2008. augusztus
COMITATUS
Tartalomjegyzék Tanulmányok Dr. Pintér László – Dr. Kutics Károly: A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt.......... 4 Bizikova Lívia – Pintér László: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vizsgálata a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben. ................................................................................................12 Anthony Lehmann és Bruno Chatenoux: Az éghajlat megváltozása során elegendő vízkészlettel fog-e rendelkezni a Balaton a térség gazdasági-társadalmi körülményeinek fenntartásához?......................................... 27 Egerszegi Zita Nemzeti: Éghajlatváltozási Stratégia............................................ 33 Dr. Kutics Károly: A Balaton Régióra vonatkozó indikátor rendszer kialakítása és egyes indikátorokösszefüggéseinek elemzése................................. 38 Dombi Gábor – Oláh Miklós – Retz Tamás: Éghajlatváltozás Vélemények, attitűdök és aktivitás a Balaton térségében...................................... 54 Interjú Az alulról építkező szerves fejlődés híve vagyok.................................................. 72 Interjú Dr. Kovács Miklós szakállamtitkárral........................................................ 72 Műhely TDM kezdeményezések és tapasztalatok a Balaton régióban............................... 79
1
COMITATUS
2008. augusztus
Dr. Pintér László, Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet (IISD), Dr. Kutics Károly Balatoni Integrációs Kht., Bizikova Lívia és Pintér László Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet (IISD), Winnipeg, Kanada Dr. Anthony Lehmann és Bruno Chatenoux UNEP/DEWA/GRID-Europe, Egerszegi Zita, Dombi Gábor, Oláh Miklós, Retz Tamás Balatoni Integrációs Kht, Balatonfüred, Nyirádi Ágnes
2
2008. augusztus
COMITATUS
Tisztelt Olvasó! Lapunk, az 1991 óta rendszeresen megjelenő Comitatus Önkormányzati Szemle egyebek mellett rendszeresen ad helyet a Balaton térségéről szóló írásoknak. A kitüntetett figyelem a régió turisztikai potenciáljának, sajátos, számos területpolitikai kérdést felvető területfejlesztési státuszának köszönhető első sorban. Az első Balaton környékéről szóló írás a lap 1991. évi 5-6. számában jelent meg Agg Zoltán főszerkesztő tollából (Elképzelések egy Balaton-környéki megye kialakítására 1919-1989). A következőre (A Belügyminisztérium előterjesztése a Kormány részére a Balatoni RegionálisTanács létrehozásáról, 1992.6.) csaknem egy évet kellett várni, a rákövetkezőre pedig kettőt (Győrffy Árpád:Badacsony csak egy van, avagy a népszavazás megtörtént, felejtse el!, 1994.4). Aztán 1995-ben (8-9.szám) megtört a jég, ettől az évtől egy év (1996) kihagyásával 15 alkalommal jelentettünk meg balatoni különszámot. Ezek az összeállítások később általában (12 alkalommal) a nyári duplaszámokban kaptak helyet csaknem ezer (972) oldalon, mondván, nyáron a Balaton az ország fővárosa és a figyelem középpontja. A lap felvállalt profiljához sorolható hagyományos önkormányzati, közigazgatási, területfejlesztési írások mellett nem csak balatoni aktualitásként kér helyet a ma már csak kevesek által vitatott globális éghajlatváltozás jelenségével és következményeivel való írások sora. Az év elején ritkán tapasztalható egyetértéssel, egyhangúlag fogadta el a Parlament a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát (NÉS), mely dokumentum 2025-ig fogalmazza meg a klímaváltozást előidéző tényezők mérséklésével és a káros hatá-
sokhoz történő alkalmazkodás lehetőségeivel kapcsolatos teendőket. Egy tó vízkészletének csökkenése kihat az általa fenntartott ökoszisztémákra csakúgy, mint az emberi társadalomnak a tóhoz fűződő sokféle funkciójára, igényére. Míg az éghajlatváltozással szemben – rövid távon és lokálisan – keveset lehet tenni, addig a változások kedvezőtlen hatásai kellő előrelátással és megfelelő társadalmi erőfeszítés árán mérsékelhetők. A Balaton térség regionális adaptációjának szükségességét felismerve a Balaton Fejlesztési Tanács már 2002-ben pénzügyi támogatást nyújtott egy térségi adaptációs mintaprojekt tervének kidolgozására, majd 2005-ben döntött a projekt megvalósításáról. A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt (BAM) tervének előkészítését és a projekt végrehajtását a Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezete a Balatoni Integrációs Kht. végzi nemzetközi partnerei: a kanadai székhelyű Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet (International Institute for Sustainable Development - IISD), és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának genfi irodája (UNEP GRID Geneva) együttműködésével. A BAM projekt megvalósítása 2006 elején indult a Globális Környezetvédelmi Alap (Global Environmental Facility – GEF) és a Balatoni Fejlesztési Tanács támogatásával. A Comitatus 2008. évi balatoni különszáma részben e munka eredményeiből ad válogatást, de a hagyományokhoz híven egyéb írások, interjúk is helyet kaptak a lapban. (Comitatus Szerkesztősége, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht.)
3
COMITATUS
2008. augusztus
Tanulmányok
A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt (BAM) A Balaton és környéke nemzetközi viszonylatban sokat kutatott és részletesen tanulmányozott régió, azonban a globális változások Magyarország e tájegységét is új kihívások elé állítják. A tó a hatvanas évektől kezdődően gyakran algásodással küzdött, amely a különböző vízminőségjavító intézkedéseknek és a műtrágyafelhasználás kora 90-es években bekövetkezett csökkenésének következményeként legalábbis egyelőre úgy tűnik, megoldódott. A 2000 és 2004 közt tapasztalt időszakos vízhiány azonban újból ráirányította a figyelmet arra, hogy a Balaton érzékeny rendszer, ugyanakkor az is világossá vált hogy a változó körülmények közt olyan új helyzetek merülhetnek fel, amelyeket sem a tudomány, sem a döntéshozók és természetesen a lakosság sem tud mai ismereteink alapján megnyugtatóan és könnyen kezelni. Hasonló helyezetek, mint pl. az alacsony vízállás a Balaton történetében természetesen sokszor előfordultak, azonban a változásokra a tó és környéke sokkal kevésbé volt érzékeny akkor amikor a környék népessége, infrastruktúrája és nemzetgazdaságban betöltött szerepe a mainak csak töredéke volt, és a Balaton természeti környezetét más oldalról nem, vagy csak kevésbé terhelték. 2002 őszén az alkalmazott rendszerelméleti munkájáról nemzetközileg elismert Balaton Csoport (International Network of Resource Information
4
Centers, INRIC) szervezésében egynapos szimpóziumra került sor, melynek aktualitását az akkoriban kritikussá vált vízhiány adta. A szimpóziumon megjelent neves hazai és külföldi szakértők egyetértettek abban, hogy a Balaton és környéke a lokális és egyre intenzívebbé váló globális változásokkal szemben valószínűleg az átlagosnál érzékenyebb. Az érzékenység sok tényezőből ered, de ezek közt mindenképp új elemet jelent a globális éghajlatváltozás, illetve annak helyi megnyilvánulása. A változások bonyolultságából eredően azok várható hatását illetően jelentős a bizonytalanság, amely mind a döntéshozók, mind a közvélemény, de ugyanúgy a tudomány szempontjából is korlátozza a kockázatok kezelésének hatékonyságát. Az előadások és megbeszélések eredményeként döntés született arról, hogy a Balaton sebezhetőségének és az ehhez való alkalmazkodás lehetőségeinek vizsgálatára egy célzott kezdeményezés szükséges. A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt (BAM) összeállítását a kanadai székhelyű Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet (International Institute for Sustainable Development - IISD1), a Balatoni Integrációs Kht.2, és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának genfi irodája (UNEP GRID Geneva3) vállalta magára. A BAM 2006 elején indult, a Globális Környezetvédelmi Alap (Global Environmental Facility – GEF)
2008. augusztus
és a Balatoni Fejlesztési Tanács támogatásával, és a Balatoni Integrációs Kht., a UNEP GRID Geneva és az IISD támogatásával és részvételével. A projekt jóváhagyásában fontos szempont volt hogy a Balaton nemzetközi ismertsége révén az itteni tapasztalatok kulcsszerepet játszhatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás magyarországi és azon túli stratégiájában és gyakorlatában. A BAM elméleti gyökerei az integrált környezeti és sebezhetőségi elemzés módszereiből erednek, de épít a projekt az adaptív menedzsmentre, ezen belül is különösen az éghajlaváltozáshoz való
COMITATUS
alkalmazkodás elméletére és gyakorlatára is (pl. Burton, Kates and White 1993; Turner and Kasperson 2003; Parry et al. 2007 ; Walters 1986). A BAM alapjául szolgáló leegyszerűsített elméleti modellt az 1. ábra mutatja, Turner és Kasperson (2003) alapján. A sebezhetőség mindig egy adott egységre, például régióra vonatkozik, ez az ábrán sárgával jelzett terület és esetünkben a Balatont magát és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet jelenti. A hidrológiai folyamatok modellezése kapcsán természetesen az egész vízgyűjtő területét figyelembe vettük.
1. ábra: Sematikus ábra a sebezhetőség elemeiről és azok összefüggéseiről a Balatoni Adaptációs Mintaprojektben (Turner és Kasperson 2003 munkája alapján módosítva).
5
COMITATUS
A Balaton régiójának sebezhetőségét két fő tényező határozza meg: egyrészt az, hogy a régió környezetileg, gazdaságilag vagy társadalmilag mennyire terhelt, másrészt hogy a terhelés következményeit mennyire képes kezelni. A behatások lehetnek összefüggésben mind a környezet mind a társadalom változásaival, például szennyvízterhelés vagy népesedési viszonyok. Az 1. ábrán látható, a behatásokat jelölő téglalap egy része a régión belülre esik, jelezve hogy vannak helyileg eredő terhelések és hatások, pl. a területhasználatot illetően a természetes élőhelyek fokozatos felszámolása és beépítése, míg mások külső forrásból erednek, amire jó példa az éghajlatváltozás, vagy gazdasági szempontból a Balaton és régiójának idegenforgalmi vonzereje. A természeti, társadalmi és gazdasági tényezők egymásssal természetesen szoros összefüggésben vannak, amely megnyilvánul a régión belül például a minőségi (nem túlzsúfolt, nem túlépített, nem szennyezett, zajmentes, esztétikailag vonzó, természetiekben gazdag) környezet és minőségi turizmus összefüggéseiben. Ugyanakkor azt is fel kell ismerni, hogy a Balaton régójára ható külső tényezők is összefüggésben vannak egymással, amint az világosan látszik például az éghajlatváltozásra adott globális válaszlépesekből, ami világszerte többek közt a fosszilis energiahordozók felhasználásának előbb-utóbb bekövetkező radikális megváltozásával jár.
6
2008. augusztus
Amint az 1. ábrán szintén látható, a Balaton ökoszisztémáit és társadalmát érintő változásokra mind helyi mind magasabb szinteken válaszlépések születnek. Ezek lehetnek egészen egyszerű, hétköznapi döntések, amelyek a balatoni ember évszázados hagyományaiban gyökereznek, például víztakarékos, teraszos szőlőművelés, vagy intézményesített válaszok, például infrastruktúrafejlesztés vagy önkormányzati határozatok formájában. Az ábra külön jelzi, hogy bizonyos esetekben a válaszlépések magasabb, országos vagy azon is túli szinten születnek, példa erre a Balaton Törvény, annak 2008-as módosítása vagy a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, illetve az EU Víz Keret-irányelvének nemzeti szintű megvalósítása. A projekt tehát arra irányult, hogy az összegyűjtött tudományos, statisztikai és megfigyelési adatok alapján értelmezze a jelenleg is megfigyelhető trendeket és az ebből eredő kockázatokat. Ezek alapján az érdekeltekkel együttműködve fel kívántuk mérni a jövőbeni alkalmazkodás lehetőségeit, valamint ajánlásokkal segíteni azok szakpolitikai feltételrendszerének jobb biztosítását. Mindezek értelmében a BAM céljai a következők: A tó és a vízgyűjtő folyamatainak megértése a sebezhetőség szempontjából, mely által megerősíthető az ökológiai és társadalmi rugalmasság és alkalmazkodó képesség; A fenntartható fejlődéssel összhangban álló alkalmazkodási stratégiák tervezésére és végrehajtására irányuló képesség erősítése;
2008. augusztus
Ajánlások megfogalmazása a rugalmas, adaptív irányítást elősegítő szakpolitikákra vonatkozóan, különös tekintettel intézményi mechanizmusokra, gazdasági ösztönzőkre és ellenösztönzőkre; Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közvetlen elősegítése mintaprojektek révén melyek finanszírozását a Balatoni Integrációs Kht. pályázati rendszerén keresztül biztosítja; A társadalom és a döntéshozók tudatosságának fejlesztése integrált sebezhetőségi és adaptációs módszereket illetően helyi, országos és nemzetközi szinten, többek közt a GEF Adaptációs Tanulási Mechanizmusa keretében. A listából kitűnik, hogy a BAM célja nem pusztán tanulmányok készítése, hanem hogy lehetőséget és eszközöket biztosítson a Balaton környéki helyi társadalom számára a sebezhetőség kérdéseinek megvitatására, alkalmazkodási lehetőségek feltárására és arra hogy az alkalmazkodás feltételrendszere legalább elkezdjen beépülni a regionális vagy magasabb szintű szakpolitikákba. A munka-
COMITATUS
tervben, melynek sematikus vázlata a 2. ábrán látható, központi helyet foglalt el a társadalmi részvétel, annak az elvnek az alapján, hogy a régió gondjait legjobban az itt élő balatoni emberek ismerik és jövőjét is ő kell ,hogy kitalálják és felépítsék. A valós, nem csak névleges társadalmi részvétel fontossága a szakirodalom alapján különösen fontos átfogó, jövőbe mutató fenntarthatósági felmérésekben, amelyek szakpolitikai ajánlásokat is eredményeznek (pl. Vennix 1996; Kasemir et al. 2003). A részvétel nem csak azt segíti hogy a felmérés a tényleges fenntarthatósági gondokkal foglalkozzon, hanem hozzájárul az ajánlások legitimácójához, elfogadásához. A társadalmi részvétel szintén hozzájárul a normális, dialóguson alapuló társadalmi kapcsolatok és közösség építéséhez, amely a kilencvenes évek félresikerült gazdasági-politikai átmenetének következményeivel máig küszködő magyar társadalom esetében kiemelkedően fontos, különösen olyan kulcskérdések kapcsán mint pl. az éghajlatváltozás.
2. ábra: A BAM munkatervének vázlatos bemutatása.
7
COMITATUS
Az ábrán a munkaterv nyolc egymást követő fázisból áll, ami nem azt jelenti, hogy az egyes fázisok közt nem volt, olykor akár jelentős, átfedés. A diagram általánosítottan mutatja a fázisokat, tehát ennek alapján tulajdonképpen más, hasonló célkitűzésekkel rendelkező projektek is elvileg tervezhetők. A módszer alapjai közt kiemelkedő helyen szerepel a UNEP Globális Környezeti Kilátások (GEO) nevű, 4-5 évente periodikusan kiadott jelentése, amely integrálja a múltba és előre, jövőbe tekintő elemzést, valamint a GEO alapján működő nemzetközi kapacitásfejlesztési program (Pintér, Swanson, és Chenje, 2007). Az első fázis gyakorlatilag a projekt tervezését és a szükséges erőforrások biztosítását jelenti, melynek eredményeként megállapodtunk a főbb módszertani kérdésekben, a munkaterv további részleteiben, a résztvevők feladataiban és a szükséges erőforrásokban. Szintén az első fázis részeként megállapodtunk a projekt kommunikációs stratégiájában. A második fázis részeként, társadalmi és szakmai részvétellel kifejlesztettünk egy, a Balaton és környéke prioritásain alapuló indikátor-rendszert. Az indikátorokat gazdasági, társadalmi és ökológiai kategóriákba osztottuk, ami megfelel a fenntartható fejlődés elveinek és az ehhez kapcsolódó indikátorok leginkább elfogadott nemzetközi gyakorlatának. A harmadik fázisban az indikátorokhoz, amennyiben lehetett, több évre (tipikusan 15 év) visszamenő adatokat kerestünk, hogy az éveken vagy évtizedeken át zajló változásokat tényszerűen
8
2008. augusztus
követni tudjuk. A projektben eredeti adatok gyűjtésére nem volt lehetőség. A statisztikai adatokat, ahol mód volt rá, térképi információval is kiegészítettük. Az indikátorokat a http://www.balatontrend. org honlapon egy közvetlenül erre a célra kifejlesztett internetes adatbázison keresztül, rövid elemzéssel bocsátottuk a nagyközönség rendelkezésére. A térképi információk a Genfi Egyetem által fejlesztett térképszerveren keresztül is elérhetők (http://balaton.grid.unep.ch/ ims/viewer.htm). Mind a térképi, mind a statisztikai információk adatbázisa lehetővé teszi az adatok egyszerű frissítését, amennyiben erre a feladatra sikerül a régióban megfelelő szervezetet találni. (Az indikátorrendszerről és az ezzel kapcsolatos konklúziókról Bizik Lívia és Pintér László valamint Kutics Károly cikkei szólnak a Comitatus jelen számában.) A térinformatikai adatok elemzésére a SWAT (Soil and Water Assessment Tool) modell segítségével került sor a genfi egyetemen, melynek célja a vízgyűjtő talaj és hidrológiai folyamatainak kvantitatív elemzése volt. Ennek eredményeiről Dr. Anthony Lehmann és Bruno Chatenoux írása számol be lapunk e számában modell szintén segítséget nyújt mind az éghajlatváltozás, mind különböző szakpolitikai és technikai beavatkozások várható hatásainak előjelzésére és vizsgálatára. A vízgyűjtő fizikai, ökológiai és társadalmi / gazdasági folyamatainak komplex vizsgálatára egy integrált modell készült. A projekt negyedik fázisa során az indikátorok és modellezés alapján ös�szefoglaltuk a főbb trendeket és azt hogy ezek milyen következményekkel járhat-
2008. augusztus
nak a Balaton és környéke sebezhetőségére. Az elemzés kiindulópontot nyújtott a BAM előretekintő szakaszának. Az ötödik fázis során társadalmi részvétellel alkalmazkodási stratégiák lehetséges elemeit dolgoztuk ki. Mivel a Balaton és környéke, mint sok más kultúrtáj és természetes ökoszisztéma, története során folyamatos változásokon megy keresztül, e változásokhoz az itt élők folyamatosan alkalmazkodni kényszerülnek. A múltban tapasztalt éghajlati és egyéb környezeti változások tapasztalata tehát hasznos információval szolgálhat a jövőben várható változásokra való felkészülés során. Ebből eredően tehát e fázisban lista készült a a múltban és jelenben már használt alkalmazkodási mechanizmusokról. A BAM keretében zajló munkát kiegészítette a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Társadalomtudományi Kutatócsoportjának Felső tiszai felméréssel (Vári-Ferencz, MTA SZKI 2008) közösen előkészített és párhuzamosan lebonyolított kutatásokon alapuló tanulmánya (az eredmények összegzését lásd a kiadványban), amely a Balaton térségében vizsgálta a társadalmi elitcsoportok éghajlatváltozással kapcsolatos tapasztalatait tartalmazza (Dombi, Oláh és Retz, 2008). Az alkalmazkodási lehetőségeket ahol lehet mint konkrét intézkedéseket próbáltuk megfogalmazni. A jövőben igénybe vehető alkalmazkodási mechanizmusok egyrészt kell hogy építsenek a múlt tapasztalataira, másrészt viszont hatékony választ kell hogy adjanak a jövőben várható változásokra, amelyek sok esetben túlmutatnak
COMITATUS
azon amivel a helyi társadalom már korábban szembesült. Hogy ez mennyire így van, azt dokumentálják azok a megfigyelések, amelyeket pl. a megszokottól jelentősen és egyértelműen eltérő időjárási mintákról (pl.: viharok intenzitása) mondtak el közösségi fórumaink résztvevői. A jövőben várható változásokat természetesen eleve bizonytalanság övezi, amely bizonytalanságot kezelendő először e bizonytalanság főbb tényezőit vettük számba a projekt hatodik fázisában, majd e tényezők alapján összefoglaltuk a lehetséges főbb forgatókönyveket. A bizonytalanság főbb tényezői közt a várható éghajlatváltozás mértéke és a globalizáció illetve regionalizáció egyensúlya alapján négy alternative forgatókönyvet készítettünk és mutattunk be a társadalmi fórum érdekeltjeinek, akik segítségével ezután egy a sikeres adaptációnak megfelelő külön forgatókönyvet vázoltunk fel. Szintén a hatodik és részben a hetedik fázis elemeként a projekt befejező és jelenleg is folyamatban lévő szakasza arra irányul, hogy a jövőkép-építés során megfogalmazódott alkalmazkodási lépéseket egy koherens történetté allítsuk össze mind kvalitatív, leíró, mind kvantitatív elemekkel, vagyis a múlt trendjeinek leírása során már használt indikátorok jövőben várható értékeinek előrevetítésével. Az adaptációs forgatókönyv és a sikeres adaptációhoz szükséges intézményi illetve szakpolitikai háttér elemzése alapján ajánlásokat kívánunk megfogalmazni, amelyek beépülhetnek mind regionális, mind pedig
9
COMITATUS
az országos programokba. A projekt részéről például ajánlásokat készítettünk a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) számára, és szintén szándékunkban áll hogy ajánlásokkal segítsük a NÉS kétéves megvalósítási terveit is. A megvalósítás másik eleme az, hogy a Balatoni Integrációs Kht. megfelelő pályázati kiírásaiba új feltételként bekerült az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontrendszere. Mivel a pályázatok kifutási ideje hosszú, ennek az eredményei várhatóan csak néhány év múlva lesznek ismertek. Szintén a jövőbe mutat a projekt ciklus utolsó, nyolcadik fázisa, amely a projekt, vagy tágabb értelemben az alkalmazkodási lépések hatékonyságát és hatásosságát figyelné. Midehhez segítséget nyújtanak a rendelkezésre álló indikátorok és adatbázisok, amelyek a jövőben egyszerűen bővíthetők amint új adatok kerülnek nyilvánosságra. A folyamatos monitoring és értékelés az adaptív irányítás és menedzsment alapeleme, ami feltételezi hogy részben új, előre nem látott körülmények és ös�szefüggések, részben sikertelen alkalmazkodási mechanizmusok következtében szinte törvényszerűen szükség van periodikus pályakorrekcióra. Ebben az összefüggésben a sikertelenség nem egyes alkalmazkodási mechanizmusok kudarca, hanem ha ezekből a kudarcokból a társadalom nem tudja a megfelelő következtetéseket levonni és azoknak nincs következménye. A BAM a kelet-közép európai régióban az egyik első komplex projekt amely az éghajlatváltozáshoz való adaptációval
10
2008. augusztus
a fenntarthatóság szempontjai szerint foglalkozik. Amint a projekt folyamatának leírásából remélhetőleg kiderült, e folyamat leegyszerűsített formában alkalmazható és sok esetben alkalmazásra is került alacsonyabb, például helyi illetve közösségi szinten is. Amint a BAM eredményei világosan mutatják, a Balaton alkalmazkodóképes, de nagyon érzékeny és sok szempontból sebezhető rendszer. Az elmúlt évtizedek sokszor átgondolatlan fejlesztési programjai következtében a tó természetes jellegéből már nagyon sokat veszített, ami tetten érhető a beépítettség drasztikus meváltozásában, a gazdaságilag ‘értéktelennek’ ítélt zöldterületek fokozatos és sajnos még ma is zajló térvesztésében, vagy éppen abban ahogy a rövid távú gazdasági érdekek fölülemelkednek a táj vagy természetvédelem szempontjain, amelyek pedig gyakran egybeesnek a minőségi idegenforgalom szempontjaival is. Látni való, hogy e folyamatok során nem csak a táj mind több – például ökológiai, kulturális-szellemi, gazdasági - funkciót is betöltő rendszer sérül, de csökken a társadalom képessége is hogy a tájjal azonosulva olyan pozitív jövőképet tűzzön maga elé, amelyben sikerrel tudja felvenni a küzdelmet a globális változások negatív hatásaival szemben. Ahhoz hogy ezen túl tudjunk lépni, szükség van a kendőzetlen tények ismeretére, valamint a nyílt társadalmi dialógusra a jövő lehetőségeit illetően. A BAM ehhez a folyamathoz szeretne segítséggel szolgálni. Dr. Pintér László Dr. Kutics Károly
COMITATUS
2008. augusztus
Idézett szakirodalom Burton, I. Kates, R.W. and White, G.F. (1993) The Environment as Hazard. New York: Guilford Press. Dombi G., Oláh M. és Retz T. Éghajlatváltozás – Vélemények, attitűdök és aktivitás a Balaton térségében. Kézirat. Siófok: Balatoni Integrációs Kht. Kasemir, B., J. Jäger, C.C. Jeager, & M.T. Gardner (2003). Public Participation in Sustainability Science: A Handbook. Cambridge: Cambridge University Press. Parry, M. et al. editors (2007) Climate Change 2007 : Impacts, Adaptation and Vulnerability. Cambridge : Cambridge University Press. Pintér, L., D. Swanson és J. Chenje. (2007) GEO Resource Book. Nairobi : UNEP.
Turner, B.L., R.E. Kasperson, et al. (2003) A framework for vulnerability analysis in sustainability science. Proceedings of the National Academy of Sciences 100, no. 14: 8074-8079. Vári A. és Ferencz Z. (2008) Elitcsoportok adaptációs forgatókönyvekkel kapcsolatos elképzeléseinek vizsgálata a Felső Tisza-vidéken. Kézirat. Budapest: MTA SZKI. Vennix, J. A. M. (1996) Group Model Building : Facilitating Team Learning Using Systems Dynamics. New York : John Wiley and Sons.. Walters, C. (1986) Adaptive Management of Renewable Resources. New York: Macmillan Publishing Company.
Jegyzetek 1. http://www.iisd.org 2. http://balatonregion.hu 3. http://www.unep.org
11
COMITATUS
2008. augusztus
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vizsgálata a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben1 Bevezetés A világban végbemenő technológiai, gazdasági, társadalmi és környezeti változásokkal párhuzamosan az éghajlatváltozás komplex és átfogó hatással lesz a helyi közösségekre Magyarországon is. Habár az éghajlatváltozás megelőzésére és a hatások mérséklésére irányuló intézkedések már közel 30 éve kiemelt szerepet töltenek be, eddig kevés eredményt értek el. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások rámutatnak a városokat és országokat befolyásoló komoly következményekre, azonban a települések szintjén kevés válaszintézkedés születik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a hatások mérséklése érdekében. Az éghajlatváltozás lehetséges globális gazdasági hatásait bemutató 2006-os jelentés szerzője szerint „az éghajlatváltozás figyelmen kívül hagyása a gazdasági és társadalmi intézmények felbomlásával komolyan fenyeget hasonló mértékben, mint a világháborúk idejében” (Stern, 2006). Amíg az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolhatja az emberek életkörülményeit, nekünk embereknek is megvannak a lehetőségeink arra, hogy mérsékeljük a káros hatásokat az éghajlat-károsító tevékenységek visszaszorításával, valamint a kedvezőtlen hatásokhoz való alkalmazkodással. Az éghajlatváltozáshoz való adaptációt a következőképpen fogalmazhatjuk meg: „a káros folyamatok
12
mérséklése és a kedvezőek kihasználása révén a természet és élővilág (beleértve az embereket) alkalmazkodása válaszként a meglévő vagy várt éghajlati változásokra, illetve azok hatásaira” (IPCC 2007a). Az üvegházhatású gázok kibocsátása a világban nem csökken olyan mértékben, hogy a következő évszázadban elkerülhetőek legyenek az éghajlatváltozás hatásai. Ezt felismerve, elengedhetetlen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. A világ ki van téve bizonyos szintű globális felmelegedésnek és ennek következtében bizonyos mértékű hatásoknak, melyek válaszintézkedéseket követelnek az országoktól és közösségektől. Eltekintve az éghajlatban és a társadalmi-gazdasági modellekben bekövetkező jövőbeni előnyöktől, az éghajlatváltozáshoz szükséges emberi erőforrások tervezése során a bizonytalanság mindig fontos tényező marad. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló kezdeményezéseknek az erősen sérülékeny területek rövidtávú kihívásaira kell összpontosítaniuk, miközben hosszú távon rugalmas és fenntartható közösségeket hoznak létre. Egy ilyen nagyratörő célkitűzés megvalósításához az alkalmazkodási intézkedéseknek az éghajlatváltozás hatásait vizsgáló kutatások eredményein kell alapulniuk, valamint összhangban kell lenniük a jelenleg, valamint a jövőben rendelkezésre álló erőforrásokkal és kapacitásokkal.
