2008. AUGUSZTUS
3. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM
Pálmai József:
Vertel József 1922 - 1993 „Grafikusmővész, több mint 500 magyar, külföldi és ENSZ bélyeg tervezıje. Dömösön élt, és dolgozott.” Kedves Olvasóim! Kedves Dömösi Fiatalok! A fenti szavakat a Duna utcai szülıházról, Szabó Béláék házáról idéztem. A dömösi gazdálkodócsaládban, 1922-ben született Vertel József – akinek mővészeti érdeklıdését csak édesapja szép, kalligrafikus írása éltethette – már az elemi iskolában sokat rajzolt. A dömösi táj, a Dunán úszó hajók, az állatok és a növények ragadták meg figyelmét, s a rajz tovább kísérte a nagymarosi polgári iskolában is, ahonnan a budapesti Székesfıvárosi Iparrajziskolába került, ahol négy évig a díszítıfestı osztály tanulója volt. Tanulmányait a Képzımővészeti fıiskolán folytatta, ahol – a háborús évek, a folyamırségnél töltött katonai szolgálat és a hadifogság nehéz megpróbáltatásokkal terhes közjátéka után – kitőnı mesterek keze alatt készült fel festıi hivatására: Aba-Novák Vilmos és Konecsni György volt a mestere, de pedagógiai módszereivel és nézeteivel nagy hatással volt rá Fáy Aladár is. Fıiskolai tanulmányai után, a negyvenes évek második
felében, a Szépmőves Líceumban, az egykori Iparrajziskolában kezdett díszítıfestést tanítani. A hatalmas méretek, a falfestmények világából egy nyilvános pályázati kiírás fordította érdeklıdést a parányi bélyegek felé: a Magyar Posta által kiírt 1949-es Lánchíd-bélyegpályázat. A pályázatot megnyerve kilépett a Szépmőves Líceumból, és 1950-tıl 1970-ig a Pénzjegynyomda tervezıjeként dolgozott, majd haláláig önálló tervezıként tevékenykedett. Dömös nemcsak szülıhely, nemcsak a gyermekkori eszmélés színtere, életre szóló élmények megszerzésének terepe, hanem a munkásságát végigkísérı festıi szépségő alkotótér – a budapesti letelepedés után is állandó vissza-visszatérésre kényszerítı közeg. Vertel József számos beszélgetésben elmondta, hogy a község Duna utcájában született, néhány száz méterre attól a folyamtól, amely meghatározó módon végigkísérte életét és munkálkodását. Szépségével újra meg újra elvarázsolta ez a táj. Történelmi múltja, a közeli Visegrád és Esztergom történelmi, építészeti, mővészeti emlékei valóságos és képzeletbeli barangolásokra, kutatóutakra invitálta a letőnt évszázadokban, és elmélyült alkotómunkára inspirálta. A grafikusi, alkalmazott grafikusi oeuvre-tıl látszólag különálló. Ám valójában azzal szervesen összefüggı Vertel József dömösi közéleti tevékenysége: elkészíttette, és a Községházán elhelyeztette a Magyar Nemzeti Galériában ırzött, román kori dömösi oszlopfı másolatát, hathatós lépéseket tett azért, (folytatás a 2. oldalon)
2008. augusztus
Dömösi Élet
1
Kultúra hogy a magyar történelemben oly jelentıs szerepet játszó hajdani dömösi Árpád-kori épületegyüttes ásatásai megkezdıdjenek, majd hogy a prépostsági templom altemplomának rekonstrukciója elkészülhessen. Helytörténeti és mővészeti győjteményt, kiállításokat sorozatban bemutató galériát szervezett, kiadványok megjelenését – mint az 1987-ben kiadott „Szobrászok, festık, grafikusok Dömösön” címőt – indítványozta, és ösztönözte. A dömösi táj Vertel József számos kisgrafikáján is megjelent, mint például az 1979-es, Dömös éves évfordulójának emlékére készített, rézmetszettel ékesített emléklapon, s a Duna, a Dunakanyar központi jelentıségő motívummá vált bélyegtervein és bélyegein.
