 milliárd eurós befektetést tesz szükségessé nagy méretű infrastruktúra kiépítésébe, ideértve több cseppfolyósító üzemet és földgáz-vezetéket. Az egyik, tervezett projekt a Szaharán áthaladó transzszaharai földgáz-vezeték, amely a jövőben további lehetőséget fog kínálni a földgázexportra és amely a Nigeren és Algérián keresztül közvetlenül tudja Európát gázzal ellátni. Ilyen összefüggésben valóban csalódás volt arról értesülni, hogy a kormány által a földgázégetés megszüntetésére kitűzött határidőt 2008 végére halasztották. Miközben azt reméljük, hogy az új határidőt betartják, megjegyezzük, hogy úgy tűnik, a földgázégetés megszüntetése prioritássá vált Nigéria kormánya számára. Nemrégiben jöttek össze a legnagyobb érdekeltek, hogy kidolgozzanak egy menetrendet az égetés ésszerű határidőn belül történő megszüntetésére. Jó néhány minisztérium és ágazatbeli társaság képviselői állapodtak meg abban, hogy – a földgázért felelős miniszter elnöklése mellett – létrehoznak egy, az égetéscsökkentéssel foglalkozó bizottságot, amelynek munkáját a Világbank Globális Földgázégetés-csökkentési Partnersége (GGFR) könnyíti majd meg, amely utóbbit a Bizottság támogatja és amelyhez hozzájárul. A Bizottság előtt két út van a földgázégetéssel kapcsolatos aggályok kezelésére: i) az EU/Nigéria közötti, a Cotonoui Partnerségi Megállapodás 8. cikke szerinti politikai párbeszéd; és ii) a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) szerinti fejlesztési együttműködés programjainak jelenleg zajló megtervezése. Ami az EU Nigériában működő olajtársaságaival szembeni – nyomás vagy intézkedés formájában történő – esetleges beavatkozásokat illeti, a Bizottság nincs jogköre szankciók kiszabására. A vállalati társadalmi felelősség előmozdítására irányuló politikájának részeként azonban a Bizottság támogatja a vállalati társadalmi felelősségi magatartási kódexeket, amelyeket a társaságok önkénes alapon tartanak be az EU-n belül és azon kívül is. A Bizottság például támogatja és hozzájárul az olyan magatartási kódexekhez, mint a

21-02-2008

21-02-2008

HU


nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatósági kezdeményezése, amely az ásványianyag-ágazatból származó bevételek nyomon követésének hasznos eszköze. A Bizottság kötelezettséget vállalt továbbá arra is, hogy elősegíti a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó olyan nemzetközi referenciaeszközökkel és kezdeményezésekkel kapcsolatos tudatosságot, valamint azok végrehajtását, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalkozásokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásai és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Globális Egyezménye (Global Compact). * * * 87 . kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke ( H-0034/08 ) Tárgy: Marokkó „magasabb státusza” az EU-val meglévő kapcsolatokban A médiában arról számoltak be, hogy VI. Mohammed marokkói király arra sürgeti a francia elnököt, hogy lobbizzon az EU-n belül az ország „magasabb státuszáért”. Egy állami vacsorán mondott jelentős beszédében a következőt mondta: „Az Európai Unió szomszédaival folytatott politikája megerősítette Marokkó egy olyan magasabb státuszra irányuló törekvéseit, amely megadja az Unióval meglévő kapcsolatai számára a megérdemelt stratégiai dimenziót.” A külügyi biztos, Benita Ferrero-Waldner asszony már kijelentette, hogy a Bizottság mérlegeli ezt a kérést. Louis Michel biztos régebben azt mondta, hogy lehetővé kellene tenni a Maghreb számára is, hogy „Európa” fogalmának részévé váljon.” Milyen jellegű ez a „magasabb státusz”? A muzulmán Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások tükrében úgy véli-e a Bizottság, hogy lehetséges az uniós tagság Marokkó számára is? Válasz A 2007. július 23-án tartott, legutóbbi EU–marokkói Társulási Tanács alkalmával az Európai Unió kinyilvánította az iránti hajlandóságát, hogy – Marokkó magasabb státuszra irányuló kérésével összefüggésben – megvizsgálja a Marokkóval meglévő kétoldalú kapcsolatok megerősítésének módjait és eszközeit. 2000 óta valójában Marokkó királya magasabb státuszt kér, ami „több lenne, mint társulás, de kevesebb, mint csatlakozás”. Az EU–marokkói Társulási Tanács ad hoc munkacsoportot hozott létre, hogy elmélkedjen azon, miként lehet megerősíteni a kétoldalú kapcsolatokat. Ez a munkacsoport még nem ülésezett. A Társulási Tanács következő ülésén kell jelentést tennie. Végül pedig az európai szomszédsági politika hatálya alá tartozó országok nem részesültek az Európai Unióhoz való csatlakozás távlati kilátásában. * * * 88 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-0035/08 ) Tárgy: Az európai szomszédsági és partnerségi eszköz szerinti, határokon átnyúló együttműködési programok részét képező stratégiai projektek A 2007–2013-as időszakban Litvánia részt fog venni a Lengyelország–Litvánia–Orosz Föderáció, valamint a Litvánia–Lettország–Belarusz közötti, az európai szomszédsági és

143

144

HU


partnerségi eszköz szerinti határokon átnyúló együttműködési programokban. Különféle projekteket hoznak majd létre a határokon átnyúló régiókban a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítására, a környezetvédelem és a közegészségügy területén a közös kihívások kezelésére, a szervezett bűnözés elleni küzdelemre és annak megelőzésére, a biztonságos és hatékony határellenőrzés biztosítására, valamint a helyi, közösségek közötti kezdeményezések támogatására. Mindkét program előírja nemzeti jelentőségű stratégiai projektek végrehajtását. Meg tudná-e a Bizottság határozni a kiválasztási eljárásokat, az értékelési kritériumokat, valamint a stratégiai projektekre nyújtott támogatás mértékét? Milyen ajánlásokat tud a Bizottság tenni a stratégiai projektek előkészítése és végrehajtása tekintetében (különösen a más országokban szerzett tapasztalatok fényében)? Válasz A „stratégiai projektek” kifejezés a strukturális alapok terminológiájából ered, és azt nem szabad összekeverni a szomszédsági programban használt „nagy horderejű projektek” kifejezéssel. A határokon átnyúló együttműködési programok végrehajtási szabályainak 1. fejezetének 2. cikke szerint „nagy horderejű projektek: olyan munkálatok, tevékenységek vagy szolgáltatások összességére irányuló projektek, amelyek egy pontosan meghatározott, feloszthatatlan feladatot töltenek be, egyértelműen definiált és közérdekű célkitűzésekkel, határokon átnyúló befektetések megvalósítása céljából”. A részt vevő országok – a Bizottság egyetértésével – közösen határozhatják meg azokat a nagy horderejű, határokon átnyúló befektetési projekteket, amelyeket nem ajánlati felhívásokon keresztül fognak kiválasztani. A határokon átnyúló egyes egyedi együttműködési programok közös operatív programdokumentációjának elkészítése során a részt vevő országok közösen határozzák meg a nagy horderejű projektek számát, jellegét, és hozzávetőleges összegét, valamint közösen határoznak ezekről. E projekteket vagy kifejezetten megemlítik a programdokumentumban és így az egy bizottsági határozat részét képezi, vagy azokat a Bizottsággal egyetértésben egy későbbi szakaszban a Közös Támogatásfelügyeleti Bizottság választja ki 7. A nagy horderejű projektek közös „stratégiai” nemzeti vagy regionális jelentőségű projektek lennének a programban részt vevő valamennyi ország számára; mint például egy adott híd megépítése vagy határellenőrzési infrastruktúra kiépítése. Minden egyes nagy horderejű projekt egy, a kedvezményezett (nemzeti, regionális vagy helyi hatóság) és a megfelelő, közös irányító hatóság között létrejött támogatási szerződés tárgyát képezné. Egy nemzetközi pályázat megkezdését követően a meghatározott nagy horderejű projektet végrehajtanák. A határokon átnyúló, egyes szomszédsági programok szerinti, nagy horderejű projektekre biztosított pénzeszközök kiutalását ésszerű mértéken kell tartani, és azok – e programok jellegének köszönhetően – nem képezhetik a pénzeszközök nagy részét. Arra számítunk, hogy azon két együttműködési program dokumentációját, amelyben Litvánia részt vesz – Lengyelország–Litvánia–Orosz Föderáció és Litvánia–Lettország–Belarusz –, 2008 júniusában benyújtják a Bizottságnak, hogy lehetővé váljon egy határozat ősszel történő meghozatala.