2008. augusztus
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás helyi szintű intézkedéseinek fő jellemvonásai: Megfelelnek a várt éghajlatváltozási hatásoknak; Gazdaságilag megalapozottak – olyan alkalmazkodási lehetőségeket ösztönöznek, melyek hozzájárulnak az adott terület fenntartható fejlődéséhez; A fejlesztők és befektetők által megvalósíthatók; Pénzügyileg életképesek és hatékonyak; Megfelelnek a helyi biofizikai feltételeknek (pl. talaj, magas talajvízszint, stb.); A helyi sérülékenységi forrásokat és a nagy veszéllyel járó hatásokat célozzák meg; Az éghajlatváltozásra hosszútávú stratégiai válaszokat ösztönzik – olyan új megközelítések, mint pl. életcikluselemzések alkalmazása, ill. hosszútávú nettó haszon/költség előrejelzés Hozzájárulnak a térség fenntartható fejlődési célkitűzéseihez és növelik a rugalmasságot (tisztában kell lenni azzal, hogy hol járunk most, és hogy hova szeretnénk eljutni ahhoz, hogy alternatív megoldásokra felkészülhessünk a jövőre nézve); Politikai jóváhagyásukhoz a lakosság és a fejlesztők elfogadása szükséges; Olyan intézkedések, melyek azonnali előnyökkel járnak, hosszú távon pedig a sérülékenységet is csökkentik. Bizikova et al., 2008 A bizonytalanságok ellenére az éghajlatváltozásra adandó helyi válaszintézkedésekről dönteni kell. Nem
COMITATUS
szabad az intézkedéseket elhalasztani a tudományos bizonytalanság következtében. Magyarországon a Nemzeti Éghajlatváltozási Program világosan kötelezi az önkormányzatokat, hogy 2 éves rövidtávú stratégiákat készítsenek a helyi alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozóan (NÉS, 2007). Cikkünk bemutatja a jelenleg, valamint a jövőben a helyi érdekeltek bevonásával megvalósítható alkalmazkodási intézkedések lehetőségeket, melyeket a helyi önkormányzatok felhasználhatnak helyi fejlesztési es alkalmazkodási intézkedéseik tervezésében es megvalósításában.
Módszertani megközelítés Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nem a jövő generációkra váró feladat – az emberek mindig is alkalmazkodtak az éghajlat változásaihoz, és ez igaz a Balaton térségére is. Az éghajlatváltozás stratégiai szemszögből való megközelítése során azonban különböző típusú problémákkal kell szembenézni. A múltra nem lehet alapozni a jövőbeni változások előrevetítése során, ehelyett különböző alternatív jövőképeket kell figyelembe venni, és azoknak megfelelően kell a döntéseket meghozni. A jelenben meghozott döntések hatással lesznek a lehetséges jövőképekre és az embereknek az éghajlatváltozás hatásait kezelő képességeire is. A helyi alkalmazkodási intézkedések vizsgálata során a Balatoni Adaptációs Mintaprojekt a Smith és Wandel (2006) által kidolgozott gondolatmenetet követte. Smith és Wandel szerint a vizsgálatokat
13
COMITATUS
az aktuális helyzet áttekintésével, az érzékenységek és az alkalmazkodási képesség elemzésével célszerű kezdeni. Olyan módszerek alkalmazását javasolják, mint pl. a félig-strukturált interjúk, a résztvevő megfigyelés, a fókusz csoportos megbeszélések, valamint a helyi és regionális döntéshozók bevonása és megkérdezése annak érdekében, hogy a megfogalmazott alkalmazkodási intézkedések illeszkedjenek a helyi környezethez. (1. számú ábra).
2008. augusztus
alkalmazkodási lehetőségek megvalósíthatóságának vizsgálatára. Előzetesen egy felmérést végeztünk, amelyet a fórumon tematikus munkacsoportos és általános plenáris megbeszélések követték. A fórumokon átlagosan 18-32 helyi érdekelt vett részt. A rendezvényen különös figyelmet kapott az olyan alkalmazkodási lehetőségek feltárása, amelyek kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre is.
1. számu ábra. A lakosság és érdekeltek bevonásának gondolatmenete
A korábbi alkalmazkodási tapasztalatokról történő információszerzés érdekében 2007. október és 2008. február hónapokban egy fórum-sorozat került megszervezésre a régióban (Siófok, Balatonalmádi, és Keszthely helyszínekkel) a helyi érdekeltek részvételével. A fórumokon többféle módszerrel került sor az információgyűjtésre, a tapasztalatok elemzésére, valamint az
14
A fórumok célkitűzései: Az éghajlatváltozásból eredő problémák és lehetőségek kezelési módjainak megismerése a múltban és jelenben a részvevők tapasztalatai alapján, Annak megvitatása, hogy a résztvevők milyen képességekkel rendelkeznek az éghajlatváltozásból származó jövőbeni igények kielégítéseéhez,
COMITATUS
2008. augusztus
Annak feltárása, hogy milyen ágazaA fórumok résztvevőinek többsége ti és intézményes intézkedésekre lenne észlelt olyan változást az időjárásban szükség ahhoz, hogy az alkalmazkodási és éghajlatban, amely a tapasztalataik intézkedések beépüljenek a helyi gya- alapján az elmúlt évtizedekben megkorlatba, projektekbe. haladta a normális változás mértékét. 1 sz. Táblázat: A Balaton Régió területén szervezett fórumok résztvevőinek összetétele Önkormányzatok Környezetvédelmi hatóságok Gazdálkodó szervezetek Civil szervezetek Oktatási intézmények Regionális ügynökségek Összesen
Siófok (1) 2 2 7 6 1
Balatonalmádi 2 5 0 6 3
Keszthely 2 0 4 6 5
Siófok (2) 6 5 5 8 5
Kategóriánként összesen 12 12 16 26 14
0 18
3 19
1 18
3 32
7 87
Éghajlatváltozás a Balaton Régióban Az éghajlati és időjárási jelenségek változásaival kapcsolatos információk és az azokra adott válaszok kapcsán szerzett tapasztalatok jó alapot nyújtanak jövőbeni alkalmazkodási intézkedések meghatározásához. Az előzetes felmérés és a fórumok során számos résztvevő megerősítette, hogy az időjárási mintákban változások észlelhetők, amelyek válaszintézkedéseket igényelnek. A résztvevők többek között hőhullámokat, a tenyészidőben bekövetkező változásokat, a Balaton vízszintjének megváltozását említették, valamint a téli csapadékban és hőmérsékletben tapasztaltak változásokat. Összességében a résztvevők 75%-a észlelt olyan időjárási jelenséget, amelyet az éghajlatváltozásnak tulajdonítana. Az előjelzések alapján az elkövetkező évtizedekben ezek a jelenségek várhatóan fokozódni fognak (IPCC, 2007b; VAHAVA, 2005).
A legjelentősebb változás a nyári hőmérséklet megnövekedése volt, mely időnként elérte a +40˚C-ot és megnehezített többfajta munkavégzést, valamint számos szabadtéri tevékenységet. A megnövekedett hőmérséklet komolyan akadályozta a mezőgazdasági munkát és csökkentette a térség idegenforgalmi vonzerejét is. A másik fontos észlelt hatás a csapadékmennyiség megváltozása volt. A résztvevők az esős napok számának csökkenését tapasztalták a nyári hónapok alatt, az esőzések intenzitása ugyanakkor fokozódott. A korai hóolvadás mellett a leesett hó mennyisége is csökkent. A résztvevők által észlelt éghajlatváltozási hatásokat a 2. sz. táblázat foglalja össze. Az éghajlati tényezőkben észlelt változások az időjárás szezonalitásának megváltozásához vezettek, rövidebb tavaszt és koraibb nyarat eredményezve. Ennek következtében többször idősza-
15
COMITATUS
2008. augusztus
kos vízhiány alakult ki a mezőgazdasági termelésben, és ezzel egyidejűleg nagy volt a vízbőség az erős esőzések idején, ami túlterhelte a helyi csatornarendszereket és megnövelte az eróziót. A nyári hőmérséklet és csapadékmennyiség megváltozása következtében gyakran alakultak ki aszályos időszakok a térségben. A megnövekedett hőmérséklet hátrányosan befolyásolta az élő szervezeteket és a lakosságot, elsősorban az időseket veszélyeztetve. Az élővilágot illető változások tekintetében a résztvevők ritkán tapasztaltak közvetlen hatásokat. Elsősorban bizonyos rovarfajok elszaporodását és új élősködők megjelenését figyelték meg, ugyanakkor hozzátették, hogy ezt
az éghajlatváltozás mellett a tájidegen kultúrfajok bevezetése is befolyásolta. Az éghajlatváltozással összhangban ugyancsak tapasztalták, hogy a tenyészidőszak korábban kezdődik. A természetes ökológiai rendszerek tekintetében a résztvevők az ökoszisztémák szerkezetének és funkcióinak átrendeződésére számítanak, és azon fajok eltűnésére, amelyek nem képesek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. A gyors változásokkal szemben nagyon sokszor éppen a bennszülött, egyébként is megzavart és korlátozott élőhellyel rendelkező fajok a legérzékenyebbek, míg a behurcolt, invazív fajok gyakran eleve jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek.
2 sz. táblázat: A fórumokon elhangzott, éghajlattal és időjárással kapcsolatban tapasztalt változások és hatások Észlelt változások Hőmérséklet emelkedése
Változások a csapadékban
Biológiai sokszínűségben bekövetkezett változások összetett hatásai
16
Észlelt hatások a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén - Egészségre gyakorolt hatás a hőhullámokkal, viharokkal kapcsolatos halálesetek/megbetegedések, fertőző megbetegedések kapcsán - Idősek fokozott veszélyeztetettsége - Légzőszervi és allergiás megbetegedések fokozódása a pollen, ózon és más tényezők miatt, fokozva az időjárás által - Turizmusra gyakorolt hátrányos hatások, mivel a turisztikai tevékenységek elsősorban a strandokra koncentrálódnak - A csapadék mennyiségében, intenzitásában és időbeni eloszlásában bekövetkezett változások, kevesebb havazás A mezőgazdaság korlátozott alkalmazkodási képessége a jelenlegi éghajlati változásokhoz, változékonysághoz A vízhiány és hőség miatt az újonnan telepített szőlőültetvények megnövekedett igenybevétele Szélsőséges viharok esetén a szennyvízcsatorna-rendszer túlfolyása, fennakadások a vízelvezetésben A települések aszfalttal, kővel burkolt felszínén gyorsan lefutó csapadékvíz miatt időszakosan kialakuló belvíz Megnövekedett erózió A szélsőséges csapadékeloszlásra érzékenyebbé vált vízszint (alacsony és magas vízszint egyaránt) Természeti rendellenességek, például erdőtüzek és rovarfajok gyors elszaporodásának megnövekedése és valószínű további fokozódása - Növényzet növekedésében bekövetkezett változások - Az ökológiai rendszer szerkezetének, funkciójának lehetséges átrendeződése (pl. változások a növényzet típusában) - Hőség- és szárazságtűrő fajok növekvő elterjedése - Kékalga tömegének növekedése a Balatonban - Halfajok összetételében bekövetkezett és várható változások
2008. augusztus
Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a Balaton Régióban Alkalmazkodási stratégiák a múltban és jelenben Általánosságban elmondható, hogy a fórum résztvevői támogatták az éghajlatváltozásra adott válaszintézkedések kidolgozását főként azokét, amelyek fejlesztési célokat is szolgálnak. Ez a pozitív hozzáállás valószínűleg részben annak is köszönhető, hogy a résztvevők közt voltak olyanok, akik viszonylag tájékozottak voltak az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatban, beleértve a kutatások jelenlegi helyzetét mind globális, mind helyi szinten. A fórumokon alkalmazott módszerek országspecifikus és helyi adatok alkalmazásával kapcsolták össze a globális éghajlatváltozási hatásokat a helyi szinttel. Ez a módszer eredményesnek bizonyult a részvevők érdeklődésének felkeltésében és motiválásában. A részvevők egy részének már vannak tapasztalatai az alkalmazkodási intézkedések terén, amelyek kapcsolódnak jelenlegi döntéseikhez is. Bár az éghajlatváltozás hatással volt bizonyos döntésekre, általában nem ez volt a meghatározó tényező. A megfogalmazott fontosabb alkalmazkodási lehetőségeket a 3. számú táblázat tartalmazza. A mezőgazdaság vonatkozásában a szőlőültetvények kiemelt jelentőséggel bírnak, ezek sérülékenysége és alkalmazkodása kiemelt fontosságú. A résztvevők számos szőlészeti alkalmazkodási
COMITATUS
lehetőséget említettek, például az esővíz összegyűjtését a vízhiány enyhítése céljából, több fajból álló szőlőültetvények kialakítását szárazságtűrő fajok telepítésével, a telepítési időszak megváltoztatását, illetve az erózió csökkentése és vízmegtartás érdekében teraszok kialakítását az új telepítésű szőlő számára. Az emberi egészség megóvása végett változott a munkarend, korábbi munkakezdést és gyakoribb déli sziesztát eredményezve. A turizmus tekintetében eddig kevés alkalmazkodási intézkedésre került sor. A 2002-2003-as időszakban, amikor a tó vízszintje aggasztóan alacsony volt, egyes önkormányzatok a tófenéken tömegesen növekedő Cladophora algát boronákkal távolították el a strandok sekély vizéből. Az alacsonyabb vízszint hatással volt a turisták összetételére, hiszen a vendégek egy része, elsősorban a kisgyermekes családok jobban élvezték a sekélyebb vizet (amennyiben az nem járt vízminőségi problémákkal). A siófoki résztvevők arról számoltak be, hogy család-barát fejlesztési stratégia kidolgozására lenne szükség annak érdekében, hogy a családokat idecsalogassák a térségbe. Szintén felmerült, hogy a BKÜ területén milyen intézkedések révén lehetne a régiót ilyen típusú idegenforgalom számára vonzóvá tenni, az éghajlatváltozási tényezőket is figyelembe véve. A résztvevők nagy érdeklődést mutattak a helyi hagyományos építőanyagok és megoldások használatának ösztönzése iránt. Elsősorban az épületek megfelelő szigetelését emelték ki a téli fűtési
17
COMITATUS
2008. augusztus
költségek mérséklése és a nyári forróság A résztvevők szerint az alkalmazkoenyhítése végett. Szintén nagy az érdek- dási intézkedések fő ösztönzője a várhalődés az alternatív (megújuló) energia és tó vagy tényleges gazdasági veszteség. helyi megújuló erőforrások alkalmazá- A (részben) éghajlatváltozásból szármasa iránt a lakásépítés és felújítás során. zó gazdasági hatások további feszültséMegújuló erőforrások alatt elsősorban get jelentenek a régióban, amely még a nád és a napkollektorok használatát mindig küzd, hogy felülkerekedjen az említették, habár véleményük szerint 1990-es években végbement társadalszámos lehetőség kiaknázatlan marad mi-gazdasági átmenetet kísérő hatalmas részben a fennálló törvényi szabályovisszaesés következményein. A rövidtázás, részben az épületek besorolásának vú megtérülés lehetősége erősen befokövetkeztében, melyek nem ösztönzik ilyen típusú erőforrások használatát. Az lyásolja az érdekeltek döntéseit, habár alternatív épületek és energiarendszerek néhány esetben nehéz különválasztani kiépítési lehetőségeiről való tájékozta- a döntések motivációs tényezőit. Áltatás és képzés érdekében a lakosságnak, a lánosságban azonban elmondható, hogy fejlesztési szakembereknek és az építési az érdekeltek nem szívesen valósítanak vállalkozóknak pénzügyi ösztönzőkre meg olyan alkalmazkodási intézkedést, és más támogatási lehetőségekre lenne mely esetén befektetésük nem térül meg szükségük. belátható időn belül. 3 sz. táblázat: A résztvevők által megfogalmazott adaptációs lehetőségek összefoglalása, amelyek már megvalósításra kerültek a térségben (ezek egy része szintén felmerült korábbi alkalmazkodási tapasztalatok kapcsán) Érintett terület Mezőgazdaság és szőlőültetvények
Alkalmazott alkalmazkodási lehetőségek Esővíz összegyűjtése az aszály hatásainak enyhítése érdekében A termesztett fajok, illetve fajták körének bővítése Ültetési / vetési időütemezés megváltoztatása Szőlőültetvényeken teraszok kialakítása a fokozott vízvisszatartás érdekében Munkaidő megváltoztatása a legmelegebb órákban való kinntartózkodás elkerülése végett
Alternatív energiahasználat és építkezés
Épületek hőszigetelésének korszerűsítése Épületek korszerű tervezése a természetes fény beengedése és energiamegtakarítás elősegítése végett Természetes, tájbaillő anyagok használata, pl. nádtetők alkalmazása Biomassza használata energiatermelés céljából
Vízhasználat és szennyvízkezelés
Esővíz tárolása és használata öntözés céljából a konyhakertekben Kisméretű, decentralizált szennyvízkezelés Öntözési rendszerek hatékonyságának növelése
Turizmusfejlesztés
Napi többszöri belépésre feljogosító strandbelépőjegyek bevezetése (a legforróbb napszak kiküszöbölése érdekében)
18
2008. augusztus
Az éghajlatváltozás és a gazdaságitársadalmi globalizáció hatásai a legtöbb országot együttesen érintik, s e hatások egymást erősíthetik, illetve gyengíthetik. E kölcsönhatások figyelmen kívül hagyása kockázatot jelent az alkalmazkodási stratégiák és intézkedések sikerére. A két problémakör párhuzamos elemzésére az úgynevezett „kettős kitettség” koncepció használható. E kettős kitettség világosan megfigyelhető a Balaton Régióban is. A kettős kitettség alapján az éghajlatváltozás hatásai keverednek a gazdasági globalizáció következményeiből származó növekvő nyomással, melynek hatása már érezhető a helyi intézményekben (Leichenko és O’Brien, 2006). A modell következménye, hogy olyan alkalmazkodási intézkedések kidolgozására van szükség, amelyek tekintetbe veszik e két hatóerő kumulatív hatását és kapcsolódási pontjait.
Alkalmazkodási lehetőségek a jövőre nézve A fórumokon a résztvevők számos lehetséges intézkedést megemlítettek, melyeket alkalmazni lehetne a BKÜ területén az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás ösztönzése, illetve ezzel egyidejűleg a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében. A megemlített lehetőségek többsége a korábbi évek alkalmazkodási tapasztalatain alapult. Általánosságban elmondható, hogy a résztvevők érdeklődést mutattak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségei iránt, és mint átfogó
COMITATUS
fejlesztési lehetőségre tekintenek ezekre. A résztvevők elsősorban azokat a vélaszintézkedéseket fogadták kedvezően, amelyek a fenntartható fejlődést segítik a térségben. A fórumok során megfogalmazott alkalmazkodási lehetőségeket a 4. számú táblázat mutatja be. A javasolt intézkedések többsége különböző, takarékosságal összefüggő megoldásokra fókuszált, beleértve az esővíz tárolását, a nagyobb mértékű újrahasznosítást és energiamegtakarítást, valamint a megújuló energiahasználat ösztönzését. Az intézkedések egy része kis léptékű, helyi szinten nagyobb beruházás nélkül megvalósítható, ugyanakkor a módszeresebb és teljes régiót érintő elterjesztéséhez további információkra és néhány esetben az önkormányzati szolgáltatások bővítésére van szükség, pl. az újrahasznosítási lehetőségek javítása vagy a szennyvízhálózat átalakítása esetében. A megújuló energiaforrások tekintetében a résztvevők egyetértettek abban, hogy jelentős állami támogatásra (kb. a beruházás 70-80%-ára) lenne szükség. A turizmus kapcsán a résztvevők szerint jelenleg nincs erős kényszer közvetlen alkalmazkodási intézkedések megvalósítására, ehelyett a család-központú fejlesztések és minőségi turizmus felé való elmozdulást szorgalmazzák, Ez utóbbi a jelenlegi helyzettel ellentétben nagyobb figyelmet fordít a helyi hagyományok megőrzésésre és az élővilág védelmére. Lehetséges alkalmazkodási intézkedésként a résztvevők közösségi házak létrehozását, borászok bevonásával kulturális programok kidolgozását,
19
COMITATUS
a Balaton környéki kerékpárút karbantartását, fejlesztését, kiterjesztését, valamint wellness- és fürdőzési fejlesztéseket emeltek ki annak érdekében, hogy a vendégeket egész éven át a térségbe lehessen vonzani. A résztvevők szerint számos lehetőség van környezetbarát építőanyagok szélesebb körben történő alkalmazására, beleértve mind az új technológiák, mind a hagyományos építkezési technikák és alapanyagok, pl. a nád használatát. A nád felhasználása tovább növelné a nádasok gazdasági értékét, és azt a képességét, hogy ú.n. ökológiai szolgáltatásokat nyújtsanak. Ezek közé tartoznak a nyersanyagszolgáltató (pl. építési nád), kulturális (pl. hagyományos gazdálkodást felelevenítő), illetve szabályozó (pl. állatvilágnak élőhelyt nyújtó, vízminőséget befolyásoló) szolgáltatások (Daily, 1997). A résztvevők egyértelműen megfogalmazták azt az igényt, hogy a tervezőket és építkezőket képezni kellene ezekkel a lehetőségekkel kapcsolatosan, valamint az építési szabványokat át kellene vizsgálni, mivel azok a környezetbarát építőanyagok és technikák egy részét (új és hagyományos) nem tartalmazzák, komoly intézményi akadályt jelentve ezáltal. Szintén szükség van fenntartható alkalmazkodási intézkedések, mint pl. hőszivattyúk, napenergia és korszerű hőszigetelés használatának ösztönzésére és ezeket gazdaságilag előnyössé kell tenni, különben fennáll a téves alkalmazkodás veszélye, mint például a légkondícionáló berendezések széles körben történő elterjedése, amely már meg is kezdődött. A jövőbeni alkal-
20
2008. augusztus
mazkodási lehetőségek szélesebb körű fejlesztések vonatkozásában kerültek megfogalmazásra. Ezen lehetőségek többségéhez azonban pénzügyi támogatásra, a szabványok és jogi szabályozások megváltoztatására, valamint a tervezők és építkezők tájékoztatására és képzésére van szükség. Az alkalmazkodási lehetőségek között felmerült az erdőterület növelése, akár újraerdősítés, vagy más, használatra kevésbé alkalmas területek igénybevételével. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a korábbi erdős területeknek kiemelt fontosságot kell tulajdonítani és a fajok kiválasztásánál a helyi fajokat kell alapul venni. A résztvevők megfogalmazták annak az igényét is, hogy a tó körül növelni kellene a fás területek és parkok nagyságát, aminek elengedhetetlen feltétele, hogy ezeket az intézkedéseket a helyi fejlesztési tervek is támogassák. Összességében megállapítható, hogy a különböző alkalmazkodási intézkedések költsége meghatározó tényező az alkalmazásukban. A helyi, regionális és nemzeti szereplők együttműködése és kommunikációja az eredményes alkalmazkodás másik fontos előfeltétele. A résztvevők arra panaszkodtak, hogy sok esetben hiányzik a bizalom a főbb szereplők között, valamint kevés tapasztalattal rendelkeznek az együttműködés terén. Mivel az éghajlatváltozás egy olyan további kihívást jelent, amely kollektív összefogást igényel, elengedhetetlen a helyi intézményekbe és folyamatokba való beruházás. A gyenge együttműködési hagyományok eredménye, hogy a résztvevők általában olyan alkalmaz-
COMITATUS
2008. augusztus
kodási lehetőségeket fogalmaztak meg, és állami, vagy uniós közvetlen támogamelyek egyéni ösztönzőkön alapulnak tásra épülnek. 4 sz. Táblázat: A fórumok során megfogalmazott éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási lehetőségek a jövőben Érintett terület
Lehetséges alkalmazkodási intézkedések a jövőben
Mezőgazdaság és szőlőültetvények
Esővíztárolás kapacitásának növelése az aszályos időszak átvészelésére Az ültetett növényfajok és fajták választékának növelése, különös tekintettel a hő- és szárazságtűrő fajokra Hagyományos helyi növényfajok telepítése Mulcsolás használatának széles körben történő elterjesztése és állandó talajtakarás a talaj nedvességmegtartó képességének növelése érdekében Növények takarása, hogy árnyékban legyenek a hőhullámok idején Öntözés hatékonyságának növelése Ültetési módok megváltoztatása Teraszok bővítése új szőlőtelepítés során több esővíz megtartása érdekében Korai munkakezdés reggel és a legmelegebb déli órákban szünet beiktatása Víz- és energiamegtakarítási intézkedések ösztönzése az új épületekben
Alternatív energiahasználat és építkezés
Épületek jobb hőszigetelése Épületek tervezése során a szobák megfelelő elrendezése a fény és hő maximalizálása érdekében Passzív, illetve aktív napenergia hasznosítás Hulladék biomassza használata energiatermelésre Energiamegtakarítási programok Bővebb tájékoztatás környezetbarát építkezési anyagokról Hagyományos alapanyagok és megoldások ösztönzése az építkezésben
Vízhasználat és szennyvízkezelés
Esővíztárolási infrastruktúra és esővíz használata a kertekben öntözésre Víztakarékos wc-k (kettős öblítési lehetőség) Kisméretű szennyvíztisztítók elterjesztése A vízáteresztő felszínek növelése szilárd beton alkalmazása helyett
Turizmusfejlesztés
Kerékpárút karbantartása és kiterjesztése Túraútvonalak tisztítása és karbantartása Tömegközlekedési szolgáltatások (busz/vonat) fejlesztése a tó körüli turisztikai látványosságokhoz Közösségi központok létrehozása, fedett játszóterek a gyerekeknek Napi többszöri belépésre feljogosító belépőjegyek bevezetése Rossz idő esetén alternatív strandolási lehetőségek ösztönzése Környezetbarát idegenforgalmi létesítmények építése hagyományos anyagok felhasználásával; Helyi és organikus élelmiszerek termelésének és éttermi felhasználásának elősegítése; Turisztikai kínálatok bővítése, valamint a partmenti és háttértelepüléseken a szobakiadás ösztönzése Környezetbarát szórakozási lehetőségek ösztönzése, pl. lovaglás, túrázás, biciklizés és szörfözés (a benzines közlekedési és sporteszközök használata helyett, mint pl. motorkerékpárok és motorcsónakok)
Információ és oktatás
Más országból származó oktatófilemek használata, vagy hasonlók készítése a magyarországi adottságokra öszpontosítva Alkalmazkodási mintaprojektek támogatása és a tapasztalatok megosztása Tapasztalatok megosztása külföldi partnerekkel, akik hasonló alkalmazkodási intézkedéseket valósítottak meg Információs csomagok készítése a lehetséges alkalmazkodási intézkedésekről különböző célcsoportok számára (döntéshozók, tervezők, tanárok, nyilvánosság)
21
COMITATUS
A helyi alkalmazkodási intézkedések rövid-, és hosszú-távú megvalósíthatósági prioritásai A jövőbeni alkalmazkodási prioritásokat különböző időtávokon kell figyelembe venni. A rövidtávú intézkedések gyakran olyan környezeti haszonnal járó beruházások, melyek a társadalom számára akkor is előnyösek, ha az emberi tevékenység következtében nem is következik be éghajlati változás (Field et al., 2007). A rövid- és középtávú intézkedéseknek a jelenlegi sérülékenységek csökkentésére kell összpontosítaniuk. Ezek az intézkedések gyakran időjárással kapcsolatos problémákat is érintenek. A résztvevők az alábbi rövidtávú alkalmazkodási prioritásokat határozták meg: ––A legkönnyebben elérhető célkitűzésre való összpontosítás – minimális erőfeszítéssel könnyen megvalósítható intézkedések; ––Kiemelt sürgősségű területre/területekre való összpontosítás (amennyiben megvalósítható) a közösség legsérülékenyebb részeit érintő legsúlyosabb hatások mérséklése érdekében; ––Olyan lehetőségek kihasználása, melyek hozzájárulnak a jelenlegi, valamint a jövőben várható problémák és kihívások kezeléséhez, melyekkel egyébként is foglalkozni kell. A hosszútávú alkalmazkodási intézkedések azok, amelyek elsősorban a rugalmas közösségekre építenek és fenntartható fejlesztési alternatívákat
22
2008. augusztus
ösztönöznek, ezáltal növelve a közösségek alkalmazkodási képességét. Nagyon fontos, hogy a hosszútávú intézkedésekről naprakész lista álljon rendelkezésre, melyet az éghajlatváltozásra válaszul adandó további adaptációs és mitigációs intézkedésekkel ki lehet egészíteni a jelenleg még kiszámíthatatlan jövőbeni változásoknak megfelelően (Snover et al., 2007). ––Rövidtávú alkalmazkodási lehetőségek: ––Őshonos fajták ültetése; ––Öntözés hatékonyságának növelése (beleértve a kis területek öntözését is); ––Új építésű házaknál a víz- és energiatakarékosság ösztönzése, valamint a régi építésűek átalakítása a víz- és energiatakarékosság javítása érdekében; ––A Balaton körüli kerékpárút felújítása; ––A turisták számára a helyi tradicionális élelmiszertermelés ösztönzése a térségben; ––A zöld területek növelését szorgalmazó, valamint az ültetendő fafajokat meghatározó szabályozások bevezetése; ––Együttműködésekre épülő kommunikációs és képességfejlesztő stratégiák kidolgozása. A fórumok résztvevői a fenti intézkedéseket javasolták mint a legkön�nyebben megvalósítható megoldásokat. A résztvevők megemlítették, hogy ezen intézkedésék többsége már alkalmazás alatt áll, azonban csak egyéni szinten. Az intézkedések többségének megvalósításához nincs szükség számottevő
2008. augusztus
pénzügyi támogatásra. Sőt, számos intézkedés közvetlen költség-megtakarítást is eredményez. Első lépésként a régióra kiterjedő kommunikációs és képességfejlesztési stratégiát kellene kifejleszteni, melyet a következő években meg lehetne valósítani. Középtávú alkalmazkodási lehetőségek: ––A közlekedési szolgáltatások javítása mind a turisták, mind a helyi lakosság számára; ––A természetes partvonalak helyreállításának ösztönzése az éghajlatváltozásból származó hatások enyhítése, valamint élőhelyek biztosítása céljából; ––A turisták számára a partvonalak fejlesztésének ösztönzése, áradáselleni védekezéssel egybekötve; ––Mintaprojektek megvalósítása új építőanyagok használatának és megőrzési lehetőségeinek ösztönzése érdekében; ––A közlekedési hálózatok korszerűsítése a régió megközelíthetőségének javítása érdekében, elsősorban a háttértelepülések elérését elősegítve; ––A turisták ösztönzése, hogy a háttértelepüléseken szálljanak meg, ezáltal csökkentve a partmenti településeket érő terhelést; ––Környezetbarát turisztikai szolgáltatások támogatása, azok megvalósíthatóságának szemléltetése érdekében; ––Helyi élelmiszervédelmi stratégia előkészítése és kidolgozása a településeken. Ezek az intézkedések szorosan kapcsolódnak a térség jelenlegi fenntartható fejlesztési prioritásaihoz. Annak ellené-
COMITATUS
re, hogy az intézkedések többségét már alkalmazzák, számos intézkedés megvalósításához politikai támogatásra és bizonyos szintű kezdeti pénzügyi hozzájárulásra lenne szükség, s nem utolsó sorban mintaprojektek ösztönzésére annak érdekében, hogy szemléltetni lehessen a helyi lakosság és a vállalkozások számára ezen intézkedések megvalósíthatóságát. A középtávú alkalmazkodási intézkedések megfogalmazásakor már lehetőség van arra, hogy a rövidtávú intézkedésekből leszűrt eredményeket és tanulságokat figyelembe vegyék, ideértve a képességfejlesztést és a hosszútávú intézkedések alapjainak megteremtését (pl. a környezetbarát turizmus ösztönzése, helyi élelmiszerek védelme, partvonal megóvása és a háttértelepülések szerepének növelése). Hosszútávú alkalmazkodási lehetőségek helyi szinten: Új szabványok ösztönzése, melyek megvalósításához anyagi támogatásra is szükség van. Pl. megújuló energiaforrások használata, a levágott nád hasznosítása, valamint a hagyományos építőanyagok alkalmazása; Hosszútávú elkötelezettség a szigorú területhasználati előírások, és az infrastruktúra partmenti kiterjesztésének szabályozása érdekében, mely egyben hozzájárulna az áradáselleni természetes gát védelméhez is; A közlekedési rendszerek bővítése, környezetbarát közlekedési eszközök ösztönzése; „Egész-éven át tartó” turizmus ösztönzése, mely nagy hasznot jelentene a partmenti települések számára;
23
COMITATUS
Öko-turisztikai tevékenységek bevezetése és elterjesztése, melyek az élővilág és a természeti erőforrások hosszútávú megőrzésére összpontosítanak. Ezek az alkalmazkodási válaszintézkedések hozzájárulnak a települések hosszútávú rugalmasságának erősítéséhez annak érdekében, hogy képesek legyenek ellenállni a jövőbeni kockázatoknak, többek között az éghajlatváltozásnak is. Néhány ilyen válaszintézkedés közvetlenül kapcsolódik a helyi fenntartható fejlődés ösztönzéséhez, ideértve azokat a gazdasági és társadalmi prioritásokat, amelyek amellett, hogy előnyösek a helyi települések számára, hozzájárulnak az élővilág és a természeti erőforrások megóvásához is. Ezen intézkedések elősegítik, hogy a települések azokra a kapacitásokra építsenek, melyek elengedhetetlenek a megfelelő helyi rugalmasság kialakításához.