A hetvenes évek elején, szakítva a hagyományos ábrázolásmóddal, a legjellemzıbb épületeket és mőalkotásokat tömör kompozícióba foglalva, négy bélyegbıl álló sorozatban örökítette meg a Dunakanyar városait, Esztergomot, Visegrádot, Vácot és Szentendrét. A négy címlet közül a Szentendrét megjelenítı bélyeget 1973-ban a világ száz legszebb bélyege közé sorolta az olaszországi szakmai zsőri. Vertel József Dömöshöz, a Dunakanyar történelmi és mővészeti emlékekben és természeti szépségekben oly gazdag vidékéhez és Budapesthez elszakíthatatlan szálakkal kötıdı munkássága a XX. századi alkalmazott grafikai mővészet egyik szép fejezetét teremtette meg; alkotásaival egy kezdetben elszigetelt, majd Európához közeledı ország nemzetközi párbeszédében vállalt tevékeny szerepet. Több évtizedes bélyegtervezıi munkája mellett, idejét, energiáját nem kímélve, kapcsolatait felhasználva szervezte, segítette, gyarapította Dömös életét. A Dunakanyari Intézıbizottság tagjaként folyamatos anyagi támogatás megszerzésével segítette az Altemplom feltárását, rekonstrukcióját. 2
A községháza épületének megszerzésével teremtıdött meg a lehetıség a Galéria kialakítására. 1977-ben Pastinszky Miklós történésszel, lelkes helybé-
liekkel és üdülısökkel alakult meg a Dömös Barátok Köre. Szervezésében kiállítások, elıadások, koncertek, kirándulások, színházlátogatások, helytörténeti kutatás, felvidéki testvérvárossal való kapcsolattartás, Dömös Napok, farsangi, szüreti mulatságok és egyéb összejövetelek valósultak meg. Az ı közbenjárásának is köszönhetı, hogy a vasútvonal felújítása után megáll a vonat Dömösön. A kiállításokon, a dömösi mővésztelepen alkotó munkát végzett Reich Károly, Kass János, Konecsni György, Surányi Mária grafikusmővészeket, a Dömösön alkotó Novák Lajos, Szabó Vladimir festımővészeket, Martsa István szobrászt és számtalan meghívott kiállító mővészt ösztönzött a Dömösi Galéria győjteményének gyarapítására.
Az elıadásokon, koncerteken Dömösön élı, alkotó mővészek – Horusitzky Zoltán zeneszerzı, L. Kecskés András lantmővész (és együttese), Sárközi Gergı gitármővész, Major Tamás és Lıte Attila színészek – mellett többek között közremőködött Jancsó Adrienne elıadómővész, Béres
Dömösi Élet
2008. augusztus
Kultúra Ferenc, Pitti Katalin és Leblanc Gyızı énekesek, Juhász Ferenc költı. De járt itt Balczó András és Lakat Károly is többek között. Több emléktáblát állítottak a faluban személyekre és történelmi eseményekre vonatkozóan, s az 1939-ben Magyarországra menekült lengyel katonákra gondolva. Pásztor János szobrászmővész is Dömösön élt, rá emlékeztet a Községháza oldalán elhelyezett márványtábla – egyelıre egyedül. 1993 augusztusában egy régi vágya teljesült, sikerült megszerveznie a Marosvásárhelyi Színház elıadásában Székely János: III. Béla címő darabjának dömösi bemutatóját, de ezt ı már nem élhette meg. Már csak ajándékul hagyhatta nekünk, dömösieknek. Nem mindenki tudja, hogy Dömös címerének tervezését Józsi bácsi kezdte el, és leánya Vertel Beatrix fejezte be. Tizenöt évvel ezelıtt, 1993. augusztus 5-én halt meg falunk szülötte, Vertel József grafikusmővész, az ı gondolataival zárom emlékezı írásomat: „Mindig vallottam, hogy a Dunakanyar szépségeivel szemben én határtalanul elfogult vagyok. Itt születtem a Szıke patak túloldalán, a Duna utcában, ami akkor még a falu legszélsı utcája volt, 1922-ben. És az enyém és a korombeli srácoké volt itt minden a Rám-szakadéktól a Dunáig. Emlé-
2008. augusztus
kezetbıl le tudom rajzolni bármelyik részét ennek a vidéknek. Ahogy gyerekként megismerkedtem a tájjal, az meghatározó erejő volt, s programot adó egész életemre. Bejártam Európát a Peloponnészosz-félszigettıl a fjordokig, mégis úgy érzem, ez a legszebb… Különösen a Visegrád és Dömös közötti szakasz. Itt olyan impozáns magasságok és zordságok találhatók, olyan ünnepélyesen találkozik a nagy vízfelület az erdıkkel, hegyekkel, hogy ez a legizgalmasabb része a Dunakanyarnak, s nincs is az országban több ilyen természeti jelenség.”