21-02-2008

21-02-2008

HU


* * * 89 . kérdés, előterjesztette: Zita Pleštinská ( H-0036/08 ) Tárgy: Víz használata az éghajlat helyreállítása céljából Az éghajlatváltozást súlyosbítja a száraz területek bővülése valamennyi kontinensen, amelyek gyorsan melegszenek fel és megváltoztatják mind a helyi, mind pedig a regionális éghajlatot. A földterület kiszáradását nemcsak az esővíz gyors felszáradása okozza, hanem a talajjavítás és az erdőirtás is. Az esővíz víztartályokban való tárolása főként olyan területeken, ahol a föld emberi tevékenység eredményeként száradt ki, olcsó, gyors és problémamentes módja az időjárási szélsőségek mérséklésének. Nyitott-e a Bizottság egy új, a víznek az éghajlat helyreállítására történő használatára irányuló vízparadigmával szemben, amelynek célja az éghajlatváltozás problémájának alternatív megközelítések alkalmazásával történő megoldása? Támogatna-e a Bizottság az éghajlatváltozás enyhítését célzó stratégiai intézkedésként egy esővíz-tárolási programot a lakott területeken? Válasz 2007 júliusában az Európai Bizottság elfogadott egy a vízhiányról és az aszályról szóló közleményt. Ezek a kérdések óriási kihívásként jelentek meg, az éghajlatváltozás pedig várhatóan továbbsúlyosbítja azt, amint azt a Bizottságnak az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásról szóló zöld könyve (58) is hangsúlyozta. A közlemény meghatároz egy sor európai, nemzeti és regionális szintű politikai választási lehetőséget a vízhiány és az aszály jelentette kihívások kezelésére és csökkentésére. Csakhogy a közleményben előmozdított két legfontosabb irányt nevezzük meg: (1) a vízügyi keretirányelv teljes körű végrehajtása felé való elmozdulás; (2) prioritás biztosítása a víztartalékok, valamint a vízhatékonyság javítására irányuló valamennyi lehetőség tekintetében. Ez a közlemény az EU víztartalékolási potenciáljának értékelésén alapul. Néhány régióban az épületekben elfogyasztott vízmennyiség 30%-a is megtakarítható lenne. Némely városban a közvízellátási hálózatok szivárgásai meghaladhatják az 50%-ot. Hasonló vízpazarlást észleltek az öntözőrendszerekben. Ezért Európa-szerte óriási potenciál van a vízmegtakarításra. A vízmegtakarításnak kell a prioritássá válnia és ezért fel kell tárni valamennyi, a vízhatékonyság javítására irányuló lehetőséget. A politika kidolgozását egy egyértelmű vízügyi hierarchiára kell alapozni. A további vízellátó infrastruktúrákat csak akkor lehetne lehetőségként fontolóra venni, ha az összes többi lehetőség kimerült, ideértve a hatékony vízárképzési politikákat is. Olyan alternatív lehetőségeket, mint az esővíz-gyűjtést egyre inkább fontolóra veszik potenciális lehetőségként Európa-szerte. Ezek kialakítása uniós jogszabályoktól függ és annak összhangban kell lennie a vízügyi hierarchia elvével. A közleményen túlmenően a Bizottság jelenleg kezdi meg valamennyi alternatív vízellátási lehetőség – ideértve az esővíz-gyűjtést is – mélyreható kockázat- és hatásvizsgálatát.

(58)


145

146

HU


A Bizottság e vizsgálat eredményeit a közlemény intézkedéseire vonatkozó, 2008 végén elfogadandó nyomon követési jelentésében fogja ismertetni. Az első eredményeket a 2008 szeptemberében Zaragozában tervezett, az érintettek részvételével zajló fórumon fogják ismertetni. Az aszállyal, elsivatagosodással, valamint a talajromlással érintett fejlődő országok tekintetében a Bizottság aktívan részt vesz az Egyesült Nemzetek elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye végrehajtásának támogatásában. Az e probléma kezelését célzó programok nyilvánvalóan magukba foglalják a fenntartható vízforrás-kezelési rendszereket is A Bizottság szintén támogat a vízgazdálkodáshoz és az esővíz-gyűjtéshez kapcsolódó egyedi programokat, valamint azoknak a fejlesztési programjai részeként való használatát. Végül az EU vízügyi kezdeményezése szintén privilégiumot élvező eszköz a fenntartható fejlődésről és a millenniumi fejlesztési célokról tartott világcsúcs célkitűzéseinek elérése felé tett előrehaladásban. * * * 90 . kérdés, előterjesztette: Inés Ayala Sender ( H-0038/08 ) Tárgy: A közlekedési jogszabályok végrehajtása A harmadik európai közúti közlekedésbiztonsági cselekvési program (EK, 2003) kifejezetten körvonalazott egy, a sebesség, az ittas vezetés és a biztonságiöv-használat területén meglévő legfontosabb biztonsági szabályok megfelelő végrehajtására irányuló, kulcsfontosságú javaslatot. Ez egy, a végrehajtásról szóló ajánlást eredményezett a közúti közlekedési jogszabályok területén (Európai Bizottság, 2003). Az Európai Bizottság költség–haszon elemzést végeztetett az ajánláshoz hasonló javaslatok alapján. Felmérte, hogy a fokozott végrehajtás évente 14 000-rel kevesebb közúti halálos balesetet és 680 000-rel kevesebb sérülést eredményezne (ICF Consulting, 2003). Az ajánlás kimondta, hogy 2007 őszéig az Európai Bizottság értékelni fogja, hogy a végrehajtási politikák elégségesen javultak-e a tagállamokban és fontolóra vennék kötelezőbb jogszabályok – mint például egy irányelv – javasolását. Ezen értékelés során milyen ténymegállapítások születtek és hogyan fogja az Európai Bizottság biztosítani a tagállamokban a közlekedési jogszabályok végrehajtásának javítását, valamint a határokon átnyúló együttműködést? Válasz A Bizottság valóban elvégezte annak vizsgálatát, hogy a végrehajtási politikák elégségesen javultak-e a tagállamokban a közúti közlekedési jogszabályok terén a végrehajtásról szóló bizottsági ajánlás elfogadása óta. Sajnos nem voltak pozitívak ezen értékelés megállapításai, mivel az elmúlt években a közúti biztonsággal kapcsolatos tendencia nem javult. Igaz, hogy a halálos közúti balesetek számának csökkenése 2004-ben 6%-os volt, de 2006-ban 5%-os, tavaly pedig egyáltalán nem történt csökkenés. A 2001–2007-es időszak során a halálok száma 20%-kal csökkent, de 37%-os csökkenésre lett volna szükség, ha el akarjuk érni a halálos közúti balesetek számának 2010-ig történő felére csökkentésével kapcsolatos európai célkitűzést. A végrehajtás igen hatékony eszköznek bizonyult a közúti balesetek számának rövid idő alatt történő csökkentésében. Az Európai Unióban található közlekedési és közúti feltételek széles skálája miatt nem célszerű a hazai közlekedési jogszabályok és büntetések

21-02-2008

21-02-2008

HU


harmonizálását mérlegelni. A hazai jogszabályokat és büntetéseket azonban valamennyi sofőrnek be kell tartania, ha a közúti biztonságot javítani akarjuk, és jelenleg nem lehetünk biztosak abban, hogy azokat a sofőröket és autótulajdonosokat, akik a saját tartózkodási helyüktől eltérő valamely tagállamban súlyos bűncselekményt követnek el, ténylegesen büntetőeljárás alá vonják és szankcionálják hazatérésüket követően. A nemzeti hatóságok közötti adatcserére vonatkozó mechanizmusok továbbra is korlátozottak, a kétoldalú megállapodások pedig nem jártak egy hatékony, az egész EU-ra kiterjedő rendszerrel. Ez komoly rés a végrehajtásban, ami csökkenti a végrehajtás általános hatékonyságát, valamint – a hazai sofőrök fejében – az ellenőrzések hitelességét. Itt egy egyértelműen európai vetület van és egy olyan kérdés, amely tekintetében Európa megoldást hozhat: a gépjármű-adatokra vonatkozó információcsere-rendszerre van szükség, amely lehetővé tenné a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti tagállam számára, hogy megtalálja a felelős személyt, függetlenül attól, hogy az a személy az Európai Unión belül hol tartózkodik, továbbá lehetővé tenné a felelős hatóságok számára a megfelelő szankció kivetését. Ez a közúti biztonsággal kapcsolatos közlekedési szabályok egyetemes tiszteletben tartására fog ösztönözni és biztosítani fogja valamennyi európai polgárral szemben a törvény előtti egyenlő elbánást. * * * 91 . kérdés, előterjesztette: Reinhard Rack ( H-0039/08 ) Tárgy: A madarakról szóló 79/409/EGK irányelv Az Európai Unió madarakról szóló irányelve (79/409/EGK irányelv (59) ) 7. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelv II. mellékletében felsorolt fajok a Közösség egész területén a nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók. A tagállamok biztosítják, hogy e fajok vadászata ne ássa alá az elterjedési területükön tett védelmi erőfeszítéseket. Az irányelv 7. cikkének (3) bekezdése továbbá megállapítja, hogy a II melléklet 2. részében meghatározott fajok csak azokban a tagállamokban vadászhatók, amelyeknél ez fel van tüntetve. Jelenleg varjakra nem lehet vadászni Ausztriában. Részben emiatt a varjak száma növekedett Ausztriának az Európai Unióhoz való csatlakozása óta, különösen Ausztria keleti részén, és ez kedvezőtlenül hatott mind az emberekre, mind pedig az állatvilágra. Lát-e a Bizottság bármiféle lehetőséget arra, hogy a madarakról szóló irányelv II. mellékletének 2. részében szereplő listát visszamenőleges hatállyal kibővítse, és felvegye az ausztriai varjakat az említett listára? Válasz A képviselő azt kérdezi, hogy a Bizottság lát-e lehetőséget a madarakról szóló irányelv II. melléklete 2. részének oly módon történő kiigazítására, hogy a varjakat Ausztriában is lehessen vadászni. Hangsúlyozták az osztrák hatóságok, valamint a Bizottsággal az elmúlt években e tárgyban kapcsolatba lépő többi érdekelt számára, hogy a madarakról szóló irányelv (79/409/EGK irányelv (60) ) II. mellékletének felülvizsgálata igen összetett és hosszadalmas folyamat, mivel az teljes, együttdöntéssel és a Tanács és a Parlament bevonásával lefolytatott jogalkotási folyamatot kíván. (59)

HL L 103., 1979.4.25., 1.o.