Következtetések és javaslatok Az éghajlatváltozás erősődő hatásai a Balaton Régióban végbemenő más társadalmi-gazdasági változások mellett jelentős nyomást gyakorolnak a helyi vállalkozásokra, önkormányzatokra és gazdálkodókra. Az érintettek többsége tevékenységét a korábban stabilnak vélt gazdasági-társadalmi és környezeti feltételeknek megfelelően alakította ki, és korlátozott kapacitással és rugalmassággal rendelkezik, hogy a „normális” változás mértékét meghaladó változásokhoz alkalmazkodni tudjanak. A központilag irányított gazdasági modellből való átállás (ami még mindig nem teljesen való-
24
2008. augusztus
sult meg) következtében a gazdasági és társadalmi biztonsági hálók meggyengültek vagy eltűntek, miközben alternatív rendszerek nem kerültek kifejlesztésre. Mindennek eredményeként az egyének, közintézmények és vállalkozások sebezhetőek a változásokkal szemben. A négy fórum során folytatott beszélgetések alapján a lehetséges helyi alkalmazkodási intézkedések az alábbiak alapján foglalhatóak össze: A hagyományos helyi ismeretek és megoldások alkalmazásának ösztönzése, pl. a mezőgazdaságban és építőiparban Programok kidolgozása vízmegtartási és vízmegőrzési kezdeményezések támogatása, újrahasznosítás mértékének növelése, valamint energiamegtakarítás és környezetbarát építőanyagok használata érdekben A turisztikai programkínálat és szolgáltatások diverzifikálása különböző célcsoportok számára, függetlenítése az időjárástól, a kínálat bővítése a fő turisztikai szezonon túl is A jelenlegi fejlesztési célterületek, törvénykezés, szakpolitikák és szabványok áttekintése és megváltoztatása az intézkedések megvalósításához szükséges feltételrendszer és kapacitás megteremtése érdekében, beleértve azokat is, amelyek a hagyományos ismeretek és megoldások újbóli alkalmazását ösztönzik Oktatás, képzés, tájékoztatás a helyi lakosság, civil szervezetek, döntéshozók és vállalkozások körében azzal kapcsolatban, hogy stratégiai terveikbe és fejlesztési döntéseikbe hogyan vonják be az éghajlatváltozásra adandó válaszintézkedéseiket.
COMITATUS
2008. augusztus
Az alkalmazkodási intézkedések megvalósítása érdekében a helyi önkormányzatok kapacitásai fejlesztésre szorulnak. Ennek keretében: Anyagi támogatás – hosszú távon fenntartott mechanizmus a hiányzó anyagi források biztosítása érdekében, melyet például a széndioxid-kibocsátás után fizetendő adókból lehetne fedezni; Technikai kapacitások – hozzáférési, megvalósítási, monitoring és alkalmazkodási kapacitások; Társadalmi-kulturális elmozdulás – a jelenlegi intézkedések múltbeli értékeken és igényeken alapulnak; Meglévő problémákra való odafigyelés – pl. öregedő társadalom és viszonylag gyors fejlődés a tó körül. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási válaszintézkedések ösztönzésében a kutatóknak különböző szerepük lehet. Az információk és adatok rendelkezésre bocsátása és azok mások által használhatóvá alakítása különösen fontos. A megfogalmazott javaslatok a résztvevők szerint jelentős fejlesztési lehetőséget biztosíthatnak az életminőség, a turisztikai szolgáltatások, valamint helyi környezet minőségének javítása szempontjából. A javaslatok helyi fejlesztéseket eredményeznek és növelik az alkalmazkodási képességet is, így sok közülük várhatóan “nyertes-nyertes” válaszintézkedésnek fog bizonyulni.
Bizikova Lívia Pintér László
Felhasznált irodalom: Bizikova, L., T. Neale and I. Burton, (2008). Canadian Communities’ Guidebook for Adaptation to Climate Change: Including an approach to generate mitigation co-benefits in the context of sustainable development. Environment Canada, Toronto, in press Daily, G.C, (1997). Nature’s Services: Societal Dependence on Natural Ecosystems. Washington, D.C.: Island Press. 392pp. Field, C.B., L.D. Mortsch, M. Brklacich, D.L. Forbes, P. Kovacs, J.A. Patz, S.W. Running and M.J. Scott (2007). North America. In: Climate Change 2007: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, pp. 617-652. M.L. Parry, O.F. Canziani, J.P. Palutikof, P.J. van der Linden and C.E. Hanson (eds.) Cambridge University Press: Cambridge, UK. IPCC, (2007a). Summary for Policymakers. In: Climate Change 2007: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change [Solomon, S., D. Qin, M. Manning, Z. Chen, M. Marquis, K.B. Averyt, M.Tignor and H.L. Miller (eds.)]. Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA. IPCC, (2007b). Climate Change 2007: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, M.L. Parry, O.F. Canziani, J.P. Palutikof, P.J. van der Linden and C.E. Hanson, Eds., Cambridge University Press, Cambridge, UK, 976pp. Leichenko, R.M. and K. O’Brien (2006). Double Exposure: Global Environmental Change in an Era of Globalization. New York: Oxford University Press. Nemzeti Eghajlatváltozási Stratégia (2007). Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest.
25
COMITATUS Smit, B. and J. Wandel (2006). Adaptation, Adaptive Capacity and Vulnerability. Global Environmental Change, 16(3): 282-292. Snover A., Whitely L. C. and J. Kay (2007). Preparing for climate change: A guidebook for local, regional and state governments. University of Washington and ICLEI – Local Government for Sustainability, Seattle Stern, N. H. (2006). The economics of climate change. Accessed at http://www.hm-treasury. gov.uk/independent_reviews/stern_review_ economics_climate_change/stern_review_report. cfm VAHAVA (2005). Globális klímaváltozás program. A globális klímaváltozással összefüggő hazai hatások és az erre adandó válaszok. Interim
26
2008. augusztus report, Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Főosztálya, Budapest.
Jegyzetek 1. A szerzők szeretnek köszönetüket kifejezni a Balatoni Adaptációs Mintaprojekt során szervezett fórumok résztvevőinek, ahol a cikkben szereplő alkalmazkodási lehetőségeket azonosítottuk. Külön köszönettel tartozunk ezen kívül Dr. Vári Annának, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete kutatójának a cikk részletes átnézéséért es mind nyelvi mind tartalmi szempontból történő lektorálásáért.
2008. augusztus
COMITATUS
Az éghajlat megváltozása során elegendő vízkészlettel fog-e rendelkezni a Balaton a térség gazdaságitársadalmi körülményeinek fenntartásához?1 Az emberi tevékenység által a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése, valamint a fosszilis energiahordózóktól való erős függés következtében az éghajlat globális mértékben változik, amit egyre több önkormányzat és lakos is tapasztalhat helyi szinten (IPCC 2007c). A kibocsátott üvegházhatású gázok hatásainak értékelésére az éghajlatkutatók komplex modelleket alkalmaznak a világ minden részén a globális felmelegedés vizsgálata és a tapasztalt változások bemutatatása érdekében, melyek alapján előrejelzéseket lehet készíteni a felmelegedés és egyéb légkörfizikai változások várható mértékére. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) által készített és mára a tudományos társadalom döntő többsége által elfogadott jövőképek szerint a 21. század végére a hőmérséklet várhatóan 2.5 – 5 0C-kal emelkedik majd globális szinten. Természetesen ezek az előrejelzések csak átlagos változásokat mutatnak be, amelyektől helyi szinten jelentős eltérések lehetnek tapasztalhatók, és tisztában kell lenni azzal a ténnyel is, hogy a változások számos bizonytalansággal járhatnak. Mindezek ellenére az előrejelzések eredményeit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel az éghajlati változásoknak nagyon súlyos következményei is lehetnek. A várt változások nem csak a hőmérsékletre lehetnek hatással, hanem
egyebek közt a csapadék mennyiségére is. Ebből kifolyólag könnyen belátható, hogy a hőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség visszaesése komoly aszály-problémákat okozhat szerte a világban. A globális modellek és a már ma is mérhető hatások alapján a problémát nem csak az átlagok – például az átlagos csapadékmennyiség – hanem a szélsőértékek és térbeli illetve időbeli eloszlások változása jelentheti. A regionális éghajlati modelleknek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy az egyes területeken végbemenő éghajlatváltozási hatásokat minél pontosabban előre jelezzék, Európában például 50x50 km-es területi felbontásban. Erre vonatkozó kutatások folytak például az EU által támogatott Prudence2 és Ensembles3 projektek keretében. Igazodva a globális modellekhez, ezek az előrejelzések is komplex légköri elemzéseken alapulnak a vizsgált régió területére vonatkozóan. Az ilyen regionális éghajlati modellek alkalmazásával lehetőség nyílik Balaton térségében bekövetkező változások előrejelzésére is a hőmérséklet és csapadékmennyiség tekintetében. A modell segítségével kidolgozott jövőre kivetített forgatókönyvek két különböző időintervallumra vonatkoznak, az előrejelzések típusától függően. A referencia-időszak 1961 – 1990 -ig terjed, míg ennek alapján az előrejelzések 2071-2100-ra vonatkoznak. Az 1. ábra
27
COMITATUS
a Balatont érintő hét területi cella elhelyezkedését szemlélteti, melyek alapján készíthetők el az előrejelzések.
2008. augusztus
különböző területhasználati módok milyen hatást gyakorolhatnak a vízkészletekre. Más szóval, képes-e egy megfelelő területhasználat-tervezési és irányítási rendszer kompenzálni a Balaton Régiót érintő éghajlati változások várható hatásait? A fenti kérdések megválaszolása érdekében a nemzetközi szervezetek és projektek különböző éghajlati forgatókönyveket alkalmaznak, hogy feltárják a jövőben bekövetkező változásokat mind globális, mind európai szinten (IPCC 2007c, GEO 2007, Eururalis (Klijn et al. 2005)). Habár a forgatókönyvek egymástól mind tartalmukban, mind pedig következményeikben különböznek, két közös tényezővel azonban mindegyik számol: i) területi kihatás (globális vagy regionális) ii) és a szabályozás szintje (gyenge vagy erős) (2. ábra) .
1. ábra: A Balaton vízgyűjtő területét érintő hét területi egység a PRUDENCE projekt alapján Az előrejelzések és a ténylegesen mért adatok vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a 2000-2003-ban észlelt éghajlati szélsőségek a század végére akár átlagos értékekké válhatnak (Beniston, 2007). Mivel nemzetközi szinten számos nehézség adódik az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését elősegítő döntések meghozatala kapcsán (IPCC 2007b), ezért célszerű már most a lehetséges alkalmazkodási intézkedéseken gondolkodni (IPCC 2007a). Hidrológiai vizsgálatok során az elsődleges feladat választ keresni arra a kérdésre, hogy a
28
2. ábra: Néhány meglévő forgatókönyv összehasonlítása (IPCC, GEO, EURURALIS) A Balatoni Adaptációs Mintaprojekt (BAM) keretében részletesebb forgatókönyvek kerültek kidolgozásra a Bala-
2008. augusztus
ton térségére vonatkozóan (Jäger et al. 2008). Ehhez kapcsolódóan éghajlat- és területváltozási adatsorok is kidolgozásra kerültek, melyek a hidrológiai model-
COMITATUS
laj típusa szintén nagy befolyással van a hidrológiai rendszerre. Szintén meghatározó tényező a felszín borítottsága, mivel hatással van a vízgyűjtőről történő
3. ábra: A SWAT modellben alkalmazott adatok a Balaton vízgyűjtő területén lek alapadatait képezik (Giuliani et al. 2008). Az ezt követő feladat a hidrológiai modellek segítségével az éghajlat változási alternatívák értelmezése a vízfelhasználás szempontjából. A számítások elvégzésében a legfontosabb tényezők az éghajlati változók, mint pl. hőmérséklet, csapadék, páratartalom, szélerősség és -irány, valamint a napsugárzás. A térség domborzata is fontos szerepet tölt be, mivel a lejtők nagymértékben befolyásolják a vízfolyások, elsősorban a felszíni lefolyások irányát. Mivel a különböző talajtípusok különböző mértékben képesek megtartani a vizet, a ta-
párolgásra és a felszíni lefolyásra is (Arnold et al. 1998; 3. ábra) A Balaton hidrológiai rendszerének szemléltetése céljából az elsődleges feladat a fent említett területi adatok megszerzése és feldolgozása volt (Chatenoux et al., 2008). A modellben alkalmazott adatok elsősorban két forrásból származtak: a regionális adatokat a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., míg a nyilvánosan hozzáférhető adatokat a UNEP/DEWA/GRID-Europe biztosította. Az összegyűjtött adathalmazok egy térinformatikai adatbázisban kerültek rendszerezésre, majd egy egy térképszerveren (Internet Map Server –
29
COMITATUS
IMS) keresztül az Internetre4. A létrehozott térinformatikai adatbázis és IMS a régióban új lehetőséget nyújt a területi adatok hozzáféréséhez és lekérdezéséhez. A térképszervert a UNEP/DEWA/ GRID-Europe addig fogja üzemeltetni a jövőben, amíg a helyi partnerek úgy nem döntenek, hogy átveszik az adatok és eszközök kezelését és fejlesztését. Amint az adatok rendszerezésre kerültek, lehetőség nyílt a Balaton térségében végbemenő hidrológiai folyamatok szimulálására a Soil and Water Assessment Tool – SWAT (Talaj és Víz Értékelő Eszköz, amely egy számítógépi szimulációs eszköz) segítségével (Chatenoux and Lehmann, 2008b). A SWAT modell eredetileg vízgyűjtők fizikai folyamatainak vizsgálatára kifejlesztett szoftver, mely segít előrejelezni a különböző területhasználati módok vízre és hordalékra gyakorolt hatásait, illetve nyomon követni a mezőgazdasági vegyszerek mennyiségének alakulását nagy és komplex vízgyűjtőkön, ahol hosszú idők alatt eltérő talajviszonyok, területhasználat és irányítási háttér alakult ki (Srinivasan and Arnold, 1994; Arnold and Fohrer, 2005; Gassman et al., 2007). A BAM keretében zajló térinformatikai vizsgálataink a célja a Balaton Régió környezeti, társadalmi és gazdasági sérülékenységeinek jobb megismerése, kapcsolódva a tó vízminőségéhez és mennyiségéhez, illetve a lehetséges globális éghajlati és területhasználati változásokhoz. Főbb eredményeink a következő pontokban foglalhatók össze:
30
2008. augusztus
Minden forgatókönyv vonatkozásában 2050-re a befolyó vízmennyiség közel 20-30%-os csökkenése várható , amely 20 éves időszakot nézve 10%-os csökkenést jelentene. Az A2-es forgatókönyv szerint amely gyenge területhasználati tervezéssel számol, 2060-ra a befolyó vízhozam men�nyisége várhatóan 35%-kal csökken. A B2-es forgatókönyv ezzel szemben erős területhasználati tervezést vesz figyelembe, melynek következtében 2060-ra a vízmennyiség várhatóan csak 22%-kal lesz alacsonyabb a mainál. Ezek az első eredmények jól szemléltetik, hogy a Balaton régiójában várhatóan szükséges lesz a vízhiányhoz való hatékonyabb alkalmazkodás, mint ahogy azt a 21. század elején is tapasztalni lehetett. A modell célja azonban nem az, hogy a felmerülő problémákhoz való alkalmazkodásra megoldást találjon; sokkal inkább, hogy a rendelkezésre álló adatokat értelmezze, és hasznos, kézzelfogható információt biztosítson a döntéshozók és egyéb érdekeltek számára, akiknek a tudományos adatsorok nem sokat jelentenek. Ezek a törekvések összhangban állnak az OECD5 vagy független intézmények mint pl. a Gapminder Alapítvány6 által támogatott intézkedésekkel, melyek a fenntartható fejlődést és az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak megvalósítását támogatják statisztikák és egyéb adatsorok fokozottabb alkalmazása és jobb megértése révén a helyi, nemzeti és globális szintű társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztések tekintetében.
2008. augusztus
A projekt keretében kidolgozott eredmények, beleértve a Balaton SWAT adatbázist a helyi vízügyi igazgatóságok számára hozzáférhetők a BAM illetve a projektben részt vevő partnerszervezetek honlapján keresztül. A fő cél a modellezés kapcsán hogy a hatóságok a jövőben alkalmazzák a kidolgozott modellt a fenntartható irányítás illetve a vízkészletek megőrzése érdekében, és nem utolsó sorban, hogy a későbbiek folyamán folytathassák ennek a fontos eszköznek a fejlesztését és további javítását. A modell alkalmazása kiemelt fontosságú az EU Vízkeret Irányelvének (2000) szempontjából is, amely előírja a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítését. A modellnek a tervek elkészítésében való felhasználási lehetőségeiről konzultáció indult a magyar vízgazdálkodási szervekkel. Anthony Lehmann és Bruno Chatenoux
Irodalomjegyzék Arnold, J.G. and Fohrer N. (2005). SWAT2000: current capabilities and research opportunities in applied watershed modeling. Hydrol. Process. 19: 563-572. Arnold, J.G., Srinivasan R., Muttiah R.S., and Williams J.R. (1998). Large area hydrologic modeling and assessment part I: model development. J. Amer. Water Resour. Assoc. 34: 73-89. Beniston, M. (2007). Entering into the „greenhouse century”: recent record temperatures in Switzerland are comparable to the upper temperature quantiles in a greenhouse climate. Geophysical Research Letters, 34. Chatenoux B. and Lehmann A. (2008a). Lake Balaton integrated vulnerability assessment, early warning and adaptation strategies: SWAT step
COMITATUS by step project creation. UNEP/DEWA/GRIDEurope report. Geneva, Switzerland. Chatenoux B. and Lehmann A. (2008b). Lake Balaton integrated vulnerability assessment, early warning and adaptation strategies: Hydrological modelling of the Lake Balaton watershed surface waters. UNEP/DEWA/GRID-Europe report. Geneva, Switzerland. Chatenoux B., Richard, J.-P. and Lehmann A. (2008). Lake Balaton integrated vulnerability assessment, early warning and adaptation strategies: Internet Map Server (IMS) and related meta-database. UNEP/DEWA/GRID-Europe report. Geneva, Switzerland. EU Water Directive (2000). Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council establishing a framework for Community action in the field of water policy. Gassman, P.W., Reyes,M.R., Green,C.H. and Arnold, J.G. (2007). The Soil and Water Assessment Tool: Historical development, apllications, and future research directions. Transactions of the ASABE, 50: 1211-1250. Giuliani G, Chatenoux B. and Lehmann A. (2008). Lake Balaton integrated vulnerability assessment, early warning and adaptation strategies: Land Cover/Land Use & Climate models. UNEP/DEWA/GRID-Europe report. Geneva, Switzerland. Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) (2001). IPCC Third Assessment Report: Climate Change 2001. Klijn J.A., Vullings L.A.E., Berg M. v.d., van Meijl H., van Lammern R., van Rheenen T., Tabeau A.A., Veldkamp A., Verburg P.H., Westhoek H., Eickhout B. (2005). The EURURALIS study: Technical study. IPCC, 2007a. Climate Change 2007 - Impacts, Adaptation and Vulnerability - Contribution of Working Group II to the Fourth Assessment Report of the IPCC. IPCC, 2007b. Climate Change 2007 - Mitigation of Climate Change - Contribution of Working Group III to the Fourth Assessment Report of the IPCC. IPCC, 2007c. Climate Change 2007 - The Physical Science Basis - Contribution of Working Group I to the Fourth Assessment Report of the IPCC.
31
COMITATUS Jäger et al. (2008). Our Common Region: Integrated Scenarios for Hungary’s Lake Balaton. IISD report Srinivasan, R. and Arnold J.G. (1994). Integration of a basin-scale water quality model with GIS. Water Resour. Bull. 3: 453-462. UNEP, 2007. Global Environment Outlook 4.
32
2008. augusztus
Jegyezetek 1. Fordította:Varga Éva, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. 2. http://prudence.dmi.dk/ 3. http://www.ensembles-eu.org/ 4. http://balaton.grid.unep.ch/IMS 5. http://www.oecd.org/pages/0,3417,en_40 033426_40033828_1_1_1_1_1,00.html 6. http://www.gapminder.org/
COMITATUS
2008. augusztus
Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Éghajlatváltozás – mérséklés és alkalmazkodás A világ eseményeit tekintve látható, hogy növekszik az éghajlatváltozással összefüggő természeti katasztrófák (árvizek aszály, erdőtüzek stb.) száma. Magyarországon is megszaporodtak a szélsőséges időjárási események. Az utóbbi évek eddig nem tapasztalt szélsőségeket, szokatlan időjárási viszonyokat hoztak, elpusztítva ezzel a termés jelentős hányadát, károkat okozva az infrastruktúrában, vagyoni javakban, nem ritkán veszélyeztetve az emberek személyi biztonságát és egészségét. A tudományos előrejelzések szerint a Balaton térségében a globális átlagot meghaladó, tartós melegedés várható, amelynek jelei már napjainkban is mérhetők, illetve érzékelhetők. A szélsőséges időjárású napok gyakorisága megnő (erős szél, túl magas/túl alacsony hőmérséklet, nagy hőmérséklet-ingadozás, egyszerre túl sok csapadék, stb.). A csapadékos napok száma csökken, a csapadékeloszlás egyenlőtlenebb lesz (télen több, nyáron kevesebb), amely a mezőgazdasági tenyészidőszakban, illetve az idegenforgalmi évadban nagyobb szárazságot eredményez. Várható, hogy a fenti változások a természeti környezetre, a térség gazdaságára, ezen belül a Balatonnál meghatározó szektorra, a turizmusra is erőteljes hatást fognak kifejteni.
Éghajlatvédelmi szempontból Magyarország helyzete ellentmondásos, csakúgy mint Kelet-Közép Európában a többi korábbi szocialista országé. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása jóval alacsonyabb, mint az 1990-es éveket megelőzően, amely időszak a klímavédelmi nemzetközi vállalások alapjául szolgál. Ugyanakkor a viszonylag kedvező állapot nem a klímatudatosságnak köszönhető, hanem a kibocsátás nagy részéért felelős szocialista nehézipar megszűnésének, a gazdasági szerkezet átalakulásának. A kibocsátási trendek arról tanúskodnak, hogy döntően a nehézipar összeomlását követően, 1992. óta lényegében nem változott az ország üvegházhatást okozó gázkibocsátása. A klímavédelmet a Magyar Köztársaság Országgyűlése és Kormánya napjaink sürgető, megoldandó kérdésének tekinti. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) Magyarország középtávú klímapolitikájának irányát jelöli ki a 2008−2025. közötti időszakra, elkészítését az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény 3. §-ának rendelkezése írja elő. Magyarország kibocsátás-csökkentési törekvéseit eddig a Kiotói Jegyzőkönyvben 2012-re tett 6 százalékos csökkentési vállalása határozta meg. 2012. után a fejlett ipari országoknak, közöttük Magyarországnak is jelentősebb mértékben kell kibocsátását csökkenteni, mint a globális átlag. A hazai éghajlatváltozási
33
COMITATUS
és energiagazdálkodással kapcsolatos politikának összhangban kell lennie az európai uniós politikával, amely nem kevesebbet kíván elérni, mint 10-15 év alatt egy új ipari forradalmat, melynek végső célja az alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaság megteremtése. A 2008-2025. közötti időszakra szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia a célokat és tennivalókat a nemzetközi kötelezettségvállalások figyelembevételével jelöli meg. Az államnak mind a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának mérséklését, mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást ösztönöznie, erősítenie kell. Ehhez kapcsolódóan a konkrét intézkedéscsomagot − a tervezési és helyzetkezelési teendőket − a Nemzeti Éghajlatváltozási Programok fogják tartalmazni. A programok országos és regionális szinten fogják előirányozni a megfelelő lépéseket. Az éghajlati alkalmazkodás felelősségét nemcsak az államnak és az önkormányzatoknak, hanem egyidejűleg az üzleti szférának, a civil szervezeteknek, valamint jelentős mértékben a helyi közösségeknek, azaz a lakosságnak is viselnie kell. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet vonzó környezeti állapotának és gazdasági versenyképességének, népességmegtartó erejének megőrzése érdekében rendkívül fontos a felkészülés a változásokhoz való alkalmazkodásra, azaz a kedvező változások kihasználására és a kedvezőtlenek mérséklésére. Célok: A globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának mérséklésében, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmaz-
34
2008. augusztus
kodásban a kormányzati szervek mellett az üzleti szférának, a civil szervezeteknek, valamint jelentős mértékben a helyi közösségeknek, azaz a lakosságnak is tevőlegesen részt kell venniük. A kibocsátások hathatós és tényleges mérséklését kell elérni leginkább az energetikában, az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás terén. Amíg a klímavédelemben a kibocsátás-csökkentési törekvések csakis globális összefogás esetén vezethetnek eredményre, addig az alkalmazkodási lépések helyi és regionális szinten önállóan is sikeresek lehetnek. A mostani és a leendő fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy a globális változások tudomásul vétele mellett a fentiekben prognosztizált körülmények között a természeti környezet, a térség lakóinak életfeltételei és a gazdasági környezet elfogadhatók maradjanak. Ehhez a természetvédelem, az emberi egészség védelme, a vízgazdálkodás, a mező- és erdőgazdálkodás, valamint a települési környezet fejlesztése terén kell a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában megfogalmazott szempontokat érvényesíteni.