Dömösi Élet
3
Hirdetés
4
Dömösi Élet
2008. augusztus
Kistérségi hírek Hummel Rudolf:
Az Esztergom és Nyergesújfalu Többcélú Kistérségi Társulás nyári sportprogramjai Az Esztergom és Nyergesújfalu Többcélú Kistérségi Társulás még 2008. februárjában fogadta el komplex sportkoncepcióját, amelyben fontos szerepet szánt a gyermeksport mellett a szabadidı hasznos eltöltésének, de nem feledkezett meg a felnıtt és az idısebb senior réteg sportolási lehetıségeinek biztosításáról sem. A program a kistérség valamennyi települését érinti. Volt már íjász-, lovas- és birkózóverseny Táton, teljesítménypróba Nyergesújfalun, vízifoci Esztergom - Kertvárosban. A program része több bentlakásos sporttábor is.
Néhány hete ért véget a bajóton megrendezett II. Kistérségi sporttábor, amely a szervezık és visszajelzések szerint is felülmúlta a tavalyit. A tábor zárónapja családi fiesztával és gálamérkızésekkel zárult. Az eseményen tiszteletét tette Buzánszky Jenı az aranycsapat legendás játékosa is. A gálamérkızéseken több játékos-megfigyelı is jelen volt. Az MTK és a Dorog megfigyelıi a tehetséges kistérségi játékosok láttán még aznap több játékos leigazolásáról döntöttek. A bajóti Balogh András vezette kistérségi válogatott – amelyben két dömösi fiatalt is viszontláthattunk – az idei évben még több hírverı gálamérkızést játszik. Július 12-én szombaton a program részeként kistérségi tenisztornára került sor a Nyergesújfalui sörfesztivál keretén belül. Július 21-27 között került megrendezésre az I. kistérségi nyári strandsportok
tábora Pilismaróton, ahol a strandröplabda, a strandfoci és a streetball játszotta a fıszerepet! A Tábor nagyszabású gálával zárult. A tábort a kistérség az esztergomi Dobó Katalin 2008. augusztus
gimnázium szakmai segítségével valósította meg. A táborban fıként esztergomi, pilismaróti és dömösi fiatalok vettek részt, de a kistérség többi településérıl is érkeznek résztvevık. A táborral párhuzamosan Székely Zoltán programmenedzser vezetésével a kistérség szervezésében a megyében elsıként kommandós tábor megszervezésére is sor került Pilismaróton! A festıi szépségő Duna-parton számos gálamérkızésre és több kulturális programra is sor került.
Augusztus 2-án szombaton délelıtt 10 órától Dömösön a falunap keretében a kistérségi komplex szabadidısport program részeként akadályversenyekre és ügyességi versenyekre került sor. A különféle ügyességi versenyekre a csapatok a helyszínen nevezhettek. Az akadályversenyekkel kapcsolatban bıvebb információ Merényi Tamás kistérségi sportmenedzsertıl kapható a 20-378-0164-es mobiltelefonszámon. A Dömösi falunap külön érdekessége volt sport szempontból, hogy a Kistérség
a falunapon egész nap vízifocit is szervezett! A pogram folytatásaként augusztus 17-én pedig víziparádéra kerül sor Lábatlanon az I. kistérségi vízitábor zárásaként. Augusztus 9-én és 23-án nagyszabású kézilabdatornákat szervez a kistérség Lábatlanon, illetve Süttın, több neves kézilabda-játékos részvételével. A programot augusztus végén, Mogyorósbányán vízifoci, majd egy esztergomi és Lábatlani focitorna is színesít.
Dömösi Élet
5
Iskola ifj. Paulusz József:
Vipa 2008 VIPA, vagyis Visegrád – Parajd. Parajd, egy erdélyi község, ahol szintén Áprily Lajosról elnevezett iskolában folyik a tanítás, és így immár 18 éve a parajdi Áprily Lajos Általános Iskola a testvériskolánk. Szerencsére mindkét iskola (és önkormányzat) komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. Egyik évben a parajdi gyerekek (és felnıttek) látogatnak el hozzánk, a következı évben mi utazunk ki. Idén 17 tanuló és 8 felnıtt töltött 9 napot Parajdon és Erdély csodás vidékein. 1. nap: Kora reggeli indulás, hisz hosszú út várt ránk. Királyhágón megpihentünk, majd irány Kolozsvár. Itt megnéztük Mátyás király szülıházát (egy kis vers és egy mese tette meghitté a látogatást), majd a szoborhoz mentünk. Sajnos majd’ 2 éve „tatarozzák” Mátyás szobrát, de az embermagasságú fő azt is elárulta, hogy a körbeácsolt (eltakart) alkotáshoz nem nagyon nyúltak. Este érkeztünk Parajdra, egy kedves fogadtatás után mindenki a fogadó családnál tért nyugovóra.