(60)

HL L 103., 1979.4.25.

147

148

HU


Mindezek fényében a Bizottság már egyértelművé tette, hogy bármilyen ilyenfajta kiigazítást a tagállamokkal együtt, stratégiai módon kell elvégezni, és annak a II. mellékletben szereplő fajok természetvédelmi helyzetére vonatkozó, átfogó információkon kell alapulnia. Egy ilyen megközelítés nemcsak bizonyos fajoknak a II. mellékletbe való felvételéhez, hanem az abból való kizárásához is vezethet. A Bizottság jelenleg nem tervezi a madarakról szóló irányelv II. melléklete 2. részének kiigazítását. Most dolgoznak azonban a II. mellékletben szereplő fajokra vonatkozó néhány gazdálkodási terven. Ausztriának – úgy tűnik főként a varjak vadászatával kapcsolatos – egyedi problémája tekintetében a Bizottság számos alkalommal javasolta az osztrák régióknak, hogy az eltérési eljárás (az irányelv 9. cikke) teljes mértékű felhasználásával emelkedjenek felül nehézségeiken. Az eltérések a 9. cikk értelmében „a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében” és számos más ok miatt engedhető meg. Néhány Land már megfogadta ezt a tanácsot. A Bizottság továbbra is csak ezt a tanácsot adhatja. * * * 92 . kérdés, előterjesztette: Georgios Georgiou ( H-0040/08 ) Tárgy: Az Euronews által közvetített vitatott térkép 2008. január 24-én az Euronews televíziócsatorna újra vitát idézett elő azzal, hogy egy, Szkopjét (FYROM) „Macedónia”-ként ábrázoló térképet mutatott be. Nem titok, hogy ezt a csatornát az EU, így pedig görög és más európai adófizetők finanszírozzák. Milyen rejtélyes okból kifolyólag látja magfelelőnek állandó jelleggel ez a televíziócsatorna, hogy az (EU által is elismert) hivatalos elnevezés helyett a „Macedónia” nevet használja, illetve tüntesse fel az egykori prominens európai parlamenti képviselőknek (például Nikitas Kaklamanis, Stavros Xarchakos, Georgios Karatzaferis stb.) a szkopjei (FYROM) nacionalisták által előnyben részesített megjelölés gyakori és téves használatával szembeni ismételt nyilvános tiltakozásai ellenére is? Válasz A képviselő az EuroNews csatorna által 2008. január 24-én a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra használt névre hívta fel a Bizottság figyelmét. Az EuroNews a „Macedónia” nevet használta, amelyet az Európai Unió nem ismer el. A Bizottság mindössze annyit tud tenni, hogy megismétli – a képviselő által a kérdésében kiemelt – egykori képviselők által felvetett hasonló kérdésekre adott válaszát (61) . Jóllehet a Bizottság finanszírozza az EuroNewst, nem avatkozhat be semmiféle módon annak újságírói tartalmába. E rendelkezések a Bizottság és az EuroNews között létrejött és az utóbbi számára teljes körű, a hitelesség fenntartásához nélkülözhetetlen feltételt, a szerkesztői szabadságot garantáló szerződéshez csatolt szerkesztői charta (62) elválaszthatatlan részét képezik. (61)

E-2913/04; E-3404/06; E-5053/06.

(62)

http://www.euronews.net/create_html.php?page=charta&lng=2 and http://www.euronews.net/create_html.php?lng=1&page=charta.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Mindazonáltal bármely polgár – akár közvetlenül, akár a Bizottságon keresztül (társfinanszírozott programok esetében) – kérheti az EuroNewst, hogy adjon magyarázatot egy, a tisztességes és kiegyensúlyozott információ nyújtásának esetleges meghiúsulására vonatkozóan. Csakúgy, mint más esetekben, a Bizottság továbbítani fogja az EuroNews igazgatóinak a következő rendes együttes ülésen a képviselő kérdését és megjegyzéseit, és kérni fogja őket, hogy szolgáljanak magyarázattal. * * * 93 . kérdés, előterjesztette: María Isabel Salinas García ( H-0042/08 ) Tárgy: A gyümölcs- és zöldség szabad elosztásával való felhagyás megelőzésére irányuló sürgős intézkedések A gyümölcs és zöldség piacának közös szervezésére vonatkozó, újonnan elfogadott reform végrehajtásával kapcsolatos jogi nehézségeknek köszönhetően fennáll annak határozott veszélye, hogy a termelői szervezetek nem tudnak majd ingyenesen gyümölcsöt és zöldséget szétosztani 2008-ban. Ez a helyzet azért állt elő, mert bizonyos, 2009-ben hatályba lépő olyan intézkedések végrehajtását illetően átmeneti évben vagyunk, amelyek mellett a termékek visszavonását a Közösség akkor finanszírozza, ha a kérdéses termékeket ingyenes szétosztásra szánják. Ennek az a következménye, hogy a társadalomnak a gazdasági nehézségekkel erőteljesebben sújtott egyes rétegeit esetleg megfosztják a gyümölcsöktől és zöldségektől, valamint ezeknek az egészségre gyakorolt jótékony hatásaitól. Cselekedni fog-e a Bizottság, hogy megfordítsa a polgárok, valamint az érintett ágazat számára nyújtott ilyen felbecsülhetetlen segítség abbahagyását? Ha igen, milyen lépéseket tesz és mikor? Válasz A Bizottság egyetért a képviselővel annak jelentőségével kapcsolatban, amit az ingyenes szétosztás mind a polgárok, mind pedig a gyümölcs- és zöldségágazat számára jelent. A Bizottság valójában már tett lépéseket a piacról történő kivonásra vonatkozó intézkedések 2008-ban történő felesleges megszakításának elkerülése érdekében. A gyümölcs és zöldség piacának megreformált közös szervezésére történő, zökkenőmentes átmenet lehetővé tétele érdekében tervezik azt, hogy február 20-án benyújtanak az Irányítóbizottságnak egy, a végrehajtási szabályok megfelelő módosításait tartalmazó javaslatot. Az átmeneti intézkedések engedélyezik majd a tagállamok számára, hogy lehetővé tegyék a kivonásokat, ideértve azt is, hogy az ingyenes szétosztás a nemzeti stratégia megállapítása előtt, 2008. január 1-től támogatható kiadássá váljon. E tekintetben jó néhány feltételnek kell teljesülnie. A tagállamnak először is biztosítania kell azt, hogy a 2008-ban elfogadott nemzeti stratégiája kiterjed a kivonásokra. Másodsorban a termelői szervezeteknek módosítaniuk kell majd operatív programjaikat annak érdekében, hogy megfeleljenek a gyümölcs- és zöldségpiac megreformált közös szervezése követelményeinek rögtön akkor, amikor a nemzeti stratégiát elfogadják és még azelőtt, hogy a kapcsolódó kifizetésre irányuló kérelmet benyújtanák. Ezen túlmenően a piacról való kivonással kapcsolatos műveleteknek

149

150


HU

21-02-2008

mindenképpen meg kell felelniük az új rendszer követelményeinek, ideértve az ellenőrzésekre vonatkozókat is. * * * 94 . kérdés, előterjesztette: Anni Podimata ( H-0044/08 ) Tárgy: Szilárd hulladék és éghajlatváltozás Az uniós politika célja többek között az, hogy véglegesen bezárják és átépítsék az ellenőrizetlen hulladéklerakókat, hogy bevezessék valamennyi szilárd hulladék kötelező feldolgozását, mielőtt azokat a hulladéklerakókban lerakják, hogy a hulladékot energiaforrásként hasznosítsák, valamint hogy a csomagolóanyagot újrahasznosítsák (75/442/EGK irányelv

(63)

, 1999/31/EK irányelv

(64)

, 2004/12/EK irányelv

(65)

és

2006/12/EK irányelv (66) ). A szilárd hulladék bomlásával biogáz keletkezik, amelynek alapvető alkotóelemei a metán és a széndioxid, amelyek az éghajlatváltozásért felelős gázok. Ennek ellenére Görögország – a „Kathimerini” újság szerint – el van maradva a szilárd hulladék – különösen a veszélyes szilárd hulladék – kezelésében. Körvonalazná a Bizottság az ellenőrizetlen hulladéklerakók végleges bezárása terén elért előrehaladásra vonatkozóan Görögországtól kapott legutóbbi jelentést? Hogyan lehet Görögországot besorolni a többi tagállamhoz képest a csomagolóanyagok újrahasznosítására irányuló célkitűzés tekintetében? Mit tesznek a veszélyes ipari hulladék feldolgozása és ártalmatlanítása tekintetében, lévén hogy az éves össztermelés nagyjából 60%-át jelenleg ideiglenes tárolóhelyeken tárolják? Válasz A Bizottság nagyszámú panaszt kapott Görögországban olyan illegális vagy ellenőrizetlen helyek működéséről, ahol a hulladékártalmatlanítás veszélyezteti az emberi egészséget és a környezetet. E gyakorlat megszüntetése érdekében a Bizottság horizontális jogsértési eljárást kezdeményezett, amely valamennyi illegális vagy ellenőrizetlen görögországi hulladéklerakó működésére irányul. 2005. október 6-i (C-502/03. számú ügy) ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy Görögország nem teljesítette a módosított, hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv (67) (jelenleg 2006/12/EK irányelv (68) – a hulladékokról szóló keretirányelv) 4., 8. és 9. cikkében szereplő kötelezettségeit. Az ítélet megállapította, hogy legalább 1 125 illegális vagy ellenőrizetlen hulladéklerakó működik Görögországban. Görögországnak most – az EK-Szerződés 228. cikkével összhangban – be kell tartania ezt az ítéletet. E tekintetben a görög hatóságok új nemzeti hulladékgazdálkodási tervet fogadtak el és naprakésszé tették regionális hulladékgazdálkodási terveiket. Ezen új tervek célja valamennyi illegális vagy ellenőrizetlen hulladéklerakó 2008 végéig történő bezárása és újjáépítése, valamint azoknak a megfelelő hulladékgazdálkodási infrastruktúrával való felváltása.