Leírás Politikák, intézkedések és eszközök a kibocsátás mérséklés megvalósítására ––A fosszilis energiahordozók használatának csökkentése, a megújuló energia-technológiákra adott bevezetési támogatás alkalmazása a településeken. ––A közlekedés vonatkozásában a CO2 szabványok a közúti közlekedésben, a
2008. augusztus
vonzó tömegközlekedési eszközökbe és a közlekedés nem motorizált formáiba való beruházás. ––Az építészetben szabványok és címkézés alkalmazása, épületek energetikai felmérése, valamint a hőtechnikai fejlesztése. ––A mezőgazdaságban helyi adottságokra épülő szabályozások a jobb földgazdálkodás érdekében, az erdőterületek növelésére, védelmére, fenntartható természetközeli kezelésük megvalósítására. ––A hulladékgazdálkodás terén pénzügyi ösztönzők a jobb hulladék- és szennyvízgazdálkodás érdekében, hulladékgazdálkodás szabályozása. Technológiák és intézkedések a kibocsátások mérséklésére ––Megújuló hő és egyéb energia használat (nap-, szél-, geotermál-, bioenergia). ––A közlekedés vonatkozásában üzemanyag hatékonyabb járművek alkalmazása, a nem motorizált közlekedés feltételeinek javítása, szállítási igények ésszerűsítése. ––Az építészetben hatékonyabb fűtőhűtő berendezések, elektromos készülékek használata, természetes fény használata, szigetelések fejlesztése, passzív- és aktív napenergia hűtésre/fűtésre, zöldfelületek növelése. ––Amezőgazdaságban hatékonyabb talajművelés, trágyakezelés; extenzifikálás, céltudatos energianövény termesztés ösztönzése. ––Természetközeli és folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásának ösztönzé-
COMITATUS
se, erdőfelújítások, telepítések, erdei biomassza felhasználás. ––A fenntartható hulladékgazdálkodás elveinek (3R – reduce: hulladékcsökkentés; reuse: ––újrafelhasználás; recycling: újrahasznosítás) érvényesítése, szemléletformálás. –– Intézkedések az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz ––Megfelelő jogi-gazdasági szabályozó rendszer kialakítása. ––Társadalmi szemléletformálás, hatékonyabb anyag-energia felhasználás. ––Hőségterv kidolgozása különös tekintettel a lakosság, és a vendégek felkészítésére; a közegészségügy felülvizsgálata az éghajlati alkalmazkodás követelményeinek integrálása érdekében. ––A Balaton és térségének helyes vízkészlet gazdálkodása; vízvisszatartást előmozdító megoldások alkalmazása (ciszternák, ülepítő terek, szűrőmezők, medertisztítás); a települési csapadékvizek okszerű kezelése, az elvezető rendszerek alkalmassá tétele a hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására. ––A mezőgazdaságban a termelők ösztönzése a legmegfelelőbb fajtaválaszték megválasztására alkalmazkodóképességi vizsgálatok eredményei alapján. ––Az erdőterületek nagyságának növelése, az erdőssztyepp zónában alacsony záródású erdők fenntartása; mezővédő erdősávok rendszerének kialakítása, fás legelők területének növelése, fo-
35
COMITATUS
lyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek elterjesztése, a természeti károsításokat követően az erdőterületek helyreállításának biztosítása. ––Építési előírások, szabványok felülvizsgálata, szigorítása az éghajlatváltozással együtt járó hatásoknak megfelelően; klímatudatos telepítés módszereinek kidolgozása és megismertetése a rendezési terveket, épületterveket készítő szakemberekkel. ––A természetvédelem klímapolitikájának kialakítása és összehangolása az erdészeti, agrár-, energia- és vízgazdálkodási szektorokkal; helyben történő adaptáció elősegítése a meglévő biológiai sokféleség megőrzése érdekében; a természeti területeket körülvevő táj átjárhatóságának fokozása, a fajok vándorlásának elősegítése érdekében.
Települési Éghajlatvédelmi Stratégia A Kiotói Jegyzőkönyv (2007. évi LX. törvény) végrehajtásáról rendelkező törvény felhatalmazása alapján kidolgozott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) nem az Európai Unió jogszabályi elvárásainak szempontjából szükséges, hanem Magyarország alapvető érdeke. A Kormány kiemelt célja, hogy a környezetpolitika kialakítása és végrehajtása során hazánk olyan eszközöket alkalmazzon, amelyek a nemzetközi környezeti szempontok mellett a gazdasági fejlődés követelményeit is
36
2008. augusztus
figyelembe veszik, másrészt teljesítik az EU tagság szabta elvárásokat a klímapolitikában. Eltekintve attól, hogy a klímaváltozás felgyorsulásáért felelősnek tartott gázokból fejenként a magyar lakosságra jut az egyik legkevesebb Európában, mégis a magyar ökológiai lábnyom, azaz a természeti erőforrások egy főre jutó használata nagyobb a megengedhetőnél. Ha a világon ma mindenki a magyar átlagember igényeinek megfelelően élne, beleértve a közlekedést, ruházkodást, táplálkozást, akkor majdnem még egy Földre lenne szükség a természeti javak hosszú távú biztosításához. Az ökológiai lábnyom megfelelő mértékű csökkentéséhez, a fenntartható pályára álláshoz szükséges lépéseket az Éghajlatváltozási Stratégia foglalja ös�sze. Az éghajlatváltozásra történő felkészülés, illetve az éghajlatváltozás megelőzése a települések fenntartható fejlődésének megkerülhetetlen teendője. A második Nemzeti Környezetvédelmi Program Éghajlatváltozási Akcióprogramjában az önkormányzatok szerepe kitüntetett figyelmet kapott, szintén nagy jelentőséget tulajdonít az önkormányzatok fenntarthatósági- és éghajlatvédelmi stratégiájának az Országos Területfejlesztési Koncepció. Mindez azzal magyarázható, hogy a lakossági és közületi energiafogyasztásból és közlekedésből származó CO2 kibocsátások az összes CO2 emisszió hozzávetőleg felét teszik ki, melyeknek érdemi befolyásolása és kedvezőtlen környezeti és társadalmi-
2008. augusztus
gazdasági következményei egyaránt a települések szintjén csapódik le. Az éghajlatvédelmi stratégia küldetése, hogy kifejezze a jelen és jövő nemzedékek iránti aggodalmat, tükrözze a település felelősségét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Járuljon hozzá a települések gazdasági versenyképességének javításához, az emberek biztonságának és életminőségének javításához, figyelembe véve a település természeti, gazdasági, turisztikai adottságait, valamint a fejlett Európai városokhoz történő felzárkózás kihívásait. A Nemzeti Éghajlatvédelmi Stratégia ajánlása alapján az alkalmazkodás témaköre számos területi, települési vagy központi szerv hatékony, gyors együttműködését teszi szükségessé. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén fontos a meglévő adatbázisok, a közvetlen gyors kapcsolat kiépítése, fejlesztése a különböző szervek között. Ezért a munkába javasolt felhasználni a
COMITATUS
Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén a Balaton Fejlesztési Tanács által menedzselt a Balaton sérülékenysége vizsgálatával foglalkozó nemzetközi projekt eredményeit is. A település éghajlatvédelmii stratégiájának kidolgozásához a következő feladatok elengedhetetlenek: A település „sérülékenységének” feltérképezése, a környezeti rendszerekben várható változások meghatározása Az éghajlatváltozás lehetséges környezeti hatásainak számbavétele, a várható környezeti hatások jellege Környezeti konfliktusok, problémák megállapítása Éghajlatvédelmi stratégia célok meghatározása Éghajlatvédelmi feladatterv kidolgozása A települési éghajlatvédelmi stratégia készítéssel kapcsolatban további információk a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht-nál elérhetők. Egerszegi Zita
37
COMITATUS
2008. augusztus
A Balaton Régióra vonatkozó indikátor rendszer kialakítása és egyes indikátorok összefüggéseinek elemzése Bevezetés A Balaton közismerten sekély, kis térfogatú tó, amely fokozottan érzékeny a természet és az ember által előidézett változásokra. Az 1970-es évektől a vízminőség, 2000 után a vízmennyiség kedvezőtlen változásai egyértelműen jelezték ezt az érzékenységet, de az ökológiai rendszer változásai, a halpusztulások, halállomány változások, a nádasok állapota is aggodalomra adtak és adnak okot. A 2001-2003 évek igen alacsony vízállása nagy hullámokat vetett a vízügyi, környezetvédelmi és turisztikai szakma köreiben illetve a helyi és országos politikában, és rámutatott arra, hogy elkerülhetetlen módszeres és részletes elemzést végezni a Balaton és környezete éghajlatváltozással valamint az emberi tevékenységekkel szembeni sérülékenységének vizsgálatára, alkalmazkodási stratégiák kidolgozására vonatkozóan. E felismerésből következően „A Balaton sérülékenységégének vizsgálata, korai figyelem felhívás és alkalmazkodási stratégiák” címmel az ENSZ Fejlesztési Programja és a Balaton Fejlesztési Tanács támogatásával 2006 óta folyik egy komplex vizsgálat. A vizsgálat során a Balaton állapotának átfogó elemzésére és jövőbeli, remélhetőleg rendszeres, megfigyelésére egy indikátor-rendszer került kifejlesztésre. Jelen elemzés az
38
indikátorok közti főbb összefüggéseket és azoknak a Balaton sérülékenységére és alkalmazkodási lehetőségeire vonatkozó hatását tárgyalja.
Indikátorok A Balaton elemzésekor figyelemmel kell lennünk arra, hogy nem elszigetelt ökológia rendszerről van szó, a tó környezeti-ökológiai állapota sok szálon keresztül, összetett kölcsönhatásban van a tó környezetében vagy vízgyűjtőjén kialakult gazdasági és társadalmi rendszerrel. A balatoni komplex rendszer állapota és trendjei nagyszámú mutatószámmal, azaz indikátorral jellemezhetők. Csak a KSH által országosan gyűjtött és használt (többnyire társadalmi-gazdasági) indikátorok száma meghaladja az 1200at. Ehhez adódnak a hidrometeorológiai, vízminőségi, természetvédelmi, stb. indikátorok, amelyek száma szintén több százra tehető és amelyekhez az adatokat más hatóságok gyűjtik. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyszámú indikátor figyelembevétele a rendszerünk állapotának leírásához lehetetlen és egyszersmint értelmetlen vállalkozás lenne. Egyrészt az indikátorok igen jelentős részének a sérülékenység szempontjából nincs relevanciája, másrészt az indikátorok térbeli (pl. település vs. vízminőségi monitor-
2008. augusztus
ing állomás) és időbeli (napi, heti, havi, éves, 10 éves lépésköz) rendelkezésre állása nem azonos, többek között azért, mert más-más monitoring rendszerből származnak. Elkerülhetetlen feladat tehát egy olyan, kezelhető indikátor rendszer kialakítása, amely viszonylag kis számú indikátort tartalmaz, ugyanakkor megfelelően írja le a kiválasztott rendszerünk, a Balaton és környezete állapotát.
Az indikátor rendszer meghatározása A szakirodalom (EEA(2005), EPA(2002), UNEP (2006), KÉP(2004)) és a balatoni fejlesztési dokumentumok (BFT Fejlesztési Stratégia, BFT Részletes Fejlesztési Terv) áttekintése alapján készítettünk egy előzetes indikátor listát, amelyet egy, a Balatoni érdekelteket felölelő, széles körű fórum keretében többször megvitattunk. Ezáltal az indikátorok számát mintegy 140-re szűkítettük, amelyet egyfajta hosszú „kivánságlista”-ként kezeltünk, mivel egyelőre nem számoltunk az adatok rendelkezésre állásával, minőségével, beszerzésének lehetőségével, stb. A továbbiakban három (ökológia, gazdasági, társadalmi), főként régiós szakemberekből álló munkacsoport szűkítette tovább a listát, amikoris az adatok tér- és időbeli rendelkezésre állását, beszerezhetőségét, az indikátorok fontossági sorrendjét felállítva 37 indikátorból álló rendszert határoztunk meg, amelyet az 1. Táblázatban mutatunk be.
COMITATUS
Az indikátorok és összefüggéseik elemzése A megfelelően kiválasztott indikátor rendszer alkalmas a rendszer állapotának jellemzésére, az egyes indikátorok tér- és időbeli változásainak, trendjeinek elemzésére. Amennyiben megfelelően hosszú idősorok állnak rendelkezésre, lehetőség van a jövőbeli változások előrejelzésére egyszerű extrapoláción vagy bonyolultabb modellezésen keresztül. A Balaton ökológia-gazdasági-társadalmi rendszere modelljének kialakításához elengedhetetlen az indikátorok közötti összefüggések megértése és men�nyiségi értékelése. A továbbiakban az indikátor rendszer fontosabb elemeinek változásaval és kölcsönhatásaival foglalkozunk. Az éghajlatváltozás több formában mutatkozik meg (IPCC (2001), NÉS (2008)); nem csak a levegő hőmérséklete (és ezzel együtt a felszíni vizek hőmérséklete) növekszik (www.met.hu), hanem a csapadék mennyisége, évszakonkénti eloszlása változik, a szélsőséges időjárási események gyakorisága növekszik. Korábbi monitoring adatok alapján úgy tűnt, hogy a Balaton vízminőségének változásában, a planktonikus algavirágzások kialakulásában fontos tényező a magas vízhőmérséklet. Az 1. ábrán a vízhőmérséklet és a planktonikus alga koncentráció mennyiségi becslésére használt klorofill-a korrelációját mutatjuk be a Keszthelyi medencére, a 16 o C feletti vízhőmérsékleti időszakokra. A mintavételezés heti gyakoriságú, a
39
COMITATUS
2008. augusztus
1. táblázat. A Balaton ökológiai-gazdasági-társadalmi indikátorai Jel Ö1 Ö2 Ö3 Ö4 Ö5 Ö6 Ö7 Ö8 Ö9 Ö10 Ö11 Ö12 Ö13 Ö14 Ö15 Ö16 Ö17 Ö18 Ö19 G1 G2 G3 G4 G5 G6 G7 G8 G9 T1 T2 T3 T4 T5 T6 T7 T8 T9
Terület
Indikátor Ökológia indikátorok 1.1 Az alga biomassza összetétele 1. A tó vízminősége 1.2 Vízminőségi index 2.1 Foszfor terhelés 2. Terhelés a vízgyűjtőről 2.2 Erózió 3.1 Vízállás 3. A tó és vízgyűjtője hidrológiai állapota 3.2 Extrém vízhozamok gyakorisága 3.3 Talaj- és karsztvíz szintje 4.1 Halállomány összetétele 4. Biológia sokféleség 4.3 A madár-populáció nagysága és összetétele 5.1 A természetes és épített partvonal aránya 5. A partvonal állapota 5.2 A nádasok épsége 6. Földhasználat és tájkép 6.1 Változások a földhasználatban 7.1 Keletkező szennyvíz mennyisége 7. Környezetvédelmi infrastruktúra és 7.2 Üvegházhatású gázok kibocsátása fogyasztás 7.3 Keletkező települési szilárd hulladék mennyisége 8. Közúti közlekedés 8.1 Közúti forgalom intenzitása a partmenti településeken 9.1 Vízhőmérséklet 9. Éghajlat 9.2 Viharos napok vagy vihar események száma 9.3 Hőség index (levegő hőmérséklet, páratartalom) Gazdasági indikátorok 10.1 Települési gazdasági erő 10. Gazdasági fejlődés 10.2 A Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet területén befektetett fejlesztési források 11.1 Munkanélküliség szezonális változása 11.Foglakoztatottság és szezonalitás 11.2 Foglalkoztatottság 12. A gazdaság diverzitása 12.1 A turizmus részesedése a gazdaságban 13.1 A hazai és külföldi vendégek aránya 13. Turizmus 13.2 Turizmus a főszezonban 14.1 Az integrált termelés területi aránya 14. Mezőgazdaság 14.2 A művelt szőlőültetvények területe Társadalmi indikátorok 17. Megélhetés és szegénység 17.1 A rendszeres szociális juttatásban részesülők aránya 18. Tudatosság, civil aktivitás 18.1 A civil szervezetek sűrűsége 19.1 Vándorlási mérleg 19. Demográfia 19.2 Eltartottak aránya 20. Intézményi háttér 20.1 A pályázati forrásokból megvalósuló, fentarthatóságot elősegítő projektek aránya 21. Közbiztonság, bűnözés 21.1 A vagyon elleni bűncselekmények száma 22.1 A legalább általános iskolát elvégzettek aránya 22. Oktatás 22.2 Munkanélküliek aránya a frissen végzettek körében 23. Egészségügy 23.1 Standard halálozási arány
vízminta vételekor mért vízhőmérsékletet használtuk. Látható, hogy a két indikátor között minimális a korreláció (R2=0.016), vagyis a mintavételkor mért vízhőmérsékletből nem következtethetünk a klorofill-a koncentrációra. Ez valójában nem meglepő, mivel számottevő alga koncentráció csak napok vagy hetek alatt alakul ki, ha a növekedéshez szükséges összes tényező (tápanyagok, fény,
40
hőmérséklet megléte, és számottevő alga fogyasztó organizmusok hiánya) megvan. Mivel a mintavételezés csak heti gyakoriságú (a remények szerint ezen a helyzeten a jövőben javítanak a részben e projekt keretében elhelyezett on-line monitoring állomások), megkíséreltük figyelembe venni a 2 (Tw2) illetve 1 (Tw1) héttel korábbi vízhőmérsékletet súlyozott átlag formájában, amelynek optimalizál-
COMITATUS
2008. augusztus
Klorofill -a koncentráció, mg/m3
1. ábra. A melegvízi alga koncentráció és a vízhőmérséklet összefüggése (1984-2006, Keszthely, tóközép) 300 250 y = 1.5424x + 1.443 R² = 0.0164
200 150 100 50 0 16
20
24
28
32
Víz hőmérséklet, oC
tuk az együtthatóit a legjobb korreláció elérése érdekében. Ezt, a 3 hét adataiból számított hőmérsékletet nevezzük transzformált hőmérsékletnek a 2. ábrán (Ttr = (Tw+5.5Tw1+4.5Tw2)/11. A korreláció kis mértékben javult (R2=0.16), de a kapott regressziós összefüggés továbbra sem alkalmas a kapcsolat megbízható leírására, azaz a vízhőmérséklet alapján az alga koncentráció előrejelzésére. Annyi megállapítható, hogy a hőmérséklet növekedésével valószínű az alga koncentráció növekedése, de mértéke bizonytalan. Másik fontos, az alga növekedést befolyásoló tényező a tóba jutó növényi tápanyagok mennyisége. Korábban megállapítást nyert (Herodek et al. (1988)), hogy a Balatonban a foszfor az alga növekedését limitáló tápanyag. Előrejelzési, modellezési szempontból
kényelmes volna, ha a tóba jutó foszfor terhelés és az alga koncentráció között egyszerű összefüggést találnánk. Ilyen pl. az un. OECD modell (Vollenweider et al., 1982), amelynek pontossága korlátozott, és lefolyástalan időszakokban nem alkalmazható. A 2. ábra az összes foszfor (ÖP) terhelés és a klorofill-a koncentráció közötti korrelációt mutatja. Sem az éves átlag, sem pedig a nyári klorofill-a koncentráció nem mutat erős függést az ÖP terheléstől. Ennek oka többek között az üledékben felhalmozott nagy mennyiségű foszfor, amely megfelelő hidrometeorológia és fizikai-kémia körülmények között a külső ÖP terhelés többszörösét kitevő belső terhelést okozhat. Az üledékben felhalmozott foszfor csak lassan stabilizálódik, ezért a korábbi évtizedek szennyezései hos�-
41
COMITATUS
2008. augusztus
A ZalaAfolyó által szállított összes foszfor terhelés és a 23.. ábra. 3. ábra. fenéklakó alga (Chladophora) és a vízállás közötti
Chladophora biomassza(C), tonna klorofill -a/tó
klorofill-a koncentráció összefüggése összefüggés (Vörös L., 2007 adatai alapján) (Keszthelyi medence, 1991-2005)
Klorofill -a koncentráció, mg/m3
120 100
80 60 40 20 0
0
0.45 0.40 Júl.-Szept. átlag 0.35 Éves átlag 0.30 0.25 0.20 y = 0.0989x + 18.265 0.15 R² = 0.0194 0.10 0.05 0.00 0 20 10
20
C = 0.42*(1-1/(1+exp(9.48-0.16*H))) y = 0.2233x + 30.574 R² = 0.0199
30
40
40
50
60
60
Vízállás (H), cm
80 70
80
100
Összes foszfor terhelés, t/év
szú évekig kifejthetik hatásukat. Vörös L. (2007) adatai alapján ismert, hogy az ÖP terhelés radikális csökkenését (részben vízminőség védelmi intézkedések, részben a műtrágyázás radikális csökkenése a kárpótlással és privatizációval összefüggésben) csak 8-10 év után követte a klorofill-a koncentráció jelentős csökkenése. A fentiek arra mutatnak rá, hogy az alga koncentráció, az eutrofizáció előrejelzése komplex probléma, amely nem oldható meg néhány indikátor-összefüggés alapján felállított „fekete doboz” modellel, hanem a folyamatok biokémiai alapjait figyelembe vevő komplex eutrofizációs modell használatára van szükség. Az éghajlatváltozás a tó és vízgyűjtője vízháztartásában is változásokat okozhat. Az előrejelzések (IPCC4 (2007), NÉS (2008)) szerinti hőmérséklet emel-
42
kedés és nyári csapadék csökkenés egyaránt a vízháztartási helyzet romlása irányába mutat. A 2000 és 2004 közötti, több mint 4 éves alacsony vízállású és egyben lefolyástalan időszak példa nélküli a Balaton legújabbkori (azaz megfelelően ismert) történetében. Az alacsony vízállás, a vízcsere hiánya kedvezőtlen változásokat okozhat a vízminőség és a tó ökológiai rendszere tekintetében, amelynek természetesen jelentős gazdasági valamint társadalami (pl. közegészségügyi) vonzata is lenne. Az alacsony vízállás kedvezett a tófenéken szaporodó fonalas zöldalga (Cladophora) elszaporodásának a sekély, elsősorban déli területeken, amely esztétikai és közegészségügyi kérdéseket vet fel. Vörös L. (2007) megállapította a vízállás és a Cladophora biomassza közötti összefüggést, amelyet a 3. ábrán mutatunk be. Az adatpontokra logisztikus görbét illesztet-
COMITATUS
2008. augusztus
tünk, amely igen jól leírja az ugrásszerű algatömeg növekedést, amely a siófoki vízmérce 0 cm pontjához mért 60 cm alatti vízállás esetén következik be.
a kíépített partszakasz hosszára vonatkozóan). Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi halfogás számos tényező (idegen fajok betelepítése, benszülött ivadékok
4. Ábra. A halászati halfogás és a kiépített partszakasz hossza közötti összefüggés (1970-2000) (Forrás: Balatoni Halászati Rt., Pannon Egyetem: Dr. Bercsényi Miklós)
1600
120
Halfogás, t/év
1400 1200 1000 800
y = -18.86x + 2,693.59 R² = 0.78
600 400 200
(Teljes partvonal hossza: 235.6 km)
0 65
75
85
95
105
115
Kiépített partszakasz hossza, km
A tó ökológiai állapotára, vízminőségére jelentős hatást gyakorol a vízpart állapota. A természetes vízpart, a nádasok területének visszaszorulása hibás településfejlesztési politika és területi tervezés (vagy ennek teljes hiánya) eredménye, amely lehetővé tette ingatlanok és vonalas infrastruktúra építését közvetlenül a vízparton, védősáv kijelölése nélkül. A vízparti ingatlanok területi épségének megőrzése érdekében egyre több beton vagy kőszórásos partvédőmű épült, amely elkerülhetetlenül és gyakorlatilag visszafordíthatatlanul tönkretette a természetes élőhelyek egy részét. A 4. ábrán a kiépített partszakasz hossza és a halfogás közötti összefüggést ábrázoljuk az 1970-2000 időszakra (mivel korábbi évekre nem áll rendelkezésre pontos adat
telepítésének mértéke, tápanyag ellátottság, növényvédőszer használat, a Sió csatornán történő vízeresztés, gazdasági terv, stb.) függvénye, ám a negatív trend és az erős korreláció szembetűnő, amely az élő- és ívóhelyek elvesztésével magyarázható. A fentiekben elsősorban ökológiaikörnyezeti indikátorokkal foglalkoztunk. A tó ökológiai sérülékenységének, kedvezőtlen állapotok kialakulásának azonban gazdasági és társadalmi következményei is vannak, ugyanakkor ez utóbbiak okozói is lehetnek az ökológiai problémáknak. A Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) erősen turizmusfüggő gazdaságáról kevesebb információ áll rendelkezésre mint a megyék vagy a régiók esetében, mivel a statisz-
43
COMITATUS
2008. augusztus
tikai feldolgozás nem terjed ki a kiemelt térségekre. Ilyen módon a Bruttó Nemzeti Össztermék (GDP) BKÜ-re vonatkozó értékei sem álltak rendelkezésre. Ezt a problémát áthidalandó, a meglévő megyei GDP volumenek kistérségi, települési dezaggregálásával - az adóköteles személyi jövedelmeknek az adózók lakóhelye szerinti települési szintű adatainak vagy a gazdálkodó szervezetek székhely szerinti hozzáadott értékének közreadása alapján Nemes Nagy József (1995), illetve munkatársai, Lőcsei és Németh (2006) kidolgoztak egy módszert a települési szintű „GDP” becslésére, amelyet a megyei GDP, a személyi jövedelem, helyi adók és vállalkozási aktivitás alapján számítottak, és Települési Gazdasági Erőnek (TGE) neveztek el. Hangsúlyozni kell, hogy a TGE, csakúgy mint a GDP, nem a fejlődés általános értelemben vett mutatója, és különösen nem az életminőségé. Mindazonáltal mennyisé-
gi információt ad a települések rendelkezésére álló gazdasági erőforrásokról, amely a sikeres alkalmazkodás egyik előfeltétele. A TGE tekintetében a vizsgált 19942004 időszak egészében a növekedés országosan 43%, vidéken 39%, a Balaton Kiemelt Üüdülőkörzetben 34 % volt. Ezek az adatok 3.6, 3.3, illetve 3.0% éves átlagos növekedésnek felelnek meg. Azaz elmondható, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet fejlődése – elnevezését meghazudtolva – elmaradt még az országos vidéki átlagtól is. A BKÜ településeinek gazdasági ereje (TGE-je) csak a 2000 – 2003 időszakban haladta meg az országos vidéki átlagot (5. ábra), amelynek magyarázata a régió fejlesztéspolitikájának megváltozásában (is) keresendő – pl. a korábbiaktól eltérően, a Balaton nem jelenik meg külön soron a Miniszterelnöki Hivatal Költségvetésében. Érdemes megjegyezni, hogy az
TGE, 1990-es HUF/fő/év
5. ábra. A Települési Gazdasági Erő változása a BKÜ-ben és Magyarországon 300 250 200 150 100
Ország Ország Budapest nélkül BKÜ átlag
50 0 1994
44
1996
1998
Év
2000
2002
2004
COMITATUS
2008. augusztus
EU-ban szerény, átlagosan 1.5% tartós növekedést feltételezve, a magyar vidék a 3.3%-os (a jelenlegi helyzetet figyelembe véve nyilvánvalóan optimista) tartós növekedéssel 2033-ra érhetné el az EU átlagot. A TGE településenkénti elemzése sajátos képet mutat, amelyre már korábbi vizsgálatok is rámutattak (Csite –Németh, 2007.). A BKÜ városai 4 csoportba oszthatók (6.ábra): Gyógyfürdő városok (Hévíz, Zalakaros) : 1994-ben ezek TGE-je kiugróan magas, meghaladja a városok átlagának a 2.5-szeresét. 1995-2000 között jelentős visszaesés következik be, de még mindig duplája az átlagosnak. Ezek a városok, a 2000 utáni gyors ütemű növekedés eredményeként, visszatérnek az 1994-es, kiugróan magas szintre.