2. nap: Látogatást tettünk az Áprily Lajos emlékháznál, ahol egy kimerítı elıadást hallhattunk Csiky Zoli bácsitól. Eredetileg nem itt állt a ház, hanem a az ún. „Két ág” nevezető helyen. Ennek az az érdekessége, hogy mikor a Küküllınél a Kis ág és a Nagy ág összefut, onnét kezdve lesz Küküllı a patak neve - ott állt valamikor a szülıház). Ez után a parajdi sóbányába ereszkedtünk le. Itt télen –nyáron egyaránt 16 oC a hımérséklet, és a mai napig is folyik a sóbányászat. A falak „nyalakodása” után a hitetlenek is elhitték, hogy ez egy sóbánya. A hővös bánya után kiérve a forró napra, bizony jól esett a fürdı: a sós strand nem kis meglepetést okozott, ugyanis szinte képtelenség lemerülni a víz alá. A magas sótartalom miatt lebeg az emberfia a vízben. 3. nap: Indultunk a Békás szoroshoz. Túráinkon Cseresnyés Attila bácsi volt a kísérınk – sok érdekességet tudtunk meg tıle. Útközben megálltunk a „Két ágnál”, megnézni hol is állt eredetileg az Áprily-ház, majd Gyergyószentmiklóson a Lázár kastélyban tettünk látogatást. A Gyilkos tó legendájának meghallgatása után a tónál is eltöltöttünk egy kis idıt. A Békás szoros mindenkit lenyőgözött – érdekes volt megtudni, hogy valamikor itt volt a Magyar –Román határ… 4. nap: Délelıtt a parajdi Só-szorosban tettünk egy túrát. A gyönyörő táj és az érdekes só-alakzatok mellett a sóforrások is nagy érdeklıdésre tettek szert (Parajdon régebben a disznóvágás után nem sózták a húst, hanem kihozták a sóforrásokhoz és egyszerően belerakták). Ebéd után ismét buszra szálltunk és indultunk Szejkefürdıre, hol Orbán Balázs sírját néztük meg. Elhelyeztük iskolánk koszorúját, majd 6
elénekeltük a Himnuszt. Megcsodáltuk azt a sok székelykaput, melyet különbözı települések adtak az író emlékére. Ez után indultunk tovább Farkaslakára, hol Tamási Áron sírjára tettük emlékezés gyanánt a koszorúnkat, és itt a Székely Himnuszt énekeltük el. A közelben álldogáló idıs nénik is velünk énekeltek. Még itt, Farkaslakán elmentünk Tamási Áron szülıházához, ahol egy igen érdekes elıadást hallhattunk egy még élı rokon tolmácsolásában.
5. nap: Nagy túra állt elıttünk – indultunk Rapsonné várához (a télen a Községházában adtuk elı Áprily Lajos: Álom a vár alatt címő verses elbeszélését, és ebben szerepel Rapsonné vára). Bizony nem volt könnyő „meghódítani” a várat. Itt is sok érdekes történetet hallottunk Attila bácsitól. Este pedig a vigasságé volt a fıszerep: mivel az utolsó esténket töltöttük Parajdon, így egy táncos búcsúesttel köszöntünk el egymástól, illetve csak a szülıktıl, mert a parajdi gyerekek még két napig kísértek minket utunk során, hiszen az erdélyi szászok területének megismerését tőztük ki idén célként. 6. nap: Indulás tovább – immáron 2 busszal. Elsı állomásunk Fehéregyháza volt. A szabadságharc egyik szomorú helyszíne (Segesvár mellett található), hol Petıfi Sándornak állítottak emléket. A gondozott kis parkban helyeztük el koszorúnkat, és egy Petıfi vers elszavalása után indultunk útnak. Segesvári városnézés után megálltunk Medgyesen, ahol egy csodás templomot néztünk meg, majd folytattunk utunkat Nagyszebenbe. Egy kanyargós hegyi úton haladva értük el szállásunkat – nem mindennapi helyen. Egy jó vacsora, egy vetélkedı, majd jött a disco, és ezen a napon engedélyezve volt a késıbbi takarodó is! 7. nap: Városnézés Nagyszebenben. A legérdekesebb talán a Hazugság hídja volt, amin átmenve minden diák szorgosan nézte a másik tenyerét, hogy vajon İ már hazudott-e
Dömösi Élet
2008. augusztus
Iskola – Óvoda életében, vagy sem (Erre mondta egyik kísérınk, hogy Ceaucescu is átment rajta, mégsem szakadt le….). Mielıtt Nagyenyedre értünk volna, megálltunk még Nagydisznódon, Szászsebesen is. Nagyenyeden rögtön a Líceumba mentünk, hisz Áprily Lajos e falak között tanult és tanított. De oly hí-
rességek is tanultak – tanítottak itt, mint Bolyai Farkas, Jósika Miklós, Kırösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, hogy csak néhány nevet említsek. Sajnos megdöbbentı volt látni, hogy a nagyhírő Bethlen Gábor kollégium szomszédságában (a volt professzori házakban), milyen nyomortanya van most éppen… Nagyenyeden elköszöntünk a parajdi társainktól – mondhatni sokan könnyes búcsút vettek – hisz ık már a következı napra nem jöttek velünk. 8. nap: Torockó. Most így leírva a csodás falu nevét, nem is találok rá jelzıt. Ezt látni kell, ahogy a falu elterül a fenséges hegy (Székelykı) lábánál. A csodás – csak itt jellemzı – házak, a közvetlen emberek, és a sugárzó jóindulat… Minden gyereket – és felnıttet – megkapott a hely szelleme. Szinte megbabonázva nézték a hegyet, ahogy föléjük tornyosult. Még aznap Torockószentgyörgyön tettünk egy túrát, egy kellemes túra után értünk fel a várromhoz. Este a faluban tettünk egy nagy sétát, érdeklıdve hallgattunk kísérınket, aki Torockóról, a torockói szokásokról beszélt nekünk.