(63)

HL L 194., 1975.7.25., 39.o.

(64)

HL L 182., 1999.7.16., 1.o.

(65)

HL L 47., 2004.2.18., 26.o.

(66)

HL L 114., 2006.4.27., 9.o.

(67)

HL L 194., 1975.7.25.

(68)

HL L 114., 2006.4.27.

21-02-2008

HU


A görög hatóságoktól 2007 októberében kapott információk szerint a görög hatóságok 1 038 illegális vagy ellenőrizetlen hulladéklerakó bezárására és újjáépítésére vonatkozóan fogadtak el határozatokat, 774 hulladéklerakó esetében pedig zajlanak a szükséges átalakítási munkálatok. A Bizottság szolgálatai értékelik ezt az információt és meg fognak tenni minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy Görögország betartja az Európai Bíróság ítéletét. A Bizottság – a közösségi jogszabályok megfelelő végrehajtása ellenőrzésének egyik elemeként – információkat gyűjt a tagállamokban az újrahasznosítás szintjeiről. 2005-ben Görögország 41,8%-os újrahasznosítási szintet ért el, amely jóval meghaladja a 25%-os újrahasznosításra irányuló korábbi (2001-re kitűzött) célt, de ami még mindig alatta van a Görögország számára 2011-re a csomagolás tekintetén kitűzött 55%-os újrahasznosításnak. A Görögországra és a többi tagállamra vonatkozó részletes adatokhoz a következő honlapon lehet hozzáférni: http://ec.europa.eu/environment/waste/packaging/data.htm" Meg kell jegyezni, hogy az ezen a honlapon szereplő információk változhatnak, amikor az országok frissítéseket küldenek vagy helyesbítik az adatokat. A veszélyes hulladék Görögországban történő kezelését jelenleg ellenőrzi a Bizottság. Görögország nem fogadott el megfelelő gazdálkodási tervet a veszélyes hulladékokra vonatkozóan és eltűri az előállított veszélyes hulladék nagy részének ellenőrizetlen ártalmatlanítását, megsértve ezzel a hulladékokról szóló keretirányelv jó néhány, kulcsfontosságú követelményét, amely irányelv a tagállamokban a környezetvédelmi szempontból biztonságos hulladékgazdálkodás biztosítására irányuló uniós jogszabályok központi pillére. Azt követően, hogy 2005 decemberében végső figyelmeztetést kapott, Görögország módosította a veszélyes hulladék kezelésére vonatkozó jogszabályi keretét és új hulladékgazdálkodási tervet fogadott el, amelyet a Bizottságnak 2007 márciusában küldött meg. Ennek elfogadás ellenére Görögország még mindig nem tartja be kötelezettségeit. A Bizottság úgy véli, hogy a terv túl általános, és nem biztosít koherens hulladékgazdálkodási stratégiát. A Bizottság azon a véleményen van, hogy az elfogadott gazdálkodási terv nem eléggé pontos, különösen ami az alkalmas hulladéklerakók meghatározását illeti, továbbá hogy a veszélyes hulladék leltározása még nem végleges valamennyi kategória esetében. Több ezer tonnát tárolnak „ideiglenesen” az ártalmatlanításig vagy újrahasznosításig. Görögország elismerte, hogy 600 000 tonna veszélyes hulladékot tárol a görög hatóságok által „elvben szennyezett”-nek tartott lerakókban. Jóllehet a görög hatóságok elismerték a problémát és kötelezettséget vállaltak annak megoldására, az elfogadott gazdálkodási terve nem fogja biztosítani a probléma megoldását. Ezért 2008 januárjában a Bizottság úgy döntött, hogy az ügyet az Európai Bíróság (EB) elé terjeszti. * * * 95 . kérdés, előterjesztette: Philip Bushill-Matthews ( H-0045/08 ) Tárgy: Gammasugaras szkennerek használata a bevándorlási ellenőrzések során Meg tudja-e a Bizottság erősíteni, hogy gammasugaras berendezésnek a brit bevándorlási szolgálat általi, az esetleges illegális bevándorlók lokalizálása érdekében az Egyesült Királyság

151

152

HU


belépési kikötőiben árukat képező gépjárművek átvilágítása céljából történő használata semmilyen módon nem ellentétes a nyilvánosság besugárzástól való védelmére irányuló Euratom-rendeletekkel? Ösztönözne-e a Bizottság valamennyi tagállamot arra, hogy fontolják meg az ilyen berendezések szélesebb körű bevezetését és használatát, mivel annak az illegális bevándorlók számának csökkentésével kapcsolatos hatékonysága – különösen a Calais-Dover útvonalon – alaposan bebizonyosodott? Válasz Az alapvető biztonsági előírásokról szóló irányelv, a 96/29 Euratom tanácsi irányelv (69) előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az ionizáló sugárzásnak való kitettséget eredményező valamennyi típusú gyakorlatot azok bevezetése előtt indokoljanak meg. Ez azt jelenti, hogy elemzést végeznek a gyakorlat által létrehozott társadalmi előnyről, továbbá bizonyítják, hogy a nettó előny pozitív. Mindazonáltal a nemzeti kormányok döntenek arról, hogy egy gyakorlat indokolt-e. A rejtőző személyek potenciális kitettsége áll fenn akkor, amikor az illegális bevándorlás elleni küzdelem céljából a gépjárműveket röntgennel világítják át. A 97/43/Euratom tanácsi irányelv (70) különös rendelkezéseket tartalmaz az ún. „igazságügyi orvosszakértői eljárás” – azaz a jogi célokból, orvosi indikáció nélkül végzett eljárások, mint például a biztonsági átvilágítások – részeként egyes személyeket érő sugárterhelésre vonatkozóan. Különösen ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja azt írja elő, hogy a tagállamok biztosítják, hogy különleges figyelmet szentelnek arra, hogy az igazságügyi orvosszakértői sugárterhelésből adódó dózist az ésszerű legalacsonyabb szinten tartják. A gyakorlatok e kategóriájában az igazolás igen összetett kérdését egy, a Bizottság által szervezett konferencián (Dublin, 2002) (71) sugárzásvédelmi szakemberek és érdekeltek körében vitatták meg. Egy ilyen típusú második konferenciát készítenek elő erre az évre. Ezen túlmenően a gépjárművek röntgensugaras átvilágítását az alapvető biztonsági előírásokról szóló irányelv – pl. a berendezéseket működtető személyek, vagy adott esetben a teherautósofőrök és az ott elhaladók stb. védelmére vonatkozó – egyéb rendelkezéseinek teljes mértékű betartása mellett kell elvégezni. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a Bizottság ösztönzi-e a többi tagállamot, hogy fontolja meg az említett berendezések szélesebb körű használatát, meg kell jegyezni, hogy ez nem tartozik közösségi hatáskörbe. A schengeni határokról szóló kódex (72) csak a határellenőrzések elvégzésének mikéntjére vonatkozó általános szabályokat határozza meg. A kódex VI. mellékletében megállapított szabályok mellett az ellenőrzési eljárásokkal (69)

A munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv (HL L 159., 1996.6.29.)

(70)

A személyeknek az orvosi célú sugárterheléssel kapcsolatos ionizáló sugárzás veszélyeivel szembeni egészségvédelméről, valamint a 84/466/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1997. június 30-i 97/43/Euratom tanácsi irányelv (HL L 180., 1997.7.9.)

(71)

Medico-legal exposures, exposures with ionizing radiation without medical indication (Igazságügyi orvosszakértői kitettség, orvosi indikáció nélkül végzett ionizáló sugárzásnak való kitettség), a nemzetközi szimpózium jegyzőkönyve. Dublin, 2002. szeptember 4–6., Radiation Protection 130.

(72)

A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 105., 2006.4.13.)