Fejlett, de hanyatló városok (Balatonfűzfő, Balatonföldvár):Az 1994es magas szintről (az átlag mintegy kétszerese) indulva gyors hanyatlás, majd stagnálás következik be. Balatonfűzfő esetében ez a vegyipari termelés radikális visszaesésével magyarázható. Tipikus balatonparti városok: Az időszak elején jellemzően 200-250 ezer Ft/fő/év értékről 250-300 ezer Ft/fő/ évre növekszik TGE-jük. Fontos megjegyezni, hogy a 3 legnagyobb település, Siófok, Balatonfüred és Keszthely nem mutat kiugró fejlődést. Siófok tartja a viszonylag magas szintet, de növekedése elhanyagolható, Keszthely viszont inkább a csoport alsó határán mozog. Parttól távolabbi városok: Az átlagos partmenti városok TGE-jének 35-65 %-a jellemzi e településeket, közülük is kiugróan alacsony az érték Lengyeltóti
6. ábra. A Települési Gazdasági Erő változása a BKÜ partmenti és a parttól távolabbi városaiban HéViz
TGE, Ezer 1990-es HUF/fő/év
700
ZAlAKAroS
600
BALAtonFÖLDvár
500
BADACSONYTOMAJ
BALATONFŰZFŐ BALATONALMÁDI
400
BALATONBOGLÁR
300
BALATONFÜRED
200
FONYÓD
BALATONLELLE KESZTHELY
100
SIÓFOK LENGYELTÓTI
0 1994
1996
1998
2000
Év
2002
2004
MARCALI TAB TAPOLCA
45
COMITATUS
TGE, Ezer 1990-es HUF/fő/év
800
2008. augusztus
7. Ábra. A Települési Gazdasági Erő változása 1000 - 1400 közötti állandó lakossággal(1994) rendelkező partmenti településeken
ALSÓÖRS BALATONBERÉNY
700
BALATONEDERICS
600 500
BALATONVILÁGO S RÉVFÜLÖP
400
TIHANY ZÁNKA
300 200 100 0 1994
1996
1998
Év 2000
esetében, ahol sem a turizmus sem pedig az ipar nem számottevő. Érdekes tény, hogy a jelentős turisztikai értékekkel és iparral is rendelkező Tapolca is lemaradásban van a partmenti városokhoz képest. A kisebb települések esetében a nagyfokú heterogenitás és terjedelmi korlátok miatt nincs mód az összes csoport elemzésére, mindössze néhány nagyobb (1000 és 1400 fő közötti állandó lakosú) parmenti és parttól távolabbi települést vizsgálunk. A 7. ábrán a partmenti településeket tüntetjük fel. Legszembetűnőbb Tihany 2001-től kezdődő visszaesése, amelynek magyarázata nem nyilvánvaló, csakúgy, mint Balatonederics kiugróan alacsony TGE-je. A többi település TGE-je a partmenti városokhoz hasonló tartományban mozog, és a fejlődés terendje is hasonló.
46
2002
2004
A parttól távolabbi, hasonló nagyságú települések TGE-je rendkívül alacsony, 65-120 ezer Ft/fő/év értékről indul, és relatítve magas, 73 %-os átlagos növekedést mutat (8. ábra). Ez alól csak Andocs kivétel, ahol lényegében a rendkívül alacsony 1994-es érétken stagnál a TGE. A BKÜ-ben a gazdaság meghatározó tényezője a turizmus, amelynek a kialakult gyakorlat szerint a régióban eltöltött vendégéjszakák és a vendégek száma a leggyakrabban (sajnos, szinte kizárólagosan) használt indikátora. A turisztikai bevételekkel a vendégéjszakák száma mutathat jobb összefüggést, amely számos tényező (időjárás, vízminőség, szolgáltatások minősége, marketing, konkurens idegenforgalmi célterületek, közbiztonság, belpolitikai, világpolitikai tényezők, stb.) függvénye lehet. A
COMITATUS
2008. augusztus
TGE, Ezer 1990-es HUF/fő/év
200
8. Ábra. A Települési Gazdasági Erő változása az 1000 - 1400 közötti állandó lakossággal(1994) rendelkező, parttól távolabbi településeken ANDOCS
180
BALATONENDRÉD
160
GALAMBOK LÁTRÁNY
140
LESENCETOMAJ
120
MONOSTORAPÁTI
100
NEMESGULÁCS
80
REZI
60
SZŐLŐSGYÖRÖK
40
TÓTVÁZSONY
20
VÁRVÖLGY ZALAVÁR
0 1994
1996
1998
Év
2000
vendégéjszakák számottevő hányada a nyári főszezonban realizálódik, ezért feltételezhető, hogy az időjárás és ezen belül a vízhőmérséklet fontos alakítója a vendégéjszakák számának. A 9. ábrán bemutatjuk a vendégéjszakák és a főszezonbeli vízhőmérséklet alakulását az 1991-2005 időszakban. Látható, hogy a vízhőmérséklet igen széles határok között mozog, a külföldi vendégéjszakák száma szinte folyamatosan csökken, míg az összes vendégszám csak kisebb és rövidebb távú változásokat mutat. Az ábrán feltüntettünk néhány elképzelhető (ám nem feltétlenül helyes) magyarázatot a rövidtávú visszaesésekre. Feltételezhető, hogy az 1991-es angolna pusztulás és annak sajtóbeli tálalása hozzájárult az 1992-ben tapasztalt vis�szaeséshez, de természetesen a hazai és kelet/közép-európai gazdasági-társadal-
2002
2004
ZALASZÁNTÓ
mi átalakulással kapcsolatos nehézségek is szerepet játszhattak. Annyi bizonyos, hogy a vízhőmérséklet igen magas volt, tehát kizárható a visszesés okai közül. Az 1995-ös visszaesés részben az 1994-es rosszabb vízminőség visszhangja, és a gazdasági megszorító intézkedések eredménye lehet, bár a visszaesés oka nagyrészt a külföldi turisták elmaradásának tulajdonítható.. Elkézelhető hogy a visszaesésnek külső okai voltak, mint pl. az újraegyesítés következtében megváltozott német utazási preferenciák. A vízhőmérséklet kis mértékben átlag alatti volt, de pl. magasabb, mint a jónak számító 1997-es évben. A külföldi turizmus fokozott hanyatlása 2002-től figyelhető meg. Ezt részben kompenzálja a hazai turizmus előretörése, de a 2003 évben valószínűleg az előző és a tárgy-
47
COMITATUS
2008. augusztus
Igen alacsony vízállás és fenéklakó algák elszaporodása 2003-ban
5000000
26.0 4000000 3000000
Összes vendégéjszaka
24.0
2000000
22.0 1000000 0
20.0
Külföldi vendégéjszaka Jul.-Aug. vízhőmérséklet
Év Nagy angolna pusztulás 1991ben és kisebb 1992-ben
év igen alacsony vízállása és a déli parti algásodás is kifejtette negatív hatását. A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák 2002-től tapasztalható jelentős csökkenése már nincs összefüggésben a térség „rendszerváltó” országainak átmeneti időszakával, sem pedig a vízhőmérséklettel, inkább a versenyképesség általános csökkenése állhat a háttérben, amely komplex elemzést igényel, beleértve a Balaton mint idegenforgalmi célterület vonzerejének változását egyéb alternatív célterületekkel összehasonlítva. A BKÜ-ben eltöltött összes vendégéjszakát pontosan nem ismerjük, mivel jelentős részük kívül esik a monitoring
48
28.0
Július-Augusztus átlagos vízhőmérséklet, o C
6000000
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Vendégéjszaka a kereskedelmi szálláshelyeken/év
9. ábra. A vendégéjszakák száma és a vízhőmérséklet alakulása
Nagy algavirágzás 1994-ben és "Bokros csomag" 1995-ben
rendszeren. A BKÜ mintegy 70 ezer nyaralóingatlanjában évente 3 hét, 4 személy számításba vételével 5.9 millió vendégéjszaka realizálódhat, amely jelentős mértékben (25-35 %-kal) meghaladja a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák számát. Ehhez számítandó még a fizetővendéglátásban eltöltött mintegy 1.3 millió vendégéjszaka (2005. évi adat). (Megjegyzés: A fizetővendéglátás adatai a KSH adatgyűjtés sajátosságai miatt csak 1998-tól állnak rendelkezésre, ezért ezeket az adatokat nem tudtuk felhasználni az 1991-2005 időszakot érintő elemzésekben. A fizetővendéglátásban eltöltött vendégéjsza-
COMITATUS
2008. augusztus
10.ábra. A vízhőmérséklet és a vendégéjszakák közötti összefüggés
Vendégéjszaka/év
6000000
y = 59156x + 3E+06 R² = 0.0529
5000000 4000000 3000000 2000000
y = 116045x + 691529 R² = 0.0683
Összes vendégéjszaka
1000000
Külföldi vendégéjszaka
0 20.5
21.0
21.5
22.0
22.5
23.0
23.5
24.0
Nyári átlagos vízhőmérséklet, oC
kák száma 1998-ban még 2.1 millió volt, amely napjainkra több mint egyharmadával esett vissza.). Ilyen módon összesen a 12 milliót is meghaladhatja a régióban évente eltöltött vendégéjszakák száma (amit tovább növelhet a „szürke gazdaság”-ban
jelentkező vendégforgalom, amelynek méretéről nem rendelkezünk megbízható becsléssel). A hőmérséklet és a vendégéjszakák összefüggését a 10 és a 11. ábrákon mutatjuk be. Látható, hogy a vendégéjszakák száma sem a nyári átlagos víz-
11.ábra. A levegő hőmérséklet és a vendégéjszakák közötti összefüggés
y = 37800x + 4E+06 R² = 0.049
6000000
Vendégéjszaka/év
5000000 4000000 3000000 2000000 1000000
Összes vendégéjszaka
y = 22646x + 3E+06 R² = 0.0059
Külföldi vendégéjszaka
0 20.0
21.0
22.0
23.0
24.0
25.0
Nyári átlagos levegő hőmérséklet, oC
49
COMITATUS
2008. augusztus
12. ábra. A nyári átlagos vízhőmérséklet és a számított strandbelépések számának összefüggése (Balatonalmádi, 2003-2007) Strandbelépés, fő/év
300000 250000 200000 150000 100000
y = 22390x - 244200 R² = 0.9052
50000 0 20.0
20.5
21.0
21.5
22.0
22.5
23.0
23.5
24.0
24.5
Víz hőmérséklet, oC
hőmérséklettel sem pedig a levegő hőmérséklettel gyakorlatilag nem mutat korrelációt. Mindez azt jelentené, hogy „a jó szezon” független a hőmérséklettől, és más tényezők határozzák meg, ami nyilvánvalóan nem lehet igaz. Ebből két következtetést vonhatunk le: a) a kereskedelmi szálláshelyek szobafoglalásaira csekély hatással van a tárgyévi időjárás. (Ezek többnyire jóval szezon előtt történnek, az eltervezett utakat a turisták e rétege nem szívesen mondja le. A vendégéjszakák számottevő része a népszerű, egész évben üzemelő gyógyfürdők környékén realizálódik); b) a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma önmagában nem alkalmas a balatoni turizmus gazdasági hatásainak mérésére, mivel egyrészt csak a tényleges vendégéjszakáknak egy töredékét tartalmazza, másrészt tapasztalati tény, hogy a balatoni strandok és
50
az ott működő üzletek forgalma, realizálható bevétele erősen időjárásfüggő. A turisztikai bevételek értékelése tekintetében elengedhetetlen a strandbelépések száma illetve a strandbevételek monitoringja. Statisztikai adatok hiányában szemléltetésként a 12. ábrán egy település viszonylag rövid időszakra vonatkozó adatait mutatjuk be. A strandbelépések számát a belépőjegy eladások bevételeiből és az átlagos belépőjegy árból becsültük, mivel a belépő vendégeket nem számlálják. A 12. ábrán látható módon erős és egyértelmű korreláció van a vízhőmérséklet és a strandbelépések között. Ez bármely, balatoni strandon működő vállalkozás számára közhely, azonban mennyiségi összefüggés megállapítására mindeddig nem történt kísérlet. A turisztikai ipar reálisabb értékelésén túl, fokozott jelentősége van e két indikátor összefüggésének, mivel az éghajlatváltozás következtében már
COMITATUS
2008. augusztus
11.0 10.0 9.0 8.0 7.0 6.0 5.0 4.0 3.0 1991-Dec 1992-Jun 1992-Dec 1993-Jun 1993-Dec 1994-Jun 1994-Dec 1995-Jun 1995-Dec 1996-Jun 1996-Dec 1997-Jun 1997-Dec 1998-Jun 1998-Dec 1999-Jun 1999-Dec 2000-Jun 2000-Dec 2001-Jun 2001-Dec 2002-Jun 2002-Dec 2003-Jun 2003-Dec 2004-Jun 2004-Dec 2005-Jun 2005-Dec
Munkanélküliségi ráta, %
13. ábra. A munkanélküliség változása 1991 és 2005 között
Idő
a 2020 és 2030 közötti időszakra 1.7 o C-os átlagos nyári hőmérséklet-emelkedést prognosztizálnak (IPCC(2007), NÉS(2008)). Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy 1 oC hőmérséklet emelkedéssel a szálláshely igény jóval kisebb mértékben (1-2 %) növekszik, mint a strandbelépések száma (10-15 %). A turizmus, a vendégéjszakák száma hatással van a munkanélküliség alakulására, hiszen a főszezonban nagyobb a munkaerő iránti kereslet, mint az év más időszakában. A 13. ábrán a havi mun-
kanélküliségi adatokat tüntettük fel az 1991-2005 időszakra. A szezonalitás teljesen egyértelmű, szinte periodikus függvénnyel leírható, mértéke minden évben meghaladja a 2 %-ot. Az is leolvasható, hogy a 2002-ig tartó csökkenés 2003-tól ellenkezőjére fordult, követve az országos trendet. Felmerül a kérdés, hogy van-e összefüggés, és milyen a munkanélküliségi ráta és a vendégéjszakák száma között, azaz a nagyobb vendégforgalom csökkenti-e a munkanélküliséget. A két indikátor közötti összefüggést a 14.
Regisztrált munkanélküliség, %
14. ábra. A szeptemberben regisztrált munkanélküliség és a kersekedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák kapcsolata 8.0 7.0 6.0 5.0 4.0 3.0 2.0 1.0 0.0 4000000
y = -3E-06x + 21.213 R² = 0.6078 4500000
5000000
5500000
6000000
Vendégéjszakák a kereskedelmi szálláshelyeken
51
COMITATUS
2008. augusztus
ábra mutatja. Látható, hogy viszonylag erős korreláció tapasztalható a szeptem-
Vándorlási mérleg, fő/év
1000
is biztosíthatja rövid/középtávon a régió társadalmának működőképességét.
15. ábra. Vándorlási mérleg és munkanélküliség összefüggése 1992 és 2005 között
800 y = -161.91x + 1350.7 R² = 0.2747
600 400 200 0 -200 4
5
6
7
8
-400
Regisztrált munkanélküliség, %
beri regisztrált munkanélküliségi ráta és az adott évben realizált vendégéjszakák között, bár nyilvánvalóan más tényezők, mint például a régión kívüli idénymunkások száma, is befolyásolják a munkanélküliség alakulását. A munkanélküliségi helyzet hatással lehet a régió, mint lakóhely “népszerűségére”, amely a vándorlási mérlegben érhető tetten. Bár ismert, hogy a BKÜbe betelepülők jelentős hányada nyugdíjas, a munkalehetőségek, a relatíve alacsonyabb munkanélküliség és a kiváló minőségű környezet vonzó lehet az aktív korúak számára is. A 15. ábrán látható, hogy - az adatpontok nagy szórása mellett – van bizonyos összefüggés a két indikátor között, azaz csökkenő munkanélküliséghez növekvő pozitív vándorlási mérleg tartozik. Ez fontos tényező a régió demográfiai fenntarthatósága szempontjából, mivel a munkanélküliség csökkentése csökkenő születések mellett
52
Az itt ismertetett projekttel párhuzamosan zajló, a Balaton Hosszú Távú Fejlesztési Koncepciójának készítése során folytatott szakmai és társadalmi egyeztetések is egybehangzóan vetették fel egy olyan integrált gazdasági-, társadalmi-, természeti-, környezeti döntéstámogató rendszer szükségességét, amely egyaránt használható a régióban végbemenő folyamatok tervezéséhez, programozásához és szakmai monitoringjához. A Balaton térségében megfigyelhető folyamatok bonyolultságának, egyszersmind hatékony megjeleníthetőségének, valamint a döntéshozatali mechanizmusok szempontjainak egyidejűleg egy könnyen előállítható és áttekinthető, fenntartható, a leglényegesebb információkat megjeleníteni képes integrált indikátor rendszer kidolgozása, folyamatos feltöltése, elemzése és a régió érdekeltjei számára történő rendelkezésre bocsátása felel meg a legjobban.
2008. augusztus
Írásunkban ezen indikátorok használatának szemléltetésére, az indikátorok közötti mennyiségi szemléltetésére tettünk kísérletet. Ez utóbbi közvetlenül beépülhet a döntéstámogató rendszer magját képező komplex modellbe. DR. KUTICS KÁROLY
Irodalom European Environmental Agency (EEA). (2005). EEA core set of indicators - Guide: Office for official publications of the European Communities. U.S. Environmental Protection Agency (EPA). (2002). Index of Watershed Indicators - an overview. Ganty, C. : Lake Balaton watershed water resources indicators, UNEP/ GRID – Europe, 2006. Balaton Fejlesztési Tanács: Balaton Régió Fejlesztési Stratégiája 2007-2013 (Vital Pro Kft.), 2005. Balaton Fejlesztési Tanács: Balaton Régió Fejlesztési Terve 2007-2013, Balaton Fejlesztési Tanács: Balaton Régió stratégiai fejlesztési programja 2002-2006 (Balatoni Integrációs Kht.), 2001. Láng, I. et. al.: VAHAVA projekt, Összefoglaló, 2003-2006 (2006) Németh, T. (projektvezető): Környezetállapot Értékelés Program (KÉP) 2003-2005, 2004. Évi jelentés, MTA-KVVM, 2004. KVVM: Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS), 2008. március. (29/2008. (III. 20.) OGY határozat)
COMITATUS Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) : IPCC Third Assessment Report: Climate Change 2001. IPCC: Climate Change 2007: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Working Group II Contribution to the IPCC Fourth Assessment Report, 2007 IPCC: Climate Change 2007: Synthesis Report, IPCC, 2008 KVVM: Éghajlatváltozás 2007. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) Negyedik Értékelő Jelentése. A munkacsoportok döntéshozói összefoglalói, KVVM, 2008. Herodek et al.: Lake Balaton research and management, ILEC, 1988. KSH Veszprémi Igazgatóság: A Balaton üdülőkörzet turizmusa 2000-2005, KSH, 2006. www.met.hu: Magyarország éghajlata Lőcsei H., Németh N.: A Balaton Régió gazdasági ereje 1994-2004, Comitatus, 2006. 7-8. Vollenweider, et al.: Eutrophication of Waters. Monitoring, Assessment and Control, OECD, Paris, 1982. Nemes Nagy J. 1995 A GDP regionális számbavétele. (In: Probáld F. szerk. Pro Geographia Humana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., pp. 99-118.) Csite A.-Németh N.:Az életminőség területi differenciái Magyarországon: a kistérségi szintű HDI becslési lehetőségei (http://econ.core.hu/ file/download//bwp0703.pdf.) Vörös L.: A Balaton vízszintingadozásának hatása a tó élővilágára, a vízminőség javításának lehetőségei. Balatoni Partnerségi Program „Meddig ér a víz? A Balaton vízszintjének alakulása; a vízszintingadozás okai, hatásai; alkalmazkodási lehetőségek” (NFT I. Regionális Operatív Program), Csopak, 2007. márc. 13. NÉS(2008): Melléklet a 29/2008. (III. 20.) OGY határozathoz: Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025
53
COMITATUS
2008. augusztus
Éghajlatváltozás Vélemények, attitűdök és aktivitás a Balaton térségében Bevezetés, előzmények A folyton alakuló tematikájú közbeszéd utóbbi évtizedbeli új eleme az éghajlatváltozás létével és mértékével kapcsolatos kérdések tárgyalása. A klímaváltozás, valamint a szélsőséges időjárási események okainak mérséklése, valamint a hozzájuk való társadalmi alkalmazkodás új kihívást jelent az érintett térségekben, vagyis csaknem mindenütt a világon. Az érintettség mértéke természetesen területileg, illetve a környezet és a társadalom jellemzői szerint eltérő, az olyan, alapvetően a turizmusgazdaságra építő sekélyvízű tó köré szerveződő régió, mint amilyen a Balaton térsége, az érintettség jelentősnek mondható. Az ezredfordulót követő évtized első felét jellemző időszakos vízhiány számos, vizsgálódásra okot adó problémát vetett fel, melynek kezelése során jelentős szerep hárul az adott térség státuszcsoportjai közül első sorban a helyi-regionális elitre, a gazdasági, a politikai-igazgatási, és a kulturális területek döntéshozóira. Ha pedig ez így van, jó okunk van arra, hogy megismerjük az elitek e kérésekkel kapcsolatos attitűdjét. A vizsgálat Balaton régióban történő lefolytatásának előzményét adta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és az MTA Kutatásszervezési Intézete megbízásából az MTA Szociológiai Kutató Intézete által előkészített és a Mo-
54
nitor Társadalomkutató Intézet koordinálásában 2007. évben a Felső-Tiszán lefolytatott elitvizsgálat. 1 Az MTA SZKI kutatóinak jóvoltából a felső-tiszai munka és a balatoni adaptáció előkészítésében a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Társadalomtudományi Kutatócsoportjának tagjai is részt vehettek. A vizsgálat adatfelvételének lefolytatására és az eredmények elemzésére a Balatoni Adaptációs Mintaprojekt keretében kerülhetett sor.
A vizsgálat módszertana A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht Társadalomtudományi Kutatócsoportja részvételével, annak koordinálásában standard kérdőív segítségével adatfelvételre került sor a Balaton térségi elit éghajlatváltozással, klímaváltozással kapcsolatos attitűdjei, véleményei, tapasztalatai és esetleges aktivitása tárgyában. Az adatfelvételre a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 41 közvetlen Balaton parti településén került sor 2007 decembere és 2008 februárja között. A vizsgálat alapját képező minta ös�szeállításához felhasználtuk a korábbi elitvizsgálatunk2 során előállított, folyamatosan frissített tartalmú név és lakcímlistát, valamint az elérhető legfrissebb KSH adatokat. Három elitfőcsoport került kialakításra. Elsőként a politikai elit, amin belül a vizsgálat alapjául szabott
COMITATUS
2008. augusztus
térség választott országgyűlési képviselőit, polgármestereit, területi igazgatási vezetőit, illetve non-profit szektorbeli aktivistáit kérdeztük. A kulturális elit soraiban a térség kiemelkedő művészeti, tudományos, egyházi, egészségügyi és média balatoni9 reprezentánsai szerepelnek. A harmadik elitfőcsoportot a gazdasági elit alkotja, amin belül az üdülőkörzet parti településein leginkább számottevő nagyvállalkozások vezetői, tulajdonosai, a legfontosabb szállodavezetők jelennek meg, gazdasági szektoron belüli gyakoriságukhoz szabva reprezentatív mértékben. A vizsgálat teljes elemszáma 184 fő.
illetve a változásokhoz történő alkalmazkodás kérdései, a károk társadalmi megosztása, az éghajlatváltozás okozta problémák társadalmi egyenlőtlensége, a zajló változásokkal kapcsolatos ismeretek, információk metszetei. A beérkezett adatok a kutatócsoport által rendszeresen újított licensz szerződés alapján jogszerűen használt SPSS for Windows program segítségével kerültek rögzítésre, majd feldolgozásra. Az alkalmazásra került elemzéstechnikai módszerek között egy és többváltozós elemzések egyaránt szerepelnek. Az egyváltozós elemzések sorában egyszerű gyakorisági sorok, helyzet-
A vizsgálati minta megoszlása elitfőcsoportok, valamint területi dimenzió alapján
Dél-Dunántúl/ Somogy Közép-Dunántúl/ Veszprém Nyugat-Dunántúl/ Zala Összesen
Politikai elit
Kulturális elit
Gazdasági elit
Összesen
25 38,5 39,0 30 41,1 46,9 9 19,5 14,1 64 34,8 100,0
16 24,6 26,7 23 31,5 38,3 21 45,6 35,0 60 32,6 100,0
24 36,9 40,0 20 27,4 33,3 16 34,8 26,7 60 32,6 100,0
65 100,0 35,3 73 100,0 39,7 46 100,0 25,0
A vizsgálódások tíz fő témacsoportra terjedtek ki, ezeken belül hangsúlyos szerepet kapott a klímatudatosság és a környezettudatosság kérdésköre, a klímaváltozás lokális, regionális és globális vetülete, a klímaváltozás folyamatának lehetséges lassítása, a beavatkozás,
184 100,0
mutatók, szóródási mutatószámok, eloszlásalakzat mutatószámok jelennek meg. Az alkalmazásra került többváltozós elemzések típusát a statisztikailag érvényes, szignifikáns modellek keresése, kialakítása szabta meg. Többször alkalmazott módszer a két és háromdi-
55
COMITATUS
2008. augusztus
A válaszadók fontosabb jellemzői
menziós kereszttábla-elemzés, valamint a varianciaanalízis az eredmények grafikus ábrázolásával. A modellalkotási műveletek során a faktor-, és főkomponens analíziseket végeztünk. A faktorok jobb interpretálhatósága érdekében abban az esetben, ahol egynél több faktor kialakítása is lehetségesnek mutatkozott, rotációra került sor. A tanulmányban közölt adatok az egyes kérdésekre válaszolók számától, illetve a válaszok szóródásától függően 4,2 – 7,1 %-ban térhetnek el attól az eredménytől, melyet akkor kaptunk volna, ha a vizsgálatunk során valamennyi elitcsoporttagot felkeressük, és válaszolásra bírjuk. Az elemzés során elfogadott szignifikancia szint p < 0,05.
A válaszadók elitfőcsoportok szerinti megoszlása módszertani fejezetben jelzett minta paramétereit követi mind területi, mind az előzetesen tervezett elitcsoport struktúrák vonatkozásában. A válaszadók közel háromnegyede férfi, kevéssel több, mint negyede nő. Az átlagéletkor 50,6 év. A legfiatalabb válaszadó 21, a legidősebb 80 éves volt. Az életkor az idősebb korcsoportok irányába tolódik. 21 évtől az 50-55 évesesek csoportjáig emelkedik a válaszadók gyakorisága, ezt követően lineárisan csökken. Nemek és életkorok szerint
A válaszadók életkor és elit főcsoportok szerinti megoszlása 16 14 15,3 12 10
11,3 11,3
8
7,3
8,5 6 4
8,5
8,5
6,2 4,5
4,5
4,5 3,4
3,4
2 1,7 0 20-34 év
35-44 év
45-54 55-64 év év Gazdasági
56
65-x év
1,1 20-34 év
35-44 év
45-54 év Politikai
55-64 év
65-x év
20-34 35-44 év év
45-54 év Kulturális
55-64 év
65-x év
2008. augusztus
együtt vizsgálva a válaszadók jellemzőit megállapíthatjuk, hogy a 45-64 év közötti férfiak alkotják a válaszadók 45 %-át, vagyis csaknem minden második válaszadó középkorú férfi. A 45-54 éves férfiak kategóriájában a politikai, az 5564 éves férfiak kategóriájában a gazdasági elitbe tartozó válaszadók alkotják a többséget. A nők körén belül szintén a 45-54 év közötti válaszadók száma a legmagasabb, minden tizedik válaszadó sorolható ide, esetükben a kulturális elitbe tartozók felülreprezentáltak. A legkevésbé reprezentált korcsoport a férfiak esetében a 20-34 év közöttieké, a nők esetében a 65 évnél idősebbeké. A válaszadók életkor és elitfőcsoportok szerinti együttes megoszlása mind a politikai, mind a kulturális elitbe soroltak esetében határozottan a 45-54 év közöttiek korcsoportjára súlyozódik, míg a gazdasági elit tagjainak esetében inkább kettős szerkezetű életkori explóziót állapíthatunk meg, egyrészt a 35-44, másrészt az 55-64 év közöttiek vonatkozásában. A vizsgált státuszcsoport relatív többsége 15 %-a, vagyis legalább minden hetedik válaszadó a Balaton térség 45-54 év közötti politikai elitjének tagja. Minden tizedik válaszadó az 55-64 év közötti gazdasági elit, illetve a 45-54 év közötti kulturális elitbe tartozik. A két legkevésbé reprezentált életkorok szerint dimenzionált elitfőcsoport a 65 évnél idősebb nőket, és a 20-34 év közötti politikai elitbe tartozókat írja körül A válaszadók iskolai végzettség szerinti megoszlása az elit élethelyzetnek megfelelően a magas iskolai végzettség felé súlyozódik. Majdnem minden má-
COMITATUS
sodik válaszadó egyetemi végzettséggel, illetve egyetemi végzettséggel és PhD fokozattal rendelkezik. A főiskolát végzettek aránya 31 %, vagyis csaknem minden harmadik válaszadó, összességében a felsőfokú végzettségűek aránya teljes válaszadói csoporton belül 77,7 %, több mint az összes válaszadó háromnegyede. A középfokú végzettségűek mintán belüli együttes aránya 19,6 %, vagyis minden ötödik válaszadó. Ezen belül legnagyobb arányban a felsőfokú szakképzést, technikumot végzett válaszadók vannak, mintán belüli gyakoriságuk közel minden nyolcadik válaszadóra tehető. A gimnáziumi, szakközépiskolai érettségivel rendelkezők reprezentációja alacsony, legkisebb arányban pedig a szakmunkás végzettségűek kerülnek ki. Ebben az esetben valamennyi válaszadónak prosperáló cége van, vállalkozás tulajdonos. Az érettségivel rendelkezők között már vegyesen találunk gazdasági, politikai és kulturális elitbe sorolt válaszadókat is, de a relatív többséget ezeken a csoportokon belül továbbra is gazdasági elitbe sorolt válaszadók alkotják. A válaszadók relatív többsége, több mint harmada vezető beosztásban végzi a munkáját. Polgármester, igazgatási vezető, intézményvezető, országgyűlési képviselő. A válaszadók egy-egy negyede önálló vállalkozó, vagyis vállalkozás tulajdonosa, vezetője, illetve szellemi munkakörű alkalmazott. A válaszadók relatív többségének saját, önbevalláson alapuló adózás utáni havi nettó jövedelme 100.000-150.000 Ft között változik. Az adózás utáni havi nettó jövedelem emelkedése havi
57
COMITATUS
150.000 Ft felett fordított kapcsolatban áll a válaszadók gyakoriságával, minél magasabb a jövedelem, a válaszadók gyakorisága lineárisan csökken. Havi 100.000 Ft alatt viszont ezzel ellentétes kapcsolat állapítható meg, minél alacsonyabb a havi nettó jövedelem, annál kevesebb válaszadó sorolható az adott kategóriákba. Összességében válaszadóink személyes, havi nettó jövedelme elitcsoport élethelyzetüknek megfelelően jellemzően anyagi kényszerektől mentes életet biztosíthat. A továbbiakban témakörönként ös�szefoglaljuk a vizsgálat legfontosabb, továbbgondolásra ajánlott eredményeit.