9. nap: Nehezen indultunk útnak, hisz tudtuk, hogy vége van ennek a csodás kirándulásnak. Talán ezért is nem volt olyan lenyőgözı a tordai hasadék (bár azt mindenki érdeklıdve hallgatta, hogyan is jött létre a monda szerint) és mindenkinek az elmúlt napok történései jártak a fejében. Magyarnagykapus után még mindenki elkölthette a maradék pénzét, majd átléptük a határt. Sajnáltuk, hogy vége lett. Csodás helyeken jártunk, érdekes történeteket hallottunk (minden állomáson egy-egy diák tartott elıadást, melyre még itthon készült fel), és sok kedves emberrel ismerkedtünk meg. A diákok között barátságok szövıdtek, így nem lesz gond, hogy jövıre, mint kedves ismerısöket fogadjuk majd a Parajdról jövıket. 2008. augusztus
Nyári sétakocsikázás a dömösi Szivárvány Óvoda óvodásaival A nyár utolsó ovis napján Érsek Laci saját készítéső sétakocsijával és két szép paripával – Babával és Rudival – jött értünk az oviba, az óvodások, nagy-nagy örömére.
Huszonegyen is elfértünk a kocsin. Ezekben az esıs napokban erre az idıre még a nap is kisütött, az idı gyönyörő volt. Elıször a Rám-szakadék bejáratáig kocsiztunk el. Ott megálltunk egy kicsit, a gyerekek tízóraiztak, játszottak. Majd újra útnak indultunk és a falu felé kocogtak velünk a lovacskák. Útközben sokat énekeltünk, gyönyörködtünk a páratlan szépségő dömösi tájban, és örömmel hallgattuk a lovak patáinak ritmusos koppanását. A faluba érve végigkocsiztunk a felsı buszmegállóig, majd visszafordultunk, és megálltunk a fagyizónál. Itt újabb meglepetés várta a gyerekeket, Laci bácsi mindenkit meghívott egy fagylaltra! Két órás kocsikázás után sok-sok örömteli élménnyel gazdagodva érkeztünk vissza az ovi parkolójába.
Minden jót kívánunk és köszönjük Érsek Lacinak – Babának és Rudinak – hogy megajándékozta óvodásainkat a sétakocsikázás élményével, emlékezetessé tette számunkra a nyár utolsó ovis napját! Az óvoda Július 28-tól augusztus 22.-ig zárva tart! A nyári szünetben mindenkinek jó pihenést, feltöltıdést kívánunk!
Dömösi Élet
Az óvoda dolgozói 7
Közélet Novák Lajos:
„Sikerekkel teli szép életút” Dömös község története, történelme során sokszor elıfordult már, hogy az egyik legfontosabb közösségünk, a katolikus egyházközség vezetıjének a személyében változás történik. Ez évben is így van ez Dömösön, hiszen Pokriva László plébános úr 2008 augusztus 1-tıl már nem Dömösön, hanem Esztergomban, a Kerek-templomban folytatja a lelkipásztori tevékenységét. A plébános úr új megbízatása hirtelen jött, váratlanul ért mindenkit. Örülünk ennek? – nincs jogunk nem örülni, hiszen a plébános úr életútja fontosabb lehet a miénknél. Sajnáljuk ezt? – jogunk van sajnálni, hiszen a plébános úr életútja indirekt módon befolyásolja a mi életünket. Engedtessék meg, hogy polgármesterként a kis falu közösségének szempontjából éljem meg a történteket. E tekintetben pedig azt kell mondanom: sajnálom, hogy Pokriva László plébános úr elkerül Dömösrıl. Sajnálom, mert hiszem, hogy egy ember személyisége nagymértékben meghatározhatja környezetének a közérzetét és Pokriva László plébános úr közvetlen, tisztelettudó, jó humorú, kitekintı, az emberre figyelı egyénisége, már a jelenlétével is pozitívan befolyásolta a dömösiek hangulatát.