21-02-2008

21-02-2008

HU


kapcsolatos részletekről a tagállamok a nemzeti joguknak megfelelően döntenek. Ez magában foglalja a megfelelő berendezésre vonatkozó döntéseket is. Az utóbbi nem zárja ki a nemzeti berendezések Külső Határok Alap eszközeiből történő társfinanszírozásának lehetőségét. (73) * * * 96 . kérdés, előterjesztette: Marek Aleksander Czarnecki ( H-0046/08 ) Tárgy: A fókából készült termékekkel folytatott kereskedelem tilalma Az Európai Unióban a fókából készült termékek tilalmáról szóló 0038/2006. számú írásbeli nyilatkozatot rekordszámú európai parlamenti képviselő támogatta. Sajnálatos módon azonban eleddig nem történt pozitív intézkedés ezzel kapcsolatban. A fókakölyköket még mindig kereskedelmi céllal vadásszák, figyelmen kívül hagyva a legalapvetőbb elveket azzal, hogy a kölyköket élve nyúzzák meg, testüket pedig visszadobják a vízbe. Az így nyert bőröket jogszerűen értékesítik, még az EU területén belül is. Milyen intézkedéseket fog a Bizottság tenni a fókából készült termékekkel folytatott kereskedelem megtiltására? Válasz A Bizottság a Parlament 0038/2006. számú írásbeli nyilatkozatára adott 2007. január 16-i válaszában elismerte a fókavadászat állatjóléti aspektusaival kapcsolatos, a nyilvánosság részéről kifejezett aggodalmak komolyságát, és vállalta, hogy elvégzi a fókavadászat állatjóléti aspektusainak teljes körű, objektív értékelését, valamint hogy – az eredmények alapján – beszámol a Parlamentnek esetleges jogalkotási javaslatokkal együtt, amennyiben azokat a helyzet indokolja. Ezen értékelési folyamat keretében a Bizottság kérte az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), hogy adjon ki egy független tudományos véleményt a fókák leölésének és megnyúzásának állatjóléti aspektusairól. 2007. december 6-án az EFSA elfogadta tudományos véleményét, amelyben kimondta, hogy „csupán korlátozott számú, a szakértői értékelő folyóiratokban közzétett mennyiségi tanulmányt lehet felhasználni a különböző leölési módszerek megfelelően magas bizonyossági szintű hatékonyságának alapjául.” Az EFSA azt a következtetést is levonta, hogy „lehetséges a fókákat gyorsan és hatékonyan is leölni anélkül, hogy szükségtelen fájdalmat vagy gyötrődést okoznának nekik. A testület azonban bizonyítékokról számolt be arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban a hatékony és humánus leölés nem mindig történik meg.” A fókavadászattal kapcsolatos irányítási, nyomon követési és végrehajtási kérdéseket jelenleg vizsgálják egy, a Bizottság által finanszírozott értékelő tanulmányon keresztül, amelyet februárban fejeznek be. Ez a tanulmány értékeli a fókafajtákból származó termékek esetleges tilalmának potenciális hatásait, és különösen a kereskedelemre, a jog és társadalmi–gazdasági aspektusokra összpontosít. A Bizottság az interneten keresztül nyilvános konzultációt is elindított, hogy a fókából készült termékekkel folytatott kereskedelemre, valamint azoknak általánosságban a fókavadászatra, illetve különösen az

(73)

A Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról szóló, 2007. május 23-i 574/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 144., 2007.6.6.) 5. cikke

153

154

HU


állatjóléti aspektusokra vonatkozó aggályokkal való kapcsolatokra vonatkozó vélemények széles skáláját gyűjtse össze. A Bizottság a saját hatásvizsgálata alapján fog döntést hozni a politikai reakcióról, figyelembe véve a fent említett intézkedések eredményeit is. * * * 97 . kérdés, előterjesztette: Danutė Budreikaitė ( H-0048/08 ) Tárgy: Az adatvédelmi irányelv végrehajtása A nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (74) végrehajtása számos vita tárgyát képezte és az jelentős zavarforrás Litvániában. Felmerült az a kérdés, hogy kinek kellene finanszíroznia az irányelv – telefonbeszélgetések, szöveges üzenetek, nem fogadott hívások és más adatok tizenkét hónapos időszakra történő megőrzése – végrehajtásához szükséges berendezések beszerzését és karbantartását. A litván alkotmány értelmében az államnak nincs joga a társadalom biztonságának biztosításával, valamint a közrend fenntartásával kapcsolatos feladatait magánszemélyekre azáltal átruházni, hogy felhívják őket, hogy ezeket a feladatokat állami pénzeszközök nélkül végezzék el. A fentiek ismeretében megmondja-e a Bizottság, hogy ki állja az uniós tagállamokban a berendezések távközlési vállalkozások általi beszerzésének költségeit? Hogyan hajtják végre az adatfeldolgozási irányelvet az uniós tagállamokban? Hogyan védik a polgárokat a rájuk vonatkozó információk csalárd felhasználásával szemben? Válasz Az adatmegőrzési irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy előírják nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói vagy nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói számára, hogy legalább hat hónapig és legfeljebb 24 hónapig megőrizzék a forgalmi és helymeghatározó adatokat, valamint hogy biztosítsák azt, hogy ezek az adatok súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és üldözése érdekében rendelkezésre állnak. Az irányelv – jellegéből adódóan – alapvetően hírközlési szolgáltatások nyújtói vagy hírközlő hálózatok szolgáltatói számára ró kötelezettséget a tekintetben, hogy egy megfelelő időszakra, bizonyos feltételek mellett megőrizzék a meghatározott adatokat. E kötelezettségek jelentős többletköltségeket idézhetnek elő a hírközlési szolgáltatások nyújtóinál vagy hírközlő hálózatok szolgáltatóinál. Az irányelv azonban nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a szolgáltatóknak visszatérítsék azokat a költségeket, amelyek e kötelezettségekkel kapcsolatban náluk felmerülnek. Amennyiben a tagállamok támogatást kívánnak nyújtani a vállalkozásoknak az adatok megőrzésével kapcsolatos költségek tekintetében, erről a Bizottságot az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésével összhangban értesíteniük kell. Emellett az ilyen támogatás csak akkor hagyható jóvá, ha alkalmazható az EK-Szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében szereplő valamely mentesség. Ez különösen azt kívánná meg, hogy a támogatás ösztönző hatású legyen, azaz hogy az ilyen támogatás segítsen elérni egy olyan (74)

HL L 105., 2006.4.13., 54.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


célkitűzést, amely meghaladja az európai közösségi jogból eredő, már meglévő kötelezettségek puszta végrehajtását. Tavaly novemberben a Bizottság meghívott valamennyi tagállamot, hogy vegyen részt egy, az adatok megőrzéséről szóló irányelv átültetéséről tartott ülésen. Ez tartalmazott egy kerekasztal-megbeszélést is a tagállamok által az irányelv következményeként felmerült költségek visszatérítésére irányuló megközelítéséről és gyakorlatok igen széles skáláját jelezte. A tagállamok megközelítései jelentősen eltérnek. Az egyik tagállam például olyan rendszereket vezet be, amelyek keretében visszatérítik a szolgáltatóknál felmerült többletköltségeket, és amelyek – a költségsemleges megközelítést biztosítandó – nem járnak a szolgáltatók költségeinek előzetes és utólagos ellenőrzésével. Mások olyan rendszert írnak elő, amely lehetővé teszi kifizetések teljesítését a szolgáltatók felé egy előre meghatározott díjcsomag alapján, az egyes szolgáltatók egyedi költségalapjának értékelése nélkül. Sok tagállamnak nem áll szándékában visszatéríteni az elektronikus hírközlési szolgáltatóknál az irányelv eredményeként felmerült többletköltségeket. Végül számos más tagállam még mindig a költségvisszatérítési rendszer teljes hatásait értékeli, és még nem jutottak végső álláspontra. A 2007. novemberi ülésről készült jelentés megtalálható a Bizottság „Europa” honlapján (75) . Ami a nemzeti jogba való átültetést illeti, a tagállamoknak az irányelvet legkésőbb 2007. szeptember 15-ig át kellett volna ültetniük nemzeti jogukba. Eleddig 12 tagállam értesítette a Bizottságot az átültetési intézkedéseikről. Tavaly novemberben a Bizottság elkezdte a jogsértési eljárásokat azon tagállamokkal szemben, amelyek nem értesítették a Bizottságot átültetési intézkedéseikről. Az irányelv tagállamok általi átültetésének mikéntjére vonatkozó áttekintés megtalálható a 2007. novemberi ülésről készült jelentésben. Az adatok megőrzéséről szóló irányelv jelentős garanciákat is nyújt az irányelv értelmében megőrzött adatok nem megfelelő felhasználásával szemben is. Az irányelvnek a felhasználás céljaira vonatkozó szigorú korlátozása azt jelenti, hogy a megőrzött adatokat nem használhatják fel magánvállalkozások vagy magánszemélyek. Ezen túlmenően a tagállamokat mindenesetre az a kötelezettség terheli, hogy biztosítsák azt, hogy a nemzeti jogukban a megőrzött adatokhoz való hozzáférésre vonatkozóan szereplő rendelkezések megfelelnek az emberi jogokról szóló európai egyezménynek és biztosítják az arányosság és a szükségszerűség elveinek teljes mértékű tiszteletben tartását. Az adatok üzemeltetők általi megőrzésére továbbra is alkalmazni kell a 95/46/EK irányelvvel előírt általános adatvédelmi rendszert. Ezeket a szabályokat továbbá kiegészítik a véletlenszerű elveszéssel vagy az adatokhoz való jogosulatlan hozzáféréssel szembeni védelemre irányuló, szigorú adatbiztonsági követelmények. Az irányelv például előírja, hogy a hírközlési szolgáltatók és a hálózatüzemeltetők biztosítják, hogy csak „erre felhatalmazott személyzet” férhet hozzá az adatokhoz. Az irányelv továbbá megköveteli, hogy a nemzeti intézkedések előírják, hogy a megőrzött adatoknak nemzeti joggal összhangban nem álló szándékos hozzáférést vagy azok továbbítását megfelelő szankciókkal kell büntetni, ideértve a közigazgatási és büntetőjogi szankciók lehetőségét is. * * * (75)