Környezettudatosság Az elitcsoportok környezettudatosságát egymástól jelentősen eltérő jellegű társadalompolitikai és környezeti problémák komplex hálózatában vizsgáltuk azzal a céllal, hogy megtudjuk, a különböző problémák rendszerében a vizsgált elit tagjainak attitűdjei hol helyezkednek el, mennyire érzékenyek az elit válaszadó tagjai az egyes problématerületek iránt, és mekkora ezek között a környezeti problémák súlya. A vizsgált problémák tárgyára irányuló problémaérzékenységet alapvetően magasnak találtuk. A válaszok abszolút gyakoriság eloszlásának mintázata az árvízveszély, az aszály, a települések csatornázottsága és a viharkárok esetében követte a standard normál eloszlást, a többi problématerület esetében a válaszok a fokozott érdeklődés irányába súlyozódtak.
58
2008. augusztus
A gazdasági elit tagjai a társadalmi problémák közül a közbiztonság és a munkanélküliség, a környezeti problémák közül az árvízveszély, az aszály, illetve a települések csatornázottsága tárgyában bizonyultak érzékenyebbnek az elitcsoportok környezettudatosság attitűdjeinek átlagánál. A politikai elit a társadalmi problémák közül az ország gazdasági helyzete, a nyugdíjasok helyzete és a politika, a környezeti problémák közül az aszály vonatkozásában érzékenyebbek az átlagnál. A kulturális elit tagjai a társadalmi problémák közül a nyugdíjasok és a fiatalok helyzete, az oktatási helyzet és a politika, a környezeti problémák közül a környezetvédelem, a vízminőség-védelem, a természetvédelem, az árvízveszély, a viharkárok és a települések csatornázottsága felé mutattak fokozottabb érdeklődést. A válaszok faktoranalízis segítségével feltárt latens struktúrája három hangsúlyos problématerületet írt körül, ezek közül az első tisztán környezeti, vagyis a környezetvédelem, természetvédelem és vízminőség-védelem iránti fokozott problémaérzékenységből kumulálódik. A második társadalmi vetületű, az ifjúság és a nyugdíjasok helyzetével, valamint az oktatással kapcsolatos fokozott problémaérzékenységet fejezi ki. A harmadik a környezeti katasztrófákkal kapcsolatos problémaérzékenységre irányul, ezek között szerepel az árvíz, az aszály és a viharkár, amelyek iránt szintén igen markáns problémaérzékenység nyilvánult meg.
COMITATUS
2008. augusztus
A környezettudatossággal kapcsolatos kérdések egyik hangsúlyos eleme volt annak megítélése, hogy milyen irányban változik Magyarország helyzete 10 év viszonylata szerint. Az értékelési lehetőségeknél különböző fokozatú pozitív és negatív alternatívákat soroltunk fel. Amikor a negatív, fékezetlen globalizáció bekövetkezési valószínűségének megítélésére kértük a válaszadókat, minden második válaszadó ezt a lehetőséget jelölte meg, mint valószínű jövőt, és csak alig minden nyolcadik vetette el teljesen. Ezzel párhuzamban a negatív hatáscsökkentéssel társult globalizáció érvényesülése ellentétes válaszalakzatot jelez, csak fele annyi válaszadó valószínűsítette ezt a lehetőséget, miközben minden harmadik kizárta. A lehetőségek bekövetkezési iránybecslésében bizonytalanok aránya mindkét kérdésben számottevő, a negatív hatáscsökkentés nélküli globalizáció esetében minden harmadik válaszadó, negatív hatáscsökkentéssel társult globalizáció érvényesülése esetében az összes válaszadó kétötöde. A további felsorolt alternatívák bekövetkezési lehetőség válaszmintázata erősen közelít egymáshoz. A biztonság és a fenntarthatóság szerepének fontosságnövekedését alig kevesebb, mint fele tartotta valószínűnek, minden ötödik volt szkeptikus, harmaduk bizonytalan, vagyis részben valószínűsítette, részben elvetette ezeknek a lehetőségeknek az érvényesülését Magyarország 10 évre előrevetített jövőjében. A válaszok faktoranalízise tisztán két csoportot eredményezett; válaszadóink nem véletlen többsége a globalizációs folyamatok olyan kitel-
jesedésére számít, amelyeket nem kísérik negatív hatáscsökkentési elemek, de egyben várnak egy olyan megoldást, amelyben az ország önerejétől függetlenül érvényesülő globalizációs folyamattal szemben mégis meg tud maradni a kulturális, szociális értékeket védő, a környezetvédelemre összpontosító nemzetállam, amely képes megtalálni helyét a változó világban.
Klímatudatosság A balatoni elit eredményeink szerint észleli és tapasztalja a klímaváltozást. A változások lényege az adatok feldolgozása során három csoportban ragadhatóak meg. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy gyakoribbak lettek az időjárás szélsőséges jelenségei, gyakoribb az extrém szárazság, majd az extrém intenzitású csapadék, a nagy hőmérsékletkülönbségek. Ilyen típusú választ a megkérdezettek kétötöde adott. A válaszok másik típusát a hagyományos évszakok határainak elmosódása jelenti. Ebben a csoportban találhatóak az átmeneti évszakok, a tavasz, és az ősz lerövidülése, eltűnése, illetve az, mely szerint az időjárás a térségünkben kiszámíthatatlanná vált. A direkt hatások mellett a klímaváltozás indirekt hatásokon keresztül is jelt adhat magáról. Ha a klímaváltozás és a felmelegedés szóba kerül, általában következményként kizárólag negatív dolgok jutnak eszünkbe elsőként, melyek szinte biztosan a hőség – aszály – az elsivatagosodás, illetve
59
COMITATUS
ezek kellemetlen hatásai köré csoportosulnának. Az elemzés tanúsága szerint azonban e kérdéskör is sokkal árnyaltabb, mint az első pillantásra felsejlik. A negatív tartalmú választ adó legtöbbje a mezőgazdaságra, valamint az állat és növényvilágra gyakorolt kedvezőtlen hatást említette meg. Ezek között az élelmiszerellátásért és a magas élelmiszerárakért való aggodalom fedezhető fel, vagyis a mezőgazdasági szektor jövedelemtermelő képesség csökkenésének a víziója, és a természeti környezet átalakulása is. A válaszok alapján a negatív hatások a turizmust is érinthetik, mégpedig oly módon, hogy az extrém forróságot és a változékonyságot már a tavak környékén sem lehet elviselni, ezért a Balaton mellől elmaradnak a vendégek. További kialakítható csoportot jelentenek azok a negatív hatást előrejelző válaszok, amelyek az alkalmazkodással, pontosabban az arra való képesség hiányával hozhatóak összefüggésbe. Itt megtaláljuk az emberi egészség károsodását jellemző véleményeket, valamint a megnövekedő nyári energiafogyasztásra figyelmeztető vélemények összességét. Pozitív tartalmú véleményekből kevesebb akadt. Az optimisták körében általános véleménynek mondható, hogy a Balaton térsége a turizmus révén átmeneti nyertese lehet a felmelegedésnek: a nyári időszakban biztosabban lehet jó időre számítani, ez pedig a Balaton vendégvonzó képességét csak javíthatja. A klímaváltozás hatásainak mérséklése céljából sokan tettek már valamit. Pozitív eredmény, hogy az alkalmaz-
60
2008. augusztus
kodáson belül többségben van az életmód átalakítása, a parkosítás, faültetés árnyékolás, a klímaberendezés vásárlásával szemben. Sokan a nevelésben, a nyilvánosságban, vagyis a szó erejében bíznak, és ennek érdekében adnak médiumokban teret a klímaváltozással kapcsolatos híreknek, mások a környezettudatos nevelést tartják célravezetőnek, és cselekednek ennek megfelelően. A problémakör újdonságát jelzi, hogy korábbi tapasztalatok és korábbi alkalmazkodási stratégiák sincsenek, ennek megfelelően azok értékelése sem lehetséges.
Globális dimenzió A válaszadó elittagok háromnegyedének véleménye alapján a tapasztalt felmelegedés hatása tartósnak ígérkezik, minden ötödik válaszadó szerint a felmelegedés csak részben eredményezi azokat a negatív hatásokat, amelyeket tulajdonítanak neki, és csak alig néhány százalék azok aránya, kik szerint egyáltalán nem várható felmelegedés, ilyen nincs is, tehát annak nem is lehet semmiféle hatása. Az éghajlatváltozás kiváltó okait vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legfontosabb okoknak a gazdasági szereplők lelkiismeretlenségét és a gazdag országok pazarlását tekintik a válaszadók. Ezt követi a fogyasztói társadalmakban élő emberek pazarló életmódja, a világméretű népességrobbanás, majd a nemzetközi szervezetek problémákkal szembeni tehetetlensége. Mindezekkel párhuzamban észre kell venni, hogy a gazdasági szereplők lelkiismeretlenségétől haladva
COMITATUS
2008. augusztus
a nemzetközi szervezetek tehetetlenségégig folyamatosan növekszik a szkeptikus, illetve a nemleges véleményt vallók gyakorisága, de miközben a gazdasági szereplők lelkiismeretlenségét még csak a válaszadók kevesebb, mint öt százaléka nem tartotta egyáltalán mérvadó oknak, addig a nemzetközi szervezetek tehetetlenségét már csak a válaszadók kevesebb, mint fele tartotta oknak.
szefüggő kapcsolatban az éghajlatváltozás okaival kapcsolatos többi, inkább globális alternatíva, tehát ezek ettől függetlenül létező attitűdjelenséget írnak körül. Az éghajlatváltozás kiváltó okainak rejtett válaszstruktúrája megmutatja azt is, hogy az éghajlatváltozás materiálisan kevésbé megragadható lehetőségei alkotják a legkisebb magyarázó erőt, nevezetesen pl. Isten szerepe, mint köz-
Az éghajlatváltozás kiváltó okai a válaszadók megítélése szerint 100,0 90,0
86,4
85,3 83,9
80,0
73,8
70,0
68,1
65,6
69,5
60,0 46,7
50,0
36,4
40,0
33,3
30,0
17,9 14,0
20,0
20,0 10,0
36,5 26,5
23,4
20,7
37,0
30,2 33,4
10,9
9,2 4,4
3,8
18,4 12,1
11,0
9,5
6,6
5,5
0,0 Gazdasági
Gazdag országok Emberi életmód
szereplők
pazarlása
Világméretű
Hazai politikusok Magyar kormány A tudósok nem Senki sem tehet
Nemzetközi
felelőtlensége
népességrobbanás szervezetek felelőtlensége
lelkiismeretlensége
oka
részben oka, részben nem
Az éghajlatváltozást kiváltó okok értékelései alapján végzett faktoranalízis feltárta, hogy a legnagyobb főkomponens sajátértékeket a Magyar Kormány által követett politika, illetve a hazai politikusok felelőtlensége alkotja, amelyek igen szorosan együttállnak, viszont az előbbi két attitűdértékeléssel nincs ös�-
politikája
Isten
figyelmeztettek róla, természetes időben a veszélyre
folyamat
nem oka
vetlen kiváltó ok és az, hogy a változás humán tevékenységtől teljesen független, természetes folyamat lenne. A válaszadók több mint négyötöde valószínűsítette, hogy az éghajlatváltozás globális méretekben tapasztalható időjárás változásokat eredményez, vagyis egyszerre következnek be súlyos
61
COMITATUS
viharok, viharkárok olyan területeken, ahol ezek korábban nem voltak gyakoriak, miközben más területeket, amelyeket szintén nem, vagy csak kevésbé érintett krónikus vízhiány, aszály súlyt majd. A válaszadók legtöbbje a felmelegedés hatásaként a tengerszint megemelkedésére is számít, amivel párhuzamban valószínűsíti azokat a humán katasztrófákat is, amelyek ezt a jelenséget kísérni fogják, nevezetesen a tengerszint alatti, jelenleg lakott területek vízelöntése, illetve a tengerpart melletti települések, világvárosok egy részének, vagy egészének víz alá kerülése. A válaszadók több mint háromnegyede szerint a változásokkal szoros összhangban globális fajpusztulás következik be, beleértve a növényi és állat-, és rovarvilágot, illetve az éghajlatváltozás következményeként megállíthatatlan migráció indul az éghajlatváltozás által súlyosan érintett területekről a kevésbé érintett területek felé, kitolva ezzel a katasztrófa közvetlenül sújtott területeinek határait. A válaszok rejtett struktúrájának feltárása érdekében végzett faktoranalízis a következmények tekintetében két valószínűség halmazt írt körül. Az egyik közvetlen társadalmi kihatással járó következményeket takar; ilyen a fegyveres konfliktus, hogy nagyarányú elvándorlás, migráció indul a konfliktusok sújtotta területekről, illetve, hogy ezeket a migrációs mozgásokat mintegy generálják a betegségeket terjesztő kórokozók elszaporodása. A másik faktort a közvetlen természeti kihatással bíró következmények alkotják, nevezetesen a tengerszint megemelkedése és a fajpusztulás,
62
2008. augusztus
amelyeknek természetesen szintén van közvetett társadalmi következménye, de direkt hatásokban válaszadóink szerint ezek elsődlegesen természeti katasztrófa következmények.
Lokális dimenzió és személyes érintettség Vizsgálódásaink részét képezte a klímaváltozás lokális és a személyes életben bekövetkező lehetséges hatásai is. Válaszadóink értékelhették a lakóhelyük következményeket magukban foglaló kérdéseit, nevezetesen hogy a melegebb és szélsőségesebb időjárás következtében mennyire okoznak majd súlyos problémát az egyes jelenségek. A válaszadók nagy többsége úgy ítélte, hogy hangsúlyos problémát jelent majd a háztartási költségek növekedése, a különböző egészségügyi problémák, mint például az erős ultraibolya sugárzás miatt gyakoribbá váló szem és daganatos betegségek, az ivóvízhiány, az újfajta, eddig nem tapasztalt betegségek megjelenése, az élővilág egyensúlyának felborulása, a halpusztulás és az emberek átlagos egészségi állapotának romlása. A válaszok alapján kisebb súlyú problémaként rajzolódott ki, hogy visszaesik a térségi turizmus, hogy a megélhetési nehézségek növekedése jelentős, a térségből kifelé áramló migrációt idéz elő, amivel összhangban mutatkozik az is, hogy válaszadóink nem számítanak ingatlanár csökkenésre, sem a helyi közösségek szétzilálódására.
COMITATUS
2008. augusztus
Amikor a különböző rövidtáA klímaváltozással kapcsolatban kifejezett személyes érintettség jellemző- von várható lokális katasztrófahelyzetek en közepes, vagy annál nagyobb inten- bekövetkezésének valószínűségeire kérzitás besorolást kapott. Érdekes módon deztünk, az a kép bontakozott ki előtminél idősebb korosztályhoz tartozik tünk, a válaszadók leginkább attól taregy válaszadó, annál inkább érezte úgy, tanak, hogy az özönvízszerű, egy adott hogy őt nagymértékben érinti majd a helyszínre összpontosuló esőzések haklímaváltozás. A legnagyobb mértékű tására megbénul a közlekedés. Minden második válaszadó tartotta ezt a lehetőváltozást az életvitel környezettudatosséget reálisnak. Szintén csaknem minságának a mértékében és az energiaden második válaszadó szerint a jelen használatban várják. Ez a két kérdés egészségügyi ellátórendszer nem lesz szorosan összefügg egymással, mivel a képes ellátni egy tartós hőhullám esetén környezettudatos életmód önmagában az embereket, amely sok tragédiához veis kevesebb energiafelhasználást jelent. zethet. Nagy probléma lehet válaszadóJelentős mértékben várt változás az épü- ink szerint az energiaellátás folyamatosletek átalakítása, amely kettős jelentést ságával is, továbbá telekommunikációs hordoz; egyrészt az épületek árnyékolá- zavarok várhatóak, és az sem lesz kisa a hőségtől, illetve az energiakímélő zárt, hogy egy szárazabb időszak esetén hőszigetelés. fennakadás lesz az ivóvízellátásban, és A következő évtized éghajlatváltozással járó problémáinak megítélése a válaszadók településére vetítve 90
82,4
80 66,5
70
57,7
60
53,3
48,9
48,4
50
39,3 39,3 35,7 34,3
40 30 13,2
10
28
17,5
33 35,231,8 35,229,2
26,8 23,6
26,4
21,9
25
47,4
29,4 28,1 24,8 24,5
44,3
33,5 22,2
Problémát okoz
Részben probléma,részben nem
Mg-i termelés ellehetetlenül
Szétzilálódó közösségek
Ingatlan értékcsökkenés
Migráció
Idegenforgalom csökkenése
Romló humán EÜ.állapot
Tömeges halpusztulás
Erdőterület pusztulás
Élővilág egyensúlya felborul
Új betegségek jelennek meg
4,4 Növekvő háztartási költségek UV sugárzás miatt daganatos és szembetegeségek
0
16,7
10,6 Ivóvízhiány
20
22,9
29,2
25,6
38
45,8
Nem okoz problémát
63
COMITATUS
bár ebben az elképzelésben vannak realitások, hiszen egy valóban tartós száraz időszak esetén nyilván korlátozásra kerülne a vízfogyasztás, de a Balaton közelsége miatt teljes ivóvízhiányra készülni értelmetlen volna. Külön a településre értelmezve rákérdeztünk arra is, hogy a jelen állapotok szerint milyen fejlődési perspektívák várhatóak 15 év távlatában. A legtöbb válaszoló szerint a természeti értékekre alapozott szolgáltatási szféra fejlődése várható, míg a válaszadók ötöde szerint a változást az adja, hogy a Balaton parti települések környékén a multinacionális cégek, logisztikai társaságok, a nagy szállodaláncok fognak dominálni.
2008. augusztus
állapotban van az infrastruktúra, mint a térségben máshol. Ezen túl sajátos, de magyarázható vélemény az is, hogy a globális klímaváltozás következtében a Balaton térségébe bevándorlás lesz tapasztalható. Ez összefügg az édesvizű tó meglétével, és összecseng azzal a korábban említett eredménnyel, mely szerint a Balaton térsége még nyerhet is a felmelegedéssel. Ennek ellenére a felmelegedés esetleg problémákat is okozhat a Balatonnál, az erre irányuló kérdésre adott válaszok alapján az idegenforgalom van veszélyben a leginkább, mégpedig azért, mert a gyakori vízszintingadozás veszélyezteti a fürdőzést és a turizmust. A többi veszélyforrást, mint pl. a bortermelés ellehetetlenülését, a mezőgazdasági Országos és regionális munkahelyek megszűnését, a régió verdimenzió senyképességének elvesztését harmadakétötöde valószínűsítette, a vízszintinA következő évtized nem csak a klí- gadozás miatti bizonytalanságot pedig mában, hanem ebből következően a gaz- közel kétharmadnyian valószínűsítettek. dasági helyzetben, az emberek egészségi A klímaváltozástól részben függetállapotában, a környezet állapotában, és lenül, de annak következményeit figyeaz emberek életminőségében is változást lembe véve, az elsődlegesen kívánt funkhoz, mégpedig összességében negatív ciója a régiónak a kisgyerekes családok irányban. Az országos szintű életminő- üdülőövezete, amely a települési eredséget rontó tényezők a megerősödött ult- ményeknél is az első helyen találtunk. raviola sugárzás és a melegebb éghajlat Itt a természetvédelmi terület besorolás miatti újfajta betegségek megjelenése. A lett a második, ugyanakkor ezt a saját tetársadalom egyes csoportjai közül a sza- lepülésére értelmezve a megkérdezettek badban dolgozni kénytelen munkások, már közel sem gondolják így. Hasonló és a gyengébb védekezőképességgel mondható el a „borászati,- gyümölcsterrendelkező gyerekek és idősek a veszé- melési központ”-ról is. lyeztetettek. A Balaton térségével kapAz „Idősek Mekkája” (silver csolatban az a vélemény alakult ki, hogy economy) funkció régiós léptékben sokcsak azokon a területeken fog romlani az kal kevésbé látszik elfogadottnak, mint életminőség, ahol még most is rosszabb a saját településre értelmezve, továbbá a
64
COMITATUS
2008. augusztus
könnyed laza és esetenként hangos szórakozást sejtető megnevezések (szórakoztató központ és buli hely) sem kívánt jövőkép a Balaton számára.
Az alkalmazkodás egyes területei eltérő megítélés alá esnek. A prioritási sorrendben az emberi egészségre, valamint a természeti környezetre ható negatív hatások csökkentésének kell állnia. Fontosak, bár kevésbé a gazdasági károk Beavatkozás - adaptáció és a társadalmi hatások csökkentése. Az egyes adaptációs módszerek közül a legA klímaváltozásra alapvetően kétfénagyobb hatékonyságot az erdősítésnek le válasz adható: az egyik az adaptáció, és a zöldterületek növelésének, a vizes mely az életmód, vagy termelési, építterületek rehabilitációjának, a tájékozkezési módszerek megváltoztatásával tatásnak, a klímatudatos építkezésnek, a alkalmazkodik a megváltozó körülmécsapadékvíz visszatartásnak és az oktanyekhez. Az adaptáció a balatoni elit tás-nevelésnek tulajdonítanak a balatoni véleménye szerint sikeres és célravezető elit tagjai. A hűtött közösségi menedéklehet, de abban már megoszlanak a véhelyek létrehozása viszont egyértelműen lemények, hogy az alkalmazkodás teljes elutasított. Az országban alkalmazandó körű, vagy részleges lehet csak. adaptációs eszközök és tervek kidolgoA klímaváltozáshoz való alkalmazkodás eszközeinek hatékonysága
Erdősítés, zöldterületek növelése
-3,3
89,6
7,1
Vizes élőhelyek rehabilitációja
-3,8
A lakosság tájékoztatása veszélyekről, kockázatcsökkentésről
85,8
-5,4
78,8
15,8
Alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek kerüljenek a tananyagba
-4,4
78,6
17
Idősekre, gyermekekre, betegekre irányuló fokozott közösségi figyelem
-6
76,6
-9,9
Gátak és víztározók építése
10,4
17,4
71,3
18,8
Támogatás a megfelelő növényfajták termeléséhez
-6
69
25
Katasztrófaelhárítás, vízügy, egészségügy jobb eszköz és szakember ellátása
-7,1
65,7
27,2
Infrastruktúra (közmű, közlekedés, kommunikáció) ellenállóbbá tétele
-5,5
65,5
29
-10,6
Társadalmi konzultáció az alkalmazkodásról
62
-14,5
Integrált informatikai rendszerek létesítése Hűtött közösségi 'menedékhelyek' létrehozása
49,2
-41,7 -60
-40
-20
Hatékony
27,4
23,3 0
Részben hatékony
36,3 35
20
40
60
80
100
Nem hatékony
65
COMITATUS
zása során fontos annak a meghatározása is, hogy kik legyenek azok a szereplők, akiknek ebben a tervezési folyamatban részt kell venniük. Jelen vizsgálat eredményei alapján szinte mindegyik felsorolt politikaiszakmai és területfejlesztési szereplőnek szánnak valamilyen mértékű szerepet, hiszen a legkisebb mértéket elérő megyei önkormányzatokról is a megkérdezettek közel kétharmada úgy gondolja, hogy ebben a folyamatban részt kell vennie. A legnagyobb mértékű szerepet a mindenkori magyar kormánynak tulajdonítják a balatoni véleményformáló elit tagjai, majd a sorban a természetvédelmi hatóságok, a lakosság és a cégek, vállalkozások következnek. A klímaváltozás speciálisan balatoni következményeinek enyhítésében a térségben tevékenykedő területpolitikai szereplők, kutatóintézetek, önkormányzatok, szövetségek munkájára számít a balatoni elit. A leginkább a Balatonnal határos 3 régió, a Balaton Fejlesztési Tanács és a regionális vízügyi igazgatóságok munkájára számítanak, legkevésbé pedig a Balatonnal határos 3 megyére, a balatoni gazdasági szervezetekre és a balatoni civil szervezetekére. Magánemberként a balatoni elit adaptációs tevékenysége leginkább a környezettudatosabb életmódban, kevesebb autóhasználatban, az energiatakarékosságban, a fűtéskorszerűsítésben és épület átalakításban testesül meg. Ugyanez a tevékenység a munkájuk során a tájékoztatásra és a környezettudatos gazdálkodásra, termelésre szorítkozik. Ide tartozik, hogy a katasztrófa helyzet esetén való cselekvési ter-
66
2008. augusztus
vet szinte kizárólag csak azok ismerik, akiknek ez hivatali kötelességük: a polgármesterek az egyedüliek, akik tudnák, hogy ilyen szituációban mi a teendő. Az egyéni fontossági sorrendjéről ad képet, hogy egy képzeletbeli forráselosztási szituációba kerülve mely területek támogatását tartják fontosnak. A Balaton környékén nem véletlen, hogy az első két helyen a turizmussal és a természeti környezettel kapcsolatos fejlesztéseket támogatna a balatoni elit a saját településén. Ezeket a közösségi infrastrukturális beruházások követik, míg az éghajlatváltozással összeköthető fejlesztések csak a középmezőnyben kapnának helyet
Megelőzés A válaszadók elsöprő többsége szerint a globális klímaváltozás megelőzése, fékezése érdekében lehet még tenni. Ez a vélemény fogalmazódik meg mindhárom elitfőcsoport vonatkozásában, lényegében minden tíz elitcsoporttag közül legalább kilenc szerint a globális klímaváltozás folyamata minimum lassítható. A leghatékonyabb eszköz az erdőtelepítés, a megújuló energiaforrások, úgymint nap, szél és vízenergia alkalmazásának terjedése, a közúti fuvarozás helyett a vasút, és ahol lehet vízi fuvarozás fejlesztése, az épületek a jelenleginél sokkal jobb hőszigetelése, általában a nem környezetszennyező tömegközlekedés (vasút, villamos, troli, kerékpár) fejlesztése. A balatoni elit relatív többsége szerint nem elég hatékony módszer a légkör szén-dioxid tartalmának csökkentésére az új atomerőművek építése és
COMITATUS
2008. augusztus
az új atomerőművek építésének, a meglévők bővítésének a legkisebb a közös értéke, ezek szerepelnek tehát legkisebb súllyal a főkomponensben. A legnagyobb sajátértéke a jelenleginél jobb hatásfokú háztartási gépek üzembe állításának volt, míg a többi alkotókomponens 25-37 % megőrzött információtartalom közötti zónában helyezkedik el, tehát erősen homogén szerkezetű a válaszok eloszlása, ami azt jelenti, hogy a felsorolt alternatívákat a válaszadók többsége célravezetőnek, alapvető fontosságúnak ítéli.
a meglévők bővítése, minden harmadik viszont támogatná ezt az elképzelést is, miközben harmaduk bizonytalan a problémának ezzel a módszerrel történő kezelésének eredményessége tárgyában. A válaszadók abszolút többsége elutasítja azt a lehetőséget, hogy fejlődő országoktól történő szén-dioxid kibocsátási kvóta vásárlásával válaszoljon az állam a globális felmelegedés problémájára. A légköri szén-dioxid tartalmának csökkentésére irányuló eszközök hatékonyságának megítélése tárgyában a válaszok rejtett struktúrájának feltárása érdekében főkomponenst alakítottunk ki, ebből alapvetően azt láthatjuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás lehetséges csökkentésének eszközhatékonyságát becslő főkomponens alkotóelemei közül a széndioxid kibocsátási kvóta vásárlásának és
Kármegosztás Az alkalmazkodás és a megelőzés mellett a klímaváltozás nyomán fellépő katasztrófák óhatatlanul károkat is okoz-
A légkör CO2 tartalmának csökkentésére irányuló eszközök hatékonyságának megítélése 100
95,1
92,9
90
86,4
84
81,6
80
73,9
72
69,2
70 60 50
37,6
40
32,3
30 20 10 0
1,6 3,3 Erdőtelepítés
12,7
10,9
6
21,3
19,2
6,8
4,3
Megújuló
Közút helyett
Épületek jobb
T ömegközlekedés,
Helyi termékek,
Jobb hatásfokú
energiaforrás (szél,
vasúti, vízi
hőszigetelése
kerékpározás
szolgáltatások
háztartási gépek
nap, víz)
fuvarozás
fejlesztése
használata
Hatékony
9,5
8,8 3,3
2,7
1,1
19,3
14,1
30,1
Részben hatékony
Új atomerőmű,
CO2 kvótavásárlás
atomerőmű-blokk fejlődő országoktól építése
Nem hatékony
67
COMITATUS
nak, melyeket szintén enyhíteni kell. A balatoni elit a kárenyhítésben kétféle módot tart elképzelhetőnek: egyrészt minden gazdasági szereplőtől elvárható, hogy viselje a felelősséget a saját javaiért, másrészt pedig a települések lakóinak és a vállalkozóknak közösen kellene egy kárenyhítő alapot létrehozniuk. A megoldás talán ennek az egyéni és a közösségi szemléletnek az ötvözése lehet. A kárenyhítés elve pedig az lehet, mely szerint minden károsultat a káruk meghatározott százalékában kompenzálnak, illetve a nem biztosítható károkért is járjon kompenzáció, de csak abban az esetben, ha biztosítható javaira a károsult biztosítást kötött. Adataink szerint a kárenyhítést egy közösségi pénzalapból lenne a legcélszerűbb végrehajtani. Ebbe a pénzalapba alapvetően kétféle módszerrel, illetve forrásból kerülne pénz. Az egyik ismét szolidaritáson alapul: mindenki a saját jövedelme arányában adóként fizessen az alapba, míg a másik jellemző vélemény az, hogy azokat a vállalkozásokat kell külön adókkal sújtani, melyek termelése nagy széndioxid kibocsátással jár. Az alap létrehozása mellett fontos annak működtetése is. Úgy tűnik, elsősorban egy országos szintű szervezetben, másodsorban pedig egy erre a célra létrejött non-profit szervezetben, és települési önkormányzatban gondolkodik a balatoni elitszereplők többsége. Erőteljes az a vélemény is, miszerint regionálisan, és több szervezetnek kooperációban kellene ezt az alapot működtetni, és az ilyen megoldás keretén belül már a Balaton Fejlesztési Tanácsnak is komolyabb szerepet szánná-
68
2008. augusztus
nak. A károk enyhítése, az adaptáció és a mitigáció céljából önkéntes felajánlások révén is történhet Az ez iránti hajlandóság a kárenyhítés esetében fejenként 77 e Ft-ot, a mitigációra 33 e Ft-ot, az adaptációra 29 e Ft-ot jelentene évente.