Én ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen minden idıben, de a nehezebb idıkben még inkább szükségünk van arra az erıre, amit egy jó hangulatú, lélekben kiegyensúlyozott közösség tud csak nyújtani. Egy ilyen közösség kialakításán munkálkodott a plébános úr az itt töltött öt év alatt, s ezt köszönöm. Megismerkedésünk alkalmával ez volt az elsı, amit mindketten megvalósítandó célként gondoltunk. Ezenkívül persze, még számtalan közös pontot találtunk, amit a falu életével kapcsolatosan tenni lehetne, kellene ezért személyesen is nagyon sajnálom Pokriva László plébános úr távozását. A plébános úr munkáját a lelkek gondozása mellett az elmúlt öt évben az „építés” szóval is lehetne jellemezni. A falu legnagyobb épületének a felújítása lassan a végéhez közeledik. A következıkben pedig a plébánia épületének renoválása kerülhet sorra. Mindezek nagyon fontos elemei Dömös történelmi központjának és természetesen részei a falu megújulásának. Mindannyiunk nevében köszönöm Dömösért, a dömösi emberekért végzett munkáját. Nehéz szívvel ugyan, de ıszintén kívánom a sikerekkel teli szép életút folytatását Esztergomban.
Kálmán Antal atya:
Bemutatkozás Amikor egy új emberrel találkozunk, akkor kutatjuk tekintetét. Vajon milyen ember, mit lehet róla tudni, mit várhatunk tıle. Az arc, az emberrıl sok mindent elárul. Az arcvonások feltárják, hogy ki is az, akivel találkozunk. De jól megismerni valakit fáradtságos munka, hosszú idıbe kerül. Egy idıs atya így fogalmazta meg: „Nem mondok róla véleményt, amíg egy kiló sót meg nem eszem vele.” Talán néhány mondat segíthet, hogy valakit jobban megismerjünk, de hogy tényleg megismerjük, milyen ember, ahhoz talán évek kellenek. Budapesten születtem 1977-ben. Nagycsaládban nıttem fel, 9-en vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb. Van egy ikertestvérem, akit szintén meghívott az Úr Jézus a papi szolgálatra. İ most Budakalászra és Szentistvántelepre került plébánosnak. Az érettségi után kezdtem el tanulmányaimat az Esztergomi szemináriumban. Hogy hogyan kaptam a hivatásomat? Erre a kérdésre nehéz röviden válaszolni. Már kisgyerekként a templom közelében nıttem fel. Sokat ministráltam, és szerettem hittanra járni. Késıbb ministránsvezetıként is szolgáltam a Bosnyák téri Páduai Szent Antal plébánián. Ez az idı meghatározó jelentıségő volt számomra. Érettségi környékén kezdtem el kutatni, hogy mi is szeretnék lenni. Három dolgot biztosan láttam. Az egyik dolog, az volt, hogy tudom, van Isten, ezért szeretném, hogy fontos szerepet töltsön be az életemben. A másik dolog, hogy szeretnék valamit tökéletesen csinálni. Annyian vannak, akik rosszul, vagy csak fél szívvel csinálják a dolgokat, és jó lenne valamit úgy csinálni, hogy az tényleg jó legyen. A harmadik dolog csak az volt, hogy a számítógép fontos, jelentıs szerepet fog játszani az életemben. Ezek alapján úgy éreztem, hogy egy jó családapa lesz belılem, egy számítógépes szakember, vagy valami hasonló. Aztán el kezdett foglalkoztatni, hogy ha Isten valóban fontos az életemben, akkor vele is kapcsolatba kell lépnem, 8