http://ec.europa.eu/justice_home/news/events/news_events_en.htm

155

156

HU


98 . kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki ( H-0049/08 ) Tárgy: Az intézményeken belüli állásokkal kapcsolatos nyílt pályázatokra vonatkozó információknak az ESZFH általi közzététele valamennyi hivatalos nyelven 2007. november 22-én a Hivatalos Lap C 279A számában az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (ESZFH) az EPSO/AD/113/07 számú nyílt pályázatra (fordítási részlegvezetők) és más pályázatokra (ideértve az EPSO/AD/108-110-112/07 és EPSO/AD/114/07 pályázatokat) vonatkozó információkat csak három hivatalos nyelven – nevezetesen angolul, franciául és németül – tette közzé. A felhívást nem tették közzé lengyelül, illetve a pályázat hatálya alá tartozó egyéb nyolc nyelv egyikén sem. Az 1. (76) tanácsi rendelet értelmében valamennyi nyelv azonos jogállással bír (1. cikk) és valamennyi hivatalos nyelven közzé kell tenni az általános alkalmazási körű dokumentumokat (4. cikk), a pályázati felhívások pedig ilyenek. Hogyan szándékozik a Bizottság megoldani a ESZFH pályázati felhívásai hiányzó nyelvi változatainak problémáját? Válasz A Bizottság szeretné biztosítani a képviselőt, hogy a Hivatalos Lap valamennyi nyelvi változata (ideértve a lengyelt is) tartalmazza minden egyes pályázati felhívás összefoglalását az adott nyelven, egy arra vonatkozó utalással együtt, hogy hogyan lehet megtalálni a teljes felhívást. Minden jelölt – függetlenül attól, hogy a Hivatalos Lap mely nyelvi változatát nézik – így egyenlő esélyekkel bír a tekintetben, hogy tájékozódjon a pályázatról. A nyílt pályázatokra vonatkozó kiválasztási vizsgák során használandó nyelvekre alkalmazandó nyelvi rezsim az ESZFH igazgatási tanácsa (amelyben valamennyi uniós intézmény képviselteti magát) által 2007. május 8-án elfogadott határozat eredménye. Jelenleg a kiválasztási vizsgák franciául, angolul vagy németül zajlanak. * * * 99 . kérdés, előterjesztette: Costas Botopoulos ( H-0053/08 ) Tárgy: Korrupció Görögországban A korrupció jelensége riasztó méreteket öltött Görögországban. A Transparency International szerint minden ötödik görög állampolgár elismeri, hogy adott kenőpénzeket bizonyos ügyletek meggyorsítására az állami vagy a magánszférában. A korrupció jelensége főként az olyan szolgáltatások körül összpontosul, mint a közkórházak, várostervezés, adóhatóságok, bankok és önkormányzati vagy prefektusi hatóságok. Az elmúlt pár évben a korrupció még az igazságszolgáltatási rendszert is elérte. A számítások szerint 2007-ben az illegális kenőpénzek teljes összege meghaladta a 600 millió eurót. Tud-e a Bizottság a korrupció növekedéséről Görögországban, és mit gondol, melyek ennek fő okai? Milyen adatok állnak rendelkezésére és hogyan foglalkozik a közösségi pénzek Görögország általi használata tekintetében fennálló korrupció jelenségével? Hogyan járulhat hozzá a korrupció megszüntetéséhez? Mit gondol, milyen mértékben érinti a megnövekedett mértékű korrupció Görögország gazdasági és társadalmi konvergenciáját más uniós tagállamokhoz képest?

(76)

HL 17., 1958.10.6., 385.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


Válasz A Bizottság ismeri a Transparency International által közzétett adatokat. A Bizottságnak nincsenek teljes adatok a birtokában a tagállamok által – a különösen az állami szektorban – a korrupció elleni küzdelemre használt módszerekre vonatkozóan. Ezért a Bizottság nem tudja értékelni, hogy Görögországban a korrupció megnövekedett szintjei milyen mértékben érinthetik a gazdasági és társadalmi konvergenciát más európai országokhoz képest. Ennek ismeretében az EU igen aktívan tevékenykedett a korrupció elleni közdelem területén és eszközök átfogó csoportját fogadta el e jelenség kezelésére. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló uniós egyezmény 1995-ben történt bevezetését követően 1996-ban egy jegyzőkönyvet hoztak létre, amely a Közösségek pénzügyi érdekeivel kapcsolatos korrupció kérdésével foglalkozik. 1997-ben megszületett az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló uniós egyezmény. Az egyezmény bűncselekményként határozza meg a tisztviselőket érintő korrupciót, kötelezve a tagállamokat, hogy legyenek képesek kivizsgálni és büntetőeljárást indítani olyan esetekben is, amelyek az Európai Unió egy másik tagállamának tisztviselőjét érintik. Az egyezmény 2005 szeptembere óta van hatályban. A magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló 2003/568/IB kerethatározatot 2003 júliusában fogadták el. Arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek a magányszektorban tapasztalható korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekről, függetlenül attól, hogy azok nyereségalapú vagy nonprofit szervezetet érintenek. 2007 júniusában a Bizottság elfogadott egy végrehajtási jelentést, amely megállapította, hogy e kerethatározatnak a tagállamok jogszabályaiba történő végrehajtása még mindig egy korai szakaszban van. A Bizottság többek között a tisztviselők aktív és passzív korrupcióját bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályok folyamatos előmozdításával, a jelenség tanulmányok és felmérési eszközök – mint például az Eurobarometer – révén történő elemzésének elmélyítésével, a korrupció elleni állami és nem kormányzati kezdeményezések finanszírozásával, valamint a nemzeti hatóságok által a korrupció ellen a megelőzéssel, elrettentéssel és a jogszabályok megerősítésével való küzdelmének segítésével előzi meg a korrupciót, valamint küzd az ellen. * * * 100 . kérdés, előterjesztette: Bairbre de Brún ( H-0054/08 ) Tárgy: Vezetékek föld alatti lefektetése Tervezi-e a Bizottság rendeletek előterjesztését az elektromos vezetékek föld alatti lefektetéséről? Különösen van-e a Bizottságnak bármiféle iránymutatása a magas feszültségű vezetékek lakóövezetekben történő felszerelésére vonatkozóan?

157

158

HU


Válasz A Bizottság nem tervezi rendeletek előterjesztését az elektromos vezetékek föld alatti lefektetéséről. Nem a Bizottság feladata megválasztani egy villamosenergia-összeköttetést, sem pedig az alkalmazandó technológiát. Ez azon projektgazda feladata, akinek tiszteletben kell tartania az érintett ország(ok) hatóságai által megszabott feltételeket. Amint azt a Bizottság egy ír villamosenergia-vezetékkel kapcsolatos projektre vonatkozó H-0895/07. számú szóbeli választ igénylő kérdésre (77) adott válaszában is jelezte, a tagállamok által kijelölt hatóságok felelősek a tervezési és engedélyezési eljárásokért, a környezetvédelmi jog tiszteletben tartása mellett. A Bizottság nem hoz létre iránymutatásokat a magasfeszültségű vezetékek lakóövezetekben történő felszerelésére vonatkozóan. A lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlás megállapítja a minimumkorlátozások és referenciaszintek keretét, de továbbra is a tagállamok felelősek az intézkedések végrehajtásáért. * * * 101 . kérdés, előterjesztette: Robert Evans ( H-0057/08 ) Tárgy: European City Guide Tud-e az Európai Bizottság arról, hogy az European City Guide és leányvállalatai még mindig működnek, valamint hogy továbbra is megtévesztik a vállalkozásokat EU-szerte? A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (78) hatálya mért nem terjed ki a vállalkozások közötti (B2B) kereskedelmi gyakorlatokra, és tervezi-e az Európai Bizottság a B2B gyakorlatoknak ezen irányelvbe való felvételét? Válasz A Bizottság tud az „European City Guide” és hasonló tudakozók fennállásáról, és továbbra is számos, parlamenti képviselőktől és vállalkozásoktól érkezett levélre válaszol. Amint azt a Bizottság korábban már kimondta, mivel ez a probléma vállalkozások közötti (B2B) kapcsolatokra vonatkozik, számos uniós fogyasztóvédelmi jogszabály nem alkalmazandó. Ez alól a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK parlamenti és tanácsi irányelv kivételt képez. A rendszerek működtetésének helyei szerinti tagállam illetékes bíróságai és bűnüldözési hatóságai rendelkeznek hatáskörrel annak eseti alapon történő meghatározására, hogy egy kereskedelmi kommunikáció megtévesztő-e, továbbá arra, hogy megtegyék a megfelelő végrehajtási intézkedést. Jó néhány illetékes hatóság és bíróság – például Spanyolországban és Belgiumban – már tett végrehajtási intézkedést az ilyen gyakorlatok ellen.

(77)

A 2007. december 11-én adott szóbeli válasz.

(78)

HL L 149., 2005.6.11., 22.o.