Egyenlőtlenségek A károk bekövetkezése esetén a balatoni elit szerint a következmények viselése nem a társadalmi helyzet alapján oszlik meg, a társadalmi ranglétra alján elhelyezkedőket a terhek aránytalanul jobban megviselik. Az összkép tehát az igazságtalan teherviselés felé hajlik, amiben még további romlást prognosztizál a balatoni elit, amennyiben a globális felmelegedés ilyen ütemben folytatódik. Társadalmi csoportok szerint is eltér a veszélyeztetettség mértéke: a krónikus betegségekben szenvedőket és az időseket tartották a megkérdezettek a leginkább veszélyeztetetteknek. A klímaváltozás miatti veszélyeztetettség kérdésében lineáris transzformáció segítségével főkomponenst alakítottunk ki és faktorelemzést végeztünk. A művelet kétfaktoros modellt eredményezett, amelyben az első faktort négy, a másodikat kettő változó alkotja. Az első – környezeti - faktort alkotó változók sorban: vizeink, állatok – állatvilág, növények – növényvilág, vizes / mocsaras élőhelyek. A második faktort – társadalmi - az idősek és a krónikus betegségben szenvedők veszélyeztetettsége alkotja. A környezeti veszélyek bekövetkezését a modell alapján valószínűbbnek ítéli a balatoni elit, ugyanakkor néhány olyan
COMITATUS
2008. augusztus
tényleges negatív hatások széleskörű kibontakozása tárgyában. A társadalmi és a környezeti veszélyek mellett a gazdasági veszélyek is léteznek. A balatoni elit úgy véli, hogy a leginkább veszélyeztetett gazdasági szektor a mezőgazdaság, és a mezőgazdasági munkahelyek közel ötöde fog a következő évtizedben a klímaváltozás miatt megszűnni. Az idegenforgalomban ugyanakkor kisebb mértékű csökkenést prognosztizálnak, és ez összefügg azzal is, hogy a megkérdezett elit szereplő melyik balatoni alrégióban él, vagy dolgozik.
vélemény is akadt – a politikai és a gazdasági elit köréből -, mely kifejezetten kismértékűre becsüli a környezeti veszélyek előfordulását a klímaváltozás miatt. A klímaváltozás környezeti veszélyeivel kapcsolatban a kulturális - oktatási, az egészségügyi, a pénzügyi és egyéb, köztük személyi szolgáltatási szektorban dolgozók, a kereskedelem és vendéglátás, a szállítás, hírközlés, vízgazdálkodás, valamint az építőipar területén dolgozó elitcsoporttagok problémaérzékenyebbnek bizonyultak a felsorolt veszélylehetőségek vonatkozásában, miközben a közigazgatásban, a közszolgálati szektorban dolgozók, az iparban és a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban érdekeltek véleményei inkább negatív irányban térnek el a főkomponens pontértékeinek átlagától. Ez egyszerre jelenthet óvatosságot a részükről, és egyfajta szkeptikusságot is a bekövetkezési valószínűség, illetve a
Klímaváltozás miatti veszélyeztetettség A déli parti vélemények szerint az idegenforgalmi vállalkozások közel 22%ának megszűnését prognosztizálják, míg a zalai alrégióban élők fele ennyit.
100 90,9 90
85,5
83,3
80,4
80
77,5
76,7
75,5 71,5
71,3
70
60 52,5 50 38,6
40
30
24,6 20,3
20
10
0
7,4 1,7 Krónikus betegek
10,6 3,9 Idősek
13,4
3,3 Vízeink
18,9
18,9
4,4
5,6
22,5
15,1
4,5 Vizes/mocsaras élőhelyek
Veszélyeztetett
2,2 Gyermekek
Növények
Részben veszélyeztetett
Állatok
3,9 Városok lakói
6,2 Szegények
8,9
Kistelepülések lakói
Nem veszélyeztetett
69
COMITATUS
2008. augusztus
A kettő között helyezkedik el a veszprémi alrégió 14,3%-os eredménye. Ezek mögött minden bizonnyal még mindig a térség idegenforgalmának sajátossága húzódik meg: jellegéből adódóan a déli parti turizmus még mindig jobban ki van téve az időjárásnak, így sokkal érzékenyebb a változásokra is.
A Kiotói egyezmény mellett más jelentős nemzetközi és hazai dokumentumok ismeretét is teszteltük. A felsoroltak közül az adatfelvétel időpontjában még csak tervezetként létező Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát ismerték a legtöbben, a szintén hazai kezdeményezésként létező VAHAVA projektet, és az IPCC jelentés a megkérdezettek ötöde ismerte. Ismeretek, kommunikáció, A legfőbb tájékozódási források e tétársadalmi részvétel mában a televízió, a napilapok, hetilapok, az Internet és a rádió. A kárenyhítés, A klímaváltozás témakörében a leg- és az adaptáció társadalmi részvételét a inkább ismert dokumentum a kiotói balatoni elit fontosnak és kívánatosnak egyezmény, melyet a hazai VAHAVA tartja. A klímaváltozás egyre valószíprojekt eredményei követnek. A kiotói nűbb következményeit enyhíteni hivaegyezmény Magyarországra is ró fel- tott projektek, tervek elkészítése során adatokat, a balatoni elit többsége ered- törekedni kell a minél szélesebb alapoményeink szerint ezzel is tisztában van. kon álló szakmaiságra. A klímaváltozással kapcsolatos információk forrása 91,3
televizió
77,2
napilapok
72,8
hetilapok, folyóiratok
71,7
interneten keresztül
67,9
rádió
48,9
munkája során kapcsolatban van a problémával
46,7
személyesen érintett
45,1
a kérdéssel foglalkozó szakemberektől ismerősök, barátokon keresztül
44
szakmai folyóiratok, szakkönyvek
41,8 31,5
civil szervezeteken keresztül
12
egyéb
3,5
sehonnan sincsenek információi
0
70
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
COMITATUS
2008. augusztus
Ennek értelmében az akadémikusok, a vízügyi-, az agrárszakemberek, az orvosok, a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, valamint a témában esetleg a nagyobb fokú érintettség miatt tapasztaltabb külföldi szakértők tudása és ismerete az, amelyeket ezen projektek és tervek elkészítésénél mindenképpen használni kellene. Fontos szerep jutna ugyanakkor a települések lakosságának a kárenyhítő projektek véglegesítésekor: a helyi érintetteknek nem csak kívánságaik lehetnek, hanem a környezetvédelmi és kárenyhítő projektek véglegesítése során egyességre kell velük jutni, sőt, konfliktus esetén a helyieknek vétójoga is lehet. A vizsgálatból minden kétséget kizáróan kirajzolódik az, hogy a balatoni regionális elit számon tartja a klímaváltozást, mint az élet minden területét átszövő problematikát. A folyamatot válaszadóink egyre számottevőbbnek tartják, ezért tisztában vannak a megelőzés és az alkalmazkodás terén szükségessé váló teendők permanens jellegével. Bi-
zonytalanság jellemzi viszont a státuszcsoportot a tekintetben, hogy melyek a helyi és a mikroregionális szinten történő megelőzés és az alkalmazkodás leghatékonyabb formái. A vizsgálat egyik legfontosabb következtetése talán az a megállapítás lehet, mely a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia regionális, kistérségi és lokális léptékű adaptációs programjainak elkészítésére hívja fel a figyelmet. DOMBI GÁBOR OLÁH MIKLÓS RETZ TAMÁS
Jegyzetek 1. E vizsgálattal párhuzamosan, csaknem megegyező összetételű mintán és kutatási tematikán a Felső-Tisza vidékén is folyt vizsgálat. Ld.:Vári A.-Ferencz Z.: Elitcsoportok adaptációs forgatókönyvekkel kapcsolatos elképzeléseinek vizsgálata a Felső Tisza-vidéken, Kézirat, MTA SZKI 2. Csite-Dombi-Oláh Retz: A magyar elit balatoni kötődései Balatoni integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., 2005.
71
COMITATUS
2008. augusztus
Interjú
Az alulról építkező szerves fejlődés híve vagyok Interjú Dr. Kovács Miklós szakállamtitkárral COMITATUS: A magyar területpolitika visszatérő problémája a Balatonkérdés. Vita folyik a térség pozícionáltságáról, a területfejlesztésben betöltött jelenlegi helyzetéről, de a jövőjéről is. Miként összegezhető Szakállamtitkár Úr véleménye ezekben a kérdésekben? KOVÁCS: Oktatói tevékenységemből adódóan is sok olyan dolgozatot kell véleményeznem, amely a Balatonról szól. Ezek a munkák általában Lengyel Márton tanár úr megállapításait szokták idézni, mely szerint a Balaton hanyatló turisztikai desztináció és a szükséges források mellett gyökeresen megújított koncepció, stratégia és programozás szükséges ahhoz, hogy a tó, és környéke újra versenyképessé váljon. Én ezekkel a megállapításokkal ma már nem tudok egyet érteni. Nem gondolom azt, hogy a Balatont ma is az igénytelen tömegturizmus jellemzi, és azt sem, hogy a Balaton mély válságban lenne. Állítom viszont azt, hogy az elmúlt 10-15 évben alapvető változások történtek a térség fejlesztésében. Nem állítom, hogy ezek a változások minden tekintetben pozitívak, de úgy gondolom, hogy összességében helyes irányúak. Kollégáimmal folytatott beszélgetések során szoktunk arra a megállapításra jutni, mely szerint a Balatonnak jó esélyei vannak arra, hogy 5-10 éven belül a Garda tóhoz, a Bódeni-tóhoz, vagy Wörthi-tóhoz ha-
72
sonlóvá váljon, vagyis egy elegáns, jól szituált környék legyen a középosztálybeliek számára, ezen belül is arányaiban meghatározóan a hazai vendégkörre gondolok. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy természetesnek és szükségszerűnek tartom azt, ha arányaiban egyre több lesz a belföldi turista a Balaton körül, ahogy ez az említett tavak esetében is történik. Ez persze nem jelenti azt, hogy változatlanul ne kellene a külföldi turisták megnyerésére energiákat fordítani, hiszen a Balaton környéki turisztikai infrastruktúra jelentős részben éppen az ő jelenlétüket feltételezve került kialakításra. Arról, hogy kik vannak jelen vendégként ma a balatoni turizmusban, úgy gondolom, nincsenek pontos adataink, nincsenek kellően szofisztikált módszereink arra vonatkozóan, hogy a tényleges jelenlétet mérni tudjuk. A ’90-es évek közepétől egyre több külföldi állampolgár szerzett ingatlant a térségben, és az ide köthető kapacitásoknak nyilvánvalóan jelentős szerepük lehet a térség turizmusában, az itt végbemenő vendégforgalom jellemzőiről azonban csak keveset tudunk. Könnyen elképzelhető, hogy a balatoni turizmus hamarosan abba a szakaszba ér, amelyben az ágazat sikerességét nem a kereskedelmi szálláshelyeken megfigyelhető vendégforgalmi adatokban kell mérni, hanem a régió által megtestesített életminőségben. Összességében azt
2008. augusztus
mondanám, hogy a Balaton jövője abban áll, hogy jó minőségű lakó és rekreációs térséggé váljon. Ez megítélésem szerint európai összehasonlításban is be fog következni kb. 15-20 éven belül. Meg szeretném jegyezni, hogy megítélésem szerint sokkal nagyobb tempóban közeledik az üdülőkörzet ehhez az állapothoz, mint azt akárcsak a közelmúltban el tudtam képzelni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy jelentős mértékben megújuljon a tó körüli turisztikai infrastruktúra. Ez ugyanis a ’70-es években egy hirtelen megjelenő, és drasztikus mértékben növekvő bel- és külföldi keresletre épült ki, nem a legminőségibb válaszokat adva a kihívásokra. Látható, hogy a fizető vendéglátás és a kempingek helyét jelentős mértékben át kell, hogy vegyék a minőségi turizmus fogadási feltételeit garantáló beruházások. COMITATUS: Az előző kérdést folytatva, milyen következményei lehetnek ennek a folyamatnak a balatoni vendégforgalom szezonalitásával kapcsolatban? Helyzetelemzések eredményei azt mutatják bár, hogy az elmúlt másfél évtized során ha kis mértékben is, de nőtt az elő- és utószezonbéli vendégforgalom aránya, ezzel azonban nem lehetünk még elégedettek. KOVÁCS: Az említett európai példákat azért is hoztam fel, mert ezek a tavak a Balatonnal megközelítőleg egy éghajlati övben találhatók, a szezonalitás mérséklését éppen a nagyobb arányú belföldi turizmus biztosítja a számukra. Az elő- és utószezonbéli ünnepnapok, hosszú hétvégék a tapasztalatok szerint
COMITATUS
alapvetően a belföldi turizmusra épülnek szerte a világon. COMITATUS: Miként értékeli az államtitkár úr a Balaton Új Magyarország Fejlesztési Tervben helyet kapó pozícióit? KOVÁCS: Támogatni tudom azt a törekvést, amit a Balaton Fejlesztési Tanács az utóbbi időben követ, vagyis, hogy legyenek olyan források, amelyek saját koncepciójuk szerint, az üdülőkörzet versenyképessége szempontjából nélkülözhetetlenek. Ez a törekvés sikeres volt az attrakciófejlesztés területén, kevésbé volt sikeres a szállás férőhely fejlesztés esetében. Az, hogy a jelenlegi gyakorlat beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, majd csak a jövőben dől el. COMITATUS: A régióbeli turisztikai szakembereknek már most is van kialakult véleményük a jelenlegi gyakorlat némely szegmenséről. Nehezen fogadható el például, hogy minden, irányukban megnyilvánuló nagyrabecsülés mellett, miért a három fejlesztési statisztikai régió ügynöksége által kell bonyolítani az üdülőkörzet területén is olyan megkérdőjelezhetetlenül a térséghez kötődő, ott és az ottani menedzsment által kifejlesztett innovációkat, mint például a turisztikai desztináció menedzsment (TDM). KOVÁCS: Az államtitkárság a TDM pályázattal szakmai szempontból foglalkozott, és végig arra készült, hogy hasonlóan a turisztikai attrakció pályázathoz, azt a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht fogja menedzselni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hozta meg azt a döntést, mely szerint e projekt menedzselése a Balatonnal érintkező
73
COMITATUS
három fejlesztési statisztikai régió ügynökségén belül történjen. Ennek okát semmi másban nem látom, mint abban, hogy az NFÜ valószínűleg így látta ezt egyszerűbben intézhetőnek. Nem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy a későbbiek során ez a tevékenység átkerüljön a Balatonhoz. COMITATUS: Hogyan látja államtitkár úr az elsőként a GKI egy 2004-es Balaton tanulmányában publikált, már a Balaton hosszútávú fejlesztési koncepciója egyeztetési változatában is szereplő funkcionális turisztikai mikrorégiók megalapozottságát, használhatóságát a balatoni területpolitikai célok tervezésében és megvalósításában? KOVÁCS: E kérdés felvetését megalapozottnak és aktuálisnak tartom. Karakteres természetföldrajzi, kultúrtörténeti és turisztikai adottságaik alapján a Balaton körül valóban elkülöníthetők a kistérségek, ezeket viszont meglátásom szerint a helyi gazdasági és társadalmi szereplőknek alulról építkezve szervesen kell kitölteniük tartalommal és ös�szeilleszteni őket. Ez a feladat egyebek mellett lehet például éppen az előző kérdésben tárgyalt TDM-ek szerepvállalásának is a része. Ugyanakkor az egymástól eltérő hangsúlyú kínálat kialakításának jótékony hatása lehet a vendégkör igényeinek jobban megfelelő programcsomagok összeállítása, és összességében a tó körüli kisrégiók egymással való versengésének megszünése. COMITATUS: Izgalmas időszakot él át ezekben az években a Balaton, a szemünk láttára történnek olyan szerkezeti változások a balatoni turisztikai infrast-
74
2008. augusztus
ruktúra átalakulásában, amelyek bizonyos szempontból ellent mondanak a térség idegenforgalmi hagyományainak. Ezek egyike a fizetővendéglátás szerepének esetleges átértékelődése. Lát-e szerepet államtitkár úr a fizetővendéglátásnak a megújuló balatoni kínálatban, s ha igen, akkor milyet? KOVÁCS: Kezdő idegenforgalmi szakemberként a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál éppen ez a terület tartozott meghatározó feladataim közé. Mivel ezek a kapacitások részben fennmaradtak, túlélték a rendszerváltást, nyilván foglalkozni kell jövőbeni szerepükkel. Ennek a formának valószínűleg megvan a hosszú távú létjogosultsága a Balatonon. Egyrészt azért, mert jelentős kapacitásokat tud felmutatni, hagyományokkal rendelkezik a térségben, és az is elmondható, hogy a nemzetközi példák sem mondanak ennek ellent, ez a szálláshely kínálati forma például a tengerpartokon is megtalálható. Alapvető elvárás a turisták részéről, hogy a hazai körülményekkel azonos komfortot biztosítsanak. Úgy gondolom, hogy a fizető vendéglátás három irányban fejlődhet tovább. Egyrészt elképzelhetőnek tartom, hogy olyan magánszemélyek vásárolják meg azokat az ingatlanokat, ahol korábban ez a tevékenység jó környezeti adottságok és infrastrukturális feltételek mellett kialakult, akik nem szorulnak arra, hogy ezeket ki kelljen adniuk, másrészt szakmai befektetők láthatnak fantáziát ilyen ingatlanokból álló hálózatok megvásárlásában és fejlesztésében. Ismerünk például olyan dán befektetőket, akiket érdekel ez a terület, igen színvonalas
2008. augusztus
kínálatot alakítanak ki, elsősorban parti ingatlanok esetében speciális vendégkör számára. Harmadrészt számolni kell azzal, hogy a korábbi fizető-vendéglátó kapacitások ingatlanait olyan befektetők vásárolják fel, akik ezeken a területeken apartman házakat építenek, remélhetőleg nem teljesen olyanokat, hanem kisebbeket, mint a siófoki 216 apartman. Ez utóbbiak idegenforgalmi szerepe akkor válik lehetségessé, ha ezeket nem csupán ingatlanspekulációs célból építik és befektetési célból vásárolják meg, hanem megpróbálják őket turisztikai célokra is hasznosítani. Siófokon van ilyenre példa: a volt bányászüdülő ingatlan-együttes esetében. COMITATUS: Az arányaiban nagyobb részt a magántulajdonú ingatlanokon végbemenő vendégforgalom nem jelenthet-e majd olyan veszélyt, hogy visszaesik a térség idegenforgalmi adóbevétele, egyebek mellett azzal a következménnyel, hogy ez a körülmény egyúttal az egyre sokasodó turisztikai egyesületek forrásalapját is csökkentik? KOVÁCS: Ez nem feltétlen kell, hogy magával hozza a kurtaxa csökkenését, hiszen a magánszálláshelyeken tartózkodó vendégekre is vonatkozik sz idegenforgalmi adó fizetési kötelezettség. Az önkormányzatok számára pedig fontos, hogy valóban befizessék a magánszálláshelyek is az adót. Úgy tudom vannak eredményes kezdeményezések is vendégforgalom nagyságrendjének megbecsülésére..
COMITATUS
COMITATUS: Várható-e, hogy a jövőben változik a helyzet az idegenforgalmi adók felhasználásával kapcsolatban? KOVÁCS: Vannak ilyen törekvéseink. A turizmus törvény tervezetében a kurtaxa felhasználását a turizmus fejlesztés irányában szeretnénk elmozdítani. Az ilyen célú hasznosítás körét ugyanakkor a turisztikai fogadóképesség sokrétűségéhez illeszkedően igen széles körűre tervezzük, az önkormányzatok számára tehát ez nem lesz feltétlen jelentős korlát, vagyis szélesre nyitottuk a turisztikai célú felhasználások körét. Az önkormányzatoknak tehát nincs félnivalójuk, a tervezet szerint e körbe sorolható akár a közvilágítás, a járdaépítés, szóval sok olyan tevékenység, aminek a finanszírozását olyan településeken is meg kell oldani, ahol nincs turisztikai forgalom. A parti önkormányzatok egyébként általában már ma is többet költenek turisztikai fejlesztésekre, mint amennyi idegenforgalmi adóbevételük van, ez a tervezet megkötés viszont megnyugtathatja a turisztikai szakmát, és főként ezeknek az adóknak a befizetőit a tekintetben, hogy ezek a források jó helyre kerülnek. Ha már a turizmus törvény tervezeténél tartunk, ez a jogszabály elképzeléseink szerint létrehozna egy regionális turisztikai célelőirányzatot. Ez az alap a jelenleg központosított források arányos – például vendégéjszaka szerinti - decentralizálását jelentené. Ezek a források természetesen csak akkor játszhatnának igazi szerepet, ha létrejönnének Magyarországon a politikai régiók saját forrásokkal,
75
COMITATUS
egyebek mellett a turizmus fejlesztésre szolgáló alapok létrehozásával. COMITATUS: Az üdülőkörzet versenyképessége szempontjából megfelelőnek tartja-e államtitkár úr, a balatoni fejlesztések finanszírozásának nagyságrendjét és technikáit? KOVÁCS: A turisztikai vonzerő fejlesztésre szánt összegeket mindenképpen meg kell tartani. Az már vita tárgyát képezheti, hogy uniós forrásból megvalósíthatók-e új szálláshelyférőhely-fejlesztések a Balatonnál, erre Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön sincs lehetőség. Arról pedig vita van, hogy uniós forrásokból inkább a teljesen új beruházások, vagy pedig éppen a sok tekintetben elavult meglévő ingatlanok felújítására kell-e költeni. A magánszálláshelynek minősülő fizető vendéglátóhelyek felújítása az Új Magyarország fejlesztési terv regionális operatív programjai nem támogatható. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatja a nem kereskedelmi szálláshelyek fejlesztését. A fizetővendéglátó szálláshelyek esetében komoly problémát jelent, hogy nehezen ellenőrizhető, a turisztikai célú hasznosítás. COMITATUS: Mi a véleménye Önnek a TDM és a resort típusú fejlesztések egymás-melletiségéről, kell-e különbséget tenni abban, hogy a magyar turizmus fejlesztés melyiket részesítse előnyben, egyáltalán van-e szakmai álláspont arról, hogy hosszú távon milyen hatással vannak egymásra egy térségben az egymással kooperáló, hálózatot alkotó turisztikai vállalkozások azokkal, amelyek közvetlen környezetükben „ke-
76
2008. augusztus
rítésen belül” igyekeznek szolgáltatásaikat kínálni? KOVÁCS: Számomra úgy tűnik, hogy a resort típusú, komplex szolgáltatáscsomagot nyújtó létesítményeknek is van helye a nap alatt. A nemzetközi példák legalábbis ezt bizonyítják, valószínűleg a Balatonnál is ez lesz a helyzet. Ugyankkor fontosnak tartjuk azt, hogy ezek a létesítmények is partnerként csatlakozzanak az adott térség turisztikai desztinációmendzsment szervezetéhez, hiszen a turisták számára nemcsak egy szolgáltató létesítmény, hanem annak környezete is fontos. COMITATUS: A Szakállamtitkárság a közelmúltban készítette el a Balaton Régió Hosszútávú Fejlesztési Koncepciójának szakmai szempontú véleményezését. A dokumentum lényege a decentralizáció, és a partnerségi kapcsolatok révén történő turizmusfejlesztés. Ennek egyik következménye az intézményfejlesztés vonatkozásában is megtapasztalhatóvá válhat a jövőben, ha a javaslat elfogadásra kerül. Az anyag ugyanis arra tesz ajánlást, hogy a térség fejlesztésében hagyományosan kulcsszerepet játszó Balaton Fejlesztési Tanácsnak a jelenlegi, ágazatokból, régiókból, megyékből és önkormányzatokból rekrutálódó szavazati joggal rendelkező tagjai egészüljenek ki mindazon, a térség fejlesztésében fontos szerepet játszó és önmagukat az üdülőkörzet területén, regionális léptékben megfogalmazni tudó legitim szereplők, mint például a turisztikai egyesületek, a Balaton Bor Régió, vagy a regionális szövetségekkel is ren-
2008. augusztus
delkező civil szektor. Mi erről államtitkár úr véleménye? KOVÁCS: Magam az alulról építkező szerves fejlődés híve vagyok. Érvényes ez általában az igazgatásra vonatkozóan is, és persze a turisztikai szakmára is mindez elmondható. Szerintem abban az esetben, ha egy térségben valamilyen feladatellátásnak több gazdája van, és azok meg tudják érteni egymást, sikeresebbek lehetnek, mint valamilyen hierarchikusan szervezett modellben lehetnének. Úgy gondolom, hogy az önálló balatoni területi önkormányzatiság és igazgatás gyakran felemlegetett modellje helyett inkább ezeket a koncepcióban felvázolt partnerségi együttműködéseket kellene favorizálni. A balatoni problémák intézése véleményem szerint nem lehet csupán a térségben élők ügye abban az értelemben, ahogy ezt a Balaton körül gyakran fel szokták vetni, a térségben megvalósított fejlesztések jelentős része sem helyi kezdeményezésű és finanszírozású. A koncepcióban említett sikeres, versenyképes modell esetében szintén felmerül az a kérdés, hogy ezeken az eredményeken mások is osztozni akarnak. Ahogy a fejlett Nyugat-Dunántúl eredményei sem csak a helyben élőket kell hogy szolgálja, a Balaton fenntartható fejlesztésében is mindannyian részt kell, hogy vegyünk. A térség teljes önállósodása számos olyan megyei, regionális és országos érdeket sért, ami miatt nehéz lenne felvállalni ezt a politikai döntést, a partnerségi kapcsolatok révén történő régiószervezés viszont mindenki számára csak előnyökkel járhat. Helyes gondolatnak tartom azt, hogy a balatoni
COMITATUS
vállalkozásokat képviselő kamarák újra szavazati joghoz juthatnának a BFT-ben, mint ahogy azt is, hogy a part mentén TDM rendszerben szerveződő turisztikai egyesületek, illetve ezek regionális szövetsége szavazó jogú képviseletet kapjon a BFT-ben. A TDM-ek megerősödése egyébként feltehetően nem csak a BFT összetételét érinti, hanem valószínűleg felülírja a turizmus marketingjével foglalkozó intézményrendszer egészét, nevezetesen: ezeket a feladatokat átveszik azon szervezetektől, amelyek ma ezzel foglalkoznak. COMITATUS: Mekkora annak az esélye államtitkár úr szerint, hogy ezt a szervesülést a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt szereplők meggátolják? KOVÁCS: Ennek természetesen fennáll a veszélye, abban az esetben viszont ha a TDM rendszer úgy integrálni tudja a térség meghatározó turisztikai szereplőit, akkor nem látom akadályát a modellváltásnak. Természetesen nemcsak a turisztikai szakma bizonyos szegmenseit érinti mindez, az önkormányzatoknak is új módon kell tudni viszonyulniuk a helyi és a kistérségi turisztikai egyesületekhez. A tourinform irodák dolgozóit is érintheti a változás. Személy szerint meg tudom érteni például azt, ha nehezen alkalmazkodik egy munkatárs ahhoz, hogy szezonban hétvégén is dolgoznia kell, de a hétvégi zárva tartást nyilván kevésbé fogja tolerálni a turisztikai vállalkozókból álló egyesület, mint például a korábbi fenntartó önkormányzat.