és keresni kell, hogy İ mit is akar tılem mire is hívott meg. Isten az ember szívébe adja a vágyakat és örömöket, amelyek segítik, hogy olya döntést hozzon, ami egész életét boldoggá teheti. Így kerestem, hogy mire is hív meg engem a Jóisten, és agy mondtam ki végül az igent, „Követlek, bárhová mész”! Diakónusi évemet az Esztergomi Belvárosi plébánián töltöttem Michels Antal atya vezetése alatt, ahol érezhetı volt Beer Miklós atya hatása. Pappá szentelésem után a papi szolgálatomat Budapest Angyalföldön kezdtem el, a Babér utcai Szent Mihály plébánián. 3 évvel késıbb a Krisztinavárosban folytattam munkámat. Itt szintén három évet töltöttem el. A plébániához egy katolikus gimnázium tartozott, ahol hittant, és etikát tanítottam, valamint egy szociális otthon, amit a Szociális Missziótársulat munkatársai tartottak fenn. Nehéz dolog a bemutatkozás, mert annyi mindent kellene elmondani, és nehéz kiválasztani közülük, hogy melyik információ fontos, és melyik nem. Szeretek kirándulni, sokat jártam a Pilisbe, és most örülök, hogy ide kerültem, így nem kell sokat utaznom, hogy megmásszam a Dobogókıt, vagy végig menjek a Rámszakadékon, sıt, itt egy saját Prédikálószékem is van. Védıszentemrıl, Páduai Szent Antalról azt mondják, hogy volt eset, hogy a madaraknak, és a halaknak prédikált… Szeretek fotózni. Szemináriumban kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni, és rengeteg fényképet készítettem eddig. Örömet jelent számomra, ha valami szépet meglátok, amit érdemes megörökíteni. Szeretek táborokat szervezni, métázni, biciklizni… Kicsit nehéz szívvel hagyom el a Krisztinavárost, mert megszerettem az ottani közösséget, de várakozással érkezem Pilismarótra és Dömösre. Szeretnék az itteni közösséggel együtt az Isten szeretetébe növekedni.
Dömösi Élet
2008. augusztus
História
Régi dömösi képeslapok
2008. augusztus
Dömösi Élet
Csonka Miklós győjteményébıl
9
Hitélet Dobos Károly:
Végváraink „Hej halászok, halászok Merre mén a hajótok? Törökkanizsa felé, Viszi a víz lefelé!” Minket ugyan nem a Tisza vize, hanem autóbusz vitt lefelé az elmúlt héten, a jelenlegi magyar határon túlra a gazdag földdel megáldott bácskai és bánsági területre, ami jelenleg Szerbiához tartozik. Utazásunk ugyan nem annyira a Tisza, mint inkább a Duna mentén haladt, lefelé egészen Orsováig, ahol hatalmas vízi erımő mőködik, s a Kazán-szorosban a Vaskapunál, mintegy 60 métert emeltek a Duna eredeti szintjén elárasztva több szigetet és lakott települést, ahonnan több ezer embert kellett annakidején kitelepíteni más lakóhelyre. A Duna duzzasztása egészen a Tisza beömléséig Titelig érezhetı. A természeti szépségek mellett végigjártuk az egykori Magyarország végvárait, mely a török támadásaitól védte az országot századokon át. Nándorfehérvár (a mai Belgrád), ahol 1456-ban Hunyadi János fényes diadalt aratott a török hadak felett, s ennek emlékére szólalnak meg minden délben templomainkban a harangok. Aztán lefelé haladva Szendrı és Galambóc, Versec várait érintettük. Azonban nem annyira az utazás leírásával szándékozom fárasztani a kedves olvasót, mint inkább azokat a lelki hatásokat szeretném megosztani, melyek az utazásunk alatt értek bennünket. Magyarok egyre kevesebben. A végvárakon ırizve magyarságukat és hitüket. Belgrád alatt, mintegy 50 km-re színtiszta magyar község, 2000 lakossal, Székelykeve. Ahogyan régen a székelyek fegyverrel védték a Kárpátmedence határait, most puszta létükkel, kultúrájukkal, vallásukkal, ízes magyar nyelvükkel védik a magyar nevet. A történelem viharai át és átrobogtak rajtuk, idegen hatalmak, és fájó de igaz régi magyar nagyurak egyaránt tapostak rajtuk, de İk megmaradtak. Megmaradtak a Délvidéken mintegy 250 ezren.