21-02-2008

21-02-2008

HU


A vállalkozások közötti kereskedelmi gyakorlatok nem tartoznak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá, mivel nem volt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó nemzeti jogszabályok maximális harmonizálásával kapcsolatos kérdés (például a vállalkozások közötti megtévesztő reklám, utánzás, becsmérlés). A vállalkozások közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok teljes körű harmonizálásáról szóló irányelv már egy igen ambiciózus javaslat volt, amely kudarcot vallott volna, ha annak hatályát kiterjesztették volna a vállalkozások közötti tisztességtelen versenygyakorlatokra. Konzultáció és a Tanácsban folytatott munka eredménye volt az, hogy nem született megállapodás az irányelv hatályának a vállalkozások közötti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra való kiterjesztésére vonatkozóan. Azt is hangsúlyozni kell, hogy nem minden tagállam rendelkezik egy, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kezelésére irányuló rendszerrel. Néhány tagállam (például Németország, Ausztria és Svédország) az irányelv hatályának a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra történő kiterjesztése mellett érvelt. Mások (például az Egyesült Királyság, Franciaország és Írország) a fogyasztóvédelmet támogatták, de ellenezték a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozó, teljesen harmonizált rendszer uniós szinten történő bevezetését. Noha a Bizottság nem tud beavatkozni az ilyen gyakorlatokban részt vevő társaságokkal szemben, megkísérelte felkelteni a tudatosságot a problémával kapcsolatban azzal, hogy ismertette a kérdést az európai vállalkozási szervezeteknek. Ezen túlmenően, a Bizottság írt az érintett tagállamok – többek között Spanyolország – hatáskörrel rendelkező hatóságainak azért, hogy rávilágítson arra, hogy a helyzet továbbra is fennáll, valamint hogy további tájékoztatást kérjen a kérdésről. A Bizottság még várja a választ néhány ilyen levélre. * * * 103 . kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis ( H-0062/08 ) Tárgy: A kompakt fénycsövek használata által okozott veszélyek Az EU és a tagállamok kormányai az energia megtakarítása céljából előmozdítják az izzók kompakt fénycsövekkel (CFL-ek) történő felváltását. Ezek a fénycsövek, amelyek jelentősen drágábbak a fogyasztók számára, 5 milligramm higanyt tartalmaznak, amelynek használatát annak magas toxicitása és a közegészségügyre jelentett közvetlen veszélye miatt betiltották. Milyen intézkedéseket tett a Bizottság a használt CFL-fénycsövek biztonságos ártalmatlanításának biztosítására, hogy azok ne városi hulladékként végezzék, a környezetbe bocsátva ki a bennük lévő higanyt? Ezen túlmenően milyen intézkedéseket tett a tekintetben, hogy tájékoztassa a felhasználókat az ilyen fénycövek okozta veszélyekről, valamint a fénycső károsodása vagy megsemmisülése és a bennük lévő toxikus anyagok kiáramlása esetén megteendő intézkedésekről?

159

160

HU


Válasz Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv (79) előírja élettartamuk végén az energiatakarékos izzók visszavételének biztosításához szükséges intézkedéseket. A gyártók feladatává tették az ilyen hulladékok gyűjtését, kezelését, újrahasznosítását és környezetvédelmi szempontból biztonságos ártalmatlanítását. E visszavételi rendszereket akár egyénileg, akár együttesen is létrehozhatják és működtethetik. A tagállamoknak kell biztosítaniuk, hogy az elektromos és elektronikus berendezések felhasználói megkapják a szükséges tájékoztatást arról a követelményről, hogy ezen izzókat nem szabad szelektálatlan települési hulladékként kidobniuk, hanem szelektíven kell gyűjteni, valamint a rendelkezésükre álló visszaviteli és begyűjtőrendszerekről. A tagállamoknak ezen túlmenően biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók megkapják a szükséges tájékoztatást a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásokról az elektromos és elektronikus berendezésekben található veszélyes anyagok miatt. Ezeknek tartalmazniuk kell az izzó károsodása vagy megsemmisülése és a bennük lévő toxikus anyagok kiáramlása esetén megteendő intézkedéseket. A tagállamok előírhatják, hogy ezt a tájékoztatást a gyártól és/vagy forgalmazók – például a használati utasításban vagy az értékesítés helyén – nyújtsák. * * * 104 . kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0066/08 ) Tárgy: Patrasban a külföldi munkások eltávolítására irányuló „kisöprési” művelet Patrasban a – családjuk egyesítése céljából vagy egy jobb élet reményében más európai országokban eljutni kívánó – menekültek és bevándorlók tartós problémájával való megbirkózásra irányuló erőfeszítések részeként a görög kormány és a helyi hatóságok az ideiglenes táboraik felszámolására és nagy mértékű razziák és letartóztatások elvégzésére küldték ki a rendőrséget. Az intézkedés célcsoportját képező – főként afganisztáni és iraki – külföldi munkások érthetően menekülnek az azokban az országokban a jelenleg a területüket elfoglaló NATO-erők által végzett műveleteket követően uralkodó bizonytalan és veszélyes körülmények elől. Elismeri-e a Bizottság az EU ezen személyek iránti felelősségét? Milyen intézkedéseket fog tenni EU-n belüli tartózkodásuk és mozgásuk jogszerűvé tétele érdekében, elismerve védelemhez vagy menekültekként a további védelemhez való jogukat annak megakadályozása érdekében, hogy megtagadják tőlük a belépést, fogva tartsák és zaklassák őket? Hogyan értékeli a Bizottság a közös menedék- és határpolitika eredményeit azon embertelen bánásmód tükrében, amelyek a menekülteket és a migránsokat kezelik? Válasz A képviselő a kérdésében olyan témákkal foglalkozik, amelyek két különböző tagállami kötelezettségrendszer hatálya alá tartoznak, nevezetesen az EU menekültügyi vívmányai szerinti kötelezettségek, valamint a bevándorlási vagy határellenőrzések végzésekor az alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettségek hatálya alá.

(79)

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv, HL L 37., 2003.2.13.

21-02-2008

21-02-2008

HU


A Bizottság nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy konkrét következtetést vonjon le a képviselő által a kérdésében említett görög hatóságok intézkedéseire vonatkozóan. Ami a menekültügyi vívmányok Görögországbeli végrehajtását illeti, a Bizottság számos eljárási intézkedést tett a közösségi jogszabályok szerinti kötelezettségek e tagállam általi végrehajtásának hiánya miatt. A Bizottság többek között jogsértési eljárást indított Görögország ellen, amiért az nem jelentette be a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83/EK tanácsi irányelv (80) (elismerési irányelv) és a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (81) szerinti átültetési intézkedéseket. Ha szükséges, a Bizottság további eljárási intézkedéseket fog tenni az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 226. cikke alapján ráruházott jogkörrel összhangban annak biztosítása érdekében, hogy a tagállam betartja az EU menekültügyi vívmányai szerinti kötelezettségeit. A Bizottság azt is szeretné kiemelni, hogy a menedékkérők megfelelő fogadásának, valamint a menekültek és a kiegészítő védelemben részesülő személyek azonosításának és integrálásának biztosítására irányuló uniós pénzügyi támogatás Görögország rendelkezésére áll. A hivatalosan nyilvántartásba vett, menedékjog iránti kérelmek száma alapján 1 283 253,07 eurót osztottak ki Görögország számára a II. Európai Menekültügyi Alap alapján, valamint 1 571 280,36 eurót fognak a III. Európai Menekültügyi Alap alapján az ország rendelkezésére bocsátani 2008-ban. Ami az Európai Unión belül nemzetközi védelemre szoruló személyek mozgását illeti, a Bizottság szeretne a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése tekintetében a fenti irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (82) hivatkozni. Elfogadása esetén az irányelv lehetővé tenné harmadik országok menekült jogállásban vagy kiegészítő védelemben részesített állampolgárai számára, hogy „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást szerezzenek egy tagállamban, valamint hogy – az irányelv rendelkezéseire is figyelemmel – más tagállamokban különböző okok miatt tartózkodjanak, ideértve a foglalkoztatást és az önfoglalkoztató tevékenységeket is. Végül a Bizottság szeretné megismételni azon szilárd álláspontját, hogy Görögországnak be kell tartania az alapvető jogokat, amikor határellenőrzéseket végez vagy intézkedéseket tesz harmadik országok állampolgárainak a területén való jogellenes tartózkodásával szemben. * * *

(80)

HL L 304., 2004.9.30.

(81)

HL L 326., 2005.12.13.

(82)

COM (2007) 298.

161

162

HU


105 . kérdés, előterjesztette: Olle Schmidt ( H-0068/08 ) Tárgy: 2008 – a brazil hús behozatalainak tilalma A brazil hús Európába történő behozatala igen fontos kérdés, részben azért mert jelenleg marhahúshiány van az EU-ban. A kereskedelmi akadályok bevezetése ezért ellentétes a szabad kereskedelemre és nyíltságra vonatkozó alapvető elveinkkel. Az agrárpolitikát már komolyan bírálják, és az ilyen jellegű intézkedések – nem egyértelmű okok miatt kitiltani egy olyan terméket, amellyel a polgárok rendelkezni akarnak – nem jelentenek támogatást az európai mezőgazdasági termelők számára. A becslések szerint Svédországban a marhahús ára akár 30%-kal is emelkedhet, ha a tilalom hosszú ideig hatályban marad. Mindazonáltal osztom a Bizottság azon aggályát, hogy prioritásként kívánja kezelni az emberi és állati egészség védelmét. Ezzel kapcsolatban fontos emlékeztetni arra, hogy a brazil hús európai értékesítésiben bekövetkezett erőteljes növekedés nagymértékben az 1990-es évek végén kitört kergemarha-kór járványának volt betudható. Ennélfogva azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy miként kívánja elősegíteni e probléma megoldását és hogyan tudja a Bizottság garantálni, hogy ezek az ideiglenes intézkedések valóban ideiglenesek és arányosak maradjanak annak érdekében, hogy ne okozzanak kárt a fogyasztók érdekeiben az európai gazdálkodók lobbijának javára? Fontos az európai fogyasztók számára, hogy ezt a kérdést haladéktalanul megoldják! Válasz Az EU köz- és állategészségügyének megóvása érdekében az Európai Unió átfogó követelményrendszert léptetett életbe a húsok behozatalára vonatkozóan. E követelmények betartását a Bizottság – különösen a Bizottság ellenőrző szolgálatai (az írországi székhelyű Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal (ÉÁH)) által végzett helyszíni ellenőrzések révén – ellenőrzi. A Brazíliában nemrégiben végzett ellenőrzések a marhahúsra vonatkozó közösségi behozatali követelmények be nem tartásának súlyos eseteit tárták fel. A Bizottság ennélfogva az olyan állattartó gazdaságok ellenőrzésének és felügyeletének megerősítésére irányuló intézkedéseket fogadott el, ahonnan az EU-ba történő behozatalra szánt szarvasmarhahús származhat. A gazdaságok végleges jegyzéke, a vizsgálati jelentésekkel együtt várhatóan 2008 vége előtt érkezik meg a brazil hatóságoktól. Ezen túlmenően a Bizottság kész további ÉÁH-ellenőrzést szervezni 2008 februárjának végén. A Bizottság tud arról, hogy ezek az intézkedések következményekkel járnak a kereskedelemre. Ezek az intézkedések annak az eredményei, hogy Brazília több alkalommal sem kezelte az azonosított hiányosságokat. Mindazonáltal az intézkedéseket ideiglenesre tervezték. A kereskedelem újból helyreállhat, mivel ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy további gazdaságokat vegyenek fel a jegyzékre, ha azok teljes mértékben megfelelnek az uniós követelményeknek. A Közösség köz- és állategészségügyének védelmének meg kell előznie a kereskedelemmel kapcsolatos aggályokat. * * *