77
COMITATUS
COMITATUS: Miként értékeli államtitkár úr a nyári összevont hatósági vizsgálatokat, az úgynevezett kommandókat, illetve ezek munkáját? KOVÁCS: A hatósági ellenőrzések tapasztalatairól értékelés készül ezekben a napokban, amelyet kormányülés tárgyalja majd. Kondorosi államtitkár úrral ebben az ügyben már többször konzultáltunk. Nyilván vitatható az, hogy az ellenőrzések a nyári időszakra súlyozottan történtek, szezonális szolgáltatásokról lévén szó, azonban indokolt, hogy az ellenőrzések is abban az időszakban történjenek, amelyikben a szolgáltatások zöme végbemegy. Azzal mások mellett én sem tudok egyetérteni, hogy ezt az akciót a militáns „kommandó” elnevezéssel illették. Úgy gondolom, hogy azok, akiket a hatóság ellenőrzés céljából felkeresett, nem ellenségek. Úgy tudom, hogy az elnevezés tekintetében a döntéshozók eljutottak már addig, hogy a jövőben az ilyen akciók neve megváltozzon. COMITATUS: Szakállamtitkár úr, olvasóink nevében is köszönjük az interjút. A.Z.-Cs.A.-O.M.
78
2008. augusztus
Pályakép: Dr Kovács Miklós Közgazdász, szakállamtitkár Székesfehérváron született 1953. november 8-án. Gyermekei Barbara (31) és Vivien (20). Siófokon érettségizett 1972-ben, majd elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetemet (1972-1976). 1987 óta a közgazdaságtudományok doktora. 1976. szeptember 2-től 1998 decemberéig a Siótournál dolgozott. 1979-1992-ig gazdasági igazgatóhelyettes, 1992-1998-ig elnök-vezérigazgató. Többek között volt a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke és a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. 2000 óta a Veszprémi Egyetem Turisztikai Tanszékének az adjunktusa, utazásszervezést tanít. 2003-tól a Magyar Turizmus Rt. Balatoni Projektirodájának vezetője. 2005 júniusától a Magyar Turisztikai Hivatal elnökhelyettese. 2007 októberétől az Önkormányzati és Területfejlesztési, majd az Önkormányzati Minisztérium turisztikai szakállamtitkára. Nyelvismeret: német, orosz, angol. Hobbi: tenisz, komolyzene.
COMITATUS
2008. augusztus
Műhely
TDM kezdeményezések és tapasztalatok a Balaton régióban TDM konferencia Almádiban Szeptember elején a Regionális Turisztikai Projekt Iroda szervezésében konferenciát tartottak a térség polgármestereinek, turisztikában érdekelt vállalkozásainak és nem utolsó sorban a közelmúltban létrejött turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezeteknek, vagyis a Balatoni Partnerségi Program hatására az említett céllal létrejött „települési turisztikai egyesületek”-nek. Nagy volt az érdeklődés, hiszen aktualitást adott a témának a Fejlesztési Ügynökségek TDM pályázati regisztrációs felhívása, melyet szeptember 25-én mindenkinek be kell nyújtani, aki majd a november–decemberben kiírásra kerülő, az akkor végre megismerhető feltételekkel pályázni akar un. TDM szervezet létrehozására, illetve fejlesztésére. A konferencián elsősorban a már létrejött TDM szervezetek / turisztikai egyesületek képviselői vettek részt. A résztvevők a már sokadszor hallott „kötelező” előadások után tájékoztatást kaptak Nyirádi Ágnestől, a 2005-2007 évi balatoni TDM minta-projekt vezetőjétől, a TDM Consulting Kft. ügyvezetőjétől a régióban eddig elért eredményekről, a témában összegyűlt jellemző helyi tapasztalatokról. Az alábbiakban ezeket kívánjuk közkinccsé tenni – az előadó tollából.
(Comitatus) Mindenekelőtt az előzményekről: Tudnunk kell, hogy Európában (és a világ más országaiban is sok helyen) már több mint egy évtizede különböző módszerrel szervezett, többszintű desztináció menedzsment rendszerben működtetik a turizmust. E fejlődés tőlünk nyugatabbra évtizedek során, organikusan ment végbe, és jelenleg a globalizálódó világ versenykihívásaira adott adekvát válasznak számít a turizmusban (és más iparágban is!), s természetesen továbbra is fejlődik, alakul. Az organikus fejlődés csírái a 19. sz. végén és a 20. sz. elején nálunk is megtalálhatóak voltak, azonban a háború utáni időszak derékba törte az önszerveződési folyamatokat. Mi, itt Magyarországon most próbálunk vis�szakapaszkodni az útra, amelyen időközben elszáguldott mellettünk a világ, s olyan készségeket kell „megtalálnunk” magunkban – mint pl. tolerancia az ös�szefogáshoz, közös érdekek felismerése – ami sosem volt igazán erősségünk. (Ha most nem tanuljuk meg, végérvényesen lemaradunk). Magyarországon az első kezdeti lépéseket (2000-ben és 2003ban – Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht. és Gyenesdiás) a továbbiakat pedig (2005. évtől – a BFT által létrehívott Balatoni Partnerségi Program) a Balaton
79
COMITATUS
régió tette meg a desztinációban való gondolkodás útján. Külön jelentőséget ad a folyamatnak,hogy ezt nem „felsőbb utasításra vagy befolyásra” tette, hanem önszántából, tenni akaró emberek erejéből és bölcsességéből. Ez elismerésre méltó, és büszkeséggel kell eltöltse az itt élőket! Alapvetően a Balaton régiónak köszönheti az ország, hogy most végre ROP forrásokkal megtámogatva lehetőséget kap minden érdekelt térség „önmaga újjászervezéséhez”, turisztikai desztinációvá fejlesztéséhez. Mindamellett úgy tűnik, mintha azok, akik e folyamat tevékeny résztvevői és úttörői (gyakran szenvedő alanyai) voltak, nem kapnának elég elismerést a turizmus hivatalos képviselőitől. Sőt, néha az az érzésünk, mintha talán szeretnék egy kicsit „visszafogni”, kordában tartani előrehaladásukat, az alulról építkezést. A Gyenesdiási Turisztikai Egyesület volt tehát az első olyan szervezet1, amely már 5 évvel ezelőtt tudatosan a sokat emlegetett dél-tiroli modell – amely a hazai rendszernek is akarva-akaratlanul a bázisa lett – szerint építette fel önmagát, tudva, hogy igazi fejlődési eredményt akkor érhet el, ha a modell tovább épül legalább régiós szintig. 3 év elteltével elmondható volt, hogy a „saját háza táján” rendet rakott, határozottan változott az ott élők szemlélete, az önkormányzat és a vállalkozók kölcsönös elismerése, hozzáállása és együttműködése, a dolgoknak igazi gazdája lett, megállították a vendégszám csökkenést és minden tekintetben elindultak a növekedés útján. Ezek kívülről először nem látványos dolgok, sőt, hihetetlen feszültségekkel,
80
2008. augusztus
tisztázatlan kérdések sokaságával, értetlenséggel, gyakran éles vitákkal terhelt folyamatok, ám valójában egy olyan távoli célhoz vezető hosszú út igen fontos első lépcsői, amelynek elérése sok apró feladat megoldását, sok-sok energiát és kitartó munkát igényel helyi szinten. Ez a bázisa minden további struktúraépítésnek, szervezeti vagy hálózat fejlesztésnek. Ha ezt nem alapozzuk meg jól, a felépítmény – a mikrorégiós és regionális összefogások funkcionális szervezeti struktúrája - nem fog tudni hatékonyan, jól működni. 2005 évtől – a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. jóvoltából – a példa elterjesztése, a desztináció menedzsment lényegének és működésének workshop-okon való megismertetése a régió vállalkozóinak és önkormányzati vezetőinek érdeklődő részvételével elkezdődött, melynek hatására (is) 2006-tól további – a magán és közszféra összefogásán alapuló - turisztikai egyesületek kezdtek szerveződni. A folyamatot tovább segítendő a Balatoni Partnerségi Program keretében megszülettek a „Balatoni TDM füzetek”, ami a modell alapvető működésének leírását tartalmazta rengeteg gyakorlati jó tanáccsal, valamint dokumentum-minta tárral a szervezetalapításhoz. Ez év közepéig a Balaton körül Gyenesdiáson kívül 22 db egy (vagy több) település turizmusát összefogó turisztikai egyesület alakult, amelyek szándékuk és céljuk szerint TDM szervezetnek mondhatóak. Nem sikerült mindenütt a modellben javasolt megoldásokat megvalósítaniuk a szereplőknek, s ebből adódóan termé-
2008. augusztus
szetesen pillanatnyi működőképességük is más- és más szinten áll. Ezen szervezetek megalakulására és működésére vonatkozó tapasztalatainkat osztottam meg a hallgatósággal a konferencián, s a legfontosabbakat adom közre itt is az alábbiakban. (Mielőtt azonban ezt tenném, még érdemes megemlíteni, hogy 2006 – 2007 évben a Balaton régión kívül, Zala megyében is elkezdődött ez a folyamat, ahol összesen 8 mikrorégiós kiterjedésű un. helyi Turisztikai Desztináció Menedzsment szervezet alakult vagy alakulása van folyamatban. Észak-Magyarországon kezdődött el még a szervezés az előző évben, de 2007 végéig az országban a balatoniakon és Zalán kívül ténylegesen megalakult TDM szervezetről nem tudunk.) Szinte mindenütt jellemző volt az a bizalmatlanság és szkepticizmus, amivel a vállalkozók és szobakiadók kezdetben viseltettek az önkormányzat irányában, vagy a szerveződést szorgalmazó másik vállalkozótársuk iránt, mondván, hogy „biztos valaki jól jár itt…”, vajon „kinek a bulija lesz ez”, no meg „persze az önkormányzat megint pénzt akar szedni…”, valamint „na ebből sem lesz semmi….” és hasonlók. A sok negatív tapasztalat a múltban persze dolgozik bennünk, s érthetően nagyon nehezen merjük elhinni, hogy lehet valódi egyenrangú partnerség az önkormányzat és a civil szféra között, jóllehet ez csupán elhatározás és egy korrekt együttműködési megállapodás kérdése. Azt tapasztaltuk, hogy ahol pl. a kezdeményező polgármester és/vagy önkormányzati tisztségviselő komolyan
COMITATUS
vette a partnerség fontosságát, megadta a bizalmat az aktívabb vállalkozóknak és nem akarta irányítani az egész folyamatot, hanem egyet „hátrább lépett”, ahol senki nem akarta a többségre rákényszeríteni az akaratát, elképzelését, ott a megalakuláshoz és a működéshez szükséges bizalom, a partnerség ki tudott alakulni. Ahol ez nem így történt, ott a folyamat megakadt, erőltetetté vált és a szervezet ugyan megszületett, de a bizalom nem, kevesen csatlakoztak, a működőképesség gyatra, s csupán „néhányak ügye” lett az egész, nem élvez kellő társadalmi elfogadottságot a szervezet. Hozzáteszem, hogy ez a kezdeti bizalom nagyon kényes egyensúly, amivel a cél érdekében óvatosan kell bánni, erősíteni kell a korrekt együttműködéssel, toleranciával. Ha kellő türelemmel vannak egymás iránt a választmányon belül, akkor megerősödik és remekül tud működni a szervezet. Sajnos a szervezetek egyharmadában a választmányban nincs meg a kellő összhang, csak kevesek ügyévé vált a dolog, a tagok aktivitása csekély még a vezető testületben is. (Ennek persze több oka is van az elmondottakon kívül.) Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy rendkívül fontos a vezető személye, mind a döntéshozó testület vezetőjéé (az egyesület elnöke), mind a szakmai vezetőé, a turisztikai menedzseré (a munkaszervezet vezetője). Nem könnyű megfelelő embert találni egyik posztra sem, ez kétségtelen sajnos, és nehéz megtalálni a kellő egyensúlyt is a kettő között, azaz jól meghúzni a kompetencia határokat és kellő önállóságot adni az alkalmazott ve-
81
COMITATUS
zető szakembernek. Mindkettőnek hitelesnek kell lennie a környezetében, kellő helyismerettel, toleranciával és elkötelezettséggel kell rendelkezniük, ugyanakkor agilis és kitartó embernek kell lenniük kellő fellépéssel, olyanoknak, akik képesek képviselni a térséget, a tagok közös érdekeit. Ez az ideális helyzet sajnos csak nagyon kevés szervezetben van meg, vagy az egyik vagy a másik vezető megközelítően sem ilyen, vagy ami még nagyobb baj, nem funkcionál (elnökök) vagy nincs is (turisztikai menedzser). Ahol nincs főállású turisztikai vezető forráshiány- vagy megfelelő szakember hiánya miatt, ott sajnos nem is lehet semmilyen eredményre számítani, nincs aki a professzionális desztináció fejlesztési és működtetési feladatokat ellássa, az egész egyesület csupán formálisan létezik, de eredeti célját nem éri el. Az egyesületet így fenntartani nem érdemes. A legtöbb helyen a gyakorlatban létezik az alkalmazott turisztikai munkatárs, de az esetek felében nem kezelik egyenrangú szakmai vezető partnerként - vagy mert esetleg erre nem is alkalmas, vagy mert az elnök vagy a polgármester „akar hozzáértő szakmai vezető is lenni”, ami szintén hátráltatja a profi működést - így azután a manager megmarad beosztott végrehajtónak. A partnerség minőségével és a humán relációval kezdtem, mert ezt látom a legnehezebbnek, az ideális vagy legalábbis a megközelítően jó helyzetet legnehezebben elérhetőnek! Talán itt kell a legtöbbet tanulnunk: önmérsékletből, toleranciából, a közös érdekek felismeréséből és tiszteletben tartásából, a prof-
82
2008. augusztus
izmusra való törekvésből, a tudás megbecsüléséből, a minőség igényéből, stb. A szervezet felállítása és a helyi társadalomban való elfogadtatása, széleskörű kiterjesztése jó lehetőség a demokrácia és a kapitalista profizmus gyakorlására. Láthatjuk, hogy van még hova fejlődnünk e téren, s ha már a szándék megvan, az nagyszerű! Egyszerűbb, de ugyanolyan fontos a hatékony működéshez az infrastrukturális és pénzügyi szükségletek megteremtése. Természetesen ezeket sem egyszerű előteremteni (de még mindig egyszerűbb a humán vonatkozásoknál!), s a magyarországi gazdasági helyzetben ma ezt alapvetően az önkormányzatok kétharmados gazdasági kötelezettségvállalásával tudjuk csak megvalósítani. Hogyan? Azt várjuk, hogy legalább az első öt évre a működtetés költségeinek kétharmadát, esetleg 80 százalékát vállalja az önkormányzat úgy, hogy ne költsön többet a feladatra, mint amit eddig finanszírozott a költségvetéséből önként vállalt feladatként e célra. Tekintse ezt hosszútávu befektetésnek, egyben egy olyan kön�nyebbségnek, hogy a továbbiakban ezen önként vállalt feladatok ellátását átruházza (kvázi „kiszervezi”) azokra a szereplőkre, akik e területen vállalkoznak, dolgoznak, a turizmusból élnek, az eddigi forrásokat saját forrásukkal kiegészítik (működési költségek cca. 20-25 %-ával), ugyanakkor az önkormányzat a döntésekben részt vesz, a fejlesztési elképzelések alakításában folyamatosan jelen van, s a pénzügyi felhasználást a felügyelő bizottságon keresztül ellenőrzi. Az önkormányzat önálló felelőssége
2008. augusztus
a feladatok ellátásában megszűnik, a kompetenciákat a szervezetnek adja át, amelyben ő is állandó vezetőségi tagként vesz részt. Ezt a működési költséget az önkormányzat átadhatja részben pl. bérköltség átvállalással (ahogyan néhányan teszik), az iroda bérleti díjának és/vagy fenntartási költségek átvállalásával, néhány feladat konkrét költségének a finanszírozásával és nem utolsó sorban a mindenkori IFA – állam által növelt értéke – X%-ának átadásával. Ez utóbbi a legtisztább és legjobb módszer igazából, mert teljesítmény-arányos támogatás, azaz minél jobban dolgozik az egyesület, annál több turista jön a desztinációba, annál nagyobb az IFA-bevétel, így a támogatás is. Ez igazságos, hasznos és egyben további érdekeltséget jelent a vendégéjszakaszám növelésére a térségben az egyesület számára. Természetesen a gazdasági felelősségvállalás lehet ezek kombinációja is, ahogy valójában többnyire így is van. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy egyrészt az önkormányzatok (többé-kevésbé érthető módon) csak nagyon félve adnak közpénzt civil szervezeteknek, még az ilyen „speciálisaknak” is, gyakran úgy gondolkodik a képviselő testület, hogy „meglátjuk hogyan muzsikálnak, s majd akkor adunk….”. Sajnos ez a biztonságra való törekvés, akármen�nyire is (meg)érthető, nagyon helytelen, hiszen a szervezet pénz nélkül nem tud működni, így teljesíteni sem, úgyhogy nem „muzsikál”, hanem csak vegetál, nagyon hamar befullad és „vége a dalnak”. A kevés pénz épp olyan, mintha nem is lenne, fejlesztést abból sem lehet
COMITATUS
finanszírozni – csak a vegetáció időszakát hosszabbítja meg. A gyakorlatban sajnos a megalakult szervezetek döntő többsége (19) finanszírozási gondokkal küzd, mert az önerő kevés, s az önkormányzat is kevés forrást biztosít, azt is rendszerint „pántlikázva” az átadott feladatokra. Így a helyzet semmiben sem különbözik az eredeti állapottól, csupán más végzi ugyanazt a feladatot ugyanannyi pénzből. Ez így semmi előrelépést igazából nem tesz lehetővé. Ennek elkerülésére a javaslatunk az volt, hogy az induló szervezet finanszírozását alaposan meg kell tervezni, s az önkormányzattal való hosszútávú együttműködését előre tisztázni-, és megállapodásba foglalni szükséges. A megállapodás komplex módon kell tartalmazza az infrastruktúra (esetleges iroda átadás) -, humánerőforrás biztosítás és pénzügyi kérdéseket is, valamint ezzel párhuzamosan nyilatkozik a turisztikai feladatokhoz kapcsolódó kompetenciák átruházásáról, valamint ellátásáról (pl. információ szolgáltatás) is. A cél érdekében nagyon fontos mindezek megértetése a képviselőtestülettel, ugyanis ha ez nem történik meg, akkor semmi lényeges vátozás nem lesz, „minden marad a régiben”. A meggyőzéshez megfelelő tájékoztatás és alapos érvanyag szükségeltetik, - tanácsos lehet külső szakértő bevonása is -, hogy egyértelmű legyen az „átszervezés” lényege. Sajnos ez nem volt egyszerű és a legtöbb esetben nem is sikerült maradéktalanul. Ez milyen következménnyel járt? Hol tart most a folyamat?
83
COMITATUS
Azon a hét helyen, ahol ez a „részleges” képviselőtestületi felhatalmazás az alakuló közgyűlés után született, ott sajnos a polgármester által előzetesen „felajánlott” lehetőség nem tudott teljesülni, ami csalódást okozott és persze mindjárt a nehezen felépített bizalmat is rombolta. Kilenc egyesület esetében a turizmussal kapcsolatos feladatok nem egészen kerültek át az egyesület kompetenciájába, párhuzamosságok maradtak, gyakorlatilag a létrejött szervezet az „önkormányzat egyesülete” lett, amelyik a neki szánt feladatot az átadott pénzeszköz segítségével ellátja. Önálló – saját elhatározásából és tervezésében készült - feladatot nem végez, mert arra nincs igazán forrása, a megkapott feladatokra vonatkozóan pedig nincs döntési kompetenciája. Az egyesület végrehajtó és nem a turizmust irányító szervezet lett, s nem ez volt a cél. Az együttműködési megállapodásokat felül kell vizsgálni és új megállapodásokat kötni, mert az előállt helyzet semmi lényeges változást nem fog eredményezni. Négy szervezet semmilyen irodai infrastruktúrát nem tudott biztosítani magának, az önkormányzati megállapodás ezt nem tette lehetővé. Mondani sem kell, hogy irodai infrastruktúra nélkül komoly, ellenőrizhető munkát végezni finoman szólva is kérdéses. - A legneuralgikusabb pont a Tourinform irodák üzemeltetési jogának átadása az egyesületeknek, pedig semmi nem indokolja, hogy a létrejövő helyi TDM szervezetek alapfeladatát ellátó információ-szolgáltató irodák működ-
84
2008. augusztus
tetését az önkormányzatoknak kellene továbbra is végezniük. Most létrejön / létrejött egy erre és más kapcsolódó komplex turisztikai feladatokra szakosodott autentikus szervezet, akkor miért is kell a Tourinform irodát megtartani egy önkormányzatnak? Miért olyan nehéz ez? Megint az emberi tényezők miatt… Mi a rendszerváltást követően lassan 20 évvel, még mindig az emberhez szabjuk a feladatot /munkahelyet, nem a feladathoz az embert. Logikailag nehezen érthető, de emberileg persze megértem az irodák alkalmazottainak makacs ragaszkodását a közalkalmazotti státuszhoz, merthogy a legtöbb esetben ez áll a háttérben. A piacgazdaságban egy kapitalista vállalkozó ilyet ugyan nem tenne, de még ez a kényes kérdés is megoldható. Az irodai alkalmazott(ak) akár az önkormányzatnál maradhatnak munkaviszonyban (ha ezt a hivatal vállalja), s kirendelik ő(ke)t munkavégzésre az egyesületbe. Több helyen ez a gyakorlat és minden rendben működik. Legalább nyolc olyan „TDM szervezetnek mondott” Turisztikai Egyesület van, ahol a Tourinform iroda önkormányzati működésben van, s az egyesülettel „közösen” használják (Gondoljunk bele, kinek mi ott a feladata? És ki adja ki a feladatot? Gyakorlatilag az önkormányzatnak dolgozik az egyesület alkalmazottja, szó sincs ott a kompetenciák egyértelmű rendszeréről), illetve van olyan szervezet, aki nem használhatja a Tourinform irodát, gyakorlatilag „be sem teheti” oda a lábát. Milyen egyértelmű kompetenciák tiszta rendszeréről beszélhetünk ilyen esetben? Hát nem jobb mindenkinek, ha
COMITATUS
2008. augusztus
a felelősségi körök egyértelműen tisztá- nünk kell, hogy ezt a hibát ne kövessük zottak? Nincs félreértés, nincs átfedés el! Most korrigálhatjuk még, a „nagy és nincs mellébeszélés. Professzionális ROP pályázat” előtt. Összegezve: az eddigi tapasztaműködtetés van, tulajdonosi szemlélettel felügyelve, a célt és felelősséget so- latok alapján megállapítható, hogy a sem tévesztve szem elől. desztináció menedzsment rendszert Legalább is így kellene lennie. Nem alapvetően a közös érdekeltség működbaj, talán majd most, lassan a helyére teti, amihez mindenekelőtt a közös érdekeket fel kell tudni ismerni, tulajdonosi kerül minden. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szemmel kell látnunk a folyamatokat, s ha nincs egyértelműen rögzítve az ön- mindehhez persze szemléletváltásra van kormányzat és az egyesület megállapo- szükség. Ez pedig időigényes folyamat, dásában a turisztikai kérdések döntési türelmes és kitartó munka szükséges és végrehajtási kompetenciáinak átadása hozzá! Érdemes erőfeszítést tenni, pláne az érintett egyesület számára, akkor gya- most még fejlesztési forrásra is lehetőkorlatilag „minden marad a régiben”, ség nyílik majd az év végén megjelenő számottevő változást nem hoztunk létre, ROP pályázatokból. a kitűzött célt nem tudjuk elérni. Ügyel2008 júliusáig megalakult turisztikai egyesületek
• Gyenesdiás • • • • • •
Vonyarcvashegy Balatongyörök Hévíz Keszthely Zalakaros Nyugat-Balaton
• • • • • •
Balatonfüred Tihany Balaton Riviéra (5 tel.) Balatonkenese (2 tel.) Balatonalmádi Balatonfuzfo-Litér
85
COMITATUS
Itt muszáj szólnom arról a csalódásról, amelyet a pályázati regisztrációs felhívás kapcsán a régió szervezetei jeleztek a Mi Balatonunk Egyesület TDM tagozatának ülésén. Az ott jelenlévő Turisztikai Egyesületek képviselői erőteljes hangot adtak véleményüknek, miszerint a pályázati keretek a térségben a legalacsonyabbak az ország többi régiójának pályázható kereteihez képest, ugyanakkor a forráshoz jutás feltételei itt a legszigorúbbak, a legmagasabb elvárásokat támasztják. Ez a Balaton Turisztikai Régiót, mint az ország második legnagyobb vonzerejét és turisztikai teljesítményét jelentő térséget meglehetősen hátrányosan érinti, miközben a legerősebb potenciál gyorsabb növekedésének erőteljesebb támogatása lenne indokolt. A tervezett pályázat és eljárási módszere előkészítésének cca. másfél éves csúszása (az ígéretekhez képest) már így is lelassította, visszavetette a térségben néhány éve elindult, majd 2006-2007-ben felgyorsult ígéretes folyamatokat. A résztvevő szervezetek képviselői kinyilvánították, hogy lehetőség szerint a Balaton Régió egyesületei számára is legalább 35 millió Ft maximális pályázható keret álljon rendelkezésre, ami országos viszonylatban a különböző régiós felhívásokban megjelent legalacsonyabb maximumot jelenti egyébként. Ezen túlmenően - amennyiben a 80.000 vendégéjszaka, mint minimális pályázási feltétel – nem változtatható, a konzorciumban történő pályázható maximális támogatási összeg pedig legalább érje el a más régiókban (ott 1 TDMSz részére) biztosított
86
2008. augusztus
legmagasabb maximális támogatási keretet, vagyis az 50 millió forintot. Ez a feltételrendszer a minimális esélyegyenlőségi lehetőséget teremtené meg a megjelent regisztrációs felhívások pályázati feltételeiben, az országban létrejövő TDM szervezetek számára. Végezetül érdemes megemlíteni néhány - már látható - eredményt is, ami elsősorban a szakmai munkához kapcsolódik. A létrejött szervezetek több mint fele rendelkezik hosszú- és/vagy középtávú turisztikai koncepcióval, marketing stratégiával, s gyakorlatilag ezek mentén kialakított éves turisztikai terv szerint dolgozik, amelyet a választmány legitimált. A helyi TDM szervezetek több mint fele használ IT rendszert (döntően DESTOUR-t) kínálata megjelenítéséhez és értékesítéséhez, az információs irodában front-office és back-office funkciót, a turisták mind teljesebb körű kiszolgálására, valamint néhányan már a CRM modult is az ügyfélkapcsolatok menedzselésére. Az egyesületek portáljain megjelentek a „desztinációs termékek”, csomagok, programkínálatok, s néhány egyesület közös terméket, programot szervez hozzá közeli másik TDM szervezettel. Egyre nagyobb a portálok látogatottsága és a megkeresések, foglalások száma is néhány helyen már számottevő. Mindezek optimizmusra adnak okot, hogy határozottan jó úton haladunk, megérte az eddig befektetett energia és hit. Csak így tovább Balaton régió! Jegyzetek
1. Ld.: Oláh M.:Településfejlesztés másként Comitatus, 2003.10.38-52.o.