Mi tartotta meg İket? A hitük. A hit Isten ajándéka az evangélium hirdetése által! A magyarok között magyarul szól az evangélium, magyarul énekelnek, magyarul imádkoznak, magyar katolikus és református lelkipásztorokkal az élen. Szeretetüket, szívük melegét magunkkal hoztuk, de fájdalmukat is, melyet Bogdán József törökkanizsai plébános úr versében kísérlek meg továbbadni, hogy elgondolkozzunk saját nyomorúságainkon: régi és mai politikai magatartásunkon. Anyám Magyarország Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, Csak egy cseppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem tıled, mit a gyermek kérhet, Holt csillaggá lettél, nem ontod a fényed. Holt csillaggá lettél, nem látom az orcád, Olyan idegen vagy, anyám, Magyarország. Lehúztad a redınyt, mikor hozzád mentem, Én is fiad vagyok, mért tagadsz meg engem? Mint fészkét a madár, kezed úgy kerestem, A mostoha sorsba belekeseredtem. Nyolcvan esztendeje, fekete palástban, Itt a Délvidéken, apátlan, anyátlan. Kihez menjek, mondd hát, ki fogad be engem, Ki segít, ha nem Te, a sok elesetten? Akik felnéznek rád mint édesanyára, Megvert magyar népünk ölelésed várja! Nem kértem én anyám se pénzt, se kenyeret, Csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem tıled, mit a gyermek kérhet: Ragyogtasd fel újra ezeréves fényed!
Baltás-Kapornai Szilvia:
SZENT LİRINC Augusztus 10. Szent Lırinc vértanú, diakónus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. Életérıl azonban semmi, haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk. Szent Ciprián karthágói püspök a 80. levelében beszél Sixtus pápa és négy diakónusának vértanúságáról, de Lırincrıl nem mond semmit. A késıbbi hagyomány a pápa fıdiakónusát látja benne, aki néhány nappal Sixtus pápa után csodálatos gyızelmet aratott az üldözık felett. Annyi kétségtelen, hogy Lırinc diakónus kapcsolatban állt Sixtus pápával, és vértanúságuk közvetlen egymás után történt. Egy hagyomány nagyon fontos történeti adatokat ıriz. Egészen a 4. század elejéig követni lehet visszafelé azt, hogy Rómában Lırinc ünnepét augusztus 10-én ülték meg, és vér10
tanúsága helyét a Via Tiburtina mellett tisztelték. E helyen már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és a templom hamarosan keresett zarándokhellyé vált. Ma is a hét római fıtemplom közé számolják. S ezt a két adatot – halála dátumát (+Róma, 258.) és a vértanúság helyét – mint megbízható történeti adatot kell elfogadnunk. Tagadhatatlan, hogy Lırinc hosszú idın át a leginkább tisztelt szentek közé tartozott. Amikor I. Ottó császár 955-ben Augsburg mellett Lech mezején gyızelmet aratott a kalandozó magyarok felett, éppen augusztus 10-e, azaz Szent Lırinc ünnepe volt, ezért tisztelete nagyon fellendült német földön. Lırinc, mint diakónus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fıdiakónus volt, másik hat társának munkáját is ı irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos mó-
Dömösi Élet
2008. augusztus
Hitélet – Hirdetés – Vegyes don, és vakok szeme világát is visszaadta. Mikor letartóztatták, a bíró elsı kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lırinc a kincstárnok. Hallották, ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lırinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: „Íme, itt vannak az Egyház kincsei!” A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lırincet a hóhérnak. Mint sok más vértanúnak, a kivégzés elıtt még egy lehetıséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lırincet: „Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” A gyıztes válasza így hangzott: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tőz fölé tették. A hívı nép pedig késıbb az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat így nevezte el: „Lırinc könnyei”. Szent Lırinc vértanú, a vendéglısök, fogadósok, szakácsok védıszentje, akinek nevét mind a hazai, mind a nemzetközi szakma ismeri és tiszteli. Istenünk, ki Szent Lırinc diakónust az irántad való szeretettel képessé tetted arra, hogy hőségesen szolgáljon neked és elszenvedje a vértanúságot, kérünk, taníts meg minket is hozzá hasonlóan szeretni, és segíts, hogy amit tıle megtanultunk, azt tettekre is váltsuk! Az elıttünk álló egyházközségi programok: Augusztus 17. (vasárnap) 1200 óra
Szentfa kápolna búcsúnapja, ünnepi szentmise kint a kápolnánál
Augusztus 19. (kedd)
Egész napos szentségimádás
Augusztus 20. (szerda) ½ 9 óra
Ünnepi szentmise Szent István tiszteletére A szentmise végén az új kenyér megáldása
Augusztusi ünnepi programok 17-én déli 12 órakor szentmise a Szentfa kápolnánál 19-én 19 órakor Székely est a katolikus templom elıtt 20-án fél 9-kor szentmise utána kenyérszentelés ünnepi beszédet mond Szilágyi Gábor
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írások tartalmáért nem vállalunk felelısséget, azokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Dömösi Élet Felelıs szerkesztı/fıszerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
20-án 20 órakor a prépostsági romoknál „Damaszkusz”, zenés játék pilismaróti fiatalok elıadásában
[email protected] 2008. augusztus
Dömösi Élet
11
Hirdetés
12
Dömösi Élet
2008. augusztus