21-02-2008

21-02-2008

HU


163

106 . kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin ( H-0070/08 ) Tárgy: Az utazási költségekre fordított teljes kiadás A tisztviselők éves átalánykifizetésre jogosultak a saját és – ha háztartási támogatásra jogosultak – házastársuk és az általuk eltartott személyek munkahelyükről származási helyükre való utazási költségei tekintetében (az Európai Közösségek tisztviselőinek 2004. május 1-jei személyzeti szabályzata VII. mellékletének (a 3. szakasz C. pontja alatti) 8. cikke értelmében). Mennyit költött a Bizottság 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben a személyzeti szabályzatban előírt ilyen kifizetésekre? Hány bizottsági tisztviselő volt 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben jogosult e rendelkezés előnyeiből részesülni? Valójában hány bizottsági tisztviselő részesült e rendelkezés előnyeiből 2005-ben, 2006-ban illetve 2007-ben? Válasz A személyzeti szabályzat szerint a tisztviselők, az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak (valamint – ha háztartási támogatásra jogosultak– házastársuk és az általuk eltartott személyek) munkahelyükről származási helyükre való utazási költségei tekintetében éves átalány-kifizetésre jogosultak. Az Európai Unión belül foglalkoztatott személyzet tekintetében e kifizetés automatikus, így a jogosultak és a kifizetésben részesülő tisztviselők száma megegyezik. Ezek az adatok a következők: Éves teljes utazási költségek

A jogosultak száma

2005

22 958 780

17 352

2006

25 867 437

17 814

2007

28 209 707

18 389

Az Európai Unión kívül dolgozó személyzet esetében a személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikkének (4) bekezdése előírja az utazási költségek átalány kifizetés formájában való megtérítését a személyzet tagja és a házastársa és más eltartottjai részére a származási helyére történő utazás költségeinek (vagy egy másik helyre történő utazás költségeinek) megtérítését, a származási helyre történő utazás költségeinek összegéig. Ami a megtérítést illeti, a Bizottság ezt az átalánydíjat minden évben júliusban fizeti meg az utazás bizonyítékául szolgáló beszálló kártyák előzetes bemutatásától függően. Így tehát csak azok jogosultak a megtérítésre, akik bizonyítékot szolgáltatnak az utazásra. A személyzet ilyen tagjai vonatkozásában a költségvetési kiadásokat és a feldolgozott dokumentumok számát az alábbi táblázat tartalmazza (az elemek különböző adatbázisokból származnak, mivel 2005/2006, valamint 2007 során nem ugyanazon IT-rendszerben dolgozták fel az adatokat). E számadatok tartalmazzák azokat a jogosultakat (és eltartottjaikat), akiket az említett tevékenységek során az év legalább egy részét bizottsági küldöttségekhez rendeltek. Néhány jogosult átalánydíjas kifizetésben is részesült azon időszak tekintetében, amikor az Európai Unió területén belül volt kiküldetésben.

164

HU


21-02-2008

Ezek nem végleges adatok, mivel a 2006-os és 2007-es tevékenységek regularizációja még mindig zajlik. A feldolgozott dokumentumokKöltségvetés számra 2005

968

8 754 729

2006

1 723

12 581 629

2007

1 941

14 334 408

2006-ban és 2007-ben a jogosultak száma emelkedett a 2004. évi új személyzeti szabályzat alkalmazásának köszönhetően. Az eltérő státuszban foglalkoztatott korábbi személyzet (helyi technikai személyzet – ALAT – és egyéni szakértők) státuszát szerződéses alkalmazotti jogállásra módosították, melynek eredményeként személyzetfelvételre került sor a Közösségek más tisztviselőinek foglalkoztatási feltételei alapján. * * * 107 . kérdés, előterjesztette: Katerina Batzeli ( H-0073/08 ) Tárgy: Az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkének végrehajtása (a minőség javítása érdekében történő visszatartás) A közös agrárpolitika (KAP) felülvizsgálatának részeként egy olyan választható mechanizmust vezettek be, amely alapján a tagállamok az általuk az első pillér keretében kapott támogatás legfeljebb 10%-át visszatarthatják annak érdekében, hogy azt kiegészítő kifizetésekként használják olyan különleges gazdálkodási formák esetén, amelyek fontosak a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából (az 1782/2003/EK rendelet (83) 69. cikke). Nemrégiben a KAP reform „állapotfelmérése” előkészítésének keretében közzétett, COM(2007)0722 bizottsági közlemény előírta e cikk felülvizsgálatát, hogy annak végrehajtása az ágazati szinten túl is lehetséges legyen. Meg tudná mondani a Bizottság, hogy végzett-e hatástanulmányt a KAP reform „állapotfelmérésének” előkészítéséről, valamint a 69. cikk eddigi végrehajtásáról szóló közleményének irányvonalairól, vagy legalább azt, hogy van-e bármiféle olyan adat, amely indokolná a rendelkezés hatályának kiszélesítését? Válasz A Bizottság 2007. november 20-án elfogadott „Felkészülés a KAP-reform állapotfelmérésére” című közleménye szerint a felülvizsgált 69. cikk szükségessé tenné azon jelenlegi szabály enyhítését, amely az ilyen intézkedések alkalmazását kizárólag ágazati szinten engedélyezi. A Bizottság jelenleg véglegesíti a KAP állapotfelméréséről szóló hatásvizsgálati jelentést. E jelentés célja a Bizottság által gazdasági, környezeti, társadalmi és igazgatási szempontból javasolható, különböző választási lehetőségek vizsgálata. Ezen elemzés részeként a 69. cikk felülvizsgálatát is vizsgálják.

(83)

HL L 270., 2003.10.21., 1.o.

21-02-2008

HU


A hatásvizsgálati jelentést az állapotfelmérésre vonatkozó jogalkotási javaslatok fogják kísérni. A Bizottság terve szerint a csomagot 2007. május 20-án fogadják el. E hatásvizsgálat részeként a Bizottság figyelembe fog venni más külső tanulmányokat, egyéb európai intézmények, valamint az e folyamatban részt vevő érdekeltek közléseit is. * * * 108 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-0074/08 ) Tárgy: Csúcstechnológiás termékekkel folytatott kereskedelem 1995-ben az EU volt a világon a csúcstechnológiás termékek második legnagyobb exportőre. 2005-ben az ilyen termékek legnagyobb exportőrévé vált, e területen exportjai a világ exportjainak 17,2%-át, legnagyobb importőrként pedig a világ importjainak 19,1%-át tették ki. 2005-ben ezen a területen az Unió exportjainak, illetve importjainak teljes értéke 230, illetve 198 milliárd euróra nőtt. A 2000–2005-ös időszakban az EU csúcstechnológiás termékekkel kapcsolatos exportjai 1,7%-os évi átlagnövekedést értek el, importjai pedig átlagban évi 1,3%-kal csökkentek. Az „elektronika és távközlés” kategória tette ki a csúcstechnológiás termékek európai importjainak és exportjainak legnagyobb részét (17 tagállamban és Norvégiában). Tud-e a Bizottság tájékoztatást adni valamennyi tagállam csúcstechnológiás termékek gyártásával és exportálásával kapcsolatos kapacitásának növelésére vonatkozó stratégiájáról? Válasz A Bizottság elégedetten állapítja meg a csúcstechnológiás termékek területén a megnövekedett európai versenyképességet. Az uniós vállalkozások csúcstechnológiás termékek gyártásával és exportálásával kapcsolatos kapacitása keretfeltételek széles skálájától függ, amelyek közül néhányat uniós szinten is meg lehet határozni, mások azonban tagállami hatáskörbe tartoznak. 2005-ben a Bizottság – horizontális és ágazati kezdeményezések alapján – meghatározta a következő évekre vonatkozó iparpolitikáját (84) , amelyet félidős felülvizsgálat (85) követett 2007 júliusában. A Bizottság a jövőben tervezi, hogy megerősíti a tagállamokkal az iparpolitika terén folytatott munkáját, a növekedést és foglalkoztatást célzó, újból elindított lisszaboni stratégia keretében. A csúcstechnológiás termékek versenyképességében az egyik különösen fontos tényező a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetések szintje. A Bizottságnak a kutatás és technológiai fejlesztés területén folytatott politikája – különösen a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram – elengedhetetlen összetevője az európai ipar csúcstechnológiás ágazatának nemzetközi versenyképességének. * * *

(84)

COM(2005)474.

(85)

COM(2007)374.

165

2008. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents